Fazekas Anna:
TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS AZ IFJÚSÁGI MUNKÁBAN
Készült az NTP-FTH-15-0009 azonosító számú pályázat keretében
1
I. Bevezetés A társadalmi felelősségvállalás olyan tevékenységeket takar, melyek önkéntes alapon vállaltak, ellenszolgáltatás nélküliek. Egyszerre jelentenek nyitott és érzékenyítő magatartást, miközben általuk a környezeti, gazdasági és társadalmi szintű fenntarthatóság elvei is érvényességre jutnak. Az ifjúságügy e szemléletmódhoz, cselekvési formához való kapcsolódása megannyi ponton keresztül lehetséges, hiszen maga az ifjúságügy, az ifjúsági szektor is különböző mélységű és különböző területeket érintő formákban jelenik meg. Az ifjúságért való munkálkodásnak a jelenlegi gyermekkorúak és ifjúságkorúak helyzetének javításában, egyéni vagy generációs problémáik feltárásában, a korosztály jellemzőinek kutatásában, valamint a következő nemzedékek jövőjének biztosításában egyaránt fontos szerepe van. Éppen ezért van létjogosultsága a vállalati életben, a piaci szférában már jól működő CSR-szemlélet átvétele, annak ifjúsági munkába való átültetése. A társadalmi felelősségvállalás ifjúságügyi területen való megjelenése egyszerre jelent jó példát a célcsoport számára, ezzel párhuzamosan pedig egy újabb együttműködési, valamint további bevonási-részvételi formák lehetőségét a kortárssegítőktől egészen a társadalompolitikai szereplőkig, az ifjúsági munka minden érintettjének. Az alábbi fejezet feladata és célja kettős. Egyrészt bepillantást adunk a magyar fiatalok társadalmi felelősségvállalását illető aktivitásába (pontosabban – ahogyan azt látni fogjuk – inkább passzivitásába) és tevékenységeibe. Tesszük mindezt azért, mert az ifjúsági munkát végzők jelentős hányadát épp az ifjúsági korosztály tagjai alkotják (például kortárssegítőként vagy ifjúságsegítőként). Másrészt irányt kívánunk mutatni az ifjúsági munka szereplőinek, az ifjúságügyben érintetteknek ahhoz, hogyan adaptálhatják a társadalmi felelősségvállalás eszközeit és szemléletmódját saját munkaterületükön, szakmai tevékenységük során.
II. Kapcsolódási pontok Ahogy a korábbi fejezetekben olvasható volt a társadalmi felelősségvállalás több szinten és különböző formákban tud megvalósulni. Így e helyütt nem ismételnénk át ezeket, sokkal inkább kiemelnénk azokat a lehetséges alkalmazási területeket, melyek az ifjúsági munka szempontjából a leginkább relevánsnak tekinthetőek. A társadalmi felelősségvállalás ifjúságügyet érintő pillérei lehetnek az esélyegyenlőség, valamint a fenntarthatóság mint adaptálható cselekvést meghatározó elvek. Emellett idesorolhatóak a karitatív célú tevékenységek is, például adományozás, adakozás vagy az önkéntesség. Ugyanakkor fontos eleme lehet a tudatos állampolgárrá nevelésnek, ahogyan a jó példák, a nyitott szemléletmód, az aktivitást serkentő akciók egyszerre szolgálják a társadalmi normáknak megfelelő minta átadását és az etikus magatartásformák eszközként való alkalmazását is. Ugyanakkor kicsit távolabbról szemléleve a társadalmi felelősségvállalás kérdéskörét állíthatjuk, hogy minden olyan aktivitást, részvételt, alkalmazási felületet idesorolhatunk, mely önként vállalt, nem öncélú és az ifjúság érdekeit szolgáló, problémáik iránt érzékenyítő, igényeik felé nyitott formában születik meg.
II.1. Ifjúsági civil aktivitás A mai fiatalok mindennapjaiban egyre kisebb szerepet töltenek be a szervezetek, illetve a hozzájuk kötődő tagi alapú kapcsolódás. A szervezeti tagság által nyújtott közösséghez tartozás 2
értékét egyre inkább felváltja a szolgáltatásalapú megközelítés (Fazekas-Nagy, 2015). A fiatalok nem kívánják identitásuk részévé tenni a szervezeti kapcsolatokat: sokkal inkább a szervezetek kínálta szolgáltatások, az általuk szervezett programokon vagy tevékenységükben való részvétel válik fontossá. A posztmodern szervezeti kapcsolódás formái így tehát a kötődés gyengébb, ám összetettebb mivoltát teremtik meg (Nagy-Székely, 2008). A hazai ifjúságkutatások alapvetően nem a szolgáltatásalapú civil kapcsolatok feltárását teszik lehetővé, hanem a modern kapcsolódási formákra, a tagi alapú kötődésre koncentrálnak. Magyarországon 2000 óta négyévente megvalósuló országos, reprezentatív mintán alapuló ifjúságkutatások közül a 2008-as adatfelvétel (Ifjúság2008) fókuszált leginkább a szolgáltatáscentrikus igénybevételre. A kutatás adatai alapján elég negatív kép festhető fel a fiatalok és az ifjúsági munka kapcsolatának eredményességét illetően. 2008-ban a 15-29 éves fiatalok csupán 52 százaléka tudott említeni helyi ifjúsági programot, ennél is kevesebben voltak (42%) azok, akik ifjúsági tanácsadással, programszervezéssel foglalkozó szervezetet tudtak megnevezni. A fiatalok csupán négytizede (45%) járt már korosztályát célzó rendezvényen lakóhelyén. Akik részt vettek már hasonlón, azok is általában néhány ilyen alkalomról tudtak beszámolni, tehát a rendszeresség nem jellemző e téren. Ennél is drámaibb adat, hogy 2008-ban saját bevallása szerint a korosztály 8 százaléka még sosem járt ifjúsági irodában. Rendszeresen mindössze 4 százalékuk keresi fel az ifjúsági segítőtevékenység e bástyáit, azonban 5 százalékuk még sosem találkozott ilyen jellegű intézményekkel, irodákkal. A legutóbbi országos, nagymintás ifjúságkutatás eredményei arról tanúskodnak, hogy a magyar fiataloknak csupán töredéke áll kapcsolatban civil szervezettel (Fazekas-Nagy, 2015). A 1529 éves korosztályból mindössze minden tizedik (10%) fiatal tagja civil szervezetnek, míg a vizsgált korosztály 7 százalékáról állítható, hogy részt vett ilyen jellegű közösségek valamely tevékenységében. Civil szervezeti tagsággal a férfiak, a 20 év felettiek, a vidéki nagyvárosokban élők, a dél-alföldiek, valamint a gondtalan anyagi helyzetűek rendelkeznek a legnagyobb eséllyel. Fontos összefüggés állapítható meg a fiatalok politikai-közéleti szereplőkhöz való viszonya, az állampolgári aktivitás megítélése és a szervezeti tagság között. A vizsgálatokból kitűnik, a szervezeti tagság egy bizakodóbb és a közügyek iránt nyitottabb szemléletmóddal jár együtt. Azok a fiatalok, akik tagjai valamilyen civil szervezetnek, a helyi politikai szereplőkkel szemben alacsonyabb fokú bizalmatlanságot mutatnak, mint azok a kortársaik, akik nem rendelkeznek ilyen tagsággal. A civil aktivitással jellemezhető fiatalok az aktív állampolgári szerepkör meghatározásában fontosabbnak tartják az önálló véleményalkotást, valamint a helyi és országos ügyeket érintő tájékozottságot szemben a szervezeti tagsággal nem rendelkező fiatalok véleményével. A közösségi média használatát illetően is tapasztalhatóak összefüggések: a civil szervezeti tagok aránya több, mint kétszer magasabb a közéleti témákban online felületen napi szinten megszólalók (viták kezdeményezése, hírek megosztása) körében, mint az ilyen jellegű aktivitástól teljesen elzárkózó fiatalok között. Uniós szintű összevetésben lemaradás tapasztalható a fiatalok civil aktivitását illetően (Eurobarometer, 2014a). Mindössze a magyar 15-30 éves korosztály 28 százaléka vett részt a lekérdezést megelőző egy év távlatában civil szervezet munkájában. Az EU 28 tagállamát tekintve ez az arány több, mint másfélszer nagyobb, minden második fiatal (49%) uniós állampolgár volt aktív e tekintetben a közelmúltat illetően. E szempontból legaktívabbnak a holland, ír és svéd fiatalok számítanak, míg sereghajtónak a bolgárok, a románok és a magyarok. Mind uniós, mind országos szinten a fiatalok civil aktivitásának csökkenését regisztrálhatjuk. Egy korábbi Eurobarometer-jelentés adatai szerint 2013-ban még magasabb részvételi arányok voltak jellemzőek: az Unióban élő 15-30 éves fiatalok 56 százaléka, míg a magyar fiatalok 37 százaléka vett részt valamilyen formában civil szervezet munkájában (Eurobarometer, 2013). A népszerű szervezetek profilját tekintve nem tapasztalható eltérés: a legtöbb fiatal sporthoz, ifjúsági vagy helyi közösségekhez kötődő szervezetekkel vette fel a kapcsolatot. Ezzel szemben a politikai, a humanitárius, valamint a környezeti fenntarthatóságot célzó szervezetek bizonyulnak a leginkább távolinak a fiatalok számára. A fiatalok aktív állampolgári szerepvállalásának, demokratikus értékrend melletti 3
elköteleződésének, nyitott szemléletének kulcselemei a vállalt „civilség” mellett a politikai szocializáció folyamatában, az önkéntes részvételi formák megismerésében, azok gyakorlásában, valamint a tudatos fogyasztói magatartásformákban is tetten érhetőek. Ezek tekintetében azonban elég heterogén képet kapunk a fiatalok aktivitását, érdeklődését tekintve. Az alábbiakban e területek és azok fiatalokhoz kötődő kapcsolatáról adunk bemutatást néhány adat segítségével. A fiatalok politikához kapcsolódó szervezetekkel szembeni szkepticizmusa jórészt a politikával és annak szereplőivel szembeni általános bizalmatlanságból fakad. A magyar fiatalok 56 százaléka véli úgy, hogy a politikusok nem adnak korosztályuk szavára, érdekeik nem kapnak megfelelő platformot (Magyar Ifjúság 2012). Ezzel párhuzamosan elmondható az is, hogy csupán a 15-29 évesek 45 százaléka érzi elengedhetetlen állampolgári ismérvnek a helyi közügyeket érintő tájékozottságot. A két jelenség természetesen összefügg, kölcsönhatásuk pedig nyilvánvaló. E bizalmatlanság forrása jórészt annak is köszönhető, hogy a magyarok jelentős része a gazdasági-politikai korrupciót mindennaposként jegyzi (Eurobarometer, 2015). Ötből négyen (81%) úgy vélik, a korrupció kifejezetten elterjedt jelenség hazánkban. Ennek nyilvánvaló következményének tekinthetjük, hogy az állampolgárok szemében alapvetően vesztett értékéből a teljesítmény elismerésén alapuló gazdasági siker: hiszen 42 százalékuk egyértelműen a politikai kapcsolatok elsődlegességét érzi meghatározónak az üzleti életben. A magyar fiatalok mindössze ötöde (18%) vállalt önkéntes munkát 2013-ban, az Unióban a 15-30 éves korosztály negyedéről (25%) állítható ugyanez (Eurobarometer, 2014a). Döntő többségük (80%) helyi közösségformálásban vett részt, ám az országos szervezetek munkáját is közel negyedük (23%) támogatta ilyen formában. Az ifjúsági önkéntesség a humanitárius célokat szolgáló (32%), valamint az oktatáshoz, képzéshez, sporthoz kötődő (29%) tevékenységek esetében a leggyakoribb. Míg a legkevésbé választott területeknek a politikai (a civil szervezetekkel ápolt kapcsolatoknál már látható módon), valamint a vallási és az emberi jogi programokhoz kötődő önkéntes munkák számítanak. A magyarok 74 százaléka szerint a környezetvédelem egyéni felelősség kérdése, ez az arány a 2011-es hasonló tematikájú Eurobarometer-vizsgálat eredményeihez képest 7 százalékpontos csökkenést dokumentál (Eurobarometer, 2014b). Alapvetően épp a fiatal korosztály esetében láthatunk elzárkózást e téren: a 15-24 évesek tartják legkevésbé fontosnak a környezettudatosságot és az élővilág védelmét. Az egyéni felelősség fontosságának elismerését támasztja alá az is, hogy a magyarok többsége (66%) szerint az állampolgárok nem veszik ki eléggé a részüket a környezetvédelemből. Ugyan a szelektív hulladékgyűjtés már egyre elterjedtebb (a magyarok 64 százaléka saját bevallása szerint szelektíven gyűjti a hulladékot), ám a hulladék mennyiségének redukálása már csak egy kisebbség számára evidens (28%), ahogyan a víz- (42%) és az energiafogyasztás (46%) tudatos mérséklése is csak tízből 4-5 állampolgár számára lett tudatosságot tükröző szempont. A fenntarthatóság és a környezettudatosság egészéről alkotott képet pedig jól példázza, hogy mindössze a magyarok 50 százaléka véli úgy, hogy országának versenyképességét nem csupán a gazdasági szempontok, hanem ezzel egyenértékben a társadalmi kritériumok és a környezeti feltételek is éppúgy meghatározzák. II.2. Az ifjúsági munka és a fiatalok kapcsolata: példamutatás és mintakövetés Ahogy láthattuk maga az ifjúságügy célcsoportja is alacsony szintű aktivitást mutat az önként vállalt, civil aktivitás terén, ekként a feladat súlya még nagyobb. A kitűzött céloknak egyszerre kell szolgálniuk az ifjúság civil aktivitásának, társadalmi kérdések iránti nyitottságának (mint célcsoport és mint erőforrás) ösztönzését, valamint az ifjúsági munkában érintett szereplők (mint segítő, beavatkozó, becsatornázó, döntéshozó) társadalmi szerepvállalásának elősegítését, minél több szinten megvalósuló bevonását és kölcsönös együttműködését (szakmai közösségek, szakmai kapcsolatháló építése). Az ifjúságügy érintettjeinek minél több szinten és formában megvalósuló, társadalmi felelősségvállalás-alapú becsatornázása önmagában kell hordozza a jó példa erejét. Ha a fiatalok 4
értük dolgozó, nyitott, befogadó, a társadalmi felelősségvállalás elvei mentén tevékenykedő ifjúságügyi szereplőket látnak maguk körül, a szocializációs és mintakövetési folyamatok öngerjesztővé válnak. Így egyszerre érhető el a fiatalok pillanatnyi aktivizálása és a jövőbe való befektetés. Ez utóbbi esetében fontos kiemelnünk, hogy a tapasztalás általi tudásszerzés, -átadás, valamint identitásformálás hatásai a jövő nemzedékek felelős társadalmi szereplővé, aktív civillé válásának reproduktív folyamatait indíthatják el, melynek eredményei időben ugyan inkább eltolódva, ám annál hosszabb távon válnak láthatóvá és tapasztalhatóvá.
III. Gyakorlat és adaptálható stratégiák: az ifjúságügy és a társadalmi felelősségvállalás III.1. Az ifjúságügy rendszerének felépítése, tevékenységi területei Az ifjúságügy feladata alapvetően: „az ifjúsági korosztályok tagjai tekintetében az önmagáért és közösségeiért felelős polgárrá válás mással nem helyettesíthető támogatása elsősorban a harmadlagos szocializációs terep megmunkálásával, – (re)szocializációs szükséghelyzetben akár valamennyi szocializációs terepen megvalósulva” (Nagy et al., 2014: 80). Az ifjúságügy rendszere 1 ezek nyomán magába foglalja a társszakmák és az ifjúság kapcsolatát (horizontális ifjúsági tevékenységek), a fiatal egyénekhez és közösségeikhez közvetett módon kapcsolódó, azokat inkább szervező tevékenységeket (ifjúsági szakma), valamint a közvetlen ifjúságsegítést (ifjúsági munka) is. A horizontális ifjúsági tevékenységek az ifjúságügy makroszintű kapcsolatait2 foglalják magukba (Nagy et al., 2014) (1. ábra). Egyszerre jelentik az ifjúság mint társadalmi csoport, a fiatalok és közösségeik mint sajátos generációs preferenciákkal és attribútumokkal jellemezhető csoportok társadalmi intézményrendszerekben, mezőkben megjelenő voltát, illetve más szakmák ifjúságügyhöz való kapcsolódási pontjait. Idesorolható a fiatalok családbeli szerepe, az oktatási rendszerben és a munkaerőpiacon való megjelenése, az egészségügyi érintettségük, a fogyasztási szokásaik, a különböző identitásokhoz kapcsolódó viszonyaik, a szociálpolitikai dimenzió, a devianciák és az ifjúság kapcsolata, valamint az élhető környezet. Ezzel szemben az ifjúsági szakma már valamivel konkrétabb, ám továbbra is elvontabb keretek között teremt kapcsolatot a fiatalokkal (Nagy et al., 2014). Ifjúságszakmai rendszerek formájában az ifjúságügyet érintő feladatokat jelöl ki, melyek a humán és finanszírozási kérdéseket is magukba foglalják. Feladatának tekinti az ifjúsági jogalkotást és jogérvényesítést, ekként kontrollálja és tudatosítja a fiatalok jogait, illetve foglalkozik az ifjúságügyet érintő szabályrendszerrel (ifjúsági törvény). Ifjúsági fókuszú vagy érintettségű koncepciók, cselekvési tervek, startégiaalkotások formájában az ifjúsági szakma a fiatalokkal való tervezés szereplőjévé is válik. Az ifjúságkutatások a fiatalok rétegződését, csoportképzését és -jellemzőiket vizsgálva egyszerre ötvözik a szociológia és más tudományágak – különösen a szociálpszichológia és a pedagógia – eszközrendszerét és sajátos perspektíváit. A nemzetközi ifjúsági tevékenységek alkalmával nemcsak szervezeti, de döntéshozói szerepvállalás is megvalósul, melyek során más országok gyakorlatai, ifjúsági szervezetei, támogatási struktúrája ismerhető meg. És végül a civilnonprofit szektorban működő ifjúsági érintettséggel, fókusszal rendelkező programok, közösségek, szervezetek az önkéntesség elveit szem előtt tartva, az állami és piaci logikától eltérő szemléletmóddal adják az ifjúsági szakma egyik megkerülhetetlen szeletét.
1
2
Az ifjúsági szakma hátteréről – úgymint tudományos produktumok, szakmai hálózatok, rendezvények –, valamint az ifjúságügyet jelentő szakpolitikai térről – úgymint ifjúsági törvény és ifjúsági közfeladatok – lásd Miből lehetne a cserebogár? Jelentés az ifjúságügyről 2014-2015 c. kötetet, különösen Schmidt (2015) és Kaszás (2015). Az ifjúságügyet érintő közpolitikai cselekvés irányelveit tartalmazó ajánlásokat lásd Nagy (2015).
5
1. ábra: Az ifjúságügy rendszere (Forrás: Nagy et al., 2014: 82)
Az ifjúsági munka tevékenységei jelentik a legközvetlenebb formáját a közös, fiatalokkal való, valamint a fiatalokért folyó munkának (Nagy et al., 2014). Az ifjúsági munka ekként az egyént, illetve közösségét jelöli meg a tevékenységek szereplőjeként, mely elsősorban módszertani eszköztár körvonalazásával definiálja saját területét. Magába foglalja a fiatalok önkifejezéséhez, önértékelésével szükséges készségek elsajátításának folyamatában, a jövőtervezést mint az egyének életútját érintő segítségnyújtásban való közreműködést. Ahogyan a fiatalok aktivitásának, nyitottságának, befogadásának fejlesztésével megteremti a bevonódás és a részvétel különböző színtereit, segíti az érdekérvényesítést, a formális és nem-formális szervezeti munkát is. Ezzel párhuzamosan az ifjúsági munka foglalkozik az önkéntességgel, és megismerteti a fiatalokkal a szolidaritáson alapuló tevékenységeket, azok létjogosultságát. Több szinten teszi lehetővé a fiatalokkal közös munka megvalósulását, mely a személyes ifjúságsegítéstől (tanácsadás, információnyújtás stb.), az ifjúsági közösségek fejlesztésében, animálásában való közreműködésig terjed. Az ifjúsági munka egyszerre van jelen a helyi közösségi életben, a helyi közösségekhez alkalmazkodó szolgáltatásszervezésben, ahogyan a fiatal generáció életmódjához, fogyasztási szokásaihoz alkalmazkodva az online térben is megtalálható. Emellett ifjúsági projektek és szervezetmenedzsment keretei között ad támogatást a szervezeti működéshez, valamint a pályázási folyamatok sikerességéhez, könnyebb megvalósulásához. III.2. Társadalmi felelősségvállalás az ifjúsági szakmában: szemléletváltás és együttműködés 6
Mielőtt az ifjúsági munka és a társadalmi felelősségvállalás konkrét összefonódásának elemeit vázolnánk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ifjúságügy köztes tevékenységeinek, nevezetesen az ifjúsági szakma ebbéli szerepét. Mivel a konkrét, beavatkozó, közreműködő ifjúságspecifikus munka elválaszthatatlan annak szereplőit kinevelő, szocializációs csatornaként értelmezhető ifjúságszakmai bázistól, a társadalmi felelősségvállalás gyakorlatának ifjúsági szakmába való integrálása legalább olyan fontos feladat, mint a közvetlen ifjúsági munkában megvalósuló elméleti és gyakorlati adaptálás. Egyszerre jelent az ifjúságügy szereplőinek iránymutatást a szemléletváltás és módszer-használat terén, míg kapcsolódási pontokat a tapasztalatszerzés, tudásátadás során. A fiatal generáció jogi érdekképviseletében, valamint tudatos állampolgárrá nevelésében kiemelt szerepe van a tájékoztatásnak, mely a törvényi ismeretátadás és segítségnyújtás formájában tud hatékony társadalmi, ifjúsági érdeket szolgálni. Mind az ifjúság jogait, mind a konkrét ifjúságügyi rendszer működését formalizáló ifjúsági törvényt illetően kiemelt felelőssége van az ifjúsági szakma helyi és országos bázisának abban, hogy megfelelő jelentőséggel ruházzák fel ezek szükségességét, szakmai egyeztetéseken alapuló kialakítását, folyamatos gondozását. Ennek keretei, színterei nem minden esetben valósulhatnak meg a formális, bürokratikus rendszeren belül, igenis igénylik a szakmai találkozók, egyeztetések, kapcsolattartás kevésbé formális eszközeit is. Legyen szó szakmai fórumok, találkozók vagy csak pusztán levelezések, spontán egyeztetések létrejöttéről, az ifjúsági szakma szereplőinek élniük kell e kapcsolattartási és tapasztalatcserén alapuló módszerekkel. Ehhez szorosan kapcsolódó elemet adnak az ifjúságszakmai rendszerek, melyek a terület feladatkijelölésében töltenek be jelentős pozíciót. E szempontból is elengedhetetlen a szféra aktorainak informális jellegű kommunikációja, és ami még ennél is fontosabb a fiatal hallgatók, frissen végzettek szakmai vérkeringésbe való mihamarabbi bekapcsolása. Az ifjúságügy tapasztalattal rendelkező szakembereinek, önkénteseinek fontos felelősségük van az utánpótlásként érkezők folyamatos becsatornázásában, gyakorlati tapasztalataik megszerzésében, hivatástudatuk kiépítésében. Ennek legkézenfekvőbb formái a helyi, településszintű, valamint oktatási intézményi keretek között szerveződő akár online, akár személyes kommunikáción alapuló közösségek, szakmai párbeszéd-rendszer kialakítása. Nem csupán a kapcsolati tőke, de a szakmai fejlődés biztos záloga a nem-formális együttműködési hálózat működtetése. Ez nyilvánvalóan egyéni elköteleződést, többletmunkát, önkéntességet, tárgyi és szellemi költségeket is magában foglaló folyamat, ám az ifjúságügyi szakma továbbéléséhez, hatékony dinamizálásához elengedhetetlen befektetést jelent. A civil szektor ifjúsági célcsoportú szervezetei jelentős közvetítő és megvalósító szerepet töltenek be az iskolai közösségi szolgálatok (IKSZ) teljesítésében. Egyszerre jelenthetnek teret, eszközt azok megvalósításához, miként egyúttal csatornázhatják a fiatalokat a különböző önkéntes tevékenységet jelentő partnerekhez. A hatékony szervezésnek, a tartalmas elfoglaltságoknak kulcsfontosságú funkciója van a fiatalok szolidaritásának építésében, érzékenyítésében, önkéntes társadalmi szerepvállalást érintő hosszú távú elköteleződésének kialakításában. Ha egy fiatal számára az IKSZ keretein belül eltöltött órák hasznosan telnek, tapasztalást gyűjt, értékesnek véli saját közreműködését, sokkal nagyobb eséllyel marad nyitott az ilyen jellegű önkéntes munkák iránt felnőttként is. Az ifjúsági szakma tehát fel kell ismerje a nonprofit kapcsolati háló mozgósításában rejtett értékeket, az ifjúságra mint jelenlegi és jövőbeli erőforrásra való építésben már rég kijelölt szerepét. Párhuzamba állítható az eddigiekkel a nemzetközi ifjúsági tevékenységek során adaptálható nyitott, öntevékeny, ugyanakkor széles együttműködést és tapasztalatcserét jelentő munka. Ezek az országhatárokon átnyúló kapcsolathálók nagyban elősegíthetik a magyarországi ifjúságügy hatékony és valós szakmai háttérrel rendelkező, tudatosan felépített érdekképviseleti és érdekmegjelenítő szellemiségének érvényesítését. E kötelékek és kooperációk akár már működő nemzetközi programok keretin belül, akár informális egyeztetések, egyéni ismeretségek és tapasztalatok szakmai közösségbe való szélesebb körű becsatornázásával valósulhatnak meg, illetve tarthatóak életben. 7
A fiatalok esetében nem szabad megfeledkeznünk a társtudományokkal való együtt működés különböző színtereiről sem. Ilyenek például a tematikus, a lokális vagy az országos kiterjedésű ifjúságkutatások, de ide sorolhatjuk az ifjúsági profilú startégiaalkotást is. Egy-egy ifjúságkutatás megszületésének tervezési fázisában fontos a minél szélesebb körű szakmai egyeztetés, az adott részterület szakembereinek bevonása, az adott lokalitás tekintetében minél több releváns szereplő (legyen az kutató, politikus vagy önkéntes kortárssegítő stb.) megszólítása. Az ifjúságot bármely szinten (országos, településszintű vagy kisközösségi szintű) megismerni igyekvő szakmai közeg céljai között kell szerepeljen a generációs sajátosságok feltárása, valamint az adott lokalitás szempontjából releváns vagy kevésbé kutatott területek körvonalazása, és a lehetőségekhez mérten ezek kutatásokba való beépítése. Ahogy az ifjúsági civil aktivitást bemutató összegzésből nyilvánvalóvá vált ilyen kevéssé kutatott terület például az ifjúsági szolgáltatások kérdése, a fiatalok civil szervezetekhez kötődő tagságon túli viszonya. Az ifjúságkutatások és koncepciók, tervezetek elkészültének egy további aspektusa a visszacsatolás és a hozzáférhetőség (közkinccsé tétel). Fontos, hogy az ifjúsági szakma szereplői biztosítsák a kontroll, a (lehetőségekhez mérten) nyitott platform, a nyilvános értékelés lehetőségét, ezáltal legitimációt adva az adott tevékenységnek. Az ifjúságügy szereplőinek kommunikációját nagyban segíti, ha tudnak egymás munkásságáról, a helyi aktorok be tudnak kapcsolódni a különböző tervezési vagy stratégiai folyamatokba, melynek legtöbbje során az adott területet érintő feltáró munka, információfeldolgozás és cselekvési mechanizmus kidolgozása összhangban célszerű működjön. II.3. Adaptálhatóság a közvetlen ifjúságsegítésben: a társadalmi felelősségvállalás alkalmazási területei az érdekképviseletben, a csoportos és az egyéni ifjúsági munkában II.3.1. Projekttervezés, szervezetmenedzsment Az ifjúsági szakma projekttervezésben, stratégiaépítésben játszott szerepéről már beszéltünk, azonban fontos látnunk, hogy az ifjúsági munka ebbéli jelentősége is vitathatatlan. A fiatal generáció jelenét és jövőjét meghatározó tervezetek és cselekvési stratégiák során az ifjúsági munkát végzők szerepe nyilvánvaló, részvételük megkerülhetetlen. Az adott lokalitást, helyi sajátosságokat legjobban ismerő érintettek nemcsak kontroll funkciót tudnak betölteni az egyes tervezési és végrehajtási folyamatok során. Egyéni perspektíváik forrását a mindennapos tereptapasztalataik, a fiatal egyénekkel és közösségeikkel történő rendszeresen kapcsolatuk, segítő, tanácsadó munkájuk adja. Ennek révén pedig a döntéshozói, kutatói, szociálpolitikai szemlélet, összességében az ifjúságról mint generációról gondolkodók látásmódjának egyenrangú kiegészítőjévé tudnak válni. Az ifjúsági projekteknek azonban tisztában kell lenniük azzal a ténnyel, hogy a magyar fiatalok alapvetően szkeptikusak az érdekérvényesítés hitelességét illetően. A fiatalok kevéssé bíznak abban, hogy szavuk számítana akár helyi, akár országos szinten. Épp ezért fontos úgy megalkotni a fiatalok érdekében készülő, igényeik megismeréséért, helyzetük jobbításáért folyó tervezeteket, koncepciókat, hogy végrehajthatóak és ellenőrizhetőek legyenek. E hitelességépítés, bizalomszerzés helyi szinten, a közvetlen ifjúsági munka során sokkal könnyebben meg tud valósulni, azonban országos projektek visszacsatolása is képes hatékony lenni. Ennek teret adhat az ifjúsági szakma, ifjúsági munka szereplői által szervezett konferencia, melyen a fiatalok, az érintettek, a kortárssegítők egyaránt résztvevők lehetnek. Országos szinten erre volt példa a 2014ben megrendezésre kerülő Összebeszélünk – I. Ifjúságügyi Kongresszus Budapesten; az ifjúságsegítők számára tavaly ősszel, a Kecskeméti Főiskola által szervezett program, az ifjúságsegítő képzéshez kapcsolódó műhelykonferencia; de ide sorolhatjuk a megyei, települési szintű ifjúsági tematikával bíró konferenciákat, fórumokat is. Helyi projektek során fontos a lokálisan működő (területi, megyei stb.) ifjúsági szervezetek, valamint érdekképviseleti közösségek széleskörű becsatornázása. Ezzel is növelhető a bizalom, hiszen a döntéshozói oldal és az érintettek kommunikációja el tud indulni (még ha csak közvetett módon, érdekképviseleten keresztül is). A fiatalok véleményének kihangosításában, nyilvános 8
színtérre juttatásában az ifjúsági munka szereplőinek nagy felelőssége van, iránymutatásuk, közreműködésük saját tapasztalatik, kommunikációs készségeik átadása, kapcsolati hálójuk megnyitása révén. Ennek jelentősége a különböző ifjúsági profillal rendelkező szervezetek működésében is kulcsfontosságú. Ha az ifjúsági munka szereplői jól működő, kölcsönös meghallgatáson alapuló kommunikációs csatornákat tudnak kiépíteni, illetve ennek létrehozásában, ápolásában közreműködni, mediálni az egyeztetéseket, akkror a fiatalok akár formális, akár nem-formális közösségeinek menedzselése sokkal hatékonyabban tud működni. III.3.2. Helyi ifjúsági munka és szolgáltatások Az ifjúsági munka helyi szinten jelenlévő szereplői, az adott lokalitásban elérhető terek, szolgáltatások a legközvetlenebb célcsoporttal kialakítható kapcsolat eszközeit és környezetét biztosítják. A társadalmi felelősségvállalás elveinek adaptálása éppen ezért megannyi formában elképzelhető és megvalósítható, legyen szó akár a fenntartható fejlődésről, akár az esélyegyenlőségről. A helyi szinten megvalósuló ifjúsági munka – kötődjön az konkrét fizikai térhez, létesítményhez vagy sem – legnagyobb erénye az adott település alapos adottságainak ismerete, a fiatalokkal való rendszeres kapcsolattartás, a helyi döntéshozói folyamatokban való tájékozottság. E kompetenciák és kapcsolati, valamint tudástőkék aktivizálása segítheti leginkább a helyi munkát, általuk tud hatékony érdekkommunikáció és érdekérvényesítés működni. Ezek a készségek segíthetik a fiatalokért dolgozó szakemberek, önkéntesek azon munkáját, melyek során akár a társadalmi felelősségvállalás jegyében alapvetően profitalapú szervezetek, intézmények, vállalatok képesek bekapcsolódni a helyi ifjúsági munkába, tenni a fiatalokért. Erre kiváló példa az országban működő Köz-Pont Ifjúsági Egyesület ifjúsági irodái (Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza), akik bevásárlóközpontok tulajdonosaival kötöttek megállapodást az adott épületben létrehozott irodák működése kapcsán: esetükben az adott helyiségek használata bérleti díjtól mentes, így az adott cég ennek révén társadalmi felelősségvállalást valósít meg. Az ifjúsági szolgáltatások szintjén fontos az alacsonyküszöbűség, hiszen így tud leginkább megvalósulni az esélyegyenlőség, illetve az a folyamat, hogy minél több fiatal találja meg a helyét az adott közösségben, adjon bizalmat az ifjúsági munka helyi szereplőinek. Az ifjúsági szolgáltatások között tud több olyan programelem is szerepet kapni, mely a helyi piaci élet vagy politikai szféra szereplőivel közösen szerveződik meg, ekként erősítve a fiatalokban a korosztályuk iránti széles körben nyitott hozzáállást és támogató munkát. A helyi szervezetek együttműködései segítik a generációk közötti párbeszédek megvalósulását, gondoljuk csak példaként ifjúsági szervezetek és nyugdíjas otthonok együttműködésére különböző rendezvények kapcsán (pl. ünnepekhez kapcsolódó műsorok, intergenerációs találkozók). Fontos látni, hogy a fiatalok számára átadott nyitott szemléletmód jelentős szereppel bír az érzékenyítésben. Ilyetén nélkülözhetetlen funkciót tölt be egy adott lokalitás életében a helyi kisebbségek vagy egészségügyi, szociális hátrányokkal küzdők szervezeteinek felkeresése, integrálása az ifjúsági életbe, melynek példaértéke vitathatatlan a jövő nemzedékei, a fiatalok befogadó, empatikus felnőtté válásának szempontjából. Erre lehet példa az ételosztás vagy az adománygyűjtés; ennek különösen intenzíven látható elemét adja a karácsonyi időszak előtti cipősdoboz akcióhoz való csatlakozás. A helyben megvalósuló, ifjúsági munkában tevékenykedők által életre hívott programok, szolgáltatások köre nemcsak az esélyegyenlőség és a sokszínűség biztosításának funkcióját képesek betölteni. Tájékoztatók formájában vagy akár a puszta példamutatás eszközével a fenntarthatóság, a környezettudatosság, valamint az egészségtudatosságra nevelés elveit is képesek érvényesíteni és továbbadni a fiataloknak. Ahogyan a társadalmi felelősségvállalás és szolidaritás szellemiségét is át tudják ültetni a fiatalok gondolkodásába. A helyi ifjúsági munka alapvetően közvetítő szerepet is ellát: nem csupán a fiatalokkal való kapcsolatépítés a célja, hanem a felfelé kommunikáció is, azaz a célcsoporttól érkező vélemények, szükségletek döntéshozók felé való kommunikációja. Ennek kiváló terepet adhat a különböző fórumok létesítése, legyen az online vagy személyes jelenléten alapuló, de ide tartozhat a helyi 9
szinten megvalósuló közösségi felmérés vagy ifjúságkutatás is (azok szorgalmazásától egészen a megvalósításig), illetve ezek eredményeinek közvetítése. III.3.3. Részvétel, bevonódás és önkéntesség Az aktív állampolgárrá nevelés, a nyitott-befogadó attitűd kialakítása, az önmagáért, közösségéért, korosztályáért tenni akaró szemlélet és cselekvés elsajátítása a fiatal generáció esetében kimondottan aktuális. Nemcsak a későbbi felnőtt lét, de a jelenlegi saját vagy közösségének érdekeiért kiállni tudó fiatal attitűdje szempontjából is releváns az ifjúsági munka ebbéli szerepe. E tekintetben az ifjúságsegítők mellett a kortárssegítők szerepe is megkerülhetetlen, hiszen a legintenzívebb, legközvetlenebb mintaadás, valamint ezáltal a mintakövetés is ezeken a szinteken tud leglátványosabban megvalósulni. A fiatalok körében tapasztalható érdekérvényesítésbeli negatív attitűd legkönnyebb a bevonás és tapasztalatszerzés eszközével enyhíthető. Ha fiatalok az ifjúsági munka révén – legyen szó országos, regionális vagy helyi szervezetről, közösségről – érzékelik az igényeikkel szembeni befogadást vagy legalábbis azok közvetítésére való tevőleges segítséget, sokkal könnyebben válnak cselekvő állampolgárrá. Ahogy azt az ifjúságkutatási adatokból már láthattuk azok a fiatalok, akik szervezeti tagsággal rendelkeznek közéleti aktivitásuk kiemelkedőbb, és bizakodóbbak a politikusokkal szemben is. Ebből pedig nem túlzás levonnunk azt a következtetést, hogy azok a fiatalok, akik aktívak közösségeikben (legyen szó akár iskolai, baráti társaságokról, akár országos vagy nemzetközi szervezetekről), nagyobb hitelt adnak az érdekérvényesítés erejének, köszönhető ez annak, hogy közvetlenül is megtapasztalják ennek eredményét saját részvételükön keresztül. Ahogy azt az ifjúsági szakma esetében már kiemeltük, a fiatalok IKSZ keretei közt végzett munkája erőforrássá, hosszú távú befektetéssé válhat, ha az önkéntesen végzett munka valóban tevékeny, egy adott kisebb-nagyobb közösség számára hasznosan telhet. Az ifjúsági munka ehhez mérten legalább ugyanekkora jelentőséggel bír e tevékenységek megszervezésében, hiszen ismeri a helyi igényeket, szükségeket, képes hatékonyan becsatornázni a fiatalokat a megfelelő közösségekbe, a rászoruló egyénekhez. A civil szemlélet, a lokalitásismeret révén a helyzetfelismerés, az igényszűrés sokkal könnyebbé válik, ezáltal a diákok IKSZ-ben végzett munkája tartalommal tölthető meg. Nem csupán az állampolgári aktivitás, de az empátia is fejleszthető, hiszen az érzékenyítés is valós hasznot jelent e tekintetben is. III.3.4. Ifjúsági közösségfejlesztés és animáció A fiatalok szocializációjában kiemelt szerepe van a kortársaknak, így az ifjúsági formális és nem-formális közösségeknek is. Az ifjúsági életszakasz során a leginkább fogékonyak az egyének a különböző viselkedési mintázatok lekövetésére, mely természetesen a családból, az iskolából és a médiából is érkezhet feléjük. Az ifjúsági munka e szempontból a mintaátadás mellett a problémás fiatalok, a devianciákkal kapcsolatba kerülők helyzetén való javítást, a beavatkozó, segítő attitűdöt is magába foglalja. Az ifjúsági közösségek kialakulásakor nem feltétlenül van jelen ifjúsági szakember, ifjúságsegítő. Legtöbbször alulról jövő kezdeményezésként születik meg a fiatalok fejében egy-egy közösség létrehozása, mely kezdetben baráti társaságként működik, majd válhat szervezett keretek között működő közösséggé. E folyamat során az ifjúsági munka szerepe a formális, adminisztratív (bejegyzés, pályázás stb.) segítségnyújtástól kezdődően a konkrét bekapcsolódásig terjedhet. E szempontból az ifjúsági irodák, közösségi terek inkubátorház-funkciót tudnak betölteni, mellyel lehetővé tehetik az adott közösség könnyebb elérését, koncentrálhatóvá válik az adott lokalitáshoz kötődő ifjúsági munka. Az ifjúsági szerveződések széles spektrumot képesek átfogni, lehetnek gyermek- vagy ifjúsági önkormányzatok, sportoláshoz, szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó szervezetek, vallási vagy politikához kötődő közösségek. Akik számára sok esetben a fiatalok elérése jelent nehézséget, hiszen az oktatási intézményrendszeren keresztül nem könnyű feladat megtalálni az aktív, érdeklődő fiatalokat. Ilyenkor lehet jelentősége a fiatalok igényeinek, valamint a szervezeti kínálat összekapcsolására, melynek központja egy közösségi tér vagy személy, akár az ifjúsági 10
referens, de ugyanilyen fontos lehet egy hatékonyan működő ifjúsági portál is. Az információáramlás tehát kulcsfontosságú az ifjúsági közösségfejlesztésben, ahogy az abban résztvevők szakmai ismeretei, fejlesztői, pedagógiai, animátori, illetve vezetéselméleti kompetenciái, melyek a hatékony és eredményes közösségi munka alapjai. III.3.5. Személyes ifjúságsegítés A közösségek szintjén végzett ifjúsági munka során szükséges készségek jó része a személyes, egyéni ifjúságsegítés során is alkalmazható. Az iskolában használt pedagógiai módszerek, valamint az otthonról hozott nevelési elvek kiegészítőjeként az ifjúsági munka széleskörű alternatív módszerekhez kapcsolódó tudásbázissal kell rendelkezzen. Ehhez elengedhetetlen az ifjúsági szakemberek állandó nyitottsága és képzése, önképzése. Az ifjúság nem kezelhető egységként, homogén attribútumokkal és problémákkal leírható korosztályként. Bourdieu (2010) szerint az ifjúság több különböző csoportból áll, melyek eltérő szociokulturális, életmódbeli jegyekkel bírnak.3 E szemlélet nyomán nyilvánvaló, hogy a személyes ifjúságsegítés során is gazdag eszköztárral kell rendelkezniük az ifjúságsegítőknek, kortárssegítőknek. Az alternatív pedagógiai módszerek ismerete, elsajátítása megkönnyítheti a fiatalokkal való munkát legyen szó közösségfejlesztésről vagy egyéni ifjúságsegítésről. Az ifjúsági munkában résztvevők ilyen jellegű nyitottsága nagyban hozzájárul a fiataloknak nyújtott szolgáltatások (tanácsadás, információszolgáltatás stb.) működőképességéhez, és ahhoz, hogy a lehető legtöbb fiatal számára nyújtsanak támogatást életvezetési vagy problémakezelési nehézségek kapcsán. E tudások nem csupán költséges tanfolyamok során szerezhetőek meg, jó néhány közülük nonprofit, önkéntes alapon szerveződő kezdeményezésként működik. Példának okáért a Philip Zimbardo nevéhez köthető Hősök Tere projekt (Heroic Imagination Project) égisze alatt az ifjúságért dolgozóknak lehetőségük van a fejlődésfókuszú gondolkodásmód, módszer elsajátítására. Azonban az ilyen jellegű ismeretek megszerzése szakmai berkekben is történhet, ifjúságszakmai konferenciák, találkozók, táborok során lehetőség van a tapasztalatcserére és az új módszerek megismerésére, átadására is. III.3.6. Egyéni autonómia és jövőtervezés A fiatalok egyéni boldogulásának garanciáját képes adni a jó önismeret, az akár önálló készségfejlesztés, a képességeknek és érdeklődési körnek megfelelő iskola- és pályaválasztás. E tekintetben sem kerülhető meg az ifjúsági munka aktorainak jelenléte, társadalmi felelősségvállalása. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a fiatalokkal végzett munka rövid és hosszú távú hatásai a leginkább megtérülőek, a velük való foglalkozás és az értük való munkálkodás generációkon átívelő jelentősége megkérdőjelezhetetlen. A tudatos és önbizalommal rendelkező fiatal felnőtté/felnőtté válási folyamat során jelentősége van a kommunikációfejlesztésének, az érdekérvényesítésnek, az önismeretnek és az öngondoskodásnak, ahogyan a jövőt érintő tervezési folyamatoknak, legyen szó akár tanulásról, akár karrierről, akár családalapításról. Fontos tehát, hogy e folyamat során a fiatalok érezzék a támogatói légkört, a helyes döntésekhez szükséges információk birtokukban lehessenek, és megtalálhassák saját szerepeiket az élet különböző területein. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő szolgáltató rendszer kialakítása helyi és országos szinten is, melynek nemcsak szereplői, de közvetítői is az ifjúsági munkában érintettek. Mindez elképzelhető ifjúsági rendezvényeken, ifjúsági napokon, diáknapokon való megjelenés formájában vagy az iskolákba való kitelepülés, beszélgetések, fórumok létrehozásával. A fiatalok érdekeinek becsatornázása az oktatási, egészségügyi és szociális társadalmi alrendszerek felé is elengedhetetlen. Ez működhet formális keretek között, de informális, többoldali egyeztetések során is megvalósulhat. Ahogyan a különböző szakmai találkozók színterei lehetnek a Például: más időbeosztással él egy serdülő középiskolás, mint egy posztadoleszcens, szüleitől még függetlenedni nem tudó fiatal felnőtt. Ezek nyomán célszerű megismerni és kutatni a fiatalok közötti különbségeket, Bourdieu (2010) szerint éppen ezért az ifjúság helyett az ifjúságok a helyes terminus.
3
11
széles szakmai bázisra épülő, társtudományi és különböző végrehajtói szereplőket megszólaltató egyeztetéseknek és vitáknak. III.3.7. Virtuális ifjúsági munka Napjainkban az ifjúsági munka egy része egyértelműen az online térben kell megvalósuljon. Ehhez elengedhetetlen a virtuális tér használatához kapcsolódó ismeretek megszerzése és a folyamatos önképzés. Csak akkor lehet működőképes az online jelenlét, az ottani szolgáltatások elérési hatékonysága, ha a szakemberek (ha nem is a fiatalok szintjén, de azért) otthonosan mozognak a világhálón. Az Y- és a Z-generációs fiatalok életében az internethasználat mindennapos, ám míg előnyeivel a legtöbbször tisztában vannak, a veszélyek kevesek számára nyilvánvalóak. Az online abúzus elleni fellépés, az ennek áldozatul eső fiatalok segítése nem képzelhető el anélkül, hogy az adott segítő ne lenne tisztában az online tér adottságaival. A virtuális ifjúsági munka legtöbbször az anonimitás miatt preferált a fiatalok körében, mely ráadásul a generációs sajátosságok miatt a fiatalok második otthonaként funkcionál. A felkereső ifjúsági tevékenység tehát kisebb-nagyobb mértékben át kell hogy tevődjön a virtuális térbe, így tehát az online jelenlét egyre sürgetőbb és szükségszerű az ifjúsági munka különböző tevékenységeinek tekintetében. Kezdve a segítő-támogató ifjúságsegítéstől egészen az informatív weboldalak megszületéséig. Nemcsak a problémakezelésben, az egyéni ifjúságsegítés kapcsán van létjogosultsága az online dimenziónak, de magának az ifjúsági szolgáltatásoknak, ifjúságügyi szereplőknek és ifjúsági közösségi tereknek is jelen kell lenniük a világhálón, online platformként is elérhetővé kell válniuk. IV. Következtetések Ahogy láthattuk, nem csupán a konkrét beavatkozási szint kapcsán képzelhető el a társadalmi felelősségvállalás elveinek integrálása. Az ifjúságügy absztraktabb fokán is fontos eszköztár áll a fiatalokért dolgozó, a fiatalokkal foglalkozó szakemberek rendelkezésére. A kulcsmomentumok elsősorban a hatékony, több csatornás együttműködésben, tapasztalatcserében, valamint a szakmai kapcsolathálózat kiépítésében ragadhatóak meg. Ennek fórumai lehetnek például a különböző szakmai összejövetelek, alkotóközösségek, online kommunikációs csatornák (közösségi oldalak, levelezőlisták stb.). A lényeg tehát, hogy a főáramú, olykor egyirányúan működő információátadás legyen közösségi szintre emelve. Ehhez elengedhetetlen az ifjúsági szakemberek munkaidőn túli kommunikációja, az informális utak keresése, a kapcsolati tőke felduzzasztása, valamint a frissen végzett vagy még iskolapadban ülő fiatalok folyamatos bevonása, ezáltal az elkötelezett szakemberek, ifjúságért tevékenykedők reprodukálása. Az ifjúságügyet érintő egyik legfontosabb feladat a társadalmi felelősségvállalás tekintetében, hogy annak szereplői mentorként segítsék a fiatalok boldogulását, kiegészítve a család és az iskola ebbéli szerepét. Ez jelenti részben a célcsoport, részben a fiatal szakmabeliek bevonását, civil aktivitásának, tudatos állampolgárrá válásának elősegítését. Ennek eszközéül szolgál egyrészt a nyitott gondolkodásmód, az alternatív módszerek alkalmazása, másrészt a szakmabeli és szakmaközi kommunikáció és rendszeres kapcsolattartás. Mindez egyéni és szakmai közösségek szintjén is érvényes aktivitást és részvételt vár el az ifjúsági munka szereplőitől. A megszerzett tudás és a tapasztalatok átadása minden esetben értékközvetítés és értékmentés. Különösen igaz ez a fiatalokkal és fiatalokért folyó munkára, ekként lehet az ifjúsági munka társadalmi felelősségvállalásának szemléletét tükröző mottója Jerome Bruner alábbi gondolata: „...ha veleszületetten tehetséges vagy valamiben, akkor ez maga után vonja, többek között, hogy segítened kell a többieket, hogy ők is minél jobbak legyenek ebben a dologban” (Bruner, 2004: 82). V. Hivatkozások 12
V.1. Irodalomjegyzék Bourdieu, P. (2010): Az ifjúság csak egy szó. Educatio, 19. (2.), 293-300.p. Bruner, J. (2004): Az oktatás kultúrája. Budapest, Gondolat Kiadó. Fazekas, A., Nagy, Á. (2015): Fiatalok. De civilek? - A táborok ifjúságától a fesztiválok ifjúságáig. Civil Szemle 12. (2.) 25-37.p. Kaszás, A. (2015): Köz- és szakpolitikai tér. In: Nagy, Á. (szerk.): Miből lehetne a cserebogár? Jelentés az ifjúságügyről 2014-15. Budapest, ISZT Alapítvány – ISZET – Kecskeméti Főiskola – Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely. 28-37.p. Nagy, Á. (2015): Miből lehetne a cserebogár? - Összefoglaló fejezet. In: Nagy, Á. (szerk.): Miből lehetne a cserebogár? Jelentés az ifjúságügyről 2014-15. Budapest, ISZT Alapítvány – ISZET – Kecskeméti Főiskola – Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely. 6-14.p. Nagy, Á., Székely, L. (2008): Civil ifjúság-szervezetek. Új Ifjúsági Szemle, 6. (2-3.), 183-193.p. Nagy, Á., Bodor, T., Domokos, T., Schád, L. (2014): Ifjúságügy. Budapest, ISZT Alapítvány – Enigma 2001 Kiadó. Schmidt, R. (2015): Az ifjúsági szakma háttere. In: Nagy, Á. (szerk.): Miből lehetne a cserebogár? Jelentés az ifjúságügyről 2014-15. Budapest, ISZT Alapítvány – ISZET – Kecskeméti Főiskola – Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely. 15-27.p.
V.2. Adatforrások Eurobarometer (2013): European Youth: Participation in Democratic Life. Flash 375. Eurobarometer (2014a): European Youth. Flash 408. Eurobarometer (2014b): Attitudes of European citizens towards the environment. Special 416. Eurobarometer (2015): Businesses' attitudes towards corrupction in the EU. Flash 428. Ifjúság2008 kutatás adatai Magyar Ifjúság 2012 kutatás adatai
13
