Esettanulmány. Harmadik nyilvános csatornázás. (Öreg és Margaréta. 2008 nov. 28.) Margaréta fogpanaszaira sejtemlékezet tisztító energiákat kértem. (A jobb felső 7-es gyökeréből sugárzik a fájdalom a fülébe, szemébe, és a torka irányába. Mielőtt jött hozzám Margaréta, volt fogorvosnál, aki megröntgenezte, és tökéletesen egészségesnek találta a kellemetlenkedő fogat.) Miközben e feladaton dolgozik az energia, tanítást is kapunk a témakörből. Nála is – mint minden hasonló esetben, vélt sérelmek kioldódásáról van szó, - erősíti meg a tanító. Ezeknek a sérelmeknek a felszínre kerülését – és most már a kiáramlását is - jelzik a fogkörnyéki fájdalmak. Lehet lokalizálni egy-egy ilyen kioldódást, és az éles testi fájdalmakat; de ennek nincs értelme. A fájdalmak különböző testrészeken jelentkeznek, - attól függően, hogy az adott ember „hol gyűrte be” magának az adott élményt. Általában negatív érzéshalmazok raktárai vagyunk, s amikor azok kioldódnak, azt a test fájdalommal reagálja le. A semmiből előjövő fájások ilyen eredetűek; félelem-, ill. sérelem energiák. (A test leképezi a saját nyelvére az energia eleresztéseket, s így tapasztaljuk meg a fájdalmakat. Megmutatja, hogy mit őriztünk eddig bent.) Amikor a tünetek a testben fájdalomérzetként jelentkeznek, akkor minden estben a testünkben vélt sérelmeket-, és ezeknek megfelelő érzelemmintákat őrizgettünk. A fájdalmak megjelenése jelzés; azt mutatja, hogy most a fájdalmak ki tudnak szabadulni, a lenyomott érzések szintjéről. Kérdezem Margarétát, hogy most a kioldás felélénkítette a fogfájdalmait? Igen, felerősödtek a fájdalmak! Érzi, hogy miről van szó. Kérdezem, hogy azt is lehet tudni, hogy milyen jellegű vélt sérelemről van szó, vagy ez kioldás alkalmával nem lényeges körülmény? Margaréta furcsának találja a választ, de azért mondja: Az arcürege – ami fáj, tulajdonképpen a hiány jelzése. A hiány fáj neki! Valamiféle hiány nincs kitöltve benne. Ez itt – arcüregként - olyan tér, amiben a hiány van. A hiányélményből származó fájdalom mindig egy testüregben jelentkezik. Hogy fényt derítsünk az okra, kérdezem: Valamikor valamit nem kaptál meg, amiről úgy érezted, hogy megilletett volna? Igen, a saját hiányaimból fakadó problémáim jelennek meg az arcüregemből kisugárzó fájdalomban. A hiányérzés félelme itt gyulladást is idézett elő, ami szintén egy félelemjelzés. A hiánytól való félelem Margarétánál – minden szinten kivetül, - fogba, szembe, fülbe, torokba. (Megjelenik a látás-, hallásérzékelésben, a dolgok megrágásában-, feldolgozás képességében, és kimondásában.) A hiánynak mindegyik szinten fel kell oldódnia, hogy ne a hiányt lássa, ne
erről halljon. Ezeken az érzékszerveken bemenő információkból ne a hiányt szűrje ki, és – ami bent van, azt fel tudja dolgozni, és ki tudja fejezni. Azt kell elérni nála, hogy a van-al tudjon dolgozni. (Most Margaréta elmondja életének azt a részletét, amiből az üresség nála kialakult: Másfél éves korában a mamája otthagyta. Hiányzott az anyja három évig. Egyszer csak eltűnt az életéből az anyja. Megjelent egy hiány. Próbált az apja - disszidálással utána menni az anyjának, s őt ezért pedig „becsukták” a csillagbörtönbe, s így ő is eltűnt az életéből, egy időre. Hét-nyolc éves korában volt egy nagy szerelme; akinek nyolc éves korában disszidáltak a szülei – amiről természetesen nem szóltak neki, s így ő is eltűnt az életéből, és soha nem került elő. Margaréta egyszerűen csak azt tapasztalta, hogy gyerekkorában mindenki eltűnik az életéből, – aki fontos neki, aki a biztonságot adhatná, akit szeret! Folyton kilépett az életéből a biztonság- és a szeretet élmény, - az által, hogy akikhez kapcsolódott, azok léptek ki az életéből!)
Kérdem, hogy mire tanított téged ekkor az életed? Hiánygazdálkodásra, vagy másra? Mondja, hogy itt „nyelte be” a hiányélményt! Pontosan ezt a hiányélményt kell tudnia feldolgozni. A hiánygazdálkodás viszont egy nagy csapda; mert arra tanította, Margarétát, hogy folyamatosan félelemben éljen. S ezért iszonyatos erővel megtett
mindent azért, hogy a „nincs” helyett, „van” legyen. Túlzott kompenzáció volt nála, a bizalomhiányból fakadóan. (Egészen kicsi korában, mindig azt tapasztalta, hogy „dehogy is van!” „Nincs!” „Neki aztán nincs!”) Ez szült nála egy hatalmas félelmet az életképességgel-, az életben maradással kapcsolatban. Ezért fantasztikus függő-helyzetekbe tudta magát belevarázsolni – később is az életében, csak azért, hogy a hiányt kompenzálja. Most, ahogy beszélgetünk, dolgozik továbbra is a kioldó program; ami Margaréta elhagyásával-, nem szeretésével kapcsolatos. E probléma a szülők válásával jutott a mélypontjára (12 éves korában). A 7-es fogára vetül ki fájdalom, - hiszen 7 évesen kezdődött a félelem benne felhalmozódni. Aztán a férfi és a nő látványosan is szétszakadt az életében. S ezzel benne is szétszakadt a férfi és a nő, – a bal- és a jobb oldala, s ekkortól kezdett az egyik nem tudni a másikról. (Ez itt tipikus „elvált szülők mintája”, amit úgy él meg a gyermek, hogy belül szétválasztja magában a férfit- és a nőt. Hermetikusan elzárja őket, két külön világba. Ez azt is eredményezheti, hogy a jobb- és bal agyfélteke teljesen elválasztott állapotba kerülhet, vagy ugyanígy elválasztottan működhet a szív- és az elme. Miközben működnek, nem tudnak egymásról.) Nincs természetes belső kiegészülés, és ezért keresi a kiegészülést az
ilyen ember kívül. Ezért lesz társfüggő, s ezért érzi folyamatosan, hogy a külső körülményektől függ. (Mert a két összetartozó elv benne nincs összekapcsolódva.) A párkapcsolati mintákba is továbbvetül úgy, hogy nála kívül van a férfi – ill. fordított estben másnál a nő. Ahogy sorban megnevezi Margaréta a hiány okokat, úgy törlődnek belőle azok. Aki viszont öntudatlanul hordozza magában tovább a vélt sérelmeket, abban továbbra is dolgoznak. (Akiben felszínre jön, megkapja az átvilágítást, a kifehérítést.) Miként kell ettől megszabadulni (?) – kérdésre a válasz; nem kell vele azonosulni. Látom-, tudom, hogy vezérelte az életemet, de nem tartom tovább a saját érzelmi mintámnak. Nem tartom hozzám tartozónak, és ezzel; levetem. (Nem marad meg problémának, mert nincs hozzám kapcsolata.) A kapcsolatot szakítom meg vele, azáltal, hogy sokkal nagyobb-, eredendőbb mintába növök bele, amit – a példabeli hiányom lekorlátozott. Minden elengedett sérelem mögött ott van egy teljesen egészséges lény, vagy lényiség. Őt a sérelem nem tudta megérinteni, mert messze túl van a sérelmen. A
sérelmek elengedésével a lény személyisége is kitágul, a teljesebb lénye felé. (Aki a sérelem mögött végig sértetlenül ott volt. A sérelemmel valódi lényétől is eltakarja magát az ember.) Attól volt elválasztva, aki Ő valójában. Amint a sérelemminták- és a köré fonódott hitek-, hitrendszerek is lehullnak, úgy hull le az elválasztó fal a belső férfi- és nő között, és találkozhatnak. A fal köztük mesterséges szigetelés volt.
Az elengedést Margaréta tudatossága támogatja, azzal; hogy tudja, nem beteg. Van egy kísérő tünete, ami segíti őt az eligazodásban. (Megmutatja a lényeget, magyarázatot ad. Nem szabad beleragadni a félelmekbe, de meg kell hagyni annak az időt az eltávozásra.) Ekkor kitörlődik a torz információ a sejtszintű emlékezetből is. Most Margarétánál megnyitottuk a hiányélmények vélt sérelmeiből származó fájdalmak csatornáját, s ürül folyamatosan. Azt mondják tanácsként, hogy azzal lehet segíteni – gyorsítani a folyamatot, ha spirális csatornát nyitunk a fájdalomgócoknak a távozáshoz a testen. (Ahová kivetül, ott nyitunk - a kettős DNS-spirálra emlékeztető spirált.) Ezen keresztül folyik ki, de közben átrendeződik a minta szerkezete úgy, hogy a külvilágban már nem fájdalomként jelenik meg! Kérdezem, hogy ezáltal az energiából
mások számára hasznosítható tapasztalat lesz? Tulajdonképpen igen, de a lényeg, hogy fájdalomként ne tapadjon másokhoz. (Margaréta ezzel a közléssel ismeri fel, hogy azért tartotta idáig magába a félelmeket, mert nem tudta, hogy kell megfelelően elengedni?) Azért találkozott ezzel a problémával, hogy tanuljon belőle, de most jutott oda, hogy tud is belőle tanulni. (Korábban becsukta magát előtte, de nem ajánlják a tanítóink, hogy ezért vádolja magát, - mert ezek gyerekkorban nagyon nehezen feldolgozható energiák, s ha nincs mellette tudatos szülő, szinte esélye sincs rá, hogy feldolgozza. Márpedig ez a hiányból fakadó félelem genetikai örökség a családban. Vagyis az elődök leckéje is, de nekik nem sikerült feloldani, megérteni, tudatosítani, elengedni.) Ami a családban – korábbról kezdődően felhalmozódott
sérelemként, azt valakinek valamikor ki kell oldani! Az teszi meg, aki hajlandó szembenézni vele! (Margarétának mindenképpen fel kellett vennie a genetikai burkot születésekor.) Amikor a tudatával lejut addig, hogy felismeri a problémát, azt akkor kitisztíthatja, s ezzel megszakítja az öröklés genetikai láncát. Mindenki életében van egy ilyen láncmegszakítási lehetőség! Ráadásul, ha sikeres; bekerül az eredmény a közös tudatba, mint sikeres „láncmegszakítási minta”, ami ezen túl, másoknak is hasznosítható tapasztalat lesz. Ugyanakkor a felmenők is mentesülnek – a következő leszületések idején, ennek a karmának a további terheitől. (Közbeszúrás érkezett a spiráltisztításhoz: Ismert vízcsapra szerelhető, spirálforgatással működő víztisztító. A spirálenergiával rendezi át a víz szerkezetét. A belőlünk kiáramló sérelemenergiát is, - a spirál, így rendezi egészséges szerkezetbe.) Ahogy Margaréta füléből a spirál tisztíja a hiánytudat fájdalmát, úgy fogja egyre kevésbé meghallani a hiányról szóló információkat, és lesz nyitott a természetes bőségről szóló üzenetekre. A párjától is mást fog meghallani, - mert a füle eddig minden kimondott közlést átszűrt (a füle hiánystruktúrás szerkezetén), és mindig azt halotta meg, hogy mi nincs, mi a korlát, mi az akadály. Mindig a hiányra fülelt, arra koncentrált. A szemére is lekérjük a spirált. Azt eredményezi, hogy amit úgy látott meg, hogy nem jó, hiányos, azt is más szemmel látja ezután. A jobb szeme a cselekvő szem, - ami a bal agyféltekéhez tartozik, s így meg fog változni a cselekvéshez való viszonya, a látvány; ami cselekvésre fogja késztetni. Operatívabb lesz, mert nem a hiányt fogja meglátni, nem a korlátokat, hanem a lehetőségeket. A foga felé is megnyitjuk, ami azt eredményezi, hogy nem azon fog rágódni, ami nincs. Arra használja a fogait, amire valók, a valódi feldolgozásra. Ami van, azt rágja meg, s nem azt, ami nincs.
A bőség energiák befogadása a hiány energiák elengedésével kezdődik. A bőség energia eddig is velünk volt, de ha az érzékszerveink a hiányra álltak rá, akkor nem tudtuk érzékelni a bőséget. (A bőség mindig itt volt, csak mi az érzékeléssel zárjuk el magunkat tőle – belső traumákkal, régi sérelmekkel. A hiányra hangoltuk az érzékszerveinket, s azt vette észre.)
Hiányállapot nincs, bőség van! Ezért nem a bőséget kell megteremteni, hanem
a bőségre való hangoltságot. (Ez az oldás most megtörtént Margarétánál, és segít mindenkinek, akik hajlandók a félelmeiket elengedni. Náluk az elengedés testi tünetei is most megjelennek. A spirálenergia is megjelenik náluk, mert beültettük a földi közös tudatba a módszert.)
Kérdés: Szigeti Antal szerint a sejtemlékezet 12 generáción át tárolt. Ez a 12-es számrendszeri működésünkből fakad? Az előtte lévő ciklus problémái elévültek? 12 generáció van bezárva egy karmikus buborékba. 12 generáció után van egy kijárat, mint lehetőség. Ez a lehetőség most van meg Margarétánál. Kollektíven is most van itt a lehetőség. Van egy közös informatikai csomagja a 12 nemzedéknek. S ha ezt
kioldottam, akkor férek hozzá az előző 12 tagú nemzedék közös informatikai csomagjához. (Úgy kell elképzelni, hogy egy láncon 12 szem után befűzés van. Összetartozik a többi résszel, de ott lehet megbontani a csomagot. A következő csomag más minőség – ezért van külön fűzve, de nem abszolút új, mert csatlakozik az előző csomaghoz, hisz ugyanaz a lánc.
Tizenkettőnként szigetelés van beépítve a rendszerbe.) Kérdezem, hogy akkor 12-szer kell visszalépni? Tizenegyszer még meg kell ismételni az oldást Margarétánál, hogy mindent kiürítsünk? Mondják, hogy számoljam össze a 12x12-őt. Szerintem 144. Igen, a 144 és a 144.000 szent szám, ami a Jelenések Könyvében is ott szerepel, mint a 144.000 kiválasztott száma. S ha 12-szer teszem meg a 12 generációra vonatkozó oldást, akkor megkapom ezt a számot. Ez azt jelenti, hogy tökéletesen kioldódtam az anyagnak (a karmának) a kötelékéből. Teljesen letisztított állapotba kerültem, s nem csak én, de az ősök egész vonala is. Ez a valódi értelme a Jelenések Könyvének. A 144.000 nem pusztán egy mennyiségi szám, hanem minőség is egyszerre; egy elérhető állapot, egy lehetőség; amikor elérem a Forrást-, a Forrás minőségét. Itt vagyok a saját Isteniségemmel egy! Ez ugyanaz, mint az „atyák útja”, mint visszavezető út. (Ezzel korábban foglalkoztunk, - mint szellemi úttal - ami nagyon leegyszerűsítve azt jelenti; hogy amikor én az Atyám segítségével szellemileg felemelkedem az Ő szintjére, akkor elfoglalom az Ő helyét, az Ő minőségét, s Ő is feljebb tud emelkedni ugyanúgy, az Ő Atyja szintjére, s így tovább a Forrásig, a Mindenség Atyjáig. Ez a megérkezés, a „tékozló fiú” visszatérése, - minden szellemi út végső célja!) A 12 lépéses oldás mindegyikét a maga idejében kell elvégezni! (Ahogy az egyiken túl vagyok, nem ugorhatok a következőnek, mert ki kell várni az új állapotban való kiteljesedést, feltöltekezést, s csak utána lehet továbblépni.) A felszabadult 1/12-ed részemmel már biztonságosabban
mozgok a visszaúton. Egyre nagyobb energiákkal tudok tovább haladni, - hisz a következő lépésben már 2/12-ed energia támogat. (Lehet, hogy egyre nehezebbnek fog tűnni továbbkapaszkodni, de egyre nagyobb energiák állnak rendelkezésre hozzá, s a tudatosságom is egyre nagyobb. A felszabadított részeim tudata mind velem lesz.) Tudatilag egyre kiegészültebb
leszek, és szabadon hozzáférek azokhoz az információkhoz, amelyektől a sérelem- és a félelemkapukkal zártam el magam. A felszabadított részek ugyan nem biztos, hogy mind engem szolgálnak, de velem lesznek. Egy-egy buborék feloldásával 12 generációs őseim tudatához férhetek hozzá, - anélkül, hogy negatív érzelemminták befolyásolnának. Eddig csak a félelmeikhez férhettem hozzá. Mostantól a valódi tapasztalataikhoz is hozzáférek, mert tudatos vagyok rájuk, - hiszen én oldottam ki. Amit az előző 12 ősömnek meg kellett tanulni, az én tudatosságommá is válik. A genetikai örökség megbontott szála végigfeslik, s mind a 12-en hozzáférnek a tapasztalataikhoz. Ha szabadulok, szabadítok! Margarétánál a kéményből, makacs füstvisszaszivárgás volt a lakásba. (Gondoltuk, ez nem lehet véletlen. A fizikai világ mögött, - valamilyen erő, céllal rendezhette a dolgokat, az amúgy eddig Kérdeztük, szellemileg mit üzen ez a visszaáramlás? A válasz: az elhasznált energia mérgező mellékterméke jött vissza. Ugyanaz történt, mint az arcüregben megjelenő gyulladásnál. Egy megélt élményanyagnak, érzelmi összesűrűsödött mellékterméke jött vissza. (A fel nem dolgozott érzelmeknek, sérelmeknek az anyaga jött vissza.) A gáznak is a rendesen fel nem dolgozott része jött vissza. (Ugyanis 100%hibátlanul működő rendszerben.)
an nem tud elégni. Így keletkezik a mérgező szénmonoxid, ami visszaáramlott. S ki kellett szellőztetni.) Ha sokat éltél a régi energián, és sokat használtad azt, annak mindig
vannak mérgező melléktermékei. A gáz annak a régi energiának a szimbóluma, amiben
tudattalanul éltük eddig az életünket. Amikor élünk, ugyanígy elégetünk egy energiát! Ez öntudatlan volt, ill. a genetikánk által volt vezérelt. Ezt az életként égetett energiát képezi le maga a gáz, mint a régi energia jelképe, ill. minden hagyományos, fosszilis
energia.
Ez a fajta energiahasználat az emberiség tudatosságának is a
leképeződése.
Ennek az energiának mérgező melléktermékei vannak. Bárhová engedjük,
mindenképpen szennyezzük a légkörünket, mert a mellékterméke feldolgozatlan. Nem használjuk
el teljesen, s ez analógiája annak, hogy nem tanulunk az élethelyzetünkből, hanem olyan rossz hatásfokkal hasznosítjuk, hogy egy csomó feldolgozatlan anyag méregként kerül a levegőbe. Ugyanúgy történik, ahogy a saját sérelmeink képződnek. A saját félelmek, torz hitek ugyanilyen mérgek. Ezeket is melléktermékként gyártjuk magunknak – az életünk szituációiban. Ha azt az energiát használjuk, mint amit eddig használtunk, akkor az elfogyó energiát használjuk. (A nem megújulót használjuk, ami el tud fogyni.) Ezzel a hiányt termeljük
állandóan újra úgy, hogy termeljük a méreganyagokat, amik benne tartanak a hiánygondolkodásban. Így cirkulál vissza az egész! Ha az emberiség nagy része a gázt használja, s annak melléktermékével (és az egyéb fosszilis energiák melléktermékével) mérgezi a levegőjét, akkor azt a levegőt fogja beszívni, ami tovább tartja abban a tudatállapotban, hogy újra a hiányra legyen hangolva. S így újra a fosszilis energiára lesz szorulva, mérgezi tovább magát. A saját mérgével táplálkozik az ember! Ahogy a saját tudattalanjába süllyedt sérelmeiből is él nap-, mint nap öntudatlanul. Öntudatlan reakciókkal gyártja újra az életét. Ez a körforgás addig tart, míg le nem kapcsolódunk erről az energiáról. Ki kell tisztítani az életünkből azokat a mérgeket, amikből eddig éltünk. Ahogy a félelemenergiákat elengedjük, ennek analógiájaként tisztul meg a környezetünk méreganyag kibocsátása. Ha ezt megtesszük, elkezdjük alkalmazni azokat a technológiákat, amelyek megújuló energiákra épülnek. Ezek feldolgozása teljes, és így a bőség hozzánk áramlását jelképezik.
Tudatunk kinyílik a bőségre, s megtaláljuk
azt, - ami mindig is velünk volt; a
bőséget!
