Tartalomból: Tanítás Megújulás Európában Beszámolók: Katolikus Megújulási Találkozó Közösségeink életébõl Könyvajánló Jézusért éltek: Szent Hedvig Programok
„Isten fiatal!” – kiáltotta oda II. János Pál pápa a magyar fiataloknak az akkori Népstadionban. Nem lehet Istent a múltba bezárni; õ éppúgy jövendõ is számunkra: „az Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendõ” (Jel 1,8). Kifogyhatatlan gazdagsága mindig elõtör a múlt falai közül, boldog lénye mindig izgalmas újdonságként szólít meg bennünket.
Tanítás
A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele
2
Akik múzeumot akarnak csinálni az Egyházból, hasztalanul próbálják Õt üvegfalak mögött mutogatni a múmiák termében; az élõ Isten odakint kacag a fényben. Fölfedeztem a Világhálón egy szuper-tradicionalista oldalt, amelynek készítõi szerint XII. Piusz óta nincs érvényesen választott pápája a katolikus Egyháznak; a II. Vatikánum pápái szerintük nem lehetnek törvényesek, mert a zsinat megfosztotta az Egyházat múzeumi jellegétõl. Illetve most már van legitim pápánk, õk ugyanis kreáltak egyet; igaz, nincs köztük egyetlen bíboros, sõt egyetlen püspök sem, pap is csak egy volt, hát azt választották meg pápának, telefonon tartott „konklávén”. E nevetséges és siralmas színjáték extrém formában mutatja meg a változás elutasításának tragikumát, amellyel kevésbé kiélezett módon mindennap találkozunk. Pál apostol szenvedélyes küzdelme a Tóra rituális elõírásaihoz görcsösen ragaszkodó elsõ századi tradicionalizmussal (legdrámaibban
A karizmatikus megújulásnak nevezett egyháztörténeti esemény kétségkívül az élõ Istennel való szembesülésbõl származó új megrendülés. a Galatákhoz írt levélben) ennek a minden korban visszatérõ jelenségnek bibliai paradigmája. Istent mindig megpróbálják befalazni, de mindig elõjön. Vas István verssorával: „Mindig kilép az Ember Fia a kõ alól.” Ezért a megújulás hiteles keresztény kategória: „Levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki Teremtõjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig” (Kol 3,9-10). Aki az állandó megújulás lehetõségét, sõt szükségességét tagadja, Isten határtalanságát tagadja, mesterséges istent csinál az igazi helyett, bálványt farag.
A megújulás azonban nem jelentheti azt, hogy a régi evangéliumot egy újabbra cseréljük. „Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, holott nincsen más” (Gal 1,6-7). Az említett, „pápává választott” papnak volt némi igazsága is a zsinat utáni Egyház kritikájában: skizmája elõtt valóságos üldözésben részesült, amiért a pokolról prédikált, vagy ortodox tanítást hirdetett a fogamzásgátlásról. Ez azonban nem a második vatikáni zsinat bûne, hanem a zsinattal visszaélõ szekularizmusé, amely az evangélium tartalmát akarja megváltoztatni. Az igazság nem változik. A permisszív erkölcstan, az agykontroll vagy a reinkarnáció „evangéliuma” hamis evangélium. Chesterton még nem is volt katolikus, amikor Orthodoxy c. könyvében kifejtette, hogy a haladás nem az elgondolás folytonos változtatását jelenti, hanem azt, hogy a valóságot folytonosan közelítjük az elgondoláshoz. Ha, mondjuk, a kék világ ideáljának igézetében már elkezdtük a világot kékre festeni, ami a tigrisek átfestésénél különösen izgalmas kaland, és egyszercsak áttérünk egy rózsaszínû világ ideáljára, akkor nem haladunk, hanem kezdhetünk mindent elölrõl – a kék tigrisek korábbi tévelygésünk szemrehányó emlékeként merednek ránk... Az evangéliumi megújulás nem ismer kék tigriseket. Változatlan eszményhez méri a változó embert, s akkor hiteles, ha az ember „Teremtõjének képmása” irányában változik. Ez a változás azért teremt mindig új formákat, mert a történelmiség létfeltételei között bontakozik ki. Nem Isten örökkévalóságában történik változás, hanem annak idõbeli befogadásában. Ahogy, mondjuk, egy Assisi Szent Ferenc olvassa az egyetlen és változatlan evangéliumot, az radikális újdonságot jelent a kortársak hitélete számára. Újdonságát éppen abból meríti, hogy Ferenc pontosan ugyanazt fedezi föl az evangéliumban, amit az elsõ meghirdetéskor jelentett: Isten személyes belépését az ember történetébe a Bárány szerepében. Ez a belépés mindig új és megrázó annak, aki szembesül vele. Ferenc át
tudta adni megrendülését kortársainak, és ettõl megújult a középkor hitélete. Loyolai Szent Ignác az általa fölfedezett lelkigyakorlatokon adta át kortársainak saját megrendülését, és megalapozta vele az újkor katolikus hitéletét. Nincs új evangélium; vannak viszont új és új megrendülések, az Istennel való szembesülésnek új és új drámái; mindig ezek átadása vált ki megújulást az Egyházban. Megrendültem, könnyeztem, amikor Patti Gallagher naplójegyzeteit olvasgattam a Duquesne Weekend éjszakájáról. A karizmatikus megújulásnak nevezett egyháztörténeti esemény kétségkívül az élõ Istennel való szembesülésbõl származó új megrendülés. Jelentõségét csak a sivatagi atyák mozgalmáéhoz tudom hasonlítani. A középkor egész hitéleti struktúráját a sivatagi atyák életformájából kinõtt szerzetesi intézmény határozta meg. Ennek lényege: ha az evangéliumot élni akarod, legjobb, ha kivonulsz a világból. A keresztény középkorban éles határ húzódott azok között, akik Jézusért elhagyták a világot, és azok között, akik elvben ugyan keresztények voltak, de a világban maradtak, és többségükben ténylegesen a világ értékrendjét élték. Az egymással (és a pápával) hadakozó keresztény uralkodók, a világias életû egyháznagyok, a hitben járatlan alsópapság kora volt ez. (A középkorban nem voltak papi szemináriumok, ez 16. századi intézmény!) A szentek túlnyomó többsége a középkorban szerzetes; a családos szentekrõl többnyire kiderül, hogy megözvegyülve kolostorba vonultak, vagy legalábbis szerettek volna kolostorba vonulni. Kivételek persze vannak, hiszen a kereszténység sohasem volt azonos a szerzetességgel; mégis, arra a 17. századig kell várni, hogy valaki megírja a világiak életszentségének kézikönyvét (Szalézi Szent Ferenc tette meg a Filóteában). Az újkor más. A pluralista társadalomban nem a világban élõk és a szerzetben élõk között húzódik éles határvonal, hanem a hívõk és a társadalom többsége között. A II. Vatikánum hivatalosan meghirdette
2005. I . szám
Erõsségeink és gyengeségeink 1. Megtanultuk, hogy jobban és mélyebben figyeljünk az Úr szavára, és hagyjuk, hogy egyre inkább Õ vezesse csoportunkat. Ugyanakkor fontos, hogy ha felismerjük, mire akar az Úr vezetni minket, akkor bátran kövessük az indítást, és te-
matikus megújulásban már kialakult formákba se! A formulákhoz és technikákhoz való kötõdés mindig elégtelen; Isten nem manipulálható. A karizmatikus megújulás egyik nagy érdeme a ma annyira divatos mágikus manipulációk világos leleplezése és megalkuvás nélküli elutasítása. Ezektõl eltérõen a keresztény attitüd: önmagunk feltétel nélküli kiszolgáltatása Istennek. Az ember cselekvése nem teremthet megújulást. Megújulást az Egyháznak kizárólag Isten cselekvése adhat. Anélkül, hogy eddigi tapasztalatainkhoz való hûségünket feladnánk, nyitottnak kell lennünk egy megfogalmazhatatlan jövõ elõtt. „Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok?” (Iz 43, 18-19). Önmagunk feltétel nélküli kiszolgáltatása Istennek - más szóval kifejezve - életszentség. A történelem során minden igazi egyházi megújulásban késõbb kanonizált szentek szerepeltek, akik teljes egyházhûségben, mégis elfogulatlanul és eredetien élték meg Istentõl kapott küldetésüket. H í r l e v é l 3 A karizmatikus megújulásnak kanonizált szentjei még nincsenek; ám ha nem is lesznek, elvetél, mint annyi jószándékú, de emberi törekvésekben elveszõ mozgalom. Ha lesznek szentjei, egy teljes korszakon át meghatározza az egyháztörténetet, mint a sivatagi atyák mozgalma, akik a pusztába mentek, hogy szentek legyenek. Nekünk nem a pusztába kell mennünk, hanem a Lélektõl kijelölt jövõbe, számunkra az a teljes önátadás helye. „Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelõdésetek” (1 Tessz 4,3).
Tanítás
Lényegi szintje azonban Isten cselekvése, a pünkösdi tapasztalat átütõ erejû föléledése az Egyházban, éspedig nem szerzetesek, hanem olyan hívõk között, akiknek túlnyomó többsége világi. Az Egyház kezdetein ez a tapasztalat áll, a Szentlélek leírhatatlan minõségû érintésének megtapasztalása, amelyrõl gondos tanulmányok – hadd utaljak Francis Sullivan és Kilian McDonnell munkásságára – kimutatták, hogy nem egyedi esemény volt A karizmatikus megújulásnak az Egyház hajnalán, hanem a keresztény beavatás ismétlõdõ kanonizált szentjei még nincsenek; kísérõjelensége. E tapasztalat a középkorban sem volt idegen a ám ha nem is lesznek, elvetél, mélyebb lelki életet élõktõl, de elszakadt a keresztény beavamint annyi jószándékú, de emberi tástól. Amikor elõször vezettem a zsinat által felújított hivatalos törekvésekben elveszõ mozgalom. katekumenátust, újabb megrendüléssel láttam, hogy a hitbe most bevezetetteknél ez a tapasztalat, minden „pünkösdista technikától” mentesen, lesz. A keresztény házassági erkölcs megjelenik a beavatási lépések soújból olyan élesen üt el a közerkölcsrán. Ez késztet annak határozott kitõl, hogy a hite szerint élõ családos mondására, hogy a karizmatikus ember éppúgy ellenkultúrát képvisel, megújulás lényege nem ilyen vagy mint a szerzetes – sõt még jobban ki olyan eljárás vagy módszer, hanem van téve a környezet támadásainak. az a kegyelem, amelyet történelmünk Ebben a helyzetben, bár a történelem jelen fázisában Isten az Egyház újkori nem lép visszafelé és a szerzetesi instruktúrájának kialakítására ad. Ez a tézmény nem veszíti el jelentõségét, struktúra pedig: kisebbségben lévõ, alapvetõ hovatartozásunk a hit és a elkötelezetten hívõ közösség tanúshitetlenség válaszútján dõl el, nem kodik Jézusról a pluralista társadapedig a családos vagy celebsz életlom többsége elõtt. Középkori, „népforma válaszútján. egyházi” struktúránk átmenete az A karizmatikus megújulás Isten válaújkoriba még éppen csak megkezdõsza erre a helyzetre. Amikor ezt ki dött, ezért a karizmatikus megújulás merem jelenteni, nem külsõ foris éppen csak megkezdõdött. Lehet, mákra, gitáros énekekre vagy imádhogy késõbbi fázisaiban más nevet kozási technikákra gondolok. Ezen az kap. Nem tudok prognózist adni, és emberi szinten a katolikus karizmatiúgy gondolom, nem is lehet. Ne akarkus megújulás csak egy a számos kajuk Istent befalazni sehova, a kariztolikus megújulási mozgalom között.
Dr. Kovács Gábor
gyük meg egészen konkrétan az Õ akaratát. Itt van még mit fejlõdnünk. 2. Jó adottságokkal rendelkezünk találkozók és egyéb rendezvények szervezése terén. Fontos, hogy itt elért sikereink mellett is kritikusak, változtatásra készek és alázatosak maradjunk.
Megújulás Európában
az életszentségre való egyetemes meghívásunkat. A szent zsolozsma (az imádsággá formált Szentírás!), amely az ókorban, a zsinagógai gyakorlatból kifejlõdve, a hívõ nép imája volt, a középkorban pedig a szerzetesek és papok imája lett (hiszen a „hívõ nép” nem is tudott olvasni), most a zsinat programja szerint ismét hivatalosan az egész hívõ nép imája
A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele
Megújulás Európában
3. Bár találkozóinkat egyre inkább a Szentlélek inspirálja (megtanultuk, hogyan éljünk a Lélek szabadságában), egyre több karizmát kapunk, még tekintettel kell lennünk arra, hogy találkozóink evangelizációra szolgálnak, és hogy a közösség építésén munkálkodunk. Minden egyes imacsoport egy szeretetközösség. 4. Rengeteg jó dolog történik, de a kölcsönös kommunikáció minden szintjén van még mit javítani. Egyéb események és tevékenységek: » Két egymást követõ évben is Pál-kurzust (12 napos) szerveztünk, hogy javítsuk az evangelizációs munkát. » Belgium francia nyelvû részével közösen pünkösdi programot szerveztünk (2002-ben), amelyre 2000 ember jött el. » Belgium francia nyelvû részével közösen 9 napos imát szerveztünk a Szentlélek kiáradásáért Pünkösdkor (2003-ban), találkozókat és eseményeket egész Belgiumban
» A Holland LIFE XP fesztiválról érkezett fiatalokkal közö-
sen 6 hónapos Tanítványképzõ Iskolát (KEKAKO) szerveztünk, elsõ alkalommal, Mechelenben. Minden évben megrendezzük a „Hit 5 napját”, amely elsõsorban a családoknak szóló esemény, és a „ Szentlélek éjszakáját” is, amely pedig a fiatalokat vonzza. Gyógyító és dicsõítõ imaösszejöveteleinken, amit mindig sokan látogatnak, nehezen találunk embereket tanúságtételre, illetve gond még, hogy a fiatalság ritkábban vesz részt az ilyen alkalmakon. 2004 januárjában Fülöp kurzust rendeztünk, amelyre valamennyi érdeklõdõ lelkipásztort meghívtuk. A Flandriai Szolgáló Bizottság nevében: Robert és Martine Lammertijn Fordította: Nyuli Gábor
Katolikus Megújulási Találkozó - 2004. szeptember 18., Papp László Aréna
Kedves Testvérem, Úgy gondolom, hogy az idei találkozó minden szempontból különleges volt. Az elõkészületek és a lebonyolítás nehézsé-
Beszámolók
4
gei sok feladatot róttak ránk. A te, ti segítségetek nélkül, nem tudtuk volna sem a szervezést, sem magát a találkozót ilyen gördülékenyen megszervezni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a rendezõi munka nagyon nehéz volt számotokra, hiszen az Aréna biztonsági õrei a legnehezebb és leghálátlanabb feladatokat rótták rátok, és így nektek kellett elviselnetek a résztvevõk rátok zúdított indulatait is. Az esetleges szervezetlenség, a feladatok pontatlan tisztázása nem a ti hibátok volt, hanem a körülmények adták ezeket a helyzeteket. Elnézéseteket kérjük azért is, ha valakit olyan feladatra kértünk meg, melynek teljesítése rajtatok kívül álló okok miatt lehetetlen volt, vagy egyszerûen csak nem kaptátok meg a megfelelõ eszközöket ehhez. Külön köszönet azért, hogy különösen egyes helyszíneken azt is vállaltátok, hogy a szolgálat miatt szinte egyetlen szót sem hallottatok a találkozóból. Akik így jártak, és nincs módjuk meghallgatni interneten a www.plebania.net/kephangtar honlapon, és ezt jelzik felénk, azoknak az elõadások anyagát szívesen megküldjük ingyen CD-n MP3 számítógépes formátumban vagy audió hangkazettán. (Jelentkezni Czibulka Csabánál tudtok a 06/30/476-9659 telefonszámon.) Külön szeretném megköszönni nagylelkû hozzájárulásotokat: ezzel és a Püspöki Kar támogatásával mindent idõben ki tudtunk fizetni és hozzá tudtunk járulni a messzebbrõl érkezõk utazási költségeihez. A magam, a résztvevõk és a szolgáló bizottság tagjai nevében ezúton is hálásan köszönöm az idei Karizmatikus Találkozó sikere érdekében kifejtett áldozatos, kitartó és sokszor emberfeletti munkádat, munkátokat. Rád, és tieidre Isten bõséges áldását kívánva, testvéri szeretettel: Gorove László a Szolgáló Bizottság Elnöke
A Katolikus Megújulási Találkozóról legjobban a tanúságtételek számolnak be. Ezekbõl gyûjtöttünk össze néhányat. Számomra nehéz beszámolni egy egész napos élményfolyamról, ami ez a találkozó is volt. Az elsõ idõkben csak nagy kavargás van bennem, és ha kérdéseket tesznek fel, csak általánosságokat tudok mondani. Leginkább annyit: Jó volt. Alapvetõen most sem tudok sokkal többet mondani: JÓ VOLT!!! Kicsit részletesebben: érdemes volt! Érdemes volt engednem, hogy felesé-
gem ismét egy kicsit belepusztuljon a szervezés emberfeletti munkájába. Emberfeletti, mert sokkal kevesebben csinálták most is, mint amennyire szükség lett volna. Emberfeletti, mert olyan dolgokkal foglakoztunk most is amik voltaképp a Szentlélek dolgai. Megpróbáltuk kitalálni, mit akar a Lélek ma Magyarországon. Szépen elterveztük a napot Cantalamessa atyával, szentségek-
kel, stb. Ránézésre ez is a Szentlélek vezetése lehetett. De a Lélek valahogy másképp akarta. Egyik oldalon az volt az üzenete: meg tudjátok csinálni magatok is. Meg is csinálta Varga Laci a papi lelkigyakorlatot és nagy ÁLDÁS volt rajta. Valószínûleg a tanításokat is meg tudtuk volna csinálni „házon belül” de a Lélek itt mást akart. Egy „messzirõl jött” embert, aki teljes ártatlansággal és telje-
sen hitelesen elmondta nekünk, hogy szükségünk van bûnbánatra! Szükségünk van Jézus megváltására, szükségünk van a Szentlélek kiáradására. Számomra a találkozó legnagyobb élménye a hallgatóság engedelmessége volt. Nem törõdtek avval, hogy egy „világi” beszél nekik a pápai ház szónoka helyett, nem törõdtek avval /sõt!!/ hogy nem magasröptû teológiai fejtegetéseket hallanak. Azt mondták nekik: álljon fel aki bûnbánatot akar tartani és nagyon sokan felálltak, álljon fel aki Jézust választja és csaknem mindenki felállt /a bénák még nem/ álljon fel akinek szüksége van a Szentlélek ismételt kiáradására, és felálltak... És a Szentlélek kiáradt! Érezhetõen kézzelfoghatóan, „megtapasztalhatóan”! Ezek után már hab a tortán az Eucharistia közös ünneplése. Azt szoktuk mondani, hogy Jézus a leg-
csendesebb hétköznapi misében is... Ez igaz lehet. De talán emberi tökéletlenségünk miatt mégis hatalmas ajándék, amikor ezrek tapasztalják meg együtt, hogy MEGTÖRTÉNIK! Amikor olyan misén vagyunk együtt, ahova mindenki AZÉRT jött. Azt hinnénk, nem lehet már fokozni. De lehet! Mert Isten népe nemcsak zuhanyozni jött a találkozóra. Meghallották, meghallottuk, hogy mi magunknak is van tennivalónk. A közbenjáró ima alatt a Szentlélek tovább „dolgozott”. Nemcsak azokban, akikért imádkoztunk, de a szolgálókban is. Jó volt hallani az ismeret szavát, ami megerõsített abban, hogy az Úr akarata szerint szolgálunk. Jó volt látni az imát kérõk arcán végbemenõ változást, jó volt tudni, hogy mégsem egészen „pásztor nélküli” ez a nyáj. És jó volt az is, hogy a találkozó végeztével az ünneplés tovább folyt. És
Az a helyzet, hogy egyszerûen nem tudom idézni a szavakat, /ismeret szavát/, de biztos vagyok benne, hogy nekem szólt!!! Azt tudom, hogy még a Szentség kitételekor volt, mikor elõször kezdett imádkozni Varró István testvér. Olyan ez, mint amikor álmodsz, és tudod, hogy álmodtál és emlékszel az érzésre is, de nem emlékszel a történetre. Azt is tudom, hogy két ismeret szava is volt, aminél éreztem a szívemben, hogy nekem (is?) üzentek. Ilyenkor érzed a szívedben a melegséget. Az biztos, hogy egy lánynak szólt,
nem a Testvéreket, a Bolyki brotherst, vagy Csiszér Laciékat ünnepeltük, hanem Jézust, ha más eszközökkel, ha kicsit zajosabban is. Jó volt látni, hogy sokan jöttek, akiknek erre a fajta ünneplésre volt szükségük. Emellett úgy gondolom, eltörpülnek azok a nehézségek, kellemetlenségek, amik a szervezõk és bizonyos fokig a találkozó résztvevõinek is a kedélyét „borzolták”. Köszönet mindazoknak, akik lehetõvé tették ezt a találkozást. Akik nem riadtak meg, amikor 20-30 milliós költségekrõl volt szó. Akik meg tudták csinálni a harmadából!!! Mindenekelõtt köszönet azonban Jézusnak, aki megengedte, hogy egyszerre ennyien találkozzanak Vele és betöltse vagy újra betöltse õket az õ Ígérete, a Szentlélek! DEO GRATIAS! Marik József
Beszámolók
2005. I . szám
és biztos, hogy „megfáradtsággal” vagy bizonytalansággal, vagy útkereséssel kapcsolatos volt az üzenet. (Olyan dolgokkal, amik most bennem vannak...) Volt egy másik is. Volt velünk egy másik lány is, aki elég nehéz helyzetben volt. Délután a Szentmise elõtt el is akart menni. Nagyjából ismerem a gondjait, de én tehetetlen vagyok. Végül H í r l e v é l5 maradt a misén, de nagyon kínlódott, viszont a mise után, mikor kezdõdtek a közbenjárások újra eltûnt. Én és egy barátnõm lementünk imát kérni. Mikor „megkaptam”, végig ez a lány járt az eszemben. Szinte úgy éreztem, oda fogok menni valakihez, és megkérem hogy így „közvetve” imádkozzunk érte. Persze gondolkodtam, hogy ilyet úgysem lehet, stb. És kb. itt tartottam, mikor megszólalt Varró István testvér a színpadon, és amit mondott szerintem telibe találóan ennek a lánynak szólt. Késõbb elõkerült, sõt velünk tartott a hétvégén,
és szerintem elég jól érezte magát. Még nem akartam szóba hozni, mert féltem hogy nem örülne, ha megkérdezném, mivel sokszor sokat imádkozik, és úgy tûnik, nem hallgatják meg. De visszafelé a kocsiban rákérdeztem, hogy nem érezte-e úgy, hogy egyszer szólt neki is üzenet. Mire mindjárt rá-
Beszámolók
A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele
vágta, hogy de igen és kérdezte, mire gondolok. Megmondtam, és az volt... És még valami. Én úgy gondolom, nem vagyok „karizmatikus” lelkületû. Hogy mélyebben kötõdöm a csendhez, (Szt. Ignác) vagy az egyszerûséghez, természethez (Szt. Ferenc), meg a szegény sorsúakhoz (Teréz Anya ) lélekben, szóval inkább itt keresem és gondolom, hogy találom meg Istent. De tény, hogy jócskán kihûlt a szívem így nyár végére és ekkor folyton a Találkozó plakátja akadt a kezembe. Úton, útfélen... És persze elõször azt mondtam, hogy „á, én nem megyek, hisz nem ide tartozom”. De
aztán egyre gyakrabban találkoztam a brazil válogatott „örömével”.... Szóval úgy éreztem, hívnak ide, hogy megmelegítsék a szívemet. És a lényeg, hogy ez is történt. „Csak” ott voltam, és „jött ” a béke szépen lassan, és elkezdetem érezni a melegséget a szívem táján... Köszönöm Nektek- mindannyiótoknak. Azt hiszem, már kezdem érteni, hogy milyen Tûzrõl beszéltek... Végtelenül hálás vagyok annak a görög katolikus!! atyának, aki a gyónásom meghallgatta. Ez is nagy ajándék volt... Isten áldjon! H.M. tesó
Nagyon szépen köszönjük a busz támogatást, a Jóisten fizesse meg mindenkinek. És köszönjük a gyönyörû találkozót. Nagyon örültünk, hogy végül nemcsak a koncertre mentünk. Milyen jó is volt múlthét ilyenkor.........hm....... Szeretettel: Ivett
A Találkozón családunk rendezõként vett részt. Leginkább a kapuban töltöttük a nap nagy részét, ezért ezt a nagyszerû Találkozót elsõsorban a szolgálat oldaláról láttuk. Az év során nagyon sok negatív, sõt felháborodott véleményt hallottunk a Találkozóval kapcsolatban. („minek az Aréna, biztos a bukás, anyagi csõd” stb.). Amikor kiderült, hogy nem lehet ételt bevinni, ez az aggodalom, még csak fokozódott. Akkor meg teljesen kétségbe estünk, amikor megmondták, hogy nekünk magunknak kell ellenõriznünk a táskákat, visszaküldeni az érkezõ testvéreket, vitatkozni velük. Pedig éppen azért vállaltuk a kapuszolgálatot, hogy mosollyal, szeretettel fogadjuk az érkezõket! Rémképeink netovábbja volt, hogy a Metró elõtti koszban, a sátorban a földre terített nylon lepedõre rakott kenyerekbõl kifolyó mustár és lekvár összekeveredik, amikor majd mindenki igyekszik kitúrni a maga tízóraiját. Mi magunk, sok közös zarándoklat után természetesnek tartottuk, hogy - valódi agapé szerint - ne a saját kenyerünket keressük, de az érkezõk 90%-ának elképzelhetetlen volt, az
„idegen” ennivaló elfogadása. („Ki tudja, mi van benne, ki tudja tiszta kézzel kenték-e meg” stb. vagy a valóságos probléma: diétás, vegetariánus étrend stb). A reggeli nyitáskor legrosszabb sejtelmünk vált valóra. „Kilométeres” sor, értetlen emberek, türelmetlenség szervezetlenség, kétségbeesett könyörgések pl: „Mit együnk, ha csak másnap reggel utazunk haza” - kérdezték, messzirõl, vonattal érkezett idõs testvérek. Száz ember, száz problémája teljesen megakasztotta a sort. Nem volt elég csak mosolyogni, meg kellett volna oldanunk ezeket a gondokat. De mi csak azt tudtuk hajtogatni, forduljanak vissza az élelmiszeres sátorhoz, ez az elõírás, nem tehetünk semmit. Sokan morogva fordultak meg, de hála az élelmiszeres sátornál szolgálóknak, mégsem mentek haza sértõdötten, hanem visszajöttek az Arénába. Késõbb már mindenki megtalálta a sátrat, és gördülékenyen ment a bejutás. Amikor egy kissé csökkent a roham, és oda tudtunk menni az élelmiszer-gyûjtõ sátorhoz, akkor értettük meg a titkot. Hála sok önfeláldozó, ügyes testvérnek, meg a
Szentléleknek, aki csodálatos ötleteket adott nekik, nem gusztustalan étel tömeg volt ott, hanem tiszta, csinos nagy dobozok, bennük gondosan berakott zacskók, a dobozokon számok, így aztán mindenki meg tudta találni a saját csomagját, és jóízûen ehetett belõle, majd a maradékot szívesen tehette vissza uzsonnaidõre. Az együtt érkezõk ugyanabba dobozba rakhatták a holmijukat. Öröm volt nézni a napsütötte téren együtt étkezõ, beszélgetõ csoportokat. Így hamar elszállt a két óra ebédszünet. Nem lehet eléggé megköszönni ezt a szolgálatot. Fõleg azoknak, akik az ország másik végébõl utaztak ide, pénzt, fáradságot nem kímélve (pl. Pécs, Gyõr, Székesfehérvár), és úgy mentek haza, hogy szinte semmit nem láttak a programból, viszont igaz, hogy a Bölcsesség és Szeretet Lelkének közvetlen munkatársai lehettek. (Nagyon sok problémára menetközben találtak jó megoldást: pl. a Recepció helye, öntapadó címkék „ragasztási technikája” stb.) Este már nagyon vártuk a nap végét, mert bizony mi is nagyon elfáradtunk, és azért eszünkbe jutott, hogy miért nincs senki, aki felváltana minket.
2005. I . szám
sodik és negyedik vasárnapján a kilenc órai szentmisén szolgálnak. Ketten rendszeresen ifjúsági lelki napot rendeznek a nagyböjtben, de szervezünk különbözõ elõadásokat, melyet a plébános atya a templomban meghirdet. Volt nálunk Juhászné Aranka és Marik József is. A Lélek sürgetésére elkezdtük Missziós szolgálatunkat, egyházközségi Missziós programok megtartásával. Az evangelizáció beindításáért imádkozva azt kaptuk az Úrtól, hogy hívjuk össze a budaörsi közösségek vezetõit: Házas hétvége, Kolping, Schönstatt , házas csoportok. Elmondtuk, hogy evangelizációs alkalmat szeretnénk szervezni. Nagy lelkesedéssel fogadták és rögtön ötletek is voltak. Így lett a már tizenöt éve minden tavasszal megtartott családos juniálisból Missziós juniális. Kamaraerdõn a Pilisi parkerdõ nagy rétjén megrendezett juniálist 2003-ban dicsõítéssel, Szentmisével-melyet a plébános atyánk mutatott be-, közbenjáró imával kezdtük és folytattuk a már bevált programokkal. A gyerekeket akadályverseny, a nagyobbakat foci, és röplabda várta, mindenkit csalogatott a jó illatú helyben készített gulyásleves, amit elõzõ nap szorgos asszonykezek készítettek elõ. A szokásos százötven fõ helyett kettõszázötvenen voltunk. Mindenki arról beszélt, hogy milyen más így együtt lenni. Az idén már több mint ötszázan voltunk. Krisztus Király ünnepén tartottuk plébániánk második Missziós napját a
Katolikus Iskola tornatermében. Célja a templomba járó „vasárnapi keresztények” megszólítása volt. A program a Te Deum együttes dicsõítésével kezdõdött, buzdítással, tanúságtétellel, igehirdetéssel, közbenjáró imával folytatódott. Százötven ember lehetett jelen, akiknek túlnyomó többsége a plébániához tartozik. Varga János plébános atya nyitotta meg, aki teljesen magáénak érezte az eseményt. Az igét és az életátadó imát Linde László káplán atya mondta. Pünkösdvasárnap este Szentlélekváró virrasztást tartottunk a Budaörsi Kõhegyen a Szeplõtelen fogantatás kápolnánál, melyet a vasárnapi szentmiséken hirdettek. A hegyre plébános atyánk is velünk jött. Beszédében azt hangsúlyozta, a közösségünk jel és milyen fontosak a mi imáink. Egy fiatal testvérünket itt töltötte be elõször a Szentlélek, és azóta rendszeresen jár a közösségi alkalmakra. Papjaink nem tagjai a Megújulásnak, egyszerûen csak nyitottak. Hálásak vagyunk értük az Úristennek, szeretjük õket és imádkozunk értük. H í r l e v é l 9 Nyitott lélekkel várjuk a Szentlélek további vezetését. Közben a közösség egységéért és egymás szeretõ elfogadásáért imádkozunk.
Közösségeink életébõl
nyolc fõre. Megint minden alkalommal dicsõítéssel kezdtünk, de most már egységben, minden testvér állva, közösen imádkozva. Megvalósult, ami eddig hiányzott, Isten közös dicsõítése. Azóta megtapasztaljuk a Szentlélek jelenlétét, vezetését, aki elkezdte a testvéreket igazi szeretõ közösséggé formálni. Különbözõ karizmákat kaptunk: dicsõítés, tanítás, közbenjárás, prófétálás. Próféciákat kaptunk, hogy az Úr megújulást akar Budaörsön. A közösségbõl öten hetente külön egy este összejövünk imádkozni, immár ötödik éve. Nagy vágy volt bennünk az imádságra. Megéltük a Lélek vezetését, megtanultuk együtt mi az a karizmatikus imacsoport. A Budaörsi Karizmatikus Közösség létszáma lassan, de folyamatosan emelkedik, az átlagéletkor jelentõsen csökkent, idõseink közül négyet az Úr hazahívott, fiatal testvérek érkeztek. Alkalmanként huszonketten, huszonnyolcan vagyunk. Minden hónap elsõ keddjén Szentségimádást tartunk a templomban immár hetedik éve. A Szentlélek arra vezet bennünket, hogy ne csak mint közösség legyünk jelen az egyházközség életében, hanem személyenként külön-külön is aktívak legyünk. Közülünk ketten tagjai az egyházközségi képviselõ testületnek, egyik testvérünk újra élesztette a rózsafüzér társulatot, és mindenki örömére lelkesen vezeti. Öt testvérünk közremûködésével létrejött a Te Deum dicsõítõ zenekar, tizennégy taggal. Minden hónap má-
Mi kicsik vagyunk, de az ÚR HATALMAS és nagy dolgokat cselekszik a plébániánkon. Borlay Endre
Lev Gillet archimandrita: „Az ortodox lelkiség. A keleti kereszténység aszketikus
Másra voltam fölkészülve. Az elmúlt évek során nagy érdeklõdéssel fordultam a görög nyelvnek és a benne visszatükrözõdõ gondolkodásmódnak a latintól oly sok tekintetben merõben eltérõ érzékenysége felé. Úgy vélem, több tekintetben jóval nagyobb az ógörög és a latin közti nyelvi-kulturális különbség, mint bármelyik két mai európai nyelv között. Szinte érthetõvé válnak e különbségek okán az ellentétek e két kultúrkör és tudatvilág között, s így az evangélium-értelmezésbeli ellentéteik is. Aki olvasta Hierotheos Vlachos archimandrita (apát) ortodox lelkiségrõl írott mûvét, folyamatában érzékelhette benne eme, jelenkorban is érzékenyen élõ feszültséget. Szinte kitapintható benne egyfajta
nyugatnak feszülés, miközben valóban mélyen átgondolt tisztasággal fejti ki az ortodox lelkiségrõl alkotott, több mint személyes véleményét. Méltán véltem tehát, hogy a másik apát, Lev Gillet munkája hasonló szellemben folytatódik, mint Hierotheos Vlachos értekezése. Nem így történt. Az 1980-ban elhunyt Lev Gillet munkája e téren kevés készséggel rendelkezik. Sok esetben nem is görögül, hanem latinul adja meg a definíciókat, máskor pedig inkább az orosz ortodoxiától kölcsönöz, semmint a görögbõl. Helyette azonban egy olyan friss, lélekkel telt, karizmatikus ihletésû írást foghat benne kezébe az olvasó, ami minden elõbbi „hiány” he-
Könyvajánló
és misztikus hagyományának körvonalai”; Bencés Kiadó, 1999
Könyvajánló
A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele
10
lyébe bõséges kárpótlást biztosít. Pedig már nyolcvanhárom éves volt, amikor 1975-ben e munkája megjelent. A test meglehet, elmenõben volt már, a lelket azonban ifjonti tûz hatotta át... Az, hogy Lev Gillet nem rendelkezik olyan érzékenységekkel, mint görög anyanyelvû társai, talán érthetõ is, hisz õ 1892-ben Franciaországban, francia katolikus családban látta meg a napvilágot. A bencések között kezdte szerzetesi életét, és csak késõbb, a reuniós mozgalmak révén került kapcsolatba az orosz ortodox egyházzal. 1927-ig szolgált Oroszországban, akkor vissza kellett térnie, és a következõ évben az emigráns Orosz Ortodox egyház tagja lett. Noha katolicitását sohasem adta fel, a keleti egyház apátjaként, helyesebben archimandritájaként hunyt el 1980-ban. Mik is tehát az ortodox lelkiség alapjai és sajátosságai, melyekre Lev Gillet kívánja felhívni figyelmünket? Már a kezdeti, történeti taglalás folyamán, a XIV. sz-i Nikolaosz Kabaszilaszt idézve, az ortodox lelkiség alapjaként emeli ki az elmélkedésnek és a lelki imádságnak, mint a Krisztussal való lelki egyesülésnek a fontosságát. Ilyenkor „a Megváltó közelebb van hozzánk, mint
Az ortodox lelkiség hét alappilléreként, az alábbi fogalmak körét elmélkedi át: Egyesülés és átistenülés; kegyelem és akarat (mint két egymáshoz kapcsolt, együttmûködõ erõ); aszkétikus és misztikus jegyek; imádság és szemlélõdés; szent misztériumok; szentek közössége; lelki élet.
saját lelkünk... Egybetestesülhetünk vele, az Õ életét éljük, tagjai vagyunk”. Mintegy a lelki imádság koronájaként, a szemlélõdõ életmódot élõk, a „hészükhaszták” misztikus teológiájának ismertetésével zárja nyitó sorait. Az ortodox lelkiség hét alappilléreként, az alábbi fogalmak körét elmélkedi át: Egyesülés és átistenülés; kegyelem és akarat (mint két egymáshoz kapcsolt, együttmûködõ erõ); aszkétikus és misztikus jegyek; imádság és szemlélõdés; szent misztériumok; szentek közössége; lelki élet.
Ellentétben a nyugati szemlélettel, s ezt ki is hangsúlyozza, nem igyekszik mindent pontos „jogi” keretek közé szorítani. A szentséget meg akarja tartani eredeti „misztérium” jelentésében, melynek végsõ jelentését, mint vallja, a Szentlélek (Pneuma) határozza meg. A szentek közösségét, „koinonia tón hagión”-ként, azaz egyfajta imádságos kapcsolatként érzékelteti, ahol e mennyei udvartartás élén az Efezusi Zsinat (431) döntésére alapozva, a Theotokosz, az Istenszülõ, a megtestesült Isten Édesanyja áll. Izgalmas részét képezik a munkának a szentségek ortodox szemléletmód szerinti rendjérõl írottak. A három szent müszterion számukra a keresztség, a bérmálás és az eukarisztia. A többi szentség ezek valamelyikéhez kapcsolódik. A keresztséghez a kiengesztelõdés és bûnbánat, a szerzetesek kisfogadalma, a második házasság és a betegek kenete; a bérmáláshoz az egyházi rend és a királyok felkenése; az eucharisztiához az elsõ házasság, a szerzetesek nagyfogadalma és a papszentelés tartozik. Külön érdekesség tehát, hogy noha engedélyezi a második házasságot, de annak - eltérõen az elsõtõl - csak bûnbánati liturgiát engedélyez. Köztudottan, az ortodox egyházban Krisztus megkeresztelésének ünnepét (Teofánia) különös tisztelet övezi. Az ortodox egyház összekapcsolja a víz misztériumát a fény és a megvilágosodás titkával. Azaz, a Vízkereszt egyben a Fény Ünnepe (Epifánia) is. Maga az ortodox szó is ide kötõdik, hisz az ebben foglalt doksza, Dicsõség is Isten fényességének kisugárzásáról, köztünk-létének és jelenlétének kinyilvánításáról szól. Vallja, hogy a fényhez és megvilágosodáshoz való ragaszkodás által megóvható a keresztség szentsége a túlzottan „vízmateriális” felfogástól, azaz megõrizhetõ annak szellemi realitása, és e nélkül a színeváltozás és a feltámadás sem lenne kellõen érthetõ. A keresztségi kegyelemnek is ezért vannak a nyugatitól olykor eltérõ magyarázatai az ortodox tanításban. A keresztség un. „elsõ kegyelem”, mert ez adja meg az életet Krisztusban. Ettõl kezdõdõen azonban végigkíséri az egész életet. Elveszíthetõ és megkapható, megszentelõ és megtartó kegyelem, melyet noha a keresztség vizében kapunk, de Lélekkel való keresztelkedést is jelent, és éppen ennek okán, misztérium. A fentiekben már felsoroltuk, hogy az ortodox elgondolás szerint, mi minden tartozik a keresztség alá. Ezért is, a bûnbocsánat szentségét mintegy „új keresztségként” élik meg, melyek feltételei olykor meglehetõsen szi-
gorúak. Három bûn esetében (bálványimádás, gyilkosság, házasságtörés) nyilvános vezeklést és bûnbevallást írnak elõ. Noha ez ma már ritkán valósul meg, de az ideiglenes eltiltásokkal járó „gyógyító büntetés” még ma is élõ gyakorlat. A keresztség és bûnbánat, mint az eredendõ és személyes bûnök eltörlése, újjáteremtõ kegyelem. Ezért az alámerítkezés elõtt megkenik a keresztelkedõt a „katekumenek olajával”. Ez annak a jelzése, hogy a bûnös visszahelyeztetett az „eredeti épség” állapotába, és mostantól beletestesülhet Krisztusba a keresztvízben. Ez a „beletestesülési” tudat, mint misztikus valóság, végigkíséri az ortodox lelkület gondolatvilágát, az „eredeti épség” állapota pedig nem a születéskori állapotot, hanem a természet, a phüszisz természetes, õsi, azaz paradicsomi állapotát jelenti. A görög gondolkodásmód számára ez azért lényeges, mert a bûnbeesés állapotát, mint az érzékekre, érzelmekre való hatásként fogja fel, melyben az ember minden érzéke a természete ellen fordult. A paradicsomi állapotban azonban helyreáll az eredeti rend. Az értelem (nuosz) visszaszerzi uralmát az érzelem fölött. A szív (kardia) tehát egyáltalán nem érzelmet jelent e fogalomkörben, hanem az ész és az értelmes akarat kifejezõjét, mely úr a szenvedély (thümosz) fölött, s így meghatározója a lelki küzdelemnek, azaz, Szent Pál különleges szóhasználatával, a „szépséges harcnak” (2Tim 4,7). Az eddigieket a szerzõ így foglalja össze: „A keresztségben az Úr és a lélek között egy különleges, bensõséges kapcsolat jött létre.” Átmenet a bûn telébõl a megváltott lét tavaszába, de ez még csak tavasz! Ez még nem a lélek nyara! A gyümölcsérés ideje még nem jött el. Ez még a lelki gyermekkor ideje. Tudjuk azonban: a nyár a küszöbön van, s hamarosan elérkezik. A következõ fejezet azonban már „A Szentlelket elküldõ Krisztus”-ról, azaz a lélek nyaráról, a Lélekkeresztségrõl szól, kiemelve, hogy „ahogyan a keresztségi kegyelem meghaladja a szigorú értelemben vett keresztséget, a Szentlélek ajándékát sem szabad külsõdleges módon a bérmálással azonosítani”. Kihangsúlyozza, hogy a Lélek kegyelme noha már a vízzel való keresztségben is mûködik, de „ha a keresztséget nem teszi teljessé a Szentlélekkel való megkeresztelkedés, akkor maga a keresztény élet marad befejezetlen”! Határozottan ellenez mindenféle filioque vitát arról szólón, hogy az ortodox egyházat a római katolikusok egyfajta „krisztocentrizmusával” szemben „lélek-
2005. I . szám
tünk benne - bevezet bennünket a karizmatikus életbe”. A karizmatikus életnek külön alfejezetet szentel. Hangsúlyozza, hogy a keleti egyház nem húz éles határvonalat a Szentlélek ajándékai és gyümölcsei közé, annak tudatában, hogy a közösséget építõ ajándékok általában az illetõ megszentelõdéséhez is vezetnek. Ezért, ha ez az életszentség nem áll fenn (mint pl. amikor Kaiafás megjövendöli Jézus halálát), a kívülrõl jövõ vagy „külsõ” karizmák jelzõt alkalmazzák. Ugyanakkor, a görög atyák nem csak az „ajándékok” (doreai) szóhasználattal élnek, hanem legalább annyiszor használják az „erõk” (dünameisz), „tevékenységek” (energeiai) és „karizmák” (chariszmata) szavakat. Mivel minden szentelés egyben részesedés Pünkösd kegyelmében is, az ortodox atyák minden szentelést a bérmálás szentségéhez kötnek. Lev Gillet kiemeli, hogy a „Szentlélek épp olyan eleven ma is, mint régen, ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk”, majd így „Ha abba a hibába esünk, hogy a folytatja: „A szentek és a karizmatikusok a világ felszabaSzentlelket nem úgy tekintjük, mint dítói. A csodák visszatérést jeKrisztus kinyilatkoztatóját, nem lentenek a teremtés szabad õsállapotához, amikor a világon érhetjük el Õt. ... A Szentlélek nem teljesen átragyog az Isten dicsõKrisztuspótlék, de igenis, Õ készít elõ sége. Kifejezik a teremtés bukás elõtti rendes körülményeit, de (minket) Krisztusnak, és õ az, aki még inkább Pünkösd utáni államegvalósítja bennünk a Parúziát, az potát.” „Az ortodox egyház hajlik arra, hogy a karizmákat a Úr Jézus eljövetelét és jelenlétét.” bérmálásban megindult lelki élet természetes céljának tekintse.” Szárovi Szent Szerafim csak felkenésnek, chriszmának, de peés Motovilov párbeszédébõl idézve, így csétnek, szphragisz-nak (szlávban foglalja össze szavait: „Keresztény élepecsáty-nak) is nevezi, mely eredendõen tünk valódi célja Isten Szent Lelkének a rabszolgák, katonák, áldozati állatok megszerzésében áll.” homlokbélyegének jelzõje volt. „Én Jézus Feltûnõ, hogy a karizmatikus élet taglabélyegét hordozom testemen” (Gal lása megelõzi a pünkösdi kegyelemrõl, 6,17), írja errõl Szent Pál, önmagát mint a megvilágosodott életrõl szóló gon„Jézus Krisztus rabszolgájának” nevezve. dolatokat. Vallja, itt már teljesen Isten „A Szentlélek ajándékainak pecsétjét” cselekszik. A Szentlélek közvetlenül maga a Lélek írja belénk az Atya hasonlóbelép a lélekbe, mely a Szentlélek érintéságára, aki Jézus Krisztus. A szertartáskor sének hatására tapasztalati tudásra tesz is e szavakkal él az ortodox pap, minden szert Istenrõl. A lélek „teológus-lélekké” egyes érzékszerv megkenésekor, annak lesz. E theologosz pszühé fogalmát jelzéseként, hogy érzékeink bezárultak a Photikei Diadokhosztól kölcsönzi, aki világ felé, és „természetes érzékszerveink számára a theologia az isteni megvilágomintegy lelkiekké alakulnak át”, és fölsodást jelentette, pünkösd csodáját, emeltetünk a természetfölötti életbe. azaz, nem az ember beszédét Istenrõl, Külön kiemeli, hogy „ezt még azok a kehanem magának Istennek a szavát, melyresztények is megtapasztalhatják idõnben a Szentlélek megnyitja az értelmet a ként, akik nem érték el a szentség fokát. Szentírás megértésére. Gillet fontosnak Pünkösd kiáradó kegyelme messze túlratartja kiemelni, hogy a pünkösd Krisztusa gad bennünket... a bérmálás - akár látma is épp annyira jelenvaló, mint akkor ható, akár láthatatlan módon részesedvolt, s hogy a keresztény élet nem teljesedik be addig, amíg a lélek, megszaba-
dulva beidegzõdéseitõl, bebocsátást nem nyer a kegyelem által, az Atya és a Fiú bensõséges kapcsolatába. Mintegy koronájaként az eddig elmondottaknak, utolsó fejezetet a szerzõ a húsvétrõl szóló keleti vélemények ismertetésének, s ezen belül is kiemelten, az eucharisztia ortodox felfogásáról szólóknak szánja. Gondolatait Aranyszájú Szent János, a keleti egyház doctor eucharisticusának írására alapozza. Óv a Szentség nyers értelmezésétõl, mely mint írja - könnyen egyfajta eukarisztikus materializmushoz vezethet. Az eukarisztia ünneplésével kapcsolatban kifejti, hogy az ortodox hívek mily bensõséges módon kapcsolódhatnak be a felajánlásba. „Felajánlják a proszforákat (az elõkészített kenyérrészeket), amelybõl a pap további részecskéket vág ki, melyeket nem változtatnak át, hanem az áldozás után a szent kehelybe kerülnek a megmaradt Szent Vérrel együtt. E részecskék, melyek mindegyike egy-egy keresztényt jelent, élõket és holtakat egyaránt, átitatódnak a szent vérrel, ezzel fejezve ki egyesülésüket Krisztus áldozatával. ... Az ortodox felfogás szerint a szent eukarisztiában szó sincs Urunk új áldozatáról. Krisztus egyszer és minden- H í r l e v é l 11 korra feláldoztatott!” Mindezek mellet, az ortodox hagyomány szerint is Urunk jelenléte és áldozata egyaránt valóságos, csak pneumatikus és misztikus módon, elutasítva a már említett „szentségi materializmust”. Hasonló megfontolásból, kerülik a megfeszített Úr realisztikus és véres ábrázolását is. Õ még a keresztfán is Úr, Küriosz, a gyõztes, a diadalmas, megkoronázottan és dicsõségben. A Kereszt helyett, mely számunkra a megváltás eszköze, az ortodoxok számára Urunk Sírja hordoz e tekintetben elsõdleges szerepet. Az üres sír, mint a Feltámadás helye (anasztászisz) kerül középpontba a Golgota helyett. Az ortodox templomok szimbolikájában az oltárt a Szent Sírt jeleníti meg, míg a Golgotát inkább az elõkészületi asztal (protheszisz), rajta az elõkészített borral és kenyérrel. Az ortodox egyház véleménye szerint a bûnös képtelen megtapasztalni a keresztet, ha elõbb nem találkozik a feltámadt Krisztus erejével és ragyogásával. A Feltámadás eszméjén keresztül vezet el a színeváltozás vagy megdicsõülés, más néven a transzfigurációhoz kapcsolódó ortodox gondolatokhoz, vallva, hogy „sok ortodox számára Urunk Megdicsõülése meghirdeti és egyben szimbolizálja jelen világunk új világgá történõ átalakulását”. Mindazt, amit már a víz borrá változtatása is sejtetett Kánában. Ennek ortodox kihangsúlyozása szorosan kapcso-
Könyvajánló
központúak” lehetne tartani. Az ortodox tanítás szerint is vallja, hogy „az Atya és a Fiú a Szentlélek minden mûködésében részt vesz. A három Személy kölcsönösen osztozik egymás tevékenységében”. Két alapvetõ tényt emel ki: „Egyrészt, maga Jézus az, aki az embereknek a Szentlelket elküldi, másrészt Krisztust a Lélek alakítja ki és teszi jelenvalóvá bennünk.” Majd így folytatja óvó szavait: „Ha abba a hibába esünk, hogy a Szentlelket nem úgy tekintjük, mint Krisztus kinyilatkoztatóját, nem érhetjük el Õt. ... A Szentlélek nem Krisztuspótlék, de igenis, Õ készít elõ (minket) Krisztusnak, és õ az, aki megvalósítja bennünk a Parúziát, az Úr Jézus eljövetelét és jelenlétét.” Miután bevezetõül, a Chrisztosz szóból értelmezi a chriszmát, a felkenést, rátér a bérmálás szentségére, kihangsúlyozva, hogy „a keleti egyház a Szentlélek ajándékának szentségét, a bérmálást nem-
A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele
juk emelkedj ... Készen állnak, hogy lehajoljanak hozzád, és beléd költözzenek, hogy megszokott vendégei legyenek lelkednek.” Mint már említettük, az átistenülés párosul a látás megváltozásával, melyhez a
fény és dicsõség, phósz és doksza, tábor-hegyi ragyogás társul, mely már az örök élet fényét jelenti, mely meghozza a látás teljességét, melyben Krisztus által most már mindenki részesülhet.
Wildner Dénes
Jézusért éltek
lódik a nyelvi sajátosságaiból eredõ görög 5 gondolkodásnak az átistenülésrõl és látásról (theoszisz és opszisz) szóló nézetéhez. Számukra az átistenülés a lelki élet megkoronázását jelenti, melyrõl Vlagyimir Szolovjov így ír: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek valóban hívnak, hogy hozzá-
Ezen túlmenõen Hedvig megértette, hogy a latin nyelv ki-
Magyar hercegnõ – lengyel királynõ zárólagos használata a liturgiában azzal a veszéllyel jár-
12
A krakkói egyetem gyönyörû termeiben számos festményrõl tekint le ránk fiatal szépségében – férjével, a litvániai Jagelló Ulászlóval együtt – Hedvig, Anjou hercegnõ, a magyar királylányból lett lengyel királynõ. Kortársai és a késõbbi életrajzírók egyaránt csodálják életének nyitottságát és tisztaságát, kivételes mûveltségét élénk intelligenciáját, a gyermek királynõ korán beérett bölcsességét. Pedig sorsa már igen korán idegen országba vetette. Apja, Nagy Lajos király halála után, Krakkóba utazik, hogy a rá hagyományozott trónt átvegye. Csak tíz éves, máris jelentõs döntés elé kényszerül új országa érdekében. Politikailag megfelelõ férj vagy a magánéleti boldogság között kell választania. Hedviget ugyanis még kisgyermek korában eljegyezték Habsburg Vilmossal, akivel igen megkedvelték egymást. A lengyel politikai helyzet azonban mást követel. Az ország régóta hadban áll Jagelloval, Litvánia hercegével. Jagello ekkor a következõ javaslatot teszi: egyesíti országát Lengyelországgal és felveszi a kereszténységet ha az unió megszilárdítása céljából Hedvig feleségül megy hozzá. Az ország tanácsurai megpróbálják rábírni a királynõt, mondjon le Vilmos hercegrõl, bontsa fel jegyességét, és királysága érdekében legyen Jagello felesége. E tárgyalás után Hedvig – szívében kétellyel és zavarral – Istenhez menekül. Miközben a feszület elõtt szeretettõl és hittõl reszketõ szívvel könyörög Jézushoz, hogy világosítsa meg valódi kötelességérõl, hangot hall: Mentsd meg Litvániát! Lengyelország királynõje és Litvánia nagyhercege 1386-ban házasságot kötöttek. Férje volt az elsõ, aki hasznát vette derûs és jótékony befolyásának. A király nemcsak kikérte minden vállalkozása elõtt a tanácsait, hanem hatékonyan segített neki megvalósítani a Hedvig által javasolt reformokat, amelyek abban az idõben gyakran meghaladták a kor követelményeit. Így történt, hogy a litván nép hitének megerõsítése céljából prágai székhellyel kollégiumot létesített az ottani egyetem égisze alatt, ahol a jelöltek fel tudtak készülni saját népük misszionálásának feladataira.
hat, hogy visszaûzi a népet az ortodox egyházba. 1390-ben Krakkóba hívta a prágai szláv bencéseket, akik a 9. század óta szláv nyelven végezték a liturgiát és ezért alkalmasak voltak a rutén lakosság lelki ellátására. E szellemnek megfelelõen lengyelre fordíttatta a Szentírást és néhány szentnek az életét, hogy ezen a módon is közelebb hozza a néphez az Isten szavát. Uralkodásának mestermûve azonban, amellyel leginkább hozzájárult a katolikus hit még mélyebb meggyökerezéséhez Lengyelországban, a krakkói egyetem restaurálása. A királynõ engedélyt kapott a pápától, hogy az egyetemi központban teológiai fakultást nyissanak, õ maga pedig felajánlotta minden ékszerét az épületek kibõvítésének és restaurálásának költségeire. És végül Hedvig elévülhetetlen érdeme – ami napjainkig is mély nyomot hagyott egész Lengyelország történelmében, és megõrizte számára a hitet –, hogy megtalálta a módját annak miképpen vésse a lengyelek szívébe a Szûz Mária iránti szeretetet és hûséget. Hedvig a Szent Istenanyát Lengyelország királynõjének és pátrónájának nyilvánította. Állandó igyekezete, hogy a keresztény tökéletesség egyre magasabb fokára emelje alattvalói szívét és lelkét, egyesítve a királyság ügyeiben tanúsított bölcs óvatossággal, a korszak elsõ nemzetei között biztosított helyet Lengyelországnak. Hedvig életének utolsó évét az anyaság reménye ragyogta be. A hír egész Lengyelországban örömöt keltett. 1399-ben a királynõ egy koraszülött kislánynak adott életet. Az újszülött sajnos hamarosan meghalt. A szomorú hírt el akarták titkolni az édesanya elõl, sikertelenül. Õ maga jelezte, hogy mindent tud, és hogy nemsokára maga is csatlakozik az eltávozott gyermekhez. Ezek után a királynõ kérte a szentségeket és huszonöt éves korában nemes lelke az égbe szállt. Az egész országban egy évig tartó gyász jelezte a mély ragaszkodást, mellyel az egyszerû nép Hedvig királynõ iránt viseltetett. Sírját hamarosan ex-voto táblák fedték be, hálából a rendkívüli gyógyulásokért és imameghallgatásokért. A Szûzanya különleges tisztelete, a kicsinyek és a szûkölködõk szeretete, a hit dicsõségéért való fáradozása, a béke megõrzéséért kifejtett tevékenysége, ezek miatt érdemelte
2005. I . szám
Evangelizáció 2000 Egyesület Árpádházi szent Margit Evangelizációs központ (9012 Gyõr, Horgas u. 4) programjai 2005-ben: 1. Szent András Iskola programjai: - 2005. február 25-27. Fülöp kurzus - Dr. Kassai Gábor (Dani) - 2005. július 8-18. - Pál kurzus (nem Ménfõcsanakon, a helyszín késõbb dõl el!) - Nagy Zsolt - 2005. július 19-26. - János kurzus - Jakab Kristóf - 2005. július 28-augusztus 3. - Üdvösségtörténet kurzus - Csiszér László - 2005. augusztus 5-11. Ászáf kurzus - Csiszér László - 2005. augusztus 13-17. Pünkösd kurzus - Beke Tünde-Lidia OSB obl 2. Szent Ignác Lelkiségi Iskola programjai: - 2005. január 28-30. - Szabadító szolgálat - Beke Tünde - Lidia OSB obl - 2005. április 22-24 és november 4-6. - Mária Magdolna belsõ gyógyító szolgálat - Beke Tünde - Lidia OSB obl - 2005. július -Szent Mihály kurzus (kiképzés a szabadító szolgálatra) Beke Tünde Lidia OSB obl - 2005. július Megkülönböztetés szt Ignác alapelvei alapján - Beke Tünde-Lidia OSB obl A júliusi kurzusok idõpontja az elsõ két hét, csak a sorrend nem végleges még. 3. Dr. Gorove László és Krisztina: Lelkivezetõ képzõ, 2005 április 13-17 és októ-
ber 26-30 (a két rész összetartozik) A kurzusokra írásban kell jelentkezni, a jelentkezési lapok a www.ujevangelizacio.hu honlapról letölthetõk, vagy postán igényelhetõk. A jelentkezési lapnak a kurzus kezdete elõtt 3 héttel be kellene érkeznie. 4. A Centrum állandó programja: minden hónap utolsó vasárnapján 15.45-tõl: karizmatikus közösségek találkozója, szentmise. Információ:
[email protected] Élet Kenyere Közösség, Martonvásár Az Eukarisztia évében szeretettel ajánljuk figyelmetekbe ÚTBAN AZ ÚR FELÉ címmel most megjelent rajzos könyvecskénket a keresõ emberrõl és a szentségimádásról. (Zarándok Könyvkiadó, 2004.) Kapható a katolikus könyvesboltokban, a kiadónál (06-1/225-3119, www.zarandok.hu ) valamint közösségi házunkban (2462 Martonvásár, Dózsa Gy. u. 1., tel.: 06-22/460-616). Kapható még nálunk Pascal Pingault (közösségünk alapítója) EGYÜTT A SZEGÉNYEKKEL c. könyve is, az evangéliumi szegénység megélésérõl. Martonvásár központjában fekvõ, szentferenci egyszerûségû kápolnánkban naponta szentségimádási lehetõség. Jelentkezni lehet a fenti címen Mihálffy László testvérnél, vagy drótpostán:
[email protected] .
rása által mi is az igazság és a szeretet apostolaivá válhassunk! A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen. Forrás: Marie-Albane Lenarduzzi SZENT HEDVIG, Ecclesia 2003. -PG-
Szociális Testvérek Társasága Imádkozzunk, de hogyan? Fiatalok számára nyitott imaalkalmak a szociális testvérekkel. Helyszín: A Szociális Testvérek Társaságának közösségi háza: 1129 Budapest, Báthori L.u. 6. (II. ker.56 villamos és busz végállomásánál) Részletes információ, bejelentkezés: Anna vagy Judit testvérnél: 209-1607, vagy 06-30-4338-501, vagy:
[email protected] Kunszentmároni Kármelita Kolostor és lelkigyakorlatos Ház 2005. július 1-10. között rendezzük meg a II. Kunszentmártoni Bibliatörténeti Alkotótábort, a 6-tól 16 éves korosztálynak, amelynek keretében a sok közös játék, kirándulás és a „szakma”-tanulása (varrás, gyöngyszövés, rózsafûzér-készítés, bibliai kifestõ, kosárfonás, üvegfestés, ki-mit-tud, éneklés-zenélés, sütés, stb) mellett folytatjuk a rablógyerek történetét, és lesz vidám „tudni illik, hogy mi illik”, azaz illemtan is. A hét végén ismét hangversenyt és kiállítást tervezünk. Július 1-3: kirándulás, „összerázódás”, megérkezés. Hétfõ reggel kezdés. Július 4 - 10 között az esti szentmiséken Fábián atya lelkigyakorlatot tart a gyerekek részére. Nagycsaládosok sok gyerekkel elõny-
ben!!! 6 éves kor alatt szükséges a saját, szülõi felügyelet. Jelentkezés: legkésõbb 2005. június 20-ig. Cím: Zselepszki Fábián, Kármelita Kolostor, 5440 Kunszentmárton, Munkácsy u. 1. Tel.: 06-56-46 13 79.Mail:
[email protected] . Vagy: Pintér Ilona, 1055 Budapest, Honvéd u. 40. fszt. 5/a. Mobil: 06-309-467 453, Mail:
[email protected]
Programok
ki Hedvig a szentségnek kijáró hódolatot és tiszteletet, melynek glóriájával kortársai már életében kitüntették. Kegyes Pátrónánk, Szent Hedvig királynõ, könyörögj érettünk! Istenünk, Te a benned hívõk dicsõsége és élete vagy, te a hit és a szeretet terjesztésének buzgalmával töltötted el szent királynõnk lelkét, kérünk Téged, hogy az Õ közbenjá-
Hírlevél Július 11-16 között az „Imádkozzál és dolgozzál” hétre várjuk mindazokat a jó erõben lévõ testvéreket, akik a Kolostor búcsúra (júl. 17.) való elõkészítésében szeretnének segíteni. Ez a szentmise mellett napi egy lelkigyakorlatos elmélkedést, - és sok fizikai munkát jelent. Jelentkezés a fenti címeken 2005. június 20-ig. Az év egész folyamán a Fábián atyával történõ elõzetes egyeztetés alapján lehetõség van egyéni vagy csoportos (akár Szentignáci) lelkigyakorlatokra, csendes elvonulásra, de közös családi, csoportos vagy egyéni pihenésre is. (Tel: 06-56-46 13 79) A Kolostorban lehetõség van a közbenjáró imaszolgálatra és az állandó Szentségimádásra. Elszállásolás 2 - 4 személyes szobákban (apartmanokban), nyáron természetesen sátorozni is lehet. Hinta, játékok, de akár babakocsi, fürdetõkád és járóka is várja a kisgyermekkel érkezõket. Kajakok és kerékpárok is vannak.
13
A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele
A Kolostor kizárólag adományokból mûködik. Családok Jézusban Közösség Házaspároknak szóló lelkigyakorlatokat szervez a Családok Jézusban Közösség Kismaroson, a Ciszterci Nõvérek Házában. Elõadók és szervezõk: Dr. Gorove László állandó diakónus és felesége Kriszta, valamint a Családok Jézusban Közösség csapata. Test és lélek egysége, intimitás és szexualitás a házasságban: 2005. március 4-6.; Kommunikáció és konfliktus megoldás a házasságban: 2005. május 20-22. Költségek: 13.000,- Ft/házaspár, teljes ellátással. Jelentkezés: Dr. Bodó Gábor és Edit, 1184 Budapest, Széchenyi u. 59/d. Email:
[email protected]
14
Hét Láng Közösség Folytatódik a Zikkaron – a Hét Láng Közösség nyílt gyógyító- és közbenjáró imaszolgálata. Idõpontok: januártól májusig minden hónap harmadik péntekén este 6-8-ig, Helyszín: Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium Budapest V. Ker. Papnövelde u. 4-6 (az Egyetemi templommal szemben)
Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele; Kiadja: Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szolgáló Bizottsága. Felelõs szerkesztõ: Sztrilich Ágnes SSS; Szerkesztõk: Czibulka Csaba, Márialigeti Bence, Nyuli Gábor, Tördelés-design: Bicskei István / www.b-gs.hu Szerkesztõség címe: 1034 Budapest, Végvár u. 4. III/54. Telefon: 367-5037; E-mail:
[email protected]; http://www.karizmatikus.hu A Hírlevél ingyenes. Példányszám: 600 db. Egy lap (8 oldal) elõállításának önköltségi ára 100,- Ft. Kérjük, lehetõségeitekhez képest adományaitokkal támogassátok a Hírlevél megjelenését. Ezt megtehetitek a mellékelt csekken vagy átutalással: Köszönjük!
