Az utolsó munkanap - interjú dr. Fazekas Péterrel

Az utolsó munkanap - interjú dr. Fazekas Péterrel Szerző:Zöldi Péter www.radiologia.hu

Október 30-án, utolsó ügyeleti és munkanapján dr. Fazekas Péternél radiológus osztályvezető főorvosnál jártunk az egri Markhot Ferenc Kórházban.

Néhány beteg és orvos lézeng a kihalt folyosókon. Műtőruhás főorvos közeleg. Fazekas Péter most fejezte be az aznapi negyedik angiográfiáját. Leülünk a leletezőben és beszélgetünk: Milyen beavatkozást végzett el az imént?

Egy femorális elzáródást vizsgáltunk. A katéterezés közben megjegyeztem a lányoknak, hogy a probléma megoldása már a jövőre marad, nem a mi feladatunk lesz. Majdnem el is sírták magukat.

Folyamatos harc

Hogyan értékeli az elmúlt egy évet?

Az elmúlt egy év volt a legnehezebb az 57 éves Radiológiai Osztály életében. Folyamatos harcban telt, és közben ugyanannyi beteget kellett ellátni, mint korábban. Eleinte abban bíztunk, hogy a megye meg fogja változtatni döntését, hiszen az első céldátum április elseje volt. Ezt az átvételt sikerült megakadályozni, majd következtek a további céldátumok, szeptember elseje, október elseje, és végül hét hónapnyi harc után úgy tűnik, hogy november elsején valóban megvalósul az átvétel. Ez az egy év előidézte azt, ami soha elő nem fordult elő a kórházon belül: a gárda két részre, aláírókra és alá nem írókra szakadt. A különböző osztályokon ez az arány eltérően oszlott meg, de a kardiológia, az SBO, az urológia, a radiológia, az I. és II. belgyógyászat, az izotópdiagnosztika és ortopédia orvosi karának döntő többsége nem írta alá az új munkaszerződést. A mi osztályunkon ez a kérdés nem okozott törést, egyetlen orvos kivételével senki sem írta alá az új szerződést.

Hogyan éli meg az osztály a változást?

Az osztály munkatársainak nagy része nő és röntgenasszisztens. Nekik, huszonegynéhány asszisztensnek, állásuk elvesztése teljesen más, és sokkal komolyabb helyzetet teremt, mint az állás nélkül maradó orvosoknak.

Okok és indokok

Oldal 1/9


Hogyan jutottak el addig, hogy november elsejére gyakorlatilag megszűnik az egri Radiológiai Osztály?

Oldal 2/9


Érdekes módon, a kezdetben érdeklődéssel figyeltem a pályázó cég tevékenységét és jelentkezését. Akkor még nem tudtam, hogy a kiindulási pont hibás. A kiindulási pont pedig az volt, hogy a megye és a kórház részéről olyan adatok láttak napvilágot, amelyek azt sugallták, hogy ha nem történik valami, a Markhot Ferenc Kórháznak 2007 végére egymilliárdos adóssága lesz. Mivel valóban jelentős tartozása volt az intézménynek, a tulajdonos megyei önkormányzat Kató Gábor szakértői csapatát kérte fel a kórház anyagi helyzetének átvilágítására és a problémák kezelésére. Ez a tevékenység szépen el is indult, de amint világossá vált, hogy bármi is történik, az önkormányzati biztos bármilyen sikert ér is el, a megye megszünteti az intézmény költségvetési státuszát, Kató Gábor felmondta a szerződést. Ekkor arról szóltak a hírek, hogy az intézménynek 4-500 milliós tartozása van, és a kórház élére helyezték Sebes Gábort, a gyöngyösi kórház korábbi igazgatóját. Ő tehetséges menedzser, néhány hónapos kemény munkát követően jelentette a megyének és a kórházi kollektívának, hogy a tartozásokat ledolgoztuk és a kórház anyagi helyzete stabil. Ezt követően a megye úgy döntött, hogy a kórházi kollektíva nagy részének egyértelmű tiltakozása ellenére pályázatot ír ki a kórház működtetésbe adására. 2008 márciusának végén a három pályázó: Hospinvest Zrt., Debreceni Egyetem és Eger megyei jogú város közül a Hospinvest Zrt.-t hirdette ki győztesnek, és kötött szerződést, egyszeri 100 millió forintos vételár ellenében a kórház húsz éven keresztül történő üzemeltetésére.

Milyen okok miatt nem akarnak az új intézmény munkatársaként dolgozni?

Úgy látom, hogy egy költségvetési intézményként működő kórház ma Magyarországon, a jelenlegi pénzügyi-gazdasági helyzetben, megfelelő vezetéssel, rátermett, furfangos, megfelelő lobbierővel és józan paraszti ésszel rendelkező első számú vezetővel egyensúlyban tartható, és a meglévő pályázati és egyéb külső források bevonásával még fejleszthető is. Emellett azt gondolom, hogy a magyar állampolgárok járulékaiból működő egészségbiztosításnak nem az a célja, hogy profitérdekelt kórház-üzemeltető magáncéget lásson el, hanem az, hogy a közvagyonnal felelősen gazdálkodó, a közérdeket szolgáló intézmények működését biztosítsa, és a megtermelt haszon benne maradjon a rendszerben. Erre ma kiváló példák mutatkoznak, például a költségvetési intézményként tevékenykedő kaposvári Kaposi Mór Kórház vagy a soproni Erzsébet Kórház, illetve a megyei önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságként működő veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház Zrt. Ezek az intézmények jó dolgozóik megtartásával, az ellátási szerkezet modernizálásával, ha kell újragondolásával, jó minőségű egészségügyi szolgáltató tevékenységet tudnak végezni. A magyar orvosok ugyanis a mai szűkös források mellett is európai színvonalú szolgáltatást nyújtanak, sokkal jobbat, mint amit a körülmények lehetővé tesznek.

Azt mondja, hogy az „egészségbiztosításnak nem az a célja, hogy profitérdekelt magáncéget lásson el”. Hogyan vonatkozik ez az állítás szűkebb szakmai területén az országszerte évtizedek óta működő képalkotó diagnosztikai magánszolgáltatókra?

Én egészen pontosan azt mondtam, hogy „egészségbiztosításnak nem az a célja, hogy profitérdekelt kórház-üzemeltető magáncéget lásson el”.A magyar képalkotó diagnosztikai magánszolgáltató döntő többsége az elmúlt 15-20 évben úgy működött, hogy tevékenysége során alapvető szempont volt a szakmai színvonal megtartása, a műszaki és emberi tudásanyag fejlesztése, és ahová radiológiai magánszolgáltatók tették be lábukat, nem került sor szakmai-filozófiai törésre vagy váltásra. Köszönhető ez annak, hogy általában hozzáértő, a szakmában jártas szakemberek irányítják ezeket a vállalkozásokat, ismerik és elismerik a szakmai igényeket, üzleti szellemben, a maguk tisztes hasznáért végzik munkájukat, és professzionális üzemeltetést valósítanak meg. Az ilyen profitorientált vállalkozások többségéből a magyar radiológia komoly hasznot húz, világszínvonalú beruházások valósulnak meg, támogatják a szakmai munkát, javulnak a munkakörülmények és javul a szolgáltatási minőség. Pontosan ezért, a kialakult helyzetben nem elleneztem volna azt, hogy a radiológiai tevékenységet velünk egyezett módon, egy hozzáértő magánvállalkozás működtesse.

Oldal 3/9


Mi a különbség a profitérdekelt magáncég és a profitérdekelt kórház-üzemeltető magáncég között?

Mi sosem azt mondtuk, hogy a működtetésbe adás ellen vagyunk. Bár alapvetésünkkel ez nem fért össze, de később hajlandóak lettünk volna arra, hogy jöjjön egy olyan cég, ha a megye így talál kiutat, amely velünk, a kórház dolgozóival egyeztetve, előzetesen végiggondolt, közép- és hosszú távú tervek figyelembevételével, megbízható, tőkeerős, korrekt magánbefektetőként üzemelteti a kórházat. Az események előrelépésével már nem elsősorban a működtetésbe adás ellen voltunk, hanem a nyertes pályázót nem találtuk megfelelőnek.

Miért nem?

A cég pénzügyi helyzetéről, magyarországi és külföldi toborzó módszereiről, szerződéses és fizetési fegyelméről olyan információk jutottak el hozzánk, amelyek kiváltották az orvosi és asszisztensi kar jelentős részének ellenállását. Olyannyira, hogy az új munkaszerződés első változatát a dolgozók 90 százaléka visszautasította.

Kollégák

Oldal 4/9


Úgy látszik, hogy a harc eldőlt. A kórházvédők mennek, lesz, aki marad, és valószínűleg jönnek új emberek is. Milyen érzésekkel viszonyulnak azokhoz, akik november elseje után az egri kórházban dolgoznak?

Oldal 5/9


Megértem, hogy az embereknek, családoknak meg kell élniük valamiből. December 3-án és január 3-án is fizetést kell kapni. Ráadásul röntgenasszisztensként, egri lakosként nagyon nehéz a kórházon kívül boldogulni. Akik a meglévő gárdából aláírták az új szerződést, ez volt az egyetlen szempontjuk, és ezért én nem ítélek el senkit. Egyetlen radiológus kolléganőm elhatározásának okát viszont nem értem, aki látta az osztály egységes elutasító véleményét és bátorságát, mégis aláírt. Azokat, akik november elseje után az egri radiológián dolgoznak, leginkább sajnálni fogjuk. El sem tudom képzelni, hogyan fognak megbirkózni azzal a feladattal, ami jelenleg hét-nyolc radiológus állandó jelenlétét igényli. Az ellátáshoz szükséges két CT-műszak, két MR-műszak, egy mammográfiás műszak, két ultrahang műszak, egy rendelői és egy kórházi röntgen műszak, illetve egy DSA-intervenció műszak. Mi ezeket a feladatokat általában nyolc emberrel tudtuk ellátni.

Hogyan viszonyul majd azokhoz a radiológus kollégákhoz, akik a jövőben az egri kórházban munkát vállalnak?

Elsősorban érdeklődéssel, hogy mire jutnak. Az egri Radiológiai Osztály mindig is arról volt híres, hogy egy nagy családként működött. Osztályvezetőként sosem ostorral tartottam rendet, hanem hagytam, hogy az osztály spontán módon fejlődjön. Amíg nem volt olyan a helyzet, hogy be kellett vetni az erőt és a tekintélyt, hagytam, hogy végezze mindenki a munkáját. Arról voltunk híresek, hogy itt vannak a legszebb röntgenasszisztensek, akik jól tudnak táncolni és jókedvűek, és akik csapatostul, főorvosukkal együtt érkeznek az MRAE kongresszusra. Az orvosi kar pedig részt vehetett a létező összes és kívánt továbbképzésen, kongresszuson. Az orvosi kar jókedvű, vállalkozó szemléletű csapat volt, bár az utóbbi időben, életkori okok miatt, a hangulat kicsit romlott, de ezt ellensúlyozta öt fiatal orvosunk a maga féktelenségével, jókedvével, humorával és tanulni akarásával. Mostanra értünk el oda, hogy volt egy olyan osztály, amelynek éléről 3-5 év múlva mi, öregek nyugodtan elmehetünk nyugdíjba, mert van, aki utánunk is magas színvonalon végzi el a feladatokat. Hát ez az, ami elveszett, és ezért lesz nehéz feladata bárkinek, aki a jövőben e falak között radiológusként dolgozik.

Hogyan viszonyultak ehhez a harchoz a máshol dolgozó radiológus kollégák?

Az október eleji Soproni Ultrahang Napokon nagyon sok kollégával beszélgettem, és kiderült számomra, hogy a szakma egyértelműen az egri kórházvédők mellett áll. Mi, radiológusok egy csapat vagyunk, és értelmes emberként, általában normálisan tudjuk egymással megoldani ügyeinket. Ennek egyik legszembetűnőbb példája a Bogner Péter professzorral kialakított együttműködés volt. Ő már Sopronban világossá tette számomra, hogy cége, az Iconomix az új működtetővel szerződést írt alá CT- és MR-távleletezésre. Az ilyen együttműködésben, ha megmaradt volna a kórház, mi lettünk volna a legelsők, akik részt veszünk, hiszen a magas színvonalú teleradiológiai háttér kisegít, ha hiány van, és konzultációs lehetőséget biztosít, ha az szükséges. Ismerve az Iconomix csapatát, a kaposvári, zalaegerszegi, pécsi kollégákat, mi is szívesen váltunk volna egy jó csapat részévé. Ebben a sok mindennel terhelt, harcos helyzetben viszont kiderült, hogy a működtető cég a teleradiológiai együttműködésben résztvevő dunántúli orvosok nevét maga elé tolva használta volna a teleradiológiát. Mentségként és segítségként, minimális számú helyszíni radiológussal kiegészítve. Az együttműködésben szereplő kollégák hamar rájöttek arra, hogy az ő bőrükre megy a játék, amelyben nem szeretnének részt venni, mert abból a magyar radiológus társadalomnak és a magyar teleradiológiának is jelentős hátránya származik. Ezt az érvelést Bogner Péter professzor is magáévá tette, és korrekt módon visszavonta a működtetővel való együttműködést.

Veszteség

Oldal 6/9


Mi az, ami megváltozik november elsejétől?

Nem csak egy osztályon belüli kapcsolatrendszer szűnik meg, hanem az osztályok közötti kapcsolatok is. Márpedig az orvosok egymás közötti kapcsolatainak szövedéke a kórház működésének lényege. A radiológus számára a konziliárusi kapcsolat az igazán fontos, amelyet az osztályok igényelnek, majd elfogadják, és visszajeleznek, hogy mennyire volt igazunk. A gyógyító munka során azt a tényt semmi sem helyettesíti, hogy a telefon másik oldalán olyan emberrel beszélek, akivel számtalan közös esetet együtt oldottunk meg. Sok helyen a radiológusoknak kisebbrendűségi érzésük van a klinikusokkal szemben. Az egri radiológusokat a klinikus kollégák sosem tekintették lábtörlőnek, sokkal inkább partnernek. Köszönhetően annak, hogy tanítómesterem, Tasi István, és elődeim, Csomor László és Frey József is azt tanították, hogy a radiológus húzza ki magát, ha van mire büszkének lennie. Márpedig akkor húzhatja ki magát, ha amit leír, az igaz, azt találja az operáló orvos, és azt találja a kórboncnok is. Mivel ebben a szellemben dolgoztunk, a klinikusok megbecsült partnerei voltunk. November elsejétől megszűnik az a szakmai műhely is, ami 57 év alatt épült fel. Pontosan 25 éve, 1983-ban végeztük az első angioplasztikánkat, és azóta több mint 2500 betegen végeztünk ilyen beavatkozást. A magyar intervenciós radiológusok nagy része nálunk tanulta meg az angioplasztikát, majd sokan a sztent beültetéseket is. A magyar érsebész társadalomban az egri vaszkuláris intervenció elismert helyen állt. Itt történt az első biliális fémsztent beültetés Magyarországon, és komoly szakmai sikereket mutattunk fel a térd-MR vizsgálatok területén is. Mostanáig.

Mihez kezd november elsejétől?

Diplomám megszerzését követően 1968. október 1-jén, negyven éve és egy hónapja álltam itt munkába. Négy és fél év gyulai kitérő után 1981-ben tértem vissza Egerbe. 2002 óta nyugdíj mellett dolgozom. Októberben kaptam meg a 40 éves jubileumi jutalmamat. Október 31-én lejár a szerződésem, nyugdíjasként végkielégítést nem kapok. Két hetet pihenek, és mivel úgy gondolom, hogy fizikailag és szellemileg jó állapotban vagyok, dolgozni pedig mindig nagyon szerettem, munkát keresek.

Hová mennek a nem aláíró orvosok és asszisztensek?

Kaptunk spontán jelentkezéseket az osztály teljes orvosi karára. Például nagyon jó kapcsolatot ápolunk a miskolci megyei kórházban Lombay Béla professzorral és osztályával, hiszen a rezidenseket közösen képezzük. Lehet, hogy Miskolcon dolgozunk a jövőben. Emellett az IMC is felajánlotta valamennyi intézményét orvosaink számára. Ma éppen Karlinger Kinga hívott fel a Semmelweis Egyetemről, és arról nyugtatott meg, hogy az egyetem kapui is nyitva állnak előttünk. Öt fiatal orvosunk többsége annyira kötődik az osztályhoz, hogy kijelentették: velem jönnek, akárhová is megyek. Ez nagy megtiszteltetés, de természetesen óriási felelősség is. Az asszisztensek helyzete azonban sokkal nehezebb. A megyében nehéz elhelyezkedni, nincs ilyen munka. Miskolcról voltak megkeresések, néhány asszisztenst tudnának fogadni, azonban valamennyi alá nem író asszisztensnek nem tudunk állást találni. Ők tehát annak ismeretében nem írtak alá, hogy átmenetileg munkanélküliek lesznek. Pedig nagyon jó szakemberek. Ez az igazán szomorú ebben a helyzetben.

Mi az, ami lesz?

Oldal 7/9


Hogyan zajlik az átadás-átvétel?

A folyamatos harcban hetedik hónapja sikerül megakadályozni a kórház átvételét. Mi az utolsó pillanatig sem hisszük, hogy jönnek, és valószínűleg az új üzemeltető és a kórház vezetése sem hitte el, hogy jönnek. Egy nappal a hivatalos átvétel előtt semmiről sem tudunk semmit. A leendő orvosokról nyilvánosságra került nem hivatalos, de megbízható forrásból származó lista, amely az egrikorhazvedok.gportal.hu oldalon található, a szakmák legalább felének ellehetetlenülését, sorvadását, beszűkülését, némelyiknek a megszűnését vetíti előre. Semmilyen intézkedés nem történt arra nézve, a radiológia osztályon, a teleradiológiai együttműködés visszavonásával és az egyetlen radiológus részmunkaidős aláírásával hogyan működtessék a tevékenységet. Pedig betegek hétfőtől is lesznek. Az előjegyzés ugyanis működött. Az osztályvezető főorvost az átvétel napján nevezi meg a cég. De hogy dolgozni ki fog, arról fogalmunk sincs. Tehát hétfőn reggel jönnek a betegek, arról viszont nincs információnk, hogy ki fogja őket megvizsgálni. Azt sem tudjuk, hogy vasárnap ki fog ügyelni. Mivel a hagyományos röntgenfelvételeket még filmre végezzük, és ott nincs digitális radiológia, ezeket valakinek a helyszínen kell leleteznie.

Mi lesz a betegekkel?

Nem tudom.

Ez nem rossz?

Mi azért harcolunk, hogy a kórház köztulajdonban maradva, a köz javát szolgálva dolgozhasson tovább, velünk együtt, a betegek érdekében. Jelen pillanatban, október 30-án délután úgy néz ki, hogy veszítettünk.

De mi lesz a betegekkel?

Egy 60 ezres lakosú városban elvileg mindenki ismer mindenkit. Engem a városból legalább 30 ezer ember ismer. Ha egy egri megbetegedett, eddig tudta, hogy ki kicsoda a kórházban. A városi hírekből és tapasztalatokból mindenki szereti saját maga kiválasztani orvosát, mert ez egy bizalmi műfaj. Az üzemmód váltás azt jelenti, hogy az itteni orvosok mellé annyi helyi beágyazottsággal nem rendelkező orvos jön, ami ronthatja az orvos–beteg kommunikációt, és a betegek bizalmának megteremtésében nehézséget fog okozni. A Markhot Ferenc Kórház Heves megye egyetlen súlyponti intézménye. Több mint 700 aktív ágy és több mint 200 krónikus ágy található a kórházban. Ezért okoz óriási problémát, hogy úgy érzem, a megyei betegeknek lassan nem tudnak hová menni, ahol esélyük lehet a minőségi ellátásra.

Mi lesz a Markhot Ferenc Kórházzal? Megszűnik?

Oldal 8/9


Nyugodtan állítom, hogy a neve igen, mert a korábban átvett intézményeknél is ez történt Hatvanban és Gyöngyösön. De azt is gondolom, hogy ez a kórház november elsejétől megszűnik létezni. Az az üzemmód, amire az általam ismert gárda lehetőséget ad, nem lesz megfelelő. Kevesen vannak, és az átalakítás miatt nem lehet majd ráismerni a kórházra. A Markhot Ferenc Kórház, mint intézmény, szerkezetével, hagyományaival, belső kapcsolataival, működési kultúrájával, kimúlt. Ami november elseje után lesz, az már más lesz.

Pályakép: Fazekas Péter 1968-ban szerez cum laude minősítésű diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Végzést követően az egri megyei kórházba kerül. A hatvanas-hetvenes évek egyik legtehetségesebb radiológusa, dr. Tasi István tanítványa. 1972-ben röntgenológiából szakvizsgázik. 1977–81 között a gyulai megyei kórház radiológusa. 1981-től az egri kórház röntgen főorvosa. 2000–2008 között a Markhot Ferenc Kórház osztályvezető főorvosa. Angolul beszél. Nős, két gyermek apja. Szabadidejében szívesen zongorázik, kertészkedik és zenét hallgat.

Oldal 9/9

Az utolsó munkanap - interjú dr. Fazekas Péterrel

Recommend Documents