Európa Ezer Arca és az óceánon túl
Copyright © Mánfai György, 2016 Fotográfus: Mánfai György A fejezetek szerzői: Tóth Zsolt, György-Dávid Anita, Dr. Gyuricza László, Dr. Kovács János, Mánfai György, Dr. Nagyváradi László A térképeket készítette: Kovács Gábor A szerző portréját készítette: Hirmann Ágnes Technikai szerkesztő: Lippai Attila Kiadó: Kontraszt Plusz Kft. 7623 Pécs, Petőfi utca 48. www.kontraszt.hu ISBN: 978-963-89932-1-2
,FEWFTPMWBT¢ VUB[OJT[FSFUç Mielőtt belelapozna a könyvbe, ne várjon tudományos magyarázatot, fejtegetést, mindössze utazásaim egy részét mutatom be. Igyekeztem összekötni, hogy ha felkeres egy helyet, annak környékén mit érdemes megnézni, meglátogatni. A természet iránti szeretetem, benne a teremtés koronájával, az emberrel, az értük való tiszteletem, ami mindig is figyelmem középpontjában áll. Tájak és városok, az örökös nagy felszínformáló jelenségek, mint a gleccserek, vulkánok, erózió, abrázió, a szél, eső, fagy, hullámverés munkája, nevezetes ókori városok, világörökségek, barlangok, vízesések, a játékos emberek, különleges tengerpartok, hófödte csúcsok, kolostorok. Több ezer kilométert tettem meg, és négy évszaknyi tapasztalat gyűlt össze bennem, elsősorban a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének köszönhetően. E könyv hála és köszönet is egyben. A városom PÉCS, ahol Szüleim mérhetetlenül tiszta szerelméből és a Mindenható kegyelméből világra jöttem, melyhez hű maradtam és maradok mindörökre. Bezerédy Győző gyönyörű gondolatával ajánlom figyelmükbe a könyvet: „Nekem szívem ez a város.” Mánfai György szerző, fotográfus Pécs, 2016. június 22.
3
Tartalomjegyzék
Kedves olvasó, utazni szerető! .............................................................................. 3 Térképek ........................................................................................................... 4 Tartalomjegyzék................................................................................................. 7 Pécs, a kultúra és a mediterrán hangulatok városa ............................................... 9 Egy csipetnyi Erdély ......................................................................................... 39 Balkán tájakon ............................................................................................... 63 Anatólia felé ................................................................................................. 109 Alpok – Dolomitok ....................................................................................... 137 Zarándokutak. Szent Jakab és Mária jelenései útján ....................................... 171 Itália ............................................................................................................ 191 A Pireneusoktól az Atlanti-óceánig ................................................................. 251 Ausztrália ..................................................................................................... 285 Köszönet ........................................................................................................ 301 Az utazásaim vezetői ..................................................................................... 302 Támogatók .................................................................................................... 303
7
Egy csipetnyi Erdély A történelem összesodort, majd megerősített egy szűk csoportot ezen a sokszínű, több nemzetiségű vidéken. A székelyek ma is kőkeményen állják az idők viharait. Éltek itt királyok, volt fejedelemség, de többnyire egyszerű, ugyanakkor hűséges emberek. Számtalan pap, író, művész, lelkész adta hírül műveit, terjesztette hitét, erősítette nemzetét. Erődtemplomok, kúriák, várak, jellegzetes népi házak, fatemplomok, hegyek szorításában megbúvó kis települések, vesszőből font kerítések, nyájak, csordák, ménesek mellett visz az út Erdély sokszínű tájain. Városaikban stílusok találkoznak békésen egymás között, falvaikban hagyományaikat őrző szorgalmas emberek. Az autóbusz monoton búgása közben gyönyörködsz a változatos tájban, Benedek Elek, Tamási Áron, Orbán Balázs sorai jutnak eszedbe. Székely kapuk, szalmakalapok, korondi edények, szőttesek, hazatérő állatok a legelőről, a kaszálón szorgoskodó emberek, templomtornyok, és tudod, minden évszakban vissza kell térned, mert bár szereted otthonod, ide mégis mindig hazaérkezel.
39
Balkán tájakon Az autóbusz monoton búgása közben figyeled a gyorsan változó tájat. Elmaradnak a megszokott jelképű templomok tornyai, helyettük kecses minaretek égbe nyúló csúcsai tűnnek fel. Színes, földig érő szoknyák, kecske- és juhsajtok, nyárson forgó-sülő bárányok illata lengi be a tereket, sikátorokat. Hangos, egymást túlharsogó beszélgetések, siető-rohanó emberek tömege, sok gyerek fülsiketítő zaja, és időnként a már hangszóróból éneklő müezzin imája vet véget néhány percre a forgatag hangzavarának. Az útszéli temetők is egészen más képet mutatnak, egy-egy turbános kődísz tudatja, itt magasabb rangú ember nyugszik. A mecsetek előtt lábbelik sorakoznak, hisz cipőben bemenni nem szabad. Megcsodálod a kupolák mennyezetének kalligrafikus rajzait, írásait, díszítéseit, az imára betérőket figyeled, amint kelet felé meghajolnak, majd letérdelve homlokukat a padlóhoz, szőnyeghez érintik, tiszteletüket teszik hitüknek megfelelően. A piacok itt is látványosak, megtalálható az asztalon minden: rózsafüzértől a rozsdás szögig, könyvektől a háborús ereklyéig, jelvények, rendfokozatok, páncélsisakok, kardok, tőrök, gyöngyfüzérek, kendők, szoknyák, szőttesek, antikvitások, népviseletes babák és kézműves-, ötvöstárgyak. Szemed körbepásztázza a sokféle felhozatalt, és nem tudsz dönteni, mit vigyél ajándékba. Az áruktól és emberektől roskadozó, nyüzsgő piacokon színek és szépen felrakott zöldségek és gyümölcsök kavalkádja fogad. Gránátalma, szőlő, narancs, banán, füge, olívabogyó, málna, eper indítja meg a friss gyümölcsre vágyó turisták ingerét. Látványos és kihagyhatatlan egy-egy piac meglátogatása. Alkudni nem szabad, kötelező! Sokszínű balkán. Kolostorok, sok helyen sérült, de gyönyörű freskókkal, karsztfelszínek, vízesések, barlangok, hangulatos sikátorok, ahol még a kis hrceg is jól érezné magát és nem vágyódna más földrészre. Ha jól figyelsz, a bazárok kirakatüvegében megpillantod a boldog herceget is, amint izgatottan ajándékot keresgél szeretteinek. Ókori színházak, ahol egyszerre érzed magad rendezőnek, színésznek, nézőnek egyaránt, és eltörpülsz az óriási templomok dór és korinthoszi oszlopai között. Az autóbuszhoz teli szatyrokkal felszerelkezve visszaérkeznek az utastársak, és elkezdődik az alkuélmények mesélése.
63
Anatólia felé A szerpentinek között kanyargó patakok mellett elhagyod a kopár hegyekkel tarkított Balkán-félsziget különös világát, és a világ egy új ablaka tárul ki előtted: Anatóliába érkezel. Félholdak, mecsetek, dzsámik, előtte lábbelik, kendős asszonyok, sok gyermek. Száraz, sík medencék, kietlen tájak, egymástól távol lévő apró települések. A piacokon, bazárokban hamar észreveszik, nem oda való vagy. Magyarisztán? – rögtön egy gyors, rutinos mosoly, és máris előkerülnek a pult alól az alku tárgyait képező szőnyegek, kendők, bizsuk, és meglepődsz, mindenütt magyar nyelvű leporellók, prospektusok. Nem hagyhatod ki a török kávét, és a különleges, kis jellegzetes üvegpohárban felkínált teakülönlegességet. Órákat utazol a következő látnivalóig. Ókori színházak, romok, „tündérkéményeknek” nevezett vulkáni tufaképződmények, kicsiny oázisok, végre benzinkút, ahol könnyíteni tudsz nehézségeiden… Megérkezel egy valamikori népszerű szerájhoz, megcsodálod az épületen lévő gyönyörű faragásokat. Nem messze tőle a kempingnek gyorsan kinevezett területen elfoglalod a kijelölt szálláshelyet, megmelegíted konzervedet, hagymával ízesíted, és a kis laposból lehúzol egy jó nagy kortyot, elkerülendő a kellemetlenséget. Fáradt vagy, a 40-42 fokos hőség is megvisel, mécseseket gyújtasz a rovarok miatt, és azt képzeled, Aladdin csodalámpája ontja rád a fényt. Hamar elalszol, az Ezeregyéjszaka meséi helyett csillagmiriádok őrzik éjszakád, álmodban egy háremben, vagy, ahol hastáncosok lejtik táncukat lenge fátyluk és csörgő láncok közepette. Rövid az éjszaka, rekedt hangú müezzin hangjára ébredsz, és indulsz tovább a még számodra ismeretlen Kis-Ázsia belseje felé.
109
Alpok – Dolomitok Hajnalban távolból érkező kis harang kongására ébredsz. Kibújsz hálózsákodból, sátrad előtt elkészíted az elmaradhatatlan kávét, egy távoli kontinenst is megjárt, Édesanyádtól kapott csészéből kortyolod az erőt adó feketét. Rákészülsz a túrára. Még alszanak a körülötted lévő sátrakban, majd egyre több cipzár hangja és a fülnek kellemetlen nejlonszatyrok zörgése tölti be a kempinget. Felhúzod a jól bejáratott hétmérföldes túrabakancsod, hátizsákodba bekészítesz egy napra való folyadékot, elemózsiát, kis gázpalackot, lábost, és várod az indulást. Eleinte autóbusszal utazol, izgalommal figyeled az egyre közelebbi hegycsúcsokat, gyakran kémleled az eget, mert volt már részed bőrig ázni a túrán, majd felvonóval tovább, egyre magasabbra, érzed a füledben, hogy 3000 méter körül jársz. Legelésző juhok, tehenek kolompját hallod, a gyalogösvényen ezernyi színben pompázó virágok közt haladsz, eléred az erdőhatárt, ritkulnak a fák, egyre több törmeléklejtő között botorkálsz, vigyázva, mert egy rossz lépés, és a boka könnyen kifordul. Nem tudsz betelni a gyönyörűséggel, körbejárod tekinteteddel a csúcsokat, leülsz egy csöndes helyre, és az éteren küldöd üzeneted a látványtól ihletett állapotban. Előveszed a kis gázpalackot, pillanatok alatt „főzöl” egy zacskós levest, melytől új erőre kapsz, a válasz is megérkezik sms-en, boldog vagy, elkészíted a fotókat, felszabadultnak érzed magad, és csak este érzed az izomlázat a közel 14 kilométeres erőpróbától.
137
Zarándokutak. Szent Jakab és Mária jelenései útján Elindulsz, mert érzed a belső késztetést: megismerni valamit, ami olyan sokszor eszedbe jut, amiben oly gyakran kételkedsz… Gondosan felkészülsz, könyveket olvasol el az útról, térképek után kutakodsz, bekészíted a nem túl nehéz, de praktikus holmikat: minimum 1 tartalék túracipő, esőkabát, pólók, zoknik, fehérneműk, tisztálkodáshoz szükséges holmik, zacskós levesek, hálózsák, amivel nekivágsz a 35-45 napos útnak. Változatos tájakon, poros, sáros utak, és boldog vagy, amikor meglátod a pecten kagyló jelet, újult erőre kapsz. Megelőzöl zoknit és inget hátizsákján szárító zarándokot, köszönsz több nyelven, és pici büszkeség fog el a tempód miatt… Menet közben van időd elmélkedni bőven… Lábnyomokat követsz, az út menti bokrokon, ágakon ruhafoszlányok, cipőfűző, kopott vagy éppen talp nélküli cipők jelzik, jó úton jársz. Este elfoglalod a sok nemzetiség által lakott egyszerű szállásodat, tisztálkodsz, előkerül a zacskós leves, elfogyasztod szolid vacsorád, és hamar elnyom az álom. Reggel újult erővel indulsz neki a következő állomásnak. Eleinte keresed a magányt, mert csak a nagy MINDENSÉGGEL akarod megosztani gondolataidat, jó esetben imákat mormolsz, megpihenni leülsz egy fa tövébe, és gyönyörködsz a Teremtett Világ Gyönyörűséges Kertjének látványában. Távoli kis települések házai világítanak, oldják a monoton egyhangúságot. Egy hét után már örülsz, ha megpillantasz egy kokárdát viselő zarándoktársat, és hallod az édes anyanyelvet. Az út felén egyre több megvilágosodásod támad… Izgalmas, gyönyörű városokban gyönyörködsz, pihened ki fáradalmaidat a spanyol gótika, barokk és reneszánsz katedrálisokban, székesegyházakban vagy éppen kisebb templomokban felüdülsz. Körbejárod a kerengőket, nézed a freskókat, szobrokat, a bibliai jeleneteket ábrázoló színes ablakokat, a boltíveket, a gyönyörű homlokzatokat, a díszesen faragott kő- és fakapukat, a rózsaablakokat, majd úgy érzed, most legalább egy órát itt kell maradnod a tömjén- és gyertyaillatú templom falain belül. A halk orgonaszó vagy éppen gregorián dallamok emelik a hangulatodat, eszedbe jutnak szüleid, testvéreid, gyermeked, szeretteid, egyszerre hiányoznak valamennyien. Hálát adsz ezekért a percekért. Teszel még egy kört belül, majd továbbindulsz, búcsút intesz a szédítő csipkés tornyoknak. Egyre erősebbnek, elszántabbnak érzed magad. Feleded az éjszaka többször begörcsölt ólomnehéznek tűnő lábad, és kint, a földút melletti fák között vándorbotot keresel segítségül. Sietősre veszed lépted, mikor a kék égbolt színe egyre haragosabb, sötét tónusokat vonultat fel, a villámok egyre közelebbről pásztázzák az égboltot, és hű követői, a dörgések is egyre fenyegetőbb hangon válaszolnak a fényjelekre. Menedéket keresel, amikor szinte leszakad az ég.
171
Itália Végre! Meghallod a kulcsszót: Ciao Tiamo! Va bene? Tutto bene! – és máris jól érzed magad, hirtelen elfelejted, hogy 14 órát utaztál idáig. Lüktető városok, terek, utcák. A pizzák, cappuccinók, fagylaltok, kávék világa ez. Minden porcikádban érzed ezt a különös, bizsergető hangulatot. Füledben cseng Mendelssohn Olasz szimfóniájának bevezető taktusa: jókedvről, végtelen szabadságról, dinamikus életritmusról, felfogásról. Megiszol egy jó sört hasonló monogrammal (M. Gy.) bíró barátoddal, és viccesen „csáó ragasztóval” köszöntöd a szembejövőket, és egy kacsintós dzsombornóval bondzsorno helyett…, itthon érzed magad az omló vakolatok és sikátorok mélyén otthonosan mozgó kamaszok között. Ebédidő után szieszta van, lehúzott redőnyű boltok, ablakok, amely olyan nélkülözhetetlen itt, mint József Attilának egy falat kenyér. Sok arcát mutatja ez a folyton mozgásban lévő ország. Északon havas hegycsúcsok, gleccserek, vízesések, barlangok, Toscana, a reneszánsz bölcsője, a legnépszerűbb városokkal, az egész csizma alakú ország a futball varázsában él, millió szurkolók a Forza Itália kimeríthetetlen buzdításával. Ókori városok, és valóban minden út Rómába vezet. Délen működő, kialudt és szunnyadó vulkánok a pokolhoz hasonlatos orr- és könnyfacsaró kénes gázokkal, gőzökkel, hangulatos éttermekkel, könnyed olasz borokkal. Az Adria, a Jón és a Tirrén-tenger mossa partjait, ahol a strandokon mindig zsúfoltság, zaj, féktelen jókedv tapasztalható. Hangulatos kikötők, színes csónakok, színes házak, a kikötőkben sült hal illatának útját követed. Napfény. A horizonton a kék ég és a mélykék tenger vize ad folyton randevút egymásnak. Gyümölcsökkel díszített fantáziadús terítékek, jégen hűsölő tenger gyümölcsei, halfélék, rákok, languszták, homárok, és állandó gond nélküli vidámság, a nélkülözhetetlen sötét napszemüveg, kacagás, derű.
191
A Pireneusoktól az Atlanti-óceánig Állok viharzó part előtt, a tengerár lihegve bőg. Kezemben emlékek, romok, arany föveny, arany homok. (Edgar Allen Poe) Bonjour! – köszöntenek hűvös objektivitással a határon, és máris a pezsgők és konyakok földjén jársz. Különleges tengerpartok magas fehér sziklákkal, abráziós kapuval, végigpereg benned a D-nap eseménye, a partraszállás története és a jelszó, amivel elindult az invázió: „Ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon, és ont monoton bút konokul s fájón…” „Les sanglots lons Des violons…” Verlaine halhatatlan sorai Szabó Lőrinc gyönyörű fordításában. Átrobogsz a gallok földjén, barlangokban és a sziklavilág káoszában érzed kicsinek magad, a Pireneusok tetején próbálod megszámolni a havas hegycsúcsokat, a tengerszem tükrében is a Halhatatlan és Láthatatlan Kedves arcát látod, szeretnél vele együtt osztozkodni e gyönyörűségben… Az autóbusszal átverekedsz a Pireneusok szédítő szerpentinjein, eltűnnek a hegyek, teljesen más tájakon, néha félsivatagi vidéken haladsz, Don Quijote szélmalmai között látod az öreg harcost, aki még mindig vívja csatáit…, különleges virágok, olajfa- és parafaültetvények közt visz utad szárnyaló fantáziáddal. Gótikus katedrálisok sora, a mór építészet remekei, homokos, sziklás tengerpartok, és nem tudsz könnyen választani az azulejkerámiák közül, mivel lepjed meg szeretteidet. Portói borokat kóstolsz hűvös pincékben. Sokáig kételkedve állsz az Atlanti-óceán partján, mire megérted, tényleg eljutottál ide is. Hallgatod, hogyan nyaldossa hű szikláit a tenger, és a horizont szélén peregni kezd egy film…
251
Ausztrália Az Atlanti-óceán partján ácsorogtam órákon át, és csak pillanatokra jutott eszembe, mi lehet a Föld túlsó oldalán? Nem gondoltam, hogy egy másik kontinensre is eljutok, és egyszer csak az álomból valóság lett. Órákon át repültem, alattam felhők, szigetek, óceán. A Teremtett Világ Gyönyörűséges szelete. Egy ismeretlen földrész. Kontinensnyi ország. Találkoztam régóta kint élő magyarokkal, egy idős úrral, kinek köszönhetően éveken át kaptunk ajándékokat húsvétra, karácsonyra. Napokon át jártam Adelaide környékét, eukaliptuszerdőket, bolyongtam a városban, eljutottam a kontinens közepére 12 vidám egyetemista társaságában, és egy remek botanikában és geológiában járatos túravezetővel, Benito Cragóval. Volt, hogy 100 km-t mentünk a nyílegyenes úton. Opálbányában láttam, hogyan és milyen körülmények közt bányásszák a féldrágakövet. Lenyűgözve néztem az Uluru fenséges formáját, az aboriginál családokat, és éreztem, e helynek különös varázsa van. A Kings-kanyon és Kata Tjuta vörös sziklái a tűző napon szinte izzottak. A fákon koalák bambán bámultak a jövevényre, kenguruk riadva szökelltek, némelyik közelebb merészkedett finom falatokban reménykedve. Sós tavak, vörös sivatagok, végeláthatatlan horizont. Néhány éjszakát a szabadban töltöttem és gyönyörködtem a soha nem látott csillagmiriádban, köztük a Dél Keresztjében, a Tejút fantasztikus, misztikus látványában. Próbáltam kiválasztani a legszebb csillagot, az óceán partján a legszebb kagylót, csigát, kavicsot. Nem sikerült, de gyűjtésem eredményeként vagy három kilogrammot hazahoztam. Hajóztam a Murray-folyón, pelikánok követték a lapátkerekes járgányt, a parton ezernyi kakadu rikácsolt, különleges felhőkben és a madárvilágban gyönyörködtem. Két hónap csoda, mindez Scheer Jutkának köszönhetően, ki egykori pécsi lakosként 43 éve él a távoli kontinensen. Gyakorta elönt a hála. Utazásaim záró fejezetét elsősorban neki ajánlom hálám, szeretetem és köszönetem jeléül.
285
