ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK ÖN-KOR-KÉP esélyegyenlőségi melléklet augusztus szeptember

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK

T LE ÉK LL ME

„Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.” (Dosztojevszkij)

ÖN-KOR-KÉP • esélyegyenlőségi melléklet • 2009. augusztus–szeptember

A románál

nincs jobb hazafi a világon Szentandrássy István festőművész  A képei többségén szomorú, szigorú arcokat látok. – Pedig nem ez a szándékom. Ők, mint mindannyian, kiútkereső emberek. Péli Tamás mesterem és a reneszánsz szellemében festek. Pélitől tanultam azt is, hogy a test átalakul, ám a szellem soha nem romolhat meg. A szellemi lét szent és sérthetetlen, ugyanúgy mint a szent emberek hitele.  Azt mondta, hogy mindenki kiutat keres. Ön merre keresi? – Sokan mondják, hogy beleásták magukat a cigányság életébe. Én azt szeretném, hogy azok az emberek, akik eljutottak idáig, segítsenek kiásni a cigányságot abból a mérhetetlen történelmi vergődésből és mederből, amibe a történelem beletolt bennünket. Persze ehhez az is kell, hogy mi, cigányok is dobáljuk le magunkról azt a mérhetetlenül sok szégyengöröngyöt, amiket évszázadokon keresztül ránk szórtak. Ez az egyik köte-

lessége az én arcaimnak. Én cigányember arccal születtem, és ezt semmi pénzért, semmiféle hamis ígéretért nem cserélném el.  Pedig nyílván érték már atrocitások e miatt. – És fognak is, mégis azt mondom, hogy Magyarország, ahol 52 éve élek, még mindig a túlélhető országok közé tartozik, és akár még visszajavítható lenne mondjuk a ’70-es évekre, illetve a ’80-as évekre, amikor a romákat nem elviselték, hanem már kezdték elfogadni. Egyre gyakoribbak voltak a vegyes házasságok, a cigány fiatalok szép számmal jutottak be egyetemekre, főiskolákra.  Mindenkinek volt munkája, mi több: kötelező volt dolgozni. – Biztonságban éltünk. Ez az idő elmúlt. Most kell tanulnunk az újkori rettegést.  Gondolom, fél a gyönyörű kislányát kiengedni az utcára? – Amit érzek, az több, mint félelem.  Önnek milyen volt a gyerekkora? – Állami gondozott voltam. Ez nem szégyen, nem erény, ez egy elviselhetetlen adott helyzet, amit rendkívül nehéz volt akkor is túlélni, de most már lehetetlen.

Szentandrássy István festőművész | Születési év és hely: 1957-ben született Budapesten. | Munkásság: Péli Tamás tanácsára és mesteri támogatásával kezdett el foglalkozni a festőművészettel immár 25 évvel ezelőtt. Mesteréhez hasonlóan a reneszánsz és barokk hagyományokhoz nyúlt vissza inspirációért és alakította ki a maga sajátos, egyéni képzőművészeti jel- és eszközrendszerét.Műveire egyszerre jellemző az erőteljes tárgyiasság, gyakran a plasztikus formaalakítás, a felfokozott expresszivitás és a jelképalkotás.Munkásságának kiemelkedő része a Federico Garcia Lorca Cigány románcok című versciklusára készített képsorozata, a Triptichon című nagyméretű kompozíció és az ikonszerű stilizációval megalkotott Madonna-képei. | Kiállítások: Eddigi pályafutása során számos kiállításon vett részt Magyarországon és külföldön. Munkáit több hazai és külföldön megrendezett önálló kiállításon mutatták be. Művészete nagyban hozzájárul az európai és a hazai cigány kultúra megőrzéséhez, szervesen kapcsolódik nemzeti kulturális értékeinkhez. A Nyugat-Berlinben, Prágában, valamint a New York-ban rendezett kiállításokon mesterével, Péli Tamással együtt szerepelt. | Díjak, kitüntetések: Munkássága elismeréseként 1999. decemberében Kisebbségekért Díjban részesült. 1995-ben a főváros, két évvel később a XI. kerületi önkormányzat részesítette Pro Urbe Díjban.

 A szülei beadták az intézetbe vagy elvették tőlük? – Nem tudom. Szerintem a ’60-as években állami gondozásba vett gyerekek jobb, ha nem tudják, hogy miért kerültek intézetbe…  De ismeri a szüleit? – Anyám már meghalt. Akinek én a nevén vagyok, annak én nem vagyok a gyereke. Ez több mint kínos… Ezért nem szabad a múltban kutakodni. De az ember eredendő hibáinak egyike a valahova tartozás kényszere… A gyerekkori társaim összeomlását 70–80 százalékban ez okozta.  Visszatérve a jelenre: a munkanélküliség a bajok talán legfőbb forrása. A rendszerváltás után mindenhonnan először a romákat küldték el, azóta pedig őket veszik fel utoljára egy megüresedő munkahelyre. – Ez így pontatlan. Elsőként tönkretették, megszűntették, privatizálták az építőipari vállalatokat, ahol a vidéki cigányság többsége dolgozott. Tehát a változás főként a romákat érintette, de nem ellenük volt. Vigyáznunk kell a paranoiánkra. Az ember ne paranoiás legyen, hanem józan. Tudni kell azt is, hogy a vállalatokkal egy időben megszűnt a munkásszálló rendszer, és ezzel megjelent Magyarországon a munkanélküliek és hajléktalanok tömege. Érti, hogy ez nem cigánykérdés? Nem szabad bűnösöket gyártanunk a bűntelenekből. Még akkor sem, ha az európai idiotizmusnak már kétezer éves gyakorlata van a bűnösök gyártásában. Gondoljon csak arra, amikor a nép nem Jézust, hanem Barabást választotta.  Önnek hogyan sikerül kiemelkednie? – Nem emelkedtem én ki, én beemelkedni szeretnék.  Mégiscsak ismert, elismert képzőművész… – Háromszor nem vettek fel a Magyar Művészeti Alap tagjai közé… Mondván, nem ütöm meg a szakmai színvonalat.

ÖN•KOR•KÉP – ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK MELLÉKLET – 2009. augusztus–szeptember

13


Balkezes nagyapám emlékére (2000)

Krisztus (1999)

A holdas hold románca I. (1992–1993)

„Én a magyar nyelvet hihetetlen módon megtisztelem, mert a románál nincs jobb hazafi a világon. Sokkal jobban szeretem ezt az országot, minthogy cserbenhagyjam, még akkor is, ha gyűlöl. Érti?” Lindri (Álom) – Hommàge a Chaplin (1999)

14


Reneszánsz Madonna (2001)

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK  Magyarul nyugdíja sem lesz? A képeiből él? – Nem adok el képeket. Pályázatokból szerzett pénzből tudok festeni. Mióta megszűnt a feleségem munkahelye, egyike vagyunk a becsődölt banki károsult családoknak. Viszont van két gyerekünk, és a feleségem most többet tud velük foglalkozni. Én itthon festek, tehát sokat vagyunk együtt.  Mennyit dolgozik? Mennyit fest egy nap? – Ez nagyon változó. Ha nagyon beindulok, akkor napi tizennyolc–húsz órát.  Most mire készül? – Van egy álmom: a rákospalotai javító-nevelő leányintézet kápolnáját szeretném kifesteni. Acél Anna igazgatónő ajánlotta a lehetőséget. Már csak pénz kellene hozzá. Legalább harmincmillió forint.

Szindbád II. (2003)

 Ki a Madonna a képein? – A vágy, ami az asszonyokban régebben megvolt, és ma már nincs meg. A vágyat is urbanizálta a civilizáció. A szilikonok pótolják az anyakeblet…  A Madonnái nem szigorúak… – Mert ők szentek. Mindegyik szentnek a szája szegletében ott van egy nagyon pici mosoly. Ennyit csalhatok. Többet nem, mert a szakrális festészet a történetisége révén megköveteli a tiszteletet és alázatot.  Mikor találkozott a vallással? – Az általános iskolában volt egy nagyszerű tanító nénim, aki azt mondta, ne tartsam fel őt a számtanórán, hanem menjek ki a parkba, és számoljam meg a csókákat. Ekkor mentem életemben először templomba. Ott volt az iskola mellett. Mérhetetlen sötét és nagyon hideg volt. A tömjénfüst szagát ma is az orromban érzem… A látogatás életem nagy találkozása volt a szentképekkel. Nem értettem, hogy miként

kerültek oda, és nem tudtam azt sem, hogy mi is a festészet. Csak azt tudtam, hogy ezek ott vannak, és valami nagyon furcsa szag párosul hozzájuk. Többször álmodom ezzel a templommal. Emlékszem még arra is, hogy a pap néha bejött gyakorolni az orgonán. Ez a ’60-as években volt. Akkor még falurádió volt, meg Szív küldi szívnek szívesen, és a párttitkár bejelentette, ha a pap orgonálni mert. Ezért nagyon halkan muzsikált.  A képein mindenki roma… – Soha az életben nem jutott a cigányság szakrális festészethez. Márpedig én, roma emberként vállalom ezt. Vállalnom kell. Nem tartom fontosnak, hogy Jézus nálam cigány legyen, de azt gondolom, hogy minden nép felelőssége, hogy a saját színére, a saját arcára, a saját történelmére fesse őt. Így lett nálam cigány arca Jézusnak, Szindbádnak és a Madonnának is. Az én őseim cigányok voltak. Ha magyarok lennének, akkor magyar arcúak lennének a festményeimen szereplő alakok. Ugyanakkor atyamestereimnek tekintem Nagy Lászlót és Pilinszky Jánost. Én a magyar nyelvet hihetetlen módon megtisztelem, mert a románál nincs jobb hazafi a világon. Sokkal jobban szeretem ezt az országot, minthogy cserbenhagyjam, még akkor is, ha gyűlöl. Érti? A nem roma szülők felelőssége, hogy a gyerekeik ne legyenek raszszisták, az én felelősségem pedig az, hogy a gyerekeim ne legyenek magyarellenesek. Semmilyen ellenesek…A közös út: a megértés. Semmilyen társadalom nem működik, illetve abban a pillanatban leáll, ahogy a megértés megszűnik. Mi most itt tartunk. Nem volt kérdés mondjuk a hetvenes években, amikor a hippik azt mondták, szeressük egymást, és kék virágokkal nyomultak jobbra-balra. Ez a feeling majd’ húsz évig kitartott. Ebben nőttem fel én. A hetvenes években egy magyar értelmiségi, roma és nem roma, valahová szeretett volna tartozni, és közösen a legnagyobb ellenséget, a kommunista diktatúrát szerette volna legyőzni. Ez a győzési kényszer valamilyen szinten összehozta az embereket. Sokkal szolidárisabbak voltak, megértőbbek, és nem engedték egymást sem zsidózni, sem cigányozni. Nekem most az a kötelességem, hogy a gyerekeimnek biztosítsak valamit, ami a boldogsághoz vezet. Sokfelé járok, beszélgetek tanárokkal, roma fiatalokkal. Nyitottak, okosak, finomak és rendkívül kíváncsiak. És senki nem válaszol

a kérdéseikre őszintén. Én pedig egyedül nem tudom pótolni azt, ami a társadalom dolga lenne.  És mit mond nekik? – Hogy ez a nép főnixi helyzetben van. A poraiból kellene újjáépíteni magát, egy újfajta történelmi tudattal, újfajta értelmiségiekkel. Bizonyos dolgokat tudatosítani kellene ebben az országban. Például azt, hogy a romák kulturális különbsége hatezer évre nyúlik vissza. Még akkor is így van ez, ha sokan nem hajlandók tudomásul venni, mint ahogy azt sem, hogy vannak olyan mesterségek, amiket a század elején még csak a romák tudtak, amiket mi hoztunk Európába. Mi az emberi létezés alapját, a túlélés technikáját hatezer éve tanuljuk. Igaz, Európában csak nyolcszáz éve vagyunk jelen, de tudjuk, ismerjük az egész világot. Elpusztíthatatlanok vagyunk, bárhogy is törekednek rá.  Mi lenne az első dolog, amin változtatna? – A szabad akaratú cigányokkal együtt, akiknek még nem törték meg a szabadságérzetét, keresnék egy új bolygót.  A bolygó nagyon szép szimbólum. Reálisabb elképzelése is van? – Ha még egyszer születnék, négy-ötféle kultúrát és a kisebbségek történetét tanulnám meg, mert akkor meg tudnék győzni hozzám hasonló elkötelezett embereket, hogy indítsunk el egy változtatási folyamatot.  Érdekes, hogy nem a pénzt említi. – Mert nem ezen múlik. Annak idején az intézetből, Mikszáth egykori kúriájából, kijártunk a falusi iskolába, ami Nógrád megyében, egy főként szlovákok lakta településen, Horpácson volt. Ez az időszak a magyarázata annak, hogy miért szeretem és tisztelem a magyar embereket. Nyaranta kijárhattunk az aratásra, ahol vizet vittünk az aratóknak. Cigányoknak, magyaroknak… Cigány és magyar gyerek, asszonyok és férfiak a legnagyobb egyetértésben, barátságban dolgoztak. Mivel én ilyet is megéltem, nagyon közel kerültem a magyar emberekhez. Én a magyar emberekre gyerekként felnéztem, és ezt nem vagyok hajlandó most sem alább adni. De! Ők nem nézhetnek le. Mert ha én fel tudok rájuk nézni, akkor néha ők is magasodjanak fel hozzám. És a gyerekeimhez. Érti?


15


…igenis szokta a cigány a szántást… Daróczi Ágnes, a Romédia Alapítvány alapítója és a Phralipe Független Cigány Szervezet alelnöke  Úgy tűnik, megvannak a romagyilkosságok elkövetői….A tragédia idején láttalak a híradásokban Kislétán… – Ott voltam a többi helyen is… Hogy mit csináltam? Velük sírtam… Mást nem tehettem, és azt mondtam nekik, hogy szervezzék meg magukat, keressék meg a települések vezetését és a polgárőrséget, és együtt járőrözzenek. Osszák be szépen; ne virrasszanak mindannyian mindig, mert úgy kifáradnak. És persze megpróbálom a Roma Integrációs Tanácsban azt is elmondani, az teljesen rendben van, hogy a rendőrség kapott egymilliárd pluszt, meg hogy a polgárőrséget is támogatják, de a rendőrség a mienk is, a polgárőrség a mienk is, legyen gondjuk arra is, hogy őrizzék a veszélyeztetett cigánytelepeket. Azt is el tudom képzelni, hogy az őrzést, közmunka keretében végezzék munkanélküliek. Nem csak a falu közepét kell vigyázni, virágosítani és tisztán tartani. Arra is legyen gondja az önkormányzatnak, hogy a szeméthalom ne a cigánytelep szomszédságában gőzölögjön. És akkor most vitatkozhatunk, hogy mi volt előbb a cigánytelep vagy a szeméthalom. A férgek, a rágcsálók nem állnak meg a cigánytelep végénél.  Ha rajtad múlna, hogyan javítanál a cigányság helyzetén? – Cigányokról nem lehet anélkül beszélni, hogy Magyarország problémáiról ne szóljunk. Először az országban végbemenő folyamatokat kell elemeznünk, majd azt, hogy ezek hogyan érintik a cigányokat. Ha az úgynevezett cigánykérdésről beszélünk, akkor egy három elemből álló problémahalmazt kell nevén neveznünk: a romák sokszoros fölülreprezentáltsága a szegények, a hátrányos helyzetűek között; a romákat körülvevő előítéletek, elszigeteltség és diszkrimináció jelenléte; a kisebbségi/nemzetiségi lét és jogérvényesülés elmaradottsága és korlátozottsága. A mindenkori hatalom ezeket a különböző tényezőket gyakorta kijátssza – az ideológiai, kommunikációs és politikai játszmák során – egymással szemben.

16

A szegénységet és a nyomor kultúráját roma sajátosságként, „öröktől meglévő” és változtathatatlan adottságként, irracionális, kezelhetetlen társadalmi fátumként jelenítik meg. A jogos roma kisebbségi/nemzetiségi igényeket úgy igyekeznek bagatellizálni, elnyomni, hogy demagóg módon szembeállítják őket a szegénység más nagyságrendű problémájával. „Kenyér kell a népnek, nem pedig múzeum, színház, anyanyelvi oktatás, intézmények.” Vagy: „a roma kultúra csak néhány megélhetési cigány értelmiségi ügye, a nép lakni, enni, dolgozni akar, nem cigány nyelven tanulni, kultúráját használni, fejleszteni. A romaellenes előítéleteket társadalmi adottságként elfogadva egyaránt elodázzák a roma kisebbségi/nemzetiségi, kulturális, oktatási, önreprezentációs és nyomorenyhítő igények kielégítését. A magyarázatot dr. Bársony János így fogalmazta meg a Beszélő című folyóiratban: „Az előítéletes többség úgysem helyeselné, nem fogadnák el az ’emberek’, csak a feszültségek növekednének tőlük. Vagy: képmutató módon nem véve tudomást a roma problémák súlyáról, a romák számáról, az őket sújtó előítéletek erejéről ugyanannyi önálló médiamegjelenést, kulturális, oktatási és információs lehetőséget, forrást biztosítanak számukra, mint pár ezer fős közösségeknek.”  Szerinted hogyan lehet kitörni a szegénység csapdájából? – Teljesen egyértelmű, hogy nagypolitikai akarat nélkül csupán rendkívül keveseknek sikerül. Társadalmunk eléggé zárt ahhoz, hogy az iskola ne kiegyenlítsen, hanem „újratermelje a hátrányokat”. Nem lehet elvárni a legalul lévőktől, hogy saját erejükből (és csak saját erejükből) megváltoztassák helyzetüket.  Hány roma él mélyszegénységben? – Ha nyolcszázezerre becsüljük a cigányság lélekszámát, sajnos azt kell mondanunk, hogy mintegy kétharmaduk a létminimum alatt él. Ez rendkívül nagy szám, de akkor sem fedi le az egész kört, amit szegénynek lehet nevezni.


„A cigányokról nem lehet anélkül beszélni, hogy Magyarország problémáiról ne szóljunk”  Mi az, ami speciálisan csak a cigányokat érinti? – Az, hogy nem tekintik nemzetiségnek, entitásnak és nemzetalkotónak a cigányságot. Nemzetiségi intézményeket arra hivatkozva nem hoznak még mindig létre, hogy azok csak néhány megélhetési cigány értelmiségi önmegvalósítását szolgálnák, és hogy vannak ennél sokkal súlyosabb problémák, majd ha a szegénység problémakörét megoldjuk, akkor majd előrébb jutunk.  Legalább ilyen súlyos probléma a raszszizmus is… – A rasszizmus ellen harcolnak, de az igazi harc az lenne, hogyha oktatnák a mi több száz éves közös történelmünket is, hogyha fölmutatnák a magyar történelem cigány hőseit, hogyha vállalható énképet kapnának a gyerekek az iskolában, és hogyha mindezt persze nemcsak a cigánygyerekek, hanem minden gyerek megtanulná. Meggyőződésünk szerint a romák múltjáról és jelenéről összefüggéseiben, a kulturális sajátosságok és az együttélés évszázadainak figyelembevételével érdemes alakítani a közgondolkodást, amelynek formálásában kutatók, tudósok, közéleti emberek és a cigányság soraiból jött értelmiségiek meghatározó szerepet játszhatnának. Annál is inkább így van ez, mert tapasztalataink szerint a szakmailag felkészült, átfogó képpel rendelkező értelmiségiek többsége mára marginalizálódott, tudásuk és gyakorlatuk a közéletben és a tudományban nincsen olyan mértékben igénybe véve, mint ami joggal lenne elvárható. A mi Paradigmaváltás című dolgozatunknak ez a lényege.  És mi lenne a megoldás? – Szükségét látjuk, hogy a tervezés-végrehajtás-értékelés szintjein bevonják a roma közösségeket és a roma értelmiséget. A szubszidiaritás elve természetesen meghatározó, de számolnunk kell azzal, hogy a hátrányos helyzetű településeken éppen a helyzet megváltoztatására képes kapcsolati és kulturális tőke hiányzik, az értelmiség eltávozása jelenti a végleges leszakadást. Különösen igaz ez a cigány közösségek esetében, ahol az értelmiség rendkívül alacsony lélekszámú. A fel-

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK zárkózást, településfejlesztést elsősorban az importált, helybevitt források és fejlesztéssel foglalkozó szakemberek állandó jelenléte tudná katalizálni. Továbbá javasoljuk a tulajdonviszonyok tisztázását, ugyanis a cigánytelepek évtizedek, de meglehet évszázadok óta telekkönyvi tulajdonjog bejegyzése nélkül léteznek. Rendezni kell a viszonyokat, amelynek révén a területcsere és a kölcsönfelvétel egyaránt könnyebbé válik, a telepfelszámolás első ütemeként mindenképpen szükség van rá. Fontos kérdés az is, hogy ki birtokolja a cigányságról alakított kép attribútumát? A társadalmi szegregáció erősödésével ugyanis olyan mértékben csökkentek a személyes találkozási alkalmak, hogy a cigányságról kialakított kép birtokosa elsőrendűen a többségi média. Ezzel a felelősséggel többségük nincsen tisztában, vagy ha igen, nem tudnak mit kezdeni vele. Média monitoring center kialakítására van szükség, amely egyik részről tematizálni képes a többségi médiát, másik részről felkészült újságírók és ügyvédek segítségével követi és reagál az elszabadult közbeszédre. Meg kell szüntetni az elmaradott régiók további leszakadását, aminek egyik oka az, hogy onnan a vállalkozói és értelmiségi réteg elvándorolt. A fejlődést segítené, ha nem csupán pályázatok útján lehetne elérni fejlesztési forrásokat, hanem a regionális fejletlenség függvényében álljanak rendelkezésre meghatározott források. Együttműködést szorgalmazunk a tudományos intézmények és a közintézmények, valamint a civil szervezetek között. Például a megyei múzeumoknak legyen a helyben élő kisebbségek – köztük a cigányság – történetére, hagyományaira stb. vonatkozó gyűjtési és kiállítási része. (A jelenlegi felkészületlenséggel számolva sokat segíthetnének a kisebbségi és roma civil szervezetek a gyűjtés- és kiállításszervezésben.

Kitűnő példa a Lajosmizsei Helytörténeti Gyűjtemény és a helyi roma közösség, valamint az iskola együttműködése.) A történelemkutatásba férjen bele az együttélés évszázadainak dokumentálása, rangján értelmezése, tanítása. A holocausztkutatás terjedjen ki a romák sorsának nyomon követésére, bemutatására is. Stb., stb.  Mit javasoltok az oktatás területén? – Hogy az oktatásban érvényesüljön a hazai kisebbségek – köztük a romák – életét, részvételét a történelmi folyamatokban tárgyaló része. A kisebbségi kutatóintézetek, de civil szervezetek is rendelkeznek oktatási segédanyagokkal, amelyeket kitűnően lehetne hasznosítani a pedagógusképzésben és az oktatásban is. A Romédia Alapítvány által készített Historia romani-roma történelem oktatófilm-sorozat bekerülhetne az oktatási segédanyagok sorába és hasznosulhatna a közép- és felsőoktatásban, valamint a pedagógus továbbképzésben, hozzásegíthetne egy új szemlélet kialakításához.  A médiának nagy adósságai vannak a romákkal szemben… – Igen. A médiában pusztán kuriózumként vagy konfliktusos helyzetben jelennek meg a kisebbségek. Különösen fontos, hogy karakteres roma arcok legyenek láthatók a képernyőkön, az indirekt befolyásolás lehetőségét kihasználva. A diplomás roma fiatalok médiába irányítása, ösztöndíjjal való továbbképzése megerősítésre váró, hasznos folyamat. A Roma Produkciós Iroda Alapítvány kezdeményezése áttörést hozhat az elektronikus médiában. Az MTV-ben a műsorkészítő roma fiatalok jelenléte és szemléletmódja jótékonyan befolyásolja a romaképet. A Duna Televízió és a Romédia Alapítvány együttműködése ígéretesnek mondható: a Roma Történelem filmsorozat

Daróczi Ágnes újságíró, szerkesztő-műsorvezető | Születési év és hely: Berettyóújfalu, 1954. november 18. | Tanulmányok: KLTE Kossuth gyakorló gimnázium, Debrecen, ELTE Bölcsész Kar, magyarnépművelés szak | Munkahelyek: Népművelési Intézet (ma: Magyar Művelődési Intézet), Magyar Televízió | Közéleti tevékenység: Megszervezi a roma képzőművészek országos kiállításait. A roma folklórmozgalom elindítója, fejlesztője, a hagyományőrző cigány folklór együttesek találkozóit szervezte. Résztvevője volt a Cigány dolgozók a fővárosi építőiparban című kutatásnak.Nemzetközi cigány kulturális találkozókat szervezett. Az Amalipe Cigány Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alapítója, 1992-ig elnöke. A Phralipe Független Cigány Szervezet ügyvivő testületének tagja, a miskolci Gettóellenes Bizottság egyik alapítója. Az EUROM nemzetközi cigány szervezet vezetőségi tagja. Alapítója és kurátora a Romédia Alapítványnak. Kurátora a Bezerédj Alapítványnak.Alapító-kurátora az ERIO – nemzetközi roma lobbi szervezetnek. Az Európai Roma/Travellers Fórum egyik alapítója és a közgyűlés egyik alelnöke. | Díjak, kitüntetések: Tolerancia díj, Pro Cultura Hungariae – Kodály Zoltán-díj, Göncz Árpád-díj, a Budapesti Amerikai Nagykövetség emberjogi díja, Vígh Mónika-díj, a Szabad Demokraták Szövetségének nőnapi díja.

bemutatásán túl saját roma adás (targeting) elindításán munkálkodnak, és ugyanakkor van egy világjáró sorozatunk, amely romák szemével láttatja a nagyvilágot (meanstreaming).  De nemcsak a médiának, hanem a kultúra többi területeinek is lennének feladatai… – Alapkérdés, hogy a kutatóintézeteknek legyen a kisebbségek kultúráját, történelmét stb. feltáró munkatársa. Legalábbis elgondolkodtató az a tény, hogy a roma kultúrát, történelmet kutató nemzetközi hírű szakembereinknek nincsen helye például az MTA Kisebbségkutató Intézetében. A roma rádió országos adása vonatkozási pont lehetne a legnagyobb lélekszámú kisebbség életében.  Ehhez képest az érvényben lévő iskolai történelemi atlaszból a cigányság és a holokauszt kimaradt. – Vagyis azt mondhatjuk megint, nem véletlenül tart az ország ott, ahol.  Érdekes, hogy Szentandrássy Istvánhoz hasonlóan te sem a pénz hiányát tartod elsődleges gondnak. – Természetesen nem. Ugyanis nem minden pénz kérdése. És egyébként is, pénz arra van, amit a politika meg az emberek fontosnak tartanak. Ha valami fontos, akkor megterem hozzá a feltétel is. Előbb az a kérdés, elég fontos-e, hogy békesség legyen Magyarországon. Mert jelenleg egy csendes háború zajlik a szegények és a jobbmódúak között. És amíg ilyen tömegek élnek mélynyomorban, addig azzal kell számolni, hogy a szegények onnan vesznek el, ahol van. De ha azt gondoljuk, másképp is lehetne élni, akkor szembe kell nézni például azzal, hogy a cigányok csak azért, mert cigányok, kimaradtak a földosztásból ’45-ben. És mert már akkor is kimaradtak, kihagyták őket a rendszerváltáskor is. A tulajdonhoz juttatás végképp és egyáltalán nem történt meg. És így van ez akkor is, ha nem tagadhatjuk, hogy megindultak a telepfelszámolások, de ha megnézzük, hogy hova épültek ezek a jobb minőségű épületek, akkor azt látjuk, hogy belvizes, mocsaras, lehetetlen körülmények közé vagy éppen magasfeszültség alá. Azt mondjuk: alkotmány adta jogunk, hogy egyenlők vagyunk. A gyakorlatban azonban a cigányok láthatatlanok. Csak halmozottan hátrányos helyzetűeket ismer a szakzsargon, a szakpolitika. És mi van ezzel szemben a gyakorlatban? Ha munkát keresünk, nagyon gyakran éppen azért nem kapunk, mert cigányok


17

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK vagyunk, a gyerekeink rosszabb minőségű oktatást kapnak, nem egyszer cigány osztályokban elkülönítve, szegregáltan. Ha lakhatásról beszélünk, akkor a faluszéleken, az infrastruktúrával rosszul ellátott, leszakadt régiókban él a cigányok több mint fele. A szolgáltatásokhoz való hozzáférésben nagyon gyakran tapasztalunk rasszizmust, vagyis a mindennapi életben nagyon is láthatóak vagyunk.  De ugyanakkor hivatalosan nem lehet számon tartani, hogy ki cigány és ki nem. – Ez tévedés. Ez tévedés! Az Európai Unió kifejezett elvárása, hogy az indikátorokat meg kell nevezni. Mit mond? Látni akarom, hogy valóban az a térség, az a csoport, az a személy, aki az európai forrásokból részesül, milyen helyzetben van, és miért kapja a támogatásokat. A cigányok láthatatlanok. Semmiféle statisztika nincsen. A magyar jogrend úgy rendelkezik, hogy valamelyik kisebbséghez tartozás szenzitív adat, amivel kizárólagosan a tulajdonosa rendelkezik. A cigány nem szégyelli a származását, de gondold csak el, mi lenne, ha a munkaügyi központban egy munkanélküli cigány ember azt mondaná, kérem, tartsák számon, hogy én cigány vagyok, és alkalmazzák a pozitív diszkriminációt.  Mi történne? – Akkor se vennék fel egy munkahelyre. A Phralipe Független Cigány Szervezet példának okáért előállt a Roma Integrációs Tanács ülésén egy javaslattal. Azt mondtuk, hogy a fejlesztési forrásoknál, az állami munkahelyeken kifejezetten érvényesítsék a cigányságra vonatkozó esélyegyenlőség megteremtését. Ha egy településen a cigányság aránya x, akkor az állam által finanszírozott munkahelyek fele biztosítottan nekik jusson.  Még mindig visszatérnék az adatkezeléshez… Tehát arról van szó, hogy azt, aki romának vallja magát, azt részesítsék előnyben. – Aki nem vallja magát annak, azt nem lehet előnyben részesíteni. De ehhez meg kellene szüntetni azt a gyakorlatot, miszerint a jegyző dönti el vagy éppenséggel veszi tudomásul, hogy valaki egy kisebbséghez tartozik. Mert azt, hogy valaki egy kollektívához tartozik-e vagy sem, azt csak a kollektíva döntheti el. Amikor a magyar igazolványt osztották például Erdélyben, nem a helyi román jegyző mondta meg, hogy ki a magyar. El sem tudod képzelni, itthon hányan vállalnák, hogy ők romák, ha egyszer az életben valamiféle előnyük származna belőle.

18

 A Phralipe Független Cigány Szervezet, aminek alelnöke vagy, miként tud az egyes településeken segíteni a romáknak? – Ez a szervezet a maga sok csápjával, mert legalább 38 helyi tagszervezete van, de ennél kiterjedtebb a kapcsolatrendszere, megpróbálja a helyi konfliktusokat kezelni, amik – a többi között – azért tudnak rendkívüli módon kiéleződni, mert a cigányoknak nincsen alkalmuk a közvetlen környezetükben az emberi arcukat megmutatni. Országszerte kialakult egy kiszorítósdi, és még a segélyakciókban sem kérdezik meg őket, kinek és mennyi járna az adományokból. De ez nemcsak a cigányokat érinti, hanem az összes rászorultat. Vagyis, ha úgy tetszik, még igencsak akadozik a demokrácia gépezete. Ezt mi látjuk, és megpróbálunk tenni ellene. Egyrészt úgy, hogy a romákat arra bíztatjuk, fogalmazzák meg a saját érdekeiket, és ehhez nyerjék meg szövetségesnek és partnernek a helyi önkormányzatokat. Az első lépés mindig a párbeszéd. Úgyhogy én ezúton is azt kérem a helyi önkormányzatoktól, hogy vegyék komolyan a közeledési kísérleteket, és ők maguk is szorgalmazzák a párbeszédet. Fontosnak tartom, hogy ne feltétlenül a saját jobb kezüket keressék a helyi cigányvezetőben. Hanem, ha úgy tetszik, a legbátrabb vitatkozó partnert. Mert ő mélyebben látja a problémákat, és éppen ezért többet fog tudni nekik segíteni…  …mint egy szervilis ember. – A második, legalább ennyire fontos dolog, hogy legyenek közös akciók. Az is jó, ha a polgármester elmegy a romák rendezvényeire, mert azt ők nagyon nagy megtiszteltetésnek érzik. Ez egyféle szimbolikus kinyilvánítása és elismerése annak, hogy ők is településhez tartoznak. Ha ez így van, és ezt komolyan gondolják a település vezetői, akkor a következő lépés az, hogy a cigányok is képviseltethessék magukat a különböző eseményeken. Például március 15-én vagy október 23-án, amikor a helyi cigányszervezet is elhelyezhetné a maga koszorúját. Ezek rendkívül fontos jelkép-értékű lépések, mert azt fejezik ki, hogy ha egyek az ünnepeink, akkor egyek a gondjaink a jelenben, és egy a jövőnk is.  A magyarmecskei polgármester asszony elmondta hogy egy cigány család a falu közepén most vett egy házat. Az asszonyt fölvették az óvodába kisegítő alkalmazottnak, hogy a család mielőbb beépülhessen a faluba. – Látod, milyen fontos dolog ez? Hány meg hány olyan települést ismerünk, ahol mondjuk tíz százalék a cigány népesség aránya, és


közülük még sincs egyetlen egy alkalmazottja sem az önkormányzatnak. Még takarítónak sem veszik fel őket. Nem véletlenül vannak elkeseredve a cigányok, hogyha azt látják, hogy még érettségivel vagy szakközépiskolai végzettséggel sem kapnak munkát az önkormányzati intézményekben. Ha vissza akarjuk hozni őket ebből a letargiából és nihilből, akkor apró lépések sorozatát kell megtenni, ami később rendkívüli módon kamatozik. Ott vannak a bátaszékiek, akik 50 évre szóló bértelket kaptak, s ma már 30 hektáros gyümölcsösük van. Barackot meg meggyet telepítettek, mert meg akarták mutatni az egész világnak, hogy igenis szokta a cigány a szántást. Csak adjanak hozzá földet. Vagy ott vannak az igriciek, akik apró parcellánként vásároltak össze 5 hektár földet, és most a legmodernebb technológiával, csöpögtetős öntözéssel uborkát termesztenek. Csináltak maguknak munkát meg szövetkezetet. És már nem állnak sorban segélyért, hanem megkeresik a kenyérre valót. Ott tartottunk ugye, hogy nem minden pénz kérdése. Hát bizony nem. Látásmód, szándék, akarat, politikai hozzáállás… És szív is kell a változtatáshoz.

Javaslat az önkéntes regisztráción alapuló, esélykiegyenlítő foglalkoztatáspolitikai program beindítására a leghátrányosabb helyzetű vidéki térségek roma lakosságának felzárkóztatása érdekében (részlet)

Hol kezdjük a feladatok megoldását?* Először az államon. A Magyar Köztársaság még mindig az ország legnagyobb munkáltatója, emellett a legnagyobb megrendelője is. Ugyanakkor az állami alkalmazottak között minimális arányban foglalkoztatnak romákat. Ez különösen szembetűnő azokon a helyeken, ahol a legnagyobb a feszültség, a roma munkanélküliség és a nyomor. Nem tűrhető, hogy diszkriminációs vagy „kapcsolati tőkehiányos” okokból az állami foglalkoztatási körben arányainál meghatározóan kisebb arányban találhatók romák (állami intézmények, vállalatok, közművek, önkormányzatok és intézményei, állami megrendeléseken dolgozó vállalkozások tartozhatnak ebbe a körbe). A probléma kezelésére nincs más tényleges lehetőség mint a kvótarendszer. Jelen esetben azon a módon, hogy kötelező alkalmazási arányokat kell előírni a válságsújtotta régiókban, térségekben a foglalkoztatásra. Ez a kvóta, * Dr. Bársony János, PHRALIPE delegált – RIMB szakértő javaslata

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK javaslatom szerint a romák szociológiailag feltárt települési arányszámának minimum az 50 százaléka kell legyen a foglalkoztatóknál. Addíg csak kivételesen, a helyi roma képviselet testületi határozatával lehet nem romát alkalmazni ilyen feladatok ellátására új alkalmazottként e területeken, amíg a kvóta be nem telik, vagy az esélykiegyenlítésre jelentkezettek el nem fogynak. (A szociológiai adatfelvétel 1994 óta jórészt készen áll: Kertesi Gábor–Kézdy Gábor: A cigány népesség Magyarországon, sociotypo, 1998). Vita esetén közigazgatási szakértői egyeztetéssel lehet konszenzust találni. A kisebbségi választási névjegyzékhez hasonlóan össze kell állítani a roma esélykiegyenlítési névjegyzéket. Erre a településen azok jelentkezhetnek regisztrálásra, akik a foglalkoztatás területén roma voltuk miatt hátrányban érzik magukat, és esélykiegyenlítésben kívánnak részesülni, erről írásban nyilatkoznak. Az így jelentkezőket a helyi kisebbségi testület (önkormányzat vagy civil szervezet) írásos nyilatkozatával testületileg ajánlja listára venni. A lista a munkáltatók részére nyilvános. Ehhez a jelentkezők nyilatkoznak adataik ilyetén kezeléséről. A jelen jogi környezetben semmi akadálya nincs, hogy a kisebbséghez tartozás adatait így használják. A munkáltatók a kvótalistán szereplők közül választhatnak munkavállalókat a foglalkoztatásra. Szaktudást igénylő feladatnál a listáról lehet képzésbe irányítani munkavállalókat, és a képzés befejezéséig ideiglenesen, meghatározott ideig lehet mást alkalmazni helyettük. Állami kedvezményben részesülő beruházók esetében a kedvezmény feltétele az esélyegyenlőségi terv készítése és a kvóta alkalmazása a foglalkoztatásnál. Ezt az államnak, önkormányzatnak szerződésben kötelező rögzíteni. Hasonlóan a közbeszerzésben résztvevőknél. Ez lenne az első komoly lépés az esélykiegyenlítés irányába. A másik feladat az európai uniós komplex fejlesztési források felhasználásánál a kohéziós, esélykiegyenlítő projektek, projektrészek támogatása szintén kvóták segítségével. Itt a kistérségi roma lakossági arány 50 százaléka lenne a kvótaminimum, amely szerint a forrás ilyen arányban roma integrációs célokra juttatandó. Ezt a kisebbségi testületek és a pályáztatók folyamatosan ellenőriznék a leghátrányosabb térségekben. Projektek hiányában a pályáztató roma települési, településrészi komplex rehabilitációs pályázatot írhatna ki a forrásokra a lebonyolító, tervező szervezetek számára nyitottan, amelyben távlatos megoldást kell kidolgozni és végrehajtani a roma településrész lakás, foglalkoztatási, művelődési, infrastrukturális problémáinak együttes megoldása érdekében. Az oktatási diszkrimináció ellen Szakmai javaslataink vannak a roma oktatási diszkrimináció felszámolása és minőségének radikális javítása érdekében. Ennek lényege, hogy a kisebbségi szervezet vagy önkormányzat tanfelügyelői minőségellenőrző szolgáltatást igényelhetne diszkriminációs esetben, ha az iskola nem nyújtja roma diákjainak a minő-

ségi oktatást, illetve a roma fél ezt feltételezi. A minőségellenőrzés után minőséghiány észlelése esetén a kisebbségi önkormányzat megállapodna a pedagógussal és a szülővel a felzárkóztatási célról és a következő félév elvárt tudásszintjéről. Ennek eléréséhez esélykiegyenlítési utalványt ad a pedagógusnak a következő eredménymérés sikere esetén. Az utalványt a pedagógus válthatja be, és a költségvetés finanszírozza. Ismételt sikertelen felzárkóztatás esetén viszont a pedagógus köteles szakmai vizs-

gát tenni a pályán maradása érdekében, illetve előmenetelében visszaminősítik. Elkerülhetetlen a roma kisebbséghez tartozók egyéni és kollektív emberi méltóságának fokozottabb védelme a médiumok területén. Ehhez garanciális szabályozások és kellő szankciók szükségesek a média jogalkotásban. Ez is feltétele javaslataim társadalmi közmegegyezésének kialakításához a politikai szféra meghatározó csoportjainak, intézményeinek, pártjainak konszenzusa kialakítása mellett.

Mi nem cigányozunk... Máj Zoltán, Értény polgármestere „A település neve besenyő törzsnévből eredeztethető. Lakosságát kezdetben valószínűleg a Szent István királyhoz csatlakozó besenyő lovas katonai segédnépek alkották. Értényről csak a XVI. századtól maradtak fenn írásos emlékek. Az itt élő emberek megélhetésének alapját mindig az állattartás, a mezőgazdasági termékek, illetve a szőlő és bor előállítása képezte. Ehhez megfelelő feltételeket biztosítottak a kiváló minőségű termőföldek. Értény jó adottságainak köszönhetően gyorsan fejlődött, így életképes parasztgazdaságok alakultak ki.”  Mi igaz mindebből ma? – Sajnos nem sok. Tönkrementünk. Most nagyon rosszul állunk. Vagyunk vagy nyolcszázan a faluban, és szinte mindenki hátrányos helyzetű. Romák, nem romák egyaránt. A lakosság fele roma származású, de nálunk nincs békétlenség. Van egy roma tánccsoportunk, amire nagyon büszkék vagyunk.  Milyen arányú a munkanélküliség? – Nyolcvan százalékos. Az önkormányzat két-három embert tud foglalkoztatni, többre nincs lehetőség.  Miből élnek az emberek? – Segélyekből meg alkalmi munkákból.

 És akkor miből ad nekik? – Van nekem egy keretem, azt szoktam szétosztani…  Minek köszönhető, hogy a romák és a nem romák között jó a viszony? – Nagyon egyszerű a válasz: mi a romákat emberszámba vesszük.  Mit jelent ez? – Mi nem cigányozunk. Nálunk a faluban nincs rasszizmus. Én most az első ciklusban, tehát nem régen vagyok polgármester, de úgy gondolom, hogy az itt lakók értik, érzik, hogy mit szeretnék.

 A falunapon mégis jó volt a hangulat… – Mindent megtettünk érte… Délelőtt főzőverseny keretében bizonyíthatták képességüket az amatőr szakácsok, majd a közös ebéd elfogyasztása után, a délutáni kulturális programok között mindenki megtalálhatta a neki tetsző műsorszámot. Igyekeztünk mindenkinek a kedvében járni, hogy legalább egy napra feledtessük a gondokat.  Hogy tartja az emberekben a lelket? – Nehezen. Minden nap jönnek száz forintért, kétszázért… ÖN•KOR•KÉP – ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK MELLÉKLET – 2009. augusztus–szeptember

19

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK Máj Zoltán polgármester | Születési év és hely: Értény, 1948. szeptember 22. | Tanulmányok: Az általános iskolát Értényben, a középiskolát Budapesten végezte. Esztergályos és hentes végzettséget szerzett. | Munkahelyek: Budapesten dolgozott addig, amíg Érden saját vállalkozást alapított, ami a fia kezelésében a mai napig működik. 1990-ben jöttek vissza feleségével szülőfalujukba, úgy döntöttek, hogy Értényben is maradnak. 2006 októberében választották meg polgármesternek.

 Hányan dolgoznak az önkormányzatnál? – Most tizenöten. Négy és fél hónaponként cseréljük a csoportot.  Mindenki vállalja a munkát? – Igen, nincs vita. Mindenki dolgozni szeretne. Ezért is örültem annak, hogy két évvel ezelőtt a LEADER-pályázaton nyert a község 30 millió forintot, egy disznófarm kialakítására. Igen ám, de Budapestről lejött két ember, és elmagyarázta nekünk, hogy csak olyan farmot csinálhatunk, ami megfelel az unió követelményeinek. Na most, én úgy gondolom, hogy 30 millió forintból nem lehet ilyen farmot létrehozni.  És nem is kapták meg a pénzt? – Nem, és ezzel kútba esett a reményem, hogy munkát tudok adni jó néhány itt lakónak. Képzelje el, hogy volt harminc tehenem, 150 hektár földem, ahol romákat foglalkoztattam. Ugyanazokat 13 éven át. Sajnos el kellett őket küldenem, mert ötven forintért nem tudok tejet előállítani. Volt, nincs tehenészet!  Más pályázaton tudnak nyerni? – A LEKI, TEKI pályázatokon nyertünk. Ezért tudtunk egy szobát építeni az óvodához, valamint kibővítettük a vizesblokkot és az öltözőt.  A szegénység ellenére Értény szép, rendezett falu. A falunapon mindenki kicsípte magát, és jókedvű volt. – Dr. Pálos Miklós, a Tolna Megyei Közgyűlés alelnöke azt mondta, hogy a mai világunkban öröm olyan településen járni, ahol ennyi gyerek van, hiszen övék a jövő. Megható látni, ahol együtt ünnepelnek a fiatalok és az idősek, a romák és a nem romák.  Hogyan látja a jövőt, polgármester úr? – Ha nem lesz munka, akkor nagyon rossz idők, még rosszabb idők várnak ránk.  Sehol a környéken nincs munka? – Sehol, sajnos sehol. És annyira kevés pénzt kap az önkormányzat, hogy az alapvető kötelezettségeinket is alig tudjuk teljesíteni. Ha most még elvonnak tőlünk, akkor végképp reménytelen helyzetbe kerülünk.

20


 Idén még mit szeretne megvalósítani? – Mivel van egy igen eredményes kispályás futballcsapatunk, szeretnénk rendbe hozni a focipályára vezető földes utat. Ugyanis, ha esik az eső, nem lehet megközelíteni, és emiatt nagyon szomorúak a focisták. Hallottunk egy pályázatról, ahol lenne esélyünk, hogy pénzt nyerjünk az útépítésre. De megmondom őszintén, én nagyon nem bízom már semmiben sem. De azért próbálkozunk. Például egy olyan pályázattal, ahol a most alkalmazott védőnőnk számára eszközöket szeretnénk vásárolni. Sok a gyerek a faluban, ezért volt szükség a szakemberre, aki egyébként Koppányszántón is dolgozik.  Jövőre mit terveznek? – Van itt egy épületünk, amit közösségi háznak szeretnénk felújítani, de nem tudom, hogy lesz-e erre lehetőségünk.  Most hol tartják a rendezvényeket? – Egy nagyon lepukkant kultúrházban, amit rendbe kellene hozni. De miből?  Milyen bevételük van még az államtól kapott pénzen kívül? – Semmi más. Összesen 145 millió forintból gazdálkodunk.  Önnek mi ad erőt? – Bennem az tartja a lelket, hogy mivel itt születtem, itt voltam gyerek, erkölcsi kötelességem, hogy ne hagyjam elpusztulni a települést. Próbálok segíteni, ahogy tudok. Nekem elég sok pénzembe került ez a falu, tanúkkal is meg tudom erősíteni, de ezt hagyjuk is, nem akarok én hős lenni…  A saját pénzéből is áldoz? – Is. Meg olykor kapunk innen-onnan pár százezer forintot, és segít nekünk Rauh Edit államtitkárasszony is.  Mi az eredeti foglalkozása? – Több is van. Hentes, aranykalász tanfolyamot végzett mezőgazdász, de harminc évig Érden laktam és esztergályosként dolgoztam. Néhány éve otthagytam a fiamra a műhelyt és hazajöttem, mert azt gondoltam, hogy tehetek valamit a településért.  Nem bánta meg a döntést? – Nem. Nem bántam meg. Ma már nincs nagy távolság Értény és Budapest között. Csak az a nagy bajunk, itt a falvakban, nemcsak nekem, mindenkinek, hogy minden nagyon Budapest-centrikus.


Nem elmenni, maradni kell... Horváth Gézáné, Magyarmecske polgármestere  Nagyon szép honlapjuk van. – Igen, egy fiatal, főiskolai végzettségű munkatársunk, Hegyi Róbert készítette, aki az igazgatási munka mellett, kérésemre vállalta még azt is, hogy folyamatosan frissíti új információs bázisunkat.  Az egyik kép Stassburgban készült önről. – A Községi Önkormányzatok Szövetsége delegált a Néppárt-frakció szociális bizottságába, ahol a rendeletek előkészítési munkálatai folynak.  És úgy érzi, hogy ott hasznos tud lenni? – Igen, és sok megvalósítható elképzelést, tervet hozok haza. Itthon pedig megvitatjuk az önkormányzati szövetségben és a saját testületem körében – a falu érdekeit nézve.  A honlapon arra biztatja az olvasókat, hogy telepedjenek le Magyarmecskén. – Nagyon szeretném, ha minél többen érdeklődnének településünk iránt. Lehet, elfogultságnak tűnik, de nekem a környék legszebb falva: Magyarmecske.  A postát hogy tudta megtartani? – Az épületet a Magyar Posta átadta az önkormányzat tulajdonába, ugyanakkor fizeti az alkalmazottat. Ezt fontos vívmánynak tartom, mert azon túl, hogy a lakosság örül neki, példaértékű, hiszen amíg a mobil posta-

rendszer képviselője csak dudál a ház előtt, addig nálunk a körjegyzőségünkhöz tartozó négy falu lakossága gyűlik össze alkalmanként a postán, tehát van forgalom, és van lehetőség kimozdulni is otthonról.  Mit jelent az, hogy egyre bővülő az egészségügyi szolgáltatás? – Például, hogy az anya- és csecsemővédelem területén dolgozó védőnőnk már szűréseket is végez, amit örömmel vettek az itt élő asszonyok, lányok. Kiváló háziorvosunk van, aki gyermekgyógyász is. Pályázatok segítségével igyekszünk modernizálni kis egészségügyi központunkat, és a helyi igényeket is figyelembe véve szervezzük a szolgáltatási rendszert. Szoros együttműködésben dolgoznak a falugondnoki szolgálattal, amely a szállításban és a gondoskodásban is közreműködik.  Az önkormányzatok anyagi helyzete nem éppen rózsás, hogy tudják mégis fenntartani a különböző szolgáltatásokat? – Nagyon-nagyon nehezen. Sokat töri a fejét a testület, hogy mindig jusson pénz oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Hogy forráshoz jussunk a legapróbb pályázatokat is igyekszünk megcélozni. Hála Istennek eddig még mindig nyertünk.  Ön független képviselő. És a testület? – A testületem is független. Pontosabban: a választások kapcsán mindenki független jelöltként került a testületbe. Azóta már nyilvánvalóvá váltak a párttagsági hovatartozások, de ez nem jelent problémát a testületi munkában. Mezőgazdászok, vállalkozók, őstermelők a testületi tagok, van egy kereskedő és szociálpolitikus is köztünk. Mindenki előtt egy szempont lebeg: mi jó a településnek.  Sikerült már új lakókat Magyarmecskére csábítani?

– Igen. A falu központjában vett egy kis ingatlant egy roma házaspár, most éppen a lakás felújításával foglalkoznak. A fiatalasszony mostanáig gyesen volt, jelenleg a közmunkaprogram keretében az óvodában kisegítő feladatot lát el.  Milyen a munkanélküliségi arány a településen? – A 385 lakosból 48-an vannak rendszeres szociális segélyen. Sajnos nem mindenkinek tudunk közmunkát biztosítani. Jelen pillanatban tízenhárman dolgoznak a falu közterületének szépítésén: parkot gondoznak, árkot tisztítanak, temetőt takarítanak, füvet nyírnak.  Hány idős ember él a településen? – Nyolcvanegy személy. Nekik nyugdíjasnapokat szervezünk, ahol a felmerülő igényeiket meghallgatva tudjuk a támogatásokat alakítani. Fontos megemlíteni, hogy nemcsak a nyugdíjasokat, hanem a település minden rászoruló családját tudjuk támogatni az élelmiszer banktól kapott évenkénti rendszeres tartós élelemcsomagokkal. Ez több kilónyi lisztet, cukrot, tésztát, tejport, rizst, búzadarát jelent – mindez nagyon hasznos kiegészítés a családoknak. A nyugdíjasok mellett ugyanígy szolgálja a családok többségét a szociális földprogramunk, melynek keretében vetőmagot és apró jószágot biztosítunk a kérelmezőknek.  Önnek mi az eredeti foglalkozása? – Pedagógus vagyok. Óvoda-pedagógia szakon végeztem, sokáig óvónőként, illetve vezető óvónőként dolgoztam. ’87-ben kerültem Magyarmecskére, majd ’90 januárjában a gilvánfalvi óvodában kaptam vezetői pozíciót. Nagyon szép emlékeket őrzök a roma gyerekek és szüleik között töltött időszakból. Igaz, már akkor is az együttnevelésre törekedtem, ennek érdekében kezdtem jó hangulatú rendezvények és táborok szervezésébe. Mára már van egy óvónői végzettségű tanítványom, aki Magyarmecskén dolgozik az óvódában.

Horváth Gézáné (Orosz Katalin) polgármester | Születési év és hely: Beregszász, 1943. augusztus 21. | Tanulmányok: Pedagógiai Főiskola – Óvodapedagógiai szak. Környezetvédelmi- és Területfejlesztési képzésben vett részt 1998 és 2001 között. | Idegennyelv ismeret: orosz és ukrán nyelv anyanyelvi szint, angol középfok, horvát középfok. | Munkahelyek: 1962–1970: halmozottan sérült gyermekek nevelőintézete – Bene, Ukrajna. 1970–1983: óvoda – Majs, óvónő. 1983–1988: óvoda – Olasz, vezető óvónő. 1988–1994: óvoda – Gilvánfa, vezető óvónő és gyakorló óvónő. 1994–: Magyarmecske polgármestere. | Díjak, kitüntetések: 1998-ban a FŐNISZ Alapitványtól megkapta a Kistelepülések Nagyasszonya címet. 2008-ban a KÖSZ-től a Községekért, Kistelepülésekért, Kistérségekért elismerő oklevelet kapott.


21

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK „Dolgozni szeretek – a munka öröm és kötelesség. Hiszem, hogy megosztva magam, a jövőt szolgálom. S persze a mindennapok kedves gesztusai is visszajelzések arra, hogy folytatnom kell a munkát.”  Most már főállású polgármester. – Igen, de nem hagytam el a pályát, hiszen részt veszek – a Községi Önkormányzatok Szövetsége delegáltjaként – az Oktatási Minisztérium PolitikaiTanácsának munkájában is, ahol az új törvényjavaslatokat észrevételezzük, elemezzük.  ’94 óta polgármester. Jövőre is elindul a választáson? – Szeretnék elindulni, mert sok fejlesztő folyamatot indítottunk el, és azt gondolom, nem erőltetett törekvés, ha én is akarom befejezni. Gyönyörű iskolánk van, amihez tornaszobát tervezünk építeni. Most készítMagyarmecske Baranya déli részén, a megyén belül pedig az Ormánság város-hiányos tájegységében található kisebb központ. A megye vasúthálózata nem érinti, közúton a 6-os számú főközlekedési útról Szentlőrincnél Csányoszró felé leágazó 5805. számú úton, Királyegyházán keresztül közelíthetjük meg. Közvetlen szomszédos községként Gilvánfa, Gyöngyfa, Magyartelek említhető. A legközelebbi város a 13 km-re fekvő Szentlőrinc, illetve a 15 km-re fekvő Sellye. A megyeszékhely – Pécs – 32 km-es, Szigetvár 28 km-es, Siklós mintegy 40 km-es távolságban van. A felszín szinte teljesen síknak mondható, kivételt csak a Kisasszonyfához tartozó Kőrisi szőlőhegy dombjai képeznek. Az Ormánságra jellemző egykori mocsaras, ingoványos terület a melioráció következtében jelentősen megváltozott. Magyarmecske a Fekete-víz síkján fekszik, tipikus egyutcás falu. Külterülete 1136 ha, belterülete 59 ha. 1994 óta – polgármesteri munkám kezdetétől – a falu fantasztikus változáson ment át. Miközben minden alakult, tartósan megmaradt az iskolánk, óvodánk, jegyzői hivatalunk. Fontos ez, hiszen, ha azért látogatott el hozzánk, mert lakóhelyet változtatna – már tudja – érde-

22

jük a pályázatot. A jövő hónapban kezdjük el az óvoda bővítését, amire 19,4 millió forintot nyertünk pályázaton. Most készítjük a csatorna-pályázatot. A teljes közműmes megfontolnia Magyarmecskét, mert minden alapvető szolgáltatás helyben megtalálható. Folyamatosan bővülő egészségügyi szolgáltatásunk mellett a faluban jelenleg két bolt és egy italkimérés is van. Sok más faluval szemben nálunk a posta is működik. Vannak építésre alkalmas telkek és kis házikók, melyek várják a gondoskodó tulajdonosaikat.

vesítéshez már csak ez hiányzik. Van gázszolgáltatás, internetszolgáltatás, VIFI-falu vagyunk. A családok nagy része az önkormányzat segítségével jutott számítógéphez és internetszolgáltatáshoz.  Miért szereti ezt a munkát, polgármester asszony? – Dolgozni szeretek – a munka öröm és kötelesség. Hiszem, hogy megosztva magam, a jövőt szolgálom. S persze a mindennapok kedves gesztusai is visszajelzések arra, hogy folytatnom kell a munkát.  Akkor meg fogják újra választani. – Bízom benne, hogy látják a munkám eredményét, hiszen azért dolgozom, hogy nekik jobb legyen, és persze nekem is, hiszen én is itt élek.  Családja? – Özvegy vagyok. Egy lányom van, aki Pécsett dolgozik, gyógypedagógus, az Éltes Mátyás Egyesített módszertani Intézmény és Kollégium a munkahelye.

Igen, kedves Látogató! Mi azt gondoljuk, nem elmenni – maradni kell – építeni és tenni, hogy biztosítsuk gyermekeinknek és unokáinknak is azt, ami nekünk megadatott: egészséges, tiszta, érintetlen természeti környezetet itt az Ormányság szélén – és biztonságot a hitben és a munka szeretetében.


 Most ősszel mi a legfontosabb feladat, ami önre vár? – Elsődleges szerepet kap a csatornázási program. Elkezdjük az óvodafejlesztését, megtervezzük a költségvetésünket.  A helybeliek részt vesznek az óvodabővítésben? – Igen, de sajnálatomra csak a segédmunka szintjén, mert Magyarmecskén nincs megfelelően képzett szakember, sem helyi vállalkozó.


Annak a falunak van jövője, amelyiknek van jövőképe Halmai Gáborné országgyűlési képviselő  Mióta foglalkozik a vidék gondjaival, különös tekintettel a kultúrára? – Hivatalból 2002 óta, de miután népművelő vagyok, már a ’70-es évektől dolgoztam a szakmában. A ’80-as évek közepétől, amikor sokat változott a kultúraközvetítés, mi már úgy működtetünk programokat, hogy abban a város és környéke összefogásának gondolata is benne volt. Amikor a politika területére kerültem, 1998-tól helyi önkormányzati képviselő voltam, majd 2002-ben országgyűlési képviselő lettem, nem sokkal a ciklus kezdete után többedmagammal megalakítottunk egy vidékpolitikai koordinációs munkacsoportot. Ennek az volt a célja, hogy változtassunk azon a gyakorlaton, mely szerint a vidék gondjait államigazgatási szektoronként kezelik. Kérdés, ki foglalkozzon vidékpolitikával, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium vagy az Oktatási és Kulturális Minisztérium netán a szociális tárca? Szerintünk a kérdés sokkal komplexebb annál, mintsem, hogy egy-egy hivatal adja meg a válaszokat.

 És hová jutottak a gondolkodásban? – Kezdetben csupán néhány fontosabb feladatot térképeztünk fel. Például a tanyavillamosítást. Aztán megnéztük, hogy a költségvetés vidékfejlesztésre mennyi pénzt rendel a különböző tárcákhoz, majd programokat dolgoztunk ki a pénzek hatékonyabb felhasználására. Az egyik legfontosabb a kistelepülések egészségfejlesztése volt, hiszen ők vannak a legtávolabb a lehetőségektől. Elértük, hogy minden településen legyen újraélesztő készülék. Saját szakterületemen javaslatot tettünk egy, a kultúrát érintő fontos változásra, aminek megvalósítása még várat magára. Nevezetesen, hogy 2010re ne legyen olyan település Magyarországon, ahol nincs közösségi közművelődési tér és információbázis, a szükséges szakmai háttérrel és kapcsolatrendszerrel. A javaslatból eleinte annyi valósult meg, hogy elindult a Közkincs Program, amelyen belül a kormány támogatással és hitelprogrammal segítette a vidéki művelődési intézmények felújítását. A vidék társadalmáról szóló indító vitaanyagban Bőhm Antal (MTA) írja a vidék társadalmáról: „A nyugat-európai szocio-

Halmai Gáborné (Pócs Zsuzsanna) országgyűlési képviselő | Tanulmányok: 1971–75 között a közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskolába járt Győrben. 1979-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett népművelés-matematika tanári diplomát. 1985–87 között a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző karán biológia tanári diplomát kapott. 1991–92-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi karán környezetvédelmi tanár továbbképzésen vett részt. 1997-től 2000-ig a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahol felnőttképzési és művelődési menedzser képzettséget szerzett. | Munkahelyek: 1978-tól a a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház munkatársa, majd 1993–2002 között az igazgatója volt. 1983–2002 között a Környezetvédelmi Minisztérium Hollós László Természet- és Környezetvédelmi Oktatóbázisát vezette. Mellékfoglalkozásként a Janus Pannonius Tudományegyetem szekszárdi kihelyezett képzésén gyakorlatvezető, a szociális munkás képzésen pedig óraadó volt. A Bezerádj Pál Általános Iskolában négy évig biológiát tanított. | Társadalmi tevékenységek: Országgyűlési képviselő (Tolna megye).A Természet- és Környezetvédő tanárok országos egyesületének tagja. A Művelődési és Szabadidős Intézmények és Szervezetek Tolnatáji Szövetségének elnöke. A Kultúraközvetítők Társaságának elnökségi tagja. Az MSZP Tolna Megyei Területi Szövetségének elnökségi tagja. Szekszárd (Tolna megye 1. számú választókerülete) önkormányzati képviselője, frakcióvezetője. A Kulturális Központok Országos Szövetségének elnökségi tagja volt 2002-ig.

lógusok már évtizedekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra az ördögi körre, amely egy-egy helyi társadalom dráguló és romló szolgáltatását, ennek nyomán a fiatalok és vállalkozók eltávozását, s a vele járó öregedést és népességcsökkenést jelenti, ami tovább rontja és drágítja a szolgáltatásokat, és mindez a negatív spirál végén a település agóniáját prognosztizálja. Persze a települések életében is létezik egy természetes folyamat, települések szűnnek meg és élednek újjá, ugyanis minden településnek van valamilyen értéke, és ez lehet a túlélés záloga... A sikeres települések azonban sikereiket nem feltétlenül külső (állami) támogatásnak vagy a mindenáron való megmentő akaratnak köszönhetik, hanem azoknak a helyi (vagy kívülről jött) erőknek, amelyek képesek integrálni és együttes cselekvésre bírni a helység társadalmát.” Én is így gondolkodom, és hiszek abban, hogy ennek a folyamatnak a szakmai hátterét a szociográfia, a közösségfejlesztés és településfejlesztés módszertana, a teljes kulturális eszköztár, a ma már sokféle formában megjelenő közösségi terek, kulturális és közösségi hagyományok, tudásbázisok és helyi szakemberek adhatják. Ebből a folyamatból tehát nem maradhat ki a tág értelemben vett közművelődési intézményrendszer, a helyi értelmiségre, humán szakemberekre, tenni akarókra épülő szervező erő. A Csatári Bálint nevével fémjelzett, az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetének kidolgozásában 2004-ben készült vidékfejlesztési stratégia szerint „A magyar vidék váljék: sajátos helyi társadalmai és térségei közösségei távlatos érdekeit érvényesítő, jövőjük lehetőségeit és boldogulásukat biztosító tradícióikat és kultúrájukat megőrző, fontos, integrált fejlesztési területté”. Ennek érdekében a fejlesztési prioritások között kiemeli a korszerű humánerőforrás-fejlesztésre épülő, modern vidékfejlesztési intézményrendszer kialakítását. Fontos, hogy ebben az „intézményrendszerben” jelentős szerepet kapjon a helyi társadalmat fejlesztő közművelődés,


23

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK „A sikeres települések sikereiket nem feltétlenül külső (állami) támogatásnak, vagy a mindenáron való megmentő akaratnak köszönhetik, hanem azoknak a helyi (vagy kívülről jött) erőknek, amelyek képesek integrálni és együttes cselekvésre bírni a helység társadalmát.” vagy ahogy a jelenlegi kulturális stratégia nevesíti: a közkultúra. Rechnitzer János az MTA RKK Győr öszszefoglalójában a finanszírozási lehetőségek között írja: „Célszerű megfontolni, hogy a vidéki térségekbe ’fejlesztési normatíva’ kerüljön bevezetésre”. Magam azt javasoltam, hogy a kulturális tárca fontolja meg a jelenleg közművelődési és közgyűjteményi támogatásra szánt normatíva korszerűsítését, „helyi társadalomfejlesztési normatíva” címen való újrafogalmazását, aminek természetes része a helyi közművelődés, ifjúságnevelés, hagyományőrzés, helyi közösség- és társadalomfejlesztés segítése (és a más tárcáknál ezekre a területekre szánt forrást is ide csoportosítsuk át), felhasználására pedig a helyi önkormányzattal közösen a helyi közösségek tehessenek javaslatot. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervben a helyi társadalomfejlesztés és kulturális örökség megőrzése és közösségi társadalomfejlesztő erővé válása általában és esetenként konkrét projektekben is megjelenjen. A megvalósulás érdekében létrehoztuk a Hálózatszövők elnevezésű csoportot, amiben neves szakemberek tapasztalatait összegeztük. S hogy nem eredménytelenül, mi sem bizonyítja jobban, minthogy ma már miniszterelnöki megbízottként dolgozhatok az Integrált Közösségi Szolgáltató Terek Programján. Nagy sikernek tekinteném, ha az egyre szűkülő forrásokat ésszerűen oszthatnánk el. Az nem járja, hogy egy telepü-

A melléklet letölthető:

24

lésen az egyik évben a Teleházat finanszírozza valamelyik minisztérium, ám a következő évben már nem jut rá, ugyanakkor érkezik valamennyi pénz egy másik minisztériumtól a mozgókönyvtár fejlesztésre, majd az is abbamarad. Ez nem vezet sehová, míg a komplex, megtervezett finanszírozás minőségi szolgáltatásokat eredményezhet.  Tehát a program olyan, mint a holisztikus gyógyítás az egészségügyben, amikor az orvos az egész szervezetet és nem csupán az egyes szerveket vizsgálja. Hol tart a megvalósítás? – Most az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap pályázatának keretében felújításra kapnak pénzt települések, de mellette most először jutnak komplex támogatáshoz.  Mit kell ezért a pénzért teljesíteni? – A pályázatban egy felújított, művelődésre közösségi életre alkalmas házban a következő témakörökben kellett kötelező feladatokat vállalni: közművelődés, könyvtár, ifjúsági nevelés, információ-átadás és a helyi sajátos programok. Ezernégy település pályázott, ami azt jelenti, hogy egyetértenek az elképzeléseinkkel. A fejlesztéseknek az is a hatása, hogy a településekről – ahogy Nemoda István szokta mondani – nem fogy el a humán PPP, tehát a pap, a postás meg a polgármester. És persze marad a pedagógus, a népművelő, az orvos, tehát mindazon meghatározó személyek, akik nélkül nem működik egy közösség. Nekem a szívem közepe ez a program. Rengeteg kínlódás van vele, sok az adminisztráció, nehézkes az egyeztetés a hivatalokkal, de megéri. Nagyon izgulok, hogy ez egy kormányoktól független, folytatólagos program legyen. Már csak azért is, mert van már olyan megye, ahol a különböző pártállású polgármesterek összeálltak, és azt mondták, hogy ők ezt megtámogatják, mert minden településnek szüksége van egy – úgymond – a falu lelke, falu közepe közösségi házra. Ezt tapasztalatból is tudom, hiszen hosszú éveken át voltam művelődési ház igazgatója. E program (Új

Önkormányzati, közéleti hírportál www.onkornet.hu

A vidéki térségek fejlődésének jellegzetességei – A mezőgazdaság piacának beszűkülése, fokozódó verseny, túltermelési válság – Környezeti és természeti értékek védelmének előtérbe kerülése – Fenntarthatóság elvárása – Elvándorlás, helyi közösségek gyengülése – Hiányzó közösségek a vidéki térségekben – Magas elvárások a kormányzati szervek felé – A fejlesztési projektek haszna túl szűk társadalmi réteg számára érzékelhető – Decentralizált döntéshozatali gyakorlat hiánya – A helyi kezdeményezések és innováció hiánya – Hiányzó helyi, regionális és nemzeti vidékfejlesztési hálózatok – A statisztikai határok nem szükségszerűen jelentenek kulturális, gazdasági vagy társadalmi homogenitást – Helyi és térségi szereplők közötti együttműködés hiánya – Szűkös pénzügyi eszközök és lehetőségek

tudás – műveltséget mindenkinek program) kapcsán ötvennégy településen jártam, és a legtöbb helyen azt tapasztaltam, hogy ahol van egy sikeres polgármester vagy egy sikeres népművelő vagy egy népszerű öreg tanító néni vagy egy lelkes civil szervezet vezető, ott már régóta a pályázat szellemében folyik a munka. Összesen kilencszázharmincnégyen kaptak úgynevezett címbirtokosságot, ami azt jelenti, hogy ők jogosultak a felújítási pályázatra. Első körben reméljük, hogy hat–hétszázan biztosan megkapják a pénzt, amivel előre léphetnek, mert annak a falunak van jövője, amelyiknek van jövőképe.  Ön egyik résztvevője a Társadalmi Részvétel Programnak. Ez mit jelent? – Ma Magyarországon kevés a tudatos állampolgár. Angliában tanítják az iskolában. Nálunk a Társadalmi Részvétel Program hivatott arra, hogy az emberek megtanulják az érdekérvényesítést, megismerjék a lehetőségeiket, miáltal egyenlő eséllyel vehetnek részt a társadalmi életben. És akkor megszűnnek például az olyan visszásságok is, hogy azonos adottságú, egymás közelében lévő települések közül az egyik sivár, rossz hangulatú, míg a másik fejlődik és ragyog. Hogy mi a különbség közöttük? Az ember, az akarat, a jövőkép, az innováció, a siker utáni vágy, a tehetség.

A mellékletet írta és szerkesztette: Szegvári Katalin • Készült a Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából.


Közbeszéd Felerősödtek a romaellenes hangok

A romák sorsa nem csak azért fontos, mert a helyzetük javítása a tárcám egyik legfontosabb feladata. Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterrel Szegvári Katalin beszélgetett

 Gondolom, önt is nagyon érzékenyen érintették a romagyilkosságok… – És nagyon megkönnyebbültem, amikor a feltételezett tettesek kézre kerültek. A sorozatgyilkosságok engem a legszörnyűbb időkre emlékeztetnek… Manapság főleg amerikai krimikben láthatunk ilyeneket… Persze Magyarországon is volt már rá példa, de nem etnikai indíttatású. A romák sorsa nem csak azért fontos számomra, mert a helyzetük javítása a tárcám egyik legfontosabb feladata.

 És itt az újabb romaügy…Molnár Oszkár, Edelény polgármesterének nyilatkozata, miszerint a roma asszonyok, a több segély reményében, szándékosan betegítik meg magzataikat. – Döbbenetes nyilatkozat. Hiszen azt sugallja, hogy a romák, szemben a nem romákkal, nem szeretik a gyermeküket. Az edelényi polgármester kijelentése megint a társadalom erőszakos kettéválasztása irányába mutat: vannak a romák és a nem romák. Az általánosítás életveszélyes. A szó szoros értelmében, hiszen a sorozatgyilkosok ártatlan embereket és gyerekeket öltek meg, csak azért mert romák voltak. Elég egy félreértett mondat, egy pletyka, és egyesek máris messzemenő következtetéseket vonnak le. Éppen ma olvastam: Moldova György az új könyvében azt írja, hogy azt beszélik, a roma asszonyok szándékosan teszik nyomorékká magzataikat. Azt beszélik, írja Moldova, és ezt az előítéletes emberek tényként kezelik. Mert így tudják hamis érveiket alátámasztani. Pedig Moldovának éppen az ellenkezője lehetett a szándéka, hogy tudniillik: vigyázat, ilyen mendemondák keringenek! Az edelényi ügy erősen emlékeztet engem a tiszaeszlári vérvádra, ami ugyancsak abból indult ki, hogy azt beszélik. Aztán hirtelen „tény” lett belőle.  Mi a véleménye a szociális kártyáról, amelyik ugye főleg a romákat érintené? – Azt a problémát valósnak érzem, hogy léteznek olyan családok, amelyekben elhanyagolják a gyermekeket. Nem megy a kiskorú iskolába, nem kap megfelelő táplálékot, nem nevelik rendesen. A világon mindenütt ismert ez a jelenség. Magyarországon is, roma és nem roma családokban egyaránt. Tehát én ezt nem gondolom roma problémának. Azt, hogy ezzel foglalkozni kell, az magától értetődő, a kérdés számomra az, hogy a szociális kártya jó válasz-e erre a problémára. Megoldást jelent-e? Azt gondolom, hogy ez alapvetően azért nem jó válasz, mert nem a társadalom integrálódása, hanem a dezintegrálódása irányába mutat. Technikailag két megoldás képzelhető el. Az egyik, hogy a szociális kártyát szűkebb körben vezetjük

be, tehát csak azok a családok kapnák, amelyekről valaki úgy gondolja, hogy indokolt valamilyen korlátozást, kontrollt alkalmazni. Igen ám, de ez esetben felmerül az az alapvető kérdés, hogy kinek van ilyen döntésre joga, és melyek azok a kritériumok, amelyeknek alapján kiválasztjuk a családokat. Ez egy nagyon nehezen megválaszolható kérdés. Ha arról van szó, hogy ezt tegyük általánossá Magyarországon mindenütt, akkor meg fölvetődik a kérdés, hogy mi értelme van, mivel a becslések szerint nagyjából a családok 90 százalékánál a szociális kártyának semmi szerepe nincsen, hiszen nem létezik a probléma, ami miatt létre hoznánk ezt a juttatási formát. Akkor pedig mi végre egy költséges megoldás bevezetése? Mert ne feledjük el, hogy ha valamennyi juttatást a kártyára tennénk, akkor azon túl, hogy ez igen jó üzlet annak, aki a kártyát gyártja és annak is, aki a pénzt kezeli, azaz egy pénzintézetnek, az felhajtaná az árakat. Ugyanis az elfogadó helyeknek fizetniük kellene a kártyával vásárolt áruk után.  Az én számomra az sem világos, hogy a családokat hogyan lehet ellenőrizni. Mert, ha az apa nem a saját falujában issza el a pénzt, akkor az ő családja nem kap kártyát, szemben azzal, akit nap mint nap a falu kocsmájában látnak. – Ez is igaz. De menjünk tovább: ha a család a kártyát csak a lakóhelyén, a kijelölt üzletekben használhatja, akkor a szabadságában korlátozzuk a kártyatulajdonost. És képzelje el, amikor ilyeneket mondok, többen naiv őrültnek tartanak.

„Magyarország jövője azon múlik, hogy képes-e a romákat integrálni a társadalomba. Amerika eljutott ötven év alatt a Ku-Klux-Klantól Obamáig. Remélem, Magyarországon nem fog ötven évig tartani, hogy a most letartóztatott magyar Ku-Klux-Klantól eljutunk oda, hogy legyen egyszer egy magyar Obama is.” (Bajnai Gordon)


25

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK  A szakemberek? – Ők nem, de olvassa el, miket írnak az internet különböző fórumai.  Ön olvassa a névtelen kommenteket? – Igen, mert ezek is vélemények. A raszszista megnyilvánulások mellett többször megjelent az a vélemény, hogy ha az állam ad valamit, akkor miért nem mondhatja meg, hogy azt mire lehet fölhasználni. Ez még akár akceptálható is lenne, csakhogy a mindenki számára elfogadható megoldást meg kell keresni hozzá. Mi is gondolkodunk rajta. Ma a fő szabály az, hogy a juttatások pénzben járnak, de a törvények fölsorolnak jó néhány esetet, amikor egy meghatározott személy, illetve intézmény meghatározott szabályok alapján korlátozhatja a kifizetést. Magyarán: természetbeni juttatást írhat elő. Ez a nemrégiben történt törvénymódosítás után még a családi pótlék felére is igaz. Például a védelembe vett gyermek esetében a gondnoknak beleszólási joga van, hogy miként kapja a család a juttatást. Ám előtte – törvényi előírás szerint – konzultálni kell a családdal. Amúgy pedig léteznek olyan segélyek, amelyeket eleve természetbeni juttatásként kapnak meg a rászorultak: például az ingyenes étkeztetés vagy a temetési segély.

 A romákat érintő kérdésekben milyen tervei vannak? – Szerencsés időpontban találkoztunk, mert most készült el a kormány új programcsomagja.  A korábbiakhoz képest mennyiben új ez, és mi indokolta? – A romák társadalmi integrációját elősegítő intézkedések stratégiai tervezésében a 2002-ben megalakult kormány új szemléletet honosított meg, amely szakított az előző években megfogalmazott kisebbségpolitikai elvekkel és megerősítette a társadalompolitikai, emberjogi szemléletet és antidiszkriminációs intézkedéseket. Erre azért volt szükség, mert a romák helyzetét javító intézkedések különállásának, elkülönültségének fenntartása 2002 előtt azt eredményezte, hogy a romák integrációjára fordítandó források nagysága jelentősen korlátozódott néhány pályázatra, ösztöndíj-programra, foglalkoztatáspolitikai, oktatási, szociális stb. projektre, ami nem hozott áttörést az integrációban. Ezen tapasztalatok alapján az a véleményünk, hogy a szakpolitikai stratégiákban mindenhol meg kell jeleníteni az esélyegyenlőség, az egyenlő hozzáférés elvét, ugyanis ez segíthet a roma érdekek

Az edelényi ügy erősen emlékeztet engem a tiszaeszlári vérvádra, ami ugyancsak abból indult ki, hogy azt beszélik. Aztán hirtelen „tény” lett belőle.

26


hatékonyabb képviseletében. A romák társadalmi integrációja és ezzel a társadalmi kohézió erősítése csak úgy valósulhat meg, ha minden fejlesztési programban hangsúlyos figyelmet szentelünk a romák elérésére, helyzetük javítására, érdekeik horizontális megjelenítésére. Ennek során elengedhetetlen, hogy a területi és iskolai szegregáció minden formájának kialakulását megelőzzük, a már kialakult szegregatív struktúrákat lebontsuk, javítsunk a lakhatási és egészségügyi körülményeken. Az új programot az is indokolta, hogy az elmúlt időszakban felerősödtek a cigányellenes hangok a közbeszédben, amit a politikai szereplők és a média tevékenysége is erősített. E folyamatban a végletességig fajultak a cigányok kirekesztésére törekvő igények. Ennek következtében az egyébként sem elfogadható korábbi elutasító megítélés helyett, mely „érdemesekre” és „érdemtelenekre” osztotta föl a közbeszédben a cigányokat és mélyszegénységben élőket, a társadalom szemléletében többé-kevésbé általános nézetté vált, hogy roma honfitársaink bűnbakok. A 2001-ben végzett népszámlálás adatai szerint nemzetiségi hovatartozás alapján 190 ezren vallották magukat cigánynak, míg az általánosan elfogadott reprezentatív szociológiai felmérések szerint a roma népesség száma 520–650 ezer főre tehető. Az adatok közti különbségnek számos oka van, ezek között kell megemlíteni a társadalmi megbélyegzéstől való félelmet, illetve az asszimilációs törekvéseket is.  Mi várható az új programtól? – A komplex telep-program alapvető célja, hogy a lakhatási, a szociális, a foglalkoztatási, az oktatási és az egészségügyi ágazatban történő beavatkozásokkal, komplex módon segítse a halmozottan hátrányos helyzetű (romák) lakosok társadalmi integrációját, a lakhatási szegregáció felszámolását. A foglalkoztatás terén a program olyan feltételeket teremt, hogy a diplomával rendelkező romák bekerülhessenek a központi közigazgatásba (regionális hivatalokba határozatlan idejű köztisztviselői jogállásban). A célcsoport jobb elérése érdekében a program meghirdetésére – a nyílt pályázat mellett – célzott módon (az elmúlt években roma ösztöndíjban részesültek körében) is sor kerül. A közigazgatásba való bekerüléshez szüksé-

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK ges versenyvizsga letételéhez anyagi és szakmai segítséget nyújtunk. A központi közigazgatási szerveknél meghatározott státusok betöltésére kizárólag a programban résztvevők köréből kerülhet sor.  Mire hivatott a Tanoda? – A Tanoda olyan intézmény, amely iskolán kívüli foglalkozás keretében elsősorban a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók, közülük is főként a hátrányos megkülönböztetésük miatt még nehezebb helyzetben lévő romák iskolai sikerességét, továbbtanulását kívánja elősegíteni, ezáltal javítva esélyeiket a munkaerőpiacon való érvényesülésre és a társadalmi integrációra. A program keretében összesen mintegy 12 500 halmozottan hátrányos helyzetű tanuló jut minőségi oktatáshoz. A beérkezett pályázatok bírálati folyamata jelenleg előkészítés alatt van, a támogatói döntés meghozatala 2009 szeptemberében várható. A közoktatás, a ROP városrehabilitációs pályázatai, valamint az LHH-program során alkalmazott esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika célja, hogy csak azon pályázatok részesüljenek támogatásban, amelyek biztosítják, hogy a fejlesztés révén a romák szegregációja csökken, illetve nem nő.  Mint olvastam, folytatják a közmunkaprogramot… – Mégpedig romák bevonásával. A program keretében százszázalékos támogatással kizárólag a magukat romának vallók foglalkoztathatók, akiknek munkaviszonya a három hónapot még nem haladta meg. A közmunkaprogramra kistérségi társulások pályázhatnak, kisebbségi önkormányzatokkal, helyi roma vállalkozókkal kötelezően – civil szervezetekkel, képző intézményekkel szükség szerint konzorciumot alakítva. Előnyt élveznek a romák által sűrűbben lakott térségekből benyújtott pályázatok.  A program elemeiből melyiket tartja a legfontosabbnak? – Azokat, amelyek a foglalkoztatást segítik. És itt hadd térjek ki az Út a munkába programra, amit nem csak én gondolok sikeresnek. Persze azt sem állítom, hogy hibátlan. Tervezünk is szabályozó módosításokat 2010-re. De amiről most szólni szeretnék, az az egyre elterjedtebb előítélet, miszerint a romák nem akarnak, nem szeretnek dolgozni. Ez nem igaz. Az Út a munkába program épp azt igazolja, hogy nagyon sok roma boldogan jelentke-

zik. Olyanokat hallottunk, hogy örülnek a feladatoknak, mert hasznosnak érzik magukat, és ők is tudják, hogy ez a társadalomba való beilleszkedéshez és a megélhetésük szempontjából is fontos. Teljesen hamis kép él a társadalomban: aki dolgozik, az nem roma, aki szeret dolgozni, az nem roma, és aki nem szeret dolgozni, az roma.  Daróczi Ágnestől hallottam egy érdekes problémát, miszerint a romák hivatalosan, mondjuk a munkaügyi központban, azért nem vállalják a származásukat, mert abból csak hátrányuk származik. – Igaza van. De ha bevezetjük például azt a kvótát, ami alapján egy roma fiatal elhelyezkedhet a közigazgatásban, akkor remélhetőleg változik ez a helyzet is.  Azt is mondja Daróczi Ágnes, hogy nem a jegyzőnek kellene megállapítani, ki roma, ki nem, hanem a cigányközösségnek, hiszen amikor Romániában a magyar igazolványt adták ki, nem a román jegyző mondta meg, hogy ki a magyar. – Ez nekem tetszik. Nagyon figyelemre méltó.  Az új program megvalósításához megvannak a pénzügyi feltételek? – A jövő évi költségvetésben benne lesznek ezek a pénzek.  Mennyi idő múlva lesz érezhető a hatás? – Ez egy elég lassú folyamat. A romák integrálása napi feladat, és eredmény pedig hosszú távon, fokozatosan érhető el.  Egyre több híradás jelenik meg arról, hogy a romák felzárkóztatására szánt pénz, nem mindig oda kerül, ahol igazán szükség van rá. Hogyan lehetne biztosítani, hogy valóban elérje a rászorultakat? – Nagyon nehezet kérdez! Egy ÁSZ-tanulmány szerint a pénzek 10 százaléka ér célba. Transzparens rendszerek kellenek. Ez az első számú feltétel. Ez amúgy minden állami támogatásra érvényes.  És ezen gondolkodnak-e? Mert én ezt majdnem mindennél fontosabbnak tartom. Ugyanakkor tudom, hogy nem lehet minden forrás mellé rendőrt állítani. – Ez igaz, de nem indokolja, hogy ne törjük a fejünket a megoldáson. A többi között ezért vezettük be, hogy az elfogadásra alkalmatlan pályázatokat részletes indoklással küldjük vissza, hogy a pályázók lássák, nem azért nem jutnak támogatáshoz, mert mi a

protekciósokat részesítjük előnyben. Amióta így működik a rendszer, sokkal kevesebb a reklamáció. Transzparens lett a döntési mechanizmusunk.  Az önkormányzatoknak milyen szerepük lesz az új program megvalósításában? – Az Út a munkához program esetében egyértelmű a szerepük. A telepfelszámolásoknál is fontos, hiszen nem elég egy új lakás vagy a régi rendbe tétele, felújítása, ha a környezetében nem működik a foglalkoztatás, az egészségügy, az oktatás, nincsenek mentorok, akik segítik az új életkezdést. Ez tehát egy komplex feladat, mint ahogy a romaügy kezelése is az.

A leghátrányosabb helyzetű kistérségek számára a 2009– 2013 időszakra mintegy 122 milliárd forint került elkülönítésre, nagyobb részben kistérségi tervekre, kisebb részben vállalkozások pályázataira. A program célterületén él a roma lakosság egyharmada, így a fejlesztési forrásokból megvalósuló – különösképpen a közszolgáltatásokat érintő – beruházások közvetve érintik a célcsoportot. Források 1. A kistérségek által tervezhető forrás

Mrd Ft 97

ROP-ok (DDOP, ÉMOP, ÉAOP, DAOP) gazdaságfejlesztés közlekedésfejlesztés humán infrastruktúra fejlesztése településfejlesztés környezetfejlesztés (csak DDOP, ÉMOP) TÁMOP foglalkoztathatóság, alkalmazkodóképesség,

66,5 14 19,5 16 11 6 26,5 15

társadalmi befogadás minőségi oktatás egészségfejlesztés, egészségügyi humán-

7 4,5

erőforrás fejlesztése TIOP oktatási infrastruktúra munkaerőpiaci és szociális infrastruktúra 2. A 33 kistérség számára elkülönített

4 1,5 2,5 kb. 25

további forrás GOP Mindösszesen

kb. 25 kb. 122

Néhány, a roma integrációt fokozottan szolgáló, megvalósítható projekt-típus: – bölcsődék, óvodák, iskolák fejlesztése (ROP), – szociális jellegű településfejlesztés (ROP), – roma civil szervezetek által kidolgozott és menedzselt foglalkoztatási projektek, (TÁMOP), – gyerekesély-program elemei (TÁMOP), – „wifi falu” – elsősorban cigánytelepeken élő családok számára internet-felhasználói képzés és megfizethető elérés biztosítása (TÁMOP), – tanodák (TÁMOP), – integrált oktatást támogató képzések (TÁMOP), – egészségüg yi szűrő és felvilágosító programok (TÁMOP).

A mellékletet írta és szerkesztette: Szegvári Katalin • Készült a Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából.

27

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK ÖN-KOR-KÉP esélyegyenlőségi melléklet augusztus szeptember

Recommend Documents