ÉRTESÍTŐ
Demokratikus Közéletért Alapítvány XVII. évf. 5. sz., 2011. május Közhasznú Szervezet megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail:
[email protected]
Gazdasági etika és a tízparancsolat II. Az utolsó három évszázad gazdasági etikájáról az áprilisi Értesítőben írtam cikket. Közöltem, hogy a kialakított közgazdasági helyzetekből mérhetetlen igazságtalanság több milliárd ember elszegényedése – keletkezett, miközben a milliárdosok száma egyre nőtt. A tényhelyzet a katolikus egyház megszólalását is követelte. Az egyház 1891-től, a Rerum Novarum enciklika megjelenésétől számítja a maga társadalmi tanítását. Kétség nem férhet hozzá, hogy a pápai körlevelek eszméi, útmutatásai alapul szolgálhatnak jövőnknek. Kérdés csupán az, hogy az állami intézményrendszerekben, törvényhozásban, a gazdasági életben ezen eszmék tudnak-e gyökeret ereszteni? XIII. Leó pápa gondolatai szöges ellentétben álltak kora szocialista elgondolásaival, akik, mint tudjuk, a magántulajdon jogát kívánták eltörölni. Ezzel szemben a pápa azt vallja, ennek megtartása mellett is lehet keresztény szempontból helyes gazdasági, társadalmi életet kialakítani, ha a társadalom legalsóbb szintjén elhelyezkedő vagyontalan réteg (munkásosztály) is vállalkozóvá válik (összefogással, ötletekkel stb.). A szocialisták programját az idő életképtelennek ítélte. Az enciklika alapkérdése az, hogy „megkapják-e a munkások a jogos bérüket?” Az egyezkedés szabadságánál hiányzik az a természetjogi elem, hogy a munkabér elégséges legyen a munkás és családja eltartására! Magyarországon XIII. Leó pápa művét Prohászka Ottokár püspök fordította le. A pápa gondolataitól ihletve úgy vallotta, hogy a karitász, vagyis a jótékonykodó szeretet egyedül képtelen a nyomort fölszámolni. A társadalmi igazságosság megvalósítására kell törekedni a törvényhozás területén is. Sajnos a földosztást, az állami támogatást Erdélyben nem fogadták meg – így elősegítették Trianont azzal, hogy a románok felvásárolták a földeket. Prohászka Ottokár püspök 1895-ben azt írta: „No, hát tisztelendő testvéreim, most menjetek föl a szószékre, s hirdessétek, hogy a szegénység Isten akarata! Mondjátok meg a munkás nyomorékoknak: Isten akarata, hogy dolgozzál, a munkád bérét meg ne kapjad meg. És én azt fogom maguknak bekiabálni a beszédjükbe: Ti sem az evangéliumot, sem a történelmet nem értitek! Ne hamisítsátok meg Isten igéjét! Isten tiltja a lopást, rablást! Égbe kiáltó bűn a munkások bérének visszatartása.”
Ha tovább vizsgáljuk az egyház tanítását társadalmi igazságosság kérdésében, akkor azt látjuk, hogy a II. világháború után – különösen XXIII. János pápaságától – megszaporodtak a társadalmi kérdéseket feszegető enciklikák. Az egyháznak át kellett értékelni a világgal való kapcsolatát. A világ nyitottabbá válásával az egyháznak is a párbeszéd felé kellett elmozdulnia. Ezt szolgálta a II. vatikáni zsinat (1962–65). Annak érdekében, hogy a katolikus (keresztény) társadalmi tanítás lényegét megismerjük, rendszerezni tudjuk, a legfontosabb megállapításairól beszélni kell. Mit tanítanak a pápai körlevelek és a II. vatikáni zsinat (röviden összefoglalva): • az emberről, • a szabadságról, • a felelősségről, • a közjóról. 1. Az ember. Az ember a Biblia szerint Isten képmása, szellemmel megáldott, szabad akaratú és tetteiért felelős lény. Az ember mint szellemmel bíró létező, szükségképpen alkot társadalmat. A gazdaság nem önmagáért van, hanem az ember felemelkedését kell szolgálnia. A gazdaság célja az ember szociális jogainak érvényesítése, és ennek érdekében az ember a gazdasággal szemben politikai jogokkal bír. 2. A szabadság. Az ember olyan jogokkal és kötelezettségekkel bír, melyeket maga a természet szabályoz. A szabadság korlátja csak a másik ember szabadsága lehet. Ha a szabadság a belső személyes világban kezdődik, akkor az embert feltétlen lelkiismereti szabadság illeti meg. Az ember lelkiismereti és vallásszabadsághoz való joga az ember természetéből ered. E gondolat szerint az él szabadságban, aki kényszermentesen teheti a jót! 3. A felelősség. A felelősségnek az Istentől elrendelt mivolta már a Biblia első lapjain megnyilatkozik, ahol kiderül, hogy a teremtés az emberért történt, és az embernek kötelessége, hogy művelje a Földet. A teremtett világ azonban nemcsak egyesek java, hanem minden ember otthona. 4. A közjó. Az államnak meg kell hagynia minden ember cselekvési szabadságát, úgy azonban, hogy eközben szem előtt kell tartani a közjó szempontját. Minden egyes csoportnak számot kell vetni a többi csoport szükségleteivel és jogos igényeivel, sőt az egész emberi nem közjavával (környezetvédelem, ártó, veszélyes anyagok, technológiák üzemeltetésénél stb.) A közjó egy közös célra való együttes törekvés eredménye. A közjó tehát az emberek egymásra hangolt felelősségén múlik. Az állam célja az emberi személyek szolgálata és nem bizonyos, egyes csoportok szolgálata. Ezért nem engedhető meg azt sem, hogy csak a kivételezettek javát szolgálja. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy XVI. Benedek pápa már 2007-ben figyelmeztette a világot: „A globalizációt nem lehet megállítani, a politikai elit sürgős feladata, hogy ezt a folyamatot rendszabályozza.” Reméljük, hogy ezen gondolat értelmében a piacon az erkölcs és az etika veszi át a főszerepet. Dr. Szabados Pál, a KDNP III. kerületi tb. elnöke, az Óbudai Széchenyi Kör alapító elnöke 2DEKA ÉRTESÍTŐ
Egy fegyelmi utóélete a Kereszténydemokrata Néppártban Az Értesítő 2011. januári számában írtam az ellenem indított fegyelmim másodfokú határozathozataláról. A közel négy hónap eltelte után érdekes új fejlemények történtek. Elnézést kérek a tisztelt olvasótól, hogy ismét tájékoztatást adok a fejleményekről, de érdekesnek tartom a KDNP-vezetőség utólagos tetteit. Mint említettem, az OV-ülésnek másodfokon kellett határozatot hozni fegyelmim ügyében. Az ülésen kihirdették a szavazás eredményét (amit közöltem a januári Értesítőben), vagyis az elsőfokú bizottság véleményét nem fogadták el, megmaradt KDNP-tagságom. Az első érdekesség, hogy az eljárási törvény 85. szakasza értelmében az OV-döntést nekem is írásban meg kellett volna küldeni. Ezt nem tették meg, csak három hónap után – írásos kérésemre – amiben Latorcai OV-elnök írásban röviden közölte, hogy az OV az elsőfokú határozatot „nem erősítette meg”. Értelmetlennek találtam ezt a kifejezést, mert határozatról volt szó és nem megerősítésről. Majd kb. egy hónapra rá – ismételt írásbeli kérésemre – Rubovszky pártügyész azt írta, hogy „az OV az ügyben nem hozott érvényes határozatot”. Nem írt semmit arról, miért nem volt érvényes a határozat. Ezt velem a mai napig nem közölték! Második érdekesség az ügyben. Az OV-ban megvolt a létszámellenőrzés, a pártügyész elmondta vádbeszédét, a védő (én) a védekezését. Ezt követően a levezető elnök szavazást rendelt el. Megszámolták az igen, tartózkodó és nem szavazatokat, majd kihirdették a szavazás eredményét. Ezek után kérdésem, miért nem volt érvényes a határozat? Talán azért, mert az OV felmentett a vádak alól, és a vezetőség bizonyos része nem volt elégedett az eredménnyel? Ez eléggé furcsa magyarázat lenne. Mint gondolkodó ember, ismereteim alapján nem látok hibát az eljárásban – hiba csak ott lehet, hogy időközben valami megváltozott, vagy megváltoztatták a jegyzőkönyvben? Remélem, a független magyar bíróság majd kideríti, hol történt a hiba. Megjegyzem, hogy az első fokon (jogerős határozat nélkül) a Fegyelmi Bizottság „ideiglenesen” a pártügyész kérésére kizárt a pártból és ezért az OV előtti tisztségválasztásokon sem jelölt, sem szavazó nem lehettem. Vagyis OV-tagságomat nem tudtam megvédeni – nem is hívtak meg tagként az OV-ülésre, csak vádlottként. Mivel az első fokú határozat nem vált „jogerőssé”, ezért az eredeti állapot visszaállításához ragaszkodom. Kérésem, hogy az ideiglenes felfüggesztést és annak következményeit külön határozat nélkül állítsák vissza. Valószínűleg ez okoz fejtörést a vezetőségnek! Véleményem szerint, ha a pártügyész (akinek jogi végzettsége van?) hibát talál az eljárásban, akkor a helyszínen köteles lett volna azonnal leállítani a fegyelmi eljárást és nem hagyni, hogy még határozat is szülessen. Igazolva látom a pártügyész igyekezetét, amit nekem mondott és az első fokú eljárásban leírtak – nem tiltakozott ellene –: „nem nyugszom, amíg nem rúgatlak ki a pártból”. Így már érthető az igyekezete. Csak a törvényeknek megfelelően, szabályosan tegye azt! XVII. évf. 5. szám
3
Megjegyzem, amikor 1989-ben alapító tagként beléptem a KDNP-be, akkor nem fogadtam – pártfegyelem címén – némaságot, hogy a pártvezetés minden jó-rossz döntését támogatni fogom. Véleményem kinyilvánításáért Giczy elnök kirúgott a KDNP-ből 1998-ban és most – a kettős párttagság elleni fellépésem miatt – Semjén elnök is 2011-ben ezt kívánja tenni. Véleményemet mindig jellemezték a keresztény értékek (például két úr szolgálatának tilalma) és annak demokratikus megvallása. Sajnos a kétharmados többséggel bíró kormány KDNP-s képviselőinek többségét ez nem jellemzi. Hallott valaki példaként említve az abortusz tilalmáról, a hit- és erkölcstan iskolai bevezetéséről a Parlamentben KDNP-s képviselőt felszólalni? Dr. Bajnok István
Ady Endre nyomán kérdésem: Liberalistákból lett kereszténydemokratáknak, én nem vagyok kereszténydemokrata?
Imádság a gyűlölködőkért Én Jézusom, Te nem gyűlölted őket, A gyűlölködőket, köpködőket.
A megbocsátást gyakoroltad egyre, Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Szeretted ezt a szomorú világot, S az embert, ezt a nyomorú virágot
Ma is elégszer hallod a magasban A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.
Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet, És hogy fölöttünk csak az Úr ítélhet.
A gyilkos ember hangját, aki részeg, S a szeretet szavát feszítené meg.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad Én Jézusom, most is csak szánd meg őket Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat A gyűlölködőket, és a köpködőket. Most is bocsáss meg nekik, mert lehet, Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.
Juhász Gyula
Olvasói levél Tisztelt Bajnok úr! A magyar népességcsökkenés megakadályozásával kapcsolatos javaslatom van. Hogyan lehetne a magyar anyákat több gyermek vállalására ösztönözni? Nyilván kedvezmények 4DEKA ÉRTESÍTŐ
nyújtásával. Azonban véleményem szerintem különbséget kellene tenni a sokgyermekes anyák között, hogy mikor kapjanak kedvezményeket, elismeréseket. Nem mindegy, hogy a társadalomnak egészséges, jól nevelt, szorgalmas, tanult vagy tanulatlan, erkölcsileg elmaradt emberré neveljük gyermekünket. Ez az elképzelés nem rasszista, cigányellenes, de szükséges feltétel a nemzet polgárainak felemelkedéséhez, műveltségének emeléséhez. Az alábbi levelet mellékelem: K. J. Miniszterelnök Úr! A március 28-i parlamenti beszédében utalt rá, hogy több mint 800 000 levél visszaküldésével 90%-ban a polgárok a család, a rend, az otthon, a munka mellett álltak ki. Ezek tényleg a legfontosabb szempontok a nemzeti egység, a nemzet gyarapodása érdekében. A sorrend a beszédében is a családdal kezdődött, ezt tartja legfontosabbnak. A kormány javasolt családpolitikájával kapcsolatos egyik észrevételem a következő. A javaslat szerint egy ötgyermekes anyának például „csak” 30 évet kell dolgozni, hogy nyugdíjba mehessen. Egyébként ezt megteheti 40 évi munka igazolása után. Kérdésem: több kedvezményt kap ezáltal egy ötgyermekes anya? Semmivel sem kap többet a gyermektelennél. Tudomásom szerint két év gyessel számolhat gyermekenként az anya. Ez 5 gyerek után 10 év, plusz a kedvezményes 30 év, vagyis azonos időben mehet nyugdíjba a gyermektelennel. Ugyanekkor a 7 tagú család eltartása sokkal többe kerül, mint egy 2 tagú családé, pedig a nemzet jövője elsősorban a többgyermekes családokon múlik. Régen azt mondták, aki sok gyermeket vállal, az a szegénységet vállalja. Ma ne kényszerítsenek ilyen gondolkozásra senkit! A gyermekek nevelésében nemcsak a gyermekek számát vegyék számításba, hanem a felnevelt gyermekek társadalmi hasznosságát is. Ismerjék el a gyermeknevelés nehezebb voltát. Ugyanis az adó- és egyéb kedvezmények nyújtásában is csak a gyermekek mennyiségét veszik alapul. A gyermeknevelésben többletfeladat, hogy a gyermek elvégezte-e az általános iskolát, vagy szakmunkás tanulmányait befejezte-e, vagy milyen volt a középiskolai, főiskolai és egyetemi tanulmányainak eredménye, milyen kiváló művészeti, kulturális tevékenység fűződik személyéhez. A megmérettetésben, a kedvezmények nyújtásában lényeges szempont legyen, hogy a társadalomba a család szaporulatával milyen hasznos emberek kerülnek nemtől, fajtól, borszíntől függetlenül! Ez már értékelhető, javítja a társadalom erkölcsi, politikai összetételét. Őszinte tisztelettel: K. J.
A szerkesztő megjegyzése Az oktatási államtitkár asszony 2011. április 10-én este a Kossuth Rádióban kifejtette véleményét. Szerinte ne kényszerítsük azt a gyereket iskolába járásra, akinek sem a szülei, sem maga a gyerek nem kívánja azt. Vagyis függetlenül az iskolás kortól menjen a gyerek kétkezi dolgozónak! Vannak körzetek Magyarországban, ahol a kötelező iskolás kor alatt sem végzik el az általános iskola 8 osztályát, csak alig négy-öt osztályát. Ez abból következik, hogy nem kényXVII. évf. 5. szám
5
szerítik a gyereket a tanulásra. Mert a tanulás, mint a kétkezi munka sem, nem szórakozás, arra bizonyos mértékben kényszeríteni kell a gyermeket. A tanulás is munka! Emlékszem még arra az időre, amikor a szorzótábla megtanulására édesanyám „kényszerített”. Ma már érett fejjel hálát mondok érte! Ugyanis csak a játékra, szórakozásra nem kell kényszeríteni egy gyermeket. Az említett kijelentést tenni egy szakértőtől hibának tartom. Az iskolában is van bizonyos kényszerítés, amikor a feleléskor egytől ötös osztályzattal „kényszerítjük” a tanulót jobb eredményre. Talán akkor ezt is el kellene törölni? Ne kényszerítsük a gyermeket semmire, a törvények betartására se? Helyesebb álláspontnak tartanám, ha a szülőket nem az iskolás kor betartására, hanem a 8 általános iskola elvégzésére köteleznék. Más a „kényszerítés” megítélése, ha a család anyagi helyzete megköveteli a gyermek mielőbbi munkába állítását pénzkeresés céljából. De ez már szociális, gazdasági, politikai területek körét érinti. Oktatási, demográfiai szempontból bizonyos mértékű „kényszerítést” megfontolandónak tartok.
AZ ÉRTESÍTŐT NE DOBD EL, ADD TOVÁBB!
Időzített bombákon ülünk A magyarországi közéletben ma – az alkotmányozáson, a sajtótörvényen és a lakáshitelesek problémáin túl – két alaptéma tér folyamatosan vissza: a gazdasági és a népesedési helyzet. Az ország szempontjából ezek sokkal fontosabbak az előzőeknél (nem lebecsülve azok jelentőségét), de egy ország jövője szempontjából az az elsődleges, hogy lesz-e egyáltalán jövő? Lesznek-e, akik újabb ezer évig fenntartják ezt az országot? Vagy úgy járunk-e, mint az északamerikai indiánok, ahol a tagállam határán ki van írva, hogy Észak-Dakota, Dél-Dakota, de dakotát (őslakost) már csak rezervátumban lehet látni szánalmas körülmények között. A hivatalos statisztikák szerint Magyarország lakosságának száma évente 30-40 000-rel csökken. De nem teszik hozzá, hogy a magyarság szempontjából ettől sokkal rosszabb a helyzet, hiszen az újszülöttek nem mindegyike magyar nemzetiségű – sőt! Tavaly átléptük a lélektani határt, tízmillió alá süllyedt az ország létszáma. De ez is már évekkel korábban bekövetkezett volna, ha a jelenlegi határainkon túlról nem jött volna évente több ezres létszámú magyar bevándorló. Ám ezáltal ott is tovább csökken az e nélkül is fogyatkozó magyarság. És itt jön a fentebb már hivatkozott gazdasági helyzet szerepe. A magyar kormányzatnak elsődleges stratégiai célja kell hogy legyen a magyar nemzet népesedési helyzetének megoldása – előbb a népességfogyás megállítása, majd rövid időn belül a trend megfordítása. Ennek eléréséhez alapvetően két dolog kell: rövid távon pénz, hosszabb távon a fiatal korosztály szemléletének megváltoztatása (ez nehezebb, ezért kell ehhez hosszabb idő). Ami a pénzt illeti, mindannyian tudjuk, hogy az mindig kevés. De azt a keveset a jelenleginél jobban is el lehetne osztani. Lehet, hogy kevesebb autópálya épülne, lehet, hogy kevesebb pénz jutna 6DEKA ÉRTESÍTŐ
kiemelt nagy beruházásokra – de jutna a főállású anyáknak, akik gyermekeiket a társadalom elvárásainak megfelelően nevelik, iskoláztatják stb. És ehhez a programhoz még pénzt is lehetne szerezni – mégpedig maguktól az érintett, szülőképes-nemzőképes korban lévő fiataloktól. A közöttük sajnos uralkodóvá vált önző, egoista nézetekkel szemben hatékony tudatformálást kellene végezni, meggyőzve őket arról, hogy nem csak a társadalom fennmaradása érdekében kellene gyermeket/gyermekeket vállalni, hanem saját érdekükben is, mert e nélkül nemigen lesz, aki majd az ő nyugdíjukat megtermelje. A szingli életmód helyett a családot vonzóvá tenni. Akiket pedig sem a társadalmi érdek, sem saját jövője nem érdekli, ott vissza kellene térni egy régebbi adóformához: a gyermektelenségi adóhoz. Ezt persze azoktól nem lehetne szedni, akiknek egészségi okokból nem lehet gyermeke. Ki volt ez már dolgozva, nem kellene feltalálni a spanyolviaszt. Az így befolyt pénzből pedig a főállású anyákat támogatni. És aztán ott vannak a kiürülő falvak, rengeteg üres házzal. Oda lehetne telepíteni azokat a fiatalokat, akik vállalják a gazdálkodást, és vállalnak gyermekeket. A több mint százezres lakáshitelesekből is jó néhánynak meg lehetne oldani így a problémáját – és a falvak is új erőre kaphatnának. További stratégiai kérdés, hogy a drága pénzen kiképzett diplomásokat itthon kellene tartani, hiszen ők jelenthetnék annak a középosztálynak a gerincét, amelyre a jövőt építeni kellene. Ez persze egy külön elemzést igényelne – de foglalkozni kell vele. Dr. Fenyvessy Zoltán
Kérjük, támogassák a Demokratikus Közéletért Alapítványt szja-juk 1%-os felajánlásával. Adószámunk: 18227073-1-43. Köszönjük.
Mit keresünk Afganisztánban? A kérdés nem nekem szólt, hanem a Heti Válasz 2010. szeptemberi számában Hende Csaba honvédelmi miniszternek tették fel. Nem vagyok katonai szakértő, közgazdász, de még jogász sem, ezért csak a józan ész és az ismert tények alapján próbálok a kérdésre válaszolni. A médiában sok véleményt, kommentárt hallhattunk ebben a kérdésben, de valahogy a tények, események értékelése mindig elmaradt. Pedig ezek alapján lehet értékelni a történéseket. A magyarázatok, vélemények mindig valakinek vagy valamely állam érdekét szolgálja csak. Ezért merem javasolni: Gondolkozzunk!!! A miniszter úr válaszában azt fejezte ki, hogy azért vagyunk jelen Irakban, Afganisztánban, mert ez NATO-kötelezettségünk. Ez abból fakad, hogy ha egy NATOállamot támadás ér, akkor a többi NATO-tagnak is kötelezettsége szembeszállni a támadóval. Tények: az USA szerint az iraki háborút a New York-i ikertornyok lerombolása és „hírszerzői adatok” igazolták. A média szerint Bin Laden tervezte az ikertornyok lerombolását és Irakba menekült, ahol „tömegpusztító” fegyvereket is tároltak. A New York-i tornyok leromXVII. évf. 5. szám
7
bolását Amerika támadásnak minősítette, ezért hívta harcba szövetségeseit. Pedig a támadás kitervelői lehettek mások is, szabadkőművesek, oroszok, pakisztániak, arabok stb. Ugyanakkor régebben Angliában is felrobbantottak egy repülőt – ezt líbiai merénylők hajtották végre (a média hírei szerint), és több mint száz halottat jelentett, ezt nem minősítették Anglia elleni támadásnak. Ugyanekkor a New York-i merényletet egyetlen nemzetközi bíróság sem bizonyította, ki volt a tervezője, melyik állam érdeke volt a terrorista robbantás és a megjelölt Bin Ladent a mai napig nem tudták elfogni, több éves keresés után sem (vagy nem is keresték)? A másik probléma az, hogy több éves keresés után sem találták nyomát a tömegpusztító fegyvereknek az elfoglalt Irakban. És mivel szerintük a terroristák Afganisztánba menekültek, ezért utánuk kellett menni, elkapni őket. Pedig ismert tény, hogy a Szovjetunió is harcolt már korábban az afganisztáni „terroristák” ellen, de végül kivonult onnan, mert felesleges véráldozatnak tartotta az ottani harcokat. Ugyanis Afganisztán domborzata igen kedvező helyet biztosít a terroristáknak. Mindezek ellenére nekünk nem lehet önálló véleményünk? Mondhatják rólunk, ha Irakból katonáinkat kivonjuk (már kivontuk) és a polgárháborús Afganisztánban amerikai fegyverek „védelmében” iskolákat nem építünk, vagy nem fúrunk kutakat, akkor rossz szövetségesek vagyunk? Amerikának győzelmi reményei lehetnek ott? Nem valószínű. Hosszú és eredménytelen háborúra van kilátás! Ez egy új vietnami kudarc lesz? Ilyen tények alapján szabad nemzetközi erőkkel háborút kezdeni? Nem kellene inkább befejezni azt? A médiából tudjuk, Irakban nem volt tömegpusztító fegyver, az USA, Anglia vezetői nyilvánosan beismerték, hogy hírszerzőik tévesen informálták őket. Nekünk mindent el kell hinnünk? Bizonyítás nélkül? Nem tartok senkit ellenségemnek, csak gondolkozom és ki merem mondani véleményem, akár tetszik valakinek, akár nem. Véleményem kialakításában csak a médiában megjelent jelentésekből, írásokból merítettem. Ezekből további következtetéseket nem kívánok levonni, csak az eddig kapott tényekkel bizonyítom önöknek, tisztelt olvasóim, hogy mindig gondolkozzanak, elemezzék a témát, mielőtt döntenek valamilyen fontos kérdésben. Dr. Bajnok István
TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A Demokratikus Közéletért Alapítvány (DEK A) lapja. Felelős szerkesztő: dr. Bajnok István. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 8DEKA ÉRTESÍTŐ
