A KÓS KÁROLY SZAKKÖZÉPISKOLA DIÁKLAPJA SEPSISZENTGYÖRGY III. ÉVFOLYAM, I. SZÁM
A TARTALOMBÓL
Irodalom
2
A locsolás ígérete 3 Levelezz az igazgatóval!
4
Köszöntjük a csapatot!
4
Az elvarázsolt hógömb
5
Képkavalkád
6
Kirándulás Szinaján
8
Karaoke Show
8
Ökoiskola leszünk
8
Rádiós interjú a Mikulással
9
Karácsonyi üdvözletek készítése
9
A Hercegnő Képregény
10
X-TREM Élet Képregény
11
Tapaszd magadra 12 a zenét Humor
12
2011.
J A N UÁ R
Eseménynaptár Január 17-én a román katedra szervezésében csoportvetélkedőt tartottak, Mihai Eminescu születésének 161. évfordulójára. Január 14-én iskolánk néhány tanulója részt vett a megyei helyesírási versenyen, a Székely Mikó Kollégiumban. December 20-án iskolánk tanulói, tanárai és alkalmazottai megünnepelték a karácsonyt. A tanulók egy csoportja a vallás- és magyar katedra tanárainak közreműködésével verseket, karácsonyi dalokat, a szeretet fontosságát hangsúlyozó szép idézeteket adott elő. A diáktanács tagjai Gajdó Ödön gitárkíséretében, Csere Gyöngyvér tanárnő segítségével magyar és román nyelven adtak elő karácsonyi, ünnepi énekeket, slágereket. A dalolás végén a diáktanácsosok szétosztották a tanulók által készített ajándékokat: a karácsonyi üdvözleteket. A X.B, XI.B és XIII.B osztályos tanulók Balázs Emőke tanárnő segítségével december 9. és 20. között karácsonyi üdvözleteket készítettek, amelyeket a karácsonyi ünnepség alkalmával az iskola alkalmazottainak ajándékoztak December 9-én került sor a Diáktanács és Csere Gyöngyvér tanárnő szervezésében a Mikulás bulira. A karácsonyfa és karácsonyi égők teremtette ünnepi hangulatot az ökodivatbemutató fokozta sok ötletes, ünnepi jelmezzel. Láthattunk Rudolf szarvast, Krampuszt, Angyalt, Karácsonyfát stb. A tombolán sok kis ajándéktárgyat sorsoltak ki, a fődíj egy szép női sál volt. A bulit karaoke tarkította, volt rövid break-dance bemutató is. A diákok, tanárok egyaránt jól érezték magukat. Egy SZERETETDOBOZBA mindenféle jó állapotú ajándékot gyűjtöttünk: kisautót, babát, plüssjátékot, világító vagy hangot adó játékot,
társasjátékot, mesekönyvet….sőt írtunk pár személyes sort is. Ilyen formában ajándékoztuk meg 2010 KARÁCSONYÁN a nehezebb körülmények között élő gyermekeket. A XIII.B osztály tanulói, Csere Gyöngyvér tanárnő kíséretében adventi koszorúkat készítettek a Tanulók Házában berendezett műhelyben. Fűzfakarikákra spárgából koszorúalapot bogoztak, teletűzdelték fenyőágakkal, majd díszítették tobozokkal, magokkal, szárított virágokkal. Végül minden koszorúra rákerült a négy viaszgyertya. December első hetében a magyar katedra szervezésében, zenésverses ünneplés keretén belül megemlékeztünk Vörösmarty Mihály születésének 210. évfordulójáról. A Brassói Transilvania Egyetem Faipari Mérnöki Kara és a Kovásznai ASIMCOV szervezésében a profilnak megfelelő szakközépiskolák végzős diákjai számára rendezett PRO WOOD Asztalosversenyen iskolánkat Vajda Levente és Bíró Károly (XIII.C) képviselte. A versenyen Vajda Levente második helyen végzett, ezáltal iskolánk ingyenes előfizetést nyert az „Intarsia” szakfolyóiratra. Ugyanakkor iskolánk együttműködési szerződést kötött a Faipari Mérnöki Karral, illetve a Kronospan céggel. Kísérő tanárok: Mátyás Erzsébet, Bálint Sámuel. A Berde Áron Szakközépiskolában november 13-án szervezett Berde Áron Természettudományi Emlékversenyen („A kémia világa”) iskolánk két csapata vett részt. A vetélkedőn a tanulók fizika- és kémiaismeretüket mérték össze. A tizenegyedik osztályos tanulóink (Grigore Alina, Nagy Orsolya, Putyer Beáta, Ráduly Izabella XI.A, Máté Katalin - XI.B) dicséretben részesültek, a kilencedikesek (Bujdos Gellért, Bartha Szende, Csutak Tünde, Zoltáni Boglárka IX.A, Molnár Zsolt - IX.C) ötödik helyen végeztek. Felkészítő tanárok: Farkas Gizella, Szőke Annamária.
November 24-én került sor iskolánkban a megye szakközépiskolásainak első német nyelvű csapatvetélkedőjére Balázs Emőke és Ambrus Ilse (Constantin Brancusi Szakközépiskola) szervezésében. A verseny célja a német nyelv és kultúra népszerűsítése, szakközépiskolai tanulókkal való megkedveltetése, Az esemény lényeges hiánypótló szerepet tölt be, ugyanis mindeddig nem rendeztek német nyelvű vetélkedőt kizárólag szakközépiskolák számára. A verseny idei témája Berlin volt, a résztvevő nyolc csapatnak a német fővárosról, Berlinnel kapcsolatos érdekességekről kellett egy PowerPoint-bemutatót készíteniük és bemutatniuk. Minden résztvevőnek gratulálunk. Iskolánk 2. helyezést ért el. Csapatunk tagjai András Zsuzsa, Demeter Tünde, Gotsmán Edit, Kádár Tilda, Sándor Attila (XIII. osztály) felkészítő tanár: Balázs Emőke Október 29-én iskolánkban Karaoke versenyt szerveztünk. A tizenöt jelentkező becsülettel állta a próbát, kellemes meglepetések is voltak: egyrészt egyes versenyzők hangja váltotta ki a zsűritagok dicséretét, másrészt a dalválasztás bizonyította, hogy diákjaink zenei ízlése nem is rossz, sőt. Legjobb énekesnek Badi Réka (XI.A) bizonyult, második helyen Bujdos Gellért (IX.A), harmadikon Mogea Zsolt (IX.A) végzett. A szervezők már a következő versenyt tervezgetik. Ugyancsak október 29-én látogatott el a IX.F és a X.F osztály a Keleti-Kárpátok Múzeumába, ahol a tanulók az agyagozó műhelyben szép kis agyagbögréket készítettek. Kísérő tanárok: Balázs Emőke, Nagy Réka, Soós Annamária Október 22-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban tartották az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége szervezésében rendezett Kriza János Mese- és Balladamondó Verseny megnyitóját. A balladamondók versenyének iskolánk adott otthont. Iskolánkat Kertész Judit (XI.B) képviselte. Felkészítő tanára: Czibak Emília.
2 OLDAL
IRODALOM ŐSZI GONDOLATOK
A vendég A nyár bedobta rózsakoszorúját múlt este a nyílt ablakon. Dalolt. Hajába gaz volt, hervadó háncs, pár sárguló levél-rongy, kusza bogáncs, ment és siratta a bús fuvalom. Valami történt... Künn a kihűlő ég hideg könnyűktől feketült, egy idegen jött, fázva és setéten, cselédlámpással reszkető kezében, és nesztelen egy üres székre ült. Kosztolányi Dezső
Egy padon ülök, és fázom. Vacogtatóan hűvös van, de engem ez nem zavar. Semmi sem zavar. Még az sem, hogy hullnak a falevelek, és hűvösebb kint a levegő. Egy nyírfa apró, recés, élő leveleit cirógatja a szél. Már mind sárgulni készülnek a levelek, hiszen az ősz tombolva érkezett kis világomba. Ám nem azt érzem, hogy ez a tombolás durva lenne, hanem hideget és szomorúságot, mert a madarak elvándorolnak melegebb éghajlatra. Nem, ez sokkal inkább meghitten csodás! Nem látok körülöttem senkit, csak a távolodó madarakat és a szomorú fákat, ahogyan hullatják leveleiket. És mostanában hűvösek a reggelek. Talán az ősz első jele az, amitől minden ledermed egy percre. Elmúlást mutat a táj a sárgult levelekkel, ahogy búcsút intenek könnyesen, a fákról leperegve. Lesz-e még majd tavasz? Hajte rügyet a vén tölgyfa? Ősz haján megcsillan a fény, mert nincs rossz az életben, mert lesz még tavasz, lesz még nyár! Suciu Róbert XIII.C
Már megint itt az ősz! Nem szeretem. Hideg van, Gondolat, gondolom, gondolnak: valamire. hűvös szelek járnak, s egy héten legkevesebb két nap Elmúlás, elmúlnak: a gondok. esik. Nem lehet elmúlok, kimozdulni otthonról, amikor esik. várakozom, várakoznak: a nyári Rossz azVárakozás, ősz, elrontja az emberek kellemes jobbra. hangulatát. Még az is rátesz egy lapáttal, hogy ősszel változom, idők. kezdődikVáltozás, a suli. Rossz idő, változnak: rosszkedv, az suli, na, ettől más az lesz! viduljon fel, Érzem, aki tud!ez Nincs őszben semmi izgalom, De látom, jobb lesz, sem kihívás, csak hogy kedvrontó kilátás a tájra: A sok, És tudom, lombját veszítő fa! úgy kell: A zöld, a narancs, a vörös, a sárga, Kádár Csaba: A fa, a csillag, a napnyugta, a tűz, a villám, X.D A sajt, a kenyér, a bor senkit sem izgat Az ősz gondolata elsőa dió, ránézésre Mint: Mindenki csak egy évszakra gondol, különösebben. a madár,Ám gólyának béke, bárki is olyanra, Fészeknek mint az eddigiek. ha egya kicsit Gyereknek a cumi, kávénak cukor. belegondol, akkor rájön, hogy igazána mit is jelent. Az ősz a halál, az elmúlás szimbóluma. Ahogy lassacsKezdetaz és ősz, vég, úgy meleg és hideg tűnik el az élet kán beköszönt lassacskán Zaj, majd csend. is. A kisgyerekek nincsenek már a játszótereken, az éneklő madár sem dalol reggelente, Ráduly és mégIzabella a fák is lassan elhullatják levelüket. Lassacskán mindenXI.A egyhangúvá válik. Ha valaki kimegy, látja az üres játszótereket, a kopár fákat, és akkor elgondolkodik igazán az ősz jelentéséről. Kórodi István X.D
GÓLYABÁL Miként esett a gólyabálon folt, Mindenki tudja, aki jelen volt, A gólyák, ők kevésbé, habár megjelentek, Ők mulatozás helyett a parkba menekültek, Ám aki maradt, nem maradt hiába Megjelent a zsűri, szinte minden tagja. Elsőként a komoly, doktor Péter Sándor Kísérte őt jeles Soós Mária, kedves, Nem tipegve, nem topogva Megjelent volt Ince Csaba. És a tanácselnök Kinek neve ismert Más osztályt elhozva, Ki értük Hunor, Árpad, Zsuzsa Döntését meghozta, Köszönjük hát zsűri! De igazán megéri Végig ott ülni? S nézni, ki mint, hogy végzi? Mi gólyának nem trendi? Végig szenvedni, nevetni? Na, de gólyák, nagy buli volt Nézni miként hasad a folt. A gólyahét sem volt ám semmi, Eiffel-tornyot építeni Himnuszt, éneket költeni, Kabalának felöltözni! Gólyakirály így lett Molnár Attilából Királynő pedig Zoltáni Boglárkából.
PAJKOS
Ráduly Izabella XI.A
Gondolat, gondolom, gondolnak: valamire. Elmúlás, elmúlok, elmúlnak: a gondok. Várakozás, várakozom, várakoznak: a jobbra. Változás, változom, változnak: az idők. Érzem, ez más lesz! De látom, hogy jobb lesz, És tudom, úgy kell: A zöld, a narancs, a vörös, a sárga, A fa, a csillag, a napnyugta, a tűz, a villám, A sajt, a kenyér, a dió, a bor, Mint: Fészeknek a madár, gólyának a béke, Gyereknek a cumi, kávénak a cukor. Kezdet és vég, meleg és hideg Zaj, majd csend mindig késik a válasz. Sok a hirtelen lépés. Lehet a megváltás békés
Az élet: kérdés, De mindig késik a válasz. Sok a hirtelen lépés. Lehet a megváltás békés Hadházi Norbert Kihalt a táj Minden sárga Délben fagyott még a természet hangja. Teljesen kihalt a táj Minden sárga Levél csúszott némán a pohárba. Hadházi Norbert IX.A
3 OLDAL
A LOCSOLÁS ÍGÉRETE Poros, kacskaringós utacska vezet az erdő mellett. A Nemere finoman arcomba csap, s édes íze régi emlékeket idéz elémbe. Az erdő széli kis faház vidáman jelzi, hogy hazaértem. Hirtelen meleg érzés fut át rajtam, ahogy megpillantom az ismerős utcát, a házakat, templomunk fehérlő tornyát. Könnybe lábadt szemeim nem látják a rég vágyott tájat, de lelki szemeim előtt minden olyan, mint régen, nagyon régen..., még azelőtt... A szomszéd Klárika hangja hasított a reggeli álmos csendbe, s én gépszerűen sirültem ki az ajtón, hogy együtt menjünk templomba. Vidáman csevegve igyekeztünk a templom elé, ahol a tiszteletes úr vidáman terelte be az ébredező csemetéket, akik részben áhítattal, részben a szülői szigor hatására szorgalmasan látogatták a vasárnapi iskolát. Nagyborosnyó volt akkor nekem a világ közepe, a földi paradicsom, ahol csak játszva tanulni, táncolni, énekelni és szüleim szavának engedelmeskedni kellett. Megvolt mindenünk, ami kellett: család, jólét, boldogság. Ez a székely falu jelentette nekem az életet, a jövőmet, ami nemsokára gyökeresen megváltozott. A falu csendes volt, mint minden vasárnap délután, amikor mindenki pihente heti fáradalmait, tervezte a következő hét feladatait. Egyedül ballagtam az ismerős utcán, közeledtem házunkhoz, amikor libagágogás ütötte meg fülemet, s felébresztett egyhangúságomból. Épp, mint akkor... Húsvét áldott ünnepe volt. A piros írott tojás ott volt a kosárkában, előkészítve a másnapi locsolásra, a diós, mákos kalács a kamrában, a sült bárányhús illata pedig áthatott mindent. A templomból hazamenve ebédeltünk, majd mindenki lazított. Mi, fiúk, megbeszéltük, hogy kit locsolunk meg holnap, de úgy istenigazából! Jujj, alig vártam! Szüleim a kapu előtti kis padkán ülve vitatták a szomszédokkal az élet dolgait, nagyanyó a karosszékben ülve szunyókált, amikor éktelen libagágogás zavarta meg az ünnepi csendet, no meg valami furcsa, ismeretlen zaj. A kíváncsiságot csakhamar felváltotta a riadalom, amint egy hatalmas vasalkotmányt pillantottunk meg, nyomában morcos, rideg katonákkal… Csendes, ünneplő falucskánkba megérkeztek a tankok, a fegyveres katonák, maga a háború… A templom elé érkeztem. Fekete kendőjét mélyen a szemére húzva ült a templomkertben egy töpörödött anyóka. Kopott sétabotjára támaszkodva talán régmúlt emlékekkel viaskodott. Köszöntem. Fogadta. Nem ismert rám, pedig hányszor kergetett el körtefája alól! Akkor nem
támaszkodott a botra, hanem férjére, fiára. Azóta csak a bot maradt… A katonák megálltak a templom előtti téren, összehívták a falu népét. Mi kíváncsian bámultunk ki a szoba ablakán, ahová szüleink szigorúan berendeltek. Kemény, idegen szavak pattogtak a levegőben, nem értettük, csak az emberek sápadt, rémült arca jelezte, hogy ez az ünnep más, mint a többi. Szüleim suttogása, majd szerető, féltő simogatása növelte a bennem lassan éledő balsejtelmet. Éjszaka azonban izgatottan aludtam, mert türelmetlenül vártam a locsolást, a lányok sikolyát, az elégtételt, hogy nem fog senki elhervadni. “Én kis kertész legény vagyok…” mondogattam, mígnem belealudtam. Reggel kerestem székely harisnyámat, patyolat ingemet, de nem volt előkészítve… Most először… Hazaértem. Takaros, tornácos ház mosolygott rám ismerősen, s talán csodálkozva, mintha azt mondaná: “Hát mégis?!” A kémény füstje jelezte, hogy valaki otthon van. Szívemet torkomban éreztem, remegve közeledtem az ajtóhoz. Fejem szédült, fülem zúgott, az évek során felgyűlt fájdalom, keserűség mintha most akarná szétvetni mellkasom… Nem mehettem locsolni. Könnyes szemmel bámultam ki az ablakon, gyűlölettel néztem a katonákat, akik elvették tőlem az ünnep örömét. Eszembe jutott a tavalyi locsolkodás. Hogy szaladtak, sikoltoztak a lányok, Klárika, miközben menekültek vizes vedreink elől, mi pedig mintha férfiúi mivoltunkat akarnánk bizonyítani, kitartóan üldöztük őket, elkaptuk, kedvünkre meglocsoltuk. Jaj, de jó is volt! Kinyitottam az ajtót. Nagyanyó gazdátlanul maradt karosszékében ült egy gondoktól terhelt, a múlt emlékeit, rémeit nem feledő idős asszony. Arcát a fájdalom barázdái szántották, fekete haját fehér csíkokkal ruházták fel az évek. Az én jó anyám... Édesanyám ellentmondást nem tűrő hangja elparancsolt az ablakból. Nem értettem, hogy mi történik. Semmit sem értettem. Csak a néma fájdalmat láttam szüleim arcán, s azt, hogy édesapám pakol. Kellett menni. Hová? Ők sem tudták. De sejtették. Vissza? Tehetetlen fájdalom, rémület, tiltakozás, ezt mutatta arcuk, minden mozdulatuk. Nem volt hogyan és hova menekülni. Mindenütt katonák. A búcsúzás... Megölelt, s valamit a fülembe súgott, talán azt, hogy vigyázzak magamra, édesanyámra, de a sírástól nem értettem. Fogtam kezét, nem engedtem, ne menjen, maradjon... Elvitték... Munkatáborba. Többé soha nem láttuk... Pedig vártuk... Hát a húsvét nem az örömről szól?! S
akkor miért?! Magunkra maradtunk… könnyektől locsoltan... Arra eszméltem, hogy valaki ölel, elhalmoz csókjaival, simogatja fejem, sír örömében. Nem hisz a szemének. Húsvétkor elvesztett valamit, valakit, és abból most valamit visszakapott! Mégiscsak az öröm ünnepe?! Elvitték apámat. Magunkra maradtunk. Elvették földünket, elvitték a jószágot, semmivel maradtunk. Magunkra maradtunk! Új idők jönnek, jó dolgunk lesz, vigyáznak ránk! Ők! Közösben dolgozunk, mindenünk lesz. Mindenkinek lesz! Tanítanak, taníttatnak. Értünk, értük! Elvittek engem is. Iskolába, ember lenni, Elvtárs lenni! Magunkra maradtunk. Én ott, anyám itt… Semmi sem változott a házban, minden ott volt a megszokott helyén. A kosárkában újra ott a piros írott tojás. Itt ünnepre készültek… és az lett belőle! Én visszajöttem, apám soha. Az este csendjében elmeséltük hosszú évek fájdalmát, keserűségét. Most minden olyan távolinak, olyan hihetetlennek tűnt, mintha nem is velünk történt volna! Felnőttem. Ember lettem. Csak ember! És visszajöttem, mert nem lehetett ezt másképp. Hívott valami, állandóan ösztönzött egy belső hang. A szülőföldé, a lelkiismereté. Apámat elvitték, engem szintén, de vissza kellett jönnöm. Itt vagyok honn, csak itt, és én vagyok honn, nem ők! Tanítottak, képeztek. De valami másra. Ösztönösen erősödött az ellopott évek alatt bennem a szülőföld iránti szeretet, elkötelezettség, s a bizonyosság, hogy nekem ott kell élnem, ahol az én anyám! Másnap reggel szobámban a szék karján nem a székely harisnya, hanem csak egy ünnepi nadrág és fehér ing volt előkészítve, de én az ellopott gyermeki hévvel öltöztem és készültem locsolni. Be akartam pótolni az elmulasztott éveket, az ellopott boldog pillanatokat. Nem csak locsolni, hanem le akartam mosni a gyalázatot, a fájdalmat, és örömmel akartam elárasztani mindent, hogy érezze mindenki a húsvét örömét. Putyer Beáta XI.A A Székely-Hargita Alapítvány novella-pályázatának díjazott novellája.
4 OLDAL
LEVELEZZ AZ IGAZGATÓVAL! Milyen változások várhatóak az idei tanévben? A 2010-2011-es tanév azért lesz, más mint a többi, mert készülnünk kell következő iskolai év nagy eseményére, arra, hogy iskolánk 10 éve a Kós Károly nevet viseli. Ezért ez a tanév mérföldkő, 10 év a mi esetünkben nagyon sokat számít. Jó előre fel kell erre készülni, mind tanárnak, mind diáknak, hogy méltóképpen tudjunk ünnepelni. Elsősorban lesz egy kiadvány, amely tükrözni fogja az elmúlt tíz év eseményeit, megvalósításait. Másodsorban pedig szeretném, ha sikerülne létrehozni diákszínjátszó társulatot, és jövőben az évforduló kapcsán bemutatnának egy előadást. Milyen fejlesztések várhatóak a közeljövőben? Fejlesztés terén nem tudok biztosat mondani, mivel minden fejlesztéshez költségvetési háttér szükséges, de merem remélni, hogy a Camus-programot folytatni fogjuk. Külső területrendezésre is szeretnénk odafigyelni. Mennyire van megelégedve az idei évvel? Mik az elvárásai a diákokkal szemben? Hogy mennyire vagyok megelégedve a diákokkal, az viszonylagos. Mert az elégedettségi mércét én magamnak felállítottam, viszont nagyon sok esetben nem tudom azt mondani, hogy elége-
dettek lennénk. Mondom konkrétan: például a IX. osztálynak szeretném a figyelmét felhívni, hogy jó lenne, ha alkalmazkodnának az iskolai rendhez, élethez, úgy ahogy a többi osztály tette és teszi. Mert az iskolába jönni kell, kulturáltan viselkedni kell, tisztelni kell mind a tanárokat, mind a diáktársakat és tanulni kell! Az iskola nem azért van, hogy kitomboljuk magunkat, hanem azért hogy tanuljunk, hasznos információkat szerezzünk, amelyeket bármikor felhasználunk a boldogulásunkhoz a jövőben. Mindenkitől építő szándékot várok el. Úgy gondolom, mindenki képes valamire, valamit megtanulni. A tanárok teszik a dolgukat, sőt, még többet is, mint amit a munkahelyi követelmények megkövetelnek, azért hogy ti diákok minél jobban felkészülhessetek. Jogosan várom el a diákoktól is ugyanezt. Mit gondol, mivel lehetne az iskolán belüli kapcsolatokat szorosabbra fűzni? Ezzel kapcsolatban már vannak intézkedések, és nemsokára megjelenik egy levelező láda, melynek segítségével a kapcsolattartás, remélhetőleg hatékonyabb lesz. Szeretném, ha lenne naprakész információm arról, hogy a diákok mit szeretnének. Ha valakinek valami gondja van, vagy valami jó ötlete, ami az iskolát érinti, iskolai rendezvénnyel kapcsolatos, juttassa el hozzám. Az év elején elmaradt iskolakirándulás bepótolható? Sajnálom, hogy elmaradt az a kirándulás. Úgy gondoltam első nap túl korán lenne, mivel a IX.
osztályosok azt sem tudták, hol kell bejönni, s hogy mi történik ebben a hatalmas iskolában. Péntekre terveztük, de elromlott az idő, és nem lehetett kivonulni a természetbe. De bepótoljuk! Úgy képzeltem el, hogy amikor a májusi rendezvénysorozat lesz, akkor nagyobb szabású iskolakirándulást is tudunk szervezni. Sikeresen zajlott le a karaoke show, amit a romántanárnőnek köszönhetünk. Van rá esély, hogy megismétlődjék? Sajnos, nem lehettem jelen ezen a rendezvényen, de a visszajelzésekből úgy értesültem, hogy valóban sikeres volt, lelkesedtek a résztvevők. Örülök, hogy vannak igazi művészek, akik készültek a bemutatkozásra. Nyilvánvaló, ezt meg lehet ismételni, sőt akár nagyobb közönség előtt is. Remélem, akik a mostanira nem jöttek el, azok kedvet kapnak majd a következőre. Nyilvánvaló szívesen vesszük a szereplést, bármilyen rendezvény alkalmával. Zárómondatként: milyen jó tanácsa van a diákok számára? Én hajlandó vagyok minden olyan rendezvényt támogatni, mely építő jellegű, és ami a diákoknak is tetszik, ha cserébe jó jegyeket láthatok a naplókban, és nem az iskolakerülést részesítik előnyben, hiszen a ti jövőtökről van szó. Azzal pedig kár játszadozni. Sok sikert kívánok mindenkinek. Ráduly Izabella XI.A
KÖSZÖNTJÜK A CSAPATOT!
PAJKOS
Köszöntjük a csapatot, amelynek tagjai felvállalták, hogy a Kós Károly Iskolaközpontnak az iskolaújságot szerkesszenek. Tudjuk, sok munkát igényel egy lap létrehozása, gondozása, tartalommal, információval való feltöltése. Szerencsénkre olyan lelkes tanári közösség és diákság kezdte az idei tanévet, hogy az eltelt néhány hét alatt már tucatnyi eseményről, rendezvényről számolhatnak be a szerkesztők. Fontosnak tartjuk, hogy a most induló iskola lap (többszöri próbálkozás után), tényleg az iskolai életről, diákokról, tanárok-
ról, egyszóval rólunk szóljon... Mert van, amit bemutatnunk! Tudjuk, sok tehetséges diákja van az iskolának, ezért kívánjuk, hogy legyen ez a lap lehetőség arra, hogy bemutatkozhassanak. Mint minden iskolaújságnak, nemcsak az információk halmozása a fontos, hanem szükség van az elemző és építő kritikák megjelenítésére is. Jó lenne továbbá állandó rovatokat bevezetni, mint például: beszámolók a rendezvényekről, versenyekről, kirándulásokról, sporteseményekről, gyakorlati oktatásról stb. Azt szeretnénk, hogy ebben a
lapban jelenjenek meg írások, versek, riportok, fotók, rajzok is. És mindezeket úgy írjátok meg, ahogyan ti látjátok és átélitek a különböző rendezvények izgalmát. Az iskola vezetősége minden támogatást megad azért, hogy ez a lap minél többször megjelenhessék, és sok tanévet megérhessen. Sok sikert a tanároknak, diákoknak , az egész csapatnak! Kiss Imre - Igazgató Gheorghiu Valeria - Igazgatóhelyettes
5 OLDAL
Az elvarázsolt hógömb Egyszer volt, hol nem volt, volt valahol egy kis város, ahol soha sem hullt hó. Ebben a városkában lakott egy elbűvölő kislány, akit Aranynak hívtak. Ez a kislány mindig is szeretett volna havat látni, de soha nem került rá alkalom. Telt múlt az idő és elérkezett a karácsony. A kislány nem kért mást karácsonyra, csak hulljon a hó. Igaz, ő is tudta, hogy náluk soha nem esik hó, de ő mégis ezt szerette volna. A szülei nem tudták, hogyan teljesítsék a kislány kívánságát. Édesanyjának eszébe jutott, hogy egyszer hallotta valakitől, hogy van a városkában egy kis ajándékbolt, ahol bármit megtalál az ember. Munkából hazafele menet meg is kereste a kisboltot, melynek "Varázslatos ajándékok gyerekeknek" volt a neve. Kívülről tényleg egy egyszerű kis boltnak tűnt, de belülről hatalmas volt, végtelen hosszú polcokkal, és azok varázslatos, különleges ajándékokkal tele. Bement, és mikor meglátta a végtelen hosszú polcokat, elkeseredett. Ekkor odalépett hozzá egy különleges hölgy. Gyönyörű volt, tengerkék szeme, hosszú aranyszőke haja és mézédes hangja volt. Megkérdezte az anyát, hogy mit keres, segíthet -e valamiben? A kislány édesanyja elmondta, hogy mit kért a kislánya karácsonyra, és nem tudja, hogy mit tegyen, hogy lánya kérését teljesíthesse. Az elárusító hölgy megfogta a kezét, és elindult vele az egyik polc mellett. A polcok magasak és végeláthatatlanul hosszúak voltak. Tíz perc sétálás után aztán elérkeztek a polc közepéhez, ahol nem volt más, csak egy meseszép téli erdő, ahol hullt a hó. Az anyuka megörvendett, de elgondolkodott, hogy ezt hogyan vigye haza a kislányának? Meg is kérdezte a hölgyet, mire ő így válaszolt: - Nem ezt adja a kislányának, ez csak dekoráció. Az anya elcsodálkozott. A hölgy újra megszólalt: - A polc tetején van az ajándék. Nem látszott a polc teteje, annyira magas volt. Az elárusító hölgy elmondott egy varázsigét, ami így hangzott: - A havak világának gömbje, mely a polc tetején rejtőzik, teremjen a kezembe! A fura varázsigét nagy csillogás követte, majd a hölgy kezében ott termett a gömb. Csodaszép volt! Egy közepes nagyságú gömb, közepén egy fehér kastély állt, körülötte erdő, melyben állatok futkároztak. Megállás nélkül hullt benne a hó. Az anya
elcsodálkozott, hogy hogyan lehetséges ez? A hölgy elmondta, hogy ez egy elvarázsolt hógömb. Az anya nem gondolkodott semmit, megvette. Szépen becsomagoltatta, majd hazavitte és betette a fa alá. Reggel együtt volt a család, együtt bontották ki az ajándékokat. Mikor a kislány kibontotta az ajándékot leült, és csodálkozva nézte. Egész nap csak a gömböt bámulta. Este lefekvés után is csak nézte és nézte, aztán egyszer csak megszólalt: - Bárcsak ott lehetnék! Hipp-hopp. Ott is termett a hógömbben levő kastély kapuja előtt. Nagyon meglepődött, nem hitt a szemének, hogy tényleg ott van. Elindult a kastély ajtajához, félve igaz, de bement. Csodaszép jégkastély volt, még soha nem látott hozzá foghatót. Ámult-bámult, alig kapott levegőt. Nézelődés közben egyszer csak ott termett egy gyönyörű, talpig fehérbe öltözött, hófehér hajú, azúrkékszemű nő, kinek korona volt a fején. Bemutatkozott, elmondta, hogy ő a Hókirálynő, és már várta a lány látogatását. Arany kérdezte, hogy honnan tudta, hogy az övé lesz a hógömb? A királynő elmondta, hogy minden olyan kisgyerek, aki havat kívánt karácsonyra, kapott egy hasonló varázslatos hógömböt, mely kezükben tartva azt és a bűvös mondatot elmondva, ha tiszta szívükből kívánják, akkor ide varázsolja őket. Aztán Aranyt is elkísérte a többi hóban játszadozó gyerekhez. Hógolyóztak, hóembert készítettek, szánkóztak. Volt egy kedves, odafigyelő tanár is, aki korcsolyázni tanította a gyerekeket. Estére nagyon elfáradtak a gyerkőcök. Mindenkinek külön szobája volt. A kislány a királynő szobájában aludt mivel a királynő nagyon megkedvelte. Másnap reggel asztalhoz ültek, és ínycsiklandozó ételeket ettek. A reggeli után négylovas szánnal mentek erdőt, országot látni. Megnézték a Hópehely falut. Ez a falu neve volt. Ebben a kis faluban mindenki fehér ruhában járt. Boldogok voltak. A kislány kíváncsi volt és megkérdezte a királynőt, hogy miért Hópehely a falu neve? A királynő elmesélte, hogy ebben a faluban készítik a hópelyhet. Elmondta, hogy itt készítik a csillámport, amiből lesz a hópehely. A szánozás után visszamentek a kastélyba. Este lefekvéskor a kislány szólt a Királynőnek, hogy haza kell mennie, mert bizonyára már keresik. A királynő elkeseredett, de elengedte.
Haza is ment Arany. Elmesélte a szüleinek, hogy mi történt vele, de ezt már tudták, mivel az elárusító hölgy elmondta, hogy mi fog történni, hogy a kislány elmegy Hóországba. Három nap múlva hívogatta a gömb Aranyt. Kissé félt, de rájött, hogy a királynő hívja. Megint elmondta a bűvös mondatot és ott termett ismét a kastély kapujában. Bement a királynőhöz, aki szomorú volt. Kérdezte Arany, hogy mi történt, hiszen a királynő mindig boldog volt. Ekkor válaszolt a királynő, hogy az egyik gyerek ellopta a csillámport, amivel készítik a hópelyheket, és ha nem találják meg, akkor elveszik Hóország. Arany napokig kijárt az erdőbe gondolkodni, hogy ki lehetett a tettes. Az erdő számára egy nyugodt hely volt azért járt ki oda gondolkodni, ott jobban felszabadultak a gondolatai. Pár nap után boldogan szaladt a királynőhöz, hogy elmondja, hogy ki vihette el a csillámport. Hosszas beszélgetés közben elmondta, hogy ő kire gondol, mivel az a gyerek sokat érdeklődött Aranytól is a csillámporról. Hosszas győzködés után rávette a királynőt, hogy engedje el, hogy megkereshesse a tettest és visszahozhassa a csillámport. A királynő végül, igaz aggódva, de beleegyezett. Több napjába került, míg rátalált egy biztos nyomra, amin elindulhatott. Rengeteg kalandban volt része az út során. Sok nehézség után megtalálta a fiút, akivel harcba szállt, hogy visszaszerezze a csillámport. Kimerülve visszatért a kastélyba a csillámporral együtt. Bement a királynőhöz, aki arcán látszott, hogy már a remény is meghalt, hogy sem Aranyt, sem a csillámport nem látja viszont. Felcsillant a szeme, mikor a fáradtságtól térdreboruló Aranyt meglátta és kis kezeiben a kis zsákokat. Aranynak jobban örvendett, mint a pornak, valahogy azt el is felejtette, hogy azért ment el Arany. Kivette kezeiből a kis zsákokat, és a karjaiba vette Aranyt, úgy vitte a szobába, hogy lefektesse. Egész éjjel mellette ült és vigyázott álmaira. Másnap reggel az egész kastély és Hóország a kis Aranyt ünnepelte a hőstettéért. A királynő megjutalmazta Aranyt, a Hópehely falu hercegnőjévé tette. Arany nagyon örvendett ennek a jutalomnak, mert hisz mindig is hercegnő akart lenni. Arany néha-néha hazajárt szüleihez, habár nem ülhetett sokat, mivel ő már Hóország örök lakósa lett. András Zsuzsanna XIII.B
6 OLDAL
7 OLDAL
8 OLDAL
KIRÁNDULÁS SZINAJÁN Újabb élménnyel lettünk gazdagabbak. A román és a magyartanárnő meglepett egy hihetetlen kirándulással. A Pelesi kastélyban rengeteg, szebbnél szebb dolgot láttunk, sok mindent megtudtunk a kastély berendezéséről, például a pára- és füstelszívó technológiákról. Amit sajnálok az, hogy nem lehetett semmit megörökíteni, mert bűntettek volna érte.
A kastélyt 1873 és 1883 között építette a román királyi család, I Károly uralkodása alatt. A kastély neoreneszánsz stílusban épült német építészek tervei szerint. A Peleş Kastély az első kastély Európában aminek a világítása elektromos árammal történt, amit a saját villamos erőműve szolgáltatott.
A román- és a magyartanárnő szervezett kirándulást IX. és XII. osztályosoknak Brassóba a Fekete-templomhoz és Szinajára a Peleș kastélyhoz. Elindultunk reggel 8-kor. Útközben megálltunk egy benzin-
kútnál reggelizni, majd továbbindultunk Szinajára a Peles kastélyhoz. Megnéztük belülről a 70 szobás kastélyt. Visszafelé egy másik úton mentünk, és eltévedtünk. Hosszú idő után megtaláltuk a buszt, felültünk és indultunk Brassó felé. Ott bementünk a Mc. Donald’s–ba, majd mindenki elment vásárolni. Később találkoztunk a főtéren. Felmentünk a kilátóba. Gyönyörű látvány volt, látszott Brassó nagy része. Hazafelé a buszon sokat szórakoztunk. Nagyon jó volt, hogy jöttek a XII.-esek, jobban megismertük őket, s vigyáztak is ránk. Felejthetetlen kirándulás volt! Bartha Szende és Csutak Tünde-Éva IX.A
Karaoke Show Október utolsó péntekén megrendeztük a Karaoke Show-t. A kezdete nagyon nehéz volt. Este 18:00 órai kezdettel indult, és még csak a szervezők voltak jelen… 19:0-órától megkezdődött a Show. Összegyűlt pár diák. Osztálytársunk, Pál Zsolt volt a bátor, elsőnek kiállt, és megadta a kezdő lökést a diákságnak, bíztatva őket, hogy álljanak ki, énekeljenek, kacarászszanak. Aztán létrejöttek kis duettek is… Szerettük volna, hogy énekeljen a romántanárnő, de nem vállalta, „szégyenlős volt”. Inkább azt vállalták, hogy a
zsűritagok együtt énekeltek, kórusban. Csak az volt a baj, hogy a kocka fordult, végül a szervezőfiúknak is kellett énekelniük. Voltak támogatóink, akiknek sokat köszönhetünk: Köszönet a Madexportnak, Diószegi László tulajdonosnak, aki 10 szeletelt kenyérrel járult hozza a zsíros kenyér – akciónkhoz. Köszönet Csere Gyöngyvér román szakos tanárnőnek, aki hozta a zsírt és a pirospaprikát, Bitai Etele – Péternek, mert ő biztosította a teát. Jó kis buli kerekedett, végül aztán elég sokan akartak énekelni is! Daczó Árpád XII.A
Ökoiskola leszünk
PAJKOS
Az ökoiskola terv harmadik évében járunk. Az Ökoiskola Cím azon iskolák munkájának elismerése, melyek iskolafejlesztési, pedagógiai munkája képviseli a környezeti nevelés értékeit. A jelenlegi tanévben esedékes megszerezni a Zöld zászlót, ami az elmúlt két tanév Ökoaktivitásának kiértékelését koronázza. Az idei év Öko-irányelve: „Nem a Föld az embereké, hanem az emberek a Földé”. A 2008-2009-es tanévtől kezdődően, az Ökoiskola-terv első évétől, a Kós Károly napok alkalmával újrahasznosítható anyagokból divatbemutatókat állítottunk össze, bemutatókat tartottunk a víz-, a föld napja alkalmából, beszéltünk az egészséges
életmód titkairól, szelektíven szemetet is gyűjtöttünk. Az idei tanévet is jobb lábbal kezdtük. A végzős diákok által szervezett Mikulás-bulin egy mesébe illő Mikulási Ökodivat bemutatóval jelentkeztek a XIII.B osztály tanulói. Sándor Attila XIII.B
RÁDIÓS INTERJÚ A MIKULÁSSAL Ülünk egymással szemben, és magamban megállapítom, hogy pontosan erre számítottam, most mégis le vagyok nyűgözve. Arca üde, és tudást sugárzó a szeme, a bennük rejlő fény ezer év bölcsességét sejteti. Észrevétlenül kezdődik el az interjú, miközben meleg italt szürcsölgetünk, és a lassan végre tényleg beköszöntő télről beszélgetünk. Én: Mikor szándékszik nyugdíjba menni, mi a helyzet az utánpótlással? M: A Nyugdíjba menést 2012-re tervezem, hisz száguldanak kósza hírek, hogy, meghalunk. Az utánpótlás biztosítva van, rengeteg Mikulástanonc keres meg naponta, ír e-mailt, avagy küld üzenetet facebook-on. Gondoltam rendezek egy előselejtezőt, egy - úgymond Mik-faktort. Én: Csak a gyerekek írnak neked? M: Nem, számos levelet kapok naponta. Néha, a mai rohanó világban még az Angyal levelei is hozzám érkeznek. Természetesen kapok még levelet a BRD banktól ( fizessem ki a Mik-lak részletet) és édesanyám is havonta ír nekem, hogy mama jól van, tud még ajándékdobozokat készíteni. Én: Van valami kevésbé elcsépelt üzeneted, amivel reményt keltsél? Az átlagnál jobban megviselt az elmúlt időszak? M: Persze. Ezen személyeknek azt üzenném hogy.: Szavazzanak Erdély hangjára mert, Erdély hangjára szavazni jó. Én: Tudtad, hogy egy felmérés szerint a gyerekek 23 százaléka nem is emlékszik, mit kapott tavaly a Télapótól vagy karácsonyra? M: Nem, de, akkor idén mindenkinek memóriakártyát viszek. Én: Ez téged nem szomorít el? M: Nem, mert az ideire tuti mindenki fog emlékezni. Én: Tudod, hogy mennyire fontos vagy az embereknek? M: Sejtem, mert az idei “mennyire fontos neked a Mikulás” statisztikai felmérések adatbázisának eredménye azt mutatja, hogy az emberiség 58,823 % imád, 22,741 % áhítattal vár, 16,493% lelkesedik és 1,943% csalónak tartja az angyalt. Én: Mi a helyzet a feleségeddel? Hogy bírja, hogy az évnek nagy részét azzal töltöd, hogy Mikulás vagy? M: Feleségemet nem zavarja, hisz ő a GSD (Gift Sending Department) feje, tehát ugyanazon nemes célok vezényelnek. Én: Elárulod a feleséged igazi nevét? Mindig Mrs. Clausnak szólítod.
9 OLDAL M: Először a történelemben fölfedem a nevét… Mrs Claus igazából…, hú…sajnos oly régóta szólítom Mrs Clausnak, hogy jómagam sem tudom. UUPPSSZ! Én: Milyen nagy a Mikulás zsákja? Mikulás: Hát a megajándékozósnak annak van jó nagy. Én: Akkor hogyan közlekedsz vele, mikor egy-egy házhoz odaérsz? Nem viszed be magaddal a házba? Hiszen a kéményen sem férne be! Mikulás: Természetesen nem viszem be, kéményre tervezett ajándékledobócsővel oldom meg. Én: Mi van még a Mikulás szánjában a zsákon kívül? Mikulás: Hát mindig van nálam kávé, ropi, Gps és egy pót slusszkulcs. Én: Mennyire megerőltető mindez neked és a szarvasoknak? M: Meglehetősen kifáradunk, de jómagamat is és szarvasaimat is kemény fából faragták. Meg szeretném köszönni ezúton a Stay Fit Forever szponzorunknak az éves bérletét. Én: Mennyit vagy együtt a szarvasokkal? M: Annyit tudok erről mondani, hogy szarvasaimmal Avatarban élünk. Én: Van szerződésed a rénszarvasokkal?! M: Rudolffal életre szóló szerződésem van, ő a főnök, ő intézi az utánpótlást. Én: Mi az, amit nem tudsz megváltoztatni? Mihez nincs hatalmad? M: A Való Világ, az X Faktor és a Megasztár hatáskörébe nem tudok beleférni. Én: Nyilván rengeteg szörnyűséggel találkozol. Hogyan tudod ezt kezelni? M: 3 szó: Saridon, Bilobil és Béres Csepp. Én: Mit szólsz ahhoz, hogy sokan eleve azt mondják, butaság hinni benned, és a gyermekeiket is így nevelik? M: Engem is így neveltek, mégis itt vagyok. Agyban dől el minden. Én: Úgy érzed, kevesebben hisznek benned, a mai világban, mint régen? M: Kevesebben, mint az autonómiában, de többen, mint Băsescuban vagy Bocban! Én: Aggódsz amiatt, hogy a gyerekek már nem hisznek benned? M: Aggódom,persze, de tudom, hogy mindez az angyal műve, az ő sántikálásai miatt nem tudok teljes életet élni, de nem zavar a konkurencia,mert teljes erőbevetéssel, hű akarattal, szent hittel , átszellemült lélekkel hiszek a világbékében. Én: Mikulás! Boldog lesz a karácsony? M: Há hogy a viharba ne lenne az!!!!! Riporter: ……X-Professzor… Daczó Árpád XII.A
Karácsonyi üdvözletek készítése A X.B, XI.B és XIII.B osztályos tanulók Balázs Emőke tanárnő segítségével december 9. és 20. között karácsonyi üdvözleteket készítettek, amelyeket a karácsonyi ünnepség alkalmával az iskola alkalmazottainak ajándékoztak
10 OLDAL
PAJKOS
A HERCEGNO - SUCIU RÓBERT - XIII.C.
X-TREM Élet - Bartha Levente XI.B
11 OLDAL
Ez a történet arról szól, hogy egy BMX-es gyerek most költözött ebbe a városba, és senkit nem ismer. Azt hiszik róla, nem tud semmit, de szembesülnek a valósággal, kiderül ugyanis, hogy nagyon is sokat tud. A többit a következő részből megtudjátok.
Két fa beszélget: -Hát akkor viszlát! -Csaknem hazamensz?! -Nem, csak jön a székely meg a fia… én meg ledőlök egy kicsit. Öreg székely meg a fia fát vágnak. A fiú odasuhint, hát véletlenül levágja az apja lábát. Erre az öreg: - Áron, még egy ilyen és seggbe rúglak! Székely bácsika rohan a vonat után, végül csak elkésik, a vonat akkor gördül ki a peronról, mikor odaér. Erre a bácsi: - Eredj csak, eredj, a jegy úgyis nálam van! - Miről ismerik meg a székelyt a budapesti vidámparkban? - ??? - Bicskával eszi a vattacukrot. Áll a székely juhász a réten a botjára támaszkodva. Arra megy a többi juhász, meglátják, kérdik tőle: - Hát te meg mit csinálsz? - Gondolkodom. - És hol a fenében van a nyájad? - Azon gondolkodom... Ketten motoroznak az országúton egy Harley-Davidsonon. A vezető bőrdzsekije folyton szétnyílik, mert a cipzárja tönkrement. - Vedd fel a dzsekit fordítva! - javasolja a társa. Továbbhajtanak, de a nagy sebesség miatt egy éles kanyarban balesetet szenvednek. Egy gazda talál rájuk, aki telefonál a mentőknek. - Él még valamelyik? - kérdezik. - Az elől ülő még mocorgott - feleli a gazda -, de csak addig, amíg vissza nem fordítottam a fejét - Na vetkőzzék le! - De főorvos úr, kérem. - Mondtam, hogy vetkőzzék le! - Instállom, én… - Na, vetkőzzék gyorsan. A székely levetkőzik, az orvos megvizsgálja. Ránéz: - Magának, nincsen semmi baja! - Tudom! Én csak egy szekér fát hoztam. Székely bácsi kérdezi a fiától, hogy mennyi az idő. - 10 perc múlva kettő - feleli az, mire kap egy taslit. - Ezt meg miért kaptam? - kérdi szemrehányóan a gyerek, mire a válasz - Nem azt kérdeztem, hogy 10 perc múlva mennyi idő lesz!
- Mit mond a székely, ha meglát egy sündisznót? - Ez most vagy valami, vagy mi, vagy megy valahova. Székely bácsi megy a fiával az erdőben. Egyszer csak megkérdezi a fiú: - Ídesapám! Igaz az, hogy ebben az erdőben el lehet tévedni? Ídesapám!?!
Szerkesztőségünk: András Zsuzsanna XIII.B Bartha Levente XI.B Bartha Szende IX.A Csutak Tünde-Éva IX.A Daczó Árpád XII.A Hadházi Norbert IX.A Kádár Csaba X.D Kórodi István X.D Putyer Beáta XI.A Ráduly Izabella XI.A Sándor Attila XIII.B Suciu Róbert XIII.C Észrevételeket, ötleteket és újabb cikkeket várunk.
TAPASZD MAGADRA A ZENÉT! Az iPod Shuffle-t a ruhádra csíptetheted, innen már csak egy lépés, hogy a bőrödre ragasztod az MP3 lejátszót. Mondjuk a Skinny Player a jelenlegi formájában nem annyira szimpi, de végül is még csak koncepció. Két dolog nem tetszik a Skinny Player-ben: csak egy album fér rá, és nincs füles csatlakozója. Márpedig a hordozható zenelejátszónak ugye pont az a lényege, hogy viszed magaddal a zenét az utcára, sportoláshoz vagy bárhová. Ott pedig nem kéne a népet fárasztani a saját zenéddel, mert nem biztos, hogy másnak is az jön be, ami neked. Ha ettől eltekintünk, nem rossz az ötlet. Mindössze egy play/stop gomb van a tapaszon a flexibilis hangszórók mellett, így aztán tényleg nem nehéz, és nem foglal nagy helyet. Egy picike csík az akksija, ami az ember mozgásával töltődik. Éppen ezért semmilyen kábel nincs rajta, mert az akksit sem te töltöd, a fülest sem dugod rá, és a zenék is rajta vannak alapból. Az azért tényleg mókás lenne, ha egy zenekar ilyen ragtapaszon árulná vagy osztogatná a legújabb promó cuccait Sándor Attila XIII.B
A földrajztanár felszólítja Mórickát: - Definiáld nekem a szél fogalmát! - A szél olyan levegő, amelyiknek sürgős dolga van. Móricka! Ebben a dobozban reggel még két szelet csokoládé volt, most pedig csak egy van! Meg tudod ezt magyarázni? - Igen, apa! Reggel még nagyon sötét volt, és így nem vettem észre a másikat! Móricka és a szülei az olimpiát nézik otthon, épp a futóverseny kezdődik. Móricka megkérdezi: - Apa, igaz, hogy csak az első három kap díjat? - Igen, Móricka. - Akkor a többi miért fut? Móricka kérdezi az anyukáját: - Mami, miért van az apunak olyan kevés haj a fején? - Tudod, kicsim, azért, mert sokat gondolkodik. - És neked miért olyan hosszú a hajad? Mórickát dorgálja az apukája: - Kisfiam, pont úgy eszel, mint a malacok! Igen, pont olyan vagy mint egy malac! Tudod egyáltalán mi az a malac? - Igen, papa! A malac egy nagy disznónak a gyereke! Móricka lestoppol egy kocsit az iskolába menet: - Bácsi kérem, vigyen el az iskoláig! - Nem arra megyek. - Annál jobb. Mórickát a suliról faggatja a szomszéd néni: - És melyik a kedvenc tárgyad az iskolában? - A csengő. Móricka hazajön az iskolából, ledobja a táskáját, és beáll a sarokba. Az édesanyja megkérdi: - Móricka, mit csinálsz ott? Mire Móricka: - Ezt tanultam az iskolában!
