ETUC Félidős konferencia 2013. június 5-6. Dublin, Írország Az Európai Szakszervezeti Szövetségben már hagyománynak számít, hogy a két kongresszus közötti időszak középidejében megrendezésre kerül egy nagyobb léptékű konferencia, amin egy aktuális téma kerül megvitatásra. A mostani konferenciának – a 2011. évi athéni kongresszus után két évvel - a soros elnökséget betöltő Írország fővárosa, Dublin adott otthont, melyen a SZEF képviseletében Varga László elnök és Koller Erika nemzetközi titkár vettek részt. Először az ETUC elnöke Ignacio Fernandez Toxo köszöntötte a konferencia résztvevőit, aki feltette a kérdést, hogy nem kellene-e új demonstrációs eszközöket keresnünk, mivel a régiek – demonstráció, nagygyűlés, sztrájk, stb – nem vezettek eredményre, majd az Ír Szakszervezeti Konföderáció (ITUC) nevében David Begg főtitkár üdvözölte a megjelenteket. David Begg röviden felvázolta Írország helyzetét, és kifejtette, hogy a megszorítási politikák elvesztették a hitelüket, mert 2000 – 2009 között semmi nem javult. Szerinte az EU egész fiskális politikája hazugságokra épül, a probléma magja a bankoknál keresendő. El kell gondolkodnunk azon, hogy gondjaink megoldására alternatív megoldásokat kell keresnünk. Ezután Bernadette Segol üdvözölt bennünket, aki röviden felvázolta, hogy milyen helyzet uralkodik jelenleg Európában. Elmondta, hogy az atheni kongresszus óta egyre mélyebb a válság, a gazdasági, a politikai és a pénzügyi egyaránt. A válság kezdete óta azért harcolunk, hogy a munkavállalók érdekeit is vegyék már figyelembe, de ez nem történt meg. Meg kell erősíteni az európai szociális modellt, vissza kell csempészni a szociális dimenziót a döntésekbe. Ma már nyilvánvaló az is, hogy a megszorítások politikája nem hozott eredményt, sőt egyes közgazdászok, köztük az IMF egyes közgazdászai is belátták, hogy hibás politikát folytattak a válság megoldására. Európában 26 millió – azaz az aktív népesség 12,2 %-a munkanélküli, a fiatalok munkanélkülisége mára drámai méreteket öltött, mely Görögországban 62%, Spanyolországban 52 %, Olaszországban és Portugáliában 40%. Nő az egyenlőtlenség, a legszegényebbek jövedelme csökken. Az ETUC-nak három legfőbb megállapítása: • Nem kell megszorítás • biztosítani kell a fenntartható foglalkoztatást • szükség van a szociális párbeszédre Az eddigi intézkedésekkel kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés, hogy a megszorítások teremtettek-e vajon munkahelyeket? A válasz egyértelműen nem. Az ETUC szerint egy gazdasági élénkítő csomagra van szükség, amit az EU GDP 1-2 %-ból lehetne finanszírozni. Ki lehet jelenteni, hogy egy új Marshall-terv kell Európának, mert csak az segíthetne megoldani a válság által okozott problémákat. Meg kell változtatni a költségvetési és a szociális politikákat, és meg kell erősíteni a szolidaritást. Nem szabad hagyni, hogy a szociálpolitika nemzeti szintre kerüljön, mert az nem vezet egységesebb Európához. Fontos megemlíteni a bérek kérdését, különös tekintettel a közép-kelet-európai bérekére, és állást kell foglalnunk a minimálbér kérdésében. Javasoljuk, hogy legyen európai minimálbér, de az további gondolkodást igénylő kérdés, hogy hogyan. A főtitkár asszony beszámolója után a panelbeszélgetések következtek. 1. panel: Ez a válság nagyobb mértékű „szakszervezetiséget” kíván Résztvevők: Bevezető: Ignacio Fernández Toxo, az ETUC elnöke és a spanyol CC.OO főtitkára
Moderátor: Judith Kirton-Darling, az ETUC szövetségi titkára Résztvevők: o Frances O’Grady, a brit TUC főtitkára o Jean-Claude Mailly, a francia FO főtitkára o Susanna Camusso, az olasz CGIL főtitkára o Annelie Buntenbach, a német DGB alelnöke A panelvitához tartozó kérdések: A szakszervezeteknek két fontos cselekvési eszközük van, a mozgósítás és a tárgyalás. Az európai, és nemzeti szinten is jelentkező nagymértékű változások miatt időszerű feltenni kérdést, hogy milyen szerepet szánunk az ETUC –nek? Fen kell-e tartani a korábbi állapotát, vagy újfajta fejlődési irányra lenne szükség a kereteket, a stratégiát és az eszközöket illetően? Az ETUC elnöke bevezetőjében kifejtette, hogy eddig a mozgósítások inkább nemzeti szinten zajlottak, de sajnos nem hoztak sok eredményt, viszont a november 14-i akciónapunk sikerese volt, mert ekkor az EU felfigyelt az ETUC-re. Meg kell fontolni, hogy mit tegyünk, mert az egyes tagországok már nem tudják kezelni a válságot, pl. Görögország, Spanyolország, További fontos kérdés még a demokrácia kérdésének megoldása, és kitalálni, hogy vajon mit csinálunk rosszul? Az elnöki bevezetőre adott válaszában Susanna Camusso, a CGIL főtitkára véleménye szerint az akcióinkat folytatni kell, nyitni kell a fiatalok felé, és nem szabad elfeledkezni a szolidaritásról. A TUC főtitkára azt feszegette, hogy hogyan lehet minél több tagot beszervezni, jó hír, hogy mostanában 60 ezerrel nőtt a TUC tagsága. Elmondta, hogy Nagy-Britanniában is nő a munkanélküliség, és a közszférában további elbocsájtások várhatók. Az FO főtitkára szerint be kell bizonyítani, hogy Európa a haladás hordozója, nemcsak a megszorításoké. A francia Hollande kormány erőfeszítései ellenére is tovább nőtt a munkanélküliség Franciaországban. Feltette a kérdést, hogy miért nem tudunk egy európai szintű, kétórás figyelmeztető sztrájkot megszervezni, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy nem lehet minden héten demonstrálni. A DGB alelnöke szerint is folytatni kell a nyomásgyakorlást, de ez csak akkor lehet eredményes, ha össze tudunk fogni, és össze tudjuk egyeztetni a nemzeti és az európai érdekeket. A DGB szeretné elérni, hogy a minimál órabér 8.50 EUR legyen Németországban, mert az 6 millió német munkavállaló helyzetén segítene jelentős mértékben, de azt nem akarják, hogy a minimálbér kérdésébe az állam beleavatkozzon. A helyzet Németországban azért is bonyolult, mert a közelgő parlamenti választások miatt a politika az EU-t háttérbe szorítja. Annalie Buntenbach felhívta a figyelmet a beruházások fontosságára, és felhívta a figyelmet az általuk kidolgozottl kidolgozott új Marshall tervre. 2. panel: A válság szolidaritást követel Bevezető: Patrick Itschert, az ETUC főtitkárhelyettes Moderátor: Luca Visentini, az ETUC szövetségi titkára Résztvevők: o David Begg, az ír ICTU főtitkára o Plamen Dimitrov, a bolgár CITUB elnöke o Thiébaut Weber, az ETUC Ifjúsági Bizottságának elnöke o Ton Heerts, a holland FNV elnöke A válság megosztotta az Európai Uniót, és elindított egy veszélyes folyamatot. A belső viszályok és kisebb válságok kialakulásával néhány ország a perifériára sodródott, míg az Unió magja a válság legmélyebb stádiumából kilábalni látszik. Ugyanakkor az EU
tagországok még soha nem voltak ennyire egymásra utalva. A válsághoz való hozzáállásban változtatni kell uniós szinten ahhoz, hogy megmaradjon az európai integráció felfelé törekvő természete. Hogyan járulhatnak hozzá a szakszervezetek a jelenlegi megszorító intézkedések közepette ahhoz, hogy a gazdasági kilábalást és a felfelé irányuló konvergenciát segítsék elő? A jelenlegi helyzetben, amikor a szolidaritás fogalma néhány országban megkérdőjeleződik, ez nehéz. A panel központi gondolata a minden résztvevő szerint a szolidaritás. David Begg, az ír konföderáció főtitkára elmondta, hogy az ír válságot a bankok ingatlan ügyletei robbantották ki, és ennek ellenére később 64 milliárd Eurót pumpáltak a bankokba, amit most a munkavállalókkal fizettetnek ki. Az európai bankok csődjének 45%-át Írország, 40 %-át Németország viseli. Nagy problémának látja még az Európai Központi Bank túlméretezett hatalmát. Plamen Dimitrov szerint az európai gazdasági környezet megváltoztatására és koordinált iparpolitikára van szükség és nem kell az adóverseny sem. Thiébaut Weber, az ETUC Ifjúsági Bizottságának elnöke bemutatta az Ifjúsági Garanciaprogramot, mely azt tűzi ki célul, hogy minden olyan 25 év alatti fiatalnak, aki elveszíti a munkáját, vagy iskolái befejezése után nem tud elhelyezkedni, négy hónapon belül kapjon megfelelő állásajánlatot, vagy vehessen részt más oktatásban, vagy gyakornoki képzésben. Azt a 6 milliárd eurót, amit az Európai Bizottság az ifjúsági foglalkoztatás megoldására szánt, ugyanakkor nagyon kevésnek találja. Ton Heerts, a holland FNV elnöke szerint a szociálpolitikát be kell építeni gazdaságpolitikába, be kell fektetni a foglalkoztatás javításába, az oktatásba és képzésbe, és ki kell építeni a nemzedékek közötti szolidaritást. 3. panel: A válságban nagyobb egyenlőségre van szükség Bevezető: Jill Rubery, a Manchester Business School professzora Moderátor: Claudia Menne, az ETUC szövetségi titkára Résztvevők a panelbeszélgetésben: o Karl-Petter Thorwaldsson, a svéd LO elnöke o Oliver Röthig, az Uni-Europa főtitkára o Arménio Carlos, a portugál CGTP-IN főtitkára o Karin Enodd, az ETUC Női Bizottságának elnöke A nagymértékű egyenlőtlenségek instabil és ingatag gazdaságot hoznak létre, aláássák a kohéziót és a lehetőségeket. A világ legversenyképesebb országai egyúttal a legegyenlőbbek közé is tartoznak. Elmondható, hogy a válság alatt általánosságban véve nőttek az egyenlőtlenségek. Megállapítható, hogy az egyenlőtlenségi trendek különbözőek, az egyenlőtlenségek a munkaerő-piachoz való hozzáférés, a bérek, és az adó- és szociális ellátórendszerek egyenlőtlenségei miatt keletkeznek. Fontos kérdés a nemek egyenlősége, ami mostanában nem halad előre, sőt, ezen a téren inkább egy lefelé mutató verseny látszik kialakulni. A férfiak és a nők „egyenlőbbek” lettek a munkaerő-piacon abban az értelemben, hogy a munkanélküliségi rátájuk többé-kevésbé ugyanakkora, és abban is, hogy a bizonytalan foglalkoztatási formák mindkét nemet ugyanannyira sújtják, de mára másfajta egyenlőtlenségek merülnek fel. 2008 óta Európa-szerte összehangolt támadás folyik a munkaügyi szabályok ellen, melynek eredményeként további romlás következett be a legsérülékenyebb, a már eleve rossz helyzetű csoportok helyzetében. Ezek az alkalmi munkavállalók, a részmunkaidőben dolgozók, az atipikus szerződéses munkavállalók. Karl-Petter Thorwaldsson, a svéd LO elnöke szerint a változások a neoliberális gazdaságpolitika következményei, de nem működik a rendszerük, mert bár csökkentették az adókat, de ezzel együtt sok ember kiesik a szociális ellátórendszerekből. Véleménye szerint
sokat beszéltünk egy európai Marshall tervről, de ezzel az ötlettel sajnos sehol nem lehet választásokat nyerni. Fontos megemlíteni, hogy az oktatásból nem lenne szabad pénzeket elvonni. Karin Enodd, a az ETUC Női Bizottságának elnöke szerint szankcionálni kellene azokat az országokat, ahol nem tartják tiszteletben a nemek közötti esélyegyenlőséget. Ismertette a ”Nők a válságban” című jelentést, amiből kiderül, hogy nőtt a női munkanélküliség, és bár hiába van több nőnek felsőfokú végzettsége, mint férfinak, mégis a férfiak tudnak jobban elhelyezkedni az új, un. zöld munkahelyeken. Az ” egyenlős munkáért egyenlő bért” probléma sem oldódott még mindig meg, a nők sajnos sok helyen halmozottan hátrányos helyzetben vannak.
4. panel: A válságban szükségesek a minimum standardok Bevezető: Józef Niemiec, az ETUC főtitkár helyettese Moderátor: Veronica Nilsson, az ETUC szövetségi titkára Résztvevők a panelbeszélgetésben: o Bente Sorgenfrey, a dán FTF elnöke o Carola Fischbach-Pyttel, az EPSU főtitkára o Oliver Röpke, az osztrák ÖGB brüsszeli irodájának vezetője o Piotr Duda, a lengyel NSZZ Solidarnosc elnöke Az EU támogatja a konvergencia szociális értékeit, de az nem mindig garantált. Megállapodások biztosítják, hogy az európai szociális politikák bevezetésre kerüljenek, melynek a legfőbb célja a munka- és életkörülmények konvergenciája, a munkavállalók minimális feltételeinek általánossá tételének fokozatos bevezetésével (EU működéséről szóló szerződés 153. cikk). Kérdés, hogy a minimális feltételek szabályozása elegendő-e a szociális konvergencia megvalósulásához. A szociális sztenderdek fogalma számos EU direktívában megtalálhatók. Ilyenek pl. a 48 órát nem meghaladó munkahét, a minimális napi pihenőidő, a gyermekmunka tilalma (15 éves kor alatt), az évi minimum 4 hét fizetett szabadság garantálása, a legalább négy hónapos szülési szabadsághoz való jog, stb. Hasonlóak találhatók a nem kötelező érvényű „soft”szabályozásokban is: az ifjúsági garanciaprogram, a 75%-os foglalkoztatottsági cél és más EU 2020 stratégiai célok. Ugyanakkor ezek a sztenderdek számos kibúvóra is lehetőséget adnak, pl. ha egy szabályozás nem törvényi erejű, nem kötelező betartani. Fontosabb azonban, hogy ezek nem előzték meg a jelenlegi társadalmi különbségek növekedésének folyamatát. A nagyobb fokú konvergencia elérése érdekében nem kellene-e azt követelnünk, hogy az összes létező szociális sztenderd törvényileg kötelező érvényű legyen? Vajon meg kell-e változtatni, vagy erősíteni ezeket a sztenderdeket? Szükség van-e új sztenderdekre? Melyek lehetnének ezek? Például: a) munkaerőpiac: minimálbér, a kollektív alku joga, egyenlő bánásmód, munkanélküliség / ifjúsági munkanélküliség / hosszú távú munkanélküliség, élethosszig tartó tanulás, munkaegészségügy és munkabiztonság, munkaellenőrzések, stb. b) szociális védelem: minimálbér, garantált minimális jövedelem az idősek számára, a munkanélküli segély szintje és tartalma, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, gyermekgondozás, stb. c) szociális kirekesztés: egyenlőtlenségek szintjei, szegénység, az oktatáshoz való hozzáférés, a lakhatáshoz való hozzáférés, a tömegközlekedéshez való hozzáférés, stb. d) a sebezhető társadalmi rétegek szakmai integrációja
Mik legyenek az eszközeink? Ha a közös szociális sztenderdek nem elegendőek ahhoz, hogy a szociális konvergenciát biztosítsák, milyen eszközökre van szükség (pl. szociális törvénykezési program, a szociális konvergenciát biztosító befektetési program…)? Vajon helyes lenne-e, ha az alapvető szociális jogokat mutatókká fordítanánk le, melyek segíthetnének abban, hogy meghatározzuk a közös sztenderdeket? 3. Folyamatok Kinek és hogyan kell meghatároznia a szociális sztenderdeket? a) Az európai szociális dialógus keretein belül kell-e ezeket meghatározni? b) Javasoljunk-e irányelveket, melyeket az Európa 2020 stratégiába be lehet illeszteni? c) Bele kell-e ezeket tenni az Európai Szemeszter ellenőrzött folyamatába? Ki kell-e dolgozni egy pontrendszert, mint a makroökonómiai egyenlőtlenségek meghatározásánál? d) A törvényileg kötelező eszközök közé kell-e ezeket bevonni? Bente Sorgenfrey, a dán FTF elnöke kijelentette, hogy nem zárják ki, hogy legyenek EU normák, csak a megfelelő arányt kell jól eltalálni, de egy európai minimálbért nehezen tart elképzelhetőnek, ugyanakkor az ETUC-nak azokat kell segítenie, akik a minimálbérért harcolnak. A panel résztvevői a legnagyobb problémák között tartják számon a szociális dömpinget, ami lenyomja a helyi béreket. Véleményük szerint megoldást kellene találni erre a problémára. Az osztrák ÖGB képviselője, Oliver Röpke elmondta, hogy Ausztriában van egy törvény a szociális dömping ellen, mely adott esetben a vállalatot megbünteti, ha alacsonyabb bérért alkalmaz munkavállalókat. Piotr Duda, a lengyel NSZZ Solidarnosc elnöke szerint határon átnyúló kollektív szerződéseket kell kötni, Carola Fischbach- Pyttel az EPSU főtitkára pedig a fair mobilitás megvalósítását támogatná. A két nap lezárásaként Bernadette Ségol főtitkár összegezte az elhangzottakat. Az ETUC úgy értékeli, hogy az európai gazdasági gazdaságpolitikák teljes mértékben figyelmen kívül szociális jogokat és le akarják bontani a szociális Európa vívmányait. A szervezet megfontolandónak tartja, hogy új eszközként esetleg gondolkodjon arról, hogy az EPSU víz kérdésben indított sikeres európai népszavazási kezdeményezéséből kiindulva kezdeményezzen-e aláírásgyűjtést egy európai „Marshall-terv”terv beindításáért. Az ETUC o követeli, hogy legyenek beruházások és megfontolja, hogy javasolja egy új, európai „Marshall-terv”terv bevezetését az európai GDP 1-2 %-ból o A szociális dömping megszüntetésére vonatkozó intézkedéseket o a szociális párbeszéd megerősítését o Az európai szociális modell tiszteletben tartását o Minőségi munkahelyeket o Erős közszolgáltatásokat Ismételten felhívta a figyelmet az ETUC Európa társadalmi szerződése című dokumentumára, http://www.etuc.org/IMG/pdf/Depliant_contrat_social_HU.pdf majd végezetül bejelentette, hogy a szervezet 2015-ben megrendezésre kerülő kongresszusát Franciaországban rendezik meg. Koller Erika
