FELSZÍN ALATTI VIZEINK, ÁSVÁNYVIZEINK, HÉVIZEINK

A Miskolci Egyetem Közleménye, A sorozat, Bányászat,

72. kötet (2007)

FELSZÍN ALATTI VIZEINK, ÁSVÁNYVIZEINK, HÉVIZEINK Liebe Pál projektigazgató VITUKIKht, 1095 Budapest, Kvassay Jenő út 1. E-mail: [email protected]

Összefoglaló: Felszín alatti vizeink a védettnek nem tekinthető nyílt karsztos és egyéb felszínközeli, valamint bizonyos területeken egészségre káros rétegeredetű komponenseket tartalmazó előfordulások kivételével megfelelhetnek a természetes ásványvíz megjelölés követelményeinek.Az aktuális áttekintés megkönnyítésére javasolt egy ásvány- és gyógyvíz­ kataszter összeállítása a hévízkataszter mintájára , s célszerű lenne ennek kiterjesztése a Kárpátmedence egészére a meglévő nyilvántartásokra és szakirodalomra alapozva.. Abstract: Our groundwaters may in compliance with the requirements of natural mineral water with the exception of unprotected open karstic waters and water occurrences containing components harmful to healt. For the facilitation of an actual review the compilation of a cadastre of mineral and thermal waters is being proposed similar to the thermal water cadastre and its extension would be purposeful over the whole of the Carpathian basin, based on the existing inventories and the scientific literature.

1.

BEVEZETÉS

Az ásványvíz fogalma az idők folyamán változott. Elméletileg oldott ter­ mészetes ásványi anyagokat tartalmazó , természetes vízelőfordulások vizét tekint­ hetnénk ásványvíznek, de az oldott anyagok és koncentrációjuk mértékének megje­ lölése nélkül gyakorlatilag minden felszín alatti vízelőfordulás ide sorolható lenne, sőt a felszíni vizek is. Papp Ferenc természetes ásványi sókat és gázokat tartalmazó vizeket nevezte ásványvíznek,amelyek legtöbbször a beszivárgó csapadékból és a kőzetek oldódásából származnak, keletkezésükben egyes helyeken az utóvulkáni működésnek is van szerepe, s megemlíti régi tengervizekből, valamint a kőzetek dehidratációjából származó vizeket is. (Schulhof 1957) Papp Szilárd az összetétel­ ük szerint egyszerű termális, egyszerű szénsavas, alkálihidrogénkarbonátos, kalci­ um-magnézium-hidrogénkarbonátos, kloridos, szulfátos, vasas, kénes jódos25

Liebe Pál

brómos és radioaktív vizeket, valamint ezek kombinációit különböztette meg .Az alkálihidrogénkarbonátos, kalciumhidrogénkarbonátos , kloridos és szulfátos vizek esetében feltételnek tekintette az 1 g/l-nél nagyobb összes oldott sótartalmat és a víz jellege szerinti ion Than-féle egyenérték-százalékának dominanciáját, , a szén­ savas vizeknél az 1 g/l-nél több széndioxid jelenlétét , a többi esetben az adott komponensre meghatározott határérték elérését. Megemlítette, hogy a mikroele­ mekről keveset tudunk, de fontosnak tartotta azok vizsgálatát (Schulhof 1957) Szalontai Gergely a 4/1966 EüM rendelet szerinti szabályozást ismerteti, amely szerint az összes oldott és szénsavtartalomtól függetlenül a litium, stroncium,bárium, vas, aluminium, mangán, vas, hidrogénarzenát- és foszfát, szulfid, jodid,bromid,fluorid, metabórsav, metakovasav, rádium és rádiumemanáció vala­ melyikének megadott határ feletti értéke, forrásoknál a 20 , kutaknál a 25°C feletti hőmérséklet is jogosít az ásványvíz megnevezésre. (Borszéki 1979) A gyakorlatban az ásványvíz fogalma erősen függ a használattól: korábban főleg a jelentős menynyiségű oldott ásványi anyagot és gázokat tartalmazó, különleges összetételű fel­ szín alatti vizek előfordulásait tekintették ásványvíznek, amelyet ivó- és fiirdőkúrákra használtak. A mediterrán országokban a fogalmat kiterjesztették a kevés ol­ dott anyagot tartalmazó asztali vizekre is, s a palackozás elterjedésével ez általá­ nossá vált, s az EU szabályozásába is ez került be. Az EU és a hazai szabályozás ilyen irányban történő módosulásait Borszéki Béla ismertette átfogóan (Borszéki 2004), a továbbiakban a jelenleg érvényes hazai szabályozást tekintjük át röviden, a részletesebb ismertetés szerepel a Kárpátmedence ásványvizei konferenciasorozat köteteiben (Ákoshegyi 2004, Borszéki 2004, Liebe 2004). 2.

ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK 2.1.

Az ásvány- és gyógyvíz fogalma a jelenlegi szabályozás sze­ rint

A kitermelt és palackozott elismert természetes ásványvíz és forrásvíz kezelé­ sét, palackozását és forgalmazását szabályozó, 96/70EK illetve 2003/40/EK sz. alatt módosított 80/777/EEC EU direktíva szerint a természetes ásványvíz olyan felszín alatti víz, amely természetes, vagy védelmi intézkedésekkel vé­ dett ,eredendően tiszta, ásványi anyag tartalma alapján táplálkozás-fiziológiai hatásokkal rendelkezik, összetétele és hőmérséklete közel állandó, kémiai és mikrobiológiai szempontból megfelel a rendeletben előírt határértékeknek. A természetes ásványvizet az illetékes hatóságnak el kell ismernie, s csak a ren­ delet szerinti eljárásokkal kezelhető. A „természetes ásványvíz, a forrásvíz, az ivóvíz, az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz, és az ízesített víz palackozásának 26

Felszín alatti vizeink, ásványvizeink, hévizeink

és forgalomba hozatalának szabályairól" szóló 65/2004. (IV. 27) FVMESZCSM-GKM együttes rendelet előírásai ennek a direktívának felelnek meg. A víz természetes ásványvízként való elismerését kérelemre az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatósá­ ga (OGYFI) végzi. Az előbbi kritériumoknak megfelelő, de hivatalos elisme­ réssel nem rendelkező vizeket csak „ forrásvíz" elnevezéssel lehet forgalomba hozni, ami megtévesztő , hiszen a felszín alatti víz kutakból származik, s csak egy része lép ki forrásokon keresztül. (Borszéki B. 2004). A rendelet az ás­ ványvizek közötti különbségeket a megengedett elnevezésekben fejezi ki az ásványianyag-tartalom és egyes komponensek koncentrációja alapján. Egyes természetes eredetű komponensek koncentrációja viszont nem haladhat meg egy megadott határértéket. A rendelet nem vonatkozik azokra a vizekre, amelyek a természetes gyogytenyezőkről szóló 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet szerint gyógyvíznek minősülnek, valamint azokra a természetes ásványvizekre, amelyeket a vízkivételi helynél palackozás nélkül fogyasztanak vagy a fenti rendelet szerinti gyógyfürdők­ ben, klíma-gyógyintézetekben gyógyító célra használnak, továbbá azokra, amelye­ ket az Európai Unió tagállamain kívüli országba történő exportra szántak. Az e rendeletben a természetes ásványvízre vonatkozó feltételek lényegében azonosak az előzőekkel, de az oldott összes ásványianyag-tartalomra literenként legalább 1000 mg-ot ír elő, ha pedig ez csak 500-1000 mg/l között van, akkor tartalmaznia kell a rendeletben felsorolt biológiailag aktív anyagok valamelyikét legalább egy megadott koncentrációkban. A rendelet a gyógyvíz elnevezés engedélyezését a külsőleg , illetve a belső­ leg történő felhasználásnál megfogalmazott , ásványvízre vonatkozó követelmé­ nyeken kívül a belsőleg történő felhasználásnál a gyógyhatás bizonyításához is köti. Az ásványvizek élettani hatásának megítélésénél még sok a bizonytalanság és a szabályozással kapcsolatos teendő a természetes eredetű anyagok közül a fluorid, a bór, valamint a szerves anyagok (benzol, fenol, olajok, policiklikus aro­ más szénhidrogének , huminanyagok) jelenlétével kapcsolatban is (Csanády 2007) A vizeket országonként és időben változó megítélés szerint ,különböző hőmérsékleti határtól tekintik melegnek, illetve hév- vagy termálvíznek. HintzGrünhut (Juhász 1987) 20 °C-nál húzza meg a meleg-határt, korábban nálunk a 35, majd a 30 °C kifolyóvíz-hőmérsékletű előfordulásokat nevezték , illetve nevezik hévíznek, illetve termálvíznek.

27

Liebe Pál

2.2. A védettség értelmezése Az ásványvizekre vonatkozó különböző szabályozások közös jellemzője a természetes védettség követelménye, bár a védelmi intézkedések is szóba kerülnek, ezeknek elsősorban a természetes védettség megőrzésére kell irányulni. Egyes felszínközeli értékes ásványvíz-előfordulások (pl. a keserűvizek) ugyanakkor nem védettek, vízgyűjtő területük tökéletes szennyezettség mentességéről helyi védelmi intézkedésekkel kell gondoskodni. A természetes védettség elméletileg azt jelenti , hogy emberi eredetű szennyezés nem érheti természetes körülmények között az adott vízelőfordulást. Ebben a földtani felépítés, a fedőrétegek vízzáró- illetve féligát­ eresztő tulajdonságai, a szennyeződés jellegétől függő szűrőhatása alapvető - bár sokszor nem kellően ismert - szerepet játszik, de nem felejthetjük el, hogy a felszín alatti vizeink zöme részt vesz a hidrológiai körfolyamatban, valamennyi idővel ezelőtt a felszínről szivárgott be, illetve onnan fog utánpótlódni, kérdés a felszíntől - esetleg valamely felszín alatti szennyezőforrástól - az adott vízkivételi helyig történő szivárgása időtartama. Az ivóvízbázisok esetében a jelenlegi szabályozás (123/1997 Korm.rend) az 50 éves elérési idővel határozza meg a le nem bomló szennyezésekkel szemben védő hidrogeológiai védőidom, illetve védőterület mére­ tezését, ahol az intézkedéseknek fokozott védelmet kell biztosítani a felszín alatti vizek más területeken érvényes - azok érzékenységétől függő - általános védel­ méhez képest. Az 50 éves időtartam praktikusan egybeesik azzal, hogy az ennél fiatalabb vizekben jellemzően nagyobb a triciumkoncentráció, ami megkönnyíti a szivárgás időtartamának becslését ( Deák 2005), ugyanakkor kritizálhatóan rövid , különösen az értékes ásványvíz előfordulásokra vonatkozóan. A kormányrendelet szerint a védőidom, illetve védőterület a teljes, időkorlát nélküli vízgyűjtőre is kiterjeszthető, de az esetek nagy részében ilyen mértékű, teljes garanciát biztosító védelmi intézkedések nem tehetők. Mindenesetre az ezer év nagyságrendű elérési időknél ezek a kérdések élesen nem vetődnek fel, az ilyen korú vizek előfordulásai már védetteknek tekinthetők, feltéve, hogy a vízkivétel vagy más beavatkozás lé­ nyegesen nem befolyásolja a felszín alatti áramlási viszonyokat. Az izotópos kor­ meghatározás a természetes védettség jellemzésénél jó szolgálatot tehet (Deák 2005), de félrevezethet ott, ahol a vizek keverednek (pl. forráskörzetekben), s az idős vízhez - akár csak kis arányban is - fiatal, szennyezett víz keveredik. A kor­ mányrendelet a hidrogeológiai védőterületek 5 és 50 éves elérési idővel, vagy teljes vízgyűjtőterülettel történő lehatárolása mellett a lebomló szennyezések elleni kül­ ső- és a haváriák ellen védő belső védőidomok és területek meghatározását szintén előírja az ásvány-, gyógyvízbázisoknál is. (Liebe 2004) Hangsúlyozni kell a regio­ nális védelem terén a védőterületeken túl a különböző szennyeződés-érzékenységü területek általános védelmét (Liebe 2004, Pásztohy 2004), a lokális védelem vo­ natkozásában a műszakilag megbízható forrásfoglalás, illetve kútkiképzés jelentő28

Felszín alatti vizeink, ásványvizeink, hévizeink

ségét is, amely biztosítja, hogy az előfordulástól idegen vizek kizárását, s ezt meg­ felelő ellenőrzések is bizonyítják (Szongoth 2005). Kúttal történő feltárás esetén a potenciál- és áramlási viszonyoknak a közvetlen környezetben történő megváltoz­ tatása elkerülhetetlen, hatásával számolni kell. Az ásvány- vagy termálvízfeltárások, illetve a környezetükben létesülő igénybevételek hatásának vizsgálata hidrodinamikai mo­ dellezéssel a különböző vizek keveredésével kapcsolatos veszélyeztetés miatt is fontos. (Szücs-Lénárt 2004) Juhász József „Hidrogeológia" könyvében találkozunk a vegyi készlet fogalmával, s azzal a követelménnyel, hogy ennek és a vízhozam­ nak egyensúlyban kell lenni:" a rétegben és a kutakban meglévő vagy kialakított kémiai-, hő- és vízhozamegyensúly a nyugodt, biztos termelés alapja" (Juhász 1987). Alapvetően szükséges, de nem elégséges ismérve a védettségnek az előfor­ dulásnál - és lehetőség szerint a felszín alatti tápterületén is - a vízminőség alap­ ján bizonyított szennyezés-mentesség. 3.

TÁRGYALÁS

3.1. Felszín alatti vizeink, ásványvizeink, hévizeink áttekintése Az EU Víz Keretirányelvében foglaltaknak megfelelően 2006-ban első közelítésben meghatározták Magyarország felszín alatti víztesjeit, a különös tekin­ tettel a fő ivóvízadó képződményekre és hévizekre, de a teljes felszín alatti teret befoglalva. A fő típusok: - a karsztvíztestekhez (1. ábra) (hideg és termál) a paleo- és mezozoós un. alaphegységi karbonátos képződmények tartoznak, ide sorolva a hozzájuk hidralikailag közvetlenül kapcsolódó eocén mészkőtárolókat, - a medencebeli porózus (2. ábra) (hideg- és termál) víztestekhez a fiatalabb földtörténeti korú , jó vízvezető képződményeket az idősebb alaphegység felet­ ti üledékektől elválasztó , un. alsó-felső pannon határ felszíni kibúvásaival le­ határolt medence alaphegység feletti képződményei kerültek besorolásra, bele­ értve a karsztvíztestekhez nem sorolt alaphegység ritka vízadó, kevéssé ismert képződményeit, - az előbbi medencén kívüli hegyvidéki területek (2. ábra) rendkívül változatos képződményei a karsztvíztestekhez soroltak kivételével. A hideg- és termálvizeket a 30 °C izoterma felület választja el egymástól, de ez hidraulikailag nem jelent határt: a karsztvíztesteknél egymás melletti, a medencebelieknél egymás alatti, összefüggő vízadókat vág szét. Gyakorlatilag valamennyi hideg víztestben találhatók olyan víztest-részek, amelyek vize megfelel az új, palackozásra vonatkozó ásványvíz kritériumoknak, s

29

Liebe Pál

korlatozottabban a korábbi szabályozás szerintieknek is, a termál-víztestek legna­ gyobb része pedig megfelel azoknak: a jelentős ivóvízbázist jelentő hideg karsztvíztestek védettsége csak a nyílt karsztos utánpótlódási területektől távolabb megnyugtató az ásványvizek szempontjából , a termál-karsztvíztestek határához közel, de a sérülékeny for­ rás-körzetektől és bányászati öregségektől távolabb. Itt különösen langyos,palackozásra alkalmas csekély vagy közepes ásványi-anyagtartalmú kal­ cium-magnéziumhidrogénkarbonátos vizek tárhatók fel, a termál- karsztvíztestek vizének nagy része közepes oldott anyagtartalmú, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, védettsége néhány sérülékeny

Karsztviztestek területe HU nem termál termál m nyílt karszt

Ásvány - gyógyvíz előfordulások O nem termál • termál

1. ábra A karsztvíztestekhez kapcsolódó ásvány-gyógyvíz előfordulások

30

Felszín alatti vizeink, ásványvizeink, hévizeink

Nem karsztos víztestek területe Ásvány - gyógyvíz BB hegyvidéki előfordulások í 1 porózus medencebeli nem termál O nem termál porózus medencebeli nem termál és termál • termál 2. ábra A porózus medencebeli és nem karsztos hegyvidéki víztestekhez kapcsolódó ásvány-gyógyvíz előfordulások forráskörzet kivételével megfelelő. Ezek az ásványvizek palackozásra különö­ sen alkalmasak, de bakteológiai célokra is. Az előfordulások egy részére jel­ lemző a pirit bomlásával összefüggő kén, illetve szulfid, valamint a szulfát. A fedett, nagy mélységű, zárt-jellegű termálkarszt-előfordulásoknál megjelenik a fedőképződményekből származó nátrium-hidrogénkarbonát- és klorid. A 10 g/l nagyságrendet is elérő oldott anyagkoncentráció miatt ezek a vizek bakteológi­ ai célokra , valamint gyógykúrákra alkalmasak, a medencebeli porózus hideg víztestek alsó-felső pannonnál fiatalabb pleisztocén-pliocén képződményeinek felszínközeli részei 20-50, egyes helyeken 100 m-t is elérő zónáiban a talaj- és sekély rétegvíz nem védett, jelenleg is kimutat­ hatók a felszíni eredetű szennyeződések, ezekben csak lokális ásványvíz elő­ fordulásokról beszélhetünk különleges kémiai összetevők esetében (keserűvíz), ezek gyógy-ivókúrákra alkalmasak.. Palackozással tartós fogyasztásra különö­ sen a kellő elérési idő alapján védettnek nevezhető, de az utánpótlódási pálya 31

Liebe Pál

elején még karbonátosabb jellegű vizek alkalmasak, a további áramlás során a nátriumkoncentráció növekedése ebből a szempontból kedvezőtlen, a medencebeli porózus hidegviz-testek alatti termálvíztestekben alkálihidrogénkarbonátos vizek tárhatók fel , az alsó pannon határhoz köze­ ledve növekvő nátriumklorid koncentrációval, az összes oldott oldott sótarta­ lom itt már meghaladja az általában jellemző 1-3 g/l-t. Az említett földtani ha­ tárfelület alatt már csak kivételesen tártak fel nagyobb mennyiségű vizet, főleg miocén karbonátos képződményekből nagy sótartalommal. Ezek a vizek első­ sorban balneologiai célra, de a nem túl nagy oldott sótartamúak palackozással tartós fogyasztásra is alkalmasak, a hegyvidéki (karsztvíztestekhez nem sorolt) víztestek esetében a bonyolult földtani felépítés miatt nagy kiterjedésű, vízmennyiség szempontjából jelentős víztartókról itt nem beszélhetünk, ugyanakkor különleges előfordulások talál­ hatók itt: a csevicék a vulkáni területeken, s más - szintén az utóvulkáni mű­ ködéssel összefüggésbe hozható szénsavas előfordulások, a hegyvidéki területeken elvétve tártak fel hévizet a karsztvíztestekhez nem sorolt képződményekből, ezek külön víztestként történő lehatárolása még nem történt meg. 3.2. Az ásvány-, gyógy- és termálvizek nyilvántartása A Kárpátmedence ásvány- és gyógyvíz lelőhelyeinek ismertetésével már öt évszázaddal ezelőtt is találkozunk (Dobos 2004) A magyarországi ásványvizek ismertetése a legrészletesebben fél évszázada történt (Schulhof 1957), átfogó is­ mertetés született negyedszázada is (Borszéki, 1979). Nemrég jelent meg az „ Ás­ ványvizek könyve" az AQUAPROFIT Rt. gondozásában (Nádasi-Udud 2007), amely többek 54 magyarországi, 3 erdélyi és 15 más palackozott vizet ismertet. Az OGyFI és az ANTSZ honlapján is közzéteszi az elismert ásvány- és gyógyvizek jegyzékét : jelenleg 222 ásvány- és 198 gyógyvíz- kút , illetve forrás szerepel a listákon, de a két lista részben átfed. (Ásványvízként palackozásra 21, belsőleg 71, külsőleg 49, belsőleg és külsőleg 21, gyógyvízként belsőleg 10, külsőleg 119, bel­ sőleg és külsőleg 4, míg ásvány- és gyógyvízként 44, összesen 339 kút, illetve for­ rás került elismerésre.) Ásvány- és gyógyvizeink nagyobb része a termálvíztestekhez kapcsolódik. Termál- , illetve hévizeinket néhány hévforrás kivételével kutak tárták fel. A V1TUKI 2006 évi nyilvántartása szerint nyilvántartott 1393 hévízkút közül 932 termel, s ezek közül 419 szolgál balneologiai célra, 12 vizét palackozzák. Elismert ásvány-vagy gyógyvízként 235 kút vize szerepel, de hévízkútjaink legnagyobb részére kiadható lenne ez a minősítés. A palackozással tartós fogyasztásra szánt

32

Felszín alatti vizeink, ásványvizeink, hévizeink vizeknél bizonytalan korlátot jelent a nagyobb összes oldott só- és nátriumtartalom ,valamint néhány természetes komponensnek az ivóvízre előírtnál nagyobb kon­ centrációja. A balneológiai hasznosításnál is vitatott néhány kút vize, amely egész­ ségre káros anyagokat tartalmaz. Nem termál felszín alatti vizeink a szennyeződési veszélynek kitett karszt-, valamint a talaj- és sekély rétegvizek kivételével alkalmasak lehetnek a tartós fo­ gyasztásra palackozható természetes ásványvizek közé sorolásra. Egyelőre 101 kút, illetve forrás kapott elismert ásvány- vagy gyógyvíz minősítést, de a minősítés szabályozásának változása miatt ezek köre az utóbbi időben növekedett, s ez a növekedés várhatóan folytatódik a közeljövőben. A VITUKI több évtizede vezeti a Kútkatasztert, a Hévizkutkatasztert, és a Forráskatasztert különböző - az utóbbi időben gépi - formában, de az archív állo­ mányok elérhetősége elektronikus formában még nem teljeskörű. A hévízkutak esetében készült a fontosabb adatokat tartalmazó un. „ egysoros „ táblázat, amely a következő adatokat tartalmazza: a kút un. VIFIR azonosítója, hévízkataszteri szá­ ma, település, megnevezés, építés éve, X,Y koordináták, terep mB.f., talpmélység, a megnyitott szakasz teteje, alja tereptől, vízadó kora, kőzete, építéskori nyugalmi-, max. vízhozam és a hozzá tartozó üzemi vízszint, kifolyóvíz hőmérséklet. A víz­ kémiai és gázvizsgálati adatok tekintetében nehezebb az építéskori adatok kiválasz­ tása, mivel általában több vizsgálat történt , s más vizsgálat lehetett az ásvány-, gyógyvíz minősítés alapja is. Szükséges, hogy valamennyi , a víz vegyi jellegét meghatározó és a szabályozás szerint a minősítéshez szükséges komponens szere­ peljen, de a további kutatásokhoz érdekesek lehetnek az előbbieken kívül mért komponensek (pl.nyomelemek) is. A VITUKI ezeket is összegyűjtötte, de az adat­ állomány még kiegészítendő és ellenőrzendő. A kút- és forráskataszteri adatok ilyen jellegű, többször tízezer objektumot tartalmazó adatállományának összeállítá­ sa a különböző szerkezetű és megbízhatóságú adatállományokból még jelentős munkát igényel. Kisebb feladat az elismert ásvány- és gyógyvizek objektumokra vonatkozó kataszterének összeállítása az előbbiekben ismertetett tartalommal. Ez a munka a VITUKI-ban folyamatban van. 4.

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK

Magyarországon a hévízkutakkal kapcsolatban bemutatott tartalmú katasz­ ter folyamatban lévő kiterjesztésén túl szükséges az építéskoriakon kívül szükséges a minősítések alapjául szolgáló, valamint az aktuális állapotra vonatkozó adatok­ kal való kiegészítés. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a források adatai csak részben illeszthetők a kútkataszterbe.

33

Liebe Pál

Fontos lenne az elismert ásvány- és gyógyvízforrások és kutak kataszteré­ nek kiterjesztése a Kárpát-medencére a 2004-ben, Csíkszeredán megkezdett konfe­ renciasorozattal párhuzamosan készülő hasonló tárgyú könyv kiadásához kapcso­ lódva, méltó folytatásaként a XIX században folyt úttörő (Dobos 2004), s azóta végzett számos munkának az ásvány-, gyógy illetve termálvizek területén . Mivel a minősítés szabályai az idők folyamán változtak , valószínűleg felülvizsgálatra szol­ gálnak az eddigi minősítések is az újabb szabályozás figyelembevételével, s meg kellene oldani a nemzeti szabályozások különbözőségeiből származó problémákat is. Figyelembe kell venni, hogy Magyarországon kívül is folytak és folynak kataszterezési munkák (Bertalan et al. 2006). A munka következő lépése az eddigi minősítések során a vizek élettani hatásaira vonatkozóan szerzett tapasztalatok, a vizek védettségének felülvizsgálata és a kémiai összetétel, s ezen belül az egészségre káros természetes komponensekre vonatkozó információk feldolgozásával azoknak a felszín alatti víztestnek részek­ nek pontosabb kijelölése lehetne, amelyek az ásványvíz kritériumainak várhatóan megfelelnek. Ebben a felszín alatti vízminőségi adatokat tartalmazó adatbázisokra alapozott (Horváth et al. 2007), valamint a Kárpát-medencére vonatkozó regionális vízföldtani feldolgozások és modellezések nyújthatnak segítséget. Az ásvány-, gyógy- és termálvizek itt javasolt vízföldtani szempontú fel­ dolgozása csak része a teljes munkának, amely a palackozó üzemekre, fürdőkre, gyógyhelyekre, azok műszaki,egészségügyi és turisztikai jellemzőire is ki kell ter­ jedjen.

IRODALOMJEGYZÉK Ákoshegyi, Gy. 2004. Az ásvány és gyógyvizek minősítése Magyarországon. Hatósági eljárások és kitekintés az Európai Unióra. A Kárpát-medence ásványvizei I. Tudományos Konferencia, Csíkszereda . pp. 40-45 Bertalan, L., Czellecz, B. , Daniel, M., Kaffai O., Kis ,B., Nagy, Á., Pál, Z., Szász, Á., Wanek ,F. 2006 Első lépések egy ásványvíz-kataszter elkészítéséhez. A Kárpátmedence ásványvizei III . Tudományos Konferencia, Csíkszereda . pp. 205-219 Borszéki, B. (szerk.) 1979. Ásvány- és gyógyvizek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Borszéki, B. 2004. Nemzetközi kitekintés az ásványvizek helyzetére. A Kárpát-medence ás­ ványvizei I. Tudományos Konferencia, Csíkszereda . pp. 11-14 Csanády, M. 2007 Az ásványvíz fogalom változása napjainkban. Kézirat a Kárpát-medence ásványvizei IV. Tudományos Konferenciára, Miskolctapolca Deák, J. 2005 Az ásványvizek eredetének, védettségének kimutatására szolgáló izotóptechnikai módszerek. A Kárpát-medence ásványvizei II. Tudományos Konferencia, Csíkszereda . pp 27-36 Dobos, I. 2004 A Kárpát-medence első ásványvíz térképe. A Kárpát-medence ásványvizei I. Tudományos Konferencia, Csíkszereda . pp. 81-85 Juhász, J. 1987. Hidrogeológia. Akadémiai Kiadó, Budapest

34

Felszín alatti vizeink, ásványvizeink,

hévizeink

Horváth , 1 . , , Szőcs, T.., Tóth ,Gy., Lajtos, S.,Gál ,N., Havas ,G., Muráti ,J, Nagy ,P.2007 Össze­ foglaló tanulmány a„Felszín alatti viztestek kémiai állapota értékelésének megalapozása"című KvVM megbízás teljesítéséről. Magyar Állami Földtani Intézet jelentése. Liebe, P. 2004. Az ásványvizek védelme. A Kárpát-medence ásványvizei I. Tudományos Konfe­ rencia, Csíkszereda. pp. 23-34 Nádasi,T.,Udud P. 2007 Ásványvizek könyve. Aquaprofit Zrt Budapest. Pásztohy, Z. 2004 A Csíki-medence felszínalatti vízrendszereinek szennyeződés érzékenysége és védelme. A Kárpát-medence ásványvizei I. Tudományos Konferencia, Csíkszereda pp. 97-108 Schulhof, Ö. (szerk.) 1957. Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó, Budapest Szongoth, G. 2005. (Ásvány)vízkutak kútszerkezetének vizsgálata. A Kárpát-medence ásványvi­ zei II. Tudományos Konferencia, Csíkszereda . pp 43-48 Szűcs, P. -Lénárt L. 2004. Egy Miskolc-Tapolcára tervezett termálkút Barlangfürdő forrására és a miskolci termálkarsztra gyakorolt hatásának vizsgálata hidrodinamikai modellezéssel. A Kár­ pát-medence ásványvizei I. Tudományos Konferencia, Csíkszereda . pp. 46-55

35