A Pécsi Tudományegyetem Mozgásszervi Sebészeti Intézet Traumatológiai és Kézsebészeti Klinikai Tanszék közleménye
Fejezetek a pécsi traumatológia történetéből A kezdetektől napjainkig∗
DR. VÁMHIDY LÁSZLÓ, DR. BÍRÓ VILMOS Érkezett: 2010. január 18.
ÖSSZEFOGLALÁS A szerzők ismertetik a pécsi traumatológia kialakulásának történetét, az egyes kulcspontokat, a haladásban jelentős szerepet játszó személyeket, valamint a jelenlegi helyzetet. Kulcsszavak: Kórháztörténet; Klinikák – Történet; Orvostörténet; Traumatológia – Történet; Pécs; L. Vámhidy, V. Bíró: Chapters from the history of traumatology in Pécs. From the beginning up to now The authors present the history of trauma care in Pécs, concerning the key points, the persons playing major role in the progress and the present situation. Key words:
Faculty, medical – History; History, 20th Century; History, 21st Century; Hospitals – History; Hungary; Traumatology – History;
A KEZDETEK A pécsi sérültellátás kezdeti időszakáról csak nagyon kevés írásos anyag maradt fenn. Az első kórházat 1181-ben hozták létre (10), azonban ennél több információt erről nem tudunk. Később, a középkorban e betegek kezelését egy igénytelen kórházban, ispotályban (a jelenlegi Pécs – Ispitaalja városrészben) végezték, ahol minden bizonnyal sérülteket is kezeltek. A pontos időpont és hely itt sem ismert (11). A török uralom után jelent meg hazánkban a gyógyítással is foglalkozó Kapucinus Szerzetesrend. Pécsett királyi engedéllyel 1698-ban telepedtek le és templomot, illetve rendházat építtettek 1700-ban a jelenlegi Széchenyi téren. A rendházban, az 1739–40-ben pusztító pestisjárvány betegeit ápolták az erre a célra kialakított helyiségben (13). 1786-ban II. József császár feloszlatta a rendet és a szerzeteseknek távozniuk kellett. Ekkor csak a templom szolgálta eredeti hivatását, a rendház épületét világi célokra használták. 1796-ban Krautsack József, jómódú pécsi polgár kérelmére II. Ferenc osztrák császár engedélyezte Istenes Szent János betegápoló rendjének, az Irgalmas Rendnek Pécsre telepedését. Krautsack József önzetlenül, anyagilag támogatta a rendház és a templom újjáépítését és kórházrész kialakítását. Később a rendelkezésre álló nagy telken saját költségére jelentős építkezéseket végzett a Rend. A kórház működésének kezdeti éveiről csak kevés adat áll rendelkezésre. Annyi bizonyos, hogy 1796-ban, 12 ágyon gyógyítottak, csak férfi betegeket ápoltak és minden szolgáltatás ingyenes volt. 1845-ben már évi 400 betegnél többet gyógyítottak és az 1844 évi beszámolóban már említésre kerül csípőfájdalom, csontszú és ficamodás kezelése. A megnövekedett igények miatt ágyszám bővítést kellett végrehajtani, és 1873-ban már 40 ágy állt a gyógyítás rendelkezésére és sebészeti osztály is kialakításra került (13).
∗
A Pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinika Traumatológiai Osztály megalakulása 40. évfordulója tiszteletére készült tanulmány.
102
Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet 2010. 53. 2.
A pécsi városi kórház a mai Kórház téren, a Jakovali Hasszán dzsámi és minaret közvetlen szomszédságában épült fel 1714-ben (11). Nem ismert, hogy milyen forrásból finanszírozták az építkezést és valószínűleg kezeltek itt traumás betegeket is. A kórház működésének e kezdeti időszakáról a szerzők nem rendelkeznek további adatokkal. Jelenleg itt működik a Pécsi Megyei Kórház. Ennek történetét a következő fejezetrészben ismertetjük. PÉCSI KÓRHÁZAK A XX. SZÁZADBAN A XX. század elején Pécsett már négy kórház működött és minden bizonnyal mindegyikükben kezeltek traumás betegeket: 1. az Irgalmas Kórház (Széchenyi tér), 2. a Városi Kórház, később Megyei Kórház (Kórház tér), 3. a Duna-gőzhajózási Társaság Pécsbánya-telepi Kórháza (Pécs – Pécsbányatelep), 4. és a Császári és Királyi Csapatkórház (a mai Bőrklinika épületében) (13). Az Irgalmas Kórház egy 1911. évi kimutatás szerint változatlanul 40 ággyal rendelkezett, egy év alatt 537 beteget ápoltak 8635 ápolási napon. A 89 sebészeti esetből számos ficam helyretételét végezték el, és három alkalommal lövedéket távolítottak el a sérültből. Ebben az évben 3486 járó beteg fordult meg a kórházban. A rossz gazdasági helyzet miatt 1925-ben az irgalmas rend pécsi kórháza városi jelleggel felruházott közkórházzá alakult át. Ennek is köszönhető, hogy javultak a kórház gazdasági mutatói és egy év múlva a férőhelyek száma 40ről 100-ra emelkedett. 1940–41-ben pedig átépítették a kórház egy részét és az ágyak száma ismét emelkedett: most már 120-ra. 1950-ben a Rákosi-rendszer az Irgalmas Rendet is feloszlatta (néhány kivételtől eltekintve) a többi férfi és női szerzetesrenddel együtt. Az államosított Irgalmas Kórházat pedig a Népjóléti Minisztérium átadta az újonnan létesített, immár nem egyetemi karként funkcionáló, hanem önálló Pécsi Orvostudományi Egyetemnek. Itt létesítették 1951-ben a II. sz. Sebészeti és Belgyógyászati Klinikákat. A továbbiakat a következő fejezetben ismertetjük (13). 1923–24-ben Pécsre költözött a trianoni békediktátum következtében a csehszlovák hatóságok által elüldözött, majd átmenetileg Budapesten működő Erzsébet Tudományegyetem. Az általános orvoskarhoz tartozó egyetemi klinikák ettől kezdve meghatározó jelentőségűek lettek Pécs egészségügyében. Így az Irgalmas Kórház szerepe csökkent és bizonyos értelemben a Belgyógyászati és Sebészeti Klinika kisegítőjévé vált: főképpen az utókezelésre szoruló betegek ellátását végezték (13). A Városi Kórházba 1924-ben költözött Budapestről a hajdani pozsonyi egyetem Belklinikája, és itt működött a tüdőbeteg pavilon és a fertőző osztály, továbbá később a Szemészeti Klinika is. A Sebészeti Klinika a Bábaképző Intézet helyén, a mai Dischka Győző utcában került kialakításra és itt működött egészen 1966-ig, az újonnan felépült 400 ágyas Klinikai Tömbbe való átköltözéséig. A Városi Kórházat az I. világháború befejezését követően átminősítették Megyei Kórházzá, amikor a Duna Gőzhajózási Társaság – mint tulajdonos – megszűnt és a Pécsbánya-telepi Kórházat átvette Pécs városa. Így ez utóbbi intézmény lett városi kórházzá kinevezve. Az újonnan átnevezett Városi Kórházban főleg belgyógyászati betegek kezelése és gondozása történt. A Megyei Kórházban pedig később több, az alapszakmákat, reprezentáló osztályt létesítettek: így létrejött a máig is funkcionáló Sebészeti Osztály, amely egészen a XX. század végéig látott el baleseti betegeket is és Sebészeti Tanszékké minősítették át. Ezt követően a sérültellátás feladata átkerült a Traumatológiai Klinikára. 1951-ben változás következett be az egyetemi karok jogállásában: az orvosi és a jogi kar önálló egyetemi státuszt kapott. Ekkor jött létre – több klinikával együtt – a II. sz. Sebészeti Klinika, és egyúttal a korábbi Sebészeti Klinika most már I. sz. Sebészeti Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet 2010. 53. 2.
103
Klinika néven, változatlan helyen tevékenykedett. E klinikák tevékenységéről a következő fejezetben számolunk be (13). A pécsi Domonkosok Rendházában kialakított Csapatkórház (a mai Honvédkórház elődje) a vesztes I. világháború és a szerb megszállás után megszűnt és helyére a Bőrgyógyászati Klinika költözött (a jelenlegi Kodály Zoltán utcában), valószínűleg 1924-ben. Az átépítéssel járó költségeket Pécs városa viselte (6, 13). Az önálló Pécsi Honvédkórház ezután a város déli részén (a mai Akác utcában) került kialakításra, eleinte sátortáborban, később állandó épületben. A baleseti sérülteket – az akkori ellátási gyakorlatnak megfelelően – a sebészeti osztályon látták el. Meg kell említenünk, hogy a II. világháború alatt (1942–45 között) az osztály vezetője a későbbi I. sz. Sebészeti Klinika igazgató professzora, Dr. Karlinger Gy. Tihamér volt. A háború után a megnövekedett katonasági létszám miatt a Magyar Néphadsereg jelentős fejlesztése történt meg, és így vetődött fel a Honvédkórház bővítésének szükségessége: 1949től a kórház ágyszáma jelentősen megnőtt. 1956-ban az üzemeltetés átadásra került a Baranya megyei Tanácshoz, azonban 6 év múlva ismét a Honvédelmi Minisztérium lett a tulajdonos. Ekkor, 1962-ben került kialakításra – elsőként és akkor egyedüliként a megyében – a 80 ágyas önálló traumatológiai osztály, amelynek első vezetője Dr. Danis László orvos alezredes volt. Az osztály az általános traumatológiai ellátás mellett a kézsebészeti esetek gyógyítását is végezte, és heti egy alkalommal megyei szintű ügyeletet is adott. 1969-ben alakult meg a traumatológiai osztály részlegeként az égési egység, amely 1984 óta önálló osztályként működik. 1979-től az osztály vezetését Dr. Szabó Ferenc orvos alezredes vette át, aki az AO elveknek megfelelően kiszélesítette a törések operatív ellátási körét, kialakította a 6 ágyas kézsebészeti részleget és az 5 ágyon üzemelő posztoperatív szubintenzív kórtermet. Dr. Szabó Ferenc nyugállományba vonulását követően, 1991-től az osztályvezetői teendőket Dr. Fekecs Gyula orvos alezredes látta el. 1995-től kinevezték az osztályt a POTE oktató kórházának. 1990-ben a POTE vezetése és a Honvédkórház igazgatósága, valamint a Honvédelmi Minisztérium között – a senior szerző (B. V.) közreműködése és szakmai irányítása mellett – tárgyalások kezdődtek az egyetemi Traumatológiai Önálló Osztály és a Honvédkórház Baleseti Osztálya lehetséges egyesítéséről. E tárgyalások azonban – itt nem részletezendő személyi okok miatt – jó időre megrekedtek és csak 1996 márciusában készült el az együttműködési szerződés a Népjóléti, a Honvédelmi és a Közoktatási Minisztérium között egy Traumatológiai Centrum létrehozásáról. Ennek alapkövét 1997. novemberében tették le. Ebben az időben a Honvédkórház Traumatológiai Osztálya 60 ágyon, 10 fő szakorvos, 2 szakorvosjelölt, 4 szakasszisztens, 4 műtősnő, 4 műtőssegéd és 13 szakképzett nővér segítségével látott el – az ügyeleti ellátáson túlmenően – szakirányú feladatokat. Fő feladatuknak tekintették a katonaságnál előforduló balesetek ellátását. A régió egységes baleseti ellátását sürgető szakmai indokok mellett az 1990-es évek gazdasági nehézségei, a honvédségnél bevezetett bázisfinanszírozás és a fejlesztési lehetőségek megtorpanása is közrejátszott abban, hogy 2002. december 31-i hatállyal a Pécsi Honvédkórház megszűnt. 2003. január 1-jétől a POTE egyes klinikái, köztük a Traumatológiai Klinika költözött be a volt honvédségi épületbe és a felépült korszerű Trauma Centrumba (6, 14). SÉRÜLTELLÁTÁST VÉGZŐ PÉCSI KLINIKÁK Az Erzsébet Tudományegyetem, általános Orvoskar Sebészeti Klinikája 1924-ben költözött le Pécsre. Korábban Pozsonyból átmenetileg Budapestre telepítették, majd Pécsett a jelenlegi Dischka Győző utcában kapott helyet. A klinika első igazgatója 1924–26 között Bakay Lajos professzor volt, őt követte Neuber Ernő, aki 1927–1947 között vezette az inté104
Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet 2010. 53. 2.
zetet (7). A klinikán ekkor sérültellátást is végeztek, ezt bizonyítja Neuber professzornak a Magyar Sebész Társaság XXIII. Nagygyűlésén (1937, Budapest) elhangzott előadása, amelyben 3 év alatt, Smith–Petersen szerint végzett combnyakszegezett beteganyag eredményeiről számolt be (12). Az 1/1951. sz. kormányrendelet értelmében, ebben az évben az orvosi karok kiváltak a tudományegyetemek kötelékéből és önállóak lettek. Így a klinikák a megalakult Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) kebelében működtek (13). Neuber után, 1949–57 között Schmidt Lajos, majd Póka László (1959–69) voltak a klinikaigazgatók. Schmidt professzor ideje alatt, 1951-ben létesült az Irgalmas Kórház területén a II. sz. Sebészeti Klinika, így a korábbi Sebészeti Klinika felvette az I. sz. Sebészeti Klinika elnevezést. Póka professzor 1966-ban az újonnan felépült 400 ágyas klinikai tömbbe költöztette az I. sz. Sebészeti Klinikát. Ezt követően 1969–79 között Karlinger Gy. Tihamér irányította az I. sz. Sebészetet. Őt követte Kiss Tibor (1979–1992), majd a jelenlegi igazgató, 1992től Horváth Örs Péter (2, 3, 8). Az I. sz. Sebészeti Klinikán a traumatológiai ellátást 1955-ben Illés Tibor sebész és Radochay Lajos ortopéd adjunktusok végezték. Illés nevéhez fűződik az általa kidolgozott, corticofixatiónak elnevezetett osteosynthesis eljárás. Ezt elsősorban lábszártöréseknél alkalmazta: repozíció után a magas lábszárgipszbe medialisan és lateralisan 1–1 rugóval ellátott hegyes árat épített be, amelyek révén a dislocatióra hajlamos törtvégekre kompressziót gyakorolva rögzítette a törést. Az eljárás végül nem terjedt el, részben bonyolultsága, részben pedig – akkor még nem lévén képerősítő-röntgenkészülék – a nagy sugárterhelés miatt. A műtétet több alkalommal megtekinthette a senior szerző (B. V.) is, aki ebben az időben, a klinika alkalmazásában állt. Illés Tibor 1960–69 között a II. sz. Sebészeti Klinikára távozott és ott is főképpen traumatológiával foglalkozott, mígnem lelki betegség miatt távozott munkahelyéről. Radochay Lajos ortopéd szakemberként elsősorban szűkebb szakmájával foglalkozott, de ellátott végtag traumatológiai eseteket is. Amikor a 400 ágyas klinikai tömb 1966-ban felépült (1. ábra) és ott létrehozták az önálló Ortopédiai Klinikát, Radochay dr. átkerült ide és innen ment később nyugdíjba (2). 1969-től az I. Sz. Sebészeti Klinikán (2. ábra) a traumatológiai ellátás szemlélete és gyakorlata gyökeresen megváltozott, mivel létrehozták a klinikán belül a szakmailag önálló, de a klinika akkori igazgatójának, Prof. Karlinger Gy. Tihamérnak az adminisztratív irányítása alá tartozó Traumatológiai Osztályt, a Debrecenből kinevezett Prof. Forgon Mihály vezetésével (3. ábra). Az Osztály eleinte sok nehézséggel küzdött: Kezdetben a traumatológus professzorral együtt összesen öt orvos állt rendelkezésre, és a műszerezettség rendkívül szegényes volt; ennek kiegészítése a pénzhiány (már akkor is!) miatt igen sok gonddal és nehézséggel járt. Nehezítette a munkavégzést a klinikaigazgató és az osztályvezető professzor közötti feszült viszony is. A traumatológiai titkárság kialakítása és korszerű eszközökkel való felszerelése, továbbá a tudományos munkához és oktatáshoz feltétlenül szükséges fotólaboratórium létrehozása és hozzá a pénzalap megteremtése is sürgető feladat volt. Szükség volt a könyvtár részére traumatológiai folyóiratok beszerzésére és megrendelésére is. Mindezeken felül gyógytornászi státuszokat is kellett létesíteni, mivel korábban nem voltak. Igen hamar elkezdődött a korszerű elvek alapján végzett osteosynthesisek bevezetése és ezzel egy időben az AO instrumentárium beszerzése. Korán, már az 1970-es évben sor került az első (Charnley–típusú) csípőprotézis beültetésére is: Forgon professzor – az import lehetőségek híján, hazánkban (a szerzők ismeretei szerint) elsőként – gyártatott le pécsi nagyüzemben import speciális fémből és polietilén rudakból, 20 mm átmérőjű fejjel rendelkező fém protézis szárat és a hozzá illeszkedő műanyag vápát. Ebben az időben a klinikán a nem önálló Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet 2010. 53. 2.
105
traumatológiai osztály mindig alárendelt szerepkörben volt: kezdve a műtők használatától (4. ábra), az ápoló- és műtőszemélyzet elosztásán keresztül a különböző személyzeti ügyekig. A tudományos élet megindulását jelezte, hogy az osztály 1970 májusában nagysikerű országos traumatológus kongresszust (5. ábra) szervezett (9). 1970-től kezdve – köszönhetően az osztály vezetője szívósságának és páratlan aktivitásának – a pécsi egyetemi traumatológia – gyors felfelé ívelése kezdődött meg. Elsőnek létszámbővítésre került sor (ekkor került a senior szerző [B. V.] is a klinikára), majd a műszerkészletek és ezzel a műtéti repertoár kornak megfelelő kialakítása következett. A graduális oktatásban a traumatológia különálló, vizsgával záródó, fél éves tárggyá vált a IV. évfolyamon; először magyar, majd az 1980-as év második felében angol nyelven is. Egyre inkább lehetőség nyílott az oktatók számára külföldi (elsősorban nyugati) tanulmányutak elnyerésére. 1979-től a klinika igazgatója Kiss Tibor professzor lett. Ennek köszönhetően a traumatológiai osztály helyzete megerősödött (6. ábra). Az osztály publikációs aktivitása is példaértékű volt (15) és 1993-ig két MTA doktori és három kandidátusi értekezést írtak és védtek meg sikeresen az oktatók. Forgon Mihály professzor 1989-ben vonult nyugállományba és utódjára, Bíró Vilmos professzorra jól felszerelt, kiváló munkatársakkal rendelkező, nagy országos és európai tekintéllyel rendelkező klinikai osztályt hagyott (1, 4). Bíró professzor 1993-ig vezette a pécsi egyetemi traumatológiát és e rövid idő alatt sikerült az osztályt tovább fejleszteni és önállóvá tennie – POTE Traumatológiai Önálló Osztály néven. Előterjesztésére az Egyetemi Tanács megszavazta a Traumatológiai Klinika létrehozására irányuló terveket. Az akkori egyetemi vezetés ennek feltételeként a traumatológiának a pécsi Honvédkórház területére történő leköltözését szabta meg. Ennek a folyamatnak a megtervezését – az oktatói karral közösen – az Önálló Osztály vezetője elvégezte. 1993-ban azonban a Debreceni Orvostudományi Egyetem meghívására – személyi okok miatt – Debrecenbe távozott, ahol tanszékvezetői megbízást kapott az ottani (160 ágyas) Traumatológiai Tanszékre. Utódja Nyárády József professzor lett (7). A Pécsi Orvostudományi Egyetem II. sz. Sebészeti Klinikáját a korábban már említett 1950. szeptember 22-i minisztertanácsi határozattal hozták létre (a II. sz. Belgyógyászati Klinikával együtt) a pécsi Irgalmas-rendi Kórház helyén. A II. sz. Sebészet első igazgatója, a klinika alapítója Kudász József professzor volt, aki azonban 1955-ben Budapestre távozott. Pécsi működése alatt a klinikán három fő profilt alakított ki: a szívsebészetet, az általános sebészetet és a traumatológiát. Az intézetben külön traumatológiai osztályt alakított ki, amely egészen a klinika megszűnéséig – 1999-ig – működött. Távozásával a pécsi szívsebészet fejlesztése hosszú időre megszakadt. A traumatológia művelésével Nyakas Ákos egyetemi adjunktust bízta meg; ő elsősorban ortopéd sebész volt és főképpen végtag traumatológiával foglalkozott egészen 1960-as elmeneteléig. Salamon Antal 1954-ben került a klinikára és megszakítás nélkül 1975-ig dolgozott itt, ekkor már egyetemi docensi beosztásban. Ezt követően a Szombathelyi Megyei Kórház Traumatológiai Osztályának élére került. Itt igen sikeres szakmai és tudományos karriert futott be és hamarosan a hazai traumatológiai élet meghatározó személyiségei közé tartozott. Még pécsi működése alatt szerezte meg a kandidátusi tudományos minősítést, majd új munkahelyén az MTA doktora tudományos fokozatot szerzett. A baleseti sebészet másik, igen eredményes művelője az 1959-ben a klinikára került Tóth Károly volt, aki 1979ben nyert kinevezést a Kaposvári Megyei Kórház Traumatológiai Osztályának osztályvezetői posztjára. Kaposvárott igen eredményes szakmai munkát végzett. A II. sz. Sebészeti Klinika igazgatójának Kudász József távozása után Karlinger Gy. Tihamér professzort nevezték ki (1959–69). Kedvenc szakterülete az általános sebészet mellett a traumatológia volt, kandidátusi értekezését a csontgyógyulással kapcsolatos kutatásai106
Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet 2010. 53. 2.
ról írta. Hazánkban elsőként végzett diszlokált, ízületbe hatoló sarokcsont-töréseknél úgynevezett Palmer–műtétet: nyílt repozíció után a kiemelt ízületi felszíneket autológ csontlécekkel támasztotta alá. Karlinger professzor 1969-ben nyert kinevezést az I. sz. Sebészeti Klinika élére, helyét Kiss Tibor professzor foglalta el (1969–1992). Ő érdemben már nem foglalkozott traumatológiával, azonban a balesetsebészeti osztály a klinikán továbbra is funkcionált, előbb Salamon Antal, majd 1975-től Tóth Károly vezetésével. Karlinger professzor nyugdíjazása után 1979ben Kiss professzor átvette az I. sz. Sebészeti Klinika vezetői posztját is; így mindkét klinika igazgatója volt. Ezt követően a II. sz. Klinikán a balesetsebészeti profil lassan háttérbe szorult; annál is inkább, mivel az I. sz. Sebészeti Klinikán működő Traumatológiai Osztály egyre inkább átvette a sérült betegek ellátását. A II. sz. Sebészet vezetését Kiss professzor nyugdíjazását követően Korompay Ferenc (az USA-ból), majd rövid időre Papp Lajos professzorok vették át. A II. sz. Sebészeti és Belgyógyászati klinikák épülete 1999-ben visszaadásra került az Irgalmas Rendhez és ez egyben a megszűnésüket is jelentette (13). Az egyetemi baleseti ellá-
1. ábra A POTE 400 ágyas Klinikai Tömb déli része. 1971.
3. ábra Prof. Forgon Mihály 2006.
2. ábra A POTE I. sz. Sebészeti Klinika orvosi kara. Pécs, 1978.
4. ábra A POTE I. sz. Sebészeti Klinika Traumatológiai Osztály műtője.
5. ábra Az 1970-es pécsi Traumatológus Vándorgyűlés. Balról: Prof. Forgon Mihály, jobbról Dr. Lux Ottó főorvos ea.
6. ábra Az Osztály oktatói karának egy része: Prof. Forgon Mihály (balról), Vámhidy László, Kovácsy Ákos és Bíró Vilmos Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet 2010. 53. 2.
107
tási profilt ezután a Traumatológiai Osztály képviselte, de sérültek ellátását végezték még a már említett Honvéd Kórház, illetve a Megyei Kórház Sebészeti Osztálya is. A teljesen önálló Traumatológiai Klinika létrejöttével azután az ellátás teljes egészében az egyetemi intézet feladatává vált. Ennek részleteit az alábbiakban ismertetjük. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Traumatológiai és Kézsebészeti Klinika létrejötte és működése napjainkig: Bíró Vilmos professzor debreceni kinevezése után 1993. július 1-jével Nyárády József egyetemi docensként kap megbízást az egyetemi traumatológiai osztály vezetésére. 1995-ben habilitál, ezt követően intézetvezető egyetemi tanári kinevezést kap. Röviddel ezután eléri azt, amit elődeinek 25 év alatt nem sikerült: a pécsi traumatológia Balesetsebészeti és Kézsebészeti Klinika elnevezéssel önálló klinikaként működik tovább! 2000 márciusában a Miniszterelnök a Traumatológiai Szakmai Kollégium elnöki teendőinek ellátásával bízta meg. Ezt a tevékenységet – közmegelégedésre – 2004 májusáig töltötte be. Elnöki tevékenysége során, nagy elhivatottsággal és eréllyel, számos fontos kérdés megoldásában játszott szerepet. Ez alatt az időszak alatt a traumatológia szakmai elismertsége nőtt, amit az is jelképez, hogy kemény tárgyalásokat követően sikerült elérni a traumatológiát érintő súlyszámok kedvező módosítását, ezzel a szakma anyagi feltételeinek javítását. Jelentős eredménynek könyvelhető el az is, hogy ez a növekmény súlyozottan a progresszivitás elvének megfelelően kerül elosztásra, így a centrumfeladatokat ellátó intézetek a nagyobb teher mellett nagyobb juttatásban is részesülnek. Nevéhez is fűződik az Ortopédiai és Traumatológiai Szakmai Kollégium közeledése, amely a világban megszokotthoz hasonlóan elvezethet hazánkban is a két szakma együttműködésének javulásához. Egyik legnagyobb érdemének tekinthető a PTE OEC Traumatológiai Központ Balesetsebészeti és Kézsebészeti Klinika kialakítása. A centrum létrehozása 1989ben merült fel, azonban a tényleges érdemi munka, a szakmai irányelvek, a szervezeti forma kialakítása, valamint a centrum beüzemelésének megindítása az ő nevéhez kötődnek. A Traumatológiai Központ 2003. január 1. óta működik, feladatát, amely progresszivitás szerinti hármas szintű traumatológiai centrumnak megfelelő, teljes mértékben betölti (7. ábra). 2008. április 30-a fordulópont a klinika életében. Nyárády professzor nyugdíjba vonulásával Dr. Vámhidy László kapta a megbízást a vezetésre, akinek az ország és az egyetem példátlanul szűkös anyagi helyzetében kellett helytállni mind a kutatás, a tanítás, és nem utolsósorban a gyógyítás terén. A szakorvosok távozása ellenére (öt gyakorlott szakorvos távozott a klinikáról) sikerült a működőképességét megőrizni. A fiatal szakorvosok bevonása, a szakmai bizalom eredményezte az ellátás színvonalának megtartását. A PTE szenátusának döntése alapján 2008. szeptember 1-jétől új intézet jött létre, közö-
7. ábra Trauma Központ 108
8. ábra Tanítvány és mestere Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet 2010. 53. 2.
sen az Ortopédiai Klinikával, a Mozgásszervi Sebészeti Intézet. Vezetésével Prof. Illés Tamást bízták meg. Ezen belül Traumatológiai és Kézsebészeti Klinikai Tanszékként, megszakítás nélkül működik tovább a klinika, vezetésével Dr. Vámhidy Lászlót bízták meg (8. ábra). Működése „állatorvosi lóként”, mind kedvező, mind kedvezőtlen irányban példát mutathat a napjainkban egyre inkább elvárt intézetesítés mozgásszervi modelljeként. MEGBESZÉLÉS Közleményünkben igyekeztünk bemutatni a pécsi traumatológia kialakulását és fejlődését. A fejlődés nem volt töretlen, azonban az eredmény igazolta a traumatológiát szívükön viselő kollegák erőfeszítéseit. Úgy gondoljuk, hogy az egészségügy jelenlegi helyzetében a traumatológia fontos, de nehéz helyzetben lévő terület. Figyelembe kell venni a szakma meghatározó egyéniségeinek (5), a szakmai kollégiumok véleményét, annak érdekében, hogy a pécsi traumatológiai ellátás, és nem utolsó sorban a szakma oktatása továbbra is meg tudjon felelni a magasra állított mércének. IRODALOM 1. Ács G. (szerk.): Negyvenéves a Magyar Traumatológus Társaság. Jubileumi évkönyv. Debrecen. A Magyar Traumatológus Társaság kiadása. 2006. 2. Benke J.: Az orvostudomány története. Egyetemi jegyzet. Pécs. A Pécsi Orvostudományi Egyetem kiadása. 1994. 3. Benke J.: Egyetemünk története. Pécs. Alexandra Kiadó. 2000. 4. Bíró V.: Prof. Dr. Forgon Mihály. In: Ács G. (szerk.): Negyvenéves a Magyar Traumatológus Társaság. Jubileumi évkönyv. Debrecen. A Magyar Traumatológus Társaság kiadása. 2006. 73-75. p. 5. Csernátony Z.: Traumatizált ortopédia. Szerelemházasság? Névházasság? Érdekházasság. Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet. 2009. 52. (3): 282-285. 6. Fekecs Gy.: A Pécsi Honvédkórház története. Írásos és személyes közlés. Pécs. 2008. 7. Kovácsy Á., Nyárády J.: Pécsi Egyetem Baleset Sebészeti és Kézsebészeti Klinika. In: Ács G. (szerk.) Negyvenéves a Magyar Traumatológus Társaság. Jubileumi évkönyv. Debrecen. A Magyar Traumatológus Társaság kiadása. 2006. 143-149. p. 8. Lukács G., Szállási Á., Gazda I. (szerk.): 100 éves a Magyar Sebész Társaság. Budapest. A Magyar Sebész Társaság és a Magyar Tudománytörténeti Intézet Kiadása. 2006. 9. Mammel E.: Írásos és személyes közlés. Pécs. 2008. 10. Pécs Hírek: Internetes portál: www.pecshirek.hu 11. Pécsi Hírek: Folyóirat: VII. évfolyam 9. szám. 2009. február 3. 2. p. 12. Renner A.: A műtéti töréskezelés hazai története. In: Cziffer E. (szerk.): Operatív töréskezelés. Budapest. Springer. 1997. 3-10. p. 13. Schmidt P., Süle T.: Az irgalmasok pécsi kórházának históriája. Pécs. Házmester ’98 Kft. 2007. 14. Szabó F.: Baleseti Sebészeti Osztály. In: Nagy G., Aracsi L., Koronczay J. (szerk.): Pécs-Baranya katonai egészségügyének története korabeli dokumentumok és a sajtó tükrében. Pécs. A Pécsi Honvédkórház és a Duplex Rota Nyomdaipari és Kereskedelmi Kft. Kiadása. 2000. 98. p. 15. Vizkelety T. (főszerk.): A magyar ortopédia, traumatológia és határterületeinek bibliográfiája a kezdetektől napjainkig. Budapest. A Magyar Traumatológus Társaság, és a Magyar Ortopéd Társaság kiadványa. 2007.
Dr. Vámhidy László PTE, ÁOK, MSI, Traumatológiai és Kézsebészeti Klinikai Tanszék 7632 Pécs, Akác u. 1. Tel: 06 (72) 536-838; Fax: 06 (72) 536-837 E-mail:
[email protected] Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet 2010. 53. 2.
109
