Evangélikus Hittudományi Egyetem Doktori Iskola Ószövetségi Tanszék
„És tenger sincs többé.” – Jel 21,1 (a kígyó, a tenger és a sárkány, mint mitologikus-szakrális szimbólumok vizsgálata az európai eszmetörténet gyökereiben)
Doktori értekezés tézisei
Rónay Péter
Témavezető: Dr. Kőszeghy Miklós egyetemi docens
Budapest, 2012 1
Előzmények, a doktori értekezés helye a kutatásban A Jelenések könyve a mai napig talán egyik legnépszerűbb része az Újszövetségnek, szimbolikus nyelvezete folyamatosan arra készteti az embereket, hogy megpróbálják megfejteni a jelképeit. Disszertációmban két olyan részletére összpontosítok, amelyek sok évezredes hagyománnyal bírtak már akkor, amikor János Patmosz szigetén lejegyezte a látomásait. „Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány…” – Jel 12,3 „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.” – Jel 21,1 Ez a két részlet, amint azt a disszertációnkban bizonyítjuk, egyetlen egységet alkot: a(z ősi) kígyó, a (nagy) sárkány, illetve a tenger hármas szimbóluma alkotja a közös nevezőt. De mit jelent a Jelenések 21,1, és miért éppen sárkány jelenik meg az égen a Jel 12,3-ban? John Day meglátása szerint a Jelenések könyvében több kép is Ézsaiásra megy vissza. Egyrészt a Sátán azonosítása a hétfejű Nagy Sárkánnyal (12,3-9) és az Ősi Kígyóval (12,9) szerinte egyértelműen innen származik, másrészt az új világ eljövetelekor JamLeviathán-Ráháb végleges és örök pusztulásával jár együtt. Ám mire a Jelenéseket lejegyezhette János, a ’tenger’ és a ’sárkány’ szimbólumok már sok évezredes hermeneutikai folyamaton estek át, ahogy a jelképek tartalmi és formai változása, átalakulása azóta sem szűnt meg. Vajon igazat adhatunk-e Daynek, hogy Ézsaiási előképeket vél felfedezni az idézett igehelyek mögött? Tényleg azonos volna a tenger a sárkánnyal? Egyáltalán: mi az, hogy sárkány? A kérdések megválaszolásához vegyük sorra azokat az elemeket, amiket kutatásunk során feltétlenül vizsgálnunk kell: 1. A Nagy Sárkány (aki az Ősi Kígyó) alakjának forrásai, elsősorban a kígyó szimbolikája; 2. A sárkány kapcsolata a vízzel és a tengerrel, a tenger szimbolikája; 3. Az Isten harca a Sárkánnyal toposz. Csakhogy a sárkány alakját, szerepét az európai eszmetörténetben eleddig nem sok tudós kutatta. Természetesen mindazok, akik a hellén szellem alkotásaival foglalkoztak, mindenképpen szót ejtettek Tüphónról, Ladónról, vagy éppen Médea sárkány vonta kocsijáról, és viszonylag jól feltárt az Ugaritban és a judaizmusban megjelenő LótánLeviathán alakja. Mindenekelőtt Fontenrose nevét szükséges megemlítenünk, aki a nagyszabású tanulmánykönyvével új kontextusba helyezte Püthón-Tüphón alakját. Fontenrose azon a szálon haladt, amin több más mítoszkutató is: a közel-keleti előzmények tárgyalása után figyelemmel követte az azonos minták fölbukkanását a görög mítoszok sárkányképzeteiben, s tette mindezt a Sárkány és a Viharisten harcának toposza tükrében. Fontenrose előtt, a ’20-as évek végén Ernest Ingersoll követte nyomon a sárkányképzet alakulását a Mediterráneumban, azonban az ő számára még nem állt rendelkezésre mindaz az azóta feltárt és feldolgozott régészeti és filológiai anyag, amihez Fontenrose már hozzáférhetett. G. Elliot Smith nevét is csupán a nagy elődöknek kijáró tisztelet miatt említem, hiszen A Sárkány evolúciója című könyvét még 1919-ben publikálta, és bár több meglátása is figyelemre méltó, az idő eljárt a monográfiája felett. 2
Ugyancsak hasonló okokból érdemes Vlagyimir Propp nevét megemlíteni, aki könyvében folklorisztikusként igyekszik a sárkány alakját és kialakulásának útját végigkövetni. Propp a Frazer és Eliade nevével fémjelzett vallásfenomenológia irányából közelíti meg a kérdést. A disszertációban lényegében Day és Fontenrose kutatásait folytatom, ugyanakkor igyekszem választ adni az eredet kérdésére is, amely a legtöbb esetben elsikkad.
Célkitűzések A kígyónak (és sokszor a sárkánynak és a tengernek is) több olyan jellegzetessége akad, ami miatt komoly érdeklődésre ad okot. Először is, talán az egyetlen olyan lény, ami szimbólumként lényegében az összes emberi kultúrában jelen van – és volt az őskortól kezdve: olyan alapszimbólumnak tekinthető, ami egyetemes az emberiségnél, akár a kör, vagy a háromszög! Másodszor, a kígyó és a sárkány gyakorta megkülönböztethetetlen lényeknek tűnnek. Mikor beszélhetünk kígyóról és mikor sárkányról? Hiszen tudjuk, hogy sok görög mítoszban a sárkány valójában kígyó, pontosabban kígyó alakú lény, viszont Egyiptom esetében meg akkor is kígyót szokás emlegetni, amikor az alvilági kaput őrzi és tüzet köp. Egyáltalán: miként lehetséges az, hogy egy ennyire egyetemes szimbólumot, mint a sárkány, ennyire eltérő tartalmakkal és formával jelenítettek meg az elmúlt évezredek során? Hogyan lehetséges, hogy míg például a háromszög, vagy a kör szinte minden kultúrában egyforma módon és értelmezési tartománnyal jelenik meg, addig a sárkány ilyen változatosságra tett szert? A disszertációmban többek között ezekre a problémákra keresem a megoldást. Konkrétan három összetett kérdés az, amelyekre elsősorban választ akartam találni a sárkány kapcsán: 1. Mi az, hogy sárkány, egyáltalán van-e különbség sárkány és kígyó között? 2. Miként és miért jelenik meg a sárkány az eszmetörténetben és hogyan változik kultúráról kultúrára? 3. Mi a szerepe a sárkánynak a zsidó valláson és kereszténységen belül, és miért van egyáltalán jelen? A disszertáció további célkitűzései a következők voltak: 1. Fölfedezni a Jelenések sárkány-kígyójának és tengerének forrásait 2. Föltárni a tenger/víz, a kígyó és a sárkány halmazainak összefüggéseit és a folyamatot, ami elvezetett oda, hogy szerepeljenek a Jelenésekben 3. Az összegyűjtött adatokat mind formai, mind tartalmi analízisnek alávetni, 4. Elősegíteni a disszertáció témájába tartozó Bibliai helyek jobb megértését. Magától értetődő az is, hogy egy szimbólum fejlődésének, alakulásának, gyarapodásának és értelmezési tartománya változásának bemutatása, katalogizálása önmagában nem ad magyarázatot a szimbólum megjelenésére. Elsősorban tehát arra kell választ találni, hogy hol, mikor, miért és hogyan jelenik meg a sárkány az európai kultúrtörténetben?
Módszerek Az alkalmazott módszerek közül a legelső, hogy az egyes tudományterületek eredményeit együtt használom fel. Meggyőződésem, hogy az adott szimbólum megértésére akkor számíthatunk, ha a szöveghagyomány, a nyelvészet, a vallástörténet kéz a kézben jár az ikonográfiával, régészettel, a történelemmel, vagy éppen a zoológiával. Mindegyik esetében igyekszem felvonultatni a vitatott kérdésekre adott, 3
különböző elméleteket is, hiszen számos olyan terület akad – például az Enúma Elis hatása a Ter1-re –, ahol máig nincs konszenzus. A második legfontosabb talán, hogy nem egy-egy szimbólumot tárgyalok fejezetenként, hanem kultúrákat, az adott kultúrában megjelenő kígyókat, sárkányokat és a tengert. Teszem ezt azért, hogy láthatók legyenek a tárgyalt szimbólumokat alakító, belső folyamatok. A harmadik alkalmazott módszert talán szimbólum-epidemiológiának lehet nevezni (minden negatív felhang nélkül): egyrészt a jelképek az adott kultúrán belül mind külsődleges, mind tartalmi, szemantikai változáson átmehetnek – és át is mennek – (azaz mutálódnak), másrészt a kultúrák kölcsönhatása révén a szimbólumok átkerülnek a gazdakultúrából a befogadó kultúrába. Éppen úgy, mint a vírusok, vagy a baktériumok az élő organizmusok esetében.
Eredmények 1. Őskori gyökerek Az őskor rögtön komoly tanulságokkal szolgál. A kígyó az újkőkorszaki forradalom idején lesz analóg a folyóval, és ekkor ruházzák fel az újjászületés-megújulás és a termékenység aspektusokkal, egyszersmind az alvilági szférához társítják, így válik a primordialitás (egyik) jelképévé. 2. A sárkány színre lép Legkésőbb az ókor elején a kígyó szimbolikája kiegészül harci attribútumokkal: védelemmel/őrzéssel, illetve támadással/pusztítással. Mezopotámiában a vegetáció termékenységisteneinek jelképállata lesz, és ahogy ezen istenek aspektusává válik a vihar is, a kígyó szimbolikája két fő irányban fejlődik tovább: az egyiken megmarad kígyónak, míg a harci attribútumokkal rendelkező kígyóból sárkány lesz. Ez az ág is két fő csapást követ, egymástól elválva. Az első esetben az istenekhez lojális sárkányok, a másodikban az istenekkel ellenséges káoszsárkányok lesznek. 3. A káoszsárkány alakja átpolitizálódik A vegetációs termékenységistenek szimbolikájában a hangsúly a viharra és harcra helyeződik át, illetve az egyes társadalmak létét már nem pusztán a természet, de idegen társadalmak is veszélyeztetik. A káoszsárkány szimbolikája ezzel kiegészül a külső politikai veszélyforrással is. Így jelenik meg az Isten harca a Sárkánnyal toposz, amely kultikus szövegekben kap helyet. Ezen kultikus szövegeket arra használják fel az újévi ünnepeken, hogy további egy évre megfosszák a természeti és politikai értelemben vett őskáoszt a hatalmától. 4. A káoszsárkány és a tenger A tenger, mint istenség, illetve szimbólum már a legkorábbi civilizációkban is jelen volt, csakhogy sem Sumerben, sem az egyiptomi Óbirodalomban nem negatív létező. Legyőzendő primordiális ellenséggé Mezopotámiában, az akkád korszakban (Apszu, illetve Tiámat), Egyiptomban az Első átmeneti korban (Apóphisz) válik. Anatóliában és a kánaáni térségben már alacsonyabb kozmogóniai szinten áll, a negyedik istengenerációba tartozó viharisten immanens, poszt-ordiális ellenfele, akinek a legyőzésével nem a világot, hanem a világon belüli rendet teremti meg. 4
5. A védelmező sárkányok A káoszsárkány mellett továbbra is megmaradnak a védelmező, lojális sárkányok, de ahogy az Isten harca a Sárkánnyal toposszal együtt eljut Anatóliába és Kánaánba, majd onnan Hellászba, a védelmező sárkány alakja eltűnik az ázsiai térségben, és Görögországban is ambivalens szerepet kap. Egyiptomban annyi különbséget látunk, hogy a védelmező sárkányok sokkal hangsúlyosabbak már a Két ország egyesítésétől kezdve. A káoszsárkány itt is akkor jelenik meg, amikor a társadalom az Első átmeneti korban a létében érzi veszélyeztetve magát. 6. Minden út Izráelbe fut Izráelbe két forrásból érkezik meg a sárkány: a kánaánitáktól az Isten harca a Sárkánnyal toposzt veszik át, Egyiptomból pedig a védelmező sárkányt, a szeráfot. A káoszsárkány először azonban tisztán kozmogóniai jelleggel szerepel, de legkésőbb a fogság utánra már politikai szimbólum lesz: Izráel népét létében fenyegető külső politikai erők jelképe. 7. Jelenések és Dániel A Jelenések sárkányának alakja a dánieli fenevad, és az intertestamentális kor Sátánképzete keverékéből áll össze, és a tisztán külső politikai ellenség szimbóluma ismét feldúsul kozmogóniai aspektussal, ám már eszkatológiai síkon.
Köszönetnyilvánítás A disszertációm nem jöhetett volna létre a családom támogatása nélkül. Továbbá köszönettel tartozom témavezető tanáromnak, Dr. Kőszeghy Miklósnak, és az Ószövetségi, illetve Újszövetségi tanszékek tanárainak a hathatós segítségéért, amit az évek során nyújtottak. Külön köszönetet kívánok mondani továbbá Gátas Józsefnek és Gér Andrásnak, akik szakmai tanácsokkal segítették a munkámat.
A doktori értekezés témájához kapcsolódó publikációk Tanulmány Rónay Péter: Leviatán, Ráháb és a Jelenések Sárkánya. In: Szávay L. (Szerk.): Vidimus enim stellam eius… Budapest, Károli – L’Harmattan, 2011: 353-359. Folyóiratcikk Rónay Péter: Bél és a Sárkány. In: Vallástudományi Szemle 2010/1: 63-71. Rónay Péter: A bikakultusz kezdete. In: Vallástudományi Szemle 2008/3: 117-127. Rónay Péter: Hogyan lett a sárkány császárrá? In: Vallástudományi Szemle 2007/2: 111136.
5
