ÉSZTORSZÁG CSATLAKOZÁSA A GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓHOZ

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Nemzetközi gazdaságelemző szakirány

ÉSZTORSZÁG CSATLAKOZÁSA A GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓHOZ

Készítette: Kovács Ágnes Budapest, 2005

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ...................................................................................................... 5 2. Észtország bemutatása .................................................................................. 8 2.1. Általános adatok .................................................................................. 8 2.2 Gazdasági teljesítmény és növekedés ..................................................10 2.3. Állami szerepvállalás, gazdaságpolitika ..............................................11 2.4. Gazdasági szektorok ............................................................................14 2.4.1. Mezőgazdaság..........................................................................14 2.4.2. Ipari termelés és termelékenység.............................................14 2.4.3. Szolgáltatások ..........................................................................15 2.5. Munkaerőpiac ......................................................................................17 2.6. Fiskális és monetáris folyamatok.........................................................20 2.7. Külgazdaság, külpolitika .....................................................................23 3. A Gazdasági és Monetáris Unió ...................................................................28 3.1. A Gazdasági és Monetáris Unió kialakulása .......................................28 3.2. A Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás feltételei ..........30 3.3. A csatlakozni kívánó országok különböző árfolyam-stratégiái...........32 3.4. A Gazdasági és Monetáris Unió előnyei és hátrányai .........................32 4. Észtország és a Gazdasági és Monetáris Unió..............................................37 4.1. Észtország 2004. évi konvergenciaprogramja .....................................37 4.1.1. Gazdaságpolitikai célok...........................................................37 4.1.2. Gazdasági folyamatok és kilátások..........................................40 4.1.3. A fiskális folyamatok...............................................................44 4.1.4. Az előző programmal való összehasonlítás .............................45 4.1.5. Az államháztartás helyzetének javítása ...................................46 4.1.6. Az észt nyugdíjrendszer...........................................................49 4.2. Az Európai Központi Bank 2004. évi konvergenciajelentése .............50 4.2.1. A gazdasági konvergencia vizsgálata ......................................50 4.2.2. A nemzeti jogszabályok összeegyeztethetősége......................53 4.3. Észt Nemzeti Valutacsere Program .....................................................54 4.3.1. A jegybank és a hitelintézetek .................................................56 4.3.2. Az üzleti szféra ........................................................................58 4.3.3. Az állami szféra .......................................................................58 3

4.3.4. Kommunikáció.........................................................................59 5. Kitekintés ......................................................................................................60 6. Összegzés......................................................................................................62 7. Mellékletek ...................................................................................................63 8. Ábrák és táblázatok jegyzéke .......................................................................66 9. Felhasznált irodalom jegyzéke......................................................................67

4

1. Bevezetés Azért választottam szakdolgozatom témájául Észtország csatlakozását a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (Economic and Monetary Union - EMU), mert a Balti-országok (ezen belül is főleg Észtország) gazdasági helyzete, az Európai Unióhoz való viszonyuk különösen érdekel. Észtország földrajzi elhelyezkedése (ütközőzóna Kelet-, Közép- és Észak-Európa határán), függetlenségének visszanyerése a szovjet fennhatóság alól, valamint erős kötődése Észak-Európa államaihoz meghatározóak az észt gazdasági, társadalmi és politikai élet formálásában. Ezt a témát azért is választottam, mert érdekelt, és szerettem volna megfejteni Észtország magas gazdasági növekedésének okát. Észtország gazdaságpolitikája egyértelműen és következetesen a stabilizáció és a liberalizáció elérésére törekszik. Legfőbb célja, hogy minél hamarabb felzárkózzon a nyugat-európai térséghez, és ehhez szükségesnek tekintette az Európai Unióhoz, illetve szükségesnek tekinti a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozást. A gazdaságpolitikai célok és eszközök kialakításában ezen törekvések elérésének alapvető jelentősége van. Észtország és az Európai Közösségek (EK) között a közvetlen kapcsolat 1991 augusztusától létezik. Az EK ekkor ismerte el Észtország függetlenségét. Észtország és a Nyugat-Európai Unió (WEU) közötti társulási megállapodás 1994-ben jött létre. Az ország az Európai Unióval a társulási megállapodást 1995. június 12-én írta alá. Még ugyanebben az évben, 1995. november 24-én az ország benyújtotta kérelmét az EUtagságra. Az 1997. december 13-án megkezdett luxemburgi csúcsértekezleten az Unió Észtországot alkalmasnak találta, hogy bekerüljön a csatlakozási tárgyalások első körébe. A csatlakozási tárgyalások 1998-ban kezdődtek meg, de az ország már a csatlakozás előtt nagymértékben integrálódott az Unió piacába. Végül 2004. május 1jén Észtország az Európai Unió tagjává vált. A Gazdasági és Monetáris Unió folyamatos megvalósítását az egységes belső piac megkoronázásának tekintik, amely a gazdaság hatékonyabb növekedéséhez vezet. A tőzsdekrízis, a terrorista támadások és az iraki háború által felbolydult világpolitikai helyzet ellenére az euróövezet a befektetők és a fogyasztók által igényelt stabilitás és 5

megjósolhatóság állapotát képes volt fenntartani. Az európai polgárok bizalma az euró iránt látványosan megnőtt azáltal, hogy sikeresen és váratlanul gyorsan bevezették az euró pénzérméket és bankjegyeket 2002 első felében. Az euró a világ második legfontosabb valutája lett. Az amerikai dollár mellet egyre többet használják az eurót a nemzetközi tranzakciók terén, illetve tartalékvalutaként. Az euróövezeten belüli országok pénzügyi piacai között felgyorsult az integráció azáltal, hogy már nem csak tőzsdeügynökségek, hanem értéktőzsdék is egyesülnek. A Gazdasági és Monetáris Unió működése, csatlakozási feltételei, szabályozásai ma, az új

tagországok

eurózónához

való

csatlakozási

szándékainak

kereszttűzében

meglehetősen aktuális téma. A Gazdasági és Monetáris Unióhoz csatlakozni kívánó országok nagy hangsúlyt fektetnek az euró bevezetésére történő felkészülési folyamatra. A csatlakozási folyamat három nagy szakaszra osztható:1 1. EU-tagság előtti szakasz: A csatlakozás e szakasza 2004. május 1-jén lezárult, amikor a tíz tagjelölt ország csatlakozott az Európai Unióhoz. A tagjelölt országok teljesítették a koppenhágai kritériumokat, amelyek az EU-hoz való csatlakozás feltételei voltak. Ezekben az országokban lezajlott a törvénymódosítás és a tőkeműveletek liberalizálásának folyamata is. 2. EU-tagságtól az euró bevezetéséig tartó szakasz: A csatlakozni kívánó országok elsődleges célja a nemzeti gazdaság- és árfolyampolitikák összehangolása az EU tagországokéival, valamint a konvergenciakritériumok teljesítése. A nemzeti bankok a Központi Bankok Európai Rendszerének tagjává válnak, a jegybankelnökök pedig az Európai Központi Bank Általános Tanácsának tagjai lesznek. 3. Az euró bevezetését követő szakasz: E szakasz jelenti a Gazdasági és Monetáris Unióba való tényleges belépés kezdetét. Az euró felváltja a nemzeti valutát, és megvalósul az egységes monetáris politika. A Gazdasági és Monetáris Unióhoz csatlakozni kívánó országok jelenleg a második szakaszban vannak.

1

Varjú Szilvia: Az euró bevezetése az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozott tíz tagállamban, BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 2004

6

Dolgozatom első fejezetében Észtország általános adatainak felvázolása után a múltbeli, jelenlegi és jövőbeni gazdasági folyamatokat szeretném részletesen ábrázolni, ezen belül is kitérek elsősorban az észt gazdaságpolitika, a privatizációs események, a munkaerőpiac, a fiskális és monetáris folyamatok, valamint a külgazdaság bemutatására. A szakdolgozat második részében a Gazdasági és Monetáris Unió kialakulásáról, a csatlakozás jogi és gazdasági feltételeiről, a csatlakozni kívánó országok különböző árfolyamrendszereiről, illetve a Gazdasági és Monetáris Unió előnyeiről, valamint hátrányairól fogok szólni. Dolgozatom befejező része Észtország EMU-csatlakozásra történő felkészülési folyamatát mutatja be. Ezen fejezet keretében részletesen elemzem Észtország konvergenciaprogramját, illetve annak módosított verzióját, valamint az Európai Központi Bank 2004. évi konvergenciajelentését, amelyből megtudhatjuk, Észtország hogyan teljesíti a maastrichti konvergenciakritériumokat. Végül pedig bemutatom az Észt Nemzeti Valutacsere Programot.

7

2. Észtország bemutatása 2.1. Általános adatok2 Észtország területe összesen 45 226 km2, ebből szárazföld 43 211 km2, 2 015 km2-nyi területet pedig víz borít. A Balti-tengerben 1 520 sziget tartozik Észtországhoz. A megművelhető területek aránya 16, 04%. Észtországot az alábbi népességi adatok jellemzik (az adatok 2005. évi előrejelzések): Az ország lakosságának száma 1 332 893 fő. A három balti állam közül Észtországban élnek a legkevesebben (Lettország: 2 290 237 fő, Litvánia: 3 596 617 fő). A lakosság életkor szerinti megoszlása a következő: • 0-14 év: 15,5% (ebből férfi 106 300 fő, nő 100 446 fő) • 15-64 év: 67,7% (ebből férfi 429 843 fő, nő 472 034 fő) • 64 év felett: 16,8% (ebből férfi 74 037 fő, nő 150 233 fő). A lakosság növekedési rátája -0,65%. A születéskor várható átlagos élettartam a teljes lakosság körében 71,77 év, a férfiaknál 66,28 év, a nőknél pedig 77,6 év. A függetlenség visszanyerése óta az észt lakosság száma erősen csökkenő tendenciát mutat. Ennek oka egyrészt a születési arányszám visszaesése, ami az országban már 1990-től a lakosság számának természetes fogyásához vezetett. A másik tényező az Észtországban élő orosz ajkú lakosság kis részének távozása. A népesség körében az alábbi főbb etnikai csoportok találhatók meg: észt 67,9%, orosz 25,6%, ukrán 2,1%, belorusz 1,3%, finn 0,9%, egyéb 2,2%. Megfigyelhető az erős orosz kisebbség jelenléte. Az ország hivatalos nyelve az észt, ezenkívül beszélik az orosz, az ukrán és a finn nyelvet is. Észtország államformája parlamentáris köztársaság, fővárosa Tallinn. Az ország közigazgatási egységei a megyék, amelyekből 15 található a köztársaság területén. Az ország függetlenségét 1991. augusztus 20-án nyerte vissza a Szovjetuniótól. Az alkotmányt 1992. június 28-án fogadták el, amely kimondja, hogy a törvényhozó 2

http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/en.html (letöltés ideje: 2005.08.05. 9.38)

8

testület a 101 fős parlament, az államfőt első alkalommal közvetlenül választják, azután személyéről már a képviselők döntenek. 2001. október 8. óta az államfői tisztséget Arnold Ruutel tölti be. 2005. április 12-től a miniszterelnök Andrus Ansip. Észtországban a törvényhozó hatalom az egykamarás parlament, a Riigikogu kezében van (a tagokat 4 évre választják közvetlen szavazással). A parlament az alábbi pártokból tevődik össze: Észt Centrum Párt (28 hely), Res Publica – Unió a Köztársaságért (28 hely), Észt Reformpárt (19 hely), Észt Néppárt (13 hely), Anyaföld Unió (7 hely), Moodukad Párt (6 hely). Az ország nemzeti valutája az észt korona (EEK). A dán, svéd, német és orosz uralom évszázadai után Észtország 1918-ban vívta ki függetlenségét. 1940-ben azonban a Szovjetunió bekebelezte Észtországot (MolotovRibbentrop-paktum), az ország területét szovjet csapatok szállták meg. A földalatti mozgalmak és a passzív ellenállás után az első nyílt tiltakozások a szovjet uralom ellen 1987-ben kezdődtek. 1991. szeptember 6-án a Szovjetunió elismerte az észt függetlenséget, majd egy hónappal később diplomáciai kapcsolatot létesített Tallinnal. 1991 szeptemberében az ENSZ egyhangú szavazással tagállamává választotta Észtországot. 1992. június 20-án a szovjet utódállamok közül elsőként Észtország vezette be az önálló nemzeti valutát. Az első többpárti parlamenti választást 1992. szeptember 20-án tartották, amelynek eredményeként az első legitim kormány 1992 októberében alakult meg Mart Laar vezetésével. 1992-ben a Nemzetközi Valutaalap 41 millió dollárnyi hitelt nyújtott Észtország számára a fizetési mérleg hiányának korrigálására. Az orosz kormány 1994-ben, többszöri felfüggesztés után végleg kivonta a Baltikumban állomásozó, nagyjából háromszáz ezres hadseregét. Az észt átmenet programja az úgynevezett „3x3”-as program volt. Ebben a kormány feladatát 3 hétre, 3 hónapra és 3 évre bontották. Legrövidebb időn belül (3 hét) az ország függetlenségét kellett elismertetni. Középtávú cél (3 hónap) volt a Szovjetunióval való tárgyalás a leválásról, a szovjet hadsereg visszavonásáról, továbbá az észt ellenőrzés megvalósítása a bankügyek, a kulcsiparágak, a pénzügyek területén, valamint a gazdasági kapcsolatok kiépítése (ENSZ, IMF, EGK). Végül hosszú távon (3 év) az észt gazdaság stabilizálását és a piacgazdasági átállást célozták meg.

9

A program eredményességét és sikerességét a radikális reformok végrehajtásában látták. Ezek az alábbiak voltak: •

az állami irányítás erőteljes csökkentése

•

a nagy ipari vállalatok privatizációja

•

a termelési eszközök nagykereskedelmi bevezetése

•

a külpiaci nyitottság fejlesztése, nyitás a külföldi működőtőkének

•

fejlett pénzforgalom, bankrendszer megteremtése, árutőzsde

•

az észt pénz kibocsátása.3 2.2. Gazdasági teljesítmény és növekedés

Észtország GDP-jének értéke 2004-ben 11,239 milliárd dollár, GNP-jének nagysága pedig 10,508 milliárd dollár volt. Az egy főre jutó GDP folyó áron számított értéke 2004-ben 8331,1 dollár, az egy főre jutó GNP értéke pedig 7789,8 dollár4. A reál GDP növekedési rátája az alábbi grafikonon látható:5 1. sz. ábra A reál GDP növekedése 1995 és 2006 között (%)

20 06

20 05

20 04

20 03

20 02

20 01

20 00

19 99

19 98

19 97

19 96

19 95

12 10 8 % 6 4 2 0

Reál GDP- növekedés

Forrás: Eurostat adatai alapján saját szerkesztés

A grafikonból kiderül, hogy 1997-ben az ország gazdasági teljesítménye kiemelkedő volt, a reál GDP növekedésének értéke 11,1%. Ezután azonban a növekedés üteme 3

Simon Ákos-Vass Péter (szerk.): Zsebvilág ’99 Kelet-Európa tíz éve, HVG, Budapest, 1999, p. 71-80. National accounts: http://pub.stat.ee/px-web.2001/I_Databas/Economy/Economy.asp (letöltés ideje: 2005.10.09. 14.45) 5 Eurostat: Yearbook 2004 http://epp.eurostat.cec.eu.int/portal/page?_pageid=1334,47410048,1334_47410079&_dad=portal&_sche ma=PORTAL (letöltés ideje: 2005.10.09. 14.52) 4

10

csökkent, majd 1999-ben érte el a legalacsonyabb értéket (0,3%), mindez az 1998. évi oroszországi fizetési válsággal magyarázható. Az 1999-es recesszió után azonban a reál GDP-növekedés meghaladta a 7%-ot (2000-ben értéke 7,9% volt). Ezután a reál GDP növekedése 6%-7% körül mozgott. A gazdasági fejlődés elsődleges oka a belső fogyasztás fokozódása, amelyet a befektetések növekedése (2004 második negyedévében ennek nagysága 20,2% volt) és a magánfogyasztások állandó emelkedése (2004 első felében ez 6,1% volt) vezérelt. A magánfogyasztási kiadások növekedéséhez vezetett a foglalkoztatási ráta emelkedése, a rendelkezésre álló jövedelem ugrásszerű növekedése, valamint az alacsony inflációs ráta. A befektetések száma főleg 2004 második negyedévében növekedett jelentős mértékben. Az Észt Statisztikai Hivatal adatai szerint az állami GDP-hozzájárulás mértéke 2003ban 13,6%, 2004-ben pedig 13,3% volt, a háztartások esetében ez a mérték 2003-ban 12,1%, 2004-ben pedig 11,5% volt. A vállalkozások, beruházások GDP-hez való hozzájárulása 2003-ban 73,5%, 2004-ben pedig 74,3% volt. A non-profit szervezetek a GDP-hez 0,8%-kal, illetve 0,9%-kal járultak hozzá 2003-ban illetve 2004-ben. A háztartások fogyasztásának részaránya a GDP százalékában 54,1%, az állami fogyasztás mértéke 19%, a non-profit szervezetek fogyasztásának aránya pedig 1,7%. 2.3. Állami szerepvállalás, gazdaságpolitika6 Az észt alkotmány gazdaságpolitikát érintő része kimondja, hogy az államháztartás nem lehet deficites. Ezen felül a jelenleg kormányon lévő koalíció (Észt Reformpárt, Észt Centrum Párt és Unió a Köztársaságért) koalíciós megállapodásban rögzítette gazdaságpolitikai elveit: •

a kormánykoalíció intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy az észt vállalkozások számára biztosítsa az egyenlő versenyfeltételeket az Európai Unió által engedélyezett állami támogatásoknál

•

megfelelő vásárlási ajánlat esetén a kormány értékesítheti állami kisebbségi részesedéseit, amelyek nem járnak hatékony ellenőrzési jogkörrel

6

Government finances: http://pub.stat.ee/px-web.2001/I_Databas/Economy/Economy.asp (letöltés ideje: 2005.10.09. 15.07)

11

•

az észt gazdaság tudásalapú gazdasággá való átalakítása érdekében a kormánykoalíció létrehozta az Észt Fejlesztési Alapot, és átcsoportosította a szükséges eszközöket, forrásokat.

2004-ben az állami kiadások mértéke százalékban kifejezve az alábbiak szerint alakult: •

termékek, szolgáltatások: 39,1% (ezen belül: bérek, fizetések: 15,3%, alkalmazottak szociális támogatásai: 5,3%)

•

támogatások és egyéb transzferek: 51,8% (ezen belül: támogatások: 3,7%, szociális juttatások: 29,6%)

•

nem pénzügyi eszközök felvásárlása: 7,8%

•

egyéb kiadások: 1,3%. 2. sz. ábra Állami kiadások megoszlása 2004-ben (%)

7,80%

1,30% 39,10%

51,80%

szolgáltatások

támogatások

felvásárlások

egyéb

Forrás: Statistical Office of Estonia adatai alapján saját szerkesztés

Észtországban a redisztribúció mértéke, amely az állami kiadások nagyságát viszonyítja a GDP-hez, 2003-ban 36,7%, 2004-ben pedig 36,4% volt7. A privatizáció módszerének kiválasztásában szerepet játszott a sebesség (azaz a tulajdonátalakulás üteme), valamint annak eldöntése, hogy a privatizáció folyamata központi irányítás mellett menjen-e végbe, vagy a vállalati vagy önkormányzati kezdeményezések

kapjanak-e

nagyobb

szerepet.

7

Szintén

fontos

volt

annak

Eurostat: Yearbook 2004 http://epp.eurostat.cec.eu.int/portal/page?_pageid=1996,39140985&_dad=portal&_schema=PORTAL (letöltés ideje: 2005.10.12. 11.23)

12

megállapítása, hogy az eladások bevételt hozzanak-e, vagy inkább az ingyenes elosztáson alapuljon-e a privatizáció. 1989-ben született meg az észt vállalati törvény, amely a kereskedelmi társaságok megalapításáról rendelkezik. 1990-ben hozták meg a kisprivatizációs törvényt, majd 1991-ben a külföldi befektetésekről szóló törvényt. 1991-ben a tulajdonreform alapjairól szóló törvényt fogadták el, amelyben legalizálták a különböző tulajdonosi formákat, és amelyben rendelkeztek a tulajdonosok kártalanításáról. Szintén 1991-ben született meg a földreform a tulajdonok visszaadásáról. Az 1992-es új alkotmány is szabályozza a tulajdonviszonyokat. 1995-ben írták alá a Kereskedelmi Törvénykönyvet. Észtország két, privatizációért felelős hivatala, az Állami Vagyonhivatal és a „privatizációs vállalat” 1993-ban egyesült Észt Privatizációs Hivatal néven. A privatizációs törvény 1993. június 11-én lépett hatályba. A kuponos privatizáció, amely 1993-ban kezdődött, az észt állampolgárokat juttatta tulajdonhoz. A kuponoknak két fajtája létezett: a restitúciós „vócser” és a nemzeti „vócser”. Az előbbit azok kapták kompenzálásként, akiknek a tulajdonát még az 1940es évek előtt elvették. A nemzeti „vócsereket” a lakosság a ledolgozott éveinek arányában válthatta ki, amelyeket általában a „saját” lakás, telek, föld megvásárlására fordítottak. A kisebb állami cégeket, vállalatokat árverés útján értékesítették, míg a nagyobbakat tenderek megpályázásával lehetett megvásárolni. Az első tendert 1992-ben írták ki. Jellemző volt még a menedzsment általi, illetve a dolgozói kivásárlás. Ezek következtében jelentősen megemelkedett a munkanélküliek száma. A privatizáció erőteljes beindulása 1994-től figyelhető meg. 1997 végére a privatizált vállalatok száma elérte a 61 000-et, 1998-ra az állami tulajdon 80%-át sikerült értékesíteni. A privatizáció során az állam előnyben részesítette a stratégiai befektetőket. 1996-ban született meg az infrastrukturális létesítmények, a közszolgálati vállalatok, illetve a közművek privatizációs terve. Ebben kimondják, hogy ezen intézmények értékesítése kizárólag parlamenti konszenzussal történő jóváhagyással lehetséges. 8

8

Kiséryné Janák Klára: A balti országok gazdasági helyzete az átmenet időszakában, különös tekintettel a privatizációra, BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 1999

13

2.4. Gazdasági szektorok9 2.4.1. Mezőgazdaság Észtország legfontosabb mezőgazdasági termékei a gabonanövények (ezen belül búza, rozs, árpa és zab), a cukorrépa, a zöldségek, a burgonya, valamint a zöldtakarmány. A gyümölcsök közül az alma, a barack, a cseresznye, illetve a szilva a jellemzőek. Az állatok közül főleg szarvasmarhát, sertést, bárányt, kecskét és baromfit tenyésztenek. Az ezekből előállított főbb élelmiszeripari termékek a tej, a vaj, a sajt, a hús és a tojás. Az észt gazdaságra jellemző még a halászat is. Észtországban a mezőgazdaság GDP-ben elfoglalt részaránya 2004-ben 2,6% volt. 2.4.2. Ipari termelés és termelékenység Az ipari termelés alakulása követi a reál GDP növekedési vonalát, hiszen az alábbi ábrából is kitűnik, hogy az ipari termelés alakulásában is a leggyengébb év az 1999-es volt (-3,4%). A recesszió után azonban az ipari termelés jelentősen növekedett. 3. sz. ábra Az ipari termelés növekedése 1995 és 2003 között (%) 20 15 10 % 5 0 -5

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Ipari termelés alakulása

Forrás: Statistical Office of Estonia adatai alapján saját szerkesztés

A főbb ipari ágazatok részaránya 2003-ban az alábbi volt:

9

•

elektromos ipar: 9,5%

•

bányászat: 3,3%

http://pub.stat.ee/px-web.2001/I_Databas/Economy/Economy.asp (letöltés ideje: 2005.10.09.14.56)

14

•

gyáripar: 87,2% ezen belül a főbb alágazatok: - élelmiszeripar: 15,4% - textilipar: 5,7% - fa- és papíripar: 16,3% - vegyipar: 3,8% - gépipar: 2,9% - bútoripar: 6,7% - elektronika, telekommunikáció: 4,9%.

2000-ben a teljes ipari beruházások nagysága még csak 6 006 589 ezer korona volt, amely 2002-ben elérte a 8 691 119 ezer koronát, majd 2003-ban kilenc milliárd korona fölé, 9 370 076 ezer koronára emelkedett ez az összeg. Ami az ágazati beruházásokat illeti, 2002-ben az elektromos iparba történő befektetések növekedése volt a legjelentősebb. 2003 és 2005 között az ipari termelékenység alakulását az előző évhez képest a következő táblázat mutatja: 1. sz. táblázat A termelékenység alakulása 2003 és 2005 között (%) ÉV

I. negyedév

II. negyedév

III. negyedév

IV. negyedév

2003

13,4%

8,6%

11,1%

11,4%

2004

7,4%

7,1%

9,3%

10,1%

2005

9,6%

n.a.

n.a.

n.a.

Forrás: Statistical Office of Estonia adatai alapján saját szerkesztés

Észtországban az egységnyi bérköltség 2003-ban 0,18 korona, 2004-ben 0,17 korona, 2005 első negyedévében pedig szintén 0,17 korona volt. Látható tehát, hogy az egységnyi bérköltség nagysága meglehetősen állandó. 2.4.3. Szolgáltatások A szolgáltatási szférában dolgozó vállalatok száma 2000-ben még csak 4 279 volt, 2003-ra ez az érték 5 997-re nőtt. 2003-ban a szolgáltató vállalatok körében a legnagyobb aránnyal a kis létszámú, 0-19 fős vállalatok rendelkeztek (95,3%). Ezek 15

száma három év alatt (2000-ről 2003-ra) több mint 1500 vállalattal bővült. A 20-49 fős szolgáltató vállalatok száma is növekedett ez alatt a három év alatt, de arányuk az összes szolgáltató vállalathoz képest jelentősen kisebb maradt, mint a kisvállalatoké (3,3%). Az 50-99 fős és a 100 főnél több alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalatok aránya (0,8%, illetve 0,6%) elenyésző az első két csoporthoz viszonyítva, számuk csak kis mértékben növekedett az elmúlt évek során. A fenti adatok alapján látható, hogy a szolgáltatási szférában tevékenykedő vállalatok többsége kis- és középvállalat. 1. Kutatás-fejlesztés A non-profit szféra által a kutatás-fejlesztésre kiadott költségek 2004-ben elérték a 789 764 ezer koronát. Az oktatási intézmények kutatás-fejlesztési kiadásainak összege 588 490 ezer korona volt. A kormányzati szektor 2004-ben ugyanerre a célra 171 593 ezer koronát költött. Észtországban a GERD-mutató nagysága, amely a kutatás-fejlesztésre fordított kiadásokat viszonyítja a GDP-hez, 2003-ban 0,82% volt. Értéke 2000 óta kismértékben növekszik (2000 értéke 0,62% volt). A másik két balti ország GERD-mutatóját 2003ban csak kissé előzte meg Észtországé (Litvánia: 0,68%, Lettország: 0,38%). A legmagasabb GERD-mutatóval rendelkező országok 2003-ban Svédország (3,98%), Finnország (3,48%), Japán (3,15%), Dánia (2,64%) és Németország (2,52%)10 voltak. 2. Turizmus A hotelek és éttermek teljes bevétele 2000-ben 124 999 ezer korona, 2001-ben 171 532 ezer korona, 2002-ben 214 465 ezer korona, 2003-ban pedig 232 399 ezer korona volt. Az Észtországban megszállt turisták száma 2004-ben összesen 1 922 126 fő volt. Ebből észt lakos 547 712 fő volt, míg a külföldi turisták száma 1 374 414 fő volt. A külföldi turisták

többsége

elsősorban

Finnországból,

Németországból,

Lettországból,

Norvégiából, Oroszországból, Svédországból, illetve az Egyesült Királyságból érkezett. A turisták által a legkedveltebb hónapok a nyári hónapok (június, július és augusztus). Az eltöltött vendégéjszakák száma 2004-ben 3 758 000 volt. Ebből a legtöbb éjszakát Észtország északi részén, főképpen Tallinnban töltötték (3 541 000 éjszaka). 10

Eurostat: Yearbook 2004 http://epp.eurostat.cec.eu.int/portal/page?_pageid=1334,47410048,1334_47410079&_dad=portal&_sche ma=PORTAL (letöltés ideje: 2005.10.13. 9.51)

16

3. Infrastruktúra, fuvarozás, logisztika 2004-ben közúton 149,5 millió személy utazott, vasúton 5,3 millióan, tengeren 5,4 millióan, légi közlekedéssel pedig 1 millióan utaztak. Teherszállítás során 2004-ben közúton 28,1 millió tonna, vasúton 65,6 millió tonna és tengeren 1,4 millió tonna árut szállítottak. A csővezetékek teljes hossza eléri a 2 175 kilométert. A közúthálózat hossza 13 870 km, a vasútvonal hossza 958 km. A villamos vonalak teljes hossza 39 km, amelyet nagyjából 27,8 millió utas vesz igénybe. A trolibusz vonalak hossza 76,5 km, ezt megközelítőleg 35,9 millió ember használja. Észtország repülőtereinek száma 29. 4. Távközlés 2004-ben telefonvonallal 445 ezer háztartás rendelkezett, ebből 356 ezer városi vonal, 89 ezer pedig vidéki vonal. 1 257 200 lakos valamely mobilhálózat használója. Kábeltelevízióval 152 ezer lakos rendelkezik.

Az internethasználat aránya az észt

lakosság körében 55%. 2.5. Munkaerőpiac11 A munkanélküliség főleg az orosz kisebbség által lakott régiókban, valamint az agrárgazdaság túlsúlyával jellemezhető délkeleti vidéken okoz nagy társadalmi feszültséget. A dezindusztrializáció munkaerő-piaci hatásait enyhítette a gyorsan bővülő tercier szektor, amely a ’90-es évek végén már a kereső lakosság nagyobbik felét foglalkoztatta. 2. sz. táblázat A munkanélküliségi ráta alakulása 1995 és 2004 között (%) 1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

9,7%

9,9%

9,6%

9,8%

12,2%

13,6%

12,6%

10,3%

10%

9,7%

Forrás: Statistical Office of Estonia adatai alapján saját szerkesztés

A munkanélküliségi ráta korcsoportonkénti megoszlása az alábbi: •

11

15-24 év: 21,7%

http://pub.stat.ee/px-web.2001/I_Databas/Social_life/Social_life.asp (letöltés ideje: 2005.09.07. 20.02)

17

•

25-49 év: 8,7%

•

50-74 év: 7,2%.

Az adatokból megállapítható, hogy Észtországban is érvényesül az a tendencia, hogy a fiatalok körében meglehetősen magas a munkanélküliségi ráta. A munkanélküliségi ráta elsősorban az 50-74 év közötti munkavállalók körében csökkent, amely részben a nők nyugdíjkorhatárának fokozatos kitolódásával magyarázható (amíg 1995-ben a nők nyugdíjkorhatára 56 év, a férfiaké pedig 61 év volt, addig 2004-ben a nők nyugdíjkorhatára 59 évre, a férfiaké pedig 63 évre emelkedett). A férfiak körében az átlagos munkanélküliségi ráta magasabb (10,4%), mint a nők esetében (8,9%). A 12 hónapja vagy annál régebb óta munkanélküliek száma 33 200 fő, a 24 hónapja vagy annál hosszabb ideje munkanélküliek száma pedig 21 500 fő. A városokban a munkanélküliek száma 47 800 fő, ebből regisztrált 24 700 fő, nem regisztrált 23 100 fő. A vidéki munkanélküliek száma 15 800 fő, ebből csak 4 900 fő regisztrált, 10 900 fő pedig nem regisztrált. A 15 és 74 év közötti lakosok körében a foglalkoztatottak aránya 1995 és 2004 között az alábbi táblázat szerint alakult: 3. sz. táblázat A foglalkoztatási ráta alakulása 1995 és 2004 között (%) 1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

58,8%

58,1%

58,5%

57,7%

55,3%

54,7%

55,2%

55,9%

56,7%

56,8%

Forrás: Statistical Office of Estonia adatai alapján saját szerkesztés

A foglalkoztatási ráta növekedésének oka a feldolgozóiparban, az építőiparban és az állami közszolgáltatásban dolgozók számának növekedése. A foglalkoztatási ráta korcsoportonkénti megoszlása 2004-ben a következő: •

15-24 év: 26,8%

•

25-49 év: 78,8%

•

50-74 év: 45,6%.

18

Látható, hogy a középkorúak körében található a legtöbb foglalkoztatott, de az idősebb korúak körében is jelentős a foglalkoztatottak aránya. A mezőgazdaságban dolgozók száma 35 000 fő, az iparban dolgozóké 207 700 fő, míg a tercier szektorban tevékenykedők száma 352 800 fő. Mindez tükrözi azt az általános tendenciát, hogy a szolgáltatási ágazatban dolgozók aránya egyre növekszik. 2004-ben a foglalkoztatási ráta az egyes országrészekben a következő: •

Észak-Észtország: 61,8% (Tallinn: 62,3%)

•

Közép-Észtország: 55,7%

•

Északkelet-Észtország: 48,6%

•

Nyugat-Észtország: 56,3%

•

Dél-Észtország: 54,3%.

Az aktivitási ráta alakulását 1995 és 2004 között az alábbi táblázat mutatja: 4. sz. táblázat Az aktivitási ráta alakulása 1995 és 2004 között (%) 1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

65,2%

64,6%

64,7%

64%

63%

63,3%

63,1%

62,3%

63%

62,9%

Forrás: Statistical Office of Estonia adatai alapján saját szerkesztés

Megfigyelhető tehát, hogy Észtország munkaerő-piaci adatai komoly feszültségeket mutatnak. A munkanélküliségi ráta meghaladja az Európai Unió átlagát (2004-ben ez 7%), a foglalkoztatási ráta pedig nem éri el az Uniós átlagot (2004-ben ez 65,8%). Ugyanakkor Észtország jelentős munkaerő-potenciállal rendelkezik, amelynek mozgása dinamizálhatná az Unió, illetve az euróövezet munkaerőpiacát, a munkaerő szabad áramlását azonban akadályozza a régi Uniós tagállamok által igényelt hét évre szóló (2+3+2) átmeneti mentesség. 2000-ben az átlagos havi bruttó bér 4 907 korona (313,61 euró)12, a havi nettó bér pedig 3 842 korona (245,55 euró) volt. 2001-ben a havi bruttó bér 5 510 koronára (352,15 euróra), a nettó bér pedig 4 329 koronára (276,67 euróra) emelkedett. 2002-ben a bruttó bér 6 144 korona (392,67 euró), a nettó bér 4 769 korona (304,79 euró) volt. 2003-ban a 12

1 euró= 15,6466 észt korona (2005.10.12. 10.28)

19

két érték 6 723 koronára (429,68 euróra), valamint 5 176 koronára (330,81 euróra) növekedett. 2004-ben az átlagos havi bruttó bér 7 287 korona (465,72 euró). Az egyes gazdasági ágazatok bérei között meglehetősen nagy a különbség: a legalacsonyabb bérek a mezőgazdasági ágazatokban figyelhetők meg, míg a legmagasabb

jövedelemmel

általában

a

pénzügyi

közvetítéssel,

illetve

szállítmányozással foglalkozók rendelkeznek. Ha az észt átlagfizetések színvonalát összevetjük az Európai Unió átlagfizetéseinek nagyságával, megállapíthatjuk, hogy Észtországban a fizetések és bérek színvonala meglehetősen alacsony. Míg az Unióban az átlagos éves bruttó kereset nagysága 2002ben 28 445,3 euró volt, addig Észtországban ennek nagysága csak 4 712,04 euró. Magyarországon az átlagos éves bruttó bér nagysága 5 845,9 euró. Az észt átlagbéreknél alacsonyabb bérek szinte alig figyelhetők meg az Európai Unióban (kivétel pl. Szlovákia, ahol az átlagos éves bruttó bér nagysága 4 582,3 euró)13. 2003ban Észtország HDI-mutatója, amely a humánerőforrás fejlettségét tükrözi, 0,853 volt. Ezzel az értékkel Észtország a 38. helyen áll14. 2.6. Fiskális és monetáris folyamatok15 2005 első negyedévében az államháztartási többlet nagysága 538,1 millió észt korona volt, ez a GDP 1,5%-át jelenti. Az észt államadósság európai viszonylatban nagyon alacsonynak számít. Az államadósság mértéke 1995 óta a felére csökkent (8,6%-ról 4,1%-ra), ez is azt jelzi, hogy az ország kezd kilábalni a rendszerváltás okozta nehézségekből, kezd stabilizálódni és egyre inkább felzárkózni a nyugat-európai, illetve az uniós országok gazdaságához. A külföldi adósságok mértéke is csökkent, különösen 2000-ben esett vissza jelentősen, 4,2%-ról 2,9%-ra. Mindez arra utal, hogy Észtország egyre kevésbé szorul külföldi segítségre, és egyre inkább képes megállni a saját lábán.

13

Eurostat: Yearbook 2004 http://epp.eurostat.cec.eu.int/portal/page?_pageid=1334,47410048,1334_47410079&_dad=portal&_sche ma=PORTAL (letöltés ideje: 2005.10.13. 11.43) 14 http://hdr.undp.org/reports/global/2005/pdf/HDR05_HDI.pdf (letöltés ideje: 2005.10.13. 12.03) 15 http://pub.stat.ee/px-web.2001/I_Databas/Economy/Economy.asp (letöltés ideje: 2005.09.08. 7.54)

20

Az államadósság alakulását, illetve ebből, a külföldi adósságok arányát a GDP százalékában 1995 és 2004 között a következő grafikon ábrázolja: 4. sz. ábra Az államadósság és a külföldi adósságok alakulása 1995 és 2004 között (%) 10

8,6

8

8 %

5,6

6

6,7 4,9

4,3

4

5,9

6,5

3,7

4,2

4,7

4,9

4,3

2,9

2,5

4,8

2,9

4,1

2,9

2,6

2 0 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Államadósság mértéke

Külföldi adósságok mértéke

Forrás: Statistical Office of Estonia adatai alapján saját szerkesztés

Az átmenet kezdetén lezajlott árrobbanást követően az infláció lelassult. A fogyasztói árak központi ellenőrzése megszűnt. Észtországban az árliberalizáció 1989-ben kezdődött, és 1992-ben nagyrészt befejeződött. Az észt antiinflációs politika különösen sikeresnek mondható a kezdeti magas inflációs (hiperinflációs) szinthez képest. 2004 első felében a termékek és szolgáltatások árai csak kis mértékben növekedtek, köszönhetően

az

üzemanyagok

olcsóbbá

válásának

és

a

kommunikációs

szolgáltatásoknak. Az év második felében azonban az áremelkedés felgyorsult az alapanyagok és az üzemanyagok drágulása következtében. Az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt jónéhány élelmiszer-alapanyag iránt megnőtt a kereslet (főleg a cukor iránt) áremelkedést okozva. Az üzemanyagárak növekedésének oka a globális piac olajár-emelkedése és az üzemanyag jövedéki adókulcsának emelése. 5. sz. táblázat Az infláció alakulása 1992 és 2004 között (%) 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

1076%

89,8%

47,7%

29%

23,1%

11,2%

8,2%

3,3%

4%

5,8%

3,6%

1,3%

3%

Forrás: Statistical Office of Estonia adatai alapján saját szerkesztés

21

1990 és 1991 között Észtországban pénzbőség keletkezett, ezért a kormány korlátozta a lakossági takarékbetét-állományhoz való hozzájutást havi maximum 500 rubelben. A stabilizáció helyreállításában fontos szerepet játszott a restriktív pénzpolitika, valamint a pénzcsere 1992 júniusában. Az új nemzeti valutát, az észt koronát 8:1 árfolyamon a német márkához rögzítették, és bevezették a folyó fizetési mérlegre és a tőkemérlegre vonatkozó teljes konvertibilitást. A máig érvényes jegybanktörvényben szigorúan előírták, hogy a központi bank nem adhat hitelt a kormánynak a forgalomban lévő pénz mennyiségének növelésével. A valutatanács döntő szerepet játszott az infláció leszorításában, de a kötött árfolyam miatt a korona reálértéken fokozatosan felértékelődött, ami rontotta az export versenyképességét. A felértékelődés 1997 folyamán lelassult, mivel a német márka a dollárhoz képest meggyengült, ezért a korona is gyengébb lett. A kötött árfolyamú korona a kereskedelmi bankokat egyre nagyobb mértékű hitelezésre sarkallta, amihez a forrást nagyrészt a nemzetközi pénzpiacokról szerezték be. A folyamatot 1998-ban sikerült kissé mérsékelni azzal, hogy megerősítették a bankfelügyeletet és megszigorították a kereskedelmi bankokra vonatkozó tőkemegfelelési előírásokat.16 A reál és a nominál valutaárfolyam alakulása az alábbi grafikonon látható (az éves változás százalékban): 5. sz. ábra A reál és nominál árfolyam alakulása 1998 és 2004 között (%) 20 15 10 % 5 0 -5

1998

1999

2000

2001

Reál árfolyam

2002

2003

2004

Nominál árfolyam

Forrás: Eesti Pank adatai alapján saját szerkesztés

16

Réti Tamás: Néhány reform-orientált átmeneti gazdaság (Csehország, Észtország, Lengyelország és Szlovénia) összehasonlító vizsgálata gazdasági stabilizációjuk, liberalizáltságuk és versenyképességük szempontjából, Kopint-Datorg, Budapest, 1998 Simon Ákos-Vass Péter (szerk.): Zsebvilág ’99 Kelet-Európa tíz éve, HVG, Budapest, 1999, p. 71-80.

22

1999. január 1-jén az észt korona árfolyamát a Gazdasági és Monetáris Unió valutájához, az euróhoz kötötték: 1 euró = 15,6466 korona. 2000-ben mind a reál, mind a nominál árfolyam változása az előző évhez képest negatív értéket vett fel (-3,8% és -2,7%). 2001-től az észt korona reál és nominál árfolyamának változása meglehetősen kiegyensúlyozott, nincsenek nagy ingadozások. Az Észt Központi Bank elsődleges feladata az árfolyam-stabilitás biztosítása. Ezenkívül önálló

monetáris

politikát

folytat,

konzultál

a

kormánnyal

és

nemzetközi

együttműködésekben vesz részt. Felügyeli a pénzügyi stabilitást, azáltal, hogy ez az intézmény alakítja a pénzügypolitikát, valamint megbízható és jól működő fizetési rendszert tart fenn. A Központi Bank kezeli és irányítja a készpénzforgalmat is. 2.7. Külgazdaság, külpolitika Észtország az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez (ENSZ) 1991-ben csatlakozott. Ezen belül az alábbi főbb szervezetekben rendelkezik tagsággal: FAO, IBRD, ILO, IMF, UNCTAD, UNESCO, WHO, WTO stb. Az ország 2004 óta tagja mind a NATO-nak, mind az Európai Uniónak. 2003-ban Észtország exportjának értéke17 62,6 milliárd korona (megközelítőleg 4 milliárd euró) volt, ez az érték 2004-ben 74,3 milliárd koronára (4,7 milliárd euróra) növekedett. Az észt import értéke 2003-ban 89,4 milliárd korona (5,7 milliárd euró), 2004-ben pedig 105,4 milliárd korona (6,7 milliárd euró) volt. Az export nagysága 2004-ben 2003-hoz képest 19%-kal növekedett, köszönhetően a külföldi piacokon megnövekedett gazdasági aktivitásnak és a cserearányok javulásának (a javulás okai: csatlakozás az európai egységes piachoz, valamint az ún. kettős vámtarifák eltörlése, amelyeket még Oroszország vetett ki Észtországra). Az importváltozás, amelynek legfőbb okai a magas befektetői részvétel, az ipari termelés növekedése, valamint a stabilan erős magánfogyasztás, 2004-ben 2003-hoz képest 18% volt. Az export tehát gyorsabb ütemben növekedett, mint az import, de a behozatal mértéke még így is sokkal jelentősebb. A kereskedelmi deficit nagysága 2004-ben 31,1 milliárd korona (1,99 milliárd euró) volt. 17

News Releases about Foreign Trade Year 2004: http://www.stat.ee/157360 (letöltés ideje: 2005.10.09. 15.42)

23

6. sz. táblázat Észtország főbb kereskedelmi partnerei 2003-ban és 2004-ben Export

Import

2003

Ország

Milliárd korona

2004 Milliárd korona

%

%

Összesen

62,6

100

74,3

EU-25

51,6

82,4

EU-15

42,8

68,4

3,8

6,0

1. Finnország

16,2

2. Svédország

2003

Ország

Milliárd korona %

Milliárd korona

%

89,4 100

105,4

100

59,6 80,2 EU-25

68,4 76,5

82,0

77,7

46,2 62,2 EU-15

56,1 62,8

65,0

61,6

7,8 FÁK

12,0 13,5

12,7

12,0

25,9

17,2 23,2 1. Finnország

19,3 21,5

23,3

22,2

9,5

15,2

11,4 15,3 2. Németország

11,4 12,8

13,6

12,9

3. Németország

6,2

9,9

6,2

8,4 3. Svédország

8,8 9,8

10,3

9,7

4. Lettország

4,4

7,0

5,9

7,9 4. Oroszország

7,2 8,1

9,7

9,2

5. Oroszország

2,4

3,9

4,2

5,6 5. Litvánia

3,7 4,1

5,6

5,3

6. Litvánia

2,3

3,7

3,3

4,4 6. Lettország

3,8 4,2

5,0

4,7

7. Magyarország

0,8

1,3

2,7

3,7 7. Hollandia

4,1 4,6

3,8

3,6

8. Egyesült Királyság

2,6

4,2

2,6

8. 3,6 Lengyelország

2,7 3,1

3,4

3,3

9. Dánia

2,5

2,4 2,7

2,7

2,6

FÁK

5,8

100 Összesen

2004

4,0 2,5 3,3 9. Dánia Forrás: Statistical Office of Estonia

2004-ben Észtország 161 országba exportált, valamint 118 országból importált termékeket. Az export 80,2%-a az Európai Unió országaiba (EU-25) irányult, 2003-ban ez az arány még 82,4% volt. A FÁK-országokba irányuló export részaránya a teljes export nagyságából 2004-ben 7,8%, 2003-ban pedig 6% volt. Az EU-országokból (EU25) származó import aránya a teljes importhoz képest 77,7%, ez az érték 2003-ban 76,5% volt. A FÁK-országokból származó import részesedése 12%, amely 2003-ban 13,5% volt. Az Eurostat adatai alapján Észtország export-nyitottsági mutatója 52,85%, import-nyitottsági mutatója pedig 62,22% volt 2004-ben. (Ha a nyitottsági mutató mértéke meghaladja a 40%-ot, akkor nyitott gazdaságról beszélünk.) Látható

tehát,

hogy

Észtország

külkereskedelmében

az

EU-kapcsolatok

a

meghatározóak, ezen belül Finnország játszik kiemelt szerepet. A Balti-tenger partjának gyakorlatilag jégmentes kikötői nemcsak az Európai Unió felé irányuló kapcsolatokat könnyítik meg, hanem Oroszország tranzitszállításai szempontjából is elengedhetetlen fontosságúak.

24

A bérmunka részaránya az észt export struktúrában meglepően magas, különösen a gépgyártás, az elektronika és a textilipar területein (75-85%). Észtország legfontosabb exportcikkei a gépek és berendezések (33%), a fa- és papíripari termékek (15%), a textilipari termékek (14%), az élelmiszeripari termékek (8%), a bútoripari termékek (7%), illetve a fémek és a vegyipari termékek. Az ország főbb importtermékei az alábbiak: gépek és berendezések (33,5%), vegyipari termékek (11,6%), textilipari termékek (10,3%), élelmiszer-alapanyagok (9,4%) és közlekedési eszközök (8,9%)18. Az észt-magyar külkereskedelmi forgalom évek óta mind export, mind import tekintetében

folyamatosan

növekszik.

2004-ben

Magyarország

Észtország

külkereskedelmi partnerei közül az észt exportban a hetedik, míg az észt importban a 15. helyen állt. A magyar kivitel 2004-ben 62 millió euró nagyságú volt (az előző évvel összehasonlítva ez 50%-os növekedést jelent), a behozatal pedig 71,7 millió euró értékű volt (ez az előző évihez képest 27%-os növekedés). Az export növekedésének elsődleges oka a trolibuszeladások, illetve a gyógyszerkivitel dinamikus emelkedése. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás óta Észtországban nagymértékben növekedett a fogyasztási cikkek iránti kereslet. Jelentős és tartós kereslet figyelhető meg az alkoholok, ezen belül is főleg a Törley pezsgők, tartós élelmiszerek (konzervek), gyógyszerek, lakásépítéssel összefüggő termékek (mint például: építőipari anyagok, gépek, szaniter termékek, lakásfelszerelési cikkek – gáz- és villanytűzhelyek, fűtőtestek stb.) iránt. Az erőteljes gazdasági fejlődésnek köszönhetően előreláthatóan növekvő kereslet mutatkozik meg a gépek, berendezések iránt is, elsősorban az élelmiszeriparban és az agrárszektorban. A befektetések egyelőre sem Magyarország részéről Észtországban, sem pedig Észtország részéről Magyarországon nem jelentősek. 19 Az észt folyó fizetési mérleg (a GDP százalékában) alakulását és várható értékeit az alábbi grafikon szemlélteti:

18 19

http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/en.html (letöltés ideje: 2005.08.05. 9.41) http://www.itd.hu/itdh/nid/EE%20gazd (letöltés ideje: 2005.09.12. 14.15)

25

6. sz. ábra A folyó fizetési mérleg alakulása és várható értékei 2001 és 2009 között (%) 0 -2 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 -4 %

-6 -8 -10 -12 -14 Folyó fizetési mérleg hiánya

Forrás: Enterprise Estonia adatai alapján saját szerkesztés

A folyó fizetési mérleg hiányát elsősorban a kereskedelmi mérleg deficitje okozza, amely 2004-ben 31,1 milliárd korona (1,99 milliárd euró) volt. A folyó fizetési mérleg okozta feszültséget mérsékli a jelentős nagyságú tőkebeáramlás. A közvetlen külföldi tőkeberuházásokkal szemben kialakított kormányzati magatartást elsősorban az határozza meg, hogy a privatizáció mely formáját részesítették előnyben, valamint az, hogy milyen nyitott és üzletbarát környezetet alakítottak ki a külföldi tőke számára. Észtország nagyon jól kihasználja földrajzi közelségét a skandináv országok irányába, és a politikai függetlenség megszerzése óta nyitott, befektetésbarát politikát folytat. Mivel az országnak szüksége van a technológiai modernizációra, így a külföldi tőke bevonására kényszerül. A valutatanács a külföldi befektetők számára garanciát jelent a korona leértékelésével szemben. A liberális gazdaságpolitikának köszönhetően Észtország a „Baltikum Hongkongjává”, azaz a külföldi tőke kedvelt terepévé vált. Az ország legfontosabb komparatív előnye az olcsó munkaerő.20 A főbb befektető országok közé tartozik Dánia, Finnország, Németország, NagyBritannia, Hollandia, Norvégia, Oroszország, Svédország és az Egyesült Államok. Észtország legfőbb célterületei Finnország, Németország, Nagy-Britannia, Litvánia, Lettország, Oroszország, Svédország és Ukrajna. A legtöbb működőtőke a pénzügyi és

20

Simon Ákos-Vass Péter (szerk.): Zsebvilág ’99 Kelet-Európa tíz éve, HVG, Budapest, 1999, p. 71-80.

26

bankszektorba, az ingatlanpiacba, a nagy- és kiskereskedelembe, valamint a szállítás és a telekommunikáció területére áramlik. A nemzetközi vállalatok közül a legnagyobb befektetők a Shell, a Ruhrgas, a McDonald’s, a Nokia, a Siemens és a Coca-Cola. A külföldi tőke mértékét, valamint az Észtország által külföldön befektetett tőke mértékét az alábbi grafikon hasonlítja össze: 7. sz. ábra A működőtőke-áramlás alakulása 2002. III. negyedévétől 2005. I. negyedévéig (millió korona)

14000 12000 10000 millió 8000 korona 6000 4000 2000 0 2002.III. 2003.III. 2004.III.

Külföldi tőkebefektetés Észtországban Észt tőkebefektetés külföldön

Forrás: Eesti Pank adatai alapján saját szerkesztés

A vegyes vállalati vagy 100%-ban külföldi tulajdonú vállalkozásokat Észtországban „nemzeti bánásmódban” részesítik, azaz rájuk ugyanolyan jogszabályok érvényesek, mint a hazai, tisztán észt tulajdonú vállalkozásokra. Az állam oly módon ösztönzi a vállalkozásokat, hogy 2000. január 1-től minden vállalkozás mentesül az újra befektetett nyereség után a jövedelemadó megfizetése alól. Észtország 24 országgal kötött beruházás-védelmi megállapodást. A liberális, átlátható észt adórendszernek köszönhetően a vállalkozások kiszámítható üzletpolitikát

képesek

folytatni.

Jónéhány

állami

feladatot

(például:

kereskedelemfejlesztés) magántulajdonban lévő vállalatok irányítanak, ezzel is mérsékelve az állam költségeit. Észtországban öt különböző vállalkozási formában lehetséges céget alapítani: egyéni vállalkozás, közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság. Ezek közül a leggyakoribb cégformák a Kft. és az Rt. 27

3. A Gazdasági és Monetáris Unió 3.1. A Gazdasági és Monetáris Unió kialakulása21 Az Európai Tanács 1988 júniusában felkért egy bizottságot, amelyet Jacques Delors vezetett (Delors-bizottság), hogy tanulmányozza a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósításához vezető konkrét szakaszokkal kapcsolatos lehetőségeket, és állítson össze javaslatot azokra. A Delors-jelentés három, egyre magasabb fejlettségi szintet képviselő lépésben javasolta megteremteni a Gazdasági és Monetáris Uniót. 8. sz. ábra A Gazdasági és Monetáris Unió három szakasza HARMADIK SZAKASZ 1999. január 1. MÁSODIK SZAKASZ 1994. január 1. ELSŐ SZAKASZ 1990. július 1. Tőketranzakciók szabadsága Fokozott együttműködés központi bankok között

teljes a

Az ECU (európai valutaegység, az euró elődje) szabad használata A gazdasági konvergencia továbbfejlesztése

Az átváltási árfolyamok végleges rögzítése

Az Európai Monetáris Intézet (EMI) megalapítása

Az euró bevezetése

A közszektornak történő központi banki hitelezés megtiltása A monetáris politikák fokozott összehangolása

Egységes monetáris politika a Központi Bankok Európai Rendszerében Az Unión belüli árfolyammechanizmus (ERM II) életbe lépése A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályba lépése Strukturális és regionális politikák megerősítése

A gazdasági konvergencia erősítése A nemzeti központi bankok függetlenségéhez vezető folyamat: legkésőbbi lezárulása a Központi Bankok Európai Rendszerének létrejöttekor Előkészületek a harmadik szakaszra Forrás: Európai Központi Bank

Az Európai Tanács a Delors-jelentés alapján meghatározta a Gazdasági és Monetáris Unió első szakaszának kezdetét (1990. július 1.). Ezen a napon lépett életbe a tőketranzakciók teljes szabadsága. Ebben a szakaszban olyan elveket és célkitűzéseket rögzítettek, amelyek megvalósítása nélkülözhetetlen a monetáris unió létrejöttéhez. Az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak központi banki elnökeiből álló Elnöki 21

http://www.ecb.int/ecb/history/emu/html/index.hu.html (letöltés ideje: 2005.10.04. 15.49)

28

Bizottság feladatai közé került a tagállamok monetáris politikájáról való konzultáció, valamint a politikák összehangoltságának javítása az árstabilitás megvalósítása érdekében. Az Európai Monetáris Intézet (EMI) létrehozására a második szakasz elején, 1994. január 1-jén került sor. Ezzel egy időben megszűnt az Elnöki Bizottság. Az EMI két fő feladata az alábbi volt: •

a központi bankok közötti együttműködés és a monetáris politikai koordináció erősítése, illetve

•

a harmadik szakaszra vonatkozóan a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) a megalapításához, az egységes monetáris politika alkalmazásához, illetve a közös valuta létrehozásához szükséges előkészületek megtétele.

Ezen kívül az EMI feladata volt az euróövezet és a többi EU-ország közötti jövőbeli monetáris politikai és árfolyam-politikai kapcsolatok (ERM II) előkészítése is. 1995 decemberében az Európai Tanács tagjai megegyeztek abban, hogy az új, bevezetendő európai valutaegységet eurónak fogják elnevezni. Ezen kívül meghirdették előzetesen az euróra történő áttérés eseményeinek időrendjét is, amely elsősorban az Európai Monetáris Intézet által részletesen kidolgozott javaslatokon alapult. Az Európai Tanács 1997 júniusában fogadta el a Stabilitási és Növekedési Paktumot, amelynek célja a költségvetési fegyelem erősítése és biztosítása volt. A Delors-jelentés szerint a gazdasági unió szerves részét képezi a strukturális és regionális politika is. Delors szerint az optimális és kiegyensúlyozott allokáció érdekében feltétlenül szükség van a regionális és a strukturális politikákra. Az egyes fennálló regionális különbségek ugyanis egyaránt fokozzák a gazdasági unió gazdasági és politikai kockázatait. A Delors-terv értelmében a gazdasági és monetáris unió kedvezően hat a kevésbé fejlett régiók gazdaságára, hiszen az ottani alacsonyabb bérszínvonal vonzóbb a külföldi tőke számára, ami elősegíti a strukturális alkalmazkodás folyamatát. Az Európai Unió Tanácsa 1998. május 2-án egyhangúlag úgy döntött, hogy a harmadik szakaszba való belépéshez szükséges feltételeket 11 tagállam teljesítette: Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Finnország. Ez a 11 tagállam 1998. május 25-én nevezte ki az Európai Központi Bank (EKB) elnökét és alelnökét. Az EKB és a résztvevő tagállamok nemzeti központi bankjai alkotják az euró-rendszert. Az EKB 29

1998. június 1-jén hivatalosan megkezdte tehát működését, az Európai Monetáris Intézet pedig ezzel megszűnt. A Gazdasági és Monetáris Unió utolsó, harmadik szakasza 1999. január 1-jén kezdődött. A résztvevő 11 tagállam valutaárfolyamait véglegesen rögzítették és bevezették az EKB felügyelete alatti egységes monetáris politikát. A résztvevő országok száma 2001. január 1-jén Görögország belépésével 12-re nőtt. 3.2. A Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás feltételei A csatlakozni kívánó országoknak mind jogi, mind gazdasági feltételeket kell teljesíteniük az EMU-tagságért. A jogi feltételek az alábbiak: a Gazdasági és Monetáris Unióról szóló politikai joganyag ratifikálása, joganyag-harmonizálás, jegybanki áttekinthetőség (jegybanki célok közzététele), illetve a jegybanki függetlenség előírásának felvétele a joganyagba. Ez utóbbi kritérium személyi, működési és pénzügyi jegybanki függetlenséget foglal magába.22 Az euróövezethez csak azok a tagállamok csatlakozhatnak, amelyek teljesítik a gazdasági feltételeket is, az ún. maastrichti kritériumokat, amelyek a következők23: 1. Árstabilitás: a fogyasztói árindex (infláció) emelkedése a vizsgált évben 1,5 százalékpontnál

nagyobb

mértékben

nem

haladhatja

meg

a

három

legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét. 2. Kamatok konvergenciája: a hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2 százalékpontnál jobban nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagállam átlagát. A kamatokat a hosszú lejáratú államkötvények vagy összehasonlítható értékpapírok alapján kell meghatározni. 3. Stabil kormányzati pénzügyi pozíciók: a vizsgált évben a költségvetési deficit a GDP 3%-át, a bruttó államadósság pedig a GDP 60%-át nem haladhatja meg. 4. Árfolyamok stabilitása: az eurózónába történő belépés előtt legalább két évig a nemzeti valuta az Európai Pénzügyi Rendszer árfolyam-mechanizmusának (ERM II) tagjaként kell, hogy bizonyítsa árfolyam-stabilitását, ez alatt az idő

22

Varjú Szilvia: Az euró bevezetése az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozott tíz tagállamban, BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 2004 23 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002, p. 222-225.

30

alatt nem lehet leértékelni (a nemzeti valuta az euróhoz +/- 15%-os lebegtetési sávval van rögzítve). Az árfolyam-stabilitás kritériumánál Észtország esetében meg kell említeni a valutatanács szerepét. Formálisan ugyanis a valutatanács az ERM II-tagságnak felel meg, és mint olyan, ezt is minimálisan két évig kell működtetni leértékelés nélkül. A valutatanács tehát kompatibilis rendszerként működik az ERM II-vel. A valutatanács lényege az, hogy az adott ország valutáját meghatározott átváltási aránnyal egy másik fizetőeszközhöz kötik. A rendszer legfontosabb célja az alacsony inflációs szint, illetve a stabilitás elérése. Ugyanakkor a valutatanács veszélye a reálárfolyam felértékelődése. A rendszer sikerességét mutatja az, hogy számos válságot átvészelt már (például: 19921993-as pénzügyi válság, 1998-as orosz válság). A valutatanácsi rendszer keretében működő országok (Észtországon kívül például Litvánia és Bulgária) átalakították gazdaságukat: konszolidálták a bankrendszert, megerősítették a felügyeletet, valamint rugalmasabbá vált a munkaerőpiac is. A konvergenciakritériumok nominális változókra megállapított számszerű értékek. A kritériumok között reálmutatók is szerepelnek, de számszerű értékek nélkül. Ezek előnye az, hogy kiegészítő információt adnak a nominális konvergencia fenntartható voltáról (pl.: külkereskedelmi mérleg, fizetési mérleg, fajlagos munkaköltség, munkatermelékenység, reálbérek). A konvergenciakritériumok alapján objektív minősítésre van lehetőség, így csak az arra tényleg alkalmas országok vehetnek részt a Gazdasági és Monetáris Unióban. Azok, amelyek gazdasága egészségesen fejlődik, és amelyekben a gazdasági és pénzügyi folyamatok egyensúlya kétségtelenül fennáll. A kritériumok vizsgálatával kapcsolatban azonban számos kifogás merült fel. Az egyik szerint a kritériumok nem a konvergencia fejlődésének folyamatát vizsgálják, hanem a feltételeket csak egy adott időszakaszban, a döntés előtti évben kell teljesíteni. Más vélemények szerint a megadott feltételek nem elegendőek az objektív minősítéshez, további mutatók bevonására lett volna szükség.

31

3.3. A csatlakozni kívánó országok különböző árfolyam-stratégiái24 Az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott kelet- és közép-európai országok felkészültségük szerint két csoportra oszthatók: 1. Megfelelően felkészült országok: Ebbe a csoportba tarozik Észtország, Lettország, Litvánia és Szlovénia. E csoport közös jellemzői a szilárd fiskális helyzet és a mérsékelt infláció. Ezek az országok a lehető legrövidebb időt fogják eltölteni az árfolyam-mechanizmusban. Észtország és Litvánia kizárólag az euróhoz rögzített valutaárfolyammal rendelkezik (valutatanács), Szlovénia az irányítottan lebegő árfolyamot választotta (az árfolyam a kereslet-kínálati viszonyoknak megfelelően alakul, de ezt a jegybank hivatalosan deklarált módon befolyásolja), Lettország valutája pedig az SDR kosárvalutához rögzített (Special Drawing Rights = Különleges Lehívási Jogok, a Nemzetközi Valutaalap közös tartalékvalutája). 2. Nem kielégítően felkészült országok: Ebbe a csoportba sorolható Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország. Közös jellemzőjük a magas államháztartási hiány. Csehországban és Szlovákiában irányítottan lebegő árfolyam (jegybanki beavatkozás), Lengyelországban pedig szabadon lebegő (minden külső, jegybanki beavatkozás nélkül, kizárólag a keresletkínálati viszonyoknak megfelelően alakuló) valutaárfolyam létezik. Magyarországon +/15%-os lebegtetési sávval az euróhoz kötött árfolyamrendszer figyelhető meg. 3.4. A Gazdasági és Monetáris Unió előnyei és hátrányai 25 A monetáris uniónak számos mikro- és makrogazdasági előnye és természetesen költsége, hátránya van. A hatásokat a gazdasági élet főszereplőinek vonatkozásában (vállalatok, munkavállalók, háztartások, pénzpiacok és az állam) vizsgálhatjuk a gazdaságpolitika három hagyományos dimenziójában: a mikro- és a makrogazdasági hatékonyság, valamint a hatások vizsgálata országok és régiók szerint.

24

Ágoston Szidónia: Az ERM2 árfolyam-mechanizmus – lehetőségek és veszélyek, BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 2003 25 Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, Aula Kiadó, Budapest, 2001, p. 111-115.

32

Mikrogazdasági előnyök és költségek: 1. Megszűnnek az árfolyam-ingadozásokból származó bizonytalanságok, így kiküszöbölhetővé válik az árfolyam-bizonytalanság és az árfolyamkockázat, amely egyaránt pozitívan hat az üzleti környezetre és a beruházások alakulására. Ez hozzájárul a kereskedelem bővüléséhez („kereskedelemteremtő” hatás), illetve azáltal, hogy a tőkeforrások olcsóbbá és mobilabbá válnak, a beruházásokat és a fejlesztést teszik kedvezőbbé. Ezek a hatások azonban eltérő mértékben jelentkeznek az egyes tagországokban. Mindez sok tényezőtől függ, mint például a vállalatok átlagos méretétől, a pénzpiac fejlettségétől, a más tagországokkal folytatott kereskedelem intenzitásától stb. A vállalatok bizonytalan árfolyamkörnyezet esetén óvatosabbá válnak, ezért árfolyambiztosítást kötnek, ami megdrágítja a kereskedelmet. Az árfolyamok bizonytalansága miatt a költségek kalkulációja is bonyolultabbá válik. Az árfolyam-kiszámíthatóság révén azonban az árfolyam-biztosítások piaci szegmense jelentősen visszaszorul. 2. A közös valutában kifejezett árak lehetővé teszik az árak összehasonlítását és átláthatóságát. Ez kedvező a forrásallokáció és a fogyasztói mérlegelés szempontjából, segíti az üzleti döntéseket és kalkulációkat, fokozza a kereskedelmet és a versenyt. Csökkennek az információs költségek és az árdiszkrimináció. Az árszínvonal egységesedése mellett a bérek és fizetések is összehasonlíthatóbbá válnak. Az árak teljes kiegyenlítődése azonban nem valószínű, mivel az országok közötti szállítási költségek, fogyasztási preferenciák és adórendszeri különbségek nem kiküszöbölhetőek. 3. A pénzpiaci biztonság megerősödésével lehetővé válik a részvénypiacok által követelt kockázati prémium és a kamatlábak mérséklődése, amelynek következtében több juthat a beruházásra és a növekedésre. Mindez különösen kedvező a kamatérzékeny szektorok számára (pl.: ingatlanpiac, építőipar). 4. A közös valuta bevezetésével csökkennek az átváltással járó konverziós költségek. Ez előnyös mind a tagországok közötti kereskedelem szempontjából, illetve kedvező mind a vállalatoknak, a magánszemélyeknek vagy a turistáknak egyaránt. Ez az előny azonban a tagországok között meglehetősen egyenlőtlenül oszlik meg: a kisebb, nyitott országokban a konverziós költségek nagysága meghaladhatja a GDP 1%át is, ezért ezen országokban a megtakarítás lényegesen nagyobb.

33

Ugyanakkor a devizakereskedelemben érdekelt

bankok a konverziós költségek

megszűnésével jelentős bevételtől esnek el, de a nagyobb pénzpiacon nagyobb is a lehetőségük ezen veszteségek kompenzálására. Makrogazdasági előnyök és költségek: 1. A monetáris unió hozzájárulhat az árstabilitáshoz és az inflációs ráták közelítéséhez, ennek azonban fontos feltétele a központi bank függetlensége, az inflációs várakozások mérséklése, valamint a monetáris integráció világosan rögzített programjának meghatározása. Az igazi veszélyt az előre nem látható inflációs ráta jelenti. Az alacsony inflációval rendelkező környezetben hatékonyabb az erőforrásátcsoportosítás folyamata. Ellenkező esetben azonban minél magasabb az inflációs ráta nagysága, annál inkább nagyobb a változékonysága, ami veszélyesebb és drágább a gazdasági szereplők számára. 2. A monetáris unió haszna a dezinflációs politika költségeinek csökkenése is. A Gazdasági és Monetáris Unióban való részvétellel javul az adórendszer hatékonysága, illetve a kamatlábak csökkenése következtében mérséklődnek az állami költségvetés finanszírozásának terhei, olcsóbbá válik az államadósság finanszírozása. Mindez ellensúlyozza a saját nemzeti pénz kibocsátásából származó bevétel (seigniorage bevétel) elvesztését. Ez a bevétel a monetáris unióhoz való csatlakozás után a Központi Bankok Európai Rendszeréhez kerül a nemzeti jegybanktól, és onnan kerül visszaosztásra az euróövezetben résztvevő tagországoknak bizonyos szabályok szerint (a pénzkibocsátásból származó nettó bevétel 20%-a kerül a közös tartalékalapba, a fennmaradó részt pedig az eurózóna tagországai között osztják el, 50%-ban a lakosság, 50%-ban pedig a GDP nagysága alapján). De ez az összeg a közösségi elszámolási szabályok miatt már kisebb lesz, mintha a nemzeti jegybank megőrizné önálló készpénz-kibocsátási jogát. 3. Az egységes valuta bevezetésével csökkennek a hivatalos központi banki tartalékok, miközben az euró nemzetközi forgalmi eszköz és tartalék szerepéből jelentős nyereségek származhatnak. A monetáris integráció eredményeként megnő a Közösség szerepe a nemzetközi pénzügyi fórumokon, fejlődhet a koordináció hatékonysága. 4. Csökkenhet a tagállamok függése a cserearány-változásoktól. A korábbi külkereskedelem jelentős része belkereskedelemmé válik, ez élénkíti az országok közötti termékforgalmat. Az egységesülés következtében javulnak a vállalatok pozíciói 34

a nemzetközi kereskedelmi feltételek kialakításában és a kedvezőbb kereskedelmi szerződések megszerzésének során. Ez elsősorban a kisebb országok számára jár előnyökkel. 5. A monetáris uniótól a makrogazdasági mutatók javulását várják.

A

költségmegtakarítások a gazdaság növekedéséhez vezetnek, ami növeli a foglalkoztatási lehetőségeket. Az integráció kialakulása az Európai Unió globális versenyképességének javulását is eredményezheti. Az árstabilitás és a jövedelmek növekedése következtében nő a jólét. A költségvetési politikák együttműködése, valamint a költségvetési fegyelem azonban szűkülő fiskális politikai mozgásteret is eredményez. Mindez egyenlőtlenségek kialakulásához is vezethet, hiszen ez a hatás az egyes tagországokat eltérő mértékben érinti az államháztartási helyzettől, az államadósság és az eladósodásra való hajlam mértékétől függően. 6. A Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozással a tagállamok feladják nemzeti szuverenitásuk egy fontos részét, szűkülnek a nemzeti gazdaságpolitikai autonómiák és kompetenciák. Az árfolyam és a kamatláb-politika kikerül a tagállamok hatásköréből, és egységessé válik. „Ez valóban így van, ám azt érdemes szem előtt tartani, hogy a mai „globalizált” világban és Európában ez a szuverenitás gyakorlatilag eltűnt vagy eltűnőben van: és ez nem csak egy kis országra áll.” (Lámfalussy Sándor: Az euró – Politikai kezdeményezés vagy gazdasági szükségszerűség? - 200426). 7. Számolni kell a monetáris integráció lehetséges jövedelem-újraelosztó hatásaival is. A szigorú stabilizációs szabályok a különböző társadalmi rétegekre eltérő módon hathatnak. A monetáris uniótól főként a regionális különbségek fokozódását feltételezik (egyes fejletlenebb országok egészében lemaradó régiónak minősülhetnek). Mindez régiós szintű kiegyenlítő mechanizmusokat tesz szükségessé. 8. Az egységes Európai Unió keretei között bevezetett euró nemzetközi világvalutává válhat, ennek azonban számos előfeltétele van (például: az adott ország, országcsoport, integráció nemzetközi gazdasági, politikai vezető szerepe, stabil gazdasági háttér, fejlett pénz- és tőkepiac, árfolyam-stabilitást előíró monetáris politika stb.).

26

http://www.mindentudas.hu/lamfalussy/20040329lamfalussy22.html?pldx=6 (letöltés ideje: 2005.10.09.16.42)

35

A nemzetközi valutaszerep növeli az adott valuta iránti keresletet, illetve a tagországok vállalatai számára is fokozatos költségcsökkenést eredményezhet. Ugyanakkor a nemzetközi valutaszerep árfolyam-felértékelődéssel is járhat, amely az exportorientált tagországok számára jelenthet negatív hatást. A Deutsche Bank Research előrejelzése szerint az euró mint közös valuta nemzetközi szerepe 2010-ben az alábbiak szerint alakul: 7. sz. táblázat Az euró nemzetközi szerepe 2010-ben Funkció

Részesedés

Nemzetközi kereskedelem

35 %

Valutatartalékok

25-30 %

Tőkebefektetések

30-40 %

Nemzetközi finanszírozás

30-35 %

Forrás: Deutsche Bank Research

36

4. Észtország és a Gazdasági és Monetáris Unió Szakdolgozatom e fejezetében három fő forrásra támaszkodtam. Elsőként Észtország módosított, 2004-es konvergenciaprogramját mutatom be. Ezt követően az Európai Központi Bank 2004. évi konvergenciajelentésének alapján elemzem az észt gazdasági konvergencia helyzetét az árstabilitási, a költségvetési helyzetre vonatkozó, az árfolyam, valamint a hosszú távú kamatlábak kritériuma szerint. Végül pedig kitérek Észtország saját nemzeti felkészülésének folyamatára az Észt Nemzeti Valutacsere Program bemutatásával. 4.1. Észtország 2004. évi konvergenciaprogramja27 Észtország 2004 májusában nyújtotta be az Európai Bizottsághoz és a Tanácshoz az észt pénzügyminisztérium

által

készített

konvergenciaprogramot,

amelyet

2004

novemberében frissítettek. A program az észt költségvetési politikát mutatja be a Riigikogu, az észt parlament 2005. évi állami költségvetési tervezete alapján. A konvergenciaprogram a 2004 és 2008 közötti időszakot öleli fel. A dokumentum hat fejezetből tevődik össze, ezek az alábbiak: gazdaságpolitikai célok, a jelenlegi gazdasági folyamatok és jövőbeli kilátások, a fiskális folyamatok, az előző programmal való összehasonlítás, az államháztartás helyzetének javítása, valamint annak hosszú távú fenntarthatósága. Az észt gazdaságpolitika elsődleges célkitűzése az árstabilitás elérése és a költségvetési fegyelem megőrzése. A kormány célja a mihamarabbi teljes jogú EMU-tagság a hosszú távú gazdasági növekedés és a monetáris stabilitás elérése érdekében. 4.1.1. Gazdaságpolitikai célok A legfőbb makrogazdasági cél az Európai Unióhoz való reálkonvergencia folyamatának felgyorsítása dinamikus gazdasági növekedésen keresztül. Ennek érdekében egy, a makrogazdasági stabilitást és növekedést támogató gazdaságpolitika kialakítása szükséges, amely elősegíti az árstabilitást és a költségvetési fegyelem fenntartását.

27

http://www.fin.ee/failid/Updated_Convergence_Programme_2004.pdf (letöltés ideje: 2005.10.04. 15.21)

37

A költségvetési egyensúly fenntartása kedvező környezetet teremt a gazdasági folyamatok számára, hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, stabilizálja az inflációt, illetve erősíti a fogyasztói és a befektetői bizalmat. A negatív demográfiai folyamatok (társadalmi elöregedés) ellensúlyozása érdekében is szükséges - a nyugdíjreform mellett - a konzervatív költségvetési politika folytatása. Észtország államadóssága az Európai Unió tagországainak körében a legalacsonyabb. A központi banki kötelező tartalékon felül az állam likvid vagyonának (amely a privatizációs bevételekből származik), valamint a költségvetési többletnek a nagysága 2004-ben elérte a GDP 10%-át. Ezek a tartalékok fedezik a szükséges állami kiadásokat gyengébb gazdasági eredményeket felmutató időszakokban. A 2005-ös állami költségvetés a dolgozó emberre koncentrál, az aktív munkaerő-piaci politika finanszírozásával (220 millió észt korona értékű támogatással) és a munkavállalók adóterhének csökkentésével (az adómentes jövedelem nagyságát megemelték havi 1 400 észt koronáról havi 1 700 észt koronára, a jövedelemadót pedig csökkentették 2%-kal 24%-ra). A munkaerő-piaci támogatások keretében a számítások szerint 21 000 munkanélküli vehet részt különböző képzéseken, 14 000 munkanélküli kap pénzbeli támogatást, 920 munkanélkülit vonnak be gyakorlati munkatevékenységbe és 21 000 munkanélkülit közlekedési kedvezményekkel segítenek. Az alábbi ábrán Észtország EU-hoz viszonyított reálkonvergenciája látható. Megállapíthatjuk, hogy Észtország reálkonvergencia terén (egy főre jutó GDP és relatív árszínvonal) komoly lemaradást mutat. Az egy főre jutó GDP nagysága az előrejelzések szerint 2005-ben az EU-25 egy főre eső GDP-jének csak az 50%-át fogja elérni. Ugyanakkor az is elmondható, hogy ezen a téren a konvergencia javuló tendenciát mutat, hiszen amíg 1995-ben az egy főre eső GDP az EU-25-höz viszonyítva még csak 34% volt, addig ez az érték 2004-ben már 48% körül alakult. A relatív árszínvonal nagysága az EU-15-höz viszonyítva 1995-ben még csak 40% volt, 2002-re azonban ez az érték 60%-ra emelkedett. De Észtország árszínvonala még így is mélyen az EUtagállamok átlaga alatt található. Az árliberalizálásnak, a támogatások fokozatos leépítésének, a költségtényezők kiegyenlítődésének, valamint a verseny fokozódásának eredményeképpen a kereskedelembe kerülő javak ára jelentősen konvergál az EUállamokéhoz. Ezzel szemben azonban a kereskedelembe nem kerülő javak árszínvonala lassabban konvergál. 38

9.sz. ábra Észtország reálkonvergenciája az EU-hoz 1995 és 2005 között (%)

Forrás: Updated Convergence Programme 2004

Az ICEG Európai Központ és a Világgazdaság közösen kifejlesztett egy, a csatlakozó államokra vonatkozó konvergenciaindexet. Ennek keretében nominális, reál- és szerkezeti konvergenciavizsgálatot végeznek, amely alapján meghatározzák, hogy az adott ország hol tart a többi csatlakozó országhoz, valamint az Európai Unió átlagos értékeihez képest. A nominális konvergencia méréséhez az alábbi mutatókat használják: infláció, államháztartási hiány, államadósság, folyó fizetési mérleg hiánya. A reálkonvergencia vizsgálata során a gazdasági növekedést, a bér- és árszínvonalat, illetve az egy főre jutó GDP-t veszik figyelembe. A szerkezeti konvergencia helyzetét pedig a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, valamint az üzleti élet jogi környezete határozza meg. Az index alapján felállított rangsort 2004-ben Szlovénia vezette,

köszönhetően

magas

reálgazdasági

fejlettségének,

valamint

javuló

makrogazdasági teljesítményének. A második helyen Csehország áll, Észtország pedig a harmadik helyre került. Észtország ezt a helyet a gyors növekedésnek és a makrogazdasági stabilitásnak köszönheti. A rangsorban a következő helyeken Szlovákia és Litvánia szerepel, míg Magyarország a 2004-es adatok alapján az utolsó előtti helyen végzett Lengyelországgal azonos értéken. 28

28

ICEG Európai Központ: Az új tagállamok konvergenciaindexe 2005/1 jelentés http://icegec.hu/hun/_docs/publikaciok/egyeb/konvergencia05_1.pdf (letöltés ideje: 2005.11.21. 20.56)

39

4.1.2. Gazdasági folyamatok és kilátások Az észt gazdaság nemzetközi értékelése A befektetők számára a hitelminősítő ügynökségek adják a legjobb tájékoztatást a vállalatok, illetve egy ország pénzügyi helyzetéről és az ez alapján megállapítható kockázati besorolásáról. A minősítő osztályzatok közül a legjobbnak az AAA-s kategória számít. A két legnagyobb nemzetközi hitelminősítő intézet, a Fitch és a Standard & Poor’s pozitívan

értékelik

Észtország

hitelhelyzetét.

Észtország

ERM

II

árfolyam-

mechanizmushoz való csatlakozása után a Fitch kijelentette, hogy egy szinttel növeli Észtország nemzeti hitelminősítését (A). A Standard & Poor’s követte a Fitch példáját, és 2004 novemberében szintén növelte Észtország besorolását (A). A Fitch besorolása szerint Észtország hosszú és rövid távú hitelminősítése 2005-ben A, illetve A1. A két hitelminősítő ügynökség úgy véli, hogy Észtország erőssége a strukturális reformok végrehajtásában, a törvényhozás EU-val való harmonizációjában, a konzervatív fiskális politikában, valamint a valutatanácsi rendszer létezésében rejlik. A legnagyobb problémát a folyó fizetési deficit rekordnagysága és az alacsony életszínvonal jelenti. A Heritage Foundation 2004-es évre vonatkozó gazdasági szabadság indexe alapján Észtország a 6. helyen áll 161 ország között. Észtország ezt az előkelő helyet a liberális kereskedelempolitikának, a nyitott külföldi befektetési politikának, az árszabályozás alacsony szintjének és a jól fejlett bankszektornak köszönheti. Az index három fő problématerületet nevez meg: a kormányzati kiadások magas aránya, a feketegazdaság elburjánzása, illetve a magántulajdon védelme. A svájci IMD versenyképességi rangsora alapján Észtország 2004-ben 60 ország közül 6 hellyel csúszott hátrébb, így a 28. helyen áll. Az IMD kutatása szerint Észtország fő erőssége a gyors gazdasági növekedés és a gazdasági függetlenség, legsúlyosabb gondok pedig a magas munkanélküliség, a folyó fizetési mérleg túlzott hiánya, a képzett munkaerő hiánya, valamint a biztonság és az életszínvonal alacsony szintje.

40

A World Economic Forum növekedési versenyképességi indexe alapján Észtország 2005-ben 117 ország között a 20. helyen szerepel (2004-ben szintén a 20. helyen állt), az üzleti versenyképességi index szerint pedig a 26. helyen áll.29 A Transparency International 2004. évi korrupciós indexe szerint Észtország a 31. helyen szerepel 146 ország között. 2003-ban 133 ország közül Észtország a 33. helyen állt. Az EU tagországai közül Észtországban a legalacsonyabb a korrupció szintje, köszönhetően az állam korrupcióellenes akcióterve megvalósításának és a politikai pártok finanszírozása szabályozásának. Makrogazdasági kilátások a 2004-2008 közötti időszakra A gazdasági előrejelzés azon a feltevésen alapul, hogy a jelenlegi kedvező gazdasági trendek a jövőben is folytatódni fognak. Az előrejelzések szerint a gazdasági növekedés 2005-ben várhatóan eléri az 5,9% - 6%-ot, illetve az elkövetkező években fokozatosan csökkenni fog a folyó fizetési mérleg hiánya, amelynek nagysága 2008-ra a GDP 6%ára fog csökkeni. A magánfogyasztás növekedése lassulni fog, de még így is meghaladja majd az 5%-os szintet. Mindez az adóreformnak és a foglalkoztatás növekedésének tudható be. A magánfogyasztás lassulásának elsődleges oka a kamatlábak emelkedése. A beruházások növekedésének nagysága 2005-ben előreláthatóan 7,3% lesz. A strukturális alapokból származó támogatások elősegítik az infrastruktúra fejlődését, és növelik a mezőgazdasági visszatérítések nagyságát. Középtávon a beruházások nagysága a GDP 29%-án stabilizálódik. Az infláció szintjét elsősorban az alábbi tényezők befolyásolják: az elektromos árak alakulása, az alkohol és a dohánytermékek jövedéki adójának szintje és a szállítási szolgáltatások költségei. A kommunikációs szolgáltatások árai esetében csökkenés várható, köszönhetően a fokozódó versenynek és az ingyenes telefonszámhordozhatóság 2005. január 1-jei bevezetésének. 2005-ben az átlagos bruttó bérek növekedése 4,1%-ra mérséklődik. Az észt decentralizált munkaerőpiacon az adóreform lelassítja a reálbérek emelkedését, majd 2008-ra a reálbérek növekedése várhatóan felgyorsul 6%-ra. (A részletes összefoglaló táblázatot ld. az 1. számú mellékletben.) 29

Global Competitiveness Report 2005-2006 http://www.weforum.org/site/homepublic.nsf/Content/Global+Competitiveness+Programme%5CGlobal+ Competitiveness+Report (letöltés ideje: 2005.11.21. 22.25)

41

A konvergenciakritériumok teljesítése a) Költségvetési hiány, államadósság Észtország helyzetére

10. sz. ábra A költségvetési mérleg helyzete (%)

költségvetési az

egyensúly-

közeli helyzet a jellemző. 2003-ban

Észtország

rendelkezett

az

tagországok

közül

EUa

legnagyobb többlettel (3,1%). A konzervatív költségvetési politika

eredményeként

2003-ban

az

Forrás: Updated Convergence Programme 2004

észt

államadósság szintje szintén nagyon alacsony volt. Az államadósság nagysága az előrejelzések szerint tovább fog csökkeni, 2008-ban pedig már csak a GDP 2,9%-át teszi majd ki. Az államadósság jelenlegi alacsony szintjének oka az, hogy Észtország függetlenné válásakor (1991. augusztus 20.) az ország államadósságait eltörölték, így nulla szintről indulhatott az új független ország. Ezenkívül az állami szektor tartalékai teljesen fedezik a kiadásokat. Habár a maastrichti kritérium a megengedett maximális költségvetési hiány nagyságát a GDP 3%-ában határozta meg, a Stabilitási és Növekedési Paktum ennél sokkal szigorúbb célt ír elő: egyensúlyközeli költségvetési helyzetet vagy többletet. A magas folyó fizetési mérleg hiánya meg is követeli ezt a szigorú szabályozást. 11. sz. ábra b) Árstabilitás, infláció

Az infláció alakulása (%)

Észtország számára talán ennek a kritériumnak a teljesítése jelenti a legnehezebb feladatot. 2005-ben az inflációs ráta éves szintje várhatóan meg fogja haladni a referenciaértéket. A

kritérium

ráadásul

teljesítésekor az

alábbi

kockázatokkal is számolni kell:

Forrás: Updated Convergence Programme 2004

42

•

A termelékenység és a jövedelmek növekedése gyorsabb áremelkedéshez vezethet. Az EU-énál nagyobb gazdasági növekedés is gyorsabb inflációnövekedéshez vezet.

•

A nyitott gazdaság sebezhetővé teszi az inflációt a külföldi árváltozásokkal szemben. (2001-ben például a nemzetközi nyomás következtében megdráguló élelmiszerárak magasabb, mint 7%-os inflációt eredményeztek néhány hónapon keresztül.)

•

Kerülni kell az expanzív költségvetési politikát. (Pl.: az elmúlt néhány évben az útépítésekre fordított állami beruházások az építőipari szektorban áremelkedést idéztek elő.)

Az eurót már bevezetett tagországok tapasztalatai szerint az euró bevezetése önmagában nem okoz nagymértékű inflációnövekedést. Ennek becsült nagysága nem haladja meg a 0,1-0,2 százalékpontot. c) Kamatláb A kamatláb-kritérium az infláció kritériumával áll összefüggésben: az alacsonyabb infláció alacsonyabb kamatlábbakkal párosul. Észtország nem rendelkezik megfelelő eszközzel a kamatláb-kritérium értékeléséhez (Észtországban nincsen hosszú lejáratú, 10 éves államkötvény), de a jelenlegi alacsony kamatlábak arra engednek következtetni, hogy az ország teljesíti a konvergenciakritériumot. 12. sz. ábra A kamatlábak alakulása (%)

Forrás: Updated Convergence Programme 2004

43

d) Árfolyam Az észt korona/euró árfolyam 1999 óta rögzített. Észtország 2004. június 28-a óta tagja az ERM II árfolyam-mechanizmusnak, amelyben az ország egy állandó ingadozási sávval vesz részt (+/- 15%), miközben megőrizte árfolyam-stabilitását és valutatanácsi rendszerét. 4.1.3. A fiskális folyamatok A fiskális politika céljai: •

fenntartani a költségvetési egyensúlyi helyzetet

•

nem növelni az adóterheket

•

takarékoskodni az állami bürokráciában, a kiadásokat a gazdasági növekedésre fordítani

•

biztosítani az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát.

A kormány költségvetési prioritásait az Állami Költségvetési Stratégiában (2005-2008) foglalta össze (pl.: oktatáspolitika, megélhetési politika, egészségügyi politika, gazdaságpolitika,

külpolitika,

regionális

politika

a

regionális

különbségek

megszüntetése érdekében stb.). A kormány a fent említetteken kívül nagy hangsúlyt helyez az oktatás, kutatás fejlesztésére is. 660 millió korona értékű finanszírozási csomagjának fő célja az általános és felsőoktatás, valamint a szakmai képzés minőségének javítása. Az államháztartás rendszere A központi kormányzat magába foglalja a minisztériumokat, az alkotmányi szerveket, az állami nyugdíjbiztosítást, illetve az állam által finanszírozott alapítványokat. Az utóbbi időben a központi kormányzat - köszönhetően az adóbeszedés színvonala fejlődésének - többlettel működött. A 2004-es év immár a negyedik, többlettel záruló év volt. A központi kormányzat jelentős tartalékkal is rendelkezik. 2003-ban a tartalék nagysága elérte a GDP 8,4%-át. A társadalombiztosítási alapok kiadásaikat egyrészről a bevételekből (szociális adó, munkavállalói

és

munkaadói

járulék),

másrészről

a

kötelező

tartalékokból

finanszírozzák. Összességében a társadalombiztosítási alapok többlettel működnek (a többlet nagysága nagyjából a GDP 0,2-0,3%-a évente).

44

Az

önkormányzatoknak

alkotmányos

joguk

van

az

önálló

költségvetéshez,

Észtországban az önkormányzatok azonban hiánnyal küszködnek. 2004-ben a hiány a GDP 0,3%-át tette ki, és középtávon a nagysága 0,2% körül várható. A hiány legfőbb oka az önkormányzatok túlzott kölcsönfelvétele, amely a belföldi államadósság nagyságát is jelentősen megnöveli. Az állam vállalati szerepvállalása 2004-ben az állam 50 különböző vállalatban vett részt az alábbi módokon: •

37 vállalatban 100%-os állami részesedéssel

•

3 vállalatban legalább 51%-os állami részesedéssel

•

3 vállalatban 34%-50%-os állami részesedéssel

•

7 vállalatban kevesebb, mint 34%-os állami részesedéssel.

Ami a privatizációs politikát illeti, a jelenleg kormányon lévő koalíció úgy határozott, hogy azokat a vállalatokat, amelyekben az állami részesedés legalább 50%-os, nem fogják privatizálni, de a tőzsdén való bejegyzés lehetőségét nem zárják ki. 2003-ban a 10%-ot meghaladó állami részesedéssel rendelkező vállalatok 2,6 milliárd észt korona nagyságú nyereséget hoztak, amelyből az állami rész 1,45 milliárd korona volt. A legnagyobb profitot az AS Eesti Telekom (1 milliárd észt korona) termelte, ezt követte az Eesti Energia (523 millió észt korona), az Eesti Raudtee (347 millió észt korona), illetve a Tallinna Sadam (231 millió észt korona). 65 alapítvány közül 37-et az állam mint egyedüli alapító hozott létre. 2003-ban 7 új alapítványt hoztak létre, ugyanakkor 1 alapítvány tevékenységét beszüntették, 1 alapítvány pedig egy másikkal egyesült. Az állami alapítású alapítványok vagyona 2003-ban elérte a 4,3 milliárd észt koronát. 4.1.4. Az előző programmal való összehasonlítás Összehasonlítva a jelenlegi konvergenciaprogramot az előző, 2004. májusi programmal, a legnagyobb különbségként az Észt Statisztikai Hivatal GDP-módszertanának módosítása figyelhető meg, amelyet 2004 júniusában vezettek be. Az új módszertan alkalmazásának következtében a GDP nagysága jelentősen megnövekedett. A májusi és a novemberi program adatai közötti eltérés 2003-ban 0,4%, 2004-ben pedig 0,3% volt. A 2005-ös, illetve a 2007-es előrejelzések között az eltérés nem számottevő. 2006-ra a májusi program még csak 5,6%-os GDP-növekedést jósol, a novemberi program 45

azonban ennek nagyságát már 6%-ra teszi. A 2008-as előrejelzések között az eltérés 0,2%. 8. sz. táblázat A gazdasági program változása a 2004. májusi konvergenciaprogramhoz képest

Forrás: Updated Convergence Programme 2004

A költségvetés helyzetére vonatkozó adatok az alábbiak: a májusi program 2003-ra vonatkozóan 2,6%-os, 2004-re vonatkozóan 0,7%-os költségvetési többletet jelez, a novemberi program 2003-ra 3,1%-os többletet, 2004-re pedig 1%-os többletet mutat. Az államadósság vizsgálatakor a novemberi program adatai szintén kedvezőbbek, 2003 és 2008 között az eltérés mértéke 0,3% és 0,6% között ingadozik. A fenti adatokból is láthatóvá válik az új GDP-módszertan kedvező hatása a gazdasági mutatók vizsgálata és elemzése során. 4.1.5. Az államháztartás helyzetének javítása Bevételek 1996 és 2003 között az államháztartási bevételek aránya a GDP-hez viszonyítva 37,9% volt. 2000-től ez az arány növekedni kezdett, 2004-ben meghaladta a 41%-ot. A növekedés okai a hatékonyabb adóbehajtás és az adóadminisztráció fejlődése. A bevételek közel 80%-a az alábbi három elemből származik: társadalombiztosítás, személyi jövedelemadó és általános forgalmi adó.

46

Ugyanakkor számos egyéb bevétel is létezik, pl.: állami díjak, állami részesedéssel rendelkező vállalatok gazdasági tevékenységéből származó bevételek, állami tulajdonú vagyon eladásából származó bevételek, tulajdonjogi jövedelmek, szubvenciók és támogatások. 13. sz. ábra A bevételek szerkezete 1996 és 2004 között (%)

Forrás: Updated Convergence Programme 2004

Az európai uniós trendeknek megfelelően az adózás területén eltolódás figyelhető meg a jövedelem- és tőkeadó felől a fogyasztási és környezetterhelési adó felé. Mindeközben a legfontosabb cél marad az észt adórendszer egyszerűségének és egységességének megőrzése. Amíg a jövedelemadó-reform csökkenti mind a vállalkozók, mind a magánszemélyek adóterheit, addig a fogyasztási adózásban drágulás következik be, mivel számos jövedéki adókulcs emelkedik és megszűnnek az áfa-különbségek (egységesen 18% lett az áfa nagysága). A változások egy részét a 2004. május 1-jei EUcsatlakozás idézte elő. A 18%-os áfa körbe kerültek az alábbi szolgáltatások is: •

új ingatlan beszerzése, építési telkek vásárlása, járművek és ingatlanok bérlése

•

megszűnt a hajó-, komp- és repülőjáratokon történő vásárlások adómentessége és ezen beszerzéseket is a 18%-os áfakörbe sorolták.

Azáltal, hogy a személyi jövedelemadó nagyságát 26%-ról 24%-ra csökkentették, valamint, hogy növelték az adómentes jövedelem nagyságát, az állam nagyjából 1,6 milliárd koronás bevételtől esik el. 47

2005. július 1-jétől az erős alkoholos italokra és a sörre kivetett jövedéki adót megnövelték 5%-kal, az üzemanyagokra kivetett jövedéki adó nagyságát szintén megemelték (420 észt korona helyett 690 észt koronát kell utána fizetni 1 000 literenként), illetve emelkedett a cigaretta után fizetendő jövedéki adó nagysága is. A 2004-es költségvetéssel összehasonlítva a jövedéki adókból származó bevétel növekedése 2005-ben eléri a 6,4 milliárd koronát, azaz a 24,3%-ot. A szerencsejáték-adó nagysága is növekedett ebben az évben (pl.: egy játékautomatagép után 5 000 korona helyett 7 000 koronát kell fizetni), így az ebből származó bevétel előreláthatóan 56,5 millió koronával fog növekedni. A tervezett áfa-bevétel nagysága 2005-ben 13,7 milliárd észt korona lesz, 18%-kal több, mint 2004-ben volt. A 2005-ös költségvetési terv szerint az egyéb bevételek nagysága eléri az 573 millió koronát, a tárgyi és immateriális javak eladásából származó bevételek nagysága pedig 233 millió korona lesz. Az észt adóhivatal egyik legfőbb célja az adóbevallási procedúra minél egyszerűbbé tétele. Észtországban 2000 óta működik az e-Adóhivatal, ahova az adófizetők interneten keresztül

küldhetik

be

adóbevallásukat.

2004

első

három

negyedévében

a

jövedelemadó-bevallások 64%-át, az áfa-bevallásoknak pedig 74%-át nyújtották be interneten keresztül. Kiadások Az államháztartás kiadásainak legnagyobb csoportját a nyugdíj jelenti, ezt követik a gyógykezelések költségei, az egészségügyi eljárásokra fordított kiadások, az Egészségbiztosítási Pénztár kifizetései, valamint a mozgássérült embereknek nyújtott támogatásai. A munkavállalók utáni kifizetések nagyjából az összes kiadások egyötödét teszik ki. A beruházásokra fordított kiadások aránya kevesebb, mint a teljes kiadások egytizede. A kiadások növekedésében nagy szerepet játszott az Európai Unió előcsatlakozási alapjainak támogatása is, hiszen a társfinanszírozási kiadások is jelentősen megnövelték a teljes kiadás nagyságát. 2005-ben jelentős változások történtek a kiadások szerkezetében. Nagymértékben nőtt az oktatásra és a munkaerő-piaci fejlesztésekre fordított kiadások nagysága. 2005-ben az egészségügyi kiadások 8%-kal növekedtek 2004-hez viszonyítva (beleértve az 48

egészségügyi alkalmazottak béremelését is). A mezőgazdaság- és vidékfejlesztésre 2005-ben várhatóan összesen 2,5 milliárd észt koronát fordítanak (amelyből 1,9 milliárd észt korona külföldi támogatás). A környezetvédelem fejlesztésére 2005-ben 1,17 milliárd koronát adnak ki, ez 31%-kal több, mint 2004-ben. 4.1.6. Az észt nyugdíjrendszer Az államháztartási helyzet hosszú távú fenntarthatóságának lehetséges veszélye a társadalom

elöregedése,

amelynek

következménye

a

nyugdíjasok

számának

megnövekedése a munkavállalók számához képest. Ezt a demográfiai eltolódást fejezi ki a munkavállalók és a nyugdíjasok arányszámának csökkenése. Amíg ez az arány 1992-ben még 2 volt, 2004-ben 1,8-ra esett vissza, 2005-ben pedig 1,27-re fog várhatóan csökkeni. A 2000 áprilisában hatályba lépő nyugdíjtörvény érvényesítette a nyugdíjkorhatár megemelését és a nemek közötti nyugdíjkorhatár-különbség fokozatos eltörlését. Az egységes nyugdíjkorhatárt (63 év) valószínűleg 2016-ban vezetik be. A kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer 2002. július 1-jén kezdte meg működését. 14. sz. ábra Munkavállalók/nyugdíjasok arányszámának változása (2001-2051)

Forrás: Updated Convergence Programme 2004

49

4.2. Az Európai Központi Bank 2004. évi konvergenciajelentése30 Az Európai Központi Bank jelentése elején leszögezi az alábbi irányelveket: •

„az egyes kritériumokat szigorúan értelmezik és alkalmazzák, hiszen a kritériumok elsősorban arra irányulnak, hogy csak az árstabilitás és az euróövezet működőképességének fenntartását elősegítő gazdasági feltételekkel bíró tagállamok vegyenek részt az euróövezetben”

•

„a konvergenciakritériumok összefüggő, egységes csomagot képeznek, és valamennyit teljesíteni kell”

•

„a konvergenciakritériumokat az aktuális adatok alapján kell teljesíteni”

•

„a konvergenciakritériumok alkalmazásában következetesen, átláthatóan és egyszerűen kell eljárni” (EKB 2004. évi konvergencia jelentés, p.7.) 4.2.1. A gazdasági konvergencia vizsgálata

Az Európai Központi Bank Észtország konvergenciahelyzetéről alkotott véleményét az alábbiakban foglalta össze: „Észtországban a magas szintű, fenntartható konvergencia eléréséhez elsősorban a fiskális fegyelem fenntartására, a bérmérséklés határozott támogatására és a hitelek növekedésének féken tartására van szükség hatékony pénzügyi felügyelet biztosítása mellett. Ezáltal fokozatosan a folyó fizetési mérleg magas hiányát is fenntartható szintre lehetne leszorítani. Ezenkívül az árstabilitás eléréséhez és fenntartásához a munkaerőpiac működésének javítása is fontos középtávú politikai célkitűzés, mivel elősegíti a potenciális növekedést, és csökkenti Észtország tartósan magas munkanélküliségi rátáját.” (EKB 2004. évi konvergenciajelentés p. 35-36.) Az árak alakulása A 2003 szeptembere és 2004 augusztusa közötti 12 hónapos időszak referenciaértéke 2,4% volt – ezt úgy kapjuk meg, ha 1,5 százalékpontot hozzáadunk a Finnországban (0,4%), Dániában (1,0%), és Svédországban (1,3%)

mért harmonizált fogyasztói

árindex (HICP-infláció) súlyozatlan számtani átlagához. Ezt a referenciaértéket sikerült tartania

a

Cseh

Köztársaságnak,

Észtországnak,

30

Ciprusnak,

Litvániának

http://www.mnb.hu/resource.aspx?resourceID=mnbfile&resourcename=cr2004hu (letöltés ideje: 2005.10.22. 12.32)

50

és

Svédországnak. Lengyelország (2,5%) és Málta (2,6%) inflációs rátája éppen csak, míg Szlovénia (4,1%), Lettország (4,9%), Magyarország (6,5%) és Szlovákia (8,4%) inflációs rátája lényegesen meghaladta ezt a referenciaértéket. Azonban 2003 közepe tájától kezdve az infláció növekedni kezdett a Cseh Köztársaságban, Lettországban, Magyarországon és Lengyelországban, de 2004 tavasza óta Észtországban, Litvániában és Máltán is. Mivel az újonnan csatlakozott országok többségében a fogyasztási kiadások jelentős részét még mindig az élelmiszerek teszik ki, ezekben az országokban az infláció is valamivel magasabb volatilitást mutathat. Az új tagállamokban tehát szigorú ellenőrzés alatt kell tartani az árakra nehezedő nyomást. Az árstabilitás kritériumának jövőbeli betartása elsősorban attól függ, hogy sikerül-e hatékony fiskális- és bérpolitikát kiépíteni, illetve a munkaerőpiac működését élénkíteni. Ezenkívül a felzárkózási folyamatnak is jelentős hatása lesz az infláció szintjére. Fiskális folyamatok Az Európai Központi Bank véleménye szerint Észtország továbbra is teljesíteni fogja a Stabilitási és Növekedési Paktum középtávú célkitűzését (egyensúlyközeli költségvetési helyzet vagy többlet). A 2003-as költségvetési adatokat tekintve a konvergenciajelentésben vizsgált országok közül Észtországon kívül csak Svédországnak volt pozitív a költségvetési egyenlege. Három ország az előírt 3%-os referenciaérték alatt tartotta költségvetési hiányát, ezek Lettország, Litvánia és Szlovénia. A maradék hat országban (Csehország, Ciprus, Magyarország, Málta, Lengyelország és Szlovákia) a hiány mértéke meghaladta a GDP 3%-át. Ami a bruttó államadósságot illeti, 2003-ban két ország adósság-GDP mutatója haladta meg a GDP 60%-át (Ciprus – 70,9% és Málta – 71,1%). Az adósság szintje a legtöbb országban növekedett, amelynek főbb okai a jelentős elsődleges hiányban és a nagymértékű hiány-adósság korrekciókban rejlenek. Az árfolyam alakulása Az ERM II árfolyam-mechanizmusban az észt korona 15,6466 korona/euró középárfolyammal rendelkezik. A +/-15%-os ingadozási sávnak megfelelően az észt korona felsőárfolyama 17,9936 korona/euró, a sáv gyenge oldalának árfolyamhatára 51

pedig 13,2996 korona/euró. Az ERM II-ben való részvételt megelőző időszakban is stabilan tartotta magát az észt korona majdani euró középárfolyamához, és az ERM IIhöz való csatlakozás óta sem tért el ettől a középárfolyamtól. 2004. június 28-án Észtországgal egy időben csatlakozott az árfolyam-mechanizmushoz Litvánia és Szlovénia is. Észtország és Litvánia jelenleg fennálló valutatanácsával egyoldalú kötelezettségvállalással csatlakozhattak az árfolyam-mechanizmushoz. Az észt korona árfolyam-stabilitása látható az alábbi ábrán, amely az észt korona eltéréseit mutatja az ERM II középárfolyamától. A függőleges vonal jelzi az ERM II rendszerbe lépés dátumát (2004. június 28.). A középárfolyamtól való pozitív, illetve negatív eltérés jelezné azt, hogy a valuta a sáv erős vagy gyenge oldalán áll-e. 15. sz. ábra Az észt korona eltérései az ERM II középárfolyamától (%)

Forrás: EKB 2004. évi konvergenciajelentés

Az eurózónán kívüli tagállamok mindegyike közérdekként kezeli az árfolyam-politikát, és bármikor jelezheti az ERM II-be történő belépési szándékát. Az ERM II mechanizmuson kívül maradt valuták többsége gyengült az euróval szemben. A hosszú távú kamatlábak alakulása A 2004 augusztusáig tartó 12 hónapos referencia-időszak alatt a referenciaérték 6,4% volt – amelyet úgy kaphatunk meg, hogy 2 százalékpontot hozzáadunk Finnország (4,2%), Dánia (4,4%) és Svédország (4,7%) hosszú távú kamatlábainak súlyozatlan számtani átlagához. A vizsgált országok közül nyolc ország maradt e referenciaérték alatt, ezek Csehország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovénia, Szlovákia és 52

Svédország. Lengyelországban (6,9%) és Magyarországon (8,1%) a hosszú lejáratú kamatok lényegesen meghaladták a referenciaértéket. 2003 folyamán a hosszú távú kamatlábak jónéhány országban eltértek az eurózónában megfigyelhető kamatszinttől. E folyamat lehetséges okai a növekvő inflációs nyomás, illetve az elhúzódó költségvetési bizonytalanság. Csupán Szlovéniában és Litvániában közeledtek a hosszú távú kamatlábak az euróövezet kamatlábaihoz. Mivel Észtország nem rendelkezik harmonizált hosszú távú kamatlábbal a konvergencia mértékének méréséhez, ezért az Európai Központi Bank 2004 áprilisa óta Észtország esetében egy külön hosszú távú kamatlábmutatót közöl, amely a nem pénzügyi vállalkozásoknak és a lakosságnak nyújtott, öt évnél hosszabb lejáratú, észt koronában denominált új hitelek kamatlábait tükrözi. A fenti adatok alapján érdekesnek tűnik, hogy a rendszerváltást legkorábban megkezdő, elméletileg a legfejlettebbnek mondott visegrádi országok küzdenek leginkább a maastrichti kritériumok teljesítésével. (A gazdasági konvergenciamutatókat összefoglaló táblázatot ld. a 2. számú mellékletben.) 4.2.2. A nemzeti jogszabályok összeegyeztethetősége Az Észt Központi Bank (Eesti Pank) függetlenségével kapcsolatban az észt jegybankról szóló törvény azon rendelkezéseit kell módosítani, amelyek az Eesti Pank elnökének és alelnökének személyi függetlenségéről szólnak. Mindezt annak érdekében kell végrehajtani, hogy a nemzeti jogszabály összhangba kerüljön a jelenleg érvényben lévő közösségi jogszabályokkal. Az észt jog, illetve az észt jegybankról szóló törvény nem irányozza elő az Eesti Pank jogi integrációját az eurórendszerbe, ezért az alábbi feladatokat kell végrehajtani. Az észt alkotmány 111. cikke értelmében a valuta-kibocsátás az észt jegybank egyedüli joga, a központi bank szabályozza a pénzforgalmat, illetve biztosítja a valutastabilitást. Mindez annyiban nem összeegyeztethető a közösségi jogszabályokkal, hogy a monetáris jogkörök az EU kizárólagos hatáskörébe kerülnek.

53

4.3. Észt Nemzeti Valutacsere Program31 Az észt kormány 2004. december 9-i ülésén döntött arról, hogy létrehozza a Nemzeti Valutacsere Bizottságot, amelynek feladata az, hogy koordinálja azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek az euró zökkenőmentes bevezetését biztosítják. A Bizottság élén a Pénzügyminisztérium államtitkára áll, további tagok az Észt Központi Bank (Eesti Pank) alelnöke, az Igazságügyi Minisztérium, a Gazdasági és Hírközlési Minisztérium, illetve a Belügyminisztérium államtitkárai, valamint az európai uniós ügyekért felelős miniszter. 2005. február 15-én a Bizottság hat munkacsoport létrehozása mellett döntött, amelyek feladata az euró bevezetésével kapcsolatos problémák feltérképezése és az ezekre való lehetséges megoldások kidolgozása. A hat munkacsoport az alábbi területeken tevékenykedik: Eesti Pank és hitelintézetek, üzleti szféra,

kormányzati

hivatalok,

fogyasztóvédelem,

törvényhozás,

valamint

kommunikáció. A munkacsoportok tevékenységüket 2005 márciusában kezdték meg. Ezenkívül a pénzügyminisztérium létrehozta a projekt manager posztot is, amely a valutacsere előkészületi folyamatát irányítja, valamint felelős a Valutacsere Program lebonyolításáért. A Program (amelyet a kormány 2005. szeptember 1-jén hagyott jóvá) elsődleges célja a kormányzati

hivatalok

számára

a

valutacserével

kapcsolatos

irányelvek

megfogalmazása, illetve a lakosság számára széleskörű információ nyújtása. Az euró bevezetésének hatása Észtországra Az euró bevezetése nem fog jelentős változásokat, változtatásokat okozni az észt gazdaságpolitikában. Az észt állam eddig sem folytatott önálló monetáris politikát, hiszen a valutatanács keretében az észt koronát először a német márkához (1992-től), majd az euróhoz (1999-től) rögzítették. Az eurózóna tagjaként a valutaleértékelési kockázat eltűnésével, valamint a stabil gazdasági övezethez való csatlakozással várhatóan növekedni fog Észtország hosszú távú monetáris stabilitása. És habár Észtországnak meglehetősen csekély a gazdasági és népességi súlya az Európai Unión belül, az euró bevezetésétől mégis azt várják, hogy növekedni fog az ország szerepe az Európai Unió gazdaságpolitikájának alakításában az euróövezethez nem tartozó

31

http://www.eestipank.info/pub/en/majandus/euroopaliit/euro/eplaan_1.pdf?objId=666689 (letöltés ideje: 2005.10.22. 18.03)

54

országok súlyához képest, hiszen ezen országok hatása az EU gazdaságpolitikájára lényegesen kisebb, mint az euróövezet tagországaié. Az euróövezethez való csatlakozással az észt pénzügyminisztérium képviselői az ún. Euró Csoport tagjaivá válnak, szerepük pedig (a gazdaságpolitikával kapcsolatos döntéshozatal) a közeljövőben növekedni fog. Az Eesti Pank képviselői oly módon fogják befolyásolni és alakítani az euróövezet gazdaságpolitikáját, hogy részt vesznek a Tanács munkájában. A valutacsere főbb alapelvei Az euró problémamentes bevezetése széleskörű előkészítő munkákat igényel számos területen. Ezenkívül a lakosságot is részletesen informálni kell a valutacsere folyamatának részleteiről. Ugyanakkor a vállalatok, vállalkozások érdekeit is szem előtt kell tartani, és a leghatékonyabb, a legegyszerűbb és a leginkább költséghatékony eszközöket kell alkalmazni. Az árakra nehezedő nyomás csökkentése érdekében az alábbi intézkedéseket szükséges végrehajtani: •

az euró bevezetése számlapénz formájában; a könyvelési és a szerződéses kapcsolatok esetében a valutacsere során nem lesz átmeneti időszak, azaz az euró és az észt korona párhuzamos forgalmát mellőzik a számlapénzforgalomban

•

az euró bankjegyformában történő bevezetésének megkönnyítése érdekében az euró bevezetésének napjától (€-nap) kezdve két hétig párhuzamosan lehet használni az eurót és az észt koronát az üzletekben, ezen időszak alatt mindkettőt törvényes fizetőeszköznek tekintik

•

a kereskedelmi bankok a koronát középárfolyamon váltják át euróra, a bankok a pénzváltásért az €-nap előtti egy hónapban, illetve az

€-napot követő hat

hónapban nem számolnak fel kezelési költséget •

az euró bevezetése előtt és után hat hónappal a kiskereskedők üzleteikben kötelesek áraikat mind koronában, mind euróban feltüntetni

Jogi keretek Az Európai Unió jogi rendszerében az euró bevezetésére vonatkozóan három szabályozás található. Az 1103/97-es tanácsi szabályozás kimondja a szerződések

55

jogfolytonosságának elvét, rendelkezik a kerekítési szabályokról, valamint szól a résztvevő valuták és az euró konvertálásáról. A szabály értelmében az euró bevezetése nem változtathatja meg egyetlen jogi dokumentum feltételrendszerét sem, nem menthet fel senkit kötelezettségei teljesítése alól, valamint nem semmisíthet meg egyetlen érvényes dokumentumot sem. A 974/98-as szabályozásban rögzítették, hogy az eurózónához csatlakozott országokban az egyetlen törvényes fizetőeszköz az euró. A 2866/98-as szabályban a nemzeti valuták és az euró közötti rögzített átváltási árfolyamok találhatók. Észtországban az euró bevezetéséről szóló törvény jelenleg előkészületek alatt áll. A törvény az észt korona euróra történő cseréjének folyamatáról, a korona forgalomból való kivonásáról, a párhuzamos korona-euró használat szabályairól, illetve a jelenlegi törvények

szükséges

módosításairól

fog

rendelkezni.

A

törvénytervezetet

a

pénzügyminisztérium, más minisztériumokkal együttműködve, és az Eesti Pank készíti elő. 2005 szeptemberében a minisztériumok azt a feladatot kapták, hogy fogalmazzák meg a szükséges technikai változtatásokat, és állítsanak össze egy listát a módosításra szoruló törvényekről. A munkacsoportok az egyes minisztériumoktól bejövő javaslatokat egy egységes tervezetben foglalják össze. A törvénymódosításokról szóló egységes tervezetet 2006 szeptemberében fogják benyújtani a kormányzatnak. 4.3.1. A jegybank és a hitelintézetek Az euró pénzérmék egyik oldala egységes az összes tagállamban,

míg

másik,

nemzeti

oldala

országonként különböző. Az Észt Központi Bank az euró érmék észt oldalának formáját egy „design verseny” során választotta ki, amelyet 2004. június 18-án hirdettek meg. A versenyre összesen 134 pályázatot nyújtottak be, amelyek közül a zsűri tízet kiválasztott. E tíz kiemelt pályázat közül a nyertest telefonos szavazás útján választották ki 2004. december 4-e és 11-e között. A győztes 45 453 szavazatból 12 482 szavazatot kapott. A nyertes pályázat Észtország körvonalát, az euró bevezetésének évszámát (várhatóan 2007), valamint az „Eesti” szót ábrázolja. 56

Az eurót mint készpénzt a bankok, a pénzautomaták és a kiskereskedők fogják forgalomba hozni, míg a koronát szintén a bankok és a kiskereskedők fogják kivonni a forgalomból. Azokon a helyeken (főleg vidéken), ahol nincsen se bank, se pénzautomata, az Észt Posta (Eesti Post) segítségével bonyolítják le a valutacserét. Annak érdekében, hogy csökkentsék a hitelintézetekre nehezedő nyomást az euró bevezetése után - és bár még akkor nem lesz törvényes fizetőeszköz az euró - mégis úgy döntöttek, hogy a bankok már egy hónappal az euró bevezetése előtt (várhatóan 2006. december 1-31.) középárfolyamon beválthatják a koronát euróra. A pénzautomatákat pedig át fogják állítani úgy, hogy az €-napot követően csak euró bankjegyeket adjon. Az euró bevezetéséhez továbbá az alábbi előkészületek szükségesek: •

az Észt Központi Bank együttműködve a hitelintézetekkel és a pénzszállítókkal kidolgoz egy logisztikai tervet az euró-készpénz hatékony terjesztéséhez

•

a hitelintézetek egymás között felosztják, hogy melyik bankcsoport melyik régióban végzi majd a valutacsere folyamatát 2007. június 30-a után

•

2005 végén a pénzautomatákkal foglalkozó munkacsoport meghatározza az automaták által kiadható címletek nagyságát, illetve megvitatják az automatákra vonatkozó átmeneti periódus kérdését (azt, hogy lehetővé tegyék-e, hogy az automaták is egy bizonyos ideig eurót és koronát egyaránt kiadjanak)

•

a kiskereskedőket pedig az euró bevezetéséhez szükséges előkészületek megtételére buzdítják.

Az Eesti Pank 2006. szeptember 1-jétől technikailag felkészült lesz arra, hogy az euró bankjegyeket és pénzérméket továbbterjessze a kereskedelmi bankoknak. A terjesztés fő célkitűzése a szállítási teher csökkentése, illetve az euró mint készpénz minél gyorsabb terjesztése. A tervek szerint a kereskedelmi bankok az eurót 2006 őszétől terjeszthetik tovább saját főbb ügyfeleiknek. A jegybank azt is tervezi, hogy 2006 folyamán tréningsorozatot szervez az euró bevezetésével kapcsolatban. A cél az információterjesztés, különös tekintettel az euró biztonsági tulajdonságaira, megelőzve ezzel is a hamisítás kialakulásának veszélyét. A tréningek két lépcsőben fognak lezajlani. Az első körben a nagyvállalatok képviselőinek (maximum 50 fő), a másodikban pedig a készpénzkezelők egy sokkal szélesebb

57

rétegének tartanak előadásokat. A vállalatok 2006 márciusáig jelezhetik a tréningeken való részvételi szándékukat. Az euró számlapénzként történő bevezetése szintén az €-napon zajlik majd le. A bankszámlák átváltása összesen nagyjából két órát vesz igénybe, és a teljes bankrendszer konvertálása sem tart tovább 12 óránál. 2007. január 1-jétől mindenféle tranzakciót már euróban fognak lebonyolítani. A számlakimutatásokon a korona-számla végső egyenlegét, az árfolyamot és az euró-számla kezdő egyenlegét fogják feltüntetni. Az Észt Központi Bank elszámolási rendszerét 2007. január 1-jén szintén átkonvertálják euróba. A bankkártyafizetések és az egyéb banki szolgáltatások is euró alapúvá válnak az €naptól kezdődően. A Központi Bankok Európai Rendszerének teljes jogú tagjai a közös irányelveknek megfelelően pénzügyi elszámolást és jelentést kötelesek készíteni az KBER részére. Ebben a viszonylatban Észtország kötelessége tehát, hogy pénzügyi számviteli rendszerét az euróövezethez való csatlakozás időpontjáig összhangba hozza az Európai Központi Bank előírásaival. 4.3.2. Az üzleti szféra A jelenleg érvényben lévő, az üzleti életet szabályozó törvényeket (elsősorban a Kereskedelmi és az Üzleti Törvénykönyvet) szintén oly módon kell módosítani, hogy azok megfeleljenek az euróövezet szabályozásainak. Az új, módosított törvénykezés várhatóan 2006. július 1-jétől lép érvénybe. A befektetési alapokról szóló törvény megfelelő változtatásait a pénzügyminisztérium, valamint a Pénzügyi Felügyelő Hatóság végzi. A módosított törvénytervezetet 2006 első negyedévében nyújtják be a parlament elé. Az euró bevezetése hatással lesz a készpénzt elfogadó automatákra is, mint például a parkolóórákra vagy a pénzbedobós automatákra. 4.3.3. Az állami szféra A kerekítési szabályoknak megfelelően az állam igyekszik úgy alakítani az adóterheket, hogy azok az adófizetők számára minél kedvezőbbek legyenek. Mindezt két okból teszi az állam: egyrészt ezáltal szeretné csökkenteni a valutaváltással járó inflációs nyomást, 58

másrészt az állam ezzel szeretne példát mutatni a magánszektornak, hogy ők se emeljék áraikat. A kerekítési szabályok 2006-tól lépnek életbe. Az euró bevezetése előtt és után vizsgálni fogják az árak színvonalát annak érdekében, hogy egy átfogó képet kapjanak az euró bevezetése által okozott árváltozásokról. Azokat a vállalkozókat, akik profitálni akarnak az euró bevezetéséből azáltal, hogy megemelik áraikat, megbüntetik. A Gazdasági és Hírközlési Minisztérium folyamatos ár-összehasonlításokat tervez 2006. július 1-je és 2007. július 1-je között, amelyek eredményeiről a lakosságot is részletesen tájékoztatják. Az Észt Statisztikai Hivatal pedig egy olyan kommunikációs programot dolgoz ki partnerei részére, amely az adatkezelésben történt változásokról számol be. A programot 2006 második felében és 2007 első felében hajtják végre. 4.3.4. Kommunikáció A valutacsere kommunikációs stratégiájának elsődleges célja a teljes észt lakosság megfelelő tájékoztatása. Az egyes célcsoportokat különböző információs anyagokkal fogják ellátni (a főbb célcsoportok: vállalkozók, média, óvodás és iskolás gyerekek, nyugdíjasok stb.). Az információközléshez a tájékoztató eszközök széles körét felhasználják: kiadványok, ismertető füzetek, weboldalak, információs forródrótok, előadások, tréningek, újságcikkek, televíziós programok, mozgókiállítások, kültéri hirdetések. Az információkat a nemzeti és helyi média csatornáin, valamint a vállalati és fogyasztói szervezetek hálózatain keresztül fogják közzétenni. A kommunikációs akcióterv elkészítéséhez Észtország kérvényezte az Európai Unió PRINCE

programjának

(Programme

d’Information

des

Citoyens

Européens)

társfinanszírozását. A kommunikációs stratégiát és az akciótervet a Nemzeti Valutacsere Bizottság 2005. június 21-én hagyta jóvá.

59

5. Kitekintés Az Észt Központi Bank megbízásából a Saar Poll társadalmi és piackutató vállalat 2004. szeptember 2-12. között egy felmérést végzett arról, hogy az észt lakosság hogyan vélekedik az Európai Unióról és az euró észt bevezetéséről. Az országos felmérés során 1 200, 15 és 74 év közötti lakos véleményét kérdezték meg. Az észtek euróhoz való hozzáállását nagymértékben befolyásolja a társadalmi emlékezet. A legutóbbi monetáris reform (az észt korona bevezetése a rubel helyett 1992-ben) tapasztalatai és emlékei különösen nagy hatással élnek az idősebb emberekben.

1992-ben a hiperinfláció miatt az eddigi rubel-megtakarítások mind

elvesztek, kereskedelmi bankok sora omlott össze, ami bizonytalansághoz és a bizalom elvesztéséhez vezetett. Mindezek az élmények kihatnak az euró bevezetésével kapcsolatos vélekedésekre is. Az észtek euróhoz való hozzáállása meglehetősen lanyha. A felmérés szerint például az eurót támogatók (46%), illetve az eurót ellenzők (47%) száma majdnem azonos. És habár a felmérés szerint elmondható az, hogy az euró támogatottsága fokozatosan növekszik az észt lakosság körében, mégis az egyik legmérsékeltebb maradt az újonnan csatlakozott országokhoz viszonyítva. Az euró minél hamarabbi bevezetését elsősorban az észt származású állampolgárok, a fiatalok, a magasabb végzettséggel és nagyobb jövedelemmel rendelkezők, valamint a politikailag aktívabb emberek támogatják. Az észt lakosok többsége úgy véli, hogy az euró bevezetésének legfőbb előnye a valutaváltás kiküszöbölése az utazások során, a legnagyobb hátrány pedig az euró bevezetésével várható árszínvonal-emelkedés. A gyakorlati szempontok mellett érzelmi tényezők is befolyásolják az észtek hozzáállását az euróhoz. Sokan sajnálják az észt korona eltűnését, hiszen ez volt az elmúlt 12 év gazdasági sikereinek és a politikai függetlenség kivívásának szimbóluma. A fent említetteken kívül sokan attól is tartanak, hogy az euró bevezetésével csökkeni fog a koronában tartott megtakarítások értéke (például: az otthon vagy a bankban tartott pénz értéke). A felmérés szerint ettől elsősorban a nem észt származásúak, az idősebb emberek, illetve az alacsonyabb jövedelemmel és végzettséggel rendelkezők tartanak. A megfelelő és objektív informálással, a többi ország tapasztalatainak elemzésével ezek az euróval kapcsolatos félelmek és bizonytalanságok mérsékelhetők. A 3. számú melléklet alapján látható, hogy a válaszadók 26%-a gondolja úgy, hogy az eurót jóval később kellene bevezetni, 25%-uk szerint pedig az eurót be sem kellene 60

vezetni. A válaszadóknak csak a 20%-a, illetve 19%-a véli fontosnak az euró 3 éven belüli, illetve 4-5 éven belüli bevezetését. Amíg a 15-19 évesek 35%-a támogatja az euró 3 éven belüli bevezetését, addig ez az arány az 50-59 évesek körében 13%, a 60-74 évesek csoportjában pedig már csak 9%. Ezzel ellentétben az euró bevezetését ellenzők aránya az életkor előrehaladtával egyre növekszik: amíg a 15-19 évesek körében azok száma, akik szerint az eurót egyáltalán nem kellene bevezetni még csak 18%, addig az 50-59 évesek között ez az arány 23%, a 60-74 évesek között pedig már 36%. 32 (A részletes táblázatot ld. a 3. számú mellékletben.)

Megállapíthatjuk, hogy amíg az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok többsége nem tudja tartani előre kidolgozott csatlakozási menetrendjét, és a csatlakozás várható időpontját egyre inkább későbbre halasztja, addig Észtország már 2006 elején teljesítheti a csatlakozás feltételeit, és 2007 elejétől bevezetheti az eurót. Habár a legfrissebb előrejelzések szerint a 2005-re várható 4% körüli észt inflációs ráta meg fogja haladni a referenciaértéket. Lettország, Ciprus és Málta 2005 áprilisában csatlakozott az euróövezet előszobáját jelentő ERM II árfolyam-mechanizmus rendszeréhez, majdnem egy teljes évvel később, mint Észtország, Litvánia és Szlovénia (2004. június 28.). Lettország esetében inflációs problémák miatt elképzelhető, hogy a 2008-ra tervezett csatlakozás egy évvel későbbre, 2009-re tolódik. A Fitch Ratings hitelminősítő szerint Ciprus és Málta esetében van esély a tervezett időpontban megvalósuló csatlakozásra, ennek érdekében azonban nagyon szigorú fiskális kiigazítások szükségesek. Szlovákia 2009-re célozta meg a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozásának időpontját, amellyel a jelenlegi állás szerint nem lesz gond. Lengyelország esetében is megvan arra a lehetőség, hogy tartani tudja a 2009-es tervezett csatlakozási időpontot, azonban ennek érdekében a választások után gyors és átfogó kormányzati reformok végrehajtására van szükség. Csehország pedig bejelentette, hogy a tervezett 2009 helyett várhatóan egy évvel később, 2010-ben szeretne csatlakozni az eurózónához. Ami Magyarországot illeti, a Fitch hitelminősítő, ugyan még mindig elképzelhetőnek tartja a 2010-es csatlakozást, mégis valószínűbbnek tekinti az egy éves halasztást, de azt sem zárja ki, hogy még tovább csúszik az euró bevezetésének időpontja. 32

The European Union and the Changeover to the Euro 2004 http://www.eestipank.info/pub/en/majandus/euroopaliit/euro/euro_survey.pdf (letöltés ideje: 2005. 11.13. 13.33)

61

6. Összegzés Szakdolgozatom első részéből kiderül, hogy Észtország egy kicsi, nyitott ország, amelynek gazdasága jelentős mértékben függ Európa többi országától. Ezt a ráutaltságot támasztják alá Észtország külkereskedelmi és nyitottsági mutatói is. Ennek ellenére az ország gazdasági növekedésének szintje mégis figyelemreméltó. A dinamikus gazdasági növekedés ellenére azonban nagy problémát jelent a lakosság alacsony életszínvonala (magas munkanélküliségi ráta, alacsony bérek), a folyó fizetési mérleg nagymértékű hiánya, illetve az infláció növekedése. Az inflációs ráta jövőbeni növekedésének tétje akár Észtország 2007-es EMU-csatlakozása is lehet. A gazdasági nyitottsága és az euróövezet tagországaihoz viszonyított kevésbé fejlett gazdasági helyzete miatt Észtország számára különösen kedvező lehetőségeket nyújthat a Gazdasági és Monetáris Unió: a kereskedelem bővülése, élénkülése, a beruházások mértékének növekedése, a verseny fokozódása, az adórendszer hatékonyságának fejlődése, a hazai vállalatok nemzetközi pozícióinak javulása, a bérek emelkedése és ezáltal az életszínvonal növekedése stb. Az észt konvergenciaprogramból és a Valutacsere Programból kiderül, hogy Észtország tudatosan és alaposan megtervezett módon készül a majdani EMU-tagságra. Gazdaságpolitikájának legfőbb célja az árstabilitás elérése és megőrzése, valamint a költségvetési fegyelem fenntartása. Véleményem szerint Észtország mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy csökkenjen az inflációs ráta mértéke, illetve, hogy az ország tartani tudja a referenciaértékeket, az előre kidolgozott csatlakozási menetrendet és az euró bevezetésének tervezett dátumát. Az Európai Központi Bank értékelése szerint ehhez hatékony fiskális, bér- és munkaerő-piaci politika szükséges. A fent említettek ellenére Észtország azonban még így is jelentős gazdasági lemaradással küzd az eurózóna tagországaihoz képest. Ez a lemaradás (még akkor is, ha Észtország csak csekély súllyal rendelkezik az Európai Unióban) veszélyeztetheti az euróövezet gazdasági stabilitását és fejlődését, valamint megnehezítheti a közös monetáris politika működését. Észtország Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozásának gazdaságpolitikai jelentősége tehát sokkal lényegesebb, mint ahogy azt a statisztikai adatok mutatják.

62

7. Mellékletek 1. sz. melléklet Főbb makrogazdasági mutatók és előrejelzéseik a 2002-2008 közötti időszakra (%)

Forrás: Updated Convergence Programme 2004

63

2. sz. melléklet Gazdasági konvergenciamutatók (árfolyam-kritérium nélkül) 2002-2004

Forrás: EKB 2004. évi konvergenciajelentés

64

3. sz. melléklet Az észt lakosság körében az euró bevezetésével kapcsolatban végzett felmérés eredményei (2004)

Forrás: Eesti Pank: The European Union and the Changeover to the Euro: Survey Report (2004 September)

65

8. Ábrák és táblázatok jegyzéke 1. sz. ábra: A reál GDP növekedése 1995 és 2006 között (%) 2. sz. ábra: Állami kiadások megoszlása 2004-ben (%) 3. sz. ábra: Az ipari termelés növekedése 1995 és 2003 között (%) 4. sz. ábra: Az államadósság és a külföldi adósságok alakulása 1995 és 2004 között (%) 5. sz. ábra: A reál és nominál árfolyam alakulása 1998 és 2004 között (%) 6. sz. ábra: A folyó fizetési mérleg alakulása és várható értékei 2001 és 2009 között(%) 7. sz. ábra: A működőtőke-áramlás alakulása 2002. III. negyedévétől 2005. I. negyedévéig (millió korona) 8. sz. ábra: A Gazdasági és Monetáris Unió három szakasza 9. sz. ábra: Észtország reálkonvergenciája az EU-hoz 1995 és 2005 között (%) 10. sz. ábra: A költségvetési mérleg helyzete (%) 11. sz. ábra: Az infláció alakulása (%) 12. sz. ábra: A kamatlábak alakulása (%) 13. sz. ábra: A bevételek szerkezete 1996 és 2004 között (%) 14. sz. ábra: Munkavállalók/nyugdíjasok arányszámának változása (2001-2051) 15. sz. ábra: Az észt korona eltérései az ERM II középárfolyamától (%) 1. sz. táblázat: A termelékenység alakulása 2003 és 2005 között (%) 2. sz. táblázat: A munkanélküliségi ráta alakulása 1995 és 2004 között (%) 3. sz. táblázat: A foglalkoztatási ráta alakulása 1995 és 2004 között (%) 4. sz. táblázat: Az aktivitási ráta alakulása 1995 és 2004 között (%) 5. sz. táblázat: Az infláció alakulása 1992 és 2004 között (%) 6. sz. táblázat: Észtország főbb kereskedelmi partnerei 2003-ban és 2004-ben 7. sz. táblázat: Az euró nemzetközi szerepe 2010-ben 8. sz. táblázat: A gazdasági program változása a 2004. májusi konvergenciaprogramhoz képest

66

9. Felhasznált irodalom jegyzéke Ágoston Szidónia: Az ERM2 árfolyam-mechanizmus – lehetőségek és veszélyek, BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 2003 Central Intelligence Agency: The World Factbook http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/en.html (letöltés ideje: 2005.08.05. 9.38) Csáki György: A nemzetközi gazdaságtan alapjai, Napvilág Kiadó, Budapest, 2002, p. 361-368. Deutsche Bank Research (1999): Aktuelle Themen, Nr. 138. Eesti Pank: Estonia’s National Changeover Plan 2005 http://www.eestipank.info/pub/en/majandus/euroopaliit/euro/eplaan_1.pdf?objId=66668 9 (letöltés ideje: 2005.10.22. 18.03) Eesti Pank - Saar Poll: The European Union and the Changeover to the Euro / autumn 2004 http://www.eestipank.info/pub/en/majandus/euroopaliit/euro/euro_survey.pdf

(letöltés

ideje: 2005.11.13. 13.33) Eesti Pank: Statistical Indicators http://www.eestipank.info/pub/en/dokumendid/statistika/ (letöltés ideje: 2005.11.10. 8.44) Estonian Ministry of Foreign Affairs: Estonian Economy http://www.vm.ee/eng/kat_131/ (letöltés ideje: 2005.08.28. 16.21) Estonian Tax and Customs Board: http://www.emta.ee/?lang=en (letöltés ideje: 2005.11.15. 22.01) Európai Központi Bank: 2004. évi konvergenciajelentés http://www.mnb.hu/resource.aspx?resourceID=mnbfile&resourcename=cr2004hu (letöltés ideje: 2005.10.22. 12.32) Európai Központi Bank: Gazdasági és Monetáris Unió http://www.ecb.int/ecb/history/emu/html/index.hu.html

(letöltés

ideje:

2005.10.04.

15.49) Européer - külpolitikai elemzések: A Gazdasági és Monetáris Unió előnyei és hátrányai http://www.europeer.hu/tanfolyam/eu15.html (letöltés ideje: 2005.09.25. 14.48) Eurostat: Yearbook 2004 67

http://epp.eurostat.cec.eu.int/portal/page?_pageid=1334,47410048,1334_47410079&_d ad=portal&_schema=PORTAL (letöltés ideje: 2005.10.13. 11.43) Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002, p. 218-235., 399-455. ICEG Európai Központ: Az új tagállamok konvergenciaindexe 2005/1 jelentés http://icegec.hu/hun/_docs/publikaciok/egyeb/konvergencia05_1.pdf (letöltés ideje: 2005.11.21. 20.56) Invest in Estonia: http://www.investinestonia.com/ (letöltés ideje: 2005.09.23. 14.42) ITD Hungary: Országinformációk – Észtország http://www.itd.hu/itdh/nid/EE%20gazd (letöltés ideje: 2005.09.12. 14.15) Kende Tamás - Szűcs Tamás: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest, 2000, p. 111-142. Kiséryné Janák Klára: A balti országok gazdasági helyzete az átmenet időszakában, különös tekintettel a privatizációra, BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 1999 Lakatos Andrea: A balti gazdaság változásai, BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 1995 Lámfalussy

Sándor:

Az

euró

–

Politikai

kezdeményezés

vagy

gazdasági

http://www.mindentudas.hu/lamfalussy/20040329lamfalussy22.html?pldx=6

(letöltés

szükségszerűség?, 2004 ideje: 2005.10.09.16.42) Losoncz Miklós: Európai Uniós kihívások és magyar válaszok, Osiris Kiadó, Budapest, 2004, p. 184-190. Dr. Marinovich Endre – Ferkelt Balázs: Az átmenet gazdaságtana, BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 2004 Ministry of Finance of the Republic of Estonia: Updated Convergence Programme 2004 http://www.fin.ee/failid/Updated_Convergence_Programme_2004.pdf (letöltés ideje: 2005.10.04. 15.21) Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, Aula Kiadó, Budapest, 2001, p. 111-115. Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000, p. 559-566.

68

Réti Tamás: Néhány reform-orientált átmeneti gazdaság (Csehország, Észtország, Lengyelország és Szlovénia) összehasonlító vizsgálata gazdasági stabilizációjuk, liberalizáltságuk és versenyképességük szempontjából, Kopint-Datorg, Budapest, 1998 Simon Ákos – Vass Péter (szerk.): Zsebvilág ’99 Kelet-Európa tíz éve, HVG Könyvek, Budapest, 1999, p. 71-80. Simon Ernő: Távolodó euró, Figyelő, XLIX. évfolyam, 36. szám, p. 8. Statistical Office of Estonia: Statistical Database http://pub.stat.ee/px-web.2001/dialog/statfileri.asp (letöltés ideje: 2005.10.09. 15.02) Statistical Office of Estonia: News Releases about Foreign Trade Year 2004 http://www.stat.ee/157360 (letöltés ideje: 2005.10.09. 15.42) United Nations Development Programme: Human development indicators http://hdr.undp.org/reports/global/2005/pdf/HDR05_HDI.pdf p. 219-222. (letöltés ideje: 2005.10.13. 12.03) Varjú Szilvia: Az euró bevezetése az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozott tíz tagállamban, BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 2004 World Economic Forum: Global Competitiveness Report 2005-2006 http://www.weforum.org/site/homepublic.nsf/Content/Global+Competitiveness+Progra mme%5CGlobal+Competitiveness+Report (letöltés ideje: 2005.11.21. 22.25)

69