• Oroszország öröksége volt Szovjetuniótól – – – – – – –
terület 76%-át lakosság 51%-át gazdasági potenciál 59%-át (+16% a szétválással, 3427 USD/fő GDP ) hadereje a 2. legnagyobb a világon a világ nukleáris potenciáljának kb. 50%-át a világ olajkészletének 5%-át a világ gázkészletének 1/3-át
• A szovjet rendszer összeomlása = dinoszauruszok kipusztulása – 1978-1980-tól menthetetlen – Az gorbacsovi változtatás: hibás és megkésett – A bipoláris világrend és a Szovjetunió vége csak epizód – Az orosz vezetés túlértékeli és okként kezeli ezeket (hiba!) • Nemzetközi folyamatok – a világgazdaság kibővülése (Oroszország ebből kimarad) – Oroszország csak felemásan tud bekapcsolódni a világgazdaságba (WTO-tagság – 2012!) – Információs forradalomról lemarad (még a katonai-ipari komplexum is) – e nélkül nem lehet ipari nagyhatalom • Új geopolitikai környezet – Hidegháború vége – A fenyegetés jellege megváltozik (a katonai dimenzió másodlagos lesz)
• A külpolitika belső feltételrendszere – Ezek között a határok között soha korábban nem létezett Oroszország – Súlypontja keletebbre került – 14,3 ezer km határából 11 ezer nem szerződéses érvényű – Dezintegrációs tendenciák (autonóm részeinek szeparatizmusa) – 1993-ban föderatív jellegű alkotmány (1994-ben Csecsen háború) – A nemzetközi közösség nem érdekelt a fragmentálódásban – Nincs egyértelmű akarat a jövőre vonatkozóan – 1991-ben 52% elutasítja az 1985 utáni változásokat, 23% támogatja – Integrációs lehetőségek: • Orosz nemzeti ideológia (szélsőjobb és kommunista; oroszok 84%; Nagy-Oroszország, orosz-ukrán-belarusz szövetség) • Szovjetunió helyreállítása (nincs válasz a hogyanra, konfliktust generálna, végül betiltják) • Westernizálódó Oroszország (Jegor Gajdar 1991-1992, középosztály lecsúszik, államellenesség)
• A külpolitika belső feltételrendszere – Új tulajdonosi elit • alapvetően oroszok, a régi nomenklatúrából kerül ki • a külföldi tőke nem játszik jelentős szerepet • legfőbb szempont: gyors végrehajtás, a magántulajdon döntő tényezővé tétele, a reformok visszafordíthatatlanságának biztosítása • nem szempont: a gazdaságosság, a hatékonyság, a szociális, a pénzügyi • Oroszország a magántulajdonosi viszonyok szintjén sem kapcsolódott be közvetlenül a világgazdasági körforgásba • a pénzügyi kapcsolatok csak tőkekivitel formájában álltak fenn • a gazdaság és politika határmezsgyéjén mozognak (oligarchák, nincs tiszta lobbiérdek) • két nagy csoport: energia lobbik és nyersanyagexportőrök, illetve a belpiacra dolgozó feldolgozó iparágak képviselői • Eltérő világképpel rendelkeznek
• A külpolitika belső feltételrendszere – Drámai gazdasági recesszió • 1991 a szovjet GDP 68%-át örökli (de –11% csökkenés) • 1992-1997 között 3-15% csökkenés • 1997-ra a SZU-hoz képest 1/5-re, az 1992-höz képest 1/3-ra csökken a világgazdasági súlya • 1997-ben az ipari termelés 50%-kal csökken (1941-es szintre!) • 1992-ben 5-6. hely, 1995-ben 10-11. hely (2%) • 1992-ben a lakossági fogyasztás a 1960-as évek szintjén • 1992-ban 2900% infláció (reálkeresetek 1/3-ra esnek vissza) • 1992-1997 között felére csökken a tudományos kutatók száma • 1992-1997 között ¼-re az innováció • 1997-ben 80 milliárd dollár az orosz büdzsé (2/3-a adósságfinanszírozásra és hadseregre megy) • Vita: nagyhatalomként vagy gazdaságilag integrálódni a világba?
• Korai atlantizmus (1992-1993) – Az USA-val és nyugattal való új minőségű, szoros partneri kapcsolat – A világgazdaságba való integrálódás – A nagyhatalmi örökség átmentése (ENSZ, EBEÉ, FÁK) – Piacgazdaság és demokrácia • Eurázsiai-nagyhatalmi korszak (1994-1996) – Az orosz érdekek határozottabb képviselete – A konfrontáció felvállalása nyugattal (Balkán, NATO-bővítés) – FÁK és Kína • Második atlantista korszak (1996-1998) – Pragmatikus kapcsolatok a nyugattal – Multipolarizmus meghirdetése • Izoláció és nyitás (1998-2001) – 1998-as pénzügyi válság és Koszovó (izoláció) – Európai Unió jelentősegének növekedése – USA-orosz kapcsolatok javulása (9/11) – Orosz gazdaság részesedése 0,8% a világgazdaságban (2000)
• Kegyelmi állapot (2001-2003) – Az USA-val harmonikus kapcsolat – Az európai nagyhatalmakkal harmonikus kapcsolat – A kapcsolatok demilitarizálása – Viták: Irak (de olajbevételek! 2008-ra 600 mrd USD tartalék), balti államok NATO-felvétele • Az új bizalmatlanság évei (2003- 2010) – Posztszovjet színes forradalmak (Grúzia 2003, Ukrajna 2004) – Belső konszolidáció (Jukosz-ügy, autokratizmus, „szuverén demokrácia” = irányított demokrácia) – Orosz-ukrán gázcsörte 2006 (EU alternatív szállítási útvonal) – Rakétavédelmi-terv 2007-től – Grúziai háború 2008 augusztus (ez mélypont!) – EU-orosz kapcsolatok: 2006-2009 között 33-ról 73 mrd euró befektetés Oroszországban, 12-ről 24 mrd-re az EU-ban; 2007-ban 2,3% a orosz gazdaság részesedése a világgazdaságban – 2008-as pénzügyi-gazdasági válság
•
„Reset” (2009-2012)
– Az USA • kevésbé aktív a FÁK-térségben • Visszafogottabb az energia-vitákban • Előrelépés a nukleáris támadófegyverek csökkentésében (START III – 1550-1550 robbanófej, 700-700 hordozóeszköz ) – Oroszország • engedmény Irán ügyében (nem szállít Sz-300-as rakétavédelmi rendszert) • Pragmatikus együttműködés Afganisztánban (északi utánpótlási vonal) • Líbia BT-határozat (1973. sz.) • Putyin harmadik elnöksége (2012-től) – Energetikára alapozott külpolitika – Nabucco vs Déli-Áramlat (Ukrajna) – Oroszország megpróbálja elállni a közép-ázsiai energiahordozók Európába jutását – Kínai kapcsolat (de problémák is: fegyverkereskedelem, energiakapcsolat – Óvatosság, stratégiai tanácstalanság, FÁK-központúság
•Oroszország fő célja: a FÁK-térség integrációs centrumává válni •1991. december 8. Belovezsszkaja Puscsa – A Szovjetunió megszűnése és Független Államok Közösségének létrejötte
• Az orosz FÁK-politika szakaszai: – A „civilizált szétválás” időszaka (1991-1992) • Nem tekintik veszteségnek a szétválást, megkönnyíti az orosz politikai-gazdasági átalakulást • Törökország és Irán befolyásától félnek (nem az USA és Kína) • 1992. május 15. – Kollektív Biztonsági Szövetség (Taskenti Megállapodás) – Oroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Örményország – 1993-ban csatlakozik Azerbajdzsán (09.24), Grúzia (12.09), Belarusz (12.31) – A térség legkomolyabb kölcsönös kötelezettségeket megfogalmazó dokumentum – Politikai konzultáció (2. pont), biztonsági garancia (4. pont) – 1999-ben nem hosszabbítja meg Üzbegisztán (2006-ban vissza, majd 2012-ben ismét ki), Grúzia, Azerbajdzsán
• Az orosz FÁK-politika szakaszai: – Az „erőltetett gazdasági integráció” kísérlete (1993-1995) • Új megközelítés: az orosz belső gondok a túl erőszakos szétválásra vezethető vissza (Csernomirgyin) • A FÁK intézményeinek kialakítása (orosz dominancia) • Gazdasági szövetség (1993), szabadkereskedelmi térség (1994) vámunió (1995) – Egyik sem teljesül • Orosz privilegizált politikai igények („orosz Monroe-elv”) – Megfogalmazódnak az első igények szubregionális kezdeményezésekre az orosz túlsúly ellenpontozása érdekében – pl. 1993-as kazah-kirgíz-üzbég együttműködés
• Az orosz FÁK-politika szakaszai: – A „többsebességes FÁK” terve (1995-1999) • Nem jön össze a gazdasági integráció (helyi elitek ellenállása) • 1996. április – Orosz-belarusz „kettős közösség” (integrációs mag) • 1996. május – Orosz-belarusz-kazah-kirgíz „négyes közösség” • 1996. május – „Orosz-belarusz szövetség” • 1997. május – GUAM-csoport – Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán, Moldova – Strasbourgban írják alá – Oroszországot elkerülő energiafolyosó – 1999-2005 – Üzbegisztán is tagja – Nem demokrácia-exportról szól (a színes forradalmak ellenére sem – pl. azeri dinasztikus átörökítés)
• Az orosz FÁK-politika szakaszai: – A „biztonságpolitikai egymásrautaltság” koncepciója (1999-2005) • Lejár a Kollektív Biztonsági Szerződés (Taskenti megállapodás) • Afganisztáni helyzet romlása • Üzbegisztán nem hosszabbítja meg – A szerződés alkalmatlan arra, hogy megvédje az országot az afganisztáni bázisú Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom (IDU) terrortámadásaitól (1999 elején Taskentben robbantanak) – Iszlam Karimov szerint az USA alkalmas erre • Grúzia és Azerbajdzsán sem – GUAM miatt – + az üzbégek is csatlakoznak – Ukrajna, Moldova nem tagja a taskenti szerződésnek • A tagállamok egy része viszont épp az afgán helyzet miatt hosszabbítja meg – Alkalmat ad a FÁK-együttműködés megújítására
• Az orosz FÁK-politika szakaszai: – Az „újrafogalmazott integráció kísérlete” (2005-2010) • Eurázsiai Gazdasági Közösség (2000-től) – Orosz, kazah, belorusz, kirgiz, tádzsik – a leginkább együttműködni hajlandók • Egységes Gazdasági Térség (2003) – Orosz, ukrán, kazah, belorusz – a legerősebb gazdaságok – 2006-ban megbukik (Ukrajna 2005-ben kilép) • Színes forradalmak után – Újra kell gondolni a FÁK-politika módszereit – Szakítani a háttéralkukkal, kedvezményekkel (Ukrajna) – Nincs konstruktív stratégiája Moszkvának – Pragmatikus politikát folytat • Egységes Gazdasági Térség 2.0 (2010) – Oroszország, Kazahsztán, Belarusz – Szabadkereskedelmi övezet (2011) – belorusz, örmény, kazah, moldáv, orosz, tádzsik, kirgiz, ukrán – Eurázsiai Gazdasági Unió (2012) – orosz, kazah, belorusz – 2015-ben kezdene el működni
