EZ IS TÖRTÉNELEM! VASTAGH PÁL IGAZSÁGÜGYI MINISZTER ÚRNAK November 2

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

3

EZ IS TÖRTÉNELEM! VASTAGH PÁL IGAZSÁGÜGYI MINISZTER ÚRNAK 2006. November 2. E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön hivatalos izraeli útja során újabb kárpótlási igényrõl tárgyalt. Ezzel összefüggésben a következõkre szeretném szíves figyelmét felhívni. Valószínûnek tartom, hogy Ön is ismeretében van annak az elmúlt évben nyilvánosságra került brit levéltári dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C. 120351.sz. alatt kapott elhelyezést. Az idézett dokumentum szerint 1943 nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetõvé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból. VASTAGH PÁL IGAZSÁGÜGYI MINISZTER ÚRNAK Budapest, 1995. jún. 27. Tisztelt Miniszter Úr! E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön hivatalos izraeli útja során újabb kárpótlási igényrõl tárgyalt. Ezzel összefüggésben a következõkre szeretném szíves figyelmét felhívni. Valószínûnek tartom, hogy Ön is ismeretében van annak az elmúlt évben nyilvánosságra került brit levéltári dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C. 120351.sz. alatt kapott elhelyezést. Az idézett dokumentum szerint 1943. nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetõvé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból. Ennek tárgyalása során megjelent a Zsidó Képviselettõl Haimer professzor, aki a zsidó nagytanács azon kérelmét adta elõ, hogy „a magyar kérelem teljesítése miatt aggódnak a Magyarországon viszonylagos biztonságban élõ 800 000 zsidó megsemmisítését eredményezné.“ Az elhangzott vétó után az angol referens, dr. Randall, a következõt írta sajátkezûleg a dokumentumra: „E kérdést megkülönböztetõ figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné.“ Az idézett kordokumentum tartalma után egyértelmûen megállapítható, hogy a magyar nemzet védõfalként lett feláldozva az országban akkor tartózkodó 800.000 zsidó megmentése érdekében. Nem akarom ezzel összefüggésben emlegetni a világszerte szajkózott „utolsó csatlós, fasiszta, tömeggyilkos stb.“ megbélyegzéseket, amelyek még napjainkban is felszínen vannak. De azt, hogy az áldozattól követeljenek unos-untalan bocsánatkérést, vagyoni kárpótlást, még enyhe kifejezéssel élve is cinizmusnak nevezhetõ. Az eddig felsoroltak ismeretében a következõ kéréssel fordulok Miniszter Úrhoz: Állítson fel egy bizottságot annak megközelítõ megállapítására, hogy az 1943-as kiugrás megakadályozása következtében milyen kár érte a magyar nemzetet: a liberátorok szõnyegbombázásából, az ország késõbbi hadszíntérré válásából, a lakosság elhurcolásából, azok nagy része elpusztulásából, a már többszörösen megkövetelt és kifizetett kárpótlásból, az ország negyven éven át tartó folyamatos kirablásából, a nemzetet világszerte gyalázó hangok károkozásából. A felsorolt károkat - amelyek többszörösét teszik ki az ország jelenlegi külsõ és belsõ adósságának - teljes egészében az idézett zsidó képviselet felé kell benyújtani. Elutasítás Mitikus Magyar Történelem esetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni. kéthavonta megjelenõ õstörténeti kiadvány Mindaddig, amíg a Magyar Állam ez irányú vagyonjogi követelését nem teljesítik, elfogadhatatlan a másik oldal bármi- Megjelenik minden páros hó- Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérnemû követelése. nap utolsó napján mezõ u. 3/a, 1081). Elõfizetési díj egy évre: 3000 Ft. Miniszter Úr! Levelem már csak azért is idõszerûvé vált, mert a gyilkos nemzet minõsítést éppen attól a külföldön élõ Fõszerkesztõ: Sárosi Zoltán neves karmestertõl kaptuk, aki a sajtó híradása szerint a Kiadja: Sárosi kiadói- és nyom- világháló: www.dobogommt.hu magyar népet „milliós nagyságrendû gyilkosoknak“ nevezte. daipari Kft villámlevél: Az illetõ karmester Solti György, aki ezt követõen május 8- 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. [email protected] án a Budapest Kongresszusi Központban a Fesztivál Zenekart telefon: 06 (27) 361-036 Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje vezényelte. HU ISSN 1589-3677(nyomtatott) Miniszter Úr! Elképzelhetõnek tartja-e, hogy valaki Izrael HU ISSN 1589-4746 (online) népét a palesztinok milliós nagyságrendû gyilkosának nevez- Elõfizetéssel kapcsolatos ze, s utána Tel Aviv legnagyobb koncerttermében izraeli ze- információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû A lapban megjelent cikkekért nekart vezényeljen? Üdvözlettel: postautalványon a Két Hollós felelõsséget vállalunk! TERSCHACH RUDOLF

Dobogó

4

Dobogó

Évszázados karácsonyi hagyományok a bukovinai székely településeken SCHREIBER ISTVÁN Az 1764-es madéfalvi mészárlás és megtorlás következtében öt háromszéki és csíki székely falu népe vándorlásra és bújdosásra kényszerült. Végül Bukovina földjén leltek új hazára, ahol fokozódó elszigeteltségük folytán egy sajátos hagyományrendszert alakítottak ki: megõrízték a XVII-XVIII. századi erdélyi hagyományaikat, ötvözték a körülöttük élõ népek kultúrájának néhány elemével, így egy jellegzetes bukovinai magyar kultúrát alakítottak ki. Ez a kultúra nagyon sok archaikus elemet õriz, olyanokat, amelyek már Magyarországon és Erdélyben is csak nyomokban találhatók meg. A bukovinai székelység mûveltsége a háromszéki és a csíki székelység kultúrájában gyökerezik, akik Bukovina német, lengyel, román, ruszin népelemei közé kerültek. Ahogyan Székelyföld a magyarság õsi kultúrájának õrzõje, úgy lett a csíki-háromszéki õsi hagyományok õrzõje a bukovinai székelység. A hagyománytisztelet mégjobban felerõsödött késõbbi diaszpóráik szórványában. A történelem viszontagságai közepette a bukovinai székelység a kirajzások és sorozatos áttelepülések etnikumává vált: 1764-ben Moldvában Pusztina, Sóskút, Belényes, Darló, Nagyszalánc, Kisszalánc, Sóstartó, Szamoska, Csügés; 1777-86-ban Bukovinában Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva; 1883-ban az Al-dunánál Hertelendyfalva, Sándorfalva, Székelykeve (az egykori Nándorfehérvár közelében); 1884ben Erdély-hegyalján Gyorok; 1888-1910 között Erdélyben Déva, Vajdahunyad, Cserna-keresztúr, Sztrigyszentgyörgy, Vice, Magyarne-megye, Babsa, Marosludas; 1905-1910 között Kanadában Punnichy, Hapkins, Eszterháza, Székelyföld, Máriavölgy, Hamilton; 1924-ben Brazíliában Boldogasszonyfalva; 1940-ben bácskai honfoglalás; 1945-ben a Bács-Tolna-Baranya megyei megtelepedés után Érd, Mözs, Komló... Nem csoda, ha a bukovinai székely faragott kálvária e szavakkal kezdõdik: „A székelység útja Jézus keresztútja, lelkünk soh’se csügged, habár testünk vérben ázik a Tejúttól a Golgotáig”. Talán ezért oly féltve orzött kincsük a hit és a hagyományok, köztük a felbecsülhetetlen néprajzi értékkel bíró karácsonyi népszokások.

A legnevezetesebb és legszínpompásabb szokás a betlehemezés, melyet az öt bukovinai faluból élõ hagyományként magukkal hoztak. Ki ne ismerné a dévai betlehemeseket?! Az 1993-as szatmári nemzetközi betlehemes fesztiválon a legnagyobb elismerésben részesültek, de felléptek már a bukaresti magyar nagykövetségen és Budapesten is. A magyarországi televízióban, lemezen, hangés képszalagon is közreadott kakasdi, izmányi, érdi hagyományõrzõ csoportok bemutatásában élményszámba menõ esemény volt a házról-házra járó betlehemesek színpompás menete, a Kisjézus születéséhez kapcsolódó eseménysor megjelenítése. Karácsony napján a dévai és csernakeresztúri telepeken, házról-házra járva bekopogtatott a királyból és király-szolgából, Szent Józsefbõl és Szûz Máriából, angyalból és pásztorokból álló kis csapat, bemutatva õsi szokás szerint a Kisjézus születésének történetét. Elõadásuk ismétlõdõ jellege a XVII. század liturgikus hagyományaira emlékeztet. A pásztorok öltözéke és tánca mintha felelevenítené a napfordulót ünneplõ õsi népszokásokat. „A mi népünk“ hagyományaiban és Isten szeretetében élni akar és a betlehemi pásztorok képében elhalmozza ajándékaival a Kisjézust, énekel és táncol jöttének tiszteletére, mert tudja, hogy ez az egyedüli reménye. A játék befejeztével:

„Köszönöm s hálálom, kik itt hallgattátok Alacsony munkánkot meg nem utálátok, Kiért az egekben legyen koronátok. Ti pedig jó gazd, kik szállást adátok Semmiféle átok ne férjen hozzátok. A Kisjézus áldása szálljon tireátok” Karácsonykor se szeri se száma a tréfás mulatozásnak és népi szokásnak. December 25-én Csernakeresztúron, de Déván is, akárcsak a magyarországi bukovinai székely településeken, élõ szokás a leányok megéneklése. Két huszár, egy könyves, egy lámpásos, két zsidó és egy szamár sorra felkeresik a kiválasztott leányos házakat. A megéneklés az ajtóban a „Szûz egy fiat szült, kin mennyben öröm gyúlt...” kezdetû karácsonyi

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM énekkel folytatódik. A házban vidám, tréfás szópárbaj indul a katonák között.

„Jó estét gazda, bort asztalodra! Itt fogok maradni jó zsíros pánkodra...” Majd hosszas élcelõdés után így fejezõdik be:

„Harminchárom récetojás, mennyi itt a két rokolyás. Húzd rá nekem, te mózsikás!” Így járták végig a kiszemelt lányos házakat. Bukovinában a gyermekek sem maradtak ki a karácsonyi népi hagyományokból. 24-én alkonyatkor csoportokba verõdve indultak házról-házra. Az ablakok alatt karácsonyi dalokat énekeltek, majd bekéredzkedtek és így verseltek:

„Áldja meg az Isten e háznak gazdáját. Piros hajnal után hozza fel a napját. Hogy vígan várhassák a kisded Jézuskát! Én kicsike vagyok Egy perecet várok, S avval tovább állok.“ Perec, alma, dió került a tarisznyába, majd folytatták útjukat. 28-án, Aprószentek napján, nem is olyan régen még szokásban volt az aprószentekelés. A legények csigolya fából vesszõt készítettek. Kisebb csoportokban megjelentek egy-egy leányos háznál és sorra aprószentekelték a család minden tagját. A vesszõ suhogása közben, ütemesen így verseltek:

„Aprószentek, Dávid, Dávid. Jó egészséggel viseld az új esztendõt!“ A háziak megvendégelték a legényeket. A játék folytatódott az utcán, a következõ leányos háznál... Befejezésül, merem állítani, hogy az a nép, amely annyi hányadtatás közepette hû maradt önmagához, nyelvéhez, hitéhez, hagyományaihoz, az megmarad és élni fog a jövõben.

Nostradamus Magyarországra vonatkozó jóslatai „Fiatal oroszlán, tiszteletreméltó, bátran élteti a régi forradalmat, De az öreg oroszláné lesz a végszó, ifjúra vének ritkán szavaznak. Sok kacskaringós utat mér be, míg Istentõl rászabott útját bejárja De eljut a legnagyobb tisztességre, és sokáig néki nem lesz párja.“





„Jön új nemzedék, mely erõs lesz, és nem szégyenli többé, hogy magyar A vének nemzedéke önmagán erõt vesz, s nemcsak önmagának túr és kapar. Erkölcsében megújul majd az ország, és végre büszke lesz minden fia, Mert bámulatba ejti egész Európát ezerszáz évnek elteltével Pannónia.“



„Új király jön majd kemény törvényekkel Gyorsan leszámol minden gazemberrel Fejet nem hajt õ már, keletnek, nyugatnak A bûnösök futnak, magyarok maradnak!“





„Jön majd egy ember, a második millennium után, ki felette áll minden torzsalkodásnak: Õ lesz az itt, ki Pannonföldrõl Istenhez kiált, És Isten meghallgatja imádságait. O lészen az, kinek uralkodása folytán Pannónia ismét erõs és gazdag, Nagyobb lesz, mint akármely szultán, az õ szavára minden országban adnak, S önként kezére bíznak minden hatalmat.“



„A második ezredév után, Pannónia váratlan erõre kap, Királyok gyûlése lesz Budán, de császáruk Magyar marad. Kelet s nyugat központja lesz, egy évszázadra legyõzhetetlen, Szembeszállni velük nem érdemes: uralkodik a Lélek és a Szellem.“

5

6

Dobogó

A hétszer született költõ József Attila grafológus szemmel (2. rész) W. BARNA ERIKA VIKTÓRIA: Az Esztétikai töredékeiben meghatározta, hogy a hagyományos láncszerû kapcsolással ellentétben a költemény „az értékminõségek nucleus-centrumú, gerezdszerû nyelvi szerkezetbe foglalása“. Versei gömbszerû belsõ tágulással szervezõdnek verstestté. Hangsúlyozta a versegész és a versrész egységének dialektikáját, vagyis a versegész jelentését hordozza és sugározza ki minden részegység is. A versmag tágulása fizikai és szellemi síkon, térben és idõben egyaránt megnyilvánul. „A mûalkotás befelé végtelen egész.“ „A mûalkotás egyetlen idõdarabot fog össze, ezt az idõdarabot végtelenné mélyíti…végtelen, önmagába visszatérõ görbévé alakítja. Határolt végtelenséget hoz létre.“ - olvashatjuk saját meghatározásában. Munkamódszere is egyedülálló, verseit gyakgyakran írta úgy, hogy a papírív különbözõ pontjaira elõször a kulcsszavakat írta le a rímekkel nem törõdve, és erre „szerkesztette“ rá a teljes költeményt. Mondhatni, hogy fraktálszerûen megsokszorozva rejti el a vers minden részletében a vers egészét alkotó, áthozott szellemi tartalmat, üzenetet. Saját megfogalmazásában: „az intuíció végtelen megsokszorozása és kisugárzása“, „a világhiány létrehívása és a világrend teremtése“ minden költemény - mindez páratlan szellemi tisztánlátásra utal… A külsõ szerkezeti rend és a belsõ gondolati fegyelem szétválaszthatatlan nála: igen gyakori, hogy a versindítás a konkrét képektõl az egyre elvontabbak felé tart, majd újra visszaér a konkrét világba. Ez a legjelentõsebb verseit (Eszmélet, A Dunánál, Levegõt! Téli éjszaka, Óda, Hazám) organikus egésszé szervezõ perspektívaváltás követhetõvé teszi az olvasó számára a meditatív állapotban zajló gondolkodás folyamatát és törvényszerû útját. A költõ figyelmének iránya a látható világból emelkedik föl a szellemi dimenzióba, a csak szellemi érzékeléssel megragadható szférába, majd onnan újra visszatér az érzékelhetõ fizikai világba - áthozva az üzenetet, hogy cselekvésbe fordulhasson át az alkotó megvilágosodás folytán szavakba öntött szellemi tartalom. A belsõ rendezettségre való törekvése a nyelvi pontosságban is megnyilvánul. Tiszta definíciókat követel önmagától és másoktól, végsõkig kimunkált, kicsiszolt nyelvi formába öntött gondolatokat, amelylyel teljesíthetõvé válik a belsõ parancs: „az igazat mondd, ne csak a valódit“ (Ars poetica). A valóság (mint emberi, materiális dimenzió) és az igazság (mint isteni, szellemi dimenzió) gyakran ellentétpárként jelenik meg József Attilánál. Az igazság transzcendenciára utal, az „igaz“ több, mint a valódi, mert a teljes átlátszóságot és a szubjektumtól való mentes-

séget jelenti, azt, hogy semmi nem marad rejtve a világban, vagyis a tudatosság fejlesztése által elérhetõ legteljesebb szellemi rend állapotát jelzi. A munkavégzés ritmusát a világegyetem rendjéhez igazítja:

„dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes" (Ne légy szeles) Szellemi síkon a rendigény és a rendteremtés képessége szinte magától értetõdõ természetességgel növekszik benne kozmikus szemléletté, a mikrokozmosz és makrokozmosz egylényegûségének felismeréséig. A kozmikus rendet belsõ világában is megélve az univerzum ritmusát önmagában érzi:

„minden szervem óra, mely csillagokhoz igazítva jár“ (Majd emlékezni jó lesz) A teremtett világ spirituális rendjét konkrét képben hozza le az érzékelhetõ világba, a szabad akarat és a determináltság filozófiai kérdését feszegetve:

„Akár egy halom hasított fa hever egymáson a világ szorítja, nyomja összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált“ (Eszmélet) Az emberi társadalmak élhetõségét a Teremtés törvényéhez illeszkedõ rendben jelöli meg, amelyben az isteni kegyelemként az embernek juttatott szabad akarat a Teremtés rendjébe történõ belesimulás felismerését jelenti:

„Ahol a szabadság a rend Mindig érzem a végtelent“ (Töredékek) Az emberi kapcsolatok rendezettségét az összetartozásban éli meg:

„Mindannyian és egyformán Testvéreim vagytok“ (Tanítások) Az „egyformán“ és a „testvéreim“ fogalmak pontosan tükrözik József Attila világképét: a terem-

7

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM tett világ, s benne az ember az isteni egység létfontosságú elemei. A teremtett világ beteljesülését az emberi élet végsõ értelméhez elvezetõ rendben, s egyszersmind a fentebb hivatkozott, a különválasztottságot feloldó kozmikus egységben látja:

„Tudom, hogy nemcsak por vagyunk: Por és Istenpor vagyunk. Visszahullván A por a porral elkeveredik Visszahullván Így keveredik el Istennel a lélek.“ (Tanítások) Egész élete, költészete a végsõ rend megteremtésére, a hajdan elvesztett egység helyreállítására tett kísérletek sora, folytonos erõfeszítés, hogy az elválasztottság sebe így gyógyulhasson. A harmónia megvalósulását társadalmi szinten a XXV. századra prognosztizálja az Érzitek-e c. versében:

„Barátaim, a pilátusok megfürödtek, Lemosakodtak tetõtõl-talpig szublimáttal És mi igen gyönyörû gyerekek leszünk, Kezünkben cukorrá válnak a dolgok. Érzitek-e a XXV. századot?“ (Érzitek-e?) Ahogyan a költészetében, úgy a kézírásában is végtelen mélységû szeretetvágy és szeretetképesség tükrözõdik, amelynek a megélése frusztrált. Nem pusztán egy érzésrõl, egy múlékony hangulati jelenségrõl szól József Attila akkor, amikor szeretetrõl beszél, hanem krisztusi világértelmezésrõl, az emberi életet kiteljesítõ, emberi lényünkbe „programozott“ létfontosságú funkcióról. A világ széthullottságát értelmes rendbe fordító szeretet az, aminek a hiányát az éhezésnél is jobban megszenvedte. Legsérülékenyebb pontja ez, akár önmaga elpusztítására is képes, ha reménytelennek látja a kiegészülést. A szerelem spiritualitását már tizenhét évesen felismerte:

„Ó úgy szeretnék eggyé lenni véled! Hogy folyna eggyé vérem és a véred Mint szélvész ültén két fáradt folyam. Egy lelkünk lenne, mely nyugodtan lengne És semmisülne át a végtelenbe S betelt egy test, mely többé nem akar.“ (Eggyéölelõdés vágya) Prózában ezt így értelmezi a Vágó Mártához írt levelében: „Azt hiszem a szerelem semmi más, mint a test szörnyû erõfeszítése, hogy õ is oly végtelenül szabad és örökkévaló legyen, mint a szellem, tehát, hogy szellemmé váljon.“

A párkapcsolatok végsõ lényegére világított rá ezzel: a szerelem spirituális célja az isteni egységhez való visszatérés: a szerelem hidat épít az isteni és emberi világ között. Az „eggyéölelõdés“ fizikai-lelkiszellemi összeilleszkedése teljesedik ki a „másik felünkkel“ való kiegészülésben. Napjaink párkapcsolati káoszában egyre világosabban tisztul ki, hogy a csapdáink múlékony egydimenziós kapcsolatokat rejtenek, az ûr betölthetetlen, égetõ vágy ûz a lelki-szellemi kapcsolódás megtalálására is. Viktor Frankl ezt úgy tette a helyére, hogy „a házasság csak akkor javasolható, ha a partnerek egyfajta szellemi munkaközösséget akarnak létrehozni, nem pedig két biológiai egyed fajfenntartási társulását“. Szerinte nincs és nem is lehet „boldogtalan“ szerelem, az ön-ellentmondás, ugyanis az igazi szerelem boldog, kölcsönösen gazdagító és teremtõ erejû. Spranger szerint a szeretet felismeri a szeretett ember érték-lehetõségét, Dosztojevszkij szerint szeretni valakit annyi, mint úgy látni, ahogyan õt Isten elgondolta. József Attila életének egyik tragédiája, hogy nem találta meg az igazi párját, lelkének másik felét, akivel megélhette volna a földön beteljesülõ legmagasabb szintû találkozást. Ezt önjóslatként tizenhat évesen elsiratta:

„Egyedül fogok én állni a világon. Egyedül, egyedül nem lesz soha párom“ (Egyedül) Minden kapcsolatában küzdött az el-nem-fogadottság gyötrõ érzésével. Vágó Márta egy másféle József Attilát keresett, errõl tanúskodik a költõ levele: „Te mindig zavarosságaimat vetetted a szememre. Kívántad zavarosságomról való lemondásomat, holott zavarosságaim csupán a jelzett társadalmi felekezet szellemiségétõl való eltérülések, nem zavarosságok. Azt kívántad tehát, hogy hasonló legyek olyan emberekhez, akiktõl lényegileg különbözöm, szerinted hátrányomra, szerintem elõnyömre, de mindenesetre minõségileg. De tisztán áll elõttem az is, hogy belsõ, fejlõdésbeli eddigi tevékenységem mennyiben volt abajgós és mennyiben értékesebbülés. - És minden csámpa ellenére is szépen lépegetett a lábam, úgyhogy mégis szeretném megveregetni vállacskámat, de nem merem, mivel azonnal dühöngenél.“ Hamar kiderült, hogy Szántó Judit sem volt igazán lelki-szellemi párja, betegítõ konfliktusokban éltek. A Szabad ötletek jegyzékében meglehetõsen nyersen fakadt ki a költõ: Judit csak „technikai közösülésre alkalmas“, ami jelzi a kettejük között betölthetetlen ûrt. Flóra jelenthette volna a szellemi-lelki társat is, aki költészetét nagyra becsülve áldozatot is hozott volna, de õ sem tudta József Attilát teljességgel elfogadni, teljes lényébõl szeretni, valójában Illyés Gyula párja volt. Lelki-szellemi fejlõdése írásképének változásai alapján

8

Dobogó

A Teremtés törvényei folytán az ember nem „készen“ születik. Emberré válni életfeladatot jelent, hozott „eszköztárunkra“ alapozva tanulás, önfejlesztés és önkiteljesítés révén válhatunk teljes önmagunkká. A fizikai születésünk után sorozatos újraszületésekkel emelhetjük egyre magasabbra lelkünket Istenhez közelítve. Önmagunkon belül kell kihordani újabb önmagunkat és a lelki-szellemi szinten egyre magasabb rendû embernek életet adni. Ez a megkerülhetetlen folyamat a pszichológia nyelvén a személyiségfejlõdés, s ennek stációi minõsítik életutunkat. Tévelyeghetünk, távolodhatunk önmagunktól, közeledhetünk igazi énünkhöz, választásaink, döntéseink, felismeréseink, félreértéseink segíthetnek vagy tévútra vihetnek, ebben áll egész életünk gyötrõ dilemmája avagy megváltást jelentõ megérkezése. A kézírás változásai átalakulásaink, lelki-szellemi újraszületéseink lenyomatai. A grafológiai vizsgálatban a kézírás mélyrétegeinek: ritmusának és vonaljellemzõinek lényegi átalakulása jelzi a személyiségfejlõdés folyamatának különbözõ szintjeit. Az egyes szakaszok azonban mereven nem választhatók szét, fokozatosan áthajlanak egymásba, a jelzett évszámok ezért jelzésértékûek. Végigtekintve József Attila kézírásait az elsõ verstõl az élete utolsó napján készített levelekig, rendkívül meredek lelki-szellemi fejlõdést, többszörös újjászületést látunk. A már bemutatott Kedves Jocó c. vers „koravén“ írásképe alapján arra következtethetünk, hogy 11-12 éves korára már átlépett a gyermekkoron. Ismerve korai életeseményeit, arra következtethetünk, hogy a világra jövetel utáni második „születés“ az öcsödi név- és anyavesztés lelki válságát követõ önmagára találás lehetett („egyszer disznók közt az ólban“). Attila király felfedezése nyomán édesanyja profetikus álmának megvilágosodása, s a kilencéves kori halálközeli élménye lehetett számára az elsõ spirituális beavatás. Bár Öcsödön többszörös veszteséget kellett elviselnie, mégis kiemelkedõ fontosságú élményei között véljük a természetközelséget, amely az elsõ meditatív állapotokat elõhívhatta. Másrészt a Pistaság megélése révén jutott el a „mégis vagyok“ felismeréséhez, saját küldetéstudatának megerõsödéséhez. A költõi feladat tudatos vállalása, az elsõ versek megszületésének ideje, a „szárba szökkenés“ lelkiszellemi mozzanata a következõ stáció („egyszer hajló, szép búzában“). Ez az idõszak átfogja kamaszkorát. Láthattuk, hogy súlyos kalászokkal integet már az elsõ pillanattól kezdve, látható rendkívülisége, a fentiekben feltárt koravén gyermekség állapota. Az íráskép fokozatos tisztulása, élettelibbé válása, oldódása alapján követhetjük József Attila fejlõdését. Az írása és a lelke fokozatosan alakul, szinte „megfiatalodik“ a korábbi önmagához képest. („Oly frissízû az ég“ (Oly friss) A kezdeti nehézkes írómozgás egyre gördülékenyebbé, egyre tisztábbá szelídül, egy

magasabb szintre emelkedve. Kézírásának harmóniája, szépség áthatotta átlényegültsége olyan hatást kelt, mintha fokozatosan levedlené a komor „öreg“ testet. A bátrak c. versének kézírása lendületesen halad elõre, nagy méreteibõl erõteljes önérvényesítési vágyra, méltóságérzetre, dacos, öntudatos kiállásra következtethetünk. A költõ életvággyal telten, hittel, bizalommal fordul a világ felé, a szépség-jóság-igazság hídjáról pásztázza körbe az égi és földi világot. Szinte az egész teste egyetlen érzékszervvé válik, erõteljes intenzitással érzékeli mindazt, ami körülötte van. Egymást ellentétezik a férfias és nõies polaritások. Egyfelõl mágikus erõérzet tölti el, nincs akadály, ami elõtt megtorpanna, másrészt végtelen érzékenysége, szeretetvágya, könnyezõ ellágyulásai sérülékenységét is felfedik. A jól olvasható, tiszta formák az önmagával szembeni igényességrõl, magasan lebegõ én-ideálról vallanak. Mércéje már itt felsejlik, amelyet majd az Ars poetica c. versében paranccsá emel: „A mindenséggel mérd magad“. A kézírás érzelmi telítettsége már az alkotói élmények hatására formálódó, lélekben erõsödõ kamaszt mutatja, aki miközben áhítja az elismerést, nem akar, és nem tud leadni saját mércéjébõl. Az írás eredetiségi foka alacsonyabb a késõbbi mintákhoz viszonyítva, a magas fokú kreativitás mellett a külsõ modellek még támaszul szolgálnak. Ugyanezt a tendenciát a költészete is követi, a pályakezdés elsõ éveiben még felismerhetõen igazodik a nagy elõdökhöz és csodált kortársakhoz - több esetben a témaválasztás és a stílus egyaránt jelzi ezt. Az írás mélyen rejlõ, lappangó belsõ feszültségét a lobbanékonyság, az érzelmek intenzív megélése és a szélsõségek megfékezésére törõ önfegyelem egymásnak ellenfeszülõ dinamikája adja. Erõs érzékiség árad a vonal sûrûségébõl és mázoltságából, az elsõ szerelmi ölelés felizzása fûti át. Szívében „vágyhegylánc jajkráteres“, amelyet igyekszik kordában tartani, de szeretetvágya mindennél erõsebb késztetést jelent.

9

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Az íráskép nyugtalanító vonalegyenetlensége a konfliktuskezelés nehézségeire hívja fel a figyelmet, amely a hasítás elhárító mechanizmusára utal. A konfliktuskiváltó én-állapotokat mereven szétválasztja, ami gyakran a szeretett személy iránti ambivalens érzésekhez vezet. Erõs egység-igény hatja át a személyiségét, ezért is él meg gyötrelmesen minden kettõsséget, minden disszonanciát, de az integráció képessége érzelmi síkon még kialakulatlan. Kézmozdulatainak szabad kilengése hírül adja, hogy saját értékének egyre inkább tudatában van „És a végtelen Nap ideszédült lelke Égbebillenõ fejem koszorúzza“

„Ó én Uram, hogy megjelentél nékem… mindent levetkezem, Uram, S elõdbe küldöm lelkem szûzi põrén.“ (Uram) Az írásminták egyre markánsabban jelzik az öntudatos, dacos kiállást, a belsõ szabadságot, autonómiát. Már nem az alkalmazkodás, hanem az önkifejezés, a kiválás lép elõ elsõdleges értékké, ahogyan néhány évvel késõbb a Kész a leltár c. versében összegzi lelki fejlõdésének dinamikáját: „Ha féltem is, a helyemet megálltam-születtem, elvegyültem és kiváltam.“

(Erõének) E korszak mélypontja 1922, hatvan Aszpirinnel adta hírül magányát és hûvösebb klímájú környezetének elutasítását. Ha pályaválasztási dilemmával fordult volna grafológushoz annak idején József Attila, akkor bizonyára felmerült volna a zenei pálya is. Kézírása fejlett ritmusérzékét, tiszta hallását mutatja, s ha korai gyermekkortól tanítják hangszeren játszani, nagy mûvész lehetett volna.De ugyanígy zeneelméleti területen is sikeresen alkothatott volna. Elõadói képességét ismerjük, ezt részben kiaknázta, nagyon szeretett szavalni, s elbûvölte azt, aki hallgatta. Rendkívüli adottságai, sokoldalú tehetsége révén viszont akár tudós vagy feltaláló is lehetett volna, kreativitása, intuíciója révén új összefüggéseket fedezhetett volna fel. De bármilyen úton is járt volna, a mûvészet és a tudomány szétválaszthatatlanul összefonódott benne. Ezek lehetõségek, képességek, amelyeket végül is a költészet és filozófia terén kamatoztatott - mindannyiunk okulására. A negyedik „újjászületés“ a próféciák, a „mennybe látás“ korszaka („egyszer kongó kolostorban“), amely tizennyolc és huszonkét éves kora közötti életszakasz. A Kedves Jocó c. versének kézírásához képest élénkebbé vált az írása, hajlékony ívek oldják fel az ellentétek feszültségét. Csiszoltabbak, árnyaltabbak a mozdulatok, a formák mívesebbek, a „mennybe látó“ költõ lelkének éteri tisztasága árad az írásképbõl. Az elementáris ritmus (Grundrhytmus) szabad kibomlása is sugallja, hogy transzcendencia élményeiben átéli a világ egységét, amelyet A Kozmosz éneke c. versébõl ismerünk: „Minden világ a Mérhetetlen része, Az Isten is a lelkek Egy-Egésze“ Tudjuk életeseményei alapján, hogy ez sem volt zavartalan idõszak, mégis a kézírások alapján ez a legharmonikusabb életszakasza. A szellemi emelkedés egyre intenzívebb, de még a fizikai világban is erõsek a gyökerei. Írásának ritmusa Vivaldi és Beethoven zenéjét idézi, még a földön állva a csillagokra néz, és hallja Isten szózatát: Nagy bánatomnak égõ csipkebokrán,

A Tiszta szívvel c. versének kéziratában a sajátos József Attila-i írásritmust, egyéni formavilágát látjuk. A kézírás líraisága drámai sûrítettséggel vegyül, melankolikus és kolerikus grafikus elemek ötvözõdnek. Bár a betûszárak kilengései még a korai dinamikát õrzik, mégis csökkenni kezd a betûméret, harmonikusabb az összkép, a szélsõséges elemek ritkultak. Az íráskép határozott mozgásvezérléssel jött létre, van ereje. Az írás homogenitása alapján építõ és nem romboló erõt áraszt. Provokatív kezdõbetûi a környezetét a tespedtségbõl kiragadó bátor kiállásra vallanak. A lehajló sorok viszont vívódásait, felhõsödésre hajlamos hangulatait jelzik. Nem destruktivitást, hanem inkább a kétségekkel és nehéz sorsával birkózó, végsõ kicsengésében mégis reménykedõ létértelmezést körvonalazhatjuk belõle a grafológiai vizsgálat alapján. Ha Horger Antal rendelkezett volna grafológiai ismeretekkel, József Attila kézírásában mélységes szeretetvágyáról, kamaszos provokációról, kitisztult igazságérzetérõl olvashatott volna.

(következõ számunkban folytatjuk)

10

Dobogó

GYERMEKKOR

(3. rész)

Molnár V. József: Az emberélet szentsége címû könyve nyomán MOLNÁR V. JÓZSEF Pásztorkodás A csordából idõlegesen elmaradt állatok érzése, vagy a külön járó jószágé általában a gyermek (ritkábban az öreg) dolga volt. A gyermekek rokonaik, testvé-reik társaságában már kiskorukban kezdtek pásztorkodni, hogy „szokjanak“. Elõször csak az állatok „térítését“ bízták rájuk. A leányok rendszerint libát õriztek. Báránykát, kecskegidát kisebb fiú vagy leányka egyaránt legeltetett. A csingó-bingó állatokat: csikókat, borjúkat, teheneket nagyobb iskolásfiúk õrizték. A nagyobb gazdák a nagyobb gyermekeiket földmûvelésre fogták, a kisebbeket pásztorkodni küldték. A kisebb gazdák „kisszógának“ adták gyermekeiket. Elõfordult, hogy hétnyolc éves leányka már disznópásztornak szegõdött. A gyermekpásztortól a szülõ elvárta, hogy „az állatot ismerje, ne verje, jól etesse, vadtól megõrizze, és pontos számban hazaadja“. A legeltetõ helyek ismerete a gyermeknek is érdeke volt, mert kevesebb volt a dolga a jó legelõn, több ideje jutott a játékra. A pásztorok legeltetés közben készítették el térítõeszközeiket. Az ostort is a pásztorkodó gyermekek fonták patak göbeiben ázó kenderbõl. Az elkóborló állat „visszahívásához“ is érteniük kellett: ismerniük kellett kolompjának, „harangjá“-nak szavát, s azokat a helyeket, ahova jobb eleség reményében szívesen csatangolt. A vad jöttét általában a kuvasz jelezte; a pásztor „csühítéssel“ uszította rá a kutyákat, õ maga bottal, fejszével védekezett. A különjáró állatokat a pásztor nevérõl ismerte és szólította. A járatlanabb gyermekszolgát a fejõs pásztor tanította meg fej. A pásztornemzedékbõl származó tizenkét-tizenhárom esztendõs gyermek már sajtot is tudott készíteni; de megtanulta az állatgyógyítás tudományát is. Ha az állatok jól jártak jutott ideje a játékra is. A kisebb fiúk minden nap mást és mást játszottak: ráköptek egy kõre, pl. égõ szenet tettek rá, s olyant szólt, mint egy puska; bükkmakkot tûzbe dobtak, s az is nagyot szólt. Játékokat faragtak: nyírfahéjból havasi kürtöt tekertek, mogyoróágakból bakszánt hajlítottak, amin a kisebbeket húzták. Utánozták a nagyok munkáját: faággal kaszálást mímeltek, sajtot csináltak. Ugráltak a bokrokon keresztül; „csingolyáztak“ a faágon; fára mászva kergetõztek (mókuskáztak), budálkodtak, pisztolyoztak, rablóztak; ijesztgették a lányokat; bogarakat zümmögtettek, kutyákat hámba fogták, „csapták“. Jellegzetes fiúpásztorjátékok, amikbe a jelenlévõ leányok is bekapcsolódtak:

botos, bicskás. Nagyon szerettek „bicskapapozni“: „Vettük kukkra a hegyes fát, ha a hegye beállt a fõdbe, nyert.“ A pusztákon: tómáztak, tegéztek, malacoztak. A játékszereket helyben készítették el, s aztán otthagyták, hogy a következõ alkalomra is meglegyen. Kiterjedt térségben „bûzbefutóztak“, „cikkeztek“. A libapásztor leánykák színes köveket gyûjtöttek, kutat, házat ástak, kemencét raktak, kenyeret sütöttek, fõztek, babát neveltek, komaasszonyoztak, egymást vizitelték, lakodalmaztak; növényszárakból, levelekbõl jósolgattak, ezek különféle mutatványokra is alkalmasak voltak. A nagyobbak labdáztak, kicsigyûrûztek, kézimunkáztak. A szérû közelében a boglyában bújócskáztak. Ha fiúcska is volt a játszó lánycsapatban, segített gátat dugni a patakon, és fürdõztek. A mezõn, ugaron pásztorkodók kevesebbet gyûjtögettek és többet játszottak: cikkeztek, lovaztak, vagy gomboztak, tegéztek. A lánykák kakaskáztak, sasoztak. Rossz idõben is menniük kellett õrizni. „Ha megázott (a pásztor) a jó Isten megszárította.“ Rögtönzött hajlékokban húzódtak meg az esõ és a forró napsütés elõl. A deleltetés egybeesett az ebédidõvel: tüzet tettek, és szalonnát sütöttek. Evés után szunynyadtak egyet, vagy viccelõdtek, beszélgettek. Kéthárom órai deleltetés után az állatokat felköltötték; délután is játszottak, közben meg-megtérítették egymás állatait, ijedten kapták tarisznyájukat és indultak keresésükre. Hazatereléskor ugratták egymást, megbeszélték a másnapi tervet; otthon megkötötték a tehenet és megfejték. A havasi pásztorkodás során tavasztól õszig, esõben, szélben pásztorgyerek nagy természetismerõ lett, megfigyelések (állat, növény viselkedése), tapasztalatok alapján elõre számított az idõjárás változásaira: esõt jelzett pl. az állatok nyugtalan, bogárzó, táncoló viselkedése. Az égitestek járása szerint a pásztorgyermek megtanult tájékozódni. Napközben az árnyék irányából tudta meg, hogy hány óra Pálcát ütött fel a pusztán és köréje a földre írta az óra számjegyeit Éjszaka az idõt a járó csillagok és a telihold állásáról számította. Az õrzés nyújtotta szabad perceiben játszottak õk is: seggbáloztak, kecskét ugrottak, küzdölõdtek, verekedtek, cserkabolán forgatták egymást. Horgas bükkfából 1 méternyi hosszú, 30 cm-nyi széles, felfelé görbülõ állú csúszkát faragtak, s a hegy oldaláról a füvön lecsúsztak rajta; a kisebb gyermekeket elõszeretettel ugratták be - például azzal biztatták, hogy szájkosarat fonnak neki, s e célból fûszálat tettek a szájába, amit fogaival össze kellett szorítania; ekkor hirtelen megrántották a füvet, s a fiú szája megtelt bogyós virágzattal. Hidaztak, vizet öntöttek egymás kabátujjába.

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Este az öregek „hazajáró lelkek“-rõl, „vadleány“ról, „kísértetek“-rõl, „boszorká“-nyokról meséltek nekik. Lefekvés elõtt imádkozniuk kellett. A juhokat õrzõk a marhapásztor gyermekeknél magányosabbak voltak. Játszani nem értek rá: állandóan a juhokra kellett figyelniük. Csak az õrzés és a fejés szüneteiben, ha már a vízhordáson, favágáson, tûzvetésen túl voltak, faraghattak furulyát, „írhattak“ szilva- és barackmagot, diót, fenyõágat és szilvalevelet bicskájukkal a pálcájukra vagy a készülõ guzsalyra. Ilyenkor tekerték juharból a kürtöt. Az egyhangú munkát nyár derekán, pünkösdkor vagy szentpéterkor a pásztorünnep szakította meg. Pásztoréletükben nevezetes esemény volt a húsvét is, amikor a gazdáktól ajándékot: festett tojást, kalácsot, perecet „madarat“ kaptak.

11

merték bízni a marhák és a lovak gondozását is. Etettek, kihányták a "ganéjt", "aljaztak", kefével, kaparóval tisztogatták a lovat és a tehenet; a lekefélt marhaszõrbõl labdát készttettek. Segítettek befogni a tehenet, fejtek; a birkák nyírását is elvégezték.

Szénamunka Kaszálótakarításnál a gyermekek nyesték fel a bokrokat, elgereblyézték a vakondtúrásokat és a szemetet; a kaszálást bottal utánozták, de összetakarásnál, forgatásnál, petrencézésnél segítettek már. Szekérrakáskor „tapodták“ a szénát, a csípõs legyeket elhajtották a tehenekrõl. Földmûvelés

Állatgondozás Állatgondozásból kivétel nélkül minden gyermek kivette a részét: a kisebb leányok a csirkéket etették, krumplit fõztek a disznóknak, vályúba öntötték a moslékot. A kisfiúk annyira szerették a bárányokat, kecskéket, borjúkat, hogy maguk ajánlkoztak: "Enni vetek, édesapám; megitatom." Ahogy nõttek, rájuk

MOLNÁR V. JÓZSEF: AZ EMBERÉLET SZENTSÉGE címû elõadássorozata I. 24-én (szerdán) és II. 21-én (szerdán) 18 órai kezdettel a KÉT HOLLÓS KÖNYVESBOLTBAN!

Földmûvelésre leginkább a középgazdák szorították rá a gyermeket. A szántóföld takarítást a kicsi gyerek is tudta csinálni; de „ganyézásnál“ csak a nagyobbak segítettek. Szántáskor a hat-hét esztendõs fiú vagy nagyobb leányka az állatokat vezette, ha három lóval szántottak (faekével), könnyû az álatokat nem terhelõ hétnyolc éves gyereket ültettek fel az elsõ lóra, vagy a „borozdás“-nál kevésbé húzó hátsóra. Ha rossz földben csak "tekeregtek az állatok, nehezék gyanánt az ekére gyermeket ültettek. Egyik-másik nyolc-kilenc esztendõs fiú már ragaszkodott hozzá, hogy az eke szarvát megfoghassa; de a tíz-tizenkét éves fiú már szántott; a felülre került kukoricacsutkákat a kisebbek gyûjtötték össze. A gyermekek segítettek a kert ásásában, gondozásában; kínt a földeken vetésnél, ültetésnél, kapálásnál.

ELÕADÁSOK A DUNAÚJVÁROSI EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN (Újtelep, Szilágyi Erzsébet utca 34.) Dr. VÉGVÁRI JÓZSEF nyelvész: „JÉZUSSAL MAGYARUL.“ (Hit és anyanyelv). 2007. február. 9. péntek,18 óra. Prof. BAKAY KORNÉL régész: A SZÉKELY KÉRDÉS MAI ÁLLÁSA. 2007. március 3. szombat, 18 óra MOLNÁR V. JÓZSEF néplélekrajzkutató: „KEREK ISTEN FÁJA“ 2. rész: HÚSVÉT ÖRÖME. 2007. március 31. szombat, 17 óra!! SZELESTEI LÁSZLÓ néprajzkutató: „HÍRÖK, NEVÖK FENNMARAD…“ rettegett bakonyi betyárok - Savanyútól Sobri Jóskáig. 2007. április 20. péntek 18 óra. MOLNÁR V. JÓZSEF néplélekrajzkutató: „KEREK ISTEN FÁJA“ 3. rész: PÜNKÖSD PIROSA. 2007. május 12. szombat, 17 óra!!! DR. KISZELY ISTVÁN antropológus: MIT ADOTT A MAGYARSÁG EURÓPÁNAK? 2007. június 16. szombat, 18 óra AZ ELÕADÁSOKRA A BELÉPÉS DÍJTALAN, TÁMOGATÓ ADOMÁNYAIKAT SZERETETTEL FOGADJUK!

12

Dobogó

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

13

Tisztelt Máté Imre Úr! Az Ön által felvetett vádakra az alábbi válaszokkal élek: 1. Az említett levélben a szerzõ nem állítja, hogy Ön az SZDSZ tagja lenne. Azt viszont igen, hogy a liberalizmust, mint eszmét nem utasítja el. „Máté Imre ebben a környezetben szerezhette az utolsó 150 évben államilag mindenkor támogatott finn-ugrista tudományát, valamint napnál is világosabb elkötelezettségét a liberalizmus iránt.“ Tehát nem az SZDSZ tagjának, hanem a liberalizmus elkötelezettjének tartja Önt a szerzõ. 2. A szerzõ megint csak nem állítja, hogy Ön a Szabad Európa Rádió uszítói közé tartozott volna. „Pláne Ti ne vegyétek be ezt a maszlagot! Tudnotok kell, hogy a mai SZDSZ emberei között ott ül az ÁVH-s körmös Bauer fia, és más hasonlók. EZEK mindig több vasat tartottak a tûzben. Amikor fordult a hatalom, azonnal készen állt saját fajtájuk új generációja. Aki nem hiszi, tegyen egy kirándulást a Terror Házába, és idõzzön el az ismerõs nevek fölött, és nézzen utána jelenlegi párt fõembereink múltjának. EZEK - ha Máté úrnak szabad így írni, akkor nekem is, csak én másokat értek ezek alatt - bizony a Szabad Európa Rádió adásaiban folyamatosan hazudták az ENSZ csapatokat, nem törõdve azzal, hány fiatal gyerekben tartják fenn a gyõzelem hiú reményét az orosz tankok vágóhídján. Ebbõl a rádióból sugározták késõbb Máté úr írásait a nyolcvanas évek derekán, merthogy itt volt munkatárs.“ 3. A szerzõ megint csak nem állítja, hogy Önnek nincs diplomája: „Az író (Máté Imre)1934-ben született, és az ELTE bölcsészkarán tanult rövid fejszámolás után kb. 1954 és 1956 között.“

Tisztelt Máté Imre Úr! Ha elfogad tõlem egy jó tanácsot: Ne hallgasson azokra, akik a maga könyvébõl pénzt csináltak maguknak és most, hogy kicsúszni látszik a lábuk alól a talaj Önt is megpróbálják félreinformálva bele vonni nemtelen játékukba. Sajnos az Ön könyve több sebbõl is vérzik. S hazánkban az elszaporodott mûtáltosok - minden történelmi tudás nélkül - exponálták magukat Yotengrit-ügyben. Az õhozzájuk járó emberek pedig félre lettek vezetve általuk. Ennek tisztázását - „táltosok“ lévén - már nem vállalják fel. Hiszen milyen táltos az, amelyik ennyire nem ismeri a saját múltját és a saját történelmét? Ha bevallanák, szembe kéne nézniük avval a számukra kínos ténnyel, hogy annyira táltosok, amennyire az izraeli külügyminiszter antiszemita. Levelébõl egyértelmûen kiderül, hogy nem olvasta az Ön által nehezményezett írást. Az meg elgondolkodtató, hogy mégcsak nem is a könyvével kapcsolatos észrevételeket emelte ki, hanem a személyét soha nem ért támadásokat. Ráadásul, mint levelében írja „egy méltányos összegért“ eláll a perbe fogásomtól. Máté Úr! Egy kicsit olyan ez, mint amikor a prostituált megsértõdik, mert (bocsánat az erõs kifejezésért!) lekurvázták, de van az az összeg, amiért ezen meg sem sértõdik... Önnek kéne kártérítést fizetnie annak a rengeteg embernek, akit összezavart, tévútra vitt könyvével. Sajnos az ilyen szellemi nyomorbadöntést nem bûntetik. Papp György levelének leközlésével - mint azt a „Szerkesztõ megjegyzése“ címû írásban leírtam (úgy látszik ezt sem olvasta, tisztelt Máté Úr!) - miért gondoltam fontosnak közreadni az írást. Sajnos nem az Ön könyve az egyetlen, amely káros hatással van azokra az emberekre, akik érdeklõdnek hagyományaink, õstörténetünk iránt. Tendenciát vélek felfedezni abban, hogy az önéhez hasonló könyvekben egy cseppnyi valódi magyar hagyomány mellett, mennyi sületlenséget lehet eladni. Ez ellen pedig nem csak lehetõségünk, hanem kötelességünk is felemelni szavunkat! Egyébként meg hazánkban is, pont mint az Ön hazájában Németországban, sajtó szabadság van. Tehát jogunkban áll leközölni leveleket, amik esetleg Önnek nem tetszenek, de markáns véleményt képviselnek. Így nem hogy nem vagyok hajlandó Önnek kártérítést fizetni, hanem egyenesen megkövetelem, hogy kérjen bocsánatot nyílvánosan azoktól az emberektõl, akiket Ön a könyvével félrevezetett! A fenyegetését pedig visszautasítom. A mégjobb belátás reményében: SÁROSI ZOLTÁN (Dobogó fõszerk.)

14

Dobogó

„JÖTT ÉVE CSODÁKNAK“ A magyar csillagmítoszi hagyomány élõ Atillája (befejezõ rész) „Ethelbert választása... Offiának, Mercia királyának Atala nevû leányára esett... Atala szíve is szívesen „...Az energiamezõt három különbözõ varázsigé- hajlott a szép arczú, daliás király felé. Azonban a level látták el rétegenként, ezeket mantráknak nevez- endõ menyasszony anyja búnõs szerelemre gyulladt zük. A szertartás több órát vett igénybe.“ (Zana And- Ethelbert iránt s tudván, hogy vágyai a szent életû ifrea Renáta szíves levélbeli közlése.) - A beszámo- júnál kielégítésre nem találhatnak, megesküdött, hogy ló, úgy érezzük, nem szorul kiegészítésre. leánya boldogságának útját vágja. Bérgyilkosokat Az út harmadik, legalsó szakasza az egyéni élet sík- fogadott tehát, akik éjnek idején titokban leszúrták a jára hozza le a „Fény küldöttét“, az „atillaság“ - értsük szent királyt s testét egy folyó partján temették el... A meg jól: a teljesség! - vállalóját. Itt az ún. „kardinális gyászba borult Atala pedig kolostorba vonult s ott fekereszt“ határozza meg „õkutyaságát“ (a Kos-állomá- jezte be bánatos életét.“ (Delek Crescens Lajos: son), valamint a „Gólya“ és a „NyeSzentek élete L, 541-542. o.) reg“ stációin átlépdelve, a „bakHa az Atala név, a (nász-)éjszarvú“ Faun-Atillát. Itt éri - mert szakai orgyilkosság és a folyóparcsak itt érheti - gúny és rágalom, ti - itt látszólag teljesen értelmetmocsok és meg-nem-értés. De ide lenül hangsúlyozott - temetés kapcsolódik a személyét ért legmozzanatai nem hoznák elég kökedvezõbb méltatás is, olyan eliszel ezt a történetet Atilla földi pámerés, amilyen földi haladók kölyafutásának végjátékához, akkor zül nem soknak jutott osztályrészül. hadd figyelmeztessen még nyo„Atilla, a Hun Birodalom kirámatékosabban az analógia lehelya, minden bizonnyal szakrális tõségére az a tény, hogy az idéuralkodó volt, valószínûleg a szakzett mûben Szent Ethelbert neve ralitás igen magas fokán. A szakmellett zárójelben egy másik név ralitás - eredeti értelmében - nem is szerepel, s ez nem más, mint: csupán a szentség méltóságát jeEtele. Az ünnepe pedig május lentette, hanem valóságos theour21., az Ikrek havának nyitánya. gikus-mágikus hatalmat is - mint Nos, így vezet át bennünket a igazi királyi hatalmat, amely túlterVízöntõ „hullámos“ téridõ-tartojed a király külsõ hatalmán, benmánya az „ostor és pöröly“ honásõleg megalapozva azt.“ (László ba a vissza-„fényesedés“ útján. András Néhány megjegyzés a ma(Csak zárójelben jegyezzük meg: Géza és László hercegek a váci „szarvascsoda“ jelenetében - a Képes gyar királyok Szent Koronájával a Magyar Honvédség új ünnepe Krónika miniatúrája kapcsolatban, 27. o.) nyilván anélkül, hogy a szorgalÉs ezen a síkon, szigorúan az egyéni élet keretei mazói tudatosan tervelték volna ki így - történetesen között kell meghoznia az elsõ „nagy áldozatot“, amely éppen Etele-Atilla napjára esik. A régi, mint ismeretes, a visszaemelkedéshez hozzásegítheti - õt és a rábí- Szent Mihály napján, szeptember 29-én volt. Nomen zottakat. Ezt jeleníti a catalaunumi éjszaka virtuális - est omen!) mert csak megajánlott, de be nem teljesített-, ám így A második tanulság szorosan összefügg az elsõvel. is teljes értékû „nyereg-máglyája“. A legújabb, radiesztéziás módszerekkel - egyszerûbA visszatérés útvonala, illetve menetrendje ugyan- ben fogalmazva: ingázással - nyert információk szerint csak figyelemreméltó. Az egyes létfokozatokon most a hullámsírra vonatkozó utalás szó szerint is vehetõ, rendre levegõs-jegyek segítik a vándort a „Fényhon“ csakhogy nem az egykor élt történelmi személyre, hafelé. A nyereg a Mérleg, a hullámsír (a hullámot ezút- nem annak képmására vonatkoztatva. Ez a zománctal nem vizes közegben értelmezve!) a Vízöntõ téridõ- kép Atillát, mint a szkítát és mint „Krisztus-Istenben egységét hozza be a képbe, s végül... De itt megint hívõ császárt“ jelenítette meg, és eredetileg a Szent meg kell állnunk egy pillanatra. Koronán szerepelt, a mai Kón(stantin)-ábrázolás heA vízzel kapcsolatos temetkezés ugyanis még leg- lyén. Vagyis - a Korona képi programjában kimutathaalább két vonatkozásban tartogat fontos tanulságokat tó naptári rend értelmében-éppen az Ikrek havának számunkra. Az egyiket Szent Ethelbert angol király és megfelelõ helyen. (Vö.: Pap Gábor. Gyorsjelentés a vértanú (vö. Ether herceggel!) legendája szolgáltatja, Korona-kutatás állásáról, 57. o.) akinek történetét most a házasságkötés drámai mozEzzel bezárult a kör. Mégsem mondhatjuk, hogy zanatától kezdve idézzük. vége a történetnek. Elõször is azért nem, mert a mon-

PAP GÁBOR

15

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM dott Atilla-képmás ma is a folyómederben (illetve, az idõjárástól függõen, esetenként a folyó partján fekszik, feltámadására várva. Másodszor azért nem, mert ez a feltámadás, úgy látszik, eleve nem „egymenetesnek“ tervezõdött. A Magyar-lengyel krónika Aquila-Atillájának sajátságos idõzavara figyelmeztet rá, hogy az atillaság az ólmosi reinkarnáció után sem szûnt meg közvetlenül beavatkoznia nemzet életébe. Ebben a furcsa vonalvezetésû történetben Aquilánk legfontosabb, kifejezetten angyali unszolásra véghezvitt haditette Horvátország és Szlavónia meghódoltatása, ugyanakkor fiát és utódját Kálmánnak hívják. A konkrét történelmi utalások félreérthetetlenül Szent László felé terelgetnek bennünket, s valóban: õ is egy Iker-típusú kettõsség egyik - s ugyancsak a harciasabb - tagjaként tûnik fel a hazai história színpadán. A Képes Krónika éppen így jeleníti meg, testvérével, Géza herceggel karonfogva, a váci „szarvas-csoda“ kapcsán. Eléggé nyilvánvaló, hogy amennyire Szent László Atilla szerepét viszi tovább az adott, igencsak kritikus történelmi helyzetben, úgy Géza a Buda-szerep méltó folytatója. (Megjegyzendõ: az említett radiesztéziás vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a Koronán a mai Gézaképmás helyén - Buda zománcképe volt!) A francia Thierry Amadé a múlt század közepe táján még úgy vélte, hogy az Atilla-hagyomány egyenes folytatói a magyar múltban Árpád, majd Szent István. „...az ember egy epopea vázlatát látja mintegy elébe rajzolódni, melynek hõsei Atilla, Árpád és Szent István lesznek: Atilla az összes húnok közös atyja és dicsõsége; Árpád Magyarország alapítója; Szent István a magyarok elsõ szentje, elsõ királya s a keresztyén és polgáriasult életbe avatója.“ Nos, a kép - mint arra a tudós Thierry-fordító, Szabó Károly, már annak idején figyelmeztetett - túl szép, s ami a nagyobb baj, nem egészen helytálló. Ma már pontosabban fogalmazhatunk: a magyar mondai-csillagmítoszi hagyomány az Atillával kezdõdõ pillér-hármast Álmossal folytatja és Szent Lászlóval fejezi be. Erre a hármasságra pedig kellõ körültekintéssel és szakértelemmel-már valóban fel lehet építeni a nemzet mitikus történelmét. (Mint ismeretes, a Csaba-szerepet is Szent László folytatja, amikor sírjából kikelvén, a Hadak útján siet a szorongatott székelység megsegítésére.) És a jövõ? Atilla, amikor a rábízott életek végveszélybe sodródtak, kétféle menedéket tudott kínálni nekik. Az egyik - Catalaunumnál - a (kaszás) szekérvárban öltött testet, a másik kifejezetten a jövõnek szólt, és úgy hívták: Csaba királyfi. Az elsõ esetben kéttagú képlettel állunk szemben. Egyik eleme: a „kaszás“, a múlthoz köt: az Orion csillagképet s vele Nimród õsatyát mutatja fel mentõ példaként. A „szekér“ ugyanitt a Napút túlsó (magasabb) oldalára lendít át bennünket, s ott az Auriga csillagképben egyenesen a Capellára, a Bakkecske fiára vezetõdünk rá. S akkor már itt is vagyunk a jövõnek szóló fõ-fõ ígéret földjén, (Kaba-)Csabánál - ezzel pedig a magunk igen-

csak hosszúra nyúl csillagmítoszi kalandozásának is a végére érkeztünk.

Juszkó Béla: Csaba útja, olajfestmény, 1910-es évek (magántulajdon)

„Mán itt lent az utolsó csata készül, maroknyi nép az ellenség árjával szemközt, midõn egyszerre paripák dobogása hallatszik s fényõs hadak némán vonulnak éjente az égön fölfelé; a dicsõ hadtársak, kik háromszor jövének segítségre, most negyedízben, mint hallgatag szellemek, hosszú sorban nyomulnak a csillagos égön keresztül, feleik segedelmére s leszállnak ott, hol a kék boltozat ama hovasokkal ölelkezik. Nincs halandó erõ, mely megállhatna a halhatatlanok elõtt...“ (Toroczkai, 18. o. )

Útban vannak felénk... Írtam Szentimrén, az Úr 1993. évében, perzselõ tavaszban Cser Károly: Attila, lovasszobor, 1940-es évek - elpusztult. Az emberalak töredéke a Magyar Nemzeti Galéria raktárában található.

16

Dobogó

Mit is tanított Jézus? Az imádság és a Miatyánk „sablonja“ V. rész VIGH TIBOR (folytatás a Dobogó IV. évfolyamának 2. számából)

Nézõpont: Az Ige csak nekem szól és csak rólam szól, hiszen bennem kell testet öltenie! „...legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.“ Mi Isten akarata? Isten akarata, „parancsa örök élet.“ (Jn 12:50) „Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen...“ (Jn 6:40) - mondja Jézus. Az Isten akaratát megfogalmazó szavak megértéséhez most egy másik, jobban ismert mondatok idézek: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.“ (Jn 3:16) Ezt a mondatot én nagyon sokat olvasgattam, és egyre furcsábbá vált. Ha a szeretetrõl azt mondjuk, az egy önzetlen, tudatos adás, akkor az „úgy szerette Isten a világot“ szavakból automatikusan következik - a szeretet adás oldalából, mint cselekedet típusból -, hogy valamit kapni fogunk. Ugyanis aki szeret, ad. És valóban, Isten „váratlanul“ a fiát adta oda. Ilyen értelemben ez a szeretet szó már „bejött“. Az adás az egy kisugárzás. Emlékezzünk vissza: a férfi egy kiáradó, a nõ egy befogadó princípium. Mivel Isten kisugárzott, azért adott - a fiát „adta oda“. Olvasom, egyes országokban lassanként már lefordítják a Bibliát emancipált módon is, vagyis az Istenre vonatkozó hímnemû szavak semlegesnemûek lesznek. Hát?! Meg lehet csinálni, de ez nem fogja segíteni a lelki békénk megtalálását, mert ezek a fogalmak nem a társadalom aktuális értékítélete szerintiek. Ezek lelki törvények. Tehát azt, ami kiáradó nevezték férfinak. Kész. Ami befogadó, azt

meg nõnek nevezték. Ha ezeket semlegesnemûvé tesszük, akkor aztán fõleg nem fogjuk érteni, mirõl van szó. Tehát „úgy szerette a világot“ ezért kaptunk. És nem a lányát, hanem a fiát kaptuk. Az nagyon jó, éppen reá vártunk. Hiszen nem azért jött a Fiú - Õ is egy kiáradás -, hogy meghallgassa a panaszainkat. Ha Isten azért küldte volna a „Csemetét“ (Zak 3:8/Károli), hogy felmérje a helyzetet, hogy elpanaszolhassuk neki, milyen sanyarú itt a sorsunk, akkor a lánya jött volna. Tehát a szeret az egy kiáradás, de aki jött, az milyen nemû, milyen principium, az attól függ, mi volt a feladata. Ha a panaszaink meghallgatása, akkor lány. Ha tanít, Õ is kisugároz, akkor fiú. Ez ilyen egyszerû. Tehát szeretett bennünket Isten, a fiát adta oda, „hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen“. Ez a mondat annak az értelmezésnek a vezérmondata, miszerint Jézusnak a sötétség-világosság harcában kevés a katonája, toborozza a vitézeket, legyünk az Õ csapatának harcosai, és akkor majd reméljük, gyõzni fog. Vagyis ha mi Jézus követjük, akkor lesz örök életünk. Jutalomként. Ha nem követjük, akkor nem lesz örök életünk. Büntetésként. Tehát ez egy feltételes dolog. Na most, ugye mást sem olvasunk az Evangéliumokban, minthogy Isten szeret bennünket. Hiszen az Atyánk. Hogy lehet az, hogy nem lesz örök életünk? De mi az élet? És mi a halál? A teremtéstörténet 2. és 3. fejezetében olvashatjuk: Isten ültetett egy kertet az Édenben, és „a földbõl mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját." (Ter 2:9) Most figyeljünk a fákra! Isten Ádámnak mondja: „Minden fáról fogyaszthatsz, csak a jó és a rossz

tudásának fájáról ne egyél, mert meghalsz.“ Jön a kígyó: „Semelyik fáról sem ehettek?“ Éva: „Csak a kert közepén álló fáról nem ehetünk, sõt nem is érinthetjük(?!), mert meghalunk.“ - Hát az valami borzasztó fa lehet, ha még érinteni sem szabad. Bizonyára szúr... ragad... - Kígyó: „Nem fogtok meghalni, hanem olyanok lesztek, mint az istenek, ismerni fogjátok a jót és a rosszat.“ - A kert közepén álló fáról a jót és a rosszat. - Esznek róla, lebuknak. Azt mondja Isten: „Aha! Ettetek arról a fáról, amelyikrõl megtiltottam.“ Kiûzi õket, odaállítja a kerubokat, hogy õrizzék az élet fájához visszavezetõ utat. Most tegyük fel a kérdést: a kert közepén hány fa van? Egy! Összesen. Attól függ, minek nézem. Ebben a mondatsorban fel kell figyelnünk arra, hogy soha nem két fáról van szó. Képzeljük el a helyzetet! Ádám és Éva ott élnek az Éden kertjében. Hogyhogy nem ettek õk az élet fájáról? Elõtte. - És akkor bizonyára még ma is élhetnének. - Mindenbõl fogyaszthattak. Ott sündörögnek a jó és a rossz tudása fájának környékén. - Hát van ott mellette egy másik fa, arról eszünk, errõl nem. De ugyanarról a fáról van szó. Azt gondoljuk a kert közepe jó nagy hely, ott sok fa elfér. Nem! A kert közepe az egy pont, oda nem fér el több fa. Az az egység helye. Ott egy fa van. Akárhány névvel illethetem én azt a fát, akkor is csak egy van belõle. Ugyanis Isten az élet fáját, meg a jó és rossz tudásának fáját ültette a kert közepébe. Ha innen nézem az élet fája, ha onnan nézem a jó és rossz tudásának fája. Isten meg is mondja, milyen fa ez, ha onnan nézem: „De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.“ (Ter 2:17) Ezek szerint onnan nézve ez a halál fája. Ha a róla való evés hatása a halál, akkor ez nyilván a halál fája. Meg ugyan-

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM ez az élet fája is. Ez a középen álló különös fa az élet-halál fa. És ebbõl világosan kezd derengeni: az élet és a halál ugyanannak a valaminek (az öröklétnek) különbözõ nézõpontból való látásmódja, átélése. Soha ne felejtsük el, Isten szeret bennünket! Hiszen az Atyánk, aki belénk lehelte „az élet leheletét“ (Ter 2:7). Elõször nyomozzuk ki a „halál“ szó jelentését. Közbevetõleg megjegyzem: ha valakit esetleg zavarba ejtene a fák darabszámának csökkennése - mert számára a teremtéstörténet két fával érthetõbb: azaz a belõle kikerekedõ Isten-kép, valamint Isten és az ember közötti viszony úgy elfogadhatóbb -, akkor õ nyugodtan maradjon meg a két fánál. Az élet és a halál fogalmak önálló (egymástól elszigetelt) tartalmai valóban két külön tartalmú elnevezéshez (élet fája, illetve a jó és rossz tudásának fája) vannak kötve. Az „egy fa van“ eset elsõsorban a fogalmak (és a fák) egymáshoz való viszonyát segít megérteni, de az önálló jelentéstartalmak értelmezései függetlenek a fák számától, vagyis a „két fa van“ szemléletet elõnyben részesítõk számára is ugyanolyan helytállóak. Tehát mi a „halál“? Nézzük csak meg az evést tiltó mondatsort: „Az Úristen parancsot adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.“ (Ter 2:16,17) Na most, mi tudjuk, Ádám és Éva - a szöveg szerint ettek a fáról, és fiziológiai értelemben nem haltak meg akkor. Hiszen utána még kiûzték õket, gyerekeik lettek. Hát mi van itt? Isten következetlen? Ilyen erõtlen? A mi fogalmainkba ez is beleférhet, sajnos. Ádámról késõbb olvashatjuk: 930 éves korában halt meg (Ter 5:5). Hát hogy a csudában nem halt õ meg azonnal? - „Azon a napon halsz meg! Amikor eszel!“ - Ilyenkor jön a magyarázat: hogyhát létrejött a halál (mint büntetés), ami ugye minket is sújt. Az én gondolkodásmódom szerint viszont, ha egyszer Isten azt mondta: „azon a

napon meghalsz, amikor ettél“, akkor azon a napon „meg fogsz halni“. Az evés után rögtön. Csak akkor kezdjük el a halál idõpontját tologatni, ha - elfeledkezvén Isten szeretetérõl - nem értjük ezt a mondatot. A látszólagos ellentmondás feloldásához tartsuk szem elõtt: ha elkóborol egy bárány, azt a pásztor meg szokta keresni. Isten meg fõleg. És természetesen meg is találja. Azt is tudnunk kell: ez a „meghalsz“ mondat is, mint ahogy az egész Biblia, nekünk szól. - Csak nekem szól, és csak rólam szól. Tehát nem Ádámnak! Vele még beszélt Isten. Ez az írott változata, ez már egy tanítás az utókor számára. Ez nagyon fontos! Tehát például az „Úristen parancsot adott az embernek“ szavak is már a rejtvényhez tartoznak. Nekünk, az olvasónak szólnak már. És rólunk. Akkor nézzük másképpen ezt a tiltó mondatot: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.“ (Ter 2:16,17). Ez bizony nemcsak egy tiltás, hanem egy tájékoztató is egyben. Egy használati utasítás ahhoz a fához. „Minden fáról ehetsz“: ebben ez a fa is benne van, természetesen. „De a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz ANÉLKÜL, hogy azon a napon, amikor eszel róla, meg ne halnál.“ Ha eszel róla be fog következni - azon a napon, rögtön - az az állapot, amire most azt a kifejezést használja Isten: „meghalsz“. Be is következett. Egybõl. Ettünk mi arról a bizonyos fáról, „erre felnyílt“ (Ter 3:7) a szemünk: azonnal megváltozott a látásmódunk, és elkezdtük a mulandóságot tapasztalni, vagyis a halált. A halál az a mulandóság. Minden elmúlik. Nekiálltunk szortírozni a világot: jó-rossz, tetszik-nem tetszik... Ami rossz, az nem kell nekünk. Múljon el! A jó kell ugyan, de az is elmúlik, aktualitását veszti. Mindig más kell a boldogságunkhoz, tehát az is mulandó. Minden mulandó. Az örök élet csak a léleken keresztül lennne látható. Kifele, az anyagvilágban, csak mu-

17

landóság tapasztalható. És ez következett be akkor, amikor felnyílt a szemünk. Isten ugyanis a féltõen óvó tiltásban azt mondta Ádámnak: „Ha eszel a kert közepén álló fáról, és nem életnek, hanem a jó és a rossz tudásának nézed (vagyis nekilátsz tapasztalat nélkül, szubjektíven szelektálni; elkezdesz valamirõl a teljességben betöltött szerepének ismerete nélkül ítélkezni), akkor abban a pillanatban halott állapotba fogsz kerülni. Ha nem látod a világban az összhangot, az egységet, egybõl mulandóvá válsz.“ S így most már az is érthetõvé válik, miért nem volt szabad a jó és rossz tudása fáját még érinteniük sem. - És ne is érintsétek ezt a témát, ezt a mulandóságot! Mert amint érintitek, egybõl kiszúrhatja a szemeteket, s akkor leragadtok nála. Beépül az önazonosításotokba, és az nagy gond lesz nektek, gyerekek! - S erre utalva mondja Isten az evés után Ádámnak: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amibõl lettél. Mert por vagy és a porba térsz viszsza.“ (Ter 3:19) A „féltõen-szeretõ Isten“ (Kiv 20:5/Károli) ezen szavai már az ember állapotát fogalmazzák meg. Azét az emberét, aki evett a jó és rossz tudása fájáról, azaz a szelektálás, a mulandóság, vagyis a halál fájáról: felnyílt a szeme, és figyelme kizárólag a „tekintetre szép“ (Ter 3:6) külvilág felé fordult, ezáltal elfeledte „az élet leheletét“ (Ter 2:7): céltévesztetté vált - bûnbe esett. Megszületett minden kor emberének mulandó szemléletû önazonosítása, az egó: „porból lettem, por vagyok, porrá leszek.“ Hát ezt a látásmódunkat kellene nekünk átépítenünk abba az irányba, hogy örök életünk van, ezért most már foglalkozzunk az „élet“-tel. Mi az élet? Volt-e élet a Marson? Ember által küldött szondák kapirgálnak ott: volt víz, nem volt víz? Volt-e, van-e ott élet? Beszélgetek a barátommal, aki szerint a tudomány egyre jobban megfejti majd az életet, hiszen például a Marianna-árokba (ami a Föld leg-

18

Dobogó

mélyebb pontja, több mint tizenegyezer méter mély) az 1960-as években jutott le a francia Picquard, és akkor kiderült, ott is van élet. Vannak halak. Elõtte ezt lehetetlennek tartották, hiszen olyan mélységben iszonyatos nagy a nyomás, azok a halak nem létezhetnének. És akkor a barátom magyarázta nekem: - Hogyhát tudod ez úgy van: az élet mélységét az óceánokban a tudomány fokozatosan mélyítette. Elõször 200 méterig találtak életet, majd 500 méterig, aztán kiderült, amíg van víz, addig van élet. - Én más oldalról közelítettem meg ezt a kérdést: - Miért meglepõ az, hogy ott van élet? Az élet az egy megnyilvánulási formája valaminek - mindjárt kitérünk rá -, hát az olyan formát fog fölvenni, ami ahhoz a viszonyhoz kell. - Tehát visszatérve a Marshoz, hogyha ott, ne adj’ Isten!, találkoznak egy zöld emberkével, az semmiképpen sem lephet meg bennünket. Nem elõírás, hogy legyen, de ha van, akkor a mindjárt jövõ definíció szerint, neki egy olyan megnyilvánulása van. Istenem, õ olyan. Õt is Isten teremtette. A nyolcadik napon.

Az élet ugyanis nem egy fiziológiai folyamat. Mennyit keressük mi - az orvostudománytól kezdve a parapszichológiáig - az élet titkát. Ha valaki, mondjuk, most hal meg, akkor az élete megszûnik. És akkor most mi történik vele? Mérjük grammokban, távozik-e valamilyen lélek, mindenféle csodálatos mûszerrel próbáljuk leleplezni az életet. A mi fogalmaink szerint mi az élet? Élõ az, ami mozog, környezetével kölcsönhatásban van, anyagcserét folytat, szaporodik... stb. Ennek ugye az ellentettje lenne a halott, ami nem mozog, ami feloszlik. Ilyenkor, régebben (mikor még nem értettem) azt a kérdést mindig feltettem magamban: miért oszlik fel a halott? Erre azt szokták mondani: mert ilyenek a természet törvényei. No dehát, én miért nem oszlom fel, most? Ugye, a kettõ között az a különbség, hogy az élõt valami egyben tartja. Elmesélem honnan jöttem rá arra, amit most mondok. És mit csinál a búzamag? Azt learatták néhányszáz éve - ez egy valós történet -, jött a háború, elfelejtkeztek róla, napjainkban a magtárat megtalálták, a magot beteszik víz-

Lábnyomok Egyszer egy ember azt álmodta, hogy az Úrral együtt mennek az úton, miközben életének egyes jelenetei villannak fel elõtte az égbolton. Az ember észre vette, hogy sétájuk közben két sor lábnyomot hagynak a homokban, maguk mögött, amik egymás mellett haladnak. Az egyik az övé, a másik az Úré. Amikor életének utolsó jelenetéhez érkezett emberünk, visszatekintett a lábnyomokra. Ekkor feltûnt neki, hogy az út folyamán sokszor csak egyetlen sor lábnyom látható. Arra is felfigyelt, hogy ez mindig életének legkeservesebb szakaszainál fordult elõ. Bántotta a dolog, így megkérdezte az Urat: - Uram, Te azt ígérted, ha követlek Téged, mindig velem jársz életem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben nem voltál velem, hiszen a homokban csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért éppen akkor hagytál el, amikor a leginkább szükségem lett volna Rád? Az Úr így felelt: - Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és sohasem hagynálak el. Amikor csak egy sor lábnyomot látsz, akkor a karjaimba vettelek, és úgy hordoztalak.

be, és az kicsírázik. Mit csinált ez a búzamag ezalatt a néhányszáz év alatt? A mi fogalmaink szerint most, amikor már csírázik vitathatatlanul él. Amikor learatták, az akkori ember fogalmai szerint is vitathatatlanul élt, hiszen a kalászból frissen csépelték ki. Most is él, akkor is élt, ez biztos. A kettõ között mit csinált? Anyagcserét folytatott? Nem látványosan tette. Nem oszlott föl... ugye, most már tudjuk, azért nem oszlott föl, mert valami egybetartotta. Ez a „valami“, ami egybetartotta, nyilván ez az élet. Ezzel még nem fejtettük meg a titkot, csak azt tudjuk: ez az élet. Vagyis most már mondhatjuk, annak nem kell ugrálnia, meg anyagcserét folytatnia látványos módon. Tehát mit csinált a búzamag? Ez a búzamag várt. Mire várt? Ez a búzamag arra várt, hogy teljesítse a küldetését. Ez a búzamag többszáz éven át arra várt, hogyha eljön az ideje, más formában folytassa az életét. Mégpedig abban a formában folytassa, amilyen formában rendeltetett neki. Ugye, egy magnak az az élete, hogy csírázzon. Az azért van, az nem egy repülõgép. És ez a küldetés az élet, amihez anyagi megnyilvánulási eszközöket kap az, aki kap. Tehát annak van teste... bármilye van. Na most, ha ez a küldetés olyan, hogy valakinek tizenegyezer méter mélységben kell ezt a „missziót“ végrehajtania, akkor olyan felszerelést, „egységcsomagot“ fog kapni, ami oda való. Tehát, amikor mi az egységcsomagból próbáljuk kifilozofálni, mi az élet, akkor azért lepõdünk meg mindig, mert azt hiszszük, neki ugyanaz a küldetése, mint nekem, aki nem a tenger fenekén élek. Nem! Neki más a küldetése.

A Két Hollós könyvesboltban elhangzott „Mit is tanított Jézus?“ elõadássorozat könyv formájában is megjelent „Jézus evangéliuma“ címmel.

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

19

Idõjárás-jelentés „Az Úr nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez.“ NÉMETH ZSOLT Mióta egy kis õrségi faluba költöztem, nem kell meghallgatnom derék meteorológusaink bizonyára fáradságos munkával összeállított, de semmitmondó kijelentésekkel teletûzdelt („az ország egyes területein elõfordulhat csapadék“ - hol és mikor?!?) és mégis gyakran téves elõrejelzéseit. Elegendõ megkérdeznem a két szomszéd nénit, hogy vannak. Mindkettõjüket mûtötték, ha fáj a lábuk vagy a derekuk, akkor két nap múlva lehûlés lesz, hidegfront érkezik. Az elõrejelzés biztos, bejön. Gondolom a kedves Olvasók közül sokan ismernek ilyen embereket, akik valamilyen sebesülés vagy mûtét után érzékeny(ebb)é váltak az idõjárás változásaira. Az élettan hivatásos kutatói közül bizonyára senki sem ismer ilyen embereket, mert ezt a hallatlanul izgalmas témát senki sem kutatja. Vajon miért? Hogyan lehetséges, hogy mi emberek a testünkben érezzük napokkal elõre az idõjárás változását? Milyen kapcsolaton, csatoláson keresztül történik ez? Elektromos? Mágneses? Egyéb? A sebesülés vagy a mûtét miért fokozza fel ezt az érzékenységet? Az egyik szomszéd néni három napra elõre jelezni tudja, ha esni fog az esõ. A pincéjében egy bizonyos helyen elkezd vizesedni a talaj, ha esõ lesz. Ezt már én sem akartam elhinni, de ez is mûködik. A Föld vizei valahogy tudnak az egek vizeirõl. Tudományos szemmel ez természetesen képtelenség, de ez a valóság. Az állatok is kiváló esõjelzõk. Közismert népi bölcsesség, hogy ha alacsonyan repülnek a fecskék, akkor esõ lesz. Honnan tudják? A hangyák is kiváló esõ-elõrejelzõk. Mozgásuk esõ elõtt egy-két nappal megváltozik. Nem tudom, hogy a hangyák életének kutatói ezt tudják-e, még az is lehet, hogy igen, és hangyászati szaklapokban cikkeznek errõl, de ez egészen biztosan nem kap nagy nyilvánosságot. Az ok világos: választ kéne tudni arra a fölöttébb kellemetlen kérdésre, hogy miként érzik meg a hangyák napokkal elõre az esõt. Publicitást kapott viszont az a tény, hogy a 2004. december 26-ai Indiai-óceáni szökõárnak nem voltak állat-áldozatai. A vadállatok megérezték a szökõár közeledtét. Szembe kellene néznünk azzal a ténnyel, hogy az ember, sõt az egész élõvilág mennyire szorosan kapcsolódik a Földhöz, mint élõlényhez. Az állatok még képesek érzékelni a Föld állapotát, a közelgõ történéseket, a mi érzékeink már eltompultak. Annyi eszünk azért még lehetne, hogy legalább megfigyeljük azokat, akik még képesek ezeket érzékelni - a többi élõlényt. Meteorológiai intézeti jelentések nélkül több

napra elõre tudhatnánk az idõjárást, csak meg kellene figyelni a természetet. Városban persze ez nehezen megy, s ez önmagában megkérdõjelezi a városi életforma létjogosultságát. Leininger Dániel kutatásaiból tudjuk, hogy egy nagyváros úgy viselkedik a környezetével szemben, mint egy rákos sejt egy élõlényben. Tudomásul kellene vennünk, hogy a Föld nevû hatalmas és összetett élõ rendszer részei vagyunk. Ha azt károsítjuk, akkor magunkban teszünk kárt. Észre kellene venni napi rutin cselekedeteinkben a környezetkárosítást. A mosogató-, mosó-, tisztálkodó-, pipere- és illatszerek döntõ többsége méreg a környezet számára. (A használói számára is.) Az eldobott mûanyagok - zacskók, tejfölöskupák, tejes- és gyümölcsleves flakonok - olyan hulladékok, amelyek nem bomlanak le, és évszázadokon át a nyakunkon maradnak. Kinek-kinek tudatosítania, majd korlátoznia saját károsanyag-felhasználását, illetve víz- és levegõszennyezését.. Sosem késõ, mindig vissza lehet térni a természethez. Kertem növényeinek megfigyelése során sikerült megtennem elsõ felfedezésemet. Bizonyára sokan ismerik a hajnalkát, ezt a hatalmas kék virágokat hozó dísz-kúszónövényt. Nevét onnan kapta, hogy virágai hajnalban nyílnak, majd a délelõtt folyamán becsukódnak. A tornácunkhoz legközelebb esõ fára futtattunk hajnalkákat, jól látjuk õket. Egy késõszeptemberi reggelen meglepve tapasztaltam, hogy nem nyíltak ki a nagy kék virágok. Nagyon hûvös, de derült reggel volt, a hõmérséklet gyorsan emelkedett. A hajnalkák, nevüknek fittyet hányva, délelõtt nyíltak ki. Elõször meglepõdtem, aztán leesett a húszfilléres: kb. 10 fok alatti hõmérséklet alatt nem nyílnak ki a hajnalka virágai. Tehát természetes hõmérõm is van! A természet mindig megadja a maga tökéletesen pontos idõjárás-jelentését, csak fel kell fogni.

TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA Budapest, VII. ker. Péterffy Sándor u. 27. I/10 (68-as kapucsengõ) Hétfõtõl-vasárnapig: 830-1900 Bejelentkezés: +36 (70) 210-9071 Az Iskola, klubdélutánjait a KÉT HOLLÓS Könyvesboltban minden hónap elsõ keddjén 18 órai kezdettel tartja Cím: Budapest, VIII. ker. Kenyérmezõ u. 3/a Tel.: 299-0032.

A belépés díjtalan!

20

Dobogó

ÉPÍTETT TÁJAK TÓTH JÓZSEF (folytatás az elõzõ számból) Ma üzemel a Szahara NY-i peremén egy törzsi kert, egy kút körül. A víznek óriási jelentõsége van. Ha kevés van belõle, akkor is, ha sok van belõle, akkor is. Íme a példa!

(2. rész)

A kínai rizsföldek kiépítése is igen aprólékos és tökéletes. Ezek a megoldások igen látványosak, és horribilis munkát tartalmaznak. Minden tisztelet a létrehozó emberé. Kínában igen precízen építik a földeket

Jemenben, az Arabfélsziget szélén, a kisváros sziklákra épült. Az 5-6 emeletes házak alul kõbõl, felül földbõl épültek, folyóvízzel, fürdõszobával, vízöblítéses vécével, és így épülnek már 3000 éve. A termõföldek a sziklák teraszain vannak. A város egy védelmi kiépítés része. Nem hagyományos vár, de bevehetetlen! Életformájuk alig változik, változott az elmúlt évszázadokban. National Geographik, 1985. október Bámulatos teljesítmény! Én azonban a legkisebb dombomat se adnám oda, ezekért a kiépítésekért. Azt a harmóniát, bensõséges, természetes bájt, azt az Istenközelséget, amit az itteni kiépítések mutatnak, egyetlen másik sem produkálja. Az újabb kutatások a Kárpát-medencébe teszik az elsõ földmûvelõ kultúrákat, és a nagyállat tenyésztõket. A „Lengyel-Zengõvárkony-Zók“ kultúrát, és a „Kõrös“ kultúrát tekinthetjük a földmûvelés bevezetõinek. Jemenben is nehéz megtermelni a mindennapit. Járhatatlan sziklákra telepítik tereszaikat.

Törzsi kert a NY Szaharában

A távolkelet is produkál példákat. Nepálban rizstermelésre minden helyet kihasználnak. A folyómeder korábbi földtörténeti korokban több vizet látott, most kertek tömege települt a mederbe.

Nepálban a legkisebb helyet is kihasználják

A fülöp-szigeteken krónikus helyhiány van a városok körül, így a termõföldek mindenhova eljutnak, ahova víz vezethetõ.

ÁRTÉRI GAZDÁLKODÁS

A Fülöp-szigeteken is teraszokat alkalmaznak

A növényi vegetáció akkor dús, amikor sok víz áll rendelkezésére. Ha tehát a csapadékomat hosszabb ideig tudom a területemen tartani, többet szív be a termõtalaj, magasabb a talajvíz szint, dúsabb növényzethez jutok. A dúsabb növényzet több legelõ állatot tud eltartani, tehát állatállományom is gyarap-

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM szik. Ha gazdaságom bõségesen ellát, kevés gonddal éhetek és sok gondolattal, bõ a gyermekáldás, gyarapodhat nemzetem. Egyszerû összefüggések. A víz megtartása tehát központi kérdés. Igen szerencsés helyzetben vagyunk. A Kárpátok és Alpok vízválasztói közötti területen leesõ minden csepp víz rajtunk folyik keresztül. Ma is meg kell találnunk azt a technológiát, amit elõdeink is megtaláltak, amivel használni tudjuk, természetesen a teremtés törvényein belül.(*) Folyóink szabadon mozogtak, és árvízkor nagy területeket borítottak. Ez biztosította a Kárpát-medence példátlanul dús termékenységét.

A térkép igen szépen mutatja, hogy a Kárpát-medence legalább 25 %-át víz járta. Az ártéri gazdálkodásnak pont az a lényege, hogy nem szabályozok, hanem tudomásul veszek. Ez az energiatakarékos megoldás. Nem küzdök a természettel, együtt élek vele! Az ártéri gazdálkodás olyan módszer, ami vízjárta területeket von be a szervezett gazdálkodásba, egyúttal javítja annak természetes mûködését. Olyan területeket, amiket semmilyen más, ismert módszerrel sem lehet hasznosítani. Sehol a világon nem is tudják hasznosítani. Ezt mi tudjuk, magyarok, a mi szellemi termékünk. Az a régi ártéri gazdálkodó tudta, hogy amikor a víz idejön magától, azt meg kell tartani, és akkor máskor is kézre áll, függetlenül a pillanatnyi csapadéktól. A munkát a táj vízmegtartó képességének növelésébe kell beleölnie, nem gátépítésekbe, levezetésekbe. Az ártéren a teremtett világgal szimbiózisban élek, mint annak része. Rásegítek a teremtett világ mûködésére, és a keletkezõ többletbõl elveszem a (*) Vizünk tehát van bõven, hacsak szakembereink el nem pocsékoljuk. Közbevetõleg ma a vízügyes szakemberek úgy tudják, úgy tanítják, a túl sok vizet gyorsan el kell vezetni, le kell csapolni, meg kell tõle szabadulni mielõbb. A mezõgazdaságnak meg csatornát kell ásni a következõ folyóig, amin öntözõ vízhez juthat, szivattyúkat kell telepíteni, üzemeltetni, szóval öntözni. Amikor az aszályos nyárban minden kiég a földeken, sírdogálunk egy kicsit a terméskiesés miatt, de az õszi esõk „belvizét“ megint gyorsan levezetjük, nehogy károsodjon a vetés, a tavaszi árvizet szintén, félünk a gátszakadásoktól, nagy pénzeken mentjük az árvíz áldozatait, újjáépítünk, de a vizet gyorsan elvezetjük újra, és nyáron megint jön a sírás a szárazság miatt. A lineáris gondolkodás iskolapéldája. Épeszû ember települést csak ott épít, ahol víz nem jár. Hogy manapság régi falvainkat is elönti az árvíz, annak köszönhetõ, hogy a gátak közé szorítva példátlanul megnõtt az árvízi vízszint, soha nem látott mértékûre. Épeszû ember ilyet nem idéz honfitársai fejére. A megfizetett vagy az önzõ igen. Ideje lenne észhez térni, és visszatérni a korszerûbb régihez!

21

szükségletemet. Molnár Géza ezt úgy mondja, hogy „Ha az emberi tudatnak van szerepe az evolúcióban, akkor az, hogy az evolúció esetlegességeit kiküszöböli.“ Szentigaz! Az ártéri gazdálkodást a Duna vonatkozásában Andrásfalvy Bertalan írta le. Molnár Géza: A Tiszánál c. könyvében az alföldi gazdálkodást, és folyóink természetét taglalja. Mindketten igen pontosan és részletesen tárgyalják témáikat. Bõséges leírások találhatók tehát a fokok mûködtetésérõl, és a különféle tereptárgyak biztosította javakról, az elvégzett munkáról, a befizetett adóról. Már csaknem feledésbe ment ez a briliáns gazdálkodási mód. Nagy kár lett volna. Ezek teremtették a példátlan halbõséget a folyóinkban, és a sok munkával járó, de bizonyos jólétet az egész országban. A korabeli nyugati utazók leírása szerint, folyóinkban egyharmad rész hal, kétharmad rész víz volt. Az élõvízhez, és a hozzá csatlakoztatott holtágak, a hullámtéri legelõk, kaszálók és gyümölcsösök, valamint az állandó szárazulatok gabonája, bõségesen biztosították az élethez szükséges javakat. Akkortájt a magyar szilvalekvárt egész Europa vásárolta, Szegedrõl társzekerek vitték, szalmába rakott cserépköcsögökben, vizahólyaggal lekötve. Nem ismerték a lekvárt Europában, nem is tudták elkészíteni. (*) Az itt élõ ember elfogadta a világot olyannak, amilyen, a folyók természetét is, és alkalmazkodott hozzá. Árvízkor a víz szabadon mozgott, hatalmas területeket borított. Így az árvizek szintje a lehetõ legalacsonyabb volt, a szárazulat pedig a legnagyobb, ami lehetséges. Csak víz nem járta területen termelt gabonát, épített falut. Minden kiszámítható volt, és biztonságos. A termés bõséges. A kereskedelmet görögök és örmények vitték, közmegelégedésre. A régi magyar társadalomban az önzésnek nem voltak a társadalomban szervült formái! (**) (következõ számunkban folytatjuk)

(*)Amikor 1946-ban a bonyhádi svábokat kitelepítették Németországba, iszonyú kirablottságukban, szegénységükben és kitaszítottságukban is, új hazájukban, gyûjtött gyümölcsbõl, lekvárt fõztek télire. A környékbõl csodájára jártak ízes lekvárjaiknak az „õslakosok“, de évek kellettek, míg az européer gõgöt elnyomta a szükség, megvették a lekvárt a „jött-mentektõl“, és eltanulták a készítés módját is. Az ártéri ember, ha jártában-keltében jófajta gyümölcsfát talált, ágat vágott róla, és az ártérben növõ vad gyümölcsfába oltotta. Mindezt nem önös haszonszerzés motiválta, hanem a Jóisten és a közösség tisztelete, szeretete! Ott javított a környezetén, ahol lehetõsége adódott, áldozatot hozott. Így került jó gyümölcs országszerte. Figyelemre méltó, csodálatosan nemes magatartás!

(**)A Fuggerek, és a Habsburgok a maguk önzõ többlethasznáért gátakat építettek, az ereket, csatornákat nem tisztíttatták, sõt betömették, a szabad vízmozgások korlátozása pedig, más helyeken akkora víztöbbletet eredményezett, amit nem bírt el a helyi kapacitás.

22

Dobogó

Szentek legendái - legendák szentjei

Szent Ambrus püspök, egyházdoktor (december 7.) FELLEGI BÉLA Szent Ambrusé az érdem hogy a nyugati kereszténységbe átvitte a keletinek eszméit, támadó és védõ lendületét; a latin egyházi irodalmat klasszikus értékû mûveivel gazdagította; az egyház és az állam közt a helyes egyensúlyt megõrizve az egyház méltóságán nem engedett csorbát ejteni. Nagy, igazán római egyénisége minden irányban alapvetõ módon nyilatkozott meg: az egyházkormányzatban, a lelkipásztorkodásban, az istentisztelet szervezésében, a szónoklásban, egyházi énekben. Érdemei közé tartozik az is, hogy az Egyház számára megnyerte a kereszténység egyik legnagyobb lángelméjét, Szent Ágostont. Származása, életpályája, tanulmányai készítették elõ korszakos fontosságú egyházi hivatására. Atyja Galliának volt prefektusa, kormányzója. Három gyermeke, Szatirusz, Marcellina közt Ambrus volt a legifjabb. 339 táján született Trierben. A birodalom akkor még a Rajnáig és az Óceánig terjedt. Meghalt az apa, az édesanya három gyermekével Rómába költözött. Ambrus keresztény családi környezetben nõtt fel. Közszolgálati pályára készülvén, mint testvére, Szatirusz is, az ú.n. szabad mûvészeteket, a mai elemi és középiskola anyagát tanulmányozta, élvezettel foglalkozott a latin irodalom klasszikusaival, kik közt Cicero szónoklatai és a költõk remekei vonzották. Tanulmányai kimûvelték írói és költõi hajlamát. Befejezésül jogot tanult kiváló mestereknél. Úgy indult el a közpályán, hogy nem kellett alulról kezdenie. 370-ben már elnyerte a konzuli méltóságot és két itáliai tartomány kormányzatával bízták meg, Milánó székhellyel. Széles látóköre, megnyerõ modora, az emberekkel való barátságos bánásmódja nagyon népszerûvé tették a fiatal konzult. Politikai téren nem is volt nehézsége, de vallási, egyházi téren súlyos kérdések megoldása várt rá. A városban ebben az idõben a az ariánusok voltak az urak; a püspök maga is közülük való volt. Ambrust érdekelték a vallási kérdések, meggyõzõdéssel vallotta a katolikus hitvallást, de még nem keresztelkedett meg, csak, mint hitjelölt készült a keresztségre. 373-ban meghalt a város ariánus püspöke. A katolikusok közben megerõsödtek, és azt követelték, hogy legyen most katolikus a püspök. Viszont a másik fél nem akart engedni. Hosszú viták folytak a két fél közt, ki legyen a püspök. Míg a viszály mindinkább elmérgesedett, Ambrus a béke érdekében elhatározta, hogy közvetíteni fog a két fél közt. A katolikusok és ellenfeleik a székesegyházban tárgyaltak, mikor megjelent ott Am-

brus, a konzul. A vitázók elnémultak, köszöntötték a magas rangú vendéget. egyszer csak egy gyermekhang kiált fel: „Ambrus legyen a püspök!“ A hangnak hatalmas visszhangja támad a nép között. Ambrus megretten, menekülni akar, de most már pártkülönbség nélkül mindenki õt akarja püspöknek. Hiába szabadkozik, hogy még meg sincs keresztelve, hogy nem alkalmas a püspöki tisztre. El kell fogadnia az egyhangú választást. Felveszi a keresztséget, azután nyolc nap múlva már püspökké szentelik. Csakhogy Ambrusra az új hivatás óriási feladatokat ró. A püspök tisztje, hogy népét a hit igazságaira tanítsa. Ambrus úgy érzi, sokat, nagyon sokat kell tanulnia, hogy híveit, az eretnekeket is taníthassa, meggyõzhesse az katolikus igazságról. Bámulatos szorgalommal mélyed el a fiatal püspök az egyházi irodalomba, a szent könyvekbe, a nagy görög szentatyák, fõleg szent Vazul hatalmas mûveibe. Az eredmény nem marad el. Ambrus püspök nemsokára megkezdi szentbeszédeit. Sûrûn prédikál, alig múlik el istentisztelet a székesegyházban, melyen ne beszélne. Híveit elsõsorban a szentírás magyarázataival táplálja. Édes íze van az õ elõadásában már a szöveg szerinti értelemnek, is de õ nem elégszik meg ezzel; levonja az Írásból az erkölcsi tanulságot, és buzgón keresi a szent könyvek titkos, jelképes jelentését is. Legszívesebben a húsvét elõtti hetekben és húsvét hetében. A hitre, a keresztségre készíti elõ a jelölteket, megmagyarázza nekik a hit alapvetõ igazságait és a szentségeket, azok szertartásait. legnagyobb boldogsága, ha a kételkedõket, tévelygõket el tudja vezetni a hithez. Ágostont, az afrikai rétort ( tanár) 387-ben keresztelte meg. Beszédeit maga is leírja, de hallgatói sem restek, gyorsírással följegyzik õket. Így keletkeznek nagy szentírás magyarázó és hitoktató mûvei (a teremtéstörténetrõl, a paradicsomról, Noéról és a bárkáról, Lukács evangéliumáról, a szentségekrõl. A püspök feladata továbbá a papság nevelése. Ambrusnak erre is gondja volt; írt is egy kiváló munkát: az egyház szolgáinak hivataláról. Ugyanígy tárgyal a szüzek, az özvegyek állapotbeli kötelességérõl. Szavát is, tollát is a hit védelmére használja. Az ariánusok tévedéseit, akik tagadták Krisztus istenségét, az Ige megtestesülését meggyõzõ módon cáfolja. A Szentlélek istenségének védelmére is könyvet ír. A Szentlélek istenségének védelmére is könyvet ír. Ambrus észreveszi azt is, hogy az egyház istentiszteleti rendje, liturgiája is szervezõ kézre vár. Költõi tehetsége oly himnuszok szerzésében nyilvánul meg, melyek hamarosan más egyházakban is elterjednek

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM és ma is gyöngyei a zsolozsmázó Egyháznak. A milá-nói liturgiát, mely sokban eltér a rómaitól, Szent Ambrusról nevezték el. Neki is része van abban, hogy a liturgia sok õsi elemet megõrzött szép szertartásaiban. Hívei rajongtak érte, szószéke elõtt hívõk és hitet-lenek, igazhitûek és eretnekek tolongtak. Legjobban a bûnbánatra jelentkezõk épültek püspökük résztve-võ, meleg, irgalmas lelkén. Helyettük is õ sírt, hogy megindítsa bennük a bûnbánat könnyeit. Számukra mindig volt ráérõ ideje, pedig a volt konzult, az akkori székváros püspökét a közügyek, az államügyek is eléggé igénybe vették. A birodalmat ezidõtájt hatalmas megrázkódtatások érték. A gótok csellel belopóztak az ország keleti részén és Bizáncig jutottak. Valens császár 378-ban elesett Drinápolynál a gótok elleni harcban. Gracián császár, aki Milánóban székelt, Nagy Teo-dózra bízta a birodalom keleti felét. A külsõ bajokhoz a vallásszakadás és a pogányság mozgolódása járult. Rómában a szenátus palotájába vissza akarták vinni Viktória, a gyõzelem pogány istennõje oltárát. Am-brusnak nehéz küzdelmet kellett vívnia, hogy ezt megakadályozza. Gracián szívesen hajlott tanácsaira, de amikor õt 383-ban katonái megölték, utóda a tizenhárom éves II. Valentinián lett, aki helyett ariá-nus érzelmû édesanyja kormányzott. Jusztina az ariá-nusok számára követelt egy katolikus templomot. Katonákat küldött a templom átvételére, de Ambrus híveivel együtt éjjel-nappal bennmaradt a templom-ban, míg csak a katonák dolguk végezetlen el nem távoztak. Valentinián másként érzett, mint anyja: a szent püspök volt legfõbb támasza. De õ is merény-letnek esett áldozatul (392). Az Egyház jogainak és a keresztény életeszmény-nek védelmében még a különben rendkívül érdemes Theodozius császárral is szembe kellett szállnia. Nagy Teodóz vérfürdõt rendezett Thesszalonikában (Szalo-niki). Mikor ezután visszatért Milánóba és be akart menni a templomba, Ambrus a kapuban fogadta és megtiltotta neki a templomba való belépést. (A nyilvános bûnösök ugyanis ki voltak zárva a hívõk közösségébõl, míg csak vezekléssel jóvá nem tették vétküket.) A császár meghökkent, Ambrust õ is nagy-rabecsülte. Hivatkozott az ószövetségi királyok, Dá-vid, Salamon hasonló tetteire. Ambrus azt felelte ne-ki: „Ha követted õket vétkeikben, kövesd õket a bûn-bánatban is.“ A nagy püspök, akit tudományáért az egyházatyák közt tisztel a kereszténység. 397. május 4-én halt meg.

23

BÁLINT SÁNDOR, Szent Ambrusról: Legendájának jellegzetes mozzanatáért Ambrust rajzó méhkaptárral szokták ábrázolni, ami emlékeztet szavának, himnuszainak édességére is. A méhkaptár ragadta meg a méhesgazdák és mézesbábosok érdeklõdését, ezért választották Ambrust védõszentjüknek. Névünnepét valamikor misével és áldomással tisztelték meg. Ambrus föltûnik Bártfa (1460), Szepeshely (1470), Bakabánya (1510), továbbá Csík-

szentlélek (1510) szárnyasoltárain a többi egyházatyák társaságában. A Tridentinum elõírja, hogy a barokk fõoltáron legalább két egyháztanítót kell szoboralakban ábrázolni. Ezek leginkább Ágoston és Ambrus. Mûvészettörténeti szakirodalmunk tájékozatlanul „szent püspök” általánosítással emlegeti õket. Egy zágrábi jezsuita iskoladráma (1615) Ambrus virtusairól szól.

24

Dobogó

MIHEZ KEZDJÜNK A TERMÉSZETBEN? Gyógynövények Dr. KÓS KÁROLY A román, magyar, szász parasztasszonyok és a cigány nõk hosszú századokon át rendszeresen gyûjtögették az egyes évszakoknak megfelelõ gyógynövényeket, s ezekbõl a sok-sok nemzedéken át felhalmozott tapasztalatnak megfelelõen, különféle betegségek esetén, többnyire fõzeteket, teákat készítettek. Így például az egyik kalotaszegi faluban, Magyarfenesen, egy öreg zsindelyfedelû ház árnyékos tornácán és padlásán egész kis „gyógyszertárat“ láttunk, sokféle szárított növényt csokrokban vagy zacskókban felakasztva. A háziasszony köhögés ellen bodzafavirág-teát, hûlés ellen feketenadály teáját használta, vesebántalmak ellen egérfarokfûböl, csikófarokból vagy meggyszárból fõzött teát, a gyomor- és májbajok ellen meg kamilla- és hársfateát készített, a feltört lábat útilapu vagy „mokányszurok“ (fenyõgyanta), a gennyes sebet sülthagymahéj borogatással, a fogfájást kamillatea öblögetéssel gyógyította. De régi útleírásokból tudjuk, hogy a nép már sok évszázaddal ezelõtt ismerte a „borvizek“ különbözõ gyógyító hatását is. A modern orvostudomány sok esetben igazolta a hagyományos népi orvosságok, természetes gyógyszerek alkalmazását, és ma az ásványos források és fürdõk, valamint a gyógyfüvek használata fontos tényezõ az orvoslásban. A gyógynövény-gyûjtés gyógyszerellátásunk szolgálatában áll, és egész mozgalommá lett, melyben fõként a falusi lakosok vesznek részt. Természetesen a gyógynövény-gyûjtõnek, azon kívül, hogy fölismeri az egyes növényeket, tisztában kell lennie azok fejlõdési szakaszaival is. Tudnia kell tehát, hogy a gyógynövény hatóanyagát tartalmazó gyökér, szár, levél, virág, termés mikor a legfejlettebb, mikor lehet szüre telni ezeket. A gyökeret, gumót vagy hagymát õsszel vagy kora tavasszal, a rügyet duzzadás idején, a levelet virágzás elõtt, a virágot nyílás idején, a termést megfelelõ érettségi állapotban stb. Igen fontos kérdés a „learatott“ növények szakszerû eltartása. Az eltartás módja a szárítás, aszalás, melynek szellõs, de árnyékos helyen kell történnie, vékony rétegben kiterítve lepedõre, rácsra, szitára. A gyökereket mosás és fölmetélés után szárítjuk, az illóolaj-tartalmukért gyûjtött növényeket hûvös helyén szárítjuk, hogy aromájuk megmaradjon. A begyûjtött gyógynövények orvosságkénti felhasználására azonban mindig orvosi engedély és utasítás szükséges, mert egyes növényi hatóanyagok az avatatlan kezében méreggé is válhatnak, és több növény kis mennyiségben is halálos méreg. Akit a gyógynövény gyûjtése, felhasználása és értékesítése különö-

sen érdekel, az megfelelõ szakkönyvekben talál erre bõséges anyagot. Itt most éppen csak felsoroljuk azokat a közismertebb, régtõl fogva a leggyakrabban használt gyógynövényeket, amelyeket a természetjárónak tanácsos ismernie. Apróbojtorján, bogyójából készült tea belsõleg az asztmát, külsõleg (mosogatással) az ótvart gyógyítja. Aranyvirág, virága szaponin hatóanyaga folytán vesebaj elleni teának alkalmas, de csak orvosi rendelésre fogyasztható. Áfonya, levelébõl arbutin, metilarbutin és mirtillin tartalma folytán alkalmas tea készíthetõ a cukorbetegség enyhítésére. Árnika, virágából készült tinktura erõs értágító és vérbõséget elõidézõ hatása Folytán alkalmas zúzódások, sebek borogatására. Árvacsalán, levele urticolt, hangyasavat és vitaminokat tartalmaz, s a belõle készült tea belsõleg hasmenést állító, bedörzsölve reuma és zsába e1Len is használható. Levelének s gyökerének vízzel és ecettel készített fõzete jó bedörzsölõ szer korpásodás, hajhullás ellen. Beléndek, magját izzó cserépre téve vízzel leöntik, és a fájós fogat ezzel gõzölik (az arcot letakarva, és a szájat kinyitva). A füvébõl készült teával a fisztulás fogakat öblítik. Bodzafa, virágából készült tea, izzasztó hatású, köhögés elleni ezer, esténkénti fogyasztása reuma ellen is jó, külsõleg kelésre, sebre és hajmosónak alkalmas, gyümölcsének nedve jó idegzsába ellen, a belõle készült befõtt carotint és A-vitamint tartalmaz, és jó vesetisztító. Kérgébõl vizelethajtó fõzet készíthetõ. A földibodza szárának és gyökerének fõzetébõl jó borogató szer készül sebes daganatra, a termésébõl készült lekvárját („csete“) és a levelébõl fõzött teát pedig a tüdõbajosok fogyasztják éhomra. Borbolya, bogyója a máj mûködési zavarainál, az epekõ és sárgaság esetén jó hatású. Boróka, bogyója teának elkészítve gyomorerõsítõ, köhögést csillapító fürdõvízbe téve pedig reuma elleni szer, mely egyben illatosítja is a fürdõvizet. Borsfû, a fagyásos lábat áztatják fürdõvizében. Borsmenta, levelébõl fõzött tea szélhajtó, hasgörcs ellen alkalmas, nyugtató hatású, illó olajai fertõtlenítõ hatásúak. Bükkfa, makkját két kõ között megtörik, olajtartalmát kipréselik, és az égési sebet kenik vele. Csikófark, teafõzete vesebaj ellen használatos. Cserfa, hamuját pirított kenyérrel fogyasztják a vérhasban szenvedõk. Ebszõlõ, húzó hatású, ezért kelevények, gennyes sebek borogatására használják teáját. Egérfarkfû, a levelébõl kicsavart lével kenték be,

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM és füvével kötözték be az orbáncos testrészt. Azonban használatát az orvostudomány még nem ellenõrizte. Ezerjófû, levelébõl, szárából készült tea (esetleg pá1inkával keverve) régi orvossága a gyomorbántalmaknak puffadáskor és a köhögést is szünteti. Égerfa, lefejtett kérgének fõzetével a reumás lábat gõzölik. Fagyocska, szárított gyökerébõl fõzött teával a tüdõbajt, kúrálják sokfelé. Fagyöngy, levele és fiatal hajtásai bõséges C-vitamin-, glukozida-, szaponin- és viscintartalmúak, ezért a vérnyomás és érelmeszesedés kitûnõ orvosszere lehet, megfelelõ orvosi felügyelet mellett. Farkasalma, felfõzött meleg levével, áztatják és kötözik a keléses sebet. Fehérmályva, virágát és levelét apróra vágva, hideg vízben félnapig áztatják, majd meglangyosítva fogyasztják köhögés, hörghurut ellen. Fenyõ, tiszta gyantája a tövis okozta sebre vagy a lyukas fogba helyezve fertõtlenít, és szünteti a Fájdalmat is. Fodormenta, levelébõl, a benne levõ összehúzó cser anyagok miatt, hasmenést, hasgörcsöt szüntetõ tea készíthetõ. Galagonya, gyümölcse trimetilamin, quercitrin és crataegus savat tartalmaz, és alkalmas szívmûködést szabályozó s egyben idegnyugtató tea vagy tinktúra készítésére. Gyermekláncfû, gyökerének és levelének fõzete belsõleg használva epe- és májbajok enyhítõszere. Gyümölcsaljafû, ázatát két ruha között a puffadásos gyomorra kötik. Gyûszûvirág, keserû amyagokat - illetve glukozidák mérgezõ vegyületeit (digitalin stb.) - tartalmaz teája, tinktúrája fontos szívgyógyszer, csak orvosi felügyelet mellett használható. Hagyma, különösen a vöröshagyma zsírbam megsült vagy csak a kemence sütõlapján üvegesre pirított szeletének a kelevényre helyezésével meggyorsítják a tisztulást. Hársfa, a virágából fõzött tea köhögés, spanyolnátha, reuma és köszvény gyógyszere, a hársfaszén gyomorbántalmak ellenszere mézgája pedig - tejben feloldva égési sebekre teendõ. Ibolya, füvébõl - mézzel is ízesítve - hörghurutot megszüntetõ tea készül. Izsóp, külsõleg fogfájást csillapító szer. Kakukkfû, a füvébõl készült -tea, fertõtlenítõ hatású is, szamárköhögés és gyomorfájás ellen jó. Kankalin, szaponintartalmú gyökere és virága teafõzetként jó köptetõ. Keserûlapu, kelésre, sebre teszik. Keskeny útifû, teája székrekedés ellen használatos. Kék iringó, a füvébõl készült tea, köhögés, légcsõhurut és szamárköhögés, ellen is jó. Kocsános cserfa, a termésébõl fõzött teát, vérszegénység ellen isszák.

25

Kosbor, gumója sok nyálkaanyagoz, keményítõt, kálium-, kálcium- és foszforsavas sót tartalmaz, s a belõle készült tea - orvosi ellenõrzés mellett - bélhurut elleni orvosság. Kökény, virágából enyhe hashajtó és vizelet-elõmozdító hatású tea készül. Kökörcsin, füvének fõzetét szamárköhögéskor isszák. Kömény, magjának fõzete a hasgörcs ellenszere, külsõleg kelésre is teszik. Fodormentával öszszefõzve régen „kolera-teá“-nak fogyasztották, s ilyenkor kerülték a nyers víz fogyasztását. Kõrózsa, húsos levelét kinyomkodva ennek levét kanálban megmelegítik, és fájós fülbe öntik, s ott tartják egy negyedóráig. Használatához azonban orvosi beleegyezés szükséges. Leánder, levelébõl készült gyûszûnyi mennyiségû teát itatnak a hideglelésben szenvedõvel. Liliom hagymájának fõzete húzó hatású, ezért kelevényeket borogatnak vele, Lóstyán, elterjedt gyulladást, lázat mulasztó; szûrve a hideglelõs betegre tették. Mályva, gyökerébõl hûléses, reumás betegek fürdõvizet szoktak készíteni. Martilapu, levelébõl köhögés, légcsõhurut elleni tea készül. A levelébõl fõzött fürdõvíz reuma és hûlés ellen alkalmas. Magát a levelet sebre is teszik. Muhar, összezúzott 1evelét valami más levéllel (pl. kukoricapanusával) sebre szokták kötni a mezõn dolgozó emberek. Nadragulya, mérges alkaloidákat tartalmaz, melyek kivonatai csak orvosi ellenõrzés mellett használhatók. Nyírfa, levelébõl reuma elleni fürdõvizet fõznek; kevés nyírfaleveleit az aranyvirágból készült teába is tesznek. Ökörfarkú fû, teája a gyomorbántalmakat enyhíti. Pemetefû vagy pöszörce, keserû teáját egyesek heptika tüdõbaj elleni gyógyszerként használják. Pocagaz, magvát pipába téve asztma ellen szívják. Somfa gyümölcsének fõzete cukor nélkül hasmenés ellen alkalmas, akárcsak az aszalt vadalma és vadkörte fõzete. Somkóró, virágából, lenmagliszttel vagy zabdercével fõzve, oszlató flastrom készül. Szamóca vagy földieper, gyümölcse jó epekõoldó, levelébõl hasmenést állító, kellemes ízû tea készül. Szarkaláb, teája hasmenést állító hatású. Szeder, levelébõl a köhögést, indájából a hasmenést állító tea készül. Szénamurva (szénatörmelék), melyben sokféle gyógyfû is van, teája a fogfájást csillapítja, de általánosan használják reuma ellen gõzfürdõként. llyenkor üstben fõzik meg a szénamurvát, és a fürdõkádat ponyvával letakarják, hogy a gõz el ne menjen. Székfûvirág (aprópiper, kamilla), virágát szikes helyen, hol tömött szõnyegként nõ, gereblyeszerû eszközzel gyûjtik; õsi, megérdemelten népszerû

26

Dobogó

gyógyfû, a virágából készült teát gyomorfájás ellen isszák, kiváló hashajtó, fisztulás fogfájás ellen öblö-getõ kötõhártyagyulladásos szemet és fájós fület borogatják vele. Általában jó baktériumölõ és gyulla-dást oszlató ezért kelevényre és gennyes sebre egy-aránt használják. A székfûvirág, hársfavirág és bors-menta keverékébõl kitûnõ izzasztó tea készül. Szomorúfûz, levelébõl készült forró lábfürdõ fö-lött gõzölik, majd a kissé lehûlt vízben áztatják, végül pedig a meleg levelekkel borogatják a fagyásos lábat. Tavaszi hérics, sok glukozidát is tartalmazó nö-vény, adonidin hatóanyaga a szívbetegségek ellen-szere, mely orvosi ellenõrzés mellett a digitalis he-lyett is alkalmazható. Tárnics, gyökere sok glukozidát tartalmaz, amely meleg vízben vagy alkoholban oldódik. Torma, megneszelve és kendõbe téve fejfájás el-len (homlokra vagy nyakszirtre helyezve), de reuma és köszvény ellen is használatos. Tüdõfû, levelébõl, mely szaponint, szalicilsavat és növényi nyálkát tartalmaz, rekedtséget és légcsõ-hurutot mulasztó tea készül. A tea hatékonyabbá té-telére köménymaggal fõzik. Útilapu (hazuglapu), levelét sebre teszik, gyógyító hatású. A sokat vándorló, kisebbzett lábú embernek is „útilaput kötnek a talpára“, hogy tovább mehessen. Vadalmafa, héját sebre, vadhúsra tették. Vadpetrezselyem, teája vizeletindító. Vérhullató fecskefû, füve számos alkaloidát tar-talmaz, teáját májbajok és sárgaság ellen ajánlják. Zsálya, keserû teája tejben megfõzve fogfájás ellen. Zsurló vagy békarokka, is szaponint, kovasa-vat, aconitint, oxálsavat és Cvitamint tartalmazó növénybõl fõzött teát tüdõbajos betegek, májés vesebántalmak és köszvény ellen fogyasztják, mit fürdõvizet a hûléses, reumás betegek használják (a gõzö1gõ kádat ilyenkor lefedik). A gyûjtögetett növémyekbõl különféle háziszerek is készülnek. Így a zsurlót (ezt a marosszékiek kannamosónak nevezik) bútorok, edények mosására, az apróbojtorján gyökerének fõzetét és az árvacsalán levét hajhullást gátló szernek, hajmosóvíznek, a székfûvirág fõzetét hajfestõnek, szõkítõnek, a levendulát és a fodormentát pedig a ruha közé helyezik a szekrénybe, részben moly ellen, részben a fehérnemû illatosítására. Az illatosító nõvények közül ma is kedvelt az izsóp, a levendula, az ibolya, a gyöngyvirág, a szegfû, a fodormenta a bazsalikom, a rezeda, a rozmaring, a majoránna és több más, melyeket ott találni a házak kiskertjében, a tornácon "cserepes virág"-ként, a házbeli asztalon csokorba szedve, a mestergerendán, vagy szekrénybe téve "szagosító"-nak, a lányok könyveiben könyvjelzõ gyanánt és a legények kalapja mellett bokrétaként. De ott szerepelnek a nép kedvelt növényei, különösen az illatos és díszes virágok, régi népdalainkban, mint például ebben a XVI. századi eredetû virágénekben is: „Ej, haj, gyöngyvirág, Piros szekfû, szarkaláb, Levendulavirág, Ha kertedbe mehetnék, És ott kertész lehetnék, Mindjárt meggyógyulnék!“ Idézet: Dr. Kós Károly: Mihez kezdjünk a természetben c. könyvébõl. Kiadta: Ifjúsági Könyv-kiadó, Bukarest, 1968.

A tücsök és a hangya A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre. A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a hideg tél, és a nélkülözõ tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, mint a hangya. A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergõ tücsökrõl, és a melegben, terített asztal mellett henyélõ hangyáról. A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges, egy ilyen jól fejlõdõ, épülõ országban a tücsköt így sorsára hagyni? Az NZSZ (Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetõi több hírmûsorban is „zöldellenes elfogultsággal“ vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztõ-mozgalomnak. Breki, a béka, a tücsökkel együtt lépett fel a Mónika Show-ban, és mindenki könynyekre fakadt, amikor az „Azért Vannak A Zöldbarátok“ címû slágert énekelték. A Köztársasági Elnök és felesége egy jótékonysági bálon támogatásukról biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását helyezték kilátásba, amibõl a tücsök az elõzõ kormányzati ciklusban kimaradt; ahogy a miniszterelnök fogalmazott: „... hogy ne süvölthessenek újra az elõzõ rendszer szelei“. Lengyel László politológus a Mélyvíz adásában kifejtette, hogy a hangya a tücsök kárára szépen meggazdagodott, és egyúttal az ilyen típusú jövedelmek elvonását célzó adójogszabály szükségességét hangoztatta az egyenlõ közteherviselés szellemében. Végül, az „Egyenlõ Esélyeket Az Anti-Zöldekkel“ szervezet hathatós közremûködése nyomán a hangyát visszamenõleges hatállyal megbírságolták, mert nyári munkái közben nem foglalkoztatott elegendõ számú zöld bogarat, adótartozásait behajtották és házát az állam elkobozta. A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltûnik a hóban. Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és (mivel sikerült teljesen felélnie a hangya vagyonát) elindul egy újabb hangyát keresni... (íródott 1996-ban...)

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

27

Az Úr Adni több, mint venni. Úgy, ahogy benneteket találni foglak, úgy ítélek fölöttetek. Kérjétek a legnagyobbat, és megkapjátok a kicsit; kérjétek az eget, és megkapjátok a földet. Ti pedig a kicsinybõl akartok nõni, és a nagyból kicsinnyé lenni. Lássad meg, hogy íme az elsõt olyanná teszem, mint az utolsót és az utolsót olyanná, mint az elsõt. Aki közel vagyon hozzám, az közel van a tûzhöz; aki pedig távol van tõlem, az távol van Isten országától. Engedd, hogy megmentselek és megmentsem a lelkedet. Akik velem voltak, nem értettek engem. Ha a jobbat nem úgy teszitek, mint a balt, a felsõt nem úgy, mint az alsót, a hátulsót nem úgy, mint az elülsõt, nem éritek el a Mennyek országát. A világ csak híd, menj át rajta, de ne építs rajta házat. S azon a napon látott valakit, aki szombatnapon dolgozott, és így szólt hozzá: "Ember, ha tudod, hogy mit teszel, üdvözültél, ha nem tudod, átkozott vagy és a törvényt gyalázod."

- Prédikálni megyünk Assziszibe - szólította Ferenc egy ízben a hallgatag Rufinusz testvért. Elindultak. Csöndesen, nem nézve se jobbra, se balra, ballagtak végig a városon. Már maguk mögött hagyták sorra a templomokat, mikor Rufinusz megszólalt: - Azt mondtad, atyám, prédikálni fogunk. - Mi mást cselekedtünk? - válaszolta Ferenc. Azzal sarkon fordultak, és hazatértek. „Egész testébõl nyelvet csinált“ - jegyezte föl ké-sõbb szent Ferencrõl elsõ életrajzírója, Celanói Tamás testvér. *** Szent Mihály böjtje idején történt. Egy éjszaka jajveszékelésre riadnak fel az atyafiak: - Meghalok éhen! - kiáltozta álmában egy kis újonc. Szent Ferenc tüstént talpon van; kenyeret szeg, és a földre települve együtt falatozik az éhes újonccal. Másnap jókor reggel kiviszi magával a szõlõbe. Kenyér és szõlõ: Krisztus teste, vére. *** Koldusasszony állított be az assissibeli testvérekhez. - Mit adhatnánk anyánknak? - kérdezte szent Ferenc Catáni Pétert, a gvárdiánt.

- Semmink sincs - nézett körül Péter - hacsaknem ez az evangéliumos könyv, melyet a zsolozsmánál használunk. - Adjuk oda anyánknak! - szólt a szent. Ételt meg ruhát vehet az árán. Istennek tetszõbb, ha odaadjuk, mintha csak olvassuk. Erre tanít a könyv. *** Írd, amit tollba mondok neked - szólt Ferenc Leó testvérhez. Az pedig leült s írta, amint itt következik: „Settesoli Jakopa testvérnek, Isten szolgálójának, Fráter Ferenc, Krisztus szegénye. Üdvöt és áldást! Tudd meg, drágalátosom, hogy az áldott Krisztus kinyilatkoztatta nekem életem végét, mely nemsokára be fog következni. Azért, ha még életben akarsz látni, indulj és gyere Angyalos Boldogasszony klastromába. Hozz magaddal darócot és viaszgyertyát temetésemre. Továbbá egy keveset abból a mandula-krémbõl, amilyet, mikor Rómában beteg voltam, ennem adni szoktál“. Alig készült el a levél, kopogtatnak, s Jakopa asszony áll az ajtóban, magával hozva mindazt, ami a levélben foglaltatott.

28

Dobogó

A kereszténység megújulásához KISS IRÉN

„És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, akik a templomban árulnak és vásárolnak vala: a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felforgatá“ /Márk, 11:15/ Johahnes B. Bauer grazi dogmatörténész, patrológus „Az újszövetségi apokrifek“ címû tanulmánykötetét 1991-ben jelentette meg a Márton Áron Kiadó. A budapesti teológushallgatók által is forgatott mû egyik írása „A zsidó-keresztény evangéliumok“ címet viseli, és három ilyen evangéliumról emlékezik meg: a Nazarénus-evangéliumról, a Héberek evangéliumáról és az Ebioniták evangéliumáról.l A Héberek evangéliumának a patrológus szerint sajátságos gnosztikusmisztikus lelkisége van: görögül beszélõ zsidó-keresztények számára iródott a II. század elsõ felében, Egyiptomban. Ugyanakkor keletkezett, ugyancsak görög nyelven, valószínûleg a keleti Jordán vidékén, az Ebioniták evangéliuma. Az ebioniták tagadták Jézus szûzi születését és ebbõl eredõ istenfiúságát. Csak emlékeztetõül: a Szûztõl születés eszméje Zarathustrától ered, az Újszövetség héber eredetijében az édesanya minõsítésére a fiatal lánynyal egyenértékû há’alma szerepel a szûzlányt jelentõ petulla helyett. Így az ebioniták szerint Jézussal csak megkeresztelkedésekor egyesült a Szentlélek. Jézus a következõképpen nyilatktozik küldetésérõl az Ebioniták evangéliumában: „Azért jöttem, hogy eltöröljem az áldozatot, és ha nem hagyjátok abba az áldozatbemutatást, nem múlik el a harag felõletek.“ 2 Ugyanebbõl a forrásból arról értesülünk, hogy a tanítványok azt kérdezték Jézustól az Utolsó Vacsora elõtt: „Hol kell elkészítenünk neked a húsvéti lakomát?“ Az Úr ezt válaszolta: „Tán arra vágyom én, hogy húst egyek veletek ezen a húsvéton?“ Az ebionitákat azért minõsítette eretneknek a nagyegyház, mert gnoszticizáló jellegû volt a krisztológiájuk és vegetariánusok voltak. Olyannyira azok, hogy amikor evangéliumuk Keresztelõ Szent Jánosról tudósit, eledelét csupán vadméznek mondja , amelynek íze mint a mannáé és az olajban sült kacsáé. A sáska egyáltalán nem említõdik: a buzgó vegetariánusok a sáskát (akrisz) a kaláccsal (enkrisz) helyettesítették3. Amikor a Kr. utáni III. század végén Iránban a szaszanidák elûzik az arszakidákat, és egyúttal felszámolják a pártus kereszténység kialakult intézményrendszerét, máguspapjaik a következõ kifogásokkal

élnek a pártus-keresztény papok ellen: azok nem vegetariánusok, nem nõsülnek és helytelenítik a háborúkat. Összehasonlításul: az egyiptomiak evangéliumai is ellenezték a házasságot és az utódnemzést, az Ebioniták és a Héberek evangéliuma pedig egyaránt a véráldozat - és így a húsevés - elkerülésére buzdít. Léteztek tehát olyan korai, keleti keresztény szekták, amelyek nagy hangsúlyt helyeztek az állatok bármilyen célú megélésének elkerülésére. Hogyan függhet ez össze azzal a Megváltóval, aki a Templom udvarából elûzi a galambárusokat és a pénzváltókat? Csak a szakrális helyen ûzött kereskedelmi tevékenységet helyteleníti? Vagy többrõl van szó: a véráldozat elvetésérõl? A kérdés eldöntéséhez végig kell gondolnunk a Kelet áldozati rítusait. A kánaániak egy Gé-henna nevû helyen elsõszülötteiket áldozták istenüknek. Ábrahám is hasonló emberáldozatra készül, amikor az Úr kegyelme zergét hajt az áldozat színhelyére. Megszületik tehát a behelyettesítõ áldozat: ember helyett az állatnak - a „bûnbaknak“ - kell halálával megváltani az isteni kegyelmet. De vajon valóban az ég kegyelmérõl van szó? Vagy csak a démonok örülnek a fiatal testekbõl hirtelen kiszabaduló tetemes éteri energiának? Maga a Teremtõ talán soha nem is kért véráldozatot? Az eredeti, mezopotámiai Vízözön-legendában, melyet a Gilgames-eposz örökít meg számunkra, Utnapistim még két féle módon áldoz isteneinek megmenekülésekor:

„Szélnek eresztettem a bárka valamennyi lakóját és bárányt áldoztam örömömben. Áldozati magvakat szórtam szét a tetõn, cédrusfát és mirtuszt égettem. Az istenek megérezték az áldozatot, orrukba jólesõ illat szállt, legyek módjára gyülekeztek.“ 4 A Biblia Genézisében Noé már az összes állatból kénytelen az Úrnak égõáldozatot adni: „És oltárt építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égõáldozattal az oltáron.“5 Az Úrnak ugyanis az égõáldozat illata a kedves, tömjénáldozatról már nem esik szó. Ezt a kétértelmûséget küszöböli ki - ám nem a véráldozat javára! - az 50. zsoltárban megszálaló isteni elv, amely így szólítja meg Izraelt: 8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hegy égõáldozataid szûntelen elõttem vannak. 9. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból: 10. Mert enyém az erdõnek minden vadja: a bar-

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM mok az ezernyi hegyeken. 11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát és a mezõ állatai tudva vannak nálam.. 12. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. 13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? 14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!6 Ám az 51. zsoltár könyörgõ híve is így fohászkodik Urához: 17. Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet. 18. Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl. Ez az ószövetségi Úr a jelek szerint egylényegû azzal a Jézussal, aki el akarta törölni a véráldozatot, és nem kívánt húst enni Golgothája elõtti húsvétján ahogy arról az Ebioniták evangéliuma tudásit. János apokrif evangéliumát: Az ember fiának csodálatos gyógyításairól és tanításairól arámi nyelven a vatikáni könyvtárban õrzik, de egy ószláv példánya a Habsburgok királyi könyvtárában is fellelhetõ volt. Az evangéliumot Dzsingisz Khán hordái elõl nyugatra menekült resztariánus papok hozták magukkal. A mû XXII. fejezete a Tizparancsolatot értelmezi, s a Ne ölj! parancsát a következõképpen: „Mert mindennek Isten adott életet, és amit Isten adott, azt nem veheti vissza az ember. Mert bizony mondom néktek, egyetlen anyától erednek mindazon lények, amelyek a földön élnek. Ezért A TESTVÉRÉT ÖLI, AKI ÖL! Ettél a gyilkos embertõl az Anyaföld elfordul és megvonja tõle éltetõ, elevenítõ kebelét. És angyalai. elkerülik, annak utána a Sátán vesz szállást a testében. A levágott, megölt állatók húsának sírjává válik a teste, de egyben a saját sírja is lesz. Mert bizony mondom néktek, AKI ÖL, ÖNMAGÁT ÖLI MEG ÉS AKI A LEVÁGOTT ÁLLATOK HÚSÁT ESZI, A HALÁL HÚSÁT ESZI. Ezért testében minden csepp vér méreggé válik: lehelletében megérezni a dögletes lehelletüket: húsában húsuk gennyes tályogokká alakul: csontjaikban az õ csontjaik meszesednek: beleikben beleik rothadnak: szemeikben az õ szemeik homálylanak és füleikben az õ füleik fórmálnak viaszos, gennyes váladékot. A.haláluk az õ halálukká lészen.“7 Az evangéliumi örökhagyás így folytatódik: „SOHASEM ÖLJÉTEK MEG ÉS SOHASEM EGYÉTEK MEG ÁRTATLAN ÁLDOZATAITOK HUSÁT, HACSAK NEM AKARTOK A SÁTÁN RABSZOLGÁI LENNI.“ Csakhogy az Úr már a Szent Jeromos által héberbõl latinra fordított Vulgatában is úgy rendelkezik, hogy az ember ne egye az állatok húsát. Ezt már azért sem teheti meg, mert az Úr a Vízözön után minden teremtett lénnyel - emberrel és állattal egyaránt - szövetséget köt: 9. Én pedig imé szövetséget szerzek. ti veletek és a ti magvaitokkal ti utánnatok.

29

l0. És minden élõ állattal, mely veletek van; madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve, ami a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. 11. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden testi és soha nem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.8 Ebbõl a kettõs - emberekkel és állatokkal történõ szövetségkötésbõl az következne, hogy az állatok védelmet élveznek az ember gyilkos szándékaival szemben. Meglepõ mádon mégis a következõképpen rendelkezik a Genézis Ura: 3. Minden mozgó állat,.amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. 4. Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek.9 Lehetséges, hogy a Vízözön utáni földi viszonyok miatt engedélyezte az Úr állatok ember általi megölését és húsuk fagyasztását - hogy tudniillik az áradat következtében szétrothadt minden földi vegetáció? Az újszövetségi idõkhöz közeli Hóseás könyvében az Úr a következõképpen rendelkezik a számára kívánatos imádási formáról: 6. Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatott az Istennek ismeretét inkább, mint égõáldozatokat.lo Az új elvárás még határozottabban fogalmazódik meg a Könyv 8. részében: 13. Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azókra kedvesen. Immár megemlékezik az õ álnokságukról és megbünteti az õ vétkeiket Egyiptomba fognak õk visszatérni. Nem marad el a véráldozat elitélésének nyomatékosítása a 9. részben: 4. Nem áldóznak az Úrnak borral: és nem lesznek kedvesek elõtte. Áldozataik olyanok lesznek, mint a gyásztornak kenyere: mindnyájan, kik abból esznek, megfertéztetrnek, mert kenyerök csak étvágyuknak szólgál: nem fut be az Úr házába. Ez a bibliai kinyilatkoztatás már közvetlenül is megelõlegezi a Héberek és az Ebioniták evangéliumának állítását, miszerint Jézus, mint az Úr képviselõje, a véráldozatot ment eltörölni Jeruzsálembe. Emlékeztetõül: az 50. zsoltár Ura sem fogadhatott már el tulkokat és bakokat. A Dávid bûnbánati imáját tartalmazó 51. zsoltár pedig megerõsíti az elmondottakat: 18. Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.ll Mi következik mindebbõl? A Vízözön utáni, ember és Isten közti szövetség három szakaszra tagolódik: I. Szövetség az élõvilággal. Állatok feláldozása, állati hús fogyasztása megengedett. Embert ölni tilos. II. Szövetség Izraellel. A véráldozat, égõáldozat sem kívánatos. III. Szövetség az emberiséggel - a krisztusi Eucharisztia kora. Emberölés, húsevés, véráldozat, égõáldozat tilos.

30

Dobogó

Ezt a harmadik szakaszt értelmezi egy viszonylag új keletû - alig 200 éve napvilágait látott - szentírás, a Bibliaként szolgáló Mormon Könyve.Ez az aranylemezekre írt, az ókorban Amerikába áttelepült kánaániakat megszólító kinyilatkoztatás az Úr Jézusnak a kánaániak (nefiták) közt végzett tanításait tartalmazza. Ismerteti a megváltás tervét, elmondja a helyes földi élet módját. A Mormon Könyve úgy tekint a krisztusi áldozatra, mint szükséges kiengesztelésre az elbukott emberiségért. Ez azonban csak nem emberi léptékû vagyis isteni áldozat lehet: 11. Mert nincs az a földi ember, aki saját vérének feláldozásával megválthatná embertársai bûnét. Mert például ha valaki gyilkol, akkor a mi törvényünk, ami pedig igazságos, az õ fivére életét követelje? Bizony mon dom nektek, hogy nem. 12. Hanem a törvény annak az életét követeli, aki a gyilkosságat elkövette. Ezért a világ bûneit sem válthatja meg semmi más, csak egy végtelen kiengeszte-lés.l2 Ha a mostani kereszténység tudatállapotát egybevetjük a fentiekbõl következõ, kívánatõs tudatállapottal, abból egyfelõl a kereszténység szükség szerû, mély válságára következtethetünk az ember- és állat-ölés és a húsevés szokásának fennmaradása miatt, másfelõl a megújulás lehetséges útja is körvonalazódik. JEGYZETEK 1. A Studia Theologica Budapestinensia sorozatban látott napvilágot 2. Epiphanios tolmácsolása 3. i.m. 16.o1da1 4. Gilgames, Tertia, 2004, 65.o1da1 - ford. Zászlós Levente 5. Mózes I/8:2ó 6. Zsoltárok Könyve - Károli G. ford. 7. Edmond Székely ford. 8. Mózes I/9 9. ugyanott 10. 6.rész 11. Zsoltárok Könyve 12. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, 1999, Alma 34

Évezredes gondolatok Wass Alberttõl Jó vagy és szelíd. Szeretni akarsz, és halált osztogatsz. Nem érzed a gyûlöletet, aminek eszközéül jöttél erre a földre. Terméketlen maradsz, mint a tûzliliom, aminek illata megöli a legyeket. Ha életet hoznál mégis a világra, magad ölnéd meg azt is, és nem tehetnél róla. Borzalmas írás van a tenyereden, leány... és az írások ellen nem tehetünk semmit. Te vagy a bosszú angyala, akinek boszorkány a neve... szép és borzalmas a sorsod, félelmetes és gyönyörûséges... kivánságod parancs a poklok hatalmasai elõtt, vágyad beteljesül, mielõtt kimondanád... gyûlöleted vért és tüzet teremt, s csókod nyomán kinyílik a halál... megcsúfolt szüzek bosszúját hordozza véred... megcsalt leányok átkát váltod valóra... eredj... megérzed a szemek mögött a gondolatot, és meghallod a szavakat, amiket nem mondanak el. Meglátod, ami láthatatlan, meghallod, ami hang nélkül való, s megérzed, aminek illata sincs, mert még meg sem született az idõben.


Arról folyt ugyanis a szó, hogy mi több: ha egy medvét lõtt valaki, vagy pedig két disznót. Ki ezt mondta, ki azt. - No, Bandi öcsém - fordult oda a báró a Sándru fiúhoz -, mit szólasz te ehhez, hadd lám? Az pedig illedelmesen megtörölte elõbb a száját, kis, pelyhedzõ bajuszkéjét is megpödörgette, aztán kivágta bátran: - Én a két disznó mellett szavazok! - S ugyan miért? - hökkent meg a báró. - Azért, mert a disznó mindenképpen elõkelõbb, mint a medve. - Nocsak - lepõdtek meg erre az urak is. De a báró már látta, hogy ebbõl ki kell bújjék valami fortély, s ezért hát bíztatta is a fiút: - Na, hát magyarázd meg a dolgot, hadd értsük! Nem is kérette az magát: - Hát nem a kegyelmes báró úrtól hallottuk többször is, hogy ebbõl vagy abból a disznóból képviselõ, fõispán vagy éppen miniszter lett? Medve pedig még ez ideig nem töltött be a hazában semmiféle hivatalt! Wass Albert: A funtineli boszorkány „Ültünk a kabátokon s hallgattuk a csöndet, mely nagy volt és olyan szép, hogy szinte fájt. Néha jött még egy-egy kiránduló, köszöntötték egymást Sándor bácsival, aztán leültek odébb és hallgattak õk is. Ahogy ott némán ültünk a forrás körül, ismerõsök, ismeretlenek, olyan volt éppen, mintha egy titkos vallás hívei lettünk volna valamennyien. Úgy is volt, ma már tudom. Természetimádók titkos szektája voltunk s a város rabszolgái, kik elszöktünk vasárnaponként titkos áhítatra. Hallgatásunk mélyén orgonaszó és imádság bujkált, s a bükkerdõ arany boltívei alatt ott járt akkor az Isten. Csönd és hulldogáló levelek között.” Wass Albert: A titokzatos õzbak

31

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

Szeretet világlik, ‘hol magyarok laknak (a téli ünnepkör legfényesebb áradása) Csillag után mentek a keleti bölcsek, napkeleti bölcsek, hideg éjszakában, mentek-mendegéltek reménykedõ szívvel, napkeleti bölcsek, hideg éjszakában. Nappal is haladtak harmatos napfényben, úgy indultak útnak, szívükben reménnyel, hegyen általkeltek, völgyekben vonultak, úgy indultak útnak, szívükben reménnyel. Városokon mentek, poros utcát léptek, vittek vágyakozva, boldog-békességet, falvakon át mentek, tanyáknak köszöntek, vittek vágyakozva, boldog-békességet. Kerek földnek táját, egészen bejárták, szárnyaló igéknek jövetelét várták, pirkadt már a hajnal, balzsam-koszorúsan, szárnyaló igéknek jövetelét várták. Mikor megpihentek, még akkor is mentek, apáik szavára sokszor emlékeztek, ha meghallod hírét, indulj hosszú útra, apáik szavára sokszor emlékeztek. Éjt nappal követett, a nappal az éjjelt, a régi regéknek erejét megérzék, a Hold Napot váltott, a Nap Holddá válott, a régi regéknek erejét megérzék. Ezüstös hó hullott, fehér dísz a fákon, szeretet világlott az egész világon, zsenge barmok bõgtek, asszonyok zokogtak, szeretet világlott az egész világon. Megszületett, mondták, emberek reménye, fénye messze árad, Isten gyermekének, szívébõl kicsordul világ megváltása, fénye messze árad, Isten gyermekének. Csillag után vágynak ma a magyar lelkek, ma a magyar lelkek, hideg éjszakában, mennek-mendegélnek, reménykedõ szívvel, ma a magyar lelkek, hideg éjszakában. Király-hágó felõl Hargita hegyéhez, úgy indulnak útnak reménykedõ szívvel,

kincses Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, úgy indulnak útnak reménykedõ szívvel. Székelyudvarhelyre, faragott kapukhoz, visznek vágyakozva, boldog békességet, Csíksomlyói Szûzhöz, onnan bé Moldvába, visznek vágyakozva, boldog békességet. Felvidéknek földjét egészen bejárják, szárnyaló igéknek jövetelét várják, Pozsony városában s Kassán énekelnek, szárnyaló igéknek jövetelét várják. Lenn a Délvidéken halkan imádkoznak, apáik szavára megint emlékeznek, Szabadkán megállnak, Zentán összegyûlnek, apáik szavára megint emlékeznek A pilisi õsök szívét dobogtatják, a régi regéknek erejét megérzék, zöld hegykoszorúnak ösvényein lépnek, a régi regéknek erejét megérzék. Másfelé is mennek, testvért látogatni, szeretet világlik, ‘hol magyarok élnek, egymást átkarolják, közös Kárpát-körben, szeretet világlik, ‘hol magyarok élnek. Megszületett, mondják, magyarok reménye, fénye messze árad, Isten gyermekének, szívébõl kicsordul népe óhajtása, fénye messze árad, Isten gyermekének. Szõke István Atilla

32

Dobogó

ELÕADÁSOK - PROGRAMOK a Két Hollós Könyvesboltban (Budapest, 1081 kenyérmezõ u. 3/a., telefon: 299-0032)

január-február SEMSEI ANGELIKA elõadása: január 4. csütörtök, 18 óra: Lélektánc - önmagunk megismerése mozgásokon keresztül (Belépõjegy: 500 Ft) GÉCZY GÁBOR elõadása: január 9. kedd, 18 óra: „Síppal, dobbal, nádihegedûvel“ (Belépõjegy: 1000 Ft) PAP GÁBOR elõadása: január 10. szerda, 18 óra: Mûvészettörténet - Látogatás a Nagyistenségnél (Belépõjegy: 1000 Ft) TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB, vezeti Tóth Tibor: január 16. kedd, 18 óra (Belépõjegy nincs!) FRIEDRICH KLÁRA és SZAKÁCS GÁBOR elõadása: január 18. csütörtök, 18 óra: Rovásjelek Tatárlakától a viszokoi piramisokig (Belépõjegy 500 Ft) W. BARNA ERIKA elõadása: január 19. péntek, 18 óra: Utazás belsõ galaxisunkban (Belépõjegy: 500 Ft) (Egyéni életfeladataink, rejtett képességeink, szellemi-lelki-testi egyensúlyunk, tudattalan motivációink, személyiségünkbõl következõ si-kereink és csapdáink, párválasztási játszmáink, személyes forgatókönyvünk szereposztásai, önpusztító tendenciáink, pszichoszomatikus betegségeink, lelkiállapotunk klímaváltozásai és ezek kihatásai feltárhatók a kézírásból. Ezeken vezeti végig a hallgatókat W. Barna Erika Viktória a Hétszer született költõ c. folytatásos cikkünk írója.) MOLNÁR V. JÓZSEF elõadása: január 24. szerda, 18 óra: Az emberélet szentsége (Belépõjegy: 1000 Ft) NAP-FÉNY-ERÕ KLINIKA KLUB, vezeti Dr. Sári Erzsébet: január 25. csütörtök, 18 óra (Belépõjegy: nincs!) SZÁNTAI LAJOS elõadása: január 26. péntek, 18 óra: Magyar királyok és szentek (Belépõjegy: 1000 Ft) NÉPDALTANULÁS: január 29. hétfõ 18 óra: „Magyarok Istene, tekints e szép népre” (Belépõjegy nincs!) TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB, vezeti Tóth Tibor: február 6. kedd, 18 óra (Belépõjegy nincs!) PAP GÁBOR elõadása: február 7. szerda, 18 óra: Mûvészettörténet - az õskori örökség továbbélése (Belépõjegy: 1000 Ft) Prof. Dr. ANDREAS HEJJ elõadása: február 9.péntek, 18 óra: A kígyó bûvöletében - a titkos társaságok tündöklése (Belépõjegy: 500 Ft) W. BARNA ERIKA elõadása: február 16. péntek, 18 óra: Utazás belsõ galaxisunkban (Belépõjegy: 500 Ft) MOLNÁR V. JÓZSEF elõadása: február 21. szerda, 18 óra: Az emberélet szentsége (Belépõjegy: 1000 Ft) NAP-FÉNY-ERÕ KLINIKA KLUB, vezeti Dr. Sári Erzsébet: február 22. csütörtök, 18 óra (Belépõjegy: nincs!) SZÁNTAI LAJOS elõadása: február 23. péntek, 18 óra: Magyar királyok és szentek (Belépõjegy: 1000 Ft) NÉPDALTANULÁS: február 26. hétfõ 18 óra: „Magyarok Istene, tekints e szép népre” (Belépõjegy nincs!)

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

33

„OTT AHOL ZÚG AZ A NÉGY FOLYÓ...“ Kirándulás szakrális tájakon TAVASZ - KELET (március 23-24-25) Zarándok utat hirdetünk természeti- és kulturális örökségünk megismerésére. A Kárpát-medence a világ legmozaikosabb tája, a teljességet adja domborzati formákban, ásványokban, kõzetekben, növényzetben, népeiben. Itt a Teremtés összes íze megtalálható. Kóstolóra hívjuk Önöket mely során felkeressük az utunkba esõ hegyeket, vizeket, barlangokat, hasadékokat, várakat, szent helyeket, templomokat. A négy út alkalmával az adott évszakhoz tartozó égtáj felé barangoljuk be a tájat, télen észak felé haladva a végcél a Tátra, tavasszal a Vereckei-hágó, nyáron a Kazán-szoros, õsszel az Enns folyó. Megismerkedünk a tájat gondozó emberek észjárásával, ételeivel, életével. Reméljük, hogy a három napos kirándulások során megtapasztalt íztengerbõl mindnyájunk számára felsejlik az Isten!

Tokaj-hegy (kilátó), Sátoraljaújhely (Magyar Golgota), Csap (UA határ), Ung-vár, Vereckeihágó, Munkács (vár, múzeum), Nagyszõlõs, Huszt (vár), Técsõ (festettkazettás mennyezet), Máramaros-sziget (RO határ), Nagybánya, Szi-lágysomlyó (festettkazettás mennyezet), Nagykároly (szenthely), Debrecen (meglepetés) A túrát GÉCZY GÁBOR, PAP GÁBOR és SZÁNTAI LAJOS vezeti További információk: KÉT HOLLÓS Könyvesbolt, (Bp. 1081 Kenyérmezõ u. 3/a, tel.: 299-0032)

KERCSELICS IMRE szellemgyógyász elõadásai, klubjai 2007-ben Témakörök: Anatómiai ismeretek, láthatatlan testeink, meditáció - csakrák tisztítása - agyprogramozás, egészség megõrzése, a táplálék és a gondolatok szelektálása, a „böjt csodája“, a négy Szent elem megismerése, érzékelése, szétválasztása, lehívása, alkalmazása, a betegség okai és gyökerei, az eredményes gyógyítás alkalmazott módszere, szellemsebészet, távgyógyítás, gyógyítás fényképen keresztül, fantomgyógyászat, a vér, mint betegség hordozó tisztítása, fókuszban az anyaság, stb.

Az elõadások helye: HOTEL PLATÁNUS (Budapest, VIII., Könyves Kálmán krt. 44.) AZ ELÕADÁSOK IDÕPONTJAI: 2007. február 3 - 4. I-II. rész 2007. március 3 - 4. III-IV. rész 2007. március 31 - április 1. V-VI.. rész 2007. május 5 - 6. VII-VIII. rész 2007. szeptember 1 - 2. I-II. rész 2007. október 6 - 7. III-IV. rész 2007. november 3 - 4. V-VI.. rész 2007. december 1 - 2. VII-VIII. rész

Az elõadások kezdési idõpontja 9 óra, és 17 óráig tartanak. A KLUBNAPOK IDÕPONTJAI: 2007. március 2. (péntek) 2007. május 4. (péntek) 2007. október 5. (péntek) 2007. november 30. (péntek)

A klubok kezdési idõpontja 18 óra, és 21 óráig tartanak. Szervezõ: FÓRIS MÁRIA, telefon: 06 30/685-7900 Internetes elérhetõség: www.szellemgyogyaszat.hu

34

Dobogó

Összeállította: Aranyos Andrea

HOLDNAPTÁR FEBRUÁR

JANUÁR 1

Ikrek

Növõ

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

1

Oroszlán

Növõ

Tûz

Fehérje

2

Ikrek

Növõ

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

2

Oroszlán

Telihold

Tûz

Fehérje

Hajvágás, dauer

3

Rák

Telihold

Víz

Szénhidrát

Nagymosás, növényápolás

3

Oroszlán

Fogyó

Tûz

Fehérje

Hajvágás, dauer

4

Rák

Fogyó

Víz

Szénhidrát

Nagymosás, növényápolás

4

Szûz

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Hajfestés

5

Oroszlán

Fogyó

Tûz

Fehérje

Hajvágás, dauer

5

Szûz

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Hajfestés

6

Oroszlán

Fogyó

Tûz

Fehérje

Hajvágás, dauer

6

Mérleg

Fogyó

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Virág- és növényültetés

Mérleg

Fogyó

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Virág- és növényültetés

Hajvágás, dauer

7

Szûz

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Hajfestés

7

8

Szûz

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Hajfestés

8

Mérleg

Fogyó

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Virág- és növényültetés

9

Szûz

Fogyó

Hideg-Föld

Só

10

Mérleg

Fogyó

Levegõ-fény

Zsír-olaj

11

Mérleg

Fogyó

Levegõ-fény

Zsír-olaj

9

Skorpió

Fogyó

Víz

Szénhidrát

Növényápolás

10

Skorpió

Fogyó

Víz

Szénhidrát

Növényápolás

Virág- és növényültetés

11

Nyilas

Fogyó

Tûz

Fehérje

Hajfestés Virág- és növényültetés

12

Skorpió

Fogyó

Víz

Szénhidrát

Növényápolás

12

Nyilas

Fogyó

Tûz

13

Skorpió

Fogyó

Víz

Szénhidrát

Növényápolás

13

Nyilas

Fogyó

Tûz

Fehérje

14

Skorpió

Fogyó

Víz

Szénhidrát

Növényápolás

14

Bak

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Bõr- és körömápolás

15

Nyilas

Fogyó

Tûz

Fehérje

15

Bak

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Bõr- és körömápolás

16

Nyilas

Fogyó

Tûz

Fehérje

16

Vízöntõ

Fogyó

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

17

Bak

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Bõr- és körömápolás

17

Vízöntõ

Újhold

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

Fehérje

18

Bak

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Bõr- és körömápolás

18

Halak

Növõ

Víz

Szénhidrát

Talpmasszírozás

19

Vízöntõ

Újhold

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

19

Halak

Növõ

Víz

Szénhidrát

Talpmasszírozás

20

Vízöntõ

Növõ

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

20

Kos

Növõ

Tûz

Fehérje

Fogászati tilalom

21

Halak

Növõ

Víz

Szénhidrát

Talpmasszírozás

21

Kos

Növõ

Tûz

Fehérje

Fogászati tilalom

22

Halak

Növõ

Víz

Szénhidrát

Talpmasszírozás

22

Bika

Növõ

Hideg-Föld

Só

Gyantázás

Fogászati tilalom

23

Bika

Növõ

Hideg-Föld

Só

Gyantázás

23

Kos

Növõ

Tûz

Fehérje

24

Kos

Növõ

Tûz

Fehérje

Fogászati tilalom

24

Ikrek

Növõ

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

25

Kos

Növõ

Tûz

Fehérje

Fogászati tilalom

25

Ikrek

Növõ

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

26

Bika

Növõ

Hideg-Föld

Só

Gyantázás

26

Rák

Növõ

Víz

Szénhidrát

Nagymosás, növényápolás

27

Bika

Növõ

Hideg-Föld

Só

Gyantázás

27

Rák

Növõ

Víz

Szénhidrát

Nagymosás, növényápolás

28

Ikrek

Növõ

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

28

Rák

Növõ

Víz

Szénhidrát

Nagymosás, növényápolás

29

Ikrek

Növõ

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

30

Halak

Növõ

Víz

Szénhidrát

Nagymosás, növényápolás

31

Halak

Növõ

Víz

Szénhidrát

Nagymosás, növényápolás

KERECSEN-FÉSZEK ÕSTÖRTÉNETI, IRODALMI, NÉPRAJZI, ÉRTÉK- ÉS HAGYOMÁNYÓVÓ MÛHELY (Budapest, III., Csobánka tér 5.) január 7. HERCZEG FERENC: A Pilis rejtélye a Holdvilágárok január 21. FRIEDRICH KLÁRA-SZAKÁCS GÁBOR: Rovásjelek Tatárlakától a viszokói piramisokig (eredeti filmfelvételekkel) február 4. GÖNCZI TAMÁS: Magyar mítosz és hagyomány I. - Boldogasszony kemencéje február 18. TÁBORI LÁSZLÓ - ZÁHONYI ANDRÁS: Hol vagy Mezopotámia?

AZ ELÕADÁSOK DÉLUTÁN 3 ÓRAKOR KEZDÕDNEK!