FELBER ZSÓFIA AZ ELEKTRONIKUS KÖZIGAZGATÁS SZABÁLYOZÁSA HAZÁNKBAN AZ ERUPÓAI UNIÓS STRATÉGIÁK TÜKRÉBEN *

1. évf. 2. szám: 2011/ 2. Feltöltve: 2011. december 20.

FELBER ZSÓFIA AZ ELEKTRONIKUS KÖZIGAZGATÁS SZABÁLYOZÁSA HAZÁNKBAN AZ ERUPÓAI UNIÓS STRATÉGIÁK TÜKRÉBEN* „Az új technológia itt van, vagy itt lesz, s ha már itt van, használnunk kell. Olyan emberekké válunk, amilyet a technológia megkövetel, és ennek megfelelően alakítjuk át intézményeinket is. Mindez azért történik, mert számunkra jó – és egyébként sincs más választásunk.” /Niel Postman/

Napjainkban elvárható, hogy az információs társadalom fejlődését figyelemmel kövessük. A közigazgatásnak alkalmazkodnia kell a technika modernizációjához, az elektronikus közigazgatás kiépítése és fejlesztése a közigazgatás „új” feladata. Figyelembe kell vennünk azonban azt a megállapítást, hogy az információs társadalom kiépítése a közigazgatásban hosszú időt vesz igénybe, ennek ellenére a közigazgatásnak fel kell vennie a versenyt a változó világgal – különösen ami az állam és polgárai közötti kapcsolatrendszert illeti. Ezen elkerülhetetlen tény ösztönzött tanulmányom elkészítésére. A közigazgatás működésében hatalmas mennyiségű információáramlás történik, amelyben egyaránt részt vesz az önkormányzat, a hivatal, a lakosság és más közigazgatási szervek is. Az információs társadalom kiépítésével a közszolgáltatások közelebb kerülnek az állampolgárokhoz, hosszabb távon pedig az önkormányzat kiadását és bürokráciáját csökkentheti a rendszer. A kormányzati stratégiáknak meghatározó szerepük van a fent említett terület szabályozásában, amelynek meg kell felelnie az Európai Unió által diktált előírásoknak. Tanulmányomban láthatóvá válik majd, hogy a hazai stratégiaalkotás hosszú fejlődésen ment keresztül, a kezdeti jelszavak pedig napjainkra értelmet nyertek. AZ ELEKTRONIKUS KÖZIGAZGATÁS MEGHATÁROZÁSA Az információs társadalom korában élünk, az infokommunikációs technológia rohamos léptékkel fejlődik. Ezt a közigazgatásnak követnie kell, mivel az nemcsak *

E tanulmány várhatóan megjelenik a Több síkon (Budapest, BCE, 2011. Szerk.: Murányi Péter) című tanulmánykötetben is. A kötet a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0023. számú projektjének keretében megvalósult kutatások eredményeit közli. A szerző a BCE Közigazgatás-tudományi Karának igazgatási MA szakos hallgatója. Elérhetősége: [email protected]

PRO PUBLICO BONO ONLINE

az állam működését segíti, hanem lényeges mérföldkő az állam és az állampolgár kapcsolatában is. Kérdésként merülhet fel az olvasóban, hogy mit is értünk e-közigazgatás alatt? Az e-government, e-közigazgatás az elektronikus kormányzat gyűjtőneve, bár sokan redukálják az interneten keresztül történő ügyintézési és ügykezelési formákra. Az elektronikus közigazgatás lényege, hogy alkalmazásra kerüljenek a technikai fejlődés nyomán megjelent információs és kommunikációs technológiák a közigazgatásban is; ez pedig új távlatokat nyit, új jogintézmények kialakítására ad lehetőséget, valamint segíti a meglévő jogintézmények érvényesülésének hatékonyságát. Az elektronikus közigazgatás definiálására már több kísérlet történt, a fogalom közigazgatási szemszögből való legpontosabb meghatározásával tanulmányaim során találkoztam, amely a következő: „a közszféra kapcsolatrendszerének tudás alapú átalakítását és racionalizált, szolgáltató jellegű újraszervezését jelenti, az infokommunikációs technológiai alkalmazások közműszerű használata révén” (Budai 2009). Az e-közigazgatás az informatika „forradalmához” hasonlóan napjainkban önálló tudományterületté nőtte ki magát azzal a különbséggel, hogy eleve kettévált két nagy alkalmazási területe: az elektronikus gazdaság (e-business) mellett az elektronikus közigazgatás (e-government) is önállóan fejlődik. Az elektronikus információátvitel közegében három szereplőt különböztethetünk meg: az állampolgárt és a vállalkozást a gazdaság oldalán, míg a közigazgatás oldalán a „kormányzatot”. Az e-közigazgatás tehát a modern infokommunikációs, elektronikus adatátviteli eszközök fejlődésével együtt napjainkban a hagyományos igazgatási és önkormányzati ügyintézések, kapcsolatok területén jelenik meg, mintegy kényszerítő erővel, szervezeti, szervezési és jogi szempontból feszegetve és fokozatosan átalakítva az ügyintézés munkafolyamatát, a közigazgatás működési mechanizmusát. AZ ELEKTRONIKUS KÖZIGAZGATÁS ELŐNYEI A közigazgatás jó ideje hasznosítja a technikai vívmányok biztosította előnyöket, gondoljunk csak a különböző nyilvántartások számítógépesítésére, illetve sokoldalú információs rendszerek kialakítására. Egészen az 1990-es évek végéig azonban a technológia-alkalmazás előnyei „csupán” a közigazgatáson belül jelentkeztek, kevésbé voltak hatással az állam és az ügyfelek közötti kapcsolatrendszerre. Napjainkra azonban itt is minőségi változást tapasztalhatunk, hiszen immáron a közigazgatás és az ügyfelek közötti viszony legalapvetőbb szabályait rendező eljárási jogszabályok is lehetővé teszik új információs és kommunikációs csatornák igénybe vételét. Az e-közigazgatás kialakítását több dolog is ösztönzi: egyrészt az Európai Unió felől jövő nyomás kényszere, hogy az információs társadalmi jelenségeknek megfeleljünk, másrészt a közigazgatás megújulásának kényszere, hiszen hosszú távon

2


a jelenlegi formában nem tartható fent a közigazgatás, harmadrészt pedig nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy megfelelő költségvetés nélkül nem kivitelezhető a rendszer. Az e-közigazgatás eszköztára hozzásegíti a közigazgatást a reformfolyamatok végrehajtásához. Olyan tervezési, döntési, szervezési, irányítási és ellenőrzési mechanizmusok bevezetését teszi lehetővé, amelyek révén a közigazgatás lépést tud tartani a gazdasági-társadalmi modernizációs folyamatokkal. A hatékonyabb és nyitottabb helyi igazgatás modernizációját két nézőpontból vizsgálhatjuk: egyrészt a technikák, másrészt a folyamatok szempontjából. Az informatika alkalmazása a közigazgatás területén alapvető változást hozhat, egyrészt megteremtheti az elektronikus ügyintézés lehetőségét, másrészt megvalósíthatja az állampolgárok nagyobb beleszólását az önkormányzat működésébe. Az internet segítségével nagymértékű minőségi javulás érhető el az önkormányzat lakossággal való kapcsolatában. Közelebb hozza a közszolgáltatásokat az állampolgárokhoz; hosszabb távon csökkentheti az önkormányzati kiadásokat és a bürokráciát. Az állampolgár interneten keresztül intézheti el ügyeit az önkormányzatnál, megvalósulhat a mainál sokkal gyorsabb, egyszerűbb és profibb adatbevitel és ügyintézés, hatékony információkezelés, amely során megvalósul az információszerzés. Az infokommunikációs technológiák fejlődése a hivatalok működését soha nem látott mértékben teheti jobbá, demokratikusabbá. Segítségükkel lehetővé válhat: a hatékonyság növelése, a közigazgatási szolgáltatások térbeli és időbeli korlátainak csökkentése, a hivatalok működésének transzparenssé tétele, egységes közigazgatás képének megteremtése az ügyfelek felé, a közigazgatás átláthatóságának elősegítése, a vezetőkkel való közvetlen kapcsolatteremtés az internetes lakossági fórumok segítségével, az állampolgárok kiszolgáltatottságának csökkentése, a közvetlen demokrácia kiszélesítésének lehetősége, a helyi népszavazás gyakoriságának fokozása. Ezen eszközök többsége nem igényel számottevő anyagi ráfordítást. Fontos, hogy a vezetők megismerkedjenek az e-közigazgatás lehetőségeivel, technikai, jogi igazgatási és szervezési kérdéseivel, továbbá hogy a lakosság is megismerje ezen lehetőségeket, hogy kialakuljon az állampolgárokban az önkormányzat átlátható működése és véleménynyilvánítási lehetőségek iránti elvárás, igény (Budai 2009). Az e-közigazgatás megvalósulásánál nem mindig az a fontos, hogy van-e adott e-közigazgatási jogintézményt szabályozó jogi norma, hanem hogy van-e valami, ami megakadályozza új jogintézmény létrehozását, a meglévő átalakítását. Ezért kiemelendő a napjainkban zajló deregulációs folyamat. Azt, hogy milyen folyamatokra van szükség, elsősorban az EU határozza meg, majd innen, fentről lefelé építkezve egészen rendeleti – közvetlen végrehajtási – szintig történő szabályozásra van szükség. Ha az így felépülő jogszabályi hierarchiát akarjuk első pillantásra

3


áttekinteni, azt mondhatjuk, hogy az információs társadalom viszonyaira vonatkozó jogi szabályozás ötrétegű: 1) Az első – legszélesebb – réteget azok a területek alkotják, amelyek minden életviszonyra kiterjednek, de nem kifejezetten az információs társadalmat/elektronikus kormányzást szabályozzák. 2) A második szint az információs társadalom alaptörvényeit és végrehajtási rendeleteit tartalmazza, amelyek speciálisan az információs társadalom működésének sajátosságait szabályozzák. 3) Ezt követik azok a dinamikusan fejlődő normák, amelyek a hagyományos (papír alapú) ügyvitelt és az azokhoz kapcsolódó jogintézményeket váltják fel. 4) A negyedik szinten helyezkednek a koregulatív normák: az ipari önszabályozás olyan termékei, amelyeknél a címzettek körében jelentkező önkéntes elfogadottságuk nem indokolja a törvényi erőt. 5) Végül az EU joga zárja a sort, amelynek jellemzője, hogy a tagországok mindegyikére kötelező, és az egyes nemzeti jogok felett áll (Verebics é.n.). A törvényi szabályozást sok helyütt kiegészítő rendeleti szabályozás területén napjainkban egyre nagyobb lemaradás tapasztalható, ami a további törvények megalkotását is hátráltatja. Gondot jelent az is, hogy az információs társadalmi működés feltételrendszerének biztosításához a felsőszintű szabályozás önmagában kevés. A jogalkotásnak alsóbb szinten, főleg önkormányzati rendeletalkotásban is meg kell nyilvánulnia. Ezt akár hatodik szintként is jelölhetnénk, hiszen ez a szint az, ahol a központi törekvések elakadhatnak (Budai 2009). EURÓPAI ÉS MAGYAR STRATÉGIÁK A jogszabályi környezeti fejlődés két – ciklikus jellegű – erő hatására alakul: az egyik az EU nagyobb stratégiáinak hatása, a másik a kormányzati ciklusok váltakozása; ezen erők hatása az 1990-es évektől hazánk infokommunikációs fejlődésére is megfigyelhető. A kormányzati stratégiák szabályozó szerepet töltenek be, mégsem nevezhetőek klasszikus értelemben vett jogszabályoknak. Kvázi jogszabályként azért értelmezhető, mert nemcsak a nemzetközi és EU-s stratégiákat ratifikálták, és rendelték el végrehajtásukat kormányhatározati formában, hanem a hazai nagyobb stratégiák végrehajtását is. A jogszabályalkotást pedig ezen stratégiák mentén töltik meg tartalommal. A stratégiaalkotási tevékenységet három korszakra oszthatjuk: (Budai et al. 2005) AZ EURÓPAI STRATÉGIÁK KORSZAKAI Kezdetek: 1993-1999 a remény évei Az Európai Unió információs társadalmának kiépítése a kezdetektől kezdve egyfajta válasz az USA és a Japán–Szingapúr tengely kezdeményezéseire. Nemcsak az Európai Unió tett hitet az információs társadalom kiépítése mellett, hanem a vi-

4


lág legfejlettebb országait tömörítő G7-ek is alapelveket fektettek le a beruházások ösztönzésére. 11 konkrét kísérleti programot indítottak – eltérő országfelelősökkel –, amelyek a világ jobbá tételét célozták.1 Ugyancsak ezen évek „terméke” az azóta is folytatódó IDA program, amely a közigazgatás elektronikus működéséhez szükséges infrastruktúra és információcsere szabványosítását tartalmazta. Az időszak vége felé egyre nagyobb figyelmet fordítottak a tartalomfejlesztésre az infrastruktúra fejlesztésén túl. A tervezés időszaka: 1999–2004 Az időszak jellegzetessége, hogy a kormányok a valódi, végrehajtható tervek irányába mozdultak el. Nagyobb teret kapott az információs társadalmi anomáliák kiküszöbölése, itt említendő meg a Biztonságosabb Internet Akciótervének végrehajtása, valamint a hátrányos helyzetű országok felzárkóztatása. A hátrányos társadalmi rétegek felzárkóztatása „Inkluzív Európa” néven napjainkban is hangsúlyos terület. Kiemelkedő stratégiaként megszületett az eEurope stratégia„sorozat”, amely azóta is valamennyi EU-tagország nemzeti stratégiájának magvát alkotja. 1. sz. táblázat: A szolgáltatások nyújtásának szintjei 0. szint 1. szint

2. szint

3. szint

4. szint

5. szint

offline világ – a hagyományos dokumentum/ papíralapú szolgáltatás nyújtása információ – on-line információk nyújtása a közigazgatási szolgáltatásokról; a legalapvetőbb funkció, hogy a hivatali információk a hivatal működésétől függetlenül elérhetők legyenek; a leginkább alkalmazott médium az internet, de felmerül a wap-oldalak, illetve a DiTV (digitális televízió) mint közeg alkalmazásának a lehetősége is egyirányú kapcsolat – nyomtatványok, űrlapok, adatlapok letöltésének, kinyomtatásának lehetősége, azaz csökken az ügyintézésre fordítandó idő; a „nyomtatvány” szó a formalizáltságot, a „letöltése” az elektronizáltságot mutatja, így ez a szint jelenti az előszobát a valódi e-közigazgatási szolgáltatások felé interaktivitás – nyomtatványok, űrlapok, adatlapok on-line úton történő kitöltése, beleértve a hitelesítést, azonban az illetékek lerovása ezen a szinten nem megoldott tranzakció – a teljes ügymenet elektronizálása: döntés, kézbesítés, illetékek lerovása; ezen a szinten az ügyfél egyáltalán nincs jelen fizikailag és az ügymenet is nyomon követhető targetizáció – az a fajta célirányultság, amely révén proaktív, automatizált szolgáltatásokat lehet nyújtani

Forrás: saját szerk. A 2000. márciusi lisszaboni csúcson, illetve a 2000. júniusi feirai csúcson történt változtatások után alakult ki a Bizottság 2001. március 23–24-i stockholmi ülésén az eEurope 2002 stratégiai jelentés, amelyben az elektronikus kormányzati terület 1

Ezek a programok is a túlzott lelkesedést tükrözték, hiszen számos program nagyobbra sikerült, mint amit a végrehajthatóság lehetővé tett volna.

5


önálló programot kapott. Ennek célja a közszolgáltatások elérhetővé tétele az üzleti szféra és a polgárok számára. Az elektronikus közigazgatás fő mozzanataként az online közigazgatási szolgáltatás bevezetését tekinthetjük. Figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy több ezer közigazgatási ügytípus e-közigazgatási ügymenetté alakítása forrás hiánya miatt kivitelezhetetlen, ezért az Európai Unió úgy határozott, hogy az ügyek gyakorisága alapján felállít egy sorrendet, amely mentén a tagállamoknak haladni ajánlott. A leggyakoribb ügyek a következők: okmánykiállítással kapcsolatos szolgáltatások, adó-, járulék- és vámszolgáltatások, egészségügyi és szociális szolgáltatások, oktatási szolgáltatások, munkavállalással kapcsolatos szolgáltatások, elektronikus fizetéssel járó szolgáltatások, állampolgári azonosítást biztosító (kapcsolódó) szolgáltatások, egyéb szolgáltatások. Ennek tükrében készült el az azóta is hivatkozott 20-as lista2, amely az állampolgárok (12) és vállalkozások (8) számára kínálja a leginkább igényelt, legalapvetőbb közszolgáltatásokat. A szolgáltatások nyújtásának négy szintjét különbözteti meg, a hagyományos és az ügyfél jelenlétét egyáltalán nem igénylő – teljesen elektronizált – eljárások között. Napjainkban egyre többet beszélünk a targetizációról3, amely kvázi ötödik szintként jelentkezik és érdemes megemlíteni a nulladik szintet is, amely a teljes offline világ állapota. Az akcióterv rendelkezett arról is, hogy jelentés formájában 2002-ben történjék meg az eEurope 2002 terv eredményeinek értékelése is.4 Az eEurope 2002 akcióterv elfogadásával egy időben született döntés az akkor még csatlakozó országok számára kidolgozandó program (eEurope+) megalkotásáról. A realitás és a kijózanodás időszaka- 2005-napjainkig A lisszaboni csúcson meghatározott 3%-os kutatás-fejlesztési ráfordítást csak néhány ország tudta teljesíteni. Ennek eredménye, hogy a meghatározott célok sem tudtak olyan mértékben teljesülni, ahogy az az akciótervben elvártként szerepelt. 2010 végén hét stratégiai dokumentumban találunk érvényes, e-közigazgatásra vonatkozó irányokat, jelentős átfedéssel. A 4. sz. táblázat tartalmazza az EU stratégiáit. 2. sz. táblázat: EU-stratégiák 2010-ig és azután

2

Common list of Basic Public Services követelményjegyzék, vagy másként 12+8-as lista. (Nálunk ez 27 ügytípust jelent, mert az EU-s csoportosítás hazánk ügycsoportjaival nem egyezik. Például okmányoknál külön csoportot jelent a gépjárművel és az útlevéllel kapcsolatos ügyintézés. Azaz hazánkban a 12+8=27.) 3 CapGemini 2007-es benchmarking módszertana nyomán. 4 Ez meg is történt az „eEurope Benchmarking Report, Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions, Brussels, 5. 2. 2002, COM(2002) 62 final.” c. dokumentumban.

6


Stratégiák a 2000-2010 közötti időszakra Hosszú távú, általános cé- Lisszaboni Stratégia lokat kitűző stratégiák Az információs társadalom eEurope építésére vonatkozó stra- i2010 Stratégia tégiák E-kormányzati stratégiák Az EU-szintű ekormányzat fejlesztését célzó stratégiák Az EU szintű ekormányzat fejlesztését célzó közösségi programok

i2010 eGovernment cselekvési terv EIS – Európai Interoperabilitás Stratégiájának kidolgozása (20082010) IDA IDABC

2010-től érvényes stratégiák Europa 2020 Innovatív Unió Digitális Menetrend Granada Stratégia Malmöi Miniszteri Deklaráció az E-kormányzatról EIS – Európai Interoperabilitás Stratégiája ISA E-kormányzat terv 2011-2015

cselekvési

Forrás: Bogóné 2010 alapján saját szerk. A stratégiák közül szeretnék bemutatni egy-egy példát azok közül, amelyek 2010ig voltak érvényesek, illetve amelyek megvalósítása napjainkban is zajlik. i2010 Stratégia Az i2010 három „itársadalmi prioritást” határoz meg: 1) Egységes Európai Információs Tér létrehozása, amely elősegíti az információs társadalom és média nyílt és versenyképes piacának működését. Ez a követelmény magába foglalja a szélessávú internet terjedését, amely egyre növekvő tartalommal, biztonságos és interoperábilis működést ér el. 2) Infokommunikációs kutatás-fejlesztési beruházások növelése. A lisszaboni célokat bár követték jó kutatási eredmények, azonban az innovációk gazdasági megtérülése már gyakran elmaradt. 3) Befogadó (inkluzív) európai információs társadalom megteremtése. Az „eEuropa: Információs Társadalmat Mindenkinek” elnevezésű stratégia óta visszatérő kérdés a digitális szakadék (digital divide – e-gap!) áthidalása. Az i2010 e-közigazgatási programterve pedig – kumulálva és közigazgatás-orientáltra szabva az eddigi általános információs társadalmi kívánalmakat – az alábbi átfogó célokat tűzte ki: a kormányzás eszközrendszerének – kiváltképp a jogalkotás módszertanának – megújítása, a civil társadalom részvételének erősítése, a közigazgatás szolgáltatóvá tétele, a közigazgatási intézmények költséghatékonyabb működése, a humán erőforrás felkészültségének javítása, a kistérségi és területi döntési szint megerősítése.

7


EU 2020 Az Európai Unió stratégiái közül az EU 2020 stratégiáját szeretném még kiemelni, amelynek kidolgozása folyamatban van, ám a főbb prioritásokat már az Európai Bizottság bemutatta. A dokumentum jövőképet vázol fel arra vonatkozóan, hogy az EU 2020 milyen módon összpontosít majd a válságból való kilábalás megerősítésére, egy hasonló jövőbeni válság megelőzésének elősegítésére, valamint a következő három tematikus célkitűzésre: tudás révén történő értékteremtés, az emberek lehetőségeinek növelése a befogadó társadalmakban, valamint versenyképesebb, összekapcsoltabb és környezetbarátabb gazdaság megteremtése. A prioritások közül a digitális társadalom továbbfejlesztését az Európa 2020 stratégia az intelligens növekedés célkitűzés alatt képzeli el, az innováció és az oktatás fejlesztése mellett. Európa elmarad a nagysebességű internet használata terén is, ami – többek között a vidéki területeken – hátrányosan érinti innovációs képességünket, a tudás online terjesztését, valamint az áruk és szolgáltatások online forgalmazását. E hátrányok leküzdése érdekében alakították ki a "digitális menetrend"-et. A kezdeményezés célja, hogy a nagy sebességű és szupergyors internetre és az interoperábilis alkalmazásokra épülő egységes digitális piac révén fenntartható gazdasági és szociális előnyöket teremtsen, valamint 2013-ig mindenkinek szélessávú, 2020-ig pedig ennél is sokkal gyorsabb, legalább 30 Mbps sebességű internet-hozzáférést biztosítson, az európai háztartások legalább fele pedig a 100 Mbps-t meghaladó internetkapcsolatra szóló előfizetéssel rendelkezzen. A Bizottság természetesen a tagállamok aktív közreműködését is előírja. Nemzeti szinten a tagállamoknak gondoskodniuk kell a nagy sebességű internetre irányuló operatív stratégiák felvázolása és a közfinanszírozás – ideértve a strukturális alapokat – azon területekre összpontosítása, amelyeket a magánberuházás nem fed le teljesen.5 További feladat a hálózatbővítés költségeinek csökkentése érdekében az építési munkálatok koordinálását lehetővé tévő jogi keret létrehozása, a hozzáférhető, modern online szolgáltatások (pl. e-ügyintézés, online egészségügy, intelligens otthon, digitális készségek, biztonság) bevezetésének és alkalmazásának elősegítése (www.digibiz.hu). HAZAI STRATÉGIÁK Hazánkban az informatikai fejlesztés, az e-közigazgatás gondolata a kilencvenes években jelentkezett először. 1990-ig a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program, majd az Elektronizációs Gazdaságfejlesztési Program (EGP) segítette az igazgatási munka informatikai hátterét. Ennek eredménye az a számtalan alapnyilvántartás, amelyek mai nyilvántartásaink alapjai (népesség, gépjármű, bűnügyi, ingatlan stb.).

5

2010. február 26-án döntött a magyar Kormány a Nemzeti Digitális Közmű projekt beindításáról.

8


A szakanyagok közül az 1995-ben elkészült Nemzeti Információs Stratégia (NIS) a legjelentősebb. A későbbiek folyamán az Európai Unió irányelveihez igazodva újabb dokumentumok születtek, amelyek már konkrét célokat, feladatokat fogalmaztak meg. A Nemzeti Információs Társadalom Stratégia tekinthető az első e-kormányzati programnak, majd az eEurope+ akciótervhez igazodva elkészült a Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS). Később a stratégiák kialakításánál egyre inkább a nemzetközi (EU-s) stratégiák átemeléséről, adaptálásáról beszélhetünk. Az adaptáció azonban problematikus, a probléma gyökere pedig kétoldalú: az egyik, az adaptáció fáziskésése, a másik a stratégiák végrehajtásának eredményessége. Nemzeti Informatikai Stratégia (NIS) A NIS azt a célt tűzte ki, hogy az időbeni felismerést kihasználva az információs társadalomra tett előkészítő munkák segítségével, az Európát vezető országok közé emelkedhetünk. A stratégia 22 célt jelölt meg az elektronikus közigazgatás létrehozásáért. A legfontosabb célkitűzéseket a következőkben foglalta össze: az EU-ban létrejövő információs társadalommal összefüggő normák adaptálása, az EU kormányzati rendszereihez szükséges csatlakozások kiépítése, kormányzati szintű adatvagyon gazdálkodás szabályozásának kialakítása, a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartás, olyan információs rendszerek fejlesztése, amelyek a gyors ügyintézést teszik lehetővé az állampolgárokkal és üzleti szervezetekkel, a központi kormányzati, az alárendelt szervezetek és az önkormányzatok informatikai fejlesztésének és mechanizmusának kialakítása, a kormányzati telekommunikációs és információs infrastruktúra (különösen a kormányzati adat- és hangátviteli zártcélú hálózat) fejlesztése, az ehhez tartozó szervezeti keretek továbbfejlesztése. A célok eléréséhez nevesített feladatként szerepel a kormányzati felelősségvállalás (területért felelős kormánytag kijelölése), jogi keretek kialakítása (joghézagok megszüntetése), piaci felmérés, nemzetközi kooperáció, az ICT fejlesztések pénzügyi támogatása, valamint olyan hatékony kormányzati informatika kialakítása, ahol közigazgatási adatbázisok jönnek létre és az ügyintézés alapvetően számítógép-hálózaton működik. Magyar Informatikai Charta – 2000 A Magyar Informatikai Chartát 2000 áprilisában publikálta az Informatikai Érdekegyeztető Forum (Inforum). Célja az volt, hogy felhívja a kormányzat és a társadalom figyelmét az informatika fontosságára. Az Informatikai Chartának hetes célrendszere közvetve jelenik meg a NITSben. A hét célcsoportot az 5. sz. táblázatban ábrázoljuk.

9


3. sz. táblázat: Az Informatikai Charta hetes célrendszere 1. Az informatikai kormányzati prioritása 3. Versenyképes és modernizált gazdaság

2. Szolgáltató közigazgatás 4. Az információs társadalomra felkészítő oktatás és továbbképzés 6. Széles információs kultúra

5. Az információk online hozzáférésének biztosítása 7. A hátrányos helyzetűek társadalmi integrációjának informatikai elősegítése

Forrás: saját szerk. A hét cél teljesítése nélkül az eEurope akcióterv, és ezen keresztül az információs társadalom megvalósítása elérhetetlen. Nemzeti Információs Társadalom Stratégia (NITS) A Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztosságának (MEH-IKB) gondozásában 2001 májusában készült el az első olyan EU-konform információs társadalmi stratégia, amely szinergikus kapcsolatban volt az ország akkori gazdaságfejlesztési programjával (Széchenyi Terv). A NITS prioritása három dimenzióra összpontosít: ember, eszköz és tartalom. A stratégia végrehajtása a következő területekre fókuszál:

4. sz. táblázat: A Nemzeti Információs Társadalom Stratégia fókuszált célkitűzései 1. Infrastrukturális 3. Kulturális 5. Társadalompolitikai

2. Gazdaságpolitikai 4. Oktatási 6. Elektronikus kormányzat 7. Önkormányzati

Forrás: saját szerk. Kiemelhetjük a NITS azon előnyét, hogy az irányító szervezet mögött jelentős erőforrás és önálló irányítás állt. Hátránya pedig, hogy elkészítésének idején már tőle függetlenül készen álltak a költségvetési keretek, azok szétosztásának folyamata, a megvalósítást azonban a kormányzati szektor szűk keretek közé szorította. A Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) Az eEurope+2003 és az eEurope 2005 akciótervekhez igazodva Magyarországnak 2003 végén készítette el a Magyar Információs Társadalom Stratégiát (MITS). A Magyar Információs Társadalom Stratégia egy programcsomag, amely ún. Központi Kiemelt Programokban és Ágazati Kiemelt Programokban fogalmazza meg az e- fejlesztési irányokat. A stratéga 19 kiemelt központi programot tartalmaz,

10


amelyek négy területet ölelnek fel: a jog és igazgatás, gazdaság és infrastruktúra, tartalom és szolgáltatások, illetve az oktatás. A Magyar Információs Társadalmi Stratégia az elektronikus közigazgatás megteremtésére két fő programot irányozott elő. Az első az e-kormányzat kialakítása, amelyért a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) volt a felelős. A MeH létrehozta a programmal foglalkozó Elektronikus Kormányzati Központot (EKK), amely elkészítette az e-kormányzat stratégia és program tervét. A másik fő irány az eönkormányzat megteremtése, ennek felelőse az Informatikai és Hírközlési Minisztérium volt. Az IHM központi szerepet tölt be a MITS programok (ágazati és központi) kidolgozásában. e-Kormányzat 2005 stratégia és programterv Az e-kormányzat 2005 Kormányzati Stratégia és Programtervet – a MITS-ben való szerepeltetése mellett – kormányhatározat részeként fogadták el.6 Az Ekormányzat 2005 Kormányzati Stratégia és Programterv megvalósítását a Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzat Központ irányította. A kormány magyar e-kormányzat fejlesztésének fő irányai a következők: „1. Az ügyfelek igényeinek minél magasabb szinten történő kielégítése, amely a korábbi szolgáltatásorientált működés ügyfélorientált megközelítéssel való felváltását jelenti. 2. A közigazgatás belső folyamatainak, hatékonyságának emelése, az ügymenet digitalizálása” (Elektronikus Kormányzati Központ – eKormányzat 2005 Programterv és Stratégia). Az E-kormányzat Stratégia és Programterv hat kiemelt programban határozta meg a fő fejlesztési irányokat, amelyek lefedik az elektronikus kormányzat összes területét (ld. 7. sz. táblázat).

6

1126/2003. (XII. 12.) Kormányhatározat 2. számú Melléklete

11


5. sz. táblázat: Az E-kormányzat Stratégia és Programterv kiemelt programjai (Átfogó Programok) 1. Alapinfrastruktúra Kiépítése 2. E-szabályozás Bővítése 3. E-hatékonyság Építés 4. E-szolgáltatások 5. E-kultúra Fejlesztés 6. EU Integráció Forrás: saját szerk. Ezen programok lefedik az e-kormányzat minden területét, és egységbe kapcsolják a meglevő programokat, projekteket. A Magyar Információs Stratégia mellett a következő stratégiák is érvényben vannak, amelyek parciális jellegűek, hatásuk azonban érezhető néhol: Nemzeti széles sávú stratégia (2005–2013) Egész életen át tartó tanulás magyarországi stratégiája (2005–2013) Tudást mindenkinek! Cselekvési terv (2006–2010) Tudomány-, technológia- és innovációpolitikai középtávú stratégia (2007-2013) Digitális Írástudás Akcióprogram (2008-2010) Szélessáv Akcióterv eGazdaság Akcióterv

PERSPEKTÍVÁK E-közigazgatás 2010 Stratégia és Programterv7 A Stratégia az e-Kormányzat 2005 Stratégia készítésekor bevezetett és elfogadott módszertant követi és hét átfogó programot foglal magába, ezek a következők: • Interoperabilitási átfogó program (közigazgatási szolgáltatások kiépítése), • Ügyfélközpontú szolgáltatások átfogó program (ágazati szolgáltatások elektronizálása), • Online infrastruktúra átfogó program (teljes körű elektronikus ügyintézés infrastruktúrájának megteremtése), • Integrált ügyfélszolgálat átfogó program (az állampolgárok jobb kiszolgálása az ország egész területén, személyes ügyfélszolgálatok, contact centerek és webes szolgáltatások segítségével), • Integrált kormányzati funkciók átfogó program (a belső kormányzati működés integrált alapjainak megteremtése a pénzügyi és személyzeti gazdálkodás terén), • Megosztott e-közigazgatási szolgáltatások átfogó program (a központi és az önkormányzati intézményeknél belső elektronikus működést támogató szolgáltatások kiépítése),

7

www.kim.gov.hu alapján.

12


Tudásmenedzsment átfogó program (ügyfélközpontú szolgáltatások kialakítása a központi kormányzatban és a regionális, kistérségi és helyi önkormányzati szinteken). A stratégia kiemeli, hogy a szolgáltatások az ügyfelek igényeire épüljenek. Kiemelt figyelmet kell fordítani a fogyatékkal élők számára az elektronikus esélyegyenlőség biztosítására. A páneurópai fejlesztésekkel kapcsolatban különösen fontos a duplikált adatkezelés megszüntetésének létrehozása. Meg kell teremteni a hazai és a nemzetközi információs rendszerek közötti funkcionális és technikai átjárhatóságot, a különböző adatbázisok konszolidációját, adatszolgáltató képességének fejlesztését új szolgáltatások létrehozásával, valamint adatszolgáltatáshoz kapcsolódó költség- és időszükséglet minimalizálásával. Az E-közigazgatás 2010 Stratégia célul tűzte ki a közszolgáltatások átalakítását az állampolgárok, a vállalkozások és a velük közvetlen kapcsolatban dolgozó köztisztviselők érdekében. •

Digitális Magyarország Program 2010-20148 A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2010. október 22-én hozta nyilvánosságra a kormány infokommunikációs stratégiáját, a Digitális Magyarország Programot. A vitairat követi a Digital Agenda logikáját, és meg kíván felelni az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) és Kormányprogram (KP) megvalósítási igényének. Az Információs Társadalmi Érdekegyeztető Fórum 2010. november 21-én megfogalmazta javaslatait a Digitális Magyarország vitairatával kapcsolatban, melyek a következők (www.inforum.org.hu): e dokumentum váljék Magyarország i2020-as információs társadalmi stratégiájává; készüljön el egy rövidebb, priorizáltabb program, amely az alapkészség és informatikai ipar fejlesztését, a szélessáv elérését, megfelelő jogalkotást, a gazdaság informatikai megalapozását, társadalmi modernizációt és az e-közigazgatás megújulását hivatott szolgálni; a cselekvési terv minden évre jelöljön ki prioritásokat: 2011: fókuszban az EU-elnökség, távközlés-szabályozás, KKV- és IKTiparfejlesztés, információ- és hálózatbiztonság – a versenyképesség növelése, 2012: fókuszban a közösségi terek, elöregedés (idősek EU éve), a hátrányos helyzetben élők, szélessáv kiépítése, felhasználóvédelem – a hozzáférés növelése, 2013: fókuszban az e-kormányzat, kultúra és közösségek az interneten – a szolgáltatások bővítése, 2014: fókuszban a társadalmi életminőség (választások éve) – társadalmi modernizáció; 8

A fejezet megírása a Digitális Magyarország Program Vitairat feldolgozása alapján történt.

13


A Fórum hiányolja a digitális alapkészségek (internet, pc, telefon) elsajátításának megfogalmazását. Ez olyan társadalmi minimum, amire épülhet az eközigazgatástól a távmunkáig minden egyéb fejlesztési program, hogy a jövőben megjelenő új szolgáltatásoknak mind szélesebb körű felhasználói bázisa lehessen. Infokommunikációs Stratégia A kormány új infokommunikációs stratégiája, amely 2010. november végén készült el, kiemelten kezeli a kormányzati informatikai rendszerek konszolidálását, az ágazati szinten lévő adatvagyon nemzeti alapvagyonná minősítését; ezzel kapcsolatosan 2011. március 22-én egy kormányrendelet is született. Az Informatika a Társadalomért Egyesület és az Informatikai Vállalkozások Szövetsége szervezésében tartott konferencián Nyitrai Zsolt infokommunikációért felelős államtitkár bejelentette, hogy a kormányzati informatikai rendszerek racionalizálására Kormányzati Infokommunikációs Fejlesztési Ügynökséget hoz létre a kormány. Az Európai Unió digitális stratégiájának részeként Magyarországon 2013-ra 100 százalékos szélessávú lefedettséget kell biztosítani, a következő négy évben egymillióval kell csökkenteni a digitális írástudatlanok arányát, valamint meg kell duplázni az e-ügyintézésben résztvevők számát (www.hvg.hu/Tudomany).

STRATÉGIÁK HAZAI JOGSZABÁLYI VÉGTERMÉKEI Jogszabályi környezet A magyarországi infokommunikációs jogszabályi környezet fejlődésére nagy hatással van az Európai Uniós stratégiák végrehajtása és természetesen az adott kormányzati viszonyok is. A közigazgatásban a stratégiák jogi szabályozása 1993-ban jelent meg, de ez főként a központi államigazgatási szervek fejlesztésére irányult. 2000-ben átalakult a kormányzati informatika intézményi háttere, a kormányzati stratégiáért felelős a Miniszterelnöki Hivatal vezető minisztere lett, aki létrehozta az Informatikai kormánybiztosságot. Ezt követően elindult a jogalkotás folyamata, sorra születtek meg a törvények, amelyek az alapvető intézményeket szabályozták (ld. 6. sz. táblázat). A következőkben az e-közigazgatás magyar jogi szabályozásának új törvényi vonatkozásait mutatom be. 6. sz. táblázat: A stratégiák hazai jogszabályi végtermékei 1998-2003 között az adatvédelem, a szerzői jog, és az elektronikus fizetés körének szabályozására került sor. 2001. XXXV. törvény elektronikus aláírásról 2001. XL. törvény hírközlésről 2001. CVIII. törvény elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről

14


2003-ban, a közeli EU-csatlakozás hatására megindult a működésképtelen jogszabályok rendeleti hátterének végrehajtása, hiányzó jogintézmények pótlása. 2003. C. törvény egységes hírközlési szabályozás9 2003. CII. törvény egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról 2003. LXXXI. törvény elektronikus cégeljárásról és a cégiratok elektronikus úton történő megismeréséről 10 2003. CXXIX. törvény közbeszerzésről11 2004. CXL. törvény közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól12 2004-ben a digitális adatvagyon szabályozására is sor kerül. 2005. XC. törvény elektronikus információs szabadságról 2009. LII. törvény hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről13 2009. LX. törvény elektronikus közszolgáltatás nyújtásának szabályozásáról 2009. LXXVI. törvény szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól 184/2004. (VI. 3.) Kor- elektronikus közigazgatási ügyintézésről és a kapcsolódó szolgálmányrendelet14 tatásokról

Forrás: saját szerk. A 2008. évi CXI. törvény – Ket. Novella Az új Ket. úgy kívánja gyorsabbá és egyszerűbbé alakítani a közigazgatási eljárást, hogy csökkenti az eljárási határidőket, az ügyfelek terheit és kötelezettségeit, a jelenleginél szélesebb körben lehetővé teszi az egyablakos ügyintézést és kötelezővé teszi számos helyen az elektronikus eljárást. Az ügyfelek terheit csökkentené az a 2011-től15 hatályosuló szabály, miszerint mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás csatolását vagy olyan adat, tény igazolását, hatósági határozat vagy irat csatolását kérni, amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál van vagy azoktól megszerezhető. A törvény az eljárás megindításával kapcsolatban főszabályként rögzíti, hogy az ügyfél 9

A közeli EU csatlakozás hatására megindult a működésképtelen jogszabályok hátterének végrehajtása, hiányzó jogintézmények pótlása. 10 Az első olyan hazai törvény volt, amely teljes körű elektronikus eljárási lehetőséget tudott biztosítani az elektronikus cégeljárás és a cégiratok elektronikus úton történő megismerésének körében. 11 2010. évben módosították, kialakítva az elektronikus közbeszerzés mai igényeinek megfelelő szabályozást. 12 2005. november 1-jén lépett hatályba a 2004. évi CXL. törvény (Ket.), amely az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény korszerűsítését jelentette. A törvény biztosította a hatósági ügyek elektronikus intézését, azonban hiányossága volt, hogy a hivatalok részére mentességet biztosított az elektronikus út alól, amennyiben engedte az ezzel ellentétes rendeleti szabályozást (pl. önkormányzatoknak), kizárva akár az elektronikus utat. 13 Az elektronikus iratküldést közjogi szempontból vizsgálta. 14 Ezen szabályozás fektette le az elektronikus ügyintézés néhány alapintézményét, mint az azóta is meghatározó Ügyfélkapu, a Kormányzati Portál, az elektronikus űrlap, az elektronikus kérelem vagy a biztonságos elektronikus közigazgatási ügyintézést. Ezt azonban hatályon kívül helyezte az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól szóló 193/2005. (IX. 22.) Kormányrendelet, amely pontosította az eljárást – többek között – kitérve a regisztrációs eljárás lefolytatására jogosult szervekre. 15 A hároméves türelmi idő annak köszönhető, hogy a hatóságok közötti elektronikus adatcsere még nem valósult meg teljesen, valamint az államigazgatási eljárási illetékek és igazgatási szolgáltatási díjak teljes rendszerét át kell gondolni e szabály életbelépése előtt.

15


döntésén múlik, hogy elektronikus úton nyújtja-e be dokumentumát, amellyel az eljárást indítja. Amennyiben igen, úgy elektronikus eljárásról beszélünk, és innentől érvényesek az elektronikus eljárásra vonatkozó szabályok. 8. § (1) A közigazgatási hatósági eljárásban az egyes eljárási cselekmények törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában, jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton is gyakorolhatók.16 Ha az ügyfél-hatóság kapcsolattartást vizsgáljuk, akkor a következő szabályozással találkozunk: 8. § (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője nem köteles a hatósággal elektronikus úton kapcsolatot tartani. Ha a törvény az elektronikus kapcsolattartást kötelezővé teszi, és a kérelmet elektronikus formanyomtatványon vagy szoftver használatával kell benyújtani, az elektronikus formanyomtatvány kitölthető és letölthető, valamint a szoftver letölthető változatát a hatóság az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint közzéteszi. Jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus kapcsolattartás esetén elektronikus űrlapon nyújtsa be. Hatóság–hatóság kapcsolatára a következő szabályozást találjuk: 28/A. § Ha a hatóságok közötti kapcsolattartás irattovábbítást nem igényel, a hatóságok elektronikus levélben vagy telefonon kötelesek egymással kapcsolatot tartani. A kapcsolat módjának megválasztásában elsődleges a költségtakarékosság, hatékonyság. A központi rendszeren keresztüli kapcsolattartás 2011. január 1-től kötelező. Ha közigazgatási hatóságok számára kötelező az elektronikus kapcsolattartás egymás között, nem alkalmazhatnak más módot. Mindenképpen említést érdemel a 2009. LII. törvény, amely az elektronikus iratküldést közjogi szempontból vizsgálja, a 2009. LX. törvény, amely lefekteti az elektronikus azonosítás alapelveit és a 2009. LXXIV. törvény, amely rendelkezik az integrált ügyintézési és tájékoztatási pont működtetéséről. Előkészületi fázisban van az elektronikus fizetésekre és elszámolásokra vonatkozó szabályokról szóló kormányrendelet és az egyes elektronikus közszolgáltatásokért, valamint a regisztráció díjköteles eljárási cselekményeiért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló miniszteri rendelet. SZABÁLYOZÁSRA SZORULÓ TERÜLETEK HAZÁNKBAN AZ ELEKTRONIKUS KÖZIGAZGATÁS KIÉPÍTÉSE MENTÉN

Hazánkban számos terület még szabályozásra szorul az e-közigazgatással kapcsolatban. Szükség van többek között olyan jogszabály megalkotására, amely lehetővé teszi az infokommunikációs technológiák elterjesztésének indirekt kormányzati támogatását (pl. adózási kedvezmények formájában vagy kedvezményes határidő nyújtásával), ehhez szükséges az adózás rendjéről szóló törvény módosítása. 16

2005. november 1. napjától az ügyfelek számára igénybe vehetővé kellett (volna) tenni. Az önkormányzatok 83 %-a hozott az elektronikus ügyintézést kizáró rendeletet.

16


Franciaországban például 20 eurót takarítanak meg, ha nem papír alapon adják le az adóbevallást, Olaszországban több idejük van a dokumentumok kitöltésére elektronikus úton, ezáltal 3 hónapot is nyerhetnek az állampolgárok, Olaszországban, pedig a társaságok szűkebb körében kötelező az internetes úton történő kitöltés. Véleményem szerint fontos lenne az e-fizetés jogszabályi feltételrendszerének konszolidálása, az IT biztonságára vonatkozó jogszabályok átdolgozása, ami a virtuális jogi ügyletek büntetőjogi oltalmát biztosítaná. Szabályozatlan hazai területünk az adatvagyon felhasználása, kezelése valamint a nyílt forráskódú szoftverek prioritásai. Az elektronikus közigazgatás igényli a szolgáltatások növelését és integrált közszolgáltatási rendszerek létrehozását. Hasznos lenne egy központi ASP rendszer kialakítása, amelynek lényege, hogy a saját üzemeltetésű rendszer helyett egy központi rendszer üzemelteti a szolgáltatásokat. Ennek előnye, hogy a fenntartási költségek csökkennek és a rendszerben egységes arculatban jelennek meg a szolgáltatások függetlenül a szerv típusától. Megfigyelhető azonban, hogy hazánk is lépéseket tesz a szolgáltató állam kiépítése felé. Itt meg szeretném említeni Békéscsaba, Budaörs, Alsóörs és Szentendre önkormányzatait. Békéscsabán, Budaörsön és Alsóörsön bevezetésre került a WAP alapú ügyintézés, amely magába foglalja, hogy az állampolgár SMS-en keresztül időpontot foglalhat, ügyelőkészítést vagy nyomtatványt igényelhet. Szentendrén pedig bevezetésre került a cloud computing (felhő alapú rendszer) használata, amelynek lényege hogy olyan fájlokkal és programokkal dolgozunk, amelyek fizikailag nem a gépünkön, hanem az interneten vannak, valahol a "felhőben"; egy ilyen felhő egyebek mellett kiválóan használható webes szolgáltatások nyújtására. Ezt a rendszert a svéd Vöröskereszt is hatékonyan használja például krízishelyzetekben. A rendszer előnye, hogy költséghatékonyabb megoldás a közigazgatási szervek számára, bárhonnan könnyen elérhető és az adatok nem vesznek el, az információk szinkronizálhatóak különböző eszközökön, azonban hátránya lehet az adatbiztonság, de ennek kezelésére már léteznek biztonságos technológiák. KÖVETKEZTETÉSEK „Az elektronikus kormányzat (e-kormányzat) kifejezés mára mind a köznyelvben, mind az állami zsargonban egy univerzális jövőkép-javító tényezővé nőtte ki magát. Hatóköre túlterjed a szorosan vett államigazgatáson, központi kormányzati igazgatáson, átfogja a teljes közigazgatást és az azon kívül eső közösségi szolgáltatásokat is” [1126/2003. (XII. 12.) Korm. határozat a Magyar Információs Társadalom Stratégiáról és annak végrehajtásáról, valamint a 2. számú melléklet, 2.1. pont]. Tekintettel arra, hogy a különböző társadalmak igényei, szükségletei is különbözőek, nem dolgozható ki univerzálisan alkalmazható e-government modell. Minden államban el kell dönteni tehát azt, hogy az e-government kiépítése során

17


melyek a legfontosabb prioritások, és egy adott időpillanatban milyen erőforrások állnak rendelkezésre (Basu 2004). Az elektronikus közigazgatás kiépítése során megfigyelhetjük az államok azon célkitűzését, amely szerint elsősorban az állam és a társadalom közötti híd megépítését helyezik előtérbe, annak érdekében, hogy később ezen keresztül minél több szolgáltatás váljon elérhetővé elektronikus úton. Az államok további céljai között szerepel a szolgáltatások körének minél színesebbé és tartalmasabbá tétele, az igénybe vett csatornától függetlenül. Az államok többségében ugyanazok az elvárások kerültek meghatározásra az elektronikus közigazgatással összefüggésben. Nevezetesen, hogy a közigazgatás szervezeti rendszere és működése váljon átláthatóbbá, az eljárások legyenek egyszerűbbek, áttekinthetőbbek az ügyfelek számára, a szolgáltatások legyenek tartalmasabbak és sokszínűbbek, a közigazgatás működése legyen olcsóbb és hatékonyabb. Azaz olyan szolgáltató jellegű közigazgatás kerüljön megvalósításra, amelynek középpontjában a polgárok, szervezetek és egyáltalán a szolgáltatásokat igénybe vevők állnak, tehát ne az állampolgár legyen a közigazgatásért, hanem fordítva: a közigazgatás az állampolgárért. Az e-kormányzás külső és belső erőtere közötti legfontosabb különbséget a változások gyorsasága jelenti. Míg a külső környezet meghatározó elemei, azaz a társadalom, a gazdaság és az Európai Unió, a világ elektronikus kormányzattal kapcsolatos változásai egy gyorsan átalakuló környezetet biztosítanak, addig az erre reagáló közigazgatás merev, lassan változó struktúrában működik. Utóbbi – az államigazgatás hagyományainak megfelelően – hierarchikus rendszer, amelyben az egyes közigazgatási egységek a saját, jogszabályokban előírt feladataik ellátására koncentrálnak, nem a társadalom, a gazdaság vagy a világ felől érkező újabb és újabb igényekre, elvárásokra vagy az összkormányzati érdekekre. A szemlélet, a stratégia szempontjából ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a közigazgatás bürokratizmusát az állampolgár-központú szemléletnek kell felváltania. Az állampolgár ügyfélközpontú kormányzati szolgáltatások kialakításával párhuzamosan természetesen biztosítani kell az ezekhez elvezető csatornák sokrétűségét. Hiba lenne csak az online felületekre, csak a kormányzati portálra koncentrálni. Emellett ki kell használni a mobil eszközök és adatátvitel lehetőségeit, valamint gondolni kell azokra is, akik nem akarják használni a modern IKTeszközöket még akkor sem, ha ehhez segítség mellett a nyilvános hozzáférési pontokon is hozzájuthatnak. Számukra ugyanebben a struktúrában a személyesen történő ügyintézés lehetőségét is biztosítani kell, mert az ügyfél-központúság itt az állampolgárok választási szabadságának biztosítását is jelenti. Az általános koordináció és az általános stratégia hiánya késlelteti a kibontakozást, a probléma megfelelő kezelését. A magyar stratégiákat és szabályokat sokszor nehéz összhangba hozni az Európai Unió által diktált stratégiákkal, így végrehajtásuk késik. Nem áll rendelkezésre elegendő pénzügyi forrás. Magyarországon alacsony a lakossági IT-felhasználás. Ennek több oka van: az alacsony jövedelemszint, a nem használók bevonásának hiánya, az IKT-szereplők érdektelensége.

18


A kormányzati kezdeményezések nem megfelelőek a társadalom átvezetéséhez a virtuális kapukon, a digitális szakadék valójában alig szűkül. A 2011-es uniós elnökség – úgy vélem – számos lehetőséget tartogatott, hogy újabb lépések fogalmazódjanak meg az elektronikus közigazgatás fejlesztésének irányába, de ezzel sajnos hazánk nem élt. Együtt kell működni hasonló adottságú országok szervezeteivel és az európai legjobb gyakorlatokat át kell venni és honosítani. Láthatjuk, hogy bőven van jogalkotási feladat, amelynek irányát és tartalmát az Európai Unió szabja meg, azonban figyelemmel kell lennünk arra, hogy az igényeknek nem megfelelő szabályozás nehezen helyrehozható károkat okozhat a közigazgatás számára.

SZAKIRODALOM Basu, S. (2004) E-Government and Developing Countries. – International Review of Law Computers and Technology, Vol. 18. 1. 109-132. old. Bogóné Dr. Jehoda R. (2010) EU harmonizáció az e-közigazgatás területén. – E-közigazgatás 2010. konferencia. Budapest, november 30. előadás Budai B. B. (2009) Az e-közigazgatás elmélete. Akadémiai Kiadó, Budapest. Budai B. B.–Szentkirályi H. Sz. (2005) Az elektronikus közigazgatás jogi környezete. Egovernment Alapítvány, Budapest. Digitális Magyarország Program Vitairat 2010-2014. Munkaverzió. Elektronikus Kormányzati Központ (2005a) e-Kormányzat Stratégia és Programterv. Budapest. Elektronikus Kormányzati Központ (2005b) Az e-kormányzat 2005 stratégia melléklete. Budapest. Jelentés Európa digitális versenyképességéről (é.n.) – Az i2010-stratégia 2005–2009 közötti legfontosabb eredményei. Tózsa I. (2008) E-Government – Elektronikus közigazgatás. – Magyar Tudomány 7. 833-843. old. Verebics J. (é. n.) Elektronikus kormányzat és jogi szabályozás – az akadályok elbontása, vezetői összefoglaló. Kézirat. JOGFORRÁSOK 2008. évi CXI. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 222/2009 (X. 14.) Korm. rendelet az elektronikus közszolgáltatás működtetéséről 223/2009. (X. 14.) Korm. rendelet az elektronikus közszolgáltatások biztonságáról 224/2009. (X. 14.) Korm. rendelet a központi elektronikus szolgáltató rendszer igénybevevőinek azonosításáról és az azonosítási szolgáltatásról 225/2009. (X. 14.) Korm. rendelet az elektronikus közszolgáltatásról és annak igénybe vételéről 78/2010. (III. 25.) Korm. rendelet az elektronikus aláírás közigazgatási használatához kapcsolódó követelményekről és az elektronikus kapcsolattartás egyes szabályairól 160/2010. (V. 6.) Korm. rendelet az integrált ügyintézési és tájékoztatási pont kialakításáról, működtetéséről, valamint a működtető és az érintett szervek együttműködésének rendjéről 1126/2003. (XII. 12.) Korm. határozat a Magyar Információs Társadalom Stratégiáról és annak végrehajtásáról

19


INTERNETES FORRÁSOK www.hvg.hu[/Tudomany/20101111_fellegi_tamas_infokommunikacios_startegia.htm] www.hirlevel.egc.hu www.digibiz.hu [/megjelent-az-europa-2020-strategia-javaslata/20100310.htm] www.digibiz.hu www.einclusion.hu www.euroastra.info[/node/374.htm] www.inforum.org.hu [/hirek/inforum-velemeny-a-digitalis-magyarorszag-vitairatmunkaverziojahoz.htm] www.kim.gov.hu www.w3c.org

20

FELBER ZSÓFIA AZ ELEKTRONIKUS KÖZIGAZGATÁS SZABÁLYOZÁSA HAZÁNKBAN AZ ERUPÓAI UNIÓS STRATÉGIÁK TÜKRÉBEN *

Recommend Documents