Előszó Jóval többről szól ez a könyv, mint amire a címe alapján számítottam. Persze fontos az 50+-osok, az öregséggel küszködők problémáiról beszélni, de ezúttal nem izoláltan esik szó minderről, hanem tágabb ös�szefüggéseiben láttatja velünk a szerző ezt az egyesek szerint hanyatló, mások szerint szép kort. Lényegében a generációk közti kommunikációhiányt teszi felelőssé ezért az ellentmondásos helyzetért, és ezt akár a saját családomból vett példákkal is alátámaszthatom. Nem állítanám például, hogy nekem jó apám volt Karinthy Cini. Játszótársam, haverom annál inkább. Meg is sínylettem. Kamaszodván nem volt kihez fordulnom az élet nagy problémáival. Szexualitás? Barátság? Nem lehetett ilyesmiről beszélni vele. – Nem kell annyit nyafogni, nem mindenki Karinthy Marci!– hárított el. Halála után elolvastam a naplóját. Kiderült, macsósága mögé rejtve ugyanazokkal a gátlásokkal küszködött, mint én. Bonyolult viszony. Különösen, ha az apa sikerekben fürdő, nem hétköznapi ember. És az ő kapcsolata ugyanilyen volt Karinthy Frigyessel. Nagyapám alig múlt ötven, amikor meghalt. Apám ugyanebben a korban úgy viselkedett akár egy óriáscsecsemő. Örült,
6 Nézz szembe a koroddal!
hogy nem zavarom, ugyanakkor belső életembe nem volt bejárása. És én sem igazán funkcionáltam apaként. Most igyekszünk pótolni a mulasztottakat felnőtt lányommal. Magam részéről úgy érzem, talán a humor legfontosabb, amit átadhatok neki. Pontosabban egyfajta képesség arra, hogy kellő humorral szemléljük a világot, és hogy a színe mellett a fonákját is észrevegyük. Lényegében ezt a receptet követi a szerző is, aki olykor szelíd derűvel, olykor keserű iróniával szembesít önmagunkkal. Az öregség ugyanis nem mentség korábbi tévelygéseinkre. Ha azt szeretnénk, hogy ne rajtunk, hanem velünk nevessenek az utódaink, akkor beszéljünk velük őszintén a viselt dolgainkról. Addig, amíg nem késő. Tessék elkezdeni. Karinthy Márton
Fel lehet-e készülni az öregségre? A halállal ellentétben az öregség nem váratlanul ront ránk, első jelei mégis felkészületlenül érnek bennünket. Természetesen nem a biológiai öregedésről van szó, hiszen a tekintetben rendkívül sok a „mankó” – egészséges étrend, sportolás, hobbik –, azt sugallva: ha e téren rendbe tesszük dolgainkat, mentálisan is alkalmasak leszünk arra, hogy aranykorként éljük meg az öregkort. Ez esetenként még igaz is lehet, a baj csak az, hogy az efféle tudatosságot a közvetlen környezet figyelembevétele nélkül, pusztán az egyénre koncentrálva tukmálják ma az úgynevezett szakértők – az „én, én, én” életérzés világában ez nem is lehet másként. Ezt rendkívül gyorsan megtanulja az élet küzdelmeibe (lényegében az életbe) belefáradt idős ember is, és nem veszi észre, hogy ■ ő csak egy mostanában felfedezett kereskedelmi célcsoport megszólítottja, és ■ a családja, a barátai értetlenül állnak a változásokkal szemben. Érthetetlen, de ma már az öregek is kívülről várják a segítséget mindenféle – főként lelki – nyavalyáikra.
12 Nézz szembe a koroddal!
Mintha elfelejtették volna (de az is lehet, hogy e mögött szándékosság húzódik – ezt majd megpróbáljuk kideríteni), hogy korábban mennyi szellemi-lelki energiát pumpáltak családjukba, rokonaikba, ismerőseikbe, amiért tőlük most jogosan várhatnának el valamennyi viszonzást. Miért ez a kishitűség, honnan ered ez a bizalmatlanság? Előző könyvemet – Elengedlek végre – Nézzünk szembe a halállal! – így fejeztem be: „E könyv s a téma legfontosabb tanulsága, hogy legalább életünk meghatározó momentumait ne letudandó feladatként, birtoklandó élményként, hanem önmagunk építőelemeiként fogjuk fel. Szeretteink elvesztése, az öregség, az elválás legyen bármilyen fájdalmas is számunkra, egyszerre vég és kezdet. Feladataink, fontosságtudatunk, küldetésünk erősödik, ha őszintén felmérjük: eddig mit tettünk meg és mit mulasztottunk el megtenni szeretteinkkel kapcsolatban. Ha így felvértezve nézünk szembe a halállal, már az öregséggel sem lesz annyi bajunk…” Látható: sok bizonytalanságot, kétséget, hiányt, önvádat, vádat cipelünk magunkkal, amelyek, ha nem rakunk rendet, bizonyosan megkeserítik életünk utolsó éveit. Ha folyamatosan magunkat – vagy éppen valaki mást – hibáztatunk sorsunk, lelkiállapotunk alakulásáért, és ha kompenzálásként még a ma divatos szlogent is – „mert ez jár nekem” – magunkévá tesszük, akkor az említett energiák visszaáramlásának lehető-
Előszó 13
ségét is meggátoljuk, azaz így vagy úgy, de bizonyosan „agyára megyünk” szeretteinknek. Mit lehet, egyáltalán lehet-e tenni valamit ennek kivédésére, elkerülésére? Meggyőződésem, hogy igen – például gondoljunk csak arra, mit éreznek majd szeretteink, amikor elszólít bennünket a halál, és azzal szembesülnek, hogy immár csak az emlékeikben élünk tovább. Rajtunk is múlik, hogy a sírgödörnél sajnálatot, önsajnálatot, feldolgozhatatlan hiányt, mardosó önvádat, netán éppen megkönnyebbülést éreznek majd. Tudomásul kell vennünk, hogy ők lényegében úgy viselkednek, amilyen példát mi mutattunk nekik. Miénk a hasznos vagy éppen az elmulasztott beszélgetések felelőssége, meghatározó szerepünk lesz többek között az „utánunk a vízözön”, illetve az „ameddig élek, itt én mondom meg, merre hány óra” típusú gondolkodás kialakulásában. Sok mindent elmondtak és leírtak már az öregségről – például hogy ez egy állapot, amit mindenki másképp él meg –, de ritkábban merül fel az a kérdés, hogy fel lehet-e készülni rá. E téren is számos maszatolást, álszemérmességet, elhallgatást tapasztalhatunk, hiszen az öregség – lévén a halál előszobája – kellemetlen, amolyan tabutéma. Miközben rendre fényezik az idősek lehetőségeit – főként az öregkori szexre vagy egyéb „sportteljesítményekre” fókuszálva –, mindannyian tudjuk, hogy ez afféle második gyerekkor, ahol szintén
14 Nézz szembe a koroddal!
minden egy kicsit kakás, kicsit büdi, kicsit földhözragadt és emésztésközpontú (leginkább a habzsolásról és annak kísérő tüneteit elimináló szerekről szól). Ezt a kort jó esetben is végtelenül leegyszerűsödött gondolkodás és nehezen megosztható figyelem jellemzi – ám ezzel vége is az élet kezdetével vont párhuzamnak. Mert mindezek mellett ott van egy élet tapasztalata, amellyel azonban egyre kevésbé tudunk mit kezdeni. Márpedig ez felháborító; haragot és elégedetlenséget gerjeszt. Ez a mélységesen elszomorító állapot nem ritkán önpusztításba, esetleg értelmetlen hősködésbe torkollik. Sőt, visszamenőleg felülírhat akár egy sikeres életpályát is. Mindez egyfajta büntetés azért, mert aktív korunkban nem néztünk előre. Vagy ha mégis, akkor elhessegettük a kellemetlen gondolatokat. Ami legalább akkora botorság, mint nem számolni azzal, hogy esetleg nem érjük meg a holnapot. Félreértés ne essék, a tudatos, felelős időskori léthez nem holmi állandó rettegés vezet el, sem önsanyargatás, sem pedig lemondás az élet jó dolgairól. Odafigyelésen, valódi kommunikáción, apró trükkökön, praktikákon áll vagy bukik a dolog. Ha elmúltál negyven, és úgy érzed, kezedben tartod az életedet, kezdj el kételkedni ebben, mert valószínűleg a nagy önmegvalósításban elkövettél jó néhány hibát. Itt az alkalom, hogy korrigálj, mert később nem lesz rá lehetőséged: az öregség alattomosan magába süppeszt, mielőtt felocsúdnál.
Tartalom Előszó.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
5
A szakember szemével.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
7
Fel lehet-e készülni az öregségre?.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
11
Kezdet és vég ….. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15
Hiány Önsajnálat, nem bírjuk már az iramot .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Hiányérzet, valami kimaradt az életünkből .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Önvád: nem tettünk meg mindent szeretteinkért .. . . . . . . . . . . 26 Rituálék, szertartások, ünnepek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Minek is nevezzem: szex, szerelem, szeretet? .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 Nekem ez még jár az élettől .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 Gyűjtögető életmód .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 Átkozott hiszékenység .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 Mindenki csak rohan – beleértve magamat is .. . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 Néha jó volna csak beszélgetni .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 Az emlékek átadása .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 Ha meghalok, úgyis kidobjátok a dolgaimat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 Szeretném, ha szeretnének .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
Csalódás Bennünket még nem lehet leírni! .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 A gyanakvás sárga démona, avagy mindenki hülyének néz? .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 Kizárom a világot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 Rám nem figyel senki . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 A család mártírja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 Én már nem igazodom senkihez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 Kötelező érvényű jó tanácsok .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 Teli dühvel és sértettséggel .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 Gyilkos irigység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 Hagyjuk az öreges dolgokat! .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133
Kétségbeesés Félelem a magánytól .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141 Félelem a betegségtől és a haláltól .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 Jobb csatában elhullani .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 Fel kell hívnom a figyelmet minden visszásságra . . . . . . . . . . . 158 Jótékonyság – egy hely, ahol fontos lehetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 Kutya, macska igen, családtagok nem .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 A korom feljogosít arra, hogy… (de azért kerüljük el, hogy büntit kapjunk) .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174 Az a problémám, hogy nincs problémám .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179
Megnyugvás A tartalmas egyedüllét nem magány .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 Gondolatok az idősek otthonáról .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189 A dolgok végső elrendezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193
