FIGYELŐ. NÉPESSÉGTUDOMÁNYI kutató csoport alakult

FIGYELŐ

NÉPESSÉGTUDOMÁNYI

kutató

csoport alakult

A Központi Statisztikai Hivatalban szervezett Népességtudományi Kutató Csoport, a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Elnökségi Bizottságának irányításával 1962. január 1-én kezdte meg működését. A Csoport megalakítását az tette szükségessé, hogy a Statisztikai Hiva­ talban eddig folytatott, egyre növekvő mennyiségű demográfiai kutató munka már nem tudja kielégíteni a különböző minisztériumoknak, főhatóságoknak és tudományos mtézeteknek a népességtudománnyal szemben támasztott igé­ nyeit. Ä fokozódó igények e mellett módszertani téren is éreztetik hatásukat, a Csoportnak több, sajátos módszertani problémát kell kidolgoznia, eddig nálunk nem alkalmazott módszerek felhasználásának lehetőségeit kell meg­ vizsgálnia. Tevékenysége ezért kétirányú lesz : részben a tervezés, különösen a távlati tervezés szempontjából fontos demográfiai kérdéseket vizsgálja és elemzi, részben pedig a népességtudomány továbbfejlődése érdekében végez kutató munkát, elsősorban azokban a tárgykörökben, amelyek a demográfia nemzetközi érdeklődésének előterében állanak. A Népességtudományi Kutató Csoport munkája során szorosan együtt kíván működni mind az irányító szervekkel — elsősorban az Országos Terv­ hivatallal —, mind az egyes szaktudományok tudományos intézményeivel. Kapcsolatot kíván fenntartani e mellett a külföldi kutató helyekkel is. , A Csoport részletes munkaprogramját, kutatási terveit a DEMOGRÁFIA következő számában ismertetjük. A Népességtudományi Kutató Csoport levélcíme : Budapest, II., Buday Lászlóu. 1—3. ОБРАЗОВАНИЕ ДЕМОЕРАФИЧЕСКОЙ НАУЧНО-ИССЛЕДОВА­ ТЕЛЬСКОЙ ГРУППЫ. Организованная в Центральном Статистическом Управлении Демографическая научно-исследовательская группа начала свою деятельность 1 января 1962 года под руководством Демографической комиссии Президиума Венгерской Академии наук. Образование группы стало необходимым потому, что производив­ шаяся до сих пор в Центральном Статистическом Управлении, постоянно возрастающая по своим масштабам, демографическая научно-исследова­ тельская работа уже не могла удовлетворить запросов различных минис­ терств, центральных государственных органов и научно-исследователь­ ских институтов. Возрастающие запросы помимо этого дают о себе знать также и в области методологии. Поэтому новообразованная группа должна разработать ряд специфических методологических проблем и рассмотреть вопрос относительно возможности использования тех методов, которые до сих пор не применялись в Венгрии. Деятельность группы поэтому будет двухсторонней : во-первых, она будет изучать и анализировать вйжные ' с точки зрения планирования' и, в особенности перспективного планирования, демографические проблемы и, во-вторых, будет осущест­ влять исследовательскую работу в целях дальнейшего развития демогра­ фической науки, в первую очередь в сфере тех проблем, которые находятся на переднем плане международного интереса демографии. В своей деятельности Демографическая научно-исследовательская группа намерена тесно сотрудничать как с оперативными руководящими

FIGYELŐ

111

органами, — в первую очередь Общегосударственной Плановой Комиссией, — так и с научными учреждениями, действующими в области отдельных научных дисциплин. Помимо этого группа намерена также поддерживать связи и с зарубежными исследовательскими центрами. Подробная рабочая программа и исследовательские планы группы будут изложены в следующем номере журнала «Демография». Почтовый адрес Демографической научно-исследовательской группы : Будапешт, II, улица Будаи Ласло, № 1—3. DEMOGRAPHIC RESEARCH GROUP ESTABLISHED. Under the control of the Presidential Committee for Demography of the Hungarian Academy of Sciences a Demo­ graphic Research Group, set up in the Central Statistical Office, began its work on January 1, 1962. It was considered necessary to establish this Group because the ever growing volume of research, hitherto performed within the Statistical Office, cannot satisfy the demands put forth by the different ministries, superior authorities and scientific institutes in the field of demography. Besides satisfying the increasing requirements, the Group has to solve several special methodological problems, examining the possibility of employing methods so far not applied in this country. Thus it will have to persue a twofold line of activity : partly it will examine and analyse demographic problems of planning, es­ pecially of long-range planning, partly it will perform research work with a view to develop demography, chiefly in the fields on which the international attention of demographers is focussed. In its work the Demographic Research Group plans close cooperation both with the controlling bodies, primarily with the National Planning Board, and with the scien­ tific institutions of the different branches of science. Besides it wishes to maintain contact also with research institutions abroad. Our readers will find the detailed schedule of work and the research plans of the Group in the next issue of DEMOGRÁFIA. Please send all communications concerning the Demographic Research Group to the following address : Buday László u. 1—3., Budapest II.

MI HAI L VASZI LJEVI CS P TUHA (1 884 -1 9 6 1 )

1961. október 3-án elhunyt Mihail Vasziljevics Ptuha akadémikus, a kiváló szovjet demográfus. M. V. Pluha középiskoláinak elvégzése után néhány évig a csemigovi zemsztvo statisztikai osztályán, a Csennnszkij, Varzar, Rnszov és Slikevics általlétrehozott lures „csemigovi iskoládban dolgozott. Gyakorlatilag itt ismerkedett meg a statisztikával, melyhez hű maradt egész életén át. 1906— 1910. években a pétervári egyetem jogi karán tanult, ahol a nagytudású Kaufman professzor előadásai keltették fel érdeklődését a demográfia iránt. Kaufman professzor támogatásával több évet töltött tanulmányúton, többek között Berlmben,ahol V. I. Bortkevics és K. M. Bailed nagy orosz statisz­ tikusok voltak tanítómesterei. Még egyetemi hallgató korában elkezdett kuta­ tásainak eredményeit 1916-bantette közzé „Vázlatok a népességi statisz­ tika és morálstatisztika elméletéből” című nagyszabású monográfiájában, amely egyszerre széleskörű hidományos elismerésre tálált és az ország legki­ válóbb demográfusainak sorábaemelte. 1913-tól kezdve a pétervári egyete­ men (majd Pennben) statisztikát adott elő. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, 1919. január 1-én megválasztották a Kievi Tudományos Akadémia Demográfiai (később Demográfiai és Egészségügyi Statisztikai) Intézetének igazgatójává, amelynek élén 20 éven át tevékenykedett. Az Intézetben kezdetben a házassági statisztika problémájával, majd a demog­

112

FIGYELŐ

ráfia általános elvi kérdéseivel Ukrajna és a Szovjetunió népességi problémái­ val, 1933-tól kezdve pedig a statisztika történetével foglalkozott. Bár a statisztikai oktatómunka, majd az 1945— 1950. években az Ukrán SzSzK Tudományos Akadémiája társadalmi tudományok osztályának élén végzett tevékenysége meglehetősen lefoglalták, nagy energiával folytatta történeti statisztikai kutatásait. A második világháború miatt csak 1945-ben publikált „Vázlatok a XVII—XVIII. század statisztikájának történetéből” című (a politikai aritmetikusokkal foglalkozó) művét, 1955-ben és 1959-ben a szovjet statisztika történetét tárgyaló (éspedig a statisztikai gondolat ki­ alakulását Oroszországban a XVIII. század előtt, továbbá az akadémiai és egyéb tudós társasági, valamint az egyetemi statisztika fejlődését bemutató), a statisztikai irodalomban alapvetőnek minősített hatalmas kötetek követték. Az 50-es évek vége felé M. V Ptaha tevékenyen közreműködött az 1959. évi szovjet népszámlálás előkészítésében, a népszámlálás programjának ki­ dolgozásában. Ptuha akadémikus tudományos tevékenysége mindig szoros kapcsolatban állott a statisztikai gyakorlattal. A népesség reprodukciójának statisztikai vizsgálatára javasolt mutatószám-rendszerét, perspektivikus népességszámí­ tási módszerét a statisztikai és tervező szervek felhasználták mind a háború előtti, mind a háború utáni évekre vonatkozó távlati tervek kidolgozásánál. M. V Ptuha meleg baráti kapcsolatban állott a magyar demográfusokkal is. A demográfiai jelenségek és folyamatok tanulmányozásának általános for­ májáról szóló tudományelméleti fejtegetésének egy részét utolsó művének („Vázlatok a népességi statisztika köréből”) megjelenése előtt a magyar népességtudományi folyóirat rendelkezésére bocsátotta s az éppen egy évvel ezelőtt látott napvilágot a DEMOGRÁFIA 1961. évi 1. számában. A magyar demográfusok mindig nagy érdeklődéssel tanulmányozták Pluha értékes munkáit s több könyvét, közöttük a szovjet statisztika történetével foglalkozó művét, valamint az, általános és a népességi statisztika fő kérdéseit tárgyaló munkáját a DEMOGRÁFIA is ismertette. Ptuha akadémikus aktívan részt vett a nemzetközi statisztikai kong­ resszusokon és konferenciákon. 1929 óta tagja volt a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek, amelynek munkájában tevékenyen közreműködött. 1946-ban tagja volt az UNRRA Géniben tartott ülésszakán résztvevő kormánydele­ gációnak, s tanácsadóként közreműködött az Ukrán SzSzK-t a párizsi béke­ konferencián képviselő kormánydelegáció munkájában. Tudományos és közéleti tevékenységének elismeréseként 1920 óta tagja az Ukrán SzSzK Tudományos Akadémiájának és 1943 óta levelező tagja a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának. 1944-ben az Ukrán SzSzK érdemes üidósa megtisztelő címmel tüntették ki, a Munka Vörös Zászló Érdemrend és más kitüntetések birtokosa. M. V Ptuha emlékét a magyar demográfusok is szívükbe zárták és örökre megőrzik.

BESZÁMOLÓ A NEMZETKÖZI STATISZTIKAI

INTÉZET

33. ÜLÉSSZAKÁRÓL

A Nemzetközi Statisztikai Intézet 1961. augusztus 29. és szeptember 7. között, a francia kormány meghívására Párizsban tartotta meg 33. ülés­ szakát, amely egybeesett a Párizsi Statisztikai Társaság százéves fennállásával. A résztvevők száma és megoszlása a következő volt : Résztvevők K ülföldi . . . . ___ F ran cia . . . . ___ Össrese/i . ___

395 110 Ö li

Ebből az Intézet tagjai 138 22 160

FIGYELŐ

113

A megnyitó ülést, amelyen M. Debré, a Francia Köztársaság miniszter­ elnöke elnökölt, augusztus 29-én az UNESCO palotában tartották. Az elnök­ ségben foglaltak helyet Boldrini professzor, a Nemzetközi Statisztikai Intézet elnöke, valamint a közoktatásügyi miniszter, a nemzetközi kereske­ delem, államtitkára, Szajna megye prefektusa, a párizsi városi tanács elnöke és az Állami Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet főigazgatója. , Debré miniszterelnök megnyitó beszéde után, F.L. Closon, az Állami Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet főigazgatója üdvözölte a résztvevőket, majd M. Boldrini professzor, az Intézet elnöke emlékezett meg a francia matematikusoknak és statisztikusoknak a statisztika és a valószínűségszámítás elmélete terén végzett úttörő munkásságáról. Az ülésszak 20 munkaülésen folyt, mindegyik munkaülés ehlöki tisztét a tárgykör legkiválóbb nemzetközi szakértői látták el. így — többek között — G. M. Cox, Egyesült Államok, (a modellek alkotásának elmélete), C. Gini, Olaszország, (társadalmi statisztika), T. V. Rjabuskin, Szovjetunió, (gazdaság­ statisztika), G. Kendall, Egyesült Királyság, T. Kitagawa, Japán és M. Frédiét, Franciaország (a statisztika elmélete) stb. Az ülésszakra beküldött dolgozatoklegnagyobb részét, a vitára való felkészülés érdekében, már korábban kinyomatták és szétküldték a részt­ vevőknek. A megvitatott dolgozatok száma 127 volt. . Az Intézet kongresszusával egyidőben — sőt bizonyos munkaülések tekin­ tetében közösen — tartotta közgyűlését Párizsban az Ökonometriai Társaság és a Biológiai Társaság, a Statisztika Ipari Alkalmazásának Kérdéseivel Fog­ lalkozó Társaság pedig konferencia-sorozatot rendezett. A tudományos üléseken kívül, az ülésszak alkalmából került sor az Intézet közgyűlésének megrendezésére. A közgyűlés megvitatta a legutóbbi ülésszak óta eltelt időben végzett munkát, meghallgatta az Intézet kebelében működő különböző bizottságok elnökeinek jelentését, az Intézet tevékeny­ ségének szabályozása tárgyában benyújtott olasz javaslatot, valamint a pénz­ táros jelentését. Ezután újraválasztották az Intézet vezetőségét. A következő ülésszakig a Nemzetközi Statisztikai Intézet tisztikara a következő : Ehlök : M. Boldrini (Olaszország) Aleln ök : H. Campion (Egyesült Királyság) C. Dieulefait (Árgentína) G. Fürst (Német Szövetségi Köztársaság) T. V. Rjabuskin (Szovjetunió) Főtitkár : Ph. J. Idenburg (Hollandia) C. R. Rao (India) Pénztáros : : Az Intézet legközelebbi ülésszakát, a kanadai kormány meghívására, 1963-ban Ottawában tartja. A közgyűlés e mellett elvben elhatározta, hogy 1965-ben Jugoszláviában tart ülésszakot. Az Intézet ülésszaka — mint már korábban említettük — a Párizsi Statisztikai Társaság százéves fennállásának megünneplésével esett egybe. Az ünnepségeken részt vettek az Intézet ülésszakára meghívott francia és külföldi statisztikusok, Boldrini professzor, az Intézet elnöke, valamint szá­ mos érdeklődő, a statisztikai munkát felhasználó egyéb szakember és közéleti személyiség. Részt vettek az ünnepségeken a Nemzetközi Statisztikai Intézet hivatalának tagjai, valamint a külföldi statisztikai társaságok képviselői is. Az ünnepi beszédeket F. L. Closon, a Párizsi Statisztikai Társaság elnöke és Boldrini professzor, a Nemzetközi Statisztikai Intézet ehiöke tartották. Kendall professzor az Angol Királyi Statisztikai Társaság elnöke a külföldi statisztikai társaságok képviseletében ' üdvözölte a jubiláló Párizsi Statisztikai Társaság tagjait es tisztikarát, majd P. Depóid, a Társaság főtitkára rövid előadásban vázolta a nagymúltú intézmény történetét, eredményeit. Az ünnepi beszédek után három, a statisztika általános kérdéseivel foglalkozó előadás hangzott el. A üidományos ülések mellett a meghívottak és családtagjaik számos tár­ sadalmi megmozduláson vettek részt. Fogadást adott az ülésszak tiszteletére a Kereskedelmi és Iparkamara, a párizsi városi tanács, díszebédet adott a részt­ vevők és családtagjaik részére a Francia Köztársaság pénzügyminisztere. 8 Demográfia

*

F I G Y E L Ő

1 14

Ezen kívül Párizs nevezetességeinek megtekintése, valamint egy Rouen-i kirándulás szerepelt a társadalmi események programján. Az ülésszak a tudományos eredményeken kívül nagy mértékben hozzá­ járult a statisztikusok nemzetközi kapcsolatainak elmélyítéséhez. Marcel Brichler ОТЧЕТ О 33-ЬЕМ СЕССИИ МЕЖДУНАРОДНОЕО ЧЕСКОЕО ИНСТИТУТА. - REPORT ON THE 33RD SESSION t e r n a t io n a l

СТАТИСТИof

the

in ­

STATISTICAL INSTITUTE.

AZ M T A D E M O G R Á F I A I E L N Ö K S É G I B I Z O T T S Á G Á N A K V I T AL ! L É S E I A TÁRSADALMI-FOGLALKOZÁSI

DEMOGRÁFIAI

ÁTRÉTEGEZÖDÉS

VIZS GÁ LA T A

A Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Elnökségi Bizottságának társadalomdemográfiai munkabizottsága 1961. november 9-én vitaülést ren­ dezett a társadalmi-foglalkozási átrétegeződés demográfiai vizsgálatáról. A vitaindító referátumot dr. Kiinger András, az Ehiökségi Bizottság tagja tartotta, korreferens Hegedűs András, az MTA Szociológiai Bizottságának titkára, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese volt. Dr. Kiinger András referátuma bevezetőjében a társadalmi-foglalkozási átrétegeződés demográfiai vizsgálatának jelentőségével foglalkozott. Meg­ állapította, hogy az eddigiekben a magyar demográfiai kutatások — elsősor­ ban a népszámlálások adatai alapján — az egyes társadalmi-foglalkozási réte­ gek növekedését vagycsökkenését vizsgálták, a változások nagyságát állapí­ tották meg, de nem tértek ki annak kutatására, hogy az egyes társadalmi­ foglalkozási rétegek változásában milyen hatása van az átrétegeződésnek, az adott növekedés milyen másik társadalmi rétegből történik, illetve a csökkenést milyen más rétegbe irányuló átrétegeződés okozza. Ugyancsak nem állapították meg azt, hogy az átrétegeződés folyamata hogyan zajlik le, melyek a főbb szakaszai. Az átrétegeződés demográfiai vizsgálata éppen azt a célt szolgálja, hogy kimutassa a társadalom ilyen jellegű mozgásának mértékét és tendenciáit. Ezután az átrétegeződés demográfiai vizsgálatának fogalmi kérdéseit fejtegette. Megállapította, hogy e kutatásnak ki kell terjednie a generáción belüli (vagyis a vizsgáit személy élete folyamán történt), a generációk közötti (tehát a vizsgált személy felmenőihez vagy lemenőihez viszonyított), valamint az ún. házassági (a házasfelek társadalmi helyzete közötti különbségeken ala­ puló) átrétegeződés megfigyelésére. Minden átrétegezodési vizsgálat előtt meghatározandók azok a réteg­ kategóriák, amelyeken a vizsgálatnak alapulnia kell. Ezeknek a társadalmi osztály-kategóriákból kell kiindulniuk, de tovább bővíthetők. A javasolt alap­ kategóriák a következők : 1. 2. 3. 4.

Parasztság ; Munkásság ; Alkalmazottak és értelmiségiek ; Egyéb (kisiparosok és kiskereskedők).

Az alap-kategóriákat a vizsgálat folyamán további részletezésben is meg lehet figyelni. így a parasztságon belül megkülönböztethető a termelőszövet­ kezeti és az egyéni parasztság, valamint az alkalmazásban álló mezőgazdasági

FIGYELŐ

115

munkásság (az állami gazdaságok, gépállomások stb. fizikai dolgozói). A mun­ kásságot (amely alatt a nem mezőgazdasági fizikai dolgozókat értjük) szakkép­ zettségük foka szerint indokolt tovább tagolni (szak-, betanított és egyéb munkásokra), a megfelelő csoportokba sorolva mind az alkalmazásban álló fizikai dolgozókat, mind pedig a kisipari termelőszövetkezetek tagjait. Fel­ merül az alkalmazotti—értelmiségi réteg (az ún. szellemi dolgozók) további tagolásának kérdése is. Ezeknél külön megfigyelhető leime az értelmiségi vezetőréteg, a szakalkalmazottak (az ún. „középkáderek”) csoportja és az irodai dolgozók. A fogalmi kérdések közé tartozik még az is, hogy milyen változás tekint­ hető az átrétegeződés szempontjából irányadónak, vagyis mit fogadjunk el az átrétegeződés alapvető tonnájának. Éne a referátum a foglalkozás-változást javasolja azzal, hogy az egyéb társadalmi változások is (iskolázás, házasság­ kötés) kiegészítő módon figyelembe veendők. Azátrétegeződés demográfiai vizsgálatának módszeréül két lehetőség kínálkozik : a személyi és a családi alapon történő vizsgálat. Az előbbinél az átrétegeződés a keresőknél saját foglalkozás-változásuk, az eltartottaknál eltartójuk foglalkozás-változása esetén következik be, az utóbbinál a családfő társadalmi helyzetének megváltozásamódosítja az összes (kereső és eltartott) családtag társadalmi helyzetét. Elelyesebbnek látszik az átrétegeződést sze­ mélyi alapon vizsgálni, olymódon azonban, hogy figyelembe vesszük annak a családnak társadalmi helyzetét, amelyhez az illető személy tartozik. A referátum második része a társadalmi-foglalkozási átrétegeződés főbb tonnáival foglalkozott. Megállapította, hogy Magyarországon az elmúlt évek­ ben jelentős mértékű társadalmi mozgás ment végbe, és ez egyes társadalmi­ foglalkozási rétegek nagyságát nagymértékben csökkentette (parasztság, kisiparos-kiskereskedő réteg), másokét pedig jelentősen növelte (munkásság, alkalmazott-értelmiségi réteg). Az átrétegeződés teljes nagyságát — éppen az ene vonatkozó demográfiai vizsgálat hiányában — nem ismerjük, csupán az átrétegeződés következtében az egyes rétegeknél előálló népességnövekedés vagy csökkenés méreteit, amelyet „nettó átrétegeződési differenciá”-nak tekinthetünk. Az erre vonatkozó számítások alapján (amelynek eredményeit az 1. tábla tartalmazza) az elmúlt — 1949—1960 közötti — időszakban a következő főbb átrétegeződési folyamatok zajlottak le : 1. A parasztság átrétegeződött a többi társadalmi kategóriába (elsősorban a munkásságba) ; 2. A kisiparos-kiskereskedő réteg jelentős része átkerült a munkásságba (főleg mint kisipari termelőszövetkezeti tag) ; 3. Az alkalmazott-értelmiségi réteg nagymértékben növekedett, főleg a munkásságból. 1. Társadalmi átrétegeződés (ezer fő)

1Természetes szaporodás — külső vándorlási veszteség. 2 Дг 1960. évi népszámlálás 1 %-os képviseleti feldolgozásának alapján. 3 Átrétegeződés nyereség ill. veszteség az 1949. évi nepességszám %-ában.

8*

116

FIGYELŐ

Az elmúlt időszak legjelentősebb társadalmi mozgása a parasztság csökkenése volt. Ez átrétegeződési szempontból főbb fázisban, lépcsőzetesen ment végbe. Sematikusan a parasztságból kiválás végbe mehet olymódon, hogy a család egy része munkát vállal (vagy a családfő vagy pedig a gyermek ill. gyermekek) ; és a) bejár dolgozni más községbe (városba), (a napi ingázók száma 1960 elején mintegy 200 000 volt, ezeknek zöme mezőgazdasági jellegű település­ ről történt), b) ideiglenesen elköltözik munkahelyére, de családja otthon marad. (1960 elején talun élő családjuktól ún. huzamosan távollevő kereső személyek száma mintegy 150 000 volt, zömük munkásszálláson él), ej a család egésze elköltözik (ez a költözés is sokszor többlépcsős : először más — iparibb jellegű — községbe történik, majd kisebb városba, később na­ gyobb városba vagy Budapestre). A költözés azonban csak az átrétegeződés egy részénél áll fenn : 1949 és 1960 között a parasztság átrétegeződési veszte­ sége 1,255 000 fő volt, ugyanakkor a falvak vándorlási vesztesége csupán 480 000 fő. ' Az allialmazott—értelmiségi réteg növekedésénél figyelembe kell venni az iskolázás alapján és csupán a foglalkozás-változás útján előálló átrétegeződést. Ez a réteg egyéb, addig fizikai rétegek terhére 11 év alatt közel 470 000-rel nőtt, ebből a keresők növekedése mintegy 250 000—300 000 főt tehet ki, akik közül az iskolázás alapján más rétegből történt növekedés mintegy 200 000 fő, figyelembevéve az érettségizetteket és az egyetemi (főiskolai) oklevelet szerzettek számlázási adatait. A munkásságból kikerült értelmiségiek száma 130 000, a parasztságból kikerülteké több mint 70 000. A társadalmi átrétegeződés folyamatát — ezen belül főleg a parasztságét — jól szemlélteti az a vizsgálat, amely a házasságkötések ill. a fennálló családok homogenitását figyeli meg. Ez alatt azt értjük, hogy a házasfelek, illetőleg a családoknál a keresők azonos vagy eltérő társadalmi-foglalkozási rétegbe tartoznak-e. Az 1948. ill. 1960. évi házasságkötések statisztikája, valamint az 1960. évi családstatisztika adatainak összevetése azt mutatja, hogy az át­ rétegeződés növekvő tendenciája következtében csökken a homogén családok aránya : a fennálló családoknál (amelyek között még jelentős számmal szere­ pelnek idős házaspárok is) a homogenitási index közel 75%, az 1948. évi házasságkötéseknél 72, az 1960. évieméi pedig nem egészen 68%. A társa­ dalmi rétegek közül a legheterogénebb a szellemi dolgozók rétege, amit a munkás és az alkalmazott — értelmiségi réteg növekvő arányú összeházasodása okoz (arányuk 1948-tól 1960-ig 6,7-ről 13%-ra emelkedett). (A házasságkötések és a családok homogenitása és heterogenitása a 2. táblán látható.) A referátum végül javaslatot tett a társadalmi-foglalkozási átrétegeződés folyamatát elemző külön vizsgálat végrehajtására. A terv szerint a vizsgálatot az1960. évi népszámlálás háztartási összeíróíveinek l%0-éből kiválasztott reprezentatív minta alapján végeznék el, kikérdezéses alapon, jól képzett számlálóbiztosok útján. A vizsgálat programja kiterjedne az inter- és intragenerációs, valamint a házassági átrétegeződés foglalkozási és iskolázottsági vonatkozásaira. Az adatgyűjtés terve, a végrehajtás módja először Budapesten kerülne kipróbálásra, az Elnökségi Bizottság társadalomdemográfiai munka­ bizottsága segítségével. Hegedűs András korreferátumában utalt arra, hogy a társadalmi-gazda­ sági átrétegeződés vizsgálata csak akkor lehet különösen jó és értékes munka, ha különböző tudományágak együttműködésének eredményeként születik meg a felvétel. Nem kisebb dologról van itt szó, mint arról, hogy a magyar társadalom struktúrájáról megbízható, áttekinthető képet kapjunk. Már a felvétel előkészítésének időszakában tekintettel kell lennünk arra, hogy a felvételből kapott adatokat fel tudjuk használni különböző tudomány­ ágakban, a közgazdaságtudományban, a demográfiában, stb. A felvétel előre­ láthatóan nemcsak a társadalomtudomány számára ígérkezik jelentősnek, hanem a gyakorlat — s különösen a tervezés — is hasznát veheti. Az átrétegeződés olyan társadalomgazdasági tény, amelynek vizsgálata nem lehet egy tudományág feladata. Ez azonban nem valamiféle kivételes eset, hiszen a legtöbb társadalmi és természettudományi jelenséggel ugyanez

117

F I G Y E L Ő

a helyzet. Egy tudományág legtöbb esetben alkalmatlan arra, hogy segítsé­ gével egy társadalmi-gazdasági jelenséget megértsünk. 2. Házasságkötések és a családok homogenitása és heterogenitása, %* Megnevezés

Házasságkötés

Család I960. I. 1.

1948

I960

M ezőgazdasági f i z i k a i .............. N em m ezőgazdasági fizikai . . S z e ll e m i ..........................................

38,5 27,7 6,1

17,0 38,9 11,7

29,0 42,1 11,6

E gyütt .................................

72,3

67,6

82,7

19,2

17,5

8,2

1,8

1,9

1,2

Homogén

Heterogén M ezőgazdasági fizikai — nem m ezőgazdasági fizikai . . M ezőgazdasági fizik ai — szellem i .......................................... N em m ezőgazdasági fizikai — s z e l l e m i ..........................................

6,7

13,0

7,9

E gyütt ................................. Összesen ...............................

27,7 100,0

32,4 100,0

17,3 100,0

M ezőgazdasági f i z i k a i ..................... N em m ezőgazdasági f i z i k a i .......... Szellem i .................................................

78,6 68,2 58,5

63,6 71,8 61,2

79,0 75,3 62,7

E gyütt .................................

72,3

67,6

74,5

I Lomogenitási index

* Házasságkötéseknél a házasfelek, családoknál a keresők foglalkozási viszonya alapján.

A mai magyar társadalom struktúrájának megállapításához bonyolultsága és összetettsége miatt mindenekelőtt a csoportosítás ismérveit kell helye­ sen meghatároznunk. Osztálytársadalmakban a legfőbb csoportú sítási elv a társadalmi osztályokra való tagozódás. Nálunk azonban már szocialista társadalom épült fel, ahol a szocialista termelési viszonyok az uralkodók és lényeges különbség e tekintetben csak az össznépi—állami és csoportos— szövetkezeti üilajdonviszonyok között van. Ezért, ha az osztályjellegű tagozódásból indulnánk ki, két alapvető csoportot kellene alkotnunk : az állami szektorban és a szövetkezeti szektorban dolgozók csoportjait (valamint esetleg ezen kívül az egyéb foglalkozásúak csoportját). A mi társadalmunkban emellett jelentős különbségek állnak fenn a konkrét munkákban, nagyrészt ezzel kapcsolatos a fogyasztási javak elosztá­ sában is megfigyelhető különbség. Ebben a helyzetben a társadalom osztályjellegű csoportosításánál fon­ tosabb a munkában levő különbség alapján végrehajtott csoportosítás. Mint érdekességet említette meg a korreferens, hogy a Szovjeümióban folyó iparszociológiai vizsgálatokban az alapvető csoportosítás szintén a konk­ rét munkákban meglevő különbség. A referátumban közölt ismertetés szerint a felvételben meg akarjuk különböztetni a fizikai és a szellemi munkát, ezen belül a mezőgazdasági és ipari jellegű szellemi és fizikai munkát végzőket. Alapjában tehát a konkrét munkában meglevő különbségekből indulunk ki, ami lényegében helyeselhető elgondolás. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy faliul még lényeges különbség van a szövetkezeti és állami gazdasági dolgozók között és ez az átrétegeződésben is szerepet játszik. Jól ismert tipikus eset : a szövetkezeti tagból állami gazdasági dolgozó lesz és az állami gazda-

118

FIGYELŐ

sági dolgozó egy idő után elmegy ipari munkásnak. Falun éppen ezért a fizikai munkásokon belül az állami szektorra és aszövetkezetire bontást lehetne használni alcsoportosításnak. Emellett figyelembe kell vermi itt azt a körül­ ményt is, hogy falun nem alakult még ki olyan szilárd munkamegosztás, mint az ipari munkások között. Nem határolódtak el a munkakörök még a növény­ termelők és az állattenyésztők között sem úgy, hogy ezeket külön szakmák­ nak kezelhetnénk. A tervezett csoportosítás egyik alapvető hiányossága — a korreferens vé­ leménye szerint — hogy nem különbözteti meg a főcsoportok között a szolgál­ tató népgazdasági ágakban foglalkoztatottakat. A szolgáltató üzemek (posta, vasút, fodrász stb.) egyre bővülő hálózata sajátos foglalkozási csoportot képez, amely bizonyos értelemben elkülönül mind az ipartól, mind a mezőgazdaságtól. Az átrétegeződésről eddig olyan értelemben volt szó, hogy az emberek egyik társadalmi csoportból a másikba lépnek. De nemcsak ilyen értelemben mennek végbe változások a társadalomban, hanem maga a struktúra is állandó változásban van, azaz változik a különböző rétegeknek egymáshoz való vi­ szonya, s ez a folyamat nem zárul le a szocialista társadalom létrejöttével. Az átrétegeződés statisztikai megfigyeléséből bizonyos mértékig követ­ keztetni lehet még a struktúra megváltozásaira. A társadalmi struktúrában bekövetkezett változások fontos gazdasági alapja — a szocialista termelési viszonyok kialakulása után — a konkrét munkában levő különbségek fokozatos csökkenése és a jövedelemelosztási viszonyok alakulása. Mindez a rétegek egymáshoz való viszonyában jelentős szerepet játszik, s ennek hatására az átrétegeződés szempontjából jelentős változások mennek végbe a szakmák rangsorolásában — a szakmák hierarchiá­ jában. A szociológia fontos feladata, hogy a demográfiai felvételek ered­ ményeire támaszkodva rögzítse ezeket a társadalmi tudatban lezajló törté­ néseket. Jó leime, ha az említett felvétel kiegészítéseképpen meg tudnánk álla­ pítani bizonyos átrétegeződési típusokat. Ezt az eddig ismertetett módszerek segítségével azonban még nem lehet kialakítani. Ki kellene dolgozni olyan további vizsgálati módszereket, amelyek segítségével feltárható, hogy a tár­ sadalom milyen tipikus módon rétegeződik át ; melyek pl. a parasztság tipikus útjai az értelmiségbe, vagy a munkásosztályba kerülésre, stb. A szociológiai aspektus ott kezdődik, amikor nem egyszerűen azt akarjuk megállapítani, milyen a társadalom struktúrája egyelőzetesen kialakított csoportú sítási rendszerben, hanem azt keressük, hogy milyen a struktúrában bekövetkezett változások hatása a társadalmi tudata, illetve, hogy milyen tudati tényezők játszanak szerepet az átrétegeződési folyamatban. Az elmélet és a gyakorlat számára nemcsak az a fontos, hogy különböző rétegek szám­ aránya miképpen változik egy adott időszakban,vagy, hogy ez a változás honnan — hová történt, hanem az is rendkívül jelentős kérdés, hogy milyen tényezőknek hatására következett be a változás és ennek milyen hatása van a társadalmi tudatra és mindez megfelel-e a társadalmi érdeknek. Nemcsak az az érdekes, hogy hányán mentek a faluról az ipari munkások közé, hanem az is, hogy még hányán akarnának menni, és ez a törekvés mennyire esik egybe a társadalmi szükséglettel. A tervezett vizsgálat nagyon fontos célja annak megállapítása, hogy mennyire marad fent még zártság társadalmi rendszerünkben. A szocialista átszervezés következtében társadalmunk nyitott rendszerré vált, bár ez a nyitottság egyáltalán nem jelenti azt, hogy némely vonatkozásban a zártság jelei nem állanak fenn. Olyan ellentmondásos jelenségnek lehetünk például tanúi, hogy értelmiségi származásúak ostromolják az egyetemeket, ugyanakkor munkás szánnazásúakból a kívántnál kevesebb a jelentkező és nagy a lemor­ zsolódás. Elmek egyik oka, hogy a munkások szemében az értelmiségi szakma nem áll elég magas szinten ahhoz, hogy érdemes legyen az egyetemi oklevél megszerzésével járó nehézségeket elviselni, a régi értelmiségi rétegek viszont még mindig olyan magasra értékelik az értelmiségi szakmákat, hogy ilyen pályára alkalmatlan gyerekeiket sem szívesen adják fizikai munkás szakmákra. A szóbanforgó felvétel fontos kiindulópontja lehet olyan vizsgálatoknak, amelyek célja annak a megállapítása, hogy a társadalom normális átrétegező-

FIGYELŐ

119

désének menetében összhang van-e a társadalmi rétegeződés és a társadalmi munkamegosztás szükségszerű alakulása között és hogy a foglalkoztatottság nálunk a különböző országterületeken optimális-e. Már most gondolni kellene arra, hogy megfelelő adatot szolgáltassunk az illetékes szervek számára a foglalkoztatottsági problémák jobb, megalapozottabb felvetéséhez. Mindebből kiindulva foglalkozni kellene azzal a gondolattal, hogy nem lenne-e érdemes többlépcsős reprezentációval dolgozni. Ha ugyanis bizonyos közgazdaságüidományi és szociológiai összefüggéseket is vizsgálni akarunk, akkor érdemesnek látszik a tízezres felvétel mellett bizonyos mélyebb össze­ függések, okozati viszonyok feltárását megkísérelni kisebb reprezentációval. * A nagy érdeklődéssel fogadott referátum és korreferátum után több hozzászólás hangzott el. A hozzászólók részben módszertani kérdésekkel fog­ lalkoztak, részben pedig a tervezett felvétel körének kibővítési lehetőségeit taglalták. A hozzászólások után Péter György, a Demográfiai Ehiökségi Bizottság ehiöke foglalta össze a vitaülés tanulságait. ДЕМОГРАФИЧЕСКОЕ ИЗУЧЕНИЕ СОЦИАЛЬНОЙ МОБИЛЬ­ НОСТИ НАСЕЛЕНИЯ ПО ОБЩЕСТВЕННОЙ ПРИНАДЛЕЖНОСТИ И ЗАНЯТИЯМ. Рабочая комиссия по общественной демографии Демогра­ фической комиссии Президиума Венгерской Академии наук провела 9 ноября 1961 года совещание о демографическом изучении социальной мобильности населения по общественной принадлежности и занятиям. Вступительный доклад сделал член комиссии Президиума д-р Андраш Клингер, а содоклад секретарь Социологической Комиссии Венгер­ ской Академии наук, заместитель председателя Центрального Стати­ стического Управления Андраш Хегедюш. Д-р. Андраш Клингер в своем докладе указал на то обстоятельство, что венгерские демографические исследования до сих пор, — в первую очередь на основе данных переписей населения, — подвергали рассмот­ рению рост или сокращение отдельных общественных слоев и слоев заня­ тых, констатировали масштабы изменений, но не занимались изучением того, какую роль имеет социальная мобильность в изменении отдельных общественных слоев и слоев занятых, за счет какого другого обществен­ ного слоя происходит данный рост, или, соответственно, переход в какой слой вызывается упомянутым выше сокращением. Точно также не уста­ навливалось то, каким образом происходит процесс социальной мобильно­ сти, каковы его основные этапы. Демографическое изучение социальной мобильности ставит перед собой в качестве задачи именно показ размера тенденций такого рода движений в рамках общества. Данное исследование должно распространиться на наблюдение как интрагенерационной, так и интергенерационной мобильности и, далее, так­ же и мобильности браков. Перед приступлением к любому изучению социальной мобильности необходимо определить те слои-категории, на которых должно основы­ вался исследование. Эти категории должны исходить из категорий, обще­ ственных классов но их, однако, можно расширять. Докладчик предлагает следующие основные категории : 1) Крестьянство 2) Рабочие 3 ) Служащие и интеллигенция 4) Прочие (мелкие ремесленники и мелкие торговцы). В качестве методов демографического изучения социальной мобиль­ ности могут быть использованы две возможности : исследование на личной или семейной основе. Нам кажется, что более правильным является иссле­ дование на личной основе при одновременном учете общественной при­ надлежности той семьи, к которой относится данное лицо.

120

FIGYELŐ

Вторая часть доклада содержит главные формы социальной мобиль­ ности общественных слоев и слоев занятых. Докладчик установил, что в Венгрии в течение истекших лет произошли крупные изменения в обще­ ственной структуре, в результате которых имело место значительное сокра­ щение величины одних общественных слоев и слоев занятых (крестьян­ ство, слой мелких ремесленников, и мелких торговцев) и значительный рост других (рабочие, слой служащих-интеллигенции). Ниже, — на основе расчетов, исходящих из переписи населения, — приводятся основные процессы социальной мобильности : 1) Переход крестьянства в другие общественные категории (в первую очередь в категорию рабочих) ; 2) Значительная часть слоя мелких ремесленников-мелких торговцев перешла в категорию рабочих (в первую очередь в качестве членов ре­ месленных производственных кооперативов); 3) Произошел значительный рост слоя служащих-интеллигенции в первую очередь из рядов рабочих. Сопоставление статистики вступлений в брак за 1948 и, соответственно, 1960 год, а также данных семейной статистики за 1960 год показывает, что в результате роста тенденции к социальной мобильности сокращается удельный вес гомогенных семей : так в уже существовавших семьях (среди которых имеется также и значительное число пожилых супру­ жеских пар) индекс гомогенности составляет 75%, в семьях, созданных в 1948 году, 72% и, наконец, в семьях, созданных в 1960 году почти 68%. В заключительной части своего доклада докладчик внес предложе­ ние относительно проведения особого аналитического обследования про­ цесса социальной мобильности населения по общественной принадлежности и занятиям. Согласно внесенному проекту это обследование было бы осу­ ществлено на основе выборки, отобранной из числа 1 7 00 опросных листов по домашним хозяйствам переписи населения 1960 года, путем опроса че­ рез хорошо подготовленных счетчиков. Программа исследования охватила бы интрагенерационную и интергенерационную мобильность, а также и аспекты брачной мобильности в связи с занятиями и школьным образо­ ванием. План сбора данных и метод его реализации были бы осуществлены сначала в Будапеште при активном содействии со стороны рабочей группы по общественной демографии Демографической комиссии Президиума. В своем содокладе Андраш Хегедюш указал на то обстоятельство, что изучение социально-экономической мобильности населения по соци­ альной принадлежности и занятиям только в том случае явится особенно полезным и ценным начинанием, если данное исследование будет осу­ ществлено в порядке сотрудничества различных отраслей наук. Здесь мы имеем дело с таким важным вопросом, как получение достоверной, наглядной картины относительно структуры современного венгерского общества. Для установления структуры современного венгерского общества, ввиду его сложности, имеется необходимость прежде всего в правильном определении группировочных признаков. В классовых обществах важней­ шим принципом группировки является деление на общественные классы. В Венгрии, однако, уже построено социалистическое общество, в котором социалистические производственные отношения занимают господствую­ щее положение и существенное различие имеется только между общенарод­ ной (государственной) и групповой (кооперативной) собственностью. Поэтому, исходя из деления классового характера, мы оказались бы вы­ нужденными образовать две основные группы : группу работников госу­ дарственного сектора и группу работников кооперативного сектора (и помимо этого, эвентуально, группу прочих занятых). В нашем обществе помимо этого имеют место значительные различия в области конкретного труда, с чем в преобладающей мере связаны также и различия, наблюдающиеся в распределении потребительских благ. В таких условиях группировка, осуществленная на основании раз­ личий в отношении участия в труде, является более важной, чем группи­ ровка по классовому признаку.

F I G Y E L Ő

121

Выступающий затем дал анализ возможных форм группировки и указал на то обстоятельство, что в сознании членов отдельных обществен­ ных слоев происходят значительные изменения в отношении оценки от­ дельных профессий, в первую очередь под воздействием изменений в рас­ пределении доходов. Было бы весьма полезным, если бы в качестве дополнения к упомя­ нутому обследованию мы смогли установить некоторые типы социальной мобильности. Между тем это нельзя осуществить при помощи изложенных до сих пор методов. Поэтому следовало бы разработать такие дальнейшие методы исследования, при помощи которых можно вскрыть, какие виды расслоения типичны для данного общества : каковыми являются, напри­ мер, типичные пути перехода крестьян в ряды интеллигенции или рабо­ чего класса и т. д. Весьма важной целью запланированного обследования является установление того, в какой мере сохраняется замкнутость в условиях нашего общественного строя. В результате социалистического переустрой­ ства наше общество превратилось в открытую систему, хотя это не озна­ чает того, что в некоторых отношениях у нас нет признаков замкнутости. Упомянутое выше обследование может стать важным исходным пунктом таких обследований, целью которых является установление того, имеется ли в процессе нормальной социальной мобильности согласован­ ность между расслоением общества и необходимым формированием обще­ ственного разделения труда и, далее, является ли оптимальной занятость во всех краях нашей страны. Уже сейчас следует думать о том, что ком­ петентным органам нужно предоставить соответствующие данные в инте­ ресах обеспечения лучшего и более обоснованного решения проблем в связи с занятостью. После заслушанных с большим интересом доклада и содоклада состоя­ лось несколько выступлений. Выступающие, с одной стороны, останавли­ вались на методологических вопросах и, с другой стороны, обсуждали возможности расширения сферы упомянутого обследования. После выступлений председатель Демографической комиссии Пре­ зидиума Дьердь Петер подвел итоги результатам дискуссии.

HOW ТО ANALYSE DEMO GRAPHICALLY THE SOCIO-OCCUPATIONAL RESTRATIFICATION, The Working Group on Socio-Demography of the Presi­ dential Committee for Demography of the Hungarian Academy of Sciences held a debate on November 9 on the demographic analysis of the socio-occupational restratification. The debate was started by Dr. András Klinger, member of the Presidential Commit­ tee, the second paper was read by András Hegedűs, secretary of the Sociological Committee of the Hungarian Academy of Sciences, Vice-President of the Central Statistical Office. In his paper Dr. András Klinger pointed out that so far demographic research in Hungary has tried to examine, primarily on basis of census data, the growth or decline of the different socio-occupational strata, without giving room to analysing the part played by restratification in the changesof the individual socio-occupational strata, from which other social layer the given growth is taking place, and a restratification into which other strata is responsible for the decline. Similarly, it has not been established how the course of restratification takes place, and which are its main stages. The demographic analysis of restratification serves the very purpose of showing the extent and tendencies of such a type of social movement. The analysis should include the observation both of intra-generational and inter­ generational mobility as well as of matrimonial mobility. Before every examination of a restratification the layer categories must be established upon which the analysis must be based. They must start from the social class-categories but can be further extended. The suggested basic categories are, as follows : 1. 2. 3. 4.

Peasants Workers Employees and Intellectuals Others (small craftsmen and retailers'!

9 Demográfia

122

F I G Y E L Ő

For a demographic analysis of the restratification two methods lend themselves : an analysis on a personaland on a family basis respectively.It appears better to examine a restratification on a personal basis by taking into considerationthe social position of the family to which the person in question belongs. The second part of the paper deals with the main forms of socio-occupational restratification, establishing that inHungary during the last years an important social movement has taken place which has greatly diminished some socio-occupational strata (peasantry, small craftsmen, retailers) while considerably increasing some others (workers, employees, intelligentsia). Based on census computations the main processes of restratification are the follo­ wing : 1. the peasantry has been restratifiedinto the other social categories (mainly into the working class) ; 2. a considerable part of the small craftsman-retailers has joined the ranks of the workers (mainly as members of artisans’ cooperatives) ; 3. the layer of employees andintellectuals hasundergone a substantial growth, mainly at the expense of the workers. The comparison of the marriage statistics of the years 1948 and 1960, as well as of the family statistics of 1960 show's that, due to the increasingtrend of restratific ratio of homogeneous families is falling : in case of the existing families (which include a sizeable number of aged couples) the index of homogenity is nearly 75%, in case of the 1948 marriages it is 72%, whereasthe 1960 marriages show a homogenity ratio of not quite 68 %. In conclusion the paper suggests a special analysis with the subject of the socio­ occupational restratification process. The idea is to makethis examination on basis of a sample representing l°/00 of the household questionnaires of the 1960population census, with the help of well-qualified enumerators. The scope of the examination would include the occupational and educational issues of inter- and intra-generational mobility and matrimonial restratification. The program of the survey and the method of realising it Would be first tried in Budapest, with the help of the Socio-Demographic Working Group of the Presidential Committee. In his own treatise András Hegedűs emphasized that the examination of socio­ occupational restratificationcannot yield good and valuable results unless the work is a complex of the cooperation of different sciences. It involves nothing less but to give a reliable picture of the Hungarian social structure. In order to establish the present-day structure of the Hungarian society we must, due to its complexity, first correctly determine the criteria of classification. In class societies the main principle of classification is classification by social classes. In this country however, a socialist society has been built up where the socialist relationsof production prevail and only the aggregate people’s cooperative property relations (state and group) show essential differences. Thus, if we started from classification by classes we ought to establish two basic groups : the group of thoseworking in the state sector and of those in the cooperative sector (and, besides, possibly the group of people engaged in other occupa­ tions). Moreover, in our society, there are considerable differences in the concrete work, and the difference in the distribution of consumers’ goods is mainly due to this fact. In this situation a classification by differences in work is more important than one by social classes. Then he went on by analysing the possible forms of classification and emphasized that considerable changes are taking place in the minds of the members of the different social strata in ranging the different professions, mainly under the impact of changes in the distribution of income. It would be desirable to establish certaintypes of restratification, to supplement the said survey but the methods mentioned hitherto do not enable us to establish such types. Further test methods should be evolved which help to find out in which typical way a society follows the process of restratification, e. g. which are the typical ways for the peasantry to get into the intelligentsia or among the workers, etc. Another important purpose of the planned analysis is to what extent there remain „enclosures” in our social system. Due to the socialist reorganisation our society has become an open system though it does not altogether exlude certain signs of a closed system.

123

FIGYELŐ

The survey in question can be an important starting point for analyses which try to establish whether, in the normal course of social restratification, there is harmony between the necessary development of social stratification and the social division of labour, and whether employment is optimal with us in the different areas of the country. We should already now prepare for supplying the competent bodies with sufficient data for a better approach to employment problems. The two papers were received with great interest and followed by several interven­ tions. The latter dealt partly with methodology, partly with possibly widening the scope of the planned data collection. In conclusion György Péter Chairman of the Presidential Committee for Demo­ graphy summed up the debate.

M AG YAR OR SZ ÁG EGYES

NÉPESSÉG ÉNE K

F O G L A L K O Z T A T O T T S Á G I A

20

ÉVES

TERV

PROBLÉMÁI

IDŐSZAKÁBAN

A Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Elnökségi Bizottságának Gazdaságdemográfiai Munkabizottsága 1961. december 18-án megtartott vitaülésén a népesség távlati foglalkoztatottsági kérdéseit tárgyalta meg. Az ülésen az Elnökségi Bizottság, valamint a Munkabizottság tagjain kívül meg­ hívott szakértők is resztvettek. A vitaindító referátumot Tímár János, az Országos Tervhivatal osztályvezetője tartotta. Korreferens dr. Varga István egyetemi tanár volt. Az előadó bevezetőként röviden ismertette a távlati népgazdasági terv céljaira készített tanulmányának és az ezt magában foglaló 20 éves munkaerő­ mérlegnek metodikai alapelveit, a fontosabb gazdaságdemográfiai és köz­ gazdasági hipotéziseket, továbbá eddigi vizsgálatainak eredményeit. Ezek szerint a következő két évtized foglalkoztatáspolitikájának és az ennek végrehajtását szolgáló munkaerőgazdálkodásnak legfőbbproblémái a következők : a társadalom foglalkoztatottsági színvonalának (gazdasági aktivitásának) emelése ; a nők munkába való bevonásának növelése ; a foglalkoztatottsági struktúra változása, ezzel összefüggésben a mezőgazdasági keresők számának és arányának csökkenése ; a népesség általános és szakmai műveltségének jelentős fokozása, a technikai és tudományos haladás szakemberszükségletének maradéktalan kielégítése ; a munkahelyek és a népesség területi megoszlása közötti egyensúly kialakítása az új munkahelyek vidéki telepítése útján.

E főkérdések közül az előadó a vitaülésen a nőkkel és a mezőgazdasági keresőkkel kapcsolatos fontosabbfoglalkoztatáspolitikai és munkaerőgaz­ dálkodási problémákat ismertette, megemlítve, hogy az eddigi vizsgálatok alapján kialakult elgondolásai több vonatkozásban még nem tekinthetők vég­ legesnek, még kevésbé hivatalos álláspontnak. További hosszas kutató-ter­ vező munka alapján alakítható majd ki — későbbi időpontban — a végleges távlati munkaerőterv. A nők foglalkoztatásának vizsgálatánál az volt a kiindulópont, hogy társadalmi-gazdasági fejlődésünk egyik lényeges feltétele a nők minél nagyobb arányú bevonása a társadalmi munkába. A munkaképes korba lépő, illetve a tanulmányaikat befejezőnők is csaknem kivétel nélkül igényt tartanak ma már foglalkoztatásukra. Ezért meg kell vizsgáim, — hogy a következő 20 év alatt milyen mértékben kell nőket a munkába bevonni ' és milyen feltételeket kell biztosítani a dolgozó nők számára munkájuk és a családi, háztartási kötelezettségeik harmonikus összeegyeztetése érdekében. A kereső nők aránya az egyes népgazdasági ágakban és munkakörökben jelentős eltéréseket mutat (pl. a kereskedelmi dolgozók 52%-a, az építőipara*

124

F I G Y E L Ő

bail foglalkoztatottak alig 12%-a nő) alapjában véve objektív okok következ­ tében, mivel a nők — alkati sajátosságaik miatt — nem minden munka (pl. a nehéz fizikai munkák) ellátására alkalmasak. A technikai fejlődés és a női munka számára különösen kedvező szolgáltatási ágazatok fejlődése azonban állandóan bővíti a nők munkába állításának lehetőségeit. A foglalkozás­ statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nők fokozódó mértékű bevonása a rendszeres társadalmi munkába mai társadalmi-gazdasági fejlődésünk egyik világszerte tapasztalható kísérő jelensége. Ezért a távlati tervben a kereső nők számának és arányának növekedésével indokolt számolni. Meg kell azon­ ban vizsgálni ennek lehetőségét és szükségességét mind gazdasági oldalról, mind pedig a munkára való jelentkezést biztosító körülmények szempontjából. A kereső nők arányának változását matematikailag behatárolja az egyes ágazatokban várható létszámnövekedés mértéke, mivel az arányok csak oly­ módon növelhetők, ha a létszámnövekedésnek és a jelenlegi keresők természe­ tes fogyásának utánpótlását minél nagyobb arányban a nők közül biztosítjuk. Elmek a lehetőségnek kihasználását azonban számos tényező korlátozza. Ezek közül a legfontosabb a nők szakképzettségének színvonala és a munka­ helyek területi megoszlása. Jelenleg pl. az iparban az összes keresők kb. 40%-a, a nők számára külö­ nösen alkalmas kulüirális és egészségügyi munkakörökben dolgozóknak 70—80%-a szakképzett munkaerő. Az újonnan beállítható dolgozók jelentős része megfelelő szakképzettséggel kell tehát, hogy rendelkezzék és hogy ezek közül mennyi lehet a nő, azt lényegében megszabja a szakoktatási intézmények leányhallgatóinak aránya. A mai arányok azonban viszonylag alacsonyak. Amíg pl. az iparban a kereső nők aránya meghaladja a 36%-ot, addig az ipari szakképzés összes fokozatain tanuló lányok együttes, átlagos aránya mind­ össze 10%. A nők mimkábaállítása a munkahelyek területi elosztásától is függ. Ha az elképzelt jelentős mértékben növeljük is a társadalom szerepét a gyermek­ nevelésben és a család eltartásában, a nők lakóhelyhez kötöttsége még mindig jóval nagyobb lesz, mint a férfiaké. Ezenkívül a következő húsz év alatt munkába bevonható nők többsége a falvakból és a vidéki városokból fog kikerülni. Ezért a nők nagyarányú munkába állításának egyik alapfeltétele,hogy lényegesen változtassunk a munkahelyek jelenlegi centralizált elhelyezkedésén és az új munkahelyeket széles területen vidékre telepítsük. E tényezők szánútásbavétele mellett a fontosabb munkaköri csoportok konkrét elemzését is el kell végezni abból a szempontból, hogy azok jelenleg — és a várható változásokat figyelembe véve — a jövőben mennyire alkalmasak a nők foglalkoztatására. Ezt a foglalkoz­ tatottak állomány, szakképzettség és munkakörülmények szerinti strukturális változásából kiindulva kell megvizsgálni. A fentiek alapján alakítható ki az egyes népgazdasági ágakban 1980-ig optimálisan elérhető női kereső arány, majd a kereső nők abszolút száma. A nők munkavállalási teltételeinek megfelelő biztosítása mindenekelőtt azt követeli meg, hogy lényegesen növeljük a társadalom szerepét és segítségét a gyermeknevelésben és a család ellátásában, a háztartási munkában. Elmek mértékétől függ jelentős részben, hogy az előzőek szerint optimálisan munkábaállítható női munkaerő különösebb ellentmondások nélkül felszabadítható-e a következő húsz év alatt a háztartásból. Elmek érdekében nagy gonddal kell kidolgozni azoknak az intézkedéseknek rendszerét, amelyek a nők nagy­ arányú foglalkoztatására és a gyennekszaporulat kívánatos növelésére vonat­ kozó célkitűzések megvalósulását egyaránt szolgálják. így pl. a szülési szabad­ ság növelése, a csecsemő- és napköziotthonok hálózatának fejlesztése, a családi jövedelemeloszlás mai nagyfokú szóródásának fokozatos kiegyenlítése, részben a családi pótlék felemelésével, részben a gyermekeket érintő társadalmi szolgáltatá­ sok költségtérítésének csökkentésével stb. Mindezeknek az intézkedéseknek megfelelő előirányzata mellett is számítani kell arra, hogy a nőknek a férfiak­ kal azonos arányú foglalkoztatása még húsz év távlatában sem tűzhető ki célul. A férfiaknál — a tanulóiljúság és a munkaképtelenek leszámításával — már jelenleg is a foglalkoztatható munkaképes korú népesség több, mint 98%-a dolgozik, vagyis a férfiak foglalkoztatása már ma is gyakorlatilag eléri

FIGYELŐ

125

a maximumot. A nőknél a jelenlegi arány 56%. Ez ugyan lényegesen emelhető 1980-ig, de figyelembe kell venni azokat a tényezőket, amelyek bizonyos számú nő munkáját még hosszú ideig a családban, a háztartásban kívánják meg. Például a sokgyerekes családok, a munkahelyektől távoleső kisebb települések lakói, a mezőgazdaságból kiszakadó családok idősebb, szakképzettség nélküli asszonyai stb. Mindezeket a tényezőket számításba véve, lehetségesnek lát­ szik, hogy a munkaképes korú nem kereső, háztartásbeli nők jelenlegi 1,2 milliós létszámát 1980-ig jelentősen csökkentsük, de mintegy 7—900 háztar­ tásbeli nővel ebben az időpontban is számolnunk kell. A nőkérdéssel kapcsolatban végül az előadó ismertette, hogy az eddigi számítások eredményeként milyen női kereső arányok alakíthatók ki 1980-ig és ezek teljesítése milyen feladatot jelentene a keresők létszámnövekedése és a természetes fogyás utánpótlása következtében előálló munkaerőszükséglet fedezeténél. Előadásának második részében az előadó a mezőgazdasági keresőkkel kapcsolatos problémákról beszélt. Rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági termékek iránti kereslet sajátosságai következté­ ben a társadalmi munkamegoszlás állandó szélesedése és a munkatermelékeny­ ség növekedése egyaránt a mezőgazdaság munkaerőszükségletének csökkené­ sét eredményezi. Ugyanakkor gyorsan nő a többi, mezőgazdaságon kívüli népgazdasági ág nmnkaerőszükséglete, melynek fedezetét a természetes után­ pótlás, illetve a nem keresőknek munkábaállítása nem biztosíthatja : szükség van a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerőkre is. Ezért a foglalkoztatott­ ság távlati tervezése szempontjából megkülönböztetett jelentősége van a mezőgazdasági keresők perspektivikus létszámának megállapításának. Ehhez a tervezett mezőgazdasági termelés munkaerőszükségletét is ki kellene számí­ tani. Az ehhez szükséges távlati nnmkaerőszükségleti normatívák hiányában egyelőre más módszerekkel becsülték meg az 1980. évi munkaerő-igényt. A mezőgazdasági keresők kor és nem szerinti összetételének demográfiai elemzése azonban — mint ezt az előadó ismertette — azt mutatja, hogy az 1980-ra feltételezhető mezőgazdasági kereső-létszám megközelíthető a munka­ erő demográfiai vizsgálatának útján, sőt ez a módszer nem is kerülhető el. A mezőgazdaságban alkalmazott mai munkaerőpolitika — a termelés munkaerőszükségletének biztosítása érdekében — jelenleg a mezőgazdasági keresők elvándorlásának korlátozására irányul. E foglalkoztatáspolitika tar­ tós fennmaradása esetén a mezőgazdasági keresők jelenlegi 1,6 milliós lét­ száma húsz év alatt - - a természetes fogyás következtében — mintegy 700 ezer főre csökkenne. így a becsült mintegy 800 ezer fős munkaerőszükséglet eléré­ séhez csak 100 ezer fiatal munkábalépésére volna szükség a mezőgazdaságban húsz év alatt. Ez esetben azonban a keresők korösszetétele olyan öreg leime, (a keresők alig 12%-a lehetne 40 évnél fiatalabb) ami a korszerű gazdálkodás követelményeit nem elégítené ki, amellett nem vohia biztosítható a következő évtizedek minimálisra csökkenő munkaerőszükséglete sem. Az ellentmondás feloldását az előadó abban látja, hogy a termelőszövet­ kezetekmegerősítésének jelenlegi stádiumát követően meg kell szüntetni a mezőgazdasági keresők elvándorlásának korlátozását, sőt azt — meghatáro­ zott keretek között — elő kell mozdítani. Ugyanakkor tervszerű intézkedések­ kel a mezőgazdaságba kell irányítani a jelenlegi parasztcsaládok első ízben munkába lépő fiataljainak jelentős részét. Ezt a munkaerőpolitikát különösen fontos kellő mértékben figyelembe venni a falusi fiatalság oktatásának, külö­ nösen a mezőgazdasági szakmunkásképzésnek fejlesztésénél. Elmek a koncepciónak elfogadása és végrehajtása lehetővé tenné, hogy a mezőgazdasági keresők számát 1980-ra mintegy 900 ezer fő körül irányozzák elő, úgy, hogy azok korösszetétele, mind a termelés és technika, mind pédig a távolabbi jövő követelményeit kielégítse. A továbbiakban az előadó utalt amezőgazdasági keresők statisztikai számbavételének problémáira, a nemzetközi összehasonlítás korlátáira és az adatokból levonható következtetésekre. Az előadás befejező részében az előadó ismertette, hogy a népesség távlati foglalkoztatottsági tervének további megalapozása, véglegesként elfogadható változat kialakítása milyen demográfiai vonatkozású kutató munkát igényel.

12 6

F I G Y E L Ő

Dr. Varga István korreferátumában utalt arra, hogy megítélése szerint a referátum által alkalmazott terminológia részben nem szerencsés. Minduntalan a munkaképes korúaknái idősebb keresőkről szólt, ami azt a látszatot kelti, mintha valamiféle anomáliáról vohia szó, amely arra készteti az öregeket, hogy még mindig dolgozzanak. A valóságban persze nem erről van szó, hanem arról, hogy az egészségügyi viszonyok megjavulása lehetővé teszi a 60 évesnél idősebbek hasznos munkáját, amely azért is szükséges, mert a tanulmányi idő mindenki számára meghosszabbodott ; ilymódon tehát a munkavállalási kor későbbre tolódott. E mellett a tanulmányi idő meghosszabbodása fokozott társadalmi költségekkel jár, amelyek amortizálására indokolt a korábbinál több, vagy legalábbis a korábbival azonos számú esztendőt előirányozni. Ezután utalt arra, hogy a referátum kimutatta : maximálisan hány munkaerő fog rendelkezésre állani. Az elképzelés ez esetben az, hogy a társa­ dalmi igazság követelménye, hogy minden munkaképes egyén valóban dol­ gozzék is. Ez vonatkozik a férfiakra és nőkre egyaránt. A nők vonatkozásában azonban figyelembe kellene venni a családi életnek különböző vonatkozásait, a gyermekek nevelésének kötelezettségét stb. Mindez arra utal, hogy a nők munkáját csak abban az esetben célszerű igénybe venni, ha azok arra a mun­ kára örömmel, önként vállalkoznak. A korreferens véleménye szerint különbség van a különböző foglalkozású nők munkavállalási kedvét illetően. Nem vitás, hogy főként intellektuális munkakörben dolgozó nők számára a munka életszükséglet. A hivatásszeretet őket is fűti. A fizikai munkát végző nők egy része tekintetében talán ugyanez megállapítható. Másik részét illetően azonban az a valószínű, hogy azok ösz­ tönös munka-szükségletüket a családi körben is ki tudják elégíteni és kereső munkára csupán akkor vállalkoznak, ha gazdasági kényszer hajtja őket. Húsz év távlatában felmerül elsősorban az a kérdés : feimáll-e majd vajon ez a gazdasági kényszer? Ez egyáltalában nem bizonyos, sőt talán nem is valószínű. Az előirányzatok szerint az életszínvonal olymódon fog növe­ kedni, hogy az elképzelés szerint lehetséges fogyasztási jószágkínálat — annak összetételét is figyelembe véve — meg fogja haladni a szükségletet. Ilyen körülmények között elképzelhető lehet, hogy az emberek inkább a valamivel kisebb jövedelmet fogják választani, ami azonban azasszonyok egy része számára azt fogja lehetővé tenni, hogy a háztartással foglalkozzék, gyermekeit nevelje, egyszóval^ a családjának éljen. Elmek a célszerű voltát gazdaságossági számításokkal is ellenőrizni kellene. Meg kellene állapítani, hogy egy családanyának a termelőmunka szá­ mára való lelszabadítása minő költséggel jár. Mennyibe kerül egy bölcsödében, napközi otthonban, óvodában stb. elhelyezett gyermek a népgazdaságnak, minden járulékos és beruházási költséget is figyelembe véve. Meg kellene álla­ pítani, hogy ez a költség miként viszonyuk annaka termék-többletnek az értékéhez, amely az így felszabaduló női munka révén biztosítható ; ki kellene számítani, mibe kerül egy-egy új munkahelynek a létesítése és milyen e költség és az új munkahely révén elérhető nemzeti jövedelem többlet aránya, vagyis az az arány, amit a polgári közgazdaságtani irodalomban capital-ontpnt ratio­ nale szoktak nevezni. Meg kellene állapítani, hogy egy-egy munkahelynek jobb eszköz-ellátása mily mértékben növeli a munkatermelékenységet. Ki kellene számítani, hogy a 20 éves terv előirányzatai szerint, figyelembe véve a beruhá­ zások tervezett nagyságát és az emlék révén elérhető munka produktivitását, az előirányzott össztermelés biztosítására hány munkaórára van szükség. Foglalkozni kellene azzal, hogy a nők tulajdonképpen az elképzelt magas családi pótlék mellett valóban kívánnak-e majd dolgozni vagy sem, hiszen a nők második műszakja valószínűleg 20 év múlva sem fog teljes mértékben megszűnni. A korreferens nem tartja valószínűnek, hogy a felnövekvő női generá­ ciók tervezett arányú munkába állítása lehetséges lesz, mivel vidéken vi­ szonylag kevés munkalehetőség áll még rendelkezésre. Ezután — a női munka általánossá válásának kérdéseit elemezve — ki­ tért arra, hogy az életszínvonal növekedése a fizikai munkát végző nők szá­ mára csökkentőleg hathat. Azok a nők, akik minden körülmények között dolgozni kívánnak, elsősorban a szellemi munkát végzők között találhatók.

FIGYELŐ

127

Befejezésül kifejtette, hogy a tervezés feltételezésekből indulhat csupán ki. Szükséges azonban, hogy az előbb említett vizsgálatok eredményeinek fi­ gyelembevételével több feltételezésből kiinduló variáns készüljön, amelyek alapján ésszerű tervezési döntéseket lehet hozni. Ezért korreferátumában arra törekedett, hogy a vitaülés résztvevőit meggyőzze annak szükségességéről, hogy a referátumban említettektől eltérő feltételezések következményeit is végig kell gondolni, azokat számítási anyaggal alá kell támasztani. Az előadott aggodalmai és javaslatai ellenére a referátum anyagát rendkívül hasznosnak, alaposnak, becsesnek tartja. A referátumot és a referátumot élénk vita követte. Elmek során a hozzászólók elsősorban a nők munkába állításának problémáit vitatták. Fel­ vetették azt a kérdést, hogy a nőknek az előadó által feltételezett nagymér­ tékű foglalkoztatása — a gazdaságosság szem előtt tartásával — szükséges-e, továbbá, hogy várható-e a termelékenységi színvonal kívánatos növekedése az előbbi feltételezés megvalósulása eseten. A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy az előadó által felvetett vizsgálatok elvégzése megkívánja, hogy e mun­ kában a demográfia tudományának művelői is aktívan kivegyék részüket. Az ülés a vitát vezető Dr. Szabadi Egon.zárszavával ért véget.

ОТДЕЛЬНЫЕ ПРОБЛЕМЫ В СВЯЗИ С ЗАНЯТОСТЬЮ НАСЕЛЕ­ НИЯ ВЕНГРИИ В ПЕРИОД 20-ЛЕТНЕЕО ПЛАНА. Рабочая группа по экономической демографии Демографической комиссии Президиума Венгерской Академии наук на своем первом совещании, состоявшемся 8 декабря 1961 года, обсудила вопросы в связи с перспективной заня­ тостью населения. На совещании помимо членов Демографической комис­ сии Президиума и Рабочей группы приняли участие также и приглашен­ ные эксперты. Вступительный доклад зачитал заведующий отделом Обще­ государственной Плановой Комиссии Янош Тимар. Содоклад сделал про­ фессор, д-р Пштван Варга. В качестве введения докладчик вкратце изложил основные методо­ логические принципы изготовленного для целей перспективного народно­ хозяйственного плана исследования и содержащегося в нем баланса рабо­ чей силы на 20-летний срок, далее, основные экономо-демографические и экономические гипотезы и результаты произведенных до сих пор иссле­ дований. Согласно этому важнейшими проблемами политики занятости и слу­ жащей ее реализации методики хозяйствования в сфере рабочей силы в течение предстоящего двадцатилетия будут являться : - повышение уровня занятости (экономической активности) обще­ ства ; рост занятости среди женщин ; — изменение структуры занятости, в этой связи сокращение числа и удельного веса самодеятельных в сельском хозяйстве ; — значительное повышение общего и специального образования населения, полное удовлетворение потребностей технического и научного прогресса в специалистах ; — установление равновесия между рабочими местами и террито­ риальным распределением населения путем размещения новых рабочих мест на периферии. Среди этих основных вопросов докладчик остановился на важнейших проблемах политики занятости и хозяйствования в сфере рабочей силы в связи с женщинами и самодеятельными в сельском хозяйстве, отметив при этом, что выработанные на основе имевших до сих пор место исследо­ ваний соображения еще с целого ряда точек зрения не могут быть при­ знаны окончательными и в еще меньшей мере официальной позицией. Окончательный перспективный план рабочей силы еще предстоит соста­ вить на базе продолжительной исследовательско-плановой работы в более поздний период.

12 8

FIGYELŐ

Исходным пунктом изучения занятости женщин было то, что одним из существенных условии нашего общественно-экономического развития является максимальное привлечение женщин к общественному труду. Технический прогресс и развитие особенно подходящих для женского труда отраслей бытовых услуг постоянно расширяет возможности для поступления женщин на работу. Статистические данные относительно занятости показывают, что включение женщин в регулярный обществен­ ный труд является наблюдаемым по всему миру сопутствующим явле­ нием нашего общественно-экономического развития. Поэтому является обоснованным расчитывать в перспективном плане на рост численности и удельного веса самодеятельных женщин. Однако ряд факторов ограничивает использование возможностей в связи с поступлением женщин на работу. Важнейшими среди них явля­ ются недостаточный уровень специального образования женщин и терри­ ториальное распределение мест работы. Соответствующее обеспечение условий для поступления женщин на работу прежде всего требует существенного повышения роли и помощи общества в области воспитания детей и домашней работы. От масштаба этой помощи в значительной степени зависит то, окажется ли возможным, — в течение предстоящего двадцатилетия, — без особых противоречий освободить от домашней работы такое количество женской рабочей силы, которое может найти оптимальное применение в производстве. Во второй части своего доклада докладчик остановился на проблемах, связанных с самодеятельными в сельском хозяйстве. Он указал на то, что в результате особенностей спроса на сельскохозяйственные продукты, а также постоянного расширения общественного разделения труда и роста производительности труда произойдет сокращение потребностей сельского хозяйства в рабочей силе. В то же самое время будет иметь место быстрый рост потребностей в рабочей силе в народнохозяйственных отраслях вне сельского хозяйства, удовлетворение которых будет невозможно обе­ спечить за счет естественного прироста, или, соответственно, привлече­ ния к труду несамодеятельных : таким образом будет существовать необ­ ходимость также и в рабочей силе, которая освободится в сельском хозяй­ стве. Проблему в этой области вызывает то обстоятельство, что возрастной состав самодеятельных в сельском хозяйстве, — из-за низкого уровня необходимого числа включающейся в производственный процесс моло­ дежи, — к 1980 году явился бы весьма старым. Способ решения этого противоречия докладчик усматривает в том, что после истечения нынешней стадии укрепления производственных кооперативов следует ликвидировать ограничение ухода самодеятельных из сельского хозяйства и, более того, — в определенных границах, — оказать содействие последнему. В то же самое время при помоши плано­ вых мероприятий в сельское хозяйство следует направить значительную часть крестьянской молодежи, начинающей трудовую деятельность. В заключительной части докладчик указал на то, в какого рода демографических исследованиях имеется необходимость для целей даль­ нейшего обоснования перспективного плана занятости населения и выра­ ботки его окончательного варианта. В своем содокладе д-р Пштеан Варга указал на то, что в докладе было сказано, какое максимальное число рабочей силы будет имеется в распоряжении. В таком случае имеет место предположение, что требо­ ванием общественной справедливости является то, чтобы каждое трудо­ способное лицо действительно работало. Это относится в равной мере как к мужчинам, так и к женщинам. В случае женщин, однако, следует учесть также и различные аспекты семейной жизни, обязанности в связи с воспитанием детей и т. д. Все это говорит в пользу того, что труд женщин является целесообразным использовать только в том случае, если женщины возьмутся за предлагаемую работу с радостью и добровольно. ' Согласно мнению содокладчика имеется различие между охотой к поступлению на работу у женщин различных профессий. Не подлежит

FIGYELŐ

129

сомнению, что труд представляет жизненную необходимость прежде всего у женщин, выполняющих умственную работу. В отношении одной части женщин, выполняющих физическую работу, пожалуй, можно сказать то же самое. В отношении другой части женщин, однако, является вероят­ ным, что они могут удовлетворить свою инстинктивную потребность в труде в рамках своих семей и что они только тогда поступают на оплачи­ ваемую работу, если их к этому принуждают экономические обстоятель­ ства. По известным планам в двадцатилетней перспективе существование экономического принуждения является уже маловероятным. Предло­ жение благ превысит потребности. В таких условиях часть женщин, по всей вероятности, пожелает заниматься только хозяйством и воспитанием детей. Целесообразность этого следовало бы проверить также и при помощи расчетов экономичности. Следует установить, с какими расходами сопря­ жено освобождение матери семьи для производственного труда. Следовало бы рассмотреть также и вопрос о том, пожелают ли жен­ щины работать при наличии предполагаемых высоких пособий, выдавае­ мых на семьи, или нет, ибо вторая смена (работа по дому) у женщин врядли исчезнет полностью и через 20 лет. После этого, — остановившись на вопросе превращения женского труда в общее явление, — он указал на то, что рост жизненного уровня может оказать воздействие в направлении сокращения числа женщин, выполняющих физическую работу. Те женщины, которые в любых усло­ виях желают работать, встречаются прежде всего среди женщин, выпол­ няющих умственную работу. В заключение профессор Пштеан Варга подчеркнул, что он в своем содокладе стремился убедить участников совещания в необходимости об­ думать также и отклоняющие от предположенных в докладе альтерна­ тивы, которые, далее, следует обосновать также и посредством произве­ дения расчетов. За докладом и содокладом последовала оживленная дискуссия, в ходе которой выступающие останавливались прежде всего на проблемах занятости женщин. Был затронут вопрос о том, является ли предполагае­ мое докладчиком расширение занятости среди женшин, — с точки зрения экономичности, — необходимым, далее, можно ли ожидать достижения желаемого роста производительности труда в случае осуществления упомянутого выше предположения. Выступающие согласились в том, что исследования затронутые докладчиком требуют дальнейшей актив­ ной работы специалистов по демографии. Заключительное слово на совещании произнес председательствую­ щий д-р. Эгон Сабади.

SOME EMPLOYMENT PROBLEMS OF HUNGARY'S POPULATION DURING THE PERIOD OF THE TWENTY YEAR PLAN. The Economic-Demographic Working Group of the Presidential Committee for Demography of the Hungarian Academy of Sciences discussed at its first debate, held on December 8, 1961, the long-range employ­ ment problems of the population. Besides the members of the Presidential Committee and the Working Group, invited experts took also part at the session. The initial lecture was delivered by Mr. János Tímár. Head of Department of the National Planning Board and Prof. ísívan Varga L. L. D. read a paper. By way of introduction the lecturer gave a short summary of the methodological principles governing the paper drawn up for the long-range economic plan and of the 20 Year Manpower Balance, incorporated into it, as well as the major hypotheses of econo­ mic-demography and economics and the results of his analyses hitherto accomplished. Accordingly the chief problems of the employment policy of the coming 20 years and of the manpower policy relating to its implementation are the following : - raising the employment level(economic activity) of the society ; drawing in women increasingly into employment ;

130

F I G Y E L Ő

— changing the employment structure and, in connection with it decreasing, the number and ratio of agricultural earners ; — enhancing significantly the general and professional education of the popul­ ation ; fully satisfying the specialist-requirement of technical and scientific progress ; — establishing an equilibrium between the jobs and the territorial distribution of the population by setting up new plants in the provinces. Of these main points the lecturer dealt at the debate with the problems of employ­ ment and manpower policy relating to female and to agricultural earners, mentioning that his ideas based on his examinations cannot be regarded as final yet, and still less as official. A finallong-range working programme can be established only later, on basis of further research and planning. When examining the employment of women, the starting point was that one of theessential preliminaries of our socio-economic development is to employ the highest possible number of women in the field of social work. The progress of technique and the development of servicing branches lending them­ selves particularly for female work is permanently widening the scope of putting women to work. The figures of employment-statistics show that employing increasingly women in the field of regular, social work is a world-wide phenomenon accompanying our socio­ economic development. Thus under the long-range plan weshould reckon with the increasing number and ratio of female earners. There are, however, several factors restricting the full useof possibilities arising in connection with female employment. The most important of these are the inadequate level of the women’s professional training and the territorial distribution of jobs. To secure the adequate working conditions for women first of all we have to increase considerably the part played and the help offered by society in the field of children’s education, in the family supply and in household work. That is what mainly determines whether the optimum number of new female workers can be actually released from householding without too great contradictions. In the second part of his address, the lecturer spoke about problems arising in connection with agricultural earners. He pointed out that due to the particular features of agricultural production and of the demand for agricultural products, both the ever widening social division of labour and the increase of the productivity of labour tend to curtail the demand for manpower. At the same time the manpower requirements of the other, non-agricultural branches are rapidly increasing which cannot be covered from the natural increase and fromputting non-earners to work : also the workers released from agriculture are needed. A problem arising in this field is that by 1980 the age composition of agricultural earners would be rather too old, due to the low number of young people joining the ranks of the earners. The contradiction can be removed, according to the lecturer, by the cirsumstance that, following the present stage of consolidating the producers’ cooperatives, restrict­ ions imposed on the migration of agricultural earners should be lifted and, in fact, such migration shall be — within certain limits — encouraged. At the same lime planned measures should be taken to direct towards agriculture a considerable part of the young descendants of the actual peasant families, who take up employment for the first time. In the concluding part the lecturer pointed oui what demographic research work is required for securing further foundations and a final variant for the long-range employment plan of the population. In his paper Prof. István Varga emphasized that Mr. Tímár'’s treatise mentioned the maximum number of manpower available, the idea being that, under the principle of social justice, every able-bodied person, man and woman alike, should actually work, though in case of women, however, the different issues of family life, the obligation of raising children, etc. should not be overlooked. All this points to the fact that female work should not be used unless the women who report for it, are under no compulsion and do it willingly. According to Prof. Varga wemust draw a distinct line as to the willingness of work of women engaged in different categories of work. It is beyond dispute that, especially for women engaged in intellectual occupations, work is a necessity of life. Perhaps we can come to the same conclusion in respect of some of the women performing physical work, whereas some others can cover their instinctive work requirements also in the

F I G Y E L Ő

131

family circle and do not undertake a gainful occupation unless forced to it by economic necessity. Aware of the long-range plans we can safely say that in twenty years’ time we shall not be able to speak about economic necessity : the supply of goods will surpass requirements. Under such conditions a part of the women will wish to work only in the household or only be engaged in raising children. Whether and how far this is correct should be checked with computations of eco­ nomicalness : the costs should be ascertained that the release of a housewife for productive work involves. Besides attention should be given to the problem whether, in view of the forecast high family allowance, the women will actually wish to work, or not, since the secondshift of the women will probably not altogether cease even in twenty years’ time. Then, analysing the questions of female work which is to become a general feature, he passed over to say that the increased living standards will exercise a restrictive influ­ ence on the number of women performingphysical work. Women who wish to work underall circumstances are to be found among women working in the intellectual field. In conclusion he added that his purpose was to convince those present that it was necessary to think over the possible consequences of hypotheses different from those mentioned in the lecturer’s treatise, and to support them with figures. Mr. Tímár’s and Prof. Varga’s papers were followed by a keen debate in which mainly the problems of putting women to work were discussed. It was raised whether the points of view of economicalness justify the large-scale employment of women suggest­ ed by the lecturer and whether the desirable growth of the productivity level can be expected if the said supposition comes true. Those present agreed that the performance of the examinations suggested by the lecturer requires the demographers to take an active part in this work. The debate was summed up by the presiding Dr. Egon Szabady.