A sors keze
Fej vagy írás – nem merek dönteni Kedves Soma! Régóta rendszeres olvasója vagyok a rovatodnak, sőt az idei karácsony elhozta nekem a könyvedet is, amit azóta is előszeretettel forgatok, és bevallom, rengeteget változtatott az életszemléletemen. Az ott olvasottak alapján döntöttem úgy, hogy veszem a bátorságot és írok neked, hátha te, mint sokat tapasztalt mamagésa az orromra koppintasz vagy ellátsz némi „útravalóval”. Huszonhárom éves vagyok és mostanság teszem első lépéseimet a „kezdjük megismerni magunkat” rét elég ingoványos talaján, bár úgy érzem, kezdek átesni a ló túloldalára és hiába tudom, hogy komplett baromság, amit művelek, mégsem hagyom a dolgot a manóba. Rögtön leírom, konkrétan mire gondolok: megrögzötten hiszem, hogy létezik a SORS, amely hatással van a jövőnkre, jelenünkre és mindenünkre. Ezzel még nincs is baj, azzal viszont már annál inkább, hogy számomra az utóbbi időszakban a sorsot egy 1 eurós pénzérme testesíti meg (néha 50 centes:)). Már szinte minden napom úgy kezdődik, hogy eldöntendő kérdésekkel bombázom szegény fémdarabot az aznapot vagy akár a jövőt illetően. Bevallom, mindezzel nem elégszem meg, bónuszként még a www. ezoterikus.hu weboldalon fellelhető kártyahuzogatós programok „hathatós” segítségét is rendszeresen igénybe szoktam venni (a netmentes időszakokban papírdarabokat dobáltam IGEN és NEM feliratokkal, majd szakszerűen kiválasztottam egyet).:) Így leírva viccesen hangzik (sőt, bizonyára élőben is az, amikor reggelente kiszédülve az ágyból, a szoba közepén pénzdobálással kezdek, majd legtöbbször a félho23
Ébresztő II.
mályban az ágy és szekrény alatt hasalva kutatom az elgurult érmét, hogy FEJ vagy ÍRÁS-e a kapott eredmény), de be kell látnom, ez már mánia. Persze tudatosabb énem realizálta, hogy ez egy komplett idiótaság, amit művelek, mert a szerencsétlen érmének valamelyik oldalára mindig muszáj esnie, de ha a kérdésemre kapott válasz számomra negatív, megkeseríti az egész napomat, sőt, egy-egy fontosabb kérdést illetően teljesen komolyan kétségbe tudok esni. Azt hiszem a témához, illetve a problémakörhöz még mindenképp hozzátartozik az az információ, hogy elég „BESÜLT” lény vagyok. Nem vagyok az a társaság középpontja-típus (már-már az antiszociális kategória), nincsenek körülöttem haverok százai, általában azokhoz az emberekhez ragaszkodom, akiket már megismertem. Hat hónappal ezelőtt döntöttem úgy, hogy hátrahagyom kis hazánkat és megpróbálok magammal valami számomra hasznosat kezdeni a télapó hazájában (iskolát váltottam), viszont ezzel a „BESÜLT” habitussal a beilleszkedés gondolhatod, mennyire zökkenőmentes, pedig minden vágyam, hogy megmutathassam, nem vagyok se néma, se hülye, csak egy másik nyelven való kommunikáció az emberben plusz gátakat épít. Általában ezzel a témakörrel kapcsolatos az eldöntendő kérdéseim egyik fele – „égés lesz-e a mai napom?”. A másik kedvelt tárgykör pedig természetesen mi más is lehetne, mint a párkapcsolat. Régóta vagyok úgynevezett kényszerszingli (úgy négy-öt éve). Az első időszakban azért, mert mindenfajta érdeklődést szándékosan elutasítottam (rosszabb esetben észre sem vettem) mondván, hogy „RÁÉRÜNK ARRA MÉG”, az utóbbi időszakban pedig azért, mert úgy látszik, a hímnemű egyedek érnek rá nagyon, vagy már más, egyéb nőszemélyek rájuk értek.:) Pár hónappal ezelőtt azonban fölfedeztem egy kedves „kisfiút”, akivel nagyon szívesen töltenék több időt (mikulás-országi). Naná, hogy minden egyes adódó alkalommal komplett idiótát sikerült magamból csinálni (azóta már tudom, a könyvednek köszönhetően, hogy a görcsös akarással sikerült nagy valószínűséggel elijesztenem). És itt jön képbe a pénzérme… dobálom-dobálom szorgalmasan, és az esetek 90 százalékában az az eredmény születik, hogy nekünk nincs mit keresnünk egymás mellett, viszont a „női intuícióm” meg épp az ellenkezőjét súgja, szóval teljes a bizonytalanság az életem minden 24
A sors keze
területén. Próbálkozom elfoglalni magam a mindennapokban, másba fektetni a fölösleges energiáimat, mióta az eszemet tudom, rendszeresen sportolok, nemrég újra elkezdtem zongorán gyakorolni, ami minden egyes alkalommal örömöt okoz, de ezt a szerencsétlen dobálósdit nem tudom levetkőzni. Nagyon szépen megköszönném, ha leírnád a véleményedet a fent említettekkel kapcsolatban, vagy esetleg tanáccsal tudnál ellátni. Megőrültem-e vagy még menthető vagyok (vagy dobjak fel egy pénzérmét és az majd megmondja ;))? Tudom, hogy egy kineziológus biztosan sokat segíthetne (már ami a mélyre ásást illeti), de itt sajnos maximum én áshatom saját magamat a hóba… Köszönöm, és üdvözöllek! Zé
KEDVES ZÉ! Egyáltalán nem kell elásni magadat a hóba, hacsak nem hozza ki játékos gyermeki énedet, és nyújt számodra örömöt. Nem őrültél meg, úgyhogy nem kell megmenteni sem! Egy szakember segítsége feltehetően neked is jót tenne, de saját belső erőidet és tudásodat használva biztos, hogy te magad is tudsz változtatni jelen helyzeteden. Pénzdobálgató szokásodban látok némi kényszerességet, amögött pedig a bizonytalanságodat. Végül is minden kényszeresség mögött bizonytalanság és szorongás áll. Az a lényege, hogy a kényszeres embernek hiányoznak a stabilitást jelentő, állandóan visszatérő „rituálék”. (A pszichológiában ezt úgy tartják, hogy ez kisbaba korunkból, a „megkapaszkodás” igényéből fakad.) Vannak, akik ezt már testi szintre viszik, gondolj azokra, akik tikkelnek (rendszeresen rángatózó arcizom), vagy körömrágás, hajcsavargatás, dadogás stb. Valami, ami stabilan mindig visszatér, jelen levő és az övék. Mások mániákusan takarítanak, és úgy érzik, hogy szinte a saját belső egyensúlyuk billen meg, ha valaki a megszokott helyen levő tárgyaikat máshova helyezi. Ebből ki lehet jönni. Meg kell erősíteni az önmagadba vetett bizalmat, hitet, erőt. És nem úgy, hogy a jelenlegi kényszerességed helyett mást választasz, hanem leásva önmagadig megerősítve a mélyen benned lévő ősbizalmat. Erre sokféle technika létezik, elvileg egy jó pszichológus vagy kineziológus is segít25
Ébresztő II.
het, de természetesen te is magadon. Sokszor írtam már a transzlégzésről is, aminek az a lényege, hogy egy vezető felügyelete mellett, transzzenére történő, irányított erőteljes légzéssel annyi oxigént juttatsz az agyba, hogy módosult tudatállapotot okozva, intenzív belső utazáson veszel részt. Mielőtt ebbe belemégy, programozhatod, hogy megtaláld életedben azt a pontot, ahol megtört ez az ősbizalom állapot (feltehetően életed első évéről van szó), és vizualizálva programozhatod azt a képet, amelyben megéled a biztonságot. Mindehhez persze kell némi gyakorlat és önismeret. Ezért ajánlanám mégis a kineziológust, aki az izomteszt segítségével belépve a tudatalattidba, segíthet a múlt sérülését energetikailag is felszámolni. Tehát egy mély stresszoldás után segít tudatos szintre hozni azt, amit a transzlégzésben átélsz. Ez csak annak való, aki felkészült lelkileg arra, hogy elbírja ezt a terhet. Mindenképpen meg kell osztani a vezetővel azt, hogy mire készülsz, és én személy szerint ajánlom azt is, hogy kineziológussal teszteltesd ki, hogy kész vagy-e erre a belső utazásra. De hát te bizonyára tudni fogod, hogy neked mire van szükséged. Mindenesetre most gondoljuk végig, a kényszeresség adta előnyön kívül (tehát valami, ami rendszeresen visszatérő, tehát stabil), miről is szól még a te pénzfeldobó mániád?… Először is nem neked kell dönteni. Valami (szerencse, sors, véletlen, külső erők stb. attól függ, milyen attitűdből, hitrendszerrel tekintünk rá) majd eldönti helyetted, hogy mi lesz, mi legyen. Leveszi a döntés felelősségét a válladról. Több szempontból is megtámogatja (de valójában csak erősíti) a bizonytalanságodat, hiszen nem csak azt mondja meg a pénzérme vagy kártya, hogy mit tegyél, de azt is, hogy mire számítsál. (Ez már maga a hétköznapi élet mágiája, ami lehet fehér, és fekete is… Meg mindenféle más színű…) Ez a kényszeres szokás segít kiemelni a számodra oly nehezen elviselhető bizonytalanságból, hogy vajon mit hoz az élet? Mit hoz ez a nap? Ez a kapcsolat? Mert néha ugye jobb tudni a biztos rosszat is, mint a bizonytalanságban lenni… Szóval nagyon nagy szükséged lenne az önbizalomra és a benned lévő ősbizalom feltámasztására! Ezek pedig olyan mélyen levő dolgok, ahova idő és energia leásni. Hogy milyen módszerrel teszed, ezt neked kell eldöntened, tudatosan azt választva, hogy bízol saját megérzésedben és döntésedben, legyen az bármi! Kalandra fel! Hiszen bármit is választasz, elindulsz valamerre önmagad megismerése és gyógyítása érdekében. A kényszeres pénzdobálgatást és kártyahúzást 26
A sors keze
könnyedén felválthatod kényszeres imádkozásra, amitől persze a kényszeresség nem szűnik meg, viszont gyakorolhatod az önálló döntés felelősségét. Ha azt kéred, hogy „Kérlek Uram, Istenem, Felsőbb Erő stb. (ahogy neked tetszik), segíts ebben és ebben a helyzetben helyesen dönteni”, azzal egyelőre megtartod magadnak a rendszeresen visszatérő rituálé adta stabilitást, viszont fokozatosan elindulhatsz azon az úton, hogy ki merd mondani, hogy mit választasz. Mersz dönteni. Vannak, akik az imában hisznek, vannak, akik egy kabalába kapaszkodnak, a lényeg, hogy tudjuk és merjük működtetni, élni az életünket. Azt írod magadról, hogy „besült” vagy. Ezt egyszerűen úgy értelmeztem, hogy introvertált, azaz befelé forduló típus. Ebből a szempontból kétféle ember van, extravertált (vagy extrovertáltnak is mondják), vagy pedig introvertált. Szóval kifelé vagy befelé fordulunk. Ez éppúgy egyenértékű egymással, mint a kilégzés vagy belégzés. Egyik nem jobb vagy rosszabb, mint a másik, mindegyiknek van előnye és hátránya. Az introvertált emberek általában sokkal jobban el tudnak mélyülni, annyira intenzíven képesek megélni a körülöttük levő dolgokat, hogy nincs szükségük állandó külső impulzusra ahhoz, hogy gazdag érzelmi életük legyen. Az extravertált, pörgős, társasági emberek sokszor felületesebbek, kevésbé képesek az elmélyülésre, nekik állandó kívülről jövő információ kell ahhoz, hogy belső figyelmük szinten legyen tartva. Persze – extravertáltként– most nagyon felületesen mondtam el, de nyilván érted a lényeget. Szóval ne bánd, hogy ilyen a karaktered, barátaimtól tudom, hogy nagyon sok férfi szereti az ilyen lányokat. Persze egy introvertált is lehet önbizalommal teli és önbizalomhiányos, mindenképpen jobb az előbbi. De az alapkarakterrel semmi gond. Sőt, bizonyos foglalkozásokhoz kifejezetten előnyös! A mikulás-országbeli „kisfiúról” az a véleményem, hogy sokkal inkább az intuíciódnak higgy, mint a pénzérmének! Merj belevágni a kapcsolatba, legyen az bármilyen kimenetelű is! Most nem kell nyerni, csak merni! Indulj el, lépj ki, vállald a kockázatot! Van választásod! Fiatal kis csaj vagy, nincs mit veszítened! Ha csak két hétig, két hónapig, két évig tart, akkor is legalább meglépted! És ami veled történt, megélted! A tiéd, a te választásod, döntésed, élményed! Tapasztalat, amitől gazdagabb leszel. Ne totojázz, lacafacázz, dobálgassál, hanem ha közeledik feléd, akkor hangolódj rá! Ne magadat figyeld egy kicsit, hanem őt! 27
Ébresztő II.
Figyeld a reakcióit, gesztusait, szóhasználatát, humorát, gondolkodását! Figyelj a másikra! Emeld ki a figyelmedet az állandó önmagad vizslatásából, és szemlélődj! Oldódj fel ebben a szemlélődésben! Ne méricskélj, hasonlítgass, ítélkezz, egyszerűen „csak” legyél a jelenben! Próbáld ki, gyakorold ezt minél többször az emberi kapcsolataidban! (Olvass Oshót, ő a zen kapcsán sokat ír erről a szemléletről.) Szerintem jót tenne, ha elkezdenél jógázni, meditációs technikákat tanulni! Hagyd abba az önmagad lehúzását erősítő negatív mondatok és gondolatok gyártását! Vagy ha mégis átfut az agyadon egy ilyen gondolat, akkor szánt szándékkal, tudatosan mondj utána egy olyat is, amivel dicséred magad! Ne bántsd ezt a lányt, aki ezt a testet, sorsot, karaktert választotta! Szeretgesd meg! Érződik az írásodon, hogy milyen izgalmas csaj vagy! Van humorod, öniróniád, ez nagyszerű ajándék! Látod kívülről magad, tudsz magadon nevetni, ez alapvető intelligenciára és bölcsességre vall! Te te vagy, egyedi, bátor, fasza csaj, aki introvertált karakter létére is volt olyan erős, és még egyszer mondom: bátor, hogy kiment egy idegen országba fejlődni, tapasztalatot szerezni. Nem lehetsz olyan elveszett teremtés, mint amilyennek beállítod magad! Úgyhogy hajrá nagylány, lépj tovább!
28
