A SZENNYEZÉSI JOGOK PIACÁNAK BEMUTATÁSA AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ SZABÁLYOZÁSI RENDSZEREINEK SEGÍTSÉGÉVEL

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Gazdaságdiplomácia Szakirány

A SZENNYEZÉSI JOGOK PIACÁNAK BEMUTATÁSA AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ SZABÁLYOZÁSI RENDSZEREINEK SEGÍTSÉGÉVEL

Készítette: Futár Rajmund

Budapest, 2010

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés ..................................................................................................4 II. A kén-dioxid-szennyezés ........................................................................5 1. Kén-dioxid a légkörben ..................................................................5 2. Szén-dioxid a légkörben ................................................................7 3. Nemzetközi összefogás.................................................................7 III. Környezetszabályozási eszközök........................................................10 1. Normatív szabályozás .................................................................10 2. Közvetett szabályozás .................................................................12 3. Piacteremtés................................................................................15 4. Egyéb eszközök...........................................................................16 5. Vélemény.....................................................................................17 IV. Az Amerikai Egyesült Államok kén-dioxid kvótakereskedelme .......19 1. Tiszta Levegő Törvény ................................................................19 2. Savas Eső Program.....................................................................20 3. Kibocsátás-jog-kereskedelem......................................................22 4. Elemzés.......................................................................................27 5. Kén-dioxid-kibocsátás szabályozása az Európai Unióban...........37 V. Az Európai Unió szén-dioxid kvótakereskedelme ..............................40 1. Az ETS rendszer..........................................................................40 2. Összehasonlítás az amerikai kereskedelmi rendszerrel ..............42 3. Elemzés.......................................................................................45 4. Szén-dioxid-kibocsátás szabályozása az Egyesült Államokban ..48 VI. Szén-dioxid kvótakereskedelem az Egyesült Államokban ...............51 VII. Összegzés............................................................................................58 VIII. Forrásjegyzék .....................................................................................60

3

Bevezetés

Dolgozatom témájának kiválasztása számomra egyszerű feladat volt. Főiskolai tanulmányaim

során

találkoztam

az

alternatív

és

az

ökológiai

közgazdaságtanok nézeteivel, melyek az ökológiai és a gazdasági folyamatok összefüggéseinek megértését, az ökológiai és humán értékeket integráló gazdálkodási minták és gazdaságszervezési formák megtervezését tűzték ki célul, a fenntartható fejlődés érdekében. A környezetszabályozási eszközök tanulmányozása során találkoztam először a kibocsátási jogok piacának módszerével, és már akkor eldöntöttem, hogy a továbbiakban komolyan szeretnék foglalkozni ezzel a témakörrel, és a szakdolgozatomat is egy ilyen rendszerről szeretném majd megírni. A dokumentum hátterét két piac alapú környezetszabályozási rendszer, az Európai Unió szén-dioxid kvótakereskedelmi piaca a Kibocsátás Kereskedelmi Rendszer (Emission Trade Scheme - ETS), és az Egyesült Államok Savas Eső Programja

alatt

működő

kén-dioxid

kvótakereskedelem

szolgáltatja.

A dolgozat aktualitását az Egyesült Államok kormánya biztosítja számomra azáltal, hogy jelenleg éppen egy szén-dioxid kvótakereskedelmi rendszer bevezetését tervezik. A célom az, hogy a két vizsgált modell elemzésével, és összehasonlításával, olyan információkhoz jussak, amik alapján meg tudom határozni, hogy milyen felépítésű rendszer lenne optimális az USA üvegházhatású gázkibocsátásának megfékezésére. Az Egyesült Államok nagyobb arányú érintettsége miatt az ott működő kén-dioxid-kibocsátásszabályozó rendszert részletesebb vizsgálat alá vetem.

4

A kén-dioxid-, és a szén-dioxid-szennyezés Az első fejezet röviden bemutatja először a kén-dioxid, majd a szén-dioxid, mint kémiai vegyületek és mint légszennyező anyagok tulajdonságait, a környezetre és az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásait, kibocsátásának főbb forrásait. Szót ejt a nemzetközi összefogás szükségességéről, és röviden ismerteti az első

légszennyezés

szabályozására

vonatkozó

dokumentumokat,

a

szabályozás rövid történelmét. Kén-dioxid a légkörben A kén-dioxid szobahőmérsékleten színtelen, szúrós szagú mérgező gáz. Belélegezve a nyálkahártyát izgatja, légzési megbetegedést okoz, gyulladásos betegségek kialakulását teszi lehetővé, zavarja a fehérje-anyagcserét, és izgatja az idegvégződéseket. Leginkább az asztmások, illetve a szív-, vagy tüdőbetegek szervezetét terheli meg. Nagy dózisban halált okozhat, de kellemetlen szaga miatt az akut mérgezés halálos kimenetele viszonylag ritka. A légkör összetétele szempontjából a változó komponensek közé soroljuk. Bár „short term” szennyező anyag lévén csak rövid ideig van jelen a légkörben, mégis a XX. század legjelentősebb légszennyező anyagai közt tartjuk számon.1 A természetes forrásai a vulkán kitörések és erdőtüzek, de Európában és Észak-Amerikában is a légkörbe jutó kén-dioxid közel egésze antropogén eredetű. Legfőbb mesterséges forrása az energiatermelés. A szén és a kőolajszármazékok változó mennyiségű ként tartalmaznak, így elégetésükkor kén-dioxid keletkezik. A szennyezés az egyedi fűtésű házakat leszámítva legtöbbször pontszerű emisszió útján történik. A forrás meghatározásának egyszerűsége nagyban megkönnyíti a környezetvédelmi ellenőrzési munkákat, az okozott kár könnyen mérhető azáltal, hogy a technológiai paraméterek ismeretében a szennyezés pontosan kiszámítható, így a megoldást is egyszerűbb megtalálni, mint a diffúz kibocsátások esetében.

1

BGF: A Környezet-gazdaságtan alapjai, Perfekt, p.87

5

Savas ülepedés A kén-dioxid egyik jelentősebb környezeti hatása a savas ülepedés, amelynek nedves

és

száraz

formája

is

ismeretes.

A

száraz

értelemszerűen

nedvességszegény körülmények között zajlik, míg a nedves ülepedés felhőképződés, illetve csapadékképződés során jön létre. Az atmoszférába kerülő kén-dioxid ugyanis a vízzel kénessavat alkot. Ez redukáló tulajdonságú, oxigén hatására kénsav keletkezik. A kénsav a csapadékkal elvegyülve savas eső formájában fejti ki káros hatását, ami elsősorban a tavak és a talaj savasodásáért, ebből adódóan az élővilág pusztulásáért, épületek műemlékek amortizációjáért felelős.

Füstköd Másik jelentős hatása a füstköd-képződés. A füstködnek két fajtáját különböztetjük meg, ezek a los-angelesi, vagy oxidáló füstköd és a londoni, vagy redukáló füstköd. A kén-dioxid az utóbbi kialakulásában játszik szerepet, a másik két felelős komponens, a szén-monoxid és a korom mellett.2 Elsősorban téli időszakban, kisugárzó inverzió és magas relatív-nedvességtartalom megléte mellett, a reggeli és esti órákban, a már említett szén- és olajtüzelésnek köszönhetően jön létre. Az inverzió hatására megnövekszik az imisszió és lelassul a transzmisszió, kedvezőtlen meteorológiai viszonyok mellett pedig a szmog akár 4-5 napig is eltarthat. 1952 decemberében Londonban ez katasztrófához

vezetett.

Egy

hét

alatt

2000

ember

halt

meg

a

légszennyezésnek köszönhetően.3

Aeroszolképződés Ezen két hatáson kívül jelentős még az aeroszolképződésben játszott szerepe is. Az aeroszoloknak jelentős szerepük van a globális légszennyeződésben, azáltal, hogy jelentősen befolyásolják a sugárzási viszonyokat, az optikai körülményeket, a felhőrendszerek kialakulását és a csapadékképződést is. Ezen kívül jelentős szerepe van az inverziós réteg kialakulásában, amivel a szmog képződésében játszik jelentős szerepet. 2

BGF: A Környezet-gazdaságtan alapjai, Perfekt, p.88 European Environment Agency: Environmental issue report 2001/22 http://www.eea.europa.eu/publications/environmental_issue_report_2001_22/issue-22-part-10.pdf 3

6

Szén-dioxid a légkörben A szén-dioxid színtelen, szagtalan gáz. Nagy dózisban fulladást okozhat. Természetes körülmények között az élőlények légzése eredményeként, illetve vulkánkitörések következtében kerül a levegőbe. A mesterséges forrásai az energiatermelés, kohászat, a háztartások, és a közlekedés. A szén-dioxid a kén-dioxiddal szemben long-term szennyező, tehát lebomlása sokkal hosszabb ideig, akár több évtizedig is eltarthat, ezenkívül primer légszennyező, tehát hatásait az emissziót követően ugyanabban az állapotában fejti ki. Globális felmelegedés Napjainkban a legveszélyesebbnek tartott légszennyezés okozta probléma a globális felmelegedés, melyet elsősorban a mértéktelen szén-dioxid-kibocsátás következményének

tudhatunk

be.

A

szén-dioxid

üvegházhatású

gáz.

Mesterséges kibocsátásának következményeként növekvő koncentrációja a Föld légkörének fokozatos emelkedéséhez vezet, amely a sarki jégtakaró és a jéghegyek olvadása következtében az édesvíz készlet csökkenéséhez, a tengerszint emelkedéséhez vezet, így csökkentve az élettér területét, előidézve a talaj szikesedését, éghajlati változásokat. Nemzetközi összefogás A szmog kialakulásával szemben a savas esők nem csak a szennyezés forrásánál okoznak károkat, az időjárásnak, transzmissziónak köszönhetően országhatárokon túljutva, regionális szinten fejtik ki káros hatásukat, míg a szén-dioxid esetében egyértelműen globális problémáról beszélünk, ami arra ösztönözték a világ országait, hogy nemzetközi összefogással vegyék elejét a további szennyezésnek. A kén-dioxid káros hatásaira először az 1960-as években skandináv tudósok figyeltek fel.4 Megállapították hogy tavaik élővilágának pusztulását elsősorban a savas esők okozzák, amelynek forrásait a több száz kilométerre levő és igen sok,

nagy

kéntartalmú

fosszilis

energiahordozót

felhasználó

Egyesült

Királyságban, illetve Nyugat-Európában találták meg. Rámutattak arra, hogy a kibocsátások növekedésében jelentős szerepet játszik a szilárd tüzelőanyagok 4

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium: 25 éves a légszennyezés mérséklésére irányuló nemzetközi egyezmény http://www.kvvm.hu/index.php?pid=9&sid=47&hid=705

7

és a folyékony szénhidrogének felhasználásának minden korábbit meghaladó mértékű növekedése. Nyilvánvalóvá vált, hogy a légköri környezetszennyezés nem áll meg az országhatároknál. A talaj és a tavak savasodása, a fokozott erdőpusztulás, a kulturális és a történelmi emlékek pusztulása, az épített környezet romlása, az emberi egészség károsodása, és egyéb tényezők arra ösztönözték a poltikai döntéshozókat, hogy széleskörű nemzetközi együttműködéssel elejét vegyék a környezetszennyezésnek, illetve első lépésként legalább lelassítsák annak növekedését.

Genfi egyezmény A savasodás elleni nemzetközi küzdelem az ENSZ által összehívott 1972. évi stockholmi

Emberi

Környezet

Konferenciával

(Conference

on

Human

Environment) vette kezdetét. Ez az együttműködés igen nagy jelentőségű volt, és megteremtette annak lehetőségét, hogy 34 európai ország mellett az Egyesült Államok, és Kanada 1979-ben Genfben aláírja az ENSZ Európai Gazdasági

Bizottsága

által

előkészített

nagy

távolságokra

jutó,

országhatárokon átterjedő légszennyezés mérséklésére irányuló egyezményt.5 Részes feleinek száma azóta nőtt, részben az európai térségben bekövetkezett politikai változások, így a Szovjetunió, Jugoszlávia, vagy Csehszlovákia felbomlása végett, részben pedig új csatlakozóknak köszönhetően. Az egyezmény részes fele lett az Európai Gazdasági Közösség, illetőleg az Európai Unió is. A légszennyező anyagok közül a dokumentum csak a kéndioxid kibocsátásokat nevesítette, a többit csak általánosságban említette, és nem tartalmazott tételes kibocsátás csökkentési előírásokat. Ezeket a későbbiekben elfogadott jegyzőkönyvek tartalmazzák. Az Egyezmény volt az első,

sokoldalú,

megállapodás,

a

légköri

amelynek

környezet

mindezeken

védelmére

irányuló

nemzetközi

túlmenően

további,

igen

nagy

jelentősége abban nyilvánult meg, hogy a különböző politikai berendezkedésű országok tudósai és szakértői azóta is évtizedeken át együttműködtek a környezetszennyezés leküzdése érdekében, hozzájárulva ezzel a politikai stabilitáshoz is. 5

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium: 25 éves a légszennyezés mérséklésére irányuló nemzetközi egyezmény http://www.kvvm.hu/index.php?pid=9&sid=47&hid=705

8

Kiotói Jegyzőkönyv A szén-dioxid szabályozás szempontjából eddigi legfontosabb nemzetközi megállapodás a Kiotói Jegyzőkönyv volt. Az ENSZ 1992-es Rio de Janeiróban rendezett konferenciáján alapozta meg a környezetvédelmi programját. A legtöbb figyelmet az Éghajlat-változási Keretegyezmény kapta, melyet 153 ország és az Európai Közösség képviselője írt alá. A beavatkozás egyik lehetséges eszközeként született meg a Kiotói Jegyzőkönyv, melyet 1997-ben 141 ország írt alá. 38 fejlett ipari ország átlagosan a kibocsátás 5,2 százalékos csökkentését vállalt a 2008 és 2010 közötti időszakra. A Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásának folyamatát a politikai és gazdasági ellenérdekek erősen lelassították, így hivatalosan csak 2005. február 16-án lépett érvénybe.6 Az egyezmény előkészített egy sor irányelvet, célkitűzést, valamint önkéntesen bevezetett programokat, és létrehozott egy nemzetközi szén-dioxid piacot. A célja az üvegházhatású gázok, például a szén-dioxid, a metán, a nitrogén oxidok, vagy a kén-hexafluorid kibocsátásának minimalizálása. A csökkentési kötelezettségek

országonként

meghatározásra

kerültek.

Az

Uniónak

8

százalékot határoztak meg, míg Japánnak 6, az Egyesült Államoknak pedig 7 százalékos csökkentést kell megvalósítania.7 Néhány ország számára, mint például Ausztráliának, vagy Izlandnak engedélyezték a kibocsátás növelését. A fejlett országoknak értelemszerűen nagyobb vállalásokat kellett tenniük, hiszen ők jóval könnyebben csökkentik a kibocsátásukat, mint a fejlődő országok. Az Európai Unió a Kiotói jegyzőkönyv alapján létrehozta saját kibocsátásjogkereskedelmét.

6

Magyar Virtuális Enciklopédia: Kiotói Jegyzőkönyv http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/korny/kiotoi_jegyzokonyv.htm 7 United Nations Framework Convention on Climate Change: Kyoto Protocol http://unfccc.int/resource/docs/convkp/kpeng.pdf

9

Környezetszabályozási eszközök Mielőtt beleásnánk magunkat az Unió által illetve az Egyesült Államokban alkalmazott rendszerekbe, az olvasó megismerheti a környezetvédelmi szabályozások típusait. A következő fejezet először a közvetlen, normatív eszközöket mutatja be, ezután a közvetett, gazdasági eszközök következnek, végül az egyik csoportba sem tartozó egyéb eszközöket tekinti át. A fejezet külön részben foglalkozik a gazdasági eszközökhöz tartozó „szennyezési-jogok”

piacával,

mely

a

dolgozat

témája

szempontjából

részletesebb kifejtést igényel. Normatív szabályozás A direkt szabályozás általában jogszabályok létrehozásával történik. Ez a módszer jelent meg a legkorábban. Találóan „utasítás és irányítás”8 („command and control) megközelítésnek nevezik, legfőbb megkülönböztető tulajdonsága a többi szabályozóeszközzel szemben ugyanis az, hogy nem hagynak választási lehetőséget a szennyezőnek, azoknak az előírások teljesítésének hiányában jogi vagy más következményekkel kell szembenézniük.

Normaállítás A direkt szabályozás legelterjedtebb eszköze a normaállítás. Ennek kétféle megközelítése alakult ki: egy az emissziós és egy az imissziós normák alapján. Az emissziós normák előírását alkalmazzák többször. Hibája, hogy önmagában gátolja az innovációs lehetőségek feltárását és alkalmazását. Ez annak köszönhető, hogy az emissziós normákat általában a rendelkezésre álló technológia alapján határozzák meg. Utóbbi állandó fejlődésével mind szigorúbb megszorításokat von maga után, ezáltal a termelőknek ellenérdekévé válik az új technológiák feltárása és alkalmazása, mivel azoknak az imént felvázolt okokból kötelező bevezetése egyre növekvő költségekkel is jár. Az imissziós normák alapján nem szabályozzák külön-külön a kibocsátókat, ezáltal elsőre barátságosabbnak tűnhet, ám valójában ebben rejlik legnagyobb hibája is, hiszen a gyakorlati megvalósítás lehetőségeivel nem foglalkozik. Az emissziós normákhoz képest előnye, hogy ösztönzi az innovációt, ám ehhez 8

BGF: A Környezet-gazdaságtan alapjai, Perfekt, p.184.

10

hozzá kell tenni, hogy kiszámíthatatlansága miatt a döntéshozók kockázata jóval magasabb. A normafelállítás legelfogathatóbb módszerének a kettő kombinációja tűnik. Ilyenkor az emissziós normák nem a technológia aktuális fejlettsége alapján határozzák meg, helyette a már meghatározott imissziós normákat veszik alapul azok felállításához, kombinálva ezzel a két módszer hasznos tulajdonságait, támogatva az innovációt, és elősegítve a legmegfelelőbb gyakorlati megvalósítás kiválasztását.

Nyílt tiltás Normákon alapuló szabályozásnak több változata létezik. Az egyik ilyen tisztán hatósági szabályozóeszköz a nyílt tiltás. Ez a norma szintje felett szennyező termelőt tevékenységének azonnali megszüntetésére kötelezi. Bár ez a módszer a legtöbb esetben túlzottan drasztikusnak tűnhet, néhány esetben a legelőnyösebb módszernek bizonyul, például ha a betiltott terméknek megfelelő környezetbarát helyettesítője akad.

Engedélyezési eljárás A másik formája az engedélyezési eljárás. Ez új vállalatok létesítésekor alkalmazható szabályozás, amelynek keretein belül a kivitelezési terveket engedélyeztetni

kell.

Ekkor

az

engedélyek

kiadásáról

egy

környezeti

hatásvizsgálat alapján döntenek. A gyakorlatban a környezetminőségi célokat országspecifikusan határozzák meg az eltérő gazdasági fejlettség és életszínvonal végett, tehát a döntés általában inkább politikai jellegű mintsem természettudományos. Az imissziós és emissziós normák, illetve egyéb kritériumok meghatározásánál is gyakran ellentétes vélemények látnak napvilágot, így ezek esetében is jellemzőbb az országspecifikus meghatározás (ld.: allokációs tervek), de vannak törekvések a nemzetközi normarendszer felállítására. A normák betartatása, betartásának ellenőrzése állami szerepkörök közé tartozik. Ez nem könnyű feladat, hiszen az adatok rögzítése legtöbb esetben önbevallás útján történik, így a kibocsátók becsületességétől nagyban függ a szabályozás sikeressége. A határértékeket túllépő szennyezőknek legtöbb

11

esetben bírságot kell fizetniük. Ez alól kivételt képez a már említett nyílt tiltás alkalmazásának esete. Közvetett szabályozás A közvetett szabályozás, mint ahogy azt a neve is mutatja, a közvetlen kötelező szabályok bevezetése helyett gazdasági érdekeltségek útján igyekszik közvetett módon arra ösztönözni a gazdasági szereplőket, hogy elejét vegyék tevékenységükből fakadó káros környezeti hatásoknak.

Adó, környezetterhelési díj Az

első

vizsált

gazdasági

szabályozó

eszköz

az

adó,

illetve

a

környezethasználati díj. Az adó a korábban már említett angol neoklasszikus közgazdász, Arthur Cecil Pigou (1877-1959)9 nevéhez fűződik. A negatív externáliák internalizálásáról szóló elméletéből indult ki, melyet az általa megálmodott Pigou-i adóval kívánt elérni. Az elmélet célja az volt, hogy a termelés magánköltségét a társadalmi költségekkel egy szintre hozza a szennyező

termelés

egységére

kivetett

adó

újraelosztásának

útján.

Gyakorlatban a megvalósítás sajnos nem volt sikeres, főleg a szennyezési károk pénzben való kifejezésének nehézségei miatt, de módszer további fogyatékossága, hogy az új technológiák fejlesztésére, innovációra nem volt ösztönző hatással, valamint a feltételezés, miszerint egységnyi termelés egységnyi szennyezéssel jár, szintén nem minden esetben helytálló. A Pigou-i adó életképesebb változata a termékdíj, melyet csak bizonyos termékekre vetnek ki. Ezek a termékek általában a felhasználási, vagy értékesítési folyamat során veszélyeztetik a környezetet A másik a Pigou-i adó hibáit kijavító adótípus, egyben a manapság leggyakrabban

alkalmazott

szabályozási

eszköz

a

kibocsátási,

vagy

környezetterhelési díj. Előbbi abban nyilvánul meg, hogy az egységnyi termelés megadóztatása helyett, a kibocsátás egysége után fizet a termelő. Ebben mutatkozik

az

egyébként

hasonló,

korábban

már

tárgyalt

normatív

szabályozástól való eltérése is, hiszen ott csak a normák által meghatározott szintet túllépő szennyezők fizettek bírságot, míg itt minden egység után kell. Nagy előnye a módszernek, hogy a kibocsátás folyamatos csökkentésére 9

Library of Economics and Liberty: The Concise Encyclopedia of Economics – Arthur Cecil Pigou http://www.econlib.org/library/Enc/bios/Pigou.html

12

ösztönöz. Ehhez úgy kell meghatározni az adó mértékét, hogy a szennyezőnek jobban

megérje

új

környezetbarát

technológiák

bevezetése,

minthogy

változatlan károsanyag-kibocsátás mellet fizesse a díjat. Ehhez persze ismerni kell az egyes termelők szennyezésének megszüntetési határköltségeit, hogy az alapján szabhassuk ki az adó mértékét. Ebben rejlik a rendszer egyik hátránya is, hiszen a ez rendkívül sok információt igénylő bonyolult feladat. További nehézséget jelent a társadalommal való elfogadtatása, hiszen a termelők nehezen szokják meg, hogy a korábban ingyenes környezetszennyezés egyik pillanatról a másikra a kiadás oldalt erősíti. Ez persze majdnem minden szabályozás esetében fennáll. Könnyebb elfogadtatás végett a legtöbb esetben a díj a bevezetéskor alacsony, és az úgymond „akklimatizációs időszak” után elkezdik emelni a mértékét.

Támogatások rendszere A következő tárgyalt közvetett szabályozási eszköz a szubvenció. Ezek az úgynevezett pozitív ösztönzők támogatásokhoz, kedvezményekhez juttatják azokat a termelőket, akik szennyezés csökkentő intézkedéseket hajtanak végre. Az egyik fajtája a dotáció, amelyet a vállalat, vagy a ki nem bocsátott szennyező

anyag

fejében,

vagy

a

környezetvédelmi

beruházások

finanszírozására kap. Ez általában állami költségvetési pénzt igényel. A másik típus az adókedvezmény. Ez általában úgy valósul meg, hogy a szennyezés csökkentési célú beruházások költségeinek egy részét a kibocsátó leírhatja az adóból, ily módon átírva azt az állami költségvetés számlájára. A harmadik esetben az állami kölcsönök, kamatkedvezmények alkalmazásánál a piaci kamatok egy részét vállalja át a költségvetés. Evidens, hogy ezt a módszert sokkal könnyebb elfogadtatni a termelőkkel, mint az eddig tárgyalt módszereket, ám a társadalmi fogadtatása korántsem biztos, hogy ugyanolyan pozitív. Az adófizető polgárok ugyanis hajlamosak azt érezni, hogy ezen vállalatok támogatásának az ő pénztárcája látja kárát. Ezen felül a dotációkból szerzett pénzforrások felhasználásának ellenőrzése nehéz, így azok valós haszna nagyban függ a kedvezményezett becsületességétől. További kérdéseket vet föl a támogatások keresletre gyakorolt hatása. Hiszen a

13

támogatásokból nyert esetleges profit esetén a termelőnek lehetősége van árainak csökkentésére. Az ezzel beinduló láncreakció pedig növeli a keresletet, így a termelést, a termelés növekedése pedig a környezetterhelést.

Betétdíjak rendszere A potenciálisan szennyező termékek esetében használatos szabályozó eszköz a betétdíj. Ezt a díjat akkor térítik vissza, amikor a termék visszakerül a tárolóba, kezelőhelyre, vagy recycling-pontra, feltéve ha bizonyítható, hogy a feltételezett kár nem következett be. Fő célja a helyes környezeti magatartás előmozdítása.

Környezeti felelősségbiztosítás A nagyobb társadalmi támogatottságot élvező eszközök sorát gyarapítja a környezeti felelősségbiztosítás. Két fajtáját különböztetjük meg a kötelező környezeti felelősségbiztosítást, illetve az önkéntes környezeti kockázati biztosítást. Előbbi olyan esetekben használatos, amikor a károsultak jogos kártérítési követelését a károkozó képtelen kifizetni, vagy nincs kitől behajtani. A biztosító társaságok számára ez az üzletág túl kockázatos, és a működési költségek is nagyon magasak, ezért a rendszer kiépítése, csak állami garanciák támogatásával jöhet létre. A díj kiszabása is nehezen meghatározható. Kiindulhatunk a gazdaságot érő környezeti károk becsléséből, vagy a gazdaság teherbíró képességéből. A felelősségbiztosítás másik típusa mint ahogy a neve is mutatja önkéntes. Általában a szennyezők kötik azért, hogy a tevékenységük káros környezeti kockázatainak anyagi terhét elhárítsák. A gyakorlatban a biztosítók inkább csak működési rendellenességből származó, tehát váratlan esetekre köt ilyen biztosítást. A biztosítási rendszer sikeressége nagyban függ a gazdasági környezettől. Ösztönző hatású lehet például, ha megkötését előírnák káros anyagok szállításakor, vagy tulajdonosváltáskor, esetleg ha a bankok hitelezési feltételként szabnák azt meg. A rendszer előnye, hogy a biztosító aktív szabályozási és ellenőrzési és egyébe tevékenységei, csökkentik az állami beavatkozás szükségességét.

14

Piacteremtés A piacteremtést is a gazdasági eszközök közé soroljuk, de a tanulmány szempontjából kiemelten kell kezelni, továbbá meg kell említenünk, hogy különbözik az előbbiektől abban, hogy alkalmazásához nélkülözhetetlen a normatív szabályozással való kombinálása. A szennyezési jogok piacának működési alapját az imissziós normák képezik. Ezek alapján meghatározzák a szennyezőkre vonatkozó emissziós normákat, melyek teljesítését támogatva beindítják a szennyezési jogok értékesítését. A módszernek négy változata alakult ki.

Emisszió kiegyenlítési módszer Az

emisszió

kiegyenlítéses

módszert

új

üzemek,

vagy

üzemrészek

létrehozásánál alkalmazzák, ahol a már meglévő üzemek kibocsátását minimum az új üzemek kibocsátásával egyenlő mértékben csökkentik. Ez általában vállalaton belüli tranzakciókat jelent. Emissziós csökkentési jóváírások Az emisszió csökkentési jóváírások az előírtnál jobban teljesítő vállalatok eredményeit ismerik el jóváírások formájában, amely jóváírásokkal azután kereskedni lehet. Tartalékolni is érdemes ezeket, hiszen későbbi erősebb megszorítások teljesítéséhez felhasználhatóak. Ez a módszer arra ösztönzi a szennyezőket, hogy lehetőség esetén az előírtnál nagyobb mértékben csökkentsék a szennyezést okozó tevékenységüket, hiszen utána a kapott jóváírásokat kevésbé sikeres vállalatoknak eladva akár profitra is szert tehetnek.

Buborékpolitika Az

úgynevezett

buborékpolitika

alkalmazásánál,

egy

térségben

lévő

szennyezők számára egy közös korlátot szabnak, amit utána együttesen nem léphetnek át. Ez egy együttműködési stratégia kidolgozására ösztönzi az érintetteket. Az emissziós normák ennél a módszernél nem kapnak nagy szerepet, térségek meghatározásakor arra kell ügyelni, hogy az imissziós normákat betartása megvalósítható legyen. Azonban mint azt már említettük, az

15

imissziós normák alkalmazása, nem támogatja az innovációt, új technológiák bevezetését.

Rugalmas kompenzációs szabályozás A rugalmas kompenzációs szabályozás során az emissziós csökkentési jóváírásokhoz hasonló rendszert alkalmaznak. A különbség, hogy itt az eladható jogokat nem jutalomképp kapják meg a jól teljesítő kibocsátók, hanem előre kiosztják a kibocsátási jogokat. Ezeket a egyes vállalatokra kiírt emissziós normák alapján osztják szét, és ha egy szennyező kevesebbet bocsát ki mint amennyire ezek alapján lehetősége nyílik, akkor eladásra bocsáthatja a fennmaradt úgynevezett kvótáit. A módszer előnye, hogy nem csak a költségek optimalizálását szolgálja, hanem a szennyezés fokozatos csökkentését is elősegíti. Egyéb eszközök Ezek a meggyőzés eszközei, melyeket gyakran használnak a gazdasági, vagy a

normatív

eszközökkel

együtt.

Ide

tartoznak

a

környezettudatos

gondolkodásmód, a felelősség beépítése a döntéshozatalba. Általában azok a megállapodások tartoznak ide, melyekben az állam garantálja, hogy a kontraktus hatálya alatt, nem lesznek további megszorítások, miközben a vállalat arra tesz fogadalmat, hogy az ütemterv szerint csökkenti kibocsátását. Ezek a kiegészítő eszközök nagyban elősegítik az alkalmazott rendszer rugalmasságát. Ösztönző hatása a nyilvánosságra hozatallal érhető el, ahol a vállalatok a jó hírüket növelhetik önkéntes kötelezettségvállalásaikkal. Természetesen mint minden rugalmasabb rendszernél bizalmi kérdések itt is felvetődnek, hiszen minél flexibilisebb egy rendszer, annál kevesebb lehetőség nyílik az eredmények jogi úton történő kikényszerítésére. További veszély, hogy a tőkeerős nagyvállalatok, lehetőségeikből adódó nagyobb vállalásaik révén, előnyre

tehetnek

szert

az

alacsonyabb

költségvetésű

konkurenseikkel

szemben, ami ugyan egy „cél szentesíti az eszközt” felfogásban nem jelent nagy problémát, de mivel ezen megállapodások általában vállalatok és hatósági szervek között jönnek létre, diszkriminációs kérdések is felvetődnek.

16

Vélemény A gazdaság minden területén tapasztalhatjuk, hogy az elavult, rugalmatlan szabályozási módszereket, szép lassan felváltják a flexibilis, nagyobb önállóságra, önálló döntéshozatalra ösztönző eszközök. Nincs ez másképp a környezetszabályozás

esetében

sem,

melynek

kezdeti

szakaszában

alkalmazott normatív szabályozási eszközök helyett mára inkább a közvetett szabályozási módszerek a jellemzőek. A váltás jelen esetben nem vonja ki a forgalomból teljes mértékben a régi modellt, hiszen a célok, normák meghatározása nélkül egyik gazdasági eszköz sem lenne megvalósítható. A siker kulcsát a két módszer kombinálásában kell keresnünk, egy olyan rendszer kiépítésére kell törekedni, amelyben a normatív módszerekkel meghatározott

célok,

szabályozási

eszköz

megszorítások,

egy,

segítségével

vagy

akár

könnyebben

több

közvetett

megemészthetők,

elfogadhatóak és nem utolsó sorban könnyebben megvalósíthatóak is. A szabályozás modelljének megtervezésekor azt kellene szem előtt tartani, hogy annak működése a gazdasági szereplők egy adott tevékenységre, adott esetben egy a tevékenységükből fakadó káros hatások mérséklésére való rákényszerítése helyett, a szabályozott fél számára érdekké váljon az eredeti cél elérésében való aktív részvétel. A cél az, hogy egy adott szabályozás kötelező elfogadtatása helyett az ügyben illetékes hatóság egy olyan választható lehetőséget kínáljon fel, amelyet érdemes választani. Különösen igaz ez akkor, ha a szabályozás egy új, de valós és igen nagy jelentőségű, az egész társadalmat, illetve annak környezetét érintő problémából származik, aminek költségeivel annak feltárásáig a gazdasági szereplőknek nem kellett megküzdeniük. A huszadik században az emberiségnek szembesülnie kellett azokkal a globális problémákkal, amiket elsősorban ő maga idézett elő. A túlnépesedés és a gazdasági és ipari tevékenység határokat nem ismerő növekedése odáig fajult, hogy azt bolygónk ökoszisztémája már képtelen eltartani. A szabályozás szükségességének ténye vitathatatlan, azonban az emberiség társadalmi

és

gazdasági

megbolygathatatlan

ahhoz,

berendezkedése hogy

egyik

túlságosan

pillanatról

a

kötött,

már-már

másikra

radikális

változtatásokat lehessen végrehajtani.

17

A légszennyezés talán az egyik legsürgetőbb megoldásra váró probléma, hiszen az általa előidézett problémák, mint például az üvegházhatású gázok magas koncentrációjának betudható globális felmelegedés olyan előre nem látható ökológiai változásokat és egyéb következményeket idézhet elő, amelyek az egész emberiség létét veszélyeztethetik. A szennyezés forrásai a légszennyezés esetében leginkább a gazdasági és az ipari tevékenység, két olyan tényező, amelyek működése és fejlődése az életszínvonal fenntartásához, javításához nélkülözhetetlen. A fenntarthatóság érdekében ez a két szektor működésének átszervezésében kell keresni a megoldást, mely átszervezés azonban komoly költségekkel jár. A probléma sajátossága, hogy az elmúlt század utolsó néhány évtizedéig a gazdasági szereplőknek nem kellet megküzdeniük ezekkel a költségekkel. A változtatások megvalósításához nem elegendő szigorú és kötelező, direkt szabályozások bevezetése, a kibocsátóknak nagymértékű anyagi forrásra, támogatásra van szüksége ahhoz, hogy megvalósítsa a kitűzött célokat. Az államok költségvetése sem tudja azonban a végtelenségig szubvenciók és adókedvezmények útján biztosítani az anyagi támogatást, tehát egy olyan szabályozó eszköz kialakítása lenne a cél, amely nem szabályozza szennyezőket, sokkal inkább ösztönzi őket a károsanyag-kibocsátásuk csökkentésére. Bár a kibocsátás-jogi piacok működésének sikerességét sokan bírálták, elméleti ismereteim birtokában számomra még mindig ez a módszer tűnik a legkönnyebben

adoptálható

rendszernek.

A

normák

meghatározására

természetesen itt is szükség van és mint minden más szisztémánál, itt is nagy körültekintést igényel. Minden szabályozórendszer bevezetésénél megfigyelhető az a tendencia, hogy először

csak

enyhe

megszorításokat

eszközölnek,

amelyeket

az

idő

előrehaladtával fokozatosan szigorítanak. Ezen a ponton a piac alkalmazása előnyösebb lehet abból a szempontból, hogy míg a többi rendszer a kiírt limit betartására kötelezi a kibocsátókat, a kereskedelmi rendszer éppen arra ösztönzi őket, hogy a meghatározott szintnél nagyobb mértékben csökkentsék a szennyezésük mértékét, hiszen azzal akár profitra is szert tehetnek. Számomra abban rejlik a rendszer legnagyobb szépsége, hogy képes ténylegesen a kibocsátó érdekévé alakítani a szennyezés csökkentését. 18

Az Amerikai Egyesült Államok szabályozórendszere A következő fejezet az előző, gazdasági eszközökről szóló elméleti ismertetője után, megvizsgálja az Amerikai Egyesült Államokban a kén-dioxid-kibocsátás megfékezésének céljából alkalmazott módszert. Ehhez először röviden áttekinti a lefektetett jogi hátteret, bemutatja a rendszer gyakorlati működésének mechanizmusát, majd kielemzi, és értékeli a szabályozás kezdetétől napjainkig elért eredményeket. A fejezet végén rövid ismertetőt kapunk az Európában működő szabályozási rendszerről. A Tiszta Levegő Törvény Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa 1970-ben fogadta el a Tiszta Levegő Törvényt (Clean Air Act), melynek elsődleges célja, hogy az amerikai polgárok egészségét, és a környezetet megvédje a légszennyezés okozta károsodástól. A törvényt 1977-ben és 1990-ben is módosították, amikor is meghosszabbították a hatályosságát, valamint új stratégiákat dolgoztak ki. Ez a törvény kötelezi az amerikai Környezetvédelmi Ügynökséget (Enviromental Protection

Agency

–

EPA),

hogy

meghatározza

a

szennyezettség

egészségügyileg elfogadható szintjét, olyan mérgező gázok esetében, mint az ózon, a szén-dioxid, a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok, vagy a korom. Az EPA a szennyezés modernkori felelősei számára is meghatározza a maximális kibocsátás mértékét, így a gépjárművek, kamionok, és elektromos erőművek esetében is. Az eddigi években az Ügynökség sikeresnek bizonyult a célok elérésében. A levegő tisztább lett, ezáltal a közegészség és a környezet állapota javult. Csökkent a kibocsátás az ólom, a kén-dioxid, a szén-monoxid esetében is, annak ellenére, hogy a GDP a duplájára, míg a közlekedés forgalma több mint a duplájára emelkedett.10

10

Clean Air Trust: Clean Air Act http://www.cleanairtrust.org/cleanairact.html

19

A Savas Eső Program A Tiszta Levegő Törvény felépítését tekintve hat fejezetre osztható, melynek a negyedik része, amely a „Savas Ülepedés Szabályozása” címet viseli, az 1990es módosítás során került bejegyzésre.11 Ez a fejezet rendelkezik az Savas Eső Program (Acid Rain Program) létrehozásáról, melynek a főként elektromos erőművek általi kén-dioxid és nitrogén-oxidok kibocsátásának csökkentéséért felelős, ezzel hozzájárulva a törvény céljainak eléréséhez. A programot a törvényhozók két fázisra osztották. Az első fázis 1995-ben kezdődött és 263 energiatermelő egységet érintett 21 keleti és közép-keleti államban 110, főleg szén-tüzelésű elektromos erőműnél. Később további 182 egység csatlakozott a program első fázisához 445-re növelve az érintett egységek számát. Ezeknél az egységeknél a kén-dioxid kibocsátása 1995-ben 40-százalékkal az előírt szint alá csökkent. 12 A második fázis, amely 2000-ben kezdődött, még szigorúbbá tette a szabályozást

ezekre

a

nagy

kibocsátású

telepekre

vonatkozóan,

és

megszorításokat helyezett a kicsi, tisztább, szén-, olaj-, illetve gáztüzelésű erőművekre is, amivel az érintettek száma több mint 2000 egységre duzzadt. A program érvényes minden már meglevő egységre amelyeknek kibocsátási kapacitása nagyobb mint 25 megawatt, illetve minden új egységre. A program 2000-ben a nitrogén-oxidok kibocsátásának 2 millió tonnás csökkentésére irányuló szabályozást is tartalmazott. Ennek a csökkentésnek jelentős részét sikerült elérni széntüzelésű erőműveknél, melyek új, alacsony nitrogén-oxid-kibocsátású technológiák installálásával kell a meghatározott kibocsátási értéket elérniük.

11

Environmental Protection Agency: Clean Air Act http://www.epa.gov/air/caa/ 12 Environmental Protection Agency: Acid Rain Program http://www.epa.gov/airmarkets/progsregs/arp/basic.html

20

Működési elvek A program három működési elve a megvalósíthatóság, a rugalmasság, és a kiszámíthatóság. A megvalósítását szolgáló szabályok és útmutatók három fő dolgot tartanak szem előtt: •

Környezeti

haszon

kén-dioxid

és

nitrogén-oxidok

kibocsátásának

csökkentésével való elérését •

A kvóták aktív kereskedelmének és egyéb olyan a teljesítést elősegítő lehetőségek támogatását, amelyek redukálhatják a teljesítési költségeket, maximalizálják a gazdasági hatékonyságot, miközben lehetőség szerint elősegítik a gazdasági fejlődést

•

A

szennyezés

megelőzési

technológiák támogatását

és

energiahatékonysági

stratégiák

és

13

Minden különálló elem nélkülözhetetlen funkciót tölt be a programban. A kvótakereskedelmi rendszer alacsony költségű kereskedelmi szabályokat hoz, amelyek minimalizálják az állami beavatkozás szükségességét, és a kibocsátás jog kereskedelmet egy életképes kibocsátás-csökkentő stratégiává emelik. Az Opt-in Program lehetővé teszi a program hatálya alá nem tartozó ipari egységeknek, hogy részt vegyenek a kvóta-kereskedelemben. A nitrogén-oxidkibocsátás csökkentésének szabálya új nitrogén-oxid-kibocsátási normákat határoz meg már meglévő széntüzelő erőművek számára. Az engedélyezési eljárás biztosítja a kellő rugalmasságot a legköltséghatékonyabb emisszió csökkentési módszer megtalálásához. A folyamatos kibocsátási ellenőrzés (CEM) követelményei lehetővé teszik az emisszió hiteles elszámolását, hogy biztosítsa a piacalapú engedélyezési rendszer működésének tisztaságát és bizonyítsa a csökkentési célok elérésének tényét. A többletkibocsátási rendelkezés önállóságra ösztönöz, ami szintén az állami beavatkozás szükségességét csökkenti. A fellebbezési szabályzat pedig lehetővé teszi a szabályozott közösségnek, hogy felemelje a hangját azon döntések ellen amelyekkel nem ért egyet. Ezek együttesen biztosítják a környezeti haszon megvalósíthatóságát a lehető legalacsonyabb társadalmi költségekkel.

13

Environmental Protection Agency: Acid Rain Program http://www.epa.gov/airmarkets/progsregs/arp/basic.html

21

Kibocsátásjog-kereskedelemi rendszer A Savas Eső Program nagyban eltér a tradicionális rendelkezési és szabályozási

szokásoktól,

melyek

rugalmatlan

kibocsátás-csökkentési

kötelezettségeket hoztak, amelyeket minden érintett forrásnak el kellett fogadnia. Ehelyett a program bevezetett egy kereskedelmi rendszert amely a piac szereplőinek saját érdekekévé teszi a kibocsátásuk csökkentését. A rendszerben a résztvevők 1995 óta allokációs kvótákat kapnak, amelyeket az üzemanyag-fogyasztásuk és a speciális kibocsátási arányok alapján határoznak meg. Minden egyes kvóta egységenkénti 1 tonna kén-dioxid kibocsátását engedélyezi egy meghatározott évben vagy azután. Minden tonna kibocsátott tonna után egy kvótát visszavonnak amit többé nem lehet felhasználni. Ezekkel a kvótákkal kereskedni lehet. Adható, vehető, vagy tartalékolható. Mindenkinek joga van hozzájutni a kvótákhoz és részt venni a kereskedelmi rendszerben, ugyanakkor a szabály értelmében akármennyi kvótával is rendelkezik egy szennyező, a kibocsátása nem haladhatja meg azt a mértéket, ami veszélyezteti a föderációra, vagy adott államra előírt szint elérését. A 2010-től kezdődően a törvény 8,95 millió tonnában határozta meg az éves kiosztható jogok mennyiségét, ami csaknem a fele a 1980-as évihez képest. Ez a sapka továbbszigorította a kibocsátási szabályozást, annak érdekében hogy a környezeti haszon elérhető és fenntartható legyen.14

Éves összehangolás Az éves összehangolás során az EPA összeveti a szabályozott egységek éves kibocsátását az általuk birtokolt kvóták számával. Minden év végén biztosítva van az egységek számára egy 60 napos türelmi idő arra, hogy beszerezzék, a kén-dioxid kibocsátásuknak megfelelő mennyiségű kvótát, és kiegyenlítsék a mérleg két oldalát. Ha szükséges, vásárolhatnak jogokat a türelmi időszakban. Ekkor más egységek eladhatják a felesleges jogaikat, de akár fel is halmozhatják, hogy aztán a későbbi években felhasználhassák azokat.

Kvóta nyomkövető rendszer Az EPA létrehozott egy elektromos adattároló és bejelentési rendszert, amelyet Kvóta Nyomkövető Rendszernek ( Allowance Tracking System – AMS) 14

Környezetvédelmi Ügynökség: SO2 Reduction and Allowance Trading Under the Acid Rain Program http://www.epa.gov/airmarkets/progsregs/arp/s02.html

22

kereszteltek, hogy ellenőrizze a kibocsátási jogok tranzakcióit és azok elszámolását. Az AMS tartalmazza a kvóták hivatalos „árulistáját”, amely alapján az EPA összehangolja a rendszert az elérendő célok támasztotta szükségletekkel. Minden a kereskedelemben érdekelt partner nyithat egy AMS számlát.

Ezek

a

számlák

információt

tartalmaznak

az

adott

egység

számlaegyenlegéről, a számlák képviselőiről, és széria számokról melyekkel minden egyes jogot ellátnak. Az AMS arra lett beprogramozva, hogy lebonyolítsa

az

adatáramlást

és

segítséget

nyújtson

egy

életképes

jogkereskedelmi piac létrehozásához.

Aukció és közvetlen kereskedelem Az EPA minden évente tart egy kvótakereskedelmi aukcióit. Ezek az aukciók egy irányárat biztosítanak a piac számára, mindamellett, hogy egy újabb lehetőséget

biztosít

a

közüzemeknek,

hogy

a

szükséges

jogokat

megvásárolják. A közvetlen kereskedelem egy fix árat biztosított amelyet 1500 dollárban határoztak meg. Akárki vehet jogokat a direkt kereskedelem útján, de független energiatermelők igényelhetnek az EPA-tól elővásárlási jogról szóló írásos garanciát. Ezek a garanciák 30 évre biztosítanak egy éves fix mennyiséget a független energiatermelők számára. Ez a rendelkezés lehetővég tette ezen energiatermelők számára, hogy biztosítsák a hitelezőiknek, hogy elegendő

joggal

fognak

rendelkezni

új

egységek

építéséhez

és

üzemeltetéséhez. A közvetlen kereskedelem megszűnt 1997-ben mert feleslegesnek tűnt.

Önkéntes belépés: Opt-in Program Az Opt-in program kiterjesztette az EPA Savas Eső Programját, hogy a kéndioxid kibocsátás további felelőseit is a hatásköre alá vonhassa. Felismervén a tényt, hogy az ipari szektorban további lehetőségek vannak a kibocsátás csökkentésére, a Kongresszus az 1990-es alkotmánymódosításának keretében létrehozta az Opt-in programot, mely lehetővé tette a részvételre nem kötelezett szennyezők számára, hogy önként beléphessenek a programba és megkapják a saját kibocsátási jogaikat. Ezeknek a szennyezőknek a részvételével csökken a Tiszta Levegő Törvényben meghatározott 10 millió tonnás csökkentés költsége. Az újonnan belépett

szennyezők

ugyanis,

relatíve

olcsón

csökkenteni

tudják

a 23

kibocsátásukat, sikerük nyomán pedig felesleges kvótáik a piacon keresztül a villamos erőművekhez kerülnek, ahol a csökkentés megvalósítása sokkal többe kerül. Amennyiben az önként belépő kibocsátók kvótaeladásból származó bevétele több mint a kibocsátás csökkentésének és a programba való belépésének a költsége, akkor ez nyereséget jelent. A profit lehetősége egy olyan pénzügyi ösztönző, amely a törvényben nem kötelezett szennyezőket is arra sarkallja, hogy csökkentség a károsanyag-kibocsátásukat.

Szennyezés megelőzése A kvótakereskedelemi rendszer tartalmaz egy inherens ösztönzőt a kibocsátók számára, hogy megelőzzék a szennyezést, mivel minden tonna kibocsátatlan szén-dioxiddal egyel kevesebb kvótát használnak el. Azon erőművek számára, amelyek energiahatékonyság és megújuló energiatermelés révén csökkenteni tudják a kibocsátásukat, lehetőségük nyílik arra, hogy eladják, vagy tartalékolják a

többletkvótájukat.

A

törvény

egy

másik

csökkentésre

ösztönző

jövedelemszerzési lehetőséggel is kecsegtet. Az EPA ugyanis 300000 tartalék kvótát tart fent azok számára, akik a károsanyag-kibocsátásuk csökkentésük mellet, vagy éppen annak megvalósításához energiahatékonyság és a megújuló energiatermelés terén is sikereket érnek el.

Kibocsátás monitoring és jelentés A Savas Eső Programban résztvevő termelőknek folyamatosan mérnie és dokumentálnia kell a kén-dioxid, nitrogén-oxid, és szén-dioxid kibocsátását, valamint a hőenergia-felhasználását, a folyadékáramlást és az opacitást. A legtöbb esetben a Folyamatos Adatkezelő Monitoring (CEM) Rendszert kell használniuk. Ezen keresztül a szennyezők negyedévente tájékoztatják az Ügynökséget az óránkénti kibocsátásukról. Az ellenőrzés és bejelentés kulcsfeladat a program szempontjából. Bizalmat gerjeszt a kvótakereskedelem felé és igazolja az eladott árucikk mennyiségét. Az ellenőrzés biztosítja a kéndioxid és nitrogén-oxidok emissziójának csökkentésére vonatkozó célok elérésének számontartásáról.

A kibocsátás túllépése Ha az éves kibocsátás túllépi a kvóták által lehetővé tett mértéket, a tulajdonosoknak, vagy az üzemeltetőknek egy tonnánkénti 2000 dolláros

24

büntetést15 kell fizetnie a többletkibocsátásért, továbbá újonnan beszerzett kvótákkal kell pótolni a hiányt. A szabálysértőknek lehetőségük van azonnal beszerezni a kvótákat, vagy benyújthatnak egy többletkibocsátás kompenzáló tervet az Ügynökséghez, amelyben részletes leírást adnak arról, hogy milyen módon fogják a hiányoldalt kipótolni.

Kijelölt képviselők Minden

kibocsátó

tulajdonosokat

kinevezhet

és

az

egy

kijelölt

üzemeltetőket

képviselőt,

minden

aki

képviseli

kvótabirtoklással

a és

kereskedelemmel kapcsolatos ügyben. Ez a képviselő felelős az engedélyek, teljesítési tervek, kibocsátás monitoring nyilvántartás, kompenzációs tervek, teljesítési bizonyítványok, és más szükséges információk szolgáltatásáért lebonyolításáért is. A kibocsátóknak lehetőségük van egy helyettes képviselő kinevezésére is, hogy az szükség esetén helyettesítse a kijelölt képviselőt.

Engedélyezés A kijelölt képviselők minden a forráshoz tartozó egységre külön savas eső engedélyezési kérelmet és egy teljesítési tervet kell benyújtaniuk az engedélyező hatóságnak. A savas eső engedélyek és teljesítési tervek egyszerűek,

segítséget

stratégiájukat

a

saját

nyújtanak egyedi

a

kibocsátóknak,

igényeikhez

hogy

igazítsák

és

a

teljestési

elősegítik

a

kereskedelmet. Például lehetővé teszik, hogy az érintettek valós idejű kvótakereskedelmi döntéseket hozzanak, az automatikus engedélymódosítás segítségével. A savas eső engedélyekhez minden egység számláján elegendő kvóta kell legyen ahhoz, hogy az fedezze annak éves kén-dioxid-kibocsátását, eleget tegyen az nitrogén-oxidokkal kapcsolatos előírásoknak, továbbá, hogy ellenőrizze és jelentse az emisszióját.

Teljesítési lehetőségek A Savas Eső Program lehetővé teszi a kibocsátóknak a saját teljesítési stratégiájuk

kidolgozását.

A

csökkentés

megoldható

jobb

minőségű

üzemanyagra való átállással, az üzemanyag tisztításával, újabb technológiák bevezetésével,

kénelvonás

alkalmazásával,

vagy

energiahatékonysági

15

Környezetvédelmi Ügynökség: SO2 Reduction and Allowance Trading Under the Acid Rain Program http://www.epa.gov/airmarkets/progsregs/arp/s02.html

25

fejlesztésekkel.16 A kibocsátók úgy is dönthetnek, hogy hatékonysági, vagy fenntarthatósági mutatók alapján csökkentik az energiatermelést. A legtöbb opció esetében nem szükséges semmilyen hozzájárulás, amely lehetővé teszi a kibocsátónak, hogy gyors lépésekre szánják el magukat.

A program fejlesztése Az EPA nagy mennyiségű segítséget kapott a Savas Eső Program továbbfejlesztéséhez azáltal, hogy kikérte az erőművek, szén-és gázüzemek, emisszió szabályozó berendezések gyártóinak, akadémiák, kutatóközpontok, állami szennyezést szabályozó ügynökségek és környezetvédelmi csoportok képviselőjének véleményét. EPA továbbra is ez a nyitott politikát alkalmazza, mivel ez segít a fejlesztésben, és elősegíti, hogy a savas eső megelőzésében érdekelt szereplők ötletei segítsék a működést. Ráadásképp, az EPA együttműködik csoportokkal amelyek vizsgálni és dokumentálni szeretnék a program hasznát és hatásait gazdasági és környezeti tanulmányokban.

16

International Finance Corporation: Sulphur Oxides Prevention and Controll http://www.ifc.org/ifcext/enviro.nsf/AttachmentsByTitle/p_ppah_pguiSulfurOxides/$FILE/HandbookSul furOxidesPollutionPreventionAndControl.pdf

26

Elemzés Egy kibocsátás-jogi piac hatékonyságának vizsgálata során, három szempontot kell figyelembe venni. Környezetszabályozási eszköz lévén fontos kérdés, hogy milyen környezetminőségi változásokat volt képes elérni. Ezután meg kell vizsgálni a piac teljesítményét, majd gazdasági szempontok alapján is értékelni kell a rendszer minőségét, úgy mint például a költségmegtakarítás, vagy az innováció szempontjából.

Kibocsátás-csökkentés és környezetminőség Mint azt már említettem program két fázisra bontva 2010-re 8,95 tonnás kéndioxid-kibocsátást határozott meg célként, ami az 1980-as szintnek kevesebb mint a fele. Ahogy azt az 1. ábrán is láthatjuk, ezt a célt a program hatálya alá tartozó kibocsátóknál annak ellenére sikerült már 2008-ban felülmúlni, hogy a villamosenergia-termelés közben jelentősen nőtt.

A kén-dioxid-kibocsátás csökkenése, valójában már az 1980-as években elkezdődött, ami 1993-tól az alacsony kéntartalmú szén árának csökkenésével még nagyobb mértékben folytatódott. A Savas Eső Program azonban, már a kibocsátási sapka 1995-ös bevezetésével is ennél jóval jelentősebb redukciót ért el. Ebben az évben a kibocsátás 11,87 millió tonna volt, ami a 90-es 27

szinthez képest 25, míg a az 1980-as szinthez képest 35 százalékos csökkenést jelentett. A program által elért ekkori sikert leginkább abban láthatjuk, hogy az első fázis ideje alatt szabályozott kibocsátók emissziója 8,7 tonnáról 5,7 tonnára esett vissza. Ezzel az eredménnyel, jóval a kiosztott kvóták által lehetővé tett érték alatt maradtak, ami azt eredményezte, hogy az első fázis végére összesen 11,6 millió tartalékba helyezett kvóta volt a kibocsátók számláján.17 Ennek köszönhetően a második fázis első évében a kibosátók megengedhették maguknak, hogy az abban az évben kiosztott jogoknak megfelelő mértéknél többet bocsássanak ki, hiszen azt a mennyiséget a tartalékolt kvóták segítségével fedezni tudták. A 2. ábrán számszerűsítve is láthatjuk a kibocsátás alakulását. Mefigyelhetjük hogy az 1980-hoz képest az emisszió 56 százalékkal, 1990-hez képest pedig 52 százalékkal csökkent. A szennyezők 2008-ban összesen 7,6 millió tonna kén-dioxidot bocsátottak ki, ami jóval az adott évre meghatározott 9,5 millió tonnát engedélyező sapka alatt van, de a 2010-re engedélyezett mennyiségnél is jobb eredménynek számít.18

17

RFF Discussion Paper: U.S. Emissions Trading Markets for SO2 and NOx www.rff.org/documents/RFF-DP-09-40.pdf 18 Environmental Protection Agency: Acid Rain and Related Programs: 2008 Emission, Compliance, and Market Data http://www.epa.gov/airmarkets/progress/ARP_1.html

28

A program hatálya alá nem tartozó szennyezőket is belevéve, ugyanúgy 56 százalékos csökkenést eredményezett, ami az 1980-as 26 millió tonnához képest 2008-ban 11,4 millió tonnát jelentett. A folyamat a legutóbbi néhány évben sem lassult le. A Savas Eső Programban részt vevő vállalatok 2007-ről 2008-ra is jelentős kén-dioxid-kibocsátási csökkentést értek el. 38 állam összesen 1,3 millió tonnával, azaz 15 százalékkal kevesebb káros anyagot juttatott a levegőbe. 1990-től 2008-ig 38 államban

és

a

kolumbiai

övezetben

együttesen

az

éves

kibocsátás

megközelítőleg 8,2 tonnával esett vissza. 2008-ra az ügynökség 9,5 millió kén-dioxid kvótát osztott ki. A korábbi évekből felhalmozott 6,7 millió felhasználatlan kvótával összesen 16,2 millió kvóta maradt 2008-ra. A kvóták felhasználásának alakulását a 3. ábra szemlélteti.

A Savas Eső Program kibocsátói hozzávetőlegesen 7,6 millió tonna kén-dioxidot bocsátott ki 2008-ban, ami kevesebb mint az arra az évre kibocsátott kvóták száma, és jóval kevesebb mint az összes felhasználható kvótáé. 2007-ről 2008-ra a tartalékolt kvóták száma 2 millióval növekedett, ami 8,6 millió fel nem használt kibocsátási jogot eredményezett. 2008-ban minden kibocsátó rendelkezett az emissziójának fedezéséhez szükséges számú

29

kvótával. Az ebben az évben forgalomban lévő kvóták eredetéről az 1. táblázat míg a 2. táblázat, azok felhasználásáról nyújt áttekintést. 1. táblázat: A 2008-ban felhasználható kvóták eredete Az kvóta forrása

Magyarázat az allokációs

Kvóták száma

módszerhez Az erőművek számára kibocsátott

Kiosztott kvóták

kvóták a korábbi évek energiaforrás

9 191 897

felhasználásuk és a megszabott normák alapján

Aukció

250 000

Az aukció számára biztosított kvóták. Az önként részt vevő kibocsátóknak

Opt-in allokáció

106 497

kiosztott kvóták. 2008-ban 20 ilyen kibocsátó volt.

Összes 2008-ban kibocsátott kvóta Összes tartalékba helyezett kvóta

9 548 394 6 678 688

A korábbi évekből megmaradt kvóták.

Összes 2008-ban felhasználható

16 227 082

kvóta Forrás: Environmental Protection Agency 2. táblázat: A kén-dioxid kvóták felhasználásának alakulása 2008-ban Összes forgalomban lévő kvóta

16 227 082

- Szabályozott kibocsátók számláján

12 210 477

- Egyéb résztvevők számláján

4 016 605

Számláról levont kvóták

7 602 693

Büntetés miatt levont kvóták

0

Tartalékolt kvóták

8 624 389

- Szabályozott kibocsátók számláján

4 607 784

- Egyéb résztvevők számláján

4 016 605 Forrás: Environmental Protection Agency

30

Az emissziós célokat tehát sikerült túlszárnyalni, de a környezetminőség javulása sok helyen még várat magára. Bár a korábban a savasodás káros hatásaitól

szenvedő

területek

nagy

részén

megindult

a

környezet

regenerálódási folyamata, de ez egy nagyon lassú folyamat, ráadásul az Egyesült Államok dél-keleti részein az elöregedett talajnak köszönhetően a savas ülepedés további csökkenésének hiányában további környezetromlás várható. A kén-dioxid kibocsátásnak köszönhetően azonban nem csak az ember környezete, hanem maga az ember egészsége is károsodik, így a kibocsátás csökkenése,

további

környezeti

haszon

előidézését

jelenti.

Számos

járványtannal kapcsolatos elemzés igazolja, hogy a levegő szennyezettségének tisztulása, nagyon nagy mértékű javulást idézett elő a közegészségben, amely haszon

nagyságrendileg

magasabb

a

kibocsátás

csökkentésének

a

költségeinél. Szkeptikusok körében a másik nagy, környezetminőséggel kapcsolatos kérdés az volt, hogy a kvótakereskedelem rendszer hatására nem alakulnak e ki szennyezési csomópontok. Ezen szakértők véleménye ugyanis az volt, hogy az észak-keleti régiók nagy kibocsátói megvásárolva más régiók kis kibocsátású üzemeinek kvótáit, tevékenységük térségben egy az addiginál is nagyobb környezetszennyezést idéznek majd elő. A gyakorlatban azonban a rendszer pozitív hatást ért el ezen a téren is, ugyanis a nagy kibocsátású erőművei, nagyobb tőkéjüknek is köszönhetően sokkal könnyebben csökkentették az emissziójukat, mint a kisebb energiatermelő egységek, ami a csomópontok helyett, inkább a szennyezési pontok nagyobb szórásához, így az imisszió átlagos csökkenéséhez vezetett. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a kén-dioxid kvótakereskedelem által elért emissziócsökkentés és a környezet állapotának javulása jelentős, de nem elegendő ahhoz, hogy az ökológiai környezet teljes mértékben felépüljön a savasodás okozta pusztulásából. A csökkentésből származó haszon jelentősen meghaladja a költségeket, de a határhaszon a határköltségekhez hasonlítva arra mutatnak rá, hogy a kitűzött emissziós célok nem elég szigorúak ahhoz, hogy maximalizálják a környezeti hasznokat.

31

A kereskedelem A kén-dioxid kereskedelem fejlődésére és jelentőségére a gazdasági kapcsolatban egyébként nem álló cégek közti kereskedelem mennyiségéből és kvóták árának alakulásából következtethetünk. A

kén-dioxid

kvóták

kereskedelme

az

első

három

évben

évről-évre

megduplázódott. 2000-ben az összes kereskedelmi tranzakciók tárgyát képező kvóták száma közel 15 millió volt, ami túllépte az adott évre kiosztott kvóták számát. 2005-re a piac olyannyira kibontakozott, hogy a tranzakciók 70 százalékát nagy villamosenergia vállalatok és pénzügyi cégek irányították. A pénzügyi vállalatok bevonása jelentősen növelte a piaci aktivitást. Az utóbbi időkben azonban a forgalom sokkal inkább visszaesett. 2008-ban, amikor a Tiszta Levegő Államközi Törvényt hatálybaléptetését megakadályozta a Kolumbia Körzetének Körzeti Fellebviteli Bíróság, 1 milliónál kevesebb kvóta került eladásra. A kvóták árainak alakulása reprezentálja a csökkentés határköltségét, mely leginkább az energiaforrások árától és a csökkentést célzó technológiák alkalmazásának költségeitől függően változik. Ahogy az a 4. ábrán is látható a kvóták ára az első években 150 dollár körül mozgott, 1996-ban pedig leesett 70 dollárra. Aztán 1999-ben hirtelen növekedésnek lehettek tanúi a piaci résztvevők, amikor is tonnánként 200 dollárért lehetett jogokhoz jutni. Ez részben a második fázisra való felkészülésnek, részben pedig egy a Clinton kormány általi egészségügyi sztenderdekhez kapcsolódó megszorításoknak volt köszönhető. A második fázis első évétől egészen 2003-ig ismét visszaesett az ár a kezdeti 150 dolláros szintre. A kvótakereskedelmi piac árainak változásai

legtöbb

esetben

összefüggésben

voltak

az

energiapiaci

árváltozásokkal.19

19

Resources for the Future: U.S. Emissions Trading Markets for SO2 and NOx www.rff.org/documents/RFF-DP-09-40.pdf

32

Az árak alakulásában 2004-ben kezdődött a legszélsőségesebb változás, amit elsősorban a gázárak növekedésének, és az ennek következtében megnőtt széntüzeléssel termelt energia keresletének tudhatunk be. Ekkor az árak 700 dollárig emelkedtek, majd a következő években még följebb kúsztak, és a 2005-ös év Katrina Hurrikánja által előidézett gázár-növekedés, valamint a Tiszta Levegő Államközi Törvény kén-dioxid-kibocsátási céljainak 2003 évihez képesti

70

százalékos

csökkentésben

való

meghatározása

a

piac

történelmének eddigi legmagasabb kvótaárát eredményezte, ami adott év decemberében 1600 dollár volt. 2006-ban a gázárak csökkenni kezdtek, amivel párhuzamosan a kvóták ára is visszaesett, szép lassan megnyugodott a piac Gazdasági értékelés A rendszer sikerének egyik legmeggyőzőbb bizonyítékát sokan abban látják, hogy a kvóták ára, leszámítva a 2004-től 2007-ig tartó időszakot, szinte egész végig a töredéke volt a Környezetvédelmi Ügynökség által előre megjósolt árnak.20 Meg kell jegyeznünk, hogy ez a különbség részben az alacsony 20

Environmental Defense Fund: The Cap and Trade Success Story http://www.edf.org/page.cfm?tagID=1085

33

kéntartalmú szén és a gáz árának 1990 utáni visszaesésének is köszönhető, ami

jelentősen

csökkentette

a

kiszabott

emissziócsökkentési

célok

megvalósításának költségeit. 5. ábra: A kvóták árának alakulása 1990 és 2002 között

Forrás: Environmental Defense Fund A

piacrendszer

szimpatizánsai

a

módszer

legnagyobb

előnyének

a

költséghatékonyságot tartják. Az amerikai rendszert ezen szempontból sokan elemezték már, különböző módszereket alkalmazva, legtöbbször annak eredményeit egy hipotetikus „utasítás és irányítás” típusú rendszer feltételezett eredményeivel összevetve. Ezen vizsgálatok eredményeiről elmondhatjuk, hogy többségük jelentős költségmegtakarításról számol be. Közülük az egyik legátfogóbb, közgazdasági becsléseket alkalmazó elemzés egy feltételezett direkt szabályozási rendszer költségeihez képesti, 43 százalékos megtakarításról számol be. A becslés szerint a megtakarítás évi 250 millió dollár volt az első fázisban.21 A vizsgálat ugyanakkor azt is tárgyalja, hogy a módszer a költségmegtakarításban elért sikere jelentős mértékben volt köszönhető a szén-, és gázárak csökkenésének, valamint megemlíti, hogy sok esetben a csökkentés megoldásának technológiai változtatásai, mint az energiahatékonyság növelése esetében is, csökkentette a kibocsátók költségeit.

21

Resources for he Future: Sulfur Dioxide Control by Electric Utilities: What Are the Gains from Trade http://www.rff.org/Documents/RFF-DP-98-44-REV.pdf

34

Innováció Az alacsony megvalósítási költségek azonban nem csak a fosszilis energiahordozók árainak volt köszönhető. A kibocsátás-jogok piacának másik nagy előnye, hogy jelentősen támogatja az innovációt. Az amerikai piac beindulásával rendkívül ösztönzőleg hatott a kibocsátókra, akik a profit reményében új emisszió csökkentési lehetőségek után kezdtek kutatni. Annyi bizonyos, hogy a kereskedelem kiérdemelte az elismerést abból a szempontból, hogy a korábban a Tiszta Levegő Törvény által alkalmazott rendszerek nem tették lehetővé az érintett kibocsátók számára, hogy az energiaforrások árainak, és más tényezők kedvező lehetőségéből ilyen haszonra tegyenek szert. További pozitív hatás volt, hogy a rugalmas rendszer lehetővé tett olyan a piaccal kapcsolatban álló területeken történő befektetéseket, például a vasútfejlesztés terén, amelyek egy rugalmatlanabb rendszerrel nem valósulhattak volna meg. A Savas Eső Programban alkalmazott piacrendszer egyik legnagyobb eredménye a szabályozási innováció területén valósult meg azáltal, hogy lehetőséget adott a gázmosó berendezéseken kívül más csökkentési eszközök használatára is. Ez a rugalmasság lehetővé tette, hogy a kibocsátók

jobban

támaszkodhassanak

az

anyag-keverésre

mint

korábban, ami átmeneti megvalósítási megoldást biztosított a többi megvalósítási lehetőség számára. A program bevezetése előtt elvetették a keverés alkalmazásának lehetőségét, de a bevezetett piac ösztönző hatásának

köszönhető

tapasztalatok

rámutattak

arra,

hogy

a

hagyományos szénből és kén-szegény szénből álló keverék használata, jóval alacsonyabb károsanyag-kibocsátást okoz mint azt gondolták. A kevesebb kén-tartalmú szén árának mérséklődésében szerepet játszott a növekvő kereslet is, így az szintén a piac egyik mellékhatásának tekinthető, arról nem is beszélve hogy ennek a szénnek a nyugatról történő vasúti szállítása is olcsóbb lett, csaknem a felére csökkent, ami szintén a piaci által ösztönzött befektetéseknek köszönhető.

35

Az erőforrás-piacon csökkenő árak kölcsönösen hatottak egymásra más, az emissziócsökkentést célzó technológiák áraival, mint amilyen a gáztisztítás is. 1995-ben a kibocsátás csökkentésének 45 százaléka az előbb említett módszernek volt köszönhető, míg a maradék 55 százalékot más energiaforrásokra való átállás eredményezte. A későbbiekben a gáztisztítás részesedése visszaesett, 2001-ben már csak 37 százalék volt.22 A gáztisztítás szempontjából fontos tényező volt még a módszer által nyújtott

lehetőségek

hatékonyabb

kiaknázása,

amit

szintén

a

kén-dioxid-kvótakereskedelem idézett elő. Evidens, hogy a hatékonyabb kihasználás jobban csökkentette a károsanyag-kibocsátást, ezzel növelve az eladható kvóták számát, növelve a bevételeket, amely végül a technológia alkalmazásának költségeit csökkenését eredményezte. Összegzés Összességében elmondhatjuk, hogy a kvótakereskedelem bevezetése sikeres

megoldásnak

bizonyult

mind

környezetmegóvási,

mind

gazdaságossági, mind innovációs szempontból. Az elért eredmények túlszárnyalták

a

kitűzött

célokat,

igaz

a

környezet

teljes

regenerálódásához még mindig jelentős csökkentésre van szükség. A rendszer rugalmasságának köszönhetően, a szennyezők a kibocsátásuk csökkentésével képesek voltak profitra szert tenni, ami befektetések eszközlését tette lehetővé számukra, illetve új technológiák térnyerését támogatta. A piac mint szabályozóeszköz jelesre vizsgázott az egyesült államokban és elsősorban az elért eredményeknek köszönhetően a Savas Eső Program mára világszerte mintául szolgál az egyre sürgetőbb környezeti problémák kezelésében. A kvótakereskedelemi rendszer a piac erejét használja fel, hogy a kén-dioxid kibocsátás minél költséghatékonyabb módon mennyen végbe. Az engedélyezési program elég rugalmasságot biztosít a kibocsátók számára, hogy saját igényeik szerint alakíthassák ki stratégiájukat. A 22

Resources for the Future: U.S. Emissions Trading Markets for SO2 and NOx www.rff.org/documents/RFF-DP-09-40.pdf

36

folyamatos ellenőrzés és dokumentálás rendszere biztosítja a kibocsátások megbízható számontartását, amely nélkülözhetetlen a program működéséhez, a többletkibocsátásra kiszabott büntetések pedig, a tény árnyékában, hogy helyette megfelelő mértékű csökkentéssel még profitra is szert tehetnek a szennyezők, elegendőnek bizonyulnak az ösztönzéshez. Kén-dioxid-kibocsátás szabályozása az Európai Unióban Az Unió környezetvédelmi jogalkotásában az irányelvek fordulnak elő a legnagyobb számban. Abban az esetben azonban, ha az Unió rendelettel vagy határozattal szabályoz, akkor ezek a nemzeti jogba való átültetés nélkül is hatályosak a Tagállamokban.23 Európában a hagyományos „utasítás és irányítás” rendszert alkalmazzák. Meghatározzák a környezetminőségi határértékeket, majd annak megfelelően a kibocsátások megengedhető szintjét, amelyek átlépését büntetések és bírságok formájában büntetik. A legfontosabb alapelv az

Unió szabályozásában a

„szennyező fizet” elv,

amely azt kívánja biztosítani, hogy a környezetvédelmi kiadásokat elsősorban a szennyezésért felelős szereplők fedezzék. A szennyezés kibocsátások nagy része Európában is erőművekből, vagy egyéb nagy égetőüzemekből származik. Ezek 1990-ben összesen 10 millió tonna kibocsátásáért voltak felelősek, ami azt jelenti, hogy az összes kén-dioxid 63 százalékát az Európai unió akkoriban még 15 tagállama bocsátotta ki. Az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről szóló 84/360/EGK keretirányelv volt az első, amelynek intézkedései és eljárásai az ipari üzemek kibocsátásainak ellenőrzését és csökkentését szolgálták. Az irányelv II. Melléklete az „A Legfontosabb Szennyező Anyagok Listája” címet viselte, mely listán a kén-dioxid ekkoriban az első helyen szerepelt. A keretirányelv alapján meghozott első jogszabály a nagy tüzelőberendezések kibocsátását

szabályozó

88/609/EGK

irányelv

volt,

mely

kibocsátási

határértéket vezetett be, többek között a kén-dioxidra is. Ez az irányelv mára már nincs érvényben, 1994 decemberében azonban elfogadták a módosításáról szóló 94/66/EK irányelvet. Ez az irányelv annyiban módosította az előzőt, hogy 23

Ipar Testületek Országos Szövetsége: Környezeti Kérdések, Szabályozás az Európai Unióban és Magyarországon, 2004, p.15.

37

az 50 megawattot meghaladó hőteljesítményű erőművek mellett, a szilárd fűtőanyaggal, különösen szénnel üzemelő kisebb égetőüzemek kén-dioxid kibocsátásra is határértékeket állapít meg. Az 50-100 MW közötti hőkapacitású létesítmények esetében a 2000mgr/m3 kén-dioxid kibocsátást engedélyezett. Az 1999/30/EK irányelv határértékeket vezetett be a nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, por és ólom mellett, a kén-dioxidra is. 2001-ben fotadták el a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szól 2001/80/EK irányelvet, melynek elsődleges célja a savasodást okozó szennyezők, valamint az ózont képző anyagok kibocsátásának csökkentése. Ez az irányelv a legalább 50 MW névleges

hőteljesítményű

erőműveket

szabályozza.

A

kibocsátási

határértékeket a jogszabály tüzelőanyag-típusonként határozza meg az adott erőmű névleges hőteljesítménye alapján. A 2001/81/EK irányelve már az egyes légköri

szennyezők

2010-re

elérendő

nemzeti

kibocsátási

határértékét

határozza meg, és kötelezővé teszi a tagállamok számára az eredmények évenkénti mérését és jelentését. Az irányelv kén-dioxid, nitrogén-oxidok, illékony szerves anyagok, és ammónia kibocsátására ad meg betartandó határértékeket. Előírja a tagállamok részére, hogy legkésőbb 2002. október 1jéig a meghatározott szennyező anyagok nemzeti kibocsátásának fokozatos csökkentésére vonatkozó programot állítsanak össze, azzal a céllal, hogy legkésőbb 2010-ig megfeleljenek a ezeknek a határértékeknek. Ennek tartalmaznia kell az előirányzott politikákra és intézkedésekre vonatkozó információkat, és 2010-ig számszerűsített becsléseket. Ezenkívül kötelezi a Bizottságot, hogy jelentést készítsen a célkitűzések megvalósításának várható mértékéről. A kén-dioxid-kibocsátás 1990 és 2007 között 69 százalékkal csökkent. 2007-ben a szennyezés legnagyobb részét az energiaipar adta, ez 69 százalék volt. A csökkenés egyrészt az Európai Közösség kén-kibocsátással kapcsolatos direktíváinak köszönhető másrészt az ezekkel összhangban történt

38

intézkedések,

mint

az

üzemanyagváltás,

kéntelenítéses

technológiák

bevezetése.24 A szabályozás által érintett 32 ország közül Görögországot, Izlandot, Máltát és Törökországot kivéve, minden államban alacsonyabb a kibocsátási érték mint 1990-ben. Az EU 27 országából már 17, köztük Magyarország is már ekkor túlszárnyalta a 2010-re a „Nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv”25 előírtakat. A fennmaradó 10 ország többsége is közel állt a célok eléréséhez, három ország volt összesen, amelyeknek még mindig jelentős intézkedésekre van szüksége ahhoz, hogy 2010-re sikeresen teljesítsék az előírtakat, ezek Görögország, Spanyolország és Málta. Konklúzió Láthatjuk tehát, hogy a célok elérését az „utasítás és irányítás” típusú szabályozó eszközökkel is ugyanolyan hatékonysággal el lehet érni, mint az indirekt rendszerek segítségével. A két rendszert összehasonlítva, ösztönzés szempontjából mégis eredményesebbnek tűnik a piac alapú rendszer, mely költségmegtakarítás mellett, vagy éppen azzal kölcsönhatásban, nagyban támogatja az innovációt. Igaz a piac alapú rendszerrel nem a lehető legnagyobb csökkentést értek el, és a piac szereplőinek becsületességét is fokozottabban kell ellenőrizni, így a rendszer kialakítása is sokkal nagyobb körültekintést igényel, de a fokozatosan szigorodó normák ha kis késéssel is, de elérik a direkt szabályozó eszközök által is elért eredményeket, miközben hasznot hoznak a környezet mellett a gazdaság számára is.

24

Európai Környezetvédelmi Ügynökség: APE001 – EEA-32 Sulphur Dioxide SO2 Emissions – Assessment published Feb 2010 http://themes.eea.europa.eu/IMS/ISpecs/ISpecification20080218104811/IAssessment1262700824896/vie w_content 25 Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Minden lélegzet – Levegőminőség Európában http://www.eea.europa.eu/hu/articles/minden-lelegzetvetel-levegominoseg-europaban

39

Az Európai Unió szén-dioxidkibocsátásszabályozó rendszere A következő fejezet röviden bemutatja az Európai Unió saját kvótakereskedelmi rendszerét kiemelve a különbségeket és a hasonlóságokat az amerikai kéndioxid kvótakereskedelmi rendszerrel, majd elemzi az eddig elért eredményeit Az ETS rendszer A Kiotó Protokoll által szabályozott felek belföldi kibocsátás-kereskedelme egy elfogadható módja a célok elérésének. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2003 októberében jóváhagyta a 2003/87/EK irányelvet, melynek célja az EU saját kereskedelmi rendszerének a kialakítása volt. A kereskedelmi rendszer 2005 óta működik, de a brókerek már 2003 óta elkezdtek forward-ügyleteket kötni. A közös kötelezettség eléréséhez, azaz a 8 százalékos 1990-es évhez képesti kibocsátás-csökkentés megvalósításához a tagállamok lehetőségükhöz mérten különböző arányokban járulnak hozzá.

Menetrend Az első „bemelegítő” szakasz 2005-től 2007-ig tartott. Ez idő alatt 11500 erőművet szabályozott a rendszer. Ebben a fázisban a kibocsátási jogok 95 százalékát ingyen osztották ki és 5 százalékot aukción lehetett beszerezni. A második fázisban ami 98-tól 2012-ig tart, ez 90 illetve 10 százalékra módosult.

Hatókörzet A rendszer kihat az EU szén-dioxid-kibocsátásának 45 százalékára. A két legnagyobb, a piac hatálya alá nem tartozó szennyező szektor a lakások energiafogyasztása, illetve a közlekedés. A legfőbb szabályozott területek a villamos-, és hőenergia-ipar, az olajfinomítók, a kohók, üveggyártás és papírgyártás.

Allokációs tervek A tagállamoknak minden periódusra el kell készíteniük a Nemzeti Allokációs Tervüket (National Allocation Plan – NAP). Ebben meghatározzák a szükséges kvótamennyiséget és a kiosztás módszerét. Az érintett kibocsátók maguk

40

választhatják meg a csökkentéshez alkalmazott technikát, majd a fölösleges kvótákkal

kereskedhetnek,

tartalékolhatnak,

vagy

szükség

esetén

vásárolhatnak kvótát.

Kereskedelem Az amerikai rendszerhez hasonlóan, a szennyezők nem léphetik túl az előre meghaladott szintet, és ha mégis megteszik, lehetőségük van olyan az EU kereskedelmi rendszerében részt vevő országoktól venni, akiknek a vártnál jobb teljesítésük során, maradt fölösleges kvótájuk (European Union Allowance – EUA). Itt is az „egy kvótáért egy tonna kibocsátás” szabály érvényesül, és szintén a korábbi kibocsátási adatok alapján történik az allokáció. Az év végi elszámolásnál a kibocsátónak 4 hónap áll rendelkezésére, hogy a hiányzó kvótákat beszerezze. Ha egy kibocsátó ezt nem képes teljesíteni, akkor 100 Eurót köteles fizetni tonnánként, majd a következő évben pótolni a hiányzó jogokat. A kvótákkal szabadon lehet kereskedni, a cégeknek lehetőségük van közvetlenül egymással kereskedni elektronikus kapcsolatok révén, köthetnek üzletet tanácsadó cégek hálózatain keresztül közvetítők segítségével is. 2004-től a nemzetközi vásárok mintájára elkezdtek szén-dioxid világvásárt rendezni.

Ezenkívül

lehetőség

van

a

már

említett

forward-ügyletek

lebonyolítására, amelyek már két évvel a piac indulása előtt is léteztek. A beindulás óta a piac forgalma megtöbbszöröződött. 2006-ban már 1.1 milliárd tonna szén-dioxid cserélt gazdát.

Tartalékolás A kvótákat csakúgy mint az Egyesült Államokban, itt is lehet tartalékolni. A tagállamok maguk döntik el, hogy a kibocsátóik átvihetik-e az első periódusban felhalmozott kvótákat a második periódusra, de a második periódus lezárta után ez sokkal kötöttebb lesz. Ez a kezdeti rugalmasság a költségek minimalizálását szolgálja.

„Opt-in”, „Opt-out” Az „opt-out” az egyik legnagyobb engedmény amit néhány tagállamnak sikerült elérnie. Ezt akkor van lehetőségük felhasználni, ha az adott kibocsátójuk egy másik szabályozás keretein belül a kvótakereskedelmi rendszer céljaival egyenértékű eredményeket ér el. Az „Opt-in” lehetőség már ismerős, hiszen a 41

kén-dioxid kvótakereskedelemnél is megvolt az opció, hogy egy a törvény szerint nem szabályozott kibocsátó önként részt vehessen a kereskedelemben, ezzel szintén csökkentve a kibocsátás csökkentésének költségeit.

Ellenőrzés és hitelesítés Az ellenőrzést és adatrögzítést egy az egész Unióra érvényes szabályzat alapján végzik, általában a beszerzett erőforrások mennyisége alapján. Lehetőség van folytonos ellenőrzésre és egy harmadik fél általi hitelesítésre is. Minden önbevallás útján történő adatrögzítést hitelesítenie kell egy független harmadik félnek. A kvótakereskedelem ellenőrzésére létrejött egy úgynevezett „hub-and-spoke” rendszer, mely egy Uniós központi integrációs platformból és 25 kisebb nemzeti egységből áll. Ennek köszönhetően három rendszer igazoltatásán megy keresztül minden egyes tranzakció, egyszer a vevő, egyszer az eladó országén, majd az Európai Bizottság által üzemeltetett központi rendszeren. Összehasonlítás az Egyesült Államok kén-dioxid-piacával AZ EU kereskedelmi rendszere egy klasszikus kvótakereskedelmi rendszer, de az USA rendszerével összehasonlítva a kialakításában jelentős különbségeket figyelhetünk meg. A két rendszerben közös vonás, hogy a kibocsátás maximális mértékétnek kibocsátónkénti meghatározása után annak megfelelő mennyiségű kibocsátási jogot osztanak ki, javarészt ingyen, ami után a kibocsátóknak mérniük és jelenteniük kell a kibocsátásuk alakaulását, ami tonnánként egy kvóta levonásával jár. A

fő

különbség

a

két

rendszer

között

a

maximális

kibocsátás

meghatározásának módszerében, a kvóták kiosztásának folyamatában, a tartalékolási intézkedésekben, valamint az ellenőrzési, jelentési és hitelesítési procedúrában keresendő.

A kibocsátás mértékének meghatározása Az első fontos tulajdonság amiben az európai rendszer különbözik az amerikaitól az a limit meghatározásának decentralizált módja. Ez ugyanis nem az egész Európára érvényes egyetlen érték meghatározásával, hanem a 27 tagállam által külön-külön igényelt kvótamennyiség alapján történik. Az egyes országok egy javaslatot nyújtanak be allokációs terv formájában, amelyet aztán 42

a Bizottság az Európai Unió Emissziókereskedelmi Irányelve (EU Emission Trading Directive) alapján elbírál. Az igényelt kvóták összegéből kerül meghatározásra az adott periódusra vonatkozó kibocsátási limit. Tulajdonképpen ebből adódik a második különbség. Ennek köszönhetően a kibocsátás

csökkenésének

hosszútávú

alakulását

nem

lehetett

előre

meghatározni, hiszen a rövid első periódus után, rögtön egy új limit, az előzőhöz hasonlatos meghatározása következett. 2008 óta újabb változtatás történt az ETS rendszerben, ugyanis az eddig csak az

energiaipari

szektorban

csak

a

szén-dioxid-kibocsátást

szabályozó

kereskedelmi rendszer, egy másik szabályozási rendszer hatásköre alá került, mely egy az egész Unióra és minden üvegházhatású gázra érvényes, egységes határértéket állapít meg.

Tartalékolás A kvóták tartalékolásában és felhasználásában is jelentős különbség van. Az ETS rendszerben egy perióduson belül ugyanis tulajdonképpen semmilyen megkötés nincs ezekkel kapcsolatban. A kvótákat évenként osztják ki, de mivel az elszámolás majd két hónappal később történik, mint amikor a következő évre szóló jogokat kiosztják, a kibocsátóknak akár arra is lehetőségük van, hogy a folyó évi szennyezést a rákövetkező évi kvótákkal fedezzék. Az amerikai rendszerben az elszámolásnál büntetést kell fizetni ha a szennyező túllépte a megengedett határt, és ezután még be kell szereznie a többletkibocsátásnak megfelelő kvótát. Európában az egyes periódusok közti megkötés viszont sokkal szigorúbb. Az első periódusból például nem lehetett kvótákat átmenteni a második periódusra. Ez a későbbi szakaszokban megváltozik, hiszen a második szakaszban tartalékba helyezett kvótákat már át lehet vinni a következő periódusra, ám az imént bemutatott „előre felhasználási” módszer nem alkalmazható, az továbbra is csak a periódusokon belül lehetséges. Ez logikus szabálynak tűnik, hiszen így biztosítva van, hogy az egyes szakaszokban a meghatározott csökkentés megvalósul.

43

A Linking Irányelv (Linking Directive) Az európai rendszerben lehetőség van arra, hogy egy kibocsátó amely az Európai Unión kívül csökkenti a kibocsátásait, azt egy bizonyos mennyiségig Unión belüli csökkentésként könyvelhesse el. Ez természetesen csak olyan esetekben igaz, ha a csökkentés egy olyan kibocsátási ponton realizálódott, amelyet a Kiotói Jegyzőkönyv nemzetközi rugalmassági mechanizmusai is elismernek. Ezek az együttes végrehajtás (Joint Implementation – JI), vagy a tiszta fejlesztési mechanizmus (Clean Developement Mechanism – CDM), melyek között az a különbség, hogy előbbi esetben a fejlett ország kibocsátója egy másik fejlett országban történt csökkentést számol el, míg a második esetben egy a Kiotói Jegyzőkönyv által nem szabályozott fejlődő országból származó csökkentést. Ezenkívül a Linking Irányelv kapcsán még egyedi az európai rendszerben, bár ez csak akkor lesz lényeges ha már máshol is megjelenik, hogy a későbbi periódusok

kvótáit

szabadon

lehet

adni

venni

más,

kompatibilis

kvótakereskedelmek és az ETS között.

Allokáció, bejegyzés, végrehajtás Az ETS decentralizáltsága nem csak a maximális kibocsátás meghatározásánál jellemző. A kvóták kiosztása, a nyilvántartás módszere, az ellenőrzés, a jelentés és a hitelesítés, melyek a végrehajtást segítik mind az egyes tagállamok kötelezettségei közé tartoznak, igaz, a módszert a Bizottság által kiadott útmutatók alapján kell megválasztaniuk.

Összegzés Láthatjuk, hogy az európai kvótakereskedelem sokkal inkább az egymás közötti szabad kereskedelemről megállapodott 27 ország egymástól független kvótakereskedelme, mintsem egy egész Európára kiterjedő kereskedelmi hálózat. Ennek két okát említhetjük meg. Először is, az EU nem az „Európai Egyesült Államok”. Az Uniót szuverén államok alkotják, mely államok között sokkal nagyobb gazdasági különbségek vannak, mint az USA államai közt, sokkal nagyobb érdekellentétek születnek, így az egységes piac létrehozása sokkal nehezebb feladat, mint az Egyesült Államokban. Ezen kívül az amerikai rendszer által szabályozott, körülbelül 500 kén-dioxid-kibocsátó egység száma

44

eltörpül

az

Európában

a

„bevezető

periódusban”

szabályozott

11500

szén-dioxid-kibocsátó mellett, ami európai szemszögből szintén nem az egységesítés malmára hajtja a vizet. Elemzés Az árupiacon tapasztalt aktivitást általában inkább a pénzügyi megfontolások motiválják mint a célok teljesítése. A tranzakciók inkább annak a jelei, hogy a kibocsátók szeretnék megtartani a pozíciójukat, illetve, hogy az eladók nyereségre szeretnének szert tenni. A célok teljesítését célzó tranzakciók is mindig

jelen

lesznek

a

kereskedelemben,

de

ez

általában

csak

másodszándékból történik. A kvótahiány pótlására lehetőség van más kibocsátóktól vásárolni, de a következő évre kiosztott jogokat is fel lehet használni. Az első periódusban az EU akkor még 25 tagállamának körülbelül 6,55 milliárd kvótát osztottak ki, ami 2,18 milliárdot jelent. A kvótakereskedelmi rendszerben az egységes adás-vételi ár a lehető legolcsóbb megvalósításhoz vezet kibocsátások korlátozáshoz, mivel ez az ár biztosítja mindkét fél számára az előre kiszámítható határköltséget az emisszió csökkentésénél és a termelés kiegyenlítésénél. A 6. ábra a kvóták (EUA) árának alakulását szemlélteti. Láthatjuk az első periódusra szóló árak alakulását, valamint a második periódusra kötött forward-ügyletek szerződéseiben szereplő árakét is. A kettőt azért kell különválasztani egymástól, mert az európai rendszerben nem lehet az első periódus tartalékkvótáit a másodikban felhasználni, így két különböző árucikkről van szó.

45

Az első periódus legnagyobb kérdése az volt, hogy miért ilyen magasak az árak? Az előzetes becslések szerint 8 és 12 Euró között kellett volna mozognia, ami a piac indulásakor így is volt, de az első 5 hónap után felkúszott 20 Euróra, és 2006-ig ezen a szinten is maradt. Ennek okai a késői hideg tél 2005 elején, valamint a magas gáz-, és olajárak következtében megnőtt „vonzerejű” szén voltak. A másik tényező amiben sokan a magas ár okát látták, az úgynevezett „switch” ár volt, ami azt az árat takarja ami mellett a szénről olajra való váltás profitot eredményezett volna. Ez az ár folyamatosan magasabb volt mint a kvóták ára, ami azt a hitet keltette, hogy a kereslet a kvóták iránt nagyon magas, és egyébként is kevés van belőlük az első fázis teljesítéséhez. Visszatekintve, az igazság az, hogy volt egy másik tényező ami az árat ilyen magasságokba röpítette és ott is tartotta, ez pedig egy a vevő és eladók közti egyensúlyhiány volt. Dióhéjban elmondva annyi történt, hogy a nagy kibocsátók, általában villamos erőművek amelyeknek több kvótára lett volna szükségük, folyamatosan jelen voltak a piacon, míg az elegendő, vagy a szükségesnél akár több kvótával rendelkező kibocsátók nem voltak aktívak.

46

A kvótahiány az erőműveknél az akkoriban több állam kormánya által meghozott

döntésnek

köszönhető

elsősorban,

akik

az

országuk

energiaszektora számára a „business an usual” kibocsátás és a kiosztott jogok közötti értéken határozták meg a várható maximális kibocsátást. A döntés fő oka az volt, hogy ezeknek az erőműveknek rövid távon jobb lehetőségeik voltak a kibocsátás csökkentésére, mint a többi szektornak, és nem kellet Unión kívüli konkurenciával sem számolniuk. Ez az intézkedés viszont 2005-ben és 2006ban jelentősen növelte a kvóták iránti keresletet, amikor a potenciális eladók még koránt sem voltak ennyire aktívak. Távol maradtak egyenlőre a piactól, nem volt sürgős nekik eladni a fölösleges jogokat, így az első években kényelmesen megfigyelhették a piac működését. 2006-ban aztán az eladók is megérkeztek a piacra és a helyzet végül stabilizálódott.

Végül

2007-ben

az

első

periódusból

származó

kvóták

fölöslegessé váltak és fokozatosan megszűnt az irántuk való kereslet. A piac forgalma az Egyesült Államokéhoz hasonlóan a bevezetést követő időben egyenletes növekedésnek indult. Ez a 2005 első negyedévében tapasztalt havi átlagos 10 milliós kvótaforgalom a 2007-es évre 100 millióra emelkedett.

47

Az egyik legfontosabb különbség az amerikai és az európai rendszer között, hogy Európában rendeztek szén-dioxid vásárokat. Ez a tőzsdén kívüli kereskedelem volt az első alkalmazott módszer a kereskedelem beindulásakor, és azóta is ez a legmeghatározóbb. A kereskedelem 75 százaléka ezeken a vásárokon bonyolódik. A leggyakrabban megkötött ügyletek forward és a futur típusúak, melyek a folyó év decemberére szólnak. Az európai kvóták piaca ugyanazokat a jellegzetességeket mutatja, mint az USA kén-dioxid piaca. A piac viszonylag gyorsan fejlődött, különösebb állami beavatkozás szükségessége nélkül, leszámítva a jogok kibocsátását és a teljesítés ösztönzését. Szén-dioxid-kibocsátás szabályozása az Egyesült Államokban Az Egyesült Államok a világ második legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, a teljes kibocsátás 10 százaléka innen származik. Ennek ellenére a széndioxidnak még mindig nincs egységes szabályozása az Államokban.

A Bush-kormány Az előző elnök George Bush nem támogatta a szén-dioxid-kibocsátás szabályozását, és felmondta a kiotói egyezményt is, mondván, hogy a megszorítások az energiaárakat a magasba repítenék. Így aztán az USA a mai napig nem ratifikálta a Kiotói Protokollt, nagy felháborodást keltve ezzel a többi, globális felmelegedés ellen küzdő ország között. 2002-ben aztán a Bushkormány

megalkotta

a

Globális

Klímaváltozás

Kezdeményezést,

mely

tartalmazott egy nemzetközi stratégiát az technológiai innováció fellendítésére, egy partnerkapcsolatot a fejlődő országokkal, valamint egy belföldi stratégiát az üvegházhatású gázok kibocsátásának 18 százalékkal való csökkentésére. Ezt sokan kritizálták, ahogy az 5 évvel később kiadott második klímaváltozási stratégiáját is, mert nem voltak kötelező jellegű rendelkezései, és mert elutasította a kvótakereskedelmi rendszer alkalmazását. Az új stratégiában az USA elindított egy a világ vezető gazdasági szereplőivel, előkészítve ezzel egy 2008-ig

egyezséget a „hosszútávú globális cél az

üvegházhatású gázok csökkentésére”. Ezen kívül az USA részt vett a Nemzetközi Szén-dioxid Cselekvési Társulás (International Carbon Action

48

Partnership – ICAP) létrehozásában, mely 2007 októberében az Egyesült Államok 16 állama, 6 kanadai provincia, 7 európai ország, valamint Ausztrália és Új-Zéland között jött létre. Ennek a célja egy olyan fórum kialakítása volt, ahol szén-dioxid piac létrehozásában és megtervezésében érdekelt kormányok és közhatóságok folytathattak megbeszéléseket. Mindazonáltal a kötelező érvényű szén-dioxid szabályozások hiánya sem állította meg a demokratákat, környezetvédőket és a szövetségi tisztviselőket abban, hogy rendszeresen előterjesszék javaslataikat egy kötelező jellegű üvegházhatású gázok kibocsátását szabályozó rendszerre, még akkor sem ha sorozatos elutasításban részesültek a kormány részéről. A nyomás hatására a privátszektor olyan önkéntes intézkedésekbe kezdett, amelyek a szén-dioxidkibocsátás csökkentését, és egy kvótakereskedelmi rendszer létrehozását célozták. Ennek eredményeképp, az Egyesült Államok területén nem jött létre egységes szabályozás, de számos önkéntes program indult, melyek a szennyezés csökkentését szolgálják.

Önkéntes rendszerek az Amerikai Egyesült Államokban Három jelentősebb program működik az Egyesült Államok területén. A Regionális Üvegházhatású Gáz Iniciatíva (Regional Greenhouse Gas Initiative RGGI) egy jelenleg 10 állam között működő rendszer. Ez az első szén-dioxid kibocsátás csökkentését szolgáló, a résztvevő államok kibocsátói számára kötelező érvényű, piacalapú szabályozórendszer az Egyesült Államokban. A résztvevő államok azt vállalták, hogy 2018-ra 10 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok energiaszektor által történő kibocsátását. A jogok nagy részét aukción keresztül lehet beszerezni, az ebből származó jövedelmet pedig energiahatékonysági, megújuló energiatermelésbe, és egyéb környezetbarát technológiákba

fektetik

be.

Nagyban

támogatja

az

innovációt,

és

munkalehetőséget teremt a hatálya alá tartozó államok területén.26 A másik hasonló rendszer a Nyugati Klíma Iniciatíva (Western Climate Initiative - WCI), egy független joghatóságok közötti együttműködés, melynek feladata hogy

regionális

klímaváltozás

szinten

elleni

meghatározzon,

intézkedéseket.

Főbb

értékeljen, céljai,

hogy

és

kivitelezzen

csökkentse

az

26

Regional Greenhouse Gas Initiative: About RGGI http://www.rggi.org/about

49

üvegházhatású gázkibocsátást, támogassa a zöldtechnológia fejlődését, segítse egy „zöldebb” gazdaság létrejöttét, és csökkentse az importolajfüggőséget.27 A harmadik rendszer a Sierra Club nyilatkozata (Cool Counties Climate Stabilization Declaration), amely nem államok hanem megyék között jött létre. Legfőbb célkitűzése, a szabályozott megyék üvegházhatású gázkibocsátásának 2050-re 80 százalékkal történő csökkentése. Ezt egy évenkénti 2 százalékos csökkenéssel szeretnék elérni. A nyilatkozat aláírói folyamatos nyomást gyakorolnak a döntéshozókra. Azt szeretnék elérni, hogy a 80 százalékos vállalás államközi szintre emelkedjen. A Sierra Club olyan intézkedésekkel segíti az érintett megyéket a környezetszennyezés elleni küzdelemben, amelyek támogatják az energiahatékonyság, megújuló energiatermelés, közlekedés, és más szennyezésért felelős területek fejlesztését.28 Az államok közül Oregon, Washington és Kalifornia a három legaktívabb a klímaváltozás elleni küzdelemben. Oregon saját vállalásai alapján 2020-ra 10 százalékkal, 2050-re pedig 17 százalékkal csökkenti kibocsátását az 1990-es évihez képest.

27

Western Climate Initiative: Organization http://www.westernclimateinitiative.org/organization 28 Sierra Club: „Cool Counties” Launch Major Global Warming Initiative http://www.sierraclub.org/pressroom/releases/pr2007-07-16.asp

50

Szén-dioxid-kvótakereskedelem az Egyesült Államokban Az Egyesült Államok jelenlegi elnöke, Barack Obama, elődjével ellentétben a klímaváltozás elleni küzdelem támogatását az egyik legfontosabb feladatának tartja. Előzetes tervei is arról szóltak, hogy a Környezetvédelmi Ügynökség kezébe több hatalmat ad. Joe Biden társaságában indítványozza egy az egész Egyesült Államokra kiterjedő piacalapú kvótakereskedelem létrehozását, ezzel elősegítve a szén-dioxid-kibocsátás 2050-re kitűzött célértékének elérését. 2020-ra már az 1990-es szintet szeretné visszaállítani, 2050-re pedig az ehhez képest megvalósítandó 80 százalékos csökkentést szeretne előkészíteni. A kvótakereskedelemben

az

ingyenes

allokáció

helyett

Obama

a

jogok

100 százalékát aukción keresztül kívánja kiosztani, amely azt jelenti, hogy a kibocsátók eddig egyedülálló módon, minden tonna kibocsátott üvegházhatású gáz után fizetnének. Az ebből származó bevételt tervei szerint „zöld energia” termelésének

támogatására

fordítaná,

valamint

ehhez

kapcsolódó

munkahelyeket teremtene, illetve támogatná a családok energiahatékonyságát, és

segélyeket

nyújtana

az

alacsony

jövedelmű

állampolgárok

energiaköltségeinek fedezésére. További célkitűzései közé tartozik, hogy 2025-re az USA elektromos áramának 25 százaléka megújuló energiaforrásból származzon.29

Főbb kérdések A piac alapú rendszer bevezetését egy nagyon körültekintő, alapos tervezési fázis kell, hogy megelőzze. Első lépésként olyan kérdéseket kell megválaszolni mint, hogy a belépés kötelező, vagy önkéntes legyen-e, a kibocsátás maximális értékének meghatározása milyen módszerrel történjen, vagy hogy az allokáció során a kvóták hogyan kerüljenek kiosztásra. Meg kell vizsgálni a piac leendő környezetének sajátosságait

29

Barck Obama and Joe Biden: Promoting a Healthy Environment http://www.barackobama.com/pdf/issues/EnvironmentFactSheet.pdf

51

Hatókör Ahogy azt láthattuk a Európa a szén-dioxid kereskedelem megfékezésére egy kötelező érvényű szabályozó rendszert működtet, míg az Egyesült Államokban az egységes szabályozás hiányában önkéntes programok indultak, amelyek közül néhányat már be is mutattunk. Először a két rendszer előnyeit és hátrányait kell azonosítanunk. Az önkéntes beléptetésű program egyik legfőbb előnye a belépő vállalatok népszerűségi mutatóján realizálódhat, ugyanis ha egy vállalat önként kiáll a klímaváltozás elleni küzdelem mellett, és saját maga dönt úgy, hogy részt vesz a kibocsátás csökkentésében, az szimpátiát kelt az emberekben. Egy másik fontos előnye az, hogy ha a vállalat éppen egy kötelező érvényű rendszer bevezetését tervező államban működik, akkor az önkéntes belépésű rendszer nagyszerű felkészülési

és

tapasztalatszerzési

terepet

biztosít

a

számára.

Ez

természetesen nem a kötelező módszerrel szembeni előny, hiszen éppen annak az előkészítésében segédkezik. Pozitívumként említhetjük még, hogy mint minden piac alapú szabályozó rendszer ez is új üzleti lehetőségeket hordoz magában. A kötelező érvényű rendszerek legnagyobb előnye az önkéntes belépési rendszerrel szemben éppen abban rejlik, hogy nem lehet kibújni alóla. Ezek a rendszerek általában éppen a legnagyobb kibocsátókat szabályozzák, míg az önkéntes rendszer legnagyobb kritikája, hogy általában a legfőbb szennyezők, azon megfontolásból, hogy fölöslegesen nem nehezítik meg a saját dolgukat, nem vesznek részt benne. Ezen kívül a kötelező rendszerek általában biztosítékot adnak arra, hogy a piac működése nem instabil, a kínálat és a kereslet állandó, így a profitálási lehetőségek is jelentősen megnőnek. Az önkéntes rendszer ebben is alulmarad a kötelező hatályúval szemben, melynek hátrányai

között

a

szabályozott

feleken

lévő

nagy

nyomást

szokták

megemlíteni.30 Számomra túl sok lényeges tény szól a kötelező érvényű rendszer mellett. Elég ha csak az elérendő célok megvalósítási lehetőségeit nézzük. Igaz, hogy a szabályozás hatálya alatt lévők mind a két esetben teljesítik általában vállalt célokat, de mint azt már említettem önként nem azok a vállalatok szoktak 30

EU Working Papers: Environmental Regulatory Differences int he U.S. and the EU throug the Example of Emission Trading, Stoll Éva Barbara, Takács Gábor János, 2008, p.53-54.

52

belépni akiknek a kibocsátott mennyiség alapján tényleg fontos lenne az emissziós szabályozás. Az érv, hogy a kötelező rendszer túl nagy nyomást jelent a kibocsátóknak véleményem szerint megkérdőjelezi azt, hogy jogosan nevezzük-e még szabályozásnak az ilyen elven megformált rendszert. A végtelenségig nem lehet liberalizálni az előírásokat. A gazdasági szabályozó eszközöknek épp abban rejlik a szépsége, hogy az „utasítás és irányítás” típusú eszközökkel

szemben,

sokkal

elfogadhatóbbá

teszi

a

végrehajtandó

feladatokat, sőt a piac alapú rendszer a kibocsátó direkt szabályozása helyett, annak érdekévé teszi az emisszió csökkentését. Normák meghatározására minden szabályozó rendszer esetében szükség van, anélkül nem szabályozó rendszerről beszélünk, tehát ez nem a kötelező szabályozás negatív tulajdonsága,

hanem minden egyes rendszer velejárója. Az önkéntes

rendszerek is nagyon szimpatikusak abból a szempontból, hogy jó látni azt, hogy vannak kibocsátók akik önként alávetik magukat a klímaváltozás elleni küzdelem rájuk háruló terheinek, de az eredményesség szempontjából én mindenképpen szükségesnek érzem a kötelező rendszer alkalmazását. Az önkéntes programokat esetleg az előbbi támogatásaként vezetném be, amire már láthatunk is példát az opt-in programok keretein belül.

Az allokáció módszere Az aukció és az ingyenes kiosztás is jelentős hatással lehet a program összköltségre. A legtöbb tanulmány azonban állítja, hogy a kettő közti választás általában nem befolyásolja a szennyezők termeléssel és a kibocsátás csökkentésével

kapcsolatos

döntéseit.31

csökkentésének

tekintetében

ugyanakkora

A

kibocsátók

költséggel

az

emisszió

néznek

szembe,

függetlenül a választott allokációs módszertől. A kibocsátó akkor is költséget érzékel, ha a szabadon kiosztott kvótáját eladás helyett felhasználja. Következésképpen a legtöbb esetben a választás nem fogja befolyásolni az összköltséget. Az aukcióból származó bevételeket felhasználhatják úgy, hogy a már létező adórendszer költségeinek csökkentésére fordítják, vagy egyéb társadalmi hasznot eredményező politikákat támogatnak belőle. Az ingyen történő kiosztás 31

Fondanzione Eni Enrico Mattei Working Papers: A Meaningful U.S. Cap-and-Trade System to Adress Climate Change, Robert Starvins, Harvard University, 2008 http://www.law.harvard.edu/students/orgs/elr/vol32_2/Stavins%20Final%20Final.pdf

53

„megelőzi” az ilyen lehetőségeket. Az egyik legszembetűnőbb különbség a két módszer eredményei között az az aukcióból származó, különböző adók mérséklésére is felhasználható bevétel. Az adók csökkentik az adózás utáni eredményt, ezzel eltántorítva az egyébként potenciális befektetőket az aktív piaci

szerepléstől.

Az

aukciós

bevételek

felhasználása

az

adók

ellensúlyozására nagyobb fokú aktivitásra ösztönözheti a piac résztvevőit, ezzel csökkentve

a

költségeket.

A

potenciális

aukciós

bevételek

nagysága

összevetve a már alkalmazott adók bevételeivel, arra enged következtetni, hogy az összeg lényeges adócsökkentést eredményezhet. Ilyen haszon elérése nagyon nehéz lehet a gyakorlatban, ehhez adóreformokat kell bevezetni a klímapolitika területén. Általában az aukció olyan bevételeket eredményez, melyeket számtalan dologra fel lehet használni. Ezek közül néhány jobban fellendítheti a gazdaságot mint a többi. Az adóráta csökkentése csak egy példa volt közülük. Fel lehet használni szövetségi adósságok törlesztésére, vagy bizonyos programok támogatására. Ugyanakkor a hibás felhasználás akár csökkentheti is a gazdaságban elért eredményeket. Az, hogy a

klímapolitika

összköltséget

az

aukción

keresztül

jobban

sikerül-e

csökkentenünk, mint az ingyenes kiosztással, az nagyban függ attól, hogy mire használjuk a bevételt. Anyagi megfontolásból tehát jobban megérheti az aukció alkalmazása, de az ingyenes allokáció lehetővé teszi a gazdasági terhek újbóli elosztását. Felhasználható a terhek újraelosztására oly módon, hogy a túlterhelt egységek válláról leveszi azt, és egy ésszerű elv alapján átcsoportosítja őket. Az ilyen jellegű újraelosztás segíthet megtalálni a mindenki szempontjából optimális klímapolitikát, amellyel hatékonyan csökkenthető a kibocsátás. Néhány esettől eltekintve az ingyenes kiosztás hasznát a versenypiacon általában csak a befogadója érzékeli, amíg annak jövedelmezőségét növeli, nem biztosít előnyöket fogyasztóinak, a szállítóinak és az alkalmazottainak sem. Míg a célok elérésének költségei előreláthatólag ingadozni fognak, addig az ingyenes allokációból származó bevételek nem. Éppen ezért a szabadon kiosztott kvótákat a döntéshozók egyenesen azoknak szokták címezni akinek kedvezni akarnak. Mivel az összköltséget növelheti az ingyenes kiosztás, nagyon fontos, hogy mérlegeljük, hogy a kvóták mekkora hányadát kell ingyen kiosztanunk a 54

tervezett kompenzációs célok megvalósításához. Az összes kvóta állandó kiosztása jelentősen túlkompenzálná a kibocsátók pénzügyi veszteségeit. Ennek jó oldala is van, hiszen egyébként a kvótakereskedelem által megnövelt költségek jó részét a fogyasztóknak kell megfizetnie magasabb árak révén. Ráadásul a kibocsátók többsége, már a kiosztás előtt kompenzálva van a limit által megváltoztatott árakon keresztül. Az összes kvóta ingyen történő kiosztása tehát nem csak túlkompenzálná, hanem fölöslegesen elhasználna olyan kvótákat, amelyeket később okosan, irányított céllal is ki lehetne osztani, ténylegesen kompenzálva például a vásárlók veszteségeit, akik valójában a teher legnagyobb részét fizetik.32 Barack Obama terve szerint a kibocsátók a kvóták 100 százalékát aukció útján fogják beszerezni. Anyagi megfontolásból ez valóban jobb választásnak tűnhet, és a miniszterelnöknek konkrét terve is van a befolyó pénzösszeggel. Ahogy azt már

a

fejezet

elején

említettem,

főleg

zöldberuházásokra

és

munkahelyteremtésre akarja fordítani. A szép célok ellenére én mégsem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ez a legjobb megoldás. A két rendszer valamelyikének kizárólagos használatát vizsgálva, az adódó hibákból következtethetünk arra, hogy az optimális rendszerben a két allokációs módszer kombinációja az optimális megolás. Az európai szabályozási rendszer is törekszik arra, hogy fokozatosan növelje az aukció részesedését a kiosztásoknál, de nem tervez ilyen szélsőséges elkötelezettséget egyik módszer mellett sem. Az Unió esetében említettem is már, hogy a kereskedelem nagy része nem az aukción történik, de az, hogy szorgalmazzák annak fokozatosan nagyobb térnyerését azt mutatja, hogy ott is a két rendszer kombinált használatában látják a megoldást. Hogy

melyik

Mindkettőnek

a

ténylegesen

megvannak

a

jobb maga

rendszer, előnyei

azt és

nehéz

hátrányai

megmondani. is,

amelyek

ellensúlyozásra kerülnek, ha a kettőt egyszerre használjuk. A későbbiekben az ingyenes kiosztás arányát érdemes csökkenteni, ahogy azt az EU is csinálja, mert idővel a privátszektor alkalmazkodni tud a megszorításokhoz, így az ingyen kiosztás szükségessége idővel csökken, de a 32

Fondanzione Eni Enrico Mattei Working Papers: A Meaningful U.S. Cap-and-Trade System to Adress Climate Change, Robert Starvins, Harvard University, 2008 http://www.law.harvard.edu/students/orgs/elr/vol32_2/Stavins%20Final%20Final.pdf

55

bevezetés szakaszában, szükség van az alkalmazására. A kombinált használat során az ingyenes kiosztás megadja a szükséges rugalmasságot, miközben az aukció befektethető tőkét termel. A említettem, hogy a legtöbb tanulmány szerint az aukció nem változtat az összköltségen, de azért be kell látnunk, hogy az ingyenes kvótákhoz képest, mégiscsak pluszkiadások útján jutnak a vállalatok hozzá a kibocsátási jogaikhoz. Mindent egybe vetve azt kell mondanom, hogy az amerikai elnök törekvését az aukció nagyobb arányú alkalmazására helyes megoldásnak tűni, habár a kizárólagos

szerepkört

kicsit

túlzásnak

tartom.

Legalább

a

rendszer

beindításának első néhány évében szükség van az ingyenes kiosztás alkalmazására is, és a későbbi években fokozatosan kell áttérni az előnyben részesített módszerre.

A maximális kibocsátás értékének meghatározása Láthattuk, hog az Európai szén-dioxid-szabályozó rendszer és az Amerikai kén-dixoid-szabályozó rendszer abban különbözik, hogy míg az előbbi az egyes országok által „igényelt” kvótamennyiségek összegéből határozza meg a limitet,a addig utóbbi az egyes szennyezők a rendszer előtti kibocsátásának adatai alapján határozzák meg egy általános érvényű maximum kibocsátási értéket. Első ránézésre úgy gondolom, hogy a második módszer a jobb, mivel Európában az egyes államok a saját kibocsátóik képviselése közben nem biztos, hogy a lehető legalacsonyabb elérhető kibocsátást elérése lesz a célja. A

maximális

kibocsátás

a

lehetőségekhez

képest

magasabban

való

meghatározása, profitálási lehetőséget jelent az adott vállalatoknak más államok vállalataival szemben, és mivel az egyes államok képviselői érthető módon a saját országa vállalatainak akar kedvezni, ilyen szempontból biztosabb eredményt jelent, ha a limit meghatározása a korábbi adatok alapján történik. Megvizsgálva a két rendszer környezetét azonban nem feltétlenül ugyanerre a következtetésre jutottam. Az Európai Unió sajátossága, hogy szuverén államok alkotják, ahol mindenki harcol a saját érdekei védelméért, ebből kifolyólag az Egyesült Államokban sokkal könnyebb az egységes szabályozás, az egységes limit központilag történő meghatározása és elfogadtatása. A kereskedelem 56

tárgyát tekintve azonban a szén-dioxid-kibocsátás szabályozása sokkal több forrás szabályozásával jár, mint a kén-dioxid-kibocsátásé. Az Unió első szakaszában szabályozott megközelítőleg 12000 egység száma mellett eltörpül az amerikai kén-dioxid-szabályozási rendszer 500 kibocsátójának száma, nagyban megnehezítve ezzel a döntéshozók dolgát az egységes szabályozás kidolgozásának szempontjából. Az Egyesült Államok az üvegházhatású gázok szabályozásánál hasonlóan nagy számú kibocsátóval kell majd boldogulniuk. Ebből a szempontból életképesebb lehet egy olyan rendszer, ami az európai mintára épül. Ebben az esetben a kereskedelmi rendszer inkább tekinthető egy az államok közötti kereskedelmi megállapodásról, mintsem egységes piacról, adminisztratív szempontból nagyban megkönnyítve a piac szabályozóinak és működtetőinek dolgát.

57

Összegzés Elsődleges célom a dolgozatommal az volt, hogy szerettem volna bemutatni egy számomra szimpatikus környezetvédelmi szabályozó eszköznek, a kibocsátási jogok piacának működését. Ezen keresztül szerettem volna megmutatni az olvasónak, hogy a gazdasági fejlődést és a környezetvédelmet nem lehet egymást kizáró tevékenységként kezelni, az egyre sürgetőbb globális problémák megoldása érdekében, félre kell tenni a nézeteltéréseket, és be kell látni, hogy az csak összefogás útján lehetséges. A piac alapú szabályozó eszköz épp azzal nyerte el a tetszésemet, hogy a gazdasági szereplők érdekeket, és a környezet védelmét egyesíti egy olyan rendszer keretein belül, amely mindkét fél számára komoly haszonnal kecsegtet. A kibocsátás csökkentésének megoldása a környezetünk megóvásának egyik legsürgetőbb feladata, amit ez a rendszer a csökkentés gazdasági érdekké való átalakításával ösztönzi magukat a kibocsátókat arra, hogy minimalizálják a káros anyagok kibocsátását. A

dolgozatban

láthattunk

két

sikeresen

működő

rendszert,

melyek

kielemzésével lehetőségem nyílt arra, hogy az Egyesült Államok egyik aktuális kérdéskörére válaszokat találjak. Az USA elnöke, Barack Obama elkötelezte magát a globális felmelegedés elleni harc mellett. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére éppen egy kvótakereskedelmi rendszer felállításában látja a megoldást. Véleményem szerint az általam ismert szabályozó eszközök közül tényleg ez lenne a legmegfelelőbb az Egyesült Államok számára, és dolgozatom éppen arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen felépítésű rendszer lenne a legoptimálisabb. Az elemzéseim alapján mindenképpen egy kötelező érvényű rendszer bevezetésében gondolkodnék, mert ez a rendszer biztosítja, hogy a kibocsátás főfelelősei biztosan a hatálya alá tarozzanak. A kvóták kiosztását illetően Barack Obama egy kizárólag aukción keresztül történő elosztási rendszer bevezetését tervezi. Ezzel egy kicsit óvatosabb lennék, az általam másik két rendszer esetében is szükségesnek vélték a bevezetés szakaszában az ingyenes

kiosztás

alkalmazását,

és

fokozatosan

növelik

az

aukciók

allokációban való részesedését. Az USA az 1995 óta jól működő kén-dioxid 58

kvótakereskedelmi rendsszere alapján bizalommal várhatja az újabb kísérletet a rendszer alkalmazására, ám mérlegelniük kell a tényt, hogy a szén-dioxidkibocsátás szabályozása, sokkal több forrás szabályozásával jár, az érintett felek száma lényegesen nagyobb. Ez alapján át kell gondolniuk, hogy a Savas Eső Program üzemeltetéséhez képest, milyen módosítások szükségesek, egy jól működő rendszer kiépítésére. Az Európai Unió kvótakereskedelme nagyszerű

példát

statuál

minden

hasonló

elven

működő

szén-dioxid-

szabályozási rendszer számára. Egy ennek mintájára, és korai szakaszában tapasztalt

elkerülhető

kisebb

hibáiból

tanulva,

valamint

a

kén-dioxid-

kereskedelem 15 éves múltja alatt szerzett tapasztalatok segítségével az Egyesült Államoknak lehetősége van, egy minden eddiginél sikeresebb piac alapú, az üvegházhatású gázok csökkentésében szignifikáns eredményeket elérő rendszer felállítására.

59

Forrásjegyzék 1. BGF: A Környezetgazdaságtan alapjai, Perfekt 2. Az Európai Közösségek Bizottsága (2005): A Bizottság Közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek - Tematikus stratégia a levegőszennyezésről 3. Ipar Testületek Országos Szövetsége: Környezeti Kérdések, Szabályozás az Európai Unióban és Magyarországon 4. A Tanács 1980/779/ECC irányelve (1980) 5. A Tanács 1999/30/EK irányelve (1999) 6. Az Európai Parlament és a Tanács 2001/80/EK irányelve (2001) 7. Az Európai Parlament és a Tanács 2001/81/EK irányelve (2001) 8. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/1/EK irányelve (2008) 9. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapja: www.kvvm.hu 10. Az Európai Unió portálja: http://europa.eu 11. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség honlapja: www.eea.europa.eu 12. Az Environmental Protection Agency honlapja: www.epa.org 13. A Resources for the Future honlapja: www.rff.org 14. Az Environmental Defense Fund honlapja: www.edf.org 15. PEW Center on Global Climate Change: www.pewclimate.org

60

16. Regional Greenhouse Gas Initiative honlapja: www.rggi.org 17. Western Climate Initiative honlapja: www.westernclimateinitiative.org 18. Sierra Club honlapja: www.sierra.org 19. International Finance Corporation: Sulphur Oxide Prevention and Control, 1998 20. RFF Discussion Paper: U. S. Emission Trading Makets for SO2 and NOx, Discussion Paper 09-40, Dallas Burtrow, Sarah Jo F Szambelan, 2009 21. RFF Discussion Paper: Sulphur Dioxide Control by Electric Utilities: What Are the Gains from Trade, Discussion Paper 98-44, 2000 22. RFF Discussion Paper: Innovation Under the Tradable Sulphur Dioxide Emission Permits Program int he U.S. Electricity Sector, Discussion Paper 00-38, Dallas Burtrow, 2000 23. Lélegzet: X. évfolyam, 1-2. szám, 2000 január-február, Levegőtisztaság A Göteborgi Jegyzőkönyv 24. Fondanzione Eni Enrico Mattei Working Papers: A Meaningful U.S. Capand-Trade System to Adress Climate Change, Robert Starvins, Harvard University, 2008 25. EU Working Papers 4/2008: Stoll Éva Barbara, Takács Gábor János: Environmental Regulatory Differences in the US and the EU through the Example of Emission Trading, 2008 26. Barack Obama and Joe Biden: Promoting a Healthy Environment

61