Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar

Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar

Létezik-e a politikai centrum, s ha igen, hogyan definiálható? Van-e Magyarországon centrum szavazói bázis?

Lesti Árpád Politológia Tanszék Konzulens tanár: dr. Körösényi András

1

Tartalom 1. El!szó…………………………………………………………………………….……...4 2. Bevezet!………………………………………………………………………….……...6 3. Az elhalt fogalmak………………………………………………………………………9 4.

Tartalmi definiálás……………………………………………………………………..17 4.1. A baloldali pártcsalád……………………………………………………………..19 4.1.1. Szociáldemokrata pártcsoport……………………………………………...19 4.1.2. Kommunista pártcsoport…………………………………………………...21 4.1.3. Újbaloldal pártcsoport……………………………………………………...23 4.1.4. Zöldek pártcsoport…………………………………………………………24 4.2. A jobboldali pártcsalád……………………………………………………………28 4.2.1. Keresztényszociális pártcsoport……………………………………………28 4.2.2. Kereszténydemokrata pártcsoport……………………………………….…29 4.2.3. Konzervatív pártcsoport……………………………………………………31 4.2.4. Széls!jobb pártcsoport………………………………………………….….32 4.3. A centrum pártcsalád………………………………………………………….…..37 4.3.1. Liberális pártcsoport………………………………………………………..37 4.3.2. Agrár pártcsoport…………………………………………………………..39 4.3.3. Etnikai-regionális pártcsoport………………………………………….…..40

5. Formális definíció………………………………………………………………….…..44 5.1. Polaritás……………………………………………………………………..……..47 5.1.1. Bipolaritás………………………………………………………………….47 5.1.2. Multipolaritás ………………………………………………………....……50 5.2. Verseny a szavazatokért…………………………………………………………...51 5.3. A centrum pólus megsz"nése……………………………………………………...56 5.4. A centrum pólus létrejötte…………………………………………………………57 5.5. A magyar pártrendszer 2009-ben………………………………………………….58

2

6. A centrum szavazókör állandóságának magyarországi elemzése……………………...63 6.1. Egyéni körzetek…………………………………………………………………...64 6.2. Megyei listás eredmények…………………………………………………………68 6.3. Szavazókörzetek, települések………………………………………….………….70 7. Befejez! összefoglalás…………………………………………………………………74 8. Irodalomjegyzék……………………………………………………………….....…….77 9. Bibliográfia…………………………………………………………………………….78 10. Internetes oldalak ……………………………………………………………….……..80 11. Függelék………………………………………………………………………….…….82 12. Ábrák, táblázatok és térképek jegyzéke………………………………………………..95

3

1. El!szó A baloldal és baloldali párt valamint a jobboldal és jobboldali párt elnevezések uralták már a politikát hosszú id! óta, amikor a 2002-es országgy"lési választások el!tt pár hónappal életre kelt a Centrum, mint Párt. A Centrum Párt több, kisebb pártból jött létre, s így több különböz! gondolkodásmód keveredett e szervezet politikájában, akár a baloldali és a jobboldali pártok által. Felvet!dött a kérdés, hogy a tagpártokból létrejöv! formáció minek tartja, hová pozícionálja magát. Az akkor éppen kormányzó jobboldalra vagy a kormányra készül! baloldalhoz sorolható inkább? Esetleg ismét valami harmadik utassággal állunk szemben1, melyben megpróbálja szétfeszíteni az ismert bal-jobb skálát és újból egy önálló harmadik pólus kifejl!désének lenne els! számú jele, amely akár a Nyugat-Európában akkor már virágzó zöld mozgalmakat felkarolva kívánja megtörni a két pólus irányába ellép! magyar párt rendszert? Néhány hónapos média jelenléte után nem sikerült a parlamenti küszöb elérése, így bukásnak is ítélhetnénk létét. De biztosan bukás az, ha pár hónap alatt új vagy elfeledetett kifejezésekkel, kérdésekkel gazdagodott a politikai közélet Magyarországon? Az azóta eltelt néhány esztend!ben ilyen sikeresen egy párt sem szólította meg a közepet, mint az elnevezésével is erre utaló Centrum. A fenti történeti esemény, a közép léte-nem léte azok az okok, amelyek rávezették figyelmünket a centrum kérdéskörének tisztázatlan mivoltára, s ezek azok, amelyek arra inspiráltak, hogy részletesebben is foglalkozzunk a témakörrel. Ezen túlmen!en személyes motivációkét megemlítend!, hogy a szerz! is részese volt egy, 2006-ban magát középre pozícionáló, onnan szavazókat remél! párt munkájának, választási kampányának. Tapasztalta, hogy a közép definiálása nem csak az elméletben, a politikai szervezetek oldaláról, szempontjából okoz komoly problémát, de akár a szavazók számára is tartogat izgalmakat, hisz nemegyszer volt lehet!sége hallgatóként részt venni a témát érint! vitákban, ahol a szemben álló felek nem értettek egyet a fenti ideológiák megfogalmazásában. Megjegyezend!, hogy ezek a viták rendre magukon viselték a 1 A harmadik

út keresése amúgy is rendre el!kerül a magyar politikai gondolkodásban. 4

politikai haszonszerzés indítékait, vagyis egyik fél igyekezett a saját oldalától eltávolítani a másik felet. A fentiek alapján kijelenthet!, hogy a társadalomban nem különül el a téma iránt érdekl!d!k köre, hiszen politikusokat, tudósokat és az átlag szavazókat is érdekli, mozgatja a kérdés, így él a remény, hogy mindenki számára érdekes témát dolgozhatunk fel.

Budapest, 2008. november 04. Lesti Árpád

5

2. Bevezet! A centrum latin eredet" szó, jelentése „közép”, „központ”. Értelemszer"en máris adatik a kérdés, hogy minek a közepe, minek a középpontja. Jelen tanulmány célja az, hogy arra a kérdésre keresse a választ, hogy létezhet-e, s ha igen, akkor milyen módon fogalmazható meg, definiálható a centrum. Természetesen nem lehet meghatározni fogalmunkat, ha „testvér fogalmaival”, a baloldallal, a jobboldallal ne foglalkoznánk. Így jelen tanulmány keretein belül meg kell vizsgálnunk mi is a bal, mi is a jobb? Legalábbis mit értenek alatta nagy általánosságban. Hogyan lehet, milyen módon meghatározni ezeket a fogalmakat, esetleg hogyan alakultak ki? Nem feladatunk részletesen sorra venni, hogy az egyes pártok mit értenek alatta, hogyan jelenítik meg és hogyan változnak a jelentés tartalmai akár országonként, koronként, de feltétlenül érintenünk kell a f!bb nemzetközi hasonlóságokat az egyes „oldalak” pártjai között néhány kiragadott szakpolitika (public policy) alapján. Nem feladatunk a politikai szempontú ki a jobboldalibb, ki a baloldalibb kérdéssel foglalkoznunk. Mivel valamilyen szempontból mégis különbséget kell tennünk az egyes résztvev!k között (legalább két csoportot alkotva bel!lük) rendre az önbesorolásukat vesszük majd alapul. A téma kapcsán azonban felvet!dik az az alapvet! kérdés is, hogy egyáltalán létezik-e a XX. század után bal és jobb (valamint ebb!l adódóan centrum), vagy ezek már csak let"nt fogalmak? A dolgozat során az elnevezések alátámasztására keresünk indokokat, amelyek bizonyítani tudják (vagy legalábbis próbálják), hogy ma is él! fogalmakkal van dolgunk. Ennek során els!sorban a bal és jobb elnevezés fog el!térbe kerülni, de a centrum nem is értelmezhet! e kett! nélkül. Reményeink szerint a tanulmány végére a f!bb érveket sikerül olyan összefüggésben egymás mellé helyezni, amik alátámasztják azt a feltételezésünket, hogy a bal és a jobb igenis él! fogalmak, a mai napig mozgatórugói a politikai közéletnek, s pontos definíciókkal, programpontokkal körülhatárolhatóak. Szemben velük a centrum meghatározását nem definíciók alapján, hanem a bal- és a jobboldalhoz mért távolság alapján végezhetjük el. Vagyis míg a baloldal és jobboldal tartalmi oldalról is meghatározható, addig a centrumnak csak formálisan van definíciója. A tanulmány végs!

6

részén pedig egy empirikus elemzéssel is próbát teszünk annak bemutatására, hogy a XXI. század elején, Magyarországon létezik kimutatható centrum szavazó. Ennek bizonyítására a 2002-es Centrum Párt, valamint a 2006-os MDF eredményeit fogjuk elemezni, azét a két pártét, amelyek az adott választási évben a „leghangosabban”, a „legkitartóbban” hangoztatták magukat a középen álló, mind a két oldal felé nyitott esetleg „bizonytalanok” pártjának. Amennyiben munkánk során bizonyítást nyer kimutatható módon ezen szavazói „mentalitás” megléte, úgy akár egy kés!bbi választások során pártok alapozhatnak eme se nem bal, se nem jobboldali, „bizonytalan” identitású közegre. Ahogy a fentiekben is említést nyert a “centrum” szó önmagában is hívó szóvá tud válni (legalábbis kísérletet tesz rá), hiszen nevében is meghatározza célközönségét. Ennek megfelel!en a „bal” és a „jobb” szó is takarja az adott politikai formáció alapvet! értékeit, amelyek összehasonlíthatóvá is váltak máris a nemzetközi, vagy más magyarországi azonos oldali pártokkal, valamint az ellentétes oldallal. A politikával foglalkozó, közéletben szerepet vállaló publicisták, elemz!k, tudósok és politikusok is rendre elvégzik eme elnevezések értelmezését, így széles hazai és nemzetközi irodalom állt a rendelkezésünkre. Ebb!l az 1992-ben, a Politikatudományi Szemle oldalain folyó vita érveit, a vitában megszólalók észrevételeit fogjuk segítségül hívni, s azokkal néhol vitatkozva, néhol pontosítva, továbbgondolva az ott leírtakat kívánjuk bizonyítani az elnevezések létjogosultságát. Ezen túlmen!en a Liget folyóiratban 1994-ben folytatott, felfrissített eszmecsere észrevételeire kívánunk érdemben reagálni. Ez a két, a magyar demokrácia fiatal korából származó eszmecsere azért emelkedik ki a többi, a bal és jobboldalisággal foglalkozó m"b!l, mert rövid id!intervallumon belül (akár néhány szám, akár hónap) próbálkozott meg a téma különböz! aspektusainak megvilágításával, valamint elég jól láthatóvá válik bennük az egymással vitatkozó felek álláspontja, véleményük különböz!sége. Nem elhanyagolható különbség a két teret enged! lap esetében, hogy míg egyik kifejezetten politikatudományi folyóirat, így abban a politika fontos kérdései elméleti megvilágításban is megjelenhetnek, addig utóbbi inkább szépirodalmi, esztétikai folyóirat, amelyben a politikai témák közül aktualitása miatt került el!térbe a bal-jobb vita. A Liget

7

folyóiratban nem egyszer az aktuális szempontok domináltak, vagyis az 1994-es politikai helyzet, a jobboldal teljes veresége, szétesése2 került el!térbe. A tanulmány négy (“igazolás”, két bizonyítási mód és egy empirikus vizsgálat) egymástól jól elkülöníthet! önálló részb!l tev!dik össze. Mivel a baloldali és a jobboldali elnevezések definícióján keresztül tudjuk megragadni a centrumot nem térhetünk ki e két fogalom meghatározása el!l, valamint az el!l, hogy igazoljuk ezek meglétét a XXI. században is. Ez az “igazolás” lenne az els! önálló fejezet. Ezt követné a két bizonyítási mód: egyrészt tekinthetünk a fogalmakra, mint jól körülírható, definíciókkal körülbástyázott, pontosan, egzaktan kijelenthet! egymástól jól elkülöníthet! csoportokra (tartalmi definiálás), másrészt egy egymáshoz mérést igényl!, vagyis csak relatívan megfogalmazható egységekre (formális definiálás). Mindkét esetben a bal és a jobb fogalmának meghatározása után térnénk majd ki a centrum meghatározására. Els! esetünkben segítségül kell hívnunk az egyes oldalak pártjainak szakpolitikáit, vagyis azt, hogy egy adott szakpolitikai kérdésre mit mondanak a pártok. A szemléltetés megkönnyítése érdekében összefoglaló táblázatok teszik majd átláthatóbbá munkánkat, míg a második esetben az egymáshoz való viszony lesz a kulcsa a vizsgálatnak. Így itt inkább egy és két dimenziós ábrák lesznek a támasztékaink. Végül a dolgozat negyedik nagy egységében # mint már említettük # országgy"lési választások adatait hívjuk segítségül. Empirikus úton összevetjük a 2002-es centrum párti és a 2006-os demokrata fórumos eredmények közül a pártok jelöltjeire leadott egyéni választókörzeti szavazatokat3, a megyei listás és települési szavazatokat. Ezen empirikus adatok összevetése után reményeink szerint láthatóvá válik majd, hogy melyik körzetben, településen nevezhet! állandónak a centrum szavazói kör. Ehhez számos el!feltételt kell majd megtennünk a negyedik fejezet során, ahol az átláthatóságon térképek segítségével tudunk majd segíteni.

2

Legalábbis a jobboldal vereségének fogták fel az 1994-es választások eredményeit néhányan a megszólalók közül. Ehhez a vitaindító t"nik a leglátványosabbnak, így az erre való utalás t"nik a legcélszer"bbnek jelen helyen. Szilágyi Ákos (1994): Jobboldal, hol vagy? In Liget, 1994/8 3.o. 3 Az

egyéni körzetek eredményei sokat torzíthatnak, mivel nem tudhatjuk, hogy az adott személy mennyire volt népszer" a körzetében, így a pártja szimpátiájánál jóval több szavazatot is kaphat.

8

3. Az elhalt fogalmak A politikatudományok m"vel!i sem értenek egyet abban, hogy bal és jobb használható fogalmak-e a XXI. században, a XX. századi pártosodás (ahol számos esetben kompromisszumokat kell kötni a párt érdekében az ideológiai álláspont ellenében) és az új kampány technikák megjelenése (pl.: karakter gyilkosság és negatív kampány, amik eredményeképpen nem valami mellett, valami alapján, hanem inkább valami ellen szavaznak) után vagy használhatatlan kifejezések csupán. Amiben egyetértés van a kialakulásuk el!zménye és a kifejezések eredeti jelentéstartalma, amit röviden és tömören Gyurgyák János úgy fogalmazott meg, hogy "A bal-jobb terminusok eredetileg az 1789-es francia nemzetgy"lés megosztottságára utaltak, ahol a baloldalon foglaltak helyet a radikális forradalmi képvisel!k, a jobboldalon pedig a mérsékeltek"4. Az eltelt 200 év alatt régen elt"nt a francia forradalom, régen elt"nt az eredeti jelentéstartalom. Jelen fejezetünkben áttekintjük a kérdésre – vagyis, hogy léteznek-e még ideológiák - adott két választ (igen/nem) vallók f!bb érveit, valamint bizonyítani próbáljuk, hogy igenis értelmezhet! fogalmak. Az 1992-ben a Politikatudományi Szemle oldalain folyó elméleti vitaindító tanulmánya Körösényi András nevéhez f"z!dik, aki a "Bal és jobb. Az európai és a magyar politikai paletta"5 c. írásával terelte a politikatudomány iránt érdekl!d!k figyelmét ismét a témára. Tanulmánya legelején leszögezi, hogy "újra divatba jött az a nézet, amely szerint "baloldal" és "jobboldal", ha valaha alkalmas volt is a politikai paletta leírására, ma már semmiképpen sem az. A kortárs politika kilépett a bal-jobb tagoltsággal leírható körb!l, meghaladta azt. A baloldal és jobboldal kategóriái elavultak, s nem sokra jutunk velük, ha a politikai paletta értelmezésére vállalkozunk". Az említett m" két állítása az volt, hogy "baloldal és jobboldal kategóriái továbbra is az európai politikai alapvet! fogalmi rendjét és viszonyítási rendszerét alkotják" valamint, hogy "baloldal és jobboldal az újra plurálissá

4

Gyurgyák János (1994): Bal és jobb. Egy politikai-publicisztikai fogalom tündöklése és bukása. In Politikatudományi Szemle, 1994/3 153.o. 5

Körösényi András (1993): Bal és jobb. Az európai és a magyar politikai paletta. In Politikatudományi Szemle, 1993/3

9

vált magyar politikában sem értelmetlen fogalmak, s!t annak alapvet! kódrendszerét jelentik. Az 1990-es évek elején Magyarországon is a bal-jobb tengely vált a politikai verseny legfontosabb dimenziójává." Az elhangzott két állítást a folyóirat további számaiban sokan védték illetve bírálták különböz! szempontok szerint. Nekünk el!ször a felvetés és a két állítás közös gyökerét vagyis azt, amib!l eredeztethet!ek mindannyian - kell megvizsgálnunk, tudniillik értelmezhet!-e még bal és jobb. "A bal és jobb kategóriáinak az elutasítása ma különösen a kelet-európai politikában jelentkezik. Így van ez Magyarországon is, ahol sokan kétségbe vonják, hogy a bal és a jobb kategóriái alkalmasak a kialakult pártpolitikai paletta elemzésére" állítja a szerz!6. Ezt meger!sítend! a jegyzetek között külön kiemeli, hogy "ez a vélemény els!sorban a politikai publicisztikában és a politikai folyamatokat elemz! sajtócikkekben és szóbeli vitákban jelenik meg. Szisztematikus kifejtéssel magam nem találkoztam"7. A reagálások közül Gyurgyák János részletesen is foglalkozik eme ténnyel, vagyis, hogy Körösényi nem fejti ki, csak megemlíti, hogy Magyarországon is sokan bírálják ezt a fölosztást. Gyurgyák idézi a nemzetközi szakirodalomból S.E. Finerre megfogalmazását, mintegy alátámasztva azt, hogy elavultak eme fogalmak. Finerre szerint "érzelmileg túlterheltek", "tudományosan pontatlanok, és -mindent összevetve- nem merítik ki a politikai rezsimek és pártok programjaiban kifejtett alternatívákat"8. Ha a hazai politikai publicisztikában keresnénk példát, alátámasztandó az eredeti állítást, miszerint sokan gondolják, hogy meghaladottak a fogalmak, utalhatunk akár Tamás Gáspár Miklós 1989-es Búcsú a baloldaltól cikkére9 , amelyb!l # mivel temeti a baloldalt # az ellentét nélküli jobboldal temetése is következik10, vagyis az ideológák temetéséhez jutunk. Ezenfelül a Liget folyóiratban 1994-

6

Körösényi 1993, 94.o.

7

Körösényi 1993, 110.o.

8

Gyugyák János 1994, 154.o.

9

Tamás Gáspár Miklós (1989): Búcsú a baloldaltól, In Kritika, 1989/12

10

Tamás Gáspár Miklós aztán a következ!, 1994-es választások után a jobboldalt is eltemeti. Tamás Gáspár Miklós (1994): Búcsú a jobboldaltól, In Világosság, 1994/4-5

10

ben folyó bal-jobb vitára, ahol Szilágyi Ákos „Jobboldal, hol vagy” cikke11 a jobboldallal teszi ugyanezt. Tehát igenis élt ez a nézet a hazai politikai gondolkodásban már Körösényi tanulmánya megjelenésekor és az azóta eltelt id!ben is.12 Gyurgyák reagálása további támpontot is kínál arra, hogy miért alkalmazhatatlan a két fogalmunk. Az általa leírtak azért kezelend!k kiemelten, mert rövid terjedelemben, szisztematikusan nála találhatóak meg a legf!bb érvek. Szerinte "A baloldal-jobboldal használata ellen szól mindenekel!tt az, hogy alkalmazása rendkívül nehézkes"13 . Érvelésébe beépíti, hogy dichotóm rendszerekre találták ki ezeket, de a XX. századi politikai rendszerek nem dichotómok, sokkal tágabbak: létezik széls!jobb, széls!bal, balközép, jobbközép. Az ilyen rendszerekben a társadalmon belül több töréspont létezik, s nem lehet ezeket egy dimenzió mentén leírni. A kétosztatú rendszer pedig igen ritka, s ott lehetne alkalmazni a bal-jobb megosztást. Második érve, melyet totalitárius érvnek nevez el azzal foglalkozik, hogy eme bal-jobb skálán a szélbal és a széljobb messze található egymástól, miközben a valóságban a "totalitárius pártok azonosságai és hasonlóságai eléggé kézenfekv!ek".14 Ezek ellenére “...az ideológiai mez! továbbra is fontos a politika megértéséhez, de ma már az érték és célközvetít! funkciója talán fontosabb, mint az eredetileg els!dleges legitimációs funkció.”15

Így, sem általánosságban, sem a magyar

helyzetre vonatkoztatva nem érzi használhatónak a bal-jobb csoportosítást. Fenti érveit akár el is fogadhatjuk, hiszen könnyen belátható azok igazságtartalma. Körösényi is megemlíti, hogy az ideológia ott válik fontossá, ahol a pártok ideológiai vitákba bocsátkoznak, s nem gyakorlati, pragmatikus érvek alapján hozzák meg a döntésüket a választók16. Vagyis, ha egydimenziós térben, kétosztatú rendszerben zajlik a “verseny” a pártok között a szavazatokért, akkor az ideológiai megkülönböztetés fontossá válhat, fontossá válik.

11

Szilágyi Ákos (1994): Jobboldal, hol vagy? In Liget, 1994/8

12

Lásd a 10.pontot, mely 1994-es tanulmányra utal.

13

Gyurgyák János, 1994, 153.o.

14

Gyurgyák János, 1994, 153.o.

15

Gyurgyák János, 1994, 154.o.

16

Körösényi, 1993, 94.o.

11

Gyurgyák azon érve is megállja a helyét, hogy bonyolult, nehezen megfogalmazható kérdés, hogy mi az ideológia, alkalmazása nehézkes. Azonban ez még közel sem jelenti azt, hogy lehetetlen vállalkozás volna megragadni az ideológiákat! A nehézkes alkalmazás még nem jelenti az alkalmazhatatlanságot s azt Gyurgyák sem mondja, hogy alkalmazhatatlan. Az az érve pedig, hogy hasonlót mond a két széls!ség, vagyis a széls!bal és a széls!jobb, még nem jelenti azt, hogy nem két külön ideológia, csak gyakorlati megjelenésükben, módszereikben hasonlatosak. Vagyis nem a tartalom, hanem a forma hasonló. Gyurgyák a reakciója utolsó sorában azonban megadja, felveti a bal-jobb tipologizálás legnagyobb fegyverét. Mankóra szükség van a különbségtételnél, csak éppen nem tudja milyenre van szükség, viszont “Ha a politikai élet nem tud meglenni e fogalomhasználat nélkül, akkor az ezzel foglalkozó tudomány, a politológia vajon eltekinthet-e ett!l?17” Tehát, végs!soron Gyurgyák is elfogadja a bal-jobb megosztottságot, különbségtételt csak nem elméleti oldalról, beláthatóság okán, hanem pusztán gyakorlati okokból, mivel mindenki ezt használja. Ugyanígy gyakorlati, pragmatikus okot talál Bozóki András is a Liget folyóiratban folyó publicisztikai vitában: “Szerintem, ha a politikai élet szerepl!i kétszáz éve rendületlenül használják a baloldal és jobboldal fogalmait, akkor azok léteznek. Némi hermeneutikai szkepticizmussal azt mondhatnám: ha a dolgokról szavaink vannak, akkor azok a dolgok is vannak, mert a dolgok azáltal vannak, hogy szavakat találunk rájuk.18” Ezek tükrében azonban felmerülhet a kérdés, hogy vajon a politikusok számára miért hasznosak e fogalmak, hiszen alkalmazásukkal leend! szavazóik egyik felét ugyan meg tudják nyerni, azonban a másikat végképp elveszíthetik. Segítségül hívhatjuk ehhez Anthony Downs véleményét, melyet a “Politikai cselekvés a demokráciában: egy racionális modell”19 c. m"vében fektetett le. A tökéletes információ hiányában a választópolgároknak

17

Gyurgyák János, 1994, 155.o.

18

Bozóki András (1994): Baloldal, jobboldal, régi és új. In Liget 1994/11 83.o.

19 Anthony

Downs (1957), Politikai cselekvés a demokráciában: egy racionális model. In 1990. szeptember, Közgazdasági Szemle

12

er!forrást20 kell áldozniuk, hiszen "..hihetetlenül nagy er!forrást igényel, hogy valaki a verseng! pártok politikáinak minden eltér! elemét egyedül, segítség nélkül összehasonlítsa"21. Pontosan ezt kritizálta Gyurgyák is, csak más szavakkal. “Az ideológiák segítik abban, hogy figyelmét inkább a pártok közötti különbségekre összpontosíthassa, ezért az ideológiák hasonlóképpen használhatóak, mint a különféle eladóktól vásárolt áruminták.22" Nem más tehát az ideológia, mint egy márka, amit ha egyszer már megvettem, # mert megbíztam benne # megveszem újra, hisz (ha) jók voltak a tapasztalataim vele kapcsolatban remélem, hogy nem fogok csalódni ezúttal sem benne. Ugyanis félnek a csalódástól, s a választó sokszor a biztosat szeretné a bizonytalannal szemben. "Ilyen feltételek mellett a pártideológiákat sok szavazó találja hasznosnak, mert megszabadítják attól a kényszer"ségt!l, hogy minden elemet összevessen a jó társadalomról alkotott saját elképzelésével.23 " Az ideológiák nem tesznek mást, mint olcsóvá, egyszer"bbé teszik Downs szerint a döntést amikor azt írja, hogy "sok részletkérdés elemzése helyett az ideológiáktól szerzi információit, drasztikusan csökkenteni tudja politikai információkra fordított kiadásait.”24 . "Az információhiány a választók körében megteremti az ideológiák iránti keresletet" ,s ezek után nem meglep! módon a pártok pozitívan reagálnak erre, hiszen számukra is költségmegtakarítást jelent az ideológiák használata, vagyis "minden egyes párt saját ideológiát fogalmaz meg, hogy magához vonzza azoknak az állampolgároknak a szavazatát, akik költségeik csökkentését az ideológiai alapon történ! szavazással kívánják elérni." A szimplán költség csökkentési, költség megtakarítás okokat tovább vezetve megjegyzend!, hogy a politikusok nem csak költségeiket tudják így csökkenteni, hanem id!t is tudnak megtakarítani, s az id! ugyanúgy er!forrás, mint az anyagi javak. S!t, 20Er!forrás

felhasználása az is, hogy a pártok által ingyenessé tett kampányokat követik, esetleg elolvasság az abban leírtakat, s erre id!t szánnak. 21 Anthony

Downs, 1990, 1001.o.

22 Anthony

Downs, 1990, 1001.o.

23 Anthony

Downs, 1990, 1001.o.

24 Anthona

Downs, 1990, 1001.o.

13

számos esetben (pl. kampány id!ben) egy-egy gazdagabb párt, képvisel!, vagy kormányon lév! képvisel!, párt esetében az anyagiak, a reklám adva van, csak id!vel nem bírják, így igazán célszer" az ideológia igénybevétele, mivel a választók jelent!s szeletét (akik már bíznak az adott ideológiában, márkában) így tudják megszólítani, s fordulhatnak a többiek felé. A fentiek tükrében érthet! miért használatosak ma is ezek a 200 éves fogalmak, de miért lehet állandónak nevezni ezeket, merülhet fel bennünk, miért nem cserélgetik ezeket a pártok a pillanatnyi haszon elve alapján. Szintén Downshoz fordulhatunk ez ügyben "ha egy párt "piacra" vitte ideológiáját, akkor nem szabadulhat meg t!le egyik pillanatról a másikra, vagy nem változtathatja meg radikálisan anélkül, hogy hitelét ne vesztené a választók el!tt. Mivel a szavazók racionálisak, nem támogatják a megbízhatatlan pártokat." Másrészt ugyanitt "valamilyen mérték" korrelációnak mindig fenn kell állnia egy párt ideológiája és cselekedetei között, máskülönben a választók tartózkodni fognak az ideológiai alapon történ! szavazástól annak irracionalitása miatt"25. Mára már az ideológiák foglyaivá váltak a pártok, ezt Kovács András említi meg árnyaltabban, amikor úgy fogalmaz, hogy “A jobb- és baloldali öndefiníció önálló életre kelt, a tradíció folytonosságát fenntartó legfontosabb tényez!vé vált.26” Kovács más megfogalmazásban így írja ezt meg: “van egyértelm" politikai jelentése a politikai cselekv!k számára27 ”. Ezek után felmerül a kérdés, hogy a szavazók számára van-e egyértelm" jelentése, értelme az ideológiáknak? Ehhez kapcsolódik Angelusz Róbert és Tardos Róbert tanulmánya a bal-jobb skálán való önbesorolásról28 . Mint említik "a nyugat-európaihoz hasonló a helyzet (mármint Magyarországon) a tekintetben, hogy a választópolgárok túlnyomó része, mintegy négyötöde tudja magát elhelyezni a tízfokú skálán (mint ismeretes, Nyugat-Európában ez az arány 70 és 90 százalék között mozog), s!t a vezet! parlamenti pártokat is 25 Anthony

mintegy háromnegyed részük tudja e skálán

Downs, 1990, 1002.o.

26

Kovács András (1994) Szimbólumok valósága. In Politikatudományi Szemle, 1994/3 148.o.

27

Kovács András, 1994, 146.o.

28 Angelusz

128-134.o.

Róbert-Tardos Róbert (1994): Paletta fekete-fehérben. In Politikatudományi Szemle, 1994/3

14

elhelyezni" (kiegészítés : L.Á.). Továbbá hozzáf"zik, ami majd a centrum szempontjából fontos, hogy "a bal- és jobboldal tengelyén való identifikáció fontos hazai sajátossága azonban, hogy a határozott állásfoglalást kerül! "középre húzás" igen er!teljesen érvényesül. A két közbüls! fokozatra a válaszolók általában 55-60 százaléka helyezi magát, míg a viszonyítási alapul szolgáló, 1991-es német vizsgálatban ez mind a nyugati, mind a keleti részen valamivel ötven százalék alatt maradt.29 " Véleményem szerint ezt a magas "középre húzást" az elemzés idején valós politikai helyzet, állókép okozza, nem pedig a két oldaltól való távolságtartás, hiszen egyszer"en nem mertek akár igazat mondani a korábbi reflexek miatt, avagy nem is tudták a válaszadók pontosan mi bal-jobb, de lehet, hogy miközben magukat jól behelyezték a skála megfelel! pontjába, valamint a hazai pártokat is, az ott található párt valamilyen oknál fogva nem volt vállalható. Ezen túl bizonyítja a közép gyengeségét, hogy a soron következ! választásokon a tudhatóan bal és jobboldali pártokra leadott szavazatok százalékos aránya meghaladta az 75 százalékot 30, 2006-ban több, mint 90 százalékot, ha MDF-et és SZDSZ-t nem osztjuk egyik táborba sem. A másik érv annak igazolására, hogy a politikai cselekv!kön, a politikusokon túl a hétköznapi választókat is érdeklik az ideológiai osztályba sorolások, a társadalom ideológiai két- vagy több felé választása, az az, hogy ha nem érdekelné !ket és mindennapi életükben nem játszana szerepet, akkor miért olvasnak, néznek, fogyasztanak ideológiai alapon elkülönül! sajtótermékeket. A hazai kínálatból a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Népszava, a HírTv, az Atv és az Echo TV olyan hírforrások, amelyek ideológiai kapcsolata pártok melletti szellemi holdudvarral nem lehet kérdéses. Már csak azt kell bizonyítanunk, hogy az adott sajtótermék fogyasztói a sajtótermékkel szorosabb kapcsolatban lév! párttal szimpatizálnak31. A fentiek során felvetettük a f!bb érveket az ideológiák XXI. századi jelenléte ellen, s válaszokat kerestünk rájuk. Megvizsgáltuk, hogy használják-e ma még e fogalmakat, léteznek-e. Láthattuk, hogy mind a pártoknak, mind a politikusoknak, mind a választóknak 29 Angelusz

Róbert-Tardos Róbert, 1994

30

77,17 %, ha a Parlamentbe bejutó pártok közül a Fideszt egyik oldalhoz sem soroljuk, de 84,87 %, ha besoroljuk balra-jobbra 31

15

könnyítik a helyzetüket választási id!szakban s ezen felül a mindennapi választásaik során is alkalmazzák !ket. Vagyis beláttuk, hogy vannak. A továbbiakban arra fordítjuk figyelmünket, hogy mi alapján végezhetjük el a csoportosításukat.

16

4. Tartalmi definiálás Jelen fejezetünkben arra keressük a választ, hogy tartalmi definíciókkal, pontos meghatározásokkal, párt programok alapján lehetséges-e megfogalmazni a centrumot, a centrum oldaliságot. Vagyis, lehet-e olyan programokat, programpontokat felsorolnunk, amelyek megléte esetén egy-egy politikai formációról, aktorról kijelenthetjük, hogy centrumoldali. A bizonyítás során nem kerülhetjük meg azt sem, hogy a bal- és jobboldalra jellemz! programokat, programpontokat számbavegyük, hiszen ezekhez képest, e három csoport találkozási pontjai alapján tudjuk csak meghatározni mi jellemz! a baloldalra, mi a jobboldalra és mi a centrumra (mi marad a centrumnak). Természetesen elképzelhet!, hogy nincsenek is olyan témák, programok, amik a centrum sajátjai és az is, hogy több témát ugyanúgy preferál, ugyanazt mondja több esetben a bal- és jobboldal. A további tartalmi definíciós vizsgálatok el!tt tennünk kell egy kitételt, mégpedig, hogy létezik olyan eset, amikor a bal és jobboldalnak nincs metszéspontja, s ez lehet a majdani centrum helye. Az alábbi ábra ezt az el!zetesen feltételezett esetet illusztrálja, amikor van önálló centrum, s ez a bal- és a jobboldal témái közül többet is lefoglal, s!t, olyan témákat is, amik egyikre sem jellemz!ek. Fontos kitétel ez esetben, hogy nincs átfedés a bal és jobb között, vagyis egy téma vagy jellemz! pl. a baloldalra vagy nem. Nem elképzelhet!, hogy mondjuk abortusz-párti, de .. (és itt felsorolás következne), amik meghatározzák mely esetekben az. Vagy támogat vagy ellenez valamit az adott oldal és nincs átmenet a kett! között. Ebben az esetben a centrum oldal lesz az, ami válogathat az adott kérdések közül.

Bal

Centru

Jobb

1. ábra. A centrum helye a tartalmi megközelítés alapján

17

A folytatáshoz pártokra, pártok komparasztikus vizsgálatára lesz szükségünk, hiszen pártokon keresztül érvényesülhetnek, válhatnak láthatóvá az egyes oldalak ideológiai sajátosságai. Napjainkban ezeken keresztül végzik a nemzetközi és a magyar politika alakítását is a politikai szerepl!k, aktorok. A nyugat-európai pártok els! megjelenési formája a XVIII. századi Angliában32

következett be, ahol a Parlamenten belül, a

képvisel!k laza csoportjai megszilárdultak, míg Magyarországon az 1848 forradalom és szabadságharc leverése után és a kiegyezés el!tti id!kre tehet! mindez. Azonban az egyes oldalak pártjai sem értenek egyet számos kérdésben, példaként elég csak a nagy-britanniai Munkáspártot és a Szovjet Kommunista Pártot említeni, hiszen e két párt messze áll egymástól, mind ideológiában, mind a valódi politikai cselekedetek területén, azonban nem kérdéses, hogy mind a kett! a baloldali pártok családjába sorolandó. A fenti nehézség mellett, ezzel összefüggésben el!re lejegyezhetjük, hogy az egyes országok sajátos történelmi, földrajzi helyzete, politikai kultúrája jelent!s mértékben változtathatja a saját bal-jobboldali pártjai által vállalt értékeket. Miközben az angol történelemben évszázados hagyományai voltak a demokratikus választásoknak és a magántulajdonnak, addig a cári Oroszországban nem a nyugati értelemben vett demokratikus választások során alakult ki az ország vezet! “testülete”, hanem öröklés útján került a cár kezébe, hogy az 1917-es forradalom után a nép birtokolja azt. Ezek után természetes, hogy miközben a Munkáspárt ciklusokban és demokratikus választások útján kívánta a hatalmat megszerezni és birtokolni, a szovjet kommunisták számára a forradalmi út maradt az eszköz és nem fogadták el a demokratikus választásokat. Érdemes számbavennünk, hogy Európában mely pártokat, mely pártcsaládokat szokás balra, melyeket jobbra sorolni, s esetleg melyek kerülhetnek a centrumba. A pártcsaládba való besorolás alapja az, hogy mely érdekek képviseletére jöttek létre, milyen nemzetközi pártszövetséghez tartoznak, milyen gyakorlati politikát folytatnak valamint, hogy milyen értékek mentén alakítják ki programjaikat33. A pártcsaládokon belül beszélhetünk pártcsoportokról is, mely a pártcsaládokon belüli pártok csoportosítását

32

Enyedi Zsolt-Körösényi András (2004): Pártok és pártrendszerek, Osiris Kiadó, 111. oldal

33

Mair-Mudde (1998): The Party Family and Its Study, Annual Review of Political Science, 211-229.o

18

megkönnyít! fogalom. Ennek fényében a továbbiakban meghatározzuk mely pártcsaládokba, mely pártcsoportok tartoznak, kezdve a baloldallal, a jobboldallal majd a centrummal. Valamennyi pártcsoport esetében néhány táblázat és néhány példa párt teszi szemléletesebbé az összehasonlításunkat. A táblázatok elkészítésénél kiemelt szempontként jelent meg, hogy azonos kritériumok alapján hasonlítsuk össze !ket. Ennek értelmében a fejezetek elején szerepel a pártcsaládba tartozó pártcsoportok elnevezése és megjelenésük korszaka, majd az egyes pártcsoportok elemzésekor kiemeljük, hogy mely pártok alkotják a csoportot, milyen szellemi gyökerekkel rendelkeznek, mik jellemz!ek rájuk és milyen szavazóbázisra támaszkodnak. Végül az egyes alfejezetek végén egy egységes táblázatban kapnak helyet a pártcsoportok jellemz!i, ahol lehet!ségeink szerint a jellemz!ek felsorolásakor azonos értékeket vagy éppen ellentéteseket térben is egymáshoz közel (egy sorban, de különböz! oszlopokban) próbálunk meg szerepeltetni. 4.1. A baloldali pártcsalád34 A baloldali pártcsalád tagjai Pártcsoport Megjelenése Szociáldemokrata XIX. század Kommunista 1917 Újbaloldal 1960-as évek Zöldek 1980-as évek 1. táblázat. A baloldali pártcsalád tagjai

4.1.1. Szociáldemokrata pártcsoport 35

A baloldali pártcsaládba négy pártcsoportot szokás sorolni, amelyek hosszú történeti fejl!dés eredménye képpen jöttek létre a XX. század folyamán. A XIX. század végi munkásmozgalmakból n!tt ki a szociáldemokrata pártcsoport, melybe tágabb értelemben beletartoznak a szociáldemokrata, szocialista és munkáspártok is. A baloldal vezet! ereje a

34

Enyedi-Körösényi, 76-86.o.

35

Enyedi-Körösényi, 76-80.o.

19

legtöbb országban, s egyúttal egész Nyugat-Európa leger!sebb pártcsoportja (lásd Németország, Svédország, Anglia, Ausztria). Szellemi gyökere a XIX. századi marxista szocializmus, céljai között pedig szerepel a társadalmi rendszer megváltoztatása, szocialista társadalom létrehozása, kollektív tulajdon, tervgazdaság, képviseleti demokrácia helyett úgynevezett “valódi demokrácia”, azaz a munkáshatalom megteremtése. Társadalmi bázisát rendre a munkásság alkotta, a skandináv országokban a szavazatai kétharmadát innen kapja. Megemlítend!, hogy az utóbbi évtizedekben azonban ez a függ!ség a munkásságtól csökkent, ugyanis a munkásság száma is csökkent, valamint a szociáldemokrata pártcsoportba tartozó pártokra leadott munkás és nem munkás szavazatok aránya is. Érthet! problémát jelent továbbá, hogy a gy"jt!párti stratégiát követ! szociáldemokrata pártok esetében milyen módon lehet megtartani az ideológia kapcsolatot a munkássággal. Ez azért is éget!en fontos, mivel rendre parlamenten kívül jöttek létre e pártcsoport tagjai is. A munkásokkal való kapcsolat fontosságára jó példa az angol Munkáspárt (Labour Party – LP) esete (eredeti neve is Munkásképviseleti Bizottság volt), melynek alapítását 1900-ban az indította el, hogy a szakszervezetek és néhány kis szocialista párt így kívánt parlamenti mandátumhoz jutni36 . Németországban a Németország Szociáldemokrata Pártja (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – SPD) gyökerei az 1863-ban alapított Általános Német Munkásegyletre és az 1869-ben létrejött Szociáldemokrata Munkáspártra37 mutatnak, míg Svédországban a Svédország Szociáldemokrata Pártját (Sveriges Socialdemokratiska Arbetarepartiet – SAP) 1889-ban egy szocialista lap, a Folkviljan (Népakarat) és szakmai munkászervezetek bázisán sikerült létrehozni38 . A fenti példák alapján érthet! a munkásokkal való kapcsolat és megváltozott viszony fontossága. Valamennyi párt esetében megemlíthetjük, hogy szakítottak az eredeti terveik jelent!s részével, vagy akár a kommunisták forradalmi út elméletével39 . A Labour Party 36

Kardos József-Simándi Irén (2004): Európai politikai rendszerek, Osiris, Budapest, 549.o.

37

Kardos-Simándi, 593.o.

38

Kardos-Simándi, 796.o.

39

Ez utóbbi azért is fontos, mert rendre el!jött háborúk, politikai válságok idején a szociáldemokrata és a kommunista pártok egyesülése.

20

lemondott 1995-ben a köztulajdon létrehozásáról, az államosításról40 , az SPD 1959-ben szakított a godesbergi programban a gazdasági struktúra átalakításával41 , a SAP pedig az 1920-as évekre beilleszkedett a svéd parlamenti demokrácia intézményrendszerébe, a forradalmi úton történ! átalakításokat elvetette42 . Szociáldemokrata pártcsoport szociáldemokrata mely pártok alkotják szocialista munkás szellemi gyökere marxista szocializmus kollektív tulajdon jellemz!i tervgazdaság "valódi" demokrácia szavazóbázis munkásság 2. táblázat. Szociáldemokrata pártcsoport

4.1.2. Kommunista pártcsoport 43

A szociáldemokrata pártcsoportból kiváló radikálisok pártcsoportja a kommunista pártcsoport. A baloldali pártcsalád életében 1917 hozott fordulatot, ugyanis ekkor történt meg az elvi kiválás a kommunisták részér!l, s ezután alternatívát kínáltak a szociáldemokrata pártok parlamenten belüli munkájával kapcsolatban. A forradalmat tekintették a szocializmushoz vezet! helyes útnak, s ezt parlamenten kívül puccsok sorozatával kívánták elérni, az orosz forradalom mintájára. Számíthattak is az orosz támogatásra, s Szovjet-Oroszországra, mint a világforradalom vezet!jére tekintettek. Ennek tükrében azonban sok esetben a szovjet érdekek véd!iként t"ntek fel, így a saját nemzeti rendszerük ellenségekén jelentek meg, vagy a Parlamenti rendszerek ellenfeleiként (rendszerellenes ellenzékként). Koalícióképességük is alacsony maradt, így nem – vagy csak ritkán – kerültek döntéshozó pozícióba, nem kerültek kormányra (kivétel 40

Kardos-Simándi, 548.o

41

Kardos-Simándi, 594.o.

42

Kardos-Simándi, 796.o.

43

Enyedi-Körösényi, 80-84.o.

21

Izland, Finnország, Franciaország), s ritkán is volt szükség rájuk, nem számoltak velük a pártok. Az Olasz Kommunista Párt (Partito Comunista Italiano- PCI) történetére számtalan esetben igazak a fentiek. Az antifasiszta er!k összefogása idején befolyásra tettek szert, majd a továbbiakban ellenzékben is nagy népszer"ségnek örvendtek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa és az ’56-os budapesti események hatására válságba került a párt, amely fokozatosan csökkenteni igyekezett a továbbiakban a függését az SZKP-tól. A prágai események újabb lépcs!t eredményeztek az SZKP-tól való távolodás során, de a közvélemény jelent!s része számára nem voltak elég határozottak, s a párton belül is ellentétek bontakoztak ki a szövetségi politikájukat illet!en. Az 1970-es években a “történelmi kompromisszum” stratégiája került el!térbe, melynek segítségével elképzelésük szerint kormányzati pozícióba is kerülhettek volna. Végül 1991-ben kimondták a párt megsz"nését, utódszervezetei pedig kormányzatra is jutottak a l’Ulivóhoz való csatlakozás révén44. Az 1970-es évekre er!södött meg pártjaikban az igény, hogy kilépjenek a politikai gettóból és elfogadott politikai szerepl!kké váljanak. Ezzel párhuzamosan távolságtartásra törekedtek Moszkvától (ebben szerepet játszhatott az is, hogy nem tudták elfogadni lépéseit), majd eurokommunizmusra törekedtek, vagyis a szocializmushoz vezet! utat demokratikusan, a parlamentáris normáknak megfelel!en akarták megtenni. Olaszországban és Spanyolországban (Spanyol Kommunista Párt, Partido Communista de España – PCE) még a jóléti állam, a szociális piacgazdaság és a demokratikus döntéshozatal értékeit is elfogadták Mindvégig jellemz! maradt a kommunista pártokra, hogy szavazói els!sorban munkások, s így azok csökkenése a pártok rosszabb eredményeit is magával hozta.

44

Kardos-Simándi, 636-637.o.

22

Kommunista pártcsoport mely pártok alkotják kommunisták szellemi gyökere marxizmus munkáshatalom forradalmi úton jellemz!i rendszerellenesség koalícióképtelenség szavazóbázis munkásság 3. táblázat. Kommunista pártcsoport

4.1.3. Újbaloldal pártcsoport45 Az újbaloldal pártcsoport pártjai az 1960-as évekbeli diákmozgalmakból táplálkoznak, ez hozta létre !ket. Munkásosztály helyett radikális értelmiségi és középosztálybeli csoportokra támaszkodott. Elméletileg kitüntetett helyen szerepelteti a munkásosztályt, a szakszervezetekkel szerény kapcsolatot ápol. Karakterét er!s marxista idaológia hatja át. Kritikus a piacgazdaság elveivel, hatásait korlátozni kívánja. Antietatista és antiautoriter, a kollektív tulajdon és a gazdaság állami szabályozásának a híve, akárcsak a jóléti állam m"ködésének és a szociális igazságosságnak. Jellemz! rá a feminizmus, a környezetvédelem, a békemozgalmak, antinukleáris és leszerelési mozgalmak. Izlandon a N!k Listája Szövetség (Samtök um Kvennalista) olyannyira sikeres volt, hogy 1987-ben a szavazatok több, mint 10%-át érte el, s a baloldali kormánykoalíció része lett 46.

45

Enyedi-Körösényi, 84-86.o.

46

Kardos-Simándi, 365.o. de ehhez lásd még: http://www.is.wikipedia.org/wiki/Kvennalistinn

23

Újbaloldal pártcsoport mely pártok alkotják újbaloldali szellemi gyökere marxizmus gazdaság állami szabályozása jóléti állam békemozgalmak jellemz!i antinukleáris mozgalmak eminizmus antiautoriter és antietatista szavazóbázis radikális értelmiség 4. táblázat. Újbaloldali pártcsoport

4.1.4. Zöldek pártcsoport 47

Hasonlóak az újbaloldali pártcsoport tagjához, de inkább konkrét kérdésekkel foglalkoznak. Elfogadták a jóléti állam újraelosztó politikáját, a f! szempont számukra azonban a környezetvédelem és ezzel összhangban a gazdasági növekedés korlátozása. Jellemz!ek pártjaikra a békemozgalmak, a harmadik világ pénzügyi adósságainak elengedése céljából létrejöv! akciók, petíciók, szigorú ipari biztosítások támogatása, vízlépcs!k, repül!terek építésének megakadályozása szintén aláírásokkal vagy a fegyverleszerelések támogatása. Rendre itt a legkevésbé hierarchizált a pártok m"ködése, s az egyszer" tagoknak itt van a legtöbb lehet!sége beleszólni a párt programjába. Kiegészítik egymást az újbaloldali pártokkal, s általában proteszpártként sikeresek. Jelent!sségüket növeli, hogy a szocialista pártok sokszor a zöld pártokkal közösen tudnak többséget szerezni a törvényhozásokban, s így jönnek létre baloldai kormányok.

47

Enyedi-Körösényi, 85-86.o.

24

Németországban A Zöldek (Die Grünen) a 1993-ban egyesültek az NDK-ban m"köd! Szövetség 90-nel (Bündnis 90) és 1994-ben a Bundestagba jutott, majd az 1998-as és a 2002-es választások után az SPD oldalán a kormányban is részt vett 48. Zöld pártcsoport mely pártok alkotják zöldek szellemi gyökere marxizmus környezetvédelem gazdasági növekedés korlátozása jellemz!i békemozgalmak tiltakozó akciók Amerika-ellenesség szavazóbázis értelmiség 5. táblázat. Zöld pártcsoport

A fenti négy pártcsoport elemzése után a következ! ábra segítségével összegezhetjük a baloldali pártcsaládra jellemz!eket. Mint látni fogjuk széles skálán mozog az, aki megszeretné határozni konkrét politikai programok, célok mentén, hogy mi is jellemz! a baloldali pártcsaládra és mik is tartoznak pártjai céljai közé. A fentiek alapján mégis tehetünk néhány észrevételt, amelyek közös jellemz!ik a baloldali pártoknak. Valamennyi esetében találkozunk a marxizmussal, mint szellemi gyökerül szolgáló ideológiával valamint a munkássággal, ami valóságban vagy csak elméleti úton – újbaloldal-, de társadalmi bázisul szolgál. Az Amerika-ellenesség is felsorolható e csoportosításban, habár más és más értelmet nyer az egyes pártcsoportok esetén. A kommunista pártcsoporton belül a Szovjetunió érdekei miatt az Amerikai Egyesült Államok érthet!en ellenségként jelenik meg, akár katonai értelemben is, míg az újbaloldali és zöld pártcsoportok számára a gazdasági növekedés és a környezetvédelem elleni fellépés okán kerülnek ellentétes oldalra, mint a növekedés orientált Amerika. A

48

Kardos-Simándi, 599-600.o. lásd továbbá: http://www.en.wikipedia.org/wiki/Alliance_%2790/The_Greens

25

szociáldemokrata pártok esetén pedig, az adott

országon belüli politikai ellenfelek

esetleges Amerikai támogatása miatt élhetünk e megállapítással.49 Baloldali pártcsalád tagjai alkotják szellemi gyökere

jellemz!i

szavazóbázis

Szociáldemokrata Kommunista szociáldemokrata kommunisták szocialista, munkás marxista szocializmus marxizmus kollektív tulajdon

munkáshatalom

tervgazdaság "valódi" demokrácia

forradalmi úton

munkásság

Újbaloldal

Zöld

újbaloldali

zöldek

marxizmus gazdaság állami szabályozása

marxizmus környezetvédelem gazdasági növekedés korlátozása

jóléti állam békemozgalmak, rendszerellenesség feminizmus antinukleáris koalícióképtelenség mozgalmak antiautoriter és antietatista munkásság radikális értelmiség

békemozgalmak tiltakozó akciók Amerikaellenesség értelmiség

6. táblázat. Baloldali pártcsalád tagja

A baloldali pártcsalád megosztása egyrészt a parlamentáris rendszer elfogadása (kommunista pártcsoport szemben a többivel), másrészt környezetvédelem ügye és a katonai leszerelés mentén jön létre (szociáldemokrata pártcsoport szemben az újbaloldallal és zöldekkel). Vagyis míg egyik esetben a hatalom megszerzésének módja (forradalomparlamentáris rendszer útján), a másik esetben a hatalmi viszony fenntartása (fegyverleszerelés esetleg környezetvédelem-fegyverkezés) a f! kérdés, s e mentén a két dimenzió mentén lehet ábrázolni a baloldali pártcsalád pártjait. Ami összeköti még e pártcsalád tagjait az az, hogy egymással lépnek koalícióra, s kevésbé jellemz! a jobboldali párttal való közös kormányzás. A baloldal vezet! erejeként emlegetett szociáldemokraták esetében ez természetes, hiszen els!sorban !k versenyeznek a jobboldal aktuális vezet! erejével. A kommunisták a szociáldemokraták engedményeit is nehezen fogadják el (forradalmi útról való letérés). Az újbal és a zöldek pedig a

49

A felsoroltakon kívül számos kérdésben hasonló álláspontra helyezkednek még a baloldal pártjai, amiket eddig nem is jegyeztünk le. Abból az okból sem, hogy több közülük következhet a marxizmusból is. Így nem szerepelt közös tulajdonságukként az antiklerizmus vagy a nemzetekfelettiség sem. Ezek els!sorban majd a jobboldallal való összehasonlítás idején kerülnek el!térbe.

26

leszerelések vagy a környezetvédelem fontossága miatt inkább a hozzájuk közelebb álló szociáldemokratákat preferálják.

27

4.2. A jobboldali pártcsalád A jobboldali pártcsaládot szintén négy pártcsoport alkotja, amennyiben a kereszténydemokrata és keresztényszociális pártcsoportokat külön választjuk.

A jobboldali pártcsalád tagjai Pártcsoport Megjelenése Kereszténydemokrata XIX. század vége Keresztényszociális XIX. század vége Konzervatív XIX. század eleje Széls!jobb XX. század 7. táblázat. Jobboldali pártcsalád

4.2.1. Keresztényszociális pártcsoport 50 A XIX. század végén létrejöv! csoport a paternalizmus talaján állt, s nézetei szerint a tehet!seknek és az államnak kötelessége a gyengék, az elesettek védelme, segítése. Vagyis a szociális gondoskodás megjelenik e szemléletben, azonban fontos hangsúlyozni, hogy ez nem jár együtt a politikai jogok egyenl!ségével, például a választójoggal sem. A régi uralkodó rétegek, beleértve az egyházat is, azonban összeegyeztethet! vele. A II. világháború végéig, 1945-ig játszottak politikailag fontos szerepet, azóta helyüket a kereszténydemokrata pártok vették át. A bajor Keresztényszociális Uniót (Christlich-Soziale Union – CSU) lehet ebben a csoportban megemlíteni, mint modern kori keresztényszociális pártot. Fennmaradásának okaként megemlítend! a Bajorországot Németország egyéb részeit!l elválasztó vallásos mentalitásába. Ennek is köszönhet!, hogy míg német kereszténydemokrata párt nincs jelen Bajorországban, addig a CSU nem er!södött meg az ország többi részén, vagyis földrajzilag elkülönülnek egymástól, így nem vetélytársak.

50

Enyedi-Körösényi, 88.o.

28

Keresztényszociális pártcsoport mely pártok alkotják szellemi gyökere céljai szavazóbázis

keresztényszocialista katolikus társadalomfilozófi szociális gondoskodás paternalizmus uralkodó rétegek és egyház vezet! helye változó, vallásos

8. táblázat. Keresztényszociális pártcsoport

4.2.2. Kereszténydemokrata pártcsoport 51

A kereszténydemokrata pártcsoport pártjai és a keresztényszocialista pártcsoport pártjai sok hasonlóságot mutatnak, s egymás kiegészít!i is52. A szocializmus, az individualizmus, az antiklerikalizmus és a laissez-faire gazdaságfelfogás ellenreakciójaként jöttek létre, a pápai enciklikák alapján (Rerum Novarum, Quadragesimo Anno53 ). Mindkét pápai írás antikapitalista ugyan, de a magántulajdont el!nyben részesíti a kollektív tulajdonnal szemben. Az egyház és család els!bbségét hirdeti, de nemzetek felett is áll egyúttal. Nem veti meg a jóléti kiadásokat és az osztálybékét is céljai közt említi, s ez utóbbi kett! miatt is nehéz a besorolása, hiszen ezek akár a baloldali pártok által felvállalható értékek, célok között is szerepelhetnek. Modernebbek a keresztényszociális pártoknál, támogatják a választójog kiszélesítését és alapjában véve a parlamentáris kormányzatot. Ismerik az egyén jogát a magántulajdonhoz, a szubszidiaritás elvét és a civil társadalom aktivitását el!nyben részesíti az állammal szemben. Sajátos keresztény értékrend alapján épülnek föl, ahol

51

Enyedi-Körösényi, 87-91.o.

52

1945 után sok esetben a gyengül! keresztényszocialista pártok helyére az er!söd! kereszténydemokrata pártok léptek. Lásd b!vebben: Enyedi-Körösényi, 88.o. 53

Elérhet!: http://www.vatican.va/holy_father/leo_xiii/encyclicals/documents/hf_lxiii_enc_15051891_rerum-novarum_en.html ill. http://www.vatican.va/holy_father/pius_xi/encyclicals/ documents/hf_p-xi_enc_19310515_quadragesimo-anno_en.html

29

megjelenik a szolidaritás is. Hangsúlyozzák a piac korlátait, a piaci és állami élet szerepl!inek konzultációját, elutasítják a nacionalizmust és a halálbüntetést, támogatják a szegénység felszámolását, békeorientáltak és a nemzetköziség hivei. A baloldali pártoktól élesen elkülöníti az utóbbiak ellenére, hogy kormányorientált, vagyis célja a hatalomra jutás és ezen keresztül befolyásolni a meglév! rendet, de a hatalom megszerzését parlamenti demokrácia alapján kívánja. A német Kereszténydemokrata Unió (Christlich-Demokratische Union – CDU) a két keresztény vallás híveinek pártjaként kívánt politizálni a II. világháborút követ! létrehozása óta. Adenauer alatt nyugati, Európa-barát és kommunista ellenes arcélt szerzett a CDU magának. Egészen 1969-ig kormányoztak Németországban, s a széles szavazói bázisuk valamennyi szeletének igényeit egyszerre kívánták képviselni. Állandó koalíciós partnerük a bajor Keresztényszociális Unió (CSU), amely a konzervatívabb érdekeket szokta képviselni a CDU mellett. A két párt közösen (esetleg más pártokkal is) 1949-t!l 1969-ig, 1982-t!l 1998-ig illetve 2005-t!l kormányon van54. Az olasz Kereszténydemokrata Párt 55 (Democrazia Cristiana – DC) még hosszabb ideig, 1945-t!l fennállásáig kormányon volt. Alapvet!en két szervezet tagjaiból jött létre a II. világháború utolsó évében. Az egyik az 1919-ben alapított Olasz Néppárt, amely keresztényszociális, kereszténydemokrata elveket hirdetett, de a katolikus egyház fennhatósága nélkül, a másik a világháború idején létez! ifjú kereszténydemokraták köre, akik az Azione Cattolica tagjai voltak és az alapvet! emberi jogokat védelmezték az állami túlkapásokkal szemben. A Kereszténydemokrata Párt eleinte az Olasz Kommunista Párttal közösen, majd 1947-t!l anélkül, mindenki mással, a kommunisták kihagyásával kormányzott. Évtizedeken keresztül a gyorsan cserél!d! kormányok összeállításának legf!bb célja az volt, hogy a kommunisták ne legyenek részesei a kormánynak, s ennek az élén a DC állt. Ez az állapot a ’90-es évek elején kirobbant korrupciós botrányokig jellemezte az olasz belpolitikát. Vagyis a DC mindvégig kormányon volt, ami jól jelzi kormányorientáltságukat.

54

Kardos-Simándi, 596-597.o.

55

Kardos-Simándi, 633-636, 647-657.o.

30

Kereszténydemokrata pártcsoport mely pártok alkotják kereszténydemokrata szellemi gyökere

jellemz!i

szavazóbázis

katolikus társadalomfilozófia baloldal ellenreakciója antikapitalista magántulajdon párti társadalmi és szociális reformok család els!bbsége osztálybéke transznacionalista jóléti programok gazdasági intervencionizmus parlamenti demokrácia kormányorientált halálbüntetés elutasítása változó:középosztály, városi és vidéki kistulajdonosok, parasztság majd fehérgallérosok, közalkalmazottak, önálló egzisztenciájúak

9. táblázat. Kereszténydemokrata pártcsoport

4.2.3. Konzervatív pártcsoport 56

A konzervatív pártok a francia forradalom és a felvilágosodás ellenz!jeként életre kelt gondolkodásmód megtestisít!i. Nem beszélhetünk egységes ideológiáról és id!tlen eszmékr!l sem, ugyanis rendkívül flexibilis, a koráramhoz gyorsan igazodó elméleti álláspontot foglal el. Miközben a XIX. században harcolt a kapitalizmus ellen, a XX. századra védelmez!jévé vált, akárcsak a parlamentáris demokráciának, a hatalommegosztás elvének vagy a választójog kiszélesítésének. Fontos különbsége a kereszténydemokrata és keresztényszociális pártokhoz képest, hogy nem felekezeti párt, hanem világi, viszont nem antiklerikális, ami majd a liberális pártcsoporttól fogja megkülönböztetni. További 56

Enyedi-Körösényi, 91-94.o.

31

különböz!sége el!bbi csoporthoz képest, hogy nem koalícióképes a baloldali pártcsoport tagjaihoz, vagyis nem lépnek koalícióra a baloldali pártcsalád tagjaival. Ez els!sorban az antropológiai pesszimizmus, a forradalom elutasítás és az állami autoritás elfogadása miatt könnyen érthet!. Jellemz! tagjaikra a sokoldalúság, a párton belüli különböz! csoportok egymás elleni “harca”, amelynek során más és más szellemi irányzat kerül el!térbe. A nagybritanniai Konzervatív Párt (Conservative Party) tipikus példája ennek, hiszen az 1832-es választójogi reform eredményeképpen a tory párt utódaként jött létre, s a tradicionális, a paternalista és az individualizmus hívei különböz! korokban vezették a pártot a XX. század folyamán57. Konzervatív pártcsoport mely pártok alkotják konzervatív szellemi gyökere felvilágosodásra és forradalomra adott válasz történeti kontinuitás elutasítja a forradalmi változásokat elméleti gondolkodás híve flexibilitás jellemz!i antopológiai pesszimizmus állami autoritás állam gazdasági szerepének korlátozása koráramhoz alkalmazkodás eleinte arisztokrácia, egyház, majd szavazóbázis középosztály és alsóbb osztályok 10. táblázat. Konzervatív pártcsoport

4.2.4. Széls!jobb pártcsoport58

A széls!jobb pártcsoport talán az eddigi legtágabb fogalom. Nem lehet egy-két fogalommal körülírni, mint a baloldali pártcsalád csoportjait és nem is egyszer" áttekinteni történeti fejl!dését, akár a konzervativizmust.

57

Kardos-Simándi, 546-547.o.

58

Enyedi-Körösényi, 94-99.o.

32

Kialakulása a XX. századra tehet!, miközben 1945 után jöttek létre modern pártjai, amik antikommunisták, antiparlamentaristák. Jellemz! rájuk a nacionalizmus, ami miatt akár egymással is vitában állnak. Bevándorlás ellenességükkel a XX. század második felében er!södtek meg újra, melyen még segített a munkanélküliség terjedése és a globalizáció negatív hatásai. Ezzel összefüggésben Amerika- és európai integrációellenesek. Így nem is törekednek nemzetek feletti er!s kapcsolatokra, inkább bezárkóznak és vezérkultuszban keresnek menedéket a jöv! kihívásai el!l. Ehhez szükséges a katonai védelem, a biztonság érzése és az “er!s kez"” vezet!, aki védelmet biztosít. Rendre koalícióképtelenek, mivel ha részt is vehetnek a törvényhozásban politikai karanténba kerülnek. Ha mégis kormányzati pozícióba kerülnek, akkor jelent!sen mérsékl!dik programjuk és szalonképessé igyekeznek válni, hogy nemzetközi szankciók ne érjék országukat. Erre az osztrák Szabadságpárt (Freiheitliche Partei Österreich – FPÖ) a példa, mely 2000-ben mérsékelt kormányzást folytatott.

Széls!jobb pártcsoport mely pártok alkotják nemzetiszocialista, fasiszta, antidemokratikus szellemi gyökere antidemokratikus mozgalmak bevádorló ellenesség, etnopluralista nacionalizmus, xenofóbia európai integráció és Amerika-ellenesség globalizáció ellenesség jellemz!i antikommunista, antiparlamentarista kulturális pesszimizmus nemzeti bezárkózás militarizmus tekintélyelv" vezetés és "er!s kéz" iránti igény munkanélküli, gazdaságilag leszakadók, szavazóbázis proteszt 11. táblázat. Széls!jobb pártcsoport

A fenti táblázatok segítségével a jobboldal esetén is elvégezhetjük az összevetést. Mint látható, itt is lesznek hasonlóságok, amik megkülönböztetik a baloldali pártcsalád

33

tagjaitól a jobboldali pártcsaládok tagjait, de találhatunk számtalan különbséget a jobboldai pártcsalád pártcsoportjai között is. Különbségként megemlíthet! az egyházhoz való viszony, a régi rendek uralkodó szerepének elfogadása vagy elutasítása esetleg külpolitikai orientációja a csoportnak. Mint látható sokkal színesebb, sokkal több problémát felvet! csoporttal állunk szemben, mint amilyen a baloldali pártcsalád volt. Utóbbi a jobboldalhoz képest még egységesnek mondható, míg ennek pártcsoportjai teljesen különbözhetnek is akár. Míg a kereszténydemokrata-keresztényszocialista csoport az egyháznak valamilyen vezet! szerepet szán, arra épülve jelent is meg, addig a konzervatív pártok számára az egyház már nem olyan fontos, ugyan nem egyház ellenesek, de nincs meg bennük az egyház, mint vezet! intézmény iránti feltétlen “odaadás”. A széls!jobbtól pedig nem az egyházhoz f"z!d! viszonyuk lesz a különbség forrása, hanem az egyszemélyi vezetés iránti hozzáállás, vagy az USA-hoz kapcsolódó viszony. Kialakulásuknak is különböz! okai voltak, hiszen a kereszténydemokratakeresztényszocialista pártcsoport a baloldali pártcsaládra reagálásként jött létre, a konzervatív csoport megel!zte azt, a széls!jobb, pedig a társadalmi feszültségeknek köszönhette létét. Valamennyi támogatta a jóléti kiadásokat – ami nem meglep!, hiszen választásokat akarnak nyerni. A konzervatívok pedig koronként cserélik, újítják nézeteiket is, így aztán nehéz olyan témát találni, amit az elmúlt 200 év során mindvégig megvetettek volna a fentiek közül. A jobboldali pártok vezet! ereje országonként más és más pártcsoportba tartozó párt lehet. A katolikus országokban inkább a kereszténydemokrata.keresztényszocialista pártok, a protestáns országokban azonban inkább a konzervatív pártok lettek a jobboldal vezet! pártjai59 . Közülük leginkább a keresztényszocialisták azok, akik baloldali pártokkal, ideológiai okok miatt kormányra kerülhetnek, de ezt sem nevezhetjük jellemz!nek. A kereszténydemokraták számára ez a forradalmi út miatt elfogadhatatlan volt, hiszen a

59

Enyedi-Körösényi, 92.o.

34

parlamentáris úton kerültek hatalomra60 . A széls!jobboldali pártok esetében pedig a kormányzásra igen rikán van lehet!ség, még a jobboldali pártcsalád tagjaival is. A baloldali pártcsalád pártjai (szociáldemokrata, kommunista, újbal, zöld) és a jobboldai pártcsalád pártjai (keresztényszociális, kereszténydemokrata, konzervatív, széls!jobb) esetében is megemlíthettük, néhány programpontot amik megléte esetén kijelenthettük, hogy bal- vagy jobboldali párttal van-e dolgunk. Kijelenthetjük, hogy a baloldaliság és jobboldaliság tartalmi definiálás segítségével meghatározható. Természetesen a hasonlóságok miatt inkább saját pártcsaládjaik pártjaival kívánnak koalícióra lépni és közösen kormányozni e pártcsaládok tagjai. Ezek figyelembevételével érdemes a centrum pártcsaládot is megvizsgálnunk, hogy rájuk is igazak-e a fenti oldalak során szerzett ismereteink, tehát programpontok alapján megismerhet!ek-e és kikkel lépnek szövetségre.

60

Enyedi-Körösényi, 89.o.

35

Jobboldali pártcsalád tagjai Keresztényszocialista Kereszténydemokrata

Konzervatív

Széls!jobb nemzetiszocialista, fasiszta, antidemokratikus

alkotják

keresztényszocialista

kereszténydemokrata

konzervatív

szellemi gyökere

katolikus társadalomfilozófia

katolikus társadalomfilozófia

szociális gondoskodás

baloldal ellenreakciója

paternalizmus

antikapitalista de magántulajdon párti

uralkodó rétegek és egyház vezet! helye

társadalmi és szociális reformok család els!bbsége transznacionalista és osztálybéke

felvilágosodásra és forradalomra antidemokratikus mozgalmak adott válasz történeti bevádorló ellenesség, kontinuitás etnopluralista elutasítja a forradalmi nacionalizmus, xenophobia változásokat elméleti európai integráció és gondolkodás hive Amerika-ellenesség koráram globalizáció ellenesség antikommunista, flexibilitás antiparlamentarista antopológiai kulturális pesszimizmus pesszimizmus

céljai

jóléti programok

szavazóbázis változó, vallásos

gazdasági állami autoritás intervencionizmus parlamenti demokrácia, állam gazdasági kormányorientált szerepének halálbüntetés korlátozása elutasítása változó:középosztály, városi és vidéki eleinte kistulajdonosok, arisztokrácia, parasztság majd egyház, majd fehérgallérosok, középosztály és közalkalmazottak, önálló alsóbb osztályok egzisztenciájúak

12. táblázat. Jobboldali pártcsalád tagjai

36

nemzeti bezárkózás militarizmus tekintélyelv" vezetés és "er!s kéz" iránti igény

munkanélküli, gazdaságilag leszakadók, proteszt

4.3. A centrum pártcsalád

A centrum pártcsalád tagjai Pártcsoport Megjelenése Liberális XIX. század Agrárpárt XX. század eleje regionális-etnikai XIX. század 13. táblázat. Centrum pártcsalád tagjai

A centrum pártcsaládba három pártcsoportot szokás nevezni, amik közül több, egyes országokban soha nem is alakult ki.

4.3.1. Liberális pártcsoport61

A liberális pártcsoport eszmei gyökerei a francia felvilágosodás korából származnak. Az antropológiai optimizmus, vagyis az emberbe vetett hit jellemz! pártjaikra. Probléma besorolásukkal, hogy már a csoport is két alcsoportra osztható, ahol az egyik csoport inkább jobboldali, a másik inkább bal vagy centrum oldali. Ennek megfelel!en eszméik is legalább kétfélék lehetnek, egészen a “minimális állami beavatkozást támogató” jobboldalitól, a “közösségi célokért történ! határozott állami intervenciókat” is elfogadó baloldaliig. Ugyanígy az egyházhoz való viszony kapcsán is kétfélék, hiszen a jobboldaliak antiklerikalizmusa a baloldaliak esetén nem jellemz!. Rendre támogatják az egyéni jogok, a szabadság, a parlamentáris demokrácia vívmányait, a racionalista és progresszív szemléletet. Mivel kezdeti céljaik közül majd minden mára alapelvé vált, minden demokratikus országban egyes nézetek szerint okafogyottá is vált liberalizmusról beszélnünk. A fentiek is azt tükrözik, hogy nehéz a liberalizmusról, mint egységes ideológiáról, pártcsoportól beszélnünk. Mivel rendkívül szerteágazó programokkal rendelkezhetnek nem meglep!, hogy jobboldallal és baloldallal kormányra lép! pártokat is találunk közöttük, s!t, 61

Enyedi-Körösényi, 100-103.o. 37

sok esetben a mérleg nyelvét játszák, hiszen rajtuk múlik, ki alakíthat kormányt. A német Szabad Demokrata Párt (Frei Demokratische Partei – FDP) példáján keresztül érthet! meg ez a nagyfokú koalícióra való hajlandóság. A liberális hagyományok 1848/49-ig nyúlnak vissza, de a következ! évtizedek során megbomlott az egységük, csökkent szavazóik száma. Az NSZK els! évtizedeiben sikerült nélkülözhetetlen koalíciós partnerré válniuk, azonban ideológiai arculatát folyton a két nagyhoz kellett igazítania. Szavazói különböz! okokból támogatták a pártot, amely nyugaton és északon nemzeti-liberális, délen pedig a szabadelv"-liberális, szociálliberális felfogás szerint m"ködött. A kett!ség rendre veszélybe sodorta a párt jöv!jét, mivel jobboldali szavazóit a CDU, baloldaliakat pedig az SPD környékezte. A kezdeti “természetes” szövetségese a CDU volt, amely az 1957-61 közötti id!szakot leszámítva koalícióban együtt kormányzott vele. Az 1966-os évben azonban nagykoalíció jött létre, ahol az FDP ellenzékbe kényszerült. Ezekben az években az FDPben a baloldali er!k kerültek vezet! szerepbe, így 1969-re mind a két nagy párt számára valós koalíciós partnerré lépett el! a liberális párt. Ennek köszönhet!en 1969-t!l 1982-ig balliberális kormányok áltak Németország élén, majd 1982-ben ciklus közben újra a CDUFDP biztosította a többséget a liberálisok SPD-FDP koalícióból való kilépése hatására. Napjainkban ismét ellenzékben m"ködnek a CDU-SPD vezette nagykoalíciós országban62. A holland Demokraták’66 (Democraten ’66 – D’66) és a Szabadság és Demokrácia Néppártja (Volkspartij voor Vrijheid en Democratie – VVD) esete pedig arra bizonyíték, hogy a két liberális párt is létezhet egy politikai rendszeren belül. S!t, a két szervezet a ’90es években baloldali kormányokban közösen is szerepelt. Emellett mind a ketten az Európai Liberálisok, Demokrata és Reformpárti frakció keretein belül dolgoztak az Európai Parlamentben63

62

Kardos-Simándi, 598-599, 605.o.

63

Kardos-Simándi, 308-310.o.

38

Liberális pártcsoport mely pártok alkotják jobb és baloldali liberálisok szellemi gyökere

jellemz!i

szavazóbázis

francia felvilágosodás racionalista progresszív antropológiai optimizmus privilégiumok elleni harc parlamentáris demokrácia demokrata/elitista individualista egyéni jogok, szabadság antiklerikalizmus állam és egyház szétválasztása minimális állami beavatkozása magántulajdonhoz való jog koalícióképesség középosztály

14. táblázat. Liberális pártcsoport

4.3.2. Agrár pártcsoport 64

Az agrár pártcsoport tagjai rétegpártként jöttek létre, a vidéki kistulajdonosok érdekeinek védelme céljából. Ahogy azonban csökkent ennek aránya a teljes népességen belül, csökkent erejük és a városi középosztály felé is nyitottak, ami centrum pártiságukat er!sítette fel. Erejük eredetileg ott volt jelent!s, ahol sokan éltek a földb!l, így a hagyományos értékek és az erkölcs védelme is fellelhet! céljaik között. Rendkívül összetett programmal rendelkeznek, amibe belefér a magántulajdon védelme, de a társadalmi igazságosság mentén a gazdaság állami beavatkozása és a jóléti állam koncepciója is. Ezek ismeretében nem meglep!, hogy könnyen lépnek koalícióra mind a két oldal pártjaival. A svédországi Centrumpárt (Centerpartiet – C) 1944-48 között (még Parasztpárt néven) az összpárti koalíció tagja volt, majd 1951-t!l a baloldai szociáldemokratákkal 64

Enyedi-Körösényi, 103-104.o. 39

(SAP) együtt vezette az országot 1958-ig. Újra kormányra csak 1976-ban jutottak már a Mérsékelt Koalíciós Párt (Moderata Samlingspartiet – M) és a Néppárt, Liberális Párt (Folkpartiet – Fp) alkotta jobbközép koalíciós tagjaként. Vagyis mind a két oldallal hajlandóak közösen kormányozni65.

Agrár pártcsoport mely pártok alkotják agrárpártok szellemi gyökere

jellemz!i

szavazóbázis

eklektikus érdekpárt agrárprotekcionizmus magántulajdon gazdasági liberalizmus gazdaság állami szabályozása társadalmi gondoskodás jóléti állam decentralizáció értékkonzervatívok hagyományos értékrend, erkölcs környezetvédelem európa-szkepticizmus koalícióképesség vidéki kistulajdonosok, városi középosztály

15. táblázat. Agrár pártcsoport

4.3.3. Etnikai-regionális pártcsoport 66

A regionális és etnikai pártcsoportnak számos országban soha nem is volt tagja. Csak ott jönnek létre, ahol a regionális szint" érdekérvényesítés vagy a kisebbség jelent!s száma és a többségi nemzettel való szembenállása azt indokolja. Sok esetben azonban állandó résztvev!i a kormányoknak, mint ahogyan Svéd Néppárt (Svenska folkpartiet i Finland; Ruotsalainen Kansanpuolue) majdnem állandóan

65

Kardos-Simándi, 797-799.o., 805-806.o.

66

Enyedi-Körösényi, 104.o.

40

tagja a finn kormányoknak 67. Az ideológia élnél fontosabb számukra, hogy az egész kisebbséget képviseljék, s így jelent!s különbségek vannak tagjaik, vezet!ik véleményei között. Sok esetben egy-egy területen er!sek (baszkok, Baszk Nacionalista Párt – Partido Nacionalista Vasco – PNV), míg az ország más részein nincsenek is jelen. Szubkultúra képvisel!i, ahol akár saját intézményi hálót is tartanak fenn saját nemzetiségük számára. Mivel nem az ideológia értékek, hanem kisebbségük érdekeinek védelme, céljai elérése fontos számukra, így érthet!, hogy bal- és jobboldali kormányokban is részt vállalnak sorozatban. Etnikai-regionális pártcsoport mely pártok alkotják regionális vagy etnikai pártok szellemi gyökere

jellemz!i

szavazóbázis

kisebbség védelme szubkulturális mérleg nyelve közösségi érdekek képviselete kulturális autonómia teljes függetlenség Európai Unió hívei társadalmi mozgalomhoz köt!dnek kisebbségi szavazók gyakran karizmatikus vezet!k frakcionalizáltak kormányzati funkció bal-jobb ideológia koalícióképesség kisebbség

16. táblázat. Regionális-etnikai pártcsoport

Amint megvizsgáltuk a centrum pártcsoport pártjait, a sok különböz!ség (ideológia fontossága, rétegek céljainak el!segítése, emberkép, Európai Unióhoz f"z!d! viszony) mellett észlelhettünk néhány hasonlóságot is, amelyek indokolják, hogy ezek a pártok egy közös csoportban foglaljanak helyet. Valamennyi mind a két oldallal képes koalíciót kötni, kormányban együtt m"ködni velük, vagyis nagy a koalícióképességük. Ez alapján 67

Kardos-Simándi, 215-216.o.

41

nevezhetjük a fenti csoportot a centrum pártcsaládba tartozónak, nem pedig a programpontok hasonlósága alapján, hiszen ha rátekintünk a lenti táblázatra máris összevethet!vé válnak ezen pártcsoportok hasonló céljainak hiánya. Míg a baloldali pártcsaládra jellemz! a marxizmus # az eredetükben biztosan #, a jobboldali pártcsalád esetén pedig vagy az egyházhoz, annak tanításához f"z!d! pozitív viszonyulás, vagy az erkölcs, a meglév! rend védelme, de biztosan a meglév!, történelmi beágyazottsággal rendelkez!, organikusan kifejl!d! intézmények védelme, addig jelen csoportnál nem találunk ilyen egységet alkotó célt. Leginkább az eklektizmus jellemz! rájuk, vagyis innenonnan is felhasználnak valamit a programalkotás során. Centrum pártcsalád tagjai Liberális pártcsoport

Agrár pártcsoport

Regionális-etnikai pártcsoport

mely pártok alkotják

jobb és baloldali liberálisok

agrárpártok

regionális vagy etnikai pártok

szellemi gyökere

francia felvilágosodás

eklektikus

kisebbség védelme

racionalista

érdekpárt

szubkulturális

progresszív antropológiai optimizmus

agrárprotekcionizmus

mérleg nyelve közösségi érdekek képviselete

jellemz!i

szavazóbázis

magántulajdon

privilégiumok elleni harc gazdasági liberalizmus parlamentáris demokrácia gazdaság állami szabályozása

kulturális autonómia

demokrata/elitista

társadalmi gondoskodás

Individualista egyéni jogok, szabadság

jóléti állam

Európai Unió hívei társadalmi mozgalomhoz köt!dnek

antiklerikalizmus állam és egyház szétválasztása minimális állami beavatkozása magántulajdonhoz való jog

értékkonzervatívok

koalícióképesség középosztály

decentralizáció

teljes függetlenség

kisebbségi szavazók gyakran karizmatikus vezet!

hagyományos értékrend, erkölcs frakcionalizáltak környezetvédelem

kormányzati funkció

európa-szkepticizmus

bal-jobb ideológia

koalícióképesség vidéki kistulajdonosok, városi középosztály

koalícióképesség

17. táblázat. Centrum pártcsalád

42

kisebbség

A fentiek során kijelenthetjük, hogy a centrum tartalmi oldalról nem definiálható, nem értelmezhet! csoport, mivel nem találtunk egy adott korban, egy nagyobb földrajzi egység (Európa) több országában el!forduló hasonló programpontokat, amik elválasztanák pontosan a többit!l csoporttól a centrum tagjait. Azonban azt is megállapíthatjuk, hogy a baloldalra is és a jobboldalra is találtunk, ilyen európai általánosságban jellemz! jegyeket, így ezeket tartalmi definíció segítségével is meg tudtuk határozni.

43

5. Formális definíció Az ezt megel!z! fejezetben a centrumot (a baloldalt és a jobboldalt) programok alapján, tartalmi definícióval próbáltuk meg meghatározni, míg a jelenlegi fejezetünkben az egymáshoz igazítás, egymáshoz való viszony # vagyis formális távolságuk # alapján próbáljuk meghatározni mi is a centrum. Vagyis bizonyítani próbáljuk, hogy a centrum azoknak a pártoknak a csoportja, amelyek más pártokhoz képest centrumban, középen foglalnak helyet, s így a párt politikában is lehet mérni, ábrázolni helyét. Ennek során a pártrendszer fogalmával, a pártrendszert megosztó lehetséges konfliktusokkal, valamint az így kialakult pólusokkal és polarizáltsággal találkozhatunk. Utóbbi esetében megvizsgáljuk a bipolaritás-multipolaritás jelentését, valamint, hogy mit jelent a szavazatokért folytatott versenyben a centripetális és centrifugális elnevezés. Megnézzük, hogy egy-egy póluson belül a pártok hogyan viszonyulhatnak egymáshoz választások alkalmával és egy elképzelt pártrendszeren belül eljátszunk egy er!s centrum szavazói csoport megszerzése céljából kiinduló párt mozgással, melynek eredményeképpen megállapítjuk, hogy miért is fontosak a centrum szavazók. A fejezet zárásaként pedig arra keressük a választ, hogyan sz"nhet meg és hogyan jöhet létre a centrum pólus valamint fontossága ellenére miért nem a centrum pólusok uralják a szavazatokért folyó versenyt, s miért nem rendre centrum pólusú pártok nyerik a választásokat. Munkánk során segítségül szolgálhatnak az elmúlt évek magyar pártrendszeri változásai, aminek illusztrálására is kisérletet teszünk A programokkal, programpontokkal való tartalmi definíciós eljárás során valójában nem foglalkoztunk teljesen konkrét esetekkel, még akkor sem, ha egyes valóban létez! országok, valódi pártjai valóságos programjait emeltük is ki. Azokban az esetekben csak egy-egy kiragadott példát (párt programot) vettünk az egyes országokból, s nem egyes országok összes pártját vettük el!, hogy azok egymáshoz való viszonyát # és így a pártrendszert # is láthassuk. Az egyes országokban található pártok ugyanis reagálnak egymásra, viszonyulnak egymáshoz, így programjaik is számos eltérést mutathatnak a tisztán ideológikusan

44

elvárható szintt!l. Így miközben az Olasz Kommunista Párt (Partito Comunista ItalianoPCI) a baloldali pártcsalád kommunista pártcsoportjának a tagja számos, a csoportjára alapvet!en nem jellemz! tulajdonsággal rendelkezik. Erre jó példa, hogy a hatalmat demokratikusan, parlamenti választások útján kívánták megszerezni a ’70-es évekt!l68. A fentik alapján is látható, hogy ez nem volt jellemz! minden kommunista pártra és nem is minden id!ben: vagyis országonként és koronként változhat a politikai célja, véleménye, így a többi párthoz f"z!d! viszony is, s végs!soron az egész rendszerben elfoglalt helyzete is. A pártok egymáshoz való viszonyát a pártrendszeren belül érdemes vizsgálnunk, ott zajlanak azok az események, amelyek összevethet!ek. Pártrendszerr!l akkor beszélhetünk, amikor a “pártok mint egész részei vannak jelen a politikában69”, vagyis nem fednek le minden irányzatot, hanem csak egy szeletét az irányzatoknak, így több párt is létezik egy rendszeren belül. A “pártrendszer a pártok közötti viszonyok mintázata. Kutatói …azt vizsgálják, hogy a pártok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, mennyiben függvényei egymásnak...miként reagálnak (versenyszer"en vagy másképp) a többi pártra.70” Akárcsak minden ország, minden pártrendszer más és más, s minden pártrendszeren belül a pártoknak más és más konfliktusok mentén kell kialakítaniuk gyakorlati politizálásukat. Természetesen van számtalan kérdés, ami országoktól függ!en központi kérdésként felmerülhet, s fel is merül. Ezekre a kérdésekre a baloldalnak és a jobboldalnak meg vannak a maga válaszai, amik nemzetközileg is hasonlítanak az azonos pártcsaládon belüli válaszokra. Ennek az az oka, hogy egy-egy közös t!b!l fakadnak az oldalakra jellemz! jegyek.

68

Ezt a képet árnyakhatja, ha a pártcsoport tagjainak többsége nagyjából egyid!ben egymáshoz hasonló irányba módosít céljain, programjain. Vagyis, ha a PCI mellett a többi kommunista part is elfogadja a parlamentáris utat, az akkor már nem egyedi, cask az adott pártra jellemz! eset, hanem a típusra jellemz! jegyek egyikévé válik. 69

Enyedi-Körösényi, 141.o.

70

Enyedi-Körösényi, 141.o. eredeti közlés Sartori, Giovanni (1976): Parties and Party Systems. A frameworks for analysist. I.köt. Cambridge, Cambridge University Press.

45

Nemzetközi politikai konfliktusok konfliktusterületek baloldal jobboldal vallás antiklerikális klerikális etnikum/nyelv nemzetközi nemzeti város-vidék városi városi/vidéki osztály munkavállaló munkaadó állam gazdasági szerepe aktívabb passzívabb katonai védelem "puhább" "keményebb" társadalmi kérdések "liberális" (emberi jogok) "konzervatív" (autoritás) 18. táblázat. Nemzetközi politikai konfliktusok

A fenti 18. táblázat a bal- és jobboldal néhány jellemz! válaszát foglalja össze azokban a konfliktusokban, amik rendre valamennyi országban el!kerülnek. Az egyes kérdések mentén a pártok közelebb-távolabb helyezkedhetnek el egymástól országonként és koronként, s!t az is el!fordulhat, hogy valamelyik konfliktus a pártrendszert meghatározó f! kérdéssé, akár törésvonallá71 is módosulhat, s az ahhoz való viszony mentén osztódik két- vagy többfelé a társadalom. Kiemelend! a vallás, a nyelvi-etnikai tagoltság, a város-vidék ellentét és az osztálykonfliktus, mint a pártrendszert, a választókat alapjában befolyásoló konfliktus forrása (akár törésvonal). Egy-egy kérdésben rendre azonos választ adó pártok pólusokat alakítanak ki, ahol a hasonló pártokkal közösen a kérdésekre hasonló választ adó szavazói csoport érdekeit kívánják képviselni.

71

Jelen írás nem kíván a törésvonalakkal foglalkozni, megelégszünk a pártrendszerekben létrejöv! polarizáltsággal. B!vebben a törésvonalakról Enyedi-Körösényi, 55-74.

46

5.1. Polaritás

5.1.1. Bipolaritás

A pártrendszereket különböz! szempontok szerint osztályozhatnánk (választási aréna, a parlamenti aréna, a kormányzati aréna, érdekegyeztetési fórumok…72 ), jelen részben a pártok száma és a pólusok száma alapján próbálunk csoportosítást létrehozni. A bipolaritás-multipolaritás ugyanis közel vezet minket eredeti célunk, a centrum pólusának megtalálásához. A kés!bbiekre tekintettel itt érdemes megjegyeznünk, hogy multipolaritás esetén az egyes pólusokban több párt is elhelyezkedhet, míg bipolaritás esetén kétpártrendszerben értelemszer"en helyezkednek el. Duverger “a kétpólusosságot a politikában általában érvényesül! “természeti törvénynek” tartotta”73

Ez alapján beszélhetünk véleménye szerint baloldalról és

jobboldalról, valamint kormány-ellenzék dichotómiáról. A felfogás szerint minden pártrendszerben létezik a két pólus, aminél kétpártrendszer esetében egyértelm", hogy az egyik párt a baloldali, a másik pedig a jobboldali, s ez nem változik. A kormány-ellenzék szerepek azonban cserél!dhetnek választásról-választásra.

Bipoláris - Kétpólusú

Bal

Jobb

2. ábra. Bipoláris-Kétpólusú (Bal-Jobb) skála

72

Enyedi-Körösényi, 141.o.

73

Enyedi-Körösényi, 148.o. 47

A 2. ábra ezt az esetet illusztrálja, mikor van két pólus, s egyikük a baloldali, míg a másik a jobboldali. Ezen pólusokon belül azonban nem feltétlenül egy-egy párt található csupán, # úgy mint Nagy-Brittaniában # hiszen sokpártrendszerek esetén egy-egy póluson belül több párt is elhelyezkedhet. A pólusokon belüli pártok a választások el!tt koalícióra léphetnek vagy versenghetnek egymással is.

Bipoláris – Kétpólusú Nagy-Brittania 1945 Konzervatív Párt Conservative

Munkáspárt Labour Party

Bal

Jobb

3. ábra. Jobb-bal skála Nagy-Britanniában

Ha ezen pártok már a választások el!tt koalícióra lépnek egymással, s együtt vágnak neki a választásoknak, abban a reményben cselekednek, hogy közösen maximalizálhatják szavazataikat, több szavazatot nyerhetnek. Olaszország esete szolgál példának, hiszen a Szabadság Háza és az Olajfa koalíció már a választások el!tt világosan mutatja, hogy mely párt mely pólushoz tartozik. A 4. ábrán is látható, hogy két, jól elkülöníthet! pólus jött létre, több kisebb, akár önállóan parlamentbe nem jutható pártokból74 . Az Olajfa szövetség (L’Ulivo) tagjai a Baloldali Demokraták Pártja (Partito dei Democratici di Sinistra – PDS), az Olasz Megújulás (Rinnovamento Italiano – RI), a Zöldek (Verdi), az Olasz Kommunisták (partio dei Communisti Italiani – PDCI), az Olasz Néppárt (Partito Popolare Italiano – PPI), a Demokraták (Democratici) és az Egyesült Demokraták Európáért (Unione Democratici per l’Europa – UDEUR). A Szabadság Házát (Casa delle Libertà) pedig a Forza Italia, a Nemzeti Szövetség (Alleanza Nazionale – AN), a Kereszténydemokrata Centrum (Centro 74

Nem minden párt lépett be azonban valamelyik koalícióba, de azok rendre nem is jutottak be.

48

Cristiano Democratico – CCD), az Egyesült Kereszténydemokraták (Cristiani Democratici Uniti – CCU) és az Északi Liga (Lega Nord – LN) hozta létre75 . A pólusok annyira nem kötöttek, hogy abból ne válhassanak ki pártok, de ez a választások el!tti koalíciós megállapodás is már nagyfokú stabilitást kölcsönözhet az adott rendszernek.

Bipoláris – Kétpólusú Olaszország - 2001 Baloldali Demokrat

Kereszté nydemok Zölde

For

Olasz Kommunisták

Szabadság Háza

Demokrat

Északi

Olasz Egyesült Demokrat

Nemzeti Szövets

Egyesült Keresztény

Olajfa Bal Olasz

Jobb

Bal

Jobb

4. ábra Bipolaritás - Olaszország 2001

Ha versengenek egymással a választások során, a választások után az azonos póluson belül elhelyezked! pártok szívesebben alkotnának koalíciót közösen a parlamenti többség megszerzése érdekében. Elég, ha csak a magyarországi 2002-es választásra gondolunk, ahol az MSZP és az SZDSZ külön-külön indult a választásokon (egymástól is

75

Kardos-Simándi, 630.o.

49

vehettek el szavazatokat), s választások eredményének ismeretében (s a korábbi közös kormányzásuk miatt) kezd!dtek el a hivatalos koalíciós tárgyalások. 5.1.2. Multipolaritás

Míg a bipolaritás esetén a két párt, vagy a két pólus egy egydimenziós ábra két végpontján található, addig a Sartori által továbbgondolt multipolaritás 76 esetén a “belép!” harmadik pólus a skála közepén helyezkedik el, ezzel megújítja a pólusok közötti versenyt. Az 1.ábrához hasonlóan 77 az 5. ábrán is három pólusunk van. A f! különbség, hogy miközben az 1. ábrán a programpontok miatt lehettek átfedések, hiszen egyes témákban akár pontosan ugyanazt is képviselhették, addig 5. ábránk esetén nem lehetséges egyszerre több pólusban is helyet foglalniuk a pártoknak, mivel vagy baloldali, vagy jobboldali, vagy centrum pozíciót foglalhatnak el.

Multipolaritás

Bal

Centrum

Jobb

5. ábra. Multipolaritás78

Mint említettük pólusokon belül több párt is helyet foglalhat. Akárcsak a baloldalon, s a jobboldalon belül, úgy a centrumon belül is elképzelhet!, hogy több párt osztozkodik. A 6. ábrán feltüntettük egy esetet, amikor egy képzeletbeli ország pártrendszerén belül két tetsz!leges párt foglal helyet a központi centrum pólusban. Ebben az esetben a pártok 76

Enyedi-Körösényi, 148.o.

77

lásd 13.o.

78

lásd: Enyedi-Körösényi, 149.o. 9.1. ábráját

50

egymással is versengenek, hiszen ugyanarra a szavazói csoportra, rétegre jöttek létre, ugyanabból a rétegb!l szerzik szavazóikat. Akár az is elképzelhet!, hogy a pártrendszeren belül ennek a küzdelemnek a gy!ztese alakíthat kormányt valamelyik széls! pólusban Multipolaritás elhelyezked! párttal (pártokkal).

A párt

B párt

Bal

Jobb Centrum 6. ábra. Centrum pártok egy tetsz!leges mintán

5.2. Verseny a szavazatokért

Amíg bipolaritás esetén mind a két, széls! póluson tartózkodó párt a középen álló szavazói rétegek szavazataiért indul el kampány idején, s a versenyük így centripetális és mérsékeltek lesznek a pártok, addig három vagy több pólus esetén a középs! szavazói bázis már foglalt, s értelmetlen erre indulni # így a verseny a küls! szavazatokért zajlik, s centrifugális79

és radikális lesz # tekintve, hogy a középen tartózkodó szavazatok

megszerzése a széls!szavazók elvesztésének réme mellett lehetséges csak. A pólusokon belüli pártok egymással is versenghetnek, mivel nem választási koalícióban indulnak. Így aztán, f!leg meggondolandó egy pl. jobboldali pártnak a centrumban elhelyezked! szavazókért versenyre kellnie, hiszen az ott elhelyezked! pártok mellett még saját jobboldali pártcsaládja egyéb pártjai is konkurenciát jelentenének számára eredeti szavazóiért, de akár a széls! pólusban tartózkodó pártok számára is lehet!ségként felmerülne eredeti magukra hagyott szavazói megszerzése. 79

Enyedi-Körösényi, 149.o.

51

A 7-9. ábra egy elképzelt esetet illusztrál, ahol a pártrendszer két dimenzió alapján meghatározott térben zajlik (ez lehet az ismert gazdasági-kulturális, de akár a város/vidékimúlt rendszerhez való viszony is), ezt az I. és II. dimenzió bal-jobb végpontjai jelölik. A 1-4. szavazói csoportok nem egyenl! nagyságúak, így különböz! nagyságú pártok jönnek létre lefedésük érdekében (más szavazói csoport elhelyezkedés esetén más mozgásokkal találkozhatnánk. Azért multipoláris a képzelt rendszerünk, mert van er!s középen található szavazói bázis, ami feltételez harmadik pólust.) El!feltevésünk, hogy minden párt megkapja az összes szavazatot abból a körb!l, ahol található és számít szavazókra a körülötte található üresen hagyott szavazói csoportból. A pártrendszert “A” és “B” párt uralja, de a centrumban elhelyezked! “D” és “E” párt is s"r"n számíthat kormányzati funkcióra, míg “C” és “F” pártok is csak egy-egy hozzájuk közelálló párt gy!zelme esetén. Alaphelyzetben “A” és “B” párt hasonló támogatói körrel rendelkezik, s a választásokon gy!ztes kiléte ez alapján még kérdéses, a kormány alakításhoz szükséges többséget pedig “D” és/vagy “E” párt kormányba emelésével biztosíthatja bármelyikük is. Ez alapján nem meglep!, hogy a jelenlegi helyzetben lév! centrum pártok számíthatnak a kormányba kerülésre80.

80

Igazolva a koalíciós elméleteket.

52

Verseny a bal-jobb skálán II. dimenzió jobb

4.E pár t I. dimenzió bal

I. dimenzió

D 1.

C párt

F B párt

3. A párt

II. dimenzió bal 7. ábra. Verseny bal-jobb skálán, 1. állapot

A fennálló helyzetet “A” párt azon igyekezete borítja föl, hogy megpróbálja megszerezni a 3. szavazói bázis szavazatait, miközben saját meglév! szavazóit is meg kívánja !rizni. Ezt a szavazatmaximáló esetet a 8.ábránk mutatja be, ahol látható, hogy az “A” párt a centrum pozíció, vagyis a “D” és “E” párt által uralt rész felé mozdul el. Így próbálja meg megszerezni a választások során a többséghez szükséges szavazatokat és majdani mandátumokat, ennek következtében nem lenne szüksége koalíciós társra sem.

53

Verseny a bal-jobb skálán II. dimenzió jobb E 4. pár t I. dimenzió I. dimenzió bal

D 1.

C párt

F B párt

3. A párt

II. dimenzió bal 8. ábra. Verseny bal-jobb skálán, 2. állapot

Mivel észleli az elmozdulást, a pártrendszer többi pártja is reagálnak “A” párt okozta újításokra. Legfontosabb észrevételünk az lehet, hogy “A” azzal, hogy új programokat, kommunikációs fogásokat vezetett be, a régi szavazóinak egy része elbizonytalanodik abban, hogy megfelel! párt számukra e az “A” párt. Az ábrán a párt növelte területét, de elhalványosodásával jeleztük, hogy szavazói elbizonytalanodtak. Emellet reagálásra kényszerül a f!rivális “B” párt, az újonnan meghódítandó szavazói csoportra eddig alapozó “D” párt, de észleli a régi “A” szavazók elbizonytalanosodását az “E” párt is. Ennek következtében valamennyi fenti párt els! körben reagál, de reagálhat a “C” és az “E” párt is másodkörben, mivel a “B” tolódása folytán magukra hagyott szavazókra a “C”, a “D” által bizonytalanodókra az “E” fog reagálni. Így mozgásba lendül

54

az egész pártrendszer, a centrumban helyet foglalókért, vagyis a verseny iránya centripetális.

Verseny a bal-jobb skálán II. dimenzió jobb

4.E párt I. dimenzió

I. dimenzió bal D párt C párt B párt

F 1. párt

3. A párt

II. dimenzió bal 9. ábra. Verseny bal-jobb skálán, 3. állapot

Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy ha ilyen fontosak a szavazások végkimenetele, s a kormány alakítások szempontjából a centrum szavazók, akkor miért nincsenek er!s, választásokat nyer! centrum pártok. Miért az a jellem!, hogy valamelyik széls! pólus vezet! pártja nyer, s ha önmagának nincs meg a parlamenti többsége, s pólusa pártjainak összesen sem, akkor fordul figyelme a centrum felé (öt pólus esetén, széls! pólus felé esetleg), nem pedig az, hogy a centrum pólus nyer, s eldönti melyik oldalán található pólus pártjaival alakítson kormányt.

55

5.3. A centrum pólus megsz"nése

Mint láthattuk kétpártrendszer esetén valamelyik párt (pólus) megszerzi a többséget és kormányra kerül. Három pólus esetén a pólusokat alkotó pártok hiába is lépnek választási szövetségre, így akár a bipolárisnak t"n!helyzetet idézve, a három pólusból kett! biztosan kormányon kívül marad, esetleg a centrum pólus pártjait valamelyik széls! beemelheti a majdani kormányba, így viszont már nem beszélhetünk a pólus stabilitásáról. Vagyis, amíg egy bipoláris rendszerben fennáll annak a valós esélye, hogy egyik pólus választási gy!zelme után az a pólus kormányt alakít, a vesztes pedig ellenzékbe vonul, addig multipolaritás esetén a két széls! közül a gy!ztes akár a centrummal közösen is alakíthat kormányt. Kedvez! mandátum megoszlás esetén a centrum akár a mérleg nyelvévé válhat ciklusokon át, s dönthet arról ki alakítson kormányt. Ezek a feltételek pedig értelemszer"en a centrum dimenzió gyors felborulásához vezetnek, mivel a politikusok alapvet! célját – hatalomra kerülni – elérik. Csak választásról választásig tartó id!tartam alatt beszélhetünk centrumról, ami a következ! ciklusban akár fel is borulhat (mármint új pártok léphetnek a centrumba, míg mások távozhatnak onnan). Nem tud kialakulni önálló centrum pólus, mivel a kormányzati csábítás rendre magával ragadja a centrum pozíciót uraló pártot, hiszen pártként alapvet! funkciói között szerepel a kormányzati szerep vállalása és az érdekek artikulációja és aggregálása81. Ezt csak kormányban tudják véghezvinni, így ezután el is veszítheti centrum jellegét a többi korábbi centrumtársa javára, amik a következ! választások alkalmával szintén a kormányzati pozíciók miatt komoly nyomás alatt lesznek, s könnyen távozhatnak a centrumból. Minden párt számára komoly kihívásként jelentkezik a hatalomba kerülés reménye. Csak hatalomban tudja egy párt érvényesíteni akaratát, tudnak tagjai egzisztenciálisan el!relépni, választók számára releváns alternatívaként fennmaradni (mivel vesztes – itt kormányon kívüli- pártra nem szívesen szavaznának), befektet!i csoportok számára

81

Enyedi-Körösényi, 17.o.

56

“üzletképes” maradni valamint a pártot segít! szakmai csoportok számára plusz motivációt teremteni. Ha egy párt rendre kormányon kívül marad id!vel elveszti esélyét arra, hogy új szavazói köröket szólítson meg, s csak a protesztben bízhat törzsbázisán kívül. A centrum pólus pedig nehezen tud gy!zelmi esélyesként fellépni, hiszen nem egy, hanem rögtön két alternatívával kell szembenézni, s nehéz egy egyszer" igen-nem kérdések korában rendre mind a két oldaltól jól elhatárolhatóan megjelenni a nyilvánosság el!tt. A két széls! pólus pártjai miközben egymással versengenek elnyomják a centrum pólus pártjait, mivel utóbbiaknak nem marad önálló harmadik válasza egy-egy adott kérdésre82 . Így vagy elt"nnek, vagy valamelyik széls! pólussal egyesülnek ezen centrum pólusú pártok. Csak abban az esetben van esélye a centrumban maradnia ciklusokon keresztül egy pártnak, ha ügyesen hol egyik, hol másik pólussal köt egyezségeket választások alkalmával (FDP), vagy pedig önálló, a többi pólust határozottan elutasító, nagy tömeg", választásokon résztvev! bázisra tud támaszkodni, illetve rendre megnyeri a proteszt szavazók jelent!s részét. Szilárd szavazóbázisra például szolgálhatnak az etnikai pártok, így a Svéd Néppárt vagy a baszk pártok, hiszen szavazóik nem ideológiai, hanem etnikai alapon szavaznak. A protesztet kihasználó pártra pedig a 2006-os Magyar Demokrata Fórum (MDF).

5.4. A centrum pólus létrejötte

Mégis, mi indokolhatja id!r!l id!re a gyors váltakozások és bukási veszélyek (baljobb pólus elnyomása) ellenére a centrum pólus létrejöttét. Mik alapján nevezhetünk egy pártot, pártokat önálló, centrum pólusúaknak. El!ször is, attól, hogy egy párt a szavazók centrumában foglal helyet, még nem alkot automatikusan centrum pólust. Ahhoz ciklusokon keresztül # legalább három cikluson # kellene jelent!s, legalább parlamentbe jutást igényl! eredményt, teljesen önállóan elérnie, s koalíciós potenciállal bírnia id!nként, hogy érdemes legyen rá szavazni.

82

Egyedi eset az eldöntend! kérdések ügye. Igen/Nem válaszok lehetségesek, így a centrum pólusú párt kénytelen valamelyik er!sebbel egy álláspontra helyezkedni.

57

Másodszor, sok esetben csak politikai el!nyszerzés végett nevezik magukat a pártok centrum pártnak, ezzel utalva arra, hogy az oldalukon található mind két pólussal készek együttm"ködni, de egyenl! távolságot igyekeznek t!lük tartani. Ezzel összefüggésben kijelenthetjük, hogy harmadszor, a pártok esetleg azért nevezik magukat centrum pártnak, mert így remélik beel!zni valamelyik vetélytársukat. Ha egyik póluson belül nincs hely már új szavazók megszerzésének, akkor a párt vagy széls!ségek irányába, vagy a centrum irányába mozdul el új szavazók megnyerése céljából. Értelemszer"en a legtöbb pártrendszerben a szavazók nagyobb része található középen (legalábbis azt hiszik, hogy középen vannak), mint szélen, így oda célszer" mennie a pártnak. Ha eredeti vetélytársa bukna a következ! választások során, akkor az esetleg meger!söd! centrum pólusú párt visszaindulhatna eredeti helyére, hogy pólusa vezet! erejévé váljon. Ez utóbbi esetre lehetne példa a 2006-os választások során a Magyar Demokrata Fórum taktikai lépése és az azóta eltelt id!ben alakított politikája, amivel a Fiatal Demokraták Szövetsége – Magyar Polgári Szövetség (Fidesz) jobboldali vezet!sége miatt, a tér sz"külése következtében a baloldalról leszakadó szavazók megnyerésének reményében kezdte magát középen állónak bemutatni. Ezzel lemondott a párt a jobboldali szavazók jelent!s részér!l abban a reményben, hogy az újonnan elérhet! szavazói bázisokból nagyobb szeletet tud megszerezni. Ez az eset kisértetiesen hasonlít az Szabad Demokraták Szövetsége 2000-es évek elején képviselt politkájához, amikor egy elnökváltás után középre pozícionálták magukat, de néhány hónapos próbálkozás után náluk visszarendez!déssel zárult a centrum pártiság.

5.5. A magyar pártrendszer 2009-ben

Az MDF jelenlegi pozícionálása valamint az SZDSZ kormányból való kilépése miatt kis mértékben a magyar pártpaletta is átalakult, hiszen a korábbi két két párt alkotta együttm"ködésekb!l a SZDSZ csak látszólag, az MDF azonban valóságosan is kilépett. A fentiek miatt indokolt elkészíteni a pártrendszer 2009-re vonatkozó helyzetét, mely az

58

SZDSZ kormányból való kilépése óta áll fent. Kiemelend!, hogy a vázolt kép a pártokra, s nem azok holdudvarára, szakember állományát tükrözi, mivel az MSZP és az SZDSZ említett csoportjai között néhol nagyfokú az összekapcsolódás. kulturális-ideológiai

FideszMDF

poszt kommunista pólus

antikommunista pólus

SZDSZ MSZP

kulturális-ideológiai bal 10. ábra. A magyar pártrendszer az 5. ciklus idején83

A f! ellentét továbbra is a Fidesz és az MSZP között húzodik ugyan, de e mellett a kisebb pártok is kialakították viszonyukat a nagyokhoz és egymáshoz. A korábbi koalíciós partner SZDSZ és az MSZP között a kapcsolatot továbbra is az együttm"ködés jellemzi, míg a demokrata fórum és a Fidesz közötti kapcsolatot az ellenségeskedés. Az MDF és az MSZP viszonya viszont sokat javult, így már-már egy Fidesz ellenes, egységes koalícióról beszélhetnénk, de ezt megakadályozza az SZDSZ és az MDF közötti rossz viszony, mivel e két párt hasonló szavazói bázisra építi stratégiáját, egymás ellenfelei. Az ábrán a nyilak szélessége próbálja illusztrálni az ellentét komolyságát, értelemszer"en a vastagabb a nagyobb ellentét.

83

Ehhez lásd: Körösényi András-Tóth Csaba-Török Gábor (2003): A magyar politikai rendszer, Osiris Kiadó, Budapest, 149-152.o. 3-7. ábráját

59

Az ábrán az egyik skála a kulturális-ideológiai, a másik pedig a múlt rendszerhez való viszony alapján létrejöv! bal-jobb. Ez azt feltételezi, hogy az 1988/89-es törésvonal még ma is az egyik legf!bb kettéosztottságot el!idéz! elv, vagyis az ementén kialakuló osztottságon a törzsszavazók biztosan nem lépnek át. “A hagyományosan fontos társadalmi jellemz!k, így például az osztályhelyzet vagy a felekezeti hovatartozás hatása a pártpreferenciákra er!teljesen visszaszorult”84 áll Enyedi Zsolt 2004-es tanulmányában. Ha az osztályhelyzet kevésbé fontos, a kommunista-antikommunista ellentét pár is veszthetett fontosságából. Ezzel némileg ellentmond pár oldallal kés!bb, mikor kifejti, hogy “a legtöbb kutató (Berglund et al. 2004, Kitschel et al., 1999, Kitschelt 2001:132) szerint a rezsim jellegével kapcsolatos ellentét (az antikommunizmus) átmeneti jelenség, különösen a nemzeti megbékélési rendszerekben. Bár a várakozás megalapozottnak t"nik, Lengyelország és Magyarország példája éppen azt mutatja, hogy az antikommunizmus a jobboldali identitás központi eleme és a választási kampányok egyik fontos témája maradhat hosszú távon is.”85 A fentiekhez tartozik, hogy “a kommunista rendszer gyors összeomlása nem teszi lehet!vé, hogy az antikommunizmus minden más kérdést elhomályosítson (Kitschelt 2001:312)”86 . Mint látható a nemzetközi szakirodalom is kiváró álláspontra helyezkedik a témát illet!en, de ezek fényében talán érdemes a kommunistaantikommunista skála helyett a gazdaságit is ábrázolnunk, f!leg, hogy a gazdaság helyzete a következ! évek központi témájává válhat. Ábránkon a Fidesz és az MSZP a szabályozó állam koncepciójával vesz részt, míg az MDF és az SZDSZ a minimalista állam ideájával. A pártrendszer gyors, rövid id!n belüli átalakulása várható, hiszen míg a Fidesz a növekv! állam koncepcióját hangoztathatja, addig az MSZP ennek a szegényeket kirekeszt! állami növekedés oldaláról támadhatja, s így kérdéses melyikük lép jobban az állami szerepvállalást szorgalmazó, paternalista irányba.

84

Enyedi Zsolt (2004): Pártpolitika a posztkommunista világban és Nyugat-Európában. In Politikatudományi Szemle, 2004/3., 132.o.; www.poltudszemle.hu/szamok/2004_3szam/2004_3_enyedi.pdf 85

Enyedi, 132.o.

86

Enyedi, 132.o.

60

kulturális-ideológiai

Fidesz-

MDF

gazdasági jobb

gazdasági bal

SZDSZ MSZP

kulturális-ideológiai bal 11. ábra A magyar pártrendszer az 5. ciklus idején87

Mind a 2000-es SZDSZ és a 2006-os MDF saját pólusán belül a második helyre szorult és kitörni kívánt pozíciójából, s erre a politikai közepet akarta megszerezni. A két kisérlet közötti választási évben ugyanezt a taktikát alkalmazta a magát Centrum Pártnak keresztelt formáció is, ami eleve erre a proteszt, ideológiáktól elfordult közeg megszerzésére építette fel magát. Néhány hónapos kampánya (majd gyors elt"nése) után olyan jó eredményt ért el, aminek eredményeképpen az MDF számára is ez mutatkozott az er!södéshez vezet! bázisnak. Jelen fejezetünkben azt vizsgáltuk meg, hogy egy adott pártrendszeren belül hogyan viszonyulnak egymáshoz a legfontosabb témákra hasonló válaszokat adó, így azonos pólusban helyet foglaló pártok választások során. Elemeztük, hogy a bipoláris és a multipoláris eseteknél milyen különbségek léphetnek a verseny irányát illet!en, valamint, hogy melyikben képzelhet! el centrum pólus. A szavazatokért folyó verseny során milyen

87 A jöv!t

illet!en érdemes lenne a kulturális-ideológiai, a kommunizmushoz f"z!d! viszony alapján létrejöv! és a gazdasági szerepvállaláson alapuló ellentét párokat egy, háromdimenziós ábrán illusztrálni.

61

reakciókat válthat ki egy párt helyzetváltoztatási igénye a többi pártban, ez mérsékli vagy radikalizálja a versenyt, milyen veszélyeket rejt magában multipolaritás esetén a középre húzódás. Megvizsgáltuk, hogy mik azok a legfontosabb okok amik miatt a centrum pólus pártjai felhagyhatnak önálló pólus igényükkel, s milyen okok miatt indulhatnak el pártok a centrum felé, milyen politikai hasznot húzhatnak bel!le. Mint láthattuk centrumról beszélni formális definíció segítségével lehetséges, hiszen ez esetben hatalomra kerülési taktika részeként is alkalmazzák a pártok a centrum pozíciót, mivel ez minden irányba koalíció képes. Korábban láthattuk, hogy tartalmi szemmel nem lehet meghatározni ezt a fogalmat, viszony a baloldal és a jobboldal tartalmi módszerrel is megadható. A következ! fejezetben azt vizsgáljuk meg, hogy Magyarországon létezhet-e centrum szavazói bázis és centrum párt ezen szempontok szerint.

62

6. A centrum szavazókör állandóságának magyarországi elemzése88 Jelen fejezetünkben azt vizsgáljuk meg, hogy a szavazatok szintjén is megjelenik e Magyarországon a centrum. A korábbi fejezetek során már láthattuk, hogy tartalmi oldalról definiálható mi a jobb, mi a bal, de nem definiálható a centrum. Formális szempontok szerint pedig már a centrum is megragadható. Most azt próbáljuk bizonyítani, hogy van összefüggés választásról választásra a centrum pártok szavazói eredményei között. Módszert tekintve el!ször szükséges keresnünk egy id!ben egymáshoz közel álló két választást, amikor a választási rendszer alapjai nem változtak, így összehasonlítható és van legalább egy párt, ami magát centrumnak vallja. Ezt Magyarországon a 2002-es Centrumban és a 2006-os Magyar Demokrata Fórumban véljük felfedezni különböz! okok miatt. Ahogy már korábban is szóba került a Centrum Párt már nevével is jelezte, hogy a két nagy párt közötti, esetleg kiábrándult, proteszt szavazókra épít, míg a 2006-os MDF taktikai okokból vette erre az irányt. Másodszor meg kell határoznunk milyen szempontok alapján tudunk elemezni. Jelen esetben erre az országgy"lési egyéni választókörzetek összevetése t"nik célszer"nek, hiszen ezek az adatok a legismertebbek. Azonban ezeket torzíthatják egy-egy helyileg ismert személy kimagaslóan jó eredménye, amire hamarosan példákat is mutatunk. Így pontosabb képet kaphatunk, ha nem az egyéni eredményeket, hanem a listás megyei eredményeket vetjük össze. Szerencsére a legutóbbi két választások során még kisebb egységekr!l, az egyes szavazókörökr!l is származnak adataink, így ezeket is felhasználhatjuk a pontosabb kép kedvéért, hiszen minél kisebb egységeket tudunk összevetni, annál pontosabb, valódibb képet kaphatunk. Mivel valamennyi szavazókör 2002-es és 2006-os adatainak összevetés meghaladná jelenlegi határainkat most csak Pest megye eredményeit elemezzük. Ez a megye mind a két párt esetén jól szerepelt, ez emeli érdemessé a kiemelésre. A 2006-os választások során minden szavazókör adatát el lehet érni, azonban 2002-ben még csak települési szinten rendelkezünk a pártokra leadott 88

Jelen fejezet megírásában Fábián Görgy-Kovács László Imre (1997): Voksok és mandátumok. In Villányi úti könyvek, 1998 71-117.o. részeit segítségül vettem. A 2002-es és 2006-os adatok a www.valasztas.hu megfelel! oldalairól származnak, a feldolgozásuk formája, a táblázatok oszlopai egyéni kialakítás eredményeképpen születtek meg.í

63

szavazatokkal, így a 2006-os szavazóköri adatokat is át kell alakítanunk megfelel! nagyságrendekbe. Az összevetések kapcsán számolnunk kell néhány nehezít!, pontatlanságot el!idéz! körülménnyel. El!ször a már említett egy-egy személy kiugró népszer"sége miatti torzulást kell jeleznünk, másodszor néhány esetben a korábban részönkormányzattal rendelkez! városrész mára már önálló település, s nincs adatunk 2002-es ottani eredményr!l89 . Harmadszor torzításokat okozhat, hogy nem ugyanazokkal a szavazási részvételekkel találkozunk, hiszen településenként, szavazókörönként változik egy adott évben belül is és a két választás alkalmával is a szavazói hajlandóság. Negyedszer tudnunk kell, hogy nincsenek felmérések (legalábbis bírtokunkban), amelyek azt vizsgálnák, hogy a 2002-es Centrum Pártra szavazók milyen arányban mentek el a 2006-os választásokon, s ott milyen arányban szavaztak az MDF-re. Mint ahogyan arra sincs felmérés, hogy az MDF szavazatainak hány százaléka került ki e korábbi Centrum szavazókból, s hány a korábbi MDF-es szavazókból. Ötödször probléma, hogy ez a 4-5%-os szavazati arány az adott választási évben az összes szavazatra jogosultnak elhanyagolható százaléka, aminek következtében akár pár nappal kés!bbi választás esetén is az ismertt!l jelent!sen eltér! szavazati eredményeket kaphatnánk. Ennek alátámasztására talán csak elég abba belegondolnunk, hogy a megközelít!leg nyolc millió szavazóból ötven ezer szavazó nem nagy szám, de ha ez az ötvenezer f! elmenne szavazni, s vizsgált pártunkra adná szavazatát máris kiugróan magasabb értékekr!l beszélhetünk (az MDF 2006-os szavazatai majdnem egyötödével n!ttek volna, ami jelent!s). A fenti öt okot ismerve tudnunk kell, hogy bármilyen eredményt is kapunk, az nem fogja alátámasztani megkérd!jelezhetetlenül, hogy létezik Magyarországon centrum szavazó bázis.

6.1. Egyéni körzetek

A 2002-es Centrum Pártnak 126 egyéni jelöltje volt az országgy"lési választásokon. Amint 1. térképünkön is látható legrosszabb e szempontból Pest megye volt, ahol a tizenhat 89 A Pest

megyei szavazókörök összevetésénél Remetesz!l!s tartozik e körbe, hisz 2002-ben még csak rész, mára önálló település.

64

egyénib!l csak hatban tudtak indulni, de Budapesten a harminckett!b!l hat, Jász-NagykunSzolnok megyében a nyolc egyénib!l kett!, Hajdú-Biharban a kilencb!l kett! sem jó eredmény, míg minden egyéniben össze tudta szedni a 750 ajánlószelvényt Borsod-AbaújZemplénben, Nógrádban, Somogyban és Veszprémben. A 2006-os MDF 2. térképünk szerint Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében három helyen nem tudott indulni, a legtöbb megyében viszont minden körzetben,így összesen 162 egyénivel indultak neki a választásoknak. Hasonló, hogy Csongrád megye 7-es, Pest megye 2-es és 3-as, valamint a Budapesti 7-es mind a két pártnál elmaradt. Hasonló eredményeket is találhatunk, hiszen 25 körzetben ugyanabba a csoportba sorolható eredményt találunk mind a két esetben. Érdemes megemlíteni, hogy ezek alapján Fejér 2-es, Békés 1-es Budapest 6-os, 24-es, 29-es, Vas 2-es, Pest 11-es, Szabolcs 3-as és 4es körzetben egy magát mind a két oldaltól távoltartónak mutató, bizonytalan szavazói öntudattal rendelkez!, esetleg proteszt szavazókat megnyerni igyekv! párt az 5%-nál # de legalábbis a saját átlagánal # jobb eredményre számíthat az els! választása alkalmával.

65

1. térkép A CENTRUM PÁRT 2002-es országgy"lési képvisel!jelöltjeinek eredményei Magyarázat: a térképeken látható Magyarország, jelezve a megyék és az egyéni országgy"lési választókörzetek határait. Minden megye körzetet a száma mutat, így azonosíthatóak. Azokban a körzetekben, amelyek különböz! színnel vannak jelölve az aktuális párt a térkép bal alsó sarkában elhelyezett százalékos eredményt érte el, míg a fehér (üres) körzetekben nem tudott jelöltet állítani. Jelen tanulmányhoz készített térképek adatai a www.valasztas.hu oldalról származnak.

Mivel a Centrum Párt rosszabb eredményt ért el, s nem is jutott az Országgy"lésbe, nem meglep!, ha eredményei javarészt elmaradnak az MDF-ét!l, de néhány területen (f!leg Budapest) megel!zik a négy évvel kés!bb induló pártot.

66

2. térkép Az MDF 2002-es országgy"lési képvisel!jelöltjeinek eredményei

67

3. térkép CENTRUM Párt 2006-os országgy"lési képvisel!jelöltjeinek eredményei

A Centrum párt 2006-ban is elindult a választásokon, de már csak 30 jelölttel, a 3. térképünkön azokat a körzeteket láthatjuk, ahol sikeresen összeszedték a 750 érvényes ajánlószelvényt. A harmincb!l nyolc olyan körzet is van, ahol négy évvel korábban még nem tudták összegy"jteni a megfelel! cédulát, hiszen Komárom 3-as, Pest 6-os és 12-es, Csongrád 2es és 7-es, Békés 3-as, Hajdú-Bihar 3-as és Bács-Kiskun 8-as körzete 2002-ben Centrum jelölt nélküli volt, de négy év itt szervezetileg fejl!dtek.

68

A mellékletben található 4. és 5. térképen feltüntettük, hogy melyik párt eredménye a jobb az egyes körzetekben, vagyis 2002-es Centrum, jobb mint 2006-os MDF, vagy fordítva. Itt a megfelel! szinezet a különbség mértéket mutatja. Ezt a táblázatot szintén azzal a fentartással célszer" kezelni, hogy az MDF alapjaiban véve job eredményt el, hiszen be is jutott a Parlamentbe, míg a Centrum nem. Az eredményt befolyásolja még 28 körzet, ahol 2006-ban a Centrumnak is és az MDF-nek is volt jelöltje. Az egyéni körzetek összevetése után láthatjuk, hogy a kis százalékú támogatottság ellenére is van 9 olyan körzet, ahol a Centrum Párt esetében feltehet!en a név, az MDF esetében pedig a középen állás emlegetése (nem tudhatjuk a régi szavazókör hány százalékot jelenten) eredményeképpen 5%-nál jobb eredményt ért el a jelölt. Mivel a jelölt is lehetett ezekben a körzetekben az ismert szerepl! érdemes áttérnünk a megyei listás eredményekre.

6.2. Megyei listás eredmények

A Centrum is és az MDF is minden megyében tudott listát állítani, vagyis 20-20 megyei listát tudunk összevetni, ahol a részvételi arányok szintén eltér!ek lehetnek egy adott éven belül, de a két választás között is. A mellékletben található 6-8. térképen is látható, hogy mind a két esetben a leger!sebb megyék között volt Budapest, míg a Nógrád, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok tengely a leggyengébbek között található meg. Az MDF-nél 4-5 %, a Centrumnál 3-4 % közötti eredménnyel. A 8. térképen látható, hogy a Centrum 2006-ban mely megyékben tudott listát állítani, s látható, hogy Budapesten ekkor is 5% feletti eredményt produkált. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a bizonytalan, egyik oldalhoz sem köt!d!, vagy proteszt szavazók nagy mértékben városban élnek, vagy pedig itt a legnagyobb a hajlandóság bennük, hogy elmenjenek szavazni és addig meghozzák döntésüket. Tehát ez a szavazói kör olyan lakhellyel rendelkez!k által alkotott, akik számára adva vannak a jó kommunikációs eszközök és így a politikához való hozzáférés lehet!sége garantált. Hiszen napi sajtót olvashatnak, mert eljut közvetlen környezetükbe, a TV és rádio

69

csatornák legnagyobb része számukra elérhet!ek, internet hozzáféréssel rendszeresen rendelkezhetnek otthon, munkahelyen, vagy internet kávézókban. Mivel városokban a legkönnyebb nagy láthatóságot elérni, itt fejtik ki aktivitásukat a politikai szervezetek. Így választási években környezetüket ellepik a plakátok, city lightok, szórólapok és aktivisták. S ezek miatt ez a csoport válhat a leginformáltabbá, s bel!lük kerülnek ki a kés!bbi “centrum szavazók”. 6.3. Szavazókörzetek, települések A megyei eredmények ismertetése után még egy szinttel haladunk lefelé, s így a következ!kben Pest megye egyes szavazóköri eredményeit vetjük össze. Azért erre a megyére esik a választás, mert az ország lakosainak jelent!s százaléka itt él, a megye nagy mértékben hasonló a f!városhoz a korábbiakban felsorolt jó kommunikációs okok alapján. Az alábbi ábrák segítenek nekünk abban, hogy tendenciákat, hasonlóságokat figyeljünk meg a pártok eredményei között. A lakosság szám alapján való differenciálást vesszük alapul, s a 16 egyéni országgy"lési választókörzetet három 6-6 körzetes csoportra osztjuk a csoportosítás során. Így valamennyi csoportban a körzetek egyharmada90 vesz részt. Az egyes ábrákon az egyéni országgy"lési választókörzet központjait szerepeltettük, akkor is, ha nem a 10 000 f!nél nagyobb, hanem az annál kisebb települések eredményeit vizsgáltuk meg, mert így az egyes körzetek 10 000 alatti és feletti eredményei is könnyen összevethet!ek egymással91 . Ha el!sször a 10 000 f!nél kisebb településeket vesszük szemügyre láthatóvá válik, hogy a Centrum 2002-es és az MDF 2006-os els! hat helyezettje közül öt ugyanaz. Mind a két ábrán az els!k között szerepel Szentendre, Gödöll!, Vác, Érd92 és Pilisvörösvár körzetének 10 000 f!nél kisebb települései. Ha a legrosszabb hatos csoportokat hasonlítjuk

90

Mivel Aszód körzetében nincs 10 000 f!nél nagyobb város, így csak 15 körzet van 10 000 f!nél nagyobb települések esetén. Tovább árnyalja a képet, hogy egyes körzetekben csak 1-2 kis település van. 91 A mellékletben

megtalálhatóak az egyes települések eredményei is, itt most csak körzetekre lebontva ábrázoltuk azokat. 92

2006-ra már megyejogú, ezért szerepel Százhalombatta a 2006-os ábrán, mert így talán nem keverjük bele az önkormányzati választási rendszer differenciáltságából adódó megye jogú városokra vonatkozó egyéb kitételeket.

70

össze szintén négy körzetre lehetünk figyelmesek: Dabas, Aszód, Nagykáta és Nagyk!rös szerepel itt is, ott is. A 10 000 f!nél nagyobb körzetek esetén az els! hatban három szerepel itt is, ott is: Szentendre, Buda!rs és Pilisvörösvár, míg utolsó hatban négy azonos: Ráckeve, Dabas, Nagyk!rös, Nagykáta. Az alábbi észrevételeket tehetjük: Szentendre, Pilisvörösvár és Budaörs körzete mind a négy esetben a legjobbak, míg Dabas, Nagykáta, Nagyk!rös a legrosszabbak között szerepelt. Városi, 10 000 f!nél nagyobb települési szinten egy-egy ismertebb politikus sokat javít a párt eredményén (MDF: Gödöll!, Cegléd), ami arra elégséges, hogy jó eredmények közé emelje amúgy a körzet többi településén nem túl fényesen szerepl! pártját (MDF: Cegléd). Mivel az MDF ugyan évtizedes beágyazottsággal rendelkezhet, a Centrum azonban nem, elmondhatjuk, hogy a jónak nevezett körzetekben hajlamosak a szavazók a centrum pólusúnak vélt pártokra adni szavazataikat, sokkal inkább, mint a három állandóan legrosszabb eredményt hozó körzet. Érdemes kiemelni a területi különböz!séget, hiszen Szentendre, Buda!rs és Pilisvörösvár a megye nyugati és középs! körzetei között találhatóak, addig Dabas, Nagykáta és f!leg Nagyk!rös a központtól távol es!, déli, délkeleti fekvés"ek. Ezek alapján a rosszabban informáltnak t"n! körzetek kevésbé t"nnek fogékonynak az újdonságra vagy a semlegesnek is hihet! álláspontra93 .

93 Az

okok további elemzése meghaladná jelen írásunk terjedelmét és céljait is.

71

12. ábra A CENTRUM 2002-es 10 000 f!nél kisebb településeken körzetekre lebontva

13. ábra Az MDF 2006-os 10 000 f!nél kisebb településeken körzetenként lebontva

72

14. ábra A CENTRUM 2002-es 10 000 f!nél nagyobb településeken körzetekre lebontva

15. ábra Az MDF 2006-os 10 000 f!nél nagyobb településeken körzetekre lebontva

73

7. Befejez! összefoglalás Jelen írás alapvet! célja az volt, hogy választ találjunk arra a kérdésre mit!l centrum a centrum és hogyan definiálható. Ennek kapcsán nem kerülhettük el annak megvizsgálását sem, hogy létezik-e egyáltalán ma még ideológiai megosztottság, vagyis van-e jobboldal és baloldal, vagy ezeket az id! már meghaladta. Munkánk nemzetközi tendenciákon, példákon valamint a Politikaitudományi Szemle és a Liget folyóirat hasábjain folyt vitán alapszik. Ennek megfelel!en egy fejezetet szántunk a bal-jobb kérdéskör tisztázására, kett!t a két bizonyítási mód kifejtésére, majd egy utolsó önálló fejezetben magyarországi empirikus összehasonlítást végeztünk, melyben arra kerestük a választ, hogy a XXI. Század eleji Magyarországon vannak-e területek, melyekre elmondható, hogy hajlamosak középen állókra szavazni. A bal-jobb vita kapcsán a Politikatudományi Szemle és a Liget folyóirat szolgált válaszul, melyek oldalain keresztül Körösényi András, Gyurgyák János, Szilágyi Ákos, Tamás Gáspár Miklós vagy éppen Anthony Downs szavain keresztül mutattuk be a két álláspontot. Véleményünk szerint bizonyítást nyert, hogy igenis a XXI. Században is használt fogalmakkal van dolgunk, amelyek befolyásolják a politikai versenyt, megosztják a társadalmat, a szavazó köröket, amelyek ezek alapján is döntenek választásról választásra. Az általuk azonos oldalinak tartott pártok, szervezetek inkább számíthatnak támogatásukra, míg a “másik oldal” inkább nem. Mivel a politikusok is hasznot látnak ezen fogalmak használatában a közeljöv!ben sem számíthatunk elhalásukra, minden ellenkez! tanulmány, publicisztika ellenére sem. A bal- és jobboldaliság megvédése folytán fordultunk a centrum fogalmának megkereséséhez, annak definiálásához. Els!ként a tartalmi, pontosan, definíciókkal, szakpolitikai kérdésekkel megragadható megközelítést mutattuk be nemzetközi összehasonlítások segítségével. Álláspontunk az volt, hogy tartalmi oldalról a bal és a job megfogalmazható, azonban a centrum nem, mert nincsenek a centrum oldalra jellemz!, egyedi jegyek, jellemz!k. Ehhez nemzetközi pártok politikai céljait vettük szemügyre, s tíz európai ország (Nagy-Brittania, Oroszország-Szovjetunió, Németország, Ausztria,

74

Svédország, Finnország, Olaszország, Spanyolország, Izland, Hollandia) 22 pártját elemeztük. Pártcsaládok, majd ezen belüli pártcsoportok szerint kiemeltük a jellemz!iket, s példa pártokkal támasztottuk alá a megállapításainkat. Minden pártcsalád, pártcsoport esetén táblázattal könnyítettük az átláthatóság, összehasonlíthatóság nehéz munkáját, ahol mindig azonos szempontokat jelenítettünk meg (mely pártok alkotják, szellemi gyökerei, jellemz!ik, szavazóbázisuk). A tartalmi definiálás során észleltük, hogy a centrum pártcsalád egyes pártcsoportjainak tagjai inkáb kötnek koalíciós együttm"ködést bal- és jobboldali pártokkal mint saját magukkal, valamint, hogy akár ugyanaz a párt néhány választás során más-más oldal pártjával is koalíció képes. Viszont nem találtunk a baloldalra és a jobboldalra emlékeztet! állandó politikai célokat, így inkább csak a mindkét oldal irányába nyitott együttm"ködés miatt tudtuk e pártokat és pártcsoportokat centrumnak nevezni. Így bizonyítást nyert, hogy tartalmi szempontból lehet és, baloldalról és jobboldalról beszélni, de nem lehet centrumról. A másik bizonyítása eljárásunk a formális, egymáshoz igazítást igényl! m"velet volt, ahol pártrendszerekben elhelyezett, pólusok által uralt politikai térben való távolság alapján kerestük a centrum pólust. Duverger és Sartoti megállapításait is felhasználva ábrázoltuk a bipoláris és multipoláris elhelyezkedést, leírtuk a verseny jelleg, majd az azons pólusokon belüli pártok egymáshoz való viszonyát csoportosítottuk. Egy elképzelt párt centrum irányába való mozgása révén elemeztük a pártrendszerben található többi párt els!dleges és másodlagos lépéseit, s megvizsgáltuk a centrum egyedüli hatalomra kerülésének nehézségeit. Természetesen magának a centrum pólusnak a létrejöttét és megsz"nését is okokkal próbáltuk bizonyítani. Ebben a fejezetben foglalkoztunk a jelenkori magyar pártrendszer helyzetével, s elkészítettük a korábban ismert kétdimenziós ábrák mai állapotát. Ezt két esetben is, hiszen a még meglév! antikommunista-kommunista skála helyett második próbaként már a gazdasági viszonyt alkalmaztuk a kulturális-ideológia skála mellett.

75

A formális definiálás során megállapítottuk, hogy létezhet önálló centrum párt, de ez önmagában még nem jelent centrum pólust. Multipolaritás esetén viszont a pólus létrejöttére megvan az esély, mégha a gyors felbomlására is. Végs! fejezetünkben arra kerestük a választ, hogy ma MAgyarországon kimutatható-e a centrum gondalatkör mellé felsorakozott szavazói kör. A 2002-es Centrum és a 2006-os eredményeinek összehasonlítása során kívántunk erre választ kapni, számtalan megkötés megtétele útján. Mivel egyikük egy évtizedes párt volt már a vizsgált id!szakba is, a másik pedig néhány hónap alatt épült fel természetesen torzította munkánkat az MDF törzsszavazói köre is. Minden módszertani probléma ellenére találtunk az általunk kiválasztott megyében olyan körzeteket, településeket, amelyek esetében kijelenthetjük, hogy egy most alakuló, magát középen állónak, centrum oldalinak való párt országos eredményeinél jobb százalékot érne el. Ez a jobb eredmény nem feltétlenül jelentene parlamenti bejutást, de jó kampánnyal, megfelel! témák központba helyezésével, esetleg tematizálásával akár 3-4 %-ot azokon a településeken könnyen. Mégsem mondhatjuk azt alacsony százalékos értékek miatt, hogy bizonyítottan létezik ez a szavazói kör, hiszen kis számú szavazatokról lévén szó egy-egy helyileg ismertebb személy alaposan befolyásolhatja a végeredményt, ami torzítás. Jelen írás okokkal alátámasztotta a bal- és jobboldali fogalomkészlet létezését, de hazai állandósult szavazókört nem tudott felmutatni, csak eseti jelleggel A tanulmány alapvet! célját, a centrum definiálási lehet!ségeinek bemutatását és a centrum meghatározását nemzetközi és hazai példákat felhasználva elvégezte.. Elmondható, hogy a formális definiálással meghatározta a centrumot, míg bebizonyította, hogy tartalmi oldalról ez nem lehetséges. Így választ adott a címben feltett kérdésre, hiszen megtudtuk, hogy létezhet centrum napjaink politikai versengésében, s megtudtuk hogyan közelíthetjük meg a fogalmat.

76

8. Irodalomjegyzék Angelusz Róbert-Tardos Róbert (1994): Paletta fekete-fehérben. In Politikatudományi Szemle, 1994/3 Bozóki András (1994): Baloldal, jobboldal, régi és új. In Liget 1994/11 Downs, Anhony (1957): Politikai cselekvés a demokráciában: egy racionális modell. Közgazdasági Szemle, 1990. szeptember Enyedi Zsolt (2004): Pártpolitika a posztkommunista világban és Nyugat-Európában. In Politikatudományi Szemle, 2004/3. Enyedi Zsolt-Körösényi András (2004): Pártok és pártrendszerek. Osiris Kiadó, Budapest Fábián Görgy-Kovács László Imre (1997): Voksok és mandátumok. Villányi úti könyvek, 1998 Gyurgyák János (1994): Bal és jobb. Egy politikai-publicisztikai fogalom tündöklése és bukása. In Politikatudományi Szemle, 1994/3 Kardos József-Simándi Irén (2004): Európai politikai rendszerek. Osiris, Budapest Kovács András (1994): Szimbólumok valósága. In Politikatudományi Szemle, 1994/3 Körösényi András (1993): Bal és jobb. Az európai és a magyar politikai paletta. In Politikatudományi Szemle, 1993/3 Körösényi András-Tóth Csaba-Török Gábor (2003): A magyar politikai rendszer, Osiris Kiadó, Budapest Tamás Gáspár Miklós (1989): Búcsú a baloldaltól. In Kritika, 1989/12 Tamás Gáspár Miklós (1994): Búcsú a jobboldaltól. In Világosság, 1994/4-5 Szilágyi Ákos (1994): Jobboldal, hol vagy? In Liget, 1994/8

77

9. Bibliográfia Ágh Attila (1994): A baloldal helye “elöl” van. In Liget, 1994/10. Arató András (1994): Megjegyzések Körösényi András tanulmányához. In Politikatudományi Szemle, 1994/3. Berglund, Sten, Joakim Ekman és Frank Aarebrot 2004. The Diversity of Post-communist Europe and Concluding Remarks. In: Sten Berglund, Joakim Ekman és Frank Aarebrot (szerk.) Handbook of Political Change in Eastern Europe. Second Edition. Cheltenham: Edward Elgar Bozóki András (1994): Baloldal, jobboldal, régi és új. In Liget, 1994/11. Csizmadia Ervin (1994): A politikai irányzatok ellentétei és a konfliktusok értelmezése. In Politikatudományi Szemle, 1994/3. Fricz Tamás (1994): Bal és jobb – megváltozott tudományos és politikai jelent!séggel. In Politikatudományi Szemle, 1994/3. Gombár Csaba (1994): “Bal-jobb, széna-szalma?” In Liget, 1994/10. György Lajos (1994): Ki van elöl? In Liget, 1994/12. Halmai Gábor (1994): Újabb tanulság, In Liget, 1994/10. Karátson Gábor (1994): Uram, nem látta Magyarországot? In Liget, 1994/10. Kitchelt, Herbert, Zdenka Mansfeldova, Radoslaw Markowski and Gábor Tóka 1999. Post Communist Party Systems: Competition, Representation, and Inter-Party Cooperation. Cambridge: Cambrdige University Press. Körösényi András (1994): A bal és a jobb védelmében. In Politikatudományi Szemle, 1994/3. Lányi András (1994): Merre van jobbra? Melyik bal a jobb? In Liget, 1994/9. Ludassy Mária (1994): Ki tudja, merre…In Liget, 1994/10. Mair-Mudde (1998): The Party Family and Its Stud. Annual Review of Political Science. Nagy J. Endre (1994): Itt a piros! -- Hol a piros?!! : Avagy: miért van baloldal, ha nincs? In Liget, 1994/11. Sartori, Giovanni (1976): Parties and Party Systems. A frameworks for analysist. I.köt. Cambridge, Cambridge University Press.

78

Szakolczai Árpád (1994): A jobb- és a baloldalon túl. In Politikatudományi Szemle, 1994/3. Szilágyi Ákos (1994): Sz.Á. úr, hol vagy? : avagy a mesebeszéd szellem. In Liget, 1994/12. Tamás Pál (1994): Végül is ki itt a zombi? In Liget, 1994/11. Tóka Gábor (1994): Bal és jobb: miért alkalmazható? In Politikatudományi Szemle, 1994/3. T!kéczki László (1994): Kérd!jelek a balliberális kultúrharcról. In Liget, 1994/11. Vajda Mihály (1994): Én most éppen azt hiszem, valami végérvényesen lezárult. In Politikatudományi Szemle, 1994/3. Vajda Mihály (1994): Kétezer – elbizonytalanodott – szó…In Liget, 1994/12.

79

10. Internetes oldalak (2009.02.24.) www.is.wikipedia.org/wiki/Kvennalistinn www.kas.de/wf/doc/kas_13533-544-2-30.pdf www.cdu.de/en/3440.htm www.csu.de/partei/unsere_politik/index.htm www.labour.org.uk www.en.wikipedia.org/wiki/History_of_the_Social_democratic_Party_of_Germany www.spd.de www.broadleft.org/socdem.htm www.socialdemokraterna.se www.hu.wikipedia.org/wiki/Szovjetunió_Kommunista _Pártja www.it.wikipedia.org/wiki/Partito_Comunista_Italiano www.comunista-italiani.it www.is.wikipedia.org/wiki/Kvennalistinn www.gruene.de www.en.wikipedia.org/wiki/Alliance_%2790/The_Greens www.vatican.va/holy_father/leo_xiii/encyclicals/documents/hf_lxiii_enc_15051891_rerum-novarum_en.html www.vatican.va/holy_father/pius_xi/encyclicals/documents/hf_pxi_enc_19310515_quadragesimo-anno_en.html www.democraziacristiana.org www.conservatives.com www.fdp.de www.d66.nl www.vvd.nl www.centerpartiet.se www.moderat.se www.folkpartiet.se

80

www.sfp.fi/start/ www.ulivo.it www.casadelleliberta.net www.fpoe.at www.eaj-pnv.eu/eusk/ www.pce.es www.poltudszemle.hu/szamok/2004_3szam/2004_3_enyedi.pdf www.valasztas.hu/parval2002/so02/ered_ind.htm www.valasztas.hu/parval2006/hu/09/9_0.html

81

11.Függelék

4. térkép. A 2002-es Centrum eredménye jobb, mint a 2006-os MDF-é

82

5. térkép. A 2006-os MDF eredménye jobb, mint a 2002-es Centrumé

6. térkép. A Centrum Párt 2002-es megyei listás eredményei

83

7. térkép. A Centrum Párt 2006-os megyei listás eredményei

8. térkép. Az MDF 2006-os megyei listás eredményei

84

CENTRUM Összefogás Magyarországért Pest megye 2002 - 10 000 f! alatti települések OEVK

település 1Acsa 1Bernecebaráti 1Cs!vár 1Erd!kertes 1Galgagyörk 1Ipolydamásd 1Ipolytölgyes 1Kemence 1Kismaros 1Kisnémedi 1Kosd 1Kóspallag 1Letkés 1Márianosztra 1Nagybörzsöny 1Nagymaros 1Penc 1Per!csény 1Püspökhatvan 1Püspökszilágy 1Rád 1Szob 1Szokolya 1Sz!d 1Tésa 1Vácduka 1Váchartyán 1Vámosmikola 1Ver!ce 1Zebegény 2Sz!dliget 3Csomád 3Mogyoród 3#rbottyán 3Szada 3Vácrátót 4Csömör 4Kerepes 4Kistarcsa 4Nagytarcsa 5Aszód 5Bag 5Dány 5Domony 5Galgahévíz OEVK település 5Galgamácsa

Összesen részvétel % CENTRUM lista %-a 1172 663 56,57 17 2,56 777 554 71,30 5 0,90 557 371 66,61 13 3,50 4563 2934 64,30 129 4,40 821 530 64,56 16 3,02 293 228 77,82 7 3,07 227 165 72,69 3 1,82 904 693 76,66 15 2,16 1533 1249 81,47 57 4,56 547 375 68,56 11 2,93 1748 1231 70,42 24 1,95 576 404 70,14 13 3,22 878 638 72,67 14 2,19 746 510 68,36 8 1,57 627 461 73,52 9 1,95 3598 2661 73,96 104 3,91 1084 701 64,67 10 1,43 350 262 74,86 5 1,91 1206 879 72,89 61 6,94 608 430 70,72 10 2,33 1279 922 72,09 24 2,60 2219 1653 74,49 52 3,15 1367 929 67,96 36 3,88 3456 2208 63,89 95 4,30 98 76 77,55 2 2,63 718 527 73,40 26 4,93 1327 955 71,97 35 3,66 1288 826 64,13 24 2,91 2406 1797 74,69 71 3,95 991 791 79,82 36 4,55 3147 2394 76,07 117 4,89 644 415 64,44 11 2,65 3656 2735 74,81 117 4,28 4024 2719 67,57 107 3,94 2467 1792 72,64 71 3,96 1273 863 67,79 41 4,75 5527 4188 75,77 260 6,21 6621 4813 72,69 236 4,90 7406 5445 73,52 271 4,98 2148 1690 78,68 74 4,38 4586 3300 71,96 87 2,64 3078 2185 70,99 61 2,79 3303 2398 72,60 47 1,96 1455 1030 70,79 18 1,75 2025 1373 67,80 44 3,20 Összesen részvétel % CENTRUM lista %-a 1529 1068 69,85 32 3,00

85

5Hévízgyörk 2342 1667 71,18 57 3,42 5Iklad 1716 1250 72,84 30 2,40 5Kartal 4436 2833 63,86 58 2,05 5Kóka 3301 2128 64,47 63 2,96 5Tura 6337 4022 63,47 122 3,03 5Vácegres 614 402 65,47 12 2,99 5Váckisújfalu 358 261 72,91 3 1,15 5Vácszentlászló 1577 999 63,35 20 2,00 5Valkó 1727 1010 58,48 17 1,68 5Verseg 1151 646 56,13 21 3,25 5Zsámbok 1887 1188 62,96 29 2,44 6Bénye 935 606 64,81 8 1,32 6Farmos 2856 1680 58,82 41 2,44 6Gomba 2159 1309 60,63 28 2,14 6Káva 520 335 64,42 2 0,60 6Mende 3224 2104 65,26 54 2,57 6Pánd 1388 841 60,59 22 2,62 6Sülysáp 5929 3987 67,25 98 2,46 6Szentl!rinckáta 1544 879 56,93 14 1,59 6Szentmártonkáta 3630 2162 59,56 56 2,59 6Tápióbicske 2586 1562 60,40 21 1,34 6Tápiógyörgye 2750 1712 62,25 34 1,99 6Tápióság 2082 1383 66,43 28 2,02 6Tápiószecs! 4863 3024 62,18 80 2,65 6Tápiószele 4518 2723 60,27 40 1,47 6Tápiószentmárton 4337 2686 61,93 41 1,53 6Tóalmás 2603 1500 57,63 42 2,80 6Úri 1984 1392 70,16 30 2,16 7Ecser 2602 1985 76,29 107 5,39 7Maglód 7468 5095 68,22 264 5,18 7Péteri 1467 988 67,35 27 2,73 8Diósd 4730 3760 79,49 186 4,95 9Biatorbágy 6718 5064 75,38 235 4,64 9Herceghalom 1081 837 77,43 25 2,99 9Pusztazámor 713 503 70,55 6 1,19 9Sóskút 2228 1623 72,85 53 3,27 9Tárnok 5874 4195 71,42 160 3,81 9Tök 1013 742 73,25 21 2,83 9Zsámbék 3480 2549 73,25 65 2,55 10Budajen! 981 792 80,73 34 4,29 10Nagykovácsi 3956 3217 81,32 203 6,31 10Páty 4057 2882 71,04 123 4,27 10Perbál 1564 1133 72,44 43 3,80 10Pilisborosjen! 2353 1818 77,26 111 6,11 10Piliscsaba 4364 3255 74,59 127 3,90 10Pilisjászfalu 765 467 61,05 19 4,07 10Pilisszántó 1700 1278 75,18 46 3,60 OEVK település Összesen részvétel % CENTRUM lista %-a 10Pilisszentiván 3257 2425 74,46 116 4,78 10Remetesz!l!s 397 333 83,88 23 6,91

86

10Solymár 6939 5661 81,58 303 5,35 10Telki 1306 1142 87,44 50 4,38 10Tinnye 1025 709 69,17 15 2,12 10Üröm 3524 2693 76,42 139 5,16 11Budakalász 7376 5713 77,45 336 5,88 11Csobánka 2080 1446 69,52 61 4,22 11Dunabogdány 2336 1744 74,66 216 12,39 11Kisoroszi 603 493 81,76 21 4,26 11Leányfalu 1999 1610 80,54 83 5,16 11Pilisszentkereszt 1658 1236 74,55 70 5,66 11Pilisszentlászló 729 519 71,19 22 4,24 11Pócsmegyer 962 734 76,30 38 5,18 11Szigetmonostor 1401 1070 45,00 64 5,98 11Tahitótfalu 3560 2597 72,95 147 5,66 11Visegrád 1409 1139 80,84 78 6,85 12Halásztelek 5742 4230 73,67 141 3,33 12Taksony 4620 3215 69,59 133 4,14 12Tököl 6712 4739 70,60 111 2,34 13Alsónémdi 3741 2502 66,88 87 3,48 13Apaj 917 544 59,32 8 1,47 13Áporka 907 660 72,77 7 1,06 13Bugyi 3994 2424 60,69 61 2,52 13Délegyháza 1896 1175 61,97 33 2,81 13Dömsöd 4600 2678 58,22 49 1,83 13Dunavarsány 4618 3083 66,76 90 2,92 13Fels!pakony 2190 1305 59,59 50 3,83 13Kiskunlacháza 6790 4251 62,61 127 2,99 13Lórév 249 188 75,50 3 1,60 13Majosháza 951 692 72,77 15 2,17 13Makád 1024 678 66,21 10 1,47 13Ráckeve 6915 4548 65,77 142 3,12 13Szigetbecse 1054 769 72,96 27 3,51 13Szigetszentmárton 1545 1117 72,30 37 3,31 13Szigetújfalu 1724 1256 72,85 39 3,11 14Csévharaszt 1387 817 58,90 26 3,18 14Hernád 2773 1504 54,24 35 2,33 14Inárcs 3128 1950 62,34 76 3,90 14Kakucs 2051 1200 58,51 26 2,17 14Nyáregyháza 2722 1537 56,47 40 2,60 14Ócsa 6856 4476 65,29 151 3,37 14Örkény 3616 1964 54,31 53 2,70 14Pusztavacs 1178 646 54,84 8 1,24 14Táborfalva 2561 1426 55,68 47 3,30 14Tatárszentgyörgy 1335 753 56,40 19 2,52 14Újhartyán 2229 1541 69,13 50 3,24 15Ceglédbercel 3667 2530 68,99 61 2,41 OEVK település Összesen részvétel % CENTRUM lista %-a 15Csem! 3065 1635 53,34 41 2,51 15Dánszentmiklós 2118 1330 62,80 19 1,43 15Mikebuda 590 327 55,42 3 0,92

87

15Tápiósz!l!s 15Újszilvás 16Jászkarajen! 16Kocsér 16K!röstetétlen 16Nyársapát 16Törtel Össz

2337 2060 2356 1605 682 1273 3497 375157

1311 1113 1316 1006 485 637 2001 256328

56,10 54,03 55,86 62,68 71,11 50,04 57,22 68,33

19. táblázat. A CENTRUM 2002-es 10 000 f! alatti településeken

88

31 30 15 17 8 10 39 9209

2,36 2,70 1,14 1,69 1,65 1,57 1,95 3,59

Magyar Demokrata Fórum Pest megye 2006 - 10 000 f! alatti települések OEVK

település 1Acsa 1 1Bernecebaráti 1 1Csörög 1Cs!vár 1 1Erd!kertes 1Galgagyörk 1 1Ipolydamásd 1 1Ipolytölgyes 1 1Kemence 1 1Kismaros 1Kisnémedi 1 1Kosd 1Kóspallag 1 1Letkés 1 1Márianosztra 1 1Nagybörzsöny 1 1Nagymaros 1Penc 1 1Per!csény 1Püspökhatvan 1Püspökszilágy 1 1Rád 1Szob 1Szokolya 1Sz!d 1Tésa 1 1Vácduka 1 1Váchartyán 1Vámosmikola 1Ver!ce 1Zebegény 1 2Sz!dliget 3Csomád 1 3Mogyoród 3#rbottyán 3Szada 3Vácrátót 4Csömör 4Kerepes 4Kistarcsa 4Nagytarcsa 5Aszód 5Bag OEVK település 5Dány

Összesen részvétel % MDF lista %-a 1156 622 53,81 26 4,18 749 518 69,16 19 3,67 1362 802 58,88 36 4,49 540 355 65,74 32 9,01 5170 3188 61,66 183 5,74 824 506 61,41 18 3,56 283 217 76,68 5 2,30 209 141 67,46 9 6,38 875 631 72,11 18 2,85 1569 1223 77,95 67 5,48 564 364 64,54 21 5,77 1837 1240 67,50 70 5,65 582 392 67,35 31 7,91 870 591 67,93 44 7,45 735 479 65,17 31 6,47 599 400 66,78 25 6,25 3694 2706 73,25 168 6,21 1111 717 64,54 43 6,00 320 228 71,25 9 3,95 1194 823 68,93 51 6,20 605 404 66,78 13 3,22 1357 952 70,15 52 5,46 2298 1646 71,63 73 4,43 1405 959 68,26 66 6,88 2499 1655 66,23 81 4,89 89 56 62,92 2 3,57 827 587 70,98 26 4,43 1397 940 67,29 34 3,62 1280 811 63,36 29 3,58 2554 1898 74,31 133 7,01 1023 792 77,42 36 4,55 3325 2449 73,65 139 5,68 829 553 66,71 27 4,88 4259 3182 74,71 161 5,06 4641 3043 65,57 188 6,18 2916 2038 69,89 100 4,91 1350 846 62,67 47 5,56 6141 4474 72,85 252 5,63 7261 5112 70,40 304 5,95 7956 5716 71,85 341 5,97 2490 1873 75,22 97 5,18 4671 3207 68,66 190 5,92 3036 2098 69,10 95 4,53 Összesen részvétel % MDF lista %-a 3398 2169 63,83 119 5,49

89

5Domony 5Galgahévíz 5Galgamácsa 5Hévízgyörk 5Iklad 5Kartal 5Kóka 5Tura 5Vácegres 1 5Váckisújfalu 1 5Vácszentlászló 5Valkó 5Verseg 1 5Zsámbok 6Bénye 1 6Farmos 6Gomba 6Káva 1 6Mende 6Pánd 6Sülysáp 6Szentl!rinckáta 6Szentmártonkáta 6Tápióbicske 6Tápiógyörgye 6Tápióság 6Tápiószele 6Tápiószentmárton 6Tóalmás 6Úri 7Ecser 7Maglód 7Péteri 8Diósd 9Biatorbágy 9Herceghalom 9Pusztazámor 1 9Sóskút 9Tárnok 9Tök 1 9Zsámbék 10Budajen! 1 10Nagykovácsi 10Páty 10Perbál 10Pilisborosjen! 10Piliscsaba OEVK település 10Pilisjászfalu 1 10Pilisszántó

1523 1015 66,64 46 4,53 2037 1342 65,88 59 4,40 1530 1013 66,21 69 6,81 2411 1741 72,21 74 4,25 1728 1167 67,53 75 6,43 4608 2851 61,87 147 5,16 3497 2080 59,48 83 3,99 6361 3937 61,89 225 5,72 619 382 61,71 13 3,40 372 252 67,74 4 1,59 1624 976 60,10 58 5,94 1804 926 51,33 58 6,26 1148 642 55,92 39 6,07 1929 1133 58,74 56 4,94 971 598 61,59 22 3,68 2900 1649 56,86 63 3,82 2272 1351 59,46 57 4,22 516 346 67,05 14 4,05 3346 2112 63,12 107 5,07 1453 857 58,98 47 5,48 6253 4011 64,15 152 3,79 1537 809 52,64 37 4,57 3880 2273 58,58 94 4,14 2722 1515 55,66 52 3,43 2820 1575 55,85 43 2,73 2153 1340 62,24 42 3,13 4665 2391 51,25 70 2,93 4378 2705 61,79 86 3,18 2676 1468 54,86 85 5,79 2069 1371 66,26 52 3,79 2785 2052 73,68 100 4,87 8051 5518 68,54 292 5,29 1544 1005 65,09 40 3,98 5555 4414 79,46 300 6,80 7824 5802 74,16 364 6,27 1238 878 70,92 44 5,01 815 529 64,91 18 3,40 2340 1651 70,56 88 5,33 6508 4595 70,61 258 5,61 1079 772 71,55 29 3,76 3685 2743 74,44 138 5,03 1145 924 80,70 42 4,55 4248 3236 76,18 192 5,93 4631 3270 70,61 224 6,85 1637 1136 69,40 73 6,43 2610 1968 75,40 134 6,81 5055 3798 75,13 205 5,40 Összesen részvétel % MDF lista %-a 948 593 62,55 34 5,73 1844 1289 69,90 66 5,12

90

10Pilisszentiván 10Remetesz!l!s 1 10Solymár 10Telki 10Tinnye 1 10Üröm 11Budakalász 11Csobánka 11Dunabogdány 11Kisoroszi 1 11Leányfalu 11Pilisszentkereszt 11Pilisszentlászló 1 11Pócsmegyer 1 11Szigetmonostor 11Takitótfalu 11Visegrád 1 12Halásztelek 12Taksony 12Tököl 13Alsónémedi 13Apaj 1 13Apróka 1 13Bugyi 13Délegyháza 13Dömsöd 13Dunavarsány 13Fels!pakony 13Kiskunlacháza 13Lórév 1 13Majosháza 1 13Makád 1 13Ráckeve 13Szigetbecse 1 13Szigetszentmárton 13Szigetújfalu 14Csévharaszt 14Hernád 14Inárcs 14Kakucs 14Nyáregyháza 14Ócsa 14Örkény 14Pusztavacs 14Táborfalva 14Tatárszetngyörgy OEVK település 14Újhartyán 14Újlengyel 14Vasad

3356 2449 72,97 127 5,19 397 333 83,88 23 6,91 7390 5955 80,58 355 5,96 1895 1593 84,06 101 6,34 1099 720 65,51 51 7,08 4430 3496 78,92 191 5,46 7941 5971 75,19 368 6,16 2280 1583 69,43 45 2,84 2456 1845 75,12 127 6,88 675 610 90,37 16 2,62 2395 1848 77,16 96 5,19 1738 1234 71,00 81 6,56 805 534 66,34 34 6,37 1197 868 72,51 46 5,30 1663 1199 72,10 90 7,51 3998 2978 74,49 182 6,11 1430 1103 77,13 68 6,17 6400 4515 70,55 0,00 4842 3250 67,12 165 5,08 7360 4861 66,05 185 3,81 3750 2486 66,29 129 5,19 951 534 56,15 18 3,37 916 621 67,79 22 3,54 4025 2471 61,39 128 5,18 2139 1275 59,61 56 4,39 4720 2809 59,51 166 5,91 5136 3406 66,32 153 4,49 2407 1361 56,54 73 5,36 7033 4399 62,55 315 7,16 246 171 69,51 8 4,68 1016 687 67,62 28 4,08 1010 626 61,98 35 5,59 7268 4805 66,11 261 5,43 1072 756 70,52 44 5,82 1642 1123 68,39 55 4,90 1791 1218 68,01 46 3,78 1424 791 55,55 34 4,30 30411 1655 5,44 72 4,35 3347 2166 64,71 100 4,62 2123 1338 63,02 53 3,96 2922 1626 55,65 49 3,01 6977 4373 62,68 189 4,32 3705 2055 55,47 66 3,21 1183 694 58,66 31 4,47 2642 1500 56,78 63 4,20 1409 771 54,72 20 2,59 Összesen részvétel % MDF lista %-a 2217 1624 73,25 49 3,02 1384 951 68,71 41 4,31 1309 843 64,40 42 4,98

91

15Ceglédbercel 15Csem! 15Dánszentmiklós 15Mikebuda 1 15Tápiósz!l!s 15Újszilvás 16Jászkarajen! 16Kocsér 16K!röstetétlen 1 16Nyársapát 16Törtel Össz

3648 3103 2169 586 2427 2124 2312 1587 696 1373 3523 424664

2438 1723 1318 322 1309 1190 1336 1103 516 747 1991 265677

20. táblázat. Az MDF 2006-os 10 000 f! alatti településeken

92

66,83 184 55,53 83 60,77 39 54,95 20 53,93 60 56,03 29 57,79 60 69,50 78 74,14 22 54,41 31 56,51 67 62,56 13551

7,55 4,82 2,96 6,21 4,58 2,44 4,49 7,07 4,26 4,15 3,37 5,10

CENTRUM Összefogás Magyarországért Pest megye 2006 - 10 000 f! fölötti települések OEVK

település 1Veresegyház 2Göd Vác 3Dunakeszi Fót 4Gödöll! Isaszeg Pécel 6Nagykáta 7Gyömr! Monor Üll! Vecsés 8Százhalombatta 9Budaörs Törökbálint 10Budakeszi Pilisvörösvár 11Pomáz Szentendre 12Dunaharaszti Szigethalom Szigetszentmiklós 13Gyál 14Dabas Pilis 15Albertirsa Cegléd 16Abony Nagyk!rös

Összesen részvétel % CENTRUM lista %-a 8150 6075 74,54 277 4,56 12237 9419 76,97 439 4,66 27486 20490 74,55 762 3,72 23540 17845 75,81 902 5,05 12737 9531 74,83 452 4,74 23742 18251 76,87 802 4,39 7822 5302 67,78 215 4,06 9820 7050 71,79 309 4,38 9930 6411 64,56 127 1,98 10678 7428 69,56 528 7,11 16419 10879 66,26 387 3,56 7803 4985 63,89 160 3,21 14890 10478 70,37 471 4,50 13261 10179 76,76 425 4,18 18850 14723 78,11 783 5,32 8914 6715 75,33 321 4,78 10222 8298 81,18 468 5,64 10170 7481 73,56 268 3,58 11193 8193 73,20 448 5,47 18169 14106 77,64 733 5,20 13231 9396 71,02 427 4,54 10226 6728 65,79 232 3,45 19879 14150 71,18 656 4,64 16083 10303 64,06 409 3,97 12252 7895 64,44 204 2,58 8200 4642 56,61 196 4,22 9068 5829 64,28 149 2,56 29860 20115 67,36 645 3,21 11921 7201 60,41 195 2,71 19804 12126 61,23 328 2,70

21. táblázat. A CENTRUM 2002-es 10 000 f! fölötti településeken

93

Magyar Demokrata Fórum Pest megye 2006 - 10 000 f! fölötti települések OEVK

település 1Veresegyház 2Göd 2Vác 3Dunakeszi 3Fót 4Gödöll! 4Isaszeg 4Pécel 6Nagykáta 7Gyömr! 7Monor 7Üll! 7Vecsés 8Százhalombatta 9Budaörs 9Törökbálint 10Budakeszi 10Pilisvörösvár 11Pomáz 11Szentendre 12Dunaharaszti 12Szigethalom 12Szigetszentmiklós 13Gyál 14Dabas 14Pilis 15Albertirsa 15Cegléd 16Abony 16Nagyk!rös

Összesen részvétel % MDF lista %-a 9921 7164 72,21 361 5,04 13018 9800 75,28 522 5,33 27166 19642 72,30 1106 5,63 25724 18984 73,80 959 5,05 13841 9869 71,30 542 5,49 24349 17828 73,22 1313 7,36 8208 5213 63,51 316 6,06 10727 7318 68,22 393 5,37 10155 6332 62,35 240 3,79 11459 7604 66,36 490 6,44 16917 11025 65,17 447 4,05 7982 4947 61,98 247 4,99 15297 10399 67,98 444 4,27 13646 9816 71,93 502 5,11 20221 15030 74,33 792 5,27 9655 7002 72,52 370 5,28 10402 8217 78,99 525 6,39 10699 7477 69,89 417 5,58 12096 8869 73,32 483 5,45 19206 14589 75,96 1246 8,54 14154 9915 70,05 537 5,42 11742 7483 63,73 292 3,90 22250 15526 69,78 744 4,79 16961 10658 62,84 433 4,06 12787 7782 60,86 290 3,73 8715 4829 55,41 216 4,47 9423 5884 62,44 344 5,85 30071 20221 67,24 1235 6,11 12031 7198 59,83 307 4,27 19637 12256 62,41 571 4,66

22. táblázat. Az MDF 2006-os 10 000 f! fölötti településeke

94

12.Ábrák, táblázatok és térképek jegyzéke Ábrák 1. ábra. A centrum helye a tartalmi megközelítés alapján………………………………….………………….17 2. ábra. Bipoláris-Kétpólusú (Bal-Jobb) skála…………………………………………………………………47 3. ábra. Jobb-bal skála Nagy-Britanniában…………………………………………………….………………48 4. ábra Bipolaritás - Olaszország 2001………………………………………………………...………………49 5. ábra. Multipolaritás…………………………………………………………………………….……………50 6. ábra. Centrum pártok egy tetsz!leges mintán……………………………………………………………….51 7. ábra. Verseny bal-jobb skálán, 1. állapot ………………………………………………………………..….53 8. ábra. Verseny bal-jobb skálán, 2. állapot …………………………..……………………………………….54 9. ábra. Verseny bal-jobb skálán, 3. állapot …………………………..……………………………………….55 10. ábra. A magyar pártrendszer az 5. ciklus idején……………………………………………………..…….59 11. ábra A magyar pártrendszer az 5. ciklus idején……………………………………………………..……..61 12. ábra A CENTRUM 2002-es 10 000 f!nél kisebb településeken körzetekre lebontva…………………….72 13. ábra Az MDF 2006-os 10 000 f!nél kisebb településeken körzetenként lebontva…………………..……72 14. ábra A CENTRUM 2002-es 10 000 f!nél nagyobb településeken körzetekre lebontva…………………..73 15. ábra Az MDF 2006-os 10 000 f!nél nagyobb településeken körzetekre lebontva………………………...73 Táblázatok 1. táblázat. A baloldali pártcsalád tagjai………..……………………………………………………………...19 2. táblázat. Szociáldemokrata pártcsoport………..……………………………………………………………21 3. táblázat. Kommunista pártcsoport……………..……………………………………………………………23 4. táblázat. Újbaloldali pártcsoport…………………..………………………………………………………..24 5. táblázat. Zöld pártcsoport………………………..………………………………………………………….25 6. táblázat. Baloldali pártcsalád tagjai………………………..……………………………………………….26 7. táblázat. Jobboldali pártcsalád…………………………….………………………………………………..28 8. táblázat. Keresztényszociális pártcsoport………………….……………………………………………….29 9. táblázat. Kereszténydemokrata pártcsoport………………..………………………………………………..31 10. táblázat. Konzervatív pártcsoport………………………….………………………………………………32 11. táblázat. Széls!jobb pártcsoport…………………………………..…………………………………….....33 12. táblázat. Jobboldali pártcsalád tagjai……………………………..………………………………………..36 13. táblázat. Centrum pártcsalád tagjai………………………………..……………………………………….37 14. táblázat. Liberális pártcsoport…………………………………………..…………………………………39 15. táblázat. Agrár pártcsoport………………………………………………….……………………………..40 16. táblázat. Regionális-etnikai pártcsoport……………………………………..…………………………….41 17. táblázat. Centrum pártcsalád…………………………………………………..…………………………..42 18. táblázat. Nemzetközi politikai konfliktusok……………………………………..………………………..46 19. táblázat. A CENTRUM 2002-es 10 000 f! alatti településeken………………..…………………………85

95

20. táblázat. Az MDF 2006-os 10 000 f! alatti településeken……………………….………………………..89 21. táblázat. A CENTRUM 2002-es 10 000 f! fölötti településeken………………….………………………93 22. táblázat. Az MDF 2006-os 10 000 f! fölötti településeken……………………………..…………………94 Térképek 1. térkép A CENTRUM PÁRT 2002-es országgy"lési képvisel!jelöltjeinek eredményei …………………...66 2. térkép Az MDF 2002-es országgy"lési képvisel!jelöltjeinek eredményei………………..………………..67 3. térkép CENTRUM Párt 2006-os országgy"lési képvisel!jelöltjeinek eredményei………….……………..68 4. térkép. A 2002-es Centrum eredménye jobb, mint a 2006-os MDF-é………………………………..…….82 5. térkép. A 2006-os MDF eredménye jobb, mint a 2002-es Centrumé……………………………………….83 6. térkép. A Centrum Párt 2002-es megyei listás eredményei……………………………………………...….83 7. térkép. A Centrum Párt 2006-os megyei listás eredményei………………………………………….……..84 8. térkép. Az MDF 2006-os megyei listás eredményei………………………………………………….…….84

96