ffílmb'1 JMfllL' ü ^ n

ffílMB'1 JMfllL' ü ^ n

„ I

K

S

I A

G

Y

O N

G

Y

E

"

*

ságáért szavatolunk.

teljesen elüt az összes eddigi a r c z - é s Kézápoló szerektől, amennyiben fokozott mértékben nyújtja azok előnyeit anélkül, hogy azok kellemetlen sajátságaival is bírna. Azonkívül nem ragadós, nem zsiros és a bőrről hamar elpárolog. IKSIA GYÖNGYE néhányszori használat után f e h é r í t i é s f i n o m í t j a a bőrt, annak b á r s o n y s i m a s á g o t kölcsönöz, azonkívül legjobb szer s z e p l ő , m á j f o l toK, p a t t a n á s o K , m i t e s s e r e K és a bőr minden bántalmai ellen. — Egy ü v e g á r a 2 Korona.

Suc d'Orchidée

d'Iksia

szappan Poudre

K — d'Jksia

(3

színben)

Beaufort ® Co. Paris, 113. Rue Ameiot.

K I 3Q

U^üssfis,^

A MAGYARORSZÁGI FŐRAKTÁR :

HOFFENREICH KÁROLY, Budapest, IX., SoroKsári-u. 70/6. s z á m . Kapható azonkívül minden jobb üzletben, drogériában és gyógytárban. Budapesten továbbá Török József, Dr. Egger Leo és Zoltán Béla gyégytaraiban, valamint Molnár és Moser, Neruda Nándor és Kartschmaroff A. drogériáiban.

Tavaszi köpenyek =

hölgyek és urak részére

=

divattárában, Budapest, V., Dorottya-u. 10.

színes ingek, blúzok íW

a legújabb szövetekből.

"Wa

XJIRDETÉSEK A . -A.

FELVÉTETNEK A KIADÓHIVATALBAN

BIZTOS

KRIEGNER

AKÁCIA-CRÉME

p o u d r e é s szappan a l e g t ö k é l e t e s e b b a r c z s z é p i t ő

szerek.

Kitűnő hatásuk folytán az egész kontinensen elterjedve. — SzeplőjéU wimmerlijét, mitesserét rövid pár nap alalt elmulasztja. Akácia-créme 2 K « Akácia-szappan 1 K ° Akácla-poudre 1 K. Kapható a \

készítőnél:

KRIEGNER MAGYAR KORONA GYÓGYSZERTÁR BUDAPEST, VIII. KERÜLET,

CALVIN-TÉR.

ÜOITÓ FRÍSS}5IAKEMBEREK ZAMAT.

HAGYOM ANYÓS I FRANCZIA ) MÓDSZER.

IEŰ5MÍRÉSE.

REMEK ILLAT.

SZAKSZERŰ KEZELÉS.

KÍVALÓ /APRO GYÖNGY.

[OKÍÍSMERETES GONDOZÁS. '

SAJAT M I N T Á I > SZERŰ

%

SZŐLŐBIRTOK]

XY-III. évfolyam.

1907.

AHET

HEGJELEN MINDEN VASÁRKAP. Előfizetési E g é s z évre

feltételek: kor. 2 0 . —

Félévre

»

10.—

Negyedévre

»

5.—

14/891. szám.

POLITIKAI

ÉS

IRODALMI

SZERKESZTI K I S S

Egyes szám á r a 40 fillér.

SZEMLE.

JÓZSEF.

Szerkesztésig és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz. Telefonszám: 61—38. Hi rd etése k felvétele

ugyanott.

Budapest, április hó 7. <§H Április elsejével kezdődik az u j évnegyed. Azon tisztelt

előfizetőinket, kiknek

előfizetése márczius

végével lejárt, tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket hova előbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési feltételek: Egész évre

20 kor.

Félévre

10 kor.

Negyedévre

5 kor.

• Mutatványszámok kívánatra ingyen. A

HÉT

kiadóhivatala,

VIII. ker., Rökk Szilárd-utcza 18. szám. Telefonszám : 6 1 — 3 8 .

Krónika. Tóth Béla. f — április

5.

Meghalt Tóth Béla, ötvenéves korában. Tizenkét éves korában már csodagyermek volt s halála idejében még mindig csodagyermek volt. Gyarapodott korban, tudásban, művészetben, egyik-másik irányban elérte a tökéletességnek azt a fokát, melyre magyar iró nem vergődött még, de emberré lenni sohasem tudott, mindig gyermek maradt, káprázatos elmebeli önállósággal, akinek azonban mindig kellett valaki, aki gondoskodólag, gyámolitólag és nevelően föléje terjeszsze kezét. Nekünk is gyermekünk volt Tóth Béla. E z .a lap mondta meg neki : nem v a g y napszámos, hanem művész. Helyed van a halhatatlanságban, hát ne öld meg a halhatatlanságodat. Csak ezután lett E.-ből Tóth Béla. • És ez a lap tanitotta arra : emberek világában élsz, hát nézd meg az embereket és nyúlj bele a világukba. A z élet nem papiros, a papiros nem játék s az irás nem favágás, mit csak robotban végez az ember. Itt kapott kedvét kinézni a szobája ablakából s belekiáltani a zsibongásba ugy, hogy mindenki az ő ablaka felé fordult : mit szól ehhez Tóth Béla ? Mindig szemben állt a világgal. Harczolt vele a nyelv miatt, melyet a világ rontott, aztán harczolt a komiszság ellen, melyet a világ egyre tökéletesít. Embereknek, frázisoknak, képmutatásnak és tudatlanságnak egyaránt nekiment, keserű hevülettel, fanatikus harcziassággal. Mint a gyermek, mert csak addig tudott rossznak tartani embert, világot, mig a papiros fölé hajolt. Akivel szemtől-szembe került, azt csak jónak, becsületesnek, magánál felsőbbrangu teremtésnek tudta. Társas érintkezésének vezérlő motivuma a hála volt.

Hálás volt minden jó szóért, ragaszkodó minden szives cselekedetért. Szegény Tóth Béla, ha tudta volna, hogy mennyi barátja van s milyen kevés jó embere ! Az Akadémia körmömre koppintana, ha irodalmi értékét állapítanám meg. Mért értek ehhez én ? Én felületes prés-ember bámulhatom nagy nyelvtudását s Írásának klasszikus harmóniáját, a Nyelvőr azonban jobban ért a nyelvhez és Heinrich Gusztáv a klassziczizmushoz. Mind a kettő kimutathatja, hogy Tóth Béla a tudósok és akadémikus irók között eltörpült volna s csak a rotácziós literaturában kelthette azt a balhitet, hogy ő is valaki. Nem bizom ugyan rá a Tóth Béla értékelését, de bizom benne. A z Akadémia ugyanis örökkévaló, de szentencziái halandók. S ezért mégis meg merem mondani, hogy annak az irodalmi kornak, melynek mi élői vagyunk, ő eddigelé az egyetlen halhatatlanja. Mégis, az ember jobban leköt. E z az ember különösség, mélység és csodálatos eredetiség dolgában túltesz tüneményes müvészadományain is. Látom őt hajnali órákban a Korona-kávéházban négy-öt újságíró társaságában. Mindig ő beszél. Asztmatikus, v a g y ideges szakadozottsággal, akadozva, nem a szót keresve, hanem a hangot. Prelegál, sziporkázik. Le lehetett sztenografálni, amit mond s kész volna az írásmű. Társalgása és írása között semmi különbség, mondott és irott véleménye között szintén nincs. A csatangoló Tóth Béla ez, aki újságjába a tárczákat, regényeket és telegrammokat "fordítja. Másra nem érdemes használni, a saját és a lapja véleménye szerint. Aztán egy hirtelen fordulat. Ennek az embernek, akinek nincs otthona, egyszerre nincs világa, csak otthona. Asszonyt vitt a házhoz s az asszony a háznál tartotta. Tóth Bélából szobatudós lett. Világa csak egy ut volt lakásától a muzeumi könyvtárig. De merőben más élet• módja mellett ugyanaz az ember maradt, aki volt. Nem a kávéház kellett neki, csak ott volt, s talán nem az otthon kellett neki, csak oda került. E g y ember, aki csak elméjével él s mindegy neki, hogy külső hüve. lyével mi történik. A Földközi-tengeren is, melyet annyira szeretett, csak belebámult a vizbe és gondolkodott. Nem élt kifelé, nem tudott megfigyelni. Ezért olyan színesek török históriái, ezért oly elevenek történelmi tárczái, mert kitalálta, ahol más csak látni tud. E z a különben annyira pontos ember fantasztája volt az eleven életnek. Meg mernék esküdni rá, hogy sohasem látott nadrágot az emberen, kalapot az asszonyi főn. Amellett remekül le tudta irni a régi viseleteket,' 1

222 jobban, mint K é m é n d y Jenő megrajzolta őket. A Hétbe irott régies czikkei, a Mikes Kelemen korából, a régi császárfürdői bálok, a Mária Terézia-beli magyar kúria életmódja a realizmus mestermunkái. Igen, azok az emberek nemcsak azon a nyelven beszéltek, melyet T ó t h Béla rekonstruált, hanem abban a szellemben éltek is, melyet fölelevenített. Stílusánál éppen csak a f a n t á z i á j a volt színesebb, szótáránál csak az álmai gazdagabbak. Es ez a felhőtaposó valósággal megrészegedett a gyönyörűségtől, mikor egyszerre csak a földre került, de szintén csak papiroson. Kitűnően ismerte az embert, de fogalma sem volt az emberekről. A m i hitványság, erény, gonoszság, jóság, büszkeség és kutyalelküség az emberben v a n , azt remekül tudta megismerni. Klasszikusabb képét a mi politikai életünknek nem ismerem, mint az övét, melyet egy egyszerű krónikában irt meg : Szervusz, kegyelmes uram ! czim alatt. A saját kora emberét is ugy kitalálta, mint a múltét. A z egyes embereket azonban sohasem tudta megismerni. S ebből a fogyatékosságából keltek számára a gyötrelmek, a megpróbáltatások. Nem volt harczias ember s minduntalan harezba keverődött. Ugy érezte, mintha az egész ország feltámadt volna és üldözné őt írásai miatt. Pedig az egész ország csak ránézett s kezdte benne megismerni íróját. S mikor mindenki ismerte őt, nem v e t t e észre, milyen kevesen ismerik. Harczi hevületében a különben oly finom érzékű embert nem s ú j t o t t a le a megismerés, hogy egy Esti levél, melyből sajtópör lesz, a m a g y a r közönségnél többet numerái, mint egy remekbe készült novella, v a g y egy tengermélységü, kristályszépségü elmélkedés. Ötszögletü szobájából, annak is csak egyik ablakából nézte a világot s az egyetlen szál, mely hozzáfűzte, a telefon d r ó t j a volt. *

Meg kellett halnia, mert felesége nélkül, aki a mult nyáron halt meg, nem volt ez életbe való. A z örök gyermek magára maradt s elpusztult, mint minden elhagyott gyermek. Felesége halála után az első reggel találkoztam vele. A Kerepesi-uton botorkált s a könyek végigperegtek az arczán. A sürü emberáradat minden szemepárja rábámult a síró, kezét tördelő apró emberre, a nagy m a g y a r íróra és v a g y bolondot, v a g y részeget látott benne. A g y á s z óráiban nem volt egyetlen embere sem, pedig hányan szerették és tisztelték ! S a l a k j a merő rom volt s a homlokán megláttam már a halál bélyegét. Zengő szép szava elnémult s ő is megtalálta azt a nyugodalmat, melyet senkitől sem irigylünk. A halál azonban kegyelmesebb volt hozzá, mint az élet. A bohém iró ugy halhatott meg, mint egy miniszter v a g y milliomos : haláltusa és patika nélkül. S aki életében büszke lélekkel napszámosnak szánta magát, mert nevét az imádott apa tette már halhatatlanná, az most mégis kénytelen eltűrni, hogy nevére, müveire rátegye kezét az egyetlen törvényes örököse : a m a g y a r irodalom. Kóbor Tamás.

Magamról.* Irta:

mondva

az

TÓTH

BÉLA.

ö n , édes Józsi b á t y á m , nem nógatott engemet, hogy a bajai szoborünnep napjára írjak czikkelyt lapjának az édes apámról, mint nógattak azok a szerkesztő urak, akik épp csak ez alkalomból, most, harminezhatéves koromban, v e t t é k észre először, hogy én élek és írok, jobban írásomból élek.

Ön nem zaklatott engemet Tóth Kálmán-tárczáért, szerkesztő uram, mert rossz üzletember és nemes müvészlélek, aki érzi, hogy a fiúnak csak két jussa van : szeretni és gyászolni ; a magasztaló történetíró dolgába azonban nem elegyedhetik az igazi kegyelet és a tisztesség megsértése nélkül. A z én számból még azt sem hallotta soha senki, hogy az apám jó poéta volt. En csak egyetlen egy dicséretet szoktam mondani róla : hogy jó ember volt. Es az ő jóságának, az ő szeretetének legendás nagysága évről-évre nő lelkemben. A boldogság ostoba és háládatlan. Csak most, mikor immár tizenharmadszor nő fii az ő sírján, az én halántékomon pedig szaporodnak az ősz szálak, — csak most tudom igazán, mi az a szent és nagy dolog, a férfisziv legfönségesebb ereje : az apai szeretet, az apa barátsága az ő fia iránt. Ö, miért hogy csak most értem ezt ! Nem nehezednék lelkemre az az örök bánat, hogy én méltatlan és hálátlan, mennyiszer megszomoritottam őt. E z t gondolom róla az nap is, mikor é r c z a l a k j a visszatér szülővárosába, édesanyja sírjának közelébe, ahonnan őt életében kiközösítették. Köszönöm a nagy tisztességet, szerkesztő uram, hogy épp ezen a napon a d j a ismeretlen arezom ábrázolatát a Hét előkelő közönsége elé. ö n t u d j a legjobban, mennyire irtózom a fényképezéstől és a láttatástól. De most az egyszer leküzdtem rossz természetemet, mert tudom, hogy ez a fototipia sok embernek bosziiságot fog okozni. A z pedig nekem nagy öröm. Bohémé v a g y o k . E b b e n az egyben igazán az apám fia és az öné is, — mert ő is az volt, ön is az. Pusztuló típus ez, mint az ájnó. Anakronizmus ez okos napokban, mikor a művész is óvatosan adminisztrálja a maga sorsát, matematikai valószínűségek szerint rendezi sikereit s a kölcsönös hirnévviszontbiztositás révén »kiváló irónkká« kotizálja magát. N y o m ó s a b b ok nélkül szeretni, minden különösebb czél nélkül jó embernek lenni manapság legalább is fölösleges. Ellenben a n y a k á b a venni a tranzmisszió-szijat, mely mindent közösen forgat s lenni a gépezetben egy jól elhelyezett, * E z t a g y ö n y ö r ű konfessziót T ó t h B é l a 1894-ben irta »A Hét«-nek, mikor édesapja s z o b r á t B a j á n leleplezték. Mély és megható betekintést enged az iró lelkébe, mely, tele szeretettel, e l h a g y o t t n a k és mellőzöttnek érezte m a g á t .

223. gondosan kent tengelyen járó alkotórész,. — az hasznos és bölcs dolog. E z a szerkezet.szocziál'öe'mokrata találmány. A bohém nem illik. bele,, mer.t ő arisztokrata. Szegény és büszke, tehát félig komikus, mint- Don Ranudo de Colibradós. D e nem hazudik.senki kedvéért s- ezért kellemetlen és alkalmatlan azoknak, akiknek az egész élete egy "nagy hazugság. H a az apám nem bohém, ma. talán én sem vag y o k az. E s . Huszár Adolf, a szobrász, az édes apám temetése napján aligha kérdezi tőlem : »Béla, bisí Du bei Geld ?« magyarul : van-e ma mit ebédelned ? Régesrégtől »bel'e volnék csinálva« valami jó hivatalba ; v a g y ha mégis erőnek erejével tollat a k a r t a m volna "forgatni, benne ülnék az Akadémiában, mint Pompéry- János üle benne egykoron. De épp az volt az öreg hiba, hogy az én apám nem akarta elismerni egyebek között azt sem, hogy nagy poéta Pompéry János. Mert gyűlölte a hazugságot. Ilyes apró • föllázadásai miatt aztán nem lett szegényből soha ú g y n e v e z e t t »tekintélyes ember«, vagyis, irodalmi h á z i ú r A z A k a d é m i a , mely vele szemben immár tizenhárom esztendeje szegi meg ügyrendjének azt a pontját, hogy a levelező tagról is kell emlékbeszéde.t mondani, -=— az A k a d é m i a két száraz, fitymáló sort j u t t a t neki sugalmazott irodalom-történeteiben, mintha bántaná a nyom, melyet apám a m a g y a r kulturában hagyott, A z A k a d é m i á n a k T ó t h K á l m á n terhére van halála után is. E s terhére volt ez a jó és szabad ember annak a hatalmas rossz embernek is, aki egy nap elgondolta magában : ej, minek a képviselőházban ez a bohém, többet ér nála egy állandó »igen« és elvétette .tőle régi mandátumát. A z én. szegény, jámbor édes apám még azt hitte, hogy Magyarországon törvényhozónak lenni legnágyobb polgári disz, hogy ez az állás nemes és méltó. E s belehalt szégyenébe, f á j d a l m á b a , mikor ez: a csapás érte. Belehalt — és az az iszonyat, hogy még két évig lélekzett halálában itt e földön. H a nem bohém, talán még ma is élne. H a t v a n három- éves, délczeg öreg ur' volna, karonfogva járna velem a Lipót-utczán, mint egykor és boldog gyönyörűsége telnék az én családomban. Mert akkor az én életem is másképp fordult volna. I g y , m a g a m r a m a r a d v a , egy keserves pálya legkezdetén, a szabadságnak és a j ó emberek szeretetének ösztöne azok felé vitt, akiket szabadoknak és jóknak hittem. V a g y i s a kisebbséghez szegődtem, a bohém-világba vándoroltam. Es ott is maradtam. A z ó t a sokaknak,, akikhez életemet fűztem, m e g j ö t t az eszük, átcsaptak a bölcs, a czélszerü ösvényre, engemet pedig elhagytak, elkergettek,, mint fölösleges és alkalmatlan frátert. E g y bohémet ismerek, aki örökké á z fog maradni, én meg vele ; és az ön, édes Józsi b á t y á m . Csoda-e, ha önnek szóló leveleimet igy irom alá : »szerető fia«. A z t a n a g y ' s z e r e t e t e t , m e l y b e n önt édesapám, költészetének csodálója részesítette, ön összegyűjtötte a szivében és most nekem a d j a vissza kamatostul. K i m . v a n nekem édes apám óta ilyen jó emberem ? E s ki" volt az, aki engemet a csüggedés napjaiban meggyőzött árról, hogy

jogom v a n dolgozni és élni, hogy valaki v a g y o k ? E s ki adott nekem önérzetet, m u n k a k e d v e t ? Névtelenségben róttam soraimat a kenyérért hosszú éveken át. -Bohém-vérem föllázadt a gyanúsítás ellen, hogy én az'apám révén akarom m a g a m a t belecsempészni az irodalomba. H a n y o m t a t v a láttam a nevemet, megrettentem, mint a tetten ért tolvaj. Személytelen munkás k í v á n t a m lenni, mint a g y á r kormos embere, akit senki sem ismer, de megkeresi betevő f a l a t j á t a k é t kezével. S ime nem haltam éhen. Sőt akaratlan ismertté lettem v a g y negyven-ötven főnyi közönség előtt. E z t a negyven-ötven főnyi publikumot én nem adom négy-öt millióért, mert mi szeretjük, értjük egymást. A többiekre nézve sikerült obskurusnak maradnom. A n n y i r a obskurusnak, hogy ime B a j a városa azt sem tudja, micsoda mesterember v a g y o k , mely részében lakom az országnak : ennélf o g v a gondnokot nevezett ki számomra, aki az »ismeretlen tartózkodásu- rokonnak<< »kézbesitse« az édesapám szoborünnepére szóló n y o m t a t o t t , kitöltetlen meghívó blankettát. • Mindig gondnok, mindig alperesség ! E z már az én végzetem. ' D e hát ne féljen senki, nem fogok élni azzal a szíves meghívással. Nem, mert édesapámnak megígértem, hogy mi együtt megyünk az ő szülővárosába, m a j d ha visszahívj ák. N e m h i v t á k vissza. -Magam most már nem mehetek. Hálás szívvel gondolok azokra, akik őt abban a nagy dicsőségben részesítették, hogy legalább bronzalakj a. diadalmasan térhet meg oda, ahová halálos ágyán is visszavágyott. És m a j d ha a "szálló idővel eltűnik a mai nemzedék s a mai nemzedéknek minden gyülülsége és szeretete, az utánunk következők látni fognak azon a kis téren egy "magányos, szürke érczembert, akiről már azt sem tudni, hogy ki volt. Pedig egyet méltó volna örökké tudni róla : hogy jó volt, hogy ugy tudott szeretni, mint senki és mindig azok b á n t o t t á k , akiket szeretett. . . . . Erről fogok én gondolkozni vasárnap délelőtt a kerepesi temetőben.

Seitz Viktor

aphorismáiból.

A német császár ? Kár érte. Ha polgárembernek születik, híres képviselő lett volna belőle — a Bebel programmjával. A világot kevés bölcseséggel kormányozzák. De nem is a kormányzáshoz, hanem a kormányzói állások megszerzéséhez szükséges a bölcseség. ' *

Az alkotmányos monarchia kompromisszum a forradalom és áz abszolutizmus között.

Az isten mindent megtehet, de még eddig nem tett semmit. ' *

!

A leghatalmasabb előítéletek a vallásból • táplálkoznak.

224

I

nagy kedvességgel és tudással oktatta. Toti és Tató oktatása azonban nem rabolt el a Sophia kisasszony idejéből annyit, hogy bőven né maradt volna neki • ideje a Maupassant és a Prévost regényeinek az olvasására.

Tavaszvárás. • Elzárják a tavaszt előlem E szürke, vén hegyek. Örök Felhőben, örök. ködbén

Sajnálattal kell kijelentenem, hogy Sophia kisasszonyt — igen okos, kedves és müveit leány létére is — ezekben a regényekben főképpen egy bizonyos dolog érdekelte," és pedig nagyon érdekelte. Most is, bár álmos volt, nem tudott ellentállni, hanem kezébe vette a Maupassant Bel-Ami-ját és csak ugy ruhástól végigheveredve az ágyon, elkezdte olvasni.

Az égre rémlenek. Elzárják a tavaszt előlem E szürke, vén hegyek. Valahol arra napnyugatra Száz szin gyújt lángokat: Tavaszi blúzokon ragyog ma Aranyos alkonyat. Tánczol a vágyak száz csapatja, Valahol arra napnyugatra Száz szin gyújt lángokat. Valamikor tavasz se kellett, Arany kor, szép világ, Bennünk a vágy uj bora pezsgett,Nyilt az álomvirág. Most keserű könnyek peregnek, Valamikor tavasz se kellett, Arany kor, szép világ !

Juhász Gyula.

A Böcklin-másolathoz hasonló éjszakában pedig egy lázasagyu fiatal ember rótta súlyos léptekkel a park útjait. Ennek az embernek — ugy mondták, akik ismerték — gyönyörű volt a lelke és csupa esetlenség mindaz, amibe ez a lélek burkolódzott, ó , nem a szeme vágása, v a g y az orra volt hibás ennek a fiatal urnák, aki nem volt más, mint a grófi ház nevelője, sőt még. a tagbaszakadt, szélesvállu termete sem mutatott szabálytalanságot. Hanem esetlen volt rajta a nyakkendőjétől kezdve a czipője hegyéig minden, mert — bár nagy tudós és nagy művészetkedvelő volt is — a l'art pour l'art elv isteni fönségébe burkolózva, nem tudott odáig lesülyed'ni v a g y felemelkedni, hogy a tudományt és művészetet a saját czéljainak jármába hajtva, tudománynyal és művészettel kösse meg a nyakkendőjét és tudománynyal és művészettel válogassa meg a czipőit.

Sophia. Irta

CSATHÓ KÁLMÁN.

A z éjszaka olyan volt, mint Böcklin mester valamelyik cziprusos képének sötétkék szinü másolata. A szinek eltűntek, sötétebb és világosabb tónusokká válva beleolvadtak a homályba, s a csillagok gyér világitása mellett csak árnyalatokat és körvonalakat lehetett megkülönböztetni. A tópart jegenyefái és a köztük meghúzódó kis, oszlopos kertiház elmosódó árnyékként tükröződtek vissza a sötéten csillogó vizben. Tiicsökcziripelés és lombsuttogás űzték el az éjféli csöndet, s a fehér márvány Kentaűr-szobor némán nézett bele az éjszakába.

. A kastély egyik földszintes szobájában, amelynek ablakai a parkra nyilottak, Sophia kikapcsolta derekán az övet, aztán egy nagyot és éppen nem poétikusat nyújtózkodott, kezében az övvel, s ásitott hozzá álmosan, jóizüen. — Szörnyűségesen álmos vagyok — mondta. — É s Philosophus ma megint olyan hosszan és unalmasan teoretizált a szerelemről, hogy tulajdonképpen nem is csodálkozom, hogy elálmositott. Elvégre is : Isten látja lelkem, tisztelem, becsülöm a derék Philosophust, de nem birnám megcsókolni, ha nem tudom mi lenne is érte a jutalmam. S még előbb-utóbb azzal fog előállni a boldogtalan, hogy elvesz feleségül . . . Feleségül, ö ! Engem ! Sophiát, aki képtelen volnék örökké azt a sok unalmas beszédet hallgatni ! Mindezt persze csak gondolta, mert monologizálni már nem volt szokás abban az időben, mikor az éjszaka liasonlitott a Böcklin képére és nem a Böcklin képe az éjszakára. Sophia kisasszony nevelőnő volt a grófi kastélyban és a gondjaira bizott kis comtesse-eket

Mert a nevelő ur' férfi volt, még pedig filozófus férfi. Férfiassága tehát nem földi hivságokban merült ki, hanem abban, hogy naivul hitt az Igazságban és egyenes lelkétől egyformán messze volt a. Valóság ismerete és minden csalfaság, ami épp ugy az asszonyok találmánya, mint az iparművészet, amely oly szánalmasan hiányzott az ő egész külsejéről. A szegény Philosophus, aki Sophiát imádta, a sötétkék éjszakában ábrándozott az aranyhajú szőke leányról, aki — ó női kaczérság örökre kitanulhatatlan titka — aznap este is hosszasan elmélkedett vele a szerelemről, amelyről ő olyan sokat szeretett beszélni, de mindig csak elvont formában. Philosophus megállott a Kentaur előtt, megigazította orrán a pápaszemét s mintha csak a kis grófnak tartana magyarázatot, igy szólott : »Ixion és Nephele fia! Rettenetes Kentauros ! Nincs kinek elmondanom búmat, sem örömömet ; engedd meg tehát, hogy más hiányában veled közöljem, hogy nem hiába a filozófia a szakmám : phileo Sophian. Szeretem Sophiát és el fogom v e n n i feleségül. Sophia az az eszményi nő, kiben álmaim megtestesülnek. Okos, szelid és csodaszép. Madrigált fogok költeni aranyos hajáról s ditirambust zengek lebbenő piczi lábairól . . . .Szeretem Sophiát, mert. Sophia megért engem és Sophia olyan, amilyennek én m e g á l m o d t a m . . . És — ha lehetséges — el is fogom őt feleségül venni, de persze ez nem megy csak ugy ni . . . hopp . . . Mert . . . szóval én szeretem Sophiát . . .«• Idáig jutott a "beszédben és már ebből is látható, hogy filozófus volt, semmi egyéb.

225. A Böcklin-másolat most egy uj alakkal lett élénkebb. E g y . fehér flanelruhás férfi jelent meg az éjszakában'. A következőkkel összevetve ez a tény is megmondja, hogy ki volt ő, mert ugy-e csak Antisophus lehet olyan vigyázatlan, hogy fehér ruhában megy éjszakai kalandra, fehér ruhában, amely n e m . simul bele a sötét tónusokba, hanem messzire fehérlik a sötétkék környezetben. Antisophus szivarozott és fütyörészett. • Valami baja volt, de nem lehetett vele egészen' tisztában ö maga sem, hogy mi, mert ime .nagyon tervszerűtlenül viselkedett. Antisophus afféle ficsúr volt, aki öntudatlanul "éli világát, de éli. Nem igen gondolkozik sokat, de mindig csinál valamit, v a g y vadászik, v a g y fütyöl, v a g y szivarozik. Sőt néha egyszerre cselekszi a hármat.

Antisophus nem igen ismerte Böcklint- és - nem jutott eszébe, hogy az az éjszaka olyan, mintha Böcklinmásolat ' lenne. Antisophus " nem beszélt szerelemről .Sophia kisasszonynak, de nem is gondolt a szerelemre, egyszerűen csak 'észrevette, hogy Sophia kisasszonynak hamiskás szeme van és gusztusos, hófehér nyaka. E z t a vacsoránál - vette észre,, egy pár órával azelőtt, -hogy kiment a. kertbe. Antisophus vendég volt a. gróféknál és a kerti házban volt elszállásolva. A másnapi vadászatra érkezett és Sophia kisasszonynak futólag feltűnt, hogy olyan formásán kunkorodó helyes bajuszkája van, mint Georges Duroynak, a Maupassant regényhősének. Philosophus, aki a Kentaurnak támaszkodva, nézte a csillagos eget, arra lett figyelmes, hogy a kavicsos ut csikorog valakinek a léptei alatt. Antisophus elhaladt mellette, de nem vette észre, ő pedig néni, szólt egy szót sem. Philosophus utána nézett és látta, hogy a vendég a kastély felé megy. O is tett egy pár lépést, mert rejtelmesnek tünt fel előtte ez az éjjeli csavargás. Antisophus keringett egy darabig le s fel, aztánmegállott. Megállott pedig egy ablak előtt, amelynek leeresztett függönye alatt, amely nem ért egészen az ablakfáig, élesen verődött ki a benn égő-lámpa világa. Hógy Antisophus mit gondolt, azt csak ő tudná megmondani. Annyit azonban Philosophus világosan látott, h o g y . bekukucskált a függöny alatt a résen — s aztán megkoczogtatta az ablakot. Sophia odáig jutott az olvasásban, hogy a fiatal ember lázas - gyönyörűséggel tapasztja a j k á t a szép asszony vállára . . . mikor megkocczant az ablak. Ösztönszerű mozdulattal dugta el a. könyvet, aztán hirtelen elfújta a lámpát. Még egyet koczogtak és Sophia kisasszony (a jó ég tudja, mire gondolt, olyan volt mint az alvajáró) odament az ablakhoz s felhúzta a függönyt. Megint koczogtak és most már látta, hogy ki koczog . . . Georges Duroy, az asszonyok kegyeltje, v a g y ha ugy tetszik, Antisophus állott az ablak alatt. Sophia' akkor ugy érezte, hogy ki kell nyitnia az ablakot és megmondani ennek a bolondnak, hogy menjen onnan s ne csináljon botrányt. Antisophus pedig ezalatt konstatálta magában, hogy nincs rostély az ablakon.

, Philosophus kétségbeesetten vergődött-a Kentaur előtt. Ugy érezte, hogy az agya veleje ki akar ugrani a halántékain és zokogva panaszkodott Ixion ésNephele fiának, hogy milyen igazságtalanság és szörnyűség-történt vele. Sophia, álmainak szőke királynője, kinyitotta az ablakot egy idegen férfinak . ...

Sophia egy óra múlva pedig suttogva kérdezte Antisophust : - »Szeretsz ?« Mire Antisophus kevés bensőséggel, de minden álmossága mellett is az ősi formula szerint felelt : »Nagyon !« — közbe pedig arra gondolt, hogy jó volna már. otthon lenni.

A Kentauros pedig lehajolt a vergődő Philosophushoz és azt mondta neki : »Fiam ! A bölcseség maga az Elet ; ha a bölcseséget akarod, ne a magad lelkéből indulj ki, mert akkor sohasem leled meg. A Sophia azé, aki ott keresi, ahova azt az istenek elrejtették. A Bölcseség, az Igazság itt van az életben, de csak az látja meg, aki elfogulatlanul, nyitott szemmel keresi és nemcsak azt t a r t j a igazságnak, ami a saját lelkével megegyezik . . .« Philosophus kérdő tekintettel meredt a Kentaurra és ugy látszott, mintha nem értené a dolgot. »Bocsáss meg, — mondta a Kentaur — de tudod, az én anyám Nephele volt, és azért egy kissé ködös a beszédem.« Philosophus még valamit akart kérdezni ; a Kent a u r - a z o n b a n már .fölegyenesedett s márvány-alakja stílszerűen simult bele Bö'cklin sötétkék éjszakájába.

A paraszt Vénusz. —

Guy de Maupassant.

—

VI.

Ö volt ama örök, tökéletes lény, Ki újra visszahozta azt a fajt, Mely feltűnik az idők végtelenjén, Királyi bájjal hódolatra hajt S szent titka mindig andalítva hat rád. Szerették, mint Phrynét és Cleopatrát; S pazar szerelmét lányos, tiszta szíve Ontotta bőven mindent felderítve. Csak egy embert gyűlölt, egy vén, hamis Gonosz juhászt, kinek a farkas is Hízelkedett . . . Czigányasszony tevé ki Az árokölbe még mint csecsemőt. Egy pásztor ott rálelt, nevelte őt S csak bánatot hagyott örökbe néki. Gyűlölte mind, mivel azt hitte boldog. Azt mondták, társai manók, koboldok. S nőtt a. fiú árván, örömtelen, Kecskét, libát őrzött a réteken. Egész nap ott járt a dombokba távol, Szí-szó szapulta, szél veré örökkön.

(2)

226. Hogy elaludt, paplanja lett a ködmön S ilyenkor álmodott szegény az ágyról ; Aztán hogy a táj napsugárba fürdött S fukar falatját falta künn az árva, Bámulta mint gomolyganak á kürtők Távol tanyán, meleg levesre várva.

Ismerte a lány s félt kétségbeejtőn, Utálta lelkéből, szivébe' kin dúlt, Tartott varázsától s futásnak indult. A

Vénült. — S a "borzalom nyomába lépett, Estente elmesélték tetteit; . S a suttogott, titokzatos meséket Az asszonyok hallgatták reggelig ; Azt mondták róla, a sorsnak parancsol, A pusztulást csak ő idézi föl Es olvas az ég lángbetűiből, jövőt jósol a fényes boltozatról. A sátorát mindennap újra máshol Ütötte föl, az embertől futott; A szélbe titkos szót kavart utóbb, S rá síri hang felelt a szélzúgáshól. S az volt varázsa legnagyobbika, Hogy megszédült tőle a bika. — És mást beszéltek róla azután. Találkozott vele egy ifjú lány S láttára egy sötét vágy elragadta. . Hozzá se szólt; de a vad láz miatt Éjjel zókogva, félve felriadt; S hallotta, mint kér lázas, gyenge hangja. Hiába küzdött, sírt, sírt, el sem alván, S bár rém teli s ködös volt a sötét, Hozzája ment és véle hált a szalmán ! Es igy itatta sáros ösztönét Az ifjú, szép lányokkal minden éjen Es nem pirult ellenkedő szemérem, Szép, szűzi mellét mind, mind neki adta, Bár csúnya és vén volt az istenadta. A homlokát, ajkát szőr-pihe födte, Sörényszerü völt hófehér szemöldje, S testén a szőr burjánozott kuszán, Mint a gyapjúpamacs a vén subán ! Biczegve járt a nagy hegyomladékon, Hogy árny terült a síkok lomha hátán, Mint egy balos, sántító, furcsa démon. Ez a paraszt és bujalelkü sátán Egy elhagyott dombnak tövébe ment, Hol a magyal bontott arany lepelt," Ápril virult s meglátta azt a lányt, Kit a falu imádott .egyaránt. — Mint napszúrás, átdöfte őt a vágy ott És íogvaczogva már utána vágyott. Tekintetük vadul kereszteződtek, Mint hogyha két boszús Isten csatáz ! : A férfi várt, mint az ijedt vadász, Ki párduczot talált, nem gyenge őzet ! A lányka ment. — S fürtjének szőke terhe Virágozott a szagos, méla lejtőnA sápadó magyal-közé keverve. . -

'

Estig bolyongott.; s jött az éjszaka S most borzadott meg az árnytól először. Vak éj- kukucskált a fákról, mezőkről: S hogy egy sötét 'uton haladt maga, A sű'ru tölgyek közt, ázt hitté párszór, Hogy rámered némán a csúnya pásztpr. . Majd futni kezdett- bőszen, esztelen • S nem látta vad lázától ezalatt, Hogy, amitől oly czéltalan- szaladt, Egy holt fa volt csupán a réteken. Nap, hó mult. S lelke soryadott ezentúl, Akár a szárnyain sebzett, madár, Lehúzta földre a nagy félelem-súly. Kilépni sem mert a kapúba már. Ha a mezőre ment ki néha félve, Jól tudta, látja a Vént s- ráhunyorgat Ravasz, gonosz szemével mondva : >>Holnap S mintegy tüzes vasat nyom a sebére. • S igy akaratja' teljesen legörnyedt, A szíve félelemtől összezsibbadt,' Érezte, meg kell hajlani a kinnak S feltette, enged a torzarczú 'Szörnynek. S keresni indult őt egy téli éjen. Nagy hó takarta a talajt fehéren: S meredt, fagyos fényben rezgett a. sík. Zord, messze tájról hűs szél fújdogált, Megrázva az erdős, sötét homályt S a fáknak égbe- nyúló ágait. A piszkos égen, mint bús fényszalag, Arczát a hold alig'mutatta csak . És a szúrós fagy lehatott a.kőig.' Lomhán, fagyos lábakkal, ment csak ő itt, Erezte, a juhász' előkerül S fekete pontként' ingott egyedül. S im, gyökeret vert lába reszke'tőn : Két szörnyű állat jött a hómezőn ; Játékuk őrült-vig futásba, átfolyt S bukfenczük torzította csak az árny folt. Az éjbe jöttek kóborán suhanván' S bolond örömbe, borzadásra keltő" ' • Vágygyal repültek már a íátkör alján. A- pásztor ebje : az volt mind a kettő !.•' Fújtak soványan, vad szemük parázsolt S e szem -kuszált -fejükben oly csodás volt, Kaffogv'a mindkettő a iány elé nyúlt S- hideg foguk mütatgatták vig.yorgva.' Mint a'lovagkorban két hős Hübérúrt . Lánynézni küldött Herczegük gyakorta S körülövedzték a Kedvest, amint jött : ' Igy vitte őt e két szerelmi hirnök,

227. Egy dombon, áll s lesett reá az Undok, Megfogta s ment, elérték már a kunyhót, Ajtója nyitva volt, ott lökte be S levetkőztette már előbb szeme. -A teste reszketett, egész leverte A várva-várt boldogság szörnyű terhe,. A lányra nézett s lihegett, akár A' megszorult zsákmányt űző agár.

— Nem ! Ennek az országnak a . helyén nem maradna lyuk, még csak akkora lyuk sem, mint a lyukas mogyorón. De nem azért, mert ez az ország .olyan hitvány, hogy már a föld sem tartaná érdemesnek arra, hogy lyukat csináljon magán és lenyelje, hanem egészen más okból. Egyszerűen az a természettudományos magyarázata ennek a lehetetlenségnek, hogy a l y u k a t . nem lehet kilyukasztani. A verem nem sülyedhet el, a gödör még akkor is csak gödör marad, há leássák a föld közepéig és lőport visznek le belé. Éppen ugy, mint a szemétdomb akkor lesz a legnagyobb szemétdomb, amikor fölér az égig. E z az ország nem lyukadhat ki többé, mert egyetlen nagy lyukból áll.

De,' hogy csókolni kezdte s sárga bőre Hozzátapadt, mint egy nyálas csiga S a nyáj illatja áradott belőle : A jégcsóktóí megreszketett ina. Majd felkarolta a lágyizmu testet, • Mit lázba csókolt már előtte annyi, — Mindenki vágyott érte élni-halni ~— S e' lány, szivébe, bár vénségbe tespedt, Kegyetlenül fájó féltést lopott ' S boszút kiáltott, szörnyűt, lángolót!

Itt már kénytelen voltam megakasztani Enguerrandot a beszédben : - — Hallod-e Móni, én már sok bolondot elhall' gattam tőled. E n elhittem neked még azt is, hogy a »Wesselényit«, a Viliandoknak eme vonzó progrömszámát, amely a ,»WáscKer Lení«-ből van átdolgozva, Maeterlinck csak azért haragudta meg, mert Máder ugy "ott hagyta a Vígszínházát, mint G'óth Sándor az »Ifju sziriai«-ban a fejét és a fogát, — de, hallod-e, ezt már én sem hiszem el neked.

(Vége következik.)

Krónika II.

Enguerrand erre nagyot szítt a szivarján és az igazi ördög nyugalmával felelt :

Extra Hungáriám • • • • •

' —1 április

5.

A minap, éppen gyermeknap volt, a »Legyet A .Magyarnak«. czimü étterem sarokasztalánál együtt vacsoráztám egy régi ismerősömmel. E z az ismerősöm -Káldor Enguerrand, akit' azonban, én még a régi iskolai időkből és rövidség okáért csak Móninak szoktam nevezni. Töltött káposztát ettünk és mivel én csak ket legyet kaptam hozzá, Engüerrand ellenben ötöt, t e a mészetes, hogy én voltam az elégedett elem, Móni pedig a házsártos, mondhatnám, a zoltán. Más szóval : a káposzta benne felkelt.ette a gyomorégést, nekem pedig sovenizmust okozott. Ö az öt legyet olvasta, én a harmincz millió magyart. Még csak a tizedik millióhoz, illetve a . tízmilliomodikhoz érkeztem, aki éppen Vlád Aurél volt, amikór. hamisítatlan töltöttkáposzta-hangulatomban felsóhajtottam : — E x t r a Hungáriám non est vita ! ; — Igazad van, — horkant fel Móni — ezt mondja a paraszt is, amikor kivándorol. . . . . .

-— Hittem, hogy nem hiszed, mert igaz. Nem az Aladin csodalámpásához, nem. a Klein Za,ches varázshaj tincséhez kell az igaz hit, hiszen azok mesék, tehát könnyen hihetők. De az igazság, édes barátom, az igazság épp olyan hihetetlen és lehetetlennek feltűnő, mint maga a legnagyobb igazság: a halál. Az igazság pedig az;, hogy ez az ország ma éppen ugy csupán csak egy lyuk, mint ahogy Törökországot a diplomáczia nem nevezi többé Törökországnak, hanem csupán »Balkáni státuskvó«-nak. — Hm ; igazad lehet. — Igazam van — mosolygott Móni. — csak, tudsz-e te kártyázni ? — Nem !

Mondd

— Mboh, mondanák' erre a régi rómaiak. Hát még kártyázni sem tudsz ?• Akkor hát azt sem tudod, édes öcsém, hogy a pörsölyt hogyan hívják kártyanyelven ? — Hallod-e, — szisszentem fel erre dühösen .— nem vagyok én i t t idegen ! Hát- azt hiszed, hogy engemet is Poll Hugó festett ? A pörsölyt minden tisztességes helyen ugy hívják, hogy pinka..

. . — Hadd vándoroljon a férgese ! — feleltem.é.n. — A Norddeutscher Lloydnak is kell élni és aki kimegy Amerikába, az legalább nem csinál itt aratósztrájkot. — No látod, tiszteletreméltó gentleman, — diadalEgyébiránt, — tettem hozzá — ha mindnyájan .kivándorolnánk is, akkor sem. maradna itt Magyarország maskodott Enguerrand — tehát ez a pörsöly, .másképpen ez a pinka a mai Magyarország. Pörsöly,. amelynek helyén egy lyuk. • lényege nem az oldala, nem is a feneke, hanem a nyí— Nem, valóban nem, — szítta dühösen a szivarját lása. A lyuk, legyen ez akár a kávéházi kártyaasztal Enguerrand — de tudod-e, hogy .miért nem .? Erre az ostoba és nyilván kötekedésre kihivó kér- szélére állított pénzlesi pohár, akár a. baccarat-asztal désre én nem feleltem. Ismertem Mónit és tudtam, . gyomrába ásott gödör, akár pedig a gyermeknapon hogy magamagának -fog felelni, még pedig hosszasan utczasarokra állított urna. A különbség köztük csak és dühösen. Es valóban hosszan és dühösen, monolo- számbeli, a lényeg egy : Magyarország ma ezekből a gizálva kezdett el felelni és a felelete igy szólt :' lyukakból él. ' . ,

228 megvilá-

a p i n k á b a , a h o l m á r a p i n c z é r s p o r t u l á j á n tul is f e l g y ü -

részlet-

l e m l e t t a p é n z és a m a r a d é k b ó l f e l r u h á z T a k s o n y v e z é r

gyötörni.

o r r á t is m e g s z é g y e n í t ő g y e r m e k e k e t . V i s z o n t a s z á z e z e -

Példákat akarsz bizonyára és közelebbi gítást. Szolgálok ember,

aki

a

velük.

Ma n á l a m j á r t

varrómasina

áráért

az a

szokott

kap

r e k b e d o l g o z ó , n a g y k u l t u r m i s s i ó v a l d i c s e k e d ő , a z előíté-

mondja,

letek ellen h a r c z o l ó és d e r e k á t s ü r ü n b e a d ó n a g y k a s z i n ó

P a n a s z k o d o t t , h o g y f e l m o n d t a k neki és sehol s e m lakást, pedig csak hogy

ezért

nyolcz gyereke van. Azt

Németországban

adóleszállitás járna

szintén

neki,

belemarkol

a

pinkába

és

fizet

belőle

kiváló

A n g l i á b a n m e g t e l j e s a d ó m e n t e s s é g mellé m é g ö r ö k ö s

művészeket, színészeket, zongoraverőket, hegedünyiszá-

szavazójog.

esti-

l ó k a t , sőt e l d ö n t i a m a g y a r i r o d a l m a t is, e g y e t l e n jól-

lapban, hogy a gyermeknapi nagy pinkákban az utcza-

s i k e r ü l t b a n k h u l l a d é k á v a l , k é n y e s e n félresöpört a p r ó ,

sarkokon

p é n z é v e l k e n v e fel n e m c s a k m a g á n a k , h a n e m a z o r s z á g -

En

öt

perczczel

összegyülemlett

előbb olvastam

három

mázsa

az

rézkrajczár.

n a k is u d v a r i p o é t á t . A p i n k a , szerelmes öcsém, a p i n k a teszi m i n d e z t , a z A *

}>h,

a p ö r s ö l v , a m i b e m é g c s a k n e m is ál-

fa;'yi*

dozati

fillérek,

h a n e m előkelő,

régibb szagokra emlékeztető

r

irb

yuO

UUt

undor-

ral d o b á l t a p r ó p é n z e k h u l l a n a k . . .

Dm

utyyyfa

mert

U

fct K 4/" l

lé

-

/(

* Cyv Vtrnttrttr

j r r

ICX r^rr a -í A

JUv

(yü

l a l h a t t a m m é g m e g , m e r t hirtelen a karomra tette a kezét, ugy hallgat-

V*. j

Y' IL

t a t o t t el e n g e m h a l l g a t ó t :

otU.

1> <"f

tV/r»

>

—

Hogy

ez m i n d h u m o r , a z t

akarod mondani,

»

rr^K-

ugy-e ? Tévedsz.

E z m i n d s z o m o r ú u n d o r . Mert ne fe-

V A 4.1

lt

A.c

f f * '

E n g u e r r a n d itt e l h a l l g a t o t t és n a g y o t s z í t t a s z i v a r j á n . E n s e m szó-

tU»

itt rét I

X

tJ> t

•r

Un

l e j t s d el, h o g y a z u t o l s ó h u m o - ' s t a , aki

Magyarországon

van,

Bécsben

l a k i k és l ' i a t n i k F e r d i n á n d n a k

'fanirt

hív-

ják. Ismered alkotásait (azaz dehogy ismered, hiszen n e m v a g y k á r t y á s ) ,

JL twK

ama

;/ J2

csodaszép

vörös

nyolczast,

melyen Teli Vilmos érzékeny bucsut v e s z a c s a l á d j á t ó l , v a g y a z t a másikat, a nemes paripát, amely, ha hétre g u s z t á l j a ki az e m b e r , slágert j e l e n t . N o h á t ez a F e r d i n á n d az u t o l s ó mag y a r h u m o r i s t a . N e m e s eltökéléssel ugy határozott, hogy ezentúl minden p a k l i k á r t y á r a e g y k r a j c z á r t érő e x t r a

Ah*Hac.j,.

bélyeget ragaszt 'r-i-

h a z á m , ezt a k r a j c z á r t a z e l h a g y o t t gyermekeknek

TÓTH BÉLA

s ezt a krajczárt,

KÉZÍRÁSÁNAK HASONMÁSA.

adja.

Humorcsucs.

Mert s z e n d e m á g n á s a s s z o n y , e l e f á n tos b ú r nő és e g y m á s t p u k k a n t ó szín-

Hallod ? H á r o m

mázsa olyan

pénz,

ami

rézből

van.

házi starnő nem volt

k é p e s a n n y i t összeszedni,

mint

Ez a legszegényebbeknek, a mindenkitől elhagyott gyer-

a m e n n y i t F e r d i n á n d f o g l e t e n n i csöndesen t u l c s ö n d e s és

m e k e k n e k a p i n k á j a . E b b e m a r k o l bele a j ó t é k o n y s á -

tiszta működésével a haza oltárára. E z a Ferdinánd,

gunk,

fúrta a legnagyobb lyukat a mi hasunkba . . .

hogy

rézpénzzel

enyhítse

De még boldog a gyermek,

a

gyermeknyomort.

amelyiknek sem apja, sem

E n g u e r r a n d e l h a l l g a t o t t , a z t á n hirtelen

ez

felugrott

a n y j a nincsen, m e r t a n n a k l e g a l á b b r é z p é n z és m e n e d é k -

m e g i n t , m e g s z ó l a l t , de a k k o r a k a b á t m á r a v á l l á n , a

hely jut. Akinek még v a n szülője, az nem k a p lakást.

kalap meg a fején volt :

L á s d , ez a l e g s z o m o r ú b b és l e g o l c s ó b b p i n k a . A z u r a k j ó t é k o n y s á g o t j á t s z a n a k — n a g y k a s z i n ó , kis k a s z i n ó s a pinkába

rézpénz

De várj csak.

—

hull. Nagy

—

Gyere. Menjünk át a »Hétválasztóviz«-be. Majd

gibiczelhetsz, mert ott esténkint kitűnő

pokerpartink

v a n . I g a z s á g j á r j o n b e l é d : e x t r a H u n g á r i á m non est v i t a . k a s z i n ó , kis k a s z i n ó .

Akár

n a g y , a k á r k i c s i n y , mi j á r n a b e n n e m á s , m i n t b a c c a r a t ? E s mi n e m h i á n y o z h a t i k a b a c c a r a t mellől ? A p i n k a . A m a l y u k , a m e l y a n a g y k a s z i n ó b a n n a g y , a kis kaszinób a n ellenben n e m k i c s i n y . A kis k a s z i n ó t e h á t b e l e m a r k o l

—

Es

—

kérdeztem

én —

a pinkapénzt

mire

adjátok ? —

Azon, barátja az erénynek, a

már végkimerült háziurakat segítjük

stájgerolásban

fel. Alguazil.

229. É s amerre mennek, amerre elsuhognak, hogy még szinte aranyosan fodrozik utánuk a levegő, a saját fülükkel hallják : t ,

Saison. A tavaszi korzó. — április

5.s

Régi flaneur vagyok, sőt suiveur. Felőlem akárhány fok lehet a Calderoni hőmérőiben, mihelyt itt van márczius huszonegyedike és a Kossuth Lajos-utcza sarkán olasz ibolyák helyett szagos hazai ibolyát árulnak, a hölgyek pedig tavaszi kalapot és ruhát viselnek, fagyos orromon keresztül is lelkesen dünnyögöm : Itt a tavasz ! Mit törődöm a politikával ? hogy a déli korzón most már nem lehet a haza megmentőit tulipános jelvénynyél napfényben és népszerűségben sütkérezni látni mint tavaly ilyenkor, amikor még nem voltak rideg és méltósággal- teljes miniszterek. Mit törődöm a művészettel ? hogy Márkus Emilia, Fedák Sári, K ü r y K l á r a és Gazsi Mariska jól néznek-e ki, hogy a Bárd-czég kirakatában milyen színésznők, szinészek és kompozitőrök díszelegnek és hogy Szirmai milyen felöltőt visel az idén. Mit törődöm a férfidivattal ? hogy bő angol lebernyegeket v a g y francziásan karcsú derékba szabott kabátot fognak-e hordani. Ennél sokkal fontosabb dolgok vannak a világon. A tél, amely hóval borit be mindent, amely premiéreket és konczerteket hoz, amely bálokon és piknikeken forró v a g y langyos flirtöket termel, nekünk — flaneuröknek, suiveuröknek és marcheuröknek — egészen mást jelent. Ilyenkor tavaszszal lázasan sietünk a korzóra és lélekzetünket visszafojtva figyelünk . . . Jönnek ! Mint a Sinibaldi hét Primaverája, a szivárványszínek minden skálájában jön elénk a »ver sacrum«. A z öreg tél leányai, akiket felnevelt, akiknek a formáit megtöltötte, akiknek a csontjaira bizsergő, vonagló hust rakott, akiknek a szemébe a borostyánkő, az irisz, a smaragd és a kárbunkulus fényeit varázsolta és megtanította őket' kokettálni. Jönnek a tavasz leányai. Mint a virágok, mindegyik egy-egy száron : apjuk, a n y j u k karján. E z a tavasz legnagyobb szenzácziója. Ettől az ostoba, szigorú és mogorva téltől, amely a hátunk mögött van; ki várt volna ilyen csodát ? N a g y ravaszul és titokban, a leányszobákban és az iskolák padjain fölnevelt egy generácziót, amely most lép elénk. Még lesütött szemmel járnak, mert nincsenek hozzászokva a fényhez és a pupillájuk oly nagy, hogy ki sem merik nyitni. De már a pilláik alól suttyomban, első merészséggel ki-kivillan egy sugaruk, mint ahogy az ajkuk is meghasad és az első csábító, hamis mosoly megjelenik rajtuk. A télen még geográfiát tanultak és féltek a szekundétól. Most már itt vannak és egész más szemmel látják a világot. A tanáraik nevetségesek, a rajztanár iránt való lángoló szerelmükön már nevetnek, a harmadik padban ülő Dóra velours-kalapját már nem irigylik, sem az első padban ülő Olga szép irását meg »jeleseit«. Máról-holnapra asszonyok lettek. E z a tél igazi csodája.

— Jaj de szép ! — Ah, ah, hogy kifejlődött! — A legszebb az egész korzón. Még elpirulnak ezekre a sértően bizalmas és mégis diadalt jelentő megjegyzésekre. Néha el is szeretnének gyorsan szaladni v a g y hirtelen a föld alá sülyedni, de már serken a bátorságuk és a harmadik fordulónál vakmerően a szeme közé néznek annak, aki hizelgő szemtelenségeket suttogott feléjük. És megnyílik a szemük. Már látják, hogy a férfiak részben öregek, részben fiatalok és részben csúnyák. A huszár-attilát már meg tudják különböztetni a bakatiszt v a g y a rendőrtiszt kabátjától. É s egyetlenegyszer már hátra is mernek fordulni. Tegnap még bakfisok voltak, holnap már királynék lesznek. A férfiak szeme nagyon élesen, nagyon kíváncsian és nagyon érthetőep vizsgálja őket. Es mi flaneurök, suiveurök, marcheurök nem álljuk már tovább, hanem összeállunk ketten-hárman-négyen, mint akiknek roppant fontos közölni valóik vannak. — K i az a szőke ott a szilvaszin ruhában"? — A Dusy Erzsike huga. Nézd a szemét, nem olyan, mint egy nagy nyilt zafir ? — Nagy nő lesz belőle. Nézd a nyakát, a vállát és — itt egy kézmozdulat következik — az egész vonalát. — És kicsi lába van, jó czipője, elegáns juponja. Jó iskolából került ki. — És nézd, hogyan, jár. Nézd, nézd . . . — Szalkay Gitta ! — kiált fel valaki közülünk. — K i az ? Hol ? Melyik ? — U j alak, de én ismerem. Tavaly a felsőbb leányokhoz járt és én stájgoltam utána. Már akkor kokett volt. — Nézd, milyen édes lett. Ide néz, de juszt sem fogok neki köszönni. Nem szabad elkényeztetni. Hadd örüljön neki, hogy később mégis csak észreveszem. — Mutass be neki. Te, én ezért a nőért meg tudnék halni, vagy bárom hétig szódás kocsis lenni. — Mutogatja a lábát, de van miért. — K i az, aki vele van ? — A z a pisze barna ? Senki sem ismeri. — Nyilván valami barátnője, iskolatársa. Szegény leány, nézd, milyen kopott téli kabát van rajta. — Nektek is csak a ruha imponál. Nézd meg az arczát és képzelj hozzá egy csupa csipke és csupa hab ruhát. Valóságos czukorbaba. Szégyellem, de folyik a nyálam . . : Edes, édes, édes ! — Nézd csak, Korponay Miczi bogy megkövéredett. É s ki az mellette, az a vékony kis macska ? Persze, a huga. Hogy hasonlítanak egymáshoz. De a fiatalabbik-, ból bárom és félszer olyan szép lesz, mint a nővéréből. Minek eresztették ki még ilyen soványan.? Nézd,'.szegény, hogy szégyelli magát és ."dugdossa a kezét, amely még csupa finom kis csont. El'.kellett.volna tenni jövőr

230. tavaszra, kihizlalni ; meglátjátok, jövőre ő lesz itt a ' van, este rendőrök őrizték a mázsányi krajczárokat és királyné. En bebiztosítom magam mindenesetre és egy nyilván a »mafla-sarok« törzsvendégei, elegáns, monoklis csókot fogok neki d o b n i . . . Látod, visszamosolygott ! ifjak pumpolták meg a járókelőket. A fillérekből mégis — Emlékeztek a vöröshaj u Izay Lolára ? — kezdi csak mázsa és kiló lesz krajczárban, nem pedig forint, amint azt szerettük volna látni. valaki, de senkinek sincs kedve visszaemlékezni. Mindenki a jelent nézi, amely, egész tavaszi pompájában Reveur. vonul fel. — Iveér Elli . . . Matzner Zsóka . . . Rády Pipi . . . A Matkay leány . . . Szőke Valicza . . . Pipsy Tiniké . . . — hangzanak sorba a nevek és az ember ugy gyönyörködik ezekben a virágokban, hogy szinte fáj, hogy botanikus elnevezéseik is vannak. A velenczei éjszakák feketeségétől és a boszporusi barna éjféltől a Van Dyck-barnán és a Tizian-vörösön keresztül a Botticelli-féle szőkeségig, szemekben a fekete tótól a tengerszemig és a campagnai égig, szájakban a Gioconda ajkától a Murillo mosolyáig, termetben a libánoni czédrustól és Junótól az erdei viliikig, nimfákig, a milói Vénusztól a Grácziákig minden megvan itt és sem messze nem kell értök utazni, sem képtárakban lábatlankodni. — Elles sont charmantes ! — kiáltja lelkesülten egy franczia, aki velünk van és látszik rajta, hogy csupa kcbelhalmakat meg domborvidékeket lát maga előtt káprázó szeme. Mit törődöm vele, hogy a Szent István király koronája hamis-e, a Szilveszter pápa bullája és az egész magyar királyság álma nem-e csak dupe, hogy a politikánk malomalatti, a kulturánk hátmögötti, és hogy Budapest nem világváros, nevetek mindenre, de erre a tavaszra nem. A tavasz tavasz marad, akárhogy nevezik is. Tavasz marad akkor is, ha az utczasarkokra dróthálós faládákat állítanak fel, amikbe a szegény, gyermekek javára kell filléreket: bedobni. Fillérből lesz a száznyolczvankét kiló és harmincznyolcz deka, amint azt a gycrmekliga jelentéséből tudjuk. Sajnos, ez a nagy suly mindössze valami négyezer koronát tett csak ki pénzben, amely beszél, mert a perselyekbe főként csak krajczárok gyűltek mázsaszámra. E z a város egy kicsit smuczig. Pedig a Kossuth Lajos-utcza sarkán K ü r y Klára állt a gyíijtőszekrény előtt és Fedák Sári, hogy neki is része legyen az efféle primadonna-akczióban, a szervitatéri persely előtt leszállt az automobiljáról, hogy pénztárczája egész tartalmát, mintegy hatvan koronát bedobja a reklám perselyébe. A czirkuszos Villand felesége és Lucy van Holmes, az amazon termetű bur elefántszaliditőnő mindenkit megállítottak az utczán hangos szóval : — Kérek egy krajczárt ! Es a Váczi-utczán meg az Andrássy-uton sikkes lipótvárosi leányok álltak az urnák előtt, kissé mereven és bátortalanul, de nagy buzgósággal, kitartással. E g y egy ismerősükkel kezet fogtak, elméskedtek vele és udvaroltattak maguknak, mindezt pedig azért a rongyos nikkelért', amit az urak becsempésztek a perselybe ugy, mintha korona volna. A Kossuth Lajos-utczán, a Ferencziek temploma előtt, ahol a nevezetes »mafla-sarok«

INNEN-ONNAN. A Darányi javaslatai. A Darányi cseléd javaslatáról éles elmék felfedezik, hogy rendkívül szigorú a cselédek renitencziája ellen. Pedig hát mire Való volna e javaslat, ha a renitens cseléd ellen nem volna oly szigorú, amilyen emberséges viszont a nem osztályharczoló cseléddel szemben ? Furcsa szemérmetesség az ; mikor a szocziálisták ránk támadnak, akkor osztályharczot kiáltanak.; amikor visszavágnánk, akkor szégyéljiik, hogy osztályharczban állunk. Bizony, a Daránvi cselédjavaslata valóban arra készült, hogy a szervezett cselédek tulhatalma ellen védelmet adjon a cselédtartó gazdatársadalomnak. Biztosíték kell neki, hogy a cselédje, ha szerződött, munkába is álljon, s ha munkába állt, dolgozzék is. Ez a javaslat védekezőleg azon a nyomon halad, amelyen a szocziálisták támadólag jártak. Szerződésszegés a legnagyobb munka idején, felsrófolt követelések az elszegődésnél, kényszerhelyzetek kihasználása, örökös bizonytalanság állapota, — bizony ezek nem olyan dolgok, mikben a bourgeois-kormány a gazdatársadalmat hagyhatja a szent szabadság nevében. Ha a szocziálistáknak szabad minden, amit tehetnek, az államnak is legyen szabadsága élni a hatalmával és mindennemű fegyverével.

A Ez is obstrukezió. Alig husz ember a képviselőházban s állítólag obstrukezió van. Apponyi javaslata ellen csinálják a nemzetiségiek, de egyelőre semmi látszatja sincs. Ők maguk nem lármáznak, a többség nem sokat törődik velük s a kormánynak mintha mindegy volna. Semmi érdeklődés ez obstrukezió iránt, semmi izgalom, semmi várakozás, pedig az obstrukezió lehetetlen, ha nincs izgalom, várakozás. Azonban nem is lehet. Mert más az, mikor száznál 'többen támadnak a kormány ellen s bizony bajos nekik ellentállni, vagy legalább van eshetőség kudarezra is, győzelemre is, és más egy tuczát ügyetlen embernek szónoklása, akik, ha csudát müveinek is, még sem lehetnek többen, mint vannak. A vége senki előtt sem kétséges,, előttük sem. Ezért hát mindegy, hogy obstrukeziónak nevezik-e a vitát vagy sem, annyi bizonyos, hogy egy hónapon belül Apponyi javaslatából törvény lesz.

© Pollacseknek keresztelték a legfiatalabb tengerhajózási vállalatnak, az Atlanticának legfiatalabb tengeri hajóját, mely a magyar nemzeti lobogó égisze alatt járja majd a levantei vizeket. A Pollacsek név kétségtelenül igen derék, jóhangzásu polgári név, akár a Kovács, Szabó, Molnár, Pap vagy Asztalos. Vannak ezen a néven orvosok, iparosok, ügyvédek, patyikusok, ezukrászok, vigéczek, végrehajtók és nagyságos urak, akik ennek a névnek becsületet és közkelendőséget szereztek. Azonban etnográfiai tekintetben, fajsulyánál és kémiai jegeczesedésénél fogva ez a név eleddig inkább kontinentális természetűnek látszott és a tenger annáleseiben nem igen fordult elő. A tengerre legjobbjainkat szoktuk küldeni, egy Zrínyit, Barosst, Jókait, akik színváltozás, — hogy ne mond-

231. juk arczpirulás nélkül állják a trópusok csodavilágitását és a közeli csillagok kiváncsi tekintetét. E g y Kuranda, Kornfeld, Domonyi már régebben telkesgazdák a tengeren, talán ambiczió hiján sincsenek, de a nevüket nem merték ráirni egy világjáró hajó farára ; valami uri tisztesség, a szerénységnek hamisítatlan márkája visszatartotta őket, hogy e dicsőség után ne nyújtsák ki a kezüket; ellenben a jövevény Pollacsek, aki tegnap még a Grödelék marmarosi erdeiben szedegette a rőzsét, már ott van. ö nem szerénykedik. Neki nincsenek skrupulusai. Hajóslegények, akik a Pán halálának is a hírnökei voltak, mesélik, hogy az első éjjel, mikor a Pollacsek a nyilt oczeánon megjelent, szörnyű kavarodás támadt a vizeken. A tritonok, nereidák, sellők, delfinek, a Böcklin humoros szörnyetegei nagy rajokban körülczikázták a magyar trikolor alatt uszó hajót és obskurus nevét olvasva, zajos hahotába törtek k i : Kharschamster Diener, Herr Pollacsek ! W o fahren Sie hin, Herr Pollacsek ?

O Gyermeknapok. A fáknak és a madaraknak j utott egy-egy nap. A gyerekeknek, a szegény elhagyott, nyomorgó gyerekeknek kettő. És a perselyek is a gyermekeknek jutottak, az utczasarkokon felállított perselyek, amikbe minden arrajáró bedobja a felesleges filléreit. Vájjon melyik fillér felesleges manapság ? A szegény embernek nincs felesleges fillérje, csak hiányzó forintja. A gazdag embernek nincs semmilyen fillérje, csak prédára való bankói vannak. És mégis, aki végignézte a gyermek-perselyek gyűjtését, különös dolgokat tapasztalt. Az urak sétáltak az utczákon és a- hölgyek is sétáltak az utczákon. És az urak nézték a hölgyeket, a hölgyek nézték az urakat, de a perselyeket nem vette észre senki. Hogy milyen gyönyörűen tudnak a nagy urak létező dolgokat nem meglátni, azt el se hinné senki. Legfeljebb az olyan ember, aki gyermeknapokon perselyeket őriz az utczasarkokon. És különös. Szegény ember, egyszerű ember, napszámos, cselédleány, utczaseprő, a szegények szegényei, egy se tudott elmenni a gyüjtőperselyek előtt, hogy el ne kezdjen kotorászni a zsebeiben, s valahogy nagy kinnal ki ne halászszon egy-két fillért, egy-két hatoskát. A szegény embernek rossz, hogy szegény ember. De a szegény gyereknek jó a szegén}' ember.

— Pietás. Bardach Emília kisasszony bizonyára bájosan, üdén, puhán elomló fehér köntösökben sétálgatott a gossensassi gesztenyefák alatt. Finom muzsikáju hangja, szépvonalu mozgása és melegnézésü szemei lehettek néki. Álmatagon, rajongón, lélekbekapcsolódó delejes bensőséggel tudott fölnézni az öreg Ibsenre, aki Gossensássban napot, nyarat, álombaringatő édes pihenést keresett bizonyára. Az arany színekben rezgő fák, a fényes vizek, a szelid nyári csönd, és egy ilyen leány, — a.h, a vén álmodó belekábult az ifjúi virulás melegébe. És mikor messzeesett tőle, leveleket irt hozzá, '— talán nem is Bardach Emiliához, — csak a nyári verőhöz, a napos álmokhoz, a szelid, bájos ifjúság aranyos derűjéhez. És alig hogy örök álmodásra tér a rejtelmesszivü öreg, — B a r d a c h kisasszony siet a levelekkel a nyilvánosság elé : — hozzám irta őket, hozzám, Bardach'Emiliához ! — A kisasszony bizonyára növelni véli a maga értékét ezzel a profán kirohanással. Mert hogy a néhány sornyi intim vallomás irodalmi közkincs, éz olyan g y á v a hazugság, amiben a kisasszony maga sem hisz. Kincseket, miket a köznek, a gondolkodó embereknek szánt, — hagyott ő dúsan, beláthatatlan, ragyogó halommal .... Az emberek nem szorultak arra, hogy ezeket a titokban elsóhajtott álmokat eléjük tárják. Bardach kisasszony, — h a már hiúsággal keverte meg az érzelmeket, melyek szépek, mélyek, emberiek lehettek volna, — inkább abban a tudatban kevélykedhetett volna, hogy magáé-

nak vallhatja egy nagy elmének olyan "megnyilatkozásait, melyeket rajta kivül senki sem ismer . . . De az emberi hiúságnak buták is az ő förtelmességei . . .

O Esnek az árfolyamok. A börze nagyzási hóbortba esett. Azt hiszi, hogy ő a Niagara. Az árfolyamok ugy esnek, mintha ők volnának a hatalmas zuhatag vízcseppjei. Igy aztán nem csudálni való, ha ilyen jelenetek játszódnak le a börzén és vidékén-: I. Első börziáner : F.z nem megy igy t o v á b b : Második börziáner : H á t nem megy igy tovább ? Az első : Nem lehet kibírni. Valamit kellene csinálni. A második : Persze, hogy kellene valamit csinálni. De mit ? Az első : Emelkedést. Valami nagy emelkedést. A második : Hát vagyok én egy luftballon ? II. A. (megbotlik a lépcsőn és legurul). B. : Az Istenért. Mit csinál ön ? A . : Amit a papírjaim. Esem. III. Az A Az A

egyik másik egyik másik

: : : :

Öregem, hogyan áll a közúti ? A közúti ? Sehogy se áll. Dc valahogy csak kell neki állni. Dehogy. Ha állni kellene neki,. akkor

nem

esnék. IV. Alsózik két börzelátogató. Az első : Lássuk csak, mit tehetek az ő érdekében ? Nem sokat. Mindössze egy-két apróságot fogok berebegni. A második : Hát rebegjen már. Az első: Ne siessen olyan nagyon. Nem lesz olyan sok öröme benne. A vannakot mondom be, aztán a kvintecskémct, • nemkülönben a kasszát, a trult, az ultimét, a gromobojt, a togót, s hogy magának valami különös örömet is szerezzek, bemondom az uhut is. A második : Csakhogy kinyögte. Ezzel szemben én nem mondhatok be semmit. Mindössze az árfolyamot. Az első : Az árfolyamot ? Hát az micsoda ? A második : Semmi különös. Csak az, -hogy essen le a székről.

= Derült égből potyogó barát. Eddig hullott a villám és hullott a csillag, hullott az érett szilva, és hullott a sárguló falevél . . . Ezenkívül sok minden hullott még a nagy világon, de a doniokos-rendi barátok csak most értek meg a lezuhanásra. Froseninóban prédikált fráter Demetrio és Froseninóban hallgatta őt sok ájtatos szivü asszonyszemély. Mélyebb gyönyörűséggel élvezték a harsogó hangot, a tüzes gesztusokat, mint például mi Zacconi szép vönaglásait szinpadi haláltusájában. A derék barátban forrott a szónoki tüz, széles lendületű mozgásokban tört ki belőle a szent hevület, — és hajh, butául alacsony volt a szószéki korlát . . . Az elragadtatott fráter Krisztus nevében olyan becsületes bukfenczezéssel pottyant az asszonyok ölébe, hogy kinek a kontya szakadt le, kinek a térde ficzamodott ki, kihez pedig sürgősen kellett hivni a — bábát. Fráter Demetrio ellenben olyan épségben maradt, akár a csalán, amelyikbe nem üt a mennykő. A potyogó barát megszívlelendő tanulság, komoly intőjel minden országok áj tatosainak. Ha a villamos kocsira mentőkészüléket srófolunk, ha elzárjuk a sziklát hullajtó Gellért-

232. hegy vészes útjait, és mindenkeppen védelmezzük a testi sérthetetlenséget, — jó lesz mcntöponyvával aláhúzni vagy jó erős dróthálóval befonni a templomi s z ó s z é k e k e t . . . Az ember legalább védekezzék a hevesen potyogó papok ellen, ahogy lehet...

O Már megint kezdi ? A hosszú kolbásznak is vége szokott lenni. H á t még a rövidnek. Szóval a húsvéti vakácziónak vége, s megint együtt van a képviselőház. És minden megint olyan, mint volt az ünnepek előtt. A honatya urak nem járnak az ülésekre, az elnök szigorú és erélyes, a többség csöndes és engedelmes, a .nemzetiségiek pedig obstruálnak. Nem veszedelmesen, nem kimondottan, nem technikailag, de mégis csak obstruálnak. Mert az obstrukcziónál nem az a fontos, hogyan csinálják, de az, hogy ki csinálja. Ha Lengyelek csinálják, akkor harcz, ha mind csinálják, hazafias ellentállás, ha a nemzetiségiek csinálják, akkor lázadás és obstrukezió. És cz természetes. A szép asszony is a mopszliját az ölébe veszi, a juhászkutyát megrúgja. Mert még a két kutya se egy kutya.

A Tóth Béla pumpol. Relikviaképp őrzött levelei közül kikerestük azt a néhány sort, amelyet Tóth Béla meg is illusztrált. Szíves, benső viszony fűzte őt A Héthez s fiúi szeretettel csüggött szerkesztőjén. Ami apró vagy nagy baja volt, hozzánk hordta s a bohém világban olyannyira rendszerré vált előleget is legszívesebben a A Hétnél vette föl. E z az irás, ez a rajz mutatja, mennyire a mienk volt Tóth Béla s hogy tudott tréfálódzni akkor is a bajokkal, mikor még annyira sem került ki belőlük, mint élete utolsó éveiben.

SZÍNHÁZ. Szinházi glosszák. — ápr.

zik ; a tiszavirág minden évben, de csak egy-két napig* és nem is virág, hanem apró, élősdi állat. A kasszasikert.épp igy meg lehet különböztetni az igazi művészi sikertől. Ha a Siker nagyképű fogalmát nézem, akkor csakugyan nem érdemes jó darabot irni, különösen, amikor az ember tudja, hogy átlag minden száz évben irnak egy igazán maradó művészi munkát és hogy ez sem egészen bizonyos. Küzködni, éhezni, tűrni, szenvedni azért, hogy a közönség akarata ellenére is jó darabot írjunk, csakugyan nem érdemes. És mégis van valami a szinpadon, ami nagyobb ui' a czéda, vulgivaga Sikernél és amely előtt akaratlanul us kétrét görnyed igazgató, rendező, színész és legfőként az iró. Ez pedig maga az igazi, színtiszta művészet, amely a szinpadon '»csempész-áru«. Igen, igen; hiszen minden azon múlik, hogy ki mennyit tud belecsempészni. Ha nem igy volna, nem tudnánk különbséget tenni például a Herczeg Ferencz fényes tehetsége és a Prém József ügyessége közt. Bizony, mondom, minden sikernél és minden igazgatónál százszor nagyobb ur még a szinpadon is az igazi művészet. És ezért nem tudok a szinház pesszimistái közé tartozni. Igaz, hogy a szinházi viszonyok és különösen a mi szinházi viszonyaink elkeseredett ellenségei az igazi művészetnek, mintha csak azért volnának a világon, hogy a szépnek és a jónak valódi érvényesülését megakadályozzák, gátolják vagy megsemmisítsék ; de azért mégis érvényesül, ha csak száz évben is egyszer, és á poklok minden akarata ellenére is érvényesül. Sőt érvényesül minden nap, minden órában, mert ez az a láthatatlan zsinórmérték, amelyen a legelvakultabb direktor és a legsötétebb balkáni közönség is önkénytelenül, akarata ellenére tapogatózik. És ha csak minden, száz évben egyszer produkál egyetlen művészi dolgot a szinház, még akkor is talán érdemes fentartani ezt a lassú, renyhe áloét. És nem szabad- csüggedni. És nem szabad bátorítani a hernyókat, meg élősdieket, hogy : ti is írjatok darabot, ti is rágjatok a fán. Mert ha mindenki készpénznek venné a Herczeg Ferencz tételét, hogy a-színpadi sikerhez semmi köze sincs az igazi művészetnek, akkor a darabgyártás jövedelmező passziójára lehetne felbujtani Magyarország összes stréberjeit, impotenseit, analfabétáit. Mikor, már úgyis elég van belőlük. •

5.

Herczeg Ferencz, aki a mai színpadi irók közül a legtöbb sikerre tekinthet vissza, egy budapesti német lap húsvéti számában a szinház pesszimistái közé csap fel, mert körülbelül azt fejtegeti,.hogy a szinház nem az igazi művészet, nem az igazi irodalom érvényesülésének a tere, mert még a legintranzigensebb művészt is árra kényszeríti, hogy számoljon a szinszertiséggel, a színpadi hatással, a közönséggel, tehát a színpad a művészetnek valóságos konczessziója a tömeggel szemben. — Ha nálunk — irja — egy iró igazi irodalmat visz

A Népszínház megszűnt. Blaha Lujza búcsúztatta el és ebben volt valami nagyszabású, ami meghatotta az embert. • Nem. tudom, ki' nevezte el őt »a nemzet csalogányán a k ; ebben az ósdi, romantikus, rózsaszinszalágos jelzőben benne van az egész kor,- amely Blaha Lujzát csodálta és nyilván meg nem értette. Mi, akik ezt a rózsaszín szalagot emlékül kaptuk' apáinktól, anyáinktól, kevésnek és jelentéktelennek találjuk a rajta lévő jelzőt. Blaha Lujzát

a d a r a b j á b a , a közönség a k a r a t a ellenére teszi, csak a s a j á t

olyan n a g y művésznőnek l á t j u k , a k i más v i s z o n y o k

közt

ízlésének a megnyugtatására és néhány előkelő izlésii néző- is hihetetlenül megnőtt volna és hogy sorsa a magyar népjének a kibékítésére. Az igazi irodalom a magyar szinpadon "szinmü géniuszává avatta, ez csak azt mutatja, hogy az ő zsenialitásának mindegy volt a terrénum, ahol működnie többé-kevésbé becsempészett áru. Sajnos, ez nagyjából az egész világon igaz. Akár a kellett; ebbe is bele tudta lehelni a lelkét, a szellemét, londoni színházak szemnek-fülnek káprázatos, de üres, sem- az izzó színészi erejét. mitmondó darabjait, tekintjük, akár a párisi színházak átlaHadúr bocsássa meg a bűnömet, de még a Tóth Ede gos'darabjait, amelyek sohasem izgatják és mélyítik el a és a Szigligeti népszínműiben sem találom meg azt, ami néző képzeletét annyira, hogy a hosszú felvonásközökben »aere perennius« vagy -ami fejleszthető volna. Ezek a daravidáman ne cseveghessen : a Herczeg Ferencz pesszimiz- bok a maguk idejében megérdemelték a nagy sikert és a musa a gyakorlati életben beigazolódik. Csak ujabb német közönség elég hosszú ideig hálásan ragaszkodott hozzájuk. szinpadokon látjuk azt a törekvést, mintha a színházat fel De már azt, hogy a népszinmü a mi lelkünkből lelakarnák szabadítani régi béklyóiból és az igazi irodalom- kedzett magyar speczialitásunk volna, kereken tagadom. nak szentelni. A falu mindenütt a világon b e v o n u l f a .szinpadra, folkloDe ki ne tudna különbséget tenni az áloé és a tisza- risztikus elemeivel, népdalaival és körülbelül mindenütt a virág között ? Az áloé száz esztendőben csak egyszer virág- világon az volt a sorsa, mint nálunk, hogy kozmopolita

23.3 vázakat, Kotzebue és mások által elnyűtt darab-szkémákat tele aggatott tarka kendőkkel, czirádákkal.. Uj konstrukcziót, uj stilust nem adtak a művészetnek, csak czifraságokat. és czifraságok kopnak le a leghamarabb. Mint ahogy a magyar falusi házból nem lehet monumentális épitő stilust mondva csinálni, hanem csak diszitő motívumokat kifejleszteni, akképp a népszínműben sincs semmi, ami nagy jövőre, nagy perspektívára nyitna kilátást. A Tóth Edék és Szigligetiek helyébe sokkal erősebb legények jöttek, — hogy csak Gárdonyi Gézát említsem — de ők is megkerülték azt, amihez nálunk csökönyösen akarnak ragaszkodni, a népszínművet, a Népszínház népszínművét. És mivel Tamássy meghalt, Blaháné helyébe pedig senki méltó nem jött, a »müfaj« elhanyatlott. Mesterséges lélekzéssel sem fogják tudni életre kelteni. • Biaha Lujzát legutóbb »A harang«-ban láttam a Király-Szinházban és csodáltam, hogy ezt a magyar tőre' metszett breton legendát valósággal újjá formálta, a maga képére teremtette és lenyűgözően nagy művészetével el tudta hitetni velünk, hogy éz a misztikus breton legenda a neki idegen, józan magyar földön is lejátszódhatik. Szinte belénk szuggerálta, hogy egy tűzről pattant magyar papgaz dasszonyt játszik. ^Erősen hiszem, hogy a magyar népszínmű annyi, mint Blaha Lujza. Az ő színészi egyéniségén keresztül tudott csak megnőni annyira .a népszínmű, hogy most nemzeti kincsnek tekintik és hanyatlását, pusztulását siratják. Neki utódja nincs, az irók pedig titokban vagy nyíltan nem irnak népszínművet, ennélfogva már csak idő kérdése, hogy meddig fogják még a Népszínház jövő igazgatóitól sürgősen követelni, hogy a népszínművet el ne hanyogolják. *

-

Gyenes "László, a szinész, 'ezen a héten ünnepelte meg nemzeti szinházi tagságának huszonöt éves jubileumát. Huszonöt évvel ezelőtt örökséget vett át Fáncsy Lajostól, az intrikusi szerepkör terhes örökségét. Az intrikus tudvalevőleg minden száz darab közül-kilenczvenkilenczben pórul jár és a közönség osztatlan antipátiáját élvezi, sőt mennél hatásosabban játszik, annál több ellenszenvet fakaszt. Nemcsak a naiv publikum előtt, hanem általában el van zárva a meleg, rajongó sikerektől, amik a rokonszenves hősnek úgyszólván az ölébe hullanak. Gyenes László ezeket a szerepeket is megjátszotta becsületes odaadással, de igazi nagy sikerei azokhoz a szerepeihez fűződnek, amelyekben a fölényes, higgadt, gúnyos intelligencziának kellett átsugároznia az alakításán. A z ész mindig imponál, még ha rosszban töri is a fejét és Gyenes imponáló tudott lenni ezekben az alakokban, akikkel nagy iró-szellemek gondolatait kellett szuggerálni. Jágó, Edmund, III. Richárd, a Bánk bán Biberach -lovagja, a,Madách Lucziferje, a Goethe Méfisztója -voltak legnagyobb és legmélyebb sikerei. A magyar közönség szemében annyira hozzánőtt ezekhez a szerepekhez, hogy a legtöbb ember képzetében, amelyet ezekről az alakokról bir, benne van a Gyenes alakításának, felfogásának a hatása. Intrikusi szerepeivel már-már egyoldalú, tehát megszokott szinésztipussá kezdett lenni, amikor egyszerre a Gárdonyi Géza paraszt színmüvében, A bor-ban a Baracs Imre meleg, lélekkel teljes ábrázolásával megmutatta, hogy menynyire kifejező erejű és sokoldalú szinész és hogy nem ő egyhangú, hanem az a szerepkör, amelyet jóban-rosszban vállalnia kellett. Ezzel az elégtétellel tartozott magának és a közönségnek is, amely Gyenesben korán felismerte, mindig megbecsülte és most tisztelettel árasztja el az igazi szinésztehetséget. *

.

Mádért nyilván meg fogják kötni azzal, hogy népszínműveket is adjon. Ezt a béklyót utána még néhány igazgató kénytelen lesz viselni, mig áz álkegyelet meg'nem szűnik és helyet a"d. a bölcs belátásnak. Máder Rezső azonban nem a -népszínmű lobogójával indul harczba, hanem a Vig Opera transzparenseivel. Meg vagyunk lepve. Igazán nem hittük volna, hogy egy álmos állami intézet kötött kezű igazgatójából, mihélyt a saját ura lesz, egyszerre egy európai szemű, bátor és valószínűleg jól számító agilis direktor lesz. Még titokban tartja a meglepetéseit és terveit, de már annyi kiszivárgott, hogy hazahozza Szamosi - Elzát Amerikából és elő akarja adatni a könnyebb, népszerűbb, operákat.' Ebből azt lehet sejteni, hogy valami- olyasfélét térvez, amely egyelőre vakmerőségnek látszik, de alapjában véve talán a legjobb üzleti számítás : a közönségnek egy modern, eleven operaházat akar adni, "amelyben nincsenek kormányintrikák, hol ném fenyeget" az intendáns, hol nem ' kell félni a belügyminiszter, vagy jövőben a kultuszminiszter szeszélyeitől, szóval ahol egy ember, aki ért a zeneművészethez és ismeri a közönségét, csodákat produkálhat az ólomlábu Operaházzal szemben. Nálunk, ahol az Operaházba járni valóságos kínszenvedés legtöbbször, és csak azért teszi az ember, mert a nagy zeneszerzőket még szántszándékkal sem lehet tönkre tenni, egy ilyen modern és eleven »opéra comique« nemcsak kívánatos, hanem szükséges. Azt hiszem, alapjában véve a közönség is megunta már azt a »lopott fényt«, amivel a magyar operettszínházak keserítik el az érzékenyebb fülüeket és szivesebben íogja meghallgatni Bizet-t, Puccini-t, Mozart-ot, Rossini-t, ezeket a kincsesbányákat, ahonnan az operettirók is »meritenek«. Jó előadás, jó énekesek, agilis igazgatás és rendezés, jó zenekar, azt hiszem, olyan népszerűvé tehetik a'magyar »Vig Operá«-t, amilyen a Népszínház sohasem volt. Sz. Gy.

Rózsa Gyula, az Operaház népszerű jegypénztárosa, már huszonöt év-óta tartja a kezét a siker pulzusán. Huszonöt év ótá alig volt nagyobb szinházi esemény, amelynek rideg pénzértékét meg ne tudta volna állapítani. É s ebben a világban, ahol a számok beszélnek, bizonyára roppant érdekesek lehetnek az ő visszaemlékezései és adatai az állami színházak •múltjáról. E g y . darab kultúrtörténet lehet ez, számokban kifejezve. És hogy huszonöt év alatt nem unta meg ezt a mesterséget, mutatja, hogy nemcsak rideg pénzember volt, hanem vonzódott a művészethez is, amelynek a garasait számon tartotta. Jubileuma alkalmából megérdemli azt a számos lelkes üdvözlést, amely hozzáözönlött.

Maupassant életrajza. (Édouard Maynial. »La vie et les oeuvres de Guy de Maupas-' sant. Paris, Mercure de Francé.«) (Vége.)

— Milyen volt vájjon a Flaubert ars poetica-ja ? Oly egyszerű, sokkal egyszerűbb, mint az ember gondolná. Az ácsmester, aki megvénült a gyalu mellett, az beszél ugy a fiával, mikor oda állítja a gyalu mellé. Nincsenek itt titkok, megsejtések, véletlenek és talányok. Szabályok és törvények vannak csak és. vannak fogások és ügyességek. Van erőfeszítés és verejték. »Eredj« — mondá Flaubert az ő tanítványának — »nézz körül. Nézd meg a házmestert, ahogy a kapuban ül és jöjj vissza és ird le nekem ezt a házmestert, ird le száz sorban, és ird le ugy, hogy az egész ember a maga testi mivoltában előttem álljon ugy, hogy soha más házmesterrel össze ne téveszthessem.« Ami fiatal irónak legnehezebb : a száz sor önmegtartóztató művészetére tanította Flaubert Maupassant-t. Kijelölte neki a megfigyelni való dolgokat: és ami jellemzőt éseredetit_meg~tudott látni rajtuk, azt leíratta vele, röviden,

234. liidegen, pontosan. Ezek a jegyzetek hétről-hétre készültek, bizonyosságával meglátta a dolgok velejét: a tettek magmeghatározott időre, mint az iskolai dolgozatok. S a fiatal vát', a rejtett motívumot, a külsőségek értelmét. Az élet Maupassant-nak ugy kellett őket megszerkeszteni, ahogy' nyomán, dolgozott mindig, de nem ugy, mint mások, a rejtvényeket megoldani szokás. Semmi körülírásnak, akik azt hiszik, hogy az élet nyomán dolgoznak, ha a megsemmi tapogatózásnak, semmi szépitgetésnek itt nem volt történt valóságot átfestik a maguk színeivel. Á valósághelye. A szót kellett megtalálni, a jelzőt, azt a kikerülhetet- nak erre a kosztümirozására Maupassant nem szorult reá. lent, és bizonyosat, ami a dolog természetéből adódott, azt Az igazi nagy iró ő, akinek nem kell mást irnia sohasem, a művészileg egyetlent, amit Flaubert stilus-érzéke oda- mint amit maga látott. Az ő ismerősei minisztériumi kisgondolt. Egy-egy ilyen jegyzetet újra meg újra ki kellett hivatalnokok voltak és normand parasztok. Hát irt javítani és kijavították, színezték, formálták, szétszedték minisztériumi kishivatalnokokról és normand parasztokról, és újra összefoglalták, amig minden árnyalatnak megvolt és ezeket a történeteket rajongással fogadta az egész a maga szava, amig tömören és tökéletesen megkapták a müveit világ. A novellás kötetekből eladtak százhatvanstilus-rejtvény megfejtését. ezer példányt: lefordították őket minden nyelvre és kiFlaubert saját munkáihoz adatokat gyűjtetett Maupas- adták Amerikában is. Charpentier, aki egykor Flaubert sant-nal. Nem pszichológiai megfigyeléseket, nem irodalmi kedvéért fogadta a fiatal Maupassant-t, most nagy évjáraés nyelvi dátumokat. A muzeumi és egyetemi könyvtárakba dékokat fizet neki. A lapok versenyeznek egy száz soros küldözgette Flaubert az ő tanítványát: növénytani adatok czikkéért. Ez a karrier teteje; ez az a pont, ahol megután. Akkor készülő regényében szó volt egy gyógyhatású válik, kibirja-e az iró a maga diadalát. Maupassant kibírta. növényről. Botanikai cs orvosi könyvekből kellett erre az Sohasem lett affektálttá és nevetségessé és végig megadatokat összegyűjteni. Azt a növényt, aminek pedig isme- maradt annak, aki volt, még az apró szokásaiban és kedvteléseiben is. A Feuille á l'envers« helyett most egy yacht-ja retes volt a gyógyító ereje, Flaubertnek újra fel kellett fedeznie a regény kedvéért. A fiatal Maupassant lassan van, a »Bel-Ami«, és nem Argenteuil-be rándul többé, megkomolyodott. Már látta, hogy nem nagy föllángolá- hanem a Földközi-tengerre : ennyi az egész. Etretat-ban, sokkal, — hogy lassú tűzzel, örök áldozattal lehet csak szol- a gyermekkori park emlékére, villát építtet és minden gálnia kiválasztott bálványát, aki nem tűr meg másikat őszszel ide. gyülekezik egy vadásztársaság. maga mellett. Amit legjobban szeretett : a vasárnapi csónaIrók és irodalmi emberek mind : de irodalomról kázás! is mindinkább elhagyta az Írásért. A »Feuille á l'en- sohase beszélnek. A házigazda nem szereti. Fárasztó vadávers« jókedvű legényei — a leendő bankdirektorok és taná- szatok után nagy ebédek vannak és közben vadászcsosok — mindinkább letűnnek a színtérről. Helyettük kaland, tréfa járja. A házigazda hangja kiüt a többi közül: jönnek mások, egy uj vasárnapi társaság, minek a vidám- az ő tréfáinak mindig személyes éle van, és valami sága egészen más, mint a csónakos pajtásoké .volt. különös öröme telik benne, hogy rémes történetekkel ráEzek az urak más tónusban mulatnak. Nagy része van a ijeszszen a többiekre. Hirtelen a legegyszerűbb, legvidámulatságukban az idegek finoman megfigyelt és ellenőrzött mabb beszélgetést megszakítja egy-egy kegyetlen megrezgéseinek, az öntudatos érzékenységnek, és annak a rneg- jegyzéssel, egy-egy félelmetes esettel. Ez a maliczia, ez határozliatlan elemnek, amit ők artisztikumnak fiivnak. a beteges megtevelyedése a fantáziának cseppet sem talál Vasárnaponkint a Flaubert croisset-i birtokán találkoznak : pedig a jókedvű normand urnák, a joviális vadásznak, a Daudct, Zola, Catulle Mendés, Heredia, Huysmans, Char- »Bel-Ami« hajósának a karakteréhez. Lemaítre-ről mondpentier, a kiadó és néha Taine és Renan is. A fiatal Maupas- ják, hogy mikor meglátta Maupassant-t, naivul megsant eleinte mint hallgató-tanitvány szerepel. Aztán mind- hökkent. Hát ez is iró ? Hiszen ez egy tagbaszakadt inkább megszokják, és végre ő is közéjük tartozik. Már nem földesúr, egy vaskos szántó-vető, »egy kis normand bika«. Flauberthez jár csupán : Zola is meghívja Meudon-ba, Másképp néznek ki az esztéták Parisban. Ennek a barnaCatulle Mcndesnál is részt vesz a nagy irodalmi ebédeken, képű falusi urnák az idegei pedig finomabbak voltak a ahová a kritikusok járnak. Itt megfordulnak I.éon Dierx, sápadt parnassien-ek idegeinél és olyan titkokat tudtak Villicrs de l'Isle, Stéphan Mallarmé és a Flaubert egész tár- megérezni, amikről amazok álmodni se mertek. Még minsasága, mindenki, aki a párisi irodalomban számot tesz. Aki den rendben volt: külső látszatra. Volt itt egy ünnepelt Mcndés-nél ebédelt: az már útban van a hirnév felé. Egy- iró, aki nagyúri módon élvezi, szinte mondáin módon, egy ilyen Mcndés-cbéd, ahol esztétikai és irodalmi jelszók a sikert. Valójában pedig csak egy szegény, megrongált röpködnek a levegőben, fölér egy irói rigorózummal. Mau- ideg-ember volt már, akit a föltartózhatlan fátum lépésrőlpassant megállja a helyét: és Catulle Mendés befogadja őt lépésre csökönyösen és logikusan kergetett ama vég felé, folyóiratának, a »République des lettres«-nek munkatársai ami nem a csillagokban, hanem a vérmérsékletekben van közé, akik' között ő az egyetlen kezdő. Es jönnek a többi megirva. Más karriérnek a delelője mindig pihenést jelent, stácziói az iró előkészítő karriérjének : már a Mathild ber- egy megvédett és ünnepélyes időszakot, egyenletes ragyoezegné szalónjában játszszák az ő egyfelvonásosát. Már az gással, megállapodott tekintélylyel, koszorúkkal és rendelőkelőbb szerkesztők estélyein megjelenik a kis Maupassant. jelekkel. A Maupassant delelője nem ilyen volt. A koszorú- • Divatosnak már divatos : még egy év kell neki, és ő lesz kat és rendjeleket, mindama kitüntetéseket, amiket a Páris irója, a par excellence iró, akit elolvasnak ama néhá- bourgeois adhat és amik a bourgeois szivét lázba hozzák, nyan, akik a könyveket megértik. elejétől fogva gyűlölte. Kitért előlük, és ha mégis egyetMaupassant nyolez esztendőn át évente három köte- egyet felajánlottak neki, gőgös bonmot-kkal utasította tet irt. Honnan vesz egy fiatal ember, aki még semmit vissza. »I1 y a trois choses — mondá — qui déshonorent sem látott, huszonnégy kötetnyi inspirácziót ? . Honnan un éerivain. C'est la »Revue. des deux mondes«, la légion veszi a témát és honnan veszi főként a történetet, ő, aki d'honneur, et l'Académie frangaise.« — A siker, ami az még oly kevés sorsfordulást látott és oly igen egyszerűeket embereknek rendesen megpuhítja a szivét, őt soha meg csupán ? Maupassant-nak romancier-látása volt : valami nem békítette annyira, hogy leszállt volna magányosságávizionárius ösztönnel megérezte a történetet egy kis adat- ból ama szelid elégtételekért, amiket a népszerűség az iró . ban, egy elejtett szóban, egy pillanatnyi helyzetben. személyének kínál. Ö tudta a népszerűségről, hogy honnan Mintha a Flaubert tanítása az egész agyát átformálta jön, és ezért nem kellett neki. Ö irt a bourgeois-nak, de volna ; ennek a fiatal irónak az agya nem epikusán dol- egyebekben nem akart tudni róla. A két Goncourt, akiket gozott, nem kényelmes és fényűző szélességgel, ahogy a Maupassant egyszer »irodalmi gentilhomme«-oknak csúfolt, fiatalok szoktak, nem tetszelgő elmélyedéssel, sem nem följegyezték Maupassantról, hogy utolsó éveiben nagyon fantasztikus bőséggel : hanem jegyzetekben. Az alvajáró törte magát az arisztokrata-barátságok után. Maupassant-

nak megmaradt egy levele, amiben maga bizonyítja, hogy a társadalmi succés-ket semmivel sem becsülte nagyobbra KÖZGAZDASÁG. a rendjeleknél és a koszorúknál. »Nem akarok több princet látni, — azt irja — egyetlenA Trieszti Általános Biztositó-Társaság (Assicurazioni egyet sem. Utálom ezeket a groteszk alakokat. Csak megGeneráli), f. é. márczius hó 21-én tartott 75-ik közgyűlésén írhatnám róluk az igazat, de nem tehetem, mert a jó terjesztettek be az 1906., évi mérlegek. Abból a ritka alkalombarátaim közül sokan vannak, akik nagyon ragaszkodnak ból, hogy az intézet ezúttal fennállásának 75 éves fordulóját ezekhez a figurákhoz«. A társaságot, a szalonokat, a töme- ünnepli, a társaság központi igazgatósága sok ováczióban geket ebben az időben kerülni kezdi Maupassant : és minél részesült, melyek a világ minden részéből a legszívélyesebb inkább elkerüli őket, annál közelebb húzódik a • barátai formában megnyilvánultak. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1906. deczember 31-én érvényben volt életköréhez. Az embereket nem birja már, de a barátokra rette- biztosítási tőkeösszegek 849,570.242 korona és 52 fillért tettek netes nagy szüksége van. Az emberek között egyedül érzi ki, és az év folyamán bevett dijak 38,862.847 korona és 74 fillérre magát, a barátok megvédik áz egyedülvalóságtól.. 'Utazá- rúgtak. Az életbiztosítási osztály díjtartaléka 23,657.486 korona saira most magával vitte mindig egyik-másik pajtását. • 07 fillérrel 232,734.149 korona 05 fillérre emelkedett. A tüzbiztositási ágban, beleértve a betöréses- és tiikörüvegbiztoHa Étretat-ban véletlenül pár napig nem volt vendége, sitást, a dijbevétel' 15.386,704.734 korona biztosítási összeg után 2 5>5°5-3?5 korona 14 fillér volt, miből 9,306.044 korona 45 fillér esténkint ő ment látogatóba a szomszéd villákba, hogy magára ne maradjon-: Maupassant megrokkant. Külsőre viszontbiztosításra fordíttatott, ugy hogy a tiszta dijbevétel 16,199.350 korona 69 fillérre rúgott, mely összegből 11,538.632 még a régi volt. A Goncourt-ok, akik nem tudták rri'egkorona 29 fillér mint díjtartalék minden tehertől menten jövő bocsájtani a »gentilhomme«-ot, még mindig ugy találták, évre vitetett át. A jövő. években esedékessé váló dijkötelezhogy nagyon közönséges a kinézése.. De a lelkét már ki- vények összege 103,734.787 korona 95 fillér. A szállitmánykezdte a végzetes romlás a maga sirnivalóan groteszk elő- biztositási ágban a dijbevétel kitett 3,916.243 korona 47 fillért, jeleivel. Maupassant félt a magánytól. Nem attól félt, mely a viszontbiztosítások: levonása után 1,676.243 korona 96 fillérre rúgott. Károkért a társaság 1906-ban 34,650.665 hogy az élet problémái meglepik. Most már meglátszott korona 27 fillért folyósított. Ehhez hozzáadva az előbbi években rajta a romlás és a Goncourt-ok sietve és mosolyogva felteljesített kárfizetéseket, a társaság alapítása óta károk .fejéjegyzik, hogy Maupassantra már alig lehet ráismerni. ben 861,570.345 korona és 95 fillérnyi igen tekintélyes összeget Érzékei meggyöngültek ; emlékezete is. Aludni nem tudott fizetett ki. A riyereségtartalékok. közül, ' melyek összesen 25,014.452 korona 75 fillérre rúgnak, különösen kiemelendők : ós irni sem tudott. Az inspiráczió még nem hag.yta el, de az alapszabály szerinti nyereségtartalék, mely 5,250.000 koronát a kézi ügyesség és a' technikai tudás elhagyták. A monda- tesz ki, az értékpapírok árfolyamingadozására alakított tartokat nem tudta már féken tartani : a szavak betűit pedig talék, mely a 3,729.624 korona 17 fillér külön tartalékkal együtt 17,013.704 korona 71 fillérre emelkedett, továbbá felemlítendő hol kihagyta, hol elcserélte. Lassan eltávolodott tőle minden, a 160.000 koronára rugó kétes követelések tartaléka és az amiben ő az élet értékét látta, és a halálnak, mint egy ingatlan tartalék, mely az idei átutalással 1,119.637 korona logikus befejezésnek, jönnie kellett. Ő maga jól tudta ezt, 54 fillért tesz ki. Ezeken kivül fennáll még egy 1,471.110 korona 50 fillért kitevő tartalék, melynek az a - rendeltetése, hogy az de még nem nyugodott belé. A végső eszközökkel próbálkozott : ópiummal, éterrel. Semmisem használt. Most már étetbiztositási osztályban a kamatláb esetleges csökkenését kiegyenlítse. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek nem titkolta és nem takargatta a betegségét mint régebben, első rangú értékekben vannak elhelyezve, az idei átutalások nyíltan ' elbeszélte mindenkinek, szánalomraméltó közlé- folytán 270,052.078 korona 64 fillérről 292,979.592 korona kenységgel. Itt-ott már a beszédében megnyilatkozott az 76- fillérre emelkedtek, melyek következőképpen vannak elhelyezve : 1. Ingatlanok és jelzálogkövetelések 51,530.990 korona őrültség. A család és a jó barátok most már azon gondol71 fill. 2. Életbiztosítási kötvényekre adott kölcsönök 22,590.292 koztak, hogy mit csináljanak vele ; a normand fejnek ma- korona 99 fillér. 3. Letéteményezett értékpapírokra adott kölradt még annyi ereje, hogy átlátta a helyzetet. A pisztolyát csönök 2,228.403 korona 80 fillér. 4. Értékpapírok 201,268.234 elvették tőle. Egy aczél papirvágója volt, azzal akarta korona 28 fillér. 5. Tárcza váltók 664.481 korona 84 fillér. 6. A magát elpusztítani. A papirvágó csak egy kis karczolást részvényesek biztosított adóslevelei 7,350.000 korona. 7. Bankoknál levő rendelkezésre álló követelések, készpénz és az intézet ejtett a bőrén. Ez 1892-ben történt; Maupassant még egy követelései, a hitelezők követeléseinek levonásával 7,347.189 évig élt az őrültek házában. korona 14'fillér. Összesen 292,979.592 korona 76 fillér. Ezen Harmincz kötet maradt utána és két befejezetlen értékekből 6o'5 millió „korona magyar értékekre esik. kézirat. Két regény : »L'Angelus« és »Aprés«. Az »Angelus«-t nagyon szerette és sokat dolgozott rajta a betegségét megA Wiener Bank-Verein Bécsben e hónap 4-én tartotta előző évben. »Nagyon tetszik a regényem, — irja ekkor — 37. évi rendes közgyűlését. A közgyűlés az igazgató-tanács egészen készen van a terve. Ugy sétálok benne, akár a szo- javaslata értelmében egyhangúlag elhatározta, hogy a mult bámban, ugy ismerem, mint a szobámat.« Amig gondol- évi áthozattal együtt 21,443.992 korona 26 fillér nyereségből kozni tudott, mindig az irásra gondolt. És munkáinak a tartalékalap javadalmazása s az alapszabály szerű levonások •szinte érthetetlen varázsát, azt az ellenálhatatlan hatást, után részvényenként ez évi április 5-tól kezdve osztalékul 7 és fél százalék, azaz 30 korona, fizettessék és 1,499.531 ami egyedül a stil-tudásból nem magyarázható, talán éppen korona 02 fillér uj számlára vitessék át. A bank több fiókitt kell keresni. Az irodalom történetében sokan vannak, intézetének tiszta jövedelme emelkedett. Nevezetesen a magyarországi fióktelep, Budapesten a lefolyt évben is lényegesen akik benső igazság szerint nem odavalók. írók, akiknek a literatura eszköz és ut csupán. Maupassantnak az irás emelkedett forgalmat és nyereséget ért el. Az adósságok törlesztése czéljából a bank a vállalat alaptőkéjének felemelését volt a czél és a dolgok vége. Szerény életirójának, aki szándékozik keresztülvinni; A lefolyt évre 6 százalékos oszdicséretesen tartózkodik minden szellemességtől, egy sorban talék kerül kifizetésre. sikerült jellemeznie őt. »I1 avait — úgymond —- le respect et la passión de la parole écrite.« Ami polgári nyelven azt Első Leánykiházasitó Egylet mint, szöv. Gyermek- és életbiztosító jelenti, hogy ez az iró nagy művész is volt, és becsületes i n t é z e t . (Budapesten, V I . kcr. Teréz-körut 40—12. sz.) A l a p í t t a t o t t 1803. ember is volt. Nemcsak megtanulta a mesterségét, de 'mind- évben. Folyó év márczius b a v á b a n 2,053.700 K értékű biztosítási a j á n l a t n y ú j t a t o t t bo és 1,788.800 K értékű u j biztosítási k ö t v é n y állíttatott ki. végig szerette is. Amennyi illúzió ehhez kell, annyi csak Biztosítási összegek fejében 71.646 K 22 fillér fizettetett ki. 1007 j a n u á r a becsületes embertől lelik. Neményi Erzsébet. A hetedik hónaptól kezdve az anyatej már nem elegendő a gyermek táplálkozására, ugy hogy gondoskodni kell egy könnyű és 'jól emészthető erősitő tápszerről. E czélra legkitűnőbb a Phosphatine Faliéres, amint azt a legelsőrangu orvosi tekintélyek is bizonyítják.

1-tól márczius 31-éig bezárólag 5,774.300 K értékű biztosítási a j á n l a t iiyujtátott, be és 5,070.800 K értékű u j biztosítási k ö t v é n y á l l í t t a t o t t ki. Bizt o s í t o t t összegek fejében a folyó óvben 273.680 K 80 fillér és az intézet fennállása óta 11,476.932 K 71 fillér fizettetett ki. A t IJ« osztályának folyó évi márczius 20-án dr. Stamberger Ferencz kir. közjegyzö jelenlétében m e g e j t e t t I X ; kisorsolása alkalmából az alábbi alapkönyvszáinok sorsoltattak ki, minek folytán a nevezett t a g o k n a k egy-egy 1000 koroná-

236 ról szóló díjmentes nyereménykötvény kiszolgáltatott: 158 alapksz. Fürst Manö Budapest, 50.488 alapksz. Jaulusz Salamon Budapest, 2207 alapksz. Ooldstein J a k a b Eszék, 3708 alapksz. Prasák Ferencz Nagybecskerek. 5867 Alapksz. Hecsel Ferencz Simánd, 51.830 alapksz. Krausz Lajos Nagyvárad, 93.179 alapksz. Frenkel József Nagylucskó, 1043 alapksz. Musafla Avr. Józs. Zepcze (Bosznia).

B u d a p e s t legnagyobb d i v a t á r u h á z a . M o s t h é t f ő n n y i t o t t a m e g ü n n e p é l y e s e n H o l z e r S i m o n K o s s u t h L a j o s - u t c z a g. s z á m a l a t t ú j o n n a n á t é p í t e t t és m e g n a g y o b b í t o t t d i v a t h á z á t . 1869-ben a l a p í t o t t á k e z t a c z é g e t , m e l y becsületes i g y e k e z e t é v e l a z o r s z á g l e g n a g y o b b czégei k ö z é k ü z d ö t t e fel m a g á t s m a m á r a H o l z e r n é v n e k n e m c s a k a z o r s z á g b a n , de a k ü l f ö l d ö n is h í r n e v e v a n . Régi helyiségét megnagyobbította, helyesebben megnégyszer e z t e H o l z e r . A s z o m s z é d o s r e á l t a n o d a - u t c z a i h á z a t helyiség e i h e z c s a t o l t a s a z ö t e m e l e t e s r e é p í t e t t óriási h á z m i n d e n t a l p a l a t n y i h e l y é t a l e g p r a k t i k u s a b b a n h a s z n á l t a ki a m u n k a c z é l j a i r a . A f ö l d s z i n t e n , a z első és m á s o d i k e m e l e t e n v a n n a k a z elárusító h e l y i s é g e k , a z u t ó b b i e m e l e t e n a n a g y b a n i elárusitás t ö r t é n i k , a h a r m a d i k , n e g y e d i k és ö t ö d i k e m e l e t p e d i g a m ű h e l y e k c z é l j a i r a szolgál. A z e l á r u s í t ó c s a r n o k o k s a z i r o d á k p a z a r fényűzéssel, m o d e r n k o m f o r t t a l v a n n a k b e r e n d e z v e ; a m ű h e l y e k t á g a s a k , v i l á g o s a k , m i n d e n b e n m e g f e l e l n e k a z egészségi követelményeknek. A k i belép a Holzer Simon divatházába, a z t k á p r á z a t o s f é n y és m o z g a l m a s élet v e s z i körül. H a t a l m a s v e l e n c z e i t ü k r ö k a l a t t s ü r ö g - f o r o g a z elegáns v á s á r l ó k ö z ö n s é g s a z a l k a l m a z o t t a k serege. H o l z e r d i v a t á r u h á z á b a n 120 keresk e d e l m i a l k a l m a z o t t és 400 m u n k á s d o l g o z i k . K é t csillogó m á r v á n y l é p c s ő h á z v e z e t a felső h e l y i s é g e k b e . H a leszáll a z est, 16 v i l l a m o s í v l á m p a és 400 i z z ó l á m p a t e r j e s z t i c s u d á s f é n y é t a m u n k a s a z e l e g a n c z i a c s a r n o k a i r a . A v e v ő k ö z ö n s é g szórak o z t a t á s á r a p a z a r u l b e r e n d e z e t t o l v a s ó t e r e m áll rendelkezésre s i g y H o l z e r n é l m é g v á r a k o z n i is kellemes. N a g y érdeklődésre s z á m i t h a t különösen a h ö l g y k ö z ö n s é g n é l a női d i v a t e z i k k e k n e k a z a s o k a s á g a , v á l t o z a t o s s á g a és szépsége, a m e l y a d i v a t h á z b a n fel v a n h a l m o z v a . A m i szépet, j ó t és u j a t p r o d u k á l a d i v a t , a m i t a l e g r a f f i n á l t a b b izlés e téren m e g k í v á n , Holzernél a z k a p h a t ó . U g y a n i l y e n v á l a s z t é k b a n s z e r e z h e t ő itt b e t e r m é s z e t e s e n

a z is, a m i r e a l e g e g y s z e r ű b b a s s z o n y n a k v a g y l e á n y n a k s z ü k sége lehet : a n a p e r n y ő t ő l — a k a l a p t ü i g . N i n c s a z a női d i v a t c z i k k , a m e l y óriási v á l a s z t é k b a n és m i n d i g j ó m i n ő s é g b e n i t t f e l t a l á l h a t ó ne lenne. A h ö l g y k ö z ö n s é g k ö r é b e n a g y ö n y ö r ű , t á g a s p r ó b a t e r m e k is f e l t ű n é s t f o g n a k kelteni.

HETI POSTA. Páris. M. A k é z i r a t e l k é s v e é r k e z e t t . N e m v o l t m ó d u n k b a n t ö b b é k i s z e d e t n i . Se m ó d u n k , se h e l y ü n k . H a s e j t h e t t ü k v ö l n a , h o g y b e r u k k o l , előzetesen i n t é z k e d t ü n k v o l n a . I g y — a k a r v a , n e m a k a r v a — el k e l l e t t t e n n ü n k a j ö v ő s z á m r a . H a a k a l e n d á r i u m nem csal, a k k o r is t a v a s z lesz m é g , a k k o r is l i l a s z i n ü e k lesznek a v e r ő f é n y b e n uszó a s s z o n y o k és s z i v á r v á n y o s k ö d ö k l i b e g n e k a b o i s f ö l ö t t . T o u t c o m m e c h e z nous. Újság? Semmi. A színművészet vigan növeszti szárnyait. Nincs aki megnyirbálja. Közöröm. B u d a p e s t . M . I. K i s z e d e t t ü k és o k v e t e t l e n ü l k i a d j u k . Nagyon kevés türelmet kérünk. F e l e l ő s s z e r k e s z t ő és k i a d ó t u l a j d o n o s : K I S S J Ó Z S E F . A V i l l a n d t e s t v é r e k c z i r k u s z á b a n ö t u j a t t r a k e z i ó láth a t ó : A m a t o E d i g i o és A m a t o S o p h i e , a z ú g y n e v e z e t t uszócsillagok, akik minden túlzás nélkül a legszebb dolgokat produkálják, amit valaha czirkusz porondján lehetett látni. A művészek szédületes m u t a t v á n y a i k a t meglepő biztonsággal és e l e g á n c z i á v a l v é g z i k . E z t a z a t t r a k e z i ó t m i n d e n k i n e k kell látni. Továbbá fellépnek a két Paoli, bohócz-akrobata k u t y á i k kal, a h á r o m K a m i l l o b o h ó c z , k é t g l a d i á t o r és Mistres O r e s t e s szenzácziós l o v a s m u t a t v á n y a i v a l . Azonkívül föllépnek L u c y v a n Holmes csodás elefántjaival, t o v á b b á báró Rcnos, a C o l i n y l o v a s c s a p a t , a V i l l a n d t e s t v é r e k u j m ó k á i k k a l . A czirkuszban állandóan kellemes meleg van. Vasárnap délután 4 ó r a k o r és este '/*8 ó r a k o r k é t n a g y d í s z e l ő a d á s lesz, a m e l y e k e n a z összes a t t r a k e z i ó k f e l l é p n e k .

Toalettek!

divat-háza Budapest, IV., Kossuth Lajos-u, 9. újonnan átalakítva és megnagyobbítva

megnyílt! K é r j ü k a n. é. közönség s z i v e s látogatását Külön l e á n y g y e r m e k r u h a - o s z t á l y !

B u d a p e s t , 1907. —

N y o m a t o t t a z A t h e n a e u m i r o d a l m i és n y o m d a i r.-társ. b e t ű i v e l .

m

yf

Egész éven át nyitva!

Szent-Margitszigeti

Hirdetmény.

yf

Gyors- és teheráru felvételi

BUDAPEST.

hely Budapest-Lipótvárosban.

V\7fftrn(TT7ÍntÓ7ot teljesen uj berendezéssel, V I A g y U g y i l l l C / i C l , elektromos fény- és elektromos vízfürdők, szénsavas fürdők központi berendezéssel a legtökéletesebb módszer szerint. Naulieimi gyógymód (dr. Schott módszere szerint), svéd gyógygimnasztika, forró légfürdök, massage és vibrációs massage, hydroterapeutikus eljárások. Frankéi és Ooldscheider-féle eljárás hátgerinczbajok ellen. Soványító és hizlaló kúrák. Unlling-inhalatórium. A vizgyógylntézet teljesen uj bútorokkal berendezett szobákkal. Házilag kezelt, általánosan ismert kitünö konyha, kivánatra teljes pensió. Április l - i g kedvezményes árak. Telefon 41—83. Fölvilágositással szivesen s z o l g á l :

A székesfővárosi közönség nagy része nem bir tudomással arról, hogy a magyar kir. államvasutak igazgatósága már évekkel ezelőtt »Budapest lipótvárosi városi-iroda« czimen irodát rendezett be a Lipótvárosban, Arany János-utcza 21. sz. alatt, a hol a vasúton elszállítandó gyors- és teheráruk 1000 kgm. súlyig feladhatók, melyekről végleges átvételi elismervények (feladási vevények) szolgáltatnak ki.

A Szent-Margitszigeti Gyógyfürdők és Szállodák R. T. igazgatósága.

BOLDOG az a család,

ahol

állandóan

Hivatalos órák hétköznapokon reggel 8 órától 12 óráig és d. u. 2 órától 7 óráig vannak megállapitva, — a törvényes munkaszüneti napokon azonban az iroda nincs nyitva.

„DIANA" SÓSBORSZESZT

Terjedelmes, tűzveszélyes és oly áruk, melyeknek vasúton való szállítása különös feltételekhez van kötve, a felvétel alul ki vannak zárva.

=

Az ezen városi irodában feladott áruknak az illető pályaudvarokra való kifuvarozásért következő illetékek számíttatna k fel:

t a r t a n a k készletben.

=

Mindenütt kapható! 4 0 filléres, 1 és 2 koronás üvegekben.

10 kgm. súlyig 20 fillér, 10—50 kgmig 40 fillér, minden további 50 kgmért 30 fillér.

Egyedüli készítő :

ERÉNYI BÉLA D I A N A gyógyszertára, BUDAPEST,

KÁROLY-KÖRUT

5. SZ.

IPSfiSL

terméűetu wrényra

I I AGRARIA" magyar gépforgalmi részvénytársaság a szab. osztrák-magy. államvasút-társaság resiczal mezőgazdasági gépgyárának

VEZÉRÜGYNÖKSÉGE.

Mezőgazdák különös figyelmébe! • Egyetemes aczélekék. Eltörhetetlen tégelyaczélekefej. — Pánczelaczél kormánylemez. — Magasitott aczélekefej. — Porvédő kerekek - - Aczél | _ | gerendely.

{Tiszta aczólanyag s a j á t hámorainkból. Csak kitámasztott nyeregkerettel bíró taligát szállítunk. Ekegyártás terén Isgelsö rangú magyar gyártmány, felUlmulja még a legnevezetesebb idegen gyártmányokat is.

Kérjünk árj6^yzék6t,

talajmWelőgépeket terjedelmesen Ismerteti és egyáltalán a talaj alapos megmunkálására terjedelmes, szakszerű és minden gazdának értekes felvilágosításokat nyújt és díjmentesen küldetik.

Rövidített levélczim: „AGRARIA' Budapest, Y.,YácZÍ-nt 2. SUrgönyczim: „AGRARIA" Budapest.

b) teherárukért:

HA OSZUL A HAJA használja a hírneves HANEM Kapható egyedül :

mel

C V E V I 11 W I T I 7 T d 1 K á L L H " V l l t A 1 A HAJ

EREDETI

SZÍNÉT

7 A I T Á l l Z U L l A l l

ADJA

D C I A D L L H

VISSZA.

Ö cs. és kir. Fensége József föh. udv. száll.

50 kgmig 40 {., minden további megkezdett 50 kgmért 20 f.

Budapest, V., Szabadság-tér

Minthogy a szállítmányok csekély díjazásért a fő- és székváros IV—IX, kerületéből a lakásról ezen felvételi irodába is elszállíttatnak, — a szállító A . - A . FELVÉTETNEK A KKIADÓHIVATALBAN közönség azon előnyös helyzetben van, hogy szállítmányait Használat előtt nem kénytelen a távol eső u t o l é r h e t e t l e n a kebel fejlődésére, szilárdságára és helyreállípályaudvarokra tetemes költségtására a derék bővítése nélkül. gel személyesen kiszállíttatni és A mell s z o b o r s z e r ű s z é p s é g e biztosítására, hölgyek és fiatal ott a feladó vevény átvételéig leányoknál. - Csudás eredmény minden egyes esetben. Ártalmatlan órákat eltölteni, hanem módjában gyógyítás, elismert orvosi tekinté • áll ezen teendőit egy levelezőlyek által biztositva, hasonlíthatatlanul j o b b mint minden más lap utján a vasut-intézettel közszer. Világhírű. 1 doboz ára, használati utasítással együtt korona vetlenül elvégeztetni, — miért 6.45 frankó, utánvéttel kor. 6.75. is a magyar kir. államvasutak J . KATIÉ, 5, P a j s a g e , Verdeau, P i r i t . Főraktár Budapesten Török József igazgatóságának ezen intézkegyógyszertára. Király-utcza 12. sz. dése a szállító közönség érdekét nagyban előmozdítja.

» nem fest.

öfégyszertárában. Üvegje^

Kz

Pőstai szétküldés naponta.

(Postán legkevesebb 12 üveg szállítható utánvétel mellett)

YA •

a) gyorsárukért:

rr

XXIRDET ESEK

Pilules Orientales

Az

"ACZÉ[."-szállodák

RIMINI Májusszeptember.

1 kor.

20 flll.

ROMA

t e n g e r i fürdő Grand Hotel :: H u n g á r i a ::

Hotel I m p e r i a l

Prospektussal kivánatra szivesen s z o l g á l A C Z É L ARTÚR, t u l a j d o n o s

H A FAJ A 24 pasztillát tartalmazó doboz

Használat után

FEJE,

ne tétovázzék, hanem használjon

Beretvás féle M I G R A I N p

• f f t Májusszeptember.

azonnal

ASZTILLÁT

mely 5 p e r e z alatt m i n d e n f é l e t e r m é s z e t ű , i d e g e s f e j f á j á s t , m é g ha k r ó n i k u s is, m e g s z ű n t e t . Felülmúl minden eddig ismert szert. Hatása bámulatos, még a leghevesebb fejfájásnál is. — F ő r a k t á r :

Minden gyógyszertárban és drogé riában kapható.

BERETVAS T A M A S gyógysz.-nél, Kispest, Rákóczi-u, 9, •OW*

Ingyen postai a z á l l i t á s 3 d o b o z r e n d e l é s n é l .

f w

Elsőrangú

magyar

vasspeczialitás

.

!

K R I E G N E R

I?

T O K A J I

FELHÍVÁS A NŐKHÖZ!

CHINA VASBORA Kapható Legmagasabb elsőrendű

hirdetett

3-20 vas-

minősége

és és

6

üvegekben.

cliinintartalma

folytán

utánzatoktól!

koronás

és

számos

orvostanár

a

tokaji

bor

rendeli.

ím

Magyar Korona gyógyszertár

Mindazok

BUDAPEST,

valamit a kéz

VIII.

KER.,

CALVIN-TÉR.

ne

a szülők legnagyobb öröme, legdrágább kincse. A szülők első és főkötelessége, hogy gyermekük egészségének érdekében mindent elkövessenek, különösen a gondos anyáknak ajánljuk tehát, hogy a sokszor ártalmas hintőpor, úgynevezett »Stupp«

anyag tűi 1 ^ é s zTteU

B A B Y M I R A - K R É M E T

használják a kicsikék bedörzsölésére. A Babymira-Krém gyorsan és alaposan gyógyit mindennemű bőrkiütést, különösen ótvart (Virzteger), behegeszti és elszáritja a bőr feldörzsölt, felrepedt, kipálott helyeit, gyógyítja az izzadtság által keletkezett bőrviszketegséget és a nyomába járó feldörzsölést. Gyermekeknél nagyon ajánlatos a karok alatt, a nyakon és minden érzékeny, különösen a nedvességnek kitett testrészeken való gondos kenegetés. Nagy sikerrel használják felnőttek is, főleg hölgyek az arcz és kezek ápolására és különösen a bőr simasagának visszanyerésére, ha az a tél folyamán repedezett és durva lett. Babymira-Krém megvédi a bort a külső káros behatásoktól, a hideg levegő vagy a szél támadásától és gyengéddé, puhává, finommá varázsolja. A »Babymira-Krém« elnevezés törvényileg védve van. 5 dobozt hasznalati utasítással együtt 3 kor. 20 fillérért és 10 dobozt 5 korona sO fillérért bérmentve küld az egyedüli készitő

BRODJOVIN H.

ZÁGRÁB,

ŐSZ HAJSZÁLAK

Kapható a készítőjénél:

II

H A J

lÍASZNÁLATA ÁLTAL.

SZEGEDEN, Sécsényi-tér 12. szám.

•• "B

Garanczia ártalmatlanságáért és hatásáért. Ára egy üvegnek 1 korona, próbaüveg 50 fillér.

T ö r ő k n é l , K i r á l y - u . 12.

három nap alatt visszanyerik eredeti ifjúkori szinttket a BARCSAY-FÉLE ::

:

R E G U L A T O R

gyógyszertárában

BUDAPESTEN,

kezüket

semmiféle

krémmel,

kenőcscsel,

melyekkel

eredményt egy

sohasem

elérni,

próbát

a

hanem

világhirü ajánlott

HOPPÁ angol feiníregulaí orral mely fölöslegessé és

kéz

teszi

kellemetlen

s egymagában

az

arcz

bekenósót,

pótolja

a

krémet,

kenőcsöt, poudert, szappant. —

bámulatos

gyorsan

szeplőket, séget,

puhitja,

az

tünteti

májfoltot,

mitessereket

lepően ::

arezot

megifjitja

kezeket.

Egy doboz ára utasítással 2 . 5 0 Kapható

m i n d e n

ALAPÍTTATOTT 1825.

EDINBURGHBAN,

ANGDLHDN

* * * * *

ALAPÍTTATOTT 1825.

MAGYARORSZÁGI FIÓK: BUDAPEST, IV., KOSSUTH LAJOS-UTCZA 4. (Standard-palota.) 34.600,000 170.000,000 274.000,000 570.000,000

Évi b e v é t e l K i u t a l t n y e r e m é n y r é s z e k . ... V a g y o n ... _ Halálesetek folytán kifizetve

drogériában és

Főraktár:

küldetnek.

VT

i

Kaiser Vilmos és Tsa V

kozmetikai

laboratóriuma, GYÖR

AHET

E L Ő F I Z E T É S I

l/h

ÁRA:

Egy évre 2 0Kor, é s félévre 1 0 Korona.

f. TUJ KERTES? pUV1" TÁJ KERTÉSZ

A STANDARD KÖTVÉNYEINEK NEVEZETESEBB ELŐNYEI:

Díjtáblázatok kívánatra

K.

illatszerüzletben.

korona. korona. korona. korona.

Kétségtelen biztonság. Alacsony dijak. Szabad világkötvények. — Kötvények érvényben tartása díjfizetések elmulasztásánál. — Tökásités ás előre megállapított visszaváltási érték, — Megtámadhatatlanság. — Feltétlen fizetés öngyilkosság esetében egyivi fennállás után. — Szabad háboru-biztositás népfölkelök részére,

::

gyógytárban,

^

T Á R S A S Á G

a

bőrvörös-

stb. és

finomítja, és

el

Igazi uri nő nem keni arczát.

Az igazgatóság.

STANDARD

A

HOPPÁ

HIRDETMÉNYEK.

BARGSAY KÁROLY

adnak

ápolására,

és orvosi tekintélyek által

A Magyar Folyam- és Tengerhajózási r.-t. igazgatósága közhírré teszi, hogy hajójáratait Vukovár-Ujvidék között, az egyidejűleg kiadott menetrendhirdetmények szerint a folyó évben akként indítja meg, hogy az első felmenet Újvidékről Vukovárra március hó 16-án, az első lemenet Vukovárról Újvidékre pedig márczius hó 17-én lesz. Budapest, 1907 márczius 15. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási r.-t. igazgatósága közhírré teszi, hogy hajójáratait Baja-Apatin között az egyidejűleg kiadott menetrendhirdetmények szerint a folyó év: : ben akként indítja meg, hogy az első menet mindkét irányban márczius hó 19-én lesz. Budapest, 1907 márczius 18.

36.

kik

és

tegyenek

A Magyar Folyam- és Tengerhajózási r.-t. közhírré teszi, hogy a budapest-visegréd-dömösi vonalon közlekedő gőzös a mai naptól kezdve a Batthyány-téren is kiköt. Óbuda megnyitását annak idején fogjuk közhírré tenni. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási r.-t. igazgatósága közhírré teszi, hogy az 1904. évi augusztus 1-től gabona-, hüvelyes vetemények, őrlemények, maláta-, rizs- stb. küldeményeknek uszályrakományokban való szállítására érvényes kivételes díjszabás helyébe folyó évi április 1-én uj kivételes díjszabás lép életbe. Ez a díjszabás — amely ugy a határozmányok, mint a díjtételek tekintetében módosításokat tartalmaz — folyó évi április 1-től az igazgatóságnál példányonkint 80fil.-ért kapható.

a

arezukat

fognak KÖZLEMÉNYEK.

nők,

és a r c z

kenjék

pouderrel,

M. Folyam- és Tengerhajózási r.-t,

Az egészséges gyermek

a

ROZSRTELtP-bYÖMOlt DISZFAISKOLfiTUltUDI BÉKÁSME&YEREN UOAPEST-MELLETT.

i t t i o n o í i m irarlnlmi ás nvnmdai r.-társ. betűivel.

J - V,-s>*\

VA