FELHÍVÁS az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara, és a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület az I. Világháború centenáriuma alkalmából emlékkonferenciát rendez
A HAZÁÉRT címmel * Ideje: 2015. április 24 Helyszíne: NKE kápolna. / 1083 Budapest Ludovika tér 2. * A konferencia célkitűzése: (1) Tisztelegni a háború magyar katonahőseinek, katonáinak helytállása előtt. (2) Tudományos igényű megemlékezés az első Nagy Háborúról, és következményeiről Európa és Magyarország szempontjából. (3) Megerősíteni a magyar azonosságtudatot. A konferencia fő témaköre: Az I. VILÁGHÁBORÚ • a háború kirobbanása, a hadviselő felek, katonai szövetségek; • a háború hadszínterei, hadseregek, haditechnikák, stratégiák és hadműveletek; • a háború tábornokai, magyar katonahősei; • az Osztrák-Magyar Monarchia demográfiai viszonyai, háborús veszteségek; • a háború következményei, a trianoni békediktátum. Elsősorban a konferencia témaköreiben várjuk javaslatukat és jelentkezésüket előadásra, hozzászólásra, de lehet jönni jelentkezés nélkül is, mint érdeklődő. A konferencia szerkezete: a fent jelzett témaköröknek megfelelően hat - nyolc 20 perces plenáris előadást tervezünk. A plenáris előadásokat vita, valamint rövid kérdések és 5-8 perces hozzászólások követik. Konferencia közben egy nagyobb szünetet tartunk.
1
Jelentkezés: az előadásra legalább 1 oldalas szinopszissal lehet jelentkezni. Kérjük a szinopszist email-en megküldeni, amit visszaigazolunk és megjelentetjük az egyetem honlapján is. A konferenciát a „Társadalom és Honvédelem” kari folyóirata tematikus számaként kiadja. Ezért kérjük az előadások és a kidolgozott hozzászólások szövegének megküldését, a konferencia operatív szervezőjének, prof. Dr. Harai Dénesnek e-mail címére. Beküldési és levelezési címek: E-mail:
[email protected] Postacím: 1101. Budapest, Hungária krt. 9-11. Határidők: 2015. március 1-ig 2015. március 15-ig 2015. március 30-ig 2015. április 10-ig 2015. május 29-ig
Előadók jelentkezése e-mailben, a kért szinopszissal. A szervezők visszajelzése az előadók és előadásuk elfogadásáról. Az előadók értesítése az előadások sorrendjéről. A konferencia elektronikus programfüzetének közzététele. A konferenciai előadások és hozzászólások végleges változatának megküldése kiadáshoz.
Regisztráció: 2015. április 24. 09.00-től 09.30-ig Kezdési időpont: 2015. április 24. 09.30-kor
A konferencián való részvétel: díjmentes Konferencián fogadás: díjmentes Az utazást és a szállást a szervezők nem tudják fizetni, ezért önköltséges. A konferencia média-nyilvánossága: a Magyar Honvédség, az NKE és karai folyóiratai, továbbá az érdeklődő hazai, és külföldi sajtó részére biztosított.
2
MŰSORFÜZET
09.00-09.30. Regisztráció 09.30-0940. Megnyitó: Csihák György a ZMTE-elnöke, és Harai Dénes (NKE) egyetemi tanár. Plenáris előadások: 09.40-10.00: Oplatka Gábor (Zürich/Svájc): Magyar katonák harcai Svájc határán 1915 -1918 / (Az Olasz front nyugati vége. Rayon I.) 10.00-10.20: Asqui Jorge Kristóf: Kövessházi Kövess Hermann működése a keleti fronton (1914-1915) 10.20-10.40: Gróf Lajos (Érsekújvár): Az I. világháború történetének Felvidék-i vonzatai 10.40-11.00: Pandula Attila (ELTE): Hősök voltak /Honfitársak, akik a Nagyháborúban hazájukért áldozták életüket.
11.00-11.30 Szünet 11.30-11.50: Darai Lajos: Az első világháború és magyar veszteségeinek legmélyebb gyökerei 11.50-12.10: Csihák György: Egy magyar ember gondolatai Trianonról 12.10-12.30: Harai Dénes: A Trianon-trauma katonai reflexiója
12.30-13.40 Kérdések az előadókhoz, rövid hozzászólások, vita Közben: Sándor Istvánné Kern Mária Antónia: Nagyapám első világháborús fényképei
* 13.40-14.00: Összefoglaló, a konferencia zárása.
3
„A HAZÁÉRT!”című konferencia előadásainak szinopszisai Oplatka Gábor (Zürich/Svájc): Magyar katonák harcai Svájc határán 1915 -1918 (Az Olasz front nyugati vége. Rayon I.) Az elöadás 127 kép segitségével vezet végig az alföldröl idevezényelt katonák hösi küzdelmén. A Stilfserjochtól kb. 400m re északra, a határ svájci oldalán áll két márványtábla. A kisebbiken hösi halottak nevei vannak feljegyezve. A nagyobbik középen függölegesen két részre van osztva. A baloldalon németül, a jobboldalon magyarul áll a követkazö felirat: „Mindhalálig hiven czászári és apostoli királyi legföbb hadurához, hiven hazájához és szülöföldjéhez, dicsö öseihez méltóan védelmezé a 29. magyar Loudon gyalogezred IV. tartalékzászloalja a világháboru 1915, 1916, 1917 és 1918 küzdelmes éveiben Kalal százados, majd Kunze alezredes vezénylete alatt a Stilfserjoch hágóját a Dreisprachenspitze – Scorluzzo – Nagler - Kristallkamm hóboritotta kietlen jeges bástyáit dicsöséggel több mint 40 ütközetben egy lépést sem hátrálva a bátor ellenség elöl. E zászloalj neve mindenkorra összeforrott azon csúcsokkal melyek hösi küzdelmének néma tanui valának. Scorluzzo, Hoche Schneid, Tucketspitz, Hinterer Madatsch és Kristallkamm. Ha majdan boldogabb idökben erre jársz oh vándor, tisztelettel emlékezzél azon hösökre kik hóviharban távol szép hazájuktol halál és ezer szenvedés között hiven oltalmazták a Habsburg korona e drága kincsét. Itt üdvözölték 1917 szeptember 16 án czászári és apostoli és királyi legföbb hadurunkat. Aki ellenséges ágyuk dörgö szózata között meglátogata derék fiait.Sokat talált az ellenség golyója DélMagyarország hü fiai közül és böven aratott az Alpok fehér halála is közöttük. De Isten szeretettel kegyelmébe zárta höseit. Emelte ezen emléket 1918 évben a bátor IV 29 tartalékzászlóalj adományából a körlet-parancsnok Freiherr von Lempruch ezredes.“
Mint közismert, 1914 nyarán kitör az I. Világháboru, akkori nevén „A nagy háboru“. A Monarhia csapatai harcbanállnak az Orosz és a Szerb fronton. Olaszország kezdetben semleges és csak 1915 május 23.-án üzen hadat a Monarchiának. Akinek sebtében fel kell épiteni az uj, 3. frontot a svájci határtól az Adriáig, amely kb. 350 km. hosszú és mintegy 800 000 katonát igényel.
4
D. Accola A Monarhia ezen a fronton lényegileg védelemre rendezkedett be. A feketével jelzett részeket már eleve feladta. A nagy harcok a front keleti szakaszán folytak. (Isonzo, Doberdo, Piave). Innen vezet a legrövidbb út Bécs és a Balkán felé.
Mivel a Monarchia hegyivadász alakulatait a Kárpátokban és Galiciában már súlyos vesztesség érte, többek között a 29-eseket vezérlik ide, magashegyi kiképzés és felszerelés nélkül az alföldröl, Nagybecskerekröl, ill. Temesvárròl e frontnak a svájci határtól az Ortlerig húzódó szakaszára (Rayon I), a 2760 m magas Stilfserjochhágó védelmére.
Nehéz feladat volt a lövegek, löszer, épitöanyag, szerszám, élelem, viz, tüzelö, stb. felszállitása. Ezt részben sikerült kötélpályákkal enyhiteni. A magashegyi veszélyek (lavina, glecserriannás, köomlás, lezuhanás, villámcsapás) több áldozatot követeltek mint az ellenség tüze. A véget nem ezek az objektiv nehézégek okozták hanem a hátorszàg teljesitöképességének a kifulladása, katonai, gazdasági, és politikai összeomlása. A kenyéradagukat, löszerhasználatukat csökkentették, a szögesbakancsok helyett, kartonpapirtalpuakat, kaptak kukoricacsuhából font felsörésszel. Mindezek ellenére megvédik a hágót, a stratégialilag fontos Scorluzzót és a délre csatlakozó csucsokat a háboru utolsó napjáig.
5
A fegyverszünet beállta után részben fogságba estek vagy sikerült Ausztriába jutniuk. További sorsuk ismeretlen. Történetük a nagy háborúnak egy, tudomásom szerint magyar részröl eddig nem felttárt kis részletét képezi, amellyet ahogy József Attila irta: »A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés« (A Dunánál, 1936).
Asqui Jorge Kristóf: Kövessházi Kövess Hermann működése a keleti fronton (1914-1915) 1914-ben, a Nagy Háború kirobbanásának évében a magyar olvasóközönség számára A Világháború Képes Krónikája címmel Révai gondozásában elindítottak egy többkötetes kiadványt. Az 1916. április 30-ig kiadott katonai és politikai ismertetők 82 füzetben jelentek meg, amiket 3 kötetbe rendeztek (1914, 1915, 1916). Publicisták és katonai szakírók írásai adták a füzetek képekkel gazdagon illusztrált tartalmát. Az 1915. október 03-án megjelent 52. füzet A háború vezérei és hősei részben az erdélyi szász származású Kövessházi Kövess Hermannról olvashatjuk a következő sorokat: „Világháborúnak kellett jönni ahhoz, hogy ismét felfedezze a világ a magyart. (…) Hadseregünk híre ma már a nagyvilágé és a magyar katona lett ismét az első. És e nagy dicsőségben nemcsak Krausz apánk hőseit, Przemysl oroszlánjait, Jóny vörös ördögeit, Szurmay honvédeit, József főherceg és Boroevics vitézeit illeti meg az oroszlánrész, de azt a magyar hadtestet is, amelynek neve jóformán naponként szerepelt a világsajtóban: Kövess erdélyi hadtestét, mely német csapatok közt harcolt magyar vitézséggel. (…)
6
A németek közt harcolván végig a galíciai előtörést, Tomaszov, Lublin dicső harcait, Ivangorod bevételét, — a mi az ő műve volt, — népszerűvé lesz a német közvélemény előtt: nevét sűrűn megemlíti az osztrák-magyar és a német hivatalos jelentés, ünnepelt hőse lesz ő és babérral koszorúzott serege, az erdélyi hadtest a németeknek is.” Kutatási témám az első világháború keleti frontján megvalósított azon katonai műveletek, melyek sikerében magyar fél is közreműködött. A kutatásom irányultságát a magyar szerepvállalás képezi, melyből hadtörténeti tanulságok mellett pedagógiai szempontból sem jelentéktelen identitásformáló tényezőket szeretnék levezetni. Ennek a kutatásnak a közegét Kövessházi Kövess Hermann keleti fronti akcióinak esettanulmánya teszi ki. Kutatási kérdéseim ezzel kapcsolatban a következők lesznek: Kövess hadtörténeti jelentősége hogy illeszthető be a központi hatalmak birodalmi terveibe? Keleti fronti működése milyen eredményeket közvetíthet a mai hadtudomány számára? A Világháború Képes Krónikája 52. füzetének emelkedett és lényegi megállapítása Kövess nemzetközi hírneve. Vajon milyen morális értéket közvetíthet a múlt eme jóformán elfeledett magyar hőse? Az ismeretlen téma körüljárásához elengedhetetlen a széles és egyúttal mély megközelítés a helyes történelmi kontextusba való elhelyezése okán, azonban az esetleges hiányosságokért természetesen a kutatót illeti kritika, ami reményeim szerint a jövő generációknak jelent további tanulást a kutatás folytatásához.
Gróf Lajos (Érsekújvár): Az I. világháború történetének Felvidék-i vonzatai „Az I. világháború eseményei fejezetet“ az 1914-es év nyári és koraőszi eseményeknek szenteltem : mozgósítások, az Osztrák-Magyar Monarchia /O.M.M./ hadseregeinek szervezeti felépítése, katonái fegyverzete, harcképessége és nemzetiségi összetétele, indulás a szerbiai hadszíntére, majd a galíciai frontra. „1914 július végén a háború előszele eljutott Felvidékre is“fejezet ugyancsak a mozgósításról szól, annak Felvidéki hangulatáról, Felvidéki hadseregcsoportulásokról /pl. a m. kir.nyitrai 14. honvéd gyalogezred, a m. kir.trencséni 15. honvéd gyalogezred és a m.kir.besztercebányai 16.honvéd gyalogezred/, a Felvidékiek szerbiai hadszíntéri tapasz- talataikról, mozgásaikról térben és időben, harci eredményességükről, stb. „A nyugati és a keleti fronton“ című fejezet úgy táblázatban összefoglalva, mint kronológiai sorrendben tárgyalja az I. világháború legfontosabb eseményeit. 1915 júniusától a mieink már az olasz frontra kerültek.1915 júniusától 1916 augusztusáig tartottak a véres küzdelmek Doberdón. A Felvidékiek az Isonzó folyó menték harcoltak, s a Caporettói sikeres áttörés után /1917 november 10/ egészen a Piave folyóig vonultak hadseregükkel. „Az összeomlás“ fejezet az 1918 június 15.–25. közötti rendkívüli – az O.M.M.számára kedvezőtlen – eseményekkel foglalkozik. Az olaszok erőteljes támadásai október 30.-ára áttörték az O.M.M. 6. hadseregének frontvonalát. Fegyverszüneti küldöttségek és kérelmek a Monarchia oldaláról. November 3.-án aláírták. A Monarchia csapatai rendezetlenül vonultak vissza a frontvonalról. A Monarchia kudarca teljes volt. A „Felgyorsult a Monarchia széthullása“ fejezetben kronológiailag leírtam azokat az eseményeket, tárgyalásokat, a szerződések tárgyalófeleit és aláírási időpontjaikat, amelyek a Monarchia széthullásához vezettek. Említést teszek azokról az olaszországi-szlovéniai katonai temetőkről, ahol az I. világháborúban elesett osztrákma- gyar katonák nyugszanak.
7
„A háborúnak vége, de a szenvedéseknek nem“, előadásom utolsó fejezete. Említést teszek a cseh legionáriusok 1919-es Felvidéki bevonulásaikról, tetteikről, majd a magyar történelmi múlt neves alakjait ábrázoló szobrok, emlékoszlopok, táblák és emlékművek lerombolásáról /pl. a dévényi, a zoborhegyi és a munkácsi milléniumszobrok/. Előadásomhoz 26 drb. I. világháborús /legtöbb ismert/ kép áll rendelkezésre, három saját készítésű térkép/a szerbiai hadszíntér, az olasz hadszíntér és az Isonzói csaták színtere, /forrás: www.adtplus.arcanum.hu//.
Darai Lajos: Az első világháború és magyar veszteségeinek legmélyebb gyökerei Az emberi civilizációt veszélyeztető európai birodalmak (alexandroszi, római, bizánci, frank, németrómai): Az emberi civilizáció létrejötte egyszeri alkalom a Földön az eurázsiai földrésznek nem egészen a legnyugatibb végén. Áldásai közismertek, de hogy terméktöbbletére, hatékonyságára miként vetette rá magát, mintegy áteredő bűnként a birodalomépítő katonai alapú hatalom, nem látjuk tisztán. A történelmet győztesek írták, így a hódítók kerültek előtérbe, nem a meghódított leigázottak, kik mindennek az alapját szolgáltatták, s életben maradásuk érdekében kiváló eszközökkel, fegyverekkel, eljárásokkal szolgálták a hatalmat, aminek fényűzése, dicsősége kissé vonzóvá vált közöttük is. Az európai államterületeket kialakító vesztfáliai béke: A 17. század világháborújának is emlegetett harmincéves igen pusztító háborút – amelyben az akkori Európa minden hatalma résztvett és a háború áldozatait 8-11 millió emberre becsülik – lezáró békéről van szó. Ez nem oldotta fel a háború kiváltó okait, az abszolutizmusra törekvő Habsburg-dinasztia és a rendek, a német Protestáns Unió és Katolikus Liga ellentétét, a dán, svéd és a német, a francia és a német, valamint a spanyol és az osztrák, francia érdekellentéteket. A békével elért eredmények, meghatározott állapotok már akkortól fogva változtatásra vártak, arra ösztönöztek. A Kárpát-medencét átalakító karlócai béke: E békeszerződés az 1683–97-es, úgymond a törököt a Magyar Királyság területéről kiűző háborút zárta, az Oszmán Birodalom és a Szent Liga – Habsburg Monarchia, lengyel–litván állam, Velencei Köztársaság, Oroszország – nevében, s az oszmánok átengedték a magyar király német-római császárnak a Kárpát-medence középső részét a mai Temesköz kivételével, a mai Szlavóniát és a mai Erdélyt. Podólia (ma Ukrajna) Lengyelországé, a mai Dalmácia nagy része és Morea (Peloponnészoszfélsziget) a Velencei Köztársaságé lett, a Don-parti Azov erődje az orosz cáré. A béketárgyaláson nem vehettek részt magyarok, a magyar állam nem nyerte vissza teljes önrendelkezését, az erdélyi fejedelemség se maradt önálló állam, Habsburg-birtok lett. Újra kibontakozhatott a nyugat-európai hatalmi harc, a török a Balkánról kelet felé kezdett terjeszkedni. A kuruc felkelést lezáró szatmári béke: Ezen országgyűléses békekötéskor I. József hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra: a szabadságharcban résztvevői amnesztiát kaptak, ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására. A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették, a rendi alkotmány a birodalom egységét sértő részei maradtak ki (szabad királyválasztás, ellenállási jog, magyar hadsereg). Magyarország elkerülte a csehek fehér-hegyi csata utáni sorsát, fennmaradt a rendi dualizmus. A szatmári békét teljesen elutasító II. Rákóczi Ferenc élete végéig száműzetésben élt. Út nyílott a több évtizede háborútól szenvedő ország békés fejlődése előtt. E kiegyezés megerősítette a Mohács óta frontország Magyar Királyság Habsburg Monarchián belüli helyzetét, mely annak egyik legjelentősebb tartományává vált. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc következményei: A reformkorban azonban a magyarság óvatossá, védekezővé vált, és a forradalom is vértelen volt, de Jellasics beindította a Habsburgok magyarellenes tervét, a többi nemzet, nemzetiség révén az ország magyartalanítására. A jobbágyfelszabadításról
8
szóló törvénycikk azonban az idegen ajkú jobbágyságot a magyar forradalom mellé állította. Kevesen hallgattak uraikra, sokan tanácstalanul vártak. A szabadságharc leverése után ezért már nem lehetett visszaállítani a jobbágyságot, mert a jobbágyok a császár ellen fordultak volna. De amit nem tudtak megtenni a forradalom alatt, meg akarták valósítani a minden türelmességtől mentes Bach-korszakban, miközben az idegenajkúak követelték a forradalom leverésért a jussukat. Az 1867-es kiegyezés következményei: Az uralkodó látszatkiegyezést kötött az összes követelődzője ellenségével, a magyarsággal. A politika a birodalom érdekeit a katolikus egyházon keresztül irányított uszítás és türelmetlenség által érvényesítette. Mivel a császár kénytelen volt kiegyezni a halálraítélt nemzettel, a vezérvonal az ország gazdasági tönkretétele lett. Ezt a zsidó tőke megakadályozta, amely már magyar-érzelmű volt, bár saját hasznára hozta rendbe a halálraítélt nemzet nemzetgazdaságát. Ezért a bécsi udvar a katolikus papságon keresztül a zsidók iránti ellenszenvet sugallta, a magyarokkal akarták háttérbe szorítani a zsidókat, az idegen-ajkúakkal a magyarságot. Ezért ment a zsidóellenes uszítás és ugyanakkor a nyelvi-nemzeti uszítás is. Aminek következtében a birodalmat felbomlasztó törekvések és mozgalmak születtek a majd az első világháborúban az antantot képező hatalmak támogatásával, valamint a jövendő kisantant államok mohóságára alapozva igyekeztek előre eldönteni a Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság sorsát, és egyúttal Európa és a világ jövőjét.
Pandula Attila (ELTE): Hősök voltak /Honfitársak, akik a Nagyháborúban hazájukért áldozták életüket „Az Igazság harcban áll a Gonoszsággal, a Világosság a Sötétséggel. Ez a harc a népek csatája – milliók erőmérkőzése és a legélénkebb fantázia szülte borzalmak tárháza. Nekünk győznünk kell, mert a Világosság a természet törvényei szerint kell hogy legyőzze a Sötétséget. De a világot megváltó szabadság útja tövisekkel van kirakva, a végsőkig menő áldozatokat és kötelességeket ró a haza minden polgárára. Hős fiaink vérüket ontják a csatatéren. Az itthon maradottaknak szent feladatuk a polgári kötelességek fokozott mértékben való gyakorlása. Az országnak át aludnia, át álmodnia, tűrni hős fiai gigászi küzdelmét nem szabad. A műhelyekben kézbe kell venni a szerszámot, a tudomány csarnokaiban a tankönyveket és a háború első borzalmas heteiben elnémult magyar szónak, magyar dalnak újra fel kell csendülnie az elárvult magyar színpadokon. Egy ízben már elhallgatott a magyar színpad szava. A nemzet akkor is szabadságharcát vívta és ebben az időben legádázabb ellenségünket, az oroszokat verő dicső emlékű Bem tábornok hadi parancsban utasította a harcba vonult színészeket, hogy térjenek vissza az elhagyott templomba, lelkesítő szavakkal bátorítani a csüggedőket és tüzelni a harc készségét. A magyar színészetnek ma is ez a feladata, ez a kötelessége. A magyar színészek pedig meg fogják tenni kötelességüket áldozatok árán is. Vakon mennek a bizonytalan jövő felé, lelkes igék hangzanak el a színpadról és nem tudják mekkeresik-e csak a száraz kenyeret is. Az igazgatók vezetőik lesznek a társulataiknak, de nem biztosítanak, nem is biztosíthatnak semmi fix illetményt tagjaiknak. Együtt küzdenek, ha kell együtt éheznek velük és az „Országos Színész-Egyesület” igazgató-tanácsa szigorú rendszabályokkal gondoskodott a legcsekélyebb rendetlenség, fegyelmezetlenség meggátlására.” Ezekkel a hazafias érzelmű szavakkal, bizalommal fordult Ditrói Mór, az „Országos Színész-Egyesület” elnöke az ország városainak tanácsához. E felhívás értelmében Polgár Károly, a Pozsonyi Városi Színház igazgatója Pozsony Városi Tanácsának beterjesztette javaslatát, mely szerint az igazgatók tiszta jövedelmüket a háború időtartama alatt az itthon maradt színésztagok között részarányban felosztották. A színházigazgató szavaival élve: „A szabályzat a tagok legnagyobb odaadását és hazafias egyöntetű munkásságát követeli, egyben gondoskodik arról, hogy a fegyelem, a munkaakarat a legtökéletesebb legyen, amire soha sem volt nagyobb szükség, mint most a veszélyes viszonyok között. Külön paragrafusok nélkül kötelez minden egyes tagot a becsületes munkára, hogy így saját egzisztenciáját szorgalmával, minden tudásával biztosítani képes legyen.” A pozsonyi polgárok hazafias ténykedése eredményeképp a 1918-ban, a háború utolsó évében a Színügyi Bizottság indítványozta a magyar színészet állandósítását, mivel Pozsony időközben az új magyar tudományegyetemek egyikének a székhelye lett, történjenek lépések a magyar színészetnek városunkban való
9
végleges állandósítása s ezzel kapcsolatban a Városi Színháznak – megfelelő állami támogatással – „Nemzeti Színházzá” való fejlesztése érdekében. Ugyanebben az évben Pozsony város közönségét súlyos és fájdalmas veszteség érte akkor, midőn a városnak nagyérdemű polgármestere, Brolly Tivadar közölte a város tisztég-viselőivel, hogy állásától megválni szándékozik. A városnak meg kellett válnia lelkes honfitársától, akinek feddhetetlen jelleme, nagy tudása és ernyedetlen munkássága által Pozsonynak hosszú évtizedeken keresztül és különösen az utóbbi nehéz időkben is oly nagy szolgálatokat tett és ezáltal a város közönségének hálás tiszteletét örök időkre biztosította magának. Ez az elhatározás azonban nemcsak fájdalmas érzéseket váltott ki a polgárokban, hanem egyben azon fontos és különösen a háború körülményei között oly felelősségteljes kötelesség elé állította a város közönségét, hogy az árvaságra jutó polgármesteri széket oly egyéniséggel töltse be, akinek kezeibe a súlyos viszonyok között a megoldásra váró nagy feladatokra való tekintettel nyugodt lélekkel és teljes bizalommal nyújthatta át a város ügyeinek a vezetését. Ezt a feladatot pedig Kumlik Tódorra, a város másodpolgármesterére ruházták át a város képviselői. Hazafias tettekről adnak számot az utókornak a hadbavonult polgártársak síremlékei a Kecske utcai evangélikus temetőben és az András utcai temetőben, akik életüket áldozták a hazáért. Megemlítendő Karl Rehwald, Fritz Wowy, Heim Nárcisz síremléke. A „Nagy Háború” áldozatainak állított örök emléket a vashonvéd szobra, mely a háborúban elesett katonák családjainak, ill. a „Hadirokkantak Otthona“ támogatásának a céljából készült kizárólag a pozsonyi lakosok jóvoltából. E alkotás létrejöttének előmozdításáért munkálkodó adakozók névsorát is közölték a korabeli lapok. Rigele Alajos szobrászművész díjmentesen minden idejét, erejét és energiáját e mű elkészítésére szentelte szülővárosa és mestersége iránti szeretetéből kifolyólag. Rigele Alajost munkálataiban Taller Pál képkészítő támogatta. A honvéd elkészítéséhez szükséges hársfát a Harsch fivérek faládagyára szállította. A szükséges fémöntvényt az Alein Tibor mérnök által vezetett „Pozsonyi Gépgyár”gyártotta. A kohász- és szerelési munkálatokat Schindler Antal, kohászmester biztosította be. A famunkálatokat Spanraft Károly, asztalosmester végezte el. A vashonvéd földszürke színárnyalata Moravek Samu mázolómester kézmunkájának köszönhetően készült el. A gipszöntvény kivitelezését Metzmer Adolf, képkészítő vállalta. A vasszegeket és cövekeket a Putz János és Bäumler Károly tulajdonában lévő J. S. Ballehner vaskereskedés szállította. A barokk pavilont és a fizetőhelyet a város képviseletében Hubert Ferenc építész adományozta a városnak. A redőnyt a juta-cserjegyár tulajdonosa, Klinger Henrik biztosította be. Megemlítendő még a Weinstabl Móric által készített aranyozott nemesfémszögek „Ö fensége, a mi apostoli királyunk” kezdőbetűivel díszítve, melyek I. Ferenc József nevében Izabella főhercegnő szegezett be. A linóleumot, az Angermayer Károly nyomdájában készített poszterek alakjai számára, Professzor Bölfel József festőművész metszette. A szobor elszállítását és a pavilonban való felállítását a szobrászművész műterméből Mahr kőfaragómester vállalta.1 A vashonvéd az egykori Séta-téren (Hviezdoslavovo námestie), a Városi Színház előterében, a Ganymedes-kút előtt kapott helyet. (2. sz. melléklet: Vashovéd szobor). A pozsonyi vashonvéd magának a fronton harcoló közkatonának az eszményített alakját formázta meg. Bartal Aurél, Pozsony vármegye főispánja, ezt a következőképpen indokolta a szobor avatásakor elmondott beszédében: „Valahányszor e hazában a hősiesség dicsőítésére szobrot emeltünk, a szobor mintáját régi történeti alakokból kellett választani. Ma nem kell hősökért a ködös múltba nyúlnunk, nagyobb hősöket, mint a jelen háború, nem szült történelmünk egyik elmúlt kora sem. Nem a múltak páncélos vitézének, a jelen háború hősiességben tündöklő katonájának alakját az ő egyszerű tábori felszerelésében állítottuk fel gyűjtésünk céljára.”
Csihák György: Egy magyar ember gondolatai Trianonról
Mivel a trianoni békeszerződés és a kihirdetett törvény pontos szövege, valamint indoklása és mindezek nemzetközi jogi vonzata még a magyarok körében is nem eléggé ismert, ezért itt ezek egyes részleteire bővebben kitérünk.
1
Preßburger Zeitung, 1915, April - Juni, 23. Mai. 1915, s. 2-3., Archív hlavného mesta SR Bratislavy.
10
Nem eléggé ismert a Nemzetgyűlés akkori kiáltványa és a becikkelyezés azon indoklása, amely szerint a szerződést kényszer hatása alatt írtuk alá, miáltal jogilag érvénytelen. Szakemberek hivatkoznak arra, hogy a trianoni szerződés már azért is érvénytelen, mert egy másikat aláírtunk a második nagy háború után. Csakhogy történelmileg és jogilag az is tény, hogy 1944. március 19 óta csak olyan magyar kormányok alakultak, amelyek a nemzetközi jog szerint nem rendelkeztek magyar alkotmányos felhatalmazással, miáltal azok jogi cselekményei alkotmányjogilag érvénytelenek. A magyar történelmi alkotmányunk alapján, 1938-ban választott magyar országgyűlés tette utolsó ülésén 1947. augusztus 20-án Altöttingben, ebben a tárgyban az utolsó, közjogilag érvényes magyar nyilatkozatot, amely szerint a szentkorona jogfolytonossága fönnáll. Gyorsan és egyre gyorsabban változó és rendezetlen világunk a nemzetek fönnmaradását erősen függővé teszi nemzettudatuk erejétől. A tisztességes és erős nemzettudat előfeltétele a tisztességes nemzeti történelemkutatás, történelemírás és történelemoktatás. Trianon tárgyában is lenne ezen a téren javítani valónk.
Harai Dénes: A Trianon-trauma katonai reflexiója
A szétszakadtság, a szétszakítottság kifejezések pontosan leírják a Trianontraumatapasztalatot, mely nem csupán egyszerű, idővel felejthető sérültté válást jelentett. A magyar katonák esetében „többféle” neurózisról is beszélhetünk, mert az idegi mellett volt logikai-neurózis is, ha csak arra gondolunk, hogy a 20. században az évtizedeken keresztül - a forradalmak nyomán párhuzamosan, majd egymás után - fent álló, egyik társadalmi rendszer tartalma: antibolsevizmus, anticionizmus, antidemokratizmus, a másiké: antikapitalizmus, antiklerikalizmus, antinacionalizmus érzékelhető zavarokat idézett elő. Lehetne külön elemezni a felsorolt fogalmi tömbök logikáját is. Trianon vonatkozásában a Kormányzó, a Honvéd Vezérkar, valamint a tiszti- altiszti kar tudatában volt a veszteségnek, mert a haderőt külön szankciók is sújtották. Az 1948-1989 közötti, több mint negyven évben az emlékezés is elfojtott volt. A vádló-internacionalista politika szégyenletessé tette, s vele együtt megbélyegezte a magyar tiszti- és altiszti kart is. Az előadás elemzi a katonai trauma főbb mozzanatait. Úgy gondolom, Trianon mindig tetemrehívása marad a magyar léleknek.
* Sándor Istvánné Kern Mária Antónia: Nagyapám első világháborús fényképei
Dr. modrai Kovách Antal (Kunhegyes 1890. május 8. – Budapest 1962.). Hazai- és külföldi ( svájci-, franciaországi ) tanulmányait követően, a Magyar királyi József Műegyetemen, az Ásvány- és Földtani Tanszéken kapott tanársegédi állást. 1921-től Ózdra ment, ahol a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. Alkalmazta, mint a Tűzálló Tégla Gyár üzemvezetőjét. 1943-tól ennek a gyárnak volt igazgatója. 1945. tavaszán az ózdi Vasmű műszaki igazgatója volt. 1946-tól Budapesten élt. 1948-tól a Kohó- és Gépipari Minisztériumba került. 1950-ben (sajátos módon) részese volt Sztálinváros építésének (mint a Tűzálló Tégla Gyár főtervezője).
11
A korabeli gyakorlatnak megfelelően (1912-ben) kezdte meg egyéves önkéntesi idejének leszolgálását a Magyar Királyi Honvédségnél. A (budapesti) 1. honvéd huszár ezrednél működött. Leszerelését követően (1914. január 1-jei ranggal) lett tartalékos hadapród. Az első világháború kitörését követően behívták ezredéhez. Ugyanebben az évben már tartalékos zászlós az ezred pótszázadánál. Az év októberében az 5. honvéd lovashadosztállyal kerül ki a frontra. Galiciában, Jasienicza Solna és Nahujowicze térségében esett át a tűzkeresztségen. Utóbb a lovas hadosztály gyalogos osztagánál szerepel. 1915-1916-ban (különféle egészségügyi problémái miatt) a hátországban szolgált. 1915. május 1-én lett tartalékos hadnagy. 1917. május 1-én kapta meg a tartalékos huszár főhadnagyi rendfokozatot. 1917. júniusától a (39. honvéd gyaloghadosztály alárendeltségébe tartozó) kassai 77. gyalogdandár parancsnokságánál parancsőrtiszt. Belitska Sándor vezérőrnagy a parancsnoka, Ebben az időszakban az székelyföldi és moldvai harcok részese. 1918. tavaszán nősült meg. Ezután hosszabb időre szabadságot kapott. Ezt követően már nem került ki alakulatával (akkor már az olasz) frontra. 1918. szeptember 19-n (1919. augusztus 31-ig) felmentették a szolgálat alól. A kiemelt műveltséggel bíró Dr. Kovách Antal főhadnagy (az akkor már Magyarországon is nagy mértékben elterjedt) amatőr fényképezésnek igen nagy híve és gyakorlója volt. Természetes volt, hogy a frontra (is) „ fotográf masinával „ (is) felszerelkezve érkezett. Nagy számban készített (különféle) felvételeket: Ezekből válogatás jelent meg (1927-ben) az 1. honvéd huszár ezred történetét bemutató kötetben. Előadásomban bő válogatást szeretnék bemutatni az (1914-es) zempléni-, galíciai-harcokról -, az 1915-1916os (hátországi) szolgálatról-, illetve az 1917-1918-as székelyföldi-, moldvai harcokról. Ez a nagyszerű (napjainkban már kiemelkedő forrásértékkel bíró) fényképészeti hagyaték magántulajdonban van.
*
12
A ZMTE KIADVÁNYAI Jahrgang Évfolyam
Nr. Szám
I.
1
II.
1
III.
1
IV.
1
V.
1
V.
2
VI.
1
VII.
1
VII.
2
VII.
3
VIII.
1
VIII.
2
VIII.
3
IX.
1
IX.
2
IX.
3
IX.
4
IX.
5
IX.
6
IX.
7
X.
1
X.
2
X.
3
XI.
1
Titel A kiadvány megnevezése Első (Benidorm 1986) Magyar Őstörténeti Találkozó Előadásai és Iratai. Zürich, 1991. ISBN 963 02 8926 1 http://mek.oszk.hu/06300/06366/06366.pdf A Második (Zürich 1987) Magyar Őstörténeti Találkozó Előadásai és Iratai. Zürich, 1993. ISBN 963 02 8926 2 http://mek.oszk.hu/06400/06487/06487.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Harmadik (London 1988) Magyar Őstörténeti Találkozó Előadásai s Iratai. Budapest-Zürich, 1999 ISBN 963 85684 5 3 http://mek.oszk.hu/05900/05930/05930.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Negyedik Magyar Őstörténeti Találkozó Előadásai és Iratai. (Felsőőr/ Oberwart 1989) Budapest-Zürich, 2005. ISBN 963 9349 10 0 http://mek.oszk.hu/05900/05927/05927.pdf Csihák György: A magyar parlamentarizmus ezer éve. Budapest, 1990. ISBN 963 02 8925 3 A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Ötödik Magyar Őstörténeti Találkozó Előadásai és Iratai. (Altenberg 1990) Budapest-Zürich, 2005. ISBN 963 9349 09 7 http://mek.oszk.hu/06800/06833/06833.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Hatodik Magyar Őstörténeti Találkozó Előadásai és Iratai.) (Szent Gallen 1991) Budapest-Zürich, 2005. ISBN 963 9349 08 9 http://mek.oszk.hu/05900/05946/05946.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Hetedik Magyar Őstörténeti Találkozó Előadásai és Iratai. (Szentendre 1992) Budapest-Zürich, 2005. ISBN 963 9204 48 X http://mek.oszk.hu/06800/06844/06844.pdf Magyarok Őstörténete. Zürich-Budapest, 1992. ISBN 963 02 8925 3; második kiadás 1996. ISBN 963 85274 6 3; harmadik bővített kiadás 2007. ISBN 963 9204 37 4 http://mek.oszk.hu/06300/06375/06375.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Első (Szeged 1992) Magyar Történelmi Iskolájának Előadásai és Iratai. Zürich, 1993. ISBN 963 8465 00 X http://mek.oszk.hu/06400/06488/06488.pdf Magyar Történelmi Tanulmányok 1. Zürich, 1993. ISSN 1217 4629 http://mek.oszk.hu/06400/06486/06486.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Második (Tab 1993) Magyar Történelmi Iskola Előadásai és Iratai. Budapest-Zürich, 1994. ISBN 963 04 4413 5 http://mek.oszk.hu/06300/06381/06381.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Nyolcadik (Kaposvár 1993) Magyar Őstörténeti Találkozó Előadásai és Iratai. Budapest-Zürich, 1999. ISBN 963 85684 2 9 http://mek.oszk.hu/06500/06527/06527.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Kilencedik (Tapolca 1994) Magyar Őstörténeti Találkozó Előadásai és Iratai. Budapest-Zürich, 1995. ISBN 963 85274 1 2 http://mek.oszk.hu/06700/06769/06769.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Harmadik (Tapolca 1994) Magyar Történelmi Iskolája Előadásai és Iratai. Budapest-Zürich, 1994. ISBN 963 85274 12 http://mek.oszk.hu/06300/06365/06365.pdf Die Frühgeschichte der Ungarn. Zürich-Budapest, 1994. ISBN 963 85 274 4 7. Zweite erweiterte Ausgabe 2007. ISBN 963 9204 30 7 http://mek.oszk.hu/06300/06362/06362.pdf Nagy Gyula: Az ellopott magyar őstörténet. I. Budapest-Zürich, 1994. ISBN 963 04 4112 8 A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Első (Székelyudvarhely 1994) Övezeti Történésztalálkozó Előadásai és Iratai. Budapest-Zürich, 1994. ISBN 963 85274 2 0 http://mek.oszk.hu/06300/06364/06364.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Második (Komárom 1994) Övezeti Történésztalálkozó Előadásai és Iratai. Komárom-Komárno-Zürich, 1995. ISBN 963 85274 3 9 http://mek.oszk.hu/06300/06370/06370.pdf Képeslapok magyar történelmi motívumokkal. 8 különféle, szimpla és dupla, színes A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Tizedik (Tapolca 1995) Magyar Őstörténeti Találkozó és Negyedik Magyar Történelmi Iskola Előadásai és Iratai. Budapest-Zürich, 1996. ISBN 963 85274 8 X http://mek.oszk.hu/06500/06505/06505.pdf Csihák György: Beszélgetés népemmel a hazánkról. Budapest-Zürich, 1995 ISBN 963 85274 5 5 http://mek.oszk.hu/11200/11213/11213.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Erdélyi Övezeti Történésztalálkozói (1995-1999) Előadásai és Iratai. Csikszereda-Budapest-Zürich, 2000. ISBN 963 85684 9 6 http://mek.oszk.hu/06300/06372/06372.pdf Honfoglalásunk és előzményei. Keresztény egyházak és történelmi szerepük a Kárpát-medencében.
13
Nr. Sorszám*
1 2 25
46 6 49
47
51
3
4 5 9
23
15
11 10 7 12 14 8 17 13 30 20
Jahrgang Évfolyam
Nr. Szám
XI.
2
XI.
3
XI.
4
XII.
1
XIII.
1
XIII.
2
XIV.
1
XIV.
2
XIV.
3
XIV.
4
XIV.
5
XIV.
6
XV.
1
XV.
2
XV.
3
XV.
4
XVI.
1
XVI.
2
XVII.
1
XVII.
2
XVII.
3
XVIII.
1
XVIII.
2
XIX.
1
XIX.
2
XIX.
3
Titel A kiadvány megnevezése (Tapolca 1996) Budapest-Zürich, 1997. ISBN 963 85684 1 0 http://mek.oszk.hu/06500/06503/06503.pdf Csámpai Ottó: Nemzet és társadalom. Bevezetés az etnoszociológiába. Budapest-Zürich, 1996. ISBN 963 85684 02 Germann Georg: Ungarisches im Bernischen Historischen Museum. A Berni Történelmi Múzeum magyar emlékei. Bern-Budapest, 1996. ISBN 963 85274 9 8 http://mek.oszk.hu/05900/05935/05935.pdf Csihák György: Ex Oriente Lux. Budapest-Zürich, 1996. ISBN 963 85274 7 1 http://mek.oszk.hu/06300/06363/06363.pdf Magyar út és nehézségei a nemzetállamtól az övezetek Európájába a huszadik század fordulóján. Avarok – onogurok – magyarok. (Tapolca 1997). Budapest-Zürich, 2005. ISBN 963 9349 11 9 http://mek.oszk.hu/06800/06837/06837.pdf Nagy Kálmán: A honfoglalás hadtörténete. Budapest, 1998. ISBN 963 7810 97 8 (A Szabadtér Kiadóval) A honfoglalás és az 1848-1849-es magyarországi polgári forradalom és szabadságharc évfordulójára. (Tapolca 1998). (324 oldal) Budapest-Zürich, 2001. ISBN 963 86100 5 0 http://mek.oszk.hu/06500/06536/06536.pdf Az első világháború és magyar történelmi következményei (1914-1921). Szent István és a magyar államalapítás. (Tapolca 1999) Budapest-Zürich, 2004. ISBN 963 9349 02 X http://mek.oszk.hu/06800/06802/06802.pdf Csihák György: Válasz népem kérdéseire a hazánkról. Budapest-Zürich, 1999 http://mek.oszk.hu/05900/05921/05921.pdf Die Ungarn und die Abtei Sankt Gallen. Magyarok és a Szent Galleni Apátság. ISBN 963 85684 3 7 (Közösen St. Gallen Kanton levéltárával) – Második kiadás: Szent Gallen-Budapest, 1999. ISBN 96386100 8 5 http://mek.oszk.hu/06100/06107/06107.pdf és http://de.scribd.com/doc/132197962/Die-Ungarn-und-die-Abtei-Sankt-Gallen-pdf Csihák György: A magyar nemzet múltja * Szent István király életműve és a magyar államalapítás * A bambergi lovas * Sacra Regni Hungarici Corona és a magyar közjogi rendezés kérdései ma * Magyar - nép - kisebbség. Budapest-Zürich, 1999. ISBN 963 85684 6 1 Fünfzehn Jahre UHVZ - A ZMTE tizenötéves 1985 - 1999. Zürich-Budapest, 1999. ISBN 963 85684 7 X Nagy Gyula: Az ellopott magyar őstörténet II. Budapest-Zürich, 1999. ISBN 963 85684 4 5 http://mek.oszk.hu/06700/06783/06783.pdf A magyar műveltség gyökerei. Az 1930-as évek magyar műveltsége. (Felsőőr/Oberwart 2000) Budapest-Zürich, 2004. ISBN 963 86100 3 4 http://mek.oszk.hu/06700/06799/06799.pdf Délközép Kárpát-medence műveltsége, különös tekintettel a sárközi települések és népi műveltségük fejlődésére. (Sárköz-Decs 2000) Decs-Zürich, 2004. ISBN 963 9349 03 8 http://mek.oszk.hu/05900/05926/05926.pdf Közös jelen, múlt és jövő Észak Kárpát-medencében, különös tekintettel a gömöri tájegységre. (Rozsnyó 2000) Rozsnyó-Budapest-Zürich, 2002. ISBN 9638610026 http://mek.oszk.hu/06700/06792/06792.pdf Csihák György: Dunhuang barlangképei és a Sánszi agyagkatonák néma üzenete a magyar műveltség gyökereiről. Budapest-Zürich, 2000. ISBN 9638568488 http://mek.oszk.hu/06300/06368/06368.pdf Magyar haditechnika és magyar hadjáratok a kora középkorban. A második világháború és történelmi következményei Magyarország szempontjából (1939-1949). (Szentendre 2001) BudapestZürich, 2002. ISBN 963 86100 6 9 http://mek.oszk.hu/06700/06790/06790.pdf Barabási László: Nemes Székely Nemzet – Csillagösvényen. Csiksomlyó-Budapest, 2001. ISBN 963 86100 4 2 Csihák György: Magyar nempolitikai írások. Budapest-Zürich, 2002. ISBN 963 86 100 0 X http://mek.oszk.hu/05900/05917/05917.pdf Kiadványaink tartalomjegyzéke – Vereinspublikationen mit Inhaltsübersicht. Zürich-Budapest, 2002. ISBN 963 86 100 7 7 Achtzehn Jahre UHVZ – A ZMTE tizennyolc éve 1985-2002. Zürich-Budapest, 2002. ISBN 9638610093 Magyar Történelem. Tízezer év – ezer oldalról. Oktatási segédkönyv a magyar történelem tanításához. (636 oldal) Budapest-Zürich, 2003. ISBN 963 86100 1 8 http://mek.oszk.hu/05900/05939/05939.pdf A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Tizenhetedik Magyar Őstörténeti Találkozó és Tizenegyedik Magyar Történelmi Iskola Előadásai és Iratai. (Budapest 2003) Budapest-Zürich, 2004. ISBN 963 9349 06 2 http://mek.oszk.hu/05900/05943/05943.pdf A magyar huszárság története. A lovasműveltség sajátosságai. Az első magyar huszártörténeti konferencia keretében. (Nyíregyháza, 2004) Budapest-Zürich, 2004. ISBN 963 9349 07 0 http://mek.oszk.hu/06800/06824/06824.pdf Zwanzig Jahre UHVZ – A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület 20 éve 1985-2004. Zürich-Budapest, 2004. ISBN 963 9349 05 http://mek.oszk.hu/06000/06008/06008.pdf Csihák György: Forog a történelem kereke... Budapest-Zürich, 2004. ISBN 963 9349 04 6
14
Nr. Sorszám*
19 18 16 50 21 31
42 22
24
26 27 28 41
39
38 29 35 32 33 34 36 37 43
45 44 40
Jahrgang Évfolyam
Nr. Szám
XX.
1
XXI.
1
XXII
1
XXIII
1
XXIII
2
XXIII
3
XXIII
4
XXIV
1
XXIV
2
XXV
1
XXV
2
XXV
3
XXVI
1
XXVI
2
XXVII
1
XXVIII
1
XXVIII
2
XXIX
1
XXIX
2
XXX
1
Titel A kiadvány megnevezése http://mek.oszk.hu/05900/05916/05916.pdf Csámpai Ottó: Nemzet és társadalom. Bevezetés az etnoszociológiába. Második, bővített kiadás. Közösen a Heraldika Kiadóval. Budapest-Zürich, 2005. ISBN 963 9204 38 2 Acta Historica Hungarica Turiciensia. Kiadványaink tartalma. Budapest – Zürich, 2006. ISBN 9639204 37 4 http://mek.oszk.hu/06000/06007/06007.pdf Őstörténetünk és a genetika. 1456 – Nándorfehérvár – 1606 Zsitvatorok – 1956 Budapest. (Mártély 2006) (372 oldal). Budapest-Zürich 2007. http://mek.oszk.hu/09100/09137/09137.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXIII. évfolyam 1. szám. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Huszadik Magyar Őstörténeti Találkozó Előadásai és Iratai. (Hódmezővásárhely 2007) (159 oldal). Budapest-Zürich, 2008. http://mek.oszk.hu/06800/06849/06849.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXIII. évfolyam 2. szám. Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére. Tudományos emlékülés. (Esztergom 2007) (67 oldal). Budapest-Zürich, 2008. http://mek.oszk.hu/06800/06850/06850.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXIII. évfolyam 3. szám. Pannon Kultúraközösség Kutató és Képzőközpont Folyóirata 2008/A. (137 oldal) Budapest 2008. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00001/pdf/ Acta Historica Hungarica Turiciensia XXIII. évfolyam 4. szám. Pannon Kultúraközösség Kutató és Képzőközpont Folyóirata 2008/B. (176 oldal) Budapest 2008. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00010/pdf/. Acta Historica Hungarica Turiciensia XXIV. évfolyam 1. szám. Hunyadi Mátyás és a magyar újjászületés. Tudományos emlékülés. (Esztergom 2008) (115 oldal). Budapest-Zürich 2009. http://mek.oszk.hu/09100/09125/09125.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXIV. évfolyam 2. szám. Pannon Kultúraközösség Kutató és Képzőközpont Folyóirata 2009/A. (145 oldal) Budapest 2009. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00002/pdf/acta_hist_01445_2009_2.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXV. Évfolyam 1. szám. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Őszinte Története (239 oldal) Budapest-Zürich 2010. ISBN http://mek.oszk.hu/09100/09126/09126.pdf Csihák György: „Cum Deo pro Patria et Libertate.“ „Horthy fasizmus“ – „Antall demokrácia.“ Történelmi előzmény és párhuzam. (142 oldal). Budapest-Zürich 2010. http://mek.oszk.hu/09100/09110/09110.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXV. évfolyam 3. szám. Pannon Kultúraközösség Kutató és Képzőközpont Folyóirata 2010/A. (130 oldal). Budapest 2010. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00003/pdf/EPA01445_2010A.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXVI. évfolyam 1. szám. Az 1920. június 4-től 1944. december 21-ig tartó időszak magyarországi eseményeinek elemzése, különös tekintettel az október körüli eseményekre. (231 oldal). Budapest-Zürich 2011. http://mek.oszk.hu/09400/09484/09484.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXVI. évfolyam 2. szám. Zentai KJF–ZMTE Történelemtanár-Továbbképzés Vizsgaelőadásai. (230 oldal). Budapest-Zürich 2011. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00004/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2011.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXVII. évfolyam 1. szám, Pannon Kultúraközösség Kutató és Képzőközpont Folyóirata 2012/A. (229 oldal) Budapest-Zürich 2012. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00005/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2012.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXVIII. évfolyam 1. szám. A Zürichi Magyar történelmi Egyesület „Az altöttingi országgyűlés történelmi vizsgálata” című zártkörű tudományos tanácskozásán elhangzott előadások írott változata. (176 oldal) Budapest-Zürich 2013. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00007/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2012_2.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXVIII. évfolyam 1. szám, Pannon Kultúraközösség Kutató és Képzőközpont Folyóirata 2013/A. Budapest-Zürich 2013. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00008/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2013_1.pdf Acta Historica Hungarica Turiciensia XXIX. évfolyam 1. szám, Pannon Kultúraközösség Kutató és Képzőközpont Folyóirata 2014/A. Budapest-Zürich 2014. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00009/pdf/ Acta Historica Hungarica Turiciensia XXIX. évfolyam 2. szám. „Tízezer hontalan magyar Szent István-napi zarándoklata 1947. augusztus 20-án” címmel a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület és a Pilisszántáért Egyesület közös rendezésében 2014. augusztus 20-án Pilisszántón a Boldogasszony Sziklakápolnában és a Páduai Szent Antal Templomban tartott ünnepi megemlékezés és tudományos ülésszak beszédei és előadásai. Budapest-Zürich, 2014. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00011/pdf/ Acta Historica Hungarica Turiciensia XXX. évfolyam 1. szám. A Hazáért! A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara, valamint a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület centenáriumi rendezvénye Budapest, 2014. november 28. előadásai. Budapest-Zürich, 2015. http://epa.oszk.hu/01400/01445/00012/pdf/ * Nummerung nach Erscheinung/Sorszám a megjelenés időpontja szerint
Az 53. számtól csak digitálisan. Ab Nr. 53 nur in digitalisierter Form Zürichi Magyar Történelmi Egyesület CH-8047 Zürich, Schweiz, Postfach 502.
[email protected] http://zmte.webnode.hu/ //www.zmte.org Az ACTA HISTORICA HUNGARICA TURICIENSIA periodikát az MTA elfogadja a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) publikációs adatbázis számára.
15
Nr. Sorszám*
48 52 53 54
55 56 57 58
59 60 61
62
63
64
65
66
67 68
69
70
