Finnország Jämsä– 2015. ápr. 11 – 17.
1. nap – ápr. 11. Nagy izgalommal készültem az utazásra. Egyrészt mert régi nagy vágyam volt, hogy a híres finn oktatási csodát közelről, a mindennapokban láthassam, másrészt mert nemrégiben utaztam először repülővel, mely számomra igen nagy élmény volt. Örültem, hogy újra repülőre ülhetek, és átélhetem ezt a nem mindennapi élményt, amelyet az ember teremtett, s a felfoghatatlanul csodálatos technika biztosít. A földtől elrugaszkodni, a házakat, autópályákat, erdőket, hegyeket, völgyeket, folyókat, tavakat, egyre magasabbról látni, majd a felhők fölé emelkedni és 10 ezer méteren utazni leírhatatlan. leszálltunk, átszálltunk, felszálltunk újra és végül megérkeztünk Helsinkibe. Az időjárás valóban hűvöskés volt, de legalább számítottunk erre. Az északi város hangulata is különleges volt, távoli, békés, szemlélődő, kissé magának valónak tűnt. A kikötőben lazacot ettünk, amire itthon nincs túl gyakran mód. A vonatút is helyes volt, kényelmesebb, szervezettebb volt, mint itthon. S a barna kenyérből készült sajtos szendvics meghaladta minden várakozásomat. A jamsa-i vasútállomáson kedvesen vártak bennünket. Közös vacsoránk alatt már elkezdődött az ismerkedés a finn oktatási rendszerrel, és kerestük az együttműködés lehetőségét.
Szállásunk elsőre kissé puritánnak tűnt, később azonban belaktunk, s egy hétre otthonunkká vált. A net hiánya okozott némi csalódást, de aztán nagy nehezen feldolgoztuk, s más megoldásokat kerestünk az otthoniakkal való kapcsolattartásra. 2. nap – ápr. 12. Vasárnap elsőként a himosi sportcentrumba mentünk. Sok hó volt, ami a magyar szemnek áprilisban kissé meglepő . Kis és nagy gyerekek nagy gyakorlottsággal suhantak le a lejtőn, láthatóan ez számukra valódi életforma. Majd megnéztük Finnország Paljanne nevű második legnagyobb tavát.Különös látvány a szálfa egyenes fenyőfákból és nyírfákból álló vadregényes erdők közepette húzódó ezer kis sziget által tagolt mély, sötét vizű, messzeségbe nyúló tó. Láthattuk a kis faházakat, amelyek hétvégi pihenőhelyül szolgálnak a finnek számára. A hétközben talán az időjárás által borzolt idegeik, talán a fárasztó munka után igazi relaxálás, kikapcsolódás. Aztán Jyväskylä-be mentünk. Megnéztük az egyetemet, ahol több mint 10 000 diák tanul. A városka szintén puritán látványt nyújtott, sok helyütt még a nagy tél összetorlaszolt hóbuckái s annak maradványai voltak láthatók. A tél még náluk épp hogy csak véget ért. A fű sárga és laharcolt, a hagymások alig furakodtak elő a földből, sok helyütt hóvirágot láttunk. A természet éppen ébredezett.
3. nap – ápr. 13. Az első hétköznap kezdetén az iskolai menzán reggeliztünk. Minden félelmem szertefoszlott, amely arra vonatkozott, hogyan fogom elkerülni a szénhidrátdús étkezést. Sőt, gyakorlatilag egyik fontos élményem
Finnországban az elképesztően tudatos reformkonyha. Kedvencem lett a zabkása, azóta is rendszeresen eszem itthon. Később megtudtuk, hogy a gyerekek 3-szor étkezhetnek teljesen ingyen az iskolai menzán, s ezek között a reggeli is fontos szerepet tölt be. A nap kezdete tehet jóllakottan, a primer szükségletek kielégítésével indul, így nem akadályozhatja semmi az iskolai munkára fordítható figyelmet. Majd előadásokat hallgattunk meg a Jyväskyläi Oktató Központban: Introduction to Jyväskylä Education Consortium - Aino Malin Study Guidance – Seija Ala-Ruona eLearning and ICT Policy – Henry Paananen Project Manager Az előadásokból az derült ki számomra, hogy az intézményi stratégiáért felelős emberek rendkívül ésszerűen gondolkodnak. Alaposan és előre tervezik, szervezik az intézmény életét, de van visszacsatolás is, és az ellenőrzés után szükség szerint újra strukturálják a rendszert. Fő vezérelv az ésszerűség és a hatékonyság. Egyik fő kérdés számomra ezen a napon az volt, hogy vajon az emberek képesek-e a közösség szükségleteit a z egyéni érdekek elé helyezni. Nekem úgy tűnt, igen. S ennek két okát véltem látni. Az egyik, hogy évszázadok óta egymásra vannak utalva, tehát az egymásra figyelés náluk alapszemlélet. Másrészt pedig azért, mert mára már kialakult egy olyan életszínvonal, melynek következtében egyéni szinten nincsenek olyan hiányok, melyek túlságosan feszítenék az embereket. Egy ír csoporttal együtt hallgattuk végig az előadásokat. Nagyon irigyeltem őket azért, hogy az angol nyelv számukra adott volt, és így könnyen kommunikáltak a finnekkel.
Délután meglátogattuk az autószerelőket, a ruhakészítőket, a fodrászokat, a kozmetikusokat és a manikűr-pedikűrösöket. Rengeteg eszköz, elképesztő felszereltség volt mindenütt. A gyerekeknek módjukban állt a gyakorlati idő alatt folyamatosan dolgozni, volt munka és hozzá szükséges szerszám, eszköz, anyag bőven. Mindenütt fogadtak valódi ügyfeleket is. Olcsóban dolgoztak, mint a piaci ár, kb. annak egyharmadáért, de valamivel lassabban is. Este együtt vacsoráztunk az ír csoporttal. Az étel rendkívül finom volt, újólag lazacot ettem sok zöldséggel.
Az angol nyelvtudás hiányát már szinte kínosnak éreztem. A szauna viszont valóban átmelegített és felüdített.
4. nap – ápr. 14. Az alig várt zabkása reggeli után Jämsä College erdészeti részlegében folytattuk a finn szakképzés tanulmányozását.. Ari Salmela az Erdészeti Program Manager-e tartott előadást az iskola erdészeti képzéséről. Az előadás után az erdészeti fakitermelő gépek szimulátorait ismerhettük meg, majd a végén mi is kipróbáltuk. Ezután körbevezettek minket a részleg oktató termeiben, autószerelő műhelyeiben, tankonyhájában és a masszázs oktatói termekben. Az autószerelőknél elmondták, hogy az ügyfelek által behozott autók problémája határozza meg a tananyagot, arról rövid elméleti bevezetőt tartanak, s mehet a munka. A gyerekek foglalkoznak az ügyfelekkel is. Munkanaplót kell kitölteniük. Az értékelésnél a szaktanár és a tanuló közösen értékelik az elvégzett munkát. Sok kis vizsga van, mert úgy gondolják, hogy felesleges a gyereket stresszelni egy mindent eldöntő vizsgahelyzettel. A délután Jucika (Tóth Judit Emma) a mi univerzális csortfelelősünk, rendezvény és programfelelősünk, problémamegoldó kis hősünk, állandó készséges tolmácsunk tartott előadást a KASZK-ról, vagyis rólunk.. Vacsora után immár szokásos módon átbeszéltük a napi tapasztalatokat. Ezek az esti beszélgetések számomra mindig újabb élményt hoztak, mert nagyon jó volt hallgatni a kollégákat. Ugyanazt láttuk, éltük át, mégis mindig volt újabb
és újabb nézőpont, amely az adott dolgokat más megvilágításba helyezték, vagy egy másik perspektívát nyitottak meg. 5. nap – ápr. 15. Ez a nap azért volt különleges a számomra, mert a szakképzések közül a kertészet nyilvánvalóan a legjobban kapcsolódik az én iskolámhoz. Jari Järvenranta vezetett bennünket körbe. Megnéztük a kertészeti tanboltot, az üvegházat, parképítő gyakorlóhelyet. A felnőttképzés és a középfokú képzés náluk összeolvad. Különböző korú tanulók is lehetnek egy csoportban. Az üvegházi termesztés valamivel korlátozottabb dísznövény felhozatalt valósít meg, a tanárok és diákok közösen dolgoznak, majd a tanulók a tanboltban az értékesítés, vállalkozás részleteit is megismerhetik, gyakorolhatják. 6. nap – ápr. 16. Ez a nap hozta az egyik legnagyobb élményt. Délelőtt kivittek bennünket a finn erdőbe, és megtekinthettük az erdészeti gyakorlatot. 23 másodperc alatt vágnak ki egy fát, gallyaznak le, és darabolják fel a nagy, bonyolult digitális technikával ellátott erőgéppel. Az erdő morózus látványt nyújtott az áprilisi hóesésben. A nap legfontosabb mondata számomra. Hány gyerek vesz részt a gyakorlaton kérdésre a következő választ kaptuk. Hát 6 gép, tehát 6 gyerek. Hogyan is lehetne másként? Ebédet egy erdészházban kaptunk. Lazaclevest, mi mást? A befagyott tó északi vadregényes látványa lenyűgöző volt. Este pedig a búcsúvacsorát egy rénszarvas farmon költöttük el, amely a 19. században épült, az éttermet üzemeltető család régi saját birtoka, melyet úgy újítottak fel, hogy közben a hagyományok lényegét megőrizték.
A rénszarvashús ízletes volt. Este újra összegeztük a napot és az egész hetet is egyben. Ezeket írtam fel tanulságképpen: Bíznak a tanulókban, nem hagynak elveszni senkit, bevonják a digitális eszközöket a tanítási gyakorlatba (pl. szimulátorok), a gyakorlat és elmélet oktatása egy helyszínen zajlik, jól szervezett minden, az egyéni fejlődésre helyezik a hangsúlyt, az értékelés stresszmentesebb, a fejlődést szolgálja (pl. ha nem sikerül a kinti gyakorlat jól, visszamehet a szimulátoron gyakorolni, és addig teszi ezt a tanuló, míg nem sikerül minden jól). Végül Juci javaslatára egy kártyajáték paklijából húztunk egy-egy kártyát. Mindenki a kártyán látható kép szimbolikájával mondhatta el érzéseit a sok élményt nyújtó tanulságos hét után. Az én kártyámon egy piros pipacsmező közepén önmagában egy szál fehér pipacs állt vértelenül a strázsán, árván. Azt gondolom, nehéz a szemléletváltó gondolatokat tovább adni azoknak, akik nem látták azt, amit mi. Viszont úgy gondolom a7 tanári szakmai út a KASZK intézményeiben megteszi hatását lassan, de biztosan. A szemlélet formálódása, a más népek oktatási rendszerébe való betekintés, a tapasztalatok, az ezáltal generálódó gondolatok szükségszerűen eredményezik egy új hozzáállás kialakulását.
Budapest, 2015.május 17.
Pintér Karolina mb. igazgató
FM KASZK Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskola, Budapest