F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon Az a helyzet, hogy a könyvhöz csak DVD formátumban jutottam hozzá, de azt írja, hogy ez a 2000-es kiadás átdolgozott, bővített változata, remélem jó lesz, ez 2008-ban jelent meg. Előszó (historiográfiai áttekintés, nem tudom, mennyire fontos, pár dolgot kiemeltem) az első ilyen jellegű munka még a XIX. században jelent meg két bencés szerzetes munkája 19. sz-ban jelent meg a bencések nagy vállalkozása, a Pannonhalmi Szent Benedek Rend Története (PRT) Még az I. Világháború előtt, illetve alatt jelent meg a ferencesek és a domonkosok történetének összefoglalása is Karácsonyi János, illetve Pfeiffer Miklós tollából. a két vh között jelentek meg Mályusz Elemér első ilyen témájú munkái, köztük egy olyan fontos forráskiadás, mint a szlavóniai pálos kolostorok oklevelei regesztáinak közzététele Már a XIX. században több kolostor területén folytak kisebb-nagyobb régészeti feltárások. Valójában a középkori régészet megszületését is egy ilyen ásatáshoz köthetjük: 1838-ban került sor a margitszigeti apácakolostor kutatására. A II. Világháború és az 1950-es évek kényszerszünete után a régészeti és műemléki feltárások egyre nagyobb számban indulhattak el ismét Valter Ilona a kolostorkutatás legkiemelkedőbb személyisége különösen az utóbbi évtizedekben a szomszédos országokban is igen jelentős kolostorásatások folytak 2000-ben kiadták az erdélyi és partiumi kolostorok katalógusát is A legújabb összefoglalások közül név szerint érdemes megemlíteni Körmendi Tamás újabb tanulmányait a premontreiekről, Jóllehet az egyháztörténeti kutatások mindegyikének vannak vagy lehetnek kapcsolódási pontjai a kolostorkutatáshoz is, a jövőben főleg három terület hozhat jelentős új eredményeket: a források, különösen a későközépkori források (ismételt) feltárása, a gazdaságtörténeti kutatások és a kolostori tájhasználat régészeti kutatása.
a munka célkitűzése volt az összes középkori magyarországi kolostor és társaskáptalan összegyűjtése magyarázattal tartozom a hiányokért. Ez alapvetően két csoportot érint, az ispotályos és a lovagrendeket. Mindkettő esetében az eddigi kutatás hiányosságai miatt miért kerültek be a társaskáptalanok a katalógusba, miközben a székeskáptalanok kimaradtak? Mert a társaskáptalanok jelentős része ugyanolyan jellegzetességeket mutat, mint az ún. nemzetségi vagy családi monostorok, ezzel szemben a székeskáptalanok egy teljesen más intézménytípust képviselnek. a katalógusba nemcsak a Mohács előtti alapításokat vettük fel, hanem az 1526–1541 közötti időszakban alapított intézményeket is, hiszen ezeknél még valóban a középkori tendenciák érvényesültek Adattár felépítése: Az egyes települések neve mellett zárójelben következnek az esetleges névváltozatok , majd az egykori vármegye, egyházmegye, a település mai neve, végül pedig a mai ország, melynek területén fekszik. Ezt követik az egyes településeken található társaskáptalanok és kolostorok legfontosabb adatai, mint az alapítás és megszűnés ideje, körülményei, az alapító személye, a templom titulusa, néhány fontosabb adat az intézmény történetéből (ha ismert), valamint a
régészeti és művészettörténeti kutatások tömören ismertetett eredményei. Ezután minden esetben egy részben rövidített bibliográfiai utalás következik, majd az adott kolostor alaprajza, képei, amennyiben az épület részben vagy egészben áll, vagy ha régészeti kutatás feltárta.
Ágostonrendi kanonokok valójában nem egy rend neve, hanem összefoglaló megjelölése több, az ágostoni regulát követő kanonoki közösségnek. Ide sorolható az ágostonrendi kanonokok mellett a Szent Sír rend, a Hebronvölgyi Szent Ábrahám rend, jónéhány ún. ispotályos rend, mint a Szent Sámson rend, a Szent Lázár rend vagy az antoniták. Mo-n rendkívül kevés prépostságuk volt, s ezek pontos rendi hovatartozása sem mindig ismert, történetükről pedig talán még ennél is kevesebbet tudunk. Házaik többnyire az ország délnyugati részén, ill. Horvátországban találhatók. Egyetlen álló emlékük a siklósi templomuk Ezen kívül még néhánynak a helye ismert, az épületmaradványok alapján méretük meglehetősen kicsi volt. Magyarországon a rend női ágának, az ágostonrendi kanonisszáknak a jelenlétéről. a középkorban nincs tudomásunk. Ágostonrendi remeték A kk Mo egyik legkevésbé kutatott szerzetesrendje mintegy negyven kolostora működött Magyarországon, de a régebbi szakirodalom nem mindig tudta elkülöníteni az ágostonrendi remetekolostorokat a pálosoktól. eredetét tekintve több remeterendből, illetve közösségből állt össze, melyeket IV. Sándor pápa 1256os rendelete szervezett egységes renddé. Az egyik legjelentősebb csoportot a vilhelmiták, akik már az ágostonrendi remeték hivatalos alapítása előtt megjelentek Mo-n. Az eddigi adatok alapján összesen négy vagy öt kolostort ismerünk, melyeknek valamiféle kapcsolata volt a vilhelmita renddel (Körmend, Komár, Sáros és Újhely), sőt esetleg az esztergomi kolostor is . a vilhelmiták magyarországi története ezen túlmenően teljesen ismeretlen. Az első két kolostor feltehetőleg még az 1240-es években létesült királyi alapítás: valószínűleg mindkettőt csak a tatárjárás után alapította IV. Béla. A XIII. század végéig még további hat-hét kolostorról van okleveles adatunk. E 8-9 korai kolostor döntő többsége csaknem bizonyosan IV. Béla személyéhez köthetők. A királyi alapítások második hulláma Károly Róbert személyéhez, illetve családjához kötődik (Dés, Torda, Újhely, Visegrád, ill. a XIV. század második felében Bártfa). Eddigi ismereteink szerint a rend mindössze öt kolostorát köszönhette püspöki alapításnak (Gyulafehérvár, Pécs, Vác, Várad-Olaszi, Eger) A XIV. század a magán alapítások megjelenésének ideje is a rend kolostorainak több mint a fele 1342 előtt már létezett. A XV. század végi, XVI. század eleji vallási megújulás viszonylag kevéssé érintette az ágostonrendi remetéket Ebben az időszakban kapták meg Mátyás királytól az elnéptelendett ercsi ciszterci apátságot Térképre vetítve öt jól elkülöníthető csoportot alkotnak. eltérően a domonkos vagy a ferences rendtartománytól, az egyes districtusok többé-kevésbé területileg is elkülönültek egymástól. Ugyanakkor teljesen üresen marad Erdély szászok lakta vidéke A rend női ága a középkorban nem telepedett meg Magyarországon.
Baziliták A keleti szertartású szerzetesek már a XI. század elejétől jelen voltak Magyarországon, befolyásuk, jelentőségük azonban sohasem érte el a velük nagyjából egyidőben érkezett bencésekét. Az 1054-es egyházszakadás előtt a magyar királyok több bazilita monostort is alapítottak (pl. Szávaszentdemeter, Visegrád, ill. a veszprémvölgyi apácakolostor) Emellett néhány magánalapítású bazilita apátság is működött (Pentele, Oroszlámos). Valószínű, hogy az ismeretlen rendűként számontartott apátságok között is akadnak baziliták A XI. század végétől a keleti szerzetesség egyre inkább visszaszorult, utánpótlásuk legalább részben kívülről érkezett (az orosz fejedelemségek, ill. a Balkán területéről). III. Ince pápasága alatt és után, valamint Konstantinápoly 1204-es elfoglalása miatt helyzetük végleg megrendült. A nagyobb királyi apátságok már az 1220–1230-as években más, monasztikus rendekhez kerültek, s a tatárjárás után már csak a szávaszentdemeteri apátság maradt kezükön A görög szerzetesség magyarországi megjelenésének második korszaka a balkáni török hódítás kezdete utánra tehető, amikor az elfoglalt területekről menekülő szerzetesek egy része a Magyar Királyság területén, elsősorban a Szerémségben és Erdélyben, a románok lakta vidékeken A rend női ága, a bazilisszák mindkét alapítási időszakban jelen voltak az országban. A XI. században a veszprémvölgyi az egyetlen ismert görög apácakolostor, melyet még Szt. István alapított, a hagyomány szerint fia, Imre herceg görög menyasszonya számára. A második hullámban szintén egy, Szerbiából menekült apácaközösség létéről van tudomásunk, mely azonban két helyen is megtelepedett (Obed, Krusedol). Bencések A középkori Magyarországra ők érkeztek elsőként. Első apátságukat még Géza fejedelem alapította Pannonhalmán, a hagyomány szerint 996-ban, alapítását azonban István fejezte be. Még az ő életében négy további apátság: Bakonybél, Pécsvárad, Zalavár és Zobor A XI. században az alapítások döntő többsége a királyhoz köthető. Ezen monostorok közül több egyben az alapító temetkezési helye is lett, vagy annak szánták (Tihany – I. András, Szekszárd – I. Béla, Somogyvár – I. Szent László). század második felében már megjelentek a magánalapítások is, az első és legismertebb Zselicszentjakab. A XII. század folyamán fokozatosan visszaszorult a királyi alapítások száma viszont lendületesen gyarapodtak a magánalapításúak A XIII. században a monostorok számának gyarapodása mellett már válságjelenségek is feltűnnek. a kisebb, magán apátságok közül némelyeket a XII–XIII. század fordulóján a reformrendeknek, elsősorban a premontreieknek adnak át kegyuraik tatárjárás az országnak éppen azt a részét érintette a legsúlyosabban, ahol a legtöbb ilyen kisméretű apátság volt. számuk a korábbi 80-100 körüliről a XIV. század második felére mintegy negyvenre apadt. A XIV. század közepén indult a bencések első nagy reformmozgalma Magyarországon, melynek vezéralakja Szigfrid garamszentbenedeki, majd pannonhalmi apát volt. A XV. század utolsó évtizedeiben több, korábban jelentős apátság is elveszett a rend számára, mivel Mátyás és II. Ulászló inkább más rendekkel látták biztosíthatónak ezek további működését a délvidéket már rendszeresen zaklatták a török betörések, így az ottani monostorokat a szerzetesek kénytelenek voltak időlegesen vagy végleg elhagyni. A bencés reform végül a XVI. század első éveiben indult meg, miután 1500-ban Tolnai Máté lett pannonhalma apátja.
1514-re megszervezte a magyarországi bencés kongregációt, melynek feje a pannonhalmi főapát lett. 1526 után a legtöbb bencés apátságban megszűnt a szerzetesi élet. Egyesek teljesen elpusztultak, másokat várrá alakítottak. A XVI. század közepén még magát Pannonhalmát is kénytelenek voltak elhagyni a bencések, A rend női ága a XI. századtól kezdve jelen volt Magyarországon, de csupán néhány monostorban éltek bencés apácák (Esztergom, Gyulafehérvár, Somlóvásárhely és talán Pozsony). Közülük a somlóvásárhelyi volt a legjelentősebb, mely a középkor végéig jelentős birtokokkal is rendelkezett. Ciszterciek A burgundiai eredetű szerzetesrend már Szent Bernát életében megjelent Magyarországon. Első apátságukat Cikádoron alapították 1142-ben A rend legnagyobb magyarországi támogatója III. Béla király, összesen öt monostort alapított (Egres, Pilis, Zirc, Szentgothárd, Pásztó) II. András alapította a topuszkói apátságot, IV. Béla pedig a péterváradi és az ercsi apátságot. A XIII–XIV. század fordulójára tizenkilenc ciszterci apátság működött Magyarországon nem egynek az apátjai rendszeresen kaptak diplomáciai megbízásokat mind a magyar királytól, mind a pápától. A magán alapítók között többnyire főpapokat és olyan előkelőket találunk, akik szoros kapcsolatban álltak a királyi udvarral Az apátságok nagyobb része az ország nyugati felén található, a többiek pedig a Lengyelországba, ill. a Balkánra vezető kereskedelmi utakhoz kötődtek. a szerzetesek igyekeztek „piacképes” tevékenységeket folytatni. Az egyik legsikeresebbnek e tekintetben a szőlőgazdálkodás bizonyult, de egyes apátságokban ipari jellegű tevékenység is kimutatható (pl. Pilisen fémfeldolgozás) A magyarországi monostorok olykor még a szabályszerű konventhez szükséges létszámot is alig haladták meg. A rend magyarországi megtelepedése kultúrális és művészeti értelemben is jelentős. hozzájárult magyarország európai szellemi kapcsolataihoz: a rendi káptalanok miatti rendszeres érintkezés és szerzetesek Magyarországra küldése ezt erősítette. Monostoraik méreteiket és minőségüket tekintve kiemelkednek a korszak magyarországi emlékei között. A XIV. századtól a ciszterci rendben is megfigyelhető a monasztikus rendeket sújtó hanyatlás. Néhány nagy apátságnak még sikerült átmenetileg megerősödnie, mások azonban a század végére végleg eltűntek. Mohács után a megmaradt apátságok is eltűntek, az újbóli megtelepedést a XVIII. században már ausztriai apátságokból szervezték. A rend női ága szintén megjelent a középkorban Magyarországon, de mindössze négy helyen telepdtek meg, s közülük az egyiket, Pozsonyt hamarosan el is hagyták. A másik három, Brassó, Ivanics és Veszprémvölgy (utóbbit a görög apácáktól vették át) viszont mind megérte a XVI. századot.
Domonkosok igen korán megjelent Szent Domonkos egyik első követője a bolognai egyetem magyar származású tanára, Paulus Hungarus volt, aki a rendalapítótól megkapta a magyar rendtartomány megszervezésének feladatát. A korai alapításban közrejátszott a rendalapító Szent Domonkosnak a kunok megtérítésére vonatkozó szándéka is. a magyar provincia egyike volt a domonkosok első nyolc rendtartományának.
már a tatárjárás előtt több mint tíz házzal rendelkeztek, részben az ország közepén, részben az országból kivezető nagy utak mentén. a tatárjárás után épült többek között a budai kolostor, ahol 1254-ben már rendi nagykáptalant is tartottak IV. Béla és a domonkosok viszonya a király leányának, Margit hercegnőnek a fogadalomtétele miatt megromlott V. István és IV. László egyaránt támogatták a rendet A rend magyarországi kolostorainak első jegyzékét Bernard Guy állította össze 1303-ban, s ebben 37 férfi és két női kolostort sorolt fel. Új alapítási hullámmal csak a XV. századi vallási megújulás és a rendi obszervancia megjelenésének idején számolhatunk. A középkor végén a rendtartományt vikariátusokra osztották, ami szerzetesek nagy számára utal. A XVI. század elején az erdélyi vikariátus kilenc kolostorában összesen 172 szerzetes lakott a középkor végén mintegy 700-800 domonkos szerzetes lehetett Magyarországon. a XIV. századtól a budai kolostorban működő iskolát studium generale rangjára emelték, a jelek szerint a helyzeten ez sem változtatott sokat. A domonkos rendnek korai szabályzata szerint ingatlan birtoka nem lehetett, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a rájuk hagyott vagy nekik adományozott birtokokat eladták és az árát fordították a rend céljaira. 1474-ben azonban ez a szabályozás megszűnt. Az ország hódoltsági területén az összes domonkos kolostor eltűnt az 1540-es évek elejére, Erdélyben és a Partiumban ugyanerre a sorsa jutottak 1560 körülre. 1568-ban megszűnt a domonkosok magyarországi rendtartománya, melyet csak a XVIII. században szerveztek újjá. A domonkos rend női ága igen korán megjelent Magyarországon A legjelentősebb kétségkívül a margitszigeti kolostor, amely a középkori Magyarország egyik leggazdagabb kolostora volt, és ahol a legnagyobb létszámú apáca közösség élt. Jelentőségét Boldog Margit, IV. Béla király lányának sírhelye adta, amely közvetlenül a hercegnő halála után csodák helyszíne lett és zarándoklatot indított el. de ezen kívül még vagy tucatnyi városban voltak jelen.
Ferencesek A ferences rend nem sokkal alapítása után, az 1220-as évek második felében már megjelent. Az első szerzetesek német területről érkeztek, első kolostoraik is jórészt a Duna mentén létesültek. 1232-ben sikerült megszervezni a magyar rendtartományt, mely ekkor még a német rendtartomány alá tartozott, 1238-ban azonban teljesen önállóvá vált. 1270 körülre mintegy 25 rendházzal rendelkeztek, többnyire az ország jelentősebb városaiban. A gyors terjeszkedés hátterében IV. Béla, illetve az előkelők támogatása mellett a rend kiváló alkalmazkodóképességét és ebből adódó népszerűségét kereshetjük. a királyi pár a ferences harmadrend tagja lett és Esztergomban a ferences kolostorban temetkezett. A rend XVI. századi jegyzéke szerint Magyarországon 43 ferences kolostor volt. A XIV. században mind Károly Róbert, mind I. Nagy Lajos támogatta a rendet. az 1360-as években tűntek fel az országban a rend obszerváns ágának első kolostorai (pl. Cseri, Karánsebes) A XV. század elején külön említést érdemel a visegrádi kolostor megalapítása, mely hosszú idő után az első valódi királyi alapítás volt, az első királyi alapítású obszerváns kolostor, ráadásul a Zsigmond által kiépített királyi palota közvetlen szomszédságában épült. 1444 és 1448 között a konventuális ág végül nyolc kolostort veszített el, köztük olyan nagyokat mint a
budai, az esztergomi vagy az újlaki Emellett az obszervánsok már ebben az időben új kolostorokat is kaptak, főleg Hunyadi Jánostól (Csíksomlyó, Marosvásárhely, Tövis). kolostorok száma csaknem megduplázódott és a konkurencia megjelenése a konventuális ágat is megújulásra ösztönözte. Ennek kezdeményezője és képviselője Igali Fábián provinciális lett, akinek sikerült elérnie, hogy a konventuálisoktól több kolostort már ne vegyenek el a ferencesek a legnagyobb számú kolostorral és a legtöbb szerzetessel rendelkeztek a középkor végén Magyarországon. A rend két ága között a XV. század utolsó évtizedeiben robbant ki újabb vita, amikor az obszervánsok két olyan városban, Nagyváradon és Szegeden hoztak létre új kolostort, ahol már működött konventuális kolostor is. A pápai döntés értelmében e két kolostort az obszervánsok megtarthatták A két ág között 1517-ben sikerült békét teremteni, amikor a konventuálisok is elfogadták a rendi obszervanciát. A rend belső szervezetére vonatkozóan csak a későközépkorból vannak, elsősorban az obszervánsokra vonatkozó adataink. A rendtartámonyon belül ferences szokás szerint őrségeket (custodia) szerveztek. Az egyes kolostorok koldulási körzetéről (terminus) szinte semmit sem tudunk A XVI. század elejéről fennmaradt forrás szerint az akkori obszerváns rendtartománynak mintegy 1500 tagja volt, amivel kétségkívül Magyarország legnépesebb szerzetesközösségének számított. a pálosok mellett csak a szalvatoriánus ferencesek tudták a török hódoltság idején is folyamatosan fenntartani magyar rendtartományukat. Ha korlátok között is, de még a török hatóságok is eltűrték jelenlétüket az elfoglalt területeken A rend női ága, a klarisszák szintén jelen voltak a középkori Magyarországon, habár nem túl nagy számban: mindössze hét kolostoruk volt. Közülük a legjelentősebb a Károly Róbert özvegye, Erzsébet királyné által alapított óbudai kolostor volt. jóval több településen voltak jelen a ferences lelkiatyák által gondozott beginák. Történetük sajnos alig ismert
Karmeliták A négy legjelentősebb koldulórend közül Magyarországon a karmeliták jelentek meg a legkésőbb mindössze négy kolostort alapítottak. nem is alkottak önálló rendtartományt, hanem a délnémet provinciához tartoztak. Első kolostoraikat Budán és Pécsett alapították, I. Nagy Lajos király, illetve a pécsi püspök. Őket követte a XIV. század végén az eperjesi, majd a XV. század közepe táján a privigyei egykori bencés apátság átvétele Közülük a budai volt a legjelentősebb, mely egyben a magyarországi vikárius lakóhelye is volt. A fennmaradt adatok tanúsága szerint a szerzetesek nagyrésze német anyanyelvű volt. A rend női ága a középkorban nem telepedett meg Magyarországon.
Kartauziak sohasem tartozott a legelterjedtebbek közé, befolyásuk a szellemi életére mégis igen jelentős A rend Magyarországon viszonylag későn jelent meg. első perjelségük a stájerországi Seitzből érkezett szerzetesekkel a szepességi Letánkőn (Menedékkő) létesült 1299-ben, nagyjából kétszáz évvel a rend franciaország megalapítás után. a második alapítás az első közvetlen közelében, Lehnicen történt néhány évvel később, ami később feszültségekhez is vezetett a két kolostor között
Néhány évtizeddel később, a XIV. század közepén I. Nagy Lajos alapította a rend legjelentősebb magyarországi perjelségét Lövöldön Ez a kolostor nemcsak méretét, létszámát és épületei minőségét tekintve magaslott ki a többi magyarországi kartauzi perjelség közül, hanem birtokait illetően is. XV. század végétől a szerzetesi elöljárók közül a pannonhalmi apát mellett csak a lövöldi perjel tartozott a zászlósurak közé. A magyar művelődéstörténet harmincnál több kódexet köszönhet a kartauzi szerzeteseknek, köztük legalább egy magyar nyelvűt is (Érdy-kódex). A rend a XVI. század közepére eltűnt Magyarországról és az újkorban nem települt vissza, bár tettek rá kísérletet. Okleveleik és ingóságaik a környező országok különféle kolostoraiba kerültek
Pálosok Az egyetlen jelentős magyar alapítású szerzetesrend több XIII. századi remeteség összefogásából jött létre. Első kolostoraik az 1220-as években létesültek a Bakonyban és a Mecsekben. Pál veszprémi püspök 1263-ban készült jegyzéke összesen hét remetetelepet (Fülöpsziget, Badacsony, Kőkút, Elek, Szakácsi, Szentjakab, Idegsyt) sorol fel. A XIII. század utolsó harmadától vannak adatok a pilisi remeteségekre, melyek ekkorra már a rendi szerveződés központjává váltak. a pilisi Szent Kereszt kolostor központi. Erre utal az a tény is, hogy a pálosokat ettől kezdve jóideig szentkereszti remetéknek hívták. Ebben az időszakban kapott a rend először közvetlen királyi támogatást is, IV. László személyében. A pápai elismerést a pálosoknak végül 1308-ban sikerült megszerezniük, Gentilis bíboros pápai legátus közbenjárására A XIV. század elejétől kezdve a rend központja az ország fővárosához, Budához igazodva Szentlőrincre került át, mely a középkor végéig a pálosok főkolostora, A renddé fejlődésnek ezt a folyamatát a XVI. századi rendi hagyomány Özséb alakjához kötötte. Az 1300-as évek elejétől a pálosok rendkívül gyorsan terjeszkedtek A közösségek átlagos mérete 10-12 fő volt, a pálos rend egyik legnagyobb támogatója I. (Nagy) Lajos volt, aki nemcsak új kolostorokkal gyarapította a rendet, hanem lehetővé tette lengyelországi megtelepedését is, 1381-ben pedig megszerezte számára Velencéből Remete Szent Pál ereklyéit. A XV–XVI. században a pálosok lényegében már a pénzgazdálkodás és a ingatlanhasznosítás felé mozdultak el Ebben a vonatkozásban külön kiemelendő a XV. század közepén Kapusi Bálint révén megszerzett római rendház A XV. század második felében ismét jelentős támogatást kaptak Mátyás királytól, Ennek hátterében részben a devotio moderna iránti fogékonyságuk, részben az a tény állhatott, hogy a rendi központ Magyarországon volt. Mind Mátyástól, mind később II. Ulászlótól több, korábban különféle monasztikus rendekhez tartozó monostort kaptak meg (Csőt, Szentjobb, Váradhegyfok, Visegrád, Zsámbék) A XV. század végén a pálosoknak Magyarországon mintegy 80, Horvátországgal együtt 85 kolostora működött, Európában pedig még további 30-40 kolostor tartozott hozzá. terjeszkedése lényegében a szomszédos területekre (Lengyelország, Ausztria, Dél-Németország) szorítkozott. Mohácsot követő években a pálos kolostorok többségét kénytelenek voltak elhagyni a szerzetesek.
1529-től a rend központja átkerült a Pozsony melletti thali kolostorba, és itt vészelte át a hódoltság időszakát.
Premontreiek A XI–XII. század fordulóján alakult reformrendek közül a premontreiek a hagyomány szerint 1130-ban, II. István király hívására telepedtek meg Magyarországon Első monostoruk a Várad közelében épült váradhegyfoki, más néven váradelőhegyi prépostság volt (Nyugat-Európától eltérően az itteni monostorok elöljáróit nem apátoknak, hanem prépostnak hívták) A XII. század végéig még nyolc új monostort alapítottak A rend monostorainak 1234-ben összeállított jegyzéke, az ún. Catalogus Ninivensis 22 prépostságról tud Magyarországon. a prépostságok többsége főurakhoz, ill. előkelő nemzetségekhez köthető. a premontrei prépostságok korán bekapcsolódtak a hiteleshelyi tevékenységbe. Egyes monostoraik, különösen Észak-Magyarországon rendkívül jelentőssé váltak etekintetben (pl. Lelesz, Ság). 1294-ben 34 prépostságról van adatunk, Váradhegyfok volt az összes magyarországi premontrei prépostság anyamonostora. A XIV. század a premontreiek számára is már a hanyatlás korszaka volt. Mátyás király és II. Ulászló reformja következtében összesen három prépostságot kellett átadniuk a pálosoknak, köztük magát a váradhegyfoki anyamonostort is. a prépostságok döntő többsége a XVI. század közepére végülis megszűnt, csak Csorna működése maradt lényegében folyamatos az újkorig. A középkorban a rend női ága is megjelent Magyarországon, nagyobb jelentősegre azonban sohasem tett szert Egyedül a még 1241 előtt alapított szegedi monostoruk bizonyult hosszúéletűnek: létének csak a török előrenyomulás vetett véget az 1520-as években. A közösség a XVI. század elején elég népes volt ahhoz, hogy átvegye 1511-ben a bencés apácáktól a somlóvásárhelyi monostort, 1526-ban pedig – nyilván már menekülő apácákkal – benépesítse az addigra elhagyatott mórichidai premontrei prépostságot.
