Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság
Eurybase Az európai országok oktatási rendszereinek információs adatbázisa
Magyarország oktatási rendszere
2004/05
Európai Bizottság
TARTALOM TARTALOM..........................................................................................................................................................................................1 1. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI HÁTTÉR ÉS TRENDEK ................................................................................ 12 1.1. Történeti áttekintés......................................................................................................................................................... 12 1.3 Fő végrehajtó és törvényhozó szervek...................................................................................................................... 14 1.3.1 Közigazgatás.............................................................................................................................................................. 14 1.3.2. Oktatás igazgatás.................................................................................................................................................... 16 1.4 Vallások................................................................................................................................................................................. 17 1.5 Hivatalos és kisebbségi nyelvek................................................................................................................................... 17 1.6 Demográfiai helyzet......................................................................................................................................................... 18 1.7 Gazdasági helyzet ............................................................................................................................................................. 19 1.7.1. A gazdaság helyzete .............................................................................................................................................. 20 1.7.2. Foglalkoztatás .......................................................................................................................................................... 21 1.8 Statisztika............................................................................................................................................................................. 24 1.8.1. A népesség nemek szerinti megoszlása, 2001-2005................................................................................... 24 1.8.2. A népesség száma és aránya településtípusok szerint, 1960-2005*...................................................... 25 1.8.3. A népesség korcsoportok szerinti megoszlása (fő), 1960-2005 .............................................................. 26 1.8.4 A népesség korcsoportok szerint (%)................................................................................................................ 28 1.8.5. A 16-25 éves népesség száma és aránya......................................................................................................... 29 1.8.6. Főbb népességi adatok......................................................................................................................................... 30 1.8.7. A Magyarországra bevándorló külföldi állampolgárok* korcsoport szerint....................................... 31 1.8.8. Negyedéves konjunktúra-jelzőszámok – GDP .............................................................................................. 32 1.8.9. Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP)......................................................................................................... 33 1.8.10. A 15-74 éves népesség gazdasági aktivitása............................................................................................... 33 1.8.11. A népesség gazdasági aktivitása korcsoportok és nemek szerint, 2004*.......................................... 35 2. AZ OKTATÁSI RENDSZER ÁLTALÁNOS SZERVEZETE ÉS TANÜGY IGAZGATÁS..................................................... 37 2.1 Történeti áttekintés.......................................................................................................................................................... 37 2.2 Folyamatban levő reformjavaslatok ........................................................................................................................... 38 2.3 Alapelvek és alapvető jogszabályok........................................................................................................................... 38 2.4 Az oktatás-irányítás általános struktúrája és meghatározó pillanatai............................................................. 39 2.5 Kötelező oktatás ................................................................................................................................................................ 39 2.6 Közigazgatás....................................................................................................................................................................... 40 2.6.1 Nemzeti szintű közigazgatás................................................................................................................................ 41 2.6.1.1. Általános iskolai és középfokú oktatás......................................................................................................... 41 2.6.1.2. Felsőoktatás........................................................................................................................................................... 42 2.6.2 Regionális szintű közigazgatás............................................................................................................................ 42 2.6.2.1. Általános iskolai és középfokú oktatás......................................................................................................... 42 2.6.2.2. Felsőoktatás........................................................................................................................................................... 42 2.6.3 Helyi szintű közigazgatás ...................................................................................................................................... 42 2.6.3.1. Általános iskolai és középfokú oktatás......................................................................................................... 42 2.6.3.2. Felsőoktatás........................................................................................................................................................... 43 2.6.4 Oktatási intézmények, igazgatás, menedzsment.......................................................................................... 43
1
2.7 Külső és belső konzultáció............................................................................................................................................. 44 2.7.1 Belső konzultáció ..................................................................................................................................................... 45 2.8 Oktatás finanszírozásának módjai............................................................................................................................... 45 2.9 Statisztika............................................................................................................................................................................. 45 2.9.1. Key data on educational institutions (task units) by maintenance, 2004/2005................................. 45 2.9.2. A költségvetés oktatási kiadásai ........................................................................................................................ 46 2.9.3. A költségvetés oktatási kiadásai és százalékos megoszlása (Budgetary expenditures on education) .................................................................................................................................................................................................. 46 2.9.3. A költségvetés oktatási kiadása oktatási szintenként folyó áron millió Ft-ban (HUF) ..................... 47 Középfok................................................................................................................................................................................ 47 2.9.4.A költségvetés oktatási kiadása oktatási szintenként a GDP %-ában folyó áron millió Ft-ban (HUF)....................................................................................................................................................................................... 47 2.9.5. Az egy tanulóra jutó költségvetési kiadás forint - HUF .............................................................................. 48 2.9.6 A 2004. évi költségvetés oktatási kiadásai forrás szerint (folyó áron millió Ft-ban) .......................... 48 3. AZ ISKOLA ELŐTTI OKTATÁS RENDSZERE......................................................................................................................... 49 3.1. Történeti áttekintés......................................................................................................................................................... 49 3.1.1. Bölcsőde ([„bölcsőde”])......................................................................................................................................... 49 3.1.2. Óvoda ([„óvoda”]) ................................................................................................................................................... 50 3.2. Folyamatban lévő reformjavaslatok .......................................................................................................................... 52 3.3. Konkrét jogszabályi háttér ............................................................................................................................................ 54 3.3.1. A 3 éves kor alatti gyermekek ellátása ............................................................................................................. 54 3.3.2. A 3-6-7-8 éves korú gyermekek óvodai ([„óvoda”]) nevelése .................................................................. 55 3.3.2.1. Szervezeti és működési szabályzás................................................................................................................ 55 3.3.2.2. Tartalmi szabályozás........................................................................................................................................... 58 3.4. Általános célok.................................................................................................................................................................. 60 3.4.1. A 3 éves kor alatti gyermekek napközbeni ellátása..................................................................................... 60 3.4.2. Óvoda ([„óvoda”]) ................................................................................................................................................... 60 3.5. Földrajzi elérhetőség ...................................................................................................................................................... 61 3.5.1. A 3 éves kor alatti gyermekek ellátása ............................................................................................................. 61 3.5.2. Óvoda ([„óvoda”]) .................................................................................................................................................. 61 3.6. Felvételi követelmények és az intézmény kiválasztása....................................................................................... 63 3.7. A gyermekek családjának pénzügyi támogatása................................................................................................. 64 3.8. A gyermekek életkora és a csoportszervezés rendszere..................................................................................... 65 3.9. Időbeosztás........................................................................................................................................................................ 66 3.9.1. Az év időrendje........................................................................................................................................................ 66 3.9.2. Heti és napi időbeosztás....................................................................................................................................... 67 3.10. Tanterv, tevékenységi típusok, óraszám................................................................................................................ 67 3.11. Oktatási módszerek és anyagok ............................................................................................................................... 68 3.12. A gyermekek értékelése .............................................................................................................................................. 70 3.13. Támogató szolgáltatások............................................................................................................................................ 70 3.14. A magánszektor szolgáltatásai.................................................................................................................................. 71 3.15. Intézményi variációk és alternatív szerkezeti formák........................................................................................ 72 3.16. Statisztika ......................................................................................................................................................................... 72 3.16.1. Bölcsődék ([„bölcsőde”]) adatai....................................................................................................................... 72
2
3.16.2. Speciális nevelési igényű kisgyermekek bölcsődei ([„bölcsőde”]) ellátása....................................... 73 3.16.3. - Bölcsődei ([„bölcsőde”]) szolgáltatások.................................................................................................... 73 3.16. 4. Családi napközi ([„családi napközi”]) adatai .............................................................................................. 74 3. 16. 5. : Óvodai ([„óvoda”]) adatai............................................................................................................................... 74 3.16. 6. - Az óvoda ([„óvoda”]) főbb adatai fenntartók szerint ........................................................................... 74 3. 16. 7. . - Etnikai, nemzetiségi óvodások adatai.................................................................................................... 75 3.16. 8. - Külföldi állampolgárságú óvodások adatai............................................................................................ 75 3. 16. 9. Óvodai ([„óvoda”]) nevelés főbb adatai ..................................................................................................... 75 3.19. 10. Az óvodai ([„óvoda”]) jelentkezés elutasításának legjellegzetesebb és leggyakoribb okai az óvodavezetők és fenntartók szerint (%) ..................................................................................................................... 76 3.16.11. Integrációs adatok ............................................................................................................................................. 76 3. 16. 12. : Életkor szerinti óvodáztatási adatok........................................................................................................ 76 3. 16. 13. : Óvodáztatás települési adatai.................................................................................................................... 77 3. 16. 14. : Számítástechnika alkalmazása az óvodában........................................................................................ 77 4. ÁLTALÁNOS ISKOLAI OKTATÁS............................................................................................................................................ 78 4.1 Történeti áttekintés.......................................................................................................................................................... 78 4.2 Folyamatban levő reformjavaslatok ........................................................................................................................... 78 4.3 Sajátos jogszabályi keret ................................................................................................................................................ 79 4.4 Általános célok................................................................................................................................................................... 79 4.5 Földrajzi megközelíthetőség......................................................................................................................................... 80 4.6 Bekerülési követelmények és iskolaválasztás.......................................................................................................... 80 4.7 Pénzügyi támogatás a tanulók családjainak............................................................................................................ 81 4.8 Korosztályok és a tanulók csoportosítása................................................................................................................. 82 4.9 A tanrend megszervezése.............................................................................................................................................. 83 4.9.1 A tanév megszervezése ......................................................................................................................................... 84 4.9.2 Heti és napi órarend................................................................................................................................................ 84 4.10 Tanterv, tantárgyak, óraszám ..................................................................................................................................... 85 4.10.1. A Nemzeti Alaptanterv ....................................................................................................................................... 85 4.10.2. A kerettanterv........................................................................................................................................................ 86 4.10.3. Helyi tanterv ........................................................................................................................................................... 88 4.10.4. Idegennyelv-oktatás............................................................................................................................................ 89 4.10.5. Információs és kommunikációs technológiák (IKT) .................................................................................. 89 4.10.6. Választható tantárgyak ....................................................................................................................................... 90 4.11 Tanítási módszerek és eszközök................................................................................................................................ 90 4.11.1. Tanítási módszerek .............................................................................................................................................. 91 4.11.2. Tanítási eszközök .................................................................................................................................................. 91 4.12 A tanulók értékelése...................................................................................................................................................... 92 4.12.1. A rendszer értékelése.......................................................................................................................................... 93 4.12.2. A tanulók értékelése ............................................................................................................................................ 93 4.13 A tanulók előremenetele ............................................................................................................................................. 94 4.14 Bizonyítványok ................................................................................................................................................................ 95 4.15 Oktatásirányítás .............................................................................................................................................................. 96 4.16 Magánoktatás .................................................................................................................................................................. 96 4.16.1. Történeti áttekintés ............................................................................................................................................. 97
3
4.16.2. Sajátos jogszabályi keret.................................................................................................................................... 97 4.16.3. Szervezeti jellemzők ............................................................................................................................................ 97 4.17 Szervezeti változatok és alternatív struktúrák ...................................................................................................... 98 4.17.1. Szervezeti változatok........................................................................................................................................... 99 4.17.2. Alternatív struktúrák............................................................................................................................................ 99 4.17.3. Hozzáférés az általános iskolai programokhoz.........................................................................................100 4.18 Statisztika ........................................................................................................................................................................101 4.18.1. Az óvodai nevelésben, iskolai oktatásban részesülő népesség aránya korcsoportonként a nappali oktatásban (nettó arányszám) Enrolment ratio in full-time education by age-groups (net enrolment ratio) .................................................................................................................................................................101 4.18.2. Általános iskolai nevelés és oktatás Education at primary schools......................................................102 4.18.3. Általános iskolai oktatás részletes adatai 2004/2005 .............................................................................103 4.18.4. Állami, egyházi, alapítványi és egyéb oktatás az általános iskolában 2004/2005 ........................104 4.18.5. Az osztályismétlők aránya (%)........................................................................................................................104 5. KÖZÉPFOKÚ ÉS POSZT SZEKUNDER, NEM FELSŐFOKÚ OKTATÁS .........................................................................105 5.1 Történeti áttekintés........................................................................................................................................................105 5.2 Folyamatban levő reformjavaslatok .........................................................................................................................106 5.3 Sajátos jogszabályi keret ..............................................................................................................................................107 5.4 Általános célok.................................................................................................................................................................107 5.5 Intézménytípusok...........................................................................................................................................................108 5.6 Földrajzi megközelíthetőség.......................................................................................................................................110 5.7 Bekerülési követelmények és iskolaválasztás........................................................................................................111 5.8 Beiratkozás és/vagy tandíj ...........................................................................................................................................111 5.9 Tanulók pénzügyi támogatása...................................................................................................................................112 5.10 Korosztályok és a tanulók csoportosítása ............................................................................................................114 5.11 Szakosodás .....................................................................................................................................................................115 5.12 Tanrend megszervezése.............................................................................................................................................115 5.12.1 Tanév megszervezése ........................................................................................................................................116 5.12.2 Heti és napi órarend ...........................................................................................................................................116 5.13 Tanterv, tantárgyak, óraszám ...................................................................................................................................117 5.13.1. A Nemzeti Alaptanterv .....................................................................................................................................118 5.13.2. A kerettanterv......................................................................................................................................................119 5.13.3. Helyi tanterv .........................................................................................................................................................124 5.13.4. Idegennyelv-oktatás..........................................................................................................................................125 5.13.5. Információs és kommunikációs technológiák (ICT) ................................................................................126 5.13.6. Választható tárgyak............................................................................................................................................126 5.14 Tanítási módszerek és eszközök..............................................................................................................................127 5.14.1. Tanítási módszerek ............................................................................................................................................127 5.14.2. Tanítási eszközök ................................................................................................................................................128 5.15 Tanulók értékelése .......................................................................................................................................................129 5.15.1. Rendszerek értékelése ......................................................................................................................................129 5.15.2. Tanulók értékelése .............................................................................................................................................130 5.16 Tanulók előremenetele ..............................................................................................................................................131 5.17 Bizonyítványok ..............................................................................................................................................................132
4
5.18 Oktatási/szakképzési irányítás, oktatás/foglalkoztatás kapcsolata..............................................................133 5.19 Magán oktatás ...............................................................................................................................................................134 5.20 Szervezeti változatok és alternatív struktúrák ....................................................................................................134 5.20.1. Intézményi változatok.......................................................................................................................................135 5.20.2. Alternatív struktúrák..........................................................................................................................................135 5.20.3. Hozzáférés a középfokú oktatás programjaihoz......................................................................................136 5.21 Statisztika ........................................................................................................................................................................137 5.21.1. Number of upper secondary educational institutions by school types 1960/61-2004/05........137 5.21.2. Gimnáziumi nevelés és oktatás
Education at secondary general schools ..................................138
5.21.3. Szakközépiskolai nevelés és oktatás Education at secondary vocational schools .......................139 5.21.4. Szakiskolai és speciális szakiskolai nevelés és oktatás Education at vocational and special vocational schools............................................................................................................................................................140 5.21.5. Number of pupils in upper secondary education by school type, and sex in full time education 2004/05................................................................................................................................................................................140 5.21.6. Ratio of pupils completing [„általános iskola”] and going on to upper secondary education by school type 1999/00 - 2004/05 ...................................................................................................................................141 5.21.7. A nappali oktatásban részesülők életkor szerint, 2004/2005 Pupils and students in full-time education by ages, 2004/2005.....................................................................................................................................142 5.21.8. Number of pupils per one form per one teacher in full time upper secondary education per programme 1980/81- 2004/05 ...................................................................................................................................143 5.21.9. Number of full-time teachers in upper secondary education per programme 1960/61 2004/05................................................................................................................................................................................144 5.21.10. Number of pupils re-taking the grade in upper secondary education as a percentage of pupils 2004/05...................................................................................................................................................................144 6. FELSŐOKTATÁS .......................................................................................................................................................................145 6.1. Történeti áttekintés.......................................................................................................................................................145 6.1.1. Nem egyetemi jellegű felsőoktatás ................................................................................................................148 6.1.1.1. Felsőfokú szakképzés .......................................................................................................................................148 6.1.1.2. Általános továbbképzés ..................................................................................................................................149 6.1.2. Egyetemi jellegű felsőoktatás...........................................................................................................................149 6.1.3. Posztgraduális szint..............................................................................................................................................151 6.1.3.1. Doktori képzés....................................................................................................................................................151 6.1.3.2. A továbbképzés rendszere .............................................................................................................................152 6.2. Folyamatban lévő reformjavaslatok ........................................................................................................................152 6.2.1.
A felsőoktatási intézmények képzési szerkezetének átalakítása.................................................152
6.2.2. Felvételi eljárás ......................................................................................................................................................153 6.2.3. Magyar Universitas Program tervezett intézkedései ................................................................................153 6.3. Konkrét jogszabályi háttér ..........................................................................................................................................154 6.4. Általános célok................................................................................................................................................................155 6.5.
Az intézmények típusa.........................................................................................................................................155
6.6. Felvételi követelmények..............................................................................................................................................157 6.6.1. Alapképzési szakra, felsőfokú szakképzésre történő felvétel.................................................................157 6.6.2. Szakirányú továbbképzés...................................................................................................................................158 6.6.3. Doktori képzés .......................................................................................................................................................158 6.7. Regisztrációs díj és/vagy tandíj .................................................................................................................................159 6.8. A hallgatók pénzügyi támogatása ...........................................................................................................................160
5
6.8.1. A hallgatói tanulmányok normatív támogatása.........................................................................................160 6.8.2. Hallgatókat támogató pályázatok, ösztöndíjak ..........................................................................................161 6.9. A tanév szerkezete.........................................................................................................................................................162 6.10. Tanulmányi ágak, specializáció...............................................................................................................................163 6.11. Tanterv ............................................................................................................................................................................166 6.11.1. Alapképzési szak, a szakirányú továbbképzési szak, a felsőfokú szakképzés tanterve ...............166 6.11.2. Doktori képzés tanterve ...................................................................................................................................167 6.12. Oktatási módszerek ....................................................................................................................................................168 6.13. A hallgatók értékelése................................................................................................................................................169 6.13.1. Alapképzésben, szakirányú továbbképzésben, felsőfokú szakképzésben a hallgató értékelése ................................................................................................................................................................................................169 6.13.2. Doktori képzésben a hallgató értékelése ...................................................................................................170 6.14. A hallgatók előmenetele .....................................................................................................................................172 6.15. Bizonyítványok .............................................................................................................................................................174 6.15.1. Záróvizsga.............................................................................................................................................................174 6.15.2. Végbizonyítvány .................................................................................................................................................174 6.15.3. Oklevél....................................................................................................................................................................174 6.15.4. Címek......................................................................................................................................................................175 6.16. Oktatási/pályaválasztási tanácsadás, az oktatás és a foglalkoztatás kapcsolata....................................175 6.17. Magánoktatás ...............................................................................................................................................................176 6.17.1. Konkrét jogszabályi háttér...............................................................................................................................176 6.17.1.1. Nem egyetemi jellegű magánoktatás......................................................................................................177 6.17.1.2. Magánegyetemek...........................................................................................................................................177 6.18. Intézményi variációk és alternatív szerkezeti formák......................................................................................179 6.19. Statisztika .......................................................................................................................................................................179 6.19.1. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatára jelentkezettek és felvettek számának alakulása 1990-2004 között: ............................................................................................................................................................181 6.19.2. Az összes tagozaton felsőfokú szakképzésben OKJ által meghatározott szakképzettséget szerzett 1 688 fő, doktori, ill. mester fokozatot 893 fő, szakirányú végzettséget pedig 8 825 fő.......183 6.19.3.Felsőfokú oktatás.................................................................................................................................................184 6.19.4. A hallgatók száma a szülők (hallgatók) lakhelye szerint képzési szintenként, 2004/2005, nappali tagozat .................................................................................................................................................................185 6.19.5. Felsőfokú oktatás adatai területi egységenként, 2004/2005 Data on education at tertiary level by regions, 2004/2005 ....................................................................................................................................................186 6.19.6. Felsőoktatásban résztvevő hallgatók megoszlása nappali, esti, levelező és távoktatás, nők férfiak, 2004/2005.............................................................................................................................................................186 6.19.7. A felsőoktatásban résztvevők száma korévenként, 2004/2005, összes tagozat ...........................187 6.19.8. A hallgatók száma az egyetemi, főiskolai szintű oktatásban ISCED képzési területek szerint Number of students in university and college level education by ISCED fields of training...................188 6.19.9. A felsőfokú oktatásban végzettek száma ISCED képzési területek szerint szintenként, 2004 Number of graduates by ISCED fields of training by levels, 2004....................................................................189 6.19.10. A végzettségek száma ISCED tanulmányi területek szerint, összes tagozat, 2004 ....................190 6.19.11. Intézmények száma, oktatók és hallgatók száma és arányai, összes tagozat, 2004/2005.......191 7. FEJEZET.......................................................................................................................................................................................192 7.1. Történeti áttekintés.......................................................................................................................................................192 7.2. Folyamatban levő reformjavaslatok ........................................................................................................................192
6
7.3. Konkrét jogszabályi háttér ..........................................................................................................................................193 7.4. Általános célok................................................................................................................................................................195 7.5. Intézmény típusok.........................................................................................................................................................195 7.6. Földrajzi elérhetőség ....................................................................................................................................................195 7.7. Felvételi követelmények..............................................................................................................................................196 7.8. Regisztrációs díj és/vagy tandíj .................................................................................................................................196 7.9. A tanulók pénzügyi támogatása...............................................................................................................................196 7.10. A szakosodás fő területei ..........................................................................................................................................197 7.11. Oktatási módszerek ....................................................................................................................................................197 7.12. Az oktatók ......................................................................................................................................................................198 7.13. A tanulók értékelése/előmenetele ........................................................................................................................198 7.14. Bizonyítványok .............................................................................................................................................................198 7.15. Az oktatás és a foglalkoztatás kapcsolata ...........................................................................................................199 7.16. Magánoktatás ...............................................................................................................................................................199 7.17. Statisztika .......................................................................................................................................................................200 7.17.1. Felnőttképzésben résztvevők száma és aránya, a nők aránya 2004/2005 ......................................200 7.17.2.A hallgatók kor és nem szerinti megoszlása képzési szintenként esti tagozat, 2004/2005........201 7.17.3. A hallgatók kor és nem szerinti megoszlása képzési szintenként levelező tagozat, 2004/2005 ................................................................................................................................................................................................203 7.17.4. A hallgatók kor és nem szerinti megoszlása képzési szintenként távoktatás, 2004/2005.........205 7.17.5. Oklevelet szerzettek megoszlása, 2004.......................................................................................................206 7.17.6. Az iskolarendszeren kívüli képzésben részt vevők a látogatott képzések száma és gazdasági aktivitásuk szerint, 2004.................................................................................................................................................207 7.17.7. A képzésben részt vevők az oktatás, képzés formája szerint, korcsoportonként, 2004..............208 7.17.8. Az iskolarendszeren kívüli képzésben* részt vevők a tanulás célja és gazdasági.........................209 7.17.9. Az iskolarendszeren kívüli szakmai képzésre beiratkozottak képzési terület szerint ..................210 8. TANÁROK ÉS AZ OKTATÓSZEMÉLYZET ...........................................................................................................................212 8.1.
Tanárok alapképzése ............................................................................................................................................212
8.1.1. Történeti áttekintés..............................................................................................................................................213 8.1.1.1. Óvodapedagógus-képzés története...........................................................................................................214 8.1.1.2. Tanítóképzés története ...................................................................................................................................214 8.1.1.3. Tanárképzés története.....................................................................................................................................215 8.1.1.4. Speciális pedagógusképzés története .......................................................................................................216 8.1.2. Folyamatban lévő reformjavaslatok ...............................................................................................................217 8.1.3. Konkrét jogszabályi háttér .................................................................................................................................218 8.1.4. Intézmények, szintek és képzési modellek...................................................................................................219 8.1.5. Felvételi követelmények.....................................................................................................................................221 8.1.6. Tanterv, speciális készségek, szakosodás......................................................................................................222 8.1.6.1. Óvodapedagógus..............................................................................................................................................222 8.1.6.2. Tanítóképzés .......................................................................................................................................................222 8.1.6.3. A tanárképzés .....................................................................................................................................................223 8.1.6.4. Speciális pedagógusképzés ...........................................................................................................................224 8.1.7. Értékelés, bizonyítványok...................................................................................................................................224 8.1.7.1. Oklevél kiadása...................................................................................................................................................224
7
8.1.7.2. A képzés és a foglalkoztatás viszonya ........................................................................................................225 8.1.8. Alternatív képzési utak........................................................................................................................................225 8.2. A tanárok szolgálati feltételei ....................................................................................................................................225 8.2.1. Történeti áttekintésw ..........................................................................................................................................226 8.2.1.1 Óvódai ellátás, egységes szerkezetű és felső-középfokú oktatás ......................................................226 8.2.1.2 Felsőoktatás..........................................................................................................................................................229 8.2.2. Folyamatban lévő reformjavaslatok ...............................................................................................................232 8.2.2.1 Óvódai ellátás, egységes szerkezetű és felső-középfokú oktatás ......................................................232 8.2.2.2 Felsőoktatás..........................................................................................................................................................232 8.2.3. Konkrét jogszabályi háttér .................................................................................................................................233 8.2.4. Tervezési mechanizmus......................................................................................................................................233 8.2.5. A szakmába való belépés ...................................................................................................................................234 8.2.6. Szakmai státusz......................................................................................................................................................234 8.2.6.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás ..............................................................................................234 8.2.6.2 Felsőoktatás..........................................................................................................................................................235 8.2.7. Helyettesítési megoldások.................................................................................................................................235 8.2.8. Tanárok támogató intézkedései ......................................................................................................................235 8.2.8.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás ..............................................................................................236 8.2.8.2. Felsőoktatás.........................................................................................................................................................236 8.2.9. A tanárok értékelése ............................................................................................................................................236 8.2.9.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás .............................................................................................236 8.2.9.2. Felsőoktatás.........................................................................................................................................................237 8.2.10. Tanártovábbképzés ...........................................................................................................................................237 8.2.11. Fizetés.....................................................................................................................................................................240 8.2.11.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás............................................................................................240 8.2.11.2. Felsőoktatás ......................................................................................................................................................240 8.2.12. Munkaidő és szabadság ...................................................................................................................................241 8.2.12.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás............................................................................................241 8.2.12.2. Felsőoktatás ......................................................................................................................................................241 8.2.13. Előléptetés, előmenetel....................................................................................................................................242 8.2.13.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás............................................................................................243 8.2.13.2. Felsőoktatás ......................................................................................................................................................243 8.2.14. Áthelyezés.............................................................................................................................................................244 8.2.15. Elbocsátás..............................................................................................................................................................244 8.2.16. Nyugdíj és nyugellátás......................................................................................................................................245 8.3. Az iskola igazgatási és/ vagy operatív vezetést ellátó szakszemélyzete .....................................................246 8.3.1 Az intézményvezetői kinevezés feltételei......................................................................................................247 8.3.1.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás ..............................................................................................247 8.3.1.2. Felsőoktatás.........................................................................................................................................................248 8.3.2. Szolgálati feltételek ..............................................................................................................................................249 8.3.2.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás ..............................................................................................249 8.3.2.2. Felsőoktatás.........................................................................................................................................................249 8.4. Az oktatás minőségének nyomon követésében részvevő munkatársak ....................................................250 8.4.1 A tanfelügyelői kinevezés feltételei.................................................................................................................251
8
8.4.2 Szolgálati feltételek ...............................................................................................................................................251 8.5. Támogatásért és útmutatásért felelős oktatói szakszemélyzet......................................................................251 8.6. Egyéb oktató szakszemélyzet és az iskolákkal együttműködő munkatársak............................................251 8.6.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás..................................................................................................251 8.6.2. Felsőoktatás ............................................................................................................................................................252 8.7. Statisztika..........................................................................................................................................................................254 8.7.1. A pedagógusképzés intézményrendszere ...................................................................................................254 8.7.2. A pedagógusképzés szerkezete.......................................................................................................................255 8.7.3. A pedagógusképzés szakjainak száma szakcsoportonként ...................................................................256 8.7.4. A pedagógusok és a gazdaságilag aktív foglalkoztatott népesség aránya, 2004 ...........................256 8.7.5. Főállású pedagógusok és oktatók száma a nappali és felnőttoktatásban, 2004/2005 .................257 8.7.6. A különböző oktatási szinteken foglalkoztatott pedagógusok életkor szerinti megoszlása, 2004/2005...........................................................................................................................................................................258 8.7.7. Fő munkaviszony keretében, pedagógus munkakörben alkalmazottak száma 2004/2005 .......260 8.7.8. Teljes munkaidős, részmunkaidős és óraadó pedagógusok aránya, 2004/2005%.........................262 8.7.9. A közoktatásban foglalkoztatott pedagógusok és a regisztrált pedagógus-munkanélküliek száma*, 1993 és 2004 között ........................................................................................................................................263 8.7.10. A regisztrált pedagógus-munkanélküliek számának alakulása végzettségük szerint, 1993–2002 ................................................................................................................................................................................................263 8.7.11. Az oktatásban foglalkoztatottak havi átlagkeresete, 2004...................................................................263 8.7.12. Pedagógusok fizetése a közoktatásban, kezdő fizetés, 15 éves gyakorlattal rendelkezők fizetése és a legmagasabb fizetés, oktatási szintenként (USA $-ban) 2003 .................................................264 9. AZ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK ÉS AZ OKTATÁSI RENDSZER ÉRTÉKELÉSE...............................................................265 9.1. Történeti áttekintés.......................................................................................................................................................265 9.1.1. Iskolák/intézmények értékelésének történeti áttekintése......................................................................265 9.1.2. Az oktatási rendszer értékelésének történeti áttekintése .......................................................................266 9.2. Folyamatban levő reformjavaslatok ........................................................................................................................267 9.3. Igazgatási és jogszabályi háttér ................................................................................................................................267 9.3.1. Iskolák/intézmények értékelésének igazgatási és jogszabályi háttere...............................................267 9.3.2. Az oktatási rendszer értékelésének igazgatási és jogszabályi háttere................................................270 9.4. Iskolák/intézmények értékelése................................................................................................................................270 9.4.1. Belső értékelés .......................................................................................................................................................270 9.4.2. Külső értékelés .......................................................................................................................................................271 9.5 Az oktatási rendszer értékelése..................................................................................................................................271 9.6. Az oktatással kapcsolatos kutatás ............................................................................................................................271 9.7 Statisztika...........................................................................................................................................................................271 9.7.1. Országos tanulói teljesítménymérés a 6. és 10. évfolyamán tanuló diákok olvasási-szövegértési képességének és matematikai eszköztudásának megismerésére, 2003.......................................................271 9.7.2. 2003-ea Pisa* vizsgálat eredménye ................................................................................................................272 9.7.3. A diákok százalékos megoszlása az egyes teljesítményszinteken az összesített matematikaskálán............................................................................................................................................................272 9.7.4. Az országok átlagteljesítménye a természettudományi skálán (percentilisek szerint).................272 9.7.5. Az olvasási, matematikai és természettudományos teljesítmény a 2003. évi PISA-vizsgálatban (standard pontszám) .......................................................................................................................................................273 9.7.6. A 4. évfolyamos tanulók olvasási-szövegértési képessége a PIRLS-vizsgálatban, valamint az IEA 1991-es és a PIRLS keretében 2001-ben megismételt olvasásmegértési felmérésében (standard pontszám) ...........................................................................................................................................................................273
9
9.7.7. A kutató-fejlesztő helyek adatai szervezeti típusok szerint, 2004 ........................................................274 9.7.8. A kutatási-fejlesztési ráfordítások pénzügyi forrásai*...............................................................................275 10. SPECIÁLIS OKTATÁS.............................................................................................................................................................276 10.1. Történeti áttekintés ....................................................................................................................................................276 10.2. Folyamatban levő reformjavaslatok......................................................................................................................277 10.3. A célcsoport(ok) meghatározása és diagnózisa................................................................................................278 10.3.1. Sajátos nevelési igényű (fogyatékos) tanulók...........................................................................................278 10.3.2. Magatartási, tanulási nehézséggel küzdő gyermekek és tanulók......................................................279 10.4 A tanuló családja számára nyújtott támogatások .............................................................................................280 10.5 Speciális oktatás az iskolarendszerű oktatáson belül.......................................................................................281 10.5.1 Konkrét jogszabályi háttér................................................................................................................................281 10.5.2. Általános célok ....................................................................................................................................................281 10.5.3 Konkrét támogató intézkedések ....................................................................................................................282 10.5.3.1. Konkrét támogató intézkedések – közoktatás ......................................................................................282 10.5.3.2. Konkrét támogató intézkedések – szakképzés .....................................................................................282 10.5.3.3. Konkrét támogató intézkedések – felsőoktatás ...................................................................................283 10.6. Elkülönített speciális oktatás ...................................................................................................................................283 10.6.1. Konkrét jogszabályi háttér...............................................................................................................................283 10.6.2. Általános célok ....................................................................................................................................................283 10.6.3. Földrajzi elérhetőség.........................................................................................................................................283 10.6.4. Felvételi követelmények és az iskola kiválasztása ...................................................................................283 10.6.5. A tanulók életkori szintje és csoportosítása...............................................................................................285 10.6.5.1. Korai fejlesztés és gondozás........................................................................................................................285 10.6.5.2. Képzési kötelezettség....................................................................................................................................285 10.6.5.3. Az óvodai nevelés ([„óvoda”]), az iskolai oktatás ([„általános iskola”])..........................................285 10.6.6. A tanév rendje .....................................................................................................................................................286 10.6.7. Tanterv, tantárgyak............................................................................................................................................286 10.6.8. Oktatási módszerek és anyagok ....................................................................................................................286 10.6.9. A tanulók előmenetele .....................................................................................................................................288 10.6.10. Oktatási/pályaválasztási tanácsadás, az oktatás és a foglalkoztatás kapcsolata ........................289 10.6.11 Bizonyítványok...................................................................................................................................................290 10.6.12. Magánoktatás....................................................................................................................................................290 10.7. Gyermekek érdekében hozott speciális intézkedések, bevándorlók gyermekei• .................................290 10.8 Statisztika ........................................................................................................................................................................291 10.8.1. : Gyógypedagógiai nevelésben részesülő (fogyatékos) óvodás gyermekek száma 1960/61– 2003/04................................................................................................................................................................................291 10.8.2. : Gyógypedagógiai nevelésben részesülő (fogyatékos) általános iskolás tanulók száma 1960/61–2003/04 .............................................................................................................................................................292 10.8.3. : Gyógypedagógiai nevelésben részesülő (fogyatékos) szakiskolás tanulók száma 1999/00– 2003/04................................................................................................................................................................................292 10.8.4. : Gyógypedagógiai nevelésben részesülő (fogyatékos) gimnáziumi tanulók ...............................293 10.8.5. : Gyógypedagógiai nevelésben részesülő (fogyatékos) szakközépiskolai tanulók száma 1999/00–2003/04. ............................................................................................................................................................293 10.8.6. : Külföldi állampolgárságú óvodás, általános iskolás, szakiskolás és középiskolás tanulók száma 1995/96 – 2003/04. ..........................................................................................................................................................293 10.8.7. Gyógypedagógiai és speciális szakiskolai képzésben résztvevők száma 1999-2004 ..................294
10
10.8.8. Speciális szakiskolák adatai 2004/2005.......................................................................................................294 10.8.9. Speciális szakiskolák feladatellátási helyei az intézmény jellege szerint, 2004/2005..................295 10.8.10. Speciális szakiskolában tanulók száma korévenként 2004/2005.....................................................295 10.8.11. Beszédjavító tanfolyamra járó tanulók száma, 2004/2005 ................................................................296 10.8.12. Terápiában és gondozásban részesülő tanulók 2004/2005 ..............................................................296 10.8.13. Nemzeti és etnikai kisebbségi nevelés és oktatásban résztvevők száma 2001-2004 ...............297 11. EURÓPAI ÉS NEMZETKÖZI DIMENZIÓ AZ OKTATÁSBAN.........................................................................................298 11.1 Történeti áttekintés .....................................................................................................................................................298 11.2 Folyamatban levő reformjavaslatok.......................................................................................................................299 11.3 A nemzeti politika irányvonalai/Sajátos jogszabályi keret .............................................................................300 11.4 Nemzeti programok és kezdeményezések..........................................................................................................301 11.5 Európai/nemzetközi dimenzió a nemzeti tantervben .....................................................................................303 11.6 Mobilitás, diákcsere .....................................................................................................................................................304 11.6.1 A tanári és akadémiai alkalmazottak mobilitása és cseréje...................................................................306 11.7 Statisztika ........................................................................................................................................................................309 11.7.1. Külföldi állampolgárságú tanulók és hallgatok nappali tagozaton, 2004/2005 ...........................309 11.7.2. A külföldi hallgatók száma és aránya képzési szintek és tagozatok szerint, 2004/2005.............310 11.7.3. Magyarországon tanuló külföldi hallgatók száma és aránya, 2004/2005........................................311 11.7.4. Erasmus ösztöndíjjal kiutazó hallgatók év és célország szerint (fő) ..................................................312 11.7.5. Erasmus ösztöndíjjal kiutazó hallgatók év és szakterület szerint (fő) ...............................................313 11.7.6. Erasmus ösztöndíjjal kiutazó hallgatók év és tanulmányi szint szerint (fő) ....................................314 11.7.7. Erasmus ösztöndíjjal kiutazó oktatók év és célország szerint .............................................................315 GLOSSZÁRIUM..............................................................................................................................................................................316 JOGSZABÁLYOK...........................................................................................................................................................................320 INTÉZMÉNYEK...............................................................................................................................................................................373 BIBLIOGRÁFIA ...............................................................................................................................................................................387
11
1. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI HÁTTÉR ÉS TRENDEK 1.1. Történeti áttekintés Magyarország többpárti kormányzati rendszerrel működő parlamenti demokrácia. A gulyáskommunizmusként is emlegetett „ancien régime” lezárását a Magyar Köztársaság 1989. október 23-ai kikiáltása jelentette. Az első szabad választások eredményeként 1990-ben jobboldali politikai pártok (a Magyar Demokrata Fórum /MDF/, a Független Kisgazdapárt /FKGP/ és a Kereszténydemokrata Néppárt /KDNP/) alkotta koalíciós kormány jött létre. Ez a kormány elindította a privatizációs folyamatot és a politikai-gazdasági kárpótlást, kísérletet tett a társadalombiztosítási rendszer reformjára, illetve belekezdett az agrárszféra átalakításába is. A kormány beadta az Európai Unióhoz felvételi kérelmét, és megkezdődött a társult tagsági státus előkészítése. 1994-ben a Magyar Szocialista Párt (MSZP) szerezte meg a szavazatok többségét, s alakított koalíciós kormányt a legnagyobb magyar liberális párttal, a Szabad Demokraták Szövetségével (SZDSZ). Az 1998-as választások után jobbközép kormány alakult a FIDESZ-Magyar Polgári Párt (FIDESZ-MPP) vezetésével. A 2002. évi országgyűlési választásokat a Magyar Szocialista Párt nyerte meg, mely újra a Szabad Demokraták Szövetségével alakított koalíciót. 2006-ban ismét parlamenti és önkormányzati választásokat tartanak. A politikai stabilitás – valamint a társadalombiztosításban, a tulajdonviszonyokban, a bankrendszerben, a közigazgatásban, a magánszektor jogi szabályozásában, a külkereskedelemben és az agrárfinanszírozásban lezajlott reformok – kiszámítható partnerré tették Magyarországot mind a befektetők, mind a nemzetközi politika számára. A külföldi működő tőke beáramlásának oroszlánrésze volt a privatizáció sikereiben és a gazdaság növekvő átláthatóságában. Magyarország európai integrációs törekvéseinek eredményeként 1990-ben csatlakozott az Európa Tanácshoz, majd 1996-ban az OECD-hez. Magyarország számos esetben vállalt vezető szerepet a nemzetközi válságkezelés és békefenntartás területén. 1994-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) házigazdájaként, majd az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) elnökeként tevékenykedett, a Békepartnerség keretében a NATO-val folytatott együttműködése (IFOR) pedig a délszláv háborút felváltó békefolyamathoz járult aktívan hozzá. Mindez megérlelte a helyzetet Magyarország NATO-csatlakozásához, amelyre 1999. március 12-én került sor. Az Európai Bizottság 2002 októberében elfogadta azt a jelentést, amely hivatalosan javasolta tíz új ország 2004-ben történő EU-csatlakozását. Magyarország 2003. április 16-án írta alá a Csatlakozási Szerződést, és 2004. május 1-jén vált az Európai Unió teljes jogú tagjává. Az ország érvényes alkotmánya az 1949. évi alkotmány (1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról), az azóta hozzá fűzött módosításokkal. Az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmánymódosítás óta Magyarország államformája parlamentáris demokrácia. A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. 1.2 Folyamatban levő reformjavaslatok Az oktatáspolitika továbbra is a kormányprogram kiemelt fontosságú területei közé tartozik. A kormány nélkülözhetetlen eszköznek tekinti az oktatáspolitikát a gazdasági fejlődés, a társadalmi kohézió és a jólét elérése szempontjából. Magyarország a jövőben csak akkor lehet sikeres, ha korszerű ismeretekkel rendelkező és a szakmai továbbfejlődésre kész versenyképes és magasan képzett munkaerő van jelen a gazdaságban. A jövőbeli fejlődés sikere nagymértékben függ attól, hogy a kormány miképpen tudja összehangolni az eltérő fejlesztési irányokat a különféle
12
alszektorokon belül, s érvényesíteni az oktatáspolitika sarokköveit jelentő alapelveket a rendszer egészében. A fő prioritások az alábbiak: •
A minőségfejlesztés a magyar oktatás alappillérévé kell, hogy váljon;
•
Az oktatás révén mindenki számára azonos lehetőségeket kell biztosítani;
A tudásalapú gazdaságban az oktatás tőke, s ily módon a gazdasági fejlődés egyik döntő előfeltételét jelenti. Az Európai Unió kulcsfontosságú célkitűzései közé tartozik az oktatás minőségének biztosítása, valamint hatékonyságának javítása. Magyarországon ez a terület az 1990-es évek közepe óta kap különös politikai és szakmai figyelmet. A minőséget és hatékonyságot érintő kérdések szorosan kapcsolódnak az eredményességhez, ami viszont elsősorban a pénzügyi kiadások és az elért eredmények közötti összefüggésre vonatkozik. Az oktatási folyamat végeredménye rendkívül vitatott kérdés, például a tekintetben, hogy mire irányuljon leginkább: a diákok ismeretszerzésére, munkaerő-piaci lehetőségeik javítására vagy a társadalmi tőke oktatással növelt értékére stb.? A minőség fogalmát az intézményi működés egészére is alkalmazzák, s az ilyen értelemben az irányítás hatékonyságához és a szervezeti kultúrához köthető. Az értékelési eszközök jelentős szerepet kapnak a minőségbiztosításban és az ahhoz kapcsolódó folyamatok hatékonyságában. Az értékelés ma már nem pusztán a diákok teljesítményére összpontosul. A minőség és a hatékonyság értékelése egyre növekvő számú területet és tevékenységet foglal magában, és emellett fokozott erőfeszítések történnek az értékelési folyamat iskolafejlesztéssel, oktatásirányítással, illetve tervezéssel való megfelelő összehangolása érdekében. A magyar oktatáspolitikának foglalkoznia kell a költséghatékonyság rendkívül sok vitát kiváltó kérdésével, figyelembe véve a minőség, hatékonyság és méltányosság valamennyi dimenzióját. Ez a komplex megközelítésmód tükröződik az Oktatási Minisztérium prioritásaiban. Az Oktatási Minisztérium középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiájának prioritásai a következők: •
az egész életen át tartó tanulás kulcskompetenciák fejlesztése révén történő megalapozása
•
az oktatási egyenlőtlenségek mérséklése
•
az oktatás minőségének fejlesztése
•
a pedagógusok szakmai fejlődésének támogatása
•
az információs és kommunikációs technológiák (IKT) alkalmazásának elősegítése
•
az oktatás tárgyi feltételeinek jobbítása
a közoktatás költséghatékonyságának és irányításának javítása. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása, valamint a tudásalapú információs társadalom és a globális piacgazdaság jelentette kihívások elkerülhetetlenné teszik a közoktatás fejlesztését, a szakképzés kiterjesztését és a felsőoktatás reformját. Szükség van egy olyan rendszer rövid- és középtávon történő kialakítására, amely képes adekvát válaszokat adni a merőben új problémákra. A kilencvenes évek második felétől a gyermeklétszám állandósuló és nagymértékű csökkenése jelenti a magyar közoktatás egésze számára az egyik legnehezebben kezelhető kihívást. A folyamat az épületkapacitások optimális kihasználtságának romlásához és mérethatékonysági problémák kialakulásához vezet, ami elkerülhetetlen racionalizálási intézkedésekre készteti az iskolafenntartókat. Mindezen nehézségek mielőbbi megoldására sürgeti a fenntartókat az, hogy az oktatás költségeinek általános növekedése – ami részben a bérek emeléséből, részben a technikai
13
feltételek javításának kényszeréből fakad – az oktatás költséghatékonyságának jelentős csökkenését eredményezi. Az európai uniós forrásokhoz való hozzájutás érdekében Magyarországnak Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT) kellett készítenie, mely meghatározza a Strukturális Alapokból érkező fejlesztési támogatások felhasználásának keretét. Összesen öt úgynevezett operatív programot fogadtak el, s a közoktatás különböző elemei legalább két ilyen programban is megjelennek, így a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programban és a Regionális Fejlesztést célzó Operatív Programban. A NFT az ország gazdasági és társadalmi helyzetének átfogó elemzése alapján meghatározta a Strukturális Alapokból a 2004-2006-os időszakban támogatandó célokat és prioritásokat. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program egyik fő célkitűzése az oktatás és a gazdaság közötti kapcsolatok annak érdekében történő erősítése, hogy mindenki számára lehetővé váljon a versenyképes ismeretek és készségek megszerzése. Számos ad hoc és állandó bizottságot hoztak létre az Oktatási Minisztérium, valamint a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium szakértőinek részvételével a fenti célok leghatékonyabb és legeredményesebb megvalósítása érdekében. A ”Küzdelem a társadalmi kirekesztés ellen a munkaerőpiacra való belépés elősegítése révén”, ”Az élethosszig tartó tanulás és az alkalmazkodóképesség előmozdítása”, valamint ”Az oktatási, szociális és egészségügyi ellátórendszer infrastruktúrájának fejlesztése” mind olyan prioritások, melyek egy sor oktatáshoz kapcsolódó lépést tartalmaznak. Ezen intézkedések törekvései közé tartozik: •
a hátrányos helyzetű tanulók közoktatási rendszeren belüli esélyegyenlőségének biztosítása;
•
az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges készségek fejlesztésének elősegítése;
•
a szakképzési rendszer nagyobb fokú rugalmasságának és munkaerő-piaci igényekhez való igazításának megvalósítása;
•
a felsőoktatás tudásalapú társadalom alkalmazkodásának előmozdítása;
•
a minőségi oktatáshoz való hozzáférésben tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentése a hátrányos helyzetű területeken lévő óvodai és elemi szintű oktatási intézmények fizikai infrastruktúrájának fejlesztése révén;
támasztotta
követelményekhez
való
az oktatási intézmények fizikai infrastruktúrája fejlesztésének támogatása, különös tekintettel a középfokú és felsőoktatási intézményekre. 2004-ben az Oktatási Minisztérium felállított egy úgynevezett ”Indikátorbizottságot” az oktatáspolitikai döntéshozást szolgáló elemzőeszközök szerepének erősítése szándékával. A bizottság tevékenysége az OECD-hálózatok számára végzett munkán alapul, de emellett – minthogy a testület tagjait nem csupán a minisztérium adja – jó alkalmat kínál a kutatók, statisztikusok és döntéshozók közötti termékeny együttműködésre is.
1.3 Fő végrehajtó és törvényhozó szervek 1.3.1 Közigazgatás Az EU és az OECD tagállamainak többségével ellentétben Magyarországon nem valósult meg átfogó közigazgatási reform az 1989-90-es demokratikus átmenetet követően. Új kormányzati formák bevezetése helyett a magyar erőfeszítések inkább az államigazgatás különböző szintjein működő szabályozó hatóságok szerepének felülvizsgálatára, a köztisztviselői állomány munkájának javítására, valamint a hatályos jogszabályok átvilágítására irányultak. A 2002-es választások után az új kormány közigazgatási stratégiája célul tűzte ki, hogy a megyei irányítás rendszerét a parlamenti
14
ciklus végére (2006) választott regionális önkormányzatok váltsák fel. Az oktatási szféra irányításának meghatározásakor a jelenlegi kormányprogram a korlátozott állami beavatkozást és a feladatok általános decentralizálását hangsúlyozza. Ugyanakkor, az utóbbi időben közigazgatási szempontból jelentős változást hozott a regionális fejlesztéspolitikákon keresztül támogatott kistérségi társulások kialakulása. Az új kormányzati szabályozási elvek az érdekegyeztetés és a konzultáció rendelkezésre álló intézményeinek megszilárdítását célozzák, mely fórumok egyaránt befolyásolhatják a közigazgatás állapotát és a döntéshozás folyamatának körülményeit. Az elmúlt néhány év (1999-2005) során nem változtak meg alapvetően a közigazgatás fő pillérei, bár a közszféra tevékenységeinek összehangolására irányuló aktív állami szerepvállalás bizonyos mértékű fejlődést mutatott. A közigazgatási rendszer meglehetősen decentralizált. A falvak és városok választott helyi önkormányzatai számottevő politikai és pénzügyi önállóságot élveznek. Az ország 19 megyére, valamint Budapestre, a fővárosra tagolódik. Helyileg és közvetlenül választott megyei szintű kormányzó testületeket is találunk, ezek azonban nemigen rendelkeznek nagyobb mértékű anyagi források fölött, minthogy jelentőségük és feladataik az 1990-es rendszerváltozás óta csökkentek. Magyarország legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve a 386 tagú, egykamarás Országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése). A képviselők mandátuma négy évre szól. A parlamenti választásokról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (1989. évi XXXIV. törvény az országgyűlési képviselők választásáról) vegyes választási rendszert alkalmaz. 176 mandátum egyéni választókerületben, 152 mandátum húsz területi (megyei, fővárosi) listán, 58 pedig országos listán szerezhető meg. Az Országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése) választja meg a köztársaság elnökét (Köztársasági Elnöki Hivatal), a miniszterelnököt (Miniszterelnöki Hivatal), az Alkotmánybíróság (Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága) tagjait, az állampolgárok országgyűlési biztosait (ombudsmanok), a Legfelsőbb Bíróság (Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága) elnökét, valamint a legfőbb ügyészt. Magyarország köztársasági elnökét az Országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése) kétharmados többséggel öt évre választja meg titkos szavazással a választójoggal rendelkező 35 év feletti magyar állampolgárok közül. Az 1989-ben kikiáltott Magyar Köztársaság első elnökévé az Országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése) 1990. augusztus 3-án Göncz Árpádot választotta meg öt évre. 1995. június 19-én ismét ő lett az államfő az akkori parlamenti többség jelöltjeként. 2000. június 6-án az Országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése) Mádl Ferencet, a Fidesz-MPP, az FKGP és az MDF közös jelöltjét választotta meg a köztársaság új elnökévé, aki 2000. augusztus 4-én lépett hivatalba. 2005-ben a konzervatív politikai pártok által támogatott független jelöltet, az Alkotmánybíróság korábbi elnökét, Sólyom Lászlót választották a Magyar Köztársaság elnökévé. Az államfő jogkörébe számos fontos funkció tartozik: aláírja és kihirdeti a törvényeket, elnapolhatja, illetve feloszlathatja a parlamentet, kitűzi az országgyűlési választásokat, egyszeri vétójoggal élhet a törvény aláírása előtt, ha annak tartalmával nem ért egyet; egy sor különböző eljárást kezdeményezhet, így ő ad megbízást kormányalakításra, a miniszterelnököt az ő javaslatára választja meg a parlament, ő nevezi ki a minisztereket, államtitkárokat, tábornokokat, hivatásos bírákat, valamint elnöki kegyelmet gyakorolhat (az utóbbi esetekben miniszterelnöki ellenjegyzéssel). A köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka, s emellett saját hatásköre van a külügyekben is. A végrehajtó hatalmat – a kormányzati tevékenységet és a közigazgatás legfelsőbb szintű irányítását – a kormány gyakorolja, melyben a miniszterelnöknek domináns szerepe van. A kormányfőt a parlamenti többségi elv alapján a kormányprogram egyidejű elfogadásával választja meg az Országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése). A kormány a miniszterek kinevezésével és eskütételével alakul meg. A minisztériumok létesítése az Országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése) feladata, felsorolásukat törvény tartalmazza.
15
Az Alkotmány és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény értelmében az alkotmányosság biztosítása az Alkotmánybíróság (Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága) feladata, mely 1990. január 1-je óta működik. 11 tagját az Országgyűlés választja meg kétharmados többséggel. Az alkotmánybírák függetlenek és elmozdíthatatlanok, megbízatásuk kilenc évre szól. Az Alkotmánybíróság határozatai mindenkire nézve kötelezőek. A bírói hatalom funkciója az igazságszolgáltatás, melynek fő formái a büntető igazságszolgáltatás, a polgári igazságszolgáltatás, valamint a közigazgatási határozatok törvényességének ellenőrzése. A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák, a megyei (fővárosi) bíróságok, valamint a helyi (fővárosi kerületi) bíróságok gyakorolják. A bíróságok az Országos Igazságszolgáltatási Tanács irányítása alá tartoznak. Az igazságszolgáltatásban az ügyész képviseli az állam büntetőhatalmát. Az állampolgárok lakóhelyükön – az 1990. évi LXV. törvény (1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról) alapján a községekben, nagyközségekben, városokban, megyei jogú városokban, a fővárosban és 23 kerületében – a helyi önkormányzást az általuk választott képviselőtestület révén, illetve közvetlenül, például helyi népszavazással gyakorolják. Az önkormányzati testület élén a polgármester és az alpolgármester állnak, a képviselőtestület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, saját bevételei mellett állami támogatást is kaphat, helyi rendeleteket alkothat. A polgármestert a választópolgárok közvetlen módon választják meg. A helyi önkormányzatok általános jogait az önkormányzati törvény az Alkotmányban meghatározott széles körben részletezi. A helyi önkormányzat feladata az illetékességi körébe tartozó település fejlesztése és irányítása, az épített és természeti környezet megőrzése, a lakásgazdálkodás, a helyi közlekedés és a köztisztaság biztosítása, valamint a tűzvédelem. 1.3.2. Oktatás igazgatás A magyar közoktatás irányításának fő jellemzője a decentralizáció. A rendszer legfontosabb sajátosságai az irányítási felelősség megoszlása, a közoktatás igazgatásának a közigazgatás általános rendszerébe való integráltsága, valamint a széles körű helyi és intézményi önállóság. Az oktatás területének irányításáért felelős szereplők a központi oktatási kormányzat, a helyi önkormányzatok (mint iskolafenntartók), valamint az oktatási intézmények. Ebben a hárompólusú modellben az irányítás decentralizált, a működtetés felelőssége pedig megoszlik a különböző szintek között. Az irányítási felelősség horizontálisan az oktatásért közvetlenül felelős szaktárca (Oktatási Minisztérium) és más minisztériumok (elsősorban a Munkaügyi és Szociális Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium) között oszlik meg, vertikálisan pedig a központi (országos), a helyi (regionális) és az intézményi szintek között. A tanulók többsége állami iskolába jár, mely intézmények irányítása és szervezése az állami hatóságok, elsősorban a helyi önkormányzatok feladatkörébe tartozik. A magánszektorbeli oktatási intézmények, melyeket más szervek hoznak létre és működtetnek, támogatásaik több mint 50%-át szintén az állami hatóságoktól kapják. Az Oktatási Minisztérium hatásköre az általános irányítási feladatokra korlátozódik (a kötelező oktatás kritériumainak és feltételeinek megállapítása, valamint a felső középfokú oktatást követő vizsgák meghatározása). A helyi önkormányzatok irányítása alá tartozik az óvodai, az általános iskolai és a középfokú oktatás. A különböző intézmények jelentős mértékű döntési önállósággal rendelkeznek, nem csupán szervezeti és működési szempontból, de költségvetésük tekintetében is. Az iskolai oktatásban megvalósuló minőségbiztosítás fejlesztése területén az Oktatási Minisztérium átfogó programot indított az intézmények működési hatékonyságának növelése, valamint a
16
partnerségen alapuló szemlélet bevezetése céljával (azaz, az oktatás szereplői közötti együttműködés javításának szándékával)
1.4 Vallások Az 1989/90-es rendszerváltozás jelentős hatással bírt az egyházpolitikában. Ezen a területen végezték el a leggyorsabban és legkövetkezetesebben az addigi korlátok lebontását és a demokratikus jogállapotok megteremtését. Az idetartozó intézkedések között találjuk az állami iskolamonopólium megszüntetését, a Szentszékkel való diplomáciai viszony helyreállítását, az Állami Egyházügyi Hivatal jogutód nélküli feloszlatását stb. A fenti lépések jogi alapjait a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény teremtette meg. Magyarországon a jogszabályok nem rögzítenek hivatalosan elismert államvallást. A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. Az egyházak működési szabadságához szervesen hozzátartozik a működés anyagi feltételeinek lehetővé tétele. Ezt alapozta meg az 1991. évi XXXII. törvény (1991. évi XXXII. törvény a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről), mely az egyházi ingatlanok bizonyos körének visszaadásáról rendelkezett. Az egyházi ügyekkel kapcsolatos koordinációt a kormány részéről a Miniszterelnöki Hivatalon belüli Egyházi Kapcsolatok Államtitkársága látja el. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a lakosság csaknem 260-féle egyházhoz, felekezethez, vallási szervezethez vagy közösséghez tartozónak vallotta magát. A népesség mintegy 55 százaléka, s a vallást megjelölők csaknem háromnegyede a katolikus egyházhoz tartozik. Közülük 5,3 millióan római katolikusok, míg a görög katolikusok száma megközelíti a 269 ezret. 1 millió 623 ezren a református egyházhoz tartozónak vallották magukat, az evangélikusok száma pedig 304 ezer. Általában véve elmondható, hogy a magukat valamilyen egyházhoz, felekezethez tartozónak vallók átlagos életkora magasabb, mint a teljes népesség átlagos életkora. A valamilyen egyházhoz, felekezethez tartozók közül a katolikusok és az evangélikusok nagyobb arányban élnek vidéki településeken.
1.5 Hivatalos és kisebbségi nyelvek A Magyar Köztársaság népességének túlnyomó többsége (több mint 97%-a) magyar, s ennek megfelelően az ország hivatalos nyelve a magyar. Az Alkotmány ugyanakkor számos nemzeti és etnikai kisebbséget elismer, és biztosítja a kisebbségi oktatáshoz való jogot, azon alapjogok egyikeként, melyek gyakorlása hozzájárul Magyarország nemzeti és etnikai sokféleségének megőrzéséhez. Az Alkotmány szavatolja a kisebbségek jogát a közéletben való kollektív részvételre, kultúrájuk ápolására, anyanyelvük széles körű használatára, az anyanyelvi oktatásra és a saját nyelven való névhasználatra. A nemzeti kisebbségi nyelvek közül a németet, szlovákot, horvátot, románt, szerbet és szlovént mind az elemi, mind pedig a középiskolai oktatás szintjén tanítják, ami azt mutatja, hogy ezek a kisebbségek megbízható oktatási intézményhálózatokkal rendelkeznek. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézményéről az Alkotmány 32/B. § (2) bekezdése és az 1993. évi LIX. törvény rendelkeznek. A kisebbségi ombudsman kivizsgálja vagy kivizsgáltatja a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat, orvoslásuk érdekében pedig általános és egyedi intézkedéseket kezdeményez. 1993-ban az Országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése) elfogadta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló LXXVII. számú törvényt, amely rögzíti a kisebbségeket megillető egyéni és kollektív jogokat az önkormányzatiság, a nyelvhasználat, az oktatás, a kultúra és a közművelődés területein. A törvény kimondja, hogy a kisebbségi jogok gyakorlása részeként a kisebbségeknek jogukban áll helyi és országos önkormányzatokat létrehozni.
17
Az Alkotmány valamennyi nemzetiség számára biztosítja a teljes egyenjogúságot és a szabad anyanyelvhasználatot. 1990-ben az Országgyűlés létrehozta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, melynek feladata a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló (1993-as) törvényben lefektetett jogok érvényesülésének biztosítása. Az etnikai kisebbségek jelenlegi aránya a korábbi népszámlálások során tapasztalt tendenciákba illeszkedik. A nemzetiségi nyelvet anyanyelvüknek vallók száma alig változott. Az előző népszámlálás óta különösen az örmények, az ukránok és a ruszinok létszáma emelkedett, ugyanakkor – az anyanyelvi szempontú vizsgálat alapján – egyedül a lengyelek száma csökkent. Folytatódott a cigány nemzetiségüket vállalók számának 1990-ben tapasztalt ugrásszerű növekedése: közel kétszázezren vallották magukat e közösséghez tartozónak. Az anyanyelvként megjelölt és a családi, baráti körben használt nyelv között a német nyelv esetében mutatkozik a legnagyobb számaránybeli különbség, a közösségben használt nyelv javára, ugyanakkor a német anyanyelvűek száma 10%-kal csökkent. A német nemzetiségi kulturális értékekhez és hagyományokhoz két és félszer többen kötődnek, mint amennyien német anyanyelvűnek vallották magukat. Az oktatás szerkezeti decentralizáltsága kiaknázható olyan intézkedések elfogadásával, melyek lehetővé teszik az önálló kisebbségi oktatást, illetve ilyen oktatási nyelv használatát, különösen ott, ahol valamely kisebbség földrajzilag koncentrált módon jelenik meg. A Nemzeti Alaptanterv a kisebbségi oktatási programok öt főbb típusát ismeri el, melyek az alábbiak: kisebbségi nyelven történő oktatás (anyanyelvi program), két tanítási nyelvű oktatás, a magyar oktatási nyelvként való használata a kisebbségi nyelv idegen nyelvi tanítása mellett (nyelvoktatási program), interkulturális oktatási programok, valamint elkülönített, úgynevezett felzárkóztató vagy korrepetáló programok roma gyermekek számára. Ily módon tehát az oktatási intézményekhez való hozzáférés szempontjából is különbséget tehetünk a kisebbségek között. A német, a szlovák, a román és a horvát nemzeti kisebbségek számára viszonylag széles körű anyanyelvi, két tannyelvű, valamint nyelvoktatási programok érhetők el óvodai, általános iskolai, gimnáziumi és egyetemi szinten egyaránt. A szerbek, szlovénok, bolgárok és ruszinok szintén rendelkeznek anyanyelvi oktatást nyújtó iskolákkal, az ezen kisebbségekből érkező gyermekek alacsony számarányának megfelelően azonban az ilyen iskolák jóval korlátozottabb számúak. A lengyel, görög, örmény és ukrán nemzeti kisebbségek esetében nem állnak rendelkezésre kisebbségi iskolák, nekik tehát csupán nyelvtanfolyamok vagy úgynevezett vasárnapi iskola keretében van lehetőségük az anyanyelv tanulására, ahol – a nyelvi ismeretek megszerzésén túl – általános képet kapnak azon kisebbség kultúrájáról, hagyományairól stb., melyhez tartoznak.
1.6 Demográfiai helyzet Magyarország területe 93 030 négyzetkilométer. Az ország népessége 10 097 549 fő; a népsűrűség 108,5 lakos/négyzetkilométer. A lakosság csaknem 70%-a városokban, illetve városi közösségekben él; Budapesten és annak agglomerációjában a teljes népesség közel 30%-a koncentálódik. Az urbanizáció jellemzőit az 1.8. rész (Statisztikai adatok) 2. számú a tartalmazza. A népességen belül az ezer főnél kisebb településeken élők aránya 7% alatti, kistelepüléseken (1 000-10 000 fő) a lakosság mintegy 30%-a él, a közepes méretű városokban (10 000-100 000 fő), illetve a nagyvárosokban (100 000 fő felett) pedig szintén körülbelül 30-30%-os a népesség aránya. A magyarországi népesedési folyamatok nemzetközi összehasonlításban tipikusnak tekinthetők. A termékenységi arányszámok mind Magyarországon, mind az Európai Unió valamennyi régi tagállamában, illetve a nemrég csatlakozott országokban jellemző módon csökkenő tendenciát
18
mutatnak, a halandósági adatok azonban ezekben az országokban lényegesen kedvezőbbek, mint hazánkban. Az elmúlt években tovább romlottak a már korábban kialakult, többnyire kedvezőtlen népesedési folyamatok. A halálozási arányok csökkenése (13,1/1 000 fő) ez idáig nem tudta ellensúlyozni a születések számának visszaeséséből eredő népességfogyást (2004-ben mintegy 37 000 fő). A 90-es években az élveszületések alacsony és évről évre csökkenő száma volt jellemző. Az egyes korosztályok számarányáról készített becslések alapján elmondható, hogy további jelentős fogyás várható, aminek hatása már jelenleg is érezhető az oktatási szektor egészében. 1970 óta a kötelező oktatás helyeinek betöltése szempontjából meghatározó fiatal korcsoportok (0-19 évesek) összlétszáma 3 millióról csaknem 2 millióra esett. Ez a demográfiai csökkenés számottevő feszültségeket okoz, s ugyanakkor potenciális lehetőségeket is teremt az oktatási döntéshozók és az egész magyar pedagógustársadalom számára. Egyik eredménye az, hogy éles verseny alakul ki az oktatási intézmények között. Középtávú előrejelzések szerint 2001 és 2015 között a közoktatás tanulóinak száma egyhatoddal csökken majd. A központi és a helyi oktatáspolitikák szintjén egyaránt megfelelő módon kezelni kell ezt a helyzetet, különben tovább romlik a magyar oktatási rendszer amúgy is gyengülő hatékonysága. A születéskor várható átlagos élettartam 2004/05-ben a férfiak esetében éppen 68 év felett, míg a nőknél valamivel 76 év felett volt. A 21. század első éveiben az iskolázottság fokozatos felértékelődését láthatjuk. Az oktatásban való hosszabb részvétel hatása egyértelműen kimutatható a kereset és munkanélküliség alakulásával összefüggésben. Az iskolázottság előnyeit mutatja az is, hogy az aktív keresők között magasabb a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya, mint a népesség egészében. 2005-ben a foglalkoztatott férfiak több mint 42 százaléka, míg a foglalkoztatott nők közel 60 százaléka rendelkezett legalább középiskolai végzettséggel. A munkanélküliek iskolai végzettség szerinti összetétele kevéssé változott az elmúlt években. A munkanélküliség rendszerint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében a legalacsonyabb. A foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti összetétele azt mutatja, hogy a munkáltatók a képzettebb munkavállalókat részesítik előnyben, ugyanakkor a felsőoktatási programokat mindenképpen a munkaerő-piaci igényekhez kell igazítani, minthogy növekedés tapasztalható a diplomás munkanélküliek számában, mely jelenség elsősorban a frissen végzetteket sújtja (2004/05-ben több mint 20%-ukat).
1.7 Gazdasági helyzet Magyarországon a GDP csaknem kétharmad részét a szolgáltatási szektor állítja elő. Ezen belül a pénzügyi tevékenységek, ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások, valamint a közszolgáltatások (közigazgatás, oktatás, egészségügy, szociális ellátás) kiemelkedő szerepet játszanak. Az ipar – főként a feldolgozóiparra támaszkodva – a GDP mintegy 25%-át termeli meg. A mezőgazdaság és az építőipar viszonylag alacsony részarányt képviselnek. A GDP növekedési üteme az elmúlt években 1,5-2 százalékkal haladta meg az EU-tagállamok átlagát. Másrészről azonban, a magyar növekedési ráta meglehetősen alacsony a többi újonnan csatlakozott ország hasonló értékeihez képest. A növekedés gyengülésének 2001-től kezdődő tendenciáját követően – a kedvező külső körülmények hatására – 2004-ben hirtelen ismét 4% fölé ugrott az emelkedés üteme. A mezőgazdasági termelés kimagasló mértékű (36%-os) növekedése mellett a feldolgozóipar és az építőipar voltak a fellendülés fő motorjai (mindkét ágazatban mintegy 5%-os növekedési rátával), míg a szolgáltatóipari ágazatok többségének teljesítménye elmaradt a várakozásoktól (kivéve a szállítást és a raktározást). 2001-ben Magyarország megváltoztatta árfolyamrendszerét, s a korábbi csúszó leértékelésről áttért egy ±15%-os lebegő árfolyamsáv alkalmazására. Ezzel összhangban sor került az árfolyampiac
19
teljes liberalizációjára, s a Magyar Nemzeti Bank (MNB) új monetáris politika, az inflációs célkitűzés, illetve célkövetés rendszere mellett döntött. Ennek, valamint a kedvező külső folyamatoknak köszönhetően a fogyasztói árak növekedése 2003-ban 4,7%-ra csökkent. Azonban, részben a nemzetközi áremelések begyűrűzése, részben pedig az államilag szabályozott árak harmonizációja és az áfaemelés következtében a fogyasztói árindex 2004-ben átmenetileg jelentősen megemelkedett, az év utolsó harmadától viszont már ismét a dezinflációs tényezők domináltak. 2000-re a kormánynak sikerült leszorítania a költségvetési hiányt az e területen érvényes maastrichti kritériumot teljesítő 3%-os értékre. Ezt követően 2001-2002-ben a hiány jelentős mértékben növekedett, s 2002-ben elérte a rendkívül magas 9,2%-ot. 2003-2004-ben az államháztartási hiány összességében mérséklődött, a hiánycsökkenés üteme azonban elmarad a tervezettől. 2000-re a bruttó államadósság szintén a maastrichti referenciaérték, a GDP 60%-ában meghatározott szint alá csökkent. A 2001-es 53,4% az adott mutató rendszerváltás utáni években elért legalacsonyabb értékét jelentette. A növekvő költségvetési hiány következtében azonban az államadósság GDP-hez viszonyított aránya szintén emelkedni kezdett, s ez a tendencia a hiány elmúlt évekbeli fokozatos mérséklődése alatt is folytatódott. 2004-ben a GDP-arányos államadósság megközelítette a 60%-os maastrichti küszöbértéket. Az elmúlt három évben a folyó fizetésimérleg-hiány szintén folyamatos növekedést mutatott. 2003-ban a hiány GDP-hez viszonyított aránya 8,7%-ra ugrott (a 2001-ben mért 6,2%-ról), 2004-ben pedig tovább emelkedett, noha csekély mértékben, és részben néhány, a csatlakozással összefüggő elszámolási kérdésnek köszönhetően. 1.7.1. A gazdaság helyzete 2000 után visszaesett az export és import volumenének növekedési üteme, 2003-tól azonban ismét emelkedő tendencia vette kezdetét. Figyelemre méltó, hogy 2004-ben az export bővülése újból meghaladta az importét, s ennek eredményeképpen – a kereskedelmi cserearányok kismértékű romlása ellenére – némileg javult a kereskedelmi mérleg. Ami a külföldi működőtőke-beruházásokat illeti, a 2001-es 4,4 milliárd eurós kimagasló eredmény után némi visszaesés következett be, habár az újból befektetett nyereségek és a Magyarországról külföldre áramló beruházások jelentős növekedést mutattak. A 2003. év sajátos jellemzője abban állt, hogy a nettó tőkebefektetések értéke ugyan negatív volt, a nettó vállalatközi kölcsönök viszont az átlagosnál jóval magasabb értéket tettek ki. A 2004-es év a normális helyzethez való egyfajta visszatérést jelentett e tekintetben. A hangsúlyok 2003-tól a versenyképesség erősítésére és a megbomlott egyensúlyi pozíciók javítására helyeződtek. A magyar kormány a 2003. évi költségvetés kialakításakor az előzőeknél szigorúbb fiskális politikai feltételrendszert határozott meg, mely a belső egyensúly javítására, s egyben a vállalkozói környezet kedvezőbbé tételére irányult. Az egyensúlyi növekedési pályára való visszatérés már 2003 második felében érzékelhető volt, a gazdaság szerkezetében tapasztalható pozitív változások pedig azóta is folytatódnak. A bruttó hazai termék 2004/05-ben több mint 4%-kal emelkedett az előző évek szintjéhez képest. A magyar gazdaság teljesítményének növekedése a második negyedévtől kezdve folyamatosan gyorsult, s 2005 harmadik negyedévében elérte a 4,5%-ot. Ezen belül – egyik meghatározó elemként – az ipari termelés negyedévről-negyedévre egyre ütemesebben bővült, s az utolsó negyedévre közel 10%-os növekedést ért el. A korábban fogyasztásorientált növekedést az élénkülő külső konjunktúra és a szigorú fiskális politika keretei között egyre inkább az export bővülése és a beruházási kedv fokozódása dominálták. Az elmúlt években a gazdasági növekedés fő húzóerejét a háztartások fogyasztása jelentette, amely 2002-ben 9,3%-os rekordértékkel emelkedett, míg 2003-ban mérsékeltebb ütemben, 6,5%-
20
kal bővült a magas nominálbér-növekedés és a lakossági megtakarítások jelentős csökkenése következtében. A sikeres dezinflációs politika is szerepet játszott abban, hogy a reálbérek 2002-ben 13,6%-kal, a 2003-2005-ös időszakban pedig 9,2-11%-kal növekedtek. A beruházások volumene 2003-ban – a második félévtől kezdve gyorsuló ütemben – 3,1%-kal bővült. Ennek hátterében döntően a vállalati szektor jelentős termelő beruházásai és a lakásépítések élénkülése álltak. A belföldi szerkezeti változásokat tükrözi, hogy az import bővülésében 2003 utolsó harmadától 2005-ig a beruházási, illetve exportcélú behozatal egyre nagyobb szerepet játszott. A fenti kedvező tendenciákkal összefüggésben fokozatosan megkezdődött a külső egyensúlyi pozíció javulása is: 2003 utolsó negyedévében mintegy másfél éves romló tendenciát megtörve csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya. Az infláció mértéke az 1999-es 10%-os szintről 2004-ben 5% alá, míg 2005-ben 3% alá csökkent. Ugyanakkor több elemző arra figyelmeztet, hogy a növekedés tartalékai kimerülőben vannak, s a gazdaság egyensúlyi problémákkal küzd (magas fizetésimérleg-hiány, államháztartási hiány). 1.7.2. Foglalkoztatás A 90-es évek elején a magyar munkaerőpiacot a foglalkoztatás és a gazdasági aktivitás drámai mértékű csökkenése, a munkanélküliség ugrásszerű növekedése, valamint a munkaerő főbb gazdasági szektorok és foglalkozások közötti átrendeződése jellemezte. A társadalombiztosítási rendszerek, valamint a foglalkoztatáspolitika jogi és intézményi kereteinek kiépülése, illetve megszilárdulása azonban jelentősen mérsékelték a szociális feszültségeket. A gazdaság stabilizálódását és növekedését – némi késéssel, ingadozással és alacsonyabb szinten – követte a foglalkoztatás is. A foglalkoztatási szint ugyanakkor meglehetősen érzékenyen reagált egyéb intézkedésekre is, így a hazai valuta (magyar forint) árfolyamváltozásaira vagy a béremelésekhez kapcsolódó lépésekre. 2000 körül felgyorsult a gazdasági szerkezetváltás, és egyes, főként tömegtermelést végző vállalatok termelésük egy részét vagy egészét más országokba telepítették. A foglalkoztatási szintet a szolgáltató ágazatok álláshelyeinek növekedésével sikerült megőrizni. A gazdaság átalakulásával jelentősen megváltozott a foglalkoztatás ágazati és területi struktúrája. A foglalkoztatottak főbb gazdasági ágak szerinti átrendeződését – a nemzetközi tendenciáknak megfelelően – a mezőgazdaság súlyának csökkenése és a szolgáltatásokban dolgozók arányának növekedése jellemezte. A foglalkoztatás szerkezetét jelentősen befolyásolta az a tény, hogy a rendszerváltás utáni gazdasági visszaesés következményeként a foglalkoztató szervezetek méretstruktúrájában komoly változás ment végbe. A regisztrált munkanélküliek aránya 1993 elején érte el a csúcspontját (12,1%), s azóta 2002-ig folyamatosan csökkent, amihez hozzájárult a munkanélküli-ellátás szigorítása, a segély folyósítási idejének rövidítése, valamint az ellátásra való jogosultság feltételeinek szigorítása. 2003-ban folytatódott az aktív munkaerő gazdasági ágazatok közötti átrendeződése. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az előző évi 6,2%-ról 5,5%-ra, az iparban foglalkoztatottaké pedig ennél kisebb mértékben, 34,1%-ról 33,3%-ra csökkent. Ezzel párhuzamosan a szolgáltatásokban dolgozók aránya továbbra is növekedett: a 2002. évi 59,7%-ról 61,2%-ra. A foglalkoztatás szintjét és ágazati struktúráját egyaránt meglehetősen nagy regionális különbségek jellemzik. A magyar munkaerő-piaci helyzet legfontosabb jellemzője az alacsony részvételi/aktivitási arány. Az alacsony foglalkoztatási szint (2005-ben 59%) viszonylag alacsony munkanélküliséggel (6,1%) párosul. A hazai foglalkoztatáspolitika egyik legnagyobb problémája az inaktív népesség magas aránya. 2004-ban a munkavállalási korú (15-64 éves) népesség 39,5 százaléka volt inaktív, azaz nem dolgozott, és nem is keresett aktívan munkát. Az inaktívak 30%-a tanulmányokat folytatott, 13% gyermekeit gondozta, 36% pedig nyugdíjban volt.
21
Az alacsony munkaerő-piaci részvétel kialakulásában az alacsony nyugdíjkorhatár és a népesség rossz egészségi állapota mellett fontos szerepet játszott az is, hogy az állásukat elvesztő, illetve a munkanélküliség által fenyegetett emberek viszonylag széles körben vehették igénybe a különböző jövedelempótló juttatásokat. Az a tény, hogy a 90-es évek végétől jelentősen csökkent a munkájuk elvesztését megelőzően átlagos vagy annál magasabb jövedelemmel rendelkezők munkanélküli-segélye, szintén hozzájárult a munkaerőpiacről való kilépéshez. 2003-ban a 15-64 éves korú – nappali tagozatos tanulmányokat nem folytató és nem foglalkoztatott – inaktív emberek 58%-a kapott (öregségi, korengedményes vagy rokkantsági) nyugdíjat, és 14% részesült gyermekgondozási ellátásban. Mindezeken túl figyelembe kell venni azt is, hogy becslések szerint Magyarországon viszonylag magas a be nem jelentett foglalkoztatás aránya. Az uniós átlaghoz képest különösen alacsony az idősebb korcsoportok és a férfiak foglalkoztatottsága. A nők foglalkoztatottsága szintén elmarad az uniós átlagtól, e téren azonban kisebb a különbség. Az idősebb korcsoportok, valamint a nők foglalkoztatási szintje az utóbbi években – elsősorban a fokozatosan emelkedő nyugdíjkorhatár miatt – növekedni kezdett. Az alacsony iskolázottsággal rendelkező emberek foglalkoztatási kilátásai különösen gyengék, s munkaerő-piaci helyzetük a gazdasági növekedés megindulásával sem javult. A legtöbben közülük az 1990-es évek eleje óta munkanélküliek, a nagyvállalatok szerkezetváltása nyomán ugyanis ekkor veszítették el állásukat. A tartós munkanélküliség és az inaktivitás mellett jellemző az ismétlődő vagy visszatérő munkanélküliség. Az alacsony foglalkoztatási szinthez ezenkívül a munkaerőkereslet és -kínálat területi különbségei is hozzájárulnak. A magyar munkaerőpiac nagymértékben szegmentált; vannak magas foglalkoztatási rátával rendelkező, viszonylag fejlett és urbanizált területek, illetve vannak alacsony foglalkoztatottsággal és magas munkanélküliséggel jellemezhető kistérségek. Ami a foglalkoztatás ágazati struktúráját illeti, 2004-ben a munkavállalók mintegy 5,5%-a a mezőgazdaságban, 33,3%-a az iparban, míg 61,2%-a a szolgáltatásokban dolgozott. A szolgáltatások részaránya Magyarországon magasabb, mint általában a hasonló gazdasági fejlettségű országokban, elsősorban azért, mert a 90-es évek elején a közszolgáltatásokban kisebb volt a létszámcsökkenés, mint a versenyszféra ágazataiban. Az állami szektorban változások és reformok várhatók, melyek foglalkoztatásra gyakorolt hatásaival mindenképpen számolni kell. Munkaerő-piaci kilátások Számítások szerint a foglalkoztatási helyzet várhatóan a következőképpen alakul a 2010-ig terjedő időszakban: •
A demográfiai előrejelzések szerint a 15-64 éves népesség száma 2006-ig mintegy évi 25-30 ezer fővel még nőni fog, azután 2007-től évi 15-16 ezer fővel csökken, összességében pedig 2010-re 6 850 000 főre lesz tehető.
•
A foglalkoztatottak száma – a foglalkoztatási célok megvalósulása esetén – 2006-ban 4 050 000 - 4 060 000 fő, 2010-ben pedig 4 300 000 - 4 320 000 fő körül alakul. A munkanélküliek száma és aránya 2006-ig a mai szint (243 000 fő; 5,9%) körül alakul, majd a foglalkoztatás gyorsabb bővülése miatt a ráta néhány tized százalékponttal csökken. Az aktivitási arány (2006-ra 62%-os, 2010-re pedig 66-67%-os szintre várt) növekedése a foglalkoztatási rátához hasonló ütemű lesz (évente átlagosan 0,8%).
•
A nők foglalkoztatottsága várhatóan kismértékben bár, de gyorsabban nőhet, mint a férfiaké, így a női foglalkoztatási ráta 2010-re eléri az 57%-ot, míg a férfiaké a 69%-ot. Az idősebb (55-64 éves) korosztályok foglalkoztatási rátája jelentős mértékű növekedést követően a jelenlegi 29%-ról 2006-ra 33%-ra, 2010-re pedig 37%-ra emelkedhet.
A Magyar Kormány 2004-ben elkészítette a Nemzeti Foglalkoztatási Stratégiát
22
Az Európai Foglalkoztatási Stratégiának megfelelően az egyes tagállamok foglalkoztatáspolitikájának az alábbi három átfogó és egymást kölcsönösen megerősítő intézkedésen kell alapulnia: •
teljes foglalkoztatás,
•
a munka minőségének és termelékenységének javítása,
•
a társadalmi kohézió és befogadás erősítése.
A fenti célok mellett az Európai Tanács által felkért Foglalkoztatási Munkacsoport ajánlásai a következő prioritásokat határozták meg: a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének növelése, több ember munkaerőpiacra vonzása és ott maradásra késztetése, több és hatékonyabb beruházás megvalósítása a humán tőkébe és az élethosszig tartó tanulásba, valamint a reformok eredményes végrehajtásának megfelelőbb kormányzással való biztosítása. Az 1990-es évek során jelentősen növekedett a rokkantsági ellátásban részesülők száma, s a rendszer végül a tervezettnél nyilvánvalóan sokkal szélesebb körű csoport számára nyújtott szociális támogatást. Az utóbbi évek politikája az ellátórendszerbe beáramlók számának – az elbírálás szigorításával történő – visszafogását helyezte a középpontba, s ennek eredményeképpen örvendetes módon csökkent az újonnan belépők aránya. Az e téren alkalmazott orvosi irányelvek közelmúltbeli racionalizálása az első lépést jelentette egy olyan rendszer irányába, mely az eddigieknél jobban figyelembe veszi a meglévő munkaképességet, s elősegíti a rehabilitációt. Tekintettel azonban a rehabilitációs programokkal kapcsolatos – gyakran gyenge eredményeket mutató – nemzetközi tapasztalatokra, a hatóságoknak elővigyázatosan kell eljárniuk a jelentős további erőforrásokat igénylő új intézkedések bevezetésekor. A rokkantsági ellátásba való belépést szabályozó ellenőrzési eljárások további szigorítása hatékonyabb eszköz lehet. Bár örvendetes szabályozásbeli változások történtek a munkanélküliek táppénzellátása terén, a rendszer még mindig ki van téve a visszaéléseknek, így további reformokra van szükség. A betegségük ideje alatt munkanélkülivé válók juttatásait összhangba kell hozni a munkanélkülisegéllyel. Ezen túlmenően, korlátozni kellene a munkanélkülivé válóknak (belátás szerint) adható 3 hónapos meghosszabbított táppénzkifizetést, és fontolóra kellene venni a munkanélküliek számára járó táppénzellátás általános időtartamának további csökkentését is. A helyi munkaerő mobilitását gátló egyik legfőbb tényező a városi személyszállítás reformjának lassú előrehaladása, a regionális mobilitás növelésére irányuló politikai lehetőségek pedig korlátozottnak tűnnek. A közlekedési infrastruktúra területén határozott és megfelelő politikai figyelmet kap az autópályaépítés ügye. A városi személyszállítási rendszerek esetében azonban meglehetősen gyenge előrehaladás tapasztalható, s ez korlátozza, leszűkíti az ingázással naponta elérhető távolságokat. Valójában kérdéses, hogy a közlekedéspolitika jelenlegi szerkezete mellett elérhető-e egyáltalán a városi közlekedés megfelelő mértékű fejlesztése. A hatóságoknak olyan alternatív struktúrákon kellene gondolkodniuk, melyek javítják a felelősség, az irányítás és a finanszírozás közötti kohéziót. A régiók közötti mobilitást a saját tulajdonú otthonok magas aránya nehezíti, s a minimálbér, illetve az egyéb szociális juttatások vásárlóértékében meglévő területi különbségek szintén gátlólag hatnak. A változást e téren elősegítő politikai lépésekre azonban, úgy tűnik, csupán korlátozott lehetőségek vannak: a saját tulajdonú otthonok arányának csökkentésére irányuló aktív politikák önmagukban torzító hatásúak lennének, míg a minimálbér és az egyéb szociális juttatások említett problémája kapcsán a magyar hatóságok azzal érvelnek, hogy a helyi árkülönbségeket tükröző, régiónként eltérő kifizetések kezelése/adminisztrációja túlzottan nagy nehézséget jelentene. A hatóságoknak ugyanakkor meg kellene vizsgálniuk, hogy van-e akadálya olcsó bérlakásépítési programok megvalósításának a gyors fejlődést mutató régiókban.
23
A foglalkoztatási szint tekintetében az Európai Foglalkoztatási Stratégiában meghatározott célkitűzésekhez képest (azaz, 2005-re a 67%-os, 2010-re pedig a 70%-os foglalkoztatottság elérése) Magyarország jelentős lemaradásban van. Az alacsony foglalkoztatás korlátozza a gazdaság növekedését és alkalmazkodóképességét, szűk határok között tartja az államháztartás bevételeit, miközben növeli annak terheit (mindenekelőtt a társadalombiztosításra és általában a szociális juttatásokra fordított kiadásokat, szűkíti az adóterhek tartós mérséklésének lehetőségét és fokozza a társadalmi kirekesztés kockázatát. Ezért a kormány már a Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelésben a foglalkoztatás bővítését határozta meg foglalkoztatási stratégiája legfőbb prioritásaként, és továbbra is kulcsfontosságú kérdésnek tekinti azt. A magyar foglalkoztatáspolitikai stratégia megvalósítása során törekedni kell arra, hogy a foglalkoztatási ráta elérje: •
az összes foglalkoztatott vonatkozásában 2006-ra az 59%-ot, 2010-re pedig a 63%-ot,
•
a nők esetében 2006-ra az 53%-ot, 2010-re az 57%-ot, a férfiak esetében pedig a 64, illetve a 69%-ot,
•
az idősebb munkavállalók (55-64 évesek) esetében 2006-ra a 33%-ot, 2010-re pedig a 37%ot.
1.8 Statisztika 1.8.1. A népesség nemek szerinti megoszlása, 2001-2005 A népesség nemek szerint Férfiak Év
Férfi
Nő
Nők
Összesen
Ezer férfira Népsűrűség, jutó nő
1 km2-re
aránya, százalék 1960
4 804 043
5 157 001
9 961 044
48,2
51,8
1 073
107,1
1970
5 003 651
5 318 448 10 322 099
48,5
51,5
1 063
111,0
1980
5 188 709
5 520 754 10 709 463
48,4
51,6
1 064
115,1
1990
4 984 904
5 389 919 10 374 823
48,0
52,0
1 081
111,5
2001
4 851 012
5 349 286 10 200 298
47,6
52,4
1 103
109,6
2002
4 836 980
5 337 873 10 174 853
47,5
52,5
1 104
109,4
2003
4 818 456
5 323 906 10 142 362
47,5
52,5
1 105
109,0
2004
4 804 113
5 312 629 10 116 742
47,5
52,5
1 106
108,7
2005
4 793 115
5 304 434 10 097 549
47,5
52,5
1 107
108,5
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
24
1.8.2. A népesség száma és aránya településtípusok szerint, 1960-2005*
Év
Budapest
Többi város
Községek Összesen
Budapest
Többi Községek Összesen város %
1960
1 804 606
3 862 442
4 293 996
9 961 044
18,1
38,8
43,1
100,0
1970
2 001 083
4 340 458
3 980 558
10 322 099
19,4
42,1
38,6
100,0
1980
2 059 226
4 933 787
3 716 450
10 709 463
19,2
46,1
34,7
100,0
1990
2 016 681
4 935 020
3 423 122
10 374 823
19,4
47,6
33,0
100,0
2001
1 759 209
4 925 085
3 516 004
10 200 298
17,2
48,3
34,5
100,0
2002
1 739 569
4 908 154
3 527 130
10 174 853
17,1
48,2
34,7
100,0
2003
1 719 342
4 890 368
3 532 652
10 142 362
17,0
48,2
34,8
100,0
2004
1 705 309
4 876 082
3 535 351
10 116 742
16,9
48,2
34,9
100,0
2005
1 697 343
4 978 737
3 421 469
10 097 549
16,8
49,3
33,9
100,0
* A 2005. január 1-jei közigazgatási beosztás szerint. Forrás: KSH, Magyar statisztikai évkönyv, 2004-2005
25
1.8.3. A népesség korcsoportok szerinti megoszlása (fő), 1960-2005 0–14 Év
15–19
20–29
30–39
40–59
60–69
70– Összesen
éves (korcsoport)
Férfi 1960
1 290 378 491 969
684 325
725 293
1 134 365 581 809
224 575
4 804 043
1970
1 119 469 624 402
767 690
675 480
1 214 477 674 571
279 210
5 003 651
1980
1 205 334 752 392
867 333
739 865
1 283 408 568 593
349 206
5 188 709
1990
1 090 393 404 427
660 532
812 132
1 241 481 039 089
306 281
4 984 904
2000
884 968
348 761
814 676
653 583
1 367 432 856 666
362 684
4 865 194
2001
865 698
341 130
815 481
660 496
1 365 431 947 105
371 155
4 851 012
2002
850 139
333 534
817 745
669 216
1 359 431 293 540
375 513
4 836 980
2003
836 827
327 853
811 908
682 514
1 345 434 170 532
379 652
4 818 456
2004
823 002
325 703
804 173
696 219
1 336 436 323 135
382 558
4 804 113
2005
809 502
323 730
782 841
724 218
1 323 443 467 832
385 525
4 793 115
1960
1 238 375 000 484
717 134
782 174
1 261 465 745 704
316 760
5 157 001
1970
1 057 447 510 105
752 424
708 696
1 349 573 082 798
429 833
5 318 448
1980
1 135 315 740 781
838 135
736 691
1 422 519 490 049
552 868
5 520 754
1990
1 040 373 452 122
638 411
809 624
1 355 634 553 784
537 973
5 389 919
2000
844 280
333 489
780 988
646 862
1 489 594 706 507
666 618
5 356 450
2001
826 299
327 262
781 391
651 689
1
682 080
5 349 286
Nő
486 594 042
26
523 2002
809 974
321 611
783 225
657 939
1 480 592 881 454
691 789
5 337 873
2003
796 861
316 852
777 656
669 253
1 465 595 429 521
702 334
5 323 906
2004
783 115
313 686
771 142
681 228
1 456 596 842 312
710 304
5 312 629
2005
770 195
310 598
751 022
707 432
1 442 604 743 059
718 385
5 304 434
541 335
9 961 044
Összesen 1960
2 529 753 491 453
1 401 1 507 2 396 831 326 459 467 513
1970
2 176 917 134 507
1 520 1 384 2 564 1 050 709 043 114 176 369 756
10 099
322
1980
2 341 650 492 173
1 705 1 476 2 705 928 058 468 556 642
902 074
10 463
709
1990
2 130 766 856 549
1 298 1 621 2 596 1 115 844 254 943 756 873 592
10 823
374
2000
1 729 682 250 248
1 595 1 300 2 857 1 027 1 029 10 664 445 173 562 302 644
221
2001
1 691 668 392 997
1 596 1 312 2 851 1 025 1 053 10 872 185 628 989 235 298
200
2002
1 660 655 145 113
1 600 1 327 2 839 1 024 1 067 10 970 155 994 174 302 853
174
2003
1 633 644 705 688
1 589 1 351 2 811 1 029 1 081 10 564 767 053 599 986 362
142
2004
1 606 639 389 117
1 575 1 377 2 792 1 033 1 092 10 315 447 447 165 862 742
116
2005
1 579 634 328 697
1 533 1 431 2 765 1 048 1 103 10 863 650 891 210 910 549
097
Forrás: KSH, Magyar statisztikai évkönyv, 2004-2005
27
1.8.4 A népesség korcsoportok szerint (%) 0–14 Év
15–19
20–29
30–39
40–59
60–69
70– Összesen
éves
Férfi 1960
26,9
7,9
14,2
15,1
23,6
7,6
4,7
100,0
1970
22,4
9,4
15,3
13,5
24,3
9,5
5,6
100,0
1980
23,2
6,5
16,7
14,3
24,7
7,9
6,7
100,0
1990
21,9
7,9
13,3
16,3
24,9
9,6
6,1
100,0
2000
18,2
7,2
16,7
13,4
28,1
8,9
7,5
100,0
2001
17,8
7,0
16,8
13,6
28,1
8,9
7,7
100,0
2002
17,6
6,9
16,9
13,8
28,1
8,9
7,8
100,0
2003
17,4
6,8
16,8
14,2
27,9
9,0
7,9
100,0
2004
17,1
6,8
16,7
14,5
27,8
9,1
8,0
100,0
2005
16,9
6,8
16,3
15,1
27,6
9,3
8,0
100,0
1960
24,0
7,3
13,9
15,2
24,5
9,0
6,1
100,0
1970
19,9
8,4
14,1
13,3
25,4
10,8
8,1
100,0
1980
20,6
5,7
15,2
13,3
25,8
9,4
10,0
100,0
1990
19,3
6,9
11,8
15,0
25,2
11,8
10,0
100,0
2000
15,8
6,2
14,6
12,1
27,8
11,1
12,4
100,0
2001
15,4
6,1
14,6
12,2
27,8
11,1
12,8
100,0
2002
15,2
6,0
14,7
12,3
27,7
11,1
13,0
100,0
2003
15,0
6,0
14,6
12,6
27,5
11,2
13,2
100,0
2004
14,7
5,9
14,5
12,8
27,4
11,2
13,4
100,0
2005
14,5
5,9
14,2
13,3
27,2
11,4
13,5
100,0
1960
25,4
7,6
14,1
15,1
24,1
8,3
5,4
100,0
1970
21,1
8,9
14,7
13,4
24,8
10,2
6,9
100,0
1980
21,9
6,1
15,9
13,8
25,3
8,7
8,4
100,0
1990
20,5
7,4
12,5
15,6
25,0
10,8
8,1
100,0
Nő
Összesen
28
2000
16,9
6,7
15,6
12,7
28,0
10,1
10,1
100,0
2001
16,6
6,6
15,7
12,9
28,0
10,1
10,3
100,0
2002
16,3
6,4
15,7
13,0
27,9
10,1
10,5
100,0
2003
16,1
6,4
15,7
13,3
27,7
10,2
10,7
100,0
2004
15,9
6,3
15,6
13,6
27,6
10,2
10,8
100,0
2005
15,6
6,3
15,2
14,2
27,4
10,4
10,9
100,0
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004 (KSH 2005) adataiból számolt értékek.
1.8.5. A 16-25 éves népesség száma és aránya Korév
Férfi 1980
Nő 1990
2005
1980
Összesen 1990
2005
1980
1990
2005
fő 16-25 éves
1 357 786 919 708 563 692 837 751 396 676 201 664 311 1 538 315 1 384 764 148 %
16-25 éves
15,2
14,2
14,5
13,6
12,5
12,5
14,4
13,3
13,4
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004 (KSH 2005) adataiból számolt értékek.
29
1.8.6. Főbb népességi adatok Népesség, demográfiai tendenciák, 1960-2004 A népesség száma
Év
Élveszületés
január 1., összesen
Halálozás
ezer lakosra
összesen
ezer lakosra
CsecsemőTermészetes szaporodás, fogyás (-) halandóság
összesen ezer lakosra
1000 fő 1960
9 961
146 461
14,7
101 525
10,2
44 936
4,5
47,6
1970
10 322
151 819
14,7
120 197
11,6
31 622
3,1
35,9
1980
10 709
148 673
13,9
145 355
13,6
3 318
0,3
23,2
1990
10 375
125 679
12,1
145 660
14,0
–19 981
–1,9
14,8
2000
10 222
97 597
9,6
135 601
13,3
–38 004
–3,7
9,2
2001
10 200
97 047
9,5
132 183
13,0
–35 136
–3,4
8,1
2002
10 175
96 804
9,5
132 833
13,1
–36 029
–3,5
7,2
2003
10 142
94 647
9,3
135 823
13,4
–41 176
–4,1
7,3
2004
10 117
95 137
9,4
132 492
13,1
–37 355
–3,7
6,6
2005
10 098
Forrás: KSH, Magyar statisztikai évkönyv, 2004-2005 +/- részben becsléseken alapuló előzetes statisztikai adatok
30
1.8.7. A Magyarországra bevándorló külföldi állampolgárok* korcsoport szerint Nemzetközi vándorlás Belépés éve
0–14
15–39 40–59 60–
Összesen0–14
éves, fő
15–39 40–59 60–
Összesen
éves, százalék
1990
6 807
24 163 5 033
1 239
37 242
18,3
64,9
13,5
3,3
100,0
1991
3 025
15 610 3 198
1 141
22 974
13,2
67,9
13,9
5,0
100,0
1992
1 976
9 417
2 530
1 190
15 113
13,1
62,3
16,7
7,9
100,0
1993
2 289
9 652
3 036
1 420
16 397
14,0
58,9
18,5
8,7
100,0
1994
1 043
8 301
2 408
1 000
12 752
8,2
65,1
18,9
7,8
100,0
1995
1 043
9 405
2 437
1 123
14 008
7,4
67,1
17,4
8,0
100,0
1996
1 209
8 992
2 376
1 157
13 734
8,8
65,5
17,3
8,4
100,0
1997
1 301
8 561
2 181
1 240
13 283
9,8
64,5
16,4
9,3
100,0
1998
1 884
9 695
2 705
1 768
16 052
11,7
60,4
16,9
11,0
100,0
1999
2 375
12 337 3 401
2 038
20 151
11,8
61,2
16,9
10,1
100,0
2000
1 988
12 723 3 437
2 036
20 184
9,8
63,0
17,0
10,1
100,0
2001
2 034
12 838 3 613
1 823
20 308
10,0
63,2
17,8
9,0
100,0
2002
1 462
12 708 3 205
597
17 972
8,1
70,7
17,8
3,3
100,0
2003
1 715
13 099 3 702
849
19 365
8,9
67,6
19,1
4,4
100,0
2004
1 317
11 899 3 559
1 324
18 099
7,3
65,7
19,7
7,3
100,0
* Tartózkodási, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkezők. – * Foreign citizens who have residence permit or immigration or settlement permit. Forrás: Belügyminisztérium. – Source: Ministry of Interior.
31
1.8.8. Negyedéves konjunktúra-jelzőszámok – GDP Időszak
előző negyedév = 100.0
a
előző év azonos negyedév = 100.0
évkezdettől b
1999. I. n.év
100.6
103.2
103.2
II. n.év
101.4
103.3
103.3
III. n.év
101.6
104.2
103.6
IV. n.év
101.6
105.9
104.2
I. n.év
101.3
106.6
106.6
II. n.év
101.0
105.7
106.1
III. n.év
100.9
104.6
105.6
IV. n.év
101.1
104.2
105.2
I. n.év
101.0
104.2
104.2
II. n.év
100.9
104.1
104.1
III. n.év
100.7
103.9
104.0
IV. n.év
100.7
103.3
103.8
I. n.év
101.1
103.1
103.1
II. n.év
100.8
103.2
103.2
III. n.év
100.8
103.7
103.3
IV. n.év
100.7
103.9
103.5
I. n.év
100.4
102.7
102.7
II. n.év
100.8
102.5
102.6
III. n.év
100.9
102.9
102.7
IV. n.év
101.0
103.6
102.9
I. n.év
101,0
104,3
104,3
II. n.év
101,0
103,8
104,2
III. n.év
100,9
103,7
104,1
IV. n.év
101,0
104,2
104,0
2000
2001
2002
2003
2004
2005
32
I. n.év
100.9
103.2
101.1
II. n.év
101,2
104.5
104.5
III. n.év
101,1
104.5
101.1
IV. n.év
..
..
..
Szezonális hatásoktól megtisztított, átlagos áron számolt index (1999-2005). A teljes idősor minden publikációval módosulhat. Évkezdettől a tárgynegyedév végéig, az előző év azonos időszaka = 100.0 Forrás: KSH, valamint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, 2005 1.8.9. Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) Megnevezés
2000
2001
2002
2003
2004
Érték, Ft (HUF)
1 290 014
1 457 639
1 665 116
1 841 225
2 019 707
1990 = 100,0
109,7
114,2
118,6a)
122,9
128,9
Előző év = 100,0
105,5
104,1
103,8a)
103,7
104,9
Érték, euró*
4 961
5 679
6 853
7 263
8 025
* A Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamán számítva Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv, KSH 2004, KSH 2005. 1.8.10. A 15-74 éves népesség gazdasági aktivitása A 15-74 éves népesség gazdasági aktivitása nemek szerint*, 2000-2004 2000
2002
2003
2004
2 264,7
2 250,5
2 265,0
2 254,1
foglalkoztatott
2 105,8
2 112,5
2 126,5
2 117,3
munkanélküli
158,9
138,0
138,5
136,8
1 441,0
1 450,3
1 426,4
1 426,9
64,1
69,4
58,3
65,3
61,1
60,8
61,4
61,2
7,0
6,1
6,1
6,1
Gazdasági aktivitás Férfiak, ezer fő
Gazdaságilag aktív 15–74 éves népesség Ebből:
Gazdaságilag nem aktív 15–74 éves népesség Ebből: passzív munkanélküli Százalék
Aktivitási arány
33
Munkanélküliségi ráta Nők, ezer fő 1 855,2
1 858,9
1 901,4
1 899,2
Foglalkoztatott
1 750,4
1 758,1
1 795,4
1 783,1
Munkanélküli
104,8
100,8
106,0
116,1
2 218,6
2 202,5
2 152,1
2 141,0
44,1
48,2
41,6
43,9
45,5
45,8
46,9
47,0
5,6
5,4
5,6
6,1
4 119,9
4 109,4
4 166,4
4 153,3
Foglalkoztatott
3 856,2
3 870,6
3 921,9
3 900,4
Munkanélküli
263,7
238,8
244,5
252,9
3 659,6
3 652,8
3 578,5
3 567,9
108,2
117,6
99,9
109,2
Aktivitási arány
53,0
52,9
53,8
53,8
Munkanélküliségi ráta
6,4
5,8
5,9
6,1
Gazdaságilag aktív 15–74 éves népesség Ebből:
Gazdaságilag nem aktív 15–74 éves népesség Ebből: passzív munkanélküli Százalék Aktivitási arány
Munkanélküliségi ráta Összesen, ezer fő
Gazdaságilag aktív 15–74 éves népesség Ebből:
Gazdaságilag nem aktív 15–74 éves népesség Ebből: passzív munkanélküli Százalék
2000-től újrasúlyozott adatok a 2001. évi népszámlálás továbbvezetett népességszámai alapján. Forrás: KSH Munkaerő-felmérés. 2004
34
1.8.11. A népesség gazdasági aktivitása korcsoportok és nemek szerint, 2004* Ebből: Foglalkoz- Munka- Gazdaságilag Gazdaságilag passzív Aktivitási Munkanélkülimunkanél- arány aktívak nem aktívak tatottak nélküliek ségi ráta
küliek %
%
Korcsoport, nemenként
1000 fő 15–19 férfi
14,2
8,2
22,4
291,2
3,9
7,1
36,6
nő
8,2
3,8
12,0
295,0
2,9
3,9
31,7
együtt
22,4
12,0
34,4
586,2
6,8
5,5
34,9
férfi
157,6
25,1
182,7
156,4
9,8
53,9
13,7
nő
125,8
18,8
144,6
191,9
4,7
43,0
13,0
együtt
283,4
43,9
327,3
348,3
14,5
48,4
13,4
férfi
351,8
22,6
374,4
50,3
9,8
88,2
6,0
nő
249,6
19,0
268,6
145,5
5,0
64,9
7,1
együtt
601,4
41,6
643,0
195,8
14,8
76,7
6,5
férfi
598,4
35,8
634,2
63,1
15,3
91,0
5,6
nő
446,9
30,8
477,7
211,6
9,3
69,3
6,4
együtt
1 045,3
66,6
1 111,9
274,7
24,6
80,2
6,0
férfi
775,7
38,1
813,8
208,7
21,1
79,6
4,7
nő
779,8
38,6
818,4
283,0
18,2
74,3
4,7
együtt
1 555,5
76,7
1 632,2
491,7
39,3
76,8
4,7
férfi
155,1
6,4
161,5
125,7
4,1
56,2
4,0
nő
134,4
3,8
138,2
199,8
3,2
40,9
2,7
együtt
289,5
10,2
299,7
325,5
7,3
47,9
3,4
64,5
0,6
65,1
531,5
1,3
10,9
0,9
20–24
25–29
30–39
40–54
55–59
60–74 férfi
35
nő
38,4
1,3
39,7
814,2
0,6
4,6
3,3
együtt
102,9
1,9
104,8
1 345,7
1,9
7,2
1,8
férfi
2 117,3
136,8
2 254,1
1 426,9
65,3
61,2
6,1
nő
1 783,1
116,1
1 899,2
2 141,0
43,9
47,0
6,1
együtt
3 900,4
252,9
4 153,3
3 567,9
109,2
53,8
6,1
férfi
171,8
33,3
205,1
447,6
13,7
31,4
16,2
nő
134,0
22,6
156,6
486,9
7,6
24,3
14,4
együtt
305,8
55,9
361,7
934,5
21,3
27,9
15,5
férfi (15–61) 2 080,8 (15–61)
136,5
2 217,3
971,3
64,6
69,5
6,2
nő (15–58) 1 744,6 (15–58)
114,8
1 859,4
1 326,8
43,2
58,4
6,2
3 825,4
251,3
4 076,7
2 298,1
107,8
64,0
6,2
férfi
2 102,0
136,6
2 238,6
1 090,5
65,0
67,2
6,1
nő
1 772,7
115,8
1 888,5
1 608,7
43,9
54,0
6,1
együtt
3 874,7
252,4
4 127,1
2 699,2
108,9
60,5
6,1
Összesen
15 –24
Munkavállalási korú
Együtt 15 –64
* 2000-től újrasúlyozott adatok a 2001. évi népszámlálás továbbvezetett népességszámai alapján. Forrás: KSH Munkaerő-felmérés. 2004
36
2. AZ OKTATÁSI RENDSZER ÁLTALÁNOS SZERVEZETE ÉS TANÜGY IGAZGATÁS 2.1 Történeti áttekintés A magyar közoktatás többé-kevésbé egységesnek tekinthető rendszere a 17-18. században alakult ki. Ekkorra vált elterjedtté az alapszintet biztosító népiskola, a középszintet képviselő öt évfolyamos gimnázium ([„gimnázium”]) és az erre épülő két évfolyamos akadémia. Az intézmények jelentős részét az egyházak tartották fenn, az alapfokú ellátás finanszírozásáról ugyanakkor sok esetben a helyi közösségek gondoskodtak. Az 1777-ben kiadott királyi tanügyi rendelet, a Ratio educationis tett első ízben kísérletet az oktatás rendszerbe szervezésére s egyben az állami (királyi) rendelkezési jog biztosítására a közoktatás felett, de a rendelkezés nem érintette a fenntartói jogokat és kötelezettségeket. Az 1868 óta kötelező népiskolai oktatás 1908-ban vált ingyenessé. 1849-ben vezették be – osztrák mintára - a nyolcosztályos gimnáziumot ([„gimnázium”]) fiúk számára. Az első leánygimnázium ([„gimnázium”]) 1896-ban nyitotta meg kapuit Budapesten. Az 1868. évi törvény a gimnázium ([„gimnázium”]) mellett bevezette a főként gyakorlati ismereteket nyújtó polgári iskolát, amelyet eredetileg négy, illetve hat évfolyamra terveztek, ám a gyakorlatban a négyosztályos forma terjedt el és vált – 20. század első felében – kizárólagossá. Az 1927-ben megalkotott jogszabály végül a négyosztályos polgári iskolát iktatta be, azzal a célkitűzéssel, hogy vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemű, gyakorlati irányú általános műveltséget adjon és a gyakorlati életre neveljen. A leányiskolák számára a törvény azt a feladatot is megfogalmazta, hogy művelt polgári háziasszonyokat neveljen. A népiskolát 1945-től egységes nyolcosztályos általános iskola ([„általános iskola”]) váltotta föl, ezzel párhuzamosan a középiskola ([„középiskola”]) négyosztályossá alakult. Ekkorra gyakorlatilag befejeződött az iskolarendszer államosítása is. A szakképzést az 1950-ben bevezetett technikum és főképpen az 1961-ben megjelenő négyosztályos szakközépiskola ([„szakközépiskola”]), továbbá a hároméves szakmunkásképző iskola szolgálta. Az egységes négy évfolyamos gimnáziumi ([„gimnázium”]) rendszer 1989-ig működött, amikor újra lehetségessé vált nyolcosztályos, majd 1993-tól hatosztályos gimnáziumok ([„gimnázium”]) szervezésére. Ugyancsak 1993-ban tette lehetővé a frissen megjelent közoktatási törvény alapítványi és magániskolák létrehozását. 1990 óta van ismét lehetőségük az egyházaknak oktatásinevelési intézmények alapítására és fenntartására. A magyar közoktatás az elmúlt negyedszázad során folyamatos és olykor egymással ellentétes hatású reformokat élt át. A reformok elsősorban a tartalmi szabályozás területén bontakoztak ki, ám ennek hátterében az egész közoktatás decentralizációja és demokratizálódása húzódott meg. A folyamat kiindulópontja az 1985. évi I. számú törvény a közoktatásról, amely a korábbi, szigorúan központi irányítás alatt álló iskolarendszer helyébe egy, az oktatási-nevelési intézmények szakmai önállóságára épülő struktúrát írt le. Ez egyrészt lehetővé tette az alternatív pedagógiai nézetek megjelenését az iskolai gyakorlatban, másrészt utat nyitott a helyi igényeknek jobban megfelelő iskolai nevelési rendszerek kidolgozása előtt. A tartalmi szabályozás rendszerének átformálása a hat év alatt elkészült, magtanterv jellegű Nemzeti alaptanterv megjelenésével indul el, amely az 1978-ban bevezetett, a tananyagot részletesen előíró központi tantervet váltotta föl. Ezzel együtt a szabályozás kétpólusú lett, mivel a Nemzeti alaptanterv bevezetése során az oktatási-nevelési intézményeknek 1998-ra ki kellett dolgozniuk saját pedagógiai programjukat és – ennek részeként – helyi tantervüket is. 1999-ben az egy éve hivatalban lévő oktatási kormányzat olyan kerettantervek ([„kerettanterv”]) bevezetését határozta el, amelyek újra meghatározták a tartalom 80%-át, ezzel megint a centralizáció felé irányítva a tartalmi szabályozást, majd 2002-ben, az újabb kormányváltás után sor került a Nemzeti alaptanterv – törvény által előírt – felülvizsgálatára. Ennek eredményeképpen egy, a korábbinál is kevésbé szabályozó, tananyagot nem tartalmazó valódi magtanterv született, amelyet az
37
iskolákhoz a miniszter által kiadott vagy akkreditált kerettantervek ([„kerettanterv”]), valamint a gyakorlati felhasználást segítő oktatási programok közvetítenek a közeli jövőben. Ezeket az új tartalmi szabályozókat az általános iskolában 2004. szeptember 1-től az első évfolyamon, azt követően felmenő rendszerben kell bevezetni a közoktatás valamennyi évfolyamán.
A tartalmi szabályozás változásai a kimeneti szabályozás eszközeiben is megfigyelhetők. A korábbi évtizedekben is folyamatosan végzett reprezentatív mérések (matematika, olvasás, számítástechnika, kognitív képességek stb.), valamint nemzetközi mérések (IEA, PISA, PIRLS, TIMSS) mellett 2001-től minden évben sor kerül az olvasási-szövegértési képesség és a matematikai eszköztudás teljes körű mérésére két-két, 2005-től négy ( negyedik, hatodik, nyolcadik, tizedik ) évfolyamon.
2.2 Folyamatban levő reformjavaslatok Várható, hogy tanítás-tanulás tartalmában az ismeretközlő funkció mellett jóval nagyobb jelentőséghez jut a képességek tudatos fejlesztése. A közoktatás középtávú stratégiáját meghatározó dokumentumok (elsősorban Az Oktatási Minisztérium középtávú közoktatásfejlesztési stratégiája) kiemelt céljai között szerepel többek között az élethosszig tartó tanulás megalapozása a kulcskompetenciák fejlesztése révén, amelynek feltétele a pedagógus szakma fejlesztése, a pedagógusok képzésének és továbbképzésének megújítása, az oktatás minőségének javítása, az infokommunikációs technológiák alkalmazásának elterjesztése. További intézkedések pedig a hátrányos helyzetű, elsősorban roma tanulók, továbbá a sajátos nevelési igényű gyerekek iskolai sikerességéhez járulnának hozzá. Az intézkedés keretében sor kerül az integrációs oktatással kapcsolatos programok kifejlesztésére, ehhez kapcsolódóan mintegy pedagógusok és pedagógiai munkát támogató szakemberek gyakorlatorientált képzésére az eltérő hátterű és sajátos nevelési igényű gyerekek hatékony együttnevelése területén. A fentiekhez 2004 elején meghirdetett pályázatok és azok eredményei a 2005/2006-os tanévben valósulnak meg az NFT keretein belül.
2.3 Alapelvek és alapvető jogszabályok A magyar oktatási rendszer alapelveit az Alkotmányban találjuk. Legfontosabb szabály a művelődéshez való jog, amely túlmutat az oktatás kérdésén, és magában foglalja a közművelődés működtetését is. Oktatási vonatkozásban ennek az alkotmányos jognak lényege, hogy az állam polgárai számára ingyenes és kötelező általános iskolai ([„általános iskola”]) oktatást biztosít, továbbá garantálja, hogy a középfokú, illetve a felsőfokú oktatás képességei alapján mindenki számára hozzáférhető és az oktatásban résztvevők anyagi támogatásban részesülnek. Az oktatás tehát olyan közszolgáltatás, amelyben az állam a jogi keretek megalkotásával és az intézményrendszer fenntartásával, működtetésével biztosítja a rendszer fenntartását az oktatás minden szintjén. A művelődéshez való jog a tudományos és művészeti élet szabadságán túl, magában foglalja a tanszabadság és a tanítás szabadságát. A tanszabadság az oktatási intézmények, azon belül tagozatok, illetve a szakok szabad megválasztásának lehetőségét jelenti, de ide tartozik az oktatási intézmények létesítéséhez való jog is. E téren tehát nem érvényesülhet állami monopólium, az egyházak, civil szervezetek, alapítványok és a természetes személyek számára nyitott a lehetőség oktatási intézmény alapításához és működtetéséhez. Az intézményt létesítőnek joga van meghatározni a képzés profilját, világnézeti elkötelezettségét, főbb nevelési elveit is. A tanítás szabadságának mértéke eltérően alakul a különböző oktatási szinteken és a felsőoktatásban teljesedik ki leginkább az intézményi autonómia keretében.
38
Az oktatáshoz kapcsolódó alkotmányos jogok, alapelvek közül kiemelkedően fontos a lelkiismeret és vallásszabadság joga, a szabad véleménynyilvánítás joga, az állam és egyház szétválasztásának deklarációja, a nemzeti és etnikai kisebbségeket megillető jog anyanyelvük használatához, az anyanyelvi oktatáshoz. Az oktatással kapcsolatban alkotmányos szinten egy kötelezettség jelenik meg, ez a tankötelezettség, amelyről a 2.5. pontban lesz szó. A rendszer szabályozása három törvényen nyugszik. Az 1993. évi közoktatási törvény (1993/. LXXIX. törvény; közoktatásról), a szakképzési törvény (1993/. LXXVI. törvény, a szakképzésről), valamint a felsőoktatási törvény (1993/. LXXX. törvény, a felsőoktatásról) meghatározzák, hogy milyen intézmények jellemzik az egyes oktatási szinteket, ezeket kik és milyen módon irányítják és ellenőrzik, az oktatás szereplőinek milyen jogai és kötelességei vannak, milyen elvek alapján történik a finanszírozás stb. A törvényi szabályozást számos rendelet egészíti ki, ezek egy részét a kormány, másik részét az oktatási miniszter adta ki.
2.4 Az oktatás-irányítás általános struktúrája és meghatározó pillanatai 2.5 Kötelező oktatás Az Alkotmány egyrészt szülői jogként, másrészt szülői kötelességként határozza meg a gyermek neveléséről való gondoskodást. Ezeket az elveket a mindennapok gyakorlatára a közoktatási törvény (1993/LXXIX. törvény; A közoktatásról) előírásai fordítják le. A szülő legfontosabb kötelezettsége, hogy gyermeke az alaptörvényben előírt tankötelezettségnek eleget tegyen. A gyermek abban az évben, amelyikben az ötödik életévét betölti, a nevelési év első napjától köteles óvodába ([„óvoda”]) járni. A gyermek legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb amelyben a nyolcadik életévét betölti, tankötelessé válik, feltéve, ha elérte az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget. A megfelelő iskolaérettséggel rendelkező gyermek abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31-ig betölti, megkezdi a tankötelezettség teljesítését. A szülő kérelmére a gyermek megkezdheti a tankötelezettség teljesítését akkor is, ha a hatodik életévét december 31. napjáig tölti be. A tankötelezettség kezdete annál a gyermeknél eshet a nyolcadik életévre, aki augusztus 31. utáni időpontban született. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét betölti, aki azonban az 1997/1998. tanévben vagy azt megelőzően kezdte meg általános iskolai ([„általános iskola”]) tanulmányait az első évfolyamon, annak a tanévnek a végéig áll ez alatt a kötelezettség alatt, amelyben a 16. életévét betölti. Szintén a 16. életév betöltéséig tart a tankötelezettsége annak, aki érettségi vizsgát ([„érettségi vizsga”]) tett, vagy állami szakképesítést szerzett, illetve házasságkötés révén nagykorúvá vált vagy gyermekének eltartásáról gondoskodik. Ezekben az esetekben nem a törvény erejénél fogva, hanem az érintett írásbeli kérelmére szűnik meg a tankötelezettség . Az erről szóló kérelmet az iskola igazgatója írásban veszi tudomásul. A tankötelezettség kezdetéről és meghosszabbításáról az iskola igazgatója dönt. Döntésének az óvoda ([„óvoda”]), illetve – speciális esetben – az illetékes szakszolgálat ([„szakszolgálatok”]), illetve a gyermekjóléti szolgálat véleményén kell alapulnia. A szülő a helyi önkormányzat által meghirdetett időpontban köteles beíratni gyermekét az általa szabadon választott iskola, vagy a kötelező felvételt biztosító iskola első évfolyamára. A tankötelezettség – a szülő választása alapján – iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthető. Az iskola igazgatójának mérlegelési joga van, így előfordulhat, hogy ő vagy a helyi önkormányzat gyermekekkel foglalkozó hatósága nem ért egyet a szülői döntéssel, mert hátrányosnak tarja azt a
39
tanulóra nézve, vagy előre látható, hogy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani. Ebben az esetben a döntést a jegyző hozza meg. A tankötelezettség az általános iskolában ([„általános iskola”]) és az 5. évfolyamtól kezdődően a gimnáziumban ([„gimnázium”]), a kilencedik évfolyamtól kezdődően a szakközépiskolában ([„szakközépiskola”]) és a szakiskolában ([„szakiskola”]) is teljesíthető. A tanköteles tanulók beiskolázásának figyelemmel követése a jegyző feladata, az ő hatásköre a szankcionálás is. Az ellen a szülő ellen, aki tanköteles gyermekét nem íratta be az iskolába, valamint az ellen, aki nem gondoskodott arról, hogy a gyermeke rendszeresen járjon iskolába, a jegyző eljárást indít, amelynek keretében a szülő pénzbírsággal sújtható. Ezen kívül a jegyző határozatban elrendeli a tankötelezettség teljesítését és ezt akár a szülő ellenére is végrehajtatja.
2.6 Közigazgatás A magyar oktatási rendszer decentralizált, amely az oktatás minden szintjére jellemző. Az országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése) a közoktatási törvény, a szakképzési törvény, valamint a felsőoktatási törvény megalkotásával szabályozta a rendszer alapjait. Az egységes szerkezetű és a középfokú oktatás ágazati irányítását az oktatási miniszter látja el, a szakképzés területén a központi irányítás szintén az oktatási miniszteré, amelynek keretében a szakképesítésért felelős miniszterrel egyetértésben ad ki rendeleteket. Az irányítás jogszabályok alapján történik, a szakmai irányítás alapjául a Nemzeti alaptanterv , országos pedagógiai irányelvek és miniszteri rendeletek szolgálnak. A közoktatás országos irányításában két testület működik közre, amelyek feladata a szakmai (Országos Köznevelési Tanács), illetve az oktatáspolitikai döntés-előkészítés (Közoktatás-politikai Tanács). A szakképzés igazgatásában szerepet kapnak az országos gazdasági kamarák, az országos szintű stratégiai kérdésekben az érdekegyeztetés az Országos Érdekegyeztető Tanács keretei között valósul meg. A szakmai döntés-előkészítés fóruma az Országos Szakképzési Tanács. A közoktatás rendszerének működtetését az állam elsősorban a helyi önkormányzatok útján oldja meg. E mellett jogosult közvetlenül is közoktatási intézmények alapítására, fenntartására. Az önkormányzati törvény (1990. évi LXV. törvény; A helyi önkormányzatokról) és a közoktatási törvény egyaránt meghatározzák a helyi önkormányzatok közoktatással kapcsolatos feladatait. Ennek megfelelően az önkormányzati rendszerhez igazodik a közoktatási intézményrendszer, azaz pontosan meghatározott, mely feladatokat kell települési (községi, városi, fővárosi kerületi és megyei jogú városi) és melyeket területi (megyei, fővárosi) szinten ellátni. A közoktatási intézményrendszert a fenntartójuktól jogi szempontból elkülönülten létező, önálló intézmények alkotják, amelyek szakmai tekintetben önállóak, egyéb vonatkozásban a fenntartói döntések érvényesülnek. A fenntartói irányítás széles körű jogokat jelent az alapítástól kezdve a költségvetés meghatározásán át a törvényességi ellenőrzésig, de az intézmény szakmai önállóságát nem sértheti. A fenntartói körbe az államon és az önkormányzatokon kívül az egyházak, civil szervezetek, alapítványok stb. is beletartoznak. Irányítási jogaik megegyeznek az állami intézményt fenntartókéval. A fenntartó működésének törvényességét az állam a jegyzők, főjegyzők bevonásával ellenőrzi. A felsőoktatás igazgatásában az országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése) feladata a felsőoktatási törvény megalkotása, a fejlesztési irányok kijelölése, felsőoktatási intézmények létesítése és megszüntetése, valamint a nem állami felsőoktatási intézmények alapításához, megszüntetéséhez való hozzájárulás.
40
A köztársasági elnök az egyetem ([„egyetem”]) élén álló rektor megbízásával, illetve az egyetemi tanárok kinevezésével jut szerephez. A kormány feladata többek között, hogy hozzájárul az intézményen belül karok létesítéséhez, megszüntetéséhez, meghatározza a képesítési követelményeket. Jogköre kiterjed a doktori eljárás, a habilitációs eljárás általános szabályozására, de ő határozza meg a hallgatók állami támogatásának rendszerét és az évente felvehető államilag finanszírozott hallgatói összlétszámot is. A kormány vezetőjének, a miniszterelnöknek a hatásköre a főiskolai tanár kinevezése, illetve a főigazgató megbízása. Az ágazati irányítást az oktatási miniszter látja el. A felsőoktatás irányításában – az európai gyakorlatnak megfelelően – felsőoktatási testületek is részt vesznek. Ezek részben oktatáspolitikai kérdésekben, szakmai véleményezésben jutnak szerephez (Felsőoktatási Tudományos Tanács), illetve a felsőoktatás színvonalának folyamatos ellenőrzését végzik (Magyar Akkreditációs Bizottság). A felsőoktatás intézményei az egyetemek ([„egyetem”]) és a főiskolák ([„főiskola”]), amelyek jogi szempontból és szakmailag önállóak, önkormányzattal rendelkeznek. A felsőoktatásban meghatározó jelentőségű az intézményi autonómia. Ennek keretében az egyetemek ([„egyetem”]) és főiskolák ([„főiskola”]) többek között maguk alakítják ki szervezeti és működési szabályzatukat, maguk határozzák meg az átiratkozási feltételeket, az ösztöndíj, tanulmányi vizsga kérdéseket, a doktori képzésre, a habilitációs eljárásra vonatkozó szabályzatokat stb. Az intézményi igazgatásban kiemelt szerepe van az intézményi tanácsnak. 2.6.1 Nemzeti szintű közigazgatás Az oktatás ágazati irányítását az Oktatási Minisztérium látja el, amely szervezet vezetője a miniszter. Feladatait jogszabály jelölik ki. Ennek lényege az oktatási ágazat – beleértve az egységes szerkezetű és középfokú oktatást, valamint a felsőoktatást - vezetése és irányítása, valamint a tudomány- és technológiapolitika összehangolása. A minisztériumnak a jogszabályok előkészítésén, kiadásán túl fontos feladata az oktatási rendszerhez kapcsolódó szolgáltatások szervezése és működtetése. A minisztérium szervezeti irányítását a Közigazgatási Államtitkár látja el a Miniszterrel és a Politikai Államtitkárral egyetértésben. A Közigazgatási államtitkár közvetlenül felügyeli a jogi, belső adminisztratív-igazgatási, belső és az oktatás egészét érintő informatikai, belső személyzeti, belső ellenőrzési és a nemzetiségi-etnikai oktatást érintő ügyeket. Az egyes szakterületek irányítását a Helyettes Államtitkárok végzik. Az Oktatási Minisztérium a következő szakterületekre oszlik: nemzetközi, gazdasági, közoktatási (óvodai, alap, alsó és felső középfokú általános oktatás), szakképzési, felsőoktatási. A szakterületek főosztályokra oszlanak, amelyek egyes esetekben tovább bomlanak osztályokra. A főosztályok létszáma hozzávetőlegesen 10-40 fő közötti tartományban mozog. 2.6.1.1. Általános iskolai és középfokú oktatás Ennek az oktatási szintnek az irányítására jellemző, hogy a döntések előkészítésén, a jogszabályalkotáson, a fejlesztési terveken van a hangsúly, egyedi ügyekben csak szűk körben jár el a miniszter. Egyedi intézmény szakmai ellenőrzését csak abban az esetben végeztetheti el, ha ezt megelőzően az intézmény fenntartója a felhívás ellenére ezt elmulasztotta. Miniszteri feladat pl. az országos vizsgarendszer működtetése, a tankönyvek kiadásával és forgalmazásával kapcsolatos feladatok, az oktatási jogok miniszteri biztosa hivatalának működtetése, a minőségbiztosítás feltételeinek megteremtése, a pedagógus-továbbképzés rendszerének működtetése, a területfejlesztéssel kapcsolatos oktatáspolitikai feladatok ellátása. A szakképzés tekintetében a fentieken túl miniszteri feladat az Országos Képzési Jegyzék kiadása és a szakmai vizsgáztatás ([„szakmai vizsga”]) általános rendjének meghatározása.
41
2.6.1.2. Felsőoktatás A felsőoktatás irányítása során a miniszter részt vesz a felsőoktatási politika döntéseinek előkészítésében, benyújtja a felsőoktatás éves költségvetéséről szóló beszámoló és támogatás tervét, valamint törvényességi felügyeletet lát el az állami felsőoktatási intézmények felett. E jogkörében megsemmisíthet minden olyan intézményi döntést, szabályzatot, amely jogszabályba ütközik. Számos ügyben valamely felsőoktatási testület állásfoglalása alapján hozhat határozatot, pl. szakok indításának engedélyezése esetén. A rektor és a főigazgató esetében – a megbízás és a felmentés kivételével - ő gyakorolja a munkáltatói jogkört. 2.6.2 Regionális szintű közigazgatás A magyar oktatásigazgatásban hagyományosan nem beszélhetünk erős regionális szintű szerveződésről, mert a területi szintű igazgatás a jellemző, amelyet a megyei, fővárosi szint jelent. 2.6.2.1. Általános iskolai és középfokú oktatás A területi szintű igazgatásban a megyei, illetve a fővárosi önkormányzat lát el kötelezően feladatokat (pl.: középiskolák ([„középiskola”]), kollégiumok ([„kollégium”]) fenntartása, fejlesztési terv készítése, közalapítvány működtetése stb.) Regionális szerveződésű központi hivatal az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont, amely a budapesti székhelyű főigazgatóságon kívül hat területi igazgatósággal rendelkezik, irányítását az oktatási miniszter látja el. Feladatkörébe tartozik az ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségbiztosítással kapcsolatos feladatok ellátása, az érettségi vizsgák ([„érettségi vizsga”]) szervezése, a szakértői névjegyzék gondozása, a közoktatás statisztikai rendszerével kapcsolatos és bizonyos területfejlesztési feladatok ellátása. Jogszabályban meghatározott körben hatósági jogkört gyakorol, hatósági ellenőrzéseket végez, ha szükséges intézkedést kezdeményez vagy bírságot szab ki. Szabálysértési hatóságként is eljárhat. Regionális jellegű szerveződésként említhető az az eset, amikor a helyi önkormányzatok önkéntesen összefogva, társulva hoznak létre, illetve működtetnek iskolákat, óvodákat ([„óvoda”]). A társulás kereteit törvény szabályozza. 2004-ben bevezetett új típusú társulási forma a többcélú kistérségi társulás, amelynek jogi kereteit külön törvény (2004. évi CVII. Törvény A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról) tartalmazza. E társulást a települési önkormányzatok önkéntes alapon hozhatják létre – többek között - azzal a céllal, hogy a törvényben meghatározott közoktatási feladataikat hatékonyabban lássák el. Az adott – földrajzilag jogszabályban behatárolt - kistérségbe tartozó önkormányzatok megállapodhatnak, hogy társulás útján ellátják a megyei önkormányzat kötelező feladatait, illetve ezek valamelyikét. A feladatot átadó megyei önkormányzat a feladattal az annak ellátását biztosító vagyon használati jogát is köteles átadni. Leggyakoribb társulás által ellátott feladat a pedagógus-helyettesítés, a továbbképzés, a mérés-értékelés, szakszolgálati ([« szakszolgálatok »]) feladatok ellátása, a tehetséggondozás, a szaktanácsadás. E társulási típus anyagi forrásait a kistérséghez tartozó önkormányzatok befizetései, valamint az állam által biztosított költségvetési támogatások jelentik. 2.6.2.2. Felsőoktatás A felsőoktatásban a regionális igazgatás nem értelmezhető. 2.6.3 Helyi szintű közigazgatás Lásd az alfejezeteket. 2.6.3.1. Általános iskolai és középfokú oktatás Helyi szinten az intézmények fenntartói irányítását értjük. Miután az állami intézményrendszer szorosan összekapcsolódik az önkormányzati rendszerrel, helyi szinten elsősorban a helyi önkormányzat fenntartói irányítását értjük. Ez óvoda ([„óvoda”]), általános iskola ([„általános
42
iskola”]) esetében a községi, városi, fővárosi kerületi és megyei jogú városi önkormányzat képviselő testületét jelenti, ideértve a nemzetiségi és etnikai kisebbség által lakott településeket is. Kollégium, középiskola ([„középiskola”]), alapfokú művészetoktatás, szakszolgálat ([„szakszolgálatok”]) stb. esetében a helyi szint alatt a megyei, fővárosi önkormányzatot, illetve a többcélú kistérségi társulást kell érteni. A fenntartói jogok és kötelezettségek nem különböznek akkor sem, ha az iskola, óvoda ([„óvoda”]) működtetője egyház, alapítvány stb., azaz a civil szférából kikerülő szervezet vagy pl. egyéni vállalkozó. A fenntartói irányítás széles jogokat foglal magában, így kiterjed többek között az intézmény létesítésére, átszervezésére, költségvetésének megállapítására, törvényességi ellenőrzésére, vezetője megbízására, szervezeti és működési szabályainak megállapítására, pedagógiai programjának , minőségirányítási programjának jóváhagyására. A döntéshozatal szabadságát nemzeti, etnikai kisebbségi közoktatási intézmény esetén a kisebbségi önkormányzat meghatározott körű egyetértési joga korlátozza. Ez a gyakorlatban az önkormányzati döntéshozatalban jelentkezik. 2.6.3.2. Felsőoktatás A felsőoktatásban helyi szint alatt az intézményi tanács működését értjük. A felsőoktatási törvény (1993. évi LXXX. törvény; A felsőoktatásról) tartalmazza kizárólagos hatásköreit, amelybe beletartozik többek között az intézmény szabályzatának megalkotása és más szabályzatainak jóváhagyása, a tantervek meghatározása, illetve jóváhagyása, a rektor, a főigazgató megbízásának és felmentésének kezdeményezése; az egyetemi és a főiskolai tanárok kinevezésére és felmentésére előterjesztés, a szervezeti egységek vezetői megbízásának véleményezése; javaslattétel kar alapítására stb. Az intézményi tanács dönt a költségvetési javaslatokról és a jóváhagyott költségvetés felhasználásának elveiről, valamint számos gazdálkodással összefüggő kérdésről stb. A tanács egynegyedét, de legfeljebb egyharmadát a hallgatók, legalább egyharmadát a vezető oktatók képviselői alkotják. A tanács megválasztását, összetételét az intézményi szabályzat rendezi. A helyi szintű igazgatásba tartozik a kari tanács, illetve az igazgatási szervezetet irányító főtitkár tevékenysége is. 2.6.4 Oktatási intézmények, igazgatás, menedzsment A közoktatásról szóló törvény a közoktatási intézmény vezetője számára széles körben biztosít jogokat, illetve ír elő kötelezettségeket és felelősségeket. „A közoktatási intézmény vezetője felelős az intézmény szakszerű és törvényes működéséért, a takarékos gazdálkodásért, gyakorolja a munkáltatói jogokat, és dönt az intézmény működésével kapcsolatban minden olyan ügyben, amelyet jogszabály vagy kollektív szerződés (közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) szabályzat) nem utal más hatáskörébe. […] A nevelési-oktatási intézmény vezetője felel továbbá a pedagógiai munkáért, az intézmény ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségirányítási programjának működéséért, a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok megszervezéséért és ellátásáért, a nevelő és oktató munka egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséért, a tanuló- és gyermekbaleset megelőzéséért, a gyermekek, tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséért.” (1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról. 54. § (1) bekezdés). Az intézményvezető (igazgató) tevékenységét helyetteseivel végzi. Az intézmény gazdasági vezetője gazdasági ügyekben az igazgató helyettese. Az egyéb feladatok megosztását a vezetőség maga határozza meg. Az iskola (vagy más oktatási-nevelési intézmény: óvoda ([„óvoda”]), kollégium ([„kollégium”]) stb.) működését ugyanakkor kötelezően elkészítendő dokumentumokban szabályozni kell. A
43
dokumentumok elkészítése az igazgató feladata, ám a jóváhagyás folyamatába be kell vonnia más érintettek jogszabályban meghatározott körét. A működést szabályozó legfontosabb dokumentumok a Szervezeti és Működési Szabályzat és a házirend, 2004-től az intézményi minőségirányítási program. A működést szabályozó dokumentumok nyilvánosak. Az intézmény szakmai munkájának alapdokumentuma az óvoda ([„óvoda”]) esetében a nevelési, iskola esetében a pedagógiai program , valamint az utóbbi részét képező helyi tanterv és - szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) és szakiskola ([„szakiskola”]) esetén - a szakmai program. A szakmai tartalmi munkát szabályozó alapdokumentumok szintén nyilvánosak.
2.7 Külső és belső konzultáció Az intézményt érintő döntések meghozatalakor az igazgatónak véleményt kell kérnie az érintettek jogszabályban meghatározott körétől. A legfontosabb belső dokumentumokat (pl. szervezeti és működési szabályzat, pedagógiai program a nevelőtestület fogadja el és a fenntartó hagyja jóvá. Az intézmények éves munkaterv alapján működnek, amelyek pontosan meghatározzák a feladatokat és a felelősöket, szükség esetén a határidőket is. A feladatok végrehajtását az intézmény vezetője ellenőrzi, a munkaterv megvalósításáról évente beszámol a nevelőtestületnek és – igény esetén – a fenntartónak. 2004-től az intézmények minőségirányítási program kidolgozásával szabályozzák belső folyamataikat, döntési mechanizmusaikat. Az iskolai élet demokratizálásának fontos szereplője lehet a diákönkormányzat, valamint a tanulók, a szülők és a nevelőtestület képviselőit egyenlő arányban felsorakoztató iskolaszék . Ezek létrehozását jogszabály kötelezően nem írja elő, az utóbbit azonban létre kell hozni, ha az érdekeltek közül legalább kettőnek a képviselői kezdeményezik megalakítását, és részt vesznek munkájában. A fenntartó (az intézmények többsége esetében helyi vagy térségi önkormányzat) szoros kapcsolatban áll az intézménnyel, számos kötelezettséggel és jogkörrel rendelkezik. Többek között dönt a közoktatási intézmény létesítéséről, gazdálkodási jogköréről, átszervezéséről, megszüntetéséről, tevékenységi körének módosításáról, nevének megállapításáról. A fenntartó határozza meg a közoktatási intézmény költségvetését, továbbá a kérhető költségtérítés ([„költségtérítéses képzés”]) és tandíj megállapításának szabályait, a szociális alapon adható kedvezmények feltételeit, az adott nevelési évben indítható óvodai ([„óvoda”]) csoportok számát, továbbá engedélyezi a maximális osztály, csoport létszámtól való eltérést stb. Nem utolsó sorban a fenntartó bízza meg a közoktatási intézmény vezetőjét, és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat. Feladatait 2004-től minőségirányítási programmal szabályozza. Az Oktatási Minisztérium nem áll közvetlen napi kapcsolatban az intézményekkel, ugyanakkor rendszeresen tájékoztatja őket a fontos döntésekről, fejlesztésekről, pályázati lehetőségekről. A tájékoztatás részben jogszabályokban (pl. a tanév rendjéről szóló miniszteri rendelet), részben körlevelekben (pl. az érettségivel kapcsolatos tudnivalókról szóló körlevél) valósul meg, illetve számos információ jelenik meg folyamatosan a minisztérium honlapján. Fontos külső partnere lehet az iskolának, óvodának ([„óvoda”]) a szakmai szolgáltató intézet, amely mérési-értékelési, tanácsadói, továbbképzési feladatokat lát el, valamint biztosítja a naprakész információk folyamatos eljutását az intézményekhez. Az iskola további külső kapcsolatait nevelési koncepciója, pedagógiai programja és szakmai stratégiája alapján maga alakítja ki. Általánosan elterjedt gyakorlat a horizontális, sok esetben nemzetközi kapcsolatok létrehozása, ami a jó gyakorlatok átvételének lehetőségét biztosítja. Mind a tanárok, mind az intézményvezetők tagjai lehetnek számos civil szervezetnek (tanári egyesületek, igazgatói szövetségek stb.), léteznek továbbá iskolákat tömörítő szervezetek, gyakran szerveződnek szakmai konferenciák, fórumok.
44
2.7.1 Belső konzultáció See main text of 2.7. 2.7.2 Társadalom szereplőinek nagymértékű bevonása a konzultációba See main text of 2.7. 2.8 Oktatás finanszírozásának módjai A közoktatási törvény az iskolák feladatellátásának finanszírozásánál a többcsatornás finanszírozási rendszert alakította ki. A legjelentősebb, tanulólétszámon alapuló normatív támogatást (mintegy 70 – 80 %) az állami költségvetés biztosítja, ezt egészíti ki a közoktatási intézmény fenntartója ( mintegy 20 – 30 %), s a harmadik elem az intézmény saját bevétele lehet. Az intézményrendszer finanszírozásának lényeges elve, hogy a központi költségvetés a fenntartónak, s nem az intézménynek biztosítja az éves költségvetésről szóló törvényben meghatározott hozzájárulások és támogatások kifizetését. A fenntartó ezt az összeget egészíti ki szükség szerint, és juttatja el az intézményhez.
2.8 Oktatás finanszírozásának módjai A közoktatási törvény az iskolák feladatellátásának finanszírozásánál a többcsatornás finanszírozási rendszert alakította ki. A legjelentősebb, tanulólétszámon alapuló normatív támogatást (mintegy 70 – 80 %) az állami költségvetés biztosítja, ezt egészíti ki a közoktatási intézmény fenntartója ( mintegy 20 – 30 %), s a harmadik elem az intézmény saját bevétele lehet. Az intézményrendszer finanszírozásának lényeges elve, hogy a központi költségvetés a fenntartónak, s nem az intézménynek biztosítja az éves költségvetésről szóló törvényben meghatározott hozzájárulások és támogatások kifizetését. A fenntartó ezt az összeget egészíti ki szükség szerint, és juttatja el az intézményhez.
2.9 Statisztika Az oktatási intézmények (feladatellátási hely) fenntartók szerint, 2004/2005 2.9.1. Key data on educational institutions (task units) by maintenance, 2004/2005 Települési Típus
Megyei
önkormány- önkormányzat zat
Központi Egyház,
Alapítvány,
költségtermészetes Egyéb Összesen vetési felekezet személy szerv
Óvoda
4 063
143
55
110
157
51
4 579
Általános iskola
3 151
203
55
174
71
36
3 690
Szakiskola
231
141
19
19
70
31
511
Speciális szakiskola
49
74
–
2
6
–
131
Gimnázium
323
111
19
95
69
126
743
Szakközépiskola
358
234
40
23
174
80
909
Felsőoktatási intézmény
–
–
31
26
12
–
69
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
45
2.9.2. A költségvetés oktatási kiadásai Év
Folyó áron millió forint
Az államháztartás kiadásainak %-ában
A GDP %-ában
1990
122 394
9,56
5,68
2000
672 943
11,13
5,11
2001
770 879
11,39
5,19
2002
932 529
10,98
5,57
2003
1 071 456
12,29
5,77
2004
1 089 090
..
5,39
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005. 2.9.3. A költségvetés oktatási kiadásai és százalékos megoszlása (Budgetary expenditures on education) Megnevezés 2000 Közoktatás
Százalékos megoszlás
Folyó áron, millió Ft 2002
2003
2004
2000 2002 2003 2004
462 177 640 128 783 372 803 897 68,7 68,6 73,1 73,8
Ebből intézményműködtetés
87 690
121 252 138 876 150 342 13,0 13,0 13,0 13,8
óvoda kindergarten
75 319
106 050 131 403 133 543 11,2 11,4 12,3 12,3
iskolai oktatás, szakképzés
222 123 321 125 403 818 409 847 33,0 34,4 37,7 37,6
felnőttoktatás
6 384
8 761
9 622
8 180
0,9
0,9
0,9
0,8
kollégium
16 538
21 343
25 861
25 059
2,5
2,3
2,4
2,3
étkeztetés
29 113
36 363
39 779
42 680
4,3
3,9
3,7
3,9
Felsőfokú oktatás
150 592 183 934 216 422 214 129 22,4 19,7 20,2 19,7
Iskolarendszeren kívüli oktatás
8 142
23 271
29 387
29 984
1,2
2,5
2,7
2,7
Egyéb oktatási kiadások
52 032
85 196
42 275
41 080
7,7
9,1
3,9
3,8
Összesen
672 943 932 529 1 071 456 1 089 090 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
46
2.9.3. A költségvetés oktatási kiadása oktatási szintenként folyó áron millió Ft-ban (HUF) Év
Óvoda
Alapfok
Középfok Felsőfok Egyéb Oktatással Összesen oktatás, összefüggő egyéb továbbképzés kiadás
1990
15 400
49 469
30 400
16 843
3 311
2 579
118 002
1995
43 234
119 758
73 380
54 004
10 535
5 614
306 525
2000
92 731
356 559
143 239
27 665
52 749
672 943
2001 106 214
409 998
155 379
29 707
69 581
770 879
2002 129 834
503 826
176 473
35 687
86 709
932 529
2003 158 526
617 089
207 604
42 628
45 609
1 071 456
2004 162 648
632 095
205 179
45 205
43 963
1 089 090
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005 2.9.4.A költségvetés oktatási kiadása oktatási szintenként a GDP %-ában folyó áron millió Ftban (HUF)
Év
Óvoda Alapfok Középfok Felsőfok
Egyéb Oktatással Összesen oktatás, összefüggő egyéb továbbképzés kiadás
1990
0,74
2,38
1,47
0,81
0,16
0,12
5,68
1995
0,77
2,13
1,31
0,96
0,19
0,10
5,46
2000
0,70
2,71
1,09
0,21
0,40
5,11
2001
0,72
2,76
1,05
0,20
0,47
5,19
2002
0,78
3,01
1,05
0,21
0,52
5,57
2003
0,85
3,32
1,12
0,23
0,25
5,77
2004
0,80
3,13
1,01
0,22
0,22
5,39
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005
47
2.9.5. Az egy tanulóra jutó költségvetési kiadás forint - HUF Év
Óvoda
Általános iskola
Szakiskola Gimnázium
Szakközépiskola Felsőoktatás
1990
41 267
40 962
52 577
70 384
1995
110 227
127 990
447 359
2000
264 086
248 848
768 858
2001
314 448
288 305
787 698
2002
397 429
357 018
851 721
2003
499 087
441 316
942 078
2004
519 310
466 507
881 477
60 029
216 149
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005 2.9.6 A 2004. évi költségvetés oktatási kiadásai forrás szerint (folyó áron millió Ft-ban) Forrása
Központi költségvetési
Óvoda Alap- és Felsőfok Felsőfokú Egyéb középfok továbbképzés oktatás
Oktatással összefüggő egyéb kiadás
Együtt
1 416
21 372
205 179
8 928
10 325
26 338
273 558
Önkormányzati
161 232
610 723
0
22
25 930
17 625
815 532
Összesen
162 648
632 095
205 179
8 950
36 255
43 963
1 089 090
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005 A további statisztikákat lásd a megfelelő oktatási szintnél. (3.16, 5.21, 6.19)
48
3. AZ ISKOLA ELŐTTI OKTATÁS RENDSZERE Magyarországon az iskoláskor előtti intézményes nevelés kettéosztott szerkezeti struktúrában és két szféra irányításában életkor szerinti megjelöléssel tradíciós hagyományként működik. A 3 éves kor alatti (0-3 éves kor) gyermekek ellátásáért felelős tárca az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium). Formái: bölcsőde ([„bölcsőde”]), családi napközi, házi felügyelet. Bölcsődei ([„bölcsőde”]) gyermekfelügyelet.
szolgáltatások:
baba-mama
klub,
játszócsoport,
játékkölcsönző,
A 3-6-7-8 éves korú gyermekek intézményes neveléséért felelős tárca az Oktatási Minisztérium. Formái: napközi otthonos óvoda ([„óvoda”]) - egész napos, 10-12 órás nyitvatartással hétköznaponként; óvoda ([„óvoda”]). Az óvoda ([„óvoda”]) a közoktatás nevelő intézménye, a közoktatás első láncszeme. Az óvodai nevelés szakasza a gyermek 3 éves korában kezdődik, és addig az időpontig tart, ameddig a gyermek a tankötelezettségi korhatárt eléri. Az óvodában ([„óvoda”]) folyó nevelőmunka minden 5. életévét betöltött gyermek számára kötelező. Az óvodai ([„óvoda”]) nevelés feladatait óvodapedagógusok és dajkák végzik. Az óvoda ([„óvoda”]) és a bölcsőde ([„bölcsőde”]) a gyermek hároméves korától az oktatói és nevelői feladatokon kívül ellátja a gyermekek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokat is.
3.1. Történeti áttekintés Lásd az alfejezeteket. 3.1.1. Bölcsőde ([„bölcsőde”]) A 0-3 éves korosztály ellátását biztosító intézmények történetét három nagyobb korszakra lehet bontani: az 1852-1945 közötti időszak, 1945-1970 közötti időszak, és 1970-től napjainkig. Az 1852-1945 közötti időszak: Az első magyarországi bölcsődét 1852. április 21-én nyitották meg Pesten. Az intézmény fő funkciója mindig a napközbeni ellátás volt, amely arra az időre korlátozódott, amíg az anya dolgozott. Tehát a szociális és a családsegítő funkció határozta meg az intézménytípus működésének szakmai alapjait. A bölcsőde ([„bölcsőde”]) a korszerű egészségügyi elvek alapján álló, gondozás-centrikus ellátással igyekezett helyettesíteni az anyát a munkavégzés ideje alatt, elismerve a családi nevelés elsődlegességét, a bölcsődei ([„bölcsőde”]) nevelés kiegészítő, bizonyos esetekben kompenzáló szerepét. Az 1945-1970 közötti időszak: A II. világháború után a nők tömeges munkába állása, valamint az anya- és gyermekvédelem fejlesztésének szükségessége miatt a bölcsőde ([„bölcsőde”]) fontos szerepet kapott. A korábbi funkciók megtartása mellett újak is megjelentek pl. a szocialista nevelés néhány elve, többek között a mielőbbi közösséghez szoktatás fontossága vagy annak hangsúlyozása, hogy az intézmény – ebben az esetben a bölcsőde ([„bölcsőde”]) – mindig magasabb színvonalú ellátást képes biztosítani az otthoninál. Ugyanakkor az ideológiai felhang ellenére a gyermekek ellátása a bölcsődékben ([„bölcsőde”]) sokkal gyermek-centrikusabb, politikamentesebb volt, mint bármely más nevelési intézményben. 1970-től napjainkig:
49
Ez a korszak a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetének (BOMI) (Bölcsődék Országos Módszertani Intézete) létrejöttétől számítható, amely a bölcsődei ([„bölcsőde”]) nevelés fejlődésének igen dinamikus időszaka. A szociális és a családsegítő funkció megőrzése és továbbfejlesztése, a család vezető szerepének helyreállítása, az együttnevelés szükségességének hangsúlyozása, a család igényeihez való differenciáltabb – de szakmailag alátámasztható – igazodás, a hazai és nemzetközi kutatások eredményeinek a gyermek érdekében történő hasznosítása, a családtámogató szolgáltatások megjelenése jellemzik ezt az időszakot. Új módszertani levelek, szakmai koncepciók születtek, emelkedett a szakemberek képzettsége, a hazai intézményhálózaton belüli jobb pozíciókat sikerült megszerezni, valamint a bölcsődék ([„bölcsőde”]) bekerültek a nemzetközi szakmai vérkeringésbe. A napközbeni kisgyermekellátás különböző formái, szolgáltatásai az 1980-as évek közepétől jelentek meg a bölcsődei ([„bölcsőde”]) ellátás mellett, kiegészítve azt. A bölcsődei ([„bölcsőde”]) gondoskodás az államszocializmus idején épült ki a nők nagyarányú munkavállalását elősegítő intézményként. 1985 után az intézmények és a férőhelyek száma folyamatosan csökkent. A csökkenés az utóbbi tíz évben felerősödött, amelynek oka a gyermeklétszám csökkenése, valamint a bölcsődét fenntartó önkormányzatok jövedelmi pozíciójának romlása volt. A 90-es években a bölcsőde ([„bölcsőde”]) fenntartása az egyik legdrágább alapszolgáltatást jelentette, amit a kisebb és szegényebb önkormányzatok nem képesek fenntartani (1. ). A családi napközit azért vezették be 1993-ban, hogy a kisebb településeken, ahol nem tudnak bölcsődét fenntartani, legyen lehetőség a gyermekek intézményes napközbeni ellátására. A házi gyermekfelügyelet pedig olyan rugalmas szolgáltatási forma, amelyet bölcsődék ([„bölcsőde”]) vagy egyéni vállalkozók üzemeltetnek, hogy időszakos felügyeletet biztosítsanak a gyermekeknek saját otthonukban. A kötelezően biztosítandó ellátások mellett a bölcsődék ([„bölcsőde”]) sokféle szolgáltatást is nyújtanak a családok számára. Ilyen többek között a baba-mama klub, a játszócsoport, a játékkölcsönző vagy a gyermekfelügyelet. 3.1.2. Óvoda ([„óvoda”]) A magyar kisdedóvás az óvodai ([„óvoda”]) nevelés elődjeként a 19. század első felében jött létre, Európa legtöbb államát megelőzve 1828-ban. Az első óvodát ([„óvoda”]) Angyalkert néven Brunszvik Teréz grófnő alapította Budán, Pestalozzinál tett látogatása és Wilderspin óvodájának ([„óvoda”]) megtekintése után. Az intézmény célul tűzte ki, hogy a szegény sorsú emberek gyermekeinek kellő védelmet nyújtson. Az óvodák ([„óvoda”]) száma fokozatosan nőtt: 1832-ben 4, 1836-ban 14 óvoda ([„óvoda”]) működött. Az óvodák ([„óvoda”]) gyors elterjedését az magyarázta, hogy a magyar nyelv terjesztésének és a nemzeti egység megteremtésének eszközét látták benne. Az óvodai ([„óvoda”]) nevelők az első időkben elsősorban férfiak voltak, és önképzés útján sajátították el hivatásukat, majd később speciális képzőintézetekben szereztek képzettséget. Az első kisdedóvóképző intézetet Tolnán 1837-ben hozták létre, és itt még férfiakat képeztek óvodai ([„óvoda”]) nevelőkké. A képzés az óvodát ([„óvoda”]) a magyar közoktatás egészébe beleágyazta, s egyik feladatául az iskolai tanulmányokra való felkészítést jelölte meg. 1847 végén már 89 óvoda ([„óvoda”]) működött Magyarországon. Az 1848. július 20-án megrendezett egyetemes tanítógyűlésen (tanügyi kongresszus) az óvodától ([„óvoda”]) az egyetemig mindenki képviseltette magát. A “kisdedóvási elemi és képezdei” szakbizottság óvodai ([„óvoda”]) szakosztályában az óvodapedagógia legfontosabb kérdései kerültek napirendre: az óvoda ([„óvoda”]) feladatát nem a tanításban jelölték meg, hanem a szoktatásban, a képességek fejlesztésében, a gyermek érzelmi életének nevelésében, melynek eszközéül a szeretetteljes bánásmódot, a példát, az éneklést ajánlották.
50
A 19. század első felében létrejött óvodák ([„óvoda”]) preszkoláris intézmények, az iskoláskort megelőző életévekben neveltek, ugyanakkor mind a nevelés tartalma, mind a módszerek, szervezeti formák tekintetében hasonlítottak a korabeli elemi iskolákhoz. Az alapvető tevékenységi forma a tanulás volt, a játék csak mellékes szerepet töltött be, a felszerelés valójában iskolai felszerelés, és játékszerek alig voltak. A kisdedóvodák belső élete sok helyen Fröbel elvei szerint valósult meg. A 19. század második felében az óvoda ([„óvoda”]) és iskola megkülönböztetése erősödött. Következetesebbé vált a preszkoláris nevelés és az elemi iskolai nevelés megkülönböztetése. Gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter érdeme az 1891. évi kisdedóvási törvény megalkotása, mely megfogalmazta a kisdedóvás célját: a 3-6 éves gyermekek ápolása, gondozása, a szülők távollétében veszélyektől óvása, rendre és tisztaságra szoktatása, valamint ügyességük, értelmük és kedélyük korukhoz mért fejlesztése által a testi, a szellemi és az erkölcsi fejlődés elősegítése. A kisdedóvodákat a népnevelési intézmények sorába emelte. A törvény egyértelműen kimondta, hogy az óvodában ([„óvoda”]) – az 1868. évi népoktatási törvény értelmében felfogott – tanításnak nincs helye. A törvény kizárólag csak a nevelés körébe tartozó eszközök alkalmazását rendelte el. Az 1891-es első óvodai ([„óvoda”]) törvénnyel megkezdődött az állami óvodahálózat kiépülése, és ezzel párhuzamosan a közösségi és felekezeti óvodák ([„óvoda”]) száma is lassan emelkedett. A 20. század elején a reformpedagógiai irányzatok hatottak a magyar kisgyermeknevelésre. A nevelési módszertan meghatározó irányzata a természetességre fektette a hangsúlyt. Az óvodai ([„óvoda”]) foglalkozásokon fontosnak tartották a kötöttség oldását, a több szabadság biztosítását. Az óvodák életére különösen Montessori Mária munkássága hatott abban a vonatkozásban, hogy az óvoda ([„óvoda”]) berendezése alkalmazkodjon a gyermek fejlettségéhez, és a miliője, felszereltsége pozitív ingerek keltésével gazdag legyen. Megerősítette az önkiszolgálás, önállóságra nevelés jelentőségét és serkentően hatott a fejlesztő hatású eszközök beszerzésére. 1938-ban a 3-6 éves korosztály 26,3%-a járt óvodába ([„óvoda”]). A II. világháború után az óvodákat ([„óvoda”]) államosították. 1950-ben az óvodáskorú gyermekeknek 23,5%-a járt óvodába ([„óvoda”]). Az ötvenes évek első felében az óvodaügy erőteljes fejlődésnek indult, a gazdasági és társadalmi törekvésekkel összhangban intenzív óvodafejlesztés kezdődött, mely nemcsak a dolgozó anyák számának nagyfokú növekedésével függött össze, hanem a gyerekek iskolára való előkészítését is célozta. Az 1950-es években jöttek létre nagy számban az üzemi és vállalati óvodák ([„óvoda”]), vidéken az idényóvodák, amelyekre az idénymunkára érkező számos család miatt volt szükség. Az 1953. évi III. törvény A kisdedóvásról (hatályon kívül helyezve 1986-ban) meghatározta a pártközpont által vezérelt szovjet mintájú oktatáspolitika jegyében a napközi otthonos óvodák működését. Az 1953-ban megjelent „Módszertani levél”, majd 1957-ben a „Nevelőmunka az óvodában” című kézikönyv, melyek kötelező érvénnyel szabályozták, és egységes elvek mentén meghatározták a tartalmi munkát az ország összes óvodájában ([„óvoda”]). Az orosz pedagógiai irányzat hatásaként a didaktikus játék bevezetése az oktatás erősödését eredményezte a magyar óvodai ([„óvoda”]) nevelésben. 1965-re több mint a duplájára nőtt az óvodába ([„óvoda”]) járó gyermekek száma. Ekkor már 3227 óvoda ([„óvoda”]) működött az országban. A koragyermekkori nevelés intézményhálózatának kiépítése erőltetett ütemben zajlott a 60-as, majd a 70-es évek folyamán is, melynek egyik következménye lett, hogy az óvodák ([„óvoda”]) egy része eredetileg nem óvodának ([„óvoda”]) épített épületben nyílt meg. 1975-ben a 3-6 éves korosztály több mint 2/3-a, 1990-ben pedig 87,1%-a járt óvodába ([„óvoda”]). A felsőfokú képzettséget 1959 óta vezették be az országban, de a 70-es években az intenzív óvodahálózat fejlesztése miatt a képesítés nélküli alkalmazás visszaszorítása érdekében 20 évig középfokú képzés során is lehetett óvodapedagógusi képesítést szerezni.
51
1971-ben kiadták Az Óvodai Nevelés Programját, mely, mint központi tartalmi szabályozó, országos hatókörrel két évtizeden keresztül meghatározta az óvodai ([„óvoda”]) nevelés tartalmát. Pozitívumai a gyermek- és nevelésközpontúságában, az egyéni, differenciált bánásmód hangsúlyozásában, a játék, mint alapvető tevékenység kiemelésében nyilvánult meg. Az Óvodai Nevelés Programjának továbbfejlesztett változata 1989-ben jelent meg, mely enyhítette a kötelező fejlesztési kereteket, tartalmakat, a differenciált egyéni bánásmódot erősítette, rugalmasabb napirendi elveket hirdetett. Az 1989-es rendszerváltást követően a közoktatási rendszer szerves részét képező óvodák ([„óvoda”]) állami kezelésből a helyi önkormányzatok fenntartásába kerültek. (1990. évi LXV. törvény A helyi önkormányzatokról) A gazdasági átalakulás alapja az állami vagyon privatizációja volt, melynek eredményeként megszűntek a korábbi üzemi, munkahelyi bölcsődék ([„bölcsőde”]), óvodák ([„óvoda”]). Ezzel párhuzamosan a társadalmi igényeknek megfelelően újjászerveződtek az egyházi óvodák ([„óvoda”]), és olyan alapítványi, illetve magánóvodák jöttek létre, melyek színes programkínálattal, extra szolgáltatásokkal vagy sajátos pedagógiai gyakorlatukkal elégítették ki a szülők egy részének igényeit. Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény a közoktatás első láncszemét, az óvodát ([„óvoda”]) nevelési intézményként teljesen egyenrangú közoktatási intézménynek nevezte. Megszüntette az ideológiai kötöttséget, felszámolta az oktatás állami monopóliumát. Az 1996-ban megjelent Óvodai nevelés országos alapprogramja ([„Alapprogram”]) keretprogram, és csak elvek alapján határozza meg az óvoda ([„óvoda”]) helyi nevelési programjának tartalmát, amely alapján a nevelő munka folyik. Biztosítja a lehetőséget a sokféle nevelési elv alapján folyó nevelőmunka megvalósítására a helyi igények és szükségletek figyelembevételével. A magyar közoktatási rendszerben a kilencvenes években lezajlott változások alapvetően két tényezőhöz kapcsolhatók: egyfelől az oktatás külső politikai, gazdasági és társadalmi környezetében, másfelől az oktatási rendszeren belül zajló átalakulásokhoz.
3.2. Folyamatban lévő reformjavaslatok A kilencvenes évek változásai jelentékenyen érintették a nők helyzetét. A munkavállaló korú nők foglalkoztatottsága jelentősen visszaesett (75,5%-ról 53-54%-ra), az inaktívak száma pedig megnövekedett. A kisgyermeküket otthon nevelők (GYED-en, GYES-en, GYET-en lévők) közül majdnem 5%-kal többen akartak visszatérni a munkaerőpiacra (összesen 69,6%) a gyermekgondozási idő letelte után, mint három évvel ezelőtt. Egyben csökkent azoknak az aránya, akik csak a család ellátásával kívántak foglalkozni. A foglalkoztatott nők körében visszaesés mutatkozik a gyermekekre fordított időben, ami a kereső munkával járó nagyobb lekötöttségre utal. A városokban élő dolgozó nők – különösen a megyeszékhelyeken élők – lényegesen kevesebb időt töltenek gyermekeikkel, mint tették azt a nyolcvanas évek közepén. A nyugdíjas nők esetében viszont növekedett a gyermekekre fordított idő, ami a nagyszülők és az unokák közötti kapcsolat erősödését jelzi. Noha a munkaerő-piaci kínálat kiterjesztése és a gyermekek fejlődése egyaránt a gyermekintézményi hálózat bővítése mellett szól, teljesen egyértelmű, hogy a magyarországi önkormányzatok továbbra is csak nagy nehézségek árán képesek kielégíteni a gyermekek intézményi elhelyezése iránti igényeket. A gazdaság szerkezeti átalakítása miatt az inaktív populáció aránya Magyarországon rendkívül magas, a nők csaknem fele és az 50 évesnél idősebb munkaképes lakosok jelentős része nem dolgozik. Ennek következménye a korlátozott adóalap, valamint az, hogy a (helyi) önkormányzatoknál jelentkező bevételeket gyakorta sürgős túlélési feladatokra fordítják. Becslések szerint a kiskorú gyermekeket nevelő magyarországi családok 40%a nélkülözni kénytelen. Az elszigetelt településeken különösen nagy szükség van a kisgyermekek megfelelő színvonalú ellátására. Legalább egy megfelelő intézmény nélkül ezeket a gyermekeket megfosztjuk az időben eszközölt megfelelő szűrés és prevenció lehetőségétől, ami károsan
52
befolyásolhatja a gyermekek szocializációját és további életükre való felkészülést. A kihívás a területfejlesztés tágabb összefüggéseiben is tetten érhető. A gazdasági fejlődés arra ösztönözheti a vidéki közösségeket, hogy önállóan gondoskodjanak a kisgyermekek megfelelő neveléséről, és teremtsék meg az ehhez szükséges forrásokat. A szétszórtan élő populációk különálló intézményi ellátása rendkívül költséges. Ezért egyre inkább célszerűnek tűnik az egészségügyi, szociális és oktatási szolgáltatások összevonására irányuló reformtörekvés, ami a megoldás kulcsa lehetne. A többfunkciós nevelési létesítmények létrehívásával lehetne orvosolni a kistérségi problémákat. A 2000-es évektől kezdve a gyermekellátási szükségletek kielégítése érdekében óvodákban indítottak sok településen bölcsődei csoportokat. Ezeknek az integrált vezetésű közös célú intézmények működtetésének feltételei nem kidolgozottak, a felelős tárcák közötti koordinációs feladatok ellátása hiányzik. Országos adat nem áll rendelkezésre ezen óvoda-bölcsődékről. A kilencvenes évek elejéig hazánkban a fogyatékkal élő és különleges gondozást igénylő gyermekek elkülönített oktatása, szegregációja valósult meg. Számos (esetenként bennlakásos) központi intézmény igyekezett gondoskodni a látás- és halláskárosult gyermekek, központi idegrendszeri mozgássérült gyermekek vagy tanulmányi nehézségekkel küzdő (mentálisan hátrányos helyzetben levő) gyermekek elhelyezéséről és oktatásáról. Egészségügyi és oktatási szakértők döntöttek a gyermekek elhelyezéséről ebben a rendszerben. Tekintettel a gyermekek jogairól szóló 1989. évi ENSZ Konvenció rendelkezéseire, a törvényhozás, valamint a Nemzeti Fejlesztési Terv (2003) tartalmára, elfogadásra került a fogyatékkal élő gyermekek azon jogának érvényesítése, hogy integrációs nevelésben részesüljenek, vagyis ép kortársaikkal együtt vehessenek részt a nevelésben. Az integrált nevelést folytató gyermekintézményekben nagyobb a korai felismerés esélye és a felzárkóztatás megvalósítása. A Nemzeti Fejlesztési Terv alapján megjelent pályázatok a sajátos nevelési igényű tanulók (HEFOP 2.1.2 számú) és a hátrányos helyzetű tanulók integrált oktatását támogatja (HEFOP 2.1.3 és 2.1.4 számú). A hátrányos helyzetű, elsősorban a roma tanulók, továbbá a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai kudarcának és lemorzsolódásának megelőzése érdekében jelent meg. Pályázati célok: a hátrányos helyzetű, elsősorban a roma tanulók, továbbá a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai sikerességének elősegítése, ezáltal javítva esélyeiket a munkaerő-piacon való érvényesülésre és a társadalmi beilleszkedésre; a szegregáció megszüntetése és a diszkriminációmentes, integrációs oktatási gyakorlatok elterjesztése a közoktatásban. Az ország bölcsődéiben ([„bölcsőde”]) azonos elvek alapján biztosítják a gyermekek gondozását, nevelését, de az egységes szakmai alapelvekre épülve támogatást élveznek az egyéni elképzelések is. Módszertani útmutató, szakmai ajánlások készültek a gyermekközpontú, a gyermekek igényeit figyelembe vevő gondoskodás megvalósulása érdekében. 2004/ 2005-ben került sor a Bölcsődei Alapprogram ([„bölcsőde”]) kidolgozására és szakmai lektorálására (Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet). Ez a készülő tartalmi szabályozó dokumentum tartalmában és szerkezetében is illeszkedik az Óvodai nevelés országos alapprogramjához. Bevezetésével biztosítottá válhat a gyermeki fejlődés törésmentes tartalmi szabályozása, és ennek kapcsán az egymásra építettség gyakorlati megvalósítása is a gyermekintézményekben. Most folynak a lektorálás utáni munkálatok. A bölcsőde ([„bölcsőde”]) fenntartása az egyik legdrágább alapszolgáltatást jelenti, amit a kisebb és szegényebb önkormányzatok nem képesek biztosítani. A szakmapolitika a hozzáférést segítette azzal, hogy az állami költségvetésbe beépült a bölcsődei korai gondozást segítő kiegészítő normatíva, mely a bölcsődei ([„bölcsőde”]) normatív pénzösszeggel együtt segíti a feltételek megteremtésében az intézményeket. A napközbeni kisgyermekellátás társadalmi elismertsége alacsony. Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának elvei alapján készült helyi nevelési programokban nagyobb hangsúlyt kell kapnia az alapképességek, készségek fejlesztésének. Az óvodakutatás részadatai szerint különösen a szocializáció és érzelmi nevelés témaköreiben van szükség a
53
fejlesztések tudatosabb megtervezésére. Az erkölcsi nevelés terén az értékek kapjanak hangsúlyt a nevelés folyamatában. Az egymás tisztelete, a másság elfogadása, a nyitottság, a kíváncsiság és a kreativitás fejlesztése kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a mindennapi nevelési folyamatokban. Mindezen tények szemléletváltozást igényelnek, amelyek segítése érdekében az óvodapedagógusok részére célzott továbbképzések szervezésére van szükség. A kisgyermekkori nevelés és gondozás irányelvei, Magyarországi Országjelentés c. kötet (OKI, NCSSZI, Budapest, 2005), amely az OECD nemzetközi szakértői delegáció megállapításait és ajánlásait tartalmazza egy kiemelkedő jelentőségű dokumentum a téma szempontjából. A kötet arra törekedett, hogy a kisgyermekellátás kérdéseit hazai összefüggésekbe helyezve vizsgálja, különös tekintettel a jelenleg uralkodó gazdasági viszonyokra és az EU-val kapcsolatos kérdésekre, valamint hogy a gyermekek és családok igényeinek való megfelelés szempontjából tekintse át a kisgyermekkori gondozás és nevelés szakmapolitikáját, irányelveit és gyakorlatát. Rövid áttekintést nyújt a magyar szociális és gazdasági környezetről, a demográfiai fejleményekről és a családtámogatás rendszeréről. A Nemzeti Fejlesztési Terv ([nemzeti fejlesztési terv]) alapján megjelent Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program ( HEFOP) /2004 március 21./ 3.1.2. Térségi Iskola- és Óvodafejlesztő Központok (TIOK) megalapítása a kompetencia alapú tanítási-tanulási programok elterjesztése érdekében című pályázat. A pályázat azokat a már jelentős szakmai innovációkkal, jó gyakorlatokkal rendelkező nevelési-oktatási-képzési intézményeket (óvodákat, általános és középfokú iskolákat), non-profit pedagógiai szakmai szolgáltató intézményeket szólította meg, amelyek vállalkoznak arra, hogy befogadják, adaptálják és elterjesszék a kompetencia alapú nevelés, oktatás és képzés új tartalmait, módszereit, eszközeit. Ez magába foglalja a központilag kifejlesztett oktatási programcsomagok tesztelésében, adaptálásában, beválás-vizsgálatában való részvételt. A pályázat keretében az egyes iskolák és óvodák fejlesztése a kompetencia alapú képzés, az ahhoz kapcsolódó minőségfejlesztési és mérési módszerek, és a program megvalósításához szükséges informatikai rendszer bevezetésén keresztül valósul meg. A HEFOP pályázatok keretében lehetővé vált a bölcsődei ([„bölcsőde”])hálózat fejlesztésének beindulása. A Nemzeti Fejlesztési Terv alapján megjelent Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program megalapítása a kompetencia alapú tanítási-tanulási programok elterjesztése érdekében című pályázat. 12 nyertes Térségi Iskola- és Óvodafejlesztő Központ több mint 100 intézmény - kezdi meg a kompetencia alapú oktatási programcsomagok tesztelését 2005-ben.
3.3. Konkrét jogszabályi háttér A gyermek joga, hogy a nevelési intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék, óvodai életrendjét, tevékenységét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, egészséges étkezési lehetőség biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki. A gyermek joga, hogy nevelési-oktatási intézményben, családja anyagi helyzetétől függően, kérelmére ingyenes vagy kedvezményes étkezésben, tanszerellátásban részesüljön. 1990-ben a politikai rendszerváltás idején konszenzus alakult ki arról, hogy a közhatalmat decentralizálni kell. Ennek eszköze az önkormányzati törvény (1990. évi LXV. törvény A helyi önkormányzatokról). A kisgyermekkori nevelés szempontjából a törvény legfontosabb intézkedése az volt, amely alapjaiban módosította a közigazgatás rendszerét: az egészségügyi, oktatási, szociális stb. alapellátás intézményeit a helyi önkormányzatok tulajdonába adta és fenntartására bízta. 3.3.1. A 3 éves kor alatti gyermekek ellátása A 3 éves kor alatti gyermekek intézményes gondozásának ügye az 1997. évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról megjelenéséig határterület volt a szociális
54
ágazat és az egészségügy között. Jelenleg a 3 éven aluli gyermekek ellátása egyértelműen a szociális védelem rendszerébe tartozik, ezen belül a gyermekvédelem, a gyermekjóléti alapellátás, és a gyermekek napközbeni ellátása körébe, így az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium) felügyeli. Bölcsőde ([„bölcsőde”]) A bölcsőde ([„bölcsőde”]) a családban nevelkedő 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátását, szakszerű gondozását és nevelését biztosító intézmény. A bölcsődék ([„bölcsőde”]) működését alapvetően „A bölcsődei ([„bölcsőde”]) gondozás-nevelés minimumfeltételei és a szakmai munka részletes szempontjai” c. kiadvány tartalmazza és szabályozza. Előírja a gyermekek napirendjével, étkezésével, gondozásával kapcsolatos feladatokat, a dolgozók munkarendjét és kötelességeit. Ha a gyermek a 3. évét betöltötte, de testi vagy szellemi fejlettségi szintje alapján még nem érett az óvodai nevelésre, a 4. évének betöltését követő augusztus 31-ig nevelhető és gondozható a bölcsődében. A bölcsődékben ([„bölcsőde”]) a gyermekek felvétele folyamatosan is történhet, ha a szülő igényt tart az ellátásra, és van szabad férőhely. A bölcsőde ([„bölcsőde”]) az alapellátáson túl speciális tanácsadással, időszakos gyermekfelügyelet biztosításával, gyermekhotel működtetésével vagy más gyermeknevelést segítő szolgáltatásokkal segítheti a családokat. A bölcsőde ([„bölcsőde”]) és a családi napközi igénybevétele heti 5 napos, nyitva tartás átlagban napi 8-10 óra, a szülők munkaidejéhez igazodva. Az év során a bölcsődék ([„bölcsőde”]) folyamatosan működnek, a nyári szabadság, zárás 4-5 hét. (3. 16.1. ) A bölcsőde ([„bölcsőde”]) végezheti a fogyatékos gyermekek korai habilitációs és rehabilitációs célú nevelését és gondozását is. A bölcsődei ([„bölcsőde”]) ellátás keretében a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján a fogyatékos gyermek hatéves koráig fejlődését biztosító fejlesztő felkészítésben és nevelésben vesz részt. (3.16.2. ) Családi napközi (15/1998 NM rendelet) A családi napközi a családban nevelkedő gyermekek (beleértve a fogyatékosokat is) számára nyújt életkoruknak megfelelő nappali felügyeletet, gondozást, nevelést, étkeztetést és foglalkoztatást. Olyan ellátási forma, ahol valaki a saját otthonában vagy a célnak megfelelő környezetben kisgyermekek gondozását, nevelését vállalja. Ha a gyermekek ellátását egy felnőtt végzi, akkor maximum 5-20 hetes és 14 éves kor közti – gyermek járhat egy családi napközibe. (3.16.4. ). Házi gyermekfelügyelet (15/1998 NM rendelet) A házi gyermekfelügyelet keretében a gyermekek napközbeni ellátását gondozó biztosíthatja a szülő vagy más törvényes képviselő otthonában, ha a gyermek állandó vagy időszakos ellátása nappali intézményben nem biztosítható (pl. beteg gyermek, többes ikergyermekek esetén, stb.) és a szülő a gyermek napközbeni ellátását nem vagy csak részben tudja megoldani. A házi gyermekfelügyelet keretében végzett napközbeni ellátás időtartama a szülő munkarendjéhez igazodik. (3.16.3. ) 3.3.2. A 3-6-7-8 éves korú gyermekek óvodai ([„óvoda”]) nevelése Lásd az alfejezeteket. 3.3.2.1. Szervezeti és működési szabályzás Az óvodai ([„óvoda”]) nevelés biztosítása állami feladat, önkormányzati kötelesség, ezt előírja az 1990. évi LXV. törvény A helyi önkormányzatról. Az önkormányzat saját maga dönti el, hogy milyen módon gondoskodik a feladatellátásról. Óvodát ([„óvoda”]) fenntarthat önkormányzat, állami intézmény, főiskola ([„főiskola”]), egyház, valamint jogi és természetes személy. (3.16.5. ). A nem-állami fenntartású intézmények létrehozásakor a törvény által előírt feltételek megteremtése az alapító feladata, a működéshez szükséges engedély kiadása a helyi önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozik. Az
55
önkormányzati társulásokról szóló 1997. évi CXXXIV. törvény meghatározza a helyi önkormányzatok együttműködéssel kapcsolatos lehetőségeit a nevelési intézmények működésével kapcsolatban. 2004. március 31-éig a közoktatási intézmény fenntartójának a 2003-as közoktatási törvénymódosítás 37. §-ának (5) bekezdése alapján át kell tekintenie az általa fenntartott közoktatási intézmény alapító okiratát, s szükség esetén el kell végeznie annak módosítását. A nem önkormányzati intézményfenntartónak - ha módosította - 2004. április 15-éig meg kell küldenie az alapító okiratot az illetékes jegyzőnek, főjegyzőnek, majd a jóváhagyást követő harminc napon belül a közoktatás információs rendszerének. Az elmúlt években – egyre több helyen - a gyermekellátási szükségletek kielégítése érdekében óvodákban indítottak bölcsődei ([„bölcsőde”]) csoportokat. Ez kiemelten a kis településeken tapasztalható. Az OECD vizsgálatról készült megállapítások adnak arra a problémára ajánlásokat, mely ezen intézmények vezetése és működtetésüknek feltételei nem elég kidolgozottak. Az OECD ajánlások jó példák kiemelésével mutatnak be eredményes megoldásokat (A kisgyermekkori nevelés és gondozás irányelvei OECD Oktatási Igazgatóság, OKI., NCSSZI. 2005). Egy óvodai ([„óvoda”]) egységben egy csoport bölcsődei ([„bölcsőde”]) feltételek között működik a rendeletek részbeni megvalósítása alapján. A gyermekek és szülők igényeit kielégítő óvodák ([„óvoda”]), a helyi önkormányzatok önhatalmú intézkedései szerint kénytelenek irányítani a gyermekellátást. Országos adat nem áll rendelkezésre ezen óvoda ([„óvoda”]) –bölcsődékről ([„bölcsőde”]), de pl. a Dél-Dunántúli régióba 16 ilyen intézményegység működik. A 2003-as törvénymódosítás előírásainak megfelelően az óvodák ([„óvoda”]) alapító okiratát a fenntartóknak módosítania kellett 2004 március 31-ig. Bekerült a dokumentumokba a gyermeklétszám, a csoportlétszámok, nagyvárosokban, egy-egy nagyobb településen egy-egy óvoda ([„óvoda”]) esetében szerepel az integrált nevelés vállalása a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása érdekében, valamint a nemzetiségi, etnikai és hátrányos helyzetű gyermekek nevelésének vállalása is. Ez maga után vonta a helyi nevelési programmódosítást is. Az 1993. évi LXXVII. törvény A nemzeti és etnikai kisebbség jogairól kimondta, hogy ha ugyanazon kisebbséghez tartozó 8 tanuló szülője kéri, akkor a helyi önkormányzat köteles a kisebbségi osztályt vagy tanulócsoportot megszervezni. Hat jelentősebb lélekszámú nemzetiség (horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén) és néhány egészen kisszámú közösség (pl. görög, ruszin, stb.) számára működnek óvodák ([„óvoda”]) két formában (3.16.7. ): nemzetiségi nyelven, illetve a nemzetiségi anyanyelvet már nem, vagy nem jól ismerő kisgyermekeknek magyar nyelven, de vállalva a nemzetiségi nyelvi nevelést játékos formában. A kisebbségi önkormányzatok minden érintett településen, városban, fővárosi kerületben megalakultak, működnek és hatékonyan heterogén képet mutatnak. A törvény jogot biztosít a kisebbségi önkormányzatoknak a nevelési intézmények ellenőrzésére, értékelésére. A megfelelő minőségű szolgáltatás biztosítása érdekében 1997-ben az oktatási miniszter az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértésével kiadta a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelvét, a 32/1997 (VI. 4.) MKM rendeletet, mely az 1993. évi közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról) előírásai szerint a nemzeti, etnikai kisebbségi nevelést biztosító óvodáknak ([„óvoda”]) helyi nevelési programjuk elkészítésénél figyelembe kell venniük. Egyre több óvoda ([„óvoda”]) fogad külföldi állampolgár gyermekének ellátását, gondozását, nevelését. Ez is jól mutatja a másság elfogadására nevelést, a nyitott óvodai élet megteremtésére törekvést. (3.16.8. ) Jelentős változás, hogy a speciális nevelési igényű gyermekeknek (2003-ig fogyatékos gyermekeknek) integrált nevelését írja elő a 2003-as közoktatási törvény módosítása. (3.16.11. ) A fogyatékos gyermekek a lakóhelyükön a többi gyermekkel együtt járnak óvodába ([„óvoda”]), vagy a sérültségük típusa szerinti gyógypedagógiai intézménybe nyerhetnek felvételt. A gyógypedagógiai nevelést felvállaló nevelési intézménynek rendelkeznie kell azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek a testi, az érzékszervi, az értelmi, a beszéd- vagy más fogyatékos
56
gyermek sajátos óvodai ([„óvoda”]) neveléséhez, valamint az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátáshoz szükségesek. A nevelési intézményt a szülő választja ki a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, illetve az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság szakértői véleménye alapján. Ezen feladatokat határozza meg A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet. A komplex szakvélemény alapján fogyatékosnak minősített gyermekek nevelésére emelt összegű normatív támogatást kapnak az óvodák ([„óvoda”]). A beszéd- és az enyhe értelmi fogyatékos gyermeket a csoport létszámának számításánál kettő, a testi, érzékszervi és a középsúlyos értelmi fogyatékos valamint az autista gyermekeket három főként kell számításba venni. Az együttnevelést vállaló óvodai ([„óvoda”]) csoportok így alacsonyabb létszámmal, optimálisabb egy óvónőre jutó gyermekszámmal működtethetők. A legtöbb sérült 3-6-7 –8 éves korú gyermeket integráltan nevelik( 3. 5.;3. 8.). Az integrált óvodai nevelés egyre népszerűbb, az elmúlt 5 évben megduplázódott az együttnevelt fogyatékos gyermekek száma. Ahol egy településen több óvoda ([„óvoda”]) működik, ott általában 1-1 óvoda ([„óvoda”]) kerül kijelölésre, integrált nevelésre. Kisebb, elzárt településen ezen gyermekek lehetőségei változatlanok, sőt speciális szakember-ellátás biztosítása sem megoldott. A különleges nevelési-gondozási szükségletű gyermekek iskola előtti nevelésének tartalmi szabályozását a 23/1997. (VI. 4.) MKM rendelet A fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve kiadásáról határozza meg. Az irányelv célja, hogy a fogyatékos gyermekek fejlesztése a számukra megfelelő területeken, adekvát módszerekkel, az egyéni és a sérülés specifikus sajátosságoknak megfelelő ütemben történjen, és hogy a habilitációs és rehabilitációs célú terápiák ne terheljék túlságosan a gyermekeket. Az irányelv az óvodai nevelés kiemelt feladataként jelöli meg a sérült gyermekek önállóságra nevelését, ennek érdekében a speciális segédeszközök elfogadtatását és használatuk megtanítását, a kevésbé sérült funkciók intenzív fejlesztését, a más területen meglévő tehetség felismerését és gondozását. Az irányelv egyaránt vonatkozik a fogyatékos gyermekeknek más, nem fogyatékos gyermekekkel együtt (integráltan) és tőlük elkülönítetten (szegregáltan) történő nevelésére. A 2003-as közoktatási törvénymódosítás alapján a 2004-es évben megindultak a munkálatok a 23/1997. (VI. 4.) MKM rendelet A fogyatékos gyermekek óvodai ([„óvoda”]) nevelésének irányelve és a fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve központi szabályozó módosításáról. A 2004. évi XXIX. Törvény az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatásról szóló törvény) tartalmazza a sajátos nevelési igényű - a testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, halmozottan fogyatékos, valamint a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott - gyermekek óvodai ([„óvoda”]) nevelését végző óvoda , a nevelési programját az Óvodai nevelés országos alapprogramja, valamint az e rendelet 1. számú mellékleteként kiadott Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai ([„óvoda”]) nevelésének irányelvében foglaltak figyelembevételével készíti el, illetve fogadja el. Ez a rendelet 2005. június 15. napján lépett hatályba. Az Országos Közoktatási és Értékelési Vizsgaközpont (OKÉV) elnevezéssel központi költségvetési szerv jött létre, amely központi hivatalként működik. Ellátja a nevelési intézmények ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségbiztosítási feladatait közoktatási szakértői hálózat működtetésével. Tevékenységét az OKÉV működéséről szóló 105/1999. számú, valamint módosítása 75/2003. számú Kormányrendelet határozza meg.
57
Az óvodapedagógusok heti 32 órában látják el nevelőmunkájukat a gyermekcsoportokban. (3.16.) Egész napos nyitva tartás esetén két óvodapedagógus és egy dajka látja el egy gyermekcsoport nevelését (közoktatási törvény). Az óvodapedagógusok többsége nő. Mivel a felsőfokú képesítés megszerzése 1993 óta kötelező, az idősebbek közül nem mindenki rendelkezik ezzel: jelenleg az összes óvodapedagógus kb. 80%-a felsőfokú végzettségű és 97%-uk szakképzett. A Szakvizsgáról, a továbbképzésről szóló 1997-ben kiadott 277/1997-es számú kormányrendelet és módosítása 36/2003. szabályozza a pedagógus továbbképzés rendjét, tartalmát és kritériumait. Az óvodapedagógusoknak hét évenként 120 órás továbbképzésen kell részt venniük, valamint szakvizsgát kell tenniük. A dajkák az óvodapedagógusok mellett dolgozó, általános iskolai és középfokú végzettségű dolgozók, akik a gyermekek gondozását végzik. 1990 óta szakvizsgát tehetnek, de ez alkalmazási feltételt nem jelent. Mindannyian nők. A 2003-as közoktatási törvény módosításának átmeneti rendelkezései között a 129 § 6. bekezdése mondta ki, hogy 2004. juniusáig az óvodákban([„óvoda”]) a helyi nevelési program felülvizsgálatát el kell végezni. A 2004/2005 nevelési évben az átdolgozott és jóváhagyott, közoktatási szakértők által véleményezett helyi nevelési programok alapján folyik a nevelőmunka az óvodákban([„óvoda”]). Ezzel egyidőben az óvodákban ([„óvoda”]) el kellett készíteni az Intézményi Minőségirányítási Programot (IMIP) is. Az IMIP elkészítése előtt az önkormányzatoknak el kellett készíteni a Fenntartói Minőségírányítási Programot (ÖMIP). Ez utóbbi alapját képezi az Intézményi Minőségírányítási Programoknak. A minőségírányítási program a minőségpolitika és minőségírányítási rendszer dokumentuma. A 3/2002. (II.15.) a közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló OM rendelet értelmében a 2004/2005-ös nevelési év végén kellett első ízben értékelni az óvodákban ([„óvoda”]) folyó minőségfejlesztési munkálatokat az új dokumentumok alapján. 3.3.2.2. Tartalmi szabályozás A 1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról az óvodát ([„óvoda”]) szakmailag önálló nevelési intézménynek, a közoktatási intézményrendszer szerves részének tekinti. Az óvoda ([„óvoda”]) hároméves kortól az iskolába járáshoz szükséges fejlettség eléréséig, hat-hétéves korig nevelő intézmény. Az óvodai ([„óvoda”]) nevelés kettős funkciót tölt be: egyrészt a szociális igazgatás körébe tartozó feladatként biztosítja a gyermek napközbeni ellátását, másrészt a közoktatás részeként felkészíti a gyermeket az iskolába lépésre. A gyermek abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, az óvodai nevelési év első napjától kezdődően napi négy órát köteles óvodai ([„óvoda”]) nevelésben részt venni. Hétéves kor felett óvodába ([„óvoda”]) járásra, szülői kérésre, az illetékes szakemberek véleménye alapján van lehetőség.(3.16.5 ) Az óvoda ([„óvoda”]) Alapító Okirata tartalmazza a nemzetiségi, etnikai kisebbség, sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelésére vonatkozó tartalmakat is. A 2003-as törvénymódosítás előírásainak megfelelően az óvodák([„óvoda”]) alapító okiratát módosítania kellett 2004. március 31-ig a fenntartóknak. Így a nagyvárosokban, egy-egy nagyobb településen egy-egy óvoda ([„óvoda”]) Alapító Okiratában szerepel az integrált nevelés vállalása a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása érdekében( 3.16.11.). Ez a helyi nevelési programmódosítás során a tartalmi nevelőmunkában is fejlesztést eredményezett. (3.3.2.1.) Az 1990. évi IV. törvényben (A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról) a világnézeti nevelés és oktatás kereteit határozták meg, valamint módosították a tulajdonviszonyokat. A szülőnek joga van ahhoz, hogy gyermeke erkölcsi, vallási neveléséről döntsön, és gyermekét a neki megfelelő óvodába ([„óvoda”]) írassa be. A gyermekvédelemről szóló szabályozások határozzák meg a gyermekvédelmi feladatok tartalmát, ami alapvető feladata minden nevelési és oktatási intézménynek
58
Az óvodákban ([„óvoda”]) folyó nevelőmunka tartalmi szabályozása kétszintű. Az óvodai ([„óvoda”]) nevelés központú tartalmi szabályozója az Óvodai nevelés országos alapprogramja ([„Alapprogram”]) (a továbbiakban alapprogram) 137/1996. (VIII. 28) Oktatási Miniszter rendelete. Az alapprogram tiszteletben tartja és elősegíti a Gyermek jogairól szóló ENSZ Egyezményben lefektetett alapelvek érvényesülését. Az 51/2004. (III. 23.) számú Kormányrendelet három területen módosítototta az Óvodai nevelés országos alapprogramját: az óvodai nevelési program elkészítésekor az Óvodai nevelés országos alapprogramja mellett figyelembe kell venni a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai ([„óvoda”]) nevelésének irányelvét is, ha az óvoda sajátos nevelési igényű gyermek nevelését végzi. A rendelet továbbá kimondja, hogy az óvoda([„óvoda”]) a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig, mely óvó-védő, szociális, nevelőszemélyiségfejlesztő funkciót lát el. A jogszabály kiegészült még a továbbiakkal: az iskolaérettségnek testi, lelki és szociális kritériumai vannak, melyek közül egyik sem hanyagolható el, mindegyik egyformán szükséges a sikeres iskolai munkához. A központi tartalmi szabályozó alapprogram ([„Alapprogram”]) elvei szerint összeállított helyi nevelési programok alapján történik a nevelőmunka az óvodákban ([„óvoda”]). A 2003-as közoktatási törvénymódosítás előírta, hogy a nevelési programok felülvizsgálatát és módosítását végezzék el a nevelőtestületek. A bevezetés óta egy korosztály az 1999-ben életbe lépett nevelési programokon nevelődött, tehát az elmúlt évek nevelőmunkájának ellenőrzése és értékelése alapján a módosítások a hatékonyabb és eredményesebb nevelőmunka megvalósítását szolgálták. A gyermekek nevelése érdekében az óvoda külső és belső partnereinek igényei és szükségletei is felmérésre kerültek és az ajánlások alapján a nevelőtestületek módosították a helyi tartalmi szabályozó, azaz a helyi nevelési program elveit. Ezen munkálatok tapasztalatait a Pedagógiai Intézetek Országos Szövetségének Óvodai Munkabizottsága összegezte és a megállapításokból kerültek kiemelésre részek (PEDIG 2005). A programbeválás vizsgálatai, vagy más néven programmódosítások szakmai fejlődést eredményeztek a közös tevékenységek, az elemzések, értékelések, a viták, a továbbképzések során. Az óvodapedagógusok mélyebben megismerték egymás szakmai munkáját, megfogalmazták óvodájuk szakmai értékeit, a nevelőtestület közösséggé formálódása felerősödött. Szemléletváltás indult meg sok óvodában. Az óvodák ([„óvoda”]) nyitottabbá váltak. Az óvodai ([„óvoda”]) dolgozók közösségében is megindult a neveléssel kapcsolatos nézetek lassú átalakulása. Az elszigetelt csoportlét helyett az egész óvodát ([„óvoda”])megmozgató, együttműködő légkör alakult ki. Az óvodák nagy része tanuló szervezetté vált az elmúlt 6 év során. A helyi nevelési programok alapján folyó nevelőmunka eredményessége abban nyilvánul meg legerősebben, hogy az elkészült helyi nevelési programok többségében tükrözik az óvodák egyéni arculatát, a helyi speciális körülményekre épített nevelőmunka jellegzetességeit. Az önállóan megírt helyi nevelési programok 30%-a 1999-ben helyi innovációkra épült, és ez a szám növekedett a programok felülvizsgálata során 40%-ra. A nevelőtestületek nyitottságát, nagyfokú érdeklődését az új irányzatok iránt és a kreativitás létét mutatják a kutatási adatok. Az önállóan megírt programok száma növekedett a beválás-vizsgálati eredmények feldolgozásával 70%. A helyi nevelési programok módosításai azt mutatják, hogy 49%-ban jól hasznosították az óvodapedagógusok az elmúlt négy év tapasztalatait. Ezek is az óvodapedagógusok széleskörű érdeklődését és a szakmai információk aktív megkeresését, valamint felhasználását igazolják. A helyi nevelési programokban a játék helye, szerepe egyre inkább az Alapprogram szellemiségét mutatja. A gyermeki játék védelmére, a feltételek megfelelő alakítására, és az öntevékenység szabad megnyilvánulásainak tiszteletben tartására, vagyis a játék tiszteletére épül egyre több óvodában az óvodapedagógusok játékkal kapcsolatos tevékenysége, megnyilvánulása. A kutatási adatok alapján az is megállapítható, hogy az új tartalmi szabályozásban megfogalmazott képességfejlesztésben való gondolkodás, mint nevelési szemlélet, kezd elfogadást nyerni az
59
óvodapedagógusok körében. A képességfejlesztés területeinek tartalmára vonatkozóan a helyi nevelési programok részletes anyagokat tartalmaznak (70 %). Ez sokban segíti az óvodapedagógusok eredményes nevelő munkáját és tájékoztatást ad a szülőknek az óvodai ([„óvoda”]) nevelés tartalmi jellemzőiről. A csoportnapló tervezési fázisaiban és a gyakorlati nevelőmunka folyamatában a képességfejlesztés kap kiemelt hangsúlyt (az óvodák 60%-ban). A gyermeket körülvevő világot tanulási környezetté alakítják az óvodapedagógusok: a változatosan, és igényesen berendezett csoportszobák, játékeszközök nagyon jól segítik a gyermekek fejlődését. A helyi szabályozás, vagyis az intézményi szint dokumentációs rendszerét négy dokumentum – az alapító okirat, a Helyi nevelési program, a Szervezeti és Működési Szabályzat és a Minőségirányítási program határozza meg az óvoda ([„óvoda”]), mint szervezet jogi és tartalmi működésének kritériumait. Mindegyik dokumentum készítését, tartalmát, elfogadását, felülvizsgálatát a közoktatási törvény 2003. évi LXI. törvény módosítása írta elő. Közoktatási szakértők adnak szakvéleményeket a helyi nevelési programok törvényességéről. A házirendet az intézményvezető készíti el, és a nevelőtestület fogadja el. A házirend tartalmi módosításában a 2003-as közoktatási törvénymódosítás kiemelt területei kaptak helyet: a gyermeki jogok és kötelességek gyakorlásával, a gyermekek óvodai ([„óvoda”]) életrendjével kapcsolatos rendelkezések elvárásokat (a gyermek emberi méltóságának tisztelete, a gyermek védelme a fizikai és lelki erőszakkal szemben, a gyermek óvodai([„óvoda”]) életrendjének helyi szabályozása a képességfejlesztés és a megfelelő ellátás megteremtése érdekében), valamint a szülői jogokat és kötelességeket, a szülői szervezetek közreműködése a döntéshozatalban, a nevelési intézménybe bevihető dolgokra vonatkozó korlátozásokat, az óvodáskorú gyermek akadálytalan óvodai ([„óvoda”])nevelésben való részvételének biztosítását. Az óvoda ([„óvoda”]) házirendjének felülvizsgálatára és módosítására került sor a 2004/2005-ös nevelési évben. Ez a közoktatási szakértő véleményeztetésével és a fenntartó jóváhagyása alapján 2005.szeptember 1-én került bevezetésre.
3.4. Általános célok Lásd az alfejezeteket. 3.4.1. A 3 éves kor alatti gyermekek napközbeni ellátása A koragyermekkori intézményes nevelés és gondozás célja egyrészt megosztani a családdal a gyermekneveléssel járó feladatokat, hogy az anya munkát tudjon vállalni (teljes vagy részmunkaidőben) vagy képezni tudja magát. Másrészt olyan gyermekek számára ellátást, gondozást, az egészséges, harmonikus, kiegyensúlyozott fejlődéshez szükséges feltételeket biztosítani, ahol ez a családban nem, vagy csak részben biztosított. Ilyenek például a szociálisan hátrányos helyzetű családok, gyermekét egyedül nevelő szülő, fogyatékos szülők, stb. Konkrét célkitűzés az egészséges testi, lelki fejlődés biztosítása valamennyi gyermek számára. Az értelmi, érzelmi és szociális fejlődés támogatása. Barátságos, biztonságos, családias, szeretetteljes légkörben, az életkornak megfelelő környezetben az önálló aktivitás kibontakoztatása, a szocializáció segítése. 3.4.2. Óvoda ([„óvoda”]) Az Óvodai nevelés országos alapprogramja ([„Alapprogram”]) (3.3.2.) olyan központi szabályozó dokumentum, amely meghatározza a magyar óvodákban ([„óvoda”]) folyó nevelőmunka alapelveit, az óvoda ([„óvoda”]) funkcióit, az óvodai nevelés ([„óvodai nevelés”]) célját, feladatrendszerét, az óvodai tevékenységformákat, az óvodai ([„óvoda”]) élet megszervezésének elveit és az óvodáskor végére várható fejlődési jellemzőket. Minden más program hordozója, és minden más óvodai ([„óvoda”]) program erre épül. Az Alapprogram ([„Alapprogram”]) lényeges vonásai:
60
az óvodai ([„óvoda”]) neveléstörténet értékeire és a magyar óvodai ([„óvoda”]) nevelésügy nemzetközileg elismert gyakorlatára épít, a gyermeki jogok figyelembevételével készült, a családi nevelést egészíti ki, megkötöttségeket csak a gyermekek érdekében tartalmaz, a gyermekek érdekében bizonyos határokat jelöl meg, és bizonyos ellátást kötelezővé tesz, biztosítja az óvodapedagógusok módszertani szabadságát, szolgáltatásokat vállal a szülői nevelési igények kielégítése érdekében, gyermekközpontú elveket hirdet: vagyis a gyermeki szükséglet határozza meg a célok, feladatok, tevékenységek tartalmát, biztosítja a pluralizmust, a sokféle nevelési elvek megvalósítását. Az óvodai ([„óvoda”]) nevelés céljában megfogalmazza a gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlesztését, a gyermeki személyiség kibontakoztatásának elősegítését, az életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő ütemű fejlődés figyelembevételével, különös tekintettel az egészséges életmód kialakítására, az értelmi és érzelmi nevelés, szocializáció biztosítására. A gyermeki közösségben végezhető sokszínű tevékenységek kiemelten a játékban, mint fő tevékenységi formában valósuljanak meg. Az óvodák ([„óvoda”]) helyi nevelési programja (3.3.2.2.) a helyi óvodahasználók igényeinek és szükségleteinek, valamint az alapprogram ([„Alapprogram”]) irányelveinek figyelembevételével készül.
3.5. Földrajzi elérhetőség Lásd az alfejezeteket. 3.5.1. A 3 éves kor alatti gyermekek ellátása Az elmúlt harminc évben mintegy felére csökkent a működő bölcsődék ([„bölcsőde”]) száma, és az abban férőhelyet kapó bölcsődés korúak száma is, ennek következtében néhány bölcsőde ([„bölcsőde”]) bezárásra került. Az alapellátást és a szolgáltatásokat együttesen a korosztály 12-15 %-a veszi igénybe. (3.16.1. ) A bölcsődék ([„bölcsőde”]) kihasználtsága megnőtt a 2003/2004-es évben. Vidéken 113,22%( +2, 82%), a fővárosban 106, 58% ( +5, 02%). Az önkormányzati fenntartású 495 bölcsőde ([„bölcsőde”]) területi eloszlása a következő képet mutatja: 144 Budapesten-, 149 megyei jogú városban-, 164 városban- és 51 községben működik. Kistelepüléseken a ’90-es évek elején megszűntek a kisférőhelyes bölcsődék ([„bölcsőde”]). A 2003/2004-es nevelési évben nem változtak jelentősen a szolgáltatásra vonatkozó adatok. 3.5.2. Óvoda ([„óvoda”]) Magyarországon az óvodai ([„óvoda”]) neveléshez való hozzáférés univerzális jog, nincsenek külön, explicit jogosultsági kritériumok az államilag finanszírozott óvodai ([„óvoda”]) neveléshez való hozzáférésnél. A 2003-as közoktatási törvénymódosítás a tankötelezettségről szóló fejezet 6.§. 2. pontja szerint: . A Magyar Köztársaságban a gyermek, ha eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb amelyben a nyolcadik életévét betölti, tankötelessé válik.. Mindez azt jelenti, hogy ha a szülő és a szakemberek a gyermeket nem találják iskolaérettnek, még 8 éves koráig óvodában ([„óvoda”]) maradhat.
61
Az óvodai ([„óvoda”]) ellátáshoz való hozzáférés közel egy évtizede nemzetközi összehasonlításban is igen magas, az óvodáztatásban érintett 3-7-8 éves korosztály 2003-ban 92,9%-ot mutat. A 8 évesek száma a törvénymódosítás következtében a 2003/2004-es nevelési évben országos szinten 62 fő volt, az óvodáskorú népesség 0,1 %-a, ez a szám csökkent a 2004/2005 évben, ami azt mutatja, hogy az OECD vizsgálat ajánlásai megfontolandók: nem eredményes a gyermekeknek az óvodai nevelésben való visszatartása. (3.16.12. ) A 7 évesek száma is csökkenő tendenciát mutat. Megközelítőleg 5000 kisgyermeket helyhiány miatt minden évben elutasítanak az óvodák ([„óvoda”]). Ez továbbra sem változik, mert az óvodai ([„óvoda”]) férőhelyek számának csökkenése még mindig tart. (2003/2004-es nevelési évben 30 óvoda, 6 122 férőhely szűnt meg, 4 199 gyerekkel kevesebb jár óvodába ([“óvoda”]) a 2002/2003-as évhez képest. Az adatok szerint a kisebb gyermekükkel otthon tartózkodó, szociális ellátásban (GYES, GYED) részesülő anyák és a szintén otthon tartózkodó munkanélküli szülők gyermekei, továbbá a 3-4 évesek maradnak ki időlegesen az óvodai ([„óvoda”]) ellátásból. (3.16.10. ) A fenntartó önkormányzatok csak az 5. életévüket betöltött gyermekek óvodai([„óvoda”]) felvételét tartják kötelező érvényűnek a közoktatási törvény előírásainak megfelelően. Az 5 éven aluliak felvételére csak akkor van mód, ha van üres férőhely az óvodában([„óvoda”]). Az óvodai ([„óvoda”]) ellátáshoz való hozzáférés lehetősége igen egyenetlen az országban. A városokban a nagy zsúfoltság miatt utasítanak el 5 éven aluli gyermekeket. Az elutasított gyermekek mintegy fele olyan településen él, ahol egyetlen óvoda ([„óvoda”]) van, s a gyakran távoli szomszéd településre nem igen tudják vagy akarják utaztatni a munkanélküli vagy alacsony jövedelmű szülők kisgyermekeiket. Egyes területeken az óvodai ([„óvoda”]) ellátásra vonatkozó igény meghaladja a rendelkezésre álló férőhelyek számát, ami átmeneti nehézségeket eredményez. Különösen a nagyvárosokból az agglomerációba irányuló kiköltözés idézi elő az átmeneti férőhely-hiányt. A kistelepülések ragaszkodnak a gyermekellátást biztosító helyi óvoda ([„óvoda”]) működtetéséhez, mert úgy érzik, hogy kulcsszerepet tölt be az óvoda([„óvoda”]) a gyermekek fejlődésében. A szocializációs problémák esetében a gyermekek számára korai fejlesztő tanácsadó és gondozó szolgálat vehető igénybe, de ezek általában csak a nagyobb településeken és városokban létesültek. A fogyatékos gyermekeknek a nagyobb városokban korábban kialakított szegregált intézményei látják el többségében e feladatot. A gyógypedagógiai óvodai ([„óvoda”]) hálózat 8 szegregált intézményben – részben bentlakásos rendszerben – és 50 többségi óvoda ([„óvoda”]) egy-egy kis létszámú gyógypedagógiai csoportjában évente körülbelül 1000 gyermeket fejleszt. Ez az intézményrendszer az óvodás korosztály 0,3%-át fogadja be. Léteznek óvodák ([„óvoda”]) a vakok és gyengén látók, a siketek és nagyothallók, a súlyos beszédfogyatékossággal és mozgáskorlátozottsággal élők számára, bejáró és hetes bentlakásos formában egyaránt. Világhírű a konduktív nevelésben a magyar Pető módszer, ezért a mozgássérültek óvodáiban ([„óvoda”]) sok külföldi gyermeket fejlesztenek. Nincs speciális óvoda ([„óvoda”]) az enyhén értelmi fogyatékos kisgyermekek számára, ők mindannyian integráltan nevelődnek. Az elmúlt évhez viszonyítva a 2004/2005 éves adatok szerint nőtt a gyógypedagógiai nevelést biztosító óvodák ([„óvoda”]) száma, kiemelten a gyógypedagógusok száma.. (3.16. 11. ) Ennek oka a 2003-as közoktatási törvénymódosítás integrációs nevelést támogató paragrafusai, ezáltal az integrációs nevelést a fenntartó önkormányzatok beépítették egy-egy óvodájuk ([„óvoda”]) alapító okiratába. A falvakban élő, sokgyermekes, anyagi nehézségekkel küzdő családok nem ritkán tanulási problémákkal küzdő és/vagy sérült gyermekei az átlagnál kisebb arányban jutnak fiatalabb korukban óvodai ([„óvoda”]) szolgáltatáshoz. Mivel a roma családok többsége kistelepülésen él, illetve körükben a gyermekszám és a munkanélküliség egyaránt többszöröse az országos átlagnak, kisgyermekeik számára a hozzáférés nem mindig biztosított. Az óvodai ([„óvoda”]) férőhelyek ellátottsága tekintetében Magyarországon a vidéki térségekben óvodai ([„óvoda”]) intézményekkel nem rendelkező településeken 2000-nél kevesebben élnek; ezeken a településeken él a magyar
62
lakosság közel 17%-a. Az ország északi és keleti végein anyagi okok miatt nem képesek biztosítani a kisgyermekek megfelelő színvonalú ellátását, hiszen a súlyos munkanélküliség nagymértékben behatárolja az adóalapot, és a települési önkormányzatok költségvetéseiből elsősorban a rászorultak szociális segélyezéséről kell gondoskodni. Míg a fővárosban lakók 83%-a választhat gyermekének több óvoda ([„óvoda”]) közül intézményt, addig a községekben élők körében ez az arány mindössze 11%-os. A gyermekeknek lakóhelyüktől az óvodába ([„óvoda”]) jutási ideje ugyanakkor azt jelzi, hogy az óvodahálózat intézményeinek szórtsága megfelelően igazodik a településrendszerhez. A gyermekek átlagosan 10-13 perc alatt jutnak óvodájukba ([„óvoda”]) reggelente. A régiók közül a Közép-Magyarországi régióban (Budapest, Pest megye) van a legtöbb óvoda ([„óvoda”]). Itt 996 óvoda ([„óvoda”]) működik.. Ezzel szemben a közép-magyarországi régióban (Fehér-, Komárom-Esztergom-, Veszprém megye) ahol a legkevesebb az óvodák ([„óvoda”]) száma, ez az adat 500 alatt van. (3.16.13.. )
3.6. Felvételi követelmények és az intézmény kiválasztása Az 1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról kimondja: a szülő joga, hogy gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelő óvodát válasszon. Jogai közé tartozik, hogy megismerje az óvoda helyi nevelési programját, házirendjét, tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról; gyermeke fejlődéséről rendszeresen tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon; részt vegyen a foglalkozásokon. Kezdeményezheti szülői szervezet létrehozását, és közreműködhet annak tevékenységében. Részt vehet az érdekeit érintő döntések meghozatalában, az óvoda ([„óvoda”]) irányításában. Ugyanakkor, a szülő kötelessége, hogy biztosítsa 5 éves kortól gyermeke óvodai ([„óvoda”]) nevelésben való részvételét, és rendszeres kapcsolatot tartson a gyermekével foglalkozó óvodapedagógusokkal. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény úgy rendelkezik, hogy az óvodák ([„óvoda”]) a gyermekek felvétele érdekében a fenntartó önkormányzat engedélye alapján évente egyszer beiratkozási időt (egy hét időtartamban) hirdetnek, hogy a szülők kiválaszthassák gyermekük számára a legmegfelelőbb óvodát ([„óvoda”]). Emellett év közben is biztosítani kell a folyamatos felvételt, hiszen a szülő igényt tarthat gyermeke óvodai ([„óvoda”]) ellátására attól a naptól fogva, hogy gyermeke betölti a 3. életévét. Amennyiben az óvodában ([„óvoda”]) van szabad férőhely, tehát az óvoda ([„óvoda”]) feltöltöttsége nem haladja meg a 120%-ot, akkor az óvodavezető saját hatáskörében dönt az óvodai ([„óvoda”]) felvételről. Ez csak akkor jelent gondot, ha a szabad férőhelyek számánál több gyermek jelentkezik az óvodába. Ebben az esetben bizottság dönt a rászorultság, a szociokulturális háttérismeret alapján. Ha az óvoda ([„óvoda”]) zsúfoltsága nem teszi lehetővé a felvételt, akkor a fenntartó ajánl körzeten kívüli óvodát ([„óvoda”]) a szülőnek. A szülő az intézmény döntése ellen az intézményi szabályzatokban meghatározott módon fellebbezhet, illetve fel nem oldható vitás esetben bírósághoz fordulhat. Az óvoda-iskola átmenet problematikáját nem oldották meg a 2003-as közoktatási törvény módosításai, amelyek a kezdőszakasz erősítését és az esélyteremtés területeit emelik ki. 1991-ben indult és 10 évig tartó „óvodaiskola” kutatás eredményeinek hatására létrejött integrált intézmények kiváló eredménnyel kezdték megvalósítani az 1990-es években több településen (Pécs, Báta, Debrecen, Kecskemét és a fővárosban több kerületben) a biztos alapokra épülő általános iskolai nevelést. Óvodaiskola c. kiadvány és akkreditált továbbképzés állt rendelkezésre az eredményes megvalósítás érdekében. Három alkalommal került sor országos konferencia szervezésére is, ahol az óvodapedagógus-tanító diplomával rendelkező pedagógusok közös munkamegosztásán alapuló óvoda-iskola átmenet eredményei kerültek összegzésre. A pozitív szakmai eredmények ellenére 2002-től a folyamatos önkormányzati megszorítások hatására több
63
településen megszűntek a jól működő „óvodaiskola” intézmények, és ma már csak négy intézményben működik ez a szervezési forma. Az óvoda-iskola átmenet segítése nem valósult meg az elmúlt években, ezen a területen szakmai téren nem alakult ki az egymásra építettség, az átmenet zökkenőmentesebbé tétele.
3.7. A gyermekek családjának pénzügyi támogatása A nők nagyarányú foglalkoztatása miatt az óvodai ([„óvoda”]) ellátás évtizedek óta kiépült. A szülők széles rétegei igénylik ezt az ingyenes kisgyermekkori ellátást. A gyermekintézményekben igénybe vett étkezésért a szülő térítési díjat fizet. A kisjövedelmű családok szociális támogatást kapnak, mely támogatás azonos elveken alapszik a roma és nem roma családok esetében is. Az étkezési díj kedvezményeit a családban eltartottak száma, a szülők havi nettó jövedelme és az eltartottak száma határozza meg. A támogatás mértékének kategóriái jövedelemhatárok szerint vannak megállapítva. 2003-tól a fenntartó önkormányzatok számára a kormány bővítette a normatív alapon járó kedvezményes étkeztetést. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosultak, a három-és többgyermekes családok, és a beteg valamint sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelők esetében 50 %-os étkezési kedvezményt biztosítanak. Az étkezési díj mértéke tovább csökkenthető - alanyi jogon: 3 vagy több gyermekes család, szociális rászorultság, - egészségügyi alapon: fogyatékos, idegileg sérült gyermekek esetében szakértői bizottsági vélemény alapján. 100%-os étkezési kedvezményt kap a gyermek az óvodában ([„óvoda”]). Pl. a 3 gyermekes családok esetében. A gyermekes családok támogatásának legfőbb formái a következők: Anyasági támogatás – Olyan ellátási forma, amely minden szülő nőt megillet, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e biztosítással vagy sem. Egyszeri támogatás, a szülést követően az kaphat, aki terhessége alatt legalább négy alkalommal terhes gondozáson vesz részt. Összege azonos a gyermek születése időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegével. Nevelési ellátás – Családi pótlék, jövedelemtől függő ellátások: 1 - Családi pótlék: Családi pótlékra jogosult vagyoni, jövedelmi helyzetétől függetlenül a vérszerinti szülő, az örökbefogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő és a gyám, a saját háztartásban nevelt, még nem tanköteles, illetve a saját háztartásában gondozott tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel. A családi pótlék alanyi jogon járó juttatás, melyet havonta folyósítanak. Összege 2003-ban : 1 gyermek után 4 600Ft, , 2 gyermek után 11 200 Ft, 3 gyermek után 21 300- Ft volt Ez a változás 20 %-al emelte a gyermeki támogatások összegét. Ezzel egyidőben bevezetésre került a 13. havi családi pótlék, amely éves szinten további 8 %-al emeli a családi pótlék reálértékét. 2 - Jövedelemtől függő – rászorultság figyelembevételével járó ellátások: Rendszeres gyermekvédelmi támogatás: A szülő, nevelőszülő, hivatásos nevelőszülő, a gyám a saját háztartásában nevelt gyermekre való tekintettel kapja évente újabb rászorultsági megállapítás alapján. Gyermektartásdíj megelőlegezése: Ha a tartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlen és a gyermeket gondozó személy nem képes a gyermek részére a szükséges tartást nyújtani. Gyermekgondozási ellátás – Gyes, Gyet, Gyáp 1 - Gyermekgondozási segély (GYES): Az a nagykorú szülő, aki nem áll biztosítási jogviszonyban, (mert pl. nincs munkaviszonya és munkanélküli járadékot sem kap), gyermekgondozási segélyt vehet igénybe legkorábban a gyermek születése napjától. Ezt az ellátási formát veheti igénybe a biztosított szülő is gyermeke. második életévének betöltésétől – amennyiben korábban
64
gyermekgondozási díjban részesült – a gyermek harmadik életévének betöltéséig. Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülő, a gyám a saját háztartásában nevelt gyermek 3. életévének betöltéséig, illetve a tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermek 10. életévének betöltéséig. 2000 óta a nagyszülő is jogosult lehet a gyermekgondozási segélyre, ha a gyermek az első életévét betöltötte, a gyermek gondozása nevelése a szülő háztartásában történik, és a gyermek szülei írásban nyilatkoznak arról, hogy a GYES-ről lemondanak és egyetértenek a nagyszülő részéről történő igénylésével. A GYES havi összege független a gyermekek számától, azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével. A GYES összegéből nyugdíjjárulékot kell fizetni. 2 - Gyermeknevelési támogatás (GYET): Az a szülő, nevelőszülő, gyám jogosult, aki saját háztartásában három vagy több kiskorú gyermeket nevel és a legkisebb gyerek 3 és 8 év közötti. Az összeg megállapítása változó. 3 - Gyermekápolási táppénz (GYÁP): Ha a biztosított gyermeke betegsége miatt keresőképtelen, a táppénzjogosultság időtartama a gyermek korától, illetve attól függ, hogy a biztosított egyedülállóe. A gyermekápolási táppénzt a szülők bármelyike igénybe veheti. A táppénz az egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, ápolása címén a gyermek egyéves koráig időbeli korlátozás nélkül jár. Az egyévesnél idősebb, de 3 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 84 naptári napon át, 3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 42, egyedülállónak 84 naptári napon keresztül jár. Munkaviszonyban álló szülőt megillető támogatás – Gyermekgondozási díj (GYED): a gyermekgondozási díjat legkorábban a 24 hét szülési szabadság letöltét követő naptól, a gyermek 2. életévének betöltéséig folyósítanak. GYED-et igénybe veheti a vér szerinti szülő, az örökbefogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, illetve az a személy, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van, továbbá a gyám is. A gyermekgondozási díj biztosítási jogviszonytól függő, az egyén keresetéhez igazodó táppénzszerű ellátás. GYED-re a gyermek egy éves koráig csak az anya (egyedülálló apa), ezt követően a szülő bármelyike jogosult. A GYED összege annak a jövedelemnek a 70-%-a, amely után a munkavállaló egészségbiztosítási járulékot fizet, 2002-ben havonta legfeljebb 83 000.- Ft. lehet. szociális rászorultsághoz kötött támogatások – rendszeres gyermekvédelmi támogatás és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás: 1 - Rendszeres gyermekvédelmi támogatás: Az önkormányzat a gyermeket rendszeres támogatásban részesíti, ha a családban az egy főre jutó havi nettó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét. 2 - Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás: Azok a családok nyújthatják be kérelmüket rendkívüli gyermekvédelmi támogatás iránt, akik létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe kerültek. A rendkívüli gyermekvédelmi támogatás elsősorban természetbeni ellátás (gyermekintézmények térítésének díjkedvezmény, tandíj, egészségügyi szolgáltatásért fizetendő terítési díj, gyógykezelés).
3.8. A gyermekek életkora és a csoportszervezés rendszere Magyarországon az óvodák ([„óvoda”]) mérete igen vegyes képet mutat. A lakosság több mint 40 %-a kistelepülésen él, ahol 1-2 csoportos óvodák ([„óvoda”]) üzemelnek. A kisóvodákban vegyes életkorú csoportok üzemelnek. A teljesen vegyes csoportok fogadják a 3-7-8 ( 3. 5.)éves korú gyermekeket egy csoportban, a részben vegyes csoportok összetétele többféle variációt mutathat az egy csoportban lévő korcsoportok miatt (3-5 évesek, 5-7-8 évesek és előfordul még a 3 és 6-7-8 éveseknek (3.5.) is külön csoportja).
65
A városokban, nagyvárosokban a 3-4-6-8 csoportos, többségében lakótelepi óvodákban ([„óvoda”]) a tiszta életkorú csoportok szervezése valósult meg, különösen a 70-es, 80-as években a magas gyermeklétszám miatt. A tiszta életkorú csoportszervezésben együtt vannak a 3-4 évesek, a 4-5 évesek és az 5-6(-7-8) évesek(3.5). Az óvodáztatás életkorának kitolódásával, vagyis a rugalmas beiskolázás elveinek megvalósítása során egyre jobban megnőtt azon óvodások száma, akik négy-öt évig (3-7-8 éves korukig (3.5.)) járnak óvodába ([„óvoda”]). Ebben az esetben szerveződnek a helyi igényeknek megfelelően csoportismétlések, illetve folyamatosan lépnek át egyik korcsoportból a másikba, felmenő rendszerrel. Az óvodai helyi nevelési programok életbelépése (1999) óta (3.3.2.) felerősödött az egyéni, helyi igényeknek megfelelő óvodai ([„óvoda”]) csoportok szerveződése. A következő szerveződési formák találhatók még a felsoroltakon kívül: családias szervezésű csoport (vegyes életkorú gyermekek csoportja, testvérek egy csoportba járnak) Másfajta nevelési elvet valló csoportmunka folyik, ami eltér az óvodában ([„óvoda”]) működő, leginkább az életkor alapján történő csoportszervezéstől (pl. Waldorf, Montessori jellegű csoport, környezeti nevelés, művészeti csoport, tehetséggondozó csoport, stb). Az óvodapedagógusok felmenő rendszerben dolgoznak, a gyermekeket az óvodába ([„óvoda”]) lépéstől az óvoda ([„óvoda”]) elhagyásáig ugyanaz a két óvodapedagógus neveli. Csoportismétlés vagy más csoportba való átkerülés az esetek legnagyobb részében a szülőkkel történő egyeztetés után, és a gyermek érdekeinek maximális figyelembevételével történik. Amennyiben szükséges, a nevelési tanácsadó, a logopédus, stb. szakember segítségét is kérik a problémás esetekben. Az 1993. évi közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról) az óvodai ([„óvoda”]) csoportok átlaglétszámát 20 főben, maximális létszámát 25 főben állapította meg. Az óvodai ([„óvoda”]) csoportlétszámok maximális értékének 20%-át lehet átlépni, ha egy csoport üzemel a településen, illetve ha új gyermek jelentkezik évközben felvételre. Van olyan település, ahol 12-es csoportlétszám található, de van olyan is, ahol 38 gyermek jár egy óvodai ([„óvoda”]) csoportba. A csoportátlagok megfelelnek a közoktatási törvény előírásainak. (3.16.5. )
3.9. Időbeosztás Magyarországon az önkormányzati óvodák ([„óvoda”]) napközi otthonos működése a jellemző a kisdedóvásról szóló 1953. évi III. törvény megjelenése óta. (3.1.2.) Ez azt jelenti, hogy egész napos, 10-12 órás nyitva tartással működnek az óvodák ([„óvoda”]) hétköznaponként. Nagyon kevés a hetes bentlakásos óvodák ([„óvoda”]) száma, ahol a szülők elfoglaltsága miatt időszakosan (de maximum egyszerre 15 napra) helyezik el gyermekeiket. Az egyházi óvodák ([„óvoda”]) szintén egész napos nyitva tartással üzemelnek. A magánóvodák nagy része félnapos nyitva tartással működik. (Pontos adatok nem állnak rendelkezésre.) 3.9.1. Az év időrendje A nevelési év minden évben szeptember 1-jén kezdődik, és augusztus 31-ig tart (220 nap 2002/2003-ban). Az óvodai ([„óvoda”]) nevelési év rendjét és az iskolai tanév rendjét minden évben az Oktatási Minisztérium tanévi rendelete határozza meg, amely az Oktatási Közlönyben jelenik meg minden nevelési év májusában, vagy júniusában. Ez tartalmazza az ősz, téli és tavaszi szünetek idejét, valamint a nevelésnélküli munkanapok számát. Mindezek a tartalmak hatással vannak az óvodák ([„óvoda”]) életrendjére. A központilag meghatározott szünetek idején lecsökken a gyermeklétszám az óvodai ([„óvoda”]) csoportokban.
66
A nevelési év helyi rendjét munkatervükben az óvodák ([„óvoda”]) évente határozzák meg. Ebben előre megtervezik az óvoda ([„óvoda”]) nyári zárásának idejét, ami átlagban 4-6 hét. A nyári zárás ideje és mértéke a fenntartó jóváhagyásával valósulhat meg. A helyi önkormányzat határozza meg a nyári zárás idejét, tartalmát, ami változó, átlagban 30 munkanap. Az óvoda ([„óvoda”]) éves munkaterve tartalmazza még a nevelésnélküli munkanapok idejét, ami évente öt munkanap, amelyet az óvodai ([„óvoda”]) dolgozók továbbképzésére használnak fel. A szünetek időpontjait egész évre előre közölni kell a szülőkkel, hogy gyermekük elhelyezéséről gondoskodni tudjanak. Ha a szülőnek gondot okoz a szünetek alatti gyermekelhelyezés, a fenntartó segítségével ezen is segítenek az óvodavezetők (elhelyezés központilag kijelölt óvodában ([„óvoda”]), amely nyitva tart a kijelölt munkaszüneti napokon is.) 3.9.2. Heti és napi időbeosztás Az óvodák ([„óvoda”]) heti öt nap fogadják a gyerekeket, és általában naponta 10-12 órát tartanak nyitva. Az óvodák ([„óvoda”]) nyitva tartását a fenntartók hagyják jóvá a szülők igényeinek felmérése után. A szülő félnapos vagy egész napos ellátást is igényelhet. A gyermek napi óvodában ([„óvoda”]) tartózkodásának idejét tehát a szülők elfoglaltságának mértéke határozza meg. Csak az 5. életévét betöltött gyermekek számára kötelező a napi 4 órás óvodai ([„óvoda”]) nevelésben való részvétel az iskolai tevékenységekre való felkészítés miatt. A napirend biztosítja a feltételeket a megfelelő időtartamú tevékenységformák megtervezéséhez. A napirendet és a heti rendet az óvodapedagógusok a helyi nevelési program előírásai és a csoportba járó gyermekek és szüleik igényeinek megfelelően állítják össze. Napirendi időintervallumok a gyermekek életkori sajátosságainak figyelembevételével a helyi óvodai nevelési programok (3.10.) tartalmazzák: Tevékenységek
Ideje ( minimum-maximum)
Játék
4-5 óra
Étkezések
1-1,5 óra
Szabad levegőn tartózkodás
3-4 óra
Alvás, pihenés
1.5-2.5 óra
Irányított tevékenységek
5-30 perc
Gondozás
20-40 perc
A heti rend jellemzőit a helyi óvodai nevelési programok (3.10.) határozzák meg. Minden nap van játék, mindennapos testnevelés, szabadban levegőzés és ezek mellett kiscsoportos korosztály számára egy-egy, nagycsoportban két-két tevékenységi forma: mese, vers, ábrázolás (rajz, festés, gyurmázás, kézimunka), környezetismeret, matematika, mozgás: testnevelés, zenére mozgás, és amennyiben a lehetőség adott, úszás. A munka jellegű tevékenységek a napszak különböző időpontjaiban valósulnak meg a helyi szükségletek alapján.
3.10. Tanterv, tevékenységi típusok, óraszám Óvodában ([„óvoda”]) nem tanterv, hanem a helyi nevelési program határozza meg a tartalmakat, mely az Óvodai nevelés országos alapprogramjának ([„Alapprogram”]) (3.3.2.) elvei alapján készült helyi tartalmi szabályozó dokumentum. Az óvoda ([„óvoda”])helyi nevelési programjának elvei alapján, a gyermekek megismerése után határozzák meg az óvodapedagógusok az adott csoportba járó gyermekek számára a nevelési feladatokat. A csoportnaplók felépítését és tartalmi jellemzőit a helyi nevelési programok
67
konkrétan megfogalmazzák, melyek igen eltérőek lehetnek. A csoportnaplók csoportonként tartalmazzák a legfontosabb adatokat, tartalmi jellemzőket (névsor, személyi adatok; a nevelési év céljait, feladatait nevelési feladatonként, tevékenységenként; az óvodapedagógusok szervezési feladatainak terveit; a nevelési tervek értékeléseit; az eseménynaplót). A nevelési feladatok az adott nevelési évre tartalmazzák- heti, vagy havi, vagy negyedévi, vagy félévi bontásban az egészséges életmód területén a feladatokat, tevékenységeket; az érzelmi nevelés és szocializáció feladatait; az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósításának lépéseit. Kiemelten tartalmazzák: az anyanyelvi nevelés, a közösségi nevelés, a gondozás, a magatartásfejlesztés feladatait. Tevékenységi formák keretében (a játék, a vers- mese, ének- zene, énekes játék, rajzolás-, mintázás-, kézi munka, mozgás, a külső világ tevékeny megismerése, a munka jellegű tevékenységek és a tanulás) valósul meg a műveltségtartalmak átadása és az alapvető képességfejlesztés. A nevelési feladatok megvalósításának legfontosabb és legalapvetőbb eszköze a szabad játék, melyen keresztül a gyermek spontán, utánzásos tevékenység során szerez ismeretet, és gyűjt tapasztalatot az óvodai ([„óvoda”]) életbe való bekapcsolódással, természetes és szimulált környezetben. Ha szükséges, az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon, irányított tevékenységek során, meghatározott időkeretekben valósulnak meg a tanulási tevékenységek. Az irányított tevékenység a gyerekekre kényszer nélkül ható, a pedagógus részéről tudatos, felkészült folyamat vezérlése, melynek fő eleme a motiváció. Az óvodai ([„óvoda”]) tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervet foglalkoztató tapasztalási lehetőségek biztosítása.
3.11. Oktatási módszerek és anyagok Az óvoda helyi nevelési programja (3.10) elvekben határozza meg a használható nevelési módszereket. Az Eszköz és Felszereltségi Jegyzék előírásait a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet, valamint módosítása 1/1998 (VII. 24.) OM rendelet tartalmazza. Az óvoda ([„óvoda”]) működéséhez szükséges anyagok és eszközök tárházát tartalmaznia kell a helyi óvodai nevelési (3.10.). A helyi lehetőségektől függően szertárban, vagy a csoportszobákban gazdag eszköztár áll az óvodapedagógusok rendelkezésére. A gyártott eszközök mellett az óvodapedagógusok gyűjtőmunkája, kézműves tevékenységeik is gazdagítják a tárgyi szemléltető és konstruálható eszközök tárházát. A helyi óvodai nevelési program által meghatározott helyi dokumentációs rendszer előírásai alapján rögzítik a nevelőmunka folyamatában a használatos eszközöket, módszereket és anyagokat az óvodapedagógusok. A fenntartó kérelmére a kötelező (minimális) eszköz- és felszerelési jegyzékben foglalt követelményeknek megfelelő körülmények kialakítása adott iskolákban – az OKÉV engedélye alapján - legkésőbb 2008 augusztus 31-ig eltolható. Legalább két további évet kell engedélyezni a végrehajtáshoz, amennyiben annak összköltsége meghaladja az iskola működési kiadásának 10%át. A Magyarországon használatos módszerekben a gyermekközpontúság és a nevelésközpontúság dominál. Az óvodapedagógusok a gyermek körüli környezetet úgy alakítják ki, hogy az ingergazdag legyen, valamint megfelelő tér és eszköz álljon a gyermeki mozgásigény kielégítésére. Az óvodai ([„óvoda”]) nevelés tevékenységi formái közül legfontosabb a játék, ezért az óvodapedagógusnak biztonságot nyújtó csoportlégkört, megfelelő helyet, időt, és eszközöket, valamint élményt kell biztosítania a különböző játékformákhoz, mint például gyakorló játékhoz, a mozgásos játékokhoz, a szerepjátékokhoz, az építő, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz, a dramatizáláshoz és a bábozáshoz. Az egységes berendezésű csoportszobákat az utóbbi évtizedben egyre több helyen váltotta fel a tevékenységközpontok szerinti kuckósítás. Nyitott polcokon, gyermekek számára elérhető
68
magasságokban találhatók a játékeszközök, munkaanyagok, és a gyerekek önállóan választhatnak a tevékenységek között a nap folyamán. A Montessori-, Waldorf-, Freinet reformpedagógiai módszerek nemcsak az ezzel a nevelési programmal dolgozó óvodákban ([„óvoda”]) használatosak, hanem más óvodai ([„óvoda”]) csoportokban is, ahol csak egy-két módszert, vagy eszközt használnak, és nem vették át teljes mértékben a reformpedagógiai elveket. Az epochális rendszerű nevelési elvek is több óvoda ([„óvoda”]) szervezeti életében meghatározó szerepet játszanak. A Lépésről lépésre program (Step by step programme) adaptált változata is több óvodában ([„óvoda”]) megteremti a speciális igények szerinti játékszervezést, tevékenységmódokat. A művészetek, néphagyományok eszközeinek felhasználása sok helyi nevelési program tartalmát meghatározza. A környezeti nevelést, a mozgást kiemelő helyi nevelési programokban a feladatoknak megfelelően hangsúlyt kapnak a speciális eszköz és módszertani eljárások alkalmazásai. A tevékenységi formák alapján a következő módszertani jellegzetességek dominálnak a magyar óvodákban ([„óvoda”]): A vers és meseválasztás teljes mértékig az óvodapedagógus kompetenciájába tartozik. A magyar népköltészet, népi, dajkai hagyományok gazdag gyűjteményéből, valamint a klasszikus hazai és világirodalmi mesegyűjtemények tartalmából választhatják ki az aktuális irodalmi anyagot. A belső képi világ fejlesztése élményfeldolgozás módszereivel naponta valósulnak meg az óvodai ([„óvoda”]) nevelés folyamatában. Az ének, zene, énekes játék főképpen Kodály módszer elvei alapján valósul meg. A népdalok, népi játékok gazdag gyűjteményéből az óvodapedagógusok maguk választják ki az ének-zenei nevelés anyagát, képességfejlesztési módszereket. Egyre több helyen helyi nevelési program átveszi az ORFF módszerek alkalmazását is. A gyermekek mindennapi tevékenységeiben valósul meg a dallam, a ritmus, a mozgás a közös éneklés megismerése és fejlesztése. A rajzolás, mintázás, kézimunka, mint ábrázoló tevékenységekre egész nap folyamán biztosítanak teret, lehetőséget az óvodapedagógusok. Az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva a gyermeki élmény és fantázia gazdagságon alapuló segítik a képi és téri kifejezőképességek fejlesztését, és a technikák elsajátítását. A mozgásos játékok és a tornai elemek felhasználásával mindennapos testnevelés és szervezetten (foglalkozásokon), valamint spontán módon kerül sor a fejlesztő tevékenységekre eszközzel és eszköz nélkül a csoportszobákban, tornaszobákban, udvarokon. A beépített tornaelemek, és a mobil tornaeszközök állandó használata biztosított egész nap folyamán. A külső világ tevékeny megismerése témakörében a közvetlen és tágabb természeti-emberi-tárgyi környezet formai, mennyiségi és téri viszonyairól szereznek a gyermekek a felfedezés, élmény alapján ismereteket természetről, társadalomról, tárgyakról. Az óvodapedagógus sokféle módszer felhasználásával biztosít megfelelő alkalmat, teret, időt, helyet és eszközt a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúra, és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Az óvodákban ([„óvoda”]) is tért hódított a JKT, az informatikai nevelés, a számítógép használata. Az adatok szerint két év alatt több mint háromszorosára nőtt azon gyermekek száma, akik az óvodai ([„óvoda”]) nevelés keretében számítógépes tevékenységet folytatnak. Az óvodapedagógusok önképzésében még 2002-ben nullát mutatott a képzettség, és 2004-ig több mint 2000-en végeztek számítógépes tanfolyamot (3. 16. 14. : Számítástechnika alkalmazása az óvodában). A munkajellegű tevékenységeket az önkiszolgálás, az alkalmai megbízatások teljesítése, a naposi munka, a környezet-, a növény- és állatgondozás feladataiban a fejlettségi szint
69
figyelembevételével végeznek a gyerekek az egész nap során. A tevékenységek öröme, a játékos munkavégzés jellemző a készségek és képességek céltudatos fejlesztésével. A tanulási módszerek és formák az egyéni, differenciált bánásmód elveinek figyelembevételével valósulnak meg a tevékenységek széleskörű rendszerében.
3.12. A gyermekek értékelése Az óvodai([„óvoda”]) helyi nevelési programnak (3.10.) tartalmaznia kell az értékelési eljárásokat s azok formáit, és a szülőkkel való kapcsolattartás rendszerét. Az óvodai ([„óvoda”]) nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. A szülő joga, hogy gyermeke fejlődéséről, magatartásáról rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, a neveléshez segítséget kapjon. Magyarországon létezik olyan standard eljárás, amely az 5 és 6 éves gyerekek iskolakészültségét méri, ennek használata azonban szórványos. Kísérleteken és innovációs tevékenységeken alapuló szempontok is rendelkezésre állnak a gyermeki tevékenységek, magatartásalakulás és szokásfejlődés értékelésére. A gyerekek fejlődésének nyomon követését fejlődési naplóba rögzítik az óvodapedagógusok az óvodai helyi nevelési program által meghatározott ütemben és tartalom szerint. A feljegyzések tartalmazzák a gyerekek értékelését a belső érés, a családi és az óvodai ([„óvoda”]) nevelési folyamatok eredményeként az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. A csoportnaplók és a gyermeki fejlődést nyomonkövető eszközök egyedi vezetési módjai, az innovációkra épülő helyi nevelési tervezést és értékelést szolgáló adminisztratív tevékenységek nagyon jól segítik óvoda ([„óvoda”]) belső világának szervezeti és tartalmi működését. Az Alapprogram bevezetése óta eltelt évek tapasztalatainak eredményeit jól tükrözik a helyi dokumentációs rendszerek alakulása. Ez azt mutatja, hogy az óvodapedagógusok egy része kezd elszakadni a megszokáson alapuló csoportnapló-vezetéstől. Továbbá a gyakorlati nevelőmunkában is megjelennek a pozitív változások: a helyi igényekhez, a gyermekek egyéni fejlődési üteméhez igazodó fejlesztési tartalmak, szolgáltatások, helyi fejlesztési tervek. A programbeválás folyamatában a saját készítésű csoportnaplók megjelenése, a gyermeki fejlődésről készülő feljegyzések egyedi vezetésének kialakítása és az ilyen irányú jó tapasztalatok továbbadása kap hangsúlyt a szakmai fejlesztésekben. Ezen a téren a 2004/2005-ös nevelési évben folytatott kutató-feltáró munkák nagyon sok jó gyakorlatot gyűjtöttek össze. Az iskolaérettséget az óvoda ([„óvoda”]) igazolja, problémás esetekben az óvodapedagógusok szakemberek segítségét kérhetik. A gyerekek fejlődésének értékelésében indokolt esetben (betegség, fejlődési rendellenesség, beszédfejlődés zavarai, részképesség esetén jelentkező lemaradások, magatartászavar, sajátos nevelési igényű gyerek nevelése) részt vesz a szülő, vagy óvodapedagógus kérésére pszichológus, logopédus is (3.13.). A gyerekek logopédiai szűrése és fejlesztésük rendszeresen folyik a logopédiai hálózat működésében. Rendszeres orvosi ellenőrzés is biztosított évente az óvodákban ([„óvoda”]). 5 éves korban komplex orvosi vizsgálaton vesznek részt az óvodaköteles gyerekek.
3.13. Támogató szolgáltatások Az óvodában ([„óvoda”]) folyó nevelőmunka eredményességét segítik azok a támogató szolgáltatások, melyek működését előírja a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény. A pedagógiai szakszolgálatoknak ([„szakszolgálatok”]) segíteniük kell az óvodapedagógusokat és a szülőket az óvodáskorú gyermekek nevelésével kapcsolatos feladatok megoldásában. A pedagógiai szakszolgálat ([„szakszolgálatok”]) ingyenes szolgáltatás.
70
A gyógypedagógiai tanácsadás, a korai fejlesztés és gondozás feladata a sajátos nevelési igény megállapításának időpontjától kezdődően a szülő részére tanácsadás nyújtása. A tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység, vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenység keretében történik a fogyatékosság szűrése. A vizsgálat alapján javaslatot tesznek a gyermek, különleges gondozás keretében történő ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére. (3. 5.; 3. 8.) A nevelési tanácsadás feladata a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek problémáinak feltárása, ennek alapján szakvélemény készítése, a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával, továbbá az óvoda ([„óvoda”]) megkeresésére szakvélemény készítése az iskolakezdéshez, ha a gyermek egyéni adottsága, fejlettsége azt szükségessé teszi. (3. 5.; 3.8.) A logopédiai szolgáltatás feladata a beszédindítás, beszédhibák javítása, nyelvi-kommunikációs zavarok javítása, dyslexia megelőzése és gyógyítása. Ez a tevékenység utazó logopédusok alkalmazásával valósul meg a kisebb településeken. A logopédiai hálózat nem biztosított minden óvodáskorú gyermeknek Magyarországon. A konduktív pedagógiai szakszolgálat ([„szakszolgálatok”]) feladata a központi idegrendszeri sérültek konduktív nevelése, fejlesztése és gondozása. A gyógytestnevelés feladata a gyermek speciális egészségügyi célú testnevelési foglalkoztatása, ha az iskolaorvosi vagy szakorvosi szűrővizsgálat gyógy- vagy könnyített testnevelésre utalja.
3.14. A magánszektor szolgáltatásai Az 1990. évi XXIII. törvény Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény módosításáról tette lehetővé, hogy a helyi önkormányzatok és az állami szervek mellett a közoktatás feladatainak megvalósításában részt vehetnek az egyházak, alapítványok, gazdálkodó szervezetek, magánszemélyek. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény írja elő a működési feltételeket. Az önkormányzat jegyzője, főjegyzője adja ki a nem önkormányzati óvoda ([„óvoda”]) működéséhez szükséges engedélyt, aminek kiadásához az alábbi okiratok szükségesek: az alapító okirat, a helyi nevelési program, a személyi és tárgyi feltételeket igazoló jegyzék, a működés megkezdéséhez szükséges költségvetés. A jegyző továbbá ellátja a nem önkormányzati óvodák ([„óvoda”]) fenntartói tevékenységének törvényességi ellenőrzését. A szülő joga, hogy gyermekének nem állami, nem önkormányzati óvodát ([„óvoda”]) válasszon, ilyet alapítson, vagy alapításában közreműködjön. A magánóvodák([„óvoda”]) helyi nevelési programjukban teszik nyilvánossá a tartalmi munkájuk speciális elemeit a szülők speciális igényeihez igazodva. A magánóvodák különleges szolgáltatások özönével kívánja megnyerni a szülőket. A gyerekek számára igen gazdag választékkal és ez által igen zsúfolt időbeosztással speciális programokat biztosítanak. Ezek közül a leggyakoribb, legnépszerűbb szolgáltatások: lovaglás, úszás, idegen nyelvtanulás, balett, sakk. E szolgáltatások mellett kevés idő jut a természetes gyermeki játék megvalósítására. A magánóvodák ([„óvoda”]) többsége 1-2 csoportos; 12-15 gyermekkel foglalkoznak csoportonként. Az óvodapedagógusok mellett speciális képzettségű szakemberek dolgoznak: nyelvtanár, tornatanár, edző, stb. Amennyiben a magánóvoda ([„óvoda”]) és az önkormányzat között létrejön a közoktatási megállapodás (a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény előírásai szerint), akkor a gyermekek számára ingyenessé válik a szolgáltatás, nincs fizetési kötelezettsége a szülőnek, mivel ez esetben. a magánóvoda ([„óvoda”]) is megkapja az államtól az anyagi támogatást, vagyis az óvodai ([„óvoda”]) normatívát.
71
2003-ban 408 magánóvoda ([„óvoda”]) működött, a gyermekek száma: 7506. (3.16.6. ). 2004-ben nőtt a magánóvodák száma, a gyermeklétszámmal együtt.
3.15. Intézményi variációk és alternatív szerkezeti formák Az iskoláskor előtti nevelés terén igen heterogén kép alakult ki Magyarországon a különböző fenntartású (állami és magánóvodák([„óvoda”])) és különféle szolgáltatásokat nyújtó intézményi variációkban (3.13. és 3.14.). Az egyházi óvodák ([„óvoda”]) az egyház irányítása és ellenőrzése alá tartoznak. Ezen kívül az EU tagállamok közül néhány tart fenn Magyarországon saját nemzeti irányításuk alatt működő gyermeknevelési intézményeket, amelyekről további adataink nincsenek.
3.16. Statisztika 3.16.1. Bölcsődék ([„bölcsőde”]) adatai
Év
Működő bölcsődék Férőhely száma száma
100 bölcsődés Beíratott gyermekek korúra jutó száma férőhely száma
2000
532
24965
8,7
29561
2001
532
24394
8,6
28981
2002
523
24078
8,4
28847
2003
515
23 771
2004
527
23829
Év
A beíratott gyermekek számából számított kihasználtsági arány
A gondozott gyermekek Beosztott számából gondozónők számított száma kihasználtsági arány
Ebből szakképzett gondozónők aránya %
2000
104,8
76,4
5335
90,9
2001
103,0
76,9
5300
89,8
2002
107,4
81,0
5394
88,9
2003
111,6
82,9
4876
90,1
2004
110,8
86,5
5418
90,5
29 422 8,5
30347
Forrás: KSH, Szociális statisztikai évkönyv
72
3.16.2. Speciális nevelési igényű kisgyermekek bölcsődei ([„bölcsőde”]) ellátása Év
Külön csoportban
Integráltan
Részben integráltan
Bölcsődék száma 2000
15
148
10
2001
12
149
16
2002 Gyermekek száma 2000
168
101
258
2001
163
288
127
2002
178
307
126
2003
176
289
147
2004
138
225
154
Forrás: NCSSZI (Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet), Bölcsődék működési adatai 3.16.3. - Bölcsődei ([„bölcsőde”]) szolgáltatások Év
Időszakos gyermekfelügyelet
Játszócsoport / klub
Gyermekhotel
Házi gyermekfelügyelet
Játék és eszköz-
Egyéb*
kölcsönzés
Bölcsődék száma 2000
145
76
4
13
42
34
2001
139
82
3
14
38
40
2002
132
89
3
14
36
49
2003
131
92
2
19
34
55
2004
123
69
2
16
40
49
Szolgáltatást igénybevevők száma 2000
2163
3243
274
132
240
1257
2001
1511
4162
270
149
486
841
2002
2983
4545
242
107
455
1553
2003
2140
5663
224
11
491
1638
2004
1278
3688
248
13
518
784
*Kölcsönzés, külső étkeztetés, bérmosás, sóterápia, helység bérbeadása. Forrás: NCSSZI (Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet), Bölcsődék működési adatai3.
73
3.16. 4. Családi napközi ([„családi napközi”]) adatai Családi napközi
2000
2002
2004
Családi napközik száma
72
75
69
Férőhelyek száma
480
525
503
Ellátott gyerekek száma
564
613
798
Forrás: NCSSZI – KSH 3. 16. 5. : Óvodai ([„óvoda”]) adatai Megnevezés Óvoda
–
1999/20 2001/20 2002/20 2003/20 2004/20 00 02 03 04 05 feladat
ellátási
hely 4 643
4 633
4 641
4 611
4 579
Férőhely
366 245
353 801
357 057
350 935
350 206
Pedagógus
31 653
32 327
31 550
31 392
30 704
Óvodás gyermek
366 871
342 285
331 707
327 508
325 999
1 167
1 361
1 437
1 489
1 429
15 479
15 502
15 016
14 794
14 640
gyógypedagógiai nevelésben
143
175
179
183
173
Egy gyermekcsoportra jutó gyermek
23,7
22,1
22,1
22,1
22.,3
Egy pedagógusra jutó gyermek
11,6
10,6
10,5
10,4
10,6
Ebből: gyógypedagógiai nevelésben Gyermekcsoport Ebből:
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2003, KSH 2004. 3.16. 6. - Az óvoda ([„óvoda”]) főbb adatai fenntartók szerint Állami
Egyházi
Alapítványi, magán és egyéb
2002/2003 2004/2005 2002/2003 2004/2005 2002/2003 2004/2005 Intézmény
3 257
3 098
91
105
192
202
Feladat ellátási hely
4 350
4 261
95
110
196
208
Gyermekek
318 027
310 490
6 174
7 992
7 506
7 517
Pedagógusok
30 110
29 122
605
755
835
827
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2002/2003
2004/2005
74
3. 16. 7. . - Etnikai, nemzetiségi óvodások adatai Évszám
Német
Román
Szerb
Horvát
Szlovák Szlovén Egyéb+cigány Összesen is
2002/2003 13 333
425
236
1 161
2 783
74
8 312
26 324
2004/2005 14 735
445
253
1 182
2 755
98
109+ 15 637
35 116
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Oktatási adatok 2002/03. 2004/2005 3.16. 8. - Külföldi állampolgárságú óvodások adatai Évszám
Horváto Szlovénia Bosznia Jugoszlávia Románia
2002/2003 9
3
-
65
351
2004/2005 7
2
-
29
396
Évszám
Szlovákia
Ukrajna
Egyéb
Összesen
2002/2003
8
100
1 018
1 554
2004/2005
13
69
1 092
1 608
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal évkönyvei 2002/2003 2004/2005 3. 16. 9. Óvodai ([„óvoda”]) nevelés főbb adatai Megnevezés
1999/2000 2001/2002 2002/2003 2003/2004 2004/2005
Óvoda – feladatellátási hely
4 643
4 633
4 641
4 611
4 579
Férőhely
366 245
353 801
357 057
350 935
350 206
Pedagógus
31 653
32 327
31 550
31 392
30 704
Óvodás gyermek
366 871
342 285
331 707
327 508
325 999
gyógypedagógiai nevelésben
1 167
1 361
1 437
1 489
1 429
Gyermekcsoport
15 479
15 502
15 016
14 794
14 640
Egy gyermekcsoportra jutó gyermek
23,7
22,1
22,1
22,1
22,3
Egy pedagógusra jutó gyermek
11,6
10,6
10,5
10,4
10,6
Ebből:
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2003, KSH 2004. 2005
75
3.19. 10. Az óvodai ([„óvoda”]) jelentkezés elutasításának legjellegzetesebb és leggyakoribb okai az óvodavezetők és fenntartók szerint (%) Azok jelentkezését utasítják el, ….
Óvodavezetők
Fenntartók
Akiknek a szülei nem dolgoznak
46
31
Akiknek az édesanyja kisebb testvérrel otthon van
58
66
Akiknek otthon is biztosítva van a fejlődése/fejlesztése
18
21
akik csak félnapos ellátást igényelnek
5
7
akik fiatalabbak (3-4 évesek)
38
45
akik másik óvodai körzethez tartoznak
31
17
akik súlyosan fogyatékosak
16
3
Forrás: Óvodakutatás 2002 . Országos Közoktatási Intézet 3.16.11. Integrációs adatok Évszám
Sajátos nevelésű intézmények száma
Feladat ellátási helyek száma
Integrált nevelésben lévő óvodások száma
Összesből Gyógypedagógusok Óvodai integrált száma csoportok nevelésben száma részesülők száma
2002/2003 102
104
4 916
3 479
568
179
2004/2005 98
100
5 746
4 317
1 156
173
Forrás: KSH adatok 2002/2003, 2004/2005 3. 16. 12. : Életkor szerinti óvodáztatási adatok Év
3 éves
4 éves
5 éves
6 éves
7 éves
8 éves
2003/2004
69 448
86 403
93 818
72 757
5 020
62
2004/2004
69 950
88 807
91 127
71 401
4 667
47
Forrás: KSH Statisztikai évkönyv 2002/2003. 2004/2005.
76
3. 16. 13. : Óvodáztatás települési adatai Feladat ellátási helyek száma
2002/2003
2004/2005
Közép-magyarország
995
996
Közép-Dunántúl
497
496
Nyugat-Dunántúl
542
538
Dél-Dunántúl
571
561
Észak-Magyarország
664
663
Észak- Alföld
710
707
Dél- Alföld
626
618
Összesen
4 611
4 579
Forrás: KSH Statisztikai évkönyv 2003/2004 2004/2005
3. 16. 14. : Számítástechnika alkalmazása az óvodában Évszám
Számítógép Internet pel kapcsolat rendelkező intézmény
Számítógépe Internet Számítógé Internet a Képesített k száma kapcsola p pedagógus pedagógu t száma s használat alkalmazás gyerekek a körében
2002/200 2 065 3
915
2 229
376
4 419
-
-
2004/200 2 206 5
1 374
2 956
811
15 514
254
2 001
77
4. ÁLTALÁNOS ISKOLAI OKTATÁS Az alapfokú nevelést-oktatást Magyarországon az egységes szerkezetű nyolc évfolyammal működő általános iskola ([„általános iskola”]) biztosítja. A tanulók hatéves korukban kezdik meg tanulmányaikat ebben az iskolatípusban és folyamatos továbbhaladás esetén 14 évesen ér véget alapfokú iskoláztatásuk. Az alapfokú nevelés-oktatás szakasza az első évfolyamon kezdődik, és a nyolcadik évfolyam végéig tart. “Az alapfokú nevelés-oktatás szakasza két részre tagolódik: az első évfolyamon kezdődő és a negyedik évfolyam végéig tartó, illetve az ötödik évfolyamon kezdődő és a nyolcadik évfolyam végéig tartó szakaszra.” (1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról. 8. § (3) bekezdés.) Utóbbi 1993 óta bizonyos mértékig átfedésben működik az alsó középfokú oktatás intézményrendszerével, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokkal. ([„gimnázium”]). Az iskolák 92 %a önkormányzati vagy állami fenntartásban működik, 5 %-uk fenntartója egyház, míg 3 % esetében a fenntartó alapítvány, magánszemély stb. (2004). Az átlagos osztálylétszám a jelzett tanévben 19,8 volt.
4.1 Történeti áttekintés A magyar közoktatásban az alapfokú oktatást biztosító népiskola a 17-18. században alakult ki. Ebben az intézménytípusban – a település méretétől és a gyereklétszámtól függően – 1-3 tanító gondoskodott az alapvető készségek (írás, olvasás, számolás) elsajátításáról és a legfontosabb ismeretek átadásáról. A népiskolai oktatást az 1868-ban megjelent, a népoktatásról szóló törvény kötelezővé tette minden 6-15 év közötti gyermek számára, az iskolák anyagi fenntartását pedig a községekre ruházta. A jogszabály előírta továbbá az iskola átszervezését, így jött létre a hatosztályos ún. mindennapi elemi népiskola, valamint az erre épülő kétéves ismétlő elemi népiskola. Már ekkor célként fogalmazódott meg az állami szerepvállalás az iskolák alapításában és fenntartásában, de az egyházak dominanciája ezután is fennmaradt. A népiskolai oktatás 1908-ban vált ingyenessé. 1940-ben törvény rendelte el a népiskola nyolcosztályossá alakítását s a tankötelezettség kiterjesztését kilenc évre (8 osztály mindennapi elemi népiskolai oktatás, további egy osztály gyakorlati gazdasági oktatás). A népiskolát 1945-től egységes nyolcosztályos általános iskola ([„általános iskola”]) váltotta föl, amely alsó és felső tagozatból (4-4 évfolyam) állt. Az általános iskola ([„általános iskola”]) rendszerének kiépülésével (1945–1948) párhuzamosan a középiskola ([„középiskola”]) négyosztályossá alakult. Ezzel a váltással alakult ki a magyar oktatási rendszerre ma is jellemző iskolaszerkezet, amelyben az alapfokú egységes szerkezetű oktatás nyolc évfolyamot fog át, s a 614 éves korosztály számára biztosítja az általános műveltség megalapozását.
4.2 Folyamatban levő reformjavaslatok A jelenlegi reform javaslatok és intézkedések leginkább a hátrányos helyzetű, elsősorban roma tanulók, továbbá a sajátos nevelési igényű gyerekek iskolai sikerességéhez járulnának hozzá, azokra koncentrálnak. Az intézkedés keretében sor kerül az integrációs oktatással kapcsolatos programok kifejlesztésére, ehhez kapcsolódóan mintegy pedagógusok és pedagógiai munkát támogató szakemberek gyakorlatorientált képzésére az eltérő hátterű és sajátos nevelési igényű gyerekek hatékony együttnevelése területén. A fentiekhez 2004 elején meghirdetett pályázatok és azok eredményei a tervek szerint a 2005/2006-os tanévben valósulnak meg az NFT keretein belül.
78
4.3 Sajátos jogszabályi keret Az egységes szerkezetű oktatás jogi szabályozása az Alkotmányon, valamint a közoktatási törvényen (1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról), azaz magas szintű jogi szabályozáson nyugszik. Amíg az előbbi a művelődéshez való jog keretében fejti ki az alkotmányos alapelvet, addig az utóbbi határozza meg, hogy a tanköteles gyermek hogyan, milyen feltételek alapján kezdheti meg iskolai tanulmányait. Szabályozza az intézményrendszer jellemzőit, az oktatásban részt vevők jogait és kötelességeit, az állami és a fenntartói irányítás lehetőségeit, valamint korlátait és kitér finanszírozási kérdésekre is. A törvényi szintet a kormányrendeleti szint követi, ez tartalmazza többek között a Nemzeti alaptantervet , a diákigazolvány feltételeit, a közoktatás információs rendszerének felépítését és működését, a nem állami fenntartók finanszírozásának rendjét. A miniszteri rendeletek az intézmények mindennapi működéséhez adnak kereteket részben igazgatási, részben az oktatás tartalma szempontjából.
4.4 Általános célok Az egységes szerkezetű oktatás legáltalánosabb célja, hogy a művelődéshez való alkotmányos jog gyakorlását, valamint a szintén alkotmányos tankötelezettség teljesítését az esélyegyenlőség szem előtt tartásával lehetővé tegye. Alapvető cél továbbá, hogy a lelkiismeret és vallásszabadság jegyében megvalósulhasson a tanszabadság (ezen belül külön is a szabad intézményválasztás) és a tanítás szabadsága. Érvényre juttassa a hazaszeretetre nevelést, és a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvi oktatásához való jogát. Az egységes szerkezetű oktatás célja közelebbről a tanuló érdeklődésének, képességének fejlesztése és a továbbtanulásra való sikeres felkészítés. Nem kevésbé fontos a társadalomba való eredményes beilleszkedés megalapozása sem. Az esélyegyenlőség biztosítását szolgálja a közoktatási törvény (1993/LXXIX. törvény; A közoktatásról) azon alapelve, amely tilalmazza a tanulók – bármilyen okból történő - hátrányos megkülönböztetését. Hátrányos megkülönböztetésnek tekintendő minden olyan különbségtétel, kizárás, korlátozás vagy kedvezés, amelynek célja vagy következménye az egyenlő bánásmód megszüntetése vagy akadályozása, továbbá a tanuló zaklatása. A törvény a definíciók megadásán túl rendelkezik arról is, hogy a hátrányos megkülönbözetés következményeit orvosolni kell. Amennyiben bebizonyosodik a tilalmazott magatartás, a döntést, intézkedést semmisnek kell tekinteni. A semmisség megállapításán kívül a szabálysértési jogszabályok alapján is indítható eljárás, valamint az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont hatósági ellenőrzés keretében is vizsgálhatja az esetet. Ez a hatósági eljárás nem zárja ki a bírósági jogérvényesítést. Az esélyegyenlőség biztosítása céljából deklarálja a törvény a gyermekek mindenek felett álló érdekének széles körben történő figyelembe vételét. Ez az alapelv a törvényi szolgáltatások megfelelő színvonalú biztosítását, a tanulóra nézve aránytalan teher tiltását, a minél teljesebb képesség- és tehetségfejlesztést, a humánus, méltányos döntéshozatalt jelenti. Az esélyegyenlőség biztosítása céljából 2003-ban került be a közoktatási törvénybe a hátrányos helyzetű gyermek pontos jogi meghatározása. Ezeknek a tanulóknak a törvény olyan szolgáltatásokat biztosít kötelező jelleggel, amelyek szociális helyzetüket javítják, iskolai felkészülésüket segítik elő pl. kötelező felvétel a napközis foglalkozásra, a kollégiumba, az iskolaotthonos osztályba stb. Az esélyegyenlőség biztosítását szolgálja a kötelező felvételt biztosító iskola intézménye is, amelynek célja annak megakadályozása, hogy bárki elessen az alapvető ismeretek elsajátításától. Az iskolának kötelező feladatai vannak a korai tanulási, beilleszkedési zavarok korrekciója, a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatása, és a gyermek- és ifjúságvédelem terén. Fel kell derítenie a tanulók fejlődését veszélyeztető okokat, és pedagógiai eszközökkel törekednie kell a
79
káros hatások megelőzésére, illetőleg ellensúlyozására. Szükség esetén a tanuló érdekében az illetékes hatóságnál intézkedést kell kezdeményeznie. A meglevő hátrányok ledolgozását szolgálja az a 2004-ben bevezetett szabály, amely megváltoztatta a továbbhaladás hagyományos rendszerét. Lényege, hogy a tanuló az elsőharmadik évfolyamon nem utasítható évfolyamismétlésre abban az esetben, ha az előírt tanulmányi követelményeket nem teljesítette. Évfolyamismétlésre csak a jogszabályban meghatározott időnél többet mulasztó tanulót lehet kötelezni, illetve ha az ismétlést a szülő kéri. Az esélyegyenlőség javításához kapcsolódik, az az új szabály is, amely az első három évfolyamon félévkor és év végén, a negyedik évfolyamon félévkor kötelezővé teszi a tanuló szöveges minősítését. Ennek nyomán jobban feltárhatók a jó tanulói teljesítményt akadályozó tényezők és konkrétan meghatározhatók a szükséges intézkedések. A legalacsonyabb minősítést elért tanuló esetében az értékelésbe a szülőt is be kell vonnia az iskolának. A készségfejlesztés terén az iskolának a kiemelkedők esetében a tehetségkutatást és a tehetséggondozást, a gyengébbek esetén pedig a hiányosságok pótlását kell megoldania (egyéni foglalkozás, előkészítő év stb.). A tanulók felkészítése a felnőtt életre, a majdani munkavállalásra, a tanulmányok folytatására való ösztönzés az adott iskola pedagógiai programjában kerül konkrét meghatározásra. Az állami általános iskola ([„általános iskola”]) szolgáltatása ingyenes. A tanulók tanulmányok alatti anyagi támogatása több formában is elképzelhető. Az állami támogatásokon kívül leggyakoribb a tanulmányi vagy szociális alapon megítélt ösztöndíj, amelyet az iskola fenntartója vagy az intézmény, esetleg alapítványok biztosítanak.
4.5 Földrajzi megközelíthetőség Az általános iskolák ([„általános iskola”]) tanulólétszám tekintetében nagy eltéréseket mutatnak, túlnyomó többségükbe 500-nál kevesebb diák jár. A 3293 intézmény (2004/2005. tanév) több mint 20%-a száznál kevesebb tanulót oktat, s mindössze 14 intézményben (0,4%) haladja meg a diákok száma az ezret. Mindez azt mutatja, hogy az iskolák jelentős része kicsi vagy közepes méretű, ami összefügg a területi koncentráció alacsony fokával, és azzal, hogy az alapfokú iskoláztatást a legtöbb önkormányzat helyben igyekszik megoldani, még a kistelepülések esetében is. Ebből következően az iskolák földrajzi elérhetőségének mutatói általában jók, ugyanakkor ezt egy meglehetősen forrásigényes, alacsony költséghatékonyságú módszerrel sikerül elérni. Jellemző adat, hogy 2004-ben az általános iskolák ([„általános iskola”]) 3,4%-a működött 20 alatti tanulólétszámmal.
4.6 Bekerülési követelmények és iskolaválasztás A Magyar Köztársaságban minden gyermek tanköteles. A gyermek – amennyiben eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget - legkorábban abban a naptári évben válik tankötelessé, amelyben a hatodik életévét betölti. A tanulmányokat legkésőbb abban az évben kell a gyermeknek megkezdenie, amelyikben a nyolcadik életévét betöltötte. A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét betölti. A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a huszadik életévét betölti. A tankötelezettség kezdetéről az óvoda ([„óvoda”]) véleménye alapján az iskola igazgatója dönt. Ha a gyermek nem járt óvodába ([„óvoda”]), vagy az óvoda ([„óvoda”]) ezt kezdeményezi, ki kell kérnie a nevelési tanácsadó véleményét. A sajátos nevelési igényű gyermek esetén a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleménye alapján dönthet az
80
igazgató a tanulmányok megkezdéséről. Az általános iskolákba ([„általános iskola”]) a beiskolázás lakókörzetenként történik A közoktatási intézményt fenntartó helyi önkormányzat meghatározza és közzéteszi az iskolák működési (felvételi) körzetét. Az e körzetben élő gyermekek, tanulók felvételét, átvételét az általános iskola ([„általános iskola”]) nem tagadhatja meg. Általános iskolában ([„általános iskola”]) felvételi vizsga nem szervezhető. A szabad iskolaválasztás elve úgy érvényesül, hogy a szülő körzeten kívüli iskolába is kérheti gyermeke felvételét, ám ennek igazgatója a kérelmet elutasíthatja.
4.7 Pénzügyi támogatás a tanulók családjainak A tankötelezettség teljesítését szolgáló állami általános iskola ([„általános iskola”]) szolgáltatásai ingyenesek. Fizetési kötelezettség előírása – fenntartótól függetlenül - csak az alapfokú művészetoktatásra ([„ alapfokú művészetoktatás”]) jellemző, mivel ez az intézmény nem a tankötelezettség teljesítését szolgálja. A fizetési kötelezettség formája térítési díj vagy tandíj lehet. Térítési díjfizetés alá esik pl. meghatározott számú tanóra látogatása, évente egy vizsga, egy előadás, évfolyamismétlés, valamint az iskolai létesítmények használata. A tandíjas szolgáltatások körét is jogszabály rendezi. Magyarországon a családtámogatási törvény (1998. évi LXXXIV. törvény; A családok támogatásáról) szabályozza a családok anyagi támogatásának állami rendszerét. A gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez az állam havi rendszerességgel járó családi pótlékot nyújt. Ez a támogatás alanyi jogon a gyermeket nevelő szülőnek a gyermek tanköteles korának végéig, illetve középiskolai tanulmányai ([„középiskola”]) befejezéséig, de legkésőbb a 23. életévéig jár. Az iskolakezdést segítendő július hónapban dupla összegű családi pótlékot kapnak a szülők. Másik ellátási forma a gyermeknevelési támogatás, amelyre alanyi jogon az a szülő jogosult, aki három vagy több kiskorút nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek 3. életévének betöltésétől 8. életévének betöltéséig jár. Az állam mellett az önkormányzat szociális alapon folyósít a gyermekek után havi rendszerességgel anyagi támogatást (rendszeres gyermekvédelmi támogatás). Ezt a szülőnek kérelmeznie kell és igazolnia szükséges, hogy szociális körülményei alapján indokolt a juttatás. A tanulók szociális alapon meghatározott körének a tankönyvpiaci törvény (2001. évi XXXVII. törvény; A tankönyvpiac rendjéről) alapján ingyenes tankönyv jár. Ezt a támogatást a tartósan beteg vagy sajátos nevelési igényű, a három vagy többgyermekes családban élő, az egyedülálló szülő által nevelt tanulók teljes köre, illetve a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő 1-8. évfolyamos tanulók vehetik igénybe. Fontos kritérium, hogy csak a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevők élhetnek a kedvezménnyel. A jogosultság igazolásához a családi pótlék igazolása, szülői nyilatkozat, speciális nevelési igény esetén szakvélemény, gyermekvédelmi támogatás esetén az erről szóló önkormányzati határozat szolgálnak alapul. A törvényi kedvezményeken túl lehetőség van arra, hogy az iskola – saját hatáskörében – további kedvezményeket állapítson meg. A gyermekek étkeztetése terén szintén szociális szempontok alapján van mód támogatásra. A jogosultak köre hasonló az ingyenes tankönyvet kapókhoz, de idetartoznak az önkormányzat által rendszeres támogatásban részesülők és a kollégisták is. Fontos, hogy csak a nappali rendszerű oktatásban tanulóknak jár a kedvezmény. A támogatás mértéke 30-50% között mozog. A jogosultságot a családi pótlék, illetve az önkormányzattól kapott támogatás igazolása alapozza meg. A törvényi kedvezményen kívül a helyi önkormányzat és az iskola vezetője – utóbbi a fenntartó által megadott kereteken belül - a tanuló egyéni rászorultsága alapján további kedvezményeket állapíthat meg.
81
Az állam diákigazolványt biztosít a tanulóknak, amellyel utazási, kulturális, és vásárlási kedvezményeket vehetnek igénybe, valamint igazolhatják jogosultságukat a tanulói jogviszony alapján járó juttatásokra, térítésekre. Az igazolványt az iskolán keresztül kapják meg a diákok. Ingyenesen jut el az iskolába tanuló, ha tanköteles korú és a kötelező felvételt biztosító iskolája egy másik településen van. Ekkor a lakóhelye szerinti önkormányzat biztosítja az ingyenes közlekedést. A jogosultságot a jegyző igazolja. A tanulók számítógép vásárlását és az Internet-használat elterjesztését az állam családi adókedvezmény lehetőségével biztosítja. Az állam adómentes juttatásnak tekinti, ha a munkáltató a tanévkezdésre tekintettel évi 15 000 Ft értékű iskolakezdési támogatást ad a dolgozó szülőnek. Ez tankönyv, taneszköz, ruházat vásárlására fordítható. A tanulót díjazás illeti meg az iskola, kollégium által megszerzett minden olyan dolog után, amelyet a tanuló állított elő vagy amely a tanulói jogviszonnyal összefüggésben jött létre. A tanulmányi előmenetel alapján ösztöndíjakban részesülhetnek diákok. Ezt az iskola, a fenntartó önkormányzat, illetve magánszemélyek, alapítványok adhatják. Az odaítélésben a tanár, a nevelőtestület javaslata a meghatározó.
4.8 Korosztályok és a tanulók csoportosítása Az egységes szerkezetű oktatás a magyar oktatásban lényegében az alapfokú nevelés-oktatás szakaszának feleltethető meg. Ez az általános iskola ([„általános iskola”]) első évfolyamán kezdődik és a nyolcadik évfolyam végéig tart. E szakasz négy részre tagolódik: az első évfolyamon kezdődő és a második évfolyam végéig tartó bevezető; a harmadik évfolyamon kezdődő és a negyedik évfolyam végéig tartó kezdő; az ötödik évfolyamon kezdődő és a hatodik évfolyam végéig tartó alapozó, valamint a hetedik évfolyamon kezdődő és a nyolcadik évfolyam végéig tartó fejlesztő szakaszra. Az új tagolás 2004-ben került bevezetésre az első évfolyamon és felmenő rendszerben teljesedik ki. Ez azt jelenti, hogy a többi évfolyamon a korábbi szabályok szerint továbbra is két szakaszra tagolódik az egységes szerkezetű oktatás: az 1-4. évfolyam és az 5-8. évfolyam közti szakaszra. Mind a két, mind a négy szakaszra bontott oktatási folyamatban az általános műveltség megalapozás a cél, valamint a nyolcadik évfolyam befejezése után a sikeres továbbtanulás, pályaválasztás elősegítése. Az egyes iskolai évfolyamok tananyaga és követelményei egymásra épülnek, a tanítás tartalmi egységét és az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv biztosítja. Az egyes évfolyamok osztályokra tagolódnak, az osztályokon belül csoportok is létrehozhatók. Az osztály -és csoportbeosztásról az iskola igazgatója dönt. Jellemző, hogy az első két évfolyamot ugyanaz a pedagógus tanítja valamennyi tantárgyból, majd a harmadik-negyedik osztályt szintén egy pedagógus viszi végig. Annak sincs akadálya, hogy egy pedagógus tanítsa végig az első négy évfolyamot, ez főleg a kisebb, vidéki iskolákra jellemző. A bevezető és a kezdő szakaszban tehát nem szakrendszerű oktatás folyik. Amíg korábban az ötödik évfolyamtól kezdve szakrendszerű oktatás vette kezdetét, , addig a 2004-ben elindított reformok lehetővé teszik, hogy az ötödik-hatodik évfolyamon a kötelező tanórák időkeretének meghatározott százalékában a szakrendszerű oktatás mellett nem szakrendszerű oktatás is folyjon. Ezt az iskola pedagógiai programjában kell szabályozni. A rendelkezés célja a tanulói készség – és képességfejlesztés hatékonyabbá tétele. A szakrendszerű oktatás lényege, hogy az egyes tantárgyakat különböző, az adott tantárgy oktatására megfelelő végzettséggel rendelkező tanár tanítja, míg nem szakrendszerű oktatás esetén a tantárgyakat, illetve ezek nagyobb körét egy, tanítói végzettséggel rendelkező pedagógus tanítja.
82
Az új szakaszolás felmenő rendszerben épül ki, 2004-ben csak az első évfolyamon került bevezetésre. Minden osztálynak van egy osztályfőnöke ([„osztályfőnök”]), aki az iskolai élettel, a közösséggel kapcsolatos nevelő, szervező munkát és az adminisztrációt látja el. Jellemző, hogy a szaktanárok a tantárgy teljes tanítási idejéig, illetve a nyolcadik évfolyam végéig tanítják az osztályt. A közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény; A közoktatásról) meghatározza a maximális és az ajánlott osztály és csoportlétszámokat. A kettő közül a maximális létszám a fontosabb, mert ez csak a törvényben meghatározott szűk körben léphető át. A túllépésről – jogszabályban meghatározott esetben – az intézmény vezetője, a fenntartó, illetve az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont dönthet. Az előírást megszegők ellen pénzbírság szabható ki. Az iskola határozza meg, hogy a kötelező és a nem kötelező tanórák hány százalékát használja fel osztálybontás alkalmazásával, s milyen tanórai foglalkozás megtartásához. A gyakorlatban jellemző, hogy egy osztály bizonyos tantárgyak, foglalkozások esetén csoportokra oszlik, pl. idegennyelv órákon, testnevelés órán, fejlesztéssel, tehetséggondozással, konzultációval stb. kapcsolatos órákon.
4.9 A tanrend megszervezése A tanév rendjét az oktatási miniszter rendeletben állapítja meg. Ez minden iskolára kötelező, függetlenül, hogy ki a fenntartója. Az iskolák ezt szem előtt tartva maguk alakítják ki a tanév helyi rendjét, amelyet az iskolai munkaterv tartalmaz. Ezt az iskola vezetése határozza meg, de véleményezési joga van az iskolaszéknek, a szülői szervezetnek, a diákönkormányzatnak. A tanév helyi rendjében meg kell határozni a tanítás nélküli munkanapok időpontját (ezek számát a miniszteri rendelet szabályozza), felhasználását, a szünetek időtartamát, a jogszabályban meghatározott, valamint az iskolai emléknapok, megemlékezések időpontját; a nemzeti és az iskolai ünnepek megünneplésének időpontját; a diákközgyűlés idejét; a nevelőtestületi értekezletek időpontját, továbbá a tanulói fizikai állapotot felmérő vizsgálatok időpontját. Az iskola, illetve a kollégium ([„kollégium”]) kölcsönösen tájékoztatja egymást az elfogadott tanév helyi rendjéről. A tanulók napi kötelező tanóráinak maximális számát a közoktatási törvény határozza meg. Ennek alapján az első-második évfolyamon napi négy, a harmadik- hatodik évfolyamon napi négy vagy öt, a hetedik-nyolcadik évfolyamon napi öt vagy hat kötelező tanítási óra tartható. Az iskolák a tanulók érdeklődésnek, igényének megfelelően nem kötelező (választható) tanórákat is szerveznek felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció, illetve speciális ismeretek átadása céljából. Ezek maximális számát évfolyamonként a kötelező tanórák számához viszonyítva százalékos módon határozza meg a törvény. Miniszteri rendelet szabályozza a tanulók napi időbeosztásának főbb kereteit is. E szerint a napi órarend összeállításakor figyelembe kell venni, hogy az elméleti tanítási órák hossza általában 45 perc, az iskola azonban rövidebb, illetve hosszabb (maximum 60 perces) tanítási órákat is szervezhet. Alapfokú művészetoktatásban és művészeti szakképzésben maximum 90 perces tanórák is tarthatók. A tanulói terhelésnél azonban 45 percre átszámítva kell figyelembe venni a tanórákat. Az elméleti oktatás reggel nyolc órától tizenkilenc óráig tarthat. Kivétel ez alól az alapfokú művészetoktatás, amely húsz óráig szervezhet elméleti órákat. Az első tanítási órát legfeljebb 45 perccel lehet korábban megkezdeni, ehhez azonban az iskolai szülői szervezet és a diákönkormányzat egyetértése szükséges.
83
A tanítási órák és a tanórán kívüli foglalkozások között – a tanulók részére- szünetet kell tartani. Ennek rendjét az iskolai házirend tartalmazza. 4.9.1 A tanév megszervezése A tanév időrendjét az oktatási miniszter tanévenként miniszteri rendeletben határozza meg. Az iskoláknak a munkát a tanév keretei közt kell megszervezni, amely egy évfolyam követelményeinek elsajátításhoz rendelkezésre álló idő. A tanév első és utolsó tanítási napját a rendelet határozza meg. Általános szabály, hogy az iskolában a tanítási év minden év szeptemberének első munkanapján kezdődik és minden év június 15-én, illetve, ha ez a nap nem munkanap, a június 15ét megelőző munkanapon fejeződik be. Szintén a rendelet rögzíti a tényleges tanítási napok számát (a 2004/2005-ös tanévben ez 181 nap), valamint meghatározza, hogy a tanév folyamán a nevelőtestület pedagógiai célokra öt tanítás nélküli munkanapot használhat fel, amelyből egy nap programjáról a diákönkormányzat dönthet. A rendelet kijelöli az őszi, a téli és a tavaszi szünet időpontjait. Az iskola ezektől a megadott feltételek betartásával eltérhet, de a tanév kezdő, illetve befejező napját nem módosíthatja. Az iskolában a tanítási év ötnapos tanítási hetekből áll. A szombat és a vasárnap tanítás nélküli pihenőnap. Tanítás nélküli pihenőnap jár a tanulónak a munkaszüneti napokon is. A tanítási év utolsó napját követően legalább harminc összefüggő napból álló nyári szünetet kell biztosítani. Az iskolaszék és a diákönkormányzat kérelmére, a fenntartó egyetértésével, a tanítási hetek - a szombat igénybevételével - hat tanítási nappal is megszervezhetők. A fenntartó egyetértésével az iskola igazgatója elrendelheti a hat tanítási napból álló tanítási hét megszervezését, ha a rendkívüli tanítási szünet miatt az előírt követelmények átadását nem lehet megoldani. A tanulónak a tanítási évben legalább három alkalommal, két esetben minimum hat, egy esetben minimum négy összefüggő napból álló tanítási szünetet kell biztosítani. 4.9.2 Heti és napi órarend Az alapfokú iskolában az oktatás jellemzően heti öt napon át folyik, az iskolák jelentős részében délelőtt (általában 8 és 14 óra között). Kivétel ez alól az ún. iskolaotthonos oktatási forma, amelyben a munka délután (ebéd után) is folytatódik és 16 óra körül ér véget. A tanulók heti óraszáma kötelező és nem kötelező (választható) tanórai foglalkozásokból tevődik össze. Az előbbiek száma nem haladhatja meg az első-harmadik évfolyamon napi négy, a negyedik-hatodik évfolyamon napi négy vagy öt (heti átlagban négy és fél), a hetedik-nyolcadik évfolyamon napi öt tanítási órát. A tanulók érdeklődése, igénye szerint megszervezett nem kötelező tanórai foglalkozások célja elsősorban a felzárkóztatás, a fejlesztés, a tehetséggondozás, a konzultáció. Ezek időkerete a heti kötelező órák 10%-a az 1-4. évfolyamon, 25%-a az 5-6. és 30%-a a 7-8. évfolyamokon. Ennél 10%-kal magasabb lehet a heti óraszám a nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelésben,15-50 %-kal a gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a sajátos nevelési igényű tanulók számára szükséges habilitációs, rehabilitációs foglalkozások megtartására. Az igazgató szükség esetén - a fenntartó egyetértésével - ennél nagyobb időkeretet is megállapíthat. Az iskola további, tanórán kívüli foglalkozásokat (szakkör, önképzőkör, sportkör, énekkar stb.) is szervezhet a tanulók igénye, érdeklődése, valamint saját pedagógiai programja alapján. Ide sorolható az iskola által biztosított napközis és tanulószobai foglalkozás, amely - a szülők igényei szerint – a tanórán kívüli felkészülésre ad szervezett módon lehetőséget. Erre az első négy évfolyamon napi négy és fél óra, az ötödik-nyolcadik évfolyamon és a gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő iskola valamennyi többi évfolyamán napi három óra áll rendelkezésre. A tanórák egységesen 45 percesek, a tanórák között tíz-tizenöt perces rekreációs szünetek vannak. Az órák általában reggel 8 órakor kezdődnek és 14 óra előtt fejeződnek be, a délutáni (nem kötelező) foglalkozások általában 15 órakor kezdődnek. A két időszak között ebédszünet áll az
84
iskolában maradó diákok rendelkezésére. A szünetek időtartamát, a tanórák és a tanórán kívüli foglalkozások rendjét az iskola határozza meg és rögzíti belső szabályzataiban (pl. házirend), így az egyes iskolák gyakorlata a fent leírt általános mintától eltérhet. Az iskolák beiktathatnak munkarendjükbe ún. nulladik órát, amely legkorábban 7 óra 15 perckor kezdődhet, illetve tarthatnak tanórát 14 óra után is. 5 napos hétre épülő rendszer A TANÍTÁSI NAP HOSSZA A HÉT EGYES NAPJAIN Tanrenden kívüli iskolai tevékenység (órák előtt) hétfő - opcionális 0. óra péntek
Órák (kezdési Ebédszünet és befejezési időpontja délelőtt)
Órák (kezdési Tanrenden kívüli és befejezési iskolai időpontja tevékenység délután) (órák után)
8-14
opcionális 14- 15 órától 14.45
14-15
4.10 Tanterv, tantárgyak, óraszám Magyarországon 2000-től az iskolai tanítás-tanulás tartalmát törvényben előírt módon háromszintű tantervi szabályozás határozza meg. A szabályozás központi, egyben legfelső szintjét a Nemzeti alaptanterv alkotja. A Nemzeti alaptanterv a közoktatás minden intézményére és szereplőjére nézve kötelező stratégiai dokumentum, az a szemléleti-elvi-filozófiai alap, amely meghatározza a közvetítendő műveltség fő területeit, a közoktatás tartalmi szakaszolását (1–4., 5–6., 7–8., 9–12. évfolyam) és az egyes tartalmi szakaszokban érvényesülő fejlesztési feladatokat a tankötelezettség teljes tartamára. A tartalmi szabályozás rendszerének második, középső szintjét a NAT-kompatibilis, akkreditált, választható kerettantervi ([„kerettanterv”]) ajánlások alkotják. A kerettantervek ([„kerettanterv”]) operacionalizálják a Nemzeti alaptanterv fejlesztési feladatait a programfejlesztők, a tankönyvszerzők, a taneszközkészítők, a követelményrendszerek kidolgozói, az értékelési eszközök fejlesztői és az iskolák tantestületei számára. A szabályozás harmadik, helyi szintjét az iskolák pedagógiai programja és az ennek részét képező helyi tanterv alkotja. A pedagógiai programokat az iskolák pedagógusai vagy teljesen önállóan készítik el, vagy választanak az akkreditált kerettantervek ([„kerettanterv”]) közül. Az iskolai szintű tartalmi szabályozó dokumentumokat a nevelőtestületek fogadják el, majd – szakértői véleményeztetés után – az iskolafenntartók hagyják jóvá azokat. 4.10.1. A Nemzeti Alaptanterv A nevelés-oktatás tartalmi egységét és az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv biztosítja a közoktatás általános műveltséget megalapozó szakaszában (az alap-, az alsó- és felsőközépfokú oktatásban). Az alaptanterv tartalmazza a nemzeti és etnikai kisebbségi, továbbá a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának alapelveit, illetve az iskoláknak az egészségfejlesztéssel, környezetvédelemmel és fogyasztóvédelemmel összefüggő feladatait. A Nemzeti alaptanterv kötelező rendelkezéseket állapíthat meg az oktatásszervezés körében, így különösen a tanulók heti és napi terhelésének korlátozására. A nemzeti alaptantervben foglaltak teljesítését akkreditált kerettantervek ([„kerettanterv”]) segítik. A Nemzeti alaptantervet az ország legismertebb neveléstudományi kutatói, tantervelméleti szakemberei hozták létre, az elkészült tervezeteket minden alkalommal széleskörű szakmai vitára bocsátották, így több mint félévtized alatt formálódott ki a végső változat. A Nemzeti alaptantervet 1995-ben a Kormány adta ki, az implementációt pedagógus-továbbképzések sokasága és mintatanterveket tartalmazó elektronikus tantervbank létrehozása támogatta. Az alaptantervet az 1998/99-es tanévtől vezették be az 1. és a 6. évfolyamtól felmenő rendszerben. 2003-ban
85
megtörtént a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata és kiadásra került az új alaptanterv Nemzeti Alaptanterv 2003 néven (243/2003. (XII.17.) kormányrendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról). Az új központi tartalmi szabályozási dokumentum a 2004/05-ös tanévtől felmenő rendszerben kerül bevezetésre az iskolákban az 1. évfolyamtól. A Nemzeti alaptanterv műveltségterületenként határozza meg az oktatás-nevelés alapelveit, céljait és fejlesztési feladatait. Jelentős változás, hogy a Nemzeti Alaptanterv 2003 igazi core curriculumként – nem tartalmazza a konkrét tananyagokat, a műveltségkánon elemeket, sem a részletes követelményeket. Új feladatának megfelelően nem a közvetlen iskolai gyakorlatot szabályozza, hanem a kerettantervek ([„kerettanterv”]), ill. helyi tantervek készítőit, valamint a pedagógiai programfejlesztőket orientálja. A Nemzeti alaptanterv kötelező tantárgyakat nem, illetve csak azokban az esetekben határoz meg, amikor a műveltségi területet lényegében egyetlen tantárgy fedi le. Ilyennek tekinthető a matematika, az anyanyelv és irodalom. Az alaptanterv a 10 műveltségi terület közötti arányokat nem óraszámokban, hanem csak megközelítőleg érvényes százalékokban – kizárólag az alsó és felső limit meghatározásával – fejezi ki, ezzel is növelve a kerettantervek ([„kerettanterv”]), illetve az iskolák mozgásterét saját óratervük kialakítására (lásd 4.1. ). 4.1. : A Nemzeti alaptanterv műveltségterületi óraszámarányai (%) az alapfokú oktatás egyes szakaszaiban Műveltségi területek
1-4. évfolyam
5-6. évfolyam
7-8. évfolyam
Anyanyelv és irodalom
32-40
17-24
10-15
Élő idegen nyelv
2-6
12-20
12-20
Matematika
17-23
15-20
10-15
Ember és társadalom
4-8
4-8
10-15
Ember és természet
4-8
7-11
15-20
Földünk és környezetünk
-
4-8
4-8
Művészetek
10-18
12-16
8-15
Informatika
2-5
4-8
6-10
Életvitel és gyakorlati ismeretek
4-8
4-9
5-10
Testnevelés és sport
15-20
11-15
10-15
Forrás: A (243/2003. (XII.17). Kormányrendelet melléklete A Nemzeti alaptanterv 2003 fontos új rendelkezése, hogy az iskolai kezdőszakaszban (1-4. évfolyam) is biztosít óraszámot az idegen nyelv és az informatika-oktatásra, amely ezeken a műveltségterületeken korábban kötelező jelleggel csak az 5. évfolyamtól indult. 4.10.2. A kerettanterv A közoktatási törvény 2003. évi módosítása (2003. évi LXI törvény az 1993. évi közoktatásról szóló törvény módosításáról) gyökeresen megváltoztatta a kerettantervek ([„kerettanterv”]) szerepét a tartalmi szabályozásban. A kerettantervek ([„kerettanterv”]) a korábbi szabályozással ellentétben nem képezik a központi szabályozás részét, alkalmazásuk semmilyen tekintetben sem kötelező az iskolák számára. Az Oktatási minisztérium által kiadott iskolatípusonként 1-1 kötelező kerettanterv ([„kerettanterv”]) helyett, a 2004/05-ös tanévtől akkreditált kerettantervek ([„kerettanterv”]) közül válogathatnak azok az iskolák, amelyek a Nemzeti alaptanterv 2003 alkalmazásához szeretnének
86
szakmai segítséget kapni. A kerettantervek ([„kerettanterv”]) ajánlást tartalmaznak a nevelés és oktatás céljára, a tantárgyak rendszerére, az egyes tantárgyak témaköreire, a témakörök tartalmára, a tantárgyak évfolyamonkénti követelményeire, a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló időkeretre, az iskolai egészségfejlesztéssel, fogyasztóvédelemmel, környezetvédelemmel összefüggő feladatok végrehajtására. A kerettantervi ([„kerettanterv”]) akkreditáció feladata annak vizsgálata, illetve megállapítása, hogy a kerettanterv ([„kerettanterv”]) megfelel-e a közoktatási törvényben és a Nemzeti alaptantervben foglaltaknak. Illetve, hogy a tanulók fejlettségi szintjének megfelelő korszerű, koherens fejlesztési rendszert kínál-e legalább egy pedagógiai ciklusra (1-4., 5-8., 1-6. évfolyamra) vagy az általános iskola képzés teljes időtartamára (1-8. évfolyam) az iskolák számára. Fontos szempont, hogy a kerettantervben ([„kerettanterv”]) ajánlott óraszámoknak belül kell maradniuk a Nemzeti alaptanterv által műveltségterületenként előírt minimális és maximális százalékos arányokon (lásd 4.1. ). A különböző szakmai műhelyekben kidolgozott kerettanterveket ([„kerettanterv”]) iskolák vagy fenntartók nyújhatják be akkreditálásra. 2004-ben mintegy 10 kerettantervet ([„kerettanterv”]) akkreditáltak, melyeket elsősorban az általános iskolák ([„általános iskola”]) számára készítettek. A legelterjedtebb kerettantervek ([„kerettanterv”]) óratervi ajánlásait az 1-4 évfolyamra a 4.2. az 5-8. évfolyamra pedig a 4.3 mutatja be. 4.2. : A leggyakrabban használt kerettanterv ([„kerettanterv”]) humán, illetve reál orientációs változatának éves óraszámai az alapfokú oktatás 1-4. évfolyamain Humán orientációjú kerettanterv
Reál orientációjú kerettanterv
([„kerettanterv”])
([„kerettanterv”])
Tantárgy/évfolyam 1.
2.
3.
4.
%*
1.
2.
3.
4.
%*
Magyar nyelv és 296 irodalom
296
296
277.5
38.5
277,5
277,5
277,5
259
35.8
Matematika
148
129.5
129.5
17.6
166,5
148
148
148
20.0
111
3.6
74
2.4
55.5
55,5
4.8
37
55,5
6.1
18.5
18.5
2.4
18,5
55,5
2.4
148
Idegen nyelv Környezetismeret
37
37
Informatika
37
55,5
Ének-zene
37
55.5
37
37
5.5
37
55,5
37
37
5.5
Rajz
55.5
37
55.5
37
6.1
55,5
37
55,5
55,5
6.1
Technika és életvitel
37
37
37
37
4.8
37
37
37
37
4.8
Testnevelés és sport
111
111
111
111
14.5
111
111
111
111
14.5
Szabadon tervezhető
18.5
18.5
18.5
18.5
2.4
18,5
18,5
18,5
18,5
2.4
Kötelező óraszám
740
740
740
832,5
740
740
740
832,5
Forrás: Apáczai kerettanterv ([„kerettanterv”]) * A műveltségterületek százalékos arányai megfelelnek a Nemzeti alaptantervben előírt arányoknak.
87
4.3. : A leggyakrabban használt kerettanterv ([„kerettanterv”]) éves óraszámai az alapfokú oktatás 58. évfolyamain Tantárgyak/évfolyamok
5.
6.
7.
8.
Magyar nyelv és irodalom
148
148
148
148
Történelem, állampolgári ismeretek
74
74
74
74
Idegen nyelv
111
111
111
111
Matematika
148
111
111
111
18,5
37
37
Fizika
55.5
55.5
Biológia
55.5
55.5
Kémia
55.5
55.5
Földrajz
55.5
55.5
Informatika/könyvtárismeret Természetismeret
55.5
74
Ének-zene
37
37
37
37
Rajz
55.5
37
37
37
Technika és életvitel
37
37
18,5
37
Testnevelés és sport
92.5
92
74
74
Osztályfőnöki
37
37
37
18,5
Tánc és dráma
18.5
18.5
Hon- és népismeret
18.5
18.5
Ember- és társadalomismeret, etika
18,5
Mozgókép és médiaismeret
18,5
Egészségtan
18.5
Szabadon tervezhető
0
0
0
0
Kötelező óraszám
832.5
832.5
925
925
Forrás: 10/2003 ( IV:28) OM rendelet a 28/2000. (IX.21.) a kerettantervek ([„kerettanterv”]) kiadásáról szóló OM rendelet módosításáról 4.10.3. Helyi tanterv Az oktatási intézményekben a szakmai munka a pedagógiai program szerint folyik, melyet nyilvánosságra kell hozni. A pedagógiai program része a személyiség és közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat tartalmazó nevelési program és a tartalmi szabályozás iskolai szintjét képező helyi tanterv. Ez utóbbi határozza meg az adott iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, azok tananyagát, követelményeit és óraszámait; az alkalmazható tankönyvek és egyéb taneszközök kiválasztásának elveit. Szintén a helyi tanterv szabályozza az iskola magasabb évfolyamára lépés követelményeit, a tanulók értékelésének és minősítésének formáit.
88
Az oktatás tartalmát, a tanított tantárgyakat és azok óraszámait az iskolák úgy határozzák meg helyi tanterveikben, hogy tekintetbe veszik az e téren minimális kötöttségeket tartalmazó alaptanterv előírásait, s amennyiben helyi tantervüket valamely kerettantervre ([„kerettanterv”]) alapozva készítik el, akkor annak részletesebb ajánlásait is. A helyi tantervek az iskolák mintegy 10%-ában teljesen a nevelőtestület önálló produktumának tekinthetőek, de a közoktatási intézmények döntő többsége akkreditált kerettantervet ([„kerettanterv”]) vagy másik iskolától átvett kész tantervet adaptál sajátos lehetőségeinek (személyi és tárgyi feltételek, iskolahasználói igények) megfelelően. 2003/04-es tanévben az iskolák részlegesen átdolgozták helyi tantervüket, mert a közoktatási törvény módosítása a tanulók túlterhelésének visszaszorítása érdekében az évfolyamok többségében (3., 5., 6., 7., 8.) csökkentette a kötelező óraszámokat. Az iskoláknak el kellett dönteniük, hogy a heti átlagosan 2,5 órás csökkentést, mely tantárgyak rovására hajtják végre. 4.10.4. Idegennyelv-oktatás A Nemzeti alaptanterv útmutatása szerint a kötelező nyelvoktatás a negyedik évfolyamon kezdődik, de meghatározott feltételek teljesülésekor lehetőség van már az első évfolyamtól – a választható órakeret terhére – idegen nyelv oktatására. Az iskolák a szülők kívánságára, egyre korábbi életkorban, és egyre nagyobb óraszámban kínálnak idegennyelv-tanulási lehetőséget. A statisztikai adatok szerint az 1-2. évfolyamon a tanulók 25-30 %-a, a 3. évfolyamon viszont már több, mint fele tanul idegen nyelvet. A Nemzeti alaptanterv nem határoz meg kötelező idegen nyelvet, így az iskolák a kereslethez és nyelvtanári állományukhoz igazodva maguk dönthetnek nyelvi kínálatukról. Az általános iskolákban ([„általános iskola”]) a gyerekek egy nyelvet tanulnak, az iskolák 1-2%-ának helyi tantervében azonban a magasabb évfolyamokon két idegen nyelv oktatása szerepel. Az általános iskolában ([„általános iskola”]) néhány éve még körülbelül azonos arányban választották a szülők/gyerekek az angol és német nyelvet, és csupán a tanulók 2-3 százaléka tanult egyéb, döntő többségében szintén európai nyelveket, de mostanra a nyelvi preferencia jelentősen megváltozott. Míg az ezredfordulón alig2 %-al több általános iskolás ([„általános iskola”]) tanulta a németet mint, az angolt, a 2004/05-ös tanévben 22%-al múlta felül az angol nyelvet választók száma a németesekét. A nyelvi preferencia ilyen drámai változása a legfiatalabb iskolai korosztályok körében az egész népesség nyelvtudásának átalakulását vetíti előre, ugyanis Magyarországon történelmi okokból domináns volt (a közép és idősebb generációkban ma is az) a német nyelv ismerete. A nemzeti alaptantervben minimumként előírt heti 2,5 idegennyelv óra egyre kevesebb iskola helyi tantervében szerepel, a diákok többsége heti 3-4 órában, míg 15 százaléka az általános iskolában ([„általános iskola”]) is emelt (heti 5-6) óraszámban tanulja az idegen nyelvet. Speciális kínálatot jelentenek azok az ún. két tanítási nyelvű iskolák, amelyekben a tantárgyak többségének, vagy egy részének (minimum 3 tantárgynak) a tanítása-tanulása nem magyar, hanem angol, francia, német, olasz, orosz vagy kínai nyelven folyik. 4.10.5. Információs és kommunikációs technológiák (IKT) A Nemzeti alaptanterv az alsóbb évfolyamokon a tanítási időkeret 2-5%-át, a felsőbb évfolyamokon 6-10%-át javasolja az informatika műveltségterület oktatására fordítani. A leginkább használatos kerettanterv ([„kerettanterv”]) 3. évfolyamtól javasolja az informatika tantárgyi jellegű oktatásának kezdetét. Ez lényeges változás a 2003-ig érvényben lévő központi kerettantervhez ([„kerettanterv”]) képest, amely csak 6. osztálytól írta elő ezt kötelezően. A késői kezdés azért okozott problémát, mert Magyarország azon kevés OECD ország közé tartozik, ahol a diákoknak a családjukban kevésbé áll rendelkezésükre számítógép, mint az iskolájukban (Education at a Glance, 2002). A gyakorlatban a városi iskolák – a szülői igényekhez alkalmazkodva – a szabadon felhasználható órakeretük terhére már az 1-3. évfolyamon elkezdték az IKT oktatását, a szakember- és/vagy géphiánnyal küzdő falusi iskolák egy részében azonban csak a kötelezően előírt 6. évfolyamon kezdődött tantárgyi keretben az informatikaoktatás. Eddigre azonban azok a hátrányos helyzetű
89
gyerekek, akiknek nincs otthon számítógépe, behozhatatlan hátrányba kerültek a többiekkel szemben. 4.10.6. Választható tantárgyak Az általános iskolák ([„általános iskola”]) a tanulók érdeklődése és igénye szerint választható tanórai foglalkozásokat szerveznek felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció, speciális, illetve kiegészítő ismeretek átadása céljából. A nem kötelező órák időkerete az 1-4. évfolyamon 10%-a, az 5-6. évfolyamon 25%-a, a 7-8. évfolyamon 30%-a a kötelező tanórai foglalkozások heti időkeretének. A választható tanórai és tanórán kívüli foglalkozásokon a tanuló csak saját kérése és a szülő írásbeli nyilatkozata alapján vesz részt. Az iskolák a szabadon tervezhető, illetve a nem kötelező órák időkeretének terhére a kötelező tantárgyakat nagyobb óraszámban taníthatják vagy teljesen új tantárgyakat is bevezethetnek, de nem léphetik túl a tanulói terhelés rendeletben (243/2003. (XII.17.) kormányrendelet) rögzített heti óraszámát. Az iskolák a kötelező és választható tanórai foglalkozások mellett a tanulók érdeklődése és igényei szerint nem kötelező tanórán kívüli foglalkozásokat kínálnak a délutáni órákban; különféle szakköröket, önképzőkört, énekkart, sportköröket stb. E tekintetben igen jelentősek az iskolák közötti különbségek, vannak olyan általános iskolák ([„általános iskola”]), amelyek 10-15 féle tanórán kívüli foglalkozást kínálnak a tanulóknak, s vannak olyan kisiskolák, amelyek csak 3-4-et. Az önkormányzatok fenntartásban működő, világnézetileg semleges általános iskolákban ([„általános iskola”]) ilyen választható tanórán kívüli foglalkozás a hit- és vallásoktatás is, amely azonban szervezetileg elkülönül az iskolától. Az iskola a vallásoktatáshoz csak a szükséges tárgyi feltételeket (helyiséget) biztosítja, az állam pedig az éves költségvetésben külön támogatást nyújt a hitoktatók díjazására. A hitoktató az egyház alkalmazottja, nem tagja az iskola nevelőtestületének. A vallásoktatás tartalmának meghatározása, a hitoktató alkalmazása, a tanulók jelentkezésének megszervezése, a foglalkozások ellenőrzése, a bizonyítványok kiadása is az egyház feladata. Ugyancsak tanórán kívüli foglalkozás a napközi és a tanulószoba. Az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény arra kötelezi az iskolákat, hogy szülői igény esetén a felügyeletre szoruló tanulók részére az általános iskola ([„általános iskola”]), valamennyi évfolyamán napközis és tanulószobai foglalkozást szervezzenek, ahol gondoskodnak a gyerekek napközbeni ellátásáról és biztosítják felkészülésüket a következő tanítási napra. Ezzel a lehetőséggel elsősorban a 6-10 éves gyerekek szülei élnek.
4.11 Tanítási módszerek és eszközök A tanítási-tanulási folyamatban alkalmazott módszerek tekintetében az iskolák és a tanárok teljes szabadságot élveznek, semmiféle központi dokumentum nem szabja meg az alkalmazandó eljárások körét. Ugyanakkor az iskola pedagógiai programja meghatározza az iskolában folyó nevelő-oktató munka pedagógiai alapelveit, céljait, feladatait, s emellett annak eszközeit, eljárásait is. A közoktatást meghatározó legfontosabb dokumentumok mind a módszertani változatosságot, mind a kompetenciák fejlesztésére irányuló tanítási-tanulási stratégiák kialakítását prioritásként kezelik. Az infokommunikációs technológiák alkalmazását javuló programkínálat segíti, amely magában foglalja a digitális tananyagfejlesztés mellett a pedagógusok továbbképzését és az infrastruktúra javítását is. A tanítás-tanulás irányításának legfontosabb eszközei Magyarországon a tankönyvek. A tankönyv- és taneszközkínálat gazdagsága lehetővé teszi, hogy az iskolák a számukra legjobban megfelelő tankönyveket és segédanyagokat alkalmazzák. A tankönyvek kiválasztása a pedagógus joga de nem egyszemélyes döntése, mert azt a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség (annak hiányában az azonos tárgyat tanítók) véleményének kikérésével teheti meg. A tankönyvek
90
akkreditációs eljárás keretében kerülnek föl a hivatalos tankönyvlistára, ugyanakkor az iskolában a listán nem szereplő taneszközök is alkalmazhatóak, ezekhez azonban be kell szerezni az iskolaszék, ennek hiányában a szülői szervezet egyetértését. A tankönyvekhez való hozzájutás rászorultsági alapon a tanulók kb. 50%-a számára térítésmentes. 4.11.1. Tanítási módszerek A tanítás a legtöbb általános iskolában ([„általános iskola”]) tantárgyanként szervezett 45 perces tanórákon folyik. A tananyag tantárgyakba szerveződik, az oktatási tartalmak integrált vagy kereszttantervi alapon történő strukturálása csak szórványosan fordul elő. Bár az oktatási törvény 2003-tól szorgalmazza a projektoktatást – a tananyagnak olyan témaegységekbe történő szervezését, melynek középpontjában a mindennapi élet valamely a tanulók által megtervezhető és kivitelezhető feladata áll – ezt jelenleg még csak az alternatív iskolák pedagógusai alkalmazzák. A pedagógusok az oktatási- nevelési célok elérésében teljes módszertani szabadságot élveznek. Többségük nem kötelezi el magát egyetlen módszer mellett, hanem módszer-együtteseket alkalmaz. Kutatási eredmények szerint azonban a pedagógusok módszertani repertoárja meglehetősen szűk. A hagyományos módszereket követő tanárok elsősorban frontális osztálymunkában dolgoznak, az új tantárgyi ismereteket átadása dominál óráikon, s a tanári magyarázat kiegészül a hagyományosabb vagy korszerűbb szemléltető eszközök, infokommunikációs technológiák alkalmazásával. Magyarországon a tanárok kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a házi feladatok adásának, a rendszeres ellenőrzésnek, így a tanórának elmaradhatatlan része a tanulók feleltetése és/vagy röpdolgozatok íratása. Azonban a közoktatási törvény a 2003/04-es tanévtől megtiltotta, hogy az iskolai kezdőszakaszban a tanulók hétvégére írásbeli házi feladatot kapjanak. Az alternatív pedagógiák hatásaként erősen terjednek a kiscsoportos foglalkozások. A tanulók tantárgyi tudása alapján gyakori az osztályok két-három csoportra bontása idegen nyelv, technika, informatika, matematika órákon, a fiúk és lányok külön foglalkoztatása testnevelés órán. Ezekben az estekben két tanár dolgozik egy időben, de külön termekben a gyerekekkel. Néhány iskolában naponta egy megadott idősávban egy-egy évfolyam összes osztályaiból képzett homogén csoportokban tanulnak a gyerekek, elsősorban matematika és idegennyelvórán. Teljes osztálykeretben is gyakran alkalmazzák a csoportmunkát a pedagógusok. A csoportalakítás szempontja a pedagógiai cél függvényében változik: alkalmanként az azonos fejlettségi szintű, hasonlóan motivált gyerekekből szerveződik a csoport, máskor a csoportösszetétel egészen heterogén. A tananyag reprodukciója helyett terjednek a tanulók saját aktivitását növelni kívánó, tevékenykedtető és az alkotást előtérbe helyező módszerek. Az általános iskolák ([„általános iskola”]) egy részében, elsősorban a magániskolákban szinte kizárólag egyéni és kooperatív csoportos foglalkozások formájában tanítanak, a tantárgyak merev szétválasztását integrált tantárgyakkal, projektekkel helyettesítik, és a tananyagot epochális keretek között dolgozzák fel. Magyarországon a Waldorf – Steiner iskolák a legelterjedtebbek, de Freinet, Gordon, Rogers és Montessori módszereket, illetve eszközöket is alkalmaznak az iskolákban. 4.11.2. Tanítási eszközök Az általános iskolákban ([„általános iskola”]) a számítógépeket szinte kizárólag az informatikaoktatásban használják. A többi tantárgy tanóráin való alkalmazásnak legfőbb gátja a gépek és az oktatási célra készült színvonalas multimédiás anyagok viszonylag kis száma, továbbá a pedagógusok egy részének hiányos felkészültsége. A 2003/04-es tanévben az Oktatási Minisztérium – részben Európai Uniós pénzek felhasználásával – nagyszabású tartalomfejlesztési programot indított Sulinet Digitális Tudásbázis elnevezéssel, amelynek súlypontja éppen az általános iskolai ([„általános iskola”]) 5-8. évfolyam digitális taneszközeinek bővítése.
91
A hagyományos nyomtatott taneszközök piacát azonban óriási kínálat és európai összehasonlításban szerény árak jellemzik. A pedagógusok a helyi tantervben rögzített alapelvek szellemében maguk választják meg a tankönyveket, munkafüzeteket, térképeket, audiovizuális anyagokat. Az általános iskolák ([„általános iskola”]) alsóbb évfolyamain egy-egy tantárgyból 20-30 fajta tankönyv közül választhatnak a pedagógusok, a felsőbb évfolyamokon átlagosan 10-20 közül. Törvény (2001. évi XXXVII. törvény; A tankönyvpiac rendjéről) mondja ki, hogy a tankönyvellátás közfeladat, az alkotmányban rögzített művelődéshez való jog érvényesülését szolgálja. Az oktatási miniszter évente gondoskodik a közoktatási tankönyvjegyzék kiadásáról, melyre csak a minőségellenőrzésen (jóváhagyási procedúrán) átesett, és egy évente meghatározott árlimitet túl nem lépő könyvek kerülhetnek. A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban elsősorban azt vizsgálják, hogy a Nemzeti alaptanterv követelményeinek megfelelően a könyv alkalmas-e az érintett tantárgy tananyagtartalmának az érintett korosztálynak megfelelő pedagógiai módszerekkel történő közvetítésére. Minősítik a könyveket a szaktudományos korrektség, tárgyilagosság, stílus, nyelvezet, olvasáshigiéniai megfelelés és technikai kivitelezés szempontjából. A tankönyvvé nyilvánítási eljárás kiterjed a tankönyv gyakorlati beválásának vizsgálatára a taníthatóság és tanulhatóság szempontjából. A tankönyvek jóváhagyására vagy elutasítására a magyar közoktatás legnevesebb szakértői testületének, az Országos Köznevelési Tanácsnak (Országos Köznevelési Tanács) egy külön bizottsága a Tankönyv és Taneszköz Bizottság (Tankönyv és Taneszköz Bizottság) tesz javaslatot a miniszternek. Egy gyermek egy tanévnyi átlagos tankönyvcsomagjának ára az éves bruttó átlagjövedelem 0,5-0,6 százaléka, de a jelentős állami támogatás miatt a családok ennek is átlagosan csak a felét-harmadát fizetik. Teljesen ingyenes a tankönyv a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos, a három vagy többgyerekes családokban élő, továbbá az egyedülálló szülő által eltartott gyerekek esetében, valamint az egy és kétgyerekes családokban élő hátrányos helyzetű tanulók számára. A központi tankönyv-támogatási normatívát az iskolafenntartó önkormányzatok jelentős része kiegészíti. Több településen szokásos, hogy ebből a keretből valamennyi iskolát kezdő gyereknek ingyenesen juttatják a tankönyveket.
4.12 A tanulók értékelése A pedagógus a tanuló teljesítményét, előmenetelét tanítási év közben rendszeresen érdemjeggyel értékeli, félévkor és a tanítási év végén osztályzattal minősíti. A tanuló magatartásának és szorgalmának értékelését és minősítését az osztályfőnök ([„osztályfőnök”]) - az osztályban tanító pedagógusok véleményének kikérésével - végzi. Az érdemjegyekről a tanulót és a kiskorú tanuló szülőjét rendszeresen értesíteni kell. (1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról. 70. § (1).). A tanuló tudásának értékelésénél és minősítésénél ötfokú (1-5), a tanuló magatartásának és szorgalmának értékelésénél és minősítésénél négyfokú (2-5) skálát alkalmaznak az iskolák. 2003/04-es tanévtől az 1-3. évfolyamon félévkor és év végén, továbbá a negyedik évfolyamon félévkor szöveges minősítéssel kell kifejezni, hogy a tanuló kiválóan, jól vagy megfelelően teljesített, illetve felzárkóztatásra szorul, de tanév közben, formatív értékelésként az iskola kezdő szakaszában továbbra is lehet a gyerekeket osztályozni. Az iskola magasabb évfolyamára lépés feltételeit, az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének követelményeit és formáit, a tanuló magatartása, szorgalma értékelésének és minősítésének követelményeit az iskola helyi tanterve tartalmazza. Az általános iskolában ([„általános iskola”]) kötelező vizsgák nincsenek. A tanulók legfontosabb képességeinek (olvasás-szövegértés, matematikai kultúra) fejlődését rendszeres országos kompetenciamérésekkel követik nyomon, amelyek általában két-három évfolyamra (5-9, 6-8-10) terjednek ki. A méréseket az oktatási miniszter a tanév rendjéről szóló rendeletében vagy más miniszteri rendeletben írja elő.
92
Az iskolák az országos kompetencia mérés mellett további méréseket szervezhetnek, melyeknek rendjét 2004-től az intézményi minőségirányítási programban kell meghatározni. A méréseket országos vagy térségi hatáskörű szakmai szolgáltató intézmények végzik, de az iskola megrendelhet ilyen szolgáltatást profitorientált piaci szereplőktől is. 4.12.1. A rendszer értékelése A miniszter irányítási jogosítványai körébe tartozik, hogy országos és térségi pedagógiai szakmai méréseket végeztet. A 2003-ban másodszor elrendelt Országos Kompetenciamérés egy-egy kiválasztott évfolyam minden tanulójára kiterjedően mérte az alapkészségek (szövegértés, matematikai eszköztudás) fejlettségét. A teljes populációra kiterjedő diagnosztikus értékelés értékes információkat nyújt a közoktatási rendszer egészének, az egyes közoktatási intézményeknek, illetve az egyes gyerekeknek a tanulmányi eredményességéről. Az Országos Kompetenciamérés, melytől távlatilag az oktatási rendszer eredményességének fejlesztését várják, már most érezteti hatását az intézményi diagnosztikus értékelési kultúra fejlődésében. A központilag feldolgozott adatok alapján minden iskolának lehetősége van saját tanulóinak a teljesítményét az országos eredményekhez, mutatókhoz viszonyítva kielemezni. Az intézmények a saját helyzetük részletes diagnosztizálása után csak fokozatosan válnak képessé arra, hogy a problémák megoldásához szükséges lépéseket megtervezzék és végrehajtsák. A magyar közoktatásban ugyanis kevés hagyománya van a diagnosztikus értékelésnek, ennek megfelelően kiépületlen ennek eszközrendszere (pl. feladatbank, mérésmetodikai felkészültség) is. A kivételek közé tartozik az iskolakészültség diagnosztikus vizsgálata (PREFER). A preventív fejlettségvizsgáló rendszert (PREFER) a 70-es évek végétől alkalmazzák Magyarországon az iskolakészültség mérésére. Az 5 éves kori mérés preventív célokat szolgál, mert a 6-7 éves kori iskolába lépés előtt van még idő a gyengébben fejlett képességek korrekciójára. A 6 éves korban elvégzett vizsgálat alacsony iskolakészültségi szint esetében érvet szolgáltathat ahhoz, hogy a kisgyermek további egy évet az óvodában maradjon. A PREFER a gyerekek magatartását és tudását egyaránt vizsgálja. A tudásindex kiszámítása például az alábbi tesztek alapján történik: számlálás, következtetés, relációs szókincs, írásmozgás; a magatartásindex kiszámítása pedig például a feladattartás, a társakhoz való viszony alapján. A PREFER-t felkészült óvodapedagógusok, tanítók, pszichológusok is végezhetik. A gyermekek vizsgálata nem kötelező, a PREFER nem szelekciós eszköz, 2003-ban a szerző átdolgozta iskolakészültséget mérő eljárását (DIFER), amely így alkalmassá vált az első évfolyamra járó tanulók diagnosztikus vizsgálatára. A DIFER-t (differenciált fejlettségvizsgáló rendszer) a 2003/04-es tanévben az országos kompetenciamérés részeként minden 1. évfolyamos gyerek megoldotta. 4.12.2. A tanulók értékelése A helyzetfeltáró (diagnosztikus) értékelést leggyakrabban besorolási döntéseknél, a gyerekek haladási csoportokban soroláshoz használják a pedagógusok, elsősorban azért, hogy a csoportra, egyénre szabott nevelési oktatási stratégiákat kialakítsák. A formatív és szummatív értékelés ezzel szemben gyakran alkalmazott eszköz az iskolákban. Az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény kimondja, hogy a tanulók teljesítményét rendszeresen érdemjeggyel kell értékelni, és deklarálja a szülők jogát, hogy gyermekeik fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást kapjanak. Erre való tekintettel, továbbá a tanulók motiválása érdekében a pedagógusok többsége naponta él a formatív értékelés eszközeivel. Az értékelési eszközök megválasztása az iskola helyi tantervében rögzített keretek között az egyes pedagógus joga. A formatív értékelés legkedveltebb eszközei a tanulói feleletek, a rövid idejű (5-20 perces) dolgozatok íratása, valamint az írásbeli házi feladatok ellenőrzése. A szummatív értékelés eszközei a nagyobb tananyagrészek végén íratott, ún.
93
témazáró dolgozatok, a szintén több órai anyagról számot adó beszámolók, illetve ritkábban, elsősorban az alternatív iskolákban a belső vizsgák. Az évközi jegyek alapján a tanulók félévkor és évvégén bizonyítványt kapnak (lásd 4.13), kivéve az 1-3. évfolyamon tanulókat, akiket szövegesen kell értékelni. A pedagógusok többsége ugyanazt az ötfokú skálát használja a formatív és a szummatív értékeléshez, ebből is adódik, hogy a kétféle értékelés keveredik, olykor átláthatatlanná válik a szülők és a gyerekek számára egyaránt. Az érdemjegyek és osztályzatok a tudás értékelésénél a következők: jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), elégtelen (1). A magatartás/szorgalom minősítésére négyfokú skála szolgál: példás (5), jó (4), változó (3), rossz/hanyag (2). Az érdemjegyek a gyerekek alapadatait tartalmazó osztálynaplóban kerülnek dokumentálásra. A formatív értékelésnél az alsóbb évfolyamokon gyakori a piros (jó) és a fekete (rossz) pontok, állatfigurák adása, a felsőbbeken a teljesítmény százalékos értékelése és terjed a szöveges értékelés is. Az általános iskolákban törekednek arra, hogy minden gyereket minden tantárgyból havonta legalább egyszer értékeljenek, s erről üzenő füzetben vagy az érdemjegyek beírására szolgáló ellenőrző könyvben tájékoztassák a szülőket. A szülő aláírásával igazolja, hogy látta, tudomásul vette az iskolai értékelést. Az iskolák egy részében működik elektronikus ellenőrző könyv, amelybe – szigorú adatvédelem mellett –kizárólag a tanuló és saját szülei nyerhetnek betekintést.
4.13 A tanulók előremenetele A tanulók előmenetelének általános szabályait a közoktatási törvény ( 1993/LXXIX.törvény; A közoktatásról) fogalmazza meg. Ez alapján a pedagógus a tanuló előmenetelét tanítási év közben rendszeres jelleggel, érdemjeggyel értékeli. Félévkor és a tanév végén a minősítést az osztályzat fejezi ki, amelyet az érdemjegyek alapján, a féléves, illetve az éves munkát figyelembe véve kell meghatározni. A félévi osztályzat tájékoztató jellegű, ez alapján nem kerülhet sor évismétlésre. E szabályok alól kivételt jelentenek az első-negyedik évfolyamon tanulók, mert az ő esetükben félévkor és év végén, valamint a negyedik évfolyamon félévkor szöveges minősítést kötelező alkalmazni. Az érdemjegyekről, az osztályzatról, valamint a szöveges minősítésről a tanulót és a szülőt értesíteni kell. Erre szolgál érdemjegyek esetén az ellenőrző könyv, év végi osztályzat, szöveges minősítés esetén a bizonyítvány. Alapelv, hogy az érdemjegy és az osztályzat megállapítása nem lehet fegyelmezési eszköz, a tanuló valós tudását, teljesítményét kell tükröznie. A tanuló tudásának minősítésére egytől ötig terjedő skála, míg a szorgalom és magatartás minősítésére négyfokozatú skála szolgál, a szöveges minősítésnek azt kell kifejeznie, hogy a tanuló kiválóan, jól vagy megfelelően teljesített, illetve felzárkóztatásra szorul. Az érdemjegyeket a pedagógus állapítja meg, az év végi osztályzatra, illetve a szöveges minősítésre javaslatot tesz, a döntés a nevelőtestületé. A tanuló magasabb évfolyamra lépéséről az év végi osztályzatok áttekintése után szintén az iskola nevelőtestülete dönt. Az iskola pedagógiai programja az érdemjegyek és az osztályzatok helyett a tanuló értékelésére más jelölést és a kötelező évfolyamokon kívül más esetekben is szöveges értékelést alkalmazhat. Iskolaváltás esetén azonban kötelező osztályzattal is minősíteni. Ennek részleteit az iskola helyi tanterve tartalmazza. Ha az 1-4. évfolyamos tanuló eredményes felkészülése indokolja, az iskolának minimum heti két alkalommal egyéni foglalkozáson kell segíteni a felkészülést, illetve nem tagadhatja meg a tanuló felvételét a napközis foglalkozásra, iskolaotthonos osztályba. Az iskola köteles a szülőket tájékoztatni ezekről a lehetőségekről. A tanuló az iskola magasabb évfolyamára akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket a tanév végére sikeresen teljesítette, azaz minden tantárgyból évközi teljesítménye, érdemjegyei
94
vagy az iskolai vizsgán nyújtott teljesítménye alapján legalább elégséges (2) osztályzatot szerzett. Kivételt jelent ez alól az első-harmadik évfolyam, ahol a tanuló a tanulmányi követelmények nem teljesítése miatt nem utasítható évfolyamismétlésre. Erre csak a jogszabályban meghatározott időnél többet mulasztó diák esetében kerülhet sor. A negyedik évfolyamtól az évfolyam megismétlésére a tanév végén kerülhet sor három esetben. Az ismétlés kötelező, ha valamely tantárgyból elégtelen (1) minősítést kapott a tanuló. Az új tanév kezdete előtt azonban a diák javítóvizsgát tehet. Ha azonban kettőnél több elégtelen osztályzata van, csak a nevelőtestület engedélyével tehet javítóvizsgát, azaz előfordulhat, hogy mindenképpen meg kell ismételnie az évfolyamot. Az évfolyam megismétlése azonban nem tagadható meg a tanulótól. Ha a vizsgán legalább elégséges (2) minősítést kap, a magasabb évfolyamon tanulhat tovább. Kötelező évfolyamot ismételnie a tanulónak akkor is, ha az igazolt és igazolatlan mulasztása együttesen a jogszabályban meghatározott maximális mértéket meghaladja és a nevelőtestület nem engedélyezte számára az osztályozó vizsgát. Mivel tanköteles gyerekekről van szó, ha a tanuló másodszor vagy további alkalommal ismétli meg ugyanazt az évfolyamot, az iskolának egyéni foglalkozáson felzárkóztatást kell biztosítania részére. Ha azonban a diák már nem tanköteles korú, azaz elmúlt 16 éves, de a nyolcadik osztályt nem fejezte be és felnőttoktatásban sem akar tanulni, az iskola egyoldalúan is eltanácsolhatja az intézményből. Az évismétlés harmadik esete, ha a tanuló vagy a szülő kéri, hogy egy vagy több évfolyamot megismételhessen, akkor is, ha egyébként felsőbb évfolyamra léphetne. Ez általában ritkán fordul elő. Az engedély megadásáról az igazgató dönt. Ha a szülő kéri, az 1-4. évfolyamon az évismétlés nem tagadható meg. A törvény azt is megengedi, hogy a diák - igazgatói engedély alapján - több évfolyamot is elvégezhessen egy tanévben, ekkor a tanév végén osztályozó vizsgát kell tennie. Ez a magántanulókra, illetve a nagyon tehetséges tanulókra jellemző eset. Az általános iskolában ([„általános iskola”]) az első évfolyamosok esetében ha a tanuló első alkalommal nem felel meg az évfolyam követelményeinek, akkor az adott tanévet előkészítő évnek kell tekinteni, és a diák az első évfolyamon folytatja tanulmányait. Előkészítő évre a tanuló csak egy tanéven keresztül járhat, és csak akkor, ha tanulmányait legkésőbb hét évesen megkezdte. Az általános iskolában ([„általános iskola”]) az első évfolyamosoknál arra is van mód, hogy szakvélemény alapján - az igazgató egyéni adottságához igazodó továbbhaladást engedélyezzen. Az engedély egyes tantárgyakra, illetve valamennyi tantárgyra szólhat, és legkésőbb a negyedik évfolyamig engedélyezhető. Az iskolai vizsga (osztályozó, javító, illetve különbözeti vizsga) az iskolában vagy független vizsgabizottság előtt tehető. Utóbbit az iskolában kell kérelmezni, de vizsga megszervezése az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont) feladata. A vizsga célja lehet az osztályzat megállapítása vagy javítóvizsga letétele. Általában akkor jellemző, ha a tanuló, a szülő és a pedagógus között konfliktus, bizalmatlanság támad.
4.14 Bizonyítványok A tanulók az egyes évfolyamok teljesítéséről a tanév végén bizonyítványt kapnak. A bizonyítványba kerülő osztályzatok, szöveges minősítés a tanuló tanév közbeni teljesítményén (órai munka), érdemjegyein vagy az iskolai vizsgán elért minősítésén alapulnak, a bizonyítványt tehát általában nem előzi meg külön vizsga. Kivétel a magántanulók és az egyszerre két tanévet végzők esete, akik osztályozó vizsgán adnak számot év végére elért tudásáról, valamint a javítóvizsgára kötelezett
95
diákok esete. Az év végi osztályzatot, szöveges minősítést a pedagógus állapítja meg, ez alapján dönt a nevelőtestület a továbbhaladásról. Ettől eltér az az eset, amikor iskolai vizsgabizottság vagy a tanuló kérelmére független vizsgabizottság állapítja meg az osztályzatot. A bizonyítvány közokirat. Ez azt jelenti, hogy az ellenkező bizonyításig mindenki köteles elfogadni annak tartalmát. A bizonyítványt magyarul, illetve ha az iskolai oktatás más nyelven is folyik, két nyelven kell kiállítani. A bizonyítvány nyomtatványt az oktatási miniszter hagyja jóvá. E nyomtatványok előállításhoz, forgalmazásához szintén miniszteri engedély kell. A bizonyítvány kiadását az iskola semmilyen indokkal nem tagadhatja meg. A bizonyítvány tartalmazza a tanuló nevét, azonosító adatait, évfolyamát, a tantárgyak nevét, az osztályzatot szöveges és számjegyes formában, a megjegyzések helyét, pótlapot a szöveges minősítésre, a dátumot, az igazgató, valamint az osztályfőnök ([„osztályfőnök”]) aláírását és az iskola pecsétjét. A bizonyítványt jogszabályban szereplő záradékokkal kell ellátni. A nyolcadik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány alapfokú iskolai végzettséget bizonyít, amelyet az állam elismer.
4.15 Oktatásirányítás A közoktatásban a pályaválasztásra való felkészítés minden pedagógiai ciklus, az egész iskola és minden műveltségi terület feladata. A tantervi követelmények teljesítése azonban leginkább az életvitel és gyakorlati ismeretek műveltségterület keretében végzett tanórai és iskolán kívüli tevékenységek összehangolásában valósul meg. A Nemzeti alaptanterv szerint ennek a műveltségterületnek a feladata a tanulók önismeretének fejlesztése, a munka világának megismertetése, illetve a fontosabb foglalkozási ágak tartalmának, követelményeinek és a hozzájuk vezető tanulási utaknak, alternatíváknak tevékenységek, tapasztalatok alapján történő megismerése.. Az általános iskola ([„általános iskola”]) 7-8. évfolyamán az Életvitel és gyakorlati ismeretek műveltségterület keretében órarendbe iktatott kifejezetten pályaorientációs tanórák is segítik a 8. osztályban félévkor történő iskola- és pályaválasztást. Ezeken a tanórákon a tanulók segítséget kapnak személyes igényeik megfogalmazására, a pályacélok kitűzésére, a tanulási utak megtervezésére. Ezen túlmenően személyenkénti iskolán belüli továbbtanulási és pályairányítási tanácsadás is működik minden iskolában valamilyen formában. Többnyire a pályaválasztási felelős tanárok, illetve a gyerekeket legjobban ismerő osztályfőnökök ([„osztályfőnök”]) segítenek a továbbtanulási döntések meghozatalában. Az iskolai oktatás teljes folyamatába beépülő pályaorientáció arra szocializálja a tanulókat, hogy saját foglalkoztathatóságuk biztosításában, megőrzésében kitüntetett szerepe van az egész életen át tartó tanulásnak Az iskolán kívüli továbbtanulási és pályaválasztási tanácsadás az ingyenesen igénybe vehető pedagógiai szakszolgálatok ([„szakszolgálatok”]) körébe tartozik Magyarországon. Feladata a tanulók adottságainak, képességeinek, irányultságaiknak vizsgálata és ennek eredményeképpen továbbtanulási irány, iskolatípus ajánlása. A feladatot a szolgáltatások széles körét nyújtó önálló fővárosi pályaválasztási intézet és a megyéknek körülbelül felében egy-két pályairányítással is foglalkozó szakember látja el. Ezen túl a megyénként (a fővárosban pedig kerületenként) szervezett nevelési tanácsadók is nyújtanak esetenként – az életviteli tanácsadás keretében – továbbtanulási tanácsokat az általuk gondozott tanulási, beilleszkedési, magatartási nehézségekkel küzdő vagy éppen tehetséges fiataloknak.
4.16 Magánoktatás Lásd az alfejezeteket.
96
4.16.1. Történeti áttekintés Az 1985. évi I. oktatási törvény 1990-ben történt módosítása tette lehetővé, hogy Magyarországon a helyi önkormányzatok és az állami szervek mellett a közoktatás feladatainak ellátásban részt vegyenek egyházak, gazdálkodó szervek, alapítványok, egyesületek stb. A módosítás kiteljesítette a művelődéshez való alkotmányos jogot. Az ennek részét alkotó tanszabadság ugyanis nemcsak az intézmények szabad megválasztásának jogát, hanem az intézmények alapításának szabadságát is magában foglalja. Az intézményalapítást vállalkozásként határozta meg a törvény, amelynek keretében a fenntartó az állami oktatási feladat elvégzését az államtól megbízás formájában vállalhatja. A közoktatási törvény (1993) tovább bővítette ezt a lehetőséget, és módosításaival (1996-ban és 1999-ben ) pontosan kijelölte a létesítés és működtetés jogi kereteit (működési engedélyezési eljárás, törvényességi ellenőrzés stb.), 2004-ben pedig tovább pontosította azokat. Ennek eredményeként a magánoktatásban lehetőség van szinte minden közoktatási feladat ellátására. A magánfenntartó jellegéből adódóan ezek az intézmények általában többletszolgáltatásokat kínálnak. Ez jelenthet jobb tárgyi körülményeket, hátránykompenzációt, kisebb létszámú osztályokat, személyre szabott foglakozást, speciális szakembereket stb. A magánoktatás alternatívát jelent a tanulók, szülők számára az oktatással kapcsolatos speciális, egyedi igényeik kielégítésére. 4.16.2. Sajátos jogszabályi keret A hatályos szabályozás alapja a közoktatási törvény, amely meghatározza, hogy kik jogosultak és milyen keretek között nem állami, nem önkormányzati fenntartású közoktatási intézményeket alapítani és működtetni. Mivel az alapítás engedélyhez kötött, az eljárás részletezése és a szükséges nyomtatvány az intézmények működésről szóló rendeletben olvashatók. A működéshez nyújtott állami támogatás és a finanszírozás részletei miatt fontos az adott év költségvetési törvényének az ismerete, valamint a közoktatási törvény végrehajtási rendelete is. Ez utóbbi az állami támogatások és hozzájárulások igénylésének rendjét tartalmazza. 4.16.3. Szervezeti jellemzők Általánosságban a magánoktatás az állami rendszert képezi le. Ez azt jelenti, hogy a közoktatási törvény által meghatározott valamennyi közoktatási intézmény alapítható és működtethető ilyen formában. Legelterjedtebb az alapfokú művészetoktatásban és a középiskolák ([„középiskola”]) esetében ez a fenntartói forma. Az alapítók a magánszektor széles köréből kerülhetnek ki, így lehet egyház, alapítvány, egyesület, jogi személy, természetes személy egyéni vállalkozóként. Feltétel, hogy igazolják jogukat a tevékenység folytatására és a megszerezzék a nyilvántartásba vételről, illetve a működésről szól engedélyt. Ezeket meghatározott rend szerint a jegyző, illetve a főjegyző adja ki. A működéshez teljesíteniük kell az előírt tárgyi és személyi feltételeket, rendelkezniük kell megfelelő felszereléssel, infrastruktúrával, amely követelmények az állami szektorhoz hasonlók. A működés ellenőrzésére és szankcionálásra az engedélyt kiadó jegyző, illetve főjegyző rendelkezik jogkörrel. A magánintézmények vallási és világnézeti tekintetben elkötelezettek is lehetnek, a tantárgyak sorában szerepelhet a hitoktatás. Az ingyenes állami iskolával szemben fizetési kötelezettséget állapíthatnak meg. Megállapodás kötésével részt vehetnek az állami közoktatási feladatok ellátásában, ez esetben azonban kötelezően ingyenessé válnak szolgáltatásaik. A magánoktatás intézményei számára az állam a közoktatási törvényben és az éves költségvetési törvényben meghatározott módon alanyi jogon anyagi támogatást biztosít. A fenntartóknak a jogállásuk, az adott intézményben ellátott feladat és a beíratott gyerekek létszáma után jár a támogatás. A támogatás egy része célhoz kötött. Jellemző, hogy a non-profit szféra (alapítványok, egyesületek stb. ) nagyobb támogatásban részesülnek, mint az egyéni vállalkozók. Az egyházak
97
külön meghatározott hozzájárulást kapnak. A támogatás a működés 60-70%-át fedezi, a többiről a fenntartónak kell gondoskodnia. Az állami hozzájárulások igénylésének és felhasználásának jogszerűségét az állam területi szervein keresztül végzi és szankcionálja. A fenntartó kiegészítő támogatásra is jogosult, ha megállapodást köt a helyi önkormányzattal és az állami feladat egy részét átvállalja.
4.17 Szervezeti változatok és alternatív struktúrák A közoktatásról szóló törvény alapján (1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról [131. § (3) bekezdés]) alternatív iskolának minősül az az iskola, amelyik nem hagyományos pedagógiai módszerekkel végzi nevelő és oktató munkáját. Ezt a státust és az ezzel járó jogokat engedélyezési eljárás során kaphatja meg az intézmény, melynek során meg kell szerezni az Országos Köznevelési Tanács (Országos Köznevelési Tanács) állásfoglalását. Az engedély iránti kérelmet alternatív iskolát képviselő hálózat, szervezet, ha ilyen hálózat nincs, az iskola fenntartója jogosult benyújtani. Az alternatív iskolák a részükre kiadott kerettantervben ([„kerettanterv”]) meghatározottak szerint készítik el pedagógiai programjukat. Az alternatív iskolai kerettantervben ([„kerettanterv”]) lehet meghatározni az általános szabályoktól eltérő, az adott iskolában oktatott tananyagot, a követelményeket, a felkészítés módját, az alkalmazott módszereket, eszközöket, felszereléseket, illetve a vezetési modellt, oktatásszervezést, az elfogadott pedagógus végzettséget és szakképzettséget. Sajátos szervezeti formában működnek az ún. többcélú intézmények. A többcélú intézmény lehet egységes iskola vagy összetett iskola, közös igazgatású közoktatási intézmény vagy általános művelődési központ ([„általános művelődési központ”]). Az egységes iskola és az összetett iskola feladatellátás tekintetében szervezetileg egységes intézmény, amely a különböző típusú iskolák feladatait részben egységes (közös), részben iskolatípus szerint elkülönülő tananyag alapján látja el. Az összetett iskola a különböző típusú iskolák feladatait az egyes feladatoknak megfelelő külön tananyag és követelményrendszer alkalmazásával valósítja meg. A közös igazgatású közoktatási intézmény szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységek keretében különböző típusú közoktatási intézmények feladatait látja el. Az általános művelődési központ ([„általános művelődési központ”]) szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységek keretében a közoktatási feladatok, továbbá a kulturális, művészeti, közművelődési, sportfeladatok közül legalább egyet-egyet ellát. Az ország területén élő nemzeti kisebbségek nyelvének megőrzését, identitástudatának erősítését célozzák a nemzetiségi iskolák alap-, alsó- és felsőközépfokon. Ezekben az iskolákban – az egyébként meglehetősen kis lélekszámú hét magyarországi nemzetiségi népcsoport: görög, horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén – nyelvén folyik az oktatás-nevelés minden vagy néhány tantárgy esetében, illetve a magyar anyanyelvű (nemzetiségi vagy nem nemzetiségi) gyerekek számára idegen nyelvként tanítják a nemzetiségi nyelvet. A kisebbségi törvény (1993. évi LXXV. törvény; A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól) szerint nemzetiségi osztály vagy tanulócsoport indítása legalább 8 szülő erre vonatkozó kérése esetén lehetséges. Nyolcnál kevesebb gyermek számára tanórán kívül szervezik meg a nyelvoktatást, ha szükséges utazótanár biztosításával. Az országban jelentős létszámú (becslések szerint 6-700 000 fős) roma kissebbség él, melynek iskolázottsága közép és felsőfokon nagyságrendekkel elmarad az országos átlagtól. A roma (illetve általában a hátrányos helyzetű) gyerekek iskolázása kiemelt prioritás, ennek ellenére cigány nyelven – részben a nyelv sajátosságai, részben szülői igények híján nem folyik oktatás, de a döntő többségében magyar anyanyelvű roma lakosság által – leginkább kevert nyelvként – használt
98
lovári és beás nyelvet, irodalmat és a cigány népismeretet számos iskolában oktatják. Az oktatási kormányzat mindent megtesz a roma gyerekek szegregált oktatása ellen. A sajátos nevelési igényű tanulók (a testi, a mozgás-, az érzékszervi, az értelmi, a beszéd- és más fogyatékos gyermekek) nevelésére-oktatására létesült alsófokú iskolák az ún. gyógypedagógiai intézmények. Általában önkormányzatok hozzák létre, és működtethetnek az iskolai osztályok mellett óvodai ([„óvoda”]) és napközis csoportokat, valamint speciális szakiskolát ([„szakiskola”]) is. A nevelő-oktató munkát speciálisan felkészített gyógypedagógusok végzik gyógypedagógiai asszisztensek, gyermek- és ifjúsági felügyelők, valamint a dajkák segítségével. A magántanulók száma viszonylag szerény, közöttük elég nagy arányt képviselnek a beteg és a sajátos nevelési igényű gyerekek, akiket a szakértői bizottság javaslatára felmentenek a napi iskolába járás kötelezettsége alól. A magántanulók között vannak kiemelkedően tehetséges tanulók, akik egy év alatt akár két tanév anyagából is levizsgáznak, továbbá olyan élsportoló, zenész, színész gyerekek, akik karrierjük mellett nem lennének képesek megoldani a napi iskolába járást. A klasszikus „home schooling” elvétve fordul elő Magyarországon. 4.17.1. Szervezeti változatok Az alap- és alsóközépfokú oktatás Magyarországon többségében 8 évfolyamos általános iskolákban ([„általános iskola”]) történik. Az eltérő szerkezeti, szervezeti megoldások közt előfordulhat adott intézménynek az évfolyamok számában való eltérése a szokásostól, ill. különböző intézménytípusok egymással való szervezeti egybetartozása. Az évfolyamok számában való eltérés jelentheti a nyolcnál kevesebb vagy több évfolyammal működő iskola működtetését. 8 évfolyamnál kevesebbel működő iskolák a tanyavilágban, a kistelepüléseken fordulnak elő. Ezek jellemzően alsó tagozattal, azaz 4 évfolyammal működő intézmények, de léteznek 2 ill. 3 évfolyamos iskolák is. Az általános iskolák ([„általános iskola”]) több mint egyötöde nyolcnál kevesebb évfolyammal működik. A legkisebb településeken, ahol nagyon kevés az egy-egy évjáratba tartozó gyerek száma előfordul, hogy a különböző korú, különböző évfolyamos tanulók azonos, ún. összevont osztályban tanulnak. Legfeljebb három évfolyam tanulói járhatnak egy összevont osztályba. 8 évfolyamnál többel működhet az iskola, ha gimnáziumi ([„gimnázium”]) évfolyamai is vannak. Ez esetben 12 évfolyam működik egy szervezeti egységen belül, a 6-18 éves korosztály oktatása egy intézményben történik. Ez a forma viszonylag kisszámú intézmény esetében fordul elő. Az általános művelődési központ ([„általános művelődési központ”]) szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységek keretében a közoktatási feladatok mellett a kulturális, művészeti, közművelődési vagy sportfeladatok közül is legalább egyet-egyet ellát. Az általános művelődési központok ([„általános művelődési központ”]) többnyire a kistelepüléseken szerveződnek, az önkormányzatok rendszerint az óvodát ([„óvoda”]), az általános iskolát ([„általános iskola”]), a könyvtárat esetleg a művelődési házat próbálják ily módon gazdaságosabban működtetni. 4.17.2. Alternatív struktúrák Az eltérő programmal működő iskoláknak is több formája létezik a 6-14 évesek számára. Az Európában elterjedt alternatív pedagógiák közül Magyarországon a legkiterjedtebb hálózattal a Waldorf – Steiner pedagógia van jelen (óvodától ([„óvoda”]), a pedagógusképzésig bezárólag), de működik néhány Freinet és Montessori általános iskola ([„általános iskola”]) is. A szülők egy meghatározott része a tanterv és teljesítmény-centrikus átlagos iskolák helyett szívesebben küldi gyerekeit az ilyen gyermekközpontú programokra. A külföldről átvett alternatív programok mellett működnek iskolák magyar fejlesztésű alternatív pedagógia programokkal , melyek közül egyikmásik több évtizedes múlttal, és jelentősebb általános iskolai ([„általános iskola”]) hálózattal rendelkezik. A programok neve az elterjedtség sorrendjében Értékközvetítő és képességfejlesztő,
99
Komprehenzív, Humanisztikus-kooperatív. Az elsőt az ismeretátadás helyett az értékközvetítés és a széles tevékenységrendszerre épülő képességfejlesztés középpontba állítása, a tanulók differenciált fejlesztése, a másodikat a hátránykompenzáló átfogó nevelés, míg a harmadikat a tananyag kooperatív kiscsoport-munkában történő feldolgozása jellemzi leginkább. Emellett az alternatív iskolák jellegzetesen más gyerekképe, pedagógus szerepfelfogása, eltérő tanterve és tanulásszervezése igen speciális szülői igények kielégítésére alkalmas. A külföldi programmal működő alternatív általános iskolák ([„általános iskola”]) kizárólag magániskolák, a hazai fejlesztésű programmal dolgozók többségében önkormányzati fenntartásban működnek. Az idegennyelv-oktatás hatékonyságának növelésére hozták létre – többnyire a helyi önkormányzatok – a két tanítási nyelvű általános iskolákat ([„általános iskola”]), amelyekben a tantárgyak mindegyikének, vagy egy részének (minimum 3 tantárgynak) a tanítása-tanulása nem magyar, és nem nemzetiségi, hanem valamely egyéb idegen nyelven (angol, francia, német, olasz, orosz, kínai) folyik. Különálló közoktatási iskola típus az alapfokú művészetoktatási intézmény ([„alapfokú művészetoktatási intézmény”]), melyben művészeti nevelés és oktatás folyik. Ebben az iskolatípusban az iskolakötelezettség nem teljesíthető, így a tanulók az általános iskolai ([„általános iskola”]), kisebb részben középiskolai ([„középiskola”]) tanulmányaik mellett látogatják ezeket az iskolákat. Az alapfokú művészetoktatási intézmények ([„alapfokú művészetoktatási intézmény”]) lehetnek teljesen önállóak, de működhetnek az általános iskolákkal ([„általános iskola”]) vagy az általános művelődési központtal ([„általános művelődési központ”]) közös intézményben. Az alapfokú művészetoktatás ([„alapfokú művészetoktatás”]) megalapozza a művészi kifejező készségeket, illetve előkészít, felkészít a művészeti szakközépiskolákban történő továbbtanulásra. Évente az általános iskolás ([„általános iskola”]) korú gyerekek körülbelül 16%-a tanul hangszereken játszani és énekelni a legnépszerűbb alapfokú művészetoktatási intézményekben ([„alapfokú művészetoktatási intézmény”]), a zeneiskolákban, 13%-a táncművészeti, 5 %-a képző- és iparművészeti, 2%-a szín- és bábművészeti iskolákba jár. 4.17.3. Hozzáférés az általános iskolai programokhoz Magyarországon az általános iskolákban ([„általános iskola”]) – a speciális művészeti- és sportosztályok kivételével – nem szabad felvételit tartani. A szülők által szabadon választott iskola a körzetébe tartozó tanköteles gyerekeket köteles felvenni, a körzeten kívüliek felvételét pedig csak helyhiány miatt tagadhatja meg. A szülők választásának érvényesülését a különböző programvariánsok tekintetében elvileg semmi sem korlátozza, beíratható nemzetiségi iskolába az is, akinek szülei nem tartoznak az adott kisebbséghez, két tanítási nyelvű iskolába az a gyerek, aki egyetlen szót sem beszél a célnyelven és így tovább. A nem állami és nem egyházi intézményeknél a családok anyagi helyzet befolyásolhatja a választást. A tapasztalatok szerint azonban a magánszemélyek vagy alapítványok által fenntartott általános iskolák ([„általános iskola”]) többsége csak szerény havi díjat kér extra szolgáltatásaiért, esetenként a szülőkre bízza az alapítványi támogatás összegét, illetve rendre fenntart teljesen ingyenes helyeket is a rászoruló tehetséges gyerekek számára; így a hozzáférést drasztikusan nem korlátozza. Nem mondható el azonban ugyanez az ország területén működő néhány külföldi tulajdonú (pl. amerikai, német, osztrák stb.) alapítványi iskoláról, ahová szintén jelentkezhetnek a magyar gyerekek, s amelyeknek nem magyar a tanítási nyelve. Ezekben az általános iskolákban ([„általános iskola”]) azonban a havi tandíj a magyarországi átlagjövedelmekhez képest nagyon magas.
100
4.18 Statisztika 4.18.1. Az óvodai nevelésben, iskolai oktatásban részesülő népesség aránya korcsoportonként a nappali oktatásban (nettó arányszám) Enrolment ratio in full-time education by age-groups (net enrolment ratio) Korcsoport Age-group
1990/1991 2001/2002
2002/2003 2003/2004 2004/2005
3– 5
87,2
86,4
87,8
86,9
86,8
6 – 13
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
14 – 15
86,4
100,0
100,0
100,0
100,0
6 – 15
96,7
100,0
100,0
100,0
100,0
16 – 17
65,0
86,3
87,6
90,4
92,6
14 – 17
76,6
93,6
94,9
96,4
97,2
18 – 22
11,9
39,0
42,6
47,2
49,5
3,4
20,0
21,1
24,0
25,1
felsőfokú tertiary education 8,5
19,0
21,5
23,2
24,4
79,5
81,2
82,7
83,6
Ebből – Of which középfokú secondary level
3 – 22
71,5
Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
101
4.18.2. Általános iskolai nevelés és oktatás Education at primary schools Megnevezés
1990/1991 1999/2000 2002/2003 2003/2004 2004/2005
Iskola – feladatellátási hely
3 723
3 897
3 793
3 748
3 690
Osztályterem
49 842
52 526
42 603
42 051
41 581
Pedagógus
96 791
89 424
89 035
89 784
87 116
83,5
85,5
86,6
86,8
86,9
1 166 076
969 755
930 386
909 769
887 785
gyógypedagógiai oktatásban
35 420
39 436
37 026
35 471
32 855
1. évfolyamos
130 424
127 274
117 184
108 447
104 757
1–4. évfolyamos
523 307
500 744
463 765
446 610
430 561
5–8. (10.) évfolyamos
642 769
469 011
466 621
463 159
457 224
étkeztetésben részesül, %
54,3
57,6
59,4
61,7
61,6
ellátásban 37,3
35,7
40,2
40,6
40,1
Ebből: nő, % Tanuló a nappali oktatásban ebből:
napköziotthoni részesül, % ebből:
az 1–4. évfolyamban (%)
61,9
60,7
69,0
70,4
70,5
az 5–8. (10.) évfolyamban (%)
17,1
10,2
11,6
11,7
11,5
Osztály (nappali oktatásban)
51 981
47 626
46 539
45 774
44 883
Egy osztályra jutó tanuló
22,4
20,4
20,0
19,9
19,8
Felnőttoktatásban tanuló
11 536
3 146
2 785
3 190
2 766
A 8. évfolyamot befejeztea)
172 863
118 450
118 840
116 628
118 015
nappali oktatásban
169 214
117 334
118 038
115 863
117 093
felnőttoktatásban
3 649
1 116
802
765
922
Ebből: –
a) A gimnáziumi oktatásban végzettekkel együtt. Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
102
4.18.3. Általános iskolai oktatás részletes adatai 2004/2005 Intézmények
3 293
Feladatellátási helyek
3 690
Tanulók összesen
890 551
leányok (fő)
428 887
leányok aránya (%)
48,2
gyógypedagógia nevelésben részesülők
32 855
nappali oktatás
887 785
felnőtt oktatás
2 766
Pedagógusok
87 116
nők
75 688
nők aránya (%)
86,9
Osztályok száma
45 057
nappali
44 883
felnőtt
174
Osztálytermek száma
41 581
1 osztályra jutó tanuló
19,8
1 pedagógusra jutó tanuló
10,2
Veszélyeztetett
74 073
Évfolyamismétlő
19 887
Évfolyamismétlők aránya %
2,2
Napközis
299 008
Étkező
546 602
Étkezők aránya (%)
61,4
Ösztöndíjban részesülő
36 867
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005.
103
4.18.4. Állami, egyházi, alapítványi és egyéb oktatás az általános iskolában 2004/2005 Állami
Egyházi
Alapítványi, magán és egyéb
db - fő
%
db - fő
%
db - fő
%
Intézmény
3 028
92,0
165
5,0
100
3,0
Feladatellátási hely
3 409
92,4
174
4,7
107
2,9
Tanulók
837 421
94,0
39 811
4,5
13 319
1,5
403 486
94,1
19 582
4,6
5 819
1,4
81 289
93,3
4 225
4,8
1 602
1,8
nők
70 743
93,5
3 649
4,8
1 296
1,7
nők aránya (%)
87,0
Leány tanulók Pedagógusok
86,4
80,9
Osztályok
42 291
93,9
1 915
4,3
851
1,9
Osztálytermek
38 805
93,3
1 927
4,6
849
2,0
1 osztályra jutó tanuló
19,8
20,8
15,7
1 pedagógusra tanuló
10,3
9,4
8,3
jutó
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005.
4.18.5. Az osztályismétlők aránya (%) Tanév
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
1990/91
4,8
2,8
2,5
2,8
4,2
3,8
2,8
0,4
–
–
1995/96
4,0
1,9
1,6
1,7
3,1
3,2
2,4
0,5
–
–
1999/00
3,9
1,9
1,4
1,5
2,8
2,9
2,4
0,5
5,9
0,9
2002/03
4,6
2,1
1,5
1,4
2,8
2,6
2,8
0,9
6,9
4,1
2003/04
4,7
1,7
1,3
1,2
2,7
2,5
2,6
0,9
6,9
4,1
2004/05
4,4
1,7
1,2
1,2
2,7
2,5
2,8
0,9
6,5
3,8
Forrás: Jelentés a Közoktatásról 2003 és OM. Közoktatás-statisztikai adatgyűjtés 2003, 2004. A statisztikát az egységes szerkezetű oktatásra és a középfokú oktatásra lásd az 5. fejezet végén. (5.21)
104
5. KÖZÉPFOKÚ ÉS POSZT SZEKUNDER, NEM FELSŐFOKÚ OKTATÁS A felső-középfokú oktatást és poszt-szekunder nem felsőfokú oktatást a magyar oktatás rendszerében a 9-12. évfolyamok oktatását ellátó általános középfokú oktatást és a szakképesítés megszerzésére felkészítő oktatást (a továbbiakban: középfokú oktatás) mutatjuk be. A középfokú és poszt-szekundér (ISCED 3 és 4) oktatás Magyarországon rendkívül összetett és sokrétű. Ilyen szintű végzettséget adó képzéseket szerveznek ugyanazok az intézmények tankötelesek és nem tankötelesek számára egyaránt, de nem-iskolarendszerű képzés keretén belül is folyik képzés. Ebben a fejezetben elsősorban a tanköteles korú tanulók számára szervezett iskolarendszerű oktatást mutatjuk be. A már nem tanköteles korú tanulók felső középfokú és poszt-szekundér nemfelsőfokú oktatását a 7. fejezetben mutatjuk be.
5.1 Történeti áttekintés A középfokú oktatás Magyarországon a 16-17. században jelent meg a jezsuiták és később a piaristák által megszervezett és működtetett gimnáziumokban, ([„gimnázium”]) amelyek tananyaga és szervezete egész Európában azonos volt. Lényegében ezt a szervezeti formát vette át az 1777-ben kiadott királyi tanügyi rendelet, a Ratio educationis, részben módosított tananyagbeosztással, megalkotva az öt évfolyamos, két tagozatra bomló iskolatípust. A kisgimnázium ([„gimnázium”]) három latin grammatikai évfolyamot foglalt magában, a nagygimnázium ([„gimnázium”]) egy-egy retorikai és poétikai osztállyal egészítette ki a kisgimnáziumot ([„gimnázium”]). Erre épült a két évfolyamos akadémiai bölcseleti tagozat általános műveltséganyagot közvetítő tantárgyakkal. A gimnáziumba ([„gimnázium”]) tízéves kortól 15 éves korig jártak a tanulók, majd a két bölcseleti évfolyam elvégzése után 17 éves korban fejezték be középszintű tanulmányaikat. 1806-ban négyre emelkedett a grammatikai osztályok száma, így a kisgimnázium ([„gimnázium”]) négy, a nagygimnázium ([„gimnázium”]) hatosztályos iskola lett. 1849 őszén Magyarországon is bevezették az osztrák Entwurf (Az ausztriai gimnáziumok ([„gimnázium”]) és reáliskolák szervezeti terve) rendelkezéseit, melynek következtében létrejött a nyolcosztályos gimnázium ([„gimnázium”]) a 10–18 év közötti fiúk számára (a korábbi hatosztályos nagygimnázium ([„gimnázium”]) és az akadémiai két évfolyamos bölcseleti tagozat összevonásával). A gimnázium ([„gimnázium”]) két egységből épült föl, a négyosztályos algimnáziumból ([„gimnázium”]) és a szintén négy évfolyamos főgimnáziumból ([„gimnázium”]). A gimnáziumi ([„gimnázium„]) tanulmányokat érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) zárta. Az első leánygimnázium ([„gimnázium”]) 1896-ban nyitotta meg kapuit Budapesten. 1945-től a népiskola megszűnésével és a nyolcosztályos általános iskola ([„általános iskola”]) bevezetésévl párhuzamosan a gimnázium ([„gimnázium”]) négyosztályossá alakult.1948-ra gyakorlatilag befejeződött az iskolarendszer államosítása is. Az egységes négy évfolyamos gimnáziumi ([„gimnázium”]) rendszer 1989-ig működött, amikor újra lehetségessé vált nyolcosztályos, majd 1993-tól hatosztályos gimnáziumok ([„gimnázium”]) szervezésére. A középfokú oktatásban az 1950–1951. tanévben új iskolatípus kezdte meg működését. A 4 évfolyamos technikum különböző szakterületekre érettségizett, középfokú szakembereket képezett. A képzés befejezését követően a tanulók érettségi-képesítő vizsgát tehettek és a szakiránynak megfelelő technikus oklevelet szerezhettek, amely mind felsőfokú továbbtanulásra, mind üzemi középvezetői beosztások, illetve szakmunkás munkakörök betöltésére jogosított. A technikumok az 1969–1970. tanévtől kezdve részben szakközépiskolákká ([„szakközépiskola”]), részben érettségi utáni felsőfokú technikumokká alakultak át, amelyek felsőfokú technikusi oklevelet adtak végzős hallgatóiknak. (Ezekből alakultak ki később a műszaki főiskolák ([„főiskola”]).
105
A szakközépiskolát ([„szakközépiskola”]) az 1961. évi III. oktatási törvény rendelkezései alapján hozták létre azzal a céllal, hogy elmélyítse és bővítse az általános iskolában ([„általános iskola”]) szerzett ismereteket, továbbfejlessze a tanulók műveltségét, emellett valamely szakmában is képesítést nyújtson. A következő években az Országos Szakmunkásképzési Jegyzék (OSZJ) alapján 84 szakmában kezdődött meg az oktatás. 1965-ben újraszervezték az iskolatípust, meghatározva a szakképzési profil szakmai ágazatait. Eszerint a korszerű általános műveltséget és középfokú szakmai képzést nyújtó szakközépiskolai ([„szakközépiskola”]) képzés ipari, építőipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, közlekedési, hírközlési, közgazdasági, egészségügyi, továbbá „a népgazdaság igényeinek megfelelő más ágazatban” folyhat. Ezzel együtt megszűnt a túlzott szakmai tagozódás (a jogszabály a egységesen 37 szakközépiskolai ([„szakközépiskola”]) szak oktatását engedélyezte), és megnőtt az általánosan művelő tantárgyak (főként a matematika és a természettudományos tantárgyak) aránya. Az iskolatípusban megindult a szakmacsoportos képzés, s a tanulmányok a szakmai ágazatoknak megfelelő érettségi bizonyítvány megszerzésével zárultak, amely a szakágon belül minden, középfokú végzettséget igénylő munkakör betöltésére jogosított. Emellett a munkaerőpiac igényeit a három évfolyamos, szakmunkás végzettséget adó szakmunkásképző iskolák szolgálták ki. A szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) feladatát és képzési rendjét a közoktatásról szóló 1993-ban megjelent törvény jelentősen átalakította. Az új szabályozás szerint a szakközépiskolának ([„szakközépiskola”]) négy, az általános műveltséget megalapozó középiskolai ([„középiskola”]) évfolyama van, melyeken szakmai előkészítő ismeretek oktatása is folyhat. A középiskolai ([„középiskola”]) évfolyamok befejezését követően, az érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) megszerzése után folyik a középiskolai ([„középiskola”]) előképzettségre épülő szakképzés az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) által meghatározott számú szakképzési évfolyamokon. Ezzel együtt a szakmunkásképző iskolák helyét átvették szakiskolák ([„szakiskola”]), amelyek két év általános műveltséget megalapozó képzés után az adott szakképesítés megszerzéséhez szükséges, az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott számú szakképzési évfolyamon készítik fel a tanulókat a szakmai vizsga ([„szakmai vizsga”]) letételére.
5.2 Folyamatban levő reformjavaslatok Várható, hogy tanítás-tanulás tartalmában az ismeretközlő funkció mellett jóval nagyobb jelentőséghez jut a képességek tudatos fejlesztése. A közoktatás középtávú stratégiáját meghatározó dokumentumok (elsősorban Az Oktatási Minisztérium középtávú közoktatásfejlesztési stratégiája) kiemelt céljai között szerepel többek között az élethosszig tartó tanulás megalapozása a kulcskompetenciák fejlesztése révén, amelynek feltétele a pedagógus szakma fejlesztése, a pedagógusok képzésének és továbbképzésének megújítása, az oktatás minőségének javítása, az infokommunikációs technológiák alkalmazásának elterjesztése. További intézkedések pedig a hátrányos helyzetű, elsősorban roma tanulók, továbbá a sajátos nevelési igényű gyerekek iskolai sikerességéhez járulnának hozzá. Az intézkedés keretében sor kerül az integrációs oktatással kapcsolatos programok kifejlesztésére, ehhez kapcsolódóan mintegy pedagógusok és pedagógiai munkát támogató szakemberek gyakorlatorientált képzésére az eltérő hátterű és sajátos nevelési igényű gyerekek hatékony együttnevelése területén. A fentiekhez 2004 elején meghirdetett pályázatok és azok eredményei a 2005/2006-os tanévben valósulnak meg az NFT keretein belül. Radikális változás történt az érettségi vizsgarendszerben. A középiskolai ([„középiskola”]) tanulmányokat záró egyszintű iskolai vizsgát 2005-től kétszintű vizsga váltotta föl, melynek emelt szintű változata külső (központi) vizsga lett, s a középszinten is jóval erőteljesebben érvényesül a standardizáció az előző gyakorlathoz képest. A középszintű érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) a tartalmi követelményekben és a vizsgák ([„érettségi vizsga”]) jellegében is különbözik a 2005 előtti érettségi vizsgától, szervezése és lebonyolítása viszont alapvetően megegyezik az előző vizsgáéval.
106
A vizsgázók saját iskolájukban oldják meg az írásbeli feladatokat minden vizsgatárgyból az előre kijelölt napokon, majd ugyanott az iskola tanáraiból, és egy, az iskolában nem tanító elnökből álló érettségi vizsgabizottság előtt szóbeliznek. Az eddigiektől eltérően szinte minden tantárgyból lett írásbeli és szóbeli vizsga is. Az írásbeli feladatlap és az értékelési útmutató az összes tárgyból központilag készül, a javítás és az értékelés azonban az iskola feladata. Az emelt szintű vizsga jelentősen eltér a korábban megszokott érettségi vizsgától. Mindez abból adódik, hogy az emelt szintű vizsga külső vizsga lett, azaz a vizsgáztatás elszakadt a felkészítő iskolától és tanáraitól. Az írásbeli dolgozatokat nem a tanuló iskolájában javítják és értékelik, hanem ezt olyan független értékelők végzik, akik a tanulót nem ismerik. Az egyes vizsgatárgyakból az emelt szintű szóbeli vizsga is külső tantárgyi bizottság előtt zajlik. Lényeges újdonság, hogy a kétszintű érettségi bevezetésével egy időben megszűnt a felsőoktatási intézményekben a felvételi vizsga, s a felvételi kérelmek elbírálásának alapja az érettségin elért eredmény lett.
5.3 Sajátos jogszabályi keret A középfokú oktatás jogi szabályozásának alapja az Alkotmány és a közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény; A közoktatásról), a szakképzési törvény (1993. évi LXXVI. törvény; A szakképzésről), a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény (2001. évi LI. törvény; A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról); valamint az érettségi vizsga szabályzatának kiadásáról szóló kormányrendelet ( 100/1997. (VI.13.) Kormányrendelet Az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról). E magas szintű jogszabályok fogalmazzák meg ezen oktatási szint alapelveit, intézményrendszerének sajátosságait, a tanulói és tanári jogok és kötelezettségek körét, különös tekintettel a szakképzés sajátosságaira. A miniszteri rendeletek részben megegyeznek a 4.3. pontban írottakkal, a szakképzés vonatkozásában azonban fontos kiemelni az Országos Képzési Jegyzéket és a tanulói juttatásokat szabályozó miniszteri rendeletet.
5.4 Általános célok A középfokú oktatás általános célja, hogy a művelődéshez való alkotmányos jog gyakorlását, valamint a szintén alkotmányos tankötelezettség teljesítését az esélyegyenlőség szem előtt tartásával lehetővé tegye. Alapvető cél továbbá, hogy a lelkiismeret és vallásszabadság jegyében megvalósulhasson a tanszabadság (ezen belül külön is a szabad intézményválasztás) és a tanítás szabadsága. Érvényre juthasson a hazaszeretetre nevelés, és a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvi oktatásához való joga. A középfokú oktatás szűkebb értelemben vett célja, hogy megalapozza az általános műveltséget és felkészítsen az érettségi vizsgára ([„érettségi vizsga”]). Általános cél a szakképzésben, hogy a tankötelezettség megszűnése után egy az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakma követelményeinek elsajátítása, eredményes szakmai vizsgára ([„szakmai vizsga”]), illetve a munkába álláshoz és az önálló életkezdéshez szükséges ismeretekre való felkészítés. A középfokú oktatás több intézménytípusban is megszervezhető. Ezeket részletesen az 5.5. fejezet ismerteti. Fontos kiemelni, hogy a gimnázium ([„gimnázium”]) valamennyi évfolyamán, a szakiskola ([„szakiskola”]) 9-10. évfolyamán, a szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) 9-12. évfolyamán, illetve 13. évfolyamán általános műveltség megalapozó nevelés-oktatás folyik. Ebbe illeszkednek az egyes típusok speciális szabályai, így pl. a gimnáziumban ([„gimnázium”]) a felsőfokú tanulmányokra való felkészítés vagy a szakiskolában ([„szakiskola”]) a szakmai előkészítő tantárgyak oktatása stb.
107
Az esélyegyenlőség a középfokú oktatásban is kiemelt cél. A középfokú oktatásra is vonatkozik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának törvényi alapelve, valamint a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembe vétele, illetve a tanulóra nézve aránytalan teher tilalmazása a döntéshozatal során. A középfokú oktatás tekintetében is alkalmazni kell a hátrányos helyzetű gyermek jogi meghatározását és az ehhez kapcsolódó kötelezettségeket. Ezekről a 4.4. pontban már szó esett. Az esélyegyenlőség megvalósítását szolgálja a kötelező felvételt biztosító iskola garantálása, a törvényben meghatározott szolgáltatások (szakképzésben az első és második szakképesítés) ingyenessége, a szakiskolában ([„szakiskola”]) felzárkóztató oktatás biztosítása. Ez utóbbit azok vehetik igénybe, akik elmúltak 16 évesek, de ez idáig nem tudták befejezni az általános iskola ([„általános iskola”]) 8. évfolyamát. Ők a nappali rendszerű iskolai oktatás keretében egy-két éves felzárkóztató oktatás után folytathatják tanulmányaikat a szakiskola ([„szakiskola”]) első szakképzési évfolyamán. A felnőtt életre, a munkába állásra való felkészítés a szakiskolában ([„szakiskola”]) és a szakközépiskolában ([„szakközépiskola”]) jelenik meg hangsúlyosan. A közismereti oktatás mellett ugyanis lehetőség van szakmai orientációra, valamint elméleti és gyakorlati szakmai alapozó oktatásra is, valamint az Országos Képzési Jegyzék követelményei alapján szakmai vizsgára ([„szakmai vizsga”]) való felkészülésre. A tanulmányok folytatásra való motiváció a gimnáziumban ([„gimnázium”]) a legerőteljesebb, de a 11. évfolyamtól kezdve itt is lehetőség van munkába állást előkészítő, illetve segítő elméleti és gyakorlati órák tartására. A közoktatási törvény felsorolásszerűen határozza meg, hogy mely szolgáltatások ingyenesek, melyek térítési díj vagy tandíjkötelesek. A 10. évfolyamig a legtöbb szolgáltatás ingyenes, a fizetési kötelezettség megjelenése a 11. évfolyamtól, illetve a felnőttoktatásban és az alapfokú művészetoktatásban jellemző, de ekkor is csak meghatározott szolgáltatások tekintetében. A tanulók tanulmányi és/vagy szociális alapon anyagi és természetbeni támogatáshoz juthatnak az államon kívül az iskolától, a fenntartótól, illetve alapítványoktól. A szakképzésben a tanulószerződés biztosít számukra anyagi juttatást.
5.5 Intézménytípusok A középfokú nevelés-oktatás szakasza a kilencedik évfolyamon kezdődik, és szakiskolában ([„szakiskola”]) a tizedik, középiskolában ([„középiskola”]) a tizenkettedik vagy a tizenharmadik évfolyam végén fejeződik be. A középfokú nevelés-oktatás szakasza két részre tagolódik: a kilencedik évfolyamon kezdődő és a tizedik vagy a tizenegyedik évfolyam végéig tartó, általános műveltséget megszilárdító, a tizenegyedik vagy a tizenkettedik évfolyamon kezdődő és a tizenkettedik, illetve a tizenharmadik évfolyam végéig tartó, általános műveltséget – a tanuló érdeklődésének, adottságának megfelelően – elmélyítő, pályaválasztást segítő rész. A középfokú oktatás intézményei a közoktatás mai rendszerében Magyarországon lényegében a felső középfoknak (ISCED 3) felelnek meg. Ennek megfelelően az intézmények többsége négy évfolyammal (9-12.) működik. A szakképző intézmények (elsősorban a szakközépiskolák ([„szakközépiskola”])) esetében a négyéves, általános műveltséget megalapozó képzésre épülnek a szakképzési évfolyamok (az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott számban, míg a szakiskolák ([„szakiskola”]) esetében az általános műveltséget megalapozó képzés a 9-10. évfolyamon zajlik, a szakképzés pedig a 11. évfolyamon kezdődik és az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott számú szakképzési évfolyamon valósul meg. A négy évfolyamos képzéstől részben eltérnek a két tanítási nyelvű középiskolák ([„középiskola”]) abban az esetben, ha
108
nyelvi előkészítő évfolyammal indítják a képzést, s erre épül a további négy évfolyam, általános műveltséget megalapozó évfolyam, illetve – szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) esetén – további, meghatározott számú szakképzési évfolyam. A két tanítási nyelvű középiskolában ([„középiskola”]) a középiskolai ([„középiskola”]) képzés a 13. tanévben fejeződhet be. Az ún. szerkezetváltó (6 és 8 évfolyamos) gimnáziumok ([„gimnázium”]) az alsó középfok (ISCED 2) egy részét vagy egészét is magukban foglalják. A nevelés és oktatás a hat évfolyamos gimnáziumban ([„gimnázium”]) a hetedik, a nyolc évfolyamos gimnáziumban ([„gimnázium”]) az ötödik évfolyamon kezdődik, és mindkét típusban a tizenkettedik évfolyamon fejeződik be.
évf. 8 osztályos 6 osztályos 4 osztályos kéttanyelvű szakközépszakiskola gimnázium gimnázium gimnázium ([„szakiskola”]) középiskola iskola ([„gimnázium”]) ([„gimnázium”]) ([„gimnázium”]) ([„középiskola”]) ([„szakközépiskola”]) 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5
általános műveltséget megalapozó képzést nyújtó évfolyam az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott számú szakképzési évfolyam szakképzés (opció) szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) esetén
A gimnáziumban ([„gimnázium”]) általános műveltséget megalapozó, valamint érettségi vizsgára és felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére felkészítő nevelés és oktatás folyik (a továbbiakban: középiskolai ([„középiskola”]) nevelés és oktatás), de a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően munkába állást előkészítő, illetve segítő elméleti és gyakorlati tanítási óra is tartható. A gimnázium ([„gimnázium”]) feladata az érettségi vizsgára, valamint felsőfokú iskolai továbbtanulásra, illetve munkába állásra való felkészítés. A szakközépiskolának ([„szakközépiskola”]) érettségire felkészítő, általános műveltséget megalapozó négy – két tanítási nyelvű iskola esetében négy vagy öt - középiskolai ([„középiskola”]) évfolyama van. A kilencedik évfolyamtól kezdődően a Nemzeti alaptantervben meghatározott szakmai orientáció, a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően - az Országos Képzési Jegyzék szerinti elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás is folyhat. A középiskolai ([„középiskola”]) nevelés-oktatás a kilencedik évfolyamon kezdődik és a tizenkettedik, illetőleg - a két tanítási nyelvű iskola esetében - a tizenharmadik évfolyamon fejeződik be. A szakmai vizsgára ([„szakmai vizsga”]) felkészítő, szakképzési évfolyamok számát az Országos Képzési Jegyzék határozza meg. Ha a
109
szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) több szakképesítés megszerzésére készít fel, a szakképzési évfolyamok száma – a felkészítési időtől függően – az egyes szakképzésekben eltérhet egymástól. A szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) feladata a középiskolai ([„középiskola”]) évfolyamokon az érettségi vizsgára, a felsőfokú iskolai továbbtanulásra, illetve munkába állásra való felkészítés, valamint az előkészítés a szakképzésbe való bekapcsolódásra. A szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) a szakképzési évfolyamon az Országos Képzési Jegyzékben meghatározottak szerint az utolsó középiskolai ([„középiskola”]) évfolyam elvégzéséhez, illetve középiskolai ([„középiskola”]) végzettséghez kötött szakképesítések körében felkészít a szakmai vizsgára ([„szakmai vizsga”]). Kizárólag szakképzési évfolyammal is működhet a szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) abban az esetben, ha érettségi bizonyítvánnyal rendelkező tanulókat készít fel szakmai vizsgára ([„szakmai vizsga”]). A szakiskolának ([„szakiskola”]) általános műveltséget megalapozó kilencedik–tizedik és az adott szakképesítés megszerzéséhez szükséges, az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott számú szakképzési évfolyama van. Ha a szakiskola ([„szakiskola”]) több szakképesítés megszerzésére készít fel, a szakképzési évfolyamok száma – a felkészítési időtől függően – az egyes szakképzésekben eltérhet egymástól. A kilencedik–tizedik évfolyamon az általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás mellett elméleti és gyakorlati ismeretek átadását szolgáló pályaorientáció, szakmai előkészítő ismeretek oktatása és szakmai alapozó oktatás is folyhat. A szakképzési évfolyamokon – az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott, a középiskola ([„középiskola”]) utolsó évfolyamának befejezéséhez vagy az érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) letételéhez nem kötött szakképzettségek körében – a szakmai és vizsgakövetelmények alapján szakmai vizsgára ([„szakmai vizsga”]) való felkészítés folyik. A középfokú oktatás területén szaporodnak a többcélú intézmények. A szakiskoláknak ([„szakiskola”]) alig több mint 10%-a tiszta profilú intézmény, többségük szakközépiskolával ([„szakközépiskola”]) együtt működik, s némelyik iskola gimnáziumi ([„gimnázium”]) osztályt is indít. A szakképzés sajátos formája a felsőfokú akkreditált szakképzés, amely vagy szakközépiskolában ([„szakközépiskola”]), vagy felsőoktatási intézményben folyik és OKJképesítéssel zárul. Fontos vonása, hogy a szakképzési tanulmányok egy része – megfelelő kreditértékkel – beszámítható az esetleges későbbi felsőfokú (főiskolai ([„főiskola”]) vagy egyetemi ([„egyetem”]) tanulmányokba.
5.6 Földrajzi megközelíthetőség A középiskolák ([„középiskola”]) megyei, térségi beiskolázású intézmények. Jelentős részük a fővárosban, megyeközpontokban vagy más városokban működik és a helyi lakosság mellett a vonzáskörzetébe tartozó kisebb települések, községek tanulói számára kínál tanulási lehetőséget. Kétségtelen, hogy a városlakók, s főként a fővárosban és a megyeszékhelyeken lakók gyermekei jobb eséllyel indulnak a felvételi vizsgákon, s a felvettek közül is nagyobb teher hárul azokra a tanulókra, akik nem lakóhelyükön járnak iskolába (utazás, ingázás, kollégium ([„kollégium”]) stb). Ezen a helyzeten csak részben segít a kollégiumok ([„kollégium”]) hálózata, valamint a tehetséges, ám hátrányos helyzetű diákokat felkaroló kormányzati program. Különösen nehéz az érdeklődésnek és az igényeknek megfelelő szakképző iskola elérése, mivel a szakközépiskolák ([„szakközépiskola”]) és a szakiskolák ([„szakiskola”]) jelentős része egy-két vagy legfeljebb háromnégy szakmát oktat. Ha a tanuló nem ezek közül kíván valamelyikben elhelyezkedni a későbbiekben, kénytelen lakóhelyétől távol, olykor más megyében továbbtanulni. Speciális helyzet alakult ki a főváros és a körülötte kialakult agglomerációs térség tekintetében. Az előbbi rendkívül gazdag és az utóbbi elaprózott szakképzési kínálata következtében a fővárosban tanuló középiskolások ([„középiskola”]) mintegy negyedrésze az agglomeráció településeiről jár be – többségük nap mint nap – valamelyik budapesti iskolába.
110
Területi szempontból egyenetlen a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok ([„gimnázium”]) kínálata is. Míg egyes megyékben a gimnáziumi ([„gimnázium”]) férőhelyek több mint 30%-át kínálják a szerkezetváltó gimnáziumok ([„gimnázium”]) (Pest, Tolna, Bács-Kiskun megye és Budapest) addig más térségekben ez az arány 10 és 15% között mozog (Csongrád, Vas, Jász-Nagykun-Szolnok megye) vagy 10% alatt marad (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye).
5.7 Bekerülési követelmények és iskolaválasztás A középiskolai ([„középiskola”]) tanulmányok tekintetében a jogszabályok biztosítják a szabad iskolaválasztást minden tanköteles tanuló számára. A középiskola ([„középiskola”]) ugyanakkor – jogszabályban meghatározott kivétellel - meghatározhatja a tanulói jogviszony létesítésének tanulmányi feltételeit, azaz a felvételi követelményeket és felvételi vizsgát szervezhet. Az iskola a felvételi követelményeket a felvételi tájékoztatóban, a tanév rendjében meghatározott időben köteles nyilvánosságra hozni. Ha az iskola felvételi vizsgát szervez, a felvételi vizsgát az iskola pedagógusaiból álló bizottság előtt kell letenni. A bizottság tagjait az igazgató bízza meg. Felvételi vizsga jogszabályokban (rendeletekben) meghatározott körben és módon szervezhető. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok ([„gimnázium”]) bekapcsolódhatnak a központi írásbeli felvételi rendszerbe, amennyiben a megelőző három év átlagában az iskolába legalább másfélszeres volt a túljelentkezés. A központi felvételin való részvétel az iskolába jelentkező tanuló számára akkor kötelező, ha azt az iskola előírja. Az iskolák a központi felvételitől függetlenül is szervezhetnek felvételi vizsgát. A felvételhez az iskola olyan követelményeket állapíthat meg, amelyek szorosan kapcsolódnak a tanulók képességeihez, a korábbi tanulmányok keretében elsajátított ismeretekhez. A felvételi eljárás során nem vizsgálhatnak olyan képességeket, nem kérdezhetnek olyan ismereteket, amelyeknek nincs köze az iskolai felkészítéshez, az iskolai tanulmányokhoz. A jelentkezések és felvételek adminisztrációját központi számítógépes rendszer végzi. A tanuló bármennyi középiskola ([„középiskola”]) bármennyi tagozatára beadhatja jelentkezését megjelölve a prioritás sorrendjét. A rendszer e sorrend figyelembe vételével adja meg a felvételi eredmények, illetve az iskolák döntése alapján a felvételről szóló információt. A tanuló felvételéről ugyanakkor az iskola (az igazgató) dönt. Ha a szakiskola ([„szakiskola”]) vagy a szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) olyan szakképesítés megszerzésére készít fel, amelyhez egészségügyi követelményeknek, pályaalkalmassági követelményeknek kell megfelelni, az első szakképzési évfolyamra való felvételnél, átvételnél, illetőleg a továbbhaladásnál az egészségügyi és a pályaalkalmasságra vonatkozó szakvéleményt figyelembe kell venni. A felvételi vizsgától és az egyéb speciális feltételektől függetlenül természetesen feltétele a középiskolai ([„középiskola”]) tanulmányok megkezdésének az általános iskola ([„általános iskola”]) megfelelő osztályainak elvégzése.
5.8 Beiratkozás és/vagy tandíj A magyar oktatási rendszer a térítési díj és a tandíj fogalmát ismeri. Az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény tételesen meghatározza, hogy a középfokú oktatásban mely állami szolgáltatások ingyenesek. Ide tartoznak többek között az általános műveltséget megalapozó évfolyamok, valamint a gimnáziumban ([„gimnázium”]), a szakközépiskolában ([„szakközépiskola”]) és a szakiskolában ([„szakiskola”]) a tanórai foglalkozások, a nappali oktatásban való első és második szakképesítés megszerzése, a munkaruha, védőruha, tisztálkodási eszköz. Megszorításokkal, de ide tartozik az évfolyamismétlés is. Ingyenesek a tanulmányi és szakmai versenyek és általában azok a programok, amelyek az iskola pedagógiai programjában szerepelnek pl. tanulmányi kirándulások, erdei iskola. Ingyenesek az iskolai vizsgák, a napközbeni felügyelet, az iskolai létesítmények (pl. könyvtár, laboratórium stb.) használata. Ugyanezek a kollégium ([„kollégium”]) esetében is értendők.
111
A középfokú oktatás térítési díjait szintén a közoktatási törvény szabályozza. A térítési díj fizetése – a törvényben megadott körben – kötelező. Ide tartoznak bizonyos tanórán kívüli foglalkozások, a 11. évfolyamtól a napközi, gimnáziumban ([„gimnázium”]) és szakközépiskolában ([„szakközépiskola”]) a 11. évfolyamtól, valamint szakiskolában ([„szakiskola”]) a szakképzési évfolyamon az évfolyam második megismétlése, ha arra a tanulmányi követelmények nem teljesítése miatt került sor. A középfokú oktatásban tandíjfizetés alá eső szolgáltatásokat szintén e törvényben találjuk. Ez is kötelező fizetési forma. Ezek közé tartozik a pedagógiai programban nem szereplő oktatás-nevelés, a 11. évfolyamtól vagy szakiskolában ([„szakiskola”]) a szakképző évfolyamon a harmadik vagy további évfolyamismétlés stb. A középfokú oktatásban a térítési díj és a tandíj mértékét a közoktatási törvényben megadott százalékok alapján lehet megállapítani. Ez alól kivételek a nem állami fenntartású intézmények, amelyek esetében a tanulóval, szülővel kötött írásbeli megállapodás szabályozza a fizetési kötelezettséget. A fenntartó határozza meg azokat a szabályokat, amelyek alapján az iskola igazgatója dönt a térítési díj és a tandíj összegéről, a tanulmányi eredmények és a szociális helyzet után járó kedvezményről, a törvényi kötelezettségen túli további kedvezményekről és a befizetés módjáról. Amennyiben az iskola vállalkozás keretében szed térítési díjat vagy tandíjat, ezt a bevételét a fenntartó nem vonhatja el.
5.9 Tanulók pénzügyi támogatása Az állami középfokú oktatásban jellemző az ingyenesség. Csak a közoktatási törvényben meghatározta esetekben köthető ki térítési díj vagy tandíjfizetési kötelezettség. Ez alól kivétel, ha az iskola vállalkozás keretében nyújt szolgáltatást. Ekkor maga jogosult meghatározni a térítési díj, a tandíj körét, mértékét, felhasználását. A tanulók támogatása érdekében a közoktatási törvény meghatározza azt a szolgáltatási kört és azt a maximális mértéket, amelyet ezek az összegek elérhetnek. Előírás az is, hogy a térítési díjat és a tandíjat a tanulmányi eredménytől függően kötelező csökkenteni. Ezen túlmenően a helyi önkormányzatnak rendeletben kell szabályoznia a törvényen felüli ingyenes szolgáltatás, a térítési díj és a tandíj összege, a további kedvezmények elveit. A konkrét döntést az iskola igazgatója hozza meg. A tanulók anyagi támogatása részben szociális, részben tanulmányi előmenetel alapján valósul meg. A tanulók iskoláztatási költségeihez az állam havi rendszerességgel járó családi pótlékot nyújt. Ez a támogatás alanyi jogon a gyermeket nevelő szülőnek a gyermek tanköteles korának végéig, illetve középiskolai ([„középiskola”]) tanulmányai befejezéséig, de legkésőbb a 23. életévéig jár. Az iskolakezdést segítendő július hónapban dupla összegű családi pótlékot kapnak a szülők. Az állam mellett az önkormányzat szociális alapon folyósít a gyermekek után anyagi támogatást (rendszeres gyermekvédelmi támogatás). Ezt a szülőnek kérelmeznie kell és igazolnia szükséges, hogy szociális körülményei alapján indokolt a juttatás. A tanulók szociális alapon meghatározott köre a 2001. évi XXXVII. tankönyvpiaci törvény alapján ingyenes tankönyvre jogosult. Ezt a támogatást a tartósan beteg vagy sajátos nevelési igényű, a három vagy többgyermekes családban élő, az egyedülálló szülő által nevelt, nappali rendszerű oktatásban tanulók vehetik igénybe. A jogosultság igazolásához a családi pótlék igazolása, szülői nyilatkozat, sajátos nevelési igény esetén szakvélemény szolgálnak alapul.
112
A gyermekek étkeztetése terén szintén szociális szempontok alapján van mód támogatásra. A jogosultak köre a három vagy többgyermekes, a tartósan beteg vagy fogyatékos, a rendszeres támogatásban részesülő és a kollégista tanulókra terjed ki. Fontos, hogy csak a nappali rendszerű oktatásban tanulóknak jár a kedvezmény. A támogatás mértéke 30-50% között mozog. A jogosultságot a családi pótlék, illetve az önkormányzattól kapott támogatás igazolása alapozza meg. Az állam diákigazolványt biztosít a tanulóknak, amellyel utazási, kulturális és vásárlási kedvezményeket vehetnek igénybe. E dokumentummal igazolhatják jogosultságukat a tanulói jogviszony alapján járó juttatásokra. térítésekre is. Az igazolványt az iskolán keresztül kapják meg a diákok. A tanuló ingyenesen jut el az iskolába, ha tanköteles korú és a kötelező felvételt biztosító iskolája egy másik településen van. Ekkor a lakóhelye szerinti önkormányzat biztosítja az ingyenes közlekedést. A jogosultságot a jegyző igazolja. A tanulók számítógép vásárlását és az Internet-használat elterjesztését az állam családi adókedvezmény lehetőségével biztosítja. A középiskolák ([„középiskola”]) és a szakiskolák ([„szakiskola”]) végzős tanulóinak az állam visszatéríti a sikeresen letett középfokú vagy felsőfokú „C” típusú államilag elismert nyelvvizsga vizsgadíját. A támogatás jogi háttere egy 2005-ben kiadott miniszteri rendelet, amely alapján a sikeresen letett nyelvvizsga díjának visszatérítéséhez az állam támogatást nyújt az állami, önkormányzati, valamint a magánfenntartóknak. A támogatást a középiskolákba ([« középiskola »]) járó, a 2004/2005-ös tanév végén érettségiző, valamint a szakiskolákban ([« szakiskola »]) a 2004/2005. tanévben tanulmányaikat befejező tanulók vehetik igénybe. A jogosultságot a tanulónak a nyelvvizsga bizonyítvány bemutatásával kell igazolnia. Az iskola az igényeket továbbítja a fenntartónak, amely a szükséges összeget megigényli az állami költségvetésből, majd eljuttatja azt a tanulók részére. Szintén állami támogatás segíti az informatikai ismeretek elterjedését. A nyelvizsga díj visszatérítéséhez hasonlóan szabályozott az eredményes ECDL- számítógépkezelői vizsga díjának visszaigénylése. Ezt a támogatást a középiskolákban ([« középiskola »]) 2005. május-júniusi vizsgaidőszakban érettségiző tanulók, valamint a szakiskolákban ([« szakiskola »]) a 2004/2005. tanévben utolsó évfolyamra járó tanulók vehetik igénybe az eredményes ECDL számítógép-kezelői vizsgát követően. A jogosultságot a bizonyítvány bemutatásával kell igazolni. A támogatás folyósítása megegyezik a nyelvvizsga díjnál írottakkal. A tanulmányi előmenetel alapján ösztöndíjakban részesülhetnek diákok. Ezt az iskola, a fenntartó önkormányzat, illetve magánszemélyek, alapítványok adhatják. Az odaítélésben a tanár, a nevelőtestület javaslata a meghatározó. A tanulót díjazás illeti meg az iskola, kollégium által megszerzett minden olyan dolog- pl. regény, dolgozat, versenymű, találmány stb. - után, amelyet a tanuló állított elő vagy amely a tanulói jogviszonnyal összefüggésben jött létre. A szakképzésben részt vevők anyagi támogatását jogszabályok garantálják, ezek közül legfontosabb az 1993. évi szakképzési törvény (1993/LXXVI. törvény; a szakképzésről). Ez alapján a tanulót megilleti a tanulószerződésben szereplő havi pénzbeli juttatás, amelynek havi mértéke a szakképzési évfolyam első félévében a minimálbér legalább 15%-a. Ezt az összeget a szakképzési évfolyam második, illetve további félévében az előző félévben nyújtott pénzbeli juttatás havi összegének minimum 10%-ával kell emelni. Az emelésnél figyelembe kell venni a tanuló szorgalmát és előmenetelét. Ezt a tanulót szerződtető cég, vállalkozás stb. köteles fizetni. Ha a tanuló nem rendelkezik tanulószerződéssel, az összefüggő szakmai gyakorlat idejére illeti meg
113
díjazás, amelynek havi összege nem lehet kevesebb a tanulószerződés alapján fizetendő kötelező minimumnál. A tanuló ezenkívül táppénzre is jogosult, valamint a gyakorlati képzésével összefüggésben kedvezményes étkeztetés, munkaruha, egyéni védőfelszerelés (védőruha), tisztálkodási eszköz, útiköltség-térítés illeti meg.
5.10 Korosztályok és a tanulók csoportosítása Az 1993. évi közoktatási törvény ( 1993/LXXIX. törvény; A közoktatásról) az elemzett oktatási szintet két szakaszra bontja: a középfokú nevelés–oktatás és az iskolai nevelés-oktatás szakképesítés megszerzésére felkészítő szakaszára. Miután az iskolai évfolyamok számozása az általános iskola ([„általános iskola”]) első évfolyamától kezdve a középiskolai ([„középiskola”]) tanulmányok utolsó évfolyamáig folyamatos, ezért a középfokú szakasz a kilencedik évfolyamon kezdődik és az iskola típusától függően a tizedik, illetőleg a tizenkettedik vagy a tizenharmadik évfolyam végén fejeződik be. A 2004-ben elindított reform nyomán a középfokú nevelés-oktatás szakasza további két részre tagolódik: a kilencedik évfolyamon kezdődő és a tizedik vagy a tizenegyedik évfolyam végéig tartó, általános műveltséget megszilárdító részre, valamint a tizenegyedik vagy a tizenkettedik évfolyamon kezdődő és a tizenkettedik, illetve a tizenharmadik évfolyam végéig tartó, általános műveltséget - a tanuló érdeklődésének, adottságának megfelelően - elmélyítő, pályaválasztást segítő részre. A szakképesítés megszerzésére felkészítő szakasz a középfokú nevelés-oktatás szakasza után kezdődik, és az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképzési évfolyamon fejeződik be. Az iskolai rendszerű szakképzésbe legkorábban abban az évben kapcsolódhat be a tanuló, amelyben beölti a tizenhatodik életévét. Az iskolai rendszerű szakképzésbe a tanuló több ponton kapcsolódhat be: az alapfokú iskolai végzettség megszerzése előtt, vagy ezt követően, vagy a 10. évfolyam befejezése után, vagy a középiskolai 12. évfolyam befejezése után, illetőleg az érettségi vizsgát ([„érettségi vizsga”]) követően. Fontos kiemelni, hogy a hat vagy nyolc évfolyamos gimnáziumban ([„gimnázium”]) a kilencedik évfolyamig az alapfokú nevelés-oktatás követelményeit kell teljesíteni. Mindkét szakaszban szaktanári rendszer működik, azaz az egyes tantárgyakat különböző (szak)tanárok tanítják. A tanulók általában ugyanabban az osztályban maradnak a tanulmányok végéig, kivéve ez alól a szakképzés intézményeit, ahol jellemző a csoportbontás. Különböző életkorú gyerekek a közismereti oktatásban csak évfolyamismétlés, átvétel, korábbi betegség, utazás vagy magántanulói helyzet miatt kerülhetnek – egy osztályba . A közoktatási törvény tartalmazza a maximális és az ajánlott osztály és csoportlétszámokat. A kettő közül a maximális létszám a fontosabb, mert ez csak a törvényben meghatározott szűk körben léphető át. Az ezt megszegő intézményvezetők ellen pénzbírság szabható ki. Az iskola határozza meg, hogy a kötelező és a nem kötelező tanórák hány százalékát használja fel osztálybontás alkalmazásával, s milyen tanórákhoz, általában a nyelvi órák, a számítástechnikai órák és a testnevelés esetében a leggyakoribb a csoportbontás. Egyéni foglalkozás is tartható az iskolákban. Ezt egy-három tanuló számára biztosíthatja az iskola tehetséggondozás, hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása, művészetoktatás zeneművészeti ágában vagy artistaképzésben.
114
5.11 Szakosodás A szakosodás lehetőségét a különböző képzési típusok közötti választási lehetőség kínálja a középfokú oktatásba való belépéskor, mivel az iskolarendszerben működő szakképzés a szakmák széles skáláját kínálja a jelentkezőknek, míg a gimnáziumi ([„gimnázium”]) oktatás elsősorban a felsőoktatásba való bekapcsolódásra készít föl, illetve a későbbi pályaválasztás lehetőségét biztosítja. A szakképző évfolyamok irányultságát és számát is meghatározó Országos Képzési Jegyzék 2004ben 812 szakmai képesítést tartalmazott (a jegyzék 2001. évi módosítása előtt ezek száma 943 volt). A szakképzési programokba való bekapcsolódás a legtöbb esetben bizonyos előképzettséget igényel (8 vagy 10 osztály elvégzése, középiskola ([„középiskola”]) utolsó évfolyama, érettségi stb.), és mindössze 4,6%-uk esetében nincs szükség semmiféle előzetes iskolai végzettségre. A gimnázium ([„gimnázium”]) a szakosodást többféle módon oldja meg (pl. emelt szintű oktatás, fakultáció stb.). Ezek a formák lényegében a középiskola ([„középiskola”]) elvégzése utáni szakosodást előkészítő megoldások. Az iskolarendszer az alapfokú oktatás szintjén gyakorlatilag biztosítja az átjárhatóságot, a felső középiskolában ([„középiskola”]) s főként a szakképzésben ez már jóval nehezebb. A mozgás elsősorban a szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) és a szakiskola ([„szakiskola”]) között tapasztalható s főként a 9-10. évfolyamokon.
5.12 Tanrend megszervezése A tanév rendjét az oktatási miniszter tanévenként rendeletben állapítja meg. Ez minden iskolára kötelező, függetlenül, hogy ki a fenntartója. Az iskolák ezt figyelembe véve maguk jogosultak meghatározni az adott tanév helyi rendjét, amelyet az iskolai munkaterv tartalmaz. Erről az iskola vezetése dönt, de véleményezési joga van az iskolaszéknek, a szülői szervezetnek és a diákönkormányzatnak. A tanév helyi rendjében meg kell határozni például a tanítás nélküli munkanapok időpontját (ezek számát a miniszteri rendelet szabályozza), felhasználását, a szünetek időtartamát, a jogszabályban előírt és az iskolai emléknapok időpontját, a nemzeti, az iskolai ünnepek megünneplésének időpontját; a diákközgyűlés idejét; a nevelőtestületi értekezletek időpontját. Az iskolának és a kollégiumnak ([„kollégium”]) kölcsönösen tájékoztatnia kell egymást az elfogadott tanév helyi rendjéről. A tanulók napi kötelező tanóráinak maximális számát a közoktatási törvény (1993/LXXIX. törvény; A közoktatástól) és a szakképzési törvény (1993/LXXVI. törvény; A szakképzésről) határozza meg. Ennek alapján a kilencedik – tizedik évfolyamon napi öt vagy hat tanítási óra, középiskolában ([„középiskola”]) a tizenegyedik évfolyamtól napi hat tanítási óra tartható. A szakképzésben a szakmai elméleti és gyakorlati oktatási órák napi száma is maximálva van. A szakképzési évfolyamon a szakmai elméleti tanítási órák száma napi hét óránál, egy tanítási napon a szakmai elméleti és gyakorlati tanítási órák száma napi nyolc tanítási óránál nem lehet több. Az iskolák a tanulók érdeklődésének, igényének megfelelően nem kötelező (választható) tanórákat is szerveznek. Ezek maximális számát évfolyamonként százalékos arányban határozza meg a közoktatási törvény. A tanulók heti, illetve napi időbeosztásáról az előírások alapján az iskola vezetése dönt. Ezt tükrözi a heti, illetve napi órarend. Ez a beosztás mindig egy tanévre szól. Összeállításakor figyelembe kell venni, hogy az elméleti tanítási órák hossza általában 45 perc, az iskola azonban rövidebb, illetve hosszabb (maximum 60 perces) tanítási órákat is szervezhet. Művészeti szakképzésben maximum 90 perces tanórák is tarthatók. A tanulói terhelésnél azonban 45 percre átszámítva kell figyelembe venni a tanórákat. Az elméleti oktatás reggel nyolc órától tizenkilenc óráig tarthat. Kivétel ez alól a művészeti szakképző évfolyam, amely húsz óráig
115
szervezhet elméleti órákat. Az első tanítási órát legfeljebb 45 perccel lehet korábban megkezdeni, ehhez azonban az iskolai szülői szervezet és a diákönkormányzat egyetértése szükséges. A tanítási órák és a tanórán kívüli foglalkozások között – a tanulók részére- szünetet kell tartani. Ennek rendjét az iskolai házirend tartalmazza. A szakképzésben a gyakorlati képzést folyamatosan 60 perces órákkal kell megszervezni. A tanulói munkarend igazodik a gyakorlati képzést szervező munkarendjéhez. A szakképzési törvény a tanuló védelmében azonban korlátokat is felállít pl. nem lehet gyakorlati képzést tartani elméleti oktatási napon vagy a szakmai vizsga napján. Ha napi gyakorlati képzési idő a hat órát meghaladja, a tanuló részére munkaközi szünetet kell biztosítani, ami megegyezik a munkavállalók munkaközi szünetével. 5.12.1 Tanév megszervezése Az iskoláknak a munkát a tanév keretei közt kell megszervezni. Ennek elegendőnek kell lenni egy évfolyam követelményeinek elsajátításhoz. A tanév első és utolsó tanítási napját mindig miniszteri rendelet határozza meg. Általános szabály, hogy az iskolában a tanítási év minden év szeptemberének első munkanapján kezdődik és minden év június 15-én, illetve, ha ez a nap nem munkanap, a június 15-ét megelőző munkanapon fejeződik be. Szintén a rendelet rögzíti a tényleges tanítási napok számát (s a 2004/2005-ös tanévben ez 181 nap, nappali oktatás munkarendje szerint működő gimnáziumban (([„gimnázium”]) és szakközépiskolában ([„szakközépiskola”]) 180 nap), valamint meghatározza, hogy a tanév folyamán a nevelőtestület pedagógiai célokra öt tanítás nélküli munkanapot használhat fel, amelyből egy nap programjáról a diákönkormányzat dönthet. A rendelet kijelöli az őszi, a téli és a tavaszi szünet időpontjait. Az iskola ezektől a megadott feltételek betartásával eltérhet, de a tanév kezdő, illetve befejező napját nem módosíthatja. Központi előírás, hogy az iskolában a tanítási év ötnapos tanítási hetekből áll. A szombat és a vasárnap tanítás nélküli pihenőnap. Tanítás nélküli pihenőnap jár a tanulónak a munkaszüneti napokon is. A tanítási év utolsó napját követően legalább harminc összefüggő napból álló nyári szünetet kell biztosítani. Mindez azt jelenti, hogy az iskola a naptári év minden hétköznapján nyitva áll, ha ez nem pihenőnapra esik. Iskolai szünet és nyári szünet idején is hétköznaponként nyitva van az iskola, ekkor adminisztratív célú ügyeleti munkarend a jellemző. Az iskolaszék és a diákönkormányzat kérelmére, a fenntartó egyetértésével, a tanítási hetek - a szombat igénybevételével - hat tanítási nappal is megszervezhetők. A fenntartó egyetértésével az iskola igazgatója elrendelheti a hat tanítási napból álló tanítási hét megszervezését is. Ebben az esetben pihenőnapon is nyitva áll az iskola. A tanulóknak egy tanítási évben legalább három alkalommal, két esetben minimum hat, egy esetben legkevesebb négy összefüggő napból álló tanítási szünetet kell biztosítani. A szakképzésben a gyakorlati képzésen részt vevő, tanulószerződéssel rendelkező tanulónak tanévenként legalább 30 nap oktatási szünetet kell biztosítani, ami további 5 nappal nő, ha a tanuló még nem múlt el 19 éves. A szakmai vizsga előtt felkészülés céljából minimum 10 nap felkészülési időt kell a tanulónak biztosítani. 5.12.2 Heti és napi órarend A középfokú oktatás jellemzően ötnapos munkahétre szerveződik, az iskolák jelentős részében délelőtt (általában 8 és 14 óra között). A tanulók heti óraszáma kötelező és nem kötelező (választható) tanórai foglalkozásokból tevődik össze. Az előbbiek száma nem haladhatja meg a kilencedik és a tizedik évfolyamon napi öt vagy hat (heti átlagban öt és fél), középiskolában ([„középiskola”]) a tizenegyedik évfolyamtól a napi hat tanítási órát. A szakképzési évfolyamon a
116
kötelező szakmai elméleti tanítási órák száma nem lehet több napi hét tanítási óránál, egy tanítási napon a szakmai elméleti és szakmai gyakorlati tanítási órák száma nem lehet több nyolc tanítási óránál. A tanulók érdeklődése, igénye szerint megszervezett nem kötelező tanórai foglalkozások célja elsősorban a felzárkóztatás, a fejlesztés, a tehetséggondozás, a konzultáció. Ezek heti időkerete a kötelező órák 45%-a a 9-10. évfolyamon, 60%-a a 11-13. és 5%-a a szakképzési évfolyamokon. Az igazgató szükség esetén - a fenntartó egyetértésével - ennél nagyobb időkeretet is megállapíthat. További többletórák vehetők igénybe a nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelésben, valamint a sajátos nevelési igényű tanulók oktatása esetén. Az iskola további, tanórán kívüli foglalkozásokat (szakkör, önképzőkör, sportkör, énekkar stb.) is szervezhet a tanulók igénye, érdeklődése, valamint saját pedagógiai programja alapján. Ide sorolható az iskola által biztosított tanulószobai foglalkozás, amely - a szülők igényei szerint – a tanórán kívüli felkészülésre ad szervezett módon lehetőséget. Erre a kilencedik-tizedik évfolyamon napi két óra áll rendelkezésre. A tanórák egységesen 45 percesek, a szakmai gyakorlati foglalkozások a szakképző évfolyamokon 60 percesek, a tanórák között tíz-tizenöt perces rekreációs szünetek vannak. Az órák általában reggel 8 órakor kezdődnek és 14 óra előtt fejeződnek be, a délutáni (nem kötelező) foglalkozások általában 15 órakor kezdődnek. A két időszak között ebédszünet áll az iskolában maradó diákok rendelkezésére. A szünetek időtartamát, a tanórák és a tanórán kívüli foglalkozások rendjét az iskola határozza meg és rögzíti belső szabályzataiban (pl. házirend), így az egyes iskolák gyakorlata a fent leírt általános mintától eltérhet. Az iskolák beiktathatnak munkarendjükbe ún. nulladik órát, amelyek legkorábban 7 óra 15 perckor kezdődhetnek, illetve tarthatnak tanórát 14 óra után is. 5 napos hétre épülő rendszer A TANÍTÁSI NAP HOSSZA A HÉT EGYES NAPJAIN Tanrenden kívüli iskolai tevékenység (órák előtt) hétfő - opcionális 0. óra péntek
Órák (kezdési Ebédszünet és befejezési időpontja délelőtt)
Órák (kezdési Tanrenden kívüli és befejezési iskolai időpontja tevékenység délután) (órák után)
8-14
opcionális 14- 15 órától 14.45
14-15
5.13 Tanterv, tantárgyak, óraszám Magyarországon 2000-től az iskolai tanítás-tanulás tartalmát törvényben előírt módon háromszintű tantervi szabályozás határozza meg. A szabályozás központi , egyben legfelső szintjét a Nemzeti alaptanterv alkotja. A Nemzeti alaptanterv a közoktatás minden intézményére és szereplőjére nézve kötelező stratégiai dokumentum, az a szemléleti-elvi-filozófiai alap, amely meghatározza a közvetítendő műveltség fő területeit, a közoktatás tartalmi szakaszolását és az egyes tartalmi szakaszokban érvényesülő fejlesztési feladatokat a tankötelezettség teljes tartamára. (A tankötelezettség felmenő rendszerben 16-ról 18 évre nő. 2004/05-ben 7. évfolyamra járnak azok a tanulók, akiknek már 18 éves korukig iskolába kell járni). A tartalmi szabályozás rendszerének második, középső szintjét a NAT-kompatibilis, akkreditált, választható kerettantervi ([„kerettanterv”]) ajánlások alkotják. A kerettantervek ([„kerettanterv”]) operacionalizálják a Nemzeti alaptanterv fejlesztési feladatait a programfejlesztők, a tankönyvszerzők, a taneszközkészítők, a követelményrendszerek kidolgozói, az értékelési eszközök fejlesztői és az iskolák tantestületei számára. A szabályozás helyi, harmadik szintjét az iskolák pedagógiai programja és az ennek részét képező helyi tanterv alkotja. A pedagógiai programokat az iskolák pedagógusai vagy teljesen önállóan készítik el, vagy választanak az akkreditált kerettantervek ([„kerettanterv”]) közül. Az iskolai szintű
117
tartalmi szabályozó dokumentumokat a nevelőtestületek fogadják el, majd – szakértői véleményeztetés után – az iskolafenntartók hagyják jóvá azokat. 5.13.1. A Nemzeti Alaptanterv A nevelés-oktatás tartalmi egységét és az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv biztosítja a közoktatás általános műveltséget megalapozó szakaszában (az alap-, az alsó- és felsőközépfokú oktatásban). Az alaptanterv tartalmazza a nemzeti és etnikai kisebbségi, továbbá a sajátos nevelési idényű tanulók oktatásának alapelveit, illetve az iskoláknak az egészségfejlesztéssel, környezetvédelemmel és fogyasztóvédelemmel összefüggő feladatait. A Nemzeti alaptanterv kötelező rendelkezéseket állapíthat meg az oktatásszervezés körében, így különösen a tanulók heti és napi terhelésének korlátozására. A nemzeti alaptantervben foglaltak teljesítését akkreditált kerettantervek ([„kerettanterv”]) segítik. A Nemzeti alaptantervet az ország legismertebb neveléstudományi kutatói, tantervelméleti szakemberei hozták létre, az elkészült tervezeteket minden alkalommal széleskörű szakmai vitára bocsátották, így több mint félévtized alatt formálódott ki a végső változat. A Nemzeti alaptantervet 1995-ben a Kormány adta ki, az implementációt pedagógus-továbbképzések sokasága és mintatanterveket tartalmazó elektronikus tantervbank létrehozása támogatta. Az alaptantervet az 1998/99-es tanévtől vezették be kötelező jelleggel az 1. és a 6. évfolyamtól felmenő rendszerben. Miután minden évfolyamra elért az alaptanterv 2003-ban megtörtént a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata és kiadásra került az új alaptanterv Nemzeti Alaptanterv 2003 néven (243/2003. (XII.17). kormányrendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról). Az új központi tartalmi szabályozási dokumentum a 2004/05-ös tanévtől felmenő rendszerben kerül bevezetésre az iskolákban az 1. évfolyamtól. A Nemzeti alaptanterv műveltségterületenként határozza meg az oktatás-nevelés kötelező alapelveit, céljait és fejlesztési feladatait. Jelentős változás, hogy a Nemzeti Alaptanterv 2003 igazi core curriculumként – nem tartalmazza a konkrét tananyagokat, a műveltségkánon elemeket, sem a részletes követelményeket. Új feladatának megfelelően nem a közvetlen iskolai gyakorlatot szabályozza, hanem a kerettantervek ([„kerettanterv”]) készítőit, a pedagógiai progaramfejlesztőket orientálja. A Nemzeti alaptanterv kötelező tantárgyakat nem, illetve csak azokban az esetekben határoz meg, amikor a műveltségi területet lényegében egyetlen tantárgy fedi le. Ilyennek tekinthető a matematika, az anyanyelv és irodalom. Az alaptanterv a 10 műveltségi terület közötti arányokat nem óraszámokban, hanem csak megközelítőleg érvényes százalékokban – kizárólag az alsó és felső limit meghatározásával – fejezi ki, ezzel is növelve a kerettantervek ([„kerettanterv”]), illetve az iskolák mozgásterét saját óratervük kialakítására (lásd 5.1. ).
118
5.1.: A Nemzeti alaptanterv műveltségterületi óraszámarányai (%) a felsőközépfokú oktatás két pedagógiai ciklusában, a 9-10. és 11-12. évfolyamon, 2003 Műveltségi területek
9-10
11-12*
Anyanyelv és irodalom
10-15
10
Élő idegen nyelv
12-20
13
Matematika
10-15
10
Ember és társadalom
10-15
9
Ember és természet
15-20
10
Földünk és környezetünk
4-8
–
Művészetek
9-15
5
Informatika
6-10
5
Életvitel és gyakorlati ismeretek
5-10
–
Testnevelés és sport
9-15
8
Forrás: A (243/2003. (XII.17). Kormányrendelet melléklete * A felsőközépfokú képzés utolsó két évében a képzési programok sokféleségére, illetve a záróvizsgákra való felkészülésre tekintettel csak a minimum értékeket adják meg, a tanulási összes idő 70%-ában. A 9-10. évfolyamon a műveltségterületi minimumok módosíthatók úgy, hogy a minimum összege a teljes időkeret 80%-a, a 11-12. évfolyamon pedig 60%-a legyen, azzal a feltétellel, hogy a műveltségterületre javasolt belső arányok nem változnak. 5.13.2. A kerettanterv A közoktatási törvény 2003. évi módosítása (2003. évi LXI törvény az 1993. évi közoktatásról szóló törvény módosításáról) gyökeresen megváltoztatta a kerettantervek ([„kerettanterv”]) szerepét a tartalmi szabályozásban. A kerettantervek ([„kerettanterv”]) a korábbi szabályozással ellentétben nem képezik a központi szabályozás részét, alkalmazásuk semmilyen tekintetben sem kötelező az iskolák számára. Az Oktatási minisztérium által korábban kiadott iskolatípusonként 1-1 kötelező kerettanterv ([„kerettanterv”]) helyett, a 2004/05-ös tanévtől akkreditált kerettantervek ([„kerettanterv”]) közül válogathatnak azok az iskolák, amelyek a Nemzeti alaptanterv 2003 alkalmazásához szeretnének szakmai segítséget kapni. A kerettantervek ([„kerettanterv”]) ajánlást tartalmaznak a nevelés és oktatás céljára, a tantárgyak rendszerére, az egyes tantárgyak témaköreire, a témakörök tartalmára, a tantárgyak évfolyamonkénti követelményeire, a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló időkeretre, az iskolai egészségfejlesztéssel, fogyasztóvédelemmel, környezetvédelemmel összefüggő feladatok végrehajtására. A kerettantervi ([„kerettanterv”]) akkreditáció feladata annak vizsgálata, illetve megállapítása, hogy a kerettanterv ([„kerettanterv”]) megfelel-e a közoktatási törvényben és a Nemzeti alaptantervben foglaltaknak, illetve, hogy a tanulók fejlettségi szintjének megfelelő korszerű, koherens fejlesztési rendszert kínál-e legalább egy pedagógiai ciklusra (9-10. 11-12. évfolyamra) vagy a felsőközépfokú képzés teljes időtartamára (9-12 (13, 14). évfolyam) az iskolák számára. Fontos szempont, hogy a kerettantervben ([„kerettanterv”]) ajánlott óraszámoknak belül kell maradniuk a Nemzeti alaptanterv által műveltségterületenként előírt minimális és maximális százalékos arányokon (lásd 5.1. ).
119
A különböző szakmai műhelyekben kidolgozott kerettanterveket ([„kerettanterv”]) iskolák vagy fenntartók nyújhatják be akkreditálásra, ezek között egyenlőre kevés a középiskolai ([„középiskola”]) tanterv, mert az új alaptanterv felmenő rendszerű bevezetése miatt a Nemzeti alaptanterv 2003 kötelező középiskolai ([„középiskola”]) alkalmazására csak évek múlva kerül sor. 2004-ben mintegy 6-8 kerettantervet ([„kerettanterv”]) akkreditáltak a felsőközépfokú iskolák, elsősorban gimnáziumok ([„gimnázium”]) számára. A legelterjedtebb gimnáziumi ([„gimnázium”]) kerettanterv ([„kerettanterv”]) óratervi ajánlásait az 5.2., a szakközépiskolait ([„szakközépiskola”]) az 5.3, a szakiskolaikat ([„szakiskola”]) a 5.4. és az 5.5. mutatja be. A gimnáziumban ([„gimnázium”]) az általános műveltséget kiterjesztő és elmélyítő, a magasabb műveltség megszerzését megalapozó nevelő-oktató tevékenység folyik. A gimnáziumban ([„gimnázium”]) kerettantervekben ([„kerettanterv”]) meghatározott fejlesztési követelmények, tevékenységek és tartalmak biztosítják az érettségi vizsgára és munkába állásra, illetve a felsőfokú tanulmányok megkezdésére való felkészítést.
120
5.2. : Gimnáziumi ([„gimnázium”]) kerettanterv ([„kerettanterv”]) éves óraszámai , 2003 Tantárgyak/évfolyamok
9.
10.
11.
12.
Magyar nyelv és irodalom
148
148
148
128
Történelem állampolgári ismeretek
74
55.5
111
96
Emberismeret és etika
37
1. Idegen nyelv
111
111
111
96
2. Idegen nyelv
111
111
111
96
Matematika
111
111
111
128
Informatika/könyvtárismeret
55.5
Bevezetés a filozófiába Fizika
32 55.5
Biológia
74
74
37
74
64
Kémia
55.5
74
Földrajz
74
74
Ének-zene
37
37
Rajz és vizuális kultúra
37
37
Testnevelés és sport
74
74
74
64
Osztályfőnöki
37
37
37
32
Társadalomismeret
18.5
18.5
18.5
16
Tánc és dráma
18.5
18.5
Mozgókép és médiaismeret
18,5
16
Művészetek*
37
32
Szabadon tervezhető
148
160
1110
960
Összesen
1017,5
1017,5
Forrás: 10/2003 (IV.28) OM rendelet a 28/2000. (IX.21.) számú, a kerettantervek ([„kerettanterv”]) kiadásáról szóló OM rendelet módosításáról * Konkrét tartalmát a helyi tanterv határozza meg. A szakközépiskolában ([„szakközépiskola”]) az általános és a szakmai műveltséget megalapozó, azt kiterjesztő, megerősítő és a további műveltség megszerzését elősegítő nevelő-oktató tevékenység folyik. A szakközépiskolai ([„szakközépiskola”]) kerettantervekben ([„kerettanterv”]) meghatározott fejlesztési követelmények, tevékenységek és tartalmak biztosítják az általános műveltség továbbépítését, valamint a szakmai képzés megalapozását, az érettségi vizsgára és a felsőfokú tanulmányokra vagy a munkába állásra való felkészülést. A szakközépiskolai ([„szakközépiskola”]) kerettanterv ([„kerettanterv”]) a kötelező érettségi tantárgyak óraszámainak tekintetében lényegében megegyezik a gimnáziummal ([„gimnázium”]), de csak egy idegen nyelv tanulása kötelező. A természettudományokra egy globális
121
óramennyiséget határoz meg a központi tanterv, melyből minden tantárgyat tanítani kell egy minimális óraszámban, de az iskola – az általa kínált szakmacsoportok igényei szerint – a helyi tantervében, akár tanulócsoportonként is más-más természettudományos tárgy kiemelt óraszámban történő oktatását határozhatja meg. Konkrét szakmára felkészítés a szakközépiskolákban ([„szakközépiskola”]) csak az érettségi utáni szakképzési évfolyamon (évfolyamokon) történhet. A közismereti évfolyamokon (9-12) kizárólag a majdani konkrét szakmaválasztást segítő orientációs foglalkozások vannak, illetve a felsőbb évfolyamokon a tanulók azokon az alapozó foglalkozásokon vesznek részt, melyet a 19 szakmacsoport közül választanak maguknak, s amely azután az egyes szakmacsoportba tartozó 1030 szakmát alapozza. Az orientációs és alapozó órák többsége átcsoportosítható közismereti órákra. Az ezzel a lehetőséggel élő iskolák jellemzően második idegen nyelvet, kommunikációt tanítanak az így nyert órák terhére, vagy az érettségi tárgyak óraszámát növelik meg. 5.3. : Szakközépiskolai ([„szakközépiskola”]) kerettanterv ([„kerettanterv”]) éves óraszámai, 2003 Tantárgy/évfolyam
9.
10.
11.
12.
Magyar nyelv és irodalom
148
148
148
128
Történelem
74
74
74
96
Idegen nyelv
111
111
111
96
Matematika
111
111
111
96
222
222
111
96
Művészetek
37
37
37
32
Testnevelés és sport
74
74
74
64
Osztályfőnöki
37
37
37
32
Szakma-csoportos alapozó oktatás
185
185
296
256
Szabadon tervezhető
18.5
18.5
74
64
Összesen
1017.5
1017,5
1110
960
Informatika/könyvtárismeret Fizika Biológia Kémia Földrajz
Forrás: 10/2003 (IV.28) OM rendelet a 28/2000. (IX.21.) számú, a kerettantervek ([„kerettanterv”]) kiadásáról szóló OM rendelet módosításáról A szakiskolai ([„szakiskola”]) kerettantervek ([„kerettanterv”]) „A” változata elsősorban azokat a képességeket kívánja fejleszteni, amelyek a szakképzésbe való belépéshez feltétlenül szükségesek., Az „A” változat a kevésbé felkészült tanulók számára készült, felzárkóztató tanterv. A „B” változat a megalapozott ismeretekkel és jó tanulási képességekkel szakiskolába ([„szakiskola”]) lépő, jobban terhelhető tanulók műveltségének továbbfejlesztésére készült. A közismereti évfolyamokon (9-10.) a szakiskolában ([„szakiskola”]) sem folyik konkrét szakmára felkészítés, csak alapozás, előkészítés. A szakképző évfolyamokon (11-12 (13).) viszont már teljes egészében az iskolákra hagyja a kerettanterv ([„kerettanterv”]) a közismereti óraszám tantárgyakra történő leosztását.
122
5.4. : Szakiskolai ([„szakiskola”]) kerettanterv ([„kerettanterv”]) éves óraszámai – „A” változat, 2003 Tantárgy/évfolyam
9.
10.
Magyar nyelv és irodalom
111
111
Történelem és társadalomismeret
74
74
Idegen nyelv
111
111
Matematika
111
111
Informatika
37
37
Természetismeret/ egészségtan
111
74-148
Ének-zene
37
18.5
Rajz és vizuális kultúra
18.5
18.5
Testnevelés és sport
74
74
Pályaorientáció
74
Szakmai alapozás
222
296-370
Osztályfőnöki
37
18.5
Szabadon tervezhető
37
18.5
Kötelező óraszám a törvény alapján
1017.5
1017.5
11.
12.
222 óra közismeret 222 óra közismeret helyi helyi tanterv tanterv szerint, ebből 37 óra szerint Társadalomismeret és etika
Forrás: 10/2003 (IV.28) OM rendelet a 28/2000. (IX.21.) számú, a kerettantervek ([„kerettanterv”]) kiadásáról szóló OM rendelet módosításáról
123
5.5. : Szakiskolai ([„szakiskola”]) kerettanterv ([„kerettanterv”]) éves óraszámai – „B” változat, 2003 Tantárgy/évfolyam
9.
10.
11.
12.
Magyar nyelv és irodalom
111
111
Történelem és társadalomismeret
74
74
Idegen nyelv
111
111
Matematika
111
111
Informatika
37
37
Biológia, egészségtan
222 óra
222 óra
Kémia
közismeret
közismeret
helyi
helyi
tanterv
tanterv
szerint,
szerint
Fizika
Földünk és környezetünk
222
148
Ének-zene
37
37
Rajz és vizuális kultúra
37 18.5
37 18.5
Testnevelés és sport
74
74
Szakmai alapozás
185
259
Osztályfőnöki
37
37
Szabadon tervezhető
0
0
Kötelező óraszám a törvény alapján
1017.5
1017.5
ebből 37 óra Társadalomismeret és etika
Forrás: 10/2003 (IV.28) OM rendelet a 28/2000. (IX.21.) számú, a kerettantervek ([„kerettanterv”]) kiadásáról szóló OM rendelet módosításáról 5.13.3. Helyi tanterv Az oktatási intézményekben a szakmai munka a pedagógiai program szerint folyik, melyet nyilvánosságra kell hozni. A pedagógiai program része a személyiség és közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat tartalmazó nevelési program és a tartalmi szabályozás iskolai szintjét képező helyi tanterv. Ez utóbbi határozza meg az adott iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, azok tananyagát, követelményeit és óraszámait; az alkalmazható tankönyvek és egyéb taneszközök kiválasztásának elveit. Szintén a helyi tanterv szabályozza az iskola magasabb évfolyamára lépés követelményeit, a tanulók értékelésének és minősítésének formáit. Az oktatás tartalmát, a tanított tantárgyakat és azok óraszámait, az iskolák úgy határozzák meg helyi tanterveikben, hogy tekintetbe veszik az e téren minimális kötöttségeket tartalmazó alaptanterv előírásait, s amennyiben helyi tantervüket valamely kerettantervre ([„kerettanterv”]) alapozva készítik el, akkor annak részletesebb ajánlásait is. A helyi tantervek a felsőközépfokú iskolák mintegy 10%-ában teljesen a nevelőtestület önálló produktumának tekinthetőek, de a gimnáziumok ([„gimnázium”]) döntő többsége, a szakképzést folytatók szinte mindegyike kerettantervet ([„kerettanterv”]) vagy másik iskolától átvett kész tantervet adaptál sajátos lehetőségeinek (személyi és tárgyi feltételek, iskolahasználói igények) megfelelően. A szakképző évfolyamok számára a Nemzeti Szakképzési Intézet (Nemzeti Szakképzési Intézet) készíttetett minta tanterveket elsősorban a 19 szakmacsoportra, de több mint 300 konkrét szakmára is, ezek többsége igen kedvelt a szakképző iskolákban.
124
2003/04-es tanévben az iskolák részlegesen átdolgozták helyi tantervüket, mert a közoktatási törvény 2003-as módosítása a tanulók túlterhelésének visszaszorítása érdekében a felső középiskolai ([„középiskola”]) évfolyamok közül is kettőben (9.,10.) csökkentette a kötelező óraszámokat. Az iskoláknak el kellett dönteniük, hogy a heti átlagosan 2,5 órás csökkentést, mely tantárgyak rovására hajtják végre. 5.13.4. Idegennyelv-oktatás A Nemzeti alaptanterv útmutatása szerint a kötelező nyelvoktatás a tankötelezettség végéig kötelező, addigra az első nyelv tekintetében az Európa Tanács ajánlása szerinti B1-B2, a második idegen nyelv esetében A2-B1 szintű nyelvtudást kell a tanulóknak elsajátítani. A középfokú oktatás valamennyi kerettanterve ([„kerettanterv”]) szerint a nyelvoktatás a 9. évfolyamon nyelvenként minimum heti 3 órában folytatódik, de a három fő középfokú képzési típus között a nyelvoktatás tekintetében jelentős különbségek vannak. A gimnáziumokban ([„gimnázium”]) két idegen nyelvet kötelezően tanulnak a diákok, a szakközépiskolákban ([„szakközépiskola”]) csak egyet, de ha a megfelelő feltételek rendelkezésre állnak, akkor természetesen lehetőség van két idegen nyelv oktatására is. A szakiskolákban ([„szakiskola”]) 2001ig nem kellett idegen nyelvet tanulni, a 2002/2003-as tanévtől viszont a 9-10. évfolyamon már minden tanulónak kötelező egy idegen nyelv tanulása (3 év múlva, ha 11. évfolyamra érkeznek azok a tanulók, akiket már érint a tankötelezettség 18 éves korig történő kiterjesztése, az idegen nyelv oktatás ebben az iskolatípusban is kiterjed a 11. 12. évfolyamra). A Nemzeti alaptanterv nem határoz meg kötelező idegen nyelvet, így az iskolák a kereslethez és nyelvtanári állományukhoz igazodva maguk dönthetnek nyelvi kínálatukról. A gimnáziumokban ([„gimnázium”]) és a szakközépiskolákban ([„szakközépiskola”]) a szülők/gyerekek több mint 53%-a az angol nyelvet választja, kb. 37%-uk a németet, 5% a franciát, míg tanulók 5%-a egyéb, döntő többségében szintén európai nyelveket(Forrás: OM közoktatási statisztika). Ez az arány az angol nyelv dinamikus előretörését jelenti, mert Magyarországon történelmi okokból domináns volt (a közép és idősebb generációkban ma is az) a német nyelv ismerete. A közoktatási felmérések, migrációs, munkapiaci statisztikák szerint a szakiskolákban ([„szakiskola”]) azonban 58/40% a német fölény, melynek egyik oka, hogy a szakmunkások iránti kereslet igen jelentős és várhatóan egyre jelentősebb lesz Németországban és a szomszédos Ausztriában. Ebben az iskolatípusban igen kevesen tanulnak egyéb idegen nyelveket. A kerettantervi ajánlásokkal szemben a diákok egyre nagyobb (20-25) százaléka emelt óraszámban (heti 5-6) és/vagy kiscsoportos formában (max.10-15 fő) tanulhatja az idegen nyelvet. Speciális kínálatot jelentenek azok a két tanítási nyelvű iskolák, amelyekben a tantárgyak többségének, vagy egy részének (minimum 3 tantárgynak) a tanítása-tanulása nem magyar, hanem angol, francia, német, olasz, spanyol vagy orosz nyelven folyik. A két tanítási nyelvű középiskolák ([„középiskola”]) között közel azonos arányban vannak gimnáziumok ([„gimnázium”]) és szakközépiskolák ([„szakközépiskola”]), az emelt óraszámú nyelvoktatás azonban inkább a gimnáziumokban ([„gimnázium”]) jellemző. A középiskolás ([„középiskola”]) korosztály idegennyelv-tudásának ugrásszerű javítása érdekében a kormány – jelentős költségvetési forrás biztosításával – megteremtette az idegen nyelvi kompetenciát fejlesztő évfolyam megszervezésének lehetőségét. A 2003/04-es tanévtől a négy évfolyamos középiskolák ([„középiskola”]) a hagyományos 9. évfolyam helyett úgynevezett nyelvi előkészítő évfolyamot indíthattak, amelynek tananyaga döntően az idegen nyelvi és az informatikai képességek fejlesztését támogatja. Ennek megfelelően ezen az évfolyamon a tanuló számára kötelező tanórai foglalkozásokra rendelkezésre álló időkeret legalább 40%-át (legkevesebb heti 11 óra) intenzív idegen nyelvi képzésre, képességfejlesztésre kell fordítani. Már a bevezetés első évében 500 gimnáziumi ([„gimnázium”]) és szakközépiskolai ([„szakközépiskola”]) osztályban, a diákok mintegy 15 %-a (OM Tanügyigazgatás adatai) kezdte meg ebben a formában középiskolai
125
([„középiskola”]) tanulmányait, jellemzően heti 15 órában tanulva az általa választott idegen nyelvet. A gimnáziumi ([„gimnázium”]) képzés az átlagos 12 évfolyamos helyett 13 évfolyamossá, a szakközépiskolákban ([„szakközépiskola”]) az átlagos 13 évfolyamos helyett 14 évfolyamossá válik ebben a képzési formában. 5.13.5. Információs és kommunikációs technológiák (ICT) A középfokú oktatásban iskolatípusonként 1-2 évig folytatódik az informatika tantárgyi keretekben történő oktatása, és egyre inkább terjed az egyéb tárgyak informatikai eszközökkel támogatott oktatása. A 2003/04-es tanévtől a négy évfolyamos középiskolák ([„középiskola”]) a hagyományos 9. évfolyam helyett úgynevezett nyelvi előkészítő osztályt indíthattak, amelynek tananyaga döntően az idegen nyelvi és az informatikai képességek fejlesztését támogatja. Ennek megfelelően ezen az évfolyamon a tanuló számára kötelező tanórai foglalkozásokra rendelkezésre álló időkeret 40%-át idegen nyelvi képzésre, a maradék időkeret 25%-át (legkevesebb heti 4 óra) informatikai képzésre kell fordítani. Már a bevezetés első évében 500 gimnáziumi ([„gimnázium”]) és szakközépiskolai ([„szakközépiskola”]) osztályban, a diákok mintegy 15%-a (OM Tanügyigazgatás adatai) kezdte meg ebben a formában középiskolai ([„középiskola”]) tanulmányait. A számítógép-ellátottság a középfokú intézményekben eléri, sőt kicsivel meghaladja az OECD országok átlagát. Az iskolák számítógép ellátottságának növelése fontos prioritás, mert Magyarország azon kevés OECD ország közé tartozik, ahol a diákoknak a családjukban kevésbé áll rendelkezésükre számítógép, mint az iskolájukban (Education at a Glance, 2002). 5.13.6. Választható tárgyak A középfokú iskolák is szerveznek a tanulók érdeklődése és igénye szerint választható tanórai foglalkozásokat felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció, speciális, illetve kiegészítő ismeretek átadása céljából. A nem kötelező órák időkerete a közoktatási törvény értelmében a 9-10. évfolyamon 45%-a, a 11-12. évfolyamon 60%-a, a szakképző évfolyamokon 5%a a kötelező tanórai foglalkozások heti időkeretének. A választható tanórai és tanórán kívüli foglalkozásokon a tanuló csak saját kérése és nagykorúvá válásáig (18 év) a szülő írásbeli nyilatkozata alapján vesz részt. Az iskolák a szabadon tervezhető, illetve a nem kötelező órák időkeretének terhére a kötelező tantárgyakat nagyobb óraszámban taníthatják vagy teljesen új tantárgyakat is bevezethetnek, de nem léphetik túl a tanulói terhelés rendeletben (243/2003. (XII.17.) kormányrendelet) rögzített heti óraszámát. A középiskolák ([„középiskola”]) utolsó két közismereti évfolyamán a diákok rendszerint azokból a tárgyakból választanak plusz órákat maguknak, amelyből érettségi és/vagy felvételi vizsgát fognak tenni. Az iskolák a kötelező és választható tanórai foglalkozások mellett a tanulók érdeklődése és igényei szerint nem kötelező, tanórán kívüli foglalkozásokat kínálnak a délutáni órákban; különféle szakköröket, önképzőkört, énekkart, sportköröket stb. E tekintetben igen jelentősek az iskolák közötti különbségek, vannak olyan gimnáziumok ([„gimnázium”]), amelyek 10-15 féle tanórán kívüli foglalkozást kínálnak a tanulóknak, s vannak olyan középfokú iskolák, elsősorban szakiskolák ([„szakiskola”]), amelyek csak 4-5-öt. Az önkormányzatok fenntartásában működő, világnézetileg semleges iskolákban ilyen választható tanórán kívüli foglalkozás a hit- és vallásoktatás is, amely azonban szervezetileg elkülönül az iskolától. Az iskola a vallásoktatáshoz csak a szükséges tárgyi feltételeket (helyiséget) biztosítja, az állam pedig az éves költségvetésben külön támogatást nyújt a hitoktatók díjazására. A hitoktató az egyház alkalmazottja, nem tagja az iskola nevelőtestületének. A vallásoktatás tartalmának meghatározása, a hitoktató alkalmazása, a tanulók jelentkezésének megszervezése, a foglalkozások ellenőrzése, a bizonyítványok kiadása is az egyház feladata. A 14-18 éves korosztálynak azonban elenyésző hányada jár hit- és vallásoktatásra.
126
Ugyancsak tanórán kívüli foglalkozás a tanulószoba, ahol biztosítják a diákok felkészülését a következő tanítási napra. Ezzel a lehetőséggel azonban alig élnek a felsőközépfokú oktatásban résztvevők.
5.14 Tanítási módszerek és eszközök A tanítási-tanulási folyamatban alkalmazott módszerek tekintetében az iskolák és a tanárok teljes szabadságot élveznek, semmiféle központi dokumentum nem szabja meg az alkalmazandó eljárások körét. Ugyanakkor az iskola pedagógiai programja meghatározza az iskolában folyó nevelő-oktató munka pedagógiai alapelveit, céljait, feladatait, s emellett annak eszközeit, eljárásait is. A közoktatást meghatározó legfontosabb dokumentumok mind a módszertani változatosságot, mind a kompetenciák fejlesztésére irányuló tanítási-tanulási stratégiák kialakítását prioritásként kezelik. A középfokú oktatás az intézmények jelentős részében diszciplináris alapon szerveződik meg. Emellett számos iskolában kísérleteznek interdiszciplináris és kereszttantervi tananyagszervezéssel, amelyet a tantervi munkálatok pl.Nemzeti alaptanterv is támogatnak A tanítás-tanulás irányításának legfontosabb eszközei Magyarországon a tankönyvek. A tankönyv- és taneszközkínálat gazdagsága lehetővé teszi, hogy az iskolák a számukra legjobban megfelelő tankönyveket és segédanyagokat alkalmazzák. A tankönyvek kiválasztása a pedagógus joga de nem egyszemélyes döntése, mert azt a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség (annak hiányában az azonos tárgyat tanítók) véleményének kikérésével teheti meg. A tankönyvek akkreditációs eljárás keretében kerülnek föl a hivatalos tankönyvlistára, ugyanakkor az iskolában a listán nem szereplő taneszközök is alkalmazhatóak, ezekhez azonban be kell szerezni az iskolaszék, ennek hiányában a szülői szervezet egyetértését. A tankönyvekhez való hozzájutás rászorultsági alapon a tanulók kb. 50%-a számára térítésmentes. 5.14.1. Tanítási módszerek A tanítás a legtöbb iskolában tantárgyanként szervezett 45 perces tanórákon folyik. A tananyag tantárgyakba szerveződik, az oktatási tartalmak integrált vagy kereszttantervi alapon történő strukturálása csak szórványosan fordul elő. Bár az oktatási törvény 2003-tól szorgalmazza a projektoktatást – a tananyagnak olyan témaegységekbe történő szervezését, melynek középpontjában a mindennapi élet valamely a tanulók által megtervezhető és kivitelezhető feladata áll – ezt jelenleg még csak az alternatív iskolák pedagógusai alkalmazzák. A pedagógusok az oktatási- nevelési célok elérésében teljes módszertani szabadságot élveznek. Többségük nem kötelezi el magát egyetlen módszer mellett, hanem módszer-együtteseket alkalmaz. Kutatási eredmények szerint azonban a pedagógusok módszertani repertoárja meglehetősen szűk. A hagyományos módszereket követő tanárok elsősorban frontális osztálymunkában dolgoznak, az új tantárgyi ismeretek átadása dominál óráikon, s a tanári magyarázat kiegészül a hagyományosabb vagy korszerűbb szemléltető eszközök, infokommunikációs technológiák alkalmazásával. A 2003/04-es tanévben az Oktatási Minisztérium – részben Európai Uniós pénzek felhasználásával – nagyszabású tartalomfejlesztési programot indított Sulinet Digitális Tudásbázis elnevezéssel a digitális taneszközkínálat javítása céljából. Az infokommunikációs technológiák alkalmazása a tanórai foglalkozásokon annak ellenére lassan terjed, hogy ezt ma már az eszközellátottság esetleges hiányosságai csak kevés felsőőközépfokú intézményben akadályozzák.
127
Igen jó a szakközépiskolák ([„szakközépiskola”]) és szakiskolák ([„szakiskola”]), valamivel gyengébb a gimnáziumok ([„gimnázium”]) ellátottsága. Magyarországon a tanárok kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a házi feladatok adásának, a rendszeres ellenőrzésnek, így a tanórának elmaradhatatlan része a tanulók feleltetése és/vagy röpdolgozatok íratása. Az alternatív pedagógiák hatásaként erősen terjed az egyéniesített, illetve a kiscsoportos foglalkozás. A tanulók tantárgyi tudása alapján gyakori az osztályok két-három csoportra bontása idegen nyelv, technika, informatika, matematika órákon, a fiúk és lányok külön foglalkoztatása testnevelés órán. Ezekben az estekben két tanár dolgozik egy időben, de külön termekben a gyerekekkel. Néhány iskolában naponta egy megadott idősávban egy-egy évfolyam összes osztályaiból képzett homogén csoportokban tanulnak a gyerekek, elsősorban matematika és idegennyelvórán. Szintén külön csoportban tanulnak a diákok azokon az órákon, amely tantárgyakból az egyik csoportot közép, a másikat emelt szintű érettségire készítik fel a középiskolák ([„középiskola”]). Teljes osztálykeretben is gyakran alkalmazzák a csoportmunkát a pedagógusok. A csoportalakítás szempontja a pedagógiai cél függvényében változik: alkalmanként az azonos fejlettségi szintű, hasonlóan motivált gyerekekből szerveződik a csoport, máskor a csoportösszetétel egészen heterogén. A tananyag reprodukciója helyett terjednek a tanulók saját aktivitását növelni kívánó, tevékenykedtető és az alkotást előtérbe helyező módszerek. A középiskolák ([„középiskola”]) egy részében, elsősorban a magániskolákban szinte kizárólag egyéni, illetve kooperatív csoportos foglalkozások formájában tanítanak, a tantárgyak merev szétválasztását integrált tantárgyakkal, projektekkel helyettesítik, és a tananyagot epochális keretek között dolgozzák fel, az ilyen iskolák száma azonban csekély. Magyarországon a felsőközépfokú oktatásban néhány Waldorf–Steiner és egy Rogers gimnázium ([„gimnázium”] működik, de módszereiket néhány másik (elsősorban nem állami) középfokú iskolában is alkalmazzák. 5.14.2. Tanítási eszközök A hagyományos nyomtatott taneszközök piacát a a középfokú közismereti oktatásban óriási kínálat és európai összehasonlításban szerény árak jellemzik. A pedagógusok a helyi tantervben rögzített alapelvek szellemében maguk választják meg a tankönyveket, munkafüzeteket, térképeket, audiovizuális anyagokat. A középiskolák ([„középiskola”]) különböző évfolyamain egyegy közismereti tantárgy tanításához 15-20 fajta tankönyv közül választhatnak a pedagógusok, a szakképző évfolyamokon lényegesen kevesebből. Ez utóbbi oka a szakmák túlságos szétaprózottsága (kb. 800 szakma), ami miatt a szakkönyvkiadás piaci alapokra nem helyezhető. A szakkönyvek megjelentetését a közismereti tankönyvekkel ellentétben nem az egymással komoly – választékbővítő és árletörő – versenyben lévő könyvkiadók végzik, hanem az állam gondoskodik a szakkönyvellátásról. Törvény (2001. évi XXXVII. törvény; A tankönyvpiac rendjéről) mondja ki, hogy a tankönyvellátás közfeladat, az alkotmányban rögzített művelődéshez való jog érvényesülését szolgálja. Az oktatási miniszter évente gondoskodik a közoktatási tankönyvjegyzék kiadásáról, melyre csak a minőségellenőrzésen (jóváhagyási procedúrán) átesett, és egy évente meghatározott árlimitet túl nem lépő könyvek kerülhetnek. A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban elsősorban azt vizsgálják, hogy a Nemzeti alaptanterv követelményeinek megfelelően a könyv alkalmas-e az érintett tantárgy tananyagtartalmának az érintett korosztálynak megfelelő pedagógiai módszerekkel történő közvetítésére. Minősítik a könyveket a szaktudományos korrektség, tárgyilagosság, stílus, nyelvezet, olvasáshigiéniai megfelelés és technikai kivitelezés szempontjából. A tankönyvvé nyilvánítási eljárás kiterjed a tankönyv gyakorlati beválásának vizsgálatára a taníthatóság és tanulhatóság szempontjából. A tankönyvek jóváhagyására vagy elutasítására a közismereti
128
könyvek esetében a magyar közoktatás legnevesebb szakértői testületének, az Országos Köznevelési Tanácsnak (Országos Köznevelési Tanács) egy külön bizottsága a Tankönyv és Taneszköz Bizottság (Tankönyv és Taneszköz Bizottság) tesz javaslatot a miniszternek, a szakkönyvek esetében a Szakképzési Tankönyv és Taneszköz Tanács (Tankönyv és Taneszköz Bizottság). Egy tanuló egy tanévnyi átlagos tankönyvcsomagjának ára a felsőközépfokú oktatás évfolyamain az éves bruttó átlagjövedelem 0,6-0,8 százaléka, de a jelentős állami támogatás miatt a családoknak csak körülbelül fele fizet a tankönyvekért. Teljesen ingyenes a tankönyv a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos, a három vagy többgyerekes családokban élő, továbbá az egyedülálló szülő által eltartott gyerekek esetében, valamint az egy és kétgyerekes családokban élő hátrányos helyzetű tanulók számára.
5.15 Tanulók értékelése A középiskolában ([„középiskola”]) év végi vizsgákat jogszabály nem ír elő, ennek ellenére az iskola szervezhet ilyen jellegű, a belső értékelést segítő vizsgát. A középfokú oktatást szabályozó joganyagban kétféle vizsga szerepel, az alapműveltségi vizsga (a 10. évfolyam elvégzése után) és az érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) (a 12. évfolyam elvégzése után). Az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) állami vizsga, melyet országosan egységes vizsgakövetelmények (a továbbiakban: központi vizsgakövetelmények) szerint kell megtartani. Az érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) központi vizsgakövetelményeit a vizsgaszabályzat követelményei alapján kell meghatározni. Az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) központi vizsgakövetelményeit az iskola - a vizsgaszabályzatban foglaltak szerint - a helyi tantervében meghatározottak alapján helyi vizsgakövetelményekkel egészítheti ki. A központi vizsgakövetelmények megállapítása és kihirdetése, az értékelés szabályozása az állam feladata. A vizsgát - ha az érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) vizsgaszabályzata másképp nem rendelkezik - az iskola szervezi. A szóbeli vizsgák nyilvánosak. A nyilvánosságot a vizsgabizottság elnöke korlátozhatja, illetve kizárhatja, ha azt a vizsga rendjének fenntartása indokolja. A vizsga az oktatás nyelvén - magyarul, a nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén, illetve más idegen nyelven folyik. A vizsgázó - a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint - megtekintheti írásbeli dolgozatát, és csatolhatja az értékeléssel kapcsolatos véleményét. A gyakorlatban az alapműveltségi vizsga bevezetésére még nem került sor, az érettségi pedig gyökeres reform előtt áll (l.5.2.). A szakképzési programokat szakmai képesítő vizsgák zárják le. (Az értékelés jogszabályban rögzített elveiről és gyakorlatáról lásd a 4.12. részt.) 5.15.1. Rendszerek értékelése Az oktatási rendszer értékelése részben a nemzetközi gyakorlatban meghonosodott indikátorok alkalmazásával, nemzetközi mérésekben való részvétellel történik. Magyarország 1996-tól delegál tagokat az OECD – indikátorfejlesztéssel, adatgyűjtéssel, illetve alkalmanként nemzetközi kutatások koncipiálásával, koordinálásával foglalkozó – INES munkacsoportjaiba, 1969-től bekapcsolódott a nemzetközi mérésekbe például az IEA-, TIMSS-, PIRLS-, PISA vizsgálatokba. Jelentős szakmai és közérdeklődést váltottak ki a PISA vizsgálatok azon eredményei, hogy a 15 éves magyar tanulók teljesítményei elsősorban az olvasás-szövegértés területén elmaradnak a nemzetközi átlagtól, s hogy a szelektív felsőközépfokú beiskolázás miatt szakiskolások ([„szakiskola”]) teljesítménye 20%al elmarad a szakközépiskolába ([„szakközépiskolába”]) járók és 27%-al a gimnáziumba ([„gimnázium”]) járók teljesítményétől. A tanulók teljesítményét a látogatott iskolatípus mellett igen jelentősen meghatározza családi háttere, szülők iskolai végzettsége, ami arra utal, hogy a magyar oktatási rendszer kevéssé tudja mérsékelni a társadalmi különbségeket.
129
A közoktatási rendszer értékelésére alkalmasak másrészről az országos kompetencia mérések, és a standard vizsgák, mint amilyen a 2004/05-ös tanévtől a középszintű írásbeli érettségi, illetve az emelt szintű érettségi teljes egészében. A miniszter irányítási jogosítványai körébe tartozik, hogy országos és térségi pedagógiai szakmai méréseket végeztet. Az ezredforduló után a PISA mérés mintájára honosodott meg az országos kompetenciamérések rendszere. A 2003-ban másodszor elrendelt Országos Kompetenciamérés egy-egy kiválasztott évfolyam minden tanulójára kiterjedően mérte az alapkészségek (szövegértés, matematikai eszköztudás) fejlettségét. A teljes populációra kiterjedő diagnosztikus értékelés értékes információkat nyújt a közoktatási rendszer egészének, az egyes közoktatási intézményeknek, illetve az egyes gyerekeknek a tanulmányi eredményességéről. Az Országos Kompetenciamérés, melytől távlatilag az oktatási rendszer eredményességének fejlesztését várják, már most érezteti hatását az intézményi diagnosztikus értékelési kultúra fejlődésében, mivel az eredményeket a teljes tantestület elemzi, továbbképzik a tanárokat ezen a területen, és az beépül az iskola minőségirányítási programjába, beépül a pedagógusok értékelésébe, stb. A központilag feldolgozott adatok alapján minden iskolának lehetősége van saját tanulóinak a teljesítményét az országos eredményekhez, mutatókhoz viszonyítva kielemezni. Az intézmények a saját helyzetük részletes diagnosztizálása után csak fokozatosan válnak képessé arra, hogy a problémák megoldásához szükséges lépéseket megtervezzék és végrehajtsák. A magyar közoktatásban ugyanis kevés hagyománya van a diagnosztikus értékelésnek, ennek megfelelően kiépületlen ennek eszközrendszere (pl. feladatbank, mérésmetodikai felkészültség) is. 5.15.2. Tanulók értékelése A helyzetfeltáró (diagnosztikus) értékelést leggyakrabban besorolási döntéseknél, a gyerekek haladási csoportokban soroláshoz használják a pedagógusok, elsősorban azért, hogy a csoportra, egyénre szabott nevelési oktatási stratégiákat kialakítsák. A formatív és szummatív értékelés ezzel szemben gyakran alkalmazott eszköz az iskolákban. Az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény kimondja, hogy a tanulók teljesítményét rendszeresen érdemjeggyel kell értékelni, és deklarálja a szülők jogát, hogy gyermekeik fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást kapjanak. Erre való tekintettel, továbbá a tanulók motiválása érdekében a pedagógusok többsége naponta él a formatív értékelés eszközeivel. Az értékelési eszközök megválasztása az iskola helyi tantervében rögzített keretek között az egyes pedagógus joga. A formatív értékelés legkedveltebb eszközei a tanulói feleletek, a rövid idejű (5-20 perces) dolgozatok íratása, valamint az írásbeli házi feladatok ellenőrzése. A szummatív értékelés eszközei a nagyobb tananyagrészek végén íratott, ún. témazáró dolgozatok, a szintén több órai anyagról számot adó beszámolók, önálló megfigyeléseken, kísérleteken, anyaggyűjtésen alapuló írásos anyagok vagy előadások, illetve ritkábban, elsősorban az alternatív iskolákban évenkénti, vagy gyakoribb belső vizsgák, illetve elsősorban a gimnáziumok egy részében elterjedt 10. osztály végi belső vizsga (kisérettségi). A pedagógusok többsége ugyanazt az ötfokú skálát használja a formatív és a szummatív értékeléshez, ebből is adódik, hogy a kétféle értékelés keveredik, olykor átláthatatlanná válik a szülők és a gyerekek számára egyaránt. Az érdemjegyek és osztályzatok a tudás értékelésénél a következők: jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), elégtelen (1). A magatartás/szorgalom minősítésére négyfokú skála szolgál: példás (5), jó (4), változó (3), rossz/hanyag (2). Az érdemjegyek a gyerekek alapadatait tartalmazó osztálynaplóban kerülnek dokumentálásra. A középfokú oktatási intézményekben formatív értékelésnél az érdemjegyek mellett használatos a teljesítmény százalékos és szöveges értékelése is. A középiskolákban ([„középiskola”]) és a szakiskolákban ([„szakiskola”]) is törekednek arra, hogy minden tanulót, minden tantárgyból legalább kéthavonta értékeljenek, s erről üzenő füzetben vagy az érdemjegyek beírására szolgáló
130
ellenőrző könyvben tájékoztassák a szülőket. A szülő aláírásával igazolja, hogy látta, tudomásul vette az iskolai értékelést. Az iskolák egy részében működik elektronikus ellenőrző könyv, amelybe – szigorú adatvédelem mellett – kizárólag a gyerek maga és szülei nyerhetnek betekintést.
5.16 Tanulók előremenetele A tanulók előmenetelének általános szabályait a közoktatási törvény ( 1993/LXXIX. törvény; A közoktatásról) fogalmazza meg. Ez alapján a pedagógus a tanulót a tanítási év közben rendszeresen érdemjeggyel értékeli. Félévkor és a tanév végén a minősítést az osztályzat fejezi ki, amelyet az érdemjegyek alapján, a féléves, illetve az éves munkát figyelembe véve kell meghatározni. A két osztályzat közül a félévi osztályzatok tájékoztató jellegűek, ezek alapján nem kerülhet sor évismétlésre. Az érdemjegyekről és az osztályzatról a tanulót és a szülőt értesíteni kell. Erre szolgál érdemjegyek esetén az ellenőrző könyv, év végi osztályzatok esetén a bizonyítvány. Alapelv, hogy az érdemjegy és az osztályzat megállapítása nem lehet fegyelmezési eszköz, a tanuló valós tudását, teljesítményét kell tükröznie. A tanuló tudásának minősítésére egytől ötig (1 - 5) terjedő skála, míg a szorgalom és magatartás minősítésére egy négyfokozatú (1 - 4) skála szolgál. Az érdemjegyeket a pedagógus állapítja meg, az év végi osztályzatra javaslatot tesz, a döntés a nevelőtestületé. A tanuló magasabb évfolyamra lépéséről az év végi osztályzatok áttekintése után szintén az iskola nevelőtestülete dönt. A tanuló az iskola magasabb évfolyamára akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket a tanév végére sikeresen teljesítette, azaz minden tantárgyból évközi teljesítménye, érdemjegyei vagy az iskolai vizsgán nyújtott teljesítménye alapján legalább elégséges (2) osztályzatot szerzett. Az évfolyam megismétlésére a tanév végén kerülhet sor három esetben. Az évfolyam megismétlése kötelező, ha valamely tantárgyból elégtelen (1) minősítést kapott a tanuló. Az új tanév kezdete előtt azonban a diák javítóvizsgát tehet. Ha azonban kettőnél több elégtelen osztályzata van, csak a nevelőtestület engedélyével tehet javítóvizsgát, azaz előfordulhat, hogy mindenképpen meg kell ismételnie az évfolyamot. Az évfolyam megismétlése azonban nem tagadható meg a tanulótól. Ha a vizsgán legalább elégséges (2) minősítést kap, a magasabb évfolyamon tanulhat tovább. Kötelező évfolyamot ismételnie a tanulónak akkor is, ha az igazolt és igazolatlan mulasztása együttesen a jogszabályban meghatározott maximális mértéket meghaladja és a nevelőtestület nem engedélyezte számára az osztályozó vizsgát. Amíg tanköteles korú a diák, addig az évfolyamismétlés nem járhat az iskolából való eltanácsolással. Sőt, ha a tanuló másodszor vagy további alkalommal ismétli meg ugyanazt az évfolyamot, az iskolának egyéni foglakozáson felzárkóztatást kell biztosítania részére. Ha azonban a 16. évet betöltötte, ez a védelem megszűnik. Az iskola megszüntetheti a tanuló jogviszonyát, ha ugyanazt az évfolyamot harmadszor sem tudta befejezni. Az évismétlés harmadik esete, ha a tanuló kéri, hogy egy vagy több évfolyamot megismételhessen, akkor is, ha egyébként felsőbb évfolyamra léphetne. Ez általában nem jellemző. A törvény azt is megengedi, hogy a diák - igazgatói engedély alapján - több évfolyamot is elvégezhessen egy tanévben, ekkor a tanév végén osztályozó vizsgát kell tennie. Ez a magántanulókra jellemző eset. Az iskolai vizsga (osztályozó, javító, illetve különbözeti vizsga) az iskolában vagy független vizsgabizottság előtt tehető. Utóbbit az iskolában kell kérni, de a vizsga megszervezése az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont) feladata, amely független szaktanárokat jelöl ki. A vizsga célja lehet az osztályzat megállapítása
131
vagy javítóvizsga letétele. Általában akkor jellemző, ha a tanuló, a szülő és a pedagógus között konfliktus, bizalmatlanság támad. A középfokú oktatásban fontos szerepet tölt be az érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]), illetve a szakmai vizsga ([„szakmai vizsga”]), erről az 5.17. pontban lesz szó.
5.17 Bizonyítványok A tanulók az egyes évfolyamok teljesítéséről a tanév végén bizonyítványt kapnak. A bizonyítványba kerülő osztályzatok a tanuló tanév közbeni teljesítményén (órai munka), érdemjegyein vagy az iskolai vizsgán elért minősítésén alapulnak, a bizonyítványt tehát általában nem előzi meg külön vizsga. Kivétel a magántanuló, aki osztályozó vizsgán ad számot év végére elért tudásáról, valamint a javítóvizsgára kötelezett diák. Az év végi osztályzatot a pedagógus állapítja meg, a nevelőtestület pedig ez alapján dönt a továbbhaladásról. Ettől eltér az az eset, amikor a tanuló kérelmére független vizsgabizottság állapítja meg az osztályzatot. A bizonyítvány közokirat, amelynek tartalmát az ellenkező bizonyításig el kell fogadni. A bizonyítványt magyarul, illetve ha az iskolai oktatás más nyelven is folyik, két nyelven kell kiállítani. A bizonyítvány nyomtatványt az oktatási miniszter hagyja jóvá. E nyomtatványok előállításhoz, forgalmazásához szintén miniszteri engedély kell. A bizonyítvány kiadását az iskola semmilyen indokkal nem tagadhatja meg. A bizonyítvány tartalmazza a tanuló nevét, azonosító adatait, évfolyamát, a tantárgyak nevét, az osztályzatot szöveges és számjegyes formában, a megjegyzések helyét, a dátumot, az igazgató, valamint az osztályfőnök ([„osztályfőnök”]) aláírását és az iskola pecsétjét. A bizonyítványt jogszabályban szereplő záradékokkal kell ellátni. A középfokú oktatásban az egyes évfolyamok teljesítését igazoló bizonyítványok mellett a tanulók a gimnáziumban ([„gimnázium”]), illetve a szakközépiskolában ([„szakközépiskola”]) eredményesen letett érettségi vizsgáról ([„érettségi vizsga”]) is külön bizonyítványt kapnak. Az érettségi vizsgára ([„érettségi vizsga”]) az bocsátható, aki eredményesen befejezte tanulmányait a 12. évfolyamon. Az érettségi bizonyítvány közokirat, amelynek előállítása és forgalmazása az oktatási miniszter engedélyéhez kötött. A bizonyítványokat magyarul, illetve ha az iskolai oktatás más nyelven is folyt, két nyelven kell kiállítani. Az érettségi bizonyítvány a vizsgázó adatain kívül tartalmazza a vizsgatárgyak nevét, szintjét, a vizsga nyelvét, a vizsga eredményét érdemjegyben, százalékosan és szövegesen, valamint a hitelesítő aláírásokat és a záradékokat. Az érettségi bizonyítványt – a vizsga szintjétől függetlenül - a vizsgabizottság adja ki. A bizonyítvány megszerzésének feltétele a sikeresen letett érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]). Az érettségi vizsgán kötelező és szabadon választható, összesen öt tantárgyból kell vizsgát tenni. A kötelező tantárgyak általános és részletes követelményekre épülnek. A vizsga több részből áll: szóbeli, írásbeli és bizonyos tantárgyak esetén gyakorlati részből. A vizsga két szintű: középszintű vagy emelt szintű lehet. 2005-től az érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) egyben a felsőoktatási felvételi vizsga szerepét is betölti. A vizsgaidőszak május-júniusban, szeptember-októberben, valamint bizonyos vizsgafajták esetében február-márciusban van. A vizsga szervezője az iskola, emelt szintű vizsga esetén az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont, a vizsga értékelése középszint esetén a vizsgabizottság, emelt szintű vizsgáknál egy független tantárgyi bizottság feladata. A jogszabályok szigorú szabályokat tartalmaznak a vizsga lebonyolítására. Amennyiben a tanuló az érettségi bizonyítványt megszerezte, e dokumentum felsőoktatási intézménybe való felvételre, szakképzésbe való bekapcsolódásra, munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít, a tanulók által szerzett jegyek nem jelennek meg a végzettségen.
132
A szakmai tanulmányok végén szakmai vizsgát ([„szakmai vizsga”]) lehet tenni. Ez a vizsga is állami vizsga, amelyet független szakmai testület, a vizsgabizottság előtt kell letenni a szakmai vizsgaszabályzat betartásával. Ha a vizsga eredményes, a tanuló szakképesítést igazoló bizonyítványt kap. Ez a bizonyítvány is közokirat és szintén miniszteri engedélyhez kötött az előállítása és forgalmazása. A bizonyítványt a szakmai vizsgabizottság adja ki. E dokumentum munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít.
5.18 Oktatási/szakképzési irányítás, oktatás/foglalkoztatás kapcsolata A közoktatásban a pályaválasztásra való felkészítés minden pedagógiai ciklus, az egész iskola és minden műveltségi terület feladata (lásd erről a 4.15. fejezetet). A pálya-tanácsadási szolgáltatási formák tekintetében jelentős különbségek mutatkoznak a felsőközépfokú programtípusok között. A gimnáziumokban ([„gimnázium”]) az átlagosnál gyakoribb az egyéni tanácsadás, a felsőfokú továbbtanuláshoz kapcsolódó szolgáltatások (felsőfokú intézmények meglátogatása, felsőfokú intézmények képviselőinek meghívása) nyújtása, amelyek mellett az osztályfőnöki órák keretében megtartott pályaorientációs tanórák is segítik a továbbtanulási irány, az iskola- és pályaválasztást. A szakközépiskolákban ([„szakközépiskola”]) és a szakiskolákban ([„szakiskola”]) az iskolába lépéstől az oktatási folyamatba építve heti több órában történik pályaorientálás. A különböző szakmák bemutatása, a szakmaválasztás segítése. A szakközépiskolák ([„szakközépiskola”]) az informális tanácsadásban kínálnak többet, mint a másik két képzési program, és segítenek a személyes tapasztalatok megszerzésében a tanulóknak mind a munkaerőpiac, mind a felsőoktatás vonatkozásában (különböző típusú munkaadókhoz látogatások szervezése, munkaadók, illetve felsőoktatási intézmények képviselőinek meghívása). A szakiskolák ([„szakiskola”]) a tantervbe épített tanácsadás, a pályaorientációs foglalkozások (heti 8 tanóra) tekintetében A fentieken túlmenően személyenkénti iskolán belüli továbbképzési és pályairányítási tanácsadás is működik minden iskolában valamilyen formában. Többnyire a pályaválasztási felelős tanárok, illetve a gyerekeket legjobban ismerő osztályfőnökök ([„osztályfőnök”]) segítenek a szakma- és munkahelyválasztásban, illetve a továbbtanulási döntések meghozatalában. Az iskolán kívüli továbbtanulási és pályaválasztási tanácsadás az ingyenesen igénybe vehető pedagógiai szakszolgálatok ([„szakszolgálatok”]) körébe tartozik Magyarországon. Feladata a tanulók adottságainak, képességeinek, irányultságaiknak vizsgálata és ennek eredményeképpen továbbtanulási irány, iskola, esetleg szakma ajánlása. A feladatot a szolgáltatások széles körét nyújtó, önálló fővárosi pályaválasztási intézet és a megyéknek körülbelül felében egy-két pályairányítással is foglalkozó szakember látja el. Ezen túl a megyénként (a fővárosban pedig kerületenként) szervezett nevelési tanácsadók is nyújtanak esetenként – az életviteli tanácsadás keretében – továbbtanulási tanácsokat az általuk gondozott tanulási, beilleszkedési, magatartási nehézségekkel küzdő vagy éppen nagyon tehetséges fiataloknak. A munkaügyi szolgáltató rendszerben minden megyében működnek Foglalkozási Információs Tanácsadó Irodák (Foglalkozási Információs Tanácsadó Iroda), melyeknek professzionális szolgáltatásait egyre növekvő arányban veszik igénybe a fiatalok, így a középiskolások is. Az irodákban kiterjedt a pályaválasztást, pályatervezést segítő szoftverek (Blueprint, Real Game, Choices) alkalmazása. Léteznek továbbá nonprofit szolgáltatók, amelyeknek honlapjai információkat, adatbázisokhoz hozzáférést és esetenként szolgáltatásokat is tartalmaznak, mind a középfok után továbbtanulni, mind a munkát vállalni szándékozóknak.
133
5.19 Magán oktatás Általánosságban a magánoktatás az állami rendszert képezi le. Ez azt jelenti, hogy a közoktatási törvény (1993/LXXIX. törvény; A közoktatásról) által meghatározott valamennyi közoktatási intézmény alapítható és működtethető ilyen formában. Legelterjedtebb a középiskolák ([„középiskola”]) esetében ez a fenntartói forma. Az alapítók a magánszektor széles köréből kerülhetnek ki, így lehet egyház, alapítvány, egyesület, jogi személy, természetes személy egyéni vállalkozóként. Feltétel, hogy igazolják jogukat a tevékenység folytatására és megszerezzék a nyilvántartásba vételről, illetve a működésről szól engedélyt. Ezeket középfokú oktatás esetében a főjegyző adja ki. A fenntartóknak a működéshez teljesíteniük kell az előírt tárgyi és személyi feltételeket, rendelkezniük kell megfelelő felszereléssel, infrastruktúrával, amely követelmények az állami szektorhoz hasonlók. A követelményeket részben a közoktatási törvény, részben miniszteri rendelet (1994/11. (VI.8.) MKM rendelet; a nevelési-oktatási intézmények működéséről) tartalmazza. A fenntartói tevékenység ellenőrzésére és szankcionálásra az engedélyt kiadó főjegyző rendelkezik jogkörrel. A magánintézmények vallási és világnézeti tekintetben elkötelezettek is lehetnek, a tantárgyak sorában szerepelhet a hitoktatás. Az ingyenes állami iskolával szemben fizetési kötelezettséget állapíthatnak meg. Megállapodás kötésével részt vehetnek az állami közoktatási feladatok ellátásában, ez esetben azonban kötelezően ingyenessé válnak szolgáltatásaik. A magánoktatás középfokú oktatásban részt vevő intézményei számára az állam a közoktatási törvényben és az éves költségvetési törvényben meghatározott módon alanyi jogon anyagi támogatást biztosít. A fenntartóknak a jogállásuk, az adott intézményben ellátott feladat és a beíratott gyerekek létszáma után jár a támogatás. A támogatás egy része célhoz kötött. Jellemző, hogy a non-profit szféra (alapítványok, egyesületek stb.) nagyobb támogatásban részesülnek, mint az egyéni vállalkozók. Az egyházak külön meghatározott hozzájárulást kapnak. A támogatás a működés költségeinek 60-70%-át fedezi, a többiről a fenntartónak kell gondoskodnia. A támogatás elnyerésének feltételeit jogszabály rendezi ( 20/1997.(II.13.) Korm. rendelet; a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról). E szerint a középfokú intézménynek érvényes alapító okirattal, a főjegyző által kiadott nyilvántartásba vételi és működési engedéllyel, egyéb adminisztratív feltételekkel, valamint OM azonosító számmal kell rendelkeznie. Ez utóbbi a közoktatás információs rendszerében történő nyilvántartásba vételt igazolja. A támogatás igénylése jogszabályban elírt igénylőlappal történik, amelyet évente két alkalommal kell a magyar államkincstár területi szerveihez benyújtani. A megállapított állami támogatás havonta kerül átutalásra a fenntartónak, amely köteles azt az intézményének teljes egészében átadni. Az állami hozzájárulások igénylésének és felhasználásának jogszerűségét az állam területi szervén keresztül végzi és szankcionálja, jogosulatlan igénylés esetén a támogatás visszafizetését rendeli el. A fenntartó kiegészítő támogatásra is jogosult, ha megállapodást köt a helyi önkormányzattal és az állami feladat egy részét átvállalja.
5.20 Szervezeti változatok és alternatív struktúrák A középiskolai ([„középiskola”]) képzésen belül a 20. század utolsó évtizedeiben jelent meg a két tanítási nyelvű képzési forma, először a gimnáziumok ([„gimnázium”]), később – főként a fővárosban – a szakközépiskolák ([„szakközépiskola”]) között. A két tanítási nyelvű középiskola ([„középiskola”]) bizonyos tantárgyakat az oktatás célnyelvén tanít és az érettségi vizsgát is ezen a nyelven szervezi. A középiskola ([„középiskola”]) a középfokú tanulmányok megkezdése előtt nyelvi előkészítő évfolyamot szervezhet. Ebben az esetben a tanulók a a gimnáziumban ([„gimnázium”]) a 13., a szakközépiskolák ([„szakközépiskola”]) a 14. évfolyamon fejezik be középiskolai ([„középiskola”]) tanulmányaikat.
134
5.20.1. Intézményi változatok A középfokú oktatás Magyarországon többségében 4 (5) évfolyamos intézményekben történik, a négy évfolyamos képzés a gimnáziumokra ([„gimnázium”]) és a szakiskolákra ([„szakiskola”]), az öt évfolyamos a szakközépiskolákra ([„szakközépiskola”]) jellemző. Az eltérő szerkezeti, szervezeti megoldások közt előfordulhat adott intézménynek az évfolyamok számában való eltérése a szokásostól, ill. különböző intézménytípusok egymással való szervezeti egybetartozása. 4 évfolyamosnál hosszabb képzési idővel működik a gimnáziumok ([„gimnázium”]) körülbelül egynegyede, mert léteznek a tanulókat 10 éves kortól fogadó 8 évfolyamos és 12 éves kortól fogadó 6 évfolyamos gimnáziumok ([„gimnázium”]) is. Ezeken a korai szelekciós pontokon elsősorban azok a szülők adják hosszú képzési idejű gimnáziumba ([„gimnázium”]) gyermekeiket, akik mindenképpen egyetemre ([„egyetem”]), főiskolára szánják gyermekeiket. A szakképző iskolákba nem lehetséges az átlépés az általános iskolákból ilyen korai életkorban. Az intézményi szerkezeti variációk között megtalálhatók a 12 évfolyamos iskolák, amelyekben egy szervezeti egységen belül, közös nevelőtestülettel történik a 6-18 éves korosztály oktatása. Ezek az intézmények általános iskolai ([„általános iskola”]) és gimnáziumi ([„gimnázium”]) képzést folytatnak a legkülönfélébb (8+4, 6+6, 4+8) belső tagolódással. Ez a forma viszonylag kisszámú intézmény esetében fordul elő. Az általános művelődési központ ([„általános művelődési központ”]) szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységek keretében a közoktatási feladatok mellett a kulturális, művészeti, közművelődési vagy sportfeladatok közül is legalább egyet-egyet ellát. Az általános művelődési központok ([„általános művelődési központ”]) középfokú képzést is folytató variánsai többnyire a városokban szerveződnek, az önkormányzatok rendszerint az óvodát ([„óvoda”]), az általános iskolát ([„általános iskola”]), a gimnáziumot ([„gimnázium”]), a könyvtárat, esetleg a művelődési házat próbálják ily módon gazdaságosabban működtetni. A középfokú alternatív iskolák között tanoda jelleggel működtetett, az iskolák többségénél kevésbé beszabályozott iskolákat is találunk, például drogproblémákkal küzdő fiatalok számára. 5.20.2. Alternatív struktúrák Az eltérő programmal működő iskoláknak több formája létezik a középfokú oktatásban is. Az Európában elterjedt alternatív pedagógiák közül a Waldorf – Steiner és a Rogers pedagógia van jelen néhány gimnáziumban ([„gimnázium”]). A szülők egy meghatározott része a tanterv és teljesítmény-centrikus átlagos iskolák helyett szívesebben küldi gyerekeit az ilyen gyermekközpontú programokra. A külföldről átvett alternatív programok mellett működnek iskolák magyar fejlesztésű alternatív pedagógia programokkal, melyek közül egyik-másik több évtizedes múlttal és jelentősebb általános iskolai ([„általános iskola”]) és középiskolai ([„középiskola”]) hálózattal rendelkezik, mint például az Értékközvetítő és képességfejlesztő, és a Komprehenzív iskola. Az elsőt az ismeretátadás helyett az értékközvetítés és a széles tevékenységrendszerre épülő képességfejlesztés középpontba állítása, a tanulók differenciált fejlesztése, a másodikat a hátránykompenzáló átfogó nevelés jellemzi leginkább. Emellett az alternatív iskolák jellegzetesen más gyerekképe, pedagógus szerepfelfogása, eltérő tanterve és tanulásszervezése igen speciális szülői igények kielégítésére is alkalmas. A külföldi programmal működő alternatív középiskolák ([„középiskola”]) kizárólag magániskolaként, a hazai fejlesztésű programmal dolgozók többségében önkormányzati fenntartásban működnek. A felsőközépfokú oktatásban a szakképző intézmények között kisebb számban találhatóak alternatív iskolák, mint a gimnáziumok ([„gimnázium”]) között. Néhány Kolping iskola mellett, elsősorban dán mintára szervezett egy-két termelőiskola, illetve a nagyon hátrányos helyzetű vagy erős tanulási és/vagy viselkedési zavarokkal küzdő gyerekek számára működtetett képzési formák említhetőek ebben a körben.
135
Jellegzetes csoportját alkotják az alternatív felsőközépfokú iskoláknak a cigánygyerekek tanulási esélyeit és eredményességét javítani kívánó intézmények, melyek bár alapítványi fenntartásban működnek, általában jelentős közvetlen állami, illetve közvetett pályázati támogatásra számíthatnak. Kevés kivételtől eltekintve Budapesten és a vidéki nagyvárosokban működnek ezek az iskolák, mint például a Gandi Gimnázium ([„gimnázium”]), Kay Jag. Az ország területén élő nemzeti kisebbségek nyelvének megőrzését, identitástudatának erősítését célozzák a nemzetiségi iskolák. A felsőközépfokon gimnáziumi ([„gimnázium”]), szakközépiskolai ([„szakközépiskola”]) képzés folyik, bár a szerény igények miatt korlátozott számban. Ezekben az iskolákban – horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén – nyelven folyik az oktatás-nevelés minden vagy néhány tantárgy esetében, illetve a magyar anyanyelvű (nemzetiségi vagy nem nemzetiségi) gyerekek számára idegen nyelvként tanítják a nemzetiségi nyelvet. A kisebbségi törvény (1993. évi LXXV. törvény; A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól) szerint nemzetiségi osztály vagy tanulócsoport indítása legalább 8 szülő erre vonatkozó kérése esetén lehetséges. Az idegennyelv-oktatás hatékonyságának növelésére hozták létre – többnyire a helyi önkormányzatok – a két tanítási nyelvű gimnáziumokat ([„gimnázium”]) és szakközépiskolákat ([„szakközépiskola”]). Ebben a képzési formában a tantárgyak mindegyikének, vagy egy részének (minimum 3 tantárgynak) a tanítása-tanulása nem magyar, és nem nemzetiségi, hanem valamely egyéb idegen nyelven (angol, francia, német, olasz, spanyol, orosz) folyik. 5.20.3. Hozzáférés a középfokú oktatás programjaihoz A középiskolák ([„középiskola”]) és a szakiskolák ([„szakiskola”]) általában az általános iskolai ([„általános iskola”]) tanulmányi eredmények alapján veszik fel a tanulókat. A 6 és 8 évfolyamos gimnáziumokban ([„gimnázium”]) a legnagyobb a túljelentkezés, ami oda vezetett, hogy néhány iskola sok órás, akár kétnapos tudást mérő felvételi vizsgát szervezett a 10, 12 éves gyerekeknek. Végül az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) elrendelte (22/1999. (VI. 9.) OM rendelet; az 1999/2000-es tanév rendjéről), hogy csak azok a 6-8 évfolyamos gimnáziumok ([„gimnázium”]) szervezhetnek felvételi vizsgát, amelyekben legalább kétszeres a túljelentkezés, kizárólag az évente központilag kidolgozott rövid kompetenciateszt felhasználásával. A tanulók/szülők – egyébként teljesen elektronizált – iskolaválasztásának érvényesülését a különböző programvariánsok tekintetében elvileg semmi sem korlátozza. A tanulók nemcsak iskolákat, hanem azon belül programvariánsokat is választhatnak az általuk meghatározott sorrend szerint. Ezen túlmenően beíratható nemzetiségi iskolába az is, akinek szülei nem tartoznak az adott kisebbséghez, két tanítási nyelvű iskolába az a gyerek, aki egyetlen szót sem beszél a célnyelven és így tovább. A nem állami és nem egyházi intézményeknél a családok anyagi helyzete befolyásolhatja a választást. A tapasztalatok szerint azonban a magánszemélyek vagy alapítványok által fenntartott középiskolák ([„középiskola”]) többsége csak szerény havi díjat kér extra szolgáltatásaiért, esetenként a szülőkre bízza az alapítványi támogatás összegét, illetve rendre fenntart teljesen ingyenes helyeket is a rászoruló tehetséges gyerekek számára. Az szakiskolák ([„szakiskola”]) pedig szinte kizárólag szponzori és alapítványi támogatásból működnek, így elmondható, hogy a tandíj egyik középfokú intézménytípusban sem korlátozza drasztikusan a hozzáférést. Nem mondható el azonban ugyanez az ország területén működő néhány külföldi tulajdonú (pl. amerikai, német, osztrák, portugál, stb.) alapítványi iskoláról, ahová szintén jelentkezhetnek a magyar gyerekek, s amelyeknek nem magyar a tanítási nyelve. Ezekben az iskolákban azonban a havi tandíj a magyarországi átlagjövedelmekhez képest nagyon magas.
136
5.21 Statisztika 5.21.1. Number of upper secondary educational institutions by school types 1960/612004/05 [„gimnázium”]
[„szakközépiskola”]
[„szakiskola”]
Special
total
[„szakiskola”] 1960/61
250
169
253
n. a.
n. a.
1970/71
332
351
279
n. a.
n. a.
1980/81
260
364
351
n. a.
n. a.
1990/91
321
513
417
48
1299
1997/98
511
696
548
67
1822
1998/99
533
736
509
75
1853
1999/00
533
762
467
81
1843
2000/01
555
785
468
95
1903
2001/02
577
798
469
116
1960
2002/03
602
798
478
119
1997
2003/04
604
795
466
127
1992
2004/05
614
794
475
126
2009
n.a. – not available Source: Ministry of Education statistics; Ministry of Education statistical booklet, Education Yearbook 2002/03, 2003/04, 2004/05
137
5.21.2. Gimnáziumi nevelés és oktatás
Education at secondary general schools
Megnevezés
1990/1991 1999/2000 2002/2003 2003/2004 2004/2005
Iskola – feladatellátási hely
321
533
715
728
743
Osztályterem
3 989
5 796
6 755
6 974
7 129
Pedagógus (fő)
10 246
14 415
17 128
17 675
17 816
65,9
69,4
70,8
71,3
71,4
123 427
175 492
186 508
190 447
193 366
30 282
27 844
28 231
28 184
ebből nők, % Tanuló a nappali oktatásban ebből:
gimnázium 5–8. évfolyamában – tanul 9. évfolyamos
35 255
39 537
42 622
43 130
44 097
9. és magasabb évfolyamos
123 427
145 210
158 664
162 216
165 182
nő, %
66,4
60,3
59,1
59,9
58,6
kollégiumban lakik, %
11,9
11,8
9,8
10,2
9,5
Osztály (nappali oktatásban)
3 988
6 111
6 431
6 581
6 704
Egy osztályra jutó tanuló
30,9
28,7
29,0
28,9
28,8
Felnőttoktatásban tanuló
18 820
33 078
45 891
48 639
45 484
Érettségizett összesen
27 241
36 267
40 239
42 739
48 259
nappali oktatásban
24 136
32 029
33 550
34 998
37 052
felnőttoktatásban
3 105
4 238
6 689
7 741
11 207
ebből::
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
138
5.21.3. Szakközépiskolai nevelés és oktatás Education at secondary vocational schools Megnevezés
1990/1991 1999/2000 2002/2003 2003/200
2004/2005
Iskola – feladatellátási hely
513
7 605
7 623
7 869
7 776
Osztályterem
4 694
18 430
19 955
20 804
20 756
Pedagógus
12 656 56,7
61,5
62,4
63,2
63,5
168 445
241 369
239 793
247 622
245 302
9. évfolyamos
47 468
49 647
51 634
49 725
49 422
9–12. évfolyamos
161 345
191 170
181 284
182 480
181 784
13. és magasabb évfolyamos
7 100
50 199
58 509
65 142
63 518
nő, %
51,0
49,0
48,6
47,5
47,5
kollégiumban lakik, %
22,9
16,0
12,7
12,0
11,0
Osztály (nappali oktatásban)
5 457
8 671
8 877
9 329
9 347
Egy osztályra jutó tanuló
30,9
27,8
27,0
26,5
26,2
Felnőttoktatásban tanuló
49 342
55 384
47 281
44 683
44 837
Érettségizett összesen
40 633
53 361
50 170
46 488
44 695
nappali oktatásban
28 903
41 936
36 062
36 946
39 617
felnőttoktatásban
11 730
11 425
14 108
9 542
5 078
ebből nők, % Tanuló a nappali oktatásban Ebből: :
Ebből:
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
139
5.21.4. Szakiskolai és speciális szakiskolai nevelés és oktatás Education at vocational and special vocational schools Megnevezés
1990/1991 1999/2000 2002/2003 2003/2004 2004/2005
Iskola – feladatellátási hely
465
548
627
622
642
Osztályterema)
3 707
4 033
3 527
3 656
3 708
Pedagógus
12 906
8 818
9 305
9 716
9 690
39,7
46,0
51,5
51,7
52,3
225 356
121 680
130 541
131 604
131 772
speciális szakiskolai tanuló
3 152
4 642
7 200
8 147
8 369
9. évfolyamos
85 419
34 660
35 672
36 036
35 383
9–10. évfolyamos
159 051
61 458
63 045
63 979
63 320
11. és magasabb évfolyamos
66 305
60 222
67 496
67 625
68 452
nő, %
37,7
38,4
38,1
37,7
37,8
kollégiumban lakik, %
13,4
12,5
10,3
10,9
10,7
7 852
4 729
5 336
5 433
5 538
244
364
602
674
696
Egy osztályra jutó tanuló
28,7
25,7
24,5
24,2
23,8
Felnőttoktatásban tanuló
–
–
3 427
3 216
3 505
nő, % Tanuló a nappali oktatásban Ebből:
Osztály (nappali oktatásban) speciális szakiskolai osztály
a) 1999/2000-ig a szakmunkásképző iskolák és a speciális szakiskolák adatai. – a) Till 1999/2000 including data on apprentice schools and special vocational schools. Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
5.21.5. Number of pupils in upper secondary education by school type, and sex in full time education 2004/05 pupils
[„gimnázium”]
[„szakközépiskola”]
[“szakiskola”]
Special [“szakiskola”]
Total
boys
80 049
128 814
76 796
5 167
290 826
girls
113 317
116 488
46 607
3 202
279 614
Total
193 366
245 302
123 403
8 369
570 440
Source: Ministry of Education statistics; Ministry of Education statistical booklet, Education Yearbook 2004/05
140
5.21.6. Ratio of pupils completing [„általános iskola”] and going on to upper secondary education by school type 1999/00 - 2004/05 school Special Total of those [„gimnázium”] [„szakközépiskola”] [„Szakmunkásképző”] year completing [„szakiskola”] graduated (%) (%) [„szakiskola”] (%) 8 grades (%) (%) 1990/91 164 616
21.1
27.5
42.0
2.9
93.4
1991/92 158 912
21.6
28.9
39.2
2.2
91.9
1992/93 151 295
23.3
30.1
36.6
5.7
95.7
1993/94 144 203
24.2
31.8
35.5
6.0
97.5
1994/95 136 900
25.7
32.6
35.2
5.3
98.8
1995/96 122 359
27.1
33.7
34.2
4.3
99.3
1996/97 120 561
27.2
34.4
31.9
3.6
97.1
1997/98 116 711
29.0
35.5
30.8
2.6
97.9
1998/99 113 654
30.7
38.0
24.6
2.5
95.8
1999/00 114 302
31.6
39.0
22.9
2.4
95.9
2001/02 118 200
32.4
37.9
24.4
1.3*
96.0
2002/03 118 038
32.5
37.0
23.0
3.8
96.3
2003/04
33,0
44,0
23,0
2004/05 117 093
34,0
43,0
23,0
Source: Ministry of Education statistics; Ministry of Education statistical booklet, Upper secondary education 1999/2000, Ministry of Education data base of education statistics 2001/02, 2002/03, Ministry of Education statistical booklet, Education Yearbook 2003/04, 204/05 Megjegyzés: 2003/04-től az OM statisztikában csak arról van adat, hogy a 9. osztályosak hogyan oszlanak el a három iskolatípus között, s nem arról, hogy a végzett nyolcadikosok hány százaléka és hol tanul tovább! * for disabled pupils
141
5.21.7. A nappali oktatásban részesülők életkor szerint, 2004/2005 Pupils and students in full-time education by ages, 2004/2005 Életkor
Szakiskola
fő
Középiskola
a megfelelő korú népesség fő %-a
14 alatt
Összesen
a megfelelő korú népesség fő %-a
22 135
a megfelelő korú népesség %-a
22 135
14
7 194
5,7
42 105
33,5
49 299
39,3
15
22 667
18,5
84 337
68,8
107 004
87,3
16
28 827
23,3
84 513
68,4
113 340
91,7
17
29 054
23,3
81 919
65,8
110 973
89,1
14-17
87 742
17,7
292 874 59,0
380 616
76,7
18
22 085
17,0
59 381
45,8
81 466
62,8
19
12 141
9,1
31 781
23,7
43 922
32,8
20
5 723
4,5
18 161
14,1
23 884
18,6
21
2 392
1,8
8 283
6,4
10 675
8,2
22
998
0,7
3 791
2,8
4 789
3,5
18-22
43 339
6,6
121 397 18,5
164 736
25,1
641
2 262
2 903
131 772
438 668
570 440
23 éves idősebb Összesen
és
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
142
5.21.8. Number of pupils per one form per one teacher in full time upper secondary education per programme 1980/81- 2004/05 school year
[„gimnázium”]
[„szakközépiskola”]
Szakmunkásképző, [„szakiskola”]
pupil/ class pupil/
pupil/ class
teacher
pupil/
pupil/ class
teacher
pupil/ teacher
1980/81
21.8
13.5
17.3
12.9
28.7
13.7
1990/91
30.9
12.0
30.9
13.3
29.3
17.4
1997/98
29.0
12.6
28.3
13.5
29.7
16.4
1998/99
28.7
12.5
28.0
13.3
31.3
15.4
1999/00
28.7
12.4
27.8
13.3
28.9
14.7
2000/01*
28.5
11.5
27.3
12.6
27.1
14.8
2001/02
28.4
11.0
26.9
12.3
25.7
15.5
2002/03
29.6
13.6
27.1
14.4
26.0
15.0
2003/04
29.5
13,5
26.8
14.1
25.9
14,6
2004/05
28.8
13.4
26.2
14.0
25.3
14.8
Source: Ministry of Education statistics; 1999/00, Ministry of Education statistical booklet, Education Yearbook 2001/02, 2002/03, 2003/04, 2004/05 * Statistics estimated from 98% survey and trends
143
5.21.9. Number of full-time teachers in upper secondary education per programme 1960/61 2004/05 school year
([„szakiskola”])
([„gimnázium”])
([„szakközépiskola”]) Total
1960/1961
3 738
5 750
3 028
12 516
1970/1971
8 673
7 196
6 246
22 115
1980/1981
12 206
6 639
8 821
27 666
1990/1991
12 906
10 246
12 656
35 935
1997/1998
9 339
13 669
17 096
40 580
1998/1999
8 777
14 021
17 831
41 091
1999/2000
8 350
14 415
18 430
41 663
2000/2001*
8 150
15 550
18 950
43 225
2001/2002
7 982
16 845
19 450
45 078
2002/2003
8 425
17 128
19 955
46 388
2003/2004
8 647
17 675
20 804
47 126
2004/05
8 577
17 816
20 756
47 149
Source: Ministry of Education statistics; 1999/00, Ministry of Education statistical booklet, Education Yearbook 2001/02, 2002/03, 2003/04, 2004/05 * Statistics estimated from 98% survey and trends
5.21.10. Number of pupils re-taking the grade in upper secondary education as a percentage of pupils 2004/05 [„középfokú iskolák]
Összes tanuló
Évfolyamismétlő
%
[„gimnázium”]
193 366
4 077
2.1
[„szakközépiskola”]
245 302
9 770
4.1
[„szakiskola”]
123 403
7 014
5.7
[„ speciális szakkiskola”]
8 369
319
3.8
Source: Ministry of Education statistical booklet, Education Yearbook , 2004/05
144
6. FELSŐOKTATÁS A felsőoktatásban egyetemek ([„egyetem”]) és főiskolák ([„főiskola”]) együtt: felsőoktatási intézmények működnek. A magyar oktatási rendszerben középfokú végzettséget követően egyetemi végzettségre és szakképzettségre ([„egyetemi képzés”]) vagy főiskolai szintű végzettség és szakképzettség ([„főiskolai képzés”]) megszerzésére irányuló képzés, valamint legmagasabb szintű végzettséget adó doktori megszerzésére irányuló képzés folyik. Az egyetemi ([„egyetemi képzés”]) vagy főiskolai ([„főiskolai képzés”]) végzettségi szintig terjedő tanulmányi szakasz az alapképzés, amelyet újabb végzettségi szint megszerzése nélkül posztgraduális szinten szakirányú továbbképzés és doktori képzés követhet. Doktori képzésben egyetemi szintű végzettséggel ([„egyetemi képzés”]) lehet részt venni. A felsőoktatási intézmények által folytatott képzés az érettségi vizsgára ([„érettségi vizsga”]) épülő felsőfokú szakképzés.
6.1. Történeti áttekintés A magyar felsőoktatás nyolc évtizedes történettel rendelkezik, fejlődése az egyetemes és nemzeti kultúra része volt. A középkori magyar egyetemek ([„egyetem”]) alapítása – Pécs 1367, Buda 1395, Pozsony 1467 – egy időre estek a prágai, a krakkói és a bécsi egyetem ([„egyetem”]) létrejöttével, képzésük megegyezett az európai egyetemek ([„egyetem”]) gyakorlatával, működésüket az universitas eszmeisége hatotta át. A mai, egyetemi ([„egyetem”]) és főiskolai ([„főiskola”]) intézményrendszer alapintézményei a XVIXVII. században alakultak ki. A főiskolai ([„főiskola”]) képzés elődintézményei a jezsuita akadémiák, református kollégiumok, evangélikus líceumok voltak. Hosszabb ideig az 1635-ben Nagyszombatban alapított egyetem ([„egyetem”]) működött. A XVIII. században a kollégiumok, akadémiák befogadták a felsőfokú bányászati, mérnöki, mezőgazdasági és gazdasági szakképzést is, megalapozva a későbbi századok szakegyetemi képzési rendszerét. A XIX-XX. században az alapvető szakirányokban teljessé vált a felsőfokú szakképzés rendszere, de a történelmi sorsfordulók többször átrajzolták az intézményhálózat térképét. 1947 után elismert felsőoktatási intézmények csak állami intézmények lehettek. Államosították az egyházi intézményeket, szétválasztották az oktatást és a kutatást, az egyetem ([„egyetem”]) nem kapott jogot a tudományos minősítésre. A klasszikus európai egyetemi szerkezetet az ötvenes évek elején „szétbontották” szakmacsoportokra. A tudományegyetemek mellett orvos, agrár, közgazdasági, továbbá műszaki szakegyetemek ([„egyetem”]) jöttek létre. A gazdaság igényei szerint a főiskolák ([„főiskola”]) is az előbbi specialitásoknak megfelelően differenciálódtak, kiegészülve a főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) pedagógusképzés tanárképző, tanítóképző-képző és óvodapedagógus-képző intézményeivel (8.1.). Az egyetemek ([„egyetem”]) és főiskolák ([„főiskola”]) több minisztérium irányítása alá tartoztak. A felsőoktatásban az 1985. évi I. törvény az oktatásról és annak 1990. évi módosítása nyitotta meg a reformfolyamatok sorát. Részben újra szabályozta a felsőoktatás kérdéseit. Felsőfokú oktatási intézményként az egyetemeket ([„egyetem”]) és főiskolákat ([„főiskola”]) nevezte meg. Előrelépés történt a csupán a tantervi irányelvek által korlátozott tanítási szabadság megvalósítása felé. Ebben az időszakban előtérbe került az egységes magyar felsőoktatás megteremtésének, az universitasok visszaállításának és a minőségi felsőoktatás megteremtésének igénye.
145
1993-ban önálló törvény született a felsőoktatásról. A törvény lehetővé tette az állami intézmények mellett a nem állami: egyházi és magán felsőoktatási intézmények létesítését és működésük állami elismerését (6.17.). Az egyetemek ([„egyetem”]) egyetemi ([„egyetemi képzés”]) és főiskolai ([„főiskolai képzés”]) képzést is folytathatnak, de főiskolákon ([„főiskola”]) is indítható akkreditációt követően egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) képzés. Az egyházi felsőoktatási intézmények közül több intézmény a hitéleti képzés mellett egyre nagyobb mértékben végez államilag elismert nem hitéleti (világi) képzést. Ennek megfelelően ma 69 önálló felsőoktatási intézmény működik (amelyeket az intézmények és jogszabályok rész sorol fel). Az állami felsőoktatási intézmények száma összesen: 31 (egyetem ([„egyetem”]) 18, főiskola ([„főiskola”]) 13). A nem állami felsőoktatási intézmények száma összesen: 37, ebből 26 egyházi felsőoktatási intézmény, 5 egyetem ([„egyetem”]) és 21 főiskola ([„főiskola”]). 12 magán felsőoktatási intézményből 1 egyetem ([„egyetem”]), 11 főiskola ([„főiskola”]). Az 1993-ban született önálló LXXX. felsőoktatási törvény lefektette az autonóm magyar felsőoktatás alapjait és meghatározta a ma működő intézményrendszer jogi és szervezeti feltételeit. A felsőoktatási törvény: rögzítette a felsőoktatás duális: intézményrendszerének fenntartását,
egyetemi
([„egyetem”]),
főiskolai
([„főiskola”])
meghatározta az oktatás, tanulás, a tudományos kutatás és művészeti alkotó tevékenység szabadsága kritériumait, a tudományos minősítés, a szervezett egyetemi doktori képzés visszakerült az egyetemek ([„egyetem”]) feladatkörébe, létrejött a felsőoktatás akadémiai minőség hitelesítését szolgáló Magyar Akkreditációs Bizottság (Magyar Akkreditációs Bizottság) jogelőd intézménye és a minőségi követelmények érvényesítésében az akadémiai, a kormányzati és a gazdasági szféra érdekeinek kifejezését, koordinálását szolgáló Felsőoktatási és Tudományos Tanács (Felsőoktatási és Tudományos Tanács), megszüntette a felsőoktatási intézménynek a szakmai minisztériumok szerinti széttagoltságát, azzal, hogy az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) jogelőd minisztériumának, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felelősségévé tette az állami feladatok, a fenntartói és ágazati irányítás ellátását, meghatározta a képzés szintjeit: egyetemi ([„egyetemi képzés”]) és főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) alapképzést, az alapképzésre posztgraduális képzésként épülő a szakirányú továbbképzést és a doktori képzést, szabályozta az állami és nem állami (egyházi és magán), intézmények státuszát. A felsőoktatási törvény 1996. évi módosítása: beillesztette a felsőoktatás rendszerébe a kétéves felsőfokú szakképzést, szabályozta a felsőoktatás pénzügyi és támogatási rendszerét, a felsőoktatás normatív módon történő finanszírozását, az állami finanszírozás mellett lehetőség nyílt a költségtérítéses képzésre ([„költségtérítéses képzés”]), ehhez és az új felsőfokú szakképzéshez igazodóan szabályozta a hallgatók jogállását, valamint a tandíjat, a hallgatói juttatásokat és kedvezményeket, kiegészítette a hatályos rendelkezéseket a képzésben érdekelt (elsősorban az egészségügyi és földművelésügyi) minisztériumok felsőoktatással kapcsolatos feladatait.
146
A felsőoktatási intézményrendszer továbbra is elaprózott volt, igen sok, jobbára kis hallgatói létszámmal működő, többnyire szakmailag szűk profilú intézményből állt. Ez a jó színvonalú oktatás és kutatás ellenére – a képzési folyamatban merevséget, a társadalmi változásokra nehezen reagáló, viszonylag költséges intézményrendszert eredményezett. A felsőoktatás átalakulásához az Országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése) több alkalommal is meghatározta a fejlesztési célokat. Az 1995. évi országgyűlési határozathoz kapcsolódóan az integrációs folyamatot kormányrendelet alapján anyagi támogatással ösztönözték erre szolgáló költségvetési és egyéb e célra rendelt pénzeszközök pályázati rendszerben történő elosztásával. Célként a felsőoktatás intézményhálózatának ésszerű, a hálózatfejlesztési tervvel és programmal összhangban álló korszerűsítését, a képzési kapacitás, az oktatási és kutatási infrastruktúra hatékonyabb kihasználását, a felesleges párhuzamosságok megszüntetését, egységes igazgatási és gazdasági szervezet kialakítását, az intézmények gazdaságosabb működését, hatékonyságának növekedését, a képzési szerkezet átalakítását, a képzés színvonalának emelését, kreditrendszerű oktatással az átjárhatóság feltételeinek megteremtését, az oktatási kínálat bővítését fogalmazták meg. 1997-1999 között több, mint 12 Mrd Forintot fordítottak a képzés és kutatás fejlesztésére, a minőség támogatására. Az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz kapcsolódó újabb felsőoktatás fejlesztési program a felvehető hallgatói létszámnövelés, az élethosszig tanulás támogatása, a felsőoktatási intézményhálózat korszerűsítése, a munkaerőpiaci szükséglethez igazodó tudástartalmak és képzési formák fejlesztése, regionális tudás- és innovációs központok létrehozása, az információs kultúra és technológia fejlesztése, a kollégiumi ([„kollégium”]) férőhelyek számának növelése szerepelt célként és ehhez kapcsolódóan az intézmények középtávú fejlesztési tervét támogató infrastruktúra fejlesztési programjának elindítása. Végülis a kormány 1999-ben javaslatot tett az Országgyűlésnek a szétaprózott felsőoktatási intézményrendszer átalakítására, a felsőoktatási intézmények integrációjára. A felsőoktatás működőképességének megőrzését, az átalakulás alapvető szabályait törvény biztosította. A kormány határozatában új felsőoktatási intézményhálózat regionalitáson alapuló átalakítását, az egy városban működő intézmények integrálását, Budapesten a hasonló vagy azonos profilú felsőoktatási intézmények egy intézménybe történő átszervezését határozta el. Az átalakítás során figyelembe vette az intézmények integrációs szándékát is. Az intézményrendszer fejlesztése során fő cél a hatékonyabb intézményi struktúra kialakítása: szakmailag és gazdaságilag megalapozottabb méretű, több profilú, a társadalmi igényekhez rugalmasan alkalmazkodó felsőoktatási intézmény létrehozása volt. 2000. január 1-jével létrejött, a törvényben felsorolt intézményeknek meg kellett fogalmazniuk a szervezet átalakítására, a képzési struktúra fejlesztésére vonatkozó, egységes intézményt tükröző középtávú intézményfejlesztési terveiket. Az infrastruktúra fejlesztési programban a kormány megbízásából az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) 2002-ig 11 intézménnyel 50 Mrd Ft összegű fejlesztésre írt alá megállapodást. A magyar felsőoktatásban kreditrendszerű oktatás előkészítésére 1998-tól került sor. A rendelet és a felsőoktatási intézmények tapasztalata alapján több intézményben bevezették a kreditrendszerű oktatást. 2001-ben a magyar felsőoktatási intézményekben tanulmányokat folytató hallgatók 40%a olyan felsőoktatási intézmény hallgatója volt, amelyik felmenő jelleggel bevezette a kreditrendszerű képzést. 2003. szeptemberétől a módosított kredit jogszabály írja elő a kreditrendszerű oktatás kötelező érvényű bevezetését a magyar felsőoktatásban, így a korábbi tanulmányok beszámítása szabályozottan és „egész életen át” történik. A nyolcvanas évek közepétől Magyarországon megindult a felsőfokú képzésben résztvevők számának növekedése. A fejlődés üteme 1991-től gyorsult fel és egy évtized alatt háromszorosára
147
nőtt. Az igényeknek megfelelően a kormány kötelezettséget vállalt az államilag finanszírozott létszám szakterületenként és képzési szintenként differenciált növelésére. A demográfiai felfutás, a továbbtanulás felértékelődése által meghatározott extenzív fejlesztés a tömegoktatás és vele együtt új igények megjelenését eredményezte. A felsőoktatásba való bejutás feltételei 2000-ben jelentősen átalakultak. A magyar felsőoktatásban egyik fontos feladat, hogy az ország tényleges társadalmi-gazdasági igényeinek megfelelő szakmai összetételű és szintű, a munkaerőpiaci előrejelzéseknek megfelelő képzési szerkezetet alakítson ki úgy, hogy eközben mindazon fiatalok, akik arra alkalmasak lehetőséget kapjanak a felsőfokú tanulmányokra. A felvehető létszámok tervezésének két szintje alakult ki: a kormány által meghatározott első évre felvehető államilag finanszírozott összlétszám oktatási miniszter által történő megosztása képzési szintek, képzés terület között, továbbá az intézmények működését biztosító szabályozás, valamint a fejleszthető képzések keretszám növelésére vonatkozó központi döntések meghozatala; a felsőoktatási intézmények helyi keretszám-tervezés stratégiájának kialakítása a személyi, tárgyi feltételek, a középtávú intézményfejlesztési terv, a régió szakember-szükséglete ismeretében. Létszámnövelés elsősorban a rövidebb ciklusú, gyakorlatorientált főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) alapképzésben és felsőfokú szakképzésben valósult meg. A szabályozás lehetőséget ad a különböző fogyatékossággal rendelkezők felsőoktatási intézményekbe történő felvételi eljárásának intézményi szabályozására, továbbá a nemzetiségi képzésre való felvételi vizsga nemzetiségi nyelven történő letételére. A Bolognai Nyilatkozat 1999. évi aláírását követően Magyarország is kapcsolódott az Európai Felsőoktatási Térség kialakításának feladataihoz. Az 1993. évi felsőoktatási törvényt (LXXX/1993. évi törvény; a felsőoktatásról) többször módosították. 2003-ban a törvénymódosítás célja a közoktatási szakképzési és felnőttképzési törvények összhangjának megteremtése volt. A tömegesedő oktatásban garanciális rendelkezések biztosították a hallgatói jogorvoslat érvényesülését, a közoktatás fejlesztéséhez igazodóan előkészítette az érettségire ([„érettségi vizsga”]) épülő felvételi eljárást. A 2002. évi nagyarányú felsőoktatási bérrendezéshez igazodóan pontosította a felsőoktatásban oktatói munkakörökben közalkalmazotti jogviszony ([„közalkalmazott”]) létesítését és felhatalmazást adott a többciklusú képzési szerkezethez ([„többciklusú képzés”]) igazodó alapfokozatot (BSc) adó képzések oktatási miniszter engedélyével tötrénő indítására. 2004-től nagyarányú koncepcionáló munka indult a felsőoktatási törvény szabályozásának felülvizsgálatára, az új törvény előkészítésére. A kormány 2004. júliusában elfogadta a felsőoktatás átfogó fejlesztéséről szóló Magyar Universitas Programot. 6.1.1. Nem egyetemi jellegű felsőoktatás 6.1.1.1. Felsőfokú szakképzés A felsőoktatási törvény és a kapcsolódó kormányrendelet alapján épült a felsőoktatási intézmények képzési feladatkörébe a felsőfokú szakképzés ([„felsőfokú szakképzés”]) (ISCED 5B). A felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatának erősítését célzó Phare program alapozta meg a felsőfokú szakképzés ([„felsőfokú szakképzés”]) magyarországi bevezetését 1996-ban. Egy vertikálisan jobban tagolt képzési rendszer, képzési szerkezet kialakítását, a rövidebb képzési programokra épülő végzettségi szintet eredményező képzési szerkezetet, a képzések közötti átjárhatóságot célozta a módosulás. A felsőfokú szakképzésben ([„felsőfokú szakképzés”]) megszerzett ismeretek egyharmada a felsőfokú tanulmányok során beszámítható. A érettségi vizsgára ([„érettségi vizsga”]) épülő szakképzés az Országos Képzési Jegyzék egy külön megállapított szintjének felel meg, végzettségi szint módosulása nélkül, bizonyítvány kiadásával zárul.
148
45 szakképzési program van. A képzést 30 felsőoktatási intézmény és 272 szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) folytatja. A képzésben összesen 23 614 fő vesz részt, ebből 14 492 fő szakközépiskolában ([„szakközépiskola”]), további 9 122 fő felsőoktatási intézményben ([„felsőoktatási intézmény”]). E képzési forma más európai országokhoz hasonlóan is gyorsan terjed, különösen a tömegképzéssel együtt járó diverzifikációs igény következtében. A szakképzések szakmai és vizsgakövetelmények miniszteri rendeletben történő kihirdetését követően intézményi hatáskörben indíthatók. A felsőoktatási intézmény olyan felsőfokú szakképzést indíthat a már jóváhagyott szakmai és vizsgakövetelmények alapján, amelynek tudományterületi, tudományági feltételei az alapképzés alapján megvannak az intézményben. A szakképzés szabályait módosító 2004. évi törvény (2004/LX. törvény; az egyes oktatási tárgyú, az oktatási jogok érvényesítésének elősegítését, valamint a felsőoktatási intézmény- és képzési rendszer fejlesztését szolgáló törvények módosításáról) szabályozza a hallgató és a gazdálkodó szervezet között gyakorlati képzés céljából megkötött hallgatói szerződés lehetőségét. 6.1.1.2. Általános továbbképzés A felsőoktatási intézmények egyéb továbbképzést is folytatnak, részben az oklevél tudástartalmának megújítását, bővítését szolgáló képzéseket, részben ágazati (például egészségügyi-szociális agrár) szak- és továbbképzéseket, valamint szaktanácsadást. Több ágazatban a munkavállaló számára kötelezettség a végzettség és szakképzettség megszerzését követően, a pályán eltöltött meghatározott idő után a továbbképzésben való részvétel. Az adott szakterületen, a régióban meghatározó szerepet játszanak oktatási szolgáltatásaikkal a felsőoktatási intézmények. 6.1.2. Egyetemi jellegű felsőoktatás Az ISCED besorolása szerint az egyetemi ([„egyetemi képzés”]) és főiskolai végzettségi szint ([„főiskolai képzés”] is az 5.A. szintnek feleltethető meg. A két képzési szint szakjai az alapképzés szakok. A magyar felsőoktatásban 1985-ig alapvetően főiskolai szintű ([„főiskolai szintű végzettség és szakképzettség megszerzésére irányuló tanulmányok”]), egyetemi szintű ([„egyetemi szintű végzettség és szakképzettség megszerzésére irányuló tanulmányok”]) képzés folyt, de emellett hosszú ideig fennmaradt az érettségire épülő, iskolai végzettségi szintet nem adó, felsőoktatáshoz kapcsolódó felsőfokú képzés. Ezen képzések képzőintézményei 1962 és 1973 között a felsőfokú technikumok voltak különösen a műszaki, agrár, gazdasági jellegű képzésekben. A felsőfokú technikumok 1973-ban megszűntek vagy főiskolává alakultak. Mindezidáig felsőfokú képzésben folyt a tanító ([„tanító képzés”]) óvodapedagógus ([„óvodapedagógus képzés”]) képzés is. Az 1985. évi oktatásról szóló I. törvény a felsőoktatás kérdéseit újra szabályozta. Felsőfokú intézményben az egyetemeket és főiskolákat nevezte meg. A kötelező központi tantervek helyett tantervi irányelvek jelentek meg, amely nagy előrelépés volt a tanítás szabadsága megvalósítása felé. Az 1993. évi LXXX. felsőoktatási törvény szerinti főiskolai ([„főiskolai képzés”] és egyetemi képzési szintek ([„egyetemi képzés”] nem épülnek közvetlenül egymásra. Az egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”] tanulmányoknak nem előfeltétele a főiskolai szintű végzettség ([„főiskolai képzés”] megszerzése. A felsőoktatási intézmény dönt arról, hogy milyen mértékben fogadja el egyetemi tanulmányok ([„egyetemi képzés”]) esetén a már megszerzett ismereteket. A főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”] képzés követelményei azonos feltételek alapján teljesíthetők egyetemen ([„egyetem”]) és főiskolán ([„főiskola”]) is. A főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”] képzés önálló végzettséget is nyújt, de a képzés szintjeként is működik, amikor egyetemi szintű képzés épül a főiskolai szintű végzettségre.
149
Egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”] képzésben hagyományosan – a képzés tartalmának megfelelően – az egyetemi képzés ([„egyetemi képzés”]) sajátosságát a tudományorientáltsága adja. Magyarországon ma képzési szintként is működik (ha főiskolai ([„főiskolai képzés”] képzésre épül). Ugyanannak a szaknak a legtöbb esetben főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”], egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) végzettséget adó változata is megtalálható a képzési rendszerben. Egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) képzésben a tanulmányi idő minimum 4 év (8 félév), általában 5 év, kivételesen 6 év. Főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) alapképzésben minimum 3-4 év. Az oktatás 1980-as évek elején kezdődő decentralizálását követően – a nemzetközi gyakorlattal összhangban – a kimenet felöl történő, az oklevelek hazai és nemzetközi egyenértékűségét biztosító, a tanítás szabadságát elősegítő képzés-szabályozás került napirendre. A központi tanterveket a tantervi irányelvek, majd 1993 után a képesítési követelmények váltották fel a 6.3. pontban foglaltak szerint. A képesítési követelmények kidolgozása során – a képzésben érdekelt szakemberek közreműködésével – egyrészt megtörtént az alapképzési szakrendszer szakterületenkénti áttekintése, az egyes képzési ágak szakstruktúrájának definiálása, másrészt a jogalkotás szintjének emelésével összhangban a felsőoktatási alapképzések kormányrendeleti szintű legitimálása. A kormány felsőoktatással kapcsolatos állami hatásköre a végzettség és szakképzettség követelményeinek képesítési követelményeinek szakonkénti meghatározása, amely 2001-ben a bölcsész képzési terület (6.10. pont) követelményeinek kiadásával alapvetően befejeződött. A szakok képesítési követelményeinek tartalma kormányrendeletekben meghatározott, a szakok képesítési követelményeit az intézmények és jogszabályok rész sorolja fel. Ezen időszakban új alapképzési szakok létesítésére is sorkerült. Az intézményi törekvéseket a felsőoktatás iránti igény megnövekedése, a felsőoktatási intézmények képzési tevékenységének átalakítását igénylő munkaerőpiaci, társadalmi változások, továbbá a felsőoktatási intézményhálózat átalakításához kapcsolódó középtávú intézményfejlesztési tervek elkészítésének oktatáspolitikai elvárása határozta meg. Az alapképzési szakok létesítése a kormány hatásköre, a szakok indításának engedélyezése az oktatási miniszter felsőoktatással kapcsolatos állami feladata. A felsőoktatási intézményekben 214 főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) és 199 egyetemi szintű, összesen 413 alapképzési szakon folyik képzés. Az 1999-ben aláírt Bolognai Nyilatkozathoz csatlakozó országok 2003. évi berlini miniszteri találkozóján Magyarország 2006-ra vállalta a többciklusú képzés bevezetését. Az 1993. évi felsőoktatási törvény (1993/LXXX. törvény; a felsőoktatásról) módosítása alapján három BSc fokozatot (bachelor) nyújtó szak engedélyezésére került sor, amelyből kettő szakon 2004-ben indult képzés. A magyar oktatási miniszter engedélyével indult kísérleti alapképzések (BSc) elindulását követően a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény (CXXXV/2004. törvény; a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről) felhatalmazása alapján a kormány rendeletben szabályozta a korábbi egyetemi ([„egyetemi szintű végzettség és szakképzettség megszerzésére irányuló tanulmányok”]) és főiskolai ([„főiskolai szintű végzettség és szakképzettség megszerzésére irányuló tanulmányok”]) képzési szerkezet átalakulásával. A magyar felsőoktatási intézmények vezetőinek konferenciái (Magyar Rektori Konferencia), (Főiskolák Főigazgatói Konferenciája) bologna bizottságot hoztak létre. Ennek a bizottságnak a szakmai irányításával született meg a kormányzati döntés a szakszerkezetről. (2004/252 kormányrendelet; a többciklusú, lineáris felsőoktatási képzési szerkezet bevezetésének egyes szabályairól és az első képzési ciklus indításának feltételeiről, illetve az ezt hatályon kívül helyező 2004/381. kormányrendelet; a többciklusú felsőoktatási képzési
150
szerkezet bevezetésének egyes szabályairól). A művészeti képzés kivételével 102 alapképzési szak (BSc) és 7 mesterfokozatot adó osztatlan, egységes szakot határozott meg a kormányrendelet. Ebből a 2004/2005-ös tanévben 34 alapképzési szak (BSc) létesítésére került sor a Magyar Akkreditációs Bizottság (Magyar Akkreditációs Bizottság) előzetes szakmai véleménye alapján. A kimeneti szabályozás követelményeinek megfelelően a felsőoktatási intézmény ([„felsőoktatási intézmény”]) szakemberei egyes szakterületeken közösen kidolgozták a kompetencia alapú követelményeket. Ezen szakokra a szaklétesítést követően azok a felsőoktatási intézmények ([„felsőoktatási intézmény”]) nyújtották be szakindítási kérelmeiket az oktatási miniszternek, ahol a programnak korábban szakterületi előzménye volt. A 2004/2005-ös tanév kiemelt felsőoktatásfejlesztési eredménye a szakindítási eljárások lefolytatása és a képzés következő tanévre szóló meghirdetésének előkészítése. 6.1.3. Posztgraduális szint 6.1.3.1. Doktori képzés Az egyetem ([„egyetem”]) hagyományos feladatai közé tartozik a legmagasabb szintű egyetemi végzettségre felkészítő doktori képzés (ISCED 6) és a doktori fokozat adományozása. Ettől a jogtól 1950-ben megfosztották a magyarországi egyetemeket ([„egyetem”]). Az európai – főleg német – hatásra kialakult magyar felsőoktatás ([„felsőoktatási intézmény”]) hálózata, szerkezete, irányítása átalakult. Az univerzális jellegű, kutatva oktató egyetemeket széttagolták, leválasztva róluk egyes karokat, valamint a tudományos tevékenységet és minősítést. 1992. júliusában született megegyezés a felsőoktatási intézmények ([„felsőoktatási intézmény”]) vezetőit képviselő Magyar Rektori Konferencia ([„Magyar Rektori Konferencia ”]) és a tudományos minősítő bizottságot működtető Magyar Tudományos Akadémia elnöke között a tudományos képzés egyetem ([„egyetem”]) jogkörébe helyezéséről. Az egyetemek ([„egyetem”]) a társadalmi váltást követően, az új típusú doktori képzés és fokozatadás 1993. évi törvényi rendelkezéssel nyerték vissza e jogot. A Magyar Köztársaság alaptörvényében az Alkotmányban öltött formát az a jogi norma, amely megteremtette az alapját a doktori képzés és a tudományos fokozatadási jog egyetemeknek ([„egyetem”]) történő visszaadására. A történelmi helyzet azzal vált teljessé, hogy az egyetemek ([„egyetem”]) − a jog érvényesítésében érdekelt autonómiákként − felismerték, hogy a legmagasabb szintű képzéshez való jogot és a tudományos fokozat adományozásának jogát úgy kell visszanyerniük, hogy ezek a jogok a tudomány művelői által meghatározott minőségi követelmények teljesítéséhez legyenek kötve. A tudományos fokozat adományozásához kizárólagos joga az egyetemnek ([„egyetem”]) van. A törvény megteremtette a művészeti felsőoktatás művészoktatói utánpótlásának és a művészeti tudományos fokozat nemzetközi elismerésének alapjait is. A doktori képzés egyetem ([„egyetem”]) által folytatott, három év (36 hónap) tanulmányi időtartamú posztgraduális szintű képzés, amely a doktori fokozat elnyerésére készít fel. A doktori képzés rendszeres tanulmányi, kutatási és beszámolási tevékenység, amely magában foglalja az egyetem ([„egyetem”]) doktori szabályzatában előírt kötelezettségek teljesítését, így a doktori szigorlat kivételével a doktori vizsgák eredményes letételét is. A doktori fokozat megszerzése tartalmilag a doktori képzésre alapozó, de attól jogilag és eljárás tekintetében független cselekménysorozat. A doktorjelölt doktori értekezést készít. A 2001/2002-es tanévig akkreditált doktori programokban folyt a képzés, az első nyolc évet követő, átfogó akkreditáció együtt járt a doktori képzés szervezeti kereteinek, a doktori iskolák kialakításával. A felsőoktatási intézmények integrációja kedvező feltételeket teremtett a doktori iskolák kialakításához. A magyarországi doktori képzés és fokozatadás rendszere angolszász hagyományokra épülő modern rendszer. 23 egyetem ([„egyetem”]) 152 doktori iskolát működtet. A közel 8000
151
doktorandusszal és a tudományos fokozattal rendelkező oktatókkal együtt Magyarország legnagyobb innovatív kutatói bázisa az egyetem ([„egyetem”]). 6.1.3.2. A továbbképzés rendszere Lásd az alfejezeteket. 6.1.3.2.1. Szakirányú továbbképzés A felsőoktatási képzési struktúra fejlesztésében kiemelt jelentőséggel bír az alapképzés és a továbbképzés egymásra épülő rendszerének kialakulása, a képzési feladatrendszer differenciálódása. A munkaerő-piaci igényekhez igazodóan a szélesebb alapozást célzó alapképzési struktúrára épülő, elmélyültebb ismereteket nyújtó, speciális képesítést adó továbbképzési rendszer épült ki. A szakirányú továbbképzés egyetemi ([„egyetemi képzés”] vagy főiskolai ([„főiskolai képzés”] szintű végzettség megszerzését követően a társadalom, a gazdaság felgyorsult fejlődésének szakemberszükségletéhez igazodó olyan rugalmas képzési forma, amely elsősorban meghatározott munkakör, tevékenység ellátására való felkészítést tekinti feladatának. A korábbi évtizedben a továbbképzések rendelet alapján, intézményi hatáskörben szerveződtek. E körbe tartoztak a szakmérnök, szakközgazdász, szakjogász továbbképzések. A felsőoktatási törvény hatálybalépése, a szakirányú továbbképzési szakok állami elismertségének követelménye miatt szükségessé vált e szakok folytathatóságának rendezése is, a továbbképzési szakok képesítési követelményeinek meghatározása. Az elmúlt években a felsőoktatási intézmények 343 szakirányú továbbképzést létesítését kezdeményezték. Az alapképzésre épülő szakirányú továbbképzés létesítése az oktatási miniszter hatásköre. A szakindítás 1999-től a felsőoktatási intézmények hatáskörébe került.
6.2. Folyamatban lévő reformjavaslatok Lásd az alfejezeteket. 6.2.1. A felsőoktatási intézmények képzési szerkezetének átalakítása Az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) a kormány programjával összhangban, az Európai Unióhoz történő csatlakozás feladataira figyelemmel átfogó felsőoktatási fejlesztési programra (kormány-előterjesztés a Magyar Universitas Programról, valamint az új felsőoktatási törvény koncepciójáról) tett javaslatot a kormánynak. E program egyik célja a felsőoktatás képzési szerkezetének átalakítása. A Bolognai Nyilatkozat aláírásával a magyar felsőoktatás is kötelezettséget vállalt az Európai Unió versenyképességének biztosítása érdekében az Európai Felsőoktatási Térség 2010-ig történő kialakításában. Magyarországon– eredményes akkreditációt követően – 2006-tól kell bevezetni a többcikluson alapuló képzési rendszert. Az 1993. évi LXXX. felsőoktatási törvényt módosító 2003. évi XXXVIII. törvény felhatalmazást adott az alapképzési szakokon megszerezhető a végzettségi és szakképzettségi követelményekről rendelkező képesítési követelményektől eltérő szerkezetű, tartalmú, időtartamú képzések oktatási miniszter engedélyével történő indítására. 2003-ban az informatikai képzési területen két alapszakon akkreditálták a többcikluson alapuló képzési szerkezet első képzési ciklusát. A magyar felsőoktatás szakmai érdekképviseletét ellátó intézményvezetői konferenciák: Magyar Rektori Konferencia és a Főiskolák Főigazgatói Konferenciája a Magyar Akkreditációs Bizottsággal (Magyar Akkreditációs Bizottság) együttműködve javaslatot tettek a többcikluson alapuló képzési szerkezet első képzési ciklusának szerkezetére. A többciklusú képzési szerkezetet meghatározó kormányrendelet (2004/258. kormányrendelet; a többciklusú, líneáris felsőoktatási képzési
152
szerkezet bevezetésének egyes szabályairól és az első képzési ciklus indításának feltételeiről) 12 képzési területen 102 BSc (bachelor) fokozatot nyújtó szakot és 6 olyan MA (master) fokozatot nyújtó 5, illetve 6 éves szakot határozott meg, amelyen nincs az első képzési ciklusban kimenet. A felsőoktatási intézmények a Magyar Akkreditációs Bizottság véleménye és az oktatási miniszter engedélye alapján indíthatják az új szakokat. Az Európai Unió Strukturális Alapok támogatásának fogadására kidolgozott Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program meghirdetett pályázatai a felsőoktatás szerkezeti és tartalmi fejlesztését támogatják. Az új képzési rendszerhez igazodóan módosulni fog a Magyar Universitas Program részét képző új felsőoktatási törvény alapján a hallgatók jogállása, a képzés finanszírozása, a hallgatói juttatások rendszere. A módosulás célja a szabad intézményválasztás, a hallgatói mobilitás, a hazai és külföldi résztanulmányok, korábban megszerzett ismeretek beszámításának biztosítása, az ehhez szükséges jogszabályi környezet, a szervezeti keretek, a pénzügyi támogatás megteremtése, a tömegesedő oktatásból adódó feladatok megoldása, a felsőoktatás minőségi fejlesztése, a gazdasággal kapcsolatok erősítése, a képzés piaci igényekhez történő igazítása. Az új képzési rendszerben az első 3-4 éves képzési ciklust legfeljebb (undergraduate degree) két éves második képzési ciklus követi. A bachelor fokozatot nyújtó első ciklus kellő ismereteket és a gyakorlat számára értékelhető szakmai kompetenciákat (alkalmazási követelményeket) nyújt a munkaerőpiacon való azonnali elhelyezkedéshez, egyúttal megfelelő elméleti alapképzést is ad az adott szakterületen a tanulmányok azonnali vagy későbbi, néhány éves munkavégzést követő folytatásához, a mesterfokozat (graduate degree) megszerzéséhez. A kormány által elfogadott és benyújtott Nemzeti Fejlesztési Terv átfogó stratégiai és koordinációs keretet biztosít az életen át tartó tanulás fejlesztése tekintetében is. A Nemzeti Fejlesztési Terv az életen át tartó tanulást a gazdaság és a felsőoktatás kapcsolatrendszerének kereteibe helyezi és különös súlyt ad annak a célnak, hogy az életen át tartó tanulás intézményrendszerének, programjainak fejlesztése a gazdaság szereplőivel szoros együttműködésben történjen. 6.2.2. Felvételi eljárás A felsőoktatási törvény és rendelet módosul a felvételi eljárás a közoktatásban bevezetésre kerülő emeltszintű érettségi vizsgával ([„érettségi vizsga”]) összhangban. Az érettségi ([„érettségi vizsga”]) bizonyítvány felsőoktatásba való felvételre jogosít. A felvételi kérelmek elfogadásáról a felsőoktatási intézmény az érettségi ([„érettségi vizsga”]) bizonyítvány és a középiskolai ([„középiskola”]) eredmények alapján dönt 2005-től. 6.2.3. Magyar Universitas Program tervezett intézkedései A kormány határozatot hozott a Magyar Universitas Programról, valamint az új felsőoktatási törvény koncepciójáról (1068/2004. kormányhatározat: a Magyar Universitas Programról, valamint az új felsőoktatási törvény koncepciójáról. A széles társadalmi konszenzussal elkészített javaslat figyelembe véve a gazdasági és társadalmi változásokat, meghatározza a felsőoktatási intézmény ([„egyetem”]), ([„főiskola”]) alapvető létesítésének és működésének szabályait, új alapokra helyezi az intézmények irányítását, az állami felsőoktatási intézmények ([„egyetem”]), ([„főiskola”]) gazdálkodását, szétválasztja a közhatalmi funkciókat, megteremti a keretet a többciklusú képzés magyarországi megvalósításához. Kiemelt szerepet kap a hallgatók támogatása, a tanulás feltételeinek javítása, a tehetséggondozás. A program további tervezett intézkedései: •
olyan szabályozás, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy képessége alapján felvételt nyerjen államilag támogatott képzésre,
153
•
a hallgatók hazai és külföldi mobilitásának támogatása, ehhez a pénzügyi feltételek megteremtése,
•
a hátrányos helyzetű fiatalok felvételének és a tanulmányok eredményes elvégzésének segítése,
•
tehetséggondozás a doktori képzésben, tudományos diákköri és szakkollégiumi tevékenységben ([„kollégium”]),
•
kollégiumi ([„kollégium”]) fejlesztés államháztartási körön kívüli befektetők bevonásával,
•
az új képzési struktúra programjaihoz igazodó digitális tananyagfejlesztés,
•
a felsőoktatási intézményekben a diákmunka feltételeinek a megteremtése,
a hallgatói jogok kiterjesztése. A Magyar Universitas Program részét képezi még az oktatói alkalmazás és bérrendszer fejlesztése, a kutatás-fejlesztés expanziója, infrastruktúra program magántőke bevonásával, a Strukturális Alapok támogatásához való hozzáférés érdekében a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjainak pályázatain való eredményes részvétel.
6.3. Konkrét jogszabályi háttér A felsőoktatás szabályozása az Alkotmányon, valamint az Országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése) által elfogadott felsőoktatási törvényen alapszik. A felsőoktatás mindenki számára a képességei alapján hozzáférhető. Az 1993/LXXX. törvény; a felsőoktatásról rendelkezik a felsőoktatási tevékenységet folytató intézmények szervezetének, vezetésének, működésének és finanszírozásának általános elveiről, az egyetem ([„egyetem”]) és főiskola ([„főiskola”]) autonómiájáról, az általuk folytatott képzésről, az oktatásban résztvevők jogairól és kötelezettségéről. Szabályozza az országgyűlés, a kormány, az oktatási miniszter felsőoktatással kapcsolatos hatásköreit és a felsőoktatás 6.17. pont szerinti országos testületeinek, a Magyar Akkreditációs Bizottság (Magyar Akkreditációs Bizottság) feladatait. A felsőoktatási intézmények állami támogatásának mértékét és forrását az ország éves költségvetése tartalmazza. A felsőoktatási törvény szabályozását, a felsőoktatás egyes kérdéseinek, így a szakok kimeneti követelményeinek, a képesítési követelményeknek, a doktori képzésnek a szabályozását a hallgatók tanulmányainak, valamint a képzés normatív módon történő támogatását, a felsőoktatási intézménybe való bejutást, a külföldi hallgatók Magyarországon folytatott tanulmányainak támogatását, a felsőoktatási intézmények létesítésének, megszüntetésének és működésük rendjét a törvényi szintet követő kormányrendeleti szabályozás tartalmazza. Ennek oka, hogy az oktatási ágazat irányítását ellátó oktatási miniszter mellett felsőoktatási intézmény feladataiban a kormányban helyetfoglaló más miniszterek is érintettek. A kormány évente meghatározza azt a felvehető létszámot, amely mértékéig vállalni tudja a tanulmányokat kezdő hallgatók állami támogatását. Ez az államilag finanszírozott létszám, amelyet az oktatási miniszter oszt el a különböző képzési területek és felsőoktatási intézmények között a 6.6. pontban foglaltak szerinti felvételi eljárásban. Miniszteri rendelet szabályozza az állami felsőoktatási intézmények oktatóinak alkalmazását, a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételeket és egyes továbbképzések követelményeit (miniszteri rendeletek az egyes szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről). Az 1993. évi felsőoktatási törvény 2003. és 2004. évi módosítása lehetőséget adott a többciklusú képzési szerkezethez igazodó kísérletek engedélyezésére.
154
A felsőoktatási törvény és a rendeletek keretei között a felsőoktatási intézmények szervezetüket maguk alakítják ki és szabályzatuk alapján döntenek minden intézményi ügyben, így az oktatásban a tantervekről és a hallgatók tanulmányainak ügyeiben.
6.4. Általános célok A magyar felsőoktatás működésének alapját az alkotmányos emberi jogok, az európai egyetemek ([„egyetem”]) Magna Chartája, valamint a társadalmi és nemzeti lét jobb feltételeinek megteremtése iránti igény alkotja. A működésre irányuló szabályozás a tanítás, a tanulás, a tudomány, a művészet szabadságát biztosítja. A felsőoktatás célja, hogy azoknak, akik a középiskolai ([„középiskola”]) tanulmányokat lezáró érettségi vizsgát ([„érettségi vizsga”]) letették, képességeik alapján felsőfokú szakképzést az egyetemi vagy főiskolai szintű végzettséget és szakképzettséget ([„egyetemi képzés”]), ([„főiskolai képzés”]), valamint a már pályán lévők számára posztgraduális képzést biztosítson és a munkaerőpiacon történő elhelyezkedéshez bizonyítványt, oklevelet nyújtson. Célja továbbá, hogy a nemzeti és egyetemes kultúra közvetítésével egyúttal felkészítsen az értelmiségi létre, a tudományok, a művészetek és a kultúra művelésére; fejlessze az anyanyelvi, a végzettséghez és szakképzettséghez ([„egyetemi képzés”]) ([„főiskolai képzés”]) szükséges idegennyelvi, számítástechnikai, informatikai ismereteket. Cél az egészséges, kulturált életmód feltételeinek, a tanszabadságnak a biztosítása, a tehetséggondozás, a szociálisan rászorulók, a fogyatékossággal élők felsőoktatási tanulmányainak segítése. A felsőoktatási intézmények az általános célokat oktatási, továbbképzési, tudományos, művészeti és tudományszervező tevékenységük, a nemzetközi és tudományos kapcsolatok ápolása, tudományos és oktatási szolgáltatások nyújtása és a hallgatói tanulmányi támogatási rendszer révén valósítják meg. A kormány a felsőoktatással kapcsolatos állami feladatai körében minden évben meghatározza azt a felsőoktatási intézményekbe felvehető összlétszámot, amely létszám képzését az állam támogatni tudja. A felsőoktatási intézmények oktatói létszámuk, oktatási kapacitásuk szerint további jelentkezőket is felvehetnek, de képzési költségeiket – eredményes felvételt követően (lsd. 6.6. pont) – maguknak kell vállalniuk. Ők költségtérítéses képzésben ([„költségtérítéses képzés”]) vesznek részt. Ezen döntés stratégiai jellegű az egyes szakterületeket és az intézmények finanszírozását, működését illetően. A magyar állampolgárságú hallgatóval azonos elbírálás alá eső hallgatóként folytathat tanulmányokat a Magyarországgal szomszédos országok magyar nemzetiségű hallgatója az erre vonatkozó törvény és kormányrendelet alapján. A külföldiek magyarországi tanulmányait szabályozó rendelet alapján (2001/157. kormányrendelet; a külföldiek magyarországi és a magyarok külföldi tanulmányainak egyes kérdéseiről), az Európai Gazdasági Térség állampolgárai magyar nyelvű képzésben a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel nyerhetnek felvételt.
6.5. Az intézmények típusa A magyar felsőoktatási intézmény rendszerét a felsőoktatási törvény szabályozza. Az intézményrendszer duális. Egyetemek ([„egyetem”]) és főiskolák ([„főiskola”]) működnek. Az intézmények között jogi szempontból nincs különbség. Feladataik és egyes intézményben létesített munkakörök betöltésének feltételei részben eltérőek, ezért használható a felsőoktatási intézmény közös megnevezés. A felsőoktatási intézmény létesítési eljárását rendelet szabályozza.
155
Az egyetemek ([„egyetem”]) több tudományterületen és tudományterületenként több tudományágban, valamint több szakon folytatnak legalább négyéves egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”] alapképzést. Az egyetemnek ([„egyetem”]) továbbá alkalmasnak és képesnek kell lennie tudományos kutatásra, doktori képzésre és doktori fokozat odaítélésére, valamint habilitációs eljárás lefolytatására. Egyetemi tanárai doktori fokozattal és rendeletben szabályozott habilitációval, egyetemi docensei doktori fokozattal kell, hogy rendelkezzenek (8.2. pont). Az egyetemnek ([„egyetem”]) létesítésekor időarányosan, illetve működése során folyamatosan rendelkeznie kell a feladatok ellátásához szükséges, teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatói állománnyal és azon belül a megfelelő számú egyetemi tanárral és docenssel (8.2. pont), valamint a képzéshez és a tudományos kutatáshoz szükséges tárgyi feltételekkel (e céloknak megfelelő épülettel, intézményi könyvtárral, informatikai háttérrel, laboratóriummal, kísérleti és gyakorlóhelyekkel, műszerekkel és más eszközökkel). Az egyetemek ([„egyetem”]) szervezete karokra tagolódik. A kar a felsőoktatási intézmény olyan oktatási és igazgatási szervezeti egysége, amely egy vagy több szakmailag összetartozó szakon folyó felsőfokú képzés feladatainak ellátását szervezi és biztosítja. Ma még meg lehet különböztetetni a felsőoktatási, a képzési feladatok alapján egyetemi ([„egyetem”]) és főiskolai ([„főiskola”]) karokat. Az egyetem ([„egyetem”]) és főiskola ([„főiskola”]) a belső szervezetét maga határozza meg, a kart azonban az akkreditációt követően a kormány létesíti rendelettel. A főiskolák ([„főiskola”]) többségében gyakorlatiasabb és általában rövidebb idejű képzés folyik. A főiskola ([„főiskola”]) működésének feltétele, hogy egy tudományágban vagy művészeti területen több szakon legyen képes legalább három éves főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”] alapképzésre. Nagy létszámú, több profilú főiskolákon ([„főiskola”]) kar is működik. A főiskola ([„főiskola”]) létesítésekor az egyetemhez ([„egyetem”]) hasonlóan időarányosan, illetve működése során folyamatosan rendelkeznie kell a feladatok ellátásához szükséges, teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatói állománnyal és azon belül a megfelelő számú főiskolai tanárral (8.2. pont), valamint a képzéshez és a tudományos kutatáshoz szükséges tárgyi feltételekkel (a céloknak megfelelő épülettel, intézményi könyvtárral, informatikai háttérrel, laboratóriummal, kísérleti és gyakorlóhelyekkel, műszerekkel és más eszközökkel). Az állami felsőoktatási intézmény költségvetési szerv, amely kincstári vagyonnal, az ország éves költségvetésében meghatározott forrásokkal gazdálkodik. A felsőoktatási törvény név szerint és telephelye szerint felsorolja azokat a felsőoktatási intézményeket, amelyek Magyarországon hivatalosan elismert intézmények és az általuk kiadott oklevelet, adományozott fokozatot felsőoktatási oklevélnek, tudományos fokozatnak ismerik el. A felsőoktatási törvényben felsorolt intézmények azok a külföldön elismerhető intézmények, amelyeknek oklevelét, tudományos fokozatát is elfogadják. Az egyetem ([„egyetem”]), a főiskola ([„főiskola”]) elnevezést, valamint ezek idegen nyelvű megfelelőit csak az Országgyűlés (Magyar Köztársaság Országggyűlése) által, illetve hozzájárulásával létesített felsőoktatási intézmény használhatja. Külföldi felsőoktatási intézmény az oktatási miniszter engedélyével működhet Magyarországon. Külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon akkor folytathat rendszeres alapképzést, szakirányú vagy doktori képzést önállóan, más szervezet keretében vagy azzal együttműködve, illetve akkor adhat ki külföldi oklevelet, ha abban az országban, ahol székhelye van, az intézményt hivatalosan felsőoktatási intézménynek, az általa kiadott oklevelet, adományozott fokozatot felsőoktatási oklevélnek, fokozatnak ismerik el.
156
Magyar felsőoktatási intézmény külföldi felsőoktatási intézménnyel közös képzést folytathat, amennyiben az együttműködő külföldi felsőoktatási intézmény az adott országban hivatalosan elismert. Az ilyen együttműködést az oktatási miniszternek be kell jelenteni. A felsőoktatási intézmény a képzési tevékenységével összefüggésben, alapító okirat kiadásával közoktatási intézményt létesíthet és működtethet. Ilyen közoktatási intézmények: gyakorlóiskolák, gyakorló óvodák ([„gyakorlóiskola”]) a pedagógusképzéshez kapcsolódóan és a saját fenntartású óvodák ([„óvoda”]), iskolák ([„általános iskola”]), középiskola ([„középiskola”]) amelyben az egyetemi ([„egyetemi képzés”] vagy főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”] képzéssel párhuzamosan a hallgatók gyakorlati képzése folyik. A felsőfokú szakképzésben a felsőoktatási intézménnyel közreműködhetnek szakközépiskolák ([„szakközépiskola”]).
kötött megállapodás alapján
A szakközépiskolák ([„szakközépiskola”]) közreműködése azt jelenti, hogy az Országos Képzési Jegyzék szerinti szakképesítést nyújtó szakképzés a szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) szervezésében, oktatóinak részvételével, elméleti és gyakorlati képzésre szolgáló helyiségeiben és berendezéseivel, oktatástechnikai eszközeinek felhasználásával történik. A szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) tanulója a diák.
6.6. Felvételi követelmények A felsőoktatási intézménybe való bejutás általános feltételeit a felsőoktatási törvény és a törvény alapján a felvételi eljárást szabályozó kormányrendelet; az egyes intézmények saját követelményeit pedig a felsőoktatási intézmények határozzák meg. Felsőfokú szakképzésre és alapképzési szakra érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) birtokában lehet jelentkezni. Második és további szakon az első szakon szerzett oklevél a jelentkezés feltétele. A doktori képzés a tudományos fokozat megszerzésére irányuló képzés, amelyhez egyetemi ([„egyetem”]) oklevél szükséges. A külföldiek magyarországi tanulmányait szabályozó rendelet módosítása alapján (2001/157. kormányrendelet; a külföldiek magyarországi és a magyarok külföldi tanulmányainak egyes kérdéseiről) az Európai Gazdasági Térség állampolgárai államilag finanszírozott alapképzési szakon is folytathatnak felsőfokú tanulmányokat. A 2004 őszén megindult műszaki informatika, programtervező informatikus alapképzési szakokat (BSc) illetően a felvételi eljárás nem módosult. A képzés indítására három intézmény szerzett szakindítási jogosultságot. 6.6.1. Alapképzési szakra, felsőfokú szakképzésre történő felvétel Az új kétszintű érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) 2004/2005-ös évtől kiváltja a korábbi felvételi vizsgát. A jelentkezők több felsőoktatási intézménybe jelentkezhetnek egyidejűleg az oktatási miniszter által kiadott jelentkezési lapon megjelölve azt, hogy milyen sorrendben kérik jelentkezésük elbírálását. 1997 óta a jelentkezési lapon a jelentkezési sorrend meghatározásával jelezhetik a jelentkezők, hogy ha nem veszik fel őket olyan szakra, amelynek költségeit az állam biztosítja, vállalni tudják-e eredményes felvételt követően a költségtérítéses képzés ([„költségtérítéses képzés”]) pénzügyi terheit. A kormány évente meghatározza (lsd. 6.3. pont) azt a létszámot, amely létszám mértékéig egyetemi szintű képzésben ([„egyetemi képzés”]) és főiskolai szintű képzésben ([„főiskolai képzés”]), valamint felsőfokú szakképzésben az állami támogatást biztosítani tudja. Államilag finanszírozott létszám képzési területek és felsőoktatási intézmények közötti megosztásáról az oktatási miniszter dönt, amelynek során figyelembe veszi a felsőoktatási intézmények képzési profilját, az általuk kért létszámot és az egyes képzési területek iránti társadalmi, gazdasági igény tendenciáit. A felsőoktatási intézmények által szolgáltatott adatok alapján az oktatási miniszter évente megjelenteti azt a kiadványt, (Felsőoktatási felvételi tájékoztató), amely az egyes felsőoktatási
157
intézményekben szakokra bontva tartalmazza a felvételi jelentkezéshez szükséges információkat és követelményeket. Az eredményt, az egyes felsőoktatási intézményekbe felvetteket a középiskolai ([„középiskola”]) eredmény és az érettségi vizsga eredménye alapján határozzák meg, amely alapján összesen 120 pont szerezhető. A középiskolai ([„középiskola”]) eredményt öt tantárgy (magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem, idegen nyelv, tanuló által választott tantárgy) érdemjegyei és az érettségi vizsgatárgyakban ([„érettségi vizsga”]) elért eredmények alapján számítják ki. A középiskolai ([„középiskola”]) eredményeket államilag finanszírozott alapképzési szakon az érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”]) évében az azt követő 3 évben, felsőfokú szakképzésben az azt követő 5 évben figyelembe kell venni. A jelentkező többletpontot kaphat, ha idegennyelvből nyelvvizsgát tett, ha szakképzésben szakmai képesítést szerzett vagy olimpiai sportágban kiemelkedő sportteljesítményt ért el. Teljes felvételi mentességet kaphat az országos középiskolai ([„középiskola”]) tanulmányi versenyen helyezést elért tanuló és az olimpiai bajnok. A többi külföldi hallgató csak költségtérítéses képzésre ([„költségtérítéses képzés”]) jelentkezhetnek, amennyiben magyar nyelven folyó szakra kívánják beadni a jelentkezéseiket, azt ugyanolyan feltételekkel tehetik meg, mint a magyar állampolgárságú jelentkezők. Állami támogatással végezhetik tanulmányaikat a nemzetközi megállapodás alapján Magyarországon tartózkodó és a törvény alapján a szomszédos országok magyar nemzetiségű, felvételt nyert hallgatói. Amennyiben egy külföldi állampolgár idegen (nem magyar) nyelvű képzésre kíván jelentkezni, a felvétel és a követelmények feltételeit teljes egészében a felsőoktatási intézmény határozza meg. Az egész eljárás segítője és koordinálója egy olyan számítógépes rendszer, amely az összes jelentkező adatait, a szükséges középiskolai ([„középiskola”]) eredményeit és a kétszintű érettségi vizsgán elért eredményeit tartalmazza, minden jelentkezési helyén rangsorolja a pályázókat és egy adott pillanatban meghatározza azt a felsőoktatási intézményt, szakot, ahová felvételt nyert. A felsőfokú szakképzés ismereteinek egyharmada az egyetemi ([„egyetemi képzés”]) és a főiskolai ([„főiskolai képzés”]) tanulmányokba beszámítható. A jelentkező eredményét a felsőfokú szakképzés alatt szerzett osztályzatok átlagának 24-szeresével számítják ki. 6.6.2. Szakirányú továbbképzés Oklevelet adó posztgraduális képzésben a felvétel meghirdetése, a feltételek meghatározása teljes egészében a felsőoktatási intézmény hatáskörében van. 6.6.3. Doktori képzés Doktori képzésre a felsőoktatási törvény rendelkezései szerint az a pályázó vehető fel, aki a egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik. A felvétel további feltételeit a felsőoktatási intézmény ([„egyetem”]) határozza meg doktori szabályzatában. A felvételi követelményeket és az értékelés szempontjait közzéteszik a felvételt megelőző év december 15-ig megjelenő Doktori Felvételi Tájékoztatóban, valamint az egyetem honlapján. A doktori tanács által megbízott bizottság felvételi beszélgetés során vizsgálja a pályázók szakmai felkészültségét, idegennyelvtudását. Az általában pontozásos értékelés szempontjai a következők: felkészültség, szakmai intelligencia; az egyetemi szintű képzésben ([„egyetem képzés”]) szerzett oklevél minősítése és az elismert tudományos diákköri tevékenység (például az országos diákköri konferencián elért 1.-3. helyezés), illetve a néhány év kutatási tapasztalattal rendelkezők esetén a kutatási tevékenység dokumentumai;
158
az idegennyelvtudás szintje (egy idegen nyelvnek a tudomány műveléséhez szükséges szintű ismerete elengedhetetlen feltétel, a fokozatszerzésnek egy további idegen nyelv hasonló szintű ismerete is feltétele.) a leendő témavezetővel egyeztetett tudományos projektterv.
6.7. Regisztrációs díj és/vagy tandíj A kormány évente meghatározza azt a felvehető hallgatói létszámot, amely létszám esetében a felsőfokú tanulmányok elvégzését az állam támogatja. Ez a létszám jelenleg 62 000 fő. Az első szakra jelentkezők száma évente közel 130 000 fő. Az állam egyrészt a felsőoktatási intézmény működését, képzési tevékenységét, másrészt a hallgató tanulmányait támogatja. Mind a két esetben alapvetően a hallgatói létszám alapján számítják ki a támogatás mértékét. A képzési támogatás nappali, esti, levelező, tagozatos képzés után is igényelhető. A felsőoktatási intézmények 1997-től költségtérítéses képzést ([„költségtérítéses képzés”]) is hirdetnek saját elhatározásukból, ha van megfelelő oktatói létszámuk és infrastruktúrájuk. A költségtérítéses képzésre ([„költségtérítéses képzés”]) felvett hallgató költségtérítést fizet. A költségtérítéses képzésre ([„költségtérítéses képzés”]) felvett hallgatók az államilag finanszírozott képzésre felvett hallgatókkal azonos követelmények szerint tanulnak, a képzés költségeit azonban nekik kell vállalniuk és hallgatói támogatásban sem részesülnek. A felvételre jelentkező a felvételi jelentkezés benyújtásakor dönt arról, hogy felvétel esetén tudja-e vállalni a költségtérítés megfizetését. A felsőoktatási intézmény költségtérítéses képzésben ([„költségtérítéses képzés”]) olyan képzéseket is meghirdethet, amelyen államilag finanszírozott képzés is folyik. Az egyetemi és főiskolai hallgatók által fizetendő díjakat és térítéseket az 1993. évi LXXX. felsőoktatási törvény, valamint a 2002. évi 51. kormányrendelet Az egyetemi és főiskolai hallgatók által fizetendő díjakról és térítésekről, valamint a részükre nyújtható egyes támogatásokról szabályozza. Az államilag finanszírozott képzésben tandíjat a hallgató csak akkor fizet, ha nem kreditrendszerű képzésben oktatási időszakot (félévet) ismétel, illetve kreditrendszerű képzésben az előző megkezdett félévben nem teljesített 15 kreditpontot. A költségtérítéses hallgatónak pedig az egyéni tanrendjébe tervezett tárgyak kreditpontjával arányosan kell fizetnie. Egyéb díj az intézmény szabályzatában rögzített kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése esetén szedhető. A díj összege korlátozott, annak mértéke esetenként nem lehet magasabb a költségvetési törvényben az adott évre megállapított hallgatói normatíva 3%-ánál. A hallgatói normatíva 91 ezer Ft/év. A díjak intézményi szabályzatban történő meghatározására a hallgatók egyetértésével van mód. E díjak megfizetésére a hallgató csak a szolgáltatás igénybevétele esetén kötelezhető. Az első szakon végzett tanulmányokat támogatja az állam. A felvételt követően egyszer élhet a hallgató szak változtatási kérelemmel, de ezáltal nem lehet hosszabb a tanulmányok állami támogatásának időtartama. A doktori képzésben a tandíj mértékét az éves költségvetési törvényben meghatározott a doktorandusz normatíva éves támogatásának 1%-ában határozták meg (950.400 Ft/év/fő) rendeletben. Amennyiben a doktorandusz a képzés első négy tanulmányi félévében legalább heti 4 órában oktatási tevékenységet folytat, a felsőoktatási intézményben nem fizet tandíjat és nem fizet a képzés harmadik évében sem.
159
A hallgató a felvételi jelentkezéskor az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) hivatalos kiadványából (Felsőoktatási felvételi tájékoztató) informálódhat a költségtérítéses képzésben ([„költségtérítéses képzés”]) fizetendő összegről. A felvételt nyert hallgatóval a felsőoktatási intézmény írásbeli szerződést kell, hogy kössön. A tanulmányok második és további éveiben a fizetendő összeg legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal (Központi Statisztikai Hivatal) által előző évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árindexszel növelt összege lehet. A költségtérítéses képzésre ([„költségtérítéses képzés”]) felvételt nyert hallgató intézményi szabályozás alapján, amennyiben a felsőoktatási intézmény forrásai erre lehetőséget adnak, államilag finanszírozott képzésre átvehető. Második, további szak elvégzésekor a hallgatónak általában meg kell fizetnie a képzés költségeit.
6.8. A hallgatók pénzügyi támogatása A felsőoktatási intézmények hallgatóinak támogatását a felsőoktatási törvény és a hallgatói térítésekről és a támogatásokról szóló kormányrendelet szabályozza, valamint a doktori képzésről szóló kormányrendelet. Az éves költségvetési törvény határozza meg azt a normatívát, támogatást, amelyet a felsőoktatási intézmények a hallgatói létszám alapján kapnak meg. Ezen kívül pályázati lehetőségek, ösztöndíjasok támogatják a hallgatói tanulmányokat. 6.8.1. A hallgatói tanulmányok normatív támogatása Az egy főre megállapított hallgatói támogatás mértéke jelenleg 91.000 Ft. A doktori képzésben résztvevők egy főre megállapított támogatása 1.012.200 Ft/év. A hallgatók pénzbeli és természetbeni további juttatására fordítható támogatása a tankönyvek vásárlására és előállítására fordítható támogatás (7.000 Ft/fő/év), a kollégiumi ([„kollégium”]) támogatás (50.000 Ft/fő/év), az ezt kiváltó, a hallgató lakhatásának költségére szolgáló támogatás (60.000 Ft/fő/év). A hallgatók részére nyújtható támogatásokat kormányrendelet kereteit figyelembe véve a felsőoktatási intézmény szabályozza. A hallgatók egyrészt tanulmányi teljesítményük, másrészt szociális helyzetük alapján vehetik igénybe – pályázat útján – a hallgatói juttatásokat. Az éves költségvetés által biztosított hallgatói támogatás intézményi kerete felhasználható: tanulmányi eredmények alapján megállapított tanulmányi ösztöndíjakra, a tantervi követelményeken túlmenően kiemelkedő szakmai, tudományos és közéleti teljesítmény alapján adott ösztöndíjra, a hallgatói szociális helyzete alapján igényelhető rendszeres és rendkívüli pénzbeli szociális támogatásra, készpénzben nyújtott lakhatási támogatásra, tankönyvjuttatásokra, tanszertámogatásra, szakmai gyakorlat tanulmányi költségére. Államilag finanszírozott képzésben hallgatók kollégiumi ([„kollégium”]) elhelyezésre pályázhatnak. A rendszeres szociális támogatás és lakhatási támogatás odaítélésekor az egy háztartásban élők számát, az egy háztartásban élők jövedelmi helyzetét, a képzési hely és lakóhely közötti távolságot veszik figyelembe. 2000 és 2004 között a felsőoktatásban 35 milliárd forint összegű beruházásra került sor. A megnövekedett hallgatói létszám következtében a magyar felsőoktatás a magántőke bevonásával kívánja a kollégiumi férőhelyek számát bővíteni. Ehhez kapcsolódóan infrastrukturális fejlesztést dolgozott ki, amelynek megvalósítása 2004-ben indul. Az állam diákigazolványt biztosít a hallgatóknak, amellyel utazási és vásárlási kedvezményeket vehetnek igénybe. Az igazolványt a felsőoktatási intézményeken keresztül kapják meg. Két félévet
160
követően egy tanév időtartamára a szakon kiemelkedő tanulmányi eredményű, tudományos diákköri munkában, illetve szakmai téren kimagasló munkát végző hallgatók részére az oktatási miniszter köztársasági ösztöndíjat adományoz, amelynek a költségvetési törvényben meghatározott mértéke 302.500 Ft/fő/év. Mentesül költségtérítéses képzésben ([„költségtérítéses képzés”]) a fizetés alól a gyermekét közvetlenül a szülés után otthon nevelő és ez alapján állami támogatásban részesülő hallgató, továbbá az a már tanári oklevéllel rendelkező, aki a közoktatási képesítési előírásokhoz igazodóan második tanári oklevél megszerzésére irányuló képzésben vesz részt. Adó visszatérítés igényelhető a felsőoktatási intézmény által folytatott képzésben a tanulmányok ideje alatt a megállapított összeg, 30%-áig, de legfeljebb hallgatónként 60 ezer Ft az adott adóévben. 1998-tól a felsőoktatási intézmények a fogyatékossággal élő hallgatók után pályázati úton kiegészítő támogatást vehetnek igénybe. A kiegészítő támogatás kiutalásának feltétele az intézményi felelős – úgynevezett koordinátor – megbízása. 2000-től a kormányrendelet alapján a mozgáskorlátozott, valamint hallás, látás és egyéb fogyatékkal élő hallgatók utáni támogatás normatívvá vált, amelynek mértéke 84.000 Ft/fő/év. 2002-2003-ban a mozgássérült hallgatók oktatását segítő feltételek megteremtése érdekében külön forrást különített el az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) a felsőoktatási intézmények akadálymentesítési feladataira pályáztatással, 30%-ra csökkentve az intézmény részéről biztosítandó saját forrást. A hallgatók életmódjának és testkultúrájának fejlesztéséhez a felsőoktatási intézmények hallgatói létszám alapján 820 Ft/fő pénzösszeget kapnak, melynek legalább 50%-a sport, legfeljebb 50%-a kulturális tevékenység támogatására fordítható rendelet alapján. A határon túli diákok magyarországi tanulmányait kormányrendelet szabályozza. Ennek értelmében a magyar állami ösztöndíjjal Magyarországon tanuló hallgatók, a magyar hallgatókkal azonos feltételek között folytathatnak Magyarországon felsőfokú tanulmányokat. Az adományozható ösztöndíjak száma a költségvetési törvényben jóváhagyott forrástól függ. A határon túli szakmai szervezetek igényei szerint a csökkenő arányú teljes felsőoktatási képzés mellett egyre nagyobb mértékben támogatja ösztöndíjjal a magyar állam a részképzéseket, továbbá a nyári egyetemeken pedagógus továbbképzésben résztvevőket, a doktoranduszokat. A külföldiek magyarországi tanulmányait szabályozó kormányrendelet (2001/157. kormányrendelet; a külföldiek magyarországi és a magyarok külföldi felsőfokú tanulmányainak egyes kérdéseiről) szerint 2004-től államilag finanszírozott hallgatók a magyar hallgatókkal azonos mértékű tanulmányi ösztöndíjra és egyéb olyan juttatásokra jogosultak, amelyeket a felsőoktatási intézmény a tantervi előírások teljesítésével összefüggő tanulmányi eredmények alapján állapít meg. 6.8.2. Hallgatókat támogató pályázatok, ösztöndíjak A kormány döntött a diákhitel bevezetéséről. 2001 őszétől a diákhitel a felsőfokú szakképzés tanulmányi idő terhére felvehető és visszatérítendő hallgatói támogatás. A rendszer bevezetésekor a felvehető hitel legnagyobb összege 21000 Ft havonta, amelyet a Kormány 2002 májusában 25000 Ft-ra emelt. A törlesztés jövedelemarányos, amely a mindenkori személyi jövedelem 6 %-a. A társadalmi esélyegyenlőtlenségek mérséklésére az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) a települési és megyei önkormányzatokkal együttműködve a 2000/2001. tanév során indította be az Európában egyedülálló Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj pályázati rendszert, amely a szociálisan hátrányos helyzetben lévő hallgatók, illetve hallgatójelöltek támogatására szolgál.
161
Az esélyteremtés területén fontos szerepet játszik az Esély a Tanulásra Közalapítvány (Esély a Tanulásra Közalapítvány) támogatása. Évente két alkalommal hirdet pályázatot azoknak a rossz anyagi körülmények között élő vagy fogyatékkal élő, a felsőoktatásban tanulmányokat folytatni kívánó, illetve folytató hallgatóknak, akik e támogatás nélkül a tanulmányok folytatására nem lennének képesek. Ebben a támogatási rendszerben, mely az 1997. és az 1998. évi 200-200 millió forint volt 1999-től évi 400 millió forintot osztanak szét, a szociális komponens mellett a tanulmányi eredmények is számítanak. A felsőoktatási képzésben résztvevő hallgatóknak az Európai Unió működéséhez kapcsolódó jogi, közgazdasági és igazgatási szakismeretek megszerzésének ösztönzésére a kormány mit??? alapított 1998-ban. Az ösztöndíj havi összege 50.000,- Ft. A hallgatói mobilitást támogató formák a nemzetközi együttműködési programok. A Socrates program az Európai Unió oktatási együttműködési programja. Intézményközi együttműködés és egyéni mobilitás keretében megvalósított projektek támogatásával segíti az oktatás minőségének fejlesztését, az európai dimenzió kiterjesztése, a felsőoktatásban tanulók mobilitásának ösztönzése, a nyelvoktatás fejlesztését, a nyitott- és távoktatás eszközeinek és módszereinek fejlesztését, az egész életen át tartó tanulás ösztönzését, esélyegyenlőség megteremtését, hátrányos helyzetűek támogatását. Az Erasmus alprogramban több, mint 2000 felsőoktatási hallgató folytathat résztanulmányokat átlagosan 4,63 hónap/fő külföldi tartózkodással valamely Európai Uniós ország felsőoktatási intézményében. Az átlagos ösztöndíj 213 euro/hó. A legnépszerűbb célországok Németország, Franciaország, Olaszország. A legnépszerűbb tématerületek, az üzleti és menedzsment tudományok, a nyelvek és filológia, valamint társadalomtudományok. A Leonardo programban, amely a szakmai gyakorlatokat támogatja, a legtöbb projectigény a mezőgazdaságra a közgazdaságra, valamint a műszaki tudományokra irányul. Az átlagos ösztöndíj időtartama 16 hét. A kiutazók száma 2004-ben 144 fő volt. A CEEPUS célja a felsőoktatási mobilitás támogatásán keresztül a közép-európai értelmiség szakmai, baráti kapcsolatainak erősítése, az oktató- és diákcserén, a nyelvi és szakmai kurzusokon, valamint a nyári egyetemeken ([„egyetem”]) való közös részvétel. 2003/2004-es tanévben a kiutazók száma 329 fő volt, a Magyarországra érkezők száma pedig 268 fő. Az átlagos ösztöndíj időtartam 1,6-1,7 hónap. A magyar hallgatók a bölcsészettudomány, a műszaki, informatika területén vettek részt a programban. Magyarország iránt ezen túl még a művészetek területén volt érdeklődés. Magyarország a nyelvoktatás fejlesztésének támogatására nyelvi programot indított “Világ-Nyelv” néven. A tanár továbbképzés keretében 55 volt a kiutazók száma. Az átlagos ösztöndíj időtartam 6,24 hónap. A legnépszerűbb célországok Németország, Anglia, Hollanda és Olaszország voltak. A tömegessé váló felsőoktatásban egyre fontosabb szerephez jutnak a tehetséggondozás kiemelkedő műhelyei, a kollégiumok és a tudományos diákkörök ([„kollégium”]), az egyetemeken ([„egyetem”]) működő doktori iskolák, így azok megerősítése és fejlesztése a jövő szakemberképzésének záloga, ami egyúttal elősegíti az oktatók és a kutatók utánpótlásának nevelését is. Ezek támogatására az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) rendszeresen pályázatot hirdet.
6.9. A tanév szerkezete A magyar felsőoktatásban a tanév szerkezetére vonatkozó országos rendelkezés Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) által kiadott szabályozás nincs. Az intézmények nyitva vannak egész évben. Kivételt képeznek a vasárnapok, az állami és egyházi ünnepek (az ilyen ünnepnapok száma Magyarország 11). Több intézmény zárva tart ezen kívül a karácsony és az újév közötti időszakban.
162
A tanév beosztása a felsőoktatási intézmény autonómiájába tartozik és azt az intézmény vezetőjének előterjesztése alapján az intézményi tanács határozza meg. A tanév beosztása ebből következően egy-egy intézményre jellemző és nem változik az intézményen belül tanulmányi programtípusonként. A tanév jellemzően őszi és tavaszi félévből áll. Mindegyik félév szorgalmi időszakra és vizsgaidőszakra oszlik. A szorgalmi időszak általában félévenként 15 hét, a vizsgaidőszak félévenként 6 hetes. Az őszi félév (intézményenként változó módon) szeptember 1. és 10. között kezdődik és január végéig tart, a tavaszi félév február elején (február 1. és 10. között) veszi kezdetét és június végén fejeződik be. Az intézmények mintegy felében a tavaszi félév során húsvét környékén egyhetes oktatási szünet van. Van (kis számban) olyan képzés is, ahol a tanév három (triszemeszteres/évharmados) tanulmányi időszakra oszlik. A vizsgaidőszak az őszi félévben általában december közepétől január végéig, a tavaszi félévben május közepétől június végéig tart. Órarendi elfoglaltságok öt napon keresztül (hétfőtől-péntekig) vannak, a szombati napok hivatalosan oktatási szünnapok, de a hallgatók bemehetnek az intézménybe (tanulhatnak a könyvtárban, használhatják a számítógépes laboratóriumokat és tudományos diákköri tevékenységet végezhetnek a tanszékeken vagy akár használhatják az intézmény kulturális és sport létesítményeit). Ugyan ez érvényes a nyári oktatási szünet idejére is. A felsőoktatási intézmény tanulmányi és vizsga szabályzata rögzíti, hogy a hivatalos munkaszüneti napokon túlmenően az intézmény vezetője hány nap oktatási szünetet rendelhet el az intézmény minden hallgatója számára (ez általában nem több, mint öt nap) és hány nap oktatási szünetet engedélyezhet egy kar vezetője a kar hallgatói számára oktatási szünetként (ez általában nem több, mint öt nap). A szorgalmi időszakban a heti, oktatók által megtartott órák száma 20 és 30 óra között változhat és ez különböző lehet egy adott intézményen belül a különböző szakok esetében.
6.10. Tanulmányi ágak, specializáció Tanulmányi ágak, képzési területenként a szakokra vonatkozó közös, valamint az egyes szakokra vonatkozó eltérő rendelkezéseket a képesítési követelményekről szóló kormányrendeletek (kormányrendeletek a szakok képesítési követelményeiről) és a kreditrendszerű képzésre vonatkozó 2002. évi 77. kormányrendelet képzési területek szerint határozza meg. A képesítési követelményekről szóló kormányrendeletek (kormányrendeletek a szakok képesítési követelményeiről) meghatározzák az oktatható szakokat, azokon belül szakirányokat és specializációkat is definiálhatnak (az intézmények és az egyes képzési területekhez tartozó a szakok, végzettségi és szakképzettségi követelményeiről, képzési és kimeneti követelményeiről rendelkező kormányrendeletek rész felsorolása szerint). A képesítési követelmények a szak főbb tanulmányi területeit és azok arányát határozzák meg. A kreditrendelet az egyes képzési területhez tartozó valamennyi szakra vonatkozóan határozza meg a főbb tanulmányi területek kreditértékeit és arányait az összes megszerzendő kreditértékhez viszonyítva. Meghatározza továbbá a szakdolgozat, diplomamunka kreditértékét. A szakdolgozathoz legfeljebb 20 kreditpont rendelhető. Felsőfokú szakképzés alapítása, illetve indítása kettős követelménynek kell, hogy megfeleljen. A felsőoktatási intézmények által kidolgozott szakmai követelmények alapján, a szakképesítésért felelős miniszternek kell állást foglalnia a szakképzés munkaerőpiaci szükségességéről és a szakmai és vizsgakövetelmények kiadhatóságáról, az Országos Képzési Jegyzékbe való felvételéről. A program legalább egyharmadának felsőoktatási alapképzésbe történő beszámíthatóságáról a Magyar Akkreditációs Bizottság (Magyar Akkreditációs Bizottság) foglal állást.
163
Egyetemi szintű képzésben ([„egyetemi képzés”]) és főiskolai szintű képzés ([„főiskolai képzés”]) az alábbi képzési területeken folyik. Ugyanakkor a többciklusú képzés első képzési ciklusában az informatika képzési területen már két szakon indult BSc (bachelor) fokozatot nyújtó képzés is. Agrár képzési terület A képzési terület célja agrárértelmiségi szakemberek képzése, akik a választott szak gyakorlati műveléséhez szükséges általános ismeretekkel, szakmai intelligenciával, természettudományi, műszaki, mezőgazdasági, társadalomtudományi és gazdasági ismeretekkel rendelkeznek. Alkalmasak a mezőgazdaságban és a rokon területeken a képzettségüknek megfelelő termelési folyamatok, minőségbiztosítási és mérnöki szolgáltatások irányítási feladatainak végrehajtására. A képzés főiskolai szinten ([„egyetemi képzés”]) 6-8 féléves, egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) 10 féléves. Részidős képzésben általában hosszabb a képzési idő. A főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) szakokon külső gyakorlati helyen, gazdálkodó szervezeteknél a felsőoktatási intézmény és a gazdálkodó szervezetek közötti együttműködési megállapodás alapján – a tantervben foglaltak szerint – féléves (egy éves) gyakorlati képzés szervezhető, amelyhez a képzési időhöz tartozó, az oklevél megszerzéséhez összegyűjtendő kreditpontokon túlmenően 30 kreditpont/félév rendelhető. Bölcsészettudományi képzési terület A bölcsészettudományi képzés célja olyan humán értelmiségi szakemberek képzése, akik ismerik az emberiség történelme során felhalmozott alapvető egyetemes és nemzeti kulturális értékeket, ismerik az ember és a környezet kapcsolatát, képesek és készek közreműködni abban, hogy a múlt és a jelen ismeretében szellemi életünk újabb értékekkel gyarapodjék, hogy az egyetemes magyarság és más nemzetek, nyelvi közösségek szellemi kapcsolata fennmaradjon és erősödjék. A bölcsészettudományi területen végzettek a köz- és felsőoktatásban, kulturális intézményekben, a közigazgatásban, a nemzetközi kapcsolatokban, a könyvkiadásban, a tömegtájékoztatásban, a közgyűjteményekben, a társadalomtudományi, filológiai és művészeti kutatóintézetekben és műhelyekben tudnak elhelyezkedni. A szakok jelentős köre intézményen belül szabadon társítható. Főiskolai szinten ([„főiskolai képzés”]) a szakok jelentős száma tanári szak és 8 félévben folyik a tanítás. A szakok egy része tanárképes szak, amelyhez a tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés is felvehető. Egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) egy szakon legalább 8 félév, két szakon 10 félév a képzés. Vannak szakok, amelyek szabadon, vannak olyanok amelyek meghatározott szakokkal társíthatók. Egyes szakok meghatározott szakok körével 2 félév tanulmányi munka után társíthatók (pl. levéltár, latin). Egészségügyi képzési terület Célja egészségügyi szakemberek képzése, akik magas szintű szakmai és általános műveltséggel, ennek megfelelő emberi magatartással rendelkeznek, amely nagyfokú felelősség és hivatástudattal párosul. A főiskolai ([„főiskolai képzés”]) képzés 6-8 féléves, az egyetemi ([„egyetemi képzés”]) képzés 10-12 féléves. Gyógypedagógiai felsőoktatás (Lásd. 8.1.6. pont) Jogi és szociális igazgatási képzési terület A cél olyan szakemberek képzése, akik az állam- és jogtudomány, a közigazgatás, illetve a társadalombiztosítás különböző területein ismereteket szerezve részt tudnak venni a jogalkotás és jogalkalmazás módszerének ismeretében a jogi, illetve államigazgatási munkában, alkalmasak
164
igazgatási feladatok megoldására, közigazgatási döntések előkészítésére, végrehajtására az önkormányzati és más közigazgatási szervek működésének megszervezésére. A képzés főiskolai szinten ([„főiskolai képzés”]) 6-8 féléves, egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) 10 féléves. Katonai képzési terület A képzés célja hivatásos és tartalékos parancsnokok, katonai vezetők, illetve biztonság- és védelempolitikai, valamint védelmi igazgatási szakemberek képzése a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, illetve a polgári védelmi terület számára. A képzés főiskolai szinten ([„főiskolai képzés”]) 8 féléves, egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) 10 féléves. Közgazdasági képzési terület A képzés célja olyan gazdasági szakemberek képzési, akik az elsajátított korszerű, közgazdasági, társadalomelméleti, alkalmazott gazdaságtudományi és módszertani ismeretek felhasználásával, legalább egy idegen nyelv kellő szintű ismerete birtokában képesek a társadalmi, gazdasági folyamatok szakszerű elemzésére, értékelésére, tervezésére. A képzés főiskolai szinten ([„főiskolai képzés”]) 6-8 féléves, egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) 10 féléves. Az egyetemi szintű képzés épít a főiskolai szintű képzés ismeretanyagára. Azon főiskolai szintű szakokon ([„főiskolai képzés”]), ahol a képesítési követelményekben rögzített képzési időhöz nem tartozik legalább féléves gyakorlati képzés, (külső gyakorlati helyen, gazdálkodó szervezeteknél, a felsőoktatási intézmény és a gazdálkodó szervezet közötti együttműködési megállapodás alapján) féléves gyakorlati képzés szervezhető a tantervben foglaltak alapján, amelyhez a képzési időhöz tartozó, az oklevél megszerzéséhez összegyűjtendő kreditpontokon túlmenően 30 kreditpont rendelhető. Műszaki képzési terület A műszaki képzés célja olyan mérnökök képzése, akik a választott szakterületük alkotó, illetve gyakorlati műveléséhez szükséges általános műveltséggel, műszaki intelligenciával, legalább egy idegen nyelv kellő szintű ismeretével, valamint természettudományi, műszaki tudományi, biztonságtechnikai, környezetvédelmi és társadalomtudományi alapokra építve alkalmassá válnak a termelési folyamatok irányítására, illetve azok tervezésére, fejlesztésére, ellenőrzésére, műszaki alkotások létrehozására. A képzés főiskolai szinten ([„főiskolai képzés”]) 6-7 féléves, egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) 10 féléves. Azon főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) szakokon, ahol a képesítési követelményekben rögzített képzési időhöz nem tartozik legalább féléves gyakorlati képzés, (külső gyakorlati helyen, gazdálkodó szervezeteknél a felsőoktatási intézmény és a gazdálkodó szervezet közötti együttműködési megállapodás alapján) egy vagy két féléves gyakorlati képzés szervezhető a tantervben foglaltak szerint, amelyhez félévenként 30 kreditpont rendelhető. Művészeti képzési terület A képzés célja olyan művészeti alkotó vagy előadóművészek és művészeti szakemberek képzése képzőművészet, iparművészet, táncművészet, színház és filmművészet, zeneművészet területén, akik tehetségük alapján az egyetemes kultúra értékeinek ismeretében az általános és szakelméleti műveltségük szakmai felkészültségük és gyakorlatuk, technikai ismereteit és nyelvtudásuk birtokában képesek magas művészi színvonalon megoldani a művészeti területen felmerülő feladatokat. A képzés főiskolai szinten ([„főiskolai képzés”]) 6-8 féléves, egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) 8-10 féléves. Vannak olyan szakok, ahol bemeneti követelményként előírják más szakon folytatott vagy már befejezett tanulmányok eredményes teljesített. Rendvédelmi képzési terület
165
A képzés célja olyan szakemberek képzése, akik a hazai és nemzetközi elvárásoknak megfelelő magas szintű és széles körű műveltséggel, nyelvtudással, általános és a szakterületükre vonatkozó különös, jogi, valamint magas szintű szakmai irányítási és vezetési ismeretekkel rendelkeznek és képesek azok gyakorlati alkalmazására, feladataikat nagyfokú felelősségtudattal és hivatástudattal látják el. A képzés csak főiskolai szinten ([„főiskolai képzés”]) 6 féléves a képzésben folyik. Szociális képzési terület A képzés célja olyan szakemberek képzése, akik alkalmasak a szociálpolitikai, szociális munkás, illetőleg a szociálpedagógiai tevékenység ellátására. A képzés főiskolai szinten ([„főiskolai képzés”]) 8 féléves, egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) 10 féléves. Tanító- és óvodapedagógus képzés Lásd. 8.1.6. pont. Tanárképzés Lásd. 8.1.6. pont. Természettudományos képzési terület A képzés célja olyan természettudományos szakemberek, illetve tanárok képzése, akik képesek a szakterületük alkotó művelésére, magas szintű alaptudással rendelkeznek a rokon területekről is, korszerű természettudományos szemléletmóddal, magas szintű nyelvismerettel rendelkeznek, továbbá olyan matematikai és informatikai alapokkal, hogy képesek legyenek szakterületük magas szintű művelésére, illetve ismereteik átadására az oktatási rendszer bármely szintjén. A képzés főiskolai szinten ([„főiskolai képzés”]) általában két szakon, intézmények által meghirdetett vagy szabadon választható társításban. 6-8 féléves. Egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) 10 féléves. A szakok többsége tanári szak. Egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) elkülönül a tanári és nem tanári szak. Testkulturális képzési terület A képzés célja a testkultúra, egészségnevelés és sport területén tevékenykedő szakemberek képzése, akik tudományosan megalapozott, integrált általános társadalomtudományi, humánbiológiai, pszichológiai, pedagógiai és egészségügyi szakmai ismereteik birtokában tevékenykednek a választott szakterületükön. A szakterületen tanár és sportszakember képzés folyik. A képzés főiskolai szinten 6-8 féléves, egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) 8-10 féléves.
6.11. Tanterv A felsőoktatási intézmények olyan szakon indíthatnak képzést, amelyre a felsőoktatás színvonalának folyamatos ellenőrzését végző Magyar Akkreditációs Bizottság (Magyar Akkreditációs Bizottság) (2.6. pont) véleménye alapján az oktatási miniszter engedélyezett. A szak indításának engedélyezésére kérelem alapján kerül sor, amely bemutatja a felsőoktatási intézmény által elkészített és az intézményi tanács által elfogadott tantervet 6.11.1. Alapképzési szak, a szakirányú továbbképzési szak, a felsőfokú szakképzés tanterve A tanterv képesítési követelmények és a kreditrendelet alapján készül. Tartalmazza a tantárgyakat, azok óraszámát, a tanórák felvételi lehetőségét, a hallgatói tanulmányi munka ellenőrzési formáit. A tantervhez tantárgyi program kapcsolódik, amely tartalmazza a tantárgy keretében elsajátítandó ismereteket és szakirodalmát. A kreditrendelet és a képesítési követelmények a szak főbb tanulmányi területeinek minimális és maximális értékeit, az átfogóbb ismeretköröket határozzák meg. Mozgási szabadságot adnak ahhoz, hogy a felsőoktatási intézmény az adottságainak, oktatói karának figyelembevételével
166
kialakíthassa saját képzési programját. Az intézményen belül a tantárgyért felelős tanárok, oktatók számottevő szabadsággal rendelkeznek az oktatási módszereket, a tantárgyprogramon belüli ismeretanyagra vonatkozó kompetenciákat, a tantárgyi követelményeket illetően. Az intézmény autonómiája jelentős: a különböző képzésekben, az intézmény vezetése felelős az intézményben a különböző szakokon folyó képzések színvonaláért, de ez a felelősség jelentős részben áthárul a szakot gondozó kar vezetésére, illetve a tantárgyakért felelős tanszékvezetőre. A tantervet a tantárgyak oktatásáért felelős tanszékek készítik el és folyamatosan fejlesztik, de az intézmény vezető testületének az intézményi tanácsnak a módosuló, kiegészülő tantervet jóvá kell hagyni. A szak követelményei meghatározzák, hogy hány nyelvből és milyen szintű nyelvismerettel kell rendelkeznie ahhoz a hallgatónak, hogy oklevelét megkapja. Mivel sok hallgató már középiskolás ([„középiskola”]) korban teljesíti az előírt nyelvi követelményeket, a felsőoktatási intézményben a nyelvtanulás általában nem kötelező, hanem az intézmények lehetőséget adnak arra, hogy a hallgatók nyelvi képzésben vegyenek részt legalább 4 féléven keresztül heti 4 órában. Ezen túlmenően abban az esetben, ha a hallgatók intézményen kívül nyelvvizsga központba teszik le a nyelvvizsgát, a vizsgadíj visszatérítésére külön keretet biztosít az Oktatási Minisztérium ([„Oktatási Minisztérium”]) a felsőoktatási intézmények számára. Egyre több intézményben indult idegen nyelven (elsősorban angol nyelven) teljes képzés külföldi hallgatók számára. Az idegen nyelvű képzések előadásain az intézmény magyar hallgatói térítésmentesen részt vehetnek, ez nagy mértékben elősegíti nemcsak általános nyelvi ismeretek, hanem szaknyelvi ismeretek fejlesztését is. 6.11.2. Doktori képzés tanterve A doktori képzés szervezeti kerete a doktori iskola. A doktori iskola létesítésének jóváhagyásáért a felsőoktatási intézménynek pályázatot kell benyújtani a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz (Magyar Akkreditációs Bizottság). A doktori iskola keretében az oktatók oktatási, kutatási és témavezetői feladatokat látnak el. A doktori téma vezetője olyan tudományos fokozattal rendelkező oktató, illetve kutató, akinek témahirdetését a doktori tanács jóváhagyta, és aki – ennek alapján – felelősen irányítja és segíti a témán dolgozó doktoranduszok tanulmányait, kutatási munkáját, illetve a tudományos fokozatszerzésre való felkészülését. A meghirdethető programokról, témavezetői megbízásokról a doktori iskola tanácsa, vagy az intézmény doktori tanácsa évente dönt. Az egyes tudományágakban akkreditált doktori iskolák törzsanyagát, amely a tudományág sajátosságainak megfelelő kötelező és választható speciális kurzusokból áll, az egyetem ([„egyetem”]) Doktori Tanácsa hagyja jóvá, és közzéteszik az egyetem ([„egyetem”]), illetve a doktori iskola honlapján. A doktori fokozat megszerzésének feltételei között szerepel két idegen nyelvnek a tudomány műveléséhez szükséges szintű ismerete is, ezek közül az egyik már a doktori képzésre történő felvétel elengedhetetlen feltétele. A nyelvi kompetencia fejlesztése történhet a doktori iskola keretei között vagy azon kívül is, jellemzően: •
nyelvtanfolyamon,
•
külföldi részképzésben,
nemzetközi konferencián való részvétellel. A Magyar Akkreditációs Bizottság (Magyar Akkreditációs Bizottság) feladatkörében a doktori képzés és fokozatadás jogának megítélése az egyetlen olyan hatáskör, amelyben kizárólagos döntési jogkörrel rendelkezik.
167
Magyar Akkreditációs Bizottság (Magyar Akkreditációs Bizottság) jóváhagyja a doktori iskolák működését és dönt arról, hogy az egyetem ([„egyetem”]) melyik tudományterületen, azon belül mely tudományágban folytathat doktori képzést, ítélhet oda doktori fokozatot. Továbbá, rendszeresen, de legalább nyolcévenként hitelesíti (akkreditálja) az egyes felsőoktatási intézményekben a képzés és a tudományos tevékenység minőségét, és ha azt állapítja meg, hogy a képzés színvonala miatt a doktori iskola programjai nem felelnek meg a képzési célnak, dönt a doktori iskola működésének felfüggesztéséről.
6.12. Oktatási módszerek Az oktatási módszerek kialakítása az intézmények hatáskörébe tartozik. A hallgatókat egy-egy szakra veszik fel. A szak akkreditálásakor a Magyar Akkreditációs Bizottság (Magyar Akkreditációs Bizottság) (lsd. 2.6. pont) meghatározza, hogy a szak ismeretanyaga milyen tudományterülethez, azon belül milyen tudományághoz rendelhető. Természetesen vannak több tudományágat érintő, interdiszciplináris jellegű szakok is. Az oktatók szabadsági foka nagy az oktatási módszerek kialakításában, maguk választhatják meg az oktatási anyagokat, ezeknek azonban összhangban kell állnia az elfogadott tantervvel. Általában az oktatók maguk írják, állítják össze az oktatási segédanyagokat (elsősorban tankönyvek, jegyzetek formájában) előnyben részesülnek (pályázat formájában elnyerhető tankönyv és jegyzetkiadási támogatás révén) a több intézmény hallgatói által használható oktatási segédanyagok. Az államilag finanszírozott hallgatók esetében pedig normatív (tankönyv és jegyzet vásárlására fordítható) támogatás segíti az oktatási segédeszközök beszerzését. Általános jellemző, hogy az ismeretanyag átadása minden szakon részben az évfolyamok részére tartott előadások formájában (az előadáson a hallgatók száma a szak létszámától függően 10 és 300 között változhat, de a nagyobb létszámú szakok a jellemzőbbek), részben kiscsoportos foglalkozások (tantervi gyakorlatok, szemináriumok, laboratóriumi gyakorlatok, műhelygyakorlatok) formájában folyik. Vannak elméletorientált, kevésbé gyakorlatigényes szakok és vannak gyakorlatorientált szakok (utóbbi esetben a gyakorlati jellegű, kiscsoportos foglalkozások aránya elérheti a teljes képzési idő 50%-át, illetve a gyakorlati foglalkozásokkal megszerezhető kreditpontok aránya elérheti az oklevél megszerzéséhez összegyűjthető kreditpontok 40-50%-át). Nagyobb intézményekben, ahol több, azonos képzési területhez tartozó szakon folyik a képzés, bizonyos közös alapismereti tárgyak előadását több szak hallgatói részére együtt szervezik meg. A képzést a szak jellegétől függően külső, az intézményen kívüli gyakorlatok egészíthetik ki (pl. mérnökképzésben üzemben szervezett termelési gyakorlat, tanító és tanárképzésben iskolai tanítási gyakorlat). Jelen vannak a magyar felsőoktatásban, főleg a műszaki közgazdasági, agrár képzési területen a szendvicsképzés elemei is, amely gazdálkodó szervezeteknél végzett összefüggő féléves gyakorlat az intézményi szabályzatban foglaltak szerint. A műszaki egyetemeken ([„egyetem”]) pedig a szendvicsképzés egy speciális formája alakult ki, nem minden hallgató részére kötelező módon, hanem választható jelleggel. Ezt a képzést alternáló képzésnek ([„alternáló képzés”]) nevezik, az 5 éves képzési idejű képzésben a legtehetségesebb és egyúttal legjobb gyakorlati érzékkel rendelkező hallgatók a képzés során kétszer egy félévre elmennek egy nagyobb ipari vállalathoz, a második ilyen félévben a cég által adott témából készítik el az oklevelüket. A két félév alatt a kihelyezett képzésben ugyanúgy megszerzik a két szemeszternyi munkamennyiségnek megfelelő 60 kreditpontot, mintha az egyetemen ([„egyetem”]) végeznék tanulmányaikat. Ezeknek a hallgatóknak egyetemi ([„egyetem”]) és üzemi tutorjuk is van, a hallgató egyúttal hidat jelent az egyetem ([„egyetem”]) és a vállalat (a munka
168
világa) között. A vállalatok már a képzés során megismerhetik azokat a hallgatókat, ezek közülük választhatják ki a mérnöki utánpótlásukat. Az információs technológia alkalmazása egyre elterjedtebb a magyar felsőoktatásban. Az intézmények speciális audiovizuális eszközökkel felszerelt előadótermeket alakítanak ki. Különösen jellemző (és fontos) a műszaki területen a számítógéppel támogatott oktatás bevezetése. Egyes műszaki szakokon ma már teljesen elterjedt pl. a CAD (Computer Aided Design) módszerek alkalmazása. Az audio-vizuális anyagok, oktatási segédeszközök elterjesztésében komoly segítséget nyújt az egyre több intézményben kialakított számítástechnikai központ, távoktatási (felnőttképzési) központ. A nagyobb mértékű és gyorsabb elterjedését az anyagi erőforrások szűkös volta gátolja. Segíti viszont a folyamatot a különböző intézményekben azonos szakon oktató egységek közötti együttműködés, tapasztalatcsere, oktatási segédeszközök kölcsönös cseréje és a külföldi felsőoktatási intézményekkel való együttműködés, közös tantervek kialakítása, az intézmények közötti oktatói mobilitás növekedése.
6.13. A hallgatók értékelése Lásd az alfejezeteket. 6.13.1. Alapképzésben, szakirányú továbbképzésben, felsőfokú szakképzésben a hallgató értékelése Az 1993. évi LXXX. felsőoktatási törvény értelmében a hallgatók tanulmányi és vizsgaeredményét a felsőoktatási intézménynek saját szabályzatában kell megállapítani. Az ezzel kapcsolatos rendelkezés (amely a hallgatók értékelésére szolgáló főbb szempontokat is magában foglalja) is az intézményi autonómia körébe tartozik. A törvény csak azt tartalmazza, hogy az ismeretek ellenőrzése általában ötfokozatú vagy háromfokozatú skálán történhet, de az intézmény a tanulmányi követelmények teljesítésének értékelésére más rendszert is választhat. A tantárgyak főbb számonkérési formái: gyakorlati jegy, beszámoló, vizsga (kollokvium, szigorlat), szakmai gyakorlat, aláírás. Az intézmények a tanulmányi és vizsgaszabályzatuk szerint általában az ötfokozatú skálát használják. A kreditrendszerű oktatás új értékelési módokat is eredményezett. A kreditrendszer bevezetését szabályozó kormányrendelet kapcsán kreditpont csak olyan tantárgyhoz rendelhető, amelyet valamilyen érdemjeggyel zárnak le. A külföldre irányuló és a külföldi hallgatók Magyarországra irányuló mobilitásával kapcsolatos, hogy az intézményeknek a Magyarországon szerzett érdemjegyet konvertálniuk kell az ECTS hatfokozatú értékelési rendszerére és a fordított folyamatot kell elvégezni a külföldön hatfokozatú ECTS értékelési skálán adott fokozatok magyar érdemjegyére való konvertálása során. A képzési szerkezet átalakításához ([„többciklusú képzés”]), a tartalmi fejlesztéshez Európai Uniós források nyújtottak segítséget. Az egyes szakterületeken intézményi ([„felsőoktatási intézmény”]) konzorciumok jöttek létre a kompetencia alapú kimeneti követelmények kidolgozásához és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra fejlesztéséhez. A Nemzeti Fejlesztési Terv a tartalmi és szerkezeti fejlesztéshez 6.78 mrd. forint pályázat útján elnyerhető támogatást biztosított. Az intézmények infrastrukturális feltételeinek javításához 13 mrd. forint forrásra lehetett pályázni. További lehetőség volt 1 mrd. forint támogatás a regionális programokhoz A kreditrendszerű oktatásban az intézményekben a tantárgyak lezárása általában félévközi jeggyel vagy vizsgajeggyel történik. A félévközi jegy a tantárgy tanulmányi követelményeinek félévközi (folyamatos) értékelésén alapul. A vizsgajegy megállapítása a vizsgaidőszakban tett szóbeli vagy írásbeli vizsga alapján történik. Korábban elsősorban szummatív értékelést jelentett, de egyre inkább a folyamatos és szummatív értékelés együttes alkalmazási formája válik általánossá.
169
Az egyes tantárgyak követelményeinek kidolgozása, az értékelési formák kiválasztása a tantárgyat gondozó tanszék hatásköre. Egy intézmény valamely szakjára vonatkozóan a tanszékeken a központi szabályozás csak abban nyilvánul meg, hogy a tanulmányi és vizsgaszabályzat rögzíti, hogy mekkora lehet a mintaterv szerint haladó hallgató számára az egy vizsgaidőszakban leteendő vizsgák maximális száma. A tanszékeknek minden általuk gondozott tantárgy esetében ki kell dolgozni és a félév kezdete előtt a hallgatók számára nyilvánosságra kell hozni (hirdető táblán vagy újabban és egyre gyakrabban a számítógépes hallgatói nyilvántartás lehetőségét kihasználva, annak mintegy részeként) a tantárgy követelményeit, a félévközi számonkérések számát és időpontjait, azt, hogy a vizsgaidőszakban a hallgatóknak szóbeli vagy írásbeli vizsgán (esetleg a kettőnek valamilyen kombinációját alkalmazva) kell számot adni az ismeretek elsajátításáról. Ha egy tantárgyhoz elméleti előadások, szemináriumi foglalkozások, gyakorlati foglalkozások is tartoznak, a tantervben rögzítik, hogy az értékelésnél külön vizsgajegy (előadások elméleti anyagának számonkérésére és a szemináriumokra, gyakorlati foglalkozásokra), külön félévközi jegy szolgáljon az értékelésre, vagy a különböző oktatási formákkal kapcsolatos hallgatói teljesítmény egyetlen érdemjegyben összegződjék. Bár a szóbeli vizsgán az értékelés kevésbé objektív, mint az írásbeli vizsgán, azokból a tárgyakból, ahol az ismeretek elsajátítása nem puszta memoriterként jellemezhető, hanem célszerű felmérni az ismeretek megértését, az ismeretek alkalmazásának készségét, előnyben részesítik a szóbeli vizsgát. A hallgató-oktató arány az utóbbi tíz évben mintegy háromszorosára nőtt, sok esetben akkor is írásbeli vizsgát kénytelenek a tanszékek megtartani, amikor célszerűbb volna szóbeli vizsgán felmérni az ismeretek elsajátítását. Az értékelésre jellemző, hogy nem relatív skálán történik [biztosítva minden évben, hogy körülbelül azonos százalékos arányban legyenek minden évben azok a hallgatók, akik jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), elégtelen (1) érdemjegyet szereztek], hanem a követelmény szint általában azonos minden évben, az értékelés ezért egy abszolút skálán történő értékelésnek felel meg. A képzés végén záróvizsgát kell tenni, amelyet bizottság előtt kell letenni. Törvény szabályozza, hogy a bizottságnak az elnökön kívül legalább két tagjának kell lennie, amelynek legalább egy tagja külső szakember. A hallgatók előrehaladását a kreditrendszerű képzésben egy mennyiségi és minőségi paraméter is jelzi. A mennyiségi paraméter az egyes tantárgyakhoz rendelt kreditpont alapján képezhető. A hallgatónak az oklevél elnyeréshez meghatározott számú kreditpontot kell összegyűjtenie, előrehaladását tehát mennyiségi szempontból a tanulmányai során addig akkumulált kreditpontok mérik. A minőségi paramétert az értékelésnél szerzett érdemjegyek jelentik, ebből egy, a kreditpontokkal súlyozott tanulmányi átlag számítható. Egy adott félévre vonatkozóan a hallgató teljesítményét minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt méri a kreditindex. Ennek számításánál a félév befejezése után a hallgató által teljesített tantárgyak kreditpontjának és érdemjegyének szorzatából kapott összeget az átlagos előrehaladás esetén egy félévben teljesítendő 30 kreditponttal osztják. 6.13.2. Doktori képzésben a hallgató értékelése A doktori képzésben: doktorandusz rendszeres tanulmányi, kutatási és beszámolási tevékenységet folytat. A doktori iskolák szabályzata rendelkezik az egyetemi ([„egyetem”]) szervezett képzésről, az egyéni felkészülésről, a doktorandusz tanulmányi kötelezettségeiről, a tanulmányok ellenőrzésének
170
módjáról, a doktori képzésben elismerhető kreditekről, a tanulmányok lezárásának feltételeiről, a doktori fokozat megszerzésének feltételeiről. A doktori képzés egységes, harminchat hónapos képzési időből áll, amely felosztható beszámoltatási szakaszokra. A doktori képzésbe felvett személlyel hallgatói jogviszonyt létesít az egyetem ([„egyetem”]). A doktorandusz a beiratkozáskor leckekönyvet kap, amely a tanulmányok igazolására szolgáló közokirat, amely tartalmazza a tanulmányi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos adatokat. A doktori képzés a tudományág sajátosságaihoz és a doktorandusz hallgató igényeihez igazodó egyéni vagy csoportos felkészítés keretében folyó képzési, kutatási és beszámolási tevékenység. A doktorandusz a felvételt követően — a témavezető irányításával — kutatási tevékenységet folytat. A kutatásban történő előrehaladásáról — a doktori szabályzatban meghatározott rendszerességgel — nyilvános beszámolót tart a doktori iskola oktatói, hallgatói és a téma iránt érdeklődő egyéb oktatók, kutatók előtt. A beszámolót követő vitában történik a teljesítmény értékelése. Itt nincs számszerűsíthető értékelés, de a vitában elhangzottak meghatározzák a kutatások további menetét. Sikertelen beszámoló esetén a doktori iskola a témavezető és a doktorandusz felelősségét is megállapíthatja, ajánlásokat tehetnek új témavezető kijelölésére is. A doktori képzés első két évében — a tudományos kutatás folytatása mellett — a doktorandusz kötelező és szabadon választható speciális kurzusokat követően vizsgákat tesz. A vizsgákon elért teljesítményének értékelése lehet: a) ötfokozatú: jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), elégtelen (1) minősítés, b) háromfokozatú: jól megfelelt (5), megfelelt (3), nem felelt meg (1) minősítés, c) a felsőoktatási intézmény ([„egyetem”]) által bevezetett, a tanulmányi és vizsgaszabályzatban rögzített más értékelési rendszer, amennyiben az biztosítja az összehasonlíthatóságot. A doktori képzést követően a doktori fokozatot külön fokozatszerzési eljárás keretében lehet megszerezni. A doktori fokozatszerzési eljárásban részt vevő a doktorjelölt. Doktorjelölt lehet az is, aki nem vett részt doktori képzésben, a fokozatszerzésre egyénileg készült fel. A doktorjelölti jogviszony a doktori fokozatszerzési eljárásra történő jelentkezéssel és annak elfogadásával jön létre. A doktorjelölti jogviszony keretében kell teljesíteni a fokozatszerzés megszerzésének feltételeit: a doktori szabályzat alapján előírt kötelezettségek teljesítése, továbbá a doktori szigorlat eredményes letétele; két idegen nyelv - a tudományterület műveléséhez szükséges - ismeretének a doktori szabályzatban meghatározottak szerinti igazolása; az önálló tudományos munkásság bemutatása cikkekkel, tanulmányokkal vagy más módon; művészeti (DLA) fokozat megszerzésének feltételeként önálló művészeti alkotótevékenység eredményeinek a művészeti ág sajátosságainak megfelelő bemutatása; a fokozat követelményeihez mért tudományos, illetve művészeti feladat önálló megoldása; értekezés, alkotás bemutatása; az eredmények megvédése nyilvános vitában. Doktori szigorlatot szigorlati vizsgabizottság előtt kell tenni. A szigorlati vizsgabizottság legalább három tagból áll, a doktori tanács hozza létre, tagjainak tudományos fokozattal kell rendelkezniük akik közül legalább egy nem áll foglalkoztatási jogviszonyban az egyetemmel ([„egyetem”]). A doktori szigorlat értékelésének módja megegyezik a doktori vizsgákéval. A szigorlatról jegyzőkönyvet kell felvenni. A doktori értekezést bírálóbizottság előtt, nyilvános vitában kell megvédeni. A doktori védésre csak a doktori szigorlat után kerülhet sor. A doktori értekezés bírálóbizottságának elnöke a felsőoktatási
171
intézmény szakmailag illetékes egyetemi tanára vagy a nyugdíjjogosultságot elért, de még foglalkoztatott egyetemi tanára lehet. A bírálóbizottság létrehozására a doktori szigorlati bizottságra vonatkozó elvek szerint történik. A témavezető nem lehet tagja sem a szigorlati, sem a doktori értekezést bírálóbizottságnak. A két hivatalos bíráló, a doktori tanács felkérése, az értekezés (alkotás, munka) benyújtásától számított, az egyetem ([„egyetem”]) szabályzatában meghatározott szorgalmi időszakra eső három hónapon belül, írásos bírálatot készít az értekezésről (alkotásról, munkáról), és nyilatkozik, hogy javasolja-e annak kitűzését nyilvános védésre. Ha az egyik bíráló javaslata nemleges, a doktori tanács egy további, harmadik bírálót is felkér. A doktorjelölt a nyilvános vita keretében ismerteti értekezésének (alkotásának, munkájának) téziseit, majd a bírálók, a bizottsági tagok és a jelenlévők észrevételeire, kérdéseire válaszol. A vita lezárása után a bizottság zárt ülésen, titkos szavazással dönt az értekezés elfogadásáról. Az elnök ezután az eredményt nyilvánosan kihirdeti. A bizottsági értékelés módját a doktori szabályzat határozza meg. A védésről és a bizottság döntéséről jegyzőkönyvet kell felvenni. A doktori fokozatot (és ezzel a tudományterületet és/vagy tudományágat is megjelölő oklevelet) a doktori tanács ítéli oda, erről oklevelet állít ki, a határozatot az egyetem doktori anyakönyvében rögzíti. Az odaítélt doktori fokozatokról központi nyilvántartást kell vezetni, amelybe bárki betekinthet. A doktori értekezések magyar vagy idegen nyelven és azok rövid összefoglaló jellegű tézisfüzetei magyar és egy idegen nyelven 2001 óta az Országos Doktori Adatbázisban a http://phd.om.hu/ honalapon is hozzáférhetők. 6.14. A hallgatók előmenetele A hallgatók tanulmányi és vizsgarendjét a tanterv szerint (6.11. pont) a felsőoktatási intézmények maguk állapítják meg. A felsőoktatási intézmények többsége több éve kreditrendszerű oktatást folytat. 2003. szeptember 1-jétől valamennyi felsőoktatási intézménynek felmenő rendszerben be kellett vezetnie a kreditrendszert. Egyre csökken azoknak az évfolyamoknak a száma, amelynek a hallgatói még nem a rugalmas kreditrendszerű képzésben fejezik be tanulmányaikat. A kifutó rendszerű hagyományos képzésben részt vevők esetén teljesen kötött a tanterv, a hallgatóknak nincs választási lehetőségük a tantárgyak felvétele tekintetében, az intézmény által meghatározott sorrendben kell az adott félévben teljesíteni a tanulmányi követelményeket. A hallgató általában csak abban az esetben iratkozhat be a következő félévre, amennyiben az adott félév valamennyi tanulmányi követelményét teljesítette. Sikertelen vizsga a vizsgaidőszakban – az intézmény döntésétől függően – egy vagy két alkalommal kísérelhető meg újra, illetve méltányossági kérelem alapján, kivételesen, a kar vezetőjének engedélyével egyes intézmények lehetővé teszik a vizsgaidőszakon kívül is a sikertelen vizsga megismétlését. A kreditrendszerű képzésben a hallgató minden félévre a tantervben és intézményi szabályzatban rögzített feltételekkel egyéni tanulmányi rendet dolgozhat ki. Az egyéni tanulmányi rendben a hallgató eltérhet az átlagos ütemű előrehaladás esetére az intézmény által mintatervben ajánlott tantárgyfelvételi rendtől. Főiskolai szintű képzésben ([„főiskolai képzés”]) legalább hároméves, egyetemi szintű képzésben ([„egyetemi képzés”]) legalább négyéves képzésben lehet végzettséget és szakképzettséget szerezni. Ha a hallgató a képesítési követelményekben előírt, az oklevél megszerzéséhez szükséges krediteket a képesítési követelményekben meghatározott képzési időnél hamarabb megszerzi, részére a felsőoktatási törvényben az adott képzési szintre előírt minimális képzési idő után kiadható az oklevél. Újabb szakon a szak képesítési követelményei (kormányrendeletek a szakok képesítési követelményeiről) alapján meghatározott, teljesített és beszámított kreditek után a képzési idő beszámítható. Párhuzamosan két szakon végzett tanulmányok esetén egy adott tanulmányi kötelezettség teljesítése hozzájárulhat mindkét szakon a kreditgyűjtéshez.
172
Az adott szak levelező tagozatos, esti tagozatos vagy távoktatásos formában is folyhat. A szakok képesítési követelményeiben és a tantervekben rögzített nappali teljes képzés összesített óraszáma legalább 1/2-ének, illetve 1/3-ának teljesítése alapján sorolják be a képzést levelező vagy esti tagozatos képzési formába. A kreditrendszerű képzés szerint tanulmányokat folytatók esetében a kreditrendelet képzési területenként szabályozza a kötelező, a kötelezően választható és a szabadon választható tárgyakhoz rendelt kreditek arányát a teljes képzési időhöz tartozó kreditértékhez viszonyítva. A hallgatóknak joguk van minden félévben egyéni tanulmányi rendet kialakítani, választhatnak az intézmény által felajánlott tantárgyi kínálatból, megválaszthatják előrehaladási ütemüket, bizonyos tárgyakat más szakon, karon, intézményben (külföldön is) teljesíthetnek. A kreditrendszerű képzés magyarországi szabályozása szerint megszűnt a félévismétlés fogalma. A következő félévre is kialakított egyéni tanulmányi rendbe kell beiktatni (újra felvenni) azt a tárgyat, amelyet nem tudott teljesíteni. Az egyéni tanulmányi rend kialakításához, az intézmények a legfontosabb kötelező alaptárgyakat általában az őszi és a tavaszi félévben egyaránt meghirdetik. Ha a hallgató valamilyen kötelező tantárgyat nem tudott teljesíteni, akkor azt újabb tantárgy felvétellel mindenképpen teljesítenie kell. A kötelező tárgyak teljesítése nélkül nem kaphat oklevelet a hallgató. Ha a tantárgy, amelyből a hallgató sikertelen volt, valamilyen választhatósághoz kötődik, akkor a hallgatónak nem kell a későbbiek során feltétlenül ugyanazt a tantárgyat teljesíteni, választhat másik tantárgya(ka)t is annak érdekében, hogy az oklevélhez szükséges kreditpontokat összegyűjtse. Az intézmények a tanulmányi és vizsga szabályzatban szabályozzák, hogy a hallgató tanulmányi ideje ne nyúljon végtelen hosszúra. A szokásos szabályozások a következők: a hallgató egy adott tárgyat legfeljebb 3 különböző félévben vehet fel, ha a harmadik tárgyfelvételnél sem tudja a tantárgyat teljesíteni, tanulmányi okokból elbocsátják. Maximálják az egy adott tárgyból a lehetséges vizsgakísérletek számát (a maximális szám általában 5-6). A hallgató tanulmányai során igénybe vehet aktív féléveket (amelyekre egyéni tanulmányi rendet alakít ki, tantárgyakat vesz fel), és korlátozott számban passzív féléveket (amikor nem vesz fel egyetlen tantárgyat sem és hallgatói jogviszonya szünetel. Meghatározzák, hogy az első 2 vagy 4 aktív félévben összesen 60 kreditpontot kell legalább összegyűjtenie a hallgatónak. A hallgató az átlagos előrehaladásnál gyorsabb ütemben is haladhat, tanulmányi ideje ebben az esetben rövidebb, mint a képzési idő. Gyakoribb eset, hogy a hallgató az átlagos előrehaladási ütemnél lassabban halad (tanulmányi ideje hosszabb, mint a képzési idő). Erre az esetre az intézményi tanulmányi és vizsga szabályzatok leggyakoribb szabályozási formája, hogy a hallgató tanulmányi ideje nem haladhatja meg a képzésidő 1,5-szeresét. A hallgatók támogatásáról és a hallgatók által fizetendő díjakról szóló kormányrendelet (rendelkezései is abba az irányba hatnak, hogy az átlagosnál lassúbb ütemben haladók kerüljenek hátrányba. Eszerint az államilag finanszírozott hallgató 4 éves vagy annál rövidebb képzési idejű szakokon a képzési időt meghaladó további 2 félévig, annál hosszabb képzési idejű szakokon pedig további 3 félévig nem vesztik el az állami támogatást. A felsőoktatási törvény lehetővé teszi, hogy ha a hallgató a hallgatói jogviszony megszűnéséig záróvizsgáját nem teljesíti, azt később bármikor letehesse. Van arra is mód, hogy a hallgató más intézményben szakon felvett tantárgy beszámítását kérje. A hallgatók párhuzamosan második, további szakot is felvehetnek, de a hallgatónak csak egyik képzése lehet államilag finanszírozott. A párhuzamos képzésre való felvételről és a tanulmányok folytatásának feltételeiről az a felsőoktatási intézmény dönt, amelyben a hallgató második vagy további oklevelet megszerezni kívánja.
173
A hallgató külön engedély nélkül részt vehet másik felsőoktatási intézmény, kar, szak előadásain és foglalkozásain. A tanulmányok kérelemre történő megszakítása évhalasztással vagy évkihagyással történhet. Másik felsőoktatási intézménybe, más karra, szakra, illetőleg részidős (pl. levelező tagozatos képzés) tagozatra a hallgató kérheti átvételét. Az átvétel feltételeit – ideértve a felvételi (alkalmassági) vizsga előírásának lehetőségét is – az a felsőoktatási intézmény határozza meg, amelyben a hallgató átvétel után tanulmányait folytatja. Doktori képzésben, a tanulmányi kötelezettségek teljesítésének és az állami támogatás folyósításának időtartama három év. Az egyetem ([„egyetem”]) a tanulmányi idő megszakítását legfeljebb három alkalommal, összesen három évre engedélyezheti (évkihagyás). Első alkalommal a kérelmet el kell fogadni. A felvételtől számított 72 hónap elteltével a doktoranduszt a hallgatói névsorból törlik.
6.15. Bizonyítványok A záróvizsgára, oklevélre és címekre vonatkozó rendelkezéseket az 1993. évi LXXX. felsőoktatási törvény, valamint az azzal összhangban intézményi szabályzat tartalmazza. 6.15.1. Záróvizsga A hallgató a tanulmányait több részből álló záróvizsgával fejezi be. A tanári képesítés megszerzésére is irányuló szakot lezáró záróvizsgán a tanári képesítéshez szükséges ismeretekről is számot kell adni. 6.15.2. Végbizonyítvány A tantervben előírt vizsgák eredményes letételét és – a nyelvvizsga letételének és szakdolgozat (szakdolgozat) elkészítésének kivételével – más tanulmányi követelmények teljesítését igazolja, – minősítés és értékelés nélkül – a végbizonyítvány, abszolutórium ([„abszolutórium”]). 6.15.3. Oklevél Az oklevél a Magyar Köztársaság címerével ellátott közokirat, amely tanúsítja a tanulmányok sikeres elvégzését az oklevélben megnevezett szakon. A felsőoktatási intézmények az oklevelet hagyományaiknak megfelelő formában és tartalommal adják ki, hogy az azonosítható és ellenőrizhető legyen. A felsőoktatási törvény határozza meg az oklevél tartalmát, amely a következőket tartalmazza: a kibocsátó felsőoktatási intézmény neve, az oklevél birtokosának neve, születési helye és ideje, végzettség, illetve az odaítélt fokozat, tanulmányi szakirány, szak, szakképzettség megnevezése, képzési forma, kibocsátás helye, dátum, intézmény vezetőjének, továbbá a bizottság elnökének az eredeti aláírása, amely előtt a záróvizsgát tette, valamint az intézmény pecsétje. Az oklevél kiadás feltétele a tanulmányi követelmények teljesítése, abszolutórium ([„abszolutórium”]) megszerzése, záróvizsga teljesítése. Ha a végzettség és szakképzettség megszerzésének feltétele az idegennyelv ismeret, akkor az oklevél a záróvizsgát követően csak az eredményesen letett nyelvvizsgát igazoló dokumentum bemutatása után adható ki. Az oklevelet magyar nyelven vagy magyar és latin nyelven, nemzeti és etnikai kisebbségi képzés esetén a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvén, továbbá a felsőoktatási intézmény döntésének megfelelően a képzés nyelvén is ki kell adni. Külföldi felhasználásra, kérelem alapján, idegen nyelvű melléklet adható ki, amely a tanulmányi kötelezettség legfontosabb adatairól és a tanulmányi eredményekről ad tájékoztatást. 2003-tól új rendelkezése a felsőoktatási törvénynek, hogy a hallgató kérésére az Európa Bizottság és az Európa Tanács által kidolgozott magyar nyelvű oklevélmellékletet (Diploma Supplement) kell ki állítani. A
174
hallgató kérésére és költségére az oklevélmellékletet angol nyelven is ki kell adni. A Oktatási Minisztérium megbízásából 2004-ben elkészült az oklevélmelléklet-készítő program, amely magyar és angol nyelvű oklevélmellékletek elkészítésére és archiválására szolgál a felsőoktatási intézményekben. A felsőfokú szakképzés sikeres szakmai vizsgája alapján szakképesítést igazoló bizonyítvány adható ki. A doktori fokozatot és ezzel a tudományterületet, tudományágat is megjelölő oklevelet a doktori tanács ítéli oda. 6.15.4. Címek A felsőfokú képzésben megszerezhető címeket az 1993. évi LXXX. felsőoktatási törvény, valamint a képesítési követelményekről szóló rendeletek, határozzák meg. Az egyetemi végzettséget ([„egyetemi képzés”]) igazoló doktori címet az orvosok, fogorvosok, állatorvosok, jogászok használhatják, ezeknek rövidített jelölése: dr.med., dr.med.dent., dr.vet., dr.jur. Az egyetemi végzettséggel ([„egyetemi képzés”]) rendelkezők címe továbbá: okleveles mérnök, okleveles közgazdász, okleveles tanár, illetve a képesítési követelményekben meghatározott más cím. A főiskolai szint ([„főiskolai képzés”]) esetén a törvény nem határozza meg taxatív jelleggel a megszerezhető címeket, hanem a képesítési követelményekben szereplő szakképzettségre utal. A főiskolai végzettséggel ([„főiskolai képzés”]) rendelkezők a következő címeket viselhetik: mérnök, közgazdász, tanár, tanító, óvodapedagógus, gyógypedagógus, szakoktató stb. Szakirányú továbbképzés esetén a szak létesítését meghatározó miniszteri rendelet jelöli meg a használható szakképzettséget, rendeleti meghatározott címek alkalmazhatók a szakirányú képzésre utalással. A doktori fokozattal rendelkező személyek címként a „doktor (PhD)” vagy a „Dr.” rövidítést használhatják. Törvény szabályozza, hogy a Magyarországon szerzett felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek külföldön az alábbi, angol nyelvű elnevezéseket használhatják: •
főiskolai ([„főiskolai képzés”]) végzettséggel rendelkezők a „Bachelor” (rövidítve:BA, BSc stb.)
•
egyetemi ([„egyetemi képzés”]) végzettséggel rendelkezők „Master” (rövidítve:MA, MSc stb.)
•
a doktori (PhD) fokozattal rendelkezők a „Doctor of Philosophy” (rövidítve: PhD)
a mesterfokozattal rendelkezők a „Doctor of Liberal Arts” (rövidítve: DLA).
6.16. Oktatási/pályaválasztási tanácsadás, az oktatás és a foglalkoztatás kapcsolata A felsőoktatási intézményekben felvételre jelentkezni kívánó fiatalok tájékoztatására az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) szervezésében két kiadvány jelenik meg minden évben. Egyik a Felsőoktatási felvételi tájékoztató (az egyes intézményekben meghirdetett szakokról, felvételi keretszámokról, a felvételi eljárás részleteiről), a másik a Mit kínál a Magyar Felsőoktatás című kiadvány. Utóbbiban az intézmények bemutatkoznak, megadják jellemző paramétereiket. Doktori képzéshez is kiadvány (Doktori felvételi tájékoztató PhD és DLA képzés) ad tájékoztatást. A kreditrendszer bevezetéséről szóló kormányrendelet (2000. évi 200. kormányrendelet; A felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról) előírja, hogy minden felsőoktatási intézménynek el
175
kell készíteni a részletes Intézményi Tájékoztatót (amely tartalmában, szerkezetében követi az ECTS Felhasználói Kézikönyvben az „Information Package”-re megadott útmutatást, továbbá tartalmazza a 6-12. pont szerinti információkat. Ez az Intézményi Tájékoztató felkerül az intézmény honlapjára is. Az elsőéves hallgatók belépéskor megkapják az intézményi tanulmányi és vizsga szabályzatot, (amely egyúttal az intézmény kreditszabályzatával kapcsolatos követelményeket is kielégíti) és a hallgatókat érintő minden más fontos szabályzatot. A hallgatói információs rendszerbe bekerülnek a szakok az egyes tantárgyainak programjai, követelményei és a hallgatók a számítógép előtt ülve minden fontos információt beszerezhetnek. A felsőoktatásról szóló törvény szerint a hallgató számára biztosítani kell mindazokat az információkat és szolgáltatásokat, amelyek tanulmányai alatt beilleszkedését, egészséges életvitelét, egészségügyi ellátását szolgálják. A felsőoktatási intézmények e feladatok ellátását más intézményekkel is elláthatják. Az intézményekben szervezett formában jelen van a diáktanácsadás. Ennek különböző formái lehetnek. A hallgatókhoz tutorokat (tanárokat, felsőbb éves hallgatókat) rendelhetnek. Lehet külön diák-tanácsadási iroda, amely szervezetileg különálló módon is működhet, de lehet egy pályaválasztási tanácsadási karrieriroda része. Egyes intézmények saját végzettjeik karrier-követésére vonatkozó részletesebb felméréseket végeznek, a felmérés eredményeit intézményi kiadványokban foglalják össze. Egyre több felsőoktatási intézmény szervez évente állásbörzét, amelyen megjelennek a vállalatok képviselői, tájékoztatást nyújtanak a munkavállalási lehetőségekről, a pályakezdő fiatalok által végzendő munkáról, a vállalaton belüli lehetőségekről. Az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) több éve végez felmérést az egyes intézményekben végzettek pályakezdő éveivel kapcsolatban (karrier követés). Ebben nagyon sok más információ mellett – adatok találhatók az egyes intézményekben végzettek elhelyezkedési lehetőségeiről, a munkanélküliek arányáról, a kezdő és néhány év utáni fizetésekről. Ezen felmérés legfontosabb adatait a fiatalok megtalálhatják a Felsőoktatási felvételi tájékoztató kiadványban is. Az intézmények és a helyi gazdasági, társadalmi szervezetek közötti kapcsolatok kialakítása és fejlesztése céljából a felsőoktatási törvény előírja, hogy a felsőoktatási intézményben a társadalmigazdasági szféra képviselőiből és külső szakemberekből tanácsadó testületnek kell működnie. Különösen jó kapcsolatok alakultak ki a gyakorlat orientáltabb képzést folytató felsőoktatási intézmények (műszaki, gazdasági terület) és a gazdálkodó szervezetek között. Itt rendszer, hogy ipari szakemberek szerepet vállalnak az oktatásban, részt vesznek a záróvizsga-bizottságban, a vállalat számára hasznos témaköröket jelölnek meg hallgatói, tudományos tevékenység, diplomamunka lehetséges témáiként. Az ezen témákkal kapcsolatos tevékenységek, kutatások a vállalatnál kihelyeztetve végezhetők el, ezért anyagi támogatást is adnak a hallgatóknak és a hallgatókat megismerve közülük választanak pályakezdő fiatalokat.
6.17. Magánoktatás Az 1993. évi LXXX. felsőoktatási törvény szabályozza a felsőoktatásban a magánoktatást. Nem állami felsőoktatási intézmény állami elismerését kérheti bármely természetes vagy jogi személy. 6.17.1. Konkrét jogszabályi háttér Az állami felsőoktatási intézmények mellett nem állami felsőoktatási intézmények, működését is lehetővé teszi a felsőoktatási törvény. A nem állami felsőoktatási intézmények lehetnek egyházi jogi személyek által létesített államilag elismert egyházi felsőoktatási intézmények és egyéb nem állami létesítésű (alapítványi, magán) államilag elismert felsőoktatási intézmények. Felsőoktatási
176
tevékenység tekintetében a nem állami intézmények az állami felsőoktatási intézményekkel azonos feladatokat látnak el. A felsőoktatási feladatok ellátásának feltételeit a fenntartó, illetve saját bevételeiből az intézmény köteles biztosítani. A fejlesztés feladatairól való gondoskodás a fenntartó feladata, amelyhez az állam hozzájárulhat. A nem állami felsőoktatási intézmények, alapvetően a felsőoktatási törvényben meghatározottak szerint működnek. A magán és egyházi intézményeknek az állami felsőoktatási intézmények működésétől való eltéréséről a törvény külön rendelkezik. A nem állami felsőoktatási intézmények, a fenntartó által meghatározott alapító okirat keretei között feladataikat maguk határozzák meg, amelyek felsőfokú szakemberképzési feladatait az állam külön megállapodás alapján finanszírozza. Nem állami felsőoktatási intézmény állami elismerést az Országgyűlés hozzájárulásával szerezhet. Az intézmények létesítésekor a létesítőnek időarányosan rendelkeznie kell az egyetem ([„egyetem”]) vagy főiskola ([„főiskola”]) működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, valamint a folyamatos működést biztosító, gazdálkodási és pénzügyi feltételekkel. Nem állami felsőoktatási intézmény állami elismerését az Országgyűlés a működési feltételek meghiúsulása esetén vonhatja vissza. Az intézményalapítási indítványt, illetőleg kérelmet rendelet alapján az oktatási miniszterhez kell benyújtani. Az intézménylétesítési indítványhoz, illetőleg kérelemhez csatolni kell: nyilatkozatot a felsőoktatási törvényben előírt feladatok megvalósítására, az egyetem ([„egyetem”]), továbbá a főiskola ([„főiskola”]) működésére előírt feltételek meglétének igazolását, az indítani kívánt képzési programokat, az indítvánnyal, illetőleg kérelemmel együtt – tájékoztatásul a felsőoktatási intézmény alapvető szabályzatainak tervezetét. Az oktatási miniszter a Magyar Akkreditációs Bizottság és az Felsőoktatási és Tudományos Tanács állásfoglalása (2.6. pont) alapján tesz javaslatot a kormánynak és az Országgyűlésnek a nem állami felsőoktatási intézmény állami elismerésére. Magyarországon nem gyakorlat, hogy egy felsőoktatási intézmény állami elismerés nélkül működjön. 6.17.1.1. Nem egyetemi jellegű magánoktatás Nem egyetemi jellegű magánoktatás keretében nem folyik Magyarországon felsőoktatási tevékenység. 6.17.1.2. Magánegyetemek Lásd az alfejezeteket. 6.17.1.2.1. Egyházi felsőoktatási intézmények Az 1990. évi IV. törvény rendelkezik a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról. A magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői. A hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális-egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával jelentős szerepet töltenek be az ország életében. A hitéleti tevékenység mellett az oktatás, nevelés, az egészségügy, a szociális és kulturális szolgáltatások terén jelentős feladatokat láttak el, és fontos társadalmi szerepet töltöttek be.
177
Korábban a materialista és ateista világnézet kizárólagosságának elvi alapján álló pártállam az egyházak vagyontárgyainak elkobzásával, szervezeteik jórészének felszámolásával az egyházak hitéleti tevékenységét és társadalmi szerepüket szűk korlátok közé szorította. A társadalmi váltást követően a jogállamiságot megvalósító Magyar Köztársaságban az egyházak ismét szabadon, korlátozás nélkül betölthetik társadalmi szerepüket. Az egyházi jogi személy, elláthat minden olyan nevelési, kulturális, szociális, egészségügyi, sport-, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, amelyet a törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy állami szerv (intézmény) számára. Az egyházak tevékenységéhez szükséges anyagi feltételeknek megteremtése érdekében az Országgyűlés egyházi törvényt alkotott az egyes volt egyházi intézmények tulajdoni helyzetének rendszerezéséről. Az egyházak az ingatlanok közül a tulajdonrendezés kapcsán oktatási, nevelési célok megvalósításához szükséges ingatlanokat igénylés alapján megkapták. Négy egykori egyházi főiskolát is visszakaptak az egyházak. Tevékenységi körében az egyházi jogi személy intézményt létesíthet és tarthat fenn. Jelenleg 27 egyházi felsőoktatási intézmény 5 egyetem ([„egyetem”]) 22 főiskola ([„főiskola”]) működik. Az egyházi főiskolák ([„főiskola”]) 1-2 szakon alapvetően hitéleti képzést folytatnak. Egy-egy református és katolikus egyetem ([„egyetem”]) működik úgy, hogy a hitéleti képzés mellett nem hitéleti, alapvetően jogász, bölcsész képzést, pedagógusképzést folytatnak. A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között megállapodás született a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdéséről. Az 1997. június 20-án aláírt megállapodást az 1999. évi LXX. törvény (1999. évi LXX törvény; A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetéséről) hirdette ki. Az abban foglaltakat – az azonos jogok érvényesítése érdekében – kiterjesztették más egyházakra is. A hittudományi képzést folytató egyházi intézmények tekintetében az egyetem ([„egyetem”]) és főiskola ([„főiskola”]) működésének törvényben meghatározott kereteitől az egyházi képzés sajátosságai alapján el lehet térni (pl. képzési időben, tudományterületen indítandó szakok száma tekintetében, főiskolai tanárok kinevezése tekintetében). A nem hitéleti képzés tekintetében az állami szektor által biztosított oktatáshoz képest nincsenek különbségek. Az egyházi egyetemek ([„egyetem”]), főiskolák ([„főiskola”]), teológiai karok, illetőleg szakok állami elismerésekor a hitélettel összefüggő tárgyak, ismeretek tartalma nem vizsgálható. A hitéleti képzés tekintetében a képesítési követelményeket az egyházi felsőoktatási intézmények a rájuk vonatkozó egyházi szabályok alapján határozzák meg. Az egyházi egyetemek ([„egyetem”]) is kapcsolódtak a doktori iskolák akkreditációs folyamatához. Valamennyi, az állam által elismert egyházi egyetem ([„egyetem”]) rendelkezik akkreditált doktori iskolával. Az egyházi felsőoktatási intézmények is tervezik a többciklusú képzés bevezetését. 2004-ben egy szakon akkreditáltak programot. 6.17.1.2.2. Magán, alapítványi felsőoktatási intézmények A magán felsőoktatási intézmények 1993 óta jöttek létre. Főiskolaként ([„főiskola”]) működnek és ebből következően 2-5 főiskolai szintű szakon folytatnak képzést.
178
A 12 intézmény a társadalmi változások, a gazdaság kihívásaihoz igazodóan alapvetően társadalomtudományi, gazdasági jellegű képzést folytat. A fenntartó több intézményben az érettségire épülő felsőfokú szakképzéssel alapozta meg az intézmény oktatási tevékenységét és erre épült a felsőoktatási tevékenység. Államilag finanszírozott képzést ezek az intézmények az oktatási miniszter által jóváhagyott irányszám, illetve az oktatási miniszter és intézmény között létrejött megállapodás alapján láthatnak el. A működés és fejlesztés feltételeit a fenntartó biztosítja. A magán felsőoktatási intézmények és az állami felsőoktatási intézmények képzési tevékenységére vonatkozóan a képzés követelményei azonosak. A magán felsőoktatási intézményekbe folytathatnak a hallgatók állami támogatással tanulmányokat. A Magyar Akkreditációs Bizottság (2.6. pont szerint) az állami intézményekkel azonos követelmények alapján hitelesíti (akkreditálja) a felsőoktatási intézmény működését és a képzési programjait. A felsőoktatási törvény lehetőséget ad arra, hogy a magyar állam nevében aláírt állami vagy kormányközi együttműködési megállapodás alapján létesített, idegen nyelven képzést folytató felsőoktatási intézmény esetén külön törvény kiadásával az egyetem ([„egyetem”]) és főiskola ([„főiskola”]) működésére meghatározott feltételektől el lehet térni. Így jött létre az Osztrák Köztársaság kancellárja, a Bajor Szabadállam miniszterelnöke, a Németországi Szövetségi Köztársaság Baden–Würtenberg-i tartományának miniszterelnöke, valamint a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a közös közép-európai felsőoktatási tevékenység elősegítéséről 2001. február 22én kiadott közös kormányközi nyilatkozata kapcsán az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem. Az intézmény külön törvény alapján német nyelvű posztgraduális továbbképzést folytat.
6.18. Intézményi variációk és alternatív szerkezeti formák A magyar felsőoktatási intézmények 6.10 pont szerint teljes idejű képzés mellett részidős képzést is meghirdethet. Egy olyan felsőoktatási intézmény van, amely képzését meghatározóan távoktatási formában szervezi. A Gábor Dénes Főiskola közgazdasági és informatikai területen távoktatási tagozaton folytat képzést. A hallgatók az intézmény által kidolgozott távoktatási tananyagcsomag (tankönyvek, jegyzetek, tankönyvi útmutatók és egyéb oktatási segédeszközök, példatárak, videofilmek, CD-k illetve egyéb oktatási anyagok, amelyek megjelennek a világhálón is) segítségével teljesítik a képzés követelményeit. A Gábor Dénes Főiskola országos hálózatban, de egységes rendszerben működik, közel 50 konzultációs központ keretében hazánkban és a szomszédos országok magyarlakta területein is. A távoktatásban tanuló hallgatók képzési ideje lehet hosszabb is a képesítési követelményekben meghatározott időnél. Az intézmény működése viszont nem tekinthető alternatív szerkezetű intézményi formának. Minden tekintetben a felsőoktatási törvény rendelkezései szerint működik. Magyarországon a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási intézményektől eltérő, felsőoktatási tevékenységet folytató intézmények nincsenek.
6.19. Statisztika A felsőoktatási intézmények adatait az Oktatási Minisztérium hivatalos statisztikája alapján (Statisztikai tájékoztató felsőoktatás 2004/2005) az alábbiak alapján foglaljuk össze. Felsőoktatási intézmények
179
Az államilag elismert felsőoktatási intézmények száma 2004/2005-ben, 69. Az állami intézmények száma 31, az egyházi fenntartásúaké 26, az alapítványi intézményeké 12. A 69 felsőoktatási intézményből 24 egyetem ([„egyetem”]) 45 főiskola ([„főiskola”]) Összes tagozat A felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma az összes tagozaton (nappali, esti, levelező és távoktatási) és képzési szinten (akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés, főiskolai és egyetemi szintű alap- és kiegészítő alapképzés, szakirányú továbbképzés, doktori képzés) 421 520 fő volt. Ez 3 %-al magasabb az előző tanévi létszámnál. 9 122 fő felsőfokú szakképzésben, 240 297 fő főiskolai, 138 169 fő egyetemi szintű alap- és kiegészítő alapképzésben, 25 991 fő szakirányú továbbképzésben és 7.941 fő PhD, illetve DLA képzésben vett részt. Az felsőfokú szakképzésben résztvevők száma 26 %-al nőtt, de arányszámuk továbbra is alacsony, az összes felsőoktatási hallgatónak csak 2,2 %-a részesül akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben a felsőoktatási intézményekben és további 14 000 fő közoktatási intézményekben. Ez utóbbi tanulók számbavétele a közoktatási intézményeknél történik. A 13 601 külföldi hallgató közül legtöbben Romániából ( 3 171 fő) és Szlovákiából ( 2 341 fő) folytattak hazánkban tanulmányokat. Nappali tagozat Jelentkezés és felvétel A 2004. évi felvételi eljárás során a felsőoktatási intézmények nappali tagozatára, akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésre, főiskolai és egyetemi szintű alap- és kiegészítő alapképzésre összesen 95 871 fő nyújtotta be felvételi jelentkezését. Az államilag finanszírozott felvételi irányszám 54 ezer fő volt (a katonai és rendészeti oktatást kivéve), amely 1 ezerrel haladta meg az előző évit, tovább javítva a felvételi esélyeket. 200 4-ben a jelentkezők száma 50 ezerrel, a felvetteké 35 ezerrel haladta meg az 1990-es létszámokat. A felvételi esély 36%-ról 57,6 %-ra növekedett.
180
6.19.1. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatára jelentkezettek és felvettek számának alakulása 1990-2004 között: A felvételi Felvételi vizsga éve irányszám
Jelentkezettek száma
Felvettek száma
Felvettek aránya a jelentkezettek %-ában
1990
18 470
46 767
16 818
36,0 %
1991
19 566
48 911
20 338
41,6 %
1992
24 399
59 119
24 022
40,6 %
1993
25 000
71 741
28 217
39,3 %
1994
31 300
79 805
29 901
37,5 %
1995
33 975
86 548
35 081
40,5 %
1996
39 553
79 369
38 382
48,4 %
1997
42 000
81 924
40 355
49,3 %
1998
43 000
81 065
43 629
53,8 %
1999
45 000
82 815
44 538
53,8 %
2000
47 000
82 957
45 546
54,9 %
2001
49 000
84 380
49 874
59,1 %
2002
51 000
88 978
52 552
59,1 %
2003
53 000
87 110
52 703
60,5 %
2004
54 000
95 871
55 179
57,6 %
Képzés A 2004/2005. tanévben nappali tagozatra 225 512 hallgató iratkozott be. A hallgatók 54 %-a nő. Felsőfokú szakképzésre 7 452 fő, főiskolai és egyetemi szintű alap- és kiegészítő alapképzésre összesen 212 294 fő, szakirányú továbbképzésben 450 fő, PhD, DLA képzésben 5 318 fő vett részt. A külföldi hallgatók száma 9 946 fő volt, 600 fővel több az előző évinél. A külföldi hallgatók nagyobb részének képzése idegen nyelven, költségtérítéses képzés keretében folyt az orvostudományi, a műszaki, valamint gazdasági területeken. A hallgatók 80 %-a államilag finanszírozott képzésben részesült. A főiskolai és egyetemi szintű alap- és kiegészítő alapképzésben az első évfolyamra 59 783 hallgató iratkozott be. Az utolsó évfolyamra járó hallgatók száma több mint 46 ezer fő volt. A hallgatók ISCED tanulmányi területek szerinti megoszlásában tovább nőtt a gazdasági, társadalomtudományi képzésben résztvevők aránya, miközben csökkent a tanárképzési és műszaki területeken. Az idegen nyelvet tanulók száma 87 492 fő volt, (egy hallgató több idegen nyelvet is tanulhat) ebből legtöbben angol ( 45 579 fő) és német ( 23 318 fő) nyelvet tanultak. A fővárosban, Budapesten az összes hallgató intézményekben.
44 %-a,
99 576 fő tanult a felsőoktatási
181
Állami juttatások Az állami felsőoktatási intézmények nappali tagozatán az összes képzési szinten tanuló hallgatók 43 %-a, összesen 84 898 hallgató részesült tanulmányi ösztöndíjban. Rendszeres pénzbeli szociális támogatásban 42 740 hallgató részesült, arányuk 22 % volt. Kollégiumban az összes hallgatók közül – a külföldi hallgatókkal együtt, valamint a katonai, az egyházi és az alapítványi intézményeket is beleértve – 49 734-en kaptak elhelyezést. Arányuk az összes hallgató 22 %-a. Lakhatási támogatásra jogosult volt az összes képzési szinten tanuló nappali tagozatos hallgatók 38 %-a, 85 577 fő. Esti tagozat Az esti tagozatra 11 656 fő iratkozott be a 2004/2005. tanévre, ebből 9 356 fő egyetemi vagy főiskolai szintű képzésben részesült, számuk 8 %-kal csökkent . Szakirányú továbbképzésben résztvevők száma tovább emelkedett, 2 168 főre. Egyetemi és főiskolai szintű képzésben részesülők közül az I. évfolyamon 2 863 hallgató tanult, az utolsó évesek száma 2 465 volt. A hallgatók közel 70%-a nő, a hallgatók kor szerinti megoszlásban a 30 éves és idősebbek aránya 44 %. A hallgatók közül 2 472 fő államilag finanszírozott képzésben vett részt. Levelező tagozat A levelező tagozatra beiratkozott hallgatók száma a tanév elején 149 073 fő volt, 64 %-uk nő. 1 586 fő felsőfokú szakképzésben, 20 287 fő szakirányú továbbképzésben és 2 575 doktori képzésben vett részt. Az egyetemi és főiskolai szintű képzésben 124 625 hallgató vett részt, az első évfolyamosok száma 44 064 fő, az utolsó éveseké 28 246 fő volt. A 30 éves és idősebb hallgatók aránya 40%. A hallgatók 82%-a költségtérítéses képzésben vett részt. Távoktatási tagozat A távoktatás tagozaton 35 279 fő tanult, ebből 3 086 fő szakirányú továbbképzésben. A nők aránya 57 %. A távoktatási tagozaton a hallgatók 90%-a, 32 193 fő főiskolai szintű képzésben vett részt. Az egyetemi és főiskolai szintű képzésben első évolyamra 12 516 hallgató iratkozott be, az utolsó éves hallgatók száma 5 732. A hallgatók 44 %-a 30 éves és idősebb korú. A tagozaton minden hallgató költségtérítéses. Oklevél 2004 -ben a nappali tagozaton 31 633 fő kapott egyetemi, ill. főiskolai szintű oklevelet. Az esti tagozaton 2 159-en, a levelező és távoktatás tagozaton pedig 19 722-en szereztek egyetemi vagy főiskolai szintű oklevelet. A négy tagozati formában együttesen 53 514 fő kapott diplomát.
182
6.19.2. Az összes tagozaton felsőfokú szakképzésben OKJ által meghatározott szakképzettséget szerzett 1 688 fő, doktori, ill. mester fokozatot 893 fő, szakirányú végzettséget pedig 8 825 fő. Egyetemi és főiskolai szintű oklevelet szerzettek száma Tárgyév
nappali
esti
levelező
összesen
1 990
15 963
1 294
6 846
24 103
1 995
20 024
1 269
4 944
26 237
1 996
22 147
1 385
7 778
31 310
1 997
24 411
1 807
10 572
36 790
1 998
25 338
1 696
11 575
38 609
1 999
27 049
1 491
13 811
42 351
2 000
29 843
2 114
15 021
46 978
2 001
29 746
1 986
15 804
47 536
2 002
30 785
2 065
17 655
50 505
2003
31 929
2 244
18 639
52 812
2004
31 633
2 159
19 722
53 514
Oktatók A 2004/2005. tanévben a felsőoktatási intézményekben az oktatók száma – a 2004. októberi állapot szerint – 23 787 fő volt. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma 16 892 fő, ebből az egyházi fenntartású felsőoktatási intézményekben 1 093 fő, az alapítványi főiskolákon 614 fő oktatott. A nők aránya 39%, a 30 évesnél fiatalabb oktatók aránya 8%. A teljes munkaidős oktatók 0,8 %-a volt akadémikus, 5,3%-a tudományos címmel, tudományos fokozattal rendelkezett, és 11%-a volt habilitált.
39 %-a
Az egy vagy több nyelvvizsgával rendelkező oktatók száma 13 000 fő, arányuk több mint 77%.
183
6.19.3.Felsőfokú oktatás Megnevezés
1990/1991 2001/2002 2002/2003 2003/2004 2004/2005
Intézmény
77
65
66
68
69
Oktató
17 302
22 863
23 151
23 288
23 787
1 oktatóra jutó hallgató
6,3
15,3
16,5
17,6
17,7
349 301
381 560
409 075
421 520
Hallgatók tagozaton
száma
az
összes 108 376
Ebből: szakképzésa)
–
4 475
6 128
7 219
9 122
egyetemi szintű oktatás
47 498
117 947
124 606
133 274
138 169
főiskolai szintű oktatás
54 889
195 291
216 581
233 673
240 297
szakirányú továbbképzés
5 989
24 558
26 815
27 074
25 991
doktori (PhD, DLA) képzés
–
7 030
7 430
7 835
7 941
192 974
203 379
216 296
225 512
70,7
55,2
53,3
52,9
53,5
szakképzésa)
–
3 810
5 132
5 917
7 452
egyetemi szintű oktatás
39 510
95 440
99 763
105 927
109 912
főiskolai szintű oktatás
37 091
88 631
93 392
98 983
102 380
szakirányú továbbképzés
–
280
326
460
450
doktori (PhD, DLA) képzés
–
4 813
4 766
5 009
5 318
76 601
184 071
193 155
204 910
212 292
Esti, levelező és távoktatásban 25 786 résztvevő hallgató
129 167
148 032
162 037
166 174
Hallgatók tagozaton
száma
a
nappali 76 601
% Ebből:
Egyetemi, főiskolai szintű képzés Nappali tagozatos hallgató
A nappali tagozaton tanulókból első évfolyamos
22 662
56 709
57 763
59 699
59 783
külföldi hallgató fő
3 310
8 088
8 184
8 850
9 302
külföldi hallgató %
4,3
4,2
4,0
4,1
4,1
nő, %
48,8
53,8
53,8
53,7
54,1
90,6
84,4
82,9
80,6
25,5
24,7
24,5
22,9
29 746
30 785
31 929
31 633
államilag oktatásban, %
finanszírozott ..
kollégiumban lakik, % Nappali szerzett
tagozaton
46,8 oklevelet 15 963
184
Esti, levelező és távoktatás 8 140 tagozaton oklevelet szerzett
17 690
19 720
20 883
21 881
a) Akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés. – a) Post-secondary programs accredited by the Hungarian Higher Education Accreditation Committee. Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005. 6.19.4. A hallgatók száma a szülők (hallgatók) lakhelye szerint képzési szintenként, 2004/2005, nappali tagozat
Régió
Akkreditált Fő iskolai Egyetemi iskolai szintű szintű rendszerű felső képzésben képzésben fokú szakképzésben
Szakirányú PhD, DLA Összesen továbbkép- képzésben zésben résztvevő résztvevő
fő
fő
%
fő
KözépMagyarország 2 253
3,6
KözépDunántúl
1 106
NyugatDunántúl
%
fő
25 432 40,9 32 197 51,8 195
0,3
2 106 3,4
62 183 100,0
4,9
11 324 49,7 9 966 43,7 39
0,2
365
1,6
22 800 100,0
954
4,3
11 150 50,6 9 531 43,2 19
0,1
386
1,8
22 040 100,0
Dél-Dunántúl 931
4,5
8 813 42,5 10 417 50,2 41
0,2
535
2,6
20 737 100,0
ÉszakMagyarország 829
3,1
12 334 46,9 12 755 48,5 23
0,1
381
1,4
26 322 100,0
Észak-Alföld
691
2,1
16 654 49,9 15 573 46,6 28
0,1
459
1,4
33 405 100,0
Dél-Alföld
616
2,2
14 440 51,4 12 404 44,2 42
0,1
577
2,1
28 079 100,0
3,3
102 380
Összesen 7 452
%
fő
109 45,4 912
%
48,7 450
0,2
%
5 318 2,4
fő
225 512
%
100,0
Forrás: : OM Statisztikai tájékoztató, felsőoktatás 2004/2005..
185
6.19.5. Felsőfokú oktatás adatai területi egységenként, 2004/2005 Data on education at tertiary level by regions, 2004/2005 Felsőoktatási Oktató Hallgató Ebből egyetemi, Kollégiumban intézmény összesen főiskolai szinten lakó, % Területi egység
összesen nappali tagozaton
KözépMagyarország
37
11 833
181 816
159 192
100 855
20,2
Közép-Dunántúl
8
1 291
27 995
25 422
15 481
23,0
Nyugat-Dunántúl
4
1 200
32 568
29 614
14 443
26,2
Dél-Dunántúl
3
2 416
38 162
33 882
18 135
28,7
Észak-Magyarország 5
1 504
43 565
40 288
13 507
21,4
Észak-Alföld
6
2 600
48 485
44 353
25 335
25,6
Dél-Alföld
6
2 943
48 929
45 715
24 536
26,0
Összesen
69
23 787
421 520
378 466
212 292
22,9
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005. 6.19.6. Felsőoktatásban résztvevő hallgatók megoszlása nappali, esti, levelező és távoktatás, nők férfiak, 2004/2005 Fő
Férfiak (fő)
Férfiak (%)
Nők (fő)
Nők (%)
Hallgatók együtt
421 520
176 007
41,8
245 513
58,2
Nappali hallgatók
225 512
103 158
45,7
122 354
54,3
Esti
11 656
3 791
32,5
7 865
67,5
Levelező
149 073
53 777
36,1
95 296
63,9
Távoktatás
35 279
15 281
43,3
19 998
56,7
Forrás: OM Statisztikai tájékoztató, felsőoktatás 2004/2005.
186
6.19.7. A felsőoktatásban résztvevők száma korévenként, 2004/2005, összes tagozat Kor
Felsőfokú szakképzés (felsőoktatási intézményben)
17
Főiskola
Egyetem Szakirányú Doktori, továbbképzés PhD, DLA
Összesen
98
36
4
138
18
990
7 737
6 428
1
15 156
19
2 237
20 228
16 175
10
38 650
20
1 966
24 103
17 571
11
43 651
21
1 150
26 108
17 569
45
1
44 873
22
683
23 763
17 598
228
18
42 290
23
445
19 045
15 769
689
313
36 261
24
284
14 813
11 432
1 352
827
28 708
25
198
12 217
7 893
1 613
1 216
23 137
26
139
10 971
5 658
1 810
1 041
19 619
27
125
10 007
4 004
1 691
887
16 714
28
101
9 124
3 111
1 489
656
14 481
29
107
8 872
2 584
1 522
515
13 600
30-34
340
25 712
6 258
4 696
1 121
38 127
35-39
172
14 819
3 092
3 978
530
22 591
40-
185
12 680
2 991
6 852
816
23 524
összesen
9 122
240 297
138 169
25 991
7 941
421 520
Forrás: OM Statisztikai tájékoztató, felsőoktatás 2004/2005.
187
6.19.8. A hallgatók száma az egyetemi, főiskolai szintű oktatásban ISCED képzési területek szerint Number of students in university and college level education by ISCED fields of training Összes Ebből hallgató nappali
Összes Ebből hallgató nő, %
Nappali Ebből tagozatos nő, %
Képzési terület tagozatos 1990/1991
2004/2005
Tanárképzés, oktatástudomány 37 571
26 891
52 537
71,8
25 675
69,6
Művészetek
1 213
1 065
5 093
56,0
4 598
56,0
Humán tudományok
1 992
1 182
26 349
68,5
20 705
68,2
Társadalomtudományok
4 381
3 170
44 081
65,1
28 906
62,8
Gazdaság és irányítás
9 471
4 755
90 791
67,3
32 088
62,1
Jog
4 738
3 128
18 564
59,0
9 983
60,8
Természettudományok
1 647
1 617
6 774
48,1
6 624
47,4
Informatika
2 662
1 823
13 719
24,0
9 732
14,2
Műszaki tudományok
20 223
16 685
49 945
19,1
34 987
20,4
Mezőgazdaság, állategészségügy
5 032
4 416
12 359
46,7
7 029
48,4
9 960
9 222
30 086
76,6
18 394
70,9
Szolgáltatás
3 497
2 647
28 168
56,8
13 571
60,1
Összesen
102 387
76 601
378 466
58,2
212 292
54,1
Egészségügy, gondoskodás
szociális
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
188
6.19.9. A felsőfokú oktatásban végzettek száma ISCED képzési területek szerint szintenként, 2004 Number of graduates by ISCED fields of training by levels, 2004 Szakképzésa Főiskolai
Egyetemi
Szakirányú PhD, továbbképzés képzés
fő
%
fő
fő
fő
%
fő
%
Tanárképzés, oktatástudomány
–
–
8893 26,4
1786 9,0
1505
17,1
62
6,9
Művészetek
–
–
279
0,8
529
–
–
36
4,0
Humán tudományok
–
–
571
1,7
4137 20,8
36
0,4
202
22,6
Társadalomtudományok –
–
949
2,8
3811 19,2
428
4,8
76
8,5
Gazdaság és irányítás
813
48,2
10856 32,3
1129 5,7
5274
59,8
39
4,4
Jog
90
5,3
–
–
2828 14,2
506
5,7
12
1,3
Természettudományok 99
5,9
6
0,0
728
3,7
38
0,4
162
18,1
Informatika
53
3,1
541
1,6
668
3,4
107
1,2
9
1,0
Műszaki tudományok
124
7,3
2852 8,5
1432 7,2
192
2,2
36
4,0
Mezőgazdaság, állategészségügy
–
–
994
848
4,3
287
3,3
66
7,4
Egészségügy, gondoskodás
9
0,5
3190 9,5
1605 8,1
200
2,3
193
21,6
500
29,6
4519 13,4
363
252
2,9
–
–
100,0
893
100,0
Képzési terület
Szolgáltatás Összesen
%
3,0
%
2,7
DLA
szociális 1,8
1688 100,0 33650 100,0 19864 100,0 8825
a) Akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés. – a) Post-secondary programme accredited by the Hungarian Higher Education Accreditation Committee Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
189
6.19.10. A végzettségek száma ISCED tanulmányi területek szerint, összes tagozat, 2004 Akkreditált Főiskola képzés Egyetemi iskolarendszer képzés felsőfokú szakképzés
terület
össz. nők % Tanárképzés oktatástudomány
és
össz. nők %
össz. nők
Összesen
%
össz. nők
%
11 9 990 8 089 81,0 1 906 1 194 62,6 896
9 283 78,0
Mű vészetek
280
164
58,6 534
474
Humán tudományok
628
412
65,6 4 428 3 257 73,6 5 056 3 669 72,6
Társadalomtudományok
168
122
72,6 3 238 1 993 61,6 3 406 2 115 62,1
Újságírás és információkezelés
912
720
78,9 631
Üzleti élet és irányítás Jog
813
11 620 76,3 185
90
76
310
478
7 840 70,1 1 130 719
84,4
58,1 814
58,2
75,8 1 543 1 198 77,6 13 63,6 128
9 179 69,9
2 828 1 630 57,6 2 918 1 706 58,5
Élő természettudomány
3
1
33,3 226
146
64,6 229
147
64,2
Fizikai tudományok
3
2
66,7 443
185
41,8 446
187
41,9
22
30,6 171
81
47,4
Matematika és statisztika 99
59
59,6
Számítógéptudomány
53
1
1,9
547
287
52,5 670
74
11,0 1 270 362
28,5
Mérnöki tudományok
120
4
3,3
1 897 228
12,0 860
134
15,6 2 877 366
12,7
Gyártás és feldolgozás
4
1
25,0 467
257
55,0 168
86
51,2 639
344
53,8
488
167
34,2 404
180
44,6 892
347
38,9
994
445
44,8 746
391
52,4 1 740 836
48,0
66
64,7 102
64,7
Építészet építéstudomány
72
és
Mezőgazdaság Állategészségügy Egészségügy
102 9
9
Szociális ellátás
100,0 1 356 1 252 92,3 1 538 957 1 834 1 541 84,0 67
Személyi szolgáltatások
435
340 78,2 1 443 1 086 75,3
Környezetvédelem
65
28
Védelmi szolgáltatások Összesen
43,1 401
220
2 708 677 1 35 1 688 138 67,4 304
23 510
63
66
62,2 2 903 2 218 76,4 94,0 1 901 1 604 84,4 1 878 1 426 75,9
54,9 266
165
62,0 732
413
56,4
25,0 97
11
11,3 2 805 688
24,5
20 66,6 354
12 061
57 59,3 346
64,0
36 709
Forrás: OM Statisztikai tájékoztató, felsőoktatás 2004/2005.
190
6.19.11. Intézmények száma, oktatók és hallgatók száma és arányai, összes tagozat, 2004/2005 Intézmények
Oktatók
Hallgatók
1 oktatóra jutó hallgatók száma
Állami
31
19 535
363 961
18,6
Egyházi
26
2 058
22 666
11,0
Alapítványi
12
2 194
34 893
15,9
Összesen
69
23 787
421 520
17,7
Forrás: OM Statisztikai tájékoztató, felsőoktatás 2004/2005.
191
7. FEJEZET Folyamatos képzés és továbbképzés pályakezdő fiataloknak és felnőtteknek Magyarországon a pályakezdő fiataloknak és felnőtteknek a (kötelező) iskolázás utáni képzése és továbbképzése több képzési szektorban és különböző intézménytípusokban szerveződik. Két alapvető formája: az iskolarendszerű felnőttképzés és az iskolarendszeren kívüli képzés. Az iskolarendszerű felnőttképzés alsó szintjén az iskolai végzettséggel egyáltalán nem rendelkezők szerezhetnek végzettséget, közép- és felsőfokon a felnőtt korban továbbtanulni szándékozók ún. esti, illetve levelező tagozaton juthatnak magasabb szintű szakmai vagy általános képzettséghez. Az iskolarendszeren kívüli képzés lehet általános, nyelvi, vagy szakmai irányultságú, és a munkanélküliek (pályakezdő fiatalok vagy felnőttek) számára szervezett foglalkoztatási célú képzési programok mellett a már képzettséggel rendelkezők ill. a munkaviszonyban állók szakmai továbbképzését egyaránt magában foglalja. Az állami támogatással működő képzési programok mellett jelentős arányú képzés folyik a profitorientált képzési szektorban (az ún. képzési piacon) ill. a munkahelyeken is. A különböző képzési szektorokban folyó képzést 2002-től a korábbi jogszabályokra is építő új, keret jellegű törvény szabályozza.
7.1. Történeti áttekintés Az iskolarendszerû felnőttoktatás alapjai a második világháborút követően, állami kezdeményezésre épültek ki, és lényegében máig fennmaradtak. Három fő formája a nappali rendszerű képzéssel azonos program alapján szerveződő, és azonos értékű bizonyítványt adó alap-, közép- és felsőfokú esti ill. levelező képzés volt. E képzési forma társadalmi szerepe jelentős átalakuláson ment át, a 60-as években a tömeges szakemberképzést szolgálta, később a demográfiai hullám miatt szűkössé vált képzési kapacitásokat bővítette, és mindmáig ún. második esélyt adó képzés csatornájaként működik. A felnőtt lakosság mintegy harmada ebben a képzési formában szerezte végzettségét. Jelenleg középfokon a teljes tanulólétszám 15-20 %-a, felsőfokon 47%-a tanul ebben a formában (lásd az 1.sz. ot a 7.17. pontnál). A felsőfokú felnőttképzésben – annak ellenére, hogy számottevően bővültek a nappali tagozaton történő tanulás lehetőségei is – 1990 és 2001 között ötszörösére nőtt a tanulólétszám. A 90-es évek első felében a több százezer főt érintő munkanélküliség kezelésének céljából az állam új típusú (felnőtt)képzési intézményrendszert hozott létre: regionális munkaerő-fejlesztő és képző központok hálózatát alakította ki. A 9 egységből álló regionális képzőközpont hálózat évente több tízezer munkanélkülinek (pályakezdőknek és felnőtteknek egyaránt) kínál állami forrásokból finanszírozott képzési programokat.
7.2. Folyamatban levő reformjavaslatok A magyar kormány 2004 nyarán határozatot hozott a felnőttképzés fejlesztéséről: a Kormány 1069/2004. (VII. 9.) Korm. határozata a felnőttképzés fejlesztésének irányelveiről és cselekvési programjáról. A dokumentum szerint kiemelt támogatást kell biztosítani a gazdasági versenyképességet és foglalkoztatást növelő, a munka világához kapcsolódó képzéseknek (különösen a kis és középvállalkozások igényeinek figyelembevételével). Emellett ösztönözni kell a felnőttképzés szereplői közötti együttműködést országos koordináló testület létrehozásával és a szociális partnerek hatékonyabb bevonásával. Speciális támogatási formákat kell kidolgozni a nők, hátrányos helyzetű csoportok számára, és az informatikai eszközökre építve segíteni kell az otthoni környezetben való tanulást.
192
2005 októberében a magyar kormány nyilvánosságra hozta az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos nemzeti stratégiát (amely a munkaügyi és az oktatási tárca több éves együttműködésének eredményeként került kidolgozásra) és határozatban rögzítette a megvalósítással kapcsolatos legsürgősebb feladatokat:2212/2005. (X. 13.) Korm. határozat az egész életen át tartó tanulás stratégiájának megvalósítását szolgáló feladatokról. A stratégia a kormányzat számára 2013-ig vezérfonalat jelent a cselekvésben. A dokumentum a legfontosabb feladatok között jelöli meg, hogy létre kell hozni a tárcák közötti koordináció intézményét, összhangot kell teremteni a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Tervvel, amely az európai uniós források felhasználására vonatkozik, törekedni kell a képzési programok közötti átjárhatóság biztosítására, és a képzőintézmények területi szinten történő együttműködésére. A dokumentum elrendeli, hogy készüljenek speciális célprogramok a hátrányos helyzetű csoportok képzésének ösztönzésére, a tanárok módszertani továbbképzésére, illetve kerüljön sor a felnőttképzési szolgáltatások adatbázisba szervezésére és hozzáférhetővé tételére.
7.3. Konkrét jogszabályi háttér A felnőttképzés egyes részterületeit önálló jogszabályok rendezik. Az 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről az országosan elismert szakmai végzettségek megszerzésének módját egységes módon szabályozza mind az iskolarendszerű ifjúsági, mind a felnőttképzés területén. Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról rendelkezik az alsó és középfokú iskolarendszerű felnőttképzés szervezésének mikéntjéről. Az 1993. évi LXXX. törvény a felsőoktatásról a munka mellett folytatott felsőfokú tanulmányok szervezését szabályozza. A 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről 2002. január elsején lépett életbe. Nem váltotta fel a korábban kiadott, fentiekben említett jogszabályokat, hanem keretbe foglalta azokat. Kerettörvényként szabályozza a felnőttkorban szerveződő iskolarendszeren kívüli képzés-t, továbbá a képzéshez kapcsolódó szolgáltatásokat. A felnőttképzési törvény alanya minden magyar állampolgár, aki tankötelezettségének eleget tett. A felnőttképzési tevékenység szabályozásának három egymáshoz kapcsolódó eleme: a képzést folytató intézmények kötelező regisztrációja, az intézmény-akkreditáció illetve a programakkreditáció. Felnőttképzési tevékenységet (képzést és/vagy a felnőttképzést kiegészítő szolgáltatást) csak akkor folytathat egy intézmény, ha szerepel a felnőttképzési intézmények országos nyilvántartásában. A nyilvántartásba vétel (regisztrálás) kérelemre történik, feltétele, hogy a képzés-szolgáltató szervezet rendelkezzen a cégalapítást igazoló iratokkal, nyelv-vizsga illetve szakmai vizsga ([„szakmai vizsga”]) szervezése esetén a vizsgáztatásra vonatkozó jogosítvány igazolásával, és az eljárási díjat befizesse. A kérelmet a területileg illetékes munkaügyi hivatalnak kell benyújtani, a bejegyzés 4 évig érvényes. A regisztrált szervezeteknek 2 évenként beszámolót kell benyújtaniuk tevékenységükről. Azokat a szervezeteket, amelyek a törvényes előírásoknak nem tesznek eleget, vagy vállalt kötelezettségüket nem teljesítik (pl. a képzés a szolgáltató hibájából hiúsul meg) törlik a jegyzékből. A jegyzék nyilvános, az interneten kereshető adatbázis formájában elérhető magyar nyelven: http://www.fmm.gov.hu Az akkreditációt külön rendelet szabályozza: a 22./2004. (II. 16.) Kormányrendelet a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól. A felnőttképzési intézmények és a felnőttképzési képzési programok akkreditációját független szakmai testület, a Felnõttképzési Akkreditáló Testület végzi, amely maximum 17 tagú. Tagjait két évre a munkaügyi miniszter kéri fel. Az állam – az éves költségvetésben meghatározott mértékű – felnőttképzési normatív támogatást nyújt az első, államilag elismert szakképesítés megszerzéséhez, valamint a fogyatékos felnõttek általános, nyelvi és szakmai képzéséhez. Ezen felül a Kormány évente meghatározza azon felnõttek
193
számát és körét, akik képzéséhez felnõttképzési normatív támogatást nyújt. Normatív támogatásban kizárólag akkreditált felnõttképzési intézmény, illetve a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal külön ilyen célból megállapodást kötő képzőintézmény részesülhet (a támogatást igényelni kell). Fogyatékos felnõttek képzése esetén a normatív támogatás igénybevételének feltétele, hogy az intézmény felnőttképzési programját is akkreditáltatni kell. Az iskolarendszerű felnőttoktatás irányítása az oktatási miniszter felelőssége. Ő határozza meg a képzés szervezésére vonatkozó feltételeket, a szakmai tantárgyakat, és gondoskodik a szaktárgyak központi programjainak kiadásáról. Az iskolarendszerű felnőttképzés a nappali tagozatos (ifjúsági) képzéssel azonos módon szerveződik, és azonos végzettségek megszerzését teszi lehetővé. A 2001-es felnõttképzési törvény hatálya alá tartozó iskolarendszeren kívüli képzés ágazati irányítását a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter látja el. Egyes speciális kérdésekben a szabályozás más minisztériumokkal együttműködésben történik, pl. a nyelvvizsga-rendszer és a szakképzés működtetésében az oktatási tárca, egyes szakmák esetében más szaktárcák illetékesek (pl. a mezőgazdasági, egészségügyi képzést érintően). Az ágazati irányítási feladatok ellátását segítõ, szakmai döntés előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testület az Országos Felnõttképzési Tanács. A 21 tagú testületben helyet kapnak 7 különböző minisztérium képviselői mellett a képzésszolgáltató szervezetek érdekképviselői, a kamarák, oktatási szakértők. A testület tagjait a munkaügyi miniszter kéri fel 2 éves időtartamra. A 2001-es felnőttképzési törvény rendelkezett a Nemzeti Felnőttképzési Intézet (http://www.nfi.hu) létrehozásáról. Az intézet alapfeladatai között szerepel a felnőttképzési tevékenység szakmai, módszertani fejlesztése, a felnőttképzésben dolgozó tanárok és szakemberek szakmai és módszertani továbbképzésének fejlesztése, a felnőttképzés és a többi képzési szektor közötti kapcsolatok erősítése, a nemzetközi együttműködés szervezése, valamint a Felnőttképzési Akkreditáló Testület titkárságának működtetése. Az akkreditációs kérelmeket a Nemzeti Felnőttképzési Intézetnél kell benyújtani. A jogszabályoknak megfelelő működés felügyeletét – a helyi munkaügyi központok hálózatának a közreműködésével – a munkaügyi miniszter látja el. Ha egy képzőintézmény nem a jogszabályokban előírtak szerint működik, pénzbírságot szabhatnak ki rá, vagy a működéstől eltiltásra kerülhet (és törlik a felnőttképzési intézmények jegyzékéből). A 2001-es felnőttképzési törvény előírása alapján a képzést folytató intézménynek írásos szerződést kell kötnie a képzésben résztvevőkkel, amely tartalmazza a megszerezhető képzettséget ill. a megszerezhető kompetenciát, a képzés helyét, időtartamát, ütemezését, a képzési és vizsgadíj összegét, valamint a teljesítmény ellenőrzésének és az értékelésnek a módját. Egyes foglalkozási csoportok, pl. a köztisztviselők, a pedagógusok (mint közalkalmazottak ([„közalkalmazott”]) kötelező továbbképzését, illetve az egyes speciális foglalkozások esetében a kötelező szakmai továbbképzést önálló rendeletek szabályozzák. Amennyiben a munkaadó képzésre kötelezi a munkavállalót, ill. tanulmányi szerződést köt vele, a tanulás céljára igénybe vehető tanulmányi szabadság mértékéről és igénybevételének módjáról az 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről címmel rendelkezik. A munkanélküliek számára nyújtható képzési és támogatási formákat, az igénybevétel feltételeire vonatkozó szabályokat tartalmazza az 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elõsegítésérõl, a munkanélküliek ellátásáról. Az ún. munkaerő-piaci képzés a foglalkoztatást elősegítő eszköz, amellyel a munkanélküli vagy a munkaviszonyban álló, de munkanélküliséggel veszélyeztetett rétegek képzése révén növelhető az érintettek elhelyezkedési esélye, illetve a munkahely megtartásának valószínűsége. Ennek keretében támogatásban részesülhetnek a regisztrált munkanélküliek, ill. azok, akiknek a munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik, ill. további foglalkoztatása képzés nélkül nem lenne biztosítható. Ugyancsak támogatható a
194
rokkantsági nyugdíjban lévők képzése. A kisgyermek gondozása, nevelése, illetve hozzátartozó ápolása miatt speciális ellátásban (GYES, GYED, ápolási díj stb.) részesülők képzése csak akkor támogatható, ha a képzés időtartama hetente nem haladja meg a húsz órát. A gyermekgondozási ellátásban részesülő személy képzése a gyermek másfél éves korának betöltését követően kezdődhet. A pályakezdő fiatalok képzésének támogatását külön rendelet szabályozza: „68/1996. (V. 15.) Kormányrendelet a pályakezdő munkanélküliek elhelyezkedésének elősegítéséről”. Képzési támogatást kaphat az, aki a 25. életévét – felsőfokú végzettségű személy esetén a 30. életévét – még nem töltötte be, és a tanulói/hallgatói jogviszonya megszűnését követően munkanélküli járadékra még nem szerzett jogosultságot (azaz nem állt munkaviszonyban). A fenti önálló jogszabályok az összehangolás céljából többször is módosításra kerültek.
7.4. Általános célok A 2001. évi CI. felnőttképzési törvény megfogalmazása szerint kiemelt cél a felnőttek szabályozott képzési lehetőségeinek bővítése, az állampolgárok támogatása abban, hogy meg tudjanak felelni a gazdasági, kulturális és technológiai fejlődés kihívásainak, és eredményesebben tudjanak bekapcsolódni a munka világába, illetve a képzés révén életvitelük minősége is javuljon. A munkanélküliek és az iskolarendszerből kilépő pályakezdők képzéséhez nyújtott támogatás egyaránt a foglalkoztathatóság javítására irányul. A felnőttkori képzésnek a társadalmi méltányosság alapelve szerint fontos funkciója a „második esély” biztosítása mindazok számára, akik korábban nem tudtak megfelelő szintű képzettséget szerezni.
7.5. Intézmény típusok A felnőttképzésben résztvevő intézmények jelentős része mind az iskolarendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli képzésben részt vesz. Az iskolarendszerű felnőttképzés az iskolarendszer intézményeiben szerveződik, három szinten, alapfokú, középfokú és felsőfokú képzésként, esti és levelező képzés formájában. (Középfokon 422 képzési hely közül mindössze 22 önálló képzőintézmény, 400 tagozatként működik valamilyen közoktatási intézményben). Az alsó- és középfokú iskolák fenntartói a helyi (települési) illetve megyei önkormányzatok. Az állami képzőintézmények jelentős része bevétel szerzése céljából nem iskolarendszerű képzési programokat, tanfolyamokat is szervez (amelyen a résztvevők képzési díjat fizetnek). Az iskolarendszeren kívüli képzés egy része (kb. 7-8%-a) az 1990-es évek közepe óta 9 regionális munkaerő-fejlesztő és képzőközpontban szerveződik. Irányításuk a munkaügyi miniszter felelőssége. A regionális képzőközpontok költségvetési intézmények, amelyeknek azonban működésükhöz bevételt is kell szerezniük a képzési tevékenységből, ezért a munkanélküliek államilag támogatott képzése mellett az adott régió vállalatai illetve az állampolgárok számára is szerveznek képzést. Államilag támogatott felnőttképzés nem csak az állam által fenntartott képzési intézményekben folyik. A felnőtt korúak képzésének több mint harmadát profit-orientált képzési vállalkozások szervezik
7.6. Földrajzi elérhetőség Az iskolarendszerű felnőttképzés alsó fokú programja jelenleg kb. 50 intézményben érhető el az egész országban.
195
A szakmai képzés és a felsőoktatás erősen centralizált, többnyire a nagyobb városokban működnek ilyen intézmények. A regionális képzőközpontok egy-egy régió központjában, az ország 8 nagyvárosában (megyeszékhelyen) illetve a fővárosban működnek. A státuszuk alapján támogatásra jogosultak (pl. munkanélküliek), amennyiben a képzőintézménytől eltérő településen laknak, képzésük idejére utazási hozzájárulást igényelhetnek és kaphatnak.
7.7. Felvételi követelmények Az iskolarendszerű felnőttképzésben a felvételről az adott képzőintézmény dönt. Az országosan elismert szakmai képzettségek jegyzéke (Országos Képzési Jegyzék, rövidítve OKJ) több száz szakmára vonatkozóan szakmánként tartalmazza a képzési programok bemeneti követelményeit (pl. az előzetes képzettség szintjét, vagy az előírt szakmai gyakorlat mértékét). Az alapfokú szakképesítés megszerzéséhez nem szükséges befejezett alapszintű iskolai végzettség. A középfokú szakképesítések egy részének megszerzéséhez általános iskolai végzettség szükséges, más részükhöz emellett a korábbi szakképzettség megléte is követelmény. Vannak érettségihez, valamint középfokú végzettség mellett szakmai előképzettséghez kötött szakképesítések. Az államilag támogatott, és a munkaügyi központok által a munkanélkülieknek, illetve pályakezdőknek közvetített képzések esetében a résztvevőknek a képzési program által előírt belépési követelmények mellett támogatási kritériumoknak is meg kell felelniük (életkor, jogosultság, pl. korábban munkában töltött idő, stb.). A felsőoktatásban egységes, a középiskola és/vagy felvételi vizsgán szerzett pontokon és ponthatárokon alapuló felvételi eljárás van érvényben.
7.8. Regisztrációs díj és/vagy tandíj A felsőfokú képzésben a kormány évente meghatározza az államilag finanszírozott hallgatói helyek – köztük az esti és levelező formában résztvevők – számát. Az államilag finanszírozott férőhelyeken kívül felvett hallgatók költségtérítést fizetnek. A második diploma megszerzéséért folytatott tanulmányokért, a már megszerzett diplomával azonos szakirányú továbbképzésben, illetve a távoktatásban tanulók költségtérítést (nem tandíjat!) fizetnek, amelynek mértékét az adott intézmény állapítja meg. Ez alól a második tanár szakos diplomáért tanulók jelentenek kivételt. A felsőoktatási felvételi eljárásért ugyancsak díjat kell fizetni. Az iskolarendszeren kívüli képzésben résztvevők közel harmada maga fizeti a képzési költségek egy részét vagy egészét.
7.9. A tanulók pénzügyi támogatása Az iskolarendszerű felnőttképzésben felsőfokon tanulók – a nappali tagozatos hallgatókhoz hasonlóan – jogosultak államilag szabályozott, alacsony kamatú diákhitel felvételére, amelyet a tanulmányok befejezését követően fizetnek vissza. A felnőtt ill. pályakezdő munkanélküliek részére a képzést szervező munkaügyi központok a felajánlott képzés költségeit (részben vagy egészben) megtérítik. Ezen felül a munkanélküliek illetve pályakezdők képzési programjában résztvevők további költségtérítést kérhetnek (pl. utazási költségeik fedezésére). A munkaviszonyban álló és keresettel rendelkező felnőttek önerőből történő továbbképzésének ösztönzéséhez közvetett állami támogatást jelent a képzéssel kapcsolatos adókedvezmény, amelyről külön jogszabály rendelkezik: a 2001-es felnőttképzési törvényt kiegészítő 2002. évi XLII
196
törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról. Eszerint 2003. január 1-től, egy munkaviszonyban álló felnőtt, amennyiben akkreditált felnőttképzési intézményben tanul, személyi jövedelem adóját csökkentheti a felnõttképzési szerzõdés alapján az adóévben fizetett képzési díj 30 százalékával (beleértve a vizsgadíjat is). Az igénybe vehetõ adókedvezmény összege maximált (adóévenként 60 ezer forint lehet). Az adócsökkentésre való jogosultságot és az összeget a képzőintézmény által kiállított igazolás bizonyítja. Az adókedvezményt a felnõttképzésben résztvevõ magánszemély, vagy annak házastársa, szülõje, nagyszülõje, vagy testvére veheti igénybe (amennyiben őket tüntették fel az összeg befizetőjeként).
7.10. A szakosodás fő területei Az iskolarendszerű felnőttképzésben a középfokon többféle program működik. Az általános irányultságú gimnáziumi ([„gimnázium”]) képzésben és a 4 éves, részben szakmai irányultságú szakközépiskolai képzésben azok tanulnak, akik korábban nem vettek részt ilyen képzésben, vagy a képzés során lemorzsolódtak, kimaradtak az iskolából. Azok, akik az iskolázás során rövid idejű (3 éves) szakmunkásképzésben vettek részt, és így nem szereztek középiskolai érettségit, rövidített idejű képzésben szerezhetik meg a továbbtanulás feltételét jelentő érettségi bizonyítványt. Azok, akik korábban érettségit szereztek, de szakmai végzettségre is szükségük van, ugyancsak rövidebb idő alatt juthatnak hozzá, mint ha nappali tagozaton végeznék az adott képzést (mivel csak a szakmai tárgyakat tanulják). A szakképzés területén azonos szabályok érvényesek az iskolai és az iskolán kívüli képzésben, a megszerezhető szakmák körét, a képzés időtartamát, a szükséges előképzettséget, életkort, pályaalkalmassági feltételeket az évente megjelenő Országos Képzési Jegyzék /OKJ/ tartalmazza. A szakképzésben 21 szakmacsoport van, amely 4 szakterületi csoportot alkot: humán, műszaki, gazdasági-szolgáltatási és agrár. Az iskolarendszeren kívüli, szakmai irányultságú képzésben jelenleg a beiratkozottak közel fele gazdasági, kereskedelmi, vendéglátó-ipari, illetve számítástechnikai képesítés megszerzéséért tanul. A képzési programok közötti átjárás rendszere nem kidolgozott (kivételként van rá lehetőség az azonos szakmacsoportokon belül). Jelenleg Magyarországon nincs számottevő bevándorló népesség, ezért képzésük sem formálódott még szabályozott rendszerré.
7.11. Oktatási módszerek A felnőttképzésben nincsenek kötelező tanítási módszerek, a tanárok/trénerek – a közoktatáshoz hasonlóan – a tanítási módszereket maguk választhatják meg, igazodva az adott képzés jellegéhez. Az iskolarendszerű felnőttképzésben azonos módszerekkel oktatnak, mint a nappali rendszerű (ifjúsági) képzésben (jellemzőek a hagyományos módszerek, a csoportos kontaktórák, az írásos ill. szóbeli beszámolók, vizsgák stb.). Az 1993-as LXXIX. közoktatási törvény szerint az iskolarendszerű felnõttképzésben az iskolai nevelés és oktatás a tanulók önképzésére épül, és az oktatás nem csak a nappali oktatás munkarendje szerint szervezhető, hanem a tanulók elfoglaltságához igazodó esti, levelező vagy más sajátos (pl. távoktatás) munkarend szerint. A távoktatás azonban a gyakorlatban egyelőre nem terjedt el. Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben a közoktatásra jellemző ismeret-központú képzésnél nagyobb arányú a képességfejlesztésre irányuló tréning jellegű, kiscsoportos képzés. A képzésszervezési módszerek közül terjedőben van a modul rendszerű képzés, és egyre inkább előtérbe kerülnek az idő és költségkímélő módszerek, mint pl. a résztvevők előzetes tudásának felmérése és elismerése (amelyet a képzésben résztvevők egyik jogaként említ a 2001-es felnőttképzési törvény).
197
Az iskolarendszerű felnőttoktatás időtartama azonos a nappali rendszerű képzésével (de a felnőtt tanulók bizonyos ún. készségfejlesztő tárgyakat, pl. zene, testnevelés nem tanulnak). Az iskolarendszeren kívüli szakmai irányultságú programok időtartama igen változó (a statisztikai átlag 2002-ben átlagosan 382 óra/fő volt). A rövidebb időtartamú képzési programok, készségfejlesztő tréningek minimum 30 óra időtartamúak. A ma korszerűnek számító elektronikus, hálózati alapú oktatástámogató eszközök (ICT) használatára való törekvés elsősorban a felsőoktatásban, illetve a magasabb képzettségűek szakmai továbbképzésében jelenik meg.
7.12. Az oktatók Az iskolarendszerű alap-, közép- és felsőfokú felnőttképzésben ugyanazok a tanárok tanítanak, akik a nappali tagozatos képzésben vesznek részt (pl. a nappali tagozaton tanítók plusz munkaként oktatnak az esti ill. levelező tagozaton). Az iskolarendszeren kívüli képzésben a szakmai irányultságú képzésre vonatkozóan vannak előírások: a szakmát tanítóknak rendelkezniük kell az adott szakmában szerzett végzettséggel és gyakorlati tapasztalattal. Jelenleg a magyar felsőoktatásban/tanárképzésben nincs speciális felnőttképzési oktató képzés. Néhány felsőoktatási intézményben bizonyos szakokon (pl. művelődés-szervező) a hallgatók kiegészítő szakként tanulhatnak andragógiát (azaz a felnőttképzés tudományát). Ez pl. 4 szemeszteres kiegészítő, fakultatívan választható képzés, amely az alapdiplomán belüli specializációt jelent.
7.13. A tanulók értékelése/előmenetele Az iskolarendszerű felnőttképzésben ugyanazok a követelmények és szabályok érvényesek, mint a nappali rendszerű (ifjúsági) képzésben. Az iskolarendszeren kívüli képzésben a felnőttek és pályakezdők képzése során is ugyanazokat az értékelési eszközöket és módszereket alkalmazzák, mint a nappali iskolarendszerű képzésben. Az alkalmazott értékelési módszerek változatosak, és a képzés szervezője vagy a tanár határozza meg alkalmazásuk, kombinálásuk módját az adott képzés jellege és a résztvevők felkészültsége szerint (előadások, szemináriumok, írásos tesztek, szóbeli és írásos beszámolók/adott téma feldolgozása önálló írás elkészítése, prezentáció).
7.14. Bizonyítványok Az iskolarendszerű alsó-, középfokú és felsőfokú felnőttképzés a nappali/teljes idejű képzésben megszerezhető végzettséggel azonos végzettséget, bizonyítványt ad, és a bizonyítvány megszerzésének módja is azonos (pl. érettségi vizsga ([„érettségi vizsga”])). Az iskolarendszeren kívüli képzés esetében, amennyiben az országosan elismert szakmai végzettség megszerzésére irányul, az iskolarendszerű képzéshez hasonlóan szakmai képesítő vizsgával és szakmai bizonyítvány kiadásával zárul. A vizsga szervezésének módját az 1993-as szakképzési törvény egységesen (mind a nappali, mind a felnőttképzésre vonatkozóan) egységesen szabályozza. Szakmai vizsga ([„szakmai vizsga”]) szervezésére jogosult intézményben, vizsgabizottság előtt történik a vizsgáztatás. Az iskolarendszeren kívüli, többnyire rövidebb idejű, tanfolyami képzések esetében a tanfolyam sikeres elvégzését igazoló látogatási bizonyítvány, vagy a tanfolyam elvégzését igazoló (nem országos elismertségű) oklevél kerül kiadásra.
198
Az idegen nyelvi képzés megfelelő szintű, és önálló szabályozás alapján szervezett, vizsgáztatási jogosultsággal rendelkező intézményben szervezett (szóbeli és/vagy írásbeli) nyelvvizsgával, sikeres vizsga esetén nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzésével zárulhat.
7.15. Az oktatás és a foglalkoztatás kapcsolata A 2001. évi LI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról úgy rendelkezik, hogy a munkaadók kötelező hozzájárulást (lényegében szakképzési adót) kell fizessenek a szakképzési rendszer finanszírozásához való hozzájárulás céljából. Ennek mértéke a kifizetett bérköltségek 1,5%-a. Ennek a hozzájárulási kötelezettségnek – a törvény többszöri módosítása nyomán jelenleg – a felét úgy is teljesíthetik, hogy a vállalkozások saját alkalmazásban álló dolgozóik képzését finanszírozzák belőle. A pályakezdők és munkanélküliek részére képzést ajánló és szervező munkaügyi központok feladatai közé tartozik, hogy felhasználják a helyi munkaerőpiacról, a munkaadók előrejelzéseiről rendelkezésre álló információikat, s ezek alapján olyan képzési programokat támogassanak, amelyek összhangban állnak a munkaerőpiac igényeivel. A felnőttképzési tevékenységet a 2001-es felnőttképzési törvény úgy definiálja, hogy annak szerves részét képezik a képzőintézmény által szervezett képzéstámogató szolgáltatások, amelyeknek célja, hogy segítséget nyújtsanak a felnőtteknek, illetve pályakezdő fiataloknak a személyes törekvéseiknek, és meglévő előképzettségüknek leginkább megfelelő képzési programok kiválasztásában, illetve a megszerzett tudás munkaerő-piaci hasznosításában. Ilyen szolgáltatás például az előzetes tudásszint felmérése, a pályaorientációs és pályakorrekciós tanácsadás, a képzési szükségletek felmérése és a képzési tanácsadás, valamint az elhelyezkedési tanácsadás és az álláskeresési technikák oktatása.
7.16. Magánoktatás A 80-as évek végéig az oktatás és a szakmai képzés néhány terület (pl. a nyelvoktatás) kivételével döntően állami szervezetek keretei között működött. A 90-es évtized fordulóján, a gazdasági átalakuláshoz kapcsolódóan néhány év alatt igen kiterjedt képzési piac jött létre, amelynek keretében több ezer képzésszolgáltatási vállalkozás kínál szakmai és egyéb (pl. nyelvi, ill. menedzser-képző távoktatási) kurzusokat, tréningeket. A felnőttképzésben a 7.5. alfejezetben megjelölt intézményeken kívül profit-orientált képzésszolgáltató vállalkozások, és egyéb szervezetek, pl. egyesületek, alapítványok, vállalatok is részt vesznek. Egy részük – pályázati keretek között – állami forrásokat szerez speciális képzési programok megvalósítására (pl. hátrányos helyzetű munkanélküliek képzésére). Amennyiben a képzésszolgáltató vállalkozások regisztráltatják magukat a felnőttképzési intézmények országos jegyzékében, ugyanúgy vehetnek részt a felnőttek és a pályakezdő fiatalok képzésében, mint a többi képzésszolgáltató. (lásd a 7.3. alfejezetet).
199
7.17. Statisztika 7.17.1. Felnőttképzésben résztvevők száma és aránya, a nők aránya 2004/2005 Általános nők iskola %
szakiskola
nők %
gimmá- nők zium %
szakközép- nők felső- nők iskola % oktatás %
összes tanuló 890 551
48,2
126 908 38,3
238 850 57,6
290 139
49,2 421 520 58,2
nappali képzés
48,2
123 403 37,8
193 366 58,6
245 302
47,5 225 512 54,3
25,8
3 505
45 484
44 837
58,5 196 008 62,8
887 785
felnőttképzés 2 766 felnőttképzés %-a 0,3
2,8
56,2
19,0
53,3
15,5
46,5
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005.
200
7.17.2.A hallgatók kor és nem szerinti megoszlása képzési szintenként esti tagozat, 2004/2005 Életkor
Akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés
Főiskolai képzés
fő
fő
%
nők nők % fő
18 év alatt
%
nők fő
Egyetemi képzés
nők %
1
0,0
1
100,0
fő
%
nők fő
nők %
18 éves
15
17,9
13
86,7
54
0,8
40
74,1
19 éves
5
6,0
3
60,0
92
1,3
68
73,9
20 éves
4
4,8
3
75,0
235
3,3
172
73,2
2
0,1
1
50,0
21 éves
8
9,5
5
62,5
309
4,4
201
65,0
22
0,9
15
68,2
22 éves
6
7,1
4
66,7
376
5,4
259
68,9
59
2,5
39
66,1
23 éves
7
8,3
5
71,4
425
6,0
270
63,5
157
6,7
112
71,3
24 éves
3
3,6
1
33,3
429
6,1
273
63,6
212
9,1
139
65,6
25 éves
5
6,0
1
20,0
465
6,6
281
60,4
221
9,5
137
62,0
26 éves
5
6,0
4
80,0
475
6,8
285
60,0
201
8,6
135
67,2
27 éves
9
10,7
9
100,0 452
6,4
284
62,8
178
7,6
118
66,3
28 éves
3
3,6
3
100,0 456
6,5
290
63,6
158
6,8
107
67,7
29 éves
2
2,4
2
100,0 423
6,0
262
61,9
158
6,8
106
67,1
30-34 éves
12
14,3
10
83,3
1 297
18,5
914
70,5
447
19,2
312
69,8
791
11,3
621
78,5
215
9,2
156
72,6
599
80,4
301
12,9
228
75,7
2 331
100,0 1 605 68,9
35-39 éves
0,0
40 év felett 1
1,2
0,0
745
10,6
Összesen
100,0 63
75,0
7 025
100,0 4 820 68,6
84
201
Életkor
Szakirányú továbbképzés
PhD, DLA képzés
fő
fő
%
nők nők % fő
%
nők fő
Együtt nők %
fő
%
nők fő
nők %
18 év alatt
1
0,0
1
100,0
18 éves
69
0,6
53
76,8
19 éves
97
0,8
71
73,2
20 éves
241
2,1
176
73,0
21 éves
6
0,3
1
16,7
345
3,0
222
64,3
22 éves
13
0,6
4
30,8
454
3,9
306
67,4
23 éves
48
2,2
25
52,1
637
5,5
412
64,7
24 éves
104
4,8
46
44,2
2
4,2
2
100,0 750
6,4
461
61,5
25 éves
144
6,6
72
50,0
3
6,3
1
33,3
838
7,2
492
58,7
26 éves
177
8,2
81
45,8
7
14,6 5
71,4
865
7,4
510
59,0
27 éves
157
7,2
85
54,1
6
12,5 2
33,3
802
6,9
498
62,1
28 éves
140
6,5
72
51,4
4
8,3
1
25,0
761
6,5
473
62,2
29 éves
122
5,6
73
59,8
2
4,2
1
50,0
707
6,1
444
62,8
30-34 éves
402
18,5
266 66,2
9
18,8 3
33,3
2 167
18,6 1 505 69,5
35-39 éves
299
13,8
221 73,9
5
10,4
0,0
1 310
11,2 998
40 év felett 556
25,6
411 73,9
10
20,8 5
50,0
1 612
13,8 1 243 77,1
1 2 168 100,0 357 62,6
48
100,0 20
41,7
11 656 100,0 7 865 67,5
Összesen
76,2
Forrás: OM Statisztikai tájékoztató, felsőoktatás 2004/2005.
202
7.17.3. A hallgatók kor és nem szerinti megoszlása képzési szintenként levelező tagozat, 2004/2005 Életkor
Akkreditált Főiskolai képzés iskolarendszerű felsőfokú szakképzés fő
%
nők fő
nők %
18 év alatt
fő
%
nők fő
Egyetemi képzés
nők %
34
0,0
22
64,7 57,0
18 éves
23
1,5
21
91,3
677
0,7
386
19 éves
50
3,2
36
72,0
1 812
1,8
20 éves
108
6,8
80
74,1
3 103
21 éves
83
5,2
60
72,3
22 éves
130
8,2
92
23 éves
107
6,7
24 éves
110
25 éves
fő
%
nők fő
nők %
67
0,3
49
73,1
1 212 66,9
241
0,9
159
66,0
3,1
2 121 68,4
318
1,2
219
68,9
4 895
5,0
3 324 67,9
569
2,2
357
62,7
70,8
6 181
6,3
3 961 64,1
1 146
4,4
743
64,8
67
62,6
6 889
7,0
4 465 64,8
2 027
7,8
1 238 61,1
6,9
77
70,0
7 094
7,2
4 487 63,3
2 406
9,3
1 452 60,3
95
6,0
61
64,2
6 791
6,9
4 284 63,1
2 381
9,2
1 397 58,7
26 éves
75
4,7
48
64,0
6 793
6,9
4 189 61,7
2 214
8,5
1 263 57,0
27 éves
74
4,7
46
62,2
6 519
6,6
4 252 65,2
1 977
7,6
1 124 56,9
28 éves
71
4,5
51
71,8
5 824
5,9
3 706 63,6
1 753
6,8
1 016 58,0
29 éves
83
5,2
56
67,5
5 842
5,9
3 584 61,3
1 530
5,9
890
58,2
30-34 éves 273
17,2 186
68,1
16 680 16,9 11 555 69,3
4 328
16,7 2 491 57,6
35-39 éves 146
9,2
114
78,1
10 330 10,5 7 304 70,7
2 482
9,6
1 399 56,4
40 év felett 158
10,0 125
79,1
9 235
2 487
9,6
1 462 58,8
70,6
98 699 100,0 65 816 66,7
Összesen
1 586 100,0 1 120
9,4
6 964 75,4
25 926 100,0 15 259 58,9
203
Életkor
Szakirányú továbbképzés PhD, DLA képzés fő
%
nők fő
nők %
fő
%
nők fő
Együtt nők %
fő
%
nők fő
nők %
18 év alatt 4
0,0
1
25,0
38
0,0
23
60,5
18 éves
1
0,0
1
100,0
768
0,5
457
59,5
19 éves
9
0,0
7
77,8
2 112
1,4
1 414 67,0
20 éves
8
0,0
6
75,0
3 537
2,4
2 426 68,6
21 éves
29
0,1
25
86,2
5 576
3,7
3 766 67,5
22 éves
195
1,0
118
60,5
2
0,1
1
50,0
7 654
5,1
4 915 64,2
23 éves
587
2,9
334
56,9
35
1,4
16
45,7
9 645
6,5
6 120 63,5
24 éves
1 190 5,9
581
48,8
129
5,0
65
50,4
10 929 7,3
6 662 61,0
25 éves
1 398 6,9
741
53,0
228
8,9
100
43,9
10 893 7,3
6 583 60,4
26 éves
1 551 7,6
810
52,2
270
10,5 127
47,0
10 903 7,3
6 437 59,0
27 éves
1 446 7,1
769
53,2
275
10,7 136
49,5
10 291 6,9
6 327 61,5
28 éves
1 267 6,2
733
57,9
227
8,8
108
47,6
9 142
6,1
5 614 61,4
29 éves
1 294 6,4
696
53,8
183
7,1
76
41,5
8 932
6,0
5 302 59,4
30-34 éves 3 875 19,1 2 394
61,8
485
18,8 178
36,7
25 641 17,2 16 804 65,5
35-39 éves 2 967 14,6 1 847
62,3
271
10,5 99
36,5
16 196 10,9 10 763 66,5
40 év felett 4 466 22,0 2 959
66,3
470
18,3 173
36,8
16 816 11,3 11 683 69,5
2 575
100,0 1 079 41,9
Összesen 20 287 100,0 12 022 59,3
149 073
100,0 95 296 63,9
Forrás: OM Statisztikai tájékoztató, felsőoktatás 2004/2005.
204
7.17.4. A hallgatók kor és nem szerinti megoszlása képzési szintenként távoktatás, 2004/2005 Életkor
Főiskolai képzés fő
%
nők fő
Szakirányú továbbképzés Együtt nők %
fő
%
nők fő
nők %
fő
%
nők fő
nők %
18 év alatt 1
0,0
1
100,0
1
0,0
1
100,0
18 éves
70
0,2
27
38,6
70
0,2
27
38,6
19 éves
264
0,8
107
40,5
264
0,7
107
40,5
20 éves
589
1,8
283
48,0
589
1,7
283
48,0
21 éves
1 034 3,2
471
45,6
1
0,0
1
100,0 1 035
2,9
472
45,6
22 éves
1 505 4,7
786
52,2
5
0,2
2
40,0
1 510
4,3
788
52,2
23 éves
2 051 6,4
1 113
54,3
18
0,6
8
44,4
2 069
5,9
1 121 54,2
24 éves
2 145 6,7
1 111
51,8
27
0,9
15
55,6
2 172
6,2
1 126 51,8
25 éves
2 287 7,1
1 267
55,4
40
1,3
23
57,5
2 327
6,6
1 290 55,4
26 éves
2 433 7,6
1 298
53,3
54
1,7
31
57,4
2 487
7,0
1 329 53,4
27 éves
2 313 7,2
1 299
56,2
56
1,8
39
69,6
2 369
6,7
1 338 56,5
28 éves
2 385 7,4
1 319
55,3
61
2,0
48
78,7
2 446
6,9
1 367 55,9
29 éves
2 252 7,0
1 237
54,9
82
2,7
60
73,2
2 334
6,6
1 297 55,6
30-34 éves 7 086 22,0 4 020
56,7
350
11,3 244
69,7
7 436
21,1 4 264 57,3
35-39 éves 3 383 10,5 1 980
58,5
668
21,6 443
66,3
4 051
11,5 2 423 59,8
40 év felett 2 395 7,4
64,6
1 724
55,9 1 219 70,7
4 119
11,7 2 765 67,1
32 193 100,0 17 865 55,5
3 086
100,0 2 133 69,1
35 279 100,0 19 998 56,7
Összesen
1 546
Akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés, egyetemi képzés, PhD, DLA képzés nincs távoktatási formában Forrás: OM Statisztikai tájékoztató, felsőoktatás 2004/2005.
205
7.17.5. Oklevelet szerzettek megoszlása, 2004 Képzési forma
Együtt fő
Akkreditált szakképzés
PhD, DLA
Együtt
nő
nők fő %
%
nő
65,8 200
11,8 159
és nők %
2,8
4,4
4,8
0,6
79,5
0,8
fő 33 650 22 238 66,1 16 528 10 432 63,1 17 122 50,9 11 806 69,0 53,9
48,7
50,9
55,2
56,9
fő 19 864 11 712 59,0 15 105 8 743 57,9 4 759 24,0 2 969 62,4 % 30,6
Szakirányú továbbképzés
nők fő %
1 688 1 138 67,4 1 488 979
% 51,8 Egyetemi
nők
Esti, levelező távoktatás
felsőfokú fő % 2,6
Főiskolai
Nappali
28,4
44,5
42,7
15,3
14,3
fő 8 825 5 753 65,2 135 % 13,6
14,0
fő 893
383
% 1,4
0,9
0,4 42,9 652 1,9
40 0,2 296 1,4
29,6 8 690 98,5 5 713 65,7 28,0 45,4 241 0,8
27,6 27,0 87
36,1
0,4
fő 64 920 41 224 63,5 33 908 20 490 60,4 31 012 47,8 20 734 66,9 % 100,0 100,0
100,0 100,0
100,0
100,0
Forrás: OM Statisztikai tájékoztató, felsőoktatás 2004/2005.
206
7.17.6. Az iskolarendszeren kívüli képzésben részt vevők a látogatott képzések száma és gazdasági aktivitásuk szerint, 2004 Participation in non-formal education by number of training and economic activity Gazdasági
Egy képzésben vett részt Több képzésben vett részt Összesen
aktivitás
fő
%
fő
%
fő
Foglalkoztatott
236 409
73,3
22 480
74,6
258 889 73,5
Munkanélküli
14 305
4,4
920
3,1
15 225 4,3
Gazdaságilag aktív együtt 250 714
77,8
23 400
77,7
274 114 77,8
Tanuló
62 917
19,5
6 371
21,1
69 288 19,7
Nyugdíjas
2 314
0,7
82
0,3
2 396
0,7
Egyéb inaktív
6 381
2,0
274
0,9
6 655
1,9
Gazdaságilag inaktív együtt 71 612
22,2
6 727
22,3
78 339 22,2
Összesen
100,0
30 127
100,0
352 453 100,0
322 326
%
Forrás: Az élethosszig tartó tanulás, KSH. 2004.
207
7.17.7. A képzésben részt vevők az oktatás, képzés formája szerint, korcsoportonként, 2004 Participation in LLL by types of education/learning and age-group Képzésben részt vevők összesen
Kor-
Iskolarendszerű oktatásban
Iskolarendszeren kívüli oktatásban
csoport fő
%
fő
%
fő
%
15–24
924 490
58,1
688 386
84,9
39 381
17,7
25–34
301 809
19,0
94 132
11,6
78 840
35,5
35–44
163 295
10,3
21 902
2,7
55 622
25,1
45–54
129 786
8,2
6 295
0,8
40 061
18,0
55–64
52 057
3,3
539
0,1
7 188
3,2
65–74
20 405
1,3
883
0,4
15–74
1 591 842
100,0
221 975
100,0
Kor-
Informális tanulásban
811 254
Iskolarendszerű oktatásban és informális tanulásban
100,0
Iskolarendszeren kívüli oktatásban és informális tanulásban vesz részt
Egyéb formában
csoport fő
%
fő
%
fő
%
fő
%
15–24
21 780
8,0
126 864
82,0
8 269
10,3
39 810
78,9
25–34
75 823
27,7
20 711
13,4
24 164
30,2
8 139
16,1
35–44
56 569
20,7
5 534
3,6
21 829
27,3
1 839
3,6
45–54
64 458
23,6
1 566
1,0
16 752
20,9
654
1,3
55–64
35 977
13,2
8 313
10,4
40
0,1
65–74
18 853
6,9
669
0,8
15–74
273 460
79 996
100,0
100,0 154 675
100,0
0,0 50 482
100,0
Forrás: Az élethosszig tartó tanulás, KSH. 2004.
208
7.17.8. Az iskolarendszeren kívüli képzésben* részt vevők a tanulás célja és gazdasági aktivitásuk szerint, 2004 Participation in non-formal education* by aim of learning and economic activity Gazdasági aktivitás
Első szakképzettség Új szakképzettség Egyéni érdeklődés Összesen megszerzése megszerzése Acquiring first skill
Acquiring new skill
Personal interest
Total
Fő – Persons Foglalkoztatott
35 529
187 778
35 582
258 889
Munkanélküli
3 598
9 779
1 848
15 225
Tanuló
28 100
26 456
14 732
69 288
Nyugdíjas
300
841
1 255
2 396
Egyéb inaktív
1 139
3 901
1 615
6 655
Összesen
68 666
228 755
55 032
352 453
Százalék – Percentage Foglalkoztatott
13,7
72,6
13,7
100
Munkanélküli
23,6
64,3
12,1
100
Tanuló
40,6
38,1
21,3
100
Nyugdíjas
12,5
35,1
52,4
100
Egyéb inaktív
17,1
58,6
24,3
100
Összesen
19,5
64,9
15,6
100
* Ha több képzésben is részt vett, akkor az időben legkésőbbi. If participated in several non-formal education the latest one. Forrás: Az élethosszig tartó tanulás, KSH. 2004.
209
7.17.9. Az iskolarendszeren kívüli szakmai képzésre beiratkozottak képzési terület szerint Number of enrolled in vocational training in non-formal education by fields of training 2003 a)
Képzési terület
2000
2004
(az OKJ szerint)
összesen nő, % összesen nő, % összesen nő, %
Field of training (by NVQL)
Total
femal Total
female Total
female
Oktatási, pedagógiai
1 131
91,4
550
86,7
1 488
83,6
75
14,7
89
11,2
244
45,5
28 978
75,1
13 923
79,6
17 356
70,5
22 394
59,6
14 503
60,5
17 451
60,3
4 502
86,1
2 223
78,8
3 258
80,0
24 572
12,5
19 230
6,7
24 066
7,7
1 825
22,1
2 017
18,9
2 539
16,6
804
10,8
1 938
10,7
1 081
13,3
3 826
11,1
6 246
14,5
7 172
11,2
916
93,2
36
91,7
177
76,8
162
3,7
206
54,9
960
29,2
32 469
72,2
18 323
73,7
24 614
72,3
1 440
69,7
445
76,2
733
58,4
12 117
33,5
9 635
29,0
10 577
35,0
9 131
43,9
2 305
38,8
11 151
42,5
Education, pedagogy Művészeti Fine arts Gazdasági, igazgatási Economy, administration Számítástechnikai Informatics Egészségügyi Medical Kis- és nagyüzemi ipari Small and large sclale industrial Műszaki, technikusi Engineering, technical Építészeti Construction Mező-, erdő- és halgazdálkodási Agriculture, forestry, fishing Háztartásgazdasági Household economy Szállítási, hírközlési Transport, telecommunication Személyi szolgáltatási, idegenforgalmi
vendéglátási,
Personal service, catering, commerce, tourism Kulturális és tájékoztatási Culture and dissemination Egyéb, más területhez nem sorolható Other, not elsewhere classified Nem azonosítható
210
Not identifiable Összesen – Total
144 342 53,6
91 669
46,4
122 867 46,4
a) Csak az év folyamán befejezett képzések. – a) Only the finished course during the year. Forrás: Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium. – Source: Ministry of Employment and Labour.
211
8. TANÁROK ÉS AZ OKTATÓSZEMÉLYZET Ld.a 8.1 ponttól.
8.1. Tanárok alapképzése A pedagógusképzés a felsőoktatás képzési rendszerének része, amelynek egyik ága a tanárképzés. E mellett elkülönülő ágként megtalálható az óvodapedagógus képzés és a tanítóképzés. A 6. fejezet szerinti felsőoktatási intézményekben az ISCED besorolása szerint a pedagógusképzésben az egyetemi ([„egyetemi képzés”] és a főiskolai ([„főiskolai képzés”]) végzettségi szinten folyó tanulmányok az 5.A szintnek feleltethetők meg. A pedagógusképzés illeszkedik az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvényben meghatározott nevelőoktató munka szakaszaihoz. Az egységes szerkezetű oktatásban az alapfokú nevelés-oktatás szakasza az általános iskola ([„általános iskola”]) első évfolyamán kezdődik és a nyolcadik évfolyamig tart. E szakasz két részre tagolódik: az első évfolyamon kezdődő és a negyedik évfolyam végéig tartó, illetve az ötödik évfolyamon kezdődő és nyolcadik évfolyam végéig tartó szakaszra (4.8. fejezet). Az alapfokú nevelés-oktatás szakaszát megelőzi az óvodai nevelés szakasza, amelyben az óvoda ([„óvoda”]) keretében folyik az ún. iskolai életmódra felkészítő foglalkozás ([„iskolai életmódra felkészítő foglalkozás”]) (2.5. fejezet). Az óvodai nevelés szakaszában óvodapedagógus látja el a nevelési feladatokat, az egységes szerkezetű oktatás első évfolyamától a negyedik évfolyam végéig tartó szakaszában pedig tanító végzi a nevelés-oktatás feladatait. Az 5. évfolyamtól kezdődő szakrendszerű oktatásban az egységes szerkezetű oktatás második szakaszában és a középfokú oktatásban (5.4. fejezet) tanári szakképzettség szükséges a nevelés és oktatás feladatainak ellátásához. Az óvodapedagógus és a tanító szakképzettség főiskolai szintű végzettség ([„főiskolai képzés”]) keretében szerezhető meg. Az egységes szerkezetű oktatás 5-8. évfolyamainak szakrendszerű feladataira felkészítő képzés főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) végzettséget, a középfokú oktatás feladataira felkészítő képzés egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) végzettséget eredményez. Az egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) tanári szakképzettséggel az általános iskola ([„általános iskola”]) 5-8. évfolyamán is alkalmazható a pedagógus. A középfokú oktatásban a közismereti oktatás általános műveltséget nyújtó tantárgyait a közismereti tanárképzésben szakképzettséget szerzett tanárok oktatják, a szakközépiskolák ([„szakközépiskola”]), szakiskolák ([„szakiskola”]) szakmai orientációt, valamint az elméleti és gyakorlati szakmai alapozó oktatás, továbbá a szakképzés tantárgyait a szakmai tanárképzésben szakképzettséget szerzett tanárok és mellettük szakoktatók ([„szakoktató”]) látják el. A művészeti tárgyak, a testnevelés (együtt: készségtárgyak), az idegen nyelvek oktatását szintén a szakrendszerű oktatásra képzett egyetemi ([„egyetemi képzés”]) vagy főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) szakképzettséggel rendelkező tanárok látják el. Azonban a készségtárgyakat és az idegen nyelvet főiskolai szinten ([„főiskolai képzés”]) végzett tanárok is oktathatják a középfokú oktatásban. A speciális nevelési igényű tanulók fejlesztését a sérülés típusainak, a speciális nevelési szükségletnek megfelelően differenciálódó gyógypedagógus képzés biztosítja, amely főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) szakképzettséget nyújt.
212
A speciális pedagógusképzés körébe tartoznak az egyik kategóriába sem sorolható, elsősorban a közoktatási intézmények pedagógiai, pszichológiai, szociális feladataira felkészítő szakok: nevelőtanár, szociálpedagógus, pedagógia, pszichológia. Az előzőekben leírtak alapján megszerzett szakképzettségek alapján négy nagyobb pedagógusképzési területet (ágat, szakcsoportot) különböztetünk meg: 1. óvodapedagógus képzést, 2. tanítóképzést, 3. tanárképzést, ezen belül 3.1. közismereti tanárképzést, illetve 3.2. szakmai tanárképzést, valamint 4. speciális pedagógusképzést, ezen belül 4.1. a gyógypedagógusképzést és 4.2. az egyéb pedagógiai jellegű (pl. pedagógia, szociálpedagógus szakos) képzést. (A további pontok tárgyalásakor a negyedik – illetve a 3. és a 4. számú képzési ágon belüli alcsoportok esetén az ötödik – számjeggyel következetesen ezt a fenti csoportosítást jelöljük.) Az un. Bolognai folyamat első lépéseként, vagyis a többciklusú képzésre történő áttérés megalapozásához 2004-ben elkészült az első képzési ciklus alapfokozatot (BSc) nyújtó képzés szakstruktúráját, valamint a képzési és kimeneti követelményeit meghatározó jogszabály („2004/252 kormányrendelet; a többciklusú, lineáris felsőoktatási képzési szerkezet bevezetésének egyes szabályairól és az első képzési ciklus indításának feltételeiről, illetve az ezt hatályon kívül helyező 2004/381. kormányrendelet; a többciklusú felsőoktatási képzési szerkezet bevezetésének egyes szabályairól”). A fenti pedagógusképzési területek közül az 1., a 2. és a 4. csoport szakjait érintik (a felsőoktatás egészéről a 6.2. fejezetben) az új típusú első ciklusú képzésre való átállásról írottak. A Magyar Akkreditációs Bizottság ([„Magyar Akkreditációs Bizottság ”]) értékelése nyomán 2004 és 2005 folyamán elfogadást nyertek az új képzési és kimeneti követelmények és a képző intézmények engedélyt kaptak a képzések indítására is. A jogszabály szerint a tanárképzés összes régi formája egységesített szerkezettel (bővebben lásd a 8.1.2. pontban) – a képzés második ciklusában, mesterfokozatot (MSc) nyújtó formában történik. Az első ciklusban folyó képzés a különböző tanári szakképzettségeket alapozza majd meg. Pedagógusképzést (vagy ilyen típusú képzést is) a felsőoktatási intézményeknek jelenleg mintegy a fele (a 68-ből 33, a 31 állami fenntartású intézményből 27) folytat. 8.1.1. Történeti áttekintés A pedagógusképzés története igen nagy különbségeket mutat az egyes képzési ágak szerint. A négy képzési ág szerint az alábbiakban foglalható össze a képzések fejlődéstörténete. A pedagógusképzés több évszázados múltra tekinthet vissza, és a tanárképzés egyes területein már másfél évszázaddal ezelőtt is egyetemen ([„egyetem”]) oktattak. Mára valamennyi pedagógusképzési ágban felsőfokon (ISCED 5A szinten) folyik a képzés. Az óvodapedagógusképzés mintegy egy évtizede, a tanítóképzés pedig három évtizeddel ezelőtt alakult át főiskolai szintűvé ([„főiskolai képzés”]), de az ezt megelőző ISCED 5B szintű felsőfokú szakképzés e területeken is már fél évszázados. A tanárképzésben a főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) képzés is lassan egy évszázada megkezdődött, és fél évszázada ez a képzési ág (tartalmilag és területileg) is kiteljesedett hálózattá alakult. A szakmai tanárképzésben a legkésőbben felsőfokúvá vált ág, a szakoktató-képzés is több, mint 25 éves, az egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) szakmai tanárképzés pedig a bölcsészképzéssel egyidős, így több, mint 140 éves. A gyógypedagógusképzés pedig – Európában elsőként – bő egy évszázada, tanítói és tanári képesítésre épülő főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) képzésként indult. Forrás? A képzés szerkezeti és tartalmi fejlődését tekintve a pedagógusképzés valamennyi területén párhuzamosan folyik az elméleti és gyakorlati felkészítés. Nincs elkülönült ún. próbatanítási (onthe-job) szakasz, de a gyakorlatok (a felsőoktatás által fenntartott un. gyakorló közoktatási intézményekben folyamatosan és 1-2- hónapig a külső iskolákban) a képzés utolsó szakaszában a kezdetektől dominálnak.
213
A pedagógusképzés 1., 2. és 4. területe – természetesen az egyes képzési területek meghatározott célcsoportjaihoz igazodva – kezdettől fogva azoknak az elméleti ismereteknek és gyakorlati képességeknek a kialakítását célozta (az adott korszak igényei és lehetőségei szerint egyre magasabb szinten), amelyek a pedagógusi tevékenység gyakorlásához szükségesek. Az óvodapedagógus-képzés ([„óvodapedagógus szak”]), illetve a tanítóképzés ([„tanító szak”]) és a speciális pedagógusképzés ([„gyógypedagógus szak”]) tartalma a képzés kezdete óta mindmáig a kisgyermekek, illetve az általános iskola kezdeti szakaszában tanuló korosztályok személyiségének a fejlesztésére és nevelésére fókuszált. Emellett a tanítóképzés ([„tanító szak”]) és a gyógypedagógus-képzés ([„gyógypedagógus szak”]) az oktatás valamennyi műveltségi területén való feladatra is komplexen készíti fel a hallgatókat. Ezzel szemben a tanárképzés ([„tanár szak”]) - a kezdetektől mindmáig a tíz éven felüli tanulói korosztály nevelésére fókuszálva – elsősorban valamely (egy vagy több) meghatározott szakterület, tantárgy oktatására készít fel, így tartalma is (természetesen a minden pedagógusi területen közös pedagógiai, pszichológiai elméleti és gyakorlati ismereteken kívül) mindigis az oktatandó szakterület magas szintű megismerését célozta. A tanárképzésben ([„tanár szak”]) tehát a diszciplináris (nem pedagógiai) szakterületi ismeretek dominálnak, míg a többi formában - a műveltségterületi ismeretek széles skálája miatt - egy-egy diszciplínát tekintve nem lehet mély, és így ezek szakmódszertani vonatkozásai jelentik a képzés tartalmi gerincét. A szakterületi (nem pedagógiai) diszciplináris elem aránya a tanárképzésben ([„tanár szak”]) – a szakok szerint eltérő képzési idő, képzési szint és képzési szerkezet miatt viszonylag nagy különbségeket mutatva – 3:1, 4:1, de akár 5:1 is lehet. Ám a pedagógiai elem (beleértve a pszichológiát, a szakmódszertant és a tanítási gyakorlatot is) nagyságrendje és tartalma - az utóbbi évtized fejlesztésének eredményeként – minden tanárszakon ([„tanár szak”]) csaknem azonos (tehát az aránybeli különbségek a szakterületi elem képzési idejének a különbözőségéből adódnak), és a korábbi évtizedekhez viszonyítva jelentősen növekedett is, (lásd konkrétan a 8.7.2.2. pontot). Ez jelenleg minimum 600 tanóra, amely összesűrítve mintegy két félévet tenne ki. (Ilyen összesűrítésre a hosszabb időt igénylő pályaszocializáció érdekében nincs lehetőség: a két elem többnyire a teljes képzési idő alatt párhuzamosan folyik és a szakterületi képzés oklevelének a megszerzése után felvéve is 4 félévig tart). A fejlődés iránya továbbra is a szakterületi elem túlsúlyának a csökkentése a pedagógusi pályán szükséges kompetenciák egyidejű erősítésével. 8.1.1.1. Óvodapedagógus-képzés története Az óvodapedagógusok felkészítése önálló intézményes formában a 19. század első felétől kezdődően folyik Magyarországon. Ez 1958-ig többségében a középfokú tanítóképzőkben vagy pedagógiai gimnáziumokban ([„gimnázium”]), majd 1959-1990 között a felsőfokú (ISCED 5B) óvóképző vagy tanítóképző intézetekben folyt. A felsőfokú képzés 1987-ig 2 éves képzési időt jelentett, azóta 3 éves, és főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) végzettséget ad. Ezzel párhuzamosan 1995-ig középfokú végzettségű ([„érettségi vizsga”]) óvónőket is képeztek az érettségit is adó pedagógiai szakközépiskolákban ([„szakközépiskola”]). Az itt végzettek számára az óvodapedagógusképző intézmények éveken át külön levelező tagozatos képzést hirdettek, hogy meg tudják szerezni a főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) végzettséget. 8.1.1.2. Tanítóképzés története A középfokú tanítóképzők – amelyek a 18. századtól fogva működtek önálló intézményként – 1958ban szűntek meg. Egy részük felsőfokú tanítóképző intézetként, 3 éves képzési idővel működött tovább, s 1974-től tanítóképző főiskolákká, illetve közülük néhány tanárképző főiskolává alakult át. A tanítóképzés 1974 óta főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) képzés, amely három éves képzés volt, majd 1995-től négy éves képzés lett. A ‘90-es években négy egykori egyházi főiskolát ismét visszakaptak a felekezetek: kettőt a katolikus, kettőt a református egyház, melynek egyike a református egyetem ([„egyetem”]) tanítóképző kara lett (6.17. fejezet).
214
8.1.1.3. Tanárképzés története A tanárképzésben az egységes szerkezetű oktatás 5-8. évfolyamainak és a középfokú oktatásban a közismereti oktatás általános műveltséget nyújtó szakrendszerű oktatására felkészítő ágát közismereti, a szakképzés számára felkészítést adó ágát szakmai tanárképzésnek nevezzük. A művészetoktatásra és a testnevelés-sportoktatásra történő tanárképzés részben a közismereti, részben a szakmai tanárképzéshez sorolható. 8.1.1.3.1. Közismereti tanárképzés Főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) közismereti tanárképzés története A tudományegyetemeken folyó tanárképzés kezdetben (a 19. század közepétől) az akkori 8 osztályos gimnáziumok ([„gimnázium”]) számára egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) képzett tanárokat. A kialakuló polgári iskolák szakrendszerű oktatására a 20. század elején külön tanárképzési rendszer jött létre, így ezt tekinthetjük a főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) tanárképzés kezdetének. Sajátos magyar fejlődés eredményeként az elemi iskolai szakaszra épülő (az első 4 osztály elvégzése után megkezdhető) polgári iskolák és a gimnáziumok ([„gimnázium”]) első négy osztálya helyett az 1947-ben új intézménytípusként bevezetett 8 évfolyamos általános iskola ([„általános iskola”]), az egységes szerkezetű oktatás második szakasza (5-8. osztály) számára új típusú felsőoktatási intézményeket hoztak létre, először még pedagógiai főiskola ([„főiskola”]), majd tanárképző főiskola néven. A képzés kezdetektől fogva mindmostanáig szakpáros képzésben készít fel a közismereti tárgyak: a humán és reál tárgyak, illetve a készségtárgyak (pl. ének, rajz, testnevelés) tanítására. A magyar tanárképzésben az egységes szerkezetű oktatás második szakaszának 5-8. évfolyamára képző intézmények alapvetően a tanárképző főiskolák ([„főiskola”]). A fejlesztés során 2000-től az intézmények profilváltozását és a tanárképzés szintjének emelését célzó tartalmi kérdések összekapcsolódtak ennek az elkülönülő intézményrendszernek az átalakításával is. Egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) közismereti tanárképzés története. Tanári diplomát a 19. század második felétől kezdve (1868 óta) lehetett a budapesti tudományegyetemen ([„egyetem”]) szerezni, az egyetemi képzés első szakaszának sikeres befejezése után külön beiratkozással, választhatóan felvéve a tanárképzés kurzusait . A második világháború után a tanárképzés már az egyetemi képzés ([„egyetemi képzés”]) elején elkezdődött, s csak a tanár szakként meghatározott szakokon és szakpárban folyhatott. Az átalakulás nyomán 1948-tól külön karon folytatódott a természettudományos képzés, emellett az ún. szabad bölcsész képzés is megszűnt, s egyes bölcsész szakok csak tanár szakként voltak felvehetőek. Ez a korlát mára, a bölcsész szakok képesítési követelményeiről szóló, 2001-ben kiadott kormányrendelet megjelenésével feloldódott, vagyis a tanári képesítés megszerzése választhatóvá vált, így tanári képesítésre irányuló tanulmányok nélkül is lehet bölcsész oklevelet szerezni. A középfokú oktatás alkalmazási követelményei alapján ugyanakkor a szakpáros képzési kötelezettség (néhány tanár szak kivételével) visszaállt. A bölcsész területtől kissé eltérően alakult a természettudományos tanárképzés. A háború után egy-egy területen a tanár és nem tanár szakok párhuzamosan alakultak ki. A tudományegyetemeken folyó tanárképzésben a humán és a reál tárgyak területén szerzett egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) szakképzettség a középiskola mellett az általános iskola ([„általános iskola”]) felső tagozatában való tanításra is felkészítést ad. Művészetoktatási képzés és testnevelési tanárképzés története A készségtárgyak tanítására létrejött egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) tanárképzés a 20. század elejétől működő önálló művészeti (képző-, ipar- és zeneművészeti), illetve testnevelési
215
főiskolákon ([„főiskola”]) formálódott, amelyek 1985-ben egyetemi ([„egyetem”]) rangúvá váltak. A tanárképző főiskolákon közismereti tanárképzésben ugyanakkor főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) testnevelőtanári, zene-tanári, rajztanári képzés is folyik. A felsőoktatási intézmények 2000-től hatályba lépett integrációja nyomán a tudományegyetemeken ([„egyetem”]) is megindult a művészeti tanárképzés. Főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) művésztanári szakképzettséggel az alapfokú művészetoktatási intézményekben ([„alapfokú művészetoktatási intézmény”]), az egyetemi szinten ([„egyetemi képzés”]) végzettek emellett a művészeti szakközépiskolákban ([„szakközépiskola”]) és a felsőoktatásban is taníthatnak. A táncpedagógus-képzés (a főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) balett, társastánc és néptánc szakon 1975 óta folyik a korábbi Balettintézetből átalakított – a balettoktatás mellett általános([„általános iskola”]) és középiskolai oktatást ([„gimnázium”]) is végző – Magyar Táncművészeti Főiskolán. A testnevelés tanárainak a képzésére 1925-ben önálló főiskola ([„főiskola”]) jött létre, amely szintén 1985-ben kapott egyetemi ([„egyetem”]) rangot. A 40-es évek vége óta – más tanár szakokkal szakpárban - a tanárképző főiskolák ([„főiskola”]) is képeznek testnevelő szakos tanárokat. 8.1.1.3.2. Szakmai tanárképzés története A szakmai tanárképzés a tudományegyetemi ([„egyetem”]) tanárképzéssel egyidős. A képzés kezdetben (közös szervezésben a gimnáziumi ([„gimnázium”]) tanárok képzésével) a pesti tudományegyetem mellett működő Középiskolai Tanárképző Intézetben zajlott, amely a közgazdasági-, mezőgazdasági, illetve a műszaki mérnökképzésre alapozódott. 1945 után az önállóvá vált műszaki, agrár, valamint a közgazdasági egyetemen ([„egyetem”]) folytatták a tanárképzést szakközépiskolák ([„szakközépiskola”]), szakiskolák ([„szakiskola”]) számára. Az egyetemek ([„egyetem”]) mellett később létrejöttek a szakfőiskolák ([„főiskola”]) is, amelyek ugyancsak folytatnak szakmai tanárképzést is. A képzés mai szerkezete mintegy 30 éve stabilizálódott: a mérnöki-agrármérnöki oklevél birtokában vagy az alapszakkal párhuzamosan lehet tanári oklevelet szerezni. A gyakorlati oktatás céljára előbb felsőfokú, majd az 1980-as évek első felében főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) szakoktatói szakok létesültek. A levelező tagozatos képzésben való részvétel feltétele az érettségi bizonyítvány ([„érettségi vizsga”]) mellett az adott szakterületen szerzett középfokú szakmai képzettség, egyes helyeken emellett szakmai gyakorlati munkatapasztalat is. A szakoktató-képzés a műszaki, az agrár és a kereskedelem, illetve vendéglátás mellett az egészségügyi területen is működik. 8.1.1.4. Speciális pedagógusképzés története Lásd az alfejezeteket. 8.1.1.4.1. Gyógypedagógus-képzés történetey A gyógypedagógiai tanárképzés céljára önálló felsőfokú továbbképző intézmény létesült 1900-ban, mely valamennyi gyógypedagógiai intézménytípus számára képzett tanárokat. Kezdetben a pedagógus szakképzettségűek, tanítók, tanárok számára kínált szaktanfolyamokat, majd 1928-tól kezdve, amikor gyógypedagógiai tanárképző főiskolává alakult, 1999-ig az ország egyetlen gyógypedagógiai főiskolájaként, 4 éves képzési idővel, a fogyatékosság típusa szerint differenciálódó szakokon szakpárban képezte a gyógypedagógiai tanárokat. Ma már több intézményben is megkezdődött a gyógypedagógus-képzés. A 2000-ben kiadott képesítési követelmények kormányrendelete alapján az addig mindenkinek kötelezően nyújtott óvodai nevelésre és iskolai oktatásra történő felkészítés az ún. tanári szakággá vált, s emellett az
216
összes korosztály, így a csecsemőktől a felnőttek egyéni fejlesztésére felkészítő terapeuta szakág is kialakult. 8.1.1.4.2. Egyéb pedagógusképzés története A pedagógia szakos képzés önálló szakként – a többi bölcsész szakkal azonos módon – a tudományegyetemeken ([„egyetem”]) alakult ki a 19. században a bölcsészképzés keretében. Hasonló mód a pszichológus-képzés is az európai fejlődéssel szinkronban kezdődött, de ezt a képzést az 50-es években ideológiai okokból jó egy évtizeden át szüneteltették. Ma - részben iskolapszichológus feladatokra, részben a tantárgy oktatására (amely oktatása azonban a középiskolákban nem kötelező, és ugyanígy az iskolapszichológus alkalmazása is elég ritka) - a pszichológia tanári szak nyújt felkészítést. Jelenleg nem tanári szakos változata is létezik, és erre továbbképzés keretében lehet iskolapszichológusi szakképesítést szerezni. A főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) nevelőtanári és pedagógia szak a tanárképző főiskolák ([„főiskola”]) kialakulása után jött létre. Mindkét szintű szakot csak valamely tanár szakkal szakpárban lehet felvenni. A főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) szociálpedagógus szakot 1990-ben alapították, amely ma – a szociális szakmák körébe sorolva – az iskolák mellett elsősorban a szociális intézményrendszerhez tartozó gyermek- és ifjúságvédelem számára képez szakembereket. 8.1.2. Folyamatban lévő reformjavaslatok A pedagógusképzés a felsőoktatás teljes rendszerétől elválaszthatatlan, ezért fejlesztésének tervezése is a felsőoktatási reform-folyamat keretében történik. A felsőoktatási reform célja hozzájárulni a tudásalapú társadalom megteremtéséhez a hatékonyság növelésével. Ennek egyik területe az un. akadémiai reform, vagyis a képzés szerkezetének az átalakítása. A magyar felsőoktatásban egyetemek ([„egyetem”]) és főiskolák ([„főiskola”]), illetve egyetemi ([„egyetemi képzés”]) és főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) szakok egymás mellett, egymással párhuzamosan léteznek. Az átjárhatóság közöttük esetleges (a 6.1. pont szerint) és ez az út is egyirányú volt: főiskolai szintű ([„főiskolai szintű”]) szakképzettséggel rendelkezőknek egyetemi szintű ([„egyetemi szintű”]) tanulmányok elvégzésére volt lehetősége, de az egyetemi szintű szakra ([„egyetemi képzés”]) felvettek nem léphettek ki menet közben főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) oklevéllel. Az európai országok felsőoktatási rektorainak, majd később az oktatási minisztereinek az un. "bolognai nyilatkozatát" Magyarország is aláírta. Ennek lényege a képzési szerkezet átalakítása oly módon, hogy az rövidebb, önálló, oklevéllel lezárható ciklusokból álljon, s az egyes ciklusok líneárisan épüljenek egymásra (6.2. A kétciklusú képzés tervei szerint a tanárszakokon a szakok szerkezete és szintje egységes lesz: a tanári oklevelet csak a MA (master) ciklus elvégzésével lehet szerezni. Az első 3 éves alapozó ciklusban az adott szak szakterülete szerinti képzés folyik. A tanári felkészítés az erre épülő 2 éves tanári MA (master) fokozatot adó képzésben történik majd. A többciklusú képzés szerkezetéről kormányrendelet született (2004/252. kormányrendelet; a többciklusú, líneáris képzési szerkezet bevezetésének egyes szabályairól és az első képzési ciklus indításának feltételeiről, majd a helyébe lépő 2004/381. kormányrendelet; a többciklusú felsőoktatási képzési szerkezet bevezetésének egyes szabályairól, amely – a korábbi minőségfejlesztési elképzeléseket konkretizálva - többek között a szakoktatói ([„szakoktató szak”]), illetve a tanári ([„tanár szak”]) mesterszak 4 félévben meghatározott képzési idejét is megnövelte egy iskolában töltendő gyakorlati félévvel ). A rendelet meghatározta az első képzési ciklus alapfokozatot (BSc) nyújtó szakjait. Az óvodapedagógus képzést, a tanító és a gyógypedagógus képzést alapfokozatot (BSc) nyújtó képzésként határozta meg, amelyre pedagógiai jellegű mesterképzés (MSc) épülne. Ugyancsak alapfokozat (BSc) szerezhető az első képzési ciklusban a pedagógia, , a szociálpedagógia, a pszichológia és a szakoktatói szakokon. 2004-ben a felsőoktatási intézmények szakemberei kidolgozták a
217
alapfokozatot (BSc) nyújtó szakok kimeneti követelményeit, s ezt követően megkezdődött – intézményi kérelmek alapján - a szakindítások akkreditációja. Tanárképzésben a hallgató a nem tanári alapképzésre való felvételét követően dönthet arról, hogy az intézményekben felkínálandó kurzusok felvételével megalapozza-e a tanári szakképzettséget ([„tanár szak”]) nyújtó mesterszakot. Az első képzési ciklusban a szakterületi ismeretei mellett – ilyen irányú döntése esetén – legalább két féléven át a tanári felkészítés tárgyait is fel kell vennie, illetve megalapozhatja ekkor a másodikként választandó tanári szakképzettségét is.. 8.1.3. Konkrét jogszabályi háttér A felsőoktatásról a 6.3. pont szerint az 1993. évi LXXX. felsőoktatási törvény rendelkezik. E törvény rendelkezései az irányadók a pedagógusképzés területén is. Külön a pedagógusképzésre vonatkozóan nincs e törvényben rendelkezés. A pedagógusképzésben is az egyes szakok végzettségi és szakképzettségi követelményeit a kormány rendeletek (kormányrendeletek a képesítési követelményekről) határozzák meg. A tanár szakok kettős szakképzettséget adnak. A szakrendszerű oktatás szakterület szerinti ismereteit (6.10. pont) az egyes szakok képesítési követelményei határozzák meg. Így ezeket a követelményeket; a közismereti, illetve a szakmai tanári szakokat is tartalmazó nyolcféle szakcsoport: a bölcsész, természettudományos, művészeti és testkulturális, illetve a műszaki, agrár, gazdasági, majd 2003-tól az egészségügyi szakcsoport szakjait magában foglaló képesítési követelmények tartalmazzák. Külön rendelet szól a tanári szakokon közös tanári képesítés követelményeiről, amelyet a nyolcféle szakcsoport tanárszakokról szóló rendelkezéseiben alkalmazni kell. A tanári felkészítés egyetemi ([„egyetemi képzés”]) és főiskolai ([„főiskolai képzés”]) szinten is azonos pedagógiai, pszichológiai, módszertani és iskolai gyakorlati képzési követelményeit tartalmazza az 1997/111. kormányrendelet (1997/111. kormányrendelet; a tanári képesítés követelményeiről . Az óvodapedagógus, a tanító és a gyógypedagógus, illetve a szociálpedagógus szakokról külön jogszabályok rendelkeznek. Az 1993. évi felsőoktatási törvény 2003. és 2004. évi módosítása lehetőséget adott a többciklusú képzési szerkezethez igazodó kísérletek miniszteri engedélyezésére. A többciklusú képzés kereteit a 2005. évi költségvetési törvény (2004/CXXXV. törvény; a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről) határozta meg. A pedagógusképzésben az első képzési ciklus alapszakjainak jogszabályi meghatározására, továbbá a tanári oklevelet adó MA (master) ciklus előkészítését biztosító rendelkezések kiadására a 8.1.2. pontban foglaltak szerint került, illetve kerül majd sor. A felsőoktatási törvény szerint az egyes szakokon folyó képzések tanterveit a képesítési követelmények betartásával az egyes intézmények alakítják ki. (További információ a 6.1. pontban.) Külön a pedagógusképzés irányítására felállított, döntési vagy véleményezési, illetve javaslattételi jogkörű testület nincs. (A pedagógus-továbbképzés területén azonban – az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény 1996-os módosítása alapján – az oktatási miniszter létrehozott ilyen testületet). Társadalmi szervezetként működő testületek: A pedagógusképzés általános kérdéseivel foglalkozó szakmai testület a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága által létrehívott Pedagógusképzési Albizottság, amely a magyar tudósok köztestületének pedagógusképzéssel foglalkozó, 10 éve működő bizottsága. További szakmai szervezet a Tanító- és Óvóképző Egyesülete, ill. a Tanárképzők Szövetsége. Ezen szervezetek a tanító és óvodapedagógus képzést, illetve a tanárképzést folytató felsőoktatási intézmények szakembereinek önkéntes szervezetei. Mindhárom testület egy évtizede szerveződött (illetve a tanítóképzők területén már csaknem egy évszázada létrejött ilyen, amelyet a 80-as évek végére újraélesztettek). A szakmai szervezetek azonban csak ajánlások útján befolyásolhatják a döntéshozókat vagy a képző intézményeket.
218
A pedagógusképzést folytató intézmények közül a főiskolák ([„főiskola”]) vezetőinek egyeztető fórumai a Tanárképző Főiskolák, Főiskolai karok Főigazgatói Kollégiuma, valamint a Tanító- és Óvóképző Főiskolák és Főiskolai Karok Főigazgatói Kollégiuma (az utóbbi tantervfejlesztő bizottságot is működtet), amely szervezetek az intézményvezetők önkéntes szervezetei. A Magyar Akkreditációs Bizottság és a Felsőoktatási és Tudományos Tanács hivatalból ellátja a pedagógusképzéssel kapcsolatos feladatokat is. Az Oktatási Minisztériumban a pedagógusképzés irányításának önálló szervezeti egysége nincs, s ugyancsak hiányzik a pedagógusképzés kutatását, fejlesztését végző országos intézmény. A „bolognai folyamat” megtervezésére az oktatási miniszter – a Nemzeti Bologna Bizottság alegységeként – Pedagógusképzési Albizottságot hívott életre (felsőoktatási és minisztériumi, ezen belül a közoktatást képviselő szakembereket is felkérve), elsősorban arra a feladatra, hogy a tanárképzési rendszer átalakításához készítsen koncepciót, majd konkrét jogszabályi javaslatokat. 8.1.4. Intézmények, szintek és képzési modellek Magyarországon a 2000. év gyökeres fordulatot jelentett a felsőoktatási intézményhálózat szempontjából. Az állami felsőoktatás új hálózatának kialakítása nyomán (6.1. pont) az intézmények száma mintegy felére csökkent, s az addigi kis intézmények karként működnek tovább. A pedagógusképzésben az integráció az addig önállóan működő főiskolákat: az óvó-, a tanító- és a tanárképző főiskolai intézményeket érintette leginkább, amelyek többsége egyetemhez ([„egyetem”]) csatolt főiskolai karrá, kisebb része pedig többkarú főiskolává ([„főiskola”]) alakult át (sok esetben már nem is jelölve meg nevében a pedagógusképzési profilt). Az intézményi integráció a korábbi pedagógusképző szervezeti egységek számát nem változtatta meg, szakok és a tényleges képző helyek megszűnésével nem járt, viszont a pedagógusképzés egyetemi ([„egyetemi képzés”]) és főiskolai ([„főiskolai képzés”]) szintű képzései döntően egyetemi szervezeti keretek közé kerültek. A 68 állami és állam által elismert nem állami felsőoktatási intézmény közül 33 intézményben folyik a pedagógusképzésnek valamilyen formája. Az állami fenntartású intézményeket tekintve a 31 állami intézményből 26-ban képeznek pedagógusokat is (lásd a pedagógusképzési területek szerint részletező ot a 8.7.1. pontban). Az összes nappali tagozatos hallgatónak mintegy 20%-a tanul valamilyen pedagógusi szakon (amely az elmúlt évtizedben az egyharmados arányról csökkent egyötödére). A felsőoktatási törvényben meghatározott képzési szerkezetnek megfelelően a pedagógusképzés is kétszintű képzés keretében folyik: egyetemi ([„egyetemi képzés”]) és főiskolai ([„főiskolai képzés”]) szinten. A tanári szakok többsége ugyanazon a szakterületen párhuzamosan főiskolai ([„főiskolai képzés”]) és egyetemi ([„egyetemi képzés”]) szintű is lehet. (A két szint viszonyát lásd a 6.1.1. fejezetben.) Az óvodapedagógus ([„óvodapedagógus szak”]) képzés, a tanító ([„tanító szak”]) képzés, a szakoktató ([„szakoktató szak”]) képzés és a gyógypedagógus ([„gyógypedagógus szak”]) képzés főiskolai ([„főiskolai képzés”]) szinten folyik. A tanári szakképzettség ([„tanár szak”]) kétféle szakképzettséget egyesít. Egyrészt a különböző szakterületi (bölcsész, természettudományos, műszaki, közgazdasági, művészeti, egészségügyi szakmai felkészültséget) másrészt az adott szakterület szakrendszerű oktatására , valamint a nevelőmunkára alkalmassá tevő képzettséget ötvözi. A tanári képesítés azonos követelményeket fogalmaz meg a főiskolai ([„főiskolai képzés”]) és az egyetemi ([„egyetemi képzés”]) szintű tanárképzésben is. A tanári szakok egy részében a tanári képesítés elsajátítása a szakterületek alapképzési szakjaival párhuzamosan vagy kiegészítő alapképzésben, attól időben elkülönülve folyik, más részében a
219
szakterület szakjainak képesítési követelményeiben tanárszakként meghatározott szakon kizárólag a szakterületi képzéssel együtt folyhat. A természettudományi, a testkultúrális és az összes új főiskolai szintű közismereti tanárképzésben, a concurrent, párhuzamos modell, mig az egyetemi [„egyetemi képzés”], szintű bölcsészettudományi, szakmai tanárképzésben és egyes művészeti képzésekben a consecutive, követő képzési modell a jellemző. Az óvodapedagógus ([„óvodapedagógus szak”]) képzésben és tanítóképzésben ([„tanító szak”]) a foglalkozási ágak, a tanítandó ismeretkörök és a tantárgyak együttese határozza meg a képzést. Jellemző, hogy a képzés különböző szaktudományi, tantárgyi ismerettartalmakkal a teljes gyermeki személyiség felé fordul, és a komplex fejlesztő, nevelő feladatokra történő felkészítést tekinti feladatának. Speciális képzés a gyógypedagógus ([„gyógypedagógus szak”]) képzés, amely a sérülés típusának vagy a speciális nevelési szükségleteknek megfelelően differenciálódik. Hétféle szakon, szakpárban lehet oklevelet szerezni. 2005-től egyetemi szintű képzés is indult, amely első szakasza a főiskolai szintű oklevél megszerzését igényli (tehát már a többciklusú szerkezetre való áttérés szellemében alapították meg). A pedagógusképzésben az elméleti és gyakorlati felkészítés párhuzamosan folyik. Nincs végső ún. próbatanítási (on-the-job) szakasz, de előírás az oklevél kiadása előtti 1-2 hónapos összefüggő külső iskolai gyakorlat. Az iskolai gyakorlati tanítás (óvodai gyakorlat) két helyszínen: a gyakorlóiskolákban, óvodákban ([„gyakorlóiskola”]) és az ún. külső gyakorlóhelyeken ([„óvoda”]), ([„általános iskola”]), ([„középiskola”]) erre a feladatra kinevezett, megbízott tanárok irányításával zajlik. A gyakorlati képzés feladatai közül •
az alapozó jellegű iskolai (óvodai) gyakorlati [a szakmódszertani hospitálások (bemutató tanítások),
•
a pedagógiai, pszichológiai – a gyermekek megfigyelésére, a tanulási-tanítási folyamat, a pedagógusok feladatainak megfigyelésére irányuló – gyakorlatok,
•
az óra-előkészítő és értékelő szemináriumok, csoport előtti tanítás (foglalkozás vezetési) gyakorlatok,
a vezető tanár irányításával végzett bevezető jellegű tanítás (nevelési) gyakorlatok] a gyakorlóiskolákban (óvodákban) ([„gyakorlóiskola”]) folyik. Az egyéni (előbb a gyakorlóiskolai 1-2 hetes) tanítási gyakorlatok, foglalkozások, majd a képzés utolsó félévében az egyéni összefüggő (a tanárképzésben 4 hetes, az óvó- és tanítóképzésben 6-10 hetes tanítási,foglalkozás vezetési) gyakorlatok pedig – valamelyest már felkészítetten – az ún. külső gyakorlóhelyeken ([„óvoda”]), ([„általános iskola”]), ([„középiskola”]) folynak. Ez utóbbi szakmai szempontból azért fontos, mert a gyakorlóiskola (óvoda) ([„gyakorlóiskola”]) védettségével szemben lehetőséget ad a különböző oktatás-nevelési programok, módszerek megismerésére, kipróbálására. Tehát az iskolai tanítás gyakorlati aránya a képzés során folyamatosan növekszik. A hosszabb, összefüggő, a 4, illetve 6-10 hetes gyakorlat a képzés utolsó évére koncentrálódik, amikoris a szakdolgozat elkészítése mellett ez a hallgatók legfőbb feladata. A gyakorlati felkészítés szerves egységben történik az adott szakon meghatározott szakterületi és pedagógiai elméleti képzéssel, valamint a képző intézményben a képzés kezdetétől párhuzamosan folyó egyébirányú (pl. pályaszocializációs, kommunikációs, készség- és személyiségfejlesztő) gyakorlati felkészítéssel. A pedagógusképző intézmények szervezetéhez tartozó gyakorlóiskolai ([„gyakorlóiskola”]), óvodai (lsd. 6.5.3. pont) hálózat ([„gyakorlóiskola”]) közoktatási tevékenységet lát el, fenntartójuk a felsőoktatási intézmény. Az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény rendelkezik a gyakorlatokat vezető
220
tanárok megbízásának sajátos feltételeiről, követelményeiről, határozza meg számukra külön (a gyakorlatvezetési többletfeladatok miatt lényegesen alacsonyabb számban) a kötelező óraszámokat. A külső iskolák vezető tanárai általában a képző intézménnyel kötött egyéni megbízási szerződés alapján külön díjazásban részesülnek, de lehetséges az is, hogy a képző intézmény az iskolával köti meg a szerződést, amely a vezető tanárnak e feladat arányában órakedvezményt ad, vagy egyéb módon honorálja őket. Az óvodapedagógus képzésben és a szakoktatásban 6 félév, egyéb főiskolai képzésben ([„főiskolai képzés”]) 8 félév a képzési idő. Egyetemi képzésben ([„egyetemi képzés”]) 10 félév. Főiskolai tanulmányok után ([„főiskolai képzés”]) az egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) oklevél megszerzése új szak esetén 8-10 félév, az azonos vagy hasonló szakterületi főiskolai ([„főiskolai képzés”]) képzésre épülőben 6-4 félév. Az 1993/LXXIX. törvény; a közoktatásról biztosítja a pedagógusok továbbképzését. A főiskolai ([„főiskolai képzés”]) és egyetemi ([„egyetemi képzés”]) oklevél alapján a felsőoktatás által folytatható 4-5 féléves továbbképzésben újabb oklevél szerezhető szakirányú továbbképzésben. E képzés pedagógus szakvizsgát eredményező formájában az ismeretek felfrissítése, megújítása történik, míg a többi szakon a közoktatásban alkalmazható speciális munkakör betöltéséhez a végzettségi szint, fokozat módosulása nélkül újabb speciális szakképesítés szerezhető. Összefoglalóan és részleteiben a pedagógusképzést (is) folytató jelenlegi intézményrendszert a fenti képzési szerkezet szerinti bontásban intézményenként, szakonként és a nappali tagozatos hallgatólétszámokkal a statisztikai adatok között (a 8.7.1. pontban szereplő ok segítségével) mutatjuk be. 8.1.5. Felvételi követelmények A pedagógusképzés nem tartalmaz sajátos, a felsőoktatás többi szakjától eltérő felvételi követelményeket. (bővebben lásd 6.6. Fejezetet). A felsőoktatási intézmények ([„felsőoktatási intézmény”]) a jelentkezőket a középiskolai tanulmányok ([„középiskola”]) és a szakhoz ([„szak”]) kapcsolódó egy vagy két tantárgy alapján számított 120 pont szerint rangsorolják. További többletpontot kaphat a jelentkező, ha idegennyelvből nyelvvizsgát tett, ha kiváló sportoló, ha a szakképzésben ([„szakközépiskola”]) szakjához ([„szak”]) kapcsolódó szakképesítést ([„felsőfokú szakképzés”]) szerzett. Az országos tanulmányi versenyen kiváló helyezést elért diák a felvételi vizsga alól felmentést kap. A felvételi követelmények megállapítása – a felvételi eljárás rendjéről szóló kormányrendelet kereteit között – az egyes intézmények jogköre, azonban a felvételi követelményeket és meghirdetett létszámokat, illetve a felvételi vizsgák időpontjait szakonkénti és intézményi bontásban meg kell adniuk, s azt is, ha elfogadják a hasonló intézményben tett felvételi vizsgát. A felvételi vizsga előtt az óvodapedagógus-, a tanító- és a gyógypedagógus-képzésben több helyütt, az ún. készségtárgyak (vagyis az ének-zene és a testnevelés) tanár szakjain mindenütt képesség- vagy alkalmassági vizsgát is tartanak, amelynek eredménytelensége többnyire kizárja a felvételt. A tanárképző főiskolákon szakpárra kell jelentkezni, míg a tudományegyetemeken ez a 90-es évektől csak a természettudományi ágazat tanár szakjain volt kötelező. A bölcsész ágazatban az utóbbi évtizedben választhatóan lehetett a tanulmányokat egy vagy két szakon megkezdeni, a második szakot egy későbbi évfolyamon is fel lehetett venni, illetve lehetett a képzést egyszakosként is folytatni. A bölcsész képesítési követelmények rendeletének a hatályba lépésével e területen is visszaállt a képzés kezdetén történő szakpár-felvételi kötelezettség (kivéve néhány meghatározott szakot), ugyanakkor a tanári képesítés megszerzése választható lett.
221
8.1.6. Tanterv, speciális készségek, szakosodás A pedagógusképzés szakcsoportjainak felsorolását, illetve a képesítési követelményeket os formában összegezve lásd a statisztikai adatok ait tartalmazó 8.7.1. és 8.7.2. pontnál! Az egyes pedagógusképzési szakcsoportokban a szakokat vagy a szakok főbb típusait az alábbiakban részleteztük. Az egyetemi ([„egyetemi képzés”]) és főiskolai szakokon ([„főiskolai képzés”]) szerezhető végzettség és szakképzettség szakterületi követelményeit képzési területként a képesítési követelmények határozzák meg. (Lsd. a 6.10. pontot is.) A tanári szakokon továbbá a szakterületi ismeretek oktatásához szükséges ismereteket a tanári képesítés követelményeiről szóló külön rendeletet fogalmazza meg. E kereteket betartva az intézmények tanterveikben határozzák meg a képzés konkrét formáját és sajátos tartalmi és módszertani követelményeit., a szakpáros képzésben a szakok felvételének lehetőségét. A tanító szak, óvodapedagógus szak általában egy szakként folyik, de a képzés intézményi szervezeti keretei lehetővé teszik ezen két szak együttes felvételét, illetve közismereti tanár szakkal történő felvételét. A gyógypedagógus szakok egymással is párosíthatók és más pedagógusképzés részét képező szakokkal, különösen a tanító szakkal. A tanári szakok néhány kivételtől eltekintve szakpárban vehetők fel másik tanári szakkal vagy olyan szakkal, amelyen nem lehet tanári képesítést szerezni. Szakmai tanárképzésben a tanári képesítés megszerzésének feltétele a szakma ismereteinek megszerzése, ebből következően a szakmai képzéssel párhuzamosan vagy azt követően szerezhető meg a tanári képesítés. Minden pedagógus szakon előírás az elméleti ismeretek mellett a szakmódszertan és az iskolai gyakorlat, amelynek időbeli arányait és kreditértékeit az adott szak ([„szakterületi képzés”]) képesítési követelményei határozzák meg. A pedagógusképzésben az elméleti és gyakorlati képzés az első évtől párhuzamosan folyik. 8.1.6.1. Óvodapedagógus Az óvodapedagógus képzés az alapfokú nevelés-oktatás szakaszát megelőző óvodai nevelés szakaszának feladatára, ehhez kapcsolódóan az ún. iskolai életmódra felkészítő foglalkozás feladataira ([„iskolai életmódra felkészítő foglalkozás”]) (2.5. fejezet), a 3-7 éves gyermek tudatos fejlesztésére, nevelésére készíti fel a pedagógust. A képzés tartalmi irányai pedagógiai, pszichológiai ismeretek, amely a gyermek pszichés fejlődésének, szocializációjának, gyermeki személyiségének sokszínű tevékenység – főként játék – által történő differenciált fejlesztését szolgálja. A szaktudományos képzés, a módszertani és gyakorlati képzés együtt folyik, a személyiség komplex fejlesztését szolgálja a gondozás és testi nevelés, az anyanyelvi és kommunikációs nevelés, a művészeti nevelés, matematikai nevelés, a természet megismerése területén. A képzési idő 3 év ,180 kreditpont, 2500 tanóra. Az általánosan művelő tárgyak valamint a pedagógia, pszichológia aránya 32-35%, az óvodai ([„óvoda”]) nevelőmunkára felkészítő tanulmányok aránya 45-48%. A gyakorlat aránya a teljes képzés 30%-a. Az óvodapedagógus képzésben nemzetiségi óvodapedagógus szak is van. Itt a képzési óraszám 2780 tanóra. 8.1.6.2. Tanítóképzés A tanítóképzés az egységes szakrendszerű oktatásban az alapfokú nevelés-oktatás szakaszának 1-6 évfolyamára készít fel oly módon, hogy elsajátítja az 1-4 évfolyam valamennyi műveltségi területének: az anyanyelvi, társadalomtudományi, természettudományi, matematikai, zenei,
222
vizuális és testi nevelés-oktatás készség, képesség fejlesztő feladatainak és egy kötelezően választott műveltségi területen az 5-6 évfolyam feladatkörének is az ismereteit. A képzési idő 4 év, 240 kreditpont, 3200 tanóra. Az általánosan művelő pedagógiai, pszichológia, társadalomismeret, idegennyelvi, informatikai ismeret és az 1-4 osztályban való tanításra felkészítő (magyar nyelv és irodalom, matematika, természetismeret, ének-zene, vizuális nevelés, informatika, technika, családi, háztartási, gazdasági ismeretek, testnevelés) műveltségi terület és ezek tantárgy pedagógiai tanulmányainak aránya 83-85% (az utóbbi javára). Az 5-6 osztály feladataira felkészítő, kötelezően választott műveltségi terület aránya (már csak) 15-17%. A teljes képzési idő 15-20%-a a gyakorlati képzésre fordított idő. Utolsó évben az összefüggő iskolai ([„általános iskola”]) gyakorlat időtartama 8-10 hét. A tanítóképzésben nemzetiségi tanító szakon is folyik képzés. Sajátos tanító szak a mozgássérültek konduktív neveléssel történő fejlesztésére irányuló 3332 órás képzés ([„konduktív tanító szak”]), amely egy magánintézményben folyik. 8.1.6.3. A tanárképzés Közismereti tanárképzésben általában két szakon szerezhető tanári szakképzettség. Szakmai tanárképzésben a szakterületi képzéssel párhuzamosan vagy azt követően szerezhető meg az adott szakmai területre a tanári képesítés. A szakmai felkészítés és a tanári képesítés együttesen főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) szakpárban folyó képzésben 8 félév 240 kreditpont, egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) szakpárban folyó képzésben 10 félév 330 kreditpont. A minden tanár szakon közös pedagógiai-pszichológiai elem minimálisan 600 tanóra, amelyhez a képesítési követelményeket kreditekben meghatározó kormányrendelet – 2002-től érvényesen – a szak szerkezeti felépítésétől függően kétféle kreditszámot rendelt. Az ún. tanárszakokon (ahol a szakterületi elem és a tanári képesítés képzése kizárólag együtt folyhat, illetve együtt eredményezheti az oklevelet), legalább 40 kreditpontot, a szakpárban vagy újabb tanár szakon folyó képzésben ehhez újabb 10 kreditpontot. A consecutive, követő modellben folyó képzésben, illetve a szakmai tanárképzésben a tanári képesítési követelmények tartalmilag három nagyobb tanulmányi egységre oszthatók: •
általános pszichológiai és pedagógiai elméleti és gyakorlati (pl. személyiség-, illetve képességfejlesztés) képzés, 330 tanórában, amelyet a módosító rendelet mindkét fajta szerkezeti felépítésű szakon azonosan, legalább 23 kreditpont értékben határozott meg;
•
a szakmódszertani elméleti és gyakorlati képzés, a tanárszakokon legalább 120, a kettős oklevelet adó szakokon legalább 150 tanórában, a kreditrendelet értelmében közismereti tanárképzésben 7, illetve szakmai tanárképzésben legalább 10 kreditpont;
•
az iskolai tanítási és nevelési gyakorlatok, legalább 150 tanórában, közismereti tanárképzésben 10, illetve szakmai tanárképzés 12 kreditpont.
Az újabb tanár szakos oklevél megszerzéséhez csak a szakmódszertani követelményeket és az iskolai gyakorlat feladatai közül a szakhoz kapcsolódó tanítási gyakorlatokat kell teljesíteni. A tanári képesítés a szakrendszerű oktatás nevelési és oktatási feladataira készít fel. A három tanulmányi egység magában foglalja a pszichológia, pedagógia, az informatikai, munkajogi és gyermekjogi ismereteket, a tanórai és a tanórán kívüli személyiségfejlesztés differenciált feladatait, az ehhez szükséges pedagógiai módszereket, eljárásokat, a családi, pályaválasztási, szociális és nevelési tanácsadási, gyermek és ifjúságvédelmi iskolai feladatok ellátásához szükséges alapismereteket.
223
A nevelő tevékenység feladataira történő felkészítésnek része a tanulók megismerése, differenciált fejlesztése, az iskolai pedagógiai program kidolgozására való felkészülés, az iskolai mentálhigiéné, egészséges életvitel, a környezeti nevelés, a nehezen nevelhető gyermekek, a gyógypedagógiai problémák felismerése, tehetséggondozás, felzárkóztatás, a média pedagógia, a taneszközök kidolgozása, alkalmazása, oktatástechnikai eszközök használata. Készségfejlesztés terén a kapcsolatok kezelése, a kommunikáció fejlesztése, konfliktusok kezelése, a csoportdinamika, nevelői attitűdök fejlesztése, pedagógiai döntésekre, vezetésre, szervezésre való felkészítés. 8.1.6.4. Speciális pedagógusképzés A gyógypedagógus képzés a speciális nevelési igényű tanulók fejlesztésére a sérülés típusainak és speciális nevelési szükségleteinek megfelelően készít fel. A képzés sérülés típusa szerint a csoportos és egyéni helyzetekben alkalmazott oktató, nevelő, fejlesztő, megelőző, segítő, rehabilitációs és terápiás eljárásokat ismerteti meg. Két szakág különül el, a tanári és az egyéni fejlesztésre felkészítő terapeuta szakág. Tanári szakágon szerzett speciális szakképzettség az egységes szerkezetű oktatásban általában az alapfokú nevelés oktatás szakasza 1.-6. évfolyamán, az értelmileg, illetve tanulásban akadályozott tanulók körében az iskolai oktatás valamennyi évfolyamán a tárgyak oktatására és az ellátandó fejlesztési feladatokra, az integratív nevelés feltételeinek, módszereinek kidolgozásában való részvételre készít fel a képzés. A terapeuta szakág a gyermek és tanulók, valamint a szociális és egészségügyi intézmények egyéni fejlesztésére, rehabilitációjára készít fel. Főiskolai szintű ([„főiskolai képzés”]) gyógypedagógus szakképzettség az értelmileg akadályozottak pedagógiája, a hallássérültek pedagógiája, a látássérültek pedagógiája, logopédia, pszichopedagógia, szomatopedagógia és a tanulásban akadályozottak pedagógiája szakokon szerezhető. A képzés idő egy szak két szakágán 8 félév, 240 kreditpont, 2900 tanóra. A gyógypedagógus szakok különböző változatokban indíthatók egymással és más, tanító, óvodapedagógus és tanár szakokkal. A képzésben az általánosan művelő szakasz minimum 150 tanóra, 15 kreditpont, a gyógypedagógusi általános alapozó szakmai szakasz minimum 900 tanóra, 90 kreditpont, a szakterületi ismeretek aránya minimum 300 tanóra, 30 kreditpont, a tanári vagy terapeuta szakágak aránya minimum 750 tanóra, 75 kreditpont. A gyakorlati ismeretek aránya a képzés 30%-a. A képzésre felvett hallgatók a gyógypedagógiai általánosan alapozó ismeretek elsajátítása után választanak a két szak, illetve a szakág közül. 8.1.7. Értékelés, bizonyítványok Lásd az alfejezeteket. 8.1.7.1. Oklevél kiadása Az 1993. évi LXXX. felsőoktatási törvény és a képesítési követelmények egyaránt szabályozzák az oklevél kiadásának feltételeit. Ehhez legalább háromtagú vizsgabizottság előtt záróvizsgát kell tenni. A záróvizsgára bocsátás feltétele az intézmény tantervi követelményeinek teljesítése és a bírálattal elfogadott szakdolgozat, amelyet a záróvizsgán kell megvédeni. Emellett szóbeli, egyes (pl. művészeti) szakokon gyakorlati vizsgarészből (pl. vizsgakoncert) áll a záróvizsga. Az eredmények értékelési módját szintén a képesítési követelmények határozzák meg. A tanárszakokon a záróvizsga része a szakterületi képzési elem záróvizsgája keretén belül a tanári képesítő vizsga is. Ha a tanári képesítés megszerzésére a szakterületi ismereteitől elkülönülten kerül sor (8.1.4.), akkor a tanári kiegészítő vizsgát külön kell teljesíteni. Az oklevél közokirat, amelyet
224
a záróvizsga-bizottság elnöke és az intézmény vezetője aláírásával hitelesít. (lásd még 6.15. fejezetet) 8.1.7.2. A képzés és a foglalkoztatás viszonya A felsőoktatási intézmények kötelező feladatai között nem szerepel az elhelyezkedés elősegítése. Egyes intézményekben a hallgatói önkormányzat vagy a diáktanácsadói hálózat önkéntesen foglalkozik álláshelyek felkutatásával, az elhelyezkedés elősegítésével is. A pedagógusképző intézmények által fenntartott, az alábbi alkalmazási területeknek megfelelő típusú gyakorlóiskolák ([„gyakorlóiskola”]), illetve az egy hónapos összefüggő külső egyéni gyakorlatok megszervezése ad némi lehetőséget a pedagógusjelöltek és a képző intézmények kapcsolatainak erősítésére az oktatási intézményekkel, ez által az álláslehetőségek megismerésére, esetenként közvetítésére is. A pedagógusképzőkben folyó pedagógus-továbbképzések szintén a foglalkoztatással való kapcsolatokat erősítik. 8.1.8. Alternatív képzési utak A magyar felsőoktatásban, így a pedagógusképzésben sem jelent alternatív képzési utat, hogy a képzés milyen formában (nappali, esti, levelező vagy távoktatásos tagozaton) folyik, illetve, hogy első vagy újabb oklevél megszerzésére irányul-e (ezen belül esetleg kiegészítő képzésben vagy szakpárban történik-e). Ugyanis a különböző utak és formák bármelyike azonos értékű oklevelet ad. Alternatív pedagógusképzési formának tekinthető az alapítványi keretek között működő a Witten-i együttműködésre épülő Waldorf-képzés. Az alternatív iskolák a részükre kiadott kerettantervben ([„kerettanterv”]) meghatározottak szerint készítik el pedagógiai programjukat. Az alternatív iskolai kerettantervben ([„kerettanterv”]) lehet meghatározni az általános szabályoktól eltérő, sajátos, az adott iskolában oktatott tananyagokat, követelményeket, folyó felkészítést az állami vizsgákra, alkalmazott építésügyi előírásokat, eszközöket és felszereléseket, a minőségpolitika rendszerét, módszereit és eszközeit, működő vezetési modellt, oktatásszervezést és az elfogadott pedagógus végzettséget és szakképzettséget is. Az intézmény eltérhet a közoktatási törvényben meghatározottaktól, illetve a végrehajtására kiadott jogszabályoktól azzal a megkötéssel, hogy az alternatív iskolák működésével járó többletköltségekhez központi költségvetési többlettámogatás nem igényelhető.
8.2. A tanárok szolgálati feltételei A tanárok szolgálati feltételeinek meghatározásában az országos és a helyi szint a meghatározó. Országos szinten az országgyűlés törvényalkotással alakítja ki az állami fenntartású oktatási intézményekben alkalmazottak közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) jogviszonyára, illetve a nem állami intézményekben foglalkoztatottak munkaviszonyára vonatkozó jogi kereteket, alapvető szabályokat. Az egyes oktatási szintekhez kapcsolódó speciális szakmai szabályozás szintén törvényeken alapul (pl. közoktatási törvény, felsőoktatási törvény), ez ugyancsak országgyűlési felelősséget jelent. Országos szintű szabályozást jelent a kormány tevékenysége is, amely rendeletben határozta meg az egyes oktatási szinteken dolgozókra vonatkozó speciális előírásokat, követelményeket (pl. a közoktatási intézményekben dolgozókról szóló kormányrendelet). A felsőoktatás esetében a szabályozási feladatokon túl konkrét kinevezési, illetve munkáltató jogkörök gyakorlása is kapcsolódik az országos szinthez. Az egyetemek ([„egyetem”]) rektorát, az egyetemi ([„egyetem”]) tanárt a köztársasági elnök bízza meg, a főiskolai ([„főiskola„]) főigazgató és a főiskolai ([„főiskola”]) tanár megbízása a miniszterelnök hatásköre, a munkáltatói jogokat pedig az oktatási miniszter gyakorolja.
225
Az országos feltételrendszer kialakításában egyeztetések, véleményezések útján az érdekvédelmi szervezetek és a szakszervezetek is részt vesznek. A helyi szint az egységes szerkezetű és a középfokú oktatás esetében a fenntartói irányítást jelenti. Ez magában foglalja az intézmény vezetői állásának pályáztatási eljárását, magát a kiválasztást, a megbízást és a munkáltatói jogok gyakorlását. Ez önkormányzati fenntartónál a képviselő-testület hatásköre, nem állami intézmény esetén pedig az iskolát működtető egyház, alapítvány stb. vezető testületének a jogköre. A helyi szintnél megemlíthető még az intézményi irányítás szintje, hiszen az iskolában dolgozó tanárok kiválasztását, munkabeosztását, jutalmazását, értékelését az iskola igazgatója mint a munkáltatói jogkör gyakorlója végzi. A felsőoktatásban helyi szint alatt az intézményi szintű irányítás értendő, amelyben meghatározó az intézményi tanács tevékenysége. Ez pedig az intézményi autonómiából következően szerteágazó jogokat jelent. 8.2.1. Történeti áttekintésw Lásd az alfejezeteket. 8.2.1.1 Óvódai ellátás, egységes szerkezetű és felső-középfokú oktatás A pedagógus-munkakörre vonatkozó legfontosabb követelményeket törvény-szintű jogszabályok írták elő, amelyekhez a miniszter által kiadott végrehajtási rendelkezések kapcsolódtak. Az alkalmazás feltételeit és a munkavégzés egyes szabályait az általános iskoláról ([„általános iskola”]), valamint gimnáziumról ([„gimnázium”]) általánosan szóló törvényerejű rendelet (1951) illetve törvények (1961, 1985) határozták meg. Korábban miniszter által kiadott rendelet szabályozta ezeket. Az egységes szerkezetű és középfokú oktatási intézményekben foglalkoztatott pedagógusok munkaviszonyára és munkabérének megállapítására vonatkozó szabályokat egy miniszteri utasítás összegezte, amely tartalmilag nem változott a később bevezetett általános érvényű Munka Törvénykönyve kiadásával sem. A dolgozókat érintő általános munkaügyi kérdések helyi rendezése céljából belső szabályzatot kellett alkotni. Ez az elv később kiegészült a helyi szintű kollektív szerződések elismerésével. 1990-ben a decentralizált önkormányzati rendszer kialakításakor a hatályos jogszabályok felülvizsgálatra és módosításra vagy hatályon kívül kerültek. 1992-től az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél dolgozók munkaviszonyát az egységes Közalkalmazotti Törvény (Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. Törvény) szabályozza. Ezt kiegészíti az ágazati végrehajtást pontosító, jelenleg is hatályos rendelkezés (138/1992. (X. 8.) Kormányrendelet). A nem állami fenntartású intézményekben az általános munkajogi szabályok érvényesek (Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. Törvény) azonban ha az iskola fenntartója állami támogatásban részesül, az állami iskolákban megszokott speciális szabályokat alapvetően ezekben az iskolákban is alkalmazni kell. Állandó – határozatlan idejű – munkaviszonyt a megyei, majd később a városi, járási igazgatási szerv hozhatott létre. 1971-től az államigazgatás decentralizálási folyamatához kapcsolódóan az oktatási intézmény igazgatója lett a munkáltató. A tanári állások betöltésére pályázat útján kerülhetett és kerülhet sor, amelynek feltételeit jogszabály írja és írta elő. Az 1969-es rendelkezés szerint a munkaviszonyban álló pedagógusok részére – a tanév zavartalanságának biztosítása érdekében – minden évben csak egy alkalommal lehetett pályázatot hirdetni a minisztérium hivatalos, március havi közlönyében, megyénként összegyűjtve és rendszerezve.
226
A pedagógus-képző felsőoktatási intézmények utolsó évfolyamos hallgatói részére az irányított, tervszerű elhelyezkedéshez az oktatási miniszter által engedélyezett számú álláshirdetést lehetett közzétenni a felsőoktatási intézményeknél. 1976-tól lehetőség volt egy második pályázatot kiírni a betöltetlenül maradt álláshelyekre pályakezdők részére. A pályázati rendszer kötöttségei fokozatosan enyhültek, majd megszűntek. Jelenleg a pedagógus állásváltoztatását nem akadályozza a tanév védelme. A pályázatokat a pedagógus-állás megüresedésétől számított 30 napon belül a munkáltató köteles meghirdetni, bármely időpontban, tehát tanév közben is. A tanárokat már 1966-ban is határozatlan idejű munkaviszony keretében foglalkoztatták, ha a az ellátandó órák száma a jogszabály szerinti heti kötelező óraszám 50%-át elérte. Határozott idejű szerződéssel is dolgozhatott, aki a kötelező óraszám 50 %-át el nem érő mértékben tartott órákat. A Közalkalmazotti törvény ([„közalkalmazott”]) általános érvénnyel mondja ki a határozatlan idejű kinevezést üres álláshelyen. A közoktatásról szóló törvény rendelkezései hasonlóképpen védik a pedagógus állásbiztonságát, és csak kivételes formának tekinti az általában szorgalmi időre (10 hónapra) szóló óraadói megbízást. Határozott időre szólt (és szól) a szerződés, ha a hosszabb időre távollevő pedagógusok helyettesítését kellett ellátni. A határozatlan idejű munkaviszonyt a Munka Törvénykönyve általános szabályai szerint lehetett megszüntetni, amelyekhez képest lényegesen nagyobb védettséget jelent az 1992-ben hatályba lépett közalkalmazotti törvény azáltal, hogy a felmentésre csak a törvényben meghatározott jogcímek alapján kerülhet sor. A nem állami, nem önkormányzati intézményeknél dolgozó tanárok munkaviszonyának megszűntetésére jelenleg is a Munka Törvénykönyve általános szabályai vonatkoznak. A tanári munkakör ellátásának mindenkor feltétele volt a büntetlen előélet és a megfelelő végzettség. Ez utóbbiról átfogóan a Közoktatásról szóló törvény rendelkezik. Korábban a megnövekedett pedagógus-szükséglet biztosítása érdekében – egy ideig megyei szintű engedéllyel – meghatározott feltételekkel, határozott időre lehetőség volt az alapfokú nemszakoktatásban az előírt pedagógus végzettség nélkül is tanítani. A pedagógusok munkaideje mindenkor két részből tevődött össze. 1966-ban a pedagógusok heti teljes munkaideje (heti 48, majd heti 40 óra) a tanítási órákból, valamint az iskolai munkával kapcsolatos egyéb tennivalók ellátásához szükséges időből tevődik össze. A jogszabályok meghatározták az iskolai munkával kapcsolatos egyéb tennivalókat is – amelyet ma már az egységes közoktatásról szóló törvény sorol fel – továbbá kimondták azt is, hogy a heti kötelező óraszámon túl csak akkor köteles az iskolában tartózkodni, ha az elvégzendő feladat ezt megköveteli. A heti kötelező órák száma nem változott sokat. 1966-ban egy középiskolai ([„középiskola”]) tanár kötelező óraszáma heti 20, egy általános iskolai ([„általános iskola”]) tanár óraszáma 22 (a készségtárgyakat tanítók esetén 24) volt. Az általános iskolai ([„általános iskola”]) tanári óraszám is később egységesen 20-ra változott, majd 1994-ben a szakos (specialista) tanár kötelező óraszáma heti 18 órára mérséklődött. Ez 1996-ban ismét heti 20 órára nőtt. Az óraszámok megemelésével egyidejűleg a tanárok anyagi kompenzációt is kaptak, amelyet a tanárok 2002. évi bérrendezéséig (50 %-os emelés) a besorolási rendszeren felül, külön kellett kezelni. Az egymást követő rendelkezések során az alapfokú oktatásban a heti 25 óra 21-re, az óvodai ellátásban a heti 39 óra pedig 32-re csökkent.
227
A tanári fizetés mindenkor legalább két részből állt: a besorolás szerinti bérből és a különböző feladatokat vagy munkahelyi körülményeket elismerő pótlékokból. A besorolás elsősorban a pedagógus képesítésétől, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött éveitől függött, illetve függ. A bér végzettségtől és a munkában töltött időtől függően változott. Az 1966-os rendelkezés 10 csoportot sorolt fel munkában töltött idő szerint (pl.: 1-2 év, 3-5 év stb.). Az 1971-es 3 ilyen csoportot állított fel, ezen belül azonban nem fix összegről, hanem a bérek alsó és felső határáról rendelkezett, továbbá előírta háromévenként a kötelező béremelést. Az 1977-es rendelkezés kibővítette a munkaviszonyban töltött évek szerinti csoportosítást öt csoportra, ami a legtöbb tanárnak béremelést jelentett. Az 1984-es rendelet bevezette a „vezető pedagógus” funkciót, amelyhez magasabb bér tartozott. Erre a funkcióra kiemelt tudású tanárokat lehetett kinevezni. Egy 1987. évi módosítás bevezette az extra feladatért megállapítható határozott idejű béremelés lehetőségét (pl. betöltetlen álláshely feladatainak részbeni ellátása többlettanítás révén). A pedagógusokra is vonatkozó 1992. évi Közalkalmazotti törvény ([„közalkalmazott”]) a ma is alkalmazott 14 fizetési fokozatot állapítja meg. A pótlékok rendszere lényegét tekintve nem változott, bár néhány pótlék időszerűtlensége miatt az évek során megszűnt (pl. nagy létszámú osztályt vezetők pótléka, távolsági pótlék), más jogcímek pedig újonnan keletkeztek (pl.: munkaközösség-vezetői pótlék, osztályfőnöki pótlék). A jelenlegi szabályozás a pótlékokat kötelezően fizetendő és adható pótlékokra bontotta. A kötelező óraszámon felül megtartott tanítási órákért külön díjazás jár. Kezdetben jogszabály rendezte a túlórák díjait, majd a munkáltatóknak kellett, illetve kell megállapítani a pedagógus béréből (illetményéből) visszaszámolva. A szolgálati évektől függő automatikus fizetési ugráson kívül a munkáltató soron kívüli előreléptetéssel ismerhette el a tanár jó munkáját, majd 1984-től a már említett „vezető pedagógus” besorolás szolgált a kiemelkedő munka elismerésére. Az előlépés másik, ritkábban alkalmazott lehetősége a vezetői megbízás valamely formája volt. Szakmai alapon előrelépést jelentett a szakfelügyelői megbízás, amely az általános szakfelügyeleti rendszer megszűntetésével a szaktanácsadói megbízás váltott fel. A 1992 után egy ideig lehetőség volt tartósan kiemelkedő munkavégzés alapján is magasabb fizetési osztályba kerülni. A pedagógusok szakmai támogatása alapvetően az iskolai közösségek feladata volt, amelyet több központi intézkedés is segített. A pályakezdőknek órakedvezmény járt azért, hogy a tapasztalt tanárok óráit látogassák. Az 1986-ban létrehozott szaktanácsadói hálózaton keresztül mind tantárgyi, mind általános pedagógiai segítséget lehetett igénybe venni. Ez a lehetőség ma is adott az 1994-ben kialakított pedagógiai szakmai szolgáltatások keretében. Egyéb támogatásra elsősorban a szakemberhiánnyal küzdő vidéki iskolák tekintetében volt szükség. Az 1960-as évektől egyszeri nagyobb összegű letelepedési segély járt, és igen kedvezményes lakásépítési kölcsönt vehettek igénybe a vidéken letelepedő pedagógusok. Ezek a speciális juttatások azonban megszűntek az általános lakástámogatási lehetőségek kedvezőbbé válásával. Az iskolákat fenntartó önkormányzatok általában biztosítanak hozzájárulást étkezéshez és ruházkodáshoz. A pedagógusok öregségi nyugdíjkorhatára mindenkor az általános szabályok szerint alakult. Korábban a nők nyugdíjkorhatára 55 év, a férfiaké 60 év volt. 1997-ben a nyugdíjkorhatárt egységesen 62 évre emelték. 1969-től megkezdődött a megyei továbbképzési intézetek szervezése továbbképzési feladatok ellátására és területi irányítására, de a továbbképzési rendszerben részt vettek a pedagógusképző intézmények, tudományos intézetek és az Országos Pedagógiai Intézet is. A továbbképzésnek többféle szervezett formáját lehetett igénybe venni (terv szerinti egyéni tanulás, komplex
228
gyakorlati szeminárium, egyéves szakmai-módszertani tanfolyam, speciális tanfolyamok, tudományos kutatásokban való részvétel, információcsere, előadásokon való részvétel stb.). A továbbképzés költségeit a minisztérium, illetve a helyi hatóságok költségvetésében kellett biztosítani. A pedagógus-továbbképzésről 1985-ben jelent meg új miniszteri rendelet, amely a pedagógus jogaként deklarálja a rendszeres továbbképzésben való részvétel lehetőségét, ugyanakkor kötelezettségként írja elő a nevelő-oktató munkájához szükséges ismeretek folyamatos megújítását. A szabályozásból kiemelendő az ún. „intenzív továbbképzés”, amely a felsőoktatásban korábban nem tanított ismereteket, új pedagógiai, pszichológiai, szakmai tudományos ismereteket adott, és kiemelt figyelmet fordított a tanított tantárgyak pedagógiai módszertanára. A továbbképzésben való részvétel önkéntességen alapult, a részvétel formáját a pedagógus választhatta meg, szemben a korábbi irányított továbbképzésekkel. A felvételt megtagadó döntés ellen jogorvoslati lehetőség volt. A továbbképzés során elért eredmények elismerésére szolgált többek között a soron kívüli előrelépés a bértáblán, illetve az intenzív továbbképzést jó eredménnyel befejezők részére jelentős összegű rendkívüli béremelés. A pedagógusok részére „viselkedési kódex” nem került összeállításra. A korábban miniszteri utasítással kiadott iskolai rendtartások azonban az iskola nevelőire a feladatok mellett magatartási szabályokat is megállapítottak. Tiltották pl. 1964-ben az iskola tanulóinak díjazás ellenében történő tanítását, a szülőktől ajándék, kölcsön elfogadását. Ez a rendelkezés megmarad a későbbi rendtartások „etikai előírások” cím alatti fejezetében is (pl. 1973, 1976, 1983-as kiadású rendtartások). A pedagógus kötelességeit és jogait egységesen csak az 1985-ös oktatási törvény szabályozza. Az 1993-as közoktatási törvény széles körben definiálja a pedagógusok jogait és kötelezettségeit, különös figyelemmel a pedagógus és a tanuló emberi méltóságára, személyiségi jogaira. Az 1960-1970-es években a központosított munkaerő-gazdálkodási politika magában foglalta a pályakezdők irányított elhelyezését is. A minisztérium megyénkénti keretszámot állapított meg az álláshirdetésekre, erősebben preferálva a szakember-hiánnyal küzdő területeket. Közvetlen (nem pályázaton alapuló) alkalmazás sokáig csak a meghirdetett és be nem töltött álláshelyeken történhetett. A központi munkaerő-tervezés fokozatosan megszűnt, 1997-től kormányrendelet szabályozza a pedagógusok állandó helyettesítési rendszerét, amelyen keresztül megtalálhatják egymást a munkavállalók és munkaadók. Az éves statisztika tartalmazza a betöltetlenül maradt álláshelyeket, jelzi a szakemberszükségletet. 8.2.1.2 Felsőoktatás A felsőoktatásban 1985 után meginduló (6.1. fejezet) reformfolyamat célja volt az egységes magyar felsőoktatás megteremtése, az univerzitások visszaállítása és a felsőoktatás minőségi feltételeinek javítása. Az önálló felsőoktatási törvény (1993/LXXX. törvény; a felsőoktatásról) meghatározta az oktatás, a tanulás, a tudományos kutatás és a művészeti alkotó tevékenység szabadsága kritériumait. A törvény szabályozza az oktatók és kutatók alkalmazásának alapvető feltételeit, az oktatók jogait és kötelezettségeit. 1993–ban a korábban az egyetemektől ([„egyetem”]) jogilag és szervezetileg elkülönült tudományos minősítési rendszer helyébe lépett a doktori képzés. Az egyetem ([„egyetem”]) kizárólagos jogává vált a doktori fokozat odaítélése. Az egyetemi tanári munkakörökben az alkalmazás feltétele lett a habilitáció . A felsőoktatási intézmény állami és magán , valamint egyházi felsőoktatási intézményekben annyiban eltérő a foglalkoztatás 1992–től, hogy az állami felsőoktatási intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazottak ([„közalkalmazott”]). A közalkalmazottakról szóló törvény (1992/XXXIII. törvény; a közalkalmazottak jogállásáról) iskolai végzettséghez és szolgálati idő hosszához kötött előmeneteli rendszerre a felsőoktatási törvény
229
(1993/LXXX. törvény; a felsőoktatásról) alapján kiegészül meghatározott munkakörökben a fokozatos teljesítményre épülő előmeneteli rendszerrel. (2000/33. a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény felsőoktatásba való végrehajtásáról.) Ez alapján két oktatói kör különül el. •
A fokozatos teljesítményre épülő előmeneteli rendszerben tanársegéd , adjunktus , docens , tanár munkaköröket létesíthet az intézmény . Az egyes munkakörökben való foglalkoztatás egyúttal teljesítményen alapuló oktatói cím elnyerését is jelenti. Az oktatói címek követelményeit részben a felsőoktatási törvény (1993/LXXX. törvény; a felsőoktatásról), részben a felsőoktatási intézmény szabályzata határozza meg. A munkakörök egyetemi ([„egyetem”]) vagy főiskolai ([„főiskola”]) jellegének megkülönböztetéséhez a duális intézményrendszerben az elmélet és gyakorlat orientált képzések elkülönülése vezetett. Szakmai elvárások tekintetében a főiskolai tanári munkakör követelménye az egyetemi docensi munkakör követelményével vethető össze.
•
Azok az oktatók, akik nem foglalkoztathatók a fokozatos teljesítményre épülő előmeneteli rendszerben egyéb oktatói munkakörben például: nyelvtanárként, kollégiumi tanárként, testnevelő tanárként, művész tanárként látják el oktatási feladataikat más ágazatok közalkalmazottaihoz ([„közalkalmazott”]) hasonló feltételekkel.
A munkakörök létesítésére a felsőoktatási intézmények jogosultak az oktatók mellett a tudományos kutatói munkakörben foglalkoztatottak (1993/49. kormányrendelet; a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a központi költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél történő végrehajtásáról) tekintetében egyaránt. Az alkalmazás általános feltétele az egyetemi szintű végzettség, kivételesen lehet főiskolai végzettséggel oktatói munkakört egyetemen ([„egyetem”]), főiskolán ([„főiskola”]) betölteni. A munkaidő közalkalmazottaknál ([„közalkalmazott”]) napi nyolc óra. Az oktatói feladatnak része az oktatói foglalkozások (előadás, szemináriumok, gyakorlatok, konzultációk) vezetése, a vizsgáztatás, továbbá a tudományos munka folytatása, a oktatói utánpótlás képzése, nevelése, az intézményi közéletben való szerepvállalás. Az ellátandó oktatási és egyéb feladatok arányát a felsőoktatási intézmények saját hatáskörükben határozzák meg az azonos oktatói munkakörökben. A tanársegéd és adjunktus határozott időre legfeljebb négy évre alkalmazott oktató. A munkaviszony legfeljebb négy évvel, tanársegéd esetében egy, adjunktus esetében két alkalommal hosszabbítható meg. A határozott időre történő alkalmazás 1996. évi bevezetésének célja az volt, hogy a fiatal oktatók mielőbb teljesítsék az úgynevezett vezetői munkakörök – docens, tanár , – betöltéséhez szükséges követelményeket. A docensi oktatói munkakör és cím pályázati úton határozatlan időre történő elnyerésének feltétele a hallgatók, beosztott oktatók tanulmányi és tudományos munkájának irányítása, idegennyelven történő előadói felkészültség. Egyetemi docensnek a kinevezéshez tudományos fokozattal is rendelkeznie kell. A tanári oktatói munkakört és címet pályázat útján határozatlan időre az nyerheti el, aki tudományos fokozattal rendelkezik, tudományágának, művészeti területének hazai és nemzetközi körei előtt tudományos munka alapján elismert. Az egyetemi tanári kinevezés feltétele a habilitáció megléte. A tudományos és oktatói teljesítmény elismerését fejezi ki, hogy az Alkotmány szerint az egyetemi tanár kinevezése a köztársasági elnök jogköre, a főiskolai tanár kinevezése a miniszterelnök jogköre. A kinevezést követően a munkáltatói jogköröket az intézményvezető gyakorolja. Az
230
oktatói munkakörökre benyújtott pályázatokról a felsőoktatási intézmények tanácsának véleménye alapján születik döntés.
intézményi
Az egyetemi tanári kinevezésnek további feltétele a Magyar Akkreditációs Bizottság támogató véleményének megszerzése. Az egyetem ([„egyetem”]), főiskola ([„főiskola”]) létesítésének és intézményi akkreditációjának feltétele, hogy az adott tudományterületen, tudományágban a képzési feladatok minőségi ellátásához a tanári és egyetemen ([„egyetem”]) a docensi létszám biztosított legyen. A nyugdíjra jogosultság elérését, a 62. életévet követően a további foglalkoztatásról az intézményvezető dönt. Vezetői megbízás 65 év felett azonban nem látható el, tanári munkakörben oktató 70. életévig foglalkoztatható, ezt követően megbízással láthat el oktatói feladatot. A felsőoktatásban kötelező továbbképzési rendszer nem alakult ki. Az oktatók alkotói szabadságot azonban igénybe vehetnek. A közalkalmazottaknak ([„közalkalmazott”]) fizetendő illetmények minimum összegét, garantált illetményét az iskolai végzettségtől függő fizetési osztályba, valamint a szolgálati idő hossza szerinti fizetési fokozatba történő besorolás alapján állapítják meg. Így egy 140 cellás bértábla tartalmazza a besorolás szerinti garantált illetmény mértékét. A felsőoktatási intézmények a bérek fedezetét biztosító költségvetési forrást a képzési normatíva hallgatói létszám alapján számított támogatásának részeként kapták meg. A 90-es évek végén a vállalkozói szféra és a közszektor között a bérkülönbség 30–40%, a felsőoktatási intézmények tekintetében 55% volt. Az ország gazdasági–társadalmi fejlődését meghatározó felsőoktatási intézmények javadalmazása jelentősen elmaradt az oktatók, kutatók által teljesített, tőlük elvárt eredménytől. Teljeskörű bérrendezésre sokáig nem volt lehetőség Magyarországon. A teljesítményre és minőségi munkavégzésre ösztönző foglalkoztatás és a hallgatói létszámra épülő normatív támogatás keretei között a ’90–es évek közepétől a bérhelyzet javítása érdekében azonban több intézkedés történt a kormányzat részéről: 1997–ben – a differenciált minőségi oktatói bérezés első lépéseként – Széchenyi professzori ösztöndíjat vezettek be, amely négy éves felfutásban 2000 minősített oktató–kutató számára biztosított kiemelt támogatást, mértéke a minimálbér ötszöröse volt (1996/17. OM rendelet; a Széchenyi Professzori Ösztöndíjról). •
Intézkedés történt a képzés normatív támogatásán felül a kutatástámogatásról (1997/16. OM rendelet; a felsőoktatási normatív költségvetés felosztásáról és felhasználásáról).
•
Teljesítményre ösztönző pályázat útján elnyerhető programfinanszírozási elemekkel bővült a felsőoktatási intézmények támogatása.
•
Folyamatosan bővült a doktori képzésben résztvevők száma és képzésük támogatásának aránya, továbbá lehetőség nyílt a doktoranduszok oktatási feladatvállalására.
Posztdoktori állásrendszer kialakítására került sor új ösztöndíjak (Széchenyi István ösztöndíj, Békéssy György ösztöndíj) bevezetésével, amelyek a tudományos utánpótlást segítették. (2001/7. OM rendelet a Békéssy György Posztdoktori Ösztöndíjról; 2001/6 oktatási miniszteri rendelet a Széchenyi István Ösztöndíjról) •
1997–ben a felsőoktatásban minőségi teljesítményt felmutatni tudó tanári docensi munkakörökben foglalkoztatottak oktatói minőség illetménykiegészítéséről született rendelet (1997/33. OM rendelet; a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény felsőoktatásban való végrehajtásáról rendelkező rendelet módosításáról).
231
•
A felsőoktatási intézményekben is lehetővé vált a közalkalmazotti bértáblát kiegészítő szakmai szorzó bevezetése.
•
A külföldi illetőségű, nemzetközi tudományos életben elismert oktatók, kutatók magyarországi alkalmazását elősegítő ösztöndíj létesült (2002/10. OM rendelet; a SzentGyörgyi Albert Ösztöndíjról).
A döntő változásra 2002. szeptember 1–jétől került sor, amikor a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók esetében 50%-os béremelésre került sor új, önálló bértábla kialakításával. A bértábla garantált illetményét a költségvetési törvényben meghatározott egyetemi tanári illetményhez viszonyítottan állapították meg. 8.2.2. Folyamatban lévő reformjavaslatok Lásd az alfejezeteket. 8.2.2.1 Óvódai ellátás, egységes szerkezetű és felső-középfokú oktatás Folyamatban van a jelenleg önálló Közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) és Köztisztviselői törvény helyett az egységes közszolgálati törvény kidolgozása, amely elsősorban az illetményrendszert és a juttatásokat érinti. Folyamatban van egy egységes közoktatási információs rendszer kiépítése, amely a nemzetgazdasági szintű tervezéshez szükséges fenntartói, intézményi, foglalkoztatási, gyermek- és tanulói adatokat foglalja magában. 8.2.2.2 Felsőoktatás Az Oktatási Minisztérium a kormány programjával összhangban, az Európai Unióhoz történő csatlakozás feladataira figyelemmel átfogó felsőoktatási fejlesztési programra (kormány– előterjesztés a Magyar Universitas Programról, valamint az új felsőoktatási törvény koncepciójáról) tett javaslatot a kormánynak (6.2. fejezet). Az Európai Felsőoktatási Térség 2010–ig történő közös kialakításában a magyar felsőoktatás is kötelezettséget vállalt. Az 1999-ben a Bolognai Nyilatkozatban kitűzött és az azóta tartott miniszteri találkozókon megerősített célok között szerepel a széleskörű oktatói, kutatói mobilitás elősegítése, a könnyen érthető és összevethető képzési rendszer kialakítása, az európai alkalmazhatóság elérése, kooperáció kialakítása az európai minőségbiztosításban, a felsőoktatás európai dimenzióinak támogatása, európai szintű oktatási modulok, tantervek kialakítása. A mobilitás, az új tartalmak és a minőség határozza meg a felsőoktatás az oktatói alkalmazás fejlesztési feladatait. •
A kormány vállalt feladatai között szerepel a közszolgálati tevékenység teljeskörű áttekintése, az Európai Unió közösségi politikáihoz, a szabad munkaerőáramláshoz igazodó jogharmonizáció.
•
A felsőoktatásban a jogi szabályozás a munkavállalói és munkáltatói jogbiztonság érdekében törvényi szinten kívánja szabályozni az alkalmazás, a kinevezés, az oktatói címek elnyerésének feltételeit.
•
Az elmúlt években a tömegesedő oktatás, a bérek alacsony volta azt eredményezte, hogy az oktatók több felsőoktatási intézményben vállaltak határozatlan idejű foglalkoztatást. Az új szabályozás a minőségi oktatás érdekében ennek lehetőségét korlátozni kívánja.
•
A javaslatok között szerepel egy húsz százalékos mozgóbér–keret, amely a kiemelkedő oktatói teljesítmények differenciált elismerésére szolgálna azzal, hogy a mozgóbér–keret folyamatos feltöltésének forrása az évenkénti központi béremelés összege lenne.
232
•
A jövőben az oktatói és tudományos kutatói feladatok kettős munkakörben is elláthatók lennének.
•
Az új szabályozás erősítené a gazdasági szervezetek gyakorlati képzésbe történő bevonását, továbbá a külső szakemberek oktatói feladatok ellátására szóló meghívását.
•
A vezetői oktatói munkakörökben , a foglalkoztatásra továbbra is határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban kerülne sor.
•
Az új törvény a kiválóság elismerése, ösztönzése érdekében javaslatot tesz a kiemelkedő oktatói, kutatói, fejlesztői tevékenységet folytató felsőoktatási intézmények támogatására.
•
A normatív költségvetési támogatás tudományos célú minőségi elemet tartalmazna, amelynek mértékét a felsőoktatási intézményben oktatói kutatói munkakörben foglalkoztatottak – ideértve a doktorandusz hallgatókat is – létszáma, munkaköri címe és teljesítménye alapján lenne meghatározva.
•
Az új rendelkezések arra ösztönzik az intézmény vezetőjét, hogy szüntesse meg azon oktatók esetében a foglalkoztatást, akiket, illetve akiknek programját a hallgatók hosszabb időn át nem választják, illetve az alkalmassági és előmeneteli követelményeket két év átlagában nem teljesítik.
•
A törvénytervezetben differenciálódnak a fenntartói és ágazati irányítási feladatok. Az utóbbi keretében az oktatási miniszter felel az ágazati minőségfejlesztési rendszerért, feladata lenne a szakmai ellenőrzés rendszerének működtetése, a felsőoktatásban jelentkező képzési, oktatási problémák vizsgálata, megoldások kidolgoztatása, valamint új képzési, oktatási módszerek, megoldások, szervezeti formák elterjedésének támogatása, s nem utolsó sorban a felsőoktatás pedagógiai-szakmai szolgáltatásainak megszervezése, valamint a felsőoktatásban folyó pedagógiai és kutatómunka országos szintű szakmai értékelésének indítása.
•
A Magyar Akkreditációs Bizottság továbbra is meghatározó szerepet játszik a képzés minőséghitelesítésében, az egyetemi tanárok kinevezésre szóló pályázatainak véleményezésében.
8.2.3. Konkrét jogszabályi háttér A szolgálati feltételek alapelveit és lényeges elemeit magas szintű jogszabályok, törvények szabályozzák. Az állami alkalmazás esetén közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) jogviszony jön létre, amelyet a közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) törvény szabályoz. A nem állami fenntartású intézményekben a tanárok, oktatók munkaviszonyban dolgoznak, ennek jogi kereteit tartalmát a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény, A Munka Törvénykönyvéről) tartalmazza. A foglalkoztatási szabályokhoz szakmai törvények kapcsolódnak. Ezek tartalmazzák az adott oktatási szint képesítési, alkalmazási sajátosságait. Az egyes oktatási szinteknek megfelelő végrehajtási szabályok részben kormányrendeleti szinten találhatók, részben miniszteri rendeleti szinten. Ezek a jogszabályok az egyes szintek intézménytípusaiban dolgozók jogairól és kötelezettségeiről, speciális juttatásaikról stb. rendelkeznek. 8.2.4. Tervezési mechanizmus Az iskolák jelentős részét fenntartó önkormányzatok (fővárosi, fővárosi kerületi, megyei, valamint helyi önkormányzatok) a közoktatási feladatok megszervezéséhez szükséges önkormányzati döntés előkészítését szolgáló feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési és intézkedési tervet készítenek. A helyi önkormányzati fejlesztési tervnek figyelembe kell vennie a
233
fővárosi, megyei fejlesztési tervet, és tartalmaznia kell, hogy az önkormányzat a kötelező feladatait milyen módon látja el, illetőleg milyen nem kötelező feladatokat kíván a helyi önkormányzat ellátni. Tartalmaznia kell továbbá az intézményrendszer működtetésével, fenntartásával, fejlesztésével, átszervezésével összefüggő elképzeléseket. A fejlesztési terv készítésekor több intézmény, illetve szervezet véleményét köteles az önkormányzat figyelembe venni (pl. megyei statisztikai hivatal, munkaügyi központ, gazdasági kamara, pedagógus szakszervezetek, helyi intézkedési terv esetében a településen működő közoktatási intézmények vezetői, szülői és diákszervezetek, a nem állami, nem önkormányzati intézményfenntartók stb.) és be kell szerezni - a nemzeti, etnikai kisebbséget érintő kérdésekben - a helyi kisebbségi önkormányzat egyetértését. A fővárosi és megyei fejlesztési terv tartalmazza a közoktatás-szolgáltatás megszervezésének helyzetértékelését, a megoldásra váró feladatokat, prioritásokat, továbbá a középtávú beiskolázási tervet. A fejlesztési tervben részletezni kell, hogy az egyes önkormányzatok milyen módon tesznek eleget a közoktatással összefüggő feladatellátási kötelezettségüknek. A beiskolázási tervben kell meghatározni - a tanulói létszám várható alakulására tekintettel - az egyes iskolatípusok összes befogadó képességét, az egyes iskoláknak a tankötelezettség teljesítésében, illetőleg a továbbtanulás feltételeinek megteremtésében való faladatát. A tanulólétszám és a tanulócsoportok száma alapján tervezhető a szükséges munkaerő, illetve az egyes intézményekben kialakítható státuszok száma. A nem helyi önkormányzat, nem állami szerv által fenntartott közoktatási intézményt a fejlesztési terv elkészítésénél és módosításánál figyelembe kell venni, ha közoktatási megállapodás keretében közreműködik a helyi önkormányzati kötelező feladat ellátásában. 8.2.5. A szakmába való belépés Az intézmények humánerőforrás-fejlesztésében a nyílt munkaerő-felvétel az általános eljárás. A megüresedett más okból szükségessé vált állásokat az intézmények meghirdetik (az Oktatási Minisztérium hivatalos lapjában vagy más hirdetési helyen is). A pályázati kiírásokra beérkezett pályázatok és interjúk alapján az intézmény vezetője választja ki a legalkalmasabb pályázót. Az intézményvezetői pályázatok esetében az állás betöltéséről és a vezetői megbízásról a fenntartó – önkormányzati intézmény esetében a képviselőtestület, illetve a közgyűlés – dönt. Az alkalmazást a közoktatási törvény az intézmény típusa és az oktatás szintje szerint határozza meg. Az egyetemi szintű ([„egyetemi képzés”]) közismereti tanár szakok mind az általános iskola ([„általános iskola”]) felső tagozatán, mind a középfokú oktatásban ([„középiskola”]) való tanításra jogosítanak. A főiskolai szinten ([„főiskolai képzés”]) végzett tanárok az általános iskolában ([„általános iskola”]) az ötödiktől a nyolcadik, szakiskolában a tizedik osztályig készítenek fel, de a középiskola ([„középiskola”]) 9-10. évfolyamán nem taníthatnak. A szakmai tanárképzésben egyetemi szinten végzettek ([„egyetemi képzés”]) a szakközépiskola ([„szakközépiskola”]) szakmai elméleti tárgyait, míg a főiskolai szinten végzett tanárok ([„főiskolai képzés”]) – a közoktatási törvény 1999-ben történt módosításáig – a szakképzés gyakorlati tárgyait oktathatták, amely korlát azóta megszűnt. A szakoktatói szakokon végzett hallgatók mindkét szakképző iskolatípusban ([„szakiskola”]), ([„szakközépiskola”]) a gyakorlati tárgyak tanítására jogosultak. 8.2.6. Szakmai státusz Lásd az alfejezeteket. 8.2.6.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás Az alkalmazás feltétele, hogy a tanár büntetlen előéletű és cselekvőképes legyen, valamint rendelkezzen az előírt végzettséggel, szakképesítéssel. Ezen az oktatási szinten a tanárok jogállása alapvetően kétféle lehet. Ha önkormányzati fenntartású iskolában dolgoznak, akkor csak közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) jogviszonyban alkalmazhatók. Ezt kötelező pályáztatási eljárásnak megelőznie. Fontos, hogy viszonylagos
234
védettséget jelent, hiszen foglalkoztatásuk kinevezésnek nevezett szerződés elfogadásával határozatlan időre jön létre. A határozott idejű kinevezést a törvény csak szűk körben (pl. helyettesítés) engedi meg. A szerződés kötelezően tartalmazza a felek adatain kívül a fizetési osztályt és fokozatot, a munkakört és a munkavégzés helyét. E jogállással együtt jár, hogy garantált előmeneteli és illetményrendszer kapcsolódik hozzá. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tanárt három évente kötelező eggyel magasabb fizetési osztályba és fokozatba sorolni. Mindez kiszámítható pályatervezést tesz lehetővé. A jogálláshoz egyéb kötelező és fakultatív juttatások ( pl. pótlékok) is kapcsolódnak. Szintén kedvező, hogy a tanárt garantált fizetett szabadság illeti meg, illetve a jogviszony megszüntetése esetén másik, végzettségének megfelelő állás felajánlása kötelező. Ha önkormányzati fenntartású iskolában tanít a tanár, de nem teljes óraszámban, akkor a tanított órák számától függően részmunkaidős közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) jogviszonyban alkalmazható vagy óraadói szerződés köthető vele. Ez utóbbi általában megbízási szerződés. A tanár ebben az esetben is személyesen jár el, és megbízási díjat köt ki a feladat ellátásáért. Bár nincs akadálya a határozatlan idejű megbízásnak, jellemzően határozott idejű szerződésekről beszélhetünk. Fontos, hogy ebben az esetben a tanárnak nem jár fizetett szabadság, jutalom, végkielégítés stb., összességében mint munkavállaló kiszolgáltatott helyzetben van. Korlátozás továbbá, hogy az óraadó tanár részt vehet ugyan a nevelőtestület ülésein, de nem rendelkezik teljes körű szavazati joggal. Ha tanár nem önkormányzati fenntartású intézményben tanít, akkor munkaszerződés alapján teljes vagy részmunkaidőben kell foglalkoztatni. Ebben az esetben munkaszerződés rögzíti a munkakört, a munkabért és a munkavégzés helyét. Ugyanakkor a tanár kevésbe védett, mint a közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) jogviszonyban. Mindenekelőtt nem kötelező a határozatlan idejű alkalmazás, az egyéb juttatások esetlegesebbek, a jogviszony megszüntetése esetén nem kell felajánlani másik állást. A törvények éppen a védelem szempontjából azonban előírják, hogy fizetése, munkaideje, pihenőideje, előmenetele és illetménye minimum a közalkalmazottakéval ([„közalkalmazott”]) megegyező kell legyen. A gyakorlatban jellemző, hogy határozott időre kötnek munkaszerződést a tanárral, és ezt több alkalommal meghosszabbítják. 8.2.6.2 Felsőoktatás Az oktatók szakmai státusza hasonló a 8.2.6.1. pontban leírtakhoz. Az 1993/LXXX. törvény; a felsőoktatásról határozza meg a szakmai alkalmazási feltételeket. Ide tartozik a büntetlen előélet, a cselekvőképesség, az egyetemi ([„egyetem”]) oklevél, valamint az intézmény követelményrendszerének való megfelelés. A felsőoktatásban elterjedtebb a határozatlan időre szóló alkalmazás, a törvény olyan munkaköröket határoz meg, amelyekben a tudományos teljesítmény, a tudományos fokozat ([„doktori fokozat”]) az előmenetel követelménye. Az oktatónak nem kell rendelkeznie pedagógus szakképzettséggel. Az intézményi autonómia jegyében – a törvényi szabályozáson túl - az intézmény belső követelményrendszere szabályozza az alkalmazás és az előmenetel konkrét követelményeit. 8.2.7. Helyettesítési megoldások Az intézmények a napi helyettesítést saját hatáskörükben oldják meg. Az órarend kialakításakor az intézmény vezetője – vagy az, aki ezt a feladatot végzi – gondoskodik arról, hogy minden tanórához megfelelő helyettesítési lehetőséget biztosítson. Lehetőség szerint szakszerű helyettesítést (a hiányzó pedagógussal azonos szakot tanító helyettessel ellátott óra), ha ez nem lehetséges, nem szakszerű helyettesítést kell biztosítani. A pedagógusok fővárosi, megyei állandó helyettesítési rendszerének működtetéséről a fővárosi, megyei önkormányzat gondoskodik. 8.2.8. Tanárok támogató intézkedései Lásd az alfejezeteket.
235
8.2.8.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás Az újonnan felvett, előírás szerinti végzettséggel rendelkező tanárok támogatására nincsenek intézményesített intézkedések. A szakmai, emberi segítség gyakorlatilag a fogadó iskola nevelőtestületétől, vezetésétől és az adott szakmai munkaközösség vezetőjétől függ. Általában jellemző az informális tájékoztatás Minden tanár számára nyitott a lehetőség, hogy a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat igénybe vegye. Ezeket megyei szinten szervezik meg, és továbbképzést, szaktanácsadást, jogi felvilágosítást jelentenek. Abban az esetben, ha egy tanár nehéz szakmai, emberi stb. helyzettel szembesül, a kollégák és az igazgató informális segítségére számíthat, illetve felkeresheti – amennyiben van - az iskola pszichológusát. A gyakorlatban azonban jellemzőbb, hogy a tanár az iskolán kívül keres szakembert, illetve megoldást a problémára. 8.2.8.2. Felsőoktatás Ezen az oktatási szinten a 2001-ben kialakított állami ösztöndíjrendszer segíti az oktatókat. Ide tartozik a Békésy György Posztdoktori Ösztöndíj, amely célja, hogy a legtehetségesebb, legrátermettebb oktatók, kutatók és művészek a tudományos, illetve mester fokozat megszerzése után a hazai felsőoktatási intézmények műhelyeiben alapozzák meg pályájukat, ezzel is segítve a felsőoktatási intézmények vezető oktatóinak utánpótlását. Ez a lehetőség felsőoktatási intézményben közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]), szolgálati jogviszony, illetve egyéb munkaviszony alapján teljes munkaidőben, egyetemi ([„egyetem”])/főiskolai ([„főiskola”]) adjunktus, tanársegéd, főiskolai ([„főiskola”]) docens, tudományos segédmunkatárs, vagy tudományos munkatársi munkakörben foglalkoztatottak részére három évre ítélhető oda, és az egyetemi ([„egyetem”]) tanári illetmény meghatározott százalékát jelenti. Állami ösztöndíj a Széchenyi István Ösztöndíj, amelynek célja, hogy a díjazottak alkotóerejüket a felsőoktatásban végzett, kiemelkedő oktató és kutató teljesítményük színvonalának fokozására fordíthassák és felkészülhessenek az egyetemi ([„egyetem”]) tanári feladatok ellátására. Ez a támogatás állami felsőoktatási intézményben közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]), szolgálati jogviszony, illetve egyéb munkaviszony alapján, teljes munkaidőben egyetemi ([„egyetem”]) docens, főiskolai ([„főiskola”]) tanár, illetve tudományos főmunkatársi munkakörben foglalkoztatottak számára adományozható három évre, mértéke az egyetemi ([„egyetem”]) tanári illetmény adott százaléka.. 8.2.9. A tanárok értékelése Lásd az alfejezeteket. 8.2.9.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás Magyarországon jelenleg nincs előírt, intézményesített, egyénre szabott kötelező pedagógusértékelés, ennek kialakítása azonban a minőségbiztosítással összefüggésben már elkezdődött. Számos intézményben ennek keretében már működik pedagógus-értékelési rendszer. A gyakorlat szerint függetlenül a foglalkoztatás jellegétől, egyéni kérelem esetén a vezetőnek kötelező értékelést adni a végzett tanári munkáról. Mind az állami szektorban dolgozók, mind a magánszférában tanító pedagógusok számára ugyanis lehetővé teszik a jogszabályok, hogy az alkalmazás megszűnésekor az igazgatótól minősítést kérjen addig elvégzett munkájáról. Az igazgató ennek kiadását nem tagadhatja meg. Eseti jelleggel egyéb alkalmakkor is értékelheti az igazgató a pedagógus munkáját, így panasz esetén, címek adományozásakor, minőségi munkavégzésért járó kereset-kiegészítés odaítélése esetén.
236
Az értékelés megvalósulhat külső (az Országos Szakértői Névjegyzéken szereplő szakértő által), belső (az iskolavezetés, szakmai munkaközösség, illetve önértékelés formájában.) Utóbbi a minőségbiztosítást már alkalmazó iskolákra jellemző. Az értékelés szempontjai között szerepel a tanulók teljesítménye, a tanár szaktárgyi és pedagógiai tudása, a megfigyelt tanítási teljesítmény, a továbbképzéseken való részvétel. Módszerei lehetnek tantermi megfigyelés, interjú, tanulói vélemények megismerése. Ezeken kívül az adott intézmény minőségirányítási programja egyéb módszereket és szempontokat is meghatározhat. Az értékelés összefüggésben van a fizetéssel is. Jogszabály írja elő, hogy ha a tanár pedagógus szakvizsgát tesz, eggyel magasabb fizetési osztályba kell besorolni. Ez végleges időtartamú fizetésmódosítást jelent. Ha pedagógust az igazgató pozitívan értékeli, eseti jelleggel külön juttatást kaphat. Ez lehet kereset-kiegészítés, kitüntetés vagy jutalom. Mindhárom a munkáltató (az igazgató) döntésén múlik és csak lehetőségként merül fel. A nem hatékonynak értékelt pedagógus fizetése nem csökkenthető, de szakmai alkalmatlanság miatt felmentése kezdeményezhető. 8.2.9.2. Felsőoktatás A felsőoktatásban dolgozó közalkalmazottak ([„közalkalmazott”]) esetében az oktatókat kötelező négy évenként minősíteni. Kiterjed ez a kötelezettség a vezetői megbízást ellátókra is, akiket a megbízás lejártakor, de minimum négy évenként kell minősíteni. Az oktatás minőségét a hallgatók is értékelik (a hallgatói önkormányzatban, szervezetben), ennek szabályozása intézményi hatáskör. 8.2.10. Tanártovábbképzés A pedagógusok továbbképzésének területén Magyarországon a legnagyobb változást a közoktatási törvény 1996-os módosítása (1996. évi LXII. törvény A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról) jelentette, amely előírja a pedagógusok számára a továbbképzésben való részvétel kötelezettségét [1993. évi. LXXIX. törvény A közoktatásról 19. §. (8) bekezdés: „A pedagógus hét évenként legalább egy alkalommal – jogszabályban meghatározottak szerint – továbbképzésben vesz részt.”]. A törvénymódosítást követően jelent meg a 277/1997. (XII. 22.) számú kormányrendelet A pedagógus-továbbképzésről, a pedagógus szakvizsgáról, valamint a továbbképzésben részt vevők juttatásairól és kedvezményeiről, amely szabályozza a továbbképzésben való részvétel és a finanszírozás feltételeit, valamint a pedagógus-továbbképzési tanfolyamok akkreditációjának módját. Azoknak a pedagógusoknak, akik teljesítik továbbképzési kötelezettségüket csökken a várakozási ideje a közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) bértáblában [138/1992. (X. 8.) Kormányrendelet A közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a közoktatási intézményekben a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a közoktatási intézményekben 14. §-a szerint „A közoktatási intézmény dolgozójának a fizetési fokozatok közötti várakozási idejét egy évvel csökkenteni kell, ha teljesítette a külön jogszabályban (277/1997. (XII.22.)) meghatározott továbbképzés követelményeit.], valamint azok a pedagógusok, akik továbbképzési kötelezettségüknek pedagógus-szakvizsga letételével, illetve újabb felsőfokú végzettség megszerzésével tesznek eleget, a közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) bértáblában egy kategóriával feljebb kerülnek. A továbbképzésben való részvétel kötelezettségét – önhibájából – nem teljesítő pedagógust az intézményvezető elbocsáthatja állásából. Az 1996-os törvényi szabályozás értelmében a pedagógus-továbbképzésre szánt költségvetési támogatás kötött felhasználású pedagógus-továbbképzési normatívaként a közoktatási intézményekhez kerül. A normatíva felhasználása az intézményekben elkészített ötéves
237
továbbképzési terv alapján, valamint az intézményvezető által tanévenként jóváhagyott beiskolázási terv szerint történik. A 277/1997. (XII.22.) Kormányrendelet 16. § (4) bekezdése értelmében a pedagógus-továbbképzési normatíva felhasználható: a továbbképzésén résztvevő pedagógusok helyettesítéséhez szükséges költségek fedezésére; a továbbképzések részvételi díjának (max. 80%-os) – kivételes esetekben (100%-os) – díjának fedezésére; a továbbképzésen való részvételi díj térítése mellett a továbbképzés járulékos költségeinek (utazás, szállás, étkezés, könyv stb.) fedezésére; a továbbképzést teljesítők anyagi elismerésére. A továbbképzési normatívából a továbbképzésen való részvételi díj 80%-a támogatható, a fennmaradó 20%-ot a pedagógusnak kell fizetnie. A továbbképzési normatíva alakulása 1997-2004: év
Ft/fő
1997
21.250.- Ft
1998
21.800.- Ft
1999
21.800.- Ft
2000
15.182.- Ft
2001
14.420.- Ft
2002
141420.- Ft
2003
14.500.- Ft
2004
15.000.- Ft
A 277/1997. (XII.22.) Kormányrendelet 5. §-a tartalmazza, hogy a pedagógusok milyen módon tehetnek eleget hétévenkénti továbbképzési kötelezettségüknek. Eszerint hétévente 120 órai tanfolyami továbbképzésen való részvétel mellett a kötelezettség teljesíthető pedagógusszakvizsga letétele, újabb diploma megszerzése, tudományos fokozat elérése mellett – az e jogszabályban meghatározott feltételek között – külföldi továbbképzéseken való részvétellel is. A pedagógus-továbbképzési tanfolyamok két lépésben történik. Ahhoz hogy egy program bekerüljön – az évenként két alkalommal megjelenő – továbbképzési jegyzékbe a továbbképzési programnak az alapítási engedély mellett indítási engedéllyel is rendelkeznie kell. A tanfolyami továbbképzések alapítási engedélyét a Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Testület (továbbiakban: PAT) javaslata alapján az oktatási miniszter adja ki. [A Testület működését a 46/1999. (XII. 13.) OM rendelet A Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Testületről szabályozza.] Továbbképzési programot akkreditáltathat minden olyan szervezet, jogi személy, melynek tevékenységi körében szerepel a felnőttoktatásra szóló jogosítvány. A továbbképzés alapítási kérelme tartalmazza a képzés részletes tematikája mellett, a képzés megvalósításának személyi és tárgyi feltételeit, valamint a képzés minőségbiztosításának módját is. Az alapítási kérelmet – a Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. (továbbiakban: KFPT Kht.) Akkreditációs és Képzés-fejlesztési Irodája, mely ellátja a PAT titkársági feladatait is – kiadja egy akkreditációs szakértőnek, majd a szakértői vélemény ismeretében a PAT dönt a kérelem minősítéséről. A PAT javaslata alapján az oktatási miniszter határozatot hoz az alapítási kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról.
238
A tanfolyami képzések indítási engedélyét a KFPT Kht. (Közoktatás-fejlesztési és Pedagógustovábbképzési Kht.) Akkreditációs Irodájának javaslata alapján az oktatási miniszter adja ki. Az indítási engedély kérelem tartalmazza a megvalósítandó képzés konkrét személyi és tárgyi feltételeit. Az Akkreditációs Irodának azt kell vizsgálnia, hogy a képzés konkrét feltételei megfelelnek-e az alapítási engedélyben meghatározott követelményeknek. Az Iroda javaslata alapján az oktatási miniszter határozatot hoz az indítási kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról. A pedagógus-továbbképzési normatíva kizárólag olyan tanfolyami képzésekre használható fel, amelyek szerepelnek az évente kétszer – Oktatási Közlönyben – megjelentetett továbbképzési jegyzékben. A pedagógus-szakvizsga képesítési követelményeit 41/1999. (X. 13.) OM rendelet A pedagógusszakvizsga képesítési követelményeiről szabályozza. Ennek értelmében a pedagógus-szakvizsgára történő felkészítés kizárólag felsőoktatási intézményekben, szakirányú továbbképzési keretek között folyhat. A képzés ideje 4 félév, legalább 360 tanóra. A szabályozás értelmében képzésnek két fő területe van. A kötelezően oktatott tanulmányterület fő témakörei többek között a közoktatási intézmények működéséhez kapcsolódó jogi és közgazdasági ismeretek, a mérési értékelési rendszerek megismerése, a pedagógus mesterséghez kapcsolódó ismeretek, valamint a sajátos pedagógiai és/vagy pszichológiai ismereteket igénylő csoportok kezelésének elsajátításai szerepelnek. A képzés másik fő területe több témából választható: az eredeti szakképzettséghez tartozó ismeretek megújítása mellett irányulhat pl. a pedagógiai/pszichológiai ismeretek bővítése stb. Emellett szakvizsgával egyenértékűnek minősül a munkakör ellátásához szükséges végzettséghez és szakképzettséghez kapcsolódó szakterületen szerzett tudományos fokozat, valamint doktori cím. A továbbképzési rendszer működését szabályozó 277/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet értelmében a rendszer működését háromévente felül kell vizsgálni. Ennek a kötelezettségnek a KFPT Kht. (Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht.) Pedagógus-továbbképzési Igazgatósága tesz eleget. E vizsgálatok tapasztalatai alapján a rendszert az alábbiak jellemzik: Az engedélyezett programok közel 60 %-át a két hagyományosan pedagógusképzéssel foglalkozó szolgáltatók (felsőoktatás és pedagógiai szolgáltató intézmények) jegyzik. A pedagógus-továbbképzést szervező intézmények hangsúlyt helyeznek arra, hogy tanfolyamaikat – lehetőleg – munkaidőn túl, délutánonként illetve hétvégeken szervezzék annak érdekében, hogy az intézmények számára – a központi költségvetésből - juttatott pedagógus-továbbképzési normatíva összegének minél kevesebb hányadát kelljen helyettesítésre fordítani. A továbbképzési programok tartalmi területe szerinti vizsgálatából kiderül, hogy 2000/2001-es tanév óta a fokozatosan csökkent a szaktárgyi/szakmódszertani tartalmú képzések aránya, miközben stagnált, vagy fokozatosan emelkedett a más kategóriába sorolt képzések aránya a továbbképzési jegyzékekben. A legnagyobb növekedési arányt „az iskolafejlesztés” kategóriájába sorolt programok esetében találjuk, ennek magyarázata, hogy az OM 100%-ban támogatta a minőségfejlesztéssel foglalkozó továbbképzéseken való részvételét a pedagógusoknak. A tanfolyami képzéseket megalapító és indító szervezetek rugalmasan reagálnak az aktuális közoktatás-politika prioritásaira. A KFPT Kht. (Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht.) Pedagógus-továbbképzési Igazgatósága által koordinált 1999. és 2003. évi országos reprezentatív kutatás eredményei szerint a pedagógusok átlagosan 25%-a szaktárgyi/szakmódszertani, 15%-a informatikai, számítástechnikai, közel 10%-uk a pedagógus mesterséget fejlesztő tartalmú továbbképzéseken vettek részt.
239
8.2.11. Fizetés Lásd az alfejezeteket. 8.2.11.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás Az állami intézményben dolgozó tanárok fizetése a közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) illetménytáblán alapul. Ez az adható minimumfizetéseket tartalmazza teljes óraszámban tanítóknak pótlékok nélkül. A tanárok minimum alapfizetése havi bruttó 100 000 Ft és 238 500 Ft mozog. A 2.8. pontban írtak alapján a bértábla garantált minimum összegeit törvénnyel az országgyűlés (Magyar Köztársaság Országgyűlése) állapítja meg. A minimumösszegektől el lehet térni, de csak felfelé, azaz a dolgozó javára. A döntés pénzügyi kereteit az intézmény fenntartója jelöli ki, a konkrét döntés azonban az igazgatóé, akinek mozgásterét a fenntartói költségvetés és az intézmény saját bevételei határolják be. A minimumfizetéstől való eltérésre lehetőség van kiemelkedő munkavégzésért járó keresetkiegészítés, jutalom vagy címadományozás esetén. A fizetés a tanári feladatellátáshoz kapcsolódik. Ez magában foglalja a kötelező tanórákat, a nem kötelező tanórákat és a gyermekek felügyeletével kapcsolatos feladatokat. A közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) jogálláshoz garantált illetmény és előmeneteli rendszer kapcsolódik. Ez mátrix jellegű, azaz a végzettség és a szakképzettség mellett a pályán eltöltött időt is figyelembe veszi. A bértábla 10 fizetési osztályra és 14 fizetési fokozatra tagolódik. Előbbiek a végzettséget, utóbbiak a szolgálati időt határozzák meg. Az egyes fizetési fokozathoz a meghatározott összeg, a többi fokozathoz meghatározott szorzószám tartozik. Az előmeneteli rendszer másik jellemzője, hogy garantált. A tanárt három évenként kötelező eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolni. Kiváló munkavégzés esetén a várakozási idő csökkenthető, míg fegyelmi büntetésként a várakozási idő növelhető. Amikor egy tanár belép a rendszerbe a munkáltatónak kötelező a besorolását elvégezni és ezt a kinevezésben feltüntetni. A besorolás alapja a végzettség és szakképzettség és a pályán eltöltött szolgálati idő. Ha egy tanár több végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik, csak azt veszik figyelembe, ami a munkavégzéshez szükséges. A tanár fizetésemelésben részesül, ha megszerzi a pedagógus szakvizsgát, emelésben részesülhet, ha többletmunkáját (pl. versenyre felkészítés, továbbképzésen részvétel) az iskolavezetés ilyen módon is elismeri. Az alapfizetést túlóradíj és pótlékrendszer egészíti ki. A túlóradíj és a pótlékok egy része kötelező. A jogszabály mindkettő esetében a kötelezően adható minimum összeget tartalmazza. Kötelező pótlék jár a többletmunkáért - pl. vezetőnek, az osztályfőnöknek ([„osztályfőnök”]), a munkaközösség-vezetőnek, a diákönkormányzat munkáját segítőnek, a nemzetiségi oktatásban, a számítástechnikában dolgozóknak stb, -, és területi alapon annak, aki gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott vagy az országos átlagot meghaladó munkanélküliséggel sújtott településen dolgozik. Vannak olyan pótlékok, melyek nem kötelezően adhatók, ezek a többletmunkához kapcsolódnak pl. felzárkóztatási pótlék, kollégiumi ([„kollégium”]) pótlék stb. A keresettel nem összefüggő ösztönzések közé tartozik a természetben juttatásként az étkezési hozzájárulás, a könyvvásárlási támogatás és a pedagógusigazolvány nyújtotta kedvezményes utazási lehetőség, múzeum- és könyvtárlátogatás, könyvvásárlási lehetőség. A munkáltató kedvezményes kölcsönnel is segítheti az alkalmazottat. 8.2.11.2. Felsőoktatás Az oktatók illetményrendszere abban tér el a fentebb vázoltaktól, hogy a közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) törvény meghatározott munkakörökhöz 1-3. közötti fizetési fokozatokat rendel. A kiindulási pont az egyetemi ([„egyetem”]) tanári munkakör 1. fizetési fokozata, amelyhez a
240
költségvetési törvényben egy garantált összeget állapítanak meg. A többi munkakörhöz kapcsolódó illetmény a fizetési fokozatnak és az egyetemi ([„egyetem„]) tanári garantált illetményhez való arányszámnak a függvénye. Az oktatók pótlékrendszere alapvetően a vezetői megbízáshoz, illetve a speciális tudáshoz kapcsolódik, területi pótlékot nem kapnak. A vezetőkön kívül pótlékra jogosult az oktatói munkakört betöltő művésztanár, mérnöktanár, nyelvtanár, műszaki tanár. A pótlékok mértékét a jogszabály pontosan meghatározza. Speciális juttatás a „Professor Emeritus” címmel járó jövedelem, amely havi rendszeres jellegű, mértéke az egyetemi ([„egyetem”]) tanár garantált illetményének meghatározott százaléka. Az illetményrendszert kiegészíti a 2001-ben bevezetett oktatói-kutatói ösztöndíjrendszer, amely nagy számban tudja –három éves időtartamra – anyagi támogatáshoz juttatni a szakma képviselőinek elitjét. 8.2.12. Munkaidő és szabadság Lásd az alfejezeteket. 8.2.12.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás A pedagógus munkakörben dolgozóknak heti teljes munkaideje a kötelező órákból, valamint a nevelő-oktató munkával összefüggő feladatok ellátásához szükséges időből áll. A gyakorlatban heti 40 óra számít teljes idejű foglalkoztatásnak, amelynek ötven százaléka, azaz 20 óra kötelező órát jelent. A kötelező órákat a tanár a gyermekkel, a tanulókkal való közvetlen foglalkozásra, illetve tanórai nevelésre, oktatásra köteles fordítani. Ez utóbbiba tartozik a tanulók felügyelete szünetekben, étkezésnél. A felügyelet széles körű, ugyanis a tanulónak az épületbe való belépésétől annak jogszerű elhagyásáig terjed, ideértve az iskola programjában szereplő kötelező programok, foglalkozások időtartamát is. A fennmaradó időben a tanár felkészül a következő tanítási napra, túlóraként helyettesítést láthat el, illetve a diákok igénye szerint szervezett nem kötelező órát tart (szakkör, felzárkóztató óra stb.) vagy adminisztrációval foglalkozik, illetve szakmai megbeszélésen vesz részt. A részmunkaidőben foglalkoztattak feladatai hasonlók, csak az óraszámuk arányában kevesebb időre szólnak. Az óraadó tanár azonban csak a tanórák megtartására köteles, egyéb feladatot nem kell vállalnia. A teljes évi szabadság alapszabadság közalkalmazottaknál ([„közalkalmazott”]) 20 vagy 21 munkanap. Ez attól függ, hogy a tanár milyen végzettséggel, szakképzettséggel rendelkezik, milyen fizetési osztályba sorolható. Az alapszabadság a magánszektorban 20 munkanap. Mindkét esetben jogosult azonban a tanár pótszabadságra, amely 25 munkanapot jelent. Ebből 15 munkanapot a munkáltató munkavégzésre igénybe vehet, de csak az alábbi esetekben: továbbképzésre, foglalkoztatást elősegítő képzésre, az iskola működési körébe tartozó oktatónevelő munkára, illetve ha a tanár szabadságát szorgalmi időben adták ki. A szabadságot az állami szektorban elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. A magánszektorban az igazgató és a tanár megállapodása az irányadó. A rendes szabadságon kívül a közalkalmazottaknak ([„közalkalmazott”]) egyéb munkaidő kedvezmények is adhatók. Ezekről a vezető dönt. Így maximum egy évre kutató, alkotó tevékenységhez (pl. tanulmányút, tankönyvírás stb.) szabadságot engedélyezhet, de a továbbképzésen, szakvizsgán részt vevőknek is jár munkaidő-kedvezmény. 8.2.12.2. Felsőoktatás A felsőoktatási oktatók esetében a munkaidő heti 40 óra. Állami felsőoktatási intézményben ([„felsőoktatási intézmény”]) közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott az oktató az egyházi
241
felsőoktatási intézményben ([„egyházi felsőoktatási intézmény”]) és a magán felsőoktatási intézményben ([„magán felsőoktatási intézmény”]) munkaviszonyban foglalkoztatott az oktató. A munkaidő kötelező órákból és kötetlen munkaidőben ellátandó feladatokból áll. A napi munkaidőre vonatkozó jogszabály alapján az intézmény maga határozza meg követelményrendszerében az egyes oktatói munkakörökhöz tartozó kötelező óraszámot és a kötetlen munkaidővel járó oktatói feladatokat is. Ez utóbbiba tartozik a hallgatókkal és a doktori képzésben résztvevőkkel való kapcsolattartás és a képzési és kutatóhelyek működtetése. A kötelező óraszám a gyakorlatban tudományos teljesítményre épülő munkakörökben heti 4-14 óra. Az alapszabadság mértékére a 8.2.12.1. pontban írtak vonatkoznak. 8.2.13. Előléptetés, előmenetel Lásd az alfejezeteket.
242
8.2.13.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás Az állami fenntartású intézményekben közalkalmazottként ([„közalkalmazott”]) dolgozók esetében jogszabály garantálja az előmenetelt. A tanárt háromévenként kötelező eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolni. Kötelező a feljebb sorolás, ha szakvizsgát szerez a pedagógus. Kiváló munkavégzés, kitüntetés esetén a várakozási idő egy évvel csökkenthető, míg fegyelmi büntetésként a várakozási idő egy évvel megnövelhető. Ez a munkáltató döntésétől függ. Fontos kiemelnünk, hogy ezen az automatikus, garantált előmenetelen kívül nincs más intézményesített, speciálisan pedagógusi előmeneteli rendszer, a szakmai előrelépés a továbbiakban a tanáron múlik. Ez függ a személyes aktivitástól, attól, hogy részt vesz-e továbbképzéseken, illetve megszerzi-e a pedagógus szakvizsgát . Szakmai előrelépésnek számít, ha a pedagógus szakmai munkaközösség vezetői megbízást kap. Az aktív pedagógusi munka, szakmai előmenetel legmagasabb foka, amikor a tanár gyakorló iskolában ([„gyakorlóiskola”]) oktat, azaz ismeretei, tapasztalatai átadásával részt vesz a szakmai utánpótlás felkészítésében. Szintén a szakmai előrelépéshez tartozik a szakértői cím megszerzése, ez azonban már nem aktív oktatási munkához kapcsolódik, hanem igazgatási, szakmai tanácsadói jellegű előrelépést jelent. Ugyanez a helyzet, ha a tapasztalt tanár az oktatás igazgatásának, fejlesztésének valamelyik szintjére kerül. Ez az intézmény vezetésétől kezdve jelentheti az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) vagy annak valamely fejlesztéssel foglalkozó háttérintézménye munkájában való részvételt is. Az átkerülés egyéni döntésen múlik, nincs olyan rendszer, amely automatikussá tenné ezt. 8.2.13.2. Felsőoktatás A felsőoktatási oktatók előmeneteli rendszerére jogszabály speciális szabályokat állapít meg. Az egyes oktatói munkakörök rögzítettek, ide tartozik az egyetem ([„egyetem”]), illetve főiskolai ([„főiskola”]) tanársegéd, adjunktus, docens és tanár. Ezek a munkakörök egymásra épülnek. A felsőoktatásban a szakmai ranglétrán az egyetemi ([„egyetem”])/főiskolai ([„főiskola”]) tanári munkakör betöltése különleges státuszt eredményez, jelzi ezt az állami elismerés (kinevezés) is. Az egyetemi ([„egyetem”]) tanári kinevezésnek fontos feltétele az Európában korábban elterjedt, ám egyre visszaszorulóban levő, már-már csak a közép-európai országokban ismert habilitáció megléte. A habilitáció az oktatási és előadói képesség, valamint a tudományos teljesítmény egyetemi megítélése. Az előadókészséget nyilvános, szabad előadásban – idegen nyelven is – bizonyítani kell. A habilitáció egyetemen az egyetemi tanári kinevezés és munkakör betöltésének a feltétele. A habilitációs eljárástól az intézményi szabályzat rendelkezik. Az egyetem azon a tudományterületen, tudományágban jogosult habilitáció lefolytatására, amelyen doktori képzésre és doktori fokozat odaítélésére jogosult. Az egyetemi ([„egyetem”]) és a habilitált főiskolai ([„főiskola„]) tanár élete végéig használhatja a professzor címet, akkor is, ha a kinevezése lejárt,. Az egyetemi ([„egyetem”])/főiskolai ([„főiskola”]) tanár és docens munkakörök betöltésének feltételeit jogszabály határozza meg. Az egyetemi ([„egyetem”])/főiskolai ([„főiskola”]) tanársegéd és adjunktus kinevezésének feltételeit az adott intézmény oktatói-kutatói követelményrendszeréről szóló szabályzata tartalmazza. Az előmenetel alapja általában a szakmai aktivitás, a magasabb munkakörre előírt feltételeknek való megfelelés (doktori fokozat, habilitáció, publikációk, idegen nyelv ismeret stb.), az előrelépésről az intézmény jogosult dönteni. Ezen kívül egyéb oktatói munkakörök (pl. mérnök tanár, kollégiumi tanár, testnevelő tanár, nyelvtanár, művész tanár, mester tanár) létesíthetők jogszabály és intézményi belső szabályzat alapján.
243
8.2.14. Áthelyezés Mind a közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) jogviszonyban, mind a munkaviszonyban dolgozók esetében van jogi lehetőség áthelyezésre. Fontos, hogy az állami szektorban dolgozók e módon csak az állami szektoron belül mozoghatnak, azaz nem kerülhetnek át a magánszektorba. Az áthelyezés háromoldalú megállapodáson alapul, vagyis a két (volt és leendő) munkáltatónak egymással és a közalkalmazottal ([„közalkalmazott”]), munkavállalóval kölcsönösen meg kell állapodnia az áthelyezéshez kapcsolódó kérdésekben. A közalkalmazotti törvény szerint meg kell állapodni a közalkalmazott ([„közalkalmazott”]) új munkakörében, munkahelyében, illetményében és az áthelyezés időpontjában. Természetesen az áthelyezés során más kérdésekről is rendelkezni lehet. Az áthelyezés általában akkor jellemző, ha a munkáltató ragaszkodik az alkalmazni kívánt tanárhoz, és bizalma, elismerése jeléül áthelyezési kérelemmel fordul a tanár munkáltatójához. Ezzel ugyanis azt is vállalja, hogy egy esetleges felmentés esetén ő fizeti ki a végkielégítést. A tanár azonban más módon is munkahelyet változtathat. A tanárok munkahelyek közti mozgását nem a közoktatási szabályok határozzák meg, hanem az általános foglalkoztatási előírások. Ezek alapján a tanár megszüntetheti jogviszonyát közös megegyezéssel, lemondással és rendkívüli lemondással. Ezekkel a tanár bármikor élhet, kivéve a rendkívüli lemondást, ahol a jogszabály felmondási okokat és időbeli (az alapul szolgáló októl számított egy év) korlátot állapít meg. A gyakorlatban a közös megegyezéssel történő megszüntetés a tipikus. Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a tanár kötelezhető a távozásra. Ide tartozik, ha a szerződésében szereplő határozott idő lejár, és a vezető ezt nem hosszabbítja meg. A próbaidő alatt azonnali hatállyal is eltávolítható, valamint felmentéssel is távozásra kötelezhető, ennek azonban jogi és időbeli feltételei vannak. A munkahelyet változtató tanár továbbviszi fizetési osztályát és fokozatát, azaz nem kerülhet rosszabb helyzetbe, mint a váltás előtt, ha szintén a tanári pályán belül helyezkedik el. Ez független attól, hogy áthelyezéssel, közös megegyezéssel, lemondással stb. jött el korábbi munkáltatójától. Amennyiben az oktatásban marad, de megváltozik a munkaköre, azaz a továbbiakban nem tanári állást tölt be, már nem garantált, hogy fizetése változatlan marad. Ez jelenthet emelkedést is pl. ha az oktatásigazgatásban (helyi önkormányzat, oktatási minisztérium stb.) köztisztviselőként dolgozik tovább, de jelenthet csökkenést is. 8.2.15. Elbocsátás Akár közalkalmazottként ([„közalkalmazott”]), akár munkaviszonyban dolgozik egy tanár, jogszabályok határozzák meg, hogy milyen esetben szűnik meg vagy szüntethető meg a munkaviszonya. Automatikusan megszűnik az alkalmazás, ha a határozott idő lejár, vagy ha a tanár meghal, illetve az intézmény jogutód nélkül megszűnik. A munkáltató is megszüntetheti az alkalmazást. Erre közalkalmazott ([„közalkalmazott”]) esetén felmentéssel, próbaidő alatti azonnali hatállyal és elbocsátással kerülhet sor. A felmentésnek meghatározott okon kell alapulnia (pl. szakmai alkalmatlanság, munkáját nem megfelelően végzi, egészségügyi szempontból alkalmatlan, nyugdíjassá válás, átszervezés miatt nincs lehetőség a továbbfoglalkoztatásra stb.). Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a felmentés meghatározott ideig tilos pl. betegség miatti keresőképtelenség, beteg gyermek ápolása miatti táppénz, itt speciálisan még megállapodás alapján külföldi munkavégzés alatt stb. Korlátozott a felmentési lehetőség, pl. ha a házastársnak nincs önálló jövedelme, vagy egyedülállóként neveli kiskorú gyermekét vagy a házastárs sorkatona stb. A felmentést meg kell indokolni. A felmentési idő 2-8 hónap lehet. Ennek meghatározása függ a tanár közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) jogviszonyban eltöltött idejétől.
244
A tanárt érintő védelmi szabály, hogy felmenteni – az alkalmatlanságot kivéve - csak akkor lehet, ha a munkáltatónál nincs olyan más munkakör , amely a képzettségének megfelel, vagy az ilyenbe történő áthelyezéshez a tanár nem járult hozzá. Felmentés esetén a tanár meghatározott összegű juttatásra jogosult. A végkielégítés mértéke a 1-8 havi átlagfizetése között mozog, a nagysága a szolgálati időtől függ. A tanár fegyelmi eljárás alapján kiszabott fegyelmi büntetésként is eltávolítható. Az elbocsátás a kiszabható büntetések közül a legszigorúbb Ennek feltétele annak megállapítása, hogy lényeges kötelezettségeit vétkesen megszegte. A kötelezettségszegés lehet a munka megtagadása, a tanulókkal szembeni önérzetromboló, méltóságsértő, a nevelési elvekkel ellentétes magatartás, a tanulók testi fenyítése, pénzük eltulajdonítása stb. A munkaszerződés alapján dolgozók esetében a fentiekhez hasonló a helyzet. Ebben az esetben a vezető rendes felmondással, rendkívüli felmondással, és próbaidő alatt azonnali hatállyal küldheti el a tanárt. A felmondást indokolni kell és csak a tanár képességeivel, a munkavégzésben mutatott magatartásával, illetve a munkáltató működésével függhet össze. A munkavállalónak lehetőséget kell adni a védekezésre. A jogszabály itt is tartalmaz felmondási tilalmakat és korlátokat, ezeket be kell tartani. A felmondási idő 1hónaptól egy évig terjedhet és szintén az alkalmazásban eltöltött időtől függ. Felmondás esetén szintén jár juttatás (végkielégítés) a tanárnak, ennek nagysága a munkaviszony idejétől függ. Rendkívüli felmondásra szintén csak törvényben meghatározott okból van mód (lényeges kötelezettség megszegése stb.), és itt is érvényesül az egy éves időbeli korlát. 8.2.16. Nyugdíj és nyugellátás Magyarországon nem szabályozzák külön jogszabályok a tanárok nyugdíjazását, tehát az általános társadalombiztosítási előírások, illetve állami alkalmazottként a közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) törvény az irányadók. Az általános előírások szerint teljes összegű öregségi nyugdíjat az kaphat, aki a 62. évét betöltötte és legalább húsz év szolgálati időt szerzett. Ez a szabály már nem tesz különbséget nők és férfiak között. Az átmeneti szabályok azonban még nemenként eltérő előírásokat tartalmaznak. Nők esetében a nyugdíjkorhatár – születési évtől függően – az ötvenötödik és a hatvanegyedik év közé eshet, férfiak esetében – születési évtől függően – hatvan, illetve hatvanegy év a korhatár. Lehetőség van arra is, hogy a tanár az előírt korhatárnál előbb nyugdíjba mehessen. Előrehozott öregségi nyugdíjat kaphat az, aki a rá irányadó korhatár előtt öt évvel megy nyugdíjba, azzal a feltétellel, hogy megszerezte az előírt 34-38 év közti szolgálati időt. Nők esetében azonban az 55. életévet, férfiak esetében a hatvanadik életévet ekkor is be kell tölteni. A nyugdíjnak ez a formája nem jár anyagi hátránnyal a dolgozóra nézve. Az előrehozott nyugdíj másik formája, ha a tanár a rá irányadó korhatár előtt öt évvel megy nyugdíjba, de a 34-38 év közti szolgálati időből maximum 5 év még hiányzik. Ebben az esetben csökkentett összegű nyugdíjra jogosult. A közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) szabályok annyiban speciálisak, hogy a fentieken túl nyugdíjasnak számít az a tanár is, aki korengedményes nyugdíjban, vagy más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül. A korengedményes nyugdíj általában nagy átszervezéseknél, létszámcsökkentéseknél gyakori. Kb. 30 év szolgálati időt kell igazolni, a nyugdíjkorhatár betöltéséig pedig maximum öt év lehet még hátra. A korengedményes nyugdíj a munkáltató, a munkavállaló és a társadalombiztosítás háromoldalú megállapodásán alapul.
245
A tanárok a nyugdíjkorhatár elérése után is gyakorolhatják hivatásukat. A nyugdíjkorhatár elérése nem vonja automatikusan magával a munkaviszony, közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) jogviszony megszüntetését. Ha tanár igénybe vette a nyugdíjat, a vezető mérlegelheti, hogy továbbfoglalkoztatja-e, de automatikusan nem küldheti el. A továbbfoglalkoztatás másik jellemtő esete, amikor a már nyugdíjas tanárt visszahívják helyettesítésre, illetve megüresedett álláshely betöltésére. Az előbbi esetben határozott idejű, az utóbbi esetben határozatlan idejű kinevezés keretében van erre lehetőség. Szintén gyakori az óraadói megbízás, amelyre megbízási, vállalkozási szerződés keretében kerül sor. Felsőoktatás A 8.2.13.2. pont szerinti oktatók nyugdíjkorhatár elérése után is alkalmazhatók. Az 1993. felsőoktatási törvény alapján azonban a 70 éves kort elért egyetemi tanárt ([„egyetem”]) és főiskolai tanárt ([„főiskola”]) fel kell menteni. A felsőoktatásban a vezetőkre nézve ismert életkori korlát. Az adott intézmény jogosult megszabni azt a legmagasabb korhatárt, ameddig vezetői megbízást láthat el egy tanár. Figyelembe kell azonban venni, hogy a törvényi kormaximum 65 év.
8.3. Az iskola igazgatási és/ vagy operatív vezetést ellátó szakszemélyzete Az 1992. évi XXXIII. közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) törvény alapján a közalkalmazott ([„közalkalmazott”]) magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásával bízható meg. a. Egységes szerkezetű és a középfokú oktatás Magasabb vezetőnek tekintjük az igazgatót, vezetőnek az igazgatóhelyettest, a gyakorlati oktatásvezető, ennek helyettesét és a gazdasági vezetőt. Az igazgató az intézmény első számú vezetője és egyben képviselője is. Személye kiemelten fontos, hiszen az iskola és a fenntartó közti kapcsolat megtestesítője. Szakmai felkészültsége és személyes képességei meghatározzák az iskola érdekérvényesítését, szakmai arculatát, a nevelőtestület légkörét. Feladata többek között a nevelőtestület vezetése; a iskolai munka irányítása és ellenőrzése; a döntések előkészítése, végrehajtás és ellenőrzése; a rendelkezésre álló költségvetés alapján a nevelési-oktatási intézmény működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása; együttműködés az oktatásban részt vevőkkel (szervezetek, diákok, szülők), a gyermek- és ifjúságvédelmi munka, a tanuló- és gyermekbaleset megelőzésével kapcsolatos tevékenység irányítása. A vezető felelőssége széleskörű, hiszen felel a szakszerű és törvényes működéséért, a takarékos gazdálkodásért, gyakorolja a munkáltatói jogokat, és dönt az intézmény működésével kapcsolatban minden olyan ügyben, amelyet jogszabály vagy helyi szabályzat nem utal más hatáskörébe. Felelőssége kiterjed a pedagógiai munkára, az intézmény ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségbiztosítási rendszerének működésére, a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok megszervezésére, a nevelő és oktató munka egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtésére, a tanuló- és gyermekbaleset megelőzésére, a gyermekek, tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezésére. A vezető e feladatait esetenként vagy az ügyek meghatározott körében helyettesére vagy az intézmény más alkalmazottjára átruházhatja. Az igazgatóhelyettes feladata ezen kívül az intézmény mindennapi szervezési, adminisztratív teendőinek ellátása. b. Felsőoktatás A felsőoktatásban magasabb vezető az egyetemi ([„egyetem”])/főiskolai ([„főiskola”]) rektor, a rektor-helyettes, a főigazgató, illetve helyettese, a dékán, a dékán-helyettes, az
246
egészségtudományi, illetve az agrártudományi centrum vezetője, az önálló oktatási, tudományos kutatási, művészeti szervezeti egység vezetője, a főtitkár, a gazdasági (fő)igazgató. Vezető beosztás a nem önálló oktatási, tudományos kutatási, művészeti szervezeti egység vezetője, a gazdasági (fő)igazgató-helyettes, más szervezeti egység vezetője. Az egyetemet ([„egyetem”]) a rektor, a többkarú főiskolát ([„főiskola”]) a főiskolai ([„főiskola”]) rektor, a karokra nem tagozódó főiskolát ([„főiskola”]) a főigazgató vezeti. Munkáját helyettesek közreműködésével végzi. Az igazgatási szervezet vezetője az intézmény vezetőjének alárendelt főtitkár. A gazdasági szervezet vezetője a gazdasági (fő)igazgató. A gazdasági (fő)igazgató az intézmény működésével összefüggő gazdasági és pénzügyi feladatok tekintetében az intézmény vezetőjének helyettese. Ha az intézmény szabályzat úgy rendelkezik, a gazdasági (fő)igazgató látja el a főtitkári feladatokat is. A vezetők feladat -és hatáskörét az intézmény szabályzata tartalmazza. A vezető feladatai közé tartozik az egyetemi ([„egyetem”])/főiskolai ([„főiskola”]) tanárok feletti munkáltatói jogkör gyakorlása - a kinevezés és a felmentés kivételével valamint az oktatók és tudományos kutatók kinevezése és felmentése. A vezető feladat- és hatáskörébe tartozik többek között a képzési és tudományos kutatási, művészeti, igazgatási és gazdasági tevékenység irányítása; a munkáltatói, illetőleg a kiadmányozási jogkör gyakorlása; a rendelkezésre álló költségvetési előirányzatok, vagyon és más források feletti rendelkezés; a kiadói és a terjesztői jogkör gyakorlása. Az intézmény vezetőjének a hatásköreit a szabályzat a dékánra, a kari főigazgatóra, a gazdasági (fő)igazgatóra, a főtitkárra, illetőleg más személyre átruházhatja. A vezető hatáskörének gyakorlása során általános utasítási, illetőleg intézkedési joggal rendelkezik; nem utasíthatja azonban sem az intézményi tanácsot, sem az intézményben működő más tanácsokat, a hallgatói önkormányzatot, illetőleg az intézményben működő érdekképviseleti szervezeteket. Az intézmény vezetője megsemmisíthet minden olyan döntést, határozatot, intézkedést, amely jogszabályt sért. Ez alól kivétel az intézményi tanács jogszabálysértő döntése, amelynek megsemmisítése érdekében előterjesztéssel fordulhat az oktatási miniszterhez. Az intézményi tanács pedig az intézmény vezetője jogszabálysértő döntéseinek megsemmisítése érdekében élhet ugyanezzel a joggal. A rektor, főiskolai ([„főiskola”]) rektor és a főigazgató a gazdasági feladatok tekintetében az intézmény egyszemélyi felelős vezetője. A kart a dékán, illetőleg a kari főigazgató képviseli. Feladatkörét szintén az intézményi szabályzatban találjuk. A felsőoktatási intézmény oktatási, tudományos kutatási, művészeti szervezeti egységének vezetését a szervezeti egység vezetője (tanszékvezető, intézetigazgató) látja el. Vezetővé csak tanár vagy docens bízható meg. Feladat - és hatáskörét az intézmény szabályzata rögzíti. 8.3.1 Az intézményvezetői kinevezés feltételei Lásd az alfejezeteket. 8.3.1.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás Az egységes szerkezetű és a középfokú oktatásban az intézményvezetői megbízás feltételeit az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény tartalmazza. E szerint a megbízás feltétele a büntetlen előélet igazolása, cselekvőképesség, valamint az adott iskolában pedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú iskolai végzettség és szakképzettség, továbbá pedagógus szakvizsga ,
247
középiskolában ([„középiskola”]) egyetemi ([„egyetem”]) szintű tanári végzettség és szakképzettség, továbbá pedagógus szakvizsga ; továbbá legalább öt év pedagógus-munkakörben szerzett szakmai gyakorlat és elengedhetetlen az iskolában pedagógus-munkakörben fennálló, határozatlan időre szóló alkalmazás. Amennyiben nemzetiségi nyelvű iskoláról van szó, a feltételekhez felsőfokú iskolai végzettségen alapuló nyelvi követelmény is társul, illetve előnyben kell részesíteni az adott nemzetiséghez tartozó pályázót. A vezetőt a fenntartó bízza meg és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat. A megbízás és annak esetleges visszavonása előtt a fenntartónak be kell szereznie az előírt véleményeket pl. iskola alkalmazottainak, az iskolaszéknek, a diákönkormányzatnak, szakoktatás esetén a gazdasági kamarának a véleményét. Ezek azonban az informálódást szolgálják, és nem kötik a döntéshozatalban. A kiválasztás és alkalmazás feltételeiben különbség van az állami fenntartású és a nem állami, nem önkormányzati fenntartású iskolák között. Az előbbinél az intézményvezető kiválasztása kötelezően nyilvános pályázat útján történik. A pályázatot az intézmény fenntartója írja ki. A pályáztatás részletes feltételeit jogszabály tartalmazza. 8.3.1.2. Felsőoktatás A felsőoktatási vezetők esetében szintén alapkövetelmény a büntetlen előélet és a cselekvőképesség. A rektort az egyetemi ([„egyetem”]) tanárok közül pályázattal választja ki az intézményi tanács, majd az oktatási miniszter terjeszti fel megbízásra, a kinevezés joga a köztársasági elnöké. A nem állami intézményeknél a fenntartó jogosítványa a felterjesztés, a miniszternek ebben az esetben egyetértési joga van. A főiskolai ([„főiskola”]) főigazgató egyetemi ([„egyetem”]) tanár, docens, illetve főiskolai ([„főiskola”]) tanár lehet, akik közül pályázat útján a főiskolai ([„főiskola”]) tanács választja ki a megfelelő személyt. Az oktatási miniszter felterjesztésére a miniszterelnök nevezi ki, illetve menti fel az illetőt. A pályázatokat az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) hivatalos lapjában kell közzétenni. A pályázat részletes követelményeit jogszabály határozza meg. Az intézményvezetői megbízás – a külföldi intézmény kivételével - magyar állampolgársághoz kötött, felső korhatára a 65. év betöltése. Az intézmény azonban ez utóbbi esetében saját hatáskörében korábbi életkort is megállapíthat. A megbízás négy évre szól, amely pályázat alapján egyszer legfeljebb újabb négy évre meghosszabbítható. A megbízáshoz szigorú gazdasági és felügyeleti jellegű összeférhetetlenségi szabályok is kapcsolódnak. A rektor, a főiskolai ([„főiskola”]) rektor és a főigazgató felett a munkáltatói jogkört – a megbízás és a felmentés kivételével – az oktatási miniszter gyakorolja. Az intézmény vezetőjének visszahívással történő felmentését az intézményi tanács, a visszahívást az intézményi tanácsnál a miniszter is kezdeményezheti. A felmentés kezdeményezéséről az intézményi tanács minősített többséggel dönt. A munkáltatói jogkörök az intézményre részben átruházhatók A dékánt az egyetemi ([„egyetem”]) tanárok és az egyetemi ([„egyetem”]) docensek közül, illetve a kari főigazgatót az egyetemi ([„egyetem„]) tanárok, egyetemi ([„egyetem”]) docensek és főiskolai ([„főiskola”]) tanárok közül a kari tanács választja pályázat alapján a rektor, illetve a főiskolai ([„főiskola”]) rektor véleményének meghallgatásával. A megbízás pályázat alapján - újraválasztással - egy ízben megismételhető. A kar által javasolt személyek megbízólevelét az intézmény vezetője írja alá és adja ki, legfeljebb négyévi időtartamra.
248
A felsőoktatási intézményekben a rektor-helyettes, a főiskolai ([„főiskola”]) főigazgató-helyettes, a dékán-helyettes és az oktatási szervezeti egység vezető-helyettesének megbízása határozott időre történik. A szervezeti egység vezetőjének megbízása legfeljebb öt évre szól, amely további öt évre megismételhető. A szervezeti egység vezetését hatvanöt év feletti személy nem láthatja el. 8.3.2. Szolgálati feltételek Lásd az alfejezeteket. 8.3.2.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás Az iskola vezetésében résztvevők vezetői pótlékra jogosultak. Ez igazgató esetén a pótlékalap 200250%-a, igazgató-helyettes, gazdasági vezető stb. esetén a pótlékalap 100-200%-a között mozog. A pótlék mértéke függ a kötelező órák számától, a tanulók és az osztályok számától is. A vezető a meglevő további szakképzettsége után illetménykiegészítést kap, függetlenül attól, hogy ezt a szakképzettséget a munkája során hasznosítja-e. A vezetőknek órakedvezmény jár, a jogszabályban meghatározott minimális óraszámot a fenntartó tovább mérsékelheti. A munkaidő a kötelező órák kivételével kötetlen beosztású. Vezetőnek járó kedvezmény a vezetői pótszabadság, ami évi 15 munkanapot jelent. Az állami intézményben a vezetőt határozatlan időre nevezik ki, a nem állami fenntartású intézmény vezetőjének azonban határozott idejű megbízás is adható. A nyugdíj előtt álló közalkalmazottként ([„közalkalmazott”]) dolgozó igazgatót érinti, hogy ha megbízása a nyugdíjkorhatár elérése előtt két éven belül jár le, részére – nyilvános pályázat kiírása nélkül – vezetői megbízást adhat a fenntartó. Ez a nyugdíjkorhatár eléréséig szólhat. A vezetői megbízást megszünteti, ha a határozott idő letelik, a fenntartó a megbízást visszavonja, illetve a vezető le is mondhat megbízatásáról. Ezekben az esetekben az állami fenntartású intézmény vezetőjét az eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni, ennek hiányában végzettségének megfelelő munkakört kell részére felajánlani. Megszűnhet a megbízás felmentéssel is, de a közalkalmazott ([„közalkalmazott”]) vezető felmentése korlátok között mozog. A nem állami intézményben a munkavállalónak nem jár ez a lehetőség. A közalkalmazott ([„közalkalmazott”]) vezetők esetében szigorúak a fegyelmi eljárás szabályai. Büntetésként a magasabb vezetői, illetve vezetői beosztás visszavonása, valamint elbocsátás is kiszabható. Ez utóbbi esetében a büntetés jogerőre emelkedésétől számított egy évig a közalkalmazott ([„közalkalmazott”]) az állami szektorban nem alkalmazható magasabb vezető, illetve vezető beosztásban. 8.3.2.2. Felsőoktatás Ennek az oktatási szintnek a vezetői szintén jogosultak vezetői pótlékra, amely rektor, főigazgató esetén a pótlékalap 200-300 %-a között mozog, a vezetők esetében 150-200%. Az intézményi tanács a rektort és a főigazgatót további illetménykiegészítésben részesítheti. Szintén jár a vezetői pótszabadság és a kötetlen idejű munkavégzés lehetősége. A fegyelmi eljárás szabályai megegyeznek a 8.3.2.1.pontban írottakkal. Az állami felsőoktatási intézményekben azon személyek esetében, akiknek megbízására, illetve kinevezésére valamely testület választása, előterjesztése alapján került sor (rektor, főiskolai ([„főiskola”]) rektor, főigazgató, dékán, kari főigazgató, oktatási szervezeti egység vezetője, illetve helyetteseik), megszűnik a megbízás a megbízás időtartamának lejártával, lemondással, visszahívás alapján kezdeményezett felmentéssel, a törvényben meghatározott életkor (65. életév) betöltésével, a vezető halálával, az intézmény, a kar, illetve az adott szervezeti egység megszűnésével vagy átalakulása esetén.
249
8.4. Az oktatás minőségének nyomon követésében részvevő munkatársak Magyarországon 1985-ben megszűnt a tanfelügyelet több mint kétszáz éves múltra visszatekintő rendszere. Az 1993-as törvénymódosítás az oktatási intézmények szakmai ellenőrzését független közoktatási szakértőkkel ellátandó feladatként határozta meg, és kimondta, hogy a közoktatási intézmény szakmai ellenőrzésében csak az vehet részt, aki szerepel az Országos Szakértői Névjegyzékben (Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont). A névjegyzékre pályázat útján kerülhetnek föl azok a jelentkezők, akik megfelelnek az alapfeltételeknek (pedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú iskolai végzettség és szakképzettség, pedagógus-szakvizsga, valamint a nevelő-oktató munkában eltöltött legalább tízéves szakmai gyakorlat). A szakmai ellenőrzés megkezdése előtt legalább hét nappal az ellenőrzést végző (vagy vezető) szakértőnek egyeztetnie kell a közoktatási intézmény vezetőjével és azzal, aki az ellenőrzést kezdeményezte, a szakmai ellenőrzés időtartamát, formáját, módszereit, az ellenőrzés időpontját, továbbá, hogy az érdekeltek milyen módon nyilváníthatnak véleményt az ellenőrzés megállapításairól. Országos, térségi, megyei vagy fővárosi szintű ellenőrzés esetében a szakmai ellenőrzés megkezdése előtt legalább hét nappal értesíteni kell a közoktatási intézmény fenntartóját, tájékoztatva arról, hogy a szakmai ellenőrzés lefolytatásánál jelen lehet. Ha a szakmai ellenőrzés nemzeti, etnikai kisebbségi feladatot ellátó közoktatási intézményben folyik, az ellenőrzést a nemzeti, etnikai kisebbség nyelvét beszélő szakértő vezetheti és a szakmai ellenőrzésről értesíteni kell az országos kisebbségi önkormányzatot, amely képviselőjével részt vehet a szakmai ellenőrzésben. A szakmai ellenőrzés megállapításait megkapja az, akit az ellenőrzés érintett, továbbá az, akinek a kezdeményezésére az ellenőrzés indult, valamint az érintett intézmény fenntartója. Ha az ellenőrzés nemzeti, etnikai kisebbségi feladatot ellátó közoktatási intézményben folyik, a szakmai ellenőrzés megállapításait meg kell küldeni az érdekelt helyi kisebbségi önkormányzatnak, valamint az országos kisebbségi önkormányzatnak. Az, aki az ellenőrzés megállapításaival nem ért egyet, másik szakmai ellenőrzés keretében kérheti annak felülvizsgálatát. Az értékelés eredményeképpen a fenntartó – ha az intézkedésre nem ő jogosult – megfelelő határidő biztosítása mellett felhívja a közoktatási intézmény vezetőjét, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg. Rendszeres szakmai ellenőrzést a jogszabályok nem írnak elő, ugyanakkor a törvény meghatározza azok körét, akik szakmai ellenőrzést indíthatnak a költségek biztosítása mellett, az alábbi rendszer szerint: •
országos, térségi, megyei, fővárosi szinten az oktatási miniszter, szakképzés tekintetében a szakképesítésért felelős miniszter,
•
megyei, fővárosi szinten a fővárosi, megyei önkormányzat,
•
települési szinten a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi önkormányzat,
•
intézményi szinten a fenntartó,
•
a közoktatási intézmény vezetője,
•
a közoktatási intézmény alkalmazottja.
A közoktatási intézményben szakmai ellenőrzést végző személynek, illetve a törvényességi ellenőrzést végző személynek, szervezetnek nincs döntési, intézkedési jogköre. A szakértő a szakértői tevékenységét az ország egész területén kifejtheti. Szakértői tevékenységéről nyilvántartást vezet, amelyben fel kell tüntetnie a felkérő megnevezését, a felkérés tárgyát, keltét, az elkészített szakvélemény keltét, valamint a munkadíjának és költségtérítésének megállapításához szükséges adatokat. A szakértő szakvéleményét - a felkérésben foglaltaknak
250
megfelelően - írásban vagy szóban terjeszti elő. Az írásban elkészített szakvélemény magában foglalja a szakértő adatait, a felkérésben foglaltak ismertetését; a szakmai megállapításokat; a levont következtetéseket, a javasolt intézkedéseket, mindazt, amit a szakértő fontosnak tart. A szakértőt a tevékenysége során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli. A szakértői tevékenységért munkadíj és költségtérítés jár. A munkadíjat és költségtérítést a felkérést adó állapítja meg, rendeletben meghatározott keretek között, a szakértő által készített jegyzék alapján. 8.4.1 A tanfelügyelői kinevezés feltételei Nem értelmezhető ld. 8.4. 8.4.2 Szolgálati feltételek Nem értelmezhető ld. 8.4.
8.5. Támogatásért és útmutatásért felelős oktatói szakszemélyzet A tanulók és a szülők tájékoztatásáért – az intézményvezetők mellett - az óvodákban a csoport óvópedagógusai, az iskolákban az osztályfőnökök ([„osztályfőnök”]) felelősek. Az osztályfőnök ([„osztályfőnök”]) az osztályban teljes óraszámban tanító szaktanár, aki osztályfőnöki munkájáért teljesítménypótlékban vagy órakedvezményben (heti 1 óra) részesül. Feladata a tájékoztatás mellett a tanárok adminisztratív teendőinek figyelemmel kísérése, a mulasztások regisztrálása, a tanulók magatartásának és szorgalmának értékelése és minősítése az osztályban tanító pedagógusok véleményének kikérésével stb. Azokban az iskolákban és kollégiumokban ([„kollégium”]), amelyekben a tanulólétszám alapján jogszabály rendelkezik a könyvtár kötelező működtetéséről könyvtáros tanító, illetve könyvtáros tanár segíti a diákok és a tanárok munkáját. A nevelési-oktatási intézmény pedagógusai szakmai munkaközösségeket hozhatnak létre. A munkaközösség szakmai, módszertani kérdésekben segítséget ad a nevelési-oktatási intézményben folyó nevelő és oktató munka tervezéséhez, szervezéséhez, ellenőrzéséhez. A pedagógusok kezdeményezésére intézmények közötti szakmai munkaközösség is létrehozható.
8.6. Egyéb oktató szakszemélyzet és az iskolákkal együttműködő munkatársak Lásd az alfejezeteket. 8.6.1. Egységes szerkezetű és középfokú oktatás Az egységes szerkezetű és a középfokú oktatásban a vezetőkön és a pedagógusokon kívül a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak, valamint egyéb alkalmazottak is dolgoznak. A munkaköröket, az alkalmazási feltételeket és a kötelező létszámot a közoktatási törvény és a közalkalmazotti ([„közalkalmazott”]) törvény végrehajtási rendelete szabályozza. Az alkalmazási kötelezettség az intézmény típusától, illetve a tanulók létszámától függ. A nevelő és oktató munkát segítő alkalmazottak közé tartozik a többek között szakorvos, a pszichológus, a gyógytornász, a védőnő, a családgondozó, a szociális munkás. Ebből a körből kötelező alkalmazni a gyermek- és ifjúsági felelőst, aki figyelemmel kíséri a veszélyeztetett gyermekeket, kapcsolatot tart a gyermekvédelmi szolgálattal, családlátogatásokat végez, információs feladatokat lát el. A szabadidő szervező foglalkoztatása szintén kötelező, feladata a szabadidő hasznos eltöltésének, közösségi programoknak a megszervezése. A fogyatékosokat nevelő iskolában, kollégiumban ([„kollégium”]) kötelező szakorvos alkalmazása, akinek a munkáját a kollégiumokban ([„kollégium”]) ápoló is segíti. A szakiskolákban ([„szakiskola”]) kötelező műszaki vezetőt, a zenei szakoktatásban hangszerkarbantartót, a tanuszodával rendelkező iskolában úszómestert alkalmazni.
251
Az egyéb alkalmazottak közé tartozik a könyvtáros asszisztens, az iskolatitkár, a számítógép- kezelő, a laboráns, a rendszerprogramozó, a fűtő, a portás stb. Az ő alkalmazásuk a feladatok számától függ. 8.6.2. Felsőoktatás A felsőoktatásban az oktatást segítő szakszemélyzet körébe tartozik az ügyvivő szakértő (jogtanácsos, közgazdász, gazdasági/műszaki igazgató, főtitkár, a rektori hivatal vezetője), akik nem vesznek részt az oktatásban. A főmérnök, a tanszéki mérnök, a tanszéki vegyész az oktatást közvetlenül segítő tevékenységet folytat, részt vesz annak feltételeinek megteremtésében. Ide tartozik a technikus és a laboráns is. A középfokú végzettséggel rendelkező szakmai döntés-előkészítő munkát végzők a gazdasági, műszaki, igazgatási ügyintézők. Az adminisztratív munkát ellátó középfokú végzettségűek pedig ügyviteli teendőket látnak el. Felsőoktatásban az oktatást segítő szakszemélyzet Közalkalmazotti osztály
Munkakör megnevezése
alsó kép- közép képzettségi zett- szint felső végzettségi szint ségi szint A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
*
8. ügyvivő-szakértő
*
*
*
9. főmérnök
*
*
*
10. tanszéki mérnök, tanszéki vegyész
*
*
*
11. gazdasági, igazgatási ügyintéző
műszaki,
12. ügyviteli alkalmazott
*
13. technikus, laboráns 14. műszaki (fenntartási, * üzemviteli alkalmazott, szakmunkás, segédmunkás, kisegítő alkalmazott
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Ügyvivő-szakértő elnevezésű munkakörbe lehet besorolni azt az egyetemi ([„egyetem”]) vagy főiskolai ([„főiskola”]) végzettséggel, szakképzettséggel rendelkező, önálló tevékenységet, szakértői munkát végző közalkalmazottat ([„közalkalmazott”]) (pl. a jogtanácsost, a jogi előadót, a közgazdászt, az egyetemi ([„egyetem”]) vagy főiskolai ([„főiskola„]) végzettségű tanügyigazgatási munkatársat), továbbá a felsőoktatási intézmény (kar) gazdasági szervezetének gazdasági (műszaki) (fő)igazgatóját, (fő)igazgató-helyettesét; az igazgatási szervezetet irányító főtitkárt; az intézmény (kar) vezetőjének hivatalát irányító rektori (főigazgatói, dékáni, igazgatói) hivatal vezetőjét, aki nem vesz részt az oktatásban. A gazdasági szervezet vezetőjének az egyetemi
252
([„egyetem”]) vagy főiskolai ([„főiskola„]) végzettség mellett szakirányú (pénzügyi, számviteli, közgazdasági) szakképzettséggel is rendelkeznie kell. Tanszéki mérnök, tanszéki vegyész elnevezésű munkakörbe lehet besorolni azt a szakirányú főiskolai ([„főiskola”]) vagy egyetemi ([„egyetem”]) szintű szakképzettséggel rendelkező közalkalmazottat ([„közalkalmazott”]), aki az oktatást közvetlenül segítő tevékenységet folytat, és részt vesz annak feltételeinek (labor, műhely, hardver, szoftver stb.) megteremtésében, fejlesztésében. Gazdasági, műszaki, igazgatási ügyintéző elnevezésű munkakörbe lehet besorolni a középiskolai ([„középiskola”]) végzettséget igazoló szakképesítéssel, vagy középiskolai ([„középiskola”]) végzettséggel és egyetemi ([„egyetem”]) vagy főiskolai ([„főiskola”]) képzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítést igazoló - bizonyítvánnyal vagy főiskolai ([„főiskola”]) végzettséggel rendelkező, szakmai döntéselőkészítést végző közalkalmazottat ([„közalkalmazott”]). Ügyviteli alkalmazott elnevezésű munkakörbe lehet besorolni azt az adminisztratív jellegű munkát ellátó közalkalmazottat ([„közalkalmazott”]), aki alapfokú vagy középiskolai ([„középiskola”]) végzettséggel és arra épülő szakirányú képesítéssel vagy főiskolai ([„főiskola”]) végzettséggel rendelkezik. Technikus, laboráns elnevezésű munkakörbe lehet besorolni azt a közalkalmazottat ([„közalkalmazott”]), aki alapfokú vagy középiskolai ([„középiskola”]) végzettséget igénylő szakképesítéssel, vagy egyetemi ([„egyetem”]), főiskolai ([„főiskola”]) végzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítést igazoló bizonyítvánnyal vagy szakirányú főiskolai ([„főiskola”]) szintű szakképzettséggel az oktató-kutató laboratóriumokban közvetlenül segíti az oktatók-kutatók munkáját, a hallgatók gyakorlati képzését, önállóan végez kutatási részfeladatokat. E munkakörben foglalkoztatott felsőfokú technikusi végzettséggel rendelkező közalkalmazott ([„közalkalmazott”]) besorolását az "E" fizetési osztályban előírt, egyetemi ([„egyetem”]) vagy főiskolai ([„főiskola”]) végzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítésként kell figyelembe venni. A technikus, laboráns munkakörben a besorolás szempontjából felsőfokú szakképesítéssel egyenértékűnek kell tekinteni annak a közalkalmazottnak ([„közalkalmazott”]) a képesítését, aki ipari, mezőgazdasági vagy egyéb technikumokban szerzett oklevelet, és legalább tíz évig szakképesítésének megfelelő területen dolgozott.
253
8.7. Statisztika 8.7.1. A pedagógusképzés intézményrendszere Képző intézmény száma/ Pedagógusképzés típusa
Állami Állami Egyházi Egyházi és Pedagógusképzés egyetemen főiskolán egyetemen alapítványi folyik a 68 főiskolán(a ÖSSZES (a 18-ből) (a 12(az 5-ből) 30-ból) intézményből 33 ből) intézményben, a 193 155 nappali tagozaton tanuló közül 37 467 pedagógushallgatóval
Óvóképzés
6
3
-
1
10 1 613 helyen hallgatóval
Tanítóképzés
6
4
1
4
15 5 133 helyen hallgatóval
Főiskolai szintű 2 tanárképzés közismereti (4 szakcsoportban)
3
-
1
6 8 746 helyen hallgatóval
Egyetemi szintű 7 tanárképzés közismereti (bölcsész + természettudományi szakcsop.)
2
2
-
11 18 594 helyen hallgatóval bölcsész: 14 877 term.tud.: . 3 717
Főiskolai szintű 9 művészeti tanárk.
4
Egyetemi szintű 6 művészeti tanárk.
-
-
-
6 hallgatóval helyen
Főiskolai szintű szakmai 9 tanárk.
5
-
-
14 helyen
Egyetemi szintű szakmai 6 tanárk.
-
-
-
6 helyen
Gyógypedagógusképzés
-
-
-
4 kb. 1-1500 helyen hallgatóval
4
-
-
13 helyen
kb. 3-4 000
254
8.7.2. A pedagógusképzés szerkezete Szakcsoport
Korm.rendelet száma
képzési szint, képzési idő/év
Kötelező Kétszakosság
Szak felépítése szerkezete
főis- Egye- nem kolai temi köt.
Kötelező
oklevél
kettős oklev.
Óvodapedagógus 158/1994. és tanítói 17.)
(XI. 3 és 4
Tanárképzés közös
111/1997. 27.)
(VI. nincs szintje, minden szakon legalább 600 óra, a szakterületi képzéssel együtt legalább 6 félév, kettős oklevelet adó szakon a diploma utáni kiegészítő képzésben: 4 félév
Bölcsész tanár
129/2001. 13.)
(VII. 4
-"-
-"-
Természettud. tanár
166/1997. (X. 3.) 4
-"-
-"-
Testkulturális tanár
44/2002. (III. 21.) 4
-"-
-"-
Művészeti tanár
105/1998. 23.)
-"-
-"-
Agrár (mérnöktanár)
146/1998. (IX. 9.) 4
-"-
-"-
Műszaki (mérnöktanár)
157/1996. 22.)
-"-
-"-
Közgazdasági (tanár)
4/1996. (I. 18.)
-"-
-"-
Egészségügyi (tanár)
3/2003. (I. 8.)
Szakoktatói
Nem készült el
tanári eleme
x
Egy
sza- egyéb jellemző kok száma*
x 4 v. 5
5 (ebből 2 *nemzetiségi szak: 6-6 nyelven)
x
x
x
20
Közismereti
28
Közismereti
x
x
9
Közismereti
x
x
8
Közismereti
x
x
3
Közismereti
x
x
x
3
Közismereti
x
2 x szakon
15*
2 közism. + 13 műv-i
x
1 x szakon
2 12* szakon
2 közism. + 10 műv-i
x
x
1*
Szakmai
x
x
1*
Szakmai
x
x
1*
Szakmai
x
x
1*
Szakmai
x
2 2 x szakon szakon
5
3 szakmai+ 2 közism.
5
x
x
2
Szakmai
5
x
x
lehet x 1 is
Szakmai
x
x
4
Szakmai
5
4 v.5 (V. 4 5
5 (X. 4 5 4
3
x
255
Gyógypedagógiai 168/2000.(IX. 29.)
4
5
Egyéb (ped- 129/2001.(VII.13) 4 pszichés szociálped.) 6/1996. (I. 18.) ÖSSZESEN
x
x
x
x
13 szakcsoport
X
egyetemi
7+1 Speciális
1+2 Speciális + pedagógia
129*
*= ahol a szakok száma ennél több: a zenei művész-tanár szakokon a hangszerek szerint, az agrár és a műszaki területen pedig a mérnöktanári képesítés mindkét szinten valamennyi agrár, illetve mérnöki szakra ráépülhet. 8.7.3. A pedagógusképzés szakjainak száma szakcsoportonként A közoktatási intézményekben alkalmazott pedagógusok beosztás szerint, 2004/2005 pedagógusok
vezető, vezető- óvodapedagógus, egyéb beosztású
Képesítés
összesen
helyettes
tanító, tanár
pedagógus
Középiskolai tanár
40 976
4 593
34 094
2 289
Általános iskolai tanár
55 047
5 561
41 342
8 144
Tanító
38 794
2 289
26 133
10 372
Óvodapedagógus
30 120
5 501
24 093
526
Szakoktató és egyéb 10 699 felsőfokú végzettségű
1 360
7 812
1 527
Pedagógiai képzettséggel 5 280 nem rendelkezők
242
4 132
906
Összesen
180 916
19 546
137 606
23 764
Ebből: nő, %
81,3
75,0
81,3
86,3
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005. 8.7.4. A pedagógusok és a gazdaságilag aktív foglalkoztatott népesség aránya, 2004 Foglalkoztatott népesség összesen
3 900 400
Pedagógusok
180 916
Pedagógusok aránya %
4,6
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
256
8.7.5. Főállású pedagógusok és oktatók száma a nappali és felnőttoktatásban, 2004/2005 Pedagógus
Nők (fő)
Nők (%)
Óvoda
30 704
30 633
99,8
Általásnos iskola
87 116
75 688
86,9
Szakiskola
8 577
4 324
50,4
Speciális szakiskola
1 113
740
66,5
Gimnázium
17 816
12 728
71,4
Szakközépiskola
20 756
13 176
63,5
Felsőoktatás
23 787
8 936
37,6
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005.
257
8.7.6. A különböző oktatási szinteken foglalkoztatott pedagógusok életkor szerinti megoszlása, 2004/2005 Középfokú 1-4. 5-8. Speciális 9-12. szakképző Óvoda évfolyam évfolyam szakiskola évfolyam évfolyamok
Korcsoport 25 év alatt
fő
701
1365
1267
27
1054
78
%
2,3
3,3
2,6
2,4
2,6
1,8
fő
2210
4386
4916
110
5800
499
%
7,2
10,7
10,2
9,9
14,3
11,2
fő
3628
5159
5215
95
5649
512
%
11,8
12,6
10,9
8,5
14,0
11,5
fő
4962
7475
7245
138
5355
542
%
16,2
18,3
15,1
12,4
13,2
12,2
fő
6901
7506
7794
149
4820
487
%
22,5
18,4
16,2
13,4
11,9
11,0
fő
6225
7413
8590
211
5464
657
%
20,3
18,1
17,9
19,0
13,5
14,8
fő
4337
4846
7376
193
5436
695
%
14,1
11,9
15,4
17,3
13,4
15,6
fő
1571
2146
4203
138
4376
621
%
5,1
5,3
8,8
12,4
10,8
14,0
fő
134
428
1163
39
1978
265
60-64 éves
%
0,4
1,0
2,4
3,5
4,9
6,0
64 év felett
fő
35
124
217
13
504
87
%
0,1
0,3
0,5
1,2
1,2
2,0
fő
30704 40848
47986
1113
40436
4443
%
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
25-29 éves
30-34 éves
35-39 éves
40-44 éves
45-49 éves
49-54 éves
55-59 éves
Összesen
100,0
Alapfokúművészeti Kor-csoport Felsőfokúszakképzés oktatás Kollégium
Pedagógiai szakszolgálat
Összesen
25 év alatt
25-29 éves
11
776
162
69
5510
2,0
8,3
3,5
2,9
3,0
89
1584
726
278
20598
258
30-34 éves
35-39 éves
40-44 éves
45-49 éves
49-54 éves
55-59 éves
60-64 éves
64 év felett
Összesen
16,1
17,0
15,6
11,7
11,3
57
1285
522
325
22447
10,3
13,8
11,2
13,6
12,3
71
1331
484
336
27939
12,9
14,3
10,4
14,1
15,3
65
1160
484
346
29712
11,8
12,4
10,4
14,5
16,3
69
1085
657
371
30742
12,5
11,6
14,2
15,6
16,9
100
832
758
349
24922
18,1
8,9
16,3
14,7
13,7
58
634
576
205
14528
10,5
6,8
12,4
8,6
8,0
26
421
220
79
4753
4,7
4,5
4,7
3,3
2,6
6
227
54
23
1290
1,1
2,4
1,2
1,0
0,7
552
9335
4643
2381
182441
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Forrás: OM. Közoktatás-statisztikai adatgyűjtés 2004.
259
8.7.7. Fő munkaviszony keretében, pedagógus munkakörben alkalmazottak száma 2004/2005 Képesítés
Középiskolai tanár
Igaz- Igazgató Gyakor- Egyéb Óvodai Logo- egyéb Összes nő gató helyet- lati okt. vezető pedates vez gógus pédus 1749 2167
nő %
219
465
8
14
287
41003
28171 68,7
Általános iskolai 1967 2441 tanár
59
433
13
31
320
48925
37960 77,6
Tanító
305 754
3
104
54
7
224
18719
17756 94,9
Tanító speciális képesítéssel 274 696
3
153
17
41
297
20176
19229 95,3
Gyógypedagógus 253 408
7
90
129
1162 264
6906
6347
Felsőfokú végzettségű óvodapedagógus 2661 2341
0
459
23066 42
148
29206
29131 99,7
Középfokú végzettségű óvodapedagógus 15
17
0
9
862
0
12
936
932
99,6
Szakoktató
39
131
58
29
0
37
2805
1137
40,5
Pedagógiai képesítéssel rendelkező egyéb felsőfokú végzettségű 371 415
182
210
169
59
498
8175
4847
59,3
Pedagógiai képesítéssel nem rendelkező egyéb felsőfokú végzettségű 45
56
35
50
11
18
410
2360
1317
55,8
Pedagógiai képesítéssel nem rendelkező szakmai tárgyra képesített 3
26
26
25
5
3
33
1374
639
46,5
Pedagógiai képesítéssel nem rendelkező középfokú végzettségű 7
4
4
10
139
1
102
1856
968
52,2
14
91,9
Összesen
7664 9364
669
2066
24502 1378 2632 182441 148434 81,4
nők
5466 7630
245
1524
24451 1337 2233 148434
260
nők %
71,3 81,5
36,6
73,8
99,8
97,0
84,8
81,4
nyugdíjas
299 396
46
89
213
102
132
6777
5186
nyugdíjas %
3,9
6,9
4,3
0,9
7,4
5,0
3,7
3,5
gyógypedagógiai oktatásban 292 474
25
150
812
226
371
11589
9910
85,5
nemzetiségi oktatásban
419 449
1
75
2058
8
51
7634
6947
91,0
felnőtt oktatásban
98
40
91
0
0
17
4239
2742
64,7
Képesítés
4,2
235
76,5
Osztály tanító
Szakos tanítást végző
Szakmai NapKollégyak. okt. közis giumi végző nevelő tanár
Könyv táros
Gyógy pedagógus
133
33479
474
304
1178
488
38
Általános iskolai tanár 1193
37558
187
2356
1338
926
103
Tanító
11150
1060
14
4531
258
127
128
Tanító speciális képesítéssel 11734
2100
4
4304
59
182
312
Gyógypedagógus 1490
750
22
324
126
9
1872
Felsőfokú végzettségű óvodapedagógus 76
74
8
147
130
3
51
Középfokú végzettségű óvodapedagógus 4
3
0
9
4
1
0
Szakoktató
666
1695
24
97
10
2
Pedagógiai képesítéssel rendelkező egyéb felsőfokú 115 végzettségű
4649
486
351
475
94
101
Pedagógiai képesítéssel nem rendelkező egyéb felsőfokú 26 végzettségű
1137
285
81
113
72
21
Pedagógiai képesítéssel nem rendelkező 1
888
334
7
13
5
5
Középiskolai tanár
3
261
szakmai tárgyra képesített Pedagógiai képesítéssel nem rendelkező középfokú végzettségű 34
634
638
181
76
12
14
Összesen
25959
82998
4147
12619
3867
1929
2647
nők
24988
60899
1494
11693
2292
1726
2456
nők %
96,3
73,4
36,0
92,7
59,3
89,5
92,8
nyugdíjas
340
3983
324
400
211
136
106
nyugdíjas %
1,3
4,8
7,8
3,2
5,5
7,1
4,0
gyógypedagógiai oktatásban 2872
2757
307
962
540
47
1754
nemzetiségi oktatásban
1498
2482
2
422
69
34
66
felnőtt oktatásban
10
3560
159
2
0
21
6
Forrás: OM. Közoktatás-statisztikai adatgyűjtés 2004. 8.7.8. Teljes munkaidős, részmunkaidős és óraadó pedagógusok aránya, 2004/2005% Oktatási szint
Teljes Részmunkaidős munkaidős
óraadó
Óvodában foglalkoztatott
98,7
0,9
0,4
1-4. évfolyamon
97,3
1,8
0,9
5-8. évfolyamon
91,7
5,1
3,1
közismereti tárgyat
94,1
3,6
2,3
szakmai tárgyat
91,4
4,0
4,6
közismereti tárgyat
80,3
8,2
11,5
szakmai tárgyat
78,6
7,9
13,5
Szakközépiskola szakképző évfolyamán
53,6
7,4
39,0
Felsőfokú szakképesítésért tanulókat
29,9
4,1
66,1
Alapfokú művészetoktatásban
45,5
22,5
32,1
Kollégium foglalkoztatott
92,6
4,0
3,3
Pedagógiai szakszolgálatnál
83,9
6,7
9,3
Összesen
86,1
5,7
8,2
Speciális szakiskolában
Gimnázium, szakközépiskola 9-12. évfolyamán, szakiskolában
Forrás: OM. Közoktatás-statisztikai adatgyűjtés 2004.
262
8.7.9. A közoktatásban foglalkoztatott pedagógusok és a regisztrált pedagógusmunkanélküliek száma*, 1993 és 2004 között 1995
1996
1997
1998
1999
2002
2003. év
Foglalkoztatottak
160 684
158 180
154 234
153 673
154 956
179 847
180 916
Regisztrált munkanélküliek
3 629
5 227
5 199 4
4 721
4 418
3 658
3 983
3,3
3,4
3,1
2,9
2,0
2,2
Munkanélküliek aránya
%-os 2,3
* szakképzett pedagógusok. Forrás: Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkanélküli nyilvántartásának fontosabb adatai 2004. Foglalkoztatási Hivatal és Szép Zsófia: A pedagógusok foglalkozási jellemzői. 2003. 8.7.10. A regisztrált pedagógus-munkanélküliek számának alakulása végzettségük szerint, 1993–2002 Végzettség
1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Középiskolai tanár
187
189
245
345
452
397
414
416
355
396
felső 553
527
551
838
1002 874
788
796
754
731
Általános iskolai tanító
499
444
493
806
851
661
742
686
617
Óvoda pedagógus
897
823
892
1212 1150 1042 960
1046 844
682
Általános iskolai tagozatos tanár
798
Forrás: Jelentés a magyar közoktatásról 2003. Ez az utolsó adat amit találtam. 8.7.11. Az oktatásban foglalkoztatottak havi átlagkeresete, 2004 Bruttó (Ft)
Előző év = 100
Nettó (Ft)
Előző év = 100
Fizikai foglalkozású
83 757
98,4
64 682
100,2
Szellemi foglalkozású
172 368
98,2
105 058
100,0
Együtt
159 805
98,4
99 334
100,1
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
263
8.7.12. Pedagógusok fizetése a közoktatásban, kezdő fizetés, 15 éves gyakorlattal rendelkezők fizetése és a legmagasabb fizetés, oktatási szintenként (USA $-ban) 2003 Teachers’ salaries in public institutions at starting salary, after 15 years of experience and at the top of the scale, by level of education, in equivalent US dollars converted using PPPs Kezdő fizetés
15 éves gyakorlattal Legmagasabb rerndelkezők fizetése fizetés
Starting salary
Salary after 15 years Salary of experience top of scale
15 éves rendelkezők a GDP arányában
gyakorlattal fizetése
at Salary after15 years of experience to GDP per capita
Alapfok - Primary education 11 701
14 923
19 886
0.98
19 886
0.98
Alsó középfok - Lower secondary education 11 701
14 923
Felső középfok - Upper secondary general education 13 286
18 463
24 185
1.22
Forrás: education at a glance oecd 200
264
9. AZ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK ÉS AZ OKTATÁSI RENDSZER ÉRTÉKELÉSE A magyar oktatásirányítási rendszer egyik alapvető jellegzetessége, hogy országos szinten a közvetlen igazgatási jogosítványok meglehetősen szűkre szabottak, a miniszter jogkörében a szabályozási és fejlesztési feladatok dominálnak. Mivel egységes standardizált és erre létrehozott tanfelügyelet által működtetett értékelési rendszer nincs Magyarországon az értékelési kompetenciák szorosan az ellenőrzési kompetenciákhoz kapcsolódnak, ezeket pedig az oktatási intézmények tekintetében szinte kizárólagosan azok tulajdonosai (jellemzően helyi és megyei önkormányzatok) gyakorolják. Az intézmények fenntartóinak tevékenységét elsősorban a rendszertelenül végzett törvényességi és pénzügyi ellenőrzés és nem az intézményértékelés jellemzi. Az oktatási intézmények belső értékelési rendszere a minőségfejlesztést megalapozó önértékelés fokozatos elterjedése eredménye képen alakul ki. A különböző szinteken és különböző célból végzett értékelő tevékenységek Magyarországon nem rendeződnek országosan egységes, intézményesült és standardizált értékelési rendszerbe. Ennek megfelelően az értékelést végző szervezetek és személyek, az értékelés során alkalmazott kritériumokat, az értékelés módszereit és az eredmények felhasználását tekintve Magyarországon sokszínűség uralkodik.
9.1. Történeti áttekintés Lásd az alfejezeteket. 9.1.1. Iskolák/intézmények értékelésének történeti áttekintése Az oktatási intézmények értékelése jelenlegi rendszere egy közel két évtizedes folyamat eredményeképpen alakult ki. A nyolcvanas évek első felében megerősödött a szélsőségesen centralizált oktatásirányítási rendszerrel szembeni elégedetlenség. Ennek hatására az 1985-ben elfogadott oktatási törvény számos ponton megerősítette az oktatási intézmények szakmai autonómiáját. Az ezt szolgáló egyéb intézkedések mellett a törvény teljesen felszámolta az addig működő, az intézmény pedagógiai, szakmai tevékenységének és az intézményvezetés munkájának megítélésére, szakmai irányítására jogosult általános tanulmányi felügyeletet, valamint a tantárgyanként szervezett és az egyes pedagógusok munkájának ellenőrzésére hivatott szakfelügyeletet, továbbá az ezt ellátó tan- és szakfelügyelői hálózatot, összességében a tanfelügyeleti rendszert. A tanfelügyelet helyébe egy alapvetően tanácsadói-szolgáltatói feladatot ellátó hálózat, a Megyei Pedagógiai Intézetek léptek. Mivel az oktatási intézmények értékelésének semmilyen más mechanizmusa nem létezett Magyarországon e változtatás hatására teljesen megszűnt az iskolák külső értékelése, kizárólag törvényességi és pénzügyi ellenőrzés folyt. A rendszerváltást követően az új oktatásirányítási rendszert az oktatás átfogó törvényi újraszabályozása teremtette meg 1993-ban (1993/LXXIX. törvény A közoktatásról). Az ekkor kialakult rendszer a szélsőségesen decentralizált, a helyi települési önkormányzatok autonómiáját maradéktalanul biztosító új közigazgatási rendszerhez illeszkedett. Ennek megfelelően az oktatási szolgáltatások biztosításának felelőssége elsősorban a helyi és regionális (megyei) önkormányzatokhoz került, az oktatási intézmények pedig az önkormányzatok tulajdonába kerültek. Ezzel párhuzamosan kialakult és bővült az egyházi és magániskolai hálózat, a nem önkormányzati fenntartású (tulajdonban lévő) oktatási intézmények aránya elérte a 10 százalékot. Mindezek hatására az oktatási intézmények ellenőrzésében és értékelésében az azokat fenntartó önkormányzatok kaptak kiemelkedően fontos szerepet. Az oktatás értékelése szempontjából kiemelkedően fontos lépés volt az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) felállítása 1999-ban. Az új közigazgatási hatóság felállítása
265
egységes irányítás alá helyezte az állami vizsgarendszer és az értékelést szolgáló tanulói teljesítmény-mérések rendszerét. E mellett az OKÉV létrehozása lehetővé tette a központi oktatásirányítás számára, hogy közvetlenül végezzen szakmai ellenőrzést az önkormányzati fenntartású oktatási intézményekben. Az OKÉV lett az az országos ügynökség, amely működtetni hivatott az oktatás értékelését szolgáló mechanizmusokat, mint amilyen például az országos szakértői névjegyzék. Az első olyan tanulói teljesítmény-mérési program, amely nem csupán az oktatáspolitikát, de az egyes oktatási intézményeket is szolgálni volt hivatott a 2001-ben lebonyolított, minden 5. és 9. évfolyamos diákra kiterjedő olvasás-szövegértés és matematika kompetenciavizsgálat volt. A kutatás intézményi szintű eredményeit és az azok feldolgozását lehetővé tevő eszközöket minden oktatási intézmény és azok fenntartói is megkapták így alkalmassá váltak az iskolák értékelésének informálására. A középiskolai ([„középiskola”]) tanulmányokat lezáró érettségi vizsga 2005-ig nem volt standardizált. 2005-ben bevezetésre került a kétszintű (közép és emelt szint), standard követelményeken alapú érettségi vizsga, ami egyben a felsőoktatási intézményekbe való bejutást is lehetővé teszi a tanulók számára. Ezzel egy időben megszűnt a korábbi a felsőoktatási intézményekbe való bejutást szabályozó felvételi vizsga. Az új standardizált érettségi vizsga alkalmas arra, hogy visszajelzést nyújtson az egyes intézményekben zajló munka eredményességéről. Az intézmények belső (ön)értékelési gyakorlatának kiépítését szolgáló, korábbi magyarországi kísérleti programokon és az EFQM modell alkalmazásával kapcsolatos külföldi tapasztalatokon alapuló első nagyobb kormányzati célprogram az 1999-ben elindított „Comenius 2000” program célja intézményi minőségbiztosítási rendszerek elterjedésének támogatása volt. Az 1700 intézményben elindított minőségirányítási programok tanácsadói támogatással lebonyolított önértékelésen alapultak. A közoktatásról szóló törvény 2003.. évi módosítása minden magyarországi oktatási intézmény számára kötelezővé tette minőségfejlesztési rendszer kialakítását és működtetését. 9.1.2. Az oktatási rendszer értékelésének történeti áttekintése Az oktatási rendszer értékelésében a hetvenes és nyolcvanas években – rendszeres, standardizált és nyilvános értékelést szolgáló mechanizmusok hiányában – az oktatáskutatás, ezen belül főleg az empirikus szociológiai kutatás szinte kizárólagos szerepet játszott. E mellett fontos volt az IEA által koordinált nemzetközi kutatásokban való részvétel is. Az első rendszeresnek mondható, az oktatási rendszer egészének értékelését szolgáló magyarországi tanulói teljesítmény-mérés az 1991-ben elindult és azóta kétévente megismételt „Monitor kutatás”, amely öt területen és több évfolyamot reprezentáló minta tesztelésével vizsgálja a tanulók teljesítményét. Az első egy adott évfolyam minden tanulójára kiterjedő kompetencia alapú teljesítmény-mérés 2001-ben zajlott. A kutatás az 5. és 9. évfolyamos tanulók olvasásszövegértés, matematikai és természettudományos kompetenciáit vizsgálta. A kutatást 2003-ban megismételték a 6. és 10. évfolyamokon valamennyi tanulóra kiterjedően. 2004-ben (2003/2004-es tanév) folytatódott a kompetencia vizsgálat kiterjesztése ugyancsak az olvasás-szövegértés és a matematikai eszköztudás területén a 6., 8. és a 10. évfolyamon, szintén valamennyi tanulóra kiterjedően. A nyolcadikos tanulók felmérése lehetővé tette az általános iskolák ([„általános iskola”]) számára, hogy képzési szakaszuk (programjuk) lezárulásakor képet kapjanak tanulóik teljesítményéről. A kompetencia vizsgálatok mellett a 2001-2004 közötti időszakban az oktatási miniszter a következő területeken rendelt el országos értékelést: az óvodai programok ([„óvoda”]) értékelése (2001/2002), a tanulók tantárgyi ismereteinek vizsgálata angol és német nyelvből (2003). Az oktatási miniszter elrendelte (11/2004 (III. 24) OM rendelet a 2004/2005. tanév rendjéről), hogy 2004-től a tanév rendjében meghatározottak szerint a tanév elején az igazgatóknak fel kell mérniük azon első évfolyamos tanulóik körét, akiknél az óvodai jelzések, illetve a tanév kezdete óta a
266
szerzett tapasztalatok alapján az alapkészségek fejlesztését hangsúlyosabban kell a későbbiekben támogatni. A magyarországi mérési programok mellett az oktatás értékelésének kiemelkedően fontos információ forrásaivá váltak az oktatás eredményességéről nemzetközi kontextusban tudósító IEA (Civic Education, PIRLS, TIMSS-R) és OECD (PISA, ICT) programok. Az 1999-ben létrehozott OKÉV két országos tematikus értékelési programot bonyolított le 20012003-közötti időszakban: az alapfokú művészetoktatásról és a cigány tanulók oktatásáról szóló vizsgálatokat. A rendszeres statisztikai adatszolgáltatáson túlmutató, az oktatási rendszer értékelését szolgáló mechanizmus (például indikátor rendszer és azon alapuló rendszeres jelentések rendszere) nem működik Magyarországon. 1996-tól kezdve Magyarország bekapcsolódott az OECD nemzetközi oktatási indikátor programjába és a kezdetektől részt vesz az EU oktatási indikátor rendszerének kialakításában. Standardizált és egységes országos értékelési rendszer hiányában kiemelkedő maradt az oktatáskutatás hozzájárulása a magyar oktatás értékeléséhez. E tekintetben a legfontosabb az Országos Közoktatási Intézet által 1996-óta három évenként kiadott „Jelentés a magyar közoktatásról”.
9.2. Folyamatban levő reformjavaslatok Az Oktatási Minisztérium 2004-ben elfogadott Középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiája alapján megkezdődött egy egységes ágazati minőségpolitika kidolgozása, illetve ennek részeként egy egységes ágazati értékelési rendszer tervezése. A kialakítandó rendszer az oktatás szereplőinek jelenlegi mozgásterét nem csorbítva kívánja összekapcsolni az országos, intézményi külső és belső értékelés jelenleg is működő de egymás hatását nem erősítő elemeit. Az értékelési rendszer fejlesztésének legfontosabb elemei a következők: •
Az OKÉV országos értékelési rendszert működtető szerepének megerősítése,
•
Az OKÉV intézményi külső és belső értékelést támogató és standardok kialakítását szolgáló tevékenységének megerősítése, az értékelési rendszer folyamatos monitoringjának kialakítása,
•
A külső fenntartói értékelés és az intézményi belső értékelés között kapcsolat erősítése,
•
Az értékelés eredményeivel kapcsolatos nyilvánosság erősítése.
Egy másik, az oktatás területén kialakított európai mérföldkövek hazai érvényesítését szolgáló erőfeszítések hatására született az értékelési rendszer továbbfejlesztését szolgáló kezdeményezés egy az OECD és EU indikátor rendszereire épülő magyarországi oktatási indikátor rendszer kialakítása és működtetése, illetve az ezt szolgáló állandó szakmai testület létrehozása.
9.3. Igazgatási és jogszabályi háttér Lásd az alfejezeteket. 9.3.1. Iskolák/intézmények értékelésének igazgatási és jogszabályi háttere A közoktatásról szóló törvény határozza meg az ágazati, fenntartói és oktatási intézményi szereplők feladatait az oktatás ellenőrzése és értékelése terén. Az egyes szereplők feladatai illeszkednek az oktatásirányítás általános rendszerébe, mely erősen a szubszidiaritás elvén alapszik; a rendszert erős intézményi és fenntartói autonómia, valamint korlátozott mozgástérrel rendelkező központi irányítás jellemzik. Az egyes intézmények értékelésével kapcsolatban az oktatási miniszter jogköre meglehetősen korlátozott, a miniszter felelőssége sokkal inkább az intézményértékelés feltételeinek megteremtésére (szabályozás, finanszírozás, fejlesztés) terjed ki. A közoktatásról szóló törvény értelmében a miniszter felkérheti az egyes oktatási intézmények fenntartóját, hogy az adott intézményben végeztessen szakmai ellenőrzést, pedagógiai-szakmai mérést, átvilágítást
267
vagy elemzést és ennek eredményéről tájékoztassa. Ha a fenntartó a felkérésnek nem tesz eleget a miniszter kérésére az OKÉV végezheti el a kívánt vizsgálatot. A közoktatási törvény 2004. július 1.től hatósági ellenőrzési jogkörrel ruházza fel az OKÉV-t, amelynek keretében vizsgálja a nevelési oktatási intézményekben a maximális osztály és csoportlétszámra, a gyermek és tanulói balesetvédelemre, a tanulói óraterhelésre, az egyéni bánásmód követelményére és a minimális eszköz és felszerelésjegyzékben foglaltak betartását. Az OKÉV az ellenőrzés során feltárt szabálytalanságok megszüntetése érdekében felhívja a közoktatási intézmény vezetőjét a szabálytalanság megszüntetésére, kezdeményezi a miniszternél, hogy az felhívja az intézmény fenntartóját a szabálytalanság megszüntetésére, felügyeleti bírságot szabhat ki és e mellett vagy e nélkül szabálysértési eljárást folytathat le. A miniszter ágazati felügyeleti tevékenysége mellett az oktatási intézményekre is kiterjed az általános közigazgatási törvényességi felügyeleti rendszer hatásköre, valamint az Országgyűlés Által működtetett Állami Számvevőszék az oktatási intézményekben is rendszeresen vizsgálja a közpénzek felhasználásának jogszerűségét. Az oktatási intézmények értékelésével kapcsolatos közvetett országos ágazati irányítási feladatok az értékelés informálásával kapcsolatosak; ezek közé tartozik a tanulói teljesítményekről tudósító mérések elrendelése, valamint az értékelés külső referenciáit biztosító statisztikai-információs rendszer működtetése. A közoktatási törvény 2004. évi módosítása előírja, hogy országos mérés keretében rendszeresen mérni és értékelni kell a nevelési oktatási intézményekben folyó pedagógiai tevékenységet, különösen az alapképességek és készségek fejlesztését. A mérésnek minden tanévben ki kell terjednie a közoktatás 4., 6, 8. és 10. évfolyamán minden tanuló esetében az anyanyelvi és a matematikai képességek vizsgálatára. Az országos mérés eredményeit az Oktatási Minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni, az intézményi szintű adatokat pedig az intézmények számára hozzáférhetővé kell tenni. Ez utóbbi rendelkezés lehetővé teszi intézményi szintű az intézmények számára saját teljesítményük országos eredményekkel történő összehasonlítását, továbbá intézményi fejlesztési programok megalapozását és megvalósítást. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont tevékenységét önálló kormányrendelet („az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontról” szóló 105/1999. (VII.6.) Korm. rendelet) szabályozza. Az OKÉV az oktatási miniszter háttérintézménye, lényegében a miniszter jogszabályokban rögzített hatósági és más feladatait látja el. Ennek megfelelően az OKÉV ellenőrzési és értékelési szerepének a miniszter korlátozott mozgástere szab határt. Az említett hatósági ellenőrzési tevékenység, továbbá az egyedi, nem rendszerszerűen végzett ellenőrzések mellett az intézmények értékelésével kapcsolatban az OKÉV szerepe a közoktatási intézmények szakmai ellenőrzésére személyükben egyedül jogosult szakértők országos névjegyzékének (Országos szakértői névjegyzék) gondozásában merül ki. Az országos szakértői névjegyzék tartalmazza azok nevét és szakterületét, akik az oktatási intézményekben szakmai ellenőrzésben (értékelésben) vehetnek részt. A névjegyzékre való felkerülés feltételeit és módját, valamint a szakértői tevékenység általános szabályait az oktatási miniszter külön rendeletben (az Országos szakértői, az Országos vizsgáztatási, az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékről, valamint a szakértői tevékenységről szóló 31/2004. (XI.13.) OM rendelet) szabályozta. A szakértői névjegyzékre nyílt pályázati rendszerben lehet felkerülni, az erről szóló döntést az OKÉV hozza. Az oktatási intézmények ellenőrzése és értékelése azok fenntartóinak feladata. A közoktatásról szóló törvény a fenntartói irányítással kapcsolatos kötelezettségeket egységesen szabályozza az önkormányzati és nem állami tulajdonú oktatási intézmények esetében. A törvény a fenntartói irányítás körébe tartozó ellenőrzési kötelezettségek között sorolja fel az intézményi gazdálkodás, a működés törvényességének és hatékonyságának és a szakmai munka eredményességének ellenőrzését, az értékelési kötelezettségek között pedig az intézmények pedagógiai programjában meghatározott feladatok végrehajtásának és a pedagógiai-szakmai munka eredményességének értékelését. Ezek az általánosan és tágan megfogalmazott ellenőrzési és értékelési kötelezettségek nem orientálják a fenntartókat abban a tekintetben, hogy az intézmények értékelése során az
268
egész intézmény értékelésére, egyes tantárgyak vagy tantárgycsoportok értékelésére, vagy egyes pedagógusok munkájának értékelésére kell törekedniük. A közoktatási törvény 2003. évi módosítása szerint az önkormányzati intézményfenntartók 2004-ben elkészítették az önkormányzati közoktatási intézményrendszerük minőségirányítási programját, amely tartalmazza – egyebek mellett - a fenntartói irányítás keretében tervezett szakmai, törvényességi, pénzügyi ellenőrzések rendjét. Ez a rendelkezés azonban már nem vonatkozik a nem önkormányzati fenntartókra, így azok ellenőrzési, értékelési tevékenysége továbbra sem szabályozott. Másfelől azonban a törvény meghatározza, hogy a fenntartó milyen információk alapján készíti el saját értékelését. Ezek az információk a következők: •
az önkormányzati pedagógiai-szakmai szolgáltatást ellátó intézmény által végzett pedagógiai mérések, értékelések, illetőleg az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő által készített szakértői vélemény, továbbá az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga eredményei, illetve
•
a közoktatási intézmény által készített beszámoló, melyet az intézmény évente készít el,
•
az iskolaszék véleményezése.
A törvény önálló paragrafusban rögzíti a közoktatási intézmények ellenőrzésének eljárási szabályait. E részben a törvény egységesen „szakmai ellenőrzésről” szól, tehát nem állapít meg külön eljárási szabályokat a törvényességi-pénzügyi ellenőrzés és a szakmai értékelés számára. Az intézmény belső értékelési tevékenységét a közoktatásról szóló törvény részben az iskola vezetőjének ellenőrzési kötelezettségei között, részben pedig az intézményi minőségfejlesztési kötelezettség részeként határozza meg. Az oktatási intézmények ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségirányítási programjának működéséért az intézmény vezetője felelős. Az e körben született átfogó beszámolókat és átfogó elemzéseket a nevelőtestület fogadja el. Az oktatási intézmények számára előírt kötelezettség a minőségirányítási program elkészítése. Ebben kell meghatározni – egyebek mellett – az intézmény működési folyamatán belül az ellenőrzési, mérési, értékelési feladatok végrehajtását. A törvény nem rögzíti, hogy e programnak belső (ön)értékelési rendszert kell tartalmaznia, azonban a törvény értelmező része a minőségirányítást mint a tanulók, szülők, pedagógusok, a fenntartók, valamint a munkaerőpiac igényeinek kielégítésére irányuló célkitűzéseknek és az intézmény működésének egymáshoz való közelítését szolgáló tevékenységet definiálja, így implicit módon elkerülhetetlenné teszi belső értékelési rendszer működtetését. A 3/2002 (II.15) OM rendelet a közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről kötelezettségként írja elő valamennyi közoktatási intézmény számára, hogy a társadalmi és helyi igényeknek megfelelő szolgáltatásokat nyújtsanak, ennek érdekében folyamatos önértékelésen alapuló minőségfejlesztési tevékenységet folytassanak. A rendelet, valamint a már említett intézményi minőségirányítási programok 2004. évi hatálybalépése együttesen szabályozzák az intézmények önértékelési tevékenységét. A minőségirányítási program megvalósítását 2005 január elsejétől évente értékelnie kell a nevelőtestületnek és a szülői közösségnek a közoktatási törvény szerint. Az értékelést meg kell küldeni a fenntartónak és helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hozni. Ugyanakkor mivel sem a belső értékelésnek, sem pedig a külső (fenntartói) értékelésnek nincsenek rögzített standardjai a belső és külső értékelés közötti összhang nem biztosítható. Erre kizárólag a fenntartó gyakorolhat bizonyos korlátozott hatást, ugyanis megtagadhatja az intézményi minőségirányítási program jóváhagyását, ha az nincs összhangban az önkormányzat minőségirányítási programjával. Magyarországon a jogszabályok nem írnak elő intézményesített pedagógus-értékelést. A pedagógusok munkájának értékelése az intézményvezető feladata. Néhány minőségirányítási rendszerét korábban kiépítő intézmény kialakított belső pedagógus teljesítmény-értékelési rendszert, ez azonban nem vált általánossá, nem alakultak ki standardizálható értékelési eljárások.
269
9.3.2. Az oktatási rendszer értékelésének igazgatási és jogszabályi háttere Az oktatási miniszter ágazati ellenőrzéssel és értékeléssel kapcsolatos feladatkörének legfontosabb elemei a következők: •
tantervi szabályozáshoz kapcsolódó értékelés: legalább háromévenként konzultatív testületek bevonásával értékelnie kell a legfontosabb tantervi szabályozási dokumentumok alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat;
•
országos értékelési rendszer intézményének működtetése: az OKÉV működtetése, amely ellátja az országos és regionális szintű értékelési feladatokat;
•
értékelést segítő információs feladatok: a közoktatási információs (statisztikai) rendszer működtetése;
•
egyszeri tematikus értékelések elvégeztetése: értékelést szolgáló mérési, szakmai ellenőrzési és kutatási programok elvégeztetése;
•
fejlesztést szolgáló értékelés: a miniszter oktatásfejlesztési tervezési kötelezettségének akkor képes megfelelni, ha ezt szolgáló elemzéseket készíttet, melyek az oktatási rendszer értékelésén alapszanak;
•
szabályozási feladatok: az értékeléssel összefüggő tevékenységek szabályozása, így például az országos szakértői névjegyzékkel kapcsolatos eljárási szabályok rögzítése.
Az oktatási rendszer értékelésével kapcsolatos feladatait az oktatási miniszter szakosított minisztériumi ügynökségek („háttérintézmények”) fenntartásával, a rendszer értékelését szolgáló alaptevékenységük, szolgáltatásaik és projektjeik finanszírozásával, vagy az értékelést szolgáló információk előállítását szolgáló projektek nyílt pályázati rendszeren keresztül történő támogatásával látja el. 2005-ig jogszabály nem határozta meg rendszeres és nyilvános, indikátorokon alapuló értékelési tevékenység ellátását így az Oktatási Minisztérium háttérintézményei sem működtettek ilyen rendszert. A közoktatási törvény 2005. január 1.-től már előírja folyamatos, indikátorokon alapuló és rendszeres nyilvános jelentési kötelezettséggel párosuló értékelési tevékenység ellátását, amelyben közreműködhet az OKÉV, illetve az OKÉV felkérésére más minisztériumi ügynökségek..
9.4. Iskolák/intézmények értékelése Lásd az alfejezeteket. 9.4.1. Belső értékelés Mint arról már volt szó, Magyarországon nincsenek rögzített belső értékelési standardok, így az intézményi belső értékelés nem illeszkedik egy egységes országos értékelési rendszerbe. Az intézmények belső értékelésének széles körben elterjedt hagyományos módozatai az intézmények, illetve az intézményvezetők periodikus jelentési kötelezettségeihez kapcsolódnak. A belső értékelés új tartalmat nyert a kilencvenes évek közepén, amikor a pedagógiai programok elkészítéséhez az intézmények saját szakmai-pedagógiai profiljuk kialakításához értékelniük kellett saját tevékenységüket. E mellett minden oktatási intézménynek pedagógus továbbképzési tervet kell készítenie, melyhez az iskolák értékelik pedagógusaik szakmai kompetenciát annak érdekében, hogy azonosítsák a fejlesztendő területeket. A hagyományos belső értékelési eljárások során az értékelést az iskola vezetői, néhány esetben a szaktantárgyi munkaközösség vezetők végzik. Ennek legáltalánosabb formája a pedagógusok munkájának értékelése óralátogatások, illetve azt követő beszélgetés formájában. A minőségirányítási rendszerüket már kialakított intézményekben a belső értékelés legáltalánosabb eszköze a SWOT elemzés, valamint a szülők és tanulók megkérdezésének, elégedettségük mértéke felmérésének valamilyen egyszerű – többnyire kérdőíves - formája.
270
9.4.2. Külső értékelés Egységes országos standardok hiányában a külső értékelési gyakorlatban keveredik a fejlesztés orientált és az oktatáspolitika orientált értékelés. (Utóbbi a decentralizált magyar rendszerben a fenntartói döntések előkészítését szolgáló értékelést jelent.) Egy 2001-ben végzett az önkormányzati oktatásirányítás működéséről szóló kutatás eredményei szerint az 1993-as közoktatásról szóló törvény elfogadása óta a nagyobb önkormányzatok 85 százaléka vizsgálta az általuk működtetett intézmények gazdálkodását, a pedagógiai munkát pedig az önkormányzatok több mint fele értékelte. Az értékelés gyakorisága a fenntartó önkormányzatok méretével nő, a nagyobb önkormányzatok gyakrabban végeztetnek értékelést. A közoktatásról szóló törvény módosítása nyomán 2004-től kezdve az intézmények szakmai, törvényességi, pénzügyi ellenőrzésére, értékelésére legalább négyévente sort kell keríteni az önkormányzati minőségirányítási programjuk szerint meghatározott módon. Mivel a nem önkormányzati fenntartók számára nem követelmény a minőségirányítási program készítése, ezért rájuk nem vonatkozik a fenti szabályozás, így ennek az intézményi körnek a külső értékelése jelenleg szabályozatlan. Az intézményértékelést az önkormányzatok jellemzően üzleti alapon működő értékelő cégektől rendelik meg, az önkormányzatok által működtetett szakmai szolgáltatók és a névjegyzékben szereplő egyéni szakértők felkérése ennél jóval kisebb gyakorisággal történik meg.
9.5 Az oktatási rendszer értékelése Ld. a 4.12. pontot.
9.6. Az oktatással kapcsolatos kutatás Mint arról volt már szó, rendszerszerűen működő, egységes és standardizált értékelési rendszer hiányában az oktatáskutatás látja el az oktatási rendszer értékelésével kapcsolatos feladatok jó részét. E tevékenység alapintézménye az Országos Közoktatás Intézet, amely részben saját empirikus kutatásai, részben számos más egyetemi ([„egyetem”]) kutatóhely által végzett vizsgálatok eredményei alapján az egész rendszer értékelését szolgáló elemzéseket és jelentéseket készít. A rendszer teljesítményének mérése szempontjából fontosak még a különböző kutató műhelyek által végzett tanuló teljesítmény-mérések.
9.7 Statisztika 9.7.1. Országos tanulói teljesítménymérés a 6. és 10. évfolyamán tanuló diákok olvasásiszövegértési képességének és matematikai eszköztudásának megismerésére, 2003 résztvevő
összes tanuló
iskola/ felmérésben résztvevők (fő)
felmérésben résztvevők (%)
iskola
3 877 (db)
3 877 (db)
100,0
6. évfolyamos tanuló
120 796 (fő)
51 503 (fő)
42,6
10. évfolyamos tanuló
110 175 (fő)
27 048 (fő)
24,6
* azóta nem volt teljesítménymérés. Forrás www.om.hu,
271
9.7.2. 2003-ea Pisa* vizsgálat eredménye A diákok százalékos megoszlása az egyes olvasási-szövegértési szinteken Teljesítményszintek 1-es szint alatt 1-es szint 2-es szint 3-as szint 4-es szint 5-ös szint (kevesebb mint (335 és 407 (408 és 480 (481 és 552 (553 és 625 (625 pont 335 pont) pont között) pont között) pont között) pont között) felett)
Ország
%
%
%
%
%
%
Magyarország 6,1
14,4
26,7
30,2
17,6
4,9
OECD-átlag
12,4
22,8
28,7
21,3
8,3
6,7
* azóta nem volt Pisa vizsgálat
9.7.3. A diákok százalékos megoszlása az egyes teljesítményszinteken az összesített matematikaskálán Képességszintek 1-es szint 2-es szint 3-as szint 4-es szint 1-es szint alatt (358,35-ös szint 6-os 420,4482,4544,4(358,3 pont 606,6-668,7 668,7 420,4 482,4 544,4 606,6 alatt) pont) felett) pont) pont) pont) pont) %
%
%
%
%
%
%
Magyarorsz ág 7,8
15,2
23,8
24,3
18,2
8,2
2,5
OECD-átlag 8,2
13,2
21,1
23,7
19,1
10,6
4
szint pont
9.7.4. Az országok átlagteljesítménye a természettudományi skálán (percentilisek szerint) Percentilis 5.
10.
25.
75.
90.
95.
Pontszám
Pontszám
Pontszám
Pontszám Pontszám
Pontszám
Magyarország
340
375
437
572
628
658
OECD-átlag
324
362
427
575
634
668
Forrás: http://www.oki.hu/cikk.php?kod=2005-01-vt-Felvegi-Gyorsjelentes.html
272
9.7.5. Az olvasási, matematikai és természettudományos teljesítmény a 2003. évi PISAvizsgálatban (standard pontszám) Olvasás-szövegértés
Matematika
Természettudomány
Magyarország
482
490
503
OECD-átlag
494
502
503
Forrás: http://www.oki.hu/cikk.php?kod=2005-01-vt-Felvegi-Gyorsjelentes.html 9.7.6. A 4. évfolyamos tanulók olvasási-szövegértési képessége a PIRLS-vizsgálatban, valamint az IEA 1991-es és a PIRLS keretében 2001-ben megismételt olvasásmegértési felmérésében (standard pontszám) Pirls 2001
543
IEA olvasásmegértési vizsgálatok összehasonlító elemzése 1991
2001
különbség
475
459
16
Forrás: Jelentés a magyar közoktatásról 2003. (azóta nem volt PIRLS vizsgálat)
273
9.7.7. A kutató-fejlesztő helyek adatai szervezeti típusok szerint, 2004 Data of R & D units by types of organization Létszám, ráfordítás
Kutatófejlesztő intézet egyéb kutatóhely
Felsőoktatási Vállalkozási Összesen kutatóhely kutató fejlesztő és hely
Staff number, expenditure
R & D institutes R & D units of R & D units Total and other higher ofenterprises research units education
Létszám, fő
7 595
8 527
6 704
22 826
kutató, fejlesztő, fő
4 693
5 902
4 309
14 904
segédszemélyzet, fő
1 743
1 313
1 657
4 713
22
38
32
48 731
40 343
58 635
147 708
57,5
66,8
52,0
57,9
4 909
4 272
16 006
25 188
53 640
44 615
74 641
179 750
Staff number, persons Ebből:
Száz kutatóra, fejlesztőre jutó 37 segédszemélyzet Number of assistants per hundred scientists and engineers Költség, millió Ft A költségből: expenditure
–
Of
current
a bérek és jövedelmek aránya % Beruházások, millió Ft Capital expenditure, million HUF Ráfordítások összesen, millió Ft
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
274
9.7.8. A kutatási-fejlesztési ráfordítások pénzügyi forrásai* Financial sources of R & D expenditure* (millió Ft – million HUF)
Pénzügyi forrás Financial source
K+F-ráfordítás
Ebből beruházás
R & D expenditure
Of which expenditure
2000 Vállalkozások ráfordítása
Expenditure enterprises
Állami költségvetésa)
State budgeta)
Állami költségvetés összkiadásának %-a
of
2003
2004+
2000
2003
capital 2004+
39 790 53 926 67 351 10 901 13 291 16 366 52 207 102 008 92 273 5 301 1,29%
1,80%
1,48%
991
1 334
Egyéb hazai forrás
Other domestic source
2 189
Nemzetközi szerv
International organization
11 202 18 847 18 791 1692
Összesen
Total
105 388a)
175 773a)
179 750a)
258
12 608 7 268
142
158
2 065
1 395
18 152 28 106 25 188
* A kutató-fejlesztő helyeken kívül felhasznált összegekkel együtt, a kutatáshoz, fejlesztéshez kapcsolódó egyéb tevékenységek (szolgáltatások, termelés stb.) költségei nélkül. Ez utóbbiak összege 2000-ben 5897 millió Ft, 2004-ben 5055 millió Ft volt. – *Including the amounts used outside the R & D units, excluding the current expenditure of other activities (services, production etc.) connected with R & D. The amount of latter was HUF 5897 million in 2000, HUF 5055 million in 2004. a) Tartalmazza az államháztartási forrásból származó, a megfigyelt kutató-fejlesztő helyeken kívül felhasznált pénzeszközöket, továbbá a tudományos fokozattal rendelkezôk tiszteletdíjára, illetménykiegészítésére, az ösztöndíjasok illetményére költségvetési forrásból kifizetett összegeket. – a) Including amounts from state budgetary sources utilised outside R & D units and including the honorarium, salary complements of scientific degrees, moreover, the amounts of state scientific scholarships. Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005.
275
10. SPECIÁLIS OKTATÁS Ld. az alfejezeteket.
10.1. Történeti áttekintés A fogyatékos gyermekek intézményes nevelése és oktatása a XIX. század elején indult meg Magyarországon. 1802-ben Vácott megnyílt a "Siketek Nevelőháza", 1825-ben pedig megkezdte működését Pesten a Vakok Intézete. 1875-ben az értelmi fogyatékosok, 1891-ben a beszédsérültek, 1903-ban a testi és a mozgásfogyatékosok intézményes képzése kezdődött meg. Az értelmi fogyatékos tanulók oktatása 1900-tól differenciálódott az értelmi fogyatékosság súlyossága (enyhén-, illetve középsúlyosan értelmi fogyatékos) szerint. Az 1921-es oktatási törvény előírta a képezhető fogyatékosok tankötelezettségét és ennek nyomán megkezdődött a nagyothalló gyermekek, majd a gyengénlátók iskolai képzése. 1948-tól, az iskolák és egyéb intézmények államosítását követően a fogyatékosok ellátását közvetlenül az állam vállalta magára. Az 1980-as évekre differenciált gyógypedagógiai intézményrendszer épült ki hazánkban, óvodákkal a vak, a siket, a mozgáskorlátozott, a beszédfogyatékos valamint a középsúlyosan értelmi fogyatékos (imbecillis) gyermekek, iskolákkal a testi-, az érzékszervi-, valamint a halmozottan fogyatékos tanulók számára. A testi-, érzékszervi-, a beszéd- és a mozgásfogyatékos gyermekek intézményei és az értelmi fogyatékos tanulók iskoláinak fele – országos, regionális illetve megyei felvételi körzettel, - diákotthonokkal közös igazgatásban (bentlakásos formában) működtek. A társadalmi integráció, mint cél ebben az időszakban sem volt kétséges. Az elkülönített intézményhálózat kialakítása arra a meggyőződésre épült, hogy a hasonló problémákkal küzdő gyermekek a számukra előnyösebb, speciális feltételek mellett jobban fejlődhetnek, s egyidejűleg homogénebbek lesznek azok a csoportok is, ahonnan kiemelik őket. Az intézményhálózatban még ma is jelentős szerepet töltenek be a többségi általános iskolák keretében az enyhén értelmi fogyatékos tanulók részére szervezett osztályok, tagozatok, melyek az együttnevelés legegyszerűbb változataként évtizedek óta jellemzője közoktatásunknak (lokális integráció, amikor csak az épület közös, de a sérült és az ép gyermekek között gyakorlatilag nincs semmiféle tudatosan szervezett kapcsolat). Az értelmi fogyatékos tanulókat oktató általános iskolák az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény megjelenéséig zárt iskolatípusként működtek, hisz az ott szerzett végzettség továbbtanulásra történő jelentkezésre nem jogosított fel. 1985-ben ez a zárt, befejezett jelleg megszűnt, s új intézményként megjelent a speciális szakiskola ([„szakiskola”]), mint a többi tanulóval együtt nem oktatható fiatalok középfokú képzését biztosító intézmény, melynek létesítési lehetősége jelentős lépés volt a fogyatékos fiatalok szakmai jellegű ismereteket adó képzése szempontjából. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatási törvény) 2003. évi módosítása a fogyatékosság hazai, hagyományos nemzeti kategóriáit kibővítette, a különleges gondozásra jogosultak körébe emelte az autista/autisztikus gyermekeket és a pszichés fejlődés egyéb zavarai miatt iskolai teljesítményzavarral küzdő, s ennek következtében a tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott gyermeket [Lásd: 10.3.: A célcsoportok meghatározása és diagnózisa]. A magyarországi gyógypedagógia tudományos megalapozói a XX. század elején az orvostudományra, a kísérleti pszichológiára és a gyermektanulmányozásra építették munkásságukat. A gyógypedagógusok képzése már 1900-ban kezdődött Vácott majd 1904-től Budapesten - tanítóképzőt végzettek tanfolyamaival -, 1906-tól, mint önálló Gyógypedagógiai Tanítóképző, 1922-től, mint Gyógypedagógiai Tanárképző, majd 1928-tól, mint Gyógypedagógiai
276
Tanárképző Főiskola ([„főiskola”]) működött. Ebben az évben az intézmény a képzési időt négy évre emelte és 1932-től már főiskolai diplomát bocsátott ki. 2000 januárjától – a felsőoktatási intézmények integrációjával kapcsolatos döntés alapján – a főiskola ([„főiskola”]) önállósága megszűnt, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (Eötvös Lóránd Tudományegyetem) Gyógypedagógiai Karává vált. A gyógypedagógus-képzésben hét szakon/szakterületen – hallássérültek pedagógiája, látássérültek pedagógiája, logopédia, tanulásban akadályozottak pedagógiája, értelmileg akadályozottak pedagógiája, pszichopedagógia (nehezen nevelhetőek) és szomatopedagógia (mozgáskorlátozottak) – folyik a képzés. A gyógypedagógus hallgatók számára az alapképzésben az ún. alapozó képzési szakaszt követően a 3. félévtől van lehetőség a szakterületi, majd az 5. félévtől tanár vagy terapeuta szakági tanulmányok folytatására.
10.2. Folyamatban levő reformjavaslatok Az elkülönített oktatásnak a szakmai szempontból meglévő előnyei mellett - legfőképp az iskolán túli társadalmi beilleszkedés tekintetében - komoly hátrányai is mutatkoztak. A nemzetközi gyakorlatban jelentkező együttnevelési irányzat hatására az 1980-as évektől kezdődően egyre erősödött az integrációs törekvés hazánkban is, és ma már az jellemzi a közoktatást, hogy a legtöbb területen léteznek integrált képzési formák is, aminek révén lassan bővülnek a képzési formák között a választási lehetőségek. Az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a fogyatékos gyermeket külön az e célra létrehozott gyógypedagógiai intézményben/osztályban vagy a többiekkel együtt kell nevelni, oktatni. Lehetővé teszi mindkét megoldást, kritériumként a sajátos neveléshez, oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek meglétét határozza meg. A speciális iskolák korábban éppen azért jöttek létre a fogyatékos gyermekek számára, mert a „normál” osztályokban kudarcot vallottak. Más szavakkal: ha nem biztosítjuk a speciális szükségleteket figyelembe vevő ellátást, akkor a tanulókat a korábban már működésképtelennek bizonyult szerkezetbe helyezzük vissza. Természetesen 1993 előtt is voltak olyan testi-, érzékszervi-, értelmi-, beszéd- vagy más fogyatékos gyermekek és tanulók, akik lakóhelyükön, a többiekkel együtt vettek részt az óvodai nevelésben vagy az alap- és középfokú oktatásban. “Jogilag” azonban akkor még nem létezett az integrált nevelés, oktatás, így sem az intézmények működésére, sem az oktatás tartalmára vonatkozó szabályok, sem a közoktatás statisztikai adatai nem terjedtek ki erre az oktatásszervezési formára. A folyamatban lévő reformok, fejlesztési célok kiemelt hangsúlyt fektetnek arra, hogy minél több intézményben kialakításra kerüljenek az integrált nevelés, oktatás feltételei. Ennek megvalósítására részletes stratégiai dokumentum készült, melynek alapkérdései szervesen kapcsolódnak a Nemzeti Fejlesztési Tervben e területre megfogalmazott célokhoz, feladatokhoz. Cél, hogy emelkedjen az integrált nevelésben, oktatásban részesülő gyermekek, tanulók aránya. Ennek jogszabályi feltételei ma már adottak, a hangsúly a befogadó intézmények szakmai felkészítésére helyeződik. A kidolgozott stratégia ennek megvalósítását a következőkkel kívánja biztosítani: •
a gyógypedagógiai intézmények és az integrációt vállaló, befogadó intézmények között együttműködések kiépítése, melynek során a gyógypedagógiai intézmények szakemberei segítik a befogadó intézményeket az integrációs programjaik kialakításában, szervezik, támogatják és/vagy ellátják a speciális feladatokat, a szükséges kiegészítő szolgáltatásokat és a szupervíziót;
277
•
erre építve és ezt a munkát támogatva egy segítő, szolgáltató hálózatot, rendszert alapozunk meg, amely további támogatást nyújt a különleges gondozási igények, speciális szükségletek kielégítésére;
•
a befogadó intézmények pedagógusait - továbbképzések keretében - integrációra felkészítő akkreditált programokkal ismertetjük meg;
•
a már sikeresen működő integrációs programokra támaszkodva integrációra felkészítő, gyakorlatorientált képzési programok kerülnek kidolgozásra.
10.3. A célcsoport(ok) meghatározása és diagnózisa A közoktatási törvény a különleges gondozásra jogosult gyermekek és tanulók körét két külön csoportra bontja: •
sajátos nevelési igényű (fogyatékos) gyermekek és tanulók;
•
magatartási, tanulási nehézséggel küzdő gyermekek és tanulók.
A fenti két csoport mellett még a hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyermekek eredményes nevelését, oktatását segítik jogi és szakmai intézkedések. 10.3.1. Sajátos nevelési igényű (fogyatékos) tanulók Pedagógiai szempontból az értelem, a látás, a hallás, a mozgás, a beszédszervek hibás működése vagy az érzelmi élet súlyos zavara által okozott eltérő fejlődést értjük sajátos nevelési igény fogyatékosság alatt. Azt az állapot, amikor a gyermek egyedi sajátosságai oly mértékben térnek el az átlagostól, hogy annak alapján a lehetséges fejlődés csak sajátos (gyógy)pedagógiai eszközök, módszerek és segédeszközök biztosításával érhető el. A közoktatási törvény a fogyatékos gyermek/ tanuló kifejezés helyett – ahol erre az egyértelmű alkalmazhatóság sérelme nélkül lehetőség van - a „sajátos nevelési igényű gyermek/tanuló” kifejezést használja. A törvény – az alábbiak szerint - értelmezi azt is, hogy ki sorolható ebbe a kategóriába: Az a gyermek, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, vagy a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar). A szakértői bizottságok működését (lásd: 10.6.4.) a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994.(VI. 24.) MKM számú rendelet szabályozza. A fogyatékos tanulók óvodai nevelésének irányelve és a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló 23/1997. (VI. 24.) MKM sz. rendelet, a továbbiakban: Irányelv a sajátos nevelési igényű körbe sorolt nemzeti kategóriákra vonatkozóan az alábbiak szerint tartalmazza a besorolás kritériumait: •
Testi fogyatékosság (mozgáskorlátozott): a mozgásszerv-rendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A tanuló speciális nevelési szükségletét meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, annak formája, mértéke és területe.
•
Látási fogyatékosság (vak, aliglátó, gyengénlátó): A szem, a látóideg vagy az agykérgi látóközpont sérülése következtében kialakult állapot, mely megváltoztatja a megismerő tevékenységet, alkalmazkodó képességet, személyiséget. Pedagógiai szempontból azok a tanulók látási fogyatékosok, akiknek látásteljesítménye (vízusa) az ép látáshoz (vízus: 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan (szemüveggel) is 0-0, 33 közötti. Ezen belül:
278
•
vakok azok, akiknek látóképessége teljesen hiányzik (vízus: 0),
•
az aliglátók minimális látásmaradvánnyal rendelkeznek, fényt érzékelők, ujjolvasók, nagytárgylátók (vízus: fényérzés -0,1)
•
a gyengénlátók vízusa: 0, 1-0, 33 közötti.
•
Hallási fogyatékosság (siket, nagyothalló): a hallás hiánya vagy csökkenése miatt a szokásostól eltér a beszéd, a nyelv és - ennek következtében - a személyiség fejlődése. Ezen belül:
•
Siket: súlyos fokú hallásveszteség (a beszédtartományban mért veszteség 90 dB alatti) áll fenn.
•
Nagyothalló: a beszédtartományban mért hallásszintek átlaga enyhe nagyothallás esetén 30-45 dB, közepes nagyothallás esetén 45-65 db, súlyos nagyothallásnál 65-90 dB).
•
Értelmi fogyatékosság: az értelmi fogyatékosság súlyossága, a tanulók fejlesztési szükséglete szerint a közoktatási törvény a következő csoportokat különbözteti meg: enyhe értelmi fogyatékos (tanulásban akadályozott) tanulók, középsúlyos értelmi fogyatékos (értelmileg akadályozott) tanulók, képzési kötelezett - 10.6.5.2 - (súlyos és nagyon súlyos) értelmi fogyatékos tanköteles korúak.
•
Beszédfogyatékos: a veleszületett vagy szerzett idegrendszeri működési zavarok és környezeti hatások következtében jelentős mértékű a beszédbeli akadályozottság, amelynek következtében átmeneti, illetve tartós zavarok léphetnek fel a nyelvi, kommunikációs és tanulási képességben, a szociális kapcsolatokban. Az akadályozottság megmutatkozhat a beszédhangok helyes ejtésének zavaraiban, a beszédészlelési és megértési zavarokban, a beszédritmus sérülésében, a grafomotoros és a vizuomotoros koordináció éretlenségében, valamint az általános beszédgyengeséggel együttjáró részképesség kiesésekben. A különböző jellegű diszfóniák, a hangadás kóros elváltozásai szintén a beszédfogyatékosság körébe sorolandók.
•
Autista, autisztikus (pervazív fejlődési zavarban szenvedő): lényege a szociális, kommunikációs és speciális kognitív képességek minőségi károsodása, amely a jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Legjellemzőbb a kölcsönösséget igénylő szociális készségek, illetve a rugalmas gondolkodás és kreativitás területén tapasztalható kognitív deficit, a beszéd szintjéhez képest károsodott kommunikáció, az egyenetlen intelligencia, illetve képességprofil és a következményes sztereotíp viselkedés, érdeklődés, aktivitás.
•
Halmozott fogyatékosság: több károsodás egyidejű előfordulása.
•
A pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamat tartós és súlyos akadályozottsága (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar).
10.3.2. Magatartási, tanulási nehézséggel küzdő gyermekek és tanulók Az utóbbi évtizedben az ép gyermekek nevelésében és oktatásában is hangsúlyosabban jelent meg a differenciálás és az egyéniesítés. A közoktatási törvény a különleges gondozásra jogosultak körébe bevonja azokat a gyermekeket, tanulókat is, akik beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézséggel küzdenek, s bár egyedi sajátosságaik nem térnek el oly mértékben az átlagtól, hogy annak alapján a sajátos nevelési igényű - fogyatékos - gyermekek közé sorolódnának, tankötelezettségük eredményes teljesítéséhez mégis - átmenetileg vagy tartósan – az iskolai oktatás során differenciált foglalkoztatásra, és kiegészítő szolgáltatásokra van szükségük.
279
A kiegészítő szolgáltatásokat elsősorban - a pedagógiai szakszolgálatok ([„szakszolgálatok”]) intézményei körébe tartozó - nevelési tanácsadók és a logopédiai intézetek biztosítják. A pedagógiai szakszolgálatok ([„szakszolgálatok”]) működését a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994.(VI. 24.) MKM számú rendelet szabályozza. A nevelési tanácsadók feladata három nagy csoportra osztható: •
az általuk vizsgált gyermekek problémáinak feltárása és ennek alapján szakvélemény készítése (ezen belül az óvoda ([„óvoda”]) megkeresésére szakvélemény készítése az iskolakezdéshez, ha a gyermek fejlettsége, egyéni adottsága ezt szükségessé teszi);
•
az adott gyermekkel, tanulóval foglalkozó óvoda ([„óvoda”]), iskola pedagógusai munkájának segítése valamint a szülő számára tanácsadás az otthoni bánásmódhoz, foglalkoztatáshoz;
•
a gyermekkel, tanulóval való közvetlen, terápiás célú foglalkozás.
Abban az esetben, ha a nevelési tanácsadó megítélése szerint a gyermeknél testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- vagy más fogyatékosság gyanúja merül fel, javasolja a szülőnek, hogy gyermekével jelenjen meg az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatán [A bizottságok szerepével, működésével a 10.6.4, Felvételi követelmények és az iskola kiválasztása c. fejezet foglalkozik.] A logopédiai ellátás feladata a beszédindítás, beszédhibák javítása, nyelvi - kommunikációs zavarok javítása. A beszédhibák időben történő felismerésének, korrekciójának igen fontos szerepe van a tanuló eredményes iskolai előmenetele szempontjából. A logopédiai ellátás önálló logopédiai intézetekben, többcélú intézmény keretében létrehozott logopédiai intézményegység keretében szerveződik. Mind a nevelési tanácsadó, mind a logopédiai intézet köteles együttműködni a szülőkkel és az általuk ellátásban részesített gyermek, tanuló nevelését, oktatását ellátó intézménnyel.
10.4 A tanuló családja számára nyújtott támogatások A sajátos nevelési igényű (fogyatékos) tanulók teljes köre „A tankönyvpiac rendjéről” szóló 2001. évi XXXXVII törvény alapján ingyenes tankönyvellátásra jogosult. Emelt összegű családi pótlék illeti meg a tartósan beteg, illetve a súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő családot „A családok támogatásáról” szóló 1998. évi LXXXIV. törvény alapján. Az emelt összegű családi pótlékra azonban nem jogosult az oktatás szempontjából sajátos nevelési igényűnek (fogyatékosnak) minősített tanulók családjának teljes köre. E juttatás csak azokat a családokat illeti meg, akinek gyermeke a külön rendeletben – 5/2003. (II.19,) ESzCsM rendelet a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségekről és fogyatékosságokról - meghatározott tartós betegség vagy súlyos fogyatékosság miatt állandó vagy fokozott gondozásra, felügyeletre szorul. (A rendelet meghatározza azt is, hogy mely intézmény - szakorvosi rendelő, szakértői bizottság stb. - jogosult a tartós betegség illetve súlyos fogyatékosság igazolására.) „A családok támogatásáról” szóló 1998. évi LXXXIV. tövény alapján, Magyarországon az anya – vagy a gyermek egy éves kora után az apa – a gyermek három éves koráig jogosult a gyermekgondozási szabadság igénybevételére, ez idő alatt úgynevezett gyermekgondozási segélyben részesül. A tartósan beteg illetve a súlyosan fogyatékos gyermek szülője ezt a gyermek 10 éves koráig veheti igénybe, de méltányosságból a gyermek 14 éves koráig meghosszabbítható a jogosultság. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény alapján, alanyi jogon jogosult közgyógyellátási igazolványra az a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek, aki után szülője magasabb összegű családi pótlékban részesül. A közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező térítésmentesen jogosult a társadalombiztosítás által egyes gyógyszerekre, gyógyászati
280
segédeszközökre és azok javíttatására. Azt, hogy mely gyógyszerek, segédeszközök tartoznak ebbe a körbe, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium) rendeletben állapítja meg. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény alapján az a nagykorú hozzátartozó, aki az önmaga ellátására képtelen súlyos fogyatékos személyt - korhatártól függetlenül -, vagy a tizennyolc év alatti tartósan beteg személyt gondozza, ápolási díjra jogosult. Az ápolási díj összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél. Az ápolási díj folyósításának időtartama nyugdíjszerző szolgálati időnek minősül. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és végrehajtási rendelete valamint a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 287/1987 (XII. 29.) együttesen biztosítja, hogy a fogyatékos gyermeket/tanulót - és szükség esetén legfeljebb két kísérőjét - ingyenes utazás illeti meg akkor, amikor a rehabilitációs célú foglalkoztatás, fejlesztés igénybevételével függ össze az utazás.
10.5 Speciális oktatás az iskolarendszerű oktatáson belül Lásd az alfejezeteket. 10.5.1 Konkrét jogszabályi háttér A Magyar Köztársaság Alkotmánya; mely szerint „A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segíti.” Az Alkotmányban foglaltak szerint „minden gyermeknek joga van arra a védelemre és gondoskodásra, amely megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A szülőket megilleti "az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák" Az ENSZ "A Gyermek Jogairól" szóló 1989-es Egyezménye elfogadásáról szóló 1991. évi LXIV. törvény. A közoktatásról szóló – többször módosított - 1993. évi LXXIX. törvény; mely a fogyatékos gyermekek, tanulók, ellátásával kiemelten foglalkozik. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény, mely a fogyatékos személyek jogait a környezet, a kommunikáció, a közlekedés és a támogató szolgálatok, segédeszközök terén fogalmazza meg, az esélyegyenlősítés célterületeiként az egészségügy, az oktatás, a foglalkoztatás, a lakóhely, a kultúra és a sport területére határozza meg a fejlesztés feladatait. 10.5.2. Általános célok Az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény a fogyatékos gyermekek, tanulók ellátásáról az általános szabályozás keretén belül rendelkezik, a pozitív diszkriminációt szolgáló előírások ugyanitt jelennek meg. A közös jogi és tartalmi szabályozás a fogyatékos és az ép gyermek egyenlőségéről, emberi egyenértékűségéről vallott pedagógiai felfogást is kifejezi. Az egyenlőségeszményen alapuló nevelés a fogyatékos gyermeket az iskoláztatás közvetítésével ugyanazokból a kulturális javakból kívánja részesíteni, mint a nem fogyatékos gyermeket, még akkor is, ha az oktatás tartalmát, a kialakítandó kompetenciákat és képességeket a fogyatékosságuk miatt módosult és korlátozott lehetőségeikhez hozzá kell igazítani. A közoktatási törvény külön fejezete foglalkozik a különleges gondozáshoz, a rehabilitációs célú foglalkoztatáshoz való jog érvényesítésével. A Gyermekek Jogairól szóló Egyezményben. foglaltakkal összhangban a fogyatékos gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították Ezért – az általánostól eltérően - a közoktatás keretében nyújtott
281
szolgáltatások rendszere a fogyatékos gyermek esetében az óvodás kort megelőző életkorra (0-3 év) is kiterjed.(Korai fejlesztés: 10.6.5.1.) A törvény az oktatási ágazat felelősségét kiterjeszti azokra a nagyon súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekekre is, akik – állapotuk miatt – az iskolarendszerű oktatásba nem tudnak bekapcsolódni. [Képzési kötelezettség 10.6.5.2.] A közoktatási törvény az óvodai nevelés és az iskolai oktatás tartalmi szabályozását ellátó alapdokumentumként az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramját ([„Alapprogram”]), valamint a Nemzeti alaptantervet határozza meg. 10.5.3 Konkrét támogató intézkedések Lásd az alfejezeteket. 10.5.3.1. Konkrét támogató intézkedések – közoktatás A támogató intézkedésekben nincs különbség abban, hogy a tanuló elkülönített, vagy integrált nevelésben, oktatásban részesül. Mindkét esetben ugyanazok a jogosultságok illetik meg a tanulót, és kötelezettségek az ellátását biztosító intézményt. A közoktatási törvény többletszolgáltatások biztosításával, a pozitív diszkriminációt biztosító előírásokkal szolgálja a sajátos nevelési szükségletű gyermekek, tanulók ellátását: •
A fogyatékos tanulókat oktató iskola egy évfolyam tananyagának elsajátítására egy tanévnél hosszabb időt is meghatározhat helyi tantervében.
•
Az osztályok, csoportok átlaglétszámának számításánál a fogyatékos gyermeket/tanulót - a fogyatékosság típusától függően - kettő vagy három főként kell figyelembe venni, azaz a részükre szervezett elkülönített osztályok maximális létszáma 7 – 12 fő között lehet, integrált oktatás esetén pedig e szorzó alkalmazásának kötelezettsége biztosítja az alacsonyabb osztálylétszámot.
•
A fogyatékos gyermekek nevelésében, oktatásában közreműködő intézményekben függetlenül attól, hogy külön vagy a nem fogyatékos tanulókkal együtt történik a nevelés, oktatás - a minden iskola számára meghatározott tanórai foglalkozásokon túl kötelező egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitációs tanórai foglalkozásokat kell szervezni. A rehabilitációs célú órakeret - a fogyatékosság típusától függően - a kötelező tanórai foglalkozásokra fordítandó óraszám 15-50 %-a. Az időkeret az egyes évfolyamok, osztályok, tanítási év közben a tanítási hetek között átcsoportosítható.
•
A fogyatékos tanulót az igazgató - a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslatára mentesítheti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól. Mentesítés esetén az adott tanuló fejlesztését, felzárkóztatását egyéni fejlesztési terv alapján történő egyéni foglalkoztatás során biztosítani kell. Az alapműveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló - a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint - másik tantárgyat választhat.
•
A fogyatékos tanulót a vizsgán hosszabb felkészülési idő illeti meg, lehetővé kell tenni számára az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását.
10.5.3.2. Konkrét támogató intézkedések – szakképzés A közoktatásnál leírt támogató intézkedések a szakképzésre is vonatkoznak, azzal az eltéréssel, hogy a szakmai gyakorlati képzés során az értékelés, minősítés alóli mentesítés nem érvényesíthető. A szakmai képzési programok egyes fogyatékossági területekre történő
282
adaptációja a Nemzeti Szakképzési Intézet feladata, ugyanitt kerülnek kidolgozásra a speciális tanári és tanulói eszközök. A fogyatékosságuk miatt a többi tanulóval együtt haladni nem képes fiatalok számára speciális szakiskola ([„szakiskola”]) létesíthető. Az e célra létrehozott speciális szakiskola ([„szakiskola”]) felkészítheti a tanulókat az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakma elsajátítására, szakmai vizsga ([„szakmai vizsga”]) letételére; azoknak a fiataloknak pedig, akiknek személyiségállapota a szakmai vizsga ([„szakmai vizsga”]) letételét nem teszi lehetővé, munkába-álláshoz, életkezdéshez szükséges ismereteket is oktathat két szakképzési évfolyamon. 10.5.3.3. Konkrét támogató intézkedések – felsőoktatás A felsőoktatási intézmények felvételi eljárásának általános szabályairól szóló Kormány-rendelet alapján, az érettségi vizsgára biztosított kedvezmények és többletszolgáltatások - hosszabb felkészülési idő, az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz alkalmazása, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltása - a fogyatékos fiatalt a felvételi vizsga során is megilletik. A fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételeket meghatározó miniszteri rendelet alapján a felsőoktatási intézmény a fogyatékos hallgatók segítésére intézményi koordinátort bíz meg, az intézményi szabályzatban határozza meg a biztosított, továbbá az engedélyezett segédeszközöket, szolgáltatásokat, a fogyatékos hallgató után biztosított külön támogatás felhasználási szabályait.
10.6. Elkülönített speciális oktatás Lásd az alfejezeteket. 10.6.1. Konkrét jogszabályi háttér Abban a kérdésben, hogy a gyermek, tanuló elkülönített vagy integrált oktatásban részesüljön, a sajátos nevelési igényt (fogyatékosságot) – megállapító szakértői és rehabilitációs bizottság tesz javaslatot. [A bizottságok szerepével, működésével a 10.6.4, Felvételi követelmények és az iskola kiválasztása c. fejezet foglalkozik.] 10.6.2. Általános célok Az elkülönített és az integrált oktatásra vonatkozó azonos szabályozásból adódóan a célok is azonosak. 10.6.3. Földrajzi elérhetőség Azok a gyermekek, tanulók, akik lakóhelyükön nem tudják teljesíteni tankötelezettségüket, vagy napi beutazással – melyet iskolabusz még csak néhány helyen segít, ezért általában a tömegközlekedést kell igénybe venniük, - vagy hetes diákotthonban (hétfőtől péntekig történő bennlakással) történő elhelyezéssel részesülnek az iskoláztatásban. Mindkét esetben támogatásban részesül a család az utaztatáshoz [10.4. A tanulók családjának pénzügyi támogatása] Értelmi fogyatékos gyermekek részére megyénként, a testi, érzékszervi fogyatékos tanulók számára ennél nagyobb területi egységenként – régióként, de pl. a vakok, gyengénlátók vagy a mozgáskorlátozottak számára csak országosan két-három – működik intézmény. 10.6.4. Felvételi követelmények és az iskola kiválasztása A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd vagy más fogyatékosság megállapítására kizárólag a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok és az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet ellátó bizottságok jogosultak, komplex – orvosi, pedagógiai, gyógypedagógiai, pszichológiai – vizsgálat alapján. Az eljárás részletes szabályait miniszteri rendelet határozza meg.
283
A vizsgálat a szülő kérésre, illetve egyetértésével indul, s annak elvégzéséhez – kivéve, ha a szülő ismeretlen helyen tartózkodik - a szülő jelenléte szükséges. A testi-, érzékszervi- (látás, hallás) és a beszédfogyatékosság diagnosztizálására országos feladatkörű bizottságok létesültek, a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok pedig valamennyi megyében és a fővárosban működnek, feladatuk a tanulási képesség vizsgálata (az értelmi fogyatékosság, valamint a „pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamat tartós és súlyos akadályozottság” gyűjtőkategóriába sorolt diagnózisok megállapítása, illetve kizárása). A tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenység keretében kell a fogyatékosság szűrése, vizsgálata alapján javaslatot tenni a gyermek, tanuló különleges gondozás keretében történő ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére, az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatra ([„szakszolgálatok”]). A bizottság szakvéleményének tartalmaznia kell: •
a fogyatékosság tényének megállapítását vagy kizárását és az azt alátámasztó tényeket;
•
annak megállapítását, hogy a gyermek csak az e célra létrehozott, a fogyatékosság típusának megfelelő nevelési, oktatási intézményben, vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt – integráltan – is részt vehet az óvodai nevelésben, iskolai oktatásban;
•
annak megállapítását, hogy kizárólag magántanulóként teljesítheti tankötelezettségét;
•
annak megállapítását, hogy a tankötelezettség teljesítése helyett képzési kötelezettséget teljesít, 10.6.5.2.).
•
a gyermek nevelésével kapcsolatos sajátos követelményeket;
•
javaslatot, az ellátást biztosító intézményre.
Az intézményt a szülő választja ki azok közül az intézmények közül, melyek rendelkeznek az adott gyermek, tanuló ellátásához szükséges feltételekkel. A szülő intézményválasztási szabadsága abban az esetben, ha gyermeke fogyatékos, csak a gyermek neveléséhez, oktatásához megfelelő feltételekkel rendelkező óvodák, iskolák közötti választást jelenti, melyekről a bizottság a vizsgálat elvégzését követően ad tájékoztatást. A szülői együttműködés nem csak jog, hanem kötelezettség is. Ez adódik az Alkotmánynak azokból a rendelkezéseiből, amelyek alapján a szülőnek joga, hogy megválassza a gyermekének adandó nevelést, de ugyanakkor kötelezettsége is, hogy gyermeke fejlődése érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye. A gyermek fejlődése nem múlhat a szülői akaraton, hozzájáruláson, ezért a lakóhely szerint illetékes jegyző - államigazgatási eljárás keretében - kötelezheti a szülőt arra, hogy gyermekével a szakértői vizsgálaton megjelenjen, a gyermeket a megfelelő nevelési, oktatási intézménybe beírassa. Az államigazgatási eljárás megindításának lehetőségére és kötelezettségére a szülő figyelmét fel kell hívni, s tájékoztatást kell adni részére a jogorvoslati lehetőségek módjáról, formájáról. A gyermek, tanuló érdekében államigazgatási eljárás megindítását kezdeményezheti: •
a közoktatási intézmény, a családvédelmi intézmény, ha a szülő a vizsgálat szükségességét nem fogadja el;
•
a szakértői és rehabilitációs bizottság, ha a szülő a vizsgálaton nem jelenik meg, abban nem működik közre, illetve ha a szakértői véleményben foglaltakkal vagy annak továbbításával nem ért egyet;
284
•
a kijelölt nevelési, oktatási intézmény vezetője, ha a gyermeket az intézménybe nem íratják be, nem viszik el.
Az államigazgatási eljárás megindítására, az ügyben döntő határozat meghozatalára az a jegyző az illetékes, akinek működési területén a gyermek, tanuló illetve szüleinek lakóhelye van. A szülő – az államigazgatási eljárás szabályai szerint – fellebbezési jogával élhet, másodfokon a területileg illetékes közigazgatási hivatal határoz az ügyben. Az államigazgatási eljárás keretében hozott határozatnak mindig fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a döntés ellen fellebbezésnek van helye. Amennyiben a szülő él ezzel a jogával, úgy annak a határozat végrehajtására halasztó hatálya van. Másodfokon a területileg illetékes közigazgatási hivatal dönt az iskoláztatás helyéről, a közigazgatási hivatal határozatának el nem fogadása esetén a jogorvoslat bírósági úton kérhető. 10.6.5. A tanulók életkori szintje és csoportosítása A sajátos nevelési igényű – fogyatékos – gyermek közoktatási ellátása attól az időponttól kezdődik meg, amikor fogyatékosságát felismerték. Nullától három (legfeljebb öt) éves korig a korai fejlesztés és gondozásban, három éves kortól óvodai nevelésben ([„óvoda”]), hat vagy hét éves kortól alapfokú iskolai oktatásban ([„általános iskola”]) részesül a sajátos nevelési igényű gyermek. Azok, akik állapotuk súlyossága miatt az iskolarendszerű oktatásban nem tudnak részt venni, a tankötelezettség időtartama alatt fejlesztő felkészítésben részesülnek. 10.6.5.1. Korai fejlesztés és gondozás A sajátos nevelési igény (fogyatékosság) megállapításának időpontjától kezdődően a gyermek fejlesztése a szülő bevonásával, a szülő részére tanácsadás nyújtása. Ha a gyermek harmadik életévét betöltötte, akkor vehet részt korai fejlesztésben és gondozásban, ha nem kapcsolódhat be az óvodai nevelésbe ([„óvoda”]). A feladat ellátására több formában – otthoni ellátás, bölcsődei gondozás ([„bölcsőde”]) gyógypedagógiai tanácsadó, korai fejlesztő és gondozó központ, stb. – kerülhet sor. 10.6.5.2. Képzési kötelezettség Azok a súlyosan fogyatékos gyermekek, akik állapotuknál fogva iskolarendszerű oktatásban nem tudnak részt venni, öt éves kortól kezdődően fejlesztő felkészítésben részesülnek. (Hazánkban 1994-ig e gyermekek a tankötelezettség teljesítése alól végleges felmentést kaptak, s a közoktatás részéről semmilyen ellátásban nem részesültek.) A képzési kötelezettek ellátásáról - ha családban nevelek - a szakértői és rehabilitációs bizottságok, illetve - ha a szociális ellátás körébe tarozó intézményben (fogyatékosok ápoló, gondozó otthona, fogyatékosok napközi otthona stb.) élnek az intézmények kötelesek gondoskodni. Az egyéni terv alapján végzett fejlesztés céljának és feladatainak meghatározása a mindenkori aktuális állapot alapján történik, a tanév végi értékelés szempontja ugyancsak a gyermek önmagához viszonyított fejlődése. 10.6.5.3. Az óvodai nevelés ([„óvoda”]), az iskolai oktatás ([„általános iskola”]) Az óvodai nevelésbe a fogyatékos gyermek is három éves kortól kapcsolódhat be, az általános iskolai oktatás nyolc évfolyamos, melynek elvégzése után – képességeinek függvényében – gimnáziumban ([„gimnázium”]), szakközépiskolában ([„szakközépiskola”]), szakiskolában ([„szakiskola”]) vagy speciális szakiskolában folytathatja tanulmányait a sajátos nevelési igényű fiatal is. Az óvodai nevelés és az iskolai oktatás valamennyi területén kötelező alkalmazni azt a szabályt, mely szerint a csoport illetve az osztály átlaglétszámának számításánál a sajátos nevelési igényű
285
gyermeket – a sajátos nevelési igényt megalapozó fogyatékosságtól függően - két vagy három főként kell figyelembe venni. Például, a közoktatási törvény az első évfolyamon az osztály átlaglétszámát huszonegy főben határozza meg. Ha az osztályba kizárólag siket gyermekek járnak – akiket az átlaglétszám számításánál három főként kell figyelembe venni – az osztály létszáma hét fő lesz. Ha integrált oktatást végző általános iskola ([„általános iskola”]) első osztályában van, pl. három siket gyermek, akkor ebben az osztályban a tényleges gyermeklétszám tizenöt fő lehet (a három siket gyermek ugyanis a szorzó miatt kilenc helyet „köt le”). 10.6.6. A tanév rendje A tanév időrendjére vonatkozó központi szabályozás a speciális oktatásban is azonos az egységes szerkezetű általános iskolai ([„általános iskola”]) oktatásnál leírtakkal (4.9.1.). A sajátos nevelési igényű (fogyatékos) tanulók oktatását ellátó iskola számára ugyanakkor a közoktatási törvény jogot ad arra, hogy helyi pedagógiai programjában egy évfolyam tananyagának átadásához egy tanévnél hosszabb időt határozzon meg. Az intézmények jelentős többsége – általában az első évfolyamon – él ezzel a lehetőséggel. Ebben az esetben a félévi értesítőt a megnövelt tanítási idő felénél, az év végi bizonyítványt pedig a megnövelt tanítási idő végén kapja kézhez a tanuló. 10.6.7. Tanterv, tantárgyak Magyarországon a speciális oktatás oktatási módszerei és a tanterv szorosan összefügg, ezért mindkét téma a 10.6.8. pont alatt található egységesen. 10.6.8. Oktatási módszerek és anyagok A közoktatási törvény az iskolai oktatás tartalmi szabályozását ellátó alapdokumentumként az a nemzeti alaptantervet határozza meg. Függetlenül attól, hogy elkülönítetten vagy integráltan történik a nevelés, oktatás, az iskola pedagógiai programjának, helyi tantervének elkészítésénél figyelembe kell venni az Irányelvet.. E dokumentum célja, hogy a tartalmi szabályozás oldaláról szolgálják a fogyatékos gyermekek és tanulók különleges gondozáshoz való jogának érvényesítését. Az irányelvek a nemzeti fogyatékossági kategóriák valamennyi területére meghatározzák a fogyatékosságból eredő hátrányok csökkentését, illetve kompenzálását szolgáló fő fejlesztési területeket, a fejlesztés alapelveit, céljait, kiemelt feladatait, a pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitációt szolgáló feladatokat és tevékenységformákat. A sérülés-specifikus tartalmak nem elsősorban külön tantárgyakban jelennek meg, hanem az egyes műveltségi területek szükséges módosítását, kiegészítését határozza meg az irányelv, melyet az alábbi néhány példa mutat be. Anyanyelv műveltségi területen: •
Mozgáskorlátozottak: Az olvasás és írástanítás az egyénnek megfelelő tempó és segédeszköz kiválasztásával történjen, a helyesírásra és a tartalomra koncentrálva.
•
Vakok: Elsődleges feladat az írásos közlés és az olvasás Braille-féle alaprendszerének megismertetése, eszközi használatának kialakítása.
•
Siketek: Az Anyanyelv és irodalom műveltségi terület speciális fejlesztési részterületei valamennyi évfolyamon a hallás-ritmus-mozgásnevelés, a beszédhallás-nevelés, a helyes ejtés, a szájról-olvasás. A jelnyelv (7-10. évfolyam) a hallássérültek sajátos, alapvetően szocializációs funkciójú, a nyelvi kommunikációt vizuális úton közvetítő forma.
•
A testnevelés és sport műveltségi terület is kiemelt szerepet és az általánostól eltérő tevékenységi formákat is kap valamennyi fogyatékossági területen.
286
•
Mozgáskorlátozottaknál a műveltségi terület elemei: gyógytorna passzív és aktív eljárásai; a fizikoterápia módszerei és eljárásai; korrekciós és gyógyászati segédeszközök alkalmazása; hidroterápia és egyéb terápiás eljárások; a testnevelés mozgásanyagának (gimnasztika, torna, atlétika, testnevelési és sportjátékok) sérülés-specifikusan adaptált formái; adaptált sportfoglalkozások; a mindennapos tevékenységek végzésére való mozgásos felkészítés és adaptív eszköz használatának megtanítása.
•
Látássérülteknél: A műveltségi területnek kiemelten kell szolgálnia az intenzív mozgás- és tájékozódásfejlesztést, a tartáshibák megelőzésére, korrigálására be kell építeni a gyógytestnevelés tananyagát is. Meg kell ismertetni a tanulót a vak emberek sportolási lehetőségeivel (csörgőlabda, úszás stb.).
•
Hallássérülteknél: A műveltségi terület speciális szerepe többirányú. A fejlesztésnek figyelembe kell vennie a tanulók adottságait, az átlagosnál gyakrabban előforduló mozgáskoordinációs zavarokat, testi fejlődési rendellenességeket stb. A tehetséggondozás fontos területe is egyben, ahol a hallássérült tanulók jó adottságait fejlesztve a halló társakkal azonos teljesítményekre képesek.
•
Értelmi fogyatékos tanulóknál: Segítse elő a cselekvési biztonság, az alapvető mozgás- és feladatmegoldó képesség kialakítását, fejlessze a fizikai képességeket (erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség), speciális jellegű gyakorlatok beépítésével előzze meg a testtartási rendellenességek kialakulását, biztosítsa a testi fejlődés zavarainak korrekcióját.
Valamennyi fogyatékossági területen, az •
Ember és társadalom műveltségi terület keretében
•
meg kell ismertetni a tanulókkal az adott területre vonatkozó jogszabályokat és érdekvédelmi szerveződéseket; az
•
Ember és természet műveltségi területen
•
az embertani, egészségügyi ismereteknek tartalmazniuk kell a tanuló diagnózisának ismeretét, az ezzel kapcsolatos egészségügyi feladatok és problémák kezelését, az
•
Életvitel, gyakorlati ismeretek műveltségi terület keretében
•
meg kell ismertetni és gyakoroltatni a gyógyászati segédeszközök használatát, karbantartását.
A speciális oktatásban részt vevő intézmények mindegyikében – akár elkülönített, akár integrált oktatás folyik – kötelezően úgynevezett egészségügyi és pedagógiai célú kötelező óraszámot kell beépíteni az iskola óratervébe. A rehabilitációs órakeret – a fogyatékosság típusától függően – az adott évfolyamra meghatározott heti kötelező tanórák számának 15-50%-a. A tanuló annyi rehabilitációs célú foglalkozáson vesz részt, amennyi a fogyatékosságából eredő hátránya csökkentéséhez szükséges. Ennek az órakeretnek a terhére tervezhetőek olyan foglalkozások (tantárgyak), melyekre az osztály minden tanulójának szüksége van, tervezhetőek továbbá különböző terápiás célú egyéni és kiscsoportos foglalkozások. Az Irányelv az egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitáció feladatát valamennyi fogyatékossági területen meghatározza oly módon, hogy kereteket ad, célokat jelöl meg. Néhány példa ezekből az egyes fogyatékossági területeken: •
Testi fogyatékosok (mozgáskorlátozott) tanulóknál: a sérülése által előidézett funkciózavar (beszédzavar, beszédhiba, figyelemzavar, a szenzomotorium zavara, részképesség-kiesés, pszichés és/vagy motoros tempó lassúsága stb.) megszüntetése vagy csökkentése. A
287
kórforma és mozgásállapot fajtája és súlyossága függvényében kialakított és a tanrendbe iktatott csoportos és egyéni mozgásnevelés. •
Látássérültek: látásnevelés, a látásmaradvány megőrzése, fejlesztése. Intenzív mozgásfejlesztés, ennek keretében a tapintás, a kézügyesség fejlesztése, a testkultúra kialakítása, a testtartási hibák javítása (pl. fejlógatás, túlmozgások korrigálása), a közlekedést, tájékozódást segítő ismeretek konkrét élethelyzetekben történő alkalmazása (a fehér bot technikájának elsajátítása) a speciális optikai segédeszközök használata.
•
Hallássérült tanulóknál: A nyelvi kommunikáció kiépítésének sajátos eszközeként használható az ujjábécé, a jelrendszer. A hallókkal folyó kommunikáció, az egyéni integrációt támogató gyógypedagógiai feladatok.
•
Értelmi fogyatékos tanulóknál: A sérült funkciók korrigálása, kompenzálása, az eszköztudás fejlesztése, a tanulási technikák elsajátítása, a szociális képességek, az orientációs képességek (tér, idő) fejlesztése, a cselekvőképesség alakítása.
•
Beszédfogyatékos tanulóknál: Beszéd- komplex művészeti terápia, a fonémahallás fejlesztése; grafomotoros és vizuomotoros koordináció. Kommunikációs tréningek. Bábterápia. Drámaterápiás foglalkozások.
•
Autista tanulóknál: Protetikus jellegű környezet és eszköztár, speciális, egyéni motivációs rendszer kialakítása. Vizuálisan segített kommunikációs rendszer.
•
Minden fogyatékossági területen: a személyiségzavarok megelőzése (helyes önértékelés, önelfogadás, alkalmazkodási képesség fejlesztése, megfelelő társas kapcsolatok kialakítása),
A rehabilitációs célú tanórák konkrét tartalommal, tevékenységi formákkal való kitöltése intézményi – s az intézményen belül is szükség szerint módosítható – feladat az adott tanulók aktuális fejlesztési szükségleteinek megfelelően. A Nemzeti alaptanterv és az Irányelv alapján az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) gondoskodik az iskolában alkalmazható, adaptálható tantervek elkészíttetéséről, melyekhez az iskolák térítésmentesen és szervezetten hozzájutnak, de az iskolák önmaguk is készíthetnek saját tantervet. 10.6.9. A tanulók előmenetele A speciális oktatásban részesülő tanulók előmenetelére vonatkozó szabályok megegyeznek az egységes szerkezetű oktatásra vonatkozó szabályokkal. Az iskolai teljesítmények értékelését és az egyes iskolai osztályfokokon való továbblépést az iskolai helyi tantervi követelmények szabják meg és írják le. Abban az esetben, ha a fogyatékos tanuló iskolát/iskolatípust változtat, a szakértői és rehabilitációs bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az adott intézmény rendelkezik-e a fiatal oktatásához szükséges feltételekkel. Az általános iskola ([„általános iskola”]) nyolcadik évfolyamának elvégzése továbbtanulásra való jelentkezésre jogosít. Az ép értelmű, testi, érzékszervi fogyatékos tanulók túlnyomórészt a többiekkel együtt – integráltan – folytatnak középfokú iskolai tanulmányokat. A többiekkel együtt nem oktatható fogyatékos fiatalok általában a speciális szakiskolában tanulnak tovább. A speciális oktatásból a nem speciális oktatásba vonatkozó átlépésre a szakértői és rehabilitációs bizottságok javaslata alapján van mód. Ennek formája lehet az elkülönített oktatásból az integrált oktatásban való részvételre az áttérés, de a felülvizsgálat során születhet olyan javaslat is, hogy a tanuló állapota olyan mértékben javult, hogy a sajátos nevelési igény (fogyatékosság) már nem áll fenn.
288
10.6.10. Oktatási/pályaválasztási tanácsadás, az oktatás és a foglalkoztatás kapcsolata A sajátos nevelési igényű (fogyatékos) tanulók esetében a pályaválasztási tanácsadásban – annak ellenére, hogy megyénként léteznek ilyen feladatot is ellátó intézmények - elsősorban az iskolákra hárul. Az iskolák már igen korán - nagy tapasztalattal és tudatossággal - készítik fel a tanulókat az általános iskola ([„általános iskola”]) befejezését követő továbbtanulási lehetőségek közül a megfelelő kiválasztására, segítik a családokat a reális elképzelések kialakításában, elfogadásában és megvalósításában. Az iskolákon kívül a fogyatékosság típusa szerinti szakértői bizottságok vagy a fogyatékosság típusa szerinti érdekvédelmi szövetségek, szervezetekhez fordulhatnak a tanulók, szülők. . A pályaválasztás kérdésében meghozandó döntést mindig annak mérlegelésen alapul, hogy az érdeklődés, a testi és szellemi adottságok, az iskolai teljesítmény, a helyi lehetőségek milyen foglalkozás elérését teszik reálissá az egyén számára. A befolyásoló tényezők közül az egyik legdöntőbb az egészségi alkalmasság. Ezt az orvos akkor mondhatja ki, ha meggyőződött arról, hogy a tanuló állapota alapján képes a választott szakma elsajátítására, és ezt a munkát képes lesz tartósan, egészségének (további) károsodása nélkül végezni, továbbá ha a tanuló munkavégzése során nem jelent saját magára vagy munkatársaira nézve baleseti veszélyt. Az iskolai teljesítmény - azaz a továbbépítésre alkalmas megszerzett tudás- reális megítélése a másik jelentős tényező. A fizikai (testi, érzékszervi fogyatékosság) korlátokkal élő gyermek - ha képességei ezt lehetővé teszik - szellemi teljesítményével érheti el, hogy munkavállalási esélyeit megalapozza. •
A fogyatékosság miatt sajátos nevelési szükségletű gyermekek közül a legnagyobb hányadot az értelmi fogyatékos tanulók teszik ki. Az általános iskolai ([„általános iskola”]) nyolcadik évfolyamát elvégzett enyhén értelmi fogyatékos fiatalok többsége a speciális szakiskolákban folytatja tanulmányait. (Lásd: 10.5.3.2. Konkrét támogató intézkedések – szakképzés). A közoktatásban és a szakoktatásban, napjainkban végbemenő változások a speciális szakiskolák képzési rendszerét, feladatait is átalakítják, annak érdekében, hogy a munkaerőpiacon jobban érvényesülhessenek végzett tanulóik.
•
A hallássérült tanulóknak azok a szakmák, melyeknél az ép hallás a munkavégzés elengedhetetlen feltétele, nem javasolhatóak. A pályairányítás szempontja a tanuló érdeklődésén túl halláscsökkenésének mértéke illetve a hallás hiánya, valamint az addig elsajátított alaptudása.
•
A gyengénlátó tanulók szakmaválasztási lehetősége is korlátozott, de vannak olyan szakmák, melyeknél a közeli látás (olvasótávolság) megfelelő volta határozza meg az alkalmasságot . Egyszemű látással bírók részére ajánlható szakmák pl. a kerámiaformázó, a könyvkötő, a bőrdíszműves, a ruhaipari szakmák egy része, az élelmiszeripari szakmák egy része stb.
•
A vak tanulók a speciális általános iskolai ([„általános iskola”]) képzés során elsajátítják azokat az alapismereteket és technikákat, melyek - a jó képességű tanulók számára lehetővé teszik, hogy integráltan folytassák tanulmányaikat a középfokú iskolákban. A választható iskolák köre sokáig csak a gimnáziumra ([„gimnázium”]) korlátozódott, napjainkban azonban már egyes számítógépes munkakörökre történő felkészítésük is gyakorlattá kezd válni.
•
A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) fiatalok számára - ha intellektuális képességei a tanulót erre alkalmassá teszik - ugyancsak a szellemi pályák felé történő irányítás javasolható. A mozgásában korlátozott tanulóknak a középfokú iskolákban a többiekkel
289
együtt történő oktatásának napjainkban még legfőbb akadályát a közlekedési nehézségek jelentik (megközelíthetőség, épületen belüli közlekedés akadályozottsága). A fogyatékos emberek számára nem könnyű a munkaerőpiacon történő elhelyezkedés. Ennek az a fő oka, hogy a munkaadók - a szegregált képzés egyik negatív következményeként - sem nem rendelkeznek ismeretekkel a fogyatékosok foglalkoztatásával kapcsolatban, sem nem teremtik meg a foglalkoztatáshoz szükséges technikai feltételeket, sem pedig nincsenek kellően ösztönözve a fenti cselekvések irányában.Bár vannak Magyarországon kis számban védő munkahelyek, mégis az a jellemző, hogy a tipikus felnőtt fogyatékos segélyből él, a munkaerőpiacon inaktív. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény kiemelten foglalkozik a foglalkoztatás kérdésével, az Országos Fogyatékosügyi Program meghatározza az integrált munkavégzés feltétele feltételeinek megteremtésével, a foglalkoztatással összefüggő feladatokat 10.6.11 Bizonyítványok Általában a speciális oktatásban részesülő (fogyatékos) tanulók az iskola elvégzésekor az ép tanulókéval megegyező végbizonyítványt kapnak. A bizonyítványba kerülő osztályzatok a tanuló tanév közbeni teljesítményén elért minősítésen alapulnak, azt külön vizsga általában nem előzi meg. Kivétel, ha a tanuló magántanulóként teljesítette tankötelezettségét. Amennyiben az iskola – élve a törvény adta lehetőséggel – egy tanév tananyagának feldolgozására egy tanévnél hosszabb időt fordít, úgy a félévi értesítőt a megnövelt képzési idő felénél, az év végi bizonyítványt a megnövelt képzési idő végén adja ki. A speciális szakiskola ([„szakiskola”]) – abban az esetben, ha munkába álláshoz, életkezdéshez szükséges ismereteket ad át – a végbizonyítványban jelzi, hogy milyen munkaterületen részesült elméleti és/vagy gyakorlati képzésben a fogyatékos fiatal. 10.6.12. Magánoktatás A speciális oktatásban részt vevő magánoktatásra – magánszektorra – ugyanazok a szabályok és támogatási formák vonatkoznak, mint a nem speciális – egységes szerkezetű - oktatásra. (4.16.) A speciális oktatást biztosító intézmények fenntartói között a magánszektor ([magániskola]) (ebbe beleértve az alapítványok és az egyház által fenntartott intézményeket) jelenléte nem éri el az 5 %ot.
10.7. Gyermekek érdekében hozott speciális intézkedések, bevándorlók gyermekei• Hazánkban 1990 után nőtt meg a tartósan és legálisan nálunk élő külföldiek száma. A regisztrált menedéket kérők száma az elmúlt 10 évben összesen mintegy 160 000 fő volt, legtöbben a volt jugoszláv területekről és Romániából jöttek. Az egyéb országokból, illetve az Európán kívüli területekről érkezők száma és aránya az utóbbi öt-hat évben évente 20-50%-kal nő. A külföldi tanulókra vonatkozó statisztikai adatok gyűjtését 1995 óta végzi az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium). Az adatok nem teljesek, mert valószínűsíthető, hogy a tankötelesek egy része nem jár iskolába. Bizonytalan a bizonyítvány nélküliek vagy a menekült-státussal még nem rendelkező kérelmezők iskolai adminisztrációja is. Sokan pedig külföldi fenntartású iskolába járnak, ahonnan a magyar közoktatás nem nyer adatokat. Emiatt a tényleges létszám, s annak származási ország szerinti megoszlása, anyanyelve ma még nem kellően ismert. Az Oktatási Minisztérium (Oktatási Minisztérium) statisztikai bázisában rendelkezésre álló adatok szerint az elmúlt öt évben a külföldi tanulók összes száma és azoknak az iskoláknak a száma, ahol tanulnak, folyamatosan nő Az ismert adatok alapján a külföldi tanulók az általános iskolásoknak nem egész fél százalékát, a középiskolásoknak pedig mintegy 1%-át teszik ki. Nem jellemző, hogy egy iskolán belül egy osztályba járnának. Azoknak az iskoláknak a többsége, ahova külföldiek járnak, magyar tannyelvű.
290
Keresettek még a kétnyelvű iskolák (elsősorban a közvetítő nyelv miatt), továbbá a nemzetiségi iskolák bizonyos országból érkezők esetében. A magyar nyelv az önkormányzati iskolákban – elenyésző kivételtől eltekintve – csak anyanyelvként tanulható, amely a külföldiek számára – a követelmények magas foka miatt – nem hatékony. Gyakori, hogy a külföldiek nyelvi okok miatt (nem beszélnek/írnak magyarul) eleve alacsonyabb évfolyamra kerülnek, vagy évet ismételnek. Az önkormányzati, hazai alapítványi, egyházi és magániskolák többsége nem teszi, nem tudja lehetővé tenni azt sem, hogy külföldi tanulói tanulhassák anyanyelvüket. A külföldi fenntartású intézményeknek mintegy fele képes erre. Azok a tanulók vannak könnyebb helyzetben, akiknek anyanyelve valamely világnyelv vagy Magyarországon tanulható idegen nyelv. Akiknek anyanyelve kevésbé ismert, ott a tantervkészítés is próbára teheti a szakembereket. (Az önkormányzati és a hazai alapítványi és magániskolák igazgatóinak állítása szerint a külföldiek mintegy 10%-a kéri anyanyelvének tanulási lehetőségét). A külföldi tanulók iskolai szocializációja, nyelvi-kulturális jogainak érvényesülése ma Magyarországon még problémákkal teli folyamat, amelynek fókuszában a tanulás és annak nyelve, illetve a beilleszkedés áll.
10.8 Statisztika 10.8.1. : Gyógypedagógiai nevelésben részesülő (fogyatékos) óvodás gyermekek száma 1960/61–2003/04 Nevelési év (tanév)
Sajátos nevelési (fogyatékos) gyermekek száma
összesenből igényű Az Integrált nevelésben integrált óvodás részesülők aránya % nevelésben részesül %
1960/61
n.a.
n.a.
n.a.
1970/71
n.a.
n.a.
n.a.
1980/81
592
n.a.
n.a.
1990/91
821
n.a.
n.a.
1995/96
2337
1149
49%
1996/97
2667
1476
55%
1997/98
2890
1707
59%
1998/99
3178
1910
60%
1999/00
3258
2091
64%
2000/01
3171
2490
79%
2001/02
4249
2888
68%
2002/03
4916
3479
71%
2003/04
5725
4236
74%
Forrás: OM oktatási statisztikái; OM statisztikai tájékoztató, Oktatási évkönyv 2003/04
291
10.8.2. : Gyógypedagógiai nevelésben részesülő (fogyatékos) általános iskolás tanulók száma 1960/61–2003/04
Tanév
Sajátos nevelési igényű Az összesenből Integrált oktatásban (fogyatékos) szakiskolai integrált részesülők aránya tanulók száma oktatásban részesül %
1960/61
16275
n.a.
n.a.
1970/71
28077
n.a.
n.a.
1980/81
35574
n.a.
n.a.
1990/91
35420
n.a.
n.a.
1995/96
36074
n.a.
n.a.
1996/97
38475
1928
1997/98
40304
3195
34,4%
1998/99
42834
4183
34,4%
1999/00
44617
5181
34,4%
2000/01
45596
6722
34,4%
2001/02
48575
8263
34,4%
2002/03
49967
1294
34,4%
2003/04
54055
18584
34,4%
5,0%
Forrás: OM oktatási statisztikái; OM statisztikai tájékoztató, Oktatási évkönyv 2003/04
10.8.3. : Gyógypedagógiai nevelésben részesülő (fogyatékos) szakiskolás tanulók száma 1999/00–2003/04. Tanév
Sajátos nevelési igényű Integrált (fogyatékos) tanulók oktatásban részesül száma
Integrált oktatásban részesülők aránya %
1999/00
n.a.
n.a.
n.a.
2000/01
n.a.
n.a.
n.a.
2001/02
619
619
100%
2002/03
1227
955
78%
2003/04
1467
1216
83%
%
Forrás: OM oktatási statisztikái; OM statisztikai tájékoztató, Oktatási évkönyv 2003/04
292
10.8.4. : Gyógypedagógiai nevelésben részesülő (fogyatékos) gimnáziumi tanulók száma 1999/00–2003/04. Tanév
Sajátos nevelési igényű Az összesenből integrált Integrált oktatásban (fogyatékos) gimnáziumi részesülők aránya oktatásban részesül tanulók száma %
1999/00
n.a.
n.a.
n.a.
2000/01
n.a.
n.a.
n.a.
2001/02
351
100
28%
2002/03
284
185
65%
2003/04
558
398
71%
Forrás: OM oktatási statisztikái; OM statisztikai tájékoztató, Oktatási évkönyv 2003/04 10.8.5. : Gyógypedagógiai nevelésben részesülő (fogyatékos) szakközépiskolai tanulók száma 1999/00–2003/04. Sajátos nevelési igényű Az összesenből integrált Integrált (fogyatékos) részesülők nevelésban részesül szakközépiskolai tanulók % száma 1999/00
n.a.
n.a.
n.a.
2000/01
n.a.
n.a.
n.a.
2001/02
425
389
92%
2002/03
568
568
100%
2003/04
545
545
100%
nevelésben
Forrás: OM oktatási statisztikái; OM statisztikai tájékoztató, Oktatási évkönyv 2003/04 10.8.6. : Külföldi állampolgárságú óvodás, általános iskolás, szakiskolás és középiskolás tanulók száma 1995/96 – 2003/04. Óvoda
Általános iskola
Szakiskola
Középiskola
Összesen
1995/96
n.a.
2 353
463
2 046
4862
1996/97
n.a.
2 465
518
2 255
5238
1997/98
n.a.
2 899
505
2 573
5977
1998/99
n.a.
3 228
466
3 038
6732
1999/00
n.a.
3 830
444
3 566
7840
2001/02
1 048
3 777
685
4 640
10150
2002/03
1 554
5 002
738
5 459
12753
2003/04
1538
4761
911
5 365
12575
Forrás: OM oktatási statisztikái; OM statisztikai tájékoztató, Oktatási évkönyv 2003/04
293
10.8.7. Gyógypedagógiai és speciális szakiskolai képzésben résztvevők száma 1999-2004 1999/2000 2001/2002 2002/2003 2003/2004 2004/2005 Óvodás gyermek összesen
366 871
342 285
331 707
327508
325 999
1 167
1 361
1 437
1489
1 429
%
0,32
0,40
0,43
0,45
0,44
Általános iskolás tanuló (nappali)
969 755
944 244
930 386
909 769
887 785
gyógypedagógiai részesül (fő)
39 436
38 312
37 026
35 471
32 855
4,07
4,06
3,98
3,90
3,70
538 541
551 434
556 842
569 673
570 440
4 642
6 594
7 200
8147
8369
0,86
1,20
1,29
1,43
1,47
gyógypedagógiai részesül (fő)
nevelésben
oktatásban
% Tanuló a oktatásban
középfokú
(nappali)
speciális szakiskolai tanuló (fő) %
Forrás: Magyar statisztika évkönyv 2004, KSH 2005. 10.8.8. Speciális szakiskolák adatai 2004/2005 Intézmények
126
Feladatelláti helyek
131
Tanulók
8 369
lányok száma
3 202
lányok aránya
38,3
Pedagógusok száma
1 113
nők száma
740
nők aránya
66,5
Osztályok
696
Osztálytermek
509
1 osztályra jutó tanuló
12,0
1 pedagógusra jutó tanuló
7,5
Intézeti és állami nevelt
1 017
Veszélyeztetett
1 618
Tanulási, beilleszkedési zavarral küzdő
952
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005.
294
10.8.9. Speciális szakiskolák feladatellátási helyei az intézmény jellege szerint, 2004/2005 Csak speciális szakiskolai feladatot ellátó intézmény
6
Szakiskolák
3
Szakközépiskola és szakiskola
9
Általános iskola és szakiskola
6
Általános iskola
61
Óvoda és általános iskola
43
Gimnázium, szakközépiskola és szakiskola
2
Általános iskola és gimnázium
1
Összesen
131
Forrás: OM. Közoktatás-statisztikai adatgyűjtés 2003. 10.8.10. Speciális szakiskolában tanulók száma korévenként 2004/2005 Év
Fő
13
15
14
227
15
1 204
16
2 020
17
1 914
18
1 389
19
766
20
433
21
184
22
112
23
60
24
30
25
15
összesen
8 369
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005.
295
10.8.11. Beszédjavító tanfolyamra járó tanulók száma, 2004/2005 Évfolyam
fő
ebből értelmi fogyatékos
Óvodás
31 611
486
1. évfolyam
7 824
451
2. évfolyam
3 861
317
3-4. évfolyam
3 899
528
5-8. évfolyam
2 509
450
9. évfolyam
328
57
Egyéb
176
46
Összesen
50 208
2 335
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005. 10.8.12. Terápiában és gondozásban részesülő tanulók 2004/2005 Gondozások Pszichológiai
Pedagógiai
Gondozottak száma egyénileg
14 247
csoportosan
2 516
egyénileg
10 389
csoportosan
11 731
Orvosi
1227
Összesen
40 110
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005.
296
10.8.13. Nemzeti és etnikai kisebbségi nevelés és oktatásban résztvevők száma 2001-2004 Tanév
Óvoda
Általános iskola
Gimnázium
Szakközépiskola Felsőoktatás
Nemzetiségi nyelvoktatás - Languages of national minorities 2001/2002
18 015
46 189
3 306
634
604
arány (%)
5,3
4,9
1,8
0,3
0,3
2002/2003
18 054
48 182
2 893
720
555
arány (%)
5,4
5,2
1,6
0,3
0,3
2003/2004
19 623
55 002
2 801
677
639
arány (%)
6,0
6,0
1,5
0,3
0,3
2004/2005
19 577
55 078
2 870
539
711
arány (%)
6,0
6,2
1,5
0,2
0,3
Cigány kisebbségi – Minority Roma 2001/2002
7 000
24 268
216
arány (%)
2,0
2,6
0,1
2002/2003
8 270
22 502
352
arány (%)
2,5
2,4
0,2
2003/2004
11 964
27 259
544
117
arány (%)
3,7
3,0
0,3
0,0
2004/2005
15 637
31 503
299
0
arány (%)
4,8
3,5
0,2
0,0
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005.
297
11. EURÓPAI ÉS NEMZETKÖZI DIMENZIÓ AZ OKTATÁSBAN Ld. a 11.1 ponttól
11.1 Történeti áttekintés Az európai dimenzió korszerű értelmezésére, s főként a közoktatásban történő bevezetésére irányuló pedagógiai, módszertani munkálatok nemzetközi szinten a 80-as évek első felében indultak meg az Európa Tanács kezdeményezésére. Az Európai Unióban a kérdés - elsősorban az integrációnak a politikai szférára történő kiterjesztésével összefüggésben - a 80-as évek végén került a politikai döntéshozók és az oktatáspolitikusok figyelmének a középpontjába. A közoktatás minősége, eredményessége és értékelése valamennyi fejlett országban az oktatáspolitika legfontosabb célja. E téma oktatáspolitikai súlyát mutatja, hogy az Európai Unió 2002-ben elfogadott, 2010-ig tartó oktatási programjában prioritásként szerepel az oktatási és képzési rendszerek minőségének és eredményességének javítása. Erre a területre a kilencvenes évek közepe óta Magyarországon is kiemelt szakmai és politikai figyelem irányul. Az 1993. évi LXXIX törvény a közoktatásról 2003. évi módosításakor sor került a minőségügyi feladatok magas szintű jogszabályi rendezésére. Az értékelési feladatok ellátására új országos központ jött létre, Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont néven (OKÉV), és e funkció a legdinamikusabban fejlődő pedagógiai szolgáltató területté vált. 1999- től folyamatosan működik az intézményi szintű minőségbiztosítási program (Comenius 2000) koordinálását végző Comenius 2000 országos programiroda. A Sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Közhasznú Társaság (Sulinova Kht) egyik szervezeti egysége az Értékelési Központ, amely a hazai Monitor és egyéb méréseket végzi, felelős a nemzetközi vizsgálatok (IEA, TIMSS, PISA, PIRLS) hazai lebonyolításáért, továbbá a különböző országos diagnosztikus tudásszintmérő tesztek fejlesztéséért. A 90-es évek eleje óta, a magyar oktatásügy fejlesztésében és korszerűsítésében központi szerepet játszik az uniós csatlakozás előmozdítása, az integráció gazdasági, kulturális és szellemi feltételeinek megteremtéséhez történő cselekvő hozzájárulás igénye. Alapvető cél ,hogy az oktatás és képzés a maga sajátos eszközeivel hozzájáruljon Magyarország európai felzárkózásához. Magyarország 2004 május 1-e óta az Európai Unió tagállama. A Magyar Köztársaság Kormánya az Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatóságával együtt elkészítette 2003-ban a Közös Memorandumot a Társadalmi Befogadásról. A Memorandum bemutatja azokat a fő kihívásokat, amelyeket Magyarországnak kezelnie kell a szegénység és társadalmi kirekesztődés csökkentése érdekében, és az ezekre adott szakmapolitika válaszokat. E szakmapolitikai intézkedések célja, hogy 2010-ig a szegénység jelentős mértékben csökkenjen Európában, így Magyarországon is. Az 1996-ban létrehozott Tempus Közalapítvány az Oktatási Minisztérium (OM) felügyelete alatt működő, kiemelten közhasznú szervezet. Tevékenységének célja a nemzetközi oktatási-képzési együttműködések és a mobilitások ösztönzése, az oktatás és képzés korszerűsítése, a minőségi fejlesztést célzó törekvések támogatása, és az európai dimenzió erősítése. Az Európai Bizottság 2005 márciusában zártkörű disszeminációs pályázati felhívást jelentetett meg a Socrates programot koordináló nemzeti irodák számára. A Tempus Közalapítvány, mint magyar Nemzeti Iroda egy új Erasmus disszeminációs pályázat benyújtását javasolta az európai partner irodáknak. Felhívásukra 21 ország fejezte ki együttműködési szándékát, így a pályázat kidolgozása és megvalósítása a Tempus Közalapítvány koordinálásában széles körű európai együttműködésen alapul Az OM-nek jelenleg 105 országgal van oktatási és kulturális kormányközi egyezménye, melyek konkrét feladatvállalásokat nem tartalmaznak. Az erre épülő munkatervek tartalmazzák az ösztöndíjas csereprogramokat, kutatók cseréjét és egyéb tudományos együttműködési lehetőségeket. Állandó munkakapcsolat mintegy 50 országgal van. A kétoldalú nemzetközi
298
oktatási, tudományos és kulturális munkatervek alapján meghirdetett pályázatokat (teljes egyetemi képzés, részképzés, hosszú és rövid tanulmányutak, nyári egyetemek ([„egyetem”]), doktori képzés stb.) a Magyar Ösztöndíj Bizottság (MÖB) irodája koordinálja. Magyarországon jelenleg az oktatás európai dimenziójáról külön jogszabály nem rendelkezik. Mindazonáltal, az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról alapján kormányrendelettel jóváhagyott Nemzeti Alaptanterv (NAT) “a műveltségi területek oktatásának közös követelményeként fogalmazza meg a közös európai értékek iránti pozitív viszony kialakítását a tanulókban”. Ez a NAT értelmezése szerint egyebek mellett az európai kultúra, életmód, szokások és hagyományok, a másság iránti “érdeklődést, nyitottságot és megértést”, az európai egység jelentőségének, ellentmondásainak és szerepének a "megértését" jelenti az ország és lakosai számára. 2005 szeptemberében az oktatási miniszter meghirdette az Európai Bizottság által az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) kialakításáról szóló tervezet magyarországi konzultációját. Az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) az EU tagállamok kormányfőinek kezdeményezésére az Európai Bizottság által kidolgozott tervezet, mely szándéka szerint a legkülönbözőbb nemzeti és ágazati képesítési rendszerek és képesítési keretrendszerek közötti átjárhatóság biztosítását, ezen keresztül a tanulók és munkavállalók Unión belüli mobilitásának ösztönzését szolgálja. Az EKKR létrehozataláról szóló javaslat a tagországok szakértői közötti együttműködés eredménye, e munkában kezdettől fogva magyar szakértők is közreműködnek.
11.2 Folyamatban levő reformjavaslatok A kormányprogrammal és az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggő feladattokkal összhangban 2002 őszén az oktatási miniszter átfogó felsőoktatási modernizálási és fejlesztési program indítását határozta el. A kormány elfogadta a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló rendeletet. Ezzel összefüggésben megkezdődött a Magyar Universitas Program kidolgozása, illetve megvalósítása. Európa kormányai a minél gyorsabb változás mellett döntöttek: az aláíró országok többsége vállalta, hogy 2005-ig megkezdi felsőoktatási rendszerének átalakítását a Bolognai Nyilatkozatban elfogadott rendszerre. Ennek szellemében az Oktatási Minisztérium is megalkotta azt a programot, amely elindítja a magyar felsőoktatást a megújulás felé: a Magyar Universitas Programot. A Magyar Universitas Program alapvető céljai: •
A magyar felsőoktatás nemzetközi versenyképességének javítása.
•
A képzés és működés európai minőségének biztosítása.
•
Az esélyegyenlőség feltételeinek további javítása.
2005. évi CXXXIX. Törvény Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásával a magyar felsőoktatást az Európai Gazdasági Térség felsőoktatási rendszerének részeként kezeli. Fontosnak tartja társadalmi kohéziót, a fenntartható fejlődés érdekében, a nemzetközi versenyképességet, a technológiai innováció kívánatos mértékének fenntartásában kijelölt feladatait. A képzést olyan diplomáknak, bizonyítványoknak kell követnie, amelyek reálisan jelzik a diplomások képességeit, jól használhatók munkába álláskor, illetve a továbbképzéseknél, sőt az európai képzési és képesítési, stb. szerkezetbe is jól illeszkednek, elősegítik, hogy a hallgatók ismerete, bizonyítványa Európa más országaiban is használható legyen. A Campus Hungary Társulás az Oktatási Minisztérium támogatásával negyven felsőoktatási intézmény részvételével 2004 februárjában alakult meg. A megbízott szervezet, a Magyar Ösztöndíj Bizottság (MÖB) irodája létrehozta a potenciális külföldi hallgatóknak és a magyar felsőoktatási intézményeknek szóló adatbázist, valamint megszervezte a Társulás infrastruktúráját.
299
Legfontosabb célja, hogy a magyar felsőoktatást külföldön népszerűsítse illetve ösztönözze a magyar felsőoktatási intézményeket idegen nyelvű szakok indítására.
11.3 A nemzeti politika irányvonalai/Sajátos jogszabályi keret Az Európai Unió Strukturális Alapok támogatásainak felhasználására Magyarország elkészítette az I. Nemzeti Fejlesztési Tervet (I.NFT). Az első Nemzeti Fejlesztési Terv, az Európai Unió által társfinanszírozható fejlesztéseket foglalja rendszerbe. Az I. NFT az ország gazdasági és társadalmi helyzetének átfogó elemzése alapján meghatározta azokat a fejlesztéspolitikai célokat és prioritásokat, amelyek megvalósítását a Strukturális Alapok forrásai a 2004-2006 időszakban támogatják. Az I. NFT átfogó célkitűzése az EU átlaghoz viszonyított jövedelemkülönbség csökkentése. Ennek eléréséhez az I. NFT a gazdaság versenyképességének javítását, a humán erőforrások jobb kihasználását, a környezet javítását és a kiegyensúlyozott regionális fejlődést tűzte ki céljául. Az új, átfogó, Magyarország egészére vonatkozó fejlesztési terv, az Európa Terv amelynek része a fent említett Nemzeti Fejlesztési Terv is. Ez az ún. II. Nemzeti Fejlesztési Terv. A jelenleg folyó tervezési folyamat eredményeképpen megszülető II. Nemzeti Fejlesztési Terv (II. NFT) meghatározza Magyarország 2007 és 2013 közötti fejlesztési irányait, és a források felhasználását is meghatározza. A II. NFT tervezése így kiemelkedő fontosságú folyamat, amelynek sikeressége minden magyar állampolgár jövőjét befolyásolja. Az Európa Terv más minden korábbi tervhez képest. Perspektívát nyújt, célokat és cselekvési programokat fogalmaz meg. Alulról építkező, egymásra épülő, egymásból következő tervek rendszeréből áll. Az Európa Terv keret, amelybe ki-ki beillesztheti saját terveit. Keret, amely egységes rendszerbe szervezi a döntéshozók cselekedeteit. A fenti cél együttműködésre késztet mindenkit: országos, regionális szintű és helyi döntéshozókat; kormányzati tisztségviselőket és civileket; a közszolgálat és a magángazdaság szereplőit egyaránt. A mindenkori kormánytól és annak ellenzékétől is együttműködést igényel. Az elkövetkező, 2013-ig tartó időszak folyamatosan fejlődő, gazdagodó cselekvési programját összegzi az Európa Terv. Magyarországon az OECD ügyek kormányzati feladatait a Külügyminisztérium koordinálja. Az OECD-vel kapcsolatos tárcaközi egyeztetés fóruma az OECD Magyar Nemzeti Bizottság. A kormányzati munkamegosztás alapján az OECD-vel történő együttműködésben megjelölt államigazgatási szerv meghatározott felelősséggel vesz részt. Az együttműködés az OECD Bizottságokkal nemzeti képviseleti és szakmai munkát jelent. Az OECD egész életen át tartó tanulás stratégiájában megfogalmazott célok megvalósításának segítése a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program egyik kiemelt célja. Az Operatív Program prioritásai az oktatás és képzés minden szintjén támogatják - az egész életen át tartó tanulás megalapozását is jelentő - készségek és képességek átfogó fejlesztését, az oktatásból a munka világába való átmenet segítését, a tanulási lehetőségekhez való egyenlő hozzáférést. Az "Oktatás mindenkinek" c. UNESCO program (Education for All) hazai vonatkozásainak felmérése, alapján sor került az eredmények áttekintésére és értékelésére. •
Újonnan alakuló vagy már működő tanszékek bekapcsolása az UNESCO-Tanszékek hálózatába, létrehozásuk ill. működésük elősegítése.
•
Részvétel a család és gyermeknevelési programok és a speciális oktatást igénylő gyermekekkel foglalkozó akciók koordinálásában.
•
Átfogó prevenciós oktatási program kidolgozásában koordinációs együttműködés más szaktárcák programjaival
300
•
Részvétel az Oktatási Minisztérium (OM) roma oktatási és felzárkóztatási módszertan és forrásközpont programjaiban.
A Kormány és az OM jelentős lépéseket kezdeményezett 2002-2004 között a hátrányos helyzetű és roma tanulók szegregációjának felszámolása érdekében. A deszegregáció jogszabálymódosításokat, szakmai programokat, hálózatépítést tett szükségessé az elmúlt két esztendő során. Ennek megfelelően az OM javaslatára az Országgyűlés 2003. szeptemberében több ponton is módosította a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvényt. Az UNESCO 32. Közgyűlésének határozata szerint Magyarország 2003-ban tagja lett az UNESCO Végrehajtó Tanácsának. A Magyar UNESCO Bizottság (MUB) 2004. elején tartott Közgyűlése az oktatás és nevelés területén az alábbi feladatokat tartja szükségesnek: az UNESCO Asszociált Iskolák Hálózatának átgondolt működtetése, a távoktatás-felnőttoktatás terén nemzetközi együttműködési lehetőségek feltárása, iskolai mediáció, UNESCO-Tanszékek, a fenntartható fejlődés megjelenítése az oktatásban. A MUB átfogó célkitűzései a 2005-ös évben is a következők voltak: - A hazai társadalom és intézmények mobilizálása az UNESCO Alkotmányában rögzített célok szerint; -VT-tagságunkat is felhasználva a magyar érdekek hatékonyabb képviselete az UNESCO-ban, nevezetesen a MUB számára elnyerhető anyagi és szellemi támogatások maximalizálása; -Hatékonyabb és láthatóbb részvétel a párizsi döntéshozatali folyamatokban A távoktatási rendszer program felmérési és szervezési feladatainak előkészítése, a "Virtuális Távoktatási Portál" létrehozása és hazai koordinációjának megszervezése továbbra is feladatként jelentkezik. Magyarország 2003-2007-ig tagja az UNESCO Végrehajtó Tanácsának, ezzel kapcsolatban továbbra is igen fontos a párizsi UNESCO Titkárság munkájában való intenzív részvétel a magyar Unesco Képviselettel együttműködve. Blue Danube River Program (BDRP), együttműködésben a Green Pannonia Alapítvánnyal. Az UNESCO ASP program keretében több mint 10 éve indult BDRP célja, hogy a dunamenti országok fiataljai közösen fedezzék fel a folyót, és annak szimbolikus jelentőségét. A BDRP nemzetközi koordinációját 2005-tól Magyarország látja el.Az UMB koordinálja a hazai UNESCO Tanszékek (UNESCO-UNITWIN) munkáját. Működő UNESCO Tanszékeink: •
Informatikai-pedagógia Tanszék - ELTE
•
Mérnöktovábbképző Intézet - BME
•
Kisebbségszociológiai Tanszék - ELTE BTK
•
Public Relations Tanszék - BGF
•
Kulturális Management Tanszék - Debreceni Egyetem
•
Jövőkutatás Tanszék - Budapest Corvinus Egyetem
•
Bioetika Tanszék - Szegedi Egyetem - MTA Biológiai Kutatóközpont
•
Alkalmazott Geológia Tanszék, ELTE
11.4 Nemzeti programok és kezdeményezések Az Oktatási Minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium illetve a Határon Túli Magyarok Hivatala által életre hívott és a budapesti Márton Áron Szakkollégium közreműködésével valósult meg az Agora szolgáltató irodahálózat. Alapvető célkitűzésének tekinti - összhangban a Magyar Köztársaság Alkotmányával, a Magyar Köztársaság Kormányának programjával, valamint a
301
szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény szándékával - a határokon kívül élő magyar fiatalok Magyarországgal való kapcsolatainak minél szélesebb körű ápolását. A feladatok ellátása érdekében az Agora irodahálózat központilag meghatározott, az Európai Unió regionális sajátosságait figyelembe vevő, de alapvetően egységes elvek és értékek szerint kíván működni. Agora iroda a Magyarországgal szomszédos országok magyarlakta városaiban működik: Beregszász, Csíkszereda, Eszék, Kolozsvár, Komárom, Lendva, Marosvásárhely, Pozsony, Szabadka. Az iroda központja Budapesten székel. A COMENIUS-program az óvodai ([“óvoda”]), az általános ([“általános iskola”]) és középiskolai([“középiskola”]) diákoknak, tanároknak, intézményvezetésnek nyújt pályázati lehetőségeket. Európai és nemzetközi iskolai együttműködések, tanár- és diákcsereprogramok, iskolafejlesztési projektek támogatásával járul hozzá a tanítás színvonalának emeléséhez, középpontba helyezve az európai dimenziót, a nyelvtanulást és az eltérő kultúrák megismerését. Ebben a programban elsősorban azok az ötletek nyerhetnek támogatást, amelyek az európai polgárság gondolatát közvetítik, valamint segítik a hátrányos helyzetben lévők felzárkózását, kiközösítettségük megszüntetését. Hazánk 1997 óta pályázhat a Comenius-programban. Évente több száz magyar diák és tanár bővíti tapasztalatait ennek a programnak a keretében. A 2000-2006-os időszakban a COMENIUS program a minőségi oktatásra és az oktatás erősebb európai dimenziójára, valamint a nyelvtanulás elősegítésére helyezi a hangsúlyt. A COMENIUS program 2004-2005 három tevékenységi területet támogat: 1) Iskolai együttműködés 2) Az iskolai oktatásban résztvevő személyzet alap- és továbbképzése 3) COMENIUS hálózatok létrehozása A Comenius 1 akció a Socrates programban részt vevő államok közoktatási intézményei közötti partnerkapcsolatokat támogatja. Olyan pedagógiai projekteket lehet megvalósítani, amelyek nemzetközi együttműködésben zajlanak egyenrangú partnerintézmények részvételével, egy közösen választott témában, folyamatos munkával, közös projekttermék elkészítésének céljával. A Comenius 1 akcióban támogatható tevékenységek segítik az iskolákat a nemzetközi kapcsolataik bővítésében, ápolásában. A projekt ezen kívül számos általános érvényű cél megvalósítását is elősegíti a támogatott intézményekben. Ilyenek lehetnek például a tanári kar nyelvi és kommunikációs készségeinek és a tanulók nyelvtanulás iránti motivációjának erősítése; a projektmódszer meghonosítása; a sajátos tanulási igényű tanulók integrációjának elősegítése; a kommunikációs és információs technológiák alkalmazása a tanításban; a képességközpontú megközelítés és a tantárgyközi ismeretek oktatásának előtérbe állítása; valamint az iskola közelítése a munka világához. Az Európai Tanulmányi Központok (ETK) országos hálózata, PHARE program támogatással kezdetben14 felsőoktatási intézmény részvételével működött. Az elmúlt években több intézmény is jelezte részvételi szándékát az Európa-tanulmányi Központok hálózatában, így 2004-re a Központok száma 17-re emelkedett. A következő intézmények nyertek felvételt a hálózatba: •
Budapesti Kommunikációs Főiskola
•
Kodolányi János Főiskola
•
Szolnoki Főiskola
A központok létrehozásának elsődleges célja az volt, hogy a már létező bázison, a felsőoktatási intézményekben, széles körben kiépüljön az európai stúdiumok oktatása, s az ehhez kapcsolódó tudományos kutatómunka. Figyelemmel a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, majd a
302
csatlakozással kapcsolatos megnövekedett szakértői igényekre az ETK feladata, hogy biztosítsa az Európa-szakértők nagyobb létszámban történő képzésének lehetőségét. Az Európai Tanulmányi Központok szorgalmazzák a szűkebb régiójuk önkormányzataival, kutatóintézeteivel és könyvtáraival való együttműködés kiépítését. AZ ETK hálózatban résztvevő intézmények 2004. december 31-ig több mint 100 EU- vonatkozású kurzus programját dolgozták ki, és ugyanennyi kurzust indítottak, amelyeken több, mint 10 000 hallgató és szakember képzésére, továbbképzésére került sor. A hálózat több, mint 50. 000 szakkiadványt, publikációt szerzett be és tett hozzáférhetővé.
11.5 Európai/nemzetközi dimenzió a nemzeti tantervben Az európai dimenzió fogalmának összetettsége (tradicionális-kulturális, tartalmi és készség-, képességelemek) megjelenik a Nemzeti Alaptanterv tananyagfejlesztésben. A 2003-ban kiadott új Nemzeti Alaptanterv nem ír elő részletes követelményeket vagy a tananyagot, hanem csak a fejlesztési feladatokat. A 2004/2005 tanévben a tartalmi szabályozás rendszere így háromszintűvé vált a középső – közvetítő szinten – pedig új dokumentumok: többféle megoldást kínáló kerettantervek, illetve a gyakorlatban közvetlenül alkalmazható oktatási programok jelentek meg. Az alapelvek és célkitűzések alapján az európai dimenziót a tananyagfejlesztés alábbi szintjein építi be az oktatásba: tantervi, tantárgyi, kereszttantervi . A tantervi, tantárgyi szint az Európáról szóló ismeretek átadását, az európai tudatossághoz kapcsolódó képességek fejlesztését a hagyományos tantárgyi szerkezetbe ágyazza. A jelenlegi európai tananyagon több tantárgy is osztozik (földrajz, történelem, modern idegen nyelvek, művészeti tárgyak, természettudományos tárgyak). A kereszttantervi, (interdiszciplináris) szint az Európáról tanultak összefüggésekbe helyezését, a tanárok és a tanulók együttműködését tekinti a tantervfejlesztés legfontosabb céljának. Fejleszti az európai tudatossághoz kapcsolódó képességeket, megteremtheti az Európáról szóló ismeretek közötti folyamatosságot és koherenciát. A tantárgyak összekapcsolása többféle lehet: más és más tantárgyat tanító tanárok együttműködésével megvalósuló, kulcsfogalmak mentén haladó, központi témák köré építkező, tantervfejlesztési technika révén. A legfontosabb kereszttantervi témák – környezet, politikai élet, migráció, kultúra, civilizáció – tantervi csomópontokra épülnek. Ezek tantárgyakra bontottan egyrészt megtalálhatók a jelenleg is használatos tantervekben és tantárgyi programokban. Másrészt a legtöbb tartalmi elem beilleszthető a történelem, földrajz, társadalmi ismeretek, valamint a természettudományok, irodalom, nyelv, művészet és vallástudományok óráiba is. Az európai dimenzió kereszttantervi megközelítésének ez a hagyományos keretekhez illeszkedő útja. GLOBE (Global Learning and Observations to Benefit the Environment) világméretű, nemzetközi környezeti nevelési program, mely az Egyesült Államokból indult 1994-ben. Magyarország is csatlakozott a hálózathoz, melynek keretében állami segítséggel, természettudósok szakmai irányításával, és az iskola szaktanárainak vezetésével a diákok rendszeres méréseket és megfigyeléseket végeznek. Az Oktatási Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával a 2004 és 2005-ös tanévbenv27 középiskola ([“középiskola”]) vesz részt a programban. Kezdetben huszonöt magyar középiskola kapott lehetőséget a csatlakozásra, majd újabb két iskolával gyarapodott a sor, és a közeljövőben egy újabb felvétele várható. A válogatás szempontjai között szerepelt többek között az iskola környezeti nevelési tapasztalata, a program iránti nyitottság, az angol nyelvtudás, az Internet használatban való jártasság, az aktív elektronikus levelezési lehetőség és a földrajzi elhelyezkedés. Az eddig eltelt hat év során körülbelül 50 tanár és 600 diák került kapcsolatba a programmal. A bázisiskola a szentendrei Ferences Gimnázium ([“gimnázium”]) lett, és itt került kialakításra a GLOBE iroda is. A szakmai felügyeletet tudományos szakértők látják el világszerte. Magyarországon az Eötvös Loránd Tudományegyetem ([“egyetem”]) Természettudományi Kar (ELTE TTK) és az ELTE Tanárképző
303
Főiskolai Kar (TFK) ([“főiskola”]) tanárai vállalták el ezt a feladatot.A mérési adatokat Interneten továbbítják a GLOBE központnak, további feldolgozásra.
11.6 Mobilitás, diákcsere Lásd az alfejezeteket. A kormány- és tárcaközi megállapodások célja, hogy az ifjúsági területen segítsék elő a kétoldalú együttműködést. A megállapodások értelmében az ezekkel az országokkal szervezett kétoldalú csereprogramok kedvező elbírálás esetén mindkét fél részéről támogatásra számíthatnak. A megállapodások lehetőséget biztosítanak a szakemberek cseréjére és a szakmai tanulmányutakra. Magyarországnak az alábbi országokkal illetve régiókkal van érvényes aláírt megállapodása: Németország, Franciaország, Olaszország, Románia, Nagy-Britannia, Szlovénia, Flandria, Dél-Korea, Szlovákia, Ukrajna, Cseh Köztársaság, Izrael. A fentieknek megfelelően a megállapodásokat általában egy évre kötik, két fő részből állnak: a mindkét fél által támogatott civil együttműködésekből, és az egyéni tanulmányutakból. Az egyezmények programjait az Interneten folyamatosan közlik. A pályázatok kezelésénél cél, hogy érvényesüljenek a minőségi szempontok, és az ifjúsági együttműködési projektek, csereprogramok egyre gazdagabb tartalommal és jobb módszertani felépítéssel kerüljenek megszervezésre. Ennek érdekében a Nemzetközi Igazgatóság munkatársai folyamatos pályázati tanácsadást tartanak az érdeklődők számára, továbbá, az uniós program keretében, más országok programirodáival együttműködve nemzetközi képzéseket szerveznek a korosztály számára. Az 1996-ban létrehozott és a 2004/2005. tanévben továbbra is dinamikusan tevékenykedő Tempus Közalapítvány az Oktatási Minisztérium (OM) felügyelete alatt működő, közhasznú szervezet. Célja a nemzetközi oktatási-képzési együttműködések és mobilitások ösztönzése, az oktatás és képzés korszerűsítését, a minőségi fejlesztést célzó törekvések támogatása, az európai dimenzió erősítése az oktatásban, a szakképzésben és a humánerőforrás-fejlesztésben. A Tempus Közalapítvány végzi az Európai Bizottság Socrates oktatási és Leonardo da Vinci szakképzési programjának, valamint a közép-európai CEEPUS programnak a magyarországi koordinációját; az OM megbízásából kezeli az idegennyelv-tudás fejlesztését célzó Világ-Nyelv pályázati programot; pályáztatja a Miniszterelnöki Hivatal kezelésében lévő Európai Közigazgatási Képzési Ösztöndíjat (EKKÖ), működteti az EKKÖösztöndíjasok klubját, kezeli az Európa Tanács tanár-továbbképzési programját, valamint információkkal, konzultációkkal segíti az Európai Unió 6. Kutatásfejlesztési Keretprogramjának humán kutatási potenciálfejlesztést támogató komponensének (IHP) pályázóit. A pályáztató tevékenységben különösen fontos a pályázók tájékoztatása, felkészítése, munkájuk nyomon követése, segítése. Emellett képzéseket szervez, kutatásokat végez, tanulmányokat készít, és nagy hangsúlyt helyez az eredmények terjesztésére hazai és nemzetközi szinten. Az európaiságról közvetlen tapasztalatot nyújtó programok az oktatás-képzés minden szintjén, minden szereplő számára nyújtanak pályázati lehetőségeket az óvodától ([“óvoda”]) a felnőttképzésig, az egyetemi ˙([“egyetem”]) hallgatóktól az önkormányzatokig. A Magyar Ösztöndíj Bizottságot 1991-ben hozta létre a Magyar Köztársaság Kormánya. A Magyar Ösztöndíj Bizottság (MÖB) független szaktekintélyekből álló testület, melynek kilenc tagját a Magyar Tudományos Akadémia, különböző felsőoktatási szakmai szervezetek, az OM, valamint a Külügyminisztérium delegálja. A MÖB feladata a kétoldalú államközi egyezmények által biztosított államközi ösztöndíjakra, a külföldi magyar intézetekbe irányuló ösztöndíjakra, valamint a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjra érkező pályázatok elbírálása. Az ösztöndíjakat a Magyar Ösztöndíj Bizottság javaslata alapján az oktatási miniszter adományozza. A MÖB döntését hét, ugyancsak független szaktekintélyekből álló szakmai kollégium munkája alapozza meg. A MÖB Iroda - az OM háttérintézményeként - végzi a pályáztatással, ösztöndíjazással kapcsolatos valamennyi feladatot. Legfontosabb feladatai a 2004/2005-ös tanévben továbbra is: az Európai Unió és a tudás alapú
304
társadalom szellemének, valamint Magyarország tudományos törekvéseinek megfelelő ösztöndíj politika kialakítása ; átlátható, igazságos, mindenki számára könnyen hozzáférhető ösztöndíjazási rendszer működtetése; a magyar állampolgárok számára megpályázható más ösztöndíjak széleskörű megismertetése. A 2000-2006 közötti időszakban az ERASMUS program a hangsúlyt a felsőoktatás európai dimenziójára, a mobilitásra, az egyetemi tanulmányok elismerésére és átláthatóságára fekteti, továbbá a felsőoktatási intézmények közötti együttműködést és a hallgatók európai mobilitását támogatja A Ceepus program célja, hogy lehetővé tegye a résztvevő országok felsőoktatási intézményei (egyetemek ([„egyetem”]), főiskolák ([„főiskola”])) számára vendégtanárok fogadását, diákcseréket, nyelvi és szakmai kurzusokon, valamint nyári egyetemeken való közös részvételt, hogy ezáltal is erősítse a közép-európai értelmiség szakmai, baráti kapcsolatait. Az Erasmus Mundus egy új együttműködési és mobilitási program a felsõoktatás területén, mely az európai egyetemek nemzetközi kapcsolatait támogatja és az európai felsõoktatás színvonalát növeli. Kiváló minõségû, úgynevezett Masters kurzusokat támogat és célja az európai egyetemek és fõiskolák vonzerejének növelése harmadik országokban is. Négy akciójából kettõ kínál egyéni ösztöndíjakat mind európai, mind harmadik országból származó hallgatók és oktatók mobilitásának támogatására A programot a Bizottság, az Európai Parlament és Tanács közreműködésével folytatott jogalkotási folyamat végén, 2003. december 3-án hozott határozatában alapította meg, mely 2003. december 31-én jelent meg az Európai Unió hivatalos közlönyében (Official Journal), és 2004. január 20-án lépett hatályba. Európában egyre több helyen használják az Európai Kreditrendszert (ECTS-European Credit Transfer System), a fogadó egyetem ([„egyetem”]) kérheti az elvégzett tárgyakhoz rendelt ECTS krediteket. A magyarországi felsőoktatási intézmények a legjobb esetben csak hallottak róla, nincs kialakult módszerük az európai és hazai kreditek közötti átszámításra. A külföldi ösztöndíjas tanulmányok iránt nagyon nagy az érdeklődés Magyarországon, így a növekvő kiutazói létszám támogatásához a közösségi támogatásokon kívül további hazai források mozgósítására is szükség van. Az Erasmus hallgatói mobilitás keretében kiutazók számára az Erasmus alapösztöndíjon felül a kormányzat az alábbi kiegészítő támogatásokat bocsátotta rendelkezésre A korábbi évekkel ellentétben 2004/2005 tanévtől a Tempus Közalapítvány forráshiány miatt nem tud újabb Erasmus szociális kiegészítő támogatás pályázati fordulót hirdetni. Az így kieső támogatást a hallgatóknak önerőből, hitelből vagy pályázaton, illetve más úton elnyert ösztöndíjjal kell a későbbiekben pótolniuk. •
Az Erasmus program keretében kiutazó hallgatók számára külföldi tartózkodásuk alatt minden olyan támogatás (pl. hazai felsőoktatási intézményben megítélt ösztöndíj, stb.) folyósításra kerül, amelyre Magyarországon jogosultak, valamint ugyancsak lehetőség nyílt a Magyarországon folyósított diákhitel felhasználására a külföldi tanulmányaik teljesítéséhez a kinttartózkodás időtartama alatt.
Magyarországról 2058 Erasmus hallgató utazhatott külföldre, ami az eddigi legkiválóbb eredmény a hazánkban 5 éve működő program életében. A megelőző évhez képest tavaly 25 %-kal több tanár (452-en) gyarapíthatta tudását külföldön a program keretében. 2002. január 1-jével hatályba lépett a külföldi felsőoktatási intézményekben szerzett oklevelek elismeréséről a 2001. évi C. törvény. A rendelkezés, a Lisszaboni elismerési egyezményben meghatározott terminológiát használva, az egyezményben megfogalmazott elvek szerint szabályozza a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerését. A felsőfokú oklevelek által tanúsított végzettségi szint és az általuk tanúsított szakképzettség elismerése az Oktatási Minisztérium (OM) Magyar Ekvivalencia és Információs Központjának (MEIK) a feladata. A törvény hatálya kiterjed mind az Európai Unió országaiban, mind pedig az azon kívül kiállított alap-, közép-
305
vagy felsőfokú végzettségek, alap-, közép- vagy felsőfokú szakképesítések, szakképzettségek, illetve tudományos fokozatot tanúsító okiratok elismerésére.
felsőfokú
A törvény 3. §-a alapján az elismerési eljárás során az eljáró hatóság a külföldi oklevél jogi hatályát azonosnak nyilvánítja a Magyarországon megszerezhető oklevél jogi hatályával. A végzettségi szint elismeréséről rendelkező határozat azt állapítja meg, hogy az adott külföldi oklevél milyen hazai végzettségi szintet tanúsít, azaz a magyarországi főiskolai ([„főiskola”]), egyetemi([„egyetem”]), főiskolára épülő posztgraduális vagy egyetemre épülő posztgraduális képzésben megszerezhető végzettségi szintek közül melyiknek feleltethető meg. A szakképzettség elismeréséről rendelkező határozat a külföldi oklevél által tanúsított szakképzettséget valamely magyarországi főiskolai, egyetemi, főiskolára épülő posztgraduális vagy egyetemre épülő posztgraduális képzésben megszerezhető szakképzettséggel (például: építőmérnök, okleveles jogász, általános orvos stb.) nyilvánítja azonosnak. Oklevele elismerését az a személy kérheti, aki kérelme benyújtásakor személyes adatait, állampolgárságát és magyarországi lakóhelyét igazolja. Magyarországi lakóhely hiányában az eljárás nem indítható meg. A végzettségi szint elismerése iránti eljárásban 60 napon belül, a szakképzettség elismerésére irányuló eljárásban 90 napon belül hozza meg határozatát a Magyar Ekvivalencia és Információs Központ (MEIK), amennyiben az ügyfél minden szükséges okmányt benyújtott, és további bizonyítási eszköz beszerzése nem szükséges. A végzettségi szint, illetve a szakképzettség elismeréséről szóló határozat ellen a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül a MEIK-nél benyújtandó, de az oktatási miniszterhez címzett illetékmentes beadvánnyal lehet fellebbezni. Az oktatási miniszter határozata ellen közigazgatási úton további jogorvoslatnak nincs helye, azonban a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel lehet kérni a határozat felülvizsgálatát a Fővárosi Bíróságtól. 11.6.1 A tanári és akadémiai alkalmazottak mobilitása és cseréje A mobilitási és csereprogramok, projektek célja a szakmai alap- és továbbképzés európai jellegének erősítése, valamint az elméleti és gyakorlati szakmai tudás és a szaknyelvi készségek fejlesztésének elősegítése. Lehetővé teszik a szakképzés különböző szereplői, így az oktatási és a gazdasági szféra közötti együttműködést. A mobilitási projektek mind céljukat és célcsoportjukat, mind időtartamukat tekintve két csoportra oszthatók: külföldi gyakorlatokra és csereprogramokra. Az Európa Tanács tanár-továbbképzési programjában Magyarország 1994 óta vesz részt. A program hálózati rendszerként működik, a tagországok az Európa Tanács projektjeihez kapcsoló témákban maximum 7 napos szemináriumokat szerveznek, amelyeken az oktatók valamennyi tagországból pályázat útján vesznek részt. Ezek a szemináriumok a szakmai tapasztalatszerzés mellett lehetőséget nyújtanak idegen nyelven folyó szakmai munkavégzésre kapcsolatok kiépítésére, valamint további együttműködések megalapozására is. A legtöbb magyar egyetem ([„egyetem”]) és főiskola ([„főiskola”]) tagja a legfontosabb európai egyetemi szervezeteknek és szövetségeknek, de Európán kívüli tagságunk is van. Részvételünk ezekben a hálózatokban azt célozza, hogy szoros szakmai kapcsolatot építsünk ki a legjelentősebb egyetemekkel, s egyúttal mobilitási lehetőséget teremtsünk tanáraink és hallgatóink számára. Az egyetemek nemzetközi tevékenységébe tartozik a külföldi egyetemekkel kialakult korábbi kapcsolatok ápolása és az új kapcsolatok felvétele. Jelenleg több mint 100 egyetemmel tartunk fenn tartós, szerződéses kapcsolatot, melyek kétoldalú egyetemközi megállapodásokra épülnek. Ezen megállapodások főként a hallgatói és tanári mobilitást célozzák, de a közös kutatást, a közös képzést célzó kezdeményezések szintén előfordulnak. Az egyetemek átszervezése során igen nagy súlyt helyezett a kiterjedt decentralizáció megvalósítására, mely a nemzetközi kapcsolatokat is érintette. A karok és a tanszékek önálló nemzetközi tevékenységet folytatnak.
306
Az egyetemek ([„egyetem”]) nemzetközi kutatási projektjeinek többségét az Európai Unió által kiírt pályázatokon elnyert forrásokból finanszírozza, de számos projektet támogatták más nemzetközi szervezetek és alapok is. Az Erasmus program keretében az Európai Unió országaival folyik hallgatói és oktatói mobilitás. A CEMS-programban (Budapest University of Economic Sciences and Public Administration) 17 európai ország egy-egy kiváló egyeteme vesz részt, Magyarországot a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem képviseli. Közép-Európa legtöbb országával a CEEPUS-program keretében áll fenn nagyon jó kapcsolat. A bécsi, a budapesti és a pozsonyi közgazdasági egyetem hét évvel ezelőtt indította el közös, közgazdasági témájú nyári egyetemét DANUBIA néven. A CEEPUS országok oktatási minisztériumainak képviselői 2003. március 9-én, Zágrábban írták alá a program újabb öt éves periódusra, 2009. december 31-ig történő meghosszabbítását deklaráló CEEPUS II. Egyezményt, mely 2004. augusztus 1-től lépett hatályba. A budapesti programok finanszírozásában az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány és a Tempus Közalapítvány CEEPUS Magyarországi Iroda jelentős támogatást nyújtott. A 2001. évtől az Erste Bank a főszponzor. A résztvevő egyetemek együttműködése kiterjedt a hallgatók és oktatók cseréjére, közös kutatási projektek kivitelezésére, tematikus programokra. 2003-ban és 2004-ben pénzügyi szolgáltatások és az emberi erőforrás menedzsment témákban szerveztek programokat. A Civic Education Project (CEP) olyan önkéntes, nemzetközi oktatási szervezet, amely 1990 óta a közép-kelet-európai régióban tevékenykedik felsőoktatási intézményekben a társadalomtudományok területén. A CEP egyik új programja az Eastern Scholar Program, amelynek célja tehetséges fiatal egyetemi oktatók "visszahódítása" amerikai vagy nyugat-európai intézményekből. Az ő újra beilleszkedésüket támogatja nemcsak egy szerény ösztöndíj folyósításával, hanem azzal is, hogy ezek az oktatók részévé válnak a CEP szervezetének, így kiterjedt nemzetközi kapcsolatokra tesznek szert a régióban éppen úgy, mint az USA-ban vagy Nyugat-Európában, valamint rajtuk keresztül a fogadó tanszék jelentős jegyzet és könyvtámogatást kap. A Világ - Nyelv pályázati csomag az Oktatási Minisztérium által 2003-ban útjára indított átfogó idegennyelv-tudás fejlesztési koncepció. Célja, hogy elősegítse hazánk felzárkózását az idegen nyelveket beszélő európai országok sorába, vagyis minden, az iskolapadot elhagyó fiatal rendelkezzen legalább egy idegen nyelv középszintű és egy másik nyelv alapszintű ismeretével, legyen képes nyelvtudását fenntartani, továbbfejleszteni és más idegen nyelveken is megtanulni. Az ötven legjobbnak minősített projekt között a Világ - Nyelv Program egyik legfontosabb eleme, a Világ - Nyelv pályázati csomag iskolarendszerű oktatáson kívüli, motivációt szolgáló alprogramjai szerepelnek, a Forrás, a Satöbbi és az Egy életen át. Ezen alprogramok segítségével a 2004/2005-ös tanévben több mint 1200 felnőtt pályázó szerzett nyelvvizsgát, 15 konferencia megrendezését, 9 szakmai kiadvány megjelenését segítettük, 80 "Forrás" tanulóközpont felállítását támogattuk szerte az országban. A Világ - Nyelv pályázati csomag kezelője a Tempus Közalapítvány. A Tempus Közalapítvány által koordinált Világ-Nyelv program Mesterfokon alprogramjának keretében lehetőség nyílik doktori kutatómunka támogatására az idegen nyelvi nyelvpedagógia és alkalmazott nyelvészet területén külföldi könyvtári kutatómunkát végző hallgatók részére. A jelen pályázattípus lehetőséget biztosít külföldön történő könyvtári kutatómunkára olyan PhD hallgatók részére, akiknek témája szorosan kapcsolódik az idegen nyelvi nyelvpedagógia és alkalmazott nyelvészet szakterületekhez. Előnyt élveznek azon pályázók, akiknek kutatómunkája az osztálytermi gyakorlatban közvetlenül is hasznosítható eredményekkel szolgál. A külföldi könyvtári kutatómunka időtartama: 14 nap. Az elnyerhető támogatás összege a következő tételek között oszlik meg:
307
•
Utazási költségtérítés: A program a külföldi intézményhez egyszeri oda- és visszautazás költségeihez a tényleges költségeknek megfelelően, de egységesen maximum 75 000 Ft-tal járul hozzá.
•
Könyvtárhasználati és fénymásolási költségek: Maximum: 35 000 Ft.
•
Ösztöndíj: A külföldi tartózkodás költségeinek fedezésére a doktori hallgatók ösztöndíjban részesülnek.
A Világ-Nyelv program Kísérleti oktatási projektek alprogramjának keretében a kísérleti oktatási projektekben résztvevő tanárok a projekt sajátos céljait közvetlenül szolgáló, általuk kiválasztott akkreditált bel- vagy külföldi módszertani tanfolyamokra jelentkezhetnek. A program lehetőséget nyújt arra, hogy a kísérleti oktatást végző tanár nyelvileg és módszertanilag is felkészüljön tárgyának részben angol, német vagy francia nyelven való tanítására. A fő cél a tanárok nyelvi és szaktárgyi tudásának és készségeinek elméleti és gyakorlati fejlesztése, illetve az idegen nyelvű oktatási elemek használatához kötődő módszertani ismeretek elsajátításának biztosítása. A pályázatban többek között fel kell tüntetni a megjelölt belföldi módszertani tanfolyamok árát, időpontját, helyszínét, óraszámát, és röviden be kell mutatni a továbbképzés tartalmát. A pályázó vállalja a kurzusokat érintő szükséges információk beszerzését, és a támogatás elnyerése esetén a továbbképzésre történő jelentkezés érdekében a kurzusszervezővel való kapcsolatfelvételt és kapcsolattartást. A nem nyelvszakos tanárok a projektben és a módszertani továbbképzéseken való részvételének feltétele egy 60 órás általános nyelvi képzés elvégzése. A helyettesítő órák költsége a támogatásból elszámolható.
308
11.7 Statisztika 11.7.1. Külföldi állampolgárságú tanulók és hallgatok nappali tagozaton, 2004/2005 Ország Horvátorszá g
Szlovénia
Jugoszlávia
Románia
Szlovákia
Ukrajna
Egyéb
Összesen
Óvoda
Általános iskola
Szakiskola
Középiskola
Felsőoktatás
7
19
8
45
194
%
0,44
0,42
0,91
0,84
1,95
fő
2
4
0
31
19
%
0,12
0,09
0,00
0,58
0,19
fő
29
222
72
509
714
%
1,80
4,85
8,16
9,51
7,18
fő
396
1 562
439
1 737
1 580
%
24,63
34,13
49,77
32,45
15,89
fő
13
76
85
758
1 430
%
0,81
1,66
9,64
14,16
14,38
fő
69
455
136
666
788
%
4,29
9,94
15,42
12,44
7,92
fő
1 092
2 239
142
1 607
5 221
%
67,91
48,92
16,10
30,02
52,49
fő
1 608
4 577
882
5 353
9 946
%
100,00
100,00
100,00
100,00
100,00
fő
Forrás: OM Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005.
309
11.7.2. A külföldi hallgatók száma és aránya képzési szintek és tagozatok szerint, 2004/2005
Megnevezés
Akkreditált
Fő iskolai Egyetemi Szakirányú
isk. rendszerű
szintű
felső szak-
fokú képzés
Egyetemi Összesen
szintű
továbbképzés doktori,
képzés
képzés
képzésben
ill. mester képzés
Nappali tagozat Összes tanuló
7 452
102 380
109 912
450
5 318
225 512
külföldi (fő)
72
2 233
7 069
63
509
9 946
külföldi (%)
0,97
2,18
6,43
14,00
9,57
4,41
84
7 025
2 331
2 168
48
11 656
139
35
30
11
215
0,00
1,98
1,50
1,38
22,92
1,84
Összes tanuló
1 586
98 699
25 926
20 287
2 575
149 073
külföldi (fő)
12
1 944
305
189
163
2 613
külföldi (%)
0,76
1,97
1,18
0,93
6,33
1,75
Esti tagozat Összes tanuló külföldi (fő) külföldi (%) Levelező tagozat
Távoktatás tagozat Összes tanuló
32 193
3 086
35 279
külföldi (fő)
823
4
827
külföldi (%)
2,56
0,13
2,34
Összes tagozat együtt Összes tanuló
9 122
240 297
138 169
25 991
7 941
421 520
külföldi (fő)
84
5 139
7 409
286
683
13 601
külföldi (%)
0,92
2,14
5,36
1,10
8,60
3,23
Forrás: OM Statisztikai tájékoztató, felsőoktatás 2004/2005.
310
11.7.3. Magyarországon tanuló külföldi hallgatók száma és aránya, 2004/2005 Akkreditált isk. Fő Szakirányú PhD, Egyetemi Összes- Nők rendszerű iskolai továbbDLA Összes szintű ből nő % felsőfokú szintű képzés képzés szakképzésben
Terület
Európa összesen
fő
82
4 550
5 572
548
275
11 027
5 423
%
97,6
88,5
75,2
80,2
96,2
81,1
86,1
Ebből EU*
fő
49
1460
2766
108
98
4481
1997
tagállamból
%
58,3
28,4
37,3
15,8
34,3
32,9
31,7
Afrika
fő
0
87
148
37
3
275
58
%
0,0
1,7
2,0
5,4
1,0
2,0
0,9
0
22
269
16
1
308
111
%
0,0
0,4
3,6
2,3
0,3
2,3
1,8
fő
0
18
8
1
1
28
11
%
0,0
0,4
0,1
0,1
0,3
0,2
0,2
fő
2
460
1 409
81
4
1 956
694
%
2,4
9,0
19,0
11,9
1,4
14,4
11,0
fő
0
2
3
0
2
7
2
%
0,0
0,0
0,0
0,0
0,7
0,1
0,0
fő
84
5 139
7 409
683
286
13 601
6 299
%
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Észak-Amerika fő
Dél-Amerika
Ázsia
Óceánia
Összesen
49,2
44,6
21,1
36,0
39,3
35,5
28,6
46,3
* Az új belépőkkel együtt. Forrás: OM Statisztikai tájékoztató, felsőoktatás 2004/2005.
311
11.7.4. Erasmus ösztöndíjjal kiutazó hallgatók év és célország szerint (fő) Célország
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
Összesen
Írország
4
6
8
7
11
15
11
62
Portugália
14
24
36
34
56
42
48
254
Görögország
10
32
48
37
37
41
41
246
Dánia
18
29
57
43
48
44
65
304
Svédország
30
49
61
49
56
58
72
375
Belgium
53
93
113
93
82
98
125
657
Ausztria
39
90
92
93
104
111
117
646
Egyesült Királyság
87
134
135
112
96
109
113
786
Spanyolország
23
67
91
120
100
125
153
679
Hollandia
76
129
145
121
136
146
163
916
Finnország
76
145
199
151
184
201
208
1164
Olaszország
50
141
205
189
208
225
249
1267
Franciaország
133
218
275
225
214
276
281
1622
Németország
243
467
536
460
497
567
620
3390
Norvégia
33
33
Lengyelország
8
8
Csehország
5
5
Liechtenstein
4
4
Törökország
6
6
Bulgária
2
2
Szlovénia
2
2
Észtország
1
1
Románia
1
1
2328
12430
Összesen
856
1624
2001
1734
1829
2058
Forrás: http://www.tpf.hu/pages/content/index.php?page_id=192
312
11.7.5. Erasmus ösztöndíjjal kiutazó hallgatók év és szakterület szerint (fő) Szakterület
1998/99
1999/00
2000/01
2001/02
megnevezése
Nő Férfi Össz. Nő
Férfi Össz. Nő
Férfi Össz. Nő
Férfi Össz.
Mezőgazdasági tudományok
29
12
41
48
23
71
86
39
125
65
53
118
Építészet, város és területtervezés
11
10
21
33
24
57
34
34
68
40
29
69
Művészet és tervezés
40
14
54
69
34
103
83
34
117
66
37
103
Üzlet- és menedzsmenttudományok
104 74
178
224
119 343
259
119 378
223
121 344
Oktatás, tanárképzés
60
9
69
87
7
94
108
12
115
13
128
Műszaki tudományok, technológiák
19
73
92
43
96
139
52
127 179
65
89
154
Földrajz, földtan
23
9
32
28
25
53
28
23
51
30
25
55
Bölcsészettudományok
22
18
40
47
21
68
36
36
72
53
26
79
Nyelvek és filológiai tudományok
101 24
125
198
41
239
246
34
280
183
42
225
Jog
19
8
27
36
22
58
56
46
102
84
35
119
Matematika, informatika
8
31
39
22
48
70
32
48
80
23
35
58
Orvostudományok
12
9
21
57
57
114
92
41
133
57
33
90
Természettudományok
25
29
54
46
30
76
36
22
58
21
11
32
Társadalomtudományok
32
22
54
64
41
105
132
65
197
94
42
136
1
1
4
6
10
20
8
28
9
3
12
3
8
17
6
23
9
4
13
10
2
12
Kommunikáció, informatikai tudományok Más tanulmányterületek
5
Összesen
510 346 856
120
1023 600 1623 1309 692 2001 1138 596 1734
313
Szakterület
2002/03
megnevezése
Nő
Mezőgazdasági tudományok
78
43
Építészet, város és területtervezés
42
Művészet és tervezés
2003/04 Nő
Férfi
Össz.
121
74
61
135
611
32
74
44
31
75
364
66
34
100
72
42
114
591
Üzlet- és menedzsmenttudományok
244
144
388
303
147
450
2081
Oktatás, tanárképzés
99
20
119
113
13
126
656
Műszaki tudományok, technológiák
24
101
125
45
102
147
836
Földrajz, földtan
25
20
45
31
35
66
302
Bölcsészettudományok
60
24
84
40
24
64
407
Nyelvek és filológiai tudományok
193
31
224
214
35
249
1342
Jog
70
40
110
103
56
159
575
Matematika, informatika
23
37
60
19
46
65
372
Orvostudományok
98
43
141
84
39
123
622
Természettudományok
16
11
27
21
8
29
276
Társadalomtudományok
110
44
154
143
58
201
847
Kommunikáció, informatikai tudományok
6
2
8
18
5
23
82
Más tanulmányterületek
19
10
29
19
13
32
117
2058
10081
Összesen
Férfi Össz.
Össz.
1173 636 1809 1343 715
Forrás: http://www.tpf.hu/pages/content/index.php?page_id=192
11.7.6. Erasmus ösztöndíjjal kiutazó hallgatók év és tanulmányi szint szerint (fő) Tanulmányi szint Doktori Posztgraduális Graduális Kiutazó
Neme
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
Összesen
Nő
27
57
34
53
28
29
228
Férfi
39
47
19
30
21
25
181
Nő
24
214
219
133
134
224
271
1219
Férfi
34
133
133
101
104
178
172
855
Nő
486
782
1033
971
1002
1091
1202
6567
Férfi
312
429
512
476
506
516
623
3374
856
1624
2001
1734
1829
2058
2326
12428
Forrás: http://www.tpf.hu/pages/content/index.php?page_id=192
314
11.7.7. Erasmus ösztöndíjjal kiutazó oktatók év és célország szerint 2000
2001
2002
2003
2004
Célország
fő
fő
fő
fő
fő
Ausztria
30
30
23
25
24
132
Belgium
24
25
16
21
17
103
Dánia
7
8
4
5
8
32
Egyesült Királyság
33
30
20
24
25
132
Finnország
62
57
46
48
38
251
Franciaország
73
86
52
70
86
367
Görögország
8
9
11
6
14
48
Hollandia
23
29
21
18
16
107
Írország
1
1
2
1
2
7
Németország
112
131
77
114
120
554
Olaszország
64
77
60
63
45
309
Portugália
19
13
6
11
10
59
Spanyolország
20
27
10
27
20
104
Svédország
11
9
6
11
17
54
Csehország
2
2
Észtország
2
2
Lengyelország
4
4
Litvánia
1
1
Norvégia
12
12
Románia
5
5
Szlovákia
4
4
Szlovénia
1
1
473
2290
Összesen
487
532
354
444
Összesen
Forrás: http://www.tpf.hu/pages/content/index.php?page_id=192
315
GLOSSZÁRIUM abszolutórium Az abszolutórium a szakdolgozat és a nyelvvizsga kivételével, a szak tantervében előírt vizsgák eredményes letételét, a tanulmányi követelmények teljesítését, a kreditpontok megszerzését igazolja és minősítés, értékelés nélkül tanúsítja, hogy a hallgató a tantervben előírt tanulmányi és vizsgakövetelményeknek mindenben eleget tett. alapfokú művészetoktatási intézmény Közoktatási intézmény, melyben kizárólag művészeti nevelés és oktatás folyik. Ebben az iskolatípusban az iskolakötelezettség nem teljesíthető, így a tanulók az iskolai tanulmányaik mellett a délutáni-esti órákban látogatják ezeket az intézményeket. Az alapfokú művészetoktatásnak legalább hat és legfeljebb 12 évfolyama van, előképző, alap és továbbképző évfolyamokkal, melyek minden művészeti ágban megalapozzák a művészi kifejező készségeket, illetve felkészítenek a művészeti szakközépiskolákban történő továbbtanulásra. alapprogram Olyan központi szabályozó dokumentum, amely meghatározza a magyar óvodákban folyó nevelőmunka alapelveit, az óvoda funkcióit, az óvodai nevelés célját, feladatrendszerét, az óvodai tevékenységformákat, az óvodai élet megszervezésének elveit és az óvodáskor végére várható fejlődési jellemzőket. Minden más program hordozója, és minden más program erre épül. általános iskola Az alapfokú oktatás iskolája, a kötelező oktatás jellemző iskolatípusa Magyarországon. Egységes szerkezetű (alapozó és alsó középfokú szint együtt) intézményként került bevezetésre 1945-ben, hagyományosan 8 éves. Az alsó évfolyam 1-4. osztálya tartalmazza az alapfokú képzést, az alsó középfokú 5-8. felső évfolyamok az alsó középfokú képzést. Az iskolák működhetnek nyolcnál kevesebb osztállyal, illetve maximum 10 osztállyal is. általános művelődési központ Többcélú, komplex közoktatási intézmény, melynek keretében a szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységek különböző közoktatási feladataikat (pl. óvodai nevelés, általános és szakképzés) közös igazgatással, összehangoltan látják el. Az általános művelődési központoknak közművelődési feladatokat ellátó szervezeti egységei is lehetnek (pl. közkönyvtár, művelődési ház stb.) alternáló képzés A szendvicsképzés egyes egyetemeken (műszaki képzés) megvalósuló speciális formája az alternáló képzés, amelynek során a hallgatók az öt éves képzés alatt kétszer egy félévre elmennek nagyobb ipari vállalathoz. A második ilyen félévben a cég által adott témában készítik el a diplomamunkájukat. A két félév alatt a kihelyezett képzésben ugyanúgy megszerzik a kétszemeszternyi munkamennyiségnek megfelelő 60 kreditpontot, mintha egyetemen végeznék a tanulmányaikat. Egyetem és üzemi tutorjuk is van. A hallgató hidat jelent az egyetem és vállalat (a munka világa) között. bölcsőde Egészségügyi és szociális gyermekóvó és felügyelő intézmény a 20-hét és 3 éves kor közötti gyermekek részére. Bár vannak nevelési jellegű céljai, nem része az iskolarendszernek, túlsúlyban gondozási feladatok miatt a szociális ellátás része.
316
egyetem Felsőoktatási intézmény, amely alapozó felsőfokú képzést biztosít egy sor tudományágban és területen. A képzés hossza legalább 4, de Magyarországon jellemzően 5 év. Az egyetemi karok és tanszékek további specializált oktatást is biztosítanak (pl. Ph.D. képzés), valamint tudományos kutatásokat végeznek és habilitációs eljárásokat folytathatnak le. egyetemi képzés Magyarországon a végzettséget eredményező szakokat a képzés szintje szerint különböztetik meg. Az egyetemi szintű képzésben középfokú végzettségre épülő egyetemi szintű végzettség és ezzel együtt a munkaerőpiacon használható szakképzettség szerezhető. A képzési idő legalább 4 év, legfeljebb 6 év. Az egyetemi végzettséggel rendelkezők külföldön használhatják a „Mester” megjelölést. A képzés besorolása ISCED 5A. érettségi vizsga A középfokú végzettség megszerzéséhez szükséges vizsga (baccalaureat) a felső középfokú oktatás végén, általában 18 éves korban, amely írásos és szóbeli, illetve gyakorlati részből áll több tantárgyi területen. A vizsga 2005-től kétszintű: középszinten és emelt szinten tehető le, és egyben a felsőoktatási felvételi vizsgát is jelenti. „ főiskola Magyarországon a főiskolai felsőoktatási szint általában alacsonyabb képzettséget ad, mint az egyetemi. Elméleti és szakmai képzést nyújt különböző tudományágakban. A főiskolai tanulmányok általában 3 vagy 4 évig tartanak és főiskolai diploma megszerzésével végződnek. főiskolai képzés Magyarországon a végzettséget eredményező szakokat a képzés szintje szerint megkülönböztetik. A főiskolai szintű képzésben középfokú végzettségre épülő főiskolai szintű végzettség és azzal együtt a munkaerőpiacon felhasználható szakképzettség szerezhető. A képzési idő legalább 3 év, legfeljebb 4 év. A főiskolai végzettséggel rendelkezők külföldön használhatják a „Bachelor” megjelölést. A képzés besorolása: ISCED 5A. gimnázium Az általános felső középfokú oktatás általános képzést nyújt, felkészít az érettségire és a felsőoktatásban való továbbtanulásra. Általában 4 osztályos és 14 éves korban kezdik a tanulók, de az 1980-as évek közepe óta 6-osztályos és 8-osztályos gimnázium is működik (12 és 10 éves korban való belépéssel). gyakorlóiskola Bármely alap vagy középfokú intézmény, amely egy tanárképző főiskolához, vagy egyetemhez tartozik ahol a hallgatók szakmai felügyelet mellett végezhetik tanítási gyakorlatukat. iskolai életmódra felkészítő foglalkozás Az óvodai nevelés keretében folyó, napi maximum négy órában zajló foglalkozás, amelynek célja, hogy felkészítse a gyermeket az iskolakezdésre. A gyermek abban az évben, amelyben ötödik életévét betölti, a nevelési év első napjától köteles ezen részt venni. Ez a foglalkozásforma 2003ban megszűnt.” máshol törlésre javasolták Kerettanterv
317
A kerettanterv a Nemzeti alaptanterv mellett a kétszintű tantervi szabályozás másik központi pillére. Ajánlásokat tartalmaz az oktatás céljára, tantárgyi rendszerére, a tantárgyak évfolyamonkénti követelményeire, a követelmények teljesítéséhez szükséges időkeretre, az iskolai egészségfejlesztéssel, fogyasztóvédelemmel, környezetvédelemmel kapcsolatos feladatok végrehajtására. A kerettantervi minősítés tantervi akkreditáción való megfelelés révén nyerhető el. kollégium A kollégium a tanulók és a hallgatók elhelyezésére, lakhatására szolgáló intézmény, amely megtalálható a középfokú és a felsőfokú oktatásban is. A középfokú oktatásban önálló intézménytípus. A felsőoktatásban a felsőoktatási intézmény tartja fenn, de a bentlakó hallgatók önkormányzata irányítja. A kollégiumok kulturális, sportolási lehetőséget, a középfokú és a felsőoktatási tanulmányokhoz kapcsolódóan sajátos szakmai programokat is nyújtanak. A kollégiumok fenntartásához az állam támogatást biztosít a középfokú és a felsőoktatási intézményeknek.” konduktor-tanító szak A konduktor-tanító szak a mozgássérült gyermekek speciális iskoláiban folyó nevelési és oktatási feladataira felkészítő képzés. költségtérítéses képzés A költségtérítéses képzés olyan szakon folyó képzés, ahol a hallgatónak térítést kell fizetnie. A hallgató a felsőoktatási intézményben történő jelentkezéskor dönt arról, hogy amennyiben nem nyer felvételt az állami támogatással induló szakra, vállalni tudja a tanulmányokat úgy is, hogy a teljes képzés költségeit maga állja. Költségtérítéses képzésben és az állami támogatással folyó képzésben a tanulmányi követelmények azonosak. A költségek fedezetére a hallgató hitelt vehet fel és adókedvezményt kaphat. közalkalmazott A magyar foglalkoztatási törvények két fajta közszolgálati alkalmazási mód között tesz különbséget: akik a közigazgatásban dolgoznak és akik más költségvetési szerv alkalmazásában állnak. Magyarországon a magánintézmények tanárain kívül minden tanár közalkalmazott. középiskola A (főleg) középfokú képzést nyújtó iskolatípusok gyűjtőneve. A magyar oktatási rendszerben ahol az alapfokú és az alsó középfokú oktatás leginkább az egységes szerkezetű, 8-osztályos általános iskolában történik a középfokú oktatás (és ezért a középiskola) kifejezés általában a 14 éves kortól kezdődő felső középfokú szintre vonatkozik. Az középiskolák típusait általában két szempont szerint osztályozhatjuk: 1) csak általános képzést nyújtanak (gimnázium), vagy általános és szakmai képzést is (szakközépiskola, szakmunkásképző iskola, szakiskola); 2) elvégzésük érettségihez vezet (gimnázium, szakközépiskola) vagy nem (szakmunkásképző iskola, szakiskola) köztisztviselő A közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki előkészíti a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve a döntést kiadmányozza, szakértelemmel foglalkozik a rábízott feladatokkal összefüggő valamennyi kérdéssel. Jogállását külön törvény szabályozza. osztályfőnök Oktatási intézményben működő tanulócsoport (osztály) életét szervező és vezető felelős tanár. Minden tanulócsoportnak (osztálynak) van saját osztályfőnöke, akinek pontos feladatait az iskola pedagógiai programja rögzíti, olyan tevékenységi területekkel, mint adminisztráció, a szülőkkel való együttműködés és a tanulók szorgalmának és magatartásának értékelése.
318
óvoda Az iskola előtti nevelés intézménye. Különálló nevelési intézmény a magyar iskolarendszeren belül, ahová a gyermekek 3 éves koruktól járhatnak 6 éves (maximum 7-8 éves) korukig. Az óvodai nevelésben való részvétel 5 éves kortól kötelező. szakiskola Szűkebb értelemben 2 vagy 3 éves szakképzést nyújtó intézmény a kötelező oktatásban, amely szakmai vizsgával végződik. A két fő szakma az ápolói és a gyors- és gépíró. Szélesebb értelemben a szakiskola minden csak szakmai képzést nyújtó iskola (szakmunkásképző) szinonimája. Szakközépiskola Felső középfokú szakképző iskola. Olyan felső középfokú oktatási intézmény, amely általános és szakmai képzést egyaránt nyújt és amely érettségi és szakmai vizsgával végződik. Hagyományosan 4 osztályos, de egy vagy két évvel meghosszabbított kurzusok is egyre népszerűbbek. A különböző szerkezeti változatok a különböző oktatási célokat tükrözik. szakmai vizsga A különböző szakképző intézmények elvégzése után megszerezhető szakmai végzettségek megszerzésére irányuló vizsgák gyűjtőfogalma. A vizsgák tartalmát – a Országos Képzési Jegyzékben foglaltak figyelembevételével – az adott szakmát felügyelő szakági minisztérium határozza meg. szakszolgálatok Speciális pedagógiai és pszichológiai szolgáltatások főleg a tanulók és szüleik részére. Ezek között találhatjuk: korai fejlesztés, segítség különös nevelési igényű tanulók számára, pályaválasztási tanácsadás, pedagógiai tanácsadás, tanulói információs és tanácsadó szolgáltatások, tehetséges tanulók támogatása. A szakszolgálatok működtetésének törvényszabta felelősei a megyei önkormányzatok.
319
JOGSZABÁLYOK 2002/LXII. törvény; 2003. évi költségvetésről A „Professor Emeritus” címmel rendelkezők rendszeres juttatásáról Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1995 Száma: 53 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A nyugalmazott egyetemi tanárnak, főiskolai tanárnak adható címmel járó juttatást szabályozza a rendelet. A Békésy György Posztdoktori Ösztöndíjról Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 7 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a már tudományos fokozattal rendelkező felsőoktatási szakemberek előmenetelét javító ösztöndíjat szabályozza. A biztosítási orvostani szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 29 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíjrendszerről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 12 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a szociálisan hátrányos hallgatók tanulmányait segítő, települési, megyei önkormányzatok által nyújtott ösztöndíjrendszert szabályozza, amelyhez a felsőoktatási intézmények is hozzájárulnak. A család- és gyermekvédelem pedagógiája szakirányú követelményeiről
továbbképzési szak
képesítési
Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 33
320
Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A családgondozó ápoló szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 25 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A családok támogatásáról Típusa: törvény Kiadás éve: 1998 Száma: LXXXIV Tartalma röviden címszavakban: alapelvek, családi pótlék, gyermekgondozási támogatások, anyasági támogatás, eljárási szabályok, adatvédelem A diákigazolványról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 30 Tartalma röviden címszavakban: a jogosultak köre, jogok, kedvezmények, a diákigazolvány, a kiadásra jogosult intézmények és feladataik A diáktanácsadás szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 39 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A doktori képzésről és a doktori fokozatszerzésről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 51 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Az egyetemi végzettségre épülő, tudományos fokozat megszerzésének feltételit, szabályait, a doktori képzés szervezeti keretének akkreditálását szabályozza a rendelet.
321
A drámapedagógia szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 8 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A felnőttképzésről Típusa: törvény Kiadás éve: 2001 Száma: CI. Forrás: Magyar Közlöny 2001/153, Oktatási Közlöny 2001/4 A felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól. Típusa: Kormányrendelet Kiadás éve: 2004 Száma: 22 (II.16) A felnőttoktatási szakértő szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 12 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről Típusa: országgyűlési határozat Kiadás éve: 1995 Száma: 107 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A határozat az országgyűlés által kijelölt fejlesztési irányokat tartalmazza. A felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól Típusa: országgyűlési határozat Kiadás éve: 2001 Száma: 101 Forrás: Magyar Közlöny
322
Tartalma röviden címszavakban: A határozat az országgyűlés által kijelölt fejlesztési irányokat tartalmazza. A felsőoktatásban a bölcsészettudományi és egyes társadalomtudományi alapképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 129 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a bölcsészettudomány és társadalomtudományi szakok végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A felsőoktatásban a bölcsészettudományi és egyes társadalomtudományi alapképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 129 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a bölcsészettudomány és társadalomtudományi szakok végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A felsőoktatási alapképzési szakok képesítési követelményeinek kreditrendszerű képzéshez illeszkedő kiegészítéséről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 77 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A felsőoktatásban szerezhető végzettség és szakképzettség követelményeit meghatározó képesítési követelményekhez képzési területenként rendelhető kredittartományokat határozza meg a rendelet. A Felsőoktatási és Tudományos Tanács szervezetéről működéséről és megválasztásának rendjéről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 15 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Az oktatási miniszter felsőoktatási törvény szerinti felsőoktatási tanácsadó testülete működésének szabályait tartalmazza a rendelet. A felsőoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 269
323
Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A felsőoktatási intézményekbe való bejutás részletes szabályozását (jelentkezés, felvételi vizsga, felvételi döntés, felsőoktatási intézmények feladatai) tartalmazza a rendelet. A felsőoktatási intézmények karainak felsorolásáról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 209 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőoktatási intézmények egy vagy több tudományterület szakjai képzésének szervezését átfogó szervezeti egységének kormányszintű legalizálását tartalmazza. A felsőoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történő finanszírozásáról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 120 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a költségvetési törvény által a képzéshez és az állami intézmények működéséhez biztosított forrás számításának és elosztásának elveit szabályozza. A felsőoktatási intézmények létesítésének és megszüntetésének eljárási rendjéről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1995 Száma: 96 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőoktatási intézmények létesítésének és megszüntetésének eljárását (dokumentumok, véleményezők) szabályozza. A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról Típusa: törvény Kiadás éve: 1999 Száma: LII Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A törvény a 2000. intézményhálózatnak az átalakulását, integrációját szabályozza.
január
1-jével
létrejött
új
A felsőoktatási szövetség megalakulásának feltételeiről és az egységes, integrált felsőoktatási intézménnyé történő átalakulás szabályairól Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997
324
Száma: 67 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőoktatási intézmények integrációjának ösztönzését, az átmeneti intézményi formát, a támogató források felhasználását szabályozta. A felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és intézményi tanulmányi pontrendszer egységes nyilvántartásáról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 90 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Az Európai Kreditátviteli Rendszer (ECTS) elveinek megfelelően magyarországi kreditrendszer bevezetését és alapvető elveit szabályozó első rendelet. A felsőoktatási szövetség megalakulásának feltételeiről és az egységes, integrált felsőoktatási intézménnyé történő átalakulás szabályairól Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 67 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőoktatási intézmények integrációjának ösztönzését, az átmeneti intézményi formát, a támogató források felhasználását szabályozta. A felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és intézményi tanulmányi pontrendszer egységes nyilvántartásáról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 90 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Az Európai Kreditátviteli Rendszer (ECTS) elveinek megfelelően magyarországi kreditrendszer bevezetését és alapvető elveit szabályozó első rendelet. A felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 200 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Az Európai Kreditátviteli Rendszer (ECTS) elveinek megfelelően magyarországi kreditrendszer bevezetését és alapvető elveit szabályozza a rendelet. A felsőoktatásról Típusa: törvény
325
Kiadás éve: 1993 Száma: LXXX Tartalma röviden címszavakban: felsőoktatási intézmények, feladatai, pénzügyi rendszere és támogatása, az intézmények együttműködése, társulása, az oktatók, kutatók, a hallgatók, jogok és kötelességek, habilitációs eljárás, az intézmények szervezete, működése és vezetése, a szervezeti egységek működése és vezetése, az intézmény önkormányzata, hallgatói önkormányzat, vezető testületek, állami hatáskörök, országos testületek, felvétel a felsőoktatásba, a felsőfokú képzés, doktori képzés, záróvizsgák, oklevelek, címek, nemzetközi tanulmányi kapcsolatok, tudományos kutatás, érdekképviselet A felsőoktatásról Típusa: törvény Kiadás éve: 2003 Száma: XXXVIII A felszámolási és vagyon-felügyeleti szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 9 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A fizika szakirányú tanári továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 21 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A foglalkoztatás elõsegítésérõl, a munkanélküliek ellátásáról. Típusa: törvény Kiadás éve: 1991 Száma: IV. A fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve kiadásáról Típusa: MKM rendelet Kiadás éve: 1997. Száma: 23/1997. (VI. 4.) Forrás: Művelődési Közlöny
326
Tartalma röviden címszavakban: a sérült, fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének központi tartalmi szabályozója A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról Típusa: törvény Kiadás éve:1998. Száma: XXVI. Tartalma röviden címszavakban: a nevelési, nevelési-oktatási intézményekhez való hozzáférés érdekében a rendeletek és szabályok összerendezése a Gyermek jogairól szóló Egyezmény alapján. A fogyatékosok együttnevelési (integrációs) pedagógiája szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 7 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 29 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A felsőoktatási törvény alapján a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételeket határozza meg (felvételi vizsgakövetelmények, szakmai és gyakorlati követelmények teljesítése, akadálymentes környezet megteremtése, mentori rendszer) a rendelet. A főiskolai és az egyetemi szintű egészségtan-tanár szakok képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 160 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az egészséges életvitel tanári feladataira képesítést nyújtó szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A főiskolai szintű diagnosztikai képalkotó alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2003 Száma: 16 Forrás: Magyar Közlöny
327
Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a diagnosztikai képalkotó szakképzettséget eredményező szak kimeneti követelményeit tartalmazza. A főiskolai szintű európai szintű közszolgálati és üzleti szervező alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 36 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a társadalomtudományok területén a főiskolai szintű nemzetközi kapcsolatok ellátására felkészítő szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A főiskolai szintű fotóriporter és képszerkesztői alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 161 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a bölcsészettudományi területen az interdiszciplináris jellegű fotóriporteri és képszerkesztői ismereteket közvetítő szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A főiskolai szintű igazságügyi ügyintéző alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 83 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a bíróságokon hasznosított igazságügyi ügyintéző szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A főiskolai szintű konduktor-óvodapedagógus alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 219 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a konduktor-óvodapedagógus szakképzettség követelményeit tartalmazza. A főiskolai szintű szőlész-borász alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 222 Forrás: Magyar Közlöny
328
Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az agrár képzési területen a szőlészeti, borászati ismereteket közvetítő szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A főiskolai szintű üzleti kommunikáció alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 263 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a nyomtatott és elektronikus média, az értékesítés, üzleti levelezés, rendezvényszervezés feladatainak ellátására alkalmazottak szakképzettségének végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza.: A földügyi informatikus követelményeiről
szakmérnöki
szak
szakirányú
továbbképzési
szak
képesítési
Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 32 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A gyakorlatvezető tanító szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 28 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó szak szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 36 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről Típusa: törvény Kiadás éve: 1991 Száma: LXIV
329
Tartalma röviden címszavakban: Az Országgyűlés a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról Típusa: törvény Kiadás éve: 1997 Száma: XXXI. Forrás: Népjóléti Közlöny, Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Összefoglalja a gyermekek alapvető jogait, a jogok érvényesítésének garanciáit, a gyermekek védelmét biztosító, pénzben és természetben nyújtott, valamint személyes gondoskodást nyújtó alap-és szakellátások intézményrendszerét, formáit, finanszírozási elveit, a gyermekvédelmi gondoskodás, mint hatósági kötelezés egyes formáit, szabályait, gyámügyigazgatás szervezetét. A gyógypedagógiai felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 168 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a sérülés típusa (hallás, látás, mozgás, beszéd, értelmi) szerinti, fejlesztő szakok pedagógus szakképzettségének kimeneti követelményeit tartalmazza. A gyermektáncoktató követelményeiről
óvodapedagógus
szakirányú
továbbképzési
szak
képesítési
Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 27 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A gyógypedagógiai felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 168 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a sérülés típusa (hallás, látás, mozgás, beszéd, értelmi) szerinti, fejlesztő szakok pedagógus szakképzettségének kimeneti követelményeit tartalmazza. A gyógypedagógiai rehabilitációs konzultáns szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet
330
Kiadás éve: 1998 Száma: 8 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A gyógyszerkémiai szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 56 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A habilitációs eljárás általános szabályairól Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1993 Száma: 176 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az oktatói és előadói képesség, valamint a tudás teljesítmény egyetemi megítélésének eljárását szabályozza. A hagyományismeret oktató szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 20 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A hallássérült gyermekek korai fejlesztésének gyógypedagógiája szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 5 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2001
331
Száma: 119 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A tanulmányi évek alatt, 25 éves korig felvehető, a munkavégzés során visszatérítendő hitel (25000 Ft/hó/fő) rendszerét szabályozza a rendelet. A hallgatói sport- és kulturális normatíva elosztásáról Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 22 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet költségvetési törvényben a hallgatók kulturált, egészséges életvitelét támogató normatíva felhasználásáról rendelkezik. A helyi önkormányzatokról Típusa: törvény Kiadás éve: 1990. Száma: LXV. Tartalma röviden címszavakban: általános szabályok (jogok, feladatok és hatáskörök); az önkormányzat feladata, hatásköre és szervei, a képviselőtestület működése, a polgármester jogköre és feladata A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról Típusa: törvény Kiadás éve: 1997. Száma: CXXXIV. Forrás: Magyar Közlöny (1997. 112.) Tartalma röviden címszavakban: Szabályozza a helyi önkormányzatok társulási együttműködéssel kapcsolatos lehetőségeit, a gyermekintézményi ellátottság érdekében létrejövő társulási feladatok kritériumait. A humán erőforrás menedzser szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 168 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az emberi-erőforrás menedzselésére szakképzettséget nyújtó szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A játék és szabadidő pedagógus szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 25
332
Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A jogi és igazgatási felsőoktatás szakirányú továbbképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2003 Száma: 31 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A jogi és igazgatási felsőoktatásban folyó szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 6 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a jogász szakképzettségre épülő szakjogász szakképzettségek követelményeit határozza meg. A jogtudományi felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 54 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a jogász képzés végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A katonai felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 28 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a katonai felsőoktatás szakjainak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról Típusa: MKM rendelet Kiadás éve: 1994. Száma:14/1994. (VI. 24.) Forrás: Művelődési Közlöny
333
Tartalma röviden címszavakban: szabályozza szakszolgálat dolgozóinak munkáját a szülők, nevelők részére nyújtandó segítségadás terén a gyermekek nevelésével kapcsolatos feladatok megoldása érdekében. A kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 28 Tartalma röviden címszavakban: a tanórai foglalkozások kialakítása, a tanórai részvétel rendje, a helyi tanterv A klasszikus és elektronikus látványtervezés szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 10 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A környezetegészségügyi-környezetvédelmi képesítési követelményeiről
szakfelügyelő
szakirányú
továbbképzési
szak
Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 18 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A környezetirányítási szakmérnök szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 18 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól Típusa: törvény Kiadás éve: 1997 Száma: LXXXIII. Tartalma röviden címszavakban: a egészségbiztosítás keretében nyújtott ellátások köre, azoknak az ellátásoknak – benne a fogyatékos gyermek nevelésével, oktatásával, rehabilitációs célú
334
ellátások – a meghatározása, amelynek az igénybevételével összefüggő utazási költségeket a biztosító megtéríti. A közalkalmazottak jogállásáról Típusa: törvény Kiadás éve: 1992 Száma: XXXIII Tartalma röviden címszavakban: alapelvek, munkaügyi kapcsolatok, a közalkalmazotti jogviszony alanyai, pályázat, próbaidő, a kinevezés, a jogviszony megszűnése, a munkavégzés, a munkaidő és a pihenőidő, az előmeneteli és illetményrendszer, a kártérítési felelősség, a közalkalmazotti nyilvántartás, a munkaügyi jogvita A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény felsőoktatásban való végrehajtásáról Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 33 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Az állami felsőoktatási intézmények oktatói munkaköreit illeszti a közalkalmazottakként foglalkoztatottak rendszerébe. A közalkalmazottakról intézményekben
szóló
1992.
évi
XXXIII.
törvény
végrehajtásáról
a
közoktatási
Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1992 Száma: 138 Tartalma röviden címszavakban: végrehajtási szabályok a törvény egyes rendelkezéseihez A Közép-Európa tanulmányok, valamint az összehasonlító állam- és jogtudományi szakjogász szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 38 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 287 Tartalma röviden címszavakban: az utazási kedvezményre jogosultak körének meghatározása, az igénybevétel feltételei, a jogosultság igazolásának módja A közgazdasági felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről
335
Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 4 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a társadalomtudományi területen a gazdasági, közgazdasági, üzleti, pénzügyi szakjainak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A közgazdasági felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 4 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a társadalomtudományi területen a gazdasági, közgazdasági, üzleti, pénzügyi szakjainak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A közgazdasági követelményeiről
felsőoktatásban
folyó
szakirányú
továbbképzési
szakok
képesítési
Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 7 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a közgazdasági szakképzettségre épülő szakközgazdász szakképzettségek követelményeit határozza meg. A közhasznú menedzser szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 12 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A közoktatási vezető szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 8 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. 1990 évi XXIII. törvény a közoktatás módosításáról
336
Típusa: törvény Kiadás éve: 1990 Száma: XXIII. Forrás: Művelődési Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Önkormányzatok és állami szervek mellett a közoktatás feladatainak megvalósításban részt vehetnek az egyházak, gazdálkodó szervek, magánszemélyek. A közoktatásról Típusa: törvény Kiadás éve: 1993. Száma: LXXIX. Tartalma röviden címszavakban: szabályozási kör, a tankötelezettség, a nevelő és oktató munka pedagógiai szakaszai, követelményrendszere és az állami vizsgák rendszere, a gyermek, a tanuló és a szülő jogai és kötelességei; a közoktatásban alkalmazottak köre, a munkavégzésre vonatkozó egyes szabályok; a közoktatás rendszere és intézményeinek működése A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása Típusa: törvény Kiadás éve: 1996 Száma: LXII. Forrás: Magyar Közlöny 61. Művelődési Közlöny 25. Tartalma röviden címszavakban: a közoktatásban érintettek körében, rendszerében, az irányításban, működés általános elveiben és szabályaiban bekövetkezett módosításokat tartalmazza. 1999. évi LXVIII. Törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról Típusa: törvény Kiadás éve: 1999 Száma: 109 Forrás: Oktatási közlöny 52 szám Tartalma röviden címszavakban: a közoktatásban érintettek körében, rendszerében, az irányításban, működés általános elveiben és szabályaiban bekövetkezett módosításokat tartalmazza. A közoktatásról szóló 1993/LXXIX. törvény módosításáról Kiadás éve: 2002 Száma: XXI. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról Típusa: törvény Kiadás éve: 2003 Száma: LXI.
337
Forrás: Magyar Közlöny 2003. 23. szám Tartalma röviden címszavakban: A módosítás a közoktatást érintő változásoknak megfelelést teremtette meg, egybeszerkesztve mindazokat a jogszabályokat, melyek az előző módosítás óta keletkeztek. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 20 Tartalma röviden címszavakban: a pedagógusigazolvány, a szakirodalom vásárlásához nyújtott hozzájárulás, a közoktatási információs rendszer, a nem állami, nem önkormányzati intézményfenntartók, állami hozzájárulásának igénylése és folyósítása. A kulturális vállalkozásszervező szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 55 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A külföldiek magyarországi és a magyarok külföldi felsőfokú tanulmányainak egyes kérdéseiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 157 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Különösen az államközi egyezmény vagy jogszabály alapján Magyarországon tartózkodó külföldi hallgatók, határon túli magyarok tanulmányai folytatásának részletes szabályait, a támogatási rendszert írja le a rendelet. A lelkigondozó szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 36 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról Típusa: törvény Kiadás éve: 1990 Száma: IV.
338
Tartalma röviden címszavakban: lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog; egyházak működése és tevékenysége, kapcsolatuk az állammal A hivatkozás helye: A magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségekről és fogyatékosságokról Típusa: EszCsM rendelet Kiadás éve: 2003 Száma: 5 Tartalma röviden címszavakban: a magasabb összegű családi pótlékra való jogosultságot adó betegségek és fogyatékosságok meghatározása, a kérelem, az igazolás módja. A Magyar Akkreditációs Bizottság működéséről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 199 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az akadémiai minőség ellenőrzésére, hitelesítésére a kormány által létrehozott, szakmailag független testület működését szabályozza (intézményakkreditáció, programakkreditáció). A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA Típusa: törvény Kiadás éve: 1949 Száma: XX Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye. (országgyűlés, köztársasági elnök, alkotmánybíróság, kormány, fegyveres erők és a rendőrség, helyi önkormányzatok, bírói szervezet, ügyészség, alapvető jogok és kötelességek, választások alapelvei, főváros, nemzeti jelképek) A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án Varikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetéséről Típusa: törvény Kiadás éve: 1999 Száma: LXX Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A törvény a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti megállapodást kihirdető jogszabály. A médiatervező szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002
339
Száma: 53 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A mentálhigiénés szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 9 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A mezőgazdasági szakigazgatási szervező mérnöki szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 166 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az agrár képzési területen igazgatási jellegű szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A molekuláris biológia szakirányú tanári továbbképzési szak, az ökológia-környezetvédelem szakirányú tanári továbbképzési szak és az algoritmikus matematika szakirányú tanári továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 16 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A Montessori-pedagógia szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 34 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A mozgókép- és médiakultúra szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1998
340
Száma: 9 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A Munka Törvénykönyvéről Típusa: törvény Kiadás éve: 1992 Száma: XXII Tartalma röviden címszavakban: alapelvek, munkaügyi kapcsolatok, a munkaviszony, a munkaszerződés, a munkaviszony megszüntetése, a munkavégzés, munkaidő, pihenőidő, a munkabér, kártérítés, munkaügyi jogvita, vezetőkre vonatkozó szabályok A múzeumpedagógia továbbképzési szak követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 35 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 157 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a műszaki képzési terület szakjainak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A műszaki felsőoktatásban folyó szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 8 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a műszaki szakképzettségre épülő szakmérnök szakképzettségek követelményeit határozza meg. A művészeti felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 105 Forrás: Magyar Közlöny
341
Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a zeneművészeti, képzőművészeti, táncművészeti, iparművészeti, film- és színházművészeti szakok végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A művészetterápia szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2003 Száma: 26 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A Nemzeti alaptanterv kiadásáról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1995 Száma: 130 Tartalma röviden címszavakban: A nemzeti alaptanterv szerepe az oktatás tartalmi szabályozásában, műveltségi területek, közös követelmények, különös követelmények A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól Típusa: törvény Kiadás éve: 1993. Száma: LXXVII. Tartalma röviden címszavakban: egyéni kisebbségi jogok, a kisebbségek közösségi jogai, a kisebbségek önkormányzatai, azok feladata és hatásköre, az országos kisebbségi önkormányzat feladata és hatásköre, A Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelvei Típusa: MKM rendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 32/1997 (VI. 4.) Forrás: Művelődési Közlöny Tartalma röviden címszavakban: a nemzeti és etnikai kisebbségi óvodai nevelésének központi tartalmi szabályozója A nemzetközi kapcsolatok alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 46 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a társadalomtudományok területén a főiskolai szintű nemzetközi kapcsolatok ellátására felkészítő szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza.
342
A nemzetközi kapcsolatok alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 124 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a társadalomtudományok területén az egyetemi szintű nemzetközi kapcsolatok ellátására felkészítő szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A népegészségügyi és környezet-egészségügyi szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 43 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A nevelési-oktatási intézmények működési rendjéről Típusa: MKM rendelet Kiadás éve: 1994 Száma: 11 Tartalma röviden címszavakban: a közoktatás rendszere, a működés rendje, a dokumentumok nyilvánossága, a tanítási idő, az intézményvezető, a tanulói jogviszony keletkezése, a tanuló kötelességeinek teljesítése, a nevelőtestület, a szakmai munkaközösség, a szülői szervezet, a diákönkormányzat, a fegyelmi és kártérítési felelősség, a nem állami intézményekre vonatkozó külön szabályok A nyelv- és beszédfejlesztő pedagógus szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 10 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A pályakezdő munkanélküliek elhelyezkedésének elősegítéséről Típusa: Kormányrendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 68 (V.15) A pályaorientációs tanár szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet
343
Kiadás éve: 1999 Száma: 19 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A pedagógiai értékelés és a tantervfejlesztés szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 12 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A pedagógus szakvizsga-képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 41 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a közoktatási intézmények pedagógusoknak hirdetett pedagógus-szakvizsga követelményeit szabályozza. A hivatkozás helye: A Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Testületről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 46/1999. (XII. 13.) A pedagógus-továbbképzésről, a pedagógus szakvizsgáról, valamint a továbbképzésben részt vevők juttatásairól és kedvezményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 277/1997. (XII.22.) A rehabilitációs foglalkoztató terapeuta szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 10 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg.
344
A rehabilitációs környezettervező szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 33 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A rehabilitációs úszásoktatás szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 4 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A rendvédelmi felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 55 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a rendvédelmi, rendészeti szakok végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A rendvédelmi felsőoktatás szakirányú továbbképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2003 Száma: 19 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról Típusa: törvény Kiadás éve: 2001 Száma: LI Tartalma röviden címszavakban: a szakképzési hozzájárulás, a képzési rendszer fejlesztésének támogatása A szakképzésről Típusa: törvény Kiadás éve: 1993
345
Száma: LXXVI Tartalma röviden címszavakban: intézmények, Országos Képzési Jegyzék, szakmai vizsga, OKJ szerinti szakképzés követelményei, szakmai elméleti és gyakorlati képzés, tanulószerződés, juttatások, kártérítési felelősség, finanszírozás A szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 26 Tartalma röviden címszavakban: általános eljárási szabályok A szakosító továbbképzésről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1987 Száma: 7 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a szakirányú továbbképzést megelőző továbbképzési szakok szabályozását tartalmazza. A szakpszichológusi szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 5 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A szaktárgy oktatására idegen nyelven vagy nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén felkészítő szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 34 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A Széchenyi István Ösztöndíjról Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 6 Forrás: Oktatási Közlöny
346
Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az egyetemi tanári feladatok ellátására való sikeres felkészülést segítő ösztöndíjat szabályozza. A szociális felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 6 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a szociális intézményrendszerben, a szociálpolitika területén hasznosítható szakképzettség végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról Típusa: törvény Kiadás éve: 1993 Száma: III Tartalma röviden címszavakban: meghatározza az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit.: A szociális menedzser szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 11 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A szociális terepgyakorlat-vezetés szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 51 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A szomszédos államokban élő magyarokról Típusa: törvény Kiadás éve: 2001 Száma: LXII Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A törvény a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségűek Magyarországhoz való sajátos kapcsolatát, a róluk való gondoskodást szabályozza.
347
A tanári képesítés követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 111 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet valamennyi tanári szak egységes tanári képesítésének követelményeit tartalmazza. A speciális ismereteket a képzési területek követelményei fogalmazzák meg. A tanító, a konduktor-tanító és az óvodapedagógus alapképzésben a képesítési követelményekről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1994 Száma: 158 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a tanító, óvodapedagógus szakképzettségek követelményeit tartalmazza. A szupervizor szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 13 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A tanári képesítés követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 111 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet valamennyi tanári szak egységes tanári képesítésének követelményeit tartalmazza. A speciális ismereteket a képzési területek követelményei fogalmazzák meg. A tánc- és drámapedagógia szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 20 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg.
348
A tanító, a konduktor-tanító és az óvodapedagógus alapképzésben a képesítési követelményekről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1994 Száma: 158 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a tanító, óvodapedagógus szakképzettségek követelményeit tartalmazza. A tanító, fejlesztési (differenciáló) és az óvodapedagógus, fejlesztési szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 28 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A tankönyvpiac rendjéről Típusa: törvény Kiadás éve: 2001 Száma: XXXVII Tartalma röviden címszavakban: A tankönyvtámogatás és az iskolai tankönyvellátás rendje, a tankönyvkiadói és forgalmazói tevékenység A tanulási és pályatanácsadás szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 3 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A tanügyigazgatási szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 11 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A társadalom- és állampolgári ismeret szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet
349
Kiadás éve: 1999 Száma: 18 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A társadalombiztosítási nyugellátásokról Típusa: törvény Kiadás éve: 1997 Száma: LXXXI Tartalma röviden címszavakban: öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, előrehozott öregségi nyugdíj, nyugdíjjogosultság, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj, hozzátartozót ellátások, igény érvényesítése, a nyugdíj folyósítása, jogorvoslat, felelősségi szabályok A társadalomtudományi és gazdasági szakfordító és tolmács, valamint az Európai Uniós szakfordító és konferenciatolmács szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 15 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A távközlés-technikai szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 48 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A tehetségfejlesztési szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 29 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A természetismeret és környezetkultúra szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999
350
Száma: 2 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A természettudományos felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 166 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a természettudományi terület szakjainak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A természettudományos követelményeiről
felsőoktatás
szakirányú
továbbképzési
szakjainak
képesítési
Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 7 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A testkulturális felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 44 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a testnevelés-, egészségnevelés- és sporttudomány szakjainak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. A vezető óvodapedagógus és a gyermektáncoktató szakirányú továbbképzési szak Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 13 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A vezető tanári szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2003 Száma: 29
351
Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről Típusa: törvény Kiadás éve: 1991. Száma: XXXII. Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A törvény az egyházi ingatlanok oktatási-nevelési célú tulajdoni helyzete rendezésének eljárását szabályozza. A zenei nevelési szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 26 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. A zeneterapeuta szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 59 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az addiktológiai konzulens szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 14 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az agrár felsőoktatás szakirányú továbbképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2003 Száma: 18 Forrás: Oktatási Közlöny
352
Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az agrár-felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 146 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az agrár szakok végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. Az agrár-felsőoktatás szakirányú továbbképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 18/2003. (VI. 20.) OM rendelet módosításáról Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2003 Száma: 21 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az akkreditációs eljárás általános szabályairól Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1993. Száma: 176 Az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 45 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőoktatási intézmények hatáskörébe tartozó, érettségire épülő, felsőfokú szakképesítést nyújtó képzés létesítésének és indításának eljárását szabályozza. Az Alkotmánybíróságról Típusa: törvény Kiadás éve: 1989. Száma: XXXII. Tartalma röviden címszavakban: hatáskör, szervezet, az eljárás szabályai Az államigazgatási és szociális igazgatási felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet
353
Kiadás éve: 2000 Száma: 53 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet Az igazgatási jellegű szakok végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról Típusa: törvény Kiadás éve: 1993. Száma: LIX. Tartalma röviden címszavakban: a biztos megválasztása, jogállása, eljárása és intézkedése, az Országgyűlési Biztos Hivatala Az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem állami elismeréséről Típusa: törvény Kiadás éve: 2001 Száma: LXVI Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A törvény a Bajor Szabad Állam miniszterelnöke, a Német Szövetségi Köztársaság Baden-Würtenberg-i tartományának miniszterelnöke és a Magyar Köztársaság miniszterelnöke által aláírt megállapodása alapján létrehozott, posztgraduális képzést folytató intézmény státusát szabályozza. Az egészségbiztosítási szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 169 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az egészségbiztosítási feladatok ellátására felkészítő szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. Az egészségfejlesztés szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 2 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1998
354
Száma: 6 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 36 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az orvos, fogorvos, gyógyszerész és a főiskolai szintű egészségtudományi képzések (pl. ápoló) szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. Az egészségügyi minőségbiztosítási és minőségfejlesztési szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 21 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Az egészségügyi szakmenedzser szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 5 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágak, valamint a művészeti ágak felsorolásáról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 169 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőoktatási törvényben meghatározott nyolc tudományterület – képzés szempontjából, rendeletben meghatározott – tudományágainak felsorolását tartalmazza. Az egyetemi és főiskolai hallgatók által fizetendő díjakról és térítésekről, valamint a részükre nyújtható egyes támogatásokról Típusa: kormányrendelet
355
Kiadás éve: 2002 Száma: 51 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Az állam a hallgatók támogatására az éves költségvetési törvény alapján hallgatói létszám alapján biztosít forrást. Ennek felhasználását (szociális támogatás, tanulmányi ösztönzés, kollégiumi elhelyezés, díjfizetési kötelezettségek, kedvezmények) szabályozza. Az egyetemi szintű ápoló alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 85 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az egyetemi szintű ápoló végzettséget és szakképzettséget nyújtó szak kimeneti követelményeit tartalmazza. Az egyetemi szintű gazdasági informatika alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 37 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az egyik informatikai szak, a gazdasági informatikai szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. Az egyetemi szintű informatikus agrármérnök alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 220 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az agrár képzési területen az informatikai ismereteket közvetítő szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. Az egyetemi szintű informatikus egészségügyi rendszer (egészségügyi informatikus) alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2001 majd 2003 Száma: 102; 16 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az orvos, egészségügyi képzési területen az informatikai ismereteket közvetítő szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza, amelynek megnevezése időközben módosult. Az egyetemi szintű molekuláris biológus alapképzési szak képesítési követelményeiről
356
Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2000 Száma: 84 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a természettudományi területen az egyetemi szintű molekuláris biológus szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. Az egyetemi szintű politológia alapképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 121 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a társadalomtudományi területen a politológiai ismereteket közvetítő szak végzettségi és szakképzettségi követelményeit tartalmazza. Az élelmiszerminősítő szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 24 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az ember-, erkölcs- és vallásismeret szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 16 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az energiagazdálkodási szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 38 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az epidemiológia szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001
357
Száma: 3 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az érdekérvényesítő (lobbi) szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 54 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 100 Tartalma röviden címszavakban: az érettségi vizsga részei, tantárgyai, előkészítése, a vizsgák fajtái, a vizsgaidőszakok, a jelentkezés, a vizsgabizottság, az írásbeli vizsga, a szóbeli vizsga, a vizsga befejezése, az iratkezelés Az Európai Közigazgatási Képzési Ösztöndíj megalapításáról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve:1998 Száma: 92 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Az Európai Unió feladataira való felkészülést ösztönző hallgatói támogatást szabályozza a rendelet, amely a minőségi többlet tanulmányokat honorálja és szerződés alapján elvárja a végzést követően az e területen való elhelyezkedést. Az európai uniós agrárszakértő szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 35 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az ifjúsági védőnő szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 31
358
Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az iskolai rendszerű szakképzésben résztvevő tanulók juttatásairól Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2002 Száma: 4 Tartalma röviden címszavakban: díjazás, útiköltség-térítés Az OKÉV működéséről Típusa: Kormányrendelet Kiadás éve: 2001 Száma: 105/1999
(Módosítás: 75/2003 Kormányrendelet)
Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont a közoktatás ágazati irányításának keretei között az ellenőrzési, mérési, értékelési feladatokat látja el. Az Oktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó állami felsőoktatási végrehajtandó intézményi integráció elveiről Típusa: kormányhatározat Kiadás éve: 1995 Száma: 107 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A kormány az állami felsőoktatási új intézményhálózat átalakításának alapelveit (városi intézmények létrehozása, Budapesten hasonló intézmények összevonása, intézményi szándékok figyelembe vétele) határozta meg. Az oktatásról Típusa: törvény Kiadás éve: 1985 Száma: I Tartalma röviden címszavakban: alapelvek, intézményrendszer, működés, központi irányítás, alapfokú, középfokú – és felsőfokú oktatatás, felelősségi szabályok, tankötelezettség, felvétel a felsőoktatásba, juttatások, létesítési szabályok Az Országos Fogyatékosügyi Programról Típusa: OGY határozat Kiadás éve: 1999 Száma: 100 Tartalma röviden címszavakban: A Program tartalmazza a fogyatékos személyekre vonatkozóan az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió dokumentumaiban előírt standardok elérését célzó hazai jogharmonizációs intézkedések szükségességét.
359
Az Országos Képzési Jegyzékről Típusa: MüM rendelet Kiadás éve: 1993 Száma: 7 Tartalma röviden címszavakban: követelményrendszer megadása
szakterületek,
szakmacsoportok
felsorolása,
Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 105 Tartalma röviden címszavakban: a miniszter irányítási köre, a főigazgató, feladatok és hatáskörök Az Országos szakértői és Országos vizsgáztatási névjegyzékről és a szakértői tevékenységről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 42 Tartalma röviden címszavakban: a szakértői és vizsgaelnöki tevékenység feltételei Az Országgyűlési képviselők választásáról Típusa: törvény Kiadás éve: 1989. Száma: XXXIV. Tartalma röviden címszavakban: választójog; választási rendszer; és eljárások Az orvosdiagnosztikai laboratóriumi analitikus szak képesítési követelményeiről Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 167 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az eredményező szak kimeneti követelményeit tartalmazza
orvosdiagnosztikai
szakképzettséget
Az óvodai környezeti nevelő szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 9 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Az Óvodai nevelés országos alapprogramja
360
Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 137/1996 (VIII. 28.) Forrás: Művelődési Közlöny Tartalma röviden címszavakban: az óvodai nevelés központi tartalmi szabályozója Az óvodai szakértő szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 29 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Az óvodapedagógusi, tanítói gyógytestnevelés szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 4 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Bölcsődék Működési Szabályzata Kiadás éve: 1954 Száma: 11 Tartalma röviden címszavakban: Előírja a gyermekek napirendjével, étkezésével, gondozásával kapcsolatos feladatokat, a dolgozók munkarendjét és kötelességeit. Egyes műszaki felsőoktatási szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2003 Száma: 20 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően a megszerezhető, címben megnevezett, újabb szakképzettség követelményeit határozza meg. Eszköz és Felszereltségi Jegyzék In: A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet módosításáról Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 1998 Száma: 1/1998 (VII. 24.)
361
Tartalma röviden címszavakban: A nevelési, nevelési-oktatási intézmények működéséhez szükséges anyagok és eszközök jegyzékét, a fenntartói felelősség területeit határozza meg. III. évi törvény a kisdedóvásról Típusa: törvény Kiadás éve: 1953 Száma: 851-29/4/1953 Forrás: Oktatási Közlöny 1953. 3. szám. Tartalma röviden címszavakban: Meghatározza az iskoláskor előtti nevelés, a 3-6 éves gyermekek oktatásával foglalkozó óvodák fenntartásának és működésének tartalmát, felelősségi kritériumokat, a működést előíró óvodai rendtartás tartalmát. Szakvizsgáról, továbbképzésről Típusa: Kormányrendelet Kiadás éve: 1997 Száma: 277/1997 (Módosítás: 36/2003) Forrás: Oktatási közlöny Tartalma röviden címszavakban: Kialakította a pedagógus-továbbképzés, pedagógus szakvizsga rendszerét, szabályozza a továbbképzésben résztvevők juttatásait, kedvezményeit. XLII az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról Típusa: törvény Kiadás éve: 2002 Száma: XLII. A gyermekek védelméről és intézményes gondozásáról Tipusa: kormányrendelet Kiadás éve.: 1997. Száma. XXXI: Forrás: Szociális közlöny Tartalma röviden címszavakban: szociális védelem, gyermekvédelem, gyermekjóléti ellátás, formái, tipusai, tartalmi jellemzői. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról Típusa: törvény Kiadás éve: 2003 Száma: LXI. Forrás: Magyar Közlöny 2003. 23. szám Tartalma röviden címszavakban: A módosítás (helyi nevelési program, szervezeti és működési szabályzat, házirend) a közoktatást érintő változásoknak megfelelést teremtette meg, egybeszerkesztve mindazokat a jogszabályokat, melyek az előző módosítás óta keletkeztek. A közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről
362
Tipusa: miniszteri rendelet Kiadása: 2002 Száma: 3 Forrás: Oktatási Közlöny II. 15. Tartalma rövid címszavakban: A 2004. szeptember 1-én bevezetésre kerülő Intézményi minőségfejlesztési program tartalmi megvalósításának értékelésére a nevelési év végén kerül sor. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja Tipusa: kormányrendelet Kiadás éve: 1996 Száma: 137 Forrás: Magyar Közlöny 71. sz. Művelődési Közlöny 28. sz. Tartalma rövid címszavakban: Alapprogram,. elvekben fogalmazza meg az óvodai nevelés tartalmát a kétszintű szabályozás megteremtésével, ennek alapján készítik el az óvodák a helyi nevelési programjukat. A Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai okttaásának irányelve kiadásáról Tipusa: OM rendelet Kiadás éve: 2005 (III.1) Száma: 2 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma rövid címszavakban: melléklete az országos tartalmi szabályozóknak, elvek formájában tartalmazza a sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók nevelésének, okttaásának jellemzőit. Címe: Az egész életen át tartó tanulás stratégiájának megvalósítását szolgáló feladatokról Típusa: kormányhatározat Kiadás éve: 2005 Száma: 2212/2005. (X.13) Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden: Konkrét, határidős feladatokat fogalmaz meg a tárcák számára a kormányzati lifelong learning stratégia megvalósítása céljából. Címe: a 2004/2005. tanév rendjéről Kibocsátója: oktatási miniszter (OM) Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2004 Száma: 11/2004 (III.24.) Tartalma röviden címszavakban: a tanév, szorgalmi idő (tanítási év), tanítási szünet szorgalmi időben, tanítás nélküli munkanapok, a vizsgák rendje, a felvételi eljárás és beiratkozás, a tanulmányi versenyek, országos ellenőrzés, vizsgálat elrendelése,
363
Címe: az Országos szakértői, az Országos vizsgáztatási, az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékről, valamint a szakértői tevékenységről szóló Kibocsátója: oktatási miniszter (OM) Típusa: miniszteri rendelet Kiadás éve: 2004 Száma: 31/2004. (XI.13.) Tartalma röviden címszavakban: az Országos szakértői és az Országos vizsgáztatási névjegyzék felépítése és tartalma, a névjegyzékre való felkerülés, a meghosszabbítás, az arról való törlés feltételei és szabályai, az Országos Szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki felépítése és tartalma, a névjegyzékre való felkerülés, a meghosszabbítás, az arról való törlés feltételei és szabályai, a névjegyzékeken történő nyilvántartással kapcsolatos szabályok és eljárások, a szakértői tevékenységgel összefüggő szabályok, Az Országos szakértői és Országos vizsgáztatási névjegyzékről és a szakértői tevékenységről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 1999 Száma: 42 Tartalma röviden címszavakban: a szakértői és vizsgaelnöki tevékenység feltételei A kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 28/2000-es OM rendelet módosításáról Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2003 Száma: 10 Tartalma röviden címszavakban: a tanórai foglalkozások kialakítása, a tanórai részvétel rendje, a helyi tanterv Címe: A Közép-európai Egyetem állami elismeréséről az oktatási miniszter közleménye a Középeurópai Egyetem állami elismeréséről Típusa: törvény Kiadás éve: 2004. Száma: LXI. Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A törvény a magánegyetem állami elismerését tartalmazza Címe: A diákigazolványokról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 17 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A hallgatók utazási és egyéb, a hallgatói jogosultsághoz kapcsolódó kedvezményeit igazoló, kérelemre kiadható igazolványt határozza meg
364
Címe: A felsőoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 69 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A felsőoktatási intézményekbe való bejutás részletes szabályozását (jelentkezés, felvételi vizsga, felvételi döntés, felsőoktatási intézmények feladatai) tartalmazza a rendelet Címe: A felsőoktatási intézmények karainak felsorolásáról szóló 209/1999. (VII. 26.) Korm. rendelet módosításáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 81 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A felsőoktatási intézmények szervezetébe tartozó, de kormány engedélye alapján létesíthető szervezeti egységről rendelkezik adott intézményben Címe: A hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról szóló 119/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet módosításáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 188 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a hallgatók tanulmányaihoz felvehető hitelt szabályozza A Nemzeti alaptanterv kiadásáról Típusa: kormányrendelet Kiadás éve: 2003 Száma: 243 Tartalma röviden címszavakban: A nemzeti alaptanterv szerepe szabályozásában, kiemelt fejlesztési feladatok, műveltségi területek
az oktatás tartalmi
Címe: A hallgatói hitelrendszerről és Diákhitel Központról szóló 119/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet módosításáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 82 Forrás: Magyar Közlöny
365
Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a hallgatók tanulmányaihoz felvehető hitelt szabályozza Címe: Az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendjéről és a nyelvvizsga-bizonyítványokról szóló 71/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet módosításáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 95 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet az államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendjét szabályozza, amely rendszeren belül szerezhető meg az oklevelekhez szükséges nyelvvizsga követelmény Címe: A külföldiek magyarországi és a magyarok külföldi felsőfokú tanulmányainak egyes kérdéseiről szóló 157/2001. (IX. 12.) Korm. rendelet módosításáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 76 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Különösen az államközi egyezmény vagy jogszabály alapján Magyarországon tartózkodó külföldi hallgatók, határon túli magyarok tanulmányai folytatásának részletes szabályait és támogatási rendszerét írja le a rendelet. A módosítás kiegészült az Európai Unió országaiból érkező hallgatók támogatásának kérdéseivel
Címe: A felsőoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történő 2004. évi finanszírozásáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 80 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A költségvetési törvény által a képzéshez és az állami intézmények működéséhez biztosított forrás számításának és elosztásának elveit szabályozza Címe: Az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágak, valamint művészeti ágak felsorolásáról szóló 169/2000. (IX. 29.) Korm. rendelet módosításáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 154 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A szakok tudományterületi, tudományági a nemzetközi tudománycsoport szerinti (OECD Frascati Kézikönyv) besorolását tartalmazó jogszabály
Címe: A felsőoktatási intézmények karainak felsorolásáról szóló 209/1999. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról
366
Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 218 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A felsőoktatási intézmények szervezetébe tartozó, de kormány engedélye alapján létesíthető szervezeti egységről rendelkezik adott intézményben
Címe: A felsőoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 234 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A felsőoktatási intézmények szervezetébe tartozó, de kormány engedélye alapján létesíthető szervezeti egységről rendelkezik adott intézményben Címe: Az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágak, valamint művészeti ágak felsorolásáról szóló 169/2000. (IX. 29.) Korm. rendelet módosításáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 154 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A szakok tudományterületi, tudományági a nemzetközi tudománycsoport szerinti (OECD Frascati Kézikönyv) besorolását tartalmazó jogszabály
Címe: A felsőoktatási intézmények karainak felsorolásáról szóló 209/1999. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 218 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A felsőoktatási intézmények szervezetébe tartozó, de kormány engedélye alapján létesíthető szervezeti egységről rendelkezik adott intézményben
Címe: A felsőoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 234 Forrás: Magyar Közlöny
367
Tartalma röviden címszavakban: A felsőoktatási intézmények szervezetébe tartozó, de kormány engedélye alapján létesíthető szervezeti egységről rendelkezik adott intézményben
Címe: A felsőoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történő finanszírozásáról Típusa: Korm. rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 8 Forrás: Magyar Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A költségvetési törvény által a képzéshez és az állami intézmények működéséhez biztosított forrás számításának és elosztásának elveit szabályozza Címe: A pedagógus-szakvizsga képesítési követelményeiről szóló 41/1999. (X. 13.) OM rendelet módosítása Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 24 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: A felsőoktatási felvételi eljárási díj összegéről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 9 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés eljárási díját határozza meg a rendelet Címe: Az államilag elismert nyelvvizsgarendszer nyelvvizsgadíjainak „akkreditációs eljárásainak és az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgák honosítási eljárásainak díjával kapcsolatos egyes OM rendeletek módosításáról Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 33 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A nyelvvizsgáztatási rendszerhez kapcsolódó rendelkezés a nyelvvizsgadíjakról Címe: A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet megszüntetéséről Típusa: OM rendelet
368
Kiadás éve: 2004. Száma: 34 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Továbbképzést folytató, miniszteri rendelet alapján működő intézet felsőoktatási intézménybe való tagolódását szabályozza a rendelet Címe: A Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézete megszűntetéséről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 35 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Továbbképzést folytató, miniszteri rendelet alapján működő intézet felsőoktatási intézménybe való tagolódását szabályozza a rendelet Címe: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézet és az Idegennyelvi Továbbképző Központ megszüntetéséről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 36 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: Továbbképzést, valamint nyelvvizsgáztatást folytató, miniszteri rendelet alapján működő intézet felsőoktatási intézménybe való tagolódását szabályozza a rendelet Címe: A Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíjrendszerről szóló 12/2001. (IV. 28.) OM rendelet módosításáról Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 22 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A hallgatók tanulmányait támogató önkormányzati ösztöndíjat és a hozzá kapcsolódó támogatást szabályozó rendelet Címe: Az egyes társadalomtudományi és bölcsészettudományi szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 4 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg
369
Címe: Az egyes szakfordítói és tolmács szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 5 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: Az egészségügyi követelményeiről
felsőoktatás
szakirányú
továbbképzési
szakjainak
képesítési
Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 6 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: A jogi és igazgatási felsőoktatás szakirányú továbbképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 31/2003. (XII. 17.) OM rendelet Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 10 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: Az egyes társadalomtudományi és bölcsészettudományi szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről szóló 4/2004. (II. 27.) OM rendelet módosításáról Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2004. Száma: 25 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: Az egyes szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről szóló OM rendeletek kiegészítéséről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 4 Forrás: Oktatási Közlöny
370
Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: Az egyes művészeti szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 5 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: Egyes szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről szóló OM rendelet kiegészítéséről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 15 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: A Közép-európai Egyetem által kezdeményezett idegen nyelven folyó szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 20 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: Egyes szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről szóló OM rendeletek módosításáról, kiegészítéséről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 24 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: Egyes természettudományos szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2005. Száma: 25
371
Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: A katonai felsőoktatás szakirányú továbbképzési szakjainak képesítési követelményeiről Típusa: OM rendeletek Kiadás éve: 2005. Száma: 26 Forrás: Oktatási Közlöny Tartalma röviden címszavakban: A rendelet a felsőfokú végzettségre épülően megszerezhető címében megnevezett újabb szakképzettség követelményeit határozza meg Címe: A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról Típusa: törvény Kiadás éve: 2004 Száma: CVII Tartalma röviden címszavakban: a létrehozás feltételei, az ellátható feladatok, a társulási megállapodás elemei, a társulási tanács, kistérségek, azok székhelye és a kistérségbe tartozó települések ( melléklet) Címe: a kiegészítő támogatás nemzetiségi iskolák fenntartására, az ECDL számítógép-kezelői vizsga és a nyelvvizsga díjára, valamint az érettségi és szakmai vizsgák lebonyolítására nyújtott támogatás igénylésének, folyósításának és elszámolásának rendjéről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2005 Száma: 13 Tartalma röviden címszavakban: részletes eljárási szabályok, határidők a címben jelzett állami támogatások igénylésével, folyósításával és elszámolásával kapcsoltban, adatlapok a támogatások igényléséhez Címe: A 2004/2005-ös tanév rendjéről Típusa: OM rendelet Kiadás éve: 2004 Száma: 11 Tartalma röviden címszavakban: a tanév, a szorgalmi idő, a tanítási szünet a szorgalmi időben, a tanítás nélküli munkanapok, a vizsgák rendje, a felvételi eljárás és a beiratkozás, az országos mérés, értékelés elrendelése, a tanulmányi versenyek, a vizsganapok, jegyzék a tanulmányi versenyekről, a középfokú iskolai felvételi eljárás lebonyolításának ütemezése
372
INTÉZMÉNYEK A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Address: 1098 Budapest, Börzsöny u. 11. Phone: (36 1) 280-6712 Other:
[email protected] Adventista Teológiai Főiskola Address: 2119 Pécel, Rádai u. 12. Phone: (36 28) 452-229 Other:
[email protected] Agora Address: 1037 Budapest, Kunigunda útja 35 Phone: 36-1-368-88-60 / 188-as vagy 215-ös mellék Other:
[email protected] Állami Számvevőszék
Address: H-1052 Bp. Apáczai Cs. J. u. 10. Telefon: (36 1) 484-9100 Internet: http://www.asz.gov.hu/ASZ/www.nsf Általános Vállalkozási Főiskola Address: 1114 Budapest, Villányi út 11-13. Phone: (36 1) 381-8110 Other:
[email protected] Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem Address: 1088 Budapest, Pollack M. tér 3. Phone: (36 1) 266-4408 Other:
[email protected] Apor Vilmos Katolikus Főiskola Address: 2600. Vác, Konstantin tér 1-5. Phone: (36-27) 814-220 Other:
[email protected] Baptista Teológiai Akadémia Address: 1068 Budapest, Benczúr u. 31. Phone: (36 1) 342-7534 Other:
[email protected] Belügyminisztérium Address: 1051 Budapest, József Attila u. 2-4. Telefon: (36 1) 317-2869; (36 1) 441-1000 Internet: www.b-m.hu Berzsenyi Dániel Főiskola
373
Address: 9701 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. Phone: (36 94) 504-300 Other:
[email protected] Bölcsődék Országos Módszertani Intézete (BOMI) megszűnt, utódintézménye: Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet (NCSSZI) Address. 1134. Budapest, Tüzér utca 33-35. Phone: (36 1) 465-5000 Other: …@ncsszi.hu (séma: keresztnév.vezetékné
[email protected] Budapesti Gazdasági Főiskola Address: 1149 Budapest, Buzogány u. 11-13. Phone: (36 1) 383-8491 Other:
[email protected] Budapesti Kommunikációs Főiskola Address: 1147 Budapest, Nagy Lajos Kir. u. 1-9. Phone: (36 1) 273-3090 Other:
[email protected] Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Address: 1093 Budapest, Fővám tér 8. Phone: (36 1) 218-6855 Other: tamas.meszaros@ Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Address: 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. Phone: (36 1) 463-1111 Other:
[email protected] Budapesti Műszaki Főiskola Address: 1034 Budapest, Doberdó u. 6. Phone: (36 1) 250-0333 Other:
[email protected] Corvinus Egyetem Address: 1093 Budapest, Fővám tér 8. Phone: (36 1) 216-1850 Other: http://www.bkae.hu/ Debreceni Egyetem Address: 4010 Debrecen, Egyetem tér 1. Phone: (36 52) 512-900 Other:
[email protected] Debreceni Református Hittudományi Egyetem Address: 4044 Debrecen, Kálvin tér 16. Phone: (36 52) 516-820 Other:
[email protected]
374
Dunaújvárosi Főiskola Address: 2400 Dunaújváros, Táncsics M. u. 1/a. Phone: (36 25) 551-100 Other:
[email protected] Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESzCsM) Address: 1051 Budapest, Arany János u. 6-8. Telefon: ( 36 1) 311-8016; (36 1) 332-3100 Internet: www.eszcsm.hu Egri Hittudományi Főiskola
Address: 3301 Eger, Foglár György u. 6. Phone: (36 36) 312-916 Other:
[email protected] ELTE Address: 1053 Budapest, Egyetem tér 1-3 Phone: 36-1- 411-6500 Other: www.elte.hu Eötvös József Főiskola Address: 6500 Baja, Szegedi u. 2. Phone: (36 79) 524-624 Other:
[email protected] Eötvös Loránd Tudományegyetem Address: 1053 Budapest, Egyetem tér 1-3. Phone: (36 1) 411-6500 Other:
[email protected] Esély a tanulásra Közalapítvány Address: 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21. Telefon: (36 1) 343-4800/323, 326 Fax: (36 1) 343-0372 Email:
[email protected] Other: www.prof.iif.hu/esely Esélyegyenlőségi Kormányhivatal Address: V. Budapest, Vigadó utca 6. Telefon: (36-1) 235-4515 Fax: (36-1) 235-4505 Honlap: www.eselyegyenloseg.hu Esztergomi Hittudományi Főiskola Address: 2500 Esztergom, Pázmány P. u. 2. Phone: (36 33) 510-088 Other:
[email protected]
375
Eszterházy Károly Főiskola Address: 3300 Eger, Eszterházy tér 1. Phone: (36 36) 520-400 Other:
[email protected] Európai uniós koordinációért felelős tárca nélküli miniszter hivatala Address: 1055 Budapest, Kossuth tér 4. Telefon: (36 1) 441-3840 Evangélikus Hittudományi Egyetem Address: 1140 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Phone: (36 1) 469-1050 Other:
[email protected] Ferences Gimnázium Address: H-2000 Szentendre, Áprily Lajos tér 2 Phone: (26) 311-195 Other: :
[email protected] Foglalkozási Információs Tanácsadó Iroda Address: 1043 Budapest, Kassai u. 24/b. Phone: (36 1) 390-2400 Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Address: 1054 Budapest, Alkotmány utca 3 Phone: (36 1) 473-8100 Other: http://www.fmm.gov.hu Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Address: 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11 Telefon: (36 1) 301-4000 Internet: www.fvm.hu Fővárosi Bíróság Address: 1055 Budapest, Markó u. 27 Phone: (36 1) 354-6603 Fax: (36 1) 354-6044 Other: www.fovarosi.birosag.hu Gábor Dénes Főiskola Address: 1037 Budapest, Bécsi út 324. Phone: (36 1) 436-6500 Other:
[email protected] Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Address: 1055 Budapest, Honvéd u. 13-15. Telefon: (36 1) 374-2700 Internet: www.gkm.hu
376
Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Address: 1054 Budapest, Hold utca 1 Telefon: (36 1) 301-9100 Internet: www.ism.hu Győri Hittudományi Főiskola Address: 9021 Győr, Káptalandomb 7. Phone: (36 96) 313-055 Other:
[email protected] Határon Túli Magyarok Hivatala
Address: Budapest, I. Bérc u. 13–15. Phone: (36 1) 372 9502 Központi fax: (36 1) 385 2601 Email:
[email protected] Other: www.htmh.hu Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája Address: 1077 Budapest, Rózsa u. 4-6. Phone: (36 1) 322-6879 Other:
[email protected] Honvédelmi Minisztérium Address: 1055 Budapest, Balaton u. 7-11. Telefon: (36 1) 474-1111; (36 1) 474-1100 Internet: www.honvedelem.hu Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium Address: 1054 Budapest, Hold utca 1 Telefon: (36 1) 301-9100 Internet: http://www.icsszem.hu/ Igazságügyi Minisztérium Address: 1055 Budapest, Kossuth tér 4. Telefon: (36 1) 441-3003 Internet: www.im.hu Informatikai és Hírközlési Minisztérium
Address: 1077 Budapest, Dob utca 75-81. Telefon: (36 1) 461 3300 E-mail:
[email protected] Other: www.ihm.hu Kaposvári Egyetem Address: 7401 Kaposvár, Guba Sándor u. 40. Phone: (36 82) 314-155 Other:
[email protected]
377
Károli Gáspár Református Egyetem Address: 1091 Budapest, Kálvin tér 9. Phone: (36 1) 215-8820 Other:
[email protected] Kecskeméti Főiskola Address: 6000 Kecskemét, Ceglédi u. 2. Phone: (36 76) 501-960 Other:
[email protected] Kodolányi János Főiskola Address: 8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos u. 59. Phone: (36 22) 543-300 Other:
[email protected]ányi.hu Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Address: 4026 Debrecen, Péterfia u. 1-7. Phone: (36 52) 518-500 Other:
[email protected] Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Address: 1011 Budapest, Fő u. 44-50 Telefon: (36 1) 457-3300 Internet: www.ktm.hu Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. Address: 2097 Pilisborosjenő, Fő út 1. Phone: (36 26) 537 500 Other: www.ptmik.hu;
[email protected] Közoktatáspolitikai Tanács Address: 1055 Budapest, Szalay u. 10-14. Phone: (36 1) 473-7000 Other: www.om.hu Központi Statisztikai Hivatal Address: 1024 Budapest, Keleti Károly u. 5/7 Telefon: (36 1) 345-6000 Other: www.ksh.hu Köztársasági Elnöki Hivatal Address: 1014 Budapest, Szent György tér 1. Telefon: (36 1) 224 5000 Other: www.keh.hu Külügyminisztérium Address: 1027 Budapest, Bem rakpart 47 Telefon: (36 1) 458-1000; (36 1) 458-1000 Fax: (36 1) 212-5918
378
Internet: www.kulugyminiszterium.hu Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Address: 1061 Budapest, Liszt F. tér 8. Phone: (36 1) 462-4600 Other:
[email protected] Magyar Akkreditációs Bizottság Address: 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21. Phone: (36 1) 344-0314 Other: www.mab.hu Magyar Ekvivalencia Központ Address: 1055 Budapest, Szalay u. 10-14. Phone: (36 1) 473-7000 Other: www.om.hu Magyar Iparművészeti Egyetem Address: 1121 Budapest, Zugligeti út 9-25. Phone: (36 1) 392-1180 Other:
[email protected] Magyar Képzőművészeti Egyetem Address: 1062 Budapest, Andrássy u. 69-71. Phone: (36 1) 342-1738 Other:
[email protected] Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága Address: 1015 Donáti u. 35-45 Telefon: (36 1) 488 3100
Other: www.mkab.hu Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Address: 1055 Budapest, Markó utca 16. Telefon: (36 1) 268-4500 Fax: (36 1) 268-4740 Other: www.lb.hu Magyar Köztársaság Országgyűlése Address: 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 1-3 Telefon: (36 1) 441 4000 Other: www.mkogy.hu Magyar Oktatási Tájékoztatásért Alapítvány Phone: (36 1) 387-8448 Other: www.mot.hu Magyar Unesco Bizottság Address:. 1054 Budapest, Báthori u. 10., VII. em. 701-704. szoba Phone: 36 1 269 1723
379
Other:
[email protected] Magyar Táncművészeti Főiskola Address: 1145 Budapest, Colombus u. 87-89. Phone: (36 1) 273-3434 Other:
[email protected] Miniszterelnöki Hivatal Address: 1055 Budapest, Kossuth tér 4. Telefon: (36 1) 441-3000 Other: www.meh.hu Miskolci Egyetem Address: 3515 Miskolc, Egyetemváros Phone: (36 46) 565-111 Other:
[email protected] Modern Üzleti Tudományok Főiskolája Address: 2800 Tatabánya, V. Stúdium tér 1. Phone: (36 34) 520-400 Other:
[email protected] Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelő Intézete Address: 1125 Budapest, Kútvölgyi u. 6. Phone: (36 1) 224-1500 Other:
[email protected] MÖB (Magyar Ösztöndíj Bizottság) Address: 1145 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21. Phone: 36-1-343-6489 Other:
[email protected] MTA Pedagógiai Bizottsága, Pedagógusképzési Albizottsága Address: 1051 Budapest, Roosevelt tér 9. Phone: (36 1) 411 6100 Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal Address: 1085 Budapest, Baross u. 22-26. Telefon: (36 1) 266-6343, (36 1) 266-6307, (36 1) 266-0577 E-mail:
[email protected] Nemzeti Fejlesztési Hivatal Address: 1133 Budapest Pozsonyi út 56. Phone: +36 1 237-4400 Nemzeti Felnőttképzési Intézet Address: Budapest, 1106 Fehér út 10. Phone: (36 1) 433-1757 Other: http://www.nfi.hu
380
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Address: 1077 Budapest, Wesselényi u. 20-22 Telefon: (36 1) 484-7102; (36 1) 484-7100 Internet: www.nkom.hu Nemzeti Pályainformációs Központ Address: 6721 Szeged, Bocskai u. 10-12. Phone: (36 62) 555-580 Other: www.npk.hu Nemzeti Szakképzési Intézet
Address: 1087 Budapest Berzsenyi utca 6. Phone: (36 1) 210-1065 Other: www.nszi.hu Nemzetközi Üzleti Főiskola Address: 1021 Budapest, Tárogató út 2-4. Phone: (36 1) 391-2500 Other:
[email protected] Nyíregyházi Főiskola Address: 4401 Nyíregyháza, Sóstói út 31/B. Phone: (36 42) 599-400 Other:
[email protected] Nyugat-Magyarországi Egyetem Address: 9400 Sopron, Bajcsy Zs. u. 4. Phone: (36 99) 518-100 Other:
[email protected] OKÉV (Országos Képzési Értékelési Vizsgaközpont) Address: 1054 Budapest, Báthoryu. 14. Phone: (36 1) 474-7036, 474-7034 Other:
[email protected] Oktatási Minisztérium Address: 1055 Budapest, Szalay u. 10-14. Phone: (36 1) 473-7000 Other: www.om.hu Oktatáskutató Intézet (megszűnt 2004) Felsőoktatási Kutatóintézet - Professzorok Háza Address: 1146 Budapest Ajtósi Dürer sor 19-21. Phone: (1)220-80-56/123; (1)221-40-34/123 (1)221-03-65/123 Other: Fax.: ... /102 mellék e-mail:vezetéknév második név első betű
[email protected]
381
Országos Köznevelési Tanács Address: 1055 Budapest, Szalay u. 10-14. Phone: (36 1) 473-7000 Other: www.om.hu Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont
Address: 1054 Budapest, Báthory u. 10. Phone: (36 1) 474-7034 Központi telefonszám: 06-1/ 474-7036 Other: www.okev.hu Országos Közoktatási Intézet Address. 1051 Budapest, Dorottya utca 8. Phone: (36-1)-255-7200 Other: www.oki.hu, …@oki.hu (séma:vezetéknévmásodik név első betűje betű
[email protected] Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Address: 1084 Budapest, Bérkocsis u. 2. Phone: (36 1) 317-2396 Other:
[email protected] Pápai Református Teológiai Akadémia Address: 8500 Pápa, Március 15. tér 9. Phone: (36 89) 312-331 Other:
[email protected] Pázmány Péter Katolikus Egyetem Address: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. Phone: (36 1) 429-7200 Other:
[email protected] Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Address: 7621 Pécs, Papnövelde u. 1. Phone: (36 72) 513-060 Other:
[email protected] Pécsi Tudományegyetem Address: 7601 Pécs, Szántó K. János u. 1/B. Phone: (36 72) 501-502 Other:
[email protected] Pedagógus-Továbbképzési Akkreditációs Testület Address: 2097 Pilisborosjenő, Fő út 1. Phone: (36 26) 537-500 Other: www.ptmik.hu Pénzügyminisztérium
382
Address: 1051 Budapest, József nádor tér 2-4 Telefon: (36 1) 327-2100; (36 1) 318-2066; Internet: www.p-m.hu Pünkösdi Teológiai Főiskola Address: 1183 Budapest, Gyömrői út 89. Phone: (36 1) 290-9517 Other:
[email protected] Rendőrtiszti Főiskola Address: 1121 Budapest, Farkasvölgyi út 12. Phone: (36 1) 392-3500 Other:
[email protected] Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Address: 1052 Budapest, Piarista köz 1. Phone: (36 1) 486-4000 Other:
[email protected] Sárospataki Református Teológiai Akadémia Address: 3950 Sárospatak, Rákóczi u. 1. Phone: (36 47) 312-519 Other:
[email protected] Semmelweis Orvostudományi Egyetem Address: 1085 Budapest, Üllői út 26. Phone: (36 1) 459-1500 Other:
[email protected] Sulinova Kht Address:1134 Budapest, Váci út 37. (Duna Office Center) (Postacím: 1364 Budapest, Pf. 254.) Phone.: 06 1 886 – 3900 Fax.: 06 1 886 - 3910 Otherl:
[email protected] Sola Scriptura Teológiai Főiskola Address: 1121 Budapest, Remete u. 16/a. Phone: (36 1) 391-0205 Other:
[email protected] Szakképzési Tankönyv és Taneszköz Tanács Address: 1087 Budapest Berzsenyi utca 6. Phone: (36 1) 210-1065 Other: www.nszi.hu Széchenyi István Egyetem Address: 9026 Győr, Egyetem tér 1. Phone: (36 96) 503-400
383
Other:
[email protected] Szegedi Hittudományi Főiskola Address: 6720 Szeged, Dóm tér 6. Phone: (36 62) 425-738 Other:
[email protected] Szegedi Tudományegyetem Address: 6720 Szeged, Dugonics tér 13. Phone: (62) 544-00 Other:
[email protected] Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Address: 4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 7. Phone: (36 42) 413-108 Other:
[email protected] Szent Bernát Hittudományi Főiskola Address: 8420 Zirc, Rákóczi tér 1. Phone: (36 88) 432-2720 Other:
[email protected] Szent István Egyetem Address: 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1. Phone: (36 28) 522-000 Other:
[email protected] Szent Pál Akadémia Address: 1103 Budapest, Gyömrői út 63. Phone: (36 1) 432-2720 Other:
[email protected] Színház- és Filmművészeti Egyetem Address: 1088 Budapest, Vas u. 2/C. Phone: (36 1) 318-8111 Other:
[email protected] Szolnoki Főiskola Address: 5000 Szolnok, Ady E. u. 9. Phone: (56) 421-455 Other:
[email protected] Tanárképzők Főigazgatói Kollégiuma Address: 3300 Eger Eszterházy tér 1. Phone: (36 1) 411 6100 Other:
[email protected] Tanárképzők Szövetsége Address: 1075 Budapest, Kazinczy u. 23-27.
384
Phone: (36 1) 352-8981/3818 Tanító és Óvóképző Főiskolák és Főiskolai Karok Főigazgatói Kollégiuma Address: 7100 Szekszárd, Rákóczi u. 1. Phone: (36 74) 528-311 Other:
[email protected] Tanító- és Óvóképzők Egyesülete Address: 6500 Baja, Szegedi u. 2. Phone: (36 79) 321-655/110 Other:
[email protected]
Tankönyv és Taneszköz Bizottság Address:1055 Budapest Szalay utca 10-14. Phone: (36 1) 302-0600 Other: www.om.hu Tempus Közalapítvány Address: . 1134 Budapest, Váci út 37. (Duna Office Center), 7. emelet Phone: (36 1) 237-1300 Other: http://www.tka.hu/ Tessedik Sámuel Főiskola Address: 5540 Szarvas, Szabadság út 2. Phone: (36 66) 216-581 Other:
[email protected] Veszprémi Egyetem Address: 8201 Veszprém, Egyetem u. 10. Phone: (36 88) 422-022 Other:
[email protected] Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola Address: 8200 Veszprém, Jutasi út 18/2. Phone: (36 88) 426-116 Other:
[email protected] Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Address: 2500 Esztergom, Majer u. 1-3. Phone: (36 33) 413-699 Other:
[email protected] Wesley János Lelkészképző Főiskola Address: 1086 Budapest, Dankó u. 11. Phone: (36 1) 210-5400 Other:
[email protected] Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest Address: 1101 Budapest, Hungária krt. 9-11.
385
Phone: (36 1) 432-9000 Other:
[email protected] Zsigmond Király Főiskola Address: 1032 Budapest, vályog u. 10. Phone: (36 1) 454-7600 Other:
[email protected]
386
BIBLIOGRÁFIA Felhasznált irodalom Investigation into the needs of EURYDICE target groups- Hungary 2004 Szerző: Eurydice Magyar Képviselet - Zarándy Zoltán, Világpolgár 2000 Tanácsadó Iroda Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2004 Kiadó: Eurydice European Unit, www.eurydice.org A kiadvány nyelve: angol Jelentés a magyar közoktatásról 2003 Szerk.: Halász Gábor – Lannert Judit Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2004 Kiadó: Országos Közoktatási Intézet, www.oki.hu Központi Statisztikai Hivatal adatbázisai 20042005 (Central Statistocal Office, CSO) Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2004, 2005
www.ksh.hu Magyarország hivatalos kormányzati portálja 2004-2005 Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2004, 2005
www.magyarorszag.hu Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) hivatalos portálja Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve I (2004-6) Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2004
www.nfh.hu Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv, 2004 Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2004 http://www.fmm.gov.hu/main.php?folderID=3323 Halász Gábor: A magyar közoktatás az ezredfordulón Kiadás helye: Budapest Kiadó: Okker Kft.
387
Kiadás éve: 2001 Áttekintés a magyar munkaerőpiac főbb jellemzőiről (2005), Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2005-6 http://www.gkm.gov.hu/data/361313/munkaeropiac_2005q4_HUN.pdf http://www.gkm.gov.hu/data/210876/macro_20060316.pdf Áttekintés a magyar gazdaság aktuális helyzetéről és kilátásairól, (2004-5) Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2005-6
http://www.gkm.gov.hu/data/210876/macro_20060316.pdf A bruttó hazai termék 2001-ben Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2003 Kiadó: Központi Statisztikai Hivatal A felsőoktatás szerepe a visegrádi országok EU - csatlakozásra való felkészülésben /angolul is/ Visegrádi országok felsőoktatási nemzetközi konferenciájának tanulmánykötete Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 A kormányzati szintek közötti felelősségmegosztás és a közoktatás öt kelet-közép-európai országban – Magyarország. Balázs Éva et al. In: Balázs Éva – Halász Gábor (szerk.): Oktatás és decentralizáció Közép-Európában. Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2001 Kiadó: Okker Kiadó A környezeti nevelés jellemzői a helyi óvodai nevelési programokban, a gyakorlati nevelőmunkában. In. Óvodavezetők kézikönyve X. Szerző: Villányi Györgyné Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: OKKER Kiadó A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: 963 85136 7 5 A közoktatási tervezés rendszere, a területi és a helyi tervezés Balázs Éva , in: Palotás Zoltán (szerk.): Önkormányzat és közoktatás 2000. Kiadás helye: Budapest
388
Kiadás éve: 2001 Kiadó: Országos Közoktatási Intézet A közoktatás-igazgatás Szerző: Dr. Szüdi János Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2004 Kiadó: OKKER Oktatási Iroda A kiadvány nyelve: magyar A KSH jelenti Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002/1.–2002/12 Kiadó: Központi Statisztikai Hivatal A magyar felsőoktatás évszázadai Szerző: Kardos József, Kelemen Elemér, Szögi László Társszerző: Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2000 Kiadó: Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: ISBN 963 19 1134 9 A munkaerőpiac keresletét és kínálatát alakító folyamatok Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Foglalkoztatási Hivatal Kutatási Iroda – Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Adult education in Hungary – Country Report prepared for the OECD Szerző: Compiled by Zoltán Györgyi Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2004 A kiadás száma: 1. A kiadvány nyelve: angol ISBN szám: Kiadás alatt Alkotmánytan Szerk.: Kukorelli István Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1999
389
Kiadó: Osiris A kisgyermekkori nevelés és gondozás irányelvei Magyarországi Országjelentés Szerk. OECD Oktatási Igazgatóság Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2005 Kiadó: OKI, NCSSZI , Corvinus Kiadó A kiadvány nyelve: magyar ISBN 963 686 555 6 Állampolgári nevelés kisgyermekkorban Szerző: Villányi Györgyné Kiadás helye: Budapest, Új Pedagógiai Szemle Kiadás éve: 2003 A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: 1215-1807 Az európai gyakorlathoz illeszkedő munkaerő-piaci készségigény-felmérés a magyar oktatásképzés fejlesztése szolgálatában.
Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Tempus Közalapítvány Az európai oktatási és képzési rendszerek célkitűzéseihez kapcsolódó részletes munkaprogram Kiadás helye: Brüsszel Kiadás éve: 2002 Európai Tanács 6365/02 EDUC 27. http://www.tpf.iif.hu/newsite/tka/docs/munkaprogram.pdf Az ifjúsági szakképzés korszerűsítése Szerk.: Benedek András Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Oktatási Minisztérium Az értékelés helye, szerepe az óvodai nevelés dokumentumaiban In. IV. Pedagógiai Értékelési Konferencia Szerző: Villányi Györgyné Szerk. Józsa Krisztián Kiadás helye: Szeged Kiadás éve: 2006-05-03 Differenciált fejlesztés 3-10 éves korban
390
Kutatási kézirat Szerzők: Szabó Mária, Villányi Györgyné Országos Közoktatási Intézet 2004/2005 Az ifjúsági szakképzés korszerűsítése világbanki program monitoring jelentése Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Expanzió Kft Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai 1996-2000 Szerző: Szígyártó Gyöngyi Társszerző: Peresztegi Éva Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Nemzeti Szakképzési Intézet A kiadás száma: 1. A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: 963 9382 41 8 ö
Az Oktatási Minisztérium középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiája - Munkaanyag Kiadás éve: 2004 április Kiadó: Oktatási Minisztérium
http://www.om.hu/ Az óvodai nevelési dokumentumok elemzése, az óvodai nevelőmunka megfigyelése és az interjúk tapasztalatai. In. Szakmai napok 2003. Szerző: Villányi Györgyné Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Országos Közoktatási Intézet A kiadás száma: 1000 A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: 963 682 511 4 Az óvodai nevelési program nyomon-követése, fejlesztése. In. Óvodavezetők kézikönyve IX. Szerző: Villányi Györgyné Kiadás helye: Budapest
391
Kiadás éve: 2001 Kiadó: OKKER Oktatási, kiadói és Kereskedelmi Kft. A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: 963 85136 7 5 Doktori felvételi tájékoztató PhD és DLA képzés Szerző: Dr. Csákvári Éva főszerkesztő Társszerző: Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda A kiadás száma: A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: ISSN 1586-7528 Education at a Glance, 2002 Kiadás helye: Paris Kiadás éve: 2002 Kiadó: OECD A kiadvány nyelve: angol ISBN szám: 92-64-19890-3 Európa az iskolában, az iskola Európában Szerző: Zarándy Zoltán (szerk.) Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Oktatási Minisztérium. Felsőoktatási felvételi feladatok és vizsgakövetelmények 2003 Szerző: Cseh Boglárka főszerkesztő Társszerző: szerkesztők Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda A kiadás száma: A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: ISSN 1586-748X Felsőoktatási felvételi tájékoztató 2003 Szerző: Dr. Bakos Károly, Cseh Boglárka főszerkesztő
392
Társszerző: szerkesztők Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda A kiadás száma: A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: ISSN 0324-2226Főbb népesedési folyamatok. Vukovich Gabriella In: Kolosi Tamás – Tóth István János – Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 2002. Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Rt Ha jön a baba Szerző: Korintus Mihályné Dr. Társszerző: Rózsa Judit, Nyitrai Ágnes Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Szociális és Családügyi Minisztérium A kiadvány nyelve: magyar Hat évszázad magyar egyetemi és főiskolái Szerző: Szögi László szerkesztő Társszerző: Horváth Ákos, Kiss József Mihály társszerkesztők Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1994 Kiadó: Magyar Felsőoktatás, Művelődési és Közoktatási Minisztérium A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: ISBN 963 673 5425 Helyi óvodai nevelési programok felülvizsgálatának tapasztalatai Szerk. Nagy Ágnes, PEDIG Óvodai Munkabizottsága Kiadás éve: 2005 Kézirat Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program, 2004–2006 Tervezet. Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 december
393
Kiadó: Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium – Oktatási Minisztérium – Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Iskoláskor előtti nevelés Kézirat a Jelentés a magyar Közoktatásról részére Szerző: Villányi Györgyné Kiadás helye: Budapest Kiadás ideje: 2006 Jelentés a magyar közoktatásról 1997 Szerk.: Halász Gábor – Lannert Judit. Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1998 Kiadó: Országos Közoktatási Intézet Jelentés a magyar közoktatásról 2000 Szerk.: Halász Gábor – Lannert Judit. Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1998 Kiadó: Országos Közoktatási Intézet Jelentés a magyar közoktatásról 2003 Szerk.: Halász Gábor – Lannert Judit. Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1998 Kiadó: Országos Közoktatási Intézet Kézikönyv az Európai Unióról Szerző: Horváth Zoltán Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Magyar Országgyűlés Konjunktúrajelentés 2002-2004-07-22 Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002-2004 Kiadó: Kopint-Datorg Rt. Kormányelőterjesztés a magyar Universitás Programról, valamint az új felsőoktatás koncepciójáról Előterjesztő: oktatási miniszter, igazságügyi miniszter Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2003
394
A kiadvány nyelve: magyar Leonardo Magazin Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Tempus Közalapítvány Magyar közigazgatási jog különös rész Európai Uniós kitekintéssel Szerző: Ficzere Lajos – Forgács Imre (szerk.) Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1999 Kiadó: Osiris Kiadó Magyar statisztikai évkönyv 1991 –2001. Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1992-2002 Kiadó: Központi Statisztikai Hivatal Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve 2004–2006. Stratégia Kiadás éve: 2002. szeptember 19. Kiadó: Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-támogatások Hivatala Mit kínál a magyar felsőoktatás? 2003 Szerző: Roberts Éva, Veroszta Zsuzsanna főszerkesztők Társszerző: Fábri György szerkesztő Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: ISSN 1586-7471X Nemzeti cselekvési terv a társadalmi összetartozásért 2004-2006: 2004. június 4
www.szcsm.hu OECD részére országháttértanulmány Szerző: Korintus Mihályné, Mátay Katalin, Badics Tiborné, Villányi Györgyné Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: Kézirat, kiadás előtt áll A kiadvány nyelve: magyar Óvodai intézményrendszer, óvodai nevelés az ezredfordulón In. Szakmai napok 2003. Szerző: Vágó Irén Kiadás helye: Budapest
395
Kiadás éve: 2002 Kiadó: Országos Közoktatási Intézet A kiadás száma: 1000 A kiadvány nyelve: magyar ISBN szám: 963 682 511 4 Ösztöndíj Almanach Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2002 Kiadó: Oktatási Minisztérium. Programfejlesztés az óvodai nevelés területén Szerző: Kovács Erika Kiadás helye: Budapest Óvodai Élet szakmai folyóirat Kiadás éve 2005. 5. szám Statisztikai tájékoztató felsőoktatás 2002/2003 Szerző: Csécsiné Máriás Emőke és Besenyei Roland Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2003 Kiadó: Oktatási Minisztérium Közgazdasági Főosztály Statisztikai Osztálya A kiadvány nyelve: magyar Szülő vizsgálat (Óvodakutatás 2001) Szerző: Török Balázs Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2003 Kiadó: kutatási beszámoló A kiadvány nyelve: magyar Társadalmi helyzetkép 2002 Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2003 Kiadó: Központi Statisztika Hivatal Területi tervezés, humánerőforrás-fejlesztés a közoktatásban. Szerző: Balázs Éva Új Pedagógiai Szemle, 4. sz. Kiadás éve: 2002 Tudásalapú társadalmat megalapozó reformok az oktatásban 2002-2004-2006
www.om.hu 396
Útmutató az Európai Unióról tanároknak, diákoknak Szerző: Kátai-Nagy Krisztina Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2001 Kiadó: Oktatási Minisztérium
www.ksh.hu www.magyarorszag.hu
397
