Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
A NÕ EZER ARCA
Page 1
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
PSZI-KÖNYVEK
Sorozatszerkesztõ FEUER MÁRIA
Page 2
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 3
C. MOLNÁR EMMA
A NÕ EZER ARCA
Akadémiai Kiadó
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 4
ISBN 978 963 05 8472 2 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu www.szakkonyv.hu
Elsõ magyar nyelvû kiadás: 2007 © C. Molnár Emma, 2007
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is. Printed in Hungary
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 5
Tartalomjegyzék
A nõ ezeregyedik arca. Adalék a nõi princípium szakralitásának értelmezéséhez (Pethõ Sándor) A nõség és a nõiesség Ami összeköt és ami szétválaszt A két nem ambivalens viszonya Hogyan leszek én boldog? „Rossz a rosszal, rosszabb a rossz nélkül” A tudat funkciója A szándékkettõsség kialakulása Egy újat vagy a régit Mit tehet a pszichológia: a pszichoterápia, a párterápia, a mediáció? Tulajdonság vagy mintázat A szingli lét drámája A „szerelemvallás” A kényszer uralma alatt Az elkeseredés és érdesség A kiégettség A bennünk lüktetõ „kiszolgáltatottság” A nemi hormonok szerepe
5
9 57 63 68 73 78 79 81 84 85 86 90 90 94 98 102 106 106
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 6
A hormonciklusok és a kultúra A libidóháztartás Testünk „börtönébe zárva” Valentin, a szerelem-szeretet napja Az ünnepek „formalizálódása” A Valentin-nap üzenete A szeretet-szerelem és a feszültségtûrõ képesség A feszültségtûrõ képesség „nevelése” Vajon a másikba vagy a szerelembe vagyunk-e szerelmesek? Téged választalak… A korszellem hatásai A kiválasztás társadalmi játékszabályai A játékszabályok felbomlása Ki vagyok én, mire vagyok képes? A nõi önértékelés, a nõi önbizalom Az anyaság utáni vágy Anyák napja A kötõdés Az édesanya fontossága A terhesség A befogadás élménye El sem hiszem… Alig elhihetõ, alig érthetõ Készülõdés a nagy „elszakadásra” A szülés és a születés: életünk egyetlen értelmes fájdalma A szülés élménye Kérdések, melyek megválaszolásra várnak A császárszülés A szép szülésélmény
6
109 113 118 123 123 124 125 125 126 127 127 128 128 131 131 133 136 137 138 139 139 142 146 151 155 155 156 158 159
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 7
Az anyaság: a gyermekágy A szimbiózis örömei-terhei Az elsõ élmények és az elsõ kétségek A ritmus megtalálása Az önállósodás kezdetei A gyermekágyi hangulati zavarok Érzelmi-hangulati zavarok. Tudnivalók, tennivalók A gyermekágyi depresszió A nõ és a karrier A tehetséges, okos lányok A tehetséges, okos nõk A munkában kiteljesedõ nõ A felnõttség, a megmérettetés A munkaológia A munka a legfõbb örömforrás? A munka „mókuskerekében” A kiégés (burn out) A kiégés (burn out) állapota A szexualitás A pszichoszexuális fejlõdés A pszichoszexuális érés Pszichoszexualitás felnõttkorban A pszichoszexualitás és a kultúra A szexualitás és a kultúra A kommunikáció A szó és az érzelmi megértés A megtévesztõ szavak és a kapcsolat A családi kommunikáció Utószó
160 160 164 167 173 179 179 184 189 189 193 197 200 206 206 210 214 219 225 225 229 232 235 240 245 245 249 253 259
7
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 90
A szingli lét drámája
A „SZERELEMVALLÁS”
„Ha nem szorítsz úgy kebeledre, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dõlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok!” (József Attila)
A történelem nagy sorsfordító korszakai értékváltásokkal zajlanak, mely értékváltozások az egyén szintjén drámai elemeket hordozók. Szophoklész és Aiszkhülosz több drámában az anyajogú társadalmi rend apajogú társadalmi rendbe való átfordulását írta meg egyéni tragédiákon keresztül. A fõhõs általában értékrendjében és így cselekvésében is a régi értékrend szabályait érvényesíti, és a változás szükségességét, annak szabályait és diadalát az erenüszek kara énekli – sajnálkozva ugyan a fõhõsök tragikuma felett. Napjainkban ugyancsak egy dráma kezdete zajlik. Felbomlóban van az „apajogú” társadalmi rend, a férfiak kedvében járó, a férfiakkal együttmûködõ nõ mint érték. Egyre nagyobb teret igényelnek a nõk, és ebben az igényátrendezõdésben egyre jobban elõtérbe kerül a teljes értékû nõ, a gyermeket egyedül vállaló anya képe. A változás azonban az egyéni sorsok szintjén sikertelenség, kudarc. Egyéni sorsdráma: a családra vágyó, de párját nem találó vagy csak önértékelést romboló kompromisszumok árán „bevállaló” életvitel. Már régen ismert az agglegény életforma, de napjainkban egy új, elsõsorban nõkre érvényes fogalom jelent meg, a
90
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 91
szingli lét- és életforma. Ez jelentésárnyalatában csak annyit jelent, hogy éppen egyedül, keresõben…
A drámai kezdet: a „szerelemvallás”
A szerelem dialektikájára hiába figyelmezteti a „pályakezdõt” a bölcselet: „A szerelem örök”, mert bennünk él az olthatatlan vágy és képesség a szerelem átélésére. „A szerelem véges, és az a jó, ha átfordul a szeretetbe, mert az elszakíthatatlan.” Lehetséges egy embert szeretni, de lehetetlen egyugyanazon emberbe az élet végéig szerelmesnek lenni, ráadásul két ugyanazon ember egymásba. A szerelem hullámzó érzés, nem hagyja magát „megerõszakolni”, „állandósítani”. Napjainkban egyre több, úgymond szexuális problémával küszködõ fiatallal találkozom. A meglepõ számomra, hogy egyöntetûen vallják, hogy amíg szerelmesek, addig nincs semmi probléma, viszont, ha elmúlt a szerelem, semmilyen szexuális késztetést, ingert nem éreznek. A nõ fájdalmat, tünetet, míg a férfiak közül csak néhányan erekciós problémát „produkálnak”, miközben együtt maradnak, mert úgymond szeretik egymást „mint a testvérek”, „jó együtt élni”. Egyértelmû, és elsõsorban a nõk számára, hogy a szerelem és a szexualitás azonos, együtt járó, együvé tartozó érzések. Elképzelésük sincs, sõt tagadják azt a lehetõséget, hogy a szeretetteli kapcsolatban, az erotikusság fenntartásával a szexualitás természetes, sõt a szerelem hevületét fel-felszítja. Magamban ezt a problémát szerelemvallásnak kereszteltem el.
A „szerelemvallás” problémái
A gyermekkorban (mint már az elõzõekben írtuk) együtt, egy ötvözetben van a szeretés-függés, a jó vele-összetartozás és az erotikus kielégülést ke-
91
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 92
resõ vágyak együttese. A nevelés ezt az összetartozó komplexumot szétválasztja. A szülõ adja és igényt tart gyermeke szeretetére, az összetartozásra, de elhárítja, elutasítja az erotikus impulzusokat, önmaga és gyermeke vonatkozásában egyaránt. Igeneli a szexmentes szeretetet, és a szexualitást a szerelemmel azonosítja. (Ezt nevezzük incest tabunak.) A fiatal felnõttkor egyik nagy kihívása, hogy az eredetileg egységet képezõ vágyak együttesét a saját életében vissza- és helyreállítsa. Ezt a folyamatot nevezzük párválasztásnak. Ebben az összeillesztési belsõ munkafolyamatban van a fiatal „segítségére” a szerelem érzése, mely érzés önmagában megjeleníti – a másik fél idealizálása révén – a kezdeti, komplex egységérzést, általában ideiglenesen, mert az idealizálás és a testi-lelki összeolvadás, összefolyás végsõkig nem tartható. Felmerül a szükség önmagunk, egyediségünk és individuumunk érzésére is. Ez csak a szerelmes másik fél reális személyként való megélése útján érhetõ el. Kiderül, hogy a „csoda a másik” szakasz után valóban fontos-e, szerethetõe a másik, vagy úgymond „lehull a lepel”, azaz meglátjuk a másik fél igazi arcát – vagy õ a miénket. És csak csalódás a dolog vége, akár a házasságkötés elõtt, akár utána. Viszont egy szent igaz, a szerelem mámora feledhetetlen élmény. Talán csecsemõ- és kisgyermekkorunkban szüleinket láttuk olyan, mindent feledtetõnek, gyönyörûnek és megoltalmazónak, kielégülést nyújtónak, mint szerelmes kedvesünket. Sõt mi több, szüleink kisgyermekkorunkban örültek olyannyira nekünk, és láttak bennünket oly gyönyörûnek és boldogítónak, mint mi magunkat szerelmesünk szemében. A szerelem a legszebb tükör, mellyel láttatunk másokat és látjuk önmagunkat. A baj evvel egyetlenegy: nem a valós, hanem csak a vágyott képet tükrözi. A délibábhoz hasonlóan szertefoszlik, holott ez is, mint a délibáb, valós elemeket olvaszt egy illuzórikus képbe. Az élet során a realitások figyelembevételével kell képpé és élménnyé formálni mi magunkat a másik
92
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 93
segítségével a kölcsönös együttmûködés jegyében. Ezt a képet, bár folyamatosan változik, mégis két embernek, egy férfinak és egy nõnek szándékos, türelmes munkával kell(ene) formálnia. Ennek az alakításnak az alapja a másik fél és önmagunk reális látása és elfogadása, az együvé tartozás élményei mellett (közös relaxálódás, valamint a célok közös munkával való elérése, egymás céljainak támogatása) az erotikus atmoszféra és a szexuális örömök fenntartása. A mi változó világunkban egyre inkább megjelenik az a nõtípus, aki az önértékeléséhez nem a magánszféra és az ahhoz kapcsolódó tervek realizálódását, hanem elsõsorban a munkát és a teljesítményt igenli. Ezek a nõk gondolatilag bár vágynak családra, gyermekre, a tartós férfi-nõ kapcsolatra, mégis tagadják, megalkuvásnak tartják, ha bizonyos terheket kell(ene) vállalniuk. Olyan ideális férfit, szerelmet keresnek, ami megéri számukra azt, hogy a másik kedvében járjanak. Sajnos ezt az illúziót csak hosszabb, de inkább rövidebb ideig – általában csak a férfi megszerzéséig – élik át, majd csalódnak. Egyre jobban kettéválik az életük: elõnyben és elõtérben a munka és ezzel párhuzamosan a „mindent elsöprõ szerelem” keresése, „kergetése”, mindaddig, míg „ketyegni nem kezd a biológiai óra”. Egy 26 éves nõ vaginizmus (a hüvely görcsös és fájdalmas összehúzódása, mely a behatolást lehetetlenné teszi) tünetével keresett fel bennünket. Tünetei kb. 2 éve állnak fenn. Mint elmondta már a második partnerével fordult elõ, hogy ez a tünetegyüttes kialakult. A szüzességét 17 éves korban – akkori szerelmével – veszítette el. Ez a kapcsolat kb. fél éven át tartott, „nagy szerelemben”. Közben érettségi és felvételi vizsgára készült. Egyre feszültebb lett, és felkészítõ tanárhoz járt, aki nagyon megtetszett neki. Sajnos ez a férfi családos volt, „szóba sem jöhetett”, viszont a vaginizmus tünete megjelent a kapcsolatban. Azt gondolta, hogy a vizsgaszorongástól van mindez, majd elmúlik. A fiatalember ezt az indokot nem
93
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 94
fogadta el, rejtett visszautasításnak érezte és fogalmazta meg és szakított. Nagyon rossz volt egyedül – mondja. Egyetemi tanulmányai miatt Budapestre költözött, egy régi iskolatársával bérelt albérletet. Ez a fiú nagyon szerelmes lett belé, eleinte õ is (kb. 3 hónapig) – mint mondja –, de õt ma már „csak a szeretet, a megbecsülés, az egyedülléttõl való félelem és a lekésés a házasságról, családról” érzése köti. A kapcsolat kezdetén (szerelem) „jó szexuális életet” éltek. Nagyon boldog volt, hogy nincs semmi probléma. Elkeseredett, amikor a tünet ismét megjelent. Lassanként gyermeket szeretne. Gondolatilag házasságra, gyermekre készül, de dédelgeti azt a gondolatot is, „ha majd szerelmes leszek, átrendezem a soraimat”. A férfi nõsülni akar, csak egy akadályt lát, a tünetet, melybõl elõbb meg kellene „gyógyulni”. Mint az az esetbõl is kiviláglik, ez a nõ teljességgel a „szerelemvallás” rabja. Eme érzés nélkül nem tudja életét harmóniában tartani. Félelme az élet nagy lehetõségének „lemaradásától” a házasság felé viszi, de egyben a szerelemvárás kettõs szorításában zajlik. Amit ki akar kerülni, az a szingli lét.
A KÉNYSZER URALMA ALATT „Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek.” (József Attila)
„A boldogság múlandó, a szerencse forgandó”– mondja a magyar nyelv, holott egy férfi és egy nõ, ha arra tesznek esküt, hogy „jóban, rosszban, szeretetben kitartanak egymás mellett”, nemcsak a pillanatnyi közérzet alakulását, hanem a mélyebb önértékelés és önbecsülés, a másikért és
94
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 95
ezen keresztül önmagáért vállalt fejlõdésben való elkötelezettségét kell(ene), hogy szem elõtt tartsák. Nehéz és érettséget feltételezõ vállalás lenne ez. Az is igaz, hogy ezt a vállalást elõbb kell kimondani, mint ahogy a belsõ feltételei megértek. Biankó csekket állít ki, aki ezt vállalja, de aláírta. Tartalommal megtöltése egy élet munkája. Az is igaz, hogy a korszellem nem nagyon kedvez a másokkal való elkötelezõdésben történõ ön- és a másik megmérettetésének. Sokkal inkább az aktuális, lehetõleg legnagyobb nyereség elérése, az önmegvalósítás igézete az, amely átitat, hat és a döntéseket mozgatja (sok esetben).
A kapcsolatok kudarca
Sajnos nagyon sok nõ érzi végzetes csalódásnak, sõt tragédiának, hogy a szépen „megtervezett” párhuzamos életvezetés (szakma, család, gyerekvállalás) fullad kudarcba, néhány hónapos vagy akár többéves házasság után. Vége a „szerelemnek”, talán éppen abban az idõszakban, amikor kisgyermekük megszületett. Több olyan asszonnyal találkoztam, akik 1-2 éves gyermekükkel maradtak egyedül, mert a férj „beleunt” a családi életbe, az avval járó kötöttségekbe és az „új szerelmet választotta”. Ráadásul ezek a férfiak, úgymond nagyon tisztességesek, mert nem akarnak válni, gyermekükkel folyamatosan kapcsolatot kívánnak tartani (amikor az idõ engedi); nagyvonalúan anyagi biztonságot nyújtanak a „volt feleség” és a gyermek számára; a volt család számára a biztonságos anyagi bázis nyújtásához feltételeket szabnak. A leggyakoribb feltételek: a férfi addig fizet, amíg úgy látja, hogy otthon minden úgy van rendjén, ahogy õ jónak látja; a volt feleség nem létesíthet tartós kapcsolatot, hogy ne legyen a gyereknek kettõs apaképe; a volt feleségtõl a saját döntésének maximális elfogadását kéri (követeli
95
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 96
meg); saját ruháin és személyes tárgyain kívül nem visz magával semmit, „egy bõrönddel” távozik. Vajon mi lakik eme „nagyvonalúság” mögött? Jogilag a házasság marad, tehát védett az újraházasodással szemben (függetlenség és a számonkérés lehetõségének elkerülése volt felesége és új kapcsolata viszonylatában egyaránt); a gondos, jó apa képe és az önbecsülés fenntartása önmaga és a világ elõtt; az anyagiak és a nagyvonalúság mint értékmérõ felmutatása önmaga és a világ felé; a nõk (volt feleség és új kapcsolat) érzelmi fogoly helyzetbe hozását hamis erkölcsi magyarázó elvekkel tartja fent. A leggyakoribb magyarázó elvek: tiszta, átlátható érzelmi viszonyok alapján rendezi be az életét; mindenhol maximálisan helytáll; õ tiszta helyzeteket kér (követelhet); csakis õhozzá lehet és kell viszonyulni mindenkinek (gyermeke, volt felesége, aktuális barátnõje), mert õ megfizet ezért; látható, hogy pont az anyagiak nem érdeklik, hiszen az érzelmi tisztaság számára a legfontosabb. Egyszóval a látszólag nagyvonalú, gondoskodó, helytálló férfi képe mögül kivillan az igazi, valódi arc: a nõt „rabszolgasorba taszító és tartó”, önmaga kielégüléseit keresõ, maximálisan függetlenségre törekvõ, az érzelmeket pénzzel helyettesítõ jellemvonások.
A nõk lehetséges reakciói
Nagy dilemmát vet fel ez a fajta férfimentalitás és megoldásmód. Elsõ lépésben könnyû „felülni” a látszólag együttmûködõ, helytállni szándékozó, a „hibás döntés” következményeiért a jövõben is felelõsséget vállaló „maximálisan erkölcsös” férfiképnek. Viszont nagy árat kell fizetni érte. A volt feleség részérõl az óhatatlanul beinduló önvád érzése, mely arra vonatkozik, hogy mit hibázott; miért nem tudta férjét megtartani; nem vádolhat, hiszen alapvetõen nem változott semmi sem az õ, sem gyerme-
96
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 97
ke életében; nem haragudhat. A volt férje egy ideig felértékelõdik, mert: milyen lemondó, helytálló és „becsületes”; nem tehet a férje arról, hogy már nem õbelé szerelmes; milyen jó apa; milyen klassz férfi, hiszen van, akitõl megkapja azt a szeretetet és elfogadást, amit õ nem tudott nyújtani. A saját nõi gyöngédségi és szexuális igényeit az alku érdekében el kell(ene) nyomnia, mert: meg kell elégednie avval, hogy jó anya; törekednie kell a jó anya-apa együttmûködésre, hátha ezen a szálon keresztül visszaállítható lesz a kapcsolat és a teljes családi élet. A férfi új nõkapcsolata részérõ beinduló érzelmi reakciók a következõk: nagyon elégedett, mert miatta a férfi elhagyta azt, akiért eddig mindent vállalt, a gyermekét; biztos lehet abban, hogy partnere „fülig szerelmes”; nincs lelkiismeretfurdalása, mert látható, hogy a volt feleségnek egy szava sem lehet, nincs értelme a „féltékenységnek”; beindul a vágyfantázia arra, hogy majd együtt élnek családi életet; igyekszik jó kapcsolatot kialakítani a férfi gyermekeivel; beindul a saját gyermek és a családi élet iránti sürgetõ vágy; nem gondol arra, hogy a volt feleség életében elõre láthatja a jövõjét. Alapvetõen mind a két nõ a férfi sajátos double-bind (kettõs kötés) érzelmi és magatartásformája miatt érzelmileg megzavart állapotba kerül. Egyre inkább azt érzik, hogy õk a hibásak, nem eléggé ügyesek és okosak, nõiesek. Érzelmileg egyre mélyebb és mélyebb függésbe kerülve önértékelésük pusztul, romlik, csak másképpen: a feleség szingli létformába kényszerül, az új barátnõ rögzül a barátnõ státusban. A pszichológiai szakirodalom sokat foglalkozik a double-bind (kettõs kötés) magatartási csapdahelyzettel, különösen az anyai magatartás oldaláról. Egyöntetûen megállapítja, hogy a kettõs kötésû anyai magatartás súlyosan károsítja a gyermek mentálhigiénés fejlõdését. Szakmai tapasztalataim alapján a nõ nõi önértékelése, fejlõdése nagyban függ a férfi érzelmi, magatartásbeli hozzáállásától. Ha a férfi doublebind magatartásformákat (látszólag támogató, rejtetten destruktív) alkal-
97
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 98
maz, melynek alapvetõ célja, hogy õ maga nyertes, számonkérést elkerülõ pozícióba kerüljön, súlyosan hátráltatja, sõt károsítja a nõ nõiségének alakulását, fejlõdését. Nézzünk egy konkrét példát! Egy kétgyermekes, 40 éves asszony öt év után ugyanavval a problémával fordult hozzánk. Szinte egyik napról a másikra férje bejelentette, hogy „egyelõre válni nem akar, de szerelmes lett, önmegvalósításához hozzátartozik, hogy az érzelmei alapján élje az életét”. Gyermekeit naponta akarja látni, elviszi magával, amikor ideje engedi. Errõl a döntésérõl vitát nyitni nem kíván. Elsõ alkalommal is minden ugyanígy zajlott, de akkor még nem született meg a második, „békegyerek”. Akkor is és most is, az asszonyt gyötri az önmarcangolás, az önvád. Mit rontott? Csak õ lehet a „vétkes”! Emiatt fordult hozzánk. Mit tehetne, hogy visszakapja a férjét, nem haragszik, mert a férje „most legalább õszinte”. „Most végre megmondta, hogy nem bírta, ha tanácsoltam valamit. Én ezt eddig nem tudtam. Azt láttam, ha valami nem tetszett neki, sohasem szólt, nem lehetett kihúzni belõle semmit. Maximum kiment a szobából.” Négy éve sikerült visszaállítani a házasságot, most is ebben reménykedik. Mint a példa mutatja, ez az asszony a házasságban és most is, a leválás idõszakában a „társas magány” kiszolgáltatottságában él.
AZ ELKESEREDÉS ÉS ÉRDESSÉG „A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog. köréje gyûlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.” (József Attila)
A magányos partnerkeresõ, munkájában fejlõdõ és kiteljesedõ nõi élet- és létforma nemcsak új nevet kapott (szingli), hanem tartalmi elemeket is
98
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 99
hordoz. A szinglik nemcsak egyedül élnek, hanem a szingli nõk baráti, véd- és dacszövetséget, (gyakran csak átmeneti) csoportot alkotnak. Remekül, felszabadultnak, önállónak, „vagánynak”, kötöttségektõl mentesnek érzik magukat. A férfiakat szinte bekerítendõ „vadként” szemlélik, nem hosszan tartó, hanem inkább átmeneti szórakozópartnert keresnek, aki amíg „bírja”, az irigység tárgyaként növeli a szingli nõ önbecsülését és értékét. A baj csak ott van, hogy ezek a kapcsolatok hamar véget érnek. Céljuk nem a szövetségalkotás, nem közös élettervek megvalósítása, nem a tartósság, hanem éppen ellenkezõleg: mindkét részrõl a legyen kivel „villogni egy kicsit”, a „jó szexuális partner” a motiváció. És ahogy az évek múlnak, egyre jobban elõtérbe kerül a „régi mulasztás” önvádja és vágya: „A gyerekrõl nem tudok, és nem is akarok lemondani.”
A mulasztás okai
A nõ is valahogy úgy van megalkotva, hogy a „genetikai parancs” teljesítése nem folyamatosan, hanem szakaszosan, szinte imperatív módon válik sürgetõvé. A nõ, szemben a férfival, eme „parancs” teljesítésére csak adott életszakaszban – kb. 20 év – alkalmas. Éppen abban az életszakban, amikor a szakmai és nõi életkarrier finisében van. Ahhoz, hogy megfelelõ élettervvel tudjon „gazdálkodni”, megbízható, tartós szövetségesre van (lenne) szüksége, akivel megoszthatja mind szakmai, mind anyai ambícióit. Ez a tartós szövetségesség nem alapozható és nem kivitelezhetõ sem az „örök szerelem”, sem a „szexualitás” ideológiájára, gyakorlatára. Véleményem szerint a nõ önállósága, a kapcsolatban nõi eszközökkel irányító, alakító szerepe semmit sem változott az anyajogú társadalmak óta. A nõnek igenis van családanyai funkciója, mely jól integrálja a nõi képességeket és erényeket. Az is igaz azonban, hogy asszonyelõdeink hoszszú sora nemcsak anya és feleség volt, hanem a társadalmi réteghez tarto-
99
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 100
zás alapján bõven kivették részüket a férfi oldalán a társadalmi (otthonon kívüli) tevékenységekbõl is. Eme társadalmi hatékonyság köre csupán bõvült, illetve a férfi munkájával azonos értékre emelkedett. Viszont való igaz, hogy a nõi életkarrier betöltése viszonylag folyamatos belsõ munkát, tudatosságot igényel. Napjainkban – és erre utal a szingli létforma is – a nõi élet amúgy is szakaszos fejlõdésvonala egyre inkább „önálló” darabokra hullik. Önmegvalósításon elsõsorban szakmát, hivatást és az abban befutott karriert értjük, azaz hiányzik belõle a nõiség, a nõi élet kibontakoztatásának „mûvészete”. A házasság, az egész életre tervezett partnerkapcsolat kikerült az önmegvalósítás tárgykörébõl és a „próba-szerencse”, a „vak véletlen” vagy más szóval a „lehetetlenség” birodalmába került, különösen néhány sikertelen próbálkozás után. A nõk egy része erre úgy reagál, mintha maga is férfivá vált volna, „vadászik a pasikra”, nyíltan vállalva, hogy a szexrõl azért nem kell és nem is akar lemondani.
A férfiak reakciói
A nõk aktivizálódása a férfi-nõ kapcsolat kialakításában, a szexualitás iránti nyílt igény vállalása és képviselete sok férfit megriaszt. Arról panaszkodnak, hogy félnek, nincs eszközük a nõk erõszakossága, rámenõssége ellen. Úgy érzik, erõtlen próbálkozásaikat a nõk lesöprik, így el sem jutnak odáig, hogy megmutathassák saját értékeiket. Volt olyan férfi páciensem is, aki, miután tartós partnerkapcsolatra vágyott, állta a sarat. Igyekezett magát elfogadtatni, és teljesen megdöbbent, amikor barátnõje avval „rúgta ki”, hogy nem elég férfias, azaz nem elég erõszakos, követelõzõ. Pontosabban nem akar a nõbõl „rabszolgát” csinálni. Más férfiak viszont nagy örömmel nyugtázzák a „vadászó” nõk birodalmát. Céltudato-
100
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 101
san rövidebb vagy hosszabb idõre „csípnek” fel partnert, minden elkötelezõdés gondolata nélkül. Mondhatjuk „élõsködnek” a szituációban. Sok esetben még az esti italukat is a nõvel fizettetik ki, vagy a ki-ki alap hívei – mondván, egyenjogúak vagyunk. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy ez a típusú nõi viselkedés – bár a megjelenõ korszellem miatt számolnunk kell vele – hosszú távon nemigen tesz jót sem azoknak, akik ebbe a „karrierbe” kényszerültek, sem általában a nõi nem megítélésének, sem a férfiak elkötelezõdésének. A sokszor kényszerûségbõl, de nem egy esetben önként vállalt szingli lét- és életforma, miközben az autonómia és az önállóság, függetlenség hirdetett ideológiájával zajlik, rangrejtve mindkét nemet a szórakozás „élõ tárgyává” degradálja. (Ebben válnak egyenjogúvá.) Az elkeseredett, „elérdesedett” szingli végsõ fokon gyûlölködõ: a valóságban nem tiszteli, szereti sem önmagát, sem a férfi nemet. A lelki egyensúlyt részben maga és jövendõ férfitársa idealizálásával, „a keresés” türelmetlenségével próbálja megteremteni. Egyidejûleg idealizál és devalvál, hangosan boldog, csendben és titokban szenved. Nincs valódi eszköze, mellyel el tudná érni azt, amire valójában, titkon, lelke legmélyén vágyik: a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést. A nõi nem autonómia iránti igénye fontos, komoly értéket képvisel. Az is lényeges azonban, hogy a nõk megtanuljanak az autonómiából fakadó önvédelemmel, önbecsüléssel is élni. Ehhez azonban elkerülhetetlen lenne, hogy a szeretet, a jó együttlét és a szexualitás egységgé alakításában hatékony ismereteket alakítsanak ki. A „szingli lét” problémái napjainkban egyre inkább társadalmi jelenség. Feloldásához, feldolgozásához nemcsak a tényleges jó barátok, de a pszichológia nyújthat hatékony támogatást. Nézzünk egy konkrét példát! Baráti kör javaslatára keresett fel bennünket a 38 éves egyedül élõ nõ. Elmondása szerint életében egyszer volt egy 1 éven át tartó együttélés, amelybõl a férfi „kimenekült”. Kimenekült,
101
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 102
holott õ minden erejét összeszedve megfeszítõ munkája mellett naponta friss vacsorát fõzött. Idõre várta haza a partnerét. Mint mondta, tudja, hogy ezzel olyan kényszert alkalmazott, amellyel szabályozta a partnerét. Evvel együtt kudarc volt, hogy kútba esett a próbálkozása. Ettõl kezdve elkezdte élni a „vadászó nõk” életét. Hetente szórakozóhelyek, ital, fölcsípve férfiakat. „Olyan cukik voltak” – mondja. „Nem is mertem mindegyikrõl beszámolni (barátnõinek), pláne olyanról, aki alig múlt 20 éves.” Akkor omlott össze, amikor egy rég elfelejtett „cuki” jelentõs pénzösszeget kért tõle „kölcsön”. „Nemet kellett mondanom, tudom, sohasem adta volna vissza.” „Mi lett belõlem?” A kijózanodás útja a saját tényleges igényei és lehetõségei megkeresésén át vezetett. El kell kerülnie az otthoni, merev anyai mintát és bátyja régen számára vonzó szabadságkeresését is. Ma már menyasszony.
A KIÉGETTSÉG „Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az õsz s legszebb a tél, annak, ki tûzhelyet, családot már végképp másoknak remél.” (József Attila)
Ahogy haladunk egyre beljebb a szingli nõi lét- és életforma világában, egyre inkább körvonalazódik, hogy nem azonos az agglegényélettel. Ugyanis az agglegényéletre inkább az a jellemzõ, hogy a férfi nem tud vagy nem akar kapcsolódni, kötõdni. Sok agglegény (és aggleány is) az eredeti családja kötõdésében maradva a szülõket támogatja, vagy a nagynéni, nagybácsi szerepben elégíti ki a családhoz tartozás szükségletét. Persze vannak olyan megrögzött agglegények, aggleányok is, akik a magány burkát nem tudják áttörni, de ezt elfogadják.
102
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 103
Ezzel szemben a szingli lét- és életforma más. Tudatilag igeneli a másik nemmel, a férfival való tartós és harmonikus kapcsolatot, vágyik családra, gyermekre, csak éppen érzelmi feltételei, eszköztára nincs meg az elfogadásra, a befogadásra. Ugyanis a másik, a férfi reális elfogadása hibádzik. Érzelmileg a férfit, a férfi-nõ kapcsolatot vagy alá-, vagy túlzottan felértékeli. Így a csalódások sorozatát éli át (akár házasságban is). Természetesen a szingli létforma kialakulásában jelentõs szerepe van a családi kötelékek fellazulásának. Nem lát elõrevivõ konfliktuskezelési megoldást a férfi-nõ kapcsolat vonatkozásában, és ráadásul a férfiemberek közül sem mindegyik csak reális, csak békeszeretõ és nõtisztelõ, sõt. Vannak közöttük „nõgyötrõk” is. Egyszóval, nincs valódi és reális kép a férfi-nõ kapcsolat adok-kapok, vesztesség-nyereség, szeretet-elfogadás, az érzelmi energia egyensúlyteremtõ dinamikájáról és annak gyakorlati megvalósításáról. A kiégettség jellemzõi
A pszichológia az 1970-es években, különösen a 40-es éveiben járók és elsõsorban az úgynevezett segítõ szakmákban tevékenykedõk körében hívta fel a figyelmet egy sajátos és jól körülírható, tragikus kimenetelû kórformára, a burn out (kiégettség) szindrómára. A kiégettség legfõbb jellemzõje, ha valaki teljesen „favágásnak”, örömtelennek, céltalannak, sõt értelmetlennek éli meg mindennapi tevékenységét. Megkérdõjelezõdik választása visszamenõleg is, sõt egész élete, választásai. Nemcsak hogy hatékonynak nem éli meg napjait, de önmagát érzi fáradtnak, törõdöttnek, létében elnyomorodottnak, holott mindennapi tevékenysége arra kárhoztatja, hogy mások belõle merítsenek erõt, mások boldogulását segítse. Az is sajnálatos, hogy a burn out szindrómát „elkapók”, az abban szenvedõk ritkán mernek meghasonlott érzésükrõl beszélni, segítségért folyamodni, mert úgy érzik, „rossz” emberré váltak. Morálisan önmagukat íté-
103
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 104
lik el, többnyire. Feszültek, boldogtalanok, elengedni nem vagy alig tudnak, és relaxálódásigényük miatt elõbb-utóbb különbözõ, relaxálódást elõsegítõ drogokhoz, alkoholhoz fordulnak.
A nõi életérzés kiégettség szindrómája
Ha a fenti lelkiállapotot, az ahhoz vezetõ érzelmi folyamatot megértjük, láthatjuk, hogy a nõi életkarrieren belül a férfi-nõ kapcsolatban is megjelenhet a nõben a kiégettség érzése. Meghasonulhat saját nõi életével, életérzésével, mert elõbb-utóbb úgy érzi, hogy a „befektetés-nyereség” egyenleg aránytalanul eltolódott az õ kárára. Tele van hiányérzettel. Ez a nõiséget, a nõi élettervet érintõ kiégettségérzés leginkább azoknál a nõknél tapintható ki, akik vagy házasságban élnek, vagy barátnõ státusban házasságban élõ férfit választottak. Mindkét csoportra az a jellemzõ, hogy elsõsorban saját szándékukat, igényeiket öntik cselekvésbe, és saját betett energiájukra várják az igényeik szerinti spontán választ a férfi részérõl. Amit nem vagy alig kapnak meg. A férfi az élet természetes velejárójának tartja, „haszonélvezõje” csupán a nõ gyöngéd, szeretõ kedvének. Ez a típusú kapcsolat elsõsorban szexuális szinten kitûnõen mûködik, elég sokáig. Mindaddig, amíg a nõket az érzelmi meghasonlottság, a megbecsülés érzésének a hiánya visszahúzódóvá, majd tagadóvá nem teszi, azaz a szexuális élet megvonásával büntetik nemcsak partnerüket, hanem önmagukat is. Ezzel a nõ önmagát egyre „rondábbnak”, „visszataszítóbbnak” látja. Nem érzékeli saját nõies vonzerejét, a kapcsolatot alakító képességét. Tehetetlenül vergõdve hol önmagát, hol a férfiakat, a férfinemet pocskondiázza. Az addig kedves, vonzó nõi lélek helyét az ön- és férfigyûlölõ menekülésérzés váltja fel. Nem egy nõt hallottam fogadkozni úgy, hogy „az életben még egyszer férfi hozzám nem ér”. És elkezdõdik a kényszerû szing-
104
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 105
li létforma, a férfi-nõ kapcsolat túlzottan alá- és felértékelése. Valójában a megzavart „belsõ iránytû” miatt nem tudja a realitásban sem önmagát, sem a másik nemet, sem a férfi-nõ kapcsolatot elhelyezni, önmagát – alkalmazkodva ugyan, de – az irányító szerepben elrendezni. A nõi életérzés „kiégettség szindrómája” elsõsorban nemcsak a rossz választás eredményeként jelenik meg, de ismerethiányból is fakad. A nõnek jelentõs, sõt irányító szerepe van a férfi-nõ kapcsolat minõségének alakításában. A házasságon belül átélt izoláció az egyik legkeservesebb életforma. Érdemes megkeresni, hogy van-e a kapcsolatnak elég „erõtartaléka”, evvel szakemberhez fordulni. A beletörõdésre vagy a válásra ráérnek a felek késõbb is gondolni. Nézzünk egy konkrét példát! Kissé molett, 46 éves nõ keresett fel. Elmondta, hogy az elmúlt 2 évben, anyja halálát követõen 18 kg-ot hízott. Mindig szoros anyakötésben élt, aki vele „gonoszul bánt”. Sokszor mondott neki olyanokat, hogy „Te nem kellesz senkinek! Senki nem fog kibírni, csak én! Te nem is vagy nõ!” Mint mondta, ezt már megszokta. Soha nem akart férjhez menni, mert egyszer kipróbálta (8 évet élt házasságban), de „ez neki nem jött be”. Gyereket mindig szeretett volna. Volt is egy barátja, akivel 4 hónapja szakított, 15 év után. (Az elmúlt 4 hónapban hízott 8 kg-ot!) Mint mondta, ez a „világ leglazább kapcsolata volt”. Havonta 1-2 alkalommal találkoztak, néha egy-egy hosszabb hétvégét együtt töltöttek. A férfi nõs volt, elvált, de nem kerültek egymáshoz közelebb, pedig szerelmes volt eleinte. Õ gyermeket akart, a férfi nem. Úgy tudta, gyermektelen. A szakítás oka az volt, hogy a férfi bevallotta, hogy született (egy ma már 5 éves) gyermeke, akivel kapcsolatot csak szórványosan, ünnepenként tart. Ekkor jött rá, hogy sem benne, sem a férfiban nincs semmi érzelem, kötõdés vagy arra való képesség. „Kiégtem” – mondta. „Szeretném magam rendbe hozni, hátha még lehet.”
105
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 259
Utószó
Elmúltam
60 éves. Pszichoterapeutaként, aktív-analitikus módszerrel dolgozom. Vettem azt a bátorságot, hogy az eddigi – nõk és férfiak körében szerzett – tapasztalataimról olyan, általános érdeklõdésre is számot tartó kérdéseket kezdjek feszegetni, amelyek talán nemcsak engem, hanem általában az embereket – elsõsorban a nõket – érdeklik. A pályám kezdetén voltam, amikor Füredi János dr. (már régen professzor) felkért, hogy tartsak egy tudományos továbbképzésen elõadást „Kell-e a nõknek speciális pszichoterápia?” címmel. Nekem nem volt annyira meglepõ a kérés, miközben kissé meghökkentõnek számított. Meghökkentõ volt, mert általában emberrõl, tünetrõl, diagnózisról beszélünk. Pedig mennyire nem mindegy, hogy nõ vagy férfi-e az, aki akár pszichoszomatikus, akár lelki betegséggel kínlódik. Élettörténete csak másodlagosan, általánosan emberi és ezen keresztül egyedi. Az egyedeknek elsõdlegesen a nõi vagy éppen a férfi lét kibontakoztatása az egyik céljuk. A nõi és férfi lét kibontakoztatása, átélése révén, a nemiség által vannak közös ismérvek. Miközben mély egymásrautaltságban él a két nem, a nemek közötti különbségek feloldhatatlanok, és ebben a feloldhatatlanságban a különbségek vonzók és igenelhetõek voltak és lehetnek.
259
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 260
Az elmúlt évtizedekben mintha éppen ez a különbségekbõl fakadó egymásrautaltság lenne felbomlóban. A felbomlás iránya kitapintható, ugyanis a különbségek eliminálása az élet különbözõ szintjein szinte cél, mely a rivalizációhoz vezet. Napjainkban az egymással rivalizáló és mégis egymást keresõ férfiak és nõk konfliktusai, az ebbõl fakadó feszültségek, a feszültségek következtében kialakuló lelki bajok megjelenésének vagyunk tanúi. A gondot tovább fokozza, hogy miközben a férfi és a nõi értékek különbségei felbomlóban vannak, a saját élettörténetekben szereplõ egyedek – a nõk és a férfiak – a genetikailag és emiatt érzelmileg is kódolt, egymással való kiegészülést, feltöltõdést és feloldódást egymástól várják. Várják, de lassacskán esetleges az a módszer- és eszköztár, mely a megcélzott úton tartja a nemiségben is kiteljesülni vágyó, boldogságot keresõ „vándorokat”. E bizonytalanságok okán, szinte a kapcsolat elején kódolt a megoldás: szakítunk, válunk. Holott a nõt a sokrétûsége, a részletek iránti fogékonysága teszi alkalmassá arra, hogy több szerepet, pontosabban attitûdöt integráljon és jelenítsen meg önmaga és kapcsolatai színpadán. A mai nõ számára sok-sok esetben fontos és nélkülözhetetlen, hogy miközben erõt ad az élete szereplõinek, önmaga is erõforrásra, a férfi támogató erejére szorul. Ez a támogatás azonban nem lehet követelmény, inkább a szeretet és a közös célok elérése érdekében „ajándék”. A rivalizáló érzelmi beállítódás azonban nehezen vagy egyáltalán nem engedi meg az ajándék feletti örömöt, az ebbõl fakadó meghittséget. A feszültség megjelenik, generalizálódik, robban. A nõben mint az önértékelés válsága csapódik le. A Nõ Ezer Arca programokat két éve, az Életszeretet – Életöröm Közhasznú Alapítványt ez évben indítottam. E munkák célja, hogy megkeressük az elakadásokat és fejlesszük azt a mindenkiben ott szunnyadó, nembeli lényegéhez is kötött erõt, mely nemcsak õt magát, de élete szereplõit is több elégedettséghez, örömhöz juttatja.
260
Ezerarc_masodik.qxd
2010.07.01.
13:55
Page 261
Kérem a Kedves Olvasót, hogy tiszteljen meg véleményével. Gazdagítsuk együtt azt a világot, melyben a jelen korszellemnek megfelelõ, használható módszer- és eszköztárhoz jutunk, hogy az élet örömeit, terheit szeretettel, aktivitással hatékonyabban alakíthassuk. Végül köszönöm az Akadémiai Kiadónak, hogy immár második alkalommal vállalta írásaim gondozását.
