Gõgös Károly tollrajza
Dedinoviny
Falu~lap
pilisszentlászlói kulturális és közéleti újság
X. évfolyam 2. szám 2012. február 29.
Hangulatok a gyermektáncházból Falunk legfiatalosabb civil közössége, a Baba Mama Klub úttörő vállalkozásra szánta el magát: február első szombatján táncolni hívott kicsiket és nagyokat a Szlovák Házba. A teltházas, élő zenés farsangi est hangulatából néhány résztvevő beszámolója alapján kaphatunk ízelítőt. Elsik Vilmos és Anna: Már a helyszínhez közeledve, az óvoda udvarán megcsapta fülünket a táncra hívogató népzene. Az ajtót kitárva megláttuk a terem közepén a gyerekek és szüleik sokaságát és a muzsikáló zenekart, akik tehetséggel, kitartásra és határtalan jókedvvel játszottak nekünk egész délután. Kisfiamra, Maxira ráhúztuk váltócipőjét, és ő már szaladt is a táncolók közé. Nagy lelkesedéssel vetette bele magát a sokaságba, látszott rajta, azonnal megnyerte tetszését a táncház. Az este folyamán a táncokat betanító hölgy is nagy odaadással foglalkozott a csemetékkel, lépéseket, énekeket tanított a gyerekeknek, és sok más játék is volt a tarsolyában. Egyre többen álltak be táncolni, kipirult, nevető arcokat lehetett látni, mindenkit magával ragadott a mozgás öröme. A szünetben a büfé finomságai – almáspite, sütik, szendvicsek, pogácsák és más ínyencségek – közül válogathattunk. Kis pihenő után folytatódott a buli, a mókás hangulat. Maxi jól megpörgette a lányokat – már azt, amelyik engedte. Nagyon sajnáltuk, amikor vége lett, hiszen jól éreztük magunkat ezen a délutánon, még szívesen maradtunk volna tovább. Reméljük, lesz következő alkalom is, amire ismét szép számban gyűlünk majd össze egy közös táncra, dínom-dánomra.
Téglás Ilonka: Tavaly megszületett már bennünk a gondolat, hogy milyen jó is lenne itt a faluban egy mindenki számára nyitott gyermektáncházat életre hívni. Majd elkezdtük szervezni, a plakátokról mindenki értesülhetett az eseményről. Felosztottuk egymás között a büfé feladait – itt szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítettek abban, hogy sok-sok finomság kerülhessen az asztalra. Hálásan köszönjük polgármester úrnak az önkormányzat támogatását. Megtelt a Szlovák Ház, bizony volt olyan tánc, amit helyhiány miatt nem tudtunk eltáncolni. Nagyon jó volt a hangulat, öröm volt együtt lenni! Lesz folytatás, szeretnénk hasonló programot szervezni egy-két havi rendszerességgel itt a faluban, lehetőséget adni azoknak is, akik most nem tudtak eljönni, hogy végre együtt lehessünk. Rudolf Dóra: A kinti zord idő ellenére, a hóakadályokon átverekedve magunkat, egész szép számban gyűltünk össze a mulatságra. A kályha melegében jól mulatott a falu apraja-nagyja. A lelkes fiatalokból álló Békás zenekar húzta a talpalávalót, gyerekmondókák, népi játékok kíséretében, farsangi dalokhoz adva a muzsikát, Gabi néni pedig különös érzékkel vonta be a mulatságba a gyermekeket. A bátor jelentkezőkből alakuló táncos kis kör a végére olyan nagyra sikeredett, hogy alig fértek el. Remélem, hogy az aprók táncházát máskor is megismételhetjük. Folytatás a 8. oldalon
2 X. évfolyam 2. szám
#KÖZÉRDEKÛ$
Falu~lap
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK CSAK 2% SZEMÉTDÍJ EMELÉS 2012. JANUÁR 1-TŐL
A FEBRUÁRI KÉPVISELŐTESTÜLETI
A képviselőtestület január 31-én hozott döntése alapján a szemétdíj csak az ÁFA-emelés mértékével, tehát 2 %al emelkedik.
A képviselők elfogadták az önkormányzat és intézményei 2012. évi költségvetését. Módosítottuk a szociális rendeletet és az útépítési hozzájárulásról szóló rendeletet, Leányfalu rendezési tervét véleményeztük, elfogadtuk a jegyzői teljesítménykövetelményeket, a Hrabina utcai vízvezeték kivitelező-váltásával kapcsolatos döntést hoztunk, és sajnos emelnünk kellett az óvodai étkezési térítési díjakat. A rendeletek, a munkaterv és az ülés jegyzőkönyve a honlapon megtalálhatók.
A PILISI SZLOVÁKOK BÁLJA
ÜLÉSEN TÖRTÉNT
HOGY SENKI NE FAGYJON MEG…
Február 4-én Pilisszentlélek (Hut’) rendezte meg a hagyományos bált, melyen részt vett az esztergomi polgármester is (a falu Esztergom város része). A 20 fős szentlászlói küldöttséget Franyó Rudolf, a Szlovák Önkormányzat elnöke, és dr. Illés György polgármester vezette. A következő évi bált Pilisszentkereszt (Mlynky) rendezi.
A februári nagy hidegek idején a Belügyminiszter elrendelte az egyedül élő idősek „számontartását.” Kollégáim indokolt esetben átmenetileg segítettek azokon, akiknek elfogyott a téli tüzelőjük. A következő egy hónap alatt végigjárjuk ezeket az időseket, és érdeklődünk helyzetük felől. Kérem, ne vegyék ezt zaklatásnak, kérdezni jogszabályi kötelességünk (a válasz megtagadható), de az egész azért van, hogy baj esetén segíthessünk.
HA JEGES, HAVAS AZ ÚT A Szentendre-Szentlászló út a Fő térig állami közút. Éjjel-nappal a (26) 319 545 számú telefonon lehet szólni, ha rosszak az útviszonyok. Amit közösen kell tennünk: az összes többi utat a la-
Bál pilíšskych Slovákov v Ostrihome Združenie a regionálne kultúrne stredisko pilíšskych Slovákov a Slovenská samospráva v Huti usporiadali 4. februára v budove Gymnázia K. Dobóovej v Ostrihome tradičný bál pilíšskych Slovákov, na ktorom do tanca hrala kapela Róberta Kostku. V programe vystúpili ľudové spevácke zbory spod Pilíša a tanečníci budapeštianskeho súboru Lipa. Bálu sa zúčastnila aj skupina Slovákov zo Senváclavu. Foto: Imrich Fuhl www.oslovma.hu
kóknak és az önkormányzatnak kell a hótól, jégtől letakarítani. Az önkormányzat megbízásából megy a hókotrás (előre is köszönet érte Krkos Attilának). Ónos eső illetve szélsőséges időjárás esetén rendelünk murvázást, illetve hóolvasztó szert Szentendréről. Ez elég sokba kerül, ezért kérjük az Önök együttműködését is: a háza előtt (ha van járda, akkor ott, ha nincs, az út középvonaláig) jogszabály alapján mindenki köteles jégmentesíteni. Nem kell nagy dologra gondolni, csak a kályhából, kazánból egy fél vödör hamut kell szétszórni a ház előtt… Ne sajnáljuk rá az időt! Ahol nagyon jegesedik az út, ott fel is lehet sózni. Indokolt esetben szívesen ad útszóró sót az önkormányzat. Az intenzív sózás károsítja a természetet, tehát ez a végső megoldás, de még mindig inkább keveset sózzunk, mint lábat törjünk. Több utcában néhány telekről folyik ki a víz az útra a bejárókon keresztül. Kérem a tulajdonosokat, oldják meg, hogy a víz az árokba menjen! Télen ne tessék a szűk utcákban parkolni! Jön a szemetes, jön egy teherautó, nekicsúszik a személyautónak, és rögtön kész a baj. Be kell állni az ingatlanra, vagy az utcában szélesebb helyen megállni. A főúton kívüli utcákkal kapcsolatos közlekedési problémát munkaidőben a (26) 338 782 számú telefonon, azon kívül a (30) 964 2732 számú telefonon várjuk. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. ILLÉS GYÖRGY
Dedinoviny
2012. február 29. # PORTRÉ$ A kultúra katonája 2012. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján Magyarország honvédelmi minisztere „A magyar katonai kultúra és hagyomány megőrzése érdekében végzett kiemelkedő munkájáért” oklevelet adományozott Koncz János nyugalmazott ezredesnek, aki nem kevesebb, mint harminc éve kötődik falunkhoz. Az ezredes úrral Szentendrei úti otthonában beszélgettem:
– Eredetileg dunaföldvári vagyok. Édesapám halála után eladtuk a szülői házat, és elhatároztuk, hogy veszünk egy nyaralót Szentendre környékén. 1979 óta dolgoztam Szentendrén az egykori Kossuth Lajos Katonai Főiskola tiszti továbbképző tanfolyamainak parancsnokaként, végül tanszékvezetőként. Emlékszem, kivettem egy hét szabadságot, és végigjártam a környéket a Szentendrei-szigettől Csobánkáig. Szentlászlóra is elvetődtem, és mikor megláttam ezt a telket eladó táblával, rögtön tudtam, hogy megtaláltam, amit kerestem. Nemcsak a természet szépsége ragadott meg, hanem az itteni emberek kedvessége is. Ahogy a Pilisi Himnuszban énekeljük: „Csodás világ, földi mennyország.” Tíz éve lebontottuk a telkünkön álló nyaralót, és felépítettük mostani otthonunkat. Azóta itt élünk, és soha nem bántuk meg. Olyan jó szomszédokat adott nekünk a sors, mint például Melicher Gyuri. Három éve meghalt, de még mindig könnybe lábad a szemem, ha rá gondolok... Ő olyan volt, hogy mikor tudta rólam, hogy nincs időm gyújtóst hasogatni – egy időben együtt hasogattuk – a névnapomon tizenkét zsák gyújtóssal köszöntött fel. Nagyon kedvelem Kosznovszki Bélát: művelt, véleménye van a világról, az országról. Kölcsönösen segítjük egymást. – Huszonegy évig volt a Szentendrei Helyőrségi Klub, a HEMO igazgatója. Nem a mostani az első elismerés, amit a kultúráért végzett munkájáért kapott. – Számon tartanak a honvédelemnél. Hatvanadik születésnapomra díszkardot adományoztak a részemre, hatvanötödik születésnapomon is kö-
szöntöttek, tavaly október 23-án pedig a Honvédelemért érdemrend első osztályú fokozatát kaptam meg. Ezekre, valamint ezredesi rangomra a mai napig büszke vagyok. A HEMO igazgatói székéből tavaly év végén nyugdíjba mentem, de továbbra is elnöke vagyok két szentendrei társadalmi szervezetnek: a Kossuth Lajos Nyugdíjas Klubnak és a Szentendrei Honvéd Kulturális Egyesületnek. Több országos szervezetnek pedig vezetőségi tagja vagyok. Szentendre erdélyi testvértelepülési kapcsolatainak ápolásában is tevékeny részt vállalok, tavaly október 23-án Zilahban avattunk fel egy tízezer kötetes könyvtárat az ottani Ady-házban. – Melyek voltak a legsikeresebb közösségi programok a HEMO-ban? – Elsőként szeretném említeni a nyugdíjasokból álló Ezüstfény Együttest, melynek vezetője a régi szentlászlóiak által jól ismert Déry György. Ha Szentendre városától dicséretet kapok, mindig úgy veszem, hogy az egész közösség részült elismerésben a munkájáért. Mikor Illés Gyuri tavaly decemberben újra megkeresett, hogy az Idősek napján lépjünk fel zenés műsorral, örömmel vállaltam, hogy az együttesből néhány embert elhozok Szentlászlóra. A HEMO-ban az első tizenkét évben nagyon sok bált, műsoros estet szerveztünk, melyeken ismert művészek léptek fel. A mai napig van színházbarát körünk, budapesti színházakba járunk különjárati autóbusszal. Tusák József vezette a sakk-kört, volt kézimunkakör, ifjúsági klub, fotószakkör, szerveztünk számítógépkezelői, gépjárművezetői és tánctanfolyamokat, angol társalgási klubot. Képzőművészeti kiállításoknak adtunk otthont, melyeken többek között Sáfár Pál és Jákó Balázs festményeit is közkinccsé tettük. Az utolsó években sajnos elvárás volt, hogy nyereségtermelő programokat szervezzünk, ami a kultúra területén elég nehéz feladat. Az ország jelenlegi nehéz helyzetét mutatja, hogy 2011. de-
cember 31-ével meg is szűnt a HEMO-t üzemeltető kulturális közhasznú társaság. – Milyen tervei vannak a jövőben? – A közéletből visszavonulok, bár az általam alapított Szentendrei Honvéd Kulturális Egyesületet továbbra is életben tartom. Szeretnék hobbimnak, a horgászatnak élni, és többet törődni a családommal. Feleségemmel 43 éve élünk együtt, két felnőtt fiunk és három unokánk van. Sok jó ismerősöm van a szentlászlóiak között. A kultúra művelői közül barátként tisztelem Szvorák Katiékat, Sáfár Palit, Jákó Balázst, Rayman Tamást és Franyó Rudit, aki nagyon sokat tett a falu kulturális örökségének megőrzéséért. Rayman Tamás helytörténeti gyűjteménye, falumúzeuma pedig igazi kincs, amit igazán meg kell becsülnünk. És szeretném megérni, hogy kicsit fejlődjön a falu. – Mit gondol a falu jövőjéről? – Igaz ugyan, hogy a falu nem fejlődött látványosan, de a mostani helyzetben az a nagy dolog, hogy nincs eladósodva. Lehetne közösségi ház, csatorna, halastó, kijelölt gyalogos-átkelőhely, sok minden, és örülnék, ha a motorosok nem zajonganának a Szentendrei úton, de az ember komfortérzete nem csak ezektől függ: nagyon fontos, hogy Szentlászló olyan hely, ahol még köszönnek egymásnak az emberek. Mostanában úgy érzem, hogy megmozdult valami, összefognak a fiatalok, a kisgyerekes anyukák. Fontos érték, hogy nálunk nem fogy a népesség, hanem sorra születnek a gyerekek. A falunak nagy erőt jelentenének az ideköltöző értelmiségiek, de sajnos sokan távol maradnak a közügyektől. Jó lenne közelíteni egymáshoz a faluban élő három réteg nézőpontját, hiszen nagyon különbözően gondolkodnak a tősgyökeres szentlászlóiak, a nemwaldorfos kiköltözők és a Waldorf-közösség. Ezért nagyon fontosak a minél több embert megmozgató közösségi események. VARGA DIÁNA
3
4 X. évfolyam 2. szám
#ISKOLA$
Falu~lap
Végzős diákok a Kékvölgyben pilisszentlászlói Kékvölgy Waldorf Iskola idén üdvözölheti első tizenkettedikes osztályát. Ez az évfolyam a Waldorf-pedagógia lezárulásának éve. Mi, tanárok, ezt a tizenkét évet egy olyan ívnek látjuk, melyben a gyermekek egy család és iskola által biztosított védett burokból kikerülve, sok-sok jó és fájdalmas élményen, tapasztalaton, változáson átmenve végül újra egy védett, biztonságos helyre, burokba érkeznek, de ezt már a maguk erejéből tudják megteremteni. Ebben a folyamatban kell a családnak és az iskolának segíteni őket. Meg kell szerezniük azokat a képességeket, amelyek segítségével saját lábukra tudnak állni mindenféle téren, és önálló, felelős döntéseket tudnak hozni. Az utolsó évben a Waldorf-iskolában is az érettség kérdése a tanítás központi szervezőeleme. Közösségi szinten ez egy színdarab előadásában jelenik meg. Másfél-két órás drámai művet kell az osztályközösségnek előadnia az iskolaközösség előtt. Ennek során (több-kevesebb tanári segítséggel) ki kell találniuk a díszleteket, a jelmezeket, a rendezést. Meg kell szervezniük a szükséges hirdetési, terjesztési munkákat, plakátokat, jegyeket kell tervezni, nyomtatni, eladni. Végső soron pedig meg kell tanulni rengeteg szöveget, együtt kell dolgozni, ha tetszik, ha nem. A sok együttnevetés, veszekedés, kompromisszumkeresés hallatlan mértékben segíti empátiájukat! A próbák során rengeteg kritikát kell kiállniuk: aki épp nincs színpadon, kívülről „segít”. „Beszélj hangosabban, artikulálj, egyenesen állj, ne tartsd ilyen furán a kezed…”. Azt láttam, hogy ennek a sok kritikának az elviselése – aminek nem lehet ellentmondani, hisz csak az látja, aki nem a színpadon áll – a kezdeti sértődések után igazi belső erővé alakul át, és nagyon megerősíti a fiatalokat. A két órás darab után „tapsviharban állva” már nem gyerekeket látunk a színpadon, hanem felnőtt fiatalokat. Én is ezt tapasztaltam, amikor az osztályommal idén ezt a feladatot Az ötödik Sally című, Daniel Keyes azonos című regénye nyomán készült darab színpadra állításában valósítottuk meg.
Idén is folytattuk azt a hagyományt, hogy a fiatalokat segítjük az „igazi élettel” találkozni. Már a kilencedik osztályban is végigkíséri a tanévet, hogy meghívott előadókkal ill. vendégekkel találkozhatnak, beszélgethetnek a fiatalok. Már több tucat különböző szakmájú felnőtt mutatta meg saját világát nekik. Vadász, hoszpisz, orvos, szociális munkás, meditáció-vezető, festő, pszichológus, menekültügyekkel fogalkozó, drogambulancián dolgozó stb. A napokig vagy hetekig tartó mezőgazdasági, erdészeti, kőzettani, kőszobrász-, szociális gyakorlat során a munka és természeti környezetünk világát megélik, nemcsak könyvből olvasnak róla. A tizenkettedik osztályban orvossal (Bartha Zsolttal), festővel, építésszel, bokszolóval (Erdei Attilával), szociális munkással találkoztak már, és a színpadi előadás kapcsán pedig egy színészszel, pantomimművésszel, Méhes Csabával dolgoztak együtt. Úgy látjuk, hogy sokkal tisztábban látják lehetőségeiket, vonzódásukat az élet egy-egy területe felé ezen találkozásoknak köszönhetően. A kivételes személyiségek megismerése pedig egyrészt nagy segítség személyiségük építésében, másrészt egy bizalommal való odafordulást eredményez a világ felé. Az utolsó Waldorf-évük második megmérettetése az éves munkájuk előadása lesz májusban. Az év során komolyan el kell egy témában mélyedniük, és egy húsz oldalas írásbeli munkát, valamint egy fél órás előadást kell tartaniuk belőle, az adott téma szakavatott előadóiként. Mindig társul emellé egy művészi vagy gyakorlati munka, pl. egy festmény, egy zenemű komponálása, egy hajó elkészítése stb., a témának megfelelően. A népes közönség elé való kiállás szintén az érettség megszületését segíti. A tizenkettedik évfolyam után a fiatalok még egy évet tanulnak majd. A tizenharmadik év feladata az állami érettségin való megfelelés, mely ennyi tapasztalat után már nem olyan embert próbáló feladat. A tananyag megtanulásához minden képességük megvan, önbizalmuk is, tehát „csak tanulni kell”. A tizenharmadik évben a tanárok ezt a felkészülési munkát kísérik, és „kis érettségik” rendezésével segítik. GARAMSZEGI JUDIT, a tizenkettedik osztály osztálykísérője
Dedinoviny
#KULTÚRA$
2012. február 29. 5
PÁLYÁZ(Z)ATOK! a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Mozdulj rá! – Alkotónapjára Kedves Pedagógusok, Szülők, Gyerekek! Az Olimpia évében hagyományosan idén is rendezünk Falusi Olimpiát, azonban most rendhagyó módon az Alkotónappal együtt, május 1-jén. Testét, lelkét, alkotó fantáziáját és képességeit így egyszerre mozgathatja meg mindenki, ha „rámozdul” a pályázatok valamelyikére, és ha eljön erre a jeles napra. Idén 14. éve írjuk ki gyermek-képzőművészeti, alkotónapi pályázatunkat, most Mozdulj rá! címmel. Ezzel egy időben a IV. Falusi Olimpia keretei között métabajnokságot és mezei futóversenyt is hirdetünk. A métabajnokságra csoportokat, csapatokat, közösségeket várunk, míg a mezei futóversenyre – ami egyben a decemberi, Skanzen területén zajló Mezei Futó Európa-bajnokság „előfutára” – egyének, iskolai és baráti közösségek is jelentkezhetnek. Május 1-jén a „családmozgató” helyszínein a nevezés nélkül érkező családok vagy egyének is olimpikonná válhatnak a játékos olimpiai feladatok leküzdése után. Az olimpiai pályázatokra előzetes bejelentkezés, nevezés szükséges.
Nevezési határidő: 2012. március 30. Nevezéseket az alábbi címre kérjük:
[email protected] Fax: (26) 502 502
Mozdulj rá! - és alkoss!
Ősz és tavasz között képkiállítással egybekötött műsoros délután
2012. március 25-én, vasárnap, 17 órakor a pilisszentlászlói Szlovák Házban. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt! Közreműködnek FESTMÉNNYEL: Angyal Gabriella, Angyal László, Balogh Ede, Balogh Gyula, Bodor Zoltán, Géczi Ildikó, Horváth László, Pankovics Ágnes, Pethő Anikó, Sáfár Pál és Szabó Éva Mária FÉNYKÉPPEL: Horváth Balázs, Máhr Attila DIAVETÍTÉSSEL: Máhr Attila
A mozgás a „mozgatórugója” az alkotónapi pályázatnak és a nap programjának is. Azt várjuk a pályázóktól, hogy válasszanak olyan olvasmányt, amelyből kiragadhatnak valamilyen mozgásban lévő szereplőt, pillanatot, jelenetet. Megjeleníthetik például a népmesei alakok vagy tárgyak átváltozásának pillanatát. Az állatmesékben gyakori, hogy valamilyen „sportverseny” (futás, erőpróba) dönti el, ki a rátermettebb. A paraszti életmód sem képzelhető el fizikai igénybevétel, mozgás nélkül, ezekre is találhat olvasmányaiban ábrázolandó példákat a szemfüles pályázó.
ZENÉVEL: Bille Gergely, Wagner Noémi, Pilisszentlászlói Szlovák Népdalkör, Sáfár Ildikó és ifj. Sáfár Pál, Szvorák Katalin Liszt- és alternatív Kossuth-díjas énekművész
Beküldési határidő: 2012. április 13.
HANGTECHNIKÁVAL: Téglás Iván
Pályázók életkora: 6-18 év
Ötletek a kivitelezéshez Az alkotók akár mozgó síkbeli vagy térbeli alkotást is létrehozhatnak. A vállalkozó kedvűek képregényt, „pergő képeket”, rövid animációs filmet, mozgásos játékhoz való játékszert vagy számítógépes grafikát is készíthetnek.
VERSMONDÁSSAL: Dr. Bartha Zsolt, Kertész József, Téglás Ilonka
Technikai elvárások
„NÉGY ÉVSZAK” Szervező Bizottság
A síkbeli alkotás a paszpartut leszámítva legfeljebb A/3-as méretű legyen. A térbeli mozgó alkotás legfeljebb 20 x 30 x 20 cm kiterjedésű legyen. Kérjük, az elhelyezés, felfüggesztés leírását is mellékeljék a kiállíthatóság miatt! A témaválasztáshoz olvasmányötleteket mellékelünk a honlapon. A legkifejezőbb, legötletesebb, legszebb, legérdekesebb alkotások készítőit egyénileg díjazzuk. A zsűrizés korosztályonkénti (óvodás, 1-2.osztályos, stb…), ezen belül technikánkénti besorolás szerint történik. A pályázat díjátadójára az Alkotónapon, 2012. május 1-jén, kedden, 11 órakor kerül sor a pályaművekből rendezett kiállítás megnyitóján. A kiállítás 2012. május 1. és június 29. között látható a Felső-Tiszavidék tájegységünkben, a Sonkádi csűrben. Ezt követően a honlapunkon nyitott virtuális galériában még tovább gyönyörködhetnek a díjazott alkotásokban. Kérjük, hogy az alkotás hátoldalára ragasztott nevezési lapon a pályázók tüntessék fel nevüket, osztályukat, az iskola, óvoda nevét, címét, a pedagógus nevét és elérhetőségét (e-mail, telefon), egyéni pályázó esetén csak a saját címet, a szülő nevét és elérhetőségét (e-mail, telefon), valamint az alkotás címét és az illusztrált olvasmány címét és íróját.
Beküldési cím: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001 Szentendre, Pf. 63. Kustánné Hegyi Füstös Ilona Információ kérhető: (26) 502 554, (30) 748 85 50 Nevezési lap letölthető a Skanzen honlapjáról: www.skanzen.hu
KUSTÁNNÉ HEGYI FÜSTÖS ILONA múzeumpedagógus
M E G H Í VÓ Szeretettel várok mindenkit
MADEINHUNGARY c. csoportos designkiállításunkra 2012. március 2-4. között. Idén nemcsak hazai, hanem európai kortárs alkotókkal együtt, a lakberendezés minden műfajában! Helyszín: Millenáris „B” Csarnok, Galéria Nyitva: 10-19 óráig, szombaton: éjfélig www.madeinhungay.co.hu A madeinhungary magyar designereket és iparművészeket bemutató, önálló, önszerveződő, nonprofit tárlat, mely 2005 óta minden évben a Lakástrendkiállítás (www.lakastrend.hu) keretében kerül megrendezésre.
Gulyás Judit, nívódíjas textildesigner www.gulyastextil.com
6
X. évfolyam 2. szám
#ÓVODA$
Falu~lap
Farsangi kavalkád a Vadvirág Oviban dén 2012. február 17-ére, péntekre esett a Vadvirág-ovisok farsangi bálja. Reggeli után a gyerekek már alig várták, hogy beöltözhessenek, és megcsodálhassák egymás jelmezeit. Hogy „ki mi lesz a farsangon”, napok óta nyílt titoknak számított, de ez cseppet sem vette el a gyerekek örömét.
Idén a lányoknál a boszik nyertek, hiszen hárman is boszorkánynak öltöztek be, de volt bőven hercegkisasszony, királylány, angyal is. A fiúknál nem maradhatott el a csontváz, a nindzsa, de olyan is volt, aki avatárnak öltözött. A színes jelmezekbe bújt gyerekek és az óvó nénik a hagyományokhoz híven együtt nézték végig
a Fuszulyka Mesejátszókör színielőadását Papp Kornélia, Fekete Miklósné és Kertész József szereplésével, akik ezúttal A király kenyere c. magyar népmesét elevenítették meg. Ezután kezdődött a farsangi mulatság. Erzsi néni körbekínálta a finomságokat, melyeket a szülők sütöttek, majd a gyerekek mókás feladatokkal, sorversenyekkel, tánccal töltötték el ezt a vidám délelőttöt. VARGA DIÁNA
Dedinoviny
#SZLOVÁKSÁG$
2012. február 29. 7
Visszatérés a szovjet paradicsomból HARMADIK RÉSZ ikor megérkeztek Harkov városába, az állomáson a katonai őrszemélyzet mellett a „policárok” hada fogadta őket. Külön kaszt volt a policárok kasztja. Belőlük állt a tábor rendfenntartó ereje. Tagjai foglyok voltak, de ruszinok, így más elbírálás alá estek. Kettős élelemért és az elkobozható javakért kíméletlenül kordában tartották a tömeget. Ez a megoldás a parancsnokságnak is kényelmesebb volt. Így az elkövetett jogtalanságokért sem az őrszemélyzet a felelős. A tábor rendfenntartói elmélete teljesen azonos volt a náci lágerek elméletével, csak azokban kápó volt elnevezése a policároknak. A reggeli és az esti létszámellenőrzéseknél tombolták ki legjobban magukat. Legtöbbször a létszám az első kísérletre nem egyezett, számtalanszor meg kellett ismételni a műveletet. Ilyenkor batyujukkal a hátukon, tébolyodottan bolyongtak a foglyok a kerítések között. Hiány esetén szóltak az őrségnek, az a hiányt a város valamelyik szerencsétlen lakójával pótolta. A tábor, ahol elhelyezték a foglyokat, egy Harkov városán kívül eső mezőgazdasági terület szélén felállított fabarakkokból állt. A nagyjából téglalapalakú terület egyszerű faoszlopokra szögelt szögesdróttal volt körbefonva. A kerítésen való átjutás megakadályozására a kerítésen kívüli őrtornyokban fegyveres őrök szolgáltak. A barakkokban olyan nagy volt a zsúfoltság, hogy az öszszezsúfolt emberi testek párája tartotta állandó hőmérsékleten. Az emeletes priccsek a folyosók kivételével teljesen betöltötték, annyira, hogy a különben is gyengén pislákoló, szabadon lógó, agyontoldozott vezetéken lógó villanyégők kevés fényét is elvették. A foglyokat azonban nem zavarta a sötétség, szemük hozzászokott a kevés fényhez, és úgy láttak, mint a baglyok. Az első időkben a mosakodás sem okozott nagy gondot. A tábornak eleinte csak egy kútja volt, amiben - különösen télen - nem sok víz volt. Először a konyhát, mosodát, fürdőt kellett kielégíteni. Azután ivóvíz kellett, bár nem sok, mert eleget kaptak belőle leves és kása formájában. A szemfülesebbek hozzájutottak egy-egy kulacs vízhez, de azt vétek lett volna mosakodásra használni. A mosdástól különben sem lehetett jóllakni… Reggelire csak leves járt, azonban, ha az ételosztó részrehajló volt, és ismerőseinek tartalékolta a sűrűjét, előfordult, hogy másoknak csak melegvizet mert a kondérból. Azzal, meg a hozzájáró húsz deka száraz kenyérrel nehéz volt kihúzni délig. Nem kellett sok időt eltölteni a táborban ahhoz, hogy ne a has és az evés kerüljön előtérbe. A foglyok szervezetének otthoni tartalékai elfogytak.
Az adagok olyan kicsinyek és tartalmatlanok voltak, hogy velük jóllakni sohasem lehetett. A lágerlakók döntő többsége semmi mellékeshez nem juthatott hozzá, akik mégis, azok csak mások rovására tehették. Azonban ez volt az elfogadott, mondhatni törvényes rend. Mindenki igyekezett segíteni a konyhásoknak, pékeknek, kenyérvágóknak, hogy valami külön ennivalóhoz juthasson. Az éhezést azonban nem lehet megszokni, mert az nem megszokás kérdése. Az éhség egyre kínzóbbá válik. A reggeli alatt már mindenki arra gondolt, milyen jó lesz majd az ebéd, mikor megint megkapják a levest, sőt még kását is kapnak, és ismét kenyeret. Eközben gondosan rágták a teljes őrleményű orosz kenyeret. Reggeli után megszólalt a sorakozóra hívó jelzés. Ilyenkor kezdődött a brigadérosok igazi munkája. A német főbrigadéros nagy fegyelmet tartott. A brigád tagjai ellenkezés nélkül, nehéz végtagokkal tápászkodtak föl. Reggel fáradtabbak voltak, mint este. A ruházat nagyon silány, pufajka csak elvétve akadt. A lábbeli gondja volt a legnyomasztóbb. Akinek már végképp tönkrement a hazai lábbelije, fatalpú vászoncipőt kapott. Úgy kopogott, mint a lovak patája. A munkahelyre lehajtott fejjel bandukoltak, tömött sorokban. A fogoly nem siet, csak ha evésről van szó. István, János barátjával együtt, egy gyár építkezésére került. Minden munkakezdés előtt meg kellett várni, amíg az őrök és felvigyázók elfoglalták helyüket a körülkerített munkahelyen. A felvigyázók megbízható foglyokból kerültek ki, akik nem dolgoztak, hanem a katonákat segítették a fogolyőrzésben. Éberebbek voltak a katonáknál. Ezért jobb ruházatot és kétszeres élelmet kaptak. Az őrök akár még szundíthattak is helyükön, mert a felügyelőket („vékásokat”) nemigen lehetett kijátszani. A foglyok kellően utálták is őket mindezekért. Megszökni ugyan nemigen akart senki, de még sem tartották tisztességes dolognak segíteni a rabtartóknak. Jó fél óráig kellett topogniuk a hidegben, míg az egész munkahely kellőképpen be lett kerítve fogdmegekkel. Kezük-lábuk ilyenkor már annyira átfagyott, hogy délig sem tudott felmelegedni. Mert az a gyár nem volt még gyár, csak annak készült, ezért nem voltak alkalmas helyek a melegedésre. A háború miatt maradt abba az építkezés, amely a harcok miatt erősen megrongálódott. Nem volt egy helyiség, ahova be tudtak volna húzódni a kegyetlen hideg elől. Az építkezésen káosz uralkodott. Minden látható célszerűség nélkül építettek-bontottak, toldoztak-foldoztak. FRANYÓ RUDOLF (Folytatása következik)
8
Dedinoviny
#HÁT-LAP$
2012. február 29.
Mi az a permakultúra? A permakultúra egy fenntartható emberi környezetet teremtő tervezési rendszer. (Bill Mollison)
Természetszerű életmód, természetszerű gazdálkodás: permakultúra címmel Baji Béla tartott teltházas előadást február 18-án a PMK olvasótermében. A könyvtár és az Élő Táj Egyesület szervezésében zajló eseményen a permakultúrának nevezett, az élővilág együttműködését használó ökológiai kertgazdálkodás alapelveibe nyerhettünk bepillantást konkrét példák segítségével, melyeket vetített, színes fotók tettek élményszerűvé. A permakultúrás kertész egy adott földterületen (mely méretét tekintve néhány száz négyzetméteres kiskert is lehet) a természetes ökoszisztémához hasonló ökológiai rendszert hoz létre, melybe az ember élőhelye is beletartozik, és alkalmas az ember szükségleteinek megtermelésére. A permakultúrás kertet nagy fajgazdagság jellemzi, melyben a „kártékonynak” tartott élőlények is a rendszerbe tagolhatók. A permakultúrás kertész nem kapálja a kertjét, hanem talajtakarással (mulcsozással) segíti a hasznos növények növekedését. Nem
használ zárt komposztládát, hanem a földre teríti a komposztot, hogy „a giliszták ássanak helyette”. Dédanyáink hagyományait felelevenítve egy ágyásba ülteti a kukoricát, a futóbabot és a sütőtököt. A permakultúrás kert tipikus példája az „erdőkert”: egy gyümölcsfákkal, takarmánynövényekkel, díszfákkal elegyített zöldséges, melyben jól megférnek a különböző szinteken élő, egymásnak kölcsönösen előnyös életteret teremtő növények. A permakultúra alapgondolatát az 1970-es években publikálta az ausztrál Bill Mollison, aki felismerte, hogy ha az ember továbbra is ilyen mértékben éli föl a Föld tartalékait, akkor elpusztítja az élővilágot. A permakultúra mára világmozgalom, mely Magyarországon is egyre több embert vonz: mindazokat, akik a globalizált világ embernyomorító hatását kikerülve fenntartható, a helyi kisközösségek erején és a környezet kímélésén alapuló életet szeretnének élni. Az Élő Táj Egyesület ez év májusában tervezi az első permakultúrás tanfolyam
elindítását Pilisszentlászlón ill. Szentendrén, hétvégi, bentlakásos kurzus formájában, melyben az elmélet mellett a gyakorlati tudnivalók is helyet kapnak. Akit érdekel a lehetőség, az alábbi elérhetőségen jelentkezhet: Gyurkovich Krisztina 20/941-1299, Dukay Krisztina Nóra:
[email protected] VARGA DIÁNA
Folytatás az 1. oldalról
mároztunk. Igazán magas színvonalú volt ez a zenedélTokai Miklós: után, kitettek magukért a zenészek. Kartal végül feloldóKissé megkésve érkeztünk, de mielőtt még bementünk dott, és mi is beálltunk táncolni. Reméljük, lesz folytatás. volna, teljesen elbűvölt minket a bejárat előtt sorakozó Simek Petra: Kint a frissen leesett első idei hó, dermesztő hideg... Bent nyüzsgő gyereksereg, finom kályhameleg és rengeteg finomság fogadott minket. A zenészcsapat épp jókor érkezett, amikor már mindenki levetkőzött, evett-ivott, melegedett eleget. A táncokat vezető „tűzről pattant” menyecske kisbabával a hasában táncolta, ugrálta, énekelte, mesélte végig az egész délutánt. A gyerekek pedig megbabonázva figyelték, követték, utánozták minden lépését. Igazi nagy farsangi gyerekbuli volt ez a délután, energikus, hozzáértő, hiteles és kedves vezetéssel, pattogós, eredeti, élő népzenével, és barátságos, igényes vendéglátással. Egészen hatig eltartott a mulatság, eszem-iszom, dínomrengeteg szánkó. Bent már sok gyerek és felnőtt nyüzs- dánom. Gyerekek és felnőttek nagy mosollyal az arcukon, gött. Kisfiunk, Kartal még egy kicsit visszahúzódva figyel- kipirultan vették vissza kabátjaikat. Köszönjük szépen a te az eseményeket, majd a pár perces szünetben a sok lu- lelkes szervezőknek, hogy megint közösségben élőnek fizó gyerek közé ő is beállt. Addig mi a finomságokból lak- érezhettük magunkat. Dedinoviny Falu -lap
Szerkesztõség: 2009 Pilisszentlászló, Honvéd u. 8. • Felelõs szerkesztõ: S e p s e i G e r g e l y • Szerkesztõségi munkatárs: V a r g a D i á n a • E-mail:
[email protected] • Telefon: 30/362-7959 • Felelõs kiadó: E g y ü t t S z e n t l á s z l ó é r t K ö z h a s z n ú E g y e s ü l e t • Nyomda: G & B K f t . , 2000 Szentendre, Pátriárka u. 7. • Engedélyszám: 2.2.4/1171/2003. • Megjelenik: hónap utolsó péntekén • Lapzárta: elõzõ pénteken
