FŐNIX- FÜRED TANÁCSADÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ BT Cégjegyzékszám: 19-06-508245 Cím: 8230. Balatonfüred Déry Tibor u 14 Tel/Fax: 87/ 482 533 Mobil: 06 20/ 32 72 177, e-mail: fonixfü
[email protected], web: www.fonixfured.com Intézményi nyilvántartási száma: 19-0075-06
________________________________________________________________________________
HOGYAN BÁNJUNK NEHÉZ EMBEREKKEL?- EMBERISMERET A SZOCIÁLIS MUNKÁBAN SEGÉDANYAG AZ ÁTLAGTÓL ELTÉRŐ VISELKEDÉS – ABNORMÁLIS VISELKEDÉS MEGHATÁROZÁSA A lelki működés során jelentős ingadozások észlelhetőek. Alapvető kérdésként feltehető: Milyen határok között mozog a normális viselkedés? Milyen kritériumok szerint különíthető el a kóros az egészséges lelki működéstől? Láthatjuk a következőekben, hogy univerzálisan érvényes stabil kritérium nincs a normális és az abnormális viselkedés között. Ennek ellenére képesek vagyunk nagy biztonsággal különválasztani e két területet. Több szempont összjátékából adódik a kritérium enyhén rugalmas körvonala. Maga a normális kifejezés a norma szóból ered, ami átlagot jelent. Az átlagtól való eltérés ezek szerint abnormális. Az emberi tulajdonságok jelentős része az átlagos szóródás, a normális eloszlás szerint helyezkedik el. A legtöbb eset a középérték környékén található. Ahogy távolodunk a középértéktől (az átlagtól) az esetek száma úgy csökken. A végleteken (pozitív és negatív véglet egyaránt) az esetek száma egészen kicsi. Már említettem, hogy az eltérés az átlagtól lehet pozitív és negatív irányú is. Az abnormális viselkedés mércéjénél leggyakrabban csak a negatív eltérést vesszük figyelembe. Maga a minősítés pedig szociokulturális normák függvényében változhat. Ami az egyik társadalomban normaszegő viselkedésnek számít, az a másikban elfogadott, mindennapi jelenség. Példaként megemlíthetjük a Holland könnyűdrog iránti társadalmi toleranciát. A társadalmi normák ezen túl az idő múlásával is változnak. A múlt század húszas éveiben megjelenő tengerparti fürdőző turistákat erkölcsi deficittel küzdő különcöknek tekintették, különösképpen a helybéliek, akiknek nagy része az élete során soha sem mártózott meg a sós vízben (és természetesen úszni sem tanult meg, mivel csónak volt a házuk táján). A társadalmi norma kritériuma, amint ezt látjuk, nem alkalmazható univerzálisan. Lényegesen jobban használható mérce a normalitás megállapításához az egyén és a társas környezet közötti kapcsolat, a kommunikáció minősége. A megfelelő kommunikáció jó alkalmazkodást eredményez. Ha a viselkedés káros hatású az interakció bármelyik résztvevőjére, az egyénre vagy a társadalomra akkor maladaptív folyamatról beszélünk. A rossz alkalmazkodás hátrányos lehet az egyénre nézve oly módon is, hogy a negatív hatás a környezetre nem terjed ki. A személyiségzavarok és az elmebetegségek egy része ilyen jellegű működés következményeként jelennek meg. Végül egy szubjektív tartalom által megalapozott kritérium szerint is meghatározható a normalitás. Ez a kritérium az egyén közérzete. A lelki zavarokkal rendelkező emberek közérzete legtöbbször rossz. A rossz közérzet a külső megfigyelő számára nem mindig észrevehető. A rossz közérzet szubjektív élmény. A szenvedés mértéke objektíven nem mérhető. Ezért a normális és abnormális működés közötti különbségtételnek mércéjeként csak a többi kritériummal együtt használható. Bizonyos eltérő viselkedés fajtáknál, például az antiszociális magatartás zavaránál a rossz közérzet azonban leggyakrabban elmarad. Megállapíthatjuk, hogy a normális-abnormális viselkedés közötti különbségtétel több kritérium együttes alkalmazását igényeli. Ezek a társadalmi elfogadottság, a statisztikai gyakoriság, az alkalmazkodás minősége és az egyén közérzete.
1
A deviancia és az abnormalitás kapcsolata Az átlagtól eltérő pszichés működést abnormálisnak tartjuk. A jogi szabályokat megszegő viselkedést pedig bűnözésnek. Az átlagtól való eltérést nevezzük devianciának. A bűnözés is ilyen viselkedésforma. Azonban a deviancia magában lehet pozitív vagy negatív irányú eltérés is. Kétségtelenül nem neveznénk lelki működés szempontjából abnormálisnak a rendkívül magas intelligenciával rendelkező személyeket, vagy az altruizmussal nagymértékben megáldott embereket. A kényszeres gondolatok, hallucinációk vagy mély depresszió áldozatait viszont rendellenesnek tekintjük. Kultúrafüggő azonban a nagy mértékű versengés, az ebből fakadó megnövekedett agresszió és egocentrizmus megítélése. A különcök megítélése, úgy tűnik, önálló módon működik. Elnézőbbek, elfogadóbbak vagyunk velük szemben, pedg viselkedésük bizzar volta messze túlmutat az elfogadható megnyilvánulások határain. (James Joyce mindig hordott magával egy női bundabugyit, amivel elismerően integetett, ha valami elnyerte tetszését. (Weeks és James, 1995.)) Lényegesen könnyebb helyzetben vagyunk a negatív kilengés kriminális formáinak megítélésében. A környezethez való ilyen jellegű viszonyulás átlagosnak mondható lelki működés mellett is a deviáns magatartás kategóriájába kerül. Maga a kriminalitás nem feltételezi a lelki abnormalitás jelenlétét művelőjénél. Akiktől a környezetük szenved: a SZEMÉLYISÉGZAVAROK JELLEMZŐI
Mai tudásunk szerint kialakulásukban a kora gyerekkori lelki fejlődési zavarok és hibás tanulási mechanizmusok, az öröklött háttér és a központi idegrendszer korai károsodásai játsszák a főszerepet. A gyerek személyiségének optimális fejlődésében a megfelelő családtervezés (genetikai tanácsadás), a szülők lelki egyensúlya alapvető jelentőségű. X? Az egy komplett pszichopata! Börtönben is volt. Y? Hisztérika, egyszerűen szörnyű! Z? Ajjaj, rendesen még beszélgetni sem lehet vele! Mindenre gyanakszik, mindenkiben ellenséget lát. Totál paranoid. Pszichopata, hisztériás, paranoid, skizoid gyakran közlünk e szavakkal sommás véleményt társainkról, szinte mindig idegenkedő, negatív hangsúllyal. Milyen emberek is ők? Probléma van velük, tán betegek? Avagy csak a megszokottól eltérő a viselkedésük de azért azt is bele kell értenünk, hogy mindannyian különbözőek vagyunk. A személyiségzavar olyan kóros magatartásbeli, érzelmi tulajdonságokra, megnyilvánulásokra utaló összefoglaló fogalom, melyek tartósan és jelentősen eltérnek a társadalmi, kulturális elvárásoktól. Az így megjelölt ember személyiségében ezen eltérések hosszan (akár egész élete során) fennállnak, viselkedés-, reagálásmódja legtöbbször markánsan eltér az egészségesétől. A személyiségzavarban szenvedő beteg kifejezést nem volna helyes használni, mert ezen emberek legtöbbször tagadják, hogy bármi gond volna velük noha környezetük többé-kevésbé tisztán érzékeli és elszenvedi mindennapi alkalmazkodásbeli nehézségeiket. Ők a rossz értelemben vett más (félős, különc, hisztérikus, önimádó, gonosz), amilyenné mi magunk soha nem szeretnénk válni. A személyiségzavar fő jelei már serdülőkorban mutatkoznak, felnőtté érve az egyén olyan kifejezett, mélyen rögzült sajátságokkal (kóros gondolkodás-, magatartás- és érzelmi, indulati, hangulati mintákkal) bír, melyek egész életében fokozott veszélyforrást jelentenek a mindennapokban. Környezetükkel szinte mindig problémás a viszonyuk, állandó feszültségekkel terhelt. Viselkedésükre nincsenek belátással, alig tudják beleélni magukat mások lelkiállapotába. Náluk fordul elő a legtöbb válás, belőlük lesz a legtöbb hajléktalan, munkanélküli, bűncselekmények elkövetője. Az alkoholisták, drogfüggők jó három-negyedénél észlelhető személyiségzavar.
2
Előfordulás A személyiségzavar nem ritka állapot, 5-15% között ingadoznak a gyakoriságra utaló adatok, tehát még a legszigorúbb és legszűkebb feltételeket alkalmazó vizsgálati rendszer alapján is (valamilyen formája), minden 20. embernél fennáll. Okait pontosan nem ismerjük. Feltételezhető, hogy a modern világ jellegzetességei (egyik oldalon): állandó rohanás, fokozott stressz, szorongás, a létért való folyamatos, kiélezett küzdelem, (másik oldalon): a végletekig fogyasztásorientált szemléletmód, a kulturális elsivárosodás és a helyén megjelenő sablonos tömegkultúra, a karrierizmus, az anyagi jólét és a közvetlen örömszerzés, mint életcél mind-mind kiváló táptalajt nyújtanak ahhoz, hogy az elkövetkező nemzedékekben a személyiségzavarok aránya még nagyobb legyen. Okok A társadalmi hatások mellett a kialakulásukban örökletes tényezők, a központi idegrendszer korai fejlődési szakaszaiban bekövetkező károsodás is szerepet játszhat. Ezek mellett a főbb lehetséges hátterét a kora gyerekkor lelki fejlődési problémái, illetve a hibás tanulási folyamatok képezhetik. Szinte magától adódik az egyszerű következtetés: ha a szülőknek kevés az idejük a gyerekre, maguk is szorongással, állandó leterheltséggel, fáradtsággal küszködnek, érzelmileg kiegyensúlyozatlanok, problémás lesz a szülő-gyerek kapcsolat is, törés következhet be a gyerek lelki fejlődésében. A sarjadzó, formálódó gondolkodási, érzelmi, hangulati, indulati mintázatokban kóros elemek jelenhetnek meg, melyek így az egész további személyiségfejlődést hibás alapokra helyezhetik, megnehezítve, gyakran ellehetetlenítve az egészséges lelki működéseket. Milyen irányban történik ez, s milyen formában jelenik meg a zavar a későbbiekben, a felnőttkor során? Három főbb típussal találkozhatunk:
A KÜLÖNCÖK, A FURCSÁK Az emberi kapcsolatok idegenek, szorongást keltők, félelmetesek nekik, így bizalmatlanok, titkolódzók, ha lehet, kerülik társaikat. Életük örömtelen, visszahúzódók, hűvösek. Magányos tevékenységet, munkakört helyeznek előtérbe. Ha furcsaságaikat környezetük elfogadja, életüket viszonylag komolyabb konfliktus nélkül bár kényes, bizonytalan egyensúlyban képesek élni. Ezen egyensúly megbomlása esetén viszont súlyosabb pszichiátriai megbetegedés jelentkezhet náluk. „Érzelmek, azok meg micsodák?” - a ridegek: a SKIZOID SZEMÉLYISÉG Magába zárkózott, érzelmileg hideg, közönyös, távolságtartó emberek, legtöbbjük egész életét magányosan éli, nincs közeli barátja, tartós kapcsolata, annak bensőségétől, intimitásától tartva visszahúzódó. Életére a közömbösség, örömtelenség jellemző, a kritika vagy dicséret nem érinti meg. Gyakran merül el érzelmek nélküli fantáziálásban, ami főleg hideg intellektuális, filozófiai kérdésekre vonatkozik. A társadalmi normák, elvárások iránt érzéketlen. Hobbija, érdeklődési köre is a magányos időtöltéssel kapcsolatos. Szkizoid személyiségzavarok: a beteg érzelmileg hideg, tartózkodóan elkülönülő, zárkózott, humortalan, magába forduló. Nincs közeli, intim barátja, általában magányos marad élete során, nem köt házasságot, nem is törődik mások véleményével. Hobbija, érdeklődése is magányos időtöltést jelent, a szociális közegtől, a kapcsolatok intimitásától visszavonul. Fantáziálásra, belső világban élésre hajlamos, de ezek érzelmi tartalma is hiányzik, inkább intellektuális problémák érdeklik, mint az érzelmiek.
3
Ő a "magányos farkas" vagy a "remete". Érzelmileg érinthetetlen, hideg, introvertált, nincs barátja, nem házasodik, de nem is szenved ezek hiányától. Hajlamosító tényező a gyerekkori mellőzöttség. „Mi lehetett a hátsó szándék? Mindenki gyanús, aki él!” a PARANOID SZEMÉLYISÉGEK Az ilyen ember majdnem mindig, mindenre gyanakszik, sértődékeny, rideg, túlérzékeny, merev. Mindig attól fél, hogy mások esetleg kihasználják, becsapják, ezért bizalmatlan, titkolódzó, nincsenek közeli kapcsolatai. Környezetének egyes megnyilvánulásait túlértékeli, szerinte ezek ellene történnek. Embertársainak tetteit fenyegetőnek érzi, úgy véli, szándékuk az ő lealacsonyítása, megalázása. Mindig rosszra gyanakszik, így állandóan vizslatja környezetét. Mindez folyamatos készenléti állapotot, feszültséget jelent számára, képtelen megnyugodni. Ingerlékeny, hajlamos a féltékenykedésre, szinte nincs humorérzéke. Igen érzékeny a szégyenre, vereségre. Férfiak körében gyakoribb. A paranoid személyiségzavar típusosan gyanakvó, bizalmatlan, túlérzékeny, makacs, merev, kompromisszumra nem vagy csak nagyon nehezen képes, az érzelmeit elfojtja. Az embereket nem engedi közel magához, rosszat sejtve tart tőlük, nincsen humora. Emberi kapcsolataiban féltékeny, szélsőséges esetben a perlekedésre is hajlamos; ez a személyiségzavar érdekes módon sokszor társul hatalmi vággyal. Mindezek mellett hihet olyat, hogy kémkednek utána, nem bízik senkiben. Gyakoribb a férfiak között. Erre hajlamosító tényező a halláskárosultság (az elégtelen információbevitel jó táptalaja a paranoiditásnak) és az emigráns lét.
A DRAMATIKUSAK, A FÉLELEMKELTŐEK „Nem tehetek róla, töéletes vagyok! Vagy mégsem?”: a NARCISZTIKUS SZEMÉLYISÉG
A személyiség a gondolkodás, érzelmek és viselkedés azon mintáit jelenti, melyek az egyén személyes stílusát meghatározzák. Ugyanakkor a társas környezetünkkel való érintkezéseinket is befolyásolja. A narcisztikus személyiség, a személyiségzavarok közé sorolható, amely már gyermekkorban kialakulhat. Ez a személyiségzavar a nevét a görög mitológiából kapta, Narciusz nevű királyfiról, aki beleszeretett saját tükörképébe. Ezzel meg is van a magyarázat, a narciszmus önimádatot jelent. A narcisztikus személyiség krónikus és elsöprő nagyzási mániával, az elismerésre való kiéhezettséggel és nagyfokú empátia hiánnyal jár együtt. Ezek a személyek nagy sikerről, hatalomról túlzó önmegvalósításról álmodoznak, követelőzőek, folyamatosan felhívják magukra környezetük figyelmét, az őket körülvevő közvetlen környezetben viszont tapintatlanokká válnak. Ez a személyiségzavar úgy alakulhat ki, hogy a kora gyermekkori kedvezőtlen bánásmód kialakíthat a gyerekben egy torz énképet, illetve ha túlkényezteti a szülő a gyermekét ugyanezt a hatást érheti el. A narcisztikus személyiségek gyakran depressziósak, mivel környezetük nehezen tolerálja viselkedésüket. Időnként, túlzó kedvességükkel, palástolják valódi énjüket. A felnőtt népesség kevesebb, mint 1 %-át érinti ez a személyiségzavar. A kiskamaszoknál előfordul ez a fajta viselkedés, ez nem vezet még aggodalomra, mivel az ő korosztályukban ez egy természetes jelenség. Az írásban számos jel mutat arra, hogy miként lehet ezt a problémát kiszűrni. „Nagy színházhoz nagy közönség kell!”: A HISZTRIONIKUS SZEMÉLYISÉG Ő az, aki mindig a társaság és a figyelem középpontjában akar lenni. Viselkedését, megnyilvánulásait nem lehet nem észrevenni, megjelenése csábító, attraktív. Tetszeni akar, feltűnni mindig mindenhol, életében ez a legfontosabb, az elismerésért mindent megtesz így egész élete színház, szerepjáték, soha nem adja önmagát. Állandó szüksége van a külső megerősítésre, dicséretre. Figyelme mások iránt csak felszínes, manipulatív, a tetszeni vágyásból táplálkozik, s ha ez nem vezet eredményre, a kedvesség-álarc, a hamis báj hamar leomlik, dührohamokat, szélsőséges érzelmi kitöréseket produkál, öngyilkossági gondolatokat hangoztat, s hogy felfigyeljenek rá, demonstratív, teátrális öngyilkossági kísérletet visz véghez. Magatartásában flörtölő, szexuálisan provokatív, ezen elemek mögött rideg, érzelmeiben felszínes, tartós kapcsolatra, kielégülésre képtelen ember lakozik.
4
A "primadonna". Fő jellemzője a teatralitás, a dramatikusság, az élménykeresés, és az énközpontúság, az érzelmi túlfűtöttség. Nagyon fontos számukra a külső megerősítés, ezért nagyon szeretik, ha történik körülöttük valami, szeretnek a középpontban lenni. Megjelenésük feltűnő, sokszor vonzó, a cél a csábítás, a tetszeni vágyás, de a szexuális provokáció mögött sokszor frigiditás áll a háttérben. Azt a benyomást keltik, mintha mindig szerepet játszanának. Ez a zavar gyakoribb a nők körében. „Gyűlölve szeretlek, szeretve gyűlöllek” - az indulatok béklyójában: A BORDERLINE SZEMÉLYISÉG Érzelmileg labilis (határeseti, borderline) személyiségzavar Igen gyakori, a népesség körében 2-3%-ban fordul elő, gyakorisága folyamatos növekedést mutat. Az ilyen ember hangulati hullámzása rendkívül szélsőséges, hirtelen változásai alig követhetők. Egyik pillanatban még értjük, miről is beszél, aztán hirtelen kivonja magát a valóságból, szinte nem is lehet vele ekkor kapcsolatot létesíteni. Érzelmi, indulati megnyilvánulásai, környezetéhez való viszonya, reagálásai szélsőségesek, kiszámíthatatlanok. Hol kedves és megnyerő, hol elviselhetetlenül indulatos, követelődző, agresszív. Érzelmeit képtelen kordában tartani. Hol halálosan szeret, hol gyűlöl akár pillanattal később, ugyanazt az embert. Képtelen a magányra, az szinte mindig erős szorongást okoz nála. Állandóan igényli, hogy törődjenek vele, de itt is szélsőségeket mutat, egyik pillanatban tanácsot kér, máskor meg csak arra kell a társ, hogy önállóságát bizonyítsa. Kedélye gyakran nyomott, szorongásos rohamok, öngyilkossági késztetések jelentkezhetnek. Üresnek, unottnak éli meg magát, nincsenek szilárd, stabil céljai, tervei, elképzelései. A folyamatos üresség elkerülésére állandóan igyekszik valamilyen akciódús tevékenységben részt venni. Jellemző rá a mértéktelenség: fokozott alkoholivás, kábítószerezés, sorozatos, esztelen szexuális kalandok. A kudarctól, egyedülléttől, kirekesztéstől való félelem magatartásának vezető eleme. A gyógyszerre könnyen rászokik, igen nehezen mond le a főként szorongáscsökkentő, fájdalomcsillapító és altatószerek használatáról, melyekkel folyamatos szorongását próbálja oldani. "Akikkel mindig történik valami", a "stabilan instabilok", a "szeretve gyűlölők". A leggyakoribb személyiségzavar, számuk napjainkban emelkedik. Jellemző a hangulat szélsőséges ingadozása, a nehezen követhető váltások; az embereket is szélsőségesen ítélik meg, idealizálják vagy devalválják őket, esetükben gyakoriak a "se veled-se nélküled" kapcsolatok. Könnyen elveszíthetik a realitásérzéküket. A magányt rosszul tűrik, ez erőteljes szorongást vált ki belőlük: óriási az igényük a törődésre, és ennek érdekében sokszor érzelmileg manipulálják a környezetüket, akár öngyilkossági kísérletekkel vagy fenyegetőzéssel is. Gyakori és jellemző az unalom és az üresség érzése, ezt sokféle módon igyekeznek pótolni: túlzott vásárlással, a szexuális partnerek gyakori változtatatásával, bizarr szexuális szokásokkal, különféle élmények hajszolásával, italozással. Az általában jellemző szélsőségesség megnyilvánulhat akár étkezési zavarban is (falásroham vagy koplalás). Gyakori az önsértés, a falcolás. A borderline személyiségzavar kialakulásukban szerepe van a korai anya-gyerek kapcsolat zavarának. „A többiek nem számítanak!”: AZ ANTISZOCIÁLIS SZEMÉLYISÉG A köznyelv általában ezt a típust nevezi pszichopatának. Jelei már gyermek-, ill. a serdülőkorban jól észlelhetők: hazudozik, lopkod, állatokat kínoz, csavarog, kábítószerezik, verekedik, mintegy előre jelezve a felnőttkori magatartászavart. Viselkedése erkölcstelen, felelőtlen; nem szeret senkit, nem tanul a tapasztalataiból és hibáiból, újra meg újra fejjel rohan a falnak. Kihasználja a másikat, gátlástalanul hazudik, szélhámoskodik saját céljai elérésére. A társadalmi kereteket áthágja, mások érzései számára teljesen érdektelenek, azokba képtelen beleélni magát, a többi ember jogait folyamatosan figyelmen kívül hagyja. A társadalmi normák megsértése miatt börtönbe kerülhet, a bűnelkövetők jó háromnegyedénél megtalálható ez a személyiségzavar. A sérelmeket képtelen eltűrni, gyakoriak a kegyetlen, agresszív megnyilvánulásai. Magatartása miatt megbánást nem érez, belátást nem tanúsít, bűntudatra képtelen. Könnyen kialakítja kapcsolatait, de megtartani képtelen őket, mert kegyetlen, megalázó, akár gyerekeivel szemben is. Állandóan izgatott, kötekedő, nyughatatlan, képtelen kitartóan dolgozni. Antiszociális személyiségzavar: a páciens a kapcsolattartás csődjét mutatja, a másik ember érzéseit a semmibe veszi. Impulzív aktivitás, alacsony frusztrációs tolerancia jellemzi. Nincs bűntudata, képtelen tanulni a számára kudarcot jelentő
5
tapasztalatokból. Én-központúsága, szívtelensége feltűnő, szélsőségesen kegyetlen, megalázó viselkedés jellemzi. Felszínes kapcsolatokban egyfajta bájt, charme-ot mutat, amivel megnyeri magának a környezetében élőket. Szexuális aktivitása nélkülözi a gyengéd érzéseket. Munkájában nincs tervszerűség, célratörés. Gyakori a törvényszegő magatartás az anyagi nyereségért. Szülőként sem képes megfelelően viselkedni, nem szervezi a család életét, nem gondoskodik az elemi életvitelről.
A FÉLŐSEK, A SZORONGÓK „Csak meg ne bántson senki!”: Az ELKERÜLŐ SZEMÉLYISÉG jellemzői: Túlérzékeny, mindentől, mindenkitől tart. A feszültség, az aggodalmaskodás rabja. Fél, hogy megszólják ruhája miatt, hogy étkezésnél leeszi magát, hogy kritika illeti véleményét. Könnyen zavarba jön, nevetségesnek, megalázottnak érzi magát, s az ilyen veszéllyel járó helyzetektől mind jobban visszahúzódik. Állandó kisebbségi komplexusok gyötrik, kerüli a felelősségvállalást. Szinte mindenre alkalmatlannak érzi magát, s noha vágyik a kapcsolatokra, az esetleges elutasításra túl érzékeny, fél, s így ördögi körbe kerül. Mindenkitől totális szeretetet vár el, csak olyan kapcsolatban bír élni, ahol feltétel nélküli elfogadást érez. Elkerülő, szorongásos személyiségzavar: a páciens folyamatosan szorong. Szorong attól, hogy kritizálják, visszautasítják, helytelenítik viselkedését, kifogásolják véleményét, nevetségessé válik, hogy zavarba jön. Saját magát kisebb értékűnek tartja másoknál, csekély az önértékelése, emiatt kerüli a felelősségvállalást. Igen érzékeny a negatív vissajelzésre. Érzelmileg rezonabilis, meleg, vágyna a társas kapcsolatokra, de fél a visszautasítástól, emiatt képtelen elérni a kontaktusba vonódást. Hiperérzékenyek, könnyen zavarba jönnek, önértékelési zavar jellemzi őket, ezek miatt folyamatos a szorongás. A skizoid zavarral ellentétben ő vágyik a társkapcsolatra, de ez a nagyfokú szorongás miatt sokszor csak plátói szinten marad. „Mi lesz velem egyedül?”: DEPENDENS (FÜGGŐ, ALÁRENDELŐ) SZEMÉLYISÉGZAVAR Ő az, aki megpróbál mindig másokra támaszkodni, másoknak alárendelni magát. Magával kapcsolatban döntéseket nehezen hoz, a felelősségvállalástól szorong. Nehezen viseli az egyedüllétet, saját vágyait, érdekeit alig nyilvánítja ki. A másik ember kívánságaira kifejezett szolgálatkészséget mutat, akaratereje gyenge, folyamatosan az erősnek gondolt másik alá rendelődik, túlzott ragaszkodása teher a környezetének. Tulajdonságai időnként önfeláldozó viselkedésben jelennek meg. Erősen szorong, hogy a másiktól eltávolodjon, folyamatos önbizalomhiány jellemzi. A mindenkinek megfelelés az elsődleges számára: senkit nem akar zavarni, bocsánatot kér, hogy létezik, amivel környezetét mind jobban felidegesíti. Ha a másikat, az erős partnert elveszíti, élete lehetetlenné válhat. A "félember". Gyenge akaraterő, szorongás az egyedülléttől, a döntésektől, a felelősségtől, ragaszkodó, passzív, önfeláldozó. Szüksége van egy erős másikra. Megtévesztő, mert a felszínen nagyon passzívnak és erőtlennek tűnő egyén a felszín alatt erős agresszív késztetéseket hordoz. Nőknél gyakoribb, de ilyenek a "papucsférjek" is. Dependens személyiségzavar: a beteg szolgálatkészséget mutat a másik ember kívánságainak teljesítésére – a gyenge akaratú embereket nevezik dependens karakterűnek. Fokozott igénye van arra, hogy a másik ember törődjön vele. Kevés készséget mutat, hogy örüljön, kerüli a felelősség vállalást, állandó önbizalomhiánnyal küszködik, inkább másokat szolgál ki. „Rend a lelke mindennek”: A KÉNYSZERES SZEMÉLYISÉG Magatartásában, gondolkodásában merev rendszabályok érvényesülnek. Végletesen mindenben a tökéletességet, a precizitást (perfekcionista), a hasznosságot keresi. Gondos, de elveszhet a részletekben, esetenként munkamániássá
6
válhat, pihenés helyett is dolgozik. Rendkívül mereven betartja a társadalmi és erkölcsi normákat, nála nincs lazaság, szobájában mérnöki rendet tart. Viselkedése száraz, unalmas, humorérzéke alig van. Döntési helyzetben tétova, halogató, másoktól kér tanácsot, megerősítést, de később mégis attól fél, hogy rosszul választott. Lassú, körülményes, igen magas az ellenőrzés iránti igénye. Mindent megtart, semmit nem dob ki, hátha szükség lesz még rá. Sérülékeny, érzékeny a kritikára, de ezt nem mutatja. Olyan, mint egy mérnöki tökéletességgel megtervezett robot. A "robotember". Jellemző a rendszeretet, a takarékosság, a makacsság, a precizitás és a szabályok túlzott betartása. Sokszor kiemelkedően jól teljesítenek a munkában.
SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK FOGSÁGÁBAN A KÓROS JÁTÉKSZENVEDÉLY RABJAI „Mindig az van, hogy csak még egyszer megpróbálom, most biztosan nyerni fogok’” – 25 éves férfi A játék betegséggé válhat? A kóros játékszenvedélyben a beteg a szerencsejátékokról (félkarú rabló, rulett, lóverseny, póker, stb.) nem tud lemondani. Intenzíven foglalkozik vele, tervezgeti a következő kalandját, töpreng a pénzszerzésen. A problémát az jelenti, hogy a játékról képtelen lemondani, semmilyen külső körülmény, családi okok, pénzhiány, adósság nem tántorítja el, hazugságok árán is újra át akarja élni a vágyott élményt. Ha veszít is, folyamatosan játszania kell, a nyerés reményében, ha viszont sikerült nyerni, azt sem képes abbahagyni, mert még többet akar. Aki már beteg, az a játékért bármit képes feláldozni. Bármilyen összeget, akár egy öröklakást is eljátszanak, az adósságok mértéke sosem számít. Egy páciens pl. az érettségi vizsgája helyett döntött úgy, hogy a pályaudvar éttermének a játékgépén próbál egy kört, majd ott ragadt egy egész napra. Miért nem mondanak le róla? Az élmény, amit folytonosan át kell élniük, az az izgalom, a kockáztatás, a nyerés esélye. Ennek során olyan fokozódó örömérzés és kellemes feszültség jelentkezik, ami a vesztésig jelen van, utána általában erős bűntudatot él át mindenki. Ez azt is jelenti, hogy a leszokás nem olyan egyszerű, mert azzal jár, hogy erről a pszichés élményről kell lemondani, aminek a helyén űr támadhat. Mint általában a szenvedélybetegségeknél, itt is nagyon fontos, hogy a beteg képes legyen megfogalmazni, hogy a tünete helyett mit tud elképzelni az életében, mint örömforrást. Fontos megértenünk, hogy ez valóban betegség, tehát a racionális érvek és magyarázatok nem találnak megértésre. A vágy sokkal erősebb, mint a külső nyomás súlya. Súlyosabb esetekben családok mennek tönkre, válás és anyagi csőd fenyegetheti az életét, mégsem képes leállni. Miért alakul ki ez a betegség? Vannak genetikai tényezők, melyek hajlamosíthatnak rá, de ettől még senki nem lesz beteg. Ha belegondolunk, ez eleinte önjutalmazó folyamat, a rákészülés, a kockázat olyan izgalmi állapotot jelent, amiben kellemes érzések vannak jelen. Az állandó rizikóvállalásban jelen van a vesztés tudattalan vágya, ugyanakkor egyfajta „mindenhatósági” érzés is pl. a saját, kidolgozott szisztémában, amitől majd nyerésre fordul a játék. A játék során egy beteg jóval több érzelmet élhet át, mint, ami jellemzi őt a kapcsolataiban, nehézségei lehetnek az intimitásban, és a „last game” (az utolsó játék) szindróma rímel a látens öngyilkossági fantáziákra.
7
A betegség kialakulása azt jelenti, hogy „rátalál” erre a megoldásra, tehát a játék lesz az érzelmek és öröm forrása, és kóros kapcsolata alakul ki vele, amiben képtelen az elszakadásra. A gyógyulás lehetséges? Csak akkor, ha a páciens akarja és valóban együttműködik a kezelőivel (compliance). Ez azért nagyon fontos, mert ezt a betegséget is a folyamatos hazudozás jellemzi. A teljes absztinencia elengedhetetlen, és így is nagyon nagy az esély a visszaesésre.
TABLETTÁK FOGSÁGÁBAN: A GYÓGYSZERFÜGGŐK Minden harmadik magyar szed nyugtatót egy felmérés szerint. Azt viszont fel sem lehet mérni, hogy közülük hányan válnak függővé. Hogy korunk problémáira megoldást jelentenek-e ezek a szerek, és hogy hogyan alakul ki a gyógyszerfüggés, arról Dr. Zacher Gábor toxikológus beszélt az RTL Klub Reggeli című műsorában. Magyarországon minden harmadik ember szed nyugtatót, antidepresszánst vagy fájdalomcsillapítót. Ez a szám eleve riasztó, de ami a legfőbb gond, hogy az emberek jellemzően nem orvoshoz fordulnak a problémájukkal, hanem például barátokra, szomszédokra hallgatnak, tőlük kapnak először kipróbálásra különböző szereket ? mondta el Dr. Zacher Gábor toxikológus az RTL Klub Reggeli című műsorában. A gyógyszerfüggés annyiban más, mint például az alkoholizmus, hogy az érintettekről gyakran még a közvetlen környezetük sem tudja, hogy függők, hiszen titkolják, nem nyilvánosan szedik be a pirulákat. Ez a jelenség leginkább a zugiváshoz hasonlít és főleg a nőket érinti. A gyógyszerfüggés jellemzően akkor alakul ki, ha valamilyen, megoldhatatlannak tűnő probléma tartósan fennáll az egyén életében, és az ezzel járó feszültséget nem tudja elviselni. Ilyenkor fordul a tablettákhoz, melyek a problémát ugyan nem oldják meg, de abban segítik az illetőt, hogy legalább egy időre szabaduljon a szorongástól. Aztán ha múlik a gyógyszer hatása, és a feszültség visszatér, beveszi a következő tablettát, és így alakul ki végül lépésről lépésre a függőség. A gyógyszerfüggőség akár a játékszenvedély Zacher Gábor elmondta azt is, hogy a gyógyszerfüggőség által leginkább veszélyeztetett csoportba a 30-55 év közötti, alacsonyan képzett nők tartoznak, akiknek a családjában van még más, például alkohol-, internet- vagy játékszenvedély is, ami a házastársat vagy a gyereket érinti. Ezek a nők a nehéz szociális helyzetből, a kilátástalannak tűnő körülmények fogságából nem tudnak kitörni, ezért nyúlnak a gyógyszerekhez. Ráadásul Magyarországon az emberek döntő része igen alacsony problémamegoldó képességgel bír, így stresszhelyzetben egyszerű és kézenfekvő megoldásnak véli, ha csak benyúl a táskájába és bevesz egy tablettát. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a világon a fegyverpiac után a gyógyszerpiac a második legnagyobb lobbi. A gyógyszerfogyasztás növekedésében nyilván szerepet játszik a szükségletgenerálás is. Emellett nem szabad figyelmen kivül hagyni az ellátórendszer hibáit sem. A háziorvosok és a pszichiáterek is többszörösen túlterheltek. Ha valaki alvászavarral, vagy depresszióra utaló tünetekkel a háziorvosához fordul, idő és kapacitás hiányában ő gyakran csak felír neki valamilyen altatót vagy nyugtatót, amely a tüneteket enyhíti ugyan, ám a probléma gyökerét nem szünteti meg. A gyakori fogyasztás toleranciát vált ki a fogyasztóban Ha aztán az ember rendszeresen szedi a gyógyszert, előbb-utóbb kialakul a tolerancia, vagyis a hozzászokás. A betegnek egyre több nyugtatóra van szüksége, az orvos pedig már nem mindig írja fel a kívánt adagot. Ilyenkor más
8
megoldáshoz folyamodnak az érintettek. Megpróbálnak többször felíratni gyógyszereket vagy a gyógyszer feketepiacról szerzik be a készítményeket.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az emberek nagy része ? tartván a megbélyegzéstől és az előítéletektől ? nem fordul a problémájával pszichiáterhez, pszichológushoz. Elgondolkodtató, hogy még ma is, azok közül az emberek közül, akiknek valóban szükségük lenne rá, mindössze 10 százalék részesül szakszerű kezelésben.
Az ALKOHOLIZMUSBAN SZENVEDŐK Betegség leírása Idült betegség, melynek kezdete nagyon alattomos, általában 16- 30 éves kor között kezdődik, s évekig elhúzódhat, anélkül, hogy a beteg segítséget kérne. Férfiak körében sokkal gyakoribb (4:1 arányban), de ma már egyre megfigyelhetőbb nőknél is és egészen fiataloknál. Magyarországon több mint 1 millió embert érint közvetlenül vagy közvetetten, vagyis sajnos népbetegség. Az alkoholt (amely különféle szeszesitalok összefoglaló neve, szaknyelven etil- alkohol) az emberek többsége hangulatserkentésre, míg mások nyugtatásra használják. Az alkohol ugyanis, attól függően, hogy az ember mennyit fogyaszt belőle, lehet stimuláló szer is, ami felhangolt állapotba hozza az embert, de lehet nyugtató és tompító hatása is. Az alkoholizmus kialakuláshoz szükséges mennyiség és ivászati gyakoriság minden embernél más és más. Betegségnek akkor minősül, amikor mind a testi, mind a lelki, valamint a szociális tünetek is kimutathatók. testi és lelki tünetek: - sóvárgás (ellenállhatatlan vágy az ivásra) - megnövekedett tolerancia (azaz toleranciafokozódás, amikor is egyre többet kell inni ahhoz, hogy ugyanazt a hatást érjük el) - kontrollvesztés (az ivást a nyilvánvaló egészségkárosító hatása ellenére is folytatja, nem tudja abbahagyni, sőt, életét az alkohol megszerzésére és fogyasztására irányuló tevékenységek kötik le kizárólag) - megvonásos tünetek (delírium tremens*, kézremegés, izzadás, járás zavar, borvörös arcpír, émelygés, étvágytalanság, lelassult reakcióidő) - beszédzavar (érthetetlen, gyors beszéd, vagy fokozottan lelassult, tompa - személyiségváltozás (ingerlékenység, agresszivitás, hanyatló intellektuális funkciók, emlékezetkiesés, emlékezet zavarok) - hangulatzavar (depresszív tünetek, lehangolt vagy lehangolt és mániás ciklusok) - szorongásos zavarok - szexuális diszfunkciók (erősen lecsökkent nemi vágy, impotencia) - alvászavar (lecsökken a mély alvás fázisa, nincs pihentető alvás, felborul az alvás rendszere) - táplálkozási/emésztési diszfunkciók (étvágytalanság, székrekedés, állandó hányinger) - szívelégtelenség (ritmuszavar) - előrehaladott állapotban: idegrendszeri zavarok, idegszövetek visszafordíthatatlan károsodása, májkárosodás, - túladagolása a légzés leállásához, halálhoz vezethet *delírium tremens: különböző pszichés-, vegetatív idegrendszeri izgalmi- és testi tünetek együttes jelzője, úgy, mint a vizuális és auditórikus hallucinációk, téveszmék, stb. Szociális tünetek: A munkahelyen való erőteljes teljesítménycsökkenés, majd munkaképtelenség, családtagokkal való állandó konfliktusos kapcsolat, agresszív- nem ritkán bántalmazó- viselkedés, megromlott párkapcsolat.
9
Az alkoholizmus kialakulásában számos tényező játszik fontos szerepet, így például genetikai tényezők. Családvizsgálatok kimutatták, hogy az alkohol anyagcseréjében és a központi idegrendszer alkoholra adott válaszaiban a genetikai tényezők nagyon fontos szerepet játszanak (ugyanakkor a meghatározott öröklésmenet még nem bizonyított). A szétesett családok, válások, családi konfliktusok, munkahelyi változások, a nagyfokú stressz, a magány, az érzelmi zavar, a depresszió, a szorongó személyiségvonások, hasonlóan nagyfokú kockázatot jelentenek kialakulásában. Tünetek
Sóvárgás, kontrollvesztés, szociális és társas kapcsolatok zavara, toleranciafokozódás, megvonásos tünetek, hangulatzavar, szorongásos zavarok, szexuális diszfunkciók, táplálkozási zavarok, alvászavar, szervkárosodás, szívelégtelenség, percepciózavar, beszédzavar, egyensúlyzavar. A kamaszkor a „bázisdrog” keresésének időszaka, nem a függőségé. A „bázisdrog” az a kémiai szer, amelyik bevételét követően megszűnnek kellemetlen érzések, állapotok (negatív megerősítés), illetve a fogyasztó kellemes, kívánt állapotba kerül (pozitív megerősítés). A drogpreferencia hátterében tehát meghatározott személyiségszerkezet, meghatározott érzelmi állapot (set) és meghatározott környezeti feltételek (setting) állnak. A drogkarrier lezárulhat a „bázisdrog” megtalálása előtt (legtöbb esetben), vagy folytatódik, és megfelelő biológiai vulnerabilitás esetén addikció alakul ki. A dependencia kritériumai: A pszichoaktívanyag-használat maladaptív formája, mely klinikailag jelentős károsodáshoz vagy distresszhez vezet, továbbá ugyanabban a 12 hónapos időtartamban bármikor megjelenik (min 3): 1. tolerancia 2. megvonás 3. az eltervezettnél nagyobb mennyiségű anyag használata vagy hosszabb idejű használat 4. állandó vágy vagy eredménytelen próbálkozások az anyaghasználat abbahagyására vagy kontrollálására 5. az egyén jelentős időt tölt el az anyag megszerzéséhez szükséges tevékenységekkel, ill. az anyag használatával (pl. láncdohányos), ill. a hatásból történő felépüléssel 6. fontos szociális, foglalkozásbeli vagy rekreációs tevékenységek feladása vagy csökkentése az anyaghasználat miatt 7. az anyaghasználat annak ellenére folytatódik, hogy az egyén tudja, hogy állandó fizikai vagy pszichológiai problémái vannak az anyag miatt Az abúzus kritériumai: A pszichoaktívanyag-használat maladaptív formája, mely klinikailag jelentős károsodáshoz vagy distresszhez vezet, továbbá ugyanabban a 12 hónapos időtartamban bármikor megjelenik (min 1): 1. visszatérő használat, melynek eredménye alapvető szerepkövetelményeknek való meg nem felelés a munkában, az iskolában, vagy otthon 2. visszatérő anyaghasználat olyan helyzetekben, ahol az fizikailag veszélyes 3. visszatérő anyaghasználathoz kapcsolódó jogi problémák
10
4. folytatódó anyaghasználat annak ellenére, hogy folyamatos vagy visszatérő szociális vagy interperszonális problémák jelentkeznek, melyeket az anyag hatása vált ki vagy ront DROGFOGYASZTÓK, DROGFÜGGŐK Néhány definíció:
Drog:
Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása alapján minden olyan szert jelent, amely a szervezet, elsősorban a kp-i idegrendszer működését befolyásolja és vele kapcsolatban függőség alakulhat ki. Sokszor a köznyelvben, de akár az orvosi nyelvben is ’drog’ alatt a kábítószereket (tiltott szereket) értik. Ezért ma a szakirodalomban a ’pszichoaktív anyag’ kifejezés kezd elterjedni, ami szintén minden pszichés hatást és kóros használatot okozó szerre érvényes.
Visszaélés, kóros és veszélyes használat (abúzus):
Egy szer kóros használati formája, amikor a szert nem orvosi javallatra alkalmazzák (pl. egyes gyógyszereket), vagy a társadalmilag elfogadott normákat megszegik (pl. fokozott alkoholfogyasztás), vagy veszélyes helyzetekben használják (pl. akár egyszeri alkoholfogy. + autóvezetés közös előfordulásakor is fennáll). A visszaélés kóros használati mintára utal és nem jogi értelemben vett visszaélésről beszélünk.
Függőség (dependencia):
A függőség gondolkodásbeli, érzelmi, viselkedésbeli és fiziológiai tünetek csoportja, mely jelzi, h. az egyén a kémiai anyagot folyamatosan használja annak ellenére, h. az problémákat okoz. Ismételt droghasználatról van szó, mely általában toleranciához, megvonási tünetekhez és kényszeres drogkereső és droghasználó viselkedéshez vezet. Jellemző még a drog iránti “sóvárgás”, “drogéhség” jelenléte is. Dependencia minden drogra vonatkozhat (kivéve a koffeint), bár egyes tünetei kül. erősséggel lehetnek jelen.
Addikció (kóros szenvedély, szenvedélybetegség):
E kifejezésen több jelenséget értünk: (1) Az eufória-kereső, kényszeres, egyformán ismétlődő viselkedés, ami kikerült az egyén viselkedés-szabályozása alól. (2) A függőségi állapotok azon formái, ahol a függőség súlyos, előrehaladott formában áll fenn. (3) A kóros szenvedélyek, az általában vett szenvedélybetegségek és az azokhoz vezető egyes állapotok különféle formái. Megkülönböztetünk kémiai és viselkedéses addikciókat. Az addikciók (főbb) jellegzetességei: (1) a viselkedés feletti szabályozás elvesztése (2) a viselkedés azonos formában ismétlődő mintázata
11
(3) a sóvárgás (4) a viselkedés meghatározott ingerek hatására könnyebben aktiválódik (pl. egy heroin-használó, ha meglát egy fecskendőt) (5) tudatosság-nélküliség (=a viselkedés kivitelezésekor az egyén nem mérlegel)
A függőség tünetei:
A visszatérő, rendszeres használat során a köv. tünetek jelenhetnek meg, hangsúlyozva, h. a függőséghez nem szükséges ezek mindegyikének a jelenléte: TESTI FÜGGŐSÉG: (1) Tolerancia, ami 2 dolgot jelent: a) jelentős dózisnövelés annak érdekében, h. a kívánt hatás létrejöjjön b) uolyan dózis alkalmazása mellett jelentősen csökkent hatás (2) Megvonási tünetegyüttes: a szer hirtelen abbahagyásakor jelentkező, elsősorban testi tünetek. PSZICHÉS FÜGGŐSÉG: (3) az eltervezettnél nagyobb mennyiségű anyag használata vagy hosszabb idejű használata (4) állandó vágy vagy eredménytelen próbálkozások a szerhasználat abbahagyására ill. kontrollálására (5) az egyén jelentős időt tölt el az anyag megszerzéséhez szükséges tevékenységekkel (6) fontos társadalmi, foglalkozási vagy szabadidős tevékenységek feladása (7) a szerhasználat annak ellenére folytatódik, h. az egyén tudja: állandó vagy visszatérő testi, lelki problémák jelentkeznek, melyeket az anyag okozott ill. erősített fel. (!) A PROBLÉMÁS DROGHASZNÁLAT KIALAKULÁSÁNAK KORAGYERMEKKORI ELŐZMÉNYEI A később drogfüggővé váló egyének közös jellemzőjének tűnik, h. a korai anya-gyermek kapcsolat terén zavar, torzulás valószínűsíthető. Az anya – és a másik szülő – valamilyen okból nem tudja biztosítani a gyermek számára az optimális feltételeket, érzelmi biztonságot, szeretetet nem lesz képes a bizalom és autonómia kialakítására. A gyermek érzelmi kielégületlenségének hátterében nagyon sok tényező állhat: konkrét életesemények, a gyerek bántalmazása, agresszió, szülő halála, szenvedélybetegsége, válás…, vagy az anya személyiségzavarából eredő problémák állnak az előtérben, pl. érzelmi elutasítás, erős ambivalenciák a gyerekkel kapcsolatban, az anyát érő súlyos trauma, depresszió, elmebetegség. A PROBLÉMÁS DROGHASZNÁLÓ SZEMÉLYISÉGE Sokféle karakter állhat e mögött, de közös sajátosság: a sérült, megzavart, késleltetett személyiségfejlődés. A drogfüggővé váló egyén – alapvető feladatok, konfliktusok megoldatlansága miatt – nem képes érett felnőtt identitás kialakítására. Személyisége a serdülőkornak megfelelő fejlettségi fokon működik, de bizonyos helyzetekben ennél
12
korábbi szintre regrediálhat. személyisége megreked az önállóságigény és az identitáskeresés kamaszkorra jellemző szintjén. A köv. területeken igazán szembetűnő elmaradásuk:
kommunikáció
önkifejezés
kapcsolatteremtés, kötődés
önismeret, önértékelés, énkép
empátia
stresszkezelés
intimitás
önérvényesítés
másokba és a jövőbe vetett bizalom
másokkal való kooperáció
DROGTÍPUS ÉS SZEMÉLYISÉG Egyes feltételezések szerint nem véletlen, h. melyik fogyasztó melyik szert preferálja, és melyik anyagtól válik függővé. A függőség, a szimbiotikus kapcsolat nagy valószínűséggel ahhoz a droghoz kötődik majd, amely a leginkább választ ad a használó speciális problematikájára. Azok az egyének, akik… (néhány példa) - számára megoldhatatlan feladatot jelent destruktív indulataik és állandósul konfliktusaik kezelése heroint választják - depresszióval küzdenek, a kényszeres evők dinamizáló, eurforizáló hatású kokaint vagy amfetaminszármazékokat fogyasztják - a serdülőkor tipikus problémáira (gátoltság, szorongás, kisebbrendűségi érzés) marihuana, Ecstasy A DROGFOGYASZTÁS HATÁSA A SZEMÉLYISÉGÁLLAPOTRA A drogfogyasztás öngyógyítási kísérletként is értelmezhető nem orvos, pszichoterápia, hanem drogok segítségével próbálja enyhíteni tüneteit. évek, esetleg évtizedek eshetnek ki a fogyasztó életéből úgy, h. azokat kizárólag a droggal összefüggő tevékenységek, kapcsolatok uralják a személyiségfejlődésben stagnálás vagy visszafejlődés tapasztalható. A droghasználattal összefüggésben kialakuló pszichés zavarok közül: a világtól és saját magától való elidegenedés, bizonyos fokú mentális és emocionális leépülés, a motiváció elégtelensége, az önkontrollfunkció hanyatlása, a depresszió, az öngyilkossági tematika és az elmebetegség megjelenése említendő. Fizikai hanyatlás: fogyás, a kondíció romlása, csökkent immunműködés, az emésztőrendszer betegségei, a nehezen gyógyuló sebek, gyulladások, a fogak és a haj kihullása, a szex. érdeklődés hiánya, a menstruáció elmaradása. Megnő a kül. bakteriális- és vírusfertőzések valószínűsége. Gyakoriak a túladagolások és a nem tiszta, szennyezett szer fogyasztásából eredő komplikációk. A DROGKARRIER LEHETSÉGES KIMENETELEI (szer- vagy tünetváltás; halál; spontán leszokás; gyógyulás) Szer- vagy tünetváltás: Drogfüggők bizonyos idő eltelte után – belső és/vagy külső történések hatására – szert váltanak. Tipikus pl.: kemény drogról marihuánára, heroinról mákteára, illegális drogokról legálisra (gyógyszer, alkohol), vagy az alkoholról nyugtatókra történő váltás. A függőség tárgya változik meg, de a függőség továbbra is fennáll.
13
Tünetváltás történik: a szerfüggőség és droghasználat megszűnik, de a személyiség alapvető problematikája érintetlen marad, és ez új tünetben, új patológiában nyilvánul meg. tartós depresszió, pszichotikus epizód, önkárosító magatartás, táplálkozási zavar… bontakozhat ki. A drogos családok jellemzői:
családon belüli merev, idejétmúlt érintkezési formák
állandó minősítések, címkézések
kettős kötődés a drogos és a másik nemű szülő között (Az apa-anya-gyermek hármas egysége nem jön létre, mert vmelyik szülő megakadályozza. Többnyire az apa reked ki, az anya ambivalens módon viszonyul a gyerekéhez.)
szokatlan kapcsolat az azonos nemű szülővel (Látszólag haragszanak egymásra, de valójában mindketten attól szenvednek, h. nem tudják a másik elismerését megszerezni.)
örömtelenség
szexuális problémák a szülőknél
szenvedélyszerű viselkedés több generáción át
a konfliktusok nyersebb formában jelennek meg
az anyák nevelési stratégiája a csecsemőkori állapotot tartja fenn
gyakori téma a halál
a drogos serdülő szubkultúrája
A droghasználat kialakulásában jelentős szerepet játszó családi előzmények: - a szülők alkohol-, ill. droghasználata, és azzal kapcsolatos attitűdje - a szülők érzelmi életének zavara - családi traumák (szeretett személy elvesztése; válás; hosszadalmas, súlyos betegség; a szülő tartós hiánya, depriváció)
családon belüli fizikai és/vagy szexuális bántalmazás
a család élettörténetébe tartozó traumák (kitelepítés, láger, börtön)
családszerkezeti sajátosságok (egyszülős család; több generáció együttélése, ahol a nagyszülők átnyúlnak a szülők feje felett, s ezzel akadályozzák meg aa drogfogyasztás feladását)
megsokszorozódott család (nevelőszülők)
szülők nevelői stílusa
jutalmazás mértéke, szerepe (ha a jutalmazás a szülő hangulatától függ és nem áll arányban a gyerek teljesítményével) A KÉPERNYŐ RABJAI: INTERNETFÜGGŐK
Internetfüggőség fogalma Az internetfüggőség túlzott internet használatot jelent, mely megakadályozza a napi életvitelt.
14
A közhiedelemben ez úgy van, hogy az a személy, aki internetfüggő, nem tud elszakadni a számítógépétől. Ez téves, hiszen nem a számítógép, hanem a számítógép segítségével teremtett világ teremti meg az érzelmi függő viszonyt. Internetfüggőség tünetei: Az alábbiak közül legalább négy, vagy több igaz állítás után lehet gyanakodni, hogy a gyermeke internetfüggő.
Gyermeke nem tud másra gondolni, mint az internetre, mikor nincs gépközelben. Gyermeke nem tudja kontrollálni az internet előtt töltött időt. Gyermeke ingerült, és türelmetlen, mikor nincs gépnél. Gyermeke nem mond igazat, ha arról kérdezik, hogy mennyit internetezett A tanulmányi eredménye romlik Baráti kapcsolatok megváltoznak, kevesebb lesz a régi barát, megszűnnek az eddig megszokott szociális tevékenységek (edzés, találkozások a barátokkal). A virtuális világ előnyben részesítése a valósághoz képest.
Mitől van ilyen nagy varázsa az internetnek? -
Az internet egy nagyon hasznos eszköz, mely segítséget nyújt a tanulásban. Az információdömping, amivel elárasztja az internet a látogatót gyakran túl sok, rengeteg időt, és energiát igényel Emellett az MSN, az online számítógépes játékok, a felnőtt oldalak hihetetlen vonzerővel bírnak, olyan a felépítésük, arra próbálja rávenni a látogatót, hogy még tovább maradjon egy adott oldalon Az interneten keresztül az egymással chatelők, és a játékosok másnak adhatják ki magukat, kockázat nélkül kommunikálhatnak egymással. Az online játékok sikert, gyors eredményeket kínálnak, emellett a játékos „levezetheti” az agresszióját, „barátokat” szerezhet.
Vagyis pótolhatja mindazt, mait a valós életben látszólag vagy valóságban nem kapott meg. TÁRSFÜGGŐK
A társfüggő ember nem akarja felvállalni a teljes felelősséget véleményéért, érzéseiért, tetteiért, életéért, hanem inkább másoktól teszi függővé ezeket. (Ha ez nem sikerül – ha a másik fél nem partner a társfüggő játszmában – akkor is úgy viselkedik, mintha boldogulása tőle függne és sértettnek, csalódottnak, becsapottnak érzi magát, mert a másik fél nem úgy viselkedik, ahogyan szerinte kellene.) Másként megfogalmazva: Az ember kívülre helyezi a kontrollpontot, nem önmaga, hanem mások, és a körülmények által határozza meg magát. Mivel másra akarja áttolni a felelősséget, fontos számára, hogy a kapcsolat megmaradjon. Ebből megfelelési kényszer ered. Ugyanakkor, mivel másokat tart felelősnek saját dolgaiért, elvárja, hogy mások is megfeleljenek neki. A megfelelési kényszer miatt a társfüggő személy könnyen befolyásolható, manipulálható lehet, a másokkal szemben támasztott elvárásai miatt pedig követelőző és manipulatív. A két véglet hullámokban válthatja egymást, de mindegyik a társfüggőség jele. Mivel másoktól függ, úgy érzi nem tud kapcsolatai nélkül létezni, ezért mindent megtesz azért, hogy kapcsolatai fennmaradjanak (pl. olyan kapcsolatból sem lép ki, ami egyértelműen romboló). A társfüggő személy tehát igyekszik érzelmeit elfojtani, véleményét a többiekéhez igazítani, és a mások elvárásainak megfelelően viselkedni és cselekedni. Ezzel próbálja biztosítani azt, hogy társai ne lépjenek ki a kapcsolatból. A megfelelési kényszer miatt azt sem fejezi ki nyíltan, hogy mire van szüksége. Ugyanakkor azt is igyekszik elérni, hogy a kapcsolat beteljesítse elvárásait, ennek érdekében kezd manipulációba és játszmákba. A társfüggő személyt tehát négy szál kötözi ahhoz a személyhez, akitől függ:
Felelősség hárítása – Önbizalomhiány – Nem hiszi, hogy képes megoldani problémáit, ezért nem vállalja fel élete felelősségét.
15
Aktivitás hiánya – Elvárás – Másoktól várja problémái megoldását, ezért saját életében passzív. Autonómia hiánya – Megfelelési kényszer – Meg akar felelni azoknak, akiktől problémái megoldását reméli, hogy számíthasson rájuk. Ebben az igyekezetében feladja azt a képességét, hogy önálló lényként önmaga határozza meg magát. Őszinteség hiánya – Manipuláció – Mivel meg akar felelni, nem fejezi ki nyíltan igényeit. Ezért manipulál, játszmázik, célozgat, ráutaló viselkedéssel próbálja rávezetni társát arra, hogy mit vár el.
16
