LIV. Hidrobiológus Napok VIZEINK SOKFÉLESÉGE KIEMELT ÉRTÉK

LIV. Hidrobiológus Napok Tihany, 2012. október 3-5.

„VIZEINK SOKFÉLESÉGE KIEMELT ÉRTÉK” Szerkesztette: Dr. Bíró Péter akadémikus, MHT Limnológiai Szakosztály elnöke Reskóné Dr. Nagy Mária MHT Limnológiai Szakosztály titkára Dr. Kiss Keve Tihamér MHT alelnöke

Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya Budapest

Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet Tihany

Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága Veszprém

Helyszín: MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3.

Október 3. szerda 10.00-10.10

Bíró Péter: Megnyitó Elnök: Reskóné Nagy Mária / Kiss Keve Tihamér

10.10-10.30 10.30-10.50

10.50-11.10

11.10-11.30 11.30-11.35

11.35-11.50

Aradi Csaba: Táj-, természet-, vizes élőhelyvédelem – Felkért előadás Borsodi Andrea, Szirányi Barbara, Janurik Endre, Kosáros Tünde, Krett Gergely, Márialigeti Károly, Pekár Ferenc: A baktériumközösségek filogenetikai diverzitásának és a vízkémiai jellemzők változásának vizsgálata egy hűtő-tározó tóban Krett Gergely, Márialigeti Károly, Makk Judit, Borsodi Andrea: A Hévízi tó planktonikus baktériumközösségeiben végbemenő szezonális és térbeli változások vizsgálata Horváth Ida, Kovács Zsófia, Rédey Ákos: A Veszprémi-séd víz keretirányelv szerinti állapotértékelése Reskóné Nagy Mária: Tájékoztatás az LIV. Hidrobiológus Napok „Legjobb fiatal előadója” és két „Legtartalmasabb posztere” kiválasztásáról Szünet Elnök: Padisák Judit / Borics Gábor

11.50-12.10 12.10-12.30 12.30-12.50 12.50-13.10

13.10-14.40

Biró Rita, Ács Éva, Stenger-Kovács Csilla: Tározó hatása a Csigere-patak kovaalga összetételére és ökológiai állapotára Kiss Keve Tihamér, Sergei Ivanovics Genkal, Luc Ector, Molnár Farkas Levente, Bíró Péter és Ács Éva: Amikor a tudomány összekapcsolja keletet és nyugatot Pálffy Károly, Kazinczy István Gábor, Nagy-Göde Péter, Vörös Lajos: Folyóvízi fitoplankton diverzitása Somogyi Boglárka, Németh Balázs, Kránicz Balázs, Vörös Lajos: A víz alatti fény (380-900 nm) spektrális összetétele sekély tavakban Ebédszünet Elnök: Ács Éva / Kovács W. Attila

14.40-15.00 15.00-15.20 15.20-15.40

15.40-16.00

Horváth Hajnalka, Kovács W. Attila és Présing Mátyás: Fikocianin meghatározási módszerek és alkalmazásuk alacsony trofitású víztereken Lakatos Gy., Kundrát J., Veress Z., Varga É.: Balaton köves part nyári élőbevonatának hosszú távú struktúra monitorozása Tapolczai Kálmán, Üveges Viktória, Selmeczy Géza Balázs, Peter Casper, Lothar Krienitz, Padisák Judit: Az Aphanizomenon flos-aquae vertikális elterjedése egy mély, oligo-mezotróf tóban (Stechlin-tó, Németország) Vasas Gábor, Mikóné Hamvas Márta, Nagy László Zsolt: A Prymnesium parvum (aranyalga) toxintermelése és mérgezési stratégiái

2

16.00-16.20

Hubai Katalin Eszter, Vass Máté, Kucserka Tamás: Avarlebomlás vizsgálata hazai kisvízfolyáson

16.20-16.40

Szünet

16.40 -

Poszter szekció (1) Elnök: Borsodi Andrea / Erős Tibor

Dobos Irma: A Balaton-felvidék ásványvizeiről Vitai Gabriella, Feri Diána Roxána, Gyulai István, Kundrát János Tamás, Lakatos Gyula: Vízszintcsökkenés hatására bekövetkezett állapotváltozások nyomon követése tiszai holtmedrekben T-Krasznai Enikő, Abonyi András, Görgényi Judit: A Malom-Tisza holtág nyári rétegződés stabilitása és oxigén viszonyai 2007-2010 években B-Béres Viktória, T-Krasznai Enikő, Deák Csaba, Balogh Csaba, Török Péter: Határvízi folyóvizek horizontális biológiai vizsgálata Karap Laura, Korponai János, Papp István, Halasi-Kovács Béla, Kundrát János, Simon Edina, Gyulai István: Folyók és holtmedrek üledékének karbonát meghatározása két eltérő módszerrel Iványi Kinga, Guti Gábor: A szigetközi Duna szakasz folyódinamikai változásainak áttekintése történeti térképek alapján Kundrát János Tamás, Gyulai István, Simon Edina, Mizsei Edvárd, Braun Mihály, Lakatos Gyula: Termáltavak hatásának vizsgálata a befogadó folyó vízminőségére Kása Ilona, Guti Gábor, Szalai Zoltán: Nádasok szerepe a vizes élőhelyek szervesanyag-forgalmi dinamikájában Bácsi István, Balogh Julianna, Grigorszky István, Vasas Gábor, Szabó László József, Nagy Sándor Alex: Klórozott szénhidrogén szennyezők fitoplankton közösségekre gyakorolt hatásának vizsgálata mikrokozmosz-kísérletekben Görgényi Judit, Bolgovics Ágnes, Borics Gábor: Miként befolyásolja a habitat mérete a fitoplankton diverzitását? 17.40-18.00

Szünet

B-Béres Viktória, Vári Ágnes, Boros Gergely, Tóth Viktor, Kókai Zsuzsanna, Görgényi Judit, Tátrai István†: Perifiton vizsgálatok a Major-tóban: az aljzat, az idő és a mélység hatása az algaközösség összetételére Henn Bernadett, Lengyel Edina, Stenger-Kovács Csilla: Hazai vízfolyások élőbevonatának kovaalga összetétele, fizikai és kémiai paraméterei Török Ferenc és Stenger-Kovács Csilla: A bevonatlakó kovaalgák mintavételi módszerének tesztelése, statisztikai értékelése Kókai Zsuzsanna, Vári Ágnes, Boros Gergely, Tóth Viktor, Tátrai István†, B-Béres Viktória: Fitobenton közösségek összetételének változása a mesterséges aljzat minősége, az idő és a mélység függvényében 3

Lengyel Edina és Stenger-Kovács Csilla: Szikes tavakból izolált kovaalga fajok alkalmazkodó képességének vizsgálata Novák Zoltán: A Scenedesmus quadricauda zöldalga faj élő és holt biomasszájának cink akkumulációs sajátságai Hepp Anna, Oláh Viktor, Zákány Zoltán, Szőllősi Erzsébet, Dr. Mészáros Ilona: Békalencse-fajok keményítő-felhalmozási potenciáljának vizsgálata axenikus tenyészetekben Gyulai István, Kundrát János, Simon Edina, Mizsei Edvárd, Braun Mihály, Lakatos Gyula: Albániai termáltavak hatása a befogadó folyóra, toxikológiai és üledékvizsgálatok alapján Pálmai Tamás, Üveges Viktória, Lothar Krienitz, Padisák Judit: Az Arthrospira fusiformis és a Picocystis salinarum fotoszintézisének karakterisztikái különböző fényintenzitásokon és hőmérsékleten Kakasi Balázs, Kováts Nóra, Nagy Szabolcs, Horváth Eszter, Ferincz Árpád, Paulovits Gábor: Balatonfűzfői öbölből származó üledékminták genotoxicitásának vizsgálata 19.00 V a c s o r a 20.30-

Kötetlen esti összejövetel

Október 4. csütörtök Elnök: Zsuga Katalin / G.-Tóth László 9.00-9.20

10.00-10.20

Horváth Zsófia, Vad Csaba Ferenc, Vörös Lajos, Boros Emil: Kisrákok és tócsarákok trofikus kulcsszerepe a vízimadarak tavaszi vonulása során az asztatikus szikes tavakban Körmendi Sándor: Brachionus taxonok (Rotatoria) populációdinamikai vizsgálata déldunántúli halastavakban Vad Csaba Ferenc, Horváth Zsófia, Kiss Keve Tihamér, Tóth Bence, Péntek Attila László, Ács Éva: Kisrákok napszakos eloszlási mintázata az ócsai Öreg-turján egy sekély lápszemében Boda Pál, Csabai Zoltán: Repülési ciklusok szerepe diszperziós repülésekben

10.20-10.35

Szünet

9.20-9.40 9.40-10.00

Elnök: Kelemenné Szilágyi Enikő / Móra Arnold 10.35-10.55

10.55-11.15 11.15-11.35

Csépes Eduárd, Berényi Ágnes, Teszárné Nagy Mariann: A Kiskörei-tározó növényzet közötti árvaszúnyog faunájának változása az elmúlt évek szélsőséges tiszai vízjárásának következtében G.-Tóth László, B. Muskó Ilona, Laura Parpala, Balogh Csilla: A litorális vízalatti felületek nagysága és a Dreissena biomasszája a Balatonban Pintér Balázs,Guba Sándor, Kovács Zsófia, Kovács Szilárd, Futó Petra, Rédey Ákos: Robot analizátor (RWA) alkalmazási lehetőségei a vízminőség ellenőrzés területén 4

11.35-11.55

Várbíró Gábor, Deák Csaba, Boda Pál: Makrogerinctelen multimetrikus index család alkalmazásának tapasztalatai a nemzetközi intrekalibráció tükrében

11.55-12.10

Szünet Elnök: Teszárné Nagy Mariann / Várbíró Gábor

12.10-12.30 12.30-12.50 12.50-13.10 13.10-13.30

13.30-14.50

Szivák Ildikó, Tóth Mónika, Méhes Nikoletta, Móra Arnold: Makrogerinctelen közösségek visszatelepülése a vörösiszap katasztrófa utáni első évben Teszárné Nagy Mariann, Csépes Eduárd, Aranyné Rózsavári Anikó: A vízfolyások hossz menti terhelhetőség vizsgálatának gyakorlati jelentősége Boromisza Zsombor: Tájrehabilitációt megalapozó vizsgálat és értékelés a Velencei-tó partján Berényi Ágnes, Kelemenné, Szilágyi Enikő, Végvári Péter: A sulyom szaporító képletének túlélési stratégiája a Kiskörei-tározóban

Ebédszünet Elnök: Pomogyi Piroska / Tóth Viktor

14.50-15.10 15.10-15.30 15.30-15.50 15.50-16.10 16.10-16.30

Horváth Orsolya, Takács Attila, Molnár V. Attila: Hazai amfibikus Elatine fajok összehasonlító alaktani vizsgálata Pomogyi Piroska: A Balaton nádasainak gazdasági hasznosíthatóság szerinti minősítése a parti sáv 2010-2011. évi növényzetfelmérése alapján Takács Attila, Lukács Balázs András, Molnár V. Attila: Egy efemer makrofiton, az Elatine hungarica (Elatinaceae) ökológiája Hammer Tamás, Szentirmai István, Liker András: Billegető cankók (Actitis hypoleucos) élőhely választásának vizsgálata a Rábán Schmera Dénes, Baur Bruno, Erős Tibor: Hogyan befolyásolja az emberi természetkárosítás a makroszkópikus gerinctelenek funkcionális sokféleségét vízfolyásokban?

16.30-16.45

Szünet

16.45 –

Poszter szekció (2) Elnök: V-Balogh Katalin / Lakatos Gyula

Stenger-Kovács Csilla és Lengyel Edina: Meszes és szikes tavak kovaalga közösségei és kapcsolatuk a környezeti paraméterekkel Vass Máté, Magyar Donát: Dendrotelma gombaközösségének és gerinctelen faunájának hosszútávú monitorozása Balogh Csilla, Csaba Judit, Purgel Szandra, Sallai Gábor, Nédli Judit, G.-Tóth László: 5

Balatonban élő pontokáspi fajok kitelepedése és hosszútávú vizsgálata természetes aljzatokon Feri Diana Roxana, Kovács Rajmund, Vitai Gabriella, Kundrát Tamás, Lakatos Gyula, Gyulai István: Cladocera taxonok eloszlása a vízmélység és a makrovegetáció függvényében Tóth Adrienn, Zsuga Katalin, Horváth Zsófia, Vad Csaba Ferenc, Boros Emil: A Kárpátmedence asztatikus szikes tavainak zooplankton faunája (Rotifera, Cladocera, Copepoda) Veres Z., Kundrát J., Gyulai I., Bence N. és Lakatos Gy.: Hatékonsági vizsgálat a Bogdány Petrol kft (Nyírbodgány) szennyvíztisztító telepén Vadadi-Fülöp Csaba: A Budapest feletti és Budapest alatti Duna-szakasz planktonikus rák (Cladocera, Copepoda) együtteseinek összehasonlítása: mennyire fontos a vízjárás? Borza Péter, Boda Pál: Ponto-kaszpikus hasadtlábú rákok (Crustacea: Mysida) terjeszkedése a Tiszában: a Paramysis lacustris (Czerniavsky, 1882) első magyarországi előfordulása Bárdos Gergő, Hubai Katalin Eszter: Az amuri kagyló (Anodonta woodiana) filtrációs kapacitásának hőmérséklet függése Tóth Mihály, Szabó László József: Debrecen és Kisvárda csípőszúnyog-fajegyütteseinek összehasonlító elemzése 17.30-17.45

Szünet

Kolozsvári István, Dévai György: A Tiszaújlak és Huszt közötti Tisza-szakaszon a főág, a mellékágak és a holtágak szitakötő-faunája lárva és exuviumadatok alapján Málnás Kristóf, Dr. Juhász Péter, Müller Zoltán, Kiss Béla: Duzzasztóművek makroszkópikus vízi gerinctelen közösségre gyakorolt hatásának vizsgálata a Hernádon és a Bán-patakon Potyó Imre, Weiperth András, Guti Gábor: A folyami halállományok reprezentatív monitorozásának kérdései Gaebele Tibor, Potyó Imre, Weiperth András, Guti Gábor, Puky Miklós: A kockás sikló (Natrix tessallata) élőhely-használatának vizsgálata a Dunán a Gödi-sziget térségében Péntek Attila László, Vad Csaba Ferenc, Horváth Zsófia: A Tolna-baranyai-dombvidék és a KeletMecsek vizeinek kétéltű-faunisztikai vizsgálata Ludányi Mercédesz, Szatmári Lajos, Kiss Béla, Müller Zoltán, Juhász Péter: A Viviparus contectus szünbiológiai vizsgálata hazai felszíni vizeinkben Pohner Zsuzsanna, Endre Gabriella, Bíró Péter, Ács Éva, Puky Miklós: A dunai gőte (Triturus dobrogicus) populáció-genetikai vizsgálata mitokondriális markerek alapján Weiperth András, Potyó Imre, Guti Gábor: Idegenhonos halfajok megjelenésének és eltrejedésének történeti áttekintése a Duna magyarországi szakaszán Selmeczy Géza Balázs, Kovács Kata, Drávecz Eszter, Kucserka Tamás, Kacsala István, Padisák Judit: A makrozoobentosz szervezetek első éve az iszapkatasztrófa után a Marcal folyóban Kovács Kata, Selmeczy Géza Balázs, Balassa Marietta, Pék Andrea Szabina1, Padisák Judit: A Torna-patak devecseri szakaszának minerális mikrohabitatjai és makrogerinctelen faunája a katasztrófa előtt és után Kovács Kata, Selmeczy Géza Balázs, Drávecz Eszter, Kucserka Tamás, Kacsala István, Padisák Judit: A Torna-patak makrozoobentosz állománya az iszap katasztrófát követő 12 hónapban

18.00-19.00 Limnológiai Szakosztály vezetőségi ülése 19.00 V a c s o r a 6

Október 5. péntek Elnök: Balogh Csilla / Puky Miklós 9.00-9.20 9.20-9.40 9.40-10.00 10.00-10.20

10.20-10.40

Móra Arnold: Van-e gond a balatoni árvaszúnyogokkal, és ha nincs, miért van? Staszny Ádám, Ferincz Árpád, Müller Tamás, Urbányi Béla, Paulovits Gábor, Csenki Zsolt: Környezeti tényezők hatása a halpikkely formájára Gallai Zsuzsanna Hajnalka: A víz és a társadalom kapcsolata Mester Béla, Puky Miklós, Lengyel Szabolcs: Természetvédelmi beavatkozások hatása az egyek-pusztakócsi mocsarak kétéltűire, különös tekintettel a fekete-rét faunájára Guba Sándor, Pintér Balázs, Kovács Zsófia, Rédey Ákos: Felszíni vízfolyások online monitorozása trios mérőszondával

10.40-10.55 S z ü n e t Elnök: Dinka Mária / Speciár András 10.55-11.15

Czeglédi István, Erős Tibor: Halegyüttesek funkcionális szerveződése és időbeli dinamikája egy középhegységi vízfolyásban 11.15-11.35 Keresztessy Katalin, Keserü Balázs: A Répce Hövej alatti szakaszának rehabilitációját megalapozó halökológiai vizsgálatok 11.35-11.55 Ferincz Árpád, Staszny Ádám, Ács András, Kováts Nóra, Weiperth András, Tátrai István (†), Paulovits Gábor: A halállomány-szerkezet hosszúidejű változásai a KisBalaton Vízminőség-védelmi Rendszer Fenéki-taván: invázió - szukcesszió – stabilizáció 11.55-12.15 Lukács Balázs András, Sramkó Gábor, Molnár V. Attila: Szántóföldi időszakos állóvizek botanikai és konzervációbiológiai értékessége 12.15 – 12.35 Takács Péter, Erős Tibor, Sály Péter, Specziár András, Bíró Péter: A Balatoni befolyókon tapasztalt hidrobiológiai problémák bemutatása 12.35-12.45 Reskóné Nagy Mária: Az LIV. Hidrobiológus Napok „legjobb fiatal előadója” és két „legtartalmasabb posztere” díjainak átadása 12.45-12.55

Bíró Péter: Z á r s z ó

12.55-

Ebéd

7

LIV. Hidrobiológus Napok

VIZEINK SOKFÉLESÉGE KIEMELT ÉRTÉK Szóbeli előadások kivonatai

Tihany, 2012. október 3-5. 8

A SULYOM SZAPORÍTÓ KÉPLETÉNEK TÚLÉLÉSI STRATÉGIÁJA A KISKÖREITÁROZÓBAN Berényi Ágnes - Kelemenné Szilágyi Enikő - Végvári Péter Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, 5000 Szolnok, Ságvári krt. 4.

A Kiskörei-tározó (Tisza-tó) jelenlegi ökológiai állapotában egyik nagy probléma a feltöltődés, és ehhez kapcsolódva a makrovegetáció térhódítása. A tározó területének jelentős hányadát borítja hínárés mocsári növényzet. Az uralkodó hínártársulás a Salvinio-Trapetum, karakter faja a sulyom (Trapa natans L.). Kutatási programunk fő célkitűzése annak megállapítása, hogy mi okozhatta a 2010. évi árvíz levonulása utáni drasztikus változást a tározó növényzetében, illetve hogyan alakul a hínár szaporítóképlet-állománya a különböző árvizek hatására. A sulyom-termés csírázását vizsgálva több éves kísérlet-sorozattal kutatjuk, hogy az árhullám tényezői, illetve folyamatai milyen arányban játszanak szerepet, melyik dominál, azaz az adott évben mekkora lesz a sulyom térhódítása. Az állapotfelmérések eredményei alapján a Tisza vízjárásának jelentős szerepe van a tározó növényzetének alakulásában. Az érkező árhullám időszakától, magasságától és tartósságától függően az egyes években eltérő a tározó növényzet borítottsága, időlegesen bizonyos területek növényzetmentessé is válhatnak. A hidrosztatikai nyomás-változás, a víz lebegőanyag tartalma, az átlátszóság, a vízoszlop magassága jelentős hatással van a termés csírázására. A kutatás során kapott információk birtokában, és a Tisza vízjárásának ismeretében előre tudnánk jelezni a Kiskörei-tározó víztereiben kialakuló sulyom állományok mértékét és térhódításának várható ütemét.

TÁROZÓ HATÁSA A CSIGERE-PATAK KOVAALGA ÖSSZETÉTELÉRE ÉS ÖKOLÓGIAI ÁLAPOTÁRA Biró Rita1, Ács Éva2, Stenger-Kovács Csilla1 1

Pannon Egyetem, Analitikai, Környezettudományi és Limnológiai Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék H-8201, Veszprém, Pf. 158. 2 MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka S. u. 14

A kutatás elsődleges célja a Széki-tó, mint víztározó hatásának megfigyelése a Csigere-patak kovaalga összetételére és ökológiai állapotára. A 2008 májusa és 2009 szeptembere között hetente fitobentosz és vízmintavételt végeztünk a patak devecseri szakaszán. Az érett bevonat kialakulását követően a patak legjellemzőbb fajai az Amphora pediculus, Cocconeis placentula és Rhoicosphenia abbreviata, melyek minden mintában előfordultak. A fajösszetétel szezonalitást mutatott. A nyári mintákban dominánsként jelent meg az időszakos vizeket kedvelő Nitzschia palea. A vizsgálat során periodikusan, nagy mennyiségben planktonikus kovaalga fajok (Cyclotella meneghiniana és Stephanodiscus nemzetség képviselői) is előkerültek a bevonatból, ezen fajok időszakos dominanciája, a halas-tó vízszintjének szabályozásával (leeresztés) függ össze. A Csigere-patakra épített víztározó összetett problémáját a mért kémiai paraméterek és a bevonatalkotó kovaalgák fajösszetételében történt változások is jól indikálták. A kutatást a TÁMOP 4.2.2.B-10/1-2010-0025 és az OTKA K 75552 és az Otto Kinne Foundation támogatta.

9

A REPÜLÉSI CIKLUSOK SZEREPE DISZPERZIÓS REPÜLÉSEKBEN. Boda Pál1, Csabai Zoltán2 1

MTA ÖK BLI Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen Bem tér 18/C.; PTE TTK Ökológiai és Hidrobiológiai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.

2

A repülés kitüntetett esemény a vízbe másodlagosan visszatérő vízirovarok számára. Elhagyni a vízteret hatalmas energia befektetéssel jár és kétséges a kimenetele. A vízirovarok vállalva a kockázatot mégis a levegőbe emelkednek. Korábbi eredmények alapján tudjuk, hogy a vízibogarak és a vízipoloskák a tél kivételével egész évben megtalálhatóak a levegőben. Azonban a repülésük célja az egyes időszakokban más, azaz ciklusokra osztható. A szakirodalom megkülönböztet szaporodási, nyugalmi (aestivation), áttelelő és táplálkozási céllal végzett repülést. Két évben végzett fóliás módszerrel gyűjtött 118 faj több mint 55 000 egyedének repülési jellemzőit értékeltük a repülési ciklusok alapján. Egy faj nőstényeinek petefészek vizsgálatát elvégezve kimutattuk, hogy a szaporodási ciklus és a diszperzió évszakos ritmusa összhangban van. Az egyes fajok repülési ritmusát elemezve alá tudtuk támasztani, hogy az adott faj uni- vagy bivoltin életciklusú. Kimutattuk, hogy más lehet a repülési ritmusa azoknak a fajoknak, amelyek imágó és más azoknak, amelyek lárva alakban telelnek át. A táplálkozási repülés elkülönítése az adatsorunk alapján nem volt lehetséges. Az irodalom által eddig leírt ciklusokat adataink alapján kiegészítettük a kikényszerített repülési ciklussal.  

TÁJREHABILITÁCIÓT MEGALAPOZÓ VIZSGÁLAT ÉS ÉRTÉKELÉS A VELENCEI-TÓ PARTJÁN Boromisza Zsombor Budapesti Corvinus Egyetem, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék

A tópart puffer-funkciója, speciális élőhelyi és tájhasználati jelentősége miatt az egész tó ökológiai állapotát meghatározza, ezáltal kiemelt figyelmet érdemel a tájfejlesztési, a tájvédelmi és a tájrehabilitációs tevékenységek során. Bár számos országos szintű program, terv tartalmaz célokat, feladatokat a tavak partjával kapcsolatban, jelenleg a tópartok rehabilitációjának elvei még nem kidolgozottak. A Velencei-tavi kutatási területen áttekintettem a tópart-rehabilitáció szükségességét indokoló tájhasználati konfliktusokat, valamint ezek történeti okait. Meghatároztam a partbiztosítás – tájvédelmi szempontból kedvező – átalakítására potenciálisan alkalmas partszakaszokat, a hullámzásnak kitettség, a területhasználat, a partbiztosítás és a tulajdonviszonyok alapján. Megállapítottam, hogy a sukorói evezőspályától nyugatra elhelyezkedő félsziget, illetve a Velence közigazgatási területének nyugati részén található partszakasz alkalmas leginkább a partbiztosítás átalakítására. Ezek a tájrészletek jellemzően kis mértékben terheltek, a mocsári növényzet jelenléte feltöltődési folyamatokra utal (kisebb hullámzásnak kitettség), valamint extenzíven hasznosítottak, önkormányzati/állami tulajdonban vannak, jelenleg rézsűs-kőszórásos partbiztosítással rendelkeznek.

10

A BAKTÉRIUMKÖZÖSSÉGEK FILOGENETIKAI DIVERZITÁSÁNAK ÉS A VÍZKÉMIAI JELLEMZŐK VÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA EGY HŰTŐ-TÁROZÓ TÓBAN Borsodi Andrea1, Szirányi Barbara1, Janurik Endre2, Kosáros Tünde2, Krett Gergely1, Márialigeti Károly1, Pekár Ferenc2 1

ELTE Mikrobiológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C 2 Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 5540 Szarvas, Anna-liget 8.

A fűtésre használt termálvizek kezelésére szolgáló és a Hármas-Körös Nagyfoki-holtágának egy leválasztott szakaszán található vízkezelő tóban 2011-ben március és szeptember között havi mintavételi gyakorisággal vizsgáltuk a vízkémiai jellemzők változását és a baktériumközösségek filogenetikai diverzitását. A vízkezelő tóban a tartózkodási időtől és az évszaktól függő mértékben a nagy szennyezőanyag tartalmú (KOIk, BOI5, fenolok, ammónia) termál csurgalékvíz kémiai összetétele és biológiai vízminősége, hasonlóan az előző évekhez, 2011-ben is megváltozott. Az ammónium-N koncentrációja a várt mértékben, jóval a kibocsátási határérték alá, de az összes fenol koncentrációja is minden esetben a határérték körüli értékre csökkent, emellett jelentős mértékű csökkenés volt megfigyelhető a KOI és a BOI esetében is. A tavi mintákból összesen 13 bakteriális filogenetikai törzs képviselőit mutattuk ki. A klónkönyvtárakban a Deinococcus-Thermus törzs (befolyó csurgalékvíz), a Deltaproteobacteria osztály (üledék), és a Cyanobacteria, a Bacteroidetes, a Tenericutes és Betaproteobacteria filogenetikai csoportok (tóvíz) képviselői fordultak elő a legnagyobb arányban. A tóba folyó csurgalékvízből a legnagyobb számban izolált törzsek a Tepidiphilus margaritifer fajhoz, a tóvíz-, valamint az üledékmintákból származó törzsek a Thauera mechernichensis fajhoz tartoztak. A tóból azonosított baktériumok nagy része haloalkalofil és irodalmi adatok alapján képes aromás szénhidrogének bontására.

HALEGYÜTTESEK FUNKCIONÁLIS SZERVEZŐDÉSE ÉS IDŐBELI DINAMIKÁJA EGY KÖZÉPHEGYSÉGI VÍZFOLYÁSBAN Czeglédi István1, Erős Tibor2 1

Debreceni Egyetem 4032 Debrecen, Egyetem tér 1, 2MTA, Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno út 3.

A vízfolyásokban élő halegyüttesek szerveződésének vizsgálata ezidáig döntően taxonómiai összetételük alapján történt; a közösségek funkcionális szerveződéséről viszonylag hiányos ismeretekkel rendelkezünk. Kutatásunk során évszakos gyakoriságú (tavasz, nyár) mintavétel alapján vizsgáltuk a Börzsönyben található Kemence-patak halközösségének táplálkozási funkció szerinti összetételét, az egyes fajok táplálkozását és táplálék szerinti forrás átfedési viszonyait, illetve a halállomány táplálkozási funkció szerinti időbeli változékonyságát. Kimutattuk, hogy a domináns fajok táplálék összetétele fajtól és évszaktól függő mintázatot mutatott. A halak étrendjében a vízben élő bentikus makrogerinctelen szervezetek fogyasztása mellett, évszaktól függően, jelentős szerepe volt a perifitonnak, illetve a terresztris eredetű prédaszervezeteknek. A táplálkozásban bekövetkező évszakos változások meghatározóak voltak a domináns fajok táplálékforrás-átfedési viszonyaiban. Becsléseink alapján valószínűsíthető, hogy a közösség táplálkozási funkció szerinti hosszú távú szerveződését az évszakos változások határozzák meg leginkább a Kemence-patakban. 11

A KISKÖREI-TÁROZÓ NÖVÉNYZET KÖZÖTTI ÁRVASZÚNYOG FAUNÁJÁNAK VÁLTOZÁSA AZ ELMÚLT ÉVEK SZÉLSŐSÉGES TISZAI VÍZJÁRÁSÁNAK KÖVETKEZTÉBEN 1

Csépes Eduárd1, Berényi Ágnes1, Teszárné Nagy Mariann1 Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, 5000 Szolnok, Ságvári krt. 4

Az elmúlt évek során a Közép-Tiszán a folyó szélsőséges vízjárásának lehettünk tanúi, minek során hosszan tartó kisvizies, és rendkívüli árvizes időszakok váltották egymást. Ezek a szélsőséges hidrológiai és időjárási körülmények jelentős hatást gyakoroltak tározó eutrofizálódásának folyamatára, amely jól nyomon követhető a makrovegetáció terjedésének, változásának folyamatában. 2009 és 2012 között négy alkalommal végeztünk vizsgálatokat a kiskörei-tározó négy medencéjében, minek során meghatároztuk növéyzet között élő árvaszúnyog együttesek minőségi és mennyiségi összetételét. A vizsgálat eredményeiből kitűnik, hogy a 2010. évi árhullám következtében kialakult szélsőséges hidrológiai viszonyok jelentős hatással voltak a Kiskörei-tározó árvaszúnyog (Chironomidae) együtteseire is. A hosszan tartó magas vízállás legszembetűnőbb hatása abban nyilvánult meg, hogy a korábbi évek vízi növényzettel fedett vízterei nagyrészt növénymentessé váltak. Ezzel egy időben a növényzet között élő árvaszúnyog taxonok kis mértékű növekedése mellet, az egyedsűrűség jelentős csökkenését tapasztaltuk. 2011-ben és 2012-ben a tartósan kisvizes vízjárásnak köszönhetően a mocsári és hínár vegetáció visszatelepülése a tározó medencéibe felgyorsult, ezzel együtt a hozzájuk kötődő árvaszúnyog taxonok egyedsűrűséges jelentősen megnőtt. Elsősorban a Ceratophylum sp.-hez kötődő fajok (Endochironomnus tendens és Cricotpus sylvestris) egyedsűrűségében tapasztaltunk kimagaslóan nagy értékeket. A HALÁLLOMÁNY-SZERKEZET HOSSZÚIDEJŰ VÁLTOZÁSAI A KIS-BALATON VÍZMINŐSÉG-VÉDELMI RENDSZER FENÉKI-TAVÁN: INVÁZIÓ - SZUKCESSZIÓ – STABILIZÁCIÓ Ferincz Árpád1, Staszny Ádám2, Ács András1, Kováts Nóra1, Weiperth András3, Tátrai István4, Paulovits Gábor4 1

: Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200 Veszprém Egyetem u. 10. : Szent István Egyetem, Környezettudományi Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, 2101 Gödöllő, Páter K. u. 1. 3 : MTA ÖK Dunakutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14. 4 : MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany Klebelsberg K. u. 3.

2

Tanulmányunkban egy sekély, hipertróf víztározó, a Kis-Balaton Vízminőség-védelmi Rendszer II. ütemének Ingói-vízterületének halnépesülési dinamikáját elemezzük. A vizsgálat időszerűségét a tározó közeli jövőben tervezett, vízszintváltozással is járó befejezése adja. Adatainkat az 1992 és 2011 között, standard helyeken végzett elektromos halászgépes felmérésekből nyertük. A halállomány fejlődésében két jól elkülöníthető fázist találtunk, melyből az elsőben az ún. túlélő, lápi fajok (lápi póc, széles kárász) dominálnak (1992-1993). A második szakaszban az omnivor pontyfélék dominanciája jellemző, de ezen belül megkülönböztethetünk két további al-fázist is: az elsőt az ezüstkárász inváziója jellemzi (1994-2000), majd egy rövid átmeneti időszak (2001) után a bodorka és a küsz válik domináns fajjá (2003-). Az idegenhonos halfajok kumulatív abundanciája már az elárasztást követő harmadik évben tetőzött és magas szinten stagnált egészen 2001-ig. Ezzel párhuzamosan pozitív időbeli trend jellemzi a fajszámot, a Shannon-Weaver diverzitást, valamint a ragadozó halak relatív abundanciáját. A halállomány-összetételében bekövetkezett változások gyorsnak és jelentősnek mondhatók. Az inváziós ezüstkárász hatása főként kvalitatív: teljesen kiszorította és lecserélte őshonos rokonát, a széles kárászt. Egyéb szempontokból a faj leginkább csak késleltetni tudta a hasonló víztestek esetében korábban leírt szukcesszív folyamatot. 12

A LITORÁLIS VÍZALATTI FELÜLETEK NAGYSÁGA ÉS A DREISSENA BIOMASSZÁJA A BALATONBAN 1

G.-Tóth László, 1B. Muskó Ilona, 2Laura Parpala és 1Balogh Csilla

1

MTA ÖK, Balatoni Limnológiai Intézet; 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3., AR Institutul de Biologia Bucuresti; 060031 Bucuresti, Spl. Independentej 296. c.p. 56-83.

2

2000 és 2003 között a Balaton (átlagmélység 3,25 m) vízszintje egy méterrel csökkent, és a parti kőszórások, nádasok, betonpartok, mólók, cölöpök víz alatti felületeinek 90% került szárazra. Ennek következtében a rögzült Dreissena polymorpha populáció döntő része elpusztult, a veligera mennyisége jelentősen csökkent. A kagyló biomassza és a planktonikus lárvák mennyisége csak 2005-től kezdődött regenerálódni, melyben már a Dreissena bugensis is jelentős szerepet játszott. Hasonló apadási jelenség kezdődött a Balatonban 2011-ben is, és jelenleg, 2012 augusztusában az apadás mértéke az optimális szabályozási szinthez (98 cm) képest 43 cm. Kidolgoztunk egy becslési módszert a mindenkor

rendelkezésre álló víz alatti felületek nagyságának megállapítására, és rendszeresen vizsgáltuk az egységnyi felületen élő gerinctelenek biomasszáját. Jelen előadásunkban a Balaton litorális víz alatti felületeit és az azon élő Dreissena évtizedes biomassza változásait, valamint a veligera lárva mennyiségének alakulását mutatjuk be a vízszintingadozás tükrében.

A VÍZ ÉS A TÁRSADALOM KAPCSOLATA Gallai Zsuzsanna Hajnalka Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság

Az előadás a Víz és a Társadalom kapcsolatáról szól. A lakosság mindennapjai során, számtalan területen találkozik a vízzel. De tisztában van - e egyáltalán jelentőségével? A víz a Föld területén megtalálható egyik leggyakoribb anyag és földi élet alapja. A víz élettani szerepe rendkívül sokrétű az ember szervezetében. Biztosítja a vérkeringést, szabályozza a vérnyomást, lehetővé teszi a tápanyagok oldását. Az emberi test legnagyobb része vízből áll és az életkor előrehaladtával a víz aránya csökken. Nem mindegy, hogy mit és mennyit iszunk. A tiszta eredetű, természetes ásványvíz a biológiai vízigény kielégítésére a legalkalmasabb. Az utóbbi években újfajta irányok „trendek” figyelhetők meg az ásványvizek fogyasztása terén.A lakosság és a turizmusban dolgozók számára is fontos a vízkészletek megóvása, ami a fenntartható turizmus és idegenforgalmat is befolyásolja. A fenntartható turizmus mindenképpen egy olyan légkört teremt a helyi lakos és az oda látogató turista számára, amelyben kellemesen érzi magát, emellett biztosítja a természeti erőforrások használatát és összhangot teremt a jelen és a jövő igényeinek kielégítése között.Mindennapjaink egyik legsürgetőbb kérdése a jó ivóvízrendszerek bevezetésének a fontossága az épületekben és a közterületeken. Az ivóvíz paraméterei jogszabályban meghatározott szigorú határértékekkel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy mintegy kétszáz alkotóelem jelenlétének határértéke rögzített. Egyik fontos kérdés, amivel napjainkban egyre jobban találkozunk az nem más, mint a víz kihasználása a vízi közlekedés kapcsán. A vízi közlekedés egyik legrégebbi szállítási forma, melynek eredete az emberiség történelmének homályába vész.Mindezek a kérdések és tények rávilágítanak arra, hogy számtalanszor kapcsolatba kerülünk a víz értékével, még ha ezt nem is fogalmazódik meg az emberben. Az előadásom kapcsán rávilágítok arra, hogy milyen jogszabályi és társadalmi irányvonalak alakítják a víz és társadalom kapcsolatát. Továbbá az előbb említett példák alapján kifejtem a víz és társadalom egymásra gyakorolt kölcsönös hatását. 13

FELSZÍNI VÍZFOLYÁSOK ON-LINE MONITOROZÁSA TRIOS MÉRŐSZONDÁVAL 1

Guba Sándor, 1Pintér Balázs, 1Kovács Zsófia, 1Dr. Rédey Ákos Pannon Egyetem Mérnöki Kar Környezetmérnöki Intézet, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10.

1

A 2000. december 22-én hatályba lépett Víz Keretirányelv rendelkezései szerint az Európai Unió tagállamaiban 2015-re a felszíni és felszín alatti vizeket jó ökológiai és kémiai állapotba kell hozni. Ennek az állapotnak fenntartásához kiemelkedő fontosságú a vizek folyamatos monitorozása. A kutatás célja egy UV spektrofotometriás eleven mérő német fejlesztésű on-line TRIOS ProPS szonda mérési eredményeinek megbízhatóságának igazolása különböző víztípusokra laboratóriumi mérésekkel. A mérőrendszer alkalmas nitrit, nitrát, KOI, karbonát paraméterek mérésére. Munkánk során a nitrát és a nitrit ellenőrzésére helyeztük a hangsúlyt. A szondával méréseket végeztünk felszíni vizekben valamint ugyanezen vízmintákat szabványos analitikai módszerekkel is megmértük. A meghatározások alapján azt a következtetést tudtuk levonni, hogy a TRIOS szonda megbízhatóan alkalmazható a felszíni vizek minőségének nyomonkövetésére.

BILLEGETŐ CANKÓK (ACTITIS HYPOLEUCOS) ÉLŐHELY VÁLASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA A RÁBÁN Hammer Tamás1, Szentirmai István2, Liker András1 1

Pannon Egyetem, Limnológia Tanszék, Veszprém, 2 Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Őriszentpéter

Az Őrségi Nemzeti Park monitoring programja keretében a Rábán előforduló billegető cankó állomány méretét és élőhely-választását vizsgáltuk. Az állományfelmérés 2008, 2009 és 2011 nyarán történt a Rába 47 km-es szakaszán. Ennek során rögzítettük a folyó partvonala mentén megfigyelt egyedek előfordulási helyét. A vizsgált folyó szakaszt 1 km-es szakaszokra osztottuk fel, majd a szemmel jól lehatárolható élőhely típusok (vegetáció, folyó, zátony, egyéb) arányát minden egyes szakasz esetében digitalizált térképről mértük. Ezen felül felmértük a szakaszokban található zátonyok számát és területét, a kanyarok számát, a szakaszok távolságát a folyóra telepített vízierőművektől és a folyó mentén található településektől. Az elemzések alapján elmondható, hogy a madarak nagyobb számban fordulnak elő (1) a nyílt, természetes növénytakaróval kevésbé sűrűn benőtt, (2) a nagyobb számú és területű zátonyokkal rendelkező, (3) a több kanyarulatot tartalmazó, és (4) kevésbé leromlott állapotban lévő folyószakaszokon. Jelen publikáció a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0025 azonosító számú "Tudományos képzés műhelyeinek támogatása a Pannon Egyetemen” című projekt támogatásával valósult meg. A projekt a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

14

FIKOCIANIN MEGHATÁROZÁSI MÓDSZEREK ÉS ALKALMAZÁSUK ALACSONY TROFITÁSÚ VÍZTEREKEN Horváth Hajnalka, Kovács W. Attila és Présing Mátyás MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3.

A fikocianin, főként a cianobaktériumokban (kékalgák) szintetizálódó fotoszintetikus pigment, melynek mennyiségi meghatározása alkalmas a kékalgák jelenlétének és relatív megoszlásának gyors becslésére. A pontos mennyiségi meghatározásra alkalmas extrakciós módszerek többsége speciális felszereltséget igénylő, drága eljárás. Kísérleteink során –melyekben négy, rutin laboratóriumokban is kivitelezhető módszert hasonlítottunk össze− megállapítottuk, hogy a legelterjedtebb, fagyasztásosolvasztásos ciklusokon alapuló ún. Sarada módszer alacsony alga-biomassza tartományban (< 30 µg/l) bizonytalan és alulbecsülheti a valós értéket. Ezért célunk volt kidolgozni egy fikocianin meghatározáson alapuló gyors és reprodukálható módszert, mely alkalmas oligo-mezotróf tavak fitoplanktonjának cianobaktérium biomassza becslésére. Eredményeink szerint egyetlen fagyasztásolvasztás ciklus ultrahangos roncsolással kiegészítve, 25 %-kal hatékonyabb extrakciót eredményez pigment-veszteség nélkül. E módszer természetes viszonyok közötti kipróbálása során, a Balatonban a fikocianin által becsült cianobaktérium részesedés erős korrelációt mutatott (r2 = 0.8018) a mikroszkóppal meghatározott cianobaktérium biomasszával. Eredményeink alátámasztják a módszer alkalmazhatóságát és érzékenységét oligo- és mezotróf vízterek fikocianin alapján való jellemzésére és alkalmazása biztos lehetőséget nyújt pl. a modern távérzékelés módszerének széles trofitási skálán történő értékelésre.

A VESZPRÉMI-SÉD VÍZ KERETIRÁNYELV SZERINTI ÁLLAPOTÉRTÉKELÉSE 1

Horváth Ida, 1Kovács Zsófia, 1Dr. Rédey Ákos

1

Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Környezetmérnöki Intézet, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10.

Az emberi tevékenységnek sok következménye van, ezek közül egyik a felszíni vizek szennyezése, amely állapotváltozást von maga után. Ahhoz, hogy a jövő generációi számára is jusson elegendő tiszta ivóvíz, törekednünk kell arra, hogy vizeink minőségi és mennyiségi állapotát megóvjuk és javítsuk. A kutatás célja a Veszprémi-Séd városon áthaladó szakaszának vizsgálata és a szennyező források feltérképezése illetve az előző évi adatokkal történő összehasonlításból származó vízminőség változások dokumentálása. A kijelölt mintavételi pontokon vízmintát vettünk és vizsgáltuk a vízfolyás fizikai (pH, hőmérséklet, oldott oxigén, zavarosság, vezetőképesség), valamint a kémiai (KOIps, NH4+, NO3-, PO43-) paramétereit. A vizsgálatok eredményei megerősítik, hogy a Veszprémi-Sédre jelentős hatást gyakorolnak a befolyók valamint a szennyvíz bevezetés illetve a különböző diffúz források.

15

HAZAI AMFIBIKUS ELATINE FAJOK ÖSSZEHASONLÍTÓ ALAKTANI VIZSGÁLATA Horváth Orsolya, Takács Attila, Molnár V. Attila Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.

Az Elatinaceae család mindössze két nemzetséget számlál, a névadó génusz 12–25 faja mindkét féltekén megtalálható, főleg a mérsékelt övben. A fajok száma körüli bizonytalanság összefüggés-ben áll e növények változatosságával és életmódjával. Az Elatine-k egyaránt élnek nedves iszapon (terresztris alakok) és sekély vizek alján (akvatikus formák). Egyazon faj két eltérő termőhelyi alakja között nagyobb morfológiai különbség lehet, mint két faj azonos körülmények között fejlődőtt példányai között. Célunk az ökotípusok alaktani jellemzőinek összevetése volt, ezért a nemzetség három hazai faját (E. hungarica, E. hydropiper, E. triandra) neveltük laboratóriumban. Mindhárom faj magjait műanyag tálakba néhány cm vastag sterilizált és folyamatosan nedvesen tartott talajra vetettük. A növényeket klimatizált szobában (napi 14 órás megvilágítás,: 30 μmol m-2 sec-1 fényerő; nappal 22±2 ºC, éjjel pedig 18±2 ºC hőmérsékleten) neveltük. Néhány lombleveles állapotban fajonként egy tálkát 2–3 centiméteres vízzel elárasztottunk (vízi alak), és nedves iszapon neveltük tovább a terresztris alakot. A növények terméses hajtásain hét jellemzőt, a magokon pedig négy jellemzőt vizsgáltunk. Eredményeink alapján mindhárom faj esetében jelentős különbség van a különböző termőhelyi alakok között több vegetatív jellemző (hajtáshossz, internódiumok hossza, levéllemez hossza, levéllemez szélessége, levélnyél hossza, kocsány hossza) tekintetében, míg a magok alakja és mintázata többékevésbé független a termőhelyi körülményektől, így a fajok alaktani jellemzésére és elkülönítésére ezek a bélyegek ajánlhatók.

KISRÁKOK ÉS TÓCSARÁKOK TROFIKUS KULCSSZEREPE A VÍZIMADARAK TAVASZI VONULÁSA SORÁN AZ ASZTATIKUS SZIKES TAVAKBAN Horváth Zsófia1, Vad Csaba Ferenc1, Vörös Lajos2, Boros Emil3 2

1 ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3. 3 Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, 6000 Kecskemét, Liszt Ferenc u. 19.

A Kárpát-medence asztatikus szikes tavai számos vízimadár faj számára biztosítanak fontos táplálkozóhelyet a tavaszi vonulás során. 2010 tavaszán az ezeken az élőhelyeken elérhető gerinctelen táplálék vízimadár közösségekre gyakorolt hatását vizsgáltuk. Magyarország, Ausztria és Szerbia területén, 82 természetes eredetű szikes tóban kerestünk összefüggést a táplálék mennyisége, a tavak egyéb tulajdonságai (pl. vízmélység, nyílt vízfelület aránya, kiterjedés), a szomszédos tavak 10 km-es körzeten belüli denzitása és a vízimadarak mennyisége között. A 18 környezeti változó közül mindössze három volt szignifikáns hatással a 15 vizsgált madárfajra: a tócsarákok és Arctodiaptomus kisrákok mennyisége, valamint a tódenzitás. Az elérhető táplálékmennyiség a tódenzitásnál jóval fontosabbnak bizonyult. A kanalasrécék és gulipánok a többi fajnál szorosabb összefüggést mutattak a két legfontosabb táplálékforrás mennyiségével, így ezek hatását a két madárfaj eloszlására külön-külön is megvizsgáltuk. Míg a gulipánok elsősorban a tócsarákokban gazdagabb vizeket részesítették előnyben, addig a kanalasrécék mintázatát inkább az Arctodiaptomus lebegőkandics mennyisége befolyásolta, amely összefüggésben áll a két madárfaj eltérő táplálékkeresési stratégiájával. Vizsgálatunkkal kimutattuk, hogy a tócsarákok és kisrákok kulcsszerepet játszanak az asztatikus szikes tavak tavaszi vízimadár közösségeinek kialakításában. 16

AVARLEBOMLÁS VIZSGÁLATA HAZAI KISVÍZFOLYÁSON Hubai Katalin Eszter, Vass Máté, Kucserka Tamás Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék

A lehulló avar jelentős energiaforrás a vízi ökoszisztémák számára. A lebomlás létfontosságú ökológiai folyamat. Minden fafaja levelének kémiai összetétele eltérő, ez a különbség nagymértékben befolyásolja a lebomlás sebességét. Munkánk során 2011.február-júliusig Torna-patak devecseri vöröiszap katasztrófa által érintett szakaszán avarzsákos módszerrel 11 féle avar lebomlását vizsgáltuk. A kísérlet során lehetőségünk volt a makrogerinctelen aprító szervezetek részvétele nélküli avarlebomlás vizsgálatára. Méréseink során meghatároztuk az avarlebomlás ütemét, illetve a különböző avar típusok kémiai összetételének változását. Spektrofotometriás módszerrel megmértük a különböző avartípusok foszfor, nitrogén, csersav, lipid, fenol koncentrációjának változását. A vizsgált során megállapítottuk, hogy az avarlebomlás egyik avar típus esetében sem volt exponenciális. A legmagasabb foszfor és nitrogén koncentrációt a fehér fűz (Salix alba) estében mértük. A legmagasabb csersav, és a legmagasabb fenol koncentrációt is kocsánytalantölgynél (Quercus petrea) határoztuk meg. Jelen publikáció a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0025 azonosító számú "Tudományos képzés műhelyeinek támogatása a Pannon Egyetemen” című projekt támogatásával valósult meg. A projekt a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

A RÉPCE HÖVEJ ALATTI SZAKASZÁNAK REHABILITÁCIÓJÁT MEGALAPOZÓ HALÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK Keresztessy Katalin1, Keserü Balázs2, 1

Vas-Hal Bt., 2234 Maglód, Darwin u. 7. Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, 9021 Győr, Árpád út 28-32.

2

A Répce patak rehabilitációjának KEOP beruházás keretében megvalósuló műszaki tervezését halfaunisztikai gyűjtés és értékelés előzte meg. A vizsgálatokra 2011 őszén kilenc szakaszon elektromos kutató halászgéppel került sor. A gyűjtött egyedek a helyszíni határozás és mérés után a fogás helyén kíméletesen visszahelyezésre kerültek. A kilenc szakasz a halak élő-, vermelő- és szaporodási helyei szempontjából és annak hidromorfológiájának tekintetében reprezentatív. A jelenlegi állapot és a korábbi vizsgálatok eredményei alapján javaslatok tehetők a rehabilitáció során kialakítandó ökológiai menedékhelyekre vonatkozóan. A kimutatott halfajok ökológiai jellemzése az őshonosság, az áramló víz iránti igény, a szaporodási guildek, a veszélyeztetettség értékelése, a halfauna abszolút és relatív természeti értékének megadása által történt. 13 halfaj jelenlétét sikerült bizonyítani. A vizsgálatok során nem került elő a veszélyeztetett halfajok közül a lápi póc, kurta baing, compó és réticsík. A kimutatott halfajok egyedeinek jelentős része ivadék korosztályú volt (bodorka, vörösszárnyú keszeg, küsz, ökle, tarka géb egy része). A halökológiai vizsgálat és értékelés alapozza meg a műszaki terveket, melyek a különböző mederstruktúrák kialakításával és új üzemeltetési irányelveivel támogatja majd a Répce patak vízi életközösségének rehabilitációját.

17

AMIKOR A TUDOMÁNY ÖSSZEKAPCSOLJA KELETET ÉS NYUGATOT Kiss Keve Tihamér1, Sergei Ivanovics Genkal2, Luc Ector3, Molnár Farkas Levente4, Bíró Péter1 és Ács Éva1 1

MTA Ökológiai Kutatóközpont, 2Institute Biology of Inland Waters, Russian Academy of Sciences, Borok, Yaroslavl, Nekouz, Russia, 3Department of Environment and Agro-biotechnologies (EVA), Public Research Centre-Gabriel Lippmann, Belvaux, Luxembourg, 4ELTE Környezettudományi Doktori Iskola

Genkál és Kuzmin 1978-ban egy orosz folyóiratban, orosz nyelven, latin diagnózissal Stephanodiscus triporus néven leírtak egy új kovaalgát a Volgográdi tározó fitoplanktonjából. A faj vizsgálatához csak transzmissziós elektronmikroszkópot alkalmaztak. 1986-ban Amerikában, Iowa államban található Lazy lagúnából Håkansson, Theriot és Stoermer S. vestibulis néven leírtak egy morfológiai szempontból a S. triporus-hoz nagyon hasonló fajt. A vizsgálatokhoz pásztázó elektronmikroszkópot használtak. Részben a pásztázó elektronmikroszkóp részletgazdagabb, illetve más morfológiai elemek megfigyelését lehetővé tevő volta, részben pedig az orosz irodalom nehéz hozzáférhetősége okozta, hogy a kutatók és a lektorok figyelmét is elkerülte a hasonlóság. Később a világ számos pontjáról előkerült a faj, elterjedési térképén szépen látszik, hogy a világ orosz irodalmat nem igazán olvasó részén S. vestibulis, a többi részén pedig S. triporus néven nevezték a fajt. Balatoni vizsgálataink során nagy populációját találtuk a fajnak, felfigyeltünk a hasonlóságra és a típusanyagokat megvizsgálva, konvencionális és geometriai morfometriai analízisekkel is alátámasztva bizonyítottuk, hogy a két különböző néven leírt faj ugyanaz. Követve a nemzetközi botanikai kódrendszer szabályait, a S. vestibulis néven leírt faj a S. triporus szinonimja. Emellett megadtuk a faj egyéb ismert magyarországi és nemzetközi előfordulási helyét is.

BRACHIONUS TAXONOK (ROTATORIA) POPULÁCIÓDINAMIKAI VIZSGÁLATA DÉLDUNÁNTÚLI HALASTAVAKBAN Körmendi Sándor Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Természetvédelmi Tanszék, 7400 Kaposvár, pf.16.

Somogy, Baranya, Zala és Tolna megye területén található több, mint 50 halastóban 1980-2011 közötti periódusban vizsgáltuk a zooplankton fauna kvalitatív és kvantitatív összetételét, változását. Bár a Rotatoria fauna méreténél fogva a halivadékok első táplálékát jelentik, az idősebb korosztályú (egykét-háromnyaras) halakat nevelő tavakban is mintavételeket végeztünk. Ennek oka az, hogy ezen korosztályú halfajok közül a ponty ugyan nem tudja hasznosítani, de a szűrő táplálkozású halak és a ragadozó halak táplálékát jelentő un. mellékhal-állományok és más taxonok számára fontos táplálék. Emellett vizsgálatát indokolja a különböző Rotatoria fajok vízminőséget jelző biológiai indikációja. Kutatásaink szerint a Rotatoria faunán belül mind monokultúrás, mind polikultürás halastavakban az egyedsűrűséget és biomasszát tekintve a legjelentősebbek a Brachionus, Keratella, Polyarthra és Asplanchna taxonok. Ezek közül a Brachionus genusra jellemző a legnagyobb taxonszám (16). A B. angularis, B. calyciflorus gyakorlatilag az egész tenyészidőszak alatt tömegesen megtalálható, addig a B. budapestinensis, B. diversicornis, B. falcatus előfordulási gyakorisága a melegebb időszakokban a legnagyobb. Figyelemre méltó néhány ritka, hazai halastavakban eddig még nem ismert taxon rendszeres, nagy egyedsűrűségben való előfordulása a 2000-s évek elejétől (B. diversicornis f. homoceros, B. forficula f. forficula). Több halastóra jellemző, hogy a B. forficula egyedsűrűségének növekedésével csökkent a B. diversicornis és B. falcatus egyedsűrűsége. A hazai és nemzetközi publikációk adataival összehasonlítva több taxon biológiai indikációja (szaprobiológiai) felülvizsgálatra szorul, pl. több nagy indikátorsúllyal béta-mezoszaprób zónát indikáló szervezet alfa-, sőt poliszaprób zónában rendszeresen, nagy tömegben előfordul. 18

A HÉVÍZI TÓ PLANKTONIKUS BAKTÉRIUMKÖZÖSSÉGEIBEN VÉGBEMENŐ SZEZONÁLIS ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA Krett Gergely, Márialigeti Károly, Makk Judit, Borsodi Andrea ELTE Mikrobiológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C

A Hévízi tó természetes állapotának fenntartásáért és a gyógyhatásért a forráskráterből feláramló ásványi anyagok, a sajátos összetételű üledék, valamint a vízben és az üledékben élő baktériumközösségek anyagcseretermékei is jelentős szerepet játszhatnak. Jelen kutatásunk célja a még alig ismert planktonikus bakteriális diverzitás térbeli és időbeli változékonyságának feltérképezése volt tenyésztésen alapuló, illetve attól független, Denaturáló Gradiens Gél Elektroforézis (DGGE) és klónkönyvtár alapú molekuláris biológiai módszerekkel. A teljes bakteriális közösség vertikális szerkezetének vizsgálatához a 2009 novemberében, a teljes bakteriális, illetve a cianobaktérium közösség horizontális változásainak nyomon követésére a 2010 és a 2011 áprilisában, júliusában és októberében vett vízmintákat DGGE analízisnek vetettük alá. A 2011 áprilisából és októberéből származó kompozit vízmintákból szelektív táptalajok felhasználásával törzsgyűjteményt, valamint 16S rDNS alapú klónkönyvtárat hoztunk létre. Az egyes minták DGGE sávmintázatai alapján a baktériumközösségek szerkezetében szezonális változások voltak megfigyelhetők. A domináns DGGE csíkok bázissorrend elemzését követően azok az α- és β- Proteobacteria osztályok, valamint a Cyanobacteria és a Chloroflexi törzs képviselőiként voltak azonosíthatók. A reprezentatív klónok szekvenciái túlnyomórészt az α- és β-Proteobacteria osztályokba voltak sorolhatóak, míg a törzsgyűjteményt az α-Proteobacteria osztály képviselői dominálták, de jelentős arányban fordultak elő a Bacteroidetes, az Actinobacteria törzs valamint a γ-Proteobacteria osztály képviselői is.

BALATON KÖVES PART NYÁRI ÉLŐBEVONATÁNAK HOSSZÚ TÁVÚ STRUKTÚRA MONITOROZÁSA Lakatos Gy., Kundrát J., Veress Z., Varga É. Ökológiai Tanszék, Debreceni Egyetem

A parti öv köves partszakaszainak feltárására vállalkozó limnológiai vizsgálatainkat 1994-ben kezdtük el. Az elővizsgálatok eredményeinek ismeretében 1995 nyarán a Balaton négy különböző vízminőségű medencéjében választottuk ki tíz mintavételi helyet és azóta, folytatjuk a köves part nyári élőbevonatának hosszú távú struktúra vizsgálatát (1994-2012). A természetes köves alzat élőbevonatának térbeni különbség feltárása mellett, 1996-ban a tihanyi kutatóintézet előtt vizsgáltuk a nyári mélységbeli zonációját. A lekapart nedves élőbevonatból tömeg méréseket, kémiai összetételt feltáró vizsgálatokat és biológiai (fito- és zootekton) analíziseket végeztük el. Az epiliton elemzése mellett, a szükséges háttér információ nyeréséhez, a merített vízminták fontosabb fizikai és kémiai paramétereit is meghatároztuk. A Balaton parti öve sajátos felépítése, helyzete, alzatadó tulajdonsága folytán kiemelt jelentőségű a tavi élet szempontjából, továbbá, mint a víztér és a szárazföld átmeneti sávja, kiemelt környezetvédelmi fontossággal bír, élőhelyi változatosságot nyújtó szerepe meghatározó az élővilág biodiverzitásának biztosításában. A köveken kialakuló élőbevonat, az epiliton fontos vízminőség alakító és jelző szerepet tölt be a sekély, köves parttal rendelkező tavak életében, de az esztétikai jelentősége is meghatározó. Az epiliton a tömeg viszonya, az alga és a zootekton összetétele alapján bioindikátor értékű és az azonosított szervezetek alapján fontos haltáplálék bázist képvisel. Az epiliton NTPI felhasználásával az öblök köves part közeli vizére VKI figyelembevételével az egyes évekre, megállapítottuk az ökológiai állapotot, és az utóbbi évekre jellemző, kedvező változásokat kaptunk, a korábbi évekhez képest. 19

SZÁNTÓFÖLDI IDŐSZAKOS ÁLLÓVIZEK BOTANIKAI ÉS KONZERVÁCIÓBIOLÓGIAI ÉRTÉKESSÉGE. Lukács Balázs András1, Sramkó Gábor2, Molnár V. Attila3 1

MTA ÖKK BLI Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen Bem tér 18/C.; 2MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoport, 1117 Budapest, Pázmány Péter s. 1/C.; 3Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.

Az időszakos állóvizek és növényközösségeik nem szokványos élőhelyek. Fajaik speciális környezeti körülményekhez, szárazsághoz és tartós vízborításhoz is kell, hogy alkalmazkodjanak, ezért világszerte nagyon sok ritka és veszélyeztetett faj található közöttük. Vizsgálataink során a Pannon ökorégióból származó 79 db irodalmi és 106 db saját cönológiai felvételt elemeztünk. A cönológiai felvételek fajkészletének elemzése során számos IUCN vörös listás fajt mutattunk ki a karakterfajok között. A cönológiai felvételek borítás adatai alapján PCA ordináció és TWINSPAN elemzés segítségével vizsgáltuk az élőhely típusok elkülönülését, illetve diverzitási rendezése során vizsgáltuk a cönológiai felvételek (alfa) diverzitását, a cönológiai felvételek közötti (béta1) és az élőhely típusok közötti (béta2) diverzitást fajszám, Shannon és Simpson diverzitás indexekre. A diverzitási eredmények alapján az időszakos állóvizek fajkészletének nagyfokú egyediségét mutattuk ki. A fajkészlet elemzés és a diverzitási rendezés eredményei alapján kijelenthető, hogy a szántóföldeken megjelenő időszakos állóvizek konzerváció biológiai szempontból nagyon értékesek, amelyek védelmét csak minél több helyszín megőrzésével lehet biztosítani.

TERMÉSZETVÉDELMI BEAVATKOZÁSOK HATÁSA AZ EGYEK-PUSZTAKÓCSI MOCSARAK KÉTÉLTŰIRE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FEKETE-RÉT FAUNÁJÁRA Mester Béla1, Puky Miklós2, Lengyel Szabolcs1 1

Debreceni Egyetem TTK, Ökológiai Tanszék - 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. MTA ÖBKI, Magyar Dunakutató Állomás - 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14.

2

A kétéltűek globális megfogyatkozásának mérséklésében kiemelt szerepet kap szaporodó- és élőhelyeik megőrzése, kezelése és védelme. Jelen kutatásunk az Egyek-Pusztakócsi mocsárrendszer (Hortobágyi NP) területén zajló természetvédelmi beavatkozások kétéltűfaunára gyakorolt hatásait vizsgálja. A Fekete-réten 2006 óta zajló legeltetés és a 2007-ben és 2009-ben történt égetés hatásait hat kétéltűfaj jelenlétének, hiányának és állománynagyságának nyomon követésével vizsgáltuk 2010 tavaszán. A vizsgálati területen a kontrollal együtt hat különböző mocsárrészt különítettünk el kezelési típusonként, melyeken belül öt-öt transzekt mentén akusztikus és vizuális megkeresést alkalmaztunk. 2011-ben a vizsgálatot éjszakai akusztikus monitorozással is kiegészítettük, melyet 2012 tavaszán kiterjesztettük a teljes mocsárrendszerre és a rendkívüli szárazság miatt megvizsgáltuk a kétéltűek számára refúgiumként szolgáló területeket is. Eredményeink alapján a nyár végi, mozaikos égetés az öreg nád visszaszorításával ideális szaporodóhelyeket biztosíthat a kétéltűek számára. A kis intenzitású legeltetés pozitív hatása a mozaikos élőhelyszerkezet fenntartásában nyilvánul meg. A kecskebéka fajcsoport tagjai érzékeny indikátor csoportnak bizonyultak. A mocsárrendszer közel teljes kiszáradása és ezáltal a kétéltűek jelentős pusztulása egy részleges árasztással megakadályozható.

20

VAN-E GOND A BALATONI ÁRVASZÚNYOGOKKAL, ÉS HA NINCS, MIÉRT VAN? Móra Arnold MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézete, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno út 3.

A balatoni árvaszúnyogokra az utóbbi években számos panasz érkezett: hatalmas tömegeik ellepik a partot, a parton álló épületeket, lehetetlenné teszik a parton végzett tevékenységeket. Emiatt bizonyos esetekben közvetlen gazdasági kárt okoznak, elsősorban a turizmus számára. Sajnos a probléma megítélése rendkívül megosztott, az árvaszúnyogok teljes kiirtását követelő hangoktól a gondok meglétét teljes mértékben tagadó véleményekig. Előadásomban áttekintést szeretnék nyújtani az elmúlt évek eseményeiről, az árvaszúnyogok tömeges rajzásainak hatásairól, azok következményeiről, visszhangjáról és megítéléséről, továbbá saját vizsgálataink eredményeiről. Fénycsapdás gyűjtéseink alapján a legtöbb gondot a nagytestű és hatalmas tömegekben, szinkronizáltan kirepülő Chironomus balatonicus okozza. Ugyanakkor a faj kirepülési dinamikája, állományainak tényleges nagysága, valamint tömegességének okai jelenleg még nem ismertek. Az egyre nagyobb számú panasz és saját eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy az árvaszúnyogokkal kapcsolatos problémák léteznek, azokkal foglalkozni kell. Ennek első lépése a különböző vélemények egymáshoz közelítése és kompromisszumok keresése, hiszen sem az árvaszúnyogok kiirtása, sem az általuk okozott problémák „elbagatellizálása” nem lehet megoldás.

FOLYÓVÍZI FITOPLANKTON DIVERZITÁSA Pálffy Károly1, Kazinczy István Gábor2, Nagy-Göde Péter3, Vörös Lajos1 1

MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3. 2

3

Szent István Egyetem, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1.

DMRV Duna Menti Regionális Vízmű Zrt., 2600 Vác, Kodály Z. út 3.

A biodiverzitás vizsgálatában egyre szélesebb körben alkalmazott funkcionális megközelítések a fitoplankton kutatás területén is új lehetőségeket nyújthatnak az ok-okozati összefüggések feltárására. Funkcionális diverzitás vizsgálatakor egy közösség biológiai sokféleségét a fajok közösségben betöltött szerepét meghatározó tulajdonságok alapján próbáljuk jellemezni. Ezt szem előtt tartva elemeztük a Tisza és mellékfolyóinak egy évre kiterjedő fitoplankton adatsorát. A vizsgálat első lépéseként a mintákban előfordult minden egyes faj esetében meghatároztuk a kiválasztott tulajdonságokhoz köthető paraméterek értékét, nevezetesen a sejtek méretét, felszín/térfogat arányát, fotoszintetikus pigment összetételét, szerveződését, mozgóképességét, valamint a N2-kötő képesség és a fagotrófia meglétét/hiányát. E fajspecifikus értékek felhasználásával klaszter analízist végeztünk, így a fajok közötti hasonlóság illetve a kapott dendrogram felépítése számos diverzitás index kiszámítását teszi lehetővé. Attól függően, hogy melyik paramétert milyen súllyal és milyen változóként vesszük figyelembe, más-más diverzitás értékek nyerhetők, melyek időbeli mintázata további információval szolgálhat a planktonikus algák diverzitása és a közösségben végbemenő folyamatok közötti kölcsönhatások természetéről.

21

ROBOT ANALIZÁTOR (RWA) ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI A VÍZMINŐSÉG ELLENŐRZÉS TERÜLETÉN 1

Pintér Balázs, - 1Guba Sándor, - 1Kovács Zsófia, -2Kovács Szilárd-3Futó Petra 1Dr. Rédey Ákos 1

Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Környezetmérnöki Intézet, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. 2 AquaControl Kft. 1115 Budapest, Petzvál József u. 5 3 Combit Számítástechnikai Zrt. 1145Budapest, Újvilág u. 50-52

Napjainkban egyre nagyobb figyelem irányul a víztestek kémiai és ökológiai állapotának megőrzésére. A Víz Keretirányelv (2000/60/EK) előírja, hogy 2015-re el kell érni, hogy a vizeink jó ökológiai és kémiai állapotúak legyenek. Az on-line monitoring rendszerek lehetőséget biztosítanak a vízfolyások vízminőség változásának nyomonkövetésére és a szennyező források detektálására. A kutatás célja, egy hazai fejlesztésű Robot Analizátor (Robotic Water Analyser) alkalmazhatóságának vizsgálata. Az RWA egy olyan spektrofotométer, ahol a teljes analízis egy multifunkciós pipettában történik keresztszennyeződés nélkül. A méréseket rövid időn belül és emberi felügyelet nélkül képes elvégezni. A Robot Analizátor folyamatosan mérte a tisztított szennyvíz és a befogadó vízfolyás ammónia, nitrát és ortofoszfát koncentráció értékét valamint ezzel párhuzamosan elvégeztük a laboratóriumban a szabványos méréseket is. Az eredmények alapján validáltuk az RWA mérőrendszert és ennek segítségével képesek lehetünk a vizeink állapotváltozásának jelzésére és gyors információ szolgáltatásra.

A BALATON NÁDASAINAK GAZDASÁGI HASZNOSÍTHATÓSÁG SZERINTI MINŐSÍTÉSE A PARTI SÁV 2010-2011. ÉVI NÖVÉNYZETFELMÉRÉSE ALAPJÁN Pomogyi Piroska Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár

Napjainkban is van még igény az ipari célú nád letermelésére és hasznosítására, így fontos igényként merült fel, hogy a gazdasági hasznosíthatóság szempontjából is ismerjük a balatoni nádasok minőségét. Erre dolgoztuk ki a nádasállományok G-kategóriába sorolását. Ezt a 22/1998 (II.13) kormányrendelet szerinti minősítéssel egyidőben végeztük el. A külön besorolásra azért van szükség, mert a kormányrendelet szerinti minősítés elsősorban a nádasok természeti, természetvédelmi értékességére irányul, a gazdasági hasznosíthatóság, ill. a nádasok hosszú távú fenntarthatóságának szempontjai háttérbe szorulnak. A kormányrendelet szerinti minősítés ugyanakkor nem csak a nád dominanciájú állományokra terjednek ki, hanem a parti öv természeti területeinek egyéb növényzetére is. A G-kategóriákba sorolást kizárólag a nádat is tartalmazó növényállományokra alkalmaztuk, így ez korrekt képet ad a balatoni nádasok terület adatairól, a különböző G-kategóriájú állományok részesedéséről. Ez kiegészíti a 22/1998. szerinti minősítést is, de annál jobban megalapozza egy nádkezelési szabályzat elkészítését, ill. a meglévők településenkénti aktualizálását. Ez alapján lehet a nádasok jövőbeni – közép- és hosszútávú (10-30 év) – célállapotának definiálása, amihez ki lehet dolgozni a megfelelő kezelési terveket. A balatoni nádasok egy részének megóvásához azonban ma már ilyen – hosszútávra szóló –, állapotfelmérésre alapozott előretekintés nélkülözhetetlen.

22

HOGYAN BEFOLYÁSOLJA AZ EMBERI TERMÉSZETKÁROSÍTÁS A MAKROSZKÓPIKUS GERINCTELENEK FUNKCIONÁLIS SOKFÉLESÉGÉT VÍZFOLYÁSOKBAN? Schmera Dénes1,2, Baur Bruno1, Erős Tibor2 1

Section of Conservation Biology, University of Basel, St. Johanns-Vorstad 10, CH-4056 Basel MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, Klebelsberg Kuno u. 3, 8237 Tihany

2

A limnológiai szakirodalomban általánosan ismert az emberi természetkárosítás hatására fellépő fajszámcsökkenés jelensége, ugyanakkor kevés információval rendelkezünk arról, hogy a fajok eltűnése hogyan befolyásolja a közösségek funkcionális sokféleségét. Jelen munka során azt vizsgáltuk, hogy az emberi zavarás (a víztestben fellépő tápanyagfeldúsulás, a vízgyűjtőn a tájhasználat intenzívebbé válása, a folyómeder élőhely-degradációja, valamint az idegen fajok jelenléte) hogyan befolyásolja a folyóvízi makroszkópikus gerinctelenek fajgazdagságát, illetve annak két komponensét, a funkcionális sokféleséget és a funkcionális redundanciát. Eredményeink azt mutatják, hogy a folyómeder élőhely-degradációja és a víztestben fellépő tápanyagfeldúsulás negatívan befolyásolja a folyóvízi makrogerinctelenek fajszámát. Azt találtuk továbbá, hogy a fajszámcsökkenés sokkal gyakrabban jár együtt a funkcionális sokféleség csökkenésével, mint a funkcionális redundancia csökkenésével. Mindez azt mutatja, hogy az emberi természetkárosítás hatására a folyóvízi makrogerinctelen közösségek számos egyedi funkciója tűnik el.

A VÍZALATTI FÉNY (380-900 nm) SPEKTRÁLIS ÖSSZETÉTELE SEKÉLY TAVAKBAN Somogyi Boglárka1, Németh Balázs1, Kránicz Balázs2 és Vörös Lajos1 1

MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, Tihany 2 Pannon Egyetem, Fizika és Mechatronika Intézet, Veszprém

A vizek fényklímája nagymértékben meghatározza a planktonikus algaközösségek összetételét, a vízi makrofiton állományok, illetve a bentikus algák zonációját, valamint azt is, hogy milyen vízmélységig terjedhet egyáltalán a parti alámerült vegetáció. Éppen ezért a fotoszintetikusan aktív sugárzás (PAR: 380-700 nm) spektrális változásainak megismerése a vízoszlopban igen fontos feladat. Dvihally (1965) korábban részletesen tanulmányozta a szikes vizek optikai tulajdonságait laboratóriumi körülmények között, de terepi mérések csak a későbbiekben történtek: speciális színszűrők (pl. kék, zöld, vörös) segítségével vizsgálták a PAR különböző tartományainak mélység szerinti változását a Balatonban és a Fertőben is (Dokulil 1979; Vörös et al. 1998). Ez utóbbi módszer azonban csak az adott színszűrő által átengedett hullámhossz-tartomány együttes vizsgálatát tette lehetővé. A korábbi laboratóriumi és terepi mérések ellenére sekély tavaink vízalatti fényklímája még napjainkban sem ismert részletesen. Kivételt képez ez alól az ultraibolya tartomány, amelynek változásával és jelentőségével kapcsolatban már számos ismerettel rendelkezünk (Vörös et al. 2006; V.-Balogh et al. 2009). Az előbbiek miatt célul tűztük ki a vízalatti fényklíma (380-900 nm) részletes megismerését hazai sekély tavainkban. A nagyon tiszta és átlátszó kavicsbánya tavaktól kezdődően egészen a barna vizű és (vagy) zavaros szikes tavakig végeztünk méréseket. A vízalatti fény spektrális összetételének változását a vízoszlopban HR 2000+ spektrométer segítségével követtük nyomon, amelyhez egy öt méter hosszú, víz alá helyezhető optikai szálat rögzítettünk. Meghatároztuk a fényklíma kialakításáért felelős fő fényabszorbeáló paramétereket: a víz platina-egységben kifejezett színkoncentrációját, valamint a szervetlen lebegőanyag és a-klorofill tartalmát. A kapott eredmények azt mutatták, hogy sekély tavaink vízalatti fényklímája nagyon változatos és eltérő lehet. 23

MAKROGERINCTELEN KÖZÖSSÉGEK VISSZATELEPÜLÉSE A VÖRÖSISZAP KATASZTRÓFA UTÁNI ELSŐ ÉVBEN Szivák Ildikó1, Tóth Mónika1, Méhes Nikoletta2, Móra Arnold1 1

2

MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany Klebelsberg Kuno u. 3. NYME, SEK, Kémiai és Környezettudományi Intézeti Tanszék, 9700 Szombathely Károlyi Gáspár tér 4.

2010. október elején az ajkai vörösiszap tározóból a Torna-patakot és a Marcalt olyan mértékű vörösiszap- és lúgszennyezés érte, mely a vízi élővilág szinte egészét kipusztította az vízfolyások érintett szakaszain. Ezen ökológiai állapotot alapul véve célunk volt egy monitorozó vizsgálat keretein belül a makrogerinctelen együttesek visszatelepülési folyamatát nyomon követni: az érintett szakaszokon visszaáll-e a nem érintett szakaszokhoz, mint kontroll élőhelyekhez hasonló közösségi és funkcionális szerkezet és diverzitás. A változások nyomon követése céljából a havária után egy hónappal, 2011-ben pedig két alkalommal (tavasszal és ősszel) vettünk szemikvantitatív mintákat a Torna-patak és a Marcal érintett, illetve nem érintett felsőbb szakaszain. A kontroll szakaszok taxonómiai és funkcionális összetétele kevésbé variál időben a szennyezett szakaszokéhoz képest, ahol a változás mértéke csökken az első évben. A vizsgálati időszak végére az érintett szakaszok taxonómiai diverzitása elérte vagy meg is haladta a referencia területek diverzitását. A vízi makrogerinctelen közösségek regenerációja rögtön a havária után elkezdődött és a visszatelepülés során egyre csillapodó közösség-szerkezetbeli változások figyelhetőek meg.

KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK HATÁSA A HALPIKKELY FORMÁJÁRA Staszny Ádám1,3, Ferincz Árpád2, Müller Tamás1, Urbányi Béla1, Paulovits Gábor3, Csenki Zsolt1 1 Szent István Egyetem, Halgazdálkodási Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1. 2 Pannon Egyetem, Limnológia Tanszék, 8201 Veszprém, Egyetem u. 10. 3 MTA, Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno út 3.

Halpopulációk elkülönítésének lehetőségét pikkely-alakjuk alapján már több esetben bizonyították, ami jó lehetőség lehet akár védett fajok vizsgálatára is, mivel maradandó károsodás nélkül szolgáltat információt a vizsgált egyedekről. A pikkely-alak kialakításáért felelős tényezőket azonban még nem vizsgálták széleskörűen. Ahogy általában a fenotípusos jellemzők esetén, több hatás is hozzájárulhat a végső alak kialakításához, mint a tisztán genetikai különbségek, vagy a környezeti hatások (fenotípusos plaszticitás), vagy mindkettő, akár ellentétes hatást kifejtve. Több tényező laboratóriumi és természetesvízi vizsgálata után (genetikai háttér hatása zabradánión, táplálékellátottság hatása zebradánión, ivari dimorfizmus vizsgálata zebradánión és ezüstkárászon, vízhőmérséklet hatása pontyon), azt mondhatjuk, hogy mind a genetikai, mind pedig a környezeti hatások szerepet játszanak a pikkely-alak kialakításában. Eredményeink azt sugallják, hogy a környezetnek nagyobb hatása lehet, mint a genetikai háttérnek, így a fenotípusos plaszticitásnak nagyobb szerepe lehet a pikkely-alak kialakításában. Ez a módszer mindenképpen javasolható védett vagy veszélyeztetett fajok vizsgálata esetén, hiszen nem nyújt kevesebb információt a populációk elkülönüléséről, mint a széles körben elterjedt teljes test vizsgálat, azonban lényegesen kevésbé invazív.

24

EGY EFEMER MAKROFITON, AZ ELATINE HUNGARICA (ELATINACEAE) ÖKOLÓGIÁJA. Takács Attila1, Lukács Balázs András2, Molnár V. Attila1 1

Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., 2MTA ÖKK BLI Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen Bem tér 18/C.;

Az Elatine hungarica az európai flóra alig ismert faja. A Pannon Ökorégióban 1998 előtt mindössze 17 botanikus találta, összesen 23 évben, legtöbbször rizsföldeken. 1998 óta számos lelőhelyen sikerült rábukkanni. A faj sporadikus megjelenése összefügg a csapadékviszonyokkal és ezzel összefüggésben a belvízi elöntés nagyságával. 1950 és 2010 között azokban az években mikor előfordult átlagosan szignifikánsan több csapadék (n=9; 638±138 mm) hullott, mint amikor nem észlelték (n=51; 536±92) (ANOVA, F=8.0, p=0.006). A faj észlelése és a belvízi elöntés kiterjedése között még erősebb összefüggés (ANOVA, F=14.611, p=0.001) van; 1937 és 2010 között 13 évben észlelték, ekkor átlagosan a belvízi elöntés nagysága 231±180 ezer hektár volt, míg abban a 63 évben amikor nem 78±96 ezer hektár. 1998 és 2010 között 8 évben került elő, az előfordulások száma és az elöntött terület nagysága jelentősen összefügg (Spearman rang korreláció, ρ = 0.82; p<0.001). A faj előfordulásának súlypontja a Pannon Ökorégión belül a Tisza és mellékfolyói környékére esik, míg a Duna mentén és a Dunántúlon igen ritka. Előfordulását a jelentős agyagtartalmú (azaz gyenge víznyelésű és vízvezetőképességű) talajok limitálhatják, amelyek jóval kisebb területen fordulnak elő a Duna mentén. 10 hazai lelőhelyén a talaj számos paramétere (pHKCL; CaCO3-, P2O5-, K5O-, NO3+NO2 tartalom) igen tág határok között változik, míg jelentős az Arany-féle kötöttségük (46±10), ami magas agyagtartalmukat jelzi.

A BALATONI BEFOLYÓKON TAPASZTALT HIDROBIOLÓGIAI PROBLÉMÁK BEMUTATÁSA Takács Péter1, Erős Tibor1, Sály Péter2, Specziár András1, Bíró Péter1 1

MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany Klebelsberg Kuno u. 3. 2 Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1.

A Magyar Tudományos Akadémia ÖK Balatoni Limnológiai Intézetének „Hal és Bentosz” munkacsoportja 2006 óta végez intenzív hidrobiológiai vizsgálatokat a Balatont tápláló vízfolyásokon. Előadásunkban áttekintést nyújtunk a vízgyűjtőn tapasztalt hidrobiológiai problémákról, különös figyelmet szentelve a vízfolyások halállományait érő degradációs hatásoknak. Vizsgálataink eredményei alapján általánosságban elmondható, hogy a balatoni vízgyűjtő az erősen átalakított területek közé tartozik, bár az egyes részvízgyűjtők degradáltsági foka nagymértékben eltér. A zalai vízgyűjtő nyugati részén még találhatunk természetes állapotú kisvízfolyásokat, bár a terület vizeit összegyűjtő Zala, főleg annak középső és alsó szakasza, az erősen átalakított kategóriába sorolható. A tó déli és északi részvízgyűjtőjéről eredő közvetlen befolyású patakoknak legtöbb esetben csak a felső szakaszai tekinthető természetes állapotúnak. Középső és alsó szakaszaik főleg a területen található nagyszámú halastó hatásának köszönhetően erőteljesen degradáltak. A vízfolyások megváltozott fizikokémiai adottságai, mederviszonyai, illetve vízjárása a legtöbb esetben a terület halállományainak összetételére és nagyságára is erőteljes hatást gyakorol.

25

AZ APHANIZOMENON FLOS-AQUAE VERTIKÁLIS ELTERJEDÉSE EGY MÉLY, OLIGOMEZOTRÓF TÓBAN (STECHLIN-TÓ, NÉMETORSZÁG) Tapolczai Kálmán1, Üveges Viktória1, Selmeczy Géza Balázs1, Peter Casper2, Lothar Krienitz2, Padisák Judit1 1

Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék, Veszprém, Egyetem u. 10. H-8200 Leibniz-Institute of Freshwater Ecology and Inland Fisheries, Alte Fischerhütte 2, D-16775 Stechlin-Neuglobsow, Germany

2

A Stechlin Németország északkeleti részén elhelyezkedő mély (zmax = 69,5 m), dimiktikus, oligomezotróf tó. A tó fitoplankton flóráját 1994 óta kutatják, mely során nyomon követik a planktont alkotó algafajok minőségi, mennyiségi változásait. Oligotróf tavakra jellemző a metalimnetikus, felső hipolimnetikus klorofill maximum (DCM) kialakulása (zeu > zmix), melyet a tóban eddig rendszeresen a Cyanobiom sp. (pikocianobaktérium) vagy alkalmilag a Planktothrix rubescens jellemzett. Az Aphanizomenon flos-aquae (Nostocales, Cyanoprokariota) először 2000-ben jelent meg a tóban, majd 2009/2010 telén jég alatti monokultúrát hozott létre 920 µg L-1-es biomassza mennyiséggel. A vizsgálat során a 2009. és 2010. évből származó, a tó legmélyebb pontján vett rétegmintákat elemeztük. A minták alapján vizsgáltuk a fitoplankton vertikális elterjedését, különös figyelmmel az Aphanizomenon flos-aquae-re.Vizsgálataink alapján az A. flos-aquae mindkét évben, a nyári időszakban DCM-et hozott létre a 10-15 m-es mélységben. Nemcsak egy, eutróf vizeket kedvelő, nyáron vízvirágzást okozó faj téli megjelenése váratlan, de ezeddig nem volt még dokumentálva az A. flos-aquae DCM létrehozása sem. Jelen publikáció a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0025 azonosító számú "Tudományos képzés műhelyeinek támogatása a Pannon Egyetemen” című projekt támogatásával valósult meg. A projekt a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

A VÍZFOLYÁSOK HOSSZ MENTI TERHELHETŐSÉG VIZSGÁLATÁNAK GYAKORLATI JELENTŐSÉGE Teszárné Nagy Mariann1 – Csépes Eduárd1 – Aranyné Rózsavári Anikó1 1

Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, 5000 Szolnok, Ságvári krt. 4.

A 10/2010.(VIII.18) VM rendelet rögzíti a felszíni vizek – víztest típusba sorolás szerinti – vízminőségi határértékeit (vízfolyásokra, állóvizekre). Magyarország első Vízgyűjtőgazdálkodási Terve a víztestek nagy része esetében a „nem megfelelő állapot” okaként a szerves- és tápanyagterhelést nevezi meg – amelyet a víztestet ért pontszerű és diffúz szennyezések okoznak. Sok csatornázott település, a közeli felszíni vízfolyásba (kis- és időszakos vízfolyás) engedi szennyvizét, anélkül, hogy a víztestnek megtörténne a terhelhetőségi vizsgálata. A Körös-ér RW 17-es, erősen módosított víztest, amely a környező települések tisztított szennyvizeinek befogadója. 2011-ben januártól-októberig havi gyakorisággal végeztünk hossz-szelvény vizsgálatokat a Körös-ér felső szakaszától a Tiszába történő betorkollásáig. A vizsgálati spektrum kiterjedt a VKI szerinti komponens csoportokra, vegetációs időszakban pedig megtörtént a biológiai élőlénycsoportok vizsgálata is. A terhelhetőség számításához példákat mutatunk be arra vonatkozóan, hogy a Körös-éren, az első szennyvízbevezetés felett jellemző „háttérszennyezés (Ch)” és a vízminőségi célállapot közötti megengedett dC koncentráció növekmény hogyan határozható meg a hígulási arány (Q/q) függvényében, ill. milyen emissziós (elfolyó) határértéket érhetünk el. A Körös-ér különböző szelvényeiben meghatároztuk a VKI szerint még megengedhető „dC” koncentráció növekményt. A terhelhetőségi vizsgálatok rutin szerű végzése, megalapozott döntéseket készíthet elő egy-egy új szennyvízbevezetés engedélyezési eljárására vonatkozóan. 26

KISRÁKOK NAPSZAKOS ELOSZLÁSI MINTÁZATA AZ ÓCSAI ÖREG-TURJÁN EGY SEKÉLY LÁPSZEMÉBEN Vad Csaba Ferenc1, Horváth Zsófia1, Kiss Keve Tihamér2, Tóth Bence2, Péntek Attila László3, Ács Éva1 1

ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. 2 MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14. 3 7100 Szekszárd, Herman Ottó u. 21.

Planktonikus kisrákok vertikális és horizontális eloszlási mintázatait vizsgáltuk 2011 nyarán és kora őszén, három 24 órás periódusban az ócsai Öreg-turján egy belső, sekély (<70 cm) lápszemében. A mintavétel napfelkeltekor, délben, naplementekor és éjjel történt három mélységből, közvetlenül a vízinövényzet mellett és a nyílt vízben. A felvett környezeti változók közül kiemelendő az oldott oxigén rendkívül alacsony koncentrációja, a víztest 20 cm-es mélység alatt az egész mintavételi időszak során anoxikusnak bizonyult. A kisrákok ennek hatására legnagyobb arányban a felszíni vízrétegben fordultak elő, ugyanakkor a második napon megfigyeltük napszakos vándorlásukat, ekkor reggel és éjjel a középső vízrétegben is jelentős mennyiségben jelentek meg. A a-klorofill koncentrációja és a fitoplankton biomasszája a kisrákokkal ellentétes vertikális rétegződést mutatott, amely valószínűleg a kisrákok intenzív táplálékfelvételének köszönhető. A kisrákok egyedsűrűségének maximumait nappal tapasztaltuk, éjszaka és hajnalban mennyiségük csökkent, amely valószínűleg a növényzetben élő ragadozók elkerülésével magyarázható. Eredményeink alapján megállapítható, hogy sekély vízterekben is kialakulhat hosszú időn át tartó vertikális rétegzettség, amely általában csak a mély tavakra jellemző.

MAKROGERINCTELEN MULTIMETRIKUS INDEX CSALÁD ALKALMAZÁSÁNAK TAPASZTALATAI AZ NEMZETKÖZI INTREKALIBRÁCIÓ TÜKRÉBEN Várbíró Gábor1, Deák Csaba2, Boda Pál1 1

MTA ÖK BLI Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen Bem tér 18/C.; 2 Tiszántúli Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 4025 Debrecen Hatvan u,. 16.

A Makrogerinctelen Multimetrikus index család hazánkban 2011-ben került bevezetésre. A index család az országos monitoring hálózat adataira lett kidolgozva és ezen adatok alapján történik jelenleg az ökológiai minősítés. A módszer 2011-2012 között nemzetközi interkalibrációs folyamat során a környező országok módszereivel került összehasonlításra került és megfelelőnek bizonyult az ökológiai állapotértékelésre. A multimetrikus metrika stresszor-specifikus, teljesíti a WFD normatív követelményeit. A jelenlegi folyóvízi tipológiai besorolásokat önszervező térkép módszer segítségével validáltuk. Ennek eredményeképpen releváns ökológiai alapon is elkülönülő víztípusokat tudtunk meghatározni, amelyekre típus specifikus metrikákat tudtunk alkalmazni.

27

A PRYMNESIUM PARVUM (ARANYALGA) TOXINTERMELÉSE ÉS MÉRGEZÉSI STRATÉGIÁI Vasas Gábor1, Mikóné Hamvas Márta1, Nagy László Zsolt2 2

1 Debreceni Egyetem, TTK, Növénytani Tanszék, 4010 Debrecen, Egyetem tér 1. Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 6721 Szeged Felső-Tisza-part 17.

Az eukarióta algák okozta mérgezések leginkább tengervízi fajokhoz köthetőek, és elsősorban a páncélosalgák közül kerülnek ki azok a szervezetek, melyek tömeges elszaporodása okoz közegészségügyi, gazdasági illetve természetvédelmi problémát. Jóval kisebb számban, de egyes édesvízi algafajokról is vannak ilyen jellegű ismereteink. E ritka szervezetek közé sorolható a Prymnesium parvum, mely elsősorban édes- illetve brakvizekben idézett elő tömeges megjelenésével vízvirágzást és mérgező anyagcseretermékeinek köszönhetően tömeges halpusztulást a világ több országában A mixotróf anyagcserét folytató élőlény felépítésére jellemző a két karakteres ostor, ami a mozgásban játszik szerepet, illetve az ostorok közt található haptonéma, ami egyes elképzelések szerint a táplálék megragadását, illetve a szervezet rögzülését szolgálja. Feltűnő és jellegzetes a 2-3 sárga plasztisz, amelyek a szervezet tömeges elszaporodásakor a víz intenzív aranysárga színeződését idézik elő. Mérgező anyagcseretermékeinek köszönhetően széles spektrumú toxicitással rendelkezik, a klasszikus elnevezések alapján ichthyotoxikus, citotoxikus, hemolitikus, hepatotoxikus, neurotoxikus, antibakteriális, allelopatikus hatását ismerjük. Mérgezőképessége kapcsán fontos kiemelni, hogy a magasabb rendű élőlények közül azokra van hatással, amelyek kopoltyúval rendelkeznek. Előadásunkban áttekintjük a szervezethez köthető magyarországi tömeges megjelenésekkel járó halpusztulások hátterét és következményeit, az aranyalga által termelt toxikus anyagcseretermékeket és az általunk leírt, karakterizált proteolitikus hatású komponensek mérgezésekben, táplálkozásban betöltött potenciális szerepét.

28

LIV. Hidrobiológus Napok 2012. október 3-5.

VIZEINK SOKFÉLESÉGE KIEMELT ÉRTÉK Poszter előadások kivonatai

Tihany, 2012. okóber 3-5.

29

KLÓROZOTT SZÉNHIDROGÉN SZENNYEZŐK FITOPLANKTON KÖZÖSSÉGEKRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA MIKROKOZMOSZ-KÍSÉRLETEKBEN Bácsi István1, Balogh Julianna1, Grigorszky István1, Vasas Gábor2, Szabó László József1, Nagy Sándor Alex1 1

2

Debreceni Egyetem TEK-TTK Hidrobiológiai Tanszék, 4010 Debrecen, Pf. 57. Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16.

Munkánk során három kismolekulájú klórozott szénhidrogén, a triklóretilén, a tetraklóretilén és a tetraklóretán hatását vizsgáltuk terepi körülményeket imitáló mikrokozmosz kísérletekben tavaszi és nyári fitoplankton együttesekkel. Az eredmények azt mutatják, hogy a klórozott szénhidrogének hatása természetes rendszerekben nagymértékben függ a fitoplankton együttesek összetételétől, a domináns fajoktól, azok érzékenységétől. Általánosságban elmondható azonban hogy a kontrollhoz képest mindhárom vegyület, mind a tavaszi, mind pedig a nyári fitoplanktonban a fajszám illetve az egyedszám csökkenését okozta. A Trachelomonas ostorosok, és a Cyclotella kovaalgák mutatták a legkisebb érzékenységet, a Chlorella, Coelastrum, Scenedesmus zöldalga fajok, a Navicula és Nitschia kovaalgák szintén nem mutatkoztak érzékenynek. Ezzel szemben a Cryptophyták, bizonyos zöldalga fajok (Monoraphidium, Oocystis, Pediastrum) szinte teljesen eltűntek a kezelések hatására. A klórozott szénhidrogén szennyezők tehát kedvezőtlenül hatnak a fitoplankton együttesek összetételére, felborítva ezzel a víztér ökológiai egyensúlyát, különösen egy Cryptophyta dominanciával jellemezhető tavaszi fitoplankton közösség esetén.

BALATONBAN ÉLŐ PONTOKÁSPI INVÁZIÓS FAJOK KITELEPEDÉSE ÉS HOSSZÚTÁVÚ VIZSGÁLATA TERMÉSZETES ALJZATOKON 1

Balogh Csilla, 2Csaba Judit, 3Purgel Szandra, 2Sallai Gábor, 1Nédli Judit, 1G.-Tóth László 1

MTA ÖK, Balatoni Limnológiai Intézet; 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3., 2 Debreceni Egyetem; 4032 Debrecen,. Egyetem tér 1. 3 Szegedi Tudományegyetem; 6720 Szeged, Aradi vértanúk tere 1.

A biodiverzitás a köves parti zónában, elsősorban Tihanyban az elmúlt öt év során csökkent, melyhez hozzájárulhatott a pontokáspi inváziós fajok előretörése is. A Balatonba bekerült legújabb inváziós kagylófaj a kvaggakagyló megjelenésével közel egy időben kezdett kísérlet célja a szukcesszió, rekolonizációs folyamatok nyomon követése különböző turbulencia viszonyok mellett. A tihanyi Kisöbölben eltérő áramlású pontokon egy-egy aljzatot (egyenként 60 darab kő) helyeztünk ki 2009. aug. 3án, majd egy hónapon át 3 naponta, ezt követően havonta, később pedig évente (2010-2012) mintáztunk, három párhuzamban. Vizsgáltuk a kitelepedett makroszkópikus gerincteleneket és a zooplanktont. A tegzes bolharák és a Dreissena fajok (kvagga-, vándorkagyló), valamint a két Dreissena faj között alakult ki jelentős kompetíció. A kísérlet során a kvagga kagyló mindig nagyobb egyedszámmal volt jelen, mint a vándorkagyló. Kezdetben a tegzes bolharák dominált, majd az élőbevonat állandósulását követően a Dreissena fajok aránya volt jelentősebb. Az említett domináns pontokáspi fajok együttes abundanciája a kisebb áramlású területen jelentősebb volt. A vihart követő abundancia csökkenés is feltehetően a jelentősebb turbulencia következménye.

30

AZ AMURI KAGYLÓ (ANODONTA WOODIANA) FILTRÁCIÓS KAPACITÁSÁNAK HŐMÉRSÉKLET FÜGGÉSE Bárdos Gergő, Hubai Katalin Eszter Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék

Az amuri kagyló (Anodonta woodiana vagy Sinanodonta woodiana) valószínűleg a kínai növényevő halak 1962-es telepítésekor került Magyarországra. Gyors terjedésre képes, az őshonos kagylófajoknál ellenállóbb és szélesebb ökológiai tűrőképességű faj. Munkánk során az amuri kagyló szűrési kapacitását vizsgáltuk, párhuzamosan a tavi kagyló (Anodonta anatina) szűrési sebességével. A mérésekhez 3 méretcsoportot alakítottunk ki (kicsi 7-10 cm, közepes 10-13 cm, nagy 13-15 cm). A filtráció mérésére ismert koncentrációjú háztartási élesztő (Saccharomyces cerevisiae) oldatot használtunk, a méréseket 11-13 °C- os, 18-20 °C- os, és 23-25 °Cos vízhőmérsékleten végeztük el. Az amuri kagyló szűrési kapacitása minden esetben nagyobb volt, mint a tavi kagyló esetében mért értékek. A legnagyobb filtrációs kapacitást 23-25 °C- os vízhőmérsékleten, a legkisebb szűrési kapacitást 11-13 °C- os vízhőmérséklet esetén tapasztaltuk. Az amuri kagyló magasabb filtrációs sebessége elősegítheti a faj terjedését, azonban ökológiai hatásainak megismeréséhez további vizsgálatokra van szüksége. This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme (European Lakes Under Environmental Stressors,2CE243P3). This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF, European Lakes Under Environmental stressors(Supporting lake governance to mitigate the impact of climate change) 2CE243P3

PERIFITON VIZSGÁLATOK A MAJOR-TÓBAN: AZ ALJZAT, AZ IDŐ ÉS A MÉLYSÉG HATÁSA AZ ALGAKÖZÖSSÉG ÖSSZETÉTELÉRE B-Béres Viktória1, Vári Ágnes2, Boros Gergely2,3, Tóth Viktor2, Kókai Zsuzsanna4, Görgényi Judit5, Tátrai István2† 1

Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16. 2 MTA Ökológiai Kutatóközpont BLI, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3 3 Department of Zoology, Miami University, Oxford, Ohio, U.S.A. 4 Debreceni Egyetem TEK-TTK Hidrobiológiai Tanszék, 4010 Debrecen, Pf. 57. 5 MTA Ökológiai Kutatóközpont BLI, Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen, Bem-tér 18/c

Munkánk során a Major-tó perifitonjának időben, ill. vertikálisan bekövetkező változásait kísértük figyelemmel kétfajta mesterséges aljzaton. A mintavételi időtől és a mélységtől függetlenül minden esetben kovaalga-dominanciát tapasztaltunk. A minőségi (taxonszám, relatív gyakoriság) vizsgálatok eredményei alapján elsősorban az egyazon időben vett minták képeznek egységet; a mennyiségi (algaszám L-1) adatok értékelésénél azonban nem lehet ilyen „egyszerű” tendenciát kimutatni: a statisztikai elemzések azt mutatják, hogy míg egyes esetekben a mintavétel ideje, addig máskor a mélység, ill. az aljzat minősége volt a meghatározó.

31

HATÁRVIZI FOLYÓVIZEK HORIZONTÁLIS BIOLÓGIAI VIZSGÁLATA B-Béres Viktória1, T-Krasznai Enikő1, Deák Csaba1, Balogh Csaba1, Török Péter2 1

Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16. 2 Debreceni Egyetem, Ökológia Tanszék, 4010 Debrecen, Egyetem tér 1.

A VKI három fő élőlénycsoportját (fitoplankton, bentikus kovaalga és makroszkopikus vízi gerinctelen) tanulmányoztuk nyolc vízfolyásunk (Kraszna, Túr, Szamos, Berettyó, Ér, Sebes-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös) magyar-román határvízi szakaszán 2012 tavaszán. Célul tűztük annak vizsgálatát, hogy mennyire tér el a folyóvizek magyar, illetve a román oldali szakaszán a vizsgált élőlényközösségek összetétele és a vízfolyások ezen alapuló ökológiai minősítése. Vizsgálatunk során összesen 164 fitoplankton fajt azonosítottunk. Az átlagos fajszám 17-48 között változott a 16 mintavételi ponton. A fitoplankton alapú minősítés szerint öt vízfolyásnál eltért a minősítés a két oldal között (Túr, Kraszna, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Berettyó). A nyolc vízfolyás összesen 16 mintavételi pontján 170 kovaalga taxont azonosítottunk. Míg arányaiban a Sebes-Körös fajösszetétele hasonlított legjobban (~50%) a két mintavételi oldalon, addig a Krasznán csupán 23% volt a közös taxonok száma. A kovaalga alapú ökológiai minősítés során egyedül a Krasznán különbözött a minősítés a két oldal között (közepes - gyenge), míg a többi vízfolyás esetén nagyfokú egyezést tapasztaltunk. A mintavételek során összesen 138 makrogerinctelen taxont azonosítottunk. A vizsgált vízfolyások két oldalán kimutatott taxonok száma és összetétele, illetve a minősítés sok esetben jelentős különbségeket mutatott (Berettyó, Ér, Kraszna).

PONTO-KASZPIKUS HASADTLÁBÚ RÁKOK (CRUSTACEA: MYSIDA) TERJESZKEDÉSE A TISZÁBAN: A PARAMYSIS LACUSTRIS (CZERNIAVSKY, 1882) ELSŐ MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSA Borza Péter1,2, Boda Pál3 1

2

MTA ÖK Duna-kutató Intézet, 2131Göd, Jávorka Sándor utca 14. ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. 3 MTA ÖK BLI Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen, Bem tér 18/C.

2011 nyarán Szegednél és Tiszakécskénél először került elő a Tiszából a magyar Duna-szakaszon már 1997 óta előforduló Hemimysis anomala G. O. Sars, 1907. A faj elterjedésének pontosabb feltárását célzó 2012. augusztus 6-7-i Szeged és Tiszafüred közötti mintavétel során a faj folyásirányban legfelső előfordulása Szolnok volt. A mintavétel során Magyarország területéről először mutattuk ki a Paramysis lacustris (Czerniavsky, 1882) fajt, mely a teljes vizsgált szakaszon előfordult. Tiszai megjelenése nagy meglepetésnek tekinthető, hiszen hazánkban a Duna a ponto-kaszpikus fajok legfőbb inváziós folyosója. A faj már jelenleg is széles elterjedése arra utalhat, hogy nem fokozatosan, folyásirányban felfelé hódította meg a folyót, hanem valahol feljebb, emberi közvetítéssel került a rendszerbe. Nem alaptalan a feltételezés, miszerint a két Mysida-faj megjelenése nem független egymástól, a kérdés vizsgálatához azonban a fajok elterjedésének pontosabb feltárása szükséges, mely jelenleg folyamatban van.

32

CLADOCERA TAXONOK ELOSZLÁSA A VÍZMÉLYSÉG ÉS A MAKROVEGETÁCIÓ FÜGGVÉNYÉBEN Feri Diana Roxana, Kovács Rajmund, Vitai Gabriella, Kundrát Tamás, Lakatos Gyula, Gyulai István DE TTK, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.

Hazai sekély állóvizeinkben faj- és egyedszám tekintetében az ágascsápú rákok (Cladocera) jelentős csoportot alkotnak és viszonylag nagy fajszámmal fordulnak elő. A Cladocera fajok – planktonikus és bentikus szervezetek is – recens populációinak vizsgálatával feltárhatjuk a jelenlegi biodiverzitást a taxonómiai és genetikai sokféleség szintjén, és ugyanilyen jellegű kutatást végezhetünk korábbi, évtizedekkel előbb élt populációkra is. Munkánk során vizsgáltuk, hogy az üledékben minőségileg és mennyiségileg is nagyobb számban fordulnak-e elő a Cladocera fajok, mint a vízben illetve, hogy a szűrt és üledékminták egyed és fajszáma megegyezik-e ugyanolyan makrovegetáció esetében. Munkánk során két holtmedret mintáztunk Tokaj-Rakamaz területén. A mintavételezés 2011 augusztusában és szeptemberében történt. Az egyik holtmedernél hat mintavételi helyről vettük a mintákat, eltérő makrovegetációval rendelkező helyeken, míg a másik holtágnál három mintavételi helyről, különböző mélységekből, viszont hasonló növényzetű helyekről mintavételeztünk. A végső értékelések során megállapíthattuk, hogy a mintavételi helyek fajszegénynek bizonyultak, de megállapítható jelentősebb különbség a szűrt és a lágyüledék minták eredményei között.

A BALATON-FELVIDÉK ÁSVÁNYVIZEIRŐL Dobos Irma 1027 Budapest, Margit körút 44.

A Balaton és a Bakony hegység közötti terület földtani és vízföldtani viszonyairól jóformán a XVIII. század elejéig csak egy-egy kisebb tájegységről, forrásról vagy egyéb vízlelőhelyről jelentek meg tudósítások. Az első jelentősebb mű Bél Mátyás áttekintő munkája Veszprém és Zala megyéről (1735-1736), aki a felszíni vizek mellett az akkor ismert és használt forrásokról és fürdőkről is leírást adott, így Balatonfüred és Kékkút is szerepel kitűnő munkájában. Nem sokkal ezután a nagy formátumú politikus, Mária Terézia 1762-ben kiadott legfelsőbb kézirata, a következő évben pedig megjelent rendelete indította el az országban azt a nagyarányú fejlődést, amely az ásványvíz kutatáshoz és a hasznosításhoz vezetett. Ekkor még a források számbavétele csak a leírást tartalmazta, de sok helyen már kiegészült a vízelemzés adatával. A kutatás és a feltárás csak a XIX. század második felében kezdődik és a a XX. században teljesedik ki. A fúrásos kutatás több helyen (Csopak, Balatonfüred, Kékkút) megindul, de ezzel a földtani és a vízföldtani viszonyok még nem teljesen tisztázódtak. Ebben a munkában számos kiválóság (Lóczy Lajos, Pálffy Mór) vett részt már az 1900-as évek elején. A korszerű kutatás eredménye az 1980as években valósul meg és ekkor már sok, többé-kevésbé minden földtani-vízföldtani kérdésre választ lehetett kapni. Ebben a nagy jelentőségű munkában jóformán kizárólag a Magyar Állami Földtani Intézet és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet magas szintű kutatása jelenik meg. A kutatást támogató civil szervezetek is hatékonyan kezdtek a XIX. századtól működni. 33

A KOCKÁS SIKLÓ (NATRIX TESSALLATA) ÉLŐHELY-HASZNÁLATÁNAK VIZSGÁLATA A DUNÁN A GÖDI-SZIGET TÉRSÉGÉBEN 1

2

2

2

2

Gaebele Tibor – Potyó Imre – Weiperth András – Guti Gábor – Puky Miklós 1

Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kar Doktori Iskola, 1078 Budapest, István u. 2. 2 MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14.

A kockás sikló (Natrix tessellata Laurenti, 1768) nagy elterjedési területű, elsősorban halakkal táplálkozó eurázsiai hüllőfaj. A Duna mentén elsősorban a hullámterek ripális régióiban, valamint kisebb befolyóvizek lassú folyású szakaszain fordul elő. A Duna gödi szakaszán (1669-1671 fkm) a halivadék fajegyüttesek élőhely-választását meghatározó környezeti változók feltárásával párhuzamosan a kockás sikló jelenlétét is regisztráltuk 2008 és 2010 között. A felmérések keretében a Gödi-sziget környékén természetes jellegű és részben szabályozott partszakaszok mentén jelöltünk ki mintavételi helyszíneket, amelyeket márciustól decemberig havonta két alkalommal vizsgáltunk meg és a helyszínen 11 háttérváltozó felvételét végeztük el. A vizsgálatok során áprilistól szeptemberig figyeltük meg a kockás sikló előfordulását. A felmérés időszakában a mintavételi szakaszok élőhelyi mutatói a Duna vízállásának hatására változtak. A kockás sikló élőhely-preferencia vizsgálatánál figyelembe vettük a halfajok előfordulását és méret szerint eloszlását. Az elemzések során megállapítottuk, hogy a kockás sikló élőhely-választásában a kisebb sodrású vagy állóvizű szakaszokon, a víznövényekkel benőtt, homokos, iszapos aljzatú élőhelyeket preferálja, ahol a 30 mmnél nagyobb halak jelenléte is gyakoribb.

MIKÉNT BEFOLYÁSOLJA A HABITAT MÉRETE A FITOPLANKTON DIVERZITÁSÁT? Görgényi Judit1, Bolgovics Ágnes2, Borics Gábor1 1

2

MTA, ÖK, BLI, Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen, Bem tér 18/c. Debreceni Egyetem Hidrobiológia Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1

Az élőhely-méret és az aktuális diverzitás közötti összefüggést vizsgáltuk fitoplankton esetén. Mintavételi területként a Nagyiván melletti bombázó lőteret jelöltük ki, ahol 10-2 m2 és 102 m2 közötti mérettartományba eső habitatokat mintáztunk. A diverzitás mérőszámaként a taxonszámot alkalmaztuk. A teljes fajkészlet tekintetében az élőhely-méret és diverzitás – a mintában véletlenszerűen jelenlévő bentikus szervetek miatt – nem mutatott szoros kapcsolatot. Ezzel szemben az euplanktonikus taxonok esetén a log.terület-fajszám kapcsolat szoros, exponenciális összefüggést mutatott. A görbe jellege arra utal, hogy a 102 m2 méretű vízterek esetén, melyeknél az aktuális fajszám 10 körüli értéket mutatott, fajtelítődésről még nem beszélhetünk. A mintavételi területünkhöz közeli 103–105m2 kiterjedésű vízterek fitoplanktonjának aktuális fajszám értékei ugyanakkor a 30-40 közötti tartományban mozogtak. Ennek figyelembevételével megállapítható, hogy a fitoplankton aktuális diverzitása a terület függvényében szigmoid lefutású görbével jellemezhető, melynek inflexiós pontja a 103–104 m2 víztér méretnél várható.

34

ALBÁNIAI TERMÁLTAVAK HATÁSA A BEFOGADÓ FOLYÓRA, TOXIKOLÓGIAI ÉS ÜLEDÉKVIZSGÁLATOK ALAPJÁN Gyulai István 1, Kundrát János 1, Simon Edina 1, Mizsei Edvárd 1, Braun Mihály 2 és Lakatos Gyula1 1

2

Debreceni Egyetem, TTK., Ökológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Debreceni Egyetem, TTK., Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1.

A permeti régió egy máig igen gyéren kutatott részét képezi Dél-Albániának. A Lëngaricës folyó völgyében öt termáltó hatását vizsgáltuk a befogadó folyóra 2011 nyarán. Vizsgálataink elsődleges célja volt, hogy a helyiek által a gyógyító hatásaikról elnevezett tavak között tapasztalunk-e különbséget üledék és toxikológiai vizsgálatok alapján. Munkánk során 12 mintavételi pontot jelöltünk ki, 5 pont közvetlenül a termáltavak mellett, 7 pont pedig a folyóban volt található. A termáltavakban nem képződött üledék, ezért, a termáltavak mellett jelöltünk ki pontokat üledék mintavétel céljából. Az üledék vizsgálat során szerves anyag, karbonát tartalom, és elemösszetétel meghatározást végeztünk. A szerves anyag és karbonát tartalmat izzításos módszerrel, míg az elemösszetételt ICP-OES módszerrel határoztuk meg. A toxikológia vizsgálatok során csíranövény tesztet végeztünk el Sinapis alba magokkal, háromszoros ismétlésben. Az üledékvizsgálatokból egyértelműen megállapítottuk, hogy nincs szignifikáns különbség a termáltavak között. Toxikológiai szempontból a termáltavak üledéke nem volt befolyásoló vagy serkentő, míg a vizek esetében gyenge gátlást vagy semleges hatást tapasztaltunk. A termáltavakban magasabb Ba, Ca, K, Mg, Na koncentrációt tapasztaltunk, mint a folyóban és a kontrol tavakban.

HAZAI VÍZFOLYÁSOK ÉLŐBEVONATÁNAK KOVAALGA ÖSSZETÉTELE, FIZIKAI - ÉS KÉMIAI PARAMÉTEREI Henn Bernadett, Lengyel Edina, Stenger-Kovács Csilla Munkahely: Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Környezettudományi Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék

Az utóbbi évtizedekben a vízfolyások vízminőségük romlása miatt fokozott figyelmet kaptak, a Víz Keretirányelv bevezetésével fontossá vált ökológiai állapotuk felmérése és nyomon követése. Kutatásunk elsődleges célja a hazai vízfolyások kovaalga flórájának és összetételének feltérképezése, valamint a víz fizikai - és kémiai paramétereinek felmérése, ezen eredmények alapján a vízfolyások ökológiai állapotának meghatározása. A mintavételekre 2010 nyarán került sor, melynek során 57 vízfolyásból történt mintavétel. Eredményeink azt mutatják, hogy az alföldi vízfolyások kovaalga összetétele jelentősen különbözik a többitől. A vízfolyások 80%-ban megtalálható domináns fajok a Cocconeis placentula és a Nitzschia palea voltak. A vízfolyások Shannon diverzitása 0,5 – 4,17 között változott. A Spearman rang korreláció alapján a legtöbb faj relatív gyakoriságát az NH4-N befolyásolta, míg a pH, a hidrogén-karbonát, a vezetőképesség csak kis hatással voltak a kialakuló kovaalga összetételre. Az IPS kovaalga index eredménye alapján elmondható, hogy a vízfolyások 53%-a jó ökológiai állapotú, a víz fizikai és kémiai paramétereit megvizsgálva pedig azt kaptuk, hogy folyóvizeink jelentős része kiváló illetve jó vízminőségű. A kutatást a TÁMOP 4.2.2.B-10/1-20100025 és az OTKA K 75552 támogatta.

35

BÉKALENCSE-FAJOK KEMÉNYÍTŐ-FELHALMOZÁSI POTENCIÁLJÁNAK VIZSGÁLATA AXENIKUS TENYÉSZETEKBEN Hepp Anna, Oláh Viktor, Zákány Zoltán, Szőllősi Erzsébet, Dr. Mészáros Ilona Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen Egyetem tér 1.

A békalencse-félék (Lemnaceae, Araceae) az egész világon elterjedt, vízfelszínen lebegő, redukált felépítésű, egyszikű növények. Viszonylag magas keményítőtartalommal rendelkeznek, amely potenciálisan alkalmas lehet az ipari etanolfermentáció alapanyagának is. Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy optimális körülmények között tartott békalencse-növényekben zajlik-e a keményítő felhalmozása, illetve, hogy a keményítő-felhalmozás mennyire indukálható, és milyen fajfüggő különbségek tapasztalhatók? Kísérletünkben három békalencse-faj, az apró békalencse (Lemna minor L.), a púpos békalencse (Lemna gibba L.) és a bojtos békalencse (Spirodela polyrrhiza (L.) Schleiden) axenikus tenyészeteit használtuk. A kémiai stressz indukálásához KCl-ot alkalmaztunk. Eredményeink alapján a három vizsgált faj kontroll tenyészeteinek keményítőtartalma az alábbi sorrendben csökkent: Lemna gibba > L. minor > Spirodela polyrrhiza. KCl-indukált stressz hatására, 1-2 g l-1 feletti koncentrációban, mindhárom fajnál emelkedett a keményítőtartalom, de az emelkedés mértéke eltérő volt az egyes fajoknál. A legnagyobb emelkedés a L. minor esetében volt tapasztalható. A S. polyrrhiza-ban a két Lemna-fajhoz képest alacsonyabb keményítőtartalom volt mérhető, valószínűsíthetően a fajra jellemző antocián-szintézis és -felhalmozás miatt.

A SZIGETKÖZI DUNA SZAKASZ FOLYÓDINAMIKAI VÁLTOZÁSAINAK ÁTTEKINTÉSE TÖRTÉNETI TÉRKÉPEK ALAPJÁN Iványi Kinga, Guti Gábor MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14.

A tájszerkezet változásait előidéző egyik legfontosabb tájelem a folyó. A Duna, mint egy állandóan mozgó, dinamikus rendszer, különösen áradások után, a gyors vertikális és a nagy kiterjedésű laterális mozgása következtében látványosan átalakította a táj képét, annak geomorfológiai, hidromorfológiai és ökológiai adottságait. A folyószabályozások előtti folyódinamikai változások kutatásához többféle térkép is alapul szolgálhat, azonban ezek információtartalma igen eltérő. A Szigetköz területére, tájökológiai viszonyokat tekintve részletes, nagyrészt megbízható, ugyanakkor nagy területi lefedettséggel rendelkező eredményeket az első- valamint a második katonai felmérés alapján kaphatunk. A mesterségesen befolyásolt folyódinamikát a második világháborús topográfiai térkép és a légifelvételek alapján lehet értékelni. Egy-egy időszak vizes élőhelyeit a síkvidéki folyók „funkcionális egység” koncepciójával lehet jellemezni. A vizes élőhely-típusok azonosítása után, azok dinamikáját, azaz fennmaradását és változásait lehet megismerni a különböző időszakokban. A tanulmány megmutatja, hogy a mérnöki beavatkozások milyen mértékben borították fel a folyó természetes dinamikáját és rámutat a különböző vizes élőhelyek jelenlegi megoszlásának ökológiai problémáira is.

36

BALATONFŰZFŐI ÖBÖLBŐL SZÁRMAZÓ ÜLEDÉKMINTÁK GENOTOXICITÁSÁNAK VIZSGÁLATA Kakasi Balázs1, Kováts Nóra1, Nagy Szabolcs2, Horváth Eszter1, Ferincz Árpád1, Paulovits Gábor3 1 2

Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Környezettudományi Intézet, Limnológia tanszék, 8200 Veszprém, Egyetem utca 10. Pannon Egyetem, Georgikon kar, Állattutományi és Állattenyésztéstani tanszék, 8360 Keszthely, Deák Ferenc utca 16. 3 Balatoni Limnológiai Kutató Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3.

Az ipari létesítmények nem kívánatos következményei lehetnek a toxikus melléktermékek, melyek a kibocsátott füstgázokban kiülepedhetnek, vagy az elfolyókban és szennyvizekben összegyűlve elszállítódhatnak és útjuk során rakódhatnak le. Az üledékekben összegyűlve a részecskékhez tapadt szennyezőanyagok, mintegy a toxikus szennyezők rezervoárjaiként működve folyamatos veszélynek tehetik ki a vízi élőlények egészségét, életképességét. Balatonfűzfő területén már az 1930-as évek eleje óta folyik ipari tevékenység. A korai években a lőporgyár, illetve elsősorban a vegyipari vállalatok tevékenysége feltételezésünk szerint közvetlenül, illetve az üledékeken keresztül közvetve hatással lehetett a balatoni ökoszisztémára. Munkánk során a Balatonfűzfői öböl négy különböző pontján gyűjtött üledékminta genotoxikus potenciálját vizsgáltuk egy kolorimetrikus bioteszttel, az ún. SOSChromotest™-el. Az üledékmintákat két frakcióra bontottuk, majd extraktumot készítettünk belőlük. Az így nyert extraktum direkt genotoxicitását, és metabolikus aktiválást követően mért genotoxicitását is vizsgáltuk. Az eredmények kiértékelése műszeresen történt. A pozitív kontroll hígításaiban maradéktalanul megjelent a genotoxicitást jelző kék szín, ám a minták közül egy sem mutatott genotoxicitást a vizsgált hígítási tartományban. A munka a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0025 projekt keretében készült. A projekt a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósulnak meg.

FOLYÓK ÉS HOLTMEDREK ÜLEDÉKÉNEK KARBONÁT MEGHATÁROZÁSA KÉT ELTÉRŐ MÓDSZERREL Karap Laura1, Korponai János2, Papp István3, Halasi-Kovács Béla4, Kundrát János1, Simon Edina1, Gyulai István1 1

2

Debreceni Egyetem, TTK. Ökológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémia és Környezettan Intézeti Tanszék, 9700. Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. 3 Debreceni Egyetem, TTK. Ásvány- és Földtani Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 4 Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 5540 Szarvas, Anna-liget 8.

Munkánk során arra a felmerülő problémára kerestük a választ, hogy az üledékek kalcium-karbonát meghatározásakor az izzításos vagy a Schreiber-féle módszer között van-e különbség. Mintavételeink során, gyűjtöttünk üledéket a Tiszából, a Dunából, tiszai és dunai holtmedrekből. Az izzításos módszer hibája lehet, hogy az agyagásványokhoz kötött vizet is elpárologtatva mérési hibát okozhat, hogy ezeket a mérési hibákat kiküszöböljük, első lépésként légszáraz üledékekből dolgoztunk és derivatográffal termikus elemzést végeztünk. Azért volt szükség légszáraz mintával dolgoznunk mert már a 105°C-on már lehet számolni a gyengén kötött víz elpárolgására. Az izzítás során fellépő tömegvesztés döntően a nedvességhez és a szerves anyaghoz kötődött, ezek alapján megállapíthattuk, az eredmények szerint nem okoznak nagy hibát az agyagásványok, legfeljebb néhány tized tömeg %ot. 37

NÁDASOK SZEREPE A VIZES ÉLŐHELYEK SZERVESANYAG-FORGALMI DINAMIKÁJÁBAN Kása Ilona1 - Guti Gábor1 - Szalai Zoltán2,3 1

MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14. ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C 3 MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földrajztudományi Intézet, 1112 Budapest, Budaörsi út 45. 2

A nyílt vízterek anyagforgalmi dinamikáját a velük kölcsönhatásban lévő vizes élőhelyeken zajló folyamatok is jelentősen befolyásolják. A vizes élőhelyek vegetációjának szerkezetét a vízellátottságuk és tápanyagforgalmuk határozza meg döntő mértékben. A nádas a tavak litorális és a vízfolyások ripális zónájának, valamint mocsarak és lápok gyakori társulása, amely alapvetően különbözik a szárazföldi és a vízi társulásoktól. A nádas az akvatikus-terresztrikus átmeneti zónában sajátos ökoton funkcióval rendelkezik, mert az elhatárolt szárazföldi és vízi társulások fajai mellett olyan fajok is előfordulnak benne, amelyek csak a határzónában találhatóak meg. Az átmeneti zónák elkülönítését indokolja továbbá, hogy produktivitásuk és fajlagos anyagforgalmuk nagyobb, mint az általuk elválasztott rendszereké. A nádas jelentős mikro- és makroelem, valamint szervesanyag-forgalma számottevően befolyásolja a víztestek anyagforgalmi dinamikáját, és ezáltal a vízminőséget. A nádasok számára nélkülözhetetlen a vízkészlet tér - és időbeli ingadozása. A jelentős mennyiségű növényi eredetű biomassza, valamint a sajátos mikroklíma viszonyok együttes hatásaként a talaj fizikai és kémiai paraméterei térben és időben változnak. Ezen hatások függvényében módosulnak a talaj pH, valamint redox-viszonyai, melyek hatással vannak a makro- és mikroelemek oldhatósági tartományaira, ezáltal befolyásolva a szervesanyag-dinamikát.

FITOBENTON KÖZÖSSÉGEK ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA A MESTERSÉGES ALJZAT MINŐSÉGE, AZ IDŐ ÉS A MÉLYSÉG FÜGGVÉNYÉBEN Kókai Zsuzsanna1, Vári Ágnes2, Boros Gergely2,3, Tóth Viktor2, Tátrai István2†, B-Béres Viktória4 1

Debreceni Egyetem TEK-TTK Hidrobiológiai Tanszék, 4010 Debrecen, Pf. 57. 2 MTA Ökológiai Kutatóközpont BLI, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3 3 Department of Zoology, Miami University, Oxford, Ohio, U.S.A. 4 Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16.

Munkánk során a Major-tóban (Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. ütem) durva és sima felületű mesterséges aljzaton kialakuló bentikus kovaalga flóra (taxonszám és relatív gyakoriság) időbeli (2010. június-szeptember) és térbeli (vertikálisan 0-80 cm. között 20 cm-ként) változásait vizsgáltuk. Eddigi eredményeink egyértelmű Achnanthidium minutissimum dominanciát mutatnak (rel. gyak. 0,21-0,36). Az adatok statisztikai elemzése alapján mondható el, hogy az egyes mélységekből gyűjtött minták kovaalga-közössége közt nagyobb a hasonlóság, mint az ugyanazon minőségű aljzatokról, de különböző mélységekről származó alga-közösségek között.

38

A TISZAÚJLAK ÉS HUSZT KÖZÖTTI TISZA-SZAKASZON A FŐÁG, A MELLÉKÁGAK ÉS A HOLTÁGAK SZITAKÖTŐ-FAUNÁJA LÁRVA ÉS EXUVIUMADATOK ALAPJÁN Kolozsvári István, Dévai György Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.

A Felső-Tisza ukrajnai szakaszának szitakötő-faunájáról igen kevés adatunk van. Átfogó és rendszeres odonatológiai kutatások a Tisza Tiszaújlak feletti szakaszán jelenlegi ismereteink szerint eddig nem történtek. 2010-ben és 2011-ben lárva- és exuviumgyűjtéseket végeztünk a Tisza tiszaújlaki (Вилок), tiszaújhelyi (Нове село), tiszabökényi (Тисабікень), nagyszőlősi (Виноградово) és huszti (Хуст) szakaszain, összesen 8 főági, 2 mellékági és 3 holtági mederszakaszon. E felméréseink során arra törekedtünk, hogy képet alkossunk a Tisza Tiszaújlak és Huszt közötti szakaszán honos szitakötő-fauna összetételéről és az egyes fajok előfordulási sajátosságairól. A 255 lárva és 1587 exuvium feldolgozása alapján 8 szitakötőfajt azonosítottunk [Gomphus vulgatissimus (LINNAEUS, 1758), Gomphus flavipes (CHARPENTIER, 1825), Onychogomphus forcipatus (LINNAEUS, 1758), Ophiogomphus cecilia (FOURCROY, 1785), Somatochlora metallica (VANDER LINDEN, 1825), Calopteryx splendens (HARRIS, 1782), Platycnemis pennipes (PALLAS, 1771), Sympecma fusca (VANDER LINDEN, 1820)]. A főág, a mellékágak és a holtágak szitakötő-faunájának összetételében jelentős eltérések mutatkoztak, mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. A főági szakaszokon a lárvák esetében a G. vulgatissimus (48,0%), a C. splendens (29,6%) és az O. forcipatus (20,8%), míg a holtágaknál a C. splendens (49,48%) és a P. pennipes (23,71%) egyedei domináltak. Lárva- és exuviumadataink szerint a mellékágakban a G. vulgatissimus, az O. forcipatus és a C. splendens egyedei voltak a leggyakoribbak. A G. flavipes egyedei csak fő- és mellékági, míg a S. metallica és S. fusca egyedei csak holtági gyűjtőhelyekről kerültek elő.

A TORNA-PATAK MAKROZOOBENTOSZ ÁLLOMÁNYA AZ ISZAP KATASZTRÓFÁT KÖVETŐ 12 HÓNAPBAN Kovács Kata1, Selmeczy Géza Balázs1, Drávecz Eszter1, Kucserka Tamás2, Kacsala István1, Padisák Judit1 1

Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék, Veszprém, Egyetem u. 10 Pannon Egyetem, Meteorológia és Vízgazdálkodás Tanszék, Keszthely, Festetics u. 7.

2

A kolontári vörösziszap katasztrófa (2012. október 4.) után 8 nappal kezdtük el vizsgálni a Torna-patak makrogerinctelen faunáját. Ezt követően egy éven át négyhetente történtek a mintavételek, egy referencia ponton (Ajka-Tósokberénd) és három olyan helyszínen, melyen áthaladt a vörösiszapár (Devecser, Kisberzseny, Karakó). Mintavételeink során az AQEM protokoll előírásait követtük. Munkák során azt szerettük volna nyomon követni, hogy mikor kezdődik a makrogerinctelen fauna regenerálódása és ez a folyamat milyen ütemben indul el, mely fajok megjelenésével. Míg Devecserben csak áprilisban, addig Kisberzsenynél decemberben, Karakónál pedig januárban találtuk az első élő makrogerinctelen példányokat (Chironomidae). Az egy év folyamán júliusban mutattuk ki a legmagasabb fajszámokat, akkorra Devecserben 11 fajt, Kisberzsenyben 13 fajt, Karakónál 15 fajt tudtunk kimutatni. A legnagyobb egyedszámmal a Hydropsyche angustipennis, a H. saxonica, Baetis vernus és B. buceratus volt jelen.

39

A TORNA-PATAK DEVECSERI SZAKASZÁNAK MINERÁLIS MIKROHABITATJAI ÉS MAKROGERINCTELEN FAUNÁJA A KATASZTRÓFA ELŐTT ÉS UTÁN Kovács Kata, Selmeczy Géza Balázs, Balassa Marietta, Pék Andrea Szabina1, Padisák Judit Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék, Veszprém, Egyetem u. 10

A 2010. október 4-én történt kolontári katasztrófa nagy tömegű vörösiszapja végigsöpörte a Tornapatak alsó szakaszát, mely nem csak a kémiai összetétele miatt okozott nagy károkat az élővilágában, hanem elsodorta a minerális mikrohabitatokat is. A Torna-patak devecseri, erősen módosított szakaszán 2008 áprilisa és 2009 áprilisa között kéthetente végeztünk makrogerinctelen mintavételeket az AQEM protokoll alapján. Ennek a munkának köszönhetően tudjuk azt, hogy az aljzatot a betonlapokkal kirakott trapézmederben főként a mikrolitál és az akál jellemezte, ezen kívül az iszap és anyag frakció is meghatározó szerepet töltött be. Egy éven át követtük az aljat változást és az azt benépesítő makrozoobentosz faunát. A nyári aspektusban a szubmerz makrofitaként a szakaszon a Fontinalis antipyretica volt megtalálható. Az iszapkatasztrófát követően a betonmederből az összes habitattípus teljesen eltűnt, és azóta sem kezdett kialakulni, az alámerült növényzetet pedig 2011 és 2012 nyarán is változó mennyiségben a Cladophora jelentette. A 2008-2009-es évben 20 fajt és 14 család képviselőjét, míg a katasztrófa óta eltelt 2 év alatt 11 fajt és 6 családot tudtunk összesen kimutatni jóval kisebb egyedszámban.

TERMÁLTAVAK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA A BEFOGADÓ FOLYÓ VÍZMINŐSÉGÉRE Kundrát János Tamás 1, Gyulai István 1, Simon Edina 1, Mizsei Edvárd 1, Braun Mihály 2, Lakatos Gyula1 1

2

Debreceni Egyetem, TTK, Ökológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Debreceni Egyetem, TTK, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1.

A rekreációs célokra használt termálvizek élő vízi rendszerekre kifejtett hatása kevésbé kutatott téma. A Lëngaricës folyó völgyében öt egymáshoz közeli termáltavat vizsgáltunk Dél-Albániában 2011-ben. Vizsgálataink elsődleges célja a termáltavak állapotának és hatásának megismerése volt a folyóra. Az 5 termáltavon kívül 7 mintavételi pontot jelöltünk ki a folyó szakaszon a termáltavak előtt és az összes termáltó után. Kontrol területként a termáltavaktól távolabb eső 2 édesvízi tavat jelöltünk ki. Vizsgálataink során a vizek fizikai és kémiai, és elemanalitikai vizsgálatát végeztük el. A kontrol és termál tavakban mért fizikai és kémiai paraméterek között jelentős különbséget tapasztaltunk. A fizikai és kémia paraméterek alapján szignifikáns különbségeket tapasztaltunk a termáltavak között, ezen különbségek elsősorban a pH, a vezetőképesség, a foszfor és a nitrit és nitrát tartalom esetében voltak számottevőek. A termáltavak a befogadó folyó vezetőképességére, Cl, K, Na, S és Sr tartalmára voltak jelentős hatással. Ezáltal megállapítható, hogy a termáltavak közvetlen hatást fejtenek ki a Lëngaricës folyóra, befolyásolva ezzel annak vízminőségét.

40

SZIKES TAVAKBÓL IZOLÁLT KOVAALGA FAJOK ALKALMAZKODÓ KÉPESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA Lengyel Edina és Stenger-Kovács Csilla Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Környezettudományi Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék

Kis szikes tavaink extrém környezetet jelentenek a bennük előforduló szervezetek számára, hiszen tápanyagtartalmuk, vezetőképességük kiemelkedően magas, Secchi-átlátszóságuk nagyon kicsi, nem beszélve a napi hőmérsékletingadozásról és a periódikus kiszáradásukról. Ilyen környezethez csak kevés faj tud alkalmazkodni, ennek megfelelően e kis szikes vízterek fajszáma kicsi. A Fertő-Hanság Nemzeti Park területén található Fertő-tó környéki kis szikes tavakból (Borsodi-dülő, Legény-tó, Pap-rét) gyűjtöttünk mintát és izoláltuk kovaalga fajokat nádról és iszapról 2012-ben. 10 kovaalga fajt tudtunk izolálni -agarról és egysejtes izolálással- és kitenyészteni (Navicula cincta, N. veneta, reichardtiana, N. oblonga, N. tripunctata, Nitzschia palea, N. frustulum, N. inconspicua, N. gracile, Mayamea atomus). A tenyészeteket 25 οC-on 14:10h-ás nappali:éjszakai ciklusban tartjuk. Tíz különböző SRP koncentráción és vezetőképességen, 5 különböző fényspektrumú megvilágításban 5-40 ο C közötti hőmérséklet tartományban 2 hétig 4 naponta vizsgáltuk a fajok biomasszáját és növekedési rátáját. A várakozásnak megfelelően a fajok növekedési rátája jelentősen különbözött. Az extrém környezeti paraméterek mellett a fajok növekedési rátája jelentősen csökkent. A kutatást az OTKA K81599 és a TÁMOP 4.2.2.B-10/1-2010-0025 támogatta.

A VIVIPARUS CONTECTUS SZÜNBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA HAZAI FELSZÍNI VIZEINKBEN Ludányi Mercédesz, Szatmári Lajos, Dr. Kiss Béla, Dr. Müller Zoltán, Dr. Juhász Péter BioAqua Pro Kft., 4032 Debrecen, Soó Rezső u. 21.

Megvizsgáltuk a magyarországi felszíni víztestekben a Viviparus contectus elterjedési viszonyait. A vizsgálatok során 1998–2010 között végzett felmérések adatait vettük alapul. Az elemzésekhez 1652 mintavétel során gyűjtött 10107 egyed meghatározásán alapuló adatállományt használtunk fel. A mennyiségi mintavételek eredményeképpen kapott átlagos egyedsűrűség értékek alapján összehasonlítottuk a faj előfordulását a különböző hazai víztesttípusokban. Elemeztük a faj előfordulási mintázata és a terepi vizsgálatok során mért háttérváltozók közötti összefüggéseket. Eredményeink alapján a faj a kifejezetten lassú áramlású és az időszakosan pangó vizű vízfolyásokban fordul elő nagyobb egyedsűrűségben. Vizsgálataink alapján a faj számára leginkább kedvező környezeti feltételeket biztosító élőhelyek a síkvidéki pangó vagy mérsékelten áramló kisvízfolyásoknak azon szakaszai, ahol jelentős a vízi makrovegetáció borítása és meghatározó a szerves törmelékben gazdag finom üledék felhalmozódás.

41

DUZZASZTÓMŰVEK MAKROSZKÓPIKUS VÍZI GERINCTELEN KÖZÖSSÉGRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA A HERNÁDON ÉS A BÁN-PATAKON Málnás Kristóf, Dr. Juhász Péter, Dr. Müller Zoltán, Dr.Kiss Béla BioAqua Pro Kft., 4032 Debrecen Soó Rezső utca 21.

Számos, elsősorban külföldi kutatás vizsgálja a hidromorfológai beavatkozások, köztük a keresztgátak és a tározók hatását, a vízi makroszkópikus gerinctelen közösség összetételére. A fent említett beavatkozások közösség-szerkezetátalakító hatását elemeztük a Hernád és a Bán-patak esetében. A Hernádon létesített erőművek duzzasztó, valamint a Bán-patakon kialakított Lázbérci-tározó feltételezett hatásának kimutatására, 10 magasabb rendű csoportra vonatkozóan, NBmR szerinti mennyiségi mintavételt végeztünk, a hidromorfológai beavatkozás felett és alatt. A vizsgálatok 2006. év tavaszi és nyári időszakában történtek. A vizsgálat elsődleges célja a beavatkozások következtében kialakult mennyiségi és minőségi paraméterekben kialakult változások feltárása volt.

A SCENEDESMUS QUADRICAUDA ZÖLDALGA FAJ ÉLŐ ÉS HOLT BIOMASSZÁJÁNAK CINK AKKUMULÁCIÓS SAJÁTSÁGAI Novák Zoltán TEK-TTK, Hidrobiológiai Tanszék, 4010 Debrecen, Pf. 57.

Az emberi tevékenység következtében a környezetszennyezés napjainkban globális méreteket ölt, amely közvetlenül a bioszféra elemeit (víz, talaj, levegő) és közvetve az élő szervezeteket veszélyezteti. A környezetbe kikerülő kémiai anyagok közül egészségügyi, biológiai és ökológiai szempontból a legveszélyesebb szennyezőanyagok közé tartoznak a nehézfémek. A Scenedesmus fajok, köztük a S. quadricauda széles körben elterjedt, gyakori zöldalga fajok, laboratóriumban viszonylag egyszerűen fenntarthatók, gyorsan szaporíthatók, amely széleskörű biotechnológiai alkalmazásokra ad lehetőséget. A Scenedesmus quadricauda a cinket mg/L nagyságrendben elviselni képes fajok közé tartozik, eredményeink alapján azonban az alacsonyabb tűrőképességűek közé sorolható. A növekvő cinkkoncentrációval (2,5 mg/L – 15 mg/L) csökken a növekedés intenzitása. A megkötött cink mennyisége az 5 mg/L cinkkel kezelt tenyészetben a tenyésztési idő 7. napján volt a legmagasabb (a bevitt cinkmennyiség 87,6 %-a) és a megkötött cink nagyobb része (77-89%-a) extracellulárisan kötődött meg. A holt biomassza cink megkötése is jelentős volt, de az élő sejtek cink megkötéséhez képest szignifikánsan kevesebb volt a megkötött cink mennyisége (a bemért cinkmennyiség 56-58%-a kötődött meg).

42

AZ ARTHROSPIRA FUSIFORMIS ÉS A PICOCYSTIS SALINARUM FOTOSZINTÉZISÉNEK KARAKTERISZTIKÁI KÜLÖNBÖZŐ FÉNYINTENZITÁSOKON ÉS HŐMÉRSÉKLETEN Pálmai Tamás1, Üveges Viktória1, Lothar Krienitz2, Padisák Judit1 1

2

Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200. Veszprém, Egyetem u. 10. Leibniz-Institute of Freshwater Ecology and Inland Fisheries, Alte Fischerhütte 2, D-16775 Stechlin-Neuglobsow, Németország

Afrikai trópusi sós tavak esetében megfigyelték, hogy az Arthrospira fusiformis kezd visszaszorulni a Picocystis salinarum megjelenése és intenzív növekedése miatt, melynek mind ökológiai mind gazdasági hatásai már jelentkeznek a területen. A P. salinarum gyors térnyerésének okainak feltárására fotoszintézis méréseket végeztünk laboratóriumban. Munkánk során trópusi tóból származó A. fusiformis és P. salinarum tenyészetek fotoszintetikus aktivitását vizsgáltuk 8 különböző hőmérsékleten és 9 különböző fényintenzitáson. Eredményeink azt mutatják, hogy mindkét faj fotoszintézisének a 30-40 °C hőmérsékleten van az optimuma a magasabb fényintenzitás tartományban. Megállapítottuk, hogy a P. salinarum jól tűri az árnyékolást, fényadaptációs paramétere számottevően kisebb a kékalgáénál. A fény és hőmérséklet interakciójára adott fiziológiai válaszok alapján nem indokolt a P. salinarum ekkora mértékű térnyerése a kékalgával szemben, ami további változók vizsgálatát teszi szükségessé. Jelen publikáció a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0025 azonosító számú "Tudományos képzés műhelyeinek támogatása a Pannon Egyetemen” című projekt támogatásával valósult meg. A projekt a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

A TOLNA-BARANYAI-DOMBVIDÉK ÉS A KELET-MECSEK VIZEINEK KÉTÉLTŰFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA Péntek Attila László1, Vad Csaba Ferenc2, Horváth Zsófia2 1 7100 Szekszárd, Herman Ottó utca 21. 2 ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C

2012 márciusa és júniusa között összesen 54 különböző víztestben vizsgáltuk a kétéltűfajok előfordulását a Szekszárdi- és a Geresdi-dombság, valamint a Kelet-Mecsek területén. Felmérésünket kisebb-nagyobb tavakban, mocsarakban, időszakos tócsákban és patakokban végeztük. Az észlelések rögzítésekor figyelembe vettük a kétéltűek valamennyi fejlődési alakját. A legtöbb víztestből a kecskebéka fajcsoport (Pelophylax esculentus complex) és az erdei béka (Rana dalmatina) került elő, az előbbi 32, az utóbbi 27 helyről. További hét kétéltűfajt találtunk meg a területen: a vöröshasú unkát (Bombina bombina), a sárgahasú unkát (Bombina variegata), a barna varangyot (Bufo bufo), a zöld varangyot (Bufo viridis), a zöld levelibékát (Hyla arborea), a barna ásóbékát (Pelobates fuscus) és a pettyes gőtét (Lissotriton vulgaris). A két unkafaj a Geresdi-dombságban és a Mecsekben egymástól izoláltan, a Szekszárdi-dombság belső területein viszont kevert állományban él. Mivel a régió kétéltű faunája eddig kevéssé volt feltárt, így adataink biogeográfiai és természetvédelmi szempontból is jelentősek.

43

A DUNAI GŐTE (TRITURUS DOBROGICUS) POPULÁCIÓ-GENETIKAI VIZSGÁLATA MITOKONDRIÁLIS MARKEREK ALAPJÁN Pohner Zsuzsanna1,4, Endre Gabriella2, Bíró Péter3, Ács Éva4, Puky Miklós4 1

ELTE TTK Mikrobiológiai tanszék, 1117 Budapest Pázmány Péter stny 1/C; 2MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, 6726 Szeged Temesvári krt. 62.; 3MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany Klebelsberg Kuno u. 3.; 4MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézet, 2131 Göd Jávorka Sándor u. 14.

A dunai gőte populáció-genetikájával kapcsolatban jelenleg kevés DNS-alapú információ áll rendelkezésre, és a hozzáférhető szekvencia-adatok faj alatti szinteken kis felbontást adnak. A mitokondriális tRNSThr és tRNSPro gének közötti IGS régió a Triturus genuson belül nagyfokú hosszpolimorfizmust mutat, ezért alkalmazhatóságát teszteltük faj alatti szintű vizsgálatokban is. Fajspecifikus primereket terveztünk az IGS és az azt megelőző teljes citokróm-b gén szekvenciaanalíziséhez, melyekkel két magyarországi populáció (Mórahalom és Hont) 5, ill. 7 egyedét vizsgáltuk. Az IGS régió a környező kódoló szakaszokhoz hasonló, alacsony szintű intraspecifikus variabilitást mutatott. Az 1601 bp adat alapján a két populáció közti genetikai differenciálódás szintje viszonylag magas (FST=0,65, p=0,003), és a mórahalmi populáció (π=3,42) nagyobb genetikai diverzitást mutat, mint a honti (π=0,86). Az eredményeket a GeneBank adatbázisban lévő adatokkal (citokróm-b gén, 379 bp) összevetve megállapítottuk, hogy a Duna és a Tisza vízgyűjtő területén élő két populáció-csoport között a genetikai differenciálódás nem kifejezett (FCT=0,13, p=0,022), az egyes populációk között azonban markáns (FSC=0,63, p=0,000; FST=0,68, p=0,000). A kutatás a KTIA-OTKA CNK 80140 pályázat keretében zajlik.

A FOLYAMI HALÁLLOMÁNYOK REPREZENTATÍV MONITOROZÁSÁNAK KÉRDÉSEI Potyó Imre – Weiperth András – Guti Gábor MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14.

A halak kiválóan jelzik a folyóvízi ökoszisztémák változásait, ezért az elmúlt néhány évtizedben a folyók ökológiai állapotának értékelésében egyre nagyobb hangsúlyt kapott a halállomány elemzése, különösen az EU Víz Keretirányelv (VKI) bevezetése óta. A folyók szabályozása és hasznosítása következtében a halállomány összetételében és mennyiségében bekövetkezett alapvető változásokat a folyami halászat történelmi adatai egyértelműen jelzik. A halállományok hosszú-idejű változásainak kimutatása nagy folyók esetében ugyanakkor meglehetősen nehéz kutatási feladat a halak tér- és időbeli eloszlásának változó mintázatai miatt. Az elektromos halászat az egyik leggyakrabban használt halászati mintavételi eszköz a folyóvízi halak monitorozására, amely elsősorban a ripális halfajegyüttesek vizsgálatára alkalmas. A folyóvízi halászati mintavételi módszerek, különösen az elektromos halászat szakirodalmának áttekintésével elemeztük a rutinszerűen alkalmazható, standardizált mintavételi eljárások feltételeit. A folyami halállományok reprezentatív felmérését megalapozó standardizált mintavételi eljárások továbbfejlesztésével növelhető a megfigyelési adatsorok konzisztenciája, amelyek ezáltal nagyobb megbízhatósággal jellemzik a folyami halállományok mennyiségének és szerkezetének hosszú-idejű változását.

44

A MAKROZOOBENTOSZ SZERVEZETEK ELSŐ ÉVE AZ ISZAPKATASZTRÓFA UTÁN A MARCAL FOLYÓBAN Selmeczy Géza Balázs1, Kovács Kata1, Drávecz Eszter1, Kucserka Tamás2, Kacsala István1, Padisák Judit1 1

Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék, Veszprém, Egyetem u. 10 Pannon Egyetem, Meteorológia és Vízgazdálkodás Tanszék, Keszthely, Festetics u. 7.

2

A 2010. október 4-én történt vörösiszap katasztrófa után a Marcal folyón 2012. október 13-tól végeztünk mintavételezéseket annak érdekében, hogy fel tudjuk mérni és nyomon tudjuk követni a Marcal folyó vízi makrogerinctelen faunájának károsodását és regenerálódásának ütemét. Munkánkat az AQEM protokoll alapján végeztük, nyolc mintavételi helyszínen (ebből egy referencia hely, egy pedig a Torna-patak visszaduzzasztási területe). Várakozásainknak megfelelően a Marcal folyó alsóbb szakaszainak makrozoobentosz közössége kevésbé károsodott, míg a felsőbb szakaszokon a benépesülési folyamatokat jelentősen visszavetették a kisvízi medertisztítási kotrások (pl. Kamondnál). A Torna-patak befolyásához közel eső helyszínek erőteljesebb károsodását az összfajszámok is jól mutatják, míg Kamondnál 29 fajt fogtunk az év során addig Koroncónál 52-t. Kamondnál legnagyobb mennyiségben a Gammarus roeselii volt jelen, míg Koroncónál pedig nem volt jellegzetesen domináns faj.

MESZES ÉS SZIKES TAVAK KOVAALGA KÖZÖSSÉGEI ÉS KAPCSOLATUK A KÖRNYEZETI PARAMÉTEREKKEL Stenger-Kovács Csilla és Lengyel Edina Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Környezettudományi Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék

A tavak litorális régiójának recens kovaalga összetétele és kapcsolatuk a tó vízkémiai paramétereivel kevésbé vizsgált, így indikátorként való alkalmazásuk a tavak ökológiai állapotbecslésben is kevésbé elterjedt. Az elmúlt években a Víz Keretirányelvnek köszönhetően fellendültek ezek a vizsgálatok, de ismereteink még mindig redukáltak a vízfolyásokhoz képest. Hazánk területéről több, mint 100 tóból gyűjtöttünk élőbevonat és víz mintát, melyek a jelenlegi tótipológia szinte mindegyik típusát lefedik, így adataink vannak nem csak meszes, de szikes tavainkból is. CCA analízist végeztünk a kovaalga közösség és a környezeti paraméterek kapcsolatának megismerésére. Többek között, az TP és a vezetőképesség voltak azok a változók, melyek a kialakuló kovaalga összetételt a leginkább meghatározták. A kovaalga összetétel szempontjából legfontosabb környezeti paraméterekre C2 program segítségével modelleket fejlesztettünk, mely segítségével meghatároztuk a tavi kovaalga fajok optimumát és toleranciáját terepei adatok felhasználásával, így azonosítani tudtuk az egyes tavak karakter fajait és a már kidogozott TDIL kovaalga index tovább finomítását is el tudtuk végezni. A kutatást az OTKA K81599, K75552 és a TÁMOP 4.2.2.B-10/12010-0025 támogatta.

45

A MALOM-TISZA HOLTÁG NYÁRI RÉTEGZŐDÉS STABILITÁSA ÉS OXIGÉN VISZONYAI 2007-2010 ÉVEKBEN T-Krasznai Enikő1, Abonyi András2,3, Görgényi Judit4 1

Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16. 2 Pannon Egyetem, MK, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200, Veszprém, Egyetem u. 10. 3 Bi-Eau, 15 rue Lainé-Laroche, 49000 Angers, France 4 MTA, ÖKBLI, Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen, Bem tér 18/c.

A vízoszlop stabilitás értékeit vizsgáltuk a nyári termikus és oxigén viszonyok változása alapján, nagy hangsúlyt fektetve az epilimnion és hipolimnion évek közötti különbségeire a Malom-Tisza holtágon (2007-2010). Vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy a holtág stabilan rétegződik minden évben, rétegződési típus szerint pedig dimiktikus. A vízoszlop stabilitást minden esetben az RWCS (relativ vizoszlop stabilitas) értékeivel becsültük. A Malom-Tisza holtág a 4 év során minden nyáron rendkívül stabilan rétegződött (RWCSmax ≈ 479), mely minden esetben anoxikus hipolimnionnal párosult. Az epilimnion hőmérséklet eloszlása az évszakos ritmus mellett napszakos ritmust is mutatott (atelomixis - nyari ejszakakon a vizfelszin eroteljes lehulese). A hipolimnion évek közötti hőmérséklet eloszlása szimultán volt az epilimnion évek közötti különbségeivel (medián értékek azonos rétegre a 4 év során), kivételt csak a 2009-es év képezett, ahol melegebb hipolimnion hidegebb epilimnionnal párosult. A nyári rétegződés kialakulásában így jelentős szerepe volt a (i) rövid fetchhossznak, mert a szél által keltett hullámok nem tudták megtörni a termoklint (ii) tavaszi időjárási körülményeknek, melyek meghatározták a hipolimnion hőmérsékletet (iii) nyári időjárási körülmények, melyek befolyásolták az epilimnion évszakos, és napszakos hőmérséklet viszonyait. A KÁRPÁT- MEDENCE ASZTATIKUS SZIKES TAVAINAK ZOOPLANKTON FAUNÁJA (ROTIFERA, CLADOCERA, COPEPODA) Tóth Adrienn1, Zsuga Katalin2, Horváth Zsófia3, Vad Csaba Ferenc3 Boros Emil4 1

MTA, Balatoni Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Pf:35. 2 2100 Gödöllő, Fácán sor 56. 3 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. 4 Kiskunsági Nemzeti Park, 6000 Kecskemét, Liszt Ferenc utca 19.

Munkánkban a Kárpát-medence asztatikus szikes tavainak nyíltvízi zooplankton együtteseinek faunisztikai elemzését mutatjuk be. A tavaszi és kora nyári gyűjtések eredményeként az irodalmi adatok alapján várható fajkészlet domináns fajainak jelenlétét kimutattuk, valamint számos ritka illetve invazív faj előfordulását is igazoltuk. A 89 tóból származó 178 mintában 54 kisrák (27 Copepoda, 27 Cladocera) és 105 kerekesféreg taxon fordult elő. A kisrákok esetében a szikes vizet jelző (natronofil) Arctodiaptomus spinosus (95) és a Daphnia magna (101) bizonyult a leggyakoribb fajnak, míg a kerekesférgek közül egy planktonikus faj, a Testudinella patina fordult elő 42 mintában. Új adatként közöljük az Eurytemora velox, adventív Calanoida előfordulását asztatikus szikes tóból. A korábbi irodalmi adatok alapján a szikes vizekben várható kerekesférgek faj, a Brachionus plicatilis 3 mintában fordult elő. Egy, sós vizekből ritkán leírt taxon, a Brachionus asplanchoides (11) bizonyult gyakoribbnak, mellettük a szikes vizekre jellemző Brachionus novae-zelandiae (23) és a Brachionus leydigii rotundus (20) volt jelen több mintában. Összességében elmondható, hogy a kimutatott fajok nagy része generalista, de a natronofil A. spinosus és más sós vízi fajok jelenléte bizonyítja szikes tavaink unikális jellegét. 46

DEBRECEN ÉS KISVÁRDA CSÍPŐSZÚNYOG-FAJEGYÜTTESEINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE Tóth Mihály és Szabó László József Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiai Tanszék, 4010 Debrecen, Pf. 57.

Dolgozatunkban Debrecen és Kisvárda környékének csípőszúnyog-fajegyütteseit hasonlítottuk össze 2011-ben végzett méréseink alapján. A mintavételek mindkét város körzetében 5-5 eltérő élőhelytípusú helyszínen történtek, valamint a Hortobágy területén található Fekete-réten is. Az egyedek begyűjtése csípés közben történt, 2-3 hetes rendszerességgel áprilistól októberig. A három területről összesen 18 faj 1962 egyede került elő. A klaszter analízis (Ward-módszer), az ordinácós módszerek (PCA, NMDS) egyaránt a három terület fajegyütteseinek jó elkülönülését mutatják. A különbségek kialakulásáért elsősorban a következő fajok nagy relatív részesedései voltak a felelősek: Debrecen körzetében az Ochlerotatus cantans, O. annulipes, és a Coquillettidia richiardii, Kisvárda környékén az Aedes vexans, A. cinereus, a Culex modestus és a C. richiardii, míg a Fekete-réten a C. richiardii és az Anopheles hyrcanus. A gyakoribb fajokra elvégzett Chi2- próbák eredményei szerint a három térség fajegyüttesei egymástól szignifikánsan különböztek. Az eredmények arra is utalnak, hogy a fajegyüttesek összetételében mutatkozó középtávú különbözőségek mellett a rövidtávú eltérések is jelentősek lehetnek.

A BEVONATLAKÓ KOVAALGÁK MINTAVÉTELI MÓDSZERÉNEK TESZTELÉSE, STATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSE Török Ferenc és Stenger-Kovács Csilla Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Környezettudományi Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék

Az EU Víz Keretirányelve a vizsgálandó élőlénycsoportok egyikeként a fitobentoszt jelölte ki, mely mintavételi módszereit és azok bizonytalanságait pontosan kell ismerni. Vizsgálatunk célja volt, hogy egy új, közel természetes, süttői mészkő szubsztrát alkalmazása esetén (egy erősen módosított és egy természetes patak esetében), hány mészkőről kell mintát venni ahhoz, hogy egy vízfolyás kovaalga összetételéről, ökológia állapotáról pontos képet kaphassunk. A Torna- és a Csigere-patak sodorvonalába egy évvel korábban kihelyezett 49-49 db mészkő szubsztrátumról egyszerre történt a mintavétel 2009 tavaszán. A minták feldolgozása után Eclipseszoftver segítségével (3, 5, 10, 15, 20 db kőről vett) kompozit mintákat képeztünk, 588 minta fajszámát, diverzitását, egyenletességét és IPS indexét határoztuk meg. R statisztikai programmal két utas ANOVA statisztikai analízist, Tukey-próbát és variációs koefficiens számolást végeztünk. A négy paramétert a szubsztrát számának függvényében vizsgáltuk meg, és arra a következtetésre jutottunk, hogy egy adott mintavételi hely jellemzéséhez a fajszám esetében 5 db, a diverzitásnál 3 db és az IPS index esetén elég 1 db szubsztrátumról mintát venni ezen paraméterek megadásához, melyeknek bizonytalansága pontosan megadható. A kutatást a TÁMOP 4.2.2.B-10/1-2010-0025 és az OTKA K 75552 és az Otto Kinne Foundation támogatta.

47

A BUDAPEST FELETTI ÉS BUDAPEST ALATTI DUNA-SZAKASZ PLANKTONIKUS RÁK (CLADOCERA, COPEPODA) EGYÜTTESEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA: MENNYIRE FONTOS A VÍZJÁRÁS? Vadadi-Fülöp Csaba Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Iroda, 1093 Budapest, Czuczor u. 10.

A budapesti Duna-szakasz planktonikus rák együtteseinek több, mint két éven át tartó mintavételezésével arra kerestem választ, hogy (i) van-e különbség a planktonikus rák együttesek minőségi és mennyiségi jellemzőiben a főváros feletti és főváros alatti Duna-szakasz között és (ii) mindez hogyan függ a vízállástól. A planktonikus rák együttesek denzitása és diverzitása magas víznél növekedett mindkét szakaszon, az északi és déli szelvény közötti különbség általában alacsony vízállásnál volt megfigyelhető. A jelentős szennyvízterhelés ellenére a Budapest alatti szelvényben nem csökkent a kisrákok diverzitása, jóllehet a vízkémiai adatok alapján sem volt jelentős különbség az északi és déli szelvény között. Magas víznél a tychoplanktonikus elemek száma és relatív denzitása jelentősen nőtt. Eredményeim azt mutatják, hogy a Duna vizsgált szakaszán a kisrákok diverzitását alapvetően a vízjárás befolyásolja, növekvő vízhozam esetén a felsőbb szakaszon lévő mellékvizek, ártéri területek jelentősen gazdagítják a planktont. A budapesti szennyvízterhelés hatása nem volt kimutatható a kisrákokra nézve, valószínűleg a jelentős vízhozam okozta felhígulás miatt.

DENDROTELMA GOMBAKÖZÖSSÉGÉNEK ÉS GERINCTELEN FAUNÁJÁNAK HOSSZÚTÁVÚ MONITOROZÁSA Vass Máté, Magyar Donát Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék - 8200. Veszprém, Egyetem u. 10.

A dendrotelmák fatörzsekben található természetes eredetű képződmények, melyben esővíz és nagy mennyiségű elhalt szerves anyag (DOM) halmozódhat fel. Ezen vízi élőhelyek speciális tulajdonságaik révén számos biótának biztosítanak megfelelő életfeltételeket, így döntő fontosságúak a biodiverzitás megörzésében. Esővíz által a levegőből (airborne fungi) és a lombkoronából (canopy fungi) számos gombaspóra mosódik ki, a csurgalékvízzel pedig a kéreglakó gombák is az odú vízébe kerülhetnek. A magas szerves anyag tartalom (levelek, faág- és kéregdarabok, elpusztult invertebráták) pedig kedvez a vízi gombák (főleg vízi hyphomycetes) kolonizációjának is. Gombákon kívül más biológiai csoportok is előfordulhatnak a telmában, mint például: baktériumok, protozoák, lapos-, fonál- és kerekesférgek, rákok, illetve rovarlárvák is. Kutatásunk célja egy dendrotelma (Acer platanoides) hosszútávú (20032008) vizsgálata, ezzel szélesebb ismereteket kapni a faodúk, mint ökoszisztémák limnológiai karakterisztikájáról és diverz élővilágáról (szukcesszió, fajok közötti interakciók).

48

HATÉKONSÁGI VIZSGÁLAT A BOGDÁNY PETROL KFT (NYÍRBODGÁNY) SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEPÉN Veres Z., Kundrát J., Gyulai I., Bence N. és Lakatos Gy. Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék, 4010 Debrecen, Egyetem tér 1.

A víztisztító műveknek egyre komplexebb kihívásokkal kell szembenézniük, mivel számos szerves szennyezőanyag is előfordulhat a vizekben, mint például a petrokémiai hulladékok. A Bogdány Petrol Kft (Nyírbogdány) üzemében a szerves szennyezőanyagok mellett kommunális szennyvizet is tisztítanak. A vizsgálati eredményeinkben bemutatjuk a telep mechanikai tisztítását és a tórendszer biológiai tisztítását. Helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokkal keressük a választ arra, hogy a telep milyen mértékben képes a szerves és szervetlen anyagokat eltávolítani. A szennyvíztisztító telepeken kötelezően használt paramétereket úgy, mint SS, KOIsCr, BOI5 valamint a tápanyagtartalomra vonatkozó TN, és TP értékeket elemezzük. Tisztítási hatásfokát értékeljük és megállapítjuk, hogy milyen mértékben befolyásolja a befogadó, Lónyai csatorna vízminőségét.

VÍZSZINTCSÖKKENÉS HATÁSÁRA BEKÖVETKEZETT ÁLLAPOTVÁLTOZÁSOK NYOMON KÖVETÉSE TISZAI HOLTMEDREKBEN Vitai Gabriella, Feri Diána Roxána, Gyulai István, Kundrát János Tamás, Lakatos Gyula DE TTK, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.

Kutatásaink során a Nagy-Morotva holtág rendszeréhez kapcsolódó holtmedreket vizsgáltuk. A kutatások során végig arra törekedtünk, hogy a különböző növény állománnyal borított területeket a mintavételek jól reprezentálják. A célunk az volt a vizsgálatokkal, hogy egy átfogó képet kapjunk a Nagy- Morotva menti holtmedrek állapotáról, és a vízminőségéről. A helyszínen a fizikai paraméterek mérését elvégeztük, majd a mintavételezést gyors labor feldolgozás követett. A vízmintákat a NagyMorotva holtág rendszeréhez tartozó Nagy –Mester tóból és a Kis- Zátony tóból vettük. Természeti adottságokból kifolyólag a Nagy- Mester tavat két részre osztottuk, Rak1 és Rak 2 mintavételi hely elnevezést kapta. Még a Kis- Zátony tó pedig Rak 3 elnevezést kapta. A mintavételezést nyári és téli évszakokban végeztük el, hogy ez által össze tudjuk az eredményeinket hasonlítani. Így a mintákat a következő időpontokban vettük: 2011 júliusában, 2012. február és 2012. július. A 13 mintavételi helyet úgy jelöltük ki, hogy köthetőek legyenek különböző makrovegetációhoz. Eredményeink alapján azt állapítottuk meg, hogy az eltérő vegetációjú vízterek között szignifikáns különbségek voltak megfigyelhetők, továbbá mind a három holt meder jól elkülönült egymástól. Mindezeken kívül évszakosan is megfigyelhettük az eltéréseket, sőt az egy azon évszakban vett minták között is jól látható eltérések mutatkoztak.

49

IDEGENHONOS HALFAJOK MEGJELENÉSÉNEK ÉS ELTREJEDÉSÉNEK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE A DUNA MAGYARORSZÁGI SZAKASZÁN Weiperth András – Potyó Imre – Guti Gábor MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14.

A hazai halászat és halbiológiai kutatások számos spontán terjedéssel, valamint gazdasági, akvarisztikai célból történt telepítésekkel megjelent halfaj előfordulását és terjedését írtak le a magyarországi Duna-szakaszról és a hozzá kapcsolód víztestekből. Elsőként a tarka géb (Proterorhinus semilunaris) megjelenését és terjedését dokumentálták a XIX. században. Ezt követően a Duna alsó és felső szakaszairól, valamint a hazai haltelepítések következtében több faj megjelent és elterjedt a folyó főágában és a hozzá kapcsolódó vízterekben. Napjainkra összesen 25 idegenhonos faj előfordulása igazolt, vagy feltételezett a Duna magyarországi szakaszán, de számos faunaelem eredete körül zajlanak szakmai viták (Rhodeus sericeus, Carassius gibelio, Sander wolgensis). Az általunk idegenhonosnak tekintett halfajok közül 9 Észak-Amerikaból, 6 Ázsiából és 8 Európából származik. Három fajból mindössze néhány egyed került eddig leírásra (Polyodon spathula, Ictalurus punktatus, Neogobius syrman), míg több invázívnak tekinthető faj olykor tömegesen előfordulását tapasztaljuk (pl.: Pseudorasbora parva, Lepomis gibbosus, Neogobius sp.). Munkánkkal egy irodalmi áttekintést kívánunk adni a Duna magyarországi szakaszán előforduló, idegenhonos halfajok megjelenéséről, elterjedéséről, valamint a közeljövőben a hazai szakaszokon a feltételezhetően megjelenő fajokról (pl.: Acipenser baerii, Perccottus glenii).

A SZIGETKÖZI DUNA SZAKASZ FOLYÓDINAMIKAI VÁLTOZÁSAINAK ÁTTEKINTÉSE TÖRTÉNETI TÉRKÉPEK ALAPJÁN Iványi Kinga, Guti Gábor Poszter előadás Első szerző 35 év alatti: igen MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14.

A tájszerkezet változásait előidéző egyik legfontosabb tájelem a folyó. A Duna, mint egy állandóan mozgó, dinamikus rendszer, különösen áradások után, a gyors vertikális és a nagy kiterjedésű laterális mozgása következtében látványosan átalakította a táj képét, annak geomorfológiai, hidromorfológiai és ökológiai adottságait. A folyószabályozások előtti folyódinamikai változások kutatásához többféle térkép is alapul szolgálhat, azonban ezek információtartalma igen eltérő. A Szigetköz területére, tájökológiai viszonyokat tekintve részletes, nagyrészt megbízható, ugyanakkor nagy területi lefedettséggel rendelkező eredményeket az első- valamint a második katonai felmérés alapján kaphatunk. A mesterségesen befolyásolt folyódinamikát a második világháborús topográfiai térkép és a légifelvételek alapján lehet értékelni. Egy-egy időszak vizes élőhelyeit a síkvidéki folyók „funkcionális egység” koncepciójával lehet jellemezni. A vizes élőhely-típusok azonosítása után, azok dinamikáját, azaz fennmaradását és változásait lehet megismerni a különböző időszakokban. A tanulmány megmutatja, hogy a mérnöki beavatkozások milyen mértékben borították fel a folyó természetes dinamikáját és rámutat a különböző vizes élőhelyek jelenlegi megoszlásának ökológiai problémáira is.

50

NÁDASOK SZEREPE A VIZES ÉLŐHELYEK SZERVESANYAG-FORGALMI DINAMIKÁJÁBAN Kása Ilona1 - Guti Gábor1 - Szalai Zoltán2,3 Poszter előadás Első szerző 35 év alatti: igen 1 MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14. 2 ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C 3 MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földrajztudományi Intézet, 1112 Budapest, Budaörsi út 45.

A nyílt vízterek anyagforgalmi dinamikáját a velük kölcsönhatásban lévő vizes élőhelyeken zajló folyamatok is jelentősen befolyásolják. A vizes élőhelyek vegetációjának szerkezetét a vízellátottságuk és tápanyagforgalmuk határozza meg döntő mértékben. A nádas a tavak litorális és a vízfolyások ripális zónájának, valamint mocsarak és lápok gyakori társulása, amely alapvetően különbözik a szárazföldi és a vízi társulásoktól. A nádas az akvatikus-terresztrikus átmeneti zónában sajátos ökoton funkcióval rendelkezik, mert az elhatárolt szárazföldi és vízi társulások fajai mellett olyan fajok is előfordulnak benne, amelyek csak a határzónában találhatóak meg. Az átmeneti zónák elkülönítését indokolja továbbá, hogy produktivitásuk és fajlagos anyagforgalmuk nagyobb, mint az általuk elválasztott rendszereké. A nádas jelentős mikro- és makroelem, valamint szervesanyag-forgalma számottevően befolyásolja a víztestek anyagforgalmi dinamikáját, és ezáltal a vízminőséget. A nádasok számára nélkülözhetetlen a vízkészlet tér - és időbeli ingadozása. A jelentős mennyiségű növényi eredetű biomassza, valamint a sajátos mikroklíma viszonyok együttes hatásaként a talaj fizikai és kémiai paraméterei térben és időben változnak. Ezen hatások függvényében módosulnak a talaj pH, valamint redox-viszonyai, melyek hatással vannak a makro- és mikroelemek oldhatósági tartományaira, ezáltal befolyásolva a szervesanyag-dinamikát. A VÍZALATTI FÉNY (380-900 nm) SPEKTRÁLIS ÖSSZETÉTELE SEKÉLY TAVAKBAN Somogyi Boglárka1, Németh Balázs1, Kránicz Balázs2 és Vörös Lajos1 1 MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, Tihany 2 Pannon Egyetem, Fizika és Mechatronika Intézet, Veszprém

A vizek fényklímája nagymértékben meghatározza a planktonikus algaközösségek összetételét, a vízi makrofiton állományok, illetve a bentikus algák zonációját, valamint azt is, hogy milyen vízmélységig terjedhet egyáltalán a parti alámerült vegetáció. Éppen ezért a fotoszintetikusan aktív sugárzás (PAR: 380-700 nm) spektrális változásainak megismerése a vízoszlopban igen fontos feladat. Dvihally (1965) korábban részletesen tanulmányozta a szikes vizek optikai tulajdonságait laboratóriumi körülmények között, de terepi mérések csak a későbbiekben történtek: speciális színszűrők (pl. kék, zöld, vörös) segítségével vizsgálták a PAR különböző tartományainak mélység szerinti változását a Balatonban és a Fertőben is (Dokulil 1979; Vörös et al. 1998). Ez utóbbi módszer azonban csak az adott színszűrő által átengedett hullámhossz-tartomány együttes vizsgálatát tette lehetővé. A korábbi laboratóriumi és terepi mérések ellenére sekély tavaink vízalatti fényklímája még napjainkban sem ismert részletesen. Kivételt képez ez alól az ultraibolya tartomány, amelynek változásával és jelentőségével kapcsolatban már számos ismerettel rendelkezünk (Vörös et al. 2006; V.-Balogh et al. 2009). Az előbbiek miatt célul tűztük ki a vízalatti fényklíma (380-900 nm) részletes megismerését hazai sekély tavainkban. A nagyon tiszta és átlátszó kavicsbánya tavaktól kezdődően egészen a barna vizű és (vagy) zavaros szikes tavakig végeztünk méréseket. A vízalatti fény spektrális összetételének változását a vízoszlopban HR 2000+ spektrométer segítségével követtük nyomon, amelyhez egy öt méter hosszú, víz alá helyezhető optikai szálat rögzítettünk. Meghatároztuk a fényklíma kialakításáért felelős fő fényabszorbeáló paramétereket: a víz platinaegységben kifejezett színkoncentrációját, valamint a szervetlen lebegőanyag és a-klorofill tartalmát. A kapott eredmények azt mutatták, hogy sekély tavaink vízalatti fényklímája nagyon változatos és eltérő lehet.

51

A BALATONI BEFOLYÓKON TAPASZTALT HIDROBIOLÓGIAI PROBLÉMÁK BEMUTATÁSA Takács Péter1, Erős Tibor1, Sály Péter2, Specziár András1, Bíró Péter1 szóbeli előadás nem 1 MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany Klebelsberg Kuno u. 3. 2 Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1.

A Magyar Tudományos Akadémia ÖK Balatoni Limnológiai Intézetének „Hal és Bentosz” munkacsoportja 2006 óta végez intenzív hidrobiológiai vizsgálatokat a Balatont tápláló vízfolyásokon. Előadásunkban áttekintést nyújtunk a vízgyűjtőn tapasztalt hidrobiológiai problémákról, különös figyelmet szentelve a vízfolyások halállományait érő degradációs hatásoknak. Vizsgálataink eredményei alapján általánosságban elmondható, hogy a balatoni vízgyűjtő az erősen átalakított területek közé tartozik, bár az egyes részvízgyűjtők degradáltsági foka nagymértékben eltér. A zalai vízgyűjtő nyugati részén még találhatunk természetes állapotú kisvízfolyásokat, bár a terület vizeit összegyűjtő Zala, főleg annak középső és alsó szakasza, az erősen átalakított kategóriába sorolható. A tó déli és északi részvízgyűjtőjéről eredő közvetlen befolyású patakoknak legtöbb esetben csak a felső szakaszai tekinthető természetes állapotúnak. Középső és alsó szakaszaik főleg a területen található nagyszámú halastó hatásának köszönhetően erőteljesen degradáltak. A vízfolyások megváltozott fizikokémiai adottságai, mederviszonyai, illetve vízjárása a legtöbb esetben a terület halállományainak összetételére és nagyságára is erőteljes hatást gyakorol.

52