622
AZ ELŐSZOBA
REGÉNYE.
(Befejezés.)
S JÁRT alá-fel a kókuszon és a linoleumon az ablaktól a k á l y háig — balra á t ! — a k á l y h á t ó l az a j t ó i g és vissza. És állott az ablak előtt m e g g ö r n y e d v e és sunyi n y u g a l o m m a l elnézve a semmibe és m a g á b a n , képzelt kérdésekre készen, f e l e l g e t v e . . . — és alázatosan lenézett a cipője orrára. — Ma már nem f o g a d t ö b b e t a K e g y e l m e s Úr ! — m o n d t a e g y hang és ez az altiszt v o l t . A z emberek f e l á l l t a k és menni k e z d t e k . K é t óra? K é t óra. A f i a t a l e m b e r elindult. A fogasról v e t t e kalapj á t , k a b á t j á t , nehézkesen húzta magára s t é t o v á n és egészen összer o s k a d v a belsejében a z t m o n d t a a kisasztal e l ő t t : — H á t akkor . . . holnap, úgy-e? . . . A z altiszt b ó l i n t o t t . S ő ment v é g i g a linoleumon, a szekrény m e l l e t t . V a l a m i furcsa kis kajánsággal most elibe t a r t o t t a a t ü k r ö t az Előszoba. A tükröt, a m e l y b e nem szokott nézni senki általában s a tükör maga is elszokott attól, h o g y belenézzenek. N é h a e g y nő legf e l j e b b , v a g y v a l a k i f u t ó l a g a nyakkendőjéhez nyult előtte, v a g y az arcát v é g i g s i m o g a t t a e l g o n d o l k o z v a . J a j és egyszer v o l t i t t e g y ember, soká j á r t ide, mindig szemben állott a tükörrel és f i n t o r o k a t v á g o t t magának. Most elébe t a r t o t t a a t ü k r ö t és akkor m e g á l l o t t pillanatra, Istenem . . . a t ü k ö r b ő l nem ő, a tükörből e g y stréber nézett vissza, lapuló és kétségbeesett stréber ! . . . S k i ó v a k o d o t t az a j t ó n . A z Előszoba döbbenten fülelt utána. V a l a h o g y . . . nevetni akart, de nem t u d o t t . Belsejében még homályos t e r v e k keringtek e g y m á s hegyin-hátán, még kialakulatlan v á g y a k f o r o g t a k , birkóztak egymással s m i n d e z e k e n felül hatalmas ö r ö m rázta meg és minden eresztékében m e g r o p o g o t t u j j o n g v a : ó, milyen hatalom v a g y o k ! M i l y e n hatal o m v a g y o k . . . M e k k o r a hatalmas hatalom v a g y o k !
É
IV. — Ó, m i l y e n hatalom v a g y o k ! — u j j o n g t a az Előszoba. — M i l y e n hatalom v a g y o k . . . Mekkora hatalmas hatalom v a g y o k ! — s az elmult délelőtt pillanatai s z é t f u t o t t a k benne s n y o m á b a n régen elmult pillanatok i d é z ő d t e k fel mélyen, legeslegbelsejében, képek és mondások v e r t é k felszínre m a g u k a t s elkeveredtek a hirtelen t á m a d t t e r v e k k e l és r e m e g e t t egész testében. E z e n az éjszakán j ó f o r m á n le s e m húnyta a szemét az Előszoba és mire a hajnal derengeni k e z d e t t ,
623 már látta, m a g á b a n rendezve a dolgokat, h o g y nem is most f u t o t t a k belé ezek a t e r v e k , ó, nem most, már régen ott b u j k á l t a k azok benne s csak e g y lökés keilett, h o g y elinduljanak. M á r m i n d j á r t délután — a h o g y kiürült az emberektől — mindj á r t első lázában nekilátott, h o g y rendezze m a g á b a n : m i t akar t u l a j donképpen. D e a gondolatok, t e r v e k és friss b e n y o m á s o k még összevissza k a v a r o g t a k benne s mindezeken felül, legfelül o t t f o r r o t t hirtelen j ö t t gőgös jóérzése, h o g y : Istenem, ekkora hatalma v a n a dolg o k és emberek f e l e t t ! S a v e l e j é i g , a p a d l ó t ó l a m e n n y e z e t i g m e g reszketett belé. Különben is . . . — szeretett v o l n a magára maradni. T e l j e s e n e g y e d ü l lenni. T u d t a , h o g y az altiszt v i s s z a j ö n takarítani. K é t órától ú g y félnégyig v o l t magában csak s ezalatt még külön n y u g t a l a n v o l t , mert f o l y t o n leste az altisztet. K ö z b e n m a g á b a n rakosgatta az embereket, a teméntelen embert, akikkel már dolga v o l t , akik keresztülf o l y t a k r a j t a hosszú szolgálata alatt, akikre — most látta j ó l — rányomta a maga b é l y e g é t : ez i d e j á r t ! K i hosszabb, ki r ö v i d e b b ideig v o l t itt, de mind v i t t e m a g á v a l a bélyeget, a h a n g j a lejtésében, tán a szeme t é t o v a zavarában, v a g y a keze tartásában, válla hajlásában, de mind, mind, v i t t e . S látta, h o g y más előszobák, ismeretlen testvérek jelzését hordozzák m a g u k o n némelyek. R a k o s g a t t a m a g á ban az embereket — még rendszer nélkül, csak ú g y egyre-másra, — rakosgatta őket magában s rábukkant, h o g y kényszerű alázatuk csinált, félszegségük színészkedés, v á l l u k mozdulása, h a n g j u k k é r v é nyező darálása, lábuk csosszanása mind-mind alakoskodás és iszonyú alázatuk mélyén elkeseredett g o n d o l a t o k úszkálnak. E g y i k n é l f e l j e b b , másiknál alább, de m i n d e g y i k n é l ! S mennél n a g y o b b a külső alázatuk, annál véresebb belső lázadásuk, s ha a legtitkosabb, soha felszínre nem kerülő g o n d o l a t o k ölni tudnának, akkor a púposgerincű kézlógázók már régen v é g e z t e k v o l n a a N a g y b e f o l y á s ú Úrral s rettenetes halálnak halálával halt volna. K e r é k b e t ö r e t e t t v o l n a , n y e l v é t tüzes f o g ó k kiszednék, k ö r m e alá izzó t ű k e t tűznének, balta a g y o n csapná, b o r o t v a erét metszené, ó, ezer halál v é g e z n e v e l e , s ezek . . . ezek ártatlanok volnának az emberek t ö r v é n y e szerint. E z e k o t t állanának a temetésén — csoszogva, k é z l ó g á z v a és szipogva s m o n danák : ó, de derék ember v o l t , de melegszívű ember v o l t , de m e g segített. S nem is tudnának róla, h o g y ők ölték meg. Másnap o t t állanának az utód előtt, lesütött szemük alatt az ú j halálokkal. D e h á t miért, miért, miért ilyenek? M i é r t nem lehetnek mások? M e r t iszonyatos dühök emésztik belsejét annak, akinek kérni k e l l ! H o l o t t ú g y t u d j a , h o g y j á r neki. N e m f e l e j t az, a k i v e l rosszat tesznek, de m é g bosszúállóbb az, akivel méltatlanul j ó t cselekesznek. É s j a j a j ó t é k o n y kodónak, az alamizsnahullatónak ! A k i n e k t ö b b v a n , m i n t a m e n n y i a benne l a k ó z ó Isten után járna neki s n a g y kegyesen filléreket osztog a t a j a v a i b ó l — rangfilléreket, h i v a t a l f i l l é r t s más kis karéj k e n y e -
624 reket — s m e g v e s z i a fillérekért a m ó d j a mellé a m e g n y u g v á s t is, a jóérzést, h o g y : j a j , de derék ember v a g y o k , adok a szegénynek, adok neki. S a szegény elveszi a koldusfillért — Isten fizesse meeg . . . — de hálálkodó i m á j a csak a szájáról j ö n és titkos gondolataiban elv e s z e j t i az alamizsnálkodót. D e h á t miért i l y e n e k ? — rágta m a g á t az Előszoba — miért i l y e n e k ? . . . H a ú g y t u d j á k magukban, h o g y j á r nekik, miért kerülg e t i k l á b u j j h e g y e s járással, miért alázkodnak meg — hacsak külsej ü k b e n is, hacsak s z á j u k k a l is és a g y u k n a k felső rétegeivel, — miért nem t o p p a n n a k elibe s r a g a d j á k m e g a kegyes kezeket, csavarják hátra s a m i t s z e m f o r g a t v a és b ő dadogással, a j á n l ó l e v e l e k özönével k ö n y ö r ö g n e k , a d j á k értésére e g y s z ó v a l : k e l l ! V a g y u n k és k e l l ! H o g y megegyenesednének egyszeribe a h a j l o t t gerincek, h o g y v á g n á k a lépést a csoszogó lábak s a m e k e g ő koldusgégék szabad himnuszt énekelhetnének. H á t miért, miért ilyenek? É n — v a l l o t t a , — én csinálom őket i l y e n e k k é ! É n , az Előszoba, r á j u k fekszem és b e o l t o m őket a megalázkodással. N e m az Isten f i á n a k égi alázatával, csak az emberek f i á n a k h i t v á n y alázatával. A z Istennek fia megalázk o d h a t i k az emberek előtt s az ember is Isten előtt. D e ember ember e l ő t t tiszta őszintén és m a r a d é k t a l a n u l m e g nem a l á z k o d h a t i k . Mennél m é l y e b b r e h a j l i k m e g a teste, annál mocskosabb mérgeket k e v e r magában. É s én, én csinálom őket ilyenre? É n alázom őket p o r i g ? É n t ö r ö l ö m le arcukról az Úristen k é p é t . . . hát miért? H a ezt t e h e t e m v e l ü k , tehetek mást is ! Felébreszthetem őket és m e g m u t a t h a t o m az utat, f e l v e r h e t e m őket a képmutatásból, tehetem, m e r t íme, hatalmas v a g y o k és . . . és miért álljak én a N a g y b e f o l y á s ú Ú r szolgálatában? . . . F é l n é g y után m e g z a v a r t a az altiszt. T a k a r í t a n i j ö t t . T e t t - v e t t , m o t o z o t t a szobában. A pléh v í z h o r d ó l á n y kannáiból kiürítette a h a m u t s a cigarettacsutkákat, kisöpört, letörölgetett n a g y j á b ó l . Sokáig m a t a t o t t a k á l y h á v a l . K i n y i t o t t a az ablakait, mind a két a j t ó t , a belsőt is —- o t t is t a k a r í t o t t — s a hátsót is, ahol m á s f a j t a emberek j á r t a k be. A «kérlekalássan»-ok, a « f o g a d d tiszteletemet, k e d v e s b á t y á m » - o k , a «ha megengeded, édes öcsém»-ek s más e f f é l é k mászkált a k arra soronkívül. A z altiszt kihozta benntről a tele papírkosarat s ez kínos pillanat v o l t most. F á j t . I t t v i t t e keresztül minden délután s a f i n o m papirosokból k i p o t y o g o t t e g y - e g y : «Melegen a j á n l o m f i g y e l m e d b e , K e g y e l m e s U r a m !», « A l u l í r o t t azon tiszteletteljes kéréssel b á t o r k o d o m N a g y m é l t ó ságod színe elé járulni», « H i v a t k o z v a Excellenciád közismert jószívére», « j o b b sorsra érdemes, t a l p i g becsületes, derék ember . . .», «amennyiben m e g t e h e t e d kérlek, K e g y e l m e s U r a m , T i s z t e l t B a r á t o m » , « n a g y o n leköteleznél vele, előre is köszönöm szívességedet», «nem t u d t a m lerázni a n y a k a m r ó l » , «apja j ó b a r á t o m v o l t s öccsével e g y ü t t szolgált a m a háborúban», « H a N a g y m é l t ó s á g o d kegyeskedne írni néhány
625 sort, talán m é g meg lehetne menteni», « K e g y e s k e d j é k f i g y e l e m b e venni, h o g y három és f é l é v i g v o l t a m f r o n t o n , hat k i t ü n t e t é s e m v a n , ötvenszázalékos rokkant v a g y o k » . . . — e l - e l p o t y o g t a k s az Előszoba itta-itta magába ezeket és n y ö g ö t t belé, de ú g y n y ö g ö t t , h o g y az altiszt megállott e g y pillanatra : m i az? A z ablak m e l l e t t i sarokban hullott a v a k o l a t . Ó, csakhogy elment. E l m e n t az altiszt, b e z á r v a a j t ó t és a b l a k o t . Nehezen t e l t a délután és az este is s t u d t a , h o g y álmatlan éjszaka elé m e g y . A z az arc nem h a g y t a nyugodni, a m i a t ü k ö r b ő l szembenézett és rettentő erőt érzett m a g á b a n s most, h o g y f é l i g meddig érni k e z d t e k benne a dolgok, szerette v o l n a , h o g y ha r ö g t ö n reggel van, másnap v a n és n e k i f o g h a t a m u n k á n a k ! N y ö g ö t t a f a l a , remegett az a j t a j a , ablaka s minden eresztékében reszketett az E l ő szoba. É v e k hosszú során át szívta m a g á b a a d o l g o k a t a most legbelső k ö v é i g m e g b o r z o n g o t t , melege v o l t , hőséget érzett és f á z o t t és egyszerre f o r r t és b u z g o t t benne minden, ami eddig aludt k ö z ö t t e . Össze-vissza m o t o z t a k benne ezen a kísértetjárásos éjszakán az emberek. A m e m ó r i a j á t é k o s és a nótakopogós, a visszafelé olvasó és az ábécés, s a gyufásstréber, aki m a g a nem d o h á n y z o t t , de m i n d i g hordott magánál g y u f á t és h a n y a t t - h o m l o k rohant, ha v a l a k i rá akart g y u j t a n i , a szekta néma t a g j a i és mások össze-vissza k e r g e t t é k e g y mást. A z ember, aki őmiatta, igen, őmiatta nem tud leszokni a d o h á n y zásról, pedig az orvos is eltiltotta már neki, de hiába, nem b í r j a abbahagyni miatta ! S az óvatos, az óvatos, aki minden h a r m a d i k h ó n a p ban családirtás és öngyilkosság előtt áll, de már n é g y - ö t héttel e l ő b b megkezdi a kérvényezést, m e r t t u d j a , h o g y hetekig eltart a dolog. S jön és sír a szeme, sír a szája, sír a füle, sír a lába, mindene sír és zokog és legbelül, legalól n e v e t a lelke k a j á n u l : hehehe, m é g v a n o t t h o n e g y kis t a r t a l é k o m , m é g v a n e g y kis k e n y e r e m otthon, m é g hat h é t i g nincs semmi b a j , hehehe — n e v e t a lelke, h o g y csak ú g y döccen belé — és felül terpeszkedik alattomos kis r a v a s z s á g g a l : ó, k e g y e l mes uram, ha ma nem intéződik el az ü g y e m , holnapra éhenhalok,. holnapra éhenhalok, holnapra éhenhalok . . . S a vicces, keserű szegény, Gogolák. Ó, sok előszoba pecsétje r a j t a m á r a homlokán és a szemében s t u d j a , h o g y nem szeretik a sírónyöszörgő embert és — eredeti alaknak teszi m a g á t . T r é f á k o n töri a f e j é t , furcsa szólásokon s e l m o n d j a a z o k a t a K e g y e l m e s Ú r n a k . A lelke izzó k ö n n y e k e t sír közben o d a b e n t : nevetsz, disznó ? — halj meg, — lyukas a t a l p a m — és te be t u d t a d ültetni a k o m á d a t a b b a a r e m e k állásba, — nekem két d i p l o m á m v a n — és a feleségemet kórházba kell vinni, — röhögsz, disznó? — f u l l a d j m e g ! . . . É s aranyos m ó k á k a t tud, állathangokat utánoz és Őexcellenciája a z t m o n d j a : « K e d v e s marha ez a Gogolák ! » . . . S néha ad neki valamicskét v a g y ígér. És Gogolák, a j ó p o f a , más előszobákba indul és m e g y , m e g y keresztül az életén a n e v e t ő s z á j á v a l , síró belsejével.
626 — Igen, — h a t á r o z o t t az Előszoba, a késő éjszakában, — igen ! M e g f o g o m m u t a t n i nekik az utat, igenis m e g t a n í t o m őket a szóra s a m o z d u l a t r a , h o g y : k e l l ! Igenis k e l l ! Igenis, összeismertetem őket egymással, s z á m l á l j á k m e g e g y m á s t és akkor látni f o g j á k , h o g y ők t ö b b e n v a n n a k ! Ő k n a g y o n sokan v a n n a k idekint és a párnás a j t ó m ö g ö t t csak e g y ember ül és az sem félisten éppen. Ó, forradalmasítani f o g o m őket, k i f o r d í t o m őket, a belsejükkel kifelé és m e g j a v í t o m őket, m e r t szeretem ő k e t . A h e g y e k g y o m r á n a k melege v a n bennem, a k ö v e k n e k keménysége, a f ö l d n e k tiszta alázata, a f á k n a k jósága, az Istennek n a p j a v a n bennem és nem tudnak ellentállani nekem, mert szeretem ő k e t ! — F o r r a d a l o m ! — zúgta az Előszoba ezen az éjszakán. — Forrad a l o m , f o r r a d a l o m , f o r r a d a l o m ! . . . — És reggel r á v e t e t t e m a g á t az emberekre. V. — F o r r a d a l o m ! — u j j o n g t a az Előszoba ezen a reggelen és r á v e t e t t e m a g á t az emberekre. R á j u k dobta m a g á t , körülölelte őket, i z z ó dühvel és harsogó szeretettel, bekerítette és lehengerelte őket, m o z g a t t a és g o n d o l k o z t a t t a ő k e t ; húzta, v o n t a , t o l o g a t t a az emberek e t e g y m á s felé, m u t o g a t t a nekik, a h o g y o t t ültek és álltak e g y m á s hegyin-hátán — m u t o g a t t a nekik : nézzétek csak, f é l t i z e n e g y és már mennyien v a g y t o k , nézzétek, már f é l t i z e n e g y és még mindig nem f o g a d . — E l i b ü k tárta ablakát : nézzetek ki ! K i n t ólmos eső esik, j ö n a tél és i t t álltok elintézetlenül, dolgavégezetlen. — F e l l a p o z t a t t a v e l ü k a színházi u j s á g o k legszebb nőit s pazar lakásokat m u t a t o t t nekik benne és yacht-kirándulásokat és d i v a t k é p e k e t . Fürdőprospektusait s z é t t e r e g e t t e : nézzétek, de csodás helyek v a n n a k ezen a v i l á g o n és ti ezt m i n d nem l á t j á t o k meg, ez m i n d nem a t i é t e k . — A t ü k ö r elé v o n szolta ő k e t : nézzétek, m i l y e n csúnyák v a g y t o k és gondokba merültek. H á z t a r t á s i r o v a t o k heti é t r e n d j é t e t e t t e v e l ü k és régi ujságokb ó l bankok mérlegét. F ú r t , f a r a g o t t az Előszoba, dobálta, t e t t e - v e t t e őket. Ma reggel b e f ű t ö t t é k a k á l y h á j á t s odaállította őket eléje : o t t hon . . . hahaha . . . o t t h o n még sokáig nem fűtenek, talán egész télen. — A lyukas cipőkbe b e v e t t e m a g á t a nedvesség, most a forróság á t j á r t a őket és akkor f a l á n a k t i t k o s zugaiból hideget f ú j t r á j u k , h o g y tüsszent e t t e k : haha, j ö n az i n f l u e n z a ! Influenza, influenza, a rendes őszi influenza, orvos és patika ! J ó húsokat kell enni, f i n o m borokat kell inni, hahaha, influenza, influenza ! — K á l y h á j a forróságával gőzölögt e t t e a nedves ruhákat s pára f u t o t t a be az ablakot és borús félhom á l y b a t a k a r t a őket : hihihi, hehehe ! otthon . . . otthon, a földszinteken, az u d v a r i a k b a n ilyenkor sötét v a n , villanyszámla, hehehe ! N é z zétek e g y m á s t , m e n n y i e n v a g y t o k , mennyien v a g y t o k ! T y ű , de nyom o r u l t a k v a g y t o k s belső zsebetekben ajánlólevelek lapulnak pislogó kis reménységgel és semmi más.
627 Es az emberek v a l a m i k i m a g y a r á z h a t a t l a n , m e g n e v e z h e t e t l e n i z g a l o m b a borultak. I z e g t e k - m o z o g t a k az emberek, sokan sűrűn nézt é k az ó r á j u k a t és akiknek nem v o l t ó r á j u k , o d a h a j o l t a k : «Bocsánat, hány óra?» — s ebből kis f o j t o t t beszélgetések k e l e t k e z t e k , abból ismét hosszadalmas siránkozások. Furcsa f é n y e k t á n c o l t a k az emberek szem é b e n és sokan — akik máskor sétáltak — m e g k ö v ü l t e n állottak e g y h e l y b e n és sokan — akik máskor állottak — szédülten i m b o l y o g t a k alá-fel a linoleumon és a kókuszon, az ablaktól a k á l y h á i g , a k á l y h á t ó l az a j t ó i g és vissza. A szektán remegések f u t o t t a k v é g i g , a h o g y o t t ültek a plüssön — néhányan f e l is állottak, n y u j t ó z t a t t á k t a g j a i k a t és a z t m o n d t á k : hm, hm. — A memóriás ember mindent e l f e l e j t e t t , az ábécés összez a v a r t a a betűket és k í n l ó d v a r á g ó d o t t r a j t u k . A parketta mániás dühösen lépett rá minden kockára, a m i t eddig gondosan elkerült. A z emberek pusmogtak és cigarettát kértek e g y m á s t ó l . Gogolák, a j ó p o f a , iszonyú méregbe gurult s m a g á b a n — de egészen f e l ü l : t e marha G o g o l á k ! — í g y titulálta m a g á t — t e hülye G o g o l á k , n e g y v e n éves leszel decemberben és buta v i c c e k e n t ö r ö d a f e j e d , selypitesz és g ü g y ö g s z és dummeraugusztot játszol, t e hülye Gogolák, hiszen nem is v a g y buta, te állat, Gogolák te, Chaplint utánozod és erősen k o p a s z o d o l és cukrod v a n és nem bírsz kimászni a bronchitiszedből, t e ökör, te, el kellett v o l n a f o g a d n o d annak a gazembernek az a j á n l a t á t , h o g y a z t a néhány v a c a k b ő r ö n d ö t kicsempészed Ausztriába, egész télire el v o l n á l l á t v a , ó, t e v é n bolond, t e ! — I g y szidta m a g á t a vicces G o g o l á k és e g y riviérai f é n y k é p s o r o z a t o t nézegetett, a m i t eliberakott az E l ő s z o b a és m a j d n e m sírt dühében. — Csak r a j t a ! — v á g t a t o t t beléjük az Előszoba. — Csak r a j t a ! Ü t n i a vasat, míg meleg. S e g y m á s nyomorúságába k e r g e t t e őket, h a d d lássák, ízleljék, szagolják, csak r a j t a ! K á l y h á j á b ó l az első fűtés csípős f o r r ó s á g á t t ö l t ö g e t t e átnedvesedett t a g j a i k b a s eszükbe idézte a télik a b á t o t , a zálogházat, a melegedőszobákat, a mindenki k a r á c s o n y f á j á t s közben csak ú g y f u t ó l a g v e t t e észre, h o g y a f i a t a l mérnök nincs itt. P e r s z e — ráérzett — más előszobákban f u t k á r o z , a j á n l ó l e v e l e k után, egészen biztosan. S dagasztotta, rúgta, kalapálta őket s az emberek szédülten nyüzsögtek, szemükkel t a p o g a t t á k e g y m á s t és m a g u k a t , m i n d e n szerencsétlenségüknek legaljáig v á j k á l t a k és az a g y u k b a n d ö r ö m b ö l t a rém, a szegény emberek réme : j ö n a tél, j ö n a tél, a t é l ! . . . A z ó v a t o s ember, a nagycsaládos, aki előre szokott jönni, már két hónappal is előbb, egyszerűen ezt gondolta : m i t k o m é d i á z i k ő? M i t kell neki itt komédiáznia? Hiszen három hét m u l v a már igazán nem lesz kenyere, joga v a n őneki előbb kezdeni a kuncsorgást, j o g a v a n g y ü j t e n i egy-két f a l a t o t , hiszen minden ember g y ü j t , aki teheti, még az állat is g y ü j t , a hörcsög is g y ü j t m a g á n a k télirevalót jóelőre. Es ezen aztán rendre olyan m é r e g b e r i n g a t t a m a g á t , h o g y a plüssf o t ő j r ő l , amin ült, tépdesni k e z d t e a r o j t o k a t , k a j á n méreggel tépdesni
628 k e z d t e és, h o g y eltüntesse a n y o m o k a t , a zsebébe dugta — csakhogy k á r t csináljon. Szinte r e m e g e t t az Előszoba — a titkár is többször kiszaladt m a , tán á t c s a p o t t a forróság a t ö b b i f a l a k r a — rengett az Előszoba, i m i t t a m o t t , a k á l y h a körül különösen, v a k o l a t hullott, p a t t o g z o t t a tapéta, az a papír o t t f e n t , a kályha f ö l ö t t , a m i t odaragsztottak, elhajlott, a papír l i b e g e t t - l o b o g o t t , mint e g y zászló. H o g y - h o g y nem, de elszakadt a g y e r t y a f o g y a s z t á s statisztikája ! J ó m é l y e n behasadt és e g y i k r a j z szeg kihullott s most f e l k u n k o r o d o t t a sarka. N é h a m e g - m e g r e m e g t e k a képek a f a l o n s a tükör, egyszer m a g á t ó l kitárult a külső a j t ó és délfelé . . . de s e m m i . . . csak ú g y . . . nem is állott o t t senki, Istenem... — meghasadt e g y ablaktábla. Crrc, prrc — í g y csinált és v é g i g h a s a d t . I j e s z t ő csend t á m a d t utána. A z altiszt f é l i g f e l e m e l k e d e t t és rámeredte A z i j e d t csendben v a l a k i azt mondta, — m é l y zengésű női hang v o l t , — azt m o n d t a : halált jelent. — H a l á l ! — dobta be az Előszoba. — H a l á l is v a n , emberek, h a l á l ! Indul a szezon, j ö n a tél és indul a szezon, a kötél, a n e g y e d i k emelet, a gáz szezonja s a D u n á é ; az olcsó halál szezonja, a j u t á n y o s halál szezonja, téli kiárusítás, s ü t ő d ö t t t e t e m e k e t ringatnak a v i z e k . . . jön a t é l ! É s k ö z b e n — délfelé — e g y embert e l v i t t e k a mentők. Elég régi ember v o l t , de i t t először járt, p r ó b á l t f e j ű ember, ö t v e n e n túl. A fogas alatt állott, a l e v e l e t és e g y é b írásait készen t a r t o t t a a kezében s v á r t a , h o g y b e j u t . K i c s i t v i g y á z z b a állott, bár előrehajolva és m a g á b a n g y a korolta, a h o g y szokás : K e g y e l m e s U r a m , kérem alázattal, tisztelettel k e g y e s k e d n é k . . . ha v o l n a olyan szíves netalántán, érdekemben . . . igenis, k é r e m t i s z t e l e t t e l . . . — f e l e l g e t e t t magában s f e l t é t e l e z e t t kérdéseket l a t o l g a t o t t : ó, hiszen, ha olyan k e g y e s m é l t ó z t a t n a l e n n i . . . i g a z á n v é g t e l e n h á l á v a l . . . — s gondolta : m o n d j a azt, h o g y család o m m a l e g y ü t t i m á n k b a f o g l a l j u k a n e v é t ? Intelligens ember v o l t és t u d t a , h o g y ez kétélű dolog, de e g y helyen hatott. Igaz, h o g y az papi ember v o l t . M o n d j a , ne m o n d j a ? — Ó , — f o l y t a t t a — egész életemre hálás v a g y o k Méltóságos U r a m ! Méltóságos U r a m ? — és akkor . . . szája l e f i t y e d t , keze, lába m e g d e r m e d t — ú g y érezte — minden izma m e g p e t y h ü d t , e l e r n y e d t . . . Ó, m e n n y b é l i Úristen, elfelejtette, h o g y a N a g y b e f o l y á s ú Úr kegyelmes-e, v a g y méltóságos ! K e g y e l m e s U r a m , Méltóságos U r a m , Méltóságos, K e g y e l m e s U r a m . . . — és ott v o l t a l e v é l a kezében, m e g n é z h e t t e v o l n a egyszerűen a címzést, de négy napja alig e v e t t , ereje e l h a g y t a és elfelejtette, h o g y megnézheti. H i r t e len k i h a g y o t t az a g y a s csak az iszonyú veszedelmet érezte, ami rázúdulhat és elájult. Sürgés-forgás, telefon, mentők. S rendre, rendre b e j u t o t t E l é j e néhány ember, akikről a sors í g y h a t á r o z o t t és . . . alázatosabban lapultak kifelé, mint azelőtt bármikor. A z Előszoba rájukcsodálkozott. Igen, alázatosan osontak be és porig a l á z k o d v a csúsztak ki. Sokan meghajlással köszöntötték az.
629 altisztet elmenőben. A z altisztet, aki gőgösebb v o l t , m i n t bármikor. S az emberek m é l y é n i j e d t foszlányok úszkáltak . . . j ö n a tél. Hosszú tél jön, én Istenem, ne h a g y j e l . . . és j ó lesz ülni akkor a j ó l é t árnyékában — inségakció és szükségmunkák — ó, lapulni, lapulni, emberek ! Hosszú tél k ö v e t k e z i k e világra és j ó a kegyeseknek. H j a j , j ó a k u t y á nak ülni a kályha előtt, r á g o t t koncra lesve. J ó m é g a bolhának is a szalmazsákok k ö z ö t t s más élősdieknek, de j a j a f e n e k e d ő farkasnak, odakint a dermedező hegyekben s j a j mindeneknek, akik nincsenek r a j t ' a listán. A j ó f i ú k listáján. J a j mindeneknek, akik egyszer a kezüket felemelték, akik a szemüket n y i t v a f e l e j t e t t é k , akiknek a gerince csak egyszer, egyetlen-egyszer is egyenesre n y i k k a n t . Ó, lapulni emberek, lapulni, hess, hess, rossz, csúnya g o n d o l a t o k , le, le, le a lábszárak v e l e j é b e , le a riadozó álmokba ! Ó, o t t lent most m é g l á z a d o z ó b b lett minden s ocsmány dühök v é r t l a p á t o l t a k . A h o g y t e r j e n g e t t f e n t az alázat e g y r e jobban, ú g y d ü b ö r ö g t e k lent, az indulatok e g y r e erősebben s mennél j o b b a n f o r r o t t a méreg odalent, annál erősebb l e t t a jófiúság idefent. S két órára, mire az utolsó is elosont, magábasüpp e d v e állott ott az Előszoba és rendezni próbálta g o n d o l a t a i t : nem, ez í g y nem m e g y , csak ú g y H ű b e l e Balázs m ó d j á r a beleugrani nem lehet, nem, nem lehet. I d ő kell ehhez, szívós munka és adminisztrálni kell a dolgokat, tervszerűen, lépésről-lépésre m e h e t csak minden, a végső feszülésig. O t t állt az Előszoba, g o n d j a i b a o m o l v a : szervezni kell a d o l g o k a t a szervezés a fontos, anélkül moccanni sem lehet, ez a v e l e j e mindennek : szervezni, szervezni, s z e r v e z n i ! VI. — Szervezni, — nem t é v e s z t e t t e szem elől e g y pillanatra sem az Előszoba. — Szervezni, szervezni, s z e r v e z n i ! É s d o l g o z o t t k e m é nyen, összeszorította minden eresztékét, minden izma megfeszült, dolg o z o t t keményen. Mire a tél leszállott, — h j a j , kint hó b o r í t j a a h e g y e k e t , a f ö l d e t és k ö v e k e t és a v i z e k m e g á l l o t t a k medrükben — mire a tél jócskán leszállott, szerte küldözte már üzeneteit társainak a t ö b b i előszobáknak, rokonainak és sorstestvéreinek, szerte mindenfelé, f e l h í v t a őket a közös n a g y munkára : lázítsuk f e l az e m b e r e k e t ! M é g az ősszel, késő ősszel, szétküldözte az első j e l e k e t m a g á b ó l , ez még a k k o r történt, m i k o r a bátor f i a t a l e m b e r — J e z e r n i t z k y P é t e r , a mérnök — néhány nap m u l v a másodszor j e l e n t k e z e t t . Csendesen. L á b a t t ö r ö l g e t v e , t o r k o t köszörülve s már az a j t ó előtt kissé m e g h a j o l v a — nem gerincben, csak ú g y belől, egészen felül — ó v a k o d o t t be a f i a t a l e m b e r s az altiszt előtt kissé m e g h a j t v a m a g á t , m o n d t a : — K é r e m . . . Őnagyméltóságánál szeretnék jelentkezni kihallgatásra.
630 — Milyen ügyben? — E e e , én, már v o l t a m itt, a m u l t k o r v o l t a m itt, m o n d t a m m a g á n a k , ö n n e k . . . és Hubacsek Őméltóságától h o z t a m a j á n l ó l e v e l e t . . . és K e l l e r m a n n tanácsos úrtól és F á b i á n i g a z g a t ó úrtól, meg . . . — Szabad a n e v e t ? — J e z e r n i t z k y P é t e r , mérnök. — Tessék várni, m a j d b e j e l e n t e m . — Köszönöm. S az E l ő s z o b a megérezte, h o g y n a g y Ő - v e l m o n d t a : Ő n a g y m é l t ó sága. N a g y Ő - v e l m o n d t a és a r u h á j á b ó l , minden mozdulatából áradt az előszobák szaga, a m e l y e k e t beszaladgálhatott az utóbbi napokban. É s ez adta az ö t l e t e t : érintkezésbe lépni, de sürgősen, a t ö b b i előszobával. — H o g y n e , — u j j o n g o t t f e l m a g á b a n — hát hogyne, hiszen ezt l e h e t ! M o s t ébredt rá először tudatosan, h o g y ezt l e h e t ! H o g y ő t u d üzenni és üzeneteket felvenni, h o g y ő maga e g y n a g y közösségbe t a r t o z i k , h o g y r a j t a k í v ü l m é g száz és száz előszoba teljesít szolgálatot, h o g y az üzeneteket egyszerűen rá lehet kenni az emberek ruhájára, bele lehet égetni a j ö v ő - m e n ő k szemébe, mozdulataiba, bennehagyni a h a n g j u k b a n , a bőrük alá lehet fecskendezni, a pórusaikba b e l e v á j n i , hosszú i d ő k r e kitörülhetetlenül és leolvashatóan. S hálás v o l t ezért a f i ú n a k , aki «köszönöm», — m o n d t a az altisztnek, m e g f o r d u l t s e g y e nesen az ablakhoz lépett, ahol először állott. L á t s z o t t , h o g y már ez a helye neki és másutt is biztosan ezt a helyet szokta kikeresni. A z Előszoba soká f i g y e l t e a f i ú t — hosszú napokon keresztül f i g y e l t e — az j ö t t halkan és az ablak elé állott. É s gondolatai legt e t e j é n n a g y Ő-vel, csupa szépet g o n d o l t Őnagyméltóságáról, de gondolatainak alja csupa tiltakozás v o l t ez ellen és keserű dühök k a v a r o g t a k benne. — F é l életünket várakozással t ö l t j ü k , — számolt például magában J e z e r n i t z k y P é t e r , mérnök, — életünk ö t v e n teljes százalékát és pedig külön abból az időből, a m i t ébren t ö l t ü n k . V á r u n k az ebédre, v á r u n k a villamosra, v á r u n k a postán ajánlólevéllel és más csip-csup v á r a k o z á s o k , ez egyszázalék. S n e g y v e n k i l e n c e t v á r u n k előszobákban, az összesen ö t v e n . Istenem, a f é l életünk ! M e n n y i mindent lehetne e z a l a t t csinálni, ha okosabb v o l n a a b e r e n d e z k e d é s ! H i d a k a t lehetne építeni és v a s u t a k a t , alagutakat lehetne ásni és b á n y á k a t fúrni, mocsarakat kiszárítani, h e g y e k e t elhordani és v ö l g y e k e t betömni, ó, ezekkel az elfecsérelt energiákkal ki lehetne kutatni pontosan a fecskék vonulásának s a halak vándorlásának t i t k á t , meglehetne találni a rák biztos szérumát, f e l lehetne találni a mesterséges szenet, a H o l d b a repülhetnénk és nyélbe lehetne ütni az örök békét és m e g szerezni az emberiség halhatatlan fiatalságát és lehetne, lehetne . . . Ó, m i n d e n t lehetne, de i t t . . . előszobákban kötődik le az emberiség erejének fele ! S e l f o l y i k használatlanul, pocsékba m e g y . S cigarettára g y u j t o t t , m e r t k a b a l á j a lett, h o g y ha r á g y u j t az
631 előszobában, akkor pillanat mulva sorra kerül és el kell dobni a cigar e t t á t . Elszívta a cigarettát, de nem szólították s gondolta közben : ahol e g y középszerű tehetségtelen m e g v e t i a lábát, o t t v é g e mindennek. P e r s z e . N e m tűr m a g a mellett j o b b k o p o n y á t , megismeri és v í z alá n y o m j a . S egyik húzza maga után a másikat, kéz a kézben v e z e t i k e g y m á s t , ó, a középszerűek szolidaritása ó r i á s i ! — s ebben a pillanatban félni kezdett ismét, mániákusan már, h o g y kiröppen a gondolata s gyorsan elkezdett, szokása szerint, j ó k a t gondolni Ő n a g y m é l t ó s á g á r ó l . — V a j j o n , milyen ember? — szaladt benne keresztül később, m e r t még sose látta színről-színre — v a j j o n , m i l y e n ember? A l a c s o n y , kövérkés ember lehet, v a s t a g , kicsit lógós a j a k ú s a h a j a f e l f e l é fésülve, r ö v i d , sörtés. N e m , nem ! — t i l t a k o z o t t felül. — Magas és szép, n y i l t homlokú, sugárzik az intelligencia róla, igen, igen, igen. V a j j o n m i l y e n lehet? Érdekes, h o g y e g y ilyennek, akire í g y v á r a k o z n a k az emberek, e g y ilyennek aztán magánélete is v a n . P é l d á u l ő n e g y e d i k gimnázista korában véletlenül m e g l á t t a egyszer H o l l tanár urat, akitől mindenki rettegett, meglátta f ü r ö d n i és ez olyan furcsa v o l t . M á r m o s t például, hogy : Őméltósága f ü r d i k . V a g y a hátát v a k a r j a , — v a g y : megcsókol egy nőt . . . K ö z b e n felül : amint ül, n a g y k ö n y v e k k ö z ö t t és az emberiség jólétén töri a f e j é t , azt a szép, okos f e j é t . — M i k e t kérdezhet? H ' . . . E g y s z e r e g y ember, v a l a m i tanácsos, most nemrégen, — az a j á n l ó l e v e l e i t t v a n a zsebében, — v a l a m i k ö n y v é r ő l kérdezett, amire n a g y o n büszke v o l t és amiről ő nem is hallott soha. S hasból, óvatosan nekifeszülve beszélt mindenfélét a k ö n y v r ő l , nem v e t t e észre a tanácsos, h o g y nem olvasta. F i g y e l t e az Előszoba sokáig s látta, h o g y egyszer például, m i k o r f é l k e t t ő k o r az altiszt azt jelentette, h o g y a K e g y e l m e s Úr ma már nem fogad, legbelül, kis hisztériás kacagások lökődnek benne, s a h o g y m e g y , m e g y az a j t ó felé, ilyenek f u t n a k át r a j t a : — H a h a , hahaha, nagyszerű, Ő n a g y m é l t ó s á g a nem f o g a d ! — s villan benne : — szerte a hivatalokban, a sok emeletes, n a g y épületekben, rosszul szellőzött, poros, rossz szobákban ülnek az emberek és körmölnek, körmölnek. É s b e l j e b b , e g y r e j o b b szobákban, e g y r e k e v e sebb ember ül és e g y r e kevesebbet k ö r m ö l . É s a l e g v é g é n , szőnyeges, szép, n a g y teremben, porcellánok és v i r á g o k k ö z ö t t ül e g y ember és — nem f o g a d . H a h a hahaha, ezt csinálja, ül és nem f o g a d ! A z a j t a j á r a k i í r v a : «Felek fogadása ettől eddig». H a h a , i t t l á t h a t ó a repülő k u t y a , e g y i k nap röpül, másik nap nem röpül, most éppen nem röpül. — É s szokás szerint gyorsan elkezdte dicsérni m a g á b a n . A z Előszoba sokáig f i g y e l t e őt, k i v á l a s z t v a a t ö b b i közül, erősen f i g y e l t e , amint áll az ablaknál és például — cserkészjátékot játszik. M e r t ez l e t t belőle. Cserkészjátékos. Sokáig f i g y e l t e , de aztán e l e j t e t t e s h a g y t a elkeveredni az ábécés, a f o r d í t v a o l v a s ó , a n ó t a k o p o g ó , m e g a t ö b b i közé, eltűnt, b e l e o l v a d t : a cserkészjátékos. E l e j t e t t e őt az Előszoba és ki sem v á r t a , v a j j o n b e j u t - e egyszer
632 s m i lesz belőle azután, e l e j t e t t e m e r t — akkor már j ö t t e k az üzenetek — és ú g y látta, h o g y nem f o n t o s az egyes ember. K ü l ö n - k ü l ö n nem lehet m e g m ű v e l n i őket. P e d i g eleinte erre g o n d o l t , — ez a probléma sok g o n d o t o k o z o t t neki — de v é g ü l is ú g y látta, n e m fontos. T ö m e g e t kell nevelni, e g g y é kell olvasztani ezeket mind, e g y közös névtelen maszszává g y ú r n i s szétfeszíteni v e l e mindent, ami szorít. K ü l ö n - k ü l ö n ? H á t mi l e t t ebből a f i ú b ó l is ! F o r r a d a l m á r t akart nevelni belőle és stréber l e t t i t t , egyszerűen stréber és cserkészjátékos, o t t az ablaknál. — Ó, u j j o n g o t t , — akkor régen, késő ősszel — hát üzenni tudok, persze, h o g y t u d o k ! É s üzent. A z emberek szemében benne h a g y t a a n y o m á t , a lépéseikbe és a bőrük alá é g e t t e be a parancsokat kitörölhetetlenül. Ü z e n t a h i v a t a l o k előszobáiba, az ügyes-bajoskodóknak, ö z v e g y e k n e k és árváknak, igazukat keresőknek, üzent a testi szenvedőknek az i n g y e n rendelőkbe, különféle ambulanciákra, üzent ü g y v é d e k v á r ó t e r m e i n e k és rendőrségi f o l y o s ó k n a k , ahol kis cselédek kussolnak f a l h o z lapulva s m e g t e r m e t t ú r v e z e t ő ordít a négypengős büntetés m i a t t , üzent a szerkesztőségek előszobáiba s politikai pártok helyiségeinek, ahol harsány j e l s z a v a k t ó l repedezik a v a k o l a t és más semmi. Ü z e n t j ó t é k o n y s á g i h ö l g y e k , g y e r m e k n a p i g y ü j t ő b a j n o k o k k o k előszobáiba, ahol krokodilus-könnyekkel öntözik a p a d l ó t s kenetes mondásoktól szédül a m e n n y e z e t , — kenetes mondásoktól, a m e l y e k csak a m e n n y e z e t i g érnek, m e r t azon túl, már az Úristen magas ege k ö v e t k e z n é k , — üzent a zálogházak csarnokaiba, miniszterek, k é p viselők és b a n k v e z é r e k előszobáiba s mire a tél szigorúra fordult, minden üzenet keresztül-kasul h ö m p ö l y g ö t t minden üzeneten s az előszobák r á n y o m t á k b é l y e g e i k e t a bennük v á r a k o z ó k r a , de . . . — az Előszoba d ö b b e n v e érzett rá : nem sok v á l t o z á s t ö r t é n t . A m i n t az első i z g a l m a k lecsillapodtak, kiki visszatért a magáéhoz. A n ó t a k o p o g ó k o p o g o t t , a f o r d í t v a o l v a s ó f o r d í t v a olvasott s a másik osont a parkettán előre-hátra a szőnyegmentén, az ablaktól a k á l y h á i g , minden h a r m a d i k kockára l é p v e . A tanár már a zsidó ábécét m o n d t a visszafelé, lóugrás szerint s J e z e r n i t z k y a mérnök is j á t s z o t t a a m a g á é t . A z egyszerűbb lelkek a kezükkel manipuláltak, v a g y a c i p ő j ü k orrát nézték, sokan bóbiskoltak. Ú j a k j ö t t e k és akadt k ö z t ü k n a g y o b b v o n a l ú is, e g y például mindent m e g s z á m o l t és elosztott három egész t i z e n n é g y századdal. Rendszeresen csinálta és az eredm é n y e k e t f e j b e n t a r t o t t a . K a r á c s o n y t á j á r a ez is elkészült mindennel és ismételni k e z d e t t . A z emberek t o v á b b csinálták a m a g u k é t . Sokan e g y r e idegesebbek és ingerültebbek lettek. E l f á r a d t a k . E z nem lesz j ó , — gondolta az Előszoba — az ingerült emberek nem értik e g y m á s t . É s fárasztotta, f á r a s z t o t t a őket s akkor m e g azt látta, h o g y a f á r a d t emberekkel n e m m e g y semmire. H a g y j á k akár a g y o n v á g n i m a g u k a t , csak ne k e l l j e n m e g m o z d u l n i u k . E l f á r a d t a k , megfásultak az emberek, sokat f á z t a k és keveset e t t e k s az Előszoba r á j u k f e k ü d t .
633 Es érezni k e z d t e — h j a j , n a g y o n érezni k e z d t e — a némaság á t k á t . Hiszen, ha beszélni tudna v e l ü k , ha elővehetné az embereket és emberi szóval elmagyarázhatná nekik, ha m e n n y d ö r ö g v e beléjük o r d í t h a t n á . . . nem, az nem volna j ó . A k k o r a n n y i t érne, mint e g y h o r d ó - a g i t á t o r , választási kortes, v a g y képviselő. N e m , j o b b í g y , í g y t ö b b e t lehet, mint beszéddel. A m i t í g y mond, az egyenesen a bőrük alá m e g y , a vérükbe, az a g y u k b a , b e s z í v j á k a l e v e g ő v e l a t ü d e j ü k b e , bennemarad a szaglásukban és tapintásukban ; j o b b í g y , j o b b í g y . S mikor idáig e l j u t o t t tépelődéseiben, tisztultabb és j o b b lett, m i n t v o l t . E z a tiszta jószándék k e z d e t t most már ömleni, sugárzani belőle. K ö z b e n már f u t o t t az idő erősen s j ó l benne j á r t a télben. A természet dolgaiból kis suhanások j ö t t e k beléje . . . hó b o r í t j a a messzi h e g y e k e t , megálltak a v i z e k s csendes álmukat alusszák mind a testvérek, a f á k , a föld, a k ö v e k s a homok, mind-mind alusznak odakint. Éhes v a d a k f u t n a k az erdőkben és a f i a t a l f á k kérgét r á g j á k s m o h á t kaparnak elő a sziklák oldaláról, a p a t a k o k néhol meghasadnak és inni adnak nekik jóságukban ; ó, j a j , a természetnek dolgai bölcsek . . . csak az ember, az ember . . . S a tiszta jószándék — első dühei elmúlván, — o m l o t t belőle és ez kezdte összehozni az embereket. M e g b a r á t k o z t a k kissé, t ö b b e t beszéltek egymással, némely itteni ismeretségnek otthoni f o l y tatása lett, összejártak s kissé m e g n y i t o t t á k m a g u k a t és panaszkodtak, végnélkül panaszkodtak. D e panaszkodásuk önző v o l t s e g y i k e t sem érdekelte a másik panasza. Csak a saját b a j a i k a t mesélték hosszan, a másikéra f i g y e l v e . R e j t e g e t ő z t e k is e g y m á s elől. E g y - e g y m ó d o t elhallgattak maguknak s aki k a p o t t v a l a h o l v a l a m i t , az h a l l g a t o t t vele. H a egészen az eredményig el is m o n d o t t mindent, most a krajcárral a zsebében, a kenyérrel f i ó k j á b a n , a szénnel l á d á j á b a n , elhallgatott. Csak h ü m m g e t e t t az ilyen s m o n d t a : H á á t biztatnak ezzel is, amazzal is, Isten t u d j a , mi lesz. S aki j o b b f a j t a kenyérbe csöppent, annak eldugult a füle, minden más bánattól. N e m n y í l t a k ki az emberek, csak n y i t o g a t t á k magukat s mindig készen arra, h o g y becsapják lelkük a j t a j á t . A szemérmes, gőgös szegények néha j ó l é t e t hazudtak, az álkoldusok f e l k a p a r t á k még hegedő sebeiket is. A z ó v a t o s családos ember két helyről húzza a kis segélyt már január óta s külön k a p o t t karácsonyi a j á n d é k o t , de 'hallgat v e l e s csak sír, sír, e g y r e sír. — Ó, nem őszinték az emberek, nem őszinték, i t t a b a j , — reszk e t e t t az Előszoba — igen, ez a b a j , nem őszinték, j a j , nem őszinték az emberek.
VII. J a j , nem őszinték az emberek, nem. . . — s ez sok g o n d o t okoz o t t az Előszobának, sok álmatlan éjszakát és i z g a t o t t nappalokat, míg odáig érlelte magában a dolgot, h o g y őszinteségre kell megtanítani őket először is, anélkül nem m e g y , hiába, nem m e g y semmi. Őszinteségre t a n í t a n i ! D e h o g y a n ? Hiszen akadt i m i t t - a m o t t Napkelet
42
634 e g y - e g y őszinte ember és ezekkel p r ó b á l k o z o t t , de hiába. A t e r v ez v o l t : elkeverni ezeket az őszintéket a többiekkel, beoltani velük az embereket m i n t v a l a m i szérummal és terjeszteni az őszinteséget az előszobák l ó t ó - f u t ó i k ö z ö t t , mint a r a g á l y t . A z első kísérletek egészen balul ü t ö t t e k ki. N é h á n y r ö v i d hét alatt az őszintéket elnyelte a t ö m e g és á t f o r m á l t a . És ezek a renegátok természetszerűleg hazugabbak lettek, minden hazugoknál. V e l ü k született őszinteségüket gyorsan és mesterséges m ó d o n k o p t a t t á k le magukról s nem elégedtek meg a nyers hazugságokkal, a szavak hazugságaival, de f i n o m j á t é k o k a t m ű v e l t e k hozzá a szemük f o r g a t á s á v a l , a kezükkel, a testük mozdulásaival és h a n g j u k lejtésével. Mindehhez ügyesen felhasználták régi őszinteségük ö r ö k l ö t t m o t í v u m a i t , leö n t ö t t é k vele, m i n t e g y langyos generalszósszal, beborították, mint díszes k e l m é j ű drapériával s m e g b u j t a k alatta és — hazudni kezdtek. M i n d e z t olyan ügyesen csinálták, — éppen, mert valaha őszinték v o l t a k , — h o g y m a g a az Előszoba sem v e t t e észre rögtön a kudarcot. Csak azt látta, h o g y az emberek már nemcsak panaszkodnak, hanem v i g a s z t a l j á k is e g y m á s t . E z n a g y szó, — gondolta — mert a vigasztalás árnyalatai sokfélék. A vígasztalástól már nincsen messze a biztatás, attól a lelkesítés és ettől — a lázítás. Ó, minden j ó l m e g y , — éledt az Előszoba — minden rendben m e g y és tavaszra talán, h j a j , mikor odakint ébrednek a f ü r g e kis szelek és ébrednek a f ű , fa, v í z , minden, ó, tavaszra talán . . . — m e r t most még tél v a n , nehéz és süket tél. Utolsó szigorát a d j a ki m a g á b ó l és az altiszt néha pukkanásig r a k j a a kályhát, h o g y átforrósodik a f a l és recseg, ropog mindene, — de m a j d , m a j d tavasszal, Istenem ! És minden csepp homokszemében m e g r e n d ü l v e k a p o t t észbe aztán, h o g y hiába, m á r m e g i n t hiába ! H a z u d n a k az őszinték, f i n o m a n hazudnak, ügyesen, j ó l hazudnak, sokkal ügyesebben, mint a született hazugok. A z emberek ültek a plüssdívánon és a karosszékekben és székeken és álltak az ablak előtt és a kályha mellett, alá-fel sétáltak a linoleum o n és a kókuszon és egymással beszédbe e l e g y e d v e , ú g y tettek, mintha m e g n y i l a t k o z n á n a k , de sohasem láthatták e g y m á s t teljes meztelenségükben, mindig eltakartak v a l a m i t . Ü l t e k és számoltak és az u j j u k k a l j á t s z o t t a k és olvasták a f e l i r a t o k a t f o r d í t v a és olvasták a régi ujságokat. A Fogászati K ö z l ö n y t nézegették és a K é m é n y s e p r ő k szaklapját, a Sütőiparosok Ú j s á g j á t . Fürdőprospektusokban és színházi lapokban öreg urak a nőket nézték dülledő szemekkel. M á r ismerték mind a képeket és cikkeket, a reklám o k a t , m i n d e n t és szinte már csak ú g y szokásból t a r t o t t á k m a g u k elé némelyek, csak ú g y ö n m a g u k a t ellenőrizve, h o g y v a j j o n t u d j á k - e könyvnélkül. A z altiszt ült a kisasztal előtt hozzáférhetetlen g ő g j é b e n , — h á z mesterséget is viselt — csak ült és butára h e g y e z e t t c e r u z á j á v a l
635 s z á m o n t a r t o t t a a neveket. A t i t k á r m u t a t k o z o t t néha s akkor m a j d n e m m i n d e n k i f e l á l l o t t és sokan meg is h a j o l t a k , v a g y v á r a k o z ó , szerény m o s o l l y a l kellették m a g u k a t pillanatig és a mosoly kis ideig még o t t l e b e g e t t az arcukon, mikor a t i t k á r már visszalépett a párnázott a j t ó m ö g é . A hódolatot — m e l y nem neki szólt, — megköszönte f e l e m e l t kézzel körbeintve, kissé katonásan, bár símán. A hódolat nem neki szólt, hanem a belső H a t a l o m n a k , a m e l y n e k ő csak e g y sugara v o l t , a m e l y e t idekint az altiszt képviselt, azzal a buta ceruzájával. A H a t a l o m n a k , Ő n a g y m é l t ó s á g á n a k , aki idekint sose m u t a t k o z o t t és p r o f á n szemek Őt nem is igen l á t h a t j á k , a h o g y nem m u t a t k o z i k a dalai láma sem. É s ritkán v e t t é k a j k u k r a , a h o g y a zsidók nem veszik a j k u k r a a J e h o v a n e v é t . H a n e m n e v e z i k E l o c h i m nak és A d o n á j n a k , Istennek, T e r e m t ő n e k , E g e k U r á n a k és A t y á n a k . Úgy n e v e z t é k őt belsejükben m e g g ö r n y e d v e Ő n a g y m é l t ó s á g á n a k , a K e g y e l m e s n e k . Ő láthatatlan az a v a t a t l a n o k számára s i m i t t - a m o t t m u t a t k o z i k csak meg a k i v á l a s z t o t t a k előtt. D e v a n . E r e j é t , f é n y é t , j ó s á g á t és h a r a g j á t , büntetését és jutalmazását érezzük. L á t h a t a t l a n ! D e szelleme i t t lebeg, r a j t a fekszik az Előszobán és minden g o n d o l a t Őkörülötte forog. Ó, de magukban aztán különböző másféle neveken is n e v e z i k Ő t , sokszor egészen tiszteletlenül és profán m ó d o n . E g y kesernyés orrú úr, például í g y gondol rá legbelsejében : «Vinnetu, a n a g y f ő n ö k » , m e g í g y : a « N a g y f ő n ö k » , a «Fehér sas indiánok elnöke», az «osagák v e z é r i g a z g a t ó j a » . Mások ismét, belsejük alsó és egészen ellenőrizhetetlen rétegeiben, ocsmány és piszkolódó g ú n y n e v e k e n szólították T ö k f e j ű n e k , K r u m p l i o r r ú n a k és Kuglihasúnak, meg m é g csúnyábbnak. E z az úr pedig Vinnetunak. Mindig nevetnie kellett, ha erre g o n d o l t és n a g y o n m e g i j e d t , ha r a j t a k a p t a m a g á t , h o g y l e n a g y f ő n ö k ö z i és i l y e n k o r gyorsan arra gondolt, h o g y Őnagyméltósága négyezer p e n g ő t a d o t t a tüdőbeteg g y e r e k e k nyaraltatási akciójára és t a v a l y előtt télen, m i k o r olyan szigorú idő v o l t , hírlapi polémiákban sürgette és minden t e k i n t é l y é t l a t b a v e t e t t e , h o g y a f ő v á r o s a d j o n minden igazolt és j o g o sult, büntetlen előéletű és politikailag m e g b í z h a t ó szegénynek, heti tíz kiló f á t . És az ittrekedt fecskéket repülőgépen szállítsák E g y i p t o m b a . A z első gép indulásakor Ő maga is jelen v o l t s beszédet m o n d o t t , csudásat. Ó, milyen szép és dicséretes dolog ez, Istenem, hála érte, h o g y v a n n a k ilyen emberek, — gondolta remegő áhítattal — de belül mindig v i s s z a j ö t t az, h o g y «Vinnetu, a N a g y f ő n ö k , az osaga v e z é r igazgató». Mélységes, halálos szomorúsággal k a p o t t észbe az Előszoba, h o g y a hazugok beoltása nem sikerült. É s megrendült a hite saját erejében. V a j j o n igazán olyan hatalmas v a g y o k ? V a j j o n m e g t u d o m csinálni, amit k i t e r v e z t e m m a g a m b a n ? N a p o k i g t a r t o t t , m í g összeszedte m a g á t , míg megtalálta önbizalmát és újra n e k i f o g o t t , újra, meg újra. E l ő b b az őszinte embereket meg kell erősíteni önmagukban s csak azután
41*
636 lehet oltani v e l ü k . E l ő b b alaposan meg kell utáltatni velük a hazug o k a t . É s szétküldözte az üzeneteket testvéreinek, a t ö b b i előszobáknak, szétüzente a parancsokat és új erővel v e t e t t e bele m a g á t a küzdelembe. L e v e g ő j é v e l körülfonta az embereket és g y ú r t a , formálta őket, nem h a g y o t t nekik pillanatnyi n y u g t o t . D e maga sem pihent. A z őszinteség t e r j e d t , t e r j e d t az emberek k ö z ö t t , b e v e t t e magát az idegeikbe és a g y u k csavarulataiba s már, már ú g y l á t s z o t t , hogy g y ő z e d e l m e s k e d i k az új módszerrel és akkor — mire megindultak az emberek megnyilatkozásai — b o r z a d v a látta az Előszoba, h o g y visszaf e l é sikerült minden. H i r t e l e n érett őszinteségük abból telt, h o g y itt is, o t t is összesugdolództak és k e z d t é k elárulni e g y m á s n a k kicsiny prakt i k á i k a t . T r ü k k ö k e t meséltek el egymásnak, r a f f i n á l t segélykijárási és koldulási m ó d o k a t ; sikerült esetekkel hencegtek, példákkal dobál ó d z t a k , őszinteség címen. A z igazi, a született őszinték pedig elpusztultak, f e l s z í v ó d t a k , a h o g y a szérumot magába s z í v j a a beteg test. D e nem a test g y ó g y u l t meg, hanem a szérum v á l t semmivé. V a l a m i kábult tompaságba esett az Előszoba ezekben a napokban : nem, hiába, í g y nem lehet. H á t persze. H o g y a n tanítson meg i g a z i őszinteségre e g y előszobákban nevelkedett n e m z e d é k e t ! Hiszen minden uralmi rendszerek alapja a hazugság v o l t mindig. E z t tanít o t t á k nekik, át, m e g át v a n n a k i t a t v a hazugsággal s az őszintéket n e m lehet k ö z é j ö k ereszteni, mert belepusztulnak, megeszik őket. Igen, elpusztul az igaz ember, a t ö b b i e k k ö z ö t t , mert igaza í g y ! betegség r a j t a . S elpusztul, a h o g y elpusztul a v a d á l l a t o k közösségében a n y o m o r é k m e d v e , a sánta farkas, a r ö v i d l á t ó saskeselyű, v a g y az idegsokkos róka. E l k é p z e l h e t e t l e n e g y értelmes tigris előtt a dzsungelben olyan tigris, a m e l y i k sajnálja leütni a gazellát, g o n d o l v á n , v a g y érezv é n e j n y e , e j n y e , nem helyes dolog. A z embernek hát hazudni kell? H a z u d n i ! D e a tigrisnek Isten véste a parancsot a gerincébe, h o g y üsse le a gazellát, az ember m a g a szabta a maga parancsát a hazugságra és kegyesen lehazudj a ezt is. V a l a m i kábult t o m p a s á g b a esett az Előszoba megkínzottságában. A tél utolsó hidegét ontotta magából, de messzi, szabad földek m é l y é b e n , drága n e d v e k m o z g o l ó d t a k már, h o g y m e g k a p v a a nap első L e d v e s üzenetét, elinduljanak v i r á g b a , f ű b e és f á b a . H o m á l y o s a n — ó, n a g y o n homályosan és t o m p á n — érezte csak az Előszoba a messzi f ö l d e k üzenetét s néha ú g y elengedte m a g á t és — sírt. Igen, sírt az E l ő s z o b a r e t t e n t ő k í n j á b a n , könnyes vizecskéket eresztett magából, kis cirádákat írt v e l e a t a p é t á j a alá és a m o t t is a felső sarokban az ablaknál. J a j , sírt az Előszoba. M e g i j e d t ettől és a régi erejét akarta érezni, a régi n a g y bátorságát, összeszorította magát, m e g f e s z í t v e m i n d e n t é g l á j á t , de hiába, j a j hiába, sírt, sírt az Előszoba.
637 VIII. J a j sírt, sírt az Előszoba sokszor, soká és bőségesen ontotta k ö n n y e i t s különösen ott f e n t , az ablakfelőli sarokban, egész n a g y barna f o l t o k v o l t a k már a m e n n y e z e t e n és á g a z t a k szét a falon, a házacskák és a guggoló j a p á n o k k ö z ö t t . Soká sírt s aztán . . . — a könnyei is rendre elapadtak. És í g y , h o g y már nem sírt néha n a g y ereje újból visszatért és felülkerekedett mérhetetlen f á j d a l m a i n , azt hitte, h o g y ismét a régi ő és akkor új t e r v e z g e t é s e k b e f o g o t t , új g o n dolatokat i n d í t o t t el, k a p o t t ide is, k a p o t t oda is, de már h i á n y z o t t mindenből a rendszer és — a hit. H i r t e l e n nekibuzdulásai után v a l a m i száraz, t o m p a kábulatba esett és a m i t eddig elért, azt napok a l a t t k i e j t e t t e m a g á b ó l s új eszmélések r ö v i d idején ú j b ó l kellett kezdenie mindent előlről. M é g legalább sírni szeretett v o l n a , most már azt szeretett v o l n a néha és nem t u d o t t . S b i z o n y — v e t t e észre á l m a t lan, nehéz éjszakákon — hol is v a n az ő régi rugalmassága. A régi k e z d e m é n y e z ő , indító k e d v e hol v a n m á r ? . . . Nincsen sehol. Csak h o m á l y o s v á g y a k élnek benne, v a l a m i . . . v a l a m i után, a m i t nem t u d megnevezni magának. S a tavasz n a g y o n j ö t t , n a g y o n j ö t t már valahonnan messziről. A z Előszoba azért még neki-nekilódult és e g y - e g y hirtelen t á m a d t k e d v ű napon t ö b b e t v é g z e t t , mint azelőtt hetek alatt. S aztán az eredm é n y s z é t f o l y t előtte, s e m m i v é v á l t és nem f o l y t a t t a . Ú j b a k e z d e t t e g y két napi kétségbeesés után. I d e k a p o t t , o d a k a p o t t , erőszakos lelkesedéssel, minden igazi belső tűz nélkül. N e k i f o g o t t például, h o g y kiterjeszti a m o z g a l m a t a magán-előszobákra is, ó, h o g y ez eddig nem j u t o t t eszébe ! N a g y b u z g a l o m m a l f o g o t t hozzá, égrengető k i á l t v á n y t f o g a l m a z o t t és mikor készen v o l t v e l e látta, h o g y üresen kong az s laposakat p u f f a n és eltörölte az egészet. E g y e t l e n szót írt az emberekre, h o g y v i g y é k szerte : segítsetek ! D e a magánlakások előszobái ahányan v o l t a k , a n n y i f é l é k v o l t a k . M i n d más-más színnel, más szaggal. H i á n y z o t t belőlük a t ö m e g lelke. Individualisták v o l t a k és nem értették meg k o l l e k t í v üzeneteit. S ha v a l a m i t értettek is belőle, mind másféleképpen é r t e l m e z t é k és v i t a t k o z t a k egymásközt. A k k o r ú j b ó l f e l i d é z t e előbbi k i á l t v á n y á t — de ebből már minden lendület h i á n y z o t t — s a z t üzenték vissza : nem t u d j u k miről v a n szó. N é h á n y napig egyszerűen felvilágosításokkal d o l g o z o t t . E z k e z d e t t beválni. A j ó m ó d ú kereskedő e l ő s z o b á j á v a l m e g m a g y a r á z t a t t a az ebédre h í v o t t kis tisztviselőnek, h o g y ne örüljön ennek az ebédnek. I t t tükrös f o g a s v a n és szobaleány veszi el k a b á t j á t , a b o r r a v a l ó legalább e g y pengő s v i r á g a háziasszonynak — ha e g y szálat vesz, akkor is — ugyanannyi. S két pengőből két napig kosztolhat, nem, nem érdemes ebédekre járni. A bankelnök előszobája k é p e i v e l körülfogta a f i a t a l festőt m i n d j á r t , a m i n t m e g é r k e z e t t — «Gáláns flört», «Csendélet ubor-
638 k á v a l » , « V e t k ö z ő nő» — k ö r ü l f o g t a és elkeserítette : hát ezeknek festesz? E z e k n e k , akik szenvedélyesen g y ü j t i k a szemetet, míg t e p i p a d o h á n y t ö r m e l é k e t csavarsz ujságpapírba és azt s z í v o d ? A nagycsaládú tanár h o m á l y o s előszobája k ö r ü l k ö n y ö r ö g t e a v é g r e h a j t ó k a t : na de, j ó e m b e r e k , hiszen m a g u k is csak olyan szegény ördögök, m i n t emez itt, ne teljesítsék k ö t e l e s s é g ü k e t ! I g y kuszálta, z a v a r t a a magánlakások előszobáit, de ez hosszadalmas munka lett v o l n a , ehhez türelem kellett v o l n a s ideg és abbahagyta. D e a parancsot nem v o n t a vissza és az emberek e g y r e t ö b b és t ö b b b é l y e g e t h o r d o z t a k magukon, a szemük t é t o v a rezdülésében, a m o z d u l a t a i k b a n , a ruhájuk, a bőrük szagában és az Előszoba már nem ismerte ki m a g á t a sokszor ellentétes üzenetek k ö z ö t t és néha napokig el sem olvasta azokat. Csak ült, ült magába süppedve és k ö z b e n j ö t t a tavasz. Ő csak ült a hosszú délelőttökön és t é t o v a é r t e l m é t j á r a t t a az emberek dolgain. Szinte v á r t a a déli két órát, h o g y elmenjenek. Mindig azt hitte, ha elmennek, megnyugszik. D e nem. A k k o r pattanásig feszülve az altisztet v á r t a , h o g y takarítson. J ö t t az altiszt, t ö r ö l t , sepregetett, — néha h ü m m g e t v e vizsgálta f e n t az ablaknál a nedvességet — hozta a papírkosarat benntről a j a j o k k a l , a könyörgésekkel, a kérlekalássanokkal és a «ha m ó d o d b a n v o l n a k e g y e l m e s uram»-okkal, — hozta a papírkosarat és t a r t a l m á t a kályhába t ö m k ö d t e , a m e l y e t már nem f ű t ö t t e k . M á r nem f ű t ö t t e k , mert kint már egészen v i d á m j á t é k o k a t m í v e l t a nap s az ablak sokszor átforrósodott, ám idebent most hideg és nyirkos v o l t a l e v e g ő és az Előszoba reszketett. I g y g u n n y a s z t o t t a át a délutánt, — m í g utolsó szálát is e l v i t t e a nap az ablakon keresztül — í g y g u n n y a s z t o t t hosszú estéken és v á r t , h o g y elaludjék, de nem igen t u d o t t aludni. T é p e l ő d ő , nehéz éjszakái v o l t a k s reggel morcosan és kialvatlanul ébredt — r ö v i d és fárasztó kis hajnali álom után — és minden borússágával r á f e k ü d t az emberekre, de szinte tudtán kívül. S ha kábulatából öntudatra ébredt, rossz hírek f o g a d t á k . A z üzenetekből, a m e l y e k keresztül-kasul v o n a l a z t á k már az emberek minden lépését, csak azt olvashatta ki, h o g y az elmúlt télen még stréberebbek, még szolgábbak, még a l a t t o m o s a b b a k és türelmesebbek lettek. A z Előszoba akkor e l t o m p u l t lelke e g y f o s z l á n y á v a l elfogta a t a v a s z csücskét és ebbe k a p a s z k o d o t t , — é l e d v e ismét hirtelen — igen, a t a v a s z , azt f o g j a beléjük önteni és f e l k a v a r j a őket, elárasztja v e l e a v i l á g o t ; igen, a t a v a s z t kell szövetségbe f o g n i ! És r ö v i d e g y k é t nap alatt szívében hideg i j e d e l m e k k e l v e t t e észre, h o g y a tavasz . . . Istenem . . . hiszen ő is csak r a j t u k keresztül érzi a t a v a s z t ! Igen, e l t o m p u l t í n y e már nem f o g j a a természet csodálatos üzeneteit, csak í g y k a p j a a z o k a t h e r v a d t a n és másodkézből, az emberekből. A z embe-
639 rekből, akik egyszerre k ö n n y e l m ű e k k e z d t e k lenni. A l a t t o m o s a n bár, de könnyelműek. Mintha a g y a t bomlasztó g o n d j a i k a t friss szél f ú j d o g á l n á ki a f e j ü k b ő l — és ők h a g y j á k — s n a g y o b b a k a t mozdulnak, erőseket n y u j t ó z k o d n a k — ó, hát azt hiszik, örökké tart? Hiszen a tavaszra nyár jön, arra ősz, ismét tél, — de hiába, az emberek a nap felé f o r d í t o t t á k arcukat, az ablakon b e ö m l ő sugarakat nézték és m o s o l y o g t a k . D e nem sokáig. A h o g y nem f ű t ö t t é k már az Előszobát, ú g y lettek e g y r e m o g o r v á b b a k . I t t bent. K i n t nem. K i n t f e l é j ü k k a c a g o t t a kék ég és ők k ö n n y e d é n l é p k e d t e k idáig. I t t , az a j t ó n belül, elnehezedett a testük s m o g o r v á n ültek aztán a plüssdívánon és a székekben és álltak az ablaknál és lépegett e k a linoleumon és a kókuszon, v a g y álltak a hideg k á l y h a előtt, fázósan. M e r t e l j ö t t az az idő, amikor kint m e l e g e b b v a n , mint bent. A m i k o r kint már zsendülő zöldek szagát h o r d o z z á k a kis f i a szelek s az eső langyosodik és bent minden hideg és nyirkos. Ü l t e k m o g o r v á n és az ujságokhoz is alig nyúltak. Barátságtalanul ültek a barátságtalan Előszobában, a m e l y e g y r e csúnyább és morózusabb l e t t és k e z d t é k őt megútálni. K e z ü k e t fázósan zsebredugták v a g y a hideg k á l y h á t t a p o g a t t á k , szótlanul b á m u l t a k az ablakra, néha s ó h a j t o t t a k — és útálták őt. A z Előszoba kétségbeesve k ö v e t t e t e k i n t e t ü k e t és kifelé k e z d e t t f i g y e l n i , kifelé, a m e g ú j u l ó életekre, ó, már régen megindultak a v i z e k odakint, zöldbe borultak a rétek és a f ö l d m é l y e k e t lélegzik, az emberek napsugarat hordoznak a h a j u k b a n és melegségszagot a ruhájukban és i t t ülnek és útálnak. Útálnak engem — érezte meg az Előszoba hatalmas f á j d a l o m m a l . — E n g e m ú t á l n a k ! D e hiszen én rokona v a g y o k a f ö l d n e k és a v í z n e k , a k ö v e k n e k és a f á k n a k , f ű v e k n e k és mindeneknek, ami szép, mindeneknek, ami nem embert ő l lett, hiszen hús és v é r szerint v a l ó rokonuk v a g y o k ! — j a j o n g t a az Előszoba. — Ó korcs, e l f a j z o t t rokonuk v a g y o k , de mégis az ö v é k , az ö v é k ! És nincs, hát nincs ember, aki megértene e n g e m ? — I g y j a j o n g o t t az Előszoba a tavasz j ö t t é v e l — hát nincsen, nincsen . . . j a j , v i z e k , k ö v e k , f ű v e k és f á k s j a j , ti mind messzi testvéreim, útálnak engem . . . útálnak engem.
IX. — Ú t á l n a k engem, — í g y j a j o n g o t t az Előszoba — j a j , útálnak engem. M e r t az emberek már egészen v a k dühvel u n d o r o d t a k el az Előszobától. K i n t r a g y o g ó napok k e z d ő d t e k , részegítő jószagokat h a j t o t t a k alá a kis szelek messzi szabad földekről, a f á k friss zöldbe ö l t ö z t e k és a napsugárnak íze v o l t most, gyenge, édes íze és ők ültek bent az Előszoba hűvös, nyirkos f é l h o m á l y á b a n — f é l h o m á l y v o l t ez a külső r a g y o g á s o k m e l l e t t — és útálták.
640 — Most, most kell belehajszolni őket, — l o b b a n t f e l mégegyszer az Előszoba — most, amikor minden m e l l e t t e m v a n : a nap, a f ö l d , a f ű , a v í z , a t a v a s z , h j a j , a t a v a s z ! — És nem v e t t e észre, h o g y minden ellene v a n : a nap, a f ö l d , a f ű , a v í z és a tavasz, h j a j , a tavasz, minden ellene v a n ! M e r t az e m b e r e k e g y r e k ö n n y e l m ű b b e k lettek. M e g f ü r d e t t é k arcukat a napnak sugarában és g o n d j a i k t e t e j é t f ú j d o g á l n i kezdték a szelek. K ö n n y e n k e z d t é k v e n n i az életet, ohó, j ö n a nyár. A f ű t é s g o n d j a már le v a n s n y á r o n mégis csak k ö n n y e b b az élet, — nyáron minden bokor szállást ad, a h o g y m o n d j á k , hehehe — i t t a tavasz és j ö n a n y á r ! I t t a t a v a s z és f ü t t y h ö z f o r m á l ó d o t t az emberek a j a k a , j ö n a nyár, ó, friss f ő z e l é k és g y ü m ö l c s . . . j ö n a nyár — és k ö n y n y e b b e k l e t t e k a csosszanó lépések. — E m b e r e k , — n y ö g t e az Előszoba — e m b e r e k ! R ö v i d a t a v a s z , e g y e t m o s o l y o g és elszalad ; r ö v i d a nyár, e g y e t kacag és f u t odébb, de ősz j ö n rá ismét s arra hosszú tél, j a j , hosszú t é l ! — A z élettől elveszi az ember k e d v é t ez a ronda hodály, — g o n d o l t á k az emberek s n a g y o t lélegzettek, a h o g y kiléptek belőle — eh ! holnap nem j ö v ö k be, ez az e g y nap nem számít, m a j d megl á t j u k aztán m i lesz. — Ú t á l t á k , s a h o g y o t t h a g y t á k , szabadon n y u j t ó z t a t t á k t a g j a i k a t s szinte p o g á n n y á és g y e r m e k k é lettek a tavasz imádatában. — Minden f o r r o n g odakint — b i z t a t t a őket az Előszoba, beléjük k a p a s z k o d v a , kétségbeesetten — minden lázadoz és minden m e g újul, előre, emberek, előre ! S az emberek m e g n y u g o d t a k és szabadoknak érezték m a g u k a t s k ö n n y e b b e d e t t lelkük a k ö n n y e b b e d ő i d ő v e l , — k ö n n y ű az i d ő nek ! — sőt, sokan egyszerűen j ó k k á lettek. G y e r m e k i e n j ó k k á és m e g b o c s á j t ó v á — e g y - e g y pillanatra. S e g y n a p o n akkor — kis meleg esőcske után — magába n é z v e az E l ő s z o b a , kétségbeesetten érzett rá, h o g y eltompult egészen az e m b e r e k szolgálatában és már nem f o g j a a meleg eső kis üzeneteit. Igen, érti az e m b e r e k g o n d j á t , b a j á t , minden n y a v a l y á j á t , de reneg á t t á l e t t és a t e s t v é r e k drága illatát nem érzi már ú g y , mint azelőtt. N e m érzi a v i z e k n e k erejét, a f ö l d lélegzetét, a f á k n ö v é s é t . . . és e g y szerre r e t t e n t ő á r v á n a k érezte m a g á t és árvaságában Istenhez kiáltott. Istenhez k i á l t o t t — akkor már éjszaka v o l t , mikor idáig j u t o t t , szép, nehéz éjszaka — és minden kis p o r c i k á j á t m e g f e s z í t v e elkapta a l o m b o s o d ó ágak s u s o g á s á t ! É s ment, n y o m r ó l - n y o m r a . . . kifülelte a rétek f ü v é n e k beszédét, — odakint most minden m e g d u z z a d t , r ü g y b e p a t t a n t s j ó n e d v e k keringtek t ö r v é n y e i k szerint, — m e g érezte h o g y a n melegednek a k ö v e k s á t b o r z o n g o t t r a j t a a v i z e k n e k ereje és a f ö l d n e k jósága. É s nem viselhette el t o v á b b ! A f ö l d , a tégla, a kő, a fa, a h o m o k s minden, ami belé v o l t é p í t v e , nem viselhették t o v á b b undok terhüket.
641 É g ő v á g y a k o z á s s a l emlékezett vissza a k ő azokra az időkre, mikor nagy h e g y e k g y o m r á b a n pihent, k ő t e s t v é r e i v e l , v a g y sziklák t e t e j é n sütkérezett érintetlenül és t i s z t á n ; a kockás parketta az erdőre emlékezett, ahol szabad szelek v á g t a t t a k f ö l ö t t e , v i l l á m hasított, m e n n y d ö r g é s r o b a j l o t t , napsugár t á n c o l t a levelein, madár fészkelt a t e t e j é n , lombosfarkú mókusok k e r g e t t é k e g y m á s t ágai k ö z ö t t ; a h o m o k , amit a malterba k e v e r t e k , a f o l y ó r a emlékezett, a hatalmas f o l y ó r a , amely a n y j a és bölcsője v o l t s szelíd és k e d v e s dalokat m o r m o g o t t , ha j ó k e d v ű v o l t , m í g ringatta á g y á b a n s csillogó halacskák f i c k á n d o z t a k . Mindezekre égő f á j d a l o m m a l g o n d o l t most az Előszoba, h o g y mindettől régen elszakadva szolgálatban állott és nem viselte el már, ú g y érezte, nem viselheti el t o v á b b a g o n d o l a t o k a t , a m i k e t lesütött emberi szemek alól f e l i v o t t m a g á b a , nem viseli el. Rosszul lett, é m e l y g e t t és a m i t é v e k hosszú során át m a g á b a szedett, most kihányta : K e g y e l m e s U r a m . . . k e g y e s k e d j é k m e g h a l l g a t n i ! — b ő g ték a f a l a k — családos ember v a g y o k , K e g y e l m e s U r a m , családos ember . . . alázattal k ö n y ö r g ö m . . . — visszadörögte a p a r k e t t a — k e g y e s k e d j é k e g y pár sort legalább . . . Ó, azt a keserves . . . — s harsány káromkodások f o r o g t a k le róla, m i n t v a l a m i g r a m o f o n l e m e z ről és belerepültek az éjszakába. Ó, j a j , — súgták a h o m o k s z e m e k — j a j , Istenem, ha ez sem segít, ez a v é n haramia, akkor v é g e m v a n , lefekhetek éhenhalni . . . — í g y ő r j ö n g ö t t az Előszoba mérhetetlen f á j d a l m á b a n , amint az alázatosak g o n d o l a t a i csikarták és hullottak a téglák, o m l o t t a v a k o l a t , repültek a f a l a k , f e l s z a k a d t a padló, sist e r g e t t a m e n n y e z e t ezen az ítéletes éjszakán. Semmihez nem f o g h a t ó g y ö n y ö r ö k k e l teljes kínok hasogatták minden kis v o n a l á t . E g y e t l e n sustorgással repült szerte a tapétás a j t ó , s z e r t e k ö p v e m i n d a sóhaj o k a t s a kínos g y ö n y ö r ö k k ö z e p e t t e millió részre r o b b a n t ezen az éjszakán az Előszoba és eloszlott ö v é i közé. Belesímult a fűbe, f á b a , v í z b e . A m i belőle f a v o l t valaha, az erdőbe p a t t a n t , ami kő, a h e g y e k g y o m r á b a szállott alá s a sziklák t e t e j é r e repült, ki h o v á v a l ó , a h o m o k a f o l y ó k m é l y é b e , a f ö l d v i s s z a o m l o t t a z a n y a f ö l d b e s elpihentek o t t a n mindenek. Mire e l j ö t t a r e g g e l . . . millió részét millió sugárral csókolta v é g i g a nap és megszűnt bennük a f á j á s . É s millió része — e g y m á s t ó l ezern y i emberi kilométerekre — más millió és millió t e s t v é r é v e l e g y ü t t mind dícsérte az Istent, ó, m e r t minden j ó , ami Ő t ő l e v a l ó , csak az ember ront el i m i t t - a m o t t v a l a m i t az ő butaságában. M i n d dícsérte Istent anélkül, h o g y t u d o t t v o l n a róla. M e r t nem s z a v a k k a l és gond o l a t o k k a l dícsérték, színükkel és f o r m á j u k k a l , lélegzetükkel és m o z gásukkal dicsérték, a puszta létezésükkel dícsérték és ez v o l t a szép : dícsérték Istent és nem t u d t a k róla. Török
Sándor,
