Munkácsi József
FEHÉRBARÁTOK AZ ŐSI PÁLOSSÁG
Alapvetés a pálossághoz
„rég elhagyott égi útra leltek pilis erdejében fehér csuhás lelkek” (tisztelet elődeinknek)
I. AZ ÖREG ÖSTEN, S NAGYBOLDOGASSZONY-ANYÁNK ÚTJÁN
Az Öreg Östen, s Nagyboldogasszony-anyánk, együtt, kéz a kézben segítsen, s vezessen minket továbbra is.
Segítsd magyar testvéreidet; fegyvert reájuk - se gondolatban, se szóban, se ténylegesen - soha ne emelj! Együvé tartozunk, mi, magyarok!
Sokan úgy hiszik, hogy csak óriási hatalommal, nagy tettekkel lehet a gonoszt kordában tartani; mi tudjuk, hogy az apróságok, a hétköznapi tettek, az egyszerű kedvesség, és szeretet tartják sakkban a sötétséget!
Azt követjük, amit őseink követtek, azt tartjuk erénynek, amit őseink annak tartottak, és úgy élünk, ahogy ők tették.
Fehérbaráti, pálos elhívással szólítunk minden magyart, hogy a gondolat, a kimondott szó, és a cselekedet teremtő erejével, egyéni és közösségi szinten is, közösen, cselekedjünk, hogy valóban megformálódhasson az eljövendő. Mert ha sok-sok ember közöset akar, és azért közösen tesz is, óriási energiák mozdulhatnak meg. Magyarként tegyük meg, amit meg kell tennünk, és egyben hagyjuk, hogy minden egyes magyar testvérünk is megtegye azt, amit neki, magának kell megtennie. A hívó szó már kint rezeg térben, s időben. Sok-sok apró lángocska ég most, mint azt Özséb is érzékelte látomásában. A kicsiny lángok mi vagyunk, s a kis közösségek maguk – mind, akik felvállaljuk lelkünkben a tiszta utat. Ha ezek tényleg igazak, s teljesek, elindulnak egymás felé, s ha összeérnek, akkora erő szabadul fel, hogy nincs ki vagy mi, ami erőt tudna venni rajta. Higgyük és tudjuk is: ha lépünk, az Öreg Östeni, s a Nagyboldogasszonyi segítség és az ősök támogatása is megérkezik hozzá.
Fehérbarátok – az ősi pálosság
2
II. A PÁL-osság lényege, önnön valója
Ha az idő folyamának egy szeletét, vagyis a pálos rend fizikai térben való jelenlétét vizsgáljuk, azt mondhatjuk, hogy a pálos olyan valaki, aki a P A L minőség szerint él. Pálos tehát az, aki olyan mint a nevezett betűk által megmutatott minőség, vagyis ő pálos. (Így a szó magyarázatánál elhagyhatjuk az „-os” végződést, hiszen az csupán azt jelzi, hogy valaki „olyan mint”.) Ősi magyar betűinkkel segítségül hívva láthatjuk, hogy mit is jelent pálosnak, PAL-osnak lenni.
lap
p – pihe, pólya a – anya, áldott állapot l – lélek, levegő
p - pihe, pólya – könnyű, felemelő, szabadon szárnyaló illetve befedő, ápoló a - anya, áldott állapot – szülő, életet adó, illetve áldást adó, áldással bíró l - lélek, levegő – ami éltető és adó, valamint ami körülvesz és
véd
Tehát a PAL-os, pálos olyan, aki/ami ha életet, áldást avagy feladatot ad, akkor könnyűvé tesz, szabadon szárnyalóvá, olyanná aki valóban könnyen, szabadon tudja elhívását beteljesíteni; ezzel együtt úgy éltet, áld, hogy óv és véd is egyidejűleg. De azt is jelenti, hogy aki az életet, áldást, elhívást kapja, annak is ápolnia, védenie, óvnia kell a rábízottakat. Szellemi, lelki és fizikai síkon egyaránt. Oda és vissza, egymást erősítve működik minden.
Fehérbarátok – az ősi pálosság
3
III. Fehérbarátság-pálosság
1. A pálosság, a pálos rend „csupán” a fehérbarátság egy megjelenési formája a tér-idő egy bizonyos szegmensében, bizonyos pillanatában. A pálosság tevékenysége, sikere, sikertelensége tul. nem befolyásolja a fehérbarátság létét, míg a fehérbarátság teljes mélységében át kell, hogy járja a pálosságot. A pálosság felől közelítve nem biztos, hogy eljutunk a fehérbarátsághoz, míg a fehérbarátságból látható, mérhető a pálosság. Ha valaki csak a középkori pálos rend „szemüvegén” keresztül szemléli a kérdéskört, nem feltétlenül fogja látni a lényeget, hiszen egy - a tér-idő létsíkból kiragadott - pillanatot szemlél csupán, s ott sem biztos, hogy az adott pillanat megjelenési formája valóban, teljes önvalójában tükrözi-e a mögöttes tartalmat. Mindazonáltal a pálos rend mégiscsak a fehérbarátság megjelenési formája, s ebből adódóan az általuk mutatott példa iránymutató. A fizikai világban megtestesülő pálos rendnek két utat kellett járnia egyszerre, összeegyeztetve. Járnia kellett egy külsőt, világit, ahol megmutatták magukat, tettek, cselekedtek fizikai szinten, s bizony a hatalom közelébe is kerültek. Ezzel összhangban járniuk kellett egy rejteki, belső utat is, ahol a lélek, s a szellem kerül előtérbe, ahol bizony nemcsak az „égi” szférákkal kerül kapcsolatba az ember, hanem elkerülhetetlenül találkozik, s akár meg is küzd, a legmélyebb sötétséggel. Legnagyobb buktatók a rejteki úton várnak ránk, de a világi sikerek sem elhanyagolható tényezők akkor, ha esély van arra, hogy letérjünk utunkról. A rendnek szüksége volt a folyamatos belső, s külső megújulásra, nem merevedhetett be, nem válhatott dogmatikussá, s legfőképpen nem mehetett a világi szerepkör a rejteki út rovására. Mozgásban kellett lenniük, akkor is mikor még jól ment az ország szekere, a mohácsi vész után pedig méginkább. Külső, s belső, világi, s rejteki, alsó, s felső, szellemi/lelki, s fizikai csak együtt, összhangban működhetett; miként együtt, összhangban kell most is működnie.
2. A fehérbarát nem táltos, legalább is nem született annak. A táltos már születésével hozza a lét egészét, míg a fehérbarátnak a lehetőség adódott meg arra, hogy - megtéve a kijelölt utat – elérkezzen arra a pontra, ahol a lét egészét felfoghatta, magáévá tehette, s majdan működtetésében részt vállalhatott. A lehetőséggel, s a kijelölt út megtételével vált valaki rá-termetté – ha ez megvolt, Fehérbarátok – az ősi pálosság
4
akkor részt vehetett egy beavatáson, sőt, ha úgy alakult, nem is egy volt, hanem három. (Volt olyan aki, bár része volt a barátságnak, soha nem jutott el egyikhez sem.) A beavatás akkor valóban beavatás volt, hiszen csak két lehetséges végeredménnyel járhatott: vagy sikerült vagy a jelölt meghalt – így az is biztos volt, hogy ezzel nem lehetett játszani. Amikor ideje lett, a jelölt befeküdt egy kő-szarkofágba. A szarkofágra rátették a tetejét, s a jelöltnek három napot kellett odabent töltenie. Ha túlélte, s a továbbiakban is megfelelt a követelményeknek, következett a második szint. Itt már nem három napra, hanem egy hónapra zárták be a szarkofágba. Ha túlélte, s ismét lehetőséget kapott rá, akkor jött a harmadik felvonás. Ebben az esetben is bezárták, s utána nem vették le többet róla a szarkofág fedelét. A fehérbarátnak úgy kellet kijönnie, hogy valóban kint legyen, vagyis a fizikai testét is ki kellet hoznia. A testét átalakította energiává, az energia átjut mindenen, a kő szarkofágon is. Ha kijutott, az energiát ismét átalakítja, vissza hús-vér testé, s túljutott a harmadik akadályon is. Újra él, s lélegzik fizikai értelemben is – s elérte a létben elérhető legtisztább állapotot. A fehérbarátság tevékenységi köre felöleli az élet teljes spektrumát. Jelen van az élet minden pontján, az egyik végétől a másikig. Vagyis a fehérbarát műveli, szépíteti a földet, de tanácsot is ad a szakrális királynak, ha kell. A fehérbarát elvonul, meditál, de egyben harcos is, ha úgy hozza a sors. Egy fehérbarát képes megfelelni a tevékenységi skála bármely pontja által támasztott követelésnek, de lehet, hogy csak a skála egy-egy pontján kívánja betölteni feladatát. A tevékenységi kör, miként az egyén is, egyedi, személyre szabott, vagyis mindenki maga választhatja meg, és töltheti fel tartalommal az elhívásának leginkább megfelelő szerepkört.
3. A fehérbarát gondolatkör, lét létezik mióta világ a világ. Több formája is volt az idők során, leginkább egyfajta őrző funkció, illetve szerepkör köthető hozzá. Létéből adódóan bírja a „teremtés kódját”, vagyis ismeri és működtetni is tudja azt; s azon fáradozik, hogy a létet, a Földet megtartsa abban az „isteni” állapotban, amiben teremtetett. Ereje, energiája természetes - magából a létből, a természetből ered, abból származik, annak része, azt erősíti, vele, s általa él. Ismerni a „teremtés kódját” annyit tesz, hogy valaki nemcsak szimpla elszenvedője a körülállásoknak, hanem elérve a megfelelő rezgést, belesimulva abba, már önnön maga is tevékeny része az áramlásnak. Látja, tudja a létet, a létnek keretet adó dimenziókat, univerzumokat, Földet. Látja, tudja Fehérbarátok – az ősi pálosság
5
a folyamatokat, mi honnan hová haladhat. Látja, tudja a szellemi, lelki, fizikai szféra törvényeit, mozgásait; s már csupán önnön létezésével is megmutatja mi hogyan van, s minek hogyan kéne lennie. A fehérbarát alapfeladata a világban meglévő avagy megmutatkozó varázserő megóvása a jelen, s jövő számára. A varázserőt megőrzi, megerősíti, táplálja, s segítségével ébren/éberen tartja a létet, fenntartja az életet olyannak, amilyennek lennie kell. S ha úgy adódik, ápolja, gyógyítja környezetét, az ott élőket, magát a földet. A fehérbaráti elhívás lényege, hogy a jóságos teremtő erőt megvédje, továbbvigye, s hozzájáruljon annak kiteljesedéséhez, szétáramlásához. Segítséget próbál nyújtani mindazoknak, akik rá akarnak találni erre a tiszta forrásra és szándékoznak azt saját életükben meg is élni, illetve továbbadni. Mindazoknak, akik magukénak vallják, elfogadják az ehhez való tartozásukat, valamint mindazoknak, akik nyitottak befogadására. A fehérbaráti feladat, mely hozzánk magyarokhoz különösképpen köthető, abból is állt, hogy önmagunkat egységbe hozván - más, hasonló egységben lévő társainkkal együtt megtartsuk ezt a Földet. Megtartsuk ezt a földet, megtartsuk azt a jóságos teremtő energiát, amely itt, ezen a tájékon, általunk manifesztálódik a földi közegben. Megtartsuk, majd a kellő ponton továbblendítsük, továbbvigyük. Itt, ahol a Föld szíve dobog, nemzetünk ősidők, a Világ teremtése óta járja kijelölt útját. Fehérbaráti segítséggel, lelkülettel óvjuk, vigyázzuk a helyet, ahol a legerősebb és a legtisztább a jóságos teremtő erő. Hozzájárulunk ahhoz, hogy ez az erő megmaradjon. Tovább tápláljuk, és elősegítjük, hogy kiáradva innen mindent és mindenkit tápláljon Földanya kebelén. S ha valóban szabadon áramlik szét és tisztán fénylik, nincs olyan erő, mely szétáradását meg tudná akadályozni. Az ősi tudás nem veszett el, megvan, mai is létezik. Létezik bennük, egyfajta kódként hordozzuk magunkban; és létezik a fizikai környezetben is, elhelyezve, elrejtve Földanya szívén. A Földet, mint élő-lényt, energia vonalak, illetve az általuk alkotott energia háló/szőttes járja át olyan ez, mint az emberi testben futó vérerek. Miként az erekben kering a vér, s jut el testünk minden egyes sejtjéhez, porcikájához, úgy kering a Föld energetikai rendszerében is az éltető energia. Természetes rendszer ez, mely élteti bolygónkat, illetve éltetheti a rajta, benne létezőket. (Ezen természetes vonalak mellett léteznek mesterséges energia vonalak is. A mesterséges rendszerben futó energia nem azonos a természetesben keringővel, sőt azt is mondhatjuk, hogy egészen más, más céllal, más feladattal vannak felruházva. Mivel a két rendszerben jelen lévő energia nem tartozik Fehérbarátok – az ősi pálosság
6
össze, azt is gondolhatjuk, hogy a mesterséges pont azért lett létrehozva, hogy a természetest elfedje, annak szerepét, nem a javunkat szolgáló célzattal, átvegye.) A fehérbaráti feladat EGYszerű - a Föld természetes vonalait, energia rendszerét kell felfedezni, ahhoz kell kapcsolódni, azt kell éltetni, azzal kell együtt rezegni. A feladat azzal lesz teljes, ha a kódokat feloldjuk, vagyis felszabadítjuk a bennünk lévő tudást és összekötjük az „égben”, valamint a „talpunk” alatt, a föld mélyén (is) dobogó energiamezőben tárolt tudással.
4. Ha az ősidők óta létező fehérbarátságot (pálosságot) újra meg akarjuk formálni itt a fizikai világban, akkor van néhány olyan alapismérv, amelynek a fundamentumban szerepelnie kell. Persze nem feltétlenül formális működésről beszélünk, a jelen fehérbarátságát úgy is el lehet képzelni, mint egy szőttest, ahol a részvevők (Özséb látomásának lángocskái) egy-egy szálát alkotják a szövedéknek, de nincs semmilyen formalitás, illetve (pálos)rend. Ismérvei: 1. A fehérbarátság nem új, hanem az örök időktől létező fehérbarátság újbóli megtestesülése a fizikai közegben. Tehát ugyanúgy, újra és újra őrző, meg-, s fenntartó. 2. A fehérbarátság azt az utat járja, amit őseink jártak, azt követi, amit őseink követtek. Tehát az ősi, magyar hagyományok talaján áll. 3. A fehérbarátság magáénak tudja, bírja, használja és alakítja az égi (Öreg Östeni), s a földanyai (Nagyboldogasszonyi) energiát. Tehát a szakralitás már nem valami elvont, ünnepi, hanem átitatja a mindennapokat is. 4. A fehérbarátság nem veti el, sőt teljes széltében használja az adott kor modern technikai vívmányait. Tehát a modern technikai eszközök segítséget nyújtanak, de fontos aláhúzni, hogy nem az eszköz ural minket, hanem mi uraljuk, használjuk azt. Őrzők, ősi, magyar hagyományok, égi-földanyai/szakrális energia, modern technika - szellemben, lélekben, testben.
Fehérbarátok – az ősi pálosság
7
5. A tiszta forráshoz való visszavezetés, az oda való visszatérés elősegítése, majd az ott tapasztaltak fizikai világban történő megvalósítása a(z egyik alapvető) feladata minden egyénnek, közösségnek. A visszajutás, a megélés, és a földi közegben való (társ)teremtés minden egyes egyén saját feladata, de egyben – mivel közösség részesei vagyunk – közös ügyünk is. Ha az egyének önmagunkban is erősek, önmagukban is teljesek, egészek, EGYek, akkor az általuk formált közösség is teljes, egész és EGYséges lesz. A teljes, egész és EGYséges közösség pedig segíteni tudja az egyén önálló kiteljesedését, így az áramlás oda-vissza működik, és a folyamat során az egyén és a közösség egymást segíti. Ez működhet kisközösségi, s működhet a kisebb közösségek által alkotott nagyobb közösség esetében is. Nemzeti szinten ez azt jelenti, hogy a magyar egyén magyarságán keresztül teljesedik ki emberré, és az emberekké vált kiteljesedett egyénekből álló magyar nemzet keretet, segítséget ad az egyénnek, hogy az az útját tudja járni. Egyén, s közösség; EGYmás nélkül nem létezhet. Mi, magyarok, nem kiválasztottak vagyunk; nekünk feladatunk, elhívásunk van. Az elhívást az ég, az univerzum, az univerzális energia, isten adja; míg a kiválasztottságot mindenki saját magának találja ki, s az egyén vagy közösség (bármilyen legyen is az) a saját önös érdekeit bújtatja „isteni” csomagolásba. A kiválasztott szerint mindenki neki tartozik alávetettséggel, mindig kér/követel, megszabja mi, hogyan legyen. Az elhívott csupán teszi a dolgát, azt, ami neki rendeltetett feladatként. Nem kér, hanem ad; s ha úgy hozza a sors, lendít egyet a világ kerekén, hogy az mindenkinek a javára váljon. Ad, mert neki van, tehetős, mert az égi energia az övé, az ég vele, s általa (is) cselekszik. Kétféle gondolkodásmód nyilvánul meg a világban. Az egyik elvesz; erőnket, meg mindenünket kéri, s azt ígéri, hogy valamikor majd jobb lesz, te csak add addig is oda neki mindenedet - ő majd sáfárkodik vele, veled. Ellenvéleményt nem tűr, de majd megtanítja neked mit hogyan kell. Ez a fajta rend nem nyújt semmit, csak azt akarja, hogy a döntés, a hatalom, maga az élet, a lét formálása az övé legyen. Ez az út van jószándékkal kikövezve, mert ne legyenek ábrándjaink, a köntös, amiben megjelenik nagyon is csinosnak tűnik. A másik, nem kér, hanem ad. Ad a saját kifogyhatatlan erejéből, mivel abból a kifogyhatatlan ősi/égi forrásból táplálkozik, amelynek nincs szüksége, mert nem ez léte lényege, mások kiszipolyozására. Létéhez nincs szüksége mások életerejére. Sőt, mivel léte alapja az igazi EGYség, s mivel igazából tehetős, ezért ad, s tesz, azért, hogy az élet valóban közösen, szépen, szabadon, s viszontvárás nélküli Fehérbarátok – az ősi pálosság
8
szeretetben épüljön, teljen. Nem a csicsás külső a jellemzője, hanem a mély belső - gondolatok, kimondott szavak, de elsősorban a bizonyító erejű tettek alapján ismerszik meg. Élni, s élni hagyni. Cselekedni, s hagyni, segíteni, hogy a másik is cselekedjen. Tenni a dolgunkat úgy, hogy nem akarjuk mások helyett elvégezni azt, ami az ő feladatuk, mert elfogadjuk, hogy ők is képesek rá. Meghallgatva, amit mások gondolnak, mondanak, tudva azt, hogy mások is képesek hozzájárulni közös dolgainkhoz. Megmutatni mindent, amink van, s odaadni a közösségnek, hogy másokkal együtt - azzal, amit ők tesznek hozzá -, együtt-működve valósítsuk meg közös álmainkat. Személyes, családi, közösségi/nemzeti szinten; s az egész Földre, emberiségre, még magasabban az univerzumra vonatkoztatva is. Így épül fel, s működik a fehérbarátság, a fehérbarátok (pálosok) közössége - szellemben, lélekben, testben.
Fehérbarátok – az ősi pálosság
9
IIII. Gondolatok, kérdések a középkori pálos rend létéhez
1. Azt mondják, hogy a pálosság a táltosok rendje volt; meg azt is, hogy a magyar királyság szakrális (a magyarság is önmagában), meg a magyar királyok bírják a szakralitást, meg esetleg ők is táltosok, meg Magyarország a középkorban nagyhatalom. Azt is mondják, hogy a táltosoknak azért kellett belépniük a rendbe, mert egyrészt így nyertek védelmet, másrészt meg így kérte a korszellem, avagy a jövőnek dolgoztak így. További kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy miért kellett bárkinek is külső erők ellen védelemért folyamodni egy olyan országban, amelyik a fizikai síkon nagyhatalom, ráadásul a lelkiszellemi szinten is bírja az erőket (szakrális)? Miért kell ezenfelül pont azoknak elrejtőzniük, akik a spirituális „hatalmat” bírják, s emellett élvezik az uralkodó, meg a nemzet támogatását is? Miért lépne be egy táltos bármiféle rendbe? Volt-e a magyarságnak, amíg az útját járta, hivatalos, központilag irányított vallási élete, egyháza? Voltak-e papjaink, akik ilyen-olyan rendszerbe tömörültek? S végezetül miért pont egy olyan gépezet, vagyis a katolikus egyház berkein belül kell ezt az egészet véghezvinni, amelyik deklaráltan az ősi magyar út kiirtásán fáradozik? (Olyan ez, egy picit sarkítva, mintha azt mondanánk, hogy a kommunista rendszerben a táltosnak pártitkárrá kellett válnia; manapság meg ezoterikus guru mezébe kellene bújnia, aki újságban hirdeti a kötések-átkok levételét.) Azt is mondják, hogy hogy a pilis-pálos már-már szinte szinonimái egymásnak. Izgalmas kérdés ez is, s mindjárt meg is vizsgálhatjuk, hogy az a Pilis, amit ma annak hiszünk, valóban az a Pilis-e, ami leképződik itt a fizikai világban, s amit a fehérbarátok jártak. „Rég elhagyott útra leltek Pilis erdejében fehércsuhás lelkek.” – ők tudták hol; mi vajon tudjuk, s azt a Pilist, azt az utat keressük-e szüntelen, vagy ez is csupán egy az elénk tárt sok-sok illúzió közül? Mert ha nem ott járunk ahol kéne, akkor a pilis-pálos szinonima ugyan lehet igaz, de amikor apró pénzre váltjuk a dolgokat, akkor nem az fog belőle kijönni, aminek ki kéne. Márpedig ha az idők végtelenjében az a terület, ahol most sokan pilist járnak nem feltétlenül a szakrális központ, avagy annak közepe, hanem esetleg csak annak a perifériája volt, saját funkcióval, szereppel a működés rendjében, akkor, ha egyáltalán működtethető bármi is abból az időből, nem azt, s nem ott fogjuk működtetni, amit, s ahol kellene.
Fehérbarátok – az ősi pálosság
10
Érdekes kérdés lehet még az is, hogy pontosan hol, s miként született a rend, bár tul. mindegy, hogy a Balaton-felvidéken, a Mecsekben vagy a Duna-kanyarban jelentek-e meg először a rend kolostorai. Sokkal inkább fontos az, hogy a későbbiekben, a rend létezése idején igen érdekes ívet (s itt tessék szó szerint érteni) rajzol ki a térképen a kolostorok helye. Ha rávetítjük a Kárpát-medencére a pálos rend kolostorainak pontos helyét, szinte egy az egyben a Tejút rajzolódik ki szemünk előtt – s ekkor válhat világossá, hogy miért is nincs tul. pálos kolostor a Felvidéken, s Erdélyben, illetve miért van Kárpátalján és a mai Horvátország területén. Az ív a dalmát tengerpartról indul (ide tartozik a Mecsek is) s a Kárpátokig tart – égi vonatkozásban pedig a Nyilastól a Bika/Ikrek határáig, vagyis a Nimród csillagképig. Lehet azon gondolkodni, hogy jelent-e ez valamit energetikai viszonylatban, s ha igen pontosan mit is.
2. A magyarság országa szakrális élő rendszer, s egyben a fizikai értelemben is nagyhatalom. Amíg az útján jár a nemzet, s az ország, addig nincs külsőség, mely erőt vehetne rajta. A szakralitást bírók, alakítók önmagukban teljes egész személyek, létük, tudásuk nem függ semmilyen formalitástól. Együtt-működésük leginkább egy laza szövetségnek tekinthető, amely mindig együtt mozdul, ha annak ideje, s szüksége van. Táltosok nem tömörültek, nem tömörülnek formális szervezetbe. Azoknak, akik nem születésükkel, hanem életük során jutnak el ahhoz, hogy bírni tudják a szakralitás (fehérbarátok), szükségük lehet egy segítséget nyújtó élő, lélegző „rend-re”, szövedékre, de csakis a saját életfánk keretében. Ez a létező szövedék, illetve annak részesei tanítást, s példát is adva segítik egymást az úton, és ha kell, együtt mozdulnak. Sajátosságát pont az adja, hogy nem merev, nincs bekeretezve, hanem él, lélegzik, mozog. Csak ez a valódi létezés adhat erőt, s energiát, minden más viszi, elveszi azt. A magyarságnak soha nem volt egyháza, vallása, papsága, nem volt semmilyen központosított, dogmatikus hitrendszere. Nem volt, mert nem volt rá szüksége, s nem volt, mert a természettel, a léttel való együtt létezés nem igényel semmiféle ember által gyártott mesterséges elemet. A kapcsolat természetes, magától értetődő, sőt még iskolában sem kell tanulni, hiszen az része önmagunknak, része az életnek magának. Ebből adódóan belülről fakad, s nem szükséges megcsinálni kívülről.
Fehérbarátok – az ősi pálosság
11
Az a hálószerű struktúra, amelyhez az egyházasított vallások tartoznak, nem a mi életfánk része, nem tartozik hozzánk. Ebből adódóan annak bármiféle másolása, átvétele elszakít minket valós gyökereinkről, leszakít minket a mi éltető élet-világfánkról. Más alapok, más gondolkodás, más eredmény; ha ezt magunkévá tesszük, magunkat ítéljük lassú halálra. Nincs kompromisszum, mert az egyet jelent önvalónk egyes részeinek feladásával - ami pedig oda vezet, hogy még több, s még több lemondást fognak követelni tőlünk. A végén pedig csupán egy „tollvonás” az erejét vesztett megszüntetése. A magyarság életfája, világfája a szó szoros értelemben él, aki/ami annak része szintén él, részese a mindenséget, a létezést mozgató energiának, szőttesnek. Erejét, energiáját abból meríti, illetve a saját erejével, energiájával táplálja, erősíti is azt. Az életfa minden egyes része a gyökérrel van elsősorban kapcsolatban, így minden, s mindenki a gyökéren, a lényegi önvalón keresztül kapcsolódik össze egymással – vagyis csak úgy tudunk valóban együtt működni, ha mindenki ismeri, s bírja az életfa gyökerét, saját gyökereit. Az a szövedék, szőttes, amelyhez a szakralitást már a születéssel hozók (táltosok), s a szakralitást az életük során elérők (fehérbarátok) tartoznak szintén ennek az életfának a része, azzal együtt él, létezik. Egy fehérbarát, egy fehérbaráti lét innen nyeri energiáját. Ha a szövedéket, szőttest kivetítjük a fizikai környezetre, látjuk, hogy Földanya természetes energiavonalai segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy a léttel együtt rezgők feltöltődjenek. A vonalak egyes pontjain természetes központok, szakrális helyek jöhetnek létre, ahol ezek az energiák koncentráltan vannak jelen, a hozzájuk való kapcsolódás méginkább feltölthet. A fehérbaráti (pálos) központok ilyetén helyeket jeleníthetnek meg. Alapvető ismérvként kell felhozni azonban azt, hogy az ember elsődleges szakrális központja önmaga. Ebből adódóan a szakrális központunk mindig ott van, amikor, s ahol mi magunk vagyunk. Ha sok ember jön össze, akkor sok szakrális központ is összejön, összeadódhat, megszentelve az adott teret, s időt. Ha találunk közben olyan földrajzi helyet, ahol a természetben jelen lévő energia sűrűsödik, a saját szakrális központunk, s Földanya adott szakrális központja összeadódik. A Pilist ilyen szakrális térnek mondhatjuk, ahol ráadásul több pontban is kimutatható (volt) a szakralitás. A nagy kérdés az, hogy ahol régen volt, ott van-e ma is, s ha még van, működtethető-e manapság; s kérdés még az is, hogy kell-e egyáltalán keresnünk azt, ami volt. Ha a pálosságot nézzük, nem csupán a Pilis a lényeges, hanem az egész kolostor-lánc; ha az ország szakrális központját keressük, már érdekesebb lehet egy konkrét földrajzi pont. A pálosság esetében is látni kell azonban azt, hogy a rend központi, avagy fő kolostora(i) nem a ma Pilisnek nevezett helyen volt(ak), hanem Fehérbarátok – az ősi pálosság
12
attól délebbre; így a mai Pilis legfeljebb a pálos központ külső peremeként fogható fel. A mai Pilis geológiailag élesen kétfelé válik. Nagyjából a Pomáz-Kétbükkfa nyereg határvonaltól délre mészkő van, így ez a Dunántúli-középhegység része, míg északra vulkanikus eredetű, andezit a hegy(ség), s ezáltal az Északi-középhegységhez tartozik. Természetes barlang (hiszen ahol pálos központ volt, ott természetes barlang is volt) csupán az egyik féle/fajta kőzet jellegzetes kísérőjelensége, a másiknak nem; de ilyen barlang igen sok található a Budai-hegységben. Ha ezeket egymás mellé tesszük, a fizikai térben való tájékozódás is könnyebbé válik. Azt is tudnunk kell még, hogy a régi időkben működő szakrális terek nagy része mára, sajnos, elpusztult, ezért hiába is találnánk rá, kezdeni vele, legalábbis úgy ahogy volt, már nem tudnánk semmit. A mi dolgunk inkább az, hogy egyrészt felismerjük, s megéljük saját szakralitásunkat, másrészt pedig megtaláljuk a talpunk alatt lüktető természetes energiavonalak mai is kulmináló pontjait. Ha éljük önnön szakrális központunkat, akkor bárhol, s bármikor szakrálissá tehetünk teret, időt; illetve bármikor hozzákapcsolódhatunk a most is élő szakrális energia központokhoz. Új központokat hozhatunk létre, azokat akár mozgathatjuk is, alakítva, töltve ezzel mindent, s mindenkort. Ezt tették fehércsuhás eleink is. Ha a pálos kolostorok valamiféle energetikai helyként is felfoghatók, akkor azt is látnunk kell, hogy a kolostorok láncolata a Kárpát-medencében a Tejút ívét rajzolja ki. Az ív a Dalmát tengerparttól Kárpátaljáig tart, míg égi vonatkozásban a Nyilastól a Nimród csillagképig, tehát a Bika/Ikrek találkozásáig. A magyarságot a Nyilas csillagképhez sorolják, kiegészítve ezt azzal, hogy a Nyilas a szellemi háttér, míg a vele szemben lévő jegy, az Ikrek, annak fizikai, földi megjelenése. Az Ikrekkel kapcsolatban pedig felhozható, hogy a magyar a Hunor-Magyar ikerpáros által fémjelzett testvériség, testvérbarátság alapján él, s szerveződik közösséggé. A Tejút íve, csomópontjai megmutatják mit kell tennünk. Ha megtesszük, s a szellemi, lelki, fizikai tartalmat egységesen, mindent a maga helyén, a maga valójában használjuk úgy, ahogy azt kell, az energiáknak a tiszta, eredményes, jól működő oldalát élhetjük meg. Ha az égre írottak előrevivő tulajdonsághalmazát szemléljük, azt láthatjuk, hogy az Ikrek barátságos, valóban elfogadó, így az is-is alapon működés legszebb példáját hozhatja. Független, széles érdeklődési körű, nyitott, okos, találékony. Tud elengedni és változtatni, nem ragad bele a „halott” és idejétmúlt dolgokba. Mozgékony, szervező, barát, bajtárs, testvér, vagyis a közösségbe élénkséget, összetartozást tud hozni. A kommunikatív, információt átadó, tudást szívesen megosztó tulajdonságából adódóan ő a
Fehérbarátok – az ősi pálosság
13
híd, a közvetítő az összekötő ég és föld között - az az energia, amelyik sértetlenül emelkedhet fel a magasba és ereszkedhet le a mélybe is. A Nyilas rálátó, bölcs. Etikailag és morálisan magasan áll, erős szociális érzékkel rendelkezik, így az igazság megteremtője és megtartója lehet. Lát a jövőbe, s mivel alapvetően optimista, hittel teli, erejében bízó és azt használó, jól tud tervezni. Ha így cselekszik, elhozza a mélységet, a magas szellemi szinten álló tudást. Ha pedig úgy alakul, kiáll, s harcolni tud. Az eszméket, a terveket, a tudást le kell hozni a földre, az anyagba, a gyakorlat, a mindennapok világába. Ehhez alapvetően megtartó energiákra van szükség, amit a Nimród csillagkép másik oldalán található Bika tölthet be, mint fontos, védelmező szereplő. Nimród pedig a teremtői energiákkal való közvetlen kapcsolatot hozza be a képbe. A fehérbarátok működési területe földrajzi értelemben elsősorban a Kárpát-medence, közösségi szinten a magyar nemzet. Mivel felelősségük van a nemzetért, rendelkezniük kell a nemzet legjobb tulajdonságaival, képességeivel, bírniuk kell a nemzet tapasztalatát, évezredek felhalmozott tudását. A magyarság képességeinek összegzésével képessé válnak arra, hogy a Tejúton végiggördülő teremtői energiákat lehozzák a földre. A Tejúttal nem a részlegesség útján találjuk magunkat, hanem a teljességet fogjuk meglelni. Onnan árad a soha ki nem apadó energia, a direkt kapcsolat a világo(ka)t formáló erővel. A Tejúttal a teljességet hozhatjuk: telítünk, a teljességet telítjük, hozzuk el ebbe a világba, mert a Tejútrendszer adta hatalmas életmag, fénymag hálózat működtetése, tettekre tudja váltani ennek a magerőnek az útját. Aki ezt magáénak mondhatja, az az egész világmindenséget hathatósan működtető teremtő energia, erő elhívott képviselője, a legmagasabb rendű erkölcsi jóságnak a megtestesítője.
Fehérbarátok – az ősi pálosság
14
V. A TENGERNYI APRÓ LÁNG MOST IS ÉG, VILÁGÍT
Már majd nyolc évszázad eltelt az özsébi látomás óta, de olybá vehetjük, hogy még mindig él. Él, mert életben tartjuk. Özséb sok-sok apró lángot, tűzet, fényt látott, amelyek itt-ott, szétszórva, majd összeállva egy hatalmas tűzcsóvává, fényoszloppá, bevilágították a látóhatárt. A sok-sok apró kis lángocska azonban nem csak akkor, évszázadokkal ezelőtt világított, hanem világít ma is. Mi magunk vagyunk az apró láng, és ha befelé-, vagy szétnézünk, látni fogjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Ha egy kicsit mélyebbre tekintünk, az úttalan erdő, melyet annak idején bejártak, önmagunk vagyunk, illetve önnön belsőnket jeleníti meg. A történet tehát (legalább) két síkon zajlik. Van egy felszíni olvasata, ahol ténylegesen bebarangolhatjuk az úttalan erdőt, elmehetünk például a Pilisbe, és ott megpróbálhatjuk a feltett kérdéseinkre megkeresni a fizikai színen megmutatkozó válaszokat. (Bár itt azért ember legyen a talpán, aki pontosan tudja, hogy mi az a Pilis, merre, hány van belőle; és ha már ott van, ahol lennie kell, valóban tisztában van azzal hol, és mit is kell tenni, illetve nézni.) Ezzel egyidőben azonban meg kell tudni járni a belső utunkat is, vagyis be kell mennünk önnön magunk kerek erdejébe, hogy ott is megleljük az utat az úttalan vadonban. Nem lényeges, hogy melyiket kell előbb vagy utóbb, mert amikor eljön az ideje úgyis meg fogjuk találni a csapást (az, hogy ez a csapás mit is jelent számunkra, ténylegesen vagy átvitt értelemben, már rajtunk múlik…). Megtaláljuk önmagunkban és megtaláljuk a valódi erdőben is, csak nyitott szemmel kell járnunk. Mert bennünk, s a kézzelfogható rengetegben is szépen ki fog rajzolódni az orrunk előtt az ösvény. Ha járjuk a belső utunkat, akkor járjuk a felső, isteni utunkat is. Ha járjuk a belsőt és a felsőt, az istenit, az ősit, akkor járjuk, akkor járni tudjuk, járnunk kell a pilisi utat is. Ekkor és így, önmagunkban kapcsolódik össze és válik eggyé a BeLSő, a FeLSő, és a PiLiS. Mert ezek elválaszthatatlanok egymástól, mert ezek egymás analógiái. A bennünk, mindenkiben meglévő tűz, az isteni mag felébresztésével, felélesztésével kell kezdenünk. Amint fellobban bennünk a láng, már elindultunk, és ha fenntartjuk szándékunkat, teszünk érte, a láng egyre erősebben fog lobogni. A második lépésben felismerjük itt is, ott is a lángokat, majd összekapcsolódunk, egyként lépünk tovább, és megszületik az, ami/aki vezet minket. Az, ami/aki tulajdonképpen akár mi, magunk, mindannyian vagyunk. Harmadik lépésben felülkerekedünk a belső Fehérbarátok – az ősi pálosság
15
ellenen. Szabad teret, közeget, belső/külső környezetet teremtünk, amely a negyedik lépésben, megtalálva, és felvállalva önnön lényegét, feladatát teljes egésszé, egységgé áll össze. És példát mutat, mindenfelé. Az utolsó lépésben pedig, összefogva mindazokkal, akik a példa alapján szintén megnyitják szívüket a fény előtt, erőt vehetünk nemcsak az önmagunkban, hanem a világban működő sötétségen is.
Fehérbarátok – az ősi pálosság
16
