FIRLE RÉKA ÉS SZABÓ PÉTER ANDRÁS A RENDSZERES SZOCIÁLIS SEGÉLY CÉLZOTTSÁGA ÉS MUNKAKÍNÁLATI HATÁSA KÖZPÉNZÜGYI FÜZETEK

Eötvös Lóránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar

Szerzők:

Firle Réka Szabó Péter András Pénzügyminisztérium

Főszerkesztő:

Síklaki István ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpszichológia Tanszék

Szerkesztők:

Lakner Zoltán ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék Scharle Ágota Pénzügyminisztérium Közgazdasági kutató osztály

1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/a.

FIRLE RÉKA ÉS SZABÓ PÉTER ANDRÁS

A RENDSZERES SZOCIÁLIS SEGÉLY CÉLZOTTSÁGA ÉS MUNKAKÍNÁLATI HATÁSA KÖZPÉNZÜGYI FÜZETEK 18.

A Közpénzügyi füzetek sorozat célja, hogy széles szakmai körben elérhetővé tegye a közpolitikára vonatkozó kutatások eredményeit. Elsősorban a kormányzat pénzügyi döntéseit támogató hazai empirikus kutatásokat, különösen a gazdasági szereplők viselkedését, illetve a jövedelem-újraelosztás alakulását befolyásoló szakpolitikák hatásait igyekszik bemutatni. A sorozat a 2003-ban elindított PM Kutatási füzetek utódja, 2007. januártól az ELTE Empirikus Tanulmányok Intézete adja ki a Pénzügyminisztérium támogatásával. A tanulmányok egyedül a szerzők véleményét tükrözik.

2007. április Az egyes tanulmányok letölthetők az ELTE Társadalomtudományi Karának honlapjáról: www.tatk.elte.hu Nyomtatott példányok a PM Gazdaságpolitikai főosztályán rendelhetők (e-mail: [email protected]).

A tanulmány a szerzők véleményét tükrözi.

2

A tanulmány a szerzők véleményét tükrözi

Összefoglaló Közel 150 ezer ember kap rendszeres szociális segélyt

A jövedelemhez kötött támogatások olcsóbbak, de nem mindig hatékonyak

A munkanélkülieknek járó rendszeres szociális segély (rszs) a munkanélküli járadékra nem jogosult munkanélküliek egyetlen nagyobb összegű segélye és a jelenleg létező legjelentősebb jövedelemvizsgálathoz kötött szociális pénzbeli támogatás Magyarországon. A jövedelemhez kötött támogatások előnye, hogy – mivel szűkebb körnek járnak – az állam számára olcsóbbak és célzottabbak, mint az univerzális támogatások. Hátrányuk viszont, hogy odaítélésük bonyolultabb, nem feltétlenül érik el a célzott csoportot és csökkenthetik a munkavállalási hajlandóságot. A magyar segélyezés hatásosságáról és hatékonyságáról részletes empirikus kutatások, számítások korábban nem készültek.

A nemzetközi tapasztalatok szerint a szociális Az igénybevételi programok igénybevételi aránya messze elmarad a arány más 100%-tól, amit a rossz informáltság, a segély országokban igénylésének költségei, és a segély felvételéhez sem 100% kapcsolódó stigmák magyaráznak. A segélyek elméletben és az empirikus vizsgálatok többségében is csökkentik a munkavállalási hajlandóságot

3

A kifejezetten munkanélkülieknek járó és jövedelemhatárhoz kötött segélyek csökkenthetik a munkakínálatot. Olyan csapda-helyzeteket idézhetnek elő, ahol a munkavállalással szerezhető összes nettó jövedelem a segély melletti jövedelemnél kevesebb vagy alig több. Az empirikus vizsgálatok többsége szerint a jövedelemfüggő támogatások 5-50 százalékkal csökkentik a segélyezettek munkakínálatát.


A KSH HKF adatai szerint az igénybevétel nálunk 55-57%

A 2003. évi Háztartási Költségvetési Felvétel adatai alapján a rendszeres szociális segély igénybevételi (jogosultak közül a segélyt felvevők) arányát 55-57%-ra becsültük. A segélyezettek 83%-a a háztartások szegényebb harmadában található. A segélyezettek kb. 30%-a azonban jogosulatlanul kapja a segélyt. A segély felvételére leginkább az informáltság és a munkapiachoz való kötődés erőssége hat: a pályakezdők között közel 35%-kal kisebb a segélyhez jutás valószínűsége. Szignifikánsan alacsonyabb a magasabb végzettségűek aránya a segélyezettek körében, ami részben a segély megbélyegző hatásának tulajdonítható.

A MEF adatai szerint a rszs csökkenti a munkába állás valószínűségét

A Munkaerő-felmérés 2001 és 2004 közötti adatait vizsgálva azt találtuk, hogy mind a rendszeres szociális segélyben részesülő munkanélküliek, mind a közmunkát végzők kisebb valószínűséggel lépnek nem támogatott állásba, mint a többi munkanélküli és inaktív. Kiszűrve egyéb megfigyelt tényezők hatását azt találtuk, hogy a segélyezett férfiak esélyei az egy negyedévvel későbbi munkavállalásra 35%-kal kisebbek nem segélyezett társaikhoz képest, míg ugyanez a nők esetében 30%. A munkanélküliség időtartama (minden hónap 4-6%kal) és a régió munkanélküliségi rátája (százalékpontonként 8%-kal) is csökkenti a munkába állás esélyét. A kisebb munkavállalási valószínűségből következően a segélyezettek két évvel tovább maradnak munkanélküliek, mint a nem segélyezettek. Ezt azonban a segélyezettek általunk nem megfigyelt tulajdonságai is magyarázhatják.

4


1. Bevezetés* A jóléti ellátórendszerben a pénzbeli és természetbeni támogatásoknak alapvetően három fajtája van (Barr, 1998): 1. biztosítás alapú vagy „biztosítást imitáló” (Semjén, 1996), azaz valamilyen korábbi befizetésen alapuló, általában előzetes munkaviszonyhoz vagy keresethez kötött támogatások; 2. univerzális támogatások, amelyek jövedelmi helyzettől függetlenül, bizonyos feltételek fennállása mellett mindenkinek automatikusan járnak; 3. rászorultságon alapuló, általában jövedelemvizsgálathoz kötött, célzott támogatások (pl. a magyar rendszeres szociális segély). Mindhárom támogatási módnak megvan a maga célja, ideológiája és egyben előnye és hátránya is. Ezek közül itt csak a rászorultságon alapuló támogatásokkal foglalkozunk. A rászorultságon alapuló, jövedelemvizsgálathoz kötött támogatás, más néven segély (Mózer, 2003) célja a szegényebb csoportok jövedelmi helyzetének javítása. Legfontosabb ismérve, hogy a jogosultság és az esetek egy részében a támogatás összege is függ az ellátásért folyamodók jövedelmi helyzetétől. Előnye, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokkal elvileg hatékonyabban gazdálkodik. Itt a hatékonyság részben abból ered, hogy az alacsony jövedelműek számára ugyanaz a pótlólagos jövedelem nagyobb (határ)haszonnal bír, mint a magasabb jövedelműeknél; részben pedig abból, hogy ugyanazzal a költségvetési kiadással – azt csak a szegényeknek juttatva – jobban csökkenthetők a jövedelemkülönbségek. Tehát azt mondhatjuk, hogy az ilyen támogatásoknak nagyobb az újraelosztó hatásuk, vagy ugyanazt az újraelosztást olcsóbban lehet velük megvalósítani, mint az univerzális támogatásokkal. Hátránya viszont, hogy a jogosultság elbírálása bonyolultabb, s így a kifizetett támogatásokon megtakarított állami pénzek egy részét a jogosultság és folyósítás nagyobb adminisztrációs költségeire kell fordítani. Másik problémája a segélyeknek, hogy célzottságuk nem tökéletes: kapnak olyanok, akik valójában nem jogosultak, miközben azok egy részét, akik jogosan kaphatnának, nem éri el a segély. Ennek *

5

Szeretnénk megköszönni Gács Endre, Kézdi Gábor, Kőnig Éva, Nagy Gyula, Scharle Ágota és Tóth István György a tanulmány korábbi változataihoz fűzött észrevételeit. A fennmaradó hibákért, hiányosságokért kizárólag a szerzőket terheli a felelősség.


egyik oka, hogy a segélyt kérvényezők és kapók gyakran társadalmi megbélyegzésnek vannak kitéve, ami miatt egy részük inkább lemond a támogatásról. Részben a stigmatizálás, részben a szűk jogosulti kör miatt (a támogatást adóból finanszírozzák, a nem jogosultaknak így nem érdeke, hogy az ellátást vagy annak színvonalát fenntartsa), a másik két támogatástípushoz képest ezen programok társadalmi támogatottsága kisebb lehet.1 Végül, a célzott támogatások további problémája, hogy csökkenthetik a munkavállalási hajlandóságot. Ez a hatás függ mind a támogatás jogosultsági szabályaitól mind a támogatás összegétől, de általánosságban elfogadott az a nézet, hogy jövedelemhatárhoz kötött segélyeknek munkakínálatot ellenösztönző hatásuk van,2 és bizonyos helyzetekben szegénységi csapdahelyzetekhez is vezethetnek. Szegénységi csapdáról akkor beszélünk, amikor a munkajövedelem növekedésével – az adóterhelés növekedése és a jövedelemhez kötött juttatások elvesztése miatt – a nettó jövedelem nem nő, vagy éppen csökken. Tágabb értelmezésben a csapda kialakulásához nincs feltétlenül szükség a nettó jövedelem csökkenésére, elég, ha nagyon kicsi a nettó jövedelemnövekedés, és így a munkavállalásra való anyagi ösztönzés nagyon kicsi vagy negatív (erről részletesebben lásd a 3. fejezetet). A fejlett országok és ezen belül az EU-15 országainak jóléti rendszerei alapvetően négy csoportba sorolhatók: (1) liberális, (2) skandináv/szociáldemokrata, (3) konzervatív/korporatista, vagy (4) déleurópai típusú jóléti államok közé (Esping-Andersen, 1990; Sapir, 2005). A típusok közötti különbségek okai kialakulásuk történelmi hátterében keresendők,3 de mára a négy típust megkülönböztető legfontosabb ismérvekké a jóléti ellátó rendszer mérete és a fent említett három támogatási eszköz relatív jelentősége vált. A liberális típusba tartozó országokban (pl. Egyesült Királyság, Írország, Hollandia) erős a hangsúly az egyéni felelősségvállaláson és a piaci mechanizmusokon. Ennek megfelelően mind a társadalombiztosítás, mind az alanyi jogon járó univerzális ellátások súlya a többi típushoz képest kicsi. A konzervatív modellben (pl. Németország, 1

2

3

Ennek a medián szavazó elméletén alapuló közgazdasági modelljét ismerteti például Gelbach és Pritchett (1997). A kisebb politikai támogatottságra Magyarországon nincs empirikus bizonyíték. A legtöbb támogatási formának van valamilyen ellenösztönző hatása, azáltal, hogy csökken a munkával szerezhető jövedelem határhaszna. Fontos kivétel a negatív adó amit csak munkajövedelemmel rendelkezők érvényesíthetnek. Jó áttekintést ad Esping-Andersen (1990), összefoglalóját lásd Németh (2004).

6


Franciaország) a társadalombiztosításé a fő szerep, így a pénzbeli támogatások nagy része a korábbi jövedelemmel (befizetéssel) arányos. Ezt a társadalombiztosítási rendszert – a jövedelemkülönbségek csökkentése céljából – egy közepes nagyságú segélyezési rendszer egészíti ki. A skandináv országokban, ahol a fő cél a magas foglalkoztatás és a jövedelmi egyenlőtlenségek minél jelentősebb csökkentése, jellemzően univerzális támogatásokat találunk; a jövedelemfüggő transzferek száma és jelentősége viszonylag kicsi. A dél-európai országok jóléti rendszerei a többi típushoz képest kezdetlegesek: a jogosultság – bár központi szinten meghatározott – helyi szinten gyakran nehezen érvényesíthető. A támogatások nagy része jövedelemhez kötött, de még azon belül is igen szelektív, ami miatt viszonylag kevés ember részesül támogatásban, és a támogatások összege is alacsony. Magyarország a négy típus közül a konzervatívhoz áll a legközelebb, bár e hasonlóság nem a jövedelemfüggő támogatási rendszer jelentőségével magyarázható.4 A rendszerváltás idején a magyar jóléti rendszer ugyanis alapvetően univerzális támogatásokból állt. Ennek fő oka ideológiai: a szocializmus teljes foglalkoztatottságot és minden állampolgárnak egyenlő ellátást ígért - egy szegényeket célzó szelektív támogatási rendszer ezeknek a vívmányoknak a megvalósulását kérdőjelezte volna meg. Gyakorlati szempontból nem működött rosszul a rendszer. Magas foglalkoztatás és csekély bérkülönbségek mellett ugyanis a relatív jövedelmi helyzetet elsősorban a család gyermekszáma határozza meg, így az univerzális családi pótlékkal jól el lehetett érni a legszegényebbeket. A rendszerváltás után a költségvetés erőforrásainak fokozódó szűkössége és a leszakadó rétegek arányának növekedése azonban fokozatosan erősítette a jobban célzó, rászorultsági alapon odaítélt támogatások szerepét (Semjén, 1996). Ennek ellenére a kifejezetten jövedelemvizsgálathoz kötött pénzbeli támogatásokra költött államháztartási kiadások aránya még mindig igen alacsony: a szociális célú kiadások 6%-át,5 a GDP mindössze 0,5%-át teszik ki. Bár nálunk a természetbeni támogatások egy része is jövedelemhez kötött, nemzetközi viszonylatban csak a skandináv országokban kisebb a jövedelemfüggő célzott segélyezés szerepe.


1. táblázat: A jóléti és szociáliscélú támogatások nagysága, 2004-ben Összeg Államházt. (milliárd Ft) -on belüli arány (%)

Jóléti célú kiadások**

6504,6

68,29

32,0

Szociális célú*

1845,3

19,40

9,2

Ebből: 1. Pénzbeli támogatások* 1.1. Biztosítási alapú juttatások* 1.2. Nem biztosítási alapú juttatások 1.2.1. Jövedelemigazoláshoz kötött 1.2.2. Univerzális 1.3. Adókedvezmények 2. Természetbeni támogatások

1004,5 158,9 447,5 108,7 338,8 398,1 297,6 541,5

10,5 1,7 4,7 1,1 3,6 4,2 3,1 5,7

5,0 0,8 2,2 0,5 1,7 2,0 1,5 2,7

3. Ártámogatások

Megjegyzések: A táblázatban szereplő adatok pénzforgalmi szemléletűek. * nyugdíj nélkül; ** A jóléti funkció tartalmazza az oktatást, egészségügyet, és a társadalombiztosítási, szociális és jóléti szolgáltatásokat. Szociális célúnak azokat a támogatásokat tekintjük, amelyek a szegényebb vagy hátrányos helyzetű társadalmi csoportok jövedelmét vagy fogyasztását növelik. Forrás: Benedek és társai (2006)

2004-ben a jövedelemvizsgálathoz kötött pénzbeli támogatások közül összkiadás tekintetében a rendszeres gyermekvédelmi támogatás és a rendszeres szociális segély (rszs) volt a legjelentősebb (2. táblázat). A kettőre együtt kb. 70 Mrd Ft-ot, az ilyen típusú kiadások közel 70%át költötte az állam. 2006-tól megszűnt a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, így a rendszeres szociális segély vált a legfontosabb rászorultsági alapon odaítélt célzott támogatássá.6

6 4 5

7

Erről részletesebben lásd Benedek és társai (2006). Az 1. táblázatban szereplő államháztartáson belüli 1,1% az összes szociális célú kiadás 5,96%-át teszi ki.

GDP %ában

Itt csak a munkanélkülieknek járó rendszeres szociális segéllyel foglalkozunk, és nem vizsgáljuk az egészségkárosultaknak odaítélt segély hatásait. Ez utóbbiak a rendszeres szociális segélyben részesülők átlagosan 6%-át teszik ki.

8



2. táblázat: A főbb jövedelemigazoláshoz kötött pénzbeli támogatások, 2004

rendszeres gyermekvédelmi támogatás rendszeres szociális segély*** ápolási díj lakásfenntartási támogatás átmeneti segély rendkívüli gyermekvédelmi támogatás időskorúak járadéka temetési segély adósságkezelési támogatás

Ellátottak száma (ezer fő) 670* 145 38 162 630** 270* 7 75 3

Kiadás (millió Ft) 42 111 27 575 9 872 5 673 5 040 2 160 1 447 1 275 783

Átlagos összeg eFt/fő/év 63 190 260 36 8 8 207 17 261

* gyermekek száma, akik után a támogatást folyósították ** támogatott személyek száma (esetek halmozódása lehetséges) *** munkanélküliek és egészségkárosodottak együtt Forrás: KSH Szociális statisztikai évkönyv 2004 és az ICSSZEM honlapja (http://www.eselyegyenloseg.hu/main.php?folderID=867, letöltés ideje: 2006. február 16.)

A tanulmányban a legjelentősebb jövedelemvizsgálathoz kötött támogatás, a munkanélkülieknek járó rendszeres szociális segély célzottságát és munkapiaci hatásait vizsgáljuk. A következő fejezetben ismertetjük a rendszeres szociális segély törvényi hátterét és működését. Ezt követően áttekintjük a célzottsági vizsgálatok és munkapiaci hatások elméleti keretét és az ahhoz kapcsolódó korábbi empirikus vizsgálatok eredményeit. Egy szociálpolitikai program célzottsága kapcsán három fő kérdést vizsgálhatunk. Először is elemezhetjük és értékelhetjük a szabályozás célzását, azaz hogy a törvényi szabályozás a társadalom által valamilyen okból támogatni kívánt népesség (pl. szegények) mekkora részét teszi jogosulttá a programra. Másodszor mérhetjük azt, hogy a jogosult célcsoporton belül mekkora arányban veszik fel az adott segélyt. Ezt az igénybevételi arány (take-up rate) mutatja meg. Ennek mérése több szempontból is fontos: az alacsony igénybevételi arány veszélyezteti az egyenlő bánásmód elvét (van olyan jogosult, aki kap segélyt, van, aki nem), valamint a program szociálpolitikai céljainak elérését.7 A célzottság vizsgálatának harmadik aspektusa a jogosulatlan igénybevétel (túlfizetés) mértéke, ami azért probléma, mert az államnak többletköltséget jelent, illetve az erő-

források pazarló elosztását eredményezi. A rendszeres szociális segély e három célzottsági kérdés szerinti empirikus vizsgálatát a 4. fejezetben mutatjuk be. Amint azt már említettük, a jövedelemfüggő pénzbeli támogatásoknak lehet munkakínálati ellenösztönző hatásuk. Magyarországon, ahol az egyik legfontosabb gazdasági probléma a népesség alacsony aktivitása és foglalkoztatása, kiemelt jelentőségű ennek a kérdésnek az empirikus vizsgálata. Az 5. fejezetben azt vizsgáljuk, hogy a rendszeres szociális segély elméletileg negatív munkakínálati hatása empirikusan igazolható-e. Végül, a 6. fejezetben az elemzés tanulságait összefoglalva ajánlásokat fogalmazunk meg a magyar szociálpolitika számára.

2. A rendszeres szociális segély szabályozása 2.1. Az rszs szabályozása 2000 és 2006 között A munkanélkülieknek járó ellátásokat a 90-es évek folyamán többször és nagymértékben szigorította a kormányzat. Ennek egyik elemeként 2000. májusától kezdve fokozatosan megszűnt a munkanélkülieknek járó jövedelempótló támogatás, és helyét a valamelyest kisebb összegű rendszeres szociális segély (rszs) vette át. A többször módosított szociális igazgatásról és ellátásról szóló (1993. III.) törvény alapján 2000. májusától az az aktív8 személy jogosult a rendszeres szociális segélyre, aki egészségkárosodott vagy nem foglalkoztatott, és megélhetése más módon nem biztosított. Ebben a tanulmányban csak az aktív nem foglalkoztatottnak járó segély célzottságát és munkapiaci hatásait vizsgáljuk, ezért a továbbiakban eltekintünk az egészségkárosodottak jogosultságát érintő szabályozás ismertetésétől. A megélhetés a 2006. áprilisáig érvényben lévő szabályozás szerint akkor volt nem biztosítottnak tekinthető, ha az aktív korú nem foglalkoztatott személy9 – havi jövedelme nem haladta meg a nyugdíjminimum 70 %-át, (2003-ban 15.260 Ft-ot) és – családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladta meg a nyugdíjminimum 80 %-át (2003-ban 17.740 Ft-ot), valamint 8

Az Egyesült Államokban például kimutatták, hogy a mély szegénységben, azaz a medián jövedelem 30%-a alatt élők száma 70%-kal csökkenthető lenne, ha a szociálpolitikai programok igénybevételi rátája 100%-os lenne, azaz mindenki megkapná azt a támogatást, amire jogosult (Currie, 2003).

7

9

9

Aktívnak az minősül, aki keres munkát és két héten belül munkába tudna állni. A gyakorlatban ez azokat a regisztrált munkanélkülieket jelenti, akik együttműködnek a helyi munkaügyi kirendeltséggel. A részletes elemzést a 2003-as év adatain végeztük el, ezért itt is a 2003-as jogosultsági határokat ismertetjük.

10



– vagyona sem neki, sem családjának nem volt. Az rszs összege a kérelmező személyes jövedelmét egészítette ki az öregségi nyugdíjminimum 70%-ára. Ha nem volt jövedelme a segélyezettnek, akkor az öregségi nyugdíjminimum 70%-át, ha volt, akkor az öregségi nyugdíj 70%-ának és jövedelmének különbségét kapta. Ez a szabályozás 2006. április 1-jével megváltozott. A kettős (családi és személyes) jövedelemfeltétel megszűnt, és a segély átalakult családi támogatássá. Ez azt jelenti, hogy mind a jogosultság, mind a segély összege az „egy fogyasztási egységre jutó havi családi jövedelemtől”10 függ ezentúl. A nem foglalkoztatott aktív személy akkor jogosult a segélyre, ha családjában az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimum 90 %-át (2006-ban 23 220 Ftot). A segély összege a fenti családi jövedelmet egészíti ki a jogosultsági határig, azaz a nyugdíj minimum 90%-áig. A fogyasztási egység használata új elem a magyar szociális segélyezésben, és a rászorultság igazságosabb meghatározását szolgálja. A rendszeres szociális segély azoknak jár, akik nem dolgoznak, aktívan keresnek munkát, és már nem jogosultak a munkanélküli járadékra. Csakúgy, mint a többi munkanélküli ellátás esetében, a jogosultsághoz itt is bizonyítani kell az aktív munkapiaci státuszt. Akkor kaphat valaki segélyt, ha a kérelmezést megelőzően 1 évig és a segély folyósításának teljes ideje alatt együttműködik az illetékes munkaügyi központtal. A 2005-ös törvénymódosítás11 annyiban könnyített a korábbi feltételeken, hogy akik ápolási díj, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás, rendszeres szociális járadék vagy egyéb szociális támogatás folyósítása után kérelmezik a rendszeres szociális segélyt, azoknak nem 1 év, hanem 3 hónapnyi együttműködést kell bizonyítaniuk. A rendszeres szociális segély egyik célja az újbóli munkába állás ösztönzése. Ennek az ún. beilleszkedési programnak a munkaügyi kirendeltséggel való folyamatos együttműködésen kívül az is része, hogy a segélyezettnek részt kell vennie egy az önkormányzat által szervezett 30 napos közmunka programban. Ezzel a kötelezettséggel

kettős célja volt a jogalkotónak: egyrészt, hogy kiszűrje a csak hivatalosan munkanélkülieket, azaz akik vagy nem akarnak/képesek dolgozni vagy a segély mellett feketén dolgoznak, másrészt, hogy segítse a segélyezett visszailleszkedését a rendszeres munkának megfelelő életvitelbe, illetve mérsékelje a munkavégző képesség csökkenését. A rendszeres szociális segélyre való jogosultságot és az ellátás összegét a helyi önkormányzatok állapítják meg. A szabályozás lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy a törvényben meghatározott segélyösszegtől felfelé eltérjenek. A rendszeres szociális segélyezettek számának alakulása (3. táblázat) tükrözi a 2000. májusától érvénybe lépett szabályozásváltozást. Ekkortól a munkanélküli járadékra való jogosultságukat kimerítők csak rendszeres szociális segélyért folyamodhattak. A támogatottak száma – bár már 2000-ben is nagyot nőtt – 2001 és 2002-ben ugrott meg igazán, ahogy a jövedelempótló támogatás időtartama az utolsó támogatottaknál is lejárt.

10 A

2.2. A szabályozás problémái

fogyasztási egység alapú számításban csak a családfő súlya 1, a többi családtagé egynél kisebb, figyelembe véve, hogy a kiadások (pl. a rezsi) nem nőnek egyenes arányban a családtagok számának növekedésével. A magyar szabályozásban a házas- vagy élettárs arányszáma 0,9; az első és második gyermek arányszáma gyermekenként 0,8; minden további gyermek arányszáma gyermekenként 0,7. 11 2005. évi CLXX. törvény

11

3. táblázat A rendszeres szociális segélyben részesülők száma 1999 és 2004 között A támogatásban részesítettek száma

Felhasznált összeg, millió Ft

Egy főre jutó havi átlagos összeg

Év

Az év folyamán tám.-t kérők száma*

1999

22 305

34 480

4 381

10 588

2000

66 426

47 154

6 256

11 056

89,5

2001

126 213

94 779

14 807

13 019

96,5

2002

130 181

125 894

22 131

14 650

103,2

2003

121 324

138 127

24 880

15 010

101,0

2004

127 172

144 853

27 575

15 864

100,0

Folyó áron (Ft)

Reálértéken** (2004=100) 94,1

* Az év közbeni új igénylések száma. ** Az átlagos éves fogyasztói árindexekkel számolva. Megjegyzések: A táblázat adatai a munkanélküliek mellett tartalmazzák az egészségkárosodott segélyezetteket is. Ez utóbbiak a teljes segélyezetti kör csak kb. 5-7%-át teszik ki. Forrás: Szociális statisztikai évkönyv, 2001-2004

A rendszeres szociális segély odaítélésénél a rászorultságot 2006-ig a személyes és a családi jövedelem alapján mérték. A kettős jövedelemkorlát együttes alkalmazása külföldön nem túl gyakori, a családi jövedelmet több országban alkalmazzák. A családnak a magyar szociális 12



törvényben használt definíciója viszont a nemzetközi gyakorlathoz képest szűk. A legtöbb országban a család a rokoni szállal vagy élettársi viszonnyal összekapcsolható háztartástagokat jelenti. Az rszs szabályozása viszont családnak csak a „nukleáris” családot tekinti, pontosabban a családfőt, annak házas- vagy élettársát és az önálló keresettel nem rendelkező 20 év12 alatti gyermekét. Ezáltal minden, szüleivel egy háztartásban élő 20 év feletti egyén jogosultsága függetlenné válik szülei jövedelmétől. Azaz, az új szabályozás szerint a segélyre egyaránt jogosult lesz a nyugdíjas édesanyjával, vagy a jómódú szülőkkel együtt élő munkanélküli egyén. Ehhez hasonlóan a felnőtt gyermekével és annak családjával egy háztartásban élő aktív korú munkanélküli szülő is jogosulttá válik a segélyre, függetlenül a háztartás egészének anyagi helyzetétől. Morális szempontból indokolt lehet ez a család-meghatározás, azon az alapon, hogy egy nagykorú emberért sem szülei, sem gyermekei nem tartoznak eltartási felelősséggel. Elosztási szempontból ugyanakkor igazságosabb lenne a rászorultságot úgy meghatározni, hogy az egy háztartásban élő összes háztartástag jövedelme beleszámítson. Itt háztartáson annak statisztikai fogalmát értjük, vagyis azt a legnagyobb egységet, melyben a jövedelmek és a létfenntartás költségei jelentős részben vagy egészben összegződnek és újraosztódnak. A háztartáson alapuló jogosultság figyelembe veszi a jövedelmek háztartáson belüli újraelosztását, és így pontosabban tükrözi a tényleges rászorultságot. Javítja a segély célzását, hogy a család jövedelmét fogyasztási egységre és nem egy főre kell kiszámítani a jogosultság megállapításánál. A család kiadásai ugyanis nem egyenesen arányosak a család létszámával, így a korábbi szabályozás azonos jövedelmi helyzet esetén a nagyobb családoknak kedvezett, míg a fogyasztási egység alkalmazásával a tényleges kiadásokhoz jobban igazodik a segély összege. A fogyasztási egység meghatározásában használt súlyok viszont eltérnek a nemzetközi gyakorlatban szokásostól: a valósnál magasabbnak tételezik fel a többgyermekes családok kiadásait, és így az indokoltnál magasabb összegű segélyt biztosítanak nekik. Az 1. ábra azt mutatja, hogy mekkora jövedelemnél lépi át egy házaspár a segélyjogosultság határát, attól függően, hogy hány gyermekük van, és milyen fogyasztási egység meghatározást használunk. Ha egy főre jutó jövedelem alapján adják a

segélyt, egy kétgyerekes pár havi 95 ezer forintos összjövedelemig jogosult lesz. A új magyar szabályozás szerint még 83 ezer forintig kaphatnak segélyt, az OECD szabványokat alkalmazva már 70 ezer forintot sem érheti el a jövedelmük (1. ábra). Ugyanakkor a gyermekes háztartások a gyermek nélküli párokhoz viszonyított tényleges kiadásai (relatív kiadás) a gyerekszám növekedésénél jóval kisebb mértékben nőnek. A valós kiadási arányok jóval közelebb állnak az OECD1 szabvány szerinti arányokhoz, mint a magyar szabályozásban feltételezett arányokhoz.

12 Nappali

oktatásban résztvevő gyermek 23, felsőfokú nappali oktatásban résztvevő 25 éves korig számít családtagnak.

13

1. ábra: A rszs jogosultsági határa házaspáros családban, a fogyasztási egység meghatározása és gyerekszám szerint, 2006-ban 3.25

143000 131000 119000 107000 95000

egy főre jutó magyar szabályozás OECD1 szabvány

3.00

OECD2 szabvány relatív kiadás*

2.25

2.75 2.50 2.00

83000

1.75

71000

1.50

59000

1.25

47000

1.00

35000

relatív kiadás.. (nincs gyerek=1)..

háztartás összes jövedelme, ..ft

155000

0.75 0

1

2 gyerekszám

3

4

Megjegyzés: Az OECD1(2) szabvány szerint a családfő súlya 1, a második felnőtté 0,7(0,5), a gyermekeké 0,5(0,3). Forrás: Saját számítás. A határszámításnál a nyugdíjminimum 25800 Ft, az OECD szabvány Förster (2005), * a relatív kiadás átlaga a 2003. évi KSH HKF alapján (második jövedelmi ötöd).

A rendszeres szociális segély kritikájaként említhető az alacsony jogosultsági határ és segélyösszeg. A magyar rendszerben a segélyek többsége a nyugdíjminimumhoz van kötve, és nem a létminimumhoz, mint a legtöbb országban. A nyugdíjminimum már bevezetésekor is a KSH relatív létminimum mutatója alatt volt, és ettől azóta is egyre távolodik.13 A nyugdíjminimum relatív értékvesztése miatt az eredeti13 A

KSH létminimum számítása nem egy adott minimális fogyasztási kosár áremelkedését tükrözi, hanem a minimális élelmiszerkosárt fogyasztó háztartások személyes fogyasztási kiadásainak átlagos értékét (KSH 2006). Ezt nem csak az infláció, hanem a reáljövedelem is befolyásolja, így a mutató nem egy abszolút

14


leg is alacsony segélyösszegek (például a rendszeres szociális segély 2006-ig a nyugdíjminimum 70%-a) jövedelempótló értéke is csökken. Kőnig (2004) szerint főként ez magyarázza a jövedelemvizsgálathoz kötött támogatásokban részesülők létszámcsökkenését, és ezáltal a segélyezés visszaszorulását a magyar jóléti rendszerben. A szabályozás 2006. évi változása a nagyobb létszámú háztartásokban jelentősen növelhette a segélyösszeget, ezt azonban még adatok hiányában nem tudtuk vizsgálni. Azzal, hogy a jogosultság megállapítása és a közmunka megszervezése az önkormányzatok feladata, a kérvények elbírálása a rászorulók közelébe került, azonban a szervezés és az eljárás helyi különbségei miatt a törvényalkotó által szándékolt egységes és egyenlő elbánás kérdésessé válik. Erre jutott a rendszeres szociális segély szabályozásának 2000. évi változásait vizsgálva Fazekas (2002) is, aki szerint az önkormányzatok segélyezési gyakorlatában egyre nagyobbakká váltak az eltérések, melyek elsősorban az önkormányzatok méretével és anyagi helyzetével állnak összefüggésben.

3. A segélyezés nemzetközi gyakorlata és elméleti magyarázatok 3.1. Az igénybevételi ráta nagysága Az igénybevételi arány (azaz a jogosultakon belül a segélyt felvevők aránya) mérésének – ezen belül is a jövedelemteszthez kötött jóléti programok vizsgálatának – kiterjedt nemzetközi irodalma van. Azért, hogy az igénybevételi arány nagyságának változatosságát érzékeltessük, táblázatba foglaltuk néhány külföldi elemzés eredményét (4. táblázat). A tanulmányok többsége – bár térben és időben, valamint programonként változó eredményt mutatnak – jelentősnek, 10-75%-ra becsülik azok arányát, akik jogosultságuk ellenére nem részesülnek a támogatásokból. Az országok közötti nagy különbségek Currie (2003) szerint egyrészt az adatok eltérő minőségének, másrészt a programok jogosultsági szabályaiban és a programok társadalmi megítélésében rejlő különbségeknek tudhatók be. minimumot, hanem inkább az átlagos háztartáshoz viszonyított relatív minimumot határoz meg. Az utóbbi tíz év átlagában a nyugdíjminimium az inflációt meghaladó mértékben nőtt, míg a fenti relatív létminimum mutató ennél jobban, a reáljövedelmét közelítő mértékben nőtt: ez okozza a távolodást.

15


4. táblázat: Igénybevételi rátával kapcsolatos tanulmányok eredményei Ország

Program

Időszak

Igénybevételi arány

Szerző

Rászorultsági alapon odaítélt támogatások Amerikai Egy. Áll.

Családtámogatás (AFDC)

Egyesült Királyság

Jövedelmi támogatás (Income Support)

Egyesült Királyság

Munkakeresési kedvezmény

Franciaorsz. Németország Németország Svédország Finnország

Jöv.pótló támogatás (RMI) Szociális segély Lakhatási támogatás Szociális segély Szociális segély

1986-94

62 -70%

Blank és Ruggles, 1996

2000-2002

86%

2005 2000-2002

90% 51%

2005 1994-96 1999 2000 1995 1998-1999

49% 52-65% 48% 60% 20-30% 25%

Terracol, 2002 Riphahn, 1998 Kayser és Frick, 2001 Gustafsson, 2002 Virjo, 1999

Munkanélküli járadék

1988-90

74 -78%

Blank és Cards, 1991

Munkanélküli járadék

1994

80 – 85%

Currie, 2000

Department of Work and Pension (DWP) DWP

Biztosítási alapú programok Amerikai Egy. Áll. Franciaorsz.

Az OECD tagországokra vonatkozó tanulmányok eredményeit összegezve Hernandez, Malherbet és Pellizzari (2004) megállapítja, hogy az igénybevételi arány a legtöbb esetben 40 és 80 százalék között ingadozik. A jóléti juttatások elégtelen hatásossága14 a szerzők szerint egyrészt abból adódik, hogy a jogosult személyek egy része nem igényli a támogatást (keresleti oldal), másrészt az állami adminisztráció tévesen visszautasíthatja az igénylési kérelmet (kínálati oldal). A hatásosság növelése és a támogatások szociális céljainak elérése érdekében mindkét oldal működésén javítani kell, amit a juttatások igénylésének egyszerűsítésével, a rendelkezésre álló információk növelésével és a jóléti programok magasabb fokú integrálásával lehetne elérni (Hernandez, Malherbet és Pellizzari, 2004). 3.2. Az alacsony igénybevételi arány okai Közgazdasági modellekben az egyén azon döntését, hogy igényli-e a segélyt, amelyre jogosult, vagy sem, három tényező befolyásolja: az előrelátható hasznok és költségek, illetve a rendelkezésére álló információk 14

Hatásosság alatt az igénybevételi arányt értjük.

16



(Moffitt, 1983). Racionális egyént feltételezve, minél többet tud a segélyről, és minél nagyobb a hasznok és költségek különbsége, annál nagyobb az esélye, hogy kérelmezi az adott segélyt. A legnyilvánvalóbb motiváció a segély kérvényezésére az anyagi haszon: minél nagyobb a támogatás összege, annál nagyobb az ösztönzés a segély felvételére. Az anyagi haszon okozta ösztönzés kisebb, ha az egyén rendelkezik más anyagi forrással (pl. ha kaphat segítséget családtól vagy barátoktól) vagy jelenlegi anyagi nehézségeit rövid távúnak tartja. Több demográfiai csoportot vizsgálva Currie (2000) azt találta, hogy szociális segélyek kérvényezésekor a legjelentősebb tényező a várt segélyösszeg. Ashenfelter (1983) egy kvázi-kísérlet alapján, melyben véletlenszerűen választott csoportoknak különböző jövedelemhatárhoz kötött, különböző összegű támogatásokat ajánlottak, azt igazolta, hogy döntéskor a várható anyagi haszon esik legnagyobb súllyal (35%) a latba. Egy támogatás felvételének számos költsége van. Ezek kis része pénzbeli (utazás költségei), nagyobb része inkább időben és energiában mérhető (ügyintézés, sorban állás, adatok összegyűjtése, további együttműködés a hatóságokkal). Ezen, ún. tranzakciós költségek jelentőségére utal, hogy ha csökkentjük azokat, nő az igénybevételi arány (Currie és Groger, 2002; Brien és Swann, 1999). Például 1992-ben Kanadában csökkentették a szegény családoknak járó támogatások egyes feltételeinek (a hatóságokkal való együttműködés és munkakeresés feltételeinek) szigorúságát, melynek következtében 2 évvel később 10%-kal magasabb igénybevételi arányt mértek (Terracol, 2002). A költségek egy speciális formáját jelenti a segélyezettségi státuszhoz kötődő stigma (Moffitt, 2003). A legtöbb fejlett országban értéknek számít, ha valaki dolgozik és önellátó, azaz megkeresi a megélhetéséhez szükséges pénzt. Minél többet keres valaki, a közösség annál sikeresebbnek tartja, és annál jobban elismeri. A nem dolgozó és segélyen élő emberek eltérnek a társadalmi elvárásoktól, ami miatt a közösség megbélyegezheti őket. Ettől a stigmatizálástól való félelmükben a jogosultak egy része inkább lemond a segélyről. A normáktól való eltérés visszatartó tartó hatása akkor is jelentkezik, ha nem társadalmi, hanem egyéni normákról van szó. Az egyén személyes kudarcnak élheti meg, hogy segélyt kell kérvényeznie, ezért inkább nem teszi. A stigma és hatása önmagában nehezen mérhető, ezért leginkább más megfigyelhető tulajdonságok segítségével közelítik. Több kutatás (Coady és Parker, 2004; Currie, 2003) is kimutatta, hogy a vallási és egyéb közösségi kötődés növeli a stigmatizáltság érzését, és

gyakrabban vesznek részt szociális programokban olyan emberek, akik ilyen kötődéssel nem rendelkeznek. Hasonlóan gyakrabban kérelmeznek segélyeket a saját jövőjüket pesszimistán látó emberek, akik nem hiszik, hogy sorsuk irányítását kezükbe tudják venni (Blank, 1999). Azt is megfigyelték, hogy a segély jogosultsági feltételeinek szigorodásával nő a megbélyegző hatása (Coady és Parker, 2004). A segéllyel kapcsolatos információk több mechanizmuson keresztül is befolyásolhatják a segély felvételének valószínűségét. Először is kell, hogy tudjon a jogosult magáról a segélyről, és arról, hogy hol és hogyan kell azt kérvényezni (Meyers és Heintze, 1999). A potenciális kérelmező informáltsága az odaítélés feltételeiről, a támogatási rendszer egészéről, valamint a segély lehetséges összegéről, és a kérelmezés adminisztrációs terhéről szintén befolyásolja, hogy végül jelentkezik-e segélyért. Elvileg minél átláthatóbb a rendszer, minél többet tud az egyén a segélyről és minél pontosabbak az információi, annál alacsonyabbak az ún. tranzakciós költségei, és annál nagyobb az esélye, hogy eljut hozzá a segély (Bertrand, Luttmer és Mullainathan, 2000). Coe (1979) az amerikai élelmiszerjegy (Foodstamps) program alacsony igénybevételi rátájának okait vizsgálva azt találta, hogy az igénybe nem vevő jogosultak 15%-a nem tudott a segélyről, 35%-a pedig azt hitte, hogy nem jogosult rá. Azaz az esetek 50%-ában az információhiány, vagy rosszul informáltság miatt sem kérvényezték a segélyt. Hasonlóan fontosnak találták az információ szerepét Daponte, Sanders és Taylor (1999) is, akik 405 fő megkérdezésével állapították meg, hogy az egyének szubjektív és valós jogosultsága csak az esetek 40%-ban egyezett meg. És miután tudatták az eddig magukat jogosulatlannak tartó személyekkel, hogy igénybe vehetnék a segélyt, 80%-uk kérelmezte is azt a vizsgálatot követő fél éven belül. A stigma és az informáltság gyakran nem megfigyelhetőek, ezért ezek hatását más tényezők segítségével tudjuk csak megragadni. Ökonometriai modellekben például gyakran fontos (szignifikáns) tényezőnek mutatkozik a lakóhely típusa és az iskolai végzettség. Ezek a tranzakciós költségeken, de leginkább a stigmán keresztül befolyásolják az igénybevételt. Felsőfokú végzettségű és falun élő emberek például erősebbnek érzik a segélyek megbélyegző erejét (Halpern és Hausman, 1986), ezért kisebb arányban kérvényezik azokat.

17

18


3.3. A jogosulatlan igénybevétel A célzottság harmadik kérdése, hogy milyen mértékű a jogosulatlan igénybevétel vagy a jogosult összegnél nagyobb mértékű segélyezés miatti túlfizetés, elszivárgás. A magyar szabályozás lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy a törvényben meghatározott segélyösszegtől felfelé eltérjenek, így a túlfizetésnek ezt az utóbbi aspektusát értelmetlen vizsgálni. A tanulmányban tehát a túlfizetésen belül csak a személyes és egy főre jutó családi jövedelem alapján jogosulatlanul felvevők arányával foglalkozunk. A jogosulatlan igénybevétel problémája az igénybevételi aránynál (alulfizetés problémája) sokkal ritkábban kerül empirikus elemzések középpontjába, de ha igen, akkor jelentős, 20-55%-os túlfizetést találnak (Coady és Skoufias, 1999), mely mögött a hatóságok tökéletlen informáltsága és adminisztratív hibák állnak (Besley és Kanbur, 1990). 3.4. A jóléti programok munkakínálati hatásai A jóléti programok és különösen a célzott támogatások munkapiaci ösztönző hatásai már régóta fontos téma a szociálpolitikai szakirodalomban. Az Egyesült Államokban ez a kérdés – miszerint a különböző jóléti programok megváltoztatják-e az egyén munkapiaci magatartását – az 1960-as évek óta tart nagy érdeklődésre számot, amikor is nagymértékben nőtt a jóléti programokban résztvevők száma, miközben munkapiaci aktivitásuk csökkent. Elsők között Friedman (1962) és Tobin (1965) írt arról, hogy a jóléti programok struktúrája miatt nagyon gyakori a 100% fölötti effektív határadókulcs15, ami szegénységi csapdahelyzeteket (lásd 6. oldal) eredményez. Azaz, bizonyos bérszint alatt nem érdemes munkát vállalni, mert összességében kevesebb elkölthető jövedelme lesz az egyénnek és családjának, mint amennyit a támogatásokból tudna szerezni. Az ilyen, munkavállalási hajlandóságot csökkentő helyzetek elkerülhetők egy negatív jövedelemadó-típusú támogatással, amely fokozatosan csökkenti a támogatás mértékét, ahogy nő az egyén jövedelme, ügyelve arra, hogy határadókulcs mindig 100% alatt maradjon. A ma létező amerikai jóléti programok elméleti munkakínálati hatásáról Moffitt (2002) megállapítja, hogy az programonként változó: 15 A

határadókulcs megmutatja, hogy az egyén – adott bruttó jövedelemnél – egy újabb egység jövedelem hány százalékát veszti el az adó- és támogatási rendszer szabályai miatt.

19


pozitív hatása a kifejezetten munkavállaláshoz kötött bérkiegészítő támogatásoknak van, míg a csak jövedelemhatárhoz, de munkavállaláshoz nem kötött segélyek hatása negatív. Ennek két oka lehet: egyrészt a segélyek növelik a munka nélkül szerezhető jövedelmet, aminek következtében csökken az anyagi kényszer a munkavállalásra. Ez az ún. jövedelmi hatás. Másrészt a munkajövedelem növekedésével csökkenő összegű szociális transzferek megváltoztatják a munka és szabadidő relatív határhasznát, ami kevesebb munkára és több szabadidő választására készteti a haszonmaximalizáló fogyasztót. Ezt hívjuk helyettesítési hatásnak. E két hatás nagysága függ az egyén preferenciáitól, kezdeti munkakínálatától, valamint a támogatás nagyságától és szerkezetétől. Jövedelemvizsgálathoz kötött segélyek esetében mind a jövedelmi mind a helyettesítési hatás a munkakínálat csökkentése irányába hat, vagyis munkapiaci hatásuk elméletileg negatív. A legtöbb empirikus vizsgálat negatív vagy semleges munkakínálati hatást jelez. Egyéni adatokra támaszkodó többváltozós becslések az USA-beli gyermekes szegény családoknak járó támogatás (AFDC) hatását negatívnak (Hoynes, 1996, Meyer és Rosenbaum, 2001) vagy semlegesnek (Keane, 1998), míg a jövedelem küszöbhöz kötött természetbeni támogatásokét (élelmiszerjegyek és egészségügyi ellátás) enyhén negatívnak mutatták. Moffitt (1992) az empirikus vizsgálatok eredményeinek különbözőségét az adatok és a modell-specifikációk különbözőségének tulajdonítja. Összefoglalóként megállapítja, hogy jövedelemteszthez kötött jóléti programok hiányában 10-50%-kal nőne a segélyezettek által ledolgozott órák száma, ezen programok munkakínálati hatása tehát negatív. A segélyezés negatív munkakínálati hatását igazolják az 1996-os amerikai jóléti reform munkapiaci hatásairól készült elemzések. A reform néhány kulcseleme, hogy a munkanélkülieknek járó segély jogosultságát erős munkakeresési feltételhez kötötték, és 5 évben maximálták, valamint az anyagi ösztönzők növelésére különböző munkavállaláshoz kötött ún. jövedelemkiegészítő támogatásokat (Earned Income Tax Credit) vezettek be. Ezen változtatások – a gazdaság állapotának a 90-es évek végén tapasztalt általános javulásával együtt – nagymértékben, 32-50%-kal növelték a korábban segélyekből élők munkakínálatát és 28-35%-kal a foglalkoztatását (Bloom és Michalopopoulus, 2001; Ellwood, 2000). Kanadában egy 1989-ig élt szabályozás alapján, a 30 év alatti gyermektelen egyedülálló férfiak a többi munkanélkülieknek járó szociális segély összegének csak 60%-át kaphatták. Ez a diszkriminatív 20



szabályozás jó alkalmat adott a segélyösszeg hatásának tanulmányozására. Mind difference-in-difference módszert (Fortin et al., 2004), mind időtartam modellt alkalmazva kimutatták (Lemieux és Milligan, 2004), hogy a kisebb összegű segélyek kisebb mértékben csökkentik a munkavállalási hajlandóságot és a foglalkoztatást. Az európai szakirodalomban a szociális ellátások közül legtöbbet a biztosítási alapú munkanélküli járadék munkavállalásra gyakorolt hatását elemzik,16 a segélyösszeg és a jogosultsági időtartam szerepét helyezve a középpontba (Lemieux és Milligan, 2004). Elméletileg a munkanélküli járadéknak egyszerre van munkakínálatot csökkentő és növelő hatása is (Semjén, 1996). Egyrészt elmozdítja a szabadidőjövedelem költségvetési korlátot, és így csökkenti az aktivitást, valamint emeli a rezervációs bért, ami növeli a munkanélküliség időtartamát. Másrészt, feltéve, hogy állás nélkül nehéz kölcsönhöz jutni, a járadékból ki lehet fizetni a munkakeresés költségeit, és ezáltal nőhet az állásba lépés valószínűsége. Végül, a segély a jogosultság megszerzésére ösztönöz, azaz – még ha ideiglenesen is – vonzóbbá teszi a foglalkoztatást az inaktivitással szemben. Ezen ellentétes hatások miatt, a járadék munkakínálatra gyakorolt teljes hatása csak empirikus vizsgálatok után mondható meg. A munkanélkülieknek rászorultsági alapon járó segélyek ösztönzési hatásait kevesebben, gyakran a járadék hatásaihoz képest vizsgálják. Azaz azt nézik, hogy mennyivel változik az elhelyezkedés valószínűsége vagy a munkanélküliségben eltöltött idő azután, hogy az egyén áttér munkanélküli járadékról szociális segélyre. Ezzel kapcsolatban Terrel és Sorm (1998) és Micklewright és Nagy (1998) is azt találta, hogy az elhelyezkedés valószínűsége megnő a munkanélküli járadék lejártának közeledtével, ami nem annyira a szociális segélyek, mint a munkanélküli járadék – esetleg szociális segélyekhez viszonyított – ellenösztönző hatásáról tanúskodik. Kifejezetten a munkanélkülieknek járó szociális segély abszolút hatását vizsgálta Terrel, Erbenova és Sorm (1998). A cseh munkaerő-felmérés adatai alapján szignifikáns negatív munkakínálati hatást találtak, de csak a többgyermekes családoknál, akik a többi családtípushoz viszonyítva jelentősen nagyobb összegű szociális segélyt kaptak.

Több szerző (Lemiuex és MacLeod, 1998; Blank, 1999) is megállapítja, hogy a munkavállalási hajlandóságon kívül, a segélyek jogosultsági szabályai egyéb magatartási formákat is befolyásolhatnak: a formális-informális szektor közötti választást csakúgy, mint a háztartásszerkezetet és a „jellemző együttélési mintákat” (Semjén, 1996). Mi ezekkel az ösztönzési hatásokkal e tanulmány keretében nem foglalkozunk, csak a munkakínálatra gyakorolt hatásokat elemezzük. 3.5. A magyar rendszeres szociális segély korábbi empirikus elemzései A magyar szakirodalomban többen is foglalkoznak a segélyek, azon belül is a munkanélkülieknek járó rendszeres szociális segély célzottságának (hatásosságával és hatékonyságával17) és ösztönzési hatásainak problémájával. Nem tudunk azonban olyan, konkrét vizsgálatról, amely ezek számszerűsítésével, különösen az igénybevételi arány mérésével foglalkozott volna. Kőnig (2003) aggregált statisztikán alapuló számítása szerint a jogosultsági határ (2003-ban a minimálnyugdíj 80%-a) a relatív szegénységi határnál18 30-35%-kal alacsonyabb, ezért legalább 100-120 ezer állástalan szegényhez nem jut el a segély. Micklewright és Nagy (1998) a járadékjogosultságukat kimerítők körében vizsgálták a jövedelempótló támogatáshoz jutás valószínűségét, és ennek hatását a munkapiaci magatartásra. Követéses felmérésük19 alapján azt találták, hogy a kérelmezési magatartást leginkább a kérelmezési költségek befolyásolták, az önkormányzatok odaítélési gyakorlatára pozitívan hatott a helyi munkanélküliségi ráta, míg a település egy főre jutó szja-köteles jövedelme nem bizonyult szignifikánsnak. Előbbi azt jelzi, hogy az önkormányzatok könnyebben ítélik oda a segélyt a rossz elhelyezkedési eséllyel rendelkező területeken. Az egy főre jutó jövedelem az önkormányzatok anyagi helyzetét is tükrözi − az, hogy nincs kimutatható hatása, arra utal, hogy nincs különbség a gazdagabb ill. szegényebb önkormányzatok segélyezési gyakorlata között. Időtartam modellükben a jövedelempótló támogatásnak nem volt lényeges hatása az elhelyezkedési magatartásra, azaz munkakínálatot 17 A

16 A

magyarországi munkanélküli ellátásokat és az azok kapcsán végzett hatásvizsgálatokat részletesen ismerteti Bódis – Galasi – Micklewright – Nagy (2005) munkája.

21

segély hatásossága alatt itt az igénybevételi arányt, a hatékony(talan)ság alatt pedig a jogosulatlan igénybevételt értjük. 18 A medián egy főre jutó háztartásjövedelem 50%-a. 19 Mintájukba a 1994. áprilisában-májusában járadékra lépő és 11-12 jogosultsági hónappal rendelkező munkanélküliek kerültek, akiket vagy a munkába állásukig, vagy a járadékjogosultság kimerítése után 3-4 hónapig figyeltek.

22


ellenösztönző érdemi hatás nem volt kimutatható. Emiatt arra a következtetésre jutnak a szerzők, hogy „a segélyek megnyirbálása nem gyorsítaná számottevően a munkanélküliek elhelyezkedését” (423. oldal). A járadékra nem jogosult munkanélküliek segélyezésében bekövetkezett 2000. évi változás hatásait elemezte Galasi és Nagy (2003). Kérdésük az volt, hogy a korábbi jövedelempótló támogatásról a rendszeres szociális segélyre való áttérés milyen mértékben változtatta meg a járadék-kimerítők segélyhez jutási és elhelyezkedési esélyeit. Ehhez egy követéses vizsgálatot végeztek el két kohorsszal: egy a járadékjogosultságukat 2000. áprilisában, és egy a jogosultságot 2000. májusában kimerítő csoporttal. Azok, akik 2000. áprilisában veszítették el jogosultságukat a munkanélküli járadékra még jövedelempótló támogatást kaptak, míg azok, akik 1 hónappal később, már „csak” rendszeres szociális segélyt. Az összehasonlítás során azt találták, hogy rendszeres szociális segélyt kevesebben igényelték, és kevesebben is kapták meg, mint elődjét. Ugyanakkor az alacsonyabb segélyösszeg és a segély nélkül maradás gyorsítóan hatott az elhelyezkedés ütemére, miközben az elhelyezkedni nem tudók jóléte csökkent.

4. A rendszeres szociális segély célzottsági vizsgálata A rendszeres szociális segély szabályozásának célja, hogy a népesség legszegényebb, munkajövedelemmel nem rendelkező rétegének helyzetét javítsa. A törvényi szabályozás szigorú jövedelmi és vagyoni korlátok beiktatásával igyekezett a segély elérhetőségét a megfelelő célcsoportra korlátozni. Ebben a fejezetben a célzottsággal kapcsolatban korábban említett három kérdést vizsgáljuk meg részletesen. Elsőként a segély törvényi célzását vizsgáljuk meg, azt, hogy a segély a szegény háztartások hány százalékát teszi jogosulttá, és hogy a kimaradók mely feltétel miatt nem jogosultak a segélyre. Második kérdésként az igénybevételi rátát (azaz hogy a jogosultak hány százaléka jut segélyhez) és annak meghatározóit elemezzük. Végül pedig azt vizsgáljuk, hogy milyen arányban és kik veszik fel jogosulatlanul a segélyt, és ők mely tulajdonságokban térnek el a többi segélyezettől. Jogosulatlan igénybevétel azért lehetséges, mert a jogosultság megállapításakor számbavett jövedelemtételek egy részéről (pl. alkalmi és illegális munkából származó bevétel) az elbíráló önkormányzatnak nincs információja, így azokat a segélyt igénylő bevallása alapján veszi számba. Továbbá történhet ez a segélyt elbíráló intézmény adminisztrációs hibájából is. 23


4.1. Adatok Az elemzéshez a KSH Háztartási Költségvetési Felvételének (HKF) 2003. évi adatállományát használtuk.20 Az adatfelvétel önkéntes bevalláson alapul, ezért a felvételben való közreműködés megtagadása, illetve a jövedelmek eltitkolása miatt a minta a valóságosnál kevesebb magas jövedelmű és több alacsonyabb jövedelmű háztartást tartalmaz. Emiatt a valóságosnál kisebbnek mutatja a jövedelem és fogyasztás átlagos adatait és lényegesen kisebbnek mutatja a jövedelmi és fogyasztási különbségeket (KSH 1997, 23-24. o.). A rendszeres szociális segélyről rendelkezésre álló adminisztratív adatokkal való összevetés azonban azt mutatja, hogy a minta kellőképpen reprezentatív. A mintánkban 241 főt tekintettünk segélyezettnek. Ez a HKF-beli súlyokat használva, a teljes népességre vetítve 130.602 főt jelent, ami 0,5%-kal nagyobb a Szociális Statisztikai évkönyvben és 2%-kal kisebb az ICSSZEM 2003-as kimutatásában szereplő adatnál (129890 ill. 132749 fő).21 A segélyezettek regionális elhelyezkedését vizsgálva, a mintabeli megoszlás kis mértékben különbözik a KSH által közölt önkormányzati adminisztratív adatoktól (2. ábra): a mintánkban a regiszteri adatokhoz képest a segélyezettek alulreprezentáltak Északés Dél-Alföldön és felülreprezentáltak Közép-Magyarországon és DélDunántúlon.

20 Két

lakossági adatfelvétel állt rendelkezésünkre: a HKF és a TÁRKI Monitor. A HKF-ben az egyén gazdasági státuszánál külön válaszlehetőségként jelenik meg a rendszeres szociális segélyezett munkanélküli státusz, és a jövedelmi kérdőívben is külön tételként szerepel a rendszeres szociális segélyezésből származó jövedelem, míg a TÁRKI Monitor felvételben összevontan szerepel az egyéb munkanélküliséghez kapcsolódó ellátásból származó jövedelmekkel. A segélyezettek és a jogosultak elemszáma a HKF-ben jóval nagyobb mint a Monitorban. A HKF-ben viszont a válaszolóktól a fogyasztás részletes dokumentálását kérik, így a funkcionális írástudatlanok, akik többnyire a jövedelemeloszlás alsó részén helyezkednek el, kieshetnek a felmérésből. Emiatt az alulfizetést vélhetően alulbecsüljük. 21 A két adat eltérését az okozhatja, hogy az ICSSZEM a BM, míg a Szociális Statisztikai Évkönyv önkormányzati kérdőívek adataiból számol.

24



2. ábra: A segélyezettek regionális megoszlása 2003-ban (fő) 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5

000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 0

Forrás: Saját számítások a KSH 2003. évi HKF alapján, HKF súlyokkal.

Mintabeli adatok (súlyozott) Regiszteri adat (KSH)

KözépMo.

KözépDtúl

NyugatDélÉszak-Mo. Észak-Alf. Dél-Alföld Dtúl Dunántúl

Forrás: KSH Szociális Stat. Évkönyv 2003 ill. saját számítások a KSH 2003. évi HKF alapján.

4.2. A szegények mekkora részét éri el a rendszeres szociális segély? A rászorultsági alapon odaítélt, jövedelemvizsgálathoz kötött támogatások elsődleges célcsoportja a szegények. A szabályozás tehát akkor céloz jól, ha a jogosultsági szabályok a szegények körét jól határolják le, vagyis, hogy a szegények mekkora részét fedik le a törvényi szabályozás alapján segélyre jogosultak. A nemzetközi irodalmat követve azokat tekintettük szegénynek, akik esetében az egy főre jutó (OECD1 szerinti) ekvivalens háztartási jövedelem nem éri el az egy főre jutó ekv. háztartási jövedelem mediánjának 50%-át. 5. táblázat: Az rszs törvényi célzása (ezer fő, 2003) Nem jogosult Szegény* háztartások, ahol van a háztartásban aktív korú személy Ebből:*** Háztartási jövedelmi kritérium miatt Személyes jövedelmi kritérium miatt Munkapiaci státusz miatt nem jogosult

91 ,1

Segélyre Összesen jogosult** 53,3

144,4

39 ,2 2 ,6 49 ,3

* Az egy főre jutó ekvivalens jövedelem mediánjának felét el nem érő. ** Segélyre jogosultnak tekintettük azokat a háztartásokat, ahol volt legalább egy, a törvényi kritériumok alapján rszs-re jogosult személy. *** A jogosultság megítélésében először a háztartási, majd a személyes jövedelmi kritériumot, végül a munkapiaci státuszt vizsgáltuk. Ha egy háztartás több kritérium alapján volt jogosulatlan, akkor a fenti sorrend alapján soroltuk be az egyes csoportokba.

25

A rszs szabályozása következtében a szegény háztartások 63%-a kimarad a segélyből (5. táblázat). Ennek fő oka az, hogy a szabályozás a szegénységi küszöbnél (havi 26.300 Ft) 33%-kal alacsonyabb háztartási jövedelemhez (2003-ban havi 17.440 Ft) köti a jogosultságot. A jövedelmi kritériumoknak megfelelő háztartások esetében a munkapiaci státusz22 jelent egy további korlátot, ennek következtében mintegy 50.000 háztartás válik jogosulatlanná a segély felvételére. Azt találtuk tehát, hogy a szegény háztartások segélyezését a rszs (túl) alacsony jövedelmi és munkapiaci státuszhoz kötődő törvényi feltétele erősen korlátozza. A 2006-os szabályozás enyhített ezen a problémán: a fogyasztási egység bevezetésével ugyan kb. 3.700 háztartás elvesztette a jogosultságát, de a személyes jövedelmi korlát eltörlése, ill. a családi jövedelmi korlát emelése következtében mintegy 5000 szegény háztartás került be a jogosulti körbe. 4.3. Az igénybevételi ráta vizsgálata A szabályozás szerint a munkapiaci státusz, a jövedelmi és vagyoni helyzet, a munkaügyi központokkal való együttműködés és a közmunkában való részvétel alapján tekinthető egy adott személy jogosultnak. A HKF ezen feltételek közül csak a munkapiaci státusz (azaz, például hogy valaki aktív korú nem foglalkoztatott) és a jövedelmi helyzet vizsgálatára alkalmas. Emiatt az általunk meghatározott jogosulti kör vélhetően tágabb a tényleges csoportnál. Munkapiaci státusz szerint rendszeres szociális segélyre jogosultnak tekintettük a felmérés időpontjában magukat rendszeres szociális segélyezettnek valló, ill. az ellátás nélküli egyéb munkanélkülieket23. Továbbá ebbe a csoportba soroltuk a háztartásvezetőket és a nem 22 A

HKF-ben a munkapiaci státuszról (a kérdőív elnevezésével: jelenlegi gazdasági aktivitás) szóló kérdésben keveredik a gazdasági aktivitás (aktív, munkanélküli, inaktív) és a transzferstátuszok (nyugdíjas, gyesen van stb). A fő válaszlehetőségek: alkalmazásban álló, szövetkezeti tag, vállalkozó, segítő családtag, szülési szabadságon van, gyermekgondozási ellátást kap, munkanélküli, nyugdíjas, egyéb rendszeres szociális segélyezett, ápolási díjban részesülő, rokkantsági járadékban, fogyatékossági támogatásban részesülő, vagyonából élő, eltartott. 23 A HKF-ben a munkanélküli kategórián belül a következő válaszlehetőségek vannak: (1) ellátás nélküli, (2) (munkanélküli) járadékot kap, (3) (rendszeres) szociális segélyezett.

26



nappali tagozaton tanulókat, hiszen esetükben nincs a jogosultságnak ellentmondó feltétel, és előfordulhat, hogy magukat munkapiaci státusz szerint inkább tekintik a fenti kategóriákba tartozónak, mint munkanélkülinek. Ugyanakkor, mint azt a 6. táblázat mutatja, ez utóbbi két kategóriába csak a jogosultak kis hányada (13,5%) esik. A HKF a felmérést megelőző egy év jövedelmeit és kiadásait veszi számba éves szinten. Az egyes jövedelmi tételekről azonban csak azt méri fel, hogy az egyének hány hónapon keresztül kapták, hogy mely hónapokban, azt nem. A jogosultság megállapításához azonban szükséges lenne ismerni a különféle jövedelemtípusokat havi bontásban is, mert így lehet azt megállapítani, hogy az egyén a felmérés idején rszsre jogosult volt-e. Ennek hiányában a jövedelmi kritériumnak való megfelelés vizsgálatánál az éves jövedelmeket vettük alapul. Ez azonban eltér az önkormányzatok által alkalmazott számítási módtól. A törvény alapján24 a jövedelmek kiszámításához a havi rendszerességű jövedelmeknél legfeljebb 3, egyéb jövedelmek esetén pedig 12 hónapot vesznek figyelembe. Ugyanakkor, mivel a segélyre jogosultak jellemzően nem rendelkeznek rendszeres jövedelemmel, esetükben a személyes jövedelmeknél az eltérés vélhetően nem jelentős. Nagyobb lehet a különbség a háztartási ill. családi jövedelem esetében – ezt a kérdést részletesebben vizsgáljuk a következő szakaszban. Jövedelmi helyzet szerint azt tekintjük jogosultnak, akinek az egy főre jutó családi vagy háztartási ill. személyes jövedelme nem lépi át a nyugdíjminimum 80 ill. 70%-át (17.440 ill. 15.260 Ft). A családi és háztartási jövedelmek között különbség25 lehet, és ez eltérő jogosultsági besoroláshoz vezethet (ld. 6. táblázat). A HKF alapvetően a háztartási jövedelmet méri fel, míg a szabályozás a családra vonatkozik. Emiatt – amennyiben erre az adatok lehetőséget adtak – megpróbáltuk a családi jövedelmek alapján is meghatározni a jogosultságot. A családi jövedelmek meghatározásánál a háztartási szinten keletkező jövedelmek (pl. családi pótlék) elosztása jelentett gondot. Úgy jártunk el,

hogy a gyermekek után járó támogatásokat a családokban található gyermekek számával, az egyéb háztartási szinten keletkező jövedelmeket pedig a családtagok számával arányosan osztottuk szét. Azt, hogy mely jövedelemtételeket vegyük figyelembe a személyes ill. háztartási (családi) jövedelmek kiszámításánál, önkormányzati kérdőívek alapján döntöttük el.26 A HKF-ben két kérdés utalhat a rendszeres szociális segélyezetti státuszra. Egyrészt a kérdőívben a munkapiaci státusznál válaszlehetőség a rszs-ben részesülő munkanélküli, másrészt a bevételeknél felmérik az adott évben az rszs-ből származó jövedelmet. A két kérdésből származó válasz ellentmondhat egymásnak. Segélyezettnek tekintettük a felmérés időpontjában rendszeres szociális segélyezett munkanélkülieket és az olyan ellátás nélküli munkanélkülieket, akik bevallottak rendszeres szociális segélyezésből származó jövedelmet. Továbbá segélyezettnek tekintettük az olyan, bevallásuk alapján háztartásbeliket és nem nappali tagozaton tanulókat, akiknek volt rendszeres szociális segélyből származó jövedelmük. A segélyezettek ill. jogosultak munkaerőpiaci státusz szerinti megoszlását mutatja a 6. táblázat.

évi III. tv. 10. § (1) bekezdés. HKF-ben a háztartás „olyan személyek összessége, akik egy gazdálkodási, jövedelmi, illetve fogyasztói közösséget képeznek, folyamatos életviteli költségeiket részben vagy egészben közösen viselik. A háztartás fogalma nem azonos a családdal, nem rokonsági, nem is jogi, hanem gazdasági tartalmú.” (KSH 1997, 63. old) A törvényi szabályozás szerint család az egy lakásban együtt élő, ott bejelentett lakóhellyel, ill. tartózkodási hellyel rendelkező közeli hozzátartozók (házastárs; élettárs; legfeljebb 25 éves, önálló keresettel nem rendelkező gyermek) közössége (1993. évi III. tv. 4. § (1) bekezdés).

6. táblázat: A segélyezettek és segélyre jogosultak munkapiaci státusza (2003) Mintabeli adatok (fő) Jogosult SegélyeJogosult (családi zett (ht. jöv) jöv) rszs segélyezett munkanélküli Ellátás nélküli munkanélküli Háztartásbeli Nem nappalin tanul Összesen

Súlyozott adatok (ezer fő) Jogosult SegélyeJogosult (családi (ht. jöv) zett jöv)

237

179

152

129 ,4

96 ,2

75 ,8

2

224

151

0,4

42 ,2

25,5

2 0 241

44 14 461

36 11 350

0,9 0 130,6

16 ,6 5,0 160,0

13,1 4 ,3 118,7

Forrás: Saját számítások a KSH 2003. évi HKF alapján.

A teljes népességet reprezentáló súlyokkal a fenti definíciók alapján közel 119 ezer fő tekinthető jogosultnak a háztartási jövedelem

24 1993. 25 A

27

26 A

személyes jövedelemhez soroltuk az ingatlanhasznosításból származó és a nem rendszeres segély, nyugdíj, ápolási díj ill. más jogcímen kapott jövedelmeket. A háztartási/családi jövedelemhez soroltunk minden, a háztartás által kapott jövedelmet (pl. családi pótlék) és a háztartás többi tagjának nettó személyes jövedelmét (a borravalóból, végkielégítésből és költségtérítésből származó pénzen kívül). A jogosultságot az összes háztartásjövedelem egy háztartástagra ill egy hónapra eső összege alapján állapítottuk meg (lásd még az F1. függeléket).

28



alapján számolva, és 160 ezer fő, ha a családi jövedelem alapján határozzuk meg a jogosultságot. A jogosultak és segélyezettek csoportjának egymáshoz való viszonyát szemlélteti a 7. táblázat. 7. táblázat: A segélyezettek és segélyre jogosultak megoszlása az aktív korú népesség körében (ezer fő) Segélyben nem Segélyezettek részesültek a) b) Családi jövedelemmel számolva Háztartási jövedelemmel számolva

Összesen c)

Nem jogosult

6 169,0

43,2

6 212,2

Jogosult

72,6

87,4

160 ,0

Összesen

6 241,6

130,6

6 372,2

Nem jogosult

6 191,0

62,5

6 253,6

Jogosult

50,6

68,1

118,7

Összesen

6 241,6

130,6

6 372,2

Igénybevételi arány b/c 55%

8. táblázat: A segélyezett jogosultak és az összes segélyre jogosult jellemzői Segélyezettek Életkor Háztartás létszáma Család létszáma Férfiak aránya Községben élők Megyei m.nélk ráta Soha nem dolgozott Legf. egy aktív van a ht-ban

39,4 3,6 2,9 60,0% 57,2% 8,2% 2,1% 80,6%

Jogosultak (ht. jöv.) 37,5 3,9 3,2 55,0% 57,6% 8,1% 12,3% 79,8%

Jogosultak (családi jöv.) 37,4 3,9 2,9 57,2% 56,2% 7,9% 12,0%

15-62 év közöttiek 38,7 3,5 2,9 49,0% 34,7% 6,1% 16,1%

76,8%

73,7%

Forrás: Saját számítások a KSH 2003. évi adatai alapján, HKF súlyokkal. 57%


Az igénybevételi ráta értéke 57% a háztartási jövedelemmel számolva és 55% a családi jövedelem alapján. Ezek az eredmények tehát azt jelzik, hogy a rendszeres szociális segélyre jogosultak legalább 40%a nem jut segélyhez. 4.4. Kik részesülnek rendszeres szociális segélyben? Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a segélyre jogosultak közül kik jutnak hozzá a segélyhez. A (jogosultan) segélyezettek és jogosultak főbb jellemzőit összehasonlítva azt találjuk (8. táblázat), hogy a segélyezettek körében magasabb a községben élők aránya, jellemzően magasabb munkanélküliségű térségekben laknak és nagyobb arányban élnek olyan háztartásokban, ahol legfeljebb egy aktív van. Ugyanakkor a segélyezettek mindössze 2,1%-ának nem volt még korábban munkája – ez az arány a jogosultaknál meghaladja a 12%-ot. A 15-62 év közötti népességhez viszonyítva mind a jogosultak, mind a segélyezettek körében nagyobb a férfiak aránya, az átlagos életkor tekintetében pedig a segélyezettek idősebbek, a jogosultak pedig fiatalabbak, mint a felnőtt népesség.

Az egyszerű átlagok elfedik az összetételhatásokat, ezért egy többváltozós modellel27 is megvizsgáltuk, hogy milyen jellemzőkben különböznek a rendszeres szociális segélyt felvevő jogosultak a segélyt fel nem vevő jogosultaktól (9. táblázat). Külön elemeztük a nőket és a férfiakat és a háztartási ill. családi jövedelem alapján jogosultakat. Vizsgáltunk továbbá olyan tényezőket, melyek várakozásaink alapján valamilyen hatással vannak a segély felvételére. Ilyen például a segély becsült összege, mely várakozásaink szerint pozitívan befolyásolja a segély felvételét az erősebb anyagi ösztönzés következtében. A magasabb iskolai végzettség vélhetően negatívan hat a segély felvételének valószínűségére a segély stigmatizáló hatása miatt. Ha valaki korábban nem dolgozott még, az várakozásaink szerint csökkenti a segélyhez jutás esélyét, mivel a pályakezdők vélhetően kevésbé járatosak a munkapiaci intézményrendszerben, és kevesebb információjuk lehet a segélyezés feltételeiről. A háztartásban lévő aktívak száma is várhatóan negatívan hat a segély felvételére, hiszen az olyan háztartásoknak, ahol van másik aktív kereső, vélhetően kisebb szükségük van a segélyre. Végül, a kisebb településeken erősebben jelentkezhet a segély megbélyegző hatása, emiatt minden más változatlansága mellett arra számítunk, hogy a kisebb településeken élők kevésbé veszik fel a segélyt. Az elemzés során kiszűrtük továbbá az életkor hatását. A modell részletes leírása az F2. függelékben található.

27 A

modell arra ad becslést, hogy az egyén egyes tulajdonságai, más hatásokat kiszűrve, külön-külön hogyan befolyásolják annak valószínűségét, hogy felveszie a segélyt, feltéve, hogy jogosult arra.

29

30



9. táblázat: A segély felvételét befolyásoló egyéni tulajdonságok hatása Családi jövedelem

Háztartási jövedelem

Változó

Férfiak

Nők

Férfiak

Nők

Becsült segély (log)*

0,0267

– –

0,0462

– –

(0,725)

Háztartási jövedelem (log) Legfeljebb 1 aktív a háztartásban 18-24 év 25-34 év 35-54 év Általános iskolai végzettség. Szakmunkás (szakiskola) végz. Középfokú végzettség** Van 15 év alatti gyerek a ht-ban Soha nem dolgozott még korábban Megyei munkanélküliségi ráta (%) Budapest*** Megyei jogú város Egyéb város Mintaelemszám Pszeudó-R2

(0,554)

0,0129

0,0096

0,0185

0,0127

(0,023)

(0,165)

(0,034)

(0,210)

0,1243

0,1798

0,2641

0,1461

(0,074)

(0,005)

(0,000)

(0,059)

-0,0838

-0,0927

-0,0588

0,0275

(0,503)

(0,653)

(0,866)

(0,632)

0,0145

-0,0715

0,1278

-0,0925

(0,925)

(0,621)

(0,526)

(0,687)

0,0619

0,0143

0,1639

0,0033

(0,684)

(0,923)

(0,377)

(0,987)

0,0906

-0,1049

0,1234

-0,0844

(0,396)

(0,284)

(0,247)

(0,449)

-0,0991

-0,1459

-0,1109

-0,1541

(0,334)

(0,152)

(0,284)

(0,201)

-0,2424

-0,1710

-0,1594

-0,1285

(0,023)

(0,085)

(0,322)

(0,285)

-0,1636

0,0226

-0,1895

0,0239

(0,005)

(0,747)

(0,008)

(0,759)

-0,2825

-0,3457

-0,2886

-0,3571

(0,001)

(0,000)

(0,007)

(0,000)

0,0582

0,0571

0,0677

0,0572

(0,000)

(0,000)

(0,000)

(0,000)

–

-0,0573

–

0,0565

–

(0,771)

–

(0,842)

-0,2693

-0,0099

-0,2890

-0,0011

(0,001)

(0,924)

(0,001)

(0,994)

-0,0547

-0,0585

-0,0584

-0,0651

(0,398)

(0,352)

(0,437)

(0,342)

245 0,226

182 0,225

190 0,246

143 0,209

A segélyben nem részesülő nőknél minden esetben 0 Ft a személyes jövedelem (és azonos a segély becsült összege), ezért a változót kihagytuk a regresszióból. ** A segélyezettek között nem volt felsőfokú végzettségű, ezért a jogosultak köréből kihagytuk a felsőfokú végzettségűeket. *** A segélyben részesülő férfiaknál nem volt Budapesten élő személy, emiatt esetükben a regresszióból elhagytuk a változót.

*

Megjegyzések: Probit regresszió robosztus sztenderd hibákkal. A táblázatban az átlagos parciális hatásokat szerepelnek, zárójelben a p-értékek. A függő változó a segélyezettség volt. A 10%-on szignifikáns változókat félkövérrel szedtük. Viszonyítási alap: az 55 év felettiek, az ált. iskolai végzettséggel nem rendelkezők, a településtípusnál a községben élők. Forrás: Saját számítások a KSH 2003. évi HKF alapján.

31

Azt találtuk, hogy a segély felvételére leginkább az hat, ha valaki korábban soha nem dolgozott még. Ez ugyanis minden más tényező változatlansága mellett férfiak esetében 28, nők esetében pedig 35%ponttal csökkenti a segélyhez jutás valószínűségét (ami a jogosultak átlagát tekintve 55-57%, 9. táblázat). Erre két magyarázat adható. Egyrészt jelzi a segélyekről való általános informáltságot, hiszen ha valaki soha nem dolgozott még, akkor így kisebb eséllyel kapott tájékoztatást a segélyezési lehetőségekről. Másrészt mutatja az adott személy munkaerőpiachoz való kötődését is. Az ilyen jogosultak harmada ugyanis 35 évnél idősebb, náluk vélhetően kevésbé játszik szerepet az informáltság. Esetükben valószínűleg arról van inkább szó, hogy nem akarnak munkát vállalni, és így nem vállalják a segélynek azt a feltételét, hogy együtt kell működni a munkaügyi központtal. A rendelkezésre álló adatok alapján ezt a jogosultsági feltételt nem tudtuk vizsgálni. A férfiak és nők közti 7%-pontos különbség is hasonlóan magyarázható: a nők esetében jóval magasabb az inaktívak aránya (2003ban a 15-64 év közöttiek esetében a férfiaknál 32,4, a nőknél pedig 46,1% volt az inaktivitási ráta), így feltehetően gyakoribb, hogy a segély aktív álláskeresési követelményét nem teljesítik.28 A segély becsült összege nem befolyásolja érdemben a segély felvételét, ami vélhetően azzal van összefüggésben, hogy a mintánkban a jogosultak 97%-a esetében a becsült segélyösszeg a lehető legmagasabb (havi 15 260 Ft), így e tekintetben nincs számottevő különbség a segélyezett jogosultak és a segélyt nem kapó jogosultak között. A várakozásunkkal megegyezően, azokban a családokban, ahol legfeljebb egy háztartástag aktív, a férfiak esetében 12, nőknél 18%-kal nagyobb valószínűséggel jutnak segélyhez, ami a rászorultsági elv érvényesülését jelzi. Ezzel lehet összefüggésben a megyei munkanélküliségi rátának a segély felvételére való pozitív hatása is. Ahol a megyei munkanélküliségi ráta 1%-ponttal magasabb, ott közel 6%-kal nagyobb a segélyhez való hozzájutás esélye. Várakozásainknak megfelelően a magasabb (középfokú) iskolai végzettséggel rendelkezők kisebb aránya figyelhető meg a segélyezettek között, ami vélhetően a segély stigmatizáló hatásának tulajdonítható: a középfokú végzettség a férfiaknál 24, a nőknél 17%-ponttal csökkenti a segélyhez jutás valószínűségét az általános iskolai végzettséghez képest. Az elmélet alapján negatívnak vártuk, ezzel szem28 A

valóságban inaktív személyek esetünkben azért lehettek jogosultak, mert az általunk használt jogosulti kör tágabb a tényleges csoportnál (ld. 26. o.)

32


ben pozitív hatása lett a háztartási jövedelemnek. Ezzel a változóval a rászorultság mértékét kívántuk megragadni, és azt találtuk, hogy a jogosultsági határon belül, minél szegényebb egy háztartás annál kisebb valószínűséggel lesz segélyezett. Ez összefügghet a kérelmezés módjával és költségeivel – többet azonban csak további elemzések után tudnánk mondani. 4.5. Kik a segélyt jogosulatlanul igénybe vevők?

10. táblázat: A jogosulatlan segélyezés oka (ezer fő, 2003)

Magas háztartási (családi) jöv. Magas személyes jövedelem Összesen

Családi jövedelem alapján

Háztartási jövedelem alapján

40 ,4

59 ,7

2 ,8

2 ,8

43 ,2

62 ,5


33

3. ábra: A segélyezettek és jogosultak egy főre jutó háztartási jövedelem szerinti eloszlása 70% Jogosult (háztartási jöv.) 60%

Jogosult (családi jöv)

50%

Segélyezett

40%

Ebben a szakaszban azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy mekkora problémát jelent a szociális segély esetében a jogosulatlan felvétel aránya. Az önkormányzatoknak nincsen pontos képe az egyének jövedelmi helyzetéről, ezért előfordulhat, hogy a segély elbírálásakor figyelembe vett jövedelmek alulbecslik a tényleges értéket, és ezáltal valójában jogosulatlanokat is jogosultnak határoznak meg. A fent ismertetett segélyezett és jogosult meghatározást használva a háztartási jövedelmek alapján a segélyezettek 48, a törvény szerinti családi jövedelem alapján pedig 33%-uk tekinthető a segélyt jogosulatlanul igénybevevőnek (7. táblázat). A jogosulatlanság okát vizsgálva (10. táblázat), az is látható, hogy a segélyben részesülők döntő többsége a háztartási jövedelem miatt nem lenne jogosult, vagyis a segélyezettek egy része jobb jövedelmi helyzetben van a törvényben meghatározott jogosultsági kritériumnál. Ezt illusztrálja az adott évi összes háztartási jövedelem alapján számított relatív jövedelmi helyzet is (3. ábra): a segélyezettek 20%-a az alsó három decilisen kívül esik, míg a jogosultak esetében közel 12% ez az arány (mind a háztartási, mind a családi jövedelem esetén).

Jogosulatlanság indoka


30% 20% 10% 0% alsó

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

felső

Egy főre jutó háztartási jövedelmi decilisek

Megjegyzések: A jövedelmi decilisek meghatározásában figyelembe vettünk minden, az adott évben feljegyzett jövedelmet. Forrás: Saját számítások a KSH 2003. évi HKF alapján.

A 4. ábrán látható a segélyben részesülők jövedelemeloszlása az elbíráláskor figyelembevett háztartási jövedelem alapján. Az első függőleges vonal jelzi a szabályozás által meghatározott jogosultsági kritériumot (17.440 Ft). Az ábrán kb. 22.500 Ft-os havi jövedelemnél egy törés látható, ennél magasabb jövedelemmel kevés segélyezett rendelkezik. E két „határ” közti eltérés véleményünk szerint adódhat abból, hogy a HKF-ben rendelkezésre álló jövedelemadatok alapján nem lehet pontosan rekonstruálni a segélyezési kérelemben szereplő adatokat. A HKF-ben vélhetően magasabb jövedelmeket vallanak be, mint az önkormányzati kérdőívekben, mert nem származik haszon a jövedelmek eltitkolásából. A két forrásból származó jövedelemadatok közti eltérést okozhatja még az is, hogy a havi rendszerességű jövedelmek esetében az önkormányzatok a kérelmezést megelőző három hónap, mi pedig egy év bevételeit vesszük figyelembe. Emiatt a 17.440 és 22.500 Ft közötti intervallumban lévő segélyezettekről elképzelhető, hogy jogosultan veszik fel a segélyt.

34



0,10

22.500 Ft

,00001 ,00002 ,00003 ,00004 Kernel sűrűségfüggvény

17.440 Ft

,00005

4. ábra: A segélyezettek egy főre eső háztartási jövedelem szerinti megoszlása

0,08

Arány

0,06

0,04

0,02

Segélyben nem Segélyezettek részesültek a) b) Családi jövedelemmel számolva

Nem jogosult Jogosult Összesen

Háztartási jövedelemmel számolva

Nem jogosult Jogosult Összesen

Összesen c)

6 133,5

26,5

6 160,0

108,1 6 241,6

104,1 130,6

212,2 6 372,2

6 150,9

38,2

6 189,2

90,7 6 241,6

92,4 130,6

183,0 6 372,2

Igénybevételi arány b/c

49%

50%

Megjegyzések: A táblázatban súlyozott értékek szerepelnek. Forrás: Saját számítások a KSH 2003. évi HKF alapján, HKF súlyokkal.

0

0,00 0

20000 40000 60000 Egy főre jutó havi háztartási jövedelem

80000


Ha 22.500 Ft-os jogosultsági kritériummal számolunk, a nem jogosult igénybevevők száma mintegy 40%-kal csökken, vagyis így a jogosulatlan igénybevételre 20 ill. 29% (családi ill. háztartási jövedelem alapján) adódik (11. táblázat). Ugyanakkor az enyhébb kritériumot alkalmazva némileg csökken az igénybevételi ráta (55%-ról 50%-ra). Azonban az általunk nem vizsgált törvényi kritériumok miatt (amelyek igazán csak a jogosultak körét érintik, hiszen a segélyezetteknél az igényléskor sor kerül ezek vizsgálatára) a fenti jogosultság vélhetően tágabb a ténylegesnél. Azaz valószínűbb, hogy az igénybevételi ráta meghaladja az 50%-ot.

35

11. táblázat: A segélyezettek és segélyre jogosultak megoszlása 22.500 Ft-os jogosultsági kritérium esetén az aktív népesség körében (ezer fő, 2003)

Egy többváltozós modellel (12. táblázat) is megvizsgáltuk, hogy mely jellemzők befolyásolják a jogosulatlan igénybevétel valószínűségét. Ez segít feltárni, hogy a jogosulatlan igénybevétel adminisztratív hibák vagy visszaélések következménye. Az elemzés további részében a törvény által meghatározott kritériumot (17.440 Ft/hó) vesszük alapul. Alapvetően két okból következhet be a segély jogosulatlan igénybevétele: (1) ha az egyén valójában túllépi a személyes vagy családi jövedelem törvényi korlátját, de az igényléskor ennél kevesebbet vall be, (2) az önkormányzatok odaítélési gyakorlata nem ragaszkodik pontosan a törvényhez, pl. ha a különböző régiókban eltérő megítélést alkalmaznak. A jövedelem eltitkolásáról közvetlen adatunk nincs, ezt kétféleképpen próbáltuk megragadni. Egyrészt azzal, hogy a segélyezett megfigyelt háztartási jövedelme mennyivel lépi túl a törvényi korlátot, másrészt, hogy mekkora a háztartás alkalmi munkából származó jövedelme (egy főre). A segélyezési kérelemhez benyújtott jövedelembevallásnál az igénylőnek anyagi érdeke fűződik a jövedelem eltitkolásához, a lakossági adatgyűjtésnél viszont nincs ilyen érdek, vagyis a HKF jövedelem adata pontosabb lehet, mint az önkormányzat információja. Így feltehetjük, hogy ha a megfigyelt többletjövedelmek növelik a jogosulatlan igénybevétel esélyét, akkor ez a jövedelmek eltitkolását jelzi. 36



Az önkormányzatok eltérő segélyezési gyakorlatát a településtípusok és régiók figyelembevételével próbáltuk közelíteni. Az életkor, a nem, az iskolai végzettség, ill. annak, hogy az adott háztartásban nincs aktív személy, segélyezésre gyakorolt hatását kiszűrtük az elemzés során. Az előző fejezetbeli modellel ellentétben együtt elemeztük a férfiakat és a nőket, mert a mintanagyság nem tette lehetővé a különálló vizsgálatot. A modell részletes leírását az F2. függelék tartalmazza.

Az eredmények igazolják, hogy a jogosulatlan igénybevétel egyik oka a jövedelmek eltitkolása. Az egy főre jutó alkalmi munkából származó jövedelem 1%-kal, a családi jövedelmi küszöbtől való eltérés ezer Ft-os emelkedése 4%-kal növeli a jogosulatlanul igénybevétel esélyét. Az eredményt erősíti az is, hogy ha a jogosulatlanokat a családi jövedelem alapján vizsgáljuk, az alkalmi munkajövedelemre vonatkozó eredmény érvényben marad.

12. táblázat: A jogosulatlan segélyezés valószínűsége Háztartási jövedelem alapján Átlagos parciális p-érték hatás A törvényi korlát feletti egy főre jutó jövedelem (havi, e Ft) Egy főre jutó alkalmi munkából származó jövedelem (havi, e Ft)* Nincs aktív a háztartásban Életkor Általános iskolai végzettség Szakiskola, szakmunkásképző Gimnázium Szakközépiskola Dél-Alföld Dél-Dunántúl Észak-Alföld Észak-Magyarország Közép-Dunántúl Megyei jogú város Község Mintaelemszám Pszeudó-R2:

Családi jövedelem alapján Átlagos parciális hatás

p-érték

0,041

0,000

0,050

0,000

0,011

0,001

0,008

0,008

0,013 0,001 0,002 0,0004 -0,006 0,006 0,046 0,014 0,196 0,005 0,160 0,200 0,023

0,446 0,393 0,612 0,003 0,579 0,646 0,391 0,507 0,110 0,564 0,468 0,021 0,299

0,030 0,006 0,000 0,000 0,000 0,000 0,022 0,011 0,199 0,000 0,003 0,063 0,059

0,160 0,002 0,851 0,942 0,798 0,465 0,751 0,567 0,290 0,913 0,860 0,178 0,000

237 0,8298

237 0,8751

* Háztartási szinten, a segélyezett alkalmi munkából származó jövedelmét nem vettük figyelembe. Megjegyzések: Probit regresszió robosztus sztenderd hibákkal. A függő változó a jogosulatlan státusz. A 10%-on szignifikáns változókat félkövérrel szedtük. A viszonyítási alap az iskolai végzettségnél az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők (felsőfokú végzettségű nem volt), a régiók esetében Közép- és NyugatMagyarország, a településtípusnál pedig a kisebb városok voltak (Budapest esetében az összes (3) személy jogosultalanul vette fel a segély, ezért ezt a 3 megfigyelést kihagytuk a regresszióból).

Azt találtuk továbbá, hogy a jogosulatlan segélyezésben nincsenek érdemi regionális különbségek, vagyis a régiós átlagok eltérését (5. ábra) az összetételhatások magyarázzák. A településméretet tekintve, a kisebb városokhoz képest a megyei jogú városokban és a községekben is gyakoribb a jogosulatlan igénybevétel – ennek az okaira egyelőre nem találtunk magyarázatot. 5. ábra: A jogosulatlan igénybevétel és az egy főre jutó GDP regionális különbségei, 2003 120 100

Jogosulatlan igénybevétel (segélyezettek %-a) Egy főre jutó GDP (országos átlag %-a)

80 60 40 20 0

Észak-Alföld

Észak-Mo.

Dél-Dunántúl

Dél-Alföld

KözépnyugatMo.

Megjegyzések: Középnyugat-Magyarország egy főre jutó GDP-jénél Közép-Dunántúl, Nyugat-Magyarország és Közép-Magyarország (Budapest nélkül) súlyozott értékei szerepelnek. Az összevonást a kis mintaelemszámok indokolták. Forrás: Saját számítások a KSH 2003. évi adatai alapján.


37

38


5. A rendszeres szociális segély munkakínálati hatása A 3. fejezetben áttekintett empirikus vizsgálatok többsége azt mutatta, hogy a munkavállaláshoz mint feltételhez nem kötött szociális támogatások a segélyezettek körében csökkentik a munkavállalási hajlandóságot és a foglalkoztatottságot. A rendszeres szociális segély munkakínálati hatásai elméletileg hasonlóak a munkanélküli segélyéhez (lásd 19. oldal). Itt is van munkavállalást ellenösztönző költségvetési korlát-hatás, valamint a rszs is növeli a rezervációs bér szintjét, de mivel ennek a segélynek az összege kisebb, mint a munkanélküli járadéké, ezen hatásoknak is kisebbeknek kell lennie. Ugyanakkor munkavállalást ösztönző hatásai elhanyagolhatóak: a jogosultság megszerzése nem munkavállaláshoz kötött, és kis összege miatt a keresési ráfordítást is csak kis mértékben növelheti. Ezért azt várjuk, hogy a rendszeres szociális segély munkakínálati és ezen keresztül foglalkoztatási hatása negatív. Bár foglalkoztatás- és szociálpolitikai szempontból a támogatások munkavállalási hajlandóságra gyakorolt ösztönző/ellenösztönző hatásai a fontosak, erről nem áll rendelkezésünkre adat. Amit adatbázisunkból adódóan meg tudunk figyelni, az a munkakeresés módja és a munkavállalás. Miután a törvényi szabályozás a segélyezetteknek formálisan előírja a munkakeresés módját, ebből messzemenő következtetést nem tudunk levonni. Ezért ebben a tanulmányban elsősorban a segélyezettség és a munkába állás (foglalkoztatottság) közötti kapcsolatra koncentrálunk, elismerve azt, hogy nem csak az egyén munkakínálatától, hanem a munkaadó viselkedésétől és keresletétől is függ az, hogy valaki foglalkoztatottá válik-e vagy sem, és hogy ezt a keresleti és kínálati hatást az alábbi elemzés nem tudja különválasztani.


hogy ezáltal követni tudjuk az egyén segélyezetti és munkapiaci státuszának alakulását. A szociális ellátások adatainak minősége annyiban kétséges, hogy a MEF nem kifejezetten jövedelemre és támogatásokra irányuló felmérés, így a segélyekkel kapcsolatos kérdések kevésbé részletesek. Mivel azonban a munkanélküli és szociális ellátással kapcsolatos kérdésre adott válaszokban nincs okunk szisztematikus hibát feltételezni, az adatbázis alkalmas a fent leírt kérdés elemzésére. Első lépésként panellá kapcsoltuk a 2001 és 2004 közötti 16 negyedév adatait. A MEF-mintában elvileg eltöltendő hat negyedévnél kevesebbet tölt el az egyének többsége. Ennek okáról29 azt feltételezzük, hogy nincs összefüggésben sem a segélyezettségi sem a munkapiaci státusszal. A rendszeres szociális segély hatását a munkavállalás valószínűségére csak azok körén érdemes vizsgálni, akiknek van esélyük és képesek a munkavállalásra: azaz az aktív korú, munkaképes, munkával nem rendelkezők30 csoportjában. Ennek megfelelően a szakirodalomban elfogadott definíciók alapján szűkítettük le az eredeti panelt azokra a 18-62 éves egyénekre, akik a megkérdezést megelőző héten egy óra fizetett munkát sem végeztek31. A panelba kapcsolt és leszűkített mintában 15 844 egyén található. A mintában eltöltött idő alsó kvartilise 3, mediánja 4, felső kvartilise 6 negyedév (13. táblázat).

5.1. Adatok Azt vizsgáljuk tehát, hogy az a tény, hogy valaki munkanélküliként rendszeres szociális segélyt kap, hatással van-e későbbi munkába állásának valószínűségére. Ehhez olyan adatbázisra volt szükségünk, amely több időpontban rögzíti az egyén munkapiaci helyzetét és segélyezettségi státuszát, mivel időbeli különbség van a segélyezettségi státusz és a foglalkoztatottá válás között (foglalkoztatott és segélyezett egy időben nem lehet valaki). Erre a célra a rendelkezésünkre álló adatbázisokból a KSH Munkaerő-felmérése (MEF) volt csak alkalmas, melynek 2001 és 2004 közötti adatait negyedévenként összekapcsoltuk, 39

29 A

munkaerő-felmérés elvben másfél évig, azaz 6 negyedévig követ egy embert. A mintából elköltözés, válaszmegtagadás vagy mintaváltás (pl. 2002 és 2003 között) miatt kerülhet ki valaki. Esetünkben csökkentette a mintában töltött megfigyelések számát az is, hogy levágtuk a 2001 előtti és 2004 utáni megfigyeléseket. 30 Azaz kiszűrtük a betegség, rokkantság, családtag ápolása vagy tanulás miatt munkát nem keresőket. Ez így megmaradó csoport különbözik a ILO definíció szerinti munkanélküliektől, mert a munka keresést és munkavállalási hajlandóságot, mint kritériumot nem használtuk. 31 Nem tekintettük munkavégzésnek a közmunkát, ha a szociális ellátások közül a rendszeres szociális segély meg volt jelölve.

40



13. táblázat: Az egyének mintában megfigyelt idejének alakulása Mintában megfigyelt negyedévek száma 2 3 4 5 6 Összesen:

Egyének száma 3 397 2 937 2 730 2 343 4 437

Relatív gyakoriság 21,4% 18,5% 17,2% 14,8% 28,0%

Kumulált gyak. 21,4% 40,0% 57,2% 72,0% 100,0%

15 844

100,00%

-

közmunkát végzett. Az adataink azonban ennek ellentmondanak: a közmunkát végzők csoportjában csupán 10,7% dolgozik egy negyedévvel később, miközben a közmunkát nem végzőkében ez az arány 18,84% (15. táblázat). 15. táblázat: A következő negyedévben munkába állók aránya a közmunkát végzőkön belül

Munkába áll-e a következő n.é.-ben?

Forrás: Saját számítások a 2001-2004. évi Munkaerő-felmérés alapján.

összesen

5.2. A szociális segély és a közmunka hatása a munkavállalásra A korábbi kutatások eredményei alapján azt várjuk, hogy a segélyezetti státusz csökkenti, míg a közmunkavégzés – a törvényi szabályozás szándékai szerint – növeli a későbbi munkába állás valószínűségét, és ezáltal „segít visszavezetni a hosszabb idő óta munkanélkülieket a munka világába”. A 14. táblázat a rendszeres szociális segély és az elhelyezkedés között negatív kapcsolatot jelez, ami egybeesik várakozásainkkal. Az látszik ugyanis, hogy átlagosan a nem foglalkoztatottak 18,7%-a talál munkát a következő negyedévben, míg ugyanez az arány a segélyezettek körében csak 9,5%. 14. táblázat: A következő negyedévben munkába állók aránya a segélyezetteken belül

Munkába áll-e a következő n.é.-ben?

nem igen Összesen

Kapott-e rendszeres szoc. segélyt? nem igen 79,54% 90,48% 20,46% 9,52% 100,0%

100,0%

összesen 81,34% 18,66% 100,0%


A közmunka és elhelyezkedés közötti kapcsolat viszont nem a vártnak megfelelően alakult. Ha helyes lenne az a feltételezés, hogy a közmunka közbülső lépésként egyfajta segítség az igazi foglalkoztatásba való visszatéréshez, akkor azt kellene látni, hogy nagyobb valószínűséggel tud valaki elhelyezkedni, ha az előző időszakban 41

nem igen

Közmunkát végzett-e? nem igen összesen 81,16% 89,27% 81,34% 18,84% 10,73% 18,66% 100,0%

100,0%

100,0%


A nyers arányokban kimutatható különbségekből messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le, azok adódhatnak a segélyezettek és közmunkát végzők speciális összetételéből is. Ahhoz, hogy ezt az összetételhatást ki tudjuk szűrni, és megtudjuk, hogy a munkába lépés valószínűségében rejlő különbségek mennyiben tulajdoníthatóak a segélyezettségi státusznak és a közmunkának, többváltozós elemzésre van szükség. Ilyen módszerrel vizsgáltuk egyfelől a nem foglalkoztatottak teljes körét, másfelől a munkanélküli járadékot éppen kimerítők csoportját.32 A rendszeres szociális segélynek mindkét csoport esetében erős negatív hatása volt az elhelyezkedés valószínűségére. A tágabb körben a nőknél is és a férfiaknál is kb. 20%-kal csökkentette az egy negyedévvel későbbi munkavállalás esélyét. A járadékot kimerítők körében ez a hatás még erősebb volt: a segélyezett férfiak 75%-kal, a segélyezett nők pedig 85%-kal kisebb valószínűséggel vállaltak munkát, mint nem segélyezett társaik. Ennek megfelelően tovább is maradtak munkanélküliek: a rendszeres szociális segélyezettek átlagban kb. 2 évvel (7 negyedévvel) többet töltöttek el munkanélküliként, mint a segélyt nem kapók.

32 A

segélyezettek és a közmunkán dolgozók olyan tulajdonságokban (pl. szorgalom) is eltérhetnek a nem dolgozók csoportjától, amikről a MEF-ben nincs információ. Feltesszük, hogy a járadékjogosultságot frissen kimerítők csoportján belül ebből a szempontból kisebbek a különbségek, és így eredményeinket kevésbé torzítja a nem megfigyelt tulajdonságokból eredő hiba.

42



A közmunka hatása a munkavállalásra szintén negatív: a nem foglalkoztatottak teljes körében nézve a férfiaknál felére, a nőknél 70%ára csökkentette a következő negyedévi munkába lépés valószínűségét. Ezen eredményekkel azonban óvatosan kell bánni. Az önkormányzatok segélyezési gyakorlatát jól ismerők szerint ennek az erős hatásnak nagyobb része a közmunkát végzők összetételéből adódik, és ennek kiszűréséhez a MEF nem ad elég részletes információt. Az önkormányzatok ugyanis leginkább azokat foglalkoztatják közmunka keretén belül, akiknek meglátásuk szerint nincs esélye az elsődleges munkapiacra való kilépésre. Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy sem a rendszeres szociális segély aktivitást előíró feltételei, sem a közmunka intézménye nem éri el a nekik szánt foglalkoztatási hatást. A fejezet további részében ismertetjük a fenti következtetésekhez vezető becsléseket, mely során arra is választ kapunk, hogy a szociális segélyen és a közmunkán kívül még milyen tényezőknek volt hatása a munkavállalás valószínűségére.

a fiatalokat könnyebb képezni, átképezni. Kínálati oldalon is összetett a kor hatása. Egyrészt egész fiatal korban kisebb a késztetés a munkavállalásra és pénzkeresésre, mert gyakran van más elérhető anyagi forrás (család, szülők támogatása) és mert ekkor a tanulás, mint munkapiaci beruházás még kifizetődőbb, mint később. Másrészt, ahogy közeledik az egyén munkaerő-piaci életpályájának végéhez, csökken a jobb/több munkára való ösztönzöttsége, hiszen már csak rövid ideig tudja annak anyagi hasznát élvezni (Galasi és Nagy, 2003). Ezekből az ambivalens keresleti és kínálati hatásokból nem tudjuk egyértelműen megmondani, hogy milyen az életkor várható hatása. A munkanélküliek korösszetételéből viszont arra következtethetünk, hogy mind az idősek, mind a pályakezdő fiatalok nehezebben találnak munkát, mint középkorú társaik. Vannak olyan tényezők, amelyek attól függően, hogy nő vagy férfi-e az illető, különbözőképpen befolyásolják munkavállalási magatartását. Ilyenek a családdal kapcsolatos változók (családi állapot, gyermekek száma, kiskorú gyermekek jelenléte stb). A sok vagy kicsi gyermek például a család férfi tagja számára erős motivációt, míg női tagja számára inkább visszahúzó erőt jelent munkavállaláskor. Emiatt érdemes külön modellt becsülni a két nemre. Modellünkben vizsgáltuk még a rezervációs bér, a munkanélkülieknek járó különböző támogatások, valamint a munkanélküliség hosszának, a háztartástagok munkapiaci státuszának, a régióknak, és a korábbi munkapiaci státuszt leíró változóknak a munkavállalásra gyakorolt hatásait is. A két nemre külön-külön megbecsült hatásokat mutatja az alábbi táblázat (a változók leírása, és a modellspecifikációk megtalálhatók a Függelék F3. pontjában).

5.3. A nem foglalkoztatottak munkavállalási valószínűsége Ebben a részben a 2001. első negyedévétől 2004. negyedik negyedévéig összekapcsolt panel megfigyelései között vizsgáltuk a munkába állás (kilépés) valószínűségét. Ha egy egyén a mintában munkanélküliként munkát vállalt, majd újra munkanélkülivé vált, akkor ő többször is szerepel a becslésben. Regressziós modellünkben a munkába állást, segélyezetti státuszt és a közmunkavégzést leíró változókon kívül olyan egyéb jellemzőket is vizsgáltunk, amik szintén hatással lehetnek az egyén munkapiaci értékére, és ezen keresztül az elhelyezkedési valószínűségére. Ilyen például az iskolai végzettség. Miután az iskolai végzettség erősen összefügg a termelékenységgel, a munkaadók szívesebben alkalmaznak magasabb végzettségű jelentkezőket. Ugyanakkor kínálati oldalon is nagyobb a késztetés a munkavállalásra, hiszen magasabb végzettséggel és termelékenységgel nagyobb bérekre számíthatnak, így a segélyhez képest magasabb haszonnal jár a munkavállalás. Nem ennyire nyilvánvaló az életkor hatása az elhelyezkedés valószínűségére. A gyakorlati tapasztalat az életkorral együtt nő,33 ugyanakkor az emberi tőke (szaktudás és tapasztalat) hamar elavul, és 33 Erre

utal az idősebb munkavállalók bérelőnye az azonos végzettségű fiatalokkal szemben (Kertesi és Köllő, 1997).

43

44



16. táblázat: A különböző tényezők átlagos hatásai a nem foglalkoztatott nők és férfiak munkavállalásának valószínűségére

Megjegyzések: Probit regresszió robosztus sztenderd hibákkal. A függő változó a munkavállalás (kilépés) volt. A 10%-on szignifikáns változókat félkövérrel szedtük. A kontrollcsoport az életkor esetében az 18-24 évesek, az iskolai végzettségnél a legfeljebb ált. iskolai végzettségűek, a korábbi munkapiaci státusznál a dolgozók, a régiók esetében pedig Közép-Dunántúl volt.

Kilépés

Férfiak Átl. parc. hatás

Rszs Közmunka Aktív munkapiaci program NYES Munkanélküli segélyt kap Rezervációs bér (eFt) 1. negyedév 3. negyedév Hány hónapja regisztrált mnélküli Hány hónapja regisztrált mnélküli (négyzetes tag) Házastárs dolgozik Senki nem dolgozik a ht-ban Egy fő dolg. a ht-ban 25-34 éves 35-54 éves 55 év fölött Szakiskola/szakmunk. Középfokú képzettség Felsőfokú képzettség Nincs gyerek Nagycsalád Kisgyerek van Megye mnk.rátája Közép-Mo Dél-Dtúl Észak-Alf. Dél-Alf. Észak-Mo. Korábban tanult Korábban katona Korábban háztartásbeli Korábban gyes/gyed Korábban egyéb 2001 2002 Mintaelemszám: Pszeudó-R2:

45

Nők

p-érték

Átl. parc. hatás

p-érték

-0,0679 -0,0932 -0,0615 -0,0865 -0,0326 -0,0012 0,0517 0,0691 -0,0054

0,000 0,000 0,006 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000

-0,0530 -0,0631 -0,0615 -0,0957 -0,0231 0,0000 0,0056 0,1324 -0,0058

0,000 0,000 0,000 0,005 0,003 0,000 0,464 0,000 0,000

0,00004 0,0777 -0,0535 -0,0229 0,0332 0,0245 -0,0384 0,0823 0,1077 0,3147 -0,0267 -0,0381 0,0358 -0,5837 -0,0578 0,0114 0,0108 0,0157 -0,0045 -0,0295 0,0136 -0,0694 -0,1191 -0,0239 -0,0535 -0,0403 22 153 0,1015

0,000 0,000 0,000 0,002 0,000 0,003 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,004 0,000 0,304 0,338 0,125 0,698 0,012 0,476 0,012 0,000 0,039 0,000 0,000

0,00004 -0,0021 -0,0467 -0,0145 0,0435 0,0816 -0,0328 0,0673 0,1053 0,3393 -0,0235 -0,0706 -0,0846 0,2597 -0,0383 -0,0172 -0,0067 -0,0121 -0,0175 -0,0226 -0,0809 -0,0241 0,0394 0,0101 -0,0136 -0,0023 22 082 0,1404

0,000 0,678 0,000 0,038 0,000 0,000 0,003 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,228 0,000 0,107 0,489 0,178 0,095 0,105 0,278 0,101 0,004 0,543 0,195 0,822


A táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy mind a segélyezettek, mind a közmunkát végzők kisebb valószínűséggel helyezkednek el egy negyedévvel később. Az, hogy valaki kap rendszeres szociális segélyt, a nőknél átlagosan 5,3 százalékponttal, a férfiaknál 6,8-cal, az, hogy közmunkát végez, a nőknél 6,3, a férfiaknál 9,3 százalékponttal csökkenti esélyeit arra, hogy a következő negyedévben munkába áll. Figyelembe véve, hogy az egész csoportban átlagosan 18,7%-os valószínűséggel vállalnak munkát, a fenti számok jelentős hatást – az esély több mint 30-50%-os34 csökkentését – jeleznek. Nem biztos azonban, hogy valóban a segély és a közmunka ellenösztönző hatását mutatják ezek a számok. Az elmélet szerint minél nagyobb összegű egy segély, annál nagyobb ellenösztönző hatás várható. A mi modellünkben viszont a munkanélküli járadék – melynek összege nagyobb a rendszeres szociális segélyénél – hatása a szociális segély hatásánál kisebb, ami utalhat arra, hogy az rszs változó együtthatója nem csupán a segély ellenösztönző hatását testesíti meg, hanem felveszi olyan, nem megfigyelt vagy a modellbe be nem épített változók hatását is, amelyekben a rendszeres szociális segélyezett csoport különbözik a többi nem foglalkoztatottól. Olyan „szubjektív” tényezőkről lehet szó, mint hozzáállás, belső motiváltság, talpraesettség, magabiztosság, kitartás, kapcsolati háló, amelyekről információink nincsenek, de befolyásolják a munkába lépés valószínűségét. A rendszeres szociális segély és a közmunka tényleges ellenösztönző hatása tehát az általunk mértnél kisebb lehet. Az életkort korcsoportokban mértük, melyek hatása a várakozásoknak megfelelően alakult: legnehezebben az 55 év fölötti nem foglalkoztatottak állnak munkába, hozzájuk képest a 24 év alattiak 3,334 A

rendszeres szociális segély a nőknél 18,34-5,3= 13,04%-ra, a férfiaknál 18,98-6,8=12,18%-ra csökkenti az elhelyezkedés valószínűségét, ami 30-35%-os csökkenés. A közmunka pedig a nőknél 18,34-6,3= 12,04%-ra, a férfiaknál 18,98-9,3=9,85%-ra változtatja a munkavállalási esélyeket, ami 35-50%-os csökkenésnek felel meg.

46



3,8%-ponttal, a középső korosztályok 6,2-11,4%-ponttal35 nagyobb valószínűséggel dolgoznak egy negyedévvel később. Mindkét nemnél nagymértékben nő az elhelyezkedés esélye a képzettség növekedésével és csökken az utolsó munka óta eltelt idő növekedésével. Ahogy vártuk, a kisgyerek jelenléte a családban másképp hat a férfiak és nők magatartására: a férfiak 3,6%-ponttal nagyobb, a nők 8,5%-ponttal kisebb valószínűséggel állnak munkába, ha van 5 év alatti gyermekük. A becsült hatások nem túl nagyok, de figyelembe véve a munkavállalás átlagos valószínűségét (18,7%), nem is jelentéktelenek. Például az, hogy senki nem dolgozik a családban, 5,4%-ponttal, azaz 0,054/0,186=27%-kal csökkenti a munkába állás átlagos esélyét.

17. táblázat: A munkanélküli járadékukat a 2. negyedévben kimerítő egyének és a megfigyelésben eltöltött negyedéveik száma

5.4. A munkanélküli járadékukat kimerítők munkavállalási valószínűségei és munkanélküliségben töltött idejük Felvetődik a kérdés, hogy nem vittünk-e torzítást a fenti becslésbe azzal, hogy egyformán kezeltük a munkanélkülieket, függetlenül korábbi munkatörténetüktől és munkanélküliségük korábbi időtartamától. Ezért egy másik, ún. időtartam modellel is megvizsgáljuk a segély és közmunka hatását. Ebben a modellben az elhelyezkedés feltételes valószínűségét (hazard) a munkanélküliek megfigyelt személyes tulajdonságai és a megfigyelésben munkanélküliként eltöltött idő függvényében fejezzük ki. Csak azokat a munkanélkülieket elemezzük, akik a megfigyelés alatt merítették ki munkanélküli járadékukat. Róluk ugyanis feltételezhető, hogy munkatörténet és munkapiachoz való kötődésük szempontjából viszonylag homogén csoportot alkotnak. Ezzel leszűkítettük mintánkat összesen 922 főre, akiknek nemek szerinti bontását, illetve a munkanélküli járadék lejárta után a megfigyelésben eltöltött negyedévek számát a 17. táblázat mutatja.

25-34 éves férfiak a 24 év alattiaknál 3,3%-kal, azaz az 55 év felettieknél 3,3+3,8=7,1%-kal nagyobb eséllyel állnak munkába. Ugyanez a 35-54 éves férfiaknál 6,2, 25-34 éves nők 7,5 és a 35-54 éves nők 11,4%-kal nagyobb valószínűséggel lesznek foglalkoztatottak, mint 55 év fölötti társaik.

Megfigyelt negyedévek száma

Férfi

Nő

Összesen

2 3 4 5

190 168 135 55

153 105 69 47

343 273 204 102

Összesen

548

374

922

A nem foglalkoztatottak teljes csoportjához képest ebben a körben sokkal kisebb az egy negyedévvel későbbi munkába lépés valószínűsége: a korábbi 18,98 és 18,34%-hoz képest most 7,88 és 6,46% (18. táblázat). 18. táblázat: A járadékjogosultságukat kimerítő munkanélküliek munkába állási aránya nemenként

Munkába áll-e a következő negyedévben?

Férfiak

Nők

Összesen

Nem

92,12%

93,54%

92,69%

Igen

7,88%

6,46%

7,31%

összesen

100%

100%

100%

Miután most is ugyanúgy a munkába állás valószínűségét vizsgáltuk, mint az előbbi modellel, az időszakokat jelző változókon kívül nagyjából ugyanazon tényezők hatásait tartottuk fontosnak és elemeztük. Ezen tényezők közül azonban csak azokat hagytuk benne a modellben, amelyek hatásai vagy szignifikánsak lettek, vagy más változókkal együtt közösen szignifikánsnak bizonyultak (F-teszt alapján). A változók hatásait többféle36 időtartammodellel is megbecsültük, és egymáshoz nagyon hasonló eredményeket kaptunk.

35 A

47

36 Szakaszos

ill. folyamatos idő, parametrikus és nem parametrikus modellekkel. Ezek közül itt a Jenkins-féle becsléseket közöljük, amely egy szakaszos modellel és logitfüggvény alkalmazásával történő becslési eljárás.

48



19. táblázat: Különböző tényezők átlagos hatása a munkába állás (feltételes) valószínűségére Férfiak Munkába állás Rszs Közmunka Negyedév 1 Negyedév 2 Negyedév 3 18-24 éves 25-34 éves 35-54 éves Általános iskola Szakisk./szakmunk. Gimnázium Szakközép Házas-, élettárs dolgozik Van kisgyerek a ht-ban Térség munkanélk. rátája Hány hónapja regisztrált mnélküli Hány hónapja regisztrált mnélküli2 t2 t3 t4 t5 Év 1 Év 2 Év 3 Megfigyelések száma Prob> chi2:

Átl. parciális hatás

Nők

P-érték

Átl. parciális hatás

P-érték

-0,0596 0,0014 0,0072 -0,0299 0,0990 0,0676 0,0790 0,0152 0,0321 0,0422 0,0236 0,0109 -0,2678

0,005 0,953 0,730 0,095 0,088 0,171 0,085 0,666 0,433 0,368 0,209 0,560 0,017

-0,0557 -0,0506 0,0153 -0,0174 0,0827 0,0647 0,0406 0,0123 0,0077 -0,0159 0,0425 -0,0027 -0,0011 -0,2318

0,077 0,080 0,539 0,459 0,000 0,000 0,000 0,784 0,878 0,709 0,494 0,891 0,967 0,159

-0,0111

0,000

-0,0104

0,002

0,0001

0,000

0,0001

0,000

0,010 0,003 0,000 0,002 0,064 0,068 0,924

-0,5727 -0,3593 -0,3512 0,1438 0,0957 0,0564 607 0,000

0,000 0,000 0,000 0,066 0,066 0,461

-0,1976 -0,1597 -0,1266 -0,1190 0,0981 0,0633 -0,0048 1 023 0,000

Megjegyzések: A becsléseket logit függvénnyel készítettük, melyben a függő változó a munkavállalás valószínűsége volt. A 10%-on szignifikáns változókat félkövérrel szedtük. A kontrollcsoport az életkor esetében az 55-62 évesek, az iskolai végzettségnél a legfeljebb ált. iskolai végzettségűek. Forrás: Saját számítások a 2001-2004. évi Munkaerő-felmérés alapján.

Ebben a vizsgált csoportban a közmunka hatása statisztikailag nem becsülhető, mivel a kisszámú közmunkát végző munkanélküli közül (férfiaknál 1053 megfigyelésből 51, a nőknél 607 megfigyelésből 31 esetben végeztek közmunkát) senki nem állt munkába. A rendszeres 49

szociális segély hatása viszont szignifikáns és negatív: a segélyezett férfiaknál 5,9, nőknél 5,6 %-ponttal kisebb a munkavállalás valószínűsége nem segélyezett társaikhoz képest, figyelembe véve a munkanélküli járadék kimerítése óta eltelt időt is. A hatás nagyságát annak tükrében kell értékelnünk, hogy férfiak között átlagosan 7,9%, nők között 6,5% a valószínűsége annak, hogy a megfigyelés utáni negyedévben munkát vállalnak. Vagyis a rendszeres szociális segélyezett férfiak negyed37 akkora, a nők 85%-kal kisebb eséllyel állnak munkába, mint a nem segélyezett társaik. Kevésbé ugyan, de itt is indokolt az a kétely, hogy a vizsgált körön belül egy speciális csoportot jelenítenek meg a segélyezettek, ami miatt az ellenösztönző hatáson kívül a segély felveszi más, meg nem figyelt tényezők hatását is. Mert bár munkapiaci kötődésük és munkatörténetük bizonyos vonatkozásában homogenizáltuk a vizsgált csoportot, ezzel még – munkavállalási valószínűségüket tekintve – nem vált a segélyezettek köre hasonlóbbá a nem segélyezettekhez. A 16. táblázatban bemutatott modellhez hasonlítva, az időtartammodellben kevesebb változónak van szignifikáns hatása. Ennek egyik oka lehet a sokkal kisebb elemszám, de történhetett mindez a csoport nagyobb homogenitása miatt is. A végzettség és a háztartásjellemzőkkel ellentétben az elhelyezkedés valószínűségére van hatása az életkornak: az 55 feletti korosztályhoz képest férfiaknál 7-10%ponttal, nőknél 4-8%-ponttal tudnak könnyebben elhelyezkedni a fiatalabbak. Negatív hatása van az elhelyezkedés valószínűségére a munkanélküliség eddigi hosszának és a férfiaknál a térség munkanélküliségi rátájának. A feltételes valószínűségeket felhasználva kiszámítható, hogy ebben a vizsgált körben a mintába kerülés után mennyi ideig marad még munkanélküli valaki, amit ha hozzáadunk a megfigyelés előtt munkanélküliként eltöltött időhöz, az utolsó munkavesztés után munkanélküliként eltöltött teljes időtartamot is meg tudjuk becsülni (20. táblázat). Ezen becslések alapján elmondható, hogy a munkanélküli járadékukat éppen kimerítő munkanélküliek körében az rszs-ben részesülők átlagosan 7 negyedévvel (majdnem 2 évvel) tovább maradnak munka nélkül, mint a nem segélyezettek.

37 A

segélyezett férfiak tehát 7,9%-5,9%=2%-os eséllyel, a nők pedig 6,5%-5,5%=1% eséllyel lépnek egy negyedévvel később munkába.

50



20. táblázat: A munkanélküliség átlagos ideje negyedévekben nem Kap-e rszs-t? igen Összesen

Átlag 9,77 16,16

St. hiba 5,96 7,24

Elemszám 567 355

12,23

7,19

922


6. Összegzés és ajánlások A munkanélkülieknek járó rendszeres szociális segély (rszs) a munkanélküli járadékra nem jogosult munkanélküliek egyetlen nagyobb összegű segélye. Évente közel 150 ezer fő kapja, így ma ez a legjelentősebb jövedelemvizsgálathoz kötött szociális pénzbeli támogatás Magyarországon. A jövedelemhez kötött támogatások célzottabbak, mint az univerzális támogatások, de nem feltétlenül működnek jobban, mivel odaítélésük költséges lehet, nem biztosan érnek el minden rászorulót és csökkenthetik a munkavállalási kedvet is. A magyar segélyezés hatásosságáról és hatékonyságáról részletes empirikus kutatás eddig nem készült: ennek pótlására tett első lépés ez a tanulmány. Az rszs hatásosságát (eléri-e a célcsoportot) két dimenzióban, a szabályozás és az igénybevétel célzottságával mértük. A szabályozás szigorúan húzza meg a jövedelmi korlátot, így 2003-ban a szegénységi küszöb alatt élő háztartások kétharmada nem volt jogosult a segélyre. 2006-tól a személyes jövedelemre szabott korlát megszűnt, a jogosultság csak a család jövedelmétől függ, és emelkedett a jövedelmi korlát. Az új rendszer viszont nem egy főre, hanem egy fogyasztási egységre számítja ki a családi jövedelmet, ami a nagyobb háztartásokban magasabb, mint az egy főre jutó összeg. Ezek az ellentétes hatások együttesen mégis a jogosultság kiszélesítését eredményezték: a szegény háztartások körében 1%-ponttal nőtt a jogosultak aránya. Az igénybevételt (a jogosult célcsoporton belül mekkora arányban veszik fel a segélyt) a 2003. évi HKF alapján 55-57%-ra becsültük, ami nem rosszabb, mint más országokban. A segély felvételére leginkább az informáltság és a munkapiachoz való kötődés erőssége hat: az, ha valaki még sosem dolgozott, közel 35%-kal csökkenti a segélyhez jutás 51

valószínűségét. Szignifikánsan alacsonyabb a magasabb iskolai végzettségűek aránya a segélyezettek körében, ami részben a segély megbélyegző hatásának tulajdonítható. A hatékonyságnak is két aspektusát vizsgáltuk. Egyfelől azt, hogy mennyi a rendszerben a túlfizetés, vagyis a jogosulatlan igénybevétel aránya. Bár a segélyezettek 83%-a a háztartások szegényebb harmadában található, mintegy 30% jogosulatlanul kapja a segélyt, amit legalábbis részben a jövedelmek eltitkolása tesz lehetővé. Másfelől pedig azt vizsgáltuk, hogy mekkora a segély közvetett költsége, abban az értelemben, hogy csökkenti-e a munkavállalási hajlandóságot. A KSH Munkaerő-felmérés 2001 és 2004 közötti adatait vizsgálva azt találtuk, hogy mind a rendszeres szociális segélyben részesülő munkanélküliek, mind a közmunkát végzők kisebb valószínűséggel lépnek nem támogatott állásba, mint a többi munkanélküli és inaktív. A segélyezettek esélye a munkába állásra 30-35%-kal kisebb és átlagosan két évvel tovább maradnak munkanélküliek, mint a nem segélyezettek. Ezt azonban részben a segélyezettek általunk nem megfigyelt tulajdonságai is magyarázhatják. Fentiek szerint a hatásosságot és a hatékonyságot is lehetne növelni az rszs szabályozásának további átalakításával. A rászorulók elérésének javítása tekintetében újragondolásra javasoljuk az rszs 2000-ben történt összevonását a munkanélküliek jövedelempótló támogatásával. Az ezzel megszűnő korábbi segély ugyanis egy tisztán szociális jellegű támogatás volt, amelynek szerepét nem vette át semmilyen más támogatás. 2003-ban a nem jogosult szegény háztartások többsége a munkanélküliségre vonatkozó feltétel miatt nem kaphatott segélyt. A segély jogosultsági határának kisebb emelésével is lehetne javítani az alulfizetést: a segélyből kiszoruló szegény háztartások több mint 40%-a azért nem jogosult, mert egy főre jutó háztartásjövedelme a jogosultsági határ felett (de a szegénységi küszöb alatt) van. Becslésünk szerint a jogosultak között is több mint 40 százalék nem kapja meg a támogatást, részben a jogosultak gyenge informáltsága, részben a segély stigmatizáló hatása miatt. A segély hatásosságának növelése céljából tehát a tájékoztatás javítására, illetve a segéllyel kapcsolatos attitűdök feltárására és kezelésére is szükség volna. A jogosulatlanul segélyezettek aránya nem jelentős, bár van a rendszerben túlfizetés, amit az ellenőrzés javításával, az önkormányzatok ezirányú ösztönzésével mérsékelni lehetne. 52


Maga a jogosultság szabályozása is tartalmaz azonban olyan elemeket, amelyek túlfizetést vagy rossz célzást eredményeznek. 2006-ban a korábbi kettős jövedelem feltétel megszűnt, és az rszs átalakult családi segéllyé, azaz a jogosultság megállapításánál az önkormányzatok ezentúl csak az fogyasztási egységre jutó családi jövedelmet nézik, és a segély összege is ezt egészíti ki a nyugdíjminimum 90%-ára. A rászorultságot azonban pontosabban tükrözné, és így javítaná a segély célzását, ha nem a szociális törvényben definiált családi jövedelmet, hanem a háztartás jövedelmét vennék a jogosultság alapjául. A rászorultságot ugyanis nem a rokonsági fok, hanem a kiadások háztartáson belüli megosztása befolyásolja, és igazságosabb lenne a rászorultságot úgy meghatározni, hogy az egy háztartásban élő összes háztartástag jövedelme beleszámítson. Ez a meghatározás figyelembe veszi a jövedelmek háztartáson belüli újraelosztását, és így pontosabban tükrözi a tényleges rászorultságot. Javítja a célzást a fogyasztási egység bevezetése az egy főre jutó jövedelem helyett, mivel az utóbbi indokolatlanul kedvezett a nagyobb létszámú háztartásoknak. A fogyasztási egység meghatározásában viszont a nagyobb családoknak tett engedményt a jogalkotó, mivel a nemzetközi gyakorlatban szokásosnál jóval nagyobb súlyt adott a gyermekeknek. A háztartási jövedelem választása és a fogyasztási egység arányszámainak korrekciója együttesen mintegy 30%-kal csökkentené az átlagos segélyösszeget, ami forrást teremtene a jövedelemkorlát emelésére. A szabályozó szándéka szerint a rendszeres szociális segély – átvéve a korábbi jövedelempótló támogatás szerepét – a tartós munkanélkülieket hivatott segíteni, megpróbálja őket „felszínen tartani és visszavezetni a foglalkoztatásba”. Eredményeink alapján viszont azt mondhatjuk, hogy ez a segély a gyakorlatban inkább a tartós munkanélküliek jövedelempótló ellátásaként működik, azaz foglalkoztatási céljait nem éri el. Ezért célszerűnek tartanánk megvizsgálni annak lehetőségét, hogy az rszs folyósításának ne legyen munkateszt jellegű feltétele. A munkavállalás ösztönzése érdekében ugyanakkor szükség lenne megvizsgálni a közmunka programok működési problémáit, illetve felmérni, hogy milyen – más országokban sikerrel alkalmazott – munkavállalást ösztönző eszközöket lehetne bevezetni.

53


Hivatkozások Ashenfelter, O. (1983): Determining participation in income-tested social programmes, Journal of the American Statistical Association, 78, 517-525. o. Barr, N. (1998): The economics of the welfare state, Oxford University Press, Oxford Benedek, D. – Lelkes, O. – Szabó, M – Scharle. Á. (2005): A magyar államháztartási bevételek és kiadások szerkezete, 1991-2004, PM Kutatási Füzetek 9. Benedek, D. – Firle, R. – Scharle. Á. (2006): A jóléti újraelosztás mértéke és hatékonysága, PM Kutatási Füzetek 17. Bertrand, M. – Luttmer, E. – Mullainathan, S. (2000): Network effects and welfare cultures, Quarterly Journal of Economics, August 2000, 1019-1056. o. Besley, T. – Kanbur, R. (1990): The principals of targeting, Policy Research and External Affairs Working Paper Series No. 385, The World Bank Blank, R. (1999): What causes public assistance caseloads to grow, Journal of Human Resources, 36 (1), 85-118. o. Blank, R. – Card, D. (1991): Recent trends in insured and uninsured unemployment: is there an explanation?, Quarterly Journal of Economics 106, November 1991, 11571190. o. Blank, R. – Ruggles, P. (1996): When do women use AFDC & Food stamps? The dynamics of eligibility vs. participation, Journal of Human Resources, 31(1), 57-89. o. Bódis, L. – Galasi, P. – Micklewright, J. – Nagy, Gy. (2005): Munkanélküli-ellátás és hatásvizsgálatai Magyarországon, MTA-KTI, Budapest Brien, M. – Swann, C. (1999): Prenatal WIC participation and infant health, University of Virginia Department. of Economics, unpublished manuscript Coady, D. – Parker, S. (2004): Combining means-testing and self-selection targeting: an analysis of household and program agent behavior, Working Paper No. 33, Department of Economics, CIDE Coady, D. – Skoufias E. (1999): On the distributional gains of targeted transfer programs, Working Papers No. 333, International Food Policy Research Institute, Washington Coe, R. (1985): Nonparticipation in the SSI program by eligible elderly, Southern Economic Journal, 51(3), 891-897. o. Craig, P. (1991): Costs and benefits: a review of research on take up of income-related benefits, Journal of Social Policy 20(4), 537-565. o. Currie, J (2000): Do children of immigrants make differential use of public health insurance?,Issues in the Economics of Immigration, George Borjas (ed.), Chicago: University of Chicago Press for NBER. Currie, J. (2003): The take-up of social benefits, NBER Working Papers, No. 7685. Currie, J. – Grogger, J. (2002): Medicaid expansions and welfare contractions: offsetting effects on maternal behavior and infant health, Journal of Health Economics, 21, 313-335. o.

54



Daponte, O.B. – Sanders, S. – Taylor, L. (1999): Why do low-income households not use Food Stamps? Journal of Human Resources, 34(3), 612-628. o. Department of Work and Pensions (2001): Income related benefits estimates of takeup: 1999-2000, London. Department of Work and Pensions (2002): Income related benefits estimates of takeup: 2000-2001, London. Dorsett R.- Heady C. (1991): The take-up of means-tested benefits by working families with children”, Fiscal Studies, vol. 12(4), 22-32. o. Ellwood, D. – Kenney, G. (1995): Medicaid and pregnant women: who is being enrolled and when? Health Care Financing Review, 17(2), 7-28. o. Ellwood, D (2000): Anti-poverty policy for families in the next century: from welfare to work – and worries. Journal of Economic Perspective (14), 187-198. o. Esping-Andersen, G. (1990) The three worlds of welfare capitalism. Cambridge, Polity. Fazekas, K. (2002): A tartós munkanélküliek rendszeres szociális segélyezése és önkormányzati közfoglalkoztatása Magyarországon, 2000-2001, BWP 2002/6 Fortin, B. – Lacroix, G. – Drolet, S (2004): Welfare benefits and the duration of welfare spells: evidence from a natural experiment in Canada, Journal of Public Economics, 88, (7-8), 1495-1520. o. Förster, M (2005): What are equivalence scales? OECD, Párizs http://www.oecd.org/dataoecd/61/52/35411111.pdf Friedman, M. (1962): Capitalism and Freedom, University of Chicago Press, Chicago Galasi, P. – Nagy, Gy. (2003): A munkanélküli ellátás változásainak hatása a munkanélküliek segélyezésére és elhelyezkedésére, Közgazdasági Szemle, L. évf. 608-634. o. Gelbach, J. B – Pritchett, L. H. (1997): More for the poor is less for the poor: the politics of targeting, World Bank Policy Research Working Paper No.1523. Gustafsson, B. (2002): Assessing non-use of social assistance, European Journal of Social Work (5) 149-158. o. Halpern, J. – Hausman, J. A.(1986): Choice under uncertainty: a model of applications for the Social Security Disability Insurance program, Journal of Public Economics, vol. 31. Hernanz, V. – Malherbet, F. –Pellizzari, M (2004): Take up of welfare benefits in OECD countries: a review of the evidence, OECD Working Papers, No. 17. Hoynes, H. W. (1996): Work, welfare, and family structure: what have we learned?, NBER Working Papers, No. 5644. Kayser, H. – Frick, J. R. (2001): Take it or leave it: (non-) take-up behavior of social assistance in Germany, Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung, Discussion paper, No. 210 Kertesi G. – Köllő, J. (1997): Reálbérek és kereseti egyenlőtlenségek, 1986–1996. Közgazdasági Szemle (7–8), 612–634. o. Kőnig, É. (2004): A segélyezés Bermuda-háromszöge, Esély, 2004 (1), 49-64. o.

KSH (1997): A Háztartási Költségvetési Felvétel módszertana, Statisztikai Módszertani Füzetek 37., Központi Statisztikai Hivatal KSH (2006): Létminimum, 2005. Központi Statisztikai Hivatal Lemieux, T. – Milligan, K. (2004): Incentive effects of social assistance: a regression discontinuity approach, NBER Working Papers No. 10541. Lemiuex, T. – MacLeod, B. (1998): Supply side hysterisis: the case of the Canadian unemployment insurance system, NBER Working Papers 6732 Liebman, J. (2002): Who are the ineligible EITC recipients? National Tax Journal, v. LIII No. 4, Part 2, 1164-1181. o. Meyer, B. – Rosenbaum, D.(2001): Welfare, the Earned Income Tax Credit, and the labor supply of single mothers, The Quarterly Journal of Economics, August 2001, 1063-1114. o. Meyers, M. – Heintze, T. (1999): The performance of the child care subsidy system: target efficiency, coverage adequacy and equity, Social Service Review, 73(1), 34-64. o. Micklewright, J. – Nagy, Gy. (1998): Segélyezés, életszínvonal és ösztönzés a munkanélküli-járadék kimerítésa után, Közgazdasági Szemle, XLV. évf., 401-423. o. Moffitt, R. A. (1983): An economic model of welfare stigma, American Economic Review, 73, No.5, 1023-1035. o. Moffitt, R. A. (1992): Incentive effects of the U.S. welfare system: A Review, Journal of Economic Literature, 42 (3), 1-61. o.. Moffitt, R. A. (2002): Welfare programs and labor supply, NBER Working Papers No. 9168, http://www.nber.org/papers/w9168 Moffitt, R. A (2003): Means-tested welfare programs in the US, (editor), University of Chicago Press and NBER Mózer, R. – Darvas, Á. (2004): Kit támogassunk, Esély, 2004 (6) Németh, Gy. (2004): A rászorultság elve, Valóság, XLVII. évf. 1-30. o. Riphahn, R. (1998): Immigrant participation in social assistance programs: evidence from German guestworkers, IZA Working Paper, No 15. Sapir, A. (2005): Globalization and the reform of European social models, Bruegel Policy Brief, Issue 2005/1 Semjén, A. (1996): A pénzbeli jóléti támogatások ösztönzési hatásai, Közgazdasági Szemle, XLIII. évf., 841-862. o. Terracol, A. (2002): Analyzing the take-up of means-tested benefits in France, NBER Working Papers, No. 7255. Terrel, K. – Sorm, V. (1998): Labor market policies and unemployment in the Czech Republic, Working Papers No. 216., W. Davidson Institute Terrel, K. – Erbenova, M. – Sorm, V. (1998): Work incentive and other effects of. social assistance and unemployment benefit policy in the Czech Republic, Empirical Economics, vol. 23(1/2), 87-120. o. Tobin, J. (1965): On the economic status of the Negro, Daedalus 94(4): 878–898. o. Virjo, I. (1999): Underuse of social assistance – its extent and causes, Tammerfors University, Working Papers, No. 122

55

56



Függelék

F2. A célzottság vizsgálatánál használt probit modellek leírása38

F1. A jogosultság meghatározásához használt jövedelemtételek

A Központi Statisztikai Hivatal 1993-tól újra éves gyakorisággal gyűjti a Háztartási Költségvetési Felvétel adatait. A minta mintegy 10.000 háztartás és 22-25 ezer egyén fogyasztási, kereseti és egyéb személyes adatait tartalmazza.

Személyes jövedelmek Főállású munkaviszonyból származó bruttó jövedelem Végkielégítés Munkáltató által viselt élet-, ill. nyugdíjbiztosítás díja Másodállásból származó jövedelem Egyéni vállalkozásból származó jövedelem Társas vállalkozásból munkabér, osztalék Szellemi alkotásból származó jövedelem Borravaló, hálapénz Alkalmi munkából, egyszeri megbízásból származó jöv. Ingó, ingatlan hasznosításából származó jövedelem Más jogcímen kapott jövedelem Nyugdíj, járadék Nyugdíj-kiegészítés Időskori járadék Rokkantsági járadék Rendszeres segély Nem rendszeres segély Gyed, Gyes, Gyet, Terhességi gyermekágyi segély Ösztöndíj Táppénz Munkanélküliek rendszeres szociális seg. Munkanélküli járadék Álláskeresési támogatás Ápolási díj Kárpótlási jegyért kapott életjáradék Gyesen lévők elmaradt jövedelempótléka Külföldről származó munkabér és egyéb jövedelem Egyéb háztartási bevételek, jövedelmek Családi pótlék Árvaellátás Gyermektartás Gyermekvédelmi támogatás Anyasági támogatás 16 éven aluli gyermek(ek) jövedelme Kapott lakásfenntartási támogatás Felvett kamat, osztalék, járulék Biztosítótól kapott összeg Egyéb jövedelem Kapott életjáradék Ingatlan eladásából bevétel Kapott vagyon értékesítéséből Értékesített kárpótlási jegy Saját tartalékpénzből elővett, takarékből felvett pénz Szoc.pol.kedvezmény, vissza nem térítendő kölcsön Mezőgazdasági bevételek

57

Személyes

Családi ×

× × × ×

× × ×

×

×

× × × × × × × × × × × × × × × × × × × × ×

× × × × × × × ×

Igénybevételi arány meghatározói Az igénybevételi arány vizsgálatánál szereplő regressziós eredmények, az alábbi modellből származnak. A regressziókat a jogosultak körén futtattuk. Függő változó a segélyezetti státusz volt. A magyarázó változók és átlagos értékeik a jogosultak csoportján ill. a teljes mintán: Változó neve A segély becsült összegének (Ft) logaritmusa A jogosultság meghatározásánál használt egy főre jutó családi jövedelem (Ft) logaritmusa (lásd F1. függelék) A megyei munkanélküliségi ráta (%-ban) Iskolai végzettség. általános iskola (1: igen, 0: nem) Iskolai végzettség, szakmunkás, szakiskola (1: igen, 0: nem) Iskolai végzettség, középiskola (1: igen, 0: nem) Iskolai végzettség, főiskolát, egyetemet végzett (1: igen, 0: nem, viszonyítási alap) van-e 15 év alatti gyermek a háztartásban (1: igen, 0: nem) Településtípus, Budapest (1: igen, 0: nem) Településtípus, megyei jogú város (1: igen, 0: nem) Településtípus, egyéb város (1: igen, 0: nem) Településtípus, falu (1: igen, 0: nem, viszonyítási alap) Életkor, 18-24 év (1: igen, 0: nem) Életkor, 24-35 év (1: igen, 0: nem) Életkor, 35-54 év (1: igen, 0: nem) Életkor, 55 év felettiek (1: igen, 0: nem, viszonyítási alap) Korábban soha nem dolgozott még (1: igen, 0: nem) A háztartásban legfeljebb egy aktív található (1: igen, 0: nem)

Átlagos érték Jogosultak Összesen 9,60

7,38

9,56

11,50

0,08 0,52 0,33 0,12

0,06 0,44 0,21 0,23

0,03

0,13

0,57 0,04 0,09 0,30 0,57 0,17 0,25 0,52 0,05 0,15 0,79

0,45 0,16 0,20 0,27 0,37 0,10 0,15 0,31 0,22 0,13 0,73

A becslések probit becslések, heteroszkedaszticitásnak ellenálló standard hibák alapján. A jogosulatlan igénybevétel meghatározói A jogosulatlan igénybevétel elemzésénél szereplő regressziós eredmények, az alábbi modellből származnak. A regressziókat a segélyezettek körén futtattuk. Függő változó a nem-jogosult segélyezetti státusz volt. A magyarázó változók és 38 A

probit modell arra ad becslést, hogy az egyén egyes tulajdonságai, más hatásokat kiszűrve, külön-külön hogyan befolyásolják annak valószínűségét, hogy felveszi-e a segélyt, feltéve, hogy jogosult arra.

58



átlagos értékeik a segélyezettek csoportján ill. a teljes mintán: Változó neve Eltérés az egy főre jutó háztartási jövedelmi küszöbtől (17740 Ft), havi szinten, ezer Ft Az egy főre jutó alkalmi munkából származó jövedelem, havi szinten, ezer Ft Az alkalmi munkából származó jövedelem logaritmusa Nem (1: férfi, 0: nő) Életkor (év) A háztartásban nincs aktív személy (1: igen, 0: nem) Iskolai végzettség, ált. iskolát nem végzett (1: igen, 0: nem, viszonyítási alap) Iskolai végzettség. általános iskola (1: igen, 0: nem) Iskolai végzettség, szakmunkás, szakiskola (1: igen, 0: nem) Iskolai végzettség, gimnázium (1: igen, 0: nem) Iskolai végzettség, szakközépiskola ill. egyéb szakképzés (1: igen, 0: nem) Iskolai végzettség, főiskolát ill. egyetemet végzett (1: igen, 0: nem) Régió, Dél-Alföld (1: igen, 0: nem) Régió, Dél-Dunántúl (1: igen, 0: nem) Régió, Észak-Alföld (1: igen, 0: nem) Régió, Észak-Magyarország (1: igen, 0: nem) Régió, Közép-Dunántúl (1: igen, 0: nem) Régió, Közép-Magyarország (1: igen, 0: nem, viszonyítási alap) Régió, Nyugat-Dunántúl (1: igen, 0: nem, viszonyítási alap) Településtípus, Budapest (1: igen, 0: nem) Településtípus, megyei jogú város (1: igen, 0: nem) Településtípus, egyéb város (1: igen, 0: nem, viszonyítási alap) Településtípus, falu (1: igen, 0: nem)

Átlagos érték Változó

Átlagos érték Segélyezettek Összesen 3,37

15,8

1,02

0,74

3,98 0,57 39,38 0,40

0,65 0,47 37,21 0,28

0,10

0,22

0,43 0,32 0,05

0,21 0,21 0,08

0,09

0,15

0,00

0,13

0,09 0,15 0,29 0,37 0,03

0,16 0,09 0,15 0,15 0,10

0,06

0,25

0,02 0,01 0,10

0,10 0,16 0,20

0,27

0,27

0,62

0,37

A becslések probit becslések, heteroszkedaszticitásnak ellenálló standard hibák alapján.

F3. Munkakínálati hatás elemzésekor használt modellek leírása A segély munkapiaci hatásának vizsgálatához a Központi Statisztikai Hivatal Munkaerő-felmérésének 2001 és 2004 közötti negyedéves adatait használtuk hullámokban összekapcsolva. A probit modellt az aktív korú nem foglalkoztatottak, az időtartam modellt a munkanélküli járadékukat a megfigyelés alatt kimerítő nem foglalkoztatottak körén becsültük. Mindkét modell esetén az alábbi változók álltak rendelkezésünkre:

59

Tartalma, definíciója

Bináris változó (bv), értéke 1, ha az adott negyedévben nem dolgozott, de egy negyedévvel később igen. rszs bv: 1, ha kap az egyén rszs-t Közmunka bv: 1, ha közmunkát végez Aktív munkapiaci bv:1, ha részt vesz munkaügyi központok programok által szervezett programokon NYES bv: 1, ha nyugdíj előtti segélyben részesül Munkanélküli segély bv: 1, ha kap munkanélküli segélyt Min. ekkora havi bérért vállalna munkát, Rezervációs bér ezer Ft-ban Munkanélk. hossza Utolsó munka óta eltelt hónapok száma Kilépés

Munkanélk.

hossza2

Nem 18-24 éves 25-34 éves 35-54 éves 55 év fölött Hány hónapja regisztrált mnélküli Hány hónapja regisztrált mnélküli2 Házastárs dolgozik Senki nem dolgozik a ht-ban Egy fő dolg. a ht-ban Nincs gyerek Nagycsalád

a nem foglalkoztatottak teljes körén

az időtartam modellben

0,1866

0,0731

0,1647 0,0223

0,3920 0,0469

0,0124

0,0623

0,0060 0,1288

0,0114 0,0497

24,4616

29,561

6,8013

bv, 0: férfi, 1: nő, bv: életkora 18-24 közé esik bv: életkora 25-34 közé esik bv: életkora 25-54 közé esik bv: életkora 55-62 közé esik

0,4992 0,1947 0,2871 0,4568 0,0614

9,9819 237,338 4 0,3982 0,1211 0,2909 0,5297 0,0583

Ennyi hónapja regisztrált

6,5428

11,9514

Előző négyzete

Előző négyzete bv: vele együtt élő házas/élettársa dolgozik bv: senki nem dolgozik a háztartásban

bv: 1 fő dolgozik a háztartásban bv: nincs gyerek a háztartásban bv: 3 vagy több gyerek van a háztartásban bv: 5 évnél fiatalabb gyerek él a Kisgyerek van háztartásban Megye mnk. rátája A megye munkanélküliségi rátája Térség mnk. rátája A térség munkanélküliségi rátája Közép-Mo bv: Közép-Mon él Dél-Dtúl bv: 1, ha Dél-Dunántúlon él Ny-Dtúl bv: 1, ha Nyugat-Dtúlon él Közép-Dtúl bv: 1, ha Nyugat-Dtúlon él Észak-Alf. bv: 1, ha Észak-Alföldön él Dél-Alf. bv: 1, ha Dél-Alföldön él Észak-Mo. bv: 1, ha Észak-Mon él Általános iskola bv: legmagasabb végzettsége ált. iskola Szakiskola/szakmun bv: legmagasabb végzettsége szakiskola/ kásképző szakmunk. Középfokú bv: végzettsége gimnázium vagy képzettség szakközépiskola

250,2318

233,4444 0,3455

317,741 1 0,3074

0,6822

0,6829

0,1944 0,5753 0,0724

0,1931 0,6005 0,0657

0,2254

0,3268

0,0635 0,0705 0,1519 0,1435 0,0813 0,1000 0,2001 0,1328 0,1903 0,3934

0,0733 0,0907 0,0491 0,1749 0,0669 0,1068 0,2463 0,1314 0,2246 0,3982

0,3179

0,3926

0,2181

0,1903

60



Folytatás az előző oldalról Változó

Tartalma, definíciója

Felsőfokú képzettség bv: végzettsége főiskola, egyetem, Ph.D bv: munkanélkülivé válása előtt közvetlenül Korábban dolgozott dolgozott bv: munkanélkülivé válása előtt közvetlenül Korábban tanult tanult Korábban katona bv: munkanélkülivé válása előtt katona volt Korábban bv: munkanélkülivé válása előtt háztartásbeli háztartásbeli volt bv: munkanélkülivé válása előtt GYES/ Korábban gyes/gyed GYED-en volt bv: munkanélkülivé válása előtt valami mást Korábban egyéb csinált 1. negyedév bv: a megfigyelés az 1. negyedévben volt 2. negyedév bv: a 2. negyedévben volt 3. negyedév bv: a 3. negyedévben volt 4. negyedév bv: a 4. negyedévben volt 2001 bv: a megfigyelés 2001-ben volt 2002 bv: a megfigyelés 2002-ben volt 2003 bv: a megfigyelés 2003-ben volt 2004 bv: a megfigyelés 2004-ben volt

Átlag: nem foglalkoztatottak 0,0706

Átlag: szűkített 0,0189

0,3307

0,5615

0,0392

0,0058

0,0094

0,0065

0,0126

0,0043

0,0233

0,0258

0,0268

0,0331

0,2652 0,2536 0,3149 0,1663 0,4418 0,3746 0,1107 0,0729

0,1777 0,2149 0,2891 0,3183 0,0834 0,3989 0,1886 0,3291

A munkavállalás feltételes valószínűségének meghatározói figyelembe véve a megfigyelt, munkanélküliségben eltöltött idő hosszát – időtartam modell Függő változó: egy negyedévvel későbbi munkavállalás (Fail). Magyarázó változók: – a rendszeres szociális segély – rezervációs bér – regisztrált munkanélküliség hossza és négyzete – életkor: 18-24 éves, 25-34 éves, 35-54 éves (viszonyítási alap: az 55 év felett) – iskolai végzettség: általános iskolát, szakmunkás/szakiskolát, középiskolát, a főiskolát ill. egyetemet végzett (viszonyítási alap az általános iskolát sem végzett) – az van kisgyerek – házastárs dolgozik – térség munkanélküliségi ráta – melyik évben és negyedévben történt a megfigyelés: év 2-év 4, negyedév 2 – negyedév 4 (viszonyítási alap év 1 és negyedév 1) – t1, t2, t3, t4 (időtartammodellek szükséges változója) A becsléseket Jenkins-féle módszerrel (diszkrét idő feltételezésével, logit becslőfüggvénnyel) készítettük.

A munkába állás valószínűségének meghatározói – probit modell A tanulmányban a munkavállalás valószínűségét meghatározó probit regressziós eredmények az alábbi modellből származnak. Függő változó az egy negyedévvel későbbi munkavállalás (kilépés). Magyarázó változók: – a rendszeres szociális segély és közmunka – aktív munkapiaci programokban való részvétel és egyéb támogatások: NYES és munkanélküli segély – rezervációs bér – munkanélküliség és a regisztrált munkanélküliség hossza és azok négyzete – életkor: 25-34 éves, 35-54 éves és 55 év felett (viszonyítási alap: a 18-24 évesek) – megyei munkanélküliségi ráta – nagyrégiók: Közép-Mo, Dél-Dtúl, Ny-Dtúl, Észak-Alföld, Dél-Alföld, ÉszakMagyarország (viszonyítási alap: Közép-Dunántúl) – iskolai végzettség: szakmunkás/szakiskolát, középiskolát, a főiskolát ill. egyetemet végzett (viszonyítási alap az általános iskola) – háztartásban a dolgozók száma: házastárs dolgozik, senki nem dolgozik, egy fő dolgozik – gyermekek száma és kora a családban: nincs gyerek, nagycsalád, kisgyerek – korábbi munkapiaci státusz: tanult, katona, háztartásbeli, gyes/gyed, egyéb (viszonyítási alap a korábban dolgozott) – megfigyelés negyedéve: negyedév 1-3. (viszonyítási alap a 4.)

61

62

Tartalom 1. Bevezetés..................................................................................................................... 5 2. A rendszeres szociális segély szabályozása......................................................... 10 2.1. Az rszs szabályozása 2000 és 2006 között ..................................................... 10 2.2. A szabályozás problémái................................................................................. 12 3.

A segélyezés nemzetközi gyakorlata és elméleti magyarázatok .................. 15 3.1. Az igénybevételi ráta nagysága...................................................................... 15 3.2. Az alacsony igénybevételi arány okai ........................................................... 16 3.3. A jogosulatlan igénybevétel............................................................................ 19 3.4. A jóléti programok munkakínálati hatásai ................................................... 19 3.5. A magyar rendszeres szociális segély korábbi empirikus elemzései........ 22

4. A rendszeres szociális segély célzottsági vizsgálata .......................................... 23 4.1. Adatok................................................................................................................ 24 4.2. A szegények mekkora részét éri el a rendszeres szociális segély? ............ 25 4.3. Az igénybevételi ráta vizsgálata..................................................................... 26 4.4. Kik részesülnek rendszeres szociális segélyben?......................................... 29 4.5. Kik a segélyt jogosulatlanul igénybe vevők?................................................ 33 5. A rendszeres szociális segély munkakínálati hatása.......................................... 39 5.1. Adatok................................................................................................................ 39 5.2. A szociális segély és a közmunka hatása a munkavállalásra..................... 41 5.3. A nem foglalkoztatottak munkavállalási valószínűsége ............................ 43 5.4. A munkanélküli járadékukat kimerítők munkavállalási valószínűségei és munkanélküliségben töltött idejük................................................................... 47

A PM Kutatási Füzetek sorozatban megjelent tanulmányok 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

10. 11.

6. Összegzés és ajánlások............................................................................................ 51

12.

Hivatkozások................................................................................................................ 54

13.

Függelék........................................................................................................................ 57 F1. A jogosultság meghatározásához használt jövedelemtételek..................... 57 F2. A célzottság vizsgálatánál használt probit modellek leírása ...................... 58 F3. Munkakínálati hatás elemzésekor használt modellek leírása..................... 59

14. 15. 16. 17.

Kállay László, Kissné Kovács Eszter, Kőhegyi Kálmán: Piaci környezet, szabályozás, és vállalkozásösztönzés. 2003. augusztus Fleischer Tamás: Az infrastruktúra-hálózatok és a gazdaság versenyképessége. 2003. augusztus Sass Magdolna: Versenyképesség és a közvetlen külföldi működőtőkebefektetésekkel kapcsolatos gazdaságpolitikák. 2003. szeptember Scharle Ágota: Munkaerőpiac és versenyképesség. 2003. október Pataki György, Bela Györgyi, Kohlheb Norbert: Versenyképesség és környezetvédelem. 2003. december Borsi Balázs: A technológiai megújulás, az innováció és a kutatás-fejlesztés, mint versenyképességi tényezők a magyar gazdaságban. 2004. február Lelkes Orsolya: Társadalmi kohézió Magyarországon: elméleti alapok és tények. 2004. március Hills, John: Az állami és magánszektor a jóléti szolgáltatásokban. (Szerkesztette: Benedek Dóra). 2004. május Benedek Dóra, Lelkes Orsolya, Scharle Ágota és Szabó Miklós: A magyar államháztartási bevételek és kiadások szerkezete 1991-2002. 2004. augusztus Benedek Dóra és Lelkes Orsolya: A magyarországi jövedelem újraelosztás vizsgálata mikroszimulációs modellel. 2005. január Lesi Mária és Pál Gabriella: A széndioxid emisszió kereskedelem elméleti alapjai és Európai Uniós szabályozása. 2005. március Lesi Mária és Pál Gabriella: A széndioxid emisszió kereskedelem bevezetésének várható hatása a hazai villamos energia piacra. 2005. április Cseres-Gergely Zsombor: Inaktív középkorú emberek és háztartások: ösztönzők és korlátok. 2005. május Gál Róbert Iván, Törzsök Árpád, Medgyesi Márton és Révész Tamás: Korosztályi számlák Magyarországon, 1992-2001. 2005. július Vidor Anna: A megtakarítás-ösztönzők hatása: Magyarországi tapasztalatok. 2005. október Benedek Dóra, Rigó Mariann, Scharle Ágota és Szabó Péter: Minimálbéremelések Magyarországon, 2001-2006, 2006. január Benedek Dóra, Firle Réka és Scharle Ágota: A jóléti újraelosztás mértéke és hatékonysága, 2006. július

FIRLE RÉKA ÉS SZABÓ PÉTER ANDRÁS A RENDSZERES SZOCIÁLIS SEGÉLY CÉLZOTTSÁGA ÉS MUNKAKÍNÁLATI HATÁSA KÖZPÉNZÜGYI FÜZETEK

Recommend Documents