Foglalkoztatás-politikai koncepciók az Európai Unióban a külsı versenyképesség tükrében

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat EU-Kapcsolatok szakirány

Foglalkoztatás-politikai koncepciók az Európai Unióban a külsı versenyképesség tükrében

Készítette: Sasvári Dávid Budapest, 2009

1

2

Tartalomjegyzék Elıszó ........................................................................................................................................... 5. 1. Az Európai Unió a globális versenyben – néhány fontos szempontból............................. 10 1.1 A lisszaboni célok................................................................................................................. 11 1.2 A versenyképesség összehasonlítása .................................................................................. 13 1.2.1 Foglalkoztatás és globális verseny ................................................................................ 17 1.2.2 Egyesült Államok.......................................................................................................... 18 1.2.3 Kína ............................................................................................................................... 20 1.2.4 Japán.............................................................................................................................. 21 1.2.5 Brazília, India, Oroszország .......................................................................................... 21 1.3. Versenyképesség és európai szociális modell ................................................................... 23 1.3.1 Adózási kérdések........................................................................................................... 27 1.3.1.1. Társasági adókulcsok Európában......................................................................... 28 1.3.2. Infomációs technológia, tudomány és foglalkoztatás................................................... 35 2. A foglalkoztatás megoldókulcsai .......................................................................................... 38 2.1 A világgazdasági válság hatása az európai foglalkoztatásra röviden ............................. 38 2.2. A foglalkoztatáspolitika története a Közösségben dióhéjban ......................................... 42 2.3. Munkaerı-piaci modellek csoportjai az EU tagállamaiban ........................................... 44 2.4. A foglalkoztatás finanszírozása ......................................................................................... 47 2.4.1. Európai Szociális Alap ................................................................................................. 47 2.4.2. Progress ........................................................................................................................ 47 2.4.3. Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap.............................................................. 48 2.5. Flexicurity ........................................................................................................................... 50 2.5.1. Kapcsolódó közösségi irányelvek ................................................................................ 52 2.5.1.1. A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történõ kiküldetésérõl ........ 52 2.5.1.2. A munkaerõ-kölcsönzés keretében történõ munkavégzésrõl ............................... 53 2.5.1.3. Határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás...................... 54 2.5.1.4. Részmunkaidıs foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról ........................... 55 2.5.1.5. Szülıi szabadságról kötött keretmegállapodás..................................................... 55 2.5.1.6. A távmunkáról kötött keretmegállapodás ............................................................ 56 2.5.1.7. A munkaidı-szervezés egyes szempontjairól....................................................... 56 2.5.1.8. Egyéb .................................................................................................................. 58 2.5.2. Új fogalmak bevezetése ............................................................................................... 58 2.5.2.1. Rugalmasság, biztonság ....................................................................................... 58 2.5.2.2 A munkaerı-piaci átmenetek és (pozitív) aktív munkaerı-piaci politika ............. 59 2.5.2.3. Negatív ösztönzés az akítv politikákban és a workfare........................................ 61 2.5.3. A flexicurity Dániától a közösségi politikákig .................................................................. 66 2.5.4. Dánia mint a minta ............................................................................................................ 68 2.5.5. A flexicurity gondolatának elemei az európai foglalkoztatási politikákban ..................... 73 2.5.5.1. Ausztria végkielégítési rendszere.............................................................................. 73 2.5.5.2. Határozott munkaidıs foglalkoztatás és képzési programok Hollandiában.............. 74 2.5.5.3. A szociális partnerek „Towards 2016” megállapodása Írországban ......................... 75 2.5.5.4. További példák.......................................................................................................... 75 2.5.10 Atipikus foglalkoztatási formák térnyerése és problémák ............................................... 77 2.5.11. Mi a gond az atipikus munkavégzés legtöbb formájával?............................................... 80 3. Összefoglalás .......................................................................................................................... 84

Bibliográfia......................................................................................................................92 Ábrajegyzék, mellékletek................................................................................................96 3

4

Elıszó

Az Európai Unió a világ legnagyobb regionális integrációs vállalkozása mélységét tekintve. A legnagyobb abban az értelemben, hogy eddig - amennyiben az Egyesült Államokat nem vesszük az ilyen példák körébe - példátlan gazdasági-politikai integrációs kísérlet, éppen itt, Európa törtélmi szempontból korábban megosztott és azelıtt feszültségekkel terhes légkörben élı államközössége körében. Elmondhatjuk, hogy ez a próbálkozás eleddig alapvetıen sikeresnek mondható. Ma már egy olyan Európai Unióban élünk a közgondolkodásban uralkodó negatív megfontolások ellenére, amelyben közösen szállhatunk szembe a régiót érintı kihívásokkal szemben, és amelyben intézményesíthetjük

és

fogalmazhatjuk

meg

néhány

vonatkozását

annak

az

önmeghatározásnak, amit az "európaiság" jelent. Egységes szabályozásokat fogadunk el, egyszerősítjük a polgárokat érintı, tagállamok közötti adminisztrációs eljárásokat - óvatosan és esetlenül ugyan, de megvalósítjuk a négy szabadság alapvetıen pozitív gondolatát a Közösségben. Ez a folyamat olykor pontatlan, néha pedig távolról sem úgy valósul meg, ahogyan azt az európai állampolgárok többsége szeretné. Néha a döntések és szabályozások nem azonosak a polgárok elképzeléseivel. A nagyobb horderejő ügyek ezek közül európaszerte nyilvánosságot kapnak, és viták napirendjére kerülnek. Mind tudjuk azonban azt is, hogy rengeteg mindent értünk el együtt, amirıl a mai legidısebb generáció azelıtt álmodni sem mert volna. Azoknak az újonnan születı szabályozásoknak a döntı többsége pedig nem is bír hírértékkel, amelyekrıl egyértelmő, hogy mindannyiunk számára elınyösek és társadalmi konszenzus áll fenn az érvényesítésükkel kapcsolatban. Az az „európai álom”, amelyet olyan sokan megálmodtak annak idején, és amelyen a számtalan szkeptikus és nagyszámú ellenzı mellett az Európai Unió félmilliárd lakosának többsége és növekvı hányada osztozik – ködös, de legalábbis sokszínő álom. Messze van az az idı, amikor egy bizonyos Jean Monnet személyisége törte az utat a születı európai integráció elıtt, ösztönösen távolmaradva a napi ügyektıl és a részletkérdésektıl, egy éles vízióval a szeme elıtt. Mikor a német Der Spiegel újság nemrégen ismét megkérdezte Henry

5

Kissingert híres kijelentésérıl, miszerint neki egyetlen európai telefonszámra lett volna szüksége, azt mondta: „...ma már van ilyen. A gond ma a következı: a nemzetállamok nem csak szuverenitásukat ruházták át részben az Unióra, de jövıképük egy részét is feladták. Jövıjük mostantól az Európai Unióhoz van kötve, de az EU maga nem rendelkezik a

nemzetállamok korábbi

jövıképével és eltökéltségével.” 1 Bár nem tudni, melyek voltak a nemzetállamok saját jövıképei Kissinger szerint, igaz, hogy továbbra is vita tárgya, hová tart és hová kell, hogy tartson az Európai Unió. Valóban nem látni egy pontosan megfogalmazható jövıképet, amely változatlan lenne a rövidtávú politikai fordulatok szelében is. A nagy döntések többsége, amelyek az Unióban ma születnek, reakciók kényszerhelyzetekre. Napjainkban pedig a legnyilvánvalóbb ilyen kényszerhelyzet a gazdasági világválság, a hozzá kötıdı likviditáshiány és munkanélküliség. Ezek a problémák azonban olyan lépések megtételét teszik szükségessé, amelyek óhatatlanul is árulkodnak arról, merre szándékozik (vagy kényszerül) haladni a Közösség. Az

európai

társadalmi-gazdasági

miliı

sajátosságait,

szociális

vívmányainak

és

védırendszereinek együttesét, röviden szerkezetét szokás általánosan európai szociális modellként

is

nevezni.

Ez

a

modell

a

szociálpolitika,

az

egészségpolitika,

a

társadalombiztosítás és a foglalkoztatáspolitika európai sajátosságait fedi le annak ellenére, hogy az egyes országok a szociális kiadások nagyságában, az átlagos adószintekben, a tbjárulékok súlyában, transzfereik körében és szintjében is különböznek. Anthony Giddens szociológus, a London School of Economics oktatója és a kérdéskör egyik ismert kutatója megfogalmazásában ez a modell "nem kizárólag európai, nem teljesen szociális - és nem is egy modell." [Giddens 2007, p. 33.] Mégis van értelme beszélnünk róla, ha az Európai Unióban jelenleg fókuszban lévı foglalkoztatási megközelítéseket, illetve ennek a kérdésnek és az európai globális versenyképességnek a kapcsolatát vesszük górcsı alá, hogy alkalom szerint néhány ötletet is felvázoljunk. Erre vállalkozom szakdolgozatomban. Célom e dolgozattal, hogy összegezzem a foglalkoztatás alakulását az Európai Unióban, és részletesebben bemutassam az Európai Unió kezében jelenleg megtalálható eszköztár néhány 1

http://www.spiegel.de/international/world/0,1518,535964,00.html

6

elemét a foglalkoztatás növelésére. Az ilyen eszközök tág köre miatt terjedelmesebben értekezem az adórendszerrıl is. Dolgozatom központi fejezeteként megismertetem azokat az alapelveket, amelyek a foglalkoztatási stratégia bázisát adják, és az elképzelések iránt kritikus alapállásból részletezem a téma körüli polémiát. Ezt megelızıen, a dolgozat elsı részében bemutatom az európai versenyképesség kérdéskörének néhány pontját. A téma nagysága miatt nem térek ki minden vonatkozásra, de a versenyképesség témakörétıl indulva „közelítek rá” a második részben a foglakoztatásra, majd azon belül a legújabb elképzelések megvalósulására. Az európai integráció versenyképessége (és annak feltételei) vonatkozásában lisszaboni "végcél" az elsıség volt. Miután az Európai Unió versenyképességének alakulását a teljesség igénye nélkül bemutattam, ebben a vonatkozásban, ebben az „értelmezési tartományban” elhelyezve foglalkozom magával a foglalkoztatással. Azaz • elıször a versenyképességrıl általánosan értekezem röviden, néhány szempontból bemutatom a versenytársakat, • ezt követıen Európára és a közösségi foglalkoztatás-politikára fókuszálok, • végül ezen belül vizsgálom meg a jelenlegi eszközöket és tendenciákat, kiemelten a flexicurity és a workfare elképzelését Bár vizsgálódásom középpontjában a jelenlegi eszközök mellett az a helyzet áll, amelybe az európai munkaerıpiac 2009-re jutott, meggyızıdésem, hogy a kérdés szorosan összefügg mind Európa teljesítményével a világban, mind a gazdasági világválságot közvetetten kiváltó okokkal, a vállalatok hatékonyságra való törekvésével, az adókerüléssel vagy a szociális vívmányok

fokozatos

leépülésével.

Ezért

tárgyalom

a

kérdést

ilyen

tág

összefüggésrendszerben - azzal a reménnyel, hogy sikerrel világítok rá néhány összefüggésre és vetítem elı egy komplex megoldási javaslat halvány képét. A téma nagysága miatt természetesnek érzem, hogy nem érinthetek minden kérdést – hiszen az európai versenyképesség tekintetében rengeteg szempont van, amelyet fontos figyelembe venni. Így leginkább azokra a szempontokra fókuszáltam, amelyet a témáját adják e szakdolgozatnak, illetve amelyek a megítélésem szerint kiemelkedı szerepőek a versenyképességet követıen tárgyalt központi témám, a foglalkoztatás szempontjából – annak részét is képezik. Ilyen a például a K+F és innováció, az adózás, vagy a termelékenység, amelyek igen szorosan kapcsolódnak a versenyképességben vezetı európai gazdaság és 7

tudásalapú társadalom kialakulásához. Csak érintılegesen taglalok olyan fontos témákat, mint például az oktatás, hiszen e téren a cél egyértelmő (minél több minél magasabban kvalifikált, felsıfokú végzettségő szakember képzése a munkaerı keresletével összhangban, a többi szakma munkaerı-követelményeinek kielégítése mellett), de az elképzelések és megoldások kibontása elvenné e dolgozat teljes terjedelmét. Az öregedı társadalom, a nyugdíjrendszer, vagy éppen a bevándorlás kérdését ebben a szakdolgozatban – bár tudatában vagyok a kérdések kiemelt fontosságának - nem fogom tárgyalni.

E szakdolgozat hipotézisei közé tartoznak a következık. • A foglalkoztatás kérdése számos más területtel is összefügg, ezért a problémára csak komplex válasz adható, amely érinti a foglalkoztáspolitikát, az adórendszert, az üzleti élet szabályozását, a társadalombiztosítási és szociális ellátórendszert. • A jelenlegi javaslatok a munkaerı-piaci helyzet megoldására széttörhetik az európai szociális szerkezetet, és több tekintetben növelik a társadalmi különbségeket, a jövedelem egyenlıtlenségét, a munkapiac kettısségét. • Az aktuális foglalkoztatási koncepció számos ponton hibás: az ösztönzık csupán tünetkezelést jelentenek, az egyes tagállamokban gyakran pontatlanul lettek konfigurálva • Versenyképesség terén az Európai Unió nem tisztázta le és deklarálta, pontosan mely területek fokozott erısítésével igyekszik abszolút kompetitív elınyöket elérni a világban. • az EU nem szentel elég figyelmet annak, hogy adórendszere az igazságtalan irányából az igazságos felé tolódjon.

8

Szakdolgozatom témájának véleményem szerint számos okból van aktualitása. 2008-ra a világgazdaság hosszú évtizedek óta nem látott rossz helyzetbe került, és a 2007-es amerikai jelzáloghitelek másodlagos (subprime) piacáról kiinduló válság fél éven belül megakasztotta a világ gazdaságának motorját. A 2008-as év már döntıen a recesszió jegyében alakult, és ez a folyamat várhatóan folytatódik 2009-ben is. 2 Erre a gazdasági válságra adott válaszlépések erısen érintik a foglalkoztatási gondok kezelését is, és a dolgozat írásának idején az Európai Unió munkanélküliségi rátája élesen növekszik. Spanyolországban például a legutóbbi Eurostat adatok szerint a 20 százalékot is elérte, amely a dolgozatban azért válik érdekessé akkor is, ha korábban már láthattunk ekkora munkanélküliséget a spanyoloknál, mert ebben a tagállamban kiemelkedıen magas lett a határozott idejő munkaszerzıdésesek száma az elmúlt két évtized során – a deregulációkat követıen. Emellett az Európai Unióban állandó napirendi téma a szociális modell átalakulásának iránya és mikéntje (így a flexicurity és a workfare gondolata), illetve konkrét napirendi pontot képez több foglalkoztatási rendelkezés és eszköz is, például a hosszú évek óta eredménytelenül vitatott Munkaidı Irányelv és az elmúlt években született Európai Globalizációs Kiegyenlítı Alap is.

2

Az OECD előrejelzései szerint a válság 2010-ig elhúzódhat, és csak 2010 negyedik negyedévére jósol minimális, 0,8 százalékos növekedést az euróövezetben. Ami a tanulmányom szempontjából még fontosabb, a munkanélküliséget - az euróövezet OECD-tagjai körében - 2009-ben 10,1 százalékosra, 2010-ben 11,7 százalékosra teszi. Lásd: http://www.oecd.org/dataoecd/60/32/42438064.pdf http://www.oecd.org/dataoecd/52/29/42466854.pdf

9

1. Az Európai Unió a globális versenyben - néhány fontos szempontból

"...Lisszabont [a stratégiát] a fejlıdés és a fejlıdésbe vetett hit tetızésének idején fogadták el az európai vezetık. (...) A stratégia sorsa meglehetısen hasonlít a stabilitási paktuméhoz: jó idıkben egészen máshogy tekintenek rá, mint ínség idején." Marján Attila [Marján 2006, p. 92.] 2000-ben, az ezredforduló peremén a világgazdasági növekedés nagy optimizmusra adott okot. A brit kormányzati intézmény, a Department for International Development (DFID) úgy gondolta egy kiadványában, hogy 15 éven belül felére csökkenthetı a szegénység a világban, a WTO pedig kivételesen nagy világkereskedelmi bıvülést jelzett ezekben az években, ami a megelızı évtizedben nem volt jellemzı.3 Amikor Európában magas volt a fogyasztói bizalom, a vállalati rendelések növekedtek volumenüket és összegeiket illetıen, az EU döntéshozói úgy döntöttek, itt az ideje megpróbálniuk kezelni az európai versenyképesség és gazdasági fenntarthatóság régóta nyomasztó problémáit: így indult el a lisszaboni folyamat, amelynek rendeltetése az lett, hogy Európát a világ legversenyképesebb, tudásalapú és magas foglalkoztatású gazdaságává tegye. A gazdasági integrációkra vonatkozó és gazdaságföldrajzi-regionális szintő versenyképesség vizsgálata mint tudományterület – bár már van szakirodalma – nem rendelkezik annyira bıséges szakirodalommal, mint a nemzetgazdaságok és vállalatok versenyképességének elemzése. Érdemes megemlítenünk a regionális versenyképesség fogalmát, amely az EU regionális politikájának 2007-es reformja idején került elıtérbe, de az integráció egészére nézve is gondolatébresztı lehet. A regionális versenyképességi elıny az elmélet értelmében a kedvezıbb gazdaságszerkezető (az eredeti elképzelés szerint ez a primer szektor alacsony arányát jelenti), jobb képzettségi statisztikákkal rendelkezı, földrajzilag az áruk és a munkaerı mozgása számára kedvezıbb régiókat jellemzi. Emellett viszonylag magas az 3

www.wto.org/english/res_e/focus_e/focus50_e.pdf

10

alkalmazott szabadalnak aránya is az ilyen régióban. Amint látjuk és látni fogjuk, ezek az elméletek olyan szempontokat sorakoztatnak fel, amelyek késıbb a lisszaboni stratégia megtervezésénél is kulcskérdésnek számítottak: -az oktatásba K+F-be fordított invesztíció növekvı részaránya, -a gyors bıvülést mutató iparágakra és harmadik szektorra való fókuszálás, -a munkaerıpiac hozzáigazítása a változó gazdasági környezethez, -egy átfogó és hosszútávú stratégia (ez maga a lisszaboni folyamat) Végezetül értelmezzük a versenyképes társadalom fogalmát. Stanovnik és Kovacic szerint az ilyen társadalom képes dinamikus egyensúlyt elérni a gazdaság termelése és a társadalmi kohézió között [Stanovnik - Kovacic 2000]. Csáki és Farkas könyvében logikai megközelítést találunk a fogalom meghatározására [Csáki-Farkas 2008]. Eszerint a versenyképes társadalom vonzza a tıkét - azért, mert jó megtérülési lehetıségre van kilátás. Ennek oka, hogy adott szakmatruktúra és képzettségi szint mellett a lehetı legolcsóbb egységnyi munkaerıköltséget kínálja a piac. Az olcsó munkaerıköltség többek közt az adó- és járulékrendszertıl is függ.

1.1.

A lisszaboni célok

Vegyük át tételesen egy pillanatra, mik is voltak a 2000-ben meghirdetett lisszaboni célok, amelyek 2010-re az Európai Uniót "a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú társadalmává" kellett volna, hogy tegyék! Mindezt úgy, hogy több és jobb minıségő munkahely, illetve nagyobb társadalmi kohézió, innovációs boom, teljesebb belsı piac jöjjön létre. • A foglalkoztatásban 70 százalékos szint elérése a 15-64 és 55-64 éves korcsoportokban, 60 százalék a nıknél, 50 százalék az idıseknél, 22 millió új munkahellyel • Kutatás és fejlesztés GDP-arányában 3 százalékossá tétele, ennek kétharmadát az üzleti szektor adja; élethosszig tartó tanulásban (life-long learning) résztvevık számának növelése • termék- és tıkepiaci korlátok lebontása a belsı piacon 11

• termelékenységben az Egyesült Államok utolérése • nyugdíjrendszerek fenntarthatóvá tétele • fenntartható fejlıdés biztosítása a zöld energia növekvı térnyerésével Mi valósul meg ebbıl várhatóan 2010-es határidıvel? • A foglalkoztás aránya nıtt (bár olyan szakmai véleményeket is hallhatunk, hogy ez nem Lisszabon „hozadéka” volt, hanem egy anélkül is zajló folyamat, amelyet a stratégia nem erısített fel lényegesen). Néhány, fıleg északi tagország eléri a kitúzött szintet. AZ EU-átlag 66 százalékot ért el, de a gazdasági világválság visszavetheti a növekedést. • A K+F célokra 2001 és 2005 között például évi másfél százalékkal nıtt a ráfordítási összeg. A ráfordítások részaránya a (növekvı) GDP-hez képest még csökkent is 2000hez képest. Akkor ez 1,86 százalék volt, 2006-ban 1,84 százalék 4 Svédország közel 4 százalékos szinten áll. Elterjedtek az információs technológiák az oktatásban, a közigazgatásban, a kereskedelemben. Internetellátottságban a tagállamok valamivel több, mint a fele eléri a célokat. • A high-tech ipar a hozzáadott értékben és a részarányokat tekitve elmarad versenytársainktól. • A nyugdíjrendszerek (valamilyen irányú) átalakítása megkezdıdött, fenntarthatóvá azonban nem sikerült tenni ıket. • Az alternatív energia elıállításában Európa világvezetı, folytatja a megkezdett utat.

4

az EUROSTAT kiadványai igen érdekes információkat mutat be a K+F, IT-fejlesztés és információs társadalom

témájában. Lásd: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/pls/portal/docs/PAGE/PGP_PRD_CAT_PREREL/PGE_CAT_PREREL_YEAR_200 8/PGE_CAT_PREREL_YEAR_2008_MONTH_03/9-10032008-EN-BP.PDF

12

1.2.

A versenyképesség összehasonlítása

A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) kiadványa, a világmérető összehasonlítást tartalmazó Global Competitiveness Report (GCR) 2008-2009 [lásd PorterSchwab 2009] a nemzetközi gazdasági összevetések és üzleti környezet egyik legmegbízhatóbb forrása, amelyet szintén Porter és az általa válgotatott szakértıi gárda neve fémjelez. A tanulmány a versenyképességnek 12 "pillérjét" állítja föl, majd felhívja a figyelmet az ezen tényezık közötti erıs interdependenciára. 1. intézményes környezet (magántulajdon védelme, piaci folyamatok feltételrendszerei) 2. infrastruktúra 3. makrogazdasági stabilitás 4. egészségügy és alapoktatás 5. felsıoktatás és szakképzés 6. hatékony és versenyre nyitott termékpiacok (így például a bejövı FDI és külföldi tulajdon korlátozásának minél kisebb mértéke) 7. munkaerı-piaci hatékonyság (legfıképp a rugalmasság) 8. kifinomult pénzpiaci szerkezetek (elérhetı tıkeállományok, szabályozott értékpapír piacok, etc) 9. technológiai felkészültség (az elérhetı legjobb technológia -a BAT- alkalmazása a termelésben) 10. a saját piac mérete (méretgazdaságosság) 11. az üzleti környezet szofisztikáltsága (többi vállalat jelenléte, beszállítók elérhetısége, etc) 12. innováció

13

A 134 országot tartalmazó táblázatból itt az elsı 30-at mutatom be. Ez a lista Kínával végzıdik. 1. ábra A világ versenyképességi toplistája a 12 pontos rendszer alapján

Forrás: Global Competitiveness Report, 10. oldal

Az EU tagállamai közül ezen a listán legutolsóként Bulgária szerepel 76. helyen. Szemléltetésképpen a nem szerepeltetett adatokat illetıen: Csehország 33., Szlovákia 46., Olaszország 49., India 50., Oroszország 51., Magyarország 62., Brazília 64., Románia 68. A tanulmányban a közép-kelet-európai országok az egy évvel korábbi eredményekhez képest hátrébb csúsztak a válság begyőrőzésének következményeként. A nyugatiak közül Spanyolország például annak ellenére, hogy érzékenyen érintette a válság és jelenleg messze a 14

Közösség legmagasabb, közel 20 százalékos munkanélküliségi rátáját mutatja, stabilan áll a 29. helyen, leginkább európai viszonylatban mérve nagy piacának köszönhetıen. Egy másik érdekesség

Franciaország

134.

helyezése

a

munkaerıpiac

rugalmasságában

a

munkaszerzıdések regulációjának szigorúsága miatt. 2. ábra A Föld térképe a GCR versenyképességi listája alapján (sötét: a/”versenyképes” vagy b/Afrikában, Mongóliában, Pakisztánban és Dél-Amerika nyugati felén „kevésbé versenyképes”, világos:: „valamelyest versenyképes”. Közép-Afrikáról, Iránról, Irakról például nincs adat)

A tanulmányt elolvasva viszonylag kevés információt találhatunk az elemzett országok várható jövıbeli versenyképességi potenciáljával kapcsolatban. Az úgynevezett BRIC-országok (a fejlıdı Brazília, Oroszország, India és Kína) piacainak, gazdasági teljesítményének és innovációs kapacitásának várható bıvülése mindenesetre nyilvánvaló, ezek közül Kína négy helyet ugorva idén bekerült az elsı 30 körébe. A tanulmányban intézményességi szempontból 21 helyet ugrott elıre Kína, néhány más szempontból ennél is jóval többet. Európa néhány szektorban nem csak versenyképes, de világelsı is: ilyen a félvezetıgyártás, a mobiltechnológia, az orvosimőszer-gyártás és a környezetvédelmi technológia. Az ITszektorban termelékenységben elérjük az Egyesült Államok szintjét, de az iparág mérete annak csak fele. Ez a terület jellemzıen nagyon változékony, így rugalmasságot igényel úgy a 15

gazdasági szabályozás, mint a munkaerı flexibilitása terén - ezen a ponton kötıdik a kérdés jelen dolgozat témájához. Az információs technológia fejlesztéséhez elengedhetetlen továbbá a humán tıke fejlesztése. Amíg az Egyesült Államokban minden harmadik polgár rendelkezik felsıoktatási képesítéssel, Európában ez az aránya egy az öthöz. Sok különbség van a két oktatási rendszer között, számok tekintetben a minıséget illetıen a tengerentúli rendszer javára.

IT-beruházásaink

és

termelési

volumenünk

nem

elégséges

nemzetközi

összehasonlításban, álljon itt ennek egyetlen bizonyítékaként, hogy Kína az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2006-ban megelızte az Európai Uniót a high-tech termékek exportjában (Magyarország érdemei között sorolható, hogy ugyanebben az évben az újonnan csatlakozott EU10 közül csak Magyarország és Málta volt nettó exportır.) 5 Rövidtávon nem érzékelhetı, hogy az európai gazdaságok lemaradnának a nemzetközi versenyben. Németország, Európa gazdasági motorja az említett WEF-tanulmányban a hetedik helyrıl az ötödikre került elı. Távlati szempontból azonban komoly elınyt jelenthetnek azok a bıvülési, fejlıdési potenciál-tartalékok, amelyekkel a feltörekvı országok bírnak ráadásul nem az Európai Unió az egyetlen, amely a világ legversenyképesebb térségének státuszára szeretne törni. 6 A távlatiság és a gyors változások kérdése kardinális marad. Míg stratégiailag távlati agendát kell felvázolnunk, rövidtávon a változtatás képességét kell elsajátítania az Európai Uniónak. Az angolszász országok (Anglia, Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália) körében a gazdasági bıvülés az elmúlt évtizedben egyértelmően meghaladta az európai átlagot. Az elıbb részletezebb IT- és innovációs átállás szempontjából érdekes, hogy az Európai Szabadalom ötlete másfél évtizede húzódik, miközben jelenleg az Egyesült Államokban az egy fıre jutó szabadalmak száma négyszerese az európainak - már csak azért is, mert nálunk Európában éppen négyszeresébe kerül egy szabadalom levédése. Amíg tehát az USA a szabadalmak számában ver az EU-ra három kört, addig az Unió a kapcsolódó adminisztrációs terhek tekintetében "gyızi le" ugyanennyire tengerentúli társát.

5

Lásd az EUROSTAT adatait: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-09-025/EN/KS-SF-09025-EN.PDF 6

Még Szaúd-Arábia is kidolgozott egy versenyképességi programot, amely szintén 2010-et jelölte ki céldátumként 2004-ben, és megvalósítása jobban alakult, mint az európai elképzelés

16

1.2.1. Foglalkoztatás és globális verseny

Európában a munkaórák száma folyamatosan csökkent az 1970-es évek óta. Ezzel szemben a rugalmasabb munkaerı-piacú Egyesült Államokban ez az érték konstans maradt. Az OECD 2005. márciusi versenyképességi publikációjában arra a következtetésre jut, hogy Európában a korai nyugdíjba vonulás oka, hogy a tagállamok nem ösztönzik az embereket a munkában maradásra. A foglalkoztatás szintje a 25 és 55 év között korcsoportban megegyezik az EUban és a tengerentúlon, a különbség az idısebb korcsoportoknál jelentkezik. Bár a korai nyugdíjba vonulás kérdésével az Európai Unió is foglalkozik, a nyugdíjkorhatár kitolása például olyan „társadalmi” korlátokba is ütközik, amelyet a szakpolitikák alakítói hajlamosak figyelmen kívül hagyni. Ilyen például az a tény, hogy egyes tagállamokban a férfiak jelenlegi születéskor várható élettartama (amely a mai felnıttek születése idején feltételezhetıen alacsonyabb volt) alig van egy-két évvel a 65 évesre tervezett korhatár felett, míg másokban azt 13 évvel is meghaladja. A 65 éves korhatárral egyes csoportok egyszerően „elveszíthetik” nyugdíjas éveiket. 3. ábra Foglalkoztatás 2005-ben korcsoportok szerint az EU-ban és az USA-ban

Forrás: Terry Ward, Alphametrics, University of Cambridge, Cambridge and Brussels, 20067 - Eurostat és US Bureau of Labour Statisctics adatok alapján

7

Lásd például George Irvin [2008]: Super Rich – the rise of inequality in Britain and the United States. Polity Kiadó. p.87

17

Habár 2000 és 2006 között közel 12 millióval több ember talált munkát, a munkanélküliség pedig a 2004-ben mért 9 százalékos szintrıl 2006-ig 7.9-re csökkent, a lisszaboni stratégiában felvázolt 70 százalékos cél 2010-re már semmiképpen sem reális, és ezért csak részben okolható a jelenlegi világválság. Az Egyesült Államokban 1978-ban volt jellemzı az a 64 százalékos foglalkoztatási arány, amely körül az EU 27 átlaga jelenleg áll. Ami ennél érdekesebb, hogy a hetvenes években az EU15 foglalkoztatási szintje is 60 százalék felett állt. Azaz nem hogy fejlıdésrıl nem beszélhetünk, távlataiban nézve az európai 15-64 év közötti foglalkoztatottság alapvetıen láthatóan csökkenı tendenciát mutatott - néhány konjunkturális kitérés mellett is - az ezredfordulóig (Ez olvasható az Európai Bizottság Employment in Europe címő kiadványának különbözı számaiban). Ezt követıen az ezredforduló utáni években, a lisszaboni stratégia születése után javultak a mutatók – bár vannak, akik felhívják a figyelmet, hogy ez az amerikai dot-com buborék növekedésével zajlott párhuzamban –, hogy aztán mérsékelt növekedés folytatódjon - a jelenlegi gazdasági világválságig. A Global Competitiveness Report (GCR) országonként összefoglalja a korábban felsorolt 12 versenyképességi pillér vonatkozásában mutatott teljesítményeket és az egyes országok versenyelınyeit és -hátrányait.

1.2.2. Egyesült Államok Az Egyesült Államok -amely világelsı a listán- elsı helyezését a következı három kardinális pontban megszerzett aranyérmének tudhatja be: a) munkaerı-piaci hatékonyság b) piac mérete c) innováció A makroökonómiai stabilitás vonatkozásában ugyanakkor - korántsem meglepı módon - a 66. helyen áll, és az üzleti szempontból legproblémásabb kérdések egyikeként a nem megfelelıen képzett munkaerı áll. Ez természetesen erısen összefügg a közép- és felsıoktatás, a szakképzés minıségével is. Az amerikai potenciális versenyelınyök között szerepel kivétel nélkül valamennyi innovációs tényezı és a munkaerı-piaci tényezık többsége. 18

Semmiképpen ne feledjük el azonban, hogy a davosi Világgazdasági Fórum GCR tanulmányában az elıny azt jelenti, ha a munkaszerzıdések megkötése és szabályozása teljesen deregulált, a vállalatok megkötések nélkül bocsáthatnak el munkásokat, et cetera. Hogy ez valóban elıny, azt akkor állapíthatjuk meg, ha elfogadjuk

a

munkaerı-piaci

rugalmasság

totális

megvalósulását

mint

pozitívumot versenyképességi tényezıként. Az "alkalmazásba vételi és elbocsátási feltételek" pontban Dánia világelsı a szabályozatlanság és rugalmasság terén. A következı "legjobb" EU-tagország Bulgária a 35. helyen, majd Románia 59-ikként. Ha a GCR kutatást tisztán eredményei alapján szemlélnénk, és nem vennénk figyelembe egyéb szempontokat a vállalatok számára elınyös adottságok (a "versenyképesség") mellett, a következı kijelentésre is ragadtathatnánk magunkat. A munkaerıpiac szabályozásának tekintetében messze megelızik az EU-tagországokat az olyan államok, mint a negyedik Kazahsztán, továbbá Grúzia, Azerbajdzsán, Ukrajna, Uganda, Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Bosznia-Hercegovina, Kenya, Nicaragua, El Salvador, Albánia, Pakisztán és számos hasonló ország. Az ezek a gondolatok kapcsán felmerülı kérdésekre a dolgozatom késıbbi fejezetében, illetve érintılegesen a „Versenyképesség és európai szociális modell” címő pontban kívánok visszatérni. Az Egyesült Államokban a munkanélküliség 2008 végére 7,5 százalékos lett. A ráta a kilencvenes évek óta csökken hosszútávon nézve, 1985-rıl 2005-re a foglalkozatottak száma közel másfélszeresére nıtt.8 Érdekes azonban, hogy a munkanélküliek száma 2004-ben ugyanakkora volt, mint 1985-ben. Egyes közgazdászok [így Artner 2006] ezzel kapcsolatban arra hívják fel a figyelmet, hogy az amerikai statisztikai módszer miatt az érték a valóságosnál jobb képet fest, ugyanis a munkaerıalapba be nem számítandó "not in labour force" kategóriában milliók voltak és vannak, akik képesek lettek volna és vállaltak is volna munkát. Ezen csoportok beszámítása mellett a ráta folyamatos növekedést mutat az amerikai „dotcomlufi” ezredforulós kipukkanása óta. Artner az adatok tükrében arra a következtetésre jut, hogy abszolút értelemben a legfejlettebb országokban is nıtt a munkaerıpiacról kiszorulók száma. 8

US Bureau of Labor Statistics - www.bls.gov Labor force statistics from the Current Population Survey publikációk és Employment Situation 2009 march.

19

1.2.3. Kína Kína, amely idén már a 30 legjobb között van, elsısorban piaca méretei miatt ért el jó helyezést, de ez csak azt erısíti meg, hogy igen sok téren tud még fejlıdni. A 30. helyezésre emellett viszonylagos makrogazdasági stabilitása (11.) és innovációs kapacitása (28.) jogosítja fel. A munkaerı nem megfelelısége nem jelent számottevı hátrányt a tanulmány szerint a versenyképesség kapcsán, fontosabb akadály az institucionális hatékonytalanság, a beruházások finanszírozásának problematikussága, az infláció. Az ország 2004-ben átlépett egy fontos lélektani határt, ugyanis az Egyesült Államok helyett Kína lett az egyik nagy IT-vezér - Japán legfıbb kereskedelmi partnere. Nem tudni, milyen a korrelációja ennek a mutatónak azzal az adattal, hogy a Kínában a személyi számítógépek száma jelen ütemében 28 havonta megduplázódik. A vásárlóerı intenzív növekedése mindenesetre szintén egyértelmően észlelhetı. Az amerikai vállalatokban szerzett külföldi tulajdon folyamatosan eközben növekszik (25-30 százalékot is kitesz), és egyre több nagy kínai cég is beszállt az amerikai vállalatoki piacra. Marján [Marján 2006] példaként hozza fel, hogy a Lenovo 2005 elején 1,75 milliárd dollárért megvásárolta az IBM PC-részlegét, és a telekommunikációs, gépgyártási szektorokban is van példa ilyen lépésekre. 2006-ra - amint már említettem korábban - Kína megelızte az Európai Uniót a high-tech termékek exporjának volumenében. 4. ábra Az EU27, az USA, Japán és Kína részesedése a világ high-tech exportjából 1995 és 2006 között

Forrás: Eurostat, lásd 5. lábjegyzet

Az 1. mellékletben láthatjuk szemléltetés céljából a kutatásban felsorolt versenyelınyöket és hátrányokat a foglalkoztatás szerint az Egyesült Államokra, Kínára és néhány európai 20

gazdaságra vonatkoztatva. E szakdolgozat szempontjából érdekes megfigyelni, hogy a "scoreboard"-on Kínának a munkaerı-piaci hatékonyság témakörben csupán a "fizetés és termelékenység" kategóriában adnak a szerzık (meglehetısen nagy) versenyelınyt. Más szempontokból rengeteg ország "megelızi". Az "elbocsátás költségi" kategóriában Kína 108, Magyarország 61 pontot kap. 9

1.2.4. Japán Japán szinte kivétel nélkül a legelsı országok között van a 11. pont alpontjaiban, azaz az üzleti környezet és vállalati infrastruktúra terén, de természetesen igen jó helyezést ér el az innováció szempontjai szerint is. Potenciális elınye még a jó egészségügyi állapot. A tanulmánytól eltekintve azonban nem téveszthetjük szem elıl, hogy a japán gazdaság strukturális problémákkal küzd az elmúlt években. Maga a piaci verseny gyér, a regulációk kifejezetten erısek, makrogazdasági politikája és pénzügyi rendszere igen instabil.

1.2.5. Brazília, India, Oroszország Brazília számos téren igen jó mutatókkal rendelkezik a versenyképesség terén, azaz tıkevonzó képességében, üzleti környezetében, innovációs kapacitásában, K+F kiadások terén - és leginkább piaci mérete kapcsán, ami a méretgazdaságosság miatt is fontos. Összességében 64. a GCR tanulmányban, de potencális versenyelınyként számos területet említ az elemzés. Az Egyesült Államok leírásánál tett kitételt szem elıtt tartva most se felejtsük el megjegyezni, hogy Brazília társadalma és szociális rendszere minden elıadásban a széttagolt, élesen bipoláris és égbekiáltóan igazságtalan társadalomra szolgáltat tipikus példát. India Brazíliához hasonlatos elınyökkel bír, Oroszország pedig szintén sok növekedési potenciállal rendelkezik amellett, hogy egyik szempontból sem tudhat magáénak kiemelkedı elınyöket; csak a piac mérete tekintetében elsı. Az Európai Uniónak a globális versenyképesség kérdésében számos kihívással kell szembenéznie. Több vonatkozásában folyamatosan veszít pozícióiból, és szinte minden dimenzióban akadnak versenyképesebb gazdasági szereplık. Amellett, hogy nem jelenthetı ki, hogy az Európai Unió a legversenyképesebb térség lenne a világon, - a kutatás alapján 9

A kisebb szám jelenti a tanulmányban a versenyképesebbet, az ország helyezését az adott vonatkozásban. A firing costs az előreértesítési kötelezettségeket, a végkielégítéseket és a létszámleépítés kapcsán fizetendő kötbéreket jelenti. A "felvételi és elbocsátási gyakorlat" (azaz annak egyszerűsége) terén Kína például alig "jobb", mint Magyarország, ami sok szempontból gondolatfakasztó megállapítás a davosi Világgazdasági Fórum grandiózus tanulmányát illetően.

21

legalábbis - nem látható egyértelmően olyan terület sem, amely a elsıség alapja lenne rövidtávon nézve. Kína piaca felvevıképességének potenciáljával és vállalati szférájának globális térnyerésével, az Egyesült Államok rugalmas munkapiacának versenyelınyével és innovációs lendületével, Brazília piaca méretével és kedvezı általános adottságaival, India ITszektorának munkaerı-piaci kínálatával több vonatkozásban (például az elérhetıséget tekintve) felülmúlja az Európai Uniót. A versenyképesség kérdésének pontos bemutatása igen hosszadalmas elemzést követelne meg. Nekem ezeken az oldalakon nem volt célom, hogy a kérdést minden fontos szempontból körbejárjam. A szakdolgozatomnak ebben az elsı részében – amely, ha úgy tetszik, a továbbiakhoz egy értelmezési környezetet adó hosszú bevezetı – csupán érzékeltetni szerettem volna, hogy az európai versenyképesség (és így jövıbeli gazdasági teljesítmény) kapcsán felmerülı aggodalmak jelentıs hányada minden bizonnyal teljesen jogos az adatok alapján. A foglalkoztatás alakulása a versenyképességgel szorosan összefonódik, és mindkét oldal hatással van a másikra. A következı átvezetı részben azokat a versenyképességi célok miatt (valósan vagy vélten) szükségszerő lépéseket részletezen röviden. amelyek közvetlen hatással vannak a foglalkoztatásra. Ezt követıen, a kapcsolódó elengedhetetlen információk tükrében kezdem bemutatni és elemezni szakdolgozatom vizsgálódási területét, az európai munkaerıpiacot, foglalkoztatást és foglalkoztatáspolitikát.

22

1.3.

Versenyképesség és európai szociális modell - Race to the bottom, azaz verseny lefelé?

„A szociális párbeszéd nem szolgálhat alibiként a tétlenséghez.” Nicholas Sarkozy 2007 szeptemberében

A francia elnök Nicholas Sarkozy idézett mondata jól tükrözi a szemléletet, amely a szociális szempontok, az állam részérıl a gyakorlatban megvalósuló szociális ellátás tekintetében kialakulni látszik. Ennek értelmében védırendszereink hátráltatnak minket a versenyképesség terén, ezért azokat csak a legszükségesebb szinten kell fenntartani – addig leépíthetıek. Anthony Giddens [Giddens 2007, p.41.] megfogalmazásában a negatív szociális ellátástól a pozitív felé kell eltolódnunk, mások a rászorultsági elvet idézik. A lisszaboni stratégia meghirdetése idején célrendszerében külön pont volt a társadalmi kohézió megırzése, azonban a felülvizsgálat után a növekedés mellıl kikerült ez a cél, és helyette hangsúlyt kizárólag a foglalkoztatás kapott. Az elképzelések szerint a szegénység felszámolására a legjobb út nem más, mint az „út a foglalkoztatásba”. A foglalkoztatás megoldása azonban lényegét tekintve magára a növekedésre épül, hiszen a növekvı GDP-en, az itt letelepedı új vállalati (termelı-) egységeken, a nyugdíjkiadások finanszírozásának bıvüléssel történı fenntartásán, a növekvı high-tech beruházásokon és exportján alapul. Anton Hemerijck [Hemericjk 2002 nyomán Nyilas 2005, p. 575] szerint az európai modell azon a felismerésen alapul, hogy a társadalmi igazságosság hozzájárulhat a gazdasági hatékonysághoz és növekedéshez. Eszerint a szociálpolitika a versenyképesség lényeges eleme, és nincs ellentét a gazdasági versenyképesség és a társadalmi kohézió erısítése között. A jóléti politika az alkalmazkodóképesség erısítése révén éppen hogy csökkentheti a gazdasági bizonytalanságot, és a biztonság nyújtása révén erısíti a változások lakossági elfogadását, potenciálisan rugalmassá teszi a munkaerıt. Az Eurostat adatai szerint Finnország és Svédország a vezetık közé tartozik az Európai Unióban a szociálpolitikára fordított kiadásokban, mégis a legversenyképesebb tagállamok körének tagjai. Portugáliában és Görögországban fordított a helyzet, versenyképességben elmaradnak a többi országtól. Gøsta Esping-Andersen, az Európai Bizottságnak számos tanulmányt készítı szociálpolitikai 23

szakértı például elveti a piacorientált jóléti stratégiát [lásd Nyilas 2005 összefoglalása]. Ez a megközelítés azonban nem zárja ki a célzott (átképzést, a munkaerı-piacra és a munkába való visszatérést célzó) támogatások gondolatát, azaz a munkaerıpiac politkáinak aktív jellegét. Tény, hogy ezeknek a politikáknak produktív beruházásként kell megjelennie, akkor is, ha a szociális kiadásokat emellett improduktívként titulálni félrevezetı lehet. Nyilas Mihály egyebek mellett arra az igen-igen fontos szempontra hívja fel figyelmünket tanulmányában, hogy a vizsgálatok szerint a tanulási motiváció és képesség jelentıs részben a gyermekkori szociális feltételek, életkörülmények feltétele. Ez pedig akkor is így van, ha a gyerekek szülei nem dolgoznak, és rövidtávon nem is tudnak vagy akarnak visszatérni a munkaerıpiacra. A jó kiindulási feltételek több lehetıséget teremtenek a képzésben való elindulásra és az élethosszig tartó tanulás megvalósítására. Azt gondolom, hogy nehezen azonosíthatnánk ennél fontosabb célt a humántıkébe való befektetéssel kapcsolatban. Ma, amikor a nık foglalkoztatási aránya azzal együtt is jóval alacsonyabb, hogy hosszú évek óta tendencia a fejlett országokban a nık nagyobb arányú részvétele a felsıoktatásban, mialatt a szociális kiadások megkurtításával nem csak hazánkban csökkennek például a gyed jogosultsági körei és mértéke,10 akkor bizonyos értelemben a jövı humántıkéjében való befektetésnek elve sérül. Ugyanakkor – bár a szabályozás változását itt is elsısorban az államháztartási gondok indukálják – világosan tettenérhetı az átalakításokban a szándék is, hogy lehetıleg a szigorítás éppen az oktatás öszönzésére irányuljon.

11

Az Európai Bizottság

megújított Szociális Menetrendje is az Európa jövıjét egyik leginkább fenyegetı problémaként hívja fel a figyelmet arra, hogy a szegénység 19 millió fiatalt és gyereket fenyeget, és hogy évente hatmillióan esnek ki a középfokú oktatásból. Ezért is tervezi egy Nyitott Módszerő Koordináció (OMC) elindítását a közeljövıben az ifjúságpolitikáról [EB 2008, 8. oldal.]. A gyermeknevelés mellett a szociális biztonság azonban nyilvánvalóan meghatározó tényezı a vállalkozói kedv vagy a hatékony munkaerı-piaci allokáció tekintetében is – a dániai termelékenységi mutatók elmaradását az ír mögött részben annak tulajdonították korábban, hogy Dániában az állás nélküliek kötelesekké váltak képzettségi szintjüknek nem megfelelı állást is elfogadni, ami által sikerrel reintegrálódtak munkaerı10

Lásd HVG 2009. április 3: Dolgozó kismamától megvonható a segély. http://hvg.hu/kkv/20090403_munka_segely_terhesseg.aspx 11

HVG 2009. március 18.: Szigorúbb feltételek a gyednél és családi pótléknál http://hvg.hu/itthon/20090318_gyed_gyes_csaladi_potlek.aspx

24

piacra. Bizonyos értelemben azonban így kihasználatlan termelıkapacitás jelent meg, hiszen romlik a munkaerı-piaci allokáció hatékonysága. Talán többen helyezkednek el, de elképzelhetı, hogy a munkába állás erıltetése miatt valaki két héttel azt megelızıen áll munkába, hogy olyan helyet találna, amely képességei maximumát követeli, és így a lehetı legmagasabb színvonalú (például legmagasabb termelékenységő) munkát végezné, amelyet csak végezhet. A gondok részben annak tudhatóak be, hogy az Európai Közösségben intenzív gazdasági integráció mellett nem alakult ki közös szociálpolitika. A definíció javarészt a másik tagállamban munkát vállaló uniós állampolgárok jogainak biztosításában teljesedik ki. A Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) és a részben közös gazdaságpolitika kialakulása következtében gazdasági eszközök vannak az EU kezében, a „szociális Európa” tekintetében azonban nincsenek jogkörök. Bár elméleti felvetései igen általánosak, azért Scharpf [Scharpf 2002] a gazdasági és szociális szempontokat egyaránt érvényesítı Közös Agrárpolitikára hivatkozva elvben reálisnak tartja a visszatérést az integráció kezdeteihez abban az értelemben, hogy az európai piacok liberalizálását kombinálják a szociális szabályozás és az adópolitika nagyobb harmonizációjával. Érvelése szerint az EU, mint egész, sokkal kevésbé függ a kereskedelemtıl, mint tagállamai, és a monetáris unióval a tıkespekulációknak jóval kevésbé van kitéve, ezért a piac korrekciója a szociális szempontok figyelembevételével reális alternatíva lehet. Mindezzel szemben azonban ott áll a tény, hogy az egyes tagországok között valószínőleg túl nagyok a különbségek a szociális kiadások nagyságában, tb-járulékok és adók relatív súlyában és mőködésében ahhoz, hogy a valódi harmonizáció megvalósulhasson. Az Európai Unióban a szabályozás érezhetıleg inkább a kínálati stratégia (azaz a kínálati oldal erısítése, például a piacon keresett munkaerı-kínálat teremtése) felé terelıdött szociális és foglalkoztatási értelemben. Bár a célok megfogalmazásánál természetesen a kereslet szabályozása is említésre került, e tekintetben kevés konkrét intézkedés születik. Ez az alacsonyabb adóterheket, deregulációt, a foglalkoztatási rugalmasság növelését, a növekvı bérdifferenciálást12 és a jóléti kiadások csökkentését jelenti13. A beruházások vonzására így a 12

az északi országok jó szereplése addig a pontig jutott, hogy választási kényszerhelyzetbe kerültek a foglalkoztatás további növelése vagy a bérek kiegyenlítése között, az inflációval történő bérindexálást pédául felfüggesztették, erről lásd [AIGINGER-GUGER 2007, p.50.] 13

Az Európai Unió tagállamainak egyedi foglalkoztatási-szociális modelljei közötti hasonlóságok, azok csoportosítása a Munkaerő-piaci modellek csoportjai az EU tagállamaiban pontban olvashatóak a Foglalkoztatás megoldókulcsai fejezetben.

25

kompetitív adócsökkentés pályára álltunk. A munkaerı költségeit illetıen egyértelmő redukálási törekvés valósult meg, az adófinanszírozású szociális transzferek terén azonban olyamatosan csökken az ellátási szint. A Gøsta Esping-Andersen által bevezett dekommodikifáció fogalmának lényege, hogy mennyire függetlenek a piactól az emberek létfenntartásuk miatt. Az Európai Unió tagállamai közötti sajátos benchmarking-rendszer, a Nyitott Módszerő Koordináció keretében a piachoz történı alkalmazkodás céljából az emberek munkaerejének rekommodifikálása a cél. Az Európai Szociális Modell (amelyet talán célszerőbb „az európai nemzeti szociális modellek közös sajátos jegyeinek összessége” néven összefoglalnunk ahelyett, hogy elkülönített fogalomként hivatkoznánk rá, hiszen egységes modell nem létezik) átalakulása idıszerő lett, ebben senki sem vitatkozik. Azt azonban sokan vitatják - így például a fent idézett, elismert szaktekintélyek közül többen -, hogy ennek az átalakulásnak szükségszerően a tıke, a piac igényeinek megfelelıen kell-e zajlania alapvetıen. Ahogy azt az elkövetkezı fejezetekben sorra látni fogjuk, számos intézkedés figyelhetı meg közösségi és nemzeti szinten az atipikus foglalkoztatási formák terjesztése, a munkaerı piacának rugalmassá tétele, az adózás munkaadók, társaságok számára kedvezıbbé tétele, a piaci verseny erısítése érdekében. Az alkalmazkodókészség erısítése és az üzleti környezet javítása természetes, érhetı és indokolt folyamatok. Kérdés marad, mi az a cél, amely érdekében szakpolitikáinkat alakítjuk. A versengés a kínai kézimunkások és az IT-szektorban dolgozó indiai „overnight” (amerikai cégek kiszervezett feladatait interneten azonnal teljesítı) informatikusok százezreivel, akik számára a munkajog, szakszervezet, kollektív alku, minimálbér vagy a munkabiztonság és egészségvédelem kevésbé ismerıs fogalmak? Vagy minden erınkkel keresni azokat a területeket, amelyekben nekünk lehet elınyünk, és ezáltal az Európai Uniót vonzóvá tenni a tıke és a beruházások szempontjából. Másfelıl valamelyest csökkenteni a munkaerıpiac függıségét a nemzetközi verseny által alakított kereslettıl például a kis- és középvállalkozások intenzív támogatása, azaz a „belsı” foglalkoztatás, önfoglalkoztatás támogatása révén. A következı pontban az adózás kérdésében vizsgálódom, abból a két megfontolásból, hogy egyrészt a foglalkoztatáspolitikában is kardinális az adópolitika (bár itt nem a foglalkoztatáshoz kapcsolódó elemeit és változását mutatom be kimondottan), másrészt az adórendszerek kapcsán rengeteg kérdés merül fel, amelyek az egész európai gazdaságpolitikát erısen érintik – különösképpen ma, a válság idején.

26

1.3.1. Adózási kérdések

„A

bankárokat

az

éttermi

felszolgálók,

sofırök,

reptéri

poggyászszállítók által befizetett adóból mentették meg, így ha megengednénk, hogy változatlanul folytassák eddigi tevékenységeiket, az az osztályharccal lenne egyenlı.” Martin Schulz EP-képviselı meglehetısen sarkosan fogalmaz14 Úgy tőnik, a transznacionális (TNC) vállalatok odacsalogatásáért15 folytatott verseny jegyében az egyes országok és közösségek a vállalati adóterhek minimalizálásában igyekeznek egymás fölé azaz alá ígérni. A KPMG, a világ legnagyobb könyvvizsgáló vállalkozásait jelentı úgynevezett Big Four egyik tagja 1993 óta minden évben kiadja társaságiadó-felmérését [KPMG 2008], amely kiadvány legutóbbi, 2008-as számában már 106 országban számított társasági adóterhek szerepelnek. A tanulmány elején évrıl évre majdnem ugyanaz a legfıbb megállapítás: az adóterhek a világon vagy mindenhol, vagy egy-két gyengébb kivételtıl eltekintve mindenhol csökkentek az év folyamán. Az OECD 1994-ben kiadott Job Study-jában [OECD 1994] így írt: "Ahhoz, hogy a jövıbeli lehetıségeket kihasználhassák, az egyes társadalmaknak és gazdaságoknak gyorsan kell reagálniuk az új kihívásokra. Ez sokuknak nagyon kemény váltást jelent majd." A tanulmány akkor hozzájárult ahhoz, hogy a termékpiaci szabályokat és a munkaszerzıdések regulációját valamelyest megvágják. Az OECD azonban 2004-tıl elindította a tízéves stratégia felülvizsgálatát, és 2006-ban jelentkezett a Restated Job Strategy jelentéssel. Ebben (lásd [Bassanini-Duval 2006] és [Watt 2006] nyomán [Szajp 2007]) az OECD szakít korábbi 14

Új gazdasági modell a világválság leküzdéséhez? 2009. március 19. Cikk az EP honlapján Elérhető: http://www.europarl.europa.eu/elections2009/debates/product.htm;jsessionid=B058C4529E3A806D0AE1FA FABBF5EF39.node2?ref=20090316STO51825&secondRef=0&language=HU

15

számos közgazdasági érvelésben ez a cél nagyjából a munkahelyteremtés definíciójának felel meg. Pedig az adózás átalakításával valamelyest eltérő módszerekkel is elérhetők eredmények a foglalkozatás terén. Az Európai Unióban e szakdolgozat írása idején fogadták el a csökkentett ÁFA-t néhány, legfőképpen olyan területen, amelyre a foglalkoztatás szintje érzékeny lehet - például az éttermi szolgálatatásokra.

27

egymegoldásos, a dereguláció angolszász jellegő megvalósítását és a jóléti jogosultságok leépítését célzó ajánlásaival, amelyek a minimáljöveledelem eltörlését és az adóterhek csökkentését javasolták. A stratégia újracélzásában a szervezet elismerte, hogy az északeurópai modell is sikeres, nem csak az angolszász, így az alábbiak kombinációja is eredményre vezethet: - kollektív béralkuk - szociális párbeszéd - bı jóléti ellátások - aktív, illetve preventív munkaerı-piaci politika - erısebb foglalkoztatásvédelem - ezek finanszírozására magasabb GDP-arányos adóbevételek, magasabb kulcsokkal és az adózók körének szélesítésével

1.3.1.1. Társasági adókulcs Európában Míg az átlagos adószintek tíz év alatt 32 százalékról 26-ra csökkentek, az Európai Unió átlagos vállalati adószintje a legalacsonyabb lett a világon. Messze a legmagasabb adókulcsait feladva fokozatosan a legalacsonyabbakkal rendelkezı térséggé vált, és ez nem egy vagy két év eredménye. A folyamat - tíz év alatt 12.6 százalékos társaságiadó-kulcs csökkentés - már 2005-re világvezetıvé tette az Európai Uniót ebben a szó szerint lefelé irányuló versenyben. Míg az EU társaságiadókulcs-átlaga 23.2, addig a G8-országok átlaga 32.55 százalékot tesz ki.

16

Azaz csaknem másfélszerese. Azok az európai országok, amelyet mindkét átlagban

szerepelnek, a többi európai ország kulcsainak átlagánál nagyobbal rendelkeznek. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben a társaságiadó-kulcs valóban annyira kardinális kérdés, mint ahogyan azt a jelenleg feltételezzük, akkor miért áll ma olyan messze a világ legversenyképesebb régiójának címétıl az Európai Unió. A válasz valószínőleg az, hogy ennek az adócsökkentésnek inkább akkor van értelme, ha a kiadási oldal lefaragásával és/vagy az adóbevételek átstrukturálásával párosul. Jelenleg is megfigyelhetünk ilyen folyamatot. 16

saját számítás a KMPG tanulmány alapján

28

5. ábra Gazdasági régiók összevetése a társasági adókulcsok változása szerint, 1999 és 2008

Forrás: a KPMG tanulmánya, [KPMG 2008]

Ha értelmezzük ezt a jelenséget, a következıkre juthatunk: a munkahelyteremtésre leginkább képes TNC vállalatok többek között azért jönnek Európa egyes országaiba, mert meglehetısen jó adófeltételek vannak. Kevesebbet kell fizetniük az államnak, és ez az adottság ellensúlyoz más elınyöket, amelyekkel más régiók bírnak. Az állam ezt a forráskiesést kompenzálja a kiadások lefaragásával17 - szociális juttatások, gyes-gyed, munkanélküli segély, állami finanszírozású oktatás és egészségügy megkurtításával, másként hatékonyabbá tételével és az adószerkezet átsúlyozásával, azaz különféle közvetett adók kivetéssel vagy épp a cafetería rendszer megadóztatásával.18

17

Ennek a sornak az igazolásaként az Európai Unió a jelenlegi válság miatt Magyarországnak nyújtott támogatási kifizetésekben új kritériumokat rendel a Megállapodás negyedik részlet mellékletéhez és megismétli a harmadik részlet feltételeit is: a lakástámogatási jogosultság kritériumainak szigorítása, rokkantsági nyugdíj szűkítése, a gyed első éveire eső kifizetésekben megtakarítások, nyugdíjak indexálásának átalakítása, már a 2010-es költségvetésben a szociális kiadások szűkítésének megkezdése, et cetera. Lásd: Magyar Közlöny 2009. április 2-i száma 18

Ez a megadóztatás példátlan, 105,72 százalékos adót jelentene, amennyiben az érték 50 százalékára 62 százalékos SZJA-teher esne, majd a nem adózó résszel együttes összegre további 27 százalékos járulékteher kerülne. A Kopint-Tárki felmérése szerint így a jelenlegi vásárlóerőnek az ötvenöt százaléka eltűnne. Nem mondhatjuk, hogy ez az intézkedés összhangban van az európai fogyasztásélénkítő (más országokban, így Németországban is fix összeget fizetnek például az új autót vásárlóknak) intézkedésekkel. E szakdolgozat írásakor úgy tűnik, a cafeteria rendszer ilyetén megadóztatását mégsem valósítja meg Magyarország. Lásd: http://adozona.hu/beren_kivuli_juttatasok/20090410_cafeteria_sporol_munkavallalo.aspx

29

Írországban, Norvégiában, Dániában és Svédországban a KPMG tanulmánya szerint a kedvezı adófeltételek is hozzájárultak a pozitív gazdasági eredményekhez. Pedig Norvégiában és Svédországban például évek óta 28 százalékos a vállalatok által fizetendı adó kulcsa, szemben például az ír 12 százalékkal. A dokumentum elemzése is megjegyzi, hogy az adócsökkentés önmagában nem számottevı, de ezek az országok ki is szélesítették az adózók körét, és ami még fontosabb, kiiktattak számos, az adóelkerülést lehetıvé tevı kiskaput. Már André Sapir, a lisszaboni folyamat félidei áttekintésében szerepet kapó kutató is arra a megállapításra jutott [Sapir 2005], hogy a hatékonyságot és az egyenlıséget legmagasabb szinten az észak-európai modell19 tudja biztosítani. [Szajp 2007, p. 149.] A skandináv/északi modell –amelyet best practice, azaz legjobb gyakorlat névvel illetve az Európai Bizottság is követendı példának tett meg a tagállamok egymástól történı tanulását segítı Nyitott Módszerő Koordináció (Open Method of Coordination, OMC) keretében – esetében jellemzıen erıs az állami redisztribúció, így persze az adók is. Az északi modellnek szemére vetették már, hogy a termelékenységben elmarad például Írországtól, részben mert a termelési adók rontják a termelékenységet. Igaz, hogy Írországban sokkal jobban nıtt a termelékenység, de az is igaz, hogy több északi országban, így Dániában és Svédországban például a foglalkoztatásban sikerült „túlteljesíteni” a lisszaboni célokat (Írország nem érte el a célszámot). A nık és idısebb munkavállalók foglalkoztatásában még nagyobb az elıny, az adófinanszírozott innovációs és K+F ráfordítások – amelyek hosszútávon egész biztosan kifizetıdıek – alapján pedig az északiak rekoderek Európában. A termelékenység mindazonáltal ezekben az országokban is nıtt. Írország esetében azt se feledjük, hogy az állam fenntartását olcsóbbá tette, a bürokratikus rendszerét egyszerősítette. Az adórendszerben a termelési adók irányából a hangsúlyt a fogyasztás adóztatására tette. Ebbe a sorba logikailag beilleszthetı lenne a luxusadó óvatos, de költségvetésileg (és társadalmilag) még kedvezı növelése és a progresszív adóztatás lehetıségeinek átgondolása, valamint a kedvezmények ÁFA-kulcsok alkalmazásának átgondolása, és a kapcsolódó adminisztrációs költségeku csökkentésére való törekvés.

19

Az európai foglalkoztatási és szociális modellek csoportjait a Munkaerő-piaci modellek csoportjai az EU tagállamaiban című fejezetben mutatom be.

30

6. ábra Egy munkaórára jutó termelékenység alakulása 1990 és 2004 között Írországban és az ún. északi modellt követı országokban, OECD adatok alapján

Érdemes megjegyeznünk, hogy a GDP százalékában a jóléti forrásallokáció nem magasabb Skandináviában, mint olyan országokban, mint például az Egyesült Államokban. A különbség így abban áll, hogy amit Svédországok adóból finanszíroz, azt például az amerikaiak közvetlenül fizetik ki. Anthony Giddensnek szintén kitér az említett jelenségekre: "...amellett érvelnek, hogy az élesedı verseny világában csak az alacsony adókon alapuló gazdaságok fejlıdhetnek. Mégis az épp ennek ellenkezıjére utaló bizonyítékok egyértelmőek. Nincs közvetlen összefüggés a GDP arányában kifejezett adóterhelés és a gazdasági növekedés vagy a munkahelyteremtés között. Valószínőleg van egy felsı határ, amint ezt Svédország példája is mutatja, ahol az utóbbi idıben az ipari országok közül a legmagasabb az adóterhelés, de az egy fıre jutó jövedelem szintje relatíve csökkent, viszonylag rövid idın belül. Az állam méreténél azonban sokkal fontosabb, hogy az intézményei milyen hatékonyak, és milyen gazdaság- és társadalompolitikát folytatnak." [Giddens 2007, p. 38]

31

Az adózás kérdése mellett valóban hasonlóan fontosak más szempontok: a hatékonyság például azért, mert mindannyiunknak ismerısek azok az érvek, amelyek szerint az adók növelése egyes területeken csak az adó kerülését növelné. Az adókulcsok az Európai Unióban országonként változnak, saját hatáskörbe tartoznak. Mégis elgondolkodtató, vajon miért "nézi le" magát annyira az EU, hogy azt gondolja, Európába tıkét, vállalatokat úgy tud csalogatni, ha a világ adóversenyében éllovasként vesz részt. Mintha éppen az lett volna a lisszaboni stratégia célja, hogy a Közösség a K+F ráfordítások, az innovációs potenciál, a fejlett oktatási rendszer és a világ legversenyképesebb tudásalapú társadalmának megvalósításával váltja majd meg az Európai Unió jövıjét gazdasági értelemben. Másfelıl ennek az adócsökkentésnek valószínőleg kevesebb haszna van, mint elsıre hinnénk: mindenhol "kicsit" voltak kedvezıek a feltételek, míg az adóparadicsomok ajánlata még az európai vállalkozásokat is az ilyen területen történı bejegyzésre ösztönözte.20 Magyarán, ha a társaságok által fizetendı adók szintjét annak a szolgálatába akarjuk állítani, hogy vonzó legyen az Európai Unió a számukra, legegyszerőbb, ha eltöröljük a társaságiadót. Ez a megjegyzés természetesen csak annak szól, hogy az adóverseny káros lehet, és ezt az Európai Bizottság is belátja. A másik fontos dolog, hogy az adóverseny a Közösségen belül is zajlik: ennek a versenynek a célja, hogy az úgynevezett magas mobilitású jövedelmeket melyik adóhatóság tudja az ellenırzésde alá vonni. Ehhez a lehetı legkedvezıbb adórendszert kell kínálni.21 Adóparadicsomokhoz hasonló elınyöket felmutató, mérsékelt adózású országok az Európai Unióban is vannak: Ciprust, Máltát, Ausztriát, Luxemburgot, Írországot is ide sorolják szakértık22, de Hollandia és NagyBritannia is igen kedvezı feltételeket nyújt. Az adózás fontos eszköz lehet az európai országok kezében a foglalkoztatás növelésére: a 2009 elején elfogadott -opcionális- kedvezményes ÁFA-kulcsokkal kapcsolatos megállapodás (amelybıl már a kilencvenes évek második felében is létrejött megállapodás) egyik célja is

20

Azért kell múlt időben beszélni, mert a világválság és a 2009. áprilisi G20 ülés kapcsán elkészült OECD adólistán a világszervezet az országokat fehér-, szürke- és feketelistára tette az alapján, hogy mennyire működnek együtt az információszolgáltatásban. A folyamat végeredménye túlnyúlik jelen szakdolgozat lehetséges vizsgálódási tárgyidőszakán 21

A magas mobilitású jövelemekhez fűződő fiskális versenyről és korlátozásáról lásd [Marján 2006, pp. 3887.-391,] 22 Ezek közül néhányat említ például Heirich György, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének (MOKLASZ) elnöke. http://www.fn.hu/vallalkozas_penzugy_102/20081028/nem_vadaszunk_penzmenekitokre/

32

éppen az, hogy a legális foglalkoztatást növelje. Éppen ezért érthetetlen, miért nem menedzseljük, konfiguráljuk jobban az adórendszereket. A kiesı adóbevételek kérdése gazdasági értelemben igen fontos az európai uniós tagállamok költségvetése szempontjából, és így a foglalkoztatást még jobban ösztönzı adópolitka kialakításának lehetıségeire is. A nagymértékő adókerülés leszorítására, az offshore cégekbe „kimentett” jövedelmekhez kötıdı tulajdonosi körök megismerésére jelenleg kezd egyre nagyobb erıfeszítéseket tenni az EU. Említsünk egy magyar példát: mikor a FigyelıNet egy cikke kapcsán a Pénzügyminisztériumnál érdeklıdött, hogy próbálunk-e bármilyen információt megtudni a Magyarországról adóelkerülés céjából offshore-területekre kivitt összegek tulajdonosi szerkezetérıl és nagyságáról, a válasz így hangzott a sajtóosztály részéról: "Most senki sem ér rá ezzel foglalkozni, mert mindenki egyeztet, sokkal fontosabb dolgokban." Egyértelmő, hogy a problémát messze a valós súlya alatt kezeljük. El kell gondolkodnunk, milyen egyéb okai vannak ezen a területen a rendre hangoztatott érvek (túlzott szociális kiadások, foglalkoztatási helyzet és kevés befizetett adó) mellett annak a költségvetési csávának, amelybe az európai tagállamok belekerülnek. „Esze ágában sem lenne visszahozni a pénzt annak, aki valószínőleg magánszemélyként vagy alapítványi formában vitte ki az országból” – mondja Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke.23 Bár ez a tevékenység nem ütközik törvénybe, tény, hogy az államok nézıpontjából szemlélve nettó bevételtranszfert és -kiesést jelent. A HVG újsághoz tartozó adozona.hu eközben "Csak a hülyék adóznak szabályosan?" címet engedte meg cikkében a német Deutsche Post elnökének Liechtensteinbe rejtett pénzeivel kapcsolatban24. Mint ismeretes, akkor több száz vezetı beosztású és a társadalmi-gazdasági élet elitjéhez tartozó német polgár adatai kerültek nyilvánosságra, akik mind Liechtensteinben tették bankba tetemes vagyonaikat. Ezt követıen a brit adóhatóság, a HMRC is hasonló informális úton megvásárolta egy elbocsátott liechtensteini alkalmazottól körülbelül száz brit állampolgár

23

Lásd az előző lábjegyzet internetes hivatkozását.

24

Már tudvalevő, hogy Magyarországon még a jegybank elnöke is Cipruson jegyeztette be cégét, amelyet elnökké válása előtt működtetett. Mint az MNB a tényt elismerő nyilatkozatban jelezte, ebben semmi törvénybe ütköző nincsen. Kérdés viszont, nem hordozza-e azt az üzenetet a lakosság számára, hogy "ha tudod, vidd ki a pénzed, ne adózz a magyar államnak, ne finanszírozd például a magyar állami beruházásokat, finanszírozd másokét!”

33

adatait.25 Nem nehéz elképzelni, milyen becslései voltak az illetékes hatóságoknak az így adózást elkerülı összegek nagyságáról, ha informális úton ilyen alkukba belementek néhány DVD lemezért. Eközben offshore cégalapításban segítséget kínáló magyar weboldalból már több is létezik, míg a szabályozásnak (például a banktitok feloldásának) a gondolata csak a legutóbbi idıkben merült fel a világválság kapcsán. Az adóbevételek forrásainak átsúlyozása helyett (azzal együtt, hogy az adópolitika fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni) elıször a rendszer "kimosását" kell megcélozni, azaz betartatni a szabályokat, behajtani a fizetendı adókat. Ennek fontosságát hangsúlyozza Katinka Barysch, a londoni Centre for European Reform társaság közgazdásza [Barysch 2007] is. İ is megjegyzi, hogy az alacsony jövedelemadó-kulcsok és a széleskörő adókerülés következtében

a

kelet-európai

országok

jóval

kevesebb

adóbevételhez

jutnak

jövedelemadóból, mint a nyugat-európaiak. Egyben arra hívja fel a figyelmet, hogy az EUban látszólag mintha adócsökkentési verseny lenne: a kelet-közép-európai országok többsége a belépés elıtt csökkentette a kulcsokat, hogy a diszkriminatív adóztatási szerkezetet megszüntesse, ami kötelezı az EU állami segítségnyújtási szabályaiban. Utána Ausztria a bıvítést követıen, 2005 januárjában vágta le 9 százalékkal társaságiadó-kulcsát. Késıbb több keleti tagállam is alacsonyan rögzített, egykulcsos rendszert vezetett be. Barysch - számomra csak kisebb részben érhetı módon - mégis azt a következtetést vonja le, hogy ez az adóverseny csak látszólagos, és hogy a magasabbnak tőnı nyugati ráták megtévesztıek: az effektív társasági adókulcs gyakran jóval alacsonyabb, mint a hivatalos százalék (headline rate). Ezeken az adórendszereken a mentességek "ütnek lyukat" Barysch megfogalmazásában, ami bizonyára igaz, hiszen egyes nyugati tagállamokban bizonyos tevékenységek kapcsán zéró adókulcs is elıfordul. A könnyítések azonban célzottak: jellemzıen a K+F szektorral és az innovációval kapcsolatosak.26 Az ezt követı pontban ezeket a tényezıket tárgyalom röviden. Elıtte úgy érzem, e fejezet végén magyarázattal tartozom, miért fejtegettem ilyen bıven az adózási rendszer körüli gondokat egy olyan dolgozatban, amely fıleg az európai foglalkoztatás problémáiról szól. A magyarázatom egyszerő. Egyik hipotézisem volt a

25

Az információért a német hatóságok saját közleményük szerint 3,2 millió fontot (egymilliárd forintot), a britek pedig százezer fontot (36 millió forintot) fizettek a Sunday Times értesülései szerint. 26 Az innovációs járulék és kapcsolódó adónemek csökkentése ésszerű lehet például a K+F ösztönzése érdekében, amely hosszútávon a foglalkoztatás bővülése miatt az adóbevételek átstrukturálását jelentő (a versenyképességgel kapcsolatban fent említett) lehetőségek megteremtéséhez hozzájárulna.

34

bevezetésben, hogy a foglalkoztatási és versenyképességi kérdéseket csak komplex megoldási stratégiával lehet hatékonyan orvosolni. A fentebbi kérdések jelentıs szerepet játszanak abban, hogy számos - átfogó és foglalkoztatási gondokkal küzdı - európai ország államháztartásában gondok jelentkeznek, amelyeket a szociális juttatások csökkentésével, a jogosultságok szőkítésével és a lakosságra kivetett több adóval próbálnak helyreállítani. Ha ezeknek az országoknak a kezében több eszköz lenne, az ilyen változtatások kevésbé tőnnének szükségesnek, és több forrás jutna például az aktív és preventív munkaerı-piaci politikák finanszírozására vagy épp a humántıke-intenzív területek adókedvezményes támogatására. Kovács László, az Európai Unió adóügyi biztosa szerint 200-250 milliárd euró az adócsalás miatti éves veszteség az EU-ban, ami az éves költségvetésnek majdnem kétszerese.27

1.3.2. Információs technológia, tudomány és foglalkoztatás Az IT-szektor térnyerése és a foglalkoztatási mutatók közötti kapcsolat tekintetében Artner Annamária 2006-os tanulmányában [Artner 2006] érdekes és logikailag számomra is védhetı gondolatmenetet mutat be. Mint írja, a technikai fejlıdés általános tendenciája, hogy ugyanannyi (vagy akár több) termék elıállítása miatt kevesebb munkaerıre (alkalmazottra) van szüksége. A jelen körülmények között pedig a technikai fejlesztés (és itt gondolhatunk az IT-szektor rohamos térnyerésére is) a konkurenciában való helytállás elengedhetetlen eszköze. "(...) a technikai fejlıdés jóvoltából felszabaduló idı nem egyenletesen oszlik meg a társadalom tagjai között, hanem a munkanélküliek oldalán halmozódik fel, miközben a vállalati költséghatékonyság az egyes foglalkoztatottaktól mind több munka elvégzését követeli meg." [Arnter 2006, 1. oldal] A logikai sor kulcspontja ezek után, hogy a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésben a foglalkoztatottakra jutó munkamennyiség növelése és a munkanélküliség növekedése is versenyképességi tényezı.

27

Napkelte, 2009. április 6. Megtekinthető: http://napkelte.wildom.hu/naptv/naptv.visszanezo.page?nap=20090406

35

Azaz: 1. A gépesítés és a tudásintenzív ágazatok térnyerése miatt csökkenhet a munkahelyek száma a szektorális átstruktúrálódás nyomán; 2. több lehet a munkanélküli, mialatt a foglalkoztatottak munkahelyi kondíciói romolhatnak (abban az értelemben, hogy növekszik a munkaidejük); 3. az IT-szektor és az innováció kulcskérdés a versenyképességben, így ezekben a szektorokban is lehetséges, hogy a munkanélküliség a gépesítés miatt növekszik, miközben a munkaidı a hatékonyság jegyében növekszik az állást kapók számára. Európának tisztáznia kellene, melyek azok a sajátosságok szociális-gazdasági strukturájában, amelyeket szeretne megırizni, majd mérleget vonva odatenni a másik oldalra mindazt, amit ennek ellenében ajánlani szeretne a versenyképesség oltárán. Ezek közül talán ha egyet tudunk biztosan azonosítani: egy erıs információs társadalmat, amely a következık útján valósulna meg: • hálózatosodás, a mátrixszerő önszervezési képesség, • a világ legjobb színvonalú oktatási rendszerei, • a K+F ráfordításban a lisszaboni célokat is lekörözı mutatók, európai kutatási térség • új szabadalmazási lendület, az egységes rendszer bevezetése Ennek a társadalomnak a megvalósulása még várat magára. Az Eurostat adatok szerint például az EU dolgozóinak összesen 5 százaléka tudós és mérnök. Ugyanakkor az Eurostat más kiadványai szerint 2004-ben 51 millióan, a 15 és 64 év közti foglalkoztatottak közel 30 százaléka dolgozott a tudomány és technológia területén.28. A finneknél, svédeknél, íreknél a tudósok és mérnökök aránya 6 és 7 százalék között változott 2006-ban, Belgiumban pedig 7.9, azaz 25 emberbıl 2 tudós (vagy mérnök)! Érdekes még, hányan dolgoznak általában a

28

Eurostat: Science, Technology and Innovation in Europe. 2006. március. Elérhető: http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=STAT/08/34&format=HTML&aged=1&language=EN &guiLanguage=en illetve Eurostat Statistics in Focus 8/2006. Elérhető: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-NS-06-008/EN/KS-NS-06-008-EN.PDF

36

tudásintenzív29 szolgáltatások területén az egyes régiókban. Stockholmban ez az arány a teljes foglalkoztatotti körben 57 százalék. Az ezt követı elsı tíz hely mindegyikén 47 százalék felett van az arány. Az elsı helyeken több brit és svéd régió van, a többi szintén északi. Stockholmban azonban még a high-tech tudásintenzív területen (amelybe csupán a kutatás és fejlesztés, számítástechnika és kapcsolódó szakmák, valamint a postai- és telekommunikáció tartozik bele) dolgozók aránya is 8.4 százalék volt 2006-ban. A tudós- ás mérnöktársadalom mobilitása és interaktivitása alapvetı lenne Európában, abban a térségben, ami a tengerentúli brain-drain (azaz agyelszívás) egyik nagy "áldozata". Ennek a hálózatnak a kiépítése az Európai Kutatási Tanács tevékenységén át történhetne meg például. A külön kategóriát képezı európai szabadalom bevezetése - másfél évtizedes polémia - szintén igen fontos lenne. Jelen idıszakban a Bizottság által 2005-ben elıterjesztett Versenyképesség és Innovációs Keretprogram 2007-2013. a mérvadó. Ebben négy innovációs célterületet jelölnek meg: • innovációs tevékenységbe történı befektetések eszközlése • vállalkozások innovációja • vállalkozói és innovációs kultúra • vállalkozásokhoz és innovációhoz kapcsolódó gazdasági-igazgatási reform A lisszaboni stratégia születésekor meghirdetett [EB 2000] bizottsági kommunikációban még az innovációs rendszer interfészeinek kialakítása, a társadalmi nyitás az innováció felé és a nemzeti politikák koherenciájának javítása volt. Láthatjuk, hogy a K+F stratégiában a hangsúly egyre inkább eltolódik az alapkutatásoktól az innovációs vállalati kutatás felé. Bár az Európai Kutatási Térségrıl szóló Zöld Könyv [Európai Bizottság 2007] megállapítja, hogy az EU és más versenytársak közti K+F intenzitási szakadékért 85 százalékban a vállalati szektor általi kutatás- és fejlesztésfinanszírozás csekélysége felelıs, azért nem szabad elfelednünk, mekkora súlya is van valóban az alapkutatásnak. Ez a kutatási forma az, amely révén az emberiség ismeretkörét mindig is bıvítette, hogy olyan új jelenségeket fedezzen fel és ismerjen meg, amelyek majd hosszútávon alapvetıen változtathatják meg akár a mindennapi életünket is. Az alapkutatás a fejlıdés fontos alapköve, a versenyképességben 29

Az Eurostat idézett tanulmányában idea z alábbi ágazatok tartoznak: a vízi- és légiközlekedés, posta és telekommunikáció, pénzügyi közvetítés, ingatlantevékenység, gépezetek, felszerelések és háztartási eszközök bérlése, számítástechnika és kapcsolódó teékenységek, kutatás és fejlesztés, egyéb üzleti tevékenységek, oktatás, egészségügyi, rekreációs és szociális munka, kulturális- és sporttevékenységek.

37

pedig egészen biztos, hogy ennek finanszírozása is kifizetıdik hosszú-, de akár már középtávon. Ezt maga a vitaanyag (a Zöld Könyv) is hangsúlyozza. Magyarországon is létezik az alapkutatást támogató EU pályázat Országos Tudományos Kutatási Alapprogram néven.30

Mindenesetre

tény,

hogy

a

vállalkozások

általi

innovatív

termék-

és

szolgáltatásfejlesztés is jogos prioritás az Unió szakpolitikájában.

2. A foglalkoztatás megoldókulcsai Tendenciák és munkaerıpiac ma Ebben a fejezetben azokat a jellegzetességeket veszem sorra, amelyek az Európai Unióban jelenleg a munkaerı-piaci tendenciákban és a foglalkoztatási politika terén jelennek meg. Az egyes országokban látható helyzetet és a meghozott intézkedéseket természetesen nagyban befolyásolja a foglalkoztatási politika és azok az elképzelések, amelyeken ez a politika jelenleg alapszik.

2.1. A világgazdasági válság hatása az európai foglalkoztatásra

röviden A világválság munkaerı-piaci hatásainak igen rövid bemutatását azért e fejezet elsı részeként mutatom be, mert a válság tükrében, annak hatásait ismerve szeretném a foglalkoztatás európai megoldásait részletezni. A válság mindazonáltal hatással is van magára a foglalkoztatáspolitiká(k)ra, hiszen a válságkezeléshez hozzájáruló European Recovery Plan csomag részeinek egyik kimondott célja, hogy a foglalkoztatáshoz is hozzájáruljanak. Ilyen részek például az infrastrukturális beruházások. A csomag mellett, a válság hatására módosították az Európai Globalizációs Kiegyenlítı Alap felhasználását is, amelyrıl „A foglalkoztatás finanszírozása” pontban írok. A 2007-es amerikai másodlagos jelzáloghitel-piaci válságból kibontakozott 2008-as gazdasági világválság

30

természetesen

komoly hatással

Részletek: http://www.otka.hu

38

volt

az

európai

munkanélküliségi

és

foglalkoztatási mutatókra is. A 2008 végi és 2009 eleji adatok már azt mutatták, hogy az európai munkaerıpiac is hevesen reagált a gazdasági instabilitásra és likviditáshiányra. Több szektor számos vállalata jelentett be nagyobb leépítéseket, a befektetıi és fogyasztói bizalom pedig elindult a lejtın. 2008 decemberében még mindösszesen 0.6 százalékkal volt nagyobb a munkanélküliség, mint az elızı év azonos idıszakában. 2009 márciusában azonban az érték már 1.6 százalék volt, így a munkanélküliség átlépte a 20 millió fıs határt a 2.154.000 állás nélkülivel. A késés egyrészt annak volt betudható, hogy a munkaerı-piaci mutatók általában (a tapasztalatok szerint nagyjából három hónapos) késéssel reagálnak a gazdasági változásokra. Az is igaz azonban, hogy – amint azt az uniós sajtóközlemények jelzik31 – a válság munkaerıpiacra való betörése azért kezdıdött valamivel „puhábban”, mert a belsı rugalmasság (rugalmas munkaidı, munkaszervezés, ideiglenes termelés-leállás) számos munkahely megszőnését meg tudta elızni a vállalatok, legfıképp a manufakturális termelés szereplıi körében.

Az Eurostat legfrissebb felmérései szerint 20 millió feletti lesz a munkanélküliek száma az EU-ban 2009-ben. Az elırejelzések szerint a foglalkoztatási arány csak tovább romlik, ami azt jelenti, hogy többmillió munkahely szőnik még meg. Az Európai Tanácsnak szóló EBközlemény még „csak” 2,7 millióra tette ezt a számot a 2009. és 2010. évekre együttesen, 2008 novemberében. A munkanélküliségi arány a 2008-as 7 százalékról várhatóan 8,7 százalékra növekszik az EU területén. 32 Ugyanakkor a sajtóközleményekben az az elırejelzés is megjelenik, hogy 2011 végére már 2,5 százalékos növekedés lesz tapasztalható a 2009. eleji állapothoz képest. Ez azonban 2.5 nehéz évet jelent még 2009 közepétıl számítva. A legérintettebb ágazatok a fém- és gépipar, a gépjármőipar, a pénzügyi szolgáltatások szektora, a szállítmányozási-logisztikai szektor. 2008 októbere és 2009 januárja között nettó 100 000 munkahely szőnt meg ezeken a területeken. A kereskedelmi szektor eddig ellenállónak bizonyult a válság hatásaival szemben, az Egyesült Királyságban 21 000 új 31

Például http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/09/68

32

http://www.europarl.europa.eu/news/public/story_page/008-51874-082-03-13-901-20090316STO518252009-23-03-2009/default_hu.htm, valamint http://www.europarl.europa.eu/news/public/story_page/048-51269-068-03-11-908-20090309STO512462009-09-03-2009/default_hu.htm Az EB közleménye: http://ec.europa.eu/commission_barroso/president/pdf/Comm_20081126.pdf

39

munkajhely született a szektorban. Ugyanakkor 2008 novemberére 25.8 százalékos visszaesés volt például az újonnan bejegyzett gépjármővek számában, és a francia, spanyol, angol, svéd, belga, olasz, egy szóval az összes autógyártónál ideiglenes termelés-felfüggesztések és elbocsátások váltak jellemzıvé. A jelenlegi gazdasági válság 2009-ben és 2010-ben teljesen lenullázza vagy jelentısen visszaveti a lisszaboni folyamat keretében elért eredményeket az államháztartási konszolidációban, a munkanélküliség csökkentésében és a beruházások növelése terén a Businesseurope reformbarométerében, közvéleménykutatásában részt vevı európai ipar és a munkaadók fı európai képviseleti szervei szerint. 33

7. ábra Munkanélküliségi ráta 2008 áprilisában, szeptemberében és 2009 februárjában nemek szerint, százalékban

2008m04

2008m09

2009m02

EU27 - teljes

6,8

7,1

7,9

EU27 - férfiak

6,3

6,8

7,8

EU27 - nık

7,4

7,5

8,0 Forrás: Eurostat

Fontos, hogy az állásaikat elsıként a fiatalok (például próbaidısök) és a határozott idejő munkaszerzıdéssel rendelkezı dolgozók vesztették el, mindazonáltal valószínő, hogy az idısebbeket, az alacsony jövedelmő háztartásokat és a külföldi munkavállalókat is érzékenyen és erısen érintik majd a gazdasági hatások.

33

Bruxinfo 2009. március 16: Egész Európában lelassult a lisszaboni reformfolyamat. Témánkhoz kapcsolódik, hogy a felmérésben részt vevő országok cégei az üzleti környezet szabályozásának javítását jelölték meg első számú prioritásként a reformokban. Ezt követi sorrendben a munkaerőpiac rugalmasságának javítása, az oktatási és a képzési rendszerek munkaerőpiaci igényekhez való hozzáigazítása . Elérhető: http://www.bruxinfo.hu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=25393

40

8. ábra Foglalkoztatási kilátások 2008, 2009 és 2010

Forrás: Európai Bizottság Monthly Monitoring Report 2009. február

Az Európai Bizottság által 2008 novemberében elıterjesztett, majd végül 2009. márciusban elfogadásra került European Economic Recovery Plan keretében a Közösség 200 milliárd eurós forrás elosztásáról döntött. A keret felhasználása részben kimondottan a munkahelyek megırzését és további munkahelyek teremtését fogja támogatni. Ebbe az olyan rövidtávon érvényes beavatkozások is beletartoznak, mint a kereslet ösztönzése, és az olyan nagyobb beruházások is, mint a költségvetés el nem költött 5 milliárd eurós tételébıl infrastrukturális fejlesztések, gázvezetékek és szélessávú internet-hálózat kiépítése. Az EB ezen kívül javasolta az Európai Szociális Alap, valamint az általam késıbb részletesebben bemutatandó Európai Globalizációs Kiegyenlítı Alap átalakítását és hozzáigazítását a nehéz helyzethez.

41

2.2.

A foglalkoztatáspolitika története a Közösségben dióhéjban

A foglalkoztatáspolitika az Európai Közösség történetében a szociálpolitika részét képezte egészen 1997-ig. Az EU 1997-es Foglalkoztatás Stratégiáját megelızıen saját egységes, "upto-date" elképzelés hiányában az OECD 1994-es Job Strategy-je volt mérvadó a legtöbb európai ország számára is. Jacques Santer 1996-ban egy „Európai Bizalmi Paktum” megkötését javasolta, amelyben a strukturális munkanélküliség csökkentésére tett javaslatot aktív munkaerı-piaci politikák eszközölésével. Az Amszterdami Szerzıdésbe már különálló részként került be a Foglakoztatási Fejezet. 1997. november 20-21-én, Luxemburgban megrendezték az elsı Foglalkoztatási Csúcsot (Employment Summit). Az itt született döntés értelmében az EU koordinálja a tagállamok foglalkoztatási politikáit, és ezekre irányelveket tesz közzé. A szubszidiaritás elve szerint azonban a részleteket a tagállamok határozzák meg, a politika megosztott hatáskörő lett. Mindezek értelmében megszületett a döntés az elsı, 1998-as éves foglalkoztatási irányvonalról. Luxemburgban az Európai Tanács (EiT) úgy döntött, hogy az Amszterdami Szerzıdés foglalkoztatási fejezetét még a Szerzıdés életbelépése elıtt meg kell valósítani az akkor nehéz munkaerı-piaci helyzet miatt. 1998-tól így a gyakorlatban is megvalósítható lett a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának koordinációja. Ugyanezen a csúcson határozták meg a szociális

partnerenek,

azaz

a munkaadóknak

és

munkavállalóknak,

szervezeti

tömörülésükben az ETUC Európai Szakszervezetek Szövetsége és UNICE Európai Közösségek Gyáriparosainak Szövetsége szerepét is. A luxemburgi EiT döntést követıen a kölni, majd a cardiffi ülések után 2000-ben megszületett maga a lisszaboni stratégia, amely az azóta is érvényes foglalkoztatás-politika alapjait fektette le. Ekkor születettt döntés a Luxemburgban 1997-ben már kialakított Nyitott Koordináció Módszer alkalmazásáról is (Open Method of Coordination, OMC). Az együttmőködési rendszer keretében a tagállamok egymás teljesítményét értékelik (peer pressure) a közös célok megvalósítása terén. Ezt követıen a Bizottság közremőködésével azonosítják a legjobb gyakorlatokat (best practice). Az OMC rendszere nem kötelezı jellegő, puha szabályozást jelent (soft law), de a tagállamoknak nemzeti reformterveket kell bemutatniuk a foglalkoztatással kapcsolatban . 2001-ben a stockholmi, 2002-ben pedig a burgosi és a barcelonai EU-csúcson foglalkoztak a tagállamok állam- és kormányfıi, miniszterei a kérdéssel. Ezt követıen fontosabb állomás a 42

lisszaboni stratégia 2005-ös félidei felülvizsgálata, így a Wim Kok és és André Sapir nevével fémjelzett Kok- és Sapir-jelentés volt (2003, 2004). A félidei felülvizsgálat után a lisszaboni stratégia háromévenkénti felülvizsgálata mellett döntöttek. A foglalkoztatáspolitikák összehangolását az EK-Szerzıdés harmadik rész VIII. címe (a 125130. cikkek) szabályozza. A foglalkoztatás elıremozdítása az EKSz 125. cikke alapján közös érdek, és a 130. cikkben létrehozott Foglalkoztatási Bizottságal, valamint a Gazdasági és Szociális Bizotttsággal, a Régiók Bizottságával és az Európai Parlatmenttel történı egyeztetés után a Tanács az Európai Bizottság javaslatai alapján iránymutatásokat dolgoz ki (EKSz 128. cikkely). Az iránymutatások részeként és a best practice, azaz a több tagállam példái között leledzı legjobb gyakorlat azonosítása céljából a Bizottság

Foglalkoztatási, Szociális és az

Esélyegyenlıségi Fıigazgatósága (továbbiakban Foglalkoztatási DG) 2004 és 2006 között finanszírozott egy „IDELE” elnevezéső programot. Ennek keretében az Európai Unióban helyi szinteken megvalósított példákat mutattak be, amelyek esetében az állás nélkülieket a munka világába visszavezetı intézkedések sikerrel jártak –sok ezek közül „a munkanélküliek és gazdaságilag inaktívak részére nyújtott állami támogatások szintjének csökkentésével”34 valósult meg. Ekkor, 2005-ben indult el a tagállami együttmőködés szerllemében a Mutual Learning Programme, amely az OMC-el összhangban szintén a tagállamok egymás általi értékelését támogatja (peer review). 2001-ben és 2002-ben évente, 2003 óta félévente tekinti át a Foglalkoztatási DG az Európai Foglalkoztatási Stratégia eredményeit.35 Mivel a hatékonyság miatt szükségessé vált a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások összehangolása, így 2005, a lisszaboni folyamat félidei felülvizsgálatának éve óta a Bizottság integrált iránymutatásokat tesz közzé hároméves

szakaszokra.

Az

integrált

iránymutatások

tartalmazzák

34

az

Átfogó

A kínálatoldali összpontosítás mellett azonban sok esetben fontos volt a munka keresletének azonosítása és bővítése is, így a piaci kudarcok, a piaci rések azonosítása, amelyek lefedésével munkahelyek teremthetőek. Lásd az IDELE éves jelentései, így például: IDELE Report – The Metropolitan City (p 4.) http://www.ecotec.com/idele/themes/integrate/resources/idele_summary_report_integrate.pdf Lásd: az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány összefoglalója. http://www.szocialisgazdasag.hu/index.dw?mit=66&tipus=h%C3%ADr&hir_id=117

35

A jelentések mind megtekinthetőek az alábbi címen: http://www.eu-employment-observatory.net/en/reviews/

43

Gazdaságpolitikai Iránymutatásról (ÁGPI, a Szerzıdés 99. cikke alapján) szóló ajánlásokat és a Foglalkoztatási Iránymutatásról szóló tanácsi döntésre irányuló ajánlásokat (a Szerzıdés 128. cikke). A Szerzıdéssel összhangban ezeket évente lehet módosítani.

2.3.

Munkaerı-piaci modellek csoportjai az EU tagállamaiban

A munkaerı-piaci intézkedések megértéséhez látnunk kell vázlatosan, nagyjából milyen sajátossággai vannak ezeknek a munkaerı-piacoknak az egyes államokban. Mivel az Európai unióban nem beszélhetünk egységes modellrıl, az Európai Bizottság Foglalkoztatás Európában Jelentés (Employment in Europe Report) címő, évente megjelenı kiadványának különféle számaiban megpróbálta azonosítani az egyes tagországok rendszerében fellehetı hasonlóságok alapján a különféle létezı modelleket. Az egyes tagállamok piacainak pontos leírására ennek a dolgozatnak a keretében terjedelmi okokból sem nyílik lehetıség. A 2006-os jelentésben [EB 2006, p. 159] a Bizottság klaszteranalízises módszerrel öt jól elkülöníthetı csoportot azonosított az Európai Unió tagállamai között. Az eredmények segítségünkre lesznek abban, hogy lássuk, hogyan valósulnak meg a gyakorlatban tagállami szinten a néhány oldallal késıbb bemutatandó új foglalkoztatási elméletek. A csoportosítás alapját a következık adták: 1. a foglalkoztatási szabályozás szigorúsága (EPL) a rugalmasság megállapítására 2. passzív és aktív munkaerı-piaci politikákra költött kiadások a GDP százalékában 3. az élethosszig tartó tanulásban (life-long learning) résztvevık aránya 4. valamint az adórés átlagos mértéke az adórendszer torzításainak mérése céljából. Ebben a tanulmányban nem szerepel minden ország, csak azok, amelyek modellje beazonosítható és kategorizálható. Románia és Bulgária nem szerepelt a 2006-os kutatásban.

44

9. ábra

Munkaerı-piaci klaszterek a rugalmasság-biztonság, illetve az adószint szerint

Angolszász

Kontinentális

Mediterrán

Északi

Kelet-európai

rendszer

rendszer

rendszer

rendszer

rendszer

Dánia, Svédország,

Magyarország, Cseh

Hollandia,

Köztársaság,

Spanyolország, Nagy-Britannia, Írország

Németország,

Potugália,

Belgium, Ausztria,

Görögország

Franicaország

Lengyelország,

Finnország

Szlovákia, Olaszország

viszonylag kis

közepes/kis

biztonság,

biztonság,

nagy rugalmasság,

közepes/nagy

kis rugalmasság,

nagy biztonság,

kis biztonság,

viszonylag kis

közepes/nagy

közepes/nagy

biztonság,

rugalmasság,

rugalmasság,

közepes/magad

nincs tiszta adózási

közepes/magas

közepes/magas

adószint

modell

adózási szint

adószint

rugalmasság, alacsony adószint

Forrás: [EB 2006, p 159.]

Az összeállításnak módszertanilag két kisebb érdekessége van. Az egyik, hogy csupán egy olyan ország akad (Olaszország), amely nem oda került, ahová geológiailag is besoroltuk volna (Kelet-Európa kategóriájában van). A másik, hogy míg a kontinentális rendszer országait

(Németország,

Belgium,

Ausztria,

Franciaország)

a

munkaerı-piac

rugalmasságában az ismert adatok alapján hátrább szokás elhelyezni - és a tanulmány néhány oldallal korábbi koordinátarendszeres ábráján is így szerepelnek -, addig az összesítésben már közepes/nagy rugalmasságúak. Azaz a kiadvány részei egymásnak is ellentmondanak. Nem kizárt, hogy egyszerő elírásról van szó az Európai Bizottság tanulmányában. A munka minıségének elemzését a sorozat 2008-as kiadványa [EB 2008, p.19. és p.161.] mutatja be. Míg a korábbi években öt kategória volt, addig a Bizottságnak ebben a jelentésében nem különíthetı el angolszász modell. Írország a mediterrán, az Egyesült Királyság az északi kategóriában szerepel. Az Európai Bizottság 2008-as Foglalkoztatási Jelentése a korábbi számokhoz hasonló klaszteranalízises módszerrel az európai tagállamok között négy munkaerı-piaci rendszert azonosít.

45

10. ábra

A munka minısége az EU27 tagállamaiban

Modell

Tagállamok

Északi

Dánia, Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország, Finnország

Kontintentális

Belgium, Luxemburg, Németország, Ausztria, Írország, Franciaország, Ciprus, Szlovénia

Déli

Spanyolország, Málta, Olaszország, Portugália, Görögország

Keleti/Újak

Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Bulgária, Szlovákia, Románia, Lengyelország Forrás: Forrás: [EB 2008, p 161.]

Az északi klasztert a magasabb fizetés és relatíve jó gazdasági-szociális biztonság jellemzi. 36 Jók a munkakörümények, magas a képzésben részt vevık aránya, alacsony az eltérés a nemek közt a foglalkoztatási szintben, magas a termelékenység. A kontinentális csoportban a szociális-gazdasági biztonság viszonylag nagy, de a nemek közti eltérés közepes-magas, a képzettség és oktatás közepes-alacsony. A déli csoport tagjai általában rosszul teljesítenek a munka minısége terén. Alacsony biztonság, rosszabbak a munkafeltételek, a képzettség. Az új tagállamok többsége egy kategóriába esik. Rosszul teljesítı országok, alacsony a biztonság, rosszak a munkafeltételek. A munka termelékenysége és intenzitása is alacsony, a munkapiacra lépéskor azonban viszonylag jó képzettségőek a munkavállalók. Mindazontálal a termelékenység gyorsan növekszik, a feltörekvı gazdaságokra jellemzı módon.

36

Ha megfigyeljük, a tanulmány jó szociális-gazdasági biztonságot (overall good socio-economic security, p 159.) jelez a klaszterben, míg a korábbi tanulmányban maga a munka biztonsága (job security) alacsony volt ugyanitt. Az értékelésben annak a tendenciának a jelét látjuk, amely a rugalmas biztonság (flexicurity) alapelve lesz: áttérés a munka biztonságáról (job security) a foglalkoztatás biztonsága (employment security) felé. Az Egyesült Királyság ebben az értelmezésben szintén átkerül az alacsony biztonságot adó kategóriából egy közepes-magas biztonságú csoportba, akárcsak Írország a kontinentális klaszter körébe.

46

2.4.

A foglalkoztatás finanszírozása

A foglalkoztatás elırelendítésére az Európai Unió kezében három fı pénzügyi eszköz, amelyeket a Európai Bizottság Foglalkoztatási Fıigazgatósága felügyel. Természetesen más tételek is hozzájárulnak a foglalkoztatás növekedéséhez, ezek közül egyesek (például a polgárok migrációs készségének támogatása) erısen összefüggenek a foglalkoztatási stragégiában foglaltakkal is. Az alábbi három alap vagy program azonban explicite a foglalkoztatás növekedését hivatott elıremozdítani. Ezek közül hosszabban írok az Európai Globalizációs Alapról, mert azt éppen az olyan gazdasági helyzetek kezelésére hozták létre, mint a jelenlegi válság. 2.4.1. Európai Szociális Alap (ESZA): Fı célja maga a foglalkoztatás elımozdítása az Európai Unióban. A növekedéssel és munkahelyekkel kapcsolatos stratégia egyik központi eleme, ami a 2007-2013. közötti pénzügyi perspektíva idıszakára körülbelül 75 milliárd euró forrással rendelkezik (0402-es költségvetési tételsor). A tagállamok hétéves operatív programokat fogadtatnak el az Európai Bizottsággal

és

az

Európai

Parlamenttel

való

egyeztetést

követıen.

Magyarországon a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) és az Államreform Operatív Program (ÁROP) finanszírozása történik az ESZA tételébıl. Az Unióban évente 8,5 millió ember vesz részt az ESZA által társfinanszírozott képzési és munkahely-teremtési programokban.37 2.4.2. Progress: Teljes neve Európai Uniós Program a Közösségi Foglalkoztatásért és a Társadalmi Szolidaritásért. A korábbi társadalmi kirekesztés elleni és foglalkoztatás-növelı közösségi programokat váltotta fel egyetlen program keretében azzal a céllal, hogy támogassa a tagállamok munkahelyteremtési és esélyegyenlıségi kötelezettségvállalásainak megvalósítását. 743 millió eurós tételkör a jelenlegi költségvetési idıszakban (0404-es foglalkoztatás

növelésére,

szociális

védelemre

és

sor), amely a integrációra,

a

munkakörülmények javítására, a diszkrimináció csökkentésére és nemek közti esélyegyenlıség támogatására fordul. A Progress nyitott a tagjelöltek és az EFTA/EGT tagállamok számára is.

37

A Foglalkoztatási DG Progress kiadványa. p. 8. http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=2006&langId=hu

47

2.4.3. Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA):38 Ennek az alapnak kitüntetett szerepe van jelenleg a gazdasági világválság miatti leépítésekben munkáját elveszítı lakosság reintegrálásában. Eredeti célja szerint az EGAA-ból kifizetett támogatások célja az ipari szerkezetváltásnak és a globalizáció miatt bekövetkezett, elıre nem látható elbocsátások következményeinek a kezelése. Így – szemben a strukturális alapokkal (a Szociális Alappal) – a politikák támogatása, a foglalkoztatási stratégia megvalósítása helyett ennek az alapnak az esetében egyszeri beavatkozásról, „tünetkezelésrıl” beszélhetünk inkább. Ha tömeges létszámleépítés történik egy tagállamban mőködı vállalatnál vagy több vállalatnál egyszerre, a tagállam tervet dolgozhat ki az elbocsátott munkavállalók megsegítésére, amelyre társfinanszírozási támogatási kérelmet nyújthat be az Európai Unióhoz annak érdekében, hogy a program az EGAA forrásaiból idıkorlátos megvalósítással részesülhessen. A megítélés feltételeként kimutathatónak kell lennie a leépítés és a nemzetközi kereskedelem közti kapcsolatnak.39 Az EGAA létrehozásáról szóló rendeletet 2006 decemberében fogadták el (1927/2006/EK). Az alap 2007-tıl vált elérhetıvé, 2009 márciusáig 17 igénylést nyújtottak be. A 0405-ös költségvetési sorban megjelenı EGAA az elızı évben (bizonyos feltételek esetében elızı két évben) el nem költött költségvetési tételek maximum 500 millió eurós korlátú felhasználását teszi lehetıvé. A jelenleg éppen módosuló szabályozás értelmében a jogosultság feltétele e szakdolgozat írásakor, hogy: -

4 hónapos referencia-idıszak alatt legalább 1000 dolgozót bocsátott el egy vállalat, vagy az adott vállalat és a termelési láncban résztvevı (beszállítók, alvállalkozások) többi vállalat együttesen. 40 Vagy

38

a European Globalisation Adjustment Fund magyarul szakmai és hivatalos közigazgatási weboldalakon is sokszor Európai Globalizációs Kiegyenlítő vagy Kiegyenlítési Alapként, ritkán pedig ezt a szót elhagyva szerepel. Mivel számos találatot ezért nem lát az interneten böngésző érdeklődő, fontos ezt megjegyezni. Az Alapra EGA, EGAF, magyarul EGAA rövidítéssel is szoktak utalni. 39 A válság kapcsán azonban az is megjegyzendő, hogy a nemzetközi kereskedelembe bele tartozik az annak jelentős hányadát adó, vállalaton belüli kereskedelem is, azaz például az anyavállalat és a filiálék közötti termelési-disztribúciós forgalom. 40

A szabályozás részletei: EGF Application Guidance Notes a Főigazgatóság honlapján. Elérhető: http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=108&langId=en

48

-

9 hónapos referencia-idıszak alatt legalább 1000 kis- és középvállalkozásban dolgozó vált állás nélkülivé egy NACE-2 (a TEÁOR besorolás megfelelıje az EU-ban) szektorban, egy NUTS II vagy két egymás melletti NUTS II szektorban.

-

Különleges körülmények, amelyek egyedi kivizsgálásra kerülnek. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap Csehország EU-elnöksége idején, a European Economic Recovery Plan részeként került áttekintésre. Ennek következményeként áprilisban megállapodás született a Tanács és az Európai Parlament között a hozzáférhetıség javításáról.41

-

Az 1000 fıs korlátot 500-ra csökkentették mindkét fenti esetben.

-

A társfinanszírozásban a Közösség 50 százalékos támogatási aránya 65 százalékra emelkedik.

-

Az intézkedések véghezvitelének idıkorlátja 12 hónapról 24 hónapra bıvül.

A támogatás keretében elnyert összeget csak aktív foglalkoztatási politikákra lehet fordítani, azaz nem fizethetı belılük például egyszerően a munkanélküli segély. A cél az elbocsátottak átképezése, az elhelyezkedés segítése például az EURES európai munkaközvetítı adatbázis bekapcsolásával.

41

Részletek a cseh elnökség honlapján: http://www.eu2009.cz/en/news-and-documents/news/globalisation-fund-will-help-alleviate-crisis-effects16584/

49

2.5. Flexicurity

Ebben a fejezetben azt a szakpolitikai stratégiai koncepciót mutatom be, amelyet az Európai Unió a foglalkoztatás-politikájában sajátjává tett, és amely e szakpolitika irányát évek óta hivatalosan is meghatározza. Ez a rugalmas biztonság gondolata, a flexicurity, amely e két szó angol verzóinak szóösszetétele: flexibility és security. A gondolat lényege egy mondatban, hogy el kell érni a munkaerı piacának gyors reagálási képességét a munkaerı keresletének változásaira, de úgy, hogy a munkavállalókat védı biztosítékok a rendszerben ott maradjanak – ha más formában is. A flexicurity „buzzword”, hívószó lett a közösségi foglalkoztatáspolitikában. Olyan koncepcióvá nıtte ki magát, amely mögé számos más hasonló, a foglalkoztatás legújabb megoldókulcsaira és atipikus formáira utaló neologizmus állt az egyes tagállamokban. Ilyenek a következıek: life-long learning – az élethosszig tartó tanulás, az átképzés koncepciója aktív (reintegrálódást támogató) munkapiaci politika és a workfare – a munka jövedelmezısége midijob, minijob és ein-euro-job – részidıs és munkamegosztásos atipikus foglalkoztatási formák Németországban time-sharing és job-sharing – idı- vagy munkakörmegosztás dolgozók között labour market transitions – az egyén életében beálló munkapiaci átmenetek elmélete zwischenverdienst – jövedelmet kiegészítı kompenzációs juttatás

Természetesen nincs mód minden ilyen megoldás felsorolására és pontos részletezésére, azonban ez a lista is mutatja, hogy a flexicurity új lendületet adott a foglalkoztatási gondok megoldására irányuló törekvéseknek. A következıkben a gondolat eredetét, gyakorlati megvalósulását, elınyeit és hátrányait mutatom be.

50

11. ábra Az EU tagállamai a biztonság (x) és rugalmasság/foglalkoztathatóság (y) koordinátarendszerében

Forrás: az Európai Bizottság Foglalkozatási Fıigazgatóságának számításai Eurostat és OECD adatok alapján Lásd: [OECD 2006, p. 107.]

A rugalmas biztonság gondolatának megismeréséhez elıbb röviden át kell tekintenünk néhány közösségi irányelvet és keretmegállapodást is. A foglalkoztatási politika megosztott (szigorúan értelmezve nemzeti) hatáskör az Európai Unióban. Az egyes tagállamok belátása, hogyan valósítják meg szakpolitikájukat, de a Közösségnek explicit hatásköre van a foglalkoztatás-politikák

összehangolására.

Ezt

az

Átfogó

Gazdaságpolitikai

Iránymutatásokkal közös Integrált Iránymutatások mellett irányelvek útján teszi meg.

51

2.5.1. Kapcsolódó közösségi irányelvek Néhány kiemelten fontos irányelv a foglalkoztatás és az atipikus munkavállalás területérõl 2.5.1.1.

A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történõ kiküldetésérõl (Posted Workers Directive) 1996/71/EC

Ez a munkavállalók szabad mozgását szabályozó irányelv, amely meghatározta a munkavállalók ideiglenesen másik tagállamba való kiküldetésének szabályait. Az irányelv kapcsán szakszervezeti körökben igen nagy port kavartak az Európai Bíróság (ECJ) döntései olyan ügyekben, amikor a kiküldött munkavállalók a küldõ országban kapott fizetésüket kapták annak ellenére, hogy a fogadó tagállamban - minimálbér hiányában kollektív béralkuk szabályozták a magasabb minimális bérösszeget.42 Ezt azért fontos megjegyeznünk, mert a flexicurity megvalósításának egyik sarokpontja az északi modell alapján is a munkaadók és munkavállalók közti dialógus és kollektív megállapodások erõsítése. A bírósági döntések közvetve érvénytelenítették ezeket a megállapodásokat a kiküldött munkavállalókra vonatkozóan, jelentõsen gyengítve a fogadó ország hazai szakszervezeteinek tárgyalási pozícióit. Számos országban szektorális kollektív béralkuk állapítják meg a fizetés minimumát, de minimálbér törvénybe foglalva nem létezik. Ilyen ország például Dánia, Finnország, Svédország vagy Olaszország, de néhány szabályozott szektort leszámítva

42

Az irányelv szövegét idézem: „3. cikk (1): ... említett vállalkozások biztosítják a területükön kiküldetésben lévõ munkavállalóknak az alábbi kérdésekkel kapcsolatos, munkaviszonyra vonatkozó szabályokat, amelyeket a munkavégzés helye szerinti tagállamban olyan kollektív megállapodás vagy választott bírósági határozat állapít meg, amelyet a (8) bekezdés értelmében általánosan alkalmazandónak nyilvánítottak, amennyiben azok a mellékletben említett tevékenységekre vonatkoznak: c) minimális bérszint. 3. cikk (8): az a kollektív megállapodás vagy választott bírósági határozat, amelyet a területi hatálya alá tartozó valamennyi vállalkozásnak be kell tartania az érintett szakmában vagy iparágban." Elérhető: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1997:018:0001:001:HU:HTML A Laval/Vaxholm ügy bírósági döntéséből: „.. akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha egy olyan tagállamban, amelyben (...) foglalkoztatási feltételeket a minimális bérszintek kivételével jogszabályi rendelkezések tartalmazzák, [valamelyik szakszervezet] megpróbálhatja arra kényszeríteni a más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtót, hogy tárgyalásba bocsátkozzék vele a kiküldött munkavállalókat megilletõ munkabérszintekrõl, valamint csatlakozzék egy olyan kollektív szerzõdéshez, amelynek kikötései az említett kérdések közül egyesek vonatkozásában kedvezõbb feltételeket állapítanak meg azoknál, amelyek a releváns jogszabályi rendelkezésekbõl következnek...” http://curia.europa.eu - az ECJ ítélete a C-341/05 ügyben (2008.02.23.9, Laval un Partneri). A kapcsolódó bírósági esetek dokumentumai összegyûjtve és röviden összefoglalva elérhetõek az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) honlapján: http://www.etui.org/en/Headline-issues/Viking-Laval-Rueffert-Luxembourg

52

Németország és Ausztria is. Az Európai Bíróság esetjoga így számos tagállam munkaerıpiacára lehet hatással. A döntések így azt a kellemetlen helyzetet is elıidézték, hogy több tagállam szakszervezeti hálózatai számára a nemzeti kollektív megállapodásokat a Közösség belsı piacának „erısödése” ássa alá, azaz szemükben maga az integráció gondolata került szembe a munkalehetıségek számával. Az irányelv a béralkuk mellett azért fontos, mert nagyban érinti a munkavállalók átmeneti migrációját, ami a rugalmas munkaerõ-piac egyik fontos jellemzõje. 2.5.1.2.

A munkaerõ-kölcsönzés keretében történõ munkavégzésrõl (Temporary Agency Work Directive) 2008/104/EK

Mivel az irányelv által szabályozott ideiglenes munkavégzés az EU-ban leggyorsabban növekvõ részarányú atipikus foglalkoztatási forma lett az elmúlt 20 évben (Dániában és Svédoszágban, de Spanyolországban és Olaszországban is jelentõsen nõtt), így a foglalkoztatottak növekvõ arányát, az EU15 jelenleg 2 százalékát43 - az új tagállamokat illetõen kevesebb az információ a tendencia kimutatására - érintõ terület új, 2008-as szabályozása kiemelt fontosságú. Az International Confederation of Temporary Work Businesses (CIETT) kutatásai szerint sok cég alkalmaz így munkavállalókat a munkahelyi hiányzások pótlására is. A Bizottság már 2002-ben bemutatta a javaslatát, amely meghatározza a kikölcsönzött munkavállalás minimum követelményeit. Az irányelv a kölcsönbe adó és kölcsönbe vevõ vállalatok munkajogi szabályozásán is változtat. A kölcsönzés csak határozott idõre lehetséges. Ezzel együtt szigorodnak az egyenlõ bánásmód követelményére vonatkozó szabályok, amelyektõl fõszabály gyanánt megfelelõ színtû kollektív megállapodásokkal térhetnek el. Biztosították a dolgozók teljesebb tájékoztatását (például a határozatlan idejő szerzıdéssel történı felvételi lehetıségeket illetıen), az egyenlı hozzáférést különféle létesítményekhez (kantin, gyermekmegırzı, közlekedés). Elıírták a tagállamok számára például a „gyermekgondozási létesítményekhez való hozzáférése javítása, a kikölcsönzések közötti időszakokban is”. 44

43 44

Lásd az Eurofound kutatását [Parent-Thirion 2006] 7. oldal (2008/104/EK irányelv, 6. cikk 5)pont (a) bekezdés)

53

Az irányelv érdekessége a mi szempontukból, hogy logikai értelemben szembemegy az Európai Bíróságnak a fentebb taglalt irányelvhez kötõdõ esetjogával. Az ideiglenes munkavállalók ugyanis - amennyiben nem köti ıket határozatlan idejû munkaszerzõdés magához a közvetítõ céghez - ugyanúgy a kollektív megállapodások és béralkuk hatálya alá esnek, mint a helyi dolgozók.45 Azaz a közvetített – jellemzıen határozott idejő munkaszerzıdéses – dolgozók megkapják ugyanazt a jogot a kollektív alkuk terén, mint a szokásos határozatlan idejő szerzıdéses dolgozók, de a más országból kiküldött szintén hagyományos, határozatlan munkaszerzıdéső munkavállalók nem. 2.5.1.3. A határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás (Framework agreement on fixed-term work) 1999/70/EK Az iparági megállapodás, amelyet a szociális partnerek, azaz a szakszervezeti szövetség és munkaadók

szövetségei

(ETUC,

UNICE/BUSINESSEUROPE,

CEEP)

konzultáció

eredményeként kötöttek, a határozott idejő munkaszerzıdéssel foglalkoztatott munkavállalók jogait rögzíti. A keretmegállapodást a Szerzıdés 249. cikke értelmében irányelvként emeli a Bizottság jogerıre a Tanáccsal való egyeztetés után. Az irányelv megállapítja a határozott idejő

munkaszerzıdés

és

munkaviszony

általános

elveit

és

a

kapcsolódó

minimumkövetelményeket a megkülönböztetés tilalmának elve alapján. Az irányelv mellékletének 1. szakasz b) pontja kimondja: „E keretmegállapodás célja b) az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozása kereteinek megállapítása.” A határozott időre alkalmazott munkavállaló szerződésének megszűnését a szöveg értemében olyan „…objektív feltételek útján állapítják meg, mint meghatározott időpont elérése, meghatározott feladat elvégzése vagy meghatározott esemény bekövetkezése.” (melléklet 3. szakasz 1.) pont)

45

Idézet az irányelvből: "(1) A kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó alapvetõ munka- és foglalkoztatási feltételeknek [az irányelv a vonatkozó fogalom-magyarázatban ide sorolja a kollektív megállapodások rendelkezéseit is]– a kölcsönvevõ vállalkozásnál töltött kikölcsönzés idõtartamára – legalább olyan szintûnek kell lenniük, mintha az adott állás betöltésére közvetlenül a kölcsönvevõ vállalkozás vette volna fel õket. (2) A fizetés tekintetében a tagállamok – a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követõen – mentességet biztosíthatnak az (1) bekezdésben megállapított alapelv alkalmazása alól olyan esetekben, amikor a munkaerõ-kölcsönzõvel kötött tartós munkaszerzõdéssel rendelkezõ kölcsönzött munkavállaló a kikölcsönzések közötti idõszakokban is kap fizetést." http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:327:0009:01:HU:HTML

54

2.5.1.4.

A részmunkaidıs foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról (Framework agreement on part-time work) 1997/81/EK

A szociális partnerek (ETUC, UNICE és CEEP) között létrejött egyezmény célja a részmunkaidıben dolgozók egyenlı jogainak biztosítása és a részmunkaidıs foglalkoztatás lehetıségeinek egyszerősítése volt. A keretegyezmény értelmében lehetıvé kell tenni a könnyebb átjárást a teljes- és a részmunkaidıs foglalkoztatás formái között, így biztosítani kell a visszatérést a hagyományos munkavégzés formájához azok számára, akiknek lehetısége volt a távmunkát választani, és ezt meg is tették. A munkaadónak tiszteletben kell tartania a dolgozók magánéletét, valamint el kell látnia a távmunka keretében dolgozókat a szükséges eszközökkel ezek hiányában;. Az Egyesült Királyságra az 1998/23/EK irányelv terjesztette ki a megállapodást. 2.5.1.5.

A távmunkáról kötött keretmegállapodás (Framework agreement on telework) 2002 Lásd: COM(2008) 412 végleges

A távmunka keretmegállapodása azért tér el a többi keretmegállapodástól, mert ez az elsı olyan egyezmény, amelyet a szociális partnerek autonóm módon, tagszervezeteik döntése nyomán foganasítottak, és annak érvényt az egyes tagállamokban a tagszervezetek szereznek nemzeti kollektív szerzıdéseken keresztül – közösségi irányelv nem született. A megállapodás rendelkezik a távmunka fogalmáról, a dolgozó információval való ellátásáról, munkavégzésének eszközérıl és számos más kérdésrıl. "Az Európai Tanács felkérte a szociális partnereket, hogy kössenek olyan megállapodásokat, amelyek modernizálják a munkaszervezést, ide értve a rugalmas megoldásokat, azzal a céllal, a vállalkozások termelékenyebbé, versenyképesebbé váljanak, és megfelelı egyensúly alakuljon ki a rugalmasság és a biztonság között." 46. A keretmegállapodás a záradék 11. (kollektív jogokról rendelkezı) pontja értelmében a távmunkások kollektív jogai megegyeznek a munkáltató telephelyén összehasonlítható munkát végzı dolgozók jogaival. A 9. záradékban a munkaidı kapcsán kimondja: "Az alkalmazható törvények, kollektív szerzıdések és vállalati szabályok keretein belül a távmunkás menedzseli a saját munkaidejét."

46

Keretmegállapodás a távmunkáról, 1. oldal. Elérhető: http://ec.europa.eu/employment_social/news/2002/oct/teleworking_agreement_en.pdf

55

2.5.1.6.

Irányelv a szülıi szabadságról kötött keretmegállapodásról47 (Framework agreement on parental leave) 1996/34/EK

A keretmegállapodás értelmében a tagállamoknak segítenie kell az állampolgárokat (férfiakat és nıket egyaránt) abban, hogy munkahelyi és szülıi feladataikat is el tudják látni. Ezért férfiaknak és nıknek is egyaránt biztosítani kell legalább három hónap szülıi szabadságot a gyermek legfeljebb nyolc éves koráig. Az irányelvet azért is fontos megemlítenünk, mert a szülıként dolgozni is akaró, de munkalehetıség nélkül maradó szülık, fıképp nık Európa egyik legnagyobb kihasználatlan munkaerejét jelentik. A tagállamoknak a keretmegállapodás szerint támogatniuk kell az atipikus munkavégzés lehetıségeinek bıvülését. Szabályozásra került például a szülıi szabadság kivételével kapcsolatos értesítés ideje és a kiadás elhalasztásának lehetısége. A felmérések azt mutatják, hogy az irányelv nyomán biztosított jogokról a munkavállalók jelentıs része nem rendelkezik kellı információval.

2.5.1.7. A munkaidı-szervezés egyes szempontjairól (Directive concerning certain aspects of the organisation of working time) 2003/88/EK A közismertebb nevén Munkaidı Irányelv (Working Time Directive) ismertetése különösen aktuális e szakdolgozat készítésekor. A munkaidıvel kapcsolatos irányelv már 1993-ban megszületett (93/104/EK), és ezt módosította és rendezte össze a jelenleg is érvényes 2003-as direktíva, amely az elızıt horizontálisan is kiterjesztette, azaz az irányelv hatálya alá vont újabb szektorokat. Ezen kívül definiálta a munkaidı és a pihenıidı fogalmát, számításuk referencia-idıszakát. Legfıbb rendelkezése értelmében a munkaidıt 48 órára korlátozta. Elıírta a pihenı idıszakokat és a munkaközi szüneteket, az évi négy hét fizetett szabadságot. Az irányelv lehetıvé tette a munkaidı rugalmas szervezését.

47

48

Az opt-out lehetıség révén a

A szülői szabadság nem azonos a szülési szabadságról. Ezzel kapcsolatban az Európai Bíróság esetjoga releváns, hiszen per is volt, amely érintette ezt a kérdést. A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalókkal kapcsolatosan egy irányelv született (92/85/EGK), amely munkahelyi biztonságukat és egészségvédelmüket szavatolja.

48

„A vállalkozáson belüli munkaidő megszervezésével kapcsolatosan felmerülő kérdés tekintetében kívánatosnak látszik rugalmasságot engedélyezni az irányelv bizonyos rendelkezéseinek alkalmazása során, a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmére irányuló elvek betartásának biztosítása közben.” http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:05:04:32003L0088:HU:PDF 1. fejezet, 1. cikk., 15. bekezdés

56

tagállamok olyan szabályozást írhatnak elı, amely alapján a munkavállaló egyénileg beleegyezhet (habár közvetve ez a vállalatok szándékát fejezi ki, számukra jelent nyitottabb regulációt) a heti 48 órás munkaidı-korlátozás figyelmen kívül hagyásába. Ehhez a tágyalások idején az Egyesült Királyság ragaszkodott, ahol kezdettıl fogva általánosan élnek ezzel az kitétellel. Így az opt-outtal általánosan vagy adott szektorra vonatkoztatóan élı tagállamokban (Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Cipruson, Máltán) az irányelv garanciái a munkaidıt illetıen egyáltalán nem érvényesülnek. A munkaidırıl szóló nyilvántartások vezetése és megırzése például elı van írva a direktívában, de NagyBritanniában csak a beleegyezı nyitakozatot ırzik meg, amelyet gyakran a munkaszerzıdés megkötésével egy idıben íratnak alá a munkavállalókkal. Fontos még, hogy az irányelvben nem rendelkeztek az ügyeleti idıvel (on-call time) kapcsolatban, amely területen így az Európai Bíróság esetjoga volt mérvadó: a testület szerint az ügyeleti idı beleszámított a munkaidıbe. 49 Már 2004-tıl tárgyalások kezdıdtek a munkaidı új irányelvérıl, amelyben az Európai Parlament megszőntette volna az opt-out-okat, azaz a számos tagállamnak adott kivételt a munkahét 48 órás korlátozása alól – a Tanács azonban ebbe nem egyezett bele. Bevezette volna az ügyeleti idı fogalmát, ami arra az idıszakra utal, amikor a munkavállaló szükség esetén behívható, munkával megbízható. Az ügyeleti idıt a tervek szerint két részre bontották volna, az aktív ügyelet alatt a dolgozó fizikailag is munkahelyén lett volna, az inaktív ügyeletben pedig nem kellett volna ott lennie. Mivel a Bíróság korábbi ítélete értelmében az egész ügyeleti idı munkaidınek minısült, az EP a javaslatot visszalépésnek tekintette. Az inaktív idı olyan értelmezése, miszerint nem számít bele a munkaidıbe, a munkavállalók számára meglehetısen kedvezıtlen lett volna, hiszen a 48 órás munkahét lényegében így kibıvülhet: bár munkavégzés végül ezekben az intervallumokban nem történik, a munkavállalónak készen kell állnia, hisz bármikor kaphat feladatot. Azaz az életvitelét nem tudja zavartalanul folytatni, személyes ügyeit nem tudja intézni, nincs belátása szerint eltölthetı szabadideje – de ellentételezést mindezért nem kap, hiszen „nem dolgozik”. Az új irányelv tárgyalását többéves egyeztetés után 2009 áprilisában eredmény nélkül zárták a felek, így továbbra is a 2003-as szabályozás marad érvényes. 49

Az Európai Bíróság C-151/02 ügye. Angol nyelven elérhető: http://curia.europa.eu/jurisp/cgibin/gettext.pl?lang=en&num=79969090C19020151&doc=T&ouvert=T&seance=ARRET&where=()

57

2.5.1.8.

Néhány további irányelv:

• 1994/45/EK irányelv az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról • 1998/59/EK irányelv a tagállamok csoportos létszámcsökkentésekre vonatkozó jogszabályainak közelítésérıl • 2000/78/EK irányelv a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlı bánásmód általános kereteinek létrehozásáról • 2002/14/EK irányelv az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról

2.5.2. Új fogalmak bevezetése 2.5.2.1. -

Rugalmasság és biztonság a munkaerıpiacon

Rugalmasság

A munkaerı-piac rugalmassága röviden azt jelenti, hogy a vállalati munkaszervezés jellege, az alkalmazásban lévık száma, képzettségi szintje, a munkaerı elérhetısége és rendelkezésre állása gyors ütemben és hatékonyan tudja követni az üzleti környezet, a termelési piacok, ezen keresztül pedig a munkaadók igényeinek változását. A munkaerı piacának rugalmasságát egyaránt értelmezhetjük a kínálati és a keresleti oldalra - habár a hangsúly érezhetıen a kínálat oldalára (a munkavállalók átképzésére, a felajánlott munka elfogadásának ösztönzésére képzettségi szinttıl függetlenül) tevıdött. Az alábbiakban felsorolom - a szakirodalomban jellemzıen megjelenı szempontokra támaszkodva -, hogy melyek a rugalmasság fıbb ismérvei. Kínálati oldalon: a munkakeresık
jól képzettek, így többféle munkakörre alkalmasak az álláskeresés során
ha nem jól képzettek, megvan a képességük és lehetıségük a célirányú átképzésre. Erre utal a life-long learning (LLL), azaz az élethosszig tartó tanulás kifejezése, amely az Európai Foglalkoztatási Stratégiában is kiemelt fontosságú. 58


migrációs készségük magas, azaz képesek és lehetıség esetén szándékukban is áll lakóhelyük elhagyása a munkalehetıségekért
nyitottak a munkakeresés során a munka jellegét, körét illetıen Keresleti oldalon: a munkaadók
nyitottak az atipikus foglalkoztatás formáira
részt vesznek a munkaadók és munkavállalók közötti párbeszédben, a szektorális dialógusokban

-

Biztonság

A munkaerıpiacon a biztonságot a munkavállalók szempontjából szokás értelmezni. Eszerint akkor sikerül garantálni a biztonságot, ha a munkavállalóknak lehetıségük van életük és pályájuk tervezésére. Ehhez olyan támogatásra van szükségük, amely a munkában maradást, illetve a változásokon való túllépést segíti, támogatja. Lehetıséget kell kapniuk az új szakma vagy szaktudás elsajátításához, segítséget a munkahely-váltáshoz. A biztonság fogalmába azonban a rossz munkakörülményektıl való védelem, sıt az esélyegyenlıség is beletartozik. A jó szociális védıháló (például megfelelı munkanélküli segély) fontossá válhat, ha nehéz új munkahelyhez jutni.

2.5.2.2. A munkaerı-piaci átmenetek és (pozitív) aktív munkaerı-piaci politika Miért van szükség a rugalmasságra, alkalmazkodókészségre a munkavállaló szempontjából? Mit lehet elvárni az alkalmazkodókészség címszava alatt? A munkaerı-piaci átmenetek (labour market transitions, LMT) terminusa azokra az átmenetekre utal, amelyek egy egyén, egy munkavállaló élete során saját munkaerı-piaci helyzetében meghatározó gócpontok. Ezek különféle diszkontinuitások az egyének munkapiaci pályájában. A koncepció már az Európai Bizottság „A flexicurity közös alapelvei felé” nevő kiadványában is megjelent 2007-ben [Európai Bizottság 2007b, p. 10]. Günther 59

Schmid szerint a munkaerı-piaci átmeneteket [Schmid 2007] hidaknak tekinthetjük, amelyek váltást jelentenek a tanulásból a munkába, a függı foglalkoztatásból az önfoglalkoztatásba, a munkanélküliségbıl a munka világába való visszatérésre; váltást a fizetett és nem fizetett munka között, elmozdulást a nyugdíjba vonulás vagy épp a munkaképtelenség felé. A LMT koncepció szerint "hidakat kell verni" [Schmid 2007 p. 169.] az ilyen diszkontinuitások idejére, ki kell építeni a biztonságos átkelés útját. A WirtschaftsZentrum Berlin für Sozialforschung kutatója ezt követıen a kockázatmenedzsment és az egyén kockázatvállalási hajlandóság szempontjából vizsgálja az LMT gondolatát - abból a megfontolásból, hogy egy munkaerıpiac rugalmassá tétele számottevı mértékben függ a pszichológiai faktortól. Schmid arra hívja fel a figyelmet, hogy a rövid távú, kis kockázatokat az emberek a felmérések szerint hajlamosak ilyen átmeneti idıszakokban túlértékelni. Egy új munka elvállalását, a váltást hajlamosak vagyunk túlértékelni kockázat szempontjából. Daniel Bernaoulli, a valószínőségszámítás és a kockázatmenedzsment egyik alapítójának mondatára hivatkozik [Schmid 2007 p. 170.], miszerint "egy koldus soha nem fogja feladni a koldulást egy, a segély feltételeként elvégzendı munkáért, hiszen azzal elvesztené a koldulás lehetıségét (sic!). Ennél többet kell kínálni neki." Ez az elsı mondat az úgynevezett aktív munkaerı-piaci politikák megvalósításában is jelmondattá vált. Ma már egyre több helyrıl hallunk híreket olyan intézkedésekrıl, amelyek a munkanélküli segély kifizetését olyan feltételhez kötik, amelyek a lakosság dolgozó részében azt az érzetet keltik, hogy a munkanélküli emberek tömegének nem is áll szándékában munkába állni, munkát keresni.50 A koldulás lehetısége ezzel szemben a fenti értelmezési kontextusban nyilvánvalóan arra a pszichológiai szempontra utal, miszerint az emberek olyan állást szeretnének kapni, ami megfelel addigi munkatapasztalatuknak, egyáltalán fizikai-szellemi képességeiknek. Az is igaz, hogy nehéz megállapítani az olyan félelmek jogosságát (jogtalanságát), mint amikor a munkába állás

50

Hazánkban a munkanélküli segélyek közmunka végzésének feltételéhez kötése az első ilyen település után már „monoki gondolat” néven forog közszájon. Ez a feltétel a kormány „Út a munkához” programjában is megjelenik, munkatesztként is szokás utalni rá. A gadácsi önkormányzat pedig rendeletet hozott, amely értelmében a dohányosok és kávét fogyasztók nem kapnának segélyt, mert ők önhibából kerültek jelenlegi helyzetükbe. Bár az Alkotmánybíróság 2009 áprliisában megsemmisítette a rendeletet, több község is jelezte, megfontolandónak tartja az ilyen módosításokat. Ferge Zsuzsa szociológus a munkateszt hazai bevezetését a németországi Hartz-törvényekhez hasonlítja, amelyekről „Negatív ösztönzés az aktív politikákban: a workfare” pontban ejtek szót. A korábbi kormányprogramokban is közreműködő, elsimert szociológus írása az „Út a munkába” programról elérhető a következő címen: http://www.fergezsuzsa.hu/docs/rogos_ut_a_munkahoz.pdf

60

reményéhez kötıdı bizonytalanságokkal szemben valaki a „reménytelen” segélyezés biztonságát részesíti elınyben: például a szegényebb rétegek tagjainak érhetı félelmét attól, hogy a próbaidı alatti elbocsátás esetén több hónapos utánjárással sem szerezhetik vissza korábbi jogosultságaikat. Az LMT gondolatának lényege, hogy azok az emberek, akik ilyen helyzetekbe kerülnek életük során, lehetıséget nyerjenek az ismételt munkába állásra vagy visszatérésre.

2.5.2.3.

Negatív ösztönzés az aktív politikákban és a workfare

Az 1990-es években lezajlott szemléletváltás során, amely nagyrészt Dánia tapasztalatain alapult, a Közösség szakpolitikájában a hangúly az úgynevezett passzív eszközökrıl az aktív eszközökre került. A segélyezési rendszer helyett nagyobb figyelmet kapott az aktív munkalehetıségek hozzáférhetıvé tétele. Ez a munkaerı piacának rugalmasabbá tételét célzó megközelítés a kínálati szemlélető gazdaságpolitika elméleti bázisára épül, amelynek elsı legmarkánsabb képviselıje a Reagan-adminisztráció volt a nyolcvanas években: akkor a munkavállalásra való „negatív ösztönzés” (így például a segélyek szőkítése) több ökonometriai vizsgálat szerint „kedvezı hatással volt a munkaerı kínálatára” [Török 1997, 17. oldal]. Az aktív munkaerı-piaci politika értelmében az állam igyekszik hozzájárulni az állás nélküliek munkapiaci reintegrációjához (vagy rekommodifikációjához, lásd a „Versenyképesség és Európai Szociális Modell” fejezetet) - támogatja formációjukat a piaci keresletben megjelenı szakmák figyelembevételével, minden pozitív (átképzés, mobilitás növelése) és negatív (segélyek megvonása és csökkentése) ösztönzıt erre a célra irányít. A negatív ösztönzéshez kapcsolódik a workfare fogalma is, amely szintén az Egyesült Államokban jelent meg, és a munka „kifizetıdıvé tételére” utal. Ez az elképzelés mára már a Közösség szakpolitikájában is megjelent. A 2003-2005-ös Átfogó Gazdasáságpolitikai Irányelvek 8. irányelve szerint a cél a munkát vonzóvá tevı ösztönzık kialakítása a munka kifizetıdıvé válása céljából.51 A koncepció központi gondolata, hogy a segélyekbıl élık egy része számára nem éri meg munkát vállalni, mert a segély és a levonások után kézhez kapott nettó jövedelem alacsony különbsége miatt nem elég nagy a „haszon”. E vonatkozásban új fogalomként szokás 51

Lásd: http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2004/67/en/1/ef0467en.pdf

61

használni a helyettesítési ráta kifejezést, amely arra utal, hogy a munkába állás mennyiben kompenzálja a segélyezési szintet. E helyettesítési ráta „ollójának” kinyitására két mód van: a segélyek szintjének csökkentése és az alacsony jövedelmőek támogatása például adóstratégiai módszerekkel. A segélyezés mértékének számos tagállamban tapasztalható csökkentése és körének szőkítése az OECD tanulmányaiban évek óta szorgalmazott megoldás. Már többször hivatkozott Foglalkoztatási Kilátások 2006 tanulmányában52 azt állítja, hogy a munkanélküli segélyek megzavarják a piac rendes mőködését. Ezért a tanulmány következtetései szerint a munkanélkülieket kimondottan rá kell szorítani, hogy munkát keressenek és elfogadják azt, ami adódik, mert a munkanélküli juttatás meghosszabbítása arra ösztönözhet egyeseket, hogy távol tartsák magukat a munkaerıpiactól. Az elemzés szerint mintegy 10 állam (közte Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Belgium, Dánia és Hollandia) vezetett be az OECD ajánlásait követı szabályokat. Eszerint „csökkentik a munkanélküliek számára biztosított azon lehetıségeket, hogy visszautasítsanak egy állásajánlatot azzal az indokkal, hogy a munkakör összeegyeztethetetlen a szakmájukkal, vagy alacsony a bér, távol esik a munkahely.” 53 Franciaországban például 2005 óta a segély összege minden alkalommal csökken (20, 50, majd 100 százalékkal), amikor a munkanélküli visszautasítja a munkaközvetítı által felkínált lehetıségeket, mert ezek nem felelnek meg a szaktudásának, képzettségének vagy mobilitási lehetıségeinek. Ilyen kötelezés más tagállamokban is van. Németországban a 2003-ban kidolgozott, 2005-ben bevezetett Hartz IV-törvény keretében azok az 55 évesnél fiatalabb nık, akik több mint egy éve léptek ki a munkapiacról (lettek állás nélküliek), szintén kötelesek elvállalni a számukra a munkaközvetítı által felajánlott munkát. Hollandiában a franciaországival szinte megegyezı törvények vannak érvényben. 23 éves korukig vagy egy évnél rövidebb munkanélküliség esetén a munkakeresık hivatkozhatnak 52

A Foglalkoztatási Kilátások OECD-kiadvány évente jelenik meg. A 2006-os tanumányt azért kezelem kiemelten, mert ez a kiadvány az 1994-es OECD foglalkoztatási stratégiát, a Job Strategy-t követő 2007-es megújított (Restated) Job Strategy indoklásaként, részletes kifejtésekén szolgált. Ezért is volt az alcíme: „Szárnyaló foglalkoztatás és jövedelmek: politikai leckék az OECD Foglalkoztatási Stratégia átértékeléséből”. [OECD 2006]

53

[Cordonnier 2007] Az OECD megfogalmazásai az egész tanulmány során hasonló megfogalmazásban jelennek meg. Néhány pontos idézetért lásd Laurent Cordonnier gyűjteményét.

62

arra, hogy a felkínált lehetıség szakmájuknak vagy munkatapasztalatuknak nem megfelelı. Ezt követıen minden „megfelelı” munkát kötelesek elfogadni. A megfelelıség definíciója mindazonáltal meglehetısen nyitott. Akik nem vesznek részt a képzési programokok vagy nem fogadják el a munkaajánlatokat, azok 5, 10, 20 vagy rögtön 100 százalékos teljes megvonásával számolhatnak. A megvonás mértéke a „tanúsított magatartás függvénye”. 54 Az elızı pontban már szóltam a munkába állást nehezítı félelmek pszichológiai vonatkozásáról. A segélyek csökkentésénél azonban nem szabad elfeledkeznünk más szempontokról sem: a munkába állás például sokszor több olyan, egyszeri „beruházást” követel meg a leendı munkavállalótól, amely anyagi lehetıségek hiányában vállalhatatlan költség. Jellemzı eset, hogy az évek óta segélyeken és a kitörés lehetısége nélkül akár mélyszegénységben élı emberek például az évek óta hordott, kopott és szakadt ruhájuk helyett egy „tisztességes ruhát” szeretnének venni a munkába álláshoz, mert úgy érzik, szeretnének „kinézni valahogy”. Feltőnı e kérdés kapcsán, hogy az Eurostat adatai szerint a szegénység veszélyében („at risk of poverty”) évek óta konstansan az EU27 lakosságának 16 százalékát (közel egyötödét) teszik ki – a szociális transzferek folyósítása után. A transzfereket még nem számolva az arány konstans 26 százalék, de 2007-ben még csökkent is egy százalékot. Azaz a segélyezés önmagában nem oldja meg azt a problémát, hogy tömegek

54

A holland szabályokhoz lásd Amszterdam honlapját: http://amsterdam.nl/@607/huisregels_mega/ A francia szabályozáshoz lásd: Circulaire DGEFP 2005/33 du 5 septembre 2005, relative á la réforme de suivi de la recherce d’emploi. Elérhető: http://www.lexisnexis.fr/pdf/DO/Circ200533.pdf . (9. oldal). A német szabályozásról: http://www.sozialleistungen.info/con/hartz-iv-4-alg-ii-2/ Németországban az Hartz-program kapcsán 2005-ben az ismert brit napilap, a Daily Telegraph mutatott be olyan német eseteket, amikor a beregisztrált nőket prostitúciós állásajánlatokra akarták kiközvetíteni. A prostitúció Németországban 2002 óta legális. A kormány szabályozásában erkölcsi alapon engedte a kivételét a közvetíthető munkák köréből, azonban ezt a kivételt később eltörölte azzal az indoklással, hogy nem lehetne megkülönöztetni a „bármunka” megnevezésű ajánlatoktól. Így az a rendkívül furcsa helyzet állt elő, hogy a hatóságok megtagadhatják a segélyek fizetését attól, aki nem vállalja el az ilyen szolgáltatásokat jelentő állásajánlatokat. Nincs információ arról, hogy ezért vonták volna meg német nők segélyét. Az állásközvetítők egyúttal jelezték, nem fogják ilyen munkákra küldeni a női keresőket. A törvény értelmében azonban a prostitúcióra kötelezés legális eljárás lett. Ez a történet minden bulvárossága mellett is sokat mutat abból a problémából, amelyek a felajánlott munka (például szakmával való összeegyeztethetetlenség miatti) elutasítását tiltó törvények kapcsán felmerülnek. A német Hartz törvények névadó kidolgozóját, a Volkswagen korábbi emberierőforrás (HR) vezetőjét a törvények bevezetése után nem sokkal lemondatták a vállalat éléről, mert bűnösnek bizonyult szakszervezeti tagok megvesztegetésében, valamint prostituáltak szolgáltatásainak és luxusapartmanok bérlésének a vállalat számláján történő elszámolásában. Hollandiában ez a mesterség szintén legális, és szintén nincs törvényben tiltva, hogy ilyen munkákra közvetítsenek állás nélkülieket. A Daily Telegraph riportja Németországról: http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/germany/1482371/If-you-dont-take-a-job-as-aprostitute-we-can-stop-your-benefits.html

63

élnek szinte egyik napról a másikra.55 A társadalmi kohézióról értekezı nemzetközi (OECD, EU vagy ILO) ajánlások többségében megjelenik a probléma felvetése, miszerint a segélyek csökkentése a segélybıl élık megjelenését, tájékozottságát, életformáját is befolyásolni fogja, ami rontja esélyeiket a reintegrálódásra. Ha így közelítjük meg a problémát, a csökkentés tehát éppen azt a biztonságos hátteret gyengíti, amely a munkaerı-piaci reintegrálódáshoz is elengedhetetlen. 56 Németországban Hartz-törvények néven 2003 és 2005 között csökkentették a segélyezettek juttatásait és szigorították az igénybevétel feltételeit: a munkanélküli segély mértékét (Arbeitslosenhilfe) a szociális juttatások (Sozialhilfe) összegére csökkentették a Hartz IV (BGBI, I 2005, 2954.) törvény keretében. A munkanélküliek „munkanélküli fizetést” kaptak, ami a korábbi nettó jövedelem 63-67 százaléka volt. Az ezt követı segély a fizetés 53-57 százalékára rúghatott. A Hartz keretében

az elsı juttatás

folyósítását

(amelyre

Arbeitslosengeld-I néven utalnak) a korábbi 12-36 hónapról 12 hónapra csökkentették, majd ezt követıen az egyéni anyagi helyzet, a megtakarítások mértéke és a háztartásban élı más személyek jövedelmei függvényében folyósítható az Arbeitslosengeld-II. Ez esetben lehetıség van munka vállalására is a segély mellett, ha a segélyezett talál munkát. Az ilyen, igen alacsony jövedelmet biztosító munkákat az Arbeitslosengeld „egészíti ki” egy meghatározott számítás szerint. Bár a segély „egészíti ki” a bért, a jövedelem nagy részét magából a segélybıl kapja a munkavállaló, amelyen túl minimális jövedelemre tesz szert a csekély munkabérbıl. Az Arbeitslosengeld-II-t ezért a minimálbér egy alternatiív megoldásaként is emlegetik, ahol ezt a bért az állam fizeti. (Németországban nincs államilag elıírt minimábér.) Kritikák szerint ez az eljárás a bérek eséséhez és a részmunkaidıs foglalkoztatás más szemszögbıl indokolatlan növekedéséhez vezethet. Mindazonáltal a Németországban bevezetett változtatások a számok tekintetében legalábbis sikeresek voltak: a munkanélküliségi ráta csökkenése a gazdasági fellendüléssel párhuzamosan következett be. Az is igaz azonban, hogy a német rendszer viszonylag bıkezőnek számított az ellátások terén Európában, így a szigorítások igazolhatóbbak voltak, mint sok más tagállamban.

55

Lásd Eurostat: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tsisc020 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tsisc030

56

A versenyképesség és szociális háló ellentétének kibékíthetőségéről már írtam a Versenyképesség és Európai Szociális Modell pontban. Egy ilyen eset konkrét példája lehet annak, hogy a szociálpolitikai megközelítés hogyan erősítheti az alkalmazkodóképességet.

64

Franciaországban ugyanezen idıszakban vezettek be hasonló változtatásokat a RMA (revenu minimal d’activité) program keretében. Az állam a munkakeresık segélyét (RMI) a munkáltatónak utalja ki azzal a céllal, hogy így a nemzeti minimálbér (SMIC) órabérével egyenértékő órabérért alkalmazzon A cél tehát ebben az esetben is az volt, hogy a jövedelmet az állam kiegészítse a támogatással, amelyet így a munkáltató ad oda. Több európai országokban sikeres példáit láthatjuk annak, hogy a segélyt az (alacsony) jövedelembe be lehet építeni kiegészítésként. Günther Schmid az egyik legsikeresebb európai példaként - bár az ország nem EU-tag - a svájci zwischenverdienst példáját nevezi „követendı példának”, ahol sikerült megfelelı egyensúlyokkal konfigurálni az eljárást [Schmid 2007, p. 171.]. Ebben az esetben is arról van szó, hogy ha valaki olyan munkát vállal, amely kevesebbet fizetne a segélynél, akkor a munkanélküli lét biztosítóalapja kompenzációs jutatást fizet, hogy a segélybıl és az „átmeneti” munkából szerzett jövedelem meghaladja a segélyt. Ez a pozitív aktív politika példája, ahol nem szőkül a segélyezés, de növekszik a különbség a legalsó jövedelmi decilisben lévık és a segélyeken élık juttatásai között. Ugyanakkor a Hartz-törvények kapcsán feljebb már említettem a kritikákat, miszerint a bérek meredek esése reális veszély. Az ilyen intézkedések vizsgálata mellett azt se feledjük, hogy az atipikus foglalkoztatási formák folyamatosan terjednek az Európai Unióban is (ez a foglalkoztatási stratégia részét képezi), miközben a jövedelemeloszlás egyenlıtlensége hosszzútávon növekvı tendenciát mutat az EU-ban.57 Mindeközben a tendenciákat szociológiai megközelítésben vizsgáló Ferge Zsuzsa megjegyzi: „A segélyezettek többsége nem a segély ellenösztönzése miatt nem dolgozik, ahogy ezt most mind több közgazdász modellekkel bizonyítja. A több éve munkátlanok azért aktiválhatók nehezen, mert fizikailag-lelkileg tönkrement, gyakran magányos, rosszul képzett emberek. Ha cigányok, akkor a munkakeresésnél iszonyatos elıítéletekbe is ütköznek. Mindezt a precíz modellek alig tudják figyelembe venni. A valóságos visszatartó okok miatt a munkátlanok többségének se esélye, se reménye arra, hogy önerıbıl elhelyezkedjék.”58 Magyar vonatkozásban arra hívja fel a figyelmet, hogy a legrosszabbul keresık mindössze 15 százalékáról lehet elmondani, hogy jövedelmeik nem sokkal haladják meg a magyar minimálbért. Azt is megjegyzi, hogy a segélyek alacsony szintje miatt azok a létminimumot is 57

Eurostat adatok 1996-2007. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tsisc010

58

http://www.fergezsuzsa.hu/docs/rogos_ut_a_munkahoz.pdf (5. oldal)

65

csak alig vagy egyáltalán nem biztosítják. Az ilyen kifizetések 2006-ban 32 milliárd Forintba kerültek a magyar államnak, ami a GDP mindösszesen 1 ezrelékét jelenti. A Versenyképesség és európai szociális modell fejezet elején már idéztem Anthony Giddens azon gondolatát, hogy a negatívtól a pozitív szociális ellátás felé kell elmozdulni. Például lehetıséget kell teremteni a munkavállalóknak arra, hogy elbocsátásuk elıtt is képezni tudják magukat, „fel tudjanak készülni” a munkapiaci átmenetekre (Lásd: LMT). Ezek a megoldások külön tanulmány tárgyát is képezhetnék, mindenesetre Dániában éppen a rugalmas biztonság rendszerének születése, 1993 óta vehetı igénybe a fizetett éves szabadság (sabbatical year). A dán törvények három éves állandó munkaviszony után egy év fizetett szabadságra jogosultak a munkavállalók. [Gulyás 2007, p. 207.] Ez alatt továbbképzéseken kell résztvenniük. Egyetértek Giddens megfogalmazásával, aki szerint az „aktív” eszközöknek „preventívnek” is kell lennie. A munkanélküliek támogatásánál fı szempontnak kell lennie az emberbe való beruházásnak, azaz a fent felsorolt számos egyéb szempontnak „a munka jövedelmezıvé tétele” mellett.

2.5.3. A flexicurity Dániától a közösségi politikákig A dán kormány az 1990-es évek elején, Poul Nyrup Rasmussen miniszterelnök idejében döntött úgy, hogy a foglalkoztatási helyzet javítása érdekében új megközelítésben alakítja foglalkoztatási stratégiáját. A cél az alapvetı ellentmondás feloldása volt: hogyan ırizhetik meg a dán munkavállalók biztonságérzetüket amellett, hogy képessé és hajlandóvá válnak akár többszöri munkahelyváltásra? Miként tartható meg a munkavállalók jogait rögzítı, munkanélküliségük esetén helyzetüket elviselhetıvé tévı struktúra úgy, hogy egyben ösztönözze a munkaerıpiac rapid átállását, a változásokhoz történı azonnali és zökkenımentes alkalmazkodást? Az 1993-ban bevezetett modell lényege, hogy ötvözi a rugalmasságot (alacsonyabb elbocsátás elleni védelem, könnyebb foglalkoztatói feltételek a munkaszerzıdésekben, et cetera) a biztonsággal (elégséges munkanélküli juttatások). A dán kormány azért nevezte el "arany háromszögnek", mert a rugalmasság és biztonság mellett kiemeltek még az ezeket elısegítı aktív munkapiaci politikák is: átképzések a munkanélkülieknek, a mobilitást elısegítı akciók és hasonló programok. 66

Az Európai Bizottság már a Maastrichti Szerzıdéshez csatolt szociálpolitikai megállapodás keretében konzultációt indított 1995-ben a munkaidı rugalmasságáról és a munkavállalók biztonságáról. Az 1997-es Zöld Könyvben59 a rugalmasság és biztonság együttes fontosságára, a munkaszervezés új formáira hívta fel a figyelmet. A Foglalkoztatási Stratégiához kötıdı legelsı, 1998-as útmutatások alkalmazkodási pillérjében (adaptability pillar) is hangsúlyt kapott ez a kettıs cél. Az EB 2006-os Foglalkoztatás Európában (Employment in Europe) kiadványában a flexicurity-t úgy jellemzi, mint optimális egyensúlyt a rugalmasság és a biztonság között. Ezt követıen a Bizottság 2007. júniusi közleménye60 szolgál a foglalkoztatásért felelıs miniszterek rendszeresnek szánt Mission for Flexicurity találkozóinak alapjaként. A flexicurity-re épülı foglalkoztatáspolitika lényege röviden, hogy a munkahely biztonságáról (job security) a hangsúly a foglalkoztatás biztonságára (employment security) tevıdik át. Azaz nem az álláshelyet kell védenünk, hanem a munkavállalót. Eszerint a már bemutatott munkapiaci átmenetek (labour market transitions) „hidait” kell megerısíteni, de magát az átkelést hagyni és ösztönözni kell szükség esetén. Pedig az a kérdés is felmerül, vajon át lehet-e helyezni a hangúlyt a munka biztonságáról a foglalkoztatáséra, hiszen a munkavállaló védelme egy bizonyos szituációban az egyikkel azonos, egy másik szituációban pedig a másikkal. Elıször a foglalkoztatottak munkahelyeit „védhetjük” (ilyen védelem a kedvezmények fenntartása olyan vállalkozások számára, amelyek bizonyos kritériumoknak megfelelı munkavállalókat, például hátrányos helyzetőeket alkalmaznak), de ha mégis elvesztenék az állásukat, akkor pedig az újra munkába állást kell elısegíteni. Vegyük most sorra röviden Dánia, a flexicurity „szülıhazája” rendszerének sajátosságait!

59

Partnership for a new organisation of work. Elérhető: http://europa.eu/documents/comm/green_papers/pdf/com97_128_en.pdf

60

COM(2007) 359 final: A flexicurity közös alapelvei felé: több és jobb munkahelyet rugalmasság és biztonság révén. Elérhető: http://ec.europa.eu/employment_social/employment_strategy/flexicurity%20media/flexicuritypublication_20 07_en.pdf

67

2.5.4.

Dánia mint a minta

Az elızı pontban megtudhattuk, miként emelte be közösségi szakpolitikájába a flexicurity-re épülı stratégiát az Európai Unió. Mi volt az indíték Dániában, ami nyomán ez a koncepció megszületett? A dán gazdaság 1985 és 1992 között egy belsı válságon ment át. Ennek folyományaként a munkanélküliség 1993-ra megháromszorozódott a korábbi évek átlagához képest, így 9.6 százalékosra nıtt.61 Több területen reformok indultak meg, amelyek elsısorban az intézményi háttér átalakítására és a járulékos költségek csökkentésére, továbbá a munkaerıpiac és az ágazatközpontú iparpolitika innovatív átalakítására irányultak. A bérek növekedését úgy fogták vissza már a nyolcvanas évek második felétıl, hogy felfüggesztették az inflációval történı automatikus bérindexálást (vagyis – ahogy azt a köznyelvben mondani szokás elinflálták a béreket), így 1987 és 1994 között azok csak lassan növekedtek. A dán koronát rögzítették a többi tagállam valutakosarának árfolyamához, de nem értékelték le. A kormány a költségvetésben hosszútávú költségplafont állapított meg, és ami fontos, ezért a GDP 4 százalékával csökkentette a kiadásokat és a transzfereket. Az oktatásért, egészségügyért és a szociális intézményi háttér fenntartásáért felelıs önkormányzatok kiadásait az állam korlátozta – a helyi hatóságoknak ugyanis itt is joga volt az adók emelésére, ha a kiadások erre kényszerítették volna ıket. A kormány ehelyett a béreket illetı határadókulcsnak (az utolsó pénzegységre jutó adó mértékének) felsı határt szabott, és kötelezte magát, hogy csökkenti az adókat, ha azokat az önkormányzatok valamiért mégis növelnék. Az állami kiadások 2007-ben 6 százalékkal voltak az 1994-es legmagasabb érték alatt. Az állam büdzséjében jelenleg már többlet van. Az adók a GDP 57 százalékát adták 2007-ben. Az (összesített) adókulcs markánsan az EU-átlag felett van ma is. A szociális kiadások mértéke a GDP-hez képest továbbra is 29 százalék körül van, ami e tekintetben a vezetık közé emeli Dániát az EU tagállamok körében. Mi történt konkrétan a munkaerıpiacon? A munkavállalók számára Dániában ekkor vezették be a több nyugat-európai országban és a tengerentúlon is rendszeres egy éves idıtartamú kutató szabadságot (sabbatical). Ez az intézkedés is annak a tervnek a része volt, hogy a már meglévı munkahelyeket osszák szét a korábbinál több dolgozó között. Emellett a képzettség javítását szolgáló intézkedéseket hoztak, és aktiválták (vagyis alkalmazkodóbbá tették) a munkaerı kínálatát – többek között a 61

A Dániában végbement változtatások szélesebb sprektrumú bemutatásához lásd [AIGINGER-GUGER 2007]

68

jóléti intézkedéseknek a munkahelyre történı kiterjesztésével, amihez az elıbb említett sabbatical is kapcsolódik. A sabbaticalon túl azonban más új, fizetett szabadságolási formákat is bevezettek a gyermekgondozásra, oktatási és más célokra. Azóta a bérek 60 százalékát egy teljes évig fizetik ilyen szabadságolások esetén, de oktatási céloknál a teljes fizetését megkapja a munkavállaló. A kutatói szabadságok esetében egyenesen kötelezıvé tették a szabadság támogatását. Az aktív politikák bevezetése jegyében a munkanélküli segély rendszerét kétlépcsıssé tették: •

az állásukat elvesztıknek jogosultsága van egy feltétel nélküli segélyre (az ilyen passzív támogatások idıtartamát végül összesen fél évre csökkentették)

•

a második támogatási forma keretében képzésekre és munkatréningre kötelezték a munkanélkülieket, és arra az esetre, ha nem találnának munkát a periódus végén, egyéni felmérés alapján állapítják meg a tovább folyósítandó segély mértékét

Az atipikus foglalkoztatás elırelendítése jegyében nagy számban segítették távmunkákhoz a korlátozott munkaképességőeket (addig munkaképteleneket). Megszüntették a határozott idejő

szerzıdésekre vonatkozó

majdnem

szerzıdéseket, emelték idıkeretük maximumát.

összes 62

korlátot:

megújíthatóvá tették

a

Dániában hagyományosan alacsony volt a

munkaerıpiac regulációs szintje, és a Világbank, valamint a Világgazdasági Fórum is az egyik leginkább dereguált munkaerıpiacként mutatják be tanulmányaikban. A szakdolgozat elsı részében bemutatott Global Competitiveness Report tanulmányban Dánia a munkaerıpiac alábbi aspektusaiban élvez kompetitív elınyt világelsısége révén: 63 1. foglalkoztató-foglalkoztatott együttmőködés 2. alkalmazásba vétel és elbocsátás rugalmassága 3. elbocsátás költsége

62

A határozott ideig tartó munkaviszonyra vonatkozó 99/70/EK irányelv ezeknek a deregulációknak egy részét visszafordította. Lásd a „Kapcsolódó irányelvek” pontot.

63

vö. 1. melléklet - Dánia Világbank: Doing Business 2009 – Denmark: „elbocsátás költségei: 0”. Elérhető.: http://www.doingbusiness.org/Documents/CountryProfiles/DNK.pdf (16. oldal)

69

12. ábra Egy munkavállaló munkahelyeinek száma élete során

Forrás: Eurobarometer 6-4.1 a földrajzi és munkapiaci mobilitásról, 2005

A fenti ábra azt mutatja, hogy Dániában váltanak átlagosan legtöbbször munkahelyet az emberek életük során. A különféle közvéleménykutatások azt is mutatják, hogy a dánoknak kevésbé van ellenére a munkahely gyakoribb váltása, mint a legtöbb másik tagállam állampolgárai számára. Ez egyrészt eredhet magából a ténybıl, hogy a munkapiacon a kereslet és a kínálat jobban „talál egymásra”, amiért az emberek elégedettebbek, de azt is sugalmazza nekünk, hogy a dán „arany háromszög” sikerei részben olyan okoknak is köszönhetıek,

amelyek

kulturális

jellegőek

vagy általános

gazdasági

adottsághoz

kapcsolódnak.64 Az Európai Bizottság Foglalkoztatási Fıigazgatóságának tanulmánya szerint Ausztria mellett Dániában jelölik meg messze a legkevesebben a nem önkéntes, határozott idejő szerzıdéses munkavégzés okaként azt, hogy „nem találtam állandó munkaviszonyú állást.” [EB 2008, p. 35.]. Dánia különféle kormányainak a keresletösztönzés is prioritásai közé tartozott a foglalkoztatással összefüggésben. Ez fontos tény azt a kérdést illetıen, hogy mennyiben tehetı meg a dán modell közösségi szinten követendı példának. A munka keresletére sokkal kevésbé fókuszál a flexicurity közösségi szintő és más tagállamokban megvalósuló stratégia, holott a Say-dogma „minden kínálat megteremti a maga keresletét” logikája igen kétesen 64

A flexicurityt igen röviden bemutató weboldalán maga a dán Foglalkoztatási Minisztérium is arra hívja fel a figyelmet, hogy Dániában már 1899-ben az úgynevezett Szeptemberi Megállapodás (September Settlement) keretében egyezség jött létre munkaadók és munkavállalók között arról, hogy a munkaadók szabadon vbehetik fel és bocsáthatják el dolgozóikat. Elérhető angolul: http://www.bm.dk/sw6490.asp

70

alkalmazható: vagy egyáltalán nem teremtıdik kereslet (a vállalatoknak nem érdeke több munkakeresı felvétele), vagy az addigi kínálat kárára teremtıdik. (Például kisebb jövelmő, egyes területeken hátrányosabb helyzető határozott ideig tartó szerzıdésesekkel és részmunkaidısökkel váltják ki az addig biztos munkahelyő dolgozókat, azaz általánosan romlanak a munkavállalók érdekei). A kínálatoldali szemléletrıl a „Negatív ösztönzés az aktív politikákban: a workfare” pontban már szót ejtettem. Nézzük meg, milyen intézkedéseket hozott Dánia: 1) 1993-ban, a dán flexicurity születése idején a kormány a közberuházási kiadásokat növelte, hogy így indítsa be a gazdaság motorját.65 2) 1998-ban az adóreformokkal egy idıben szőkítette a korai nyugdíjbavonulásra jogosulók körét. 3) 2001-ben az ingatlantulajdonosok számára új jelzálogprogramok indítását ösztönözte, és fogyasztási célokra egyszerőbbé tette a hitelfelvételüket (de facto adócsökkentés). 4) Ezt követıen 2003-ban csökkentette a bérbıl élık adóterheit, így próbálva növelni a különbséget az alacsony bérek és a munkanélküli-segélyek között (workfare). 5) Végül, 2007-ben egyenesen adócsökkentést vezetett be a közepes és magas jövedelmőek számára. Talán ezekben az intézkedésekben is láthatjuk, hogy egy tagállam modelljét annak teljes valójában megtenni követendı példaként igen félrevezetı lenne. Az egyik országban megtett foglalkoztatást érintı intézkedések jelentıs része nem vihetı végbe a másik tagállamban. Amíg nincsenek a kevésbé fejlett (például az újonnan csatlakozott) tagállamokban is legalább olyan erıs munkanélkülieket védı és a munkapiaci reintegrálódást segítı hálók, mint Dániában, addig ilyen lépéset nem lehet meglépni. Amikor a jelenlegi válság gazdasági terheit nem helyezzük láthatóan nagyobb mértékben azokra a szereplıkre, akik ezt a terhet el tudják viselni a lakosság többségével szemben, ilyen politikák nem foganasíthatóak. Ne feledjük azt sem, hogy Dániában az európai átlagnál kisebb (a közép-kelet-európainál pedig jóval kisebb) az Eurostat adatai szerint a jövedelemeloszlás egyenlıtlensége - azaz a magasabb jövedelmőeket érintı adócsökkentés nem vonja magával a különbségek növekedését. Az 65

Mads Peter Klindt: The Danish Flexicurity Model. Centre for Labour Market Research (CARMA), Aalborg University. Presentation at the CESI Symposium: ‘Flexicurity – A Labour Market Policy Model for Europe?’ 2008. április 28, Brüsszel. A flexicurity kutatásával foglalkozó aalborgi oktató összefoglalója a dán intézkedésekről. Elérhető: http://www.cesi.org/academieeurope/download/FLEX%202008/Mads%20Peter%20Klindt_PresentationFLEX2008.pdf

71

adókerülés a becslések szerint pedig szintén nem olyan mértékő más európai országokhoz képest, hogy az adócsökkentés nettó bevételt jelentett volna végül a büdzsében. John Kenneth Galbraith, a nemrég elhunyt világhírő közgazdász gúnyolódásának tette tárgyává korábban azt a gazdaságpolitikai szellemiséget, amelynek jegyében a segélyeket szőkítik, az adórendszert pedig nem progresszív módon alakítják, úgy, hogy az alacsony jövedelmőek adóterhei csökkenjenek, hanem a „keresletösztönzés” (ami ebben az esetben jórészt arra utal, hogy akinek van pénze fogyasztani, az fogyasszon gond nélkül, vagyis „éljen jobban”) erısítése miatt éppen a gazdagok terheit csökkentik („nekik adják a pénzt”). "Az állami segélyek (...) a dolgozóktól a semmittevık felé áramoltatják a jövedelmeket, ebbıl következıen pedig a keresık erofeszítéseit értelmetlenné teszik, a lusták semmittevését viszont bátorítják. Vagyis ha elvesszük a szegényektıl a pénzt, és a gazdagoknak adjuk, akkor nagyobb erıfeszítésre sarkalljuk ıket, következésképp fejlesztjük a gazdaságot." 66 Azt feltételezem, minden politikai-gazdasági szereplı egyetért abban, hogy tévút lenne abban az irányba vinni az aktív munkaerıpiaci intézkedések szellemiségét, hogy a segélyeket ösztönzés céljából megvonjuk, a keresletet pedig a tehetısebbek „támogatásával” fokozzuk a gazdasági helyzet javítása céljából (ez a keresletösztönzés a válság idején jelenleg is fontos célnak számít minden európai országban). A dán flexicurity modell számszerő eredményeit tekintve szinte minden vonatkozásban sikeresnek bizonyult. Az is igaz, hogy a felmérések szerint a lakosság elfogadta a változtatások jelentıs részét. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a dán modell nem „exportálható” egy az egyben más tagállamokba. Ami miatt sikertörténet lett európai szakmai körökben, az a szellemisége, miszerint egyrészt a munkakeresıket minél inkább segíteni kell abban, hogy alkalmasak lehessenek a munkahelyek betöltésére, a munkában levıknek (például kutatói szabadsággal) lehetıséget kell adni a „szinten tartásra”. Általánosságban pedig meg kell próbálni több munkavállaló között elosztani a meglévı helyeket. A következıkben vessünk egy pillantást néhány olyan intézkedésre, amelyeket más tagállamok tettek a flexicurity koncepciójával összhangban.

66

John Kenneth Galbraith: L'art d'ignorer les pauvres. Le Monde Diplomatique francia kiadás, 2005. október (a Harper's Magazine 1985. novemberi számában megjelent Galbraith cikk újraközlése) Angolul elérhető például: http://en.heidi-barathieu-brun.ch/wp-archive/12

72

2.5.5. A flexicurity gondolatának elemei az európai foglalkoztatási

politikákban67 2.5.6.

Ausztria végkielégítési rendszere: Abfertigung NEU

2003 január elsejétıl átalakult az osztrák végkielégítések szabályozása. Ausztriában, sok más tagállamhoz hasonlóan korábban a végkielégítés mértéke a jogviszony hosszától függött. Avégkielégítéséhez kötıdı „felhamozott jogot” elvesztették azok, akik három évnél kevesebbet dolgoztak az adott munkaadó kötelékében, és azok is, akik önként mondtak fel. A szociális partnerek 2002-es megállapodása nyomán létrejött új szabályozás új alapokra helyezte a végkielégítések rendszerét. A munkaadók kötelesek meghatározott havi összeget fizetni a munkavállaló személyes számlájára - már a munkába állást követı második hónaptól kezdıdıen. Ez az összeg a bruttó havi fizetés 1.5377 százaléka, amelyet egy személyre szabott

program

keretében

havonta

egy

végkielégítési-

és

nyugdíjkasszának

(Mitarbeitervorsorgekasse, MVK) utalnak. A munkaviszony véget érése esetén ez a felhalmozott összeg egyben kifizethetı a dolgozónak (továbbra is csak akkor, ha legalább három évet dolgozott), vagy átutalható az új munkahely által vezetett MVK számlára is. A direkt kifizetés lehetıségét a konzultáció során a munkavállalói oldal képviselete érte el arra hivatkozva, hogy a nyugdíjalapba történı kötelezı folyósítás az állami nyugdíjrendszer felszámolását jelentette volna, mert ezek az alapok kötelesek a magántıke-piacokon kigazdálkodni jövıbeli költségeik jelentıs részét. A felmérések szerint a végkielégítés így 800 ezerrel több foglakoztatott számára vált potenciálisan elérhetıvé, és a juttatástól azok sem esnek el, akik munkaszerzıdése önhibájukból bomlik fel. A rendszer mindazonáltal sikeresnek bizonyult, mert a munkavállalóknak nem kell többé a munkahelyváltástól félnie attól tartva, hogy az önkéntes távozás miatt veszteség érné ıket. 67

A felhasznált források: [EB 2007]: [EB 2007]: A flexicurity közös alapelvei felé. Továbbá: http://www.eurofound.europa.eu/eiro/2002/11/feature/at0211203f.htm Bovenbert et al[2008]: Flexicurity: Lessons and proposals from the Netherlands. CESinfo DICE Report.Elérhető: http://www.cesifogroup.de/pls/guestci/download/CESifo%20DICE%20Report%202008/CESifo%20DICE%20Report%204/2008%20 /dicereport408-forum2.pdf Tros, Frank [2008]:Flexicurity in the Netherlands. An overview. Hugo Sinzheimer Instituut Universiteit van Amsterdam. Elérhető: http://home.medewerker.uva.nl/f.h.tros/bestanden/Flexicurity%20in%20the%20Netherlands.%20An%20overv iew.doc

73

2.5.6

Határozott munkaidıs foglalkoztatás és képzési programok Hollandiában

Az élethosszig tartó tanulás (LLL) elvének jegyében 2005-ben a kormány egy Directie Leren en Werken elnevezéső ügynökséget hozott létre, amelynek égisze alatt 2011-ig fı projektként 90 ezer fı számára akarnak személyre szabott programot kidolgozni. A programok lényege a képzés/tanulás és munka kombinálása. A legrosszabb helyzető munkanélküli réteg körében 30 ezer képzési programot tervez megvalósítani az ügynökség. A kidolgozás fı résztvevıi a helyi szintő munkaközvetítık, a munkaadók és az oktatási intézmények együttesen. Ez a program érdekes példája annak, hogyan próbálhatja meg az állam közelíteni egymáshoz a képzés jellegét (például a tanulók szakmaválasztásának tendenciáit) és a foglalkoztatói igényeket. 1999-ben, a közösségi vonatkozó irányelvvel azonos évben lépett életbe a Wet Flexibiliteit en Zekerheid törvény Hollandiában. A törvényben egyszerre próbálták rugalmassá tenni a munkapiacot és rögzíteni a munkavállalókat megilletı jogokat. Ennek keretében deregulálták a határozott munkaszerzıdéső dolgozókat kiközvetítı cégek alapításának és mőködésének szabályozását.

Az

egymást

követı

határozott

munkaszerzıdések

számát

egyazon

munkavállaló és munkaadó között három alkalomban maximalizálták, és három év lett a maximális idıbeli korlát is a három egymást követı szerzıdés együttes idıtartamára vonatkozóan. A határozott idejő és kiközvetítéses szerzıdések új szabályozásában kulcsszerepe volt a kolletív megállapodásoknak a munkavállalói oldallal. A szociális partnerek erıs részvétele azért volt fontos, mert a törvényben engedékenyek voltak a törvényhozók az egymást követı szerzıdések számától való eltérést illetıen, de bevonták a kollektív megállapodások általi módosításokat egy nemzeti, tripartit szinten. Az ideiglenes szerzıdéső munkavállalók jogköreit idıarányosan (pro rata temporis) bıvülıvé tették, egyben kibıvítették a korábbiakhoz képest. Az ügynökségeken keresztül kiközvetített munkavállalók adott idıtartamú jogviszony után jogosultak lettek kedvezıbb feltételő határozott vagy állandó munkaviszonyra, továbbképzésre és nyugdíjjárulékra. Legkésıbb 26 héttel a munkába állás után jogosulttá váltak a munkaadó összehasonlítható munkát végzúı saját dolgozóival aznos bérezésre. A kiközvetített munkavállalók alkalmazása ezután többe kerül a vállalatoknak, mert a közvetítés díja a (saját alkalmazottakkal megegyezı) béren felüli teher. A

részmunkaidı

is

szabályozva

lett.

2007-ben

Hollandiában

a

részmunkaidıs

foglalkoztatottak aránya 46.8 százalék volt, azaz majdnem inden második ember ilyen szerzıdéssel dolgozott. 1997-ben még 38 százalék volt ez az arány az Eurostat adatok szerint, 74

ami szintén elég magas. A 2000-es Munkaórák Kiigazítása (Wet Aanpassing Arbeidsduur) törvény

keretében

a

munkavállalók

lehetıséget

kaptak

arra,

hogy

már

létezı

munkaszerzıdésüket bizonyos feltételek mellett egyoldalúan módosítsák. Hollandia esete jó példa arra, hogy a kollektív megállapodások jobb, a partnerek által elfogadottabb eredményekre vezethetnek, és érdekes példát mutat arra is, hogyan lehet megpróbálni összekapcsolni a képzési rendszert a munka világával.

2.5.7. A szociális partnerek „Towards 2016” megállapodása Írországban Írország, csatlakozása óta az Európai Unió egyik legdinamikusabb gazdasági fejlıdési folyamatát bemutató tagállama komplex programot dolgozott ki, amelynek célja a foglalkoztatás és a termelékenység tovább növelése, a hosszútávú munkanélküliség csökkentése. A program egyik központi gondolata, hogy a készségfejlesztésnek a munkahelyi igényeken kell alapulnia, és elsıszámú fókuszcsoportjának az alacsonyan képzett, rossz anyagi helyzető rétegnek kell lennie. A munkahelyi tanulás kereteit kiszélesíti, a Munkahelyi Alapfokú Oktatási Alap (Workplace Basic Education Fund) segítségével pedig az írástudatlanság és hasonló alapvetı hiányosságok felszámolását célozza a leggyengébben képzett és a munkapiactól legtávolabb esı csoportokban. Írország abban mutat jó példát, hogy a foglalkoztatási gondok leküzdéséhez komplex szemlélető programot is ki lehet dolgozni, amely kidolgozását a szélesebb részvétel (azaz a szociális partnertek beemelése) is segítheti.

2.5.8. További példákat mutatnak az alábbi országok: •

Spanyolország: 2006 óta, ha egy határozott idejő szerzıdéses munkavállaló legalább kétszer dolgozott ugyanannak a munkaadónak, és két és fél éves idıintervallum alatt legalább két évet volt ugyanazon a munkahelyen, automatikus megkapja az állandó (határozatlan) munkaszerzıdésses viszonyt. A végkielégítés mértéke azonban hozzávetılegesen egyharmadára mérséklıdik.

•

Litvániában, Dániához hasonlóan lehetıség nyílik a képzési célú szabadság kivételére, akár 12 hónapra. Ezalatt ideiglenesen határozott munkaidejú szerzıdéssel vesznek alkalmazásba munkanélkülieket.

•

Németországban úgynevezett munkaidıszámla rendszer van érvényben, amely alapján a munkavállalók válthatnak a teljes- és részmunkaidı között. A munkaidı egyes 75

szektorokban halmozható, amely alapján alkotói szabadságot lehet kivenni. Az Egyesült Királyságban pedig a bizonyos életkor alatti gyermekekkel rendelkezık szülık rugalmas munkaidı igénylésére jogosultak a szülıi feladatok ellátása céljából. •

Franciaországban külön programot indítottak az elbocsátott szakmunkásoknak, amely keretében egyéves szerzıdést kötnek a munkanélküliekkel egy nemzeti ügynökségen keresztül. A szerzıdı állás nélküliek továbbképzésben részesülnek és gyakorlatra mehetnek vállalatokhoz úgy, hogy a korábbi fizetésük 80 százalékát kapják – de nem a vállalattól, hanem az államtól. A munkaadó ezt követıen akár fel is veheti a támogatottakat.

• Észtországban a fogyatékkal élık számára személyre szabott tervet dolgoztak ki az álláskeresésre, amelybe az állásinterjún történı segítség is beletartozik a szakszolgálat munkatárasi részérıl. Az fogyatékkal élıket alkalmazók támogatást kapnak az akadálymentesítésre.

76

2.6. Atipikus foglalkoztatási formák térnyerése és problémák „Tudja, mi a legnagyobb gond? Hogy hitelképtelenek vagyunk panaszkodik egy másik kölcsönmunkás, aki éppen befelé igyekszik a délutáni mőszakra. - Még egy vacak áruhitelt se tudok felvenni, nemhogy egy lakáskölcsönt. Melyik bank állna szóba egy olyan emberrel, akinek harmincnapos munkaszerzıdése van? (…) Tudom én, hogy ez az egész dolog nem nekem buli, hanem a kölcsönzıcégnek, meg a gyárnak, ahol dolgozom. De nekem legalább van munkám, még ha csak idıszakosan is. A falumban sokan már ezért is irigyelnek.” Egy székesfehérvári gyár kikölcsönzött munkása, 2005 májusában68 Arra, hogy az Európai Unió munkaerıpiacán a rugalmasság nagyobb hangsúlyt kap a biztonságnál, az Európai Bizottság is felhívja a figyelmünket. A Bizottság az egyre szegmentáltabb munkaerıpiacok kialakulására figyelmeztet számos országban, ahol viszonylag védett és kiszolgáltatott munkavállalók egyszerre vannak. A védett, illetve a rugalmas munkapiacon jelenlévı munkaerıt az ‘insiders’ és ‘outsiders’ nevekkel illeti, és megállapítja, hogy az elkülönülés egyre élesebb. Kiadványában azt is jelzi, hogy számos országban születnek a munkapiacot rugalmasabbá tevı intézkedések, de a legtöbb atipikus munkaszerzıdést kötı munkavállalónál nı az esélye, hogy „csapdába esik”, és nem nyer esélyt az átlépésre a valódi biztonságot jelentı állandó szerzıdéses piacra. Bár a koncepció szerint a flexicurity megoldaná ezt a problémát az egymást követı szerzıdések tiltásával és a nyitott szerzıdésre való átváltás biztosításával, úgy tőnik, hogy mialatt a dereguláció zavartalanul folytatódik, addig ezek a gondok továbbra is megmaradnak, nem kezeljük ıket. [az idézetekért lásd: EB 2007, pp. 8.-9.] A problémát már érintettem a workfare-rıl szóló pontban is. Ugyanakkor furcsa módon az OECD Foglalkoztatási Kilátások (Employment Outlook) 2006os kiadásában a tagállamoknak tett ajánlások között azt javasolja, hogy próbálják meg felerısíteni a piac kettısségét (ami számos munkavállaló érdeksérelméhez vezet, de ezt a

68

Ungár Tamás - Cseri Péter: Kikölcsönzött munkásosztály. Népszabadság, 2005. május 14. Elérhető: http://nol.hu/archivum/archiv-362284

77

tanulmány nem jegyzi meg), így szerezve támogatást a késıbbi reformoknak. A gazdasági szervezet kiadványában a következıképpen fogalmaz: "Annak érdekében, hogy elkerüljék a konfliktusokat a legjelentısebb érdekcsoportokkal, a kormányok eleinte a munkaerıpiac ’kemény magján’ kívüli reformokat hajthatnak végre anélkül, hogy ténylegesen érintenék azokat az intézményi struktúrákat, amelyek a munkavállalókat kiszolgálják. Ez fel fogja erısíteni a munkaerıpiac kettısségét, ami késıbb a munkaerıpiac alapvetı intézményi és politikai reformjaihoz lehetıvé teszi a közvélemény támogatásának fokozatos elnyerését."69 Mi számít atipikus foglalkoztatási formának? Bár pontos kritériumrendszer ezt illetıen nincsen, Gulyás László [Gulyás 2007 p. 206.] a szakirodalom nyomán győjtıfogalomként utal rá, és felsorol néhányat a számos idetartozó munkavégzési forma közül. • • • •

részmunkaidı alkalmi, idıszakos munka (szezonális és ideiglenes alkalmazás) önfoglalkoztatás határozott idejő szerzıdés

Az atipikus formában dolgozók száma az EU-ban folyamatosan növekszik, és nem nehéz belátni, hogy a foglalkoztatás európai bıvülésének ez a tendencia az igazi motorja. Ez még inkább igaz, ha figyelembe vesszük, hogy az atipikus foglalkoztatási formák évrıl évre jobban terjednek. Fontos, hogy mialatt a teljes munkaidejő megfeleltetett foglalkoztatás (Full time equivalent employment70) az EU27-ben 2001-tıl 2007-ig 1.7 százalékpontos

69

Angolul: „Partial reforms: reforming at the margin as a way to implement further and deeper policy changes. To avoid conflicts with key constituencies, governments may first introduce reforms at the margin of the core labour market while keeping existing institutional arrangements for incumbent employees virtually intact. This tends to reinforce labour market duality, which in turn may gradually build up public support for subsequent reforms to core labour market policies and institutions." A tanulmány ezt követően példákat is említ. Eszerint a határozott idejű (ideiglenes) és kikölcsönzéses munkaszerződések kötését egyszerűsíteni kell, míg a határozatlan szerződések előírásait "...látszólag változatlanul hagyjuk. Ennek eredményeképpen, ahol az elbocsátás szabályozása túl szigorú volt, mint Portugáliában vagy Spanyolországban, az ideiglenes szerződéssel dolgozók száma megnőtt a foglalkoztatottak teljes körében, ami utat nyitott az állandó dolgozókat érintő reformokhoz.” [OECD 2006, p. 196.] 70 A teljes munkaidejű foglalkoztatást úgy számolják ki, hogy összeadják a foglalkoztatásban ledolgozott összes (teljes- és részmunkaidős, etc) óra számát, majd elosztják az adott statisztikai területen a teljes munkaidős foglalkoztatásra átlagosan jutó óraszámmal. A rátához ezt a számot elosztjuk az aktív (15-64) éves korú lakosság számával. Így megkapjuk, mekkora lenne a foglalkoztatottság, ha a ledolgozott órák mind teljes munkaidős formában dolgozó emberektől származnának. A FTE foglalkoztatás országonként igen eltérő értéket vesz fel.

78

emelkedéssel 59.9 százalékra bıvült, addig a teljes foglal 3 százalékos bıvüléssel lett 65,4 százalékos.71 13. ábra A foglalkoztatás növekedése az EU27-ben típus szerint, 2007 (2000=100 százalék)

2000-2007 emelkedés, %

Típus Foglalkoztatott

7.5

Önfoglalkoztató

2.7

Teljes

4.9

Rész

17.7

Állandó

5.4

Határozatlan

24.6

Foglalkoztatott / önfoglalkoztató

Teljes / részmunkaidő

Állandó / határozott munkaviszony

Forrás: Employment in Europe, a Foglalkoztatási DG számításai [Európai Bizottság 2008a p. 29.]

Az atipikus foglalkoztatási formák vitán felül hasznosak lehetnek. A szülıi szabadságon lévık részidıs munkával, a korlátozott munkaképességőek távmunkával, míg az alkalmi (például kutatói szabadság miatti) megüresedést pótlók határozott idejő munkaszerzıdéses jogviszonnyal kapnak lehetıséget a munkába állásra. Sok esetben atipikus formával lehet csak esélyt adni a szereplıknek, hogy a piac kínálati oldalán megjelenhessenek. A tagállami példák sorában láthattuk, hogyan igyekeznek a kormányzatok reintegrálni a munkapiactól távol került hátrányos helyzetőeket vagy élethelyzetükbıl fakadóan ideiglenesen „hátrányba” került olyan embereket, akik egyébként szeretnének dolgozni, vagy egyenesen szükségük van a kiesı jöveledemre a létfenntartás miatt – mint például a kismamákat. Amint azt már írtam, az Európai Bizottság maga is megjegyzi, hogy sokan bennragadnak azon a másodlagos munkapiacon, amely az ilyen álláslehetıségekbıl áll, azaz nem sikerül 71

Lásd [EB 2008a, p.218]

79

megvalósítani az átjárást az ilyen másodlagos piaci kereslet és ahogyan az Bizottság fogalmazott, az „insider” munkahelyek között. Mik tehát a részmunkaidı terjedésének okai? 1) Munkaszervezés új formái: a vállalatok igénye, hogy jobban tudjanak reagálni a hatékonyság követelményeire a munkaszervezés kérdésében is 2) A foglalkozatáspolitikában a potenciálisan a munkapiacra vonható munkaerı fókuszba kerülése (azaz például a gondolat, hogy ha a kismamák vagy éppen a fogyatékkal élık dolgozni akarnak, akkor teremthetı lehetıség a számukra is) 3) Gazdaságszerkezeti ok: a szolgáltatási (tercier) szektor bıvülése, a kereslet eltolódása az ilyen területeken az atipikus formájú jogviszony irányába

2.6.1

Mi a gond az atipikus munkavégzés legtöbb formájával?

• A termelékenység csökkenése A felmérések szerint a munka termelékenysége növekszik a munkaviszony-idıtartammal, mígnem körülbelül 13 éves folyamatos munkaviszony elérésekor maximalizálódik. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) felmérései azt mutatják, hogy ennyi éves munkaviszony után jóval nagyobb a dolgozók termelékenysége, mint a munkába álláskor, majd a késıbbiévekben megint esni kezd ez az érték. A határozott és bizonytalan foglalkoztatás esetében az ábrán szereplı alsó értéket sem érik el a dolgozók. A legtöbb forma esetében a munkahely biztonsága („job security”) kisebb az állandó szerzıdéses viszonynál. Ráadásul Dániában például, amint már láttuk, a munkahelyek rotációja jóval nagyobb az átlagnál. Az eddig például vett tagállamban a termelékenység valóban nem kiemelkedı. Számos ország elızi meg a munka produktivitásának átlagában. Ez a tendencia puszta gyakorlati logikával is érhetı: ha egy munkavállaló nem kötıdik a munkahelyéhez, kevésbé van ösztönözve, hogy a feladatát jól és hatékonyan lássa el. Valószínőleg a munkavállaló úgy gondolkodik, hogy ma még itt dolgozik, de talán két nap múlva már máshol A foglalkoztató (profit)érdekei teljesen elkülönülnek a munkavállaló érdekeitıl,

munkavállalása

személytelenné

és

elkötelezettségtıl

Egyszerően nem érdemes nagyon törnie magát a vállalatért. 80

mentessé

válik.

14. ábra. Az években mért munkaviszony hossza (x) és a termelékenység (y) közti viszony

Forrás: A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tanulmánya [Auer 2004, p.13.]

• Létbizonytalanság Érthetetlen, hogyan számolhatjuk az atipikus formában munkát vállalókat együtt az állandó szerzıdésesekkel, amikor a foglalkoztatás alakulását vizsgáljuk. Az atipikus formában való foglakoztatottsághoz ugyanis hozzátartozik az is, hogy a legtöbb esetben a munkavállaló létbizonytalansága jóval nagyobb lesz attól, mintha „rendes” állása lenne. Azaz van ugyan állás, de az exisztencia továbbra is labilis anyagi alapokon áll. A "dolgozó szegények" (working poor) fogalom a hetvenes évek Amerikájában jelent meg, és arra az egyre jobban elkülöníthetı rétegre utalt, akik dolgoznak ugyan, de a hazavitt (nettó) bérük alapján továbbra is nyomorban vagy szegénységben éltek. Ez a legtöbb esetben szigorúan vett szegénységet jelentett, valóban azt, hogy a keményen dolgozó munkások este éhesen hajtották álomra a fejüket. Ma már Európában is elemzik a dolgozó szegények arányát, és a mutató a határozott szerzıdéses és részmunkaidıs foglalkoztatással mutat korrelációt. Azok, akik potenciális a szegénység veszélyében élnek, javarészt szintén ezekbıl a körökbıl kerülnek ki.

81

15. ábra Szegénység veszélyében élı foglalkoztatottak az EU25-ben az összes foglalkoztatott százalékában, munkaszerzıdés szerint

Munkaszerződés

2005

2006

2007

Állandó

4

4

5

ideiglenes

11

12

13 Forrás: Eurostat72

16. ábra Szegénység veszélyében élı foglalkoztatottak az EU25-ben az összes foglalkoztatott százalékában, munkaidı jellege szerint

Munkaidő

2005

2006

2007

Teljes

7

7

7

Rész

10

11

12 Forrás Eurostat73

Többkeresıs háztartásokban jól jöhet az a kis kiegészítés, amelyre a legtöbb munkakeresı ilyen munkával szert tesz, de furcsán hat a foglalkoztatottak összeszámolásába bekötni például a részmunkaidıs dolgozókat bármilyen kitétel nélkül, mikor tudjuk, nem csak arról van szó, hogy az így szerzıdtetettek „kicsit kevesebbet kapnak” kevesebb munkáért. A közvetlenül a fejezetcím után található idézet egy példát mutat az egyéb szempontok közül: a hitelképesség esését. Sajnálatos módon ennek a „working poor” rétegnek az elkülönülése, körvonalazódása az Európai Unióban is egyre tisztább. Az OECD statisztikái is világosan kimutatják, hogy a dolgozó szegények legnagyobb részt az alkalmi (záros végő szerzıdéses) munkát végzık, valamint

a

részmunkaidıs

formában

foglalkozó

rétegek

körébıl

kerülnek

ki.

Megjegyzendı, hogy az állandó, "rendes" munkát végzık között is vannak jelentıs számban dolgozó szegények.

72 73

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/product_details/dataset?p_product_code=ILC_IW05 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/product_details/dataset?p_product_code=ILC_IW07

82

• Kényszer Az atipikus formák esetében el szoktunk felejteni még egy szempontot. Bár a munka piacától távol került csoportok számra az ilyen megoldások jelenthetnek csak visszatérést, reintegrálódást a munka világába, egyre többen vannak, akik rákényszerülnek az ilyen atipikus jogviszonyt létrehozó munkaszerzıdések megkötésére és munkahelyek betöltésére. A részmunkaidırıl készített felmérésekben rendre az egyik legtipikusabb válasz az okokat firtató kérdésre, hogy a megkérdezettek eleve nem is akartak teljes munkaidıben dolgozni. Persze nem mindenki engedheti meg magának, hogy eleve részmunkaidıs állást keressen azért, mert kevesebbet akar dolgozni. Azok számára viszont, akik teljes munkaidıben nem tudnak munkát vállalni valamilyen okból, más választás nincs is a jövedelemszerzésre, mint az atipikus foglalkoztatás. 17. ábra A kényszerően részmunkaidısként foglalkoztatottak Európában, százalékban

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

A z összes foglalkoztatottból

1.6

1.6

1.6

1.8

2.0

2.5

2.5

2.6

A munkaerőből

1.4

1.5

1.4

1.6

1.8

2.2

2.3

2.3

A teljes lakosságból

0.8

0.8

1.0

1.1

1.2

1.5

1.5

1.6

A részmunkaidősök közül

10.7

11.0

10.9

12.1

13.3

15.7

15.9

15.9

Forrás: OECD 2009.74

A fent részletezett bizonytalanság és kényszer azonban nem csak anyagi jellegő. Abban az értelemben is bizonytalan a munkavállalók helyzete, hogy munkahelyüket könnyebben veszítik el. Már láthattuk, hogy a foglalkoztatás bıvülése nagyobb hányadban köszönhetı az atipikus munkavégzés terjedésének, azaz ez a bıvülés „teljes munkaidejő megfeleltetett foglalkoztatásban” kifejezve jóval kisebb. Ha viszont a foglalkoztatási szintet nagyobb arányban adják a rugalmas formák, az azt is jelenti, hogy a szabad kezet kapó vállalkozások a jelenlegihez hasonlóan nehéz gazdasági idıszakok, a piacok szőkülése miatt azonnal el tudnak bocsátni nagyobb mennyiségő munkaerıt. Ennek az egyik jele az is, hogy Spanyolországban, amely tagállam vezetı a határozott idejő munkaszerzıdések számában az

74

Elérhető: http://stats.oecd.org/WBOS/Index.aspx?DataSetCode=INVPT_I

83

EU területén, jelenleg sokkal drasztikusabban nı a munkanélküliség, mint máshol (2009 áprilisára már 20 százalék körül volt).

3. Összefoglalás

A foglalkoztatás növeléséhez sok intézkedést köthetünk az egyes tagállamokban és a Közösség egészében is. Erısen kapcsolódnak a foglalkoztatás kérdéséhez az adózási rendszer változtatásai vagy éppen a nyugdíjkorhatár növelése. Természetesen nem volt lehetıség minden szakpolitika részletes kibontására e szakdolgozat keretei között, de az egyes területeket tekintve azt a következtetést vonhatjuk le, amelyet dolgozatom elején hipotézisként felállítok: a foglalkoztatás kérdését csak komplexen tudjuk kezelni. Ennek okait láthattunk ebben a szakdolgozatban például az adócsökkentés kérdéseiben, de a flexicurity stratégiája keretében ösztönzött atipikus foglalkoztatási formák és a termelékenység közötti összefüggés bemutatásánál is. Másfelıl vannak egyéb, a mindennapi élethez közelebb álló szempontok is, amelyeket figyelembe kell vennünk a foglalkoztatás növelését célzó intézkedések során. Ennek egyik aktuális példája a nyugdíjkorhatár emelése. Ha egyszerően azt

mondjuk,

a nyugdíjkorhatár 65

évre

való

felemelésével

fogjuk

növelni

a

foglalkoztatottságot, talán nem veszünk figyelembe olyan szempontokat, mint a tényt, hogy a férfiak várható élettartama születésükkor Lettországban 66, Észtországban 67, Bulgáriában és Magyarországon 69 év, de például Dániában, Svédországban és Franciaországban 76, 78 és 79 év. Az új tagállamok többségében ez az érték rendre bıven 70 év alatt van, a „régiek” körében általában meghaladja a 75 évet. Mindeközben az átlag az Egyesült Államokban 75 év, és nincsenek feltőnıen nagy különbségek az ország államai között. A nyugdíjkorhatár folyamatos növelésével lehet, hogy egyszerően elvesszük egyes csoportoktól a nyugdíjasévek ígéretét.75 Ugyanilyen példaként említhetnénk, hogy a szülés után újra munkába állni kívánó anyák számára hatalmas gondot jelent például Magyarországon, hogy a 3 éven aluli gyermekek csupán 8 százaléka számára van bölcsıdei férıhely. Azért nem mennek vissza dolgozni, mert nem tudják hol hagyni a gyerekeket. Elsı hipotézisem az volt, hogy a foglalkoztatáspolitika alakítása a szokásosnál is komplexebb szemléletet kell, hogy tükrözzön.

75

Az adatok forrása: CIA World Factbook - születéskor várható élettartam. Elérhető: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/fields/2102.html

84

Számos példáját találtam a kutatásom során annak, hogy a társadalom-, illetve szociálpolitika, vagy a gazdaságpolitika egyes elemei milyen fontosak lehetnek egy sikeres foglalkoztatási stratégia megvalósításában. Ha nem sajátítunk el egy komplexebb szemléletet e téren, nem alakíthatunk ki hatékony szakpolitikát. Európa foglalkoztatási gondjainak és a szociális modelljeit érintı modernizációnak a pontos mikéntjérıl nincs konszenzus. A lehetıségek azonban az idı elırehaladtával valószínőleg szőkülni fognak, mígnem végül egyetlen járható út marad. Fontos cél, hogy a változásoknak az Európai Unió elébe menjen, és lehetıleg ne kényszerhelyzetekre adott válaszok formájában haladjon valamilyen irányba – amely így várhatóan nem a legkönnyebben elfogadható változásokat jelentené Európa lakosságának. Terjesszük ki a flexicurity fogalmát! Az Európai Uniónak egy olyan belsı piacot kell megteremtenie, amely egyszerre teljesít jól az „önállóság”, azaz az európai vállalkozások (vállalkozók, önfoglalkoztatók) száma, illetve a belsı kereslet és kínálat kiszolgálása terén, valamint a tıkevonzó képesség, a külsı versenyképesség szempontjából. A lisszaboni stratégiával szemben megfogalmazott számos kritika közül az egyik leggyakoribb, hogy „túl sok lovat akartunk megülni” vele egyszerre. Jobban kell azonosítani azokat a pontokat, amelyeknek az Európai Unió tulajdonítani szeretné néhány évtized múlva jó szereplését a „nemzetközi versenyben” – azaz kijelölni azokat a kompetitív elınyöket, amelyek miatt az Európai Unió vonzó szeretne lenni más régiókkal szemben. Véleményem szerint körvonalazható néhány ilyen dimenzió: a magasan képzettek arányának növelésére való fokozott törekvés, a tudásintenzív ágazatokra való koncentrálás az oktatás és felsıfokú képzés területén, a kutatásra és fejlesztésre fordított összegek gyorsított növelése, az ilyen ráfordításokban a háromszázalékos cél meredek emelése és erısebb ösztönzık beépítése a tagállamok teljesítése céljából,

a mindenki számára egyformán

elérhetı világszínvonalú oktatási rendszer kiépítése és fejlesztése. Most csak azt jegyeztem meg, hogy ilyen célokat találhatunk, és ki kell tőznünk, természetesen az itt most felsorolt néhány felvetésszerő ötlet megvalósítása, mikéntje másik tanulmány tárgya lehet. A munkaerı kínálata tekintetében az EU közelebb áll ahhoz a ponthoz, hogy kínálat minısége, a szakmai tudás tekintetében váljon „versenyképessé”, vezetıvé, mint ahhoz, hogy a munkaszervezés új formái miatt legyen a legvonzóbb térség. Ezek a módszerek ugyanis nagyon fontosak a potenciálisan elérhetı, de a munkaerıpiactól valamilyen okból távol került álláskeresık (szülıi szabadságon levık, korlátozott munkaképességőek, idıskorőak) aktivizálásában, és így a foglalkoztatás növelésében, de a versenyképesség kulcsai nem 85

lehetnek. A flexicurityre alapuló foglalkoztatási stratégia tehát azért jó, mert lehetıséget teremt számos csoport számára a munkaerı-piaci reintegrálódásra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a eredményes megoldás lehet az Európai Unió foglalkoztatási gondjait illetıen. A statisztikák és számadatok szerint azokban az országokban, ahol markáns intézkedéseket valósítottak meg, sikerült eredményeket elérni a munkapiac rugalmassá tétele, a foglalkoztatási szint növelése, de a jóléti kiadások csökkentése terén is. Már említésre került viszont az a kérdés is, hogy többek közt az indiai „overnight” dolgozó informatikusokkal szemben a munkaszervezés alakítása segítségével fel tudja-e (egyáltalán fel akarja-e) a venni a versenyt az európai kínálat. Az atipikus munkavégzés formái egyre nagyobb teret nyernek, és ezt a folyamatot erısíti az is, hogy a dereguláció gyanánt a vállalatok egyre szabadabb kezet kapnak az alkalmazásbavétel és az elbocsátás tekintetében – azzal az indokkal, hogy a munka biztonsága helyett a hangsúly a foglalkoztatás biztonságára kell, hogy kerüljön. Felmerül a kérdés, hogy a kettıt szembeállíthatjuk-e egymással, és nem az lenne-e a megfelelı, ha a munkahelyeket védenénk, majd szükség esetén az átmeneteket segítenénk. Azaz nem tennénk könnyővé, hogy a pillanatról pillanatra változó, hullámzó gazdasági környezet hatására a vállalatok azonnal elbocsássanak rengeteg dolgozót, majd ezeket újra alkalmazásba vegyék (Dániában az elbocsátottak nagy arányban térnek vissza ugyanahhoz a munkaadóhoz), és határozatlan idejő, állandó szerzıdés helyett ezért egyszerően határozott idejőt alkalmazhassanak. Az is hipotézisem volt, hogy a jelenlegi munkaerı-piaci megoldások széttörhetik a szociális ellátási szerkezeteket, modelleket és rögzítik a munkaerıpiac kettısségét. Láthattuk, hogy a maga az Európai Bizottság is észlelte ezt a folyamatot, az OECD pedig kifejezetten javasolta, hogy a tagországok erısítsék a piac kettısségét, hogy könnyebben tudják keresztülvinni a „mélyrehatóbb” változtatásokat. Bár a foglalkoztatási stratégia és a kapcsolódó irányelvek kimondják, hogy biztosítani kell az átjárást, például azzal, hogy a határozott idejő szerzıdéseket nem lehet ismétlıdı jelleggel újrakötni, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy sokan „bennragadnak” a másodlagos piacon. Vagyis éppen hogy kiszorulnak a létbizonyosságot adó munkák piacáról, és „outsider-ré” válnak, ahogy a Bizottság fogalmaz kiadványaiban. Az önszándékukon kívül részmunkaidıs állásba állók száma folyamatosan növekszik, mint ahogyan azoknak a száma is növekszik, akik a szegénység veszélyében élnek azzal együtt, hogy van (részmunkaidıs vagy határozott idejő munkaszerzıdéses) állásuk, munkaviszonyban állnak. 86

Az, hogy valakinek van munkája, ilyen értelemben fokozatosan távolodik attól a kérdéstıl, hogy valaki létbiztonságban él-e. A dolgozatom eredményeit és a bemutatott táblázatokat én magam ebben a vonatkozásban azért találom érdekfeszítınek, mert a foglalkoztatási stratégia és az európai szegénység elleni küzdelem mottója az lett az elmúlt években, hogy a szegénységbıl kivezetı legjobb út a munkába állás. Úgy tőnik, hogy bár lassan ugyan, de ez az állítás fokozatosan veszít az érvényébıl. Azzal, hogy valaki részmunkaidıs, nem csak a munkaideje csökken, hanem a jövedelme is. Emellett azonban több más hátránnyal is jár az ilyen munkaviszony – például a hitelképesség romlásával a banki kölcsönök megítélésénél, ami egyéb gondokat von maga után. Ehhez kapcsolódott az a hipotézisem, hogy a foglalkoztatási stratégia hibás, mert egyrészt csak tünetkezelés, másrészt rosszul van konfigurálva, és a gyakorlatban hibákkal valósul meg. Ilyen hiba példájaként találtam, hogy több tagállamban rákényszerülnek az állás nélküliek a munka elfogadására akár már az elsı, vagy a második-harmadik ajánlatnál – és arra is bemutattam példát, hogy milyen sokféle állásajánlat lehetnek azok közt, amelyeket felajánlhatnak.

Tünetkezelésnek

pedig

azért

is

neveztem

a

megoldásokat,

mert

Spanyolországban például, ahol a határozott idejő szerzıdések igen magas aránya mellett hagyományosan magas a munkanélküliségi ráta is EU viszonylatban, a válság hatására az eddig javuló mutatók a többi tagállamokhoz képest sokkal meredekebben estek vissza ismét, és a munkanélküliség ismét 20 százalék körül van. A foglalkoztatási stratégiának – mint láttuk – része a segélyek szőkítése is. Arra is bemutattam azonban példákat, hogy a segélyek szőkítése milyen formában nehezítheti meg a munkaerıpiacra való visszatérést a legrászorulóbbak

körében.

Azaz

ennek

a

koncepciónak

néhány

vonatkozásában

indokolatlanul szembekerül egymással a piaci rugalmasság, a versenyképesség a szociális szempontokkal, a biztonsággal. Ezért azt is mondhatjuk, hogy sok tekintetben vagy téves az elképzelés, vagy ha nem is téves, akkor pontatlanul valósul meg. Miután megpróbáltam egy általános képet adni a versenyképesség akutális kihívásairól, az adózás kérdésével foglalkoztam a szakdolgozatomban. Azért tartottam kiemelten fontosnak a kérdést, mert az adóügyi biztos szerint évente 200-250 milliárd euró tőnik ez a Közösségben a hatóságok szeme elıl, miközben az államháztartás eredményes menedzselése céljából a nemzeti kormányok sokszor nagyobb adóterheket helyeznek a lakosság széles köreire. A társasági adó eközben az Európai Unióban csökken a leggyorsabb ütemben, annak ellenére, hogy a „káros verseny” az Európai Unióban is élı, rendszeresen használt és hivatkozott 87

fogalom. Valójában érdemes lenne csökkenteni az alacsony jövedelmek adóterheit a foglalkoztatás ösztönzése céljából, és ezáltal is progresszívebb teherviselést megvalósítani. Láthattunk példát arra, hogy a magasabb jövedelmi csoportok terheit csökkentette egy kormány, amely meglehetısen furcsán hat. Amint azt a hipotézisemben felvetettem, az adóviselés nem az igazságosság irányába hat, de az egyik legfıbb probléma, amely nélkül nem is lehet változtatni, az adókerülés, a jövedelmek kimentése „alacsony adózású” tagállamokba vagy offshore cégekbe, a már beazonosított kiskapuk léte egyes tagállamokban. A szakdolgozatomban felsorolt problémák rávilágítanak arra a kérdésre, hogy mennyire képes az állam a piac nélkül többletmunkahelyeket teremteni, és ehhez milyen jellegő gazdasági változás lenne szükséges. Ha a gazdaság nem növekszik, vagy a szereplık csak arra törekszenek, hogy a munkaerıvel takarékoskodjanak, akkor mibıl és hogyan lehet a foglalkoztatást növelni? A globális gazdasági rendszernek a neoklasszkus megközelítés szerint például a strukturális munkanélküliség is szerves része. Ezért vizsgáltam a versenyképességet feltőnıen hosszan a dolgozat fı témájához képest. A szakdolgozatomhoz kapcsolódó kutatásaim során arra a megállapításra jutottam, hogy a munkaerıpiac kínálati oldalának támogatása mellett elsorvadt a figyelem a keresleti oldal elemzését illetıen, azaz hogy milyen faktorok befolyásolják a keresleti szintet, hogyan hatnak vissza a kínálatorientált, aktív munkapiaci politikák a keresleti oldalra, minek tulajdoníthatóak a kereslet struktúrájának változásai, egyáltalán a munka vállalatok általi kereslete nem zárja-e ki eleve a politikák sikerességét.

Néhány elképzelés Már jeleztem, hogy véleményem szerint lehetséges azoknak a területeknek az azonosítása, amelyekre az Európai Unió jövıbeli versenyképességét alapozni akarja. Rögzíthetı azonban néhány olyan prioritás is a foglalkoztatáspolitikához kapcsolódóan, amelyek vitán felül fontosak, és amelyek terén a további eredmények elérése még mindig várat magára. Az alább felsorolt elképzelések többsége külön-külön is érdekes tanulmány forrása lehetne, itt ezeket nem bontom ki, csak felsorolom ıket. Bizonyára mindegyikkel lehet vitatkozni. Az atipikus munkavégzés formái között akad egy, amely eltér a többitıl, és amellyel nem foglalkozott ez a szakdolgozat. Ez az önfoglalkoztatók köre. Az Európai Unióban a kis- és középvállalkozások foglalkoztatják a legtöbb embert. Ezeknek a vállalkozásoknak a 88

támogatása így igen fontos. A kkv szektor vonatkozásában a vállalati versenyképesség nem egészen ugyanazt jelenti, mint a nagyvállalatok körében: míg a multinacionális vállalatok szempontjából az alacsony adók, a liberalizált környezet, a minél olcsóbb és szakképzettebb munkaerı, valamint a megfelelı infrastruktúra a meghatározó, addig a kkv-k számára legalább ilyen fontos a beruházások segítése, a vissza nem térítendı támogatás elérhetıvé tétele

(például

EU-s

pályázatok

útján).

Frey

Mária

[Frey

2001]

EU-konform

Foglalkoztatáspolitika címő mővében szintén erre a szempontra hívja fel a figyelmet: a kkv-k azért nem élvezhetik sokszor az adókedvezmények elınyeit, mert eleve tıkeszegények, és kevesebb beruházást valósítanak meg. Az önfoglalkoztatók és saját vállalkozásukat vezetık helyzete azért lenne ideális a foglalkoztatás szempontjából, mert – bár áttételesen erısen, de – kevésbé függ munkahelyük a transznacionális vállalatoknak a gazdasági helyzetet követı átszervezési

dinamikájától.

Másrészt

az

önfoglalkoztatól

helyzetükbıl

adódóan

rugalmasabbak a munkavégzés szempontjából: egyszerre lehetnek újítóak a munkaszervezés terén, és lehetnek részmunkaidıs vagy távmunkát végzı emberek. Az önfoglalkoztatással összeköthetı kkv-k helyzete mindenesetre kiemelt figyelmet érdemel az EU-ban, mint az a szektor, amely a legtöbb embert foglalkoztatja. Jelenleg, a világválság idején egyre többen vetnek fel egy olyan ötletet is, amely a munkanélküliség növekedését tompíthatná. Ez a munkaidı, vagy a munkanapok számának csökkentése, méghozzá ugyanakkora fizetés mellett.76 Ezt Magyarországon nemrég több gyáregységben is bevezették. Az elképzelés lényege, hogy a rövidebb munkahét a válság idején, a kereslet és a felvevıpiacok szőkülése esetében akkor is megéri, ha a fizetése a dolgozóknak ugyanakkora marad: a mőködési költségek csökkentése, a veszteségek minimalizálása így munkahelyeket mentene meg, de legalábbis elodázná a leépítéseket. Mások azt is felvetik, hogy a munkaidı csökkentése nem lehetne-e cél a válságon túl is. Az adórendszer kifehérítése, az ellenırzés szigorítása, a kiskapuk feltárása, a határokon átnyúló utalások kapcsán a hatóságok közti információcsere javítása mind igen fontos. A 200250 milliárd eurós veszteség, amely az EU-t éri az adócsalások miatt, elveszített forrás, amelyet részben az aktív munkaerı-piaci politikák finanszírozására is fordíthatnánk, a

76

Csökkentett munkaidővel, az ehhez igazodó alacsonyabb keresettel próbálják meg elkerülni az elbocsátásokat a német vállalatok is. Az átmeneti keresletcsökkenés időszakában vehetik igénybe a cégek ezt a lehetőséget. A Szövetségi Foglalkoztatási Hivatal legfeljebb fél éves időszakig a csökkentett munkaidőért fizetett nettó bér, illetve a korábbi teljes munkaidővel elért nettó bér közötti különbség 60-67 százalékát fizeti ki a dolgozóknak.

89

munkanélküli segélyek és jóléti (szociális) juttatások szőkítése pedig gazdaságilag nem tőnne indokoltnak. Laurent Cordonnier [Cordonnier 2007] cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy ha Franciaországban a jogosulatlan kifizetések arányát 10 százalékra tennénk (azzal együtt, hogy a becslések ez az arány alatt vannak), akkor évente 3 milliárd euró veszteség érné a francia államot. Eközben a pénzügyi csalások összegét 50 milliárd euróra becsülik Franciaországban. Ezért részleteztem az adókerülés problémáját meglehetısen részletesen a dolgozatomban. Az adórendszerben a foglalkoztatás ösztönzésének egy eszköze lehet az is, ha az alacsonyabb jövedelmi decilisekben a munka járulékterheit csökkentjük. Több szakmai vélemény szerint ezt azzal lehetne kombinálni, hogy a jövedelem adóztatása helyett a fogyasztás adóterheit növeljük, ami csak úgy kivitelezhetı, ha egyszerő, hatékony eljárást tudunk kialakítani a termék- és szolgáltatáscsoportok kategorizálására az adókulcsok vonatkozásában. Ezt igazságosabbnak is tartja több szakember abban a vonatkozásban, hogy a jobban keresık többet fizetnek – ha többet is fogyasztanak. Azaz a rendszer közvetve válik progresszívebbé. A jelenlegi stratégiával összhangban egyértelmő cél a munkaerı kínálatának erısítése, azaz a beruházás a humánerıforrásba. Ennek elsıdleges eszköze az oktatási rendszerek mindenki számára elérhetıvé tétele, a felsıoktatás színvonalának fejlesztése, az alapszintő oktatás kötelezıvé tétele minél magasabb korig azok körében, akiknek nem kell az önnön eltartásuk érdekében mihamarabb munkába állnia. Ugyanígy fontos a gyermekvállalás támogatása, és a munka elérhetıvé tétele a szülıi szabadságon lévıknek is. A gyermekek elhelyezése ma számos tagállamban gondot okoz, nem csak Magyarországon. Míg hazánkban a helyek száma marad el az igénytıl, addig például Írországban azért nem tudnak munkába állni a szülı nık, mert a gyermek elhelyezése túl magas költségekkel jár, így huzamosabb ideig maradnak otthon a gyerekekkel annak ellenére, hogy dolgozni szeretnének. A biztonság és a versenyképesség kapcsolata számos elemzés tárgyát képezte már az Európai Unió

szakirodalmában.

Szakdolgozatomban

arra

sikerült

rávilágítanom

a

foglalkoztatáspolitika vizsgálatakor, hogy a jelenlegi európai foglalkoztatási koncepción igen sok tekintetben lehet még javítani, valamint hogy a komplex megközelítés elengedhetetlen, és a szociális ellátórendszerek sok szempontból a versenyképességet is szolgálhatják.

90

91

Bibliográfia

AIGINGER, Karl - GUGER, Alois [2007]: Az Európai Szociális Modell: az állítólagos akadálytól a versenyelınyig. In: Progresszív Politika - Az Európai Szociális Modell. Demos Magyarország Alapítvány, Budapest ARTNER Annamária [2006]: A foglalkoztatáspolitika esélyei a munkaerıpiac törvényszerőségeinek tükrében. In: Eszmélet 72. szám (2006. tél). Eszmélet Sajtó Alapítvány, Budapest AUER, Peter et al [2004] : Is a stable workforce good for the economy? Insights into the tenure-productivity-employment relationship. ILO Employment Analysis and Research Unit, Employment Strategy Department. Elérhetı:http://www.ilo.org/public/english/employment/strat/download/esp15.pdf BARYSCH, Katinka [2007]: A Kelet a Nyugat ellen? Az Európai Szociális Modell a bıvítés után. IN: Progresszív Politika - Az Európai Szociális Modell. Demos Magyarország Alapítvány, Budapest BASSANINI, Andrea - DUVAL, Romain [2006]: Employment Patterns in OECD Countries. Reassessing the Role of Policies and Institutions. OECD Economic Department Working Papers, No. 486. OECD Publishing. http://www.oecd.org/dataoecd/47/61/36888714.pdf BELLANTE, Don [2009]: “Flexicurity” and the Rigidity of Labor Markets in the European Union. IABR & TLC Conference Proceedings, University of South California, USA. http://www.cluteinstitute.com/Programs/San_Antonio_2009/Article%20210.pdf BORBÉLY Szilvia, dr. [2002]: Újra munkában! Európai uniós munkaerı-piaci reintegrációs programok és tapasztalataik. Magyar Szakszervezetek Európai Integrációs Bizottsága, Budapest. Elérhetı: http://mathom.dura.hu/mszeib/kiadvanyok/ujramunka/ujrafr.html CORDNONNIER, L. (2006): Hogyan kívánja munkába állítani az Európai unió az állás nélkülieket? IN: Le Monde Diplomatique – Hungary, 2006. december, Budapest CSÁKI György - FARKAS Péter et al [2008]: A Globalizáció Hatásai és Európai Válaszok. Napvilág Kiadó, Budapest. ETUC-BUSINESSEUROPE-UEAPME-CEEP [2007]: Európai munkaerıpiaci kihívások. Az európai szociális partnerek közös elemzése. http://www.mgyosz.hu/brusszel/Munkaeropiaci_kihivasok.pdf Európai Bizottság [2000]: Innovation in a Knowledge-based Society. COM 567. 92

Európai Bizottság [2003]: Innovation policy - updating the Union's approach in the conetxt of the Lisbon Strategy. COM 112 Európai Bizottság [2005]: Közös munkával a növekedésért és foglalkoztatásért program, A lisszaboni stratégia új kezdete. http://ec.europa.eu/growthandjobs/pdf/COM2005_024_hu.pdf Európai Bizottság [2006]: Employment in Europe Report 2006 http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=1874&langId=en Európai Bizottság [2007a]: Zöld Könyv az Európai Kutatási Térségrıl. http://ec.europa.eu/research/era/pdf/era_gp_final_hu.pdf Európai Bizottság [2007b]: A flexicurity közös alapelvei felé: több és jobb munkahelyet rugalmasság és biztonság révén. Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlıségi Fıigazgatóság. COM 359 final . http://ec.europa.eu/employment_social/employment_strategy/flexicurity%20media/flexicu ritypublication_2007_en.pdf Európai Bizottság [2008a] - Employment in Europe Report 2008 http://ec.europa.eu/social/main.jsp?langId=en&catId=89&newsId=415 Európai Bizottság [2008b]: Megújított szociális menetrend: Lehetıségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában. COM(2008) 412 final. Elérhetı: http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=453&langId=hu Európai Tanács [2008]: Council Decision on guidelines for the employment policies of the Member States. Foglalkoztatási Iránymutatások http://register.consilium.europa.eu/pdf/en/08/st10/st10614-re02.en08.pdf FREY Mária, szerk. [2001]: EU-konform foglalkoztatáspolitika. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest. GIDDENS, Anthogy [2007]: ne várd, hogy a világ gondoskodjon rólad! In: Progresszív Politika - Az Európai Szociális Modell. Demos Magyarország Alapítvány, Budapest GULYÁS László [2007]: A munkaerıpiac rugalmassá tételének eszközei, különös tekintettel a munkaidı rugalmasítására. In: Farkas Beáta (szerk.): A lisszaboni folyamat és Magyarország. JATE-Press. Szeged. 2007. 200-216. old. GYULAVÁRI Tamás (2001): Az Európai Unió szociális joga. ELTE, Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest. www.cipp.hu/download.php?frm_id=7075759282.rtf&frm_category_id=365 HEMERICJK, A [2002]: The Self-Transformation of the European Social Model(s). In: Esping-Andersen et al.: Why we need a new welfare state. Oxford University Press Kiadó, 2002. pp.173-215 HORVÁTH Zoltán [2005]: Kézikönyv az Európai Unióhoz. HVG-Orac, Budapest. ILO [2005]: World employment report 2004-05: employment, productivity and poverty reduction. Elérhetı: http://www.ilo.org/public/english/employment/strat/wer2004.htm

93

KPMG [2008]: Corporate and Indirect Tax Survey 2008. http://www.kpmg.com/SiteCollectionDocuments/Corporate-and-Indirect-Tax-Rate-Survey2008v2.pdf MARJÁN Attila (szerk.) [2006]: Az Európai Unió Gazdasága. HVG Kiadói Rt., Budapest MARJÁN Attila [2007]: Európa sorsa. Az öreg hölgy és a bika. HVG Kiadói Rt., Budapest NYILAS Mihály [2005]: Az európai jóléti államok átalakítása. IN: EU-tanulmányok, VI. kötet. Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Budapest ÓDOR Bálint - HORVÁTH Zoltán dr. [2008]: Az Európai Unió szerzıdéses reformja - Az Unió Lisszabon után. HVG-Orac Kiadó Kft., Budapest OECD [1994]: The OECD Jobs Study. Facts, Analysis, Strategies. OECD [2006]: Employment Outlook, 2006. Elérhetı: http://www.oecd.org/document/38/0,3343,en_2649_33927_36261286_1_1_1_1,00.html PARENT-THIRION, Agnés et al. (2006): Fourth European survey on working conditions. European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions (EUROFOUND), Dublin. http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2006/98/en/2/ef0698en.pdf PENA-CASAS - LATTA, Mia [2001]: Working poor in the European union. EUROFOUND. Elérhetı: http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2004/67/en/1/ef0467en.pdf PORTER, Michael E. - SCHWAB, Klaus [2009]: The Global Competitiveness Report 2008– 2009. World Economic Forum. http://www.weforum.org/pdf/GCR08/GCR08.pdf PORTER, M. [1990]: The Competitive Advantage of Nations, MacMillan, London. SAPIR, André [2005]: Globalisation and the Reform of the European Social Models. Background Document for the presentation at ECOFIN Informal Meeting in Machester. 2005. szeptember 9. SCHARPF, Fritz [2002]: The European Social Model:Coping with the Challenges of Diversity. MPIfG Working Paper, Max Planck institut SCHMID, Günther [2007]: Szociális Kockázatmenedzsment a munkaerıpiaci átmenetekre építve. In: Progresszív Politika - Az Európai Szociális Modell. Demos Magyarország Alapítvány, Budapest STANOVNIK, Peter - KOVACIC, Art [2000]: Measuring Competitiveness of National Economies with emphasis on SLovenia. Institute for Economic Research (IER) Working Paper.

94

SZAJP Szabolcs [2007]: Új társadalmi szerzıdésekkel az aktív jóléti állam felé. In: Progresszív Politika - Az Európai Szociális Modell. Demos Magyarország Alapítvány, Budapest TÖRÖK Ádám [1997]: Mire alkalmas a kínálatorientációs gazdaságpolitika? In: Közgazdasági Szemle, XLIV. évf., 1997. október. (pp. 821-847.) Elérhetı: http://epa.oszk.hu/00000/00017/00031/pdf/torok.pdf

WATT, Andrew [2006]: Assessing the Reassessment of the OECD Jobs Strategy: eppur si muove? ETUI-REHS, European Economic and Employment Policy Brief, No. 2. http://www.global-labouruniversity.org/fileadmin/Papers_Wits_conference_2007/Group_A1/Watt_discussion_paper_1 .pdf WORLD BANK [2004]: Doing Business 2004. Letölthetı: http://www.doingbusiness.org/Documents/DB2004-full-report.pdf

Továbbá forrásként szolgáltak az alábbi oldalak írásai: A Dán Foglalkoztatási Minisztérium flexicurity honlapja: http://www.bm.dk/sw6490.asp Az Európai Bizottság Foglalkoztatási Fıigazgatóságának honlapja. http://ec.europa.eu/social/home.jsp?langId=en a www.hrportal.hu sorozata: Munkaerıopiaci körkép az Európai Unió tagállamaiban http://www.hrportal.hu/hr/munkaeropiaci-korkep-az-europai-unio-tagallamaiba Az European Industrial Relations Observatory Online tematikus hírei: http://www.eurofound.europa.eu/eiro/ Az Európai Szakszervezetek Szövetségének honlapja. www.etuc.org Az Európai Szakszervezeti Intézet honlapja www.etui.org Az Országos Foglalkoztatási Alap OFA-ROP honlapja http://www.szocialisgazdasag.hu A Magyar Távmunka Szövetség honlapja http://www.tavmunka.org www.bruxinfo.hu www.euractiv.com 95

Ábrajegyzék 1.

A világ versenyképességi toplistája a 12 pontos rendszer alapján ........................................................ 14

2.

A Föld térképe a GCR verenyképességi listája alapján ........................................................................ 15

3.

Foglalkoztatás 2005-ben korcsoportok szerint az EU-ban és az USA-ban........................................... 17

4.

Az EU27, az USA, Japán és Kína részesedése a világ high-tech exportjából 1995 és 2006 között ....

5.

Gazdasági régiók összevetése a társasági adókulcsok változása szerint, 1999 és 2008 ....................... 29

6.

A munkaórára jutó termelékenység alakulása 1990 és 2004 között Írországban

20

és az ún. északi modellt követı országokban, OECD adatok alapján .................................................. 31 7.

Munkanélküliségi ráta 2008 áprilisában, szeptemberében és 2009 februárjában nemek szerint, százalékban ..................................................................................................................

40

8.

Foglalkoztatási kilátások 2008, 2009 és 2010 .....................................................................................

41

9.

Munkaerı-piaci klaszterek a rugalmasság-biztonság, illetve az adószint szerint ................................

45

10. A munka minısége az EU tagállamaiban ............................................................................................

46

11. Az EU tagállamai a biztonság és rugalmasság/foglalkoztathatóság koordinátarendszerében ............

51

12. Egy munkavállaló munkahelyeinek száma élete során........................................................................

70

13. A foglalkoztatás növekedése az EU27-ben típus szerint, 2007 ..........................................................

79

14. Az években mért munkaviszony hossza és a termelékenység közti viszony ......................................

81

15. Szegénység veszélyében élı foglalkoztatottak az EU25-ben az összes foglalkoztatott százalékában, munkaszerzıdés szerint .......................................................

82

16. Szegénység veszélyében élı foglalkoztatottak az EU25-ben az összes foglalkoztatott százalékában, munkaidı szerint ..................................................................

82

17. A kényszerően részmunkaidısként foglalkoztatottak Európában, százalékban .................................

83

96

1. melléklet GCR - egyes országok összevetése a munkaerıpiac „versenyképessége” terén. Magyarázat: A számok a helyezést mutatják, így a kisebb jobb. A sorok végén négyzet jelöli, ha versenyképes a munkaerı piaca. Egyesült Államok Hetedik pillér: A munkaerıpiac hatékonysága 7.01 Foglalkoztató-foglalkoztatott együttmőködés ................ 7.02 Bérmegállapítás rugalmassága………............................. 7.03 Nem bérjellegő munkaköltségek .................................... 7.04 Foglalkoztatás merevsége…......................................... 7.05 Alkalmazásba vétel és kirúgás rugalmassága...........,..... 7.06 Kirúgás költsége ............................................................ 7.07 Fizetés és termelékenység............................................... 7.08 Professzionális menedzsment megbízhatósága ............. 7.09 Agyelszívás..................................................................... 7.10 Nıi részvételi arány a foglalkoztatásban.......................

16 10 26 1 6 1 7 10 1 29

Kína 7.01 Foglalkoztató-foglalkoztatott együttmőködés................. 7.02 Bérmegállapítás rugalmassága......................................... 7.03 Nem bérjellegő munkaköltségek...................................... 7.04 Foglalkoztatás merevsége................................................. 7.05 Alkalmazásba vétel és kirúgás rugalmassága................... 7.06 Kirúgás költsége............................................................... 7.07 Fizetés és termelékenység................................................. 7.08 Professzionális menedzsment megbízhatósága................ 7.09 Agyelszívás....................................................................... 7.10 Nıi részvételi arány a foglalkoztatásban...........................

65 52 126 32 53 108 9 46 36 32

Franciaország 7.01 Foglalkoztató-foglalkoztatott együttmőködés.................... 7.02 Bérmegállapítás rugalmassága............................................ 7.03 Nem bérjellegő munkaköltségek........................................ 7.04 Foglalkoztatás merevsége................................................... 7.05 Alkalmazásba vétel és kirúgás rugalmassága..................... 7.06 Kirúgás költsége................................................................. 7.07 Fizetés és termelékenység................................................... 7.08 Professzionális menedzsment megbízhatósága................... 7.09 Agyelszívás......................................................................... 7.10 Nıi részvételi arány a foglalkoztatásban.............................

132 103 127 114 126 57 82 21 41 37

Németország 7.01 Foglalkoztató-foglalkoztatott együttmőködés.................... 7.02 Bérmegállapítás rugalmassága............................................ 7.03 Nem bérjellegő munkaköltségek........................................ 7.04 Foglalkoztatás merevsége................................................... 7.05 Alkalmazásba vétel és kirúgás rugalmassága..................... 7.06 Kirúgás költsége................................................................. 7.07 Fizetés és termelékenység................................................... 7.08 Professzionális menedzsment megbízhatósága.................. 7.09 Agyelszívás......................................................................... 7.10 Nıi részvételi arány a foglalkoztatásban.............................

97

27 131 80 87 130 93 51 9 26 34

Dánia 7.01 Foglalkoztató-foglalkoztatott együttmőködés.................... 7.02 Bérmegállapítás rugalmassága............................................ 7.03 Nem bérjellegő munkaköltségek........................................ 7.04 Foglalkoztatás merevsége................................................... 7.05 Alkalmazásba vétel és kirúgás rugalmassága..................... 7.06 Kirúgás költsége................................................................. 7.07 Fizetés és termelékenység.................................................. 7.08 Professzionális menedzsment megbízhatósága.................. 7.09 Agyelszívás........................................................................ 7.10 Nıi részvételi arány a foglalkoztatásban............................

1 107 9 14 1 1 24 3 17 19

Svédország 7.01 Foglalkoztató-foglalkoztatott együttmőködés.................. 7.02 Bérmegállapítás rugalmassága.......................................... 7.03 Nem bérjellegő munkaköltségek....................................... 7.04 Foglalkoztatás merevsége.................................................. 7.05 Alkalmazásba vétel és kirúgás rugalmassága.................... 7.06 Kirúgás költsége................................................................ 7.07 Fizetés és termelékenység................................................. 7.08 Professzionális menedzsment megbízhatósága................. 7.09 Agyelszívás........................................................................ 7.10 Nıi részvételi arány a foglalkoztatásban...........................

5 130 116 77 102 45 59 1 18 8

Magyarország 7.01 Foglalkoztató-foglalkoztatott együttmőködés................... 7.02 Bérmegállapítás rugalmassága........................................... 7.03 Nem bérjellegő munkaköltségek....................................... 7.04 Foglalkoztatás merevsége.................................................. 7.05 Alkalmazásba vétel és kirúgás rugalmassága..................... 7.06 Kirúgás költsége................................................................ 7.07 Fizetés és termelékenység.................................................. 7.08 Professzionális menedzsment megbízhatósága................. 7.09 Agyelszívás........................................................................ 7.10 Nıi részvételi arány a foglalkoztatásban ..........................

77 67 120 48 67 61 75 86 81 54

Spanyolország 7.01 Foglalkoztató-foglalkoztatott együttmőködés.................... 7.02 Bérmegállapítás rugalmassága........................................... 7.03 Nem bérjellegő munkaköltségek....................................... 7.04 Foglalkoztatás merevsége.................................................. 7.05 Alkalmazásba vétel és kirúgás rugalmassága.................... 7.06 Kirúgás költsége................................................................ 7.07 Fizetés és termelékenység................................................. 7.08 Professzionális menedzsment megbízhatósága................ 7.09 Agyelszívás....................................................................... 7.10 Nıi részvételi arány a foglalkoztatásban..........................

98

74 104 117 114 116 85 84 33 28 78

99