SEMMELWEIS EGYETEM GYÓGYSZERTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA
A nociceptinerg rendszer jelentosége krónikus anyagcsere -betegségekben és neuropszichés kórképekben
Doktori (Ph.D.) értekezés
HANTOS M ÓNIKA B EATRIX
Témavezetok: Prof. Dr. Tekes Kornélia, egyetemi tanár Prof. Dr. Szalay Ferenc, egyetemi tanár
Experimentális és klinikai farmakológia címu program Programvezeto: Prof. Dr. Magyar Kálmán Semmelweis Egyetem, Gyógyszerhatástani Intézet
Budapest, 2003.
Törölt: az orvostudományok kandidátusa
Törölt: ¶
TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS
6
II. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
9
2.1. A NOCICEPTIN ÉS RECEPTORA
9
2.1.1. A nociceptin és a nociceptin-receptor elnevezés
9
2.1.2. Az OP4 receptor
9
2.1.3. Az OP4 receptor ligandjai (nociceptin, nocistatin)
12
2.1.4. A nociceptin/orphanin FQ metabolizmusa és bioaktív metabolitjai
15
2.2. A NOCICEPTIN NEUROKÉMIAI HATÁSAI
Törölt:
Törölt: N Törölt: N Törölt:
18
Törölt:
2.2.1. A nociceptin hatása az acetil-kolin (Ach) felszabadulásra
18
Törölt:
2.2.2. A nociceptin hatása a dopaminerg rendszerre
19
2.2.3. A nociceptin hatás a glutamát és GABA -erg rendszerre
20
2.2.4. A nociceptin hatása az noradrenalin felszabadulásra
20
2.2.5. A nociceptin hatása a szerotoninerg rendszerre
21
2.2.6. A nociceptin hatása a hisztamin felszabadulásra
21
2.2.7. A nociceptin hatása egyéb neuropeptidek (CCK, NPY, SP) felszabadulására
22
2.3. A NOCICEPTIN FARMAKOLÓGIAI HATÁSAI
23
2.3.1. A nociceptin központi idegrendszeri hatásai
23
2.3.1.1. A nociceptin fájdalomkelto és fájdalomcsillapító hatása
23
2.3.1.2. A nociceptin szerepe a fájdalomérzet feldolgozásában
25
2.3.1.3. A nociceptin hatása a gondolkodásra
25
2.3.1.4. A nociceptin szerepe a motivációban (reward)
26
2.3.1.5. A nociceptin szerepe a táplálkozásban
26
2.3.1.6. A nociceptin szerepe a mozgásban
27
2.3.1.7. A nociceptin szerepe a neuroendokrin elválasztásban
27
2.3.1.8. A nociceptin szerepe a neuronális differenciálódásban
28
2.3.2. A nociceptin perifériás hatásai
28
2.3.2.1. A nociceptin hatása a légzorendszerre
29
2.3.2.2. A nociceptin hatása a cardiovasculáris rendszerre
29
2.3.2.3. A nociceptin hatása a urogenitális rendszerre
30
2.3.2.4. A nociceptin hatása a gyulladásos fájdalom kialakulására
30
2.3.2.5. A nociceptin hatása a gastrointestinális rendszerre
31
2
Törölt: Törölt:
Törölt: Törölt: Törölt: 7 Beszúrt: 7 Törölt:
2.4. A NOCICEPTINERG RENDSZER KLINIKAI VONATKOZÁSAI 2.4.1. A nociceptin szerepe néhány hepatológiai kórképben
32 32
2.4.1.1. Wilson-kór és a nociceptinerg rendszer kapcsolata
32
2.4.1.2. Primer Biliáris Cirrhosis és a nociceptinerg rendszer kapcsolata
33
2.4.1.3. Hepatocelluláris karcinóma és a nociceptinerg rendszer kapcsolata
34
2.4.2. A nociceptin szerepe különbözo neuropszichés kórképek etiológiájában
34
2.4.2.1. Major depresszió
Törölt:
34
2.4.2.2. Elsodleges fejfájások (Migrén és Cluster)
Törölt: ¶ CÉLKITUZÉSEK
35
III. CÉLKITUZÉSEK
37
IV. MÓDSZEREK
42
Formázott: Felsorolás és számozás
42
Törölt: KRITÉRIUMOK
4.1. A BETEGKIVÁLASZTÁSI SZEMPONTJAI 4.1.1. Kontroll csoport
42
4.1.2. Beteg csoport
42
4.1.2. Hepatológiai betegek
43
4.1.3. Pszichiátriai betegek
45
4.1.4. Neurológiai betegek
45
4.2. KÍSÉRLETES ÁLLATMODELLEK
46
4.2.2. Májcirrhosis modell F-344 patká nyokon
47
4.3.1. Mintavétel, elotisztítás és extrakció
Beszúrt: 3
Törölt: 1 Törölt: 5 Törölt: 1
48
Törölt: 6
48
Törölt: 2 Törölt: 2
4.3.2. A mintaelokészítési módszer validálása,
Törölt: 2
stabilitás, reprodukálhatóság, extrakciós hatásfok
Törölt: st
50
Törölt: ¶
4.3.3. A nociceptin é s a nocistatin radioimmunoassay meghatározása
52
4.4. STATISZTIKAI ANALÍZIS
53
V. EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS
54
5.1. A NOCICEPTINERG RENDSZER VIZSGÁLATA KÍSÉRLETES
Törölt: 2 Törölt: 3 Törölt: 3 Formázott: Felsorolás és számozás
Törölt:
ÁLLATMODELLEKEN 54
Törölt: 3
46
4.2.1. Streptozotocin indukált diabetes modell patkányokon
4.3. MÉRÉSI MÓDSZEREK
Törölt:
5.1.1. A vérplazma és a liquor cerebrospinalis nociceptinszint
Törölt: ¶
korfüggése Wistar patkányokban
54
3
Törölt:
5.1.2. A vérplazma, és a liquor cerebrospinalis nocistatin tartalmának vizsgálata patkányban.
56
5.1.3. Streptozotocin indukálta diabetes modell Wistar patkányokon
57
5.1.4. Cirrhosis modell F-344 patkányokban.
61
Törölt: Krónikus diabetes hatása a plazma és CSF nociceptin és a nocistatin Törölt: szintjére¶
5.2. A NOCICEPTINERG RENDSZER VIZSGÁLATA HEPATOLÓGIAI ÉS NEUROPSZICHÉS KÓRKÉPEKBEN 5.2.1. Hepatológiai kórképek
72 72
5.2.1.1. Plazma nociceptinszint vizsgálatok Wilson-kórban
72
5.2.1.2. Plazma nociceptinszint vizsgálatokPrimer Biliáris Cirrhosisban
75
5.2.1.3. Primer biliáris cirrhosis talaján kialakult hepatocelluláris carcinóma (esetismertetés)
79
5.2.1.4. Plazma nociceptinszint vizsgálatok hepatocelluláris carcinómában és egyéb daganatos megbetegedésben 5.2.2. Neuropszichés kórképek 5.2.2.1. Plazma nociceptinszint vizsgálata depresszióban
KÖVETKEZTETÉSEK , ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK
Törölt: Törölt: k
Törölt:
84
Törölt: 1
84
90 95
VIII. IRODALOMJEGYZÉK
97
AZ ÉRTEKEZÉS TÉMÁJÁBAN MEGJELENT SAJÁT KÖZLEMÉNYEK 108
4
Törölt:
Törölt:
VII. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
IX.
Törölt:
82
5.2.2.2. Plazma nociceptinszint vizsgálata migrén illetve cluster fejfájásban 85 VI.
Törölt:
Beszúrt: 1 Törölt: Törölt: Formázott: Felsorolás és számozás
Formázott: Felsorolás és számozás
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE Ach APN cAMP CCK CGRP CH CHO CNS CRF CSF DA DAT DEN EFS EP EPP GABA GAT GIT i.c.v. i.p. i.t. IPP KIR MA MO NBH NC NDV NMDA NPY NT OP4 PACAP PPNC RIA s.c. SP SP TFA TIU TM VIP
acetil-kolin aminopeptidáz N ciklikus-adenozin-monofoszfát cholecystokinin calcitonin- gén-rokon-peptid cluster fejfájás kínai aranyhörcsög petefészek sejtvonal központi- idegrendszer corticotrop releasing faktor cerebrospinalis folyadék dopamin dopamin- transzporter dietil-nitrozamin elektromos tér ingerlés endopeptidáz excitatoros posztszinaptikus potenciál ?-aminovajsav GABA-transzporter gasztrointestinális rendszer intracerebroventrikuláris intraperitoneális intratekális inhibitoros posztszinaptikus potenciál központi idegrendszer migrénes fejfájás, aurával migrénes fejfájás, aura nélkül naloxon-benzoylhydrazon nociceptin neurogén durális vasoconstrictio N-metil-D-aspartát neuropeptid Y nocistatin nociceptin / oorphanin FQ receptor hypophysis adenilát cikláz aktiváló polipeptid pre-pronociceptin (nociceptin percursor) radioimmunoassay subcután P-anyag substance P trifluoro-ecetsav tripszin inhibitoros egység tuberomamillaris vasoactiv-intestinalis-peptid
Törölt: A DOLGOZATBAN ELOFORDULÓ Törölt: Törölt: Törölt: ¶ NC nociceptin¶ OP4 nociceptin Törölt: Törölt: / Törölt: o Törölt: orphanin FQ receptor¶ PPNC pre -pronociceptin (nociceptin percursor)¶ CRF corticotrop releasing faktor ¶ CCK cholecystokinin¶ NPY neuropeptid Y¶ SP substance P ¶ CSF cerebrospinalis folyadék¶ cAMP ciklikus-adenozinmonofoszfát¶ APN aminopeptidáz N¶ EP endopeptidáz¶ i.c.v. intracerebroventrikulá ris ¶ i.p. intraperitoneális¶ i.t. intratekális¶ s.c. subcután¶ DA dopamin¶ DAT dopamin-transzporter¶ GABA ?-aminovajsav¶ GAT GABA-transzporter¶ Ach acetil-kolin¶ CNS központi-idegrendszer ¶ CHO kínai aranyhörcsög petefészek sejtvonal ¶ EPP excitatoros poszt szinaptikus potenciál ¶ IPP inhibitoros posztszinaptikus potenciál ¶ ... [1] EFS elektromos tér ingerlés ¶ Beszúrt: o Beszúrt: Beszúrt: neurogén durális vasoconstrictio Törölt: TIU
¶
Törölt: DEN dietilnitrozamin ¶ RIA radioimmunoassay¶ ... [2] Törölt: CGRP¶ SP¶ VIP¶ ... [3] Törölt: CH cluster fejfájás ¶ MA migrénes fejfájás, aurával ¶ ... [4] MO migrénes fejfájás, Beszúrt: cluster fejfájás Beszúrt: fejfájás, aurával
migrénes
Beszúrt: migrénes fejfájás, aura nélkül
5
I.
BEVEZETÉS Még nincs tíz éve, hogy a nociceptint (NC) és receptorát (OP4), mint az opioid
peptid család egy új tagját elsoként leírták (i, ii), ami az azóta eltelt idoben a farmakológiai kutatások homlokterébe került. Ma már számos központi idegrendszeri és perifériás hatása ismert, és továbbra is kiterjedt kutatás folyik szerepének élettani és kórtani körülmények közötti megismerése, valamint farmakológiai jelentoségének
Törölt: ¶ ¶ ¶ ¶ ¶ ¶ ¶ ¶ Törölt: ¶ Oldaltörés
Törölt: , Törölt: de
feltárása érdekében. A nociceptin egy 17 aminosavból álló polipeptid, amely szerkezetében leginkább a dinorfin-A-hoz hasonlít. A dinorfin-A szintén 17 aminosavból áll, és nagy hasonlóságot mutat a nociceptinhez az N-terminálison lévo 4 aminosavban (message domain) is, amely meghatározó a receptoron való kötodés szempontjából. A nagy hasonlóság ellenére a nociceptinben a többi opioid peptidtol eltéroen az elso helyen Tyr helyett Phe található. Hasonlóság mutatkozik még a C-terminálison lévo 16.-17.
Törölt: -ig
aminosavig terjedo szakaszban, amelynek azonban a receptoraktivációban nincs szerepe. A szerkezeti egyezések ellenére a nociceptin nem kötodik a klasszikus ? -, ?-, és ?- opioid receptorokhoz (ii). A nociceptin a pre-pronociceptinbol (PPNC)
Törölt: 2
enzimatikus hasítással képzodik a központi idegrendszerben és a periférián egyaránt. Ebbol a 176 aminosavat tartalmazó polipeptidbol a nociceptinen kívül több biológiailag aktív neuropeptid, mint a nocistatin és a nociceptin II hasad le, amelyek nem az OP4 receptoron, hanem saját receptoraikon fejtik ki hatásukat (iii). A pre-pronociceptin génje emberben a 8. kromoszómán, a 8p21 régióban található (iv). A nociceptin receptora az állatkísérletes adatokkal jól egyezoen (viii) számos humán idegrendszeri struktúrában
Törölt: 8
megtalálható. Az immunhisztokémiai vizsgálatok eredménye szerint az OP4 receptor megtalálható a központi idegrendszeri szabályozó rendszer szinte valamennyi magcsoportjában, így az adrenerg/noradrenerg, kolinerg, dopaminerg, szerotonerg magcsoportokban. Az OP4 receptor és a receptor mRNS nagy koncentrációban van jelen az adrenerg rendszer részét képezo locus coeruleus területén. Mivel a locus coeruleus összetett feladatokat lát el az agyban, ezért feltételezhetoen a nociceptinerg rendszernek is szerepe van számos a stresszhatás kapcsán fellépo vegetatív és viselkedési reakcióban. A nociceptin nagy mennyiségben van jelen az amygdalában, a septohippocampalis régióban, a thalamicus és a hypothalamicus magvakban, valamint a paraventricularis hypothalamusban, mely területek részt vesznek a félelem, a szorongás
6
Törölt: k
és a stressz érzelmi komponenseinek összehangolásában. Az OP4 receptor szintén nagy koncentrációban kimutatható nucleus tractus solitarii-ban és az oldalsó retikuláris magcsoport területén. Ezek a magcsoportok olyan vegetatív funkciók szabályozásában vesznek részt, mint az artériás vérnyomás, a szívfrekvencia, a légzés és az endokrin szabályozás (xiv). Az OP4 receptorok megtalálhatók az elülso bazális kolinerg
Törölt: 14
complexben, a telenkefalon és a tegmentális magcsoportok területén. A kolinerg neuronok kapcsolatban állnak a kérgi területekkel a hippocampus -szal, a thalamus-szal, és az agytörzsi területekkel, amelyek a figyelem, a tanulás, és a memóriafunkciók
Törölt: o Törölt:
szabályozásában vesznek részt. Ezen kívül jelen vannak a szintén kolinerg rostokat tartalmazó retina amakrin sejtjein (v). Az OP4 receptor mRNS expressziója a substancia nigra területén azt mutatja, hogy a nociceptin hatással van a mozgáskoordinációt
Törölt:
szabályozó nigro-striatralis dopaminerg rendszerre. Az OP4 receptor jelenléte a ventrális-tegmentális area területén arra utal, hogy a nociceptinerg rendszer befolyásolja a mezokortikolimbikus rendszeren keresztül a motivációt, a hangulatot, és a gondolkodást (vi). A raphe magvak a központi idegrendszeri szerotonin szintézis helyei, ahol szintén nagy mennyiségben megtalálhatóak az OP4 receptorok és a receptor mRNS is. A nociceptin a raphe magvak területén a K+ -áram fokozásán keresztül gátolja a neuronális aktivitást (vii). A nociceptin jelenléte a nucleus raphe magnus-ban arra enged következtetni, hogy a szerotonerg rendszerre (raphe-magvak) hatva a fájdalomérzés
Törölt: a K+ -áram fokozásán keresztül Törölt: –
supraspinalis kontrolljában tölt be szerepet (viii). A legújabb vizsgálatok szerint az opioid receptor családból az OP4 receptor aktiváció mutatkozik a kérgi szerotonin felszabadulás legfontosabb preszinaptikus modulátorának (ix). Az OP4 receptor a gerincvelo
hátsó
szarvának
valamennyi
rétegében
reprezentált,
legnagyobb
mennyiségben a II. laminában; elsosorban az interneuronokban van jelen. A nociceptin jelentos mennyisége a paraventricularis hypothalamusban, (mint a corticotropin- releasig faktor (CRF) forrása), arra utal, hogy a nociceptin a hypothalamo-hypophyseális rendszer muködésének is szabályozója. Fontos szerepet tulajdonítanak a nociceptinnek az akut stresszre adott válasz endogén szabályozásában (x), miután más fontos „stressz” neuropeptidek hatásának összehangolásában is részt vesz, mint az
a CRF, a
cholecystokinin (CCK), a neuropeptid Y (NPY), és a supstance P (SP) esetében bizonyított (xi).
7
Törölt: ul
Munkánkat a nociceptin kutatás azon korai fázisában kezdtük, melyben a vérplazma, a CSF és a májszövet nociceptin, és nocistatin tartalmának vizsgálatával kísérletes állatmodellekben (krónikus diabéteszes és májcirrhosis), valamint humán vérplazma nociceptinszintjének meghatározásával krónikus májbetegségekben és neuropszichés
kórképekben
új
adatokkal
szolgálhattunk.
Valamennyi
–
a
nociceptinszint meghatározására irányuló vizsgálat – egy komplex vizsgálat részét
Törölt: . Törölt: Törölt:
képezte, mely a klinikai állapot monitorozását is magában foglalta. Új módszert dolgoztunk ki különbözo szövetekbol (agy, máj, lép, thymus, here) történo nociceptin és nocistatin meghatározásra.
8
Törölt: nociceptin
Törölt:
II. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.1. A NOCICEPTIN ÉS RECEPTORA
2.1.1. A nociceptin és a nociceptin-receptor elnevezése
A közelmúltban azonosított és a klasszikus opioid receptorokkal nagy homológiát mutató új receptort ORL1 (opioid-receptor-like 1) receptornak nevezték el. 1996- ban az a IUPHAR (International Union of Pharmacology) “Opioid Receptor Sub Committee”-je új nevezéktan használatát javasolta az opioid receptorcsaládra vonatkozóan, így a korábban használt ORL1 helyett az OP4 elnevezést javasolta. A nociceptin-receptor szerkezete és transzdukciós mechanizmusa alapján az opioid receptorcsalád új, negyedik tagja lehet, annak ellenére, hogy a klasszikus nem szelektív opioid receptor ligandok (naloxon), amelyek egyforma nagy affinitással kötodnek a ?-, ?-, ?-, receptorokhoz rendkívül alacsony affinitást mutatnak az ORL1 receptorhoz. Ezért nevezték az azonosítást követo idoszakban „árva” (orphan) receptornak. E receptor heptadecapeptid ligandját késobb azonosították, és orphanin FQ-nak, majd nociceptinnek nevezték el. A receptornak és ligandjának elnevezése az irodalomban nagyon eltéro volt, használták a nociceptin (NC, Noc, Noci), orphaninFQ receptor nevet (OFQR, NOR hasonlóan a klasszikus opioid receptorokhoz MOR, DOR, és KOR), de végül is az OP4 elnevezést fogadták el (xii). Ezt követoen a IUPHAR 2000. évi nevezéktan jelentésében a NOP (nociceptin-receptor) és a N/OFQ (nociceptin) elnevezést javasolta.
2.1.2. Az OP4 receptor
Az OP4 receptor génje a humán 20. kromoszóma q13.2-13.3 régiójában található (i). A klasszikus opioid receptorokhoz hasonlóan az OP4 receptort is hét transzmembrán
Törölt: 1
domén alkotja. Összehasonlítva a humán OP4, ?, ?, ?-opioid receptorok cDNS által meghatározott aminosav szekvenciát, nagyfokú hasonlóság tapasztalható (1. ábra), különösen a transzmembrán doménekben és az intracelluláris hurkokban. A szekvenciaazonosság az OP4, a ?, ?, és ? receptoroknál igen magas. A második (ezen
9
Törölt:
régiót alkotó 22 aminosavból 17 azonos, 77,3%), a harmadik (16/22, 72,7%), és a
Törölt:
hetedik (15/20, 75,0%) transzmembrán doménben a legnagyobb a hasonlóság. Kisebb mértéku a hasonlóság az elso (11/24, 50%), az ötödik (13/23, 56,5%) és a hatodik (9/22, 40,9%) transzmembrán doménben. A legkevésbé hasonló szegmens a negyedik (5/23, 21,7%) transzmembrán domén. A szekvenciabeli azonosság szintén nagy az intracelluláris hurkokban: az elso (6/7, 85,4%) a harmadik (18/24, 75,0%), a negyedik (9/12, 75,0%) és a második (13/22, 59,1%) intracelluláris hurokban. Az összes többi régióban a homológia foka nagyon alacsony (?8%). Összességében az OP4 receptor nagymértékben hasonlít a három klasszikus opioid receptorhoz (63-65%-os homológia) (xiii) . Törölt: ¶ ¶
1. ábra: A hét-transzmemebrán domént tartalmazó, G protein kapcsolt opioid
Törölt: ¶ ¶
receptorcsalád.
Törölt:
Rágcsálók agyának és a gerincvelo egyes részeinek immunhisztokémiai vizsgálata során, az OP4 receptor mRNS-t számos területen megtalálták, különösen a kérgi és a cortico-limbikus területek (amygdala, hippocampus, habenula, septum), a hypothalamikus területek (ventromedialis és paraventricularis magvak), a thalamus, az agytörzs (locus coeruleus, parabrachialis magvak, központi szürke állomány, hátsó raphe magvak) és a gerincvelo hátsó és elülso szarvai mutattak nagy aktivitást (i, xiv)
Törölt: ul Törölt: ul Törölt: 1
(2. ábra). A patkány központi idegrendszerében maga az OP4 receptor -fehérje megtalálható a cortex, amygdala, hypothalamus, (ventromedialis és paraventricularis magvak), az agytörzs területén (viii), hasonlóképpen megtalálható a humán agy
10
Törölt: 8
különbözo területein is, ahol a kérgi részek, a striatum, thalamus és a hypothalamus területén a legmagasabb a mennyisége (xv, xvi). Humán vizsgálatok, és állatkísérletek egyaránt igazolják jelenlétét a perifériás szövetekben is: a belekben, vas deferens -ben, a lépben, a májban (xvii) valamint a limphocytákban (xviii, xix, xv).
Törölt: 15
2.ábra: Az OP4 receptor elofordulása patkány központi idegrendszerében (Darland et al., 1998)
Az OP4 receptor ezen központi idegrendszeri eloszlása alapján feltételezheto volt, hogy ligandjai a fájdalomérzet kialakulására, a tanulásra, az emlékezésre, a figyelemre, az érzelmekre, a mozgásra, a szimpatikus, paraszimpatikus és érzo neuronokra, valamint a hypothalamo-hypophiseális tengely muködésére egyaránt hatással lehetnek. Az OP4 receptor jelenléte bizonyított a perifériás idegrendszerben és különbözo szövetekben. Az OP4 receptort azonosított ák patkány bélen, vas defferens-
Törölt: t Törölt: a
en, sertés gyomor-bél traktusában, májában és a veséjében. RT-PCR-al az OP4 receptor jelenlétét igazolták tengerimalac idegdúcaiban, mint a prevertebrális és paravertebrális szimpatikus idegdúcokban, valamint a nyaki idegdúcokban. A receptorkötési
11
Törölt:
vizsgálatok alapján a nociceptin nagy affinitással kötodik patkány retinán (v) és szíven
Törölt: 5 Törölt: 79
(lxxix). Az OP4 receptorhoz intracellulárisan másodlagos ingerületátvivoként egy Gproteinhez kötött rendszer kapcsolódik, amely az adenil-cikláz gátlása révén megakadályozza a cAMP felhalmozódását (xx), ill. a feszültség függo Ca2+ csatornák aktivációját (xxi, xxii), valamint stimulálja a sejtbe irányuló K+ áramlást (xxiii). Az opioid receptorokhoz való nagy hasonlóság ellenére az OP4 receptorhoz az eddig ismert opioid agonisták és antagonisták rendkívül kicsi affinitással kötodnek, mely jelentosen megnehezíti a receptor vizsgálatát. Ezért mostanában sokan foglalkoznak specifikus antagonisták eloállításával. A mai napig számos peptid és nem peptid antagonistát állítottak elo.
2.1.3. Az OP4 receptor ligandjai (nociceptin, nocistatin) Az OP4 receptor és a ?-opioid receptor szerkezeti hasonlósága alapján feltételezték, hogy a receptor ligandja is dinorphin-szeru vegyület lesz. Az elso OP4 receptor ligandot a nociceptint (NC) 1995-ben találták meg
patkány agyban (ii) és
sertés hypothalamusban (xx). (3. ábra).
Törölt: le Törölt: 2 Törölt: 20
dynorphin A
YGGFLRRIRPKLKWDNQ
dynorphin B
YGGFLRRQFKVVT
nociceptin
FGGFTGARKSARKLANQ
beta-endorfin
YGGFMTSEKSQTPLVTLFKNAIIKNVHKKGQ
Leu-enkephalin
YGGFL
Met-enkephalin
YGGFM
alpha-neoendorfin
YGGFLRKYPK
endomorfin 1
YPWF
endomorfin 2
YPFF
3. ábra: A nociceptin és más opioid peptidek aminosav szekvenciája (Meunier et al., 1997; Darland et al. 1998).
12
A 17 aminosavból álló nociceptin, a 176 aminosavból álló prekurzor
Törölt: ból
molekulából a pre-pronociceptinbol (PPNC) hasad le, amelynek génje a 8. kromoszóma 8p21 régiójában található (iv). A perkurzor molekulát meghatározó gén hasonló
Törölt: 4
szerkezetet hoz létre mint a pre-proenkephalin, pre-proopiomelanocortin, preprodinorphin. A többi prekurzor molekulához hasonlóan a PPNC is a NC-en kívül más
Törölt: o
biológiailag aktív peptidet is tartalmaz, mint a nocistatin (NT) és a nociceptin II (NCII). A nocistatin a nociceptin antagonistájának bizonyult, és kimutatást nyert, hogy a nociceptin II egyes hatásait is antagonizálja. A NC és a NCII szerkezeti analógja a szintén PPNC-bol származtatható NCIII, amely a farmakológiai vizsgálatok szerint az OP4 receptoron inaktív (xxiv) (4. ábra).
signal peptid MKVLLCDLLLLSLFSSVFSSCQRDCLTCQEKLHPALDSFDLEV
CILECEEKVFPSPLWTPCTKVMARSSWQLPAAPEHVAALYQ nocistatin PRASEMQHLRRMPRVRSLFQEQEEPEPGMEEAGEMEQKQLKR nociceptin
NCII
NCIII
FGGFTGARKSARKLANQKRFSEFMRQYLVLSMQSSQ RRRTLHQNGNV
173
4. ábra: A humán nociceptin prekurzor szekvenciája (Salvadori et al.1999; Calo et al. 2000).
A nociceptin 17 aminosavából az N- terminálison lévo 4 aminosav (Phe-GlyGly-Phe) a “message domain”, amely meghatározó a receptoron való kötodés szempontjából. Ebben a doménben jelentos eltérés van a többi opioidokhoz viszonyítva, mivel az elso helyen Tyr helyett Phe található. A NC következo aktív része az 5.-13.-ig terjedo aminosav szakasz (Tyr-Gly-Ala-Arg-Lys- Ser-Ala- Arg-Lys) az “address domain”,
amely
szintén
meghatározó
jelentoségu
az
OP4
receptorral való
kölcsönhatásban. Az ezt követo 14-17.-ig terjedo szakasz (Leu-Ala-Asn-Gln) a receptoraktiváció szempontjából inaktív, tehát elegendo a NC 1-13 szakasza (NC -(113)) a receptor aktivációjához. Farmakológiai vizsgálatok szerint a NC-amid (NC-NH2)
13
Törölt: a
hasonló hatással rendelkezik, mint a természetes NC, de szignifikánsan nagyobb az affinitása a receptorhoz (xxv). A NC 1- 13 aktív szakaszának amidálása (NC-(1-13)NH2) jó farmakológiai aktivitást, és jobb affinitást biztosít. A NC-(1-13)- OH mind aktivitásában, mind affinitásában jelentosen gyengébb, mint a természetes NC (xxvi). Az elso szelektív nem peptid OP4 receptor agonistaként az NNC 63-0532 azaz a 8-naphtalin- 1-ilmetil-4-oxo- 1-fenil- 1,3,8-triaza-spiro?4.5?-dec-3-il-ecetsav metil észter írták le. Az NNC 63-0532 affinitása az OP4 receptorhoz alacsonyabb mint a nociceptiné, de aktivitása hasonló a nociceptinéhez (xxvii). Az Ro 64-6198 újabb szelektív nem peptid OP4 receptor agonista, melyet 2001.ben Dautzenberg írt le. Az Ro 64-6198-nek 130-3500-szor nagyobb a szelektivitása az OP4 receptorra, mint a klasszikus opioid receptorokra. Humán embrionális vese 293
Törölt: en Törölt: y Törölt: hyl Törölt: phenyl Törölt: yl Törölt: acetic acid methyl estert Törölt: Egy Törölt: az Ro 64-6198
(HEK 293) sejteken végzett vizsgálatok alapján az OP4 receptoron teljes agonista míg a ? -opiát receptoron parciális antagonista tulajdonságot mutat. Az Ro 64- 6198 gyorsan és reverzibilisen deszenzitizálja az OP4 receptort in vitro, és nem vált ki toleranciát in vivo (xxviii). A szisztematikus szerkezet-hatás vizsgálatok során kiderült, hogy a NC Nterminális szekvenciájának megváltoztatása különösen az 1. helyen (Phe) antagonista hatású vegyülethez vezet. Ilyen vegyület a ?Phe? (CH2-NH)Gly?-NC(1-13)-NH2, amely a központi-idegrendszeren kívül antagonista hatású, de a központi idegrendszerben agonista hatást mutat. A ?Nphe?-NC(1-13)-NH2 mind a KIR-ben mind a periférián
Törölt: amely Törölt: 26
antagonista hatású (xxvi). A gyógyszerkutatás szempontjából rendkívül fontos az elso nem peptid OP4 receptor antagonista, a J-113397, amely 360- szor nagyobb affinitással kötodik az OP4 receptorhoz, mint a többi opioid receptorhoz. A J-113397 egy eros kompetitív antagonistája az OP4 receptornak, és nem fejt ki agonista hatást más opioid receptorokon (xxix). A 4- aminoquinolin származék az N- (4–amino–2–metilquinolin–6–yl) -2-(4-etilfenoxi-metil) benzamid hidroklorid egy újonnan leírt OP4 receptor antagonista, melynek analgetikus hatása is van, mely hatás naloxonnal nem antagonizálható (xxx, xxxi). A III-BTD jelu nem szelektív OP4 receptor ligand “synthetic peptide combinatorial library” szurovizsgálat alapján került meghatározásra. Hatása az OP4 receptoron kompetitív jellegu antagonista hatás, amely nem befolyásolható a szelektív
14
Törölt: etylphenoximethyl Törölt: hydrochlorid
OP4 receptor antagonista ?Nphe?-NC(1-13)-NH2-val, de hatásosan antagonizálható a nem szelektív, általános opioid receptor antagonista naloxonnal (xxxii) (1. táblázat).
1. táblázat: OP4 receptor ligandok affinitása és aktivitása (Salvadori et al. 1999; Calo et al. 2000; Ozaki et al. 2000; Thomsen et al. 2000; Bigoni et al. 2000; Hisashiet al. 2000; Dautzenberg et al. 2001)
Ligand
Receptor binding
Bioassay
pKi (M)
pEC50(M)
pA2(M)
NC
8,7
7,8
-
NC- NH2
9,1
7,7
-
NC- (1-13)
8,7
7,8
-
NC- (1-13)-NH2
9,1
7,7
-
NC- (1-13)-OH
6,9
5,6
-
NNC 63-0532
7,3
305
-
Ro 64-6198
9,4
9,6
Phe? Gly- NC- NH2
7,7
-
7,0
Phe? Gly- NC(1-13)-NH2
8,0
-
6,8
Nphe-NC-NH2
6,9
-
6,3
Nphe-NC-NH2
7,0
-
6,4
6,6- 6,9
-
5,91-6,18
4-Aminoquinolin/JTC-801
8,2
-
7,11
J-113397
8,7
-
8,3
III-BTD
2.1.4. A nociceptin metabolizmusa és bioaktív metabolitjai.
A nociceptin metabolizmusát in vitro körülmények között egéragy kortikális metszetében (xxxiii), illetve humán vérmintában vizsgálták (xxxiv). Két fo metabolikus utat tártak fel: az egyik során az aminopeptidáz-N (APN) hasítja a heptadekapeptidet (ez elsosorban a plazmában jelentosebb), a kortikális régióban viszont az endogén opiátoktól eltéroen (EP 24.12), az endopeptidáz 24.15 (EP 24.15) aktivitás a meghatározóbb.
15
Törölt: ,
A heptadekapeptid nociceptint az APN illetve az EP 24.15 négy kritikus helyen hasítja a Phe1-Gly2, Ala7-Arg8, Ala 1 1-Arg1 2, és Arg12 -Lys13 kötéseknél (xxxiii) (5.
Törölt: 33
ábra). Az így keletkezett metabolitok, N-, és C-terminális hasadékok teljesen inaktívak az OP4 receptoron, hiszen az OP4 receptor aktiválásához szükséges minimális aktív Törölt: 3
szekvenciát NC (1-13) már nem tartalmazzák (iii) .
FGGFTGARK + SARK
EP
FGGFTGARKSARK + LANQ
EP
FGGFTGARKSARKLANQ APN
EP24.15
F + GGFTGARKSARKLANQ
FGGFTGARKSAR + KLANQ FGGFTGARKSA + RKLANQ FGGFTGA + RKSARKLANQ
5. ábra: A nociceptin in vitro és in vivo enzimatikus hasítása az aminopeptidáz-N (APN) és az endopeptidáz 24.15 (EP) által. (Salvadori et al. 1999) A metabolizmusban elsodleges jelentoségu az APN, mely egy Zink-kötött proteolitikus ectoenzim. Szelektív gátlása (EDTA) szinte teljes (95? 2,6%) védelmet nyújt a nociceptin metabolizmusa ellen. A szelektív EP inhibitor rhetrothiorphan csak kis csökkenést (10?3,1%) okoz a NC metabolizmusában (xxxiii) (2. táblázat).
16
Törölt: 33
2. táblázat: Specifikus enziminhibitorok hatásai a nociceptin metabolitok keletkezésére. (Montiel et al. 1997)
Inhibitor
Metabolitok
Fragmensek
F
FGGFTGA
RKLANQ
KLANQ
Kontroll
100
100
100
100
Rhetrothiorphan
95
88
84
89
Bestatin
24
137
156
93
PC18
28
105
152
90
Inh. 24.15
45
29
32
7
Inh. mix
58
0
0
0
Bestatin+Inh. 24.15
6
18
20
0
Bestatin+Inh. mix
5
0
0
0
PC18+Inh. mix
11
0
0
0
EDTA
0
0
0
0
A
nociceptin
Phe1-Gly2
helyen
történo
enzimatikus
hasításáért
az
aminopeptidáz-N felelos, hiszen szelektív APN gátlószert (PC18, bestatin) alkalmazva jelentosen csökken a Phe metabolitok keletkezése. A nociceptin hidrolízise során gyors hasítás történik az Ala 7-Arg8, Ala11-Arg12, és Arg12-Lys13 kötéseknél, amely aminopeptidáz inhibitorokkal nem védheto ki, hiszen ezeken a helyeken a hidrolízist az endopeptidáz enzimek végzik. Az Ala 7-Arg8, Ala 11-Arg12, és Arg12- Lys13 kötések teljes védelme az EP24.15 és a EP24.16 inhibitorok kombinációjával (Inhibitor mix) valósult meg. Ellentétben az EP24.16 inhibitor egyedüli alkalmazásával, amely nem befolyásolja a nociceptin metabolizmusát. Megerosítve ezzel az endopeptidáz 24.15 ectoenzim
Törölt: , Törölt: m
elsodleges szerepét a heptadekapeptid metabolizmusában. Mivel az aminopeptidáz és az endopeptidáz metabolizmust,
inhibitorok
együttesen
valószínusítheto
egy
sem újabb
gátolják enzim
teljes
mértékben
részvétele
a
a
NC
nociceptin
metabolizmusban, amely feltételezhetoen a karboxipeptidase (xxxv). Egereken végzett viselkedésfarmakológiai kísérletek az in vitro metabolizmus vizsgálatok eredményeit igazolták. In vivo a nociceptin intracerebroventrikuláris (i.c.v.) alkalmazása különbözo mértéku spontán motoros aktivitás csökkenést eredményez. A
17
Törölt: car Törölt: y
nociceptint szelektív aminopeptidáz gátlóval (bestatin) és szelektív endopeptidáz gátlóval (Inh.-24.15) együtt adva, a spontán lokomotoros aktivitás csökkenés szignifikánsan nagyobb, bizonyítva ezzel az APN és az EP együttes metabolikus aktivitását (xxxvi).
2.2. A NOCICEPTIN NEUROKÉMIAI HATÁSAI
A nociceptin farmakológiai hatásainak sokszínusége alapján feltételezheto volt, hogy a NC/OP4 rendszer a klasszikus neurotranszmitterek modulációján keresztül a biológiai válaszreakciót közvetett módon is szabályozza.
2.2.1. A nociceptin hatása az acetil-kolin (Ach) felszabadulásra
Számos közlemény bizonyítja, hogy az opioid peptidekhez hasonlóan a NC általános hatása az Ach felszabadulás gátlása (xxxvii, xxxviii). Éber, szabadon mozgó patkány striatumában a nociceptin hatására csökken az Ach felszabadulás. A
Törölt: acetil-kolin Törölt: acetil-kolin
tengerimalac légcsövén nyert adatok alapján a nociceptin gátolja a stimulációs elektromos pályákat, amelyek indukálják az Ach felszabadulást a kolinerg innervációjú
Törölt: acetil-kolin
idegekbol (xxxix). Altatott nyulak retináján vizsgálva a fény által kiváltott acetil-kolin felszabadulást, nociceptin hatására dózis-függo mértékben csökken (xl). Patkány gyomor-bél traktusában nociceptin hatására csökkent az elektromos inger kiváltotta izom- összehúzódás és Ach felszabadulás mind a gyomorban, mind pedig a
Törölt: acetil-kolin
vékonybélben, a vastagbélben azonban nem (xli). Patkányagy striátumában in vitro és in vivo végzett vizsgálatok egyaránt azt
Törölt: acetil-kolin Törölt: 37
mutatják, hogy az opioid peptideknek Ach felszabadulást gátló hatása van (xxxvii,
Törölt: 38
xxxviii), amely a ? -opioid receptorok aktivációja révén fokozza a dopamin (DA)
Törölt: csökkenti
felszabadulást (xlii). A nociceptin hatására létrejövo OP4 receptor aktiváció gátolja a
Törölt: Tehát azt mondhatjuk, hogy
kolinerg transzmissziót, ugyanakkor ez a hatás független a ? receptor hatástól mivel a
Törölt: A
nociceptinnek elhanyagolhatóan csekély az aktivitása a klasszikus opioid receptorokon
Törölt: a
(xiii, xx).
Törölt: nociceptin kiváltotta Ach felszabadulás-csökkenés patkányagy striatumában a? opioid agonistákhoz hasonló.
2.2.2. A nociceptin hatása a dopaminerg rendszerre
Törölt: 13
Beszúrt: A
Törölt: 20
18
Murphy és mtsai.-nak egy közelmúltban végzett vizsgálata bizonyítja, hogy a nociceptinnek az i.c.v. és i.v.t.a.-ba (intra-ventriculotegmental-area) történo adagolását
Törölt: (intraventriculotegmental -area)
követoen csökken az extracelluláris dopamin koncentráció a nucleus accumbensben (55). A további vizsgálatok annak tisztázása irányultak, hogy a nociceptinerg
Törölt: indítéka
rendszernek a dopaminerg transzmisszióra kifejtett hatása vajon egy közvetlen dopaminerg neuronon kifejtett hatás-e. In situ hibridizációs (ISH) vizsgálatok igazolják, az OP4 receptor jelenlétét a középagyi dopaminerg neuronokon, így a ventrális tegmentális area, és a substanicia nigra területén (xliii, xliv). Ezek alapján a nociceptinnek a középagyi dopaminerg neuronokra kifejtett direkt modulátor hatása feltételezheto. Ezt a feltételezést a farmakológiai vizsgálatok is megerosítették. A
Törölt: egy Törölt: a középagyi dopaminerg neuronokra
nociceptin 0,1 ? M koncentrációban gátolja tengerimalac (Emax30%) és egér striátrális területén (Emax50%),
valamint
tengerimalac
retináján
(Emax55%)
a
dopamin
felszabadulást. Ez a hatás az (Ac- RYYRIK-(NH2)) 0,032 ? M és a naloxonbenzoylhydrazon (NBH) 5 ? M koncentrációjával antagonizálható (xlv). A nociceptin hasonló hatását írták le i.c.v. adagolást követoen a mediális eminencia, a striatum és a
Törölt: median eminence
nucleus accumbens, a hypothalamikus paraventrikuláris nucleus területén, ahol a nociceptin dózis (0,01-10 ?g) és ido (30-90 perc) függo mértékben csökkentette a dopamin felszabadulást (xlvi, xlvii). A dopaminerg transzmisszió szabályozása a KIRben a dopamin transzporter (DAT) muködésének függvénye. CHO sejtvonalon expresszált patkány DAT -én, valamint patkány striatralis szinaptoszomáján is a nociceptin a dopamin felvételt jelentos mértékben gátolja (xlviii). Ezek az eredmények is azt mutatják, hogy a nociceptin közvetlen hatással van a dopaminerg transzmisszióra és így a dopaminerg rendszer által szabályozott funkciókra. In situ hybridizációs vizsgálatok eredményei alapján az adenozin, és a dopamin neurotranszmissziót gátló kezelés nem okoz változást a nociceptin expresszióban szeptális és striatrális területen (xlix). Az a tény, hogy a dopaminerg neurotranszmisszió gátlása a septum és a striatum
Törölt: z
területén nem befolyásolja a nociceptin expressziót arra utal, hogy a nociceptinnek a félelem, a szorongás és a stressz érzelmi komponenseinek összehangolásában tulajdonított hatása a dopam inerg rendszer közvetlen befolyásolásának eredménye lehet.
2.2.3. A nociceptin hatása az glutamát és GABA -erg rendszerre
19
Törölt: van Törölt: a
A nociceptin és a nocistatin glutamát és GABA szinaptikus transzmisszióját befolyásoló hatását patkány laterális amygdala sejteken patch-clamp technikával vizsgálva a nociceptin koncentráció-függo mértékben csökkentette a glutamát receptormediált excitátoros posztszinaptikus potenciál (EPP) amplitúdóját, de a GABA receptor-mediált inhibitoros posztszinaptikus potenciál (IPP) mértékét is. Ezzel ellentétben a nocistatinnak nem volt kimutatható hatása sem a glutamát sem a GABA felszabadulásra (l). A K+-kiváltotta glutamát felszabadulását in vivo vizsgálva patkány kérgi területein, a fenti in vitro adatokkal egyezo eredményre jutottak. Ezek a vizsgálatok azt mutatják, hogy a nociceptin gátolja a glutamát és a GABA
Törölt: ,
preszinaptikus felszabadulást a laterális amygdalában, ezt a hatást a nocistatin nem mutatta. Feltételezhetoen ezzel a mechanizmussal is befolyásolja a nociceptin a stresszhatásokkal szembeni érzékenységet.
2.2.4. A nociceptin hatása a noradrenalin felszabadulásra [ 3H]-noradrenalinnal, és (NBH) elokezelt egéragy különbözo részletein (cerebellum, hippocampus, hypothalamus, és cortex) in vitro vizsgálták a nociceptinnek a noradrenalin felszabadulásra gyakorolt hatását. Az eredmények azt mutatják, hogy a nociceptin koncentrációfüggo mértékben (0,01-0,5 ?M) gátolja a noradrenalin felszabadulást (Emax=80%-os gátlás) a cerebellumban, a hippocampusban, a hypothalamusban, és a cortexben. A nociceptinnek a noradrenalin felszabadulást gátló hatása minden vizsgált agyrészletben NBH-al (5 ? M) antagonizálható volt (li). A nociceptinnek ez a gátló hatása a noradrenerg neuronok pres zinaptikus ? 2-
Törölt: y
autoreceptoraival kapcsolatban álló OP4 receptoron keresztül valósul meg.
2.2.5. A nociceptin hatása a szerotonerg rendszerre
In vitro patkány kortikális szinaptoszomában vizsgálták az OP4 receptor, valamint egyes ? -, ?-, ?- receptor agonisták szerotonin felszabadulásra kifejtett hatását.
20
Törölt: ,
Megállapították, hogy sem a deltorphin-I (szelektív ?-receptor agonista), sem az U50,488 (szelektív ?-receptor agonista) sem a endomorphin-I (szelektív ? -receptor agonista) szignifikánsan nem befolyásolta a szerotonin felszabadulást. Ezzel szemben a nociceptin koncentrációfüggo mértékben (0,001-1 ? M) gátolja mind a spontán, mind pedig a K+ kiváltotta [ 3H]- 5-HT kiáramlást (Emax=52%-os gátlás). A nociceptinnek ez a hatása 10 ? M naloxonnal nem volt gátolható. De egy új szelektív OP 4 receptor antagonistával a [Nphe1]nociceptin(1-13)NH2- nal és a szintén szelektív NBH 10 ? M-os koncentrációjával antagonizálható volt. A nociceptinnek az OP4 receptoron keresztül kifejtett ezen hatása alapján a nociceptin a legfontosabb preszinaptikus modulátora a kérgi szerotonin felszabadulásnak (ix). Ezért feltételezhetoen a nociceptinerg
Törölt: 9 Törölt: z
rendszernek jelentos szerepe van a központi idegrendszeri 5HT mediált biológiai funkciók irányításában.
2.2.6. A nociceptin hatása a hisztamin felszabadulásra
Ismert, hogy a morfin jelentosen fokozza a KIR-ben, különösen a tuberomammillaris (TM) neuronokban a hisztamin felszabadulást. A nociceptin ezzel ellentétben in vitro TM neuronokon végzett vizsgálatok alapján jelentosen gátolta azok kisülését. További vizsgálatok szerint patkány hypothalamusban a nociceptin dózisfüggo mértékben (10- 300 nM) és reverzibilisen hyperpolarizálta a neuronokat. Ez a hatás tetrodotoxinra érzéketlen volt, ebbol következoen egy posztszinaptikus hatásról van szó, amelyben a hisztamin felszabadulás csökkenés a lassú K+ áram fokozódásával hozható összefüggésbe (lii). Ismert továbbá, hogy a periaqueductalis szürkeállományban a hisztamin jelentos mértékben közremuködik az opioid mediált analgézia kialakulásában. Morfinnak és a nociceptinnek ellentétes hatása van a TM neuronokra, így a hisztamin felszabadulásra is. A ? receptor mediált hisztamin felszabadulás antinocicepciót hoz létre. A nociceptinnek a fájdalom kialakulásában betöltött szerepének egy lehetséges útja, hogy gátolja az opioid kiváltotta hisztamin felszabadulást a TM neuronokból.
2.2.7. A nociceptin hatása egyéb neuropeptidek (CCK, NPY, SP) felszabadulására
21
Törölt: tuberomammiláris
A nociceptin, a PPNC, és az OP4 receptor egyaránt nagymértékben reprezentáltak a központi idegrendszernek azon területein (amygdaloid komplex, a septohippocampalis régió, a thalamikus és hypothalamikus magvak, valamint a periventricularis régió) amelyek a félelem, a szorongás, és a stressz emocionalis
Törölt: ó
komponenseinek összehangolásában a vesznek részt. Rágcsálóknak i.c.v. adott nociceptin többféle nagy perdiktív értékunek tartott viselkedésfarmakológiai teszten
Törölt:
dózis-függo mértéku anxiolitikus hatást okozott (liii), már nem szedatív dózisban is. Ez a hatás valószínusíthetoen a nociceptinnek az akut stresszre adott válasz szabályozásában betöltött fontos szerepére utal, de ennek a mechanizmusa még nem ismert. Jenck- nek és mtsai.-nak hypothézise szerint a félelem és a szorongás kialakulásában a CRF, a CCK, a NPY és a SP mellett a nociceptin szerepe egyaránt valószínusítheto (6. ábra), amelyek a GABA és monoamin rendszerek szabályozásán Törölt: 11
keresztül fejtik ki hatásukat (xi).
22
6. ábra: A nociceptin és egyéb neuropeptidek feltételezett együtthatása a félelem és a szorongás kialakulására (Jenc F. et al, 2000)
2.3. A NOCICEPTIN FARMAKOLÓGIAI HATÁSAI
Törölt: ¶ ¶ ¶ Törölt: ¶ ¶ ¶ ¶ ¶ ¶ ¶ ¶
2.3.1. A nociceptin központi idegrendszeri hatásai
2.3.1.1. A nociceptin fájdalomkelto és fájdalomcsillapító hatása
Számos viselkedés-vizsgálat megerosítette, hogy a nociceptinnek fájdalomkelto és fájdalomcsillapító hatása egyaránt van. A fájdalomkelto hatása kiváltható, egérbe intracerebroventrikulárisan (i.c.v.) (0,05 nmol/állat) adott nociceptinnel, amelyet hot plate teszten is igazoltak (ii). Renscheid és mtsai. által végzett kísérletben a nociceptinnek (i.c.v. 1-10 nmol/állat) szintén hyperalgesiát kiváltó hatását igazolták tailflick teszten (xx). Többféle viselkedésfarmakológiai teszten igazolást nyert, hogy az i.t. beadott kis dózisú (5 pmol/állat) nociceptin is hyperalgesiát, illetve allodyniát vált ki,
Törölt: 2 Törölt: éziát Törölt: 20 Törölt: éziát
amely hatás naloxonnal nem antagonizálható (liv, lv). Az i.t.-an adott nagy dózisú nociceptin (0,5-5 nmol/állat) azonban analgetikus hatást mutat hot-plate illetve tail- flick teszten (ii, xx, lvi). A nociceptin analgetikus hatását bizonyítja még számos vizsgálat.
Törölt: . Törölt: 2 Törölt: 20 Törölt: ,
23
Patkányokon és egereken különbözo dózisú (0,5-10 nmol/állat) i.c.v. és i.t. adott
Törölt: amelyben Törölt: p
nociceptin adását követo hot-plate és tail-flick teszten igazolták az analgetikus hatás létrejöttét (lvii, lviii, lix, lx). Azonfelül, az i.c.v. (2,5-25 nmol/állat) adott nociceptin
Törölt: e
antagonizálja a morfin analgéziát (s.c. 5 mg/ttkg), de a nociceptin önmagában nincs anti-opioid hatással a gerincveloi szinten. Egyes megfogalmazások szerint a nociceptin supraspinalisan antiopioid peptidként és spinalisan opioid peptidként viselkedik (lxi). A fentiekbol is látható, hogy a nociceptinnek, a fájdalom kialakulásában rendkívül összetett hatással van. Számos szerzo foglalkozik a nociceptinerg rendszernek a fájdalom mechanizmusában betöltött tényleges szerepének tisztázásával. Egy új megközelítés szerint a prosztaglandin és a nociceptinerg rendszer kölcsönhatása lehet a magyarázat a nociceptinnek a fájdalom kialakulásával kapcsolatban megfigyelt Törölt: 55
ellentétes hatásaira (lv) (7. ábra).
Törölt:
7. ábra: A prosztaglandinok és az opioid rendszer feltételezett kölcsönhatása az allodynia kiváltásában (Ito et al., 2001.).
Beszúrt: Törölt: ¶
24
2.3.1.2. A nociceptin szerepe a fájdalomérzet feldolgozásában
A nociceptinnek és az OP 4 receptornak a központi idegrendszerben való elhelyezkedésébol adódóan fontos szerepe feltételezheto fájdalomérzet kialakításában és
Törölt: Törölt: is
komplex hatása valószínusítheto a gerincvelobol történo fájdalom továbbításában is. Elektrofiziológiai vizsgálatok során igazolást nyert, hogy a C-rostokból eredo ismétlodo elektromos impulzus a gerincvelo hátsószarvi neuronjainak eros izgalmát
Törölt: ul Törölt:
váltja ki, amely N-metil-D-aspartat (NMDA) receptor antagonistákkal gátolható. A hátsó szarvi neuronok izgalmi állapota szerepet játszik a neuropáthiás és a gyulladásos
Törölt: ul
fájdalom kialakulásában és fenntartásában (lxii). Patkányoknak i.t. különbözo dózisban (2,8 és 124 nmol) adott nociceptin dózis-függo módon gátolja az izgalmi tüneteket. A nociceptin által így kiváltott gátló hatást csak igen nagy dózisú (140 nmol) naloxonnal lehetett antagonizálni. A nociceptin patkány hippocampusban is gátolja a hosszan tartó izgalmi tünetek kiváltását, amely NMDA receptor antagonistákkal is gátolható (lxiii). Decerebrált patkányok lumbális gerincbe adott nociceptin (6-60 pmol/állat) a mozgató neuronok supramaximális ingerlését követoen dózis-függo mértékben erosíti a flexor reflexet ( lvii). Az i.t. adott nagyobb dózisú nociceptin (0,6-6 nmol/állat) viszont koncentráció-függo mértékben csökkentette a flexor reflexet (lvii).
Törölt: 57 Törölt: 57
A nociceptin szerepe a nociceptiív transzmisszióban a szélesköru vizsgálatok ellenére sem tisztázott.
2.3.1.3. A nociceptin hatása a cognit ív funkciókra
Törölt: gondolkodásra
Knockout egerek tanulási képességét és a memória funkcióját labirintus teszten vizsgálva és összehasonlítva vad típusú egerekével (lxiv, lxv, lxvi) (a rövidtávú és a munkamemória használatát igényli) a nociceptin receptor hiánya a spontán viselkedésváltozásban nem mutatkozott meg. A vízmegtalálási feladatnál az állatokat több csoportra osztották. Az állatok egy részének megmutatták a vízivás helyét, egy másik részének nem. Mindkét csoportban az állatok egy részétol megvonták a vizet a
Törölt: (ami a látens tanulás vizsgálatára alkalmazható),
másik részétol nem. Ahol nem alkalmaztak motivációs tréninget (csak azoknak az
Törölt: a
állatoknak mutatták meg a vízivás helyét, amelyektol nem vonták meg elozetesen a vizet) szignifikáns nociceptinhatás nem mutatkozott. Azonban, amikor a elozetes
25
vízmegvonás történt, azok az egerek, amelyeknek volt elozoleg tapasztalatuk a vízivás helyére vonatkozóan, hamarabb eljutottak a vízhez, és találták meg a vízivás helyét, mint azok az állatok amelyeknek nem volt tapasztalatuk. A kísérlet során azt tapasztalták, hogy nincs szignifikáns különbség a vad-típus és a knockout egerek között az ivóvíz megközelítésének módjában és sebességében. A különbség a folyadékmegvont illetve a vizet kapott vad típusú és knockout állatok között van. A knockout egerek ivóvíz-megtalálási ideje rövidebb volt mint a vad- típusé, jelezve, hogy a koncentráló képesség és a latens tanulási képesség a knockout egerekben jobb. Dopamin
Törölt: , hogy a
receptor agonisták lerontják ezt a tanulási képességet, ami azt jelentheti, hogy a dopaminerg rendszer aktivációja gátolja ezt a folyamatot; a knockout egerekben a dopaminerg rendszer csökkent aktivációja feltételezheto. Ily módon a figyelem és a tanulási képesség növekedése nociceptinreceptor knockout egerekben feltételezhetoen, de nem kizárólag a dopaminerg funkciócsökkenés eredménye lehet (lxiv).
2.3.1.4. A nociceptin szerepe a motivációban (reward)
Az opiátok, az alkohol, az amphetaminok és a kokain közös tulajdonságaként tartjuk számon, hogy pozitív megerosítést, reward-ot hoznak létre. Ezen hatások összefüggésbe hozhatók az extracelluláris dopaminszint emelkedésével a nucleus accumbens-ben. A ventrális tegmentális nucleus accumbens aktivitációja úgy jöhet létre, hogy növekszik a dopaminfelszabadulás az amphetamin, vagy csökken a dopamin visszavétele a kokain esetében. Pozitív megerosítést a ?-opioid agonisták is létrehoznak, viszont ismert, hogy a ?-opiát receptor szelektív agonisták, amelyek negatív hatásúak, dysphoriát okoznak, csökkentik a dopamin felszabadulást a nucleus accumbensben. Intracerebroventicularis nociceptin (1,5-150 nmol) alkalmazást követoen altatott patkányokban a dopamin felszabadulás csökkenését lehetett megfigyelni a nucleus accumbensben (lxvii).
2.3.1.5. A nociceptin szerepe a táplálkozásban A nociceptin a többi opioidhoz hasonlóan (különösen a ?-opioid receptor agonisták) stimulálják a táplálékfelvételt a patkányokban (lxviii). Az i.c.v. adott nociceptin (1, 3,
26
Törölt: 64
10 nmol) indukálja a táplálékfelvételt jóllakott állatokban is, és ez a hatás teljesen gátolható s.c. adott naloxonnal (1 mg/ttkg) (lxix), eltéroen más NC kiváltotta hatásoktól. Feltételezheto tehát, hogy a nociceptin kiváltotta táplálékfelvétel-fokozódás az opioid rendszer aktivációjának tulajdonítható. A nociceptint a nucleus accumbensbe vagy ventromediális hypothalamusba történo bejuttatása esetén (2,5-25 nmol) tapasztalható táplálékfelvétel-fokozó hatás rövidtávú (lxx). Valószínusítheto, hogy a NC-nek a táplálék felvételt fokozó hatása a jóllakottság központ koncentrációfüggo mértéku hyperpolarizációját jelenti.
2.3.1.6. A nociceptin szerepe a mozgásban
Egereknek nyert adatok szerint az i.c.v. adagolt 10 nmol nociceptin a horizontális és vertikális locomotor aktivitás csökkenését, ataxia létrejöttét, valamint az egyensúlyérzék elvesztését okozza (xx). Ugyanakkor az i.t. adott 50 pmol nociceptint serkento
Törölt: 20 Törölt: Míg
hatásúnak találták a locomotoros aktivitásra és a “felderíto” viselkedésre (lxxi). A nociceptinnek ez utóbbi hatása érzéketlen naloxonra, de gátolható D1 és D2 receptor antagonistákkal. Patkányok esetén az i.c.v. adott 10 és 100 nmol nociceptin hatására tartós motoros gátlás, a koordináció zavara, az egyensúly elvesztése és az izomtónus csökkenése mutatható ki. Ezekhez a hatásokhoz 2 vagy 3 napon belül tolerancia kifejlodik ki, és ez a hatás megmarad a kezelést követo 7. napig (lxxii). Ha viszont a
Törölt: ,ami arra utal, hogy a nociceptin csökkent dopamin felszabadulást okoz. Törölt: leromlás Törölt: ét Törölt: Viszont Törölt: e
nociceptint (10 nmol) közvetlenül a hippocampusba juttatjuk az nem hat ki a patkány motoros teljesítményére (lxxiii). Patkányban a nociceptin által kiváltott csökkent
Törölt: , Törölt: de a gyors metabolizáció
motoros aktivitás speciálisan supraspinális hatásnak tunik, amely 0,5-10 nmol
Törölt: t
nociceptin adását követoen jön létre és nem indukál más tünetet a motoros
Törölt: egy rövid ideig tartó mozgásnövekedésben mutatkozik meg
elégtelenségen kívül. Mindezen eredmények ellenére az OP4 receptor knockout
Törölt: k
egerekben nem mutatkozik nyilvánvaló rendellenesség a spontán és a felderíto mozgásokban (lxxiv).
2.3.1.7. A nociceptin szerepe a neuroendokrin elválasztásban
A nociceptin és az orphan opioid receptor hypothalamusban való elhelyezkedésébol feltételezheto volt, hogy befolyásolja a hipofizis hormon elválasztását. Patkányban a
27
Törölt:
nociceptin (i.c.v. 2,5 ? g) csökkenti a növekedési hormon szintet, de a prolaktin és a kortikotropin szintet nem. Magas nociceptin koncentráció (i.c.v. 12,5 ? g) azonban ellentétes hatású a növekedési hormonra és növeli a prolaktin és a kortikotropin szintet a stressz hatásnak kitett állatokban (lxxv). A nociceptin részlegesen antagonizálja a stressz hatására létrejövo növekedési hormonszint csökkenést és fokozza a prolaktin és kortikotropin szintnövekedést. Ezek a hatások valószínuleg nem kizárólag az OP4 receptorhatáson keresztül valósulnak meg.
2.3.1.8. A nociceptin szerepe a neuronális differenciálódásban
Egér NS20Y neuroblasztóma sejtvonalon nyert adatok szerint a dibutiril-cAMP indukálja a neurit növekedését és a kíséro up-regulációját az N23K és az N27K nociceptin
prekurzoroknak
(lxxvi).
Az
N27K
nociceptin
prekurzor
fehérje
felhalmozódik dibutiril-cAMP indukált növekedésu neuritek csúcsában, a fejlodo agyban, látszólagos neuroblasztként, és az ismert neuroblaszt migrációs minta szerint oszlik el. Azt nem tudjuk pontosan, hogy ez az N27K protein, vagy pedig az érési terméke a nociceptin játszik-e szerepet az agy fejlodésében. A adatok arra utalnak, hogy az N27K proteinnek valóban szerepe van az agy fejlodésében.
Törölt: ta Törölt: Beszúrt: t a Törölt: ja Törölt: t Törölt: . És Törölt: a Törölt: De Törölt: az
2.3.2. A nociceptin perifériás hatásai
A nociceptin perifériás idegrendszerben való jelenlétét elsoként a légutakban igazolták (lxxvii). Az OP4 receptort számos központi idegrendszeren kívüli területen kimutatták patkányban, úgymint belek, vas deferens, máj, lép (lxxviii) és szív (lxxix), valamint humán limphocytán (xv). A nociceptinnek számos biológiai hatását bizonyították perifériás preparátumokon (lxxx). A perifériás hatások elsosorban a neuromodulátoros
aktivitás
következményei,
melynek
során
a
transzmitterfelszabadulást befolyásolják. Ezek a hatások hasonlóak az opioidoknak a perifériás idegrendszerre kifejtett neuromodulátoros hatásaihoz. A NC gátolja a depolarizáció kiváltotta transzmitter felszabadulást a kolinerg, noradrenerg, és a szenzoros idegekbol a tengerimalac ileumban, a bal pitvarban, a légcsoben, a
28
Törölt: 15
bronchusokban és a vesemedencében, az egér és a patkány vas deferensben és a patkány légcsoben (lxxxi).
2.3.2.1. A nociceptin hatása a légzorendszerre
Tengerimalac légcsövének paraszimpatikus idegvégzodésein végzett vizsgálatok szerint a nociceptin koncentráció- függo mértékben (0,1-3 ?mol) az acetil-kolin felszabadulásának gátlása révén befolyásolja a kolinerg neurotranszmissziót (lxxxii), ez a hatás naloxonnal nem antagonizálható. A nociceptin szintén koncentráció-függo (1 nmol-1? mol)
gátló
hatást
fejt
ki
az
EFS
kiváltotta
atropin
rezisztens
bronhuskonstrikcióra a szenzoros idegvégzodésekbol felszabaduló tachykininen, substance P-n és a neurokinin A-n keresztül (lxxxiii). Ezt igazolja Helyes és mtsainak vizsgálata is, miszerint a nociceptin csökkenti a SP (63%-ban), a CGRP (44%-ban) Törölt: 92
felszabadulását patkány légcsövön (xcii).
2.3.2.2. A nociceptin hatása a cardiovasculáris rendszerre
A nociceptin nM-os koncentrációban jelentos vazorelaxáns hatással van az elozetesen phenilephrinel kezelt macskavese, mezenteriális, szív és combcsonti érintetlen endotheliumú artériáin. Patkányon végzett vizsgálatok szerint a nociceptin szintén vazorelaxáns hatású az artériákon (lxxxiv). In vivo kísérletekben, altatott
Törölt: rezisztanci a ereken
patkányokon a nociceptin (1? mol) általános artériás kontrakciót és bradikardiát okoz. Ez a hatás az vegetatív idegrendszer befolyásolásán keresztül valósul meg (lxxxv) és
Törölt: autonom
naloxonnal nem antagonizálható. A nociceptinnek a cardiovasculáris rendszeren kifejtett hatása független a klasszikus opioid receptorok aktivációjától, és OP4 receptor aktiváción
keresztül
valósul
meg,
amely
mind
prejunkcionálisan,
mind
postganglionálisan megtalálható a szimpatikus idegrostokon, és koncentráció-függo mértékben
(0,01-0,5
? mol)
gátolja
a
noradrenalin
felszabadulását
az
idegvégzodésekbol, amelyek a rezisztancia ereket szabályozzák. A nociceptin gátló neuromodulátoros hatást mutat a szívben is. Különösen a (tengerimalac) bal pitvarban (in vitro) képes negatív inotrop hatást kiváltani a noradrenalinnak, a szimpatikus idegvégzodésekbol való felszabadulásának gátlása révén (lxxxvi).
29
Törölt: az acetil-kolinnak és
2.3.2.3. A nociceptin hatása az urogenitális rendszerre
Az OP4 receptor megtalálható az urogenitális rendszerben is elsosorban a vas deferensben (ii). Az egér és a patkány vas deferens-én a nociceptin nmol-os koncentrációban gátolja a hirtelen összehúzódást. Patkány vas deferensén a nociceptin összehúzódást gátló hatását a naloxon nem, de az OP4 receptor szelektív naloxonbenzoylhydrazone (NBH) antagonizálja (lxxxvii). A nociceptin (3 nmol) nyúl vas deferensébol készített preparátumon, peptidáz inhibitor jelenlétében, jelentosen gátolja az adrenerg transzmissziót (lxxxviii). A nociceptin i.v., és i.c.v., adást követoen jelentosen növeli a vese perctérfogatát és ezenközben csökkenti a Na+-kiválasztást. A nociceptin in vivo altatott patkányokban gátolja az EFS hólyagkontrakciót, a medence területét szabályozó idegek pre- és posztszinaptikus gátlása révén. Ez a hatás a gátolt excitátoros transzmitter felszabadulásnak tulajdonítható a hólyag postganglionáris kolinerg
motoros
idegekben
(lxxxix).
Tengerimalacból
izolált
vesemedence
preparátumon az EFS pozitív inotrop hatást fejt ki a perifériás kapszaicin szenzitív primer afferens neuronok idegvégzodéseibol felszabaduló tachykinin befolyásolása révén (xc). Az opioidokhoz hasonlóan a nociceptin is koncentráció-függo mértékben (10nmol-1?mol) gátolja az érzoidegek transzmisszióját az urogenitális rendszerben az excitátoros transzmittereken keresztül (tachykinin) hat, hasonlóan a húgyhólyagnál tapasztaltakhoz (xci).
2.3.2.4. A nociceptin hatása a gyulladásos fájdalom kialakulására
Az opioid peptidek gátló hatást mutatnak az érzo idegek stimulációja (antidrom stimulatio, lokális mustárolaj kezelés) által kiváltott gyulladásos fájdalom kialakulására, ezt a hatást mutatja a nociceptin is. Különösen a kapszaicin szenzitív primer afferens neuronok érzo-idegvégzodéseibol felszabaduló szenzoros neuropeptidekre való hatás tekintetében. A nociceptinnek a neurogén gyulladásra kifejtett hatását különbözo perifériás koncentráció mellett vizsgálták. Az i.p. adott 20? g/ttkg nociceptin szelekíven
30
Törölt: 2 Törölt: az egér és a patkány vas deferensében.
gátolja az antidrom kezelés kiváltotta neurogén gyulladást patkány saphenus idegein.
Törölt: o Törölt: ,
Az i.t. adott nociceptin a szenzoros peptidek (bradykinin) felszabadulásának gátlása
Törölt: vagy
révén befolyásolja a neurogén gyulladás létrejöttét, de nincs hatással a nem-neurogén
Törölt: a
gyulladás kialakulására. A nociceptin i.v. adagolást követoen csökkenti a saphenus idegek stimulációja következtében kialakuló oedema mértékét. Egy másik vizsgálatban ezzel ellenkezo eredményre jutottak, miszerint a nociceptin képes gátolni a nemneurogén gyulladás következtében kialakuló érfal permeábilitásk fokozódását, krónikus
Törölt: mustárolaj kezelés Törölt: o Törölt: eg Törölt: é Törölt: A Törölt: ána
denerváció után a hízósejtek degranulációs peptidjeinek aktiválásával, amelyek a hízósejtek degranulációját okozzák (xcii, xciii).
2.3.2.5. A nociceptin hatása a gastrointestinális rendszerre Az OP4 receptor jelenlétét ?3H?nociceptin kötodési vizsgálatokkal sikerült
Törölt:
kimutatni a patkány és tengerimalac plexus myentericusban. Immunhisztokémiai vizsgálatok során immunopozitív sejteket és rostokat találtak patkány gyomorbéltraktusban (GIT) a myentericus és a submucosalis plexusokban, valamint a proximális colonban (xciv). A nociceptin receptor jelenlétét kimutatták sertés GIT-jében is, különösen a nyelocso, gyomor, duodenum, jejunum, ileum és a distalis colon
Törölt: é
területén (xcv). A GIT- ban a nociceptin fiziológiai szerepe még nem tisztázott. Állatkísérletek során tapasztalt hatása megerosíti azt a feltételezést, hogy hasonlóan az opioidokhoz hatással van a gasztrointesztinális neurotranszmisszióra. A tengerimalac ileumában a nociceptin koncentrációban gátolja az EFS (0,1 Hz) kiváltott atropin-szenzitív kontrakciót. Ez a hatás valószínuleg a kolinerg terminálisokból az EFS indukált acetil-kolin felszabadulás gátlására vezetheto vissza (xcvi), amint azt patkány ileum és gyomor perparátumán igazolták. Tengerimalac proximális colon- ján a nociceptin koncentráció-függo mértékben (10-1000 nM) gátolja az EFS (0,1 Hz, 0,5 ms, 60 V) indukált kontrakciót és acetil-kolin felszabadulást. Ezzel ellentétben patkány proximális colon-ján a nociceptin (5-50 nmol) kontrakciót hoz létre, amely nem acethylcolin, opioid, katecholamin, tachykinin, prostanoid, szerotonin hatás, hanem (tetrodotoxin) TTX által kiváltott nonkolinerg - nonadrenerg kontrakció. A nociceptin hasonlóan az opioiodokhoz, de eltéro molekuláris célponttal, képes gátolni a gátló neuronokat a myenerikus plexus és a
31
Törölt: De Törölt: á
colon területén, ezzel hozva létre kontrakciót (xciv). Nociceptin hatására tengerimalac
Törölt: 94
myentericus plexusában a methionin-enkephalin felszabadulást fokozódás tapasztalható. Ez a hatás naloxon kis koncentrációjával (1-10 nM) gátolható, míg a nagy dózisú naloxon (0,1-1 ?mol) fokozza a nociceptin kiváltott enkefalin felszabadulást (xcvii).
Törölt: a
Ezzel ellentétben a opioid receptor antagonisták csak gátolják az enkefalin felszabadulást. Nociceptint 1 ? mol-os koncentrációban i.v. adva (42%-os) hatásos összehúzó hatást fejt ki patány vastagbelén, ami morphin esetében tapasztalt hatásnál ezerszer erosebb, és ez a hatás naloxonnal nem antagonizálható (xcviii).
2.4.
A NOCICEPTINERG RENDSZER KLINIKAI VONATKOZÁSAI
2.4.1. A nociceptin szerepe néhány hepatológiai kórképben
Számos, de sok esetben ellentmondásos állatkísérletes eredményekkel szemben a nociceptin humánélettani és klinikai jelentosége azonban még alig ismert. Mindössze öt
Törölt: (xcix). (c). Törölt: Törölt: A
klinikai vonatkozású cikk jelent meg eddig a nociceptinnel kapcsolatban, de egyik sem foglalkozik a krónikus májbetegségek és a nociceptin kapcsolatával. Az állatkísérletes adatok azt mutatják, hogy az OP4 receptor mRNS-ének rövid és hosszú variánsa egyaránt kimutatható a májban (ci), de a nociceptin esetleges szerepérol a máj muködésében, élettani illetve patológiás körülmények között nincs adat az irodalomban.
2.4.1.1.Wilson-kór és a nociceptinerg rendszer kapcsolata
Ismert, hogy a Wilson-kór (hepatolenticularis degeneráció) a rézanyagcsere autoszomális recesszív módon öröklodo megbetegedése, ahol a betegség kialakulásáért felelos, kóros gén a 13-as kromoszómán, a 13q14.1 pozícióban lokalizálható. A betegség a késoi gyermekkorban vagy a korai felnottkorban jelentkezik, és lényege, hogy a rezet transzportáló p-típusú ATP- ázt kódoló gén mutációt szenved. A betegségre jellemzo, hogy a betegek nagy részében (85%) csökken vagy hiányzik a keringo cöruloplazmin, csökken a réz biliáris exkréciója, csökken a szérum összréz-szint, magasabb a szérum szabadréz-szint, fokozott a vizeletürítés és Kayser -Fleischer gyuru jelenléte igazolható. Mindezen folyamatok oda vezetnek, hogy réz halmozódik fel a
32
Törölt: , illetve a neropszichés kórképek
szervezet számos szövetében, elsosorban a májban. Kezdetben a Cu a májsejtekben halmozódik fel, ami késobb cirrhosishoz, portalis hypertoniához vezet. Réz rakódik le a központi idegrendszerben is, valamint a szem Descemet-membránjában, a vesékben és más szervekben. Wilson-kórban a leggyakrabban eloforduló klinikai tünetek hepatológiai és neurológiai tünetcsoportba sorolhatók. A betegség standard terápiája a rezet megköto D-penicillaminnal (Byanodine) történik, megfelelo diétával kiegészítve (cii). A Wilson-kór és a nociceptinerg rendszer kapcsolatára vonatkozóan nem található adat az irodalomban. A Wilson-kórban kialakuló toxikus rézlerakódás a központi idegrendszerben hatással lehet a nociceptin anyagcserére. A magas szérumréz-szint pedig a nociceptin metabolizmust gátolhatja a metabolizáló enzim központi atomjának, a cinknek rézre való cserélodésébol adódóan (ciii).
2.4.1.2. Primer Biliáris Cirrhosis és a nociceptinerg rendszer kapcsolata
A Primer Biliáris Cirrhosis (PBC) ismeretlen eredetu, autoimmun eltérésekkel kísért, lassan progrediáló, krónikus betegség. A PBC- ben szenvedo betegek között a noi betegek aránya szignifikánsan magasabb. A kezdeti tünetek többnyire 30- 65 éves kor között jelennek meg. A leggyakoribb kezdeti tünet a csillapíthatatlan borviszketés és a borpigmentáltság fokozódása, ami sokszor jóval a sárgaság megjelenése elott kezdodik. A betegség gyakran valamely egyéb okból végzett májfunkciós teszt eltérés alapján kerül felfedezésre. A cirrhosis az epeutak elzáródása, valamint a szövetkárosodás következtében alakúl ki, az ennek következtében kieso funkciókat a környezo szövetek
Törölt: u
pótolják a betegség korai stádiumában (kompenzált cirrhosis). A PBC -nek négy stádiumát (I-IV) különböztetjük meg a súlyosság fokától függoen. A betegség végso stádiumában májelégtelenség, encephalopátia és oesophagusvarix-vérzés alakúl ki. A PBC -nek nincs specifikus kezelése, jelenleg az elsoként választandó szer az
Törölt: be Törölt: de
ursodeoxycholsav (Ursodiol). A PBC vezeto tünetének a kínzó borviszketésnek a kezelésére sikerrel alkalmazták az opioid antagonista naloxont (civ). A viszketés oka PBC -ben nem tisztázott, felvetették az epesavretenció szerepét, de ez nem bizonyított, mert nincs szoros összefüggés a szérum-epesavszint és a viszketés erossége között. Ugyanakkor az
33
Törölt: , Törölt: u
epesavköto gyanta (cholestyramin) kezelés csökkenti a viszketést. Az endogén opioidoknak és a fokozott opioid receptor érzékenységnek is szerepe lehet a betegségben, amit a naloxon kezelésre adott válasz látszik bizonyítani (cv). A PBC-s betegek 95%-ában kimutathatók a szérumból és a nyálból az antimitokondriális antitestek (AMA-M2) (cvi). A PBC -re specifikus M2-antigén a mitokondrium belso membránján található, és a piruvát dehidrogenáz-enzimkomplex (PDC) része, éppúgy mint a nociceptin metabolizmusában elsodleges szerepet játszó aminopeptidáz N (APN). Így az AMA jelenléte hatással lehet a nociceptin metabolizmusára.
2.4.1.3. Hepatocelluláris karcinóma és a nociceptinerg rendszer kapcsolata
A hepatocelluláris carcinoma (HCC) a máj benignus, körülhatárolt, gócos elváltozása. Etiológiájában hepatitis B illetve C fertozésen kívül, az alkohol okozta májbetegség mellett 60-75%-ban a cirrhosis szerepel. A legtöbb HCC cirrhotikus úton keletkezik. A kialakulási mechanizmusa igen komplex; a májban elégtelenné válik a regenerációs képesség. Ennek része a DNS javító mechanizmus csökkent aktivitása, a telomeráz aktivitás és szabályozás megváltozása, és csökken a sejteket folyamatosan éro károsodásokkal és a környezeti karcinogénekkel szemben mutatott ellenállása. Feltételezhetoen ezen komplex hatások vezetnek végül a HCC kifejlodéséhez (cii). A
hepatocelluláris
carcinoma
és
a
nociceptinerg
Törölt: 102
neurotranszmisszió
kapcsolatáról nincs adat az irodalomban.
2.4.2. A nociceptin szerepe különbözo eredetu neuropszichés kórképekben
2.4.2.1. Major depresszió
A hangulatzavarok alatt olyan kórállapotokat értünk, amelynek lényege az érzelmi állapot változó ideig fennálló zavara. Az American Psychiatric Association által kidolgozott „Elmebetegségek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve” a DSM IV. (cvii) szerint a hangulatzavarok közé a major depresszió, a dysthymia (krónikus, enyhe depresszió), és a bipoláris zavar (mániás-depressziós zavar) tartozik. A DSM IV szerinti hangulatzavarok patofiziológiája még ma sem kelloen tisztázott, bár számos adat szól az
34
Törölt: a
agyi monoaminerg rendszerek (szerotonin, noradrenalin, GABA) és ezek szinaptikus célpontjainak részvétele mellett. A depresszió paromechanizmusában elsodleges szerepet játszó agyrészletekben, mint a raphe magvak, locus coeruleus, striatum, a
Törölt: r
szerotonerg, noradrenerg GABA-erg, és nociceptinerg receptorok együtt találhatók. A depresszió különbözo tünetei az agy különbözo területeinek érintettségére utalnak. A major depresszióban észlelheto alvászavar az agytörzs és a hypothalamus circadian
Törölt: ikus
pacemakereinek érintettségére, a túlzott kortizol szekréció a hypothalamus muködés zavarára, az emocionális zavarok a limbikus struktúrák érintettségére, a cognitív muködészavar a cortex érintettségére utal. A farmakológiai adatok a depresszió patogenezisében a monoaminok közül a noradrenalin és a szerotonin elsodleges szerepét mutatják ( cviii). Mégis a szerotonin mellett számos más transzmitter szerepe is valószínusítheto, melyek szoros kapcsolatban állnak a szerotoninerg rendszerrel és egymással is. A raphe magvak szerotonerg neuronjain noradrenerg-, GABA-erg-, és peptiderg (noniceptinerg) receptorok találhatók. A locus coeruleus noradrenerg neuronjain pedig szerotonin receptorok vannak, ugyanúgy mint a striatumban és a limbikus rendszer számos részén. Így a rendszer bármely elemének megváltozása hatással lesz a többi struktúra funkciójára (cix).
2.4.2.2. Elsodleges fejfájások (Migrén és Cluster)
Törölt: , Törölt: c Törölt: fejfájások
A migrén egy rohamokban jelentkezo elsodleges fejfájás, amelyet hányinger, hányás, és fokozott fény és hangérzékenység kísér. A migrénes fejfájásban szenvedo betegeknek mintegy 25%-ánál kialakul a rövid ideig tartó fokális neurológiai zavar az auratünet. Ennek megfeleloen a migrénes fejfájásnak két nagy csoportját különítjük el, az aurával társuló migrént (MA) és az auratünet nélkül lezajló migrént (MO) (cx). Bár a migrén kialakulásának oka nem ismert pontosan, több hipotézis magyarázza az elsodleges fejfájások kialakulását. A migrén elso, átfogó elmélete (vascularis elmélet) Wolf nevéhez fuzodik (cxi), amely szerint a roham három szakaszra osztható:
Törölt: kció
vasoconstrictio, vasodialt atio, és az érfal oedemája. Berde és Fanchamps neuronális
Törölt: áció
elmélete szerint (cxii) a roham a thrombocyták aggregatiojával kezdodik, amelynek
Törölt: é
során szerotonin szabadul fel a vérben, ennek vasoconstrictor hatása részt vesz az aurajelenségek kiváltásában is. Ezt követoen a plazma 5- HT szintje csökken, és a
Törölt: áció Törölt: n Törölt: ú Törölt: r
35
vizelettel 5-HIAA ürül, illetve az 5-HT az érfalba diffundálva fokozza a permeabilitást. A szerotoninnak és az ezzel együtt felszabaduló hisztaminnak hatására a perivasculáris térben plazmakininek jelennek meg, steril gyulladást hozva létre. Széles körben elfogadott a migrén kialakulásának legújabb trigeminovascularis elmélete (cxiii), mely
Törölt: . Törölt: M
szerint a migrénes fájdalomban fontos szerepet betölto substance-P (SP) nemcsak a klasszikus ér -idegsejt irányba, hanem fordított irányban is muködik. Azaz nem csak az erek küldenek fájdalomimpulzusokat az érzoneuronokhoz, hanem az érzoneuronok is az erekhez, kontrollálva azok fájdalomérzékenységét, nagyságát, motilitását, az erek falában és lumenében lévo peptid és nem peptid természetu anyagok aktivitását. Így a migrénes fájdalom végeredményben a trigeminovascularis rendszer reverbációs körének muködésébol ered. Állatkísérletes adatok alapján a trigeminovascularis rendszer aktivációjának következménye a vasoaktív neuropeptidek (CGRP, SP, neurokinin A) felszabadulása, ami vasodilatatiot és transsudatiot hoz létre (cxiv). A migrénes roham alatt, emelkedik a CGRP szint a fájdalommal azonos oldali felületes jugularis vénában, amely a sikeres terápiát követoen normalizálódik. Napjainkban két nagy felismerés változtatta meg elképzelésünket a cluster fejfájás (CH) patomechanizmusát illetoen. Az állatkísérletes vizsgálatok feltárták, hogy a CH fájdalom a nervus trigeminus elso ágának aktivációja indukálta neurogén gyulladás következtében alakul ki (cxiv). A CH során a trigeminális szenzoros idegvégzodésekbol vazoaktív peptidek szabadulnak fel (CGRP, SP, neurokinin-A) amelyek vasodilatációt, permeábilitás fokozódást és következményes transsudatiot hoznak létre. A CH roham alatt a fájdalommal azonos oldali felületes juguláris vénából vett vérmintában a CGRP és a VIP emelkedett szintjét tapasztalták (cxv), amely a trigeminális rendszer aktivációjának bizonyítékául szolgál. A trigeminális aktiváció valószínuleg összefügg a hypothalamicus pacemaker funkció változásával (cxvi). Állatkísérletes adatok szerint a trigeminális neuronok nagy részében expresszálódik az OP4 receptor mRNS, és a nociceptin immunreaktív rostjai is megtalálhatók. Ezekben a sejtekben a nociceptin a trigeminovascularis rendszer legfontosabbnak ismert peptidjeivel, a CGRP-vel, a SP-vel valamint a nitrogén-monoxid-szintázzal együtt található (cxvii). Kimutatták továbbá, hogy a nociceptin koncentráció-függo mértékben csökkenti a durában a neurogén vasodilatációt (cxviii). A nociceptin elhelyezkedése alapján feltételezheto, hogy szerepe lehet a trigeminovascular is transzmisszió
36
Törölt: 114
szabályozásában és így a neurovascularis fejfájások, mint a migrén és a cluster fejfájás kialakulásában.
37
III.
CÉLKITUZÉSEK
Munkánk során plazma, CSF, és különbözo szövetek nociceptin tartalmát vizsgáltuk kísérletes állatmodelleken, krónikus anyagcsere betegségekben, valamint egyes neuropszichés kórképekben. Valamennyi a dolgozatban összefoglalt munka egy komplex vizsgálat részét képezte, amely a klinikai állapot monitorozása mellett a nociceptinerg anyagcsere más paraméterének (nocistatin) meghatározását is magában foglalta. Mivel a központi idegrendszer, valamint az egyes szövetek (agy, máj, lép, thymus, here) nociceptinerg anyagcseréjének vizsgálata a belgyógyászati, neurológiai és pszichiátriai betegeknél (CSF nociceptin illetve nocistatin tartalom vizsgálat) etikai problémákba ütközik, ezért ezen vizsgálatok során plazmát használtunk. A kísérletes állatmodellek alkalmazásával lehetoség nyílt mind a plazma mind a CSF, valamint az egyes szövetek nociceptin és nocistatin tartalmának vizsgálatára. A méréseket validált radioimmunoassay (RIA) módszerrel végeztem.
1. Kísérletes állatmodellek: 1.1. Miután vizsgálataink megkezdésekor nem álltak az irodalomban rendelkezésre
Törölt:
adatok kontroll Wistar patkányokra vonatkozóan, ezért elsoként plazma és CSF nociceptin szinteket határoztunk meg. Célkituzéseink az alábbiak voltak:
1.1.1. Nociceptin és nocistatin koncentrációk meghatározása kontroll hím Wistar
Törölt: /
patkányok plazma és CSF mintáiban.
1.1.2. Változik-e a plazma és a CSF nociceptin értéke az életkor elorehaladtával?
1.1.3. Mutat -e összefüggést a plazmából és a CSF- bol mérheto nociceptin tartalom?
1.1.4. Van-e összefüggés a KIR-ben és a periférián mérheto, - egyaránt a közös PPNCbol prekurzorból molekulából a lehasadó- nociceptin és nocistatin tartalom között?
38
Törölt: /
Törölt: /
Törölt: /
1.2. Hím Wistar patkányokon létrehozott Streptozotocin indukált krónikus diabetes
Törölt:
modellen vizsgáltuk a plazma és a CSF nociceptin tartalmát, és az alábbiakra kerestük a választ:
1.2.1. Az alkalmazott diabétesz modellen, változik- e és ha igen, miként a perifériás
Törölt: /
nociceptin szint?
1.2.2. Különbözik-e a központi idegrendszeri nociceptin tartalom a tartósan diabeteszes
Törölt: /
állatokban a kontrollokétól?
1.2.3. Van-e összefüggés a diabétesz fennállásának idotartama és a mérheto
Törölt: /
nociceptinszint változás között?
1.2.4. Mutat -e összefüggést a plazma és a CSF nociceptin szintjének változása?
1.3. F344 patkányokon kísérletesen létrehozott cirrhosis illetve hepatocelluláris
Törölt: /
Törölt:
karcinóma modellen a KIR-i, és a perifériás nociceptin tartalom vizsgálata.
A központi idegrendszeri, a perifériás és a különbözo szövetekbol mérheto nociceptin tartalom egyideju vizsgálata érdekében humán vizsgálatainkat állatkísérletekkel egészítettük ki. Az alábbi kérdésekre kerestük a választ:
1.3.1. Az alkalmazott cirrhosis -modellen a változik-e a plazma nociceptin-szint?
1.3.2. Különbözik-e a KIR-i nociceptin tartalom a cirrhosisos állatokban a
Törölt: /
Törölt: /
kontrollokétól?
1.3.3. Változik-e a plazma és a CSF nociceptin szint a cirrhosis fennállásától illetve a
Törölt: /
hepatocelluláris karcinóma kialakulásától függoen?
1.3.4. Van-e összefüggés a plazma, a CSF és az egyes szövetekbol mérheto nociceptin szint változásának iránya között?
39
Törölt: /
1.3.5. Változik-e a KIR és a periférián mérheto nocistatin tartalom az alkalmazott
Törölt: /
cirrhosis-modellen?
1.3.6. Van-e különbség a nociceptin és a nocistatin szint változásának irányában?
Törölt: /
2. Humán vizsgálatok: 2.1. Wilson-kórban és primer biliáris cirrhosisban szenvedo betegeknél plazma
Törölt:
nociceptin szintet határoztunk meg A humán plazma kontroll értékekrol már korábban beszámoltak, ennek megerosítéséül egészséges kontroll személyek perifériás nociceptin szintjét határoztunk meg. A perifériás nociceptin szint esetleges változásáról különbözo kórképekben nem találtunk adatokat, de feltételeztük a nociceptinerg rendszer érintettségét a fenti különbözo etiológiájú krónikus májbetegségekben. A következo kérdésekre kerestük a választ:
2.1.1. Megváltozik-e a plazma nociceptinszint Wilson-kóros betegekben a kontroll
Törölt: / Törölt:
csoporthoz viszonyítva?
2.1.2. Mutat -e összefüggést ez a változás egyéb laborparaméterekkel?
2.1.3. Kimutatható-e eltérés a nociceptinszintben a kontrollhoz képest, a betegek
Törölt: /
Törölt: / Törölt:
egészséges de a Wilson-betegségre nézve heterozigóta hozzátartozóinál?
2.1.4. Hogyan változik a perifériás nociceptinszint PBC-ban szenvedo betegeknél?
2.1.5. Mutat -e összefüggést a plazma nociceptinszint a betegség progressziójával, illetve
Törölt: / Törölt: Törölt: / Törölt:
a klinikai stádium szerinti besorolással?
2.1.6. Összefüggésbe hozható-e a perifériás nociceptinszint változás PBC-ben szenvedo betegeknél a többi laborparaméterrel illetve a klinikai állapottal?
40
Törölt: /
2.2. A PBC- s betegek vérmintáinak sorozat-vizsgálata során az egyik betegnél, akit
Törölt:
eloször az egyik mérési sorozatunkban a korai PBC -ben (II. klinikai stádium) vizsgáltunk szokatlanul magas plazma nociceptinszintet tapasztaltunk. A betegnél a
Törölt:
vizsgálati periódus alatt PBC IV. stádium, majd hepatocelluláris karcinóma alakult ki. A magas nociceptinszint okát ker esve fordult figyelmünk a hepatocelluláris karcinómás
Törölt: -
betegek vizsgálata felé és az alábbi kérdéseket fogalmaztuk meg:
2.2.1. Hogyan változik a perifériás nociceptinszint HCC-ben a kontrollhoz viszonyítva?
2.2.2. Mutat-e összefüggést ez a változás a tumor etiológiájával (máj, illetve egyéb
Törölt: / Törölt: Törölt: /
szerv eredetu, illetve metasztatikus)?
2.2.3. Van-e különbség a perifériás nociceptinszint értékében a fájdalom mértékétol
Törölt: / Törölt:
függoen?
2.2.4. Van-e mérheto különbség a daganatos és a nem-daganatos humán májszövetbol
Törölt: /
mérheto nociceptin tartalom között?
2.3. A központi idegrendszerben a klasszikus neurotranszmitterek és a neuropeptidek
Törölt:
együtthatása ma már többszörösen igazolt (co-transzmisszió). Mivel korábbi vizsgálataink a KIR-i és a perifériás nociceptinszint jó korrelációját bizonyították, ezért etikai okokból csak vérplazmából végzett vizsgálatainkat értékelhetosége nem csökkent. Plazma nociceptinszintet határoztunk meg major depresszióban szenvedo betegeknél Törölt: a
és az alábbi kérdésekre kerestünk választ:
2.3.1. Változik-e a plazma nociceptin koncentráció depressziós kórképben?
2.3.2. Kimutatható-e összefüggés a plazma nociceptin tartalma és a depressziós tünetegyüttes súlyossága között?
41
Törölt: /
Törölt: /
2.4. A trigeminovascularis rendszer és a nociceptinerg rendszer kapcsolata irodalmi
Törölt:
adatok alapján feltételezheto. Ezért vizsgálatunk célja a migrénes és cluster fejfájásban szenvedo betegek plazma nociceptinszintjének meghatározása volt.
2.4.1. Változik- e a plazma nociceptin tartalom migrénes illetve cluster fejfájásban
Törölt:
Törölt: /
szenvedo betegekben?
2.4.2. Van-e különbség az akut roham és a fejfájás elmúltával mérheto nociceptinszint
Törölt: / Törölt:
között?
2.4.3. Megváltozik-e a nociceptin tartalom tünetmentes idoszakban a szezonálisan jelentkezo tünetek idoszakában mért értékhez képest?
42
Törölt: /
IV. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK Törölt: vizsgálatb
4.1. A betegkiválasztás szempontjai
Törölt: a Törölt: a beválasztott személyek: Beszúrt: a
4.1.1. Kontroll csoport A kontroll csoportba 14 férfi és 16 no (átlagéletkoruk 36? 14 év) került (egészségügyi dolgozók, medikusok, PhD. hallgatók, illetve a betegek rokonai). Valamennyien egészségesnek mondták magukat, anamnézisükben krónikus anyagcsere betegség (diabétesz mellitus, pajzsmirigybetegség, krónikus májbetegség) vagy pszichiátriai illetve neurológiai megbetegedés (migrén, cluster fejfájás) nem szerepelt. Gyógyszert (az oralis antikoncipiensektol eltekintve n=5) a vérvételt megelozo – legalább- nyolc hétben nem szedtek, alkoholt csak alkalmanként, mértékkel fogyasztottak. Valamennyi résztvevot elozetesen tájékoztattuk a vérvétel céljáról és a vizsgálatba beleegyezésüket adták.
4.1.2. Beteg csoport A betegkiválasztás során rögzítettük, hogy a vizsgálatot megelozo legalább négy hétben, illetve hosszabb ideje milyen gyógyszereket vettek be, illetve milyen gyógyszert szedtek rendszeresen. A vizsgálatból kizártuk a vizsgálni kívánt funkciókat ismereteink szerint befolyásoló gyógyszert szedo illetve kábítószer élvezo pácienseket. A kiválasztott nobetegek közel 40%- a rendszeresen orális antikoncipienst szedett. Ezt nem tekintettük kizáró oknak, mivel az orális fogamzásgátlók tudomásunk szerint nincsenek szignifikáns hatással a nociceptinerg rendszerre, másfelol az anticoncipiensek alkalmazásának aránya hasonló mértéku volt a noi kontroll személyek körében is. Az alkoholfogyasztási szokásokról is érdeklodtünk. Csupán hat beteg nyilatkozott úgy, hogy sohasem fogyasztott alkoholt, a vizsgálatban részt vevo többi személy alkalmanként a társadalmi normák által elfogadható mennyiségu alkoholt ivott (az állítások valóság- tartalmának vizsgálatára nem volt lehetoségünk). A kiválasztott betegek normál, vegyes táplálkozást folytattak, egyéb krónikus betegségükrol nem tudtak.
43
Törölt: ¶
Törölt: ¶
4.1.3. Hepatológiai betegek
Törölt: 2
A májbetegek vérmintái a Semmelweis Egyetem I.sz. Belgyógyászati Klinikáján kezelt (bent fekvo illetve hepatológiai ambulancián gondozott) betegektol származtak. A vizsgálatainkban szereplo humán májszövet a Semmelweis Egyetem II.sz. Pathológiai és Kísérletes Rákkutató Intézetébol a hozzátartozó beleegyezését követoen elvégzett részleges boncolás után került hozzánk.
A vizsgálatban a fenti beválasztási kritériumoknak megfelelo 21 Wilson-kórban szenvedo beteg (8 no és 13 férfi, átlagéletkoruk 32?13 év, a D-penicillamin kezelés átlagos idotartama 110,7?163,6 hónap) vett részt. A diagnózist a Semmelweis Egyetem I. Belgyógyászati Klinikájának Hepatológiai Szakrendelésén állították fel, amely a klinikai tüneteken, a laboratóriumi adatokon, és a genetikai vizsgálatokon alapult. A szérum coeruloplazmin szint alacsony volt minden betegben, kóros májfunkciós eredményeket 12 betegnél regisztráltunk, neurológiai tünetei 6 betegnek voltak, pszichiátriai tünetei és viselkedés zavarai 3 betegnek voltak. Kayser-Fleischer gyuru kialakulását 12 betegnél regisztráltuk (3. táblázat).
3. táblázat: Wilson-kóros betegek
Wilson-kóros tünetek
Betegek száma (n=21)
Kóros májfunkciós tesztek
12
Neurológiai tünetek
6
Pszichiátriai tünetek
3
A kiválasztott betegek gyógyszert a specifikus terápiát jelento D-penicillaminon (Byanodine) és B6 vitaminon, illetve a kizáró okot nem jelento orális antikoncipiensen (n=2) kívül nem szedtek, alkoholt nem ittak, réz mentes vegyes étrendet fogyasztottak. A primer biliáris cirrhosisben szenvedo 24 no-beteg, átlagos életkoruk 57,7? 9,6 év, az ursodeoxycholsav (Ursofalk) kezelés átlagos idotartama 131,3?91,0 hónap) esetében a diagnózis már korábban ismert volt (4. táblázat). A fizikális vizsgálat, az UH vizsgálat, és a laborparaméterek rendszeres ellenorzése mellett 6
44
betegnél májbiopszia is történt és a cirrhosis tényét és fokát szövettani vizsgálat támasztotta alá (többen közülük májtranszplantációs listán voltak). A primer biliáris cirrhosis Ludwig szerinti stádium besorolása alapján három csoportot állítottunk fel: ?
PBC I.-II. stádium: n=10, a betegség fennállásának ideje átlagosan 89 hónap
?
PBC III. stádium: n=8, a betegség fennállásának átlagos ideje 156 hónap
?
PBC IV. stádium: n=6 a betegség fennállási ideje átlagosan 212 hónap
A betegkiválasztás az általános kritériumoknak megfeleloen történt.
4. táblázat: Primer biliáris cirrhosisban szenvedo betegek
PBC stádiumok
Betegek száma
PBC II.
10
PBC III.
8
PBC IV.
6
A hepatocelluláris carcinómás betegeken (n=19, átlagéletkoruk 42,14? 8,6 év) mint májeredetu tumoros megbetegedésen kívül különbözo etológiájú tumoros betegeket (n=30, átlagéletkoruk 39?9,2 év)) is bevontunk a vizsgálatainkba (tumor hepatis, tumor pulmonalis, pancreas carcinóma, hypernephroma, tumor fibularis, medulloblastoma, acut limphoid leukémia) (5. táblázat). Vizsgálatainkat kiterjesztettük a primer tumorokon kívül a tumor metasztázisos betegekre (n=13) is. Vizsgálatainkat a daganatos megbetegedés diagnózisát követoen, a konzervatív illetve mutéti kezelés megkezdése elott végeztük. Néhány esetben lehetoségünk nyílt a betegek mutét utáni követésére is.
45
5. táblázat: Daganatos betegek
Daganatos betegcsoportok
Betegek száma
HCC
29
Májdaganat
5
Egyéb tumorok
25
Máj metasztázis
13 Törölt: 3
4.1.4. Pszichiátriai betegek
A betegek kiválasztásánál a DSM IV. kritériumait alkalmaztuk. Az általunk vizsgált csoportba középsúlyos, unipoláris depressziós betegek kerültek (n=10) 7 férfi és 3 no (43-73 év közöttiek, átlagéletkoruk 60,7 év) volt. A depresszió mértékét a 21 tételes Hamilton Depres sziós Skála segítségével határoztuk meg. A betegek valamennyien a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Kinikai Tömb Pszichiátriai Osztályán gondozott páciensek voltak. A vizsgálat idopontjában a depresszió diagnózisa már régebb óta ismert volt, ezért a betegek antidepresszív gyógyszeres kezelése minden esetben legalább egy éve megkezdodött. A betegek kombinációs kezelésben részesültek (az alkalmazott gyógyszerek között Aurorix, Nootropil, Prozac, Risperdal, Rivotril, Seropram, Spitomin, Xanax szerepeltek). Frissen diagnosztizált gyógyszermentes betegeket a vizsgálatba nem sikerült bevonni, így kezeletlen csoport hiányában a nociceptin alapértékek meghatározására tett próbálkozásaink végül meghiúsultak. A betegeket tájékoztattuk a vizsgálat céljáról és abba beleegyezésüket adták. Törölt: 4
4.1.5. Neurológiai betegek
A neurológiai betegek vérmintái a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikáján kezelt (bent fekvo illetve a Neurológiai Ambulancián gondozott) betegektol származtak. A beteg- kiválasztási kritériumok az általános elveknek megfeleloek voltak, és megegyeztek a fentiekben leírtakkal. A kiválasztott betegek gyógyszermentesek voltak csak a migrénes illetve clusteres rohamok alkalmával kaptak fájdalomcsillapítót (Indomethacin, Metoclopramid + Aspirin, Imigran). A betegkiválasztás során kizáró
46
okot nem jelento orális antikoncipiensen (n=2) kívül, egy beteg rendszeresen vérnyomáscsökkentot (Betaloc) szedett, alkoholt nem ittak, vegyes étrendet fogyasztottak. A vizsgálatban résztvevo neurológiai betegeket (n=29) fejfájásuk típusa szerint két csoportba soroltuk (6. táblázat). Az egyik csoportba migrénes betegek (n=15), a másikba cluster fejfájásban szenvedo betegek (n=14) kerültek A migrénes betegek közül 12 nobeteg és 3 férfi volt, átlagos életkoruk 35,19? 15,5 év, a betegség fennállásának átlagos ideje 11,0? 9,88 év. A cluster fejfájásban szenvedo betegek közül 3 noi és 11 férfi beteg volt, átlagos életkoruk 49,1? 15,4 év, a betegség fennállásának átlagos ideje 13,2? 10,6 év. Valamennyi résztvevot elozetesen tájékoztattuk a vérvétel céljáról és a vizsgálatba beleegyezésüket adták.
6. táblázat: Neurológiai betegek
Neurológiai betegek
Betegek száma
Migrén
15
Cluster
14 Formázott: Felsorolás és számozás
4.2.Kísérletes állatmodellek
4.2.1. Streptozotocin indukálta diabétesz modell patkányokon
A vizsgálathoz hím, Wistar, 150-180 g tömegu állatokat (n=60) használtunk. A diabateszt i.p. 50 mg/ttkg pentobarbitál-Na-al altatott patkányokon, a vena femoralisba adott egyszeri 60 mg/ttkg Streptozotocinnal váltottuk ki. A kontroll csoportba tartozó állatok i.v. 0,9%-os NaCl oldatot kaptak (cxx). Az állatokat 4, 8, 12 illetve 18 hétig 12 órás fény-sötét ciklusú standard körülmények között tartottuk. Vércukorszintjüket és testtömegüket hetenként mértük. A vércukormérést (GOT- POD módszer) 14 órakor a posztprandiális ido betartásával végeztük. A diabétesz kialakulását a vércukorszint vizsgálata során már a második héten minden állatnál igazoltuk. A diabetesz kialakulása után négy, nyolc, tizenketto és tizennyolc héttel az állatok egyegy csoportját –éter narkózis alkalmazása mellett- a belso szemzugon át elvéreztettük és
47
Törölt: 1 Törölt: 5 Törölt: (cxix)
a foramen occipitale magnumon át liquor mintát vettünk. A K-EDTA-val alvadásgátolt vérhez és a liquorhoz egyaránt azonnal 0,6 TIU/ml aprotinint adtunk, proteáz inhibitorként. A plazmát centrifugálással nyertük (Janetzki K70, 1600g, 15 perc) és a felhasználásig ? 80ºC-on tároltuk. A hasüreg megnyitását követoen a májszövet mintákat mindig azonos lebeny kivételével nyertük. és feljegyeztük az állatok testtömegét és vércukorszintjét. és nociceptin meghatározás céljából K-EDTA-val alvadásgátolt, aprotininnel kezelt vért, liquort és májszövetet vettünk. A májszövet mintákat a kivételt követoen a feldolgozásig -80ºC-on hutoszekrényben tároltuk.
4.2.2. Májcirrhosis modell F-344 patkányokon
Törölt: 1 Törölt: 6
A kísérletes májcirrhosis létrehozása Zalatnai A.-Lapis K. módszerével történt (cxxi, cxxii). A vizsgálathoz hím, Fisher- 344 törzsbol származó (F344)-es patkányokat használtunk, melyek a vizsgálat kezdetén 150-180 g tömeguek voltak. A vizsgálatot 80 állaton végeztük. Az állatokat öt csoportra osztottuk, egy-egy csoportba 10 illetve 8 állatot soroltunk. 25 állat a kísérlet elso napján 200 mg/ttkg dietil- nitozamint (DEN) kapott (0,9%-os NaCl- ban oldva) intraperitoneálisan, majd két hét szünet után hat héten át heti három alkalommal szondán keresztül 0,5 mg/ttkg (napraforgóolajban oldott) CCl4-ot kaptak, emellett ad libitum ivóvízben oldott 0,05%-os phenobarbital-Na-ot fogyasztottak. Egy másik csoportban 25 állat a DEN kezelést követoen az ivóvízben phenobarbital Na-ot fogyasztott. A kontroll állatokat három csoportra osztottuk, az egyik csoportban ad libitum ivóvizet fogyasztottak az állatok, a másikban 0,05%-os phenobarbital-Na-ot ittak, a harmadik csoport állatai hat héten át heti három alkalommal szondán keresztül 0,5 ml/ttkg CCl4 kaptak. A kísérlet 16 hétig tartott, és ezen ido alatt a DPC kezelt csoportban az állatok elhullása nem érte el a 20%-ot. Nyolc hét elteltével az állatok egy csoportjától a fenti módszer szerint vér és liquor mintát vettünk, dekapitálás után agyukból Glowinski és Iversen módszerét követve izoláltuk a frontális cotexet, a hypothalamust, a hippocampust, a striatumot és az agytörzset. A máj, a lép, a thymus, a pancreas és a herék kivétele után a szövetmintákat -80ºC-on tároltuk. A vérmintákból a plazma nociceptin meghatározáson kívül az alábbi laboratóriumi paramétereket SeBi, GOT, GPT, GGT, ALP, albumin határoztuk meg. Szövettani vizsgálat céljára állatonként két-két azonos jól definiálható helyrol kivett májszövet darabka szolgált, melyeket a beágyazásig 8%- os formalin-oldatban tároltunk.
48
Törölt: oust
A paraffinba történo beágyazást követoen az 5? m-es metszeteket HE-alciánibolya- PAS (pH=2,2) oldattal megfestve mikroszkóp alatt vizsgálták. Az indukció után 8. héttel a DEN-CCl4-PB-kezelt állatok mindegyikében II.-III. fokú volt a cirrhosis és hepatocelluláris carcinoma kialakulását nem lehetett igazolni. A kísérlet következo részében az indukció utáni 16. héten az elozoekben leírtakkal azonos módon végeztük a vizsgálatokat. A DEN -CCl4-PB-kezelés következtében a 16. héten a állatok mindegyikében kialakult a PBC IV. stádiuma és a hepatocelluláris
Törölt: a Törölt: karcinóma
carcinoma. A szövettani vizsgálatokat a Semmelweis Egyetem II.sz Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetében végezték el. A laborparaméterek meghatározása natív vérbol a Semmelweis Egyetem I.sz Belgyógyászati Klinikán történt. 4.3. Mérési módszerek: Plazma, CSF, agy és májszövet nociceptin és nocistatin tartalmának meghatározása radioimmunoassay segítségével
Törölt: 2
4.3.1. Mintavétel, elotisztítás, és extrakció
Törölt: 2
A nociceptin kvalitatív és kvantitatív meghatározására számos módszer áll rendelkezésre: vékonyréteg- kromatográfia, tömegspektometria, kapilláris elektroforézis, nagy nyomású folyadék-kromatográf ia, enzimimmunoassay ( ii, xx). Ezek a módszerek a nociceptinnek egy kevésbé érzékeny meghatározását teszik lehetové. Az irodalomban humán szövetbol történo nociceptin meghatározást radioimmunoassay-vel végezték. Mivel ennek a módszernek a legnagyobb az érzékenysége (1-128 pg/ml) és módszer szelektivitása is igen kedvezo, hiszen nem ad keresztreakciót a hasonló szerkezetu peptidekkel (dynorfin-A, ß-endorfin, met-enkefalin). A különféle szövetekbol (agyszövet, perifériás szövetek) valamint plazmából és liquorból történo nociceptin meghatározáshoz az alábbi mintakezelési és elotisztítási módszert alkalmaztuk. Reggel 8 és 10 óra között, éhgyomorra könyökvénából levett (6 ml) K-EDTAval alvadásgátolt, és Aprotininnel (0,6 TIU/ml vér, Calbiochem) mint proteázgátlóval kezelt vér feldolgozását, a vérvételt követo két órán belül megkezdtük. A vérminták szállítása hutve (0-4ºC) történt. Mivel a vérminták levétele a Semmelweis Egyetem I sz. Belgyógyászati Klinikán, a Neurológiai Klinikán, illetve a Kútvölgyi Klinikai Tömbben történt, ezért különbözo ido telt el a vérmintáknak Intézetünkbe érkezéséig. Ezért
49
Törölt: 2 Törölt: 20
vizsgálatokat végeztünk a vérmintákban lévo nociceptin tartalom stabilitására a vérvételtol a feldolgozásig történo ido függvényében. A humán plazma nociceptin tartalmának stabilitását korábbi vizsgálatok is elemezték (cxxiii) A mérések során frissen aprotinin kezelés mentesen levett vért, és 60 illetve 240 percig 37ºC-on inkubált vért vizsgáltak. A vizsgálat eredményei szerint a több kis mennyiségben megjeleno hasadási termék mellett a fo bomlási termék az Phe 1-Gly2 kötés hasadásával keletkezo nociceptin(2- 17). A mérések 60 és 240 perc elteltével sem mutattak ki szignifikáns Törölt:
nociceptin(1- 17)szint csökkenést. A K-EDTA-val alvadásgátolt vérhez az aprotinint a levételt követoen azonnal, 120 illetve 240 perc múlva adtuk hozzá. A plazmából mérheto noc iceptin tartalom a három idopontban szignifikánsan nem különbözött (120’múlva átlagosan 3%-os, 240’ múlva átlagosan 9%-os csökkenés) (8. ábra). A fentiek szerint elokészített vérmintákból a plazmát centrifugálással nyertük (1600? g fordulatszámon 4ºC -on 15 percig, Janetzky K70, Németország), és a plazma minták 1 ml-es frakcióit -80ºC- on tároltuk.
plazma nociceptin szint (pg/ml)
120 100 80
0 perc 120 perc 240 perc
60 40 20 0
I. minta
II. minta
III. minta
8. ábra: Plazma nociceptin tartalom stabilitása az aprotininnel (0,6 TIU) végzett proteázgátlás kezdetének függvényében (n=3)
50
4.3.2. A minta-elokészítési módszer validálása; stabilitás, reprodukálhatóság, extrakciós hatásfok
Validált minta- elokészítési módszert dolgoztunk ki patkány agy, máj, és egyéb szövetekbol történo nociceptin meghatározásra. A szöveteket a 0ºC-on történt kivételt követoen a feldolgozásig ? 80ºC-on tároltuk. A felhasznált agyszövet átlagos tömege 10 mg, májszövet esetében 100 mg volt. A mintákhoz 1 ml 1M-os ecetsavat adtunk, majd 5 percig 95ºC- os vízfürdobe helyeztük. A feltárás a májszövet esetében két lépésben történt; elsoként magas fordulatszámon késes homogenizálóval végeztük a feltárást, második lépésben pedig ultrahangos (Labsonic) dezintegrálással folytattuk. Az agyszövet esetében a késes homogenizálásra nem volt szükség. A feltárást követoen a mintákat ismét 5 percre 95ºC- os vízfürdobe helyeztük. A 0-4ºC fokon történo 10 perces ülepítést követoen a mintákat magas fordulatszámon 10 percig 12.000?g 4ºC- on centrifugáltuk, és a felülúszót leszívtuk. A víztiszta felülúszó 1 ml-es frakcióit a felhasználásig ? 80ºC tároltuk. A nociceptin extrakcióját C18 SPE-at tartalmazó oszlopon az alábbiak szerint végeztük.: A felolvasztott mintákhoz azonos térfogatú 1%-os trifluor-ecetsavat (TFA) adtunk, ezután 20 percig 17.000? g 4ºC-on centrifugáltuk. Az így nyert felülúszót elokészített (1%-os trifluor-ecetsavval (TFA), 60%-os acetonitrilben oldott 1%-os TFA) C18 SPE oszlopra (ABL&E JASCO) vittük. Az oszlopon lévo mintákat 1%-os trifluorecetsavval mostuk, és 60%-os acetonitrilben oldott 1%-os trifluor- ecetsavval oldottuk le. Az extrakciót követoen a mintákat vákuumcentrifugában (SAVANT, USA) bepároltuk. A minta-elokészítési módszer validálása során vizsgáltuk a nociceeptin stabilitását, a módszer reprodukálhatóságát és az extrakciós hatásfokot. A nociceptin stabilitása az elotisztítási eljárás során megfelelonek mutatkozott, hiszen ismert mennyiségu nociceptint a mintákhoz adva a mérheto csökkenés a nociceptin tartalomban 12%-os volt az extrakcióból adódó 6%-os csökkenésen kívül (9. ábra).
51
Törölt: 2
plazma nociceptin szint (pg/ml)
100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
I. mita II. minta III. minta
extrakció
elotisztítás
9. ábra: Az extrakciót és az elotisztítást követoen mérheto %-os nociceptinszint
Törölt:
A módszer reprodukálhatóságának vizsgálata során egymást követo három vizsgálatsorozatban határoztuk meg ugyanabból - 80ºC tárolt kontroll májszövetbol mérheto nociceptin tartalmat. A minta elokészítése során a májszövetet nem olvasztottuk fel. A mért nociceptinszintekbol számított relatív szórás érték 0,68%- nak adódott (10. ábra). A kisebb mértéku nociceptinszint csökkenés a vizsgálatsorozatok
májszövet nociceptin tartalom (pg/mg)
között eltelt ido miatti bomlásból adódhat. 6 5 4 3 2 1 0 I. mérés
II. mérés
10. ábra: A nociceptin meghatározás reprodukálhatósága.
52
III. mérés
Törölt:
A módszer extrakciós kapacitásának vizsgálatára három egymást követo vizsgálatsorozatban végeztünk a májszövethez hozzáadott 100 pg/ml nociceptin visszanyerésére irányuló méréseket. A vizsgálatban négy méréssorozatot végeztünk. Az elso mérés során a 100 pg/ml nociceptint (NC I.) radio- immunoassay-vel mértünk. A második mérésben szintén 100 pg/ml nociceptint (NC II.) mértünk, amellyel az elotisztítási és extrakciós eljárást is elvégeztük. A harmadik mérés során kontroll májszövethez adtunk 100 pg nociceptint (szövet+NC). A negyedik mérésnél kontroll
Törölt: S
májszövetet vizsgáltunk (Szövet). Eredményeink alapján az extrakciós hatásfok 78 és 82% közöttinek adódott (11. ábra)
100
nociceptin tartalom (%)
90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 NC I.
NC II.
Szövet+NC
Szövet
11. ábra: A nociceptin meghatározás extrakciós hatásfoka.
4.3.3. A radioimmunoassay módszer leírása
Törölt: 2
A különbözo kísérletsorozatok eredményeinek összehasonlíthatóságának és klinikai relevanciájának érdekében standard és validált módszer alkalmazására volt szükségünk. A módszer kiválasztásánál nagy érzékenységu (a kimutathatósági határ 1 pg) és nagy szelektivitású (nem ad keresztreakciót a hasonló szerkezetu peptidekkel, dynorfin-A, ß-endorfin, met-enkefalin), és tág mérési tartományú (1-128 pg/ml) módszert választottunk. Alkalmas módszernek a radioimmunoassay mutatkozott. A
53
Törölt: A mérési tartomány.
módszerhez szükséges standard peptidet, RIA puf fert, [ 125I]NC-t a nyúlban a peptiddel szemben termelt antiszérumot, normál nyúl szérumot, és a kecskében termelt anti nyúl szérumot RIA Kit-ként (PhoenixPeptid, USA, California) alkalmaztuk. A radioaktivitást 10 mintaváltós ?-mérovel (BIO-RAD, Magyarország) végeztük, melyhez a mérési eredményeket spline illesztéssel értékelo számítógépes program csatlakozott (ISO-DATA, USA). Törölt: 3
4.4. Statisztikai analízis:
Az eredmények kiértékelését az egymástól különbözo vizsgálatokból adódóan többféle statisztikai program segítségével végeztük. Az állatkísérletek eredményeit Student féle t-próbával értékeltük ki. Az alkalmazott szignifikancia szint 95%-os volt. Tekintettel a nem túl nagy elemszámra, valamint, hogy az adatok normális eloszlása nem igazolható, az összehasonlításokat Mann-Whitney- féle U (azaz Wilcoxon- féle rank sum) –teszttel is elvégeztük. A humán beteganyagon végzett vizsgálatokat egyrészt szintén a Mann- Whiney-féle U teszttel, másrészt a Lilliefors módszer szerint Kolmogorov-Smirnov féle teszttel végeztük. Ha az adatok jellegükbol adódóan a normális Gauss eloszlást követték, akkor az összehasonlításokat Student féle-t próbával is elvégeztük. Az összefüggések értékelésére Spearman illetve Pearson korrelációt alkalmaztunk
54
V. EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS
5.1. A nociceptinerg rendszer vizsgálata kísérletes állatmodelleken
5.1.1. Plazma, és liquor cerebrospinalis nociceptinszint meghatározása Wistar
Törölt: ,
patkányban, és a korfüggés vizsgálata
Kontroll hím Wistar patkányokban különbözo életkorban (4, 8, 12, 16 hét) meghatároztuk a plazma, illetve a liquor nociceptinszinteket. Célkituzésünk egyrészt a plazmából
mérheto
nociceptin
tartalom
változásának
vizsgálata
az
Törölt:
életkor
elorehaladtával, másrészt az volt hogy, megismerjük az egészséges patkány plazmából mérheto nociceptinszintjét, és összevethessük azt a CSF-bol meghatározható nociceptin
Törölt:
tartalommal. A vizsgálatot 26 állaton végeztük. Az összesen 16 heti standard (standard táp ad libitum víz fogyasztás) tartás során nem pusztult el állat. A vizsgálat különbözo idopontjaiban azonos napszakban (10.00 és 12.00 óra) a testtömeg feljegyzése után – éter narkózis alkalmazása mellett- az állatoktól belso szemzugból vért, és a foramen occipitale magnum-on keresztül liquort vettünk. Az egyes idopontokban mérheto testtömegeket, plazma és CSF nociceptinszinteket a 7. táblázat és 12. ábra foglalja
Törölt:
össze.
7. táblázat: A különbözo életkorban, kontroll patkányokban mérheto testtömegek, Törölt:
plazma, CSF nociceptinszintek átlaga és szórása.
4. hét
8. hét
12. hét
16. hét
Testtömeg (g)
94,8? 2,17
246,2?3,19
405? 5,96
485? 5,71
Plazma NC szint (pg/ml)
3,4? 0,22
9,06? 0,20
11,95?1,78
13,14?0,96
38,26?2,87
86,39?4,80
104,67? 5,63 119,74? 1,16
CSF NC szint (pg/ml)
Törölt: 3,4 ?0,22 Törölt: 9,06?0,20 Törölt: 11,95?1,78 Törölt: 13,14?0,96 Törölt: 38,26?2,87 Törölt: 86,39?4,80 Törölt: 104,67?5,63 Törölt: 119,74?1,16
55
140
12
120
10
100
8
80
6
60
4
40
2
20
0
CSF nociceptin szint (pg/ml)
plazma nociceptin szint (pg/ml)
14
Plazma CSF
0 4. hét
8. hét
12. hét
16. hét
12. ábra: A különbözo életkorú kontroll patkányokban mérheto plazma, és CSF Törölt:
nociceptinszintek.
Eredményeink alapján megállapítható, hogy a plazma nociceptinszint az életkor elorehaladtával no, míg 4 hetes korban mérheto plazma nociceptinszint 3,4?0,22 pg/ml
Törölt: Törölt:
addig a 16. héten 13,14? 0,96 pg/ml mértünk. A liquor nociceptin tartalma méréseink szerint az életkorral együtt emelkedik a plazma nociceptinszintekkel, a korrelációs koefficiens 0,997. Ugyanakkor liquorból mérheto nociceptinszint (38,26?2,87 pg/ml)
Törölt: Törölt:
egy nagyságrenddel nagyobb, mint a plazmából mérheto nociceptin tartalom (3,4?0,22 pg/ml). A nociceptin a központi idegrendszerben az idegsejtekben termelodik és igen különbözo koncentrációban van jelen a KIR-i struktúrákban. Mivel a nociceptin 17 aminosavból álló peptid molekula ezért a KIR- bol való kijutása a vér-agy- gáton (VAG) keresztül akadályozott. Vannak azonban a VAG-on fokozottan átereszto helyek, melyeken keresztül a KIR-i nociceptin a perifériára, majd a CSF-be juthat. Egy másik lehetséges mód, ahogyan a nociceptin a CSF-ben megjelenhet az idegsejt – extracelluláris folyadék - liquor útvonal. A nociceptin perifériás szövetekben való termelodésének valamint lebontásának mértékérol az irodalomban nem találtunk adatokat. Miután mind a plazma mind a liquor szint a termelodés és a lebomlás
56
Törölt: ó
arányától függ az sem zárható ki, hogy a KIR- i és a perifériás szintek különbözosége ezen folyamatok eltéro sebességének következménye. Méréseink alapján azonban látható, hogy a KIR-i és a perifériásan mérheto nociceptin tartalom jól korrelál, tehát kapcsolat feltételezheto a két rendszer között. A CSF-ben mérheto, a plazmához képest egy nagyságrenddel nagyobb nociceptin tartalom feltételezésünk szerint annak tulajdonítható, hogy a CSF-be a nociceptin két úton jut be.
5.1.2. Plazma, és liquor cerebrospinalis nocistatin tartalmának vizsgálata patkányban.
Vizsgálatainkban 8 hetes hím, Wistar kontroll patkányok plazma és CSF nocistatin szintek, alapértékek meghatározása mellett arra kerestük a választ, hogy van-e összefüggés a közös prekurzor molekulából (PPNC) lehasadó nocistatin és nociceptin perifériás és KIR-i szintjei között. A plazmából és a CSF- bol mérheto nocistatin értékeket a 8. táblázat és a 13. ábra mutatja be. 8. táblázat: 8 hetes kontroll Wistar patkányok plazma és liquor nocistatin szintjei Nocistatin
Nociceptin
Plazma (pg/ml? SD) 13,11? 1,91
9,06?0,20
CSF (pg/ml? SD)
86,39? 4,80
12,99? 1,63
plazma nociceptin szint (pg/ml)
14
100 90
12
80 10
70
8
60 50
6
40
4
30 20
2
10
0
0 Nocistatin
Nociceptin
57
CSF nociceptin szint (pg/ml)
8 hét / 245 g
Plazma CSF
13. ábra: 8 hetes kontroll, hím Wistar patkány plazma, és CSF nociceptin és nocistatin szintjei
A plazma nocistatin szintjét (13,11? 1,91 pg/ml) nagyságrendileg megegyezonek találtuk a korban megfelelo patkányokból mérheto nociceptinszinttel (9,06?0,20). A
Törölt:
liquor nocistatin tartalma (12,99? 1,63 pg/ml) azonban nem mutatja a nociceptinnél a plazma és a liquor között megfigyelt mitegy egy nagyságrendi különbséget. A plazma CSF hányados a nociceptinnél 0,1, míg a nocistatinnál 1,0-nak adódott. A plazma és a CSF nocistatin koncentrációja, hasonlóan a nociceptinhez együtt változik, a korrelációs koefficiens 0,96. A nocistatin, és a nociceptin egyaránt a PPNOC hasadási termékei. A PPNOC a KIR számos területén nagy mennyiségben van jelen. Feltételezések szerint a PPNOC- bol a nociceptin és a nocistatin élettani körülmények között equimoláris arányban keletkezik. A nocistatin melynek molekulatömege és szerkezete a nociceptinétol eltéroen nagy species különbözoséget mutat, például a humán nocistatin 30 aminosavból, a patkány nocistatin 35 aminosavból áll, a nociceptinnél (17 aminosav) nagyobb molekula, ezért a VAG-on való átjutása valószínuleg fokozottan akadályozott. A plazmában és a liquorban a nocistatin tartalom azonos nagyságrendu, ellentétben a nociceptinnel. Miután a nocistatin esetében sem található adat az irodalomban sem a KIR-i, sem a perifériás termelodés illetve lebomlás mértékére, ezért az általunk mért plazma illetve CSF koncentrációk is alapadatoknak számítanak, a jelenség értelmezése további vizagálatokat igényel. A nocistatinnál is megfigyelheto a jó korreláció a perifériás és a KIR-i szintek között, ami szintén kapcsolat fenállását feltételezi a KIR-i és perifériás rendszer között.
5.1.3. Streptozotocin indukált diabetes modell Wistar patkányon
A
kísérletet
150-180
g-os
hím
Wistar
patkánnyal
(n=60)
kezdtük.
Kérdésfelvetésünk az volt, hogy diabetesben változik-e és ha igen miként a perifériás és a KIR- i nociceptinszint? Hogyan változik a diabetes fennállásának idotartamának függvényében a nociceptinszint? Van- e összefüggés a plazma és a CSF nociceptinszint változása között?
58
Törölt: Törölt: Törölt:
Az állatokat két csoportra osztottuk a kontroll csoportban 26 állat, a diabeteses csoportban pedig 34 állat volt. A diabetesz indukciója után hetenként ellenoriztük a testtömeg és a vércukor szint alakulását. A meghatározásokat a kísérlet 4. 8. 12. és 16. hetében végeztük. A kísérlet idotartama alatt az állatok elhullása nem haladta meg a 20%-ot (n=10), ami az irodalmi értékekkel jó összhangot mutat. A kísérlet alatt mért vércukor és testtömeg értékek alakulását a 9. táblázat és a 14. ábra tartalmazza. A radioimmunoassay módszerrel történo nociceptin meghatározás eredményeit a 10. táblázat és a 15. valamint, 16. ábra foglalja össze.
9. táblázat: Streptozotocin indukálta diabetes hatása a testtömeg és a vércukor szint alakulására.
4. hét
8. hét
12. hét
16. hét
Kontroll ttkg (g? SD)
321,6?22,9 378,3? 30,7 483,8? 55,8 542,7? 28,1
Diabetes ttkg (g? SD)
214?65,3
170? 19,2
186,4? 7,3
201,2? 5,4
Kontroll vércukor (mmol/l? SD) 5,5? 0,5
5,6?1,3
6,2?0,4
6,2? 0,6
Diabetes vércukor (mmol/l? SD) 25,7? 6,8
38,8?6,5
37,6? 3,8
40,1? 4,7
600
45 40
testtömeg (g)
35 400
30 25
300 20 200
15 10
100 5 0
0 4. hét
8. hét
12. hét
59
16. hét
vércukorszint (mmol/l)
500
K ttkg D ttkg K vércukor D vércukor
14. ábra: A testtömeg és a vércukor szint alakulása kontroll és diabeteses patkányokban.
10. táblázat: Tartósan fennálló diabetes hatása patkányok perifériás és KIR-i Törölt:
nociceptinszint jére.
12. hét
16. hét
Plazma NC (pg/ml? SD)
5,1? 0,7
10? 0,5
11,2? 0,7
12,8? 0,8
CSF NC (pg/ml? SD)
48,3? 2,1
96,2? 3,1
110,2? 2,2
118,3? 0,9
14
140
12
120
10
100
8
80
6
60
4
40
2
20
0
CSF nociceptin szint (pg/ml)
8. hét
plazma nociceptin szint (pg/ml)
4. hét
Plazma CSF
0 4. hét
8.hét
12. hét
16. hét
15. ábra: A plazma és a liquor nociceptinszintjei diabeteses patkányokban.
60
Törölt:
plazma nociceptin szint (pg/ml)
14 12 10 8
Kontroll plazma Diabetes plazma
6 4 2 0 4. hét
8.hét
12. hét
16. hét
16. ábra: A kontroll és a diabeteses plazma nociceptinszintjeinek összehasonlítása.
Törölt:
Az egyszeri i.v. streptozotopcin kezelést követo második héten a kontroll csoporthoz képest (4,85? 1,01) a kezelt csoport minden egyedében a kontroll értéknek legalább háromszorosára emelkedett a vércukor-szintje mely a kísérlet teljes idotartama alatt fennállt (20,22? 5,97). A diabeteses állatok súlygyarapodása jelentosen elmaradt a kontroll csoporthoz képest. A plazmából mérheto nociceptin értékek azt mutatják, hogy a vizsgált idointervallumban a diabetes nem befolyásolja a plazma nociceptinszintet. A diabeteses állatok perifériás és KIR-i nociceptinszintjei a kontroll állatoknál
Törölt: Törölt:
tapasztaltakhoz hasonlóan jól korrelál. A korrelációs koefficiens 0,991. A vizsgálataink 16. hetében mért nociceptin koncentráció kisfokú emelkedése valószínuleg az állatok életkorának elorehaladtával mérheto nociceptinszint emelkedésnek tudható be.
Törölt:
Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a 16 hetig fennálló krónikus diabetes nem befolyásolta sem a KIR-i sem a perifériásan mérheto nociceptinszinteket. A 16. héten mért adatok alapján a diabeteszes állatokban a plazma CSF hányados 0,1- nek adódott, ami megegyezik a kontroll értékekbol számolható hányadossal (0,1). A plazma CSF hányados változatlan értéke a kísérlet teljes idotartama alatt arra utal, hogy a diabetesz nem érintette a nociceptinerg anyagcserét sem.
61
Törölt:
5.1.4. Cirrhosis modell F-344 patkányokon
A kísérletet 150-180 g-os hím Fisher -344 (n=80) törzsbol származó patkányokkal kezdtük meg. A kísérlet során öt csoportot állítottunk fel: ?
Kontroll csoport (ad libitum csapvízet fogyasztottak) n=16
?
PB-kontroll csoport (ad libitum 0,05%-os Phenobarbital-Na-ot fogyasztottak) n=7
?
C-kontroll csoport (heti három alkalommal szondán keresztül 0,5 ml/ttkg CCl4
kaptak.) n=7 ?
DP csoport (a kísérlet elso napján 200 mg/ttkg dietil-nitozamint kaptak, majd az
ivóvízben ad libit um Phenobarbital Na-ot fogyasztottak) n=25 ?
DPC csoport (a kísérlet elso napján 200 mg/ttkg dietil-nitozamint kaptak, majd az
ivóvízben ad libitum Phenobarbital Na- ot fogyasztottak, és heti három alkalommal szondán keresztül 0,5 ml/ttkg CCl4 kaptak) n=25 A kísérlet 16 hete alatt az állatok elhullása 16,25%-nak adódott (n=13). A nyolc illetve tizenhat hétig tartó kezelést követoen a testsúly feljegyzése után –éter narkózis alkalmazása mellett- az állatokat a belso szemzugon át elvéreztettük, és a foramen occipitale magnum-on keresztül liquort vettünk. Ezt követoen az állatot dekapitáltuk, az agyterületek preparálása céljából. Majd eltávolítottuk a májat, lépet, thymust, pancreast és a heréket amelyeknek tömegét feljegyeztük a „boncolási jegyzokönyvbe”. A szövettani vizsgálatok a 8 hetes kezelés után cirrhosis, a 16 hetes kezelést követoen hepatocelluláris karcinóma kialakulását igazolták. A kórfolyamat alakulását a laboratoriumi paraméterek változása is jól mutatta. A kisérlet 8. hetében mért testtömeg, szervtömeg és a klinikai labor értékeket a 11. táblázat, a kisérlet 16. hetében mért értékeket a 12. táblázatban foglaltuk össze, (22. ábra).
62
11. táblázat: A kísérlet 8. hetében mért testtömegek szervtömegek és laborértékek átlaga és szórása. Kontroll (n=8) 241,5? 13,80
C-kontroll (n=5) 257,75? 17,05
DP (n=10) 269,4? 12,09
DPC (n=10) 227,4? 16,46
Májtömeg (g)
8,7? 1,82
11,68? 2,71
11,76? 0,47
11,97? 1,63
Léptömeg (g)
0,46? 0,05
0,56? 0,14
0,49? 0,03
1,33? 0,13
Thymustömeg (g) 0,44? 0,05
0,31? 0,04
0,33? 0,11
0,23? 0,04
Pancreastömeg
0,49? 0,13
0,49? 0,13
0,42? 0,12
0,65? 0,13
2,64? 0,15
2,61? 0,33
2,83? 0,08
1,32? 0,63
Szérum bilirubin 1,76? 1,07 (? mol/L) ALP (U/L) 734,75? 82,76
6,87? 3,68
1,85? 0,91
48,14? 5,62
1271? 244,65
493,9? 52,25
1354,80? 108,9
GOT (U/L)
118,75? 21,02
2022,5? 292,81
157,30? 52,91
7095,70? 548,3
GPT (U/L)
75,62? 19,36
2082? 525,99
158,50? 78,41
5175,1? 367,57
Albumin (g/L)
33?0,53
31,25? 1,7
33,66? 2,71
27,80? 3,01
Labor értékek
Szervtömegek (g? SD)
Testtömeg (g)
(g) Heretömeg (g)
12. táblázat: A kísérlet 16 hetében mért testtömegek szervtömegek és laborértékek átlaga és szórása. Kontroll (n=8) 321,83? 48,94
C-kontroll (n=5) 297,2? 22,47
DP (n=10) 307,7? 11,31
DPC (n=10) 284,27? 25,18
Májtömeg (g)
22,07? 2,34
9,28? 1,16
9,63? 0,86
9,33? 1,14
Léptömeg (g)
0,59? 0,09
0,51? 0,04
0,56? 0,06
1,35? 0,12
Thymustömeg (g) 0,34? 0,07
0,34? 0,10
0,32? 0,18
0,35? 0,17
Pancreastömeg
0,56? 0,07
0,59? 0,13
0,58? 0,12
0,72? 0,08
3,13? 0,41
3,28? 0,23
3,14?0,13
2,46?0,09
Szérum bilirubin 2,10? 1,28 (? mol/L) ALP (U/L) 619,5? 96,29
0,56? 0,26
0,88?0,26
1,31?0,47
542,6? 61,65
402,8? 80,15
437,81? 116,2
GOT (U/L)
158,83? 40,86
153?93,39
127,5? 43,31
115,81? 14,96
GPT (U/L)
107,83? 12,08
141,40? 37,88
93,1? 71,08
81,54? 17,90
Labor értékek
Szervtömegek (g? SD)
Testtömeg (g)
(g) Heretömeg (g)
63
Albumin (g/L)
34,66? 1,03
36,40? 2,07
37,40? 1,17
35,36? 1,56
14
májtömegek (g±SD)
12 10 Kontroll C,P-kontroll DP DPC
8 6 4 2 0 8. hét
16. hét
17. ábra: A májcirrhosis hatása a májtömeg alakulására.
3,5
heretömegek (g±SD)
3 2,5 2
Kontroll C,P-kontroll DP DPC
???
1,5 1 0,5 0 8. hét
16. hét
18. ábra: A májcirrhosis hatása a heretömegre (??? p<0,001).
64
??
1,2
?? léptömegek (g±SD)
1 0,8
Kontroll C,P-kontroll DP DPC
0,6 0,4 0,2 0 8. hét
16. hét
19. ábra: A májcirrhosis hatása a lép tömegére (?? p<0,01).
0,8
pancreastömegek (g±SD)
0,7 0,6 0,5
Kontroll C,P-kontroll
0,4
DP DPC
0,3 0,2 0,1 0 8. hét
16. hét
20. ábra: A májcirrhosis hatása a pancreas tömegére.
65
0,5
thymustömegek (g SD)
0,45 0,4 0,35 Kontroll
0,3
C,P-kontroll
0,25
DP
0,2
DPC
0,15 0,1 0,05 0 8. hét
16. hét
21. ábra: A májcirrhosis hatása a thymus tömegére.
Adataink azt mutatják, hogy sem a kisérlet 8. sem a 16. hetében a kontroll és a kezelt csoportokban a testtömegek között 95%-os szignifikancia szintnél nem volt különbség, bár a cirrhosisos állatokban a testtömegek a kontrollhoz képest átlagosan 40 g–al alcsonyabbak voltak (321,83? 48,94 vs. 284,27?25,18). A cirrhosisos (DPC) csoport májtömege a 8. héten 11,97? 1,63, és a 16. héten 9,33? 1,14 volt, amely nem különbözött jelentos mértékben a phenobarbitált kapott kontroll csoporttól (8. hét: 11,68?2,71 és 16. hét: 9,28?1,16) (17. ábra). A normál kontroll állatok májtömeg értékei a DPC állatok értékeinél a 8. héten alacsonyabbnak adódtak (8,70? 1,82) és a 16. héten magasabbnak (11,07? 2,34). Ez a különbség 95%-os szignifikancia szint mellett nem mutatott jelentos eltérést. A májtömegek növekedése a kezelt csoportnál a phenobarbital-kezelés enzim-induktor hatásának tulajdonítható. A heretömegek átlaga és szórása a három kontroll csoportban a 8. és a 16. héten sem különbözött jelentosen (8. hét: normál kontroll 2,64? 0,15; C- kontroll 2,61? 0,33; 16. hét: normál kontroll 3,13?0,41; P-kontroll 3,28?0,23). A cirrhosisos állatoknál azonban a heretömegekben szignifikáns (p? 0,001) csökkenést (8. hét: 2,64? 0,15 vs.
66
Törölt:
1,32? 0,63; 16. hét: 3,13? 0,41 vs.2,46? 0,09) figyelhettünk meg a kontroll csoporthoz viszonyítva (18. ábra) . Krónikus májcirrhosisban szenvedo betegeknél gyakran figyelheto meg a gynecomastia, illetve hereatrophia amely a máj funkcionális zavarára utal. A máj metabolikus aktivitásának csökkenésével csökken a szexual-szteroidok metabolizációja is, ennek hatására a magasabb tesztoszteron-szint okozta feed- back reakció a gonádok sorvadásához vezet. A kontroll (0,46? 0,05) és a CCl4 (0,56?,14) valamint a phenobarbitál kezelt (0,51? 0,04) csoportokban a léptömegekben nem volt jelentos különbség sem a 8. sem a 16. héten. A cirrhosisos állatok léptömege több mint két és fél-szerese volt a kontrollokénak a 8. és a 16. héten egyaránt (0,46? 0,05 vs. 1,33? 0,13 p? 0,01) (19. ábra). A cirrhosisos állatokban megfigyelheto splenomegáliát a portális hypertensio következményének tartjuk. A pancreas és a thymus tömegekben a kontroll és a kezelt csoportban a 8. és a 16. héten sem volt szignifikáns különbség (20.-21. ábra).
Törölt: ¶ Törölt: 1 Törölt: cirrhosisos állat Törölt: ok Törölt: má Törölt: j,
22. ábra: Kontroll, phenobarbitál kezelt (P), DEN-Phenobarbitál kezelt (DP) és DENphenobarbitál-CCl4 (DPC) kezelt patány máj, lép, here makroszkópos képe.
Törölt: Törölt: vizsgálata igazolta Törölt: , Törölt: a
A laborértékek alakulása is alátámasztja a cirrhosis kialakulását. A 8. héten emelkedett szérum-bilirubin, ALP, GOT, GPT értékeket mértünk és az eltérés mind a
Törölt: határoztunk meg Törölt: Ez Törölt: re
négy paraméter esetében szignifikáns (p?0,01) volt, még a szérum albumin szint
Törölt: .
kisfokú (nem szignifikáns) csökkenés ét tapasztaltuk. A 16. héten a laborértékek a
Törölt: A Törölt: mutatott
67
kontroll csoportokétól szignifikánsan nem különbözo értéket mutattak. A cirrhosisos állatokban a laborparaméterek 16. héten mért csökkenése, a májsejtek nagymértéku károsodásának és a cirrhotikus szövet felszaporodásának következménye. (A „kiégett
Törölt: a Törölt:
cirrhosis” következtében elégtelen muködésu májsejteknek az enzimtermelése is csökken). A szövettani vizsgálatok eredménye szerint már a 8. héten valamennyi DPC csoportba sorolt állaton II-III. fokú cirrhosis alakult ki. Hepatocelluláris karcinóma
Törölt: cirrhosisos Törölt: III Törölt: IV
kialakulását a 16 héten át tartó kezelést követoen 11 állatból 8-nál igazoltunk. A boncolás során jelentosebb mennyiségu ascitest, vérzés t az állatoknál nem tapasztaltunk. A szöveti, perifériás és a KIR-i nociceptin, és nocistatin szint meghatározásához májszövetet, plazmát és liquort használtunk. A kísérlet 8. illetve 16. hetében mért nociceptin és nocistatin szinteket a 13. – 14. táblázat mutatja be.
13. táblázat: Plazma, CSF és máj nem-tumoros (NT) és tumoros (T) szövet nociceptin és nocistatin értékek kísérletes májcirrhosis indukciója utáni 8. héten.
Törölt: szövet Beszúrt: szövet nociceptin és nocistatin értékek k Törölt: K Törölt: i
8. hét Plazma (pg/ml? SD) CSF (pg/100? l? SD) Máj NT (pg/mg? SD)
Nociceptin Kontroll DPC 9,6? 0,44 9,7? 1,02
Nocistatin Kontroll DPC 13,98? 2,76 13,55?0,44
9,77? 0,27
9,46?1,09
12,71? 1,46
6,01? 0,26
0,037? 0,01
0,065? 0,02
0,049? 0,01
0,085?0,03
14. táblázat: Plazma, CSF és máj nem-tumoros (NT) és tumoros (T) szövet nociceptin
Beszúrt: i Törölt: í Törölt: ban Törölt: mért plazma, CSF és májszövet nociceptin és nocistatin értékek Törölt: a
Törölt: szövet
és nocistatin értékek kisérletes májcirrhosis indukciója utáni 16. héten.
16. hét Plazma (pg/ml? SD) CSF (pg/100? l? SD) Máj NT (pg/mg? SD)
Nociceptin Kontroll DPC 11,17? 0,34 91,44? 4,81
Nocistatin Kontroll DPC 14,21? 3,08 13,77?0,33
10,21? 0,52
95,20? 6,89
13,16? 0,86
2,93? 0,17
0,036? 0,008
0,059?0,011
0,030? 0,003
0,035? 0,001
68
Törölt: Kísérletes májcirrosisban mért plazma, CSF és májszövet nociceptin és nocistatin értékek a 16. héten.¶
Máj T (pg/mg? SD)
-
0,463? 0,08
-
0,366?0,05 Törölt: tumoros
A kontroll patkányok plazma és CSF nociceptin (9,6? 0,44; 11,17? 0,34 pg/ml) és nocistatin (14,21? 3,08; 13,55? 0,44 pg/ml) szintjei jó egyezést mutatnak az elozoekben leírt általunk meghatározott alapértékeknek. Miután patkányok különbözo szöveteibol
Törölt: 8. és a 16. héten Törölt: ából Törölt: -bol mért Törölt: 9 Törölt: értékek megfelelnek
mérheto nociceptin tartalomra vonatkozóan az irodalomban sem módszert, sem adatokat
Törölt: a
nem találtunk, ezért kidolgoztuk a különbözo szövetekbol (máj, lép, thymus, pancreas,
Törölt: Állati
különbözo agyrészletek) történo nociceptin és nocistatin meghatározás módszerét. A
Törölt: . Törölt: E
méréseket követoen elsoként írtuk le a kontroll patkány májszövetbol mérheto nociceptin és nocistatin alapértékeket. A mérés eredményét pg/mg májszövetre adtuk meg. A 8 hetes kontroll májszövetbol mérheto nociceptin tartalom 0,037? 0,01 pg/mg, és a nocistatin tartalom 0,049? 0,01 pg/mg- nek adódott. A kontroll májszövet nociceptin és nocistatin tartalma nem különbözik jelentosen (p=0,13). A kontroll és a DPC kezelt állatok között a 8. héten a plazma (9,6? 0,44 pg/ml vs 9,7?1,02 pg/ml) és a CSF (9,77? 0,27 pg/ml vs 9,46? 1,09 pg/ml) nociceptin, és a plazma (13,98? 2,76 pg/ml vs 13,55?0,44 pg/ml) nocistatin tartalmában nincs jelentos külömbség. Azonban a liquor
Törölt: a kontroll és a DPC kezelt állatok között
nocistatin tartalmában jelentos csökkenést tapasztaltunk (12,71? 1,46 vs. 6,01? 0,26) (p<0,05). A 8. héten a DPC kezelt állatok májszövetének nociceptin tartalma (0,065? 0,02 pg/mg) a kontroll állatokéval összehasolítva (0,037? 0,01 pg/mg) magasabb, de a külömbség a nagyobb szórások miatt statisztikailag nem szignifikáns (p=0,064). Ugyanez modható el a nocistatin szintekrol (0,049?0,01 pg/mg vs. 0,085?0,03 pg/mg) is, ahol a különbség szintén nem szignifikáns (p=0,062). A 16. héten a plazma nociceptinszint a DPC kezelt állatokban közel tízszerese (91,44? 4,81 pg/ml) a kontroll értékhez képest (11,17?0,34 pg/ml). A plazma nocistatin szintben a kontroll (14,21? 2,76 pg/ml) és a DPC kezelt állatokban (13,77?0,44 pg/ml) nincs szignifikáns különbség. A liquor nociceptin tartalomban a DPC kezelt állatokban a kontrollhoz képest (10,21? 0,52 pg/ml vs. 95,20? 6,89 pg/ml) (p<0,001) hasonló mértéku emelkedés tapasztalható, mint a plazmában. Ezzel ellentétben a CSF nocistatin tartalmában a kontrollhoz képest (13,16?0,86 pg/ml vs. 2,93? 0,17 pg/ml) (p<0,001) jelentos mértéku csökkenés mutatkozott. A 16. héten kialakult hepatocelluláris carcinoma lehetové tette a májból nem-daganatos és daganatos részek elkülönítését és annak vizsgálatát. A nem-
69
Törölt: Törölt: betegekben
daganatos szövetbol mért nociceptin és nocistatin tartalom a plazmában és a CSF sem különbözött a kontroll és a DPC kezelt állatokban. A daganatos szövetbol mért nociceptin tartalom (0, 463? 0,08 pg/mg) szignifikánsan magasabb volt (p<0,001) mind a kontrollhoz (0,036? 0,008 pg/mg) mind a DPC kezelt állat nem daganatos szövetében (0,059? 0,011 pg/mg) mért értékhez viszonyítva. Hasonló értékeket figyelhettünk meg a nocistatinnál is ahol a kontroll érték (0,030? 0,003 pg/mg) a DPC kezelt állatok nemdaganatos szövetébol mért értéktol (0,035? 0,0019 pg/mg) nem különbözött jelentosen, de közel százszor magasabb értéket mutatott (0,336? 0,05 pg/mg) a daganatos szövetben Törölt: (0,336?0,05)
(23. – 26. ábra).
Törölt: 2
9,8
0,07
9,75
0,06 0,05
9,7
0,04 9,65 0,03 9,6
0,02
9,55
0,01
9,5
májszövet nociceptin szint (pg/mg)
nociceptin szint (pg/ml)
Törölt: 5
Plazma CSF Máj NT
0 Kontroll
DPC
23. ábra: Kontroll és cirrhosisos állatoknak a kísérlet 8. hetében mért nociceptin értékei.
70
Törölt: 2
16
0,09
14
0,08 0,07
12
0,06
10
0,05 8 0,04 6
0,03
4
0,02
2
0,01
0
májszövet nociceptin szint (pg/mg)
nociceptin szint (pg/ml)
Törölt: ¶
Plazma CSF Máj NT
0 Kontroll
DPC
24. ábra: Kontroll és cirrhosisos állatoknak a kísérlet 8. hetében mért nocistatin értékei.
0,5
90
0,45
80
0,4
70
0,35
60
0,3
50
0,25
40
0,2
30
0,15
20
0,1
10
0,05
0
májszövet nociceptin szint (pg/mg)
nociceptin szint (pg/ml)
100
Törölt: 3
Plazma CSF Máj T
0 Kontroll
DPC
25. ábra: Kontroll és cirrhosisos állatoknak a kísérlet 16. hetében mért nociceptin értékei.
71
Törölt: 4
0,4
14
0,35
12
0,3
10
0,25
8
0,2
6
0,15
4
0,1
2
0,05
0
májszövet nociceptin szint (pg/mg)
nociceptin szint (pg/ml)
16
Plazma CSF Máj T
0 Kontroll
DPC
26. ábra: Kontroll és cirrhosisos állatoknak a kísérlet 16. hetében mért nocistatin
Törölt: 5
értékei.
Kísérletünkben a cirrhosis és a hepatocelluláris karcinóma hatását vizsgáltuk a
Törölt: i
nociceptinerg anyagcserére. Az irodalomban nem található adat arra vonatkozóan, hogy ezen kórképek hogyan befolyásolják a KIR- i és a perifériás, illetve a szöveti nociceptinszinteket alakulását. Eredményeink alapján látható, hogy a cirrhosis és a
Törölt: és Törölt:
hepatocelluláris karcinóma kialakulása hatással van a nociceptinerg anyagcserére. Vizsgálatainkat a humán cirrhosis és hepatocelluláris karcinóma nociceptinerg rendszert befolyásoló hatásának jobb megértése érdekében végeztük. Eredményeink alapján
Törölt: el
elmondható, hogy a F344 patkányokon kísérletesen létrehozott cirrhosis illetve hepatocelluláris karcinóma a nociceptinerg rendszer szempontjából jól modellezi a Törölt: Állatkísérletes eredményeink elemzése közelebb vitt a PBC-HCC és a nociceptin anyagcsere kapcsolatának megértéséhez.¶
humán kórképeket.
72
5.2. A nociceptinerg rendszer vizsgálata hepatológiai és neuropszichés kórképekben
5.2.1. Hepatológiai kórképek Törölt:
5.2.1.1. Plazma nociceptinszint vizsgálatok Wilson-kórban
A Wilson- kór hátterében genetikai elváltozás áll melynek lényege, a rezet transzportáló p-típusú ATP-ázt kódoló gén mutációja, emiatt fokozott réz lerakódás indul meg a szervezetben, elsosorban az agy lentikuláris magvaiban, a májban, vesében és a szem Descemet-membránjában. Az irodalomban nem találtunk adatokat a nociceptinerg rendszer és a Wilson-kór kapcsolatáról. Kérdésfelvetésünk az volt, hogy Wilson-kórban
változik-e
a
plazma
nociceptin
tartalma?
Befolyásolja-e
a
nociceptinszint alakulását a betegség elorehaladottsága? Milyen összefüggés mutatható ki a szérum-Cu és a nociceptinszint között? Hogyan változik a plazma nociceptinszint a
Törölt: hogy Törölt: t szenved Törölt: . Törölt: E Törölt: a Törölt: A nociceptin lebontását végzo endopeptidáz 24.15 és aminopeptidáz-N Znmetalloproteázok. Irodalmi adatok alapján nagy koncentrációban jelenlévo Cu esetén a Zn -Cu csere jön létre, és az enzim aktivitása 50%-al csökken (103). Törölt: e
gyógyszeres kezelés hatására tünetszegényé vált betegek esetében, a változás milyen
Törölt:
összefüggést mutat az alkalmazott gyógyszer dózisával, a terápia idejével?
Törölt:
A vizsgálatban két csoportban 46 személy vett részt. Az elso csoportban 21 Wilson-beteget (8 no és 13 férfi, átlagéletkoruk 32?13 év, a D-penicillamin kezelés átlagos idotartama 110,7?163,6 hónap) vizsgáltunk. A szérum ceruloplazmin szint alacsony volt minden betegben, kóros májfunkciós eredményeket 12 betegnél
Törölt: Törölt: Törölt: Törölt: Törölt: Törölt: volt
regisztráltunk , neurológiai tünetei 6 betegnek voltak , pszichiátriai tünetei és viselkedés
Törölt: 12 betegnél
zavarai 3 betegnek voltak,
Törölt: 6 betegnek
Kayser -Fleischer gyuru kialakulását 12 betegnél
regisztráltuk. A második csoportba 25 egészséges személyt soroltunk (11 no és 14 férfi, átlagéletkoruk 36? 14 év) akik véradók illetve a betegek egészséges hozzátartozói voltak.
Törölt: 3 betegnek. Törölt: Törölt: Törölt:
A 25 egészséges kontroll személyben a plazma nociceptinszintje 9,18?1,63 pg/ml volt, míg a korban és nemben megegyezo 21 Wilson-kóros beteg csoportban a
Törölt: Törölt: Törölt: ekben
plazma nocieptin szinteket szignifikánsan magasabbnak (14,87? 2,44 pg/ml, p?0,001)
Törölt:
találtuk (27. ábra). Nem találtunk korrelációt a plazma nociceptinszint emelkedése és a
Törölt:
májfunkciós tesztek eredményei, valamint szérum réz szint, a neurológiai tünetek minosége és gyakorisága, valamint a betegség fennállása és a D- penicillamin kezelés
Törölt: Törölt: Törölt: 6 Törölt:
idotartama között (15. táblázat).
Törölt: k
73
???
plazma nociceptin szint (pg/ml)
16 14 12 10 8 6 4 2 0 Kontroll
Wilson
27. ábra: Plazma nociceptinszint egészséges kontroll személyekben és Wilson-kóros
Törölt: 6
betegekben (??? p<0,001). 15. táblázat: Wilson-kórban szenvedo betegek és egészséges kontroll személyek Törölt:
klinikai laboratóriumi értékei és a plazma nociceptinszintek. Egészséges kontroll
Wilson-kór
Szérum Cu (mmol/l? SD)
14,73? 2,47
28,69?4,71
Szérum coerul oplazmin (mg/dl? SD)
48,17? 6,88
8,07? 4,63
Szérum bilirubin (mmol/l? SD)
13,82? 5,71
10,43?2,40
Aspartát-aminotranszferáz (ASAT) (U/l? SD)
22,24? 5,10
32,20? 11,55
Alanin-aminotranszferáz (ALAT) (U/l? SD)
23,64? 8,97
35,30? 15,97
Gamma-glutamil-transzferáz (GGT) (U/l? SD)
26,80?16,15
121,10?79,99
Alkalikus -foszfatáz (ALP) (U/l? SD)
190,12? 64,28
441,80? 187,11
9,18?1,63
14,87?2,44
Plazma nociceptin (pg/ml? SD)
Törölt: o Törölt: ó
Törölt: ¶ Törölt: ¶ ¶
Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a plazma nociceptinszint szignifikánsan magasabb (p?0, 001) Wilson-kóros betegekben, mint a korban és nemben megegyezo egészséges kontroll személyek csoportjában, és a plazma nociceptinszintje nem korrelál
74
Törölt: Törölt: . Törölt: ben Törölt:
a májfunkciós tesztek eredményeivel. Az általunk vizsgált kontroll csoportban mérheto plazma nociceptinszint (9,18? 1,63 pg/ml) megegyezik az irodalomban közölt értékekkel (cxxiv) és nem mutatkozik különbség férfiak és nok között. A Wilson-kóros betegekben az
intrahepatikus
rézkiválasztás
akadályozottsága
miatt
toxikus
Törölt: Törölt: Törölt:
mértéku
rézfelhalmozódás jön létre a májban és az agyban az autoszomális recesszív genetikai
Törölt: egy
abnormalitás, az ATP7B-t kódoló gén, -amely a 13q14-q21 helyen lokalizálódikmutációja miatt. A betegség kialakulásában a rézköto fehérje a ceruloplazmin mennyiségének mintegy 85%-os csökkenése is szerepet játszik. A Wilson-kór terápiájában élethosszig tartóan alkalmazzák a D-penicillamin
Törölt: -
kezelést. Az irodalomból ismert, hogy a D-penicillamin gátolja a collagenáz enzim muködését, amely szintén a Zn -metalloproteázok csoportjába tartozik (cxxv), arról
Törölt: . Törölt: A
azonban nincs adat, hogy a D-penicillamin az aminopeptidáz-N illetve az endopeptidáz 24.15 muködését befolyásolná. Vizsgálataink alapján feltételezheto, hogy a Wilson-kórban tapasztalt emelkedett nociceptinszint a nociceptin metabolizmusáét felelos metallopeptidáz (APN, EP 24.15)
Törölt: Törölt: következménye lehet
enzimek aktivitás csökkenésének a következménye lehet. A nociceptin lebontását végzo endopeptidáz 24.15 és aminopeptidáz-N Zn-metalloproteázok, amelyekben, a központi
Törölt: . Beszúrt: .
Zn atom, irodalmi adatok alapján nagy koncentrációban jelenlévo Cu esetén a Zn-Cu
Törölt: A
csere jön létre, és ezzel párhuzamosan az enzim aktivitása 50%-al csökken (ciii).
Beszúrt: Amelyekben, a központi Zn atom, irodalmi adatok alapján nagy koncentrációban jelenlévo Cu esetén a Zn -Cu csere jön létre, és ezzel párhuzamosan az enzim aktivitása 50%-al csökken (
Feltételezésünk szerint a mintegy 50%-os aktivitás csökkenés a toxikus mértéku rézfelhalmozódás - a májban és az agyban- miatt fellépo Zn -Cu csere következménye lehet. Az irodalomból ismert, hogy APN a májban, membránhoz kötött enzimként muködik, és a peptid-szubsztrátnak az N-terminális aminosavjához kötodik. Az EP 24.15 viszont citoplazmatikus enzim, amely csak igen kevéssé (10-20%) kötodik a membránhoz,
és
több
neuropeptid
metabolizmusában
vesz
részt
(xxxvi).
Törölt: 103 Törölt: A Törölt: Törölt: egy Törölt: kisebb részben Törölt: 36
Állatkísérletekben bizonyították az APN és az EP 25.14 kizárólagos szerepét a nociceptin metabolizmusában, de ennek a kérdésnek a tisztázása humán vonatkozásban még nem történt meg. Eredményeink azt mutatják, hogy a vizsgált Wilson-kóros
Törölt: még további vizsgálatokat igényel
betegekben a kontrollhoz képest szignifikánsan magasabb a plazma nociceptinszint.
Törölt: A vizsgálat
Mivel ezek a betegek a folyamatos D-penicillamin kezelés eredményeként tünetmentes, és viszonylagosan stabilizált állapotban voltak, igy arra vonatkozólag, hogy a betegség elorehaladtával változik-e a plazma nociceptinszint nem tudunk következtetni. Adataink
75
Törölt: e Törölt: ban Törölt: Törölt:
arra hívják fel a figyelmet, hogy a megfelelo terápiában részesülo Wilson-kóros betegeknél tapasztalt tartósan magas nociceptinszint a nociceptinerg rendszer stimulált állapotát jelzi.
5.2.1.2. Plazma nociceptinszint vizsgálatok Primer Biliáris Cirrhosisban
A Primer Biliáris Cirrhosis (PBC) egy krónikus, az intrahepatikus kis epeutak progresszív gyulladásával, cholestasissal járó ismeretlen eredetu májbetegség, amely az
Törölt: Törölt: , amely a betegség elorehaladtával nem változik. Ami arra utal, hogy az emelkedett nociceptin szint nem elsosorban a központi idegrendszeri károsodással, és nem a májparenchima károsodásával, hanem a Zn-Cu csere következtében kialakuló enzimaktivitás csökkenéssel hozható összefüggésbe. Törölt:
esetek többségében középkorú noket érint. A PBC egyik tünetének a kínzó borviszketésnek az enyhítésére Naltrexont, egy nem szelektív opioid antagonistát sikerrel alkalmaztak. Vizsgálatainkban arra kerestünk választ, hogy egy a Wilson-kórtól
Törölt: a Törölt: vajon
különbözo etiológiájú krónikus, progresszív májbetegségben a primer biliáris cirrhosisban megváltozik-e a plazma nociceptin tartalom májcirrhosisos betegekben a kontroll csoporthoz viszonyítva? Mutat- e összefüggést ez a változás a betegség progressziójával, illetve az egyéb laborparaméterekkel? A vizsgálatban két csoportban 49 személy vett részt. Az elso csoportba 24
Törölt: n
primer biliáris cirrhosisban szenvedo nobeteget soroltunk (átlagéletkor 57,7? 9,6 év, az ursodeoxycholsav kezelés átlagos idotartama 131,3?91,0 hónap). A diagnosis felállítása a klinikai vizsgálat és a laborértékek alapján történt. A betegek stádiumok szerinti
Törölt: paraméterek vizsgálata Törölt: át
besorolás a a hisztológiai vizsgálatok Ludwig féle klasszifikációja alapján (cxxvi)
Törölt:
történt. A PBC II. stádiumába 10 beteg, III. stádiumba 8 beteg és IV. stádiumba 6 beteg
Törölt: v
tartozott. A második csoportba 25 egészséges kontroll személyt (11 férfi és 14 no, átlagéletkoruk 34,5? 14,6 év) soroltunk, akik véradók, egyetemi hallgatók, illetve a betegek egészséges hozzátartozói voltak. Elozo vizsgálataink igazolták, hogy a plazma nociceptinszintben nemek közötti különbség nem mutatkozik. A laboratóriumi paraméterek vizsgálata alapján az egészséges kontroll személyek érékei (SeBi, ASAT, ALAT, GGT, ALP) mindegyike a normál tartományban voltak, azonban a PBC -s betegeknél szignifikánsan magasabb (p<0,001) májfunkciós értékeket mértünk (16. táblázat). Az általunk vizsgált betegek mindegyikénél igazolást nyert az antimitokondriális antigén AMA-M2 jelenléte. Az egészséges kontroll személyek (n=25) plazma nociceptinszintje a korábbiakkal egyezoen 9,17? 1,63 pg/ml nek adódott. A férfiak plazma nociceptinszintje (n=11)
Törölt: végeztük. Törölt: et Törölt: et Törölt: et Törölt: soroltunk Törölt: Törölt: Az emelkedett májfunkciós értékek a cirrhosis kialakulásának bizonyítékai. Törölt: e Törölt: pozitív volt Törölt: A májfunkciós tesztek eredményeinek romlása egyenes arányban van a betegség progressziójával.¶ Törölt: Törölt: volt Törölt:
76
9,48? 1, 82 pg/ml, a noké (n=14) 8, 94? 1,49 pg/ml volt, amely a 95%-os szignifikancia szintet véve szignifikánsan nem különbözött
A PBC-s betegek stádiumok szerinti
megoszlását figyelmen kívül hagyva (n=24) a plazma nociceptinszint 15,88?12, 57
Törölt: . Törölt: . Törölt: . Törölt: . Törölt: alapul
pg/ml, amely szignifikánsan magasabb mint a kontroll személyekben mért értékek
Törölt: jelentosen.
(p? 0,001) (28. ábra).
Törölt: t Törölt: Törölt: .
16. táblázat: Egészséges kontroll személyek és PBC-s betegek májfunkciós
Törölt: . Törölt: .
eredményei, és plazma nociceptinszintjei.
Törölt: 7 Törölt:
Kontroll (n=25) 13,82±5,71
PBC II. (n=10) 10,43±2,40
PBC III. (n=8) 18,71±13,71
PBC IV. (n=6) 201,75±160,23
Serum bilirubin (SeBi) (? mol/l? SD) Aspartát22,24±5,10 32,20±11,55 41,14±23,31 70,50±35,02 aminotranszferáz (ASAT) (U/l? SD) Alanin23,64±8,97 35,30±15,97 45,85±27,08 62,00±46,52 aminotranszferáz (ALAT) (U/l? SD) Gamma-glutamil26,80±16,15 121,10±79,99 102,14±73,79 383,00±257,20 transzferáz (GGT) (U/l? SD) Alkalikus- foszfatáz 190,12±64,28 441,80±187,11 483,28±230,03 688,25±256,89 (ALP) (U/l? SD) Plasma nociceptin 9,17±1,63 10,97±3,24 12,32±2,75 28,20±21,24 (pg/ml? SD)
77
Törölt: ne
Törölt: ¶
???
plazma nociceptin szint (pg/ml)
18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 Kontroll
PBC Törölt: ¶
28. ábra: Kontroll és primer biliáris cirrhosisban szenvedo betegek plazma nociceptinszintjei (??? p<0,001). Ha a PBC -s betegek klinikai stádiumok szerinti megosztását figyelembe vesszük, akkor pozitív korrelációt figyelhetünk meg a plazma nociceptinszint alakulás és a betegség progressziója között. A plazma nociceptinszint a PBC II. stádiumában (n=10) 10,97? 3,24, (p? 0,01) a III. stádiumban 12, 32? 2,75, (p? 0,05) és a PBC IV. stádiumában 28,20? 21,24, p?0, 001 a kontroll értékekhez viszonyítva (29. ábra) . A májfunkciós tesztek eredményei és a laborparaméterek közötti korreláció vizsgálata során pozitív korrelációt találtunk a SeBi (r=0,46, p? 0,05), az ASAT (r=0,43, p? 0,05), és az ALP (r=0,44, p? 0,05) értékek között. Nem volt kimutatható összefüggés a plazma nociceptinszint és az ALAT és a GGT értékek között
Törölt: 7 Törölt: Törölt: ¶ Törölt: Törölt: Törölt: . Törölt: Törölt: . Törölt: ( Törölt: . Törölt: ) Törölt: a szignifikanciát Törölt: képest adtuk meg Törölt: 8 Törölt: Törölt: Törölt: . Törölt: Törölt: Törölt: Törölt: . Törölt: Törölt: Törölt: . Törölt:
78
60
Plazma nociceptin szint (pg/ml)
50
40
30
20
10
0 Kontroll
PBC II.
PBC III.
PBC IV.
Törölt: 8
29. ábra: Plazma nociceptinszintek egészséges kontroll személyekben és PBC -s
Törölt:
betegekben a betegség stádiuma szerinti megoszlásban.
Törölt: a Törölt: t
Az irodalomban nem található adat arra vonatkozóan, hogy a primer biliáris cirrhosis kialakulása hogyan befolyásolja a nociceptinerg rendszert. A humán vizsgálatok eredményeinek jobb megértése érdekében állatkísérletben modelleztük a
Törölt: é
cirrhosis kialakulását. Az állatkísérletek eredményeit összevetettük a humán vizsgálatok eredményeivel. Vizsgálataink eredményei azt mutatják, hogy PBC- ben a plazma nociceptinszint szignifikánsan magasabb és ez a nociceptinszint emelkedése a betegség elorehaladtával
egyre
kifejezettebb.
Ezek
az
eredmények
megegyeznek
Törölt: Törölt:
az
állatkísérletekben tapasztaltakkal. A nociceptinszint változása korrelációt mutat a
Törölt:
vizsgált laborparaméterek közül a szérum-bilirubin, az aszpartát-aminotranszferáz illetve az alkalikus-foszfatázzal. A PBC-s betegek mindannyian AMA-M2 pozitívak voltak. Feltételezésünk szerint a plazma nociceptinszint emelkedését a nociceptint metabolizáló enzimek (endopeptidáz-24.15, aminopeptidáz-N) csökkent muködése okozhatta.
Az antimitokondriális antigén kötodés és a citotoxikus reakció
feltételezhetoen oly mértékben károsítja a májparenc hima sejtfunkcióit, mely az
79
Törölt: Beszúrt: Törölt: Ezek a metallopeptidázok a máj mitokondrium belso membránjához kötötten találhatók, amelyek aktivitása Törölt: a Törölt: hatására valamint a
enzimek jelentos aktivitás csökkenését okozza. Hasonló hatást eredményez a PBC -ben Törölt: következtében csökken.
tapasztalható cholestasis is.
5.2.1.3. Primer biliáris cirrhosis talaján kialakult hepatocelluláris carcinóma (eset
Törölt: k
ismertetés)
1980-ben jelentkezett a SE. I. sz. Belgyógyászáti Klinikáján egy 47 éves nobeteg, aki égo hasi fájdalomról és gyengeségrol panaszkodott. A kivizsgálás során megnagyobbodott májat, kínzó borviszketést, és jelentosen emelkedett májenzimeket, különösen magas alkalikus foszfatáz értéket találtak. A diagnózis primer biliáris cirrhosis volt. A diagnózis az emelkedett májenzimeken kívül az AMA pozitivitás kimutatásán, májbiopszián alapult, ami portális hepatitist, fibrózist és lipofuscinózist mutatott. Az anamnesisben két császármetszés, vakbélmutét, és másodlagos amenorrhoea szerepelt. A családi kórtörténetben májbetegség nem szerepelt, és a különbözo rizikó faktorok kizárhatóak voltak. Az ursodeoxycholsav terápiát a beteg 1992- ben kezdte meg. A betegnél plazma nociceptinszint meghatározás t elso ízben 2000 októberében végeztünk. Ekkor a plazma nociceptinszint 10,67 pg/ml volt, ami a kontrollhoz képest (9,17?1,63 pg/ml) csupán enyhén emelkedett érték. A fél év múlva történt újabb plazma NC szint meghatározást további emelkedését (15,82 pg/ml) mutatott. A beteg 2002 márciusában fokozott gyengeségre és fájdalmakra panaszkodott.
Törölt: z Törölt: Törölt: Törölt: F Törölt: vizsgálatokat végeztünk, ekkor a plazma nociceptin szint Törölt: tapasztaltuk
Az alkalikus foszfatáz enzim (ALP) értéke is jelentos emelkedést mutatott 757 U/L (normál érték < 290 U/L) a gamma-glutamil-transzferáz enzim (GGT) értéke szintén nagyon magas 843 U/L volt (normál érték < 32 U/L) és az alfa-fötoprotein (AFP) értéknek is jelentos emelkedést tapasztaltunk 426 ng/ml (normál érték <15 ng/ml), is ezen érték a késobbiek során 3480 ng/ml-ig emelkedett. A normál tartományon belül volt azonban aspartát-transzamináz (AST) és alanin-transzamináz (ALT) aktivitás. A beteg fizikális vizsgálata során is a krónikus májbetegség súlyosbodását lehetett megállapítani. A hasi UH és a CT vizsgálat megerosítette a fizikális vizsgálat
Törölt: ez az Törölt: értéktol el nem téro Törölt: értékek mellett Törölt: következményeként, jelentos eltéréseket tapasztaltak, mint a borviszketés, gyengeség, és a máj a bordaív alatt 2 cm-el kitapintható volt. A bilirubin szint enyhén emelkedett, az albumin, és a hematológiai, véralvadási paraméterek normálisak voltak.
eredményeit a máj VI.- VII szegmentumában, ahol 85x75 mm nagyságú daganat
Törölt: ok
ábrázolódott. Ezt az eredményt igazolta a szövettani vizsgálat is, miszerint a betegnek
Törölt: ék
primer hepatocelluláris carcinomája van. Az újabb diagnózis megszületésének idopontjáig a plazma nociceptin és a szérum AFP szintje a korábbiakhoz képest tovább
Törölt: Törölt: Törölt: , Törölt: e
80
emelkedett (a plazma nociceptinszint 65,81 pg/ml, és a szérum AFP 1556 ng/ml). Egy
Törölt: , Törölt:
hónappal késobb a tumor nagysága 11x7,5 cm-re nott, és az V., VI., VII., szegmentumot
Törölt: volt
teljesen a IV. szegmentumot részben .érintette. Retroperitoneálisan néhány nagyméretu
Törölt:
lymphoid csomó ábrázolódott. A betegségnek ebben a stádiumában a szérum AFP értéke 3480 ng/ml-ig emelkedett. A párhuzamosan végzett plazma nociceptin vizsgálatok is további emelkedést mutattak, a plazma nociceptinszint a 2002 augusztusában 65,81 pg/ml volt, ami a beteg 4 hónappal késobb bekövetkezett halálakor
Törölt: Törölt: Törölt: – Törölt: Törölt: . Ez az érték
172,76 pg/ml-re emelkedett. A beteg halálakor, 2002. decemberében, az AFP értéke 66 ng/ml volt (17. táblázat, 30. ábra). A hozzátartozó beleegyezését követoen a részleges boncolás során a máj ép és tumoros részébol is mintát vehettünk. Feltételezve, hogy
Törölt: 29 Törölt: ttünk Törölt: Azt
különbség mutatkozik a nem-daganatos májszövet és a daganatos májszövetbol mérheto
Törölt: f
nociceptin értékekben. Az eredmények a várakozásnak megfeleloen alakultak, a
Törölt: tük
daganatos szövetbol mért nociceptinszint 0,16 pg/mg, míg a normál szövetbol mért nociceptin koncentráció 0,01 pg/ml a daganatos szövetben mért értéknél egy
Törölt: nagy Törölt: normál Törölt:
nagyságrenddel kisebb.
17. táblázat: Plazma nociceptin és szérum AFP értékek alakulása a beteg 2000. október - 2002. december között tartó követése során.
Törölt: ¶ ¶ ¶ ¶ ¶ Törölt: –
2000. október 2001. május 2001. június 2001. december 2002. március 2002. augusztus 2002. szeptember 2002. december
AFP (ng/ml) NC (pg/ml) 10,67 132 15,82 426 1556 65,81 103,78 3480 66 172,76
81
4000
200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0
AFP (ng/ml)
3500 3000 2500 2000 1500 1000 500
AFP(ng/ml) NC(pg/ml)
20 01 .d ec em be r 20 02 .a ug 20 u 02 . s sztu ze s p 20 tem 02 be .d ec r em be r
0
palzma nociceptin szint (pg/ml)
Törölt: ¶
30. ábra: A nociceptin és az AFP alakulása a betegség progressziója során.
A hepatocelluláris karcinóma a negyedik leggyakoribb daganat-típus melynek elofordulási gyakorisága folyamatos emelkedést mutat az elmúlt 15 évben. Annak ellenére, hogy a PBC-t olyan krónikus májbetegségnek tartották, amelybol nem fejlodik
Törölt: 29 Törölt: ával Törölt: a világon. A hepatocelluláris karcinóma Törölt: an Törölt: ik
ki HCC, újabb tanulmányok beszámolnak több olyan esetrol, ahol PBC talaján HCC alakult ki (cxxvii). A szérum AFP szint emelkedése egyértelmuen jelzi a HCC kialakulását (cxxviii) így tumormarker nek tekintheto. Vizsgálataink alapján a vérplazma nociceptinszintjének változása is érzékenyen követi a hepatocelluláris karcinóma kialakulását, ami annak lehetoségét
veti fel, hogy a plazma nociceptinszint
Törölt: Arról is beszámolnak, hogy Törölt: a Törölt: mint Törölt: jelzi a daganat kialakulását Törölt:
meghatározása is egy lehetséges tumormarker a HCC-ben. További vizsgálatokat
Törölt: .
igényel annak eldöntése, hogy a tapasztalt jelenség milyen okokra vezetheto vissza,
Törölt: jelenti
illetve hogy más daganatos megbetegedéseket is jellemez-e az extrém magas plazma NC szint.
Törölt: a Törölt: Úgy gondoljuk Törölt: Törölt: és esetlegesen egyéb daganatos megbetegedések kimutatásában.
82
5.2.1.4.
Plazma
nociceptinszint
vizsgálatok
különbözo
etiológiájú daganatos
megbetegedésekben
Törölt: Törölt: hepatocelluláris carcinómában és egyéb
A hepatológiai betegek vizsgálata során daganatos betegekben a kontrollhoz képest egy nagyságrenddel nagyobb nociceptin értékeket mértünk. Ezt követoen fordult figyelmünk a daganatos betegek irányába. Daganatos betegek heterogén csoportjait vizsgálva, arra kerestük a választ hogy a nociceptinszintben tapasztalt jelentos emelkedést a máj érintettsége, a primer tumor, a metastasis illetve a fájdalom egy-egy csoporton belül hatással van-e a plazma NC szintjére. A vizsgálatban 72 beteg vett részt. Kérdéseink megválaszolására három csoportot állítottunk fel. Az elso csoportba HCC-s betegeket soroltunk (n=29) (26 férfi és 13 no, átlagéletkoruk 43,5?7,6 év). A második csoportba különbözo etiológiájú
Törölt: át Törölt: az elozo méréseink megerosítést nyertek. Annak tisztázására, Törölt: Törölt: ezt a Törölt: okozza-e homogén betegcsoporton végeztünk vizsgálatokat Törölt: n Törölt: n
tumoros megbetegedésben szenvedo betegeket (n=30) (9 tumor hepatis, 9 tumor pulmonalis, 1 pancreas karcinóma, 1 choledochus carcinoma, 1 hypernephroma, 1 medulloblastoma, 2 acut limphoid leukémia, 4 emlodaganat, 2 prostata karcinóma) soroltunk (18 férfi és 12 no, átlagéletkoruk 52,3? 12,7 év). A harmadik csoportba (n=13) tumor metasztázis-os betegeket (7 férfi és 6 no, átlagéletkoruk 38,5? 14,2 év)
Törölt: és a Törölt: h Törölt: tasis
választottunk. A plazma nociceptinszint kontroll értéke 9,17? 1,63 pg/ml értékkel jellemezheto, a HCC-s betegekben 105,9? 14,4 pg/ml-nek adódott, amely a kontrollhoz képest szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001). A különbözo etiológiájú tumoros megbetegedésekben is azt tapasztaltuk, hogy a plazma nociceptinszint (105,47?16,23
Törölt: Törölt: . Törölt: A Beszúrt: Amely a Törölt: (9,17?1,63 pg/ml) Beszúrt: .
pg/ml) a kontrollhoz képest egy nagyságrenddel magasabb, de a HCC-s betegekben
Törölt:
mért értékektol nem különbözik. A tumor metastasis-os csoportban a plazma
Törölt: szignifikánsan
nociceptinszint szintén jelentosen magasabb a kontrollhoz képest (106,33?16,10 pg/ml) de nem különbözik az elozo két csoportban mért értékektol (31. ábra). A HCC-s
Törölt: Törölt: és Törölt: 0
betegeknél két alcsoportot állítottunk fel aszerint, hogy a betegek éreztek- e jelentos mértéku fájdalmat vagy nem. Egyik alcsoportban a betegeket fájdalmuk csillapítására
Törölt: A két al csoportba olyan Törölt: válogattunk,
nem kaptak opioid származékot. A fájdalomról nem panaszkodó betegek csoportjában
Törölt: akik a
(n=6) a plazma nociceptinszint 107,7? 14,5 pg/ml volt, míg az eros fájdalomban
Törölt: mentes Törölt: csoportban
szenvedo betegeknél (n=12) 104,9? 14,9 pg/ml volt.
83
Törölt:
???
???
a
plazma nociceptin szint (pg/ml)
120
???
a
a
Törölt: ? Törölt: ? Törölt: ?
100 80 60 40 20 0 Kontroll
30.
ábra:
Plazma
HCC
Egyéb tumor
nociceptinszintek
különbözo
Tumor metastasis
etiológiájú
daganatos
Törölt: Törölt: ?
megbetegedésekben. ( a kontrollal összehasonlítva ??? p<0,001).
Törölt: 0
Eredményeink azt mutatják, hogy a plazma nociceptinszint daganatos megbetegedésekben egy nagyságrenddel magasabb, mint a kontrollban mért érték és
Törölt: Törölt: szignifikánsan Törölt: ek
nem mutatkozik különbség az eltéro etiológiájú daganatos betegségekben mért értékek
Törölt: . N
között. Nem találtunk viszont eltérést a primer és a metas tatikus tumorokban mérheto
Törölt: különbözo
értékek között. A plazma nociceptin értékek a várakozásnak megfeleloen, nem csak a külön
csoportban
vizsgált
HCC-s
betegekben,
hanem
egyéb
daganatos
megbetegedésekben is a kontrollhoz képest kiugróan magas értéket mutattak. Mivel
Törölt: Szintén Törölt: n Törölt: jelentos Törölt: z
nem mutatkozott különbség a tumor etiológiája, és a daganat keletkezése (primer vagy metastatikus) szerint, a plazma nociceptin mint lehetséges tumormarker szerepe vetodik
Törölt: h Beszúrt: hastatikus
fel. A fájdalom és a nociceptinszint változás vizsgálatánál 95%-os szignifikancia szint
Törölt: asztatikus
mellett a fájdalom mentes és a „fájdalmas” csoport között, nem volt jelentos különbség.
Törölt: lhet különbözo daganatos megbetegedésekben. Törölt: Törölt: kis fokú eltérést tapasztaltunk Törölt: de ez a Törölt: 95%-os szignifikancia szint mellett nemjelentos.
84
5.2.2. Neuropszichés kórképek Törölt:
5.2.2.1. Plazma nociceptinszint változásának vizsgálata depresszióban
Vizsgálatainkban a DSM-IV szerint diagnosztizált középsúlyos, unipoláris depressziós betegek adatait dolgozzuk fel. A Hamilton Depressziós Skála pontszámait rendeltük hozzá a betegek plazmájából meghatározott nociceptinszintekhez. A vizsgálatban 10 beteg vett részt, mindannyian középsúlyos, unipoláris
Törölt: j Törölt: Törölt: jeihez
depressziós betegek voltak (7 férfi, 3 no, 43-73 év közöttiek, átlagéletkoruk 60,7 év) volt. A diagnózis felállítása a 21 itemes Hamilton Depressziós Skála (HAMD) segítségével történt. Az eredményeket a plazma nociceptinszintekhez rendeltük hozzá.
Törölt:
Depressziós betegekben a kontrollhoz (9,17? 1,63 pg/ml) képest szignifikánsan alacsonyabb (5,99? 3,87 pg/ml) (p<0,01) plazma nociceptin értékeket mértünk. A depressziós betegek HAMD értékei 21 és 34 közé estek (24,4? 4,32), míg a kontroll csoportban regisztrált HAMD értékek 0 és 2 közöttiek voltak (0,9? 0,87). A plazma nociceptinszint és a HAMD értékek közötti korrelációs vizsgálatok negatív összefüggést (r=? 0,78) mutattak ki (32. ábra).
Törölt: ött Törölt: voltak Törölt: . Törölt: A Törölt: Törölt: 1
40 35 30 25
plazma nociceptin szint (pg/ml)
20 15
HAMD
10 5 0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
a betegek sorszáma
32. ábra: Plazma nociceptinszintek (pg/ml) és a HAMD értékek alakulása depressziós betegekben
Törölt: ¶ Törölt: 1 Törölt:
85
A mérési eredmények értékelésekor a kis viszonylag esetszámra tekintettel
Törölt: ra való Beszúrt: való
óvatosnak kell lennünk. Mégis, ennek az elozetes vizsgálatnak az eredményei azt mutatják, hogy a plazma nociceptinszint a depressziós betegekben a kontrollhoz képest alacsonyabb, és a nociceptinszint csökkenés mértéke a depresszió súlyosságának
Törölt: Törölt: . Törölt: É
fokozódásával no. A beválasztási kritériumoknak megfelelo betegek vérmintáinak
Törölt: ez
gyujtése jelenleg is folyik
Törölt: Törölt: z Törölt: adat
5.2.2.2. Plazma nociceptinszint változásának vizsgálata migrén illetve cluster fejfájásban szenvedo betegeknél
Törölt: , a mint aszám növelésével, a lehetséges összefüggések tisztázása érdekében.¶ Törölt:
Az elsodleges fejfájás betegségekben a trigeminovasculáris rendszer kétirányú aktivitása, és a neurogén gyulladás, feltételezésünk szerint befolyásolhatja a KIR-i
Törölt: ának Törölt: következtében kialakuló
nociceptinerg rendszer aktivitását. A mérések célja annak vizsgálata, van-e szerepe a nociceptinnek a primer fejfájásokban illetve egyes fejfájás-modellekben. A vizsgálatban 29 neurológiai beteg vett részt. A betegeket fejfájás betegségük típusa szerint két csoportba soroltuk Az elso csoportba fejfájás-mentes idoszakban lévo migrénes betegek (n=15), a másodikba cluster fejfájásban szenvedo betegek (n=14)
Törölt: ikba Törölt: ¶
kerültek.
Migrénes betegek:
A migrénes csoportba 15 beteget (12 not és 3 férfi, átlagéletkoruk 35,19±15,5 év, a betegség fennállásának átlagos idotartama 11,0±9,88 év) soroltunk. A vérminták
Törölt: it Törölt: soroltunk Törölt: .
levétele legalább négy órával a migrénes roham kialakulása elott vagy után történt. A csoporton belül két alcsoportot állítottunk fel; aurával jelentkezo fejfájásosokat (MA) illetve aura nélküli fejfájásosokat (MO). A kísérlet során vizsgáltuk a két csoport közötti esetleges különbséget is. A kontroll csoportba 25 egészséges
Törölt: . Törölt: Az egyikbe az Törölt: soroltuk, a másikba pedig az
személyt, 14 not és 11 férfit soroltunk, átlagéletkoruk 34,5±14,6 év. A migrénes betegek fejfájás-mentes idoszakában mért plazma nocic eptinszintje
Törölt: Törölt: -
5,52±2,05 pg/ml- nek adódott, amely a kontrollhoz képest (9,17±1,63 pg/ml)
Beszúrt: -
szignifikánsan alacsonyabb (p<0,0001). Az MO csoportban mért nociceptinszint
Törölt: volt Törölt:
86
(4,48±0,51 pg/ml) kisfokú különbséget mutatott a MA csoporthoz képest (6,44±2,48 pg/ml) amely 95%-os szignifikancia szint mellett nem jelentos (p=0,065) (33. ábra).
Törölt: 2
Mivel a vérmintákat a migrénes roham kialakulása elott vagy után legalább négy óra elteltével vettük és az állatkísérletes adatok mutatják, hogy a az i.v. bejuttatott nociceptin biológiai hatása nem tart tovább mint két óra (cxxix), ezért nem tartjuk valószínunek, hogy az alacsonyabb nocicetin szint a kialakult fájdalom következménye lenne. Az irodalmi adatok alapján az akut fájdalommal járó állapotok emberben nem feltétlenül befolyásolják a nociceptinszintet, Brooks és mtsai. vizsgálatai szerint sem a plazma, sem a liquor nociceptinszintje nem változott a kontrollhoz képest a fájdalom fennállása során (xcix). Csökkent plazma nociceptinszintet
mértek
azonban
Törölt: Vizsgálataink alapján elmondható, hogy migrénes betegek fájdalommentes idoszakában a kontrollhoz képest szignifikánsan alacsonyabb a plazma nociceptin szint. A plazma nociceptin szintben szignifikáns különbség nem mutatkozik a migrénes fejfájás két megjelenési formája között (MA, MO). Mérési eredményeink nem túl nagy esetszámot dolgoznak fel, ezért szükségesnek látjuk nagyobb betegcsoport vizsgálatát. Á Törölt: . A vérminták levétele legalább négy órával a migrénes roham kialakulása elott vagy után történt,
fibromyalgiában (cxxx). Ko és mtsai etiológiailag heterogén, akut, szubakut és krónikus
Törölt: A
fájdalomban szenvedo betegcsoportokban vizsgálták a nociceptinszintet (cxxxi), s
Törölt:
mindhárom csoportban szignifikánsan magasabb nociceptinszintet találtak, mint az
Törölt: 99 Törölt:
egészséges önkéntesekben. Krónikus fájdalomban szenvedo betegekben magasabb nociceptinszintet mértek, mint akut fájdalom esetén, míg a fájdalom intenzitásában nem volt különbség. Az OP4 receptor mRNS jelenléte a trigeminovaszkuláris neuronokban (cxvii) feltételezi, hogy a nociceptin szerepet játszik a trigeminális érzoideg-végzodések
Törölt: 117
neuropeptid felszabadulásának szabályozásában. A perifériás idegekben szisztémás nociceptin adagolást követoen, a neurogén gyulladás csökkenését tapasztalták (cxxxii, xcii). A klasszikus opioidokkal végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az
Törölt: 92
opioidok a dura mater ereit beidegzo nervus trigeminus érzo rostjain található µ-opioid receptorokra hatva gátolják a dura mater ereinek tágulatát. A migrén fejfájásmentes stádiumában
az
endogén
opioidok
plazma
szintjére
vonatkozó
vizsgálatok
ellentmondásos eredményeket szolgáltattak (cxxxiii). Perifériás vér mononukleáris sejtjeiben szignifikáns ß-endorfin koncentráció csökkenés volt tapasztalható migrénes betegekben (cxxxiv), azonban Ferrari és mtsai. vizsgálatai szerint migrénes roham alatt nem volt szignifikáns változás sem a plazma ß-endorfin, sem dynorphin szintjében
Törölt: . Törölt: A Törölt: a Törölt: a Törölt: 133
(cxxxiii). A nociceptin nem aktiválja a klasszikus opioid receptorokat, illetve az opioid
Törölt: 133
peptidek sem váltanak ki funkcionális választ az OP4 receptorokon (cxxxv). Éppen
Beszúrt: 133
ezért, a nociceptinnek a migrénes fejfájásban betöltött szerepe valószínuleg eltér a klasszikus opioidokétól. Feltételezéseink szerint migrénes betegekben a nociceptin
Törölt: 132 Törölt: Mivel Törölt: a Beszúrt: 133
87
alacsony plazma koncentrációja következtében, a trigeminovaszkuláris rendszerre kifejtett gátlás hiánya miatt, a rohamok eloidézésében lehet szerepe a nociceptinnek. Jelenleg igen kevés bizonyíték áll rendelkezésre ezen a területen következtetéseink alátámasztására. A nociceptin trigeminovaszkuláris aktivációra illetve fájdalom transzmisszióra gyakorolt hatását állatkísérletes modellekkel, a nociceptinszint
Törölt:
változását migrénes rohamok alatt pedig klinikai vizsgálatokban kellene követni, hogy Törölt: ezáltal
jobban megérthessük a jelenlegi eredmények fontosságát.
10 Plazma nociceptin szint (pg/ml)
9 8 7
????
6 5 4 3 2 1 0 Kontroll
Migrén (fejfájás mentes)
Migrén (MA)
Migrén (MO)
33. ábra: Plazma nociceptinszint kontroll személyekben, és migrénes betegekben
Törölt: 2 Törölt:
fájdalom mentes idoszakában (MA, MO).
Clusteres fejfájásban szenvedo betegek:
A clusteres (CH) csoportba 14 beteget soroltunk (3 no, 11 férfi, átlagéletkoruk 49,1±15,4, betegség fennállásának átlagos idotartama 13,2±10,6 év). A kontroll csoport megegyezik a migrénes betegeknél leírtakkal. A CH csoportban meghatároztuk a plazma nociceptinszinteket a CH periódus alatt és egy hónappal a fejfájós periódust követoen.
88
Törölt: n Törölt: ) a Törölt: A clusteres fejfájásnál a rohamok jelentkezése szezonalítást mutat. Törölt:
A clusteres fejfájásban szenvedo betegek fejfájás-mentes idoszakában
mért
nociceptinszint 4,91±1,96 pg/ml, ami szignifikánsan alacsonyabb, mint a kontrollban mért érték (9,19±1,63 pg/ml p<0,01). A clusteres perióduson kívül mért nociceptinszint
Törölt: Törölt: Törölt: ) Törölt: (
8,60±1,47 pg/ml statisztikailag nem különbözött a kontrollban mért értékektol
Törölt:
(p=0,624) (34. ábra).
Törölt: 3
Plazma nociceptin szint (pg/ml)
10 9 8 7
??
6 5 4 3 2 1 0 Cluster (epizód alatt) Cluster (epizód után)
Kontroll
34. ábra: Plazma nociceptinszint kontroll személyekben, és clusteres betegekben a
Törölt: 3 Törölt:
fejfájás szezon alatt és a szezon után egy hónappal (?? p<0,01).
A nociceptin humán fájdalom szindrómákban betöltött lehetséges szerepével foglalkozó néhány közlemény ellentmondásos adatokat szolgáltat (xcix). Sajnálatos módon nem hasonlították össze a nociceptinszinteket a különbözo etiológiájú
Törölt: 99 Törölt: Beszúrt: -
csoportokban (mozgásszervi megbetegedések, cholecystitist, vesekövesség és nem specifikus mellkasi fájdalom). Azonban, a fibromyalgiában és CH-ban tapasztalt csökkent nociceptinszint, illetve a fent említett akut és krónikus fájdalomban észlelt emelkedett nociceptin koncentráció, a neuropeptid összetett szerepét támasztja alá.
Törölt: ebb
Legújabban, RT-PCR módszerrel OP4 receptor mRNS-t találtak humán trigeminális ganglionokban, és ezen neuronok 70%-ában nociceptin immunreaktivitást is tapasztaltak (cxvii). Ez az eloszlás azt feltételezi, hogy a nociceptin szerepet játszhat a
89
Törölt: Törölt: 117
trigeminális érzoideg-végzodések neuropeptid felszabadulásának szabályozásában. A nociceptin immunreaktivitás együtt fordul elo a CGRP-vel, a P anyaggal (SP), a nitrogén-monoxid szintázzal (NOS) és a hipofizeális adenilát-cikláz aktiváló peptiddel (PACAP) (cxvii). A ganglionokban található összes CGRP-, SP-, NOS- vagy PACAP-
Törölt: 117
pozitív neuron nociceptin immunreaktivitást is mutatott. Ezen adatok ismeretében feltételezésünk szerint, a CH periódus alatt tapasztalt alacsony nociceptinszint a trigeminovasculáris rendszer hibás szabályozását okozhatja. Mivel a neurogén durális
Törölt: Törölt: z
vazodilatációs (NDV) kísérletekben használt nociceptin dózisok jelentosen magasabbak voltak a fiziológiásan mérheto nociceptinszintnél, ezért nem vonható le egyértelmu következtetés a nociceptin jelentoségére vonatkozóan, a CH betegek és a kontroll személyek között tapasztalt nociceptinszint különbség ellenére, a CH fejfájás patomechanizmusában.
90
Törölt: Törölt: világos Törölt: e
VI. KÖVETKEZTETÉSEK, ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK
Vizsgálatainkat a nociceptinerg rendszer felfedezése után néhány évvel kezdtük meg, amikor mindössze két klinikai vonatkozású cikk jelent meg, de egyik sem foglalkozott a nociceptin szerepével krónikus májbetegségekben, és neuropszichés kórképekben. Anderberg és mtsai. (cxxxvi) fibromialgia szindrómás (FMS) noknél
Törölt: Az irodalomban eddig összesen öt klinikai vonatkozású cikk jelent meg a nociceptinnel kapcsolatban, de egyik sem Törölt: ik Törölt: et al. (1998) ?7?
vizsgált ák a plazma NC szinteket. A nociceptin koncentráció az FMS betegekben
Törölt: F
szignifikánsan nem különbözött kontroll személyekben mért értékektol, azonban luteális
Törölt: a
fázisban az FMS betegekben a plazma nocicptin szint szignifikánsan alacsonyabb volt. Brooks és mtsai. (xcix) császármetszéssel és epidurális anaesztéziában szülo noknél a
Törölt: . De a Törölt: et al. (1998) ?8? Törölt: 99
plazma és cerebrospinalis folyadék nociceptin tartalmát vizsgálták. A CSF NC
Törölt: át
koncentrációt egy nagyságrenddel magasabbnak találták, mint a plazma koncentrációt,
Törölt: ot
és a két csoport között nem volt különbség. Az állatkísérletek adatai is igen ellentmondásos képet mutattak; hyperalgesiát, allodyniát kiváltó hatásáról számoltak be
Törölt: Törölt: ak szülo noknél , akik Törölt: Caesarean section -val ill. epidurális anesztéziával szültek. A
i.t. adást követoen, kis dózisban i.c.v. adott nociceptin hyperalgéziát, nagy dózisban
Törölt: volt
pedig analgéziát váltott ki (xiii) .
Törölt: állatkisérletek Törölt: éziát
Az OP4 receptor mRNS már korábban kimutatták (lxxviii) a májon, de a nocieptin hatásairól a máj muködésére nem található adat. Vizsgálataink eredményeként elsoként írtuk le Wilson-kórban, egy krónikus rézanyagcsere-zavarban mérheto nociceptinszintet, ahol a kontrollhoz (n=31, 9,18?1,63 pg/ml) képest szignifikánsan magasabb (n=21, 14,87? 2,44 pg/ml, p<0,001) plazma nociceptin értéket határoztunk
Beszúrt: éziát, allodyniát kiváltó hatásár ól számoltak be i.t. adást követoen, kis dózisban i.c.v. adott nociceptin hyperalgéziát, nagy dózisban pedig analgéziát váltott ki ( Törölt: 13 Törölt: 78 Törölt: rézanyagcserezavarban Törölt:
meg. Eredményeink alapján feltételezheto, hogy a Wilson-kórban tapasztalt emelkedett nociceptinszint a nociceptin metabolizmusáét felelos metallopeptidáz (APN, EP 24.15)
Törölt:
enzimeknek a Zn-Cu csere következtében kialakuló aktivitás csökkenésének Törölt:
tulajdonítható.
Irodalmi adatok alapján a primer biliáris cirrhosis (PBC) vezeto tünetének a kínzó borviszketésnek a kezelésére az opioid antagonista naloxon hatásosnak bizonyult (civ). Ezért vizsgálatokat végeztünk ebben a Wilson-kórtól eltéro etiológiájú, autoimmun eredetu, krónikus májbetegségben. P BC-s betegekben a kontrollhoz képest (n=31, 9,18?1,63, pg/ml) szignifikánsan magasabb nociceptinszintet mértünk (n=24,
91
Formázott: Végjegyzet-hivatk ozás
Törölt: 104 Törölt:
15,88?12,57 pg/ml, p<0,001). Ha figyelembe vesszük a betegség stádium szerinti megoszlását, pozitív korrelációt figyelhettünk meg a betegség progressziója és az emelkedo nociceptinszint között (PBC II: n=10, 10,97? 3,24 pg/ml; PBC III: n=8, 12,32?2,75 pg/ml; PBC IV: n=6, 28,20? 21,24 pg/ml). Feltételezésünk szerint az emelkedett nociceptinszint hátterében a májparenchima sejtfunkciójának nagymértéku károsodása következtében fellépo APN és EP24.15 enzimaktivitás csökkenés eredménye lehet.
Törölt: hat Beszúrt: hatünk meg a betegség progressziója és az emelkedo nociceptin szint között (PBC II: n=10, 10,97?3,24 pg/ml; PBC III: n=8, 12,32 ?2,75 pg/ml; PBC IV: n=6, 28,20 ?21,24 pg/ml). Feltételezésünk szerint az emelkedett nociceptin szint hátterében a májparenchima sejtfunkciójának nagymértéku károsodása követekeztében Törölt: Törölt:
A PBC -s betegek vizsgálata során egy betegnél, akit eloször a PBC II. stádiumában vizsgáltunk, szokatlanul magas nociceptinszintet mértünk. A betegnél a korábbi vizsgálat óta PBC IV. stádium, majd hepatocelluláris carcinóma alakult ki. A nociceptinszint emelkedés okát keresve fordult figyelmünk a hepatocelluláris carcinóma (HCC) és más különbözo típusú daganatos megbetegedések felé. A HCC-sbetegekben a plazma nociceptinszint (n=29, 105,9? 14,4 pg/ml) a kontrollhoz képest (n=31, 9,18?1,63, pg/ml) szignifikánsan magasabbnak adódott (p<0,0001). A különbözo etiológiájú tumoros megbetegedésekben mért nociceptin értékek (n=30, 105,47? 16,23 pg/ml) a kontrollhoz képest szignifikánsan magasabbak voltak (p<0,0001), de a HCC-ben mért értékektol nem különböztek. A tumor metastasisos csoport nociceptin értékei szintén jelentosen magasabbak voltak a kontrollhoz viszonyítva (n=13, 106,33? 16,10 pg/ml, p<0,0001)), de az elozo két csoportban mért értékektol nem különböztek. A HCC-s betegek "fájdalom- mentes" (n=6, 104,9?14,9 pg/ml) és "fájdalomban szenvedo" (n=12, 107,7?14,5 pg/ml) alcsoportjai között a plazma nociceptinszintben nem nem volt szignifikáns különbség. HCC-s és egyéb tumoros megbetegedésben egyaránt kiugróan magas plazma nociceptin értékeket mértünk, ahol nem mutatkozott különbség a tumor etiológiája, és a daganat keletkezése (primer vagy secunder tumor) szerint. Ezért felvetodik, hogy a nociceptinnek mit lehetséges
tumormarker
szerepelhet
különbözo
etiológiájú
daganatos
megbetegedésekben.
A kísérletes állatmodellek alkalmazásával lehetoség nyílt a plazma, CSF, valamint a májszövet nociceptin tartalmának együttes meghatározására. Ezért F344 patkányokon létrehozott cirrhosis illetve hepatocelluláris carcinóma modellen
92
Törölt: követekeztében
végeztünk vizsgálatokat. A kísérlet 8. hetében a cirrhosisos állatokban mért plazma nociceptinszint (9,7? 1,02 pg/ml) nem különbözött a kontroll állatok plazma nociceptinszintjétol (9,6?0,44 pg/ml). A kontroll CSF (9,77? 0,27 pg/100? l) és a cirrhosisos állatokban mért CSF nociceptinszintekben (9,46? 1,09 pg/100? l) sem volt szignifikáns különbség. A DPC kezelt cirrhosisos állatok májszövetének nociceptin tartalma (0,065?0,02 pg/mg) a kontroll állatokéval összehasonlítva (0,037? 0,01 pg/mg) statisztikailag nem szignifikáns, ugyanakkor a nocistatin szintek a cirrhosisos állatokban a kontrollhoz képest a plazmában (13, 55? 0,44 pg/ml vs. 13,98?2,76 pg/ml) és a májszövetben (0,085? 0,03 pg/mg vs. 0,049?0,01 pg/mg) nem mutattak különbséget, azonban a CSF nocistatin szintje a cirrhosisos állatokban (6,01? 0,26 pg/100? l) a kontrollhoz képest (12,71? 1,46 pg/100?l) szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult. A kísérlet 16. hetében amikor az állatokban a cirrhosis mellett a hepatocelluláris carcinóma kialakulását is igazoltuk, a plazma nociceptinszint a DPC kezelt állatokban (91,44? 4,81 pg/ml) a kontrollhoz képest (11,17? 0,34 pg/ml) szignifikánsan magasabb volt (p<0,001). Ugyanezt tapasztaltuk a CSF nociceptin tartalomban is (95,20?6,89 pg/100? l vs. 10,21? 0,52 pg/100?, p<0,001). A DPC kezelt állatok májszövetének nem tumoros részébol vett mintában a nociceptin tartalom (0,059? 0,011 pg/mg) nem különbözött a kontrollokétól (0,036? 0,008 pg/mg), de a májszövet tumoros részébol vett minta nociceptin tartalma ( 0,463? 0,08 pg/mg) több mint tízszerese volt a kontrollban mért értéknek (p<0,001). A DPC kezelt állatokban a plazmából (13,77?0,33 pg/ml vs. 14,21? 3,08 pg/ml) és a nem tumoros májszövetbol (0,035? 0,001 pg/mg vs. 0,030?0,003 pg/mg) mért nocistatin szint nem különbözött a kontrollokétól. A CSF-bol mért nocistatin szint a DPC kezelt állatokban (2, 93? 0,17 pg/100? l ) a kontrollhoz képest (13,16? 0,86 pg/100? l). Eredményeinkbol látható, hogy F344 patkányokon kísérletesen létrehozott cirrhosis és a hepatocelluláris carcinóma kialakulása hatással van a nociceptinerg anyagcserére, és a nociceptinerg rendszer szempontjából jól modellezi a humán cirrhos ist és hepatocelluláris carcinómát.
A nociceptinerg rendszer szerepre a neurogén gyulladásban, valamint a trigeminovasculáris rendszer és a nociceptinerg rendszer kapcsolata irodalmi adatok alapján feltételezheto. Ezért vizsgáltunk a trigeminvasculáris rendszer fokozott
93
Törölt: . A Beszúrt: . A
aktivitásával és neurogén gyulladással járó elsodleges fejfájásokban -migrén és cluster fejfájás - szenvedo betegeket. A migrénes betegeket két alcsoportba soroltuk aszerint, hogy a fejfájásukhoz aura jelenség társul (MA) vagy nem (MO). A migrénes betegek fejfájás-mentes idoszakában mért plazma nociceptinszintje (n=15, 5,52±2,05 pg/ml) a kontrollhoz képest (n=25, 9,17±1,63 pg/ml) szignifikánsan alacsonyabb (p<0,0001). Az MO csoportban mért nociceptinszint (4,48±0,51 pg/ml) kisfokú különbséget mutatott a MA csoporthoz képest (6,44±2,48 pg/ml), de a különbség nem szignifikáns. A clusteres fejfájásban szenvedo
betegek
fejfájás-mentes idoszakában mért
nociceptinszint (n=14, 4,91±1,96 pg/ml), ami szignifikánsan alacsonyabb, mint a kontrollban mért érték (n=25, 9,17±1,63 pg/ml p<0,01). A clusteres perióduson kívül mért nociceptinszint (8,60±1,47 pg/ml) statisztikailag nem különbözött a kontrollban mért értékektol. Feltételezéseink szerint a nociceptinnek. a migrénes és a clusteres
rohamok
eloidézésében lehet szerepe, amely az alacsony plazma koncentrációja következtében a trigeminovaszkuláris rendszerre kifejtett gátlás hiányát okozza. Törölt: ¶ K
A farmakológiai adatok a depresszió patogenezisében a monoaminok közül a
Beszúrt: ¶
noradrenalin és a szerotonin elsodleges szerepét mutatják. Mégis a szerotonin mellett számos más transzmitter szerepe is valószínusítheto így a nociceptiné is, amelyek szoros kapcsolatban állnak a szerotoninerg rendszerrel és egymással is. A vizsgálatokat a DSM IV. unipoláris depressziós betegeken végeztük. Eredményei a viszonylag kis esetszám figyelembevételével azt mutatják, hogy a plazma nociceptinszint a depressziós betegekben (n=10, 5,99±3,87 pg/ml) a kontrollhoz képest alacsonyabb (n=25, 9,17±1,63 pg/ml) és a nociceptinszint csökkenés mértéke a depresszió súlyosságának fokozódásával no (r=? 0,78).
A központi idegrendszeri nociceptinerg anyagcsere humán vizsgálatára nincs lehetoség, ezért választottuk a kísérletesen patkányon kiváltott tartósan fennálló diabeteszes neuropáthia modellt vizsgálataink sorába. Az irodalomban nem található adat plazma, CSF nociceptin és nocistatin normál értékeire vonatkozóan. Ezért eredményeink alapadatoknak számítanak. Elsoként szolgáltattunk adatokat a kontrol patkány plazmából és CSF-bol mérheto nociceptin és nocistatin értékekrol, valamint
94
Törölt: ra tekintettel
ezen értékek változásáról az életkor elorehaladtával. Eredményeink alapján elmondható, hogy a plazma nociceptinszint az életkor elorehaladtával no (4. hét: 3,4? 0,22 pg/ml; 8. hét: 9,06?0,20 pg/ml; 12. hét: 11,95? 1,78 pg/ml; 16. hét: 13,14? 0,96 pg/ml), ugyanezt tapasztaltuk a CSF nociceptinszinteknél is (4. hét: 38,26? 2,87 pg/ml; 8. hét: 86,39?4,80 pg/ml; 12. hét: 104,67? 5,63 pg/ml; 16. hét: 119,74? 1,16 pg/ml). Ugyanakkor látható, hogy a CSF nociceptinszintje egy nagyságrenddel nagyobbnak adódott. A kontroll plazma (13,11? 1,91 pg/ml) és a CSF (12,99? 1,63) nocistatin szintje azonban nem mutatja a nociceptinnél megfigyelt nagyságrendi különbséget. A tartósan fennálló diabetes nociceptinerg anyagcserére kifejtett hatásainak vizsgálata során megállapítottuk, hogy sem a KIR-i sem a perifériásan mérheto nociceptinszintet nem befolyásolja. A 16. héten mért adatok alapján a diabeteszes állatokban a plazma/CSF nociceptin hányados 0,1- nek adódott, ami megegyezik a kontroll értékekbol számolható hányadossal (0,1). A plazma/CSF hányados változatlan értéke a kísérlet teljes idotartama alatt arra utal, hogy a diabetesz nem érintette a nociceptinerg anyagcserét sem.
Vizsgálataink megkezdése óta számottevoen nott a molekuláris biológiai vizsgálatokat, az újabb agonistákat és antagonistákat, állatkísérletes adatokat leíró cikkek száma. A klinikai vonatkozású cikk azonban eddig csak hat jelent meg. Kumar és mtsai (cxxxvii) humán synoviális folyadékban vizsgálták az OP4 receptor és a nociceptin jelenlétét, de sem a receptor sem az agonistája nem volt kimutatható. Egy mostanában megjelent cikkben Lazzeri és mtsai. (cxxxviii) arról számolnak be, hogy intravénás nociceptin adagolás incontinens betegekben szignifikáns növekedést eredményez a hólyag kapacitásban illetve a térfogat megtartásban. Ko és mtsai (cxxxi)
Törölt: atesz Beszúrt: atesz nociceptinerg anyagcserére kifejtett hatásainak vizsgálata során megállapítottuk, hogy sem a KIR-i sem a perifériásan mérheto nociceptinszintet nem befolyásolja. A 16. héten mért adatok alapján a diabeteszes állatokban a plazma/CSF nociceptin hányados 0,1-nek adódott, ami megegyezik a kontroll értékekbol számolható hányadossal (0,1). A plazma /CSF hányados változatlan értéke a kísérlet teljes idotartama alatt arra utal, hogy a diabetesz nem érintette a nociceptinerg anyagcserét sem. ¶ ¶ Vizsgálataink megkezdése óta számottevoen nott a molekuláris biológiai vizsgálatokat, az újabb agonistákat és antagonistákat, állatkísérletes adatokat leíró cikkek száma. Törölt: Törölt: De Beszúrt: De klinikai vonatkozású cikk azonban eddig csak hat jelent meg. K Törölt: et al. (1999) ?9? Törölt: a Törölt: et al. [10]
akut és krónikus fájdalomban szenvedo betegek plazma nociceptinszintjét vizsgálta és
Törölt: et al. [11]
mind akut, mind subakut, mind krónikus fájdalomban szignifikáns emelkedést találtak a
Törölt: 131
kontrollhoz képest, és nem találtak különbséget férfiak és nok között. Az általunk leírt eredmények, új, az irodalomban eddig nem tárgyalt adatokat, alapadatokat, új megfigyeléseket és következtetéseket tartalmaznak. Az irodalmi adatok hiánya miatt az általunk megfigyelt jelenségek értelmezése néhány esetben nehézségekbe ütközik, de biztosak vagyunk abban, hogy eredményeink jelentoségét a további vizsgálatok igazolni fogják.
95
Törölt: Törölt: . N
VII. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A dolgozat, illetve a dolgozat alapját képezo kísérletek elkészítésében nyújtott támogatásért, segítségért köszönettel tartozom tanáraimnak, kollégáimnak:
DR. TEKES KORNÉLIA egyetemi tanár, témavezetomnek, akinek értékes tudományos és személyes tanácsaira a diákkörösként illetve Ph.D. hallgatóként mellette töltött évek során mindig számíthattam. DR. MAGYAR KÁLMÁN akadémikus, egyetemi tanár, programvezetonek, akitol lehetoséget hogy a kutatócsoportjában dolgozhassam és akinek jóindulatú tanácsai és segítsége végigkísért munkán során. DR. TÖRÖK TAMÁS intézetvezeto egyetemi tanárnak, aki lehetové tette számomra a SE gyógyszerhatástani Intézetben a kísérletek elvégzését, köszönöm értékes személyes és szakmai tanácsait is. DR. SZALAY FERENC egyetemi tanárnak, a májbetegek vérmintáiért, önzetlen segítségéért, szakmai tanácsaiért, és a humán és állatkísérletek elvégzéséhez nyújtott anyagi támogatásáért. DR. HADHÁZY PÁL egyetemi tanárnak, aki sajnos már nincs közöttünk, az angol nyelvu publikációk nyelvi lektorálásáért, szakmai tanácsaiért és biztatásáért. DR. ZALATNAI ATTILA egyetemi docensnek, az állatkísérletek kivitelezésében nyújtott segítségéért és a szövettani, morfológiai vizsgálatok elvégzéséért. DR. REICZIGEL JENO egyetemi tanárnak, a kísérletek statisztikai kiértékelésében nyújtott segítségéért. DR. FALUDI GÁBOR egyetemi tanár, pszichiáternek a depressziós betegek vérmintáiért. DR. DIZSERI TAMÁS igazgató foorvosnak, DR. BÉKÉSI ANDREÁNAK és DR.
Törölt: Wilson:Munkánk eredményeként elsoként írtuk le a plazmából mérheto nociceptin szintet a májban és a központi idegrendszerben toxikus mértéku rézlerakódással járó Wilsonkórban, ahol a kontroll csoporthoz viszonyítva szignfikánsan magasabb értéket mértünk. A nociceptin / OP 4 receptor rendszer megtalálható a májban [6], de a nociceptin szerepe a máj fiziológiai és patofiziológiai folyamataiban még nem tisztázott. Patkány agyrészlet eken végzettin vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a nociceptin metabolizmusa, inaktivációja hidrolízis útján a Phe1-Gly 2, Ala7 -Arg8, Ala11-Arg 12 és a Arg12-Lys13 helyen történik egy membrán kötött enzim az aminopoptidáz-N (APN)és a citoplazmatikus endopeptidáz 25.15 (EP 24.15) közremuködésével. A biológiai jelentoségét ezeknek a metabolikus utaknak megerosítették specifikus enziminhibitorok alkalmazásával kísérleti állatokon. Ismert, hogy mind az aminopeptidáz-N mind az endopeptidáz 24.15 a Znmetalloproteázok csoportjába tartozik. Kísérleti adatok bizonyítják, hogy a metalloproterázok központi atomja lecserélheto más fém ionra és ez az enzimaktivitás változását vonja maga után [15]. Sertésen végzett vizsgálatokban Zn-metallopeptidáz központi atomja Cu-re cserélheto és ez az enzimaktivitás mintegy 50%-os csökkenését eredményezi.¶ PBC:The novel finding of the study is that plasma NC level of patients with primary biliary cirrhosis turns into significantly higher in all clinical phases of this immune mediated chronic cholestatic disease if compared to age matched healthy controls. A positive correlation was found between plasma NC levels and clinical phases of PBC as well as with SeBi, ASAT and ALP. The plasma NC level measured in heal thy controls (9.17? 1.63 pg/ml) was in line with previous studies [33,34] and no sex-related differences were found. Törölt: ¶ Oldaltörés
MILEI KRISZTINÁNAKA daganatos betegek vérmintáiért. DR SZÖKÖ ÉVA és DR. TÓTHFALUSI LÁSZLÓ egyetemi docenseknek, személyes és szakmai tanácsaikért.
96
Törölt: ¶ Beszúrt: ¶ DR SZÖKÖ ÉVA és DR. TÓTHFALUSI LÁSZLÓ egyetemi docenseknek , személyes és szakmai tanácsaikért .¶ DIVIKINÉ GUTH GYÖRGYI, OSZVALD EDIT, KOVÁCS ÁGNES asszisztenseknek,
DIVIKINÉ
GUTH
GYÖRGYI,
OSZVALD
EDIT,
KOVÁCS
ÁGNES
asszisztenseknek, ás FLÉGER ILDIKÓ fönövérnek a kísérletek elvégzésében nyújtott kiváló technikai segítségéért, a családias és baráti légkörért. HALÁSZ ATTILA, DR HORVÁTH ANDREA, DR FOLHOFFER ANIKÓ, DR. SÁROSI ANDREA, KNIPPEL BARBARA, PÁLFI MELINDA, TÁBI TAMÁS Ph.D. hallgatóknak, a közvetlen, baráti és szakmailag is stimuláló légkört, az egymásnak nyújtott önzetlen segítséget. A SE Gyógyszerhatástani Intézetének valamennyi munkatársának köszönettel tartozom az együttmuködésért, és köszönöm, hogy diákkörösként és az ösztöndíj ideje alatt részese lehettem az Intézet életének. Végül, köszönettel tartozom családomnak: szüleimnek, férjemnek, és gyermekeimnek, akik nagy szeretettel és türelemmel, sok lemondással, bíztatással támogattak munkámban.
97
Törölt: HALÁSZ ATTILA, DR HORVÁTH ANDREA, DR LAKATOS PÉTER LÁSZLÓ, KNIPPEL BARBARA, PÁLFI MELINDA, TÁBI TAMÁS Ph.D. hallgatóknak Beszúrt: HALÁSZ ATTILA, DR HORVÁTH ANDREA, DR LAKATOS PÉTER LÁSZLÓ, KNIPPEL BARBARA, PÁLFI MELINDA, TÁBI TAMÁS Ph.D. hallgatóknak, a közvetlen, baráti és szakmailag is stimulálól égkört, az egymásnak nyújtott önzetlen segítséget.¶ A SE Gyógyszerhatástani Intézetének valamennyi munkatársának köszönettel tartozom az együttmuködésért, és köszönöm, hogy diákköröskéntés az ösztöndíj ideje alatt részese lehettem az Intézet életének.¶ Végül, köszönettel tartozom családomnak: szüleimnek, férjemnek, és gyermekeimnek, akik nagy szeretettel és türelemmel, sok lemondással, bíztatással támogattak munkámban.¶
Törölt:
VIII.. IRODALOMJEGYZÉK i. Mollereau C., Parmentier M., Mailleux P. et al.: ORL1, a novel member of the opioid receptor family. Cloning, functional expression and localization. FEBS Letters, 1994; 341: 33-38. ii. Meunler J. C., Mollereau C., Toll L. et al.: Isolation and structure of the endogenous agonist of opioid receptor-like ORL1 receptor, Nature, 1995; 377: 532-534. iii. Terenius L., Sandin J., Sakurada T.: Nociceptin/orphanin FQ metabolism and bioactive metabolites. Peptides, 2000; 21: 919-922. iv. Mollereau C., Simons M. J., Soularue P. et al.: Structure, tissue distribution, and chromosomal localization of the prepronociceptin gene. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 1996; 93: 8666-8670. v. Makman M. H., Dvorkin B.: Presence of nociceptin (orphanin FQ) receptors in rat retina: comparison with receptors in striatrum. European Journal of Pharmacology 1997; 338: 171-176. vi. Murphy N. P., Maidment N. T.: Orphanin FQ/nociceptinm modulation of mesolimbic dopamine teransmission determined by microdialysis. Journal of Neurochemical, 1999;73: 179-186. vii. Vaughan C. W., Christie M. J.: Increase by the ORL1 receptor (opioid-receptorlike1) ligand, nociceptin, of inwardly rectifying K? conductance in dorsal raphe nucleus neurones. British Journal of Pharmacology, 1996; 117: 1609- 1611. viii. Mollereau C., Mouledous L.: Tissue distribution of opioid receptor-like (ORL-1) receptor. Peptides, 2000; 21: 907-917. ix. Sbrenna S., Marti M., Morari M. et al.: Modulation of 5- hydroxytryptamine efflux from rat cortical synaptosomes by opioids and nociceptin. British Journal of Pharmacology, 2002; 130: 425-433. x. Griebel G., Perrault G., Sanger D. J.: Orphanin FQ, a novel neuropeptide with antistress-like activity. Brain Research, 1999; 836: 221-224. xi. Jenck F., Ouagazzal A. M., Pauly-Evers M., Moreau J. L.: Orphanin FQ: role in behavioral fear responses and vulnerability to stress? Molecular Psychiatry, 2000; 5: 572-574. xii. Dhawan B. N., Cesselin F., Raghubir R. et al.: Opioid receptors. In the IUPHAR compendium of receptor characterization and classification. 1998; 218-26. xiii. Meunier J. C.: Nociceptin/orphanin FQ and the opioid receptor-like ORL1 receptor. European Journal of Pharmacology 1997; 340: 1-15.
98
Oldaltörés
xiv. Fukuda K., Kato S., Mori K. et al.: cDNA cloning and regional distribution of a novel member of the opioid receptor family. FEBS Letters, 1994; 343: 42-46. xv. Peluso J., LaForge K. S., Matthes H. W. et al.: Distribution of nociceptin/orphanin FQ receptor transcript in human central nervous system and immun cells. Journal of Neuroimmunology, 1998; 81: 184-192. xvi. Neal C. R., Akil H., Watson S. J.: Expression of orphanin FQ and the opioid receptor-like (ORL1) receptor in the developing human and rat brain. Journal of Chemical Neuroanatomy, 2001; 22: 219- 249. xvii. Notacker H. P., Reinscheid R., Mansour A. et al.: Primary structure and tissue distribution of the orphanin FQ precursor. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 1996; 93: 8677- 8682. xviii.Wick M. J., Minnerath S. R., Roy S. et al.: Differential expression of opioid receptor genes in human lymphoid cell lines and peripheral blood lymphocytes. Journal of Neuroimmunology, 1996; 64: 29-36.
Törölt:
xix. Sharp B. M., Eisenstein T.: Expression of opioid receptor by immune cells. Journal of Neuroimmunology, 1996; 69: 3-13. xx. Reinscheid R. K., Notacker H. P., Bourson A. et al.: Orphanin FQ a neuropeptid that activates an opioidlike G protein – coupled receptor. Science, 1995; 270:792- 794. xxi. Counor M., Yeo A., Henderson G.: The effect of nociceptin on Ca2 + channel current and intracellular Ca2+ in the SH- SY-5Y human neuroblastoma cell line. British Journal of Pharmacology, 1996; 118: 205-207. xxii. Knoflach F., Reinscheid R., Civelli O., Kemp J. A.: Modulation of voltage-gated calcium channels by orphanin FQ in freshly dissociated hippocampal neurons. Journal of Neuroscience, 1996; 16: 6657- 6664. xxiii. Nicol B., Lambert D. J., Rowbotham D. J. et al.: Nociceptin induced inhibition of K+ evoked glutamat release from rat cerebrocortical slices. British Journal of Pharmacology, 1996; 119: 1081-1083. xxiv.Florin S., Leblond F., Suandeau C. et al.: Comparison of behavioral effects of NCII or NCIII, two related pronociceptin – derived peptides. Life Sciences, 1999; 65: 2727- 2733.
Törölt: xxiv
xxv. Calo G., Bigoni R., Rizzi A. et al.: Nociceptin/orphanin FQ receptor ligands. Peptides, 2000; 21: 935-947. xxvi. Salvadori S., Guerrini R., Calo G., Regoli D.: Structure – activity studies on nociceptin/orphanin FQ: from full agonist, to partial agonist, to pure antagonist. I Farmaco. 1999; 54: 810-25.
99
Törölt: ***
xxvii. Thomsen C., Hohlweg D.: (8-Naphtalen-1-ylmetyl-4-oxo-1-phenyl-1,3,8-triazaspiro[4.5]-dec-3-yl)-acetic acid methyl ester (NNC 63-0532) is a novel potent nociceptin receptor agonist. British Journal of Pharmacology 2000; 131: 903- 908.
Törölt: ***
xxviii.Dautzenberg F. M., Wichmann J., Higelin J. et al.: Pharmacological characterization of the novel nonpeptide orphanin FQ/ Nociceptin receptor agonist RO 64-6198: rapid and reversible desensitization of the ORL1 receptor in vitro and lack of tolerance in vivo. Journal of Pharmacology Experimetal Therapy, 2001; 298: 812-819.
Törölt:
xxix. Ozaki S., Kawamoto H., Itoh Y. et al.: In vitro and in vivo pharmacological characterization of J-113397 a potene and selective non- peptidyl ORL1 receptor antagonist. European Journal of Pharmacology, 2000; 402: 45-53. xxx. Shinkai H., Ito T., Iida T. et al.: 4- aminoquinolines: Novel nociceptin antagonists with analgetic activity. Journal of Medical Chemistry, 2000; 43. 4667-4677. xxxi. Yamada H., Nakamoto H., Suzuki Y. et al.: Pharmacological profiles of a novel opioid receptor-like 1 (ORL1) receptor antagonist, JTC-801. British Journal of Pharmacology, 2002; 135: 323-332. xxxii. Bigoni R., Rizzi A., Rizzi D. et al.: In vitro pharmacological profile of peptide III-BTD A novel ligand for nociceptin/orphanin FQ and opioid receptors. Life Sciences, 2000; 68: 233-39. xxxiii. Montiel J. L., Corrille F., Roques B. P., Noble F.: Nociceptin/orphanin FQ metabolism: Role of aminopeptidase and endopeptidase 24.15. J. Neurochem., 1997; 68: 354-61. xxxiv. Yu J., Chait B. T., Toll L., Kreek M. J.: Nociceptin in vitro biotransformation in human blood. Peptides. 1996; 17: 873- 876. xxxv. Kenny A. J., Stephenson S. L., Turner A. J.: Cell surface peptidases in mammalian ectoenzymes. Elsev. Sci. Pub., 1987; 169-210. xxxvi. Noble F., Roques B. P.: Association of aminopeptidase N and endopeptidase 24.15 inhibitors potentiate behavioral effects mediated by nociceptin/orphanin FQ in mice. FEBS Lett 1997; 401: 227-229. xxxvii. Taguchi K., Hagiwara Y., Suzuki Y. et al.: Effects of morphine on release of acetylcholine in rat striatum: an in vivo microdialysis study. Naunyn Schmiedeberggs Archives Pharmacology, 1993; 347: 9- 13. xxxviii. Wichmann T., Starke K.: Modulation by muscarin and opioid receptors of acetilkolin release in slices from striato-striatal grafts in the rat. Brain Research, 1990; 510: 296-302.
100
xxxix. Patel H. J., Giembycz M. A., Spicuzza P. J. et al.: Naloxon-insensitive inhibition of acethylcholine release from parasympathetic nerves innervating guinea-pig trachea by the novel opioid, nociceptin. British Journal of Pharmacology, 1997; 120: 735-736. xl. Neal M. J., Cunningham J. R., Paterson S. J. et al.: Inhibition by nociceptin of the light-evoked release of Ach from retinal cholinergic neurones. British Journal of Pharmacology, 1997; 120: 1399-1400. xli. Yazdany A., Takahashi T., Bagnol D. et al.: Functional significance of a newly discovered neuropeptid, orphanin FQ, in rat gastrointestinal motility. Gastroenterology, 1999; 116: 108-117. xlii. Dourmap N., Clero E., Costentin J.: Involvement of cholinergic neurons in the release of dopamin elicited by stimulation of ?-opioid receptors in striatum. Brain Research, 1997; 749: 295-300. xliii. Maidment N. T., Chen Y., Tan A. M., et al.: Rat ventral midbrain dopamine neurons express the orphanin FQ/nociceptin receptor ORL-1. Neuroreport, 2002; 13: 1137- 1140. xliv. Norton C. S., Neal C. R., Kumar s., et al.: Nociceptin/orphanin FQ and opioid receptor-like receptor mRNA expression in dopamin systems. xlv. Flau K., Redmer A., Liedtke s., et al.: Inhibition of striatral and retinal dopamin release via nociceptin/orphanin FQ receptors. British Journal of Pharmacology, 2002; 137: 1355-1361. xlvi. Shei K., Pan J.: Effect of orphanin FQ on central dopminergic neuronal activities and prolactin secretion. Am J Physiol Regul Integr Comp Physiol, 2001; 280: R705R712. xlvii. Murphy N. P., Maidment N. T.: Orphanin FQ/nociceptin modulation of mesolimbic dopaminerg transmission determined by microdialysis. Journal of Neurochemical, 1999; 73: 179-186. xlviii. Liu Z., Wang Y., Zhang J. et al.: Orphanin FQ: an endogenous antagonist of rat brain dopamin transporter. NeuroReport, 2001; 12: 699-702. xlix. Dassesse D., Ledent C., Meunier J. C. et al.: Regulation of nociceptin mRNA expression in the septum by dopamine and adenosine systems. NeuroReport, 2000; 11: 3243- 3246. l. Meis S., Pape H. C.: Controll of glutamate and GABA release by nociceptin/orphanin FQ in the rat lateral amygdala. Journal of Physiology, 2001; 532: 701-712. li. Werthwein S., Bauer U., Nakazi M. et al.: Further characterization of the ORL1 receptor-mediated inhibition of noradrenaline release in the mous brain in vitro. British Journal of Pharmacology, 1999; 127: 300-308.
101
Törölt:
lii. Eriksson K. S., Stevens D. R., Haas H. L.: Opposit modulation of histaminergic neurons by nociceptin and morphine. Neuropharmacology 2000; 39: 2492-2498. liii. Jenk F., Moreau J. L., Martin J. R. et al.: Orphanin FQ acts as an anxiolytic to attenuate behavioral responses to stress. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 1997; 94: 14854-14858. liv. Sakurada T., Katsuyama S., Sakurada S. et al.: Nociceptin-induced scratching, biting, and licking in mice: involvement of spinal NK1 receptors. British Journal of Pharmacology, 1999; 127: 1712-1718.
Törölt: liv
lv. Ito S., Okuda- Ashitaka E., Minami T.: Central and peripheral rules of prostaglandins in pain and thei interactions with novel neuropeptides nociceptin and nocistatin. Neuroscience Research, 2001; 41: 199-332. lvi. Hara N., Minami T., Okuda- Ashitaka E. et al.: Characterization of nociceptin hyperalgesia and allodynia in conscious mice. British Journal of Pharmacology, 1997; 121: 401-408.
Törölt:
lvii. Xu X. J., Hao J. X., Wiesenfeld-Hallin Z.: Nociceptin or antinociceptin: potent spinal antinociceptive effect of orphanin FQ/nociceptin in the rat. Neuroreport, 1996; 7: 2092- 2094. lviii. King M. A., Rossi G. C., Chang A. H. et al.: Spinal analgesic activity of orphanin FQ / nociceptin and its fragments. Neuroscience Letters, 1997; 223: 113-116. lix. Rossi G. C., Mathis J. P., Pasternak G. V.: Analgesic activity of orphanin FQ2, murine prepro-orphanin FQ 141-157 in mice, Neuroreport, 1998; 9: 1165-1168. lx. Tian J. H., Xu W., Fang Y. et al.: Bidirectional modulatory effect of orphanin FQ on morphine-induced analgesia: antagonism in brain and potentiation in spinal cord of the rat. British Journal of Pharmacology, 1997; 120: 676-680.
Törölt:
lxi. Grisel J. E., Mogil J. S., Belknap J. K. et al.: Orphanin FQ acts as a supraspinal, but not a spinal, anti-opioid peptide. NeuroReport, 1996; 7: 2125-2129. lxii. Stanfa L. C., Chapman V., Kerr N. et al.: Inhibitory action of nociceptin on spinal dorsal horn neurones of the rat, in vivo. British Journal of Pharmacology, 1996; 118: 1875- 1877. lxiii. Yu T. P., Fein J., Phan T. et al.: Orphanin FQ inhibits synaptic transmission and long-term potentiation in rat hippocampus. Hippocampus, 1997; 7: 88-94. lxiv. Mamiya T., Noda Y., Nishi M. et al.: Enhancement of spatial in nociceptin receptor-knockout mice. Brain Research, 1998; 783: 236-240. lxv. Mamiya T., Noda Y., Nishi M. et al.: Nociceptin system plays a role in the memory retention: involvement of naloxone benzoylhydrasone binding site. NeuroReport, 1999; 10: 1171-1175.
102
Törölt: v Törölt: z
lxvi. Manabe T., NodaY., Mamiya T. et al.: Facilitation of long-term potentiation and memory in mice lacking nociceptin receptor. Nature, 1998; 394: 577-581. lxvii. Murphy N. P., Ly H. T., Maidment N. T.: Intracerebroventricular orphanin FQ/nociceptin supress dopamine release in the nucleus accumbens of anaesthetized rats. Neuroscience, 1996; 75: 1-4. lxviii. Morley J. E., Levine A. S., Grace M.: Opioid modulation of appetite. Neurosciencer Biobehavioral Review, 1983; 7: 281-305. lxix. Pomonis J. D., Billington C. J., Levine A. S.: Orphanin FQ, agonist of orphan opioid receptor ORL1, stimulates feeding in rats. NeuroReport, 1996; 8: 369- 371. lxx. Stretford T. R., Holahan M. R., Kelley A. E.: Injection of nociceptin into nucleus accumbens shell or ventromedial hypothalamic nucleus increase food intake. NeuroReport, 1997; 8: 423-426. lxxi. Florin S., Suaudeau C., Meunier J. C. et al.: Nociceptin stimulates locomotion and exploratory behaviour in mice. European Journal of Pharmacology, 1996; 317: 9-13. lxxii. Devine D. P., Taylor L., Reinscheid R. et al.: Rats rapidly develop tolerance to the locomotor- inhibitory effects of the novel neuropeptide orphanin FQ. Neurochemical Research, 1996; 21: 1387-1396. lxxiii. Sandin J., Georgieva J., Schött P. A. et al.: Nociceptin/orphanin FQ microinjected into hippocampus impairs spatial learning in rats. European Journal of Neuroscience, 1997; 9: 194-197. lxxiv. Nishi M. M., Houtani T., Noda Y. et al.: Unrestrained nociceptive response and disregulation of hearing ability in mice lacking the nociceptin/orphanin FQ receptor. EMBO J., 1997; 16: 1858-1864. lxxv. Bluet-Pajot M. T., Meunier J. C., Epelbaum J.: Effects de la nociceptine en injection intacérébroventiculaire sur les sécrétions antéhypophyseaires de GH, prolactine et ACTH. 3 éme Colloque de la Société des Neurosciences (Bordeaux, France), No. E-18, p.122. lxxvi. Saito Y., Maruyama K., Kawano H. et al.: Molecular cloning and characterization of a novel from of of neuropeptide gene as a developmetally regulated molecule. Journal of Biol. Chem., 1996; 271: 15615-15622.
Törölt: ???
lxxvii. Fischer A., Forsmann W. G., Undem B. J.: Nociceptin – induced inhibition of tachykinergic neurotransmission in guinea pig bronchus. Journal of Pharmacology Experimental Therapy, 1998; 285: 902-907. lxxviii. Wang J. B., Johnson P.S., Imay Y., et al.: cDNA cloning of an orphan opiate receptor gene family member and its slice variant. FEBS letters, 1994; 348: 75-79.
103
Törölt:
lxxix. Dumont M., Lemarie S.: Characterization of [3H] Nociceptin binding sites in rat heart. Soc Neurosci Abstr., 1998; 24: 432. 18.
Törölt: 1 Törölt: ***¶
lxxx. Calo G., Rizzi A., Bodin M.: Pharmacological characterization of nociceptin receptor an in vitro study. Canadian Journal of Physiology and Pharmacology, 1997; 75: 713-718. lxxxi. Giuliani S., Lecci A., Maggi C. A.: Nociceptin and neurotransmitter release in the periphery. Peptides, 2000; 21: 977-984. lxxxii. Patel H. J., Gyembicz M. A., Spicuzza P. J., Belvisi M. G.: Naloxoxe – insensitive inhibition of acetilcholine release from parasympathetic nerves innervating guinea – pig trachea by the novel opioid, nociceptin. British Journal of Pharmacology, 1997; 120: 735-736. lxxxiii. Maggi C. A.: Tachykinins and calcitonin gene – related peptide (CGRP) as cotransmitters released from peripheral endings of sensori nerves. Progress in Neurobiology, 1995; 45: 1-98. lxxxiv. Gumusel B., Hao Q., Hyman A. et al.: Nociceptin: an endogenous agonist for central opioid-like-1 (ORL1) receptors possesses systemic vasorelaxant properties. Life Sciences Pharmacology Letter, 1997; 60: PL141-PL145. lxxxv. Giuliani S., Tramontana M., Lecci A., Maggi C. A.: Effect of nociceptin on heart rate and blood pressure in anaesthetized rats. European Journal of Pharmacology, 1997; 333: 177-179. lxxxvi. Giuliani S., Maggi C. A.: Prejunctional modulation by nociceptin of nerve – mediated inotropic responses in quinea – pig left atrium. European Journal of Pharmacology, 1997; 332: 231-236. lxxxvii. Schulz R., Faase E., Wuster M., Hwerz A.: Selectiv receptors for ?-endorphin on the rat vas deferens. Life Sciences, 1979; 24: 843-850. lxxxviii. Nadel J. A.: Neutral endopeptidases modulates neurogenic inflammation. European Resp J., 1991; 4: 745-754. lxxxix. Guiliani S., Lecci A., Tramontana M., Maggi C. A.: The inhibitory effect of nociceptin on the micturition reflex in anaesthetized rats. British Journal of Pharmacology, 1998; 124: 1566-1572. xc. Maggi C. A., Patacchini R., Eglezos A. et al.: Tachykinin receptors in quinea – pig renal pelvis: activation by exogenous and endogenous tachykinins. British Journal of Pharmacology, 1992; 107: 27-33.
104
Törölt: lxxx
xci. Lecci A., Giuliani S., Tramontana M. et al.: Tachykinin – mediated effect of nociceptin in the rat urinary bladder in vivo. European Journal of Pharmacology, 2000; 389: 99-102. xcii. Helyes Zs., Németh J., Pintér E., Szolcsányi J.: Inhibition by nociceptin of neurogenic inflammation and the release of SP and CGRP from sensory nerve terminals. British Journal of Pharmacology, 1997; 121: 613- 615. xciii. Németh J., Helyes Zs., Oroszi G. et al.: Inhibition of nociceptin on sensory neuropeptide release and mast cell – mediated plasma extravasation in rats. European Journal of Pharmacology, 1998; 347: 101-104. xciv. Yazdani A., Takahashi T., Bagnol D. et al.: Functional significance of a newly discovered neuropeptide, orphanin FQ in rat gastrointestinal motility. Gastroenterology 1999; 116: 108-117. xcv. Osinski M. A., Pampusch M. S., Murtangh M. P., Browen P. R.: Cloning expression and functional role of a nociceptin/orphanin FQ receptor in the porcine gastrointestinal tract. European Journal of Pharmacology, 1999; 365: 281-289. xcvi. Takahashi T., Mizuta Y., Ishiguchi T.: Orphanin FQ stimulates colonic motility and accelerates colonic transit via inhibiting ATP pathway of the myenteric plexus. Gastroenterology, 1999; 116: A1091 (G 4734).
Törölt:
Törölt: ***¶
xcvii. Gintzler A. R., Adapa I. D., Toll L. et al.: Modulation of enkephalin release by nociceptin (orphanin FQ). European Journal of Pharmacology, 1997; 325: 29-34. xcviii . Taniguchi H., Yomota E., Nogi K. et al.: The effect of nocic eptin, an endogenous ligand for the ORL1 receptor, on rat colonic contraction and transit. European Journal of Pharmacology, 1998; 353: 265-271.
Törölt:
ci. Wang J. B., Johnson P. S., Imai Y. et al.: cDNA cloning of an orphan opiate receptor gene family member and its splice variant. FEBS Letters, 1994; 348: 75-79. cii. Fehér J., Lengyel G.: Hepatológia, Medicina kiadó, Budapest, 2001
Törölt: *** Törölt: kiadás helye
ciii. Auld D. S.: Removal and replacement of metal ions in metallopeptidase. Methods in Enzymology, 1995; 248: 228-242.
Törölt: éve***
civ. Neuberger J., Jones E. A.: Liver transplantation for intractable pruritus is contraindicated before an adequate trial of opiate antagonist therapy. European Journal of Gastroenterology and Hepatology, 2001; 13:1393-1394. cv. Bergasa N., Talbolt T., Alling D. et al.: A controlled trial of naloxone infusion for the pruritus of chronic cholestasis. Gastroenterology, 1992; 102: 544-549. cvi. Berg P. A., Klein R.: Antimitochondrial antibodies in primary biliary cirrhosis and other disorders: definition and clinical relevance. Dig. Dis. Sci., 1992; 10: 85-101.
105
Törölt: ???
cvii. American Psychiatric Association: Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 4th ed. American Psychiatric Association, Washington, DC, 1994.
Törölt: ***szerkesztette***
cviii. Schildkraut J. J.: The catecholamine hypothesis off affective disorders: a review of supporting evidence. American Journal of Psychiatry, 1965; 122: 509-519.
Törölt: cviii
cix. Bánki M. CS.: Szerotoninerg modellek a biológiai pszichiátriában. Psychiatria Hungarica, 1993; 8: 421-433. cx. Headache Classification Committee of the International Headache Society.: Classification and diagnostic criteria for headache disorders, cranial neuralgias and facial pain., Cephalalgia, 1988; 8: 1-96. cxi. Wolff H. C.: Headachevand other heand pain. Ed: Dalessio, D.J. Oxford University Press, New York 1972. cxii. Berde B., Fanchamps A.: Importance des médiateurs chimiquess pour la pathogénése et traitment de la migraine. Journal of Medical Strassbourg, 1975; 6: 727730. cxiii. Moskowitz M. A.: The neurobiology of vascular head pain. Annual Neurology, 1984; 16: 157-168. cxiv. Sanchez del R. M., Moskowitz M. A.: The trigeminal system. In: Olesen J, TfeltHansen P, Welch KMA, editors. The Headaches. Philadelphia: Lippincott Williams & Wilkins, 2000: 141-149. cxv. Goadsby P. J., Edvinsson L.: Human in vivo evidence for trigeminovascular activation in cluster headache. Neuropeptide changes and effects of acute attacks therapies. Brain, 1994; 117: 427-434. cxvi. May A., Bahra A., Buchel C. et al.: Hypothalamic activation in cluster headache attacks. Lancet, 1998; 352: 275-278. cxvii. Hou M., Uddman R., Tajti J. et al.: Nociceptin immunoreactivity and receptor mRNA in the human trigeminal ganglion. Brain Research, 2003; 964: 179-186. cxviii. Bartsch T., Akerman S., Goadsby P. J.: The ORL- 1 (NOP(1)) receptor ligand nociceptin/orphanin FQ (N/OFQ) inhibits neurogenic dural vasodialtation in the rat. Neuropharmacology, 2002; 43: 991-998. cxx. Mansford K. R. L., Opie L.: Comparison of metabolic abnormalities in diabetes mellitus induced by streptozotocin or by alloxan. The Lancet, 1968; 30: 670-671. cxxi. Zalatnai A., Lapis K.: Decreased hepaticarcinogenic effect of diethylnitosamine in experimentally induced liver cirrhosis in rat: dealy or inhibition? Cancer Letters, 1994; 79: 1-7.
106
cxxii. Zalatnai A., Lapis K.: Simulatneous induction of liver cirrhosis and hepatocellular carcinomas in F- 344 rats: establishement of a short hepatocarcinogenesis model. Exp Toxic. Pathol., 1994, 46: 215-222. cxxiii. Yu J., Chait B. T., Toll L., et al.: Nociceptin in vitro biotransformation in human blood. Peptides, 1996; 17: 873- 876. cxxiv. Kumar N., Smart D., Mason S. et al.: Neither nociceptin nor its receptor are present in human synovial fluid or tisue. British Journal of Anaesthesia, 1999; 83: 470471. cxxv. Kolarz G., Braun F., Menzel J. et al.: Collagenolytic enzymes of the skin in chronic polyarthritis transformations during D-penicillamin therapy. Z. Rheumatology, 1981; 40: 37-39. cxxvi. Ludwig J., Dickson E. R., McDonald G. S.: Staging of chronic nonsuppurative destructive cholangitis (syndrome of primary biliary cirrhosis). Virchows Arch A Pathol Anat Histol., 1978; 379:103-112. cxxvii. Caballeria L., Pares A., Castellas A., et al.:Hepatocellular carcinoma in primary biliary cirrhosis: similar incidence to that in hepatitis C virus -related cirrhosis. American Jouranl of Gastroenterology, 2001; 96:1160-1163.
Törölt: *** Törölt: cxxvii
cxxviii. Nguyen M. H., Keefe E. B.: Screening for hepatocellular carcinoma. Journal of Clinical Gastroenterology, 2002; 35: S86-S91. cxxix. Grisel J. E., Mogil J. S.: Effects of supraspinal orphanin FQ/nociceptin. Peptides, 2000; 21: 1037-1045. cxxx. Anderberg U. M., Liu Z., Bewrglung L., et al.: plasma levels on nociceptin in female fibromialgia syndrome peptides. Z. Rheumatol, 1998; 57: 77- 80. cxxxi. Ko M. H., Kim Y. H., Woo R. S., et al.: Quantitative analysis of nociceptin in blood of patients with acut and chronic pain. NeuroReport, 2002; 13: 1631-1633. cxxxii. Habler H., Timmermann L., Stegmann J., et al.: Effects of nociceptin and nocistatin on antidromic vasodilatation in hairless skin of the rat hindlimb in vivo. British Journal of pharmacology, 1999; 127: 1719-1727. cxxxiii. Ferrari M. D., Bach F. W.: Biochemistry of systemic and jugular venous blood. In: Oliens J., Tfelt-Hansen P., Welch K. M. A., editors. The Headaches. Philadelphia: lippincott Williams & Wilkins, 2000: 255-260. cxxxiv. Leone M., Sacerdote P., D’Amico D., et al.: Beta- endorphin cancentrations in the peripheral blood mononuclear cells of migraine and tension-type headache patients. Cephalalgia, 1992; 12: 154-157.
107
Törölt:
cxxxv. Reinscheid R. K., Nothacker H., Civelli O.: The orphanin FQ/nociceptin gene: structure, tissue distribution of expression and functional inplications obtained from knockout mice. Peptides, 2000; 21: 901-906. cxxxvi. Anderberg U. M., Liu Z., Berglung L., et al.: Plasma level on nociceptin in female fibromyalgia syndrome patients. Z. Rheumatol, 1998; 57: 77- 80. cxxxvii. Kumar N., Smart D., Mason S., et al.: Neither nociceptin nor its receptor are present in human synovial fluid or tissue. 1999; 83: 470-471. cxxxviii. Lazzeri M., Lgrave C. A., Spinelli M., et al.: Urodynamic and clinical evidence of acute inhibitory effects of intravesical nociceptin/orphanin FQ on detrusor overactivity in humans: a pilot study. Journal of Urology 2001; 166: 2237-2240.
108
5. oldal: [1] Törölt
orphanin FQ receptor PPNC CRF CCK NPY SP CSF cAMP APN EP i.c.v. i.p. i.t. s.c. DA DAT GABA GAT Ach CNS CHO EPP IPP EFS TM NMDA NBH NDV PACAP TFA 5. oldal: [2] Törölt
DEN RIA 5. oldal: [3] Törölt
SE Gyógyszerhatástani Intézet
2003.07.02. du. 3:38
pre-pronociceptin (nociceptin percursor) corticotrop releasing faktor cholecystokinin neuropeptid Y substance P cerebrospinalis folyadék ciklikus-adenozin-monofoszfát aminopeptidáz N endopeptidáz intracerebroventrikuláris intraperitoneális intratekális subcután dopamin dopamin-transzporter ?-aminovajsav GABA-transzporter acetil-kolin központi-idegrendszer kínai aranyhörcsög petefészek sejtvonal excitatoros posztszinaptikus potenciál inhibitoros posztszinaptikus potenciál elektromos tér ingerlés tuberomamillaris N-metil-D-aspartát naloxon-benzoylhydrazon neurogén durális vasoconstrictio hypophysis adenilát cikláz aktiváló polipeptid trifluoro-ecetsav SE Gyógyszerhatástani Intézet
2003.07.02. du. 3:38
dietil-nitrozamin radioimmunoassay Tekes Kornélia
2003.06.23. du. 5:53
SE Gyógyszerhatástani Intézet
2003.07.02. du. 3:38
CGRP SP VIP 5. oldal: [4] Törölt
CH MA MO
cluster fejfájás migrénes fejfájás, aurával migrénes fejfájás, aura nélkül
