Fejezetek a Szervezési és Módszertani Osztály történetéből Dr. Gyárfás Iván
A rendelkezésünkre álló 1970-es, 1980-as, és 1990-es éves jelentések az osztály működéséről, a megjelent tudományos munkák, valamint a szubjektív és hiányos emlékezetünk képezik az alapját a Szervezési és Módszertani Osztály történetének. Nem időpontokhoz kötjük az osztály 40 éves munkáját, hanem az egyes fontosabb tevékenységek kapcsán óhajtottunk bizonyos időrendiséget követni, a szervezési és módszertani feladatok mentén. A munka, melyet az osztály végzett, természetesen követte azokat a változásokat, melyek a kardiológia intézeti és területi szintű ellátásában és a cardiovascularis epidemiológia és prevenció területén a világban és hazánkban bekövetkeztek.
Az osztály munkájában három korszakot különíthettünk el: az első korszak az intézet és az országos kardiológiai ellátás szervezéséhez kötődik. Ezt követte a cardiovascularis epidemiológia és megelőzés erősödésének időszaka, melynek során az osztály számos nemzetközi epidemiológiai kutatásban és prevenciós programban vett részt. A kutatók jelentős részének, külföldre és egyéb hazai prevenciós intézményekbe való távozása után ismét az intézeti és területi ellátás szervezése, a minőségbiztosítás és ellenőrzés módszertanának kidolgozása intézeti és országos szinten képezte az osztály működésének harmadik szakaszát. Az intézeti jelentésben 1997-ben szerepel utoljára a Szervezési és Módszertani Osztály munkájáról beszámoló. Az országos szervezési feladatot a DOTE Kardiológiai Tanszéke vette át 1998-ban.
I. Részvétel az intézet és az országos kardiológiai hálózat kialakításában
A Szervezési és Módszertani Osztály az intézet megalakulásától segítette a vezetést az intézet működésének megszervezésében és az önálló kardiológiai osztály kialakításában (dr. Bodrogi György, dr. Matheidesz Pál). Már az 1960-as években megyei és városi gyermek és felnőtt kardiológiai gondozók és osztályok alakultak ki, különösen a gyermekkardiológiai osztály közreműködésével.
Az 1960-as évek végétől a Szervezési és Módszertani Osztály számos javaslatot készített a kardiológiai gondozási irányelvekről, a kardiológiai diszciplína változásának megfelelően. Az irányelvek csak másfél évtized múlva jelentek meg rendeleti formában. Az osztály a Kardiológiai Szakmai Kollégium megalakulásától annak munkájában titkárságként működött, míg az intézet tanácsadó szerve volt országos feladatainak ellátásában.
Az országos intézet kialakítása
Jelentős szerepet játszott a Szervezési és Módszertani Osztály a kezdetben különböző telephelyeken működő intézet munkájának koordinálásában, ugyanakkor segítette az intézet személyi állományának kiválasztását is.
Az Országos Kardiológiai Intézet egy épületben történő elhelyezése és a kardiológiai betegek megfelelőbb, ellátásának igénye már az 1960-as évek közepén megfogalmazódott, de az új, modern intézet csak 1977-re valósult meg. Az új intézet igényeit az 1960-as évek végén az egyes osztályok vezetői fogalmazták meg, az intézet működési koncepciójának elkészítésével viszont az osztályt bízták meg, annak figyelembe vételével, hogy az új épületben az adott struktúrát optimálisan használja ki. Az adott szerkezet miatt a négy szívsebészeti műtő kapacitását vettük figyelembe, az intézet működési fő irányának megvalósításában, a szívsebészeti ellátás országos javítása érdekében.
Az intézet többi osztályának működését ennek érdekében alakítottuk. A műtéti kivizsgálás, a korai rehabilitálás biztosítása a felnőtt- és gyermekkardiológiai fekvőbeteg-ellátás, ezeknek az osztályok működésének a fő irányához tartozott.
A Szervezési és Módszertani Osztály tevékenyen részt vett az intézet SZMSZ-ének kidolgozásában, számítógépes rendszerének kialakításában, és az új finanszírozási rendszer létrehozásában.
Az önálló kardiológiai diszciplina és hálózat kialakítása
Az önálló kardiológiai diszciplina hazai kialakítása Gottsegen György professzor gondolataiban már korán megfogalmazódott.
Az 1960-as évek végén az 1970-es évek elején az osztály munkatársai (Lamm György, Gyárfás Iván) számos javaslatot készített az Egészségügyi Minisztérium III. Főosztályának együttműködésével a kardiológiai gondozási irányelvekről. Javaslatot készítettünk a gondozási,
szervezőmunka
részeként
a
megyei
és
városi kardiológus
főorvosok
továbbképzésének módszerére és tematikájára. Előkészítettük miniszteri utasítás formájában történő megjelenését is. Ennek szellemében igyekeztünk egységes működési javaslatot tenni a már
tevékeny
kardiológiai
gondozóknak,
melyek
mind
célkitűzéseikben,
tartalmi
munkájukban, mind szervezésükben, is eltértek egymástól. A tanácsokkal, azok egészségi osztályainak
felügyelőivel
való
együttműködés
során
a
kardiológiai
gondozással
kapcsolatosan jelentős elvi támogatást kaptunk, de valóra váltásához dologi és személyi költségek igényeit kielégíteni általában nem tudták. Az intézet ápolta területi együttműködését a megyei és városi kardiológus és gyermekkardiológus főorvosokkal, megbízott szakorvosai rendszeresen látogatták és személyesen is, tartották a kapcsolatot velük és osztályukkal. Minden megyének megbízott referense volt: az intézet valamelyik idősebb munkatársa, aki félévenként meglátogatta a megyei és városi kardiológiai fekvő- és járóbeteg osztályokat, tapasztalatairól írásban beszámolt. A megyei, városi kardiológus közvetlenül kérhette a referens és rajta keresztül az intézet segítségét. Az intézet által szerkesztett adatlapon, a városi kardiológusok megyei kardiológussal számoltak be éves tevékenységükről. Ezek az adatok képezték az alapját, az intézetben megrendezett éves megyei kardiológus főorvosi értekezletnek, melyen részt vett a minisztérium III. Főosztályának vezetője vagy megbízottja és az intézet főigazgatója.
Az Intézet a Magyar Kardiológusok Társasága és a Gyermekgyógyász Társaság segítségével, kardiológiával, kardiológiai gondozással foglalkozó orvosok számára konzultációkat szervezett a korszerű diagnosztikai és terápiás módszerek elterjesztésére.
Az Egészségügyi Minisztérium III. Főosztálya segítségével, Kökény Mihály (intézetünk volt, a III. Főosztály akkori munkatársa) egyeztető munkájának eredményeként megszületett a szívés érrendszeri betegségben szenvedők gondozásának és ellátásának rendje (5/1982 EüM számú utasítása). Az alapellátás orvosa lett a gondozás letéteményese, melyet a szervezett szakkonziliáriusi intézményrendszer segített. Bár megyénként a kardiológiai ellátás eltérő módon alakult, a megindult kardiológus és gyermekkardiológus képzésnek köszönhetően az országos hálózat kialakulását nagymértékben elősegítette. A megyei és városi kardiológus szakkonziliáriusi hálózat mellett kialakult a coronaria őrzők országos rendszere. A regionális
kardiológiai központok, a szívsebészeti, hemodinamikai beavatkozások feltételeivel rendelkeztek, vonzási körzetüket, teljesítő képességüknek megfelelően alakítottuk ki.
1978. július 14-én Schultheisz Emil egészségügyi miniszter kinevezte az Országos Kardiológiai Intézet Szakmai Kollégiumának elnökét, titkárát, tagjait.
A Kollégium elnöke az intézet főigazgatója, titkára a Szervezési és Módszertani Osztály vezetője volt. A módszertani levelek elkészítésének koordinálásában az osztály vezetőjének jelentős szerepe volt. Gondoskodott a módszertani levelek elkészítéséről és széleskörű elterjesztéséről.
II. Descriptiv cardiovascularis epidemiológiai vizsgálatok Az intézet megalakulásakor a kardiológiai betegségek közül a reumás láz és reumás szívbetegségek megelőzésének bevezetése volt az osztály fő célkitűzése. Később, az 1960-as évek közepén a koszorúér-betegség már komoly problémát jelentett hazánkban is. E betegség megelőzésének megalapozása céljából 1965-ben epidemiológiai vizsgálatokat indítottunk. Felmérések készültek a falusi és majd a városi lakosság rizikófaktor-előfordulásáról és a betegség elterjedtségéről a lakosságban. 1967-ben kezdtük el az ischaemias szívbetegség prevenciójára irányuló vizsgálatainkat az Egészségügyi Világszervezet (WHO) genfi központi irodájának felkérésére és közreműködésével. 1969-ben az Infarktus Regiszter program előkészítésével teremtettük meg a közösségi kardiológia alapjait a WHO európai irodájának szervezésében.
A reumás láz és reumás szívbetegség megelőzése
Az osztály kialakításakor a reumás láz és reumás szívbetegség volt hazánkban a kardiológia legnagyobb kihívása. E betegség profilaxisa, jobbára másodlagos megelőzése jelentette a legnagyobb problémát. A reumás láz bejelentését kötelezővé tették és ennek alapján került sor a penicillin-profilaxis rendszeres bevezetésére és ellenőrzésére. A program végrehajtásában Bodrogi Györgynek és Matheidesz Pálnak volt kiemelkedő szerepe.
A bejelentések száma az 1960-as évek második felére jelentősen csökkent, a betegség visszaszorulásával. A század végére a betegség következtében bekövetkező halálozások gyakorisága minimálissá vált.
A koszorúér-betegség keresztmetszeti és longitudinális epidemiológiai vizsgálata
Dr. Gottsegen György professzor, az intézet névadója 1963-ban megszervezte a III. Belgyógyász Kongresszust kardiológiai témakörben, nemzetközi részvétellel, ami abban az időben nem kis feladatot jelenett. A kongresszusra a világ vezető kardiológusai a világ minden tájáról elfogadták meghívását, és jelenlétükkel aláhúzták a kardiológia mint különálló szakágazat és a magyar szívgyógyászat jelentőségét.
Dr. Lamm György, aki a szekció titkára volt, nagyon jó kapcsolatot alakított ki WPWszindrómából „ismert” P.D. White professzorral. Három hónap múlva levél érkezett a professzortól, melyben javasolta, hogy Lamm doktor vegyen részt Helsinkiben a „Hét Ország Vizsgálat”-ban, melyet Ancel Keys professzor vezet, költségeit fedezik.
Ezzel indult el a cardiovascularis epidemiológia és prevenció kialakítása hazánkban. Így került Lamm doktor Ilomantsiba, a vizsgálat finn, majd az olasz ágának ötéves után vizsgálatára. Ennek tapasztalatairól beszámolt Gottsegen professzor úrnak, és javasolta, hasonló program indítását itthon, aki megbízta Lamm doktort: „Ez fontosnak látszik, csináld!”
Ő három hónapon belül megszervezte, az első magyar cardiovascularis epidemiológiai vizsgálatot Gyulaváriban önkéntes munkatársaival, Balogh Gizella asszisztenssel, Gyárfás Ivánnal és Östör Erikával.
A kis epidemiológiai csoport, nemzetközi képzésben részesült: Az elsajátított epidemiológiai ismeretek és készségek alapján indítottuk nemzetközi együttműködés keretében a minesszotai egyetem koordinálásával a Hét Ország Vizsgálatához csatlakozó „Dél-magyarországi falusi lakosság cardiovascularis epidemiológiai vizsgálatát”, melyet 1965-ben, Gyulaváriban kezdtük el, és folytattuk 1966-ban Székkutason és Mártélyon.
Időközben dr. Bodrogi Györgyöt, az orvostudományok doktorát kinevezték a Fővárosi Gyermek- és Ifjúsági Kardiológiai Intézet igazgató főorvosának, az osztály vezetését pedig dr. Lamm György vette át.
Heveny szívizominfarktus regiszter
A közösségi programok értékelése céljából különböző nyilvántartásokat állítottak fel. Az Egészségügyi Világszervezet elsőként a közösségi infarktus regiszter programot indította az 1960-as évek végén az 1970-es évek elején. Ezek a regiszterek számos információt nyújtottak, nemcsak a betegség lefolyására, hanem az ellátás módjára, problémáira is.
Az infarktus regiszter a főváros félmillió lakosú dél-pesti területén működött 1970 - 1980 között, 1970-71-ben az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben. Ebben az időszakban a Kardiológiai Osztály számos munkatársa segítette a programot. Ekkor a regiszter vezetője dr. Gyárfás Iván volt.
A Dél-pesti Infarktus Regiszter vezetését később dr. Duba Jenő, majd dr. Jánosi András vette át, aki az eredményeket kandidátusi disszertációjában összegezte. A regiszter egy évtizedes elemzése azt mutatta, hogy a prehospitális halálozásban nem következett be változás, a 28 napos halálozás viszont szignifikánsan csökkent, mivel hétszeresére nőtt az intenzív coronaria ápolási egységben kezeltek aránya.
Az intenzív coronaria ápolási egységek módszertani irányelveinek kidolgozása
1971-ben az osztály megvizsgálta a hazánkban működő intenzív coronaria ápolási egységek működését és az infarktus regiszter elterjesztésével igyekezett ezek működését felmérni és a nemzetközi tapasztalatokat is elterjeszteni.
Ennek érdekében felmértük a budapesti és vidéki osztályok felszerelési és szervezési helyzetét és javaslatot tettünk ezek működésének javítására, egységes dokumentációjának kialakítására. 1972-ben az intenzív coronaria ápolási egységek számára módszertani levél készült, az akut szívinfarktus-gyanús betegek ellátására.
WHO MONICA vizsgálat (World Health Organization Monitoring Cardiovascular Diseases and their determinants Project)
1978-ban a Bethesda Konferencián a koszorúér-halálozás csökkenésének okait vizsgálták. A rendelkezésre álló adatokból nem volt megválaszolható a kérdés, hogy az észlelt halálozáscsökkenés a koszorúér-események incidenciája, vagy a bekövetkezett események halálozása (letalitása)
csökkenésének
köszönhető.
A
koszorúér-események
előfordulásának,
incidenciájának változásai, milyen kapcsolatban állnak a vizsgált lakosság rizikófaktorainak változásaival, és a letalitás változásai a koszorús érbetegek kezelésének változásaival. Az Egészségügyi Világszervezet a MONICA vizsgálat ennek megválaszolására szervezte meg 37 populációban és 21 országban az európai, amerikai, ausztráliai és ázsiai kontinensen. A magyar MONICA központ két alközpontja a budapesti és a pécsi vett részt a nemzetközi projektben, majd a későbbiekben leírt közösségi és gondozási program megfigyelő és értékelő rendszeréül is szolgált. Az infarktus regiszter segítségével 10 éven át monitorozták az infarktus előfordulását és letalitását.
A projektben alkalmazott infarktus és agyvérzés regiszter, a lakossági véletlenszerűen választott alkalmi mintákból standardizált módszerekkel meghatározott, rizikófaktorok alkalmasak a közösségi prevenciós és gondozási programok követésére és értékelésére.
III. Intervenciós epidemiológiai vizsgálatok, a koszorúér-betegség megelőzése
A koszorúér-betegség elsődleges megelőzése clofibrat segítségével
Az epidemiológiai vizsgálatok a koleszterinszint összefüggését egyértelműen kimutatták a szívkoszorús
érbetegséggel,
nagysága
előre
jelezte
a
betegség
bekövetkezésének
valószínűségét. Az 1960-as évek közepén az volt a fő kérdés, hogy megelőzhető-e a szívkoszorúér-betegség,
redukálható-e
incidenciája,
halálozása
a
koleszterinszint
csökkentésével. Az Egészségügyi Világszervezet támogatásával skóciai (edinburghi-i) klinikai és londoni epidemiológiai statisztikai központtal experimentális epidemiológiai vizsgálatot
indítottak
a
koleszterinszint
csökkentésével
a
koszorúér-betegség
visszaszorítására. A vizsgálat célja a koleszterinszint és a koszorúér-betegség közötti okokozati összefüggés igazolása volt. Ugyanakkor a vizsgálat az elsődleges megelőzés
lehetőségét is igazolhatta volna magas koleszterinszintű populációban egy clofibrat nevű gyógyszerrel, melynek – akkori tudásunk szerint – lényeges mellékhatása nem volt. A vizsgálatot, kettős-vak klinikai vizsgálatnak tervezték, mely nagy számú résztvevőt igényelt, ezért szükség volt még két epidemiológiában jártas kardiológiai csoport bevételére Európából így esett a választás az Országos Kardiológiai Intézet epidemiológiai részlegére és a prágai kardiológiai intézet munkacsoportjára.
A vizsgálat eredménye a koszorúér-betegség és koleszterinszint közötti ok-okozati összefüggést igazolta, mivel a koleszterinszint csökkentésével a koszorúér-betegség incidenciája 20%-kal, szignifikánsan lecsökkent a magas koleszterinszintű csoportban a kontroll csoporthoz viszonyítva (p<0,05). Az összes halálozás viszont a kezelt csoportban szignifikánsan magasabb volt, máig sem egyértelmű ennek az oka. A koleszterin – koszorúér-betegség összefüggést ugyan sikerült bizonyítani ám a vizsgálat arra utalt, hogy a primer prevencióban a gyógyszeres befolyásolás – legalábbis clofibrattal – kockázatos és lehetőleg kerülendő.
1974 végén dr. Lamm Györgyöt kinevezték a WHO Európai Iroda krónikus betegségek részlegének vezetőjévé. 1975-től dr. Gyárfás Iván vette át az osztály vezetését.
A szívizominfarktusban megbetegedettek másodlagos megelőzése és rehabilitációja
1972-ben a dél-pesti területen a szívizominfarktusban megbetegedettek közül az infarktus regiszter segítségével kerültek kiválasztásra véletlenszerűen, akik a rehabilitációs programban részt vettek. Megfelelő kontroll csoport segítségével vizsgálták a háromfázisú standard másodlagos megelőzési és rehabilitációs program hatékonyságát, az Egészségügyi Világszervezet szervezésében. A nemzetközi vizsgálat eredménye mind a reaktiválás, mind a kockázati tényezők, valamint a recidivák csökkentésében pozitív volt. A mi eredményeink a nemzetközi átlag alatt maradtak, betegeink többnyire leszázalékolásra kerültek még akkor is, ha ők dolgozni akartak. A vizsgálat fő üzenete számunkra az volt, hogy a rehabilitáció területén az egészségügyi dolgozók szemléletváltása a legfontosabb.
Közösségi megelőzési és gondozási programok a szív és érbetegségek visszaszorítására
A közösségi programok gyökerei visszanyúlnak a „Hét Ország Vizsgálat” eredményeihez, melyből nyilvánvalóvá vált, hogy a finn és az egyesült államokbeli közösségek koszorúérbetegségek mutatói a legmagasabbak, és ennek hátterében az életmód jellegzetességei állnak. A kialakult járvány az életmódnak – az étrendnek, a mozgáshiánynak és a dohányzásnak – tulajdonítható, melyek részint közvetlenül, másrészt a vérlipid szinten, illetve a vérnyomáson keresztül fejtik ki hatásukat. Népegészségügyi jelentősége és kapcsolata az életmóddal arra indította az amerikai és finn kutatokat, hogy a kérdés megoldását a közösségi befolyásolásban keressék. Az első vizsgálatok Finnországban és az Egyesült Államokban indultak.
Az Országos Kardiológiai Intézet szervezési és módszertani osztálya 1976-ban csatlakozott az Egészségügyi Világszervezet által koordinált és támogatott programhoz. Dél-pest XVII. kerülete volt az intervenciós közösség, ahol a programot indítottuk, és melynek tapasztalatai alapján dolgoztuk ki 1978-és 1980 között a végleges program tervét.
Az Országos Kardiológiai Intézet munkatársai, a területi kardiológus főorvos támogatásával továbbképző előadásokat, megbeszéléseket tartottak a kerület körzeti orvosai számára. A vezető szakemberek rendszeres előadásai, melyekben a diszciplína legújabb haladásának ismertetése mellett, meghatározták a területen dolgozó orvosok számára az ezzel kapcsolatos megvalósítható teendőket. Az alapellátásban dolgozók számára az előadások alapján könyveket, módszertani leveleket adtunk ki. Megszerveztük a lakossági szűréstől a legmagasabb szintű ellátásig vezető racionális utat, hogy a beteg leggyorsabban érje el a számára szükséges ellátási szintet. Ebben a tüdőszűrő állomás is segítette a körzeti orvosokat. A vizsgálat során azt találtuk, hogy a 18 éven felüli férfilakosság 18%-a és a nőlakosság egynegyede mentes csak a vizsgált rizikófaktoroktól (dohányzás, magas vérnyomás, magas szérum koleszterinszint, kóros terheléses vércukorszint, elhízás, fizikai inaktivitás) és mindkét nemben kettő vagy több rizikófaktora volt a lakosság 40%-ának.
Az évek során a program kiszélesedett, tapasztalatait felhasználták az 1987-ben, a kormány által kidolgozott, országos hosszú távú egészségfejlesztési stratégiában, melyet egy interdiszciplináris bizottság a miniszterelnök-helyettes vezetésével koordinált.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) koordinálásával végzett közösségi vizsgálatok eredményei igazolták, hogy mind az ésszerű életmód elérésében, mind a rizikófaktorok prevalenciájának csökkentésében jelentős eredmények érhetők el.
A szérum koleszterinszintben, a dohányzásban és a vérnyomásban bekövetkezett változások, megmagyarázták az ISZB-halálozás csökkenésének jelentős mértékét, az USA nevelési programjainak és az észak-karéliai finn program országos kiterjesztésének köszönhetően. A közösségi programok a népegészségügyi intézkedések hatékonyságára utaltak.
Epidemiológiai vizsgálataink a hypertonia területén
Juvenilis hypertonia projekt A vizsgálatot a KGST tudományos kutatási programja keretében végeztük, résztvevői rajtunk kívül orosz, litván, kelet-német és kubai kardiológiai intézmények voltak, vezetője a magyar központ az Országos Kardiológiai Intézet volt (az egyetlen kardiológiai kutatási program, melyet magyar intézet vezetett). A vizsgálat célja a vérnyomáskülönbségek földrajzi és etnikai különbségének kimutatása, és a hypertonia kiindulási szakaszának vizsgálata volt. A vizsgálat a gyermekkorban és serdülőkorban végzett eseti vérnyomásmérés jelentőségét erősítette meg. Meghatározták a hypertoniára fogékony gyermekek csoportjába tartozók kockázati tényezőit is.
INTERSALT A nagy nemzetközi, az egész világra kiterjedő epidemiológiai vizsgálatot, melyben intézetünk epidemiológiai munkacsoportja is részt vett a WHO, a Nemzetközi Hypertonia Társaság és az USA Nemzeti Egészség Intézetének Szív-, Tüdő- és Vérképzőszervi Betegségek Intézete támogatta. 32 országból 10 079 20-59 éves férfi és nő 24 órás nátriumürítését és a vérnyomás összefüggését vizsgálták az egyes népességeken belül és a népességek között. A vizsgálat alátámasztotta, hogy a lakosság magas, kedvezőtlen vérnyomás-eloszlásának a sóbevitel nagysága jelentős tényezője. A sóbevitel csökkentése populációs szinten a cardiovascularis betegségek prevenciójának fontos eszköze.
HYRAP (Hypertension Management Audit Program) Ez a vizsgálat az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodájának és a Világ Hypertonia Liga (WHL) koordinálásában folyt, mint a WHO hypertonia kutatási akcióprogramjának a része. A
vizsgálatnak öt területe volt: közösségi hypertonia felmérés, a hypertoniás betegek felmérése, az orvosok gyakorlatának vizsgálata, a fogyasztói kérdőív és a gyógyszer-felhasználási vizsgálat.
IV. Nemzetközi kapcsolatok – továbbképzés
1968-ban az Egészségügyi Világszervezet együttműködési munkánk megbecsüléseként 20 hónap szabadon felhasználható WHO tanulmányi ösztöndíjat kapott az osztály. Ebből dr. Gyárfás Iván, dr. Szabolcs Paula, dr. Duba Jenő és dr. Östör Erika munkatársainknak sikerült több hónapon át epidemiolóiai és kutatási programokat tanulmányozni vezető nyugati intézményekben. 1974 után tovább erősödtek a Szervezési és Módszertani Osztály és az intézet WHO kapcsolatai. Dr. Lamm György WHO Európai Regionális Iroda munkatársa volt 1974-1981 között, majd 1991-ig konzultánsa, dr. Gyárfás Iván 1985- 1996 között dolgozott a WHO genfi központjában. Így került az intézethez előbb a WHO EKG Referencia Központja (dr. Ofner Péter), majd az Európai Szívsebészeti Kollaborációs Központ (Prof. dr. Árvay Attila).
A nemzetközi kardiológiai szervezetekkel is hasonlóan jól fejlődtek kapcsolataink. A Nemzetközi Kardiológus Társaság szervezésében a WHO támogatásával 10 napos szemináriumot szerveztek a cardiovascularis epidemiológia és prevenció alapjainak lerakására. A szemináriumok 1968-ban kezdődtek. Azóta szinte minden évben részt vehetett egy-egy magyar kutató, kezdetben az osztály, majd az intézet, később az intézet programjaival együttműködő intézetek részéről. A cél a kardiológia és az epidemiológia és prevenció kutatásának és felhasználásának összekapcsolása volt.
