Európai alkotmány- és integrációtörténet 2
XI. Az európai integráció előzményei. Az európai integráció második világháború utáni története 30. Az európai integráció előzményei 31. Az európai integráció második világháború utáni története
1. Az egységgondolat XX. századi előzményei (1) A) Páneurópai Unió mozgalom 1923: RICHARD COUDENHOVE-KALERGI osztrák gróf (krétai nagyanya és japán anya leszármazottja) műve: PÁNEURÓPA (1923, Bécs): európai államszövetség és vámunió létesítésére hív fel
a vámhatárok és a politikai határok fokozatos lebontása, a gyarmatok közös hasznosítása, egy közös európai pénz bevezetése, végső célként: európai konföderáció megteremtése (garantálva benne minden állam szuverenitását, biztonságát és egyenlőségét), résztvevők a kontinentális Európa országai (Anglia, SZU NEM!, bár Anglia később csatlakozhat).
1929: Aristide Briand francia külügyminiszter a mozgalom elképzeléseire alapított javaslatot terjeszt elő a Népszövetségben.
1. Az egységgondolat XX. századi előzményei (1) B) A Briand-terv (1929/30):
1929 szept. Népszövetségben beszéd, majd 1930 május: memorandum az európai kormányokhoz az európai szövetségi rendszer megszervezéséről: Javaslat: Európai Konferencia összehívása (francia-német együttműködés adná a gerincét, a SZU kizárva) Három alapelv:
A gazdasági problémák alávetése a politikaiaknak A politikai együttműködés mélyítése – rugalmas (kon)föderáció (a tagok függetlenek, szuverének) A gazdasági együttműködés bővítése, a kormányok felügyelete alatt
Nem hoznának létre nemzetek feletti hatóságot
Nagy-Britannia nem támogatja (ő továbbra is a gyarmatokhoz fűződő kapcsolatokra és a hatalmi egyensúlypolitikára építene) Németország sem fogadja el (a Rajna-vidék megszállásának 1930as befejezése után erősödő öntudat, elutasítja a francia hegemóniát)
1. Az egységgondolat XX. századi előzményei (3) C) Osztrák-német vámunió terve (1931) Lényegében az Anschluss első lépése Johannes Schober osztrák kancellár berlini látogatása során vetik fel, majd bő egy éves előkészítő munka után bejelentik és aláírják (1931) Többen úgy gondolják (pl. Wilhelm Gürge: Közép- és Délkelet-Európa Társaság, Berlin), hogy ez később közép-európai vámunióvá bővül (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, balkáni államok is csatl.) Valójában a két fél nem akart mást bevonni A hágai döntőbíróság megtiltja a vámunió létrehozását
1. Az egységgondolat XX. századi előzményei (4)
D) Vansittart/Sargent-terv: dunai államok vámuniója (1932): Sir Orme Sargent: angol helyettes külügyi államtitkár Sir Robert Vansittart: angol külügyminiszterhelyettes Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia és Bulgária vámuniója De a terv megreked az előkészítés fázisában A tervezett résztvevők érdekei is mást diktálnak
Magyarország: olasz-osztrák-magyar blokk; a németek, olaszok nem akarnak a britek elképzelése szerinti tömböt létrehozni
1. Az egységgondolat XX. századi előzményei (5)
E) Tardieu-terv (1932): André Tardieu francia kormányfő és külügyminiszter Dunai országok vámszövetsége (Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia) Utóbb az érdekeltek közti preferenciális vámhatárok megteremtésére módosul a terv (a vámhatárok tarifáit országonként állapítják meg kereskedelmi szerződésekkel) Az agrár-államok mezőgazdasági termékfeleslegének átvételére a nyugat-európai államok kötelezettséget vállalnának A nagyhatalmak – bár tárgyalnak – végül nem jutnak dűlőre
1. Az egységgondolat XX. századi előzményei (6) F) Benes-javaslat a közép-európai térség rendezéséről (1942) Foreign Affairs (amerikai külpolitikai folyóirat) 1942 január számában: „The Organisation of Postwar Europe” c. tanulmány Hét nagyobb területi egység kell: 1. Nyugat-Európa (N-Br., Fr.o., Belgium, Hollandia) 2. Németország (az 1938-as határok szerint, decentralizált szervezetben) 3. Olaszország (meggyengítve, elvéve hódításait) 4. Közép-Európa (csehszlovák-lengyel föderáció az alapja + Ausztria, csonka-Magyarország, Románia) 5. Balkán-blokk 6. Szovjetunió (!) 7. Skandinávia Spanyolország és Portugália döntsön saját jövőjéről. A területi egységek béküljenek ki egymással, legyen azonos politikai struktúrájuk. Ha az így újjászervezett Közép-Európa és a Balkán-blokk megszervezi a közép-európai gazdasági egységet, akkor ez nemcsak gazdasági, de politikai erőt is képviselni fog.
1. Az egységgondolat XX. századi előzményei (7)
G) Európai Vámegyesülés gondolata: 1925: Europäischer Zollverein Német-francia értelmiségi kezdeményezés Össze kell fogni a protekcionizmus ellen Európát a világ többi nagy részével egyenrangú gazdasági térséggé kell tenni Komoly társadalmi támogatottsága nem volt, így politikai támogatottsága sem lett
2. Az egységgondolat főbb motívumai (1) Európa történelmi térvesztése az I. vh. után: Három százados globális gazdasági, technikai, katonai dominancia után nem tudják sem belső, sem egymás közötti ellentéteiket rendezni A vezető szerep elvész, a belső források kimerülnek, a gyarmatok függetlenednek, a békerendezés nem megy, létrejött a SZU A politikusok többsége mégis nemzeti érdekekben gondolkodik
2. Az egységgondolat főbb motívumai (2) Közben létrejön két szuperhatalom: USA ipari termelése 1919 és 1939 között 150%-kal A SZU-é 600%-kal nőtt A világháborút is e két hatalom fejezi be, de nem szívességből: az Európa sorsára vonatkozó döntések központja Washingtonba és Moszkvába került át
Így a motívum kettős:
Megakadályozni egy újabb háború kitörését Megpróbálni egy harmadik erőt kialakítani az USA és a SZU között
2. Az egységgondolat főbb motívumai (3) Harmadik erő elképzelések: Európa legyen a két új szuperhatalom között egy harmadik Churchill: 1946-ban Fultonban és Zürichben a francia-német megbékélés és az európai integráció mellett érvel (ugyanakkor amerikai-brit együttműködést is akar a SZU-val szemben) Ernest Bevin (angol külügyminiszter) és Paul Ramadier (francia miniszterelnök) közben arról tárgyal, hogy a két hatalom gyarmatainak egyesítésével adhatnának nyomatékot az európai harmadik erő gondolatának Mindezek azonban kudarcot vallanak: Európa kétfelé szakad. A nyugati hatalmak először politikai-katonai szövetségek formájában igyekeznek választ adni a helyzetre.
3. Politikai-biztonságpolitikai szervezetek a II. vh. után (1)
A) Brüsszeli Szerződés (1948.03.17.) Regionális védelmi megállapodás Benelux-államok, Nagy-Britannia, Franciaország Aláírói tudják, hogy átmeneti jelenség lesz De a francia és brit koncepció eltér:
Franciák: saját európai védelmi rendszer kell Anglia: egy tágabb atlanti szövetség része legyen
3. Politikai-biztonságpolitikai szervezetek a II. vh. után (2)
B) NATO (1949.04.04.) Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, 12 állam: USA, Kanada, „brüsszeli ötök”, Dánia, Izland, Norvégia, Olaszország, Portugália 5. cikk: kölcsönösen valamennyiük elleni agressziónak tekintenek bármely tagállam elleni támadást 1955: NSZK is csatlakozik Franciaország és Spanyolország katonailag nem integrálódik, csak a politikai döntésekben vesznek részt
3. Politikai-biztonságpolitikai szervezetek a II. vh. után (3)
C) Európa Tanács (1949.05.09.) Strasbourg székhellyel alakult összeurópai kormányközi szervezet Célja:
az európai államok szorosabb egységbe kovácsolása a közös örökségüket képező eszmék és elvek védelmezése és megvalósítása, a gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében
Minden európai ország számára nyitott, a jogállamiság, emberi jogok, szabadság tiszteletét igyekszik előmozdítani Fő szervei: Miniszterek Bizottsága, Parlamentáris Közgyűlés, Emberi Jogok Európai Bírósága
3. Politikai-biztonságpolitikai szervezetek a II. vh. után (4)
D) Nyugat-Európai Unió (1954 okt.): Kollektív segítségnyújtás céljával, de önálló katonai szervezet nélkül, a Brüsszeli Szerződés Szervezetének megújítása, Brüsszel székhellyel (előzmény: 1950-ben René Pleven francia miniszterelnök német egységeket is integráló közös európai hadsereget tervezett, angol garanciával a megtámadás esetére, de a tervet 1954-ben a francia parlament nem szavazza meg) Működése 2001-ben szűnt meg, hivatalosan pedig 2010-ben.
4. Szupranacionális szervezetek? (1) Mindezek katonai-politikai szervezetek voltak, de az állami szuverenitás feladása nélkül. Szupranacionális, nemzetek feletti intézményt kevesen akartak: a) Benelux államok: Belgium és Luxemburg már 1921-ben gazdasági uniót hoz létre, majd mindhárman vámuniót 1944-ben – beválni látszik: közös fellépésük eredményesebb a nemzetközi színtéren
4. Szupranacionális szervezetek? (2) b) Olaszország: Alcide de Gasperi, az ország nemzetközi reputációjának helyreállítását az európai együttműködésben való aktív részvétellel vélik elérhetőnek c) Franciaország: a IV. köztársaság éveiben meghatározó szerepet játszó kereszténydemokraták és szocialisták is integrációpártiak, ettől várják: Iparuk újrastrukturálását A folyamatos nyersanyagellátást, felvevőpiacot A német kérdés megoldását
4. Szupranacionális szervezetek? (3) Franciaország és a német-kérdés: De Gaulle: Németországról le kell választani a Ruhr-vidéket, a szénben gazdag Saar-vidék pedig lépjen gazdasági unióra Franciaországgal, amíg a Rajna-vidék katonai megszállás alatt marad Az angolszász nagyhatalmak azonban mást diktáltak: Nyugat-Németország létrehozását és a német ipar helyreállítását Így a németek „ellenőrzés alatt tartását” a franciák nem látták máshogy megoldhatónak, csak egy európai egység keretében: Egyenlő felekként csatlakoznak európai intézményekhez Nem kell külön felügyelő rendszer, de korlátozzák Németország gazdasági önállóságát A német forrásokat egy szélesebb európai közösség javára hasznosítják 1948-ban a francia-német közeledés irányvonalának képviseletével Robert Schumant bízzák meg: ő dolgozza ki a Montánunió javaslatát
5. A gazdasági összefonódás alakzatai (1) A) Kereskedelmi megállapodás: Két- vagy többoldalú államközi szerződés, amely:
az árucsere növelése érdekében meghatározott kérdéseket szabályoz (pl. fizetések, vámkedvezmények, kontingensek, kettős adózás kiküszöbölések, telephelyek létesítése, beruházások védelme)
végrehajtására nem születik külön szervezet ilyen volt pl. a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény, ENSZ keretében 1947), céljai:
liberalizálás (vámok és mennyiségi korlátok lebontása) kölcsönösség (egymásnak nyújtott kereskedelempolitikai előnyök legyenek egyenértékűek) belföldiekkel egyenlő elbánás (a nki áruforgalmat érintő adózás és szabályozás terén) a legnagyobb kedvezménye elve (valamely részes államnak nyújtott előny automatikusan a többi szerződő államra is vonatkozik)
5. A gazdasági összefonódás alakzatai (2) B) Szabadkereskedelmi övezet: az azt létesítő államok nemzetközi szerződéssel vállalják, hogy: az övezetből származó árukra nézve a vámokat és más kereskedelmi korlátozásokat lebontják harmadik állammal szemben viszont minden szerződő állam saját vám- és kereskedelempolitikát folytathat Ilyen pl.: EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás), Stockholm, 1960: akkor még Európai Közösségen kívüli hét állam hozta létre (Ausztria, Dánia, Norvégia, Svájc, Portugália, Svédország, Egyesült Királyság) cél:a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság biztosítása
5. A gazdasági összefonódás alakzatai (3) C) Vámunió: a résztvevő államok lebontják egymás viszonylatában a vámokat és kereskedelmi korlátozásokat, valamint: közös külső vámokat és közös vámigazgatást alkalmaznak.
Itt szükséges, hogy bizonyos tagállami illetékességeket közös szervre ruházzanak, példa: 1931-es német-osztrák vámunió terve Európai Közösség 1995: vámunió Törökországgal
5. A gazdasági összefonódás alakzatai (4) D) Pénzügyi unió: államok közös valutában állapodnak meg, vagy véglegesen sávhatárok nélkül rögzített árfolyamokat alkalmaznak egymás valutái vonatkozásában egyúttal közös monetáris politikát folytatnak Példa: EK keretében a Gazdasági és Monetáris Unió
6. Marshall-terv (1)
az USA sokáig ellenezte a befolyási övezetek és zárt kereskedelmi blokkok kialakítását (így az európai integrációt is) 1946/47: fordulat a külpolitikában: Nyugat-Európa a SZU-val konfrontálódó amerikai politika egyik legjelentősebb színtere lett elkezdték ösztönözni a nyugat-európaiakat regionális védelmi struktúra kiépítését ennek adott nagyobb realitást a Marshall-terv
6. Marshall-terv (2)
az anyagi segítség feltétele, hogy közösen terjesszék elő anyagi igényeiket, s a pénzt közösen is osszák szét az így kialakuló gazdasági együttműködés alkalmas lesz a kommunizmus terjedésének megfékezésére 13,6 milliárd dolláros tőkeinjekcióval lökést adnak a gazdasági-politikai-katonai integrációnak is a pénz elosztására 1948-ban létrehozzák az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezetet (OEEC), ez később (1960-ban) az USA és Kanada részvételével OECD-vé alakult (Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete)
SZU: válasz: Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST, 1949) – a szocialista államok részére
7. Az „alapító atyák” (1) Robert Schuman: francia külügyminiszter (1948-1952), jogász, politikus Jean Monnet-val közösen készítette 1950-ben az ún. Schuman-tervet: a hadifelszerelések előállításához szükséges szén- és acéltermelés közös ellenőrzésének kialakítása szükséges Németországot aktív tagként kell bevonni a közösségbe
Forrás: https://encryptedtbn0.google.com/images?q=tbn:ANd9GcSO8VNRLDKAq Bd4hr6teb7-_6PNkEwRO9yXL_fxqaGw-lXINnG_rg
7. Az „alapító atyák” (2) Jean Monnet: francia gazdasági tanácsadó és politikus a Schuman-terv szellemi atyja javasolta: az európai államok először behatárolt területen, a gazdaság egy szektorában állapodjanak meg közös döntéshozatali mechanizmus létrehozásáról látja: a nemzeti szuverenitás átfogó feladására még nem érett meg az idő „Nem az államok koalícióját kívánjuk létrehozni: az emberek közötti egységet építjük.” Az EU kulturális és oktatási programjai az ő nyomdokain futnak.
Forrás: http://www.jak.ppke.hu/monnet/images/monnet.jpg
7. Az „alapító atyák” (3) Konrad Adenauer: az NSZK első kancellárja (1949-63) a tartós béke záloga csak az egyesült Európa lehet, ezért francia-német megbékélésre törekedett 1949-55 között hat év alatt beágyazza Németországot a nyugati szövetségi rendszerbe (Európa Tanács 1951, ESZAK 1952, NATO 1955) a Schuman-terv mellé áll
Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/86/Bundesarchi v_B_145_Bild-F078072-0004%2C_Konrad_Adenauer.jpg
7. Az „alapító atyák” (4) Alcide de Gasperi: 1945-53 olasz miniszterelnök és külügyminiszter részt vesz a Marshall-terv megvalósításában élen jár a Franciaországhoz fűződő gazdasági kapcsolatok kialakításában támogatja a Schumantervet hozzájárul a közös európai védelmi politika eszméjének kialakításához
Forrás: http://www.zam.it/images/5729/1.jpg
7. Az „alapító atyák” (5) Winston Churchill: 1940-45, 1951-55 NagyBritannia miniszterelnöke az „Európai Egyesült Államok” létrehozatalának szószólója (zürichi beszéd)
Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/9c/Sir_Wins ton_S_Churchill.jpg/245px-Sir_Winston_S_Churchill.jpg
7. Az „alapító atyák” (6) Walter Hallstein: német külügyi államtitkár (CDU) 1950-ig jogtudós az Európai Bizottság első elnöke (1958-1969) a politikai egység előfeltétele a gazdasági integráció szerepet játszik az ESZAK létrejöttében Hallstein-doktrína: az NSZK-t mielőtt be kell kapcsolni Nyugat-Európába, a baráti országoknak pedig meg kell tiltani, hogy kapcsolatot építsenek az NDK-val
Forrás: http://www.spartacus.schoolnet.co.uk/GERhallsteinD.jpg
7. Az „alapító atyák” (7) Paul Henri Spaak: belga államférfi, külügyminiszter a II. vh. alatt a Benelux államok egységesítését szorgalmazza az ENSZ-közgyűlés első ülésszakának elnökeként és a NATO főtitkáraként is hozzájárul az európai országokat összefogó szerződéses kapcsolatok kialakításához vezető szerepet játszik a Római Szerződés kidolgozásában (1955, messinai konferencia, őt választják meg a munkabizottság elnökévé)
Forrás: http://www.nndb.com/people/300/000117946/paul-henri-spaak-1.jpg
7. Az „alapító atyák” (8) Altiero Spinelli: olasz politikus mozgalmat indít a föderális alapon nyugvó Európa megteremtéséért De Gasperi, Spaak és Monnet tanácsadója 1970-76 között az Európai Bizottságban az iparpolitika és a kutatás felelőse Spinelli-terv: az Európai Parlament föderatív uniót szorgalmazó szerződésjavaslata, amelyet a Parlament 1984-ben elfogadott, s az 1980-as, 1990-es évek európai szerződéseinek egyik fontos ihletője lett
Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/it/7/77/Altiero_Spinelli.jpg
8. Az Európai Közösségek létrejötte (1) A) Kulcs: a szupranacionalitás vállalása Szupranacionalitás fogalma: egy nemzetközi szervezet akkor nemzetek feletti, ha: 1. tagállamait az általuk ráruházott hatáskörben jogforrásokkal kötelezheti, 2. többségi döntés alapján (nem egyhangúság alapján), 3. határozatait a tagállamoktól független szerv útján hozza, 4. a tagállamokra nézve közvetlenül alkalmazandó tárgyi jogot alkothat, amely nem szorul a nemzeti jogba való közjogi átültetésre (közvetlen alkalmazhatóság), 5. a szervezet által alkotott jogforrásból az egyes tagállamok alanyaira nézve közvetlenül érvényesíthető jogok és kötelezettségek származhatnak (közvetlen hatály), 6. a saját jogát érintő jogviták elbírálására önálló bírósági joghatósága van
8. Az Európai Közösségek létrejötte (2) Alkotmányjogi analógia nincs (sem nem föderáció, sem nem konföderáció) „Újszerű”: a tagállamok saját szuverenitásukat korlátozzák s részben átadják egy nemzetek feletti szervezetnek, mégsem oldódnak föl egy „szuperállamban” Az integráció fejlődését politikai rendeltetése határozza meg („finalité politique”) a végső cél tehát egy politikailag egységes Európa létrehozása de ehhez a célhoz a gazdasági összefonódás fokozásán keresztül vezet az út
9. Európai Szén- és Acélközösség (1) ESZAK, Montánunió, 1951, Párizs Alapötlet a Schuman-terv: a francia és német szén- és acéltermelést ellenőrző szupranacionális főhatóság létrehozása célja:
biztosítani a közösségi piacának szénnel és acéllal való ellátását szabályozni az árképzés feletti ellenőrzést az ESZAKszerződésben lefektetett szabályok szerint
a tagállamok eltörlik egymás között a szénre, kokszra, vasra és ócskavasra vonatkozó behozatali és kiviteli vámokat, megkülönböztetéseket
9. Európai Szén- és Acélközösség (2)
végül 6 európai állam írja alá: Franciaország, NSZK, Olaszország, Benelux államok
Szervezete: Főhatóság (jogalkotó és végrehajtó, a mai Bizottság elődje, székhelye Luxemburg, első vezetője Jean Monnet – 2002-ig létezik, a Nizzai Szerződés szerint jogutódja lett az Európai Közösség) Különleges Minisztertanács (a mai Tanács elődje, a Főhatóság és a tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolója) Közös Gyűlés (a mai Parlament elődje) Bíróság
9. Európai Szén- és Acélközösség (3)
a szén- és acélipar szektorban kötelező döntéseket hozhatott a tagállamokra 1958-ra eltűnnek a tagállamok közötti kereskedelmi megszorítások növekszik a köztük bonyolított acélforgalom és nő az acéltermelés A Benelux államok továbblépést javasolnak 1955: az ESZAK messinai külügyminiszteri értekezletén Paul-Henri Spaak vezetésével szakértő bizottság alakul a gazdasági integráció fejlesztésére 1956: a bizottság jelentése, melynek nyomán két további európai közösség született
10. EURATOM (1) Európai Atomenergia Közösség, 1957. márc. 25. Róma tagjai: az ESZAK alapítói szintén nemzetközi szerződésen alapuló, szupranacionális jogkörökkel rendelkező, európai szervezet szervezete: Bizottság, Tanács, Gyűlés, Bíróság, valamint tanácsadó jelleggel: Gazdasági és Szociális Bizottság célja: az atomenergia békés felhasználásának szabályozása
10. EURATOM (2) a szerződés tárgykörébe tartoznak: atommagkutatás, titokvédelem, szabadalmak, használati minták bejelentése, ismeretek átadása, hasadó anyagok felhasználása, biztonsági előírások a közösség tulajdonába megy át minden hasadó anyag, amit valamelyik tagállamban állítanak elő vagy oda importálnak ez a szervezet máig létezik
11. Az EGK (1) Európai Gazdasági Közösség (1957. márc. 25. Róma) [A három közösség a Maastrichti Szerződés 1993-as hatályba lépéséig „Európai Közösségek” azóta „Európai Közösség”] A) Célja: a tagállamok egész gazdaságának integrációja (a politikai egység érdekében) általános feladat: gazdasági élet harmonikus fejlesztése, nagyobb stabilitás, az életszínvonal gyorsuló emelése, a tagállamok közötti szorosabb kapcsolatok előmozdítása – a közös piac létrehozása és a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos közelítése révén
11. Az EGK (2) B) Feladatok: a négy szabadság: áruk, szolgáltatások, személyek és a tőke szabad mozgásának biztosítása áruforgalom: belső vámok és mennyiségi korlátozások eltörlése, harmadik államok felé közös vámtarifa bevezetése (vámunió) személyek és szolgáltatás-nyújtás szabad mozgásának útjában álló akadályok fokozatos leépítése tőke szabad mozgása: amennyiben a közös piac működéséhez szükséges
11. Az EGK (3) Mindehhez szükséges: a torzításmentes verseny biztosítása (közösségi versenyjog) a belső jogszabályok közelítése (jogharmonizáció) Európai Szociális Alap létesítése (a foglalkoztatottság és a munkaerő-mobilitás előmozdítására) Európai Beruházási Bank létesítése
11. Az EGK (4) c) Megkövetelt politikák: közös agrárpolitika közlekedéspolitika kereskedelempolitika (harmadik államokkal szemben) gazdaságpolitika (a tagállamok gazdaságpolitikáinak koordinálása és fizetési mérlegeik egyensúlyzavarának kiküszöbölése)
A Közös Piac megvalósítására 12 éves időszakot irányoztak elő, 3 × 4 éves periódus, részfeladatokkal
a vámunió létrejött 1968-ban, 1969 végére pedig a közös piac konkrét feltételei
11. Az EGK (5) d) Szervei: 1. Miniszterek Tanácsa: legfőbb jogalkotó, a tagállamok által delegált szakminiszter (nem szupranacionális, hanem kormányközi szerv) 2. Európai Bizottság: végrehajtó hatalom, de önálló jogalkotó hatásköre is van, tagjait a kormányok delegálják, de utána függetlenek (szupranacionális szerv, székhelye: Brüsszel)
11. Az EGK (6) 3. Európai Parlament: az EGK ezt „megörökölte” az ESZAK-tól (és az EURATOM-tól): mindhárom szerződés szerinti gyűlések feladatait ugyanaz a közgyűlés látja el; eredetileg csak konzultatív (nem ügydöntő) szerv; székhelye: Strasbourg 4. Európai Bíróság: szintén az ESZAK-ból származik, székhelye Luxemburg, kifejezetten szupranacionális szerv, feladatai:
eldönteni az alapszerződések értelmezésével kapcsolatos jogvitákat ellenőrizni a közösségi intézmények aktusait az alapszerződéseknek való megfelelőség szempontjából
11. Az EGK (7) 1965: brüsszeli fúziós szerződés (Merger Treaty): a maradék intézményeket is egybevonják: közös a Tanács és a Bizottság is de a hármas jogalanyiság megmarad
12. Miben nyilvánul meg az EK szupranacionalitása? (1) A) Ráruházott hatáskörökben de ez korlát is: csak a Szerződéssel ráruházott keretben járhat el, származtatott a hatáskör B) Kifejezett hatáskör hiányában is eljárhat, ha a kitűzött közös piaci cél megvalósításához szükséges C) Főszabály a többségi döntés nem a kormányközi szervezetekben megszokott egyhangúság D) A közösségi jog szupremáciája: a közösség szervei által a rájuk ruházott hatáskörben alkotott jog megelőzi a tagállamok jogát, beleértve az alkotmányokat is
12. Miben nyilvánul meg az EK szupranacionalitása? (2) Elsődleges joganyag: a) alapító szerződések (pl. Római Sz., Euratom Sz., Maastrichti Sz., Nizzai Sz.) b) csatlakozási szerződések c) az EK által kötött nemzetközi szerződések d) általános jogelvek (arányosság, szolidaritás, emberi jogok védelme)
12. Miben nyilvánul meg az EK szupranacionalitása? (3) Másodlagos joganyag: rendelet (regulation): a jogegységesítés eszköze, automatikusan a nemzeti jogrend részévé is válik irányelvek (directive): a jogharmonizáció eszköze, az elérendő cél érdekében kötelező, amelynek elérése módjáról a tagállam dönt határozat vagy döntés (decision): egyedi jogi aktus, csak a címzettre nézve kötelező (lehet tagállam, magánszemély is) vélemény, ajánlás: nem kötelező (puha jogforrás: „soft law”), a kibocsátó intézmény magára nézve elfogadott álláspontját tükrözi az Európai Bíróság ítéletei: nem normatív források, de hasonló ügyben irányadónak veendő
12. Miben nyilvánul meg az EK szupranacionalitása? (4) A közösségi jog szupremáciájának két következménye: E) A közösségi szabályok közvetlen alkalmazhatósága (direct applicability): ha egy általános érvényű közösségi jogi norma hatályba lép, akkor az rögtön alkalmazható és alkalmazandó a tagállamokban, külön ratifikáció, átültetés (implementáció) nélkül F) A közösségi szabályok közvetlen hatálya (direct effect): egyes magánszemélyek (természetes és jogi személyek) közvetlenül érvényesíthetik a közösségi jogból eredő igényeiket a tagállamok bíróságain, feltéve, hogy a közösségi jogforrás előírásai arra alkalmasak (a jogszabály pontosan fogalmaz, feltétlen és önálló rendelkezést tartalmaz)
12. Miben nyilvánul meg az EK szupranacionalitása? (5) A fontosabb másodlagos jogforrások a közvetlen alkalmazhatóság és a közvetlen hatály szempontjából:
Közvetlenül alkalmazandó
Közvetlenül hatályos
Rendelet
Igen
Igen
Irányelv
Nem (implementálni kell)
Eshetőlegesen: Akkor igen, ha a) Az adott tagállam határidőre nem vagy nem megfelelően implementálta és b) Az irányelv pontosan, világosan fogalmaz, feltétlen és önálló rendelkezést tartalmaz Ilyenkor a magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak rá hatóságaikkal szemben, de nem egymással szemben (vertikális közvetlen hatály van, horizontális nincs)
Határozat ill. döntés
Igen
Eshetőlegesen: Ha pontosan, világosan fogalmaz, feltétlen és önálló rendelkezést tartalmaz
13. A hatvanas évek (1) A) Válság: a közös piac megvalósításához szükséges 12 év első 8 évében a RSZ egyhangúságot írt elő – a tagállamok saját érdeküket védték Franciaország (De Gaulle) olykor hátráltatja az integráció elmélyítését, bővítését (Nagy-Britannia belépésének megvétózása 1963-ban és 1967-ben) az utolsó 4 éves periódusban már többségi döntéshozatal: Fr. o. leszavazható ez megtörténhet a közös mezőgazdasági politika finanszírozásával és a költségvetés parlamenti ellenőrzésével kapcsolatos vitákban De Gaulle ezekben Fr. o. szuverenitásának jelentős veszélyeztetését látta ezért a többségi döntést megakadályozandó Fr. o. 1965 júniusától fél évig távol marad a Tanács üléseitől („üres székek politikája”)
13. A hatvanas évek (2) B) Luxemburgi Kompromisszum, 1966. jan. 29.: többségi döntésnek alávetett kérdésben, ha egy vagy több tagállam igen fontos érdeke forog kockán, szavazás helyett igyekezni fognak ésszerű határidőn belül olyan megoldást találni, amely a Tanács minden tagja számára elfogadható ha nem sikerül, akkor a franciák szerint tovább kell tárgyalni, a többiek szerint nem (ezt a nézeteltérést rögzítik: „agreement to diagree”) puszta gentlemen’s agreement, de lényegében a nemzeti vétójogot jelenti a 80-as években kezdenek majd ezen felülkerekedni (a tagállamok belső piac iránti elkötelezettsége ekkor növekszik meg)
14. A hetvenes évek (1) Külpolitikai és pénzügyi fejlemények; erősödő közösségi intézmények A) Európai Politikai Együttműködés: az 1969-es hágai konferencián Georges Pompidou hozzájárul a közösség új tagokkal való bővítéséhez a konferencia felhatalmazza a külügyminisztereket arra, hogy keressék a politikai egység mélyítésének útjait: 1970: „Európai Politikai Együttműködés”: a tagállamok későbbi közös kül- és biztonságpolitikájának alapja 1972: párizsi csúcsértekezlet: cél a tagállamok „kapcsolatai összességének európai Unióvá alakítása” 1974: rendszeresen ülésező „Európai Tanács” 1975: Leo Tindemans belga miniszterelnök jelentésében felvázolja egy lehetséges Európai Unió tervét
14. A hetvenes évek (2) B) Új tagok felvétele: 1973: Nagy-Britannia, Írország, Dánia (utóbbi kettő népszavazással) Norvégia népszavazáson elutasítja a csatlakozást az immár kilenc tagállam vezetői hitet tesznek az „európai identitás” mellett
14. A hetvenes évek (3) C) Európai Pénzügyi Rendszer: 1972: Európai Valutaszövetség: a résztvevő államok „valutakígyója” (az USA dollárhoz képest megállapított középárfolyamtól csak +/- 2,25%-kal térhetnek el, különben közös intervenció történik)
végül nem tudják betartani („kieresztik a kígyót az alagútból”)
1978: Európai Pénzügyi Rendszer: célja a monetáris stabilitás övezetének megteremtése ECU (European Currency Unit) – elszámolási valuta létrehozatala a tagállamok fizetőeszközeiből súlyozottan összeállított valutakosár alapján
14. A hetvenes évek (4)
Árfolyam Mechanizmus (ERM: Exchange Rate Mechanism):
meghatározzák az összes valuta egymáshoz képesti, valamint minden valutának az ECU-höz képesti árfolyamát ha kilépnek a sávhatárból, a tagállamok központi bankjai beavatkoznak a gyengülő valuta vásárlásával és az erősödő valuta eladásával
14. A hetvenes évek (5) D) A közösségi intézmények fejlődése: a) növekszik az Európai Parlament befolyása: a Tanáccsal közösen felügyeli a költségvetés betartását vétójog az ún. nem kötelező kiadások tekintetében (pl. szociális és regionális politika kiadásai, humanitárius segélyek) elutasíthatja a költségvetést 1979 óta közvetlenül választják 1983 óta meghallgatja a biztosjelölteket
14. A hetvenes évek (6) b) Tanács: rendszeressé válik, legalább fél évente tartanak csúcsértekezletet ez a gyakorlat 1969 óta fennáll, de 1974-ben megerősítik c) Számvevőszék létrehozatala (1977): feladata a költségvetés független ellenőrzése
15. A nyolcvanas évek (1) A politikai integráció intézményesítésének kezdetei. A) Déli bővítés: 1981 Görögország 1986: Spanyolország, Portugália fontos szempont a nemrég helyreállt demokráciák stabilizálása B) Európai Egységes Okmány (EEO) elfogadása (1986): az alapító szerződések módosítása a gazdasági szempontok mellé rendeli a politikai együttműködés alapjait
15. A nyolcvanas évek (2) Az EEO célja: az eddigi közös piacot tágabb ölelésű egységes (belső) piaccá kell alakítani, ahol 1992-ig megvalósul az áruk, szolgáltatások, személyek, tőke teljesen szabad forgalma ún. Fehér Könyv rögzíti az ehhez szükséges teendőket:
pl. közlekedés belső határokon történő ellenőrzésének megszüntetése, közvetett adók közelítése, közbeszerzések liberalizálása, a kereskedelem technikai/jogi korlátjainak lebontása
15. A nyolcvanas évek (3) Az EEO legfontosabb rendelkezései: a) növeli a közösségi hatáskört belső piaci vonzatú új területekkel
pl. szociális partnerség, egészségvédelem, elmaradt régiók fejlesztése, környezetvédelem
b) növeli a Parlament szerepét
bizonyos esetkörökben együttműködési (kooperációs) eljárás (a P. eltérő véleményével szemben a T. csak egyhangúan hozhat döntést) más esetekben egyetértési jog: a Közösség nemzetközi szerződéseit a P. jóváhagyása nélkül nem lehet megkötni
15. A nyolcvanas évek (4) c) tovább intézményesíti az európai politikai együttműködést: célja: hogy eljussanak az Unióhoz: nemcsak egységes belső piac, hanem i. közös kül- és biztonságpolitika ii. együttműködés az igazságügy és a belügyek terén célkitűzésként ezek bekerülnek az alapszerződésbe ezért intézményesítik az Európai Tanácsot (a tagállamok állam- és kormányfőinek és a Bizottság elnökének félévente esedékes találkozója) a tagállamok minden általános érdekű külpolitikai kérdésben tájékoztatják egymást és keresik közös befolyásuk leghatékonyabb érvényesíthetőségét
15. A nyolcvanas évek (5) C) Schengeni Megállapodások (1985/1990): Schengen I (1985): 5 tagállam megállapodik a belső határellenőrzés lebontásában
együtt jár vele a külső határok fokozott ellenőrzése, a bevándorlás, menedékjog, vízumpolitika egységes kialakítása, a határokon átnyúló bűnügyekre vonatkozó rendőri/igazságügyi együttműködés
Schengen II (1990): a kezdeményező 5 tagállam aláírja a végrehajtási egyezményt is
ehhez csatlakozik a többi tag is (kivéve Nagy-Britannia és Írország)
15. A nyolcvanas évek (6) D) Szociális Charta, 1989: az EEO-ban hangsúlyt kapott szociális dimenzió kifejtése végett 11 tagállam (N-Br. nem) szándéknyilatkozatot fogad el „A dolgozók alapvető szociális jogairól”
ilyenek: a munkavállalók szabad mozgása, a méltányos díjazáshoz való jog, az élet- és munkafeltételek javítása, a szociális védelemhez való jog, a szakképzés biztosítása
a Charta magva lett a Közösség bontakozó szociális politikájának (nem azonos az Európa Tanács 1961-es és 1991-ben felülvizsgált „Európai és Szociális Chartájával”, amely szélesebb körű, részletes, regionális államközi egyezmény)
16. A Maastrichi Uniós Szerződés (1) 1992: Az EGK helyébe megalapítja az Európai Uniót A) hárompilléres konstrukció: 1. gazdasági közösség: Euratom, ESZAK, EGK 2. közös kül- és védelmi politika 3. közös igazság- és belügyi politika
igazságszolgáltatás, menedékjog, bevándorlási politika összehangolása – de egyelőre kormányközi, nem közösségi szinten)
16. A Maastrichi Uniós Szerződés (2) B) Pénzügyi unió meghirdetése: közös pénz (Euro) (bevezetéséhez konvergenciakritériumok) Európai Központi Bank C) Szubszidiaritás és arányosság elve: szubszidiaritás: a Közösség (a kizárólagos hatásköröket leszámítva) csak akkor jár el, ha a javasolt intézkedés célkitűzését a tagállamok nem tudják megvalósítani; a döntéseket a polgárokhoz lehető legközelebbi szinten hozzák meg arányosság: az EU intézményei csak a funkcióik hatékony ellátásához szükséges mértékű hatáskört gyakorolnak
16. A Maastrichi Uniós Szerződés (3) D) Uniós polgárság bevezetése: nem váltja fel a tagállami állampolgárságot, csak közös elemekkel kiegészíti: szabad mozgás, tartózkodás joga, aktív, passzív választójog ott, ahol lakóhelye van, diplomáciai és konzuli védelem, petíciós jog a Parlamenthez és panasz az európai ombudsmanhoz, stb.
E) Intézményi változások: növekszik a minősített többséggel eldönthető ügyek száma a Tanácsban (egyhangúság helyett) nő a szerepe a Parlamentnek (együttdöntési eljárás) új szervek: Régiók Bizottsága, európai ombudsman
17. Az Amszterdami Szerződés (1997) 1997: a maastrichti folyamat továbbvitele: a három pillérből több terület kormányközi ügyből közösségi üggyé válik (pl. a menekült- és bevándorlási ügyek az igazság- és belügyi pillérből) újabb ügyekre terjesztik ki a minősített többségi szavazást
18. A Nizzai Szerződés (2000)
a Bizottság létszámának korlátozása:
2005-től minden tagállam csak egy biztost küldhet, s max. 27 biztos lehet a biztosok listáját a Tanács minősített többséggel fogadja el, s a Parlament hagyja jóvá (a Bizottság elnökének személyéről a Tanács a Bizottsággal egyezkedik, az egyes tagállamok nem emelhetnek vétót személyével szemben)
módosítják a Tanácsban a szavazati arányokat és a minősített szavazás rendjén tovább bővítik a minősített többséggel eldönthető ügyek körét maximálják az EP létszámát 732 főben
19. Az Alkotmányos Szerződés terve
2001: Laekeni Nyilatkozat, majd Európai Konvent ül össze a tervezet kidolgozására céljai:
felváltani és egységes szerkezetbe foglalni a korábbi szerződési rendszert intézményi reformokat végrehajtani megszüntetni a három pillért beemelni a Szerződésbe az Európai Unió alapjogi Chartáját (a Konvent dolgozza ki 54 cikkelyben, az alapjogok a közösségi jog részeivé válnának: 7 fejezet: méltóság, szabadságok, egyenlőség, szolidaritás, a polgárok jogai, igazságszolgáltatás, általános rendelkezések) bevezetné az EU elnöki és külügyminiszteri tisztségét
2005-ben Franciaország és Hollandia népszavazáson elutasítja
20. A Lisszaboni Szerződés (2007) 2009-ben lép hatályba lezárja az Amszt. Sz-sel és a Nizz. Sz-sel kezdett folyamatot, amely az Unió hatékonyságát hivatott növelni a Tanácsban tovább növeli a minősített többségi szavazások körét az EP megnövelt szerepet kap a döntéshozatalban megszünteti a pillérrendszert új tisztségként létrehozza az Európai Tanács elnöki és az EU külügyi és biztonságpolitikai főtisztviselői tisztségeit jogilag kötelezővé teszi az Unió Alapjogi Chartáját
Források:
Boytha György: Az Európai Unió kialakulása és működésének jogi keretei, Bp. 2007. Kende Tamás (szerk.): Európai közjog és politika, Bp. 1995. Szente Zoltán: Európai alkotmány- és parlamentarizmustörténet 1945-2005. Bp. 2006. http://www.freeweb.hu/nobilitas/Benes_harmadik_koncepcioja.htm, http://tortenelemszak.elte.hu/data/4145/Kalakan.pdf http://www.gak.hu/eutk/new/docs/Europai_Unios_ismeretek.pdf http://www.prominoritate.hu/download/2002nyar/Nyar-Magyarics.pdf http://www.epa.oszk.hu/00400/00462/00001/42.htm http://www.btk.elte.hu/jelkortort/kiadvanyok/elso_kotet/nemeth.pdf http://www.btk.elte.hu/eu/pdf/eg2002.pdf http://www.unimiskolc.hu/~euint/20031002zzz20031231/euinttort2003.pdf http://europa.eu/abc/history/ (2009)
