Etika szöveggyűjtemény. II. Konkrét etika. Szerkesztés alatt! Összeállította Reuss András

Etika szöveggyűjtemény II. Konkrét etika Szerkesztés alatt! Összeállította Reuss András

Evangélikus Hittudományi Egyetem Budapest, 2016

1

Tartalom AZ ÉLET TISZTELETE........................................................................................................4 Schweitzer, Albert: Az élet tisztelete............................................................................4 AZ ORVOSI ESKÜ...........................................................................................................5 A hippokratészi orvosi iskola esküje........................................................................5 Sheffield Egyetem: Annual Degree Congregations.................................................6 Genfi deklaráció 1948..............................................................................................6 Genfi nyilatkozat, World Medical Association 1948 (kiegészítve 1968).................7 Magyar Népköztársaság...........................................................................................7 Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem 1996...........................................7 Magyarországi orvosi eskü.......................................................................................8 A vitatott hippokratészi eskü....................................................................................8 TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS......................................................................................10 Konszenzus............................................................................................................10 The war that never ends..........................................................................................11 The party divide.................................................................................................13 A future of stalemate.........................................................................................14 Tiltott abortusz: több abortusz?..............................................................................17 Eugenikai indikáció....................................................................................................18 Félkarú gyermek.....................................................................................................18 Ludwig van Beethoven...........................................................................................18 CSECSEMŐGYILKOSSÁG (INFANTICIDIUM).........................................................18 Csecsemőgyilkosság büntetése..............................................................................18 Kiskorú veszélyeztetése a Büntető Törvénykönyv (1978) szerint.........................19 BÉRANYASÁG, DAJKAANYASÁG............................................................................19 Zivkovics Natália: Nem a dajkaanyaságra.............................................................19 KÍSÉRLETEK EMBRIÓKKAL, ŐSSEJTEKKEL........................................................21 USA 1994: feltételekhez kötött engedélyezés........................................................22 Európai Parlament 2006: Embrionális őssejtek kutatása.......................................22 SZERVÁTÜLTETÉS.......................................................................................................22 Szerv-ajándékozási rendelkezés (Living will)...........................................................22 EUTANÁZIA..................................................................................................................23 Sydney-i nyilatkozat (1968): Állásfoglalás a halálról............................................23 Ferencz Antal: A megérkezés állomásán................................................................24 ÖNGYILKOSSÁG..........................................................................................................26 Szabó József: Az öngyilkosságról..........................................................................26 FÉRFI, NŐ...........................................................................................................................27 Nagy Szent Baszileiosz: az ember teremtéséről.........................................................27 SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS..............................................................................................28 Művi meddővé tétel.........................................................................................................28 Az Életvédő Fórum állásfoglalása a művi meddővé tételről...........................................28 A Magyar Katolikus Jogászok Egyesületének nyilatkozata............................................29 HÁZASSÁG.........................................................................................................................30 SZEXUALITÁS...................................................................................................................30 Bacon, Francis: Novum Organum I. Új Atlantisz. Ford. Csatlós János, Sarkady 2

János. Utószót írta Halász Lajos. Nippon Kiadó: Budapest, 1995. ÚJ ATLANTISZ: 121-122...........................................................................................31 CSALÁD, GYERMEK, NEVELÉS, NEMZEDÉKEK.......................................................31 Gyermekvállalás..............................................................................................................31 Szebik Imre orvos: Mégis kinek a szülése? Orvosetikai szempontok........................31 ÉLET A TÁRSADALOMBAN............................................................................................33 Nemzet és haza................................................................................................................33 Tamás Gáspár Miklós: A „magyar” három árnyalata..................................................33 BESZÉD ÉS KOMMUNIKÁCIÓ........................................................................................36 A közösségépítő vagy közösségromboló beszéd.............................................................36 Velancsics Béla – Takács Károly: Pletyka nélkül nehezebb lenne az együttélés........36 GAZDASÁG........................................................................................................................38 Pénz.................................................................................................................................38 Szophoklész: Antigoné (részlet).................................................................................38 Arany János: Gondolatok a békekongresszus felől, 1850..........................................38 Vajda János: Sodoma, 1887........................................................................................39 A pénz / Kínai tanítás..................................................................................................39

3

AZ ÉLET TISZTELETE Schweitzer, Albert: Az élet tisztelete Descartes-nál a filozófálás ebből a mondatból indul ki: „Gondolkodom, tehát vagyok”. Ezzel a szegényes, önkényesen választott kezdettel menthetetlenül az elvont dolgok pályájára sodródik. Nem találja az etikához vezető utat, s egy halott élet- és világszemlélet foglya marad. Az igazi filozófiának az öntudat legközvetlenebb és legátfogóbb tényéből kell kiindulnia. ez így hangzik: „Élni akaró élet vagyok az élni akaró élet közepette”. Ez nem egy kiokoskodott mondat. Napról napra, óráról órára ebben élek. Az eszmélés minden pillanatában megújulóan előttem van. ... Életakaratomban megvan a vágy a továbbélésre és az életakarat titokzatos emelkedettségére, amit örömnek nevezünk. Megvan a megsemmisüléstől és az életakarat károsodásától való félelem is, ezt fájdalomnak nevezzük. Mindez jelen van a körülöttem levő életakaratban is, akár ki tudja fejezni, akár nem. Valóban úgy van, hogy mindazt, amit az ember egymás iránti magatartásának szokásos etikai értékelésében jónak tartunk, az emberi élet anyagi vagy lelki megtartására és megsegítésére vezethető vissza, valamint arra a törekvésre, hogy azt a legmagasabb értékre emeljük. Megfordítva: minden, amit az ember egymás iránti magatartásában rossznak tartunk, végső soron az emberi élet anyagi vagy lelki megsemmisítése vagy hátráltatása, s elmulasztása annak a törekvésnek, hogy az emberi életet a legmagasabb értékére eljuttassuk. Összefüggő részletekként fonódnak egybe egymástól távol álló, látszólag egyáltalán össze nem függő - Istentől és a gonosztól származó - egyedi intézkedések, mihelyt a jónak és a gonosznak e legáltalánosabb meghatározásában fogjuk és mélyítjük el őket. ... A maga általános voltában hidegnek tűnhet az etikának oly módon való meghatározása, hogy az az élet tiszteletének lelkületéből fakadó magatartásforma. De egyedül ez foglal magába mindent. A részvét fogalma túlságosan szűk ahhoz, hogy az etika egészére vonatkoztathatnánk. Csak a szenvedő életakarattal való együttérzést jelenti. Az etikához azonban hozzátartozik az életakarat minden állapotának és törekvésének sorsközösséget vállaló átélése, örömének, élvezetvágyának, valamint tökéletesedési törekvésének átélése is. A szeretet már valamivel többet mond, mert magába foglalja az együttszenvedést, az együtt-örülést és az együttküzdést. Az etikus magatartást azonban csak egy példázattal fejezi ki, még ha oly természetes és mély is ez a példázat. Az etika által teremtett szolidaritást ahhoz hasonlítja, ami a természetben - nemben egymást kiegészítő - élőlény között, vagy ezek és utódaik között, a fejlettség alacsonyabb vagy magasabb fokán, természetes módon létrejön. (In: Albert Schweitzer, a gondolkodó. Válogatás Albert Schweitzer műveiből. Fordította Dani László és Zsigmond Gyula. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya: Budapest, 1989. 79-81.)

4

AZ ORVOSI ESKÜ A hippokratészi orvosi iskola esküje

Esküszöm a gyógyító Apollonra, Aszklépioszra és Hügieiára és Panakeirára és valamennyi istenre és istennőre, akiket ezennel tanúkul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom következő kötelességeimet:

Esküszöm Apollónra, az orvosra és Aszklepioszra és Hygieiára, valamint tanúként hívom az összes isteneket és istennőket, hogy erőimhez képest és megítélésemnek megfelelően eskümet és ezt a szerződést teljesíteni fogom.

tanáromat, akitől e tudományt tanultam, úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, és vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat lerovom; utódait testvéreimnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul; továbbá az orvosi tudományt áthagyományozom fiaimra és mesterem fiaira, és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másra azonban nem.

Azt, aki engem erre a művészetre megtanított, szüleimmel azonosnak fogom tekinteni, életem meg fogom vele osztani, ha szüksége mutatkoznék, gondozni fogom őt. Fiú utódait testvéreimnek fogom tekinteni, és ha el akarják sajátítani, őket is meg fogom erre a művészetre ellenszolgáltatás és szerződés megkötése nélkül tanítani. Előadásokkal és a képzés minden más módjával segíteni fogom tulajdon fiaimat, tanítóim fiait és mindazon tanulókat, akik az orvosok gyakorlatának szokásai szerint a szerződést aláírták és az esküt letették, de rajtuk kívül senki mást nem.

Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Tisztán és szentül megőrzöm életemet és tudományomat. Sohasem fogok hólyagkövet operálni, hanem átengedem azt azoknak, akiknek ez a mesterségük. Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák. Amit kezelés közben látok vagy hallok - akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben - , nem fogok kifecsegni, hanem titokként megőrzöm.

Minden erőmmel azon leszek, hogy megítélésem szerint az étrendi szabályok megtartásával betegeim javát szolgáljam, de nekik kárt és jogtalan sérelmet ne okozzak. Senkinek - még akkor sem, ha kifejezetten kérne erre - nem fogok halált okozó gyógyszert adni, és senkit sem fogok ennek megfelelő tanáccsal sem ellátni; hasonlóképpen, aszszonynak nem fogok magzatelhajtó szert kiszolgáltatni. Becsületesen és lelkiismeretesen fogom életem és művészetem őrizni. Sohasem fogok hólyagköves betegeket műteni, hanem helyet adok ilyenkor a sebész kézműveseknek, akiknek ebben tapasztalatuk van. Akárhány házban jelenjek is meg, betegeim hasznára fogok oda belépni, és távol fogom magam tartani minden szándékos jogtalanságtól és egyéb erkölcstelenségtől, beleértve az asszonyokkal, valamint férfiakkal - legyenek azok akár szabadok, akár rabszolgák - létesítendő nemi kapcsolatokat. Mindarról, amit a gyógykezelés során, vagy azon kívül az emberek életében látok, vagy 5

amiről hallomásból tudomást szerzek, s ami abból nem tartozik a nyilvánosság elé, hallgatni fogok és titokban tartom. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tanulmányomnak és az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek az ellenkezője. Antalóczy Zoltán: Kardiológia. Medicina, Bp., 1983. 23. Idézi: Gaizler Gyula: Felelős döntés vagy ítéletvégrehajtás? Orvosetika változó világunkban. Orvosoknak, betegeknek, mindnyájunknak. Gyepűjárás. Szent István Társulat: Budapest, é.n. [1992]. 141.

Ha eskümnek eleget teszek és azt nem sértem meg, úgy élvezhessem életem és művészetem, váljak híressé minden ember szemében, minden időben; ha pedig megszegem eskümet és hitszegővé válnék, legyen mindennek ellentéte a részem. Prof. Dr. med. Axel Bauer, Heidelberg, új, német nyelvű fordításának magyar fordítása. Idézi: MOTESZ Magazin 1994, 2, 31.

Sheffield Egyetem: Annual Degree Congregations Kancellár, Szeretném emlékeztetni a tudományos fokozattal már rendelkezőket és az arra pályázó bemutatandókat a Hippokratészi Esküre, amelyik több mint kétezer éve irányítja gyakorlatunkat: 1. Hűséges maradok hivatásom magas tradícióihoz és felelősségeihez. 2. Betegeim egészsége és java lesz mindenek felett való szempontom. Mindent megteszek betegeim javára minden időben és tartózkodom minden kártokozó cselekedettől. 3. Munkám folyamán embertársaim teljes bizalmát szeretném kiérdemelni. Kerülni fogok minden rossz cselekedetet, kártokozót vagy becstelent. 4. Mindazt, amit látok vagy hallok hivatásom gyakorlása közben, titokként megőrzöm, nem fecsegem ki. Johnson, Alan G.:Pathways in Medical Ethics. Edward Arnold London, Melbourne, Auckland 1990/156. In: Gaizler Gyula: Felelős döntés vagy ítéletvégrehajtás? Orvosetika változó világunkban. Orvosoknak, betegeknek, mindnyájunknak. Gyepűjárás. Szent István Társulat: Budapest, é.n. [1992]. 142. Genfi deklaráció 1948 Ünnepélyesen esküszöm, hogy életemet az emberiség szolgálatának szentelem. Hivatásomat vallási, nemzetiségi, faji, politikai vagy társadalmi megkülönböztetés nélkül gyakorolom. A legnagyobb tisztelettel viseltetem az élet iránt a fogamzás pillanatától kezdve. Orvosi tudásomat még kényszer alatt sem fogom az emberiség hátrányára használni. Megőrzöm a betegemmel kapcsolatos titkokat, még annak halála után is. Kollégáimat testvéreimnek tekintem. Oktatóimat megfelelően tisztelem. Minden erőmmel igyekszem tovább fejleszteni az orvosi hivatás nemes és tiszteletteljes hagyományait. Ezen eskümet ünnepélyesen, szabad elhatározásomból és becsülettel teszem.1 1 Látlelet XXXIX. évf. 1995/11-12, 6.

6

Genfi nyilatkozat, World Medical Association 1948 (kiegészítve 1968) Az orvosi hivatás gyakorlásának megkezdése előtt: Ünnepélyesen fogadom, hogy életemet az emberiség szolgálatára szentelem; tanítóimmal az őket megillető tisztelettel és hálával viselkedem; hivatásom lelkiismeretesen és méltó módon fogom gyakorolni; betegeim egészsége lesz a legelső szempontom; a rám bízott titkokat, a beteg halála után is, megőrzöm; az orvosi hivatás becsületét és nemes tradicióit minden rendelkezésemre álló eszközzel fenntartom; kollégáimmal testvérként viselkedem; nem engedem, hogy vallási, nemzetiségi, faji, pártpolitikai vagy szociális helyzetből adódó szempontok kötelességeim és betegem közé ékelődhessenek; az emberi életet a fogamzástól kezdve a legteljesebb tiszteletben tartom; fenyegetés hatására sem fogom orvosi tudásom az emberiesség törvényeivel szembenálló módon felhasználni. Ezeket az ígéreteket ünnepélyesen, szabadon teszem, becsületemre fogadom.2 Magyar Népköztársaság Én ... esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmányához és dolgozó népéhez hű leszek, és a Magyar Népköztársaság megerősödését és fejlődését minden igyekezetemmel előmozdítom. Fogadom, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok, orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek javára, betegségük meggyógyítására fordítom, bizonyítványt csak igaz meggyőződésem alapján állítok ki, a betegek bizalmával visszaélni nem fogok, titkaikat – hacsak erre a törvény nem kötelez – fel nem fedem, életveszély esetén a szocialista humanizmus szellemében járok el és azonnali segítséget nyújtok, megtagadom azokat a kérelmeket, amelyek orvosi tevékenységemet törvénybe, vagy a szocialista etikába ütköző cselekményre kívánják igénybe venni, tudásomat csakis az emberiség javára használom fel.3 Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem 1996 Én ... amikor az orvosok sorába lépek, becsületemre esküszöm, hogy tehetségemet és tudásomat az emberiség javára fordítom. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem iránt tisztelettel viseltetem. Azokat, akik engem az orvosi tudományra megtanítottak, mestereimnek tekintem, irántuk mindenkor hálát és tiszteletet tanúsítok. Orvosi tudásomat és tapasztalatomat a jövendő orvosnemzedéknek továbbadom. Ismereteimet állandóan gyarapítom és azon leszek, hogy az orvosi tudományt fejlesszem. Hivatásomat lelkiismeretesen gyakorlom. Fogadom, hogy orvosi tudásomat az egészség megőrzésére és a betegek javára fordítom. A betegek gyógykezelésében meggyőződésem és tudásom szerint csak azt alkalmazom és tanácsolom, ami a javukra válik, és óvni fogom őket az egészségre káros és ártalmas hatásoktól. Akár az orvosi szolgálat közben, akár azon kívül, bármely titkot megtudok embertársaimról, azt - hacsak törvény nem követeli - senkinek fel nem fedem. A beteggel, illetve ha a beteg érdeke úgy kívánja, hozzátartozóival időben és kíméletesen közlöm betegségének természetét és a gyógykezelés módját. Orvosi bizonyítványt csak igaz meggyőződésem szerint adok ki. A betegek, orvostársaim és a társadalom egésze iránt a 2 Duncan, A. S., Dunstan, G. R., Welbourn, R. B.: Dictionary of Medical Ethics. Revised and Enlarged Ed. Daron, Longman and Todd, London 1981. 130-132. In: Gaizler Gyula: Felelős döntés vagy ítéletvégrehajtás? Orvosetika változó világunkban. Orvosoknak, betegeknek, mindnyájunknak. Gyepűjárás. Szent István Társulat: Budapest, é.n. [1992]. 183 old. 145. – Németül: Rendtorff, Trutz: Ethik. Verlag W. Kohlhammer: Stuttgart, Berlin, Köln. Band II: 1991. 213. 3 Látlelet XXXIX. évf. 1995/11-12, 6.

7

doktori címhez méltó magatartást tanúsítok, az orvosi hivatás becsületét és nemes hagyományait megőrzöm. Társadalmi, politikai, nemzeti, faji és vallási akadályok nem állhatják útját hivatásom teljesítésének.4 Magyarországi orvosi eskü Én, ...XY... esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlő figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi működésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy az orvostudomány, valamint az ...XYZ... Egyetem jó hírnevét öregbítsem és megbecsülését előmozdítsam.5 A vitatott hippokratészi eskü Geschwandtner-Andress, Petra: Majdnem 2400 éves, és még mindig viták tárgya: a hippokratészi eskü. MOTESZ Magazin 1994/2, 30-32. Több orvosi fakultáson, így többek között a Heidelbergi Egyetemen, vagy a Berlini Humboldt Egyetemen az újonnan avatandó orvosok, ünnepélyes keretek között, a diplomájuk átvételén kívül elmondják a hippokratészi eskü egyik szövegváltozatát. Dr. med. Axel Bauer ebből az alkalomból a Heidelbergi Egyetem Orvosi Karának felkérésére újra lefordította az esküt görögről németre, és rövid orvostörténeti, kiegészítő magyarázatot írt hozzá. Az esküt nem szabad a Genfi Orvosi Fogadalommal összecserélni, mely utóbbi az egyes szövetségi tartományokban az orvosi rendtartás bevezetéseként (preambulumaként) olvasható, annak ellenére sem, hogy ezt a fogadalmat gyakran a hippokratészi eskü modern változatának tartják. A hippokratészi eskü, mint az első olyan szöveg, amely számára etikai irányelveket tartalmaz, mintegy Kr. e. 400 évvel jött létre. A Koson született Hippokratész (Kr.e. 460-377) valószínűleg nem maga a szöveg szerzője, az eskü azonban rendkívül közel áll szellemiségéhez. Vezérfonalat jelentett az ókor görög orvosainak, hogy segítségével eredményesen dolgozhassanak, és anyagi megélhetésüket is biztosítsák. Ma orvosok és laikusok hagyományos gondolkodási sémák és megbízható klisék keverékének tekintik. A hippokratészi esküt történelmi, pragmatikus és időhöz kötött dokumentumként kell értelmeznünk, amely az ésszerű orvosi gondolkodás és cselekvés egy lehetséges irányát jelöli ki. Az értelmezéshez Dr. med. Axel Bauer, a Heidelbergi Egyetem professzora a hippokratészi eskühöz fűzött kommentárjában írja, hogy az ókorban az orvostudomány keretei nagyon szűkek voltak, ezért Hippokratész követőinek nem volt a mai értelemben vett orvosi diagnosztikájuk, hanem prognosztikusan orientált gyógyító munkát végeztek: megpróbálták a testi jeleket értelmezni. Aki abban az időben orvos akart lenni, elismert mesterrel kellett elméletileg és gyakorlatilag kiképeztetni magát. Ezért szabályozza a hippokratészi eskü a tanító és tanítvány közötti jogi viszonyt. A szerződésben benne foglaltatik a honorárium és a mester öregkori ellátása is. Ebből következik, hogy az esküt a kiképzés kezdetén és nem csak an4 Látlelet XXXIX. évf. 1995/11-12, 6. 5 Fodor Viktortól érkezett drótpostán, 2012.04.21.

8

nak befejezése után kell letenni. A betegségek kezelése közben – Dr. med. Axel Bauer professzor véleménye szerint - nemcsak a betegről való gondoskodásról volt szó, hanem az orvos szakmai egzisztenciájáról is: figyelembe véve a korlátozott gyógyítási lehetőségeket, néha bölcsebb lett volna semmit sem tenni, és ezáltal elkerülni a hibás kezelés okozta további bajokat. Az orvos feladata volt ezenkívül az élet védelme. Ezért tiltja az eskü az emberi élet elvételét, a halál elősegítését és a magzatelhajtást. A hólyagköves betegek megoperálásának tilalmát a kockázat minimalizálására irányuló törekvésként kell – az akkori időkben – értelmeznünk. A technikai lehetőségek mai fényében ennek már semmi jelentősége sincs. A titoktartás kötelezettségének a megtartása és a féktelen nemi szabadosság tiltása akkor, a mai időkhöz hasonlóan, fontos elemei voltak az orvos társadalmi megítélésének. Az eskü vége megnevezi az esküszegő orvosokat fenyegető szankciókat. Dr. med. Axel Bauer professzor szerint ezek kiemelik a két, nyilvánvalóan legerősebben motiváló tényezőt: az anyagi sikert és az orvosnak az utókorban fennmaradó hírnevét minden ember előtt, minden időben. Dr. med. Axel Bauer professzor munkájában arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a hippokratészi eskü az ókorban funkcióképes volt, mert benne az etikai maximák nem álltak ellentétben az orvos magánérdekeivel. Ezért a benne foglalt erkölcsi kötelezettségek megtarthatók voltak, mert azok valamennyi résztvevő számára méltányos egyensúlyban állottak. Ez a sikeres egyensúlyozás a hippokratészi eskü tulajdonképpeni, történelmileg figyelemre méltó teljesítménye. Nem szolgálhat viszont az átalakult tudományos és társadalmi kontextusban a mai orvos cselekvéseinek normatív vezérfonalaként. Az eskütől a fogadalomig vezető fejlődés Az idők folyamán számos változtatás és új megfogalmazás eredményeképpen a hippokratészi eskünek különböző új változatai alakultak ki. Egyes, meghatározott kérdésekre vonatkozó kitételek, mint a kövek kimetszésére vonatkozó tilalom, a jobb kezelési módszerek fejlődésének köszönhetően feleslegessé váltak és ezért töröltettek. Minthogy az orvosképzés az egyetemeken történik, a tanító és tanítványa közötti képzési viszonyra vonatkozó bekezdés is tarthatatlanná vált. A keresztény középkorban Apollón megidézését az Istenhez fordulás váltotta fel, ezzel az emberfölöttihez való vonatkoztatás mozzanata mégis megmaradt. A hagyományos esküformától való erős változás jelenik meg a Genfi Orvosi Fogadalomban: ezt a világ orvosi szövetségeinek második közgyűlésén fogadták el Genfben, 1948 szeptemberében, a nemzetiszocialista önkényuralom során az emberiség ellen elkövetett orvosi gaztettek hatása alatt. A hippokratészi eskü első bekezdését törölték, helyére a becsületre való hivatkozás került. Ezenkívül az elkötelezettség és a titoktartási kötelezettség kezdetének időpontja pontosabban van a Genfi Fogadalomban meghatározva. Újonnan került a fogadalomba az a szakasz, amely kimondja, hogy vallási, nemzeti, faji (rasszista), párt- vagy osztályszempontoknak nem szabad szerepet játszaniuk a beteg kezelésében. A Világ Orvosainak Szövetsége a Genfi Fogadalom átvételétől tette függővé a nyugatnémet orvosoknak a szövetségbe való felvételét. Az 59. Német Orvosi Vándorgyűlés 1956-ban Münchenben azt javasolta a német orvosoknak, hogy fogadják el a Genfi Fogadalmat mint a kidolgozandó orvosi rendtartás mintapéldányának a preambulumát. A Német Orvosok 82. Vándorgyűlése olyan fogadalmi formulát fogadott el a nyugatnémet orvosok számára, amely a Genfi Fogadalomhoz igazodott. Az egyedüli különbségek: valaki nem léphet be kizárólag autonóm döntési képességének az alapján „az orvosi hivatást folytatók közé” (Genfi Fogadalom), hanem „felveszik az orvosi hivatást folytatók közé”. Az NDK-ban a hippokratészi esküt 1976-ban teljesen elvetették. Ehelyett az orvos9

tanhallgatók az államvizsga letétele után megfogadták: „... mélyen elkötelezve a szocialista társadalomnak és polgárainak, szorosan összefonódva az NDK-val, a szülőhazával, minden tudást és minden erőt az egészség megőrzésére és javítására, valamint a betegségek gyógyítására és megelőzésére szentelni”. Ma az összes szövetségi tartomány orvosi rendtartásában szerepel egy olyan preambulum, amely a német orvosok által javasolt fogadalmi formulához igazodik. Az orvos csak az orvosi rendtartás kötelező normáinak van alávetve, nem pedig a rendtartás elé iktatott fogadalomnak. A Bajor Alkotmánybíróság már 1979-ben megállapította, hogy a fogadalomnak nincs jogi norma (jogszabály) jellege. Ezért a Baden-Württembergi Tartományi Orvosi Kamara a rendtartásba iktatott egy, az orvosetikai bizottság elnöke által megfogalmazott bevezető szöveget, és ez a Genfi Fogadalomra támaszkodik. Jogi szempontból a fogadalom nem egyéb, mint az orvosi szakma etikai alaptörvényeinek és a másként is szabályozott szakmai kötelességeknek az áttekintő összefoglalása. Hogyan tájékoztatják az orvosi kamarák az újonnan munkába álló orvosokat a Genfi Fogadalomról és a hippokratészi esküről? Ezt megtudandó, a „Deutsches Ärzteblatt” (Német Orvosok Lapja) telefaxon körkérdést intézett a Németországi Orvosi Kamarákhoz. Íme az eredmény: Az újonnan bejelentkező orvosok majdnem mindegyik kamara illetőségi területén megkapják egy üdvözlőmappában – a kamarai rendtartással és a továbbképzés rendjét ismertető anyaggal együtt – az adott szövetségi tartományban érvényes orvosi rendtartást is az eléje iktatott preambulummal. Brandenburgban, ha az orvos kéri, megkapja a rendtartás egy kópiáját és a hippokratészi eskü szövegét. Egyedül az Alsó-szászországi és a Mecklenburg Előpomerániai Orvosi Kamara informál automatikusan a hippokratészi eskü szövegéről. A Hesseni, Westfalen-Lippei, Baden-württembergi és az Észak-rajnai Orvosi Kamarákban az érdeklődők megkapják kérésükre a hippokratészi esküt; Brémában a könyvtárban lehet hozzáférni. A Hesseni Orvosi Kamarában hetenként rendeznek üdvözlő rendezvényt az újonnan munkába álló orvosok részére: ezeken megtárgyalják a hippokratészi esküt, vagy ehhez hasonló témákat. Egyébként nem mindegyik tartományi orvosi kamarában különböztetik meg a hippokratészi esküt és a Genfi Fogadalmat, illetve utóbbinak a legaktuálisabb szövegváltozatát. Így például az egyik tartományi orvosi kamara azt írta nekünk, hogy az ő rendtartásuk bevezető része előtt megtalálható a hippokratészi eskü. Egy másik orvosi kamarától azt hallottuk, hogy a Genfi Fogadalom és a hippokratészi eskü között nincs semmi különbség.

TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS Konszenzus A Magzatvédő Társaság 1990. május 11-12én tartott „Fenntartások nélkül együtt az életért” című abortuszkonferenciáján az alábbi egyetértés született: 1. Az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik. 2. A művi abortusz nemkívánatos beavatkozás. 3. Elő kell mozdítani, hogy a nem kívánt terhességet megelőzzék és ne megszakítsák. 4. Szociális okból művi abortuszt végezni nem megfelelő eljárás a problémák megoldására. 5. A megfogant emberi életnek jogai vannak. Bár az egyes korok és társadalmak 10

ezt másként ítélik meg, hazánkban ennek a kérdésnek tanulmányozása, nyilvánosságra hozatala a társadalom számára egyik elsőrendű feladat. A konszenzust aláírók: Dr. Czeizel Endre az orvostudományok doktora, Optimális Családtervezési Tanácsadó Prof. Dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár, Nemzeti Egészségvédelmi Intézet Prof. Dr. Gáti István akadémikus, egyetemi tanár, Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet Dr. Seregély István egri érsek Dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Tudományos és Kutatásetikai Bizottság elnöke, Egészségügyi Tudományos Tanács6 The war that never ends Washington, DC. The United States did not deal with abortion as Europe did. As a result, the issue divides the country as bitterly as ever (The Economist, January 18th 2003, 24-26.) ANNIVERSARIES don't get much more controversial than this. On January 22nd, America will mark the thirtieth anniversary of the Supreme Court decision that declared abortion a constitutional right. Anti-abortionists will march in Washington in their thousands, carrying gruesome photographs. Supporters of abortion rights will retort that Roe v Wade, the decision in question, was one of the great milestones in the long march for women's rights–a heroic decision that has saved thousands of women from death by coat–hanger or back-street butchery. The two sides will end the day even more polarised than ever. Since 1973, about 75 countries have liberalised their abortion laws (the most recent being Switzerland and Nepal last year). In most countries, that was enough to settle the debate. Not in America. The Supreme Court's ruling immediately created a furious backlash. State legislatures passed laws restricting the rights of minors to obtain abortions, usually by requiring the consent of one or both parents. In 1976 Henry Hyde, an Illinois congressman, sponsored legislation eliminating Medicaid funding for abortions except in extreme cases (such as rape, incest or where a woman's life was endangered by her pregnancy). Some extremists took to blowing up clinics and shooting abortion doctors (who, in turn, took to coming to work wearing bulletproof vests). There are no signs that the debate is quietening down. One of George Bush's first actions on coming to office was to reinstate a rule barring overseas recipients of American development funds from using their own money to advocate or provide abortions. The day after the 2002 mid-term elections, Trent Lott, then poised to resume the leadership of the Senate, promised to ban partial-birth abortion, a late-term and particularly grisly procedure. The battle over abortion reaches the obscurest sides of life. The Centre for Reproductive Law and Policy has filed 6 Idézi: Gaizler Gyula: Felelős döntés vagy ítéletvégrehajtás? [1992] 159. - Megjelent még: Népszabadság 1990. június 18.

11

lawsuits against the states of Florida and Louisiana for allowing the sale of "choose life" licence-plates but not "pro-choice" ones. Why does abortion remain so much more controversial in America than in the other countries that have legalised it? The fundamental reason is the way the Americans went about legalisation. European countries did so through legislation and, occasionally, referenda. This allowed abortion opponents to vent their objections and legislators to adjust the rules to local tastes. Above all, it gave legalisation the legitimacy of majority support. Most European countries provide abortion free. But they have also hedged the practice with all sorts of qualifications. They justify abortion on the basis of health rather than rights. Many European countries impose a 12-week limit (America, by contrast, allows abortion up to about 24 weeks and beyond, and many abortion-rights advocates seem to oppose any restrictions.) Frances Kissling, head of Catholics for a Free Choice, also points out that the Europeans have been careful to preserve a patina of disapproval. Even in England, the country with the most liberal abortion laws in Europe, women have to get perrnission from two doctors. America went down the alternative route of declaring abortion a constitutional right. (The only other country that has done anything comparable is South Africa.) A seven-to-two majority of justices struck down state abortion laws on the grounds that reproductive rights are included in a fundamental right to privacy which-rather like freedom of speech and freedom of religion-is guaranteed by the constitution. It would be hard to design a way of legalising abortion that could be better calculated to stir up controversy. Abortion opponents were furious about being denied their say. Abortion supporters had to rely on the precarious balance of power on the Supreme Court. Legalisation did not have the legitimacy of majority support. Instead, it rested on a highly controversial interpretation of the constitution (abortion rights are clearly not enshrined in the constitution in the same plain way that free speech is). By going down the legislative road, the Europeans managed to neutralise the debate; by relying on the hammer-blow of a Supreme Court decision, <25> the Americans institutionalised it. A second reason is the continued importance of religion in American life. The Pew Global Attitudes Project recently revealed that six in ten (59) of Americans say that religion plays a "very important" role in their lives. This is roughly twice the percentage of self-avowed religious people in Canada (30) and an even higher proportion when compared with Japan and Europe. To find comparable numbers, you need to look at developing countries. When Americans say "very important", they mean it. America, in Robert Fogel's phrase, is in the middie of a "fourth great awakening" to religion. Churches that insist on passionate commitment to Christ are growing at the expense of more moderate congregations. Religious organisations also provide many of the social services that the state provides in Europe. One result of America's religiosity is its relative conservatism about sex. Thirteen states still have anti-sodomy laws. The Bush administration favours sex 12

education based on abstinence. Many of the noisiest opponents of abortion also oppose easy access to contraception. Puritanical America has higher rates of both abortion and unwanted pregnancy than many European countries with more liberal attitudes to sex education. The third reason why abortion is so controversial is the American fondness for arguing about fundamentals. Europeans routinely turn moral issues into technical ones-and then hand them over to technocratic elites. America is a country of fundamentalists, thanks to its constitutional tradition, its legal culture and perhaps its Puritan heritage. For Americans, abortion can never be just about health. It has to be a clash of absolutes: the right to choose versus the right to life. Add to that the openness of the American political system, which makes it impossible to hand controversial questions over to technocratic elites, and you have the making of an endless argument about fundamentals. The party divide Roe v Wade did as much as anything to make American politics what it is today. Up until the 1960s, politics was defined by a combination of economic class and the legacy of the civil war. The Republicans, like Europe's conservative parties, were rooted in the business and professional elites; the Democrats were rooted in the trade unions, the urban politicai machines and ethnic minorities, mostly Irish and Italian. White southerners of all classes also voted Democratic (a legacy of Republican opposition to slavery). Those most opposed to abortion-Catholics and southerners-were almost all Democrats. But from the mid-1960s onwards values started to trump class. Abortion was not the first issue that redefined politics: that honour goes to civil rights. But it was certainly one of the most powerful. Roe helped to drive millions of northern Catholics and southern evangelicals into the Republican Party. (Republicans dubbed George McGovern the triple-A candidate: amnesty, acid and abortion.) It also persuaded Catholics and evangelicals to put aside their long-standing enmity in order to form a common front. The term "moral majority" was first used by Paul Weyrich, an arch-tradítional Catholic, in a presentation to Jerry Falwell, a leading evangelical. American politics is now deeply coloured by both religion and abortion. Regularity of church attendance is a much more reliable predictor of voting intentions than income. Anti-abortion groups such as the Family Research Council (FRC) and Focus on the Family are among the most powerful components of the Republican coalition. The Demoeratic Party is so intertwined with NARAL ProChoice America, the rebranded National Abortion Rights Action League, that all the party's prospective presidential candidates have been invited to dine at its headquarters on January 21st to celebrate the anniversary. There are still pro-choice Republicans (like Colin Powell) and anti-abortion Democrats. But they are swimming against the tide. Some 84% of state Demoeratic platforms support abortion (the rest have no position), while 88% of state Republican platforms oppose it (none support it). The Republican Party threw away its 13

chance of wresting the governorship of California from the hugely unpopular Gray Davis when it chose an anti-abortion candidate, Bill Simon, over Richard Riordan, the popular forrner mayor of Los Angeles. The abortion debate is also responsible for one of the most obvious confusions in the political debate. Republicans usually oppose government regulation in the name of free choice. Grover Norquist, the head of Americans for Tax Reform, even goes so far as to call the Republicans the "leave-us-alone coalition". But on the most sensitive subject of all – reproductive rights –conservatives are now on the side of government control. The Democrats are no more coherent: a party that will do anything to protect a woman's right to choose an abortion will not support her right to choose a public school for her child. Roe has left the American legal system hopelessly politicised. The Democrats destroyed Robert Bork's chances of sitting on the Supreme Court in part because of his presumed views on abortion. Abortion politics are even poisoning the appointment of lower-level judges (despite the fact that they have almost no discretion over abortion), creating ever more vacancies on the bench and denying many eminent lawyers the promotion they deserve. The Senate confirrned 95% of Ronaid Reagan's circuit-court nominees in his first two years, and 86% of Bill Clinton's; so far, it has confirrned 53% of Mr Bush's. The abortion debate has more practical implications, too. The number of doctors willing to practise this branch of medicine is declining, in part because of fear of violence. It took years for RU486, the "abortion pill" that is common in Europe, to make it to the United States. Mr Bush, sensitive to pressure from the Christian right, severely restricted embryonic stem-cell research in the United States, a decision that some scientists think could cost America its lead in a vital area of research. Abortion politics have also had a marked influence on foreign policy. Since the 1970s, America has introduced strict rules governing the distribution of family-planning assistance to developing countries. In 1973 Jesse Helms, an intractable forrner senator from North Carolina, intro<26>duced an amendment to the Foreign Assistance Act prohibiting the use of federal money to support abortions overseas. In 1984 the Reagan administration imposed the "Mexico City Policy" prohibiting overseas NGOs from receiving American funds if they perforrned or promoted abortions, even if they did so with their own money. (This has since become the subject of much symbolism: one of the first things Mr Clinton did on coming to office was to abolish this rule, and one of the first things Mr Bush did was to reimpose it.) In December last year the head of the American delegation caused a stir at a United Nations conference in Bangkok when he declared that America "supports the sanctity of life from conception to natural death". A future of stalemate Where is abortion politics going? The abortion-rights camp believes that their position is as perilous as it has been for 30 years. This is the first time since 1973 that the president, the leader of the Senate and the leader of the House have all been 14

opposed to abortion. Many anti-abortionists are also quietly convinced that they are winning the battle for people's minds. They have highlighted rare practices like "partial-birth abortion" that most people find repugnant: the name in itself is a propaganda coup. They are busy building what they call a "coalition of the vulnerable", arguing that, if people are prepared to dispose of inconvenient fetuses, they will start disposing of inconvenient old people, sick people and poor people. According to a Gallup poll, the proportion of the public who believe that abortion should be legal in all cases has gone down from 34% in 1992 to 24%. Anti-abortionists have also relentlessly whittled away at abortion rights. Every year new legislation restricting abortion is introduced in statehouses across the country. A long queue of anti-abortion bills is awaiting consideration in Congress. The Child Custody Protection Act makes it a crime for anybody other than the parent to transport a minor across state lines in order to have an abortion. The Unborn Victims of Violence Act (which is similar to bills introduced in many states) creates a new offence: killing or injuring a fetus during the commission of a federal crime. The Bush administration has made fetuses eligible for the State Children's Health Insurance Programme, and directed the Advisory Commission on Human Research Protection to consider embryos as "human research subjects" on a par with children. Abortion foes are also convinced that science is on their side. Medical advances are making it possible for younger and younger fetuses to survive outside their mothers' bodies. Modern sonograms are so powerful that they can delineate tiny fingers and toes. Parents-to-be take photographs of their future offspring and keep them along with their other baby pictures. Ken Connor, the head of the FRC, says that three-dimensional ultrasounds are "windows on the womb" that undo the logic of Roe v Wade. "People recognise immediately that an unborn child is a child." There are several problems with this argument. The biggest is that most Americans want to preserve abortion rights. They don't celebrate abortion. They recoil at partial-birth abortion. But they want no return to the back streets. Their attitude was perfectly captured by Mr Clinton when he said that he wanted abortion to remain "safe, legal and rare". Support for the status quo is strongly reinforced by the fact that Roe v Wade is now 30 years old. Most women of child-bearing age have grown up with Roe as the law of the land. Scientific advances also cut both ways. The morning-after pill can be used to induce abortion almost immediately after conception. Stem cells offer the potential of curing Parkinson's disease. The anti-abortion movement's insistence that a tiny clump of cells constitutes life just as much as a 24-week-old fetus makes it look both extreme and uncaring. Several leading Republicans, including Utah's Orrin Hatch, have broken with the anti-abortion movement over embryonic stemcell research. Abortion is now better regulated than ever before. Many of the restrictions on abortion rights imposed by anti-abortionists have had the paradoxicalo effect of 15

making the practice more acceptable. More than half of all abortions are now performed in the first eight weeks of pregnancy, up from under 40% in 1973, and 89% in the first 12 weeks. A report just released by the Alan Guttmacher Institute also shows abortions at an all-time low of 21.3 per 1,000 women aged 15-44, compared with the 1980-81 peak of 29.3. Lastly, Republican presidents are terrified of pushing the abortion issue too far. They are happy to throw a few bones to the religious right (which is why development aid is such a convenient target). But they realise that challenging the central principle of Roe would doom them with moderate voters-particularly women. In his confirmation hearings, John Ashcroft, the attorney-general, was following White House instructions when he described Roe as "the settled law of the land". "The Supreme Court's decisions on this have been multiple, they have been recent, and they have been emphatic," he said. Emphatic indeed. The court reaffirmed Roe's central príncíple – that states cannot ban abortions-as recently as 1992, by a five-to-four majority, in the case of Planned Parenthood v Casey. In doing so, it cited the need for stability in the law. In 2000, the same majority struck down Nebraska's ban on partial-birth abortion. And even if the court should revisit the case, there is little chance that it will rever se itself and make abortion illegal. The most that anti-abortion justices such as Antonin Scalia argue for is taking the decision away from the Supreme Court and handing it back to the legislatures. The betting is that almost all legislatures would uphold the right to abortion. Is there any chance that the opposite will happen-and that abortion will become as uncontroversial in the United States as it is in Europe? Not really. The last 30 years of abortion politics have seen the creation of two pressure groups with a vested interest in keeping the debate as fierce as possible. Ken Connor of the FRC is thoroughly connected to the Republican establishment. And the best way for Kate Michelman, the head of NARAL Pro-Choice America, to shake the liberal money trees is to insist that Roe is on the verge of being overturned. There is no chance of America becoming "European" in its attitude to abortion. There is also no truth in the predictions that abortion is about to be banned. The practice has become too much of a safety-net for middle-class women to be marginalised, let alone removed. Debates will flicker on the margins as opponents of abortion grapple with the potential of stem-cell research to cure terrible diseases, and as supporters grapple with the full horror of what it means to abort a fetus at 28 weeks. But, for the most part, the prospect is stalemate. Roe v Wade may have liberated many women; yet it has also trapped America in an irresolvable clash of absolutes. The one safe prediction is that the issue will continue to shape the war between left and right for years to come-and that the fortieth anniversary of Roe v Wade will be just as acrimonious as the thirtieth. Tiltott abortusz: több abortusz?

Veszélyezteti a nők egészségét az abortuszok világszerte növekvő száma – írja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése a BBC tudósítása szerint. 16

A világon évente 28 abortusz jut ezer nőre, a klinikai segítség nélkül végrehajtott magzatelhajtások aránya viszont az 1995-ös 44 százalékról 48 százalékra nőtt 2008-ra. 1995 óta csökkent az abortuszok száma világszerte, de 2003 és 2008 között megint emelkedett, és 2008-ban 2,2 millió abortusszal többet hajtottak végre, mint 2003-ban. A fejlett világban ugyanakkor az abortusszal végződő terhességek aránya 36-ról 26 százalékra esett 1995 és 2008 között. A jelentés ugyanakkor azt állítja, hogy azon országokban, ahol szigorú abortusztörvény vagy tiltás van, nem csökkent az abortuszok száma. Afrikában – ahol gyakori a szigorú abortusztörvény – a magzatelhajtások 97 százaléka „nem biztonságos” módon történik. Az abortuszok 86 százalékát a fejlődő országokban hajtották végre 2008-ban, és az összes végrehajtott abortusznak úgyszintén a fele volt „nem biztonságos”. Beverly Winikoff, egy New Yorkban székelő, a „biztonságos abortusz” lehetőségéért küzdő szervezet, a Gynuity elnöke a Lancet című lapban a BBC szerint azt írta: az adatokból kitűnik, hogy azok a nők, akik el akarják vetetni magzatukat, ezt meg is teszik, akár tiltja ezt a törvény, akár nem. Ahol van lehetőség a „biztonságos abortuszra”, ott az abortuszon áteső nők halálozási rátája szinte elhanyagolható, és 14-szer kisebb, mint ott, ahol nincs. Nyolc kismama halálából hetet a nem biztonságos (azaz nem orvosi segítséggel, titokban, stb.) végrehajtott abortusz okozza – jelenti ki Winikoff, aki szerint az abortusz elítélése és betiltása nem megoldás, csak ront a helyzeten. Ezzel szemben Téglásy Imre, az Alfa Szövetség elnöke a Magyar Kurír kérésére kifejtette: az abortuszpártiak azt szokták mondani, hogy hozzávetőlegesen kétszázezer nő hal meg évente az illegális abortuszban egészségügyileg megbízhatatlan körülmények között. Ezt az állítást azonban semmi nem támasztja alá. A kérdés tehát marad: valójában hány nő hal meg évente napjainkban a világon illegális abortusz miatt? Néhány egyszerű számítással a valósághoz közelítő adatot kaphatunk. Az Alan Guttmacher Intézet (Egyesült Államok) becslése szerint a mortalitási arány százezer nő közül 0,6. E számítás alapját az a feltételezés képezi, hogy az illegális abortuszok hússzorta veszélyesebbek, mint a legális körülmények között elvégzettek, vagyis világszerte 12 elhalálozás jut százezer nőre – vázolja Téglásy. – E szerint az illegális-legális arány között kétszeres a különbség. Ezt az arányt szokta idézni lépten-nyomon a Tervezett Szülőség (Planned Parenthood) és a Nemzeti Abortuszjogokért (NARAL) abortuszpárti propagandagépezete. Az Alan Guttmacher Intézet tehát azt feltételezi, hogy évente 26-31 millió legális abortuszt végeznek ezekben az országokban, miközben 10-22 millióra teszi a titokban végzett terhesség-megszakítások számát. A fenti statisztikák szerint csak arra a következtetésre juthatunk, hogy maximum 2640 nő hal meg évente illegális abortusz miatt – mutat rá az Alfa Szövetség elnöke. Hozzáteszi: a fenti adatsorok teljes mértékben abortuszpárti statisztikák alapján készültek, ezért nem vethető fel velük szemben az „életpárti elfogultság” vádja. Ebből következően az abortuszpártiak kétszázezer illegális abortusz miatti anyai elhalálozásra vonatkozó állítása nem más, mint 7,500 százalékos túlzás! (Téglásy Brian Clowes: The Facts of Life - Az élet tényei – című kötetére hivatkozik.) Az elnök megjegyezte azt is: teljesen függetlenül az abortusz legalizált vagy illegális jelenlététől, világszerte csökken az anyai halálozások száma, ami a mindenfelé bekövetkező jelentős egészségügyi fejlődés következménye. És mégis: az abortuszt illegálisnak tekintő Írországban, amelynek orvosai lényegében ugyanazt az orvosi képzést kapják, mint angol társaik, sokkal alacsonyabb az anyai elhalálozás, mint az abortuszt egyébként legalizáló Nagy-Britanniában! Lengyelországban az abortusz lehetőségét szigorító 1993. évi törvény meghozatala óta egyetlen anyai halálozás sem történt, ami az illegális abortuszok, il17

letve az abból következő anyai halálozások teljes hiányát jelenti – mutat rá Téglásy Imre. Ezek szerint tehát nem a törvények szigorúságától, hanem az egészségügyi állapotoktól függ elsősorban, hogy hányan halnak a terhes nők közül abortusz miatt.7

Eugenikai indikáció Félkarú gyermek

Egy bírósági ügy („Félkarú kisgyermek a felperes. Ami látható és ami nem – ultrahanggal.” Magyar Nemzet 1998. január 9.): egy félkarral világra jött kisgyermek, Nagy Petra szülei beperelik az egri Markhot Ferenc Kórházat, mert az ultrahangos vizsgálatok során (1992-ben) nem vették észre a fejlődési rendellenességet. Ludwig van Beethoven

„Most egy genetikatanár esetéről beszél majd [Klein György sejtbiológus rákkutató, Karolinska Intézet, Svédország], aki még a molekuláris biológia előtti korban kérdezi diákjait, mit tennének egy olyan terhességnél, ahol a családfa súlyos terheltségeket mutat, többek között kései korban kialakuló siketséget. Elvetetnék, vagy meghagynák-e a magzatot? A hallgatók egyöntetűen a művi vetélés mellett voksolnak. – Önök most abortálták Ludwig van Beethovent! – hangzik az egykori tanár válasza.”8

CSECSEMŐGYILKOSSÁG (INFANTICIDIUM) Csecsemőgyilkosság büntetése

Az 1532-ben kiadott Constitutio Criminalis Carolina szerint „az olyan nő, aki gonosz szándékkal, titokban és saját akaratánál fogva öli meg már világra jött és kialakult tagokkal rendelkező gyermekét, a szokásnak megfelelően legyen élve eltemetve vagy karóba húzva”. A magyar úrszéki bíráskodás hasonló felfogásban ítélte meg az újszülöttüket a gyermek kitételével megölő asszonyokat s az előre megfontolt bűncselekményt paráznaságként, házasságtörésként is értelmezte. 1694-ben a lébényi Zichy úriszék fővételre ítélte Sebők Ilonát, aki gyermeke száját tyúkganéjjal teletömte, a köldökzsinórt nem kötötte el, úgyhogy miután a gyermek elvérzett, elásta. Csicsón Horváth Katalin földre dobta újszülött fiúgyermekét, majd kender közé rejtette és három napig felé sem nézett. Kontár Éva élve született gyermekét a tó jege alá tette. 1720-ban egy másik asszony a gyermek természetes apját nevezte meg gyilkosként. Amikor azonban bebizonyosodott, hogy a gyermek elveszejtésével ő is egyetértett, a gyilkos apával együtt őt is lefejezték. Az infanticidium a XVIII. században került igazán a büntetőjogi reformtörekvések homlokterébe. C. Beccaria 1764-ben a gyermekölés forrásának azt a fonák helyzetet tartotta, „amelybe egy nő jut, ha gyengeségből megesik, vagy ha az erőszaknak ellenállni nem tud”. E bűntettnek szerinte úgy lehetne inkább elejét venni, „ha a gyengeség hathatós törvényekkel védetnék az erőszak ellen, mely nagyítani szokta azokat a bűnöket, melyeket az 7 Magyar Kurír (szg) 2012. január 19. 8 Palugyai István: A haladásba vetett hit illúzió. Klein György az emberi szellem nagy ellenállóiról ír. Népszabadság, 2014.11.8., 12. o.

18

erény látszatával palástolni nem lehet”. A helyzet képmutató mivoltára utalva kijelentette: „nem éppen igazságos (ami annyi, mint nem is szükséges) valamely cselekményt büntetni, amíg a törvény, az ország adott viszonyai között a lehető legjobb eszközöket nem alkalmazta megelőzésére”. Az 1795-ös magyar büntetőkódex-tervezet is a megelőzés máig időszerű szerepét hangsúlyozza. Javaslata szerint „a nem férjezett nők által elkövetett csecsemőgyilkosságok megelőzése érdekében elsősorban szülőotthonokat, árvaházakat kell alapítani és annak a bűnelkövetésre indító erkölcsi problémának a megoldásával kell kezdeni, hogy ő csak becsületének elvesztése vagy újszülött gyermekének elpusztítása között választhat ...”9 Kiskorú veszélyeztetése a Büntető Törvénykönyv (1978) szerint

195. § (1) A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.10

BÉRANYASÁG, DAJKAANYASÁG Zivkovics Natália: Nem a dajkaanyaságra

Saját unokáját szülte meg nemrég egy 53 éves nő Angliában. Az újszülött genetikai édesanyja a magzatot kihordó asszony lánya, aki egy gyógyíthatatlan betegség miatt nem vállalhatta a terhességet. Ezért petesejtjét lombikban termékenyítették meg férje hímivarsejtjeivel, majd az embriót az 53 éves anyja méhébe ültették vissza. A magyar Egészségügyi Minisztérium korábban tervezte, hogy hazánkban is engedélyezi a vitatott módszert, azaz a dajkaanyaságot, nemrég azonban mégis a tiltás mellett döntött. Lánya gyermekét, azaz saját unokáját szülte meg nemrég egy 53 éves asszony Angliában. Azért vállalta a dajkaanyaságot, mert lánya képtelen lett volna kihordani a terhességet, ugyanis egy ritka betegségben szenved. A kór azonban nem akadályozta azt, hogy lombikban a saját petesejtjét termékenyítsék meg férje hímivarsejtjeivel, így az újszülöttnek ő a genetikai édesanyja. Úgy fogtam fel a dolgot, mintha bébiszitterkednék, igaz, nem hetente kétszer, hanem 9 hónapon át állandóan – mondta a The Sun című brit lapnak a szülés után a nagymama, aki csak császármetszéssel volt hajlandó világra hozni unokáját. A modern orvostudomány képes a genetikai és a kihordó anya szerepének szétválasztására. A vitatott módszer olyan párokat segíthet saját gyermekhez, akiknél a nőnek van ugyan peteérése, mégsem tudja kihordani a terhességet és megszülni a babát, például azért, mert rákos daganat miatt kioperálták a méhét. Jelenleg Magyarországon az egészségügyi törvény tiltja ezt a módszert, ám 1997 előtt erről semmilyen jogszabály nem rendelkezett – tudtuk meg az Egészségügyi Minisztériumban. Így hazánkban is élnek olyan gyermekek és fiatal felnőttek, akiket nem a genetikai anyjuk hozott világra. Így született gyermeke Pelle Jánosnak is, ő Lencse alatt címmel írt regényében el is meséli saját történetüket. A felek 1997 előtt ügyvédi irodák segítségével, polgárjogi szerződésekben próbál9 Téglásy Imre: Felébreszteni a társadalom lelkiismeretét. a csecsemővédelem magánügy? Magyar Nemzet 1996. február 6. 10 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

19

ták rögzíteni a rendkívül bonyolult feltételeket. Például azt, hogy mi történik, ha a dajkaanya-béranya meggondolja magát, és a gyermeket mégsem adja át vér szerinti szüleinek, vagy ha a terhesség, illetve a szülés alatt egészségkárosodást szenved, netán a baba fogyatékossággal jön világra. 1997-ben nagy vitát követően elvileg zöld jelzést kapott a módszer, ám az engedélyező passzus hatálybalépését a politikusok 2000 elejére halasztották. Erre azonban már nem került sor, a polgári kormánytöbbség ugyanis 1999 végén megtiltotta a dajkaanyaság minden formáját. A támogatók szerint ez az eljárás sokkal erősebb anyaiapai érzést ad, mint az örökbefogadás. Az ellenzők szerint viszont elszemélyteleníti az anyaságot, rengeteg vitás jogi helyzetet teremt, s többnyire a pénzért mindent szabad hamis szemléletet erősíti. Nehéz megakadályozni ugyanis, hogy egyesek anyagi haszonszerzésért vállalják mások gyermekének megszülését – érvelnek. Kovács József bioetikus támogatja a dajkaanyaságot, de csak olyan szigorú szabályok mellett, amelyek kizárják, hogy egyesek vállalkozásként, a méhük pénzért való bérbeadásaként tekintsenek erre a lehetőségre. Az emberi test és annak részei csak a rabszolgaság viszonyai között számítanak pénzért adható-vehető árucikknek – szögezte le, hozzátéve, hogy ha valaki anyagi haszonszerzésért vállalná más gyermekének kihordását, az etikailag egyfajta gyermekkereskedelemnek minősülne. Kovács József szerint a pénzért vállalt anyaság esetében (a köznyelvben ezt nevezik béranyaságnak) valószínűsíthető a „kizsákmányolás” is, hiszen szinte biztos, hogy ők szegénységük miatt vállalkoznának valamire, aminek esetleges következményeit a szerződéskötés pillanatában nem is képesek felmérni. A bioetikus szerint azonban azt nem lehet megtiltani, hogy a dajkaanya költségtérítést fogadjon el a megbízó féltől, hiszen a terhesség alatt többet kell költenie vitaminokra, orvosi költségekre és új ruhákra. Mások szerint viszont nehéz különbséget tenni a költségtérítés és a nagyobb összegű anyagi ellenszolgáltatás között. Ők úgy látják: nem lehet megakadályozni, hogy a megbízók titokban pénzt adjanak a terhességet kihordó nőnek. A korábban említett könyv szerzője Pelle János egy sajtónyilatkozatában úgy fogalmazott: álságos azt gondolni, hogy bárki ingyen vállalkozna más gyermekének megszülésére. Kovács József bioetikus szerint azonban a dajkaanya motivációi sokfélék lehetnek. Van, akit a segítségnyújtás szándéka vezérel, s van, aki valami különlegeset szeretne tenni az életében. Hallott olyan nőről is, aki azért vállalta a megbízást, mert szerette volna még egyszer átélni a terhesség és a szülés különleges, számára rendkívül szép élményét, ám újabb saját gyermeket már nem akart. A hatályos magyar jogi szabályozás szerint a gyermek azé, aki megszüli, akkor is, ha genetikailag nem az övé – hangsúlyozta Dósa Ágnes orvos-jogász. (A korábban említett Pelle Jánoséknak is örökbe kellett fogadniuk „saját” gyermeküket.) Az egyik gyakran megfogalmazott aggály a módszerrel kapcsolatban éppen az, hogy mi történik, ha a dajkaanya a szülés után meggondolja magát, és mégsem adja át a csecsemőt a genetikai szülőknek. Kérdés ugyanis, hogy a szerződéskötés pillanatában képes-e felmérni, hogy milyen érzelmi változásokat hozhat a terhesség és a szülés. Szakemberek szerint nagyon erős lelki kötődés alakulhat ki a gyermeket kihordó nő és a baba között. Dósa Ágnes további rendkívüli helyzetekre hívta fel a figyelmet, amelyeket nagyon nehéz lenne szabályozni. Mi történik például, ha fogyatékos gyermek születik, aki nem kell egyik félnek sem? – tette fel a kérdést. Vagy miként lehet a dajkaanya életvitelét befolyásolni? Kiköthető ugyan a felek közti szerződésben, hogy miként éljen a terhesség alatt: ne igyon, ne dohányozzon, megfelelően táplálkozzon, ám mindezt aligha lehet kikényszeríteni – vélekedett. Mit tehetünk, ha a magzat kihordását vállaló nő nem tesz eleget a vállalásainak? Elmegyünk a bíróságra, és azt mondjuk, hogy dohányzik, pedig nem volna szabad? – folytatta. Ilyen esetben szinte lehetetlen választani a szerződésszegés jogkövetkezményei20

nek fegyvertárából – vélekedett. Ráadásul a problémák nem is azonnal jelentkeznek, s nagyon nehéz bizonyítani az okozati összefüggést egy fogyatékos gyermek születése és a terhesség alatti anyai magatartás között. Ezek az érvek nem azt támasztják alá, hogy a dajkaterhességet meg kell tiltani, hanem csak arra hívják fel a figyelmet, hogy még nagyon körültekintő szabályozás mellett is felmerülhetnek a jog eszközeivel szinte kezelhetetlen problémák. Dósa Ágnes egyébként nem tud olyan magyarországi esetről, amelyben egy dajkaterhességi ügy bíróság elé került volna az említett problémák valamelyike miatt. A dajkaanyaság esetleges engedélyezésekor szabályozni kellene azt is, hogy ki vállalhat dajkaanyaságot: csak a megbízó pár közeli rokonai, vagy bárki más. Valószínűleg ez is nagy vitát váltana ki, ellentétben azzal, hogy az eljárást kizárólag orvosilag indokolt esetben lehessen elvégezni, kényelmi szempontok, a szüléstől, az elhízástól való félelem pedig miatt ne kerülhessen erre sor. Rácz Jenő egészségügyi miniszter lapunknak úgy nyilatkozott: egy országgyűlési határozat kötelezi a tárcát arra, hogy a humánreprodukciós eljárásokkal kapcsolatban bizonyos lépéseket tegyen. Hamarosan be is nyújtják az Országgyűlésnek azt a javaslatot, amely például a lombikbébiprogramot és a petesejt-adományozást érinti. Úgy döntöttek azonban, hogy a dajkaterhesség engedélyezését nem támogatják, mert – Rácz Jenő megfogalmazása szerint – a szakmai vélemények és a lakossági igények ezt indokolják. Nincs kizárva viszont, hogy valaki módosító indítvánnyal álljon elő – tette hozzá a szaktárca vezetője. Kérdés persze, hogy a minisztérium álláspontjával szemben ezt támogatná-e a kormánytöbbség. Az MSZP-ben nincs egységes álláspont erről a kérdésről – fogalmazott Kárpáti Zsuzsa, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának szocialista tagja, hozzátéve, hogy egyesek alapvetően ellenzik, míg mások szigorú szakmai feltételek mellett támogatnák a módszert. Az SZDSZ kitart korábbi véleménye, azaz a dajkaanyaság engedélyezése mellett – mondta Mézes Éva, a párt országgyűlési képviselője. A Fidesz szerint nem volt megfelelő szakmai vita a kérdésről, s nincsenek tisztázva alapvető problémák sem, ezért nem támogatják a lehetőséget – tudtuk meg Frajna Imre szakpolitikustól. Az MDF álláspontja is borítékolható, hiszen 1999-ben éppen Dávid Ibolya igazságügy-miniszter terjesztette be a tiltásról szóló passzust. A magyar katolikus egyház – mint minden méhen kívüli megtermékenyítési módszert – a dajkaanyaságot sem támogatja – mondta Nemes György morálteológus. Nehéz egyébként megbecsülni, hányan élnének a dajkaanyaság lehetőségével. Demográfiailag érzékelhető eredményénél fontosabb talán a szabályozás elvi jelentősége. Európában egyébként teljes a tilalom például Ausztriában, Németországban, Svédországban, költségtérítés nélkül engedélyezett Franciaországban, Hollandiában és Dániában, ésszerű költségtérítés mellett Angliában. Belgiumban, Írországban és Finnországban pedig teljesen szabályozatlan ez a kérdés.11

KÍSÉRLETEK EMBRIÓKKAL, ŐSSEJTEKKEL USA 1994: feltételekhez kötött engedélyezés

Ronald Reagan és George Bush amerikai elnökök, az abortuszellenes erőknek engedve, megvonta a támogatást azoktól a kutatóktól, hogy emberi embriókon végezzenek kísérleteket. Bill Clinton amerikai elnök újra lehetővé tette az ilyen kutatások támogatását, a követ11 Magyar Nemzet 2005. október 20. 4. o.

21

kező feltételekkel: 14 naposnál idősebb embriókkal nem szabad kísérletezni; csak olyan esetekben szabad emberi embriókat felhasználni a kísérletek során, ha a kísérlet nem végezhető el állati embriókkal; a felhasznált női petesejtekért (amelyeket később megtermékenyítenek) nem szabad fizetni az azokat adó asszonyoknak. A kutatók állítása szerint az ilyen jellegű kísérletek nagy előrelépést hozhatnak a meddőség kezelésében.12 Európai Parlament 2006: Embrionális őssejtek kutatása

Igen – és támogatás – az embrionális őssejtek kutatására Magyar Kurír 2006. június 16. http://www.magyarkurir.hu/?m_op=view&id=10794&sessid=KjczMjAzODI5MTE1MTMzNjAxNjgxODM4MjI2 (letöltés: 2006. június 26.) Az Európa Parlament elfogadta a kutatási programot: igent mondott az embrionális őssejteket felhasználó kísérletekre. A végső döntés az EU miniszteri tanácsára vár. Az Európa Parlament június 15-én délelőtt 284 igen, 249 nem szavazattal és 32 tartózkodás mellett elfogadta a 2007–2013-as időszakra szóló kutatási keretprogramot, amellyel az EU mintegy 50 milliárd euróval támogatja a technológiai innovációk és a gazdasági versenyképesség terén alkalmazható kutatásokat. Ausztria, Németország és más európai országok is ellenezték az embrionális őssejteken végzett kísérletezés engedélyezését. A döntés értelmében lehetővé válik a mesterséges megtermékenyítés során létrehozott, be nem ültetett embrionális őssejtek kísérleti felhasználását tartalmazó kutatások finanszírozása, legalábbis azon országokban, ahol azt a nemzeti törvényhozás lehetővé teszi. Továbbra is kizárják azonban a támogatások köréből az emberi klónozásra, az emberi genóm örökletes módosítására irányuló kutatásokat, valamint az emberi embriók kutatási célú létrehozását. A parlament által elfogadott javaslat lényegében az eddig érvényes támogatási rendszert erősíti meg. A VII. Kutatási Keretprogram elfogadása előtt két másik javaslatról is szavaztak: a parlament elutasította azokat a javaslatokat, amelyek szerint ezeket a kutatásokat egyáltalán nem, vagy csak időkorlátokhoz kötve támogatnák. Az embrionális őssejtek kutatása teljes betiltásával 238-an értettek egyet, 287 parlamenti képviselő vetette el, 40-en pedig tartózkodtak. A kompromisszumos megoldás, amely a 2001-ig bezárólag létrehozott embrionális őssejtekre korlátozta volna a kutathatóságot, mindössze 255 támogatóra talált. A keretprogram a biotechnológia területének a teljes finanszírozási keret 1%-át szánja. A programot a július 24-én ülésező Tanácsnak még jóvá kell hagynia, s azután az Európa Parlament fogadja el végérvényesen. (SIR/KAP/Magyar Kurír)

SZERVÁTÜLTETÉS Szerv-ajándékozási rendelkezés (Living will)

12 A New Scientist közleményét ismerteti az Élet és tudomány 1994/49. száma, 1566. o.

22

EUTANÁZIA Sydney-i nyilatkozat (1968): Állásfoglalás a halálról

A halál időpontjának megállapítása a legtöbb országban az orvos törvényes felelőssége, és ez így kell maradjon. Általában különleges segítség nélkül is el képes dönteni, hogy egy személy meghalt, felhasználva a minden orvos által ismert klasszikus kritériumokat. Az orvostudomány két modern gyakorlata azonban szükségessé tette, hogy tovább tanulmányozzák a halál időpontjának kérdését: (1) lehetőség van az oxigenizált vér keringésének művi úton való fenntartására a test irreversibilisen károsodott szövetein át, és (2) a holttest szerveinek, így a szívnek és a veséknek átültetésre való felhasználására. A probléma abból adódik, hogy a halál a sejtek szintjén fokozatos, attól függően, hogy az egyes szövetek mennyire érzékenyek az oxigénhiányra. A klinikai érdeklődés azonban nem az egyes sejtek megőrzésére, hanem a személy sorsára irányul. A különböző sejtek és szövetek halálának időpontja nem oly fontos, mint a bizonyosság, hogy a folyamat visszafordíthatatlanná vált, bármilyen újraélesztési technikát alkalmaznánk. Ez a meghatározás klinikai megállapításon alapul, melyeket szükség esetén kiegészítenek diagnosztikai segítségek, így leggyakrabban az elektroencephalograph. Mégis, az orvostudomány jelen állapotában egyetlen technikai kritérium sem kielé23

gítő önmagában, és egyetlen technológiai művelet sem tudja helyettesíteni az orvos átfogó ítéletét. Ha egy szerv átültetéséről van szó, akkor a halál beálltát két vagy több orvos kell megállapítsa, és azok az orvosok, akik a halál időpontját meghatározzák, semmilyen közvetlen kapcsolatban nem lehetnek a transzplantáció végrehajtásával. A személy halála bekövetkeztének megállapítása teszi etikailag elfogadhatóvá, hogy abbahagyják az újjáélesztési kísérleteket, és azokban az országokban, ahol a törvény megengedi, szervek eltávolítását a holttestből, feltéve, hogy a törvényes egyetértés követelményeit teljesítették.13 Ferencz Antal: A megérkezés állomásán14

<16> Manapság a média nagy érdeklődéssel fordul az eutanázia felé. Ugyanakkor az emberi élet végével kapcsolatos kérdések körében sajnálatos ismerethiány tapasztalható. Az ismeretek hiánya még azok körében is megfigyelhető, akiknek erről a legtöbbet kellene tudniuk, mint például az egészségügyben dolgozók, ezen belül még az orvosok is, illetve a történelmi egyházak hívei, a jogászok, vagy a média. Ezzel az írással szeretnék hozzájárulni az emberi élet végével kapcsolatos ismeretek bővítéséhez, pontosításához, a bioetika szempontjaira helyezve a fő hangsúlyt. A félreértés az eutanázia körül Bioetikai rendezvényeken feltettük a kérdést: ki támogatná az eutanázia jogi engedélyezését. Jó pár kéz emelkedett ilyenkor a magasba. Ezután megkérdeztük őket, hogy miért támogatnák. Elkezdték sorolni: nem szeretnék, ha akkor, amikor már kilátástalanul magatehetetlenné és cselekvőképtelenné válnak, felesleges műtétek sorozatát végeznék rajtuk, életük végéig gépi lélegeztetést alkalmaznának náluk, testükból és testükbe mindenütt csövek vezetnének, és mindez csupán elodázná az elkerülhetetlen véget. Ők lepődtek meg a legjobban, amikor elmondtuk, hogy a kilátástalan állapotokban ezeknek a műtéteknek, a gépi lélegeztetésnek, csövek behelyezésének és kivezetésének az elkerülése nem eutanázia. A felesleges, a hatástalan, a reménytelen, az aránytalan, a rendkívüli kezelések elkerülésének semmi köze nincs az eutanáziához. Az ilyen kezelések a terápiás túlbuzgóságot, a terápiás makacsságot jelentik, és ennek elhagyása nem eutanázia. A terápiás túlbuzgóság, a terápiás makacsság etikailag és bioetikailag a beteg és a gyógyítók tényleges lehetőségeinek túlbecsülése, és így a terápiás túlbuzgóság, illetve terápiás makacsság etikai és szakmai hiba. Ezt kerülni kell. Ma viszont többnyire tisztelik a túlbuzgóságot, hogy „szegényért megtettek mindent”, még akkor is, amikor ez a „minden” már nem szolgálja semmilyen szempontból sem a beteg javát. Ezekben a tisztázó beszélgetésekben az is világossá vált, hogy az eutanázia etikai és bioetikai értelemben véve a terápiás túlbuzgóság fordítottja: alábecsüli a beteg és a gyógyítók tényleges lehetőségeit. Miután ezeket a kérdéseket tisztáztuk, újra feltettük a kérdést, hogy ki támogatná az eutanáziát. Ekkor már nem volt, aki támogatta volna. Úgy véljük, hogy ez a szélesebb nyilvánosság körében is így van: akik úgy vélik, hogy az eutanáziát támogatják, azoknak a legnagyobb része valójában a terápiás túlbuzgóság elutasítója. Így az eutanáziának megközelítőleg sincs akkora támogatottsága, mint amiről a mai tudósítások szólnak. Az életvég körüli problémák A méltóságteljes halált a következő hasonlattal szeretnénk érzékeltetni. Képzeljük el, hogy egy ember egy nagyon hosszú, kimerítő utazás után, rossz fizikai állapotban, legyengülten, elcsigázva, álmosan, poggyászában élete terheit hordozva érkezik haza. A pá13 Idézi: Gaizler Gyula: Felelős döntés vagy ítéletvégrehajtás? [1992] 150-151. 14 Magyar Orvos (11) 2003/3, 16-17.

24

lyaudvarról kilépve egyetlen vágya, hogy minél hamarabb hazaérhessen, terheit lerakhassa, és álomra hajthassa fejét. Szerettei, barátai, ismerősei várják, és segítségére sietnek. Segítenek terhei cipelésében, autót bérelnek, haza hajtanak, és még a gépkocsi vezetője is segít, hogy besegítsék a lakásba, hogy nyugalomba helyezkedhessen, hogy békésen elalhasson, miután jó éjszakát kívánt mindenkinek, kezet fogva, búcsúöleléssel, búcsúcsókot váltva, áldásban részesülve. (A példában a gépkocsi és a gépkocsivezető az egészségügyet, illetve az orvost jelképezi.) Az eutanázia ebben a hasonlatban így lenne érzékeltethető. Ismét ugyanaz a vándor érkezik meg lakóhelyére. Nagyon legyengült, nagyon fáradt, nagyon álmos, szinte már ahhoz sincs kedve – neki vagy a fogadására érkezőknek – hogy otthonáig eljusson, otthonáig kísérjék. Azt kéri, hogy a gépkocsivezető üsse el, gázolja halálra („aktív” eutanázia). A jóérzésű gépkocsivezető természetesen hevesen tiltakozik, hogy az ő hivatása nem az, hogy az utasát halálra gázolja, vagy bárkit is elüssön, hanem az, hogy az utasai időben, kényelemben, balesetmentesen eljussanak az úticéljukhoz, sőt, védi utasait minden bajtól és veszélytől. És ekkor a halálra gázolást szorgalmazók a joghoz fordulnak, hogy igenis legyen a gépkocsivezető arra kötelezhető, hogy elüsse, halálra gázolja azt, aki azt maga kéri, és ezért ne legyen büntethető se. Vagy, állítsa le a kocsit, csukja rá utasára a légmentesen záródó kocsiszekrény ajtaját, és várja meg, amíg elfogy az utas levegője, és a léghiány és a szervezete által kibocsátott szén-dioxid elpusztítja („passzív” eutanázia). Vagy, vigye az utasát egy szakadék szélére, még az ajtót is nyissa ki, és még segítse is ki az utasát a kocsiból, hogy az levethesse magát a szakadékba (asszisztált öngyilkosság). Vagy, a gépkocsivezető nézze tétlenül, hogy az utas lerogyjon terheivel a parkolóhelyen, ne segítse a kocsiba, ne vigye haza, ne segítsen kényelembe helyezésében, hanem hagyja ott elpusztulni, ahol lerogyott, mert az utas egykor úgy rendelkezett, hogy amikor fáradtan összerogy, ne segítsen már rajta senki (élő végrendelet). Természetes, hogy a jóérzésű gépkocsivezető ez <17> ellen is hevesen tiltakozik, csakúgy, mint mindazok a jóérzésű emberek, akik ezt elborzadva szemlélik. (Sokakat hajt az eutanázia felé az a csalódás, elkeseredettség és félelem, ami a végállomáshoz közeledő utas lelkében fellép, amikor nem a szeretettel és a segítőkészséggel találkozik, hanem amikor embertelen, őt megalázó, méltóságát semmibe vevő körülményekkel, és vele mint egy haszontalan tárggyal közömbösen bánó környezettel találkozik. Érthető, hogy ilyenkor inkább a halált választaná, mint ezt a bánásmódot. A megoldás azonban nem a halál biztosítása és elrendelése vagy kikényszerítése, hanem az embertelenség megszüntetése és a méltóságteljes halál feltételeinek a biztosítása. Erre kellene törekednie a finanszírozásnak, az egészségpolitikának a jogalkotásnak.) A terápiás túlbuzgóság példája, hogy a hazatérővel elérkeznek az otthonához, de ott nem állnak meg. Esetleg a nagyon lelkes gépkocsivezető gondolja úgy – sajnos teljesen alaptalanul –, hogy örömet okozna utasának, és a javára szolgálna, ha előbb még elhajtanának egy újonnan épült szép kilátóig, nevezetes épületig, fitness-centrumig, gyógyforrásig, és a hazatérő ettől új erőre kapna, és álmossága is elmúlna (jóhiszemű túlbuzgóság). Vagy, látja ugyan, hogy utasa már a megpihenésre vágyik, de a kísérők unszolásának nem képes ellenállni, akik még továbbra is jó erőben és ébren kívánják látni a számukra oly kedves személyt (a beteg környezete nyomásának való engedés). Vagy, attól fél, hogy szemrehányást, sőt, büntetést fog kapni azért, ha a hazatérés és a megpihenés előtt nem próbálkozik utasát elvinni minden olyan helyre, ahol erejét visszaszerezhetné, vagy álmossága eltűnhetne (defenzív medicina). Az utas eközben pedig kizárólag arra vágyik, hogy hazaérhessen, vagy nem is vár erre, mert útközben már régen elaludt. Záró megjegyzés 25

Egészséges, jó erőben lévő emberek sokszor szenvedélyesen érvelnek az eutanázia mellett. Azonban a legelesettebbek, akiket szeretettel gondoznak, ápolnak, ezt másként látják. A legsúlyosabb betegekkel találkozhatunk például az AIDS osztályon, a Hospiceokban, gyermekkórházakban (egyháziban és világiban egyaránt), a történelmi egyházak és néhány példásan működő nem egyházi szervezet szerétetotthonaiban. Ezekben sem a betegek, sem hozzátartozóik, sem az egészségügyi szervezet nem kívánja az eutanáziát. De a terápiás túlbuzgóságot sem. Ezt a mentalitást kellene általánossá tenni, a megfelelő külső körülmények, és az életük végéhez közeledők ellátásának megfelelő egészségügyi, személyi és finanszírozási feltételeinek biztosításával, az eutanázia minden formájának elutasításával, és a terápiás túlbuzgóság lehetőség szerinti legnagyobb mértékű kerülésével.

ÖNGYILKOSSÁG Szabó József: Az öngyilkosságról Az öngyilkosság bűn. Elkövetője vétkezik az 5. parancsolat ellen. A „Ne ölj!” nyilvánvalóan nem csak a más életét védi, hanem a sajátomét is. A Biblia alapfelfogása szerint az élet fölött csak maga az élet adója, Isten rendelkezhetik. A törvényes emberi felsőbbség is csak akkor, ha Isten képviselője s az ő akaratának végrehajtója. Isten jogait bitorolom, ha eldobom az életemet. Az öngyilkossági kísérlet még nyerhet bocsánatot. Nem azért, mert nem sikerült végrehajtani a bűnt, hanem azért, mert elkövetője életben maradt s így van alkalma még megbánni bűnét, könyörögni bocsánatért s hittel elfogadni a Krisztus bűntörlő vérében felkínált kegyelmet. A végrehajtott öngyilkosságra nincs bocsánat. A halál után nincs többé megtérési lehetőség. Aki a bűneiben hal meg, az nem mehet oda, ahol Jézus van (Jn 8,21). Konkrét esetekben azonban Jézus óva int az ítélkezéstől. Erre is áll: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1) Már maga az a tény is el kell, hogy gondolkoztasson bennünket, hogy a Szentírás a benne felsorolt öngyilkosságok esetében nem mond ítéletet. Lásd Saulnak és fegyverhordozójának öngyilkosságát 1Sám 31,1-6-ban, Ahitófelét 2Sám 17,23-ban és Júdásét Mt 27,3-5-ben. Ez nem erőteleníti meg az Írás elvi állásfoglalását. Ezekben a „ki nem értékelt” esetekben is a Biblia az öngyilkosságot úgy állítja elénk, mint az Istentől való elszakadás, a bűnös emberi számítások meghiúsulása és jóvátehetetlen bűnös cselekedetek következményét. A kárhoztató ítélet kimondása azonban Isten joga és dolga, nem az emberé. Nem szabad ítélkeznünk azért sem, mert nem vagyunk, nem is lehetünk a helyzet teljes ismeretében. Nem tudjuk, milyen körülmények váltották ki, milyen erők hajtották végre a gondolatot s mi ment végbe a lelkében a halálküzdelem utolsó pillanataiban. „Azért idő előtt semmit se ítéljétek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szívek tanácsait és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete” (1Kor 4,5), természetesen a kárhoztatása is. Nem szabad ítélkeznünk azért sem, mert csak annak van joga követ dobni a másik bűnösre, aki maga nem bűnös (Jn 8,7). Mi pedig benne leledzünk az öngyilkosság bűnében annak szemei előtt, aki bűnnek látja a szív indulatait, függetlenül attól, hogy lett-e belőlük bűnös cselekedet. Mikor Jézus az 5. parancsolatot magyarázza a hegyi beszédben, Mt 5,2122-ben a haragot a gyilkossággal egyenlő ítélet alá kerülőnek jelenti ki. Mi az a lelkület amiből az öngyilkosság fakad? Az életundor és a hitetlenség. Hányszor van bennünk is ez az indulat! Hányszor vagyunk annyira elkeseredve attól, ami körülöttünk, vagy bennünk 26

van s hányszor nézünk hitetlenül arra, hogy lesz-e ez másképpen, hogy kicsúszik szánkon ilyen mondat: Úgy szeretnék meghalni! Ilyenkor nem a Krisztus után való vágy dolgozik bennünk, hanem az élet taszító ereje. Ha nem lesz belőle öngyilkosság, az olyan gátlásoknak a következménye, mint az életösztön, a gyávaság, a pletykától való félelem, stb. Egyik sem erkölcsi értéket képviselő hatóerő. Isten szemében egy ilyen elkeseredett mondat felér egy öngyilkossági kísérlettel, talán még egy elkövetett öngyilkossággal is. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy sokszor ténylegesen is elkövetünk öngyilkosságot. Meg szoktunk ugyanis különböztetni gyors és lassú öngyilkosságot. Nemcsak a szenvedélyek rabjai teszik tönkre magukat, hanem mindenki, aki nem úgy néz a testére, mint a Szentlélek templomára (1Kor 6,19). Mindez a tanítás persze nem balzsam a fájó szívre, melyen sebet ütött valamelyik szerettének öngyilkossága. Enélkül azonban a balzsam sem lesz balzsam. Ha megdöbbenve látjuk a Sátán hatalmát, aki halálba kergeti az embert s borzadva vesszük észre munkájának nyomait saját magunkban, akkor belekapaszkodhatunk egy igébe. ApCsel 17,30 beszél a tudatlanság idejéről azt mondja róla, hogy elnézi azt az Isten. Talán szabad ebből arra következtetni, hogy az öntudatlanul elkövetett bűnöket is elnézi az Isten. Gal 6,2 is beszél arról, hogy néha előfogja az embert a bűn. A kép, amely e mögött az ige mögött van, az útszéli rablógyilkos képe, aki leselkedik áldozatára s mikor gyanútlanul elmegy rejtekhelye mellett, hirtelen ráugrik, leteperi és kirabolja. Világos, hogy ebben az esetben is el lehet mondani a sebesült, porban heverő, meggyalázott, talán meg is ölt ember fölött, hogy vigyázatlan volt, de végeredményben szegény ember mégis inkább áldozat, bűnös. Ilyen útszéli rablótámadások azok a pillanatnyi elmezavarnak nevezett állapotok, melyekben sokszor történik öngyilkosság. Szabad hinnünk, hogy ezekben az esetekben Isten is úgy néz az ilyenekre, mint áldozatokra s elnézi a tudatlanság, az öntudattalanság idejét. Persze ez még nem jelent teljes váltságot, csupán annyit, hogy Isten nem számít be egy konkrét bűnt. A probléma azonban megmarad, csak antedatálódik. Ilyenkor Isten úgy néz az öngyilkosra, mint amilyen volt a pillanatnyi elmezavara előtt. Ha akkor hitben volt, akkor hitben meghaltnak tekinti, még ha de facto bűnben halt is meg. Ha azonban akkor nem volt hitben, akkor bűnében halt meg, még ha természetes halállal halt volna is meg.15

A FÉRFI ÉS A NŐ A nő istenképűsége Nagy Szent Baszileiosz: az ember teremtéséről (22) És képére alkotta az embert. A férfit alkotta annak, mondja a nő, mi közöm hozzá. A férfi lett azzá. Nem nőnemű névelővel mondta az embert, hanem hímnemű névelővel ejtette ki az ember szót. – Ám nehogy valaki bután kizárólag a férfire vonatkoztassa az ember szót, ezért hozzátette: Férfinek és nőnek alkotta őt. (Ter 1,27) Az asszonyra ugyanúgy vonatkozik, hogy Isten képe, mint a férfire. Hasonlóképpen, a két nem egyenrangú, egyenlők erényei, egyenlők jutalmai, ítélete is egyenlő. Az asszony se mondja: Gyenge vagyok! A gyengeség a testé, lélekben azonban erős. Miután tehát egyenrangú az Isten szerinti képmás, egyenrangú legyen az erény is, a jó tettekkel való bizonyítás. Nincs mentsége annak, aki a test gyengesé15 Igazgyöngyök. D. Szabó József püspök igehirdetései és írásai. Budapest, 2005. 204-207.

27

gére hivatkozva keres kibúvót. Miért is lett egyszerűen gyengéd? Ám a részvétben kitartó, szívós a nélkülözések közepette, és ellenálló a virrasztásban. A férfi nem kelhet-e versenyre a női nemmel a nélkülözések közepette leélt életmód szempontjából? Képes-e a férfi utánozni az asszony kitartását a böjtölésben, a buzgó imádságban, a szakadatlan könnyhullatásban, a jó cselekedetekre való készségben? Ismertem olyan asszonyt, aki titokban követte el dicséretes csínyeit, férjéért, háza jólétéért, gyermekei egészségéért jótékonykodott, adakozott anélkül, hogy férjével tudatta volna, így gondoskodott az ő javáról, titokban. Amit tett, azt annak tette, aki a rejtekben is látja (Mt 6,4), nem híresztelte jócselekedeteit. A jó feleségben megvolt a képmás. Ne az ember külsejére figyelj, az csak megmintázott felület. A lepel mögött, a gyöngéd test mögött lakik a lélek belül. Lélek a lélekkel egyenrangú. Csak a burkolatban van különbség. (23) A jóságosság, a türelem, a figyelmesség, a kölcsönös szeretet, a testvéri szeretet hasonlóvá tesz téged Istenhez, gyűlöld a gonoszságot, uralkodj a bűn szenvedélyei fölött, hogy tiéd legyen az uralom.16

A férfi helyzete a társadalmi elvárások közepette Christopher R. Martin: A férfi és a fegyver A tömegkommunikáció főáramában nálunk valóban a férfiasság dominanciája a norma. A hősies, lehengerlő férfiasság teljesítményei uralják a filmeket, a sporteseményeket, a videojátékokat. A humor forrása is gyakorta az, hogy a férfi kiesik sztenderd szerepeiből (például főz, takarít, gyereket gondoz). A hirdetési piacon is autó-, sör-, borotva- és egyéb reklámok tömege támogatja a férfiakat abban, hogy megőrizzék vagy megerősítsék a dominanciájukat. [...] A nők öngyilkossága inkább segélykiáltás jellegű, viszont a férfiak öngyilkossága a férfiasság normáit követi, gyakran egészen más kimenetellel. A sértő bánásmód a világ részéről a férfiasság normái szerint felhatalmazást ad a sértő bánásmódra az egész világgal szemben. „Ez egy férfispecifikus érzelem: a férfiasság megalázó elvesztésének érzete és visszaszerzésének erkölcsi parancsa és igazolása – együtt.” Így határozza meg Kalish és Kimmel 17 a tömeges ölésre szóló felhatalmazás lényegét. (Christopher R. Martin: A férfi és a fegyver. Népszabadság, 2015.01.17., szombat, Hétvége, 11. o.)

16 Homilia I. 18,22-23, in. Nagy Szent Baszileiosz művei. Ford. Vanyó László. Szent István Társulat: Budapest, 2001. (Ókeresztény írók 16) 86-127; 105-106. 17 Rachel Kalich és Michael Kimmel a New York-i Állami Egyetem szociológusai.

28

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS Művi meddővé tétel Az Életvédő Fórum állásfoglalása a művi meddővé tételről18 Az Életvédő Fórum a művi meddővé tételről – az ember méltósága és sérthetetlensége (egészsége), a gyermekek nemzése, fogamzása, az ifjúság és a család iránt érzett felelősségnél fogva – a következő állásfoglalást alkotja: Az ember méltóságánál fogva nem birtokol hatalmat arra, hogy művi meddővé tételt (sterilizációt) hajtson végre, mivel az emberi test tagjaival másképp, mint azok természetes rendeltetése szerint nem rendelkezhet: azokat el nem pusztíthatja, meg nem csonkíthatja, természetes működésükre alkalmatlanná nem teheti, kivéve, ha az egész test egészségéről másként nem lehet gondoskodni. A beavatkozásnak a szociális helyzet, a családi kapcsolatok, a gyermekek száma és állapota vagy más hasonló szempont sem lehet indoka. Ez mutatja, hogy az ún. „önrendelkezési jog” (a szabadság) – az említettek szerint – nem terjed ki a sterilizációra (ivarmirigyek eltávolítása, károsítása, illetve nemző- vagy fogamzóképesség megszüntetése). Az utód létrejöttének megakadályozását célzó sterilizáció a jogosultság hiánya miatt erkölcsileg rossz, a természettörvény is tiltja, ezért jogilag sem igazolható, és elítélendő. Ez vonatkozik az időleges sterilizációra is, mind férfi, mind nő esetében. A sterilizáció tilalma tehát nem sérti, nem korlátozza (fogalmilag nem sértheti, nem korlátozhatja) az „önrendelkezési jog”-ot: a sterilizációhoz nincsen jog. Az önrendelkezési jog fogalmilag nem terjedhet ki arra, hogy az ember akár közvetlenül, akár valaki más (adott esetben „orvos”) beavatkozásával ártson magának. A sterilizáció majdnem mindig végleges, alapvetően visszafordíthatatlan; maradandóan (súlyosan) sérti az ember méltóságát és sérthetetlenségét (egészségét), valamint az igazságosságot; maradandó fogyatékossággal, illetve súlyos egészségromlással, -károsítással jár, ezért az abba való beleegyezés – büntetőjogilag releváns módon – nem vehető figyelembe (nem létezik „öncsonkításhoz való jog”). Etikai alapelv: nem minden beavatkozás válik javára az embernek, így nem minden erkölcsös, ami technikailag lehetséges. Az emberi termékenység nem pusztán személyes, hanem közösségi, társadalmi érték is; emiatt sem csorbítható. A sterilizáció az illető személy „önrendelkezési jogának” (kötelességének) gyermekek nemzésére, fogamzására és nevelésére vonatkozó későbbi gyakorlását – szinte minden esetben – ellehetetleníti. A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a sterilizáció nem lehet a családtervezés eszköze. Azokat az állami rendelkezéseket, amelyek ezt a követelményt sértik, haladéktalanul ki kell zárni az alkalmazás köréből. Az államnak korlátozó szabályokkal és más ellensúlyokkal, tiltásokkal és büntetni rendeléssel – a lehető legnagyobb hatékonysággal – fel kell lépnie az önpusztítással szemben. Az állam alkotmányos kötelessége az élet és az emberi méltóság, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészség, illetőleg a gyermekek, az ifjúság és a család megfelelő védelme. Ezért kérjük különösen a jogalkotókat, a jogalkotásban résztvevő személyeket, és 18 Magyar Kurír 2006. április 11. http://www.magyarkurir.hu/? &sessid=KjEwNTAxOTcyMTE0NzgwNTE3NjE5NjYwMDM%3D&m_op=view&id=9737

29

az orvosokat, hogy ezen értékek érvényesülésének biztosítása végett, az említettek szerint járjanak el, és a sterilizációt – mint jogilag tilosat – utasítsák vissza. Kiemelkedően nagy a felelősségünk napjainkban, amikor is a sterilizáció terjedésének veszélye egyre inkább nő. Kérünk minden jóakaratú embert, hogy átérezvén ennek súlyát, tegyenek meg minden tőlük telhetőt a sterilizáció visszaszorítása érdekében. Budapest, 2006. március 25. Életvédő Fórum Dr. Hámori Antal az Életvédő Fórum alelnöke A Magyar Katolikus Jogászok Egyesületének nyilatkozata19 Az Alkotmánybíróság művi meddővé tétellel kapcsolatos határozatáról. Budapest, 2006. május 20. Az Alkotmánybíróság a 43/2005. (XI. 14.) AB határozatával, alkotmányellenességre hivatkozva, 2006. június 30-ai hatállyal megsemmisítette az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek azt a rendelkezését, amely a családtervezési célú művi meddővé tételt csak a 35 évnél idősebb vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező cselekvőképes személyek részére tette lehetővé. A családtervezési célú művi meddővé tétel már önmagában is súlyos erkölcsi aggályokat vet fel. Az eddigi jogi szabályozás, bár nem tiltotta a meddővé tételt, elvégezhetősége tekintetében életkorhoz, vagy a gyermekek számához kötődő korlátokat állított fel. Az alkotmánybírósági határozat viszont már ezeket a korlátokat is alkotmányellenesnek minősítette. Fontos kiemelni azonban azt is, hogy az Alkotmánybíróság maga sem volt egységes a korlátozások alkotmányellenességének megítélésében, három alkotmánybíró különvéleményt fogalmazott meg a határozattal kapcsolatban. Alkotmányunk alapvető értékorientáló tényező a jogalkotás és a jogalkalmazás számára, az Alkotmánybíróságnak pedig „őriznie és művelnie” kell az alkotmányos értékeket. A művi meddővé tétel az esetek legnagyobb részében visszafordíthatatlan beavatkozás, amely maradandó egészségkárosodást eredményez. Ilyen beavatkozás kérése álláspontunk szerint nem integráns része az ember önrendelkezési jogának. A keresztény meggyőződés szerint Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, akinek méltósága éppen az élet, az egészség védelmének, tiszteletének kötelezettségét követeli meg. Sajnálatos, hogy az Alkotmánybíróság az említett döntésével növelte a távolságot az erkölcs és a jog között, s halványította az Alkotmánynak az élet kultúráját szolgáló értékorientáló szerepét. Budapest, 2006. május 20. Magyar Katolikus Jogászok Egyesülete Dr. Korencsi Attila főtitkár

19 Magyar Kurír 2006. május 22. http://www.magyarkurir.hu/? m_op=view&id=10371&sessid=KjU0NjUxNTgzMTE0ODQ4MjMwNDY2ODU3NTYw (letöltés: 2006. május 24.)

30

HÁZASSÁG SZEXUALITÁS De ha az emberek romlott kívánságainak megfelelő szerek vannak kéznél: akkor ezzel a házasságot valósággal megszüntetitek. Így aztán számtalan olyan embert lehet látni nálatok, akik nem nősülnek meg – inkább a tisztátlan és kéjvágyó nőtlenséget választják, mint a házasság tisztes igáját. Sokan, ha meg is nősülnek, olyan későn teszik ezt, amiko9r ifjúságuk virága és ereje már a múlté. Ha pedig történetesen házasságot kötnek, mi egyéb számukra a házasság, mint egyszerű üzletkötés? Rokoni kapcsolatokat, hozományt vagy tekin<121>télyt akarnak szerezni ezzel, talán utódokra is vágyakoznak, de mégis csak úgy, mint valami közöséges dologra; eszükbe sem jut a férfiak és nők hű házassági egyesülése, amely kezdetben elrendeltetett. Nem is lehetséges, hogy azok, akik életük és erejük java részét olyan hitvány módon fecsérelték el, a gyermekeket, önmaguk másik felét, egyáltalán megb ecsülhessék. Sőt, jobbra fordul-e a dolog a házassági kötelék létrejöttével, amint történni kellene, ha ilyen kihágásokat csak a szükség kedvéért tűrnének meg? Egyáltalán nem: ugyanazok a vágyak megmaradnak a házasság után is, gyalázatára és szégyenére magának a házasságnak. Hiszen a bordélyházak látogatása vagy a kéjnők társaságának felkeresése miatt a nős embereket sem büntetik szigorúbban, mint a nőtleneket. Az új viszonyokra való hajlandóság, és a kéjnők öleléseinek gyönyörűsége pedig (ahol a vétek már művészetté vált) esztelen dologgá teszi a házasságot, mintegy teherré vagy valami köteles adóvá. Hallják az itteniek, hogy ti véditek ezeket a dolgokat, mint amelyeket nagyobb bűnök elkerülése végett tűrtök meg, mint pl. a házasságtörés, szüzek meggyalázása, természetellenes kéjelgés és hasonlók. De ezt elkésett bölcsességnek tartják, és Lóth-féle feltételeknek nevezik; ő ugyanis, hogy vendégeit megmentse a gyalázattól, lányait ajánlotta fel. Továbbá azt mondják, hogy mindebből kevés, vagy semmi haszon nem származik, ha megmaradnak és bőven vannak ugyanazok a bűnök és gonosz vágyak, hiszen a meg nem engedett vágy olyan, mint a kemence: ha a lángot teljesen elzárjuk, azonnal elalszik, de ha valami nyílás marad számára, tovább lobog. Ami a fiúszerelmet illeti, azt még csak hírből sem ismerik; mégsem találsz sehol a világon hűbb és sértetlenebb barátságokat, mint itt. És – amint már az előbb említettem –, sehol sem virul úgy az erkölcs, mint ezen a földön. Ez a mondás járja náluk: »Aki szemérmetlen, elveszíti a tisztességét, pedig Isten és a vallás után a tisztesség a leghatalmasabb féke minden bűnnek.«”

31

Bacon, Francis: Novum Organum I. Új Atlantisz. Ford. Csatlós János, Sarkady János. Utószót írta Halász Lajos. Nippon Kiadó: Budapest, 1995. ÚJ ATLANTISZ: 121-122.

CSALÁD, GYERMEK, NEVELÉS, NEMZEDÉKEK Születésszabályozás XI. Pius pápa Casti connubii kezdetű enciklikája A keresztény házasságról, 1930 2. TÁMADÁSOK A GYERMEK ELLEN

Sorra véve az egyes támadásokat, Tisztelendő Testvérek, melyeket a házasság java ellen intéznek, először a gyermekről szólunk. A gyermeket sokan vakmerően a házasság kellemetlen terhének nevezik, melytől a házastársaknak óvakodniuk kellene, de nem a tisztességes önmegtartóztatással, amely mindkét házastárs beleegyezésével a házasságban is megengedett, hanem a természettel való visszaélés által. Vannak, akik ezt a bűnös kedvezményt azért igénylik, mert irtóznak a gyermektől, és érzéki vágyaikat teher nélkül akarják kielégíteni. Vannak, akik azt hajtogatják, hogy nem tudnak önmegtartóztatásban élni, a gyermeket viszont önmaguk vagy a feleségük állapota, vagy a család gazdasági viszonyai miatt nem vállalhatják. Pedig semmiféle ok, még a legsúlyosabb sem teheti természetessé és tisztességessé azt, ami önmagában természetellenes. A házastársi jog gyakorlása ugyanis természeténél fogva a gyermeknemzésre irányul, tehát a természet ellen vétenek és ocsmány, s benső lényegében tisztességtelen dolgot tesznek, akik annak természetes célját és hatását meghiúsítják. Ezért nem csoda, hogy az Úristen a Szentírás tanúsága szerint különös szigorral üldözi ezt a gyalázatos bűnt, s néha halállal is büntette, amint Szent Ágoston mondja: „Tiltott módon és erkölcstelenül él a feleségével, aki a gyermek fogamzását megakadályozza. Ezt tette Onán, Júda fia, és Isten megölte miatta.” (De conjugiis adulterinis. 2,12.) Mivel egyesek a kezdettől fogva hirdetett és soha el nem ejtett keresztény tanítástól eltérve újabban nyíltan mást hirdetnek e tárgyban, a Katolikus Egyház, amelyre maga Isten bízta az erkölcs épségének és tisztaságának védelmét, az erkölcsi züllöttségnek ebben a korában, a házasság tisztaságának e rút szennytől való megőrzése céljából, isteni küldetésére hivatkozva általunk fölemeli hangos szavát és ismét kinyilvánítja: A házassági jognak olyan használata, amely azt a gyer meknemzés természetes hatásától szándékosan megfosztja, Isten és a természet törvényének megsértése, s mindazok, akik ilyesmit tesznek, súlyos bűnt követnek el. Legfőbb apostoli tekintélyünknél fogva, s a gondjainkra bízott lelkek üdvéért való aggodalomból figyelmeztetjük a gyóntató és lelkipásztorkodó papokat, hogy híveiket Istennek e súlyos törvénye felől ne hagyják megtévedni, s mégin32

kább hogy ők maguk óvakodjanak az effajta hamis véleményektől, s azokkal semmiképpen egyet ne értsenek. Ha pedig -- amitől Isten óvjon -- egy gyóntató vagy lelkipásztor maga viszi ezekbe a tévedésekbe a rábízott híveket, illetve helyesléssel vagy hallgatással megerősíti őket tévedésükben, az tudja meg, hogy a legfőbb Bírónak tartozik szigorú számadással hivatásának elárulása miatt, s vonatkoztassa magára Krisztus szavait: "Vakok ők és vakok vezetői. Ha pedig vak vezet világtalant, mindketten verembe esnek." (Mt 15,14.)

VI. Pál: Humanae vitae körlevél, 1968. július 25. 8. A SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS MEG NEM ENGEDETT ÚTJAI

A házasságról szóló emberi és keresztény tanítás ezen alapeszméire támaszkodva újból ki kell jelentenünk, hogy mindenképp vissza kell utasítanunk a már megkezdett nemi aktus direkt megszakítását, s méginkább a közvetlen abortuszt (még akkor is, ha gyógyítás céljából történt), mint a gyermekek számának törvényes szabályozási módját. (Cathecismus Romanus. i. h. -- Casti connubii enciklika -- GS 51.) Hasonlóképp elítélendő mind a férfiak, mind a nők akár időleges, akár végleges szándékos sterilizálása. Ugyanígy elítélendő minden olyan cselekedet, mely akár a nemi aktus előtt, akár közben, akár természetes következményeinek kifejlődése során, akár mint célt, akár mint eszközt azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye. A következő érveket sem lehet felhozni a házasélet szándékos terméketlenné tételének érvényesítése mellett: "két rossz közül a kisebbet kell választani", vagy: "ezek az aktusok egységet alkotnak a korábbi és a későbbi termékeny aktusokkal, s ezért részesei azok erkölcsi jóságának". Mert igaz ugyan, hogy néha szabad eltűrni a kisebb erkölcsi rosszat egy nagyobb elkerüléséért, vagy hogy egy nagyobb jót meg ne akadályozzunk," de sohasem szabad, még a legsúlyosabb okok mellett sem rosszat tenni, hogy abból jó következzék. Tudniillik olyat akarni, ami természeténél fogva megszegi az erkölcsi rendet, s ezért az emberhez méltatlannak kell ítélnünk, jóllehet azért történik, hogy egyes emberek, családok vagy az emberi társadalom javát megmentsük vagy előmozdítsuk. Ezért mindenképpen téved az, aki a házas élet egészében előforduló termékeny aktusokkal igazolhatónak véli a szándékosan terméketlenné tett aktusokat, amelyek természetüknél fogva erkölcstelenek. 9. GYÓGYMÓDOK MEGENGEDETTSÉGE

Az Egyház azonban nem tekinti tilosaknak azokat a gyógymódokat, amelyek bizonyos betegségek gyógyításához szükségések, jóllehet belőlük akadály származik a fogamzás útjában. Még akkor sem, ha ez előre látható, csak ezt a fogamzást akadályozó hatást semmiképpen ne szándékolják közvetlenül.

33

10. A TERMÉKETLEN PERIÓDUSOK

Az Egyháznak a házassági erkölcsre vonatkozó ezen tanítása ellen ma felhozzák -mint már fentebb említettük --, hogy az emberi értelem feladata és joga uralni a természet erőit, s ezeket az erőket a maga javára megfelelő célra használhatja. Sokan fölteszik a kérdést: "Nem az volna-e észszerű sokszor az adott körülmények között, hogy a születést mesterségesen szabályozzák, ha ez az eljárás a család nyugalmához és békéjéhez hozzájárul, s biztosítja a már meglévő gyermekek jobb nevelési körülményeit?" Erre a kérdésre nyíltan kell felelnünk: az Egyház mindenkinél előbb dicséri és ajánlja az emberi értelem használatát egy ilyen cselekvésben, amely az értelemmel felruházott embert oly szorosan összekapcsolja a Teremtővel, de ezzel együtt állítja, hogy ezt az Istentől megállapított rend tiszteletben tartásával kell tenni. Ha tehát komoly indokok szólnak amellett, hogy szünet legyen a gyermekek születése között (ez az indok lehet a szülők testi vagy lelki állapota, vagy külső körülmények), az Egyház azt tanítja, hogy szabad a házasoknak követni a szervezetben adott periódusokat, csak azokban az időszakokban élvén a házaséletet, amikor a fogamzás lehetősége szünetel, s így oly módon szabályozhatják a születést, hogy az előbb kifejtett erkölcsi tanítást nem sértik meg. Az Egyház hű marad önmagához és tanításához, amikor úgy ítéli, hogy szabad a házasoknak a terméketlen periódusokhoz folyamodniuk, miközben elítéli minden olyan dolog használatát, ami a fogamzást közvetlenül megakadályozza; jóllehet ez utóbbi eljárás mellett tisztességesnek és súlyosnak látszó érveket hoznak fel. A két eljárás ténylegesen nagyon eltér egymástól: az első esetben a házasok a természet által nyújtott törvényes lehetóséggel élnek, a másik esetben megakadályozzák, hogy a fogamzás a természet rendje szerint megtörténhessék. Tagadhatatlan, hogy mindkét esetben kölcsönös megegyezéssel és megfelelő okok alapján akarják elkerülni a fogamzást, és biztonságos megoldást keresnek egy újabb gyermek születésének elkerülésére. Ugyanakkor meg kell vallani, hogy csak az első esetben találják meg e megoldást, azaz akkor, amikor igaz ok xniatt nem kívánván új gyermek születését, a termékeny időszakokban tartózkodnak a házasélettől, mikor pedig visszatér a terméketlen időszak, élik a házaséletet a kölcsönös szeretet kifejezésére és az ígért hűség megtartásáért. Így cselekedvén igaz módon és egészen helyesen tesznek bizonyságot szeretetükről. 11. A MESTERSÉGES SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEI

A becsületes emberek még jobban meggyőződhetnek az Egyház e tárgyról adott tanításának igazságáról, ha számításba veszik a mesterséges születésszabályozás módszereinek következményeit. Először is azt gondolják meg, hogy ilyen eljárással milyen könnyű út nyílik akár a házastársak hűtlenségéhez, akár az erköcsi fegyelem széleskörű meggyengüléséhez. Nincs szükség hosszú tapasztalatra ahhoz, hogy valaki megismerje az emberi gyengeséget és megértse, hogy az embereknek -- különösen az érzéki vágyaknak annyira kitett fiataloknak -- ösztönzésre van szükségük ahhoz, hogy megtartsák az erköcsi törvényt, és nem szabad könnyű utat engedni a törvény megszegésére. Attól is tartani kell, hogy azok a férfiak, akik 34

hozzászoktak a fogamzásgátló eszközök használatához, megfeledkeznek a nők tiszteletéről, s nem törddve a nők testi-lelki egyensúlyával saját vágyaikat kiszolgáló eszközzé teszik őket. Az ilyeneknek a nő többé nem sorstárs, aki felé tisztelet tel és szeretettel kell közelíteni.

Gyermekvállalás Szebik Imre orvos: Mégis kinek a szülése? Orvosetikai szempontok Az utóbbi években a gyermekszületés sok kérdése körül alakult ki társadalmi, politikai illetve szakmai vita. Viszonylag kevés szó esik azonban a szülés folyamatának milyenségéről. Sokan úgy vélik, hogy a legfontosabb tényező az, hogy a megszületendő baba egészséges legyen, minden más kérdés sokadlagos. Az egyre csökkenő születésszám, a magyarországi népesedési helyzet, a szülészorvosok elvándorlása, az egyre növekvő császármetszési arányok, a koraszülöttmentés nehézségei, a szülészeteken is gyakori hálapénz, vagy az otthonszülés kérdései nem véletlenül váltanak ki sokszor heves érzelmeket, hiszen ezek egyszerre személyes, orvosi és politikai, s családjainkat és az ország egészét is érintő kérdések. Viszonylag kevés szó esik a szülés folyamatának milyenségéről. Sokan úgy vélik, hogy a legfontosabb tényező az, hogy a megszületendő baba egészséges legyen, minden más kérdés sokadlagos. Noha ez a cél valóban rendkívül fontos, nem mindegy, hogy hogyan éli meg a szülő nő és csecsemője a szülés folyamatát. Az az érv is felmerül, hogy nem szabad túldramatizálni a szülés körülményeit, hiszen mindnyájan megszülettünk, így vagy úgy, esetleg kritizálható körülmények között, mégis itt vagyunk és boldog életet élünk. Ez az érv nem veszi figyelembe azokat, akiket a szülés körülményei egészségükben esetleg feleslegesen, elkerülhető módon károsítottak. A születéskori traumák többek közt az anya és a gyermek kapcsolatára, az anya kedélyállapotára, a szülők kapcsolatára és szexuális életére, valamint a későbbi gyermekvállalási hajlandóságra is kihatással lehetnek. A születendő gyermek egészségére is hatással lehet a szülés mikéntje, például bizonyítottnak tekinthető, hogy a nem orvosi indokok miatt császármetszéssel világra segített gyermekek egészsége kis mértékben ugyan, de rosszabb, mint a természetes úton világra jött társaiké. A nem életmentő célból, hanem a szülő nő vagy az egészségügyi személyzet kényelme miatt végzett császármetszés tehát a gyermek egészsége szempontjából is kerülendőnek tekinthető. Az otthonszülésnél megfigyelhető tevékenységek és jelenségek tükröt tartanak a mai magyar szülészeti ellátásnak és a szülészetről a társadalomban kialakult elképzeléseknek is. Nem célunk konkrét ítéletalkotás és értékelés, de a folyamatok megfigyelésekor elkerülhetetlennek tűnik néhány etikai következtetés megfogalmazása. S nem célunk az sem, hogy bárkit is a kórházi vagy az 35

otthonszülésre biztassunk: alapvető célkitűzésünk az, hogy a szülés körüli döntések hogyan tehetők minél jobbá, informáltabbá és megalapozottabbá. Az otthonszülésnél szülésznők (bábák) segédkeznek, s egyre gyakoribb, hogy az egészséges szüléseknél, kórházban is kizárólag szülésznők vannak jelen. Elgondolkodtató, hogy míg a biztonság, azaz az anyai és magzati halálozási mutatók tekintetében nem találunk különbséget az egészséges kórházi szülések és az otthonszülések között, addig az otthonszüléseknél lényegesen kevesebb beavatkozást végeznek, mint az ugyancsak egészséges, ámde kórházban történő, s szülészorvosok által vezetett szüléseknél. A bábák által kísért szüléseknél mintegy harmadával kevesebb súlyos gátsérülés lépett fel, s a kórházi szüléseknél mintegy ötször annyi gátmetszést és átlagosan ötször annyi császármetszést végeztek, mint azoknál, akik otthon kezdték meg szülésüket, bábák segédletével. A bábák szerepének értékelésekor figyelemreméltó az a megfigyelés is, hogy amennyiben számukat kétszeresére növelték egy adott országban, az a császármetszések arányát 16%-kal csökkentette. Az emberiség történelme során az orvos–beteg-kapcsolatot túlnyomórészt az orvos fölérendeltsége uralta: általában maga döntötte el, mi jó a betegnek, akinek legfeljebb arra volt lehetőssége, hogy eldöntse, elfogadja-e az orvos által felkínált lehetőséget. Ez a paternalista szemlélet a XX. század közepe felé kezdett megváltozni, a páciens autonómiájának tisztelete etikai és jogi szempontból is normává vált. Az orvos alaphelyzetben már nem dönt, hanem tájékoztatja páciensét egészségi állapotáról, a különböző kezelési lehetőségekről, azok előnyeiről és mellékhatásairól, s mindezek ismeretében a páciens dönti el, hogy értékrendjének melyik megoldás a legmegfelelőbb. A várandósság kapcsán sok esetben találkozunk fontos döntési kényszerrel. A köznyelvben elterjedt „orvosi indikáció” egy fejlődési rendellenességben szenvedő magzat abortálása kapcsán különösen félrevezető lehet, hiszen azt sugallja, orvosi szempontból létezik egyfajta javallat ezen magzatok életének megszakítására. A szülés során is számtalan olyan, a szülés lefolyását és érzelmi megélését nagymértékben befolyásoló döntési helyzetet tapasztalunk, amely közvetlen hatással van az édesanya és magzata egészségére, illetve arra, hogy hogyan éli meg a szülő nő a szülés élményét. Például, hogy mennyire érezheti szabadnak magát, ehet-e, ihat-e, mozoghat-e a vajúdás alatt, biztosított-e számára az intimitás, társa jelenléte, a lelki támogatás, vagy hogy mikor feküdjön be a kórházba, megindítsák-e a szülést, végezzenek-e gátmetszést, szükséges-e császármetszést végezni, a születés után a csecsemőt azonnal elvigyék-e megmosdatni, vagy megkaphatják-e a szülők közvetlenül a szülést követően. A fenti példák némelyikében nincs tudományos bizonyíték arra, hogy mi a legjobb döntés. Ennek ellenére sok esetben a kórházi szokások kényszerpályára vezethetik a szülés folyamatát, veszélyeztetettségére való hivatkozással gyakorta olyan beavatkozásokat és tiltásokat kényszerítenek az édesanyára, amelyek 36

valójában nem szükségesek. Ilyenek például az éheztetés, szomjaztatás, a vajúdás alatti mozgás megtiltása, a rutinszerű magzatburok-repesztés, a gátmetszés, a folyamatos magzati szívhang-monitorozás, fekvő helyzetre kényszerítés a szülés alatt vagy például az újszülött azonnali elvétele megszületése után. Az említett gyakorlati példák nemcsak nem indokoltak a szülő nő és magzata egészségének megőrzése szempontjából, hanem tudományos összehasonlító vizsgálatok eredményei alapján kifejezetten károsak. A megfelelő tájékoztatás és az édesanya partnerként való kezelése nemcsak etikai, hanem jogi kötelezettség is Magyarországon. Ahhoz, hogy a szülő nők megfelelő döntést hozzanak, nemcsak kielégítő tájékoztatás szükséges, hanem az is, hogy akaratukat, döntésüket valóban tiszteletben tartsák. Hogy ez mennyire valósul meg napjainkban, az tudományos általánosságban nehezen vizsgálható, de közvetett módon sok tényezőből szerezhetünk rálátást a kérdésekre. Az egyik ilyen közvetett bizonyíték a szóhasználatban figyelhető meg: míg a bábák szüléskísérésről beszélnek, addig kórházakban a szülésvezetés kifejezés terjedt el, s a különbség nem csupán szómágia: szemléletbeli különbségen alapul. A vezetés dominanciát, döntési helyzetet jelent, míg a kísérés segítségnyújtást, ami a szülő nő személyiségének és döntéseinek tiszteltén alapul. A szerzőről: Szebik Imre - orvos, bioetikus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos munkatársa. Forrás: A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola által kiadott Az egyház a család szolgálatában című kötet, mely a 2014. április 4-én a Főiskolán rendezett moráletikai konferencia előadásainak szerkesztett változata, mely a Híd magazin 2015. IV. számában jelent meg. http://kotoszo.blog.hu/2015/12/22/megis_kinek_a_szulese_ezt_mondja_az_orvos (letöltés: 2015.12.23.) Híd Evangélikus missziói magazin, 2015/4, 18-19.

ÉLET A TÁRSADALOMBAN Nemzet és haza Tamás Gáspár Miklós: A „magyar” három árnyalata A „magyar” szó három jelentése vagy jelentésárnyalata – és e három színjátszó, bizonytalan vagy szándékos összekeverése, vegyítése, szétválasztása – rendkívüli szerepet játszik a magyarországi és a Duna-medencei, kelet-európai közéletben. Alapeleme a politikai retorikának, azonban úgyszólván minden világnézeti áramlat és csoportosulás létérdeke, hogy ennek a súlyos – talán ma a legsúlyosabb – szónak a jelentése ne tisztázódjék, hanem a folyamatos konfliktus egy-egy pontján kristályosodjék ki egy-egy pillanatra. Az akkori győztes, másnapi vesztes előnyére. A jelentésárnyalatok megkülönböztetése –minden vita alapföltétele – azért is nehéz, mert itt nem pusztán önkényes, mesterkélt definíciók állnak egymással szemben, hanem hagyományok is. Ezeket a hagyományokat viszont a felejtés, az újsütetű tudatlanság átka sújtja. Nemrég beszéltem jeles fiatal értelmiségivel, aki nem volt rá képes, hogy meghatározza, miben különbözik a „protestáns”, „evangélikus”, „református” kifejezés, hogy me37

lyik felekezet temploma a Deák téri (Budapesten), amely mellett hetente többször eljár, nem szólva a „görögkeleti” és „görög katolikus”, „ortodox” szavakról, amelyek elvégre Európa történetének egyik máig legfontosabb szakadásából származnak, és sokunk életére hatnak ki végzetesen. Alig száz esztendővel ezelőtt hazánk többnyelvű volt, mindenekelőtt azonban magyar-német kétnyelvű, része a habsburgi államnak, az összmonarchiának. Nemzeti kultúránk kontextusa német. Ma kevesen értenek németül nálunk, és a magyar kultúrát a némettől – történetietlen – elszigeteltségben veszik szemügyre, történészek is abból indulnak ki, hogy mit fordítottak le magyarra a XIX. században, mintha nem olvasott volna németül minden művelt magyar ember. Évszázadokig. Aki nem ismeri a német és osztrák műveltséget, kukkot se ért a magyar múltból, azaz a saját hagyományából. Ahhoz, amit most írni fogok, nekem akarva-akaratlan meg kell előlegeznem a magyar nemzeti hagyomány ismeretét, amelyből ez a leírandó, mai helyzet származik. Többre nincs helyem. Csak arra kérem az olvasót; ne feledje: a magyar nemzeteszme vagy nemzeteszmék kifejlődésének majd teljes tartama (ez mintegy háromszáz esztendő) alatt Magyarország soha nem volt független és – pár évtized kivételével – soha nem volt egységes állam. (Magyarország és Erdély uniója csak 1867-ben valósult meg, ekkor az összlakosság fele már nem volt , magyar nemzetiségű.) Mind a függetlenséget, mind az egységet (a nemzeti célok beteljesedését) a trianoni béke váltotta valóra. Tragikus iróniával. A „magyar” szó mai uralkodó használata az 1980-as években alakult ki, a szovjet rendszer bomlásának, s evvel szoros összefüggésben a fasizálódó román rezsim magyarüldözésének és az egyre durvább, ugyancsak magyarellenes szlovák nacionalizmusnak a hatására. Ez a sérelem összekovácsolta a kései Kádár-rendszer ellenzéki és félellenzéki csoportosulásait, s az egyik alapkérdésben vette ki az állampárt kezéből a kezdeményezést. Ez a szóhasználat az egyik kimondatlan axiómája volt az 1989 utáni új magyarországi rendszer alapvető alkotmányos és közpolitikai konszenzusának, kissé kétértelmű bázisa az akkor kibontakozni látszó, majd fatálisan meggyöngült alkotmányos patriotizmusnak. (Ebből végül csak az utódpárt maradt ki kénytelenségből.) A szójelentés tisztázatlansága, sokértelműsége, olykor akart homályossága eleinte lehetővé tette a már a kezdettől – minden változáson keresztül mindmáig – fönnállott „két oldal” időleges, ám a rendszerváltáshoz nélkülözhetetlen párbeszédét és kompatibilitását, amelynek azóta nyoma veszett. De ehhez a kezdeti konszenzushoz még mindig közelebb állnak a jelenlegi kormánypártok. Ki a „magyar”? 1. „Magyar” minden magyar származású, anyanyelvű, kultúrájú magyar ember a Duna-medencében: Magyarországon és az „utódállamokban”, továbbá az emigrációban. 2. „Magyar” minden magyar – azaz magyarországi – állampolgár, tekintet nélkül „etnikumára” vagy „nemzetiségére”. 3. „Magyar” a magyarországi „színmagyar” etnikum, viszont „nem magyarok” a magyarországi allogén „etnikumok” és – bizonyos fokig – a magyarországi „nemzeti kisebbségek” (se). Az első két (elterjedtebb) verzió közül az első etnicista, a második nacionalista (közelebbről: jakobinus típusú államnacionalista), a harmadik (egyelőre kevésbé elterjedt, de diadalmasan terjedő) szintén etnicista. (Vö. TGM: „Nacionalizmus kontra etnicizmus”, Magyar Narancs, 2013. november 7.) Az első változat (ezt helytelenül azonosítják a kulturális nacionalizmussal, amely egészen más) figyelmen kíviil hagyja – látszólag – az általában az „állampolgársággal” azonosított politikai közösséget, és a szokványos politikai-állami lojalitástól függetlenül teremt valaminő (etnokulturális) összefüggést a politikailag és közjogilag idegenné vált 38

„nemzetrészek” között. De amint a „kettős állampolgárság” (könnyített honosítás, visszahonosítás) ügye is mutatja, ez csak látszat: ez az első változat félig virtuális, félig valóságos politikai közösséget hoz létre. Ez közjogilag nem, de politikailag mégis megkérdőjelezi a hivatalosan elismert és garantált államhatárok érvényességét, és Magyarországnak mint territoriális államnak a jellegét és körvonalait kétértelművé, bizonytalanná, ideiglenessé teszi. (Ráadásul az „autonómia” és a „kettős állampolgárság” nem összeegyeztethető: olyan autonóm terület, amelyben a lakosság többsége „idegen” állampolgár [is], nem autonómia, hanem enklávé, azaz itt: önálló államkezdemény csírája.) A „magyar” szónak ez a jelentése (nagyjából) a jobboldali, „nemzeti konzervatív” kormánypártok·nemzetfölfogása, de széles körben elismerik, elfogadják a kormánytáboron kívül is. (Analogonjait megleljük itt-ott Kelet-Európában és a nagyon is kelet-európai Izraelben, de másutt alig.) Az etnikum fölülkerekedése a nemzeten fölbontott már főderációkat (Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia), de szupraetnikus nemzetállamokat is bont (Belgium, Spanyolország, Kanada, Nagy-Britannia, Ukrajna). A második, érdekes módon sokkal kevésbé elfogadott szójelentés-változat a honpolgári-állami. Ezt a mai jobboldal –tévesen – internacionalizmusnak tekinti, amitől ez a verzió távol áll. Ez grosso modo megfelel az ugyancsak tévesen „szocialistának” vélt modernizáló-tervező-újraelosztó államkapitalizmus egalitárius, egyneműsítő nemzetkoncepciójának, eredete a klasszikus (reneszánsz) republikanizmusban és francia polgári (jakobinus eredetű) utódában található. Itt a „magyarok” a magyar állam polgárai, akiket közös érdekek fűznek össze (meg valamennyire a közös történelem), ez jövőre irányuló projekt: a nép egysége, közös vállalkozása az eljövendő jólét és szabadság reményében, összefogás, amelyet a közös cél és a közös honpolgári kötelezettség-rendszer irányít és lelkesít át. Ez a „magyar” célképzet ellenséges az etnikai és osztálypartikularizmusokkal szemben, tompítja az etnokulturális különbségek és ellentétek élét, módszere az asszimilációs alku: beolvadás árán egyenlőség, elismerés, részvétel a közös sorsban és a közös emelkedésben. Alapszerkezete a társadalmi egyenlőség alapján nyugvó nemzeti egység. Ezt a szójelentést, képzetet hallgatólagosan elfogadja a mai magyarországi mérsékelt baloldal, bár verbális engedményeket tesz hol a pluralizmusnak (a „sokszínűségnek” stb.), hol az első változat Kárpát-medencei, „széles” etnicizmusának. Emiatt ez a variáns elmosódott, szégyenlős, be nem vallott, de a maga rejtőzködő módján voltaképpen még mindig erős. Ez a fölületesen nézve „kádárinak” tetsző fölfogás (balra tolt, egalitáriusabb) történeti utóda a 48-as nacionalizmusnak és a 67-es nemzeti liberalizmusnak, amely a hajdani német, zsidó, szlovák asszimiláció hatalmas erejű ihletője volt az első világháborúig, majd 1945 és 1989 között ismét. A „nemzeti konzervatív” jobboldal „széles”, Duna-medencei etnicizmusától eltér (minden oláhozás, tótozás, trianonozás ellenére) a ma főleg csak a szélső- és ultrajobboldalon megtalálható „szűk” etnicizmus, amely „magyarnak” a mai Magyarország „magyar fajú” (vagyis fehér bőrű és „árja”, azaz nem zsidó; szlovák és német asszimilánsokat azonban megtűrő) lakosságát tartja, amelyet szerinte a honi allogén kisebbségek (mindenekelőtt a zsidók, a romák és a még főleg csak képzelt sötét bőrű bevándorlók) fenyegetnek. A „nemzeti önvédelem” (amelyet valaha a nagy birodalmak – osztrák, német, orosz – ellenében alakítottak ki a régi liberális nacionalisták) itt a honos kisebbségekkel szemben határozza meg a „magyart”, és evvel érvényteleníti az összekötő kapocsként szolgáló állampolgári (közjogi és politikai) köteléket, de még a közös magaskultúrát is ignorálja, hiszen az megtanulható: márpedig itt „a vér” számít. (A „magyar” már régóta jelent bizonyos összefüggésekben „nem cigányt”, a „keresztyén” pedig „nem zsidót”: a „magyar” napjainkban egyre·gyakrabban fehér bőrű nem zsidót jelöl.) 39

Ennek a fölfogásnak is van hagyománya, bár ez a XIX. században még marginális volt; igazi alakja a „fajvédő” és „ébredő” mozgalmakban szilárdult meg az első világháború és a baloldali forradalmak után, majd beleolvadt ennek a náci/fasiszta hatásokra modernizált végső, nyilas formájába, ami nem lett (és ma sem) tiszta biológiai rasszizmus, mint a német nemzetiszocialista ideológiában – csak majdnem. A mai magyarországi – és utódállami magyar – politikai „közbeszéd” roppantul kreatívan mixeli a három jelentésárnyalatot. Nincs olyan jelentős politikai szereplő, aki soha nem használja egyiket se, holott természetesen az arányok és gyakoriságok különböznek. A források persze többnyire fölismerhetők: a balközépen gyakran halljuk, hogy „az a nagy magyarkodás nem szolgálja népünk érdekeit, afelől még fölkopik az állunk”, a szélsőjobboldal „hígmagyamak” érzi a nemzeti konzervatívok „széles etnicizmusát”, és így tovább, de az érdekegység gondolata, az állampolgárságtól független etnokulturális „összmagyarság” képzete és a hazai cigánysággal szembeni „kis magyar” („szűk” etnicista) idegenkedés mindenütt fől-fölbukkan, A „széles” etnicizmus extraterritoriális harsonáit minden évben megfújja a magyar miniszterelnök Tusnádfürdőn (és evvel szimbolikus agressziót hajt végre a román állam ellen), de a hétköznapokban a „nemzeti érdek” és a „nemzeti egység” jakobinus és posztszocialista diskurzusát gyakorolja, vagy a szélsőjobboldal „szűk” etnicizmusára kacsint, a sajtója pedig elmossa a kétfajta etnicizmus különbségét. Legutóbb azt láthattuk, hogy a balközép is a „szűk” etnicizmus határmezsgyéjére tévedt ... De akárhányszor halljuk a „magyar” szót a nyilvánosságban, tudatosítanunk kell, melyik jelentés a domináns, különben nem érthetjük, hogy mit is akarnak a szónokok. Mivel ezt soha nem teszik világossá, és keverik a jelentésárnyalatokat, a figyelmes és kritikus honpolgárnak magának kell szétszálaznia őket, ha nem akarja, hogy az orránál fogva vezessék. (Népszabadság, 2014.08.02., szombat, Hétvége, 1-3.)

14. KONFLIKTUSOK 14.6. Háború Kiberháború

Elkészült a kiberháború kézikönyve Készült: 2013. március 21 http://www.mysec.hu/magazin/lapszemle/9807-elkeszuelt-a-kiberhaboru-kezikoenyve? fb_ref=Default (megtekintés: 2016.02.06.) Elkészült az úgynevezett tallini jegyzőkönyv, a NATO kérésére nemzetközi szakértők által összeállított ajánlás arról, hogy a haditechnika fejlődésével előálló új helyzet, a kiberhadviselés milyen nemzetközi jogi elvek szerint legyen szabályozva. A dokumentum nyilvános, a több mint 300 oldalas eredetit itt lehet elolvasni. Írói között jogi szakértők 20 fős csapata, a Vöröskereszt és az amerikai US Cyber Command központ kiberháborús specialistái is ott voltak. A kézikönyv a tradicionális háború szabályait próbálja online környezetben értelmezni, és közben sűrűn szembesül azzal a problémával, hogy a digitális hadviselésben szinte sosem lehet egyértelműen megállapítani, hogy ki a támadó, és 40

annak ki a megbízója. Így a hagyományos értelemben vett háború definíciója, amikor egy ország fegyveres erőkkel megtámad egy másik országot, nehezen értelmezhető. A tallini útmutató által lefektetett legfontosabb szabályok ugyanabba az irányba mutatnak, mint a genfi és hágai egyezmények a háború törvényeiről, és a civileket próbálják óvni. Kimondják például hogy kibertámadást nem szabad kórházak, vízi- és nukleáris erőművek ellen intézni. A dokumentum is meghatározza, hogy mikortól számít egy online támadás háborús cselekménynek: ha annak hatására emberek halnak meg, vagy az különösen súlyos anyagi kárt okoz. Ebben az az izgalmas, hogy a definíció szerint például az iráni atomlétesítmények ellen bevetett, amerikai-izraeli hátterűnek tartott Stuxnet féreg pusztítása beleférhet a háborús cselekmény skatulyájába, de akár az észt internet elleni orosz támadás is 2008-ból. Mindkét esetben NATO-tagországok voltak érintettek az eseményekben, vagyis a szervezet alapszabálya szerint az egész NATO-nak be kellett volna avatkoznia a konfliktusokba - ha egyértelműen bebizonyosodott volna, hogy háborús cselekményről van szó, két ország között. A szöveg azt is leszögezi, hogy az online háborús cselekmények ellencsapásra jogosítják fel a megtámadottat, ami akár hagyományos fegyverekkel is történhet. Az ilyen válaszcsapásnak lehetnek célpontjai az online támadást végrehajtó hekkerek, akik ebben az esetben katonának minősülnek háborús helyzetben, vagyis a megölésük nem számít civilek elleni fellépésnek. (forrás: index.hu)

BESZÉD ÉS KOMMUNIKÁCIÓ A közösségépítő vagy közösségromboló beszéd Velancsics Béla – Takács Károly: Pletyka nélkül nehezebb lenne az együttélés A társadalmi rend egyik szinte észrevétlen, de a mindennapjainkban nagyon is jelen lévő, fontos tényezője a pletyka – ennek az első hallásra talán kissé meglepő állításnak az igazságtartalmát vizsgálja Takács Károly szociológus. A kutató az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontban a Lendület program keretében megkezdett munkáját az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával folytathatja. Egyebek mellett azt vizsgálja, milyen garanciák léteznek arra, hogy a pletyka őszinte, és milyen hatása van a közösség reputációs viszonyaira, ha nem az. „Képzeld, Istvánnak nagyon jól megy mostanában. Igaz, sokat dolgozott a sikerért, de szerencséje is volt" – bizonyára sokan voltak részesei olyan szituációnak, amelyben valami hasonló kijelentés hangzott el. A mindennapos helyzet a legtöbb ember számára teljesen szokványos, míg egy társadalomkutatónak kiváló alapot jelent egy közösség vizsgálatához. Annak kiderítéséhez például, milyen egy csoport tagjainak egymáshoz való viszonya, milyen kapcsolati hálót alkotnak, és mindez hogyan befolyásolja a közösség erejét és hatékonyságát. Köznapi értelemben a pletyka főleg a negatív és gyakran valótlan információk 41

csatornája. „Két ember egy harmadikról értékelő információt cserél" – adja meg az ettől eltérő és szűkebb társadalomtudományi definíciót Takács Károly. A szociológus a Lendület program keretében a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontban már évek óta vizsgálja a negatív társas kapcsolatokat, például az utálatot és az agressziót. Az ERC támogatásával a jövőben azonban egy új kutatási irány, a pletyka vizsgálata felé is elmozdul főként szociológusokból álló, de a munkába fizikust, biológusokat, kulturális antropológust és statisztikusokat is bevonó csoportjával. De miért lehet érdekes egy szociológus számára a pletyka? „Azért, mert a léte összefügghet a társadalmi renddel, a kooperációval. Beszélgetünk másokról, ez az információcsere pedig közvetlenül hozzájárulhat egy jobban, hatékonyabban működő társadalom létrejöttéhez " – vázolja teóriáját Takács Károly, hangsúlyozva, hogy a komplex társadalmakban a magas szintű és kölcsönös információcserén alapuló kooperáció nagyon jelentős szerepet játszik. Mint mondja, kutatócsoportját elsősorban az érdekli, milyen hatásai vannak annak, ha a pletyka nem őszinte. Tehát ha valaki szándékosan úgy kívánja a reputációs rendet – valakinek vagy valaminek az elismertségét – megváltoztatni, hogy nem teljesen valóságos információt mond másokról: „Természetesen az is elképzelhető, hogy valaki szándékai ellenére ad téves információkat, de érdekesebbek azok a helyzetek, amikor ez tudatosan történik." Takács Károly szerint egy-egy szervezeten belül végzett interjús és kérdőíves kutatások eredményeként korábban többen is kimutatták például, hogy a zárt közösségekben meglepően gyakori a pozitív pletyka. Vagyis olyan információ átadása, amely fontos lehet a közösség egyes tagjainak együttműködése szempontjából. „Valaki elmondja a másiknak, hogy ha legközelebb egy harmadik emberrel találkozik, akkor hogyan érdemes viselkednie, mit kell róla tudnia. Ebben az esetben a pletyka egy magasabb szintű együttműködésre készít fel" – magyarázta a szociológus. A pletykát sok diszciplína művelői vizsgálták már. A pszichológusok mellett kulturális antropológusok is kis közösségekben, például szigeteken. Egy biológusok által megfogalmazott hipotézis szerint pedig akár még evolúciós szempontból is lehet jelentősége. „Létezik egy olyan irányzat, amely szerint az emberi nyelv azért alakult ki, hogy a szociális rendet hatékonyan megszilárdítsa az emberben. A folyamat eredményeként pedig nagyon komplex viselkedési formák alakultak ki. Mindebben a pletykának is szerepe lehetett" – mondta Takács Károly. A szociológusokat persze a ma társadalma érdekli: „Megvizsgáljuk, hogy igaz-e az az alapvetés, amely szerint azokban a közösségekben, amelyekben megvan a magasabb szintű információcserén alapuló pletyka, nagyobb a rend, a normakövetés és a hatékonyság, valamint sikeresebben szorítja ki a közösség a deviáns viselkedést." A pletyka szociológiai kutatásának megvannak a maga klasszikus módszerei. „Általános és középiskolákban korábban is végeztünk kérdőíves kutatásokat, amelyeket az általános iskolákban majd a jövőben is folytatunk. A korábbi felmérésekben megkérdeztük például az interjúalanyokat, hogy kiről pletykálnak jó-, és kiről rosszindulatúan, és azt is, hogy szerintük ki pletykál róluk. Ezek tehát szabványos szociometriai vizsgálatok. Ehhez képest újdonságot jelent majd például, hogy egy olyan felnőtt közösségben, ahol ehhez mindenki hozzájárul, viszonylag újnak számító technikai eszközökkel, például okosórákkal rögzítenénk a beszélgetéseket" – beszélt a hagyományos és a tervezett módszerekről a szociológus. A jogi és etikai szempontokat is figyelembe vevő adatfelvétel során egy szoftver szűrné és egyből törölné a személyesnek minősülő adatokat, az ily módon anonimmá tett releváns információkat viszont kódolva lehetne feldolgozni a kutatás során. A pletyka három emberből álló, úgynevezett triád-kapcsolatot jelent. Mivel a 42

hagyományos szociológiai módszerek a két emberből álló kapcsolat, a diád esetében működnek jól, a kutatóknak ennek a bonyolultabb kapcsolatnak a statisztikai modellezését is meg kell oldaniuk. A hálózatkutatás eredményeit felhasználva, térben és időben is szeretnék ábrázolni, valamint elemezni az adott közösség strukturális formáit. „Ez egy nagyon összetett dolog, amely minden közösség esetében eltér. A szimulációs modellekkel azonban leegyszerűsítve vizsgálhatjuk meg, hogy a kapcsolati háló szerkezetének milyen hatása lesz arra, hogy a pletyka segítségével egy közösségen belül stabil kooperáció jön létre" – vázolta Takács Károly. A kutató és csoportja számára az adatfelvétel ideális terepének azért tűntek az általános és középiskolák, mert a kamaszkor a pletyka és a reputációs rend kialakulásának szempontjából fontos időszaknak számít. „Ez az az életkor, amikor a közösség kezdi kialakítani a saját normarendszerét. A kamaszkor meghatározó növekedéspszichológiai szempontból is a normák kialakulásában, fenntartásában és érvényre juttatásában egy közösségen belül. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy a pletyka szempontjából is érdekes lehet" – magyarázta Takács Károly, hozzátéve, hogy a középiskolai adatfelvételt évente, összesen négy alkalommal, az általános iskolait pedig félévente, de szintén négyszer végezték el. Fontos volt az is, hogy jól lehatárolható keretei legyenek a közösségnek, mert ha ezek a határok nagyon képlékenyek, akkor a kutatók szerint a pletyka kisebb eséllyel képes ellátni a társadalmi rendet és reputációt erősítő funkcióját. „Persze a minél pontosabb és teljesebb kép kialakításához arra van szükség, hogy egy nagyobb közösségben is vizsgáljuk a pletykát, de most még csak az első lépéseknél tartunk" – hangsúlyozta Takács Károly. http://mta.hu/tudomany_hirei/pletyka-nelkul-nehezebb-lenne-az-egyutteles-136075/ (letöltés: 2015.04.03.)

GAZDASÁG Pénz Szophoklész: Antigoné (részlet) Kreón: Nagyobb gonosz nem burjánzik az embereknél, mint a pénz; városokat ront, házukból bujdosni űz férfiakat; aljas tettekre oktat és gonoszra változtatja a nemes szívet. De ki pénzen bérelve a gonoszt teszi, idővel az üzelmeiért ebül lakol.20

Arany János: Gondolatok a békekongresszus felől, 1850 Midőn a renyhe társaság Bűzhödt állóvízében 20 Jánosy István fordítása. In: Jánosy István: Passiótragédia. Kortárs Kiadó: Budapest, 2001. 209. o.

43

Új bűnök milliárdjai Vannak keletkezőben; Midőn a munka és vagyon Egymástól messzi esnek És a tökélyre vitt csalást Mondhatni rendszeresnek…

Vajda János: Sodoma, 1887 Javában áll a vásár; a zsivajban Megsiketül a lelkiismeret. --Ki hazudik nagyobbat? – E sívár Föltétel a kikiáltási ár. Föl és alá ki tud hízelegni szebben A mennynek és pokolnak egyaránt? Ah, könnyű sor! mi drága még részletben – Egészben szinte semmit sem ér hazánk.

A pénz / Kínai tanítás Vehetsz házat. De otthont nem. Vehetsz ágyat. De álmot nem. Vehetsz órát. De időt nem. Vehetsz könyvet. De tudást nem. Vehetsz pozíciót. De tiszteletet nem. Megfizetheted az orvost. De egészséget nem. Megveheted a lelket. De az életet nem. Megveheted a szexet. De a szerelmet nem.

44