EURÓ BEVEZETÉSE MAGYARORSZÁGON

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Újabb diploma - levelező tagozat Európai üzleti tanulmányok szakirány

EURÓ BEVEZETÉSE MAGYARORSZÁGON

KÉSZÍTETTE: RAJNAI LÁSZLÓ Budapest, 2003

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés……………………………………………………………………………..4 2. Gazdasági és Monetáris Unió története……………………………………….……...7 2.1. Gazdasági és Monetáris Unió megteremtésére tett kísérletek………………….8 2.2. Európai Monetáris Rendszer létrehozása…………………………………….....9 2.3. Közös pénz bevezetése az Európai Unióban…………………………………..15 3. Rendszerváltás utáni magyar gazdaság……………………………………………...18 3.1. Az elmúlt évtized gazdasági áttekintése………………………………….……18 3.2. A fejlődés négy szakasza………………………………………………………21 3.2.1. A rendszerváltást követő évek……………………………………………..21 3.2.2. A stabilizáció időszaka (1994-1996)………………………………………23 3.2.2. Expanzió, egyensúly, a Bokros csomag hatása (1997-2000)……………...24 3.2.4. A növekedési ütem mérséklődése (2001-napjainkig)……………………...25 4. Magyarország útja az eurózónáig…………………………………………………....27 4.1. A rendszerváltás után szükségessé vált átalakulások rövid története………….27 4.2. Magyarország eurózónához való csatlakozásának feltételei…………………..29 4.3. A magyar gazdaság felkészültsége……………………………………….……31 4.3.1. Infláció csökkentése…………………………….…………………………32 4.3.2. Árfolyam-mechanizmus……………………….…………………………..35 4.3.3. Kamat- és államháztartási politikáról röviden……………………………..39 5. Az euró bevezetése Magyarországon………………………………………………..44 5.1. Az euró magyarországi bevezetésének hosszú távú hatásai…………………...44 5.2. Az euró bevezetésének várható időpontja……………………………………..47 5.2.1. Az euró későbbi bevezetésének érvei……………………………………...47 5.2.2. Az euró egyoldalú bevezetésének érvei…………………………………...48 5.2.3. Az euró korai bevezetésének előnyei……………………………………...49 6. Összefoglalás………………………………………………………………………...51 Melléklet………………………………………………………………………………..55 Irodalomjegyzék………………………………………………………………………..60

3

1. Bevezetés. Az 1990-es rendszerváltás óta Magyarország politikai és gazdasági vezetői mindannyian egyetértettek abban, hogy országunk Európában elfoglalt helye döntő fontosságú, és Magyar-ország jövője nagyban függ az Európai Unióhoz való csatlakozásunktól, mely jelentősen megkönnyítené a magyar gazdaság európai szintre emelését, továbbá megvédené az országot attól, hogy az egyre erősödő integrációs folyamatokból kirekesztődjön, és ezzel egy esetleges elszigetelt pozíciót töltsön be. A 2003. április 12.-ei népszavazáson résztvevő választó-polgárok többsége, Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása mellett döntött. Ennek eredményeként országunk 2004. május 1.-én csatlakozni fog az Európai Unióhoz. Az Európai Unió egy olyan érdekközösség, mely minden európai ország számára létfontosságú, és békét, jólétet, biztonságot, stabilitást, biztosít tagországai számára. Az EU tagállamai felismerték, hogy együtt hatékonyabban tudják elérni céljaikat. Eddig 15, többnyire nyugat-európai ország lehetett részese ennek a közösségnek. 2004-ben az Unió megnyílik 10 közép-, kelet- és dél-európai ország – köztük Magyarország – előtt is, így ezek az államok lehetőséget kapnak a jelenlegi tagokhoz történő felzárkózásra. (1. ábra) Az Európai Unióhoz történő csatlakozás folyamatos és fokozatos fejlődést jelent Magyarország számára. Csatlakozásunk az EU-hoz nem okoz azonnali, kizárólag pozitív változásokat. A lakosságnak fel kell készülnie az Unió által teremtett változásokra, a megnagyobbodó

piac

teremtette

versenyhelyzetekre.

Az

Európai

Unióba

való

belépésünknek számos ellenzője van, akik azt hangoztatják, hogy a magyar kis- és középvállalkozók közül sokan, tönkremennek, és vesztesei leszek a csatlakozásnak. Úgy gondolom, hogy sok vállalkozásnak nehezebb lesz talpon maradni, de ha igénybe veszik az Unió által biztosított pályázatok és más támogatások nyújtotta segítséget és alkalmazkodnak az új helyzetekhez, akkor mindenki számára kiszámítható, nyugodt jövőt biztosíthat az Európai Uniós tagságunk. Ahhoz, hogy a vállalkozások kihasználhassák a támogatások nyújtotta előnyöket, a kormánynak egy éve van, hogy állami segítséget biztosítson a felzárkózási programokhoz.

4

A Miniszterelnöki hivatal egyik tanulmánya szerint1: Az Uniós csatlakozás kedvező hatásai messze meghaladják a hátrányokat. Az előnyöket a következő 10 pontban foglalták össze: 1. gyorsabb gazdasági növekedés 2. nagyobb lakossági fogyasztás 3. alacsonyabb infláció 4. 1,4 milliárd euró uniós támogatás 5. fokozódó működőtőke-beáramlás 6. az agrárágazat gyorsabb fejlődése 7. dinamikusan kiépülő hazai infrastruktúra 8. gyorsabb megfelelés a környezetvédelmi normáknak 9. növekvő foglalkoztatottság, emelkedő reálbérek 10. szegénységi ráta 20-30 %-os csökkenése Európai integrációnk másik jelentős eseménye lesz Magyarország részvétele a monetáris unióban. Tekintve, hogy Magyarország már a csatlakozási tárgyalások során elkötelezte magát a mielőbbi monetáris uniós tagságra. Magyarországon általános egyetértés van abban, hogy az euró bevezetésére szükség van, mert a forintnál sokkal stabilabb valutát nyerünk vele, viszont nincs még egyetértés a bevezetés időpontját és folyamatát illetően. A 2004-es csatlakozásunk után az EU-tagság nem vonja maga után automatikusan az euró bevezetését, az ország felmentést kap a közös valuta bevezetése alól, mert Magyarország ebből a szempontból „átmenettel rendelkező tagállam” lesz mindaddig, amíg gazdaságunk nem teljesíti a közös pénz bevezetésének feltételeit. Az Európai Unió szabályai előírják, hogy a közös pénzt bevezetni szándékozó ország valutájának két évig az európai árfolyamrendszerben kell bizonyítania alkalmasságát. Ez idő alatt árfolyama egy plusz-mínusz 15 százalékos sávban lebeghet. A közös pénzre, az euróra való áttéréshez egy sor más követelménynek (alacsony, 2 –3 % körüli infláció, a GDP 3 %-a alatti költségvetési deficit, a GDP 60 %-a alatti államadóság) is eleget kell tenni. Az Unió közös valutája a csatlakozás után tehát egy ideig még nem váltja fel a forintot a fizetési forgalomban, a monetáris és az árfolyam-politikát továbbra is Budapestről irányítják majd. Igaz, e téren kötelesek leszünk messzemenőkig figyelembe venni az EU közös érdekeit. Ugyanakkor a csatlakozás napjától Magyarország részt vesz a 1

Forrás: Miniszterelnöki Hivatal: Az EU-csatlakozás középtávú gazdasági-társadalmi hatásai Magyarországra, című tanulmánya.

5

Gazdasági és Monetáris Unióban, ami nemcsak lehetőség hazánk számára, hanem az EUtagságból fakadó kötelezettség is. A magyar gazdaságpolitikát úgy kell alakítani, hogy az összeegyeztethető legyen az euró majdani bevezetésével. Magyarország az előzetes tervek szerint 2007 körül léphet be a közös európai valutát használó országok körébe. Az euró bevezetése után Magyarország hosszabb távon gyorsabb gazdasági növekedésre, nagyobb stabilitásra és tartósan növekvő jólétre számíthat.

6

2. Gazdasági és Monetáris Unió története. A Gazdasági és Monetáris Unió az egységes piac logikus kiegészítője és jelentős politikai mérföldkő lett az egyesült Európához vezető úton. A valuták egységesítése, melyek Európa országainak szimbólumai és szuverenitásuk eszközei voltak több évszázadon keresztül, olyan vállalkozás, amely történelmünkben a Római Birodalom óta példa nélkül álló. Az 1999. január 1-jén napvilágot közös európai valuta egy hosszas és rögös folyamat eredménye. Az Európai Gazdasági közösséget létrehozó Római Szerződés még nem szólt szorosabb pénzügyi integrációról. Erre látszólag nem is volt szükség, mivel az ötvenes és hatvanas évek fordulóján még szilárd alapokon állt a dollár kulcsvaluta szerepére (annak korlátlan aranyra válthatóságára) épülő nemzetközi pénzügyi rendszer, a Bretton–Woods-i2 rendszer stabil pénzpiaci hátteret biztosított a gazdasági folyamatoknak. A közös piac kiépítése folytán azonban hamar felmerült a kérdés, vajon elérhető-e a négy tényező (áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő) valóban szabad áramlása, ha a tagállamok önálló monetáris politikát folytatnak. Mivel az országok közötti tranzakciókhoz szükség van a valuták átváltására, az árfolyamok bizonytalansága, az ingadozások kiszámíthatósága miatt az áruk, szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlása üzleti szempontból kockázatossá válhat. Ha a tagállamok önállóan határozzák meg monetáris politikájukat, akkor a belső gazdasági, pénzügyi folyamatok tükrében változtatják az árfolyamokat. Az árfolyam-ingadozások következtében pedig rosszabb esetben folyamatosan instabil helyzet jöhet létre, amely alááshatja a vámunióból és a közös piacból származó előnyök jelentős részét. E felismerés indította el a tagállamokat a monetáris integráció kiépítése felé, s e törekvés nyomán tették meg az első lépéseket a monetáris unió irányában. A monetáris unió célja sokak számára magától értetődő volt, hiszen az integrációs elméletek szerint a közös, egységes piac utáni integrációs lépcsőfok a gazdasági unió, amelynek egyik legfontosabb eleme az egységes monetáris politika, illetve annak részeként az egyetlen valuta.

2

Bretton Woods Konferencia (1944 július 1-22), nemzetközi konferencia 44 ország részvételével New Hampshire-ben (USA). Felállította a Nemzetközi Valutaalap (IMF-International Monetary Fund) és a

7

2.1 Gazdasági és Monetáris Unió megteremtésére tett kísérletek. A Gazdasági és Monetáris Unió3 mellett a Bizottság már 1962-ben elkötelezte magát. A fő indíték, hogy jelentkeztek a nemzetközi pénzügyi rendszer (Bretton-Woods-i rendszer) növekvő bizonytalanságai. Már az 1969-es hágai csúcson teret nyert az a meggyőződés, hogy a piaci és teljes gazdasági integrációból nem maradhat ki a monetáris szféra sem. 1970-ben a Werner-terv4 a Gazdasági és Monetáris Unió megteremtését három lépésben, egy 10 éves időszak alatt képzelte el. Eszerint 1971 és 1980 között több szakaszban jött volna létre a gazdasági és monetáris unió, amely kezdetben a közösségi valuták egymáshoz viszonyított +/-1%-os ingadozási sávban tartásával indult volna, majd a sáv fokozatos szűkítésével jutottak volna el az árfolyamok teljes rögzítéséhez. A Gazdasági és Monetáris Unió terve a következő alapelvekre épült: 1. A tagországok valutái teljes mértékben szabad átválthatósága, értelemszerűen a tőkék áramlásának teljes szabaddá tétele mellett. 2. A valutaárfolyamok egymással szembeni „teljes és visszavonhatatlan rögzítése”, melynek alapján sor kerülhet az egyetlen közösségi valuta kialakítására. 3. A fizetési mérlegek stabilizálása érdekében monetáris tartalékalapok létrehozása, a pénzügyi

és

gazdaságpolitikák

koordinálása,

ahol

szükséges,

közösségi

gazdaságpolitikai fellépés és mechanizmusok létrehozása. A Werner-terv megvalósítását azonban kezdeti fázisában elsöpörte a BrettonWoods-i rendszer 1971-1973 közötti teljes szétesése. A következő években a monetáris együttműködés a válság kezelésére korlátozódott. Az egymás közötti árfolyamoknak +/2,25%-os lebegtetési sávokat határoztak meg, míg 1973 márciusától a dollárral szemben szabad árfolyam-lebegtetésre tértek át (valutakígyó). Az 1973-ban kitört első olajválság után a tervet végképp fel kellett adni. A Werner-tervben rögzített ingadozási sávok annyi év távlatából még az ezredforduló után is nehezen megvalósíthatónak tűnnek.

Világbank (World Bank) intézményét a nemzeti valuták stabilitásának biztosítására és a gazdasági fejlődés elősegítésére. 3 Gazdasági és Monetáris Unió: Economic and Monetary Union (EMU).

8

2.2 Európai Monetáris Rendszer létrehozása. Az Európai Monetáris Rendszer5 ötletét először Roy Jenkins6 vetette fel, és az Európai Tanács 1978. július 6-7-én Brémában tartott ülésén az állam- és kormányfők a rendszer létrehozása mellett döntöttek, mely 1979. március 13-án lépett életbe. Az 1979-ben létrejött rendszer a teljes monetáris uniónál szűkebb monetáris együttműködések példája. Az ilyen nem teljes monetáris uniók speciális gondokat vetnek fel: például hitelességi és az úgynevezett likviditási problémát. Ez utóbbi kiváltó oka a szakirodalomban n - 1 problémaként ismert, s lényege, hogy n ország rendszerében n - 1 árfolyam létezik, tehát n - 1 hatóság közreműködése kell azok fenntartásához. A rendszer tehát egy szabadságfokkal rendelkezik, s ennek kihasználása szimmetrikus (a résztvevők közösen döntenek a követendő monetáris politikáról) vagy aszimmetrikus (valamelyik ország a többitől függetlenül határozza meg saját politikáját) módon lehetséges. Előbbihez természetesen a kooperáció igen magas szintje szükséges. Ehhez a problémához kapcsolódik az EMS nem vált az eredetileg szándékoltnak megfelelő szimmetrikus rendszerré (De Grauwe {1997}; Gros-Thygesen {1998}). Az EMS központi törekvése változatlanul a tagországok valutái árfolyamának stabilizálása maradt, gyakorlatilag a „valutakígyóba” szándékoztak minden tagállamot bevonni. Az árfolyam-szabályozás mechanizmusa7a központi paritásból indult ki, melyet a központi bankok kölcsönösen állapítottak meg valamennyi valutára. Az EMS-re a valutaárfolyamok kétirányú meghatározása és szabályozása jellemző. Az árfolyamok számára egyrészt a lebegtetési csatornákat az ún. paritásrács keretében az összes valutára kétoldalúan alakították ki. A lebegtetési sávot a korábbi valutakígyóban részt vevő és csatlakozó – központi - valuták számára +/-2,25%-ban határozták meg. A külső valutákra (eredetileg az olasz líráról volt szó) a lebegtetési sáv +/6% volt. A sávok határán az érintett központi bankoknak interveniálniuk kellett az árfolyam sávon belül tartása érdekében, illetve a többi tagországgal folytatott konzultáció

4

Werner: Luxemburg egykori miniszterelnöke. Európai Monetáris Rendszer: European Monetary System (EMS). 6 Az Európai Bizottság elnöke (1977-1981). 7 Árfolyam-szabályozás mechanizmusa: Exchange Rate Mechanism (ERM). 5

9

után dönthettek a középárfolyam megváltoztatása mellett. Intramarginális intervencióra is lehetőség volt, tehát a sávok elérése előtt is be lehetett avatkozni. Az EMS rendszert három céllal hozták létre: 1. Az árfolyam-szabályozás közös üggyé váljon, és ne legyen annyira traumatikus, mivel a világkereskedelem és az EK-n belüli kereskedelem újjáélesztéséhez szükséges monetáris és árfolyam-stabilitást az EMS rendszer létrehozásával látták biztosíthatónak. 2. A tagállamok közös monetáris- és árfolyam-politikai hátteret tudhassanak maguk mögött a világ többi részével fenntartott gazdasági kapcsolataik során, és hogy lassan kialakuljon egy európai valuta, amely méltó ellenfele lehet az amerikai dollárnak a valutapiacon. 3. A harmadik cél egy teljes körű monetáris unió megvalósításának előkészítése volt. Az EMS fontos újítása az európai valutaegység8 létrehozása volt. Az ECU formálisan a korábban alkalmazott európai elszámolási egységgel9 volt azonos (létrehozásakor 1 ECU 1,31 dollárral volt egyenlő). Valójában valutakosár volt, melyet a nemzeti valutákból a tagállamok gazdasági és kereskedelmi erejének megfelelően súlyozottan képeztek. Az ECU funkciói a következők voltak: -

Az árfolyam-mechanizmusban az árfolyamrögzítés eszköze (intervenciós eszköz).

-

Tagállamok központi bankjai közötti elszámolásokra és hitelezésre használták (államközi fizetőeszköz). A közös költségvetést ECU-ben állították össze, a be- és kifizetéseket formálisan ECU-ben teljesítették. Ez 1980-as évektől bővülő mértékben vált hiteleszközzé a magánbankok között, és fokozatosan az euró-, valuta- és kötvénypiac egyik szereplőjévé fejlődött (tényleges fizetési eszköz).

-

Az ECU-ben folyó pénzpiaci műveletek (államkötvények, kincstárjegyek, nemzetközi kötvénykibocsátások és bankkölcsönök) eszköze lett.

-

Részben a nemzeti arany- és valutatartalékok összesítését szolgálta, részben folyamatosan megjelent és felhalmozódott a tagállamok központi bankjainak számláin (sajátos tartalékeszköz).

-

A nyolcvanas évek közepétől kereskedelmi ügyleteket kötöttek és elszámolásokat eszközöltek

ECU-ben.

Több

transznacionális

vállalat

használta

belső

elszámolásaiban (transzferárak). A magánszférában inkább, mint befektetési és 8 9

Európai valutaegység: European Currency Unit (ECU). Európai elszámolási egység: European Unit of Account (EUA).

10

finanszírozási eszközt részesítették előnyben, és kevésbé használták tranzakciókra. Az ECU-t az export és import számlázására főként Olaszországban és Franciaországban vették igénybe. Tehát korlátozott mértékben megjelent, mint forgalmi eszköz a pénz legalapvetőbb funkciójában. -

A kezdetektől fogva kollektív mérőeszköz volt a nemzeti valuták paritásának és árfolyameltéréseinek kifejezésére (árfolyam-indikátor). A kereskedelmi ügyletek kapcsán megjelentek az ECU-ben kifejezett világpiaci árak, ezáltal az ECU korlátozottan képessé vált az árarányok mozgásának mérésére. A fogyasztói piacon nem használták.

-

Az uniószintű statisztikákat ECU-ben vezették. Az ECU kosárban valamennyi tagállam valutája részt vett, azoké is, akik az

árfolyam-stabilizáción kívül maradtak. A súlyokat ötévente vizsgálták felül. Az EMUprogram előtti utolsó kosár megállapítására 1989-ben került sor.10 Az Európai Unió életbelépésével párhuzamosan 1993. november 1-jén az ECU-kosarat befagyasztották, mégpedig az 1989. szeptemberi összetételben. Úgy döntöttek, a kosár addig marad érvényben, amíg az ECU átalakul az Unió egyetlen valutájává. Az árfolyam-stabilizálás másik iránya az ECU-höz kapcsolódott. Az ECU napi árfolyamával szemben is +/-2,25%-os lebegtetési sávot állapítottak meg, amelyet árfolyam-eltérési indikátornak tekintettek. Az árfolyameltérések jelzése szempontjából külön jelentősége volt az ún. eltérési küszöbnek (divergencia-jelzőszám), amelyet a valuták az ECU-vel szembeni maximális lebegtetési határnak már 75 százalékánál elérték. Előírták, hogy ha egy ország valutájának ECU-árfolyama a megengedett sáv 75 százalékánál nagyobb mértékben eltér a központilag meghatározottól, az adott országnak lépéseket kell tenni a divergencia megszüntetésére. Az EMS keretében a tagállamok az arany- és dollártartalékaik 20 százalékának erejéig három hónapos (görgő) hitelek formájában11 kollektív tartalékot képeztek. A kollektív tartalék ellenében az Európai Monetáris Kooperációs Alap,12 ECU-t bocsátott ki, és azt a központi bankok közötti tranzakciókban használták. A korábbi rövid- és középlejáratú hitellehetőségek mellett az EU-valutákban az ún. „nagyon rövid lejáratú 10

„Az egyes országok százalékos súlya ekkor az ECU-kosárban: DEM-30,53; FF-19,43; HFL-9,54; BFR7,83; LIT-9,92; DKR-2,53; IRL-1,12; UKL-12,06; DR-0,77; PTA-5,18; ESC-0,78”. (Kende;Szűcs {2002}:p.62) 11 Görgő hitel: Revolving swap. 12 Európai Monetáris Kooperációs Alap: European Monetary Cooperation Foundation (EMCF).

11

hiteleszközök”13 korlátlan összegben álltak az egyes központi bankok rendelkezésére az EMCF-en keresztül az intervenciók érdekében. A nagyobb gazdasági konvergencia érdekében a gazdaságilag gyengébb országok kedvezményes szubvencionált hiteleket kaphattak az Európai Beruházási Bankon14 keresztül. Az EMS keretében az évek során az ECU nemzetközi pénz funkciói fokozatosan bővültek. A korábbi elszámolási egységekkel szemben több lett, mint egyszerűen elszámolási pénz. Mint kosárvalutát távlatilag az EU közös valutája alapjának tekintették. A tőkepiacok liberalizálásával 1990 után a legtöbb tagállamban megszűntek azok a devizapiaci korlátozó intézkedések, amelyek útjában álltak annak, hogy az ECU tényleges párhuzamos valutává váljon, és az EU-országok belső piacán elterjedjen a használata. Az ECU bankszámlapénz volt, készpénz vagy érme formájában nem létezett. Fontos főszereplőjévé vált a kötvénypiacnak, és tartalékvalutaként is egyre népszerűbb lett, mivel a valutakosár szerepéből adódóan igen stabilan őrizte értékét, alkalmassá vált a valutáris kockázat terítésére. Az ECU fokozatosan egyre inkább rendelkezett az autonóm valuta jellemzőivel és státusával. Az ECU nem volt törvényes fizetőeszköz, de használata az idők folyamán fokozatosan elterjedt. Az EMS indulása egybeesett a második olajválsággal, így kezdeti szakaszát a bizonytalanság jellemezte. Az Egyesült Államok, szigorította monetáris politikáját, és módosította annak eszközeit is: nagyon megnőtt a kamatláb-változtatások szerepe a közbülső monetáris célok elérésében. Mindez a kamatlábak nagymértékű emelkedéséhez vezetett az Egyesült Államokban, amelyet a többi ország követni kényszerült, hogy elkerülje valutája erős értékvesztését. A második olajárrobbanás következtében felszökő infláció azonban nem kínált választási lehetőséget: mind kamatemelésre, mind leértékelődésre sor kellett hogy kerüljön. Az olajárrobbanás a legtöbb tagországban a kibocsátás stagnáláshoz, a munkanélküliség növekedéséhez, a folyó fizetési mérleg romlásához és a költségvetési deficit nagyarányú megnövekedéséhez is vezetett. 1983-tól lehet számítani az EMS második szakaszát, amely a rendszer folyamatos stabilizálódását hozta. Egyre fontosabbá vált a monetáris politikák koordinációja és a gazdaságok konvergenciájának elősegítése. Ennek köszönhető, hogy a dollár árfolyamának változékonysága ellenére a rendszer stabilabbá vált, 1987-től új EMS-ről szokás beszélni,

13 14

„Nagyon rövid lejáratú hiteleszközök”: Very short-term credit facilities (VSCF). Európai Beruházási Bank: European Investment Bank (EIB).

12

miután az 1987 szeptemberében elfogadott ún. Basel-Nyborg Egyezmény , amely három ponton változtatott az EMS működési rendjén: -

meghosszabbították a hitelek igénybevételének lehetséges időtartamár, valamint megnövelték a rövid távú finanszírozás15 keretét,

-

lehetővé

vált

a

legrövidebb

időtávú

hitellehetőségek16

intramarginális

intervenciókra való felhasználása, -

a hitelek 100 százalékban is törleszthetővé váltak hivatalos ECU-ben, Az EMS-ben eredetileg sem sikerült a tagországok teljes részvételét biztosítani. Az

Egyesült Királyság az árfolyam-stabilizáción hosszú időn keresztül kívül maradt, és ahhoz csak 1990 októberében csatlakozott 6 százalékos lebegtetési sávval. A britek féltették a font tartalék- és olajvaluta szerepét, a liberális ihletésű brit kormányzat nem volt hajlandó elszánni magát a szükséges beavatkozási kötelezettségek vállalására. Az ERM-be való belépést a konzervatív kormányzat időről időre politikai kártyaként is igyekezett megjátszani. Az ERM-hez 1989 júniusában Spanyolország, 1992 áprilisában pedig Portugália is csatlakozott 6 százalékos lebegtetési sávval, míg Olaszország 1990 januárjában a 2,25 százalékos szűkített sávra tért át. A kilencvenes évek elejei elhúzódó recesszió idején a kedvezőtlen tendenciák, az integrációs folyamatot övező fokozódó bizonytalanság a pénzügyi piacok heves reakcióját váltották ki és ez nem kedvezett az EMS-nek. A kamatkülönbségek addigi csökkenő tendenciája megfordult, s a felértékeltnek tartott valuták árfolyama nagy nyomás alá került. Az EMS-ből a pénzügyi válság hatására 1992. szeptember 16-án az Egyesült Királyság és Olaszország meghatározatlan időre kilépett. A spanyol, a portugál és az ír valutát leértékelték, majd 1993. augusztus 1-jén a +/-2,25 százalékos lebegtetési sávot +/-15 százalékosra szélesítették, és a szűkített sáv csak a német márka és a holland forint között maradt érvényben. A lépéssel a rendszer rugalmas árfolyamok rendszerévé vált. Néhány hónapos ingadozás után a valuták árfolyammozgása a következő időszakban gyakorlatilag a szűkített sávok közelében stabilizálódott. Ez az eredmény sokak szerint lénygében a rendszer halálát is jelentette, hiszen összességében 30 százalékos lebegtetési sávnál aligha lehet árfolyam-mechanizmusról beszélni. Ez azonban végül azért nem következett be, mert a pénzügyi válság elmúlásával 15 16

Rövid távú finanszírozás: Short-Term Monetary Support Facility. Legrövidebb időtávú hitellehetőségek: Very-Short-Term Facility

13

1994 elejétől az árfolyamok gyakorlatilag stabilizálódtak, ismét az eredeti, szűkebb +/2,25%-os eltérési sávok körül. Az EMS fennállása alatt nagy változáson ment keresztül, s a válság után a sávok radikális kiszélesítéséről hozott döntéssel gyakorlati szempontból elveszítette fontosságát: 1993 augusztusa után a rendszer nem igényelt szoros árfolyam-politikai koordinációt és együttműködést. Tényleges jelentősége azonban megmaradt, hiszen az árfolyamok a válság után nagyon hamar visszatértek a korábbi szűk sávoknak megfelelő szintre. Az EU tagállamai ezzel kiálltak az integráció folytatása mellett. A hatóságok demonstrálták a középárfolyamok helyességébe vetett hitüket, s azt, hogy nem kívánnak eltérő monetáris politikát folytatni, ami igazolta volna a spekulánsok várakozásait. A megváltozott rendszer keretei között az EMU korábbi tervekkel és előírásokkal összhangban álló megvalósítása lehetséges maradt. Az 1992-93-as pénzügyi válságtól eltekintve az EMS mérlege mind a politikusok, mind a közgazdászok értékelése szerint általában pozitív, előnyei feltétlen meghaladták hátrányait. 1979 óta az árfolyam-ingadozások jelentős mértékben csökkentek a tagállamok valutái között, az inflációs ráták alacsony szinten stabilizálódtak. Az EMS elősegítette a kormányok antiinflációs politikáját, és megteremtette a gazdasági és monetáris unió feltételének tartott, a tagállamok közti gazdaságpolitikai koordináció alapjait. Az EMS negatív

hatásaként

szokták

megemlíteni

a

gazdasági

növekedés

lassulását,

a

munkanélküliség növekedését, valamint a külgazdasági egyensúly romlását. Az EMS válsága tulajdonképpen alátámasztotta a többnyire inkonzisztenciaháromszögnek nevezett összefüggést: a rögzített árfolyamok, a teljes tőkemobilitás és az autonóm monetáris politikák összeegyeztethetetlenségét. A fix árfolyamok tényleges fenntartása

egységes,

liberalizált

tőkepiac

mellett

egyetlen

monetáris

politika

érvényesülését engedi meg, de ez a legnagyobb erős valutájú ország preferenciáinak fog megfelelni, amennyiben a közös politika folytatásának nincsenek meg az intézményi feltételei. Ez magában hordja a hasonló feszültségek kialakulásának lehetőségét. Elkerülésének – az integráció fokozásának igényével összecsengő – módja monetáris unió létrehozása, ahol az egyetlen központi bank felelős az egységes monetáris politikáért. A válság a reformok felgyorsítása irányába hatott, s ennek eredményeként a Közösség 1989ben megtette az első lépéseket az EMS meghaladásának irányába, amikor az Európai

14

Tanács Madridban elfogadta a Delors-bizottság jelentését arról, hogy miképpen érhető el a teljes monetáris és gazdasági unió. 2.3 Közös pénz bevezetése az Európai Unióban. A Werner-terv bukása után a monetáris unió koncepciója jó időre lekerült az EK napirendjéről, az EMS sikerén felbuzdulva, majd az Egységes Európai Okmány életbe lépésével azonban ismét a központba került. Ebben nagy szerepe volt a francia Jacques Delorsnak, aki 1985-ben került az Európai Bizottság élére. Az árúk, tőke, szolgáltatások és személyek szabad mozgásának útjában álló nem vámjellegű importkorlátozások eltörlése és az egységes piac kiteljesítése érdekében az egységes valuta megteremtése sürgetővé és legfőképpen szükségessé vált. A Jacques Delors által benyújtott jelentés (Delors-terv); a Gazdasági és Monetáris Unióra való áttérés ütemterve alapján, az Európai Tanács 1989. júniusában, Madridban tartott ülésén meghatározták a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásának alapelveit. Ez egy három szakaszból álló folyamat, mely 1990. július 1-jén kezdődött és csúcspontját az egységes valuta bevezetésével érte el. A közös pénz bevezetésének ütemtervét az 1991. decemberi maastrichti csúcstalálkozó szentesítette. A terv gyakorlatilag ugyanazokat a feltételeket rögzítette, mint a monetáris unióra vonatkozó korábbi elképzelések: -

a nemzeti valuták teljes és visszavonhatatlan konvertibilitása,

-

a tőkeátutalások teljes liberalizálása, a bank és a pénzpiacok teljes integrációja mellett,

-

az

árfolyam-lebegtetési

sávok

szűkítése

és

végül

a

valutaparitások

visszavonhatatlan rögzítése, -

a gazdaságpolitikák koordinációja,

A feltételek közül az első kettő a maastrichti döntések idejére gyakorlatilag az egységes európai piac programjának keretében teljesült, míg a paritások „visszavonhatatlan rögzítését” az EMU bevezetésének harmadik szakaszára tették. Az EMU bevezetésének három szakasza: 1. Az első szakasz beindítására már 1990 júliusában sor került. 1994. január 1-jéig szabaddá tették a Közösség valamennyi országában, valamint a tagállamok és harmadik országok között a tőkék áramlását, és megszüntették az árfolyam15

ellenőrzéseket. A terv szerint valamennyi tagországnak be kellett volna lépnie az árfolyam-stabilizációs mechanizmusba. A gazdasági teljesítményekben már bizonyos konvergenciát vártak, s lépéseket tettek a központi bankok függetlensége irányába. A monetáris unióban való részvétel feltételeként a tagállamoknak szigorú konvergenciakritériumokat

határoztak

meg

(Maastrichti

konvergencia-

17

kritériumok) . A döntéshozóknak határozott szándéka volt, hogy az EMU-t és különösen az egységes valutát alacsony és ellenőrizhető infláció mellett kívánták megvalósítani. A monetáris kritériumok szigorú körülhatárolása azt a szándékot tükrözte, hogy a tagországok gazdaságpolitikai manőverezési terét úgy szűkítsék, hogy teljesítmény-javulást elvileg a reálszférában lehessen elérni. 2. A második szakasz 1994. január 1-jén kezdődött. Létrehozták az Európai Monetáris Intézetet.18 Az intézet erősítette a monetáris kooperációt a központi bankok között, ellenőrizte az EMS működését, elősegítette a tagállamok közötti pénzügy-politikai koordinációt az árstabilitás érdekében, és támogatta az ECU használatát. Az EMI-t az Unió közös központi bankjának elődjeként tekintették. Az Európai Tanács 1995. decemberi ülésén döntött az egységes valuta nevéről, és bevezetésének menetrendjéről. Az unió új, egységes pénzét „euróra” keresztelték. A Bizottság és az EMI 1998. márciusi konvergenciajelentései alapján az Európai Tanács 1998. május 2-i ülésén határozta meg a harmadik szakaszban részt vevő tagállamok körét. A 15 tagállamból az első körben 11 került be, míg a másik négy

(Dánia,

Görögország, Nagy-Britannia és Svédország) különböző okokból maradt kívül. Egyedül Görögországot hagyták ki elégtelen gazdasági teljesítménye miatt. A követelmének teljesítése után 2001-től Görögország is csatlakozhatott az eurózóna országaihoz. Nagy-Britannia a harmadik szakaszra való áttérését a parlament és a kormány külön döntésétől tette függővé. Dániában az állampolgárok népszavazással döntöttek. Svédország sem vett részt az árfolyam-mechanizmusban. Egyébként mindhárom ország teljesítette a maastrichti konvergenciakriériumokat. 3. Az EMU harmadik szakasza 1999. január 1-jével kezdődött. Első lépésként visszavonhatatlanul rögzítették az eurózóna 11 tagállamának valutái és az euró közötti átváltási kulcsokat.19 Az euró tényleges pénzzé vált, miközben a hivatalos

17

Lásd 30. oldal. Európai Monetáris Intézet: Eurpoean Monetary Institute (EMI). 19 „Az 1999. január 1-jén rögzített átváltási arányok 1 euróra a következők voltak: 40,339 belga frank (100); 5,945 finn márka (1); 6,559 francia frank (1); 2,203 holland forint (1); 0,787 ír font (1); 40,339 luxemburgi 18

16

ECU-kosár egyidejűleg megszűnt létezni. Az ECU-t egy az egyben váltották át euróra. A részt vevő országok államadósságukat is euróban jegyezték. Az ESCB20 az egységes monetáris politikát, valamint a külső valutaműveleteket ezentúl euróban folytatta. A nemzeti valuták törvényes fizetőeszközök maradtak, és az euró használata szabadon választható volt. Az euró 2002. január 1-jéig csak számlapénz formájában funkcionált. Az euróbankjegyek és érmék ekkor kerültek forgalomba, és több hónapon keresztül a nemzeti pénzekkel párhuzamosan használták. Az euró ettől a naptól kezdve törvényes fizetőeszközzé vált. (2-3 ábra) A tagállamok 1997-ben fogadták el a Stabilitási és Növekedési Paktumot, ami szerint a tagállamok többéves stabilitási program mellett kötelezik el magukat. A tagállamok főként a GDP 3 százalékát meghaladó hiányt kell elkerülniük. Amennyiben ez nem sikerül, a Tanács figyelmezteti az illető országot. Nem teljesítés esetén egy speciális eljárás végén a tagállamot kötelezhetik, hogy a GDP-je 0,2 százalékát nem kamatozó letétbe helyezze a Közösségnél. Ha a tagállam két éven belül nem képes költségvetése rendbetételére, úgy a betét vissza nem térítendő pénzbírsággá válik, ha az euróövezet tagjainak többsége megszavazza. Ha az ország recesszióba kerül, mentesülhet a büntetés alól. A maastrichti protokoll intézkedik a független Európai Központi Bank21, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere felállításáról. Az ESCB az Európai Központi Bankból és a nemzeti központi bankból áll, meghatározza és végrehajtja a Közösség monetáris politikáját, külföldi valutaműveleteket folytat, kezeli a tagállamok hivatalos valutatartalékait, és biztosítja a pénzügyi rendszer zavartalan működését. Az ECB fő feladata, hogy felügyelje az árstabilitás fenntartását. Az Európai Központi Bank és az Európai Központi Bankok Rendszere1999. január 1-jével kezdte meg működését. A gazdasági és monetáris unió (GMU) célkitűzése az EU-tagállamoknak azt a felismerését tükrözi, hogy az egységes piac csak közös monetáris politika mellett valósulhat meg. Ez nem nélkülözheti a gazdaságpolitikák összehangolását és a költségvetési fegyelmet. A monetáris unió megvalósítása azzal jár, hogy a benne részt vevő tagállamok közösen alakítják a monetáris unió egészére vonatkozó egységes monetáris és frank (100); 1,955 német márka (1); 1936,27 olasz líra (1000); 13,760 osztrák schilling (1); 200,482 portugál escudo (100); 166,386 spanyol peseta (100).” (Kende-Szűcs{2002}:p.62) 20 Központi Bankok Európai Rendszere: European System of Central Banks (ESCB).

17

árfolyam-politikát, és közös pénzt használnak. Az egységes monetáris politika konkrét meghatározásával és végrehajtásával pedig egy nemzetek fölötti intézményt bíznak meg, ez a közös jegybank.

21

Európai Központi Bank: European Central Bank (ECB).

18

3. Rendszerváltás utáni magyar gazdaság. 3.1 Az elmúlt évtized gazdasági áttekintése. A magyar gazdaság teljesítménye 1990 és 2002 között - a társadalmi és a gazdasági változások függvényében – erőteljes hullámzást mutatott. A teljesítményváltozások (+;-) figyelembevételével arra az eredményre jutunk, hogy a rendszerváltás óta eltelt 13 év alatt, a bruttó hazai termék (GDP), 8%-kal volt nagyobb, mint 1989-ben. A gazdaságilag fejlett országok többségében a huszadik század utolsó évtizede - a kisebbnagyobb ciklikus jellegű visszaesések ellenére - dinamikus fejlődést hozott. Az Egyesült Államok bruttó hazai terméke 2001-ben 41%-kal, az Európai Unióé 29%-kal haladta meg a 12 évvel korábbi szintet. A nemzetközi összehasonlításban Magyarország számára különleges jelentőségű Ausztria több mint 30%-ka1 növelte a GDP-jét. A rendszerváltás óta eltelt 13 éves időszak végén a magyar gazdaság teljesítménye - az időszak második felében mutatkozó dinamikus fejlődés ellenére - jelentősen távolodott a fejlett országokétól. A CEFTA22 országok gazdasági fejlődése - mind a növekedés mértékét, mind a 13 éves időszak alatt megtett fejlődési pályát tekintve - hasonló volt, mint Magyarországé. A GDP az országcsoport átlagában 8%-kal lett nagyobb 13 év alatt. Ezekben az országokban a rendszerváltás és ezzel összefüggésben a piaci viszonyok általánossá válása közel azonos időpontban történt, így a kilencvenes évek elejét zuhanásszerű teljesítménycsökkenés jellemezte, majd ezt követően kisebb-nagyobb időbeli és dinamizmusbeli különbségekkel ugyan, de valamennyi ország elindult a gazdasági konszolidáció és a piacgazdasági fejlődés útján. A GDP számszerű növekedésében nem kerülnek kifejezésre azok a mélyreható változások, amelyek a magyar gazdaság feltételrendszerében és működésében az elmúlt 13 év alatt kialakultak. A gazdaság meghatározó perifériáin fejlettebbé váltak a termelés technikai feltételei, és átalakult a gazdaság struktúrája. Az időszak második felében tapasztalt dinamikus gazdasági növekedés - hosszabb időre visszatekintve - első ízben nem járt együtt a külső pénzügyi egyensúly veszélyes mértékű romlásával. A gazdaság nyitottabbá vált és a termelés meghatározó ágazataiban javult a termelékenység és a versenyképesség. Ebben a folyamatban számos tényező játszott szerepet, mint például az 22

Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás (Bulgária, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia)

19

előzőekben említett technikai megújulás, a termelés összetételében bekövetkezett változások, de a jobb munkaszervezés és a munkaintenzitás növekedése is. A gazdaság egyes fontos részterületein azonban nem vagy csak kevéssé érvényesültek az előbb felsorolt pozitív változások. Például a mezőgazdaság teljesítménye sokkal alacsonyabb, a gazdálkodás technikai feltételei rosszabbak, mint a nyolcvanas évtized végén voltak. A magyar gazdaság átalakulásában fontos szerepe volt a beáramló külföldi tőkének, továbbá a termelékenységben és a munkaszervezésben meglévő tartalékok feltárásának, de az átalakulás „számláját" alapvetően a lakosság fizette meg. A háztartások fogyasztása mély és hosszan tartó hullámvölgy után 2001-ben érte el az 1989. évi szintet. Mivel a lakosság egy főre jutó jövedelmében és fogyasztásában egyaránt nagy differenciálódás ment végbe, a lakosság kisebbik hányadának életszínvonala nőtt, nagyobbik fele azonban még 2001-ben is szerényebben élt, mint 12 ével ezelőtt. A társadalom ezen szereplői között óriási űr keletkezett. A magyar gazdaságban - mint a kisméretű országokban általában - a keresleti tényezők között különleges jelentősége van a külső kereslet, vagyis az export alakulásának. A rendszerváltást követő első években a GDP meredek csökkenésére elsősorban az export visszaesése ad magyarázatot. A KGST összeomlásával, majd megszűnésével összefüggő piacvesztés felszínre hozta a korábban is meglévő strukturális, minőségi és hatékonysági problémákat. Az átalakuló országok számára exportált termékek mennyisége kevesebb, mint a felére esett vissza. Az egyik legnagyobb külkereskedelmi kapcsolatunk is megszűnt a Szovjetunió megszűnésével, sőt a későbbiekben sem szentelt a kormányzat megfelelő figyelmet a hatalmas Kelet-európai piacra. Jelen pillanatban a XXI sz. elején ébredünk rá, hogy mekkora lehetőséget jelenthet számunkra a régi kapcsolatok felelevenítése a keleti piac szereplőivel. Az exportőr vállalatok beszállítói is tönkrementek, így a piacvesztés közvetett hatásai tovább súlyosbították a gazdaság helyzetét. A kilencvenes évtized második felében kibontakozó fellendülés hajtóereje ugyancsak az export volt. 1996 és 2001 között az áruk és szolgáltatások kivitele 2,4szeresére nőtt, miközben a belföldi felhasználás mindössze 5%-ka1 emelkedett. Az időszak végén az exportált termékek mintegy háromnegyed részét már az Európai Unió országai vásárolták meg. A rendszerváltást megelőző években az Európai Unió mai 15 tagországa a magyar kivitelben 35-40%-os arányt képviselt. A GDP belföldi felhasználásának két nagy tétele, a fogyasztás és a felhalmozás mértékében és trendjében is nagyon eltérően alakult. A fogyasztás lassabban követte a 20

gazdasági konjunktúra változásait, mint a felhalmozás. A teljes fogyasztás (a háztartások és a közösségi fogyasztás együtt) 2001-ben mindössze 2%-kal haladta meg a 12 évvel korábbi szintet. Az állóeszköz felhalmozás meredek csökkenés, majd gyors felívelés után 2001-ben már 38%-kal nagyobb volt, mint a nyolcvanas évtized végén. Az export mellett tehát az évtized második felében az élénk beruházási kereslet is hozzájárult a gazdasági fellendülés kialakulásához. Ez a folyamat a világgazdasági recesszió hatására 2001-ben Magyarországon is lelassult. Ebben az évben a beruházás növekedési üteme alatta maradt a GDP-ének. Az elmúlt évtizedben a külföldi tulajdonú vállalkozások beruházásai méretükben és gazdasági hatásukban is egyaránt jelentőssé váltak. Az évtized második felében a nemzetgazdaság összes beruházásainak 37-38 százaléka ebben a vállalatcsoportban jött létre. Ezek a beruházások, amelyeknek kétharmada gépberuházás, nagyban hozzájárultak a gazdaság technikai színvonalának korszerűsítéséhez, és jelentős szerepük volt abban is, hogy a világgazdasági konjunktúra éveit Magyarország ki tudta használni. A gazdaság teljes tulajdonosi összetételében korszakváltó átalakulás zajlott le. A privatizációs folyamat előrehaladása nyomán 1996-ban a bruttó hozzáadott érték több mint kétharmad része már magántulajdonban lévő vállalkozásokban jött létre. A közösségi tulajdonban maradó nem egészen egyharmadnyi rész meghatározóan olyan ágazatok teljesítményéből tevődik össze, amelyek nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak. Ezek közül például az igazgatás és a védelem továbbra is közösségi tulajdonban maradt, míg az oktatásban és az egészségügyben megjelent ugyan a magántulajdon, de megmaradt a közösségi tulajdon túlsúlya. A magántulajdon - termelésen belüli - aránya lényegében 70% körül stabilizálódott, ezen belül azonban folyamatos változás tapasztalható a hazai és a külföldi tulajdon arányában, a külföldi tulajdon javára. 2000-ben a bruttó hozzáadott érték 22%-át adták a külföldi tulajdonú vállalkozások. A rendszerváltást követő első két évben a gazdasági teljesítmény visszaesését magas infláció kísérte. (1990-ben 29%-kal, 1991-ben 35%-kal nőttek a fogyasztói árak.) Ebben a már korábban is meglévő feszültségeken túl a gazdaság liberalizálása, az igen jelentős külkereskedelmi cserearány-veszteség és a gazdasági teljesítménynél kevésbé csökkenő fogyasztói kereslet egyaránt fontos szerepet játszott. A következő éveket (1995ig) magas, de mérséklődő áremelkedés jellemezte. 1995-ben a pénzügyi egyensúly helyreállításával kapcsolatos intézkedések ismét élénkülő áremelkedést idéztek elő. A kilencvenes évtized második felében, kisebb-nagyobb mértékben, de évről évre mérséklődött az inflációs ráta. Ennek ellenére a 2001. évi 9,2%-os fogyasztói ár-emelkedés 21

az Európai Unió mércéjével mérve még mindig nagyon magas. Az EU-ban átlagosan 2,5%-kal nőttek 2001-ben a fogyasztói árak. A legnagyobb (5,2%-os) áremelkedés Hollandiában volt. Magyarországon a 13 éves időszak egészében 10,8-szeresére emelkedett a fogyasztói ár-színvonal, és az árarányok is jelentősen átrendeződtek. Kiemelkedő mértékben (közel 18-szorosára) nőtt a háztartási energiahordozók ára, miközben a tartós fogyasztási cikkek árai jóval az átlag alatti mértékben (4,3-szeresükre) emelkedtek. Az élelmiszerek drágulása az átlag közelében volt. A gyógyszerek térítési díja 13 év alatt negyvenszeresére nőtt. A magyar gazdaságban az egyes régiók közötti fejlettségbeli különbség számottevően nőtt. Az egy főre jutó GDP alapján a hét régió rangsorában az első három helyet stabilan Közép-Magyarország (Budapesttel együtt), Nyugat-Dunántúl és KözépDunántúl foglalta el. A többi négy régió átlagtól való lemaradása növekvő. 2000-ben a közép-magyarországi régió egy lakosra jutó GDP- je 2,4-szerese volt a rangsor utolsó helyén álló észak-alföldinek. 3.2 A fejlődés négy szakasza. A 13 éves időszakban a gazdasági növekedés (visszaesés) dinamizmusa alapján a következő négy jellegzetes szakasz különböztethető meg: -

1990 és 1993 közé tehető a rendszert követő gazdasági visszaesés időszaka.

-

Az 1994 és 1996 közötti időszakban a gazdaság egy igen alacsony szintről lassú fejlőnek indult. Ezt a folyamatot azonban fékezte a külső és belső pénzügyi egyensúly erőteljes romlása miatt fenyegető pénzügyi csőd, illetve az ennek elkerülése érdekében tett megszorító intézkedések sora.

-

1997-2000 a lendületes fejlődés időszaka. A gazdaság fenntartható növekedési pályára lépett.

-

2001-ben - a világgazdasági trendekkel összhangban - a növekedés üteme számottevően mérséklődött.

3.2.1 A rendszerváltást követő évek (1990-1993) -

Az átalakulással járó meredek teljesítmény visszaesés jellemezte. GDP a négy év alatt a 70’-es évek szintjére esett vissza. 1993 volt a mélypont, a bruttó hazai termék 18 százalékkal volt kevesebb, mint a rendszerváltás évében. 22

-

A

KGST-piac

összeomlása

felszínre

hozta

a

magyar

piac

gazdasági

fogyatékosságait. -

A külkereskedelem liberalizálása, továbbá a privatizációs folyamattal együtt járó szervezeti és működési bizonytalanságok mélyítették a strukturális válságot, amelyhez likviditási válság is társult.

-

Csökkent a belföldi kereslet, csökkentek a beruházások és a nagy bizonytalanság ( az élet minden területét érintő) magával rántotta a fogyasztást a mélybe. A legnagyobb visszaesés azonban az exportban jelentkezett.

-

Ezen időszak fontos jellemzője a magas infláció, magas munkanélküliség, romló életszínvonal.

-

A magyar gazdaságot nemcsak a fent említett okok, hanem a nemzetközi dekonjunktúra is kedvezőtlenül érintette.

-

A kilencvenes évek elején az OECD-országokban lassult a növekedés. A lefelé irányuló gazdasági trendet az öbölháború okozta válság tovább mélyítette. (1993ban az OECD-térségben 1% körüli volt a növekedés, az EU-ban pedig 0,5%-kal csökkent a GDP.) Legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, Németország helyzetét az általános nemzetközi dekonjunktúra mellett a két német állam újraegyesítési folyamata is nehezítette.

-

Magyarországon az 1990 és 1993 közötti időszakban a három termelő ágazatban (mezőgazdaságban, az iparban, és az építőiparban) a visszaesés még nagyobb volt, mint a gazdaság egészében, mert a szolgáltatásokat végző ágazatok jelentős részében (pl. oktatásban, egészségügyben, igazgatásban) a közvetlen piaci hatások nem jelentek meg, és az ország gazdasági feltételeinek kedvezőtlen változása is csak nagy késéssel érvényesült. Ez utóbbi, relatíve stabil, sőt egyes években növekedést mutató ágazatok részben ellensúlyozták a termelő szférában tapasztalt visszaesést.

-

A mezőgazdaság és az építőipar GDP-hez való hozzájárulása a négy év alatt mintegy a harmadával csökkent, az iparé pedig 27%-kal lett kisebb. Ebben jelentős szerepe volt a teljes export (áruk és szolgáltatások együtt) 25%-os csökkenésének. Az átalakuló országok számára exportált termékek mennyisége 1990 és 1993 között kevesebb, mint felére (44%-ára) esett vissza.

-

Az exportkiesés termeléscsökkentő hatása ennél nagyobb volt, mert a közvetlen exportőrök számára beszállító vállalatok helyzete is megrendült. (A tovagyűrűző hatásokat is figyelembe véve 100 forint exportkiesés a bruttó kibocsátásban közel 23

kétszer ekkora keresletcsökkenést idézett elő.) Az export visszaesése, illetve az import hírtelen felfutása az időszak végére súlyos külkereskedelmi egyensúlyhiányt idézett elő. (Az import 1993. évi megemelkedésében egyszeri tényező, az orosz hadieszköz-vásárlás is szerepet játszott.) -

A termelő ágazatokhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokban (kereskedelem, szállítás, raktározás) ugyancsak 20-25%-os visszaesés következett be.

-

A többi - elsősorban nem piaci jellegű tevékenységet végző - szolgáltató ágazat 1993. évi teljesítménye közel 10 százalékkal magasabb volt, mint 1989-ben.

3.2.2 A stabilizáció időszaka (1994-1996) -

Ebben a hároméves időszakban minden évben nőtt a bruttó hazai termék (1994-ben 2,9; 1995-ben 1,5; 1996-ban pedig 1,3%-kal). A magyar gazdaság mélyrepülésének éveit tehát 1994-ben számottevő gazdasági élénkülés követte, amely még 1995 I. félévében is tartott.

-

A fellendülés árát azonban súlyosan megfizettük: A folyó fizetési mérleg hiánya [17] 1994-ben a GDP 9,4 százalékát tette ki, ami közel kétszerese volt az 1989. évinek, 4,3-szorosa a 2001. évinek. A külső pénzügyi egyensúly nemzetközi mércével mérve is nagyon kedvezőtlenül alakult. Mind az OECD-országcsoportban (-0,1%), mind az Európai Unióban (+0,1%) a folyó fizetési mérleg egyensúlyközeli állapotban volt.) Magyarország ebben az esztendőben az OECD 29 országa közül e mutató tekintetében az utolsó helyen állt.

-

A belső pénzügyi egyensúlyhiányt jellemzi, hogy az 1994. évi államháztartási deficit - ugyancsak a GDP százalékában - 8,4 százalékos volt, csaknem háromszorosa az EU által meghatározott maastrichti (3 százalékos) kritériumnak.

-

Az egyensúlyromlás megfékezésére 1995-ben bevezetett (az ún. Bokros csomag) intézkedéscsomag

(egyszeri

deviza-leértékelés,

vámpótlék

bevezetése,

keresletkorlátozó intézkedések stb.) nyomán az egyensúlyi mutató látványosan javultak, de ezzel egyidejűleg átmenetileg lefékeződött a gazdasági növekedés, felerősödött az infláció és jelentősen visszaesett a háztartások fogyasztása. -

Azonban itt meg kell említeni, hogy ezen intézkedések hosszútávon megmentették az országot az eladósodottságtól és megalapozták a későbbi gazdasági növekedést. Figyelmet érdemel, hogy a gazdaság már 1996 második felében élénkülni kezdett.

24

Az egy félévi stagnálás után a III. negyedévben 1, a IV.-ben 3 százalékkal nőtt a GDP az előző év azonos időszakához képest. -

15%-kal emelkedett a beruházások volumene (mely a megelőző periódusban 17%kal csökkent) ez jelezte gazdaság stabilizálódását 1994 és 1996 között. Ezzel egyidejűleg az életszínvonal tovább romlott. A lakosság számára nehezen elviselhető terhet jelentett, hogy fogyasztását a stabilizációs időszak elejére kialakuló alacsony szinthez képest is csökkentenie kellett. A megelőző szak 7 százalékos csökkenése után 1994 és 1996 között további 10 százalékkal esett vissza a háztartások fogyasztása.

3.2.3 Expanzió, egyensúly a Bokros csomag hatása (1997-2000) -

Ezt az időszakot élénk egyenletesen növekvő gazdaság jellemezte, a bruttó hazai termék (GDP) 2000-ben 20%-kal haladta meg a négy évvel korábbi szintet. 1997ben 4,6; 1998-ban 4,9; 1999-ben 4,2 százalékkal nőtt a GDP, 2000-ben pedig a rendszerváltás óta eltelt időszak legmagasabb növekedési ütemét, 5,2 százalékot sikerült elérni.

-

Az ipar bruttó hozzáadott értéke az 1997 és 2000 közötti négyéves időszakban több mint 1.4 szeresére emelkedett. Mely bizonyítja, hogy az iparnak óriási szerepe volt a növekedési ütem gyorsulásában.

-

Az ipar szerkezete a piaci igényeknek megfelelően átalakult, és termelékenysége jelentősen javult, mely ebben a periódusban elérte majd a későbbiekben meg is haladta (20%-kal) a rendszerváltás előtti szintet.

-

Ezzel egyidejűleg az építőipar ugyancsak dinamikusan fejlődött. A mezőgazdaság azonban továbbra sem talált magára, teljesítménye a négy év közül háromban csökkent, egyben pedig stagnált.

-

A szolgáltató ágazatok közül a szállítás, raktározás, távközlés számottevően növelte termelési értékét, miközben a kereskedelem és az egyéb szolgáltatások (ezek többsége nem piaci jellegű) fejlődése szerényebb ütemű volt, mintegy fele a nemzetgazdaság átlagának. Az összességében igen kedvező gazdasági növekedés több tényező együttes

hatására alakult ki, keresleti oldalról a világpiaci konjunktúra, az élénkülő belföldi kereslet, kínálati oldalról pedig a külföldi tőke növekvő beáramlása és ezzel összefüggésben a 25

beruházások nyomán létrejövő versenyképes termelő kapacitások bővülése. A dinamikus gazdasági növekedést stabil külső és belső pénzügyi egyensúly és mérséklődő infláció kísérte. A belföldi keresleten belül négy év alatt az állóeszköz-felhalmozás volumene több mint 40 százalékkal emelkedett, és így elérte, majd az időszak végére jóval felülmúlta a rendszerváltás előtti szintet. A háztartások fogyasztása is növekedésnek indult, a növekedés mértéke azonban (négy év alatt 16 százalék) még ebben a kivételesen kedvező időszakban is szerényebb volt, mint a GDP-é. A magyar gazdaság 1997 és 2000 közötti fejlődése nemzetközi mércével mérve is kedvező volt. A GDP négyéves növekedése közel azonos mértékű, mint az Egyesült Államokban és kétszer akkora, mint az EU-ban. A CEF'I'A-országcsoporton belül ebben a periódusban Lengyelország és Szlovénia gazdasági fejlődésének üteme hasonló volt Magyarországéhoz, Szlovákiáé kissé lassúbb annál, miközben Csehország és Románia csak kevéssé, a négyéves időszak végén tudta kihasználni a világgazdasági konjunktúra adta lehetőségeket. 3.2.4 A növekedési ütem mérséklődése (2001-napjainkig) -

A 2001-es évben a növekedési ütem számottevően alacsonyabb volt (3,8 százalék), mint a megelőző évben. A növekedési ütemlassulás az éven belül is érvényesült; az I. negyedévben pedig 4,4; a II,-ban 4,0; a III.-ban 3,7; a IV. negyedévben pedig 3,3 százalékkal haladta meg a GDP a megelőző év azonos időszakához mért szintet.

-

Az export növekedése lényegesen lelassult. Az idegen tőke beáramlása szintén számottevően alábbhagyott, az egész piacot a tartózkodó, bizonytalan hangulat jellemezte. Természetesen erre nagy hatást gyakorolt a New-York-i terrortámadás és annak következményei. Tehát ezek az események is hozzájárultak a globális recesszió további mélyüléséhez.

-

A magyar gazdaság 2001. évi növekedési üteme továbbra is magasabb, mint a gazdaságilag fejlett térségeké. Az EU-ban 1,6 százalékkal, az USA-ban 1 százalék körüli mértékben nőtt a GDP 2001-ben, Japánban pedig mélyült a recesszió. De ne felejtsük el, hogy egy fejlett gazdasággal rendelkező országnak sokkal nehezebb számottevő gazdasági növekedést produkálni, mint egy szerényebb fejlettségi szinttel rendelkező országnak. CEFTA-országokban is lassul a növekedés, Románia és Lengyelország kivételével, 3-4 százalékkal nőtt a GDP.

26

-

2002-ben a GDP negyedéves növekedési üteme lassult az előző év azonos időszakaihoz képest, kivéve a IV negyedévet. 2002 I. n. évben 2,9; II.-ban 3,3; III.ban 3,4; IV.-ben 3,6 százalék volt a GDP változás.

-

A fogyasztói árindexek az összes kiadást tekintve 2002-ben az előző évhez képest 5,3 százalékkal növekedtek. (melléklet)

-

A 2003-as év első negyedévében a konjunktúramutatók az előző év azonos időszakához képest nagyrészt emelkedtek, kivéve az építőipari termelést, idegenforgalmat, exportot és a mezőgazdasági árakat. (melléklet)

-

Magyarország GDP-je 2002-ben 12 százalékkal volt magasabb, mint 1989-ben.23 ” A 12 éves időszakot áttekintve a gazdaság különböző ágazatai nagyon

differenciált fejlődési pályát írtak le. A nagy gazdasági súlyú ipar az első években mutatkozó visszaesés után a gazdaság húzó motorjává vált. Bruttó hozzáadott értéke 2001ben már 20%-kal haladta meg a rendszerváltás előtti szintet. A mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása - mint korábban már említettük - még 2001-ben is 30%-kal kisebb, mint 13 évvel korábban volt. Az ágazat leépülésében az üzemszerkezet felbomlása, a gépesítés elavulása, a külső és belső kereslet visszaesése és az ágazat jövedelmezőségének romlása egyaránt szerepet játszott. Az építőipar és kereskedelem az időszak második felében fejlődésnek indult, de hozzáadott értéke még így is jóval alatta van a nyolcvanas évtized végén mért szintnek. (A kereskedelem 2001. évi te1jesítrnénye 8%-kal, az építőiparé 14%kal kisebb az 1989. évinél.) Az egész nemzetgazdaságra érvényes (8%-os) átlagnál valamivel gyorsabban fejlődött a szállítás, raktározás, távközlés ágazat teljesítménye. (Bruttó hozzáadott értéke 2001-ben 11%-kal volt nagyobb, mint 12 évvel korábban.). A szolgáltató ágazatok közül a piaci jellegűek (pl. a pénzügyi tevékenység) dinamikusan fejlődtek. A nem piaci jellegű szolgáltatások (pl. igazgatás, oktatás, egészségügy) teljesítménye jelentős eltéréseket mutat, de általánosan igaz, hogy a 12 éves időszak első éveiben ezeknél az ágazatoknál nem volt nagy visszaesés, az idős második felében viszont fejlődésük

23 24

lassú

volt,

mint

a

GDP-é.”

Forrás: Világgazdaság {2003. április 24.} 3.old. A 3. fejezetben szereplő adatok forrásai: KSH, Ecostat.

27

(KSH

honlap).24

(1-2

táblázat)

4. Magyarország útja az eurózónáig. Ahhoz, hogy Magyarország csatlakozhasson a Gazdasági és Monetáris Unióhoz, és tagja lehessen a közös pénzt használó országoknak egy nagyon bonyolult, összetett és sok problémával járó átalakuláson kell átesnie. Úgy gondolom, hogy ennek a változásnak a végrehajtásához és a sikeres eurózónába lépéshez két alapvető problémával álltunk és állunk szemben. Az egyik, hogy a sikeres Európai Uniós csatlakozásunk érdekében, a rendszerváltás óta napjainkig alapvető intézményi minőségjavulást kell végrehajtani. Most, hogy biztosnak vehetjük az Európai Uniós csatlakozásunkat, előttünk áll még egy, a maastrichti konvergenciakritériumokból adódó teljes egészében gazdasági jellegű probléma is. 4.1 A rendszerváltást követően szükségessé vált átalakulások rövid áttekintése. Magyarország azon országok közé tartozik, melyeket a rendszerváltás után végrehajtott változások alapján, az „átalakulás bajnokainak” nevezhetünk. Országunkban végbement a stabilitás, liberalizálás és privatizálás, kialakult a bank-és jogrendszer, tartós növekedési pályán van a gazdaság (bár ennek üteme természetesen ingadozik). A kedvező folyamatok legfontosabb mozgatórugója a külföldi tőke jelentős mértékű beáramlása volt. A működőtőke-import

hazai

gazdaságra

gyakorolt

hatásai

pozitívak

voltak

a

mikrointegráció erősödésére, elősegítették a technológiai transzfer megvalósulását, a know-how-hoz való hozzáférést, az exportképesség és a foglalkoztatottság javulását. A negatív

hatás

a

sikertelen

privatizációs

akciókat

kísérő

vagyonvesztésben,

szervezetleépítésben jelentkezett. Most vizsgáljuk meg azt, hogy miképpen jöhet létre konkrétan az az intézményi minőség, amelynek révén az Eu-n belül gyors és fenntartható fejlődés feltételei létrejöhetnek térségünkben. 1. Első és megkerülhetetlen lépés az infláció csökkentése. Ez nem csak a monetáris unió közelségéből adódik, hanem abból a megfigyelésből, hogy térségünkben a 810 százalékos infláció alá csak gazdasági visszaesés idején tudtak lemenni az országok. Ezzel szemben a modern gazdasági elméletben az inflációmentes növekedés követelménye vált meghatározóvá. A hetvenes évek tapasztalatai okán nem minősül bocsánatos bűnnek a nagyobb növekedés-nagyobb infláció kettőse, hiszen erről tudható, hogy csak rövid ideig (két-három évig) tartható fenn. A 28

szakértők

megosztottak

abban

a

tekintetben,

hogy

miképpen

lehet

a

legeredményesebben megtörni az inflációt. Míg egyesek társadalmi-gazdasági megállapodásokkal, mások a költségvetési és a pénzpolitika egybehangolt szigorításával kísérleteznének. Mindkét esetben a cél a kiadások GDP-hez mért csökkentése,

szerkezetük

átrendezése.

Az

infláció

tartós

megtörésében

pótolhatatlan szerepe van az államháztartás átláthatóvá tételének, hiszen csak így mutatható be, hogy ki fizeti a révészt, továbbá hogy melyik kisebbség élvezi a többség szervezetlenségéből és alulinformáltságából adódó járadékelőnyöket. A kormányok ellenőrzésére hasznos eszköz a középtávú pénzügyi előirányzat, amit az EU Bizottság a strukturális párbeszéd keretében rendszeresen ellenőrizhetne. 2. Nehézségekbe ütközhet a közkiadások mérséklése. A közép-európai országok néhány strukturális gondot régóta maguk előtt görgetnek (anélkül, hogy megoldották volna), az agrárgazdaságtól a nehéziparon át a környezetvédelemig. Ezek évtizedes szinten korlátozzák az államháztartás szerepét mérséklő tervezetek megvalósulási esélyét. 3. Az állam szerepének újragondolása talán a jóléti reform kérdésében a legvitatottabb. 4. Alapfeladat maradt a pénzügyi közvetítő rendszer szolid és stabil voltának biztosítása. Hosszú távon az euróövezethez történő csatlakozás választ ad a nyitva maradt kérdésekre, középtávon azonban előre nem tudható, mennyire válságtűrő az átalakuló országok pénzügyi intézményrendszere. Az utóbbi években, a bankrendszerben végbement a sokat vitatott átalakulás. Lényegesen javult a bankfelügyelet, és a közzétételi szabályokat is szigorúbban veszik. A nemzetközi tőkepiacok 2001. évi jelentős kiigazítása és a közép-kelet-európai tőzsdék jelentéktelenné válása megnövelte a nagyságrendi előnyök iránti igényt. Nyugateurópai

társaikat

követve,

a

közép-kelet-európai

tőzsdék

is

stratégiai

szövetségeseket kerestek. Miközben ez a világtendencia aligha áll meg, az sem kérdéses, hogy kiegészítő jelleggel, a helyi középcégek kiszolgálására tartósan szükség lesz a helyi értékpapírpiacokra is. 5. Erőteljessé válik a tudományközi megközelítés igénye a mezőgazdaság és a környezetvédelem területén. 6. A környezeti egyensúly az EU-hoz közelítő hosszú távú fejlődés egyik kulcskérdése.

29

4.2 Magyarország eurózónához való csatlakozásának feltételei. A

közelmúltban

lezárult

tárgyalások

eredményeként

Ciprus,

Csehország,

Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia 2004. május 1-jén csatlakozhat az Európai Unióhoz. Az új belépők és a korábbi tagállamok között azonban számos területen maradnak fenn különbségek. A tárgyalások hajrájában a figyelem ezek közül elsősorban az átmeneti időre szóló, az új belépők szempontjából hátrányosnak tekintett megkülönböztetésekre irányult, így elsikkadt egy másik fontos, bár már régóta tudott eltérés. Ezek az országok nem élhetnek az önkéntes kimaradási – opt-out – klauzulák lehetőségével, azaz belépésükkor az acquis communautaire-t, az unió közös joganyagát teljesen el kell fogadniuk: ennek részeként törekedniük kell az európai Gazdasági és Monetáris Unióba való belépésre is, illetve az ennek feltételéül szabott úgynevezett konvergenciakritériumok teljesítése esetén be kell lépniük az EMU-ba. A kritériumok egyike az euróval szembeni árfolyam stabilitását követeli meg legalább a monetáris unióba való belépést megelőző két évben, ami formálisan azt jelenti, hogy az érintett államoknak legalább az említett két évben részt kell venniük az EU árfolyamrendszerében, az ERM-II-ben. A monetáris unióhoz vezető utat három szakaszra lehet bontani, és az egyes szakaszok megkezdésének az időpontja befolyásolja a monetáris uniós tagság időpontját. 1. Az EU-tagság előtti szakasz: e szakaszban kell a csatlakozás feltételeként teljesíteni a koppenhágai kritériumokat, meg kell hozni a szükséges törvénymódosításokat, liberalizálni kell a tőkeműveleteket, valamint a konvergenciakritériumok teljesítése érdekében előretekintő gazdaságpolitikát kell folytatni. 2. Az EU-tagságtól az euró bevezetéséig terjedő szakasz: Magyarország formálisan részt vesz a GMU harmadik szakaszában, ám a monetáris unióban még nem vesz részt. Mindazonáltal, a hazai gazdaság- és árfolyam-politikát össze kell hangolni az Európai Unió többi tagállamáéval, az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének a tagjává, a jegybankelnök az EKB Általános Tanácsának tagjává válik. Mint a monetáris uniós részvétel mellett elkötelezett országnak törekedni kell a konvergenciakritériumok teljesítésére, Magyarország esetében különös tekintettel az infláció csökkentésére. Az árfolyam-kritérium teljesítésének előfeltételeként be kell kapcsolódni az ERM2-be.

30

3. Az euró bevezetését követő szakasz: Magyarország belép a monetáris unióba és az euróövezet tagjává válik, az euró felváltja a forintot, mint törvényes fizetőeszközt, és ezzel az euróövezet egységes monetáris politikája érvényesül Magyarországon is. Az MNB elnöke az EKB Kormányzótanácsának teljes jogú tagjává válik, és az MNB részt vesz az egységes monetáris politika végrehajtásában. Magyarország uniós csatlakozása előtt egy évvel is tapasztalható, hogy sokan az EU-ba történő belépéstől az euró azonnali bevezetését is várják. Pedig a közös pénz csak évekkel később fog megjelenni: a magyar kormány és a Magyar Nemzeti Bank 2002 végén úgy számolt, hogy a forint 2007 tájékán adhatja át helyét az eurónak. Az euró bevezetése nem egyszerűen technikai lépés, melyen a régi valuta bizonyos fix átváltási arányok mellett történő lecserélését értjük. Bár ennek költségcsökkentő (és egyéb, például lélektani hatása) is jelentős, a leggyökeresebb változás a nemzeti gazdaságirányításban következik be. Az uniós belépést követően ugyan számos kötelezettséget vállal magára a kormányzat, de a gazdaságpolitikai eszköztára változatlan marad. A közös pénz viszont gyakorlatilag megszünteti a nemzeti monetáris politikát, nem lesz önálló kamatszint, pénzmennyiség-szabályozás és árfolyam sem, minden eszköz az Európai Központi Bank kezébe kerül. Ez az oka annak, hogy a nemzeti piacok közötti akadályok lebontása után nem következett automatikusan a közös pénz bevezetése, hanem komoly feltételekhez kötötték, kik léphetnek be az eurózónába, és a feltételek most hazánkra is vonatkoznak. A maastrichti kritériumok öt eleme abból a megfontolásból fakad, hogy csak azok az országok csatlakozhassanak a „szűkebb klubhoz”, amelyeket lehetséges közös monetáris politikával irányítani. A maastrichti konvergenciakritériumok: -

Az árstabilitási kritérium teljesítéséhez a magyar éves átlagos (harmonizált) fogyasztói árindexnek fenntartható módon az inflációs referenciaérték alá kell csökkennie. A referencia-érték az EU-tagországok 3 legalacsonyabb fogyasztói árindexének átlagánál 1,5 százalékponttal magasabb érték. Ez az uniós árfolyamatok változásának függvényében rendszerint 2-3 százalék között alakul.

-

Az árfolyam-stabilitási kritérium teljesítéséhez az úgynevezett ERM-II. árfolyammechanizmusban kell részt vennünk két éven keresztül, a középárfolyam leértékelése és nagyobb ingadozások nélkül. A forintot az euróhoz kell rögzítenünk, 31

viszonylag széles – maximálisan a középárfolyamtól mindkét irányban 15 százalékos – sávon belül. A 2001-ben bevezetett új magyar árfolyamrendszer feltételei gyakorlatilag megegyeznek az ERM-II.-vel. -

A hosszú távú kamatra vonatkozó kritérium teljesítéséhez a tízéves magyar állampapírok éves átlagos kamatlábának fenntartható módon a referenciaérték alá kell csökkennie. Ez 2 százalékponttal magasabb, mint a 3 legalacsonyabb inflációjú ország kamatlábainak átlaga.

-

A fenntartható államháztartási pozícióra vonatkozó kritérium teljesítéséhez Magyarország nem állhat úgynevezett túlzott deficit miatti eljárás alatt a monetáris uniós részvételkor való döntéskor. Túlzott deficit miatti eljárás akkor indul egy tagország ellen, ha a konszolidált államháztartási hiány meghaladja a GDP 3 százalékát és/vagy bruttó államadóssága a GDP 60 százalékát, és akkor szűnik meg, ha sikerül fenntartható módon a fenti referenciaértékek alá csökkenteni ezeket a fiskális mutatókat. Ami Magyarország számára fontos, hogy a költségvetési hiányra, illetve inflációra

vonatkozó feltételek „kemények”, vagyis ezek teljesítése alól feltehetően semmilyen indokkal nem lehet majd kibújni. A többi kritériumnál – ezen két feltétel teljesítése esetén – automatikusan megfelelünk majd a referenciaértékeknek, vagy elbírálásánál enyhébb elbánásban részesülhetünk. A kritériumok teljesítése természetesen annál sürgetőbb, minél korábban szeretne Magyarország belépni az eurózónába. Manapság inkább csak az erős árfolyam körüli, politikai színezetű polémiában kerül elő a csatlakozás optimális időpontjának kérdése, komolyabb szakmai vita, újságcikk vagy tanulmány nem jelent meg ebben a kérdésben. „A jegybank és a kormányzat a makrogazdasági pályát egy lehetséges 2007. évi csatlakozásra alapozva alakította ki” (Madár-Oláh{2003}:p14). Bár a 2003. évi gazdasági újságok között tallózva Magyarország lehetséges eurózónához való csatlakozásának időpontja 2006-2009 közé tehető. A Pénzügy-minisztérium ez év végére közli hivatalosan, milyen időpontot tud elképzelni. 4.3 A magyar gazdaság felkészültsége. A Magyar Nemzeti Bank vizsgálata szerint, hat évvel a közös pénz bevezetése előtt a közös pénz bevezetése előtt az unió legfejletlenebb országai nem álltak jobban, mint 32

Magyarország 2001-ben, éppen ezért reálisnak tekinthető a közös pénz 2007-es magyarországi bevezetése. Ugyanakkor a költségvetési, illetve a monetáris politikának egyaránt nagy kihívást jelent a kritériumoknak való időben történő megfelelés levezénylése. A 2002 végén kirajzolódott kép alapján a jegybank dezinflációs terveit fenyegeti nagyobb veszély. Ezzel kapcsolatban a legfőbb probléma, hogy az áremelkedés visszafogásának rövid távon növekedési áldozatai lesznek, a szigorúbb monetáris politika ugyanis erősebb (reál)árfolyamot és magasabb kamatokat jelent. Bár a dezinflációs pálya ambiciózus (2003 decemberére 4,5 százalék alatti árdinamika a cél, 2005 végén pedig már 3 százalék alatti árszínvonal-emelkedési ütem szükséges), a jegybank szerint a leszorítás költségei elmaradnak a várható hasznoktól. Éppen ezért a mielőbbi csatlakozás első számú szorgalmazója a Magyar Nemzeti Bank. (Nem minden új csatlakozó ország követi ezt a stratégiát: Csehország – elkerülendő a költségvetés gyors konszolidálódásának kényszerét – 2010 előtt nem kíván az euróhoz csatlakozni, Lengyelország pedig, úgy tűnik, ha akarna, sem lenne képes előbb megfelelni a követelményeknek.) 4.3.1 Infláció csökkentése. Magyarország eurózónába való belépésének egyik alapvető kritériuma, hogy csökkenjen az infláció. A szakemberek szerint ennek két fő nehézsége van. Az egyik, hogy az elmúlt 10-15 évben a magyar gazdasági szereplők hozzászoktak az inflációs környezethez. Ezért a különböző csoportok költségstruktúrájukban és bérpolitikájukban eleve áremelésekkel számolnak. A várakozások pénzromlást befolyásoló szerepén túl a külgazdasági hatások is jelentősek. Magyarország nyitott gazdaságában az árszínvonal törvényszerűen közelít az unióéhoz, ami árfelhajtó erőt jelent. Ennek legfontosabb tényezője az úgynevezett Balassa-Samuelson hatás: e szerint a külkereskedelmi forgalomba nem kerülő termékek árai is emelkednek, mert az egységes munkaerőpiacon a külkereskedelemben részt vevő szektor magasabb termelékenysége miatt drágább lesz a munkaerő. Magyarországon az e hatással korrigált árstabilitás becslések szerint 3,5 százalék körüli inflációt jelent, ami szinte bizonyosan magasabb a referenciaértéknél. A csatlakozás után viszont a megszűnő hazai valuta felértékelődésén keresztül sem mehet végbe az árszínvonalak közeledése (az úgynevezett nominális konvergencia), így a Gazdasági és Monetáris Unió tagjaként további inflációs felkészültségekre kell számítani. Ez azt jelentheti, hogy a közös monetáris politika nem lesz optimális a magyar gazdaság 33

szempontjából. Ugyanakkor a tapasztalat inkább azt mutatja, hogy az Európai Központi Bank politikája inkább a fejletlenebb országoknak kedvez. Az euró bevezetése feltételeinek teljesítése költségekkel jár. Egyrészt felmerülnek az átállás egyszeri, többnyire technikai költségei, amelyek az euróövezet tagállamainál is megfigyelhetők az euróra való átállásuk folyamán. Ezek a költségek alapvetően függetlenek a belépés időpontjától. Másrészt felmerülnek a maastrichti kritériumok teljesítéséből adódó, nemzetgazdasági költségek is. Tekintettel arra, hogy Magyarország számára jelen pillanatban az inflációs kritérium teljesítése tűnik az egyik legnagyobb kihívásnak, főképpen az inflációcsökkentés költségeit kell figyelembe venni. Az infláció leszorítása a kritérium által megszabott szintre ugyanis azzal járhat, hogy a gazdaság növekedési üteme néhány évre a potenciális növekedési ütem alá süllyed. Mindemellett azonban fontos szem előtt tartani, hogy az infláció mértékének a csökkentése természetesen nem csupán a maastrichti kritériumok teljesítése miatt fontos, hiszen a gazdaság érdeke megkívánja a kiszámítható, alacsony inflációs rátát. Kimutatható továbbá, hogy minél később történik meg az inflációcsökkentés, a beragadó inflációs várakozások miatt a gazdasági növekedési ütem csökkenéséből adódó költségek annál jelentősebbek lesznek. Az inflációs várakozásoknak döntő szerepe van az inflációcsökkentés költségeinek a meghatározásában. Az, hogy az inflációs várakozások mennyire rugalmasan reagálnak az inflációcsökkentő politikára, nagyban függ az infláció múltbeli pályájától. Minél hosszabb ideig ragad be az infláció egy viszonylag magas szinten, annál nehezebben fognak csökkenteni inflációs várakozásaikon a piaci szereplők és annál költségesebb lesz az inflációcsökkentés. Éppen ezért az inflációcsökkentés ütemezésének az érve a mihamarabbi monetáris uniós tagság mellett szól. Mint arra a 4.1-es fejezetben kitértem az infláció csökkentésének számos módja lehet, de a szakemberek véleménye megoszlik a kérdésben. Most lássunk néhány véleményt az infláció csökkentésével kapcsolatban. - A magyar kormányzat adminisztratív eszközökkel is elősegítheti, hogy az eurózónához való csatlakozás érdekében átmenetileg a megkövetelt szintre csökkenjen az infláció – mondta Hetényi Géza a Külügyminisztérium koordinátora. (Kolozsi-Molnár{2003}:p.3)

34

(A makroelemzők régóta számolnak ezzel a lehetőséggel, de már 2004 tavaszán oda kellene figyelni a fogyasztói árakra, ha Magyarország 2007-ben be akarna lépni a Gazdasági és Monetáris Unióba.) Barcza György, az ING Bank szakértője úgy véli, hogy az állam eszközei közül a legegyértelműbb hatással az áfa-kulcs csökkentése járna, de erre jelenleg nem túl sok esély kínálkozik. Az áfa-kulcs érezhető csökkentése rosszat tenne az államháztartásnak, márpedig az államháztartási hiány csökkentése is egyike a kritériumoknak. (KolozsiMolnár{2003}:p.3) (Számítások szerint egy százalékpontos mérséklés 35-40 milliárd forinttal apasztja a büdzsé bevételeit, így az érezhető dezinfláció százmilliárdokba kerülne, arra sincs garancia, hogy az áfa-kulcs mérséklése megjelenik az árakban, és a kereskedők nem tartják meg maguknak az így keletkező profitot.) László Csaba pénzügyminiszter szerint a jegybank eszközrendszere önmagában nem elégséges az inflációs cél eléréséhez, a laza költségvetési és szigorú monetáris politika kombinációja nem szerencsés. A reálkamat ma magasabb, mint 1995-1996-ban volt, de a jegybank nem tud a piaccal szemben menni, és egyedül nem tudja az inflációs célt sem megvalósítani. (Közgazdasági Szemle {2002}) Petsching Mária Zita, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa arra utalt, hogy az inflációellenes politika közvetlenül nem képes hatni bizonyos tényezőkre: például az importált inflációra, a nemzetközi olajárra, a dollár és az euró egymáshoz viszonyított árfolyamára. De a „korrekciós” áremelkedésekkel szemben is hatástalan: az áfa-rendszer és a jövedéki adózás hozzáillesztése az EU gyakorlatához az árarányok megváltozásával jár. (Közgazdasági Szemle{2002}) A költségvetési politika közreműködése az infláció csökkentésében. Lényegében az árfolyamrendszer megválasztásától függetlenül a monetáris politika mellett a költségvetési politikára is fontos szerep hárul az infláció csökkentésében. Egyrészt a költségvetési politikának a rá vonatkozó maastrichti kritériumok (költségvetési hiány, államadósság) teljesítése érdekében is fegyelmezettnek kell lennie a referenciaidőszakban és azt megelőzően. Másrészt fegyelmezett költségvetési politikára van szükség azért is, hogy a felértékelődő árfolyam ellenére se ütközzön a gazdaság a lazuló, de továbbra is fennmaradó külső egyensúlyi korlátba, azaz a folyó fizetési mérleg hiánya ne öltsön fenntarthatatlan mértéket.

35

Harmadrészt nagyon fontos, hogy a költségvetési politika a közvélemény számára is jól láthatóan támogassa a jegybanknak az infláció csökkentésére irányuló törekvéseit, azaz a gazdaságpolitikának szorosan koordináltnak kell lennie az inflációcsökkentő program megvalósítása során. A koordinált költségvetési és monetáris politika javítja az inflációcsökkentési program hitelességét, kedvezően hat az inflációs várakozásokra így végső soron csökkenti az infláció leszorításának költségeit, és lerövidíti az ehhez szükséges időt. Az inflációcsökkentés költségeit tovább enyhíti és a külső egyensúlyi korlátot lazítja, ha a költségvetési és monetáris politika koordinációjának a monetáris unió iránti hiteles és jó előre bejelentett kormányzati elkötelezettség ad keretet. (PM honlapja) Inflációs célkövetés. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII.tv. alapján az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. A jegybank az elsődleges cél megvalósításához az inflációs célkövetés rendszerét használja. Az inflációs célkövetés olyan monetáris politikai keretrendszer, melyben a jegybank nyilvánosan deklarált inflációs cél teljesítésére törekszik. A rendszer fontos eleme a jegybank által készített inflációs előrejelzés. Az inflációs előrejelzés jelentősége egyrészt abban áll, hogy transzparens módon közvetít információt a jövőben várható inflációs folyamatok és az inflációs cél viszonyáról; másrészt, hitelessége esetén képes a gazdasági szereplők inflációs várakozásainak „lehorgonyzására, ezáltal csökkentve a dezinflációs reálgazdasági költségeit. Az inflációs prognózis inflációs céltól való eltérésére a jegybank a monetáris politika lazításával, illetve szigorításával reagál, amelyet elsősorban irányadó kamatának változtatásával valósít meg. A kitűzött inflációs cél 2002. decemberére 4,5 százalék volt, 2003. és 2004. decemberére 3,5 százalék. Az inflációs célt egy +/- 1 százalékos toleranciasáv veszi körül, amely megfelelő mozgásteret biztosít arra az esetre, ha előre nem látható sokk hatására átmenetileg a céltól eltérő inflációs pálya alakul ki. (MNB honlapja) 4.3.2 Árfolyam-mechanizmus. A jelenlegi uniós szabályozás egyértelműen a monetáris unióba való belépés feltételéül szabja az ERM-II-ben való legalább két éves részvételt. A kritérium ugyanakkor több oldalról vitatott, és egyre inkább úgy tűnik, hogy értelmezésénél lehet bizonyos rugalmasságra

számítani,

illetve

egyes, 36

ettől

különböző

árfolyamrendszerek

is

elfogadhatók a kritérium teljesítéseként. Nem valószínű azonban, hogy sok ország találhat „kibúvót”, mert az EU alapvetően az egyenlő elbánás elvének biztosítása miatt ragaszkodni akar az első tagállamok kiválasztásakor alkalmazott eljáráshoz és feltételekhez. Az árfolyamrendszer ERM-II-konform átalakítása. Korábban szó volt róla, Magyarország számára elsősorban az árstabilitási kritérium teljesítése, azaz az inflációcsökkentés ütemezése jelent kihívást a monetáris unió felé vezető úton. Kis nyitott gazdaságként ugyanakkor hazánkban az inflációcsökkentési folyamatban meghatározó szerepet játszik az árfolyam-alakulás. Tekintettel arra, hogy a konvergenciakritériumok közül az egyik kifejezetten az árfolyam-politikai rendszer jellegére, illetve az árfolyam-alakulásra vonatkozik, az árfolyam-alakulás által erőteljesen befolyásolt inflációcsökkentési folyamat során figyelemmel kell lenni az

EU

árfolyamrendszerével, az ERM2-vel való összeegyeztethetőség követelményeire is. Az ERM-II árfolyam-mechanizmus. 1979-ben a tagállamok közötti árfolyam-politikai együttműködés erősítésére létrehozták az Európai Monetáris Rendszert. Ennek egyik központi eleme a tagállamok valutái közötti árfolyam-ingadozások mérséklése céljából kialakított árfolyam-mechanizmus25 volt. Az ERM-ben a résztvevő államok egymással szemben bilaterális középárfolyamokat határoztak meg, és vállalták, hogy a piaci árfolyamokat a középárfolyamhoz képest egy +/2,25 százalékos (néhány résztvevő ország esetében +/-6 százalékos) ingadozási sávban tartják. Az ingadozási sávot 1993 augusztusától +/-15 százalékra szélesítették. A középárfolyamok kiigazításához minden részt vevő ország beleegyezése szükséges volt. A bilaterális középárfolyamoknak a meghatározott sávokon belül tartása a részt vevő tagállamok jegybankjainak a feladata volt. A GMU harmadik szakaszának kezdetén az euróövezetbe

tartozó

tagállamok

valutáinak

egymással

szembeni

árfolyamát

visszavonhatatlanul rögzítették. Így indokolatlanná vált az ERM eredeti formában való fenntartása. Helyébe 1999 elejétől egy új árfolyam-mechanizmus, az ERM-II (széles sávval rögzített árfolyamrendszer) lépett. Ebben a rendszerben az euró kitüntetett szerepet játszik. Az új árfolyam-mechanizmusban nincsenek bilaterális középárfolyamok, hanem az euróövezeten kívüli tagállamok valutáinak középárfolyamát az euróhoz képest állapítják meg, és az ERM-II-ben részt vevő országok jegybankjai, valamint az EKB arra vállalnak

25

Árfolyam-mechanizmus: Exchange Rate Mechanism (ERM).

37

kötelezettséget, hogy az adott valuta piaci árfolyamát az ingadozási sávon belül tartják. Az árfolyamrendszerben résztvevő jegybankok (beleértve az EKB-t is) részéről ez a kötelezettségvállalás ahhoz a feltételhez kötődik, hogy ne veszélyeztesse elsődleges céljukat, az euróövezeten belüli árstabilitást. Az ingadozási sáv +/-15 százalék maradt, de az EKB-val kötött megállapodás alapján lehetőség van arra, hogy ennél szűkebb sávot alkalmazzanak, amennyiben az adott tagállam gazdasági helyzete, a konvergencia felé történő előrehaladása azt indokolttá teszi. Az euróövezeten kívüli EU-tagállamok közül az Egyesült Királyság és Svédország nem él az ERM-II-ben való részvétel lehetőségével. A tagság ugyan önkéntes, de mivel az árfolyam-stabilitásra vonatkozó konvergenciakritérium teljesítése az árfolyam-mechanizmushoz való kapcsolódáshoz kötődik, a monetáris unióban való részvétel csak akkor lehetséges, ha azt megelőzően az adott tagállam valutája bekapcsolódik az ERM-II-be. Jelenleg csak a dán korona vesz részt az új árfolyammechanizmusban. Piaci árfolyama a központi árfolyamhoz képest +/-2,25 ingadozási sávban mozoghat az euróval szemben (2000. december 31-ig – mielőtt felváltotta az euró, egy +/-15 százalékos ingadozási sávban a görög drachma is részt vett az ERM-II-ben). 2001 májusa óta – a jegybanknak az új jegybanktörvényben meghatározott elsődleges célját szem előtt tartva, az árfolyamrendszer ERM-II-vel összeegyeztethető irányú átalakítását és az árfolyam hatékony inflációcsökkentési eszközként való felhasználását előirányozva – több lépésben sor került a korábbi árfolyam- és monetáris rendszer

átalakítására.

E

lépések

következtében

2001

októberétől

a

magyar

árfolyamrendszer teljes mértékben megfelel az ERM-II- követelménynek, ugyanakkor a korábbinál nagyobb szabadságot és rugalmasságot biztosít a jegybank számára törvényben rögzített elsődleges célja – az árstabilitás elérése és fenntartása – megvalósítására. Az új monetáris és árfolyam-politikai rendszerre való áttérés magában foglalta az árfolyamsáv kiszélesítését és a csúszó leértékelés megszüntetését, a teljes körű devizaliberalizációt, valamint az inflációs célkitűzés rendszerének bevezetését: 2001. május 3-tól az MNB és a kormány közös megegyezéssel átmenetileg

megtartva a

csúszó leértékelés 0,2%-os havi ütemét – kiszélesítette a forint euróval szembeni árfolyamának ingadozási sávját +/-15%-ra, 2001. június 18-i hatállyal sor került a még fennálló tőkekorlátozások eltörlésére, 2001 júniusában a jegybank meghirdette az inflációs célkitűzés rendszerét, végül 2001. augusztus 21-én a kormány és az MNB döntött az előre bejelentett csúszó leértékelés rendszerének megszüntetéséről október 1-jei hatállyal. Ettől az időponttól kezdődően a

38

Magyarországon követett árfolyamrendszer teljesen megfelel az ERM-II-nek. AZ egyetlen különbség, hogy a rendszer fenntartásáért nyilvánvalóan a Magar Nemzeti Bank egyedül felelős, az esetleg szükségessé váló intervenciókat az EKB támogatása nélkül kell végrehajtania, ahogy a jelenlegi középárfolyamot is az MNB határozza meg, míg az ERMII-ben majdan érvényes középárfolyamról az EKB-val egyetértésben kell döntenie. Ha a magyar árfolyamrendszer az ERM-II tagságig nem módosul, akkor ezek szerint a jelenleg követett gyakorlathoz képest nem kell az MNB-nek lényeges változtatással számolnia. A monetáris politika jelenlegi rendszerében tehát a forint-euró árfolyam a devizapiaci kereslet és kínálat alapján +/-15%-os széles árfolyamsávban ingadozhat az MNB által meghatározott középárfolyam körül. Mindaddig, amíg a forint árfolyama a sáv széleit nem éri el, az MNB nem kíván közvetlenül beavatkozni alakulásába. Szemben a szűk sávos, előre bejelentett csúszó leértékeléses árfolyamrezsimmel, ahol a piaci inflációs várakozások koordinálására a leértékelési ütem csökkentésének mértéke, illetve időzítése szolgált, a széles árfolyamsávban a jegybank inflációs előrejelzése vette át az inflációs várakozások befolyásolásának szerepét. Az inflációs célkövetés rendszerében az MNB a monetáris politikáját úgy kívánja alakítani, hogy a kormánnyal egyetértésben meghatározott és előre bejelentett inflációs célja teljesüljön. A monetáris politika szükséges szigorát a jegybank inflációs prognózisa, pontosabban annak a célértékhez viszonyított nagysága mutatja. Ha az előre jelzett infláció meghaladja a kitűzött célt, a monetáris feltételek szigorítása, ha elmarad tőle, azok lazítása várható. A magyar gazdaság nyitottsága és a nominális árfolyamnak a várakozásokban játszott szerepe következtében az MNB és a kormány által közösen meghatározott inflációs cél teljesülésében továbbra is kiemelt szerepet játszik a forint euróhoz képesti árfolyama. A piaci árfolyam alakulását azonban a széles sávon belül már csak közvetve képes befolyásolni a jegybank. Az új rendszerben az árfolyam- befolyásolás fő eszköze a jegybanki kamatok változtatása. A nominális árfolyam felértékelődése az MNB várakozásai szerint kedvező hatással lesz az inflációcsökkentés folyamatára: egyrészt a felértékelődés közvetlenül mérsékelni fogja az inflációt az importált termékek áremelkedésének visszafogásán keresztül, másrészt a felértékelődés mérséklően hat a piaci versenyen keresztül az importtal versengő belföldi előállítású termékek árnövekedése esetében is.

39

Árfolyamrendszer A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény alapján az árfolyamrendszer megválasztása tekintetében a kormány az MNB-vel egyetértésben dönt. A jelenlegi árfolyamrezsim a sávos árfolyamrendszerek közé tartozik. Az árfolyamsáv közepét és széleit, valamint a forint hivatalos árfolyamát az euróval szemben határozza meg az MNB. A forint jelenlegi középárfolyama 276,1 Ft/euró, amelytől a piaci árfolyam mindkét irányban 15 százalékkal térhet el, vagyis az árfolyamsáv szélei a 317,5 Ft/eurós és a 234,7 Ft/eurós árfolyamszinteknél vannak. A forint sávon belüli mozgását a piaci erők határozzák meg. Az MNB-nek joga van a sávon belül beavatkozni az árfolyam alakulásába, de ettől a jelenlegi árfolyamrendszer bevezetése, vagyis 2001. május 4. és a 2003. januári spekulációs támadás között tartózkodott. Az MNB által jegyzett hivatalos devizaárfolyam is a piaci árfolyamot tükrözi. Abban az esetben, ha az árfolyam eléri a sáv szélét, a jegybank, kötelezettségvállalásának megfelelően, devizapiaci intervenció alkalmazásával tartja a forintot a sávon belül. Ez azt jelenti, hogy a sávszéleken devizavétellel vagy devizaeladással megakadályozza az árfolyam további erősödését vagy gyengülését. Az intervenció minimális összege 4 millió euró. A jelenlegi magyar árfolyamrendszer lényeges jellemzőit tekintve megegyezik az ERM II. árfolyamrendszerrel, amelyben legalább két évig részt kell vennie minden olyan országnak, amely az európai Gazdasági és Monetáris Unióhoz kíván csatlakozni a jövőben. (MNB honlapja) 4.3.3 Kamat- és államháztartási politikáról röviden. Kamatpolitika. A maastrichti konvergenciakritériumok egyike kimondja, hogy a hosszú távú kamatra vonatkozó kritérium teljesítéséhez a tízéves magyar állampapírok éves átlagos kamatlábának fenntartható módon a referenciaérték alá kell csökkennie. Ez 2 százalékponttal magasabb, mint a 3 legalacsonyabb inflációjú ország kamatlábainak átlaga. Az MNB irányadó eszköze a heti egyszeri alkalommal, fix kamatozással, mennyiségi korlát nélkül a bankok részére biztosított kéthetes jegybanki betét. Futamideje a monetáris politika transzmissziójának szempontjából megfelelő: hatékonyan képes befolyásolni az MNB operatív céljául szolgáló rövid, három hónapos futamidejű pénzpiaci kamatok 40

alakulását, valamint a hitelek és betétek kamatátárazódási folyamatát. Az EKB irányadó eszköze kéthetes hitel, amit változó kamatozású tender keretében nyújt a bankoknak. Amennyiben a korábban felhalmozott sterilizációs állomány leépülése megtörténik, és a bankrendszer strukturális likviditáshiányos állapotba kerül, az MNB irányadó eszköze betét helyett szintén hitel lesz. Az EKB hiteltendereinek egyéb paramétereit teljes mértékben azonban várhatóan csak a GMU-csatlakozáskor vesszük át. A jegybanki kamatfolyosó szerepe, hogy az egynapos bankközi kamatok szélsőséges ingadozását megakadályozza, és ez által elősegítse a monetáris transzmisszió hatékonyságát. A rövid futamidejű hozamok volatilitása ugyanis továbbgyűrűzhet a hozamgörbe lejárataira, ami befolyásolja a jegybanki operatív célként megjelölt kamatok alakulását. Az egynapos bankközi kamatok alsó határát a jegybanki egynapos betét kamata jelenti, az aktív oldali rendelkezésre állás formájában pedig az egynapos fedezett hitel. A bankközi kamatok stabilizálását, simítását elősegítheti, ha a kamatfolyosó tetején és alján elhelyezkedő instrumentum kamatszintje közel van egymáshoz. A nominális kamatok csökkenése lehetővé tette, hogy az MNB a kamatfolyosó szélességét fokozatosan, 2000hez képest a felére csökkentse (4-ről 2 százalékra). A kamatfolyosó szélessége így az EKB szabályozásával is összhangba került. Az európai jegybanki gyakorlattól idegen aktív repokeret (egynapos futamidejű, mennyiségi korlát melletti hitelnyújtás) és keretkiegészítő repo (a mennyiségi limiten túl, magasabb kamat ellenében nyújtott hitel) eltörlése 2001-ben az eszköztár egyszerűsítésén túl megteremtette a kamatfolyosó szimmetriáját, ezáltal hozzájárulhatott a pénzügyi közvetítés költségeinek mérsékléséhez, a pénzügyi piacok fejlődéséhez is. Így ma már az MNB ügyfelei mennyiségi korlát nélkül, állampapír-fedezet ellenében juthatnak egynapos vagy napon belüli jegybanki forráshoz. Ezzel a lépéssel a jegybanki eszköztár részeként alkalmazott aktív és passzív oldali rendelkezésre állás és azok feltételei is megfelelnek az EKB gyakorlatának. Államháztartási politika. A fenntartható államháztartási pozícióra vonatkozó maastrichti kritérium teljesítéséhez Magyarország nem állhat úgynevezett túlzott deficit miatti eljárás alatt a monetáris uniós részvételről való döntéskor. Túlzott deficit miatti eljárás akkor indul egy tagország ellen, ha a konszolidált államháztartási hiány meghaladja a GDP 3 százalékát és/vagy bruttó államadóssága a GDP 60 százalékát, és akkor szűnik meg, ha sikerül fenntartható módon a fenti referenciaértékek alá csökkenteni ezeket a fiskális mutatókat. 41

Ahhoz, hogy a fiskális szabályok sikeresen működjenek, először gondosan ki kell tűzni a konvergenciapályát. A szabályoknak kellően rugalmasnak kell lenniük a külső sokkok levezetéséhez. Mindennél előbbre való azonban, hogy a szabályokat a lehető legátláthatóbb módon alkalmazzák, azaz korlátozzák az elszámolási „kreativitás” terét, valamint hogy átfogó és gyakorlati jelentéstételi kötelezettség legyen. Magyarország 2002-ben második alkalommal készítette el a középtávú makrogazdasági pályát, amely magában foglalja a makrogazdasági mutatók előrejelzése mellett a kormányzati adósság- és deficitmutatók meghatározását is. A kormány által elfogadott makrogazdasági pályának öt fontos célkitűzése van: 1. az államháztartási hiány folyamatos csökkentése; 2. olyan jövedelempolitika, amely a termelékenység bővülésével összhangban lévő reálbérnövekedésre épül; 3. a fiskális és a monetáris politika összehangolása; 4. a gazdaság teljesítményének növelése; 5. az esélyegyenlőség megteremtése. A következő évek fiskális pályájára vonatkozó követelményeket jelentős mértékben meghatározzák az uniós tagságból adódó kötelezettségek. Az euróövezeten kívüli tagállamok tekintetében a túlzott deficit egyrészt kizárja a monetáris unióba való belépést, másrészt ez esetben az ECOFIN26 élhet azzal a felhatalmazással, hogy felfüggessze a tagállamnak a kohéziós alapból folyósított támogatásait. Az államháztartás hiányát leíró irányszámok szerint 2006-ra 2 százalékos deficit lehet. 2003-ban a cél a hiány 4,5 százalékos GDP arányos szintre szorítása. Ennek 2005-ig 1-1 százalékponttal kell mérséklődnie.(Madár-Oláh{2003}) A magyar költségvetés hiányának a megfelelő szintre való csökkentése tehát az egyik legfontosabb követelmény gazdaságunkkal szemben. Az inflációs és az ERM-II-höz tartozó kritériumokkal szemben a büdzsé hiányának csökkentésekor nehezebb dolguk lesz a gazdasági szakembereknek, mert az Európai Uniós csatlakozásunk növelni fogja a költségvetési hiányt. Ez a negatív tendencia rövid távú lesz, de hosszabb távon a gazdaság felpörgése jót tehet a büdzsé bevételi oldalának. A hiány növekedését mérsékli, hogy a csatlakozás után a költségvetési szubvenciók csökkennek. A költségvetést azért érinti rövid távon hátrányosan az EU-csatlakozás, mert Magyarországnak is hozzá kell járulni majd a közösségi költségvetéshez, és ez növeli az ország

26

ECOFIN: Gazdasági és pénzügyminiszterek tanácsa.

42

kiadásait. Ezzel szemben az ide irányuló transzfereket csak átfolyatják a költségvetésen, így azok nem csökkentik a deficitet. Hosszabb távon az EU-tagság hatása pozitív lehet, a belépés a gazdasági növekedés elősegítésén keresztül ugyanis az adóbevételek bővülését is magával hozhatja. A Pénzügyminisztérium számításai szerint 2004-ben a költségvetés csaknem 150 milliárd forinttól esik el a csatlakozás miatt. A közösségi költségvetéshez való hozzájárulás összege évről évre növekedni fog, 2006-ban pedig már 240 milliárd forintot kell Budapestről Brüsszelbe utalni. (Kolozsi {2003}) A befizetések mintegy kétharmada a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapú hozzájárulásból származik, a fennmaradó rész pedig nagyjából egyenlően oszlik meg az általános forgalmi adóból (áfa) és a hagyományos saját közösségi forrásokból – azaz elsősorban vámbevételekből – származó hozzájárulások között. A közösségi jog értelmében a csatlakozás után az EU közvetlenül hatályosulnak Magyarországon, és az adminisztrációs költségek fedezésére Magyarország a beszedett vámbevételek 25 százalékát tarthatja meg. A hiány növekedését mérsékli, hogy a csatlakozás után a költségvetési szubvenciók is csökkennek. Javíthatja a költségvetés pozícióját, hogy bizonyos adókat a csatlakozáskor, illetve derogációk esetén a csatlakozás után jelentősen emelni kell. Ezzel szemben arra figyelni kell, hogy miután az EU-támogatások az esetek többségében társfinanszírozást jelentenek, így amennyiben a magyar gazdaság és a költségvetés nem készül fel a támogatások fogadására, illetve nem biztosít saját forrást, úgy jelentős összegektől eshet el az ország. Hamecz István, az MNB ügyvezető igazgatója szerint Magyarország a stabilitási és növekedés egyezmény (SNE) értelmében könnyen túlzott deficiteljárás alá kerülhet, ha nem csökken az ország államháztartási hiánya. Magyarország szinte bizonyosan nem teljesíti majd a deficitkritériumot 2004-ben, így a csatlakozással egy időben a kormánynak a hiány lefaragását célzó konvergenciaprogramot kell készítenie. (Kolozsi {2003}) A Monetáris és Gazdasági Unióhoz vezető úton elsősorban az a legfontosabb, hogy Magyarország

teljesítse

a

maastrichti

konvergenciakritériumok

által

támasztott

követelményeket. Úgy gondolom, hogy érdemes lenne kicsit több figyelmet szentelni olyan országok gazdasági folyamatira is, melyek Európai Uniós csatlakozásuk idején olyan vagy hasonló gazdasági fejlettséggel rendelkeztek, mint most Magyarország. A „kevésbé fejlett”

EU-tagországok

{Írország

(1973),

Görögország

(1981),

Portugália

és

Spanyolország (1986-ban csatlakozott az Európi Közösséghez)} tapasztalatainak 43

áttekintése

kiinduló

pont

lehet

Magyarország

jövőbeli

euróövezet-részvételnek

vizsgálatához. Országunk nem feltétlenül azokkal a gazdaságpolitikai dilemmákkal fog szembesülni, amelyeket e négy országnak kellett megoldania a csatlakozást követő időszakban, ez azzal magyarázható, hogy egyrészt eltérő külső gazdasági környezettel, másrészt más jellegű gazdaságpolitikai kihívásokkal szembesültek/szembesülnek az akkor és a most csatlakozók. A kevésbé fejlett tagországok csatlakozása idején méreteiben kisebb, intézményi/szervezeti szempontból kevésbé harmonizált, összességében kevésbé integrált gazdasági közösségről beszélhettünk, mint napjainkban. Írország, Görögország, Portugália és Spanyolország a reformok végrehajtása idején jelentős közösségi forrásokhoz jutott, addig a most csatlakozók az átalakulás, illetve harmonizáció szinte teljes költségét maguk állják, korlátozva ezzel a fiskális politika mozgásterét. Írországban a humán tőke fejlesztése és a korszerűbb termelési eljárások alkalmazása elsősorban a közvetlen külföldi beruházások révén valósult meg. A beruházások (és megtakarítások) szintje – ellentétben azok hatékonyságával – nem volt magasabb Írországban, mint Spanyolországban vagy Portugáliában, de míg az íreknél főleg gépekbe ruháztak be, addig a két ibériai országban a beruházásokon belül nagyobb részt képviselt az építőipar. Görögország esetén az instabil makrogazdasági környezet és a fiskális átláthatóság hiánya miatt alacsony volt a beruházások hatékonysága és szintje is. A fentebb említett négy ország esetén a gyors felzárkózás záloga a közvetlen külföldi beruházásokra is támaszkodó, feldolgozóiparra koncentráló, hatékony beruházásokat lehetővé tevő, illetve makrogazdasági stabilitással párosuló stratégia volt. Ebből kiindulva a magyar átalakulás ígéretesnek tűnik, hiszen legfontosabb jellemzőiben jobban emlékeztet a legsikeresebbnek bizonyult ír stratégiára, mint a déli országokéra.

44

5. Az euró bevezetése Magyarországon. Magyarország 2004. május 1-jén az Európai Unió teljes jogú tagjává válik. Ahhoz, hogy beléphessünk az EU közös valutáját használó országok sorába, a magyar gazdaságnak teljesítenie kell a maastrichti konvergenciakritériumok által támasztott feltételeket, és csatlakoznunk kell a Gazdasági és Monetáris Unióhoz. A 2004. május 1-jei csatlakozás után nem fog ugrásszerűen javulni az állampolgárok életszínvonala, de a hatalmas európai piac, a gazdagabb tagállamok pénzben is megnyilvánuló szolidaritása és egy új gazdaságpolitikai kultúra együtt stabil és modern gazdaságot teremthet. Ez idővel elhozza majd az életszínvonal emelkedését is. A magyar gazdaságnak hosszú távon mindenképpen előnyös az euróövezethez történő csatlakozás, csupán az időzítésről vannak viták. Az euró bevezetésével kapcsolatban az MNB hivatalos álláspontja az, hogy az optimális időpont a reálisan elképzelhető legkorábbi. De a Pénzügyminisztérium hivatalosan csak az idei év második felében határozza meg az euróövezethez történő csatlakozás céldátumát. 5.1 Az euró magyarországi bevezetésének hosszú távú hatásai. Csökkenő reálkamatok okozta növekedési többlet: A monetáris unióhoz való csatlakozás következtében csökkeni fognak a hazai reálkamatok, két okból: egyrészt a szigorú uniós költségvetési előírások miatt csökkennie kell a közösségi szektor eladósodásának, másrészt a közös valuta bevezetésével megszűnik a magyarországi befektetések árfolyamkockázata, illetve csökken az inflációs bizonytalanság, ami a reálkamatokra is mérséklően hat, hiszen nem kell a bizonytalanságból fakadó felárat fizetnie a hitelfelvevőnek. Ezeknek pozitív hatása lesz a gazdaságra, illetve a fizikai és a szellemi tőkébe történő magán- és a közösségi szektor beruházásai feltehetőleg növekedni fognak, és ez emeli hosszú távú növekedési rátánkat is. Az invesztíciók bővülésének az euró bevezetése után már sokkal kevésbé lesz korlátja a fizetési mérleg hiánya, mivel a külföldi befektetőknek nem kell tartaniuk egy esetleges leértékelődéstől. Ezáltal a közös valuta bevezetése után az ország magasabb folyó fizetési mérleghiányok mellett is meg tudja őrizni a makrogazdasági egyensúlyt, amivel a beruházások bővülésének egy jelentős korlátja szűnik meg. A magasabb beruházási ráta hosszabb távon a gazdaság dinamikusabb növekedését, az EU átlagához való gyorsabb jövedelmi felzárkózást eredményezhet.

45

Tranzakciós költségek megszűnéséből adódó nyereség: A saját valuta fenntartása tranzakciós költségekkel jár. Ezek a tranzakciós költségek elsősorban a bankok és más pénzügyi közvetítők által a külföldi fizetőeszközök forintra vagy más külföldi fizetőeszközre való átváltása fejében az ügyfeleknek felszámított jutalékok, vételi- és eladási árkülönbözetek formájában merülnek fel. Ide tartoznak azok a „házon belüli” költségek is, melyeket a devizaügyletekben érintett vállalatok az ezen ügyletek miatt szükséges külön adminisztráció és kockázatkezelés miatt kénytelenek viselni. Az átváltási költségek a háztartások és vállalatok számára költségeket, a bankok számára viszont bevételt jelentenek. Az átváltási költségek megszűnése azonban nem egyszerű jövedelemátcsoportosítást jelent a bankszektortól a vállalatok és háztartások felé, hiszen a pénzváltási tevékenység egy részének megszűnésével felszabadulnak olyan termelő erőforrások, melyek eddig lényegében egy adminisztratív korlátozás (saját valuta használata) által voltak lekötve. Ez az erőforrás-újraelosztás a GDP magasabb növekedési ütemét fogja okozni. Az élénkülő külkereskedelem okozta többletnövekedés: A közös valuta külkereskedelem-bővítő hatása mögötti érvek az árfolyam-ingadozás, illetve a különböző valuták külkereskedelmi fizetésekben való használatának tranzakciós átváltási költsége, mint kereskedelmet akadályozó tényezők megszűnésére épülnek, ezért emelheti a magyar gazdaság növekedési ütemét A bővülő külkereskedelem növekedésélénkítő hatását pedig a technológiai transzfer, a szaktudás átvétele, a növekvő verseny és egyéb, a nagyobb külkereskedelemből származó, a növekedésre pozitív hatást gyakorló tényezők magyarázzák. Az önálló monetáris és árfolyam-politika feladása: Az önálló monetáris és árfolyam-politika elvesztését sokan az euró bevezetésének – nehezen számszerűsíthető – költségei közé sorolják.

Az

országspecifikus

kezelésére.

sokkok

árfolyam-politika eszközei Magyarország

elvben

esetében

alkalmasak

azonban

erről

az a

gazdaságpolitikai eszközről való lemondás nem jár komoly veszteséggel. Ennek oka egyrészt az, hogy mivel Magyarország külkereskedelme mélyen integrált az euróövezetbe, termelési szerkezete pedig kellően sokoldalú, az euróövezetet és Magyarországot a többi euróövezeti tagállamtól lényegesen eltérően érintő, úgynevezett aszimmetrikus sokkok valószínűsége csekély. Aszimmetrikus sokkokat okozhat a feltörekvő országokat övező bizalom ingadozása is, ezt azonban általában éppen a saját valuták fenntartása hívja életre. Az euró bevezetésével az ilyen típusú sokkok lehetősége kizárttá válik. A másik ok, hogy a nominális árfolyam változásai a magyar tapasztalatok szerint rendkívül gyorsan 46

megjelennek a hazai árakban. Így a versenyképességi szempontból releváns reálárfolyam befolyásolása egyébként is csak korlátozottan áll a gazdaságpolitika rendelkezésére. Természetesen az euró bevezetése után sem lehet teljesen kizárni aszimmetrikus sokkok előfordulását, ezek kisimítása azonban a sokk által érintett, hitelképes piaci szereplők számára a közös valuta bevezetése után jóval egyszerűbb. A saját pénz kibocsátásából származó bevétel elvesztése: A saját valuta fenntartása esetén az állam a pénzkibocsátásból eredő, ún. seigniorage bevételhez jut. A monetáris unióban való részvétellel ez a bevétel értelemszerűen a nemzeti jegybanktól átkerül a KBER-hez, és csak onnan kerül visszaosztásra az euróövezeti tagállamok számára előre meghatározott szabályok alapján. Ezek a szabályok az adott tagállam lakosságát és gazdasági teljesítményét veszik figyelembe. A nemzetgazdasági szintű nettó seigniorage veszteség számításakor ezt a várható visszaosztott jövedelmet kell összevetni azzal a bevétellel, amit – ugyanolyan gazdasági növekedési és inflációs teljesítmény (azaz ugyanolyan arányú pénzkibocsátás mellett) – a saját valuta fenntartása esetén realizálna az állam. A hasznok és az esetleges költségek számbavétele alapján el lehet mondani, hogy a tartós hasznok a Magyar Nemzeti Bank becslése szerint évente a GDP 0,6–0,9 százalékával haladják meg a tartós költségeket, azaz a monetáris unióba való belépés minden egyes évvel való halasztása ekkora veszteséget jelent az országnak. Fentebb említésre került a GDP várható változásának mértéke az euróövezetbe lépés után. Sokszor hallani azt a már lassan közhelynek számító kijelentést, hogy Magyarország gazdaságának jelenlegi éves fejlődése meghaladja az Európai Uniós országok gazdasági fejlődésének átlagát. Tegyünk egy rövid kitérőt és nézzük meg, hogy a magyar gazdaság utoléri-e – és mikor – az EU egy főre jutó GDP átlagát. Az első, önkéntelen válasz ugyanis nyilván az lehet, hogy amennyiben a magyar gazdaság növekedési üteme tartósan meghaladja az uniós átlagot, akkor bizonyos időn belül eléri, sőt ezt követően meg is haladja azt. (3.melléklet) De sokan nem veszik figyelembe azt, hogy a magyar növekedési ütem erőteljesen függ az EU növekedési ütemétől, illetve a fejlettségbeli szintkülönbség alakulásától, akkor a helyzet megítélése már nem ilyen egyszerű. Egyenlőre, még nem lehet egyértelműen meghatározni egyetlen, konkrét számot az uniós átlaghoz való felzárkózás időigényére: a feltételek függvényében ez a 15 és 45 éves időhatárok között – bár korántsem azonos valószínűséggel – bárhol lehet, sőt szélső esetekben még ezeken kívül is eshet. Magyarország egy főre jutó jövedelme vásárlóerőparitáson számolva jelenleg az EU átlag körülbelül 50 százaléka. Ha feltesszük, hogy a 47

magyar növekedési ütem átlagban 4,75 százalékkal haladja meg az euróövezet hosszú távú növekedési ütemét, akkor a Lucas-féle 70-es szabály szerint egy 4,75 százalékkal növekvő ország 70/4,75=14,7 év alatt duplázza meg nemzeti jövedelmét, tehát Magyarország lemaradása az EU átlaghoz képest körülbelül 15 év alatt a mostani felére (EU gazdasági szintjének 75 százalékára) csökken. (Horváth-Szalai{2002}). 5.2 Az euró bevezetésének várható időpontja. Mind a közvélemény, mind a gazdasági szakemberek többsége egyetért abban, hogy Magyarország számára nem csak az Európai Unióba lépés előnyös, hanem az ehhez szorosan kapcsolódó - az euró készpénzként történő bevezetését magában foglaló Gazdasági és Monetáris Uniós csatlakozás is. A viták tárgyát a GMU-s csatlakozás időzítése képzi. Ezen időpont meghatározására számos elmélet alakult ki. Egyes vélemények szerint a csatlakozás időpontját előre meghatározni taktikai hiba, mások szerint érdemes lenne az eurót akár, egyoldalúan is bevezetni még a GMU-s csatlakozás előtt, a legvalószínűbb csatlakozási dátum 2007 és 2010 közé tehető, de itt is reálisabb ezen időszak elejével számolni. 5.2.1 Az euró későbbi bevezetésének érvei. A bevezetőben említésre került egy vélemény mely szerint „Magyarország taktikai hibát követ el azzal, ha előre deklarálja az eurózónához való csatlakozás időpontját, mert növeli a nemzeti valuta árfolyamára nehezedő nyomást, a forint erősödése pedig nincs összhangban az ország gazdasági teljesítményével és rontja a versenyképességet” Surányi György a CIB Bank elnöke (Közgazdasági Szemle {2002. november 13} 108. old). Surányi szerint elvileg igaz ugyan, hogy az eurózóna alacsony inflációja és az alacsony kamatszint ösztönzi a növekedést, de az MNB becslése, miszerint az eurózónához való csatlakozás önmagában egyszázalékos növekedési többletet eredményezne, túlzás, mert átlagosan 5 százalékos beruházásiráta-növekmény produkál csak ekkora többletet; a vállalati

hitelek

viszonylag

alacsony

hányada

mellett

néhány

százalékos

kamatcsökkenéstől nem volna szabad ezt várni. Az árstabilitásnak tekintett, az eurózónába elvezető 2 százaléknál kisebb infláció deflációs veszélyekkel járna a magyar gazdaságban, s a növekedési ütem visszafogásával veszteségeket okozna. Az államháztartási hiány 48

fenntartásának a lehetősége is más az eurózónán belül és kívül: az előbbi esetben a GDP 3 százaléka alatt kell maradnia a deficitnek, az utóbbiban viszont egy üzleti ciklus átlagában kiegyensúlyozott költségvetést kell produkálni. A felzárkózó országok gazdasági növekedése gyorsabb, inflációja pedig a Balassa-Samuelson hatás – amely szerint a bérintenzív

szolgáltatások

árszintje

gyorsabban

emelkedik

az

átlagosnál

–

eredményeképpen magasabb, mint az eurózóna tagországaié, s ebből adódóan a költségvetési hiány mértéke is nagyobb. Az államháztartási hiány fenntartható mértéke Magyarországon tehát különbözik az eurózóna-tagországok deficitjétől, s ha idő előtt vesszük magunkra a „kényszerzubbonyt”, akkor a növekedési energiákat fékezzük le vele. (Közgazdasági Szemle {2002. november 13} 108. old). Mikor ezek a szavak elhangzottak 2002. november 13.-án Surányi György jól látta, hogy az erős forint nagy spekulációs veszélynek volt kitéve és ezzel a Magyar Nemzeti Bank elősegítette a forint árfolyama kínálta spekulációt, és ezzel fokozta az államháztartási hiányt. Ha visszaemlékszünk 2003. év elejére nagy politikai és gazdasági nézeteltérések is voltak a mesterségesen magasan tartott forint miatt, és végül az MNB engedett a nyomásnak és csökkentette a forint árfolyamát. Az is igaz, hogy ha idő előtt vetjük alá magunkat a konvergenciakritériumok által támasztott követelményeknek, akkor lefékezzük növekedési energiáinkat, ellenben hosszú távon előnyösebb lehet a korai csatlakozás. 5.2.2 Az euró egyoldalú bevezetésének érvei. Az európai árfolyam-mechanizmusra (ERM-II) jellemző korlátozott árfolyamrugalmasság és a tőkeáramlás teljes liberalizálása komoly instabilitást okozhat az eurózónához csatlakozni kívánó országok pénzügyi rendszerében – vélik a londoni székhelyű Centre for Economic Policy Research kutatói, akik így az euró egyoldalú, azaz a konvergenciakritériumok teljesítése előtti bevezetését is megfontolandónak tartják. (Centre for Economic Policy Research honlapja.) Az európai Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás feltételrendszerét megfogalmazó maastrichti szerződés (MSZ) értelmében a tagjelöltek nem vezethetik be egyoldalúan az eurót. AZ MSZ előírja, hogy az euró bevezetés előtt a tagjelölteknek két évet el kell tölteniük az ERM-II keretei között, le kell szorítaniuk az inflációt és a kamatszintet, miközben csökkenteniük kell az államháztartás hiányát és az államadósságot. Az ERM-II hasonló a jelenlegi magyar rendszerhez, azaz +/-15 százalékos árfolyammozgást tesz lehetővé és tiltja a tőkemozgások korlátozását. A csatlakozó országok ilyen 49

körülmények között a konvergenciafolyamat miatt jelentős tőkebeáramlásra számíthatnak, márpedig ezek az előző évtized pénzügyi válságait is rendre megelőzték. A csatlakozó országok devizája reálfelértékelődés előtt áll. AZ ERM-II rendszer az árfolyamsáv, illetve a gyakran alkalmazott belső implicit sáv szélén megakadályozza a nominális felértékelődést, és ezzel szükségtelen inflációs nyomást okoz. Miután az alacsony infláció az egyik maastrichti kritérium, így az árfolyamrendszer áttételesen az eurózónához való csatlakozást gátolja. A forintsáv eltolására irányuló spekulációs támadás óta egyre többen úgy gondolják, hogy érdemes lenne minél előbb bevezetni az eurót Magyarországon, de az euró egyoldalú bevezetését szerintem elvetik, mert nyílt szembefordulás lenne a maastrichti konvergenciakritériumokkal és, negatívan befolyásolná az ország Európai Uniós megítélését. 5.2.3 Az euró korai bevezetésének előnyei. Az előző két fejezetrészben áttekintettük az euró bevezetésének két szélsőséges bevezetési dátuma mellett szóló érveket. Mint a fejezet bevezetőjében jeleztem a legvalószínűbb csatlakozási időpont 2007 és 2010 közé tehető. Az érveket egymás mellé állítva nagyobb a valószínűsége, hogy Magyarország 2007 körül fog csatlakozni az eurózónához. A 2007-es eurócsatlakozás középtávon valamivel alacsonyabb GDPnövekedést eredményez, mint a közös valuta 2010-es bevezetése, de számos nem számszerűsíthető kockázattól szabadítja meg a magyar gazdaságot. Az euró bevezetésével kapcsolatban az MNB hivatalos álláspontja az, hogy az optimális időpont a reálisan elképzelhető legkorábbi. Optimális körülmények mellett a közös valuta későbbi bevezetése jár bizonyos „reálelőnnyel”. Ha az ország 2010-ben csatlakozna az euróövezethez, akkor ez 2020-ig átlagosan évente kevesebb, mint 0,1 százalékpontos növekedési többletet eredményez. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a csatlakozáshoz szükséges maastrichti kritériumrendszer elérése reálgazdasági áldozattal jár. Minél gyorsabb csatlakozás a cél, annál szigorúbb gazdaságpolitikára van szükség, és így nagyobb a növekedési veszteség is. Szintén a későbbi csatlakozás előnye, hogy a magyar gazdaságpolitika mozgástere megmarad. Hogy ez mekkora előnyt jelent, az még kérdéses. A hazai gazdaság folyamatai annyira harmonizáltak már az EU-éval, hogy a közös konjunktúraszabályozás megfelelne Magyarországnak is. Ugyanakkor megmaradnak azok a kockázatok is, melyek miatt a gazdaságpolitika önállósága fontos lenne: elsősorban az árfolyamkockázat. A ebből fakadó 50

hátrányok számszerűsítése igen komplikált, hiszen egy esetleges spekulációs támadás esélye, iránya és főleg erőssége felmérhetetlen. Ugyanakkor egy ténylegesen bekövetkező spekulációs károk valószínűleg jelentősen meghaladnák a későbbi csatlakozás kismértékű előnyeit. Éppen ezért a csatlakozás időpontjával kapcsolatos kérdésre a „minél előbb” a válasz. A két csatlakozási stratégia előnyei és hátrányai 2007-es csatlakozás. Hátrányok:

Előnyök: -

árfolyamkockázat megszűnése

-

alacsonyabb kamatok

-

kisebb infláció

-

önálló monetáris politika megszűnése

-

szűkebb gazdaságpolitikai mozgástér

-

lassabb növekedés

2010-es csatlakozás. Hátrányok:

Előnyök: fiskális politika tágabb mozgás-

-

árfolyamkockázat fennmaradása

tere

-

magasabb infláció

-

fokozatosabb árfelzárkózás

-

spekulációs támadások veszélye

-

kisebb reálgazdasági veszteségek

-

Az árfolyamsáv ellen 2003. januárjában indított spekulációs támadás egyértelműen rámutatott: hogy az önálló valuta és monetáris politika sok veszély forrása, ám tartós haszonnal nem nagyon kecsegtet, és a magyar gazdaságnak az az érdeke, hogy a későbbi csatlakozással járó előnyöket feláldozza és az eredeti terveknek megfelelően – 2007-ben az euró felváltsa a forintot. Az EMU tagsággal kapcsolatos döntés a kormány hatáskörébe tartozik, és a pénzügyi tárca még nem közölte a végleges céldátumot. Magyarország 2004 májusában az Európai Unió tagjává válik, úgy 2007-ben elvileg felválthatja a forintot a közös európai pénz, de ehhez teljesíteni kell a konvergencia-kritériumokat. László Csaba pénzügyminiszter a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy legkésőbb 2009ben sor kerül az EMU-csatlakozásra.(Kolozsi{2003}).

51

6. Összefoglalás. Bátran állíthatjuk, hogy Magyarország egy nagy történelmi fordulóponthoz érkezett el, amikor a 2003. április 12.-i népszavazáson az állampolgárok letették voksukat az Európai Uniós csatlakozás mellett, majd 2003. április 16.-án országunk képviselői Athénban aláírták a csatlakozási szerződést, melynek értelmében Magyarország 2004. május 1-jén beléphet az Európai Unióba. Ezzel lezárult egy hosszú folyamat, mely az 1960-as évek elején kezdődött, amikor a magyar résztvevők az ENSZ európai gazdasági bizottságában kezdeményeztek magánjellegű beszélgetéseket az EGK képviselőivel. Az Európai Uniós csatlakozás mellett, Magyarország kifejezte szándékát a Gazdasági és Monetáris Unióba történő belépés mellett is, melynek egyenes következménye az EUtagországok közös pénzének – az eurónak – bevezetése. Az euró bevezetésének haszna: -

-

megszűnnek a tranzakciós költ-

jelentősége,

ségek, -

nincs árfolyamkockázat,

-

serkenti a külkereskedelmet,

-

leszorítja a kamatokat,

csökken a folyó fizetési mérleg

-

hosszabb távon ösztönzi a beruházásokat,

hátránya: -

megszűnik a nemzeti monetáris politika,

-

az inflációt nem lehet sakkban tartani a nemzeti valuta felértékelésével,

-

az ország részben elveszti a pénzkibocsátásból adódó nyereséget, A GMU-hoz való csatlakozásig sokat kell tennie még Magyarországnak a

piacgazdaság zökkenőmentes működése, a közösségi joganyag, az acquis communautaire átvétele s a megfelelő intézményrendszer kiépítése ügyében. Az EU csatlakozás után az egészséges makrogazdasági feltételek megteremtésével stabilizálni kell helyzetünket. Csak azután jöhet a következő lépcsőfok. Az eurózóna kizárólag a szigorú maastrichti konvergenciakritériumok teljesítése révén érhető el. Jogi szempontból pedig a csatlakozástól számítva még legalább két évre van szükség a célba éréshez, mert a Gazdasági és Monetáris Unióban való belépés előtt minden országnak két évet kell eltöltenie az árfolyam-mechanizmusban az ERM-II-ben. Vagyis az új EU-tagok közül 2007. január 1-je előtt aligha lehet bárki is tagja az euró-övezetnek. 51

Az ERM-II-ben való részvétel idején a forint árfolyama egy plusz-mínusz 15 százalékos sávban lebeghet. A közös pénzre, az euróra való áttéréshez egy sor más követelménynek (alacsony, 2 –3 % körüli infláció, a GDP 3 %-a alatti költségvetési deficit, a GDP 60 %-a alatti államadóság) is eleget kell tenni. A forint árfolyama már most is majdnem +/-15 százalékos sávban lebeg, de az infláció letörése és az államháztartás hiányának csökkenése komoly gondot okozhat az ország gazdaságának. Az államháztartás hiánya 2002-ben több mint 1600 milliárd forintot tett ki (ez az EU csatlakozás utáni néhány évben növekedni fog), ami a bruttó hazai termék (GDP) 9,6 százalékának felel meg. Az infláció 2002 decemberében 4,8 százalékos volt, 2003 végén 5,2 százalékos pénzromlás várható, 2004 decemberére pedig 4,0 százalékos árindexet hozhat. Az infláció lényeges csökkenése 2005-2006-ban jelentkezhet. A GDP 2003 és 2006 között évente átlagosan 4,0 százalékkal nőhet. Az eurózónához történő csatlakozásunk dátumával kapcsolatban alapvetően két nézet alakult ki. Az egyik szerint biztonságosabb lenne a legkorábbi lehetséges időpont, 2007 helyett inkább 2009-2010-ben bevezetni az eurót, mert a szigorú maastrichti kritériumoknak való megfelelés akadályozza a nemzetgazdaságok gyorsabb növekedését. Márpedig ez utóbbi a tagjelölt országok fejlődése és felzárkózása szempontjából a legfontosabb célkitűzés. A későbbi csatlakozás mellett érvelők úgy vélik, hogy a jegybank által

követett

szektorsemleges.

árfolyamalapú Az

árfolyam

monetáris

politika

nem

optimális,

felérté-kelődésére

építő

dezinflációs

miután

nem

politika

a

külkereskedelemben részt vevő cégek rovására és a szolgáltatási szektor javára rendezi át a jövedelmeket. A jelenleg követett monetáris politikát egy középtávú társadalmi-gazdasági megállapodásnak kellene felváltania, amely kommunikációs eszközként minimalizálná a dezinfláció költségeit. Ebben az esetben az infláció csökkentése monetáris szigor nélkül is megvalósítható lenne. A gyorsan növekvő gazdaságoknak – mint amilyen a magyar is – átmenetileg a maastrichti referencia-értéket meghaladó költségvetési hiányra lehet szükségük, tekintettel a növekedés hátteréhez amolyan katalizátorként szolgáló kormányzati infrastrukturális beruházásokra. Ráadásul az uniós csatlakozás önmagában is az árszínvonal konvergenciáját – pontosabban: emelkedését – okozza a tagjelölt országokban, számítások szerint éves szinten legalább 1 százaléknyi mértékben. A magyar gazdaság számára ideális infláció mostanság éves szinten 3-6 százalékos. Márpedig ez nem 1,5, hanem 2-4 százalékkal magasabb a maastrichti kritériumoknál.

52

Az euró mielőbbi bevezetését sürgetők ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a közös pénz bevezetésének, illetve a szigorú maastrichti feltételeknek a teljesítése kevésbé lassítja a GDP növekedését, mint amennyire a közös pénz bevezetésének kedvező hatásai – az alacsonyabb kamatlábak, a magasabb tőkebeáramlás – gyorsíthatja azt. Az euró korábbi bevezetését szorgalmazók, fő érve, hogy az euró bevezetésének előfeltételeit jelentő gazdaságpolitikai lépések többségét egyébként is meg kellene tenni ahhoz, hogy a 2002ben igen erősen torzult pályáról az optimálisra kerüljön vissza a magyar gazdaság. A globalizált, nagymértékű és változékony tőkemozgások nyomására megnőtt a saját valutát menedzselő országok sérülékenysége. Az elmúlt két évben Magyarországon is bebizonyosodott, hogy a monetáris politika mozgástere a rugalmas árfolyamrendszerben is meglehetősen korlátozott. Az elmúlt időszakokban tapasztalt tőkebeáramlásokból származó sokkokhoz hasonló jelenségek végigkísérhetik az euró bevezetéséig tartó időszakot. Az euró bevezetéséről szóló döntés alapvetően középtávú gazdaságpolitikai megfontolást igényel. 2002-ben a gazdasági pályát komoly mértékű torzulás érte, mely 2003-ra is kedvezőtlen szerkezetű determinációt jelent. A következő években komoly fiskális kiigazításra lesz szükség, ugyanakkor ez nem csupán az euró bevezetése szempontjából kényszer, hanem az egyensúlyi pályára való mielőbbi visszatérés miatt is elengedhetetlen. 2006-ra elérhetővé válhat egy „optimális infláció”. Az „optimális infláció” nem áll messze attól a szinttől, mely a maastrichti kritériumok teljesítéséhez szükséges. Az euró bevezetésének főbb előnyei többek között az említett árfolyamkockázat eltűnéséből,

a

tranzakciós

költségek

csökkenéséből,

a

feltehetően

alacsony

reálkamatszintből származik. Ezzel párhuzamosan azonban eltűnik az a korlátozott rugalmasság, mely a monetáris politikára most jellemző. Az euró bevezetésével kapcsolatosan igen fontos, hogy a csatlakozáskor ne túlértékelt forinttal lépjünk be a valutarendszerbe. Egy felülértékelt árfolyam nagymértékben akadályozhatja az integrációs folyamat elmélyülését. A bevezetés tényéhez képest hasonló fontosságú az időzítés megválasztása. Feltehetően célszerű minél hamarabb csatlakozni a közös pénzrendszerhez, mely 2007-2008-as csatlakozási dátumot jelent. Ehhez a költségvetési deficitet 2005-re a GDP 3 százaléka alá kell szorítani, az inflációs kritériumot pedig 2005 és 2006 tavasza között éves átlagban kell majd teljesíteni. A kevésbé fejlett EU-tagországok csatlakozási tapasztalatai alapján meghatározhatjuk a gyors és sikeres EMU-belépést biztosító gazdaságpolitika főbb jellemzőit. Egyik legfontosabb eleme a monetáris stabilitás relatíve korai megteremtése és fenntartása. A kevésbé fejlett EU-tagországok ezt nem nominális árfolyamon, hanem elsősorban a 53

kamatokon keresztül megvalósított szigorítással érték el. A monetáris politikát mind a fiskális politika, mind pedig a jövedelempolitika támogatta. A konvergenciát jelentősen segítette a jegybank és a kormányzat együttes és hiteles elkötelezettsége az EMU-belépés mellett. Természetesen a kevésbé fejlett EU-tagországok fejlődéséből nem következik, hogy Magyarországnak ugyanolyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, mint az említett országoknak, de érdemes felhasználni tapasztalataikat gazdaságpolitikánk kialakításakor. Úgy gondolom, hogy az eurót használó országok tapasztalataiból kiindulva, felesleges és kockázatos a nemzeti valuta megőrzése, és érdemes lenne minél előbb bevezetni az eurót itt Magyarországon is. Kicsi és nyitott nemzetgazdaságunk számára nemcsak nehézkes, de nagyon kockázatos is fenntartani az önálló valutát, mert a forint ma már teljesen konvertibilis, vagyis a rövid lejáratú tőkék korlátlanul és hatalmas összegekben áramolhatnak ki és be az országba. Ilyen körülmények között nem létezik olyan árfolyamrendszer, amely garanciát nyújtana a spekulatív támadásokkal szemben. Emellett számos, más pozitív érv is megfogalmazható a mielőbbi euróbevezetés mellett: csökkennek a tranzakciós költségek, megszűnik az árfolyamkockázat, csökkennek a kamatok, nő a gazdasági fejlődés. Természetesen az euró bevezetése és a konvergenciakritériumoknak való megfelelés nagyon nehéz és komplikált feladat, amely szigorú és következetes gazdaságpolitikát kíván. Az eurózónába lépésünkhöz helyre kell állítani a makrogazdasági egyensúlyt, valamint jelentősen csökkenteni kell az infláció mértékét. E két feladat egyrészt rengeteg pénzt emészt fel, másrészt a magyar gazdaság szereplői nincsenek még felkészülve az előttünk álló gazdasági változásokra, így sok itthoni céget, vállalkozást felkészületlenül érhet egy, az euró gyors bevezetésére irányuló gazdaságpolitikai törekvés. Ennek elkerülése érdekében szükségesnek tartanék a gazdasági vezetők részéről egy társadalmi-gazdasági megállapodás tervezetet, amely bemutatná, miért fontos, milyen előnyökkel jár az eurózónához való viszonylag gyors csatlakozás. Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarország számos gazdasági területen már most is szorosan kapcsolódik az Európai Unióhoz, gondolok itt arra, hogy külkereskedelmünk jelentős része az EU felé irányul, gazdaságpolitikánk is konvergál az EU országokéival. A fentebb említett okok miatt a lehető legkorábban kellene csatlakoznunk az eurót használó országokhoz, bár Magyarország eurózónához történő csatlakozásának hivatalos dátumát a Pénzügyminisztérium csak 2003 második felében közli, de már most is majdnem teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy 2008-2009 előtt nem lépünk be az eurózónába.

54

MELLÉKLETEK 1. ábra Európai Unió és a tagjelölt országok.

Forrás: www.europa.eu.int

Európai Unió tagországai Tagjelölt országok Európai Unión kívüli országok

55

2. ábra. Az euróövezet országai.

Forrás: www.europa.eu.int/euro 3. ábra. Euró bankjegyek.

56

4. ábra. Euró érmék.

1. táblázat. 57

Az Ecostat előrejelzése a magyar gazdaság fejlődésére (változás az előző évhez képest, összehasonlító áron, százalék) Mutatók 2001.tény 2002. *prognózis 2003 * prognózis Bruttó hazai termék (%) 3,8 3,2 3,7 Lakossági fogyasztás (%) 4,0 7,5 4,0 Közösségi fogyasztás (%) 0,4 3,5 3,6 Állóeszköz-felhalmozás (%) 3,1 6,0 7,9 Kivitel (%) 9,1 7,2 7,1 Behozatal (%) 6,2 8,7 8,9 Éves fogyasztói árindex (%) 9,2 5,3 5,2 Folyó fizetési mérleg egyenlege (milliárd euró) -1,2 -3,4 -3,6 Közvetlen tőkebefektetések (milliárd euró) 2,3 1,2 1,8 Államháztartási egyenleg (a GDP %-ában) -4,2 -9,7 -5,1

d)

58

Munkanélküliségi ráta (%) 5,7 5,9 5,9

a)

A bruttó átlagkereset alakulása (%) 18,0 19,0 10,0

a)

Külker. áruforgalom egyenlege (milliárd euró) -3,6 -3,2 -3,3 Az ipari termelés alakulása (%) 4,1 2,5 - 3,0 3,5 - 5,0 Az építőipari termelés alakulása (%) 9,9 19 - 21 10 - 12 Kiskereskedelmi forgalom volumene (%) 5,4 10,5 6-7 Betéti kamatok (két hetes MNB) 9,75 9,0 6.5

a)

Vállalkozásoknak nyújtott éven belüli hitelkamatok) 11,2 10,5 8.0 ECOSTAT konjunktúra indexe 47,7 52,5

a)

b)

ECOSTAT Ingatlanbarométere 49,2 52,0

c)

Forrás: KSH, MNB */ Ecostat 2003. januári előrejelzése Megjegyzés: a) az év végén b) a TOP-100, a KKV üzleti és a lakossági bizalom negyedéves átlaga, 2002. IV. negyedév c) Ingatlanpiaci konjunktúra-mutató, 2002. IV. negyedév d) ESA95 módszertan közelítő

Forrás: www.ecostat.hu

59

2. táblázat. Konjunktúramutatók. (Változás az előző év azonos hónapjaihoz képest.) Mutatók

2003

2002

Ipari termelés

1,6 Feb.

4,6 Jan.

Ipari termelékenység

5,0 Feb.

8,8 Jan.

Építőipari termelés

-18,8 Feb. -0,6 Jan.

Kiskereskedelmi forgalom 8,7 Dec. Vendégéjszakák száma

-2,2 Feb.

7,8 Nov. 8,3 Jan.

Export

-10,2 Feb. 2,3 Jan.

Import

-3,7 Feb.

Fogyasztói árak

0,7 Jan.

4,7 Márc. 4,5 Feb.

Belföldi Ipari árak

6,7 Feb.

4,9 Jan.

Építőipari árak

3,8 Feb.

3,4 Jan.

Mezőgazdasági árak

-1,8 Feb.

6,2 Jan.

Bruttó kereset

13,4 Feb. 21,1 Jan.

Nettó kereset

17,9 Feb. 23,5 Jan.

Teljes munkaidős létszám

0,6 Feb.

0,4 Jan.

Forrás: Figyelő 3. táblázat. Az EU-tagállamok és a tagjelölt országok néhány fontos mutatója. Megnevezés

1995

1996

60

1997

1998

1999

2000

EU-15 tagállam GDP növekedési üteme (%) Egy főre jutó GDP

2,3

1,6

2,5

2,9

2,5

3,3

17.600 18.400 19.400 20.200 21.200 22.500

Magyarország A GDP növekedési üteme (%) Egy főre jutó GDP EU-hoz viszonyított arány

1,5

1,3

8.100

8.600

46

47

4,6

4,9

4,5

9.300 10.000 10.700 48

49

5,2 11.700

51

52

Forrás: Gazdasági Szemle IRODALOMJEGYZÉK Felhasznált könyvek: De Grauwe, P. The Economics of Monetary Integration. (A monetáris integráció gazdaságtana). Oxford University Press, 1997. New York. 87-100. o. Gros, D. – Thygesen, N. European Monetary Integration. Longman, 1998. New York. 167179. o. Kende Tamás – Szűcs Tamás. Európai közjog és politika. Osiris, 2002. Budapest. 61-69. o. Magyarics Tamás – Frank Tibor. Handouts for U.S. History (Amerikai történelmi kézikönyv). Panem – McGraw-Hill, 1995. Budapest. 424. o. Urwin, Derek W (Palánkai Tibor szerk.). A közös Európa. Corvina, 1999. Budapest. 177.o. Felhasznált folyóiratok: Csaba László. Az átalakulás fejlődéselmélete. Közgazdasági Szemle, XLIX. évf., 2002/4. 273-291. o. Domokos László. Magyarországnak jobb az Eu-n belül, mint kívül. Napi Gazdaság, XIII. évf., 43. szám. 1-3. o. Farkas Zoltán. „Magyarország az Európai Unió kapujában” Szakmai konferencia a GKI Gazdaságkutató Rt. megalakulása 10. évfordulója alkalmából; Budapest, 2002 november 13. Külgazdasági Szemle, XLIX. évf., 2002/10. 1082-1085. o. Gábriel Péter. Az eszköztár politikai instrumentumainak európai uniós illeszkedése. Világgazdaság, 34. évf., 100. szám. 13. o. Horváth Ágnes – Szalai Zoltán. A kevésbé fejlett EU-tagországok konvergenciájának

60

tapasztalatai. Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001/7-8. 640-658. o. Ismeretlen szerző. Felzárkózás és EU-csatlakozás. Beszámoló a VII: Ipari és Vállalatgazdasági Konferenciáról. Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001/2 163169. o. Ismeretlen szerző. Konjunktúramutatók. Figyelő, 2003/14. 8. o. Ismeretlen szerző. Nagy törést okozna a kimaradás. Világgazdaság, 35. évf. 43. szám. 3. o. Kocsi Margit. Nem lehet sietni az eurózónába. Világgazdaság, 35. évf. 43. szám. 3. o. Kolozsi Pál Péter. A csatlakozás növeli a büdzsé hiányát. Világgazdaság, 35. évf., 72. szám 3. o. Kolozsi Pál Péter. A gyors eurócsatlakozás mellett érvel a pénzügyminiszter. Világgazdaság, 35. évf. 70. szám. 7. o. Kolozsi Pál Péter. Az euró bevezetése 2008-ra tolódhat. Napi Gazdaság, XIII. évf., 43. szám. 3. o. Kolozsi Pál Péter. Sokasodnak az érvek a magyar euró mellett. Napi Gazdaság, XIII. évf., 41. szám. 3. o. Kolozsi Pál Péter – Molnár Csaba. Trükkök segíthetik az euró bevezetését. Napi Gazdaság, XIII. évf., 62. szám. 1-3. o. Kopits György. Hogyan segítheti elő a fiskális politika a valutaválságok megelőzését? Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001/4. 279-290. o. Madár István. Előnyös az euró korai bevezetése. Világgazdaság, 35. évf. 60. szám. 4. o. Madár István – Oláh Gábor. Rögös még az út az eurózónáig. Világgazdaság, 35. évf., 8. szám. 14. o. Mellár Tamás. Mikor éri el a magyar gazdaság fejlettsége az Európai Unió átlagát? Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001/12. 995-1008. o. Polgár Éva Katalin. Az Európai Monetáris Rendszer és az ERM-2. Közgazdasági Szemle, L. évf., 2003/4. 350-369. o. Polgár Éva Katalin. Az európai Gazdasági és Monetáris Unióról – elméleti szemszögből. Külgazdaság, 200/10. sz. 53-70. o. VG-összefoglaló. A tagjelöltek húzzák fel a régiót. Világgazdaság, 35. évf., 75. szám 7. o. Internetes források. Begg, David. Accession Countries Face Grater Volatility in ERM-II. (Nagyobb volatilitással néznek szembe a tagjelölt országok az ERM-II-ben.). www.cepr.org; 61

2003.04.03. Ismeretlen szerző. A GDP negyedéves növekedési üteme. www.mnb.hu; 2003.04.20. Ismeretlen szerző. Árfolyamrendszer. www.mnb.hu; 2003.04.13. Ismeretlen szerző. Euró bevezetés: kockázat – fejlettség. www.portfolio.hu; 2003.04.22. Ismeretlen szerző. Euro notes and coins. (Euró bankjegyek és pénzérmék.) www.europa.eu.int/euro; 2003.04.27. Ismeretlen szerző. Gazdasági és Monetáris Unió. www.eutanfolyam.hu; 2003.04.08. Ismeretlen szerző. Inflációs célkitűzések rendszere. www.mnb.hu; 2003.04.13. Ismeretlen szerző. Magyar Nemzeti Bank, 2003. januári negyedéves jelentése. www.mnb.hu ; 2003.04.02. Ismeretlen szerző. Magyarország középtávú gazdaságpolitikai programja, a uniós csatlakozás megalapozásához 2002. www.penzugyminiszterium.hu; 2003.02.24. Ismeretlen szerző. Map of EU-member countries. (EU-tagországok térképe.) www.europa.eu.int ; 2003.04.27. Kolozsi Gergely. A megtermelt bruttó hazai össztermék volumenindexei. www.ksh.hu; 2003.03.18. Mináry Borbála. A fogyasztói-árindex visszatekintő idősorai. www.ksh.hu; 2003.03.27. MNB Műszaki – Ellátási főosztálya. A forint útja az euróhoz. www.mnb.hu; 2002.11.02. Tietmeyer, Hans. Financial and Monetary Integration: Benefits, Opportunities, and Pitfalls. (Gazdasági és monetáris integráció: Előnyök, lehetőségek és csapdák.) www.euroknow.org; 2003.02.10.

62