Erkölcs és jog Erkölcs és jog Mi legyen Koldus Józsival? Tütő László írása a szegénységgel kapcsolatos erkölcsi kérdéseket (is) elemzi. (forrás: http://bal.hu) Szerkesztőségünk ezt az anyagot vitaindítónak szánja, várjuk olvasóink észrevételeit! Tovább... Hozzászólás 2006.12.14. Az írás kristály tiszta logikával veszi számba a logikaileg lehetséges, belső ellentmondás mentes, koherens megközelítési módokat. Az anyag végén a szerző is "megengedi" a módszerek párhuzamos alkalmazását (bizonyos megkötésekkel). Véleményem szerint a világ alaptulajdonsága a sokszinüség, a több szintü, egymással összefüggő, egymással gyakran ellentmondó folyamatok párhuzamos létezése (ha tetszik a "dialektikus jelleg"). Soha semmi nem egydimenziós, tisztán fekete vagy fehér. Tehát az a természetes és a helyes, ha a kérdéseket egyszerre több síkon, "több fronton" próbáljuk meg kezelni, eleve elfogadva, hogy ezek a több szintű megoldási törekvések néha bizony egymással ellentétesek, egymást akadályozó hatásuak lesznek...... az élet már csak ilyen. Durva egyszerüsítéssel: Ha bármelyik megoldási módszerből csak egyet valósítunk meg akkor optimális esetben 100% -os sikert érhetünk el, ha néggyel probálkozunk és midegyik 30% -os eredményt hoz akkor 4 x 30=120% -ost. (azt persze ne kérdezzétek meg, hogy számszerüsítem, teszem összehasonlíthatóvá ebben az esetben az "eredményességet") Tehát az egyes megközelítések végén álló "elitélendő..." meghatározásokkal nem értek egyet, szerintem mindenkinek el kell fogadnia, hogy mások más úton próbálják meg a problémát kezelni, szembe helyezkedni "harcolni" azokkal kell akik a szegénység iránt közömbösek, a társadalom jelenlegi állapotát jónak tartják. Fogler Tibor Mi legyen Koldus Józsival? Módszertani elmélkedés elvekről és kompromisszumokról (a kisebbik rossz és a nagyobbik jó hitvallásáról)
Szegénység, faji gyűlölködés, politikai erőszak, terrorizmus, a természeti környezet pusztítása. Sok baj van a világon. Válasszuk ki most ezek közül módszertani elmélkedés tárgyának a szegénység kérdését. Az elmélkedés - szándék szerint - tisztán módszertani, gondolkodás-módszertani jellegéből adódik, hogy következtetései a többi említett problémára is alkalmazhatók.
I. Változatok a tarhálásra (Semmi vita - teljes siker)
1. Ők tarhálnak maguknak Vannak, akiket nem hagy érintetlenül a koldusok látványa. Segíteni akarnak, ezért pénzt adnak a kéregetőknek. Tudják, hogy ezzel nem szüntetik meg a kéregetést, hiszen nem tudnak minden koldusnak adakozni. Tudják, hogy azért sem szüntethetik meg a kéregetést, mert nem tudnak annyi pénzt kiosztani, hogy a koldusok felhagyjanak a koldulással. De legalább megpróbálnak alkalmi adakozással javítani a koldusok sorsán. Tudják, hogy alkalmi jótékonykodásuktól nem csökken a koldusok száma, nem szűnik meg a koldus-lét. De legalább ideiglenesen elviselhetőbb a sorsuk. Akik így gondolkodnak, azoknak logikus célkitűzése, hogy enyhítsenek néhány koldus megélhetési gondjain. Ha ez sikerül nekik, elégedettek lehetnek magukkal, hiszen céljukat elérték. Reális, elérhető célt tűztek maguk elé, és azt megvalósították. Az volna jó, ha egyáltalán nem lennének koldusok, de megvalósítható kisebbik rossz, ha kevesebb koldus éhezik kevesebbszer. Tiszteletre méltó az, aki anyagi áldozatot hoz a koldusokért, aki jövedelmét megosztja a koldusokkal.
2. Mi tarhálunk nekik Vannak, akiket gyötör a szegénység látványa. Segíteni akarnak, ezért adományokat gyűjtenek a szegényeknek. Étellel, ruhával stb. csökkentik a szegények nyomorát. Tudják, hogy ezzel nem szüntethető meg a szegénység, hiszen csak kevesek kaphatnak így ételt, ruhát. Tudják, nem képesek minden éhezőt jóllakatni. De legalább azoknak a szenvedését sikerül enyhíteni, akikhez eljutnak az adományok. Tudják, hogy alkalmi segélyezéssel azon kevesek szegénységét sem lehet megszüntetni, akiknek ételt stb. adnak. De legalább arra a kis időre nem éheznek, ameddig az adomány kitart. Akik így gondolkodnak, azoknak logikus célkitűzése, hogy időről-időre enyhítsenek mindazok gondjain, akiknek adományokat juttatnak. Ha ez sikerül nekik, elégedettek lehetnek magukkal, hiszen céljukat elérték. Reális, elérhető célt tűztek maguk elé, és azt megvalósították. Az volna jó, ha egyáltalán nem lennének szegények, de kisebbik rossz, ha kevesebb szegény éhezik kevesebbszer. Hogy a cél megvalósuljon, mindenkinek együtt kell működni, aki hajlandó részt venni az adományok gyűjtésében és szétosztásában. Nem logikátlan (mert úgy hatékony), ha fajra, nemre, felekezetre, politikai pártállásra való tekintet nélkül mindenki összefog, szövetségre lép a közös cél érdekében. Ebben a munkában minden segítő kéz fontos, és minden segítő kéz egyformán fontos. Nem tartja igazán fontosnak a cél megvalósulását az, aki fajra, nemre, felekezetre, politikai pártállásra, ideológiára stb. való hivatkozással megosztja a résztvevőket, hátráltatja, gyengíti a közös cél érdekében való gyakorlati együttműködést. Tiszteletre méltó az, aki idejének és energiáinak egy részét a szegényeknek ajándékozza. Következetlen az, aki fontosnak tartja a szegények megsegítését, de - torzsalkodással, vitatkozással, vagyis az eszközök korlátozásával - hátráltatja a kitűzött cél elérését. (Akarja a célt, de akadályozza annak megvalósítását!)
3. Ők tarháljanak tőlünk Vannak, akik úgy gondolják, hogy a szegényeken nem magánszemélyek vagy civil szervezetek jótékonykodásával, hanem politikai eszközökkel kell segíteni. A jószándékú adakozás csak morzsákat képes adni, és csak keveseknek. Egy szociálisan érzékeny kormányzatnak viszont megvannak az eszközei arra, hogy hatékony szociálpolitikát alkalmazzon a szegények érdekében. (Jobbak a tarhálás esélyei, ha nem pusztán a személyes jóindulatra, hanem a kormányzati politikára, kormányzati erőszakra támaszkodhat.) Az államhatalomnak megvannak az eszközei arra, hogy - szándék esetén - minden szegényt támogasson. Szociális juttatásokkal persze nem szüntethető meg a szegénység: a tényleg szegények megmaradnak sírig tartó szegénységben. De legalább elviselhetőbbé válik a szegények élete. Akik így gondolkodnak, azoknak logikus célkitűzése, hogy politikusok állami eszközökkel enyhítsenek a szegények megélhetési gondjain. Ha ez bekövetkezik, elégedettek lehetnek magukkal, hiszen céljukat elérték. Reális, elérhető célt tűztek maguk elé, és azt megvalósították. Az volna jó, ha egyáltalán nem lennének szegények, de kisebbik rossz, ha minél több szegény szociális juttatásban részesül. Hogy a cél megvalósuljon, támogatják azokat a politikai pártokat, amelyek programja ugyan nem irányul a szegénység radikális felszámolására, de amelyek hatékonynak tűnő szociálpolitikával csökkenteni akarják a szegénység okozta feszültségeket. Mivel állami eszközökben hisznek, egy kevésbé szegényellenes szociálpolitikában reménykednek, ehhez a célhoz válogatják meg az eszközeiket. -
Ha céljukhoz következetesek, olyan esélyes pártra szavaznak, amely szegénybarátabb szociálpolitikát ígér - abban bízva, hogy az ígéretből valamennyit be is fog tartani.
-
Ha céljukhoz következetesek, akkor is ilyen pártra szavaznak, ha egyébként ellenszenveznek a párt törekvéseinek egészével. A részcél (részeredmény) fontossága miatt tudatosan eltekintenek, elvonatkoztatnak a párt tevékenységének kártékony következményeitől.
-
Ha céljukhoz következetesek, akkor is ilyen pártra szavaznak, ha a párt kormányzati szövetségeseitől irtóznak. Inkább legyen kormányon a megvetett szövetséges is, minthogy szegényellenesebb politikát hirdető pártok szerezzék meg a hatalmat.
-
Ha céljukhoz következetesek, akkor is ilyen párt képviselőjelöltjére szavaznak, ha viszolyognak az illetőtől. Pl. hiába meggyőződésük, hogy az illető politikusnak nem az Országgyűlésben, hanem börtönben lenne a helye, vagy ítélik kínhalálra méltónak, a cél követése miatt a Parlamentbe kerülését próbálják elősegíteni.
-
Ha céljukhoz következetesek, akkor is elmennek szavazni és ilyen pártra, képviselőjelöltre adják szavazatukat, ha minden pártot utálnak és az egész pártrendszert elutasítják. A kisebbik rossz reményében meghozzák azt a személyes lelkiismereti áldozatot, hogy taktikai megfontolásból meggyőződésükkel ellentétesen cselekszenek.
Tiszteletre méltó az, aki - döntéséből kifolyólag - mindent megtesz a választott párt (illetve pártok) parlamenti sikeréért. (A rész akarása az egész vállalását jelenti!) Következetlen az, aki fontosnak tartja a szegénybarátabb szociálpolitikát, de - az ezt ígérő párt bármilyen bírálatával, tagjainak vagy szövetségeseinek kritizálásával, vagyis a szükséges eszközök korlátozásával - hátráltatja a kitűzött cél elérését. (Akarja a célt, de akadályozza annak megvalósítását!)
II. A szegényekért - vagy a szegénység felszámolásáért (Egy az igazság - és a siker nem az ő prófétája)
Vannak, akik nem a kisebbik rossz választására, hanem arra teszik a hangsúlyt, hogy jószándékú adakozással nem lehet lényegileg segíteni a szegényeken. Az adakozás felületi, tüneti orvoslás, amely átmenetileg könnyíthet ugyan egyes szegények pillanatnyi gondjain, de nem szünteti meg a szegénységüket. Nem lehet érdemben segíteni a szegényeken politikai eszközökkel sem. Humánusabb szociálpolitika ideiglenesen vagy tartósan javíthat egyesek helyzetén. A legálisnak tekintett parlamenti keretek és eszközök azonban alkalmatlanok a szegénység felszámolására. A szociálpolitika egyébként nem is erre törekszik. Vannak tehát olyanok, akik szerint nem a szegénység jelensége, nem a szegénység tünetei, hanem a szegénység okai ellen kell fellépni. A szegénység oka: a fennálló rendszer. A fennálló rendszerben gazdagság nincs szegénység nélkül. A szegénység a fennálló rendszer terméke, annak szerves része. Ezért a fennálló rendszer keretei között nem várható a szegénység megszüntetése. A szegénység felszámolásáért való következetes küzdelem egyetlen útja a szegénységet létrehozó és folyamatosan újratermelő rendszer felszámolásáért való küzdelem. A szegénység felszámolása egybeesik a rendszer felszámolásával. A szegénység elleni következetes fellépés kizárja a szegények iránti jótékonykodás minden formáját, legyen az akár szociálpolitikai, akár magánjellegű. A szegények segélyezése valójában nem más, mint a szegénység konzerválása. A szegények adakozással, szociálpolitikai eszközökkel való megsegítése egyenértékű a szegénység felszámolása elleni cselekvéssel. A szegénységet tartósan felszámolni úgy lehet, ha megszűnik a szegények kiszolgáltatottsága és kizsákmányolása. Ha megélhetésük nem másoktól, hanem kizárólag saját maguktól, saját erőfeszítéseiktől függ. Ebben az esetben mindenki hozzájut megélhetési eszközeinek tulajdonához. Vagyis: - mindenki számára garantált a hasznos munkavégzés lehetősége, - mindenki rendelkezik munkájának terméke fölött. Aki beéri ennél kevesebbel, az eltereli a figyelmet a lényegről és akarva-akaratlan a szegénységet létrehozó rendszert védi. Ezáltal a szegénység fennmaradását támogatja. Aki nem a teljes megoldást, azaz minden szegénység felszámolását akarja, az semmit sem akar, a semmi változtatást akarja és szolgálja. Akik így gondolkodnak, azoknak egyetlen logikus célkitűzése a szegénységet létrehozó rendszer megdöntése. A célkitűzésen nem változtat, ha hiányoznak a rendszer megdöntéséhez szükséges feltételek. Mivel az adott erőviszonyok mellett nincs esély a rendszer megdöntésére, a cselekvés a végső feladat elméleti-érzelmi tudatosítására, ezáltal gyakorlati megvalósításának előkészítésére tevődik át. Ha sikeres elméleti és propagandamunkát végeznek, elégedettek lehetnek magukkal, hiszen cselekvésük nem távolodik el célkitűzésüktől: végső céljuk által irányítva cselekszenek. Az így gondolkodók számára csak a szegénység rendszerének teljes felszámolása a jó megoldás. Bármilyen kisebbik rosszra való hivatkozás elvtelen kompromisszum, amely valójában a legnagyobb rossz, mert eltereli a figyelmet a tényleges megoldás feladatáról. Tiszteletre méltó az, aki elméleti meggyőződéséhez, elvi álláspontjához ragaszkodik, és nem tesz semmilyen engedményt. Elutasít mindennemű kompromisszumot. Bármilyen kompromisszum a rendszerrel való együttműködés, ami az egész rendszer igazolásának látszatát kelti és a fennálló rendszer gyakorlati elfogadását jelenti. A fennálló rendszer részleges elfogadása magának a rendszer elfogadásának üzenetét hordozza. A rendszer elméleti megtagadásából, elvetéséből a rendszerből (a rendszer logikájából) való teljes kilépés, a rendszerrel való minden együttműködés elutasítása következik.
III. A szegénység felszámolásáért - a szegényekkel (½ igazság - ½ siker)
Vannak, akik szerint a szegénység nem számolható fel jószándékú adakozással. Az adakozás tartósítja a szegénységet. Ugyanakkor a szegénység kiküszöbölését nem helyezik át a jövőbe, a fennálló rendszer felszámolása utáni időbe. Azt keresik, hogy miképpen alakíthatók ki már a jelenben, a fennálló rendszer keretein belül a rendszeren túlmutató jövőcsírák, szigetek. Vagyis azt keresik, hogy miképpen valósítható meg a rendszer tagadása, a rendszer meghaladása már a jelenben. A fennálló rendszer egyik alapvető sajátossága a tulajdonosoknak való kiszolgáltatottság. A fennálló rendszer másik alapvető sajátossága a tőkés magántulajdont védő politikai hatalomnak és uralmi eszközeinek (jogrend stb.) való kiszolgáltatottság. A jelenlegi erőviszonyok mellett nincs lehetőség a magántulajdonnak, államnak, pártoknak, tőkés jogrendnek stb. való kiszolgáltatottság felszámolására. A jelenlegi erőviszonyok mellett csupán e kiszolgáltatottság részleges semlegesítésére van esély. Nevezetesen arra, hogy egyének és csoportok egyes területeken kivonják magukat a piac, az állam stb. kényszerítő uralma alól. Egyének és csoportok (köztük szegények, kiszolgáltatottak) megkíséreljenek - részben vagy egészében - úgy gondoskodni a létfenntartásukról, megélhetésükről, hogy kivonják magukat a tőke, a magántulajdon, az adózás, a parlamentarizmus stb. elméleti és gyakorlati tekintélye alól. Vagyis önvédelemből mindennapi gyakorlatukká tesznek a fennállóhoz képest és a fennállóval szemben valamiféle alternatív gazdálkodást, alternatív életformát, alternatív értékrendet. A jelenlegi erőviszonyok mellett nincs lehetőség a magántulajdonnak, államnak, pártoknak, tőkés jogrendnek stb. való kiszolgáltatottság felszámolására. De nem teljesen esélytelen olyan nyomásgyakorlás alkalmazása, amely részleges alternatívát biztosít a gazdagság - szegénység hierarchiáján nyugvó rendszerrel szemben. Nem teljesen esélytelen nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy szegények csoportjai számára lehetővé váljon közös tulajdon termelő birtoklása. Nem teljesen esélytelen nyomást gyakorolni azért, hogy szegények csoportjai - önfenntartásuk érdekében - lehetőséget kapjanak bizonyos termelési eszközök használatára. (A példa nem konkrét javaslat, csupán illusztráció!) Vannak, akiknek az a meggyőződése, hogy a szegénység felszámolás csak a fennálló rendszeren kívül valósítható meg. Ezért elutasítják a rendszer működtetésében, illetve az aktuálpolitikai csatározásokban való részvételt. De úgy ítélik meg, hogy a rendszer működtetéséből részlegesen kilépni már a fennálló rendszer keretei között is lehet. (Sőt, a fennálló rendszerből teljesen kilépni csak ilyen módon lehet!) A jelenben kiépített alternatívák, rendszeridegen tettek összegeződhetnek, torkollhatnak bele egy új rendszerbe a jövőben. A szándékolt jövő közeledése elsősorban az aktuális cselekvésektől függ, azok találékonyságán és intenzitásán áll vagy bukik. A távlati cél egyértelmű megfogalmazásából következik, hogy csak olyan aktuális tettek elfogadhatók (mert következetesek), amelyek közelebb visznek a cél megvalósulásához. Így minden konkrét lépést e célhoz való közeledés részének, tettének, e cél megvalósulását elősegítő eszköznek kell tekinteni. Célkitűzés és aktuális cselekvés nem válik ketté, a cél és az alkalmazott eszköz egynemű. Akik így gondolkodnak, a szegényeken akarnak segíteni, de nem bármilyen áron. Akik így gondolkodnak, a szegénységet létrehozó rendszert akarják felszámolni, de a szegények aktuális gondjainak enyhítése révén. Szegényeknek és nem szegényeknek a rendszerből való fokozatos kiszervezése révén. Ha ebben eredményeket érnek el, elégedettek lehetnek magukkal, hiszen közelebb kerülnek végső céljuk megvalósulásához. Ha ebben eredményeket érnek el, elégedettek lehetnek magukkal, hiszen úgy segítenek szegényeknek a jelenben, hogy az összhangban van távlati célkitűzésükkel. Tevékenységük két irányból építkezik, egyidejűleg két pillérre támaszkodik: aktuális feladatokra és a szándékolt jövőre. Konkrét céljuk annyiban reális, elérhető, amennyiben a megvalósítási folyamatban sikerül összekapcsolni a jelent és a jövőt: a jelenből sikerül kibontani a távlatot. Másként fogalmazva: a távlati célt a jelen kihívásaiban sikerül lehorgonyozni. Az így gondolkodók oly módon tevékenykednek a nagyobbik jóért, hogy közben elkerülik a kisebbik rossz kompromisszumát. Tiszteletre méltó, aki elméleti meggyőződéséhez, elvi álláspontjához ragaszkodik, és nem tesz semmilyen engedményt. Tiszteletre méltó, aki a mindenkori jelenben, a konkrét erőviszonyok mellett próbálja megtalálni az elméleti meggyőződéséhez, elvi álláspontjához illeszkedő cselekvési lehetőségeket.
XXXXXXXX
Tiszteletre méltó mindenki, aki meggyőződése szerinti módon cselekszik humánus célok érdekében. Kinek-kinek a saját meggyőződése az a személyes hitvallása, amely irányítja a tetteit. Az sem ritka, hogy valaki több hitvallással is rokonszenvez, több hitvallás szerint is cselekszik. Az ilyen jellegű "politeizmus" is lehet tiszteletre méltó. Lehet több urat is következetesen szolgálni. Viszont problémát okoz, ha valaki megfeledkezik arról, hogy éppen milyen "szentélyben", melyik isten "templomában" tartózkodik, és valamilyen más, ott éppen idegen hitvallást próbál népszerűsíteni: egy másik, ott éppen idegen Úr szolgálata mellett agitál. Így anélkül akadályozza az ott működő humanisztikus tevékenységet, hogy másikat tudna gyakorlatilag a helyébe léptetni. (Csak elvesz, anélkül, hogy hatna.)
Tütő László Művészet Művészet Ebben a rovatban igyekszünk a dolgozó emberek életével, helyzetével foglalkozó igényes művészeti alkotások között válogatni, egyéb művészeti, kulturális rendezvényekről, eseményekről tudósítani. 70.-dik születésnapja alkalmából a legforróbb szeretettel köszöntjük Baranyi Ferenc költőt, akit mint művészt és embert már régen a szivünkbe zártunk. A VILÁGSZABADSÁG szerkesztői: Bedő János, dr. Jakócs Dániel, Jóny Iván, Fogler Tibor Gyimesi László ismertetője "Ézsiás Erzsébet: Az örvénylelkü fiú" cimű - Baranyi Ferenc monográfiájáról. Tovább.... Szepes Erika irodalomtörténész, kritikus, irodalom szervező hatvanadik születésnapja
alkalmábol 2007. január 9 -én irodalmi estet szervezett a Nagy Lajos irodalmi társaság. Az irodalmi esten a kortárs irodalom java képviseltette magát, a teljes anyagot olvashatják itt.
Tovább... dr. Jakócs Dániel tanulmánya Valeri Petrov bolgár költőröl. Tovább..
(a cikk bolgárul)
Kezdetnek egy wellsi költőt ajánlunk olvasóink figyelmébe. A jéghegy csúcsa
Egy angol nyelvű marxista folyóirat rövid recenziójáből tudtam meg, hogy él és dolgozik egy Alun Rees nevű, angol nyelvű wellsi költő. A recenzió szerzője nagyon mérsékelten dicsérte a költőt, de az a néhány idézet, amelyet elolvashattam a recenzióban felcsigázta kivácsiságomat. Feltétlenül meg akartam szerezni az ismertetett művet. Nem volt könnyű, de sikerült. Az egyik könyvkereskedő vállalat mereven elzárkozott attól , hogy ilyen könyveket behozzon az országba , pedig még nem is láthatták a címlapot : Tizenöt munkás és értelmiségi férfit ábrázoló csoportkép , a hátsó sorban ketten egy vörös zászlót tartanak, a zászlón felirat :Merthyri Népköztársaság . A háttérben füstölgő gyárkémények és a bányák felszíni épületei, fátlan , csak fű borította hegy , az ipari forradalom egyik központja. Aztán a versek. A való élet lüktetését éreztem meg bennük . A mindössze hatvankét oldalas füzet harmincnyolc verséből több lényeges dolgot tudtam meg nem csak Wells, hanem egész Nagy-Británnia dolgozóinak sorsáról, életéről, küzdelmeiről, gondjairól, szenvedéseiről és reményeiről, mint a magyar sajtóból, rádióból, tévéből a rendszerváltás előtt és után. Végül a rövid előszóból, a kicsit hosszabb bevezetésből és a hátlapon lévő ismertetésből megtudtam, hogy Alun Rees egyik megbecsült tagja a Vörös Költők népes kollektívájának, amelynek több, mint százharminc tagja van, hogy kiadójuk évente külön kötetben adja ki a költeményeike. Alun Rees egyik alapítója volt az 1960-as években annak a wellsi írócsoportnak, akiknek a mozgalmából kifejlődött a Vörös Költők irányzata. miután ez az irányzat már több mint ötven éve létezik, azt hiszem, itt az az ideje, hogy megismerjük a mai wellsi bárdokat. Még lenne és késöbb még több mondanivalóm lesz Alun Reesről és remélem, hogy még néhány másik vörös költőröl, ha a mi szabad világunkban, ahol mindenki mindenhol a másik kirekesztésével foglalkozik, lesz hol publikáljuk. dr. Jakócs Dániel Alun Rees versei (magyar és angol nyelven) fordította:Gyimesi László
PAPP LAJOS: Ecce (forrás: Ezredvég 11.szám)
Három Kiss Bereti Gábor vers Szabó Ila versei, Takács Péter képei Harri Webb versei. (magyar és angol nyelven) Forditotta Gyimesi László Gyimesi László versei
+-Ézsiás Erzsébet: Az örvénylelkű fiú
Költő a kirakatban Rendhagyó könyv Baranyi Ferencről
Zavarban vagyok. Nem tudom, mi ez a mű. Pedig élvezettel végigolvastam, szinte egy ültő helyemben. Azóta is belenézegetek, ízlelgetem, rálapozok egy-egy fejezetére. Monográfia? Dehogy. Tudományos tanulmány? Még az igénye is távol áll szerzőjétől. Regényes életrajz? Még az sem. Műelemzések sora? Kísérlet sem történik rá. Talán az interjú-kötet lenne a legtalálóbb megközelítés, de igazából az sem lehet, túl mélyre rejtezik a kérdező opponáló-támogató egyénisége, a célirányos kérdések sora. Mire a rövid kérdés-felelet játékban idáig jutunk, már tudom, mihez kell hasonlítanom. Egy ügyes technikájú történész által lejegyezve az elbeszélt történelem (szakszóval: az oral history) rendhagyó, mert jól szerkesztett dokumentumával állunk szemben. Baranyi Ferenc, az ország egyik legismertebb, legolvasottabb költője mondja tollba (magnóra?) életét, csaknem fésületlenül. Az élőszó vibrálása szinte oldalanként tetten érhető, annak minden bájával és bumfordiságával. Önvizsgálat, visszatekintés, szembenézés, mérleg. S mindez azzal a magától értetődő egyenességgel, ami a szerző irodalmi életművét is jellemzi. Negyven éve ismerem Baranyi Ferencet, kezdőként több lapban is ő mutatott be, pályánk hol messze eltávolodott, hol közeledett egymáshoz, de mindig tudtuk, mit csinál a másik. Ézsiás Erzsébet könyve mégis nem egy kérdésben új megközelítéseket ajánl nekem is. Láttam-e az egyes megnyilatkozások, művek, civil munkavállalások mögött a rendező elmét, a céltudatos értelmet? Mert ez a könyv arról győz meg, hogy Baranyi életében (és életművében) semmi sem történt, történik véletlenül. Szilárd világnézet, a számkivetettek ügye iránti elkötelezettség, és valami tanáros, mindent átadni akaró, tanító-nevelő szándék határozta és határozza meg minden lépését. Az önélet-mondás legfőbb erénye a kendőzetlenség. Baranyi Ferenc nem szépít: megismerjük vívódásait, csalódásait, tévedéseit és vétkeit, sikereit és kudarcait. Nem esik az álszerénység bűnébe, de nem értékeli túl magát. Sőt, a kötetből az derül ki, hogy bár tudatában van értékeinek és eredményei jelentőségének, nem igazán harcol az irodalmi kánon átalakításáért, nem verekszik méltó helyének kijelöléséért. Bölcsen az utókorra hagyja azt, s közben megfeledkezik arról, hogy az utókor a mai farizeusok munkáiból lesz kénytelen építkezni. Ézsiás Erzsébet könyve nem helyettesíti a tudományos feltáró munkát, a monografikus feldolgozást, de mintegy előkészíti, jó előre kiegészíti azt. Rést üt az egyetemi tudományosság mohos bástyáján, széttöri a percnyi divatok hevében állított tulitarka palánkokat. Aki ismeri, szereti a költő verseit, még közelebb kerül alkotójukhoz, az emberhez, s a legilletékesebbtől kap új kulcsokat az életmű megértéshez. Aki csak tévés személyiségként, a zenei ismeretterjesztés egyik kulcsfigurájaként találkozott vele, most kedvet kaphat a saját művek megismerésére. Aki a saját verseket ismeri, szereti, beléphet a költő által dúsan megterített asztalhoz, a műfordítások világába. Mert a kötet egyik fő erénye, hogy megérezteti az olvasóval a Baranyi-életmű nagyságát és sokszínűségét, s magától értetődővé teszi a művészi jelenlét súlyát. (Aki pedig csak az érdekes, színes életű emberre kíváncsi, a barátságok, szerelmek útvesztőjében megtalálhatja az olyannyira áhított kalandokat is.) Ézsiás Erzsébet könyve szolgálat: hozzájárul ahhoz, hogy a költő életműve ismét (immár új nemzedékek) gondokozásához, érzéseihez kapcsolódjék, az általa fémjelzett közéleti költészet visszanyerje a magyar irodalomban évszázadokkal ezelőtt kivívott rangját, segít abban, hogy az olvasó megértse, miért is fontos, hogy a nép uralkodjon a költészetben. A kötet hangvétele, a kitűnően kiválasztott idézetek beépítése mind-mind egy alig rejtett célt szolgál, kerüljenek vissza Baranyi Ferenc kötetei a könyvesbolti kirakatok főhelyére, s ami fontosabb: az értő okos nép napi olvasmányai közé. (Ézsiás Erzsébet: Az örvénylelkű fiú – Baranyi Ferenc életpályája - papirusz book Budapest, - 2007.)
Gyimesi László --> Irodalmi est....... Acsádi Rozália Liliomfehér Szepes Erikának
liliomfehér s hófehér lebbenő szirmú gyönge fény gyöngyfényű hajnal gyöngyhajnal fénye lebeg a csendbe a titkok mélye lebeg a pára azúrvizére liliomálmú lenge fény leheletkönnyű új remény levelezz sarjadj újra élj
1 / 77
liliomálmú szép titok lobog a fény a hajnalod leszállnak érted angyalok leszállnak érted angyalok
Ágai Ágnes SZEPESSÉGES ERIKÁNAK
Verslábamon alig állok, mikor Erikára várok. Dehogy vagy te hatvan éves! Ez az adat biztos téves. Szép, fiatal s nagyon okos, örökifjú és nem koros. Ördögien tehetséges, megteszi, mi lehetséges, szerkeszt, tanít, ír és nevel, minden kezdőt társként kezel. Kívánunk sok boldogságot, jó Nagy Lajos társaságot. Tőlem most csak ennyi tellett, éltessük az ünnepeltet! Hurrá!
Balla István Köszöneti forma
Ha I Ku Ne Ki Sza Va Ta Vasz A Ne Ve Sze Pes E Ri Ka
Baranyi Ferenc
Belenyugszom, hogy ez a föld nemes szándékok Golgotája, hol elmaradt az összetört remények várt feltámadása. Szívem mélyén semmit se bánva kérem, hogy megbocsássatok annak, akit kergült hazája közöny-páncélba bújtatott. Mert már kicsit sem érdekel, hogy mint szolgál a szívem engem, hogy meddig és mivégre ver a rozsdamentes vértezetben? Páncélomat nincs mód levetnem, de holtomig azon leszek, hogy tiszta szándékkal hitessem, amiben én már nem hiszek.
Bene Zoltán igazságok
A füzek hosszú ágainak vége belelógott a Száva vizébe. Kissé lejjebb hal csapott fel, gyűrűkbe redőzte a felszínt. A fű selymes volt, s még zsenge, jólesett elnyúlni rajta. Jahja bég hanyatt fekve, kezeit feje alá csúsztatva, kissé elnyílt szájjal figyelte az eget. - Olvasd a végét! - kérte Ádem cselebit, a fiát, aki egy fűzfa törzsének támaszkodva állt a közelében és a semmibe révedt. Ádem cselebi olvasni kezdett. Apja versének sorai lebegve úsztak a Száva fölött a friss tavaszi levegőben. - Elég! - vágta el a felolvasást Jahja bég az első szavaknál. - Ali pasa meg se hallja a szavam. Ebben a nyomorult tartományban fogunk elpusztulni... - Musztafa szeretetre méltó herceg volt - jegyezte meg Ádem cselebi. - De annyira talán mégsem, hogy érdemes lett volna nyilvánosan siránkozni felette... Ha meg kellett halnia, hát meg kellett halnia... Jahja bég legyintett. - Tudod is te, fiam, mi a költészet! - A nyomorult tartomány, ha nem tévedek - mosolygott gúnyosan Ádem cselebi -, ezúttal maga ez a nyomorult tartomány... Jahja bég szomorúan vette tudomásul, hogy fiának igaza van, s nem érdemes nagy szavakra energiát fecsérelni, kérdéses az is, hogy meddig tart a hűség, az emberség és az igazságérzet. Egy nyomorúságos, forrongó, ostoba tartományig tarthat-e egyáltalán? Hosszas hallgatás után arra jutott, hogy tarthat ugyan, de talán túl nagy az áldozat. Musztafa herceg valóban szeretetreméltó volt, Jahja bég mélyen megrendült, mikor meghalt. A szultán azonban bizonnyal tudta, miért kellett meghalnia. Tudta azt, amit Jahja bég valószínűleg nem, mert Jahja bég, a költő, a rajongó művész csak a felszínt látja, nem nyerhet bepillantást a magas politika mélységeiben rejtőző igazságokba. Pedig azok a mélységekben megbúvó valóságok megmutathatnák a herceg igazi arcát, s az, Allahra, lehet, hogy démon-ábrázat! A bég gúnyosan elmosolyodott. Mit tudhatnak a politikával foglalkozók az igazságról? Mit annak természetéről? Mit tudhat minderről a fia, Ádem cselebi és a hozzá hasonlók? Hitük szerint többet, mint ő. Lelkük rajta. Jahja bég sóhajtott. Nézte, ahogy a füzek ágaival ábrákat rajzol a Száva testére a szél. Nézte, ahogy Ádem cselebi, a tulajdon fia, megvetéssel figyeli őt a szeme sarkából. Benne egyáltalán nincs hűség, vélekedett. Így aztán nem is tart semeddig. Elanyátlanodott ettől a gondolattól. Fiának igaza van. Fiának is igaza van! Bármilyen elviselhetetlen is, igaza van. Jahja bég az ég felé fordította az arcát, szakállába kapott a szél. - Nem kell, hogy felolvass többet, fiam - szólt csendesen. - Kérem Allahot, hogy bocsáss meg nekem. Lehetőleg még azelőtt, mielőtt Ali pasa megbocsájt és a szultán orcája fényesen világít, ha ránk tekint. Ádem cselebi egy megtört embert látott, mikor az apjára nézett. Nem bánta. Elégtételt érzett. Jahja bég is érezte ezt az elégtételt, áradt a fiából felé, s csaknem elsodorta. Elsodort belőle szinte mindent. - De ha nem bocsátasz meg, Allah akkor is az egyetlen Isten és Mohamed az ő prófétája - dünnyögte. - És ha ebben a nyomorult tartományban fogunk elpusztulni, akkor sem változhat már semmi. Menj, hagyj magamra! S mikor Jahja bég magára maradt, levelet írt Ali pasának, amelyben a fiáért könyörgött. A levéllel együtt illúzióit is a pasához küldte, verseit a Száva habjaira bízta, s nem kereste a választ a kérdésre, hogy meddig tarthat a hűség és az emberség. Csak hevert a folyóparton, csak nézte, ahogy a fűzfaágakkal rajzol a szél a folyó sodrába. Egy este varjú ereszkedett a jobb vállára, majd egy másik a balra, felemelték a béget, felemelték a földről, s a fák lombjának magasában lebegtették egy darabig, mielőtt elejtették.
Birtalan Ferenc Lista
a lista alján B-vel én kezdődhet-e így költemény éjjel kettőkor ébredek olyankor persze még lehet hogy lemaradtam semmiség tudok én kívül lenni rég alul tintával végre-lökve éjjel kettőtől mindörökre mondom bizony ha alfabét jogom lenne az élre még akárhogy nézem jobb fölül vitatom hajnal négy körül kimaradtál ez ennyi csak mit ér e lista kis vacak a tinta miatt ne hevülj van esély még hogy felkerülj néz a listás lány föl felém csarnokvíz ősz és esti fény tintával írva lenn a név s közénk feszül vagy negyven év
Birtalan Ferenc Ma nyarat kapsz
ma nyarat kapsz a november helyett ne látsszanak a letarolt fák gondolj a napra vegyél vászonruhát gyere strandpapucsban és csücsörítsd a szád mint mikor hozzáér a citromszelet hogy öröm nézni rád ma nyarat kapsz utálom ezt az őszt mi időm van még veled legyen napfény és virág varázsló vagyok: lehet szellő simít az este langy madártrilla a pusztán utolsó nagy kaland s egy redves őszön átaludnám ma nyarat kapsz úri a kedvem kutyatejből szálat hajadra megyünk porban szerelemben sosemvolt nyarakba csak fény van tiszta kék minden könnyű jó banális le van szarva az ősz a rohadék s az ajtóm előtt toporgó halál is
Boldogh Dezső A találkozás (Szepes Erikának, tisztelettel)
"Ugye onnan ismerjük egymást ? kérdezem ?, az Erika-féle körből?" (Étkezőkocsi. Az egész világ robog velem, valahol, távol a földtől.) Hunyorog ? "persze, de most kissé másban utazom... az építészet..." "Házat, ilyesmit..?" ? "Tudod, az iparra jártam, vége a költészkedésnek." "Értem...illetve mégsem..." ? "Jó, akkor elmagyarázom: költői-szobrot tervezek amely mozog..." ? "Márminthogy csupa lábnyom... ...ami a homokban vezet, tehát hűlt helye csak..? "Ezt nem mondanám, jár, igaz, magától körbe, illetve spirálisan..." (Megmutatja lazán, színpad-fényben tündökölve, ? alattunk hegy-szakadék, játék-házikók, hidak, távolabb talán a tenger...) "... mint hatalmas alagút belsejében a sebesvonat, amit nem láthat az ember... olyan lesz..." ? "Értem, de... eddig tehát semmi konkrét..? (? boldog és egy kissé zavart), "...Jó, persze, a lényeget ki kell dolgoznom még..." (Ő, ki saját eposzt szavalt, és most szobrokat tervez, "csak sejthetőt", amelyektől "majd megőrülnek az emberek", ? mondja ?, most röhögni kezd, lassan felhajt ? fénybetartva az üveget ?, néhány kortyot, aztán ahogy ránkemelkedik a sötét hegy, gesztikulálni kezd dúltan... ((Ki kell várnom mit mond, megint ott robogunk egy véghetetlen alagútban.))
Földvári József Mikrokozmosz
Az M3-as bevezető szakaszán - bemondta kétszer a rádió hátukon nyírlevelekkel araszol száznyi bogár. Apró közt a papír hangja az éteren sistereg át szárazságba merednek a csápok. Antennák: neszeit tapogatják.. Jobb kezek ujjai közt vegetálva barnaszín műbőr autóstáska. Fullad a perc, itt túl nagy a hőség Benzinszag bújik a stressz szoknyákba. Kávéspoharak. Szanaszét dobva. Kutasok ingén tegnapi illat. Futnak a hírek, zihálva dalokba. Lepkéink mind mosdóba szálltak. Lassan múlnak. Észre sem véve. A nő még törli arcáról a vért A férfi még mindig ugyanúgy nézi. kiégett roncsok pislákolnak: a pofonok, csókok gyűlt maradékát nem rejtik el a zsákok.
Gyimesi László Bolond Istók hagyatékából
1. Hallod-e, te! Hallom hát! Adj egy bolhát, ne lomhát! Fürgét adok, jó sok van, Kaphatsz három marékkal! 2. Kutyavárban három pulit Őriz egy mord komondor Szabad nyájról, rab gazdáról, Mit gondolsz a bolondról? 3. Az ódák, mint a mákfejek,
2 / 77
édes mákonyt rejtenek a versbe mártott rejtjelek nem űrt, de zűrt teremtenek. 4. Elalszom, pedig dolgom lenne. Gyötrő időm a láz kegyence. 5. Hej te utca, kis utca! Végigjárlak berúgva. Éneklek egy keveset, Döglenek a verebek. Döglenek a verebek, Hogyha én énekelek, Józanul vagy berúgva Hej kis utca, zsákutca! 6. A gömböc disznósajttá lényegült, a sódar meg első sonka Miért keresnél égi gyönyörűt, Ha kimérve vár a boltba'? Így marad a hosszú perc sötétnek, S világít a röpke óra. Hetyke ének bátorít: ne féljek. Sas se riad varjúszóra. 7. A zenélő dobozt én vesztettem el. Vele veszett az örök menüett. Csengőszóban bóklászik a lányka, Mögötte pásztor, meg a regiment. 8. Ropogós-piros sültmalac (az az obligát citrom!), akkor írj badar verseket, ha már nincsenek itthon. 9. Barlangi Barna Barnabás, a barlangbéli bölcs, ha kéred, megállítja a száguldó időt. Ha kéred, varázsol is, szappant, sót, meleg ágyat, jó társat nem teremt soha, mert az tilos varázslat. 10. becéz a szél az esti hold dala a látható s a láthatatlan ég a máglya dől a rettenet leég a béke üszke csontok mértana aludj barátom istené az álom ne fond időd e görcs tavasz köré 11. Sok volt a hold, Még több a csillag. Fukar rögön Visszfényük csillog; Hiába. Dereng az út, Fagyos az ország. Cudar bírák Sodorják sorsát Imákba. Kasza pihen, Horkol az ínség. Újvilág-passzus Batyudban nincs még. Te árva. 12. Bíztatlak, tarts ki, légy erős, Nem a hősök a bátrak Tonnaszám hull a falevél, De köbméterrel mérik. 13. Labda, labda, gömbölyű, Kerek a petty rajtad! Pingáltak rám ezeret. Csodálom, hogy hagytad. 14. Möszjő harcsa, jó napot! Bajuszkötőt ajánlok! Veszek egy jó ángliust, Ha majd Londonba' járok. Möszjő harcsa, skót babát, Kiltet, dudát ajánlok... Mire kezem-lábam nő, Banyák lesznek a lányok. 15. A kört kitépték a síkból, de gyógyul már helye. Doktor volnék, de bujdosok. Igyekezz, nyomodban járnak. 16. Negyven verebet elrettentettem, Egyet megettem. Bánat? Hagylak a zongorának. 17. persze nem leltem versre messze kerestem egyre tehetetlenkedem csend evez velem nem terem se vers se szerelem meszes meredeken 18. "Ki szenet árul, ki szerelmet" Mester, gyalázzák kegyelmed! Bár titkolja, mind ezt műveli. Íme: Istók összes művei... 19. Ő a kedvenc Elemérem, Az életem vele élem. Jól megvagyunk Veleméren, Boldogságom vele mérem. Mellemen öt aranyérem. 20. Mindennap nyolc sor, két oldal próza: Mesterséggé fonnyad a mámor. A mester ébred, hívja a dolga, Bölcs szavakat sző a világról. De a világ nem vár bölcs szavakra, Lesz-e jövő nyár, azt kutatja A tettek mélyén. Nem is szabadna Másról beszélnünk. Rajta, rajta! 21. Rágógumit vettem Pesten A papírját elvesztettem Nem csoda hogy elfeledtem Milyen rágót vettem egyszer Egy másikat vettem Budán Papírját eldobtam bután Tudom-e még holnapután Milyen gumit rágtam Budán Se budait se nem pestit Érdi gumit rágok estig Őrizgetek néhány cetlit Ezt dajkálta a legszebbik 22. ideje van az érkezésnek az érkező lányok csodaszépek ideje van a távozásnak a távozó lányok barna árnyak ideje van a szerelemnek a szerelmes lányok meggyötörnek ideje van bár nincs bocsánat ősznek télnek tavasznak nyárnak 23. (vadászidény) a vadkacsák nem falnak embert nem is vadásznak emberül a parti sásba hull a zsákmány alá- és felmerül 24. (lejtőn) ne nézz rám: hallgat a világ. árnyék nincs, fénybe von az ég. a győztes arctalan igék! parázságy kényszerül alánk. 25. leltározom. ki írta ezt a sok verset? aki én voltam egykor? vagy aki leszek? lehet és nem lehet. mert aki leszek az én voltam egykor!
3 / 77
a vers időtlen. kora az egy kor. 26. piárszagú rózsa rózsaszínű bor olcsóhús-hazugság marcipán szobor elvesztettünk mindent görcs salak a kincs ordasok cibálják hátra ne tekints elorzott szeretőd nyers jövőbe ring mák pörget az égbe altat a bilincs
Hódos Mátyás 2005.10.18 Hermész Búcsúja (Ez lehetne a görög sorozat záró elbeszélése)
Mint Aelianustól tudjátok, az iaszoszi tengerparton, szinte a nyugtalanul csapkodó víz szintjén van egy szobor. A szobor delfint formáz, amelynek hátán egy nagyon szép arcú tíz-tizenkét éves kisfiú ül. Szeretem ezt a helyet. Szeretek üldögélni itt a finomszemcsés homokpadon, hátamat a delfin törzsének vetve. Megtehetem, mert az utóbbi száz esztendőben egyre kevesebb a dolgom, ami egyúttal azt is jelenti, hogy egyre több a szabad időm. Eleinte szokatlan és idegesítő volt számomra a dolgok ilyetén alakulása, de mára megbékéltem vele. Tudjátok, hogy én vagyok, illetve voltam az Olimposz lóti-futija. Felsorolni is sok, mennyien vetették belém reményeiket. Például a szélhámosok és a tolvajok Még jó, hogy nem kellett azokat gyámolítani, volt bennük elegendő elszántság és ravaszság az én közreműködésem nélkül is. Vagy a szónokok! Ők sem szorultak rám. Ahogy azok tudtak hazudni, ferdíteni, ígérgetni, uszítani, bolondítani az embereket! A feltalálókat, azokat igen, azokat szerettem. Segítettem nekik, tökfejű társaik meggyőzésében, meg abban, hogy lehetőleg ők maguk és ne mások élvezzék munkájuk gyümölcseit. Az úton levőknek is szívesen segítettem, ha hozzám fordultak. Mindig biztonságos és jó utakra vezettem őket. Csak sokkal később vett erőt rajtam a kétely, hátha olyanokat is segítettem, akik rosszban sántikálnak. De végül is ennek kiderítése már nem az én dolgom volt. - Még nem is említettem egyik legkellemetlenebb minden napos feladatomat, a holtak lelkének kisérését az alvilágba. Brrr!... Zeusz küldöncének és kísérőjének lenni - hát ez sem könnyű dolog, képzelhetitek. Pontosabban csak volt. A nagy Villámmal Sújtónak sincs túl sok dolga, azt már csak unaloműzőnek maga elvégzi. Nem bánom, legalább békén hagy. Ez korábban, úgy hat-hétszáz éve elképzelhetetlen lett volna. Valaha csak úgy pezsgett az élet az Olimposzon! Jól elszórakoztunk egymás között, sőt gyakorta a halandók rovására is. Beavatkoztunk olyan dolgokba is, amelyekbe talán nem is kellett volna, mint például a trójai háborúba. Tíz évig szórakoztunk az ő kárukra, ők meg komolyan vették Ilion ostromát, mintha attól függött volna valami, hogy ki győz. Örökös téma volt közöttünk a halhatatlanok szerelmi kalandjainak megtárgyalása. Ez bizony sokszor közönséges pletykálkodássá fajult. Házastársak félrelépése, istenek és istennők közötti viszonyok, azonos neműek vonzalmai, halandókkal töltött pásztorórák... Mostanra elerőtlenedett a hajdan erőtől duzzadó fényes társaság. Hiszen tudjátok, az istenek ereje annál nagyobb, minél többen és minél gyakrabban fordulnak hozzájuk, minél nagyobb bizalmat élveznek. Ha pedig nem vesznek komolyan minket, különösen ha kigúnyolnak, akkor elhagy az erő és depresszióba esünk. Itt van például ez a nagyszájú ügyvéd és firkász, ez a Lukiánosz. Olyan elbeszéléseket és tréfákat ír könnyed kézzel, amilyenekért ötszáz évvel ezelőtt úgy hókon vágták volna, hogy nem kel fel többé. Nevetségessé tesz bárkit a halhatatlan istenek közül. Például kigúnyolja a nagy Zeusz Ganümédész iránti vonzalmát és Héra istenasszony felháborodását. Valóban, mi más ez, ha nem gúnyolódás? Héra szemrehányásokkal halmozza el férje-urát, amiért az félretéve pajzsát és villámait, leül kockát vetni a kis Ganümédésszel - ki hallott még ilyet?! Nem volt addig semmi baj, amíg a városállamok élték a maguk életét. Ha időnkint háborúztak is, csak ellent tudtak állni a perzsáknak és a barbároknak. A görög szellem meghódította a Nagy víz, vagy ahogy a latinok mondják, a Mare Internum és a Pontusz Euxinusz partvidékeit. Jó, jó, elismerem, hogy a szellemen kívül a görög fegyverek is szóhoz jutottak, de ez végül is hasznukra vált. Mi sokkal magasabb rendű istenek voltunk korábbi ostoba bálványaiknál. A nagy bajok akkor kezdődtek, amikor a makedoniai Alexandrosz önmagát istenként tiszteltetve, meg akarta hódítani az egész világot. Ezt már nem tűrhettük el. Meg kellett halnia fiatalon és birodalma szétesett mint egy földhöz csapott cseréptál. A barbár, vérszomjas, kapzsi rómaiaknak nem volt nehéz dolguk, amikor meg akarták hódítani az egész görög világot. Becsületükre szolgál, hogy sokat tanultak, sokat átvettek tőlünk. A legjobbjaiknak néha sikerült megközelíteni egy görög írástudó szintjét. A mi görögjeink pedig elfordultak tőlünk és új isteneket kezdtek keresni - ezt kétezer évvel később értékválságnak fogják mondani - és találtak is eleget, hiszen szinte havonta bukkantak fel a különböző önjelölt látnokok és próféták. Természetesen valamennyien az igazság teljes jogú birtokosai! Most kezd rohamosan hódítani egy eddig soha nem hallott isten, akinek országa magasan a felhők felett lebeg, még az Olimposznál is magasabban. Ehhez az istenhez csak haláluk után juthatnak el hívei, aki majd kárpótolja őket a földi életben elviselt szenvedéseikért. Ez kétségtelenül nagyon vonzó ígéret. A világ végén pedig általános feltámadás fog bekövetkezni. Csak azt nem értem, minek, ha úgyis vége lesz a világnak... Hát velünk mi lesz? Talán nem fognak teljesen elfelejteni minket... Hiszen annyi szobor, épület, mozaik, freskó, váza, amfora, és egyéb tárgy őrzi képmásunkat, annyi versben, hőskölteményben, drámában szerepelünk. Micsoda haladást értünk el az orvoslás terén! Találmányainknak, felfedezéseinknek, tudományos eredményeinknek se szeri, se száma. Remélem a késői korok embereit is elbűvöli, amit alkottunk! Hiszen mi már mindent tudtunk arról, amit emberi jelenségnek szokás nevezni. Talán nem vagyok szerénytelen, ha úgy gondolom, hogy az Olimposz istenei valóban elérik a megérdemelt halhatatlanságot!
Horváth Jenő Valamit mindig...
Valamit mindig vártál, talán az értő szavak eljövetelét a tudat futamain megjelölve, mint áttörhetetlen falak és kőkerítések az időtlen kuszaság vonalaival a megbocsátható csavargások igéit soroló Óbudai éjszakákban. Valami ismeretlen erő vert léket az Időn. Valamit mindig elvettek Tőled; talán a húrok tiszta rezdülését, az arctalan évszakok bűneit tagadó, félve bevallott álmok csatlós hitét; vesztese vagy a gondolatnak hitetlenkedő az Ítélet tisztességén, kivont élű napok menetelésében, ki választ itt az üzenetnek új igét? Csillagnak a pontosságban hűvös bölcsőhelyet? - itt, hol padok támláiról az új szövetség nyelvén szólók már lélektaszító igéiket hirdetik az ostorcsapássá változott érintések hűvös ívei alatt.
Szász Benjamin (Jakócs Dániel) Első emlékeim
Az első, időben és térben elhelyezhető emlékképeim 1939 nyarára nyúlnak vissza. Lehet, hogy néhány olyan eseményre is emlékszem, amelyek korábban történtek, de azok homályos, meghatározatlan térben és időben lebegnek, semmilyen kapcsolat, összefüggés nincs közöttük, megtörténhettek előbb is, később is. A most következő élmények idejének kiszámításához két pontos támpontom van. Az első az a ház, ahol akkor laktunk, a másik idősebb húgom születése. Erre a házra és környezetére pontosan emlékszem ma is. Parasztház jellegű épület volt. Szándékosan írtam ilyen körülményesen, mert nem volt igazi parasztház. Külsőleg minden megtévesztően hasonlított, téglalap alakú hosszú épület volt, középen egy nagy konyhával, ahonnan egy ajtó nyílt az egyetlen szobába, egy másik ajtó a kamrába. Az épület hosszanti udvari oldalán nyitott folyosó húzódott, amit a helyi szlovák lakosság is németesen gangnak hívott. Erről a gangról vezetett a bejárat a konyhába. A ház egyetlen szobájának ablakai az utcára néztek. Az ablakok és a kerítés közötti keskeny területet virágok díszítették. Az udvar kemény puszta földjét néhány öreg akácfa koronája takarta be árnyékával. A vizet a zárt kerekes kútból húztuk kézzel. A WC hátul állt az udvar végén. Az épület utcai homlokzatát kékre festették. A kék volt a település helyi, szlovák lakosságának a kedvenc színe. (Akkor még senki sem nevezte őket szlovákoknak, csak tótoknak, és ez ellen ők sem tiltakoztak.) A ház lakórésze után azonban teljesen hiányoztak a gazdasági épületek, itt még egy árva tyúkól sem volt. Ebben a házban az előttünk lakók sem foglalkoztak semmilyen falusi munkával. A kerítés előtti keskeny járdát akácfák választották el a kocsiúttól. A széles, poros, gödrös kocsiút túlsó oldalán nem volt járda, az út szélétől néhány méterre elég meredeken emelkedett egy hegy vagy domb, - ez nagy mértékben szubjektív megítélés kérdése -, a helybeliek Szobor hegynek hívták, ebből pedig egyértelműen látszik, hogy számukra hegy volt. A hegyen álló szoborról csak később írok, mert a most következő eseményekben még nem játszott semmilyen szerepet. A hegy oldalából valamikor építkezéshez homokot bányásztak, és ezért a hegy lábánál elég sok, cipó nagyságú és alakú homokkő hevert. Ezeket a köveket áthordtuk a járdához. A kapu előtt két akácfa között állt egy pad. Ez a pad lett képzeletünkben egy pékség pultja, a kövek pedig a kenyerek. Én árultam a kenyereket, játszótársaim pedig megvásárolták. A "kenyerekért" színes kaviccsal fizettek, utána hazavitték vagy inkább cipelték a "kenyeret", mert az korukhoz képest elég nehéz volt. Amikor ezt játszottuk, rekkenő meleg izzasztott bennünket, olyan, amilyen július második felében, augusztus elején szokott lenni. Ekkor én 2 éves és nyolc vagy kilenc hónapos lehettem. Ezt onnan tudom, hogy húgom születése után (ami 1939. december 9-én volt), de még karácsony előtt saját házunkba költöztünk. Az előző évben még nem laktunk ott. (Ez utóbbit természetesen szüleimtől tudom, a korábbi házakra nem emlékszem.) Egy ilyen kánikulai napon, amikor javában játszottunk, a "pékségünk" elé a járdán félelmetes zúgással egy motorkerékpár közeledett. A motor zaja egyre erősebb, egyre félelmetesebb lett, maga a motor pedig megállíthatatlannak látszott. Úgy éreztük, hogy a motor bármelyikünket, ha útjában találja, széttaposhatja, megsemmisítheti. Hogy kit talál útjában, azt pedig nem lehet tudni. Valahányan megdermedtünk a borzalomtól. Én ijedtemben az egyik akácfa törzséhez tapadtam, a többiek pedig a kerítéshez futottak és görcsösen szorították annak léceit. Az egyik fiú azonban teljesen váratlanul a legbutább cselekedetre szánta el magát. Amikor a motor már elég közel volt a padhoz, ahol állt, a kerítés felé futott, de az erősödő zúgás miatt félelmében megállt a járda közepén, és teljes erőből visítani kezdett. A lábai szinte a földbe gyökereztek, mozdulni sem tudott, teljesen megdermedt a rettegéstől. Pár pillanat múlva éles csikorgást hallottunk, a motor meglökte a gyereket, aki egy-két lépéssel előre zuhant, és mint egy béka, elterült a járdán. Úgy tűnt, hogy még egy pillanat, és a motor széttapossa őt, ahogy mi szoktuk széttaposni a járdán mászkáló bogarat, ha véletlenül ráléptünk. Becsuktuk a szemünk, és ekkor valami váratlan fordulat történt. A félelmetes zúgás hirtelen megszűnt, és a szörnyű motor ott állt közöttünk a járda közepén, és előtte ott feküdt élve, minden nagyobb sérülés nélkül a társunk. Most már nem visított, csak sírt, de az átélt borzalom miatt még nem volt ereje felállni. Szétterpesztve a földön lábait, ott ült a motoron egy fiatalember, gyorsan levette a szemüvegét, sapkáját és zsebkendővel letörölte az izzadtságot az arcáról. Zavartan és barátságosan mosolygott és látszott rajta, hogy ő is nagyon izgult még pár pillanattal azelőtt amiatt, hogy valakinek közülünk baja lehet. A járdán fekvő játszótársunknak csak az orra vérzett. Amikor a rettenetesen zúgó, ismeretlen és szörnyű motor helyett egy hozzánk hasonló és barátságos fiatalembert láttunk, félelmünk azonmód elszállt, de bennem egy életre megmaradt annak az emléke annak, amit életemben akkor éreztem először és talán a legerősebben: a halálfélelem. **
A második esemény lehet, hogy valóban nem is egy volt, hanem több hasonló, nagyjából ismétlődő esetet egyesített és általánosított az emlékezet: a háztulajdonosnő látogatása. Ez szintén nyáron volt. Én az első gyerek voltam a családban, és ezért még kaphattam több olyan játékot, amit kisebb testvéreim már nem, mert a pénzt több részre kellett osztani. Így nekem volt egy háromkerekű kis biciklim. Egy forró nyári napon, amikor én az udvaron bicikliztem, megjelent a háztulajdonosnő, vagy ahogyan mi hívtuk: a "Házi néni". Más neve számunkra nem volt. A családban a felnőttek megszólítására szigorú szabály uralkodott, bár ezt senki sem fogalmazta meg. Apám barátait, anyám barátnőit, rokonainkat utónévvel és bácsi vagy néni szókapcsolattal szólítottuk meg illetve emlegettük, ha nem voltak jelen, pl. Károly bácsi, Lajos bácsi, Stefi néni, Kati néni stb. Ezekkel a "bácsikkal", "nénikkel" szüleink tegeződő viszonyban voltak. A jó szomszédokat, ismerősöket családi név + bácsi és néni megszólítás illette meg, pl. Gyalus bácsi vagy Szilágyi néni. Ez akkor is így volt, ha szüleim és köztük nagyon szívélyes volt a viszony. Velük szüleim nem tegeződtek annak ellenére, hogy társadalmi helyzetük és koruk szerint is közel álltak egymáshoz, és mind rendes és becsületes emberek voltak. Az a tény, hogy a "Házi néni" nevét soha nem ejtettük ki, sajátos kifejezése volt a feszült, majdnem ellenséges viszonynak. Ez a "Házi néni" gyakori látogatásai során rendszerint zaklatta anyámat. Már ez is elég lett volna ahhoz, hogy gyűlöljem, de nem ez volt a teljes ok, mert Anyámat általában miattam zaklatta. A "Házi néni" bennem született ellenséget látott, aki valamilyen érhetetlen gonoszságból rongálni akarja az ő tulajdonát, a kis biciklivel leverni a vakolatot a ház faláról, ugrálásával tönkretenni a bútorokat stb. A "Házi néni" elképzelése szerint nekem csak békésen, csendben ülni lett volna szabad a kis széken vagy a folyosó egyetlen lépcsőjén és vigyázni az ő tulajdonára. Látogatását általában azzal fejezte be, hogy ha Anyám nem tart engem kordában és én bármit elrontok, akkor azonnal felmond nekünk, és kitesz az utcára. A legkeserűbb számomra ebben nem maga a fenyegetés volt, hanem Anyám viselkedése. Az ilyen jelenetek alatt Anyám csak összeszorította a száját és hallgatott, miközben a "Házi néni" gonosz szeme a homlokára húzott kendője alól ellenségesen villogott rám. Éreztem, hogy Anyám gyengének érzi magát ezzel a gonosz lénnyel szemben, hogy ez az ellenséges nő valamilyen láthatatlan hatalommal rendelkezik felettünk és ezzel szemben Anyám tehetetlen. Akkor és még sokáig nem tudhattam, hogy ennek a hatalomnak magántulajdon a neve, csak elvesztettem azt a hitet, hogy Anyám minden bajtól és rossztól meg tud védeni, a kiszolgáltatottság, a védtelenség, a szorongás érzése lett úrrá rajtam. Később, amikor a mesékben a gonosz boszorkányról olvastam, a boszorkányok a "Házi néni" alakjában jelentek meg képzeletemben. Már a kamaszkorban voltam, amikor településünkön sétálva Apámmal, azokról a házakról beszélgettünk, ahol korábban laktunk. Ekkor megemlítettem Apámnak a "Házi nénit" és a vele kapcsolatos élményeimet. Legnagyobb meglepetésemre Apám szerint a "Házi néni" fenyegetései és zaklatásai nem voltak olyan veszélyesek, mint amilyennek nekem tűntek. A "Házi néninek" is szüksége volt ránk, mint bérlőkre, mert az a lakbér volt, amit neki fizettünk, az egyetlen biztos pénzbeli jövedelme. Magányos vénlány volt, minden szakma és munkahely nélkül. A szüleitől örökölt házban lakott egyedül és 2 vagy 3 hold földjét művelte ásóval, kapával. Földje terméséből elő tudta teremteni a mindennapi kenyerét, de teljesen pénz nélkül nem élhetett meg. Ezt a nélkülözhetetlen pénzbeli jövedelmet biztosította az a lakbér, amit szüleim fizettek. Mennyit fizettünk, nem tudom, de nem lehetett nagy összeg. Nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerülhetett volna, ha nekünk meggondolatlanul felmond, és nem kap azonnal új lakót. Éppen ezért féltette annyira betegesen ezt a házat, amit valamelyik oldalági rokonától örökölt. A szegénység tette nagyon szerény magántulajdonának rabjává. Apám filozofikus megértése ellenére nem tudtam megbocsátani a "Házi néninek", mert semmi reális oka nem volt arra, hogy zaklassa Anyámat. Ő magától, minden kényszer nélkül is példás rendben tartotta a házat, én pedig elég nyugodt gyerek voltam, általában békésen játszottam. Különben is Anyám mindig arra nevelt engem is és a testvéreimet is, hogy mindenre vigyázni kell, ruhára, játékra, bútorra, házra. A Házi néni zaklatásait pedig Apám nem hallotta, mert akkor épp katonai kiképzésen volt. Másrészt mai fejemmel visszatekintve bizonyos fokig Apámnak is igaza volt, a szegénység és a magántulajdon feltétlen és együttes uralma gyanakvóvá, bizalmatlanná tette az embereket. A bizalmatlanság reflexszé vált. A Házi néni egyszerre volt a gonosz, és a viszonyok, a társadalom szerencsétlen áldozata.
Kassai Franciska Lenni
Míg magamat töröm, egy szusszanásra megállok, s mosolygok: eljön az örömöm. Nemsokára odamegyek ahol csupán LENNI lehet. Ahol nem húz le megannyi kényszer, Ahol magamban vagyok a fénnyel, s vele beszélgetek.
Kassai Franciska Lenni (II)
Ha nem terhel majd senki, semmi... Gyönyörű dolog csak úgy lenni. Mikor nem az van: mit, mikor, hogyan... Lenni csak szabadon, boldogan. A sok unalmas tevékenység nem köt gúzsba, s nem kínoz levertség. Nem szól rám senki: ezt meg ezt kell. Magamhoz sem leszek kegyetlen. Nem marnak belém idegen csápok. Kipihenem végre a világot.
Képes Gábor Megálló
Éjszaka volt, decemberhez képest nagyon enyhe idő, s a rendezett kertvárosban kielégítő közvilágítás. Egyedül állt a megállóban, a busz régóta nem jött, s még sokáig nem is fog. A házak már aludtak, csak egy lakó szöszmötölt valamit, egy kendővel fedett, ősz fej vonult el néha egy ablak mögött. Autó sehol, csak a lágyan kanyarodó út, csak a lámpák fényköre, a fiatal, halott fatörzsek. Csapzott volt, kócos, meglátogatta a szerelmét. El sem hinné senki, hogy mivel töltötték az éjszakát. Már látta Judithon, hogy fárad, néha ásított, nevetés közben, s kicsi fejecskéjét a párnán nyugtatta - vagy ami még jobb, odahajolt hozzá. Fotonhajtóművekről beszélgettek, s az új típusú geometria hatásairól, hosszú órák röppentek el, mert Judith úgy tudott csacsogni elméleti fizikáról, mintha csak napi élményeit mesélné. Hisz azt mesélte, ahogy fokról fokra felfedez egy ismeretlen tájat. Hát így fedezte fel Judithot ő. Sosem felejti el, amikor a régi, lepattant mozi előterében megszólította, amikor Judith jelentőségteljesen ránézett és elharapott egy mosolyt. Ő csak hebegett, hirtelen nem is tudta, mit mondjon neki, megkönnyebbült, amikor meglátta a lány kezében a rakétás könyvet. Most lehetek egy kicsit fölényes, gondolta, azt a lányok szeretik. Judith tágra nyílt szemekkel hallgatta az ő sommás megjegyzéseit, s nem felejti azóta sem azt a percet, azt az ártatlanul okos természetességet, ahogy Judith felvilágosította őt. Éspedig arról, hogy a fénysebességről alkotott képzetei végzetesen korlátoltak és tévesek. Azóta járt fel Judith-hoz - tanulni. No meg, újabban, látogatóba is. Judith ragyogó tehetség volt, s valamiért maga mellé fogadta tanulótársnak. Ő sem volt egészen reménytelen eset, fiúnak persze az, de az informatikához például konyított. Volt egy számítógép-terve, úgy hívta, hogy TAPASZTALAT. Csupa nagybetűvel. Judithnak tetszett az analógszámítógép ötlete, bár a feltalálóját néha egészen élhetetlennek találta. Most már majdnem reggel volt, Judith már biztosan aludt, jó volna visszamenni hozzá, odabújni mellé - vagy csak figyelni, ahogy szuszog. Egyszer látta csak aludni, gömbölyű volt, nedves és ellenállhatatlanul otthonos. Nem tudta a szokványos jelzőkkel leírni, csak azt érezte, hogy önkéntelenül, s elfogódottan mosolyog. Egy állatka szaladt át az úton, talán egy macska, de a járása alapján inkább valami nyestféle lehetett. Nem ismerte az állatokat. Kiszúrt viszont magának egy erősen kivilágított házat a sarkon. Talán egy bár vagy bisztró lehet, gondolta, s erős vágyat érzett, hogy igyon valamit. Egy pohár szénsavas narancslevet képzelt el magának. Latolgatta, hogy mekkora az esélye, hogy a busz épp akkor megy el. Talán annál nagyobb, minél többet latolgatja. Bár igazán totális választ nem kapott erre, akárha a latolgatás éppen egyenlő lenne a buszra való várakozással. Merő kalandvágyból inkább engedett a kísértésnek. Közelebb érve már kibetűzte, hogy nem bisztró ez, hanem egy karácsonyi izzókkal feldíszített óvoda. Megint Judithra gondolt, de óvva intette magát a távoli jövőt érintő álmodozástól. Egy intergalaktikus utazás még belefér, egy mindent elsöprő forradalom is, ám a hús-vér gyerek azért már túlzás. Aztán visszabandukolt a megállóhoz, s rájött, hogy csak félig bánja a várakozást. A belváros lehangolóan huszonegyedik századi, múltkor elsétált egy kapualj előtt, ahol két hajléktalan hallgatott egy ócska zsebrádiót, épp a lottósorsolás eredményeit mondta be egy szenvtelen hang. Könyörtelen matematika, nem kiáltott fel boldogan egyikük sem. Egy ideológiamentes tervutasításos világ, ahol most él, s hajléktalanok az utcán. Ingerelték az efféle paradoxonok. Judithtal felettébb mókásnak tartották, hogy az évtizedek óta halogatott első marsbéli felfedezőútra három koreai rendőrtisztet és két svéd táncosnőt sorsoltak ki. Amióta beépült a rendszerbe a Werpius-féle szerencsetényező alkalmazása, semmivel sem lett dinamikusabb, csak éppen széttartóbb a világ. Valami elromlott itt, lottószelvényekre váltjuk a tudományt. Bosszantották az ilyen ügyek, más fel se figyelne rá, csak Judith, de ő más. Ő már pontosan tudta, hogy ez a világ a végét járja, hogy újra átadja a helyét egy spontán társadalomnak, amit majd megint egy tervezett követ. A TAPASZTALAT már arra készült, a holnaputánra, büszkélkedett neki, s Judith nem győzte csitítani, mondván, ne sürgesse az emberiség legostobább háborúját. Főleg ne egy zsebpénzen épített analógszámítógéppel. Helyette legyen sorstársuk a lenézett művelődés, ami már sok fiatalt összekovácsolt ebben az országban. A rakéta egyszerűen csak kell, szükségszerű, Judith néha azzal ugratta, hogy az emberiség végigzongorázta már az összes társadalmi formációt, ezért meg kell innen pattanni. A távolban látszott a hegy, a Mesterséges Egyenlőtlenség nevű presztizsépítkezés, egy erdőbe belekarmolt, lépcsőzetes toronyház. Üres volt és félkész, szabályosan felsötétlett, ahogy kimagaslott a fák közül és a hegy előtűnt a neonfényekkel pettyezett völgyből. Páratlan panoráma, a Vásárlás és a Temetés ikerépületei is látszanak, s a Cselekvő Nyugdíjasok nevű szervezet organikus lakóparkjai. A megállóban egyedül állt, egy üres nejlonzacskót lóbált a kezében, Judithnak hozott benne egy üveg napraforgómézet, s búcsúztában véletlenül felkapta a zacskót. Egy rádiózást népszerűsítő szlogen volt rányomtatva.. Felesleges és szellemtelen, mert amióta megszűnt az Internet, a rádió egyébként is az általánosan elterjedt tömegtájékoztatási eszköz volt. Rádió, vezetékes gáz, kukta, robbanómotor. Jöhetne már egy intergalaktikus rakéta. És speciel jöhetne már egy busz. Tegnap este egy merész segédszínész a gazdagok nyomoráról szónokolt. Próbálta elismételni magában a rétori mondatokat, de csak rossz közhelyekre talált, s kitapintotta nyelvével a bölcsességfogát. Lassan befutott a busz, először a hangja, majd a nagy, szögletes, kék teste. Ahogy távolodott Judithtól, ahogy közeledett a városközpont felé, eszébe jutottak szülei, hogy milyen sugárzó arccal mesélték a déli élményeket. Sok év várakozás után egy hetet tölthettek Délen, ahol felszámolták a stresszbetegségeket, ahol ugyanannyit keres egy utcaseprő, mint a miniszterelnök - lelkendeztek -, s ahol szabadon lehet szidni a kormányt. Az apja néha leteremtette: "Te nem értheted, fiam, milyen érzés a kötelező heti fogyasztáson úgy megjelenni, hogy tudod, anyád epebajt kapott a sok lekvártól. Hogyan vegyek neki még több édességet, ha nem bírja ki?" Apa a fogyasztási napon messze elkerülte az édességosztályt, aztán a ruhaosztályt is, helyette az utolsó két hónapban felhalmoztak a műszaki osztályról nyolc mikrohullámú sütőt. Kiváló Fogyasztó lett a család. A végállomás előtt kettővel leszállt, s amíg hazafelé gyalogolt a középnegyed szeszélyesen sokcsúcsos, koronát formázó sorházai felé, reménykedett, hogy vértelenül jön el az új világ. Mert Judith pontosan kiszámolta, ahogy csak egy komoly kamaszlány tudja, hogy eljön. Már szinte hallotta a hangját.
Kohán Zsuzsa Ketten
Rossz földben fogant gyatra kis palánták kúszunk az ég felé. A holnap átültet a tegnap löttyint állott vizet. Bogarasodunk. Nímand leveleink hónalján tüskék nőnek. Szélidőben egymástól vérzünk.
Kohán Zsuzsa Mese a motyogó emberről, az áttetsző vak lányról és a mókusról
Volt egyszer egy nagyváros. Élt benne egy motyogó ember. Volt neki lakása, autója, motyogó párja. A motyogó ember egyszer - maga se tudta miért - beült az autójába, s kivezetett az erdőbe. Az erdő szélén megállt és sétálni indult. Találkozott egy síró mókussal. - Hát téged mi lelt? - kérdezte a motyogó ember. - Csapdába estem. Félek, itt lelem halálom. - Dehogy halsz te meg! - mondta a motyogó ember a mókusnak, azzal kiszabadította. - Szeretném, ha bemutathatnálak a legjobb barátomnak - szólt a mókus. - Van kedved? Azzal elindultak az erdői fái közé. Elérkeztek egy kis házhoz. A házigazda épp vacsorát főzött. - Ő a legjobb barátom, az áttetsző vak lány - mondta a mókus a motyogó embernek. - Ő pedig a motyogó ember. Megmentette az életem. Jó ember. Szeretném, ha megismernéd - fordult a lányhoz. Asztalhoz ültek. Megvacsoráztak, finom borokat ittak, jót beszélgettek. A motyogó ember hazafelé menet könnyűnek érezte magát. Másnap a munkahelyén sehogy nem tudta kiverni fejéből a mókust és az áttetsző lányt. Hát munka után fogta magát, s újra nekivágott az erdőnek. A két erdei lény azon a napon is ugyanolyan szeretettel fogadta, mint előző este. A motyogó ember egyre gyakrabban látogatta meg a mókust és az áttetsző vak lányt. Egyik alkalommal, ahogy nézte a tűzhely körül serénykedő lányt, egyszer csak az jutott eszébe, ez a lány az ő másik fele. S hogy ő meghal ez a lány nélkül. Hogy nem kap levegőt. Megfullad. Ajándékokat kezdett hordani. - Ez mire jó? - kérdezte a lány. - Semmire. Ha sokáig rágod, rózsaszín lufit lehet belőle fújni. A mókus rögvest neki is veselkedett egy rágóguminak. Két apró mancsa közé fogta a túl nagy édességdarabot, s apró falatokat csípett belőle. Kezében még bőven akadt rágnivaló, mikor egyre kétségbeesettebbé váló tekintete jelezte, szája megtelt a rágástól nyúlóssá váló anyaggal Máskor: - Mi ez? - kérdezte a lány. - Rubik kocka. - Az mi? A motyogó ember a legkészségesebben magyarázta el a vak lánynak a színek rendjén alapuló játékot. A magyarázat után a lány kicsit tapogatta, forgatta tanácstalan ujjai közt a kockát. Köszönöm - mondta végül, s feltette a polcra. Szomorú lett tőle. S egy árnyalatnyit, egy egészen észrevehetetlent halványodott. Legközelebb egy színes plüssmadárkát hozott a motyogó ember. - Ha megnyomod a hasát, kacag. Kabala. Hogy emlékezz rám. - Nálatok az a szokás, hogy egy műpapagáj hasát kell nyomkodni ahhoz, hogy a másik az eszedbe jusson? - tűnődött a lány, miközben a Rubik kockára ültette a madarat. Ha nem tudott jönni a motyogó ember, futárt menesztett. A madár elfuvolázta az üzenetet, ami kivétel nélkül mindig ezzel zárult: "Imádlak!". A mókus és az áttetsző vak lány hallgatták az üzeneteket, közben rágták a rágógumit, fújták az illatos gumibuborékokat; olykor másik oldalára fordították a kockát, vagy áttették egy másik polcra; nyomkodták a csipogós madár hasát, ki gépkacajával mulatott. Mintha rajtuk. A lány minden buborékkal, minden kacajjal áttetszőbb lett. - Hoztam neked valamit - állt elő ismét egy nap a motyogó ember. Megfogta a lány kezét, s ujjára húzta az addig tenyerében rejtegetett gyűrűt. A lány szíve a torkában dobogott. Furcsa neki ez az ember. Nem is érti igazán. Ahogy azt se, miért hoz mindenféle buta színes ajándékot. Úgysem látja. Tagadhatatlan, érdekes dolgokat tudott kitalálni. S hogy meghatották a kedveskedések. Ám nem volt felkészülve semmiféle lánykérésre. Kicsit furcsán bizsergett is a gyomra tájéka, de valami hang ott nagyon hátul nagy hirtelen azt mondta: "Legyen." Meglepődött, de a hangra bízta. Szeleburdi, csacska motyogó ember. Megtapogatta kezén a gyűrűt. - Ez egy műanyag játékgyűrű. - Igen. De szép a színe. Találtam. Gondoltam elhozom. Csak játékból. - ... Játék?! ... A lány alig észrevehetően halványodott picit. A következő napok egyikén a motyogó ember nem jött egyedül. Karján hozott egy icipici kisfiút. - Őt neked hoztam. Megtarthatod, ha akarod. A lány meglepett volt. Először félt kicsit: hogyan fogja meg ezt a csöpp testet, nehogy bántódása essék? Lassan ébredezett benne az anyai lélek. Estére úgy érezte, ez a kis lény nélkül üres, értelmetlen lenne az élete. A motyogó ember szedelőzködni kezdett - Akkor én megyek - mondta, s kézen fogva a kisfiút elsétáltak. A lány kábán állt. Összegörnyedt a testén hirtelen átcikázó fájdalomtól. Mintha onnan tépték volna ki a kis testet. A lány sziluettje eltűnt. Nem beszéltek többet a kisfiúról. A motyogó ember még sokáig jött. Hozott mindenféle vicces ajándékot. A lány meg napról-napra áttetszőbbé vált. Mígnem egy nap teljesen eltűnt. - Mi történt? - kérdezte a motyogó ember a mókustól? A mókus némán rázta a fejét. - Mondd el!
4 / 77
- De hát fogtad te valaha két tenyered közé az arcát, s vontad magadhoz, hogy érezze pilláid rezdülését; hallja szívből szakadó sóhajod; érezze pólusaid illatát?! Fogtad valaha két kezed közé kezét, hogy érezze ereidben az élet szerelmes lüktetését; olvassa tenyered vonalainak keszekusza vallomását?! Vontad valaha melledre, hogy hallja találkozásotokkor szíved apró kaccanásait; s hogy távoztadkor mint hasad meg benned hiánya?! A motyogó ember lehajtotta a fejét. - zlnyvltzltmmstmgykmghln - motyogta. Beült az autójába, hazament a városába, feleségül vett egy motyogós lányt, lett sok motyogós gyermekük. Az erdőnek azóta közelébe se ment.
Lárai Eszter A kisleánykor panaszaiból (részlet egy verses történésből)
anyám ontja a csöndet akár egy kémény megtelepedek csöndjében hallgatok nagyon pici vagyok mint a gomba jól tenyészek az ilyen csöndben *** korcsolyáznak a jégpályán mindig elcsúsznak élvezik a bokatörést élvezik a lábtörést élvezik a nyakszegést *** elmegyek a kis tóhoz nem fulladok bele - ígérem Mama én a halálba se halok bele *** mindent túlélek mint az óriások mint a jegesmedve viszek haza aranyat egy zsákkal ígérem még megéred *** Mama ne halj meg hozok neked dinnyét olyan szép gömbölyded csipegess az életedből *** mi a csönd? félhold amit elmajszolok jóllaktam már nincsen ***
a gonosz szomszéd állandóan kopácsol rosszul állnak a csillagok az égbolton - mondja az egyiket megbirizgálom hogy ne essen a szemedbe *** lepottyantam az égből a gólya nem kapott el a lábamat bevertem a fejemet bevertem nagyon mélyre estem szétlottyant ott minden anyám fércelt össze születésem idejére *** a legszerencsétlenebb országba születtem ebben itt egyetlen egyet értenek a népek ez a világ legesleg szerencsétlenebb országa amolyan feketelyuk a népek tengerében ha valaki erre téved itt is ragad magyarnak a magyarság itt kézfogással terjed mondta nagyapám a nők pillantásával terjed mondta apám mért pont ide szültem mondta anyám
László-Kovács Gyula ( mert itthon vagyok ) Szepes Erikának
mert itthon vagyok e kies tájon: benne élek, mint bennem él isten, vagy mint metaforában az isten, az idő halad, s elvész e tájon az arcom, mondattá leszek, könnyű, néma sikollyá, fölszálló pára, leányom arca úszik, mint pára a duna fölött, testem lám könnyű: jó volna a szelek mögé látni, hol dobban a szív fényes hajnalon, íme az ember! s eme hajnalon varjak fekete seregét látni a hószínű ég alatt, árnyékuk rám nehezül, mint sára halála homlokomra, mint a vers halála a számra: rám nehezül árnyékuk
Marik Álmos Árnyakat
össze ki szedi ha szétgurultak ördöggolyóink pentameterbe ki gyűjti össze gyermekkorunkat egyre keressük a tweed tarisznya mélyén kazettánk és a diófa barackosízü jambikus árnyát ***
Merényi Krisztián Kanalas Zsuzsa mosdatása
Dércsípte házfal. Falumagány. Hajlott asszonyok mosdatnak odabent; ágkarjaik markolnak a színtelen homályba. Zsuzsát mossák, a masnis Zsuzsát. Test utcáin ráncos kézjárművek. Kalácsarcú anyja véres keze üstökös sebezte hold. Vállukkal egymást lökdöső vének: felhők között ritmikusan fürdőzők. Kendős varjak, évek óta mosnak. Izzadtságukat nem oldja víz. Odakint már kiált a vén, s a maszatos gyermek: "Zsuzsát mosdatják! Zsuzsát mossák! Itten!" Halvány csillagok falkákban gyűlnek, temetésre.
Merényi Krisztián A vízóra-leolvasó feltámadás
Amikor szó szerint már a nyelvem lóg a melegtől. Végre felérek a Bütyök utcába. Kelletlenül téblábolok a kapu előtt. Becsengetek. "Csók, Mama, letelt, na hadd lám, négy köbméter fogyott, csók." Így megy öt házon keresztül. De a hatodiknál, Csoszta néni, amint meglát, majd kiugrik a papucsából. - Maga az, kedves? - Mér, mi a baj, csőtörés volt? - Jaj, hát maga? - Ki a csuda lennék, ha nem magam? - Hadd nézzem már, drága! Ahogy kinyitja a kaput, eszeveszettül elkezdi markolászni karomat, és tapogatni az arcomat. - Csókolom, tessék már elmondani! - Hát nem halt meg? - Miket tetszik beszélni? Megjelenik a következő ház lakója, Bodroginé. Ő is rázendít: - Mártika, jól látom? Ez a vizes-fiú? - Igen, és kutyabaja! Mostmár ketten tapogatnak. Bodroginé elkezd rázogatni, hogy valóban élek-e - kicsit bepipulok. - Könyörgöm, árulják el, hogy mi történt! Csoszta néni mondja: - Aranyos, itt voltak a vízmérőcserések! Kérdem tőlük, hogy mikor jön a leolvasó. Erre azt mondja a szerelő, hogy nem fog az már jönni. Kérdezem, miért, mire ő, meghalt, hogy mitől, azt mondja, nem tudja, de annyi szent, hogy meghalt. - Akkor lóvá tették magukat! Látják, hogy nem vagyok holt. Odabent azért lesz egy-két szavam. - Ne féljen fiatalember, akinek halálhírét keltik, bizony hosszú életű lesz - mondja Bodroginé. Megszomjazom erre a műbalhéra. Elindulok a kocsma felé. Visszanézek. Csoszta néni hadonászik, becsenget ennek-annak. Legalább tízen az utcán. Bizonytalanul integetnek, arcukat fogják, mutogatnak felém. Örülnek nekem: az életemnek. Mentemben olykor megfordulok. Már nem látom tisztán őket, csak a megtört, idős kis testeket, Legalább kimoccantak a kávéillatú megszokásból. Valami hátborzongató csoda történhetett. Feltámadtam nekik, én, a leolvasó-fiú.
Miholics Timea Fegyelmezett hexameterek - Radnóti Miklós: Hetedik ecloga -
"Mélyen Tisztelt Professzor Uram, hosszú hallgatás után s kissé szokatlan kéréssel jelentkezem, - igyekszem is már elöljáróban magyarázkodni. Mintegy tizenöt esztendeje határoztam el magamban, hogy harmincnegyedik évem betöltése előtt megkeresztelkedem. Krisztus harminchárom esztendős múlt s még nem volt harmincnégy, mikor megfeszítették, - ezért gondoltam így. S azért, - bár tizennyolc éves koromtól katolikusnak érzem és vallom magam, - mert azt hittem, hogy ez a megőrült és aljas világ csak rendbejön addig, megszűnik a zsidóüldözés, magánügy, benső ügy lesz az én megkeresztelkedésem is, nem gondolhatja senki spekulációnak, vagy menekülésnek. A világ ugyan ma őrült és aljas igazán, de spekulációnak vagy menekülésnek valóban nem hihető ma már a megkeresztelkedés, hisz semmi reális előnye nincs. Erkölcsi aggályaimat így elmosták a burjánzó törvények és rendeletek. Viszont két hét múlva betöltöm harmincnegyedik évemet s meg akarom tartani régi fogadalmamat. [...] Sík Sándor keresztel, május 2-én, vasárnap. Szeretném Professzor Urat felkérni a keresztapaságra.[...]" A Zolnai Bélához, egykori egyetemi tanárához írt levél 1943. április 23-án kelt Radnóti Miklós tollából. Három zsidótörvény, Magyarország belépése a háborúba, fasiszta rémuralom, munkaszolgálatosok deportálása, hírek a lágerekről jelenthették azt a sok őrültséget és aljasságot, amire a költő célzott. Egy évvel később megkapta a harmadik s egyben utolsó behívóját kényszermunkára, ami alól valóban nem mentette fel a kései kikeresztelkedés. Az életmű egészének, a költő gondolkodásmódjának ismeretében azonban nem is feltételezzük, hogy kiutat remélt volna e lépésben. Még 1934-es versében, a Kortárs útlevelére címűben megfogalmazta azokat az alkatától idegen magatartásformákat, melyeket önmagára erőszakolni sosem volt képes: "surranva" élni, eltűnni, "ha fáj a küzdelem", vagy "sárként" tapadni "orvul, lábat, ha rádlép, nyalogatni puhán", de így "az esti csöndben leköpheted magad". A bujkálást, megalkuvást nem tűrő nézetek ifjú korától fogva mélyen gyökereztek benne. Az intellektuális attitűdöt a halál közelsége - családtagjainak, felesége rokonainak, később közeli barátoknak, író- és művésztársaknak az elvesztése - születésétől kezdve megnehezítette. Önmaga pusztulásának víziója, a haláltudatnak előbb csak képe, félelme, majd egyre fokozódó, körvonalazódó sejtése, érzése tucatnyi versét szövi át meg át. Mégsem próbált menekülni a fenyegető időkben: 1944. június 2-án, egy évvel túljutva a krisztusi koron, kezdődött meg kálváriája a Bor mellett létrehozott Lager Heidenauban. E megpróbáltatásokkal teli időszak termései jelentik Radnóti művészetének csúcspontját mind kifejezésmódjukat és megszerkesztettségüket, mind formai csiszoltságukat tekintve. A lebegő, széteső világ ellenpólusaként hivatása, vállalt feladata, a költészet ("a költő ír, a macska miákol és az eb vonít"1), verseiben pedig a megalkotottság fegyelme maradt számára a biztos kapaszkodó. A rokokó irodalmában népszerűségnek örvendő ekloga műfajának felelevenítése2 a huszadik században Magyarországon Radnótinak köszönhető. A hagyomány megteremtője az ókori görög Theokritosz3 volt, aki eidyllionjaiban (idill) szerepeltetett először pásztorokat - valójában egy-egy városlakót emelve ki környezetéből, átadva őket az érintetlen természetnek, melynek valamennyi élőlénye békésen megfér egymás mellett, s ahol a harmónia, a szerelem mindent feledtető mámora alkotja a világ megbonthatatlan rendjét. Az eredetileg párbeszédes, hexameterekbe szedett formát később Vergilius4 találta alkalmasnak saját mondandójának kifejezésére. Latin nyelvű pásztorverseinek gyűjteménye a Bucolica, melynek darabjait "az őket megőrző kódex címlapja után eclogáknak is" 5 neveznek. (A szó jelentése 'szemelvény', 'szemelvénygyűjtemény', 'válogatott vers'.) Ha görög elődje idealizált világot és életmódot ábrázolt, akkor ő magát az aranykort. Az álomi táj azonban Vergiliusnál már disszonanciával telítődik: az ő korában a hatalomért folytatott öldöklések, területekért vívott harcok, polgárháborúk jelentik azokat a valóságelemeket, melyek az idilli egységet újra és újra megbontani kísérelik. A IX. ecloga bukoloszainak, Lycidasnak és Moerisnek dialógusából kiviláglik Menalcas személyazonossága Vergiliusszal, aki maga is részese volt az erőszakos földosztások miatti kellemetlenségeknek, szenvedője volt a kiszolgáltatottságnak. Az 1930-ban megalakult Sztemma-kör az antik szerzők és műveik népszerűsítését tűzte ki célul.6 Egyik alapítója és irányítója, Kerényi Károly klasszika-filológus, vallástörténész indította meg a Kétnyelvű Klasszikusok sorozatát, s hozta létre a Sziget című periodikát, melynek munkatársai közt lelhetjük fel azt a Trencsényi-Waldapfel Imrét, aki a Tóth Árpád Társaság tagjaként barátját, Radnóti Miklóst munkához és kenyérhez juttatta a sorozat Horatius-fordításába való bevonásával. Ő irányította a költő figyelmét 1938-ban Vergilius Bucolicájára is: a IX. ecloga magyar nyelvre ültetése végzetes művészi élmény Miklós számára. A két horizont - a vergiliusi idilli-diszharmonikus és a Radnóti korabeli vágyódó-elégikus - ekkor olvad össze, s válik ezáltal az ókori műfaj a költő haláláig léthelyzetének domináns poétikai kifejezőeszközévé. A Bori notesz 1946. június 23-án került elő az abdai tömegsírból. Első darabja, a Hetedik ecloga a költő egyik legcsiszoltabb remekműve. Köszönhető ez Radnóti különleges adottságának: rendelkezett az alkotást feltételező józansággal, képes volt ügyelni műgondra még 1944 nyarán is, a munkatáborban. Ebben a versben látszólag megszakad a párbeszédes forma tradíciója (bár Vergiliusnál is találni monologikus eclogát), azonban a három megszólítás ("Látod-e", "látod-e drága", Mondd") és a kérdő mondatok sorozata révén közvetlen közelbe kerül a távol lévő hitves alakja, így áttételesen felidéződik a műfaj ezen alapkövetelménye. A költő kedvesének tudósít élete folyásáról, társairól, a lágerről a szerbiai Zagubica fölötti hegyekből. Plasztikus képekben jeleníti meg az individuális és kollektív sorshelyzet nehézségeit, jelenben élés gyötrelmeit veti össze a múlt idilljével, az esztétikum hiányát a messze lévő otthon által képviselt megnyugtató csöndességgel. Míg társai alszanak, az átmenetileg nyugalmas órákban mondatokba öntve szembesül a megpróbáltatásokkal, naturalisztikusan lefestve alantas körülményeiket, melyek elviseléséhez egy magasabb rendű erkölcsi magatartás, a klasszicista-humanista értékek megőrzése fokozottan kívánatos. Mégsem egyszerűsödik a műremek pusztán egyes szám első személyű elbeszéléssé-leírássá. A költeményt behálózó ellentétek egyike a fény-árny játék. A vershelyzetben rögzített helyszínt (a "barak") a napszak ("esteledik") önadottsága uralja: a sötétség eltűnteti a szem által érzékelhetőt, a valóság szféráját, vagyis a rabság állapotát újból és újból a foglyok tudatába véső "szögesdróttal beszegett vad tölgykerítést". A láthatatlant az ismeret pótolja ("és csak az ész, csak az ész, az tudja a drót feszülését"). A vakság metaforája itt is, ott is felvillan. Ideiglenes otthonuk, a szerbiai hegytető megszemélyesül: vak, hiszen a táborlakók nem tudják, mi történik hazájukkal, hazájukban (a "búvó otthoni tájon"). A zseblámpát mint fényforrást (s a könyvet a tudás megvilágosító erejével) elkobozták, ezért csak "sort sor alá tapogatva" készül a költemény a "homályban", "vaksin". Levelek, a külvilág életerőt adó objektumai nem érkeznek ide, csak a megragadhatatlanul nyomasztó (jelképes) köd ereszkedik alá, szűkítvén a másokkal való érintkezési lehetőség amúgy is sovány terét. A különféle országokból idehurcolt népségek itt egy-testvérként élnek. Radnóti, közösséget vállalva velük, nevükben is találgatja sorsuk ismeretlen kimenetelét, "a véget, a sűrü homályba bukót", a végzetet, vagy a menekülést, a "csodákat". Minden este megnyugvást hoz, ugyanakkor hátralévő napjaik megrövidülését is jelenti. A hold fénye ad egyedül világosságot, de nem hálásat, hiszen megvilágítja a már-már elfeledett szenvedések térbeli határát, a drótkerítést, s a kínzó valóság eleven jegyeit, az őrszemek árnyát a falra vetíti. A rab-létben eszerint a fény nem nyer pozitív jelentést. Csak "az enyhet adó" álomtól - mely legalább gondolatban megszabadítja a foglyokat - fénylik, válik derültté az alvók arca. Ehhez az oppozícióhoz kötődik szorosan a valóság és álom egybejátszása. Az előbbi rémségeitől csak az utóbbi ad lehetőséget a menekvésre. A felismerés ihletéből merítő költő, ha nem is az álom, de rokona, az emlékezés, az emlékek megidézésében keres oltalmat. Az otthon (értsd: Magyarország) képének öt soron keresztüli kivetítése drámai hatású: "Szerbia vak tetejéről" (fent; jelen) repül a képzelet a medencében elterülő "búvó otthoni tájra" (lent; múlt), melynek esetleges meg nem léte ad aggodalomra okot. A haza meglétének bizonytalansága a magyarság, a kinnrekedt munkaszolgálatosok s az anyanyelvén író költő egzisztenciális kérdése is, felvetődik a visszatérés és a versírás értelmének megkérdőjelezése ("Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?"). Az igazság hordozói, a levelek helyett rémhírek szállnak a táborban, így forrnak össze a táborlakók újból, ismeretek híján, vakságukban. A költő rövid de érzékletes helyzetképekben, szinte naturalisztikus hűséggel jeleníti meg életkörülményeiket s a higiéniai állapotokat, betűrímmel kihangsúlyozva néhányat: "rongyosan és kopaszon" pihentetik "megtöretett testüket" (máshol "szétdarabolt, lázas test") "szűk helyen", "Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák / ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már". A féreg kifejezéssel nem egy versében találkozhatunk (gyakran a gyökér-metaforához kapcsolódva, alliterációval). Példaképp az Egy eszkimó a halálra gondol című versében 1935-ből ("Mert éjjel fúró férgek árja rémít, / miattuk fekszem ébren én itt, /hideg húsuk érzem húsomban"), vagy a Háborús napló 3. darabjában 1935-1936-ból ("tél jön s háború jön; / törten heverek majd, senkise lát; / férges föld fekszik szájamban és szememben / s testem gyökerek verik át"); a Gyökér későbbi, 1944 augusztusában keletkezett ("Gyökér karján féreg alszik, / gyökér lábán féreg ül" , "Gyökér vagyok magam is most, / férgek között élek én"). A Hetedik ecloga már említett során kívül a második szakaszban ("hernyóként araszolgatván a papíron"), és a negyedikben is ("Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel, / hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben"), mely soroknak valódi élmény szolgáltathat hitelességet. A hexameter a görögországi archaikus kor legkedveltebb ritmusa volt. A megnevezést először Hérodotosz7 használta a Kr. előtti V. században. Jelentése görögül 'hat ütem'. Eredete egy különleges haditánchoz kapcsolódik (kalamae körtánc), amely a támadást és a visszahúzódást utánzó hullámzó mozgásból áll.8 A legkorábbi ránk maradt, írásos görög művekben, a homéroszi eposzokban alkalmazott - szabályos és szabálysértő hexameter fajtái közül Radnóti a 36 sorból összesen 18-ban elevenítette fel valamelyiket. A létező nyolc szabályos homéroszi hexameter közül életre kel a holodaktilikus, mely (az utolsó ütem kivételével) csupa daktilusból áll: Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak - UU | - UU | - UU | - UU | - UU | - U a ritmuskövető, melyben a lábhatár egybeesik a szóvégekkel (itt holodaktilikus sorral kombinálva, penthémimerész metszettel): s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya - UU | - UU | - || - UU | - UU | - U a szapphikus, melyben az első és utolsó láb spondeus: Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet - - | - UU |-UU| - UU |-UU| -U
5 / 77
a periodikus - ütemeit felváltva alkotja daktilus és spondeus (tehát DSDSDS), az antikvitás pásztorjátékainak kedvelt sormetszetével, a bukolikus dierézissel: Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság - U U| - UU |- || - UU| - UU| - s a fegyvertánc-hexameter (DDSDDS): Bomba sem érte talán? S van, mint amikor bevonultunk? - U U |- UU|- || -| - UU|- UU| - A három fennmaradó sorfajta (a spondaikus, melyben az 5. ütem spondeus; a holospondaikus és a lépcsőzetes, melyben az egymást követő szavak szótagszáma emelkedik) ritkább mind a magyar, mind a világirodalomban. Találhatunk egy szabálytalan homéroszi fajtát is, az ún. puha hexametert, melyben (az első, vagy mint itt) a 4. láb trocheus: Rásüt a hold, s fényében a drótok ujra feszülnek - U U| - -| -UU| -U| -UU| -U Több sorban alkalmaz bukolikus dierézist vagy cezúrákat (mint penthémimerész, harmadtrocheusi vagy hephthémimerész metszet), a hidak közül pedig a hellenisztikus korban kötelezővé tett Hermann-hídat (eszerint nem lehet szóvég a 4. láb két rövid szótagja közt): Jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot - - | - - | - UU| - UU| - UU| - U A másik 18 sor ritmikája is kifogástalan, ha szabályszerűséget nem is állapíthatunk meg bennük. Csodálatra méltó egy embertelen világ teremtette embertelen helyzetben fegyelmezett, pontos időmértékes sorokat megcsendíteni. Akárcsak a szavak, a mérték is jelentést közvetít. A forma zártsága tendencia Radnótinál a fenyegetettségérzés, a világ elaljasodásának növekedésével. Egyfajta védelmet biztosít a költőnek, segítségével a tragikumot mintegy eltávolítja, kirekeszti a költészet értékőrző világából, rendezi a széttartani kívánkozó szálakat. Ő maga fogalmazott így egy 1934-es tanulmányában (Jegyzetek a formáról és a világszemléletről): "a formálás utolsó ítélet a dolgok felett"; "egységet teremtés minden széthúzóból". A barakk belsejében szemlélődő költő a költemény kezdő szakaszában a hitvest szólítja meg, s prousti technikával kapcsolja ide őt újból az ódai befejező szakaszban: a cigaretta ízéről tudatába ötlő csók emléke juttatja eszébe szerelmesét, akihez a záró sor végső kiáltását is intézi, a keretes szerkezet által - a kötött versforma és a tábor eleve korlátolt világa mellett - még inkább zárttá téve a vers egészét. A kedves többszöri megszólítása, a monologikus párbeszédek, a leíró részek, a hármas tagolás s a feleségéhez fűzött verszáró vallomás (mely ideidézi Horatius Kibékülés című, Radnóti Miklós által lefordított versének utolsó sorát: "csak véled tudok én halni is, élni is") a műfajt az episztolához közelíti. Sajátos szerkesztéssel és egyben műfajváltozással van tehát dolgunk, melyet megízlelhettünk a theokritoszi idill puritán lélegzésétől a vergiliusi modulációkon, hangnemváltásokon át a modern világ kényszerűségéből adódó tragikus sorshelyzet kiszámíthatatlanul összetett strukturáltságáig.
Szepes Erikának, egyetemi oktatómnak, támogatásáért és önzetlen segítségéért sok szeretettel. 1 Második ecloga, 1941. április 27. 2 Ld. pl. Faludi Ferenc számozott eklogái 3 Szül. Kr. e. 300-ban, Szicíliában 4 Szül. Kr. e. 70-ben, Észak-Itáliában 5 Szerb Antal, A világirodalom története, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1962, 83. l. 6 Szepes Erika, "mint fatörzsből gyönge ága". Radnóti Miklós baráti köréről= R. M. és kora, szerk. dr. Gordon Győri János, ELTE R. M. Gyakorlóiskola, Bp., 2003., 228-240. l. 7 Hérodotoszt (Kr. e. 485-425 körül) a történetírás atyjának szokták nevezni. Halikarnasszoszban született; sokat utazott, Athénban telepedett le, majd Dél-Itáliába vándorolt. /SZERB Antal, A világirodalom története, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1962, 45http://vilagszabadsag.hu/1/hu/ 8 Szepes Erika-Szerdahelyi István, Verstan
Nagy Dorottya Kontra
gondos középen N-nel én hogy máshol legyek holt remény körbefog sok száz szénkeret hol szeretők hol vérebek száguldásom ó végtelen ha állok oly nagy félelem udvaromon csend apa ül emléktócsa körérepül most meg jön mások kételye égbolt repesztő térzene kopognak nálam követek vastag falakon bőr remeg kimaradnék ez ennyi csak ott hagyott játék vasharag a gyermek délre költözött bilincsébe egy nő szökött régi polcomat szétverem légörvény minden éjjelem másik tájak felé futok tizenhétszer megfordulok
Novák Valentin Megfésült felhők
Megrázta üstökét a Nap Fej... kupola--freskó alápereg... (Rokokó-káosz ősmestere.) Angyalszárny, korpa, félistenek... Oszlopfotel - toposzkényelem. Simeon haja, mint dór-redő grádics-megértés szintjéig omlik, hol bugyog embervelő... Jólfésült báránygyapjainkból most pikkelysömörös bőr szitál. Inog a Dekkán, és ind hó hull vég-rágát rezeg hamis szitár. Szádu farkát nyújtja sziklakő... Hamu-haján halott fényt temet. Tűzistenítő mormolásban sohamegnemértésrettenet... Tíz évig állt, és lóként aludt. Semmit őröltek gyomor-malmai. A jólfésült felhők nevették táltos lovak szabad almai. Püffög a dob. Önhaján lemászik más-tudatából kikelt fiók'. Négynegyed-isten technót teremt, medve-kultos eső-dáridót... Pentaton emlék - öt hang a tét. Jól variál benned a főzet. Kiürülten alszol száz napig, s korpáll a jólfésült tetőzet... Figar-olló csattog a fülnél, burák zümmögik a létkórust... Sampon, zselé... Buzi hajszobrász teremt diszkófénynek szánt Hórust UV-ben hó: garnier-korpa. Nehéz haj, varázspálca-farok, és nincs többé újjászületés nem voltam, de végeszakadok...
Payer Imre Az érvényes állapot
A végtelen alagútszerű szerelvény rázkódik a végtelen alagútszerű útvonalon. Nem egyik ponttól a másikig, ez nem szakasz, ez maga az érvényes állapot. Nézd, érezz bele hosszan - köd, sötétség, huzatos utazás -, ahogyan rázkódik. Húzódzkodj össze. Ez az érvényes állapot. Legyél, mint a kvarc. Köd, sötétség. Huzatos utazás -
Payer Imre "Szabad" haiku
Horpadt szó. Üres hordó. Foszlóban róla az abroncs. "Szabad."
Polgár Ernő Monológ
Sokan várakoztunk a háziorvos rendelőjének várótermében, amikor görbebotjára támaszkodva egy idős hölgy lépett be. Az egyik padon sikerült neki még helyet szorítani, hálás volt érte, s mielőtt helyet foglalt volna, megpróbálta levetni télikabátját, aminek stílusa, a gyapjú anyaga, színe, szabása és prémgallérja a réges-rég letűnt ötvenes éveket juttatta eszembe. Gyermekkorom szereplői elevenen élnek az emlékezetemben, s ők hasonlóképpen öltözködtek. A súlyos és meleg kabátot lesegítették róla. -Jaj! Jaj! Jaj! Köszönöm! - a hölgy kifújta a levegőt és leült. Nyolcvan fölött lehet, gondoltam, s a földi léttől már elbúcsúzott, nyolcvanhárom éves koráig aktív és erős, közben mégis "vagonszindrómában" szenvedett apám jutott eszembe. A görbebotját maga előtt tartó, kezeit azon pihentető hölgy mély lélegzeteket vett, s maga elé meredve beszélt, beszélt, beszélt... Szavait, mondatait lassan, kulturáltan, pontosan és választékosan illesztette egymáshoz. Csend lett. Egyre mélyebb és feszültebb csend. - A harmadik emeleten lakunk!... Nincs lift! Lassan jövök lefelé... Fölfelé sokszor fél óra is kell!... Az az ember gonosz! Nem szeret bennünket!... Egy ideig jött utánam... aztán rám kiabált... Büdös kurva!... Mikor döglesz meg már?... És kikerült... megelőzött... visszanézett, csak úgy villogtak a szemei, s akkor mondta... Vén szar! ...Miattatok üres a nyugdíjkassza!... Elpusztíthatatlanok vagytok!... Nem tehetek róla!... Lassan tudok csak menni!... Érszűkületem van... Gyógyíthatatlan!... Nyolcvanhat éves vagyok... a fiam az egyetlen vigaszom... Hétvégeken mindig eljön... s azzal vigasztal... Mama, nem biztos, hogy tudja, hogy zsidó vagy!... Mert a fiam - ahol csak tudja - letagadja, hogy zsidó... A házban sok gonosz embert lakik... Ő is, aki bánt... Tüntetésekre jár!... Felismertem a televízióban... A házban szűk a lépcsőház... liftet építeni nem lehet... Falon kívülre szerelt lift pedig nagyon drága lenne... A ház eredetileg két emeletes volt... de a háború alatt bombatalálat érte... s a felszabadulás után... amikor az élet újra elindult... és elő lehetett jönni a pincékből... házat elkezdték újjáépíteni... és ráépítettek még két emeletet... s akkor kerültünk mi a harmadik emeletre ... de a háború előtt a másodikon laktunk... A trianoni döntés után Erdélyből menekültünk Budapestre... nevünket mi már akkor magyarosítottuk... Nagybátyám, aki ügyes és gazdag ember volt... keresztény anyakönyvi iratokat szerzett... - Mintha apám történetét hallanám! - gondoltam. S ilyen drámaian felépített és előadott monológot ritkán hall az ember még színházban is! -Édesanyám a nevét Reichről Gazdagra változtatta... A reich német szó és gazdag a jelentése... Így menekültünk meg az életveszélytől... A pincében laktunk... de a zsidó férfiakat könnyű felismerni... körül vannak metélve... Apám gyakran visszament a lakásba... nehogy meglássák... meg azért is, hogy becsukja az ablakokat... Amikor légiriadó volt, az ablakokat ki kellett nyitni és rohanni le a pincébe... Nagyon szerette anyámat... s hogy a mama bombázás után ne fázzon a lakásban... mindig hamarább felment, és amikor éppen a hálószobában csukta be az ablakot ... s házat bombatalálat érte... ... apámat anyám holtan fekve találta az ablak előtt... Én apámra ütöttem, ő is magas kort élt volna meg... Erős ember volt... Én nem voltam velük... féltem a bombázástól... Hallottam, hogy a németek... minden menekülőt felvesznek a Székesfehérvárra menő úton... Ott álltam... egy teherautó megállt... tele volt sebesült német katonával... A szívem úgy zakatolt, hogy majdnem kiugrott a helyéről... Megkérdeztem tőlük németül, hogy elvisznek-e?... Nem vittek el, mert egy közeli német katonai kórházba igyekeztek... Vártam tovább az út szélén... Nemsokára egy másik német teherautó állt meg, azt mondták... Wir fahren nach Weißburg... Ami Fehérvár!... S felvettek... Egész úton úgy hallgattam, mint a sír... Szerencsére ők sem kérdeztek tőlem semmit... Fáradtak voltak... többen aludtak... Székesfehérváron cselédlány lettem... először egy gonosz asszonynál... de aztán a piacon megismerkedtem Bábel Izabellával... egy svájci asszonnyal... akinek az ura katona volt... Ő vett át engem, s alkalmazott... De hamarosan rájött, hogy zsidó vagyok... s nem árult el... Szeretett engem... Jó volt nekem nála... Az ura nem jött haza... ő sem élt sokáig a háború után... Amíg tudtam, egész életében jártam a sírjához... Olyan jó rágondolni! -Ezt a nevet el kell majd küldeni a Yad Vashem Intézetnek! - mondtam a hölgynek, de nem folytattam, mert én kerültem sorra, s beléptem a rendelőbe. Az orvos látta rajtam, hogy meg vagyok rendülve, meg is kérdezte, mi a baj. Gyógyszert írattam, a recepteket a nővér kinyomtatta, már csak az orvosnak kellet azokat aláírni. Ezért kérdezte meg, hogy mi a baj. Elmondtam. S megígérte, hogy legközelebb, amikor találkozik a hölgy fiával, leírja a székesfehérvári asszony nevét és adatait, elküldi Izraelbe, hogy ezt a nevet beírják az Igazak Könyvébe.
Reményik László Felvert por
I. rész 1. Hiába villódzott az égbolt megannyi lámpása, csodálatos ragyogásukat eltakarta a felhőpaplan. A határban a kalászosok már szárba szökkentek volna, de sarjadó leveleiken egy csepp harmat sem volt. Pedig nagy szükség lett volna az éltető vízre: ötödik aszályos évét élte a természet. A végeláthatatlan táblák a falu szélén kezdődtek. A termőföldektől egy földút és egy magányosan álló, égig érő nyárfa választotta el a szélső házat. Kerítés nélkül bújt meg, az udvart elhanyagolták. Ablakai közül csak a kisszobáé volt nyitva. Hűs levegő áramlott a gyermekszobába, ahol egy vékonyka kislány aludt az ágyon. Összegömbölyödve, mint egy macska lapult meg a paplan alatt. Egyenletesen lélegzett, és bár nyugodtnak tűnt, olykor mégis összerezzent, és halkan nyöszörgött egy rövidet. Összegömbölyödve, mint egy macska lapult meg a paplan alatt. Egyenletesen lélegzett, és bár nyugodtnak tűnt, olykor mégis összerezzent, és halkan nyöszörgött egy rövidet. Az egyszerűen berendezett helyiséget az ágyon kívül egy asztal, a hozzá való szék és egy vetemedett ajtajú szekrény próbálta lakályossá tenni - eredménytelenül. A falak sápadtságát semmi sem oldotta. A mennyezetről lógó csupasz villanyvezeték műanyag foglalatban végződött. A feltűnő sivárság egyáltalán nem zavarta a csöppséget, Akit csupán a fekhelye végében álló egykori porszívósdoboz érdekelt. A játékai voltak benne - nem sok, de csak ezekkel tudta legalább némileg oldani a magányos, egyformán eseménytelen napok sivárságát. Ha netán betért volna hozzá valaki, hogy a kinti világról kérdezze, bizony nemigen tudott volna mit mondani neki. Kakas kukorékolása verte fel az éjszaka csendjét, és mintha a ház nyugalmát is megzavarta volna. A nagyszoba ajtaján panaszos monológ foszlányai szűrődtek ki - mintha egymagában méltatlankodott volna a férfi. De nem: felesége is ott volt, és egykedvűen hallgatta. Nem először alakult így az életük, de most utoljára. Sarkig tárult az ajtó, és feldúlt arccal lépett ki rajta az apa, telepakolt sporttáska húzta a vállát. Sietősen indult a kijárat felé, csak a gyerekszoba ajtaja előtt torpant meg egy pillanatra. Aztán öles léptekkel kisietett. Egy fuvallat összekoccantotta a gyermekszoba egymást fedő, résnyire nyitott ablakszárnyait. Erre a harmatgyenge zizzenésre ébredt fel a kislány. Mocorgott kicsit a szalmazsákon, és már éber is volt, mintha nem is a legmélyebb álmából ocsúdott volna. Mintha lenne még ott vele valaki? A szokásosnál jóval élénkebben figyelt, de hiába hegyezte fülecskéjét, mit sem ért el vele. Mégsem fogta el a félsz. - Hol vagy? - suttogta. Türelmesen várt, de nem érkezett felelet. Váratlanul elkapta a hév. - Úgyis rád találok, te rejtőzködő! - kiáltotta. Felült az ágyban. Törökülésbe kuporodott, eligazította maga körül a paplant, kezét összekulcsolta az ölében. Fejét makacsul körbeforgatta. - Meg akarlak találni! - mondta meglepően határozottan. - Itt vagyok! - szólalt meg a Hang. Fogalma sem volt róla, honnan hallja a választ. Mintha egyaránt szólt volna a szekrényből, az asztalfiókból, az ágy alól, a dobozból és a falakból. Merev arcvonásai lassan felengedtek. - Nagyon vicces vagy, te Hang! Mintha valahonnan belülről szóltál volna, de mégis kívülről hallak. Hogyan csinálod? - Nem rajtam múlik, hogy épp honnan hallasz engem. - Hát akkor kicsodán? - Csakis terajtad! Az emberpalánta egy kukkot sem értett az egészből. Nem is vicces ez a Hang, hanem egyenesen bolondos. - Az meg nem is olyan nagy baj, legalább tréfálkozom vele egy kicsit! - gondolta. - Ha meg tudsz szólalni, akkor valamikor meg is kellett születned. Igaz? - Biztosan úgy van, ahogy mondod - gondolkodott el a Hang. - Fogadjunk egy kérés teljesítésébe, hogy április elsején születtél! - kacagta el magát a gyermek. - Telitalálat! - jött a válasz minden habozás nélkül. - Nyertem, nyertem! - ujjongott az apróság, és önfeledten tapsikolt. - Akkor teljesítened kell egy kérésemet! - robbant ki belőle boldogan. - Igaz? - A fogadásunk szabályosan megköttetett. Te nyertél. Várom a kérést! A lányka átszellemült arcáról egyszeriben eltűnt a mosoly. Most mit is kérjen? - Légy egy kis türelemmel, te Hang! Nem olyan könnyű kitalálni, mint ahogy elképzeltem! - Gondolkozz nyugodtan! Ráérek. - Valóban? - ráncolta gondterhelten parányi homlokát. Némán peregtek a percek. Arcára egyszer csak visszaköltözött a mosoly. Meleg hangon szólalt meg. Azt kérem tőled, te Hang, hogy most azonnal változz át egy igazi, hűséges kutyává! Méghozzá olyanná, hogy akár a tenyeremben is elférj! - Itt vagyok! - vakkantotta válaszul valaki. - Ha akarod, máris kézbe vehetsz! Jobbjával előrenyúlt a kislány, és hamarosan rátalált a kutyára. Vele szemben ült, a paplan tetején. Bal tenyerébe vette, és érzéssel végigsimította a fejétől a farkáig. - Mi a neved, kiskutyám? - Nekem nincs olyan - felelte szomorúan a kutyus. - Nekem is csak annyit szoktak mondani idehaza, hogy gyere ide! - suttogta megértően a lányka. Ennél azért mégis csak többet érdemelnék, azaz érdemelnénk! Igaz? Tényleg, te honnan a csudából érkeztél ide hozzám? - Egészen pontosan magam sem tudom. Csak bolyongtam a nagyvilágban, mint aki keresi az igazi helyét, de még nem találta meg. - Megvan, megvan! - rikkantotta a gyermek. - Ugyan, mi lenne meg? - Hát mi más is, kiskutyám, mint a te becsületes neved! Szerintem nagyon is rád illik! - Ne csigázz tovább! Bökd ki végre! - A neved Kóbor lesz! - jelentette ki ünnepélyesen az apróság. Elmélázva, hosszasan meredt maga elé a kutya. - Ez a név úgy passzol rám, mint a saját bundám. Ilyen gyorsan és leleményesen csak olyasvalaki képes nevet rögtönözni... - emelte tekintetét a csöppségre. A pirkadat első sugara szűrődött be az ablakon. A kislány alakja fokozatosan rajzolódott ki a sötét háttéren. Kóbor eltűnődve nézte a leányka üres tekintetét, és szíve erőset dobbant. - Tudod mit? - nyalta meg a parányi tenyeret. - A te neved pedig Hajnalka lesz!
Rigó Béla Erika köszöntő, vagy amit akartok/tunk
Kedves ünneplő társak! Nagyasszonyunk tiszteletére - szilikózist kockáztatva - előástam egy premier előtt kézirattemetőbe került musicalemet. Ebből kiválogattam egy tucat betétdalt. Közülük talán egyet ismerhet Erikánk, de arra se fog rájönni. Kérem kötetünk bölcs szerkesztőit, ha bármelyik mű még a többiek által meghatározott átlagszintet sem éri el, akkor küldjék el a ... Nirvánába. Zenés játékom egyébként Zalka Máté Hadifogoly című sokórás (színielőadásnak is felfogható) szófosás céljából készült színművének felhasználásával készült. (Az akadémia levéltárában található kéziratot rajtam kívül csak Földes Péter kölcsönözte ki anno, de saját bevallása szerint több helyen csupán átlapozta.) Utólag sajnálhatom, hogy beleszédültem a szövegtengerbe, amelynek a szerepeit - a szintén rögzített szerzői szereposztás szerint - valószínűleg a hősök mintájául szolgáló foglyok játszották (volna?). Róluk Markovits Rodion Szibériai garnizon című könyvében is olvashatunk. El kellett volna döntenem, dokumentum drámát buherálok-e, avagy a korabeli orosz zenés színház betétdalainak divatját követem. Így aztán egy túlzsúfolt masszát kaptam, amelyet addig írattak át velem, amíg én is megutáltam a végeredményt. Most lenne itt az ideje egy újra feldolgozásnak. Legalább a vörösökre vonatkozó igen éles megjegyzéseket nem kellene szemérmesen kigyomlálni. Zalka Máté viszont méltatlanul feledésre ítélt kalandhős. Neki valóban három élete volt, ehhez szükséges három - teljesen törvényesen birtokolt! - névvel. Az első élet a tunyogmatolcsi zsidó kocsmáros legkisebb fiáé, akit már lehetett taníttatni, ezért aztán a tiszti hadifogoly lágerben vészelhette át az első világháború legzivatarosabb éveit. Amíg a bakák a - más aspektusokból ismert - szibériai kényszermunkával voltak elfoglalva, a tiszt urak kellő napidíjjal ellátva kulturális tevékenységgel is enyhítették fogságuk unalmát. Frankl Bélának Zalka Máté először írói álneve volt. Aztán ezen a néven lett legendás partizánparancsnok, hiszen a vörös kozákok szívesen fogadták el vezérüknek a dzsentri huszártisztet, mint a zsidó kocsmáros gyereket, aki a kocsma elé kikötött lovakon tanult meg lovagolni. Aztán jött a spanyol polgárháború. Ott Zalkából Lukács Pál tábornok lett, akinek halálmegvető bátorságáról legendák szóltak. Ennek a hősiességnek prózai alapja volt: ha Zalka ép bőrrel ér haza, Gerő Ernő följelentésére agyonlövik, és a családja lágerben végzi. Egy hősi halottnak legalább a családja biztonságban van. (Sajnos a nóták erről nem szólhattak, ezt még pótolni kell.) Monarchia valcer
Volt egyszer kék ég. Ragyogott napfény reánk. Volt egyszer békénk, és volt egy Monarchiánk. Volt alkotmányunk, császárunk, agg és komor: pártában lányunk,
6 / 77
volt diszkrét tömegnyomor. Volt tisztes polgár, kávéház és kupleráj... Volt házioltár, kivétel alól szabály. Volt ló, parádé, volt mundér, kék és veres. Pisztoly vagy spádé. Rudolf és Redl ezredes. Volt gyár és bánya. Részvény és madzagvasút. Zászló. Kokárda. Volt Garibaldi, Kossuth. Volt könny: hiába csináltunk ribilliót. Ámerikába így küldtünk ki milliót. Volt házunk, álmunk. Volt Párizs (át Berlinen); Szentpétervárunk... Volt valcer, volt bálterem. Volt boldog óránk, egymásba simult kezünk. Volt Európánk. Most őrá emlékezünk.
Hadifogoly fohász
Add vissza, Uram nekem Évát! S a bordáimból vedd el a hiányt! Nélküle nem nézhetek én rád. Nélküle nem verhetsz tovább. Évekig a nevedben öltem, évekig csak öltem a neved. Békét adj földön és a földben, És az égre szivárvány jelet: Hogy teremtenél, teremtenél megint, Uram, legyen remény ezen a két kerek hatalmas, életet mosolygó féltekén! A mindenséged megtagadva, új bölcsességgel bólogatva új emberképet új magadra teremtenél, teremtenél! Ó, add, ha az vagy, aki voltál, vissza már mit nem adhatsz nekem! Évekig puszta volt az oltár, s puszta ágyon forgott kedvesem, míg lassan másokká felejtett. Meggyötörtem másokat ezért. Add, hogy még odatérdepeljek Égbe rúgott lábai közé! És teremtenék, teremtenék! Ó, add, Uram kezembe még Az két szép kerek, hatalmas, életet mosolygó féltekét! A mindenségem megragadva, az ülepemmel bólogatva új emberkéket új szavakra teremtenék, teremtenék!
Nadrág-agitka
A nadrág egy holmi. Szükségletre lehet föl-le tolni, és nyitni fentebb kívánság szerint a nadrág az jellem. Férfiasan megfeszül az elven, s a gyávaságunk terhe benne ring. A nadrágon két út vezet, most ez dönti el végzeted, mert kétfele indul a láb így egyszer csak nem megy tovább. Balra vagy jobbra: dönt el mi a jó! Vagy a fejed is csak nadrágba való. A puskát, a puskát dobd el, hogyha úgy muszáj, és fuss hát! Majd igyekezz, hogy új fegyvert ragadj! Ám a nadrág, a nadrág Megbosszulná, hogyha cserben hagynád: éked kékkel spékelné a fagy. A nadrágon két út vezet, most ez dönti el végzeted, mert kétfele indul a láb így egyszer csak nem megy tovább. Balra vagy jobbra: dönt el mi a jó! Vagy a fejed is csak nadrágba való. A nadrág az nadrág. Hagyomány, mely ősöktől maradt rád, nemességed, mely óv és kötelez. A nadrág az szellem, és mit tehetsz a szellemtettetek ellen! Addig élsz míg föl van kötve ez. A nadrágon két út vezet, most ez dönti el végzeted, mert kétfele indul a láb így egyszer csak nem megy tovább. Balra vagy jobbra: dönt el mi a jó! Vagy a fejed is csak nadrágba való.
Finálé
Ülünk és hallgatunk. Az út előtt egy pillanatra hallgatunk. Mert nem tehettünk semmi mást, hát hallgatunk, míg úgy nem fáj, hogy már indulni kell. Tudjuk, hogy meghalunk. Az út előtt már tudjuk azt, hogy meghalunk, de addig mindig valakiről hallgatunk, a csöppnyi csöndbe őt temetjük el. Mindnyájan elmegyünk. Minden percben mindenhonnan elmegyünk, életünk is úgy fogy, mint az énekünk, míg mellkasunkban megszorul a hang. nem kérdjük, merre tűnt... Nem kérjük, hisz tudjuk azt, hogy merre tűnt, és tovább csak szívverésünk verje, s künt bólogasson rá az estharang.
Tükör ária
Szép vagyok, bennem ez a lényeg. Rajtam csillognak a fények. S terjed az a nézet, hogy én vagyok a végzet. Illik is rám a szerep, Mert pontosan ugyanilyen testről álmodott valaha sok festő, akiket nem ismerek. Én csak magamat festem szépre és szebbre tovább... Mondd meg, gyönyörű testem: hasonlítok-e rád! Hasonlítok-e rád? Hasonlítok-e rád? Bennem a látszat az érték. Centire pontosan mérték testem száz adatát. Nézd meg jól legalább! Én ölelésben mérem, mennyit ér a világ, míg csak lüktet a vérem... Hasonlítok-e rád? Életem csupa csoda, kellem, mióta bimbózik a mellem. Csípőmben a szellem. Mit tegyek ez ellen, nem hallgat senki se rám! Engem mindenütt csak néznek. Mindent a szemnek... és a kéznek! És ami kell ez után... Majd ha végleg elestem, és a kukacok hada rág, mondd meg gyönyörű testem, hasonlítok-e rád! Hasonlítok-e rád? Hasonlítok-e rád? Bennem a látszat az érték. Centire pontosan mérték testem száz adatát. Nézd meg jól legalább! Én ölelésben mérem, mennyit ér a világ, míg csak elfogy a vérem... Hasonlítok-e rád?
Köpködős
Mert voltak mindig nagy viták, Ez mondott b-ét utána a-t, s a válasz érv, ha elfogyott, hát köptek még egy jó nagyot. Mert akit elöntött a hála, annak csurogjon a nyála, és aki félve lapul, jobb, hogyha nyelni tanul; ám, hogyha túlvagy a lakomán, köpj az egészre, komám! Hiszen egy rég volt ősköpet előzte meg a jöttödet, s fogad, ha majdan ott hagyod, végül is köpsz majd jó nagyot. Mert akit elöntött a hála, annak csurogjon a nyála, és aki félve lapul, jobb, hogyha nyelni tanul; ám, hogyha túlvagy a lakomán, köpj az egészre, komám! Ezért ház mindig köpni kell, Ha van miért, lesz mivel. Mert így nem érhet semmi rossz. A mennyből is csak köpni fogsz. Mert akit elöntött a hála, annak csurogjon a nyála, és aki félve lapul, jobb, hogyha nyelni tanul; ám, hogyha túlvagy a lakomán, köpj az egészre, komám!
Bakaima
Szántottál, Úristen, arattál, Úristen, tarló földed hátán maradtál Úristen! Csépelted magodnak, csépelted magadnak pergő szemeinket, hogy meg is fakadnak. Szemünkből öntözzük a földet. Téged vetünk bele, testvér! Hallgatjuk, hajt-e már a szíved vérszínű csillagos virágot. Szántsál hát, Úristen, Bántsál hát, Úristen, srapneles meződbe hullassál, Úristen! Vetésed megjárjad, Patkóval megvágjad, szuronyhegyeiddel bé is boronáljad! Szemünkből öntözzük a földet.
7 / 77
Téged vetünk bele, testvér! Hallgatjuk, hajt-e már a szíved vérszínű csillagos virágot. Vetettél, Úristen, Vétettél, Úristen, árkaid aljába letettél, Úristen! Vermeljed fagyásig rabjaid rogyásig; maradunk mi mégis új feltámadásig. Szemünkből öntözzük a földet. Téged vetünk bele, testvér! Hallgatjuk, hajt-e már a szíved vérszínű csillagos virágot.
Az Isten halni tanul
Ősszel a behívókat hozták, árokba hullott sok legény. Egy nap az Istent besorozták, tábori lelkész lett szegény - Halleluja! - dúdolt az Isten. Tábori lelkész lett szegény. - Az én apám egy görbe ács volt. Az én anyám is vinnyogott. Az én apám mennyboltot ácsolt, vasszeggel vert rá csillagot. Nem bírta sokáig az Isten, a gyilkolásból félreállt. Csendőrök csípték nyakon frissen, fejére bíró kért halált. - Halleluja! - dúdolt az Isten. Fejére bíró kért halált. - Az én apám egy görbe ács volt. Az én anyám is vinnyogott. Az én apám mennyboltot ácsolt, vasszeggel vert rá csillagot. Két baka kísérte a hegyre: - Bal, jobb! Megy ez majd! Csak tovább! Gyöngéden támogatták egyre Puskatussal az oldalát. - Halleluja! - dúdolt az Isten. - Bal, jobb! Megy ez majd! Csak tovább! - Az én apám egy görbe ács volt. Az én anyám is vinnyogott. Az én apám mennyboltot ácsolt, vasszeggel vert rá csillagot. Míg a sok asszony kinevette csontjáig rongyos ülepét, ketyegő szívét elővette, nézte, mennyi van hátra még. - Halleluja! - dúdolt az Isten. Nézte, mennyi van hátra még. - Az én apám egy görbe ács volt. Az én anyám is vinnyogott. Az én apám mennyboltot ácsolt, vasszeggel vert rá csillagot. Ott mindent megbocsátott tüstént, botladozott és térdre hullt... így történt, az ítélő Isten egyszer halni is megtanult. - Halleluja! - dúdolt az Isten. S egyszer halni is megtanult.
Jövendölés
Harminc év múlva, ha visszatérünk, ezerkilencszázötvenet érünk, vár ezredéves szép hazánk, tárt karral népünk és bölcs vezérünk, harminc év múlva, ha visszatérünk, s pártában híven még aránk. Harminc év múlva, ha visszatérünk, egy kiskocsmába rögtön betérünk, lesz ott magyar bor, nóta, lány, majd akkor mindent ott akkor elmesélünk, harminc év múlva, ha visszatérünk, hogy lett a férfi veterán. Harminc év múlva, ha visszatérünk, Szép nagyra megnő majd a kövérünk, s addigra megjön az eszünk, és nadrágunkba bár alig férünk harminc év múlva, ha visszatérünk, de a bőrünkben megleszünk. Harminc év múlva, ha visszatérünk, Kiderül mindjárt, hogy mennyit érünk, és amit érünk, az mit ér. Mindent csak rangban, aranyban mérünk, harminc év múlva, ha visszatérünk, s bérünké válik mind a vér. Harminc év múlva, ha visszatérünk, ha lesz hová, és hogy ha élünk, s ha egybevág e két eset, lesz új hazánk, amit ígérünk, harminc év múlva, ha visszatérünk, mi, túlélők és győztesek.
Lapostetű
Nagy szerelem volt, s lett a vesztem. Nyugtom nem volt egy percre sem. Akkortájt nem is szeretkeztem, csupán törvényesen. Mégsem kerültem el a rosszat, kivert sok furcsa, sanda seb. Orvost nem hívtam, vakaróztam. Az mégis csak kényelmesebb. Mert mit számítanak a tények? Jegyezd meg, mindig fő a lényeg! Ne kiabáld el, inkább restelld, hogy néha viszket, néha fáj nagy érzelmekkel is megeshet. Csak vakarózz és absztrahálj! Nagy szerelem volt, bár ma tudjuk, hogy nem túl nemesveretű. Szifilisz jutott a nagyoknak, nekem lapostetű. Nem vitatkoztam, nem ítéltem. Békét akartam legalább, hisz holnap is csak együtt élünk... vakaróztam csendben tovább. Mert mit számítanak a tények? Jegyezd meg, mindig fő a lényeg! Ne kiabáld el, inkább restelld, hogy néha viszket, néha fáj nagy érzelmekkel is megeshet. Csak vakarózz és absztrahálj! Csak vakarózz és... csak vakarózz és... csak vakarózz és absztrahálj! Csak vakarózz és... csak vakarózz és... vakarózz, hogy ha fáj! Harsog a szél, ahol tekergek, vakarózik a föld szegény, s én meglapulok kémények, erdők óriás szőrszála tövén.
Örömpolka
Véget ért a háború, és itt a győzelem, itt a győzelem, itt a győzelem. Most vidáman polka táncban kergetőzz velem, kergetőzz velem, kergetőzz velem! Mert aki ezek után nem boldog, az le se moshatja a szennyfoltot, hogy nem is örül úgy a békének, és a győztes képének. Éljenek hát, éljenek hát, mind a győztesek, mind a győztesek, mind a győztesek! Esküszöm, ha rajtam áll, majd én is az leszek, én is az leszek, én is az leszek! Erkölcse soha sincs a vesztesnek, már nagy hiba az, hogy vesztes lett, és ezt akárhogy is érték el, mindig a győztes értékel. Megfogadjuk mindahányan győztesek leszünk, győztesek leszünk, győztesek leszünk! Nagy pohárral, nagy kanállal Úgy iszunk, eszünk, volt elég eszünk, hát iszunk, eszünk! Béke fest az egünkre most kéket, békében építjük a vasnépet, vaskoponyába a gőzelmét, gőzelmék új győzelmét.
Utószó
Aki háromszor állt, aki háromszor állt falnál és lőttek, de nem talált; aki háromszor állt, aki háromszor állt, másodszor azt hitte, mennybe szállt; aki háromszor állt, aki háromszor állt, az már látott halált, az már látott halált. Aki háromszor ölt, aki háromszor ölt, Először ő is a földre dőlt; aki háromszor ölt, aki háromszor ölt, másodszor győztes volt, tündökölt; aki háromszor ölt, aki háromszor ölt, azt már várja a föld, azt már várja a föld. Aki háromszor élt, aki háromszor élt, az elsőt nem adta semmiért; aki háromszor élt, aki háromszor élt, másodszor tudta már, hogy miért; aki háromszor élt, aki háromszor élt, az végül mindenkiért... az végül mindenkiért...
Sebők Éva A vendég
Valaki jött - s noha rendet raktam előtte: véletlenül kinn maradt a lelkem hagytam-felejtettem lelkem galambocskám: a csücske kilógott-világlott - visszagyömöszöltem gyorsan az illető nem tette szóvá - fő a tapintat nyilván tudta hogy valami intimről van szó - persze arról hogy mennyire intim sejtelme sem volt - én pedig - Parancsolj kérlek mint ki nagy veszélytől menekült meg - megkönnyebbült sóhajjal beszivaroztam a kávét
8 / 77
Szarka István Szókép
Tőlem-egész a Hús-vér s alkotom égi Mását: a legszebb metafóra... Míg csak adatik vélük, édes lét akvamarin áramaiban úszom kellemes arcom felé, szépidő-felhőm résén ő röpülésük röptet, s embervilágnyi nászágy forrásliget-füvében vélük sokszorozódom. Megértik majd a szörnyek, hogy nem megy nélkülük, nem. (Június 21.)
Szarka István A mammutfenyők álma
Két tömör torony párban él a tájban, a nyárban, az ezerévben, a televényben, az áramlásban, a kékben, a fényben. Mammutszerelem balzsamában két pántlikás lovacska párban - gazda sehol - lenn dobrokolgat, meg-megáll kettős lószobornak. Szépséges, ölnyi farkuk megejtőn csápol, és iszonyodva a simogatástól hónaljba bújnak némi veregetésre. Bogár, madár még. S pici szél születése. Puha kérgünk a bántást elnyeli. Balzsamos sebek csorognak. Emberi. (Július 24.)
Szerdahelyi István Enigmatikus tanka Watteau modorában 1974-ben
Gonosz gáztűzhely s férjzord pléhhamutartó mögött az ablak: Colombina s Pierrot verőfénymesszeségben.
Turczi István Nyitány
-esemény előtti verstabletta neoromantikus felhangokkal -
Még üresek a máskor zsúfolt széksorok, A Hang előtt még a csend recseg-ropog, Csak hangolás, csak zsongó félhomály; Partitura szisszen, a végső jelre vár. Mazeppa, Pique Dame, tavi melódia, Holdfényben pácolt nyitányfantázia... Az persze túlzás, hogy a gigerli hold Jött, lát, győz és mindent megold, Hisz egy kopott pulpitus kellős közepén A beteljesült vágy csak meglódult remény: Messziről látszanak a hangjegy-pörsenések, Szépségnek kevés, ha tánc, ha pontos ének. Kellenek sorsok is, vívódók, karcosak, A publikum szereti, ha a férfi sármosabb. Legyen légyott is, aztán fulladjon kudarcba, A felek vívjanak, keljenek szent harcra. Egyikük legyen a fűbe harapott királyfi, Kiből dramaturg nélkül kell jó mártírt csinálni, A másik törjön az orra alá borsot vagy diót, De kerüljék bölcsen a nyilvános pankrációt. Legyen Tatjána is, csodálatos díva, Nem baj, ha a nyaka már többször ki van szíva. Zengjenek ódákat róla késő korok, S béküljenek össze a derék luksógorok. És ott legyek én is: Turczi, az István, Akárhányadiknak a protokoll-listán, Hogy mondhassam lassan a szerepemet, Melyben Tatjána nem őket, engem! szeret, Bár tudom, a lényeg a részletekben búvik, A nő szerint minden az Anyegin múlik... Igy a történet végén csak könnyek és romok, Azért a szilikon alatt érző szív dobog. Könnyeit az Idő majd lassan felissza, A harmónia végül békítő premissza; Szerelmünk köddé vált, mint tavon a ladik, "kettőnk közül, drágám, te voltál a harmadik."
Udvardy Balázs A zongorista, meg én
Egy durva szobában, egy szétesett kanapé mellett játszik egy bolond és félholt öreg zongorás. Én vigyázok, és lehetőség szerint nem eresztek be egyetlen madarat sem az ablakon. Az öreg játéka komor és együgyű, félek, nehogy könnyű sóhajtásom megzavarja keserű, erős mérgét. Aztán tovább nem bírom, és énekelni kezdek a szobában. Az öreg megáll a játékkal, és a hangomra megnyílik a szíve... Egykedvű elefántok baktatnak ki belőle, mindegyik ormányára immár rászáll egy kismadár. Én tudom, hogy az éneklést még abbahagynom nem szabad, de elakad a hangom... Az öregnek egybeforr a szíve, és tájképet kezd festeni, min a felkelő nap tündököl. Én a zongoristákat eddig sem értettem, de most leveszem a napsugarat a képéről, s boldogan takarom be magamat véle, csak madárénekelte arcom ragyog ki belőle. S ő nem haragszik meg, szeret engem, s képét otthagyva visszaül a zongorához, mely neki rendeltetett.
Udvardy Balázs Egy spanyol lány nevetése
Mint színes lábasok vize, mikor még langyosan remeg, mint fénylő hab a tepsibe' hogyha melléül a meleg, mint csíkos sálak egyike, ha szerelmes nyakán lebeg, miként olvad a hópihe, a spanyol lány úgy nevetett. Tudom, hogy létezik palánta, aki dér köntöst visel, ám a szive napkeltékkel teli, ilyen volt a spanyol leányka, s úgy nevetett, mint egy virág, ha a kalapját megemeli.
Varga Rudolf A legfagyosabb nyár Szepes Erikának
Régen volt. Rég. Rég volt már ekkora. Rég volt már ekkora havazás. Régen dübörgött szívemben ekkora hóesés. Sohamégekkoracsendet. Régen volt ilyen visszhangtalan a megsüketülés. Fagyos hógolyók az évek minden Péter-Pálkor, a napsugarak fogvacogva szállnak, szállnak valami semmibe. Úgy, de úgy süvítenek.
Vilcsek Béla Intellektus és érzelem Szepes Erika: Ördöggolyó
Szepes Erika mindenkit meglepett. Több évtizedes, széles körű elismerést kiváltó verstanászi, irodalomtörténészi, kritikusi és irodalomszervezői múlttal a háta mögött, gondolt egy merészet és életében először szépirodalommal, egy prózakötettel jelentkezett. Ezzel a lépésével óriási kockázatot vállalt. Ha kudarcot vall, könnyen hiteltelenné teheti addigi tudósi tevékenységét. (Hallgathatja az "aki nem tudja, tanítja" s más ahhoz hasonló kaján megjegyzéseket.) Ha sikerrel jár a próbálkozása, akkor meg azt vethetik a szemére, hogy hosszú éveken át miért áldozta fel tehetségét, úgymond, a tudomány oltárán, miért fosztotta meg az olvasóközönséget attól a művészi élménytől, amit az csak tőle kaphat meg. A dilemma feloldása ez esetben is, minden látszólagos nehézség ellenére, feltehetőleg nagyon prózai. Az évek során felhalmozódott külső és belső élettényeknek, történetszilánkoknak a szépírói feldolgozására egyszerűen most érett meg a helyzet, most jött el a megfelelő idő. Most teremtődött - a szerző számára kedves költő, Weöres Sándor meghatározását idézve - "műalkotásra alkalmas kedélyállapot", "megfelelő idegi koncentráltság". Vagyis igazán most köszöntött be az az ihletteli állapot, amikor a műnek - minden mérlegelést félretéve - létre kell jönnie, meg kell születnie. Megszületik hát egy öt kisebb egységből álló nagy prózai kompozíció, amely az író (az elbeszélő) és családja élettörténetének öt meghatározó mozzanatát dolgozza fel. Az öt részegységet talányos cím foglalja össze: Ördöggolyó. Az ördöggolyó, ez a bevezetőből azonnal kiderül, nem valóságos fogalom. A szerző gyerekkorában találkozik vele a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeumban, ahol az az egyik különleges kiállítási tárgy megnevezésére szolgál. A múzeumi darab egy elefántcsont-agyarból kifaragott gömb, amely újabb és újabb, egyre kisebb és kisebb, a kínai mítoszvilág motívumaival díszített gömböket foglal magában. "Ugyanazok a motívumok ismétlődtek minden rétegben - szól a Miért Ördöggolyó? című előszó leírása -, csak más-más elhelyezésben, így a kívülről befelé figyelő a golyó minden pontjáról eltérő képet kapott a belső világból, másfelől érvényesültek a motívumok részletei. Mivel mindig úgy tanultam, hogy a világ gömbölyű, számomra ez a csipkeszerűen áttört, több szintű gömb bizonyosfajta teljességet jelentett már gyermekkorom óta." Az elnevezés a múzeum akkori igazgatójától származik, s csak azok számára bír tartalommal, akik látták a kiállítást. Meg most már azok számára, akik olvasták Szepes Erika könyvét. A kötet első írásában az elbeszélő, itt Dallos Juditnak hívják, egy betörés nyomán szembesül két éve halott apja (a Nagy Fehér Bölcs Doktor) legendás, a családtagok számára mindig is tabunak számító íróasztalának (a Szentélynek) a tartalmával. Megrepedezett radírok, kiszáradt golyóstollak, rég lejárt határidőnaplók mellett megtalálja a nagyapa, egy dunántúli kisváros rabbijának Auschwitzból küldött tábori képeslapját; a rigorózus, de 1944-ben kétezer ember életét megmentő apától, az elhúzódó Bartók-koncert miatti késés miatt bocsánatért esedező, saját kezűleg írott céduláját, óvodás kori üzenőfüzetét és rongymackóját; a harmadikos gimnazistaként az Országos Tanulmányi Versenyen második helyezést elért irodalmi dolgozatának dossziéját. Egy pillanatra feltűnik az elbeszélés során az anya alakja is, mégpedig akkor, amikor férjével éppen az eltérő gyereknevelési módszereiken tűznek össze. S feltűnik a kamaszszerelem emléke is, mely "egy fél Budapestet megrázó öngyilkossággal ért véget" s amelyről az elbeszélő egy zárójeles megjegyzésben azt mondja: "bár tudom, hogy máig nem hevertem ki". Mindezek az előtoluló emlékek a főhősnőt arra indítják, hogy a helyszínre érkező asztalossal örökre elreteszeltesse az íróasztalt, apja "sérült lelkének fiókjait". A címben szereplő tárgy így válik jelképpé. Annak jelképévé, hogy két erős egyéniség, apa és lánya soha nem volt és immár soha nem is lehet képes közelíteni egymáshoz. Az íróasztal - a nemzedékregények mintájára - két generáció, két szemléletmód, kétfajta világhoz való hozzáállás szimbóluma. A második, legrövidebb írás középpontjában szintén egy tárgy, Cofi kabátja áll. Egy zöld-barna-homokszín kockás tweed kabát, mely végigkíséri és mintegy jelképezi az élet és a történelem változásait oly módon, hogy az elbeszélő "megpróbál alászállni tudattalanjába". Az "ételt és ruhát nem dobunk ki" korparancsának megfelelően az ötvenes években előbb az anya, majd a lánya hordja a tweed télikabátot, hogy a hatvanas években kötényruha és mellény készüljön belőle. Egyetemistaként szütyőt vagy tatyót varrat magának az anyagból, nehogy valaha is ruhaként kelljen viselnie ezután. Az elbeszélés időpontjában meg, sűrű szívdobbanások közepette, azt látja, hogy unokája igyekszik a tweed babakabátot kopasz gumibabájára erőltetni. Egyetlen ruhadarab nemzedékeket, sorsokat, korszakokat jelképez, méghozzá egy sajátos, finom, érzékeny, női nézőpontból és látásmóddal. S ez utóbbi már a kötetnek egy újabb rejtett rétege. Azt fiú- vagy férfiember soha nem lesz képes megérteni, milyen nyomorúságos érzés, ha egy gimnazista lányt folyton kék iskolaköpenybe, sötétkék rakottszoknyába és piros pulóverbe öltöztetik. ("A piros színt azóta is csak virágban és paprikában bírom elviselni.") Vagy milyen az, amikor a diáklány alig várja már, hogy kinője a réges rég megunt és elkoptatott télikabátját vagy ruháját. ("Utáltam a tweedet és az összes átalakított ruhát...") Mindenesetre ennek a különleges nézőpontnak és látásmódnak az alkalmazásával a külső, a történelmi és a családi eseménytörténések objektív leírása, szinte észrevétlenül, egy belső, szubjektív narrációval egészül ki. Az elbeszélés személyessé tételét a harmadik, Hozzál magnót című írásban újabb eszköz, a reflexivitás erősíti. Itt ismét felbukkan a korábban jelképesen is eltemetett apa alakja, aki a halálos ágyán magnóra kívánja mondani egész élete csalódottságát, még egyszer utoljára megsérteni és megalázni az őt mindvégig áldozatosan szolgáló feleségét és leányát. A felszíni történéseket ezúttal az elbeszélő dőlt betűvel szedett, afféle tudatfolyamos belső monológjai, belső reflexiói kísérik. Ugyanaz a tény vagy esemény ezáltal kettős fénytörésben ábrázolódik; egyszerre érzékelhetjük a kimondást és annak hatását, a külső és egyre hangsúlyosabban a belső történéseket. ("Apám bántja anyámat, hogy anyám könnyebben viselje az ő halálát, anyám bántja apámat, hogy minden hozzáfűződő érzelmi kötelékét elszakítsa. Teljesen logikus, az emberi játszma pszichológiája érthető, csak éppen teljességgel elviselhetetlen.") S végül a csattanó, megint csak jelképesen, mindezt visszaigazolja. Az apa halála után kiderül, hogy a magnó az ő szavaiból semmit sem rögzített, csupán az anya és a gyermek reflexióit örökítette meg. ("Apám a kazettán is meghalt, anyám tulajdonképpen akkor búcsúzott el tőle igazán. Már a hangja sem élt, nem tudta irányítani többé az utódokat. Hiába vittem magnót.") A negyedik, Tánc című írásban az első novellában felvillanó kamaszszerelem története bomlik ki, méghozzá - ezúttal a hagyományos családregények formai szabályait imitálva - széles kortörténeti, epikus keretben. Az elbeszélés személyessé tételét, éppen a legtitkosabb és legfájdalmasabb ponton, az elbeszélés objektiválása követi. Kortörténetet, ha tetszik, a korszellem érvényesülésének leírását kapjuk, mégpedig a tánc és a zene motívumai köré szerveződve. A tánc címén előadott hajdani "ügyetlenkedés, kettőt jobbra - egyet balra medvetalpcsattogás" emlékének dőlt betűs személyes reflexiója itt a keretet jelenti, hogy azután felidéződjön a november hetedikére az óvodában tanult orosz tánc, a gopak, a zakatolás vagy a kiszorítósdi közös játéka, felidéződjenek az általános iskolás évekből az unalmas (a kötelező Lenin, Sztálin, Rákosi képpel, vörös asztalterítővel, vizeskancsóval és poharakkal övezett) ünnepségeket követő bulik (szalámis zsemlével, krumpligolyóval, bambival no meg a hatalmas méretű Orion-rádión recsegve szóló mozgalmi dalokkal és esztrádzenével), majd még későbbről a középiskolás kiránduláson kipróbált új tánc, a twist felszabadító érzése és a mindent felülmúló és máig megmaradó Beatles-rajongás. Jönnek a finom női megfigyelések is, ezúttal a gólyabálon viselt ruha előnytelenségéről s annak belátásáról, hogy a kiszemelt, mindenki által csak Námbervánként emlegetett fiú meghódításának egyetlen esélye, "hogy inkább intellektuálisan fogok villogni". Az emlékek (a kor) megidézését végül szomorú számvetés, már a jelen horizontjáról elvégzett keserű helyzetértékelés zárja: "Beatles. Felnőttünk, először csak felnőttek, aztán középkorúak lettünk, az ťöregŤ szót még félek leírni... Mégiscsak öregszünk. Ritkulnak a bulik, elmaradnak a régi haverok. Néhányan meg is halnak. Beatlest - ritka, sátoros ünnepek kivételével már csak egymagam hallgatok. Sőt, táncolok is rá." A hatvanas évek visszavonhatatlanul elmúltak. Annak a kornak a szelleme, tetszik, nem tetszik, soha többé nem térhet már vissza. Legfeljebb íróilag megidézhető. "Az a korszak - miként azt Susan Sontagra emlékező és őt idéző tanulmányában Bán Zsófia megfogalmazza -, amelyet manapság a 'hatvanas évek' néven emlegetünk, nem létezik többé. Annak a korszaknak, írja Sontag, talán a legérdekesebb sajátsága volt, hogy olyan kevéssé volt nosztalgikus, és ebben az értelemben, igazi utópisztikus pillanat volt. Ezzel az utópisztikus pillanattal szemben, véli Sontag, a mostani kor éppenséggel az ideálok végének kora." (Emlékezés Sontagra, ÉS, 2005. június 24.) Ezzel párhuzamosan a szépen formálódó kamaszszerelem is tragikus véget ér. Námberván a Szovjetúnióban váratlanul öngyilkosságot követ el, s csupán egy rövid búcsúlevelet küld, de azt is úgy, hogy kedvese csak a halála után kaphassa azt kézhez. ("Negyven éve élek ezzel a feldolgozhatatlan értelmi és érzelmi ténnyel.") A tragédiáról szóló beszámoló a mintegy húszoldalnyi novellaszövegből alig több, mint egy oldalt tesz ki. Az elbeszélő apja emlékének nyomasztó súlyával már úgy-ahogy meg tud birkózni, a szeretett társ kényszerű elvesztésének tudatával, érezhetően, máig nem képes boldogulni. A tragikus élmény írói feldolgozása, egyelőre, lehetetlen. A kötet utolsó darabjában már az új, a mai korszak képviselői: a gyerekek, az unoka lépnek színre. A mesteri szerkesztésnek köszönhetően újra feltűnik, immár a kötet egészét keretbe foglalva, egy Petri-versből vett idézet erejéig az ördöggolyó motívuma. (Petri György is feltehetőleg látogatója volt a bevezetőben említett kiállításnak, mert a Szepes Erikához hasonló értelemben használja a fogalmat.) Visszatér a könyv első írásában megismert nemzedéki problematika is, csak most már az elbeszélőnek kell szembesülnie az új generáció, a fia generációjának alapvetően másfajta világszemléletével és életfelfogásával. A történet ezúttal egy jelképes helyszín, a vidám balatoni nyaralások emlékét őrző helyszín, A kert köré szerveződik. A kert köré, mely a szülők (nagyszülők) halála óta egyre elhagyatottabb állapotban van. "A kert tovább pusztul, a ház egyre inkább összeomlik. Megint egy csalódás, megint egy kudarc. Megrendültem. - Te mindig azért csalódsz, mert feltétel nélkül szeretnél hinni valamiben - mondta egész életem kínjait röviden megfogalmazva fiam, hazafelé jövet. Autózunk. Fiam vezeti a nagyapjától örökölt kocsit. Én nem vezetek, nem is tudok, nem is fogok. A medveölő fia vagyok. Apám emléke elhomályosíthatatlanul tornyosul fölébem. De a lányom, a fiam más. Rugalmasabbak, racionálisabbak, nehezebben hisznek - kevesebbet csalódnak. Rendületlenül dolgoznak: Létrehoznak, helyrehoznak. Majd a kertet is. Legalább őket mi csináltuk." A címbeli ördöggolyó így válik végül műfaji, alkotás- vagy alakítástechnikai kategóriává. Felépítése érvényesül a kisebb egységekben (az egyes novellákban) és azok összességében (a novellaciklus egészében) is. Közben szereplők, helyszínek, történések, hangulatok, gondolatok hol előtérbe kerülnek, hol háttérbe szorulnak. Együttesen pedig, az eredendő írói szándéknak megfelelően, egy személyes élet, egy család, egy generáció, egy korszak történetének teljességét képesek megjeleníteni. Az egyes írások önmagukban is megállnak, egymáshoz rendeződve azonban túlmutatnak önmagukon. Szoros összetartozásukat a kritikai recepció hamar észrevette. "Öt novella - állapította meg például Ágai Ágnes közvetlenül a könyv megjelenése után írott recenziójában -, amely összességében egy regény élményét nyújtja vagy (és) egy ťigaziŤ regény ígéretét kínálja.[...] Szepes Erika nem regényt ír, hanem regénysűrítményt, instant regényt. Erőteljeset, karaktereset. Buzdítják, írja meg a hagyományos regényt, bontsa ki az itt jelzett témákat, hozza mozgásba a mellékszereplőket, mutasson még többet magából. Az ösztönzés jó az író számára, az elvárás néha bénít is. Rá kell bízni arra a bizonyos belső hangra, amelyik papírhoz kényszerít, ahogy a novellák megírásakor is."(Szépírói debütálás = http://magyar-irodalom.elte.hu/ ezredveg/ 0505/ 05055. html.) Az "ördöggolyós" szerkesztésmódnak köszönhetően szerkezetileg a kötet látszólag a pikareszk vagy a tézisregények szabályainak megfelelően szerveződik. A történetmondást az elbeszélő jelenbeli szituáltsága, tudása, akarata szabja meg. Ő az, aki eldönti, eldöntheti, hogy milyen és hány emlékkép felidézésére kerül(het) sor. A felidézett emlékképek száma és sora több is és kevesebb is lehet(ne), ez a lényegen mit sem változtat. A lényeg ugyanis a személyes vallomás életről, családról, generációról, korszakról. Az előadott történések mindezeknek csupán az illusztrációi. A lényeg a megélt tapasztalatoknak a művészi átlényegítése; az átélt traumáknak az irodalom eszközeivel való semmissé tétele. "- A ti szüleitek nemzedéke teremtő és felhalmozó volt - mondja az elbeszélő fia az utolsó novellában -, a ti generációtok a felélő nemzedék, majd nekünk kell megint teremteni és felhalmozni." S erre az anya csakis teljes élete rövid összegezésével reflektálhat: "Fiam nemigen ismeri az én nemzedékem sajátos tudatát. Nem élte át azt a megaláztatást, amiben mi évtizedeken keresztül a háborút viselt, partizánkodott Recsken raboskodott, gulágra hurcolt, majd onnan hazatért hős atyáinktól folyamatosan részesültünk: nem mi építettük fel az országot a háború után, nem mi építettük a szocializmust és az úttörővasutat, nem mi hajtottuk végre a három-, ill. ötéves terveket. Mi csak mindennek az áldásait élveztük. A ťlegyen nektek jobb, mint nekünk voltŤ őszintén hangzott, de azzal az önérzettel, hogy ezt a jobbat ők teremtették, mi magunktól nem lettünk volna képesek rá. Én kemény, szigorúan erkölcsös, feddhetetlen, munkában utólérhetetlen, fáradozásban a végsőkig kitartó apámtól ezt napról napra, percről percre megkaptam, és életem minden pillanatát áthatotta az ok nélküli bűntudat és kisebbrendűségi érzés." Ennek a kötetnek, a szöveg előrehaladtával ez is egyre világosabban érzékelhető, e folytonos bűntudatnak és kisebbrendűségi érzésnek a végső legyőzése miatt is meg kellett születnie. Íróként is számot kellett vetni ezekkel az évtizedeken át tartó nyomasztó érzéseknek a tehertételével. Van a kórházi (halálos) ágyán fekvő apának egy kulcsmondata valahol pontosan a kötet közepe táján. Akkor mondja, amikor még egyszer utoljára becsmérli leánya tanulmányi versenyen elért második helyezésének jelentőségét. Így hangzik: "Pedig te nem vagy primér alkotó, neked csupán reprodukáló képességed van." Ez a könyv a személyes sorssal való számvetés és az apa emlékével való végső el- és leszámolás mellett a kijelentésben szereplő állítás cáfolatának szándékával is készülhetett. S természetesen a szakmája minden csínját-bínját ismerő irodalmár rendkívüli felkészültségének bizonyságaként is. A szövegtest megformáltságát tekintve a kötet felhasználja az európai prózahagyomány kínálta szinte valamennyi eredményt. Merít a család- és a családtörténeti regény, a nevelődési vagy fejlődésregény, a nemzedék- és a pikaró regény hagyományából, alkalmazza a tudatfolyamos és a reflexiós vagy önreflexiós technikát. Mindezekből táplálkozva sikerül mégis egy teljességgel egyéni műstruktúrát megalkotnia. A szerző le sem tagadhatná irodalmár voltát; minden tekintetben profi munkát végez. A kigondoltság, a megcsináltság sterilitását azonban mindig a személyes érzelem, a szubjektív elfogultság hatja át, intellektus és érzelem, elmélet és gyakorlat mesteri elegyét teremtve meg. Az angol-amerikai Új Kritika egyik vezéralakja, T. S. Eliot - egyébként maga is egyszerre folytatott irodalomelméleti és történeti, kritikusi és szépírói tevékenységet - csaknem egy évszázada kifejtett elmélete szerint az angol irodalom történetének hanyatlása akkor következik be, amikor megbomlik érzésnek és gondolatnak, érzéki tapasztalatnak és intellektuális reflexiónak a klasszikus és metafizikus alkotóknál még meglévő osztatlan egysége, "egybeolvadása". Eliot megítélése szerint a klasszikus és metafizikus korszakban még az "érzéki gondolkodás", a "szóvá lett érzékelés", a "gondolat érzéssé történő újrateremtése" valósul meg, intellektus és érzékiség még akadálytalanul és észrevétlenül egységbe olvad. Ez az egységes érzékelésmód szerinte körülbelül a XVII. század irodalmának példáiban kezd megbomlani, széttagolódni (dissociation of sensibility). Az elioti elképzelés - a költészet úgynevezett személytelen elmélete (impersonal theory of poetry) - ezzel szemben az alkotót egyszerűen olyan médiumnak tekinti, aki elsősorban nem saját egyéniségének, "mondanivalójának" a kifejezésére törekszik Az alkotó művész éppen ellenkezőleg: mintegy elszemélytelenedve képes alávetnie magát annak a folyamatnak, amelynek során az egyénen túli élménytartalmak egységes, költői formába rendeződnek; a különböző élmények és benyomások "különös, váratlan módozatokban elegyülnek". A kiforrott művész ezért nem személyiségjegyei gazdagságában vagy mondandójának érdekességében különbözik még kiforratlan társától, hanem abban, hogy "médiumnak finomabb, tökéletesebb, alkalmasabb az érzés, egy vagy több különböző érzés új kombinációjának befogadására". Személyiségét, érzelmeit nem közvetlenül fejezi ki, hanem tárgyiasítva, az intellektust és az érzelmet egyként magába sűrítő úgynevezett objektív kölcsönösség (objective correlative) révén. Az érzelemnek művészi formában való kifejezése, az objektív kölcsönösség érvényesülése pedig csakis a "megfelelő tárgy megtalálása révén lehetséges. Olyan tárgycsoportra, helyzetre, eseménysorra lelvén, melyek ennek a bizonyos érzelemnek a formulái lesznek, mégpedig oly módon, hogy amint a szükségképpen érzéki élményt eredményező külső tények adottak, közvetlenül képesek fölkelteni az érzelmet. (Káosz a rendben. Irodalmi esszék, Bp., 1981, válogatta Egri Péter.) Mindenekelőtt a művészi nyelv minden fölösleges sallangtól való megtisztítása tehát a cél. Annak elérése, hogy a szavak visszanyerhessék eredeti jelentésüket és jelentőségüket. A műalkotás középponti elemévé innentől fogva az objektivált költői kép (az image) válik. A kép, ami nem díszítő elem, nem is valamely eszme kifejezője, hanem - immár Eliot szövetségese és harcostársa, Ezra Pound Visszatekintés (Retrospect) címmel írott tanulmányának meghatározásait idézve - "csomópont vagy sugárzó agglomerátum", vagyis egyszerre értelmi és érzelmi felvillantás, összevillanás egyetlen lecsupaszított mozzanatban: "Az ťimageŤ az, ami egyetlen pillanat alatt egy egész értelmi és érzelmi komplexumot közvetít.[...] Egy ilyen ťkomplexumŤ azonnali bemutatása okozza azt a hirtelen szabadságélményt; az idő- és térbeli határoktól való megszabadulás érzését; azt a hirtelen növekedésérzést, amit a legnagyobb műalkotások jelenlétében tapasztalunk. Aki életében egyetlen image-t létrehozott, többet tett, mint egy terjedelmes életmű megalkotója." (= A modern irodalomtudomány kialakulása, Bp., 1998, Kappanyos András fordítása.) Szepes Erika könyvében nem egyetlen, de rögtön öt ilyen emlékezetes és szakmai szempontból kitűnően funkcionáló "image"-t hoz létre. Sőt, egy hatodikat is, mert az öt részegység szorosan egymásra épülve, az alkalmazott technikának - az azonos szereplőknek és kornak, a vissza-visszatérő és egymásba fonódó motívumoknak, a keretes szerkesztésmódnak stb. - köszönhetően, összességükben megteremtik a kötet címét, műfaját és alakításmódját egyaránt jelentő középponti "csomópontot", "sugárzó agglomerátumot": az ördöggolyót. Az egyes részegységek és a könyv egésze hasonló elv alapján és hasonló eszközök alkalmazásával építkezik. Előbb jön a kép (valamely tárgy, helyszín, esemény) címbeli tömör és tárgyilagos megnevezése, majd következik az objektív és szubjektív, intellektuális és érzelmi, tudatfolyamos és reflexív elemek váltogatásával megvalósított történetelbeszélés, hogy a befejezéskor végképp világossá váljék a címben szereplő tárgy, helyszín, esemény jelképes volta. A történetek, az emlékezés szertelenségének, a megélt és megidézett személyes és történelmi tapasztalatok áramlásának következtében, valóban nem egymásból következnek, hanem spirálszerűen (szukcesszíve) egymásra épülnek. Együttesük így képes közvetíteni a világ "gömbölyűségéről" vallott gyermekkori elképzelést, az egész teljességének, gondolat és érzelem, intellektuális reflexivitás és érzéki tapasztalat összahangjának komplexumát. Szepes Erika könyve - további, az itt szereplőkhöz hasonló és hasonló gondossággal megformált történetdarabokkal kiegészülve - a hatvanas évekről szóló kulcsregény lehet. Azonban jelen formájában is mindenképpen okos és szép könyv. Lebilincselő és megrendítő olvasmány. (Saluton Kiadó, Bp., 2005.)
9 / 77
Az alábbi cikket öt-hat évvel ezelőtt írtam, abban a naiv hitben, hogy az Ezredvég folyóirat közölni fogja. Tévedtem, annak ellenére, hogy a szerkesztőséggel előzőleg megbeszéltem a legfontosabb kérdéseket. Ma sem tudom pontosan, miért. Ezután felajánlottam egy másik baloldali elméleti folyóiratnak. Ott elfogadták volna, de csak a cikkhez kapcsolódó versek nélkül, mert szépirodalmi szövegeket ők nem közölnek. Ez érthető indok volt, de számomra elfogadhatatlan. Végül beszéltem még egy másik baloldali folyóirat szerkesztőjével. Tőle halvány ígéretet kaptam, de addigra elvesztettem minden reményt arra, hogy egy ilyen cikk, amelynek szerzője egyáltalán nem számol a hivatalos elvárásokkal és tabukkal, valamint a klikkek valós vagy vélt érdekeivel, egyáltalán megjelenhet Magyarországon. Valeri Petrov életműve még nem zárult le, az azóta alkotott műveiről egy későbbi cikkben fogok beszámolni.
Jakócs Dániel
Valeri Petrov
A bánat és remény költészete
Mindenekelőtt néhány szót papírra kell vetni Valeri Petrovról, az emberről és a politikusról is, mert e nélkül sok minden érthetetlen maradna írói fejlődésében. Valeri Petrov természetesen soha nem volt mai értelemben vett politikus. Napjainkban, ha az emberek politikára gondolnak, akkor kicsinyes intrikák, kölcsönös vádaskodás, koncon való marakodás, szenvedélyes gyűlölködés és manipuláció jut az eszükbe. Ő a szó görög eredeti értelmében véve volt politikus. Az antik görögöknél a politika a társadalom kérdéseivel való foglalkozást jelentette. Egészen fiatal korától kezdve szenvedélyesen érdekelték őt a társadalom és az emberiség nagy kérdései, és ezekben a kérdésekben mindig a nép, azaz a demokrácia és az igazság oldalán állt. Még az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején kötelezte el magát egy életre a szabadság, a szocializmus és a demokrácia eszményei mellett, így együtt, mert a mi történelmi korunkban ez a három csak így együtt valósulhat meg. Bármelyiket is tagadják meg vagy átkozzák ki a társadalomból, a másik kettőt is megszüntetik. Valeri Petrov akkor vált a fenti eszmények hívévé, amikor ezen eszmények követőit kegyetlenül üldözték. Tagja volt a Bolgár Általános Népi Egyetemista Szövetségnek (bolgár rövidítése BONSzSz). Annak a csoportnak két tagját, amelyhez közvetlenül tartozott, megölte a fasiszta rendőrség. Akkor önzetlenség és halált megvető bátorság kellett a szocializmus és a demokrácia eszményeinek vállalásához. (Ne felejtsük el, akkor még ezek a szavak, hogy „demokrácia” és „szocializmus” tényleg demokráciát és szocializmust jelentettek, és nem saját ellentétüket.) Valeri Petrovot nem a szegénység és nem egyéni sérelmek vitték a szocializmus táborába, hanem az igazság szeretete, az elnyomottak iránti rokonszenv. Anyja középiskolai tanárnő, apja elismert ügyvéd volt, a költő gyermek- és ifjúkorában rendezett anyagi körülmények között élt és tanulhatott. Ő azonban sose csak a saját boldogulására, egyéni érdekei alapján, hanem az egész nép, az egész dolgozó emberiség szempontjából nézte, ítélte meg a történelmet. A BONSzSz-nak a jelmondata, amelynek aktív tagja volt, is ezt fogalmazta meg röviden: „Ahol a nép, ott vagyunk mi is.” Ennek a kis létszámú, de a néppel szervesen összeforrt értelmiségi csoportnak a tagjaként indult el írói útján, és bárhol volt és bármit csinált, mind a mai napig hű maradt eszményeihez és önmagához. A fenti rövid ismertetés is elég ahhoz, hogy megértsük, miért volt Valeri Petrov az indulásától kezdve napjainkig valamilyen mértékben mindig ellenzéki író. Talán csak az 1944 szeptemberétől 1949 elejéig terjedő néhány évet tekinthetjük kivételnek. Ellenzékiségének jellege azonban történelmi korszakonként változott. Az 1944 szeptemberében bekövetkezett felszabadulásig harcos antikapitalista és antifasiszta volt. 1949 után sem vált a kapitalizmus hívévé. Életközelből ismerte nem csak a fejletlen bolgár, hanem a fejlett nyugat-európai kapitalizmust is. Ugyanakkor egyre inkább ellenzéki pozícióba kényszerítették a szocialista fejlődés bulgáriai és általában közép- és kelet-európai torzulásai, de ő mindig világosan látta, hogy ebből a kiút nem a kapitalizmus helyreállítása, illetve a kapitalizmus helyreállítása nem kiút. A torzulások fokozódása egyre inkább megkérdőjelezte, aláásta a fejlődés szocialista jellegét is. Itt hely hiányában csak a bulgáriai törökök tragikus sorsára utalok. Azok, akik ma oly hangosan szidják az 1989 előtti korszakot és utólag harcos ellenzékinek tüntetik fel magukat, legjobb esetben mélyen hallgattak, többségük azonban hangosan helyeselt vagy pedig az akkori politika engedelmes végrehajtója volt. Csak nagyon kevesen voltak olyanok, akik nyíltan bírálni mertek, akik mertek ellenvéleményt mondani, Valeri Petrov mindig csendes, halk szavú, szerény ember volt, de az általános sunyítás és karrierista törleszkedés légkörében halk, nyugodt, de határozott hangja messzire hallatszott és visszhangra talált. Szavának súlyt adott bátorsága és az az egyszerű tény, hogy igaza volt. Az 1980-as évek alatt Valeri Petrov a bolgár demokratikus ellenzék egyik legnépszerűbb szellemi vezetője lett. Azóta a történelem megmutatta, hogy ezek közül kik akartak tényleg demokráciát, és kik voltak azok, akik a demokratikus jelszavakat csak fátyolként használták arra, hogy az 1944-ben elvesztett hatalmukat és gazdagságukat visszaszerezzék, akik ténylegesen soha sem akartak demokráciát, hanem egy olyan társadalmat, amelyben ők mások rovására meggazdagodhatnak. És végezetül nyilvánvalóvá tette azt is, kik voltak azok a sértődött karrieristák, akiket soha nem érdekelt és ma sem érdekel sem szocializmus, sem demokrácia, és akik sikertelen karrieristákból most sikeres karrieristák szeretnének lenni. Ez a magyarázata annak, hogy ma nagyon sokan igyekeznek múltbéli „sérelmeikből” érdemeket kovácsolni. Ilyen körülmények között Valeri Petrov ismét csak ellenzéki lehetett, éspedig nem csak az egyik vagy másik kormánnyal szemben, hanem az áldemokratikus viszonyokkal szemben is. Rögtön a rendszerváltás első hónapjaiban mérhetetlen nyomor szakadt a bolgár nép többségére, eközben egy nagyon szűk réteg tüneményes gyorsasággal gazdagodni kezdett. Az éles szemű megfigyelők már az elején láthatták, hogy ami kibontakozik, nem igazi demokrácia, de a költő esetében nem pusztán az átlagosnál nagyobb éleslátásról van szó. Ő nem nézte és nem is nézhette szenvtelenül azt a szenvedést és nyomort, ami rászakadt a nép többségére. A tragikus helyzetet látva Valeri Petrov feljajdult: „Fogadás, szónoklat, koktél és szálloda az általános nyomor közepén! Az új high life úgy forog hol ide, hol oda, mint aki mindig fényűzésben élt. … E dolgok nem újak, tudtam jó előre. Node, hogy így robbanjon ki elénk … Amire nekünk 45 év kellett, arra nekik egyetlen egy elég!”
( Смяна на караула, Őrségváltás, Szász Benjámin fordítása)
Valeri Petrov pályája 1938-tól mostanig egy kisebb megtorpanástól eltekintve felfelé ível. Bonyolult, sokrétű életműve többször állt a viták központjában. Ezek a viták ritkán voltak tárgyilagosak, sokszor irányította őket hivatalos rosszindulat vagy személyes irigység, de elhangzott tárgyilagos elemzés is a viták során. Ennek a pozitív hozadékát szeretném a teljesség igénye nélkül, röviden ismertetni. Pályafutását humoristaként kezdte. A humor mindmáig sajátossága maradt. Elsősorban lírai költő, de több elbeszélő költeményt, drámát, forgatókönyvet és útleírást is írt. Sokat fordított. Legnagyobb fordítói teljesítménye Shakespeare teljes életművének bolgár nyelvű újraalkotása volt. A magyar irodalomból leginkább Radnóti verseit fordította. A magyar nyelv ismerete nélkül is megragadta őt Radnóti költeményeinek zenéje. Valeri Petrov találkozása Radnóti költészetével nagyon érdekes, mert ebben az esetben a vers mint a nyelv zenéje hatott és győzött, és csak utána következtek a forma többi elemei és a tartalom. Valeri Petrov nem a szöveg egyes zenei elemeit igyekezett újrateremteni bolgárul - ez különben sem lehetséges a két nyelv eltérő sajátosságai miatt -, hanem az egyes költemények zenei összhatását. „… Radnóti úgy hangzott nekem, mint a patak csobogása, mint az erdő susogása” – írta a Radnótinak szentelt költeményében („Radnóti Miklós”). Úgy érzem, a zenei összhatás újrateremtése sikerült neki. Ennek az alapja az, hogy Valeri Petrov eredeti verseit is a fokozott zeneiség jellemzi. A gyermekek számára több elbeszélő költeményt, drámát, lírai verset írt. Nagyon jól tudjuk, hogy mennyire nehéz jól írni a gyermekeknek, neki ez is sikerült. Olvasótábora a tízévesektől a nyugdíjasokig terjed. Műveiben az esztétikai kategóriák bonyolult kapcsolatrendszert alkotnak. Nála gyakran összefonódik a szép és a rút, a tragédia és a komikum, a szatíra, az irónia és a pátosz. Mindenben és mindenkiben kételkedik, még azokban is, akiket szeret, ugyanakkor még negatív hőseit is megérti és sajnálja bizonyos fokig, nagyon türelmes és megbocsátó az emberi gyarlóság iránt. Mindent igyekszik megérteni, de épp ezért mindent bizonyos távolságból szemlél, még önmagát is. A távolságtartás legtöbb alkotásának mélyén meghúzódik. Egyes művein belül különböző stílusrétegek találkoznak, és éppen ezeknek az ütköztetésével éri el a költő a kívánt hatást. Olyan képek között tár fel kapcsolatot, összefüggéseket, amelyeket régebben egymástól nagyon távolinak véltek. Hatalmas szókincse van, ez közismert tény. Ezt a külföldi olvasó érzi különösen, amikor Valeri Petrov gazdag nyelvével kell megbirkóznia. Ehhez azonban még a következőt szeretném hozzátenni. Nem pusztán arról van szó, hogy sok szót használ. Az ő szövegein belül az átlagosnál sokkal nagyobb mértékben érvényesülnek a szavak jelentésárnyalatai. Valeri Petrov ki tudja aknázni azokat a lehetőségeket, amelyek a szavak több jelentésében rejlenek. Ez az alapja pontosságának is. A megfelelő helyen mindig a legmegfelelőbb szó jelenik meg azzal a jelentésével, amelyre épp ott van szükség. Az irodalmi közélet Valeri Petrovot urbánus költőként tartja számon, ez azonban Bulgáriában mást jelent, mint nálunk. Ott nem volt meg a sajátosan magyar urbánus-népi ellentét, amely nálunk szinte máig hatott és a bolgár urbánus költő sose szakadt el a vidéktől és a természettől. Szófia mára milliós várossá nőtt fel, de ma is szinte körülölelik Északról a Vitosa, Délről a balkán hegység sokszor még májusban is havas csúcsai. A város képei, színei és a természet együtt jelennek meg, együtt élnek műveiben. Az a tény, hogy életének egyharmada a film vonzáskörében telt el, nem maradt hatástalan költészetére sem. Verseinek jelentős részében a képek úgy váltják egymást, mint a filmen. Sajnos filmjeit nem láttam, így csak azt mondhatom róluk, amit ő maga mondott már a 90-es években. A bolgár filmesek – és természetesen köztük ő – pénzszűke miatt soha sem tudták teljesen megvalósítani elképzeléseiket, de még így is sikerült több jelentős alkotást létrehozni. Már önmagában azt is fontos ténynek kell tartanunk, hogy a film formálta, alakította költői képalkotását. Képei konkrétak. A folyamatos ellenzékiség gyakran arra kényszerítette, hogy legfontosabb mondanivalóját a sorok közé rejtve, finom célzások formájában közölje. Drámáinak művészi sajátosságai – legalábbis a kritika szerint – élesen eltérnek többi műveitől. Egy közös vonást azonban biztosan találunk drámái és a többi műve között: színpadi művei is rejtett célzások sorát tartalmazzák. Drámái a kritika szerint is elbeszélő költeményeiből nőttek ki, mégis mint „lírai drámákat” határozták meg őket. Ezeket az ellentmondásokat most nem is szándékozom feloldani, csupán azt szeretném megjegyezni, hogy valószínűleg csak látszólagosak. Műveinek hősei illúziókból illúziókba esnek, mint a XX. század embere általában, ami azt jelenti, hogy állandóan illúziók, csalóka látszatok és kiábrándulások között vergődnek. Egész életművét olvasva történelmi korunk lelki életének krónikáját ismerjük meg, amelyet mélyen áthat egy nagyon csendes, moll hangnemben kifejezett bánat. A bolgár társadalom XX. századi történelmében is – mint a legtöbb közép-európai országban – a legnagyobb illúzió a rendszerváltás volt, és éppen ezért ez is okozta a legkeserűbb kiábrándulást, természetesen a legnagyobbat azokban, akik legerősebben hittek vagy akartak hinni abban, hogy a változások pozitív irányba vezetnek, hogy nem egy mélységesen igazságtalan társadalom bontakozik ki, ahol egy nagyon szűk kisebbség meggazdagszik, a nagy többség pedig véglegesen elszegényedik és elnyomorodik. A nagy változásokat közvetlenül megelőző időkben Valeri Petrovban is éltek bizonyos illúziók, amint ezt a „Moszkvai televízió” (Московската телевизия) című verse bizonyítja. Az ő esetében azonban nem az u.n. nyugati demokráciába és a kapitalizmus boldogító voltába vetett hit bizonyult illúziónak, - neki, mint már említettük, mindig reális fogalmai voltak a kapitalizmusról, - hanem az a remény, hogy a szocializmus a demokratikus fejlődés irányában indul el. Az ő eszménye egy „megokosodott és humánus szocialista struktúra” volt. Amikor azonban világossá vált, hogy a változások kapitalista restaurációhoz vezetnek, - és ez számára nagyon hamar világossá vált, - többé már nem voltak illúziói. Ő nem áltatta magát, mint sokan mások, olyan ostobaságokkal, hogy „már látszik a fény az alagút végén”, amikor egyik napról a másikra százezrek váltak munkanélkülivé, a gazdaság összeomlott, mérhetetlen nyomor szakadt az országra és ezzel párhuzamosan egyesek tüneményesen meggazdagodtak. Valeri Petrov tisztán látta, hogy mindez logikus következménye annak az útnak, amelyen a változások elindultak. „Ez a mi borzasztó időnk”, mondta egy kritikussal folytatott irodalmi beszélgetésben a rendszerváltást követő évekről. Igen, borzasztó idő, azt hiszem, egyszerűbben és jobban nehéz lenne korunkat jellemezni. A magunk részéről hozzátehetjük, hogy egyszerre tragikus, komikus és groteszk. Nyugodt, tárgyilagos, minden hazugságtól mentes szemlélete tette lehetővé, hogy költészetében hűen, de nem szenvtelenül tükrözze mindazon változásokat, amelyek korunk emberének lelkében lezajlottak. A rendszerváltás Valeri Petrov költészetében új korszakot nyitott, a kapitalista restauráció okozta groteszk tragédia kifejezésének korszakát. Ő mindig szuverén egyéniség volt, mindig csak azt írta, amit legbensőbb meggyőződése követelt. Ma ennek az erkölcsi értéke jelentősen megnőtt. A volt szocialista országokban nagyon mélyre süllyedt az erkölcsi színvonal és ezzel együtt nagyon sok író erkölcsi érzéke. Bulgáriában is akadnak olyanok, akik arcuk pirulása nélkül törleszkednek a hatalomhoz, és - ha nem is szó szerint -, de tartalmilag leírtak valami hasonló hízelgést ahhoz, mint nálunk, hogy „ilyen jól még sohase álltunk, csak most el ne rontsuk”. Ezt a behódoló hízelgést emberileg talán még meg is lehetne érteni, de erkölcsileg mégsem lehet elfogadni. Az írók egy része elfáradt abban az örökös ellenzékiségben, amire a történelem ítélte őket, és szeretnének végre gondtalanul élni és babérokat kapni még életükben. A jövő azonban nem az övék lesz, - ha lesz egyáltalán jövő -, hanem az olyan költőké, mint Valeri Petrov, akik továbbra is vállalták az ellenzéki magatartást. „Az aluljáró” (Подлезът) című vers a költő egyik legmegrázóbb alkotása. Képei realisták, teljesen megfelelnek a valóságnak, mintha az olasz neorealista filmek kockáit idéznék. Mindenki, aki az utóbbi években járt Szófia utcáin télen, naponta átélhette azt az élményt, amit az aluljárókon való átkelés nyújtott. Ez a költemény akár egy dokumentumfilm vezérfonala is lehetne. A képsort a költő fent, a széles, modern sugárúton indítja, amely alatt épp azért húzódik az aluljáró, hogy a gyalogosok is átmehessenek a túlsó oldalra. A csillogó autók zúgó áradata, ha nem is a mennyországot juttatja eszünkbe, de egy mesebelien gazdag és erős világ képének látszik, hogy aztán annál erősebben érezzük az ellentétet.
„Menjünk alá! Tíz ronda lépcső az aluljáró. Nincs veszély, csak bűz, hideg, valami végső lepusztulás … De ne beszélj! …” (Rigó Béla fordítása)
Mindaz, ami ezután öt versszakon át bontakozik ki, maga a reális, a létező, nem pusztán túlvilági fenyegetésként ígért, földi pokol, és ezt a poklot a jólét és hatalom világától térben nem az égbolt messzesége, hanem az úttest vastagsága és tíz lépcsőnyi magasság választja el. A költő nem részletez, csak a fontos, az egész aluljáró hangulatát meghatározó tárgyakra irányítja a figyelmet. Az aluljáróban nincs nyüzsgés, magán a költőn kívül csak az aluljáró kövén ülő zenésszel találkozunk, és mégis érezzük, hogy a többség sorsa az aluljárói lét, ezt a hatást egy nyelvi fogással éri el. Csak az első versszakban ír magáról egyes szám első személyben. Utána az én-t az általános alanyként szereplő te váltja fel, a muzsikus feltörő akkordjai pedig helyettünk zokognak. Az aluljáró dokumentumszerű, teljesen élethű képe a felette elhaladó sugárúttal együtt az ezredforduló társadalmának és nemcsak bolgár társadalmának jelképe lett. A Jegyes tenger (Море срещу заплащане) című verse is konkrét eseményből indul, konkrét, az életből vett képet teremt újjá:
„Bekerítették már a tengert. Szögesdrót mögött várt a part. A kapunál őrszem kerengett… Belépti díjat is akart.”
(Rigó Béla fordítása)
A Fekete tenger a költőt egész életén keresztül végigkísérte, már egész kisgyermekként állandó barátságban volt vele, életének szinte minden nyarát a partján töltötte el, és természetesen ez egész költészetében tükröződik. Eddig mindig minden akadály, tilalom nélkül mehetett le a tengerhez, ezért érthető, hogy most megdöbbent, felháborodott. A felháborodás szenvedélytől fűtött gondolatok, képek sorát indítja el a költőben, amelyek úgy hullámoznak, mint maga a tenger.
„Mi az, hogy egy pökhendi tábla csak úgy megállít! Itt? Na nem! Fizessek? Én? Hisz engem vár ma Az én jó régi tengerem. … Mért rácson át nézzük csak egymást? Tán beszélőre jöttem el?”
(Rigó Béla fordítása) Az ember és a tenger közé szögesdrót formájában belépett a mindent kisajátító magántulajdon. A végtelen tengert, amely mindig a szabadság jelképe volt, szögesdrót mögé zárták, ezért nem véletlenül jelenik meg a költeményben a börtön képe. Csakhogy a végtelen tengert nem lehet bekeríteni, csak az embert lehet elzárni tőle, így ténylegesen az ember, az ember szabadsága lett korlátozva, az ember került börtönbe. A magántulajdon abszolút szabadsága, mindenre kiterjedő uralma rabbá tett mindenkit, akinek nincs, vagy nincs elég magántulajdona, az egész társadalmat pedig egy hatalmas börtönné alakította. A modern tőkés társadalmat Lev Tolsztoj és Anatole France is börtönhöz hasonlította, erről Valeri Petrov valószínűleg tudott. Hamlet közismert mondását, amelyben Dániát, azaz célzás formájában Angliát börtönnek nyilvánította, biztosan ismerte, hiszen bolgárra fordította Shakespeare minden szavát. Azok sorát pedig, akik a magántulajdon teljes uralma ellen szenvedélyesen tiltakoztak, Ámos és Ézsaiás prófétákig kísérhetjük vissza. „Jaj azoknak – írja Ézsaiás , akik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön.” (Ézsaiás 5:8). A magunk részéről ehhez szomorúan csak azt fűzhetjük hozzá, hogy az Ézsaiás óta eltelt kb. 2700 év alatt legtöbbször nem azoknak volt jaj, akik mezőt foglaltak mezőkhöz, hanem azoknak, akiknek egy helyecskéje sem maradt a földön, és mégis, vagy éppen ezért, az igazi író ma sem tehet mást, mint amit Ézsaiás tett: tiltakozik és kifejezi milliók tiltakozását. A vers alapmotívuma ugyan a szögesdróttal elkerített tenger, tartalma azonban ennél sokkal szélesebb, mélyebb, kifejezi a teljes embert, azt a sajátos szemléletet, ahogyan Valeri Petrov látja a természetet és benne magát. „Mióta megszülettem, bennem hullámzik, él, dagad” – írja a tengerről, arról a tengerről, amely nem csak nála, hanem az egész európai költészetben a természet végtelenségének költői képe lett, amikor pedig belemerül a hullámokba, „atommá, természetté válik”. A bolgár irodalomkritikusok már régen észrevették, hogy Valeri Petrov költészetében az ember nem központja a világegyetemnek. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Ebben a költészetben a természet benne van az emberben és az ember folytatódik a természetben, de még ennél is fontosabb a következő: bár az ember nem központja a világnak, Valeri Petrov költészetében az ember a központ, az emberi integritás szempontjából ítéli meg az emberi sorssal összefüggő jelenségeket, azaz költészetéből az embert ismerjük meg a maga világában. Valeri Petrov művei a világirodalomhoz tartoznak – függetlenül attól, hogy jelenleg mennyire ismerik hazáján kívül – abban a Lukács György-i értelemben, hogy ő, mint az igazi tehetségek általában, meglátta és ábrázolta azt, hogy a XX: század utolsó évtizede miképp torzítja el az ember emberi mivoltát, hogy a századvég embere milyen válaszokra volt képes, amikor szembesült a kor problémáival, és e válaszok során hogyan vesztette el vagy őrizte meg valódi emberségét. Ez a küzdelem az emberi integritás megőrzéséért költészetében más nemzetek számára is érthető módon jelenik meg. A XX. század utolsó évtizede egyben az öregkort is jelenti Valeri Petrov számára, érthető tehát, hogy az elmúlás gondolata több megrázó költemény forrása lett. Milyen érzelmeket váltott ki az öregedés ténye egy materialista költőnél? Erről külön esszét kellene írni, most csak futólag lehet utalni néhány sajátosságra. Fontosabb lett a környező természetből minden, ami szép, jobban felfigyel a tavaszi pompában virágzó szilvafára (Бял смях, Fehér nevetés), a nyári eső illatára (Летен дъжд, Nyári eső), az ősz virágaira. Megértőbb lett a kamaszkor buta kilengései iránt, versre készteti az utcagyerek falra mázolt szerelmi vallomása, és még az elmúlással is megbékél, amikor unokájával hancúrozik (Лято, Nyár). Az elmúlt évtized egyben az összefoglalás, a megtett életútra és irodalmi tevékenységre való visszatekintés korszaka is volt. Barátjához írt versében (Под дъжда, Esőben) nyugodt lelkiismerettel vallhatja, hogy – bár az élet nem kímélte őket és a világ is megváltozott – jól tartották maguk, hűek maradtak önmagukhoz és az igazsághoz. Sajátos költői és emberi hitvallásnak tekinthetjük a Tengerparti balkon (Крайморският балкон) című versét. Ebben a költeményben két tenger jelenik meg, a reális Fekete-tenger, amely ott fénylik és morajlik a balkon előtt, és az id. Pieter Brueghel Ikarusz bukása című képének a tengere. Itt tulajdonképpen egy érdekes idézettel találkozunk. A költő nem egy másik irodalmi művet idéz, hanem egy festményt. Az idézett kép érdekessége, hogy Ikaruszt csak a háttérben látjuk, amint beleesik a tengerbe, az előtérben, ahová figyelmünk elsősorban irányul, egy szántó-vető végzi alkotó-teremtő munkáját. Valeri Petrov azonosul Ikarusszal is, a szántó-vetővel is, mert mindhármukat összekapcsolja az újat alkotó, teremtő munka. 1997-ben Iván Szarandev bolgár kritikus és irodalomtörténész egy 225 oldalas „interjút” készített Valeri Petrovval. A kritikus csak kérdezett, de el kell ismerni, hogy jól és becsületesen kérdezett, nem állította magát előtérbe, és így a válaszokból kibontakozott egy írói önéletrajz és önjellemzés. Valeri Petrov tárgyilagosságára és távolságtartására jellemző, hogy képes volt saját írói útját is kívülállóként - gyakran humorral vagy öniróniával – szemlélni. Ez a könyv amellett, hogy nagyon érdekes olvasmány, hitelesebben, pontosabban írja le a költő műveinek sajátosságait és életútját, mint bármely eddigi kritika vagy tanulmány. (Életművéről már egy monográfia is megjelent, ebből sok mindent megtudunk, többek között azt, hogy milyen művelt a monográfia szerzője, csak az író műveinek sajátosságairól kapunk nagyon kevés információt.) Ezenkívül ez az interjú, amely az egész életutat öleli fel, talán mint kordokumentum a legérdekesebb, azt ismerjük meg belőle, hogy egy nagyon széles látókörű értelmiségi hogyan élte át, szenvedte és küzdötte végig a történelmet az 1930-as évektől az 1990-es évek elejéig. Végül néhány szót arról, hogy hol a helye ennek az életműnek az európai kultúra egészében. Nagy vonalakban világos: a XX. századi európai irodalom és művészet humanista és egyértelműen marxista vonulatához tartozik. Ma még korán van ennél többet mondani. Mivel bolgár és baloldali, divat volt őt is ehhez vagy ahhoz a szovjet-orosz költőhöz hasonlítani. Én ezeket a költőket orosz eredetiben ismerem, épp ezért nem hiszek az ilyen összehasonlítások megalapozottságában. Természetesen Valeri Petrov sokat és tudatosan tanult az egész európai baloldal művészetéből, de az, amit átvett másoktól, annyira átalakult a tolla alatt, hogy nagyon nehéz észrevenni az átvételt. Különben sem szabad ezt a kérdést a költészetre korlátozni. Lehet, hogy Georg Grossnak és társainak a grafikája vagy az olasz neorealista film nem játszottak kisebb szerepet Valeri Petrov képalkotásának fejlődésében, mint más költők művei. Egyet állíthatunk nyugodtan: Valeri Petrov eredeti költő, nem lehet egyszerűen levezetni sem előzményeiből, sem nemzedékéből, sem külföldi kortársaiból és ugyanakkor költészete sok-sok láthatatlan szállal kapcsolódik az egész európai kultúrához. Művészi útja nem zárult le. Mint igazi humanista ma is aktívan részt vesz korunk társadalmi küzdelmeiben. Látja, hogy az a fejlődési út, amelyen ma az emberiség halad, könnyen az élet, az egész társadalom pusztulásához vezethet, de saját szavait idézve „nem hisz az apokalipszisben, még reménykedik abban, hogy az emberiség megokosodik”. Ezt a reményt fejezik ki következő sorai is: „ ... Profit, számítás és az érdek! El kell fogadnom: győztetek! De biztosak vagyunk-e abban, hogy ami itt s most megbukott, egy távolabbi s más időben nem ölt fel vonzóbb alakot? ... Hogy így legyen, hogy így lehessen, él a szívünkben a remény.”
(Korábban érkezett, Подранил, Szász Benjámin fordítása)
E reményt sugárzó idézettel szeretném befejezni a fenti rövid ismertetést. A mi koromsötét, csillagtalan éjszakánkban jó lenne, ha felcsillanna legalább egy halvány reménysugár.
Valeri Petrov
NYÁR
Anna Hadzsiminseva kisasszonynak
1
S ím a tengerre nyíló teraszon, ihlet közben az egyik unokája szerzőnk nyakába röppen, és máris dúl a harc, kemény, de csodás kis rugdosás, kis csiklandozás meg indián üvöltés ... Közben nevetve fáj a bolondozástól az ember minden kis porcikája. És hozzá mennyi illat! Fogpaszta, könnyű álom és kacagás ... hogy végül mégis szíven találjon áttörve burkon és falon a józan fájdalom. S már emlékszem, hogy félek, fel is mondom a leckét: egy hirtelen mozdulattól ... váratlan izgalomtól ... akár egy pillanat alatt ... de már bizsereg bennem egy másik gondolat ... Ő közben: „Mondjad, legyőztél!” Én erre: „Azért se győztél!” és harcolok tovább ádázul, boldogan, mondhat akármit a kardiogram, nekem ez a veszély csak gyönyörű szeszély. Mert ha megválaszthatnám a helyet és időt a végső pillanathoz, szebb mi lehetne más, mint itt és most: sirályos fénylő tenger előtt ... és közben csiklandó friss gyerekkacagás ...
Fordította: Rigó Béla Валери Петров
ЛЯТО На г-ца Анна Хаджимишева
И в миг на тераската, към морето открита, една внучка на автора върху него връхлита и започва едно боричкане, едно ритане, едно гъделичкане, един смях сред летящи петички и плешки, един вик индиански, един вихър лудешки с дъх на паста за зъби и сънища леки … И в таз утринна битка, позната на всеки, в миг сърцето ми резва една болчица трезва и ми спомня съветите, които гласят, че във сърдечния мускул едно мъничко съдче при по-рязко движение, при по-силно вълнение … Но една нова мисъл се заражда във мен.
10 / 77
Тя: – Кажи „Победен съм”! Аз: - Не съм победен! – И ний се боричкаме двамата напук на кардиограмата. Било много опасно, а какво по-прекрасно – като място намерено и време избрано – от това, да те стигне последният миг пред морето със чайки, във yтрото ранно, сред детско ухание и гъдел, и вик!
JE GY E ST E NG ER
Bekerítették már a tengert. Szögesdrót mögött várt a part. A kapunál őrszem kerengett ... Belépti díjat is akart.
- Mi az? Hogy egy pökhendi tábla Csak úgy megállít? Itt? Na, nem! Fizessek? Én? Hisz engem vár ma Az én jó régi tengerem.
Hát azt hiszed, hogy ott a vállad mögött csak széltől zúg az ár? Rámismert a roppant vadállat. Hallod? Most hozzám trombitál.
Habzó dühét nem értheted. Lásd, hátát nekem pupozza fel! Mért rácson át nézzük csak egymást? Tán beszélőre jöttem el?
Hát nem! Mióta megszülettem, bennem hullámzik, él, dagad. Rózsás kagylói önfeledten ropognak a talpam alatt.
Hallok sirályt, sikoltva ébreszt, csapzott hajamnak szél örül. Testem a mélyzöld tengeré lesz ... Borzongó víz ölel körül.
S táncolnak körben a hínárok, propeller zümmög lágy zenét ... Hát azt hiszed, békésen várok, míg mindent elveszítenék?
Nézd meg! Mert már övé az arcom. Csupa barázda. Vén vagyok. Ő nem öreg. Örök. De harcon Szerzett sok ránca mind ragyog.
S ha arcom az arcába rejtem, ami idáig kergetett, lebegve lassan elfelejtem a kulturális életet,
atommá, természetté válok – mormolják bennem a habok. De széllel szembe nem vitázok Régóta már, csak hallgatok.
Ahogy kell, a jegyet megvettem. Fürödtem is. Fütyült a szél valamit. Ezt már nem értettem. Tengerem zúg. De nem beszél. МО РЕСРЕЩУЗАПЛАЩАНЕ
За първи път съгледал плажа със тел бодлива ограден, така ми идеше да кажа на младия пазач пред мен:
- Какво? Една табелка смешна да се опитва мен да спре? Да плащам вход, за да се срещна със лично моето море?
Как мислиш, че тоз шум е само вода и вятър може би, когато то зад твойто рамо ме е видяло и тръби,
и сякаш вързано, се ежи на този наш ненужен спор? Да сме се гледали през мрежи като на свиждане в затвор?
Как не! От детските години лазурът му във мен трепти и миди розови и сини хрущят под моите пети,
и чувам гларус да ме буди, и ветрове да ме зоват, и течните му изумруди обтичат детската ми гръд,
танцуват неми водорасли, звънти в ушите витлов звук ... Та нас ли ще разделиш един от друг?
Със него сме във бръчки двама, но аз – понеже съм старик, а в неговите старост няма, подвижни те са всеки миг,
и щом в играта им се гмурна, остават да шумят далеч и препирня литературна, и глупости, и злобна реч,
и ставам атом и природна, вселена, вечност, синева … – Така си мислех, но защо да хабя на вятъра слова!
Послушно купих си билетче и ей ме пак с морето слят … Но где са? Нямаше ги вече ни оня дъх, ни оня цвят! ... AZALULJÁRÓ
Megint egy kép, egy pillanatnyi rögzített érzelem vezet valahová, mert abbahagyni nem bírja az emlékezet.
A sugárút partjára lökve néztem a zúgó árba, és csillámló autók hömpölyögtek – közöttük nincsen átkelés ...
Menjünk alá! Tíz ronda lépcső az aluljáró. Nincs veszély, csak bűz, hideg, valami végső lepusztulás ... De ne beszélj!
Mögötted a sötétben, érzed, valaki les rád vagy követ! Lidércnyomás. Lehet, hogy végzet. Ellopták a neoncsövet.
Szúrós homály. Huzat. A nyirkos plakátrongy lábadra ragad. mocskos szavak, halálig gyilkos indája köt, míg elszakad.
Már kuporogva vár a földön a muzsikás, és megszokott három hamis akkordja föltör sípjából. Helyettünk zokog.
11 / 77
Infláció van és a bankó, mit odavetsz, az is hamis. Kalapjában, hallod, halandó, zörögsz már gyűrve magad is.
A hála nyúlik még utánad: - Uram ...” – ezek is korjelek. De át kell menni, hogyha várnak ... Talán ... és másképp nem lehet. ПОДЛЕЗЪТ
Уж кратко чувство, уж случаен момент от градския трафик, а ей го, в паметта ми траен, макар и траял само миг:
По магистралата голяма луксозните коли сноват и никаква възможност няма за преминаване отвъд
освен през подлеза. И ето, след десет мръсин стъпала студът пробожда ти сърцето като стоманена игла.
Каква е тази пустош ледна? В кошмар си хлътнал може би? Окрадени са до последна флуоресцентните тръби.
Студено. Голо. Влажно. Духа. В крака ти лепва се афиш. Сред мръсни думи и разруха като в просъница вървиш.
А в тъмнината, на бетона е седнал някакъв свирач и трите му фалшиви тона са сякаш общият ни плач,
и инфлационната банкнота, с която му ги плащаш ти, и тя за срива на живота, нещастна, в шапката шепти,
и неговото „Господине…”, и то за времето е знак, и явно трябва да се мине през този подлез, няма как! 1 Anna Hadzsiminseva: a költő unokája
Поезия на мъката и надеждата
Преди всичко трябва да започна с няколко думи за човека и политика Валери Петров, иначе много неща в развитието му като писател биха останали неразбрани. Разбира се, Валери Петров никога не е бил политик в съвременния смисъл на думата. В наши дни, когато мислим за политика, се сещаме за дребни интриги, взаимни обвинения, борба за кокала, страстна омраза и манипулации. Валери Петров е политик в първоначалното значение на думата. Под политика древните гърци са разбирали ангажираност с въпросите на обществото. От най-ранна възраст В. Петров живо се интересува от големите въпроси на обществото и човечеството и при решаването им винаги заема страната на народа, тоест на демокрацията и правдата. Още в края на 30-те и началото на 40-те години на ХХ век той се обвързва за цял живот с идеите на свободата, социализма и демокрацията, взети заедно, защото в нашата историческа епоха тези три неща могат да бъдат постигнати само в единство. Ако някои от тях да бъде отречено или отхвърлено от обществото, другите две също престават да действат. Валери Петров става привърженик на споменатите идеи във време, когато последователите им са жестоко предследвани. Бил е член на Българския общ народен студентски съюз (БОНСС). Двама от членовете на групата, към която непосредствено е принадлежал, са убити от фашистката полиция. В ония години са били нужни безкористност и безумна смелост, за да прегърнеш идеите на социализма и демокрацията. (Да не забравяме, че тогава думите “демокрация” и “социализъм” действително са означавали демокрация и социализъм, а не собствените си антиподи.) Валери Петров е привлечен в лагера на социализма не от бедност и лични обиди, а от обичта към правдата и симпатията към угнетените. Майка му е била учителка в средно училище, а баща му – признат адвокат; в детските и младежките си години поетът е имал възможност да живее и учи при добри материални условия. Ала той никога не е преценявал историята само от гледна точка на своето собствено преуспяване и личните си интереси, а винаги от позициите на целия народ, на цялото утрудено човечество. Накратко това се съдържа и в девиза на БОНСС “Където народът, там и ние”, чийто активен член е В. Петров. Творческият му път започва като член на тази малочислена, но органично свързана с народа група интелектуалци, и до ден днешен където и да се намира, каквото и да прави, той остава верен на идеалите си и на себе си. Това кратко представяне е достатъчно да разберем, защо Валери Петров от самото начало досега винаги е бил в някаква степен опозиционен писател. Може би само няколкото години между септември 1944 и началото на 1949 г. правят изключение. До освобождението през септември 1944 г. той се бори срещу капитализма и фашизма. И след 1949 г. не става привърженик на капитализма. От близо познава не само неразвития български, но и развития западноевропейски капитализъм. В същото време деформациите на социалистическото развитие в България и въобще в Централна и Източна Европа го принуждават все повече да мине в опозиция с ясното осъзнание, че изходът от положението не е във възстановяването на капитализма, респективно, че възстановяването на капитализма не е изход от ситуацията. Със засилването на деформациите още повече се поставя под въпрос и се подкопава характерът на социалистическото развитие. Поради липса на място, тук ще спомена само за трагичната съдба на българските турци. Тези, които сега гръмко хулят времето преди 1989 г. и се представят за яростни опозиционери, тогава в най-добрия случай запазиха дълбоко мълчание, да не говорим, че мнозинството от тях открито одобряваха или покорно следваха официалната политика. Малцина се осмеляваха открито да критикуват, да изразят противоположно мнение. Валери Петров винаги е бил тих, кротък, скромен човек, но в атмосферата на всеобщо спотайване и кариеристично раболепие, неговият спокоен, безметежен, но категоричен глас проехтява и отеква надалеч. Смелостта и простичкият факт, че казва истината, придават тежест на думите му. През 80-те години В. Петров е един от най-популярните духовни водачи на българската демократична опозиция. Историята недвусмислено показа кои са истинските привърженици на демокрацията и кои си служеха с демократичните лозунги, за да прикрият намеренията си за възстановяване на личното богатство и изгубената през 1944 г. власт. Реално те никога не са се стремили към демокрация, а само към общество, в което да се облагодетелстват за сметка на другите. Излязоха наяве и онези обидени кариеристи, които никога не са се интересували нито от социализъм, нито от демокрация, а сега мечтаят от неуспели службогонци да се превърнат в преуспяващи кариеристи. Ето защо днес толкова много хора се опитват да извлекат дивиденти от “накърнените си права” в миналото. В такава обстановка на Валери Петров едва ли му остава друго, освен отново да бъде в опозиция, и то не на едно или друго правителство, а на псевдодемократичните отношения. Още в първите месеци след смяната на системата, огромна част от българския народ изпада в безкрайна мизерия, докато една много малка прослойка започва да се замогва с удивителна бързина. Зорките наблюдатели успяха да видят още в самото начало, че това, което набира скорост, няма нищо общо с истинската демокрация. Но при поета става дума не просто за по-голяма проницателност. Той не може да остане безразличен към страданията и мизерията, обхванали мнозинството от народа. Съзнавайки трагичната ситуация, В. Петров простенва:
( Смяна на караула)
От 1939 г. досега кариерата на Валери Петров се развива успешно с изключение на един кратък период на застой. Неговото сложно, многопластово творчество неведнъж е било в центъра на оживени дискусии. Те рядко са обективни; обикновено са продиктувани от служебна злонамереност или лична завист, макар че по време на дебатите се чуват и безпристрастни оценки. С позитивните страни в тях бих искал да ви запозная накратко, без претенции за изчерпателност. Валери Петров започва творческия си път като хуморист. Хуморът до ден днешен е негова характерна черта. Валери Петров е преди всичко поет, но пише и поеми, драми, сценарии и пътеписи. Огромно е неговото преводаческо дело. Най-голямото му постижение като преводач е пресътворяването на български език на цялото Шекспирово творчество. От унгарската литература е превел най-вече стиховете на Радноти. Макар да не знае унгарски, е бил пленен от музикалността в поезията на Радноти. Срещата му с творбите на унгарския поет е много интересна, защото Валери Петров първо е бил запленен от изразената в стиховете музикалност на унгарския език и чак след това от съдържанието и другите елементи на формата. Преводачът се опитва да пресъздаде на български не отделните музикални елементи в текста – това междувпрочем е невъзможно поради различната специфика на двата езика –, а цялостното звучене и въздействие на творбите. “... Радноти ми звучеше като шуртенето на потока, като шумоленето на гората.” – пише в стихотворението си “Миклош Радноти”, посветено на унгарския поет. Струва ми се, че в преводите си Валери Петров успява да предаде музикалното въздействие на оригиналните творби, защото и на авторските му стихове е присъща повишена музикалност. Валери Петров е автор и на много поеми, драми и поетични произведения за деца. Известно е, колко трудно се пише за деца, но на него му се удава. Читателската му аудитория включва от тийнейджъри до пенсионери. В творчеството му естетичните категории образуват сложна система: красивото често се преплита с грозното, трагичното с комичното и сатиричното, иронията с патоса. Авторът подлага на съмнение всичко и всички, дори и онези, които е обичал. В същото време проявява разбиране, донякъде и съчувствие, дори към отрицателните си герои; толерантен и снизходителен е спрямо човешкото несъвършенство. Старае се да разбере всичко, но тъкмо по тази причина наблюдава всяко нещо, дори самия себе си, от разстояние. Дистанцираността дълбоко пронизва повечето му творби. В някои от тях се срещат различни стилистични пластове – чрез сблъсъка между тях поетът постига желаното въздействие. Установява връзка и зависимост между картини, смятани в миналото за твърде отдалечени една от друга. Общоизвестен е фактът, че речниковото му богатство е огромно. Това се усеща най-вече от чужденците, когато трябва да се справят с богатството на неговия език. Тук бих искал да добавя още нещо. Не става дума само за това, че Валери Петров употребява голям брой думи. В текстовете му думите се проявяват с много повече нюанси от обикновено. Той умело се възползва от възможностите, скрити в полисемията на думите. Това обуславя точността на изказа му. На съответното място винаги се появява най-подходящата дума с необходимото за конкретния случай значение. Литературната общественост определя Валери Петров като урбанистичен поет, но в България влагат в това понятие по-различен смисъл, отколкото при нас, в Унгария. Там не се набюдава специфично унгарското противоречие между урбанистичен и народен, което при нас продължава да е е налице; българският убранистичен поет никога не прекъсва връзката си с провинцията и природата. София прерастна в милионен град, но пак е в сърцето на природата – на север е обгърната от Витоша, а на юг – от Стара планина, чиито върхове много често са заснежени дори и през май. В творбите на поета градският пейзаж и природата вървят ръка за ръка, присъстват едновременно. Фактът, че една трета от живота на Валери Петров преминава в орбитата на киното, дава отражение и върху поезията му. В значителна част от стиховете му картините се сменят като филмови кадри. За съжаление не съм гледал филмите му, затова за тях мога да кажа само това, което самият поет сподели през 90-те години. Поради недостиг на финанси, филмовите дейци в България – естествено сред тях и той – никога не са имали възможност напълно да осъществят замислите си, но въпреки това успяват да създадат немалко значителни произведения. Сам по себе си заслужава внимание и фактът, че филмът формира поетичен картинен свят на Валери Петров. Картините му са конкретни. Бидейки постоянно в опозиция, той често е принуден да предаде основното си послание скрито между редовете, да го изрази във вид на тънък намек. Художествената специфика на драмите му – поне според критиката – рязко се отличава от останалите му съчинения. И все пак между драматичните и другите му произведения със сигурност откриваме нещо общо: сценичните му творби също са изпълнени с алюзии. Според критиците прозаичните стихотворения на Валери Петров прерастват в драми, които те определят като “лирични драми”. Нямам намерение да се спирам на разрешаването на тези противоречия, но бих искал да подчертая, че те по всяка вероятност са само привидни. Героите в творбите на Валери Петров изпадат от една илюзия в друга, също като човека на ХХ век, тоест те непрестанно се мятат между илюзиите, измамната външност и разочарованията. Прочитът на цялостното му творчество ни запознава с хрониката на духовния живот в нашата историческа епоха; хроника, която е дълбоко пропита от една съвсем тиха тъга, изразена в миньорен тон. В историята на българското общество през ХХ век – също както в другите централноевропейски страни – най-голямата илюзия бе смяната на системата, ето защо тъкмо това предизвика най-много горчивина и разочарование, разбира се предимно у тези, които най-силно вярваха или искаха да вярват, че промените ще са в положителна посока, че няма да се развие едно дълбоко несправедливо общество, в което малцина ще забогатеят, а огромното мнозинство съвсем ще обеднее и ще изпадне в нищета. В годините непосредствено преди промените Валери Петров също живее с известни илюзии, за което свидетелства стихотворението му “Московската телевизия”. В неговия случай обаче илюзия се оказва не вярата в т. нар. западна демокрация и в ощастливяващата същност на капитализма – той, както вече споменахме, винаги е имал реална представа за капитализма – а надеждата, че социализмът ще поеме по пътя на демократичното развитие. Негов идеал е “една поумняла и хуманна социалистическа структура”. Но когато става ясно, че промените водят до реставрация на капитализма – а той търде скоро разбира това -, окончателно се разделя с илюзиите. За разлика от мнозина други, В. Петров не се самозалъгва с глупости като тая, че “вече се вижда светлина в края на тунела”, когато с всеки изминат ден стотици хиляди остават без работа, икономиката се разпада, неимоверна мизерия връхлита страната, а в същото време някои забогатяват до неузнаваемост. Валери Петров осъзнава, че всичко, което се случва, е логическо следствие от пътя, по който се осъществяват промените. “Това е нашето ужасно време” – казва поетът в разговор с един литературен критик за годините след смяната на системата. Времето наистина е ужасно и едва ли може да му се даде по-проста и по-точна характеристика. На свой ред можем само да добавим, че е едновременно трагично, комично и гротескно. Спокойният, обективен, лишен от всякакви лъжи подход позволява на поета вярно, но не апатично, да отразява в поезията си всички промени, които протичат в душата на днешните хора. Смяната на системата бележи нов етап в поетичното творчество на В. Петров – етапа на пресъздаване на гротескната трагедия, породена от реставрацията на капитализма. Валери Петров винаги е бил суверенна личност, винаги е писал само това, което му е диктувало вътрешното убеждение. Днес моралната стойност на такава позиция нараства още повече. В бившите социалистически страни нивото на морала спада драстично, а наред с него и моралното чувство у много писатели. В България също се срещат такива, които без да им мигне окото, драпат за власт и по аналогичен начин раболепничат, като пишат, че “никога не сме били по-добре, само да не се провалим”. Това пагубно лицемерие е донякъде разбираемо от човешка гледна точка, но от морална е неприемливо. Част от писателите се чувстват уморени от мисията, отредена им от историята, да бъдат непрекъснато в опозиция, и желаят най-после да заживеят безгрижно и за пожънат лаври още приживе. Бъдещето обаче – ако изобщо има бъдеще – надали ще принадлежи на тях, а по-скоро на поети, като Валери Петров, които не изневеряват на опозиционното си поведение. “Подлезът” е една от най-покъртителните творби на поета. Картините са реалистични, напълно съответстват на действителността, сякаш наблюдаваме кадри от неореалистичен италиански филм. Всеки, който през последните години се е разхождал по софийските улици през зимата, ежедневно е изпитвал това, което предлага преминаването под подлеза. Стихотворението би могло да послужи като основа на документален филм. Поредицата от картини стартира горе, на широкия модерен булевард, а под него се намира подлезът, през който пешеходците могат да преминат от другата страна. Бурният поток от светещи коли напомня ако не за рая, то за някакъв приказно богат и могъщ свят Така още по-силно се усеща контрастът: И éто, след дéсет мръ́сни стъпалá студъ́т пробóжда ти сърцéто като стомáнена иглá. Всичко, което се разгръща в следващите пет строфи, е реално съществуващият, а не просто злокобният земен ад от отвъдното, който не се намира на космическо разстояние от света на благоденствието и властта, а само дебелината на уличното платно и височината на десетте стълби го делят от него. Поетът не се впуска в подробности, а насочва вниманието на читателя само към основните предмети, които предават атмосферата в целия подлез. В подлеза няма гъмжене, освен със самия поет, се срещаме само със седналия на бетона свирач и въпреки това имаме чувството, че животът в подлеза е съдба на мнозина. Това внушение поетът постига с един езиков похват. Само в първата строфа пише за себе си в 1 л. ед.ч. След това местоимението аз е заменено от ти, изпълняващо ролята на обобщен подлог, а изтръгнатите от музиканта акорди стенат вместо нас. Изключително правдивата картина в подлеза ведно с преминаващия над него булевард се превръщат в символ на обществото от края на миналия и началото на новия век, при това не само на българското общество. Стихотворението “Море срещу заплащане” също започва с конкретно събитие, пресъздава реална, почерпана от живота картина: За пъ́рви пъ́т съглéдал плáжа със тéл бодли́ ва оградéн, такá ми и́ деше да кáжа на млáдия пазáч пред мéн:
Черно море съпътства поета през целия му живот, още от най-ранна възраст са неразделни приятели, почти всяко лято прекарва на морския бряг и това неминуемо се отразява в поезията му. Досега нищо не му е пречило, не го е възпирало да ходи на море, затова са разбираеми настоящото му изумление и възмущение. Възмущението поражда у автора поредица от страстни мисли и картини, които се наслагват, като самото море: - Каквó? Еднá табéлка смéшна да се опи́ тва мéн да спрé? Да плáщам вхóд, за да се срéщна със ли́ чно мóето морé? ... Да смé се глéдали през мрéжи катó на сви́ ждане в затвóр?
Между човека и морето застава всепоглъщащата частна собственост, представена под формата на бодлива тел. Необятното море, което винаги е символизирало свободата, е затворено зад бодливата тел, затова неслучайно в стихотворението се появява образът на затвора. Ала безпределното море не може да бъде оградено, единствено човекът може да бъде изолиран от него: така на практика се ограничава човекът и неговата свобода, човекът попада в затвор. Абсолютната свобода на частната собственост, всеобхватната и́ власт превръщат в роби всички, които са безимотни или разполагат с недостатъчно имущество, а цялото общество преобразяват в огромен затвор. Лев Толстой и Анатол Франс също сравняват модерното капиталистическо общество със затвор и Валери Петров вероятно е знаел това. Със сигурност обаче можем да твърдим, че му е известна прочутата фраза на Хамлет, в която Дания, т.е. под формата на намек Англия, е обявена за затвор, тъй като той е превел на български цялото творчество на Шекспир. Съдбата на тези, които яростно се опълчват срещу всевластието на частната собстеност, можем да проследим назад във времето чак до пророците Амос и Исаия. “Горко на ония – пише Исаия -, които прибавят къща на къщата, и събират нива с нива, докато не остане място, и вие си направите да живеете сами всред земята!” (Исаия 5:8) На свой ред можем тъжно да добавим, че след Исаия през изминалите близо 2700 години в повечето случаи горко бе не на ония, които събираха нива с нива, а на онези, които останаха без никакво местенце на земята, и въпреки всичко, или тъкмо заради това, истинският писател не би могъл да стори нищо по-различно от Исаия, т. е. от това да протестира и да изразява протеста на милиони. Макар че основният мотив в стихотворението е ограденото с бодлива тел море, съдържанието му е много по-обхватно и дълбоко: разкрива цялостната личност, специфичния начин, по който Валери Петров възприема природата и своето място в нея. “От детските години лазурът му във мен трепти” – пише поетът за морето, за онова море, което не само в неговите творби, но и в цялата европейска поезия е поетичен образ на необятната природа, ала щом се гмурне във вълните, става “атом и природа”. Българските литературни критици отдавна забелязват, че в поезията на Валери Петров човекът не е център на вселената. Това обаче е само едната страна на въпроса. В тази поезия природата е част от човека, а човекът е продължение на природата, но има нещо много по-важно: макар човекът да не е центърът на света, в поезията на Валери Петров човекът е центърът, свързаните с човешката съдба явления са описани от гледна точка на човешкия интегритет, т.е. в творбите му оживява светът на човека. Произведенията на Валери Петров са част от световната литература, независимо от това, доколко авторът е известен извън пределите на своята родина. По смисъла на Дьорд Лукач, Валери Петров, подобно на истинските таланти, прозря и обрисува деформацията на човешката същност през последното десетилетие на ХХ век, представи отговорите на личността, изправила се лице в лице с въпросите на епохата, показа как при отговора на тези въпроси човек или загубва истинската си човечност, или успява да я съхрани. В поезията му борбата за запазване на човешкия интегритет присъства и по отношение на други нации. За Валери Петров последното десетилетие на ХХ век означава и навлизане в годините на старостта, затова е разбираемо, че мисълта за преходното е източник на няколко затрогващи стихотворения. Какви чувства поражда старостта у един поет-материалист? За това би могло да се напише отделно есе, но сега само бегло ще посоча някои особености. Поетът отдава по-голяма важност на красотата в заобикалящата ни природа: впечатляват го великолепието на цъфналото през пролетта сливово дърво (“Бял смях”), дъхът на летния дъжд (“Летен дъжд”), цетовете на есента. Отнася се с по-голямо разбиране към глупавите изстъпления на юношеската възраст, вдъхновява го написаното на стената любовно признание на някое улично дете, та дори и със смъртта се помирява, когато се боричка с внучката си (“Лято”). Изминалото десетилетие е период на равносметка, на ретроспективен поглед към изминатия житейски път и извършената литературна дейност. В стихотворението до приятеля си (“Под дъжда”) поетът с чиста съвест признава, че – макар да не са били пощадени от живота, и въпреки, че светът се е променил – те са устояли и са останали верни на себе си и на истината. Като поетично и човешко верую звучи стихотворението “Кройморският балкон”. В творбата се появяват две морета: реалното Черно море, което блести и се вълнува пред балкона, и морето от картината на П. Брьогел “Падането на Икар”. Тук всъщност се срещаме с един своеобразен начин на цитиране. Поетът не се позовава на друга литературна творба, а на картина. Интересното в случая е, че падането на Икар в морето е представено на втори план, а на преден план, където първоначално се насочва вниманието ни, виждаме един трудещ се орач. Валери Петров се отъждествява и с Икар, и с орача, тъй като връзката между тримата е творческият, съзидателен труд. През 1997 г. българският критик и литературен историк Иван Сарандев изготвя “интервю” от 225 страници с Валери Петров. Критикът само задава въпроси, но трябва да признаем, че го прави умело и почтено, без да изтъква себе си. Така отговорите на поета се превръщат в творческа автобиография и самоанализ. С присъщите си обективност и дистанцираност Валери Петров е в състояние да наблюдава отстрани – често с хумор или ирония – дори собствения си творчески път. Книгата на Ив. Сарандев е не само твърде увлекателно четиво, но много по-достоверно и по-точно описва житейския път на поета и особеностите на твобрите му от всеки друг критичен материал или студия. (На житейския път на Валери Петров е посветена и отделна монография, от която научаваме много неща, включително и това, колко ерудиран е авторът й, но за спецификата в творчеството на В. Петров получаваме доста оскъдна информация.) Интервюто на Сарандев, което обхваща целия житейски път на поета, представлява най-голям интерес с това, че се явява документ на една епоха: от него разбираме, как един интелектуалец с широк кръгозор преживява страданията и борбите на историята от 1930 г. до началото на 1990 г. В заключение няколко думи за мястото, което заема творческото дело на Валери Петров в европейската култура като цяло. В общи линии е ясно, че през ХХ век европейската литература и изкуство подчертано следват хуманистичното и марксисткото течение. Днес е твърде рано да кажем нещо повече по въпроса. Тъй като е българин, при това с лява ориентация, Валери Петров неведнъж е сравняван с един или друг съветски-руски поет. Аз познавам тези руски поети в оригинал, затова подобни паралели ми се струват безпочвени. Разбира се, Валери Петров се е учил много, и то съзнателно, от изкуството на цялата европейска левица, но това, което е заимствал от другите, успява така да го пресътви, че е много трудно да се долови връзката с източника. И без друго не е редно този въпрос да се сведе само до поезията. Възможно е графиките на Георг Грос и съратниците му или италиантският неореалистичен филм да са оказали не по-малко влияние върху начина на изграждане на картините при Валери Петров, отколкото творбите на други поети. Спокойно можем да заявим, че Валери Петров е оригинален поет; неговата самобитност не произтича нито от предшествениците му, нито от поколението му, нито от чуждестранните му съвременници, в същото време редица невидими нишки свързват поезията му с цялата европейска култура. Творческият път на Валери Петров не е приключил. Като истински хуманист, той и днес активно участва в обществените борби. Съзнава, че пътят, по който се развива днешното човечество, лесно може да доведе до унищожаването на живота и на цялото общество, но – както самият той казва – “не вярва в апокалипсиса и продължава да се надява, че човечеството ще се вразуми.”
( Подранил)
С този изпълнен с надежда цитат бих искал да завърша краткото представяне на Валери Петров. Добре би било в зловещо тъмните, беззвездни нощи да се прокрадне поне едничък лъч на надежда. Превод от унгарски: Лиляна Лесничкова
--> Alun Rees A völgy harcosai
Apám arca a kimerültség térképe. Folyók a ráncok, Szétrágták, felzabálták az ifjúság utolsó holdjait, A meleg síkságokat. Körbezárták szarkaláb-rácsok Szemeit, őrzik a rossz idő feltorlódó hullámait Mint kéregkesztyű a keze, az életért harcolnia kellett, Mégis mikor kenyér és lovak illatával hazatért, Eltakarította düheit, csak nyugalmunkra éhezett, S meghozta a figyelem és beszélgetés szép idejét. Mesélt a völgy harcosairól, az értünk csatázókról, A kitartó, kemény férfiakról, népünk hőseiről, Kimagasodtak ők a bányafalvak lompos, kopott sorából, S fényre leltek a füstös termekben is, túl a valódi időn. Hangjában irigység bujkált, keverve büszkeséggel, Ökölbe szorította kezét, míg beszélt, térdeit ütögette. Mikor befejezte, néztünk a leejtett üres, kérges kezekre. Odaadta nekünk, amivel rendelkezett: mindenét átengedte.
(Gyimesi László)
Eredeti szöveg: Valley Fighters
My father's face was a ma pof weariness. Wrinkles like rivers had eaten away all smoothness, eroded the last acres of youth. Crow's feet closed around his eyes like bad-weather fronts. His hands were gloved with calluses. He'd had to fight life. He came home smelling of bread and horses, empty of everything but the hunger for rest. Yet he found time to listen, and to talk. He talked of Redmond Coleman, Gilbert Beynon, of Wilde and Farr and Welsh, our fierce folk-heroes, the hard lean men from ragged mining villages who found a kind of light in smoky halls. There was envy in his voice, mixed with pride.
12 / 77
He'd clench his fists while he talked, pounding his knees. Then, when he'd finished, those callused hands fell empty. He'd given us all he had.
Alun Rees Hulladék
Valaki kitett egy öreg autót. Be is jelentem a tanácsnak. A tanács válaszol: "A rendőrségnek mondja!" Na, ki másnak? A rendőrség: "Jelezze újra a tanácsnak." Megyek, mást micsináljak? És így tovább, és így tovább. Bennragadtam a körforgalomban. Nincs semmi jel, ami mutatná, van-e kijárat, és vajon hol van. "Nagy ügy - legyintesz -, ez csak egy kidobott, ócska járgány. Nem hazaárulás." Ámbár, mint szándékosan okozott járvány, Árulásunk új faja lehet ez, mely minden cinkost árulóvá tesz, Ellenszavazóvá: megokoljuk, miért ne cselekedjünk már most, Így később hiába törekszünk, hogy megállítsuk a növekvő káoszt. A beszennyezett világ négy sarkából ömlik az élet hulladéka, S az élet maga is hulladék lesz, a közöny rothadéka. Halmozódik az emberi szemét, bűze sem csípi az emberek szemét. "Semmit sem tudunk tenni!" - mondogatjuk sunyin magunknak. "A nagytakarítás valaki mások dolga." Soványka ez vigasznak.
(Gyimesi László)
Eredeti szöveg: Junk
Someone has dumped a car. We tell the council. The council says:"Tell the police." We do. The police say:"Tell the council." So we do. And so, and so. We're stuck on a roundabout. No sign will tell us whether there's an exit. Big deal, you say: it's only a dumped old car. It's not exatly treason. Yet it is a kind of treason, the kind that makes us traitors. This seems to be a vote that we don't care, can't care enough to stem advancing chaos. From the four corners of a littered world we see junk lives, lives junked amid indifference. The human garbage piles and rots and stinks. There's nothing we can do, we tell ourselves. It's someone else's business. That's small comfort.
Alun Rees Utcakép Cardiffból
Utcatérkép mutatja, hol vagy, s azt is, hogy innen hová mehetsz, Egy ember gyámoltalanságát közszemlézi a közterület. "Hajléktalan és éhes" - írja, s a kartont az állványnak döntve zavartan simogatja kutyáját, ez parancsol megálljt egy hölgyre: a skót juhász szemétől kisérve a rossz sapkába ejt egy érmét, és megy tovább. De jön a másik, nem érdekli több, csak a térkép, nem néz emberre, feliratra, ebre, megy tovább. Jönnek-mennek a vásárlók, páran megtorpannak, s egy pennyt lökni kegyeskednek. Az eb rájuk néz, megért mindent. Az emberre senki sem tekint, Szem szemébe dehogyis merül. Ő meg, látszik, szégyelli megint, hogy koldulva ül itt az utcán. Vakvágányra lökött roncs vagon. Térképe üres, se kezdőpont, se célállomás. S lesz-é vajon? (Gyimesi László)
Eredeti szöveg: Street Scene, Cardiff
Beside the street-map showing where we are and where we're going to the man has nerved himself to put his helplessness on public view. "Homeless and hungry" are the words upon the cardboard sign he props against the map-stand. He sits beside it and strokes his dog. A woman stops, fixed by the cross-bred collie's eyes, and drops a coin into the cap and then walks on. Another comes, ignores the dog to check the map and then proceeds without a glance at man or cap or cardboard sign. The shoppers come and go; some pause to proffer pence. The ones who deign are those the dog's brown eyes transfix. Nobody looks at the man's face, nor does he seek to meet their eyes. He seems to feel it some disgrace to sit here begging in the street. He's in a no-go situation: the ma pof this man's world is blank, no place to come from, no destination.
Alun Rees A tegnap holnapja
Amikor a Merthyri Népköztársaságban felnőttem, bizony, az utcán mutogathattak a kommunistákra, sajnálták őket, mivel akaratlan védett fajta lettek, a toryké, igen, hiszen nem értették, mit is cselekedtek: a milliomosok pártját támogatták egy olyan városban, ahol valódi gazdagnak tudtuk azt, akinek két pár cipője volt. Amikor a Merthyri Népköztársaságban felnőttem, folyvást a holnap előestéjét éltük. A Ma boldogtalan, ugye, de a Tegnap ennél sokkal komorabb volt , és mi tudtuk, hogy valahol előttünk, távol-közel, ébred a holnap, s majd olyanok lesznek a dolgok, amilyeneknek lenniük kéne. Amikor a Merthyri Népköztársaságban felnőttem, az iskolákban várt a jövő arzenálja, a könyvek, a tollak, álmokat és józan terveket ápolhattak könyvtáraink. Mindenki tenni akart, többet, mint apja tehetett. Miénk volt a világegyetem legjobb futballcsapata is, és mindezek fölött reményünk volt, reményünk volt, és volt reményünk! Mindig a holnap előestéjét éltük, szép előrejelzések között. Kopogtat végre az a Holnap? Lehet, no, lehet, hogy holnap. (Gyimesi László)
Eredeti szöveg: Yesterday's Tomorrow
When I grew up in the peoples's republic of Merthyr we'd point out the communists in the street and pity them for their political moderation. As for the Tories, they were a protected species, for they knew not what they did, supporting the party of millionaires in a town where the seriously rich were those with two pairs of shoes. When I grew up in the people's republic of Merthyr it was always the eve of tomorrow. Today was grim, but yesterday had been grimmer, and we knew that somewhere ahead there was a tomorrow where things would be as they should be When I grew up in the people's republic of Merthyr the schools had books and pencils and things, and the libraries were full of dreams and visions. Everyone was scheduled to do better than his dad. We had the greatest football team in the universe, and above all we had hope, we had hope, we had hope. It was always the eve of tomorrow, and the forecast was fine. But when does tomorrow come? Maybe tomorrow.
Alun Rees Forradalom
Két sereg egykor háborúba lépett (Ágyúk, tarackok, bumm-bumm-bumm), Ez verest öltött, az meg fehéret (Puska, rakéta, dzumm-dzumm-dzumm). A pirosaknak ellőtték a lábát, Hogy, hogy nem: mindnek a jobbot, S balját vesztette a legény Mind, aki fehéret hordott. Még kétlábú tábornokaik Menten tanakodni kezdtek: Mikor, s hogyan harcoljanak, Ha már csak a tisztek mennek. S hogy jut haza a had a harcmezőről? A legénységek összekeveredtek, Összedugták fejük, hogy lássák Együtt az elmék mire mennek. Végül: - "Páronként elég a lábunk" Döntött a köznép bölcs szava. - "Egy jobb, egy bal s a karok összekötnek!" Felálltak hát, s indultak haza. Ügyetlen, botladozó párok, Szíjazták össze magukat, A csonka népek úgy ölelték egymást, Mint szerelmüket vagy anyjukat. Hazatértek, bárhová is. Szeretőt cseréltek, meg családot, Otthont, vagyont, mindent, mi volt, S nem lettek új felsőbb osztályok.
(Gyimesi László)
Eredeti szöveg: Revolution
Two armies once engaged in war (cannon and mortar, boom-boom-boom), one clad in red and one in white (rifle and rocket, zoom-zoom-zoom). Each boy in red had a leg blown off, the limb in every case the right. A left leg was subtracted from each of the lads who wore the white.
13 / 77
The generals, still on two good legs, got together to have a talk and called it a day. For how to fight when only the officer-class could walk? And how were the men to get back home? The lads, all mixed on the battlefield, pur their heads together to see what answer united minds might yield. At length said one: "In pairs, we've legs enough for any walking man. One right per left, and arms enlinked." They rose, and the homeward trek began. They fumbled, they stumbled, they tied themselves together with belts, they held each other like lovers, those bruised soldier men, clinging as children cling to mother. Then off they went, half either way; half on each side had to swap their lasses, their homes, their families, all they owned, and that was end of the ruling classes.
Alun Rees A munkásosztály éneke
Szegények vagyunk mi, bár becsületesek Tengünk a gazdagok kényére-kedvére. Nem jómódot kérünk, csak tisztes életet, tudjuk, most ennek is halvány a reménye. Göröngyös hosszú út húzódik mögöttünk, jó ügyért harcoló társak lábnyomával, ahogy ők egykoron, igazunk keressük. Vagy inkább beszélnénk meg a Mikulással? Aki a hatalom, a pénz ellen felkelt, Gyarmat, börtön várta, sőt kivégzőosztag, Közben a tőkések szent himnusza zengett: "Ragaszkodjunk ahhoz, amit ránk osztottak!" Néhanap a dolgok javulását vártuk, szakszervezeteink nyertek néhány tusát, akkoriban láttuk az igazi pártunk: hittel ostromolta a tőke trónusát. Jött Margaret Thather. A királynő mellé a profit ült újra a londoni trónra, a nép pártja, mintha értünk cselekedné, beszállt, több menetre, az új szorítóba. Ma az Új Munkáspárt a tőke ágyasa. Tettekkel, szavakkal nyíltan hangoztatja: "Ami élvezetes, az a gazdag jussa, ami szenvedést hoz, azt a szegény kapja."
(Gyimesi László)
Eredeti szöveg: Working-Class Song
They are poor but they are honest, victims of the rich man's whim. When they ask for decent treatment they know their hopes are bloody slim. There's a long, long trail behind them, blokes who struggled for the cause, blokes who found when seeking justice they might as well ask Santa Claus. Those who fought the rich and mighty were transported, jailed or shot, for the ruling class's motto is "Hang on to what we've got". There were times when things got better, when the unions won some rounds, when a real people's party put beliefs in front of pounds. Then along came Margaret Thatcher, made the profit motive king, and the people's party followed, joined the market-forces ring. Now New Labour loves the mighty. Its modern message peals out plain: "It's the rich what's earned the pleasure, and the poor what gets the pain.
Kiss Bereti Gábor
Törékeny madár
Kóbor porokból szőtt, kis szelecskék hajszolta rongyokból aggatott, kavargó, tépett nejlonzacskók és tollak seperte hullám ez a madár, amint törékeny üveg lábain sétál a vihar előtt. S megrettenek, miféle küzdelem előhírnöke lehet, és hol folyik ez és kik között és nekem, vagy neked mindehhez mi közöd? Délelőtt volt, s csak egy liter tejért ugrottam le, ő meg úgy sétált elő a semmiből hirtelen, dacosan, ahogy a jövő felbontatlan leveleit, s még ismeretlen dalait őrzi magában a rejtelmes idő, s meg kellett állnom, mert tollai üvegén látszottam én is, sorsom a fényben összetörve, s áttetsző testében magamra dőlve láttam a szív erejét, a megőrzött, sugárzó, vérszínű selymet, a gyötrelmes álmot, a csillagot, s ami benne világlott, láttam megvillanni a kirakatban, hogy drágább lett megint, s miközben számláltam, remegett kinyújtott kezem akár egy koldusé, tenyerem táncoló érméin megvillant szablyás, sárga fényeivel a Nap, s egy arc az arcom mögött rajtam nevetett, ezek a fillérek a vagyonod, ennyi vagy, ez a te Valuta Alapod suttogta, s kuncogott a tréfán, hüllők pikkelye csillant, kígyókkal ütő korbácsos kacagás, a kamatvágás megint engem sebzett szegényebbé, s hogy én is csak egy fél litert, mert meghunyászkodtam megint, láttam amint a törékeny madár, akár a szívembe visszahúzódó robbanás, elenyészik, karomon kígyók hintáztak, szájukkal húsomat keresték, s otthon a kacagó ember már helyettem öntött tejet, az asztal mellől fújt rám és sziszegett, lent már egy macskafejű kígyó lefetyelt, nekem pedig csak annyi jutott, amennyit egykor a gyárban az utolsó tízórais nejlonzsákba összesepertem a nagycsarnok visszhangos zajából, meg az a néhány furcsa, éneklő hang, amit a fülemből folyton kitépdesek, ne halljam a vascsövek, az acélrudak dalát, amit hajladozva a hevítő kemencék előtt - mint testükben a remény, fájdalmasan -, utoljára még elénekeltek, az ömlött most elém, a hiányzó fél literből nekem csak ez maradt. A sors gyémánt élű, fekete legyei szálldostak át rajtam, mert csak álltam tétován és nem tudtam, hogy mindezzel kinek számoljak el. Ezért hallatszott a nevetés és hallatszik és hallatszik egyre jobban arcunk között a csend. És ezért gyűlnek a viharhoz kötözve éveim, ezért gyülekeznek ott, ahonnan ez az elriadt, kis piszkos, csapzott, törékeny madár is származott; ő hiányzik innen, ő nem látszik most, mintha háború, mintha földrengés nyelte volna el, eltűnt a fél országgal mikor romba dőlt, pedig dehogy, csupán a tőkéseké lett újra minden, egyedül az a másfél millió munkahely, ami a multik ölébe omlott falak között veszett el, csak az nem lett senkié. Mondják, ezért jobb ha hallgatok, nekem immár nem lehet szavam, s örüljek, hogy életben hagyott. Hát nem! Nekem itt jogom van! S mert a vesztes én vagyok, nekem jogom van szólni, tenni, jogom, mert én nem csupán tudom, de élem is; ez a kígyó sziszegése, ez a szélé, ez az ide-oda sóhajtott pihéké, ez a tej csobbanása, s ez a visszhangos, ma is éneklő dallam a gyáré. Ez a halk, megtört hang pedig a szívem dobbanása. A csönd felriaszt. Most hol lehet?! Láttam délelőtt. Testébe zárt, elfojtott, törékeny zajokkal már itt sétált a kirakat előtt
Párizsban, a Szociális Fórum idején
Arcomba szél csapott. Vad volt és idegen. Éreztem a levegő izmait. S míg mögöttem a metró vágtatott, gondoltam, megállok kicsit.
Fent Párizs vár, egy legenda, az ismeretlen.
Majd a Sándor hídon veled egy térkép felett, mint két csapzott madár, kerestük mohón hol is lehet a Nôtre-Dame?
Azt kerestük, ami nincsen sehol.
14 / 77
Tétován követtem törékeny ujjadat, egy másik világba hátha átvezet. Aztán visszanéztem, s bámultam sietős, elfutó hajad; a Szajna szélbe fésült baljós színeit.
Néhány óra volt csupán, de Párizsban az a délután ettől lett fénylő és otthonos.
Másnap a parádén Seattle népe felvonult, hömpölygött, tombolt, énekelt a sok ember, s ahogy egykoron, miként a Bastille térre értünk éreztük, újra szabad és hatalmas lesz a tömeg.
S én mégis utcáról utcára jártam akkor, s mindenütt csak téged kerestelek.
Az utolsó találkozás
Bourdieu mezőin sétára indult egy hattyú. Köréje húzódott, s táncolt körötte százezer mámoros atom. Majd kivált az egyik, s a mellkasát felhasítva lángra gyúlt.
Hűvös volt aznap és néptelen az utca. Hattyúk és szirének úsztak az ég vizén, s hogy újra láthassam kirajzolódni arcodat, amit a felhőkre önnön testéből egy haldokló szirén sző fölém -, ott ténferegtem akkor, ott bujdokoltam én is a mezőn.
Aztán hirtelen minden elsötétült. A hattyúkba ágas villám csapott, s a szirének hajába akár a méhrajok, szúrós fürtökben zörgő bogáncs tapadt. A magasban néhány széttépett, könnyező felhőcafat között megvadult ordasok hajszolták a fényt, mígnem holtan terült el a Nap. Én mégis maradtam volna még, ám a szél, hogy eltemessen, mindenfelől árnyékokat, s hideg ködökbe nyalábolt hófúvást hordott reám.
Sötétté lett, vakká vált a világ. Kiáltottam, s fönn, az irdatlan messzeségben utolszor végül széthasadt a menny: te gyúltál ki, te álltál fénylőn fölöttem, a felhőkön úszva téged láttalak.
S még sokáig, bűvölve, bénultan álltam ott, bámultam káprázva hatalmas, sodródó arcodat -, amit elkívánt tőlem, s halkan és szelíden magába ivott az ég.
--> Versek: Szabó Ila Képek: Takács Péter Írtam
Írtam, mert írni kellett hosszú őszön, ha fájt a szó, a csók, az éj, írtam, hogy lelkem rajta elidőzzön, ha elcsitult a szenvedély.
"elindul hozzád egy simogatás"
Esdeklés
vaskapukat foggal nyitnék mérges kígyót simogatnék hosszú hajam levagdosnám virágaim eltaposnám kukoricán térdepelnék Léthe - vizet meregetnék istenemet megtagadnám magamat is elárulnám csak semmiért csak mindenért félmaréknyi szerelemért
Ha rám néz...
barna meleg tavakból fénybogarak szállnak a szívemre állj dobogás csitulj csak egy kicsikét összetörik félek jaj az a pár barna meleg fénybogár
Szerelem
felhőknek szűzfehér fodrát patakok ezüstkék sodrát hegyláncok csipkés bérceit bányák mélységes érceit alkonyok első csillagát hajnalok hímes harmatát holtak porladó hamvait magzatok kristály hangjait őszök kicsorgó dallamát tavaszok gyöngyöző illatát odaadni vágyom fogadd királyságom
Gondolatok
kesely lábú gesztenyepej gondolatok szaggatják a kantárt nem tudom már féken tartani érzem minden hiába elkezdődött velük valami kesely lábú gesztenyepej gondolatok hozzád szöknek rád hajolnak tenyeredből abrakolnak alkonyatkor elköszönnek éjszakára megpihenni visszajönnek
Titok messze szálló éveimből egy rejtett pillanatot tűnő boldogságaimból egy visszatartott mosolyt röppenő szerelmeimből egy megbúvó ölelést már régóta őrizgetek de félek hogy észreveszed s félek hogy nem kell neked Esti hangulat
Ajándék
vágyléptű gondolat csönd - szőnyegét terítem halkan és félve eléd perc - gyöngyöm szétpereg ősz íze vár tétován száll feléd két szemmadár tavasz - fény nyár - dallam álom - varázs elindul hozzád egy simogatás
Hopp, ha csókom...
Hopp, ha csókom odaszállna vállad szögletébe lila rózsát bimbózgató tőrtüskék helyére, Hopp, ha csókom simogatná minden sajgó sejted, elárulnák ajkaim, mit úgyis régen sejtesz. Hopp, ha csókom gyáva lenne, s nem indulna mégse, gyógyítson e csókomnyi vers csók helyett cserébe.
Vágy
15 / 77
Áldanám a kelő holdat megigéző mosolyodat. Borzolnám a fűzfagallyat érzékien omló hajad. Csókolnám a száz fűszálat szeretkező szempilládat. Ringatnám a domboldalat elbűvölő szép válladat. Vállalnám az egész tájat minden vonzó porcikádat. S meghalnék a sziklabércen minden veled - ölelésben. Akt
Téged akarlak
Mióta megtaláltalak, mióta megcsókoltalak, már téged akarlak. Feléd száll minden gondolat, téged vár minden mozdulat, csak téged akarlak. Ne kérd, hogy elkerüljelek, ne kérd, hogy elfeledjelek, mert téged akarlak. Ne félj, hogy tán kifosztanál, minden perc kincs, mi rám talál, hisz téged akarlak. Ölelni mást ma nem tudok, hozzád futnék, ha indulok, jaj, téged akarlak. Most jöjj, dalom míg hívogat, míg vágyva téged símogat, míg téged akarlak. Szakítsd az élet bimbaját, érezd a percet, éld a mát, ma téged akarlak. Örökre nem szól semmi sem, kicsit legyél az életem, ha téged akarlak.
Üzenet
Testet - lelket simogató, csókolgató, szárnyat adó perc - virágot hozzon nyarad. Nyílj ki magad. Rügyeidből virág váljon, bábjaidból lepke szálljon. Tanulj adni önmagadból, hogy ki rád vár, védjen, áldjon.
Találkozás
valahogy nem tudtam elképzelni ezt a találkozást furcsa mégiscsak tíz éve már hátradőlsz a széken cigarettád füstje magasan száll magabiztos elegáns mozdulatok én meg nem tudok mit kezdeni a kezemmel a lábammal se butának csúnyának ügyetlennek érzem magam a teáscsészét szorongatom beszélek valamit valakinek - neked mosolyogsz lehet, hogy nem is érdekel az egész a gondolatok csípőficammal születnek s bicegnek a számon nevetsz vagy kinevetsz de jó ez a csésze a bőrömön verítékeznek a szavak és egyáltalán mit keresek itt halkan beszélsz alig értem csak tessékelek - hogyolok távolság falak emlékek furcsa a múltunkból egészen mást látunk én a szilveszteri Dunát a kezed melegét a "távolba hulló végtelen kiáltást" fekete - piros mosolyod karod feszes kantárát derekamon te a zűrös éjszakát sírást idegen utcák vicsorgó házsorát dühöt kidobott levelet tíz kiló fölösleget furcsa de jó hallani és most végre kamráról - pitvarról lepattan a zár nyílok már nem kell a csésze most kellene kezdeni ezt a találkozást a szívem kapunyitása pumpálná szavaim pedig már búcsúzunk a tükörbe pillantok csúnyább vagyok mint gondoltam biztos butább és ügyetlenebb is de már nem zavar annyira ez csak egy pillanat múlandó leszek "mégebb" is egyszer köszönöm a verseid most olvasom éppen szeretem a metaforáid még úgy ahogy vannak az egészet egy könyv kellene belőlük mert le kell győznünk a halált - tudom csak egy kicsit de ez is jólesik jó lenne ha látnálak beszélgethetnénk versekről enyéimről - tieidről alkonyokról lepkékről rozsda - lakomáról sínek énekéről magányokról seholsincs ajtókról alamizsna - létről valami - keresésről jó lenne s ha nincs is sehol legalább tudni jó hogy más is keresi az erő egy cseppje lehetne a reménytelen kereséshez szomjas lettem a verseidtől egy Nagy - pohár szóra jó lenne tíz éven belül még talán ma egy telefon megsimogat s megszólal egy "vágyléptű gondolat" bennem
"ajándék perceinket... irigylik az álmok"
A legszebb szó
mint a virág rügyekbe bújva mint a szó gondolatba hullva mint a gyöngyszem tenger mélyében mint a gyermek anyja méhében rejtőzik mélyen csillag kékjében ezüst porában álom borában a tündérnyi fény az örök remény a legelső eltitkolt óhaj a legvégső legszentebb sóhaj a virágot bontó a szót kimondó gyöngykagylót szakasztó gyermeket fakasztó legszebb szó
Csoda
tavaszt a téli éjszakán ezt hoztad el nekem a messze tűnő ifjúság talált rám csöndesen szemed szelíd szép bársonya becézte két szemem kezed meleg varázslata dajkálta két kezem s ha egyszerű vagy furcsa bár szeretlek azt hiszem
Moll - hangulat
csillagokkal megperzsellek
16 / 77
holdsugárral bekötözlek felhőéggel megitatlak éjszakámmal betakarlak
Csók - szirmait...
csók - szirmait az elmúlt éjszakának magammal hoztam tőled a vállamon s míg várok rád ma egész nap az illatával álmodom
Ajándék perceinket...
ajándék perceinket ma még irigylik az álmok de hűvös cseppű harmatával lassan rám virrad hiányod
Napraforgó
napraforgó arcom arcodhoz fordítom szélfésülte szöghajamat válladra borítom szőlőinda karom derekadra zárom elröppenő gondolatod mindig hazavárom
Hétköznapi advent
már csak hármat alszom nélküled aztán megérkezel süteménnyel teával várlak szépítkezem csöngetsz alig várom hogy felérj a harmadikra ajtót nyitok és szeretnék rögtön hozzád bújni de még nem csak mosolygok és gyere be mondom jó illat van mondod igen sütöttem neked vártalak s míg ülsz a konyhában én csak nézlek s hallgatom hogy a fiam miket mond és kérdez összeveszünk rajtad mindig kié legyél s ha anyai szóval ágybaparancsolom duzzog hogy még ne de már nagyon vártam hogy itt legyél holnap iskola mondom s örülök hogy nem hétvége van így hamarabb érhetek hozzád és indulna az ujjam hajad arcod érinteni s a szádat nézem indulnék de még nem a szobába megyünk leülsz s én csak távolról nézlek leülni melléd nem még nem a gyertyaláng szemedben egyre jobban éget s a szádat ahogy akkor a vállamra tévedt szinte érzem most is zene szól szép az ágyad mondod s már ott vagyok melletted hogy én is lássam tényleg milyen szép így veled izgatott vagy látom remélem s hirtelen gáttalan parttalan szenvedélyed sodrába lépek és simogat ringat az idő már nem félek semmitől már csak kettőt alszom nélküled aztán megérkezel...
"Íriszem révéből vitorlát bontott mosolyod"
Szikla
A sziklaszirt nem indul el a kismadár után, de bánja-e, vagy várja-e, hogy visszaszáll talán.
Féltelek
Féltelek és féltem magam. A szemed olyan messze van. Keresem arcomon vidám - borús szád, erős - erőtlen két kezed, forró - hűsítő percedet, keresem édes - keserű éjszakád A hangod olyan messze van. Féltelek, hogy elhagylak, s hogy elveszítelek, féltem magam.
Hófehér ágakra...
hófehér ágakra rügyeket csókolnék százszorszép mezőben virágban fürödnék napsugár - dalokra táncokat pörögnék zubogó vizekben titkokba merülnék veled de nincsen hely és nincs idő csak lopott lenne a jövő s hogy neked csalnod ne kelljen s hogy nekem jobban ne fájjon még most búcsúzom hát, Isten áldjon
Búcsú
Íriszem révéből vitorlát bontott mosolyod, s arcok hulláma fölött új tengerszemek felé hajóz. Pupillám világítótornya int búcsút megint.
Az utolsó dal itt ez a dal az utolsó hősi erényed érdeme lett tőlem szikra nem ért el hozzád hűs csigaházad eltemetett ó ha te tudtad volna mennyire vártam a lépted, a hangod, az arcod futva futottál volna hogy elhozd csókod a legszebb csókot éjjel az álom - hálót még rólad szövöm és a sok álom - vágyad megköszönöm de reggel az álom - semmit szertedobom s torkomra feszült szerelemmel érted a küzdést - győztél feladom Ülő fiú
Üres szobában
üres szobában távozó lépted koppan a szó visszhangozó vállaidon viszed karom hosszú combom derekadon jaj lábak nélkül hova menjek karok nélkül hogy öleljek már hideg szobában én itt, de dobban a csend valahogy minden utánad ment
Írásjel egy mondat végére
útraváltál
17 / 77
belőlem - tőlem lassan a volt - van időben s mint néma tó a belőle tovacsobogó folytonfolyású ágat mindig búcsúztattalak barát a barátot de ez már hisz te is látod régen nem az semmi sem s mert rám zúdult a félelem egyszer gyűlöltelek is magam - óvó menedékül végül túlélni mint már sokat elfogadtam távozásodat bár fáj még hogy útraváltál belőlem - tőlem s hogy e sebzett időben szívünkön az árnyak pengesuhogássá válnak ennyi volt néha szép is hisz tudod de vége s mint az éj csillagot az égre múltunk földobom halott fénynek ennyit ér én így búcsúzom
Búcsú
Legyél boldog, maradj tiszta, mint ki forrás vizét issza, s rajtamarad tisztasága, tenyerén a csillogása kigyöngyöző hűs forrásnak, kicsobbanó igazságnak.
Ő Elszálló szó az ajkamon, de lelkemből darab elzengő dal a húrokon, de fülemben marad, a víztükrön egy csobbanás, de mélyén ott a kő, vállam alatt egy dobbanás, de véremben a hő, szivárvány hulló csepp alatt, de minden fényben szín, kenyérszeletből egy falat, de enyhül minden kín, üvegre karcolt jégvirág, de visszatér a tél, elérhetetlen délibáb, de mégis bennem él.
Ülő lány
"talpam alatt zuhanásom"
Vajúdás
kinőtt a fű csak belőlem nem hajt ki a bánat bennem marad örök vajudásnak jajgó teher átkos teher régen karnyújtásra fönn a kék ég s nem érem el mégsem
Tűz
tűz - vesztembe lepkeszárnnyal jaj zuhannom nincs megállás bennem égő bánat - tűzből nincs többé megváltás
Itt vagyok
egyszer kínált gazdagságod elfogadni gyáva most itt vagyok: meztelen ujjaim koldulásra tárva
Manézs
mindennapi kötéltáncon talpam alatt zuhanásom ölelésed nekem loptad köszönöm hogy meghallottad rémült némaságom
Madarak
Kóbor vágyad rám talált egyszer messze ég alatt, kerestünk épp valamit, jöttél, befogadtalak. Fények felé száguldó, felhőjáró madarak, megpihenő szárnyunkból egy - egy ölelés marad. Nyugtot ám sosem lelünk, szállunk, szállunk hiába, röpködésünk tolla hull le, fájdalommá válva. Várnak minket valahol fészekre és búzára, hajszolódunk mégiscsak ádáz röptű halálra.
Születésnapomra
csak vágyterhes bolyongások és születő mindig - mások hozták el életem felét, s hogy ráleljek otthonomra, csókold rá homlokomra szerelmed kasztjelét
Segíts nekem...
segíts nekem legyél a vállam ha terheim már nem bírom segíts nekem legyél a lábam ha látod már - már elbukom segíts nekem legyél a szárnyam ha porba ránt a fájdalom segíts nekem legyél a társam ha élni sincsen már okom segíts nekem legyél a társam segíts - emelj vigyél - ölelj e végtelen halálos gátfutásban
" ez a perc szívedig hajol "
Szeged
Tornyaidtól megsebezve gyógyultnak hitt sejtjeimből felbuzog az emlék... Visszahívó régi arcod, múlt csodáid keresem, ismerősen koppan vissza léptem hűtlen köveden. Sárkány - április 4. útja Béke - hősök kapuja Kárász utca - Széchenyi tér Múzeum - arany Tisza Liget - Odesszai körút Vakegér - Vedres utca Szürkülő kép, régi álmok, lelkét vesztett valóságok... Diákévek, ég veled! Hétköznapok sora nászom. Ölelésül búcsúzásom rád terítem, szép Szeged.
Lengyelországi emlék
a sátrak sárga polkát jártak a húrokon kacagott a dal a sör - estékkel összefolyt a vodkaszín hajnal a nap érett méze csorgott a földcsíkokon hagyott foltot aratók utcák templomok búcsúzó könnyes - kék csillagok
18 / 77
Vonaton Moszkva felé
Fut előlem a nyírfa, s a nagy legelőben kiterülnek az árnyak, a nap lemenőben. Kavarog az örvény, városi fényfolyamok, talpfán zakatolnak a gondolatok.
Tíz hexameter
Itt van az ősz és itt vagyok én is. Napsugarakban fürdik az ég, vagy néha a várost ellepi lágyan hűvös esőnek símogatása. Újra Leningrád fényei égnek. Ím ráleltem újra e honra. Szívem egykori álmodozását újra megélem. Rég tovatűnt szép őszi napoknak gyöngydala hallik, tisztán, fájón, csillagosan, mint szép szerelem, mint első, utolsó, mint örök álom, mint örök élet Megköszönöm most néked a rég volt egykori vágyat Őszi verőfény, s téged százszor is áldalak érte.
Velence
Velence ódon fényeit a Szent Márk - templom képeit a tér szelíd galambjait a szűk kis utcácskák zaját a csilló hullámok szavát az élet ős - örök dalát veled szerettem volna én érzékeimbe zárni de így szépség nélküled csak még jobban fog fájni
Búcsú Ciprustól
Még néhány perc s előttünk itt az asztalon az utolsó vacsora, még pár óra és felhajnallik csendesen az utolsó éjszaka, még pár sóhaj és elrepít a nagy idő fehér Boeing - madara, s emlék lesz csak napfény, tenger, élet, álom, szép Aphrodité hona. Emeld hát fel poharad s érezd: az íze véredig hatol, emeld hát fel lelkedet s érezd: ez a perc szívedig hajol.
" Szikrázó cserepek szanaszét hevernek "
Történet
véletlen találtuk felvettük dajkáltuk szép volt apró még törékeny nem óvtuk egészen sajnos forgószél felkapta pörgette ledobta csattant szikrázó cserepek szanaszét hevernek vége felhőből eső száll összetört milyen kár érte
Egy történet margójára
érzem homlokunk közé már csönd - falak feszülnek félek rájuk nemsoká hazugság - varjak ülnek
Tánc
Lépegettünk előre, oldalra és hátra, észrevétlen belekezdtünk valamilyen táncba. Megint léptünk előre s hátra kettőt nyomban, hamarosan ott voltunk a kiindulópontban. Veled lépek, azt hittem, szívünk ritmusára, s kiderült, hogy számomra a táncterem már zárva.
Gyáva
Vállalni önmagad, hogy engem vállalsz, nem kértem, úgyis hiába. Becsületre kértelek. Magad is becsaptad, te gyáva.
Hittem
Hittem hittel csodálattal bűntudattal bocsánattal fel - feltörő emberséggel túlcsorduló fehérséggel hittem d - moll toccátával hittem könnyel kacagással alkonyattal pirkadással el - elszálló madarammal istenáldó hatalommal hittem örök kézfogással hittem csókkal ájulással pofonokkal árulással múlt idejű ragozással
Csak azt...
csak azt a dúdolást az illatot a dobbanást szobám szépítő nyugtatást a lélegzetnyi kézfogást a szót a csókot az ájulást csak azt feledném bár jó volna minden már
Igekötők
bevettek megloptak letörtek széthordtak átéltem felsírtam elzengtem kibírtam űröm kong - gong -
Meglopottan
meglopottan elherdáltan bús keselyű koldulásban terített asztalodhoz álmodtam magam
"tenyeremben emléknyomok"
Emlék tenyeremben emléknyomok kérdőjellé jajdult titkok
Sors vágyaink magasfeszültségét életünk rövidre zárja
Vége homlokodtól homlokomig már begyógyult az ölelés
Ma este vers leszel... ...egy kétsoros... már csak ennyit gondolok rád
Értekezleten perc - gyöngyeim elcsipkedik a szarkák
"pereg a rokka - idő"
19 / 77
Nyolcvankét centi
Nyolcvankét centi az asztalom hossza. Itt ülök nap - nap után, várom, hogy kedden és csütörtök este betöltsed újra szobám. Nyolcvankét centire ülsz velem szemben füzetek, könyvek között, ragozunk egyre, de egészen másra vágyom a ragok mögött. Nyolcvankét centire lélegzel tőlem. Egyetlen lépés csupán. Egyetlen karnyújtás elég is lenne, s elérhetnélek talán. Nyolcvankét centiről csak téged látlak, szemem csak téged dicsér, sóhajnyi pillanat, pillányi sóhaj talán a szívedig ér. Nyolcvankét centi a távolság köztünk ám ez is túl szédítő, tizenhat évvel mert hosszabbat adott nekem a pajkos idő. Nyolcvankét centi és tizenhat fényév! Átkozott dimenzió! Térben és időben már el nem érlek, álom vagy, illúzió.
Harmincnégy nyár... Harmincnégy nyár múltán az idő gyors lépte lohol. Lombom szeptemberi szél szaggatja, az arcomra októberi felleg száll le a gödrök medre felé. A november bánatot ont mosolyomra hamar, s eloson tűnt szépségemmel az ősz. De belül hajszálereim duzzadnak az élettől lelkem fiatal még, hát hozzád érnék, bújnék, szívedhez simulnék, mint ághoz friss levelek. Vágyom sok szépre veled. Vágynék...de tudom, soha el nem érheti már őszöm A te életed édes, szép, tizennyolcadik tavaszát. Gondolkodó
Múzsám lettél
látod mégis a múzsám lettél verskönny hull a papírra összekoccan néhány szó mint didergő fogsor nélküled múzsám lettél ihlető messzeség gyötrő csoda pedig ölelni akartalak szavaid és mozdulatod kóstolgatni tovább ízed megismerni elsietett nászunkat lélekkel utolérni most is ölelni akarlak mint nappalok sebeit puha géz - éjszaka mint űr - csöndet csillagok dala ölelni s nem verslábakkal mérni hiányod de magányos éjjeleken búg a trocheusz koppan a daktilusz remegő anapesztuszaim hívnak hallod
Sóhaj - kútban
sóhaj - kútban megfürödtem bánat - gyolcsba felöltöztem csönd - asszonnyá feketedtem érted vállalt cédasággal cipeltem az átkom ittfelejtett csókjaiddal díszítem halálom
Vágyakozás
az alkonyi érveréstől a hajnali kétkedéstől - hol vagy hol - remegve kérdem nélküled szomjazik szétnyíló gyöngykagyló térdem
Pénelopé dala
hiányod szövőszékén vetélő hitem szövi és lebontja mindennapi álmaim
Solveig dala
húsz éve kereslek minden szemben, fényben téged láttalak minden csókban, vágyban téged vártalak fonalam fut pereg a rokka - idő várlak hazahúz talán még hozzám ez a féléletnyi erő
Talán
talán egyszer majd te is megérted hogy a szeretet fáj árvasága csontodig éget s örvény mélye elől nincsen menedéked akkor majd gondolj rám
"elindultam nagy csodákra"
Úton
megyek talpam alatt az évek szomorú mohazöld szépek hamubansült vágyaim morzsáiból élek visz a lábam a sűrűben a mécsvilágot segíts hogy megtaláljam
Titok - erdő
egyszer voltam hol nem voltam évek óta rád gondoltam titok - erdőd fölfedezni elindultam egyszer voltál hol nem voltál véletlenül rám hajoltál rám varázsolt csók - csodával elringattál szólnék - lépnék lehetetlen gyökér lábam ág a kezem titok - erdőd szögletében néma lombú nyárfa lettem
Virágom
álmaimban fölfedeztem elindultam megkerestem tenyeremben hazavittem puha földbe elültettem friss harmattal öntözgettem gyöngéd nappal melengettem óva vártam hogy kibújjon ezerszerszép virágom s harmadnapra
20 / 77
ki is hajtott égig érő magányom
Mese
szegény ember első lánya elindultam nagy csodákra hét mérföldet bandukoltam Óperencit átalúsztam üveghegyet körbejártam égigérő fára másztam kásahegyet kanalaztam sárkányokkal hadakoztam hét esztendőt ledolgoztam béka lett kit megcsókoltam mit tudom én mire vágytam de mindig csak mást találtam szegény ember szegény lánya hol lelsz nyugtot éjszakára
"belül ragyogsz itt a szívemen"
Ha még egyszer...
Szomorúfűz - ujjam Ezer ága Ráhajolna halkan Emlék - szádra Tegnap - arcod Eolhárfa Mosolyára Alkonyfelhő - szemem Szivárványa Elrejtőzne lágyan Múlt - szemeid Eldajkáló Dallamába
Epilóg
Már csöndesen szeretlek, szelíd szavam se szól. Könnyebb neked, ha vágyam csak hangtalan dalol. Nem várlak, nem kereslek, nem álmodom veled, feloldom gondod, vétked, mit én hoztam neked. S a csöndes könnyek éjén én áldva áldalak, köszönnöm kell, hogy voltál egy boldog pillanat. Lenyugszik lassan bennem a lánggal égő láz, de életedre titkon tekintetem vigyáz.
Elégia
Messzire szárnyalt hát most is képzeletem, már csak a tűnő szép emléked ölelem, fáj, hogy a hajnalt nem látom már sohasem csók-sugaramtól hűs ébredező szemeden
Mégis szép
régi veled - vonatok zakatolnak át szívemen kék madaras - szemeid emléke köszön ma nekem rózsaszirom - levelekkel rám nyíló tavaszod titkát hozta a posta s a sok telefon mosolyod sötét arcomra kigyúlt melletted lobogó vágyam türelemre tanult együtt - séták hangja harang mint távol leng bűnbánó öleléseid íze után ez a csend már mint búcsúzás kattog elhalt síneken mégis szép ez a nem volt csak vágyott szerelem
Nem gondolok rád
már régen nem gondolok rád újabb csókok jöttek új izgalmak új vágyak s te sem velem töltöd el a forró nyári éjszakákat de most újra a városunkban jártam s megnyíltak az utcák nekem ismerősként köszöntek a házak a parkok terek rólad dudorásztak összeért ma múlt - jövő - jelen a sarkon rámmosolygott az üvegtorony tükre felhők fölé lifttel repülünk a múzeum az első ölelésed küldte kőcsigák közt csókba szédülünk a kőzettani teremből rámnevető ablak búvóhelyünk titkáról mesél minden veled elmúlt óra íme újra él a Gellért - hegyről újra megkapom a várost a Gellért - fürdő cinkosan kacsingat felém aztán később váratlan az úton egy régi mozi lépeget elém a Ludovika parkján túl a kertből tejfehér ajándék mellemen s a városliget - sarki megállónál már újra fáj hogy nem vagy itt velem már régen nem gondolok rád hiszen belül ragyogsz itt a szívemen
"keresztem a messzeség"
Futóhomok
szorongva szállni mindig az új remény után zuhanni megsebezve a pillanat nyomán feküdni tétlen - fájón meddő homokhegyen homokba fulladt arccal csak hinni semmiben kiáltani csak némán még el nem űz a szél szeretni nem marasztal a termékeny gyökér
Egyedül
egyedül vagy hiába zöld a fű hiába csókolja arcod a napsugár életed celláján kattant a lakat kenyér víz könnytől keserül egyedül vagy egyedül
Hamupipőke
éjfélt ütött az üvegcipőm eltörött a hamuban hiába keresem szétgurult borsónyi életem
Öntudat
egyik vállamon - életem másik vállamon - halálom nyakamra hurkolt hámjait feledni próbálom
21 / 77
Golgota
Igazságra, szépre, jóra, tisztaságra hangolódva keresztem a messzeség. Összeroskad gyönge vállam, fölsebzi a szálka hátam, ó jaj, Uram, meddig még! Harminckét szem gyöngyfüzéren, egyedül már földön - égen. Isten fia, mit remélsz?
N - agymosás
Bekapcsolták az automatát fejemre kemény víz zuhog fékezett habzású vágyaimmal forgódobban szédülök fulladok fölpörgetett centrifuga - létem kifacsar feszes köteleken fakult foszlánnyá száradok kendő voltam portörlő vagyok
Csak ülök...
csak ülök és már nem tudom mit is akarok az idő elfut nélkülem én meg maradok vágyak tervek álmaim már nem érdekel és már azt sem kutatom hová tűntek el arcok hangok illatok minden idegen másé már a nyár az éj csók és szerelem csak ülök és már sehová sosem érkezem az idő kacag ravaszul és elfut nélkülem mindegy nyerek veszítek magam maradok és még azt sem mondhatom hogy szomorú vagyok csak ülök
Magamhoz
lefelé hullanak a csillagok szakadt madzagon lógnak a napok nincs már se kint se bent se fény se árnyék összehullt az ócska játék a "rendet" te sem így képzelted el szólnál de kinek senki sincs távol s közel te is tudod már hol van a "semmi ágán" megfizettél érte drágán gyenge nem lehettél erős nem tudtál lenni míg volt hova nem akartál hazamenni és most visszasírod a "szomorú, vizes síkot" is mint valami csodát hát "légy fegyelmezett" és kívánj magadnak szépen "jó éjszakát"
Füst
ellobbant lángok kormos üledéke volt színek fonákja volt szépek vége mérgezi kedvem lopja levegőm két vállra fekteti maradék erőm ellobbant lángok kormos hordaléka kémények gépek dohány mocsadéka szürke halotti lepedőm füstös fekete temetőm
Metamorfózis
tölgy lehet vagy gesztenye csak áll előttem némán halott talán fűrész foga marta fejsze csapta - vágta gyilkos gyalu vájta egykor testét és nem értette miért húzták - vonták - lökték idegen anyagot csavaroztak szögeket kalapáltak belé és nem értette miért Istent hívott várt dörgő felleget sebeire nyugtató esőt napsugarat rügyeket még de süket volt az ég tölgy lehet vagy gesztenye csak áll előttem némán hozzáérni alig merek barna - barna hűvös - meleg visszasimogat mellé ülök fölé hajolok fölnyitom fedelét fényes fehér fekete - fehér hívja kezem melegét engedem s ujjam hegyére csókolja zene - üzenetét az élet kínzó szeretetét a fájó szenvedélyt s a hitet hogy mégis megérte minden szenvedést
"szöknek az álmok, ki véd meg engem"
Évszakok Tavasz fecske - függönyt lebbent az ég s a rügy - balzsamos hajnal szíved pitvarán kopogtat Nyár éget a nap kandallója minden tikkad bágyad kormosmeleg éjszaka bont csillagoknak ágyat Ősz levelet síró fák alatt október guberál szél - ujjával babrálja mit eldobott a nyár
Pince Barátúron
Tél fehér madár tolla hullik pehelysír a táj lezuhanni belehalni talán nem is fáj
Tél
Január vacogó éjjel túl nagy a párna nincsen a csók, hogy életté áldna hiába kérem virággal - dallal hószínű gyöngyöt érlel a hajnal szöknek az álmok ki véd meg engem hol van a csók a halállal szemben Február egy szó kibomló mozdulat egy perc ajándék pillanat mi lesz velem mi nem tudom ha fennakadva féluton
22 / 77
egy szó kibomló mozdulat egy perc ajándék pillanat még el nem ér Március reggeli fényben reszket a dér friss lebegéssel izgat a szél tél szava bágyad billen az ág bontja a bő ég márciusát fagyban a szíved jég a kezed új tavaszod még nem közeleg téli ború még homlokodon csókkal a gondod eltakarom Április lágy tavasz csókol így mint könnyes arcomra hullt ajkad virága, s a kő tél világa kínlódva menekült ujjaim ernyedten várták a napsugárt kitörni lángolón édesen gyámolón hó fogaid közül testemben villámló akkordok áradnak s mint halk fortissimo s vad pianissimo vágyom hogy hozzám érj Május rügyekkel áldott fák kerek hasú anyák örvendjetek virágot szakasztó gyermeket fakasztó május jött el szobányi csöndben én arcom kezem fején várok várok üres fél ünnepek májust nem ismernek szeressetek Június összebúvó pille - percek tenyeremre szöknek veled - ízű varázsukkal oldanak és kötnek tiszavirág - libbenéssel jönnek - elköszönnek aranyporuk itt felejtik bánatnak - örömnek Július július királynője voltam tekinteted koronája rajtam ragyogott s elhittem hogy szép vagyok de búcsúnk csillaga gyúlt s messze a múltba gurult minden csókjaid palástja - éke lehullott rólam most emléked menedéke egyetlen köntösöm de neked ezt is ezerszer köszönöm Augusztus a csontjaim az izmaim még emlékeznek rád a pórusaim őrzik még az ízed illatát mellem dombja visszavágyik tenyered völgyébe ölemben a hiányod sem hiszi el hogy vége Szeptember szeptemberi vak ég alatt dideregve álltam augusztusi csillag - titkunk fény - emlékét láttam fenyegető fagy - magányban veled égni vágytam ó bár hinném hogy a nyár - éjt nem csak kitaláltam Október duzzadt kemény édes szőlőajkak csókoljatok még hadd érezzem a bővérű nyár mézzé érlelt melegét kibuggyanó fehér nektár csorog csorog az éj sírj hajnal az ablakon elmegy és vissza nem kapom meztelen venyigét zörget a szél a szüret véget ér November hűvös - nyirkos őszi cseppek jajdulnak a tájra elszáradt szép régi álmok hullanak a sárba volt egy arc de nem találom kutatva - keresve bűn nélküli bűntudata vitte tőlem messze szerelemre gyáva volt és vágyam jégbe zárta bolond vagyok hiszen mégis várom várva - várva December zúzmara - ölelésben álla a fa a lelke is tüskés zúzmara árva levél őszt idéz színes emlékzuhatag - reszketést a nyártól búcsút vett magánya remeg új tavaszra várva
Karácsony
Karácsonyi szent misére botladozva és remélve megyek vágyam eléd hozni : veled, Uram, találkozni. Koldus - lelkem rongykabátja szélét hideg szél babrálja, fölszakítja, szétcibálja, kilóg lelkem vacogása. Ó, ha tudnék benned hinni, igéidet szomjan inni, szívem markát eléd tárnám, kegyelmedet kunyerálnám. Megátkozva száz hiánnyal, ezer vágytól égő lánggal kívül - belül fázom - égek, kínok között elenyészek. Nincs vigaszom túlvilágban, porrá hullok száz halálban, bennem éled menny és pokol gyöngéd, gyilkos pillanatból. Tűz - didergőn hányattatom, sorsom meg nem fordíthatom. Uram, látod kínlódásom, lesz- e még, mondd, megnyugvásom?
"kemény harc lesz, de győztes öröm"
23 / 77
Ónodi Heninek
Ha kín - kövektől zerge - lábad fájdalommá ég is, és élet - zászlód megfeszítve szíveden viszed, a csúcsra följutottál, a kék ég már tied. A csúcson fönn ragyogsz már, neved: a nap - leány. S ha könny - ködöktől menekülnél, hidd el, lent sem könnyebb, mert itt is ezer magánycseppből nő az óceán.
Útravalóként egy messze utazónak
Megindult alattad a föld. Vascelládban a párás ablakon át nézed, hogy fut egyre messzebb Magyarország. Mire gondolsz ? Nem, ne mondd ki. Jobb most a szavaknak kamrák s pitvarok anyaméhe. Gondolatod égszínkéke remegve új csodákat sző. Nekem már múlt, mi neked még jövő. Szép lesz, majd meglátod, bár belekékül a száj, beletörik a köröm. Kemény harc lesz, de győztes öröm, s azt mondod majd egyszer: köszönöm. Most menj. Hagyj futni mellőled piros arcot fehér házat zöld akácot Menj, hogy visszatérhess. Most hív a távol. Úgy élj ott, hogy még itt is élhess. Lehet, egyszer arcod elmossák a könnyek, de ne hidd, hogy másnak őszi estén ittmaradni könnyebb.
Anyák napjára
Sorsommá lett évezredek asszonyai sorsa: anya lettem. Szívem alatt kicsírázott és virágot érlelt a szerelem. Szálló idő, múló élet fölött így lettem én halhatatlan., ahogy egykor egy szép napon te is édesanyám én általam. Közeledő harminc évem mégis nyomot hagyott az arcodon, s unokádnak napjai is ezüstszálat fonnak éjhajadon. Féltések és fáradságok, örömök és bánat, tenger - munka, s míg életünk kivirágzik, lassan belehullunk halálunkba. Halandók, de mégse. Bennem te tovább élsz, s én is kisfiamban. A legjobban őt szeretem, s azóta téged is, édesanyám, százszor jobban.
Szalagavatóra
nemrég még hajadban piroslott s most itt kéklik a szíved fölött e kis szalag életed mérföldköve társaid közt te vagy most a legszebb emlékszel-e mennyire vártad élet - szellők susogását hajad szabad lobogását és most itt vagy lebomlik lassan a régi kötés a szívedre száll s egy percre megáll még egy lépés egy dobbanás egy madárszárnyú suhanás s nemsoká eléred az álmod a vágyad a széped szabad leszel de szíved fölött e kis szalag egy kis halál messzire repül négy év - madár indulj te is vállaidon sokasodik terhed és ne feledd tetteid majd megmutatják lelked
Ballagásra
Már búcsúztok és elmentek, úgy mint a többi mind, szemem kíséri léptetek, utánatok tekint. Mentek, vár a nagy csoda megnyílnak a falak, és izgató a messzeség az élet - ég alatt, az élet - ég alatt. Már búcsúztok és elmentek, Úgy, mint az ifjúság. Ma még talán úgy érzitek, tiétek a világ, mentek, visz a csobbanó csöpp másodperc - patak, s majd észrevétlen elragad az évek - zuhatag, az évek - zuhatag. Már búcsúztok és elmentek, remény az arcokon, már túl vagytok az iskolás kis játék - harcokon. Mentek... s vár a nagy csata és még nagyobb falak, de sok nehéz is szép lehet, ha győz az akarat, ha győz az akarat. Már búcsúztok és elmentek, sok szépet visztek el, de szívetekben marad még a tiszta szónak hely. Bennem nőtt e néhány szál, letépem, s átadom hitét, hogy mégis élni szép a szikla - gondokon, a szikla - gondokon. Már búcsúztok és elmentek, úgy, mint a többi mind, szemem kíséri léptetek, utánatok tekint. Mentek, hull a sok virág, a perc már elszalad, de kis darab belőletek, mindig velem marad, mindig velem marad.
--> Harri Webb A nagy éjszaka
Hét órakor inni kezdtünk, tízkor mentünk levegőre, csillag-nóta szólt felettünk, vissza fiúk, vár a lőre! Ne mérgelődj, Kaszás csillag, zöld jeleid megfogadtuk, visszatértünk a pohárhoz, és Brecknockban éjszakáztunk. Erősek és bölcsek voltunk, okos, bátor dalnok-népek, a Vaskirály sírboltján túl tapsolt nekünk száz kísértet. Taff, a részeg folyó bömbölt, bősz dalt, nem a megszokottat, a pontsarni baglyok föntről fujjolták a fagyos holdat. Hazafelé dülöngéltünk, hármat ütött Pandy tornya, a Göncöl is gurult vélünk Vaynorból le Pengarndduba.
(Gyimesi László)
Eredeti szöveg: Big Night
We started drinking at seven And went out for a breather at ten, And all the stars in heaven Said: Go back and drink again. Orion was furiously winking As he gave us the green light So we went basck in to our drinking Through the breakneck Brecknock night. We were singers, strongmen and sages, We were witty and wise and brave, And all the ghosts of the ages Applauded from Crawshay's grave.
24 / 77
The tipsy Taff was bawling A non-traditional tune And the owls of Pontsarn were calling Rude names at the frosty moon, And homeward we were staggering At the Pandy clock struck three And the stars of Plough went swaggering From Vaynor to Pengrarnddu.
Harri Webb Dél- walesi tél
Gázlámpa-fény hull nedves, rőt avarra, söröspalack-cserépként csillog a levél, az ünnep véget ért, itt a másnaposság, a séta majd segít a dél-walesi völgyben, melyet még ma is áztat ős, örök eső. Nem pirkadó hajnal rejti dombjainkat, ködök burkában tűntek el a bérceink, hidunk alatt a pokol sötét folyója forr. Pónik, juhok jönnek a hiányzó hegyekből, magányos menekültek árnya az árva utcán. Dicsőségünk önmagába zárult, a hős gerincek, s Ó-Wales lágy hangjai hamvukba holtak, nézd, rövid nyarunk minden fordulóján éneklő erdeinknek setét favágók estek. Egy nap felhágunk újra a tiszta kövekhez. A régi istenek, nagy csaták magasában, fenn, az éneklő forrásnál felébred erőnk. Ám most csak unt utcáink valóságosak, ahol ázott tömeg vásárol tülekedve, nem dalol, nem harcol, még ki részeg, az se', csak a rendre késő rossz buszokra várunk, s lankadtan lépünk a rég lehullott, rőt avarra.
(Gyimesi László)
Eredeti szöveg: Valley Winter
Under the gas-lamp the wet brown fallen leaves Glitter like glass of broken beer bottles; The feast is finished , the hangover remains. This is the time to walk the Welsh valleys Under the rain that has been falling for ever And the days that never dawn hiding the hills. The mountains have vanished into another world, The rivers boil black from hell under concrete bridges And from the lost mountains ponies and sheep come down, Ghostly refugees in the streets that alone stand. All the encompassing glory, the heroic crests And soft voices of an older Wales are abolished That we saw from every street-corner of our brief summer, And black axemen have felled the singing forests. One day we will climb again the cliffs of clear air , Walk by the carolling water, redeem our stength On the high places of old gods and battles. But, for now, only the streets are real Where wet crowds shuffle shopping And nobody sings or fights , not even the drunks, Where we wait for buses that are never on time And drag our feet through fallen , long-fallen leaves.
Harri Webb Anglomán himnusz
Ó! Bámuljunk fel Anglia segglyukára! Látvány lehet-e nála kellemetesebb? Ez az, hová mindig felérni akartunk, Ambícióink pompás csúcsa ez, Nincs a mindenségben különb panoráma, Keresd bár fent, vagy keresd odalent, Ezért bámulunk Anglia segglyukára, Várjuk, amíg édes szele körbeleng. Folyvást állítják, Wales egy nemzet, Ezt ugyan egyszer sem hisszük el, Csődbe húznak, bizalmunk mégis bírják, Dicsfényt, Reményt csak Anglia terem, Ezért bámulunk Anglia segglyukára, Sose sem volt látvány kívánatosabb, Igen, bámulunk Anglia segglyukára, Várjuk, hogy végre ránk süssön a nap. Hajoljunk meg most, alázatosan, Ma Anglia a szarból igaznak lát minket! Parancsait betartva, engedelmesen Börtönőrként keressük kenyerünket, Ezért bámulunk Anglia segglyukára, Bízvást állítom, az élmény óriás, Igen, bámulunk Anglia segglyukára Várjuk, manna hullik, vagy valami más. (Gyimesi László)
Eredeti szöveg: Anglomaniac Anthem
Oh, we're looking up England's arsehole, It's the prettiest view we know, It's the height of our ambition, It's where we want to go, It's the finest sight int he universe Though you seek both high and low, So we're looking up England's arsehole Waiting for the breeze to blow. They tell us Wales is a nation But we don't believe that story, Though she's going bust we out our trust Int he Land of Hope and Glory, So we're looking up Endland's arsehole, There was never a view so fine, Yes, we1re looking up England's arsehole Waiting for the sun to shine. Here we crouch in our proper stations, Obedient to her orders, Though she's int he shite she'll see us right If we earn our keep as warders, So we're looking up England's arsehole, It's the loveliest scene of all, Yes, we're looking up England's arsehole, Waiting for the manna to fall.
Harri Webb A törpepapagájunk
A papagájunk kis kalitban él, De összkomfortban, s korántsem henyél: Kapott kis létrát, mászkálhat fel, le Ahogyan éppen kívánja kedve, Kis tükre is van, bámulja magát, Csipog, ápolja önimádatát, Kapott rózsaszín plasztik társakat, Akiket szeret, s gyűlöl néhanap, Csepp ónból készült csengőt is kapott, Víg csörömpölést gyakran csaphat ott, És ha nem mennek dolgai simán Csengőjébe bújna a kis papagáj. Mint ékes smaragd, minden tolla zöld, Nem holt idő, mit tollászkodva tölt. Bár a beszéde bárgyú, zavaros, Madár létére nem is olyan rossz. Szókincse szegény, s bár lassan tanul, Ha felpiszkálod, szónokol vadul, És félelmes lesz, ha dühbe gurul, Rázza kalitja rácsát cudarul, De ki nem törné, dehogy szökne ki, Egy rálökött rongy csendre intheti. Nem hasznos madár! Hogy mondhatsz ilyet? Walles képviselője, mint a többiek.
(Gyimesi László)
Eredeti szöveg: Our Budgie
Our budgie lives in a cage of wire Equipped to please his each desire, He has a little ladder to climb And he's up and down it all the time, And a little mirror in which he peeps As he utters his self-admiring cheeps, And two little plastic budgie mates Whom he sometimes loves and sometimes hates, And a little bell all made of tin On which he makes a merry din. Though sometimes, when things aren't going well, He hides his head inside the bell. His feathers are brilliant green And take most of his time to preen, His speech is limited and blurred But he doesn't do badly, for a bird. And though he can but poorly talk If you ignore him he'll squawk and squawk And fly into a fearful rage And rattle the bars of his pretty cage, But he won't get out, he'll never try it, And a cloth on the cage will keep him quiet. This futile bird, it seems to me, Would make a perfect Welsh MP.
--> Ízelítő Gyimesi László most megjelent Óbuda, itt belül című válogatott verskötetéből ( Littera
Nova, 2006.)
Gyimesi László: versei Bár arcod füstben
Te lész a jövőnk - hirdették fönnen túllépsz a téren és időn (bölcsen), edződik arcod a füstben, ködben, plakátországra ragyogsz gyötörten. Lettél ígéret, szellem, arctalan, s bár tömegednek tengerhangja van, nincs emberszava, így hát hangtalan magányod ágán hervadt lomb a dal. Mégis: jövő, meg ígéret lennél! Azok a tettek, amiket tettél: s amit teszel majd, lábad megvetvén élősdi boncok bűzlő holttestén
Idill a monarchiából
Óma tócsnit sütött, tótosan szerette, pedig fenekestül cseh volt teste-lelke. Sógoránál szolgált liptai juhásza, forró tócsnink rendjén pihent be a spájzba. Sokác ura megjött, dőlt a pájinkától, gyepálta is rögvest, széltibül, hosszábul.
25 / 77
Anyuska irigyen ámult a gój tempón. Lemberg war schlecht Schule! Megfosztott e forsztól. De a tócsni nem várt: dicsérték is hamar. Közvetítő nyelvként jól szolgált a magyar.
Kő a parton
nincs egyrészt-másrészt nincs körülbelül ágabogáló pontatlan beszéd ülsz a parton alkonyatban szúnyog szitál s a szél felébred szeptembered még fel-felizzik, de a tűzvész már oda a tett hiánya görcs a kőben ha eldobnád is nincs hova
Kurta dalok Etűdök Óbudáról
rúdon öt harang feszül. Szólna már, de nincs kinek. Hordók között az éjszaka Kongatja dühödt dalait. X Imre nélkül jönnek a kutyák. Szimatolják: van-e kutyatúlvilág. Jégbordáinkra felfeszült a szél. Egy szív hiányzik. Dobrokol a tél. X Visszhangom jól emlékezik, Svábul károgok, latinul mondja vissza. Itt minden kőnek három kora van, És minden nőnek három örök arca. X Volt egy lovam - úrféle voltam, Nem fuvaroztam, lovagoltam. Katonaló, Hédinek hívták, Öreg hátas volt. Tartom titkát X A város már régen mibennünk lakik. Ami kívül van, csak ócska másolat. Színtelen. Mocskos, szürke valakik Gyötörnek benne gyengébb másokat. X A stégek minek vannak ott? A színben halott csónakok. A csónakházajtón lakat, A lakat fölött fadarab, A fadarabba ütve szeg Ördög viszi a verseket. X Méla barátom, aludj csak, a holnapok ütre befutnak: Nyögnek a városi fák, tágul a tárgyi világ. Létezik élet a Marson, akármikor átül a majmom, Átevez Óbuda is - mind a valódi, mind a hamis.
Mind szabad itt
Legtö/kélete/sebb lét!/ Bá/mulva cso/dállak! Mind szabad/ itt, mit az/ elme ki/vánhat; Mit az/ elme! A/ szív, meg a/ test is.http://vilagszabadsag.hu/1/ Szende sze/mérem,/ szent foga/dás ne szü/kítse,/ Szép hite/ink szita-/szárnyak a/lá feszü/lését!/ Ékes i/dőnk, ép,/ nagyratö/rő er/kölcsi vi/lágunk! Lu/bickolok,/ ím a tö/kély friss/ Habjai/ közt, mig az/ édeni/ parton/ Lángol a/ csipkebo/kor. Ugye/ látod? Ünnep/pé mele/gíti a/ szürke na/pok szigo/rát, nahttp://vilagszabadsag.hu/1/hu/ Se jég,/ se hó/ se dér!/ Se tőr,/ se kő,/ se vér!/ Virág,/ patak,/ tavasz!/ A láz/ lakó/i al/szanak!/ ... Mit/alszanak?/ Most eme/lik le az /omló Vérpadok/ ácsola/tát ron/csolt tete/mükről. Szinte/ szétveti/ népem az/ eszmény!/ Perzsel a/ jámborok/ áhita/tos szeme/fénye! I/lyen legyek/ én is!/ Kérem az/ égi la/kókat,/ Szórjanak/ áldást/ rám az o/lümphoszi/ kegytár/ Összesö/pört szeme/téből; Hadd legyek/ én is /tisztate/kintetű/ tolvaj,/ Méltó/ságba e/melt rab/ló, hazu/gok feje/delme,/ Maffia/-császár/, média/-sztár, anya/gyilkos,/ Emberi/ joggal, a/kit meg/véd az id/ők szava,/ és a/ Száz here/ nímand,/ állami/ kókler,/ Ügyvéd,/ ombuds/man, poli/cáj-had,/ Képvise/lő-kör,/ félhiva/tásos ö/kör-száj,/ Persze a/ jogrend/ szent szava/ mentén!/ Hadd legyek/ bankfiú!/ Bróker!/ Konzum/-kurva az/ orzott/ szállodaláncban! Hős besu/gó, pedo/fil pap!/ Hona/tyának is/ állnék,/ Szagtala/nított/ új kivi/telben! Néptribu/nusnak!/ Bunkó,/ szépszavú,/ szájas/ Utcave/zérnek! Lennék/ pénzhami/sító, Bérkol/dus-briga/déros,/ vagy betö/rő, kém,/ Testőr,/ álcsere/-partner,/ Csempész/nék ciga/rettát,/ ópiu/mot, szeszt, Af/gán mene/kültet/ vagy belo/rusz lányt, Bár/mit, csak a /rendbe be/férjek, e/lérjem az / Erkölcs/ új maga/sát, hogy/ senki se/ mondja: Ó, ez a /balfék/ hogy lema/radt, jaj,/ Mennyire/ cinkes a/ nyamvadt... / Istenek!/ Mért ne le/hetnék/ ennek a / nagyszerű/ kornak/ Példás/ gyermeke,/ mért ne?/ Nektek/ semmi ügy/ ez, pipa/füst, na!/ Hálám/ nem marad/ el, dús/ áldoza/tokkal Köszö/nöm meg/csöpp kegye/tek, sőt: Megjavu/lok, Még a/ versfara/gást is/ Abbaha/gyom, csak/ végre a /kor fia,/ Mit fia!/ szentje le/hessek!
Mozaik Hadriánusz szigetéről
Csaknem a Szigettel szemben lakom. Mióta van, élvezője és elszenvedője vagyok a pótfesztiválnak. A fesztivál-pótléknak. A juszt is kihazudott azért is ünnepnek. S tényleg: a zenének. A zajnak, a füstnek, a tömegnek, a tessék-mondani-mondd-már-hol-van-nak, a bábelfiókáknak, az ablakom alá tévedő turistának-drogosnak-kéregetőnek-bűnözőnek-szerencsevadásznak-kandinak-lelkendezőnek-kalandrakészülőnek, a tömegesen áradó vesztesek bánatának és kicsikart örömének. Özönlenek az ember-szigetek az emberek szigetére. Hadriánusz hasal egy felhőn, verseket olvas, s le-lenéz. Bólint. Együtt vagyunk Pannóniában. * Mindannyian szigetek vagyunk. S vagyunk mindannyian: maga az Óceán. * Esik, esik szerte Magyarországon. Árvíz mossa szét a harangszót, Árvíz sodorja el a haranglábat, Árvíz ringatja a harangozót. Sem Noé, sem bárka, sem végre-Ararát. Alszik a vízbeborult túlontúl-túlvilág. * Szigetek lesztek mindannyian. Szigetek: körülnyalt fakoronák. Vergődő vadak a habverésben, süllyedő szigetek. Madárfiókák: sodródó majdnemszigetek. Szenny, mocsok, törmelék, bűzlő tetemek, hordalékok: torlódó alapja a jövőnek. Születő kontinentális talapzat? Fejtörő a társadalom lemez-tektonikusainak? Sár, sár, sár, szemét göcsörtös növényi csonkok, emberi hulladékok. S felettük - hinnéd-e? - percnyi szivárvány. Olyan valódi, hogy szinte fáj. Fáj. * Nemet mondtok szennynek, halálnak. Nemet mondtok az árvíz-árulásnak. Nemet mondtok a megcsinált világnak. A szigetekké züllött apák-anyáknak. Nemet mondtok a formák trónusának. Nemet mondtok a jólszabott dumáknak. Nemet mondtok a pántlikás egeknek, Véres-loncsos- bűzlő hínártengereknek, Nemet a rothadt világegyetemnek. * Tiétek szeretetem. Nemet mondtok - persze - szeretetemre. * Mondtok-e már igent? Várok - öreg sziget - várok igenetekre.
Nyár, 2003
Lángol a tarló, az útra kicsap, pattog az izzó kőzúzalék, pörköltgumi-szag leng a csalitban, csődben a teflonidő: a nyár odaég.
Óbuda, itt belül
Fene megette - dünnyögtem néhány napja (július tizenötödikén, pontosan): épp negyven éve vagyok Óbuda rabja, bár erre az idő korántsem rohan Krisztina, Józsefváros, Keszthely vagy Kanizsa egy pillanat volt - Szentgrót annyi se kétezer éves nyaram örök parazsa, meztelen mellel megőrzött mese. ... Óbuda -persze - bennem, sziget, hol megpihentem, mondjuk: el-szi-ge-tel-ten, mondjuk: feltöltve lázzal, szerelemmel, halállal, mondják: föltámadással. ... a barna föld a láncoké a láncos ég a barmoké a barmok ó a csorda-nép testvéreim mind így elég ... Az ajándékba kapott város csak veletek osztozva enyém. Malomkövekből a múlt útja, szólt-e erről a költemény? ... Óbuda a bordák közt dobol. Szívem helyén? Szívemben? Valahol. Elhívottan, elhívatatlan Bekerít a Róka-hegyi katlan, Csillaghegy csillagszemet ád,
26 / 77
A csónakház-sor vak harmonikát, A Mithrász-szentély zsoldos álmokat, A színház őrzi szabadságomat. Barátok, társak, mord ellenfelek Mind az enyémek, ameddig lehet. Nem tudok semmit, még azt sem tudom, Marad-e földem, hazám, betyárbútorom, Lesz-e jövőm még, van-e két szavam Az érkezőkhöz, vagy mind hasztalan Amit romok között új romokért teszek, Nő gyep felettem, áldás, gyűlölet.
Pince mélyén
Kocsma mélyén dal születik Mi az hogy dal égi ének Dödögik a törzsvendégek Jaj de ifjak ma a vének Jaj de ifjak ma a vének Rozsdabarna őszi erdő Szélén lángol csak a dalnak Madarak is persze darvak Húznak benne napnyugatnak Szállnak benne napnyugatnak Lehelete borgőz helyett Magasztaljuk fel e helyet Frissen tartja leheleted Épen tartja a lelkeket Pince mélyén ó dal éled Dünnyögik a törzsvendégek Egyre forróbb már-már éget Jaj az ifjak milyen vének Jaj az ifjak milyen vének Szép hitek is megkergülnek Penész alatt lángbetűket Böngésznek a csonttáhűltek Dohos homályt ont az ünnep Dohos homályt ont az ünnep Aztán csend lesz holdas éjjel Néhány foszlány leng a szélben Borban fürdött-e vagy vérben Van-e valaki még ébren Van-e valaki még ébren?
Filozófia
" Istent helyettesítve Vajon a tudomány ki tudja-e valaha szorítani a vallásos hitet az emberek fejéből, és egyáltalán van-e értelme, hogy megpróbálja? (a NewScientist 2006.11.18. számában megjelent cikk kivonatos fordítása) November közepén több aktív és a világnézeti kérdések iránt szevedélyesen érdeklődő ateista tudós a Kaliforniában székelő Salk Intézetben tartott egy szimpóziumot "A hiten túl: tudomány, vallás, józanész és túlélés" címen. Az összejövetel célja három kérdés megvitatása volt: A tudománynak el kell-e vetni a vallást? Mivel helyettesítse a tudomány a vallást? Isten nélkül lehet-e erkölcsös az Ember? Az első felszólaló, Steven Weinberg (University of Texas) kozmológus volt, aki egyértelműen kiállt az mellet, hogy a "világnak fel kell ébrednie vallásos lidércnyomásából." Weinberg kifejtette az összegyűlteknek, hogy "mindent meg kell tenni a tudósoknak annak érdekében, hogy kiszabaduljunk a vallás szorításából, ami az emberi civilizáció fennmaradásához a lehető legjobban járulna hozzá." Weinberg szavait a jelenlévők elragadtatva fogadták. Később azonban kritizálták, mivel nem elég élesen fogalmazott a vallás ellen, és beismerte, hogy ha az emberiség életéből eltűnne a vallás, neki személy szerint hiányozna. Weinberg a vallást "egy bolondos öreg nagynénihez" hasonlította, aki füllent, és családi intrikákat sző, de aki valamikor szép volt és oly sokáig járt össze a családdal, hogy amikor végleg eltávozott közülük, hiányt hagyott maga után. A tudomány "nagy igazságokat" nem képes nyújtani, míg a vallás ezt könnyedén megteszi. Mi, tudósok, csak apró részleteket tudunk feltárni a Világmindenségről, vallotta be. Ebből azonban Richard Dawkins (University of Oxford) köszönte szépen, nem kért semmit. Dawkins szerint Weinberg érthetetlenül volt elnéző és mindent megpróbált, hogy mondjon valami kedveset is a vallásról. "Nekem azonban - folytatta Dawkins - teli van a hócipőm a belénk oltott vallás iránti tisztelettel. Dawkins-hez hamarosan csatlakozott Carolyn Porco (Kolorádói Űrkutatási Intézet), akinek arra kellett válaszolni: ha nincs Isten, akkor mi legyen helyette? Tudomány - válaszolta a hölgy - legalább annyit ér, mint a vallás. Szerinte, ha valami helyettesítheti a vallást, akkor az a tudomány. A tudományos kutatás lényege egy spirituális kíváncsiskodás, az anyagi világ megismerése. Tudósnak lenni, és mélyen belenézni az ismeretlenbe, legalább annyira megnyugtató és inspiráló, mint amennyit a hit nyújt. Porco asszony szerint különösen a csillagászok néznek szembe a csodálatos Univerzum nagy kérdéseivel, melyekre a megtalált válaszok nyújtják a legnagyszerűbb történeteket. Nincs vallás, mely vetekedni tudna ezekkel. A vallásos emberek isten felé fordulnak, hogy kapcsolatba tudjanak lépni olyan, önmaguknál magasabb rendű dolgokkal, melyek értelmet adnak létüknek, és amiben megnyugvást találjanak. Miért nem mutatjuk meg az embereknek a helyüket a Világmindenségben, és miért nem keltünk bennük egy kozmoszhoz kapcsolódó érzést? Miért nem kapnak válasz tőlünk arra, hogy miért vagyunk itt? Igaz, ha erre a kérdésre van egyáltalán válasz, akkor az, az asztronómiában és az evolúcióban található meg. A tudomány képes olyan esztétikus képeket adni a kozmoszról, melyek a vallás által nyújtottakat felválthatják. Igen, olyan képeket, amelyekkel saját ikonográfiáját ünnepelheti. Olyan képekkel szolgálhat a természet világáról és a kozmoszról, mint például amilyeneket a Cassini készített a Földről messze túl a Szaturnusz mögül, vagy az Apollo 8-ról készített híres földkelte, avagy a Hubble teleszkóp űrfényképei. Ezek mind a vallásos festményekből vagy ikonokból áradó megnyugvást képesek nyújtani. A nagy kihívást jelent a mulandóságunk tudatának megnyugtatása, mivel az istenben való hit párosul egy olyan fajta halhatatlansággal, amit a tudomány nem képes adni. Ehelyett talán elfogadhatjuk, hogy testünkben lévő atomok a csillagporokból származnak és halálunk után vissza fognak térni a kozmoszba, mint tömeg vagy energia. Meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy belenyugodjanak ebbe a tudatba. Megnyugvást nyújthat számunkra, hogy mindenki, aki valaha élt a Földön egy szépnapon éke lesz a Világmindenségnek. Porco felszólalása után Neil deGrasse Tyson (Hayden Planetárium igazgatója, New York) emelkedett szólásra, felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az Amerikai Tudományos Akadémia tagjainak 85 százaléka nem hisz istenben. Szerinte a maradék 15 százalék jelenti a problémát, akiket meg kell "téríteni". Elfogadhatatlan, hogy ez a szám nem nulla. Ezen kell valahányunknak elgondolkozni. Ez az a tény, amit nem söpörhetünk a szőnyeg alá. Véleménye szerint ez az egyetlen statisztikai adat látványosan bizonyítja, hogy a tudományos eredmények puszta közzététele a társadalom művelt rétegeiben nem tudja visszaszorítani a vallást. Irreális elvárni a széles társadalomtól, hogy jobban szerepeljen, mint a tudósok. Nehezen emészthetőnek tartotta, hogy legyenek olyan tudósok, akit jobban kielégítenek a vallásos jelenések, mint a tudományos vizsgálatok. Semmi szükségem - vallotta be deGrasse Tyson - egy olyan vallásos munkatársra a laborban, aki Istent okolja egy vizsgálat eredménytelenségéért. A szimpóziumon akadtak olyanok is, akik szerint nem elfogadható, ha egy tudóstól megkövetelik a vallástalanságot. Lawrence Krauss (University in Cleveland, Ohio) szerint a tudósok nem különleges emberek, és abban nincs semmi meglepő, ha néhány akadémikus egyúttal hivő ember is. Az lenne a meglepő - állította - ha ezek száma nulla lenne. "Megértő" hozzáállását kiegészítette, hogy ő nem a hitet védi. A múlt évben megtartott tárgyaláson, ami a Dover iskola tanács (Pennsylvania) és 11 szülő között folyt, Krausst tanúként hallgatták ki. Vallomásában az "Intelligens Alkotó" elmélet tudománytalansága mellett állt ki. Joan Roughgarden (Stanford University, Kalifornia) geofizika és biológia professzor asszony szerint a harciasabb ateisták véleménye a tudomány nyújtotta lehetőségeket illetően túlzottak, és elfogadhatatlanul rózsaszínnek tüntetik fel a világot, miközben a hivő embereket kifigurázza. Véleménye szerint hatalmas hiba lenne tudománnyal helyettesíteni a vallást. Nem tartotta elfogadhatónak, hogy a tudósok fehér lovon érkező hercegeknek tüntetik fel magukat, míg a hivők olyan idióták, hogy nem tudnak különbséget tenni az áldozáskor felhasznált ostya és egy darab hús között. Ezzel a hivőket elriasztják, ami egy biztos vesztést garantáló javaslat. Ezen túlmenően, Roughgarden professzor asszony kifejtette, hogy a tudomány a valláshoz hasonlóan dogmatikus és meg vannak a saját profétái. Ennél is komolyabb hibának gondolja a tudományos etika manipulálhatóságát, nevezetesen a biotechnológiát alkalmazó vállalatok részéről, ami arra késztette, hogy komoly kételyeknek adjon hangot egy elfogadható moralitás megfogalmazásával kapcsolatban a racionális tudományos közösség részéről. A fenti nézetekkel nem értett egyet Patricia Churchland (University of California, San Diego), aki különben a harmadik kérdést fejtegette, vagyis lehet-e erkölcsös az Ember Isten nélkül? Véleménye szerint az értékeket azok szabják meg, amiket mi magunk értékelünk, vagyis élettársunk, utódaink és emberi kapcsolataink. Tehát a kérdésre a válasz egy határozott igen, mivel a társadalmi értékek és a moralitás visszavezethető a csoportba tömörült életstílusra és a biokémiára. Nincs tehát szükség a Szentírásba foglalt intelmekre. A szimpózium résztvevői végül is egyetértettek abban, hogy a tudománynak fel kell venni a kesztyűt és győzni fog. Azonban elő kell jönni rejtekhelyünkről, és ki kell állni a nyilvánosság elé - sürgette a megjelenteket Harry Kroto (Florida State Univesity), amire Dawkins rátett egy lapáttal: "Ha valamennyien egységesen kiállunk, akkor megváltoztathatjuk a dolgok menetét." Kroto programot is ajánlott. Mivel nem fogadjuk el a kereszténységet, kell valamit tennünk ellene. Be kell indítani egy koordinált globális erőfeszítést az oktatás terén, de nem feledkezhetünk meg a médiákról sem, amelyek segítségével kampányt indíthatunk a tudomány mellett. Az Internet jó lehetőséget ad arra, hogy a tudományok oktatását bevigyük a világ valamennyi otthonába anélkül, hogy ki lennénk téve a kereskedelmi és ideológiai tévék és rádiók szeszélyeinek. Meg kell próbálnunk szembeszállni a vallásos iskolákkal - fejezte be beszédét. Voltak azonban hangok, akik kijelentették, hogy az előterjesztett anyagok elfogadhatatlanul vakok és leegyszerűsítettek voltak. Rámutattak, hogy a Szovjet Unióban a tudományt "vallásos megszállottsággal" tanították és nem hozott átütő sikert. Egyes vélemények szerint a többiek abból indulnak ki, hogy a hit elfogadására tett erőfeszítések rossz irányba vezetnek. Elméletileg elfogadhatóak a vélemények, de ha egy tudós azzal áll elő, hogy majd én megmondom neked, mit kell gondolnod, az, kontra produktív. Az embereket ez elriasztja a tudománytól. Dawkins természetesen hajlandónak mutatkozott harcba szállni, és úgy vélte a szimpózium elért "valami keveset", de minden kis lépés segítségünkre van. Minden esetre fel kell gyűrnünk az ing újunkat, és neki kell látni a munkának. Azzal nem megyünk sokra, ha kijelentjük, hogy "nem szeretem a vallást, de nem tehetünk ellene semmit". Ha nem isten, akkor helyette mi? (záró akkordok) A tudomány feladata, hogy teljes mértékben feltárja előttünk, hogyan lehetünk boldog ezen a Földön, és hogyan nyugodhatunk bele az itt talált körülményeinkbe. *** A szeretettől nem távolít el minket biokémiai alapjainak a megismerése. (Sam Harris, a Hit vége című mű szerzője) Hadd nyújtsam az embereknek a Világmindenséget. Mi a Világmindenségben vagyunk, és a Világmindenség itt van bennünk. Ennél magasztosabb érzést nem ismerek. (Nell deGrass Tyson asztrofizikus) Ismertessük meg gyermekeinkkel a Világmindenséget, ami sokkal, de sokkal nagyszerűbb és félelmetesebb, sőt vigasztalóbb, mint bármely általam ismert szentírás vagy istenhit. (Carolyn Porco bolygókutató) Antalffy Tibor Tudomány Tudomány
Bio növény termesztés
A zöldség több mint táplálék
Tanácsok növények bio termesztéséhez
A zöldségek élettani hatásáról
Biológiai védekezés a kártevők ellen
Cs. Nagy László válogatása az ide vonatkozó tudományos munkákból
Gyógynövények termesztése házi kiskertben Egészségünk legfőbb forrása a helyes táplálkozás
Tovább.. Nagy László:
Rejtett jelzés a holocaustról 1943-ban Wass Albert és a hungarizmus A viszonylag világos utalás a holocaustra egy kifogástalan tudományos cikkbe van elrejtve. A tanulmány szerzője Alföldi András (1895-1981) ókorkutató és régész, már 1943-ban az MTA levelező tagja és egyetemi tanár volt. 1947-ben külföldre távozott és Bernben, Bázelben, majd Princetown-ban (USA) dolgozott egyetemi tanárként.
Tényfeltáró tudományos munka Wass Albert hungarista kapcsolatairól, nézeteiről. Az Esznélet 72. számában rövidítetten megjelent írás teljes szövege. Tovább... Erdélyi istván: A "kettős honfoglalás" hipotézise, és ami körülötte van
Tovább...
2005, az igazság órája. Gondolatok a faluról és a mezőgazdaságról (múlt - jelen - jövő)
A szerzőről: Erdélyi István (1931 Nagyvárad) régész, történész nyugdyjas egyetemi tanár. A történelem tudományok doktora. Fő kutatási területe a magyar nép őstörténete, vándorlása, a honfoglalás és előzményei. Tovább...
Nem élhet tartósan úgy az ország, hogy egyharmada, a falu permanens válságban vergődő gazdasággal, szükségszerűen politikailag kiegyensúlyozatlan. Állandóan gazdasági mentőakciókra szorul, és kiszolgáltatott minden populista demagógiának. Az országnak - a kormánynak, a baloldalnak és a szocialista pártnak is - szembe kell néznie a falu és a mezőgazdaság valódi állapotával, szinte megoldhatatlan problémáival. Ez a föltétele, hogy megkísérelhesse pragmatikus kapkodás helyett a reális válaszokat, és megalapozott agrárpolitika kimunkálását. Ha a jelenlegi jobboldallal lehetséges lenne, nemzeti-pártközi megegyezés kellene a falu és a mezőgazdaság tragikus helyzetének megoldására. Tovább...
Az euróról
A TámPontban és a Dialektikában megjelent cikkek szerkesztett szövege. Morva Tamás Tovább...
Károlyházy Frigyes: Igaz varázslat A modern tudomány egyik kulcsszava a "kvantumfizika". Valljuk be legtöbbünk számára ez valami félelmetes, érthetetlen csak a beavatott kiválasztottak számára megérthető félelmetes fogalom. Károlyházy Frigyes: IGAZ VARÁZSLAT című könyve bebizonyítja, hogy ez nem így van. Aki nem eleve ellenségesen áll hozzá, az új szemlélet befogadására nyitottan olvassa közelebb kerülhet ehhez az izgalmas gondolatrendszerhez. A könyv megértése nem igényel felsőbb matematikai ismereteket. Itt egy rövid összefoglalót, közlünk a könyvből ... kedvcsinálónak a teljes mű elolvasásához. Tovább...
Cs. Nagy László A bio-termesztésről röviden Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért bennünket az RTL Tv 2OO7.február 28-án l8,3O-kor a híradóban közreadott azon híradása, miszerint amerikai orvos-kutatók megállapítása szerint a szintetikus vitaminokat rendszeresen fogyasztók rövidebb átlagéletkort érnek el, mint a természetes táplálékkal biztosított vitaminokkal élők. Részben ez vonatkozik a nyomelemek biztosítására is. Úgy tűnik ismét igazolódott az a mondás, hogy ,,Jóból is megárt a sok.,, Ugyanis ami felesleges, amire nincs éppen szüksége a szervezetnek, az az egész szervezetet terheli, esetleg még mérgezi is. Nyilvánvalóan ezért nem tárol a szervezet egyes vitaminokat és nyomelemeket úgy, olyan mértékben, mint pl. az energiahordozókat. Ám a szintetikus vitaminok és nyomelemek fogyasztásának megszüntetése, avagy korlátozása ismét csak ráirányítja a figyelmet azoknak a táplálékkal történő biztosítására, azaz a teljes értékű élelmiszerek előállításának fontosságára. Más szóval az állatok és az ember is csakis olyan táplálék fogyasztásával óvhatja meg egészségét, amelyek nem tartalmaznak egészségre káros vegyszereket, illetve vegyületeket, másrészt az étrend, valamint a feldolgozási technológia helyes megválasztása révén teljes egészében biztosítja a szervezet valamennyi szükségletét s ezáltal biztosítja a testi sejtek rendeltetésszerű funkcionálását, mint az egészség kritériumának legalapvetőbb feltételét. Ám ez a követelmény csak a termő talajok felvehető tápanyag készletének megállapítása és az adott növények számára szükséges tápanyagok biztosítása révén teljesíthető. Ez viszont ellentmondani látszik a bio-termesztésnek, amely tiltja a műtrágyák alkalmazását is és a növényvédőszerek többségét is. Mi hát a teendő? Vajon a nyomelem-hiányos zöldségfélék, avagy gyümölcsök nem olyan károsak-e az egészségre, mint a nem bio-termékek? De igen. Ismert, hogy az egyes nyomelemek hiánya (pl. a jódé) milyen komoly egészségkárosodással jár. De említhetnénk mást is,pl. a vasét, a rézét, a cinkét, a szelénét,vagy a krómét pl. és igy tovább, amelyek hiánya szintén egészségügyi problémákhoz vezet. Ezért a termelőnek ismernie kellene a termőtalaj teljes felvehető elemkészletét. Ha erre nincs módja, úgy legalább is átmeneti megoldásként rendszeresen pótolnia kellene a növényzet által kivont tápelemeket. E célból nagyon jó hatásfokkal alkalmazható az Alginit, amely a növények számára fontos vegyületek gazdag forrása, továbbá a riolittufa, vagy zeolit, amely állati takarmány boltokban is kapható. Ezekből egy- egy evőkanálnyit elegendő tenni egy egy ültető-gödörbe,illetve tápoldatozáshoz is jól használható. Ezeken kívül az utóbbi évtizedekben eléggé alacsony pH-ju esők által kilúgozott talajok mésztartalmának utánpótlásáról is gondolkodni kell, pl. hígított ( l:lO -hez) oltott mész kilocsolása révén, mindig a talaj felszínére, oltott mészre átszámítva legalább 5 dkg-ot., amit aztán az eső lassanként a talaj mélyebb rétegeibe juttat. Ezáltal a talaj szerkezete is javulni fog. Cs. Nagy László Biológiai módszerek a növényvédelemben
Legalább négy éves vetésforgó állandósítása A termesztett növények optimális tápanyag ellátása, ellenálló képességük fokozása céljából fejlődésük szakaszos igényével összhangban, a vegetáció egész folyamán. A A talajlakó kártevők (pajorok, fonálférgek) ellen riasztó hatású, díszítő elemként is kiváló növények pl. Tagetesek (büdöskék), Calendulák ( körömvirágok ) ültetése. A paradicsom és a szamóca gombás betegségei, valamint a hagyma lisztharmatos betegsége ellen jó hatásfokkal alkalmazható a zsurlóból készített permetlé, amely a következő arányokban készül: 6OO gramm friss zsurlót 5 liter vízben l órán át főzünk majd lehűtjük és leszűrjük. Hígítás nélkül alkalmazzuk. Ugyanez a főzet alkalmas a szőlő betegségei elleni védekezésre is , hetenkénti rendszerességgel. Baktériumos fertőzések ellen jó hatásfokkal alkalmazható a lO százalékos konyhasó oldat, vírusos fertőzések ellen pedig a citromfű ( szárítmány) l százalékos főzete. A levéltetvek ellen jó eredményt ad a csalánlével történő permetezés. E célból lO liter vízben egy napon át áztatunk l kg friss csalánt szárral együtt, majd szűrjük és a felhasználásig lehetőleg hűvös, sötét helyen tároljuk. Nem baj az sem, ha megerjed. Levéltetvek ellen pl. a zöldbabnál jó hatásfokkal alkalmazható a szitált fahamu, amit nejlon harisnyába téve a növények levélzete közzé kell rázogatni. Hernyófélék kártétele ellen is jó, sőt 5 százalékos oldatával a fák védelme is biztosítható. A biológiai növényvédelemben nélkülözhetetlen segítőtársaink a sünikék, az énekes madarak, sőt a házi veréb is, amely főként cserebogár-fogyasztásával nyújt kiváló segítséget, később pedig a gyommagvak legfőbb fogyasztója s amikor a költöző madarak már itt hagynak bennünket, ők akkor is hűségesek maradnak s egész télen szorgalmasan fogyasztják a gyommagvakat. Legyünk hát megértőbbek velük szemben akkor is, ha esetenként, biológiai igényeik kielégítése céljából, némi kárt is okoznak. A hasznos rovarok közül főként a katicabogarat, a fátyolkákat, a fürkészdarazsakat, a lebegő legyeket és az un. fülbemászót kell védelemben részesítenünk, miután ők a levéltetvek fő fogyasztói, ám egyben a vegyszeres védekezések legfőbb áldozatai is. A védelmüket jól segíthetjük pl. kisebb nádkévék készítése és elhelyezése révén az éppen védelemre szoruló fák ágai között, ahol a számukra alkalmas időben biztosított a kirajzásuk és a vadászatuk is. Ugyanakkor esős, szeles időben, illetőleg a reájuk vadászó ragadozóik ellen van hová elrejtőzniük. Egyidejűleg a vadméhek elszaporodását is jól segítjük elő ezen menedékekkel s ma már ez sem mellékes.
Cs. Nagy László Gyógynövények házi kerti termesztése, feldolgozása és alkalmazása A gyógyító hatású növények évezredes tapasztalatokon alapuló alkalmazása az egészségvédelemben egyidős az emberiséggel. Az őskor embere nyilvánvalóan fájdalmainak az enyhítése céljából kereste és találta meg a gyógyhatású növényeket. Ugyanakkor az állatok többsége ma is ösztönösen keresi és fogyasztja az egészséges állapotában nem fogyasztott, elkerült növényeket. A középkorban Európa-szerte a kolostorokban foglalkoztak betegápolással ,illetve gyógyítással s e célból már nem csak begyűjtöttek, hanem termesztettek is egyes gyógynövényeket. Ezen kívül az alkalmazásuk terén is sok tapasztalatot gyűjtöttek össze, amelyek a későbbiekben is igazolódtak. Azt is tudjuk, hogy sok ma is alkalmazott gyógyszernek a hatóanyagát a gyógynövények adják, illetőleg szintetikus úton azokat állítják elő. Ám az is ismert, hogy egy-egy gyógynövény gyógyhatásánál nemcsak a tiszta hatóanyag fejt ki gyógyító hatást, hanem az un. kísérő anyagok is, amelyek a kívánt hatást felerősítik. Káros mellékhatásuk ugyanakkor nem szokott előfordulni. Mindezek ellenére a gyógynövények gyógyászati alkalmazása visszafogott. Ez több okra vezethető vissza. A legfőbb ok a minőségi paraméterek elégtelenségével definiálható. A forgalomban lévő herbák jó része ugyanis nagyüzemi termesztésből származó és meleg levegős (esetenként pedig forró levegős) szárítással, csökkentett hatóanyagú s következésképp csökkent hatású gyógynövény. Példaként vegyük a kamillát, amelynek virágzása hetekig is elhúzódik. Következésképp bármikor is kerül betakarításra kombájnokkal, a virágoknak csak kis hányada lesz optimálisan gyógyhatású, míg a többsége már vagy elvirágzott, vagy pedig még bimbós állapotban van. HA A SZÁRITÁSNÁL AZ ELŐÍRTNÁL MAGASABB HŐMÉRSÉKLETŰ LEVEGŐT ALKALMAZNAK, A BELTARTALMI ÉRTÉKE TOVÁBB CSÖKKEN. Ezt követően pedig a legjobb csomagolás és tárolás ellenére is tovább csökken a hatóanyag tartalma a tárolás ideje alatt. Ez vonatkoztatható szinte valamennyi termesztett gyógynövényünkre. Kivételt csak a kézi szedésű és szakszerűen szárított gyógynövények képviselnek. Nem véletlen tehát, hogy az olaszok művelősoros és kézi betakarítású gyógynövényeket kezdenek el termelni. Fentiek igazolják a legfontosabb gyógynövények házi kerti termesztésbe vételét is. Annál is inkább, mivel a folyton rendelkezésre álló, friss gyógyír-növények széleskörű megelőzési lehetőséget garantálnak mindenkinek, a természeti népekhez hasonlóan. Az idősebb generáció tagjai igazolhatják, hogy nem is olyan rég, még nagyanyáink és nagyapáink is úgy éltek, ők is a természeti népekhez voltak sorolhatók. A gyakorlatban az történt, hogy ha valakinek pl. hasfájása volt, úgy nem csak az ő számára készítettek gyógyteát, hanem mindenki azt itta, mintegy megelőzve ezáltal a hasfájás tovaterjedését. Avagy példaként említhetők egyes arab országok, ahol a nyári hőségben friss menta teát isznak s a vendégeiket is azzal kínálják. Érdemes tehát a profilaktikai szempontból szükségesnek mondható gyógyhatású növényeket kéz alatt tartani. Ezek: a kamilla, a mentafélék, a kakukkfű, a bíbor kasvirág, a levendula, a citromfű, a kerti izsóp, az orvosi zsálya és az igen-igen édes növények közül az édesgyökér és újabban a Közép- és Dél-Amerikában őshonos Stevia, melynek levele természetes formában lO-l5-ször, koncentrált kivonatként pedig 2OO-3OO-szor édesebb a répacukornál, plusz kalóriák és mindenféle ártalmas mellékhatás nélkül. Magas vérnyomás,gyomorégés és elhízás ellen is kiváló hatású, ugyanakkor sebforrasztó hatása sem elhanyagolható. Ezek termesztéséről a Kerti Kalendáriumban részletes tájékoztató található. Szükség esetén a kiadónál megrendelhető. Az egyes gyógynövények gyógyhatásáról és a korszerű feldolgozásukról pedig a jelen honlapon a későbbiekben fognak találni tájékoztatást. A megjelölt gyógynövények vetésének, illetve ültetésének legkedvezőbb időpontja március és április hónapokban van, ezért célszerű azt napirenden tartani.
Cs. Nagy László Egészségünk legfőbb forrása Barna Mária szerkesztésében és a Tempus-Phare kiadásában 2OOO-ben jelent meg a Magyar Táplálékallergia és Táplálékintolerancia Adatbank c. tudományos megalapozottságú mű, melynek mottója: A táplálékallergiáról mindenkinek. Ennek állandósuló szükségszerűségét misem bizonyítja jobban, mint az utóbbi évek többségében határainkon kívülről eredő élelmiszer-botrányai s a mindinkább népbetegségnek tartott allergiás megbetegedések nagy számaránya. Kis túlzással azt lehetne mondani, hogy mindenki érintve van, de a gyermekek, a jövő nemzedékei biztosan. Ezért a könyv aktualitása egyre növekvő és érdemi érdeklődést váltott ki már eddig is. A felvetett problémák megoldása pedig nem napolható el, azok sürgős megoldást követelnek mindenkitől, aki arra kötelezhető. Így pl. az élelmiszertermelők és feldolgozók, miután az egészség legfőbb forrása a szervezet szükségletének megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag biztosítása, melynek révén garantálva van szervezetünk szerveinek és sejtjeinek rendeltetésszerű funkcionálása. Ám a szervezet sokféle igényének kielégítése természetes eredetű élelmi anyagokkal emésztési kapacitásunk által is behatárolt, ezért a nyersanyagoknak csak szakszerű, a beltartalmi értékeken alapuló össze-válogatása révén érhető el a kívánt eredmény. Még kívánkozik ki nem használt lehetőség. Így pl. az érdemtelenül mellőzött csicsóka kiterjedt felhasználása révén. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem kutatóinak vizsgálata alapján vált ismeretessé, hogy egyedül ez a növény képes a csontritkulást nemcsak megállítani, hanem akár visszafordítani is. Ennek a növénynek a táplálkozásbiológiai, betegségmegelőző és egészségmegtartó hatásáról, jelentőségéről és a hosszú időn át folytatott klinikai vizsgálatáról, valamint a megállapításokról Dr. Angeli István főorvos, a termesztéséről Dr. Molnár László egyetemi tanár, a feldolgozásáról pedig Dr. Barta József ír részletesen A gyógyító csicsóka c. pótolhatatlan értékű könyvben, (Mezőgazda Kiadó – 2OOO.) Néhány fejezet a könyvből: Egészségügyi, orvosbiológiai előnyei. Betegségmegelőző és gyógyító hatása, adottságok és újabb lehetőségek- a rákellenes küzdelemben, az alkoholizmus ellen, a környezeti ártalmak kiküszöbölésére, sportdoppingként és fizikai állóképesség növelésére, klinikai vizsgálatokkal alátámasztva. A mindennapi fogyasztáshoz nyújt segítséget az igen nagy számú ételrecept közreadásával. Mindezek alapján minden házi kertben ott a helye. Rejtett jelzés a holocaustról 1943-ban A viszonylag világos utalás a holocaustra egy kifogástalan tudományos cikkbe van elrejtve. A tanulmány szerzője Alföldi András (1895-1981) ókorkutató és régész, már 1943-ban az MTA levelező tagja és egyetemi tanár volt. 1947-ben külföldre távozott és Bernben, Bázelben, majd Princetown-ban (USA) dolgozott egyetemi tanárként. A történelmi korszak, Dácia történelme pedig olyan távolinak látszik a XX. század egyik legfájóbb és legszégyenteljesebb eseményétől, hogy senki sem gondolhatta azt, hogy pont ebbe a cikkbe (KeletMagyarország a római korban, in Magyarok és Románok, I. kötet, Budapest, 1943.) lehet beilleszteni a szükséges információt az európai zsidók sorsáról. Alföldi András egy román történésszel vitatkozik. Ez a történész megkérdőjelezte azoknak az ókori forrásoknak a hitelességét, amelyek szerint a rómaiak teljesen kiirtották a fellázadt dákokat. Ebben a vitában aztán a legtermészetesebb módon lehetett behelyezni a szövegbe a következő mondatot is: "Ma már, a második világégés keserű tapasztalatai alapján tudjuk, hogy jelentékeny embertömegek tudatos kiirtása és környezetükből kiszakítása még a Kr. utáni XX. században is lehetséges." (Itt azért szükségesnek látom megjegyezni, hogy a fenti tényt - amint látjuk is - voltak, akik tudták, de még többen voltak olyanok, akik nem tudták és a legtöbb esetben éppen az áldozatok nem tudták.) Kissé lejjebb visszatér a vitatott kérdéshez, a dákok kiirtásához, de úgy, hogy ismét saját korára tegyen utalást. "a római erkölcs szerint az erkölcsi normák idegen népekre nem vonatkoztak, őket szabadon ki lehetett irtani." Majd ezután két oldallal később, hogy mindenki megértse, akiknek az információt szánta, hogy a zsidókra kell gondolni, konkrétan megemlíti a zsidókat is, igaz "csak" a római kor kapcsán. "Hadrianus alatt - írja - 580000 zsidó embert gyilkoltak le." Ez az utalás a Bar Kochba féle felkelés leverését követő megtorlásra vonatkozik. Ennyi utalás vagy célzás volt saját korára ebben az alapos tanulmányban, amely tényleg Dácia történetéről szólt, amelyet a szerző nem azért írt csak, hogy ürügye legyen elmondani az 1943-as év egyik legfontosabb történelmi információját. Mai szemmel nézve azonban 1943-ban az a néhány mondat, ami a XX. századi zsidók sorsával foglalkozik, volt annyira fontos információ, mint az a hatalmas tényanyag, amit Dáciáról megtudunk. Még csak az a kérdés, hányan olvashatták a cikket. Nem sokan. Az a két vaskos tanulmánykötet, amelynek első kötetében ez a cikk megjelent, a Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve volt. Csak szűk szakmai körök olvashatták, a középiskolák történelem szakos tanárai és néhány egyetemi oktató, 100-200 embernél nem lehetett több. Ennyien olvashatták el, hogy ténylegesen hányan olvasták el, azt a nem tudhatjuk, de valószínűleg elegen ahhoz, hogy bizalmas baráti beszélgetések során az értelmiség egy szűkebb rétege tudomást szerezzen a holocaust tényéről. Az már szociológiai kérdés, hogy ez az információ miért nem jutott el az "egyszerű" vidéki kiskereskedők és kisiparosok százezreihez, mert a valóságban a holocaust áldozatainak abszolút többsége nem gazdag és befolyásos ember volt. dr. Jakócs Dániel 2005, az igazság órája. Gondolatok a faluról és a mezőgazdaságról (múlt – jelen - jövő)
Letölthető/nyomtatható változat (doc)
Nem élhet tartósan úgy az ország, hogy egyharmada, a falu permanens válságban vergődő gazdasággal, szükségszerűen politikailag kiegyensúlyozatlan. Állandóan gazdasági mentőakciókra szorul, és kiszolgáltatott minden populista demagógiának. Az országnak - a kormánynak, a baloldalnak és a szocialista pártnak is - szembe kell néznie a falu és a mezőgazdaság valódi állapotával, szinte megoldhatatlan problémáival. Ez a föltétele, hogy megkísérelhesse pragmatikus kapkodás helyett a reális válaszokat, és megalapozott agrárpolitika kimunkálását. Ha a jelenlegi jobboldallal lehetséges lenne, nemzeti-pártközi megegyezés kellene a falu és a mezőgazdaság tragikus helyzetének megoldására. Az anyag stratégiai elemzést kísérel meg . Természetesen vitathatók az álláspontjai, és azok taktikai aktualitása, felvállalhatósága. Az azonban nem vitatható, hogy stratégiai koncepciónak kell állnia a döntések mögött, és ez az, ami az országban - és még az MSZP-ben is - hiányzik. További kérdés, hogy 2006-os választás előtt a politika mit, mennyit és hogyan vállalhat fel, de annak eldöntéséhez is szükséges megegyezni átfogó helyzetértékelésben. A falu és a mezőgazdaság valódi állapota A falu és mezőgazdasága: városi szemmel, - és sajnos a politikáéval is - egységesnek látszik, „fekete lyuk”, amiről alig tudnak közelebbit annál, hogy sok, nehezen érthető problémája van, és egyéni gazdálkodókból, meg nem szeretett szövetkezetekből-gazdasági társaságokból áll. Úgy tekintik, a hétszázhatvanhatezer egyéni gazdálkodó - akiket szeretnek gazdáknak, vagy parasztságnak nevezni - nagyjából egységes társaság, kisgazdaságok azonos gazdálkodással, gondokkal. A valóságban a mezőgazdaság két élesen elkülönülő részből áll Az önellátó gazdaságokból: a falusi szegénység mintegy 720 ezer, parcellán nyomorgó családjából. És a piacra termelő mezőgazdaságból: ezt kb. 46 ezer 10 hektár feletti kisgazdaság alkotja, és a társas-gazdaságok, ami kb. 3.1 ezer 100 ha feletti, a 7.8 ezer szövetkezetből és gazdasági társaságból. Egy kis statisztika KSH adatok alapján / (2000 évi földhasználati megoszlás, az egy csoportban lévők száma és földterületük)
27 / 77
Föld hektár
0.2 ha alatt
fő gazdálkodó
%
Birtokolt föld %
Gazdálkodás jellege
374 ezer
0.2-0.5 ha
204 ezer
0.5-1.0 ha
99 ezer
1.0 ha alatt
677 ezer
70.5%
7.7%
Önellátó parcella gazdaságok.
1.0 -10.0 ha
232 ezer
24.2%
27.7%
Átmeneti réteg, a zöm önellátó parcella gazdaság, de családi gazdaságnak szeretné tartani magát,
35.4%
Összesen, önellátó parcella gazdaságok.
10.0 ha alatt
909 ezer
94.7%
10.0-100 ha
49 ezer
5.1%
47.7%
100 ha felett
2 ezer
0.2%
16.9%
10.0 ha felett
51 ezer
5.3%
Összesen:
960 ezer
100.0%
64.6%
Piacra termelő gazdaságok,
100.0%
(2003 évi földhasználati megoszlás, az egy csoportban lévők száma és termőterületük)
Föld hektár
Fő gazdálkodó
%
Ezer ha
% termőterület
Gazdálkodás jellege
1.0 ha alatt
553 ezer
72.2%
122.6 e. ha
5.2%
Önellátó parcella gazdaságok.
1.0-5.0 ha
132 ezer
17.2%
297.6 e. ha
12.6%
Önellátó parcella gazdaságok
5.0-10.0 ha
35 ezer
4.6 %
246.7 e. ha
10.5%
Átmeneti réteg, a zöm önellátó parcella gazdaság, de családi gazdaságnak szeretné tartani magát, Összesen önellátó parcella gazdaságok.
10.0 ha alatt
720 ezer
94.0%
666.9 e. ha
28.3%
10.0-50.0 ha
38 ezer
5.0%
761.0 e. ha
32.3%
50.0-100.0 ha
5 ezer
0.6%
352.6 e. ha
15.0%
100.0 ha felett
3 ezer
0.4%
575.7 e. ha
24.4%
10.0 ha felett
46 ezer
6.0%
1,689 e. ha
71.7%
Összesen:
766 ezer
100.0%
2,356 e. ha
100.0%
Piacra termelő gazdaságok,
A 2,356 ezer hektár termőterületből 2,188.8 ezer hektár mezőgazdasági (erdő, nádas, halastó nélküli)
Gazdasági szervezetek (szövetkezet, gazdasági társaság, állami tulajdonú is)
Föld hektár
Db
100 ha alatt
4.706
szervezetek %
Föld ezer ha
100-300 ha
1.570
20,00%
307.9 e.ha
300 ha felett
1.537
20,00%
3,053.0 e.ha
Gazd. szervezet
7.813
111.2 e.ha 60,00%
(911-nek nincs földje, állattenyésztő telep,szolgáltató)
3,472.1 e.ha 100,00%
A 3,472.1 hektár termőterületből 2,163.6 ezer hektár a mezőgazdasági terület, a különbség, kb. 1.3 millió hektár erdőgazdaság Megjegyzés: A szántóföld 2-2.5 millió parcella, a 10ha feletti birtokok zöme sincs egy tagban. 1.2 millió hektár az osztatlan közös tulajdon, szinte kizárólag a gazdasági szervezetek bérlik. Földalapú támogatást kap 208.8 ezer igazolt mezőgazdasági termelő 4.3millió - ez az EU által elismert - (papíron 4.8millió-5.134millió) hektár után. A mezőgazdaság kétezres és kétezer-hármas statisztikai felvétele között a negatív vonások tovább éleződtek. A 10ha alattiak földje 35.4%-ról 28%-ra csökkent, és közülük 5-10ha között csak harmincötezren vannak. A gazdálkodók száma 960 ezerről 766 ezerre fogyott, 400 ezer parcellát már felvásároltak. A végtelenül elaprózott földtulajdon csökkentését célzó, államilag támogatott technokrata földkoncentráció koncepciótlan, és így lényegében nem üzemkoncentráció, hanem jórészt a falusi szegények parcelláit fenyegeti. Félek, hogy a megszűnések zöme egy-egy családot fosztott meg az önellátó gazdálkodás mentőkötelétől. A falusi szegénység nem lett kevesebb, csak 194 ezernek már földje sincs. Egyidejűleg a 10 hektár felettiek száma 46ezerre csökkent, földje 64.6%-ról 71.7%-ra nőtt. Az önellátó gazdaságokról, a falusi szegényekről: ők jelentik a falu nagy többségét, az egy és tíz hektár alattiak, meg a földtelenek. Milliós tábor, 2-3 millió ember, nyugdíjasok és alkalmi munkán, vagy azon se, csak szociális segélyen nyomorgók. És segít a földjük, ahol a családnak termelnek krumplit, zöldséget, és kukoricát a disznónak, tyúknak. Piaci kapcsolatuk alig van, és az is kényszer, kell a pénz. Így nem gazdaságtalanok, alig van költségük és a munka nem számit, ha nem lenne a föld, munka nélkül senyvednének. Sorsuk az ország súlyos kötelezettsége. A 900 ezer-egymillió család mély nyomorban él. A mezőgazdaságban nincs, és zömük számára nem is lesz hely. Tisztességes ember nem mondhatja, hogy gazdaságaik életképtelenek, menjenek tönkre, falják fel őket, védtelenül kiszolgáltatva a farmergazdaságok, földjükből, olcsó munkájukból és a traktor, stb. kiuzsorázásukból növekedve. A szolidaritásnak az ő segítésük lenne a feladata, hogy túléljenek, amíg a rendbe jövő gazdaság be tudja fogadni őket. Meg kell kísérelni a megoldhatatlan feladatot, munkahelyteremtést számukra, és átképzésüket, jóllehet alulképzettek, akiket a munkanélküliség is zülleszt. Addig is, amíg nyugdíjba, munkahelyre lassan felszívódnak, maximálisan segíteni kell ½-1-néhány hektáros önellátó gazdaságukat, - megszabadítani az iga-, traktor-, vetőmag-, hitel uzsorától, - talán szántási segély programmal, és távlatilag szövetkezéssel, a megmaradt szövetkezetek szakcsoportjaiként, vagy ahogy lehet. Ehhez tartozna a földnélkülieknek darabka föld, hogy ne kényszerüljenek lopásra, sokszor a többi szegénytől. Az önellátó parcella gazdaságok segítése hatékony és olcsó szociálpolitika. Végül a legfontosabb, gondoskodni kell a gyerekeikről, ne kezdjék az életüket alulképzett munkanélküliekként. Elhagyatva a gazdák - és rajtuk át a jobboldal - holdudvarává válnak, pedig a falu szavazatai, ami a gazdák főérve, főleg az övék. A kiegyensúlyozott 2006-os választás érdekében az ország nevében a kormánynak legalább meg kellene szólítani őket, ismerjük a helyzetüket, és segíteni fogunk. A falu problémáiból a hátralévő hónapokban felvállalható lenne valamiféle külön támogatási–, munkahely-teremtési program, (falusi-környezet karbantartó, vízrendezés, erdősítés stb. közmunka) és az iga-, traktor-, vetőmag-, hitel uzsorától való megszabadítási kezdeményezés, pl. az 1-2ha, esetleg 5ha alatti önellátó gazdaságok termelést segítő külön támogatása, /szántási, vetési segély/. Ennek megoldása lehetne szociális szövetkezetek szervezése az érdekeltekből a falusiak szántási segélyének és közmunkával való segítésének lebonyolítására. A szociális szövetkezet lehetővé tenné az egy hektár alatti parcellák után is a földalapú támogatás megszerzését és Európai Uniós támogatást a falusi-környezet karbantartó, vízrendezés, erdősítés stb. közmunkákhoz. Sorsuk rendezésében számíthatunk az Európai Unióra, mely a támogatásokat átcsoportosítja a termelést támogató „I. pillérről” a vidék népesség-megtartó képességét és a természeti állapot megőrzését támogató „II. pillérre”. Ez a falusi szegénység támogatását jelenti, és munkahelyet erdősítésnél, vízrendezésnél, környezetvédelemnél. Szomorú, hogy nálunk az EU. támogatás megosztása az I. pillérre 64%, a II. pillérre csak 36%. A II. pillér a Lengyeleknél 55%, a Szlovákoknál 56%, Szlovéneknél 62%. A piacra termelő kisgazdaságokról: Ők az útelzáró „gazdák”, a falunak csak vékony, felső rétege. 45-50 ezren vannak, akik legjava, 8.000-en, 50 hektár feletti földön gazdálkodik, közülük 3-ezer 100-3oo hektáron, sőt 1000 hektár feletti birtokon, és vannak, akik a szövetkezettől megvásárolt tehenészettel, sertés-teleppel tartoznak ide. A tüntetők főleg belőlük kerülnek ki, nekik van sokmilliós traktoruk, ha jó néhány 10 hektár alatti is velük tart a közös kétségbeesés alapján. Számuk az 5-10 hektárosokkal együtt legfeljebb 80 ezer. Megjegyzem, az 5-10 hektárosok jó része kétségbeesetten szeretné hinni, hogy családi gazdaságok, jóllehet valóságban gazdaságaik önellátó jelegűek. Látnunk kell a tüntető gazdák igazságát is. Zömük évről évre ráfizetéssel termel, nem térülnek meg a költségei. A vagyonukat élik fel, eladósodnak, ami már a jelzáloggal terhelt házukat, földjüket, gépeiket, állatállományukat fenyegeti. Hiába a támogatás, hitel elengedések, nincs pénzük gázolajra, vetőmagra, takarmányra. A gazdaságpolitikának ki kell mondania, amit a pártok - választási szempontból - nem mernek, és a gazdák sejtenek, de maguknak sem vallanak be, a nagyon jó adottságú mezőgazdaságunk életképtelen a jelenlegi struktúrában. Nem csak a 10-20-30 hektáros, de az 50-100 és még a 200-300 hektáros gazdaság is méretei miatt korszerűtlen és gazdaságtalan. A külföldi konkurenciánál drágában termelnek, mert szükségszerűen hiányt szenvednek tőkében, épületben, felszerelésben, szakértelemben. Nagy tőkeigény, magas önköltség, alacsony hatékonyság jellemző rájuk, és nem alkalmasak jó minőségű, nagytömegű, egységes áru előállítására. Feneketlen hordóként nyelik az adófizetők pénzét. A kisgazdaságokat a gyakorlati adómentesség, és a támogatások tartják talpon, távlatilag ellehetetlenülnek. Mielőtt intünk, „megérdemlik”, gondoljunk rá, - ha vannak is közöttük a termelőszövetkezet-szétverők lelkes támogatói, - a nagyüzemek romjain kényszerhelyzetben kezdtek termelni, ahogy lehetett. Az FVM, - és az MSZP agrár vonala is - a „gazdáktól” fél, őket támogatja-kiszolgálja sok állami pénzzel, aminek egy részéből meg lehetne segíteni a falusi szegénységet. A gazdáktól termelési szempontból sincs mit várni, politikailag pedig a szavazatok zöme nem az övék, csak le kellene választani a szegénységet, ami persze nehéz és koncepciót igénylő feladat. A piacra termelő társas-nagygazdaságokról: a szövetkezetek és gazdasági társaságaik, meg kapitalista nagygazdaságok művelik a szántóföldek 40%-át, és produkálják a piacképes termés 80%-át, adnak még munkát kb.105 ezer főnek. Azonban nem korszerű nagyüzemek, mert kifosztottak és leromlottak a jobboldal 16 éve tartó szövetkezet ellenes gazdaság-politikája: az állandó bizonytalanság, a túladóztatás, a hátrányos megkülönböztetések miatt. Versenyképtelenné teszi a szövetkezeteket a hatalmas többlet teher, nem lehet földjük, és a hektár föld bérlete évi 12.000-20.000-28.000 Ft, és több. Az iparral azonos társadalombiztosítás, személyi jövedelem- és társasági adó terheli őket, míg a családi gazdaságokat szinte semmi, és azok kapják a támogatások zömét. Ezzel egyenlíti ki a politika az eltérő terméseredményeket, hatékonysági különbséget. A rendszerváltásban a szövetkezetekből szörnyszülöttet, - félig gazdasági társaságot és félig szövetkezetet - hoztak létre. A termelővagyon üzletrészként teljesen nevesítve van, egyéni tulajdonban, sőt jelentős részben külsők tulajdonában, mint a gazdasági társaságban. Most folyik a kényszerű állami visszavásárlása. Ugyanakkor, mint szövetkezetben az egy tag, egy szavazat elve alapján működő közgyűlés dönt osztalékban, vezetőválasztásban, kilépéshez való hozzájárulásban. Sőt volt, amikor érvényesült a vagyonnal való kilépés, nem csak annak üzletrészként való eladása. A tulajdonosokból a külső, eredetileg 484 ezernek nincs szavazati joga, ami gazdasági társaságban abszurd, ugyanúgy, mint az, hogy szövetkezetben a dolgozó tagok csak a vagyon talán 40 %-ának tulajdonosai. Ebbe már be van programozva a feloldhatatlan ellentét az osztalékban, földbérleti díjban érdekelt külső tulajdonosok és a dolgozó tagság között Alapvetően erkölcstelen, hogy a parasztság otthon maradt, földhöz és szövetkezethez hű része sarcot fizet. Tudnunk kell, hogy azok jártak jól, akik megszöktek a földről. Az otthon maradottak hat-nyolc évig nyomorogva, a létminimumon dolgoztak. Igaz, azután megjavult a sorsuk. Túl sokat is beszéltek rendszerváltáskor a szép falusi házakról, de hogy mennyi munka van bennük, azt nem mondták. És azt sem, hogy az 1968-as reform adta lehetőséget az otthon maradottak vállalkozó kedve, szorgalma tette a "magyar mezőgazdasági csodává". Megdolgoztak a jobb életért, amelyet a rendszerváltás után a szövetkezetek szétverése, az agrárolló és az állami elvonások visszavettek tőlük. „Csepp vízben a tenger”: olcsóbb és jobb dán sertés, szlovák tej, búza stb. várható. A dán sertés fölényét szegénységünkből következő technikai, technológiai elmaradottságunk is okozza, mert azért nálunk is jórészt nagyüzemi a termelés, 550 nagytelep adott le évente 2.8 millió hízót, és a 244 ezer, 30-hízó alatti kistermelő csak 2.4 milliót, (azóta már erősen négy millió alatt van a sertésszám). Még tanulságosabb a szlovák tej, ők nem is korszerűbbek, és nálunk is a tej 80%-át a 300 tehén feletti 800 tehenészet adta és 22 ezer 10 tehénnél kisebb, csak 8%-ot. Mostanáig drága termények és a nagyüzemek elszegényedése volt a hazai agrárpolitika következménye, most majd az EU-ban, - védvám nélkül - versenyképtelenség, piacunk kiszolgáltatása is lesz.
A társas-nagygazdaságok rendbetétele szektor semleges elvonást és támogatást, meg földvásárlási jogot igényelne, az utóbbihoz azonban a „föld-szabályozást” is rendbe kell tenni. És ami szintén fontos, az állami tulajdonba kerülő szövetkezeti üzletrészeket vissza kell adni az oszthatatlan szövetkezeti közös vagyonba, egyrészt, mert „törvényes”, de jog-, és alkotmányellenes volt a szövetkezeti vagyon állami elvonása és szétosztása, másrészt, mert kizárja a szövetkezeteket az EU pályázatokból. Hogyan jutottunk ide és miért: Az ország mezőgazdasági adottságai kiválóak és a szövetkezeti mezőgazdaság sikerágazat volt. A Horthy-időkben és egészen 1968-ig az európai mezőgazdaság hátsó harmadában elhelyezkedő mezőgazdaságunk két évtized alatt élvonalba került. A termelés önköltsége a nyugat-európainak a növénytermesztésben 45%-a, az állattenyésztésben 60-65%-a lett, ( megjegyzem mostanra utolértük, sőt elhagytuk az önköltség ben Nyugat-Európát, ahol közben nagymértékű üzemkoncentráció, vagyis költségcsökkentés megy végbe.) A nemzetközileg „Magyar mezőgazdasági csodának” nevezett gyors fejlődés titka a szövetkezeti tulajdonlás egyűt a mezőgazdaságban létrejött lényegében piacgazdasági viszonyokkal. Vagyis az, hogy a szövetkezet gazdasági érdekeinek megfelelően gazdálkodhatott, árbevételéből kifizetve a költségeket, beleértve az adót, és ami maradt, a bruttó jövedelem – sok, vagy kevés - azzal szabadon rendelkezett tagi jövedelemnek és fejlesztésre. A fejlődés lényege a terméseredmények a korszerű nagyüzem hozta robbanása volt. A búza, tengeri felszabadulás előtti, 1966-ig nagyjából változatlan hektáronként 1,4 tonnás termése 5 tonnára, illetve 6 és fél tonnára nőtt. A burgonya termése 18 tonnára – négy és félszeresre, a cukorrépáé 39 tonnára - háromszorosra emelkedett. A még 1972-ben is 2.363 literes fejési átlag 1989-re 4.950 liter lett, a kétharmadra csökkent tehénállomány másfélszer annyi tejet adott. És ezzel együtt változott mezőgazdaságunk helye Európában: tejtermelésben a 21. helyről 6-7. helyre, Svájc és NSZK elé jutottunk, termésátlagainkkal a napraforgónál 3, tengerinél 8, búzánál 11. helyre, az egy sertésre jutó hústermeléssel közvetlenül Dánia és Anglia után, Ausztria elé kerültünk. Ami pedig az egy lakosra jutó termelést illeti, gabonából, tojástermelésből 2, helyre, gyümölcsből 3, húsból 4, zöldségből 7. helyre emelkedtünk. A mezőgazdaságunk műtrágyafogyasztása 8-ik lett Európában az NSZK és Dánia után, de Franciaország, Anglia, Ausztria, Finnország előtt Az eredményesség másik oka a farm- és parcellagazdaságnál sokkal kisebb fajlagos épület-, gép-, felszerelés- stb. szükséglet. Egy pohár vízben a tenger: Magyarországon az egy traktorra jutó termőterület 98 hektár, Ausztriában vagy az NSZK-ban 5 hektár, és Olaszországban 5-ször, Hollandiában 6,4 szer, és az NSZK-ban 7,4-szer annyi volt. És ez a probléma általános, a műtrágyaszórótól a vetőgépig, betakarítógépekig. Magyarországon 1000 hektár mezőgazdasági területre 98 dolgozó jutott, Finnországban 97, Ausztriában 72, Dániában 57. Most az Európai Unióban 86, Magyarországon 52. Ennyinek tudott, illetve tud a mezőgazdaság munkát adni. A rendszerváltó elit agrárpolitikája a mezőgazdaságot rommezővé, a falut az ország szegényházává tette, a legsúlyosabb nemzeti problémává. Szétvert, kifosztott szövetkezetek, tönkretett gazdálkodás, végtelenül elaprózott földtulajdon, a falura visszaűzött félmillió munkanélkülivé vált ember, és másik majd félmillió, aki a termelőszövetkezetekből hullott ki, stb. Szétvált a földtulajdon és a földhasználat. A falvak földjeinek közel fele, vagy több városiaké és külföldieké, a földek 80%-át bérlők művelik. Ez hatalmas és folyamatos jövedelem kivonást jelent a jövedelem hiányos mezőgazdaságból, legalább 50-80 milliárdos sarc, amit a nyomorgó falu fizet , és ami 15-20%-al drágítja meg az élelmiszereket, összeszűkítve a fogyasztást és az exportot . És végül a telekspekuláció. A spekulánsok a kárpótlásra elvont földek felvásárlásával bekerítették a városokat, üdülőkörzeteket és folyamatosan sarcolják a lakosságot és az országot, vámolják meg a gazdaság fejlődését. Néhány adat: ipar, logisztikai bázis, autópálya építésnél az olcsón felvásárolt területet egy forint egyenlő ezer-kétezer, néha ötezer forint kulccsal értékesítik. Sőt pl. a Ferihegyi repülőtér esetén a pénzügyminiszter egy forint egyenlő kb. húszezer forint kulccsal, állami pénzen történő vásárlást állított le. (A megakadályozás egyszerű módja lenne, ha a mezőgazdasági terület belterületté (építési telek, üdülő), vagy iparterületté nyilvánításakor önkormányzati kisajátításra kerülne mezőgazdasági ingatlanként. A telekként való értékesítés - legalább a kárpótlásból származó földeknél - önkormányzati bevétel. Ez alkalmas lenne az iparűzési adó részbeni pótlására is.) Elkerülhetetlen a kérdés mi volt az elkeseredett szövetkezet-ellenesség oka, azon túl, hogy "minden rossz, ami volt". Jóllehet itt volt leginkább gyakorlata a piacgazdaságnak, meg a demokráciának. Ha az állam kivonul, vagyis a tagság formális tulajdonosi léte valósággá válik, akkor a mezőgazdaságban megvalósult a privatizáció , valódi tulajdonosok vannak, akik tudnak is gazdálkodni . Tegyük hozzá, a szövetkezetek általában támogatták a rendszerváltást az 1974-es negatív emlékektől indítatva, és azt hitték, további nagy fejlődésre nyílik lehetőségük. Megtartják a termelőszövetkezeti nagyüzemek összes előnyét (tőkehatékonyság, alacsony önköltség és nagytömegű, jó minőségű, egységes áru), és kiteljesítik a nagy találmányt, a nagyüzem és a kistermelés egyenrangú munkamegosztását. Megvolt a lehetőség - tekintettel, a zömmel erős és gazdag termelőszövetkezetekre - a mezőgazdasági felvásárló, ellátó kereskedelem és az élelmiszeripar termelői privatizációjára, amihez hasonló a fejlett Európába is csak Dániában, Hollandiában van. Tegyük hozzá a termelőszövetkezeti ipar és szolgáltatás, - ahol már a tagság harmada dolgozott, - jó kiindulása lehetett volna a falu iparosításának és az országnak annyira hiányzó, olcsón termelő kis és középüzemek tömeges kifejlődésének Miért nem élt a rendszerváltás a lehetőséggel? Több okra gyanakodhatunk: az új elitben nagy szerephez jutottak a gazdagparasztság szövetkezetből kimaradt, zömmel városba elszármazott utódai. Bennük a szövetkezetesítés emléke és az 50-es évek szövetkezet-képe élt, a megújulást nem élték át. És a tagság meggazdagodása – bennük, akik kimaradtak belőle - irigységet és haragot keltett. Úgy gondolták a régi-új urak, itt az ideje a "parasztság helyretételének". A másik ok alighanem az új elit készülődése a vagyon újrafelosztására. Ebben a vállalkozási tapasztalatú, erős menedzsmenü, gazdag szövetkezetek komoly versenytársak lehettek volna. További ok lehetett az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás, - amelytől gazdasági megváltást reméltek - és amelynek akadályát jelenthette a nyugat-európainál versenyképesebb és termelését jelentősen fokozni képes mezőgazdaság. A döntő azonban úgy gondolom, hogy az új politikai elit számára ugyanúgy elviselhetetlen volt, mint a réginek a szövetkezetek önállósága , ami a szövetkezetek 1974-es félállamosításához is vezetett. Akkor kemény rendszabályokkal közelítették az államgazdasághoz - elnökválasztást korlátozó feddhetetlenségi igazolás5 bérszínvonalat szabályozó regulatív béradó5 szövetkezet összevonások5 önkéntes tartalékalapok zárolás, ipari és szolgáltató tevékenység engedélyhez kötése - hosszan sorolhatók a korlátozások. Az új politikai elit számára is erős gazdasági bázisukkal valódi civil társadalom veszélyét jelentették. Szemben az állami iparral, az államtól függő értelmiséggel, sőt a gyenge, állami istápolásra szoruló vállalkozókkal is. Tegyük hozzá, a képviselői helyek harmada falusi, és ha a szövetkezeteket nem verik szét, ők rendelkeznek felettük. Az Antal kormány szétverte a nagyüzemi mezőgazdaságot politikai okból, és a farmgazdaság dilettáns fantasztáinak biztatására. Az új hit prófétáival éppúgy nem lehetett vitatkozni, mint Rákosiékkal. Az ideologikus hitnek nincs szüksége bizonyítékra. Hitüket az sem zavarta, hogy a paraszti parcellagazdálkodást folytató Lengyelországból és a farmergazdaságra áttérő Jugoszláviából ide jöttek élelmiszerért. Magyarország szállított cukorrépát a horvát cukorgyáraknak, és a japánok itt vették meg a lengyeleknek szánt élelmiszersegélyt. A mezőgazdaság termelésének egyharmadát exportálta. Ne tévedjünk, a 100 lakosra jutó mezőgazdasági terület Magyarországon és Jugoszláviában azonos, és Lengyelországban is 83 %-a a magyarnak. És ne feledjük, az osztrák farmok földjéről is hozzánk jöttek élelmiszerért, nyilván, mert itt jó minőségűt és olcsót kaptak. A Horn kormány nem tett semmit a helyzet megoldására koncepció hiányában és gyávaságból. A 1994 évi kormányváltásig a termelőszövetkezeti tagság 91-94%-a elnyomorítva, de kitartott, csak amikor látták, hogy Horn alatt is folytatódik a termelőszövetkezet ellenesség, akkor hullottak szét. És fordult a gazdátlanná vált falu az addig súlytalan kisgazdák felé. Végül az Orbán-Torgyán kormány a félrevezetett falut napi politikai érdekből, a „családi gazdaság” zsákutcájába terelte, ahol minden 5-10-hektáros családi gazdának képzelheti magát , miközben az agrár-pénz a klientúrának jutott . Elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, a mezőgazdaságot dilettáns, vagy gyűlöletből tönkretevők meddig játszhatják „a gazdák, a parasztság védőit”, mikor kérnek bocsánatot a falutól és a nemzettől. A hazai agrár fejlődés alternatívái Az EU agrár-védőhálójáról: Az EU-ban folyamatos technológiai és technikai fejlődés megy végbe, egyre gyorsuló üzem és termelés koncentrációval. (Dániában tíz év alatt 20-ról 31 hektárra nőtt a farmok átlagos területe, és 30ha felett van már 69%, a franciáknál 72%, Ausztriában a gazdaságok 250ha feletti 2.5%-a birtokolja a földek felét, stb.). A tegnap még rentábilis méretű farm, mára veszteséges, ennek hatását fékezi a támogatási rendszer, mely átmenetileg életben tartja. Azonban az EU agrár-védőhálója politikai indíttatású, ennek az agrár fejlődés hatására történő változásával, fokozatosan leépül. A támogatási rendszer minden megújítása csökkentést takar, és távlatilag jelentéktelenné válik a termelést támogató „I. pillér”. Átcsoportosítják a támogatást a természeti állapot megőrzését, és a vidék népesség megtartó képességét támogató „II. pillérre”, mely már 2007-2013 között 50% fölé fog emelkedni. 2013 után gyorsul a termelés támogatásának leépülése és távlatilag eljelentéktelenedik. A támogatások átkerülnek a fejlődéssel talajt vesztők túlélésének biztosítására, és a környezetvédelemre. A termelőknek távlatilag csökkenő támogatással, végül nélküle kell helytállniuk a piacon. Mit jelent ez számunkra? Az EU belépés a mezőgazdaság támogatásának egyszeri gyors emelkedését hozza az EU támogatásokkal, kivéve a máris piacinak minősített néhány ágazatot, pl. sertést, baromfit. A főleg földalapon kapott támogatás 8 ezerről kb. évi 37-38 ezer Ft/ha-ra emelkedik, és még néhány évig tovább nő - 2010-re 75 ezerig, - mire elérjük a 100%-os EU szintet, ha csak addig nem változik a támogatási rendszer. Ez átmeneti megkönnyebbülést jelent, jóllehet, csak a legnagyobb egyéni gazdaságokat tudja kiemelni a veszteségességből. Felhasználható lenne a kibontakozás megkezdésére, de a kisgazdaságok fel fogják élni, hogy elodázhassák a szembenézést helyzetükkel. Így csak fokozatosan morzsolódnak fel az EU támogatás - koncentrációval és korszerűsítéssel párhuzamos - csökkenésével, amihez nem tudnak csatlakozni, mert csak a leggyengébbek tönkremenetelével koncentrálódnak. Távlati életben tartásukhoz a nyugat-európainál nagyobb támogatásuk és/vagy magasabb élelmiszerárak kellenének, ami az EU-ban nem lehetséges. A gazdák kibontakozási elképzeléseiről, hiu ábrándjairól, és a tüntetésekről: A gazdák az államtól kérik, követelik a piacot, marketinget, magtárt, hazai piacra védvámot, új termelési struktúrát, - szerintük gabona helyett zöldség gyümölcs, ipari növény, bio-termelés – amihez jó a kisüzem, és el lehet jó áron adni. Gabona helyett zöldség gyümölcs, ipari növény, bio-termelés: A hazai szántóterület zömén tipikus nagyüzemi kultúrákat, elsősorban gabonát termesztünk: 1990 óta hullámzóan 60-70% a gabona, és a hullámzás kedvezményezettje sajnos a parlag. A zöldség, gyümölcs, szőlő 5.5-6.3%, tehát a gabona 10%-os csökkentéséhez ezeket meg kéne duplázni, amihez piac kellene és piacképes, olcsó termelés. Jelenleg már paradicsomtól, hagymától eperig egyre jelentősebb az import, a fogyasztás 6-10%-a körüli, miközben az export lezuhant. A „kisüzemi” háztáji termelésről, aminek jelentő export sikerei voltak, tudni kell, a nyugati nagykereskedők, - akiknek több száz üzletet kell ellátniuk nagytételben vásárolt, egységes, jó minőségű áruval, - azért szerették a termelőszövetkezeti háztáji zöldséget, pl. paprikát, mert a százhektáros táblán a gazdaság szántott, műtrágyázott, öntözött, adott szakirányítást és egységes palántát. Végül pontos ütemezéssel szállította a háztájiban a tagok által ápolt és szedett árut, és ezért az ár is kedvező volt. Paradicsomnál a konzervgyár az elsődleges feldolgozással a táblára települt ki, és a gyárba már levet szállítottak. Cukorrépánál is az volt az előnyünk, nem tíz-húsz, hanem százhektáros tábláról, - ahol megtérült a felszedő-gép - szállítottunk, és így olcsón. Hasonló a helyzet a bio-termeléssel, ennek volna piaca, de a kisüzem alkalmatlan rá. Feltétele szigetelési távolságok, vetésforgó, sokévi gazdálkodással gyom és károkozó mentessé tett terület. Hazai piac védvámja, állami árpolitika: Az EU komoly támogatást jelent, de nincs vám. Ügyeskedni lehet, pl. vizsgálatokkal, csinálják is egyes országok, amíg Brüsszel tűri, és a hazai piac elviseli. Ne feledjük ma lakosság harmada a létminimum környékén, alatta él, és jövedelmük 48%-a körül van az élelmiszer. Meg az inflációra is kell gondolni. A gazdák a 25%-os EU támogatásra hivatkoznak, amivel se az exportnál, sem itthon nem versenyképesek, és állami árpolitikát követelnek. Az agrár-kormányzat hiába mondja, rendszerváltás előtt mezőgazdaságunk sokkal kisebb támogatással sikeresen exportált. A fejlett országokból csak Új-Zélandon és Magyarországon volt több a mezőgazdaság befizetése, mint a dotációja. Most úgy több a befizetés, mint a hazai támogatás, hogy a befizetést a társas gazdaságok teljesítik, a támogatást a gazdák kapják. A jó magyar áru legendája és a vásárlók hazafiassága: valóságban a dán sertés jobb, kevésbé zsíros és főleg a húsiparnak egységes alapanyag. A húskészítmények hazai ízesítésének előnye igaz. A napfényes órák száma magas, de rajtunk kívül még sok országban. Ami az importált hamisított, veszélyes élelmiszereket illeti, ez a piacgazdaság velejárója, itthon is, gondoljunk a hazai paprika botrányok szereplőire. A vásárlók hazafiasságának lehet, van szerepe, de nagyobb az árérzékenységé. Kifogások helyett olcsó, jó minőségű árut kell adni, ez a mezőgazdák hazafiasága. Fel kell készülni a „gazdák rendszeres évi tüntetéseire”: Kormányok változnak, a gazdák tüntetnek. Orbán-Torgyán kormány idején a szövetkezeti Nagy Tamásban bíztak, most a kisgazdából Fidesz közelivé vált „Gazdakörök”-ben. A kormány a tönkretett falu túlélésének megoldását, aktuális, legfájóbb gondjainak enyhítését is nehezen tudja felvállalni, a gazdák azonban csodát, ezernyi bajuk megoldását várják. Árakat és piacot, hogy haszonnal adhassák el drágán termelt termésüket és a 10-, 30-, 50 hektáron meg tudnak élni. Tőkét "mert traktor nélkül nem paraszt a paraszt" - hogy azelőtt 100 hektárra kellett egy traktor, most tényleg a 10 hektárosnak is kell, - és épületet, sok mindent. Nem tudják, hogy a többlet tőke törlesztését, de csak az évi kamatát sem bírják fizetni, illetve most hogy állami segítséggel megvették a modern traktort, kétségbeesve tapasztalják. Mindenki saját baját érzi és bajuk, fájdalmuk valódi. A kormányzat hiába mondja, az EU 25%-ot ad, ők egészítik ki 55%-ra. Ezért a cseheknél, szlovákoknál 43-42 €/ha a támogatás, nálunk 70 €, meg a 40-60 milliárdos hitelrendezések . És az Orbán-Torgyán kormány 1998-tól elpazarolta az időt, nekik kellett a megoldást felvállalni, és a veszélyt, hogy hibás kifizetésnél az EU bűntett, sőt ki is zár, egyébként is a véghatáridő április. No meg nálunk (93ezer km2-en) 208.000 gazdát kell regisztrálni, a cseheknél (79ezer km2-en) 16ezret, szlovákoknál (49ezer km2-en)12ezret, mert ott nem aprózták el annyira a gazdaságokat. A gazdák súlyos helyzetükben csak azt tudják, járna még pénz, ami átmeneti enyhülést adna, megígérték, és joggal panaszkodnak a számukra új és nyomasztóan bürokratikus EU-s rendszerre, meg az apparátus hibáira. Meg a sokkal magasabb árat jelentő EU búza-intervenció elhúzódására. Ha nincs elég raktár és szállító kapacitás, oldják meg. Nem akarnak emlékezni arra, amikor 15 millió tonna felett volt a gabona öt éves átlagban, és nem volt probléma. Csakhogy a szövetkezetek szétverése jelentős raktár kapacitást semmisített meg, és az állattenyésztés „bőrben” exportált, 12 millió sertésünk volt, majd annyi, mint a dánoknak, most négy sincs, míg a dánoknak 24 millió. Ez az a helyzet, amikor a falu a legrosszabb elemek irányítása alá kerül, akik nem is akarnak megegyezni, mert külön érdekeik vannak – sokan a falu nyomorúságának és kiszolgáltatottságának vámszedői, mint felvásárlók és bér-szántók, hitelezők, - vagy politikai célokat követnek, miközben a nyomorgó többség bajait emlegetik. Tudomásul kell venni, aki az ármeghatározó, „társadalmilag szükséges, élő és holt munkaráfordításnál” nagyobbal, vagyis veszteségesen termel, azt nem szabad különböző formájú támogatásokkal mesterségesen életben tartani, legalább is tartósan nem, még ha most - nálunk, és kisebb mértékben az EU-ban is – ez a gyakorlat. Ugyanis egyrészt társadalmi vesztesség, másrészt így a fokozatos rendbetétel helyett a megszüntetéskor elkerülhetetlen, tragikus összeomlást készítjük elő. Mit lehetne, kellene tenni a mezőgazdaság rentábilissá tételére? Az agrárválság okai: értékesítési-válság, (piaci kiszolgáltatottság és termelési anarchia), alapvetően azonban a termelés lesűjjedt színvonala. Az agrárválság, mint értékesítési-válság: a mezőgazdaság kiszolgáltatott - a jórészt multik kezébe került – élelmiszeriparnak, bevásárló központoknak és külkereskedő nagyvállalatoknak, meg a szolgálatukban álló, vagy önálló spekulánsok és helyi kupeceik uralta felvásárló kereskedelemnek. Ezek együtt az olcsón felvásárolt termékeken 50-, 100-, 150%-os profitot érnek el. A másik probléma a szétaprózott termelés anarchikussá válása, évente hullámzóan, egyszerre hiány és eladhatatlan túltermelés, aminek megoldását az államtól várnák, követelik. A piaci kiszolgáltatottság megoldása a szövetkezeti értékesítés lenne, ezzel a termelők egyenrangú partnerekké válnának, mert most az ezerhektáros, vagy a kis TESZ ugyanolyan kiszolgáltatott, mint a 10 hektáros. Ezt csak felső segítséggel lehet megszervezni országos és/vagy regionális-több megyényi szervezetekként, amelyek lenyúlnak a falvakba helyi szövetkezeteikkel. A termelés anarchiájának a szerződéses termelés a gyógyszere. A fejlett országokban termékenként is változóan, de 60-70-90%-os és afeletti a szövetkezeti hálózatban, és/vagy szerződésre termelés, tejtől tojáson, baromfi, sertés és marhahúson át a gyümölcsig, búzáig, stb. A szerződéses termelés a termelők társulásában optimális, de az integrátor lehet a kereskedelem, az élelmiszeripar is. Tekintve, hogy elmaradottak és válságban lévők vagyunk, állami segítséggel gyorsítottan kéne a szövetkezeti hálózatokat - pl. államilag garantált hitelt adni a beruházásaikhoz, forgótőkéhez -, és a szerződéses termelést létrehozni. Megfontolandó lenne a támogatások egy részét a részvételhez kötni. Az agrárválság lényege a mezőgazdasági termelés struktúrája és ebből kővetkezett elavultsága: A rendszerváltással létrehozott új agrárstruktúra. 2-2,5 millió földtulajdonos, közülük 1-1,5 millió, aki bérbe adja a földjét Egy millió földtulajdonos – jobb híján – a földből, vagy abból is próbál megélni. A mezőgazdasági termelés zömmel ráfizetéses, folytatása évről-évre folyamatosan egyre növekvő EU és állami támogatással biztosítható csak. A mezőgazdaságban a parcella és a kisgazdaság vált uralkodóvá. Ezeknek szükségszerűn hiányos a felszerelésük, nincs forgótőkéjük. Megszűnt a színvonalas szakirányítás, a 100-ha feletti gazdákból is csak 10%-nak van felsőfokú végzettsége. Lezuhant a műtrágya, nemesített vetőmag használat, - idén ezért és nem csak az időjárás miatt 50% a takarmánybúza -, lecsökkent a mélyszántás, öntözés, nem lehetséges a vetésforgó. A beszántott vízlevezetőkkel el nem vezetett és a mélyszántással el nem nyelt víz belvizet, majd hiánya aszályt okoz, és az árvízveszélyt is megnöveli. Hiába kapott a mezőgazdaság a rendszerváltás óta 1700 milliárd támogatást, ami tekintve az inflációt, mai forintban 2-3-szor annyi, a négy-hatezer milliárd zömét fölélte a vesztesség. Befektetett része alig hasznosul a rossz struktúrában és a koncentrációval majd az is jórészt használhatatlanná válik. A probléma súlyát érzékeljük, ha tudjuk, a támogatás lassan a mezőgazdaság bevételének ötöde körül van, 2004 évre 293 milliárd, 2005 évre 328 milliárd. Vagyis a ráfordítások (és esetleg az eredmény, fejlesztés, kamat stb. teher) nem térül meg az árbevételből, hanem jelentős részét a támogatás fedezi, sőt vesztességgé, eladósodássá válik. Tekintve, hogy mezőgazdaságunk nagyon elmaradott, lerongyolódott és strukturális válságban van, ezért a korszerűsítés elkerülhetetlen. Minél radikálisabb nagyüzemesítése és korszerűsítése kellene, hogy ugrásszerűen megnövelve a hatékonyságot, annak extraprofitjából legyen finanszírozható a fejlesztés. A korszerűsítéshez az adottságaink szerencsésen jók, még megvannak és visszahívhatók a szakemberek, élnek a tapasztalatok, hagyományok, stb. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem szabad erőszakkal meggyorsítani versenyképes üzemi állapotok kialakulását. Nem is kell, elvégzi a piac, a verseny. Az átalakulás helyi kezdeményezésekkel fog indulni és a pozitív tapasztalatokkal terjed majd el.
28 / 77
Az agrárpolitika feladata a fejlődés akadályozása helyett irányt mutatni, segítő kezet nyújtani a jó irányba indulóknak és a veszteseknek is. Tudjuk, a politika pozitív beavatkozása esetén is vegyes rendszer lesz, de nem mindegy milyen összetételben, megoszlással. Nem mindegy, hogy az elkerülhetetlen nagyüzemesítést a legmozgékonyabb agrárvállalkozók, és főleg a külföldiek hajtják végre, kisöpörve a kisgazdaságokat. Vagy a gazdálkodók társulnak, és hozzák létre a szövetkezeti (jó, mondjuk társult) nagyüzemet, a nagyüzem és a kistermelés egyenrangú együttműködésével. Pl. nagyüzemben a búza, kukorica, cukorrépa stb. termesztés, ahol van nagyüzemi technológia - és ami egyénileg jobb - az a társulók kisgazdaságaiban marad, ahogy a belépők tehenészete, sertéstelepe, traktorja, teherautója, gépműhelye is önálló, társult egységként vehet részt a nagyüzemben. Ahol a beszerzést, értékesítést nem a tőkés-tulajdonosok biztosítják, - alárendelve maguknak és kizsákmányolva a kistermelőket, - hanem a szövetkezők által megbízott-választott vezetők, ugyanúgy, mint a nélkülözhetetlen szakirányítást, a menedzsmentet, hitel és pénzgazdálkodást. Végül a gazdálkodók szövetkezeti nagyüzemei létre tudnák hozni a szövetkezeti értékesítést, beszerzést is, - amihez a szintén rászoruló tőkés nagygazdaságok is csatlakozhatnának, - hogy egyenrangú partnerekként versenyképessé váljanak a kereskedelemben. Ha az elkerülhetetlen nagyüzemesítést az agrárvállalkozók hajtják végre, folyamatosan az országra hárulnak a mezőgazdaságból kiszorulók egyre újabb tömegei, és a most ott nyomorgó, de mégis valami létalappal rendelkezők. Meg az elkerülhetetlenül erőszakba torkolló újabb és újabb tagosítások, amíg a szétszórtan felvásárolt földekből kialakulnak a több ezer holdas gazdaságok. A könnyű szívvel, nagy hangon föld koncentrációt hirdetők aligha láttak tagosítást, amikor a gazdákat el kell mozdítani a földjükről. Mindenki úgy érzi, rosszul jár, mert távolabb kerül a falutól, elveszik a jobb, tisztább, trágyázott, megszokott földjét. És nem is csak egyszer kell majd mindegyik falut tagosítani, amíg a zömmel 1/2-3 hektáros földdarabbokból nagygazdaságok lesznek. A földet ugyanis csak úgy tudják felvásárolni, ahogy a gazdája tönkre megy, és a nagygazdaság tényleg nem tud száz helyen, mindenütt néhány hektáron gazdálkodni. Majd halljuk, hogy a tagosítás nemzeti érdek. A folyamatban benne vannak a sorozatos politikai viharok, amíg 760 ezer család - köztük, akik most nyerteseknek hiszik magukat, sőt átmenetileg állami támogatással gyarapszanak is, és földet vásárolnak, - belenyugszik elűzésébe a földjéről. Mellesleg ezzel a nekik adott állami támogatás ezermilliárdja is semmivé válik A téma befejezésére néhány gondolat, ha még most nem is aktuális. Ha a gazdálkodók társulnak, és hozzák létre a szövetkezeti nagyüzemet, nélkülözhetetlen lesz a bonyolult feladatot jelentő szervezetnek, gazdálkodásnak, működésnek és a jogi szabályozásuknak átgondolása. Hogyan működjön együtt a szövetkezeti nagyüzem és a „háztáji” jellegű tagi kisgazdaságok, meg a nagyüzemhez társult, de többé-kevésbé önálló tehenészet, sertéstelep, traktor, teherautó, gépműhely, és esetleg százhektáros magángazdaság, ki kell dolgozni ezek kapcsolatának, együttműködésének változatait, vagy más megoldásokat. Például lehetséges megoldások: a szövetkezeti nagyüzem funkcióját teljesítő központ tulajdonosi holding, önálló jogi személyiségű (szövetkezet és gazdasági társaság) gazdálkodó egységekből. Más esetben a szövetkezet a nagyüzem, mely többé-kevésbé autonóm (önelszámoló jellegű) gazdálkodó egységekből, és önállóan gazdálkodó társult egységekből áll. Fontos feladat lesz a kényszerítő viszonyok hatására gazdasági társasággá alakult szövetkezetek, vagy leválasztott egységeik visszaalakulására lehetőséget és főleg érdekeltséget teremteni. Esetlegesen a munkavállalói részvénytulajdon (USA ESOP-ban alkalmazott) módszerei felhasználhatók lesznek az időközben kialakult tulajdonlási problémák áthidalására. Sajnos, valószínűleg a gyakorlatban a tőkés nagygazdaságok dominanciája fog megvalósulni. Jóllehet sokkal fájdalmasabb a kisajátított 5-10-50 és aztán már100-200 hektárosoknak. És ebben az esetben a földterület lakosság eltartó képessége fele, vagy annál is kisseb. Nem várható a tőkés nagygazdaságtól, hogy a tőkearányos profit maximálása helyett jelentősen alacsonyabb profit százalékot, de nagyobb bér és profit tömeget jelentő, intenzívebb gazdálkodást (intenzív növényi kultúrák, állattenyésztés, kertészet) folytassanak. Ezt erkölcsi kötelesség az érintetteknek megmondani, akik folyamatosan válságban vergődnek, és kétségbeesett tüntetéseikkel még el is szigetelődnek. Ugyanakkor, mivel az életükről, a sorsukról van szó, csak nagy óvatossággal és együttérzéssel szabad kimondani, és együtt a kivezető út megmutatásával, segítség ígéretével. Adatok a problémához: A mezőgazdaság a GDP-nek 4-5%-át jelenti, az élelmiszer import folyamatosan emelkedik, ami most majd gyorsul is. Jelenleg a mezőgazdaság kb. 160 ezer munkahelyet jelent, – a társas gazdaságok kb. 105 ezret és 46 ezer a „gazda”, meg 7000 állandó alkalmazottjuk van, – a napszámosok zöme külföldi. Korszerű tőkés nagygazdaságok nagyjából ugyanennyi munkahelyet jelentenének, de sokkal nagyobb és nyereséges termeléssel. Szövetkezeti nagyüzemek esetén a várható munkahelyek száma dupla, 300-350 ezer. És ami sürgős intézkedést igényel: A földhasználót védő bérleti rendszer kellene, védve a föld bérlőjét és főleg a társas-gazdaságok „táblás” bérleteit, - amik alkalmasak nagyüzemi művelésre, - ezeket fenyegetik ugyanis elsősorban az agrárvállalkozók és a külföldiek, előkészítve a kivásárlást is. A föld abszurd tulajdonviszonyai - 2-2.5 millió parcella, - csak lassan rendezhető. Ezért nélkülözhetetlen a bérleti díj maximálása, - fokozottan a rövid bérleteké, - nélküle az EU főleg földalapú támogatását megvámolják a földtulajdonosok, és az nem a mezőgazdaságnak jut. A falu társadalmi képe, politikai életének állapota A társadalmi kép: A falu ma már egyre kevésbé esik egybe a mezőgazdasággal, leginkább még „Hunniában”, ahol tömeges a munkanélküliség - és főleg a kis falvakban - az emberek zöme a mezőgazdaságból él, ha meg nem is él belőle. A kb. 3.5 milliós falusi lakosságból 760 ezer család foglalkozik mezőgazdasággal (a felhasznált adatok zömmel a 2003 évi KSH agrár felmérésből származnak), vagyis a falusi lakosság több mint felének, háromnegyedének van még kapcsolata a földdel. A többi: hagyományos értelmiségi, kereskedő(kocsmáros-diszkós), iparos, ezenkívül nyugdíjasok, vállalkozók, bejáró munkások, munkanélküliek, és egy új fogalom, „kupecek”. A falusi értelmiség létszáma lecsökkent, zömmel a hagyományosra – pedagógus, orvos, önkormányzati tisztviselő, - a nagyüzemi mezőgazdaság 50 ezer felsőfokú végzettségűjének 82 %-a elment a faluról. Kevesebb az iparos, egy részük vállalkozónak nevezi, képzeli magát. És vannak, - ami új, - valódi vállalkozók is. A faluk ipara nagymértékben visszaesett. A szövetkezeti „segéd-üzemág”, ahol 140-160 ezren dolgoztak, zömmel nem privatizálódott, hanem megszűnt. Akiket a népnyelv „kupeceknek” nevez, új és érdekes réteg. Eredetileg a felvásárló-kereskedelem megbízottait nevezték így, a jórészt multik kezébe került élelmiszeriparnak és bevásárló központoknak, meg a szolgálatukban álló, vagy önálló spekulánsoknak a helyi képviselőit. Újabban ez az összefoglaló neve a falusi gazdagoknak, akikre általában jellemző a több-lábon állás, kocsmáros vagy autószerelő, stb., van 20-50-100 hektárja, traktorja, másiknak sertés, esetleg baromfi telepe, és főleg ők a zöldség-gyümölcs és/vagy állat, gabona stb. felvásárlók. Szociológiailag színes társaság, gazdag parasztok, kocsmárosok leszármazottai, jó-néhány volt állatfelvásárló, sok volt szövetkezeti vezető is van köztük, de tanító és még orvos is. A legnagyobb részük azonban „új ember”, az ismeretlenségből bukkant fel a meggazdagodással. És ne felejtsük el, általában ők a pártok képviselői-kliensei is a falun, politikai szerepük legtöbbször meghatározó. Jellemzően jobboldaliak, de vannak közöttük a szocialistákhoz közelállók is. Jelentős részük, főleg az utóbbiak szinte kivétel nélkül volt szövetkezeti szakemberek, akik a nagyüzemi mezőgazdaságban is megtalálnák a helyüket, és jórészük még örülne is, vállalva a szervezést. A falu társadalmi és politikai élete: Ha mélyebben betekintünk a falu életébe, kétségbeejtő képet látunk. Nincs társadalmi élet, hiányzik annak minden feltétele, kerete, nincs más csak a kocsma, - meg a fiataloknak diszkó - épen úgy, mint a Horthy rendszerben, azóta azonban eltelt majd száz év. A baloldal szinte egyáltalán nincs jelen a falvakban. Még leginkább a kisgazdáknak vannak szervezetei, főleg a „kupec” rétegre támaszkodva. A FIDESZ most ezek átvételével és a polgári körökkel próbálkozik Negyvenöt után a baloldal falusi jelenlétét jelentős tömegszervezetek, FÉKOSZ, UFOSZ biztosították. No meg ott voltak a nagy létszámú falusi pártszervezetek, bal és jobboldaliak egyaránt. Az ötvenes évek magárahagyatottsága után - 1956-nak ez is oka volt - a hatvanas évektől ott voltak a szövetkezetek, ezek nem csak gazdaságok voltak, hanem a társadalmi életnek is keretet jelentettek. A szövetkezetek szétverése után a rendszerváltás megpróbáltatásait újra elhagyatva viselte el a falu. Ebbe a légüres térbe hatolt be és vitt némi, olyan-amilyen életet a kisgazdapárt, és általában a jobboldal. Párhuzamosan az MSZP „horni” pártvezetése elfogadta az MSZP megyei vezetések véleményét, kár kínlódni néhány fős falusi pártszervezetekkel, jöjjenek be a városi taggyűlésre. Az így magára hagyott falun a kisgazdák támaszkodhattak a negyvenöt utáni évek negatívumaira, a rommá lőtt ország újjáépítését - más forrás híján - finanszírozó padláslesöprésekre, és az erőszakos termelőszövetkezetesítés még fájdalmasabb emlékére. Zöld-bárózták a szövetkezeti vezetőket, akik "agrárlobbyként" harcoltak a termelőszövetkezetükért, a parasztságért, sokszor személyes sorsukat is kockára téve. Ellenük folyt a koncepciós perek utolsó hulláma, a 70-es években, legalább 100 elnököt csuktak le, közülük 20-nak Losonczi ugyan kegyelmet adott. Emlékezzünk, hangos volt a sajtó, a tv, rádió az üzérkedő tsz-elnökök leleplezésétől. Fájdalmas, hogy a vádaskodást szinte változatlanul folytatták, új kalózlobogó alatt, ha jól megy, ugyanazok. Ügyesen a múlt valódi fájdalmairól beszéltek, és a paraszt-gazdaságok ujjá-élesztésének álmát táplálták, hogy a munkanélkülivé válva, gazdálkodni, földet igényelni kényszerülő falusiakat a szövetkezetek szétverésében társ-tettesekké tegyék. Ezzel - támaszkodva a falusiak rossz lelkiismeretére - elterelhették a figyelmet a mezőgazdaság tönkretételéről, amit többé-kevésbé el is értek. És főleg remélték, a parasztok nem jönnek rá, a paraszt gazdaságok kora lejárt, és még a 2002-es választáson is százezrek hitték, hogy az övék családi gazdaság. A baloldalnak a győzelem után mit lehetett, kellett volna a faluért és önmagáért tennie? Falupolitikát – vidékpolitikát - kidolgoznia, - mert az agrárpolitika már csak része a falu problémáit megoldani képes gazdaságpolitikának, - és falupolitikáját a falusiak előtt érthetően előadni. Megfontolható, hogy most a mezőgazdaság válságának megoldásához nem kellene-e emlékeztetni a nyomorgó falut a múlt európai hírű mezőgazdaságára, a szövetkezetek gazdasági sikereire, a termelőszövetkezeti jólétre. Akár csak a fél-egy hektárjukon kiszolgáltatottan kínlódókat háztájijuk szövetkezeti integrálására: a megművelés, palánta, növényvédelem, takarmány ellátás, stb. hitelbe és a közös feldolgozás, értékesítés. És a nyugdíjasokat a háztáji megváltásul adott évi 30q tengerire, meg sok más megsegítésükre. Természetesen tudnunk kell, hogy ami elmúlt – ne keltsünk hamis illúziókat – nem hozható vissza. A kialakult falusi helyzetből, a piacgazdaság adottságaiból kell kiindulni, és új módon alkalmazni a pozitív szövetkezeti tapasztalatokat. A legfontosabb azonban kezet nyújtani a falusiaknak, megadni számukra a társadalmi lét feltételeit. Ami azonnali feladata lenne az országnak, a falvak számára meg kellene teremtenie, államilag finanszíroznia a társadalmi, politikai élet demokratikus kereteit. Ezek lehetnek - falunként is változóan - helyi egyesületek, klubok, társaságok - mellettük a falusi fiatalokéval, - melyek minden falubeli előtt nyitottak pártállástól, politikai beállítottságtól, műveltségtől, anyagi helyzettől függetlenül. Ehhez rendelkezésre állnak kétezer-nyolcszázhatvan helyen - közüle ezer kisfaluban - a kultúrházak kultúrházvezetővel, ahol bált rendezhetnek kultúrműsorral, és majd kialakul a fiatalok számára és az idősebbeknek is a közösségi élet.
Mocsáry József
Károlyházy Frigyes IGAZ VARÁZSLAT (Gondolat zsebkönyvek 1976) ISBN 963 280 436 8
Tartalom Bevezetés I.A két és fél ezer éves kvantumelmélet 1. Anyag és kölcsönhatás 1. Szeretet és gyűlölet 2. A lélekig hatoló tűz 3.A delejesség 2.A végső lényeg ábrándképe 1.Atomizmus és folytonosság 2.A Rutherford-féle atommodell 3.Kép és valóság 3.Kimeríthetetlen anyag 1.Az ultraibolya katasztrófa 2.Fényrészecskék 3.Elektronhullámok 4.Sohasem egy és sohase más II. Az elmosódott pont 4.Gyermeki szemlélet 1.Célkitûzés 2.A tárgyak önállósága 3.Allapot és mozgás 4.Anyag és impulzus 5.Helyzet és mozgás egysége 1.A fotóriporter trükkje 2.A természet bűvészmutatványa 3.Az impulzus kódolása 4.Ideális házasság 5. A Heisenberg-féle határozatlansági reláció 6.A terjedési törvény 6.Atomi állapotok 1.Mozdulatlan mozgás 2.Diszkrét energiaszintek 7.Tér és kiterjedés 1.Didergés és vacogás 2.Állapot és megfigyelés 3.Térben vagy tér mögött? 4.A megosztás a boldogság? III. Mikroszkopikus struktúrák 8.Stabilitás és változékonyság 1.Rugalmas polarizáció 2.Alagútjelenség 3.A hidrogénmolekula-ion 4.A pauli-elv 5.Kémiai reakciók 9.Kollektív mozgásállapotok 1.Egyszer kettő több, mint kétszer egy 2.Külsõ és belső mozgás 3.Önálló szabadság fokok 4.A hidrogénhíd 5.Diszperziós erők 6.Kvantumátmenetek 7.Az új ígérete Befejezés Bevezetés
Az a gondolat kerül megfogalmazásra, hogy az anyagi evolúció és a megismerés (tükrözés) evolúciója ellentétes irányba halad: - az anyag az egyszerűtől (elemi részecskék) fejlődik az egyre bonyolultabb megjelenési formák felé (elemi részek -> atomok-> molekulák -> ... élőlények... -> társadalom) - a megismerés először az érzékszerveinkkel megragadható igen bonyolult jelenségek között keres és talál összefüggéseket, majd később próbál meg ezen felszíni, felületes ismeretek között mélyebb alapvetőbb összefüggéseket keresni. Tehát a bonyolult (felszínes) ismerete felől halad az egyszerű (alapos) megismerése felé. Az ösztönös, öntudatlan idegrendszer mind az anyag evolúciójának terméke tulajdonképen "tudja" azokat az alapvető ismereteket melynek tudatos megértése csak verejtékes munkával lehetséges. Például Descartes 1644 -ben fogalmazta meg a tehetetlenség törvényét, amit már jóval korábban is minden ágról ágra ugráló állat, vagy minden lándzsát dobó ősünk jól tudott alkalmazni. Ugyanakkor a komplex, bonyolult jelenségek felszínes ismeretéből általánosított fogalmak, elképzelések sokszor nagyon nagy akadályt jelentenek a mélyebb, alapvetőbb lényeg megértésének útjában. ...A mikrofizika alapfogalmai egy másik szempontból is példa nélkül állnak: Nem lehet őket hozzávetőlegesen, félig-meddig megismerni, csupán igazán vagy sehogy - minthogy velük kapcsolatban a következetes átgondolást nem lehet a közvetlen érzéki benyomásokra való hivatkozással pótolni. A könyv I. fejezete a "klasszikus" természettudományok által felvetett és nem megoldott problémákat ismerteti, csupán utalva a kérdés kvantummechanikai megoldásának lehetőségére. A kvantummechanika valós kifejtése a további fejezetekben található. I.A két és fél ezer éves kvantumelmélet 1. Anyag és kölcsönhatás 1. Szeretet és gyűlölet Bőséges áttekintést kapunk a kémia tudományában évszázadok óta folyó vitáról az "affinitás" kérdésével kapcsolatban. Miért van az, hogy egyes anyagokat összeöntve azok úgy egyesülnek, hogy a létrejövő új anyagban pontosan meghatározott arányba kerülnek be (pld. víz= H2O), más esetekben tetszőleges arányban egyesülnek (pld. a kávéban oldódó cukor), megint más esetben az újonnan hozzáadott anyag képes "kilökni" a vegyületben eddig szereplő egyik alkotórészt... A tanulság az, hogy az affinitás természetéről a "klasszikus" természettudomány soha nem tudott megnyugtató képet adni. Csupán a kvantummechanika adott átfogó magyarázatot az egész jelenségkörre: "Az atom úgy viselkedik mint egy valós és példás életű filmszínész: messziről minden bakfist vonz, de közeli kapcsolatra csak a választottjával lép" 2. A lélekig hatoló tűz Ez a fejezet a fény természetével kapcsolatos fizikai vitákat foglalja össze. Mint ma már mindenki tanulja az iskolában a fény bizonyos tulajdonságai részecske jelleget, más tulajdonságai (pld. interferencia) határozott hullám jelleget (mégpedig transzverzális hullám jelleget) mutatnak. Ez a hullám jellege kívánta meg az "éter" feltételezését amink ráadásul "szilárdnak" kellene lennie, mert transzverzális hullámok csak szilárd anyagban terjednek. Ugyanakkor az égitestek fékezés nélküli mozgása a világűrben ellentmond a szilárd éter létezésének. További nehézség a "longitudinális" fényhullámok teljes hiánya, ugyanis a hullámokról alkotott mechanikából eredő képzeteinkben ez példa nélküli. A tanulság az, hogy a mindennapi makroszkopikus tapasztalatokból általánosított gondolkodás mód képtelen a fény természetét leírni. 3.A delejesség Ez a fejezet az elektrosztatikus és az elektromágneses jelenségek problematikájával foglalkozik. 1. Elektrosztatikus teret csak két vagy több töltéssel rendelkező objektum kölcsönhatásakor észlelünk, milyen alapon beszélünk az egyetlen töltött objektum körül feltételezett "homogén elektrosztatikus tér" -rõl ? 2. Az elektromágneses tér viszont bizonyítottan objektív létező, hiszen leválik az őt kibocsátó objektumról (pld. antenna), véges sebességgel terjed, energiája, impulzusa van. Ugyanakkor nincs hordozó közege (az éter hipotézisét az előző fejezetben már megcáfoltuk), tehát önálló anyag fajta. Figyelemre méltó, hogy létrehozásához energiát kell befektetni és elnyelésekor energia szabadul fel, tehát megvalósul az energia-anyag egymásba történő átalakulása, amit Einstein fogalmazott meg. 2.A végső lényeg ábrándképe 1.Atomizmus és folytonosság Démokritosz atom felfogásának (térbélileg elkülönülő oszthatatlan, változatlan elemi részek) áttekintésével indul ez a fejezet. Itt megismerhetjük az atom - Űr dualizmust, ugyanis az anyagok összenyomhatósága csak azzal magyarázható, hogy az atomok között űr van. Megismerjük az elmélet ellentmondásait is: deformáció, regenerálódó képesség (pld. jég-víz-jég) anyagok közötti kölcsönhatások nem magyarázhatóak. Empedoklesz és Arisztotelész inkább minőségi elkülönüléseket tételezett fel egy térben homogén ősanyagban mint "hordozóban". (száraz-nedves, hideg-meleg mint alaptulajdonságok ezek különböző variációi jelennek meg a négy õselemként (föld,víz,tűz,levegő) illetve az egyéb anyagfajtákként. Ellentmondás: az alaptulajdonságok vegyítési aránya végtelen számú variációt tesz lehetővé, ennek következtében a létnek a visszatérő formákat nélkülöző káoszban kellene feloldódnia. Tanulság: a diszkrét a folytonosat igényli .. és megfordítva. 2.A Rutherford-féle atommodell A fejezetben szó esik a radioaktív sugarakról (alfa: He atommagok, béta: elektronok, gamma: elektromágneses). Rutherford kísérletében alfa sugarakat bocsátott vékony alumínium hártyára, az atommagok egy része visszaverődik, más része kissebb-nagyobb mértékben eltérülve áthalad. Ebből következőleg a sugárzást alkotó atommagok mérete jóval kisebb a hártyát alkotó atomok méreténél. Ezek után megismerhetjük a Rutherford-féle "naprendszer szerű" atommodellt (középen a pozitív töltetű atommag körülötte a negatív töltetű elektronok keringenek) Ellentmondások: Ez a modell nem ad választ arra, hogy a magas hőmérsékleten ionizálódó gázok (az atomok szétesnek) miért regenerálódnak visszahűtés után, és, hogy az atomok hűtés során miért nem csökkentik méretüket.
Két évvel a modell feltalálása után Franck és Hertz kísérlete (http://surphy.fat.bme.hu/pub/Fizlabor_III/Franck-Hertz.pdf) már a kvantált jelleget fedte fel. Igen ritka gázon áramot vezetve át (trióda elektroncsőhöz hasonló szerkezet) azt tapasztalták, hogy a feszültség folyamatos változására az áramerősség nem folyamatosan változik hanem egy emelkedő vonalra transzformált szinuszgörbe szerű fv.-re emlékeztető módon (40.oldal 5 ábra). Tehát az atomnak van egy legalsó energiaszintű "alap állapota" majd több un. "gerjesztett" állapota melyek rendre diszkrét energia értékek bevitelével érhetőek el, míg végül az atom "szétesik". A kísérletben az áramerősség görbében a visszaeső szakaszokon az áramló elektronok "rugalmatlanul" ütköznek az atommal, energiájuk az atom "gerjesztésére" fordítódik. Hűtésnél az elemi részek előszór a legfelső "gerjesztett" állapotú atommá egyesülnek majd diszkrét energia értékeket leadva haladnak az alap állapotú atom felé. 3.Kép és valóság A Rutherfort modell makroszkopikus szemléletével teljességgel összeegyeztethetetlen az atom diszkrét értékeknél történő "kvantált" viselkedése, mindazonáltal ebben a modellben eljutottunk a legmesszebb ami a makroszkopikus szemlélettel lehetséges. Mégis bizonyos anyag tulajdonságokat helyesen fog meg: Az erőtérnek energiája van, és mivel az egymás közelében lévő ellentétes töltések gyengítik egymás erőterét az atom erőterében kevesebb energia van mint a különálló részeiben, következés képen a különálló részecskék atommá történő egyesítéséhez KI KELL VENNI ENERGIÁT a rendszerből, atom szétbontásához pedig ENERGIÁRA VAN SZÜKSÉG. A Rutherford-féle atommodell fő problémája az, hogy "KÉP". A makroszkopikus szemlélet szerint ugyanis a képek egyre kisebb részekre bonthatóak a végtelenségig (az információ tartalom persze közben csökken), de az ATOM nem ilyen! 3.Kimeríthetetlen anyag
29 / 77
1.Az ultraibolya katasztrófa A makroszkopikus világkép összeomlásának négy fő oka: 1.Michelson kísérlete bizonyítja, hogy nincs éter 2.Felfedezik a fény kvantumokat 3.Felfedezik az elemi részecskék hullámtermészetét 4.Kiderül, hogy az elektron, proton stb. nem örök életű hanem ugyanúgy megsemmisül, keletkezik (átalakulásra képes) mint a fény. Ezután szemléletes példákból kiderül, hogy "diszkrét" értékű csere folyamatok esetén ha egy objektum nagyobb diszkrét értékekkel hajlandó környezetével cserét lebonyolítani mint a másik akkor a õ átlagosan kisebb mértékben vesz részt a cserében.(20 Ft elosztása több résztvevő között ahol az egyik résztvevő csak 10 Ft érméket fogad el a többi 1 Ft -is) Ezután matematikailag is bizonyítja a könyv, hogy ha egy húron több különböző hullámhosszú állóhullám alakul ki akkor a húr által "tárolt" energia az egyes összetevő hullámok energiáinak összege. Ebből az következik, hogy ha egy hőszigetelt térben van egy kifeszített húr, akkor a térben lévő gáz atomjai ütközve a húrral azon különböző állóhullámokat keltenek, ha végtelen számú különböző hullámhosszú állóhullámok keletkezhetnének akkor ezek előbb utóbb a gáz minden energiáját elnyelnék, a gáz "megfagyna". Ugyanis a rendszer össz. energiája E
________
3 N0 + N
módon oszlana meg a gáz atomok és a húrban lévő állóhullámok között (E:energia, N0 atomok száma, N lehetséges állóhullám hullámhosszak száma, "3" a klasszikus modell szerint az atom szabadságfoka), ha N=végtelen akkor az atomokra jutó értéke nulla lenne. Az univerzumban a húrt az elektromágneses rezgésekkel helyettesítve előbb, utóbb minden egyéb energiának elektromágneses állóhullámokká kellene alakulnia. Az ellentmondást Plank a róla elnevezett állandó bevezetésével oldotta fel, ennek értelmében egy adott frekvenciájú hullám energiája nem lehet tetszőleges hanem csak hv egész számú többszöröse, ahol v a frekvencia,h pedig a Planck állandó h = 6.62 . 10-22 . Így a kis hullámhosszok a kvantált jelleg miatt esetenként nem lehetségesek (0 energiájúak) és ezzel a fenti paradoxon feloldható. Ha azonban az elektromágneses tér egyes pontjain nem lehet tetszőleges térerősség akkor a hatások véges sebességgel történő terjedésének törvényével kerülünk szembe, tehát innen kezdve nem beszélhetünk a tér minden egyes pontjában egyértelmű nagyságú térerõröl. 2.Fényrészecskék Fény elektromos jelenség: Légüres térben két elektróda van, a két elektródát egy kondenzátor köti össze, az egyiket megvilágítjuk, ennek hatására elektronok lépnek ki az elektródából, a kondenzátor egy idő után feltöltődik Meglepő tapasztalat: a kilépő elektronok mozgási energiája csak a fény frekvenciájától függ, az erõsségétõl nem. Korábbi ismereteink alapján meghatározható egyetlen elektronnak a fémből történő kiszakításához szükséges energia, és a fényhullám adott időszak alatt szállított energia mennyisége. Ha olyan rövid idejű megvilágítást használunk, hogy az átvitt energia kevesebb az egyetlen elektron kilökéséhez szükségesnél akkor azt várnánk egyáltalán nem lesz elektron áramlás, a kondenzátor nem töltődik fel akárhányszor is ismételjük a kísérletet Ezzel szemben a valóságban az ismételt kísérletek egy részében mégis kilökődik egy-egy elektron, a kondenzátor ha lassan is de töltődik Einstein Nobel díjjal jutalmazott felismerése: a fény kvantumokból (un. fotonokból) áll, egy-egy foton jellemzője a frekvencia (a fény színe) és adott energiát (hv) képvisel, a fotonok áramlásának sűrüsége a fény erő A fenti kísérletben a rövid idejű megvilágítás azt jelenti, hogy a kísérletben vagy eljut egy foton az elektródára vagy nem, ha eljutott akkor ennek energiája elég lehet elektron kilökésére. A már említett Michelson féle interferencia kísérletben egy fénynyalábot ketté osztunk, majd két tükör segítségével a két fénynyalábot később újra egyesítjük. (tehát a berendezésben egy pontból szétváló majd újra egyesülő két "útvonal" van, mindegyikben egy-egy tükörrel). A felfogó fényérzékeny lemezen egy jellegzetes interferencia ábra jelenik meg. Ha fényt folytonos hullámnak gondoljuk akkor a dolog teljesen rendben van, egyezik az egymással találkozó hullámok viselkedéséről alkotott ismereteinkkel. Ha foton áramlást makroszkopikus felfogásunk szerint értelmezzük, akkor a foton áramot osztottuk ketté, tehát az egyik foton az egyik útvonalat járta be (az egyik tükröt érintve), a másik foton a másikat. Ha a kísérletet nagyon gyenge fénnyel végezzük (a fentiek értelmében nagyon "ritka" foton áramlással), de hosszú ideig az interferencia ábra akkor is megjelenik. Akkor is ha a fotonok olyan ritkák, hogy egyszerre csak egy tartózkodik a kísérleti berendezésben! Viszont megszűnik, ha a berendezésben nincs meg a két tükör azaz nincs a két fénysugár egyesítve. Honnan tudja egy-egy "foton", hogy két tükör van amikor klasszikus fogalmaink szerint õ csak az egyik tükörrel találkozott? 3.Elektronhullámok Az izzó gázok fényt bocsátanak ki, ami az adott gázra jellemző színkép vonalakat tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy a gáz nem minden frekvenciájú fényt bocsát ki,hanem diszkrét frekvenciájúakat Ezt a jelenséget összekapcsolva a már említett Franc - Herz kísérletben észlelt diszkrét atomi energia szintekkel, alakult ki a "Bohr" féle atommodell Itt is az atommag körül keringő elektronokat képzelünk el, de ezek az elektronok csak meghatározott pályákon lehetnek, mindegyik pálya adott energia szintnek felel meg. (Nagyon lényeges, hogy a szabad elektron energiája folytonos, de az atomkötelékben lévőé kvantált) Az elektronnak egyik pályáról a másikra történő áttérése energia felvétellel vagy energia leadással jár. Mivel az elektron nem lehet a két pálya közötti átmeneti helyzetben az áttérésnek 0 idő alatt un. kvantumos ugrással" kellene megtörténnie. Ugyanakkor a "kvantum ugrás" alatt kisugárzott energia mérésére végzett kísérletekben határozott időtartam volt mérhető amíg a kisugárzás tart, ez idő alatt az elektron több millió keringést is végezhet. Tehát ez az atomkép is hamis. Schödinger elmélete gyakorlatilag nem ad szemléletes képet, hanem egy Y függvényt ír le ami a tér koordináta és az idő függvényében ad egy értéket amit az "elektron-hullám" amplitúdójának nevez. Az ezen fv.el leírható hullám jellegű "valami" ezután hullám módjára képes terjedni, interferálni, állóhullámokat képezni (kialakulásakor energiát tárolni, lebomlásakor leadni). Az így kialakított atom modellben az atommag körül "elektron-állóhullámok" vannak. Ez a kép azonban az elektront valami folytonos töltés eloszlásként akarja szemléltetni, holott nagy számú tény mutat arra, hogy az elektron valami "nagyon kicsi pontszerű" dolog (például a következő két-rés elektron interferencia kísérlet egyik eredménye). Két-rés elektron interferencia kísérlet: Az elektronok két résen áthaladva juthatnak el az érzékelőhöz Ha egyesével érkeznek az elektronok , és az érzékelést is egyesével értékeljük akkor minden elektron kibocsátás után egy határozott ponton történő becsapódást észlelünk. - tehát az elektron pontszerű, oszthatatlan valami ami vagy az egyik vagy a másik résen haladt keresztül. Ha viszont nagy számú kísérletet végzünk és az érzékelő egy fotó lemez ami összegzi az eredményeket akkor egy hullám interferencia szerű képet kapunk. nincs interferencia kép ha csak egy rés van, két rés esetén azonban akkor is van ha az elektronok olyan ritkán érkeznek, hogy egyszerre csak egy tartózkodik a kísérleti berendezésben. - tehát az elektron egy nagy kiterjedésű folytonos hullám szerű valami, ami mindkét résen áthalad és interferenciát képez. Hasonló kísérlet atomokkal is végezhető 4.Sohasem egy és sohase más A Neutron felfedezése (1932) új problémát vetett fel. Bebizonyosodott, hogy normális körülmények között az atommagban nincsenek elektronok, viszont a béta rádióktiv sugárzás során mégis elektronok "lépnek ki" az atommagból! Ebben az időben fedezték fel a kozmikus sugárzásban a pozitront (az elektron pozitív töltésű párja) és megkezdődtek a kísérletek az elemi részecskék ütköztetésével ahol is változatos egymásba történő átalakulásokat lehet létrehozni (pld. foton -> elektron+pozitron). Mindezen kutatások konklúziója az, hogy a klasszikus "anyag energia megmaradási elv" akként módosul, hogy az össz. energia és tömeg, impulzus, töltés és néhány más jellemző együttes értéke marad változatlan az elemi részek átalakulásai során. Ilyen elemi rész átalakulás akkor következik be, ha elegendő energia van újabb stabil elrendeződés kialakulásához. A hétköznapi földi körülmények között szinte kizárólag csak fotonok kialakulása, átalakulása megy végbe, élet csak ilyen körülmények között lehetséges ahol hosszú ideig stabil építőelemek léteznek, de ezek képesek egymással kombinálódni A fejezet kitér ezek után arra a kérdésre, hogy milyen jogon nevezzük az atomot összetettnek (elektronokból , protonokból és neutronokból áll), míg az elektront, protont, neutront stb. elemi részeknek (amikor ezek is képesek egymásba átalakulni)? Itt arról van szó, hogy az elemi részek stabil képződmények amiknek az átalakulásához jelentős energia szükséges (az elemi részecske nyugalmi tömegéből adódó E=mc2 -vel összemérhető nagyságú), csak így tud újabb stabil állapot létrejönni, ezért az új állapot nem tekinthető a kiinduló állapot "törmelékének" hanem a kiinduló állapot és a hozzáadat jelentős energia összegéből létrejövő új egyensúlyi állapot. Ezzel szemben az atom az összetevők nyugalmi tömeg-energiájához képest elenyésző energiával bontható fel, a keletkező összetevők az atom "részeinek" tekinthetőek könnyen akár "spontán módon" is egyesülnek újra atommá. Itt az atom az "egyensúlyi állapot" ennek felbontásakor "törmelék" keletkezik ami újra az egyensúlyi állapot felvételére törekszik. Egy hasonlatot használ a fejezet: ha két egyforma tányért összeütünk akkor az ütés erõsségétõl függően a következők történhetnek: 1.A két tányér változatlan marad (rugalmas ütközés) 2.A két tányér cserepekre törik, a cserepek tartalmazzák az összes anyagot az eredeti tányérokból, összeragasztva újra megkapjuk a két tányért. Ezzel szemben ha két elemi részecske ütközik akkor az ütközés energiájától függően a következők történhetnek: 1. a két elemi részecske változatlan marad(rugalmas ütközés) 2. teljesen új elemi részecskék jönnek létre, melyek össz. tömege eltérő a kiinduló részecskék tömegétől (mint ha a példában az összeütés után mondjuk egy tányér és egy csésze maradna, melyek össztömege is eltér a kiinduló állapottól, de az is előfordulhat, hogy három csészét kapunk stb.) II. Az elmosódott pont 4.Gyermeki szemlélet 1.Célkitûzés A szerző úgy gondolja a kvantummechanika megértését az a pszihológiai helyzet gátolja, hogy ezek a ellentétesek a kialakult, megrögződött anyag/tér/idő szemléletünkkel, és ez az ellentmondás az embereket frusztrálja, az ezzel való szembesülést kudarcként élik meg. Ezért azt a célt tűzi maga elé, hogy a kvantummechanika anyagát félretéve, anélkül bizonyítsa be, hogy a gyermekkorban mindannyiunkban kialakult és rögzült anyag/tér/idő szemlélet téves. 2.A tárgyak önállósága Itt a csecsemő öntudatra ébredésének, világ megismerésének folyamatába kapunk bepillantást, megismerve, hogy hogyan alakul ki a tárgyak állandóságának, térbeli mozgásának, nyomonkövethetõségének fogalma, szemlélete. Ezután a könyv rámutat ezen szemlélet belső ellentmondásaira (anélkül, hogy a modern fizika bármely megfigyelését szóba hozná). A. A mozgás a szemléletbe nem illeszkedik, csak mint egymáshoz nagyon közeli "álló képek" sorozataként tudjuk elképzelni (lásd Zénon paradoxonát a futóról és a teknösrõl) B. Az impulzus mozgásával/terjedésével kapcsolatos problémák (lásd alább). A természetben gyakran látunk olyan átalakulásokat (pld. tojásból csirke lesz) amiket érzékszerveinkkel nem tudunk nyomonkövethetõ folyamatként érzékelni, Ennek áthidalására már az ókorban megszületett a nagyon apró (láthatatlan) de önmagában változatlan atom képe, a látszólag nyomon követhetetlen átalakulások ennek az atomnak a mozgásaként próbálta felfogni. A korábbi fejezetekben már láttuk ennek problémás voltát. 3.Állapot és mozgás Még egyszer áttekintve a gyermeki megismerés folyamatát, megállapítható, hogy a néhány éves korra kialakult, rögzült szemléletünkben az anyag változatlansága, adott helyzetben való léte az elsődleges, a mozgás csak másodlagos tulajdonságként jelenik meg. Erre utal a "tényállás", "állapot" szavakban megbújó "áll" szótő is. Ezt a szemléletet erősíti az is, hogy az ember az egyenletes, egyenesvonalú mozgást érzékszerveivel nem érzékeli (lásd az egymásmellet álló két vonat szerelvényt, amikor az egyik elindul az ablakon kinéző utas néhány pillanatig nem tudja eldönteni, hogy az Övé mozdult-e meg vagy a mellette lévő) 4.Anyag és impulzus A tárgyak jellemzője tömegükön kívül az impulzusuk is, erre is vonatkozik "megmaradási törvény". Az általános iskolai fizika tanulmányaink során mi a sebességet "származtatott egységben" mérjük, a sebességet két végpont közti mozgás jellemzőjének tartjuk, az impulzust pedig egy ebből tovább származtatott "harmadlagos" jellemzőnek érezzük. Valójában az impulzus az anyagnak ugyanolyan alaptulajdonsága mint a tömege. A szabadon mozgó tárgy "hordozza magával" az impulzust, az impulzus a tárggyal együtt "halad" a térben. Amikor tárgyak ütköznek akkor viszont az impulzus "terjed", úgy kerül át egyik tárgyról a másikra, hogy a közbenső állapot (az átkerülés útvonala) nem értelmezhető Az első példa két 45 fokos szögben egymás felé mozgó golyó ütközése, kiderül, hogy az önkényesen felvett koordináta rendszer dönti el, hogy az impulzusok egyes koordináta tengelyekre vetített összetevői az "A" tárgyból kerültek át a "B" tárgyra vagy fordítva. A másik példán centrálisan ütközik egy mozgó kisebb golyó egy álló nagyobbal, itt a kis golyó visszapattan (az alap helyzethez képest kisebb és ellentétes irányú impulzusa lesz, a nagyobb is elmozdul, az eddigi 0 helyett most lesz impulzusa aminek iránya azonos a kis golyó eredeti impulzusának irányával. Az impulzus megmaradás törvénye a két impulzus előjel helyes összeadásával megvalósul, mindenesetre az látszik, hogy az impulzuson a két golyó nem úgy osztozik mint két mozi néző egy zacskó pattogatott kukoricán. 5.Helyzet és mozgás egysége 1.A fotóriporter trükkje Fénykép felvételeken a gyorsan mozgó tárgyak elmosódva látszanak. (ezt a fotósok néha szándékosan idézik elő a sebesség érzékeltetéséhez) Mivel az elözõ példákból láttuk, hogy az impulzus nem pontról-pontra meghatározott pályán halad (nem trajektórián mozog), és hogy az anyag és impulzus szorosan elválaszthatatlan egymástól, következésképpen az anyag sem mozoghat trajektórián. Ebből az következik, hogy valójában az anyag (de még annak súlypontja sem) tartózkodik sosem egyetlen matematikai értelemben vett PONT -ban, hanem egy (a makroszkopikus dimenziókban nagyon kicsiny) területet foglal el. Tehát az anyag pillanatnyi állapotát egy olyan matematikai formulával kellene leírni ami egy területet határoz meg és információt tartalmaz az anyag impulzusáról is. 2.A természet bűvészmutatványa A matematikai pont olyan egyszerű absztrakció, hogy ami ettől "egy kicsit más" az feltétlenül "nagyon más". (a nullához képest minden pozitív szám nagyon nagymértékben (% -ban kifejezhetetlenül nagy mértékben) eltérő Tehát a fenti komplex anyag leírásnak jelentősen el kell térnie a megszokott x,y,z koordinátáktól Ennek egyik matematikai lehetősége, ha egy függvényt tételezünk fel, aminek független paraméterei az x,y,z koordináták, kimenő értéke pedig megadja, hogy az anyag ott van-e, és milyen az impulzusa. (mint később látni fogjuk pontosabban fogalmazva azt adja meg, hogy az anyag milyen valószínűséggel van az adott helyen és az impulzusa milyen határ értékek között van). Felmerülhet a kérdés, lehet-e egy függvénynek két kimenő értéke? Matematikailag ez lehetséges, például ha egy változós fv. grafikonban ábrázolunk, a görbe alakja (deriváltja) is hordoz információt. 3.Az impulzus kódolása Egyszerűség kedvéért egy dimenzióban vizsgálva a mozgást, az anyagot jellemző függvény képe: (83.oldal 17.ábra)
Vízszintes vonalon egy kis területre koncentrálódott szinuszhullámhoz hasonló hullámok, az amplitúdó ezen a kis területen belül először növekszik majd csökken. Az anyag mozgása most azt jelenti, hogy ez a "kis terület" a benne lévő hullámokkal együtt mozog a vonal mentén. Itt a hullámokat tartalmazó terület határozza meg az anyagi objektum súlypontjának helyzetét (-tól -ig), míg a benne lévő hullámok hullámhossza az objektum impulzusát. Itt az ideje, hogy bevalljuk ez a függvény a kvantummechanikában Y -vel jelölt állapotfüggvény. h
p = _______
l
ahol: p - impulzus, h - Planck állandó, l - a hullámhossz 4.Ideális házasság Itt a könyv matematikai bizonyítását adja annak, hogy az ábrán szereplő szabálytalan hullámok (a szinusz hullámhoz képest szabálytalan) pontos hullámhossza nem értelmezhető, csupán két szélső érték határozható meg, az ezek között lévő értékek bármelyikére azonos joggal mondhatjuk, hogy ennyi a hullámhossz. (a bizonyítás középiskolai matematikai tudással is követhető). Ez a matematikai magyarázata a fentebb már említett állításnak, hogy a Y f.v az anyagi pont helyzetére és impulzusára egyaránt "csak" egy intervallumot határoz meg. Itt a "csak" erőteljesen idézőjelben áll, ez a leírás lényezgessen gazdagabb, a valóság pontosabb képe mint a klasszikus matematikai PONT -ként elképzelt helyzet és a hozzá ragasztott matematikai vektorként értelmezett impulzus. 5. A Heisenberg-féle határozatlansági reláció Itt ugyancsak középiskolai matematika felhasználásával a könyv levezeti a térbeli koordináta és az impulzus "bizonytalanságának" összefüggését: Dx DP >= h ahol: Dx a helyzet határozatlansága, Dp - impulzus határozatlansága, h - Planc állandó 6.A terjedési törvény Ha az objektum helyzete és impulzusa is +-Dx és +-Dp pontossággal meghatározott, akkor néhány matematikai művelettel belátható, hogy a terjedés során a Dx -nek növekednie kell: "A" pontból mozog egy objektum "B"-be egyenletes egyenesvonalú mozgással, az út "A"-ból "B"-be "T" ideig tart. az "A" pontban az objektum impulzusa p1 és p2 között van, sebessége v1 = p1/m és v2=p2/m között van. "T" idő múlva az objektum s1=v1 . T és s2=v2 . T közötti nagyságú utat tett meg. ebből: s2-s1 = T(v2-v1) ami "T" vel lineárisan nő, nyilván való, hogy az objektum helyzetének határozatlansága a "B" pontban "s2-s1", ami tehát "T" -vel egyenes arányban nő,és így akár makroszkopikus méretűre is növekedhet! 6.Atomi állapotok 1.Mozdulatlan mozgás Az elözõ fejezetben a magára hagyott, szabadon mozgó anyagot vizsgáltuk, az atomban azonban a részecskékre erőterek hatnak. Tekintsük most az atomi kötésben lévő elektront. Itt a Y fv. fentebb leírt "szétterjedési hajlama"-val szemben hat az atommag vonzó ("összehúzó") hatása, a két hatásból egy dinamikus egyensúly alakul ki amit 101.oldal 24.ábra szemléltet,
itt a Y "állóhullám" szerű képet mutat. Ezeknek az "álló hullámoknak" matematikailag levezethető módon nem lehetnek tetszőlegesek a hullámhosszai és, ezek a diszkrét hullámhosszak felelősek az atomok "gerjesztési" szintjeiért. Más szavakkal egy adott atommag körül csak meghatározott hullámhosszúságú és alakú, a vonzó erővel egyensúlyban lévő Y függvényekkel jellemzett elektronok létezhetnek stabilan. 2.Diszkrét energiaszintek Az elözõ fejezetben áttekintett elv középiskolai matematikával leírt elemzése után megkapjuk az atom "n"-edik energia szintjének képletét: me4
En = - 16
________
h2
n2
ahol "m" az elektron tömege, e - töltése, h - a Plank állandó. A kísérletek szerint (pld. az izzó gázok színképe) az atom össz. energia szintje határozott értékeket mutat. Ugyan az atom összetevőinek helyzeti energiája és impulzusa egyaránt határozatlan, az atom össz. energiája mégis határozott, tehát a Y úgy kódolja az egyes határozatlan értékeket, hogy az össz. energia mindig diszkrét, határozott értéket ad. Határozott energiájú, egymástól elkülönülő egyensúlyi állapotok jellemzik az összetett mikroszkopikus struktúrákat is, ezek jelenitík meg az anyag visszatérő formáit, rendet és ismétlődést, ami nélkül nem lenne miről fogalmat alkotni, és nem lenne ki fogalmat alkosson. tér is mozgás dialektikája: ha az anyagot kötött kis térbe kényszerítjük akkor ezzel együtt nő a mozgási energiája Az anyagok érzékelhető színeit az adja, hogy atomjai az egyes energia szintek közti átmenetetekkel adott hullámhosszúságú fényt elnyelnek. 7.Tér és kiterjedés 1.Didergés és vacogás Visszatérve a gyermeki szemlélet kialakulásához, előszór az "átmérő" fogalmát ismerjük meg, a "súlypont" már egy későbbi absztrakció. A klasszikus mechanikában a súlypont döntő szerepet játszik. Például egy karika súlypontja semmivel sem megfoghatóbb, megfigyelhetőbb dolog mint a Y függvény, ami kvantummechanika alapja. A valóságban a biliárdgolyó térbeli helyzetét sem lehet egy matematikai ponttal jellemezni, hanem ennek mozgásállapota is hozzá tartozik a leíráshoz, hasonlóan az elektron leírásához, csak a két jellemző nagysága aránya az eltérő (110 oldal 26 ábra)
30 / 77
ebből adódik a mikró és makró világ látszólagos ellentétes viselkedése. 2.Állapot és megfigyelés Az eddigiekben a Y függvényt általában a térben szabadon mozgó részecske viselkedését leíró formulának tekintettük, ilyenkor a meghatározó tulajdonsága a kiterjedési törvény. amikor azonban a részecske másik részecskével találkozik akkor egymással impulzust cserélnek és mindkettőjük állapotfüggvénye jelentősen megváltozhat. Az elektron helyzetének kísérleti meghatározásánál igen kis hullámhosszú (tehát nagyon nagy energiájú) fotonokkal bombázzák az elektront. Ilyenkor az elektron nagy impulzust vesz fel, állapotfüggvénye "összeugrik" és a mérés az elektront "pontszerűen" érzékeli, azt, hogy az eredeti kiterjedésén belül, konkrétan hol, azt a Y négyzete határozza meg. Ezt nevezzük a helyzet "határozatlanságának", a Y valószínűségi jellegének. Fontos látni a Y dialektikus jellegét szabad mozgásnál a kiterjedési törvény uralkodik, kölcsönhatásnál a valószínűségi jelleg, de az anyagnak mindkettő egyaránt fontos tulajdonsága a Y kétféle megnyilvánulása. Marx György nyomán a tudatunkban jelentkező nehézség itt a következő: Az elektron terjedése során interferencia jelenségeket tapasztalunk, ennek alapján a tudatunkban "felidézett kép" egy nagykiterjedésű hullámzásra képes anyageloszlás. Az elektron becsapadásakor pontszerű, oszthatatlan objektumot érzékelünk, ennek alapján tudatunkban felidézett kép "korpuszkula pálya menti mozgása". A két felidézett kép van egymással ellentmondásban. 3.Térben vagy tér mögött? Az elözõek alapján a térről alkotott fogalmainkat is felül kell bírálnunk, ugyanis a térről alkotott fogalmaink csecsemő korban a makroszkopikus tárgyak tapasztalt viszonyaiból szűrődik le, a valóság ennél gazdagabb. Egy vákumcsõben lévő szabad elektron akár 0.2 cm méretűre is duzzad, még sem mondhatjuk azt, hogy ezen a téren belül itt vagy ott "van", ugyanakkor ha kölcsönhatásba lép másik objektummal akkor határozottan egy pontban jelentkezik ez a kölcsönhatás. 4.A megosztás a boldogság? Érezhetjük-e az elektron viselkedését valaha megnyugtatónak? Itt megint csak lélektani kérdéseket feszeget a könyv, mit tartunk a tudatunkban érthetőnek, elfogadhatónak? megint csak a csecsemő korhoz kell visszanyúlnunk, azt ami megegyezik eddigi tapasztalatainkkal, elvárásainkkal. Szivós munkával elérhetjük, hogy a kvantumfizikai összefüggéseket is "megszokjuk" ez legyen az amit "várunk",de kit tudja ez-e a boldogság? Nem inkább a mindig újat rejtő ismeretlen, váratlan felfedezése? III. Mikroszkopikus struktúrák 8.Stabilitás és változékonyság 1.Rugalmas polarizáció Idáig egyedi részecskéket vagy környezetüktől független atomokat vizsgáltunk. Most lépünk egyet tovább, megnézzük az elektrosztatikus térben lévő hidrogén atom mozgásállapotát. Az elektrosztatikus tér hatására a proton vonzó hatása aszimmetrikusan fejti ki hatását, az elektron mozgásállapota is aszimmetrikusan alakul az "elektron felhő elhúzódik a külső elektrosztatikus tér + pólusa felé" 2.Alagútjelenség Ez az aszimmetria odáig fajulhat, hogy az elektron mozgásállapota elkezd "szivárogni" a pozitív töltés felé, "makroszkopikus szemlélettel nézve áthaladva" egy olyan területen is ahol mozgásállapota "negatív lenne". (29.ábra 125.oldal)
3.A hidrogénmolekula-ion Az elözõ jelenséghez hasonló a helyzet ha egy hidrogén atom közvetlen közelébe egy második proton kerül, itt is aszimmetrikus lesz az elektron mozgásállapota, végül az elektron mozgásállapota mindkét protont magába foglalja, "az elektron felhő" a két proton körül alakul ki. Ez a kémiában használt szóhasználattal a "kovalens kötés". 4.A pauli-elv Most már elég sokat tudunk az egy elektron tartalmazó hidrogén atomról, és az ezekből képződik H 2 molekuláról. Próbáljunk meg több elektront tartalmazó összetettebb atomot vizsgálni! fel merül a kérdés, az egymás közelében lévő elektronok mozgásállapotai átfedhetik-e egymást? Ennek a kérdésnek az elemzése bonyolult matematikai apparátust igényelne, amit a könyv célkitűzése szerint elkerül. Ezért itt el kell fogadnunk azt az eredményt, hogy egy elég bonyolultan megfogalmazható elv a "pauli elv" szerint szabályozott módon fedhetik egymást át az egyes elektronok mozgásállapotai. Itt kell szólni az eddig nem említett "spin" -rõl is, ami az elektron tulajdonsága és két értéke lehet. (tehát az elektron teljes leírása: helyzete, energiája és spinje). A "Pauli elv" matematikai végig vitele eredményezi azt a kémiai periodikus rendszerből ismert szabályt, hogy az "egyes elektronhéjjakon meghatározott számú elektron tartózkodhat". 5.Kémiai reakciók A H és H2 molekulák példáját általánosítva megérthetjük, hogy egyes atomok elektronfelhői könnyen egymásba olvadnak, mások pedig nem. A könnyű egymásba olvadás akkor jön létre ha a két mozgásállapot a pauli elv szerint átfedheti egymást, ez a mgyarázata az egyes atomok közötti különböző kémiai affinitásnak. 9.Kollektív mozgásállapotok 1.Egyszer kettő több, mint kétszer egy Számomra ennek a fejezetnek a befogadása okozta a legnagyobb nehézséget. Itt ugyanis egy újfajta szemléletet kell alkalmaznunk az atom mozgásállapotának vizsgálatához ugyanis a proton és az elektron mozgásállapotait egy dimenzióban leíró két Ye(x) és Ye(x) függvény úgy egyesül, hogy az eredmény Ye(xe,xp) két független változós függvény lesz. (a valóságos 3 dimenziós térben az eredmény 6 független változós függvény) A hidrogén atom viselkedésének precíz leírására ez a függvény alkalmas. Ezek után még belegondolni is "ijesztő" hogy egy bonyolultabb sok protont, neutront és elektront tartalmazó atomot hány változós függvény ír le. Megnyugtatásul annyit, hogy a matematika és az informatika ma már "könnyedén" képes az ilyen "szörnyszülött" függvények kezelésére is. 137 o. 34 ábra
2.Külsõ és belső mozgás Ha sikerült a fentiekben leírt többdimenziós szemlélettel megbarátkozni akkor ez a fejezet ebben a tárgyalási módban világítja meg kicsit részletesebben a H atom mozgás állapotát. 3.Önálló szabadság fokok Bizonyos esetekben a többdimenziós függvények matematikai módszerekkel átalakithatóak kevesebb dimenziós függvények szorzataivá. Amikor ez az átalakítás egy összetett objektum Y függvényén elvégezhető akkor az összeetet objektum hagyományos értelemben részeire bontható, a komplexum nem más mint egymás mellet lévő egyszerűbb objektumok összessége. Amikor az ilyen átalakítás nem lehetséges akkor minőségileg új objektummal állunk szemben ami új tulajdonságokat mutat, több mint összetevőinek összessége. 4.A hidrogénhíd A H atom (és csak ez az egy atom) mozgásállapota olyan, hogy két atom egymás közelébe kerülve egy gyenge kötésbe lép egymással, a két állapot függvény egyesül. Ez az úgynevezett hidrogén híd Ez a gyenge, könnyen felbontható, de alkalmas körülmények között spontán módon ujraépülõ kapcsolat döntő fontosságú a biológiában, például a DNS -ben kódolt információ "lemásolása" során. 5.Diszperziós erők Az egymástól nagyobb távolságban lévő atomok mozgásállapotai és felirhatóak a megismert többdimenziós függvényként, ezek a mozgásállapotok is hatnak egymásra. Ennek a hatásnak az eredménye az atomok között megfigyelhető vonzó erő az un. "Waals-erõ". 6.Kvantumátmenetek Ez a fejezet a megismert többdimenziós függvény modell segítségével tárgyalja az atomok gerjesztési szintjeit a köztük történő átmenetet. Az utóbbi fejezetek sokak számára nehezen emészthető matematikai jellege után üditõ, hogy újra egy szemléletes, szellemes hasonlatot olvashatunk ahol is egy olyan ember szerepel aki januárban az almát szerette, júniusban pedig már a körtét. Nyilván való, hogy az átmeneti közbenső időszakban nem a "félig-körte-félig alma" gyümölcsöt szerette (mert ilyen nincs) hanem "kevésbé szerette az almát, és kezdte megszeretni a körtét". 7.Az új ígérete Itt néhány olyan kérdést villant fel a szerző ami a könyv megírásakor a kutatókat foglalkoztatta, ezek kvantummechanikai megközelítését vázolja. (például az abszolút nulla fok közelében tapasztalható extrém anyagállapotok)
--> Fordította: Varga Istvánné A zöldség több mint táplálék
A zöldségekben lévő flavonoidok bioaktívak A polifenolok csoportjába tartozó flavonoidok fontos élettani hatással rendelkező növényi anyagok: Watzl és Leitzmann rákmegelőző, immunrendszer-erősítő, gyulladásgátló, antibakteriális, alvadásgátló és részleges C-vitamin pótló hatást tulajdonítanak a flavonoidoknak (a "Bioaktív anyagok az élelmiszerekben" c. munkájukban, Hippokrates Kiadó, 1995). A flavonoidok a növények és gyümölcseik sárga (flavonol), vörös, kék és ibolyakék (anthocianid) színeiben ismerhetők fel. Így például nagy koncentrációban találhatók flavonidok a vörös káposztában, padlizsánban, vörös céklában, hónapos retekben, piros retekben, vörös salátákban, Radicchioban és a paradicsomban. Egyéb zöldségfélék is, mint a fejes saláta és az endívia, tartalmaznak flavonoidokat. Hans-Christoph Scharpf, Hannover
Aki sok zöldséget eszik, lassabban öregszik! Az idősebb korban gyakoribbá váló betegségek - különösen a rák, valamint szív- és érrendszeri betegségek - átlagosan 10-15 évvel később lépnek fel azoknál az embereknél, akik naponta esznek zöldséget, összehasonlítva azokkal, akik csak nagyon ritkán teszik ezt. A rendszeres, gyakori zöldségfogyasztás lassítja az öregedési folyamatot is. Ezek a végkövetkeztetései Hirayama professzor előadásának, amelyet 1994-ben Kyotoban tartott a Nemzetközi Kertészettudományi Kongresszuson. A professzor eredményeit egy Japánban folytatott, 17 évig tartó nagyszabású epidemiológiai tanulmányra alapozta, amelyben több mint 265 000 személyt vizsgált, valamint életvitelükről és fogyasztási szokásaikról kérdezte őket. "Five a day" "Five a day" (azaz: együnk naponta ötször némi zöldséget vagy gyümölcsöt) mottóval az Amerikai Nemzeti Rákcentrum az Egészségügyi Minisztériummal közösen kampányt indított a zöldség- és gyümölcsfogyasztás növekedése érdekében. Ezeknek az akcióknak az a célja, hogy a rákbetegségek kockázatát csökkentsék. Az USA-ban szemmel láthatóan komolyan veszik a zöldségben és gyümölcsben lévő bioaktív anyagok betegségmegelőző hatását, és az ismereteket információként adják át a lakosságnak. Erről tudósított a Vita GmbH ügyvezetője, Hellmut Stöhr, 1997-ben az ahlemi konyhakertészeti nap egyik előadásának kapcsán. Hans-Christoph Scharpf, Hannover
A sárgarépa nem helyettesíthető karotinpirulával A béta-karotin provitamint, a karotta (sárgarépa) és zöld zöldségek mint pl. a spenót, a galambbegysaláta vagy a marhakáposzta sárga színanyagát a szervezet A-vitaminná alakítja át. Erre a szervezetnek mindenekelőtt a látás színanyagának előállításához van szüksége. Epidemiológiai tanulmányokból időközben ismertté vált, hogy béta-karotinban gazdag élelmiszerek fogyasztása bizonyos védelmet kínál a tüdőrákkal szemben. Az a kérdés, vajon a szintetikus béta-karotin bevitelével is elérhető-e ez a védelem, dohányzók között végzett két nagy tanulmány tárgya volt Finnországban és az USA-ban. A tanulmányt idő előtt meg kellett szakítani, mert a bétakarotin-készítményel fogyasztott csoportban 16...28 százalékkal több tüdődaganatot találtak. Erről tudósítottak az "Einblick", a Német Rákkutatóközpont folyóiratának 1997/1. füzetében. Hans-Christoph Scharpf, Hannover
"Együnk sok zöldséget és gyümölcsöt!" Ebben az egy mondatban rejlik Zurhausen professzor válasza arra a kérdésre: "Mit tehetek én igazán azért, hogy a rákot elkerüljem?" Dr. Harald Zurhausen professzor a heidelbergi német rákkutató központ alapítványi elnökségének elnöke és tudományos munkatársa. A kérdést a délnémet rádió (Tudományos Fórum) egyik rendezvényének a végén tette fel egy résztvevő a rákmegelőzés témájához, 1997. december 3-án. Állatkísérletekben a zöldségkivonatok gátolták a rák fejlődését A "Science & Medicine" folyóirat 1997. decemberi számában ad hírt Carmia Borek professzor "Antioxidánsok és rák" címmel kísérleti állatokon és ráksejtkultúrákon zöldségkivonatokkal folytatott kísérletekről. Ezek azt mutatták, hogy a fehérkáposzta-, karfiol-, vöröskáposzta-, brokkoli- és fokhagymakivonatok (valamint narancsolaj, tengeri algák és rozmaring is) gátolták a mellrák fejlődését. Antioxidánsok a zöldségekben Az antioxidánsok megvédhetik a sejteket az agresszív oxigénkötésektől, az úgynevezett szabad gyököktől. A szabad gyökök zavarják a sejtanyagcserét, örökletes elváltozásokhoz és a legrosszabb esetben rákhoz vezetnek. A másodlagos növényi anyagok között több olyan van, amely antioxidánsan hat, azaz hatástalanítja a veszélyes szabad gyököket. Ide tartoznak elsősorban a karotinoidok, a polifenolok és a szulfidok. A "Men's Health" folyóirat egyik híre szerint Connecticutban, az USA-ban az egyetem kutatói 1998 februárjától zöldségfajták antioxidánstartalmát vizsgálták, és a következő rangsort állították fel:
marhakáposzta
24
padlizsán
5
fokhagyma spenót vörös káposzta brokkoli vörös cékla
23 17 16 13 12
karfiol burgonya fehér káposzta bokorbab fejes saláta
5 5 5 4 4
pirospaprika édes kukorica vöröshagyma
8 7 6
sárgarépa zeller uborka
3 1 1
Ezt a sorrendet nem szabad a zöldségek élettani értékére nézve általános érvényűnek tekinteni, mivel a zöldségekben antioxidánsként ható anyagokon kívül még további jó élettani hatású másodlagos növényi anyagok is találhatók, amelyek például antibakteriális, gyulladáscsökkentő, koleszterin-csökkentő vagy vérnyomás-szabályozó hatásúak. A zöldségek antioxidáns hatását viszont - különösen, ha az az öregedési folyamat és a rák keletkezésének lassításáról szól - a gyógyszerészek és élelmiszerkutatók nagyon komolyan veszik. Hans-Cristoph Scharpf, Hannover
A zöldségekből származó rákblokkolók többféleképpen hatnak A rák jelentkezésénél három fő szakaszt különböztetünk meg: A kezdet (iniciáció) a sejtekben a gének károsodásához vezet, az előrehaladásnál (promóció) a sérült örökítőanyagú sejtből ráksejt lesz, a progresszió szakaszában daganat növekszik és áttétek képződhetnek. A zöldségekből származó bioaktív anyagok különösen az első két szakaszban képesek késleltetni vagy akár meg is állítani a folyamatot. Így az iniciációt elsősorban a fenolsavak (különösen gazdagon található a marhakáposztában, a hónapos retekben, fehér káposztában, de a bokorbabban, paprikában és sok más hasonlóban), a szulfidok (elsősorban az allium-zöldség félékben), az indolok (viszonylag magas koncentrációban találhatók a keresztesvirágúakban, például minden káposztafélében), a flavonoidok (sok, különösen vörös és lila zöldségfélében és salátában) és a proteázinhibitorok (hüvelyes növényekben) késleltetik vagy akadályozzák. A ráksejtekben megállíthatják a sérült sejtek átalakulását, vagyis a promóciót karotinoidok, fenolsavak, flavonoidok, terpének, phytosterinek, proteázinhibitorok, szulfidok, ligánok és indolok¸ vagyis másodlagos növényi anyagok, amelyek minden zöldségfélében megtalálhatók. Azonban már a rákot kiváltó anyagok (karcinogének) elő anyagból (prokarcinogének) való keletkezését is megakadályozhatják a zöldségekben található fenolsavak. Ez következik L.W.WATTENBERG rákkutató egyik 1992-ben megjelent publikációjából, valamint kibővítve és kiegészítve B. WATZL és C. LEITZMANN "Bioaktív anyagok az élelmiszerekben" c. (Hippokrates Kiadó, 1995) munkájából. Hans-Cristoph Scharpf, Hannover
A "ballasztanyagok" is bioaktív anyagok Az úgynevezett ballasztanyagok a zöldségekben (emészthetetlen vázanyagok) főként pektinből, cellulózból és némi hemicellulózból állnak. Sok epidemiológiai kísérletben időközben kimutatták, hogy a magas ballasztanyag-adagolás 40 %-kal csökkenti a vastagbélrák kockázatát. M. Groeneveld 1998-ban "Zöldség és gyümölcs az egészséges táplálkozásért" címmel az AID Spezial-ban a következőképpen írta le a ballasztanyagok hatását: 1. a pektin lebontásnál szabadon maradó rövid láncú zsírsavak védőhatást fejtenek ki, 2. a ballasztanyagok a béltraktusban a karcinogén, azaz rákkeltő anyagokat megkötik, és gyorsítják azok kiválasztását, 3. kevesebb karcinogén hatású epesav képződik. A ráknál a rizikócsökkentésen kívül a koleszterintartalom csökkentéséhez és ezzel a szívinfarktus veszélyének elkerüléséhez ballasztanyagok is hozzájárulnak. Csökkentik egyrészt az étkezési zsírok felvételét és redukálják a koleszterin szintézisét, másrészt elősegítik a koleszterin lebontását. A megnevezett pozitív hatások létrejöttéhez "magas" napi fogyasztásként 30 g tiszta ballasztanyag szükséges. Az 1996-os Táplálkozási Hírek szerint ennél átlagosan 30...40 %-kal fogyasztunk kevesebb ballasztanyagot. Aki ezen a hiányon segíteni akar, annak növelnie kell zöldség-, gyümölcs- és gabonafogyasztását. Flavonoidok a zöldségekben szívinfarktus ellen A 800-nál több idősebb férfival folytatott úgynevezett Zutphen-tanulmány szerint erősen csökken a szívinfarktus kockázata, ha növeljük a flavonoidok felvételét. A flavonoidok antioxidációs hatású másodlagos növényi anyagok. Ezek különösen a sárga és piros zöldségfajtákban és a teában fordulnak elő. Ilyen zöldségfajták a vöröshagymák, a vörös káposzta, piros saláta, padlizsán, piros retek, de kis mennyiségben más fajták is tartalmaznak flavonidot. A gyümölcsnél a cseresznyefélék és a vörös szőlők állnak az első helyen. Ha a halálos szívinfarktus veszélyét annál a csoportnál, amelyik a táplálékkal napi 20 mg körüli flavonoidot vesz magához, 1-nek vesszük, a személyenként és naponta 30 mg fölötti csoportnál így a kockázat 0,32-re, azaz 32 %-ra esett vissza. A nem halálos szívinfarktusnál is 50 %-os visszaesést állapítottak meg növekvő flavonoid-felvételnél. Brassica Alapítvány: minél több brokkolit! Dr. Paul Talalay a Johns Hopkins School of Medicine, Baltimore/USA tudósai közé tartozik, akik 1992-ben rájöttek, hogy a káposztafélékben lévő sulforaphan erősíti a szervezet rák elleni védekezését. Új megfigyelés, hogy a brokkoli csíranövényei 20...50-szer magasabb koncentrációban tartalmaznak sulforaphant, mint az érett brokkoli. Klinikai tanulmányok kell megvilágítsák, vajon a sulforaphan állatkísérletekben igazolt rákmegelőzése embereknél is érvényes-e, vagyis a naponta kis mennyiségben fogyasztott brokkolihajtás ugyanolyan pozitívan hat-e az egészségre, mint két font brokkoli hetente. A káposztafélék chemoprotektív hatásának intenzívebb kutatására hozta létre Talalay a Brassica Chemoprotektív Labort és a Brassica Alapítványt, amelyet a Nemzeti Rákintézet, az Amerikai Rákkutató Alapítvány és a Rákkutatási Intézet támogat. Hans-Cristoph Scharpf, Hannover Cancer Protecting Compound Abundant in Broccoli Sprouts, 15.9.1997 Multimedia Enhanced Press Release 24.2.98
Torma és zsázsa mint antibiotikum "A torma és még nagyobb mértékben a kerti zsázsa benzylmustárolajat tartalmaznak, amelynek igen erős a baktériumölő hatása. Már 10...20 gramm tormával jó terápiás hatású mustárolaj-koncentrációt érhetünk el a levezető húgyutakban. Influenzás vírusfertőzéseket is gyógyítanak a tormában és a kerti zsázsában lévő mustárolajok." A sokoldalúan egészséges hagymafélék Szinte egy zöldségféle sem tud több pozitív hatást felmutatni az egészségre, mint a hagymák a bioaktív anyagok magas koncentrációja révén.
31 / 77
A szulfidok megakadályozzák prosztaglandinok képződését, és ezzel gyulladásos folyamatokat csillapítanak, ami pl. reumánál, ízületi fájdalmaknál, hörghurutnál, asztmánál és rovarcsípéseknél segít. A Querzetin, az adenosin és a szulfidok megakadályozzák a trombociták összecsomósodását és ezzel véralvadékok keletkezését. Gyakori hagymafogyasztással ezért elkerülhető a szívinfarktus. A hagymában lévő flavonoidok erős antioxidánsok. Ezek megakadályozzák többek között az LDL-koleszterin oxidációját, és ezzel védenek az érelmeszesedéstől. A flavonoidok és a szulfidok gátolják a rák kialakulását. A magas hagymafogyasztás sok kísérletben együtt jár a gyomor-, bél-, mell- és nyelőcsőrák ritkább előfordulásával. A Thioszulfinátok és egyéb kénvegyületek oldják a slejmet, és megkönnyítik annak felköhögését. Ezzel elősegítik a gyorsabb felépülést köhögésnél és meghűléseknél. A retek csökkenti a rák kialakulását "A retek nagymértékben tartalmaz rákellenes anyagokat: glukosinátokat: mustárolajokat és indolokat, fenolsavakat és flavonoidokat. Ezek a bioaktív anyagok serkentik a méregtelenítő enzimek képződését és aktivitását, és megakadályozzák, hogy a kezdetben veszélytelen szövetekből veszélyes karcinogének legyenek (pl. nitritből a rákkeltő nitrosamin)." (R. Naumann: "Bioaktív anyagok: Az egészségcsinálók táplálékunkban" c. munkájából, rororo-kiadó 1997) Hans-Cristoph Scharpf, Hannover
A zöldségből származó másodlagos növényi anyagok gátolják a daganat fejlődését Dragsted és mások publikációja ("Cancer Protective Factors in Fruits and Vegetables" Pharmacol. Toxicol. 72, 1993) szerint az isothyocianátok, az indolok, a szulfidok, a quercetin és a b-karotin állatkísérletekben nagyon hatékonynak bizonyultak a daganatok leküzdésében. Így a nyelőcsőrák kialakulása 99 %-kal, a tüdőé 47-96 %-kal, a májrák 50-75 %-kal, a bőrrák 67 %-kal a bélrák pedig 75 %-kal csökkent. Az isothyocianátok és az indolok különösen a káposztafélékben előforduló glucosinolátok bomlástermékei. A szulfidokat minden allium-zöldségfélében (tehát hagymában, póréban, metélőhagymában, fokhagymában, mogyoróhagymában és egyebekben) megtalálhatók. A quercetin az egyik leggyakrabban előforduló flavonoid, és flavonoidokat a vörös, lila és sárga gyümölcs- és zöldségfélék tartalmaznak. Hans-Christoph Scharpf, Hannover
Paradicsom - csupa egészség A paradicsomok a bennük nagy mennyiségben lévő bioaktív anyagok révén sokféleképpen hatnak az egészségre. Legfontosabb nagy carotinoid-, flavonoid-, fenolsav-, terpén- és vitamin tartalmuk. Regina Naumann könyvében " Bioaktív anyagok: Az egészségcsinálók táplálékunkban" (Rowohlt 1997) négy területet sorol fel, amelyekre a paradicsom pozitívan hat: rákmegelőzés, érelmeszesedés elleni védelem, a szem védelme és az immunrendszer erősítése. A paradicsom karotinoidjai között elsősorban a lykopin tűnik ki. Azt írja: "A vér magas lykopin-tartalmát különböző tanulmányok hatékonynak találták a daganatokkal szemben, elsősorban tüdő-, hasnyálmirigy-, epehólyag- és végbélráknál. A lykopin úgy látszik, útját állja a méhnyálkahártyánál azoknak az elváltozásoknak, amelyekből később rák alakulhat ki. A lykopin hatását elősegítik a flavonoidok, a fenolsav és a terpén antikarcinogén tulajdonságai." A Harvard Egyetem (USA) egyik tanulmánya szerint lykopin-tartalma miatt a paradicsom nagymértékű fogyasztása a prosztatapanaszok kockázatát is csökkenti. A lykopin C-vitaminnal együtt megállítja az artériákban a koleszterin lerakódását, és fontos szerepe van az UV-sugarak és szabad gyökök által okozott szemkárosodást csökkentésében. Az immunrendszer erősítése mindenekelőtt a paradicsomban található flavonoidok és karotinoidok hatására vezethető vissza. Ezek a bioaktív anyagok Naumann szerint emelik az ölősejtek, falósejtek, valamint B- és T-lymphociták, tehát a betegségmegelőzés szempontjából fontos immunsejtek aktivitását. Hans-Christoph Scharpf, Hannover
Paradicsom, lykopin és az egészség A "Gesunde Medizin" c. folyóirat 8/98. számában különböző vizsgálatokról tudósítanak, amelyek a paradicsom nagy jelentőségét támasztják alá a betegségmegelőzésnél. Így egy esetkonstruálás segítségével Olaszországban megállapították, hogy paradicsom fogyasztása 60 %-ra csökkenti a rák kockázatát a gyomor-bél-traktusban. Egy közel 1400 páciensre vonatkozó európai tanulmány rámutatott, hogy a zsírszövet magas lykopinértéke 48 %-kal csökkenti a szívinfarktus veszélyét. Nőknél megmutatkozott, hogy a mellrákkockázat 50 %-kal csökken, ha egy tíz éves időszakon keresztül magas lykopin szérumszintet tartanak fenn. Egy 48 000 férfinél elvégzett éves vizsgálatban rámutattak, hogy a prosztatarákban való megbetegedés kockázata paradicsom és paradicsomtermékek nagyarányú fogyasztásával, azaz magas lykopin tartalmú táplálkozással, jelentősen csökkent. A paradicsomot tehát ajánlott bevonni táplálkozásunkba. Hans-Christoph Scharpf, Hannover
Paradicsommal elkerülhetők a prosztatabántalmak A férfiaknál a prosztatabántalmak előfordulásának kockázata megnövelt paradicsomfogyasztással felére csökkenhet. Mindegy, hogy a paradicsomot nyersen vagy főve, italként, salátaként vagy levesként fogyasztjuk. Erről tudósít a "Pszichológia ma" c. folyóirat 1997. szeptemberi kiadásában. Emellett hivatkoznak a Harvard Egyetemen hat éven keresztül 50 000 férfival mint tesztszemélyekkel folytatott tanulmányra. A tudósok a hatást azzal magyarázzák, hogy a paradicsom különösen sok lykopent, magas antioxidáns energiával rendelkező bioaktív anyagot tartalmaz. A tanulmányban a "megnövelt fogyasztás" alatt heti tíz adagot értenek. Az allium félék csökkentik a gyomorrák kockázatát Az allium félék, azaz hagyma, mogyoróhagyma, fokhagyma és snidling gazdag fogyasztása nyilvánvalóan csökkenti a gyomorrákban való megbetegedés veszélyét. Ez az eredménye Wei-Cheng You és mások tanulmányának, amit 1989-ben a National Cancer Institute (Nemzeti Rákintézet) folyóiratában hoztak nyilvánosságra. Ha a rák veszélyét az évente fejenként 11,6 kg-nál kevesebb allium-zöldségfélét fogyasztó lakosságcsoportnál 1-nek vesszük, úgy ez 11,6 és 16,5 kg közötti fogyasztásnál 0,6-ra, a 16,6 és 24 kg közötti fogyasztásnál 0,5-re csökkent. A legmagasabb, évenként és személyenként 24 kg fölötti fogyasztású csoportnál ez a kockázat már csak 0,4, azaz csak 40 %-a annak, ami a kevés allium féle zöldséget fogyasztó személyeknél található. Hans-Cristoph Scharpf, Hannover
A bab és borsó csökkentik a koleszterinszintet A hüvelyeseknek is képesek a koleszterinszint csökkentésére. Ezt a bennük lévő oldhatatlan ballasztanyagok teszik, a szaponinok és a phytinsavak. Mivel a phytinsav a keményítő emésztését is lassítja, a hüvelyesek ezenkívül vércukorcsökkentően hatnak. Ezért a bab és borsó különösen ajánlott táplálék a cukorbetegeknek - írja Regina Naumann "Bioaktív anyagok: Táplálékunk egészségőrei (rororo) c. könyvében. A bab, a borsó és a lencse a rák elleni harc egész arzenálját kínálják: ballasztanyagokat, szaponint, enzymvédőt és phytinsavat. Mindezek a bioaktív anyagok sok kísérletben, labortesztben és epidemiológiai tanulmányban eredményesnek mutatkoztak, amennyiben ez arról szól, hogy a sejteket a káros karcinogénektől megvédjék és a rák előmozdítóit ártalmatlanná tegyék." Minél több zöldség, annál kevesebb tüdőrák Egy tudóscsoport Hawaiiban a zöldségfogyasztás és a tüdőrák veszélye közötti összefüggést vizsgálta. 1200 egészséges, ill. tüdőrákos személyt zöldségfogyasztásuk szerint négy csoportba osztottak. A tüdőrákban való megbetegedés veszélyét az első csoportnál a legmagasabb zöldségfogyasztással 1-nek vették, így a negyedik csoportban a férfiaknál a legalacsonyabb zöldségfogyasztással, a veszély 3,2-szeresére nő. A nőknél ez a veszély a legalacsonyabb csoportban akár 5,6-szorosra nőtt. Loic Le Marchand, Carl N. Yosizawa, Laurence N. Kolonel, Jean H. Hankin, Marc T. Goodman: "Vegetable Consumption and Lung Cancer Risk: A Population-Based Case Control Study in Hawaii" (Zöldségfogyasztás és tüdőrákrizikó: Egy népesség-alapú esetkontroll tanulmány Hawaiiban), a Nemzeti Rákintézet folyóirata, 81. évf. 15. szám, 1989. augusztus 2. Magasabb antimutagén hatás a főtt zöldségtől? Hogy a zöldségben olyan anyagok vannak, amelyek az örökletes elváltozások ellen hatnak, azaz antimutagénok, időközben sokféleképpen igazolták. (Az örökletes elváltozások rákhoz vezethetnek). Ellentmondásos eredmények szólnak arról, vajon a főtt vagy a nyersen fogyasztott zöldség antimutagén hatása erősebb. Egy a baktériumoknál mutációt kiváltó kémiai anyagokkal foglalkozó japán tanulmány arra következtetett, hogy a főtt zöldségek gyakran erősebben csökkentették a mutagének károsító hatását, mint a nyers zöldségpép. Tsutomu Yamaguchi, Kanazawa Egyetem, azzal magyarázza eredményeit (a Mutation Research-ben 284, 1992.), hogy az emészthetetlen poliszacharidok (rost- vagy ballasztanyagok) a zöldségben hevítés hatására megváltoznak, amiben azok erősebben kötődnek a méreganyagokhoz, és így megakadályozzák azok beépülését a sejtekbe. Hans-Cristoph Scharpf, Hannover
Nagy László: Wass Albert és a hungarizmus
Az utóbbi évek egyik nagy irodalmi felfedezése Wass Albert. Egyre szélesebb olvasóréteg körében válnak ismertté a sokáig ismeretlen erdélyi író alkotásai, elsősorban költeményei és regényei. Szinte minden könyvesbolt polcain megtalálhatjuk műveinek gyűjteményes kiadását, a Duna Televízió Wass Albert-napot rendezett s neves, hitelesnek tartott közéleti személyiségek méltatják munkásságát. Több felmérés is bebizonyította, könyveinek olvasottsága már-már a da Vinci-kódéval vetekszik. Nincs olyan jobboldali és szélsőjobboldali gyűlés, ahol ne kerülne szóba neve s ne hangozna el egy-két verse. Nyilvánvaló, Wass Albert véleményformáló hatása épp a politika által lett döntő jelentőségű a mai magyar társadalomra. A politikai kétpólusú polarizáció, megosztottság ebben az esetben is érzékelteti hatását: a jobboldal feltétel nélkül tiszteli s szellemi örökségét legitimitásának egyik fontos alapkövének tekinti, míg a baloldal vagy nem beszél róla vagy -széleskörű tudományos apparátus felhasználása nélkül-elmarasztalja. Wass Albert életének és életművének megközelítése ma emocionális alapon történik, mindig elfelejtik feltenni a legfontosabb kérdést: Ki is volt Wass Albert? Annak ellenére, hogy a Népszabadság és az Élet és Irodalom hasábjain megjelentek objektív hangú, vitaindító írások, de ezek a történettudományban és az irodalomtudományban visszhang nélkül maradtak és ennek komoly morális következményei lettek. Nem nézett szembe a nemzet a szomorú valósággal: Wass Albert nyilas volt. A németbarát és antiszemita író a hungarista puccstól kezdve halála napjáig nyíltan Szálasi Ferenc eszméjét hirdette. Be kell látnunk, nem lehet egy ilyen személyiséget, aki a hazánk szuverenitását megszüntető német megszállás meggyőződéses híve volt, nacionalista alapon sem elismerni. A nacionalizmus, helyesebben szólva a nemzeti érzés, a nemzettudat, a kulturális öntudat olyan örök emberi érték, amelyet nem szabad sovinizmussal és antiszemitizmussal hitelteleníteni. A XX. század egyik nagy tragédiája volt az, hogy ez bekövetkezett. Ezért nem alakult ki hazánkban soha politikai szinten hiteles jobboldal. A jobboldali álmagyarkodás és a szélsőjobboldali nyílt antiszemitizmus sajnos elhomályosította mára a nacionalizmus pozitív értékrendjét, amire azért számos értékteremtő példát is felhozhatunk a XX. század Magyarországából. Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Szerb Antal, Szomory Dezső, Illyés Gyula, Déry Tibor, Márai Sándor, Faludy György, Kertész Imre, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Solti György életművében központi szerepet játszik a magyarságtudat, de nem mint fellengzős szólam, hanem mint napi politikához és kurzusbürokráciához nem kötődő, mélyen megélt és tudatosan felvállalt meggyőződésen alapuló morális magatartás. Wass Albertet ilyen értelemben nem mondhatjuk nacionalistának, legfeljebb a nacionalizmus kisajátítójának. Az alábbi tények, kutatási eredmények igazolják ezt a megállapítást. Wass Albert kapcsolata a nemzetiszocializmussal az 1936-os berlini olimpián kezdődött. A fiatal író aktív sportoló is volt, céllövőként az olimpiára is benevezett. Első helyezést ért el, de mivel magyar színekben indult, Románia óvást nyújtott be ellene és nem vehette át az érmet. Ekkor lépett közbe a Führer, aki nem akart diplomáciai konfliktust az ügyből, ezért egy saját kezű aláírással ellátott díszes oklevéllel igazolta Wass Albert teljesítményét. Az emléklapot az író később is nagy becsben tartotta, haláláig szobája falán, ágya felett függött. Ezután nem sokkal, 1936 júliusában Wass Albert az Erdélyi Helikon tagja lett, ezért a zsidó származású és liberális írók (Bárd Oszkár, Ligeti Ernő, Endre Károly, Tompa László, Balázs Ferenc) távolmaradásukkal tiltakoztak a radikális nacionalista Wass meghívása miatt. Az Erdélyi Helikon 1937-es találkozóját már a Wass-rezidencián tartották, ekkor a liberális irányzat már teljesen elhatárolódott 1 tőle. Ezt követően a román csendőrség házkutatást tartott nála és rövid időre letartóztatta, mert otthonában jelentős mennyiségű harmadik birodalomból származó propagandaanyagot találtak. 2
3
Wass Albert németbarát magatartása a második bécsi döntést követően teljesedett ki. 1940 szeptember 11.-én érkeztek meg Vasszentgotthárdra a magyar katonák, hogy a település szomszédságában lévő új magyar-román határt biztosítsák. Főhadiszállásukat a Wass-kúriába rendezték be. Az eseményt követően a Wass-család tagjai, beleértve az írót is, magyar és német katonai egyenruhában jártak. Wass Albert egy korabeli fotó tanúsága szerint még Hitler-bajuszt is 4 növesztett. Természetesen az író ismert hivatalos portréi között sehol sem közlik a képet, amely az Egyedül vagyunk harmadik, 1944.február 11.-i számában és Raffay Ernő-Takaró Mihály-Vekov Károly: A gróf emigrált, az író otthon maradt - Wass Albert igazsága c. könyvében reprint mellékletként megtalálható. A náluk beszállásolt magyar és német katonaságot, ill. magyar csendőrséget nemesi birtokaikon szinte családi terrorszervezetként tartották kézben és 5 irányították. Az író apja, Wass Endre gyakran betört segédletükkel fehér lovon Románia földjére és ezen akciók során civileket is meglőttek, megsebesítettek. Garázdálkodásuk halálos áldozatokat is követelt. Megjelenésük után néhány nap múlva letartóztattak öt “politikailag megbízhatatlan” vasszentgotthárdi személyt, köztük a falu román polgármesterét is, akiket a Wass-kastély magtárának pincéjébe zártak. Wass Endre közbenjárására a polgármestert szabadon engedték, de két román parasztot és két zsidó lányt továbbra is fogva tartottak. A két zsidó lány Mihály Eszter és Mihály Rozália a falu boltosának, Rosenberg Jakabnak voltak közeli rokonai. Elfogatásuk után többen mentek könyörögni értük és Wass Albert elküldte őket azzal, hogy később jöjjenek vissza. Délután újra megjelentek a kastélyban, ahol az öreg gróf ráordított a boltos síró feleségére: “nem most kellene sírni, hanem egy évvel ezelőtt kellett volna!” Ugyanis egy évvel korábban román csendőrség nyomozást indított a Wass család ellen, akik azt a minden alapot nélkülöző rágalmat kezdték terjeszteni, hogy a két lány jelentette fel őket. Az egyik román áldozat, Josif Moldavan az öreg gróffal állt perben, aki egy alkalommal csúnyán összeverte, mert a parasztember több szénát kaszált le a gróf legelőjéről, mint amennyit engedélyeztek számára. A másik román áldozatnak, Ioan Catinnak szintén nézeteltérése volt a gróffal. Miután a Wass család elfogtatta őket, Pakuts őrnagy elrendelte, vigyék a foglyokat a megyeszékhelyre, de néhány km-rel távolabb, Cege határában a kísérők brutálisan végeztek a négy emberrel. A hivatalos indoklás szerint meg akartak szökni. Szeptember 23.-án Ombuztelkén még több ártatlan ember életét követelő mészárlást hajtottak végre. Csordás Gergely hadnagy vezetésével lelőtték Andrei Bujor pópát, feleségét, három gyermekét, Ioan Gurzau kántort és feleségét, a falu tanítójának feleségét, anyósát és öt éves kislányát, valamit a pópa magyar cselédasszonyát, Juhász Saroltát is. És mindez azért következett be, mert a román földreform idején a pópa kapott egy megélhetéséhez szükséges kis részt a Wass-birtokból. A Wass-család ezt sohasem fogadta el és folyamatosan visszakövetelte a területet. Természetesen a mészárlás után ezt is megkapták a magyar állam jóvoltából. 1946 március 13.-án ezért a két gyilkosságsorozatért szabott távollétükben halálos ítéletet a román állam népbírósága Wass Endrére és Wass Albertre, mint háborús bűnösre. (A népbírósági gyakorlat a jogállamiságot súlyosan megsértette és miként a hasonló perekben, itt is sok jogi szabálytalanságot követtek el. Ennek ellenére azonban a vádak bizonyíthatóak, ezért utasította el több esetben is a román bíróság az ítélet megsemmisítését. Szemben a magyar Legfelsőbb Bíróság határozatával, mely a Ságvári-gyilkosságban részt vevő 6 halálra ítélt és kivégzett csendőrt éppen a népbírósági körülményekre hivatkozva felmentette.) A népbírósági perben együtt tárgyalták az ügyet egyéb magyarok által elkövetett etnikai atrocitásokkal. A kollektív vádiratban településenként sorolták fel azokat a helységeket, ahol különböző etnikumú személyek ellen emberiség- és népellenes bűntetteket ítéltek el. A cegei gyilkosságban Wass Endrét és Wass Albertet találták bűnösnek, míg az ombuztelki mészárlásban egyértelműen Wass Albertet jelölték meg felbujtónak. 1977-es, az USA Igazságügyi Minisztériuma számára írott “Rövid életrajzában” az író elhárítja magáról a felelősséget. Azt állítja, ezekben a napokban nem tartózkodott falujában, hanem felment a hegyre, vadászházukba. A tanúvallomások viszont egyértelműen megcáfolják ezt, többen is megemlítették, hogy szeptember 22-23.-án otthon volt és beszéltek is vele. Wass Albert németbarátsága a mészárlások után még jobban fokozódott. A Szamosvidék c. újság főmunkatársaként 1942-ben a Kaukázusban haditudósító. Ekkor írott cikkei igencsak elfogultságról tanúskodnak: “A németek igen megbecsülik a magyar katonát és a megfontolt, emberanyaggal takarékoskodó hadvezetést. ... A tengely győzni fog, minden jel arra mutat. Kemény, nagy áldozatokat követelő idők jönnek, de nem kétséges, a tengely marad felül.” Azokat a borzalmakat azonban szisztematikusan elhallgatja, amelynek a zsidó származású magyar munkaszolgálatosok áldozatul estek, s amelyet oly megdöbbentően ábrázol Sallai Elemér Mozgó vesztőhely c. önéletrajzi regényében. Azt is elhallgatja, hogy ukrán és orosz területeken a magyar katonák a németek csatlósaiként (és egyes megszállt területeken csak magyarok voltak!) embertelen vérengzéseket hajtottak végre az ottani lakosság ellen. A mészárlásoknak orosz, ukrán és 7 8 zsidó áldozatai voltak. Még elutazása előtt betért egy étterembe, ahol egy vendég “zsidó slágert” kért, erre Wass Albert rohant a rendőrségre és kihágásért eljárást kezdeményezett a vendég ellen. Ezt az esetet megörökíti egy antiszemita hangvételű novellájában is. 1943-ban maga is a már említett ukrán frontra bevonult katonának, a kolozsvári IX. hadtestnél zászlóaljvezetőként a lovasságnál szolgált. A németek két kitüntetéssel is honorálták tevékenységét. Először másodosztályú vaskeresztet kapott, mert megmentette egy partizánmerénylettől a németek egyik belvízi uszályhajóját és az egyik lefülelt partizán révén az egész partizáncsoportot leleplezte, akik zavarták az orosz csatornákon szállított német vízutánpótlást. Természetesen az ellenállókat brutálisan kivégezték. Ezt követően Wass Albert még egész sor “hőstettet” hajtott végre, ezekért elsőosztályú vaskereszttel is kitüntették a németek. Többek között a szovjet csapatok által körülzárt német harccsoportot, mint régi vadászember, a mocsarakon át a bekerítő gyűrűből minden felszereléssel együtt kivezette. Az író apja, aki az I. világháborúban is részt vett, ekkor hadnagyként teljesített szolgálatot Erdély különböző részein. Az ukrán fronton Wass Albert megsebesül, ezért hazatér Erdélybe. Otthon meleg fogadtatásban van része, a már említett Egyedül vagyunk c. újság “Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a keleti frontról” c. cikkében 9 hosszasan méltatja az író katonai és irodalmi erényeit. Még arról is nyilatkozik a kiadványnak, mennyire örül a nyilas újságíró Milotay István az Új Magyarságban napvilágot látott vezércikkének, amelyet “A kastély árnyékában” c. regényéről írt. Arról is értesülünk, karácsonyi szabadsága alatt pedig egy “magányos havasi emberről” szóló színdarab megírásához kezdett, amely, mint látni fogjuk, később fontos lesz az író politikai magatartása szempontjából. Kolozsvárott, 1 1 1944-ben a Magyarság c. folyóirat is lényegében megegyező tartalmú cikket közöl róla. 0 1944 elején Erdélyben tartózkodik, csíkszeredai, brassói és dél-erdélyi román atrocitások kivizsgálásában vesz részt. Irodalmi munkásságát is nagyra értékelik a német megszállás alatt: megkapja a Zrínyi-díjat és tagjai sorába fogadja a Magyar Tudományos Akadémia. 1 Életének ezt a periódusát 1977-es “Rövid életrajzában” úgy állítja be, mintha a németek ellen foglalt volna állást. Elmondása szerint 1943-ban az Ellenzék c. lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, ezért az íróra hárult helyettesítése. Július elején két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, miszerint felügyelniük kell a lapot. Wass Albert nem bocsátkozott vitába, hanem kisétált és egyenesen felment a hegyekbe. Két hét múlva apja barátja, az 1944-es kiugrási kísérlet egyik szervezője, Veress Lajos tábornok üzent neki, hogy keresik a németek, ezért behivatja a hadseregbe és mint alhadnagyot Ukrajnába küldi. A német csapatok kötelékében végzett katonai szereplését elhallgatja, s ott folytatja, hogy sebesülése után 1944 januárjában Veress Lajos kinevezi a dél-erdélyi német-olasz bizottság kommunikációs tisztjének a román fennhatóság alatt lévő Brassóban. Feladata a románok magyarokkal szemben elkövetett jogtalanságainak jelentése, melynek következményeképp napi 2-3 románt tartóztatnak le. Áprilisban visszahívják Veress tábornok szárnysegédének, s felettesének vezetésével ő is részt vesz a náciellenes magyarországi mozgalom földalatti mozgalom tárgyalásain a Szövetséges Főhadiszállásokon. Ezeken a tárgyalásokon azt próbálják elérni, ne az oroszok, hanem az angolok és az amerikaiak szállják meg hazánkat, de követeléseik nem vezetnek eredményre. Mindenhol azt a választ kapják, vegyék fel a kapcsolatot Sztálinnal, mert Magyarország orosz érdekkörben van. Szeptemberben a németek Veresst és Wass Albertet váratlanul letartóztatják, de az írót rangjának köszönhetően néhány nap múlva szabadon engedik, s visszatnyeri pozícióját, amelyet ezután Kovács, Fónagy és Tilger tábornokok mellett folytat. Wass Albert letartóztatásáról és szabadon engedéséről azonban semmiféle bizonyíték nincsen. Az életrajz ezután úgy folytatódik, hogy katonaként szembesült a szovjetek vérengzésével, majd 1945 márciusában Sopronba került (arról nem ír, hogy Erdély szovjet megszállását követően mivel foglalkozott). Ekkor meglátogatta Veress tábornokot a sopronkőhidai börtönben (Sopronkőhida nevét tévesen Kőhalomnak írja - mivel a helységnévre is rosszul emlékszik vissza, feltételezhetjük, hogy nem is járt ott valójában). Az író azt a képtelenséget állítja a Szálasi-rendszer börtönében raboskodó Veressról, hogy “a hűséges magyar hazafi a börtönőröknek köszönhetően még mindig kapcsolatban állt a földalatti mozgalommal” és “erősen remélte, hogy az angol és amerikai kormány nem fogja engedni az oroszoknak, hogy a szükségesnél többet időzzenek magyar területen.” Wass Albert megbeszéli a tábornokkal tervét, hogy civil ruhába öltözik és visszatér Erdélybe, de Veress lebeszéli erről. “Megparancsolta, hogy hagyjam el az országot, hiszen íróként az a feladatom, hogy életben maradjak és elmondjam a világnak, hogy mi történt a nemzetemmel. Titkos kapcsolatai révén két nappal a nála tett látogatásom után parancsot kaptam, hogy kísérjem el azt a Sopronból Nyugat felé tartó vonatot, amelyen magyar tiszti családok utaznak, köztük feleségem és négy gyermekem is, akik Erdélyből -feleségem német 1 kapcsolatai révén- menekültek ki Sopronba.” - írja. Később tudta meg, ez volt az utolsó szerelvény, amely elhagyta hazánkat. 2 1 1 A valóságban azonban sokkal bonyolultabb és árnyaltabb a kép. Életének egyik fontos eseményére azonban, melyet még ő is elhallgat, senki nem hívta fel a figyelmet. A szerző egyetlen befejezett drámája, a Tavaszi szél 1944 december 16-án, a Nemzeti Színházban Kiss Ferenc nyilas színházügyi kormánybiztos igazgatása alatt került volna előadásra, mint első nacionalista tárgyú bemutató. 3 Az Ajtay Andor főszereplésével és Szilasi György rendezésében 4 (a további 1 1 szerepekben Nagy Istvánnal, Rápolthy Annával és Mészáros Ágival 5 ) színre kerülő darab előadását a bombatámadások hiusították meg. 6 Könyv formájában 2004-ben látott napvilágot a pomázi Kráter Kiadó jóvoltából, színházi ősbemutatójára mindezidáig nem került sor.
A dráma Erdélyben játszódik az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben, 1914-ben, az első világháború kitörésekor és 1919-ben, Erdély Romániához való csatolásakor. Erdély történelmének tragédiáját dolgozza fel az író, és történelemfelfogásának megfelelően leírja, milyen történelmi okok, tendenciák vezettek odáig, hogy a románok birtokba vehették a területet. Wass Albert a korszak összes problémáját felvázolja: a földkérdést, az egykézést, a kivándorlást, a Habsburgokkal kiegyező magyar politikai elit tevékenységét, a nemzetközi tőke szerepét és ezzel összefüggésben a zsidókérdést, a világháború utáni román megszállást és a baloldali mozgalmak térnyerését. A kollektív történelmet a neves arisztokrata család leszármazottja, Tomori Imre főispán egyedi történetén keresztül mutatja be. Wass Albert azon az elvi alapon áll, minden ország megmaradásának és függetlenségének, szuverenitásának záloga a föld. Ez a termőterület adja meg az ország természetes ellátásának, a mezőgazdaságnak az alapját. Ezt műveli a legfontosabb társadalmi alapréteg, a parasztság. Amikor a föld idegen kézbe kerül és a nép alól kihúzzák létfenntartását és gyarapodását szolgáló egzisztenciáját, térképen, földrajzilag hiába tartozik még az országhoz, az ország élő, organikus gazdasági egységétől elszakad. A dualizmus kori Erdélyt hozza fel állításának igazolására: a román bankok támogatásával vásárolták fel a magyar földeket, ezáltal lehetetlenítve el a magyar parasztságot. Wass Albert a nemzethalál vízióját vetíti előre. Gondolatait drámájában a Lelkész szájába adja : “A románok azt tesznek velünk, amit akarnak! Náluk van a pénz, náluk van a hatalom, náluk van minden! Nálunk pedig senki sem törődik ezzel a kérdéssel. A népünk 1 szegényedik, pusztul és nincs senki, aki melléje állana! Egy emberöltő kell és nincs több magyar ezen a vidéken! Szegények és nyomorultak vagyunk, se segítőnk, se pártfogónk, igazán mintha csak megtűrt jövevények volnánk ebben az országban, melyről azt mondják, hogy Magyarország.” 7 Az Erdélyben élő román, görögkeleti papság is Románia szószólója volt, Magyarország érdekeivel szinte semmit törődött. Napi politikai kérdésekbe közvetlenül beavatkozva nemzetiségi ellentéteket szítottak az ezer évig békében élő népcsoportok között, amelynek -s Wass erről nem tesz említést- természetesen a magyar nemzetiségi politika is okozója volt Mint tudjuk, a világtörténelemben először az Erdélyi Fejedelemségben, a tordai országgyűlésen mondták ki 1557-ben az általános vallásszabadságot. 1
A magyarság népességcsökkenésére is felhívja a figyelmet a románok gyarapodásával párhuzamba állítva: “A román parasztnak tíz gyereke van, míg a magyarnak egy vagy kettő vagy egy sem.” 8 Hazánkban már ekkor is probléma volt a kevés gyermek vállalása, az egyke- kérdés. A nehéz anyagi körülmények, a feudális viszonyok között napról- napra tengődő családok még önmaguk megélhetését is nehezen biztosították. A megszületendő kisgyermek, igen nagy anyagi 1 tehertételt jelentett és sokszor igen brutálisan, emberhez méltatlanul avatkoztak be az élet természetes rendjébe. A népességcsökkenés másik oka a kivándorlás volt, pótolhatatlan veszteségeket okozva az anyaországnak: “1902-ben húszezer székely hagyta el az országot. Húszezer székely család, ez harminc év múlva 150.000 ember. Hatvan év múlva félmillió.” 9 - hangzik a drámában. Mindezen történelmi sorscsapások hátterében egy korrupt magyar politikai elit áll, aki minden kérdésben teret enged a Habsburg törekvéseknek és elmerül a társasági élet, a bálok, fogadások, kaszinók, lóversenyek, vadászatok világában. A természet közelségében élő, naiv, tisztalelkű fiatalember, Tomori Imre nemesi származású lévén, társadalmi rábeszélésre politikai pályára lép, országgyűlési képviselő, majd főispán lesz. Tele tervekkel, ambíciókkal kezdi meg hivatalát, 2 azonban nemsokára rádöbben a keserű felismerésre: “Én adtam! A hegyeimet, a szabadságomat, az életem értelmét! És nem tudtam használni vele! Mert megakadályoztak! Mert minden lépésnél megbotlom a szemétben, amit körülöttetek találok! A közönyötökben, az önérzetetekben, a frázisaitokban! Igen, a frázisaitokba és a kényelmetekben! Megcsaltatok, mint a rossz cselédet, akinek év végén visszatartják a bérét! 0 ... És itt állok most egyedül! Vissza nem mehetek a 2 2 régi világba és előre menni nem hagynak.” 1 Megpróbál fellépni a korrupció ellen, de mindig kemény ellenállásba ütközik. Főispánként első tevékenysége, hogy letartóztat egy román papot, aki a magyar államrend ellen izgatott, “idegen tőke támogatásával aknamunkát végzett a magyarság érdekeinek rovására” 2 . És erre mi volt a magyar politika reakciója? Az akkori belügyminiszter, aki a Habsburgokkal való kiegyezésnek köszönhette politikai pályafutását, felhívja telefonon a főispánt és a pap azonnali szabadon bocsátását kéri. Tomori azonban nem alkuszik, felkerekedik benne az indulat: “Megölik a magyart! És én nézzem?! Nézzem és tátsam a számat, mint a többi?! Hát nem! Én harcolni fogok, mint a farkasok! Mint a medvék! Engem nem lehet elnémítani! Hallod a szeleket odakint?! Tavaszi szél, a hegyek küldik, az én hegyeim! Nézd, söpör végig a városon! Ostorral hajtja maga előtt a port, a szemetet, a mocskot! Eljön az idő, 2 amikor így söprünk mi is az országon végig! Én, vagy azok, akik utánam jönnek: lelkesek, tiszták, magyarok! Belevágunk ököllel a világba!” 3 Tomori ekkor válik arisztokratából népvezérré, egyfajta korabeli Szabó Albert- vagy Bácsfi Diána-féle lázongó politikussá, aki alantas indulatok felkeltésével és demagógiával alapozza meg népszerűségét és tömegbefolyását. A nyilas színjátszásnak fontos volt, hogy rögtön egy olyan darabbal nyisson a Nemzeti Színházban, amely legitimálja a diktatúrát és amelynek főhősét a közönség könnyen azonosíthatja a nemzetvezetővel. A zsidókérdés is az egyik sarkalatos pontja a drámának. Elég sematikusan, sablonosan, fajelméleti alapról kiindulva közelíti meg -kortársainak nagy többségéhez hasonlóan- Wass Albert ezt a problémakört. A zsidóságot teljes egészébe azonosítja a nemzetközi nagytőkével, nem vesz tudomást a zsidóságon belüli társadalmi rétegekről, különbségekről. Ennek a téves szemléletmódnak köszönhetően ő is az általánosítás, az előítéletek csapdájába esik: sérelmezi, hogy “a 2 2 zsidók ellepték a kereskedelmet” 4 és a román bankvilágon keresztül ők támogatják az erdélyi románok földvásárlását. A nemzet fogalmát így határozza meg: “Az ember legszentebb titka és törvénye a nemzet. A faji, a vérségi összetartozás. Hogy csak ezen belül, csak ezzel együtt, csak ezért, érti: csak ezért élhet az ember és töltheti be hivatását.” 5 Ezzel párhuzamosan kikerülhetetlen az európaiság kérdésköre is. Tomori éles szavakkal bírálja meg hozzákényszerített 2 arisztokrata felesége értékrendjét: “a maga divatból magyartalanított európai világa” veti a szemére. Elmondja, miért ment tönkre a házasságuk, miért nem tudott a lelkéhez igazán közel férkőzni: “Oda… a tavaszi széllel törhetett volna be, például. De azt sohasem kísérelte meg. Mert a szél, meg az ilyesmi, nem elég európai.” 6 Az európai fogalmát Wass Albert pejoratívan használja, mintha a magyarságnak az abszolút ellentéte volna. Márai Sándor 1944-es Naplójának 2 részlete oldja fel ezt az ellentmondást: “Az európai ember, hosszú időn át, nyugodt bizalommal, ezt mondta: “Az én Istenem”. Aztán, váratlan felhördüléssel, komoran és fenyegető hangon ezt mondta: “Az én vallásom”. Majd hadaró izgalomban, szajkózni kezdte: “Az én hazám, az én nemzetem”. Most, vérben forgó szemekkel, eszelős dadogással ezt gajdolja: “Az én fajtám”. Ebben a pillanatban szűnt meg európai ember lenni.” 7 A dráma utolsó, harmadik felvonása 1919-ben játszódik. Az első világháborút elvesztettük, Erdélybe bevonultak a románok. Tomorinak is át kellett adnia a helyét a román megbízottnak. A kaotikus történelmi helyzetről – az anyaországban őszirózsás forradalommal, tanácsköztársasággal – kiábrándultan állapítja meg: “Nincs gyermekem, aki árván maradna! De van. Mindenütt. A magyarok. Magyarok! Hol vannak itt már a magyarok? Azok talán, akik részegen ordibálva 2 2 eldobják a fegyvert? Vagy beállnak csaholó kutyának a zsidók közé? Egy Károlyi gróffal az élükön? Magyarok? ( Megvetéssel) Magyarok…!” 8 Egy francia tábornok felszólítja, még aznap hagyja el Románia területét. Menlevelet is adnak neki, de ő önérzetesen összetépi. “Nem megyek el! Itt maradok!” 9 - kiáltja. És visszatér fiatalkori önmagához, gyökereihez, a természethez, a hegyekhez. Kivonul a társadalomból és a politikából. Ekkor ébred rá a szeretet fontosságára 3 is: “És még egy: tanuljátok meg szeretni az erdőt és a földet. A madarakat, az állatokat és majd úgy rendre… az embereket. El ne vigyék őket a föld mellől és az erdő mellől, mert csak az ad erőt az ember lába alá, a föld. Tanuljátok meg, az élet csak a földdel együtt élet és hogy mindennek a világon gyökere van. Az embernek is, a családnak is, a nemzetnek is. Orvosolni nem az ágak hegyét kell, hanem a gyökeret.” 0 De arra a kérdésre, hogy ez a szeretet a tízparancsolatban megfogalmazott, általános érvényű szeretet-e, nem ad magyarázatot. A színmű alapos elemzéséből egyértelmű, propagandadrámáról van szó, mely az akkori politikai helyzetben igen alkalmas volt arra, hogy a nyilasok szócsöve legyen. A szereplőket is ennek megfelelően válogatták ki. Tomori Imre megszemélyesítésére keresve sem találhattak volna megfelelőbb színészt, mint Ajtay Andor. Egy 1958-as állambiztonsági jelentés kiváló jellemzést ad a a Néphadsereg Színház művészről, 1956-os szereplése kapcsán. A forradalom kitörését követő napon, 1956.okt.24.-én a színház társalgójában függő mozgalmi képeket lerántotta a falról, azokat összetörte, majd az egyik dolgozónak azt mondta: “Mondják meg a párttitkárnak, hogy én törtem össze és jöjjön, söpörje össze a szemetet.” Amikor egy idős színpadi munkás, Fábián József, figyelmeztette, hogy kár így pusztítani, ráförmedt az egyszerű, becsületes párttagra: “Jó lesz, ha befogja maga is a pofáját. Nem lesz olyan nagy legény, mint eddig volt.” Ajtay a forradalmat követően is rendszeresen tett rendszer-, párt- és kormányellenes kijelentéseket környezetében. Többször kijelentette, hogy a Néphadsereg Színháznak a régi Vígszínház nyomdokain kell haladni, ügyes műsorpolitikával és más módon “ellenzéki színházzá” kell fejleszteni. Az új igazgató, Goda Gábor kinevezésekor nyíltan hangot adott antiszemita meggyőződésének. A színház titkárságán földhöz vert egy széket és ordítozott, hogy “azonnal hívjanak össze társulati ülést, ne rakjanak megkérdezés nélkül nyakunkba egy “zsidó szalonkommunistát”.” Amikor Goda megkezdte működését, Ajtay kijelentette: “Hálát adok az Istennek, hogy a szocialista gondoskodás egy zsidóval ismét többet juttatott a színháznak. Úgy látszik, még nem voltak elegen.” A jelentés végül erre a következtetésre jut: “Ajtay Andor magatartásában, megjegyzéseiben állandóan megtalálható a féktelen antiszemitizmus. Reakciós magatartása példamutató a 3 fiatalabb színészek számára, akikre tekintélyénél fogva nagy hatással van. Erre jellemző, hogy a szovjet főiskolát végzett Kazán Istvánt is befolyása alá tudta keríteni, Magyar Bálint igazgatósága alatt. Javasoljuk kisebb budapesti színházba áthelyezni és rendőri figyelmeztetésben részesíteni.” 1 1957.máj.20.-án hallgatták ki a színészt az 1956 október utolsó napjaiban tartott társulati ülésről, ahol őt is megválasztották a Forradalmi Bizottság tagjának. Itt megerősítette, hogy 3 a Nemzeti Színház Forradalmi Bizottságába önként jelentkező Ladányi Ferencet a társulat helységéből kiutasította és hazaáruló jelzővel illette, amelyet nem ismert be. Ekkor zajlott le az a jelenet is, amikor Ruttkai Éva felolvasta a Madách Színház Forradalmi Bizottmányának névsorát, melyben férje, Gábor Miklós neve is szerepelt. Ajtay erősen felindult állapotban a következő, a társulat megbotránkozását kiváltó megjegyzést tette: “Gábor Miklós pedig le van köpve.” 2 3 3 Ajtay megítélésékor azonban nem felejthetjük el, hogy mindezek ellenére a rendszer kiváltságos helyzetben lévő színésze volt. 1953-ban érdemes művészi kitüntetést, 1954-ben Kossuth-díjat, 1968-ban kiváló művészi elismerést kapott. 3 1951-ben a kommunista kirakatoperettben, a Palotaszállóban (Kerekes János-Bródy Tamás) is főszerepet játszott 4 , majd 1953-ra tökéletesen beilleszkedett a szocialista realizmus művészetébe. Pályafutásának “csúcsa” Berszenyev 3 parancsnok Szokolov és Borisz Lavrenyov Leszámolás c. drámájában, ezért az alakításáért ítélték oda neki az illetékesek a Kossuth-díjat. Amikor egykori nyilas kollégája és ideológiai “harcostársa”, Páger Antal hazatért az argentin hungarista kolóniából, a két régi jó barát emberileg és művészileg ismét egymásra talált. Együtt játszanak Molnár Ferenc Hattyújának bemutatóján is a Vígszínházban, Páger visszatérésekor a magyar színházi életbe. 5 Ajtay Andor a színpadon sohasem játszotta el Tomorit, az életben viszont, mint láthattuk, annál inkább. De mi lett a hungarista Nemzeti Színház házi szerzőjével, aki életrajzában teljesen hallgat az gettó szomszédságában lévő teátrummal létrejött kapcsolatáról. Így azt sem tudjuk, hogy a fővárosban tartózkodott-e ekkor, részt vett-e a próbákon és milyen szellemi útravalóval látta el szélsőjobboldali társait, köztük Ajtayt. Az az álláspont azonban mindenesetre végérvényesen megdőlt, amivel Takaró Mihály igyekszik ködösíteni az eseményeket: “Művei ekkor már egész Magyarországszerte ismertek és elismertek voltak. Az akkor már nagy hírű írótól a Nemzeti Színház színdarabot kért, ám az 1944 karácsonyán bemutatni tervezett Tavaszi szél az időközben lezajlott nyilas hatalomátvétel miatt nem került színpadra.” Wass Albert ezek szerint a nyilas diktatúra ellensége lett volna, nem pedig kiszolgálója. Takaró Mihály azt is 3 leírja, hogy 1945 húsvétjának hetében Sopronnál távozott az országból, csak azt felejti el megemlíteni, hogy Szálasi bábkormánya is ugyanekkor menekült ki. Vajon miért volt Wass Albert tartózkodási helye szinkronban a nyilas kormányéval? 6 Annyi azonban a dokumentumok alapján készített szociometriából világosan bizonyítható, Wass Albert nem Veress Lajos körével tartotta a kapcsolatot, hanem a hungarista “szellemi elit” prominens képviselőivel, Nyírő Józseffel, báró Kemény Jánossal, Szeleczky Zitával, Henney Árpáddal, Süli Józseffel Fiala Ferenccel, Marschalkó Lajossal, Kondorossy Lászlóval és Zash Lóránttal. Wass Albert Németországban először a Bajorerdőben lakott, Bleibachban, Nyírő József és Alföldi Géza szomszédságában. Nyírő József, a nacionalista beállítottságú író az országgyűlés képviselőházának volt tagja, mint behívott erdélyi képviselő. A hungarista puccsot követően a Törvényhozók Nemzeti Szövetségében csatlakozott a nyilasokhoz, szavazataival mindenben támogatta a magyar bábkormányt. Az országgyűlés közoktatási bizottságának helyettes elnöke volt 3 (Hóman Bálint helyettese), s részt vett a könyvtári és múzeumi bizottság munkájában is. 7 A parlamentet ő is követte Sopronba, majd Szálasi környezetével együtt Németországba települt át. A két jóbarát, Wass Albert és Nyírő József gyakran találkozott emigrációjuk első szakaszában. Wass Albert 1985.okt.14.-én, a Katolikus Magyarok Vasárnapja c. kiadványban így emlékszik vissza írótársára: “Gyászos háborúnkat a Bajorerdőben fejeztem be, nem messze Nyírő 3 Jóskától. Többször is összejöttünk bánatunkat hígítani.” 8 Wass Albert első felesége, Siemers Éva is hasonlóképpen nyilatkozott egy 1991-ben Hamburgban adott interjújában: “Nyírővel a II. világháború után is igen közvetlen kapcsolatunk volt. Ő velünk együtt menekült az előrenyomuló szovjet és román csapatok elől, akiktől nem sok jót várhattunk. A Bajorerdőben volt egy darabig, találkoztunk is, mielőtt kiment volna 1950 tavaszán Spanyolországba.” Arról is 3 4 értesülünk szavaiból, hogy Albrecht főherceg menekülése idején, 1947-48 táján magyar írói estet rendezett Regensburgban, amelyen Wass Albert, Nyírő József és Kele János vett részt. 9 Nyírő Józsefet szoros baráti szálak fűzték Szálasi udvari poétához, Alföldi Gézához is. Nyírő, amíg Németországban tartózkodott munkatársa volt Alföldi emigrációs folyóiratának, a teisingi kastélyban kiadott “Hídverők”-nek. A Hídverők első száma is Nyírő novellájával indult. 0 Wass Albert mindig a legnagyobb elismerés hangján szólt Nyíró Józsefről. Az id. Wesselényi Miklósról szóló A sibói bölény c. regénye elé ilyen előszót írt: “Bújdosó magyar, ... úgy vedd ezt a könyvet a kezedbe, mint egy darab megmentett hazai kenyeret. Tied. Jussod van hozzá. Jussod, amit nem vitathat el Tőled semmiféle béketárgyalásnak álcázott politikai méregkeverés, hamisított propagandatörténelem, sem ma, sem holnap, sem százezer esztendő múltával. Bátyád mentette át számodra ezt az utolsó betevő falatot, ezt a kőbe rótt írást, hogy el ne véssz az idegenben. Bátyád, Nyírő József ez a rettentő lánggal égő nagy székely lármafa. S most, hogy ő kiégett és kidőlt, íme kezedbe adjuk újra. ... És add majd azoknak a kezébe, akik a nyomodba lépnek ott az idegen vadonban, ahol élsz: a fiadnak. Hogy ők se vesszenek el. ... Megleljék a hazavivő utat, ha megérik az idő, s a székely hegyek ormán kigyúlnak újra a hazahívó jelzések.” Nyírő József, “a székely táltosgyerek elindult, hogy nyakába vegye az Isten igáját. De nem akármilyen Istenét. Életében és halálában egyetlenegy Istent ismert csak Nyírő József: a maga népéét, a magyarokét. ... A magyar sors erdélyi igáját konokabb büszkeséggel senki sem viselte a román megszállás éveiben, mint Nyírő József. ... Égő lánggal hirdette, hogy nincs megalkuvás. Ősi bajkiáltók hangján belekürtölte a világba: gerinctelen széplelkek, humanista álmodozók számára nincs hely az erdélyi földön. ... Megalkuvók, szőrszálhasogatók, a demokráciát gyöngeségnek értelmező kávéházi széplelkek sokat botránkoztak a szókimondó makacs székelyen, akit a II. világháború belesodort a politikába és lázongó, csattogó beszédeit hangszórók közvetítették. “Puskát fogjatok és védjétek a Hazát!” - üvöltötte végig a mellékes kérdéseken rágódó, személyeskedő parlamenti sorokban, mint egy félelmetes, sötét havasi apostol. S ma már tudjuk: neki volt igaza. Ha minden magyar megállta volna a helyét azokban az esztendőkben, ma nem dőzsölnének a demokráciát álarcnak használó gazok a Kárpátok alatt. ... És ha Nyírő Józsefet amerikainak teremtette volna az Isten, még ma is élő prófétája lenne annak az ősi és tradicionális amerikai szellemnek, ami a szabadságukért küzdő harcos pionírokkal indult el, és amit napjainkban Taft, McCarthy és Eisenhower elnök képviselnek. De a nagy székely táltos behunyta a szemét. Ma ott őrködik valahol a Hadak Útja csücskén, s Csaba királyfi hunjait lesi, hogy jönnek-e már rendet csinálni a Hargita körül.” A sibói bölény Nyírő “egyik legjobb könyve. Lapjairól a nagy erdélyi múlt alakjai lenéznek a csüggedt olvasóra s új bizalmat, új bátorságot öntenek belé. ... Mindig talpra állunk. Csaba királyfi hunjai: a mindig visszatérő újrakezdés szelleme. ... Mikor utoljára beszéltem Nyírő Józseffel a bajorországi szénapajtában, ezt mondta, amikor 4 búcsúzóul megöleltük egymást: “Aztán, ha egyebütt nem, a hargitai esztenánál majd találkozunk. S ha nem élve, hát halva.” Ha élve nem, hát halva. De mindenképpen egyszer ott leszünk, s fölszítjuk az elhamvadt tüzet, rozsdás baltával új ágas fát faragunk egy új és boldogabb nemzedék számára.” 1 4
Wass Albert egy másik nyilasokhoz közelálló íróval is jó barátságba volt, báró Kemény Gábor nyilas külügyminiszter rokonával, báró Kemény Jánossal, a kolozsvári Nemzeti Színház akkori direktorával. Báró Kemény János még a német megszállás eszmei alátámasztására írt egy nacionalista hangvételű darabot “Péter - Erdélyi történet” címmel, melyet a budapesti Nemzeti Színházban 1944.máj.20.-án mutattak be. 2 Az erősen középszerű színművet akár Wass Albert is írhatta volna, a két író szóhasználata, természetfestő képei szinte semmiben sem térnek el egymástól. Báró Kemény János javára írandó viszont az, hogy bár a román- és Európa-ellenesség, ill. az indokolatlan, valós történelmi-társadalmi-gazdasági-kulturális tényezőket figyelmen kívül hagyó irredentizmus vezérmotívuma művének, egyetlenegy antiszemita megjegyzést sem tesz. Szemben Wass Alberttel, akinek műveiben, köztük a Tavaszi szélben is számos zsidógyalázó 4 4 kijelentést találunk. 3 Ennek tükrében elgondolkodtató Wass Albert könyveinek népszerűsége, hiszen esztétikailag más korabeli szerzők is ugyanazt a szintet képviselik, megegyező ideológiai háttérrel. A hungarista kormány regnálása idején báró Kemény János kolozsvári társulatával feljött a fővárosba és a Magyar Művelődés Házába (a mai Erkel Színházba) kaptak fellépési lehetőséget. 4 Amikor a kolozsvári színházat 1944 decemberében átszervezték volna tábori 4 színházzá, ami nem valósult meg, báró Kemény leköszönt, nem kívánta a fronton életveszélyes támadásoknak kitenni magát. Társigazgatóját, Mihályffy Bélát bízta meg az intézmény vezetésével. 5 Erdélybe visszatérve 1945-től a Székely Színház alapító tagja lesz, s haláláig meghatározó egyénisége marad a kisebbségi magyar színháznak. Érdekes módon a románok nem vetették szemére nemzetiszocialista kapcsolatait, mindössze csak két évig, 1952-54-ig (és nem 1945 4 után, amikor indokolt lett volna) végzett fizikai munkát, mészégető munkásként. 6 A nyilas külügyminiszter rokona közeli barátságban volt Wass Alberttel és családjával. Az író első felesége így vall róla: “Sokszor találkoztam Kemény Jánossal is, ő annak idején sokszor volt kint nálunk Szentgotthárdon. Őt nagyon szerettem: csendes volt és közvetlen. ... De azért volt, aki azt mondta róla, hogy “hullámlovas”, azaz a hatalomhoz igazodó. ... Arisztokrata barátai ugyan haragudtak rá, mert azt mondták, hogy bemocskolta saját fészkét, mert hiszen egy kicsit abban az irányban írt, mintha tetszeni akarna az akkori rezsimnek. (-De hát ő a háború előtt már közölt ilyen jellegű írásokat. -Igen, akkor is már kissé baloldali volt.)” Wass Albert és báró Kemény “jól kijöttek egymással, jóba voltunk mi mindig. De amikor először viszontláttam, mintha kicsit szégyenkezett volna ... és próbálta magyarázni, hogy miért hajlott arra, hogy ezt a családjáért 47 is csinálta. ... Mikor Kemény János 1971-ben meghalt, abban az évben én éppen ott voltam Erdélyben. Ez nyáron volt. Rosszul nézett ki, az biztos, de nem gondoltam, hogy ennyire komoly a dolog. De ősszel bizony már meghalt. Azt mondják, hogy nagy-nagy temetése volt, s azt is megengedték, hogy a vécsi várban, a saját kertjében temessék el.” Jó lenne feltérképezni Wass Albert és Alföldi Géza kapcsolatát is, de erről a jelenlegi tények ismeretében csak annyit mondhatunk, hogy valószínű, a nyilas emigráció megosztottsága kettejük viszonyát is elhidegítette. Wass Albert ugyanis, mikor 1949-ben áttelepült Amerikába, Henney Árpád altábornagy hungarista csoportjához csatlakozott, akik kifejezetten rossz viszonyban álltak Alföldi Gézával. (Alföldi folyóiratának, a Hídverőknek számos írása utal a konfliktusra.) Alföldi ugyanis nem ismerte el Henney Árpádot Szálasi örökösének, akit a nyilas miniszterelnök 1945. jan. 4.-én, utólagosan vett be kormányába, mint országos munkarendvezetőt és a nemzetvezető személye körüli minisztert. Mivel volt már egy miniszterelnök-helyettes, gyakorlatilag ugyanolyan jogkörrel, Szöllősi Jenő személyében, ez az amúgy is koncepciótlan nyilas hatalmi struktúrát még kaotikusabbá tette és minden bizonnyal megoszthatta a hungarista vezérkart. Feltételezhetjük, míg Alföldi Szöllősi mellett foglalt állást, addig Wass Albert Henney mögött sorakozott fel. Nyírő József nem sokat törődhetett a konfliktussal, mivel parlamenti képviselőként lényegében Tasnádi-Nagy András németbarát politikáját képviselte. Ezért nem avatkozott be a nyilasok belharcaiba és minden hungaristát egyformán támogatott. 4
Henney Árpád a II. világháború után álnéven bujkált Ausztriában, ezért nem fogták el a szövetségesek, mint a nyilas kormány többi tagját. Mikor elmúlt a veszély feje felett, 1948-ban Ausztriában megalapította Tatár Imrével és Gömbös Ernővel az emigrációs Hungarista Mozgalmat. 8 Ez képezte a Hungarista Magyar Hírszolgálat alapját, mely Henney Venezuela fővárosába, Caracasba történt áttelepülése után teljesedett ki. Ekkor a világ különböző pontjain szétszóródott egyes nyilas szórványok csatlakoztak hozzá és különféle sajtótermékeik kiadásának és terjesztésének összehangolása is megtörtént. A Hungarista Magyar Hírszolgálat munkáinak irányítását kb. százan végezték, akikhez nyomdák és szerkesztőségek tartoztak Londonban, Münchenben, Sydneyben, Melbourne-ben és Montrealban. Ausztráliában a Kántor Béla vezette Út és cél, Londonban a Hídfő, majd ennek utódai, az Új Hídfő és a 24.óra voltak propagandakiadványaik. 4 5 Wass Albert a Hídfő újságírójaként lett a Hungarista Magyar Hírszolgálat főmunkatársa. 9 A Hídfő alapító főszerkesztője a nyilas pártszolgálat budapesti vezetője, Süli József volt, aki elkerülte a felelősségrevonást emberiségellenes és háborús bűntetteiért. Londonban élt, nappal szállodában mosogatott, este pedig 1948-tól újságját, a Hungarian Week-et szerkesztette, mely 1954-től viselte a Hídfő nevet. 0 Wass Albert megbízható munkatársa volt Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos, Milotay István, Málnási Ödön, Nyisztor Zoltán, Zash Lóránt és Borsányi Julián társaságában a lapnak, mely az író számos költeményét, novelláját, publicisztikáját megjelentette. Süli halála után Szálasi újságírói, Marschalkó Lajos, majd Fiala Ferenc vették át a lap
32 77
Az Új Hídfőben is megjelent az először 1950-ben, Hamburgban napvilágot látott rövid elbeszélése, a Kicsi Anna sírkeresztje, amely nagy felháborodást váltott ki a magyar emigrációban. Wass Albert itt a német és a szovjet megszállás összehasonlítására tesz kísérletet, természetesen a német megszállás javára. Az erdélyi magyar falu a német katonák elől elbújtatja a kommunista beállítottságú román kovácsot és a zsidó kereskedőt, a címben szereplő árva pásztorlány, Kicsi Anna visz nekik minden nap élelmet. A németek keresik ugyan a két szökevényt, de nem követnek el semmi kegyetlenséget, közömbösek, sőt kifejezetten jóindulatúak a lakossággal szemben. A német katonaság ilyen bemutatása eleve nem felel meg a valós történelmi tényeknek. Ellenben az oroszok bejöveteléről kíméletlen gyűlölettel ír: “Megszállták a falut. (A német megszállásra Wass Albert nem használja a megszállás terminológiáját. - N.L.) Betódultak az udvarokra. Berúgták a házak ajtaját. Leütötték a falról a Krisztus-képeket. Ordibáltak, pisztollyal lövöldözték az ólbeli disznókat, s a házakban rátámadtak a fehérnépekre. Egyszeribe megtelt a falu jajgatással, sivakodással, lőporfüsttel. ... Akkor már egyetlen tébolyult sikoltás volt a falu. Tépett ruhájú asszonyok futkostak eszelősen búvóhelyeket keresve. Véresre vert férfiak hörögtek az udvarban. Röhögő, durva katonák vonszoltak hajuknál fogva sikoltozó leányokat.” A szovjet csapatok bejövetele a számos általuk bizonyítottan elkövetett atrocitás miatt hazánk történelmének kétségkívül szomorú fejezete, amit nem lehet pártpropagandának felhasználni, miként a nyilasok is tették sajtótermékeikben. Wass Albert is politikai manipulációra használja fel ezt a tragédiát, ezért az áldozatokkal szemben is kegyeletsértést követ el. De a történet cselekménye még tovább bonyolódik. A román kovács és a zsidó kereskedő is előbújik rejtekhelyükről. A zsidó kereskedő rövidesen szinte szó nélkül távozik a városba és kommunista pártfunkcionárius lesz belőle. A román kovács marad, felemeli szavát a szovjet atrocitások ellen, megpróbálja Kicsi Anna megerőszakolását meggátolni. Erre a katonák véresre verik, hiába bizonygatja, hogy ő kommunista üldözött volt, a pásztorlány pedig másnapra meghal. A kovács, miután három hét múlva felgyógyult sírkeresztet állít Anna sírjára, melyen ez áll: “Itt nyugszik kicsi Anna és a szabadság.” A kovácsot letartóztatják, elviszik, a faluban teljhatalmat élvező komisszár, aki a falu papját is pincébe záratta, ledönti a temetőben az összes keresztet. Fél év múlva tér haza a kovács, “elcsigázottan, nyomorékra verve”. De elültet egy fát Anna sírjára és elhatározza, ha a fa megnő, keresztet ácsol belőle és azt írja rá: “Itt nyugszik kicsi Anna.” “Mert a szabadság addigra feltámad.” Az elbeszélés azért problematikus, mert míg a magyarokat és a román kovácsot pozitív hősöknek állítja be, addig -a szovjeteket leszámítva- az egyetlen egyéni jellemvonásokkal felruházott negatív szereplő a zsidó kereskedő. Az író zsidóábrázolása itt is teljesen sematikus, elnagyolt, s az általa leírt egyedi zsidó kereskedő esete nem általánosítható az egész zsidóságra. Az olvasók számára mindezen felül még azt az üzenetet sugallja, hogy a két ellenségeskedő nép, a magyar és a román bármikor megbékélhet, hiszen létezik egy közös ellenség, akit 5 5 mindkét fél megtehet bűnbaknak: a zsidóság. (Annak ellenére, hogy az erdélyi zsidóság magát magyarnak vallotta.) 7 Innen már csak egy lépés Erdélyi József útszéli antiszemitizmusa, aki a Solymosi Eszter vére c. propagandaversében az egész zsidóságot minden ártatlanul kiontott emberi életért teszi felelőssé. 8 Az erdélyi író más műveinek zsidóságképe sem tér el a fentebb vázoltaktól. 1993-ban napvilágot látott “Antiszemitizmus: A huszadik század ámítása” c. propagandaírása Wass Albert zsidógyűlölő, hungarista életművének mintegy koronája. Annyira elrugaszkodik a realitástól rosszindulatú, alantas rágalomhadjáratával, hogy bebizonyosodik, Wass Albert magyar történelmünket illetően is csak homályos elképzelésekkel rendelkezett: “Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeztek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból. (Éppen ellenkezőleg: a magyar zsidóság számarányát jelentősen felülmúlva vett részt az 1848-49-es szabadságharcban, ahol végsőkig kitartott, szemben más nemzetiségeinkkel és a későbbiekben magyarként képviseltette magát pl. az olasz Risorgimentóban is. A zsidó származású Mogyoródy Adolf emlékét, mint magyar szabadsághősét mind a mai napig a legnagyobb tisztelet övezi Itália-szerte. Egyébként Wass Albert ezekben a sorokban az I. világháború végére, az ún. “tőrdöfés-elméletre” is gondol. Ez a feltételezés is teljesen alaptalan a források, főként a katonai évkönyvek tükrében: ugyanis számtalan zsidó származású katona vett részt az első világháborúban. - N.L.) Már ez egymagában is elidegenítette a magyar népet, különösen a középosztályt a zsidóságtól. De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezető szerepet a kommunista pártban. Először 1908-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamueli-fivérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését. Miután visszatértek a “német haláltáborokból” (A haláltábor idézőjelbe tételéből egyértelmű, Wass Albert a holokauszttagadók csoportjához tartozik. A holokauszttagadás ma számos nyugati országban, mint közösség elleni izgatás és neonáci propaganda bűncselekménynek számít és börtönbüntetéssel szankcionálják. Hazánkban ez a demokrácia és a szólásszabadság ürügyén teljesen megengedett, miként a hitleri párt propagandája a weimari köztársaságban, sőt, még egyetemen oktató, elismert történész is bátran népszerűsítheti. A fennálló állapot a legegyszerűbb érveléssel megkérdőjelezhető: ha bevezetnék, hogy embert ölni lehet és nem jár érte semmiféle büntetés, attól az még ugyanúgy bűntény marad. - N.L.) vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték, főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista irányzat a “rendszer ellenségeinek” tekintett. ... A kivizsgálók kivétel nélkül bosszúálló zsidó férfiak és nők voltak (A kommunista rendszerhez átálló nyilasokról szisztematikusan megfeledkezik. Úgy állítja be, mintha a kommunisták és a zsidók teljesen azonosak volnának. - N-L.), akik minden magyart hibáztattak azért, mert nem akadályozták meg a zsidók elszállítását Magyarországról. ... Nem csoda hát, hogy mindezek az embertelen cselekmények mélységes gyűlöletet váltottak ki a zsidók ellen általában. Amidőn a megszálló szovjet csapatok kitakarodtak az országból, a zsidóknak nem lett többé alkalmuk a kommunizmus fenntartására. Mérhetetlen összegű nyugdíjakat szavaztak meg maguknak, nyugalomba vonultak és az ország közgazdaságának vezetését vették át, a sajtóval, a televízióval, a bankhálózattal együtt. “Demokratikusnak” kijelentve magukat, demokratikus pártokat alapítottak és választásokat tartottak. Magyarország ismét szabad lett, de pénzügyileg és gazdaságilag a zsidók kezében, beleértve a sajtót és a hírszolgálat valamennyi ágát.” Az 1994-es 5 választásokra utalva szóba hozza, “jövőre választások lesznek” és az az érdekük, “minél több pártra szakítsák a nemzetet”, hogy “a többséget kezükben tartsák”. Mondanivalóját azzal zárja, “ha valaki szót emel manipulációik ellen”, azt rögtön antiszemitának bélyegzik”. 9 A kommunista sztálini-típusú diktatúra és a zsidóság megfeleltetése más cikkeiben is hangsúlyozottan van jelen. Egy 1967-es írásában a román és magyar helyzetet hasonlítja össze. Keserűséggel állapítja meg, hogy míg Romániában “az orosz tankok árnyékában is megőrzik és kamatoztatják nacionalizmusukat” és “Lenin palástjával takarják le nemzetiségi törekvéseiket”, addig hazánkban “Rákosiék egy kimondottan magyarellenes, magyargyűlölő és magyarüldöző 6 kommunista garnitúrát importáltak. A Magyarországra rátelepült dögkeselyűk Sztálin védelme alatt mindössze a maguk egyéni hasznát keresték s hatalmukat egyéni gyűlölködéseik kitombolására használták fel. A magyar néphez sem vérségi, sem érzelmi, de még csak kulturális szálak sem fűzték ezeket a diktátorokat, nem csoda tehát, ha a magyarság jövendőjével keveset törődtek.” 0 A kommunista hatalmat minden esetben keményen bírálja, semmiféle kompromisszumot nem hajlandó kötni. Felhívja az emigrációs magyarság figyelmét a köztük lévő kommunista ügynökökre, akik, mint papok a magyar egyházközösségekbe is beépültek: “Ma, a magát “magyarnak” nevező budapesti kormány mindent elkövet a maga ügynökei útján, hogy a szabad földön élő magyarság egységét megbontsa. A kanadai és amerikai egyházközösségek népe különösen éber kell legyen. A “magyar templomokba csempészett” kommunista ügynökök, akik a prágai egyezmény jól ismert irányelvei alapján dolgoznak, “a magyar nemzet ütőerejét” gyengítik. “Nincs olyan törvény, mely arra kényszeríthessen egy amerikai vagy kanadai magyar kálvinista egyházközösséget, hogy olyan papot tűrjön el templomában, akiről tudja, hogy a kommunisták szolgálatában állott, ... hogy az ellenségnek kémkedett, hogy elárulta paptársát, börtönbe juttatott derék hazafiakat vagy bármilyen más úton-módon szegte meg esküjét. ... Az ilyen ember vállán a papi palást káros és veszedelmes és mindenképpen méltatlan a magyar egyházak történelmi múltjához, valamint ahhoz a fontos nemzetvédelmi pozícióhoz, amit ma egyházaink betöltenek a magyarság érdekében.” A papot a magyar közösséget összetartó személynek, identitásmegőrző és formáló tényezőnek tartja: “A magyar pap a magyarság lelki vezetője, ... a nemzet 6 őrtállója. ... A magyarok számára a magyar pap a magyarságtudat krisztusi szűrőn letisztult mintaképe.” Az egyház szerepe az emigrációban még fokozottabb jelentőségű kell hogy legyen, hiszen történelmi missziót lát el. Ezért “az Istennel szemben álló “sátáni erőket” nem szabad megtűrjük sem magunkban, sem magunk körül. Legkevésbé pedig templomainkban.” 1 De a kommunista hatalom és az emigrációs magyarság, főleg kulturális területen megnyilvánuló közeledésére történő kezdeményezésekről is elítélő hangon nyilatkozik. Lőrincze Lajos és Kosáry Domokos amerikai látogatását így kommentálja: “ Lőrincze professzor a magyar nyelv védelmének subája alatt végiglátogatta az Egyesült Államok magyarlakta vidékeit” és “mézes szavakkal meginvitálta Debrecenbe a magyar nemzet “tékozló fiait”, akik idekint szenvednek a kapitalista elnyomás alatt, ahelyett, hogy dollárjaikkal a kommunista paradicsomot gazdagítanák”. Kosáry Domokos, aki “a saját bőrén tanulhatta meg, mi a kommunizmus” baloldali egyetemi tanárok meghívására “angolszász vidéken parádézta végig az amerikai egyetemek világát, tanúbizonyságot téve a kommunista rendszer tudományt kedvelő, türelmes és emelkedett vadonatúj formájáról, ugyanakkor pedig rosszalló fejcsóválásokkal ítélte el Amerikába menekült “fasiszta honfitársait”, akik a Trianon előtti Magyarországot akarják”. A Magyarországon rendezett Szent István-évet is a rendszer hazug ámításaként jellemzi, “hogy ezzel is port hintsen a vakuló világ szemébe és kiteríti ajándékokkal bélelt bíborszőnyegét amerikai és kanadai papok előtt”. A közeledési kísérlet támogatóit “termeszeknek” aposztrofálja (a nemzetiszocialista propagandában, így Szálasi műveiben is számtalanszor előfordul az ellenség tetvekhez, bogarakhoz, 6 patkányokhoz, betegségekhez való hasonlítása): “Amerikai és kanadai magyar intézményeinkben már évek óta termeszek rágják az egység gerendáit.” A kommunisták segítik ezen “emberi termeszek” tevékenységét, akik “néha tudatosan, leggyakrabban azonban előre megfontolt szándék nélkül, mindössze emberi gyengeségeiknek engedve szolgálják a rothadást”. Wass Albert itt is éberségre és kíméletlen harcra szólít fel. 2 6
Románia politikáját is ellenséges hangon bírálja. A soviniszta megnyilvánulások, köztük a dákoromán elmélet kritikája teljesen jogosult lenne, ha fogalmazása mentes lenne a nagyképűségtől és az öncsodáltatástól. 1965.febr.27.-én a floridai egyetemen, ahol 1957-től a nyelvi labor munkáját vezette és francia, ill. német nyelvet tanított 3 , nevezetes “párbaja” volt kétezer fős hallgatóság előtt a román dr. Morar antropológus professzorral, aki Wass Albert könyvét dákoromán szellemben kritizálta. Ezért hívta ki az író nyilvános vitára kollégáját, melyen a sajtó is részt vett. Wass Albert pökhendi hangvételű cikkben számol be a Hídfő vezércikkében az eseményről: “Murar úr egyetlen fegyvere a hírhedt Jorga-féle hamisított történelem volt, amit egy-kettőre kivertem a kezéből az egész dákoromán elmélettel együtt.” Arra buzdítja a magyar egyetemi tanárokat, más egyetemeken is rendezzenek hasonló vitaesteket, hiszen ezzel a magyar ügynek szereznek nyilvánosságot: “Ezzel három legyet ütünk egy csapásra. Először is elvesszük a kedvét a szájaskodástól, akiknek nem szakmájuk sem földrajz, sem történelem s mégis úton-útfélen belekontárkodnak abba, amihez semmit sem értenek. Másodszor ráijesztünk a hivatalos történelemhamisítókra és fejükbe verjük, hogy a Masaryk-féle ideák elteltek s ma már nem lehet felelőtlenül hazudozni, kavarni, szennyezni a közvélemény vizét a zavarosban való 6 halászás sportjának érdekében. Végül pedig harmadszor: ezeknél a nyilvános vitáknál jobb propagandát a magyar ügy szolgálatában elképzelni sem lehet. Szívem szerint szólok tehát, ha azt mondom, adjon nekünk az Úristen sok acsarkodó, kontárkodó, magyart nyíltan gyalázó Morart, hadd porolhassuk ki a pundráikat a külföldi közvélemény nyilvánossága előtt minél jobban és minél gyakrabban!” 4 Egy másik eset kapcsán is hasonló tematikájú publikációt közölt a Magyar Turán-Sumir Szemlében. Ez az emigrációs hungarista kiadvány Szálasi azon Zajti Ferenctől átvett elméletén alapszik, miszerint a sumer, a párthus és a magyar egy és ugyanaz a nép, ill. hogy Jézus nem zsidó, hanem párthus herceg. A Magyar Turán-Sumir Szemle főmunkatársai az egykori nyilas párt meghatározó alakjai, Málnási Ödön (hungarista “történész”), Hajas István (a Szálasi-család 6 egykori barátja, nyilas versek írója), Vágó Pál és Palló Imre (országgyűlési képviselők), akik számos Zajti-cikket is megjelentetnek. A lap Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható példányaiban Wass Albert csak két írásművel képviselteti magát. Az 1963 áprilisában megjelenő “Ki a magyar?” c. költeménnyel 5 és az 1972-ben megjelenő “Magyar szemmel” c. cikkével, amelyben a hamburgi egyetem “magyar szakos” tanárát, a bánáti szerb származású Torfot bírálja, aki magyar nyelvet, történelmet és irodalmat tanít a tanszékén. Wass Albert elmondása szerint Torf azt a nézetet képviseli, hogy sem magyar nyelv, sem magyar irodalom, sem magyar történelem nem létezik és “a magyar nyelv nem egyéb, mint a német, latin, török és szláv nyelvek zagyva keveréke”. “A mai magyar nyelv Közép-Európa legérdekesebb képződménye, mely a különböző nyelvek egymásra hatása folytán keletkezett, mint egy dunavölgyi eszperantó.” A magyarok, mikor Európába betörtek, “vad barbárok” voltak és “minden tisztességes munkától irtózva abból éltek, hogy elrabolták mások fáradságos gyümölcsét”. A magyar kultúrát “németek és szlávok teremtették” és “csak a XIX. század nacionalizmusának hatása alatt” kezdték el magyarnak nevezni. Wass Albert felbőszült hangon, éles kirohanást intéz ellene: “Egyetemek adminisztrátoraitól pedig jogosan elvárhatjuk azt, hogy kigyomlálják azokat a felügyeletük alatt álló tanszékekre besurrant hamis prófétákat, akik tévtanokat hirdetnek.” Torfról azt állítja, “minden olyan diákot vagy fiatal segédtanárt, aki vele vitába száll, bosszújával sújtja. Dr. Szabó Attila kolozsvári egyetemi tanár fia”, aki “ma segédtanár Hamburgban, kétségbe vonta állításait”, ezért “egyenesen a bolondok házába záratta azzal a váddal, hogy “haragjában életére tört”. A fiatal tanár sok nehézség árán szabadult csak ki a pszichiátriai intézetből. Wass Albert arra is felhívja a figyelmet, más nemzetiségűeket is érdekel a magyar kultúra, így pl. “a hamburgi egyetem magyar szakát németek, finnek, svédek, sőt Ázsiából érkező fiatalok is látogatják”. És itt megint a propaganda fontosságára hívja fel a figyelmet: “Amit tehát ott tanítanak, annak nemzetközi jelentősége van és jövendőformáló ereje. Szükséges tehát, hogy mi magyarok különös figyelmet szenteljünk mindannak, ami azokon a tanfolyamokon történik. Ha itt Amerikában bukkannánk egy ilyen “magyar-szakos” tanárra, azonnal tiltakoznánk illetékes hatóságoknál, választott képviselőinkhez, szenátorainkhoz mennénk, sőt attól sem riadnánk vissza, hogy tüntetésekkel keltsük fel a közvélemény figyelmét arra, hogy valaki a tudomány tógája mögé bújva politikai kalózkodást végez, ahelyett, hogy az igazságot tanítaná.” Arra kéri a hamburgi magyarokat, ők emeljenek panaszt Torf ellen. Ezeket a tiltakozó akciókat, melyek mögött csupán egy 6 lármás, hőzöngő kisebbség, a nyilas emigráció áll, azért látja elengedhetetlennek, mert “a jövendőnk elrendezésébe biztos lesz szava Amerikának és Németországnak. Ha egy eljövendő későbbi időpontba szerepüket újra nem a megfelelő módon töltik be, ez nagyrészben újra csak a mi hibánk lesz. A felelősség elől nem bújhat ki az emigrációs magyarság.” 6 Az erdélyi helyzetről vezércikkben számol be 1978 májusában a “Helyzetjelentés az erdélyi frontról” címmel Hídfőben. A magyar kisebbség olyan nehéz helyzetbe került, hogy “az erdélyi magyar nemzetrész létéről vagy nem-létéről, Erdély ősi kultúrájának megmaradásáról van szó”. A románok ugyanis “az erdélyi magyarság teljes kiirtását és megsemmisítését” tervezik és hajtják végre, “napról-napra, lépésről-lépésre.” Felszólítja az emigrációt “erdélyi magyar testvéreink román rendőrség kínzókamráiból való kiszabadítására. ... Erdélyi testvéreink helyett, mi, szabad földön élő magyarok kell hadba szálljunk a szellem fegyvereivel”, fel kell hívni a világ figyelmét, hogy vessenek véget “ennek a kegyetlen vérengzésnek”. Ez azért is szükséges, mert az erdélyi magyarság érdekében több világlap is közölt cikkeket és amerikai képviselők, szenátorok is beszédeikben kiálltak mellettük. Erdélyről szóló könyveket is szép számmal adtak ki, melyekből a világ közvéleménye felfigyelhetett az ottani problémákra. Mindezek ellenére azonban “sajnos csatát vesztettünk”, amikor 1977-ben Románia az USA-kormánytól megkapta a kiváltságos kereskedelmi kedvezményeket. Ezért “újabb vádiratot készülnek beadni a civilizált országok kormányaihoz”, hogy szakítsanak meg minden barátságos kapcsolatot Romániával, amíg “a magyarságnak nem ad szabadságjogokat” és meg nem szünteti a visszaéléseket, 6 ami Romániának azért is kötelessége lenne, mert aláírta a Helsinki Egyezményt. Wass Albert nem adja fel a harcot, akkor is küzd, “ha bizonyos ismeretlen célokat szolgáló és magukat erdélyieknek nevező New York-i körök emiatt újra csak a revizionizmus és irredentizmus vádjával” illetik. Ő tudja, mivel “az igazság oldalán állunk, Isten velünk van” ezért “aggodalomra, félelemre semmi okunk”. 7 Wass Albert az Egyesült Államokban abban a meggyőződésben kezdett új életet, háborús szerepét itt már senki sem fogja felemlegetni. Ezért érte váratlanul, amikor 1977-ben újra előkerült az ügy. A floridai egyetem egyik rovartani professzora egy romániai konferencián vett részt, ahol a román belügyi szervek átadták neki Wass Albert népbírósági ítéletét. Az írónak ezért tisztáznia kellett magát az USA Igazságügyi Minisztériuma előtt, s ezt 1979.aug.22.-én íródott Rövid 6 életrajzában meg is tette. 8 Az amerikai belügyi szervek elfogadták az író bizonyítható tényekkel nem dokumentálható állításait és anélkül, hogy alaposan megvizsgálták volna Wass Albert emigrációs kapcsolatait, hamarosan be is szüntették a nyomozást. Az amerikaiak figyelmét, annak ellenére, hogy az ottani “sajtó egy része szenzációt csinált az ügyből” és Wass “bíróság elé állítását szorgalmazta”, még az is elkerülte, hogy a nyilas Hídfő nyíltan támogatásáról biztosította munkatársát, aki így nyilatkozott a lapnak: “Úgy hírlik, hogy a hajszát egy Bécsben élő magyar újságíró indította el”, aki a budapesti televíziónak adott terjedelmes interjújában “megrágalmazta a nemzeti emigráció vezetését. A szálak Bukarest-Budapest-Washington vonalon mozognak.” Összefogtak azok, “akiknek kellemetlen a magyar emigráció Erdélyért folytatott mozgalma”. Még a magyar kormány is “ilyen piszkos játékhoz segédkezet nyújtott, ... Kádár 6 ágensei útján támadta hátba az Erdélyért küzdő politikusokat. Ez olyan dolog, amire nincs mentség, csak ítélet van.” 9 Az Egyesült Államok azonban nem kívánta a nemzetiszocialista emigráció hálózatát felgöngyölíteni, s egy idő után teljesen feledésbe merült a téma, senki sem kérdezett rá az író múltjára. Wass Albert a magyar emigráció összefogására is több kísérletet tett. 1967-ben először a Kanadai Magyarság vezércikkében indítványozta az amerikai magyar képviselet megteremtését, melyet a Hídfő hasábjain is nyilvánosságra hoztak. Az ötletet az egyik Los Angelesben élő magyar emigráns példája adta, aki összegyűjtötte a városban lévő magyarok nevét, címét és telefonszámát. A mindössze fél dollárért kapható Telekönyv népszerű lett egész Kaliforniában és nemsokára Albertának és British Columbiának is lett hasonló emigrációs adatbázisa, Floridában pedig éppen akkor dolgoztak rajta. Wass Albert szerint elengedhetetlen lenne “államról-államra, provinciáról-provinciára” elkészíteni az amerikai és a kanadai magyar Telekönyvet, amely azon túl, hogy elősegítené a régi ismerősökkel való kapcsolatfelvételt, távlati politikai terveket is szolgálhatna. Ugyanis megnyílna a lehetőség az amerikai magyarság törvényes képviseletének megszervezésére. Az egyik államban (az állam nevét “magyar érdekből” elhallgatja) már amerikai példa szerint történt is erre egy kísérlet. A Telekönyv által nyilvántartott magyarok körében egy nyomtatott levelet küldtek szét, melyben az állt, hogy választásokat tartanak megyénként egy megadott időpontban és aki nem tud eljönni, nyolc napon belül levélben is szavazhat. A szavazati jog minden magyar származású állambeli lakost megilletett és végül a 7 42 ezer fős kolóniából 6000-nél többen adták le voksukat. Minden megye delegált egy magyar képviselőt, akik összegyűltek, megválasztottak egy korporációt és hivatalosan is bejelentették az általuk létrehozott állambeli Magyar Szövetséget. Wass Albert az egész Egyesült Államokra kiterjesztené ezt a rendszert: “Ez az egyetlen módja annak, hogy félmillió magyar származású amerikai állampolgár valóban súlyt jelentsen ebben az országban.” 0 Ez a felhívás a Hídfő 500. 7 számában látott napvilágot, melyben Wass Albert “Az épülő híd üzen a Hídfőnek” is olvasható. A jubileumi kiadvány vezércikkét az egykori nyilas parlamenti képviselő, Vágó Pál írta. Fiala Ferenc “De addig foggal és körömmel” c. írásában a hungarista emigráció “összetartását” és a lap alapítóját, Süli Józsefet, ill. akkori főszerkesztőjét, a nappal raktárosként dolgozó Marschalkó Lajost méltatja. 1 Wass Albert cikkei nemcsak önmagukban, hanem kontextusukban is rávilágítanak az író politikai meggyőződésére. A 80-as évek második felében, a Szovjetunió válságára reagálva elérkezettnek látta az időt, hogy a nyilas emigráció előkészítse a hatalomátvételt, ha sor kerül hazánkban a rendszerváltásra. Szálasi konfederációs tervét veszi elő: a hungarista munkaállam, Hungarista Magyar Birodalom, a Kárpát-Duna Nagy Haza felépítését a Kárpát-medencében. Szálasi ezt az elképzelését magyar történelmi hagyományokból (Rákóczi állama, a Konfederáció, Kossuth a Duna-menti népeknek adott alkotmánytervezete, Jászi Oszkár koncepciója, a Tanácsköztársaság példája: Burgenlandnak és Ruténföldnek adott autonómia és Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártja) és egy észak-amerikai kommunista államépítő tervezetből “ollózta össze hungarista államelméletté”. Az emigrációs nyilasok reális politikai lehetőségeiket figyelmen kívül hagyva sohasem mondtak le munkaállamuk megvalósításáról, sajtókiadványaik állandó témája a majdani birodalomépítő tevékenység szólamának propagálása. A Hídfő hasábjain Wass Albert szorgalmazza legerőteljesebben a konfederációs állam létrehozását és mivel más közép-európai országok emigrációjának is vannak hasonló elképzelései, a hozzájuk való csatlakozást tartja a legcélravezetőbb útnak: “A Közép-Európai emigrációk politikai képviseletei már évek óta szövögetik a szálakat, hogy adott időben, egyszerre, valamennyien visszaszerezzék önállóságukat és megalkossák a Közép-Európai Nemzetek Federációját, a Balti-tengertől le a Fekete-tengerig.” A többi ország emigrációja sokkal szervezettebb, “csak a magyar emigrációnak nincs, a Nemzeti Bizottmány szétesése után elismert, hivatalos képviselete.” Megállapítja: “A kérdés tehát ez: bekapcsolódunk-e ebbe a közép-európai mozgalomba vagy várunk továbbra is a sült galambra.” Ugyanis “a Szovjetunió, mint olyan, húsz éven belül alkotó elemeire bomlik, akár egy túlérett görögdinnye” és “a magyar nemzet politikai irányvonala nyílegyenesen halad a lassú megsemmisülés felé”. Korábban felvázolt, az állandó amerikai magyar képviseletre irányuló elképzelései alapján dolgozza ki konfederáció-elméletét: “Minden magyar egyházközösség, egyesület a földkerekén meg kellene válasszon gyorsan egy bizalmi embert, ezek együtt megválaszthatnának egy-egy országos képviselőt, akik aztán egybegyűlve a novemberi Magyar Találkozón megválaszthatnának egy új Magyar Nemzeti Bizottmányt az összmagyarság képviseletére.” Annak ellenére, hogy sok egyéni kezdeményezésünk van, nem vagyunk hajlandók egymással összefogni, míg a “románok, csehek hatalmas összegeket költenek jól megszervezett propagandára, történelem- és földrajzhamisításra”. A közép-európai nemzetek federációs mozgalmába bekapcsolódva elképzelése szerint azt kell elérnünk, hogy “Erdély mint önálló tagállam szerepeljen ebben a tervezett államszövetségben” és “a felvidéki magyarság teljes önkormányzatot” kapjon “a szövetséges Szlovákián belül”. Erre azért lát jó lehetőségeket, mert a mozgalom angol nyelvű folyóirata, a Central European Forum akkoriban indult el “magyar kezdeményezésre, egyelőre még magyar vezetés alatt”, melynek ő is munkatársa. Felszólítja emigrációs társait a sajtókiadvány támogatására. Itt elsősorban az anyagi alapok megszilárdítására gondol, elsősorban 7 lapelőfizetések útján. Úgy látja, “minden az elkövetkezendő tíz év folyamán dől el”, ezért mindig szem előtt kell tartani a célt, a “Közép-Európai Államok Szövetségét, hogy az minden közép-európai nemzet és nemzetiség számára egyformán elfogadható legyen.” 2 A konfederációban azonban csak az általa “honképes és talajgyökeres népszemélyiségnek” tartott elemeket vonná be, a többiekkel kegyetlenül leszámolna. Antiszemita írásain kívül erre utal “Vankujok és bölcs oláhok” c. cikke, melyben két ellentétes csoportra osztja a románokat: a regátiakra és az erdélyiekre. A legfőbb ellenségnek a regátiakat jelöli meg, akik Nagy-Románia híveiként “egyebet sem tesznek, csak osztogatják a parancsokat, lopják az országot, fölözik le a tetejét mindennek, amit mi itt becsületes munkával megszereztünk”. Ezért csak őket űzné ki Erdély földjéről, míg a mellettünk álló erdélyi románokat, az oláhokat vagy rumunyokat ugyanolyan jogok illetnék meg, mint a magyarokat (egy öreg erdélyi román, Marszinyin példáját hozza fel, akit a románok agyonlőttek, mert megvédelmezte a magyar papot, amikor a román csendőrök elfogták): “Őszinte szívvel remélem, hogy amikor az igazságtevés napja beköszönt, legyen az tíz év múlva vagy száz év múlva, megtisztítja szép Erdélyországot a vankujoktól, s kiűzi azt, ki nem odavaló. De csakis azt. Békességszerető, igazságos magyarok s békességszerető, igazságos Marszinyin-unokák újjáépítik Erdélyt azzá, ami volt: a magyar haza közös védőbástyájává.” Miként a Kicsi Anna sírkeresztje c. novellában, itt is a magyar-román összefogás szükségességéről szól, de a két nép szövetségét itt is egy közös ellenségkép kovácsolná össze: a regáti 7 románság. A Nagy-Magyarország visszaállításának víziójával fejeződik be írása: “S mert Isten nem csak büntet, de igazságot is oszt, kétségtelen, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a Közép-Európa egyensúlyához annyira szükséges megoldás: a Kárpát-medence egységének visszaállítása.” 3 Az erdélyi népek sorsközösségének gondolatát fogalmazza meg “Vendéglő - A “szabad Erdélyhez”” c. novellisztikus publicisztikájában is. Wass itt egy West Wirginiában, Wheeling város kertvárosában lévő vendéglőről ír, ahol az erdélyi magyarok és románok találkoznak és “békességben ülnek egy asztalnál”. Saját elképzelését a tulajdonos szájába adja: “Önkormányzat a Székelyföldnek, önkormányzat a Maros-völgynek, Szamos-völgynek, Kőrös-völgynek. Bánátnak, szászok városainak: ez a jövendő Erdélyországban ! Hogy aztán együtt, úgy, ahogy vannak, ide tartoznak-e vagy oda, Egyesült Európába, Duna-völgyi Szövetségbe, mittudoménmibe, 7 ez már másodrangú kérdés.” 4 7
A 80-as évek második felében Ceaucescu falurombolási politikáját is ürügyül használja fel, hogy a konfederáció gondolatát propagálja. Amikor értesül a lebontandó falvak listájáról, elsősorban Korond pusztulásáért érez fájdalmat: “Leültem az írógéphez és megírtam életem egyik legnehezebb cikkét: Korond fölött van egy homály. Nincs mért letagadjam: könnyek peregtek az arcomon, míg írtam.” 5 Ebben is felhívja a magyar közösségek figyelmét a határozott 7 propagandára szükségességére: “Angol nyelven, francia nyelven, spanyol nyelven kell beleüvöltenünk a világba, hangosan, hogy meghallja mindenki: pusztul a magyar Erdély földjén!” 6 A magyar kisebbség kulturális identitása ellen hozott új román oktatási törvény diktatórikus aspektusára is rávilágít: “Ugyanakkor azonban új törvényt is hoztak, amit észre se vett még a világ, s ha észre is veszi, nem tehet ellene semmit. Minden magyar gyermeket, ki elvégezte a 7 nyolcadik elemi osztályt, Oláhországba visznek továbbtanulni, hogy megszabadítsák őket a “szülői elnyomástól” és megismerhessék az országot. A magyar kultúrát tehát nem kell erőszakkal elpusztítsák, világ láttára. Elpusztul az magától is, egy emberöltő alatt.” 7 Ez a rendszerkritika önmagában véve teljesen helyénvaló, de az a megoldási mód, amit javasol, ahogyan javasolja és ahol javasolja, szintén diktatúrához vezetne, ahol mindössze “egyetlen politikusra van 7 szükség, a vezetőpolitikusra, a többi csak szakember” 8 : “Oda kell álljunk minden erőnkkel azok mögé a jószándékú lengyel, osztrák és más nemzetiségbeliek mögé, akik a Szovjetunió fölbomlása idejére -ami sokak szerint tíz éven belül bekövetkezik- már készítgetik annak a Közép-Európai Államszövetségnek a tervezetét, melyen belül Erdély önállóságát biztosítanunk kell. Ezt a célt kívánja szolgálni a Central European Forum elnevezésű folyóiratunk. ... Ez az utolsó 7 lehetőség és az utolsó alkalom.” 9 Wass Albert cikke az újság kontextusában ez alkalommal is egyértelműsíti, árnyalja mondanivalóját: mellette ugyanis a “nemzetiszocialista mozgalom egyik úttörőjéről és a párt sajtóügyeinek vezetőjéről”, a Hungarista Magyar Hírszolgálat kulcsfigurájáról, Fiala Ferencről olvashatunk fellengzős méltatást halála alkalmából (egyébként a kiadvány mellékletében két Fiala-publicisztika /A magyar társadalom gáncsnélküli lovagjai, Halálra ítéltek/ is található): “Egyike volt a magyar nemzetiszocialista mozgalom legelső önzetlen harcosainak, akik a kezdeti szervezkedéstől kezdve részt vettek a párt minden munkájában. ... Az élete fő művének tartott s tervezett könyv, a közvetlen, személyes emlékek alapján írott nagy, több száz oldalas történelmi munka, Szálasi Ferenc életrajza és a magyar nemzetiszocialista mozgalom története sajnos befejezetlen maradt. ... Az, amit a Hídfő, majd az Új Hídfő szerkesztőjeként tett, írt, alkotott, ma már sajtótörténelem, a magyar emigrációs újságírás kitörölhetetlen, letagadhatatlan, szerves része. Saarbrückeni otthona igazi emigrációs központtá vált: nála futottak össze a szálak, hozzá érkeztek a hírek a magyar közösségekből a világ minden tájáról. ... Akármit mondunk, Fiala Ferenc emlékét nem lehet nem megőrizni. Legyen áldott az emléke!” Az írás szerzője az Dunai Ákos, akit Fiala jelölt ki utódjául és aki “az ő nyomdokaiban 8 8 járva folytatja az Új Hídfő szerkesztését”. 0 Dunai, aki 1956-ban született és 1974-ben emigrált, azonban nem sokáig állt a lap élén, egy év múlva, 1989-ben autóbalesetben életét vesztette. Wass Albert az ő halálára is nekrológot írt. 1 Wass Albert epikus művei közül az Elvész a nyom c. regényében a legegyértelműbb a hungarista ideológia hatása. János Andor bírálata az emigrációban keletkezett regény kapcsán szemléletes képet ad Wass Albert antiszemitizmusáról. János Andor /1893 Makó - 1968 Monte Carlo/ emigrációban élő újságíró volt. 1919-tól Ausztriában, majd 1935-től Franciaországban, az Egyesült Államokban és Argentínában élt, végül 1954-ben Monte Carloban telepedett le. Buenos 8 Airesben vállalkozóként tevékenykedett, mulatótulajdonos volt. Írásait számos emigrációs folyóirat, az Amerikai Magyar Népszava, a Bécsi Magyar Újság, Az Ember, a Hatikva, a Jövő, a Panoráma, az Üzen a Világ és a Világ megjelentette és a Szabadság c. lap külső munkatársa is volt. Éjféli kaland Monte Carloban c. humoreszkeket és karcolatokat tartalmazó kötete 1951-ben Haifában látott napvilágot. 2 Wass Albert Elvész a nyom c. regényét elemezve rámutat arra, hogy az erdélyi író “zsidó figurái mind gyapjas hajúak, kajla fülűek, hajlott hátúak, behúzott nyakúak, izzadságszagúak, ijedtek, húsos, érzéki ajkakkal, akik csak üzletről és pénzről beszélgetnek.” János Andor a regény egyik főszereplőjéről, a zsidó származású, keresztény vallású Gottfriedről Wass Albert által írt jellemezést is idézi: “Ez a közülünk-valóság és nem-közülünk-valóság volt minden egyéb törvény alapja. ... Gottfried kétféle vallásban nőtt fel. Hivatalosan katolikusnak keresztelték, de a másik, belső világában Júdea sötét titkát bízták rá. Az iskolai vallásórán azt tanították, hogy Isten szerető édesatya, aki egyformán jutalmaz és büntet, odahaza pedig egy félelmetes Jehováról tudott, aki egyedül a zsidóknak az istene, s aki szemet-szemért alapon Júdea népének ajándékozta a földet, minden embereivel és minden kincseivel. ... Mi cionista zsidók számon tartjuk egymást és azokat is, akik nem tartoznak közénk, de azért zsidók. Így azokat, akik idegen hitet vettek fel, hogy azáltal könnyebben boldoguljanak a gojok között.” Ezekből a sorokból világossá válik, Wass Albert a zsidóságról csak nemzetiszocialista propagandaanyagból tájékozódott. Gondolatmenetének legfőbb forrásai a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, Hitler, Szálasi és más szélsőjobboldali szerzők művei, ill. a hungarista sajtókiadványok (a kifejezetten antiszemita profillal rendelkező Harc, Összetartás, Magyarság). A zsidó és a keresztény vallás kontinuitásáról és a Biblia keletkezésének-összeállításának problematikájáról teljesen elfeledkezik. Fölösleges itt most részletezni az egymásra rétegszerűen halmozódó csúsztatásait, amelyek amúgy is teljesen nyilvánvalóak. A zsidóság II. világháború utáni történetét is közhelyekkel írja le. János Andor erre is számos részletet hoz fel Wass Albert regényéből: “A kiszabadult zsidók hetek alatt milliomosok lettek a németországi feketepiacokon. A láthatatlan hálózat újra pompásan működött. Zsidótól zsidóig nyúltak a szálak óceánokon és világrészeken át és folyt az áru, tiltott és nem tiltott utakon, szárazföldön és levegőn át.” Mert “kezetekbe adom mind e népeket - mondta Jehova. Gottfried mikor az elpusztult Európából Amerikába indult, úgy érezte, hogy egy süllyedő hajóról végre szilárd földre léphet, ahol jövendőt építhet Júdea népének törvénye szerint.” János Andor kritikája végén arra is felhívja a figyelmet, 8 hogy Wass Albert más szerzőtől plagizálta regényét: “Még csak azt szeretném megkérdezni illő tisztelettel a nyilasok kedvenc házi szerzőjétől, hogy véletlenül nem olvasta-e egy angol író hasonló tárgyú és hasonló felépítésű, de nem hasonló szellemű regényét valamelyik kölcsönkönyvtárban? Mert nincs új a nap alatt...” 3 János Andor recenziója tökéletesen rátapint a regény mondanivalójára. Wass Albert művét végig a nyilas propagandaszólamok uralják, a hungarista ideológia szinte minden lényeges eleme fellelhető benne. A regény hat szereplő életét mutatja be, akik Közép-Kelet-Európa népeinek sorsát kívánják szimbolizálni. Herceg Drágffy Gergely magyar arisztokrata, Vrana Basil cseh boltos, Lubovszki Kazimir lengyel festő, Ion Bursanu román politikus és de. Herbert Habicht német professzor “egységfrontot alkot” Gottfried Pohrisch zsidó bankárral szemben az ún. “árja” népek és a kereszténység felsőbbrendűségét hirdetve. Wass Albert természetesen itt is a fasizmus mellett és a kommunizmus ellen foglal állást. A német és a szovjet megszállás összehasonlítását ugyanazokkal a közhelyekkel írja le, mint a Kicsi Anna Sírkeresztjében. A németeket kifejezetten pozitívan értékeli: “November végén német katonaságot szállásoltak be Tülkösre. A 8 tisztek a kastélyban kaptak szállást. Komoly, rendes emberek voltak.” 4 A szovjet csapatok érkezését a nyilas propagandaújságírás sztereotípiáival festi le: nagy hangsúlyt fektet az általuk elkövetett atrocitásokra, hosszasan ecseteli a nők megerőszakolását és a lakosság elhurcolását. A kommunizmust a nemzetiszocialista és a hungarista ideológia alapján ítéli el, de racionális magyarázattal itt sem támasztja alá érvelését: “A világégés vihara felkavarta az emberiség 8 szemétjét és ez a szemét uralkodik ma itt nálunk. ... És aki jószándékkal bár, de odaadja magát és belekeveredik a szemét közé, az nem hogy segítene valamit, de ellenkezőleg: ront. Mert az ocsú vetőmaggá úgysem változik át soha s a közéje keveredő jó mag csak késlelteti a szemét elrohadását. Aki az ördög mellé elszegődik, az csak az ördögnek tesz szolgálatot, másnak senkinek.” 5 Az a korban elterjedt, minden valóságtartalmat nélkülöző, alaptalan szélsőjobboldali 8 rágalom is elhangzik egy szovjet tiszt szájából, hogy “a zsidók és a kommunisták keresztény fejekkel fognak labdázni a város főutcáin”: “Antiszemita beszédek! Zsidók elhurcolása! Mi? Mit csináltak a szüleimmel az urak? Mi? A bőrük alól szedem elő őket, ha egy hajuk szála is meggörbült! Úri brigantik fejével kövezem ki a Váci utcát!” 6 Az “zsidó bosszúállást” Wass Albert a holokauszttagadással és a csehszlovákiai németek kitelepítésével is összemossa. A holokauszt tényét megnemtörténtnek tekinti, s a szerinte illegitim felelősségre vonásokat a “zsidó világuralmi törekvéseknek” tulajdonítja. A német kitelepítést, mely a történelem szomorú fejezete volt és számos ártatlan ember egzisztenciáját érintette, a nemzetiszocialista propagandának megfelelően túlértékeli, genocídiumként interpretálja (valójában egyetlenegy halálos áldozata nem volt!) és megpróbálja “kijátszani” a holokauszt ellen: “Mindenki mindenütt a “náci gyilkosokat” 8 szidta, a “német brigantikat”, akiknek évekkel ezelőtt elkövetett rémtetteit naponta adagolták be a köztudatba a propaganda minden eszközével. ... És senkinek sem jutott eszébe csodálkozni azon, hogy öt esztendeig semmit sem hallottak ezekről a rémtettekről, hogy egyikük sem látott belőle egy árnyékra valót sem.” 7 “Mikor a propaganda már eléggé megvadította az embereket: egy éjszaka összeterelték a prágai németeket mind. Egyetlen éjszaka, valamennyit, az egész városból. Úgy húzták ki őket az ágyból. Nem vihettek el magukkal semmit, még váltóruhát sem. Állítólag így csinálták a nácik is a zsidókkal. Ezt a rengeteg megrettent embert kaszárnyaudvarokra gyűjtötték össze és néhány napi éheztetés után végighajtották őket gyalog a városon. Az utcákon már várt rájuk a felbőszített tömeg. Ordibáló emberek rohantak rá a megfélemlített németekre botokkal, késekkel. ... A cseh nép szemétje, Prága söpredéke tombolt azon a napon a 8 8 város utcáin. ... Prága örök szégyene volt ez a nap.” (Wass Albert itt még terjedelmesen részletezi a csőcselék brutalitását.) 8 A háború utáni feketekerekedelemért is a zsidóságot ítéli el: “... halál torkából megszabadult zsidók, hetek alatt milliomosok lettek a németországi feketepiacon. ... A népek előkotorták vánkosaik alól a kincseket és hordták a zsidótáborokba, egy kis zsírért, szappanért, cigarettáért, cukorért, értéktelen német papírpénzért.” 9 A regény egyik központi 9 pozitív hőse Jonel Bursanu, román nemzetiszocialista politikus, aki aktív szerepet vállal a zsidóság deportálásában. Egy általa elhurcolt zsidó bosszúállásáról így ír: “Dimitrut elvitték Oroszországba. Az Éliás fia, a zsidóé, akit annak idején lefogattál a csendőrökkel, hazajött és el akarta venni Dimitrutól a malmot. Dimitru nem hagyta magát és erre az Éliás fia elvitette őt Oroszországba, éppen úgy, ahogy te annak idején elvitetted az apját.” 0 Szenvedélyes kirohanásában 9 mocskolódó, alantas “gyűlöletbeszédre” ragadtatja magát: “Nem haragszom rá. Gyűlölöm. ... Gyűlölöm, mert van. S mert ő és a hozzá hasonlók megölték Európát.” 1 A haragszom-gyűlölöm párhuzamba állításával Szálasi aszemitizmus-elmélete köszön vissza. Szálasi ugyanis nem elégszik meg a zsidóellenességgel, az antiszemitizmussal, hanem a legszélsőségesebb zsidógyűlölet, a zsidóság totális megsemmisítése, az aszemitizmus (a német Endlösung megfelelője a 9 hungarista terminológiában) álláspontjára helyezkedik. A zsidóságot idegen testnek tekinti a nemzetállamok testében és a teljesen asszimilálódott zsidók kulturális identitását is kétségbe vonja: “A mi hazánk nem terület, nem ország és nem város. A mi hazánk egy gondolat. Mert a mi népünk nem osztrák Ausztriában, és nem lengyel Lengyelországban és nem angol Angliában, hanem mindenütt csak zsidó.” 2 Az antiszemita sematizmusnak megfelelően jellemzi a regény 9 zsidó főszereplőjét, Pohrisch Gottfriedet, aki egy átlagos bécsi zsidó családban nő fel, de ennek ellenére az író mégis a Rotschildok rokonának teszi meg. 3 A zsidóságot -a valóságnak ellentmondva- monolit társadalmi rétegnek fogja fel, mely az egész világot irányítja. Szinte szóról-szóra a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét “mondja fel”, csak éppen elfelejti a legfontosabbat, hogy ezt az antiszemita propagandairatot a cári titkosrendőrség hamisította, hogy ürügyül használja 9 9 fel pogromok végrehajtására: “Tudnia kell, hogy bármilyen üzleti vállalkozásba kezd, mi láthatatlanul és észrevehetetlenül, de ott állunk a háta mögött. Mi és velünk együtt a világ zsidósága.” 4 “Uralkodni árak és piacok fölött, emberek, sorsok, egész vidékek fölött, jólétet és szegénységet tart a kezében s kedve szerint osztogathatta ezt vagy amazt.” 5 Gottfriedet egy végletesen negatív figurának állítja be, semmiféle pozitív tulajdonsággal sem ruházza fel. A rosszat 9 egyértelműen megfelelteti a zsidónak, “koncepciójában” minden zsidó rossz és azért rossz, mert zsidó, következésképpen jó nem is lehet. Külsőleg is csúnyának, kövérnek, visszataszítónak ábrázolja, még lakását is ízléstelennek írja le: “Olyan volt, mint egy rossz színpadi díszlet. Proccoló zsidók laknak csak ilyen ízléstelen rokokóutánzatú palotácskákban.” 6 “A lépcsőnek aranyozott fakorlátja volt. “Fogadjunk, hogy a legkomiszabb fenyőfa” gondolta Kazimir és 9 óvatosan a lépcsőhöz ment. Körmét belevájta az aranyozásba. Valóban fenyőfa volt. Gúnyos fintort vágott: “Kívül ékes, belül férges” idézett egy régi mondást, amit valamikor Svetkától, öreg inasuktól hallott “hogy ezek a zsidók nem tudnak kiművelődni...” ” 7 Gottfried egész életében csak a bosszúra és a pénzre tud gondolni, hűtlen feleségét tönkreteszi és halálba kergeti, felesége családját ellehetetleníti, nem zsidó alkalmazottaitól lelkiismeretfurdalás nélkül megválik: 9 “Bécsbe érve elrendelte a Pohrisch-érdekeltségben dolgozó valamennyi nemzsidó tisztviselő azonnali elbocsátását. Attól a naptól kezdve csak fizikai munkásként tűrt meg maga körül keresztényt.” Nem érdekli a többiek sorsa, csak saját önző érdekeit nézi. Gazdasági manővereivel egy egész sziget lakosságát kisemmizi: “Éhen halnak. Sok millió ember halt már éhen ezen a földön s a föld mégis forog tovább.” 8 A nemzetiszocializmus legjellegzetesebb képviselője a regényben a már említett Ionel Bursanu, aki a román átállást követően kommunistává “érik”, de a szalámitaktika áldozatává válik. Fasiszta működését így jellemzi: “Dicsérte a nemzetiszocialista Németországot, mintaképül állította oda a román politikusok elé Hitlert, szidta a zsidókat és az angolokat. Cikkei és beszédei, melyekben a zsidók ellen kirohant, deportálásukat és vagyonuk elkobzását sürgette. ... De Jonel úgy érezte, hogy mindez nem elég. Románia át kell vegye 99 a nemzetiszocializmust, teljes egészében, hogy ezzel nyerje meg Németországot a maga számára. Így lett Jon Bursanu nemzetiszocialista.” (Ez magyarellenes intézkedésekhez is vezetett, amit Wass Albert is leír, csak ezt a politikus megtévesztettségének tudja be. Különben álláspontja egy germán fennhatóság alatt álló Európa-szövetségről a nemzetiszocializmus szempontjából elfogadható volt, Szálasi a Vasgárda tevékenységét örömmel üdvözölte és szolidaritásáról 1 biztosította.) Amikor már egyértelmű volt a háborús vereség, időben átállt az oroszokhoz: “az oroszokat vörös zászlókkal és ünneplésekkel fogadták” és “Sztálin képével díszített oszlopot” állíttatott, hogy “hirdesse a felszabadulást.” 00 A megszálló hatalom miniszteri bársonyszékkel jutalmazta, de csak fél évig lehetett a hatalom csúcsán, utána bujkálni kényszerült a hegyekben. A sors fintora, hogy az egykori, deportálásokért felelős háborús bűnös a baloldali kitérő után Szálasi Közép-Európára vonatkozó tervét veszi elő és a Duna-menti konfederáció élharcosává válik: “Európa népei össze kellene fogjanak végre. S hogy ezt éppen itt kellene elkezdeni a dunai népeknél, ahol a legnagyobb a veszély és a nyomorúság. Ha románok, magyarok, bolgárok, csehek, szerbek, horvátok, szlovákok (a zsidó, mint “idegen test” szándékosan kimarad - N.L.) mind összefognának és nem azzal törődnének ezentúl, hogy ki román és ki magyar, hanem csak azzal, hogy valamennyien békében (Szálasi a “Pax Hungarica” terminológiáját használja - N.L.) és egyetértésben élhessenek: nagyot lehetne teremteni ezen a szerencsétlen foltján a földnek.” Ezt a feladatot isteni küldetésnek, keresztes háborúnak tekinti: “A nyugati világ leszámolásra készül a szovjet diktatúrával. Amerika maga köré gyűjti Kelet-Európa leigázott népeinek az emigrációit, hogy az ő védnöksége alatt kialakuljon ezekből az emigrációkból az új Európa, mely 1 majd ennek a mostaninak a helyébe lép, amikor a leszámolás kelet és nyugat között megtörtént.” Az emigráció legfőbb hibája azonban az, hogy nem egységes, “marják egymást, áskálódnak egymás ellen”, ezért lenne elengedhetetlen minél előbb “összebékíteni ezeket a szerencsétlen egymásra vadított népeket.” 01 Herbert Habicht német tudós is a federatív megoldás mellett száll síkra: “Talán a mi feladatunk az, hogy együtt keressünk meg valamit, egy utat talán, amit 1 eddig még nem talált meg senki, egy új utat, amelyen a cseh, a magyar, a román, a német együtt mehet majd egy békésebb jövendő felé.” A zsidót ő is szándékosan kihagyja a felsorolásból. 02 Wass Albert hiteles életrajzának rekonstruálásához lényeges adalék, hogy az író regénybeli alteregója, herceg Drágffy Gergely, a németekkel szimpatizáló nacionalista-soviniszta magyar arisztokrata, akit egy amerikai katona hazugsága (lábsérülést szenvedett és a herceg kastélyában 1 ápolták) ment meg a háború utáni felelősségrevonástól: “Neki volt köszönhető, hogy az igásállatok egy része megmaradt és ugyancsak a tenyészállatokból is elég sok. Ő hajtotta keresztül, hogy az új magyar hatóságok elismerjék Drágffy herceg érdemét az állatállomány megmentését illetően, úgy tüntetve föl a dolgot, hogy a herceg ellenállást fejtett ki a németekkel szemben, amikor a maga és a község állatait elrejtette előlük az erdőben.” 03 A Hídfő és az Új Hídfő hasábjain Wass Albertnek számos költeménye is napvilágot látott, melyekben a hungarista tematika és Szálasi eszméjének hatása közvetlenül tetten érhető. Az 1947-ben, a Bajorerdőben keletkezett Nagypénteki sirató a nyilas vezér egyik jelmondatára (“Nagypéntek nélkül nincs feltámadás”) épül: “Sokszázéves Nagypénteknek / soha nem lesz vége?” “Átokverte, szerencsétlen, / nagypéntekes nemzet vagyunk.” “A mi Nagypéntekünk / évszázadok sora óta / évszázadok sora óta / ezért nem tud Húsvét lenni.”
Annak ellenére is nyilvánvaló a hungarizmus szellemi hatása a versben, hogy van benne egy részlet, mely demokratikus középpárti, centrumpolitikát szorgalmazza: “Nagypéntektől Nagypéntekig / térdelünk a kereszt alatt / húsvéti csodára lesve. /
Egyszer a jobbszélső alatt, / másszor a balszélső alatt, / éppen csak hogy a középső, / 1 az igazi, üres marad.” 04
Az Ébredj, magyar! (1995.aug., megjelent: Magyarok Vasárnapja, 1995.okt.1.) a nyilasinduló kezdősorait idézi, ezzel is nyíltan felvállalva a hungarizmus szellemi örökségét: “Becsület, tisztesség, emberszeretet / példaképe volt egy céda / Európa közepén! /
Mivé lett most? / Koldussá vált felszabadult honában, / züllött idegen eszmék napszámosa! / Megtagadva dicső őseit, / idegen rongyokba öltözve, / árulja magát minden utcasarkon, / dollárért, frankért, márkáért, / amit idegen gazdái odalöknek neki! / Hát magyar földön már nem maradt magyar: / ki ráncba szedné ezt az ősi portán tobzódó / sok-száz idegent? / Ébredj magyar! / Termőfölded másoknak terem! / Gonosz irányba sodor / ez a megveszekedett új történelem.” A költemény második változata, mely irodalmi szempontból, mint műalkotás teljesen értékelhetetlen és a magyar irodalom egyik mélypontja, a dilettáns nyilas rímfaragók színvonalát képviseli: “Országodon kufárok osztozkodnak, / rabtartóid leszármazottjai, /
s kik raboltak, öltek, véredet ették / ma mástól rabolt palotákban élnek. / Szétterelnének száz apró pártba, / hogy szavazatod feldarabolódjon, / s egy kisebbség, felzárkózva keményen, / uralkodhasson a többség felett. // Gyermekeid lelkéből már kiöltek / tisztességet, Istent és Hazát / volt kínzólegények demokráciára / tanítják ma az unokát. / Szabadságról rikácsol a lopó, / a fosztogató igazságról fecseg, / 1 s aki kifosztott, ma igazságról kesereg.” 05
Az író költői életművét az összehasonlító irodalomtudomány módszereivel vizsgálva, két mű esetében is feltűnik Szálasi udvari poétájának, Alföldi Gézának az
33 77
10 www.es.hu - Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel II. In: Élet és Irodalom 2005.07.01. 11 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. 7.o. 12 ua. 16-18.o. 13 Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár - Nemzeti Színház 1944 14 Magyarság 1944.nov.19. 6.o. 15 Összetartás 1944.nov.30. 6.o. 16 Wass Albert: Tavaszi szél és más színművek 6.o. Pomáz, 2004, Kráter Kiadó 17 ua. 36-37.o. 18 ua. 47.o. 19 ua. 56.o. 20 ua. 51.o. 21 ua. 54.o. 22 ua. 59.o. 23 ua. 69.o. 24 ua. 47.o. 25 ua. 65.o. 26 ua. 65.o. 27 Márai Sándor: Napló 1943-44 261.o. Bp., 2004, Helikon Kiadó 28 Wass Albert: Tavaszi szél 79.o. 29 ua. 80.o. 30 ua. 83.o. 31 BM Szigorúan titkos feljegyzás Bp., 1958.szept.2. - Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára V 150.394 - A színházak 1956-os szerepére vonatkozó dokumentumanyag 1956-58 32 Ajtay Andor gyanúsított kihallgatásáról jegyzőkönyv 1957.máj.20. - Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára V 150.394 33 Magyar Színházművészeti Lexikon 17.o. Bp., 1994, Akadémiai Kiadó 34 Németh Amadé: A magyar operett története 126.o. Bp, 2002, Anno Kiadó 35 Kővári Orsolya: A Vígszínház szerelmese - Ajtay Andor (1903-1975), In: Premier, 2006. okt-nov. 83.o. - A cikk Ajtay nemzetiszocialista irányultságát, nyilas kapcsolatait és antiszemitizmusát természetesen elhallgatja. (A Premier politikai irányultságát jelzi, hogy szerzői közt helyet kap a minimális írói tehetséggel sem rendelkező egykori fideszes kulturális miniszter, Rockenbauer Zoltán.) 36 Raffay-Takaró-Vekov: A gróf emigrált... 22.o. 37 Az Országgyűlés Képviselőházának Naplója 369. XX. - az országgyűlés képviselőházának 374. ülése (1944.nov.6.) és 375. ülése (1944.nov.7.) - Országgyűlési Levéltár 38 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. 22.o. 39 Szabó Ádám - Wass sz. Siemers Éva: Erdélytől Bajorországig - beszélgetés Hamburgban (Magyar Múzeum, 1991, I. évf. 1-4., 292-294.o.) In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. 141-142.o. és 148.o. 40 Hídverők, 1953. 21. szám, Nyírő József emlékszám, 3-4.o. 41 Nyírő József: A sibói bölény. - Wass Albert előszava. 5-7.o. Bp., Kairosz, 2003 42 Magyar Színházművészeti Lexikon 372.o. Bp., 1994, Akadémiai Kiadó 43 Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár - N.Sz. P. 217 44 Magyarság, 1944.okt.21. 6.o. és Magyarság 1944.okt.28. 6.o. 45 Összetartás, 1944.dec.20. (Frontszínházak) 46 Magyar Színházművészeti Lexikon 372.o. 47 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. 142-145.o. 48 http:// web.cetlink.net/szittya/valogatott_cikkek.htm Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása In: Szittyakürt 2003.szept.-okt. 49 http:// web.cetlink.net/szittya/calogatott_cikkek.htm Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista In: Szittyakürt, 2003.júl.-aug. A cikkben Dobszay összefoglalja az ebben a tárgyban fellelhető írásokat: Kollár Erzsébet olvasói levele a Népszabadság 2003.ápr.1.-i számában; Szobota Zoltán: Wass Albert, a halálraítélt jobboldali írósztár c. cikke a Hetek c. közéleti hetilap 2003.ápr.25.-i számában; Szemenyei-Kiss Tamás olvasói levele a Hetek 2003.máj.9.-i számában 50 Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása In: Szittyakürt 2003.szept.-okt. 51 Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista In: Szittyakürt, 2003.júl.-aug. 52 http://hetilap.hetek.hu 53 Wass Albert: Az épülő híd üzen a Hídfőnek - In: Hídfő 1967.júl.3.o. 54 Wass Albert: Magyar szemmel - In: Hídfő 1968.jún.25. 55 Thomas Mann: József és testvérei I-II. 76-77.o., Bp., 1968, Magyar Helikon 56 Wass Albert írja In: Hídfő 1970.júl.15.o. - Wass Albert cikke mellett Hubay Kálmánné haláláról található írás, mely részletezi az internálótáborban eltöltött éveit és Szálasi özvegyével, Lutz Gizellával való kapcsolatát. 57 Wass Albert: Kicsi Anna sírkeresztje In: Új Hídfő, 1989.május 1-3.o. 58 Harc, 1944.aug.19. 2.o. 59 Wass Albert: Antiszemitizmus: A huszadik század ámítása (Ford.: Dr. Dobos Rezső, megjelent: Hungary’s Today, 1993.szept.10.) In: Wass Albert: Magyar pólus 320-321.o. Pomáz, 2004, Kráter Kiadó 60 Wass Albert cikke a “Kanadai magyarság”-ban In: Hídfő, 1967.dec. 6.o. 61 Wass Albert: Ha Isten velünk, ki ellenünk In: Hídfő, 1968.nov.10. 1-2.o. (Az írás a Hídfő tanúsága szerint az egyik kanadai lapban jelent meg először és óriási visszhangot váltott ki. Még Magyarországról is érkeztek hozzászólások.) - Wass Albert vezércikke mellett az első oldalon Szálasi Ferenc negatív beállítása ellen tiltakozó írást olvashatunk. (Hazugságok alkonya). 62 Wass Albert írja (Kanadai Magyar Élet) In: Hídfő, 1970.okt.10. 7.o. 63 www.es.hu - Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel In: Élet és Irodalom, 49.évf.05. 64 Wass Albert: Magyar szemmel In: Hídfő, 1965.ápr.10. 1.o. 65 Wass Albert: Ki a magyar? In: Magyar Turán-Sumir Szemle, Kiadja a Turán-Szumír Történelmi Társaság Belgiumi Csoportja, 1963.ápr. 31.o. 66 Wass Albert: Magyar szemmel In: Magyar Turán-Sumir Szemle, 1972.okt.1. 85-86.o. 67 Wass Albert: Helyzetjelentés az erdélyi frontról In: Hídfő, 1978.május 1-2.o. - Az írás mellett Marschalkó Lajos tevékenységét méltató publicisztika (Tíz éve) olvasható 68 www.es.hu - Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel In: Élet és Irodalom, 49.évf.05. 69 Hídfő, 1979.nov. 11.o. 70 Wass Albert indítványa a valóságos magyar képviselet megteremtésére In: Hídfő, 1967.júl. 2.o. 71 Hídfő, 1967.júl. 1-4.o. 72 Wass Albert: A mi jövendőnk: ahogy én látom In: Új Hídfő, 1988.júl. 7-8.o. 73 Wass Albert: Vankujok és bölcs oláhok In: Új Hídfő, 1989.júl. 1-2.o. 74 Wass Albert: Vendéglő - A “szabad Erdélyhez” In: Új Hídfő, 1989.aug. 3-4.o. 75 Wass Albert: Korond és a faluirtás titka In: Új Hídfő, 1998.októberi számának melléklete 1-2.o. 76 Wass Albert: Korond fölött van egy homály In: Új Hídfő 1988.szeptemberi számának melléklete 2.o. 77 Wass Albert: Korond és a faluirtás titka In: Új Hídfő, 1988.októberi számának melléklete 1-2. 78 Szálasi Ferenc: Cél és követelések In: Szálasi Ferenc: Hungarizmus 1. A Cél 85.o., Bp., 2004, Gede Testvérek Bt. 79 Wass Albert: Korond és a faluirtás titka In: Új Hídfő, 1988.októberi számának melléklete 1-2. 80 Meghalt Fiala Ferenc In: Új Hídfő, 1988.októberi számának melléklete 1.o. 81 Wass Albert: Búcsúlevél Dunai Ákoshoz In: Új Hídfő, 1989.nov. 1.o. 82 Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona 443.o. Bp., 2000, Argumentum Kiadó, Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ 83 Jónás Andor: Kimazsolázom Wass Albertet... Szemérmetlen lázítás, fröcsögő gyűlölet az Elvész a nyom c. kötetben In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. 90.o. 84 Wass Albert: Elvész a nyom. 41.o. Pomáz, 2003, Kráter Kiadó 85 ua. 66.o. 86 ua. 51.o. 87 ua. 100.o. 88 ua. 102-103.o. 89 ua. 265.o. 90 ua. 295.o. 91 ua. 191.o. 92 ua. 256.o. 93 ua. 17.o. 94 ua. 210.o. 95 ua. 226.o. 96 ua. 134-135.o. 97 ua. 135.o. 98 ua. 219.o. 99 ua. 278.o. 100 ua. 288-289.o. 101 ua. 300.o. 102 ua. 363.o. 103 ua. 55.o. 104 Wass Albert: Nagypénteki sirató In: Új Hídfő, 1984.márc. 13.o. és 1988.május 2.o. 105 Wass Albert: Ébredj, magyar In: Wass Albert minden verse 247-248.o. Pomáz, 2003, Kráter Kiadó 106 Alföldi Géza: Csak a gyökér kitartson! - kötet Cegléd, 1943, Garab nyomda 107 Wass Albert: A gyökér megmarad In: Wass Albert minden verse 252-253.o. 108 Wass Albert: Százéves dal az ismeretlen bujdosóról In: Wass Albert minden verse 113-120.o. 109 Alföldi Géza: Mindent a hazáért (Nótás Varga István) 24.o. Cegléd, 1943, Helikon Könyvkiadó Vállalat 110 Alföldi Géza: Mindent a hazáért (Nótás Varga István) Cegléd, 1943, Helikon Könyvkiadó Vállalat 111 Beszélgetés Kondorossy Lászlóval a munkásság zenei műveltségéről In: Összetartás, 1944.máj.2. 4.o. 112 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. 64.o. (kottaképpel együtt) 113 Két levél Szeleczky Zitához In: Wass Albert: Magyar pólus 359-360.o. Pomáz, 2004, Kráter Kiadó 114 www.es.hu - Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel II. In: Élet és Irodalom, 2005.07.01. 115 Hering József: Püski Sándor, In: Magyar mérce, 2006.szept. 29.o. 116 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára M-17376/1 117 www.krater.hu 118 Zas Lóránt: Kétféle mércével In: Új Hídfő, 1993.szept. 6-9.o. 119 Zas Lóránt: A Plata folyó In: Új Hídfő, 1988.nov. 13.o. 120 Polgár Lajos 1917-2006 In: Szittyakürt, 2006.júl.-aug. 2.o. 121 Zas Lóránt: Nagykövetünk (A miniszterelnök dicsérete) - Polgár Lajosnak In: Új Hídfő, 1990.dec. 8.o. 122 www.krater.hu 123 Új Hídfő, 1990.nov. 1.o. 124 Zas: Ha én kiáltok (Palesztinai arab éneke) In: Új Hídfő, 1994.ápr. 7.o. 125 Zas Lóránt: Erdély (Wass Albertnek) In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. 111-112.o. 126 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. 116.o.
27
A "kettős honfoglalás" hipotézise, és ami körülötte van.
A címben jelzett hipotézis előzményei és gyökerei igen messzire nyúlnak vissza. Akiket közelebbről érdekelt ez a témakör, azok László Gyula – elhunyt régészprofesszor, az ELTE BTK egykori tanszékvezetője - nevéhez kötik általában, aki először 1964 nyarán, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat nyíregyházi vándorgyűlésén adta elő nézeteit a tudományos nyilvánosság előtt. Végül, 1978-ban, kismonográfiában ismételte meg nézeteit, részben reflektálva az addigi kritikákra (A „kettős honfoglalás”. Magvető Kiadó, Bp.). A hipotézis gyökerei azonban jóval korábbi időre nyúlnak vissza. A magyar honfoglalás időpontja, lefolyása és jellege központi kérdést képezett a magyar történettudományban már akkor, amikor az ország a Millennium megünneplésére és a vele kapcsolatos tisztázatlan kérdések megválaszolására készülődött, kissé megkésve. Megkésve, mivel a kiegyezésig az ilyen és hasonló magyar történelmi kérdésekkel a 19. század derekán nehezen lehetett volna nyomtatásban foglalkozni. 1900-ban már, amikor lezajlottak a kissé megkésett ünnepségek, a magyar történettudomány egyik legkiemelkedőbb személyisége, Pauler Gyula akadémikus, a következőket írta: a magyar honfoglalás „nem a 9. század végére, hanem jóval korábbra, a 6. század közepére (561-562) helyezendő, ez magyar eleink első, Kárpát-medencei megjelenésének éve… míg Kárpát-medencei megtelepedése 590-re teendő.” (A magyar nemzet története. Bp. 153. old., 62.j.). Ez az avar kor kezdete.
34 / 77
Van azonban a kérdésfelvetésnek még korábbi előzménye is, amikor Vámbéry Ármin, a 19. századi jeles magyar orientalista-etnográfus a honfoglaló magyarságot nem finnugor nyelvű népnek tételezte fel (A magyarság keletkezése és gyarapodása, Bp. 1895. 74., 102., 135. old.), ami még akkor is figyelmet keltett, amikor valamivel később megingott ennek hangoztatásában. Vele egyidőben, Nagy Géza, a maga korában egyik vezető régész-történész a Marczali Henrik által szerkesztett Magyar Nemzet Története című szintézisben (CCCLII. old.) azt írta le, hogy „Árpád magyarokat is talált e hazában… ha előbb nem is, a VII. század utolsó negyedében a magyar bevándorlás is megkezdődött. Mondáink a székelyekben keresik ennek az első rajnak az ivadékait…”. A fentiekkel csupán azt akartuk jelezni, hogy László Gyula részben az ő nyomdokaikon haladva, de már régészeti bizonyítékokat igyekezett találni arra nézve, hogy az Árpád fejedelem vezetése alatt bejött magyarok, nem az elsők voltak. Ezzel azonban egy másik, korábban senki által még ilyen céllal ki nem aknázott, sajátságos forráscsoport nehézségeivel találta magát szembe. László a 7. század legvégi avar temetőkre próbált támaszkodni. Ez kétségtelenül úttörő dolog volt, jóllehet még ennél is későbbi avar bevándorlási hullámra már történt utalás Kovrig Ilona részéről (Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. Archaeologia Hungarica 1962.), de azt az említett régész nem tartotta magyar emléknek. Viszont még előbb, honfoglaló magyar régészeti emlékcsoportként értelmezte a késői avar, úgynevezett griffes-indás díszítésű bronzveretekkel jellemzett nép hagyatékát Györffy György jeles történész 1958-ban (könyvalakban: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959). Ő az írásos források avatott elemzője volt, de egyáltalán nem volt tisztában a régészeti leletek történelmi értékelésének módjával és nem ismerte ennek az emlékcsoportnak az időrendi helyét sem. Az első tehát maguknak, az emlékcsoportoknak az időrendi helyzete, hiszen mindmáig vita folyik arról, hogy a legkésőbbi avar temetők mikortól meddig voltak használatban. Lényegesebb dolog számunkra most az, hogy mikor nyitották meg ezeket a temetőket? Egy bizonyos, amint már arra korábban utaltunk (Az avarság és Kelet a régészeti források fényében. Kézirat: Bp. 1976, megjelent Bp. 1982. Akadémiai Kiadó) és amit nemrégen Trugly Sándor is elfogadott (Magyar Őstörténeti Füzetek 5. Bp. 2006), hogy a 7. század utolsó harmadában, vagy méginkább annak vége felé megjelent avar néphullám a maga sajátos művészete-fémművessége és egyéb, sajátos temetkezései szokásai stb. alapján teljesen új etnikumot képviselt. Nos, erre a néphullámra gondolt és épített László Gyula akkor, amikor megkísérelt régészeti bázist találni hipotézise elfogadtatásához. Ebben – amint mondottuk - tényleg újszerű dolgot vitt végbe. Egy dolog azonban mindmáig tisztázatlan, a késői, legkésőbbi, avar temetők használatának vége, de ez nem csorbítja László Gyula érdemeit a hipotézis továbbvitelében, azonban megnehezíti a tisztázást. László véleménye írásban és szóban először 1942-ben került rögzítésre, egy igen rangos budapesti konferencián (ld. A magyarság őstörténete. Szerk. Ligeti Lajos, Bp.). Akkor azt gondolta, hogy a kaukázusi őshazából az avarok által magukkal szakított magyar néptörzs emlékeit találták meg a Tisza-Maros-Aranka folyók szegletében. László már aztán 1944-ben (A honfoglaló magyar nép élete. Bp.) úgy vélte, hogy a „kései-avarok” és a honfoglaló magyarok szállásterületei, nagy tömbökben, mintegy kiegészítették egymást. Másszóval, az avarság megérte a magyar honfoglalást. 1963-ban pedig azt írta le, hogy a „kései-avar” kultúra határai egybeesnek az Árpád-kori magyar nyelvhatárral (franciául jelent meg 1965-ben, Acta Archaeologica Hungarica XVII. 73-75.old.). Azonban, ha alaposabban megvizsgáljuk ezt – most már a Szentpéteri József által összeállított hatalmas avar lelőhely-katalógus (Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa I-II. Bp. 2002) adatainak és térképeinek fényében, akkor ezzel már nem tudunk egyetérteni. Ebben a vonatkozásban Fodor István is kritikát gyakorolt (ld. László, 1978. 110. old.). Később László (1970. Valóság, Bp. 48-64. old.) „hangos töprengésnek” nevezte gondolatait. Ebben a tanulmányban közölt nagyléptékű térképek azonban nem igazolhatták mondanivalóját. Hasonló dolgozatát, megintcsak erre a célra alkalmatlan nagyléptékű térképekkel, ugyanebben az évben közölte a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat folyóirata, az Archeológiai Értesítő (A „kettős honfoglalás”-ról. 161-191. old.). Érvelését – úgy vélte akkor -, hogy Lipták Pál antropológusnak 1969-ben rögzített adatai is alátámasztani látszanak, aki szerint „több fázisban történt magyar honfoglalás” látszik elfogadhatónak. Kiérleltebb hipotézisét – véleményét az 1978-ban kiadott könyvének címlapja is tükrözi, mivel azon három évszám szerepel: 568, 670 és 860. (670 ott a második hullám – amely a Káma vidékéről jött és az talán magyar - éve). A következőkben nézzük meg azt, hogy álláspontja védelmében milyen más, nem régészeti érveket igyekezett felsorakoztatni. Ezzel egyúttal támadási felületet adott azoknak, akik – vele szemben – az írásos források avatott szakemberei, habár megjegyezte azt, hogy az elfogadott honfoglalás-kép mellett és nem az ellen vetett fel hipotetikus lehetőséget. Már 1970-ben azt fektette le, hogy a 670-es évben a Káma felől megjelentek kétségtelenül ugor-magyarok voltak és hozzájuk csatlakoztak itt 896-ban Árpád magyarjai. Szerinte legkésőbb ebben az időpontban a magyar nyelven beszélők túlsúlyba kerültek, mert különben ezek nem magyarosodhattak volna el teljesen és olyan hamar. Megjegyezte azt is, hogy az 1970-ben megjelent tanulmányát vitaindítónak tartotta. Később (i.m. 1978. 110. old.) aztán László Gyula is elismerte, hogy nem tudjuk azt, hogy a griffes-indás művészetet hordozó nép honnan veszi eredetét. László megpróbált nyelvi tételeket is bekapcsolni hipotézise igazolásába. Véleménye szerint a korai szláv jövevényszavaink – főleg az egyházi körbe tartozók - átvételéhez jóval több időre, sőt korábbi időre volt szükség, mint a honfoglalás évszázada (1978. 124-125., 163. old.). Ez a tétele tényleg elgondolkoztató és a kérdés alapos nyelvészeti vizsgálatot igényel! A vitára kihívott Györffy, ugyancsak a Valóság hasábjain, 1970-ben azt írta le, hogy a fő problémát az jelenti, hogy nincsenek írásos forrásaink arra nézve, hogy Árpád magyarjai itt magyar népet találtak volna, valamint az anyagi kultúra emlékei alapján nem lehet népet és nyelvet meghatározni (7. szám, 1-16. old.). Az írásos forrásaik köre 1890 táján, Vámbéry jóvoltából, isztanbuli vásárlása révén, egy újabbal gyarapodott. Ez a ma már közismert, Mahmud Terdzsümán nevével fémjelzett kézirat, a Tarihi Ungurus, amelyet jóval később fordíthatott csak le a prágai magyar Blaskovics József turkológus, illetve később pontosabban Hazai György akadémikus. Ez a forrás még alapos elemzésre vár a magyar őstörténet tekintetében is. László már megemlítette ennek fontosságát. 1981-ben László Gyula még egyszer visszatért hipotézise egyes elemeire egyik tanulmánykötetében (Őseinkről. Tankönyvkiadó. Bp.), ahol leközölték a História c. lapban, 1979-ben arról megjelent kritikát is. Ennek lényege, hogy a magyar honfoglalás előtt a Kárpátmedencébe bekerült bolgár-törökök között nem lehet kimutatni finnugor nyelven beszélőket, de ha voltak is közöttük ilyenek, nem ők határozták meg az etnikai-nyelvi arculatot: Györffy György.). Ehhez László nem fűzött észrevételt. Kifejtette viszont, hogy a székelyeket magyar népnek tartja, semmi sem utal arra, hogy valaha is török nyelvűek lettek volna (i.m. 172. old.). Egyébként magunk is úgy véljük, hogy a magyar őstörténet megoldásában a székely nép történetének, közelebbről eredetének a feltárása, alapvető jelentőségű. Írásos forrásadataink egyhangúlag arról szólnak, hogy már elődeik itt voltak a magyar honfoglaláskor és utána pedig elővédként harcoltak némely magyar ”kalandozások” során.
Az 1979-ben leírt, fentebb említett kritikából következően, az 1990-es évek derekán László Gyula már nem kapott lehetőséget arra, hogy a nagyszabású budapesti millecentenáris tudományos ülésszakok valamelyikén fejthesse ki részletesebben gondolatait, vagy védhesse meg azokat, de mások előadásaira sem reagálhatott hozzászólásként! Legújabban a budapesti Király Péter történész (a Bolgár Tudományos Akadémia külső tagja), monográfiával (A honalapítás vitás eseményei. Nyíregyháza 2006. rövid angol kivonattal) lépett színre – miután már több tanulmányt közölt ebből a kérdéskörből - arra vonatkozólag, hogy lehettek-e már ungarus-magyarok korábban is a Kárpátmedencében, mint a 895. évre rögzített honfoglalás? A legrégebbi névadatot a svájci Sanct Gallen-i forrásban 731/736 táján jegyezték le. Király ennek alapján, tekintetbe véve a beilleszkedés évtizedeit is, 651-658 tájára gondolja helyezni a bejövetelük évét. Végkövetkeztetése: magyar eleink egyes csoportjai már 561-562 táján megjelenhettek, de betelepedésük 590 táján történhetett (i.m. 206-207. old., a következő oldalakon a vélemények teljes szemléje és irodalma is szerepel). Erre a könyvre a tudományos közvélemény még nem reagált. Egyedül az volna célravezető, ha a László Gyula által régészeti oldalról is megtámogatott hipotézis, valós, személyeskedéstől mentes, tudományos vita tárgyát képezné. Ehhez azonban megállapítást kellene, hogy nyerjen a honfoglaló magyarok lélekszáma, melyet történészeink-régészeink – eddig szinte teljesen komolytalanul – hol 20 000, hol meg 500 000 (!) főre tettek. Ezen kívül, szintén nagyon fontos volna a legkésőbb használatba vett és folyamatosan használt avar temetők időrendi helyének megállapítása, szemben az eddigi 803 (esetleg 815) körüli záróévszámmal. Ezt a dátumot a régészek azzal indokolták eddig, hogy a frankokkal, és délebben a bolgárokkal folytatott csatározások nyomán az avarok kihaltak. Már vannak azonban olyan feltárt temetők Magyarország déli részein és talán a Dunakanyarban is, valamint a szerbiai Vajdaságban – igaz nem nagy számban – amelyekben a 9. század derekán és esetleg annak második felében is temetkeztek. Ez arra utalhat, hogy az avarok leszármazottai megérték a honfoglalást. Nyitott kérdés viszont, hogy az oda eltemetettek milyen nyelven beszéltek. Az avar-kori, igen csekély számú, rovásírásos feliratok olvasata ugyanis szintén vitás még, az avar-kori személynevek, és a talán szintén az avar korból még megmaradt helynevek is nagyon kevés számúak, magyarázatuk sem jutott még teljesen nyugvópontra.
Erdélyi István
Morva Tamás
Az euróról
Budapest 2006. augusztus
A TámPontban és a Dialektikában megjelent cikkek szerkesztett szövege.
Letölthető változat(doc file)
Tartalom:
Az euró születése és a keleti nyitás
A Központi Bankok Európai Rendszere
A maastrichti kritériumok
A váltóárfolyam
Mi szól az euró bevezetése mellett és mi ellene?
Az euró és a gazdasági biztonság
Táblázatok:
A maastrichti kritériumok és a fizetési mérleg hiánya
Az egy főre jutó GDP euróban és PPS-ben
A GDP reálnövekedési üteme 1996-2005
Hazánkban a forintról az euróra való áttérés napjaink egyik forró politikai témájává vált. A viták éles voltát magyarázza, hogy a folyamatban levő államháztartási egyensúlyt javító, a lakosság életszínvonalát súlyosan érintő intézkedések egyik indoka az euró mielőbbi bevezetése. Üdvözlendő, hogy a kormány szakemberek és a széles nyilvánosság bevonásával készíti elő a döntést, és egyre többen és egyre többféle megvilágításban foglalkoznak a témával. Az összképhez azonban még hiányoznak lényeges elemek. Figyelembe kell venni, hogy milyen valóságos célok vezetik az Európai Unió meghatározó szerepet vivő nyugati politikusait a keleti tagállamokkal szembeni magatartásukban, és milyen változásokon megy keresztül ez a politika. Szembesíteni kell a valuta védelmében létrehívott konvergencia kritériumokat az alkalmazásuk óta eltelt idő tapasztalataival. Számba kell venni, hogy a keleteurópai országok gazdasági helyzete és ebből fakadó objektív érdekei mennyiben egyeztethetők össze az Unió követelményeivel. Az írás Magyarországgal foglalkozik, de a szélesebb háttér bemutatásával. Végső soron arra a kérdésre keressük a választ: milyen feltételekkel és mikor áll az ország és a társadalom túlnyomó többségének érdekében az euró bevezetése, a forint felváltása euróval.
Az euró születése és a keleti nyitás
Az euró létrehozását a maastrichti szerződésben határozták el 1992-ben. A maastrichti szerződés mérföldkő volt az európai integrációs folyamatban. Ekkor vette fel az Európai Közösség az Európai Unió nevet, ami az integrációs folyamat közeli betetőzését kívánta jelezni. A név az európai állam megteremtését előlegezte meg. A 2004-ben megalkotott alkotmány-tervezet, amit a francia és a holland népszavazáson tavaly elutasítottak, a folyamatot visszavonhatatlanul, alkotmányos szinten kívánta szentesíteni. Döntő lépést terveztek tenni a közös külpolitika megvalósításában, saját katonai erő kifejlesztésében; az Unió valutájának kívánták nyilvánítani az eurót („single currency”). Az alkotmány-tervezet előkészítésébe formálisan, de nem jogerősen bevonták a felvételüket kérő keleteurópai országokat, hogy jelenlétükkel is szentesítsék az új irányzatot.
A kétpólusú világban, amelyben az európai integráció elindult, az Európai Gazdasági Közösség törekvései elsősorban gazdaságpolitikai jellegűek voltak, ezért az európai békét és jólétet helyezték előtérbe. A kilencvenes évek megváltozott viszonyai közepette egyfelől fel akarták gyorsítani a már jelentős eredményeket felmutató gazdasági integrációt, másfelől az új világrend kihívásaira nagyhatalmi politikai válaszokat kerestek. A kettősség már a kilencvenes évek elején megmutatkozott többek között abban, hogy egyfelől elhatározták a közös valuta, az euró bevezetését, és másfelől megnyitották a kapukat a keleteurópai országokkal folyó felvételi tárgyalások előtt. A kétféle irány egyidejű megvalósítására való törekvés ellenmondásai sokáig rejtve maradtak, de ahogy napirendre tűzték a keleteurópai országokban az euró bevezetését, egyre inkább felszínre kerültek. Az Unió belső problémáinak az éleződéséhez hozzájárultak a világpolitikában és a világgazdaságban felgyülemlő feszültségek is.
Közép és Kelet-Európában a közös valuta bevezetésének a feltételei sokkal kedvezőtlenebbek, mint voltak Nyugat-Európában. Az euró létrehozását nyugaton négy évtizedes integrációs folyamat előzte meg; a közös pénz e folyamatra kívánta feltenni a koronát. Ezzel szemben az Unió az újonnan felvett tagoktól gyors csatlakozást követel. Egy másik jelentős különbség, hogy a valutaközösség jelenlegi tagjainak nagy többsége gazdaságilag fejlett ország. A nyolc keleteurópai tagállam egy főre jutó GDP-je azonban 2004-ben csak mintegy 50 százaléka volt a régebbi tizenöt tagállaménak. Összehasonlításul: ugyanekkor a három déleurópai ország (Görögország, Portugália, Spanyolország) megfelelő mutatója mintegy 84 százalék volt.
Az Unió a viszonylag kedvezőbb feltételek ellenére sem mondhatja el, hogy a közös pénz bevezetése sikertörténet. A közös valutára való áttérés nemcsak tovább mélyítette a közösségen belüli kapcsolatokat, de ki is élezett régi ellentéteket, illetve újabbakat hívott életre. A tizenöt tagállamból három gazdaságilag fejlett ország, Anglia, Dánia és Svédország a mai napig nem csatlakozott a közös pénzhez, megtartotta saját valutáját. Anglia a csatlakozástól többek között egykori világbirodalmi helyzetének egyik utolsó maradványát, a londoni pénzpiac nemzetközi szerepét féltette, és ahogyan a másik két országban is, a lakosság többsége elsietettnek tartotta az integráció ütemének ilyen felgyorsítását. Az európai integrációt nemzetállamok gazdasági közösségeként, és nem egy államként tartják időszerűnek.
A maastrichti szerződés arról tanúskodik, hogy amikor a közös valuta bevezetését elhatározták, tisztában voltak azzal, hogy a kevésbé fejlett országok gazdasági felzárkózását a közös valuta megnehezíti. Ezért ebben a szerződésben egyidejűleg az alacsonyabb fejlettségi szintű országok felzárkóztatásának támogatására kohéziós alapot létesítettek. Az Unió átlagos fejlettségi szintjének 90 százalékában vonták meg a határt, azok az országok pályázhattak ebből az alapból pénzügyi támogatásra, amelyek egy főre jutó GDP-ben mért fejlettségi szintje nem érte el ezt a küszöböt. Kezdetben négy ország, Görögország, Portugália, Spanyolország és Írország tartozott ebbe a körbe. Írország fejlettségi szintje jelenleg már jóval meghaladja az Uniós átlagot. Noha a keleti bővítéssel a jogosult országok száma, súlya és rászorultsága sokszorta nagyobb lett, mint a kilencvenes évek elején volt, az alap forrásai nem növekedtek. A kohéziós alap jellege is időközben megváltozott, az elmaradott régiók és nem országok támogatását szolgálja.
A maastrichti szerződéssel egyidejűleg nyitotta meg az utat a közösség a keleteurópai országokkal való felvételi tárgyalások előtt. Kijelentették, hogy „nyitottak más európai nemzetek irányában, amelyek velük azonos eszméket és célokat vallanak”. Az Edinburgh-i csúcsértekezleten elfogadott hasonló tartalmú nyilatkozat (1992. december) feltárta, milyen célok, meggondolások vezették a döntést: „Amikor felajánljuk ezt a perspektívát, a Közösség bátorítani akarja a reformok híveit és meg akarja könnyíteni a kiigazítás rövid távú gazdasági és szociális következményeinek elviselését. Ez a távlat egyben ösztönözni fogja a beruházásokat és elbizonytalanítja a túlzó nacionalizmust”.
A tárgyalások előtt kinyilvánították, hogy az Unió csak mint együttes tárgyal mindenegyes keleurópai országgal külön-külön, és hogy az Unióba való felvétel feltétele, minden addigi szabály átvétele. Nem nehéz ezekben a körülményekben, az egyenjogúság és jóindulat nyilvános hangoztatása ellenére, az egyenlőtlenséget, az alárendelésre való törekvést, a keleteurópai országok gazdasági gyengeségének, ebből eredő kényszerhelyzetének kihasználását felfedezni.
Az euró, mint korunk minden valutája, nem rendelkezik saját belső értékkel, de betölti a pénz összes funkcióit, értékmérő, forgalmi és fizetési eszköz, a megtakarítások, a felhalmozás eszköze, és – a dollár világpénz szerepének fokozatos visszaszorulásának körülményei között, – nemzetközi fizetési eszköz és tartalék valuta is. Mint minden papírpénz azonban az infláció által erősen veszélyeztetett pénznem, ezért tartós fennmaradásához sajátos védő intézményekre van szükség.
A Központi Bankok Európai Rendszere
Az euró stabilitását két pillérre építették. Az első a nemzeti bankok függetlensége. Az elméleti alapot a monetarista gazdaságelmélet szolgáltatja, amely szerint a gazdasági válságok oka a hibás pénzpolitika; a fellendülések idején túl könnyen lehet hitelt szerezni, bő a pénzellátás, a válságok idején pedig nem elég bátor a banki hitelpolitika. Valójában a hitelpolitika több-kevesebb rugalmassággal és saját kezdeményezéssel, de végső soron a termelés és forgalom szükségleteihez igazodik. Fellendülés idején a bank bátran hitelezhet, mert jó eséllyel megkapja a kamatokat és visszatérülnek a hitelek. Válság idején a bajba jutottak pénzhiányt érzékelnek, holott nem hitelképesek.
A monetarista elmélet szerint a kormányok politikai elkötelezettségük miatt a költségvetésekben túlköltekeznek és kötelezik a nemzeti bankokat a költségvetés megfinanszírozására. Az állam elvonja a pénzforrásokat az üzleti szférától, és pazarló célokra költi el a pénzt. Ezért a nemzeti bankokat függetleníteni kell a parlamentektől és a kormányoktól. Ez a teória egyben a reformok ismétlődő követeléséhez is vezet. Az állam építse le kiadásait, ne tartson fenn költséges egészségügyi, oktatási, szociális rendszereket.
Ebben a szellemben a maastrichti szerződés létrehívta a tagállamok nemzeti bankjainak vezetőiből a „Központi Bankok Európai Rendszerét” az „Európai Központi Bankkal” a középpontban, aminek feltétele volt, hogy minden tagállam függetlenítse nemzeti bankját a kormányoktól. Az Európai Központi Bank független, nincs alárendelve sem az Európai Tanácsnak, az állam és kormányfők testületének, sem az Európai Parlamentnek. A keleteurópai országok is függetlenítették nemzeti bankjaikat a kormányoktól. A közös pénz bevezetéséhez vezető első lépés a nemzeti bankok függetlenítése volt.
A Magyar Nemzeti Bank beszámolási kötelezettséggel tartozik az Országgyűlésnek, de döntéseit önállóan hozza meg. A bank legfőbb döntéseit, a hitel és kamatpolitika irányítását, a pénzellátást a monetáris tanács végzi. A tanács elnöke az MNB elnöke, tagjait részben a bank elnökének, részben a miniszterelnöknek a javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A monetáris tanács tagjai megbízatásuk időtartama alatt munkaviszonyban állnak az MNB-vel. Az eurózónához, hivatalos nevén a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (GMU) való csatlakozással a központi bankok és az Európai Központi Bank közös döntései kötelezőkké válnak a Magyar Nemzeti Bankra.
A rendszer tehát zárt és centralizált, a pénzügyi szakemberek egy időszakosan kiválasztott csoportjának független, senki által nem korlátozott döntéseire bízza a pénzpolitikát. A rendszer alapvető hibája éppen ebből fakad. Elszakítja egymástól az állami költségvetések készítését és a hitel és kamatpolitikát, olyan helyzetet tesz lehetővé, mint amilyent az elmúlt 3-4 évben hazánkban tapasztalhattunk, hogy a kormány és a bank politikája szembe kerül egymással, ami gyengíti mindkettő hatásfokát. A Nemzeti Bank csak egyetlen feladatra köteles figyelni: a pénz lehető stabilitására. A maastrichti szerződés előírja, hogy a monetáris politika „elsődleges célja az árstabilitás fenntartása” legyen, és hogy a monetáris politika a többi gazdaságpolitikai célt csak az „árstabilitás sérelme nélkül” támogassa. A bank látóköre egyetlen nézőpontra szűkül, döntéseiben a gazdasági konjunktúra állapota, az életszínvonal, a munkanélküliség és a szociális helyzet csak mint külső körülmény jelenik meg, az általuk támasztott feladatok nem válnak elérendő céllá. Ezzel törődjenek a kormányok.
A maastrichti kritériumok
A pénz értékállandóságának másik biztosítéka a kritériumrendszer. Az alapszerződéshez csatolt jegyzőkönyv számszerűsítette a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (GMU) való csatlakozás kritériumait, majd az 1997-ben kötött Stabilitási és Növekedési Paktum szabályozta a kritériumok folyamatos alkalmazásának módját, és szankcionálhatóvá tette az azoktól való jelentős eltéréseket. A kritériumok felső korlátot írnak elő az inflációs és a kamat ráta alakulására, valamint az államháztartási hiány és az eladósodás GDP-hez viszonyított arányára. A gyakorlatban a fizetési mérleg hiányát is mindinkább bevonják a korlátozandó körbe. Az Unión kívül a Nemzetközi Valutaalap is figyelmezteti és súlyosabb esetben szankcionálja a fizetési mérleg nagy hiányát. A négy konvergencia kritérium:
az infláció legfeljebb 1,5 százalékkal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú ország átlagát; az államháztartás hiánya nem lehet több mint a GDP 3 százaléka; az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát; a hosszú távú hitelek kamatlába legfeljebb 2 százalékkal lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb kamatlábbal rendelkező ország átlaga.
Az euró hitelpénz, a bankok által nyújtott hitelekkel lép a forgalomba. Az első kritérium előírja, hogy a bankoknak a forgalomba kerülő pénztömeget úgy kell szabályozni, hogy az inflációs ráta ne legyen magasabb, mint a neki szabott plafon. A negyedik kritérium a hosszú lejáratú hitelek alacsonyan tartott kamatával a beruházásokat kívánja ösztönözni, és hatással van a pénz mennyiségi szabályozására is. A második és a harmadik kritérium az államháztartást akarja kordában tartani, amelynek hiánya pénzszükségletet támaszt és az infláció növekedéséhez vezet. Ha a négy kritériumhoz még hozzávesszük a fizetési mérleg hiányának ellenőrzését is, akkor e néhány mutató a hitel és a költségvetési politika mozgásterét egyértelműen behatárolja.
A rendszert alapvetően két szempontból bíráljuk:
1. A rendszer időtől függetlenül, egyszer s mindenkorra meghatározza a pénzügyi politika fő keretszámait. Az EU alkotmány tervezetének melléklete tartalmazza a konvergencia kritériumokat, azaz alkotmányos szintre emelné még a mértékeket is. A rendszer tehát nincs tekintettel a konjunktúra-változásokra. Gazdasági nehézségek idején azonban az előírások, mint ezt a tapasztalat igazolja, az enyhítést, a megoldást kereső gazdaságpolitika béklyójává válnak.
2. A rendszer egységesen vonatkozik a különböző gazdasági fejlettségi szinten álló tagállamokra. A gazdaságilag fejlett országok lényegesen könnyebben tudják pénzügyi politikájukat e keretek között tartani, mint a gazdaságilag kevésbé fejlett országok. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy még a gazdaságilag fejlett országok sem tudnak a kritériumoknak folyamatosan megfelelni.
Több tagállam (pl. Olaszország, Belgium) államadóssága a bevezetéskor és azóta is jóval meghaladja az előírt szintet. 2002 óta az Unió egyre több tagja érezte úgy, hogy a recesszió megelőzését illetve leküzdését gátolja az előírt költségvetési korlát. Először Írország, majd Portugália lépte túl az előírást, a gazdasági helyzet romlásával azonban Franciaország, majd Németország, utóbb Olaszország sem tudta az előirányzaton belül tartani az államháztartási hiányt. A francia kormány nyíltan kijelentette, hogy előnyben részesíti a gazdasági növekedés ösztönzését a költségvetési hiány mérséklésével szemben, és Jacques Chirac francia elnök 2003. július 14.-én a nyilvánosság előtt kiállt a Paktum szakmai felülvizsgálata mellett, amivel – mint a Le Monde írta – „magára vonta az Eurocsoport haragját”. A Stabilitási és Növekedési Paktumban előirányzott szankciókat felpuhították, nem alkalmazták, de a felülvizsgálatra mostanáig nem került sor.
A közép-kelet-európai országok kritérium és fizetési mérleg adatai a következő képet mutatják (lásd 1. sz. táblázatot):
35 / 77
1. sz. táblázat: A maastrichti kritériumok és a fizetési mérleg hiánya
Ország
Infláció
Állam
Állam
Hosszú
háztartási hiány
adósság
lejáratú
Fizetési mérleg hiánya
hitelek kamatlába
éves
a GDP
a GDP
%
%-ában
%-ában
%
2,5
3
60
5,3
.
Csehország
1,6
2,6
30,5
3,5
6,1
Észtország
4,1
1,6
13,2
Referencia érték
a GDP %-ában
4,8
4,0
Lengyelország
2,2
2,5
42,5
5,2
Lettország
6,9
0,2
11,9
3,9
8,2
Litvánia
2,7
0,5
18,7
3,7
6,9
Magyarország
3,5
6,1
58,4
6,6
9,0
Szlovákia
2,8
2,9
34,5
3,5
0,9
Szlovénia
2,5
1,8
29,1
3,8
0,4
2,0
Megjegyzés: a maastrichti kritériumok 2005. évi adatok, a fizetési mérleg adatok 2003. éviek. Forrás: Eurostat Yearbook 2005.
A táblázat adatai helyzetképet mutatnak. Figyelembe kell venni, hogy Csehszlovákia adósságállománya 1989-ben alacsony szinten állt, a lengyel adósságok egy részét elengedték, az újonnan alakult országok, Szlovénia, Szlovákia és a balti köztársaságok nulla adósságállománnyal kezdték önálló életüket. Kétségtelen tény azonban, hogy nemzetközi összehasonlításban az összkép Magyarországról kedvezőtlen.
2000-ben Magyarország megfelelő adatai a következők voltak: infláció 9,8 %, államháztartás hiánya 3,1 %, államadósság 55,1 %, kamatláb 11,1 %, fizetési mérleg hiánya 3,3 %.
Láthatólag az infláció és a kamatláb 2005-re kedvező irányban változott, míg az államháztartási hiány, az államadósság és a fizetési mérleg hiánya nőtt. A gazdasági növekedés, a lakossági fogyasztás, a külföldi tőkebefektetések, a külkereskedelmi mérleg egyenlege és a munkatermelékenység alakulása szempontjából Magyarország megítélése lényegesen kedvezőbben alakul (ami azonban az euró bevezetése szempontjából másodlagos kérdés, nem képezi vizsgálat tárgyát).
A váltóárfolyam
A forint árfolyama e sorok írásakor erős mozgásban van. A piaci árfolyam a nemzetközi pénzügyi műveletekben, a kereslet és kínálat változásai szerint alakul, erősen ingadozik, és nagymértékben elszakadhat a valuta belföldi értékétől. Az euróra való áttérés a piaci árfolyamnak a bevezetést megelőző két évben stabilizált szintjén történik. A közgazdasági elmélet és gyakorlat a piaci árfolyam mellett vizsgálja a valutáknak a belső piacon elért vásárlóerejét is, a valuták egymáshoz viszonyított vásárlóerő paritását, amit az európai statisztikákban egy közös „standard” alapon mérnek és angol kezdőbetűi után PPS-nek neveznek. A vásárlóerő paritás vizsgálata lényeges, bár sokszor mellőzött szempont az euróra való áttérés mellett és ellen szóló érvek megítélésekor.
Az euró/forint árfolyam 2000 óta az 1 € = 232 Ft és az 1 € = 284 Ft közötti érték tartományban mozgott, 2004-2005-ben úgy látszott, hogy valahol az 1 € = 250 Ft körül fog stabilizálódni. Az előtörténethez tartozik, hogy a Magyar Nemzeti Bank 2001 tavaszától folytatott politikája következtében – kisebb megtorpanással 2002 nyarán – a forint felértékelődött. Az euró-forint árfolyam a 2001. áprilisi 267 forintról a 2003. év januárjában 235, szélső értékként 232 forintra javult. A felértékelés hozzájárult az inflációs ráta csökkenéséhez, de az egyik fontos tényezője volt a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg romlásának. A valuta értékének növekedése a külkereskedelemmel foglalkozó vállalkozások egy jelentős részének veszteséget okozott annak ellenére, hogy a 12-13 százalékos nominális valuta felértékelés egy év és nyolc hónap alatt, tehát nem hirtelen, következett be. A felértékelő politikát nemcsak a valuta spekuláció közbelépése miatt, de a kedvezőtlen kereskedelmi hatások okán is le kellett állítani. Az MNB a kormány egyetértésével és közreműködésével leértékelte a valutát 242 forintra, ami később fokozatosan tovább romlott.
2006. május-júniusban fordított irányban indult a folyamat, a forint árfolyama esett, részben a dollár, a török líra és a kelet-európai valuták általános gyengülése, részben a stabilizációs és reformintézkedések körül kialakult politikai viták miatt, mert a pénzbefektetők idegesen reagáltak a csomag körül kialakult bizonytalanságokra. A forint szélső értékként az euróhoz képest 284-re esett és most az 1 € = 270 Ft érték körül ingadozik.
A vizsgálat másik fontos tényezője a piaci valutaárfolyam aránya a valuta vásárlóerejéhez képest (lásd 2. sz. táblázatot).
A 2000. év adatait használjuk, mert ekkor még minden tagállam belső piacán a nemzeti valuták voltak forgalomban. Az ötödik oszlop adatai azt mutatják, hogy a piaci árfolyam hány százaléka a vásárlóerő értéknek, vagy másként, hogy egy egység nemzeti valutáért mennyivel kevesebb (EU 12), illetve több (gazdaságilag kevésbé fejlett országok) terméket és szolgáltatást lehet vásárolni a hazai piacon. A számok szemléletesen mutatják milyen mértékben voltak alulértékeltek a közép és keleteurópai országok valutái 2000-ben, és látszik, hogy ez a tendencia, kisebb mértékben, de a dél-európai országokban is megmutatkozott. Kisebb mértékű Szlovénia esetében, de nagyon markáns az összes többi keleteurópai ország valutájában.
Általános, nemcsak Kelet-Európára érvényes megfigyelés, hogy a gazdaságilag kevésbé fejlett országok valutái hazai vásárlóerejükhöz
2. sz. táblázat
Az egy főre jutó GDP euróban és PPS-ben 2000
Ország, ország csoport
Egy főre jutó GDP EURÓ
Egy főre euróban
Egy főre jutó GDP
Egy főre PPS-ben
PPS
EU15=100
EURÓ/PPS hányados
EU15 =100
%
1
2
3
4
EU 12
24131
107
23477
104
102,8
EU 3
14098
63
17564
78
80,3
EU 15
22539
100
22539
100
100,0
Szlovénia
9804
43,5
15586
69,2
Csehország.
5354
23,8
13191
58,5
40,6
Magyarország
5018
22,3
11482
50,9
43,7
Lengyelország
4424
19,6
8851
39,3
50,0
Szlovákia
3870
17,2
10757
47,7
1/3
62,9
36,0
Észtország
3830
17,0
8635
38,3
44,4
Litvánia
3301
14,6
7468
33,1
44,2
Lettország
3186
14,1
6578
29,2
48,4
KKE 8
4630
21
9985
44
46,4
Forrás: European Economy, 2001. No. 73. Eurostat Yearbook, 2002. Megjegyzések: GDP = Bruttó Hazai Termék; az euró adatok: az év hivatalos valutaárfolyamán átszámított adatok; a PPS adatok: vásárlóerő paritás alapján számított adatok (az Eurostat módszere szerint); EU 12: Az Unió 12 gazdaságilag fejlett tagállamának súlyozott átlaga; EU 3: Görögország, Portugália és Spanyolország súlyozott átlaga; EU 15: A keleti bővítés előtti 15 uniós tagállam súlyozott átlaga; KKE 8: A közép és keleteurópai országok adatainak súlyozott átlaga.
képest alulértékeltek. Ennek mindkét oldalról megvannak az okai. Egyrészt mondhatjuk, hogy e valuták nagyobb bizonytalansága okozza alulértékeltségüket, de sokkal inkább arról van szó, hogy ez megkönnyíti a külföldi tőke behatolását. Másrészt azonban a tőke érdeke ezen a ponton – részben – találkozik a kevésbé fejlett országok saját rövid távú érdekeivel is. Az alulértékelt valuta fékezi az importot és ösztönzi az exportot, valamint a külföldi tőkebefektetéseket, ugyanakkor azonban állandó veszteséget okoz a gazdaságilag kevésbé fejlett országoknak és megörökíti alulfejlett voltukat.
A szocialista országok a múltban e hatást úgy mérsékelték, hogy előnyben részesítették az egymás közötti kereskedelmet, és amennyire adottságaik és az egymás közötti kereskedelem megengedte, fékezték a nyugati kereskedelmet, valamint egyértelműen tiltották a külföldi tőke behatolását. Az Uniós tag keleteurópai országok ilyen eszközöket nem használhatnak. Ezért nélkülözhetetlen felzárkózásukhoz az Unió vissza nem térítendő gazdasági támogatása és a bizonyos mértékben alulértékelt valuta. 1993-ban még az Unió készséget mutatott az országok gazdasági fejlettségi szintjeit figyelembe vevő támogatásra (kohéziós alap), és 2004-ben a csatlakozási szerződésekben nyitva maradt a közös valutához való csatlakozás időpontja és feltételei. Akkor még úgy tűnt, – legalább is a széles közvéleménynek, – hogy e kérdésekről egyenlő felek közötti tárgyalásokra, nem egyoldalú diktátumra kerül majd sor.
2000 óta a keleteurópai országok gazdasági fejlettségi szintje közeledett a nyugateurópaihoz. A 2000 és 2005 közötti időszakban a GDP Magyarországon évi átlagban 4,2 százalékkal, az EU korábbi 15 országában mindössze évi 1,6 százalékkal emelkedett, ami azt jelenti, hogy fejlettségi szintünk lemaradásának egy részét leküzdöttük. Becsült adatok szerint 2005-ben a PPS-ben számolt egy főre jutó GDP 24 százalékkal haladta meg a 2000. évi színvonalat, és ezzel a tizenötök átlagának 61-62 százalékára emelkedett. Az emelkedés mintegy 81 százalékát magyarázza az egy főre jutó GDP volumen növekedése, és mintegy 19 százalékot az árfolyam átmeneti javulása. (2005. év átlagában ugyanis 1 € = 248 Ft volt az árfolyam).
A GDP növekedésének évi átlagos 2,6 százalékos ütemkülönbsége azonban számunkra kivételesen kedvezőnek tekinthető, mivel gazdaságunk fejlődése igen nagymértékben a nyugateurópai konjunktúrától függ. A fejlettségi szintbeli szakadék leküzdésének időigényére jellemzésül álljon a következő példa: Ha Magyarország tartósan évi átlagban 2 százalékkal magasabb növekedési ütemet képes elérni, mint az Unió 15 régebbi tagállama, akkor 22-23 év alatt, tehát 2027-2028 körül éri el a tizenötök egy főre jutó GDP-jének mintegy 90 százalékát. Akik tehát a gazdasági fejlettségi szintkülönbség nagy részének rövid vagy középtávon való felszámolását ígérik, azok vagy tévedésben vannak, vagy félrevezetik a tájékozatlan embereket. Ugyanakkor a váltóárfolyamnak erős hosszú távú hatása van. Vegyünk 3 esetet: egy 50000 forintos jövedelem, – ha az áttérés 250 Ft = 1 € árfolyamon történik, akkor 200 euróra vált; – ha egy tovább leértékelt 300 Ft = 1 € árfolyammal váltunk, akkor csak 167 eurót fog érni; – viszont ha a váltóárfolyam egy sikeresebb felértékelő politika nyomán 200 Ft = 1 € lenne, akkor a jövedelem 250 euróban jelenik meg. (Az utóbbi eset valószínűsége a közeli években elenyésző). Azt szokták mondani, hogy az áttérés zéróösszegű játék, mert a jövedelmeket és az árakat azonos szorzóval számítják át. Ha a kerekítésekből eredő szokásos kisebb áremelkedésektől el is tekintünk, az állítás két lényeges vonatkozásban nem állja meg a helyét: nem mindegy, hogy a valutaközösséghez képest, amelybe belépünk, hogyan alakulnak a jövedelmi és a vagyoni viszonyok, és a további fejlődés milyen alapról indul.
A valutaváltás pillanatában a forint átlagos potenciális vásárlóerejének a fenti három árfolyam variációtól függően 35-40, mintegy 50, illetve 25 százaléka válik bizonytalanná, kerül a lejtőre. A forint teljes értékén is szegényen lépnénk be a valutaunióba, de a leértékelt valutával még nagy jövedelmi és vagyoni többletveszteség is érheti az országot. A valutaközösségen belül felgyorsulna a hazai piacon az árak igazodása a nyugati árakhoz és árarányokhoz, a közös valutazónában az árarányok egységesülése irányába mutató tendenciát felerősítenék a gazdasági törvények, míg a bérek és jövedelmek kullognának a változások után. A szegények, a szerény jövedelműek rövid időn belül megéreznék a változásokat, és a vállalkozások egy része is veszteségesbe fordulna. Nincs olyan kompenzációs rendszere a világnak, amely ezt a hatást akár csak mérsékelni lenne képes.
Mi szól az euró bevezetése mellett és mi ellene?
A pénzügyi integráció előnyeire sokféle érvet szoktak felhozni a korszerű technikától a nemzetállamok túlhaladottságáig. A mostani állásfoglalás szempontjából három gazdaságpolitikai érvnek van jelentősége:
1. A forint labilis valuta, a nemzetközi pénzügyi rendszerben bármikor érheti olyan támadás, amely súlyos veszteségeket okozhat az országnak, a gazdasági fejlődést nehezítheti, és inflációt kiváltva, a lakosság széles rétegeit is súlyosan érintheti. Ezért a pénzügyi rendszerek nyílt viharos tengeréről mielőbb be kell evezni az euró biztos révébe.
2. Az euróövezet országai a legnagyobb kereskedelmi és turisztikai partnereink, már jelenleg is sok vállalat számol euróban, a lakosság körében is nő az euró megtakarítások aránya. Az áttérés lényeges egyszerűsítést hoz a vállalatok gazdálkodásában, adminisztrációs költségek megtakarítását teszi lehetővé, megkönnyíti a lakosság utazásait, meg lehet takarítani a pénzváltás költségeit.
3. Megkönnyíti a magyar vállalatoknak az Unió országaiban való jelenlétét, lehetővé teszi új piacok megnyerését, ezáltal pozitívan hat az ország kereskedelmének és gazdaságának fejlődésére, javítja a felzárkózás esélyeit. Foglaljuk össze a bevezetés ellen szóló érveket is:
1. Maastrichtban új irányt vett az Európai Közösség politikája, gazdaságpolitikája. Fő céllá vált az egységes valutára való áttérés, a piacok végleges egyesítése. Nem feladatunk itt most azt vitatni, mennyire volt erre már érett a helyzet az akkori tizenkettek körében, de az biztos, hogy ez a cél és a keleti bővítés nem állt összhangban, és az eltelt idő egyre nyíltabbá teszi az ellenmondásokat a két irány között.
2. Rendezetlenek az Unióban a felelőségi és demokratikus ellenőrzési viszonyok, ami kedvez annak, hogy a hatalmasra duzzadt brüsszeli adminisztráció eluralkodjon az áttekinthetetlen viszonyokon. A Központi Bankok Európai Rendszere senkinek sem tartozik felelősséggel, a pénzügyi szakemberek döntései azonban nagymértékben befolyásolják az Unió egészének tevékenységét. A pénzarisztokrácia, a finánctőke látókörében világpolitikai célok dominálnak és Európa keleti felének, az újonnan csatlakozott országoknak a gondjai iránt legjobb esetben is közömbösek. Az Unió demokratizálására az Alkotmány tervezet sem tartalmazott megoldásokat.
3. Az eddigi tapasztalatok és a felmerült nehézségek, viták jelzik, hogy a költségvetési politika, az államháztartás és a monetáris politika merev elkülönítése gátolja az állami gazdaságpolitikák kialakítását, rontja hatásfokukat. Az euró stabilitását biztosítani hivatott konvergencia kritériumrendszer fékezi az országok gazdasági fejlődését, különösképpen gátolja a gazdaságilag kevésbé fejlett országok felzárkózását.
4. A váltóárfolyam meghatározása nincs a gazdaságvezetés kezében, döntően a pénzpiacokon kialakuló helyzet függvénye.
Mivel a maastrichti kritériumok alkalmazása és az euró 12 országban való bevezetése óta hét illetve négy év eltelt, a 2001 és 2005 közötti időszak növekedését az euró próbaéveinek tekinthetjük (lásd 3. sz. táblázatot). 3. sz. táblázat A GDP reálnövekedési üteme 1996-2005
Ország, országcsoport
Évi átlagos növekedési ütem (%) 1996-2000
2001-2005
EU 15 (a keleti bővítés előtti tagállamok)
2,8
1,6
EU 12 (az euró övezet tagállamai) ebből:
2,7
1,4
EU 9 (a gazdaságilag fejlettek)
2,4
1,1
EU 3 (Görögo., Portugália, Spanyolo.)
4,0
2,9
Anglia, Dánia, Svédország (nem tagok)
3,2
2,4
Kelet-Európa 8 új tagállama
4,5
3,8
ebből: Lengyelország
5,4
2,9
Magyarország
4,2
4,2
Forrás: Eurostat Yearbook 2005. Az alapadatokból a szerző számította az ötéves átlagokat.
A keleti bővítés előtti tagállamoknak (EU 15) a 2001-2005 közötti öt év rendkívül nyomott növekedési időszakot jelentett. Lehet azt mondani, hogy rosszul választották meg az új valuta bevezetésének időpontját, hiszen a konjunktúrát még egy olyan fontos döntés, mint az euró bevezetése sem határozza meg egyedül. Az azonban egyértelműen kiderül az adatokból, hogy akár az országok saját korábbi teljesítményéhez viszonyítunk, akár a többi országéhoz az euró bevezetését követő időszakban az érintett országokban a növekedési ütem erősen csökkent.
Az euró övezeten kívüli gazdaságokban, Anglia, Dánia, Svédország, kisebb volt a visszaesés, mint az euró övezet gazdaságaiban. Az euró övezet 12 országa közül egyedül Görögországban nőtt az évi átlagos növekedési ütem, de a gazdaságilag kevésbé fejlett déleurópai országok (EU 3) átlagos mutatója is jelentős csökkenést mutat. Kelet-Európa országai a rendszerváltást követő erős visszaesés után már az 1996-2000-es időszakban növekedni kezdtek és a növekedés a legtöbb ország esetében 2001 után gyorsult. Kivételt képez Szlovénia Bizonyos, hogy a várt költségmegtakarítások és az övezeten belüli piacnyerés (a 2. és 3. pont szerint várt előnyök) egy része megvalósult, mert ez a javulás a vállalatokban és a lakosság körében szinte automatikus következménye a közös valutára való áttérésnek. Tehát kellett lennie olyan más tényezőknek, amelyek a növekedést az euró országaiban lerontották. Ily módon állíthatjuk, hogy a számok igazolják azokat a fenntartásokat, amelyeket a maastrichti kritériumok kapcsán a kritikai vélemények megfogalmaznak: a kritériumok olyannyira visszafogják a gazdaságok növekedését, hogy hatásuk erősebb, mint a növekedést javító tényezőké.
Nem így gondolják az euró övezet pénzügyi vezetői. Az éves jelentés (2006. április) reményét fejezi ki, hogy „tavasz van a levegőben”, felgyorsul a gazdasági növekedés. Felemelték a 2006. évi előrejelzést 2,1 százalékra, [ami még kezdetnek is szerény ütem,] és azt állítják: „az egységes valuta [az euró] nem hibáztatható a múlt alacsony növekedéséért és a munkanélküliségért — az igazi ok a termék, a munkaerő és a tőkepiacok megreformálásának nem kielégítő előrehaladása”. Úgy érvelnek, mintha ezekben az intézkedésekben nem a bérek és szociális kiadások csökkentését, a fogyasztás és az állami beruházások visszafogását javasolnák. Az ezek terhére megemelkedő profitoktól várni több munkaalkalmat és gyorsabb növekedést olyan délibáb, amely minduntalan eltűnik, ahogy időben közeledünk az ígéretek beváltásához. Lemeztelenítve e javaslatokról a gazdasági érvelést, céljuk tovább megnyitni a piacot a privatizációk előtt. A nem termelő jellegű szolgáltatások piacainak megnyitásáért folyó szívós nemzetközi küzdelem magyarázata az, hogy a termelő ágazatokban ez a folyamat már jórészt lezajlott és erős korlátokba ütközik, míg a szolgáltatások terén még sok az új lehetőség a tőke terjeszkedésére.
Az euró bevezetése ellen szól a váltóárfolyam erősen alulértékelt volta, ingadozása, stabilizálásának nehézségei, az ebből fakadó bizonytalanság is. A saját valuta feladása visszafordíthatatlan folyamat, egyszer s mindenkorra megszűnne az állam lehetősége a külkereskedelem, a pénzügyi helyzet befolyásolására és egyidejűleg súlyos kötelezettséget vállalna az államháztartást illetően is. A váltóárfolyam vizsgálata arra a következtetésre vezet, hogy gazdasági fejlettségünk jelenlegi szintjén és az erősen alulértékelt valutával a forint feladása rendkívüli súlyú döntés, amelyhez – mint arról a miniszterelnök már említést tett, – ki kell kérni a lakosság véleményét, népszavazást kell tartani. Jó lenne, ha addig tartózkodna a kormány a kérdésben való állásfoglalástól.
Az euró bevezetése óta eltelt idő tapasztalatait összegezve három megállapítást tehetünk. Eredményes lett, mint nemzetközi fizetési eszköz; alternatív lehetőséget kínálva, hozzájárult a dollár gyengüléséhez. E nagyhatalmi cél azonban nem szoríthatja háttérbe a belső funkciókat, mert azok teljesítésének hiánya ellentmond a hatalmi politikának, gyengíti a valuta hátterét és ezzel a valutát magát. Az infláció fékezésében az eredmény közepesen jónak mondható. A lazább gyakorlat ellenére a szigorú szabályozás az elmúlt öt évben, a 12 országban
36 / 77
együttesen évi 2,1 – 2,4 százalékos sávban tartotta a fogyasztói árak emelkedését. Így az euró öt év alatt vásárlóerejének összesen nem egészen 12 százalékát vesztette el. Teljes kudarcot vallott azonban a gazdasági növekedés ösztönzésében és az ezzel összefüggő összes területen (például a munkanélküliség csökkentése, az államháztartás bevételeinek növelése). Az euró övezet országaiban a GDP a 2001-2005 közötti öt évben évi átlag 1,4 százalékkal nőtt, ezen belül a kilenc gazdaságilag fejlett országban mindössze 1,1 százalékkal, jelentősen lemaradva a hasonló szintű kívül álló országok mögött.
Az euró és a gazdasági biztonság
Eddigi vizsgálataink alapján az euró bevezetése mellett szóló érvek közül csak az első maradt érvényes: a forint instabil, az euró stabilabb valuta. Érdemes azonban ezt a kérdést is egy kissé mélyebben megvizsgálni, mert bizonytalansági forrás lehet az Unió magatartása is. .
A forint megingását a pénzpiacokon a török líra és a keleteurópai valuták általános megingása mellett a neoliberális politikusoknak és a nemzetközi pénztőkének az országgyűlési választásokat követő egyidejű és összehangolt politikai támadása váltotta ki. Természetes, hogy meginog a pénzbefektetők bizalma, ha mást sem hallanak a politikai nyilatkozatokban, a sajtóban, minthogy a magyar gazdaságban baj van, válság van. A pénzbefektetők bizalma rögtön elkezdett visszatérni miután a kormányfő egyeztette az intézkedési terveket az Európai Bizottság és a pénzügyi körök illetékeseivel.
Való igaz, az államháztartás túlköltekezett, az államadósság nőtt, ez utóbbi azonban még egyáltalán nem rendkívüli mértékben, és végső soron ezt finanszírozzák meg a pénzügyi befektetők és a nemzetközi bankok. Múltbeli és nemzetközi tapasztalatok szerint az államadósságnak ezt a mértékét nemzetközi megállapodásokkal finanszírozni lehet. Ennek és a gazdaság egészséges továbbfejlődésének feltétele az államháztartási hiány jelentős csökkentése. Nem szükségszerű feltétel azonban a sokkterápia; ellenkezőleg a fokozatos és nem sokkoló hatású csökkentés, amely megfelelő szinten tartja a beruházások és a fogyasztás növekedését, több év alatt sokkal eredményesebb megoldás. A választásokon a többség bizalmi szavazása után a kormány bizalmat kaphatott volna a nemzetközi pénzügyi köröktől is. A pénzügyi pánikhangulat keltése azért kellett, hogy az ingadozó kormányt minél inkább belekergessék a sokkterápiába, az államháztartás kiadási oldalát erőteljesen csökkentő intézkedésekbe, és olyan tartós reformokba, amelyek megnyitják az utat a szolgáltatások drasztikus privatizációja előtt. A jövő fogja eldönteni, hogy e törekvéseknek a kormány végső soron mennyire fog ellenállni. Az Unió pénzügyi vezetőinek már fentebb idézett áprilisi állásfoglalását az elemzők úgy értékelték, hogy az euró bevezetését illetően elbizonytalanodott, lehetséges, hogy meg is fordult az álláspont: az Unió „nem is igazán látja szívesen", hogy a keleteurópai országok a közeli években belépjenek az euró övezetbe. Szlovéniát felvették, mert konvergencia-kritérium mutatói megfelelnek a feltételeknek (lásd az 1. sz. táblázatot), és hozzátehetjük, mert gazdasága évszázadokon át az osztrák birodalom része volt és az örökség jegyeit ma is magán hordja. Litvániát azonban elutasították, holott egyetlen mutatónál (az inflációnál) van kisebb elmaradásban, minden egyéb tekintetben lényegesen kedvezőbb a teljesítménye, mint a referencia értékek, és mint sok más jelenlegi euró tagországé (lásd az 1. sz. táblázatot). Az üzenet egyértelmű, az új felvételeknél megemelték a mércét, a követelményektől való legkisebb eltérést sem fogadják el.
Magyarországon a terjedő vitában egyre több érv hangzik el az euró korai bevezetése ellen. Meglepő, hogy a korábban mindig a bevezetést sürgető jegybanki elnök, Járai Zsigmond is csatlakozott ehhez a véleményhez. Az MNB által a forint bevezetésének 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen az elnök azt mondta: „kitolódik a forint nyugdíjkorhatára”, és hozzátette: „lehet, hogy a piac által várt 2013-as eurobevezetés optimista”. Fokozza a bizonytalanságot Járai Zsigmond azon kijelentése: „amíg a magyar gazdaság nem versenyképes, addig nem szabad bevezetni az eurót”. Ez az ismérv ugyanis tetszőlegesen értelmezhető. Egy gazdaság versenyképességét ismérvek, mutatók egész sorával lehet jellemezni. Kérdezhetjük, hogy a világpiacon évek óta előretörő kínai gazdaságot versenyképesnek lehet-e minősíteni? A válasz nyilvánvalóan csak olyan lehet, hogy részben igen, részben nem. A gazdaságok versenyképessége sok tényező együtthatásától függ, a fogalom csak pontosabb meghatározása esetén válik a gyakorlatban alkalmazhatóvá. E mellett a versenyképesség követelése többnyire osztályjellegű, a tőke érve a munkával szemben; az elbocsátások, a nadrágszíjhúzás indokolására szokták használni.
Az euróhoz való csatlakozást eddig a nemzeti érdek előtérbe állításával tárgyaltuk. Az önálló államiság, a nemzeti függetlenség nélkülözhetetlen elemei az önálló hadsereg, külpolitika és pénzügyek. Az EU és NATO tagsággal az ország vállalta, hogy mindhárom vonatkozásban korlátozottan él jogaival, saját érdekeit összehangolja az európai érdekekkel, ami egyben az országnak is előnyökkel jár. De eddig egyikről sem mondtunk le úgy, hogy semmiféle önálló döntési jogunk ne maradjon. Az önálló valutáról való lemondással, az euró átvételével véglegesen és teljesen átadnánk a pénzpolitika feletti rendelkezési jogot egy demokratikusan ellenőrizetlen nemzetközi banki testületnek. Ez sokszorta nagyobb kockázat, mint amilyet a forint elleni lehetséges pénzpiaci támadások jelentenek.
A nemzeti érdeket a gyakorlatban az Unió gazdaságilag fejlett tagállamai is igyekeznek érvényesíteni a külpolitikában éppen úgy, mint a katonai és a gazdasági kérdésekben. Inkább csak a többieknek szól az a propaganda, hogy a nemzetállamok már elavultak, csak a közös uniós érdeket kell szem előtt tartani.
Korunkban a dolgozó osztályok képviselik igazán a nemzeti érdeket, napjainkban a dolgozói és a nemzeti érdek nem választható el egymástól. Osztályszempontból a helyzetet az jellemzi, hogy az euróra való áttérés – az adott szervezeti és konvergencia feltételek mellett, és figyelembe véve, hogy a hazai nagybankok és pénzintézetek külföldi többségi tulajdonban vannak, – a pénztőke törekvése térnyerésre a dolgozó osztályokkal szemben. Nem véletlen a kapcsolat az életszínvonalat csökkentő, azonnali súlyos megszorító intézkedések, a megszorító jellegű reformok követelése, és azon állítások között, amelyek szerint az euró mielőbbi bevezetése az ország érdeke, de legalább is elkerülhetetlen szükségszerűség. Az euró bevezetését, csak akkor lehet helyeselni, ha biztos garanciák vannak a gazdaság felzárkóztatásának tartós támogatására, a pénzpolitikában a gazdaságok fejlettségi szintjének figyelembe vételére, az adó és költségvetési politika önállóságára. Az euró bevezetése, mint végső érv a megszorítások és megszorító reformok mellett, hibás és hamis.
Politika Politika
Húsz év alatt kétszer annyian lettek a szegények.
A MUNKÁSPÁRT 2006 Nyilatkozata
Október 17. A Szegények világnapja.
2006.02.18. Tovább...
tovább..
A MAGYAR ANTIFASISZTA LIGA nyilatkozata Mit nyerhet a helyi holdudvar? 2006 November 25 "Mennyi seprő a pezsgésben Tovább... S mily kevés bor! ... Vol elég, Kit nagy honszerelme vonzott Megragadni minden koncot, Amiben egyetértünk, és amiben nem Nehogy más elkapja még." Válasz Tamás Gáspár Miklósnak ... Részlet Arany János: A RÉGI PANASZ c. verséből (1877) Wirth Ádám írása a "Támpont" -ból. Néhány vállalkozó már a kampány idején "átállt" Népszabadság * D. J. * 2006. október 5. Hajba Ferenc * 2006. október 5. Több nagyvárosban - Győrött, Egerben, Szolnokon, Veszprémben, Kecskeméten - és számos kistelepülésen átrendeződtek az erőviszonyok: az eddigi szocialista vezetést fideszes váltotta fel. Tovább...
"Egyedül az élcsapattal győzni nem lehet. Egyedül az élcsapatot harcba vetni, akkor, amikor még az egész osztály, a nagy tömegek nem helyezkedtek arra az álláspontra, hogy vagy közvetlenül támogatják az élcsapatot, vagy legalábbis jóindulatú semlegességet tanúsítanak irányában, nemcsak ostobaság, bűn is lenne" (Lenin) Tovább...
Adalékok a magyarországi hajléktalan helyzethez. A FIDESZ ideológiai arculata Általánosan elfogadott becslések szerint a rendszerváltás óta Többször hallottuk, a Fidesz pragmatikus párt, nincs elmélete, folyamatosan 15 - 30 ezer hajléktalan ember élhet hazánkban. nincs rendszerezett koncepciója. Ez az állítás annyiban igaz, Ezzel foglalkozó szociális munkások szerint az utcán élő hogy nem léteznek olyan elméleti munkák, melyekből emberek átlagos "élettartama" 3-4 évre várható. kiolvashatnánk a Fidesz politikai alapelveit. Tovább... Ennek alapján a rendszerváltás óta lehet, hogy több tízezer áldozata van ennek az élethelyzetnek.
Paraszti ellenállás
tovább... A PTB Contradictions című négyhavonta megjelenő folyóiratában megjelent könyv ismertető szerkesztői előszava. A fejlett demokrácia dicsérete ( PTB a Belga Munkáspárt rövidített neve ) Ne beszéljünk parasztokról, ez a múlt, ők már kihaló félben vannak
(Jövedelemarányos felsőoktatási tandíj, a PTB hetilapja nyomán)
Ez a sokat sugárzott és hallott szentencia, amit Hobsbawmnál[1][2] is megtalálunk, mégiscsak meglepi Samir Amint[3], a paraszti és munkásküzdelmekről szóló nemrég megjelent könyv szerzőjét. Ez a könyv nemcsak azért kelti fel érdeklődésünket, mert tartalmilag az Ellentmondások[4] e számába illeszthető, hanem mivel a vitát olyan összefüggésbe helyezi, mely kívánatos, de nem csodaképpen fog megjelenni : a hagyományos ipari szakszervezeti harc és a paraszti követelések kölcsönösen előnyös találkozásának és összefogásának kontextusába.
Az UCL (Leuweni Katolikus Egyetem) rektora által a közelmúltban a sajtóban megjelentetett javaslata élénk reagálásokat indikált. Holott az ötlet nem tűnik rossznak, de nézzük csak meg közelebbről. A hallgatók túlnyomó többsége számára a tandíj eleve túl magas.... Tovább... A Socialis Party web helyről származó irás. (angol nyelvű) Hannah Sell: Szocializmus a 21. században.
tovább... Húsz év alatt kétszer annyian lettek a szegények.
Szegénységi ráta
Október 17. Szegények világnapja.
(A szegénységi küszöb a háztartási jövedelmek 50%-a)
...Magyarországon egyes felmérések egymillióra, mások hárommillióra teszik a szegények számát attól függően, mely kritériumok alapján ítélik meg a fogalmat. A szakemberek többsége egyetért: 1987 óta számuk megkétszereződött....
Bulgária
Idézet a Népszabadság 2006.10.17. -i számából.
Magyarország
Ehhez csak azt tartjuk szükségesnek hozzáfűzni, hogy 1987 és 2006 között volt Magyarországon egy "rendszerváltoztatás"-nak nevezett kapitalista restauráció. Tapasztalataink szerint a többi "rendszerváltó" országban is hasonló a helyzet.
Lengyelország Románia Oroszország Szlovákia |---------|---------|---------|---------| 0
5
10
15
20
százalék forrás: mtapti.hu/ Népszabadság-grafika A FIDESZ ideológiai arculata Többször hallottuk, a Fidesz pragmatikus párt, nincs elmélete, nincs rendszerezett koncepciója. Ez az állítás annyiban igaz, hogy nem léteznek olyan elméleti munkák, melyekből kiolvashatnánk a Fidesz politikai alapelveit. Ugyanakkor a Fidesz eddigi megnyilvánulásaiból kibontakoztak ennek a pártnak az elméleti körvonalai, állandó jellegzetességei. Ezek a következők :
1. Kemény antikommunizmus. A rendszerváltás kezdetén a Fidesz első embere azt hangoztatta, hogy minden kommunistát agyagba kell döngölni, napjainkban pedig olyan javaslatot terjesztettek be az EU-ban, amelynek végső célja a kommunista pártok betiltása volt. 2. Az antikommunizmushoz szorosan kapcsolódik a szélsőséges nacionalizmus, a valós vagy vélt nemzeti sérelmek eltúlzása, a határok kérdésének emlegetése most, amikor azok. az egységesülő Európában egyre kevésbélesznek fontosak. 3. Az egyház és az állam szétválasztásának tagadása a gyakorlatban ("az egyházat partnernak tekintjük a kormányzásban"). 4. A köztársasági államforma elleni támadások, a republikánus nemzeti tradíciók elhallgatása. 5. Annak állítása, hogy az állampolgárok bizonyos csoportja "genetikailag kódoltan örökölheti a magyarellenességet". Ez ténylegesen azt jelenti, hogy nézetek és érzelmek biológiailag örökölhetők, azaz ezt az állítást nem lehet másként értelmezni, mint a rasszizmus egyik megfogalmazását. A baloldali gondolkodású magyarokat kirekesztik a magyarság fogalmából. Csak a Fidesz és a holdudvara a magyar. Ezt fejezi ki a plakátjaikon szerepelt "Hajrá magyarok!" jelszó is. Azt szükségtelen külön hangsúlyozni, hogy így a magyarok több mint fele nem számít magyarnak. 6. Végül az utóbbi néhány év fejleményeként a Fidesz szóhasználatában megjelentek olyan jelszavak és követelések, amelyek szocialista korszakunkban a valóságban érvényesültek, most pedig csak ábrándok lehetnek. Ilyen például a teljes foglalkoztatottság, a létbiztonság stb. Ez utóbbi jelszavakat nem tekinthetjük többnek üres választási szólamoknál. forrás: "TÁMPONT I/14 2006.09.21" PARASZTI ELLENÁLLÁS Szerkesztői előszó A PTB Contradictions című négyhavonta megjelenő folyóiratában megjelent könyv ismertető szerkesztői előszava.( PTB a Belga Munkáspárt rövidített neve ) Ne beszéljünk parasztokról, ez a múlt, ők már kihalófélben vannak. Ez a sokat sugárzott és hallott szentencia, amit Hobsbawmnál [1] [2] is megtalálunk, mégiscsak meglepi Samir Amint [3], a paraszti és munkásküzdelmekről szóló nemrég megjelent könyv szerzőjét. Ez a könyv nemcsak azért kelti fel érdeklődésünket, mert tartalmilag az Ellentmondások [4] e számába illeszthető, hanem mivel a vitát olyan összefüggésbe helyezi, mely kívánatos, de nem csodaképpen fog megjelenni : a hagyományos ipari szakszervezeti harc és a paraszti követelések kölcsönösen előnyös találkozásának és összefogásának kontextusába. Valószínűleg nem gyakori olyan műről beszélni egy előszóban, mely nem képezi a folyóirat tárgyát. De a fenébe is a hagyományokkal ! A könyv és e szám közös olvasója, mit remélünk, gyorsan meg fogja érteni ezt a kivételt. Számos elemzésben ténylegesen ellenőrizheti a konvergenciát és egymás kiegészítését (különösen a témákban érintett országok kapcsán); meggyőzheti, hogy szerény kiadványunk a könyv kiváló kisérője lehet. Ugyanezen alkalombol örömet szerezhet az általános tanulság levonása a tartalomból : az elvileg globális harcban mindannyiunknak állást kell foglalni az ellen, amit Amin úgy hív : liberális vírus. Ettől meg kell rövid úton szabadulnia a baloldalnak, hogy elkerülhessük : "a szegénység logikus létezése, a kapitalista felhalmozás szükségképpeni velejárója az elméleti gondolkodásból legyen száműzve". Ténylegesen az emberiség jövőjéről van szó ! Sartre-ra és Heideggerre utal : "a felhalmozás eme logikája magában foglalja a harmadik világ parasztjainak a kifosztását, ami már a népirtás szintjéig emelkedett". Ugyanez jellemzi a technikai fejlődést : "Úgy 20 millió modern farm meg tudná termelni lényegében azt, amit a fizetőképes városi lakosság vásárol mint paraszti terméket. De mi legyen a mintegy 3 milliárd versenyképtelen paraszttal?" Tegyük fel a kérdést egyéb szempontok nélkül : el tudunk-e képzelni olyan "fejlődést" , ami a globusz népességének majd felének kirekesztéséhez vezet? Beismerve a nyugati fogyasztó felelősségét, benne annak közömbösségét, mely már ma is öl , hamarosan pedig sorozatgyilkossá válik (hogy kifejező hasonlattal éljünk). A parasztság egyre inkább pauperizálódik és marginalizálódik - de ez úgy tűnik, láthatatlan a terv- és döntéshozók számára -, magárahagyott egy egyre inkább ellenséges és nehéz környezetben. Az emberiség fele láthatatlan? Gyakorlatilag igen. És nem csak a gazdag országok közömbösek. A harmadik világban a városi lakosság is elvesztette érdeklődését a vidék iránt. Dél-Afrikában, hogy ne már mint példát emlitsük, a gyorsított fejlődésről szóló vita feltételhez kötött célként az ipari és nem a mezőgazdasági munkahelyek fejlesztése körül folyik. De már Nasser forradalma is kijátszotta a középparasztságot a szegényparasztság ellen a burzsoázia megtörésére. Szükségtelen kimondani, hogy mióta Egyiptomban a liberalizáció kényelmesen mozoghat, a parasztság egészen bizonyos elégedetlensége gyakorlatilag hiányzik a politikai vitákból. Az iszlám segítségével, amely számára a magántulajdon szentség. Ironikusan megjegyezzük, hogy ugyanakkor az Egyesült Államok Abú Sayyaf [5] iszlamizmusa ürügyén, bandának titulálva ellenzi a Moro felszabaditási front reformkisérleteit. Azt is látjuk, hogy mit tartogat a sors a kelet-európai volt kommunista országok parasztságának. Akár Lengyelországot, akár Magyarországot nézzük, a vidéken nyomorúság uralkodik, a piacgazdasággal való kapcsolat elveszett. A parasztnak nincs igazából helye a mezőgazdaságban. Mert a kollektivizálás tömjénezése nyilván nem szerepel a korszellemben. Általánosan elterjedt közhiedelem, hogy a piacgazdaság és a konkurrenciaharc mindent megold. Tudni kell, hogy a kapitalizmus szemszögéből a parasztság csak egy pillanat , a gazdasági feljődésnek csak egy szakasza. És a gazdaság először is pénzcsinálás, lássuk már! Kongóban is, ahol a rosszul táplálkozás az ára annak, amit (a paraszt) fizet a monetáris gazdasághoz tartozásáért. Nem kihagyva az imperialista agressziókat. A kifejezetten háborúsakat, mint Irakban, ahol a világ megmentése ürügyén - a gyalázatos rezsimtől - meglett az engedély is az iraki mezőgazdaság kézbentartására az olyan multinacionális vállalatok legnagyobb hasznára, melyek neve mindenki számára ismeretes, mint Monsanto, DuPont, Dow Chemicals. Vagy az állandó harci cselekményeket Palesztinában, ahol Izrael ugyanolyan lélektelenül semmisiti meg a kukoricaültetvényeket, ahogyan a házakat rombolja le, azzal a piszkos szándékkal, hogy megakadályozzon egy népet élni. Vagy a békésebbeket. A gazdasági elméleteik áldozatai számára azonban mégiscsak cápafogakkal avatkozik be a Világbank csalhatatlan eljárásai révén. Pl. Sri Lankában, ahol a mezőgazdaság alapja ősi módon a föld magántulajdona helyett öntözéses rendszerű művelés volt. Hát, akkor minden gyerek megérti, hogy az öntözéses gazdálkodás áthelyezése a magánszektorba az agrártársadalmat a piacgazdaságba fogja átbillenteni, nem? Ugyanebből a sorból: Boliviában a népességnek a Bechtel befolyás ellen valóságos víz-háborút kellett viselnie. Van persze ellenállás és győzelem is. A nevezetes Via Campesina [6] világméretűvé vált, a Földnélküliek Mozgalmának (Brazilia) sikerei ékesszólóak. De sajnálatos, hogy a paraszti küzdelmeket nem vállalta eddig - sosem - a társadalom, a társadalom egésze. Egy szakadék tátong a hagyományos szakszervezeti mozgalom és a paraszti világ között. Éppen itt áll Samir Amin munkájának eredetisége: leírja ennek a hiánynak az okait, felhív a kilábalás eszközeinek meghatározására, s mint egyetlen lehetőségre, a liberális logikával való szakításra. Itt nem csak éppen érintett a sajnálkozó téma: a parasztság baloldalának állítólagos osztály-öntudat-hiánya vagy rosszalló: a szakszervezeti kultúra csaknem kizárólagosan az ipari szektorban elért hatalmon alapszik. Ha nálunk Bové börtönben találja magát anélkül, hogy a munkásosztály a kisujját is mozdítsa, másutt meg az ipari stilusú szakszervezeti mozgalom korlátozottságát állapíthatjuk meg a Devan Pillay elnevezésében rugalmas dolgozók (röviden, mindenki, aki nem épül be a formális gazdaságba, legyen az paraszt vagy sem) integrálása ügyében, holott pontosan a szakszervezetnek kellene kezdeményezni a harcot ott, ahol a legkizsákmányoltabb dolgozók találhatók, az informális gazdaságban. A szakszervezetek nem erőltetik-e egy kisebbség privilegizált hozzáférését az állam által támogatott formális gazdasághoz? - kérdezi mellesleg Björn Beckman, aki megállapítja, hogy a posztkoloniális társadalmakban a szakszervezetek a munkáslázadásoktól messze kerülve az állami strukturákba beépültek. Általában a szakszervezetek szemére vetik, hogy nem globális szemszögből látják a kérdéseket, hogy alapvetően és elsődlegesen a munka világának szervezett szektorait védik, ami pl. Indiában a dolgozóknak csak 9 %-át jelentik (amiből 1 % paraszti). Tudván, hogy ebben az országban 60.000 szakszervezet van bejegyezve, nehézség nélkül elképzelhetjük bármelyikőjük akciógyengeségét! Pedig Lomte szerint az indiai ipar szerencsétlen hatásai, melyek a liberalizáció-privatizáció-mondializáció hatásaként határoz meg (400.000 vállalat bezárása, 10 millió munkahely elvesztése) oda vezettek, hogy a szervezett szektor szembesült a tét valódi növekedésével. Ebben a tudatban rejlik a remény, hogy az együttes cselekvés érvényes az egész világon, mert túl a helyi konkrét konjunkturák variációin, egy közös konkluziót levonhatunk: a városi elszegényedés széles elterjedése, vagy az arrafelé haladás a dezintegrált paraszti világ válságának terméke , és ez igaz Északon éppúgy mint Délen. Ebből a szempontból a legérdekesebb programok egyikét találjuk Indiában, melyet az NCCRW (Vidéki Nemzeti Bizottság falusi és szervezetlen dolgozók számára) állított fel. Ez a charta érinti a minimálbért, a falusi vállalkozók jövedelmét illető kérdéseket; az információkhoz való hozzáférésre és a munkára, a természeti források kezelésére és ellenőrzésére; agrárreformokra; a szövetkezési és szakszervezeti szabadságra; a központi munkavállalási jogszabályozásra; az ivóvízre és alapvető élelmiszerekre, a lakhatásra, a gyermekmunkára, az oktatásra és az egészségre vonatkozóan. A széles spektrumból két fontos jellemzőt emelünk ki. Először is, hogy a charta az ország belső problémáit érinti, nincs utalás a világpiacra, eképpen befelé fordul. Aztán ez a program jóval túlmegy a bérkérdéseken, erősen helytállóan a munka jövedelmezőségének kérdéseire tér ki, amely megkerülhetetlen, mivel midőn egy olyan ország kerül a világgazdaság vérkeringésébe, mely alacsonyan tartja a munkaerő árát, a fejlettebb országok bizonyos munkaerőcsoportjait sújtja és intenzívebbé teszi a fejletlenebb országok versenyzését. Nem kell belemennünk a liberalizmus és a szent konkurrencia játékába, amely végül is a dolgozókat szembeállítja. Az olcsó munkát nem tekinthetjük a világpiacon előnynek, ha a bér olyan alacsony, hogy egyben a nemzetgazdaságot és a népesség életkörülményeit veszélyezteti. Ellenben Lin Chun felfedez olyan előnyöket, melyek valóságos kincsestárat jelentenek a harmadik világ számára: nemzeti függetlenség és biztonság, a nemzetgazdaság társadalmi ellenőrzése, a belső piac, az emberi tőke és a szervezeti források gazdagsága, a kulturális tradiciók, melyek kiállhatják a próbát a piac logikájával és a pénz fétisével szemben. Eddig még őt is befeléfordulónak találhatjuk. A becses kulturális hagyományok kapcsán hadd ne idézzük föl a Földnélküliek Mozgalmának misztikus rendezéseit. A kulturális tradiciók sajátosságai úgy tűnnek, megkerülhetetlen bástyák az imperialista buldózer műveletlensége útjában. Ha ezek az előnyök kincstárként működhetnek, tehát reményt nyújthatnak a kevésbé fejlett országok számára, emlékeztessünk arra is, hogy a fejlettnek mondottak számára is azt jelenthetik! Elcserélték a függetlenségüket egy botrányosan egyenlőtlen jólétre a bűnöző mondializàció nevében, illuziókat dajkálva a jövőről. Nemrég tapasztalhattuk meg a francia munkáltatók erőszakos fellépését, chirakiádákkal váltva, hogy a munka világát még nagyobb bizonytalanságba nyomják: az első munkavállalási szerződést (CPE). Ahogyan a LHumanité írta szerkesztői előszavában: ezek a mértékek törékennyé teszik az öszes munkahelyet és az öszes bérből élőt, átalakitják országunkat alacsony munkabérű országgá, a szegény dolgozók fabrikálásának gépezetét táplálják. Teljes mértékben igaz, de nem kell elfeledni, hogy a bizonytalan munka a falvakban kezdődött, jó ideje már a szezonmunkás státusz erkölcsileg teljesen elfogadottá vált, hogy a mezőgazdaság világában gyakorolt rabszolgatartás egyszerűen legalizált lett és örökkévaló, a legteljesebb közöny övezi, azzal az eredménnyel pl.. hogy: idénymunkások nélkül egyetlen szál virág nem érkezne Hollandiából. Akkor ne beszéljünk virágokban! Ha a nyugati nem kormányzati szervezetek akciói fontos segítséget is tudnak adni a harmadik világnak, ha az altermondialisták akciói hasznosak is (szövetségben a Dél parasztjaival), maradjunk reálisak a tekintetben, hogy a szolidaritás milyen eredményt fialhat. Annak tudatában, hogy az olyan technikák mint pl. a mikrofinanszírozás - ha paternalista oldalát nem is nézzük- nagyon korlátozott horizontot nyitnak és nem befolyásolják döntően a Dél jövőjét. És legyünk szerények, mert mint Guy Brouckaert írja mexikói tartozkodása kapcsán: ha én, az európai paraszt valamire meg akartam volna tanítani őket, hát hamar faképnél hagytak volna! Aztán, az, hogy kisajátítani, pontatlan. Sokkal inkább újrakisajàtításról van szó az egész világ parasztságát tekintve. Ők voltak a föld szakértői a kapitalizmus előtt, a gyarmatosítás előtt, a multik előtt. De akadályozza mesterségük gyakorlását egy profitéhes szisztéma, mely megfosztja őket termékeny tudásuktól, különbözőségük gazdagságától, hogy ezek helyébe tegyen egy uniformizáltan kulturálatlan vállalatot, mely kockára teszi a planéta egészét - egy ökológiailag öngyilkos - szerencsétlen pénzügyi barbárság keretében. Következésképpen, a mezőgazdasági dolgozó régóta berendezkedett - annak előfutáraként - a bizonytalan, időszakos munkára (forditó: ma már az ipar, szolgáltatás, oktatás, stb. területén is elterjedt a gyakorlat). Korábban kellett volna nyugtalankodnunk emiatt, mielőtt a tej kiborult volna. A golden sixties [7] országunk munkásságával elhitették, hogy közel vagyunk a paradicsomi állapotokhoz. Azt képzelte, kikerült a kátyúból, holott nem lett más mint felfüggesztett idénymunkás. Most, hogy mondializálódik a csak idényre, feladatra szóló munkavégzés, bevéshetjük a törvénykönyvekbe egészen a kártékony Európa-alkotmányig. A munkaadókat nem igen szokták elkápráztatni a rendelkezések. Nagyon jól tudják ezektől függetleniteni magukat, s ha néha egy egy meggondolatlan ki merészeli róni, jóváíratják a rájuk kirótt büntetést. A Rhone völgyében ma már a fémipar minden második munkása csak ideiglenes. Bizony, jól látják: 50 %-os azoknak az aránya, akik egyik cégből a másikba vándorolnak, mélyen megvetve a törvényt, mely akadályozza még az életpálya tervezését is. Ennél persze többet jelent, megbéklyózza azt is, aki merészelne szembeszállni. Most, hogy a paraszti modell általánossá vált, minden státuszt és alstátuszt érint. Ipari, kézműves és kereskedelmi alkalmazottakat, valódi vagy hamis- [8] és kényszervállakozókat, parasztokat és mezőgazdasági alkalmazottakat, ideiglenes munkával megbízottakat és helyettesitőket, munkanélkülieket, részidős és otthon dolgozókat, úgymond választott rövidített időben vagy az újabb kitalációkat [9] váró áthelyezett dolgozókat [10]. Mindezek alapján az egész dolgozó világnak kell öntudatra ébrednie, túllépni a megosztottságon és szervezkednie együttesen és együtt az egész világon a liberális vírus ellen. A folyóiratban megtalálható cikkek:
Martial Demunter: Elsődleges vagy elsőrendűen fontos? Gouy Brouckaert: A családi mezőgazdaság elmúlt, divatjamúlt, helyettesítették Jennifer Morren: Fejlődés hosszú távon, elfelejtett érték? Raymond Pirard: Egység és különbözőség Raymond Pirard: A brazil Födnélküiek Mozgalma Gustavo Soto Santiesteban: Boliviai indián lázadás a XXI. században Somi Judit: Magyarország: tönkretett mezőgazdaság Gouy De Boeck: Az éhség ára vagy a kongói mezőgazdaság F. William Engdahl: Irak és a washingtoni demokrácia vetőmagja Martial Demunter: Sartre, a paraszt és a forradalom
[1] Marxista brit történész, komm.párt tagja, Brit Akadémia tagja, Marxism today munkatársa, főbb témái: nacionalizmusok, "kettős forradalom", banditizmus, kommunisták és anarchisták viszonya, munkásmozgalmak, jazz. [2] Szül. 1917, Bécs zsidó családban, Brit komm.párt, Olasz komm.párt tagja, «örök kommunista » [3] « Paraszti és munkásharcok a XX.sz-i kihivásokkal szemben » francia nyelven [4] A folyóirat neve, a PTB (Parti des Travailleurs Belge, Belga Munkáspárt) negyedéves elméleti folyóirata [5] Az Al Kaidához tartozással gyanusított muzulmán « terrorista », a Morotól indult el, melynek célkitűzései ma ideológiaiak. [6] Kis-és középparasztok, agrárproletárok, bennszülött közösségek független mozgalma, az élelmiszer szuverenitásának jogáért harcol [7] Arany hatvanas évek [8] Hamis vállalkozoknak nevezik Belgiumban azokat, kik státusza ugyan vállakozó, de valójában alkalmazottként dolgoznak, utóbbi előnyei nélkül, előbbi hátrányaival [9] A látóhatáron már feltűnt, amit a CGT szakszervezet "az utolsó munkavállalás szerződésének" nevez, mely azt célozza, hogy a legalacsonyabb költséggel a lehető legkésőbb vonuljanak a dolgozók nyugdíjba. [10] Állítólag Hollandiában találták ki az «áthelyezési irodákat», melyek «vállalkozókat» közvetítenek verhetetlen árakon, ti. sem az irodát, sem a munkaadót nem terheli szociális költség.
A Munkáspárt 2006 készül a Heves megyei választásra "Ezen a választáson a baloldali értékeket, az egyre nehezebb szociális helyzetben lévő emberek érdekeit fogjuk képviselni." A Magyarországi Munkáspárt 2006 Központi Bizottsága a politikai helyzetet értékelve megállapította, hogy a neoliberális politikai körök által erőltetett megszorítások szinte minden társadalmi réteget érintenek. A tervezett intézkedések sok esetben igazságtalan módon, az amúgy is hátrányos helyzetben lévő emberek terheit növeli. A Munkáspárt 2006 támogatja a szakszervezetek és egyéb Érdek-képviseleti szervezetek törekvéseit, jogaik érvényesítését akár sztrájk útján is. Ellenezzük a megszorítások sokkszerű bevezetését. Az egészségügyi és az oktatási rendszer modernizációját csak alapos előkészítés, és az érdekelt szervezetekkel való egyeztetés után lehet megvalósítani. A jobboldal természetesen megpróbálja kihasználni az emberek elégedetlenségét. Felelőtlen ígérgetésükkel a baloldali érzelmű választópolgárokat is meg akarják téveszteni. A demagógia azonban nem ad megoldást ez egészségügyi rendszer problémáira, és a munkahelyeket sem menti meg. A Munkáspárt 2006 valós baloldali alternatívát képvisel, amely a költségvetési hiány csökkentéséből eredő terheket az eddig számos kedvezményt élvező, hatalmas profitot elérő nagyvállalkozásokra és a legvagyonosabb társadalmi csoportokra hárítaná. A közösségi Tulajdon hívei vagyunk, elutasítjuk a közszolgáltatások neoliberális piacosítását, a szolidaritási elv háttérbe szorítását. Olyan kezdeményezésekkel lépünk fel, amely az Európai Uniótól származó pénzeket a munkahelyek megőrzésére, a vidék fejlesztésére, az egészségügy és az oktatás színvonalának megtartására használják fel. A Munkáspárt 2006 vezetése úgy döntött: felkéri a párt Heves megyei szervezetét a megismételt megyei önkormányzati választáson való részvételre. Ezen a választáson a baloldali értékeket, az egyre nehezebb szociális helyzetben lévő emberek érdekeit fogjuk képviselni. Országos akciót kezdeményezünk a gyermekszegénység elleni programok azonnali elindítására, a szegény családok megsegítésére. Budapest, 2007. február 18. Munkáspárt 2006 sajtóiroda
A MAGYAR ANTIFASISZTA LIGA NYILATKOZATA
2006-ban a magyar társadalom nagy többsége meghökkenve és elborzadva figyelte a sokasodó szélsőjobboldali és újfasiszta jelenségeket. Az elmúlt hetekben az utcákon a nyilas mozgalmat idéző zászlók alatt újra zsidóztak, cigányoztak és szlovákoztak. Újságírók fényképével megjelölték, hogy melyik lámpavasat szánják nekik. Megfélemlítő listák hangzottak el és kerültek fel az Internetre.
- Ebben az évben a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta az antifasiszta Ságvári Endrét tűzharcban megölő csendőregység egyik tagját, Kristóf Lászlót. Ezzel közvetve a nyilas rémuralom jogrendjét rehabilitálták.
- Nemrég első fokon felmentette a bíróság a Gede testvéreket, akik fasiszta műveket, többek között Hitler, Mussolini és Szálasi írásait adják ki, illetve forgalmazzák. A Gede fivérek előadókörutat szerveztek az Egyesült Államok egyik legismertebb neofasiszta vezérének, David Duke-nak.
- Általános megdöbbenést váltott ki, hogy Szekeres Imre honvédelmi miniszter javaslatára Sólyom László köztársasági elnök posztumusz visszaadta Kisbarnaki Farkas Ferencnek a rendfokozatát, mégpedig az illegitim Szálasi nemzetvezető testvér" által soron kívül adományozott vezérezredesi rangját. Kisbarnaki a bíróság elnöke volt a kiugrásban résztvevő katonák perében, Sopronkőhidán. Ő írta alá többek között Bajcsy Zsilinszky Endre halálos ítéletét is.
37 / 77
A Magyar Antifasiszta Liga felháborodottan tiltakozik a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződéseivel, így a Párizsi Békeszerződéssel, a Magyar Köztársaság alkotmányával és az Alkotmánybíróság 810/B/1992. sz. határozatának szellemével ellentétes megnyilvánulások és határozatok ellen! A felsorolt jelenségek és szégyentelen döntések a mai társadalmi helyzet következményei.
Követeljük, hogy a magyar Parlament, a Kormány, a bíróságok és az ügyészségek - a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeinek is eleget téve - tegyenek meg mindent a neofasiszta jelenségek visszaszorítása érdekében! Követeljük, hogy vizsgálják meg az említett jogi döntések hátterét, és haladéktalanul tegyenek lépéseket a hatályos törvények szellemének megfelelő jogrend helyreállítása érdekében!
Felhívjuk honfitársainkat, hogy bátran lépjenek fel a neofasiszta jelenségek ellen! Felhívjuk az antifasiszta érzelmű állampolgárokat és a civilszervezeteket, hogy aláírásukkal csatlakozzanak nyilatkozatunkhoz és a most alakult Magyar Antifasiszta Ligához!
Budapest, 2006. november 25. Magyar Antifasiszta Liga *
[email protected]
Amiben egyetértünk, és amiben nem Válasz Tamás Gáspár Miklósnak
Tamás Gáspár Miklós cikke (A
cikkét (Egyesüljetek). Örvendetes
irányuló kezdeményezését
baloldali minimum, Népszabadság
és megtisztelõ, hogy TGM a
üdvözöltük, néhány javaslatával
augusztus 3.) élénk érdeklõdést
TÁMPONT-ot is olvassa, s kommunisták
azonban vitába szálltunk.
és vitát váltott ki. A bírálóknak
cikkeit is figyelemben
Engedtessék meg, röviden −
részesíti. Bennünket igazán
a teljesség igénye nélkül −
nem kényeztet el a fõsodorhoz
összefoglalni, miben értünk
(mainstream). tartozó média.
egyet, és miben nem a TGM
Örülünk annak, hogy a “mainstream”
cikkében kifejtettekkel. Mindenek
médiában is otthonos
elõtt egyetértünk azzal,
és vitapartnereknek adott válaszában (A kormány ellenzékébõl a rendszer ellenzéke, Népszabadság, augusztus 31.) TGM a bírálatokat “kiábrándítónak”
nevezte, melyeket “személyeskedések, piszkálódások, ferdítések, rágalmak” lengenek körül. A bírálók között a “kommunista bírálókat” is megemlíti, többek között a TÁMPONT-ban megjelent egyik cikkemet (Rosszkedvünk nyara, augusztus 17.), valamint Vajnai Attila Népszabadságban megjelent
TGM cikkével némi ingyen
hogy a baloldali minimumnak (a
reklámot csinál nekünk. Köszönet
legbékésebb, kompromisszumkész,
érte. A bírálókra tett általános
józan baloldali minimumnak
(így mindenkire egyaránt
is) “egyértelmûen tõkeellenesnek
vonatkoztatható) inszinuáló
kell lennie”. Mi eddig is
megjegyzéseket a magunk részérõl
a rendszer ellenzékeként léptünk
azonban tisztelettel
fel. Ebben tehát nincs ellentét
visszautasítjuk. Különben is,
közöttünk.
magunkat mi nem bírálójának,
A polgári pártok politikai
inkább vitapartnerének tekintjük.
versengésénél mi is fontosabbnak
Abaloldali minimum kialakítására
tartjuk a társadalom alapvetõ
politikai irányítást. Ez a törekvés
osztályainak (tõkésosztály és
a Magyarországi Munkáspárt
proletariátus) ellentétét. (Ez
2006 egész eddigi. tevékenységén.
nem jelenti azt, mintha adott
Meggyõzõdésünk az is,
politikai helyzetben nem kellene
hogy a munkásosztály felszabadulása
ugyanis õ is gyakran hoz fel
különbséget tennünk egy
csak saját harcának az
példákat a munkásmozgalom és
konzervatív, nacionalista jobboldali
eredménye lehet, Legfontosabb
a marxizmus történetébõl:
polgári kormány és egy
feladatunk hogy segítsük a
“Egyedül az
szociál-liberális polgári kormány
munkásosztály megszervezõdését,
nem lehet. Egyedül az élcsapatot
között.) Egyetértünk azzal
osztálytudatának kialakulását,
harcba vetni, akkor, amikor
is, hogy amíg a kapitalizmus
vörös fonalként vonul végig hivatkoznom, cikkében
élcsapattal gyõzni
hogy “magábanvalóból”
még az egész osztály, a nagy tömegek
létezik, addig strukturálisan létezik
“magáértvaló”
nem helyezkedtek arra
a proletariátus is. (Bõvebben
Magyarországon ma ennek
az álláspontra, hogy vagy közvetlenül
lásd errõl Osztályok és osztályviszonyok
a munkának a legelején tartunk.
támogatják az élcsapatot,
Magyarországon
Ez a baloldal gyengeségének is
vagy legalábbis jóindulatú
a rendszerváltás után címû brosúrámat.).
a legfõbb oka.
Abaloldaliság alapvetõ kritériumának
Hogyan léphetünk elõre ennek
nemcsak ostobaság,
tekintjük az alsóbb
a nehéz feladatnak a megoldásában?
bûn is lenne” (Lenin).
néposztályokkal való szolidaritást,
Szabadjon ebben a
érdekvédelmi harcuk támogatását,
kérdésben egy közismert “ókommunistára”
rétegeinek megnyeréséhez
annak szervezését és
(TGM szóhasználata)
politikai tömegmunkára
van szükség a szakszervezetekben,
sõt gyakran egyenesen
védelmezzük (a jobboldal hatalomra
a civil szervezetekben,
reakciós intézményekben” végzett
kerülését persze legkevésbé
a szociális mozgalmakban,
munka. Ez a helyzet jelenleg
sem tartjuk kívánatosnak).
a képviseleti demokrácia
is. Ebben van ma Magyarországon
Hanem azért, mert társadalmunkban
intézményeiben, a parlamentben
a forradalmi baloldal
ma hiányzik az aktív
és a helyi önkormányzatokban.
alapvetõ nehézsége.
és hatékony bojkott alapvetõ
A kommunistáknak
TGM azt javasolja, bojkottáljuk
feltétele. A bojkott teljesen jogos
dolgozni kell a “reakciós” szakszervezetekben
a helyhatósági választásokat,
és néha szükséges módszer
és reakciós
és ne menjünk el szavazni,
a forradalmi fellendülés idején.
összetételû parlamentekben is.
indítsunk kampányt a választások
Komolyan meg kell azonban
E nélkül tevékenységünk
bojkottálására. Ebben nem
vizsgálni, hogy az adott helyzetben
könnyen “játszadozássá” fajulhat,
értünk vele egyet. Nem azért,
megvannak-e ennek elengedhetetlen
ami nem érdemli meg a
mintha illúzióink lennének a
kommunista nevet − figyelmeztetett
képviseleti demokrácia ma létezõ
volna azt hinni, hogy a bojkott
a már idézett “ókommunista”.
formáival kapcsolatban, nem
jelszavát általában alkalmazni
Forradalmi körülmények
is azért, miként ezt TGM sugallja,
lehet minden rossz vagy nagyon
között nem nehéz forradalmárnak
hogy az egyesült jobboldali−
rossz képviseleti intézményre.
lenni, sokkal nehezebb és
szélsõjobboldali ellenzékkel
A feladat most az, hogy a tömegek
becsesebb a nem forradalmi körülmények
szemben a szocialista−liberális
között végzett szívós politikai
között, “nem forradalmi,
kormánykoalíció hatalmát
munkával elõkészítsük a
fellendülés feltételeit. Ebben a
és a “Baloldali Front” (!)
baloldali szocialista, anarchista,
munkában a helyi önkormányzatokról
ma már szélsõjobboldali szervezet”.
humanista, zöld és egyéb) indíttatású
éppúgy nem mondhatunk
A “szocialistabarátnak”
baloldali erõk összefogása
le, mint a szakszervezetekrõl,
titulált Munkáspárt 2006 szemben
és egyesítése, az egyes baloldali
a civil szervezetekrõl és a
áll az MSZP kapitalizmust
szervezetek ideológiai, politikai
szociális mozgalmakról. Mi
építõ programjával, kezdettõl
és szervezeti önállóságának
ezért indulunk az önkormányzati
fogva bírálta és bírálja a bal-liberális
megõrzése, egymás nézeteinek
választáson.
kormány neoliberális
kölcsönös tiszteletben tartása
Befejezésül: nem tudjuk elfogadni
gazdaságpolitikáját, a Gyurcsány-
mellett. A Munkáspárt
TGM-nek azt az odavetett
kormány megszorító intézkedéseit.
2006 partner ehhez. Ugye,
megjegyzését sem, mely
Az, hogy nem mindenben értünk
TGM sem zárja ki az (ó)kommunistákat
szerint az “ókommunisták
egyet (és akkor a múlt értékelésének
a baloldali minimumból?
MSZP-barát és Fidesz-barát
nehéz és kényes témáját
Wirth Ádám "TÁMPONT" I/14 2006.09.21.
szárnyra szakadtak szét, mintha
itt most nem is érintettük),
ez volna a fõ választóvonal”. Ez
nem lehet akadálya a baloldali
osztállyá válhasson.
a beállítás bizony nem vall
minimum és ideiglenes
mély és tárgyilagos elemzésre.
baloldali egyezség kialakításának.
Pontosabban fogalmazott elõzõ
Abaloldali minimum értelme
cikkében: “a Thürmer-féle ún.
a különféle (szindikalista,
Magyar Kommunista Munkáspárt
antiglobalista, kommunista,
“Egyedül az
semlegességet tanúsítanak irányában,
Az osztály tömegeinek, legelmaradottabb
feltételei. Hiba
élcsapattal gyõzni nem lehet. Egyedül az élcsapatot
harcba vetni, akkor, amikor még az egész osztály, a nagy tömegek nem helyezkedtek arra az álláspontra, hogy vagy közvetlenül támogatják az élcsapatot, vagy legalábbis jóindulatú semlegességet tanúsítanak irányában, nemcsak ostobaság, bûn is lenne” (Lenin)
Adalékok a magyarországi hajléktalan helyzethez. Általánosan elfogadott becslések szerint a rendszerváltás óta folyamatosan 15 - 30 ezer hajléktalan ember élhet hazánkban. Ezzel foglalkozó szociális munkások szerint az utcán élő emberek átlagos "élettartama" 3-4 évre várható. Ennek alapján a rendszerváltás óta lehet, hogy több tízezer áldozata van ennek az élethelyzetnek. Erről ne feledkezzünk meg, ha a hazai új kapitalizmus által kialakított társadalmi viszonyokat értékeljük! Mindazonáltal a vezető politikusok, pártok állásfoglalásaiban, dokumentumaiban, programjaiban csak elvétve találkozunk a probléma akárcsak említésével is, megoldási javaslatokkal még ritkábban. Itt most ebből a kevésből mutatunk be kettőt. Jellemző módon az egyetlen vezető politikust aki a kérdést programjában meg említette, azóta már eltávolították a politikai életből. Iványi Gábor 1994 -ben nagy példányszámban terjesztett felhívása Megyessy Péter 2002-es kampány levele
Végezetül álljon itt egy rövid részlet József Attila Hazám című verséből:
Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amiből eszméltem, nyelvem származik s táplálkozni fog, a közösség, amely e részeg ölbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor. ... És egy velszi költő verse: Alun Rees: Utcakép Cardiffból
38 / 77
Tisztelt Budapesti Polgártársam!
A Fővárosi Szociális Központ és Intézményei igazgatójaként keresem meg, hogy kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánjak Önnek, tájékoztassam munkánkról és véleményét, tanácsát, segítségét kérjem.
Az FSZKI elsősorban hajléktalanná vált embertársaink körülményeinek javításán fáradozik. Ön is bizonyára pontosan érzékeli azt a nagy gondot, amely pillanatnyilag az egész országra nehezedik, és megérti, hogy a nehézségeket nem vagyunk képesek egyformán sikeresen elhordozni. Köszönöm, hogy emberségből vagy szeretetből kész legalább a téli hónapokban lakóhelye közelében a viszonylag védett zugokban hajléktalan embertársát háborítatlanul megtűrni. Sőt, köszönöm, ha lehetőségeihez mérten étellel, ruhával, jó szóval segített és továbbra is ezt teszi.
A fővárosi hajléktalanok száma becsléseink szerint10-15 ezer fős, ellátásukra mindössze 2500 fekhelyet tartanak fenn a különféle állami és társadalmi szervek.
Köszönöm, hogy most a karácsonyi ünnepkörben különösen is eszébe jutnak azok, akiknek nincs otthonuk: és kész együttműködni velünk a gondok enyhítésében. Ha tud rászoruló hajléktalanról, aki emberhez nem méltó körülmények között tengődik, ha volna javaslata olcsó albérlettől kezdve bármilyen lakhatási lehetőségre, ha fölöslegéből bármit: ruhát, tartós élelmiszert, még használható bútort, háztartási eszközt stb. felkínálna, ha munkánkkal kapcsolatban bármi észrevétele, tanácsa, bírálata lenne, hívjon bennünket a 129-14-77 telefonszámon vagy írjon a címünkre:
FSZKI Pf. 882 1385 Budapest
Ne tekintse udvariatlanságnak, hogy rossz telefonviszonyaink miatt javaslatait üzenetrögzítőn fogadjuk.
Lehetőség szerint sürgősen jelentkezünk.
Budapest, 1994.december hó
Köszönettel:
Iványi Gábor
MEDGYESSY PÉTER A MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT MINISZTERELNÖK-JELÖLTJE
Jövő tavasszal lejár a jelenlegi kormány megbízatása, és újat választunk. A Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjeként kérem, szavazzon a változásra! Adjon felhatalmazást arra, hogy megteremtsük a hétköznapok nyugalmát és valamennyiünk által kívánt társadalmi békét!
Magyarország az elmúlt, több mint egy évtized alatt nagy utat tett meg. Büszkék lehetünk arra, amit elértünk, de eljött az ideje annak, hogy igazságosabban osszuk meg közös gazdagságunk gyümölcseit. Most az a dolgunk, hogy megnyissuk a gyarapodás kapuit azok számára is, akik eddig nem részesülhettek az átalakulás őket megillető javaiból.
Ennek érdekében kormányunk vállalja, hogy: megszüntetjük a szegénység és a betegség eltéphetetlennek tűnő kapcsolatát, hogy senki ne legyen beteg azért, mert szegény, vagy szegény azért, mert beteg. Az egészség nem lehet csak a tehetősek kiváltsága! a köz alkalmazottai, a nővérek, az orvosok, a postások és a tanárok visszakapják szakmájuk elenyészett erkölcsi és anyagi megbecsülését. Hiszen nem emelheti a nemzetet magasba az, akiről megfeledkezett saját nemzete! munkahelyet teremtünk mindenkinek, aki dolgozni akar, mert minden dolgos kézre szükségünk van. fedél kerül mindenki feje fölé, otthon nélkül senki nem lehet itthon Magyarországon. egy gyermeknek se hiányozzon se az élelem, se a tudás, se a lehetőség pusztán azért, mert szegény családba vagy távoli kis faluba született. megteremtjük a z iskolák, a munkahelyek, a sportpályák biztonságát és közterületeink tisztaságát. Mindannyiunknak joga van a nyugodt élethez és a tiszta környezethez. visszaadjuk a föld és a falu becsületét, hiszen fejlett vidék és mezőgazdaság nélkül nincs modern Magyarország.
Vállaljuk továbbá, hogy: csökkentjük az adókat, hogy megérje tanulni, dolgozni és vállalkozni. Az állam csak akkor lehet gazdag, ha polgárai is azok. partnernek tekintünk mindenkit, akit döntésein érintenek, mert számunkra a kormányzás nem uralkodás, hanem szolgálat tiszteletben tartjuk a magánélet és a személyes meggyőződések sérthetetlenségét. Tudjuk: nincsen nemzeti kiegyezés kölcsönös tisztelet nélkül.
Közös útra hívom nemzetünk minden tagját. Összefogást ajánlok egy nyugodt, gazdag élet esélyével. Együtt messzebbre jutunk!
Békés Karácsonyt, sikeres új esztendőt és jó egészséget kívánok:
Medgyessy Péter
Megtiszteltetésnek tekinteném, ha visszaküldené a levelemhez mellékelt válasz kártyát.
Alun Rees Utcakép Cardiffból
Utcatérkép mutatja, hol vagy, s azt is, hogy innen hová mehetsz, Egy ember gyámoltalanságát közszemlézi a közterület. "Hajléktalan és éhes" - írja, s a kartont az állványnak döntve zavartan simogatja kutyáját, ez parancsol megálljt egy hölgyre: a skót juhász szemétől kisérve a rossz sapkába ejt egy érmét, és megy tovább. De jön a másik, nem érdekli több, csak a térkép, nem néz emberre, feliratra, ebre, megy tovább. Jönnek-mennek a vásárlók, páran megtorpannak, s egy pennyt lökni kegyeskednek. Az eb rájuk néz, megért mindent. Az emberre senki sem tekint, Szem szemébe dehogyis merül. Ő meg, látszik, szégyelli megint, hogy koldulva ül itt az utcán. Vakvágányra lökött roncs vagon. Térképe üres, se kezdőpont, se célállomás. S lesz-é vajon? (Gyimesi László)
Eredeti szöveg: Street Scene, Cardiff
Beside the street-map showing where we are and where we're going to the man has nerved himself to put his helplessness on public view. "Homeless and hungry" are the words upon the cardboard sign he props against the map-stand. He sits beside it and strokes his dog. A woman stops, fixed by the cross-bred collie's eyes, and drops a coin into the cap and then walks on. Another comes, ignores the dog to check the map and then proceeds without a glance at man or cap or cardboard sign. The shoppers come and go; some pause to proffer pence. The ones who deign are those the dog's brown eyes transfix. Nobody looks at the man's face, nor does he seek to meet their eyes. He seems to feel it some disgrace to sit here begging in the street. He's in a no-go situation: the ma pof this man's world is blank, no place to come from, no destination. A fejlett demokrácia dicsérete (Jövedelemarányos felsőoktatási tandíj, a PTB hetilapja nyomán) Az UCL (Leuweni Katolikus Egyetem) rektora által a közelmúltban a sajtóban megjelentetett javaslata élénk reagálásokat indikált. Holott az ötlet nem tűnik rossznak, de nézzük csak meg közelebbről. A hallgatók túlnyomó többsége számára a tandíj eleve túl magas (egyetemi átlag 778 euró). Az intézményeket befogadó városokban csillagászati összegekért lehet olyan kislakást bérelni, mely elfogadható távolságra fekszik a külvárosokba telepített intézménytől (a kollégiumi hálózat szinte ismeretlen), eléri az évi 2500-3000 eurót. A megélhetés szintén nem kis összeg. Az oktatás olyan luxusjellegű beruházásokat igényel mint számítógép, internet, könyvek. Ezek a járulékos költségek évente újabb 5000 eurót tesznek ki. Az utóbbi évek közvélemény-kutatási adatai azt tükrözik, hogy dacára annak a ténynek, hogy a hallgatók nem a legszegényebbek közül kerülnek ki, az oktatási költségek előteremtése jelenti a legnagyobb gondot. Bevezetni egy jövedelemarányos tandíjat azt jelenti, hogy újabb "maszkírozott-adót" vetnének ki a szülőkre, pontosabban arra, amit úgy hívunk : munkajövedelem, mely már eddig is igen súlyos adóterhekkel jár a munkavállaló részéről. Akkor ki finanszírozza az oktatást ? Ha a rektor annyira szívén viseli a társadalmi igazságtalanságokat, talán rávehetné néhány gazdaságelemző kollégáját arra, hogy nézzen körül hogyan lehetne fizetésre bírni az ország legnagyobb vagyonait ! Ahogy a L'Entreprise, a francia vállalati lap deklarálta : " Belgium nem a fizetésből élők paradicsoma, de ezzel ellentétben, ha néhány millió eurós vagyont birtokolunk, jó üzlet az olcsó, polgári és vendégszerető Brüsszelben élni. Nincs ISF (vagyonadó, míg Franciaországban igen), sem örökösödési adó, ha még életünkben ügyesen ajándékozunk utódainknak ". A rektor javaslata szerint egy milliárdos gyermeke, aki a tőkejövedelemből vagy " szelvényvagdosásból " él, a minimumot fizetné, míg a nehéz munkával megkeresett fizetésből a maximumot kellene állni. Végül pedig, a javaslat jogellenes is. A törvény tiltja, hogy a tandíj összege gyorsabban emelkedjék mint a megélhetési költségek. A New Yorkban kötött , ENSZ által elfogadott egyezmény - melyet Belgium is aláírt - 13. pontja így szol : a felsőoktatás hozzáférhető kell, hogy legyen mindenki számára egyenlő mértékben tehetsége szerint, s minden eszközzel elő kell segíteni az annak ingyenessége felé vezető folyamatot. Mindehhez hozzáteszi a hallgatók szervezete : mivel az oktatás egy közszolgáltatás, így egyetemes és ingyenes kell, hogy legyen. Hétköznapjaink Olvasói vélemények Olvasói vélemények Ebben a rovatban az olvasók hozzászólásainak, véleményének, tanulmányainak egyéb írásainak szeretnénk helyt adni. Az Április 3-i koszorúzásokról Tovább... Reagálás Bitó László: Lágy reform (Népszabadság 2007. március 22.) cikkéhez
Tovább Drága hétvége Belgiumban Így látják Belgiumból
Együttgondolkodás a Szolidaritás ( A Belga Munkapárt hetilapja) 2007. februar 7-i szamával Ki fog fizetni a Föld megmentéséért?
Van miért nyugtalankodnunk, ha a gyermekeink jövőjét nézzük a Föld felmelegédese kapcsán. A széndioxid gyors csökkentése érdekében néhány kormány a zöld adó bevezetését fontolgatja, amivel nem a tulajdonosok profitja lesz kevesebb, hanem inkább a munkások jövedelme. A nagyvállalatok a legnagyobb fogyasztók, ennek ellenére ők fizetnek legkevesebbet. Tovább... Belga barátaink küldték.....
Az új évet Belgiumban is "kedves" ajándékokkal vezette be a kormány. Liberalizálták a gáz- és áramszolgáltatást (értsd: privatizálták) , aminek nem árcsökkenés, de emelkedés lesz a hatása. Megtudtuk, hogy ezután a közterek világítását is újabb adó euroinkból fedezik. Az autopályák használatára először a külföldiek fizetnek majd vignettat 2008-tól, de mi sem maradunk ki belőle (párhuzamosan csökkentik a horribilis- gépkocsiadót, de ismerjük az ilyet..). A vállalkozók betegbiztosítására kötelezően bevezetik a "kisrizikos" biztosítást, ami könnyen jelent újabb csődhullámot (eddig csak a kórházi ellátás biztosítása volt -viszonylag alacsony áron- kötelező). A fogyasztói árak meg különösebb bejelentés nélkül is emelkednek. Mindezt elég kihámozni a mindennapossá vált botrányügyek híreiből. Polgármesterek sikkasztanak, tanácsosok csalnak, a király kisebbik fia pedig a tengerészet jóvoltából törvénytelenül jut euro millios beruházásokhoz. Felelősségrevonás? Majd egyszer, talán 4-5 év múlva, ha hallunk még róla? Mindenesetre a közeledő juniusi föderális választások nem hoznak nagy változást, már a helyhatósági választások is azt mutatták, hogy a belga választok zöme közömbös.. Mivel a részvétel kötelező, valamit beikszelünk majd! így maradnak az apáról fiúra szálló politikusi pályák, a "családi vállakozásban" működtetett pártok, halmozott politikai "fizetett- funkciók" Tütő László: Ahol demokrácia van, ott zsarnokság van?
Az Eszmélet 71. számában megjelent írás, sok érdekes, elgondolkoztató (és napjaink belpolitikai helyzetében különösen aktuális) kérdést vet fel. Kérjük, hogy közlésre szánt írásaikat a
[email protected] E-mail címre, küldjék. Lehetőség szerint formázatlan szöveg (txt), word dokumentum, (doc), open office dokumentum (sxw), vagy Rich text (rtf) formátumban. A beküldött anyagokat a szerkesztőség elolvassa, és ha tartalmukkal legalább 50% -ban egyetértünk akkor kerül ki a web oldalra, A Sértő hangnemü, személyeskedő, rasszista, fasiszta megnyilvánulásokat kérjük mellőzni, ezeket nem közöljük.
Kedves Barátaim!
Kérem továbbítsátok annak, aki kezeli a Világszabadság honlapját, hogy
sürgősen javítani kell a Világszabadság Hírek rovatában megjelent
39 / 77
tudosítást az április 3-i koszorúzásOKról. Többes számban írom, mert
három is volt.
Bár elég hiányos a magyar nyelvtudásom, szeretném megtenni az alábbi
megjegyzéseket.
A "Magyar Humanisták és Antifasiszták Szövetsége" vagy "Magyar
Ellenállók Szövetsége" helyett "Magyar ELLENÁLLÓK és Antifasiszták
Szövetsége" kellett volna, hogy szerepeljen a szövegben. Tehát,
röviden nem a MAHASZ, hanem a MEASZ volt a szervező.
Más. A Magyar Honvédség helyett a Honvédelmi Minisztérium államtitkára
helyezett koszorút.
Más. Soha nem írják, hogy XXXország "magyar" nagykövetsége, hanem
XXXország "magyarországi" vagy inkább "budapesti" nagykövetsége.
Vagy, például, de valamivel kevésbé hivatalosan, a budapesti orosz
nagykövetség, vagy a moszkvai magyar nagykövetség.
Más. Elég lett volna egy kicsit megnézni az interneten, hogy
megtudjuk, hogy aznap két másik helyen is volt koszorúzás. Ezeken is
voltam jelen. Sőt, az egyik helyen, a Szabadság téren, ahol kb.
kétszáz emlékező is volt, komoly incidens történt.
Kérem, javítsátok ki esetleges magyartalanságaimat. Előre is köszönöm.
Kellemes húsvéti ünnepeket.
P.Mihály
Reagálás Bitó László: Lágy reform Népszabadság 2007. március 22. Cikkéhez
Olvasom a fenti cikket, arra gondolok, hogy meg hány tízezren teszik ugyanezt és hányan hiszik el, hogy valóban, ez hozza meg a Kánaánt, ha átalakul amerikai mintára az egészségügy, az oktatás, a közszolgáltatás, stb. Az élettanprofesszor valószínűleg világosan lat szakmai szemmel. Társadalmilag azonban vak. A kórházi agyak létszáma szakmai kérdés. De az elbocsátott orvosok, nővérek, személyzet száma mar nem az. Az sem, mennyi idő alatt jutunk kórházba, ha bezárjak a hozzánk közelit. Az se, mennyi időt kell majd várni egy beavatkozásra, hely hiányában, hónapokat, éveket talán. Az sem, mennyit kell fizetnünk (vagy előlegeznünk). A biztosító általi terítés kórházi tartózkodásra nem kivetélés eset a nyugati demokráciákban, ahogyan ő állatija! Más kérdés, hogy csak részleges ill. külön biztosításhoz kötött, tehát a szociális igazságosságtól messze áll.. Ha egy háziorvos asszisztenst, takarítónőt követel magának és ennek megfelelő jövedelmet-, azt én nagy túlzásnak tartom. De azt is, hogy a kórházi laboratóriumokat, kiszolgáló egységeket privatizáljak, profitorientált szervezetté tegyek, ti. ezzel nem lehet megakadályozni a pazarlást, sőt, ezzel csak szervezetté lehet tenni a betegek kirablását. Ha a gyógyítást is úgy tekintjük, mint egy vállalkozást, akkor eljutunk oda, ahova az USA, vagyis milliók maradnak ki a betegbiztosításból, a kórházban is a profit számít, nem a beteg; a hatékonyság pénzben lesz kimerve; az egészség privilégiummá válik; a beavatkozást megelőzi a mérlegelés: megéri-e anyagilag.. A szabad verseny nem hozza meg úgy általában sem, de különösen nem az egészségügyben, sem az árak csökkenését, sem az igazságosabb elosztást, még csak nem is nacionalizáltabb, sőt az eddigi „jobb, rosszabb”egészségügyi rendszerekből embertömegek fognak kiszakadni. A magyar emberek egészsége az átlagosnál rosszabb, minden statisztika ezt mutatja, nagyobb a halálozási arány, alacsonyabb a várható életkor, stb. Ha erre ráeresztjük a szabad versenyt, érhető-e pozitív eredmény? Jó lesz-e nekünk, ha tudjuk, hogy mindenfele drága és csodaszer áll rendelkezésre, csak éppen mi nem juthatunk hozza, mert másodrangú -szegény- állampolgárok vagyunk, gazdaságtalanok, feleslegesek, haszontalanok? Gazdaságilag Európa megelőzheti az USA-t, de a szociális Európából mi lesz? Még nagyobb társadalmi különbségek, gazdag ország-szegény lakosság, "dögölj meg, ha nincs pénzed " Európája ? Az új liberális tendenciák errefelé mutatnak. Már csak elvi okokból is: ez a fajta gazdasági liberalizmus megengedhető-e olyan országokban, ahol a munkajövedelmet adóztatják és nem a tőkejövedelmet (pl. Magyarország. és Belgium)? Ahol a nagytőkés jóval kevesebb adót fizet (%-osan) mint a házmestere? Miért kell ezt tűrni, sőt hozzásegíteni a meg nagyobb jövedelemhez az első kategóriát? Miért kellene elfogadni kritikátlanul az EU döntéseit, ami döntéseknek mi is részesei vagyunk (elvileg legalábbis), nem csak alávetettjei, miért nem csatlakoznak a magyar érdekvédelmi szervezetek az Európa szerte tapasztalható tiltakozási hullámhoz? Flora, Belgium Drága hétvége Belgiumban. Így húsvét előtt a kormány egy kis plusz tojást pottyantott. Kifundálta, hogy a nylonszatyrok, műanyag evőeszközök, nylon- es alumíniumfóliák külön adóztatása menti meg Belgiumot ; mindez 67 millió eurót hozna a konyhára. A nem "A" osztályú háztartási gépeket zárótűz alá vette, az "A" osztályúak ára viszont kétszeres anélkül, hogy bármiben hasznosabbak lennének. Kinek telik minderre? Talán a minimálbérből előknek! Utóbbi havi 25 euróval emelkedett, ami adózás után 13-at jelent.. Minden 6. gyermek a szegénységi küszöb alatt él, a nyugdíjas asszonyok mintegy negyede tengődik havi 500 euró alatti jövedelemből. A világ 150 leggazdagabb embere között számon tartott holding- tulajdonos, Albert Frere 1,48 milliárdos hasznot tudott be magának 2005-ben. Ebből sajnos le kell vonnia az adót, pontosan 2.880,87 eurót! Igen, jól látták, nem tévedtem, ez nem több, mint 0,0002 %. Ez maga a belga csoda! Belgium nem adóztatja meg sem a nagy vagyonokat, sem a tőzsdei akciók érték-többletét. 2006-ban a holding még jobban fut: 3,056 milliárdra rúg a profit. Nem hogy adót nem fizet utána, de "pénzügyi szabályozásként" még18 millió eurót kap az államtól! Ha normális adózás alá esne, egymilliárd állami bevételt jelentene. Nezzük most meg pl. Albert Frere házmesterét. Tételezzük fel, hogy 1200-1500 eurós fizetést kap tisztán havonta. Ennek alapján évi 3-7 ezer euró adót fizet! De 3.380 eurót viszont levonhat költségeiből, ha 8 ezres napkollektort szereltet fel vagy új, legalacsonyabb széndioxid- kibocsátású autót vesz állami visszatérítéssel (persze kell is, ezeket az autókat nem tudja akárki megvásárolni, ezek a legdrágább gépkocsik).. Tanulság: legyünk inkább gazdagok mint szegények! Együttgondolkodás a Szolidaritás ( A Belga Munkapart hetilapja) 2007. februar 7-i számával
Ki fog fizetni a Föld megmentéséért? Van miért nyugtalankodnunk, ha a gyermekeink jövőjet nézzük a Föld felmelegedése kapcsán. A széndioxid gyors csökkentése érdekében néhány kormány a zöld adó bevezetését fontolgatja, amivel nem a tulajdonosok profitja lesz kevesebb, hanem inkább a munkások jövedelme. A nagyvállalatok a legnagyobb fogyasztók, ennek ellenére ők fizetnek legkevesebbet. Az Exxon-Mobil a történelem legnagyobb profitját érte el 2006-ban: 39,5 milliárd dollárt (ami máris megmagyarázza, miért fizetünk annyit a benzinért!). Ezek a vállalatóriások hatalmas adósságot halmoztak fel az emberiséggel szemben, amikor a gyors haszonszerzes érdekében nem törödnek a következményekkel, nem invesztálnak a kutatásba, nem keresik a felújítható energia lehetőségeit. Természetesen, lehetőséget kell adni a kisembereknek is arra, hogy jobban gazdálkodhassanak az energiával. De nem úgy, hogy minden nap őket hibáztatják! Miért nem invesztálunk a tömegközlekedésbe, mely rossz minőségű, elégtelen és drága? Miért tűrjük a jelenlegi privatizációs hullámot, mely csak a profitnövekedést szolgálja? (A nemrégen meghirdetett felszólításra a lakosság töobbsége reagált: lekapcsolta lámpáit 15 percre.. Ahelyett, hogy hathatosabb intézkedéseket követelt volna..) Portré: Sean Penn Ez év jan. 27-én a 46 éves Sean Penn is tiltakozott az iraki háború ellen sok tizezer honfitársával együtt. A cannes-i, berlini fesztiválok kitüntetettje, az oscarokkal díjazott színész apját, Leont az ötvenes évek Amerikájában mint kommunistabarátot a boszorkányüldözések eltávolítottak a stúdióktól. Fia tovább viszi a fáklyát: menetel az iraki háborút ellenzőkkel, gyertyát gyújt a halálbüntetés ellen, támogatja New Orleans lakóit, kiket a Kathrina hurrikán pusztítása idején magára hagyott a hatalom. 2002-ben 56 ezer dollárért hirdetési oldalt vásárol a Washington Postban, hogy közzétegye Bushnak írt nyílt levelét, 2003-ban Irakba látogat és annak függetlenségét reklamálja. 2005-ben Iránban tartozkodik, 2006-ban Susan Sarandon barátjával részt vesz a pacifista “forgo éhségsztrájkban” (minden résztvevő 24 órán keresztül nem vett magához élelmet), a múlt héten pedig tüntetett. Kalapot emelünk. Energialiberalizáció 10 évvel ezelőtt határoztak a gáz, villany, posta, vasút piaci felszabadításáról. Lassan haladt, hiszen sűrűn voltak választások, becses politikusaink számoltak a lakosság reakciójával és késleltették amíg csak lehetett. Bizonyos, hogy a számlák egyre borsosabbak lesznek, előreláthatólag 10 %-kal fizetünk többet.. A januártól esedékes energiaszolgáltató-választás sem megy zökkenő nélkül: hol a régi szolgáltató is átutaltat, tehát duplán fizetünk, hol az új leemel a számláról a tulajdonos beleegyezése nélkül, hol pedig az eredetinél jóval magasabb átalánydíjat követel azzal, hogy majd egy év múlva az “elszámolásnál” visszatéríti a különbözetet. De nemcsak a magánszférában jelentkeznek gondok: a minisztérium jelezte, hogy az autópályák kivilágításához különadót vet ki (Belgiumban a közutakat a sötétség beálltával kivilagítják), a helyhatóságok a középületek (-terek) vilagítását 15 %-os, fűtését 40-70 %-os drágulásra becsülik, amit csak a helyi adók emelésével tudnak megoldani. Az árak csökkentésére akad egy igen egyszerű megoldás: helyi közvállalkozást kell alapítani a közös energiavásárlásra, a sok (kis) fogyasztó együtt alacsonyabb áru szolgáltatáshoz jutna. A másik dolog: mivel esetünkben nincs szó luxusigényekről, hanem alapszükségletről, az ÁFÁ-t is ehhez kellene igazítani es 21 %-ról leszállítani! SOS, fogorvos! A szektor szakemberei riadóztatták a társadalmat a sajtón keresztül a belga lakosság katasztrófális állapotáról. Az ok: a fogorvosi számla! Az alacsony jövedelmű rétegek nem tudjék kifizetni a szükséges 800-1200 eurót ! A keresztény társadalombiztosítás felhívást intézett –a választások előtt- a helyzet rendezésére, a foghúzás és a protézis terítésére. (Ideje, mert a belgát a világban csakhamar a rendezetlen fogairól lehet felismerni..)
Levél Belgiumból A HVG-ben olvasva Szent-Iványit - akit különben becsülünk az elviekben és gyakorlatban liberális nézeteiért, a szegény-politikai tevékenységéért -, keserűen megjegyzem: hát hol él ez az ember? Éppen ő ne tudná, az Eu képviselő, hogy pl. a "fejlett demokráciájú" Brüsszelben is mindennaposak az Eu. parlament szomszédságában engedéllyel tüntetők kommandós-könnygázos-erőszakos szétoszlatása? Ahol nem kímélnek sem kisgyermekeket, sem a munkájukat végzőket, se másokat? De még ez se kell, számtalan példa bizonyítja az erőszakszervezetek erőszakosságát... A kapitalizmus nem tud rendőrök nélkül létezni, minden politikai kérdésbe beavatkozik, az uralkodó osztály óhaját teljesítve, de a valódi bűnözést -igazi feladatát - soha meg nem tudja szüntetni. Magyarországon ezesetben a rendőrök mellett teszem le a voksot (még ha nem is a "demokrácia" szabályai betartásával jártak el). Ugyanakkor felteszem a kérdést: hol volt a baloldal? Miért nem a baloldal akadályozta meg a szélsőjobb tobzódását ellentüntetéssel, összecsapásokkal akár? Miért nem fognak össze szocialisták, kommunisták, anarchisták, trockisták, sztálinisták, szimpatizánsok az ultrajobb ellen? Miért tekintik egymást a legfőbb ellenségnek? Hát így világos az orbánviktorok, csurkaistvánok és a többi szélhámos "bátor fellépése"! Miért hagyjuk, hogy képviseljék az egész országot? Ilyen is létezik? (A holland gazdagok adózni akarnak?) Több adót nekünk, gazdagoknak, és kevesebbet a szegényeknek. Ezzel a meglepő üzenettel kezdődik az a nyílt levél, melyet Balkenende holland miniszterelnöknek címzett 16 holland nagygazdag. "Jövedelem tekintetében mi a 10 %-nyi leggazdagabb réteg tagjai vagyunk és Ön folytatja meggazdagodásunkat. Nem bolond dolog ez ?" - írják egyebek között a sportújságíró, valamikori futballnagyság Jan Mulder és fia, Yuri, szintén futballszakértő, valamint a Chelsee játékosa Khalid Boulahrouz és az író Geeert Mak. "Balkenende hatalma idején a gazdagokat jobban segítik" - jegyzik meg - de mi jobban szeretnénk, ha becsületesen osztoznánk a javakon. Soha ilyet nem láttunk. Sajnos, csak 16 becsületes egyénről van szó, láthattunk már hasonlót a belga Boeleknél, Frereknél, De Clerckeknél? ( A Belga Munkapárt lapjának közlése) És Magyarországon (Angliában, Franciaországban, Németországban, stb.) elképzelhető ? - az olvasó megjegyzése.. Judith S.
A VILÁGSZABADSAG web hely szerkesztőinek megjegyzése: Magyarországon a "sztálinisták" igen kevesen vannak, nem képeznek jelentős politikai erőt, "trockisták" pedig szinte egyáltalán nincsenek, mivel Trockij műveit nem forditották le magyarra. --> Ahol demokrácia van, ott zsarnokság van? Csodaváró rendszerváltás - csalódások demokráciája
"tudatában kell lennünk annak, hogy belépve az úgynevezett polgári demokrácia világába, oly dolgokkal találkozunk majd, melyek mélyen sértik az erkölcsi ember igazságérzetét egyfelől, másfelől pedig korántsem jelentenek sem személyi, sem egzisztenciális biztonságot" Sánta Ferenc "Mindössze az emberek 14 százaléka érzékeli, hogy számára könnyebb lett a megélhetés" - tudjuk meg Vásárhelyi Mária "Csalódások kora. Rendszerváltás alulnézetben" (MTA Társadalomkutató Központ 2005) című könyvéből, amely a magyarországi rendszerváltást követő másfél évtized néhány tapasztalatát vázolja szociológiai felmérések alapján. Vagyis országosan reprezentatív mintavételek szerint az emberek 86 százalékának nem hozott jót a gazdasági rendszerváltás. A többség megalapozottan érzi magát a rendszerváltás vesztesének, "hiszen a lakosság jelentős részének gazdasági, egzisztenciális és szociális viszonyai valóban jelentősen romlottak".
Össznépi mazochizmus?
Ha hihetünk a fenti számoknak, az első, majd az azt követő szabad választásokon a választópolgárok döntő többsége saját anyagi helyzetének romlását, megélhetésének nehezebbé válását választotta. Másként fogalmazva: a választópolgárok döntő többsége - a végre elnyert szabadság birtokában - veszíteni akart, vesztes akart lenni. Vesztésre játszott, és mivel módja és képessége volt ezt a törekvését sikerre vinni: győzött. Nyertesként, győztesként ünnepelheti magát a képviseleti demokráciának számára adott körülményei között és feltételei mellett. Annyiban és azért győzhetett, mert veszíteni akart. Lehet, hogy a kiharcolt demokrácia jellemzője a vesztesként győztes, ezért győztesként vesztes választópolgár? Ha hihetünk a szabad választások szabadságának, a magyarországi választópolgárok döntő többsége rosszat akar magának, saját rosszakarója. A rendszerváltás érdeme, hogy megteremti az önmagunk ellen irányuló rosszakarat gyakorlati megvalósításának szabadságát. Megteremti és (ha nem is folyamatosan, de periodikusan, azaz négyévenként egyszer) biztosítja a választópolgárok önmaguk elleni rosszakaratának szabad érvényesítését. Persze az sincs kizárva, hogy valójában nem erről van szó. Nem elképzelhetetlen, hogy a magyarországi demokráciában nem mindenben történik az, amit a többség szeretne. Lehetséges, hogy nem teljesen szabadon választott önpusztításnak vagyunk a tanúi. Ezt az értelmezést látszik alátámasztani a könyv számos megállapítása. A felmérések szerint a többség nem kedveli sem a létbizonytalanságot, sem a munkanélküliséget, sem életszínvonalának romlását, sem a szociális jogok leépítését. Nem kedveli sem a szegénységet, sem a kiszolgáltatottságot, sem a mindezeket előidéző tőkés piacgazdaságot. (Íme, a felmérés néhány tanulsága. Csekély "a piacgazdaság társadalmi elfogadottsága, az emberek többsége ma is elsősorban ennek negatívumait érzékeli". A "társadalom egyre szélesebb rétegei számára úgy tűnt, hogy a piacgazdaság választása egyet jelent a társadalmi szolidaritás csökkenésével, a leszakadó rétegek problémájától való elfordulással". A "rendszerváltás egyre nyilvánvalóbban érzékelhető nehézségeinek realizálásával, és a vesztesek táborának növekedésével párhuzamosan a közgondolkodásban növekedett a piacellenes, antikapitalista attitűdök, nézetek népszerűsége".) Ha a többség mindezeket nem különösebben kedveli, lehet, hogy nem is teljesen önként vállalta őket? A tőkés piacgazdaság elutasításával egyidejűleg, annak szerves részeként keveredik gyanúba a magántulajdon és a privatizáció. Az állami tulajdon privatizálása során a termelő- és szolgáltatóegységek több mint 80 százaléka magántulajdonba került, de a lakosság túlnyomó többsége ennek a változásnak inkább csak a hátrányaival találkozik. Csak kevesen váltak közülük ténylegesen tőkéssé. (Miközben "a tőketulajdonnal rendelkezők aránya a lakosságon belül 35 százalék körül stabilizálódik" - és ide kell számítani a kényszervállalkozókat is -, "a tőketulajdonon belül jelentősen növekedett a spekulációs tőke - a részvény- és befektetésijegy-tulajdonosok - aránya".) Ez is magyarázza, hogy "a magánosítással szembeni ellenérzések nemhogy csökkentek, hanem növekedtek,... és ma is a lakosság csaknem kétharmada úgy gondolja, hogy a nagyobb gyárakat nem lett volna szabad magántulajdonba adni".
A felmérés szerint a magyarországi lakosság többsége elutasítja a piacgazdaságot, a privatizációt, a magántulajdont. A szerző kommentárja: "a magántulajdon térhódításával kapcsolatos ellenérzések kialakulásában fontos szerepet játszott a gazdasági rendszerváltással és a piacgazdaságra való áttéréssel összefüggő általános csalódottság, illetve az, hogy az emberek jelentős része saját gazdasági helyzetének és perspektíváinak rosszabbodását részben a magántulajdon térhódításával kapcsolta össze... A magántulajdon, illetve a privatizáció elutasításának erősödésében fontos szerepet játszott az is, hogy az idő múlásával az emberek gondolkodásában a magánosítás fogalma egyre inkább összekapcsolódott a terebélyesedő korrupcióval." Csaknem általános vélemény, hogy sikeres vállalkozók az ügyeskedőkből és a megfelelő összeköttetéssel rendelkezőkből lesznek. A magyarországi privatizáció gazdasági kérdése egy ponton túllép a gazdasági konfliktusokon, és politikai problémába csap át. Az állami tulajdon lebontásában a lakosságnak csak egy igen szűk rétege vehetett részt. A magyarországi privatizáció jellegzetessége, hogy abban a külföldi tőke sokkal nagyobb szerepet játszott, mint a környező országokéban. A többség (kétharmad) úgy gondolja, hogy "az ország ma is idegen hatalmak érdekeit szolgálja ki". Csupán 38 százalék utasítja el azt az állítást, hogy "a rendszerváltás egyet jelentett az ország kiárusításával". Erre a meggyőződésre rímel az EU-csatlakozás megítélése is. Csak 26 százalék vitatja, hogy az Európai Unió részéről a bővítés fő oka a piacszerzés ("Az EU-t azért bővítik, hogy az európai nagyhatalmak politikai és gazdasági befolyáshoz jussanak Közép-Kelet-Európában"). Csupán 44 százalék vitatja, hogy az Európai Unió gyarmatosítja Magyarországot ("Az EU nem más, mint a kis európai országok gyarmatosítása"). A megkérdezettek kétharmadának meggyőződése volt, hogy a csatlakozás nyomán nőni fog a szegények, a menekültek és a drogfogyasztók száma. Lényegében azonnal - az első szabad választásokat követően - megtörtént az új politikai rendszerből való kiábrándulás is: "már néhány évvel a rendszerváltás kezdete után látványosan növekedni kezdett a változásokkal összefüggő társadalmi elégedetlenség, a szembefordulás az új társadalmi-gazdasági berendezkedéssel". A választópolgárok hamar megtapasztalták, hogy a politikai demokrácia a népakarat érvényesülése helyett "a politikai pártok sokszor nemtelen versengését, vitáit és veszekedését jelenti". "Négy ember közül három nem tapasztalja a pluralizmus jótékony hatását". Széleskörű elégedetlenség kíséri a politikai és a gazdasági elit tevékenységét és a képviseleti demokrácia politikai intézményeinek működését. A felmérések szerint a többség elutasítja a számára hátrányosnak ítélt piacgazdaságot. Miként lehetséges, hogy a választópolgárok többsége 1990-ben elfogadta azt? A felmérések szerint a többség elutasítja a rendszerváltást követő politikai rendszert. Miként lehetséges, hogy a választópolgárok többsége 1990-ben elfogadta azt? A kérdések annál inkább magyarázatra szorulnak, mert a nyolcvanas évek szociológiai felmérései nagyon hasonló képet mutatnak, mint a rendszerváltás utániak. Az a lakosság, amelyre rázúdult a rendszerváltó átalakulás, a nyolcvanas években a létbiztonságot tartotta a legnagyobb értéknek. A politikai szabadság kérdése kevéssé foglalkoztatta - tudjuk meg Vásárhelyi könyvéből. Ez is magyarázza, hogy az értékrangsorban az utolsó helyen a véleménynyilvánítás szabadsága állt, a vélemény- és sajtószabadságnál fontosabbnak tartották a kényelmes otthont és a divatos ruhát. A kapitalizmus alapértékeit (vállalkozás, versenyszellem) a megkérdezettek több mint háromnegyede lenézte. Vásárhelyi meglátása szerint Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években a hatalom gyakorlói működőképesnek látszó alkut kötöttek a többséggel. "A korabeli szociológiai kutatások egyértelműen jelzik, hogy az emberek többsége elfogadta a szabadságjogok rovására kötött politikai alkut, amelynek eredményeképpen az életszínvonal, az anyagi előrejutás és a létbiztonság vált a legfontosabb értékké, a demokrácia és a szabadságjogok pedig az értékrangsorban egyre hátrébb kerültek". Ebben jelentősen közrejátszott az is, hogy a kádárista liberalizálás következtében "a többség már nem gondolt arra, hogy ha a hivatalostól eltérő álláspontot foglal el, akkor ennek számára kedvezőtlen következményei lehetnek". Az államszocializmus iránti lojalitás fő oka: "a nyugati országokkal szemben az egzisztenciális biztonság, a nyugalom, a jól működő közbiztonság, a mérsékelt vagyoni különbségek, és a - bár alacsony színvonalú, de - mindenkit megillető társadalmi gondoskodás".
TÍZEZER LAKÁS ÁRÁN VÁLASZTOTTUNK. A Vásárhelyi által végzett felmérésekből az derül ki, hogy régen jobb volt. A véleményt nyilvánítók döntő többsége szerint a rendszerváltó átalakulás előtti Magyarországon mind a gazdaság, mind a politika kevesebb ellenszenves vonást mutatott, mint a mai. ("A felnőtt lakosságon belül mindössze egy szűk kisebbség tartozik ahhoz a körhöz, amely egyértelműen negatív véleményt formál az államszocializmus éveiről, a többség - a megkérdezettek közel kétharmada - véleményalkotását a pozitív véleményelemek túlsúlya jellemzi". A többség szerint "a Kádár-rendszer igazságosabb és emberségesebb volt a mostaninál, a munkának nagyobb becsülete, a szegényeknek több esélye volt, és a társadalmi szolidaritás erősebb volt a jelenleg tapasztalhatónál".)
Félrevezetve és megcsalatva (Tévedések szomorújátéka)
A lakosság nagyobbik részénél tehát gyorsan bekövetkezett a "szembefordulás az új társadalmi-gazdasági berendezkedéssel". A többség nem rokonszenvez azzal, ami létrejött. Nem akarta ezt. Nem ezt akarta. Azt vallja, hogy régen jobb volt. Ha ez így van (és a felmérések azt mutatják, hogy ez így van), akkor miért támogatta a változtatást? Miért támogatta egy olyan rendszer kialakulását, amelyet nem akart? Vásárhelyi magyarázata: nem lehetett tudni, hogy ez lesz belőle, nem lehetett előre látni, hogy az átalakulás ilyen következményekkel jár. ("A rendszerváltás senki által előre nem látott, a lakosságot teljesen váratlanul érő, mély gazdasági válsággal járt együtt." Az "átalakulást kísérő mély gazdasági válság és az ennek nyomába szegődő társadalmi sokk nemcsak a lakosság széles rétegeit, hanem a társadalmi, politikai és gazdasági elemzőket is váratlanul érte". "Nem voltak tisztában még a gazdasági folyamatok legavatottabb ismerői sem, hogy a rendszerváltással együtt járó válság ilyen mély és elhúzódó lesz".) A könyvben adott mentegetőzés biztosan nem igaz. Mind az ún. Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, mind a rendszerváltást közvetlenül megelőző vitákban nagy hangsúlyt kaptak a veszélyek, a kockázatok, az előre látható negatív következmények. Számos szakértő, illetve társadalmi szervezet gazdagon tudja dokumentálni, hogy időben figyelmeztetett a várható gazdasági-társadalmi összeomlásra, óvott az egyoldalú, gyanútlan optimizmustól, a szemellenzős naivitástól. Megfogalmazták, hogy a tőkés piacgazdaság bevezetésétől mintegy kétmillió munkahely megszűnése várható. Prognosztizálták a magyar mezőgazdaság szétesését. Szóltak a bekövetkező nagyarányú elszegényedésről. Rámutattak, hogy a többpártrendszer jóval többe kerül az egypártrendszernél, és a társadalom kénytelen lesz még több utált politikust eltartani. Figyelmeztettek a kapitalizmus mechanikus importálásának kockázataira, és egy vele szemben alternatív, humánusabb rendszerváltás lehetőségére (illetve indokoltságára) hívták fel a figyelmet. A részleges demokrácia (a demokrácia korlátozott, pusztán politikai formája) helyett a teljes körű társadalmi és gazdasági demokrácia szükségessége mellett érveltek. De az a közgondolkodás, amelyet a rendszerváltó politikusok (a tömegkommunikációt egyre inkább meghatározó szócsöveik révén) a nyolcvanas évek végén kialakítottak, nem kedvezett a mértéktartóbb, megfontoltabb elemzéseknek. A mesterségesen gerjesztett közhangulatban egyre többen vélekedtek úgy, hogy a beígért rendszerváltásban több a nyerni-, mint a veszítenivalójuk.
Illúziók demokráciája?
A rendszerváltás folyamatának küzdelmeiben fontos harci eszköz volt az illúziókeltés. A rendszerváltó politikusok illúziókat akartak kelteni, és a többségben sikerült is naiv illúziókat ébreszteni. Egy ismert közgazdász jellegzetes visszaemlékezéséből idéz Vásárhelyi. "Akkor még tele voltunk illúziókkal. Azt hittük, hogy ha zömében magántulajdonba kerül a gazdaság, és működését az állam politikavezérelt beavatkozásai helyett piacgazdasági szabályok bástyázzák körül, akkor hamar jobbra fordulhat az életünk. Azt hittük, hogy ha a gazdaságpolitikát a demokratikusan megválasztott parlamentnek felelős kormányok formálják majd, akkor megszabadulhatunk a felelőtlen döntések következményeitől. Azt hittük, hogy ha mindezek a nagyhorderejű változások végbemennek, akkor előbb-utóbb a mi gazdaságunk éppoly hatékonnyá válhat, mint az irigyelt nyugat-európaiak. Hittünk abban, hogy a társadalom többsége belátható időn belül élvezni fogja a gazdasági rendszerváltás gyümölcsét." Miért asszisztált a többség az általa nem akart irányú és hatású átalakuláshoz? Miért asszisztált a többség a rendszerváltáshoz? Mert nem tudta, hogy mihez asszisztál. Mert nem tudta, hogy a munkanélküliséghez, az elszegényedéshez, a létbizonytalansághoz stb. asszisztál. Azért asszisztált, mert sikerült a többséget félrevezetni. Mert a többség hagyta magát félrevezetni. A rendszerváltás időszakát egyfajta csodavárás jellemezte. A politikusok nyugati jólétet ígértek a népnek, és a nép hitt a politikusoknak. A rendszerváltás motorja az illúziókeltés volt. A rendszerváltást támogatók többségét nem mazochizmus, hanem illúzió vezette.
Képviselők zsarnoksága?
A magyarországi helyzettel analógként idézi Vásárhelyi a lengyel Adam Michniket: "a társadalom többsége egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy egy ilyen reformra szavazott 1989-ben, ... valójában kommunisták nélküli szocializmust kívánt". Rendben van, semmi gond. A demokrácia megadja a tévedés jogát és a tévedés kijavításának jogát. Gondolhatnánk: ha a többség tévesnek ítéli korábbi döntését - mivel a tévedés árát neki kell megfizetnie - nyomban korrigálja a téves döntést és felszámolja következményeit.
40 / 77
A felmérések szerint Magyarországon a többség úgy ítéli meg, hogy a piacgazdaság nem vált be, ezért elutasítja a számára hátrányosnak ítélt piacgazdaságot. Miként lehetséges, hogy a választópolgárok többsége - többségi demokráciában élve - mégsem számolja fel az őt leigázó tőkés piacgazdaságot? Miért nem utasítja parlamenti képviselőit a tőkés piacgazdaság megszüntetésére? A felmérések szerint a többség úgy ítéli meg, hogy a pártrendszer jelenlegi formája nem vált be, ezért elutasítja a számára hátrányosnak ítélt politikai berendezkedést. Miként lehetséges, hogy a választópolgárok többsége - többségi demokráciában élve - mégsem számolja fel az őt kihasználó és rajta élősködő pártrendszert? Miért nem utasítja képviselőit a parlamenti demokrácia átalakítására? A felmérések szerint a többség úgy ítéli meg, hogy a rendszerváltás nem vált be. Miként lehetséges, hogy annyi év elteltével még mindig a többség által elutasított rendszer létezik? A kérdések megválaszolásához árulkodó adalék a már idézett Michnik kijelentése: "a parlamentbe került emberek nem választóik pillanatnyi követeléseit képviselik". Előfordulhat, hogy a parlamentbe került emberek a demokráciában is felülbírálják a választók döntési képességeit, és figyelmen kívül hagyják követeléseit? Előfordulhat, hogy a képviselők a parlamentben nem kenyéradó gazdáikat, a választóikat, hanem saját magukat, saját érdekeiket képviselik? A könyv adatai szerint az állampolgárok többsége felismerte tévedését. Felismerte és megbánta tévedését. Lehetséges, hogy hiába bánta meg tévedését, a polgári demokrácia rendszere nem bocsátja meg tévedését, és utolsó ivadékáig bünteti érte? Mondják: az Európa keleti felén végbement rendszerváltások felszámolták a politikai diktatúrát és bevezették a demokráciát. Az eltörölt diktatúrában (amely magát demokráciának nevezte) a politikusok arra hivatkoztak, hogy a többség, a dolgozó nép érdekeit valósítják meg. A nép helyett, a nép nevében, a nép érdekében, a nép képviselőiként cselekszenek. (Úgymond: nem saját magukat, hanem a népet képviselik a parlamentben.) Az eredmény: teljes foglalkoztatottság. Mindenkinek joga van dolgozni (és hogy el tudja tartani magát, ez egyben számonkért kötelessége is). Az emberek nem éheznek: lényegében biztosítva van a megélhetésük. Valamennyi állampolgár ingyenes orvosi ellátásban részesül. Idős korára garantálva van a nyugdíja, hiszen egész életében dolgozott (dolgozhatott, illetve dolgozni kényszerült). Nincs saját tulajdona (többnyire csak személyi tulajdonnal - pl. lakás, autó, nyaraló - rendelkezhet), de privát tulajdon nélkül is megvan a létbiztonsága. A garantált létbiztonságot az egyéni szabadság korlátozásával valósítják meg. Azt hirdetik, hogy az egyéni szabadság korlátozása az egyének összessége érdekében, végső soron minden egyén érdekében történik.
MOS T J OBB? Miért nem maga a "nép" cselekszik? Miért kell távol tartani a "népet" a politikai cselekvéstől? Miért kell távol tartani a "népet" a közügyek intézésétől, a közhatalom gyakorlásától? A "népet" miért kell képviselni? Miért nem képviselheti saját magát? Miért nem valósíthatja meg saját maga az érdekeit? A politikusok válasza: az embereket meg kell óvni a tévedéstől, meg kell őket óvni attól, hogy helyesen felfogott érdekeik ellen cselekedjenek. Ezért határok közé kell szorítani, korlátok között kell tartani az egyének szabadságát. Az eltörölt politikai diktatúra az állampolgárokat kiskorúaknak tekinti, akik képtelenek felelősen gondolkodni és saját sorsukról döntéseket hozni. Ezért az állampolgárokat - úgymond saját érdekükben - politikai gondnokság alá vonja, politikai gyámság alá helyezi. A politikai diktatúrát felváltó demokrácia (a magát demokráciának nevező rendszer, amelyet elődje kapitalista diktatúrának hívott) arra hivatkozik, hogy megteremti az egyéni szabadságot. Az egyéni érdekek emancipálására hivatkozik, ezért - úgymond - politikai eszközökkel nem korlátozza az egyének akaratának érvényesítését. Sőt: a többségi akarat megvalósításának intézménye. Megadja az egyénnek a jogot a tévedéshez. Miben juttathatja érvényre az egyén a tévedéshez való jogát? Képviselőinek megválasztásában. A diktatúrában a politikusok megkímélik az egyéneket a tévedéstől, amennyiben megfosztják a tévedés előfeltételét képező szabad döntés lehetőségétől. Leveszik a felelősséget (a hibás döntés lehetőségéből fakadó felelősséget) az egyszerű állampolgárok válláról. Ahol nincs döntés, nincs felelősség. Ha mégis büntetik, nem azért bűnhődik, mert valamit elkövetett, hanem a döntéseket hozó politikusok tévedéseinek, felelőtlen döntéseinek terhét viseli. Nem felelős a politikusok tévedéseiért, de elszenvedi a politikusok tévedéseinek következményeit. A polgári demokrácia rendszerében megszűnik ez az állampolgárokkal szembeni igazságtalanság. A polgári demokrácia rendszere nem az ártatlant, hanem magát a bűnöst bünteti. (A választópolgárokat vonja felelősségre, teszi vétkessé, felelőssé az általuk megválasztott politikusok bűneiért.) A polgári demokrácia rendszerében a választópolgár szabadon választja meg a képviselőit. Csak őt terheli felelősség a választásáért. Felelős azért, amit a politikusok tesznek. A politikusok hibáiért, vétkeiért ő bűnhődik. A politikusok tévedéseinek és gyarlóságainak következményeit az állampolgárok viselik. Joggal az állampolgároké a felelősség, hiszen ők juttatták a politikust olyan helyzetbe, hogy szabadon tévedhet. Az állampolgárok zsebével és zsebéről rendelkezve az állampolgárok zsebére téved. A választópolgároké a felelősség a következményekért, hiszen a felelősség szabadságával élve hoztak felelőtlennek bizonyuló döntést. A megválasztott politikusok csak megbüntetik őket felelőtlen választásukért: azért, hogy őket megválasztották.
1848, 1956, ? A diktatúránál leírt kérdések megismételhetők. Miért nem maguk az állampolgárok cselekszenek a politikában? Miért kell távol tartani az egyéneket a közügyek intézésétől, a közhatalom gyakorlásától? Az egyéneket miért kell képviselni? (Kiváltképp, ha a képviselő nem a választóinak az akaratát képviseli!) Miért nem képviselhetik az egyének saját magukat? Miért nem cselekedhet maga az egyén a saját felelősségére? Miként lehetséges, hogy az állampolgárok - a kiharcolt szabadság birtokában - eltűrik ezt a helyzetet? A néhány tucat politikussal szemben ők vannak többen. Egy többségi demokráciában miért nem változtatnak rajta? Mi a magyarázata annak, hogy az általános jogként garantált egyéni szabadság sokak számára a létbizonytalanságot garantálja. Lehet, hogy a kiharcolt szabadság nem adja meg a szabadsággal való élés jogát? Lehet, hogy a kiharcolt szabadság érvényesítése egyes területekre nem vonatkozik? Vagy fordítva: csak egyes területekre vonatkozik? Lehetséges, hogy a politikai diktatúrát felváltó demokrácia - a képviselők megválasztásán túl - szintén csak olyan kiskorúaknak tekinti az állampolgárokat, akik a közügyekben, a politika, a közhatalom érdemi, tartalmi kérdéseiben képtelenek felelősen gondolkodni és dönteni? Lehetséges, hogy a polgári demokrácia rendszere is politikai gyámság alá vonja, politikusi gondnokság alá helyezi az állampolgárokat?
A polgári demokrácia zsarnoksága?
Hagyományos észjárással azt gondolhatnánk: Akit nem képviselnek, az nincs képviselve. Aki nincs képviselve, annak nincs képviselője. Legfeljebb nyelvi szinten, elnevezésében. És fordítva: Képviselő nincs képviselt nélkül. Persze ilyenkor is lehet valakit ironikusan képviselőnek nevezni. Hiszen az is nevezheti magát vezérnek, akit senki sem követ. A nyelv türelmes, nem tiltakozik a valótlan tartalmak ellen. Mire kap jogot az állampolgár a polgári demokrácia rendszerében? Arra, hogy négyévenként részt vegyen képviselőjének megválasztásában. Ha az ő választottja győz, akkor ő lesz négy évig a képviselője. Ha nem az ő választottja győz, akkor egy általa nem választott személy lesz négy évig az ő képviselője. A polgári demokrácia rendszerének bürokratikus szabályai szerint ebben az esetben az a képviselőm, akit a szabad választásokon nem választottam. Ha egy általam mindenképpen elutasított személy győz, hivatalosan akkor is ezt az elutasított személyt tekintik az én képviselőmnek. Nincs kiút. Ha ellene szavaztam, a polgári demokrácia bürokratikus rendszerében akkor is a képviselőmmé nyilvánítják. Ha el se megyek szavazni, és egyáltalán nem veszek részt a szabad választásokon, a polgári demokrácia bürokratikus rendszerében akkor is a képviselőmmé nyilvánítják. De mint a Michnik-idézetből kiderül, ennek a különbségnek nincs is jelentősége. "Képviselőm" - akár őt választottam, akár nem - úgysem a képviselt választópolgár szándékai szerint politizál. A politikai demokrácia rendszerében a képviselőnek nem az a feladata, hogy a választópolgárok szándékait képviselje. A polgári demokrácia rendszerében a nem demokratikusan szabályozott gazdaság megengedi, hogy az egyén egy árút csak akkor fizessen ki, ha szüksége van rá, kiválasztotta és megvásárolta. Megengedi, hogy egy személyes szolgáltatást csak akkor fizessen meg, ha azt igényli, kiválasztotta és megvásárolta. A polgári demokrácia rendszere az állampolgárnak nem engedi meg, hogy ne tartson el politikai pártokat és képviselőket, akár választotta őket, akár nem, akár igényli szolgáltatásaikat, akár nem. A polgári demokrácia rendszere ráerőszakolja, rákényszeríti a politikai pártokat és a képviselőket az állampolgárokra. Az állampolgárokra kényszerített kényszerképviselők nem függnek eltartóiktól. A polgári demokrácia bürokratikus uralmi eszközökkel védi a rendszert és alkalmazottait. A rendszerváltás idején az ismert demokrata (későbbi parlamenti képviselő) Szabó Miklós nyilatkozta: "Várható, hogy sztrájkok, tüntetések, polgári engedetlenségi megmozdulások lesznek, ettől azonban nem szabad félnünk, mert a magyar erőszakszervezetek elég erősek ahhoz, hogy elfojtsák őket."
P ÁRT OK HARCA A DOLGOZÓK PÉNZÉN Tehát mire kap jogot a választópolgár a polgári demokráciában? Részvételre a képviselőnek nevezett személy megválasztásában. Mire nem kap jogot a választópolgár a politikai demokráciában? Miben nincs módja az egyénnek, hogy tévedését (ezáltal tévedésének társadalmi következményeit) korrigálja? Miről nem nyilváníthatja ki politikai véleményét? Miben nem szerezhet érvényt akaratának? - A polgári demokrácia rendszerének bürokratikus szabályai szerint az állampolgár nem kap jogot arra, hogy megakadályozza, ha képviselője a választópolgárok akarata ellen cselekszik. A polgári demokrácia rendszerének bürokratikus szabályai szerint az állampolgár nem kap jogot arra, hogy ilyen esetben képviselőjét elmozdítsa a pozíciójából (visszahívja, beszüntesse az eltartását stb.). - A polgári demokrácia bürokratikus rendszere az állampolgárnak nem ad jogot arra, hogy ne képviseltesse magát. Nem ad jogot arra, hogy ne képviselőt válasszon, hanem önmagát válassza. A polgári demokrácia rendszerének bürokratikus szabályai az állampolgárt nem kötelezik arra, hogy képviselő által dolgozzon. Nem kötelezik arra, hogy képviselő által táplálkozzon. Nem kötelezik arra, hogy képviselő által szaporodjon. Csupán arra kötelezik, hogy a közügyekről képviselő által gondolkodjon és a közügyekben képviselő által cselekedjen. A polgári demokrácia rendszere a demokrácia részleges, korlátozott formájaként működik: bürokratikusan cenzúrázza, határok közé kényszeríti az állampolgári szabadságot. Cenzorok döntik el, hogy meddig terjednek a demokrácia határai, hogy mit tehet és mit nem tehet a cenzúrázott döntési joggal bíró egyén. Demokrácián politikai demokráciát ért, a politikai demokráciát pedig bürokratikusan szabályozott képviselőválasztási technikának tekinti. A demokrácia korlátozott, politikai demokráciára korlátozott rendszere csak kényszerdemokráciaként működhet. A régi megfogalmazás szerint: "Szabad országban szabad emberek azt teszik, amit szabad."
Törvénytelen demokrácia?
Már Sólyom László rámutatott, hogy a rendszerváltást törvényesíteni hivatott "Nemzeti Kerekasztalnál senki sem volt legitim". Vásárhelyi könyvéből az derül ki, hogy Magyarországon a demokrácia jelenlegi rendszerét nem legitimálja a többség akarata. Sólyom László megfogalmazása arra utal, hogy Magyarországon a demokrácia jelenlegi rendszere történelmileg sem legitim. Lehetséges, hogy Magyarországon a polgári demokrácia jelenlegi rendszerét csak erőszak legitimálja? Lehetséges, hogy Magyarországon a polgári demokrácia jelenlegi rendszere éppen annyira legitim, mint az elődje? Vásárhelyi felméréseiben megmutatkozik, hogy a polgári demokrácia jelenlegi rendszerében a többség érdeke nem érvényesül. Nem is érvényesülhet, mivel a politikai demokrácia, mint korlátozott, részleges demokrácia, eleve nem alkalmas a többségi akarat kifejezésére. Ebből az következik logikailag, hogy a demokratikus érdekérvényesítés csak a polgári demokrácia jelenlegi rendszerén kívül valósítható meg. Mit tehetnek azok az egyének (illetve csoportok), akik (illetve amelyek) nem tudnak azonosulni a fennálló rendszerrel: nem tekintik sajátjukénak, sőt velük szemben ellenségesnek érzik? A tapasztalatok szerint azt teszik, hogy ellenségnek tekintik, és mint náluk erősebb ellenségnek az útjából igyekeznek kitérni. Megpróbálják tőle megvédeni magukat. Megpróbálnak elrejtőzni előle. E rejtőzködő, illetve védekező beállítódás és magatartás során csak annyira vesznek róla tudomást, amennyire ez a megkerüléséhez, a rendszer elvárásai, követelései alól történő meneküléshez kell. Illetve akkor vesznek róla tudomást, amikor saját céljaik eszközeként használják fel. A védekező, önvédelemre orientálódó társadalom tagjai igyekeznek ingyen, ellenszolgáltatás nélkül jutni javakhoz, illetve megpróbálnak hivatalos állampolgári kötelezettségeik alól mentesülni, megpróbálják elkerülni az adófizetést stb. Mivel a törvényeket nem tisztelik, jelentős részük jogilag illegitim, sőt erőszakos eszközökkel szerez magának jövedelmet. Ez a jelenség arra utal, hogy az államhatalom és az államilag irányított civil társadalom mellett, vele szemben, spontán módon egy másik "civil társadalom" formálódik: egyének, csoportok ösztönös szabadságharca a rájuk erőszakolt külső követelményekkel, intézményi uralommal szemben. Kialakulását elsősorban jelentős számú egyén megélhetési problémái, túlélési gondjai kényszerítik ki. Ez egy nagyon heterogén, súlyos belső egyenetlenségekkel és konfliktusokkal terhelt képződmény - éppoly "plurális" és konfliktusokkal terhelt, mint az államilag irányított civil társadalom. Ugyanakkor a polgári demokrácia rendszerébe illeszkedő, a rendszert szolgáló állampolgárhoz képest a rejtőzködő és rejtőzködve cselekvő ember szabadságának képzetét is megadhatja: itt nem kényszerítik képviseletre, hanem tetteivel saját magát képviseli. A szereplők egyik része - bizonyos keretek között - önmagukat igazgató, önmagukat szervező egyénekként is tevékenykedik. A szereplők másik része viszont - miként a polgári demokrácia rendszerében - itt is a nála erősebbek (illetve gazdaságilag erősebbek) uralma alatt, nekik alávetve, kiszolgáltatva kénytelen cselekedni. Üldözött, védekező formájában - a polgári demokráciához hasonlóan - ez a "civil társadalom" sem hozhatja létre az egyének demokratikus magatartását: hosszabb távra felelős viselkedését.
Korlátozott vagy teljes körű demokráciát?
Egy pragmatikus álláspont szerint minden rendszert az legitimál, hogy működik. Az legitimál, hogy működőképes, hogy el tudja látni a társadalom tagjait integráló feladatot. A magyarországi polgári demokrácia rendszerével nem is az a fő gond, hogy nem legitim, hanem hogy alig-alig működik. Az a fő gond, hogy az állampolgárok igen jelentős részét a rendszeren kívüli tevékenységre készteti. Churchill egyik sokat idézett gondolatának alapmegállapítása: "a demokrácia a legrosszabb kormányzati forma". Lehet, hogy nem a rosszon (sőt, a "legrosszabbon") belül, hanem azon túl kell keresni a jót? Nem mindegy, hogy az egyének az úgynevezett képviselőik döntéseinek engedelmeskednek (ha egyáltalán engedelmeskednek), vagy - személyes felelősségre kényszerülve - saját maguk döntéseinek engedelmeskednek. Lehet, hogy olyan kormányzás lenne a megoldás (ha egyáltalán van megoldás történelmi távlatokban), amely mellőzi a társadalmon, a társadalom tagjain uralkodó kormányzatot? A kormányzat nélküli kormányzás? A demokráciának politikai kormányzati formából társadalmi önkormányzássá való átalakítása? Olyan társadalmi önkormányzássá, amelyet a közvetlen demokrácia, az érdekeltek személyes aktivitásán alapuló részvételi demokrácia működtet? Olyan közvetlen demokrácia, társadalmi önszerveződés, amelyben a résztvevők maguk látják el a közhatalmi feladatokat, és maguk intézik a közös ügyeiket. Tütő László "Illusztrációk: Választások előtt, alatt és után (falfeliratok, plakátok a '90-es évek elejéről - rekonstrukció)" Dunatáj Duna-táj
Új rovatot indítunk , amelyben a magyar nép és a szomszéd népek kapcsolataival és kultúrájával fogunk foglalkozni , itt idegen nyelveken is közlünk cikkeket.
A Hunyadi család eredetével, történelmi szerepével foglalkozó írás
Tovább... (Bolgár nyelven)
Valeri Petrov élete és munkássága
Tovább... (Bolgár nyelven)
Ролята на семейство Хуняди в контактите между Централна и Югоизточна Европа
Бих желал да разгледам проблема за тези контакти в най-широкия контекст в областта на културата. За да стане ясно това стремление, трябва да изложа накратко моето гледище върху културата. Огромна литература е написана за тази борба, която Янош Хуняди и неговия син водели за обединението на Централна и Югоизточна Европа срещу османското завоевание. Културното приближаване ни разрешава да излезем зад пределите на военните действия и на конкретните исторически събития. Аз принадлежа към тези, които смятат, че културата е съвкупност на материалните и духовните ценности, разглеждани взети като система. В тази система всички отделни части и явления са свързани, някои от тях по-слабо, другите по-силно. Въпреки това, че в системата на културата са съществували отделни малки острови и някои големи области са били слабо свързани, ние можем да разглеждаме културата на човечеството като една система, в която измененията на някои части причиняват изменения в другите области на системата. Културата има много нива, много етажи. Материални и духовни ценности, преди да бъдат въплътени в конкретни произведения, възникват в човешкото съзнание. Носител на културата е човекът. От друга страна, самият отделен човек става човек и се развива като човек в процеса на усвояването или възсъздаването на старите и създаването на новите културни ценности, както това е хубаво написано у Валери Петров: “...във труд и
пот
човекът се създава цял живот”. (Меката есен)
Отделни хора и личности носят в себе си структурата на най-важните елементи на културата на своя народ, на своето време. Разбира се, даже най-образованите хора могат да знаят само малка част от културното богатство на своя народ. Най-мощното средство на съхранение и разпространение на културата е езикът. Речниковото богатство на един народ е хранилището на неговата култура, а речниковият фонд на отделения човек е показател за това, колко знае този човек от своята национална култура. Полиглоти от само себе си, в своето съзнание осъществяват връзките между различни национални култури. “Колкото езици, толкова хора” - гласи унгарската пословица. С други думи, колкото езици ти знаеш, на толкова хора си равен. 1
В това отношение са интересни два документа, от които един аз отново открих. Това е писмото на крал Матяш Хуняди от 1459 година. Там Матяш Хуняди пише за произхода на своето семейство следното: a Regibus vero Bulgariæ atavis nostris, præfertim a Samuele…agnoscimus…” т.е. “знам (че) наистина от царете на България, предимно от Самуил (са) нашите предци...” Издател на документа е бил Балтазар Керчелич – загребски католически епископ и историк. Той е бил известен още от края на ХІХ век. След това са го забравили, въпреки че неговото издание за историческия документ е необходим извори и сега. Нека не ни смущава, че Керчелич пише за кралете на Хърватско, тъй като всички крале на Унгария и на Хърватско фактически от края на ХІ век, юридически от 1102 година 2
са били едни и същи лица. Това писмо на крал Матяш е било известно и на Йожеф Телеки, който е издал множество документи в много томове. Той пише следното: “В същото писмо Матяш говори за български царе, като за своите предци. Как трябва да разбираме това – ако няма някаква грешка в прочетеното, ние не можем да обясним”. От своя страна аз смятам за необходимо да добавя само 3
следното. Тук не трябва да обясняваме нищо. Всеки човек сам знае най-добре своите предци. Сега ние знаем, че родът на самия Телеки има български произход. Академик Ласло Рети се отнася към писмото на Матош съвършено обективно и без предвзето мнение, т.е. признава, че своите предци знае най-добре самият човек. Той разглежда написаното на името на бащата на Янош Хуняди и 4
5
прави извода, че името Воук трябва да се чете като Вук. Ние знаем, че крал Жигмонд (Сигизмунд) е подарил село Хуняд на бащата на Янош Хуняди, т.е. на Вук като благородническо имение в 1409 година от Телеки, Й. След това Телеки добавил от себе си, че предци на Янош Хуняди вече през “няколко” поколения са принадлежали към “семейството” на унгарски благородници. Обаче Телеки не потвърждава това твърдение с никакви документи. Разбира се, че и без съществуващи сега документи предци на Янош Хуняди биха могли да бъдат унгарски благородници, но и тогава, тези “няколко” поколения са били като максимум две поколения, тъй като първата вълна на българските преселници е започнала в 1365 година. Янош Хуняди се е родил в 1388 година, тогава баща му Вук вероятно се е родил в 1368 година, т.е. в началото на първата преселническа вълна. Следователно, дядото на Янош Хуняди би могъл да бъде пръв унгарски благородник. През тези времена мнозина български преселници са получили унгарски благороднически грамоти и така те са били приети в “унгарската нация”. Обаче от гледна точка на основаването на благородническия род Хуняди, най-важното събитие е получаването на село Хуняд като родовото имение в 1409 година. След това Вук, бащата на Янош Хуняди е имал право да пише след своето име горд латински благороднически предлог de и названието на родовото имение. Родоначалник на семейството Хуняди е бил Воук de Хуняд. Най-интересното е това, че Рети, като и другите, не обърнаха своето внимание на втория и много известен документ, на книгата на Galeottus Martius Marniensis (Galeotto Marzio) за крал Матяш Хуняди. Galeottus Martius e бил италиански хуманист. Неговото италианско име е Галеотто Марцио. Той дълго е живял в двора на Матяш. В своята книга Галеотто Марцио пише за крал Матяш следното: “Знае много езици. Разбира и говори на латински, най-добре знае български език, на който турците пишат своите писма...”(Peritus enim plurium linguarum, intelligit Latine, ut dictum est; optime scit Bulgaricam linguam; in qua Turchi sua scribunt diplomata bene tenet, parum nanque a Sclavina distat”).
6
По-нататък той излага това разпространено мнение, че крал Матяш за това знае добре много славянски езици и сред тях най-добре български език, защото той знае славянски език, който е основа на всички славянски езици. Ние знаем, че “славянски” език е книжовеният вариант на старобългарски език и съобщението на Галеотто Марцио означава фактически, че крал Матяш най-добре знае и разговорния и книжовния вариант на българския език. Този факт потвърждава информацията на самия крал Матяш за българския произход на своето семейство. Тук трябва да уточним въпроса, че кралят е имал предвид само мъжката линия. Майката на крал Матяш е била унгарка. Галеотто Марцио пише още, че крал Матяш е знаел и немски език. На края Галеотто Марцио обяснява защо крал Матяш като и другите унгарци само говорят, а не пишат на унгарски език. Причината е в това, че с латиницата не могат да бъдат написани няколко унгарски гласни и тази трудност не е била преодоляна. Фактически тогава вече е съществувала доста голяма ръкописна религиозна литература на унгарски език за женските манастири и унгарския превод на Библията, направен от хуситите. Но хусиската литература и Библията са били забранени и нормално е, Галеотто Марцио да не знае за това. Самият Галеотто Марцио е бил преследван от инквизицията в Италия преди написването на книгата. Тук аз бих искал да обърна внимание още веднъж на точността на израза на автора. Крал Матяш разбира и говори на латински и най-добре знае български език. Той е знаел почти всички централноевропейски и балкански езици на битово равнище. Галеотто Марцио не споменава влашки, т.е. румънски език сред тези, които крал Матяш е знаел. Той е бил полиглот, но от всичките езици е използвал като книжовен език предимно латински и български. И така крал Матяш е имал възможност да знае непосредствено културните ценности на мнозина централноевропейски и балкански народи. Фактически той е бил носител на контактите между тези народи. Тук, разбира се, може да възникне въпросът доколко е достоверна информацията на Галеотто Марцио. Тъй като този въпрос е бил важен, е бил изследван още в началото на ХХ век. Изследователят е стигнал до извода, че книгата на Галеотто Марцио е достоверен извор за културата.
7
Аз прочетох два тома на документите, писмата, указанията на Янош Хуняди и крал Матяш. Доминиращо мнозинство от тях се отнасят към областта на материалната култура. В рамките на доклада няма нужда да се спираме на частичните проблеми. Достатъчно е да определим общите тенденции. Най-общата тенденция, която е била характеризираща за Янош Хуняди и крал Матяш, е била многостранчивата поддръжка на развитието на градовете, на градската култура, на стокопроизводството и търговията. От тази обща тенденция е следвало тънкото разграничаване на икономическите проблеми от политиката. Тогава Влахия, по-точно Унгровлахия, е била васална територия на унгарския крал, както се изразяваха, или част от унгарската корона. Но това не е означавало, че не са били кратки периодите, когато влашките воеводи не са се подчинявали. През един от тези периоди Янош Хуняди е написал специално писмо от 15 ноември 1455 година “към всички свободни хора на Влахия”, в което той е съобщил, че търговци чужденци, намиращи се в Брашов, и хора от Влахия могат 8
да пътуват и търгуват свободно, въпреки това, че отношенията между него и войводата Владислав са се развалили. Тогава със сигурност търговията за влашките и балканските търговци е била много важна, тъй като в нестабилните условия на Турската империя само те можели да търгуват успешно. Те са осигурявали брашовския пазар с южни стоки (смокини, стафиди, зехтин, пипер и т.н.). Преди откриването на Америка търговските пътища през Унгария и Балканския полуостров са били много важни. Ако се вгледаме в дейността на крал Матяш, тогава този факт е имал най-голямо значение от гледна точка на контактите, че той е обединил Силезия, Чехия, Унгария, Хърватско, Австрия, Влахия и Молдова под своята власт. Единната власт на този рядко образован човек е обезпечила по-големи възможности за развитието на материалната и духовната култура както, и на връзките между културите. Неговата богата библиотека е общо известна. Крал Матяш е бил ренесансовият човек, голям поклонник на италианското изкуство в своето време. Епохата на царуването му е била начало на унгарския и хърватския ренесанс и хуманизъм. (В скоби трябва да кажа, че той е имал вероятно и сръбски и хърватски роднини). Духът на ренесанса не е бил повърхностен, той е пронизвал неговите постъпки и действия. Същевременно, този полубългарин и полуунгарец е осъществявал своята ренесансова програма, така че той е знаел и имал предвид по-широките хоризонти на Централна и Югоизточна Европа. Написах всичко това не само поради укрепналите добри българо-унгарски отношения. За щастие те са отдавна силни и крепки. Просто по време на моята работа върху контактите на унгарската и балканската култури, аз намерих тези забравени документи. Historia est magister vitae, но само реална история. Аз исках да направя крачки към реалната история, за да стане тя учител на нашия живот.
Бележки: 1 Balthasaris Adami Kercselich: De regnis Croatiæ, Sclavoniæ, Notitiæ præliminares. Zagrab, 1771, с. 282. (Балтазар А. Керчелич: За кралете на Хърватско, Славония...Загреб, 1771, с.282) 2
Teleki, József. Hunyadiak kora Magyarországon I. kötet Pest, MDCCCLII, p. 43 (Телеки, Йожеф, Епоха на семейството Хуняди в Унгария, І том, Пеща, 1852, с.43)
3
Александър Гюров. Наследство на столетията, следите на българите в унгарските земи. С., 2003, с.118-119.
4
Réthy László, Az oláh nyelv és nemzet megalakulása, Nagy-Becskerek, 1890, p. 145-146 (Лaсло Рети, Възникването на румънския език и нация, Надь-Бечкерек, 1890, с. 145-146).
5
Teleki, József (Телеки, Йожеф, цит. съч., т. I, с. 50).
6
Galeottus Martius Narniensis, De egregie sapienter, iocose dictis ac factis regis Mathiae. MCMXXXIV – Lipsiae – B. G. Teubner.
7
Bruckner, Győző: Galeotto Marzio De Egregie, Sapianter, locose Dictis Ac Factis Regis Mathiae című műve mint művelődéstörténeti kútfő. Budapest, 1901. (Брукнер Гьозо: Работа De Egregie… на Галеотто Марцио като извор на история на културата, Будапеща, 1901)
8
Teleki József. Hunyadiak kora Magyarországon, 10 kötet. Pest MDCCCLIII (Йожеф Телеки. Епоха на семейството Хуняди в Унгария, том 10, Пеща, 1853, с. 487-488 ).
6
Поезия на мъката и надеждата
Преди всичко трябва да започна с няколко думи за човека и политика Валери Петров, иначе много неща в развитието му като писател биха останали неразбрани. Разбира се, Валери Петров никога не е бил политик в съвременния смисъл на думата. В наши дни, когато мислим за политика, се сещаме за дребни интриги, взаимни обвинения, борба за кокала, страстна омраза и манипулации. Валери Петров е политик в първоначалното значение на думата. Под политика древните гърци са разбирали ангажираност с въпросите на обществото. От най-ранна възраст В. Петров живо се интересува от големите въпроси на обществото и човечеството и при решаването им винаги заема страната на народа, тоест на демокрацията и правдата. Още в края на 30-те и началото на 40-те години на ХХ век той се обвързва за цял живот с идеите на свободата, социализма и демокрацията, взети заедно, защото в нашата историческа епоха тези три неща могат да бъдат постигнати само в единство. Ако някои от тях да бъде отречено или отхвърлено от обществото, другите две също престават да действат. Валери Петров става привърженик на споменатите идеи във време, когато последователите им са жестоко предследвани. Бил е член на Българския общ народен студентски съюз (БОНСС). Двама от членовете на групата, към която непосредствено е принадлежал, са убити от фашистката полиция. В ония години са били нужни безкористност и безумна смелост, за да прегърнеш идеите на социализма и демокрацията. (Да не забравяме, че тогава думите “демокрация” и “социализъм” действително са означавали демокрация и социализъм, а не собствените си антиподи.) Валери Петров е привлечен в лагера на социализма не от бедност и лични обиди, а от обичта към правдата и симпатията към угнетените. Майка му е била учителка в средно училище, а баща му – признат адвокат; в детските и младежките си години поетът е имал възможност да живее и учи при добри материални условия. Ала той никога не е преценявал историята само от гледна точка на своето собствено преуспяване и личните си интереси, а винаги от позициите на целия народ, на цялото утрудено човечество. Накратко това се съдържа и в девиза на БОНСС “Където народът, там и ние”, чийто активен член е В. Петров. Творческият му път започва като член на тази малочислена, но органично свързана с народа група интелектуалци, и до ден днешен където и да се намира, каквото и да прави, той остава верен на идеалите си и на себе си. Това кратко представяне е достатъчно да разберем, защо Валери Петров от самото начало досега винаги е бил в някаква степен опозиционен писател. Може би само няколкото години между септември 1944 и началото на 1949 г. правят изключение. До освобождението през септември 1944 г. той се бори срещу капитализма и фашизма. И след 1949 г. не става привърженик на капитализма. От близо познава не само неразвития български, но и развития западноевропейски капитализъм. В същото време деформациите на социалистическото развитие в България и въобще в Централна и Източна Европа го принуждават все повече да мине в опозиция с ясното осъзнание, че изходът от положението не е във възстановяването на капитализма, респективно, че възстановяването на капитализма не е изход от ситуацията. Със засилването на деформациите още повече се поставя под въпрос и се подкопава характерът на социалистическото развитие. Поради липса на място, тук ще спомена само за трагичната съдба на българските турци. Тези, които сега гръмко хулят времето преди 1989 г. и се представят за яростни опозиционери, тогава в най-добрия случай запазиха дълбоко мълчание, да не говорим, че мнозинството от тях открито одобряваха или покорно следваха официалната политика. Малцина се осмеляваха открито да критикуват, да изразят противоположно мнение. Валери Петров винаги е бил тих, кротък, скромен човек, но в атмосферата на всеобщо спотайване и кариеристично раболепие, неговият спокоен, безметежен, но категоричен глас проехтява и отеква надалеч. Смелостта и простичкият факт, че казва истината, придават тежест на думите му. През 80-те години В. Петров е един от най-популярните духовни водачи на българската демократична опозиция. Историята недвусмислено показа кои са истинските привърженици на демокрацията и кои си служеха с демократичните лозунги, за да прикрият намеренията си за възстановяване на личното богатство и изгубената през 1944 г. власт. Реално те никога не са се стремили към демокрация, а само към общество, в което да се облагодетелстват за сметка на другите. Излязоха наяве и онези обидени кариеристи, които никога не са се интересували нито от социализъм, нито от демокрация, а сега мечтаят от неуспели службогонци да се превърнат в преуспяващи кариеристи. Ето защо днес толкова много хора се опитват да извлекат дивиденти от “накърнените си права” в миналото. В такава обстановка на Валери Петров едва ли му остава друго, освен отново да бъде в опозиция, и то не на едно или друго правителство, а на псевдодемократичните отношения. Още в първите месеци след смяната на системата, огромна част от българския народ изпада в безкрайна мизерия, докато една много малка прослойка започва да се замогва с удивителна бързина. Зорките наблюдатели успяха да видят още в самото начало, че това, което набира скорост, няма нищо общо с истинската демокрация. Но при поета става дума не просто за по-голяма проницателност. Той не може да остане безразличен към страданията и мизерията, обхванали мнозинството от народа. Съзнавайки трагичната ситуация, В. Петров простенва:
( Смяна на караула)
От 1939 г. досега кариерата на Валери Петров се развива успешно с изключение на един кратък период на застой. Неговото сложно, многопластово творчество неведнъж е било в центъра на оживени дискусии. Те рядко са обективни; обикновено са продиктувани от служебна злонамереност или лична завист, макар че по време на дебатите се чуват и безпристрастни оценки. С позитивните страни в тях бих искал да ви запозная накратко, без претенции за изчерпателност. Валери Петров започва творческия си път като хуморист. Хуморът до ден днешен е негова характерна черта. Валери Петров е преди всичко поет, но пише и поеми, драми, сценарии и пътеписи. Огромно е неговото преводаческо дело. Най-голямото му постижение като преводач е пресътворяването на български език на цялото Шекспирово творчество. От унгарската литература е превел най-вече стиховете на Радноти. Макар да не знае унгарски, е бил пленен от музикалността в поезията на Радноти. Срещата му с творбите на унгарския поет е много интересна, защото Валери Петров първо е бил запленен от изразената в стиховете музикалност на унгарския език и чак след това от съдържанието и другите елементи на формата. Преводачът се опитва да пресъздаде на български не отделните музикални елементи в текста – това междувпрочем е невъзможно поради различната специфика на двата езика –, а цялостното звучене и въздействие на творбите. “... Радноти ми звучеше като шуртенето на потока, като шумоленето на гората.” – пише в стихотворението си “Миклош Радноти”, посветено на унгарския поет. Струва ми се, че в преводите си Валери Петров успява да предаде музикалното въздействие на оригиналните творби, защото и на авторските му стихове е присъща повишена музикалност.
41 / 77
Валери Петров е автор и на много поеми, драми и поетични произведения за деца. Известно е, колко трудно се пише за деца, но на него му се удава. Читателската му аудитория включва от тийнейджъри до пенсионери. В творчеството му естетичните категории образуват сложна система: красивото често се преплита с грозното, трагичното с комичното и сатиричното, иронията с патоса. Авторът подлага на съмнение всичко и всички, дори и онези, които е обичал. В същото време проявява разбиране, донякъде и съчувствие, дори към отрицателните си герои; толерантен и снизходителен е спрямо човешкото несъвършенство. Старае се да разбере всичко, но тъкмо по тази причина наблюдава всяко нещо, дори самия себе си, от разстояние. Дистанцираността дълбоко пронизва повечето му творби. В някои от тях се срещат различни стилистични пластове – чрез сблъсъка между тях поетът постига желаното въздействие. Установява връзка и зависимост между картини, смятани в миналото за твърде отдалечени една от друга. Общоизвестен е фактът, че речниковото му богатство е огромно. Това се усеща най-вече от чужденците, когато трябва да се справят с богатството на неговия език. Тук бих искал да добавя още нещо. Не става дума само за това, че Валери Петров употребява голям брой думи. В текстовете му думите се проявяват с много повече нюанси от обикновено. Той умело се възползва от възможностите, скрити в полисемията на думите. Това обуславя точността на изказа му. На съответното място винаги се появява най-подходящата дума с необходимото за конкретния случай значение. Литературната общественост определя Валери Петров като урбанистичен поет, но в България влагат в това понятие по-различен смисъл, отколкото при нас, в Унгария. Там не се набюдава специфично унгарското противоречие между урбанистичен и народен, което при нас продължава да е е налице; българският убранистичен поет никога не прекъсва връзката си с провинцията и природата. София прерастна в милионен град, но пак е в сърцето на природата – на север е обгърната от Витоша, а на юг – от Стара планина, чиито върхове много често са заснежени дори и през май. В творбите на поета градският пейзаж и природата вървят ръка за ръка, присъстват едновременно. Фактът, че една трета от живота на Валери Петров преминава в орбитата на киното, дава отражение и върху поезията му. В значителна част от стиховете му картините се сменят като филмови кадри. За съжаление не съм гледал филмите му, затова за тях мога да кажа само това, което самият поет сподели през 90-те години. Поради недостиг на финанси, филмовите дейци в България – естествено сред тях и той – никога не са имали възможност напълно да осъществят замислите си, но въпреки това успяват да създадат немалко значителни произведения. Сам по себе си заслужава внимание и фактът, че филмът формира поетичен картинен свят на Валери Петров. Картините му са конкретни. Бидейки постоянно в опозиция, той често е принуден да предаде основното си послание скрито между редовете, да го изрази във вид на тънък намек. Художествената специфика на драмите му – поне според критиката – рязко се отличава от останалите му съчинения. И все пак между драматичните и другите му произведения със сигурност откриваме нещо общо: сценичните му творби също са изпълнени с алюзии. Според критиците прозаичните стихотворения на Валери Петров прерастват в драми, които те определят като “лирични драми”. Нямам намерение да се спирам на разрешаването на тези противоречия, но бих искал да подчертая, че те по всяка вероятност са само привидни. Героите в творбите на Валери Петров изпадат от една илюзия в друга, също като човека на ХХ век, тоест те непрестанно се мятат между илюзиите, измамната външност и разочарованията. Прочитът на цялостното му творчество ни запознава с хрониката на духовния живот в нашата историческа епоха; хроника, която е дълбоко пропита от една съвсем тиха тъга, изразена в миньорен тон. В историята на българското общество през ХХ век – също както в другите централноевропейски страни – най-голямата илюзия бе смяната на системата, ето защо тъкмо това предизвика най-много горчивина и разочарование, разбира се предимно у тези, които най-силно вярваха или искаха да вярват, че промените ще са в положителна посока, че няма да се развие едно дълбоко несправедливо общество, в което малцина ще забогатеят, а огромното мнозинство съвсем ще обеднее и ще изпадне в нищета. В годините непосредствено преди промените Валери Петров също живее с известни илюзии, за което свидетелства стихотворението му “Московската телевизия”. В неговия случай обаче илюзия се оказва не вярата в т. нар. западна демокрация и в ощастливяващата същност на капитализма – той, както вече споменахме, винаги е имал реална представа за капитализма – а надеждата, че социализмът ще поеме по пътя на демократичното развитие. Негов идеал е “една поумняла и хуманна социалистическа структура”. Но когато става ясно, че промените водят до реставрация на капитализма – а той търде скоро разбира това -, окончателно се разделя с илюзиите. За разлика от мнозина други, В. Петров не се самозалъгва с глупости като тая, че “вече се вижда светлина в края на тунела”, когато с всеки изминат ден стотици хиляди остават без работа, икономиката се разпада, неимоверна мизерия връхлита страната, а в същото време някои забогатяват до неузнаваемост. Валери Петров осъзнава, че всичко, което се случва, е логическо следствие от пътя, по който се осъществяват промените. “Това е нашето ужасно време” – казва поетът в разговор с един литературен критик за годините след смяната на системата. Времето наистина е ужасно и едва ли може да му се даде по-проста и по-точна характеристика. На свой ред можем само да добавим, че е едновременно трагично, комично и гротескно. Спокойният, обективен, лишен от всякакви лъжи подход позволява на поета вярно, но не апатично, да отразява в поезията си всички промени, които протичат в душата на днешните хора. Смяната на системата бележи нов етап в поетичното творчество на В. Петров – етапа на пресъздаване на гротескната трагедия, породена от реставрацията на капитализма. Валери Петров винаги е бил суверенна личност, винаги е писал само това, което му е диктувало вътрешното убеждение. Днес моралната стойност на такава позиция нараства още повече. В бившите социалистически страни нивото на морала спада драстично, а наред с него и моралното чувство у много писатели. В България също се срещат такива, които без да им мигне окото, драпат за власт и по аналогичен начин раболепничат, като пишат, че “никога не сме били по-добре, само да не се провалим”. Това пагубно лицемерие е донякъде разбираемо от човешка гледна точка, но от морална е неприемливо. Част от писателите се чувстват уморени от мисията, отредена им от историята, да бъдат непрекъснато в опозиция, и желаят най-после да заживеят безгрижно и за пожънат лаври още приживе. Бъдещето обаче – ако изобщо има бъдеще – надали ще принадлежи на тях, а по-скоро на поети, като Валери Петров, които не изневеряват на опозиционното си поведение. “Подлезът” е една от най-покъртителните творби на поета. Картините са реалистични, напълно съответстват на действителността, сякаш наблюдаваме кадри от неореалистичен италиански филм. Всеки, който през последните години се е разхождал по софийските улици през зимата, ежедневно е изпитвал това, което предлага преминаването под подлеза. Стихотворението би могло да послужи като основа на документален филм. Поредицата от картини стартира горе, на широкия модерен булевард, а под него се намира подлезът, през който пешеходците могат да преминат от другата страна. Бурният поток от светещи коли напомня ако не за рая, то за някакъв приказно богат и могъщ свят Така още по-силно се усеща контрастът: И éто, след дéсет мръ́сни стъпалá студъ́т пробóжда ти сърцéто като стомáнена иглá. Всичко, което се разгръща в следващите пет строфи, е реално съществуващият, а не просто злокобният земен ад от отвъдното, който не се намира на космическо разстояние от света на благоденствието и властта, а само дебелината на уличното платно и височината на десетте стълби го делят от него. Поетът не се впуска в подробности, а насочва вниманието на читателя само към основните предмети, които предават атмосферата в целия подлез. В подлеза няма гъмжене, освен със самия поет, се срещаме само със седналия на бетона свирач и въпреки това имаме чувството, че животът в подлеза е съдба на мнозина. Това внушение поетът постига с един езиков похват. Само в първата строфа пише за себе си в 1 л. ед.ч. След това местоимението аз е заменено от ти, изпълняващо ролята на обобщен подлог, а изтръгнатите от музиканта акорди стенат вместо нас. Изключително правдивата картина в подлеза ведно с преминаващия над него булевард се превръщат в символ на обществото от края на миналия и началото на новия век, при това не само на българското общество. Стихотворението “Море срещу заплащане” също започва с конкретно събитие, пресъздава реална, почерпана от живота картина: За пъ́рви пъ́т съглéдал плáжа със тéл бодли́ ва оградéн, такá ми и́ деше да кáжа на млáдия пазáч пред мéн:
Черно море съпътства поета през целия му живот, още от най-ранна възраст са неразделни приятели, почти всяко лято прекарва на морския бряг и това неминуемо се отразява в поезията му. Досега нищо не му е пречило, не го е възпирало да ходи на море, затова са разбираеми настоящото му изумление и възмущение. Възмущението поражда у автора поредица от страстни мисли и картини, които се наслагват, като самото море: - Каквó? Еднá табéлка смéшна да се опи́ тва мéн да спрé? Да плáщам вхóд, за да се срéщна със ли́ чно мóето морé? ... Да смé се глéдали през мрéжи катó на сви́ ждане в затвóр?
Между човека и морето застава всепоглъщащата частна собственост, представена под формата на бодлива тел. Необятното море, което винаги е символизирало свободата, е затворено зад бодливата тел, затова неслучайно в стихотворението се появява образът на затвора. Ала безпределното море не може да бъде оградено, единствено човекът може да бъде изолиран от него: така на практика се ограничава човекът и неговата свобода, човекът попада в затвор. Абсолютната свобода на частната собственост, всеобхватната и́ власт превръщат в роби всички, които са безимотни или разполагат с недостатъчно имущество, а цялото общество преобразяват в огромен затвор. Лев Толстой и Анатол Франс също сравняват модерното капиталистическо общество със затвор и Валери Петров вероятно е знаел това. Със сигурност обаче можем да твърдим, че му е известна прочутата фраза на Хамлет, в която Дания, т.е. под формата на намек Англия, е обявена за затвор, тъй като той е превел на български цялото творчество на Шекспир. Съдбата на тези, които яростно се опълчват срещу всевластието на частната собстеност, можем да проследим назад във времето чак до пророците Амос и Исаия. “Горко на ония – пише Исаия -, които прибавят къща на къщата, и събират нива с нива, докато не остане място, и вие си направите да живеете сами всред земята!” (Исаия 5:8) На свой ред можем тъжно да добавим, че след Исаия през изминалите близо 2700 години в повечето случаи горко бе не на ония, които събираха нива с нива, а на онези, които останаха без никакво местенце на земята, и въпреки всичко, или тъкмо заради това, истинският писател не би могъл да стори нищо по-различно от Исаия, т. е. от това да протестира и да изразява протеста на милиони. Макар че основният мотив в стихотворението е ограденото с бодлива тел море, съдържанието му е много по-обхватно и дълбоко: разкрива цялостната личност, специфичния начин, по който Валери Петров възприема природата и своето място в нея. “От детските години лазурът му във мен трепти” – пише поетът за морето, за онова море, което не само в неговите творби, но и в цялата европейска поезия е поетичен образ на необятната природа, ала щом се гмурне във вълните, става “атом и природа”. Българските литературни критици отдавна забелязват, че в поезията на Валери Петров човекът не е център на вселената. Това обаче е само едната страна на въпроса. В тази поезия природата е част от човека, а човекът е продължение на природата, но има нещо много по-важно: макар човекът да не е центърът на света, в поезията на Валери Петров човекът е центърът, свързаните с човешката съдба явления са описани от гледна точка на човешкия интегритет, т.е. в творбите му оживява светът на човека. Произведенията на Валери Петров са част от световната литература, независимо от това, доколко авторът е известен извън пределите на своята родина. По смисъла на Дьорд Лукач, Валери Петров, подобно на истинските таланти, прозря и обрисува деформацията на човешката същност през последното десетилетие на ХХ век, представи отговорите на личността, изправила се лице в лице с въпросите на епохата, показа как при отговора на тези въпроси човек или загубва истинската си човечност, или успява да я съхрани. В поезията му борбата за запазване на човешкия интегритет присъства и по отношение на други нации. За Валери Петров последното десетилетие на ХХ век означава и навлизане в годините на старостта, затова е разбираемо, че мисълта за преходното е източник на няколко затрогващи стихотворения. Какви чувства поражда старостта у един поет-материалист? За това би могло да се напише отделно есе, но сега само бегло ще посоча някои особености. Поетът отдава по-голяма важност на красотата в заобикалящата ни природа: впечатляват го великолепието на цъфналото през пролетта сливово дърво (“Бял смях”), дъхът на летния дъжд (“Летен дъжд”), цетовете на есента. Отнася се с по-голямо разбиране към глупавите изстъпления на юношеската възраст, вдъхновява го написаното на стената любовно признание на някое улично дете, та дори и със смъртта се помирява, когато се боричка с внучката си (“Лято”). Изминалото десетилетие е период на равносметка, на ретроспективен поглед към изминатия житейски път и извършената литературна дейност. В стихотворението до приятеля си (“Под дъжда”) поетът с чиста съвест признава, че – макар да не са били пощадени от живота, и въпреки, че светът се е променил – те са устояли и са останали верни на себе си и на истината. Като поетично и човешко верую звучи стихотворението “Кройморският балкон”. В творбата се появяват две морета: реалното Черно море, което блести и се вълнува пред балкона, и морето от картината на П. Брьогел “Падането на Икар”. Тук всъщност се срещаме с един своеобразен начин на цитиране. Поетът не се позовава на друга литературна творба, а на картина. Интересното в случая е, че падането на Икар в морето е представено на втори план, а на преден план, където първоначално се насочва вниманието ни, виждаме един трудещ се орач. Валери Петров се отъждествява и с Икар, и с орача, тъй като връзката между тримата е творческият, съзидателен труд. През 1997 г. българският критик и литературен историк Иван Сарандев изготвя “интервю” от 225 страници с Валери Петров. Критикът само задава въпроси, но трябва да признаем, че го прави умело и почтено, без да изтъква себе си. Така отговорите на поета се превръщат в творческа автобиография и самоанализ. С присъщите си обективност и дистанцираност Валери Петров е в състояние да наблюдава отстрани – често с хумор или ирония – дори собствения си творчески път. Книгата на Ив. Сарандев е не само твърде увлекателно четиво, но много по-достоверно и по-точно описва житейския път на поета и особеностите на твобрите му от всеки друг критичен материал или студия. (На житейския път на Валери Петров е посветена и отделна монография, от която научаваме много неща, включително и това, колко ерудиран е авторът й, но за спецификата в творчеството на В. Петров получаваме доста оскъдна информация.) Интервюто на Сарандев, което обхваща целия житейски път на поета, представлява най-голям интерес с това, че се явява документ на една епоха: от него разбираме, как един интелектуалец с широк кръгозор преживява страданията и борбите на историята от 1930 г. до началото на 1990 г. В заключение няколко думи за мястото, което заема творческото дело на Валери Петров в европейската култура като цяло. В общи линии е ясно, че през ХХ век европейската литература и изкуство подчертано следват хуманистичното и марксисткото течение. Днес е твърде рано да кажем нещо повече по въпроса. Тъй като е българин, при това с лява ориентация, Валери Петров неведнъж е сравняван с един или друг съветски-руски поет. Аз познавам тези руски поети в оригинал, затова подобни паралели ми се струват безпочвени. Разбира се, Валери Петров се е учил много, и то съзнателно, от изкуството на цялата европейска левица, но това, което е заимствал от другите, успява така да го пресътви, че е много трудно да се долови връзката с източника. И без друго не е редно този въпрос да се сведе само до поезията. Възможно е графиките на Георг Грос и съратниците му или италиантският неореалистичен филм да са оказали не по-малко влияние върху начина на изграждане на картините при Валери Петров, отколкото творбите на други поети. Спокойно можем да заявим, че Валери Петров е оригинален поет; неговата самобитност не произтича нито от предшествениците му, нито от поколението му, нито от чуждестранните му съвременници, в същото време редица невидими нишки свързват поезията му с цялата европейска култура. Творческият път на Валери Петров не е приключил. Като истински хуманист, той и днес активно участва в обществените борби. Съзнава, че пътят, по който се развива днешното човечество, лесно може да доведе до унищожаването на живота и на цялото общество, но – както самият той казва – “не вярва в апокалипсиса и продължава да се надява, че човечеството ще се вразуми.”
( Подранил)
С този изпълнен с надежда цитат бих искал да завърша краткото представяне на Валери Петров. Добре би било в зловещо тъмните, беззвездни нощи да се прокрадне поне едничък лъч на надежда. Превод от унгарски: Лиляна Лесничкова Hírek
--> Hírek Részletek, a Entente internationale des travailleurs et des peuples (Népek és dolgozók nemzetközi összefogása) szervezet
Kedves Olvasónk ! Figyelmébe ajánljuk az alábbi rendezvényt: A magyar gazdaság helyzete. Előadó: Mocsáry József.
87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris, France Tel : 01 48 01 88 28 e-mail :
[email protected] "Nemzetközi Információk" kiadványának tartalmából
Időpont: ápr. 17. 15 óra.
205 - 207.szám 2006.11.28.
Helyesbítés
202 - 206.szám 2006.11.27.
Az Árilis 3-i koszorúzásról beszámoló tudosításunkban tévesen szerepelt a szervező intézmény neve.
A dolgozók európai egyetértéséért Európa 5. sz. Közlemény.
Helyszín: Bp. II. Zsigmond tér 8. I. emelet.
A koszorúzást a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Mostantól kezdve a kiadványok teljes francia nyelvű szövegét Szövetsége" szervezte. közöljük, ebbe pirossal beillesztve az általunk legfontosabbnak tartott részek magyar nyelvű összefoglalását. Ezzel kapcsolatban lásd P.Mihály olvasónk levelét is. 214 - 215 szám 2007.01.02. 216. szám 2007.01.02
Koszorúzás április 4-e alkalmából Tovább
218. szám 2007.01.16 221. szám 2007.02.07 222. szám 2007.02.13 223. szám 2007.02.20 224. szám 2007.02.27 225. szám 2007.03.06 Leon Mebiame Evoung, a Gaboni Dolgozok szakszervezeti Egyetertese elnokenek levele 226. szám 2007.03.13 227. szám 2007.03.20 228. szám 2007.03.27
Budapesti Konferencia a Holocaustról 2007 március 28 - 31. részletes program Hová tart a szociális fórummozgalom? A 7. Szociális Világfórum (SZVF) tapasztalatai Tovább... Az Oroszországi választásokról Március 11.-én tartották meg az Oroszországi Föderáció 14 kormányzóságában a regionális választásokat. A helyi vezetés kialakítása mellett, az eredmények fontos mutatók az erőviszonyok állásáról a december végi parlamenti választások előtt. Tovább
Ajánljuk a következő internetes hir oldalakat:
Indymedia Red News Magyar Távirati Iroda Népszabadság on-line Origo HVG (Heti Világ Gazdaság)
2007.03.09-en tartotta közgyülését az ATTAC Magyarország Szerkesztőségünk nem foglal állást az ATTAC koncepciójával kapcsolatban, már azért sem mert ők sem egységesek, de fontosnak tartjuk , hogy gondokodva és kritikusan szemlélik a világot és az ilyen hozzáállás a dogokhoz mindig közelebb visz az igazsághoz. Beszámoló a 2006-os tevékenységről Meghívó a Magyar Humanisták és Ateisták Társasága rendezvényére A terveknek megfelelően március 24.én szombat délután 13 órától tartjuk következő összejövetelünket a Budapest XIV. kerület Padlizsán út 11-13 sz. alatti művelődési házban. Elsőként Darwin születésnapjára emlékezünk, majd Buda Péterrel áttekintjük a legutóbbi eseményeket. Mindenkit szeretettel várunk !
A Humanista társadalmi Egyetem 2006/2007 II. félévi programja Félév kezdés: 2007.02.10 10:00 Elméleti előadások Nyelvtanfolyamok Számítástechnika Az előadóterem más foglaltsága miatt, 2007.02.17 -én csak 13:00 -ig lesznek órák. A Magyar kultúra nemzeti sajátosságai c. előadás elmarad, a haladó angol óra 10:00-12:00 között, a kezdő angol 11:00-13:00 között kerül megtartásra. Nyilatkozat A Magyar Szociális Fórum - KMB Szociális Érdekvédelmi Kerekasztal (SZÉK) sorozatának a gyermekszegénységről és gyermekéhezésről szóló első rendezvényéről. Az utóbbi időben a hírekben sokat lehetett hallani a Lengyel Gyula KSZKI tanárainak és diákjainak az iskola bezárások elleni akciójáról. Aki erről többet szeretne megtudni az kattintson az iskola veblapjára. http://www.lengyelgyula.hu Román munkásmozgalmi mártír napjainkban Open World Conference of Workers Válogatás Orosz sajtó közleményekből 2006.12.10 -én tartotta kongresszusát a Munkáspárt 2006 Tudosítonktól Néhány kongresszusi dokumentum: Központi Bizottság beszámolója (doc file) - kongresszus elfogadta Program irányelvek (doc file) - kongresszus elfogadta Szervezeti szabályzat irányelvek (doc file) - kongresszus elfogadta Nemzetközi szolidaritás (doc file) - kongresszus elfogadta Egészségügy (doc file) - kongresszus elfogadta Energia (doc file) - kongresszus elfogadta Kongresszusi határozat A Baloldali Alternativa Egyesülés és a Május 1 társaság levele Dr. Szili Katalin ház elnöknek (A szerkesztőség a levél tartalmával nem teljesen azonosul. Mi szemben állunk a sokszor szélsőjobb oldali beállítottságú követelésekkel, de nem kívánunk a szélsőséges profit érdekeket szolgáló kormány mellet sem "kiállni". ) Megalakult a Magyar Ateisták és Humanisták Társasága
Tafazzul Husszain elvtárs, a bangladeshi dolgozók demokratikus pártjának vezetője Daccaban okt. 2-an elhunyt. 46 éves korában hagyta el hazája textilmunkásait és a nemzetközi mozgalmat, kik tisztelegtek ravatalánál. A IV. Internacionálé tagjaként, Lenin és Trockij örököseként a fiatalok ezreinek tanította a marxizmust , a harc most már nélküle folytatódik... Mexikó. Okt 9-én érkezett 19 napos nehéz menetelés után 500 km-t megtéve Mexikóvárosba az oaxaca-i népi gyűlés és a 22 szekció karavánja és képviselőik megkezdték a tárgyalásokat a kormánnyal. Az El Trabajo, Dolgozok Demokratikus és Független pártja lapja: "Stop a mozgalom elleni támadásoknak, kivonni a hadsereget Oaxacaból, tárgyalásokat az oaxacai nép és a tanítók szociális és gazdasági követeléseiről." Nov. 1-től tartja Bécsben a Nemzetközi Szakszervezeti Föderáció alkotmányozó kongresszusát. Brazília. Az elnökválasztás második fordulójában Lula Alckminnnal, az ország oligarchiáinak jelöltjével ütközik. Bolívia. Levelezőnk beszámol a kooperativisták bányászok elleni heves támadásairól. Az összecsapások következtében 12-16 haláleset és több tucat sebesülés történt. A bolíviai Munkaközpont a kooperativisták egyik vezetőjét, a belügyminisztert vádolja az aknákba dobott dinamitrudak használatára való felbujtással, mely a kompresszor felrobbanását és ezzel a tragédiát eredményezte.. Spanyolorszagi levelezőink beszámolnak az emigránsok és a dolgozók jogai elleni offenzíváról, melyet az Európai Unió mediterrán külügy- és belügyminisztereinek tanácskozásán határoztak el és amely a kormányokat "határozott fellépésre" kötelezi. Szibéria-szerte olajmunkások ezrei tüntetnek az elbocsátások felfüggesztése és a bérek megtartása érdekében. A magas olajbérek ma már mítosznak vehetők, a munkások fizetése 10-15 ezer rubel, melynek a fele prémium és most ezt is meg akarjak vonni tőlük. A "drága " szakképzett munkaerőtől minden eszközzel meg akarnak szabadulni, helyükre éhbérért dolgozó üzbég, kazah dolgozókat vesznek fel féláron... Kétszáz amerikai katona követeli az iraki kivonulást. Brazília : újraválasztották Lulát. Mexikó : Megállj a hadsereg beavatkozására az oaxacai nép és a tanítók ellen ! Equator : tüntetés Alvaro ellen a Szuverén Népi gyűlés létrehozása érdekében a választási csalások ellen.. A Karibi Népek és Dolgozók Egyesülésének felhívása Olaszország. Legkevesebb 2 év óta tart az illegális munkások foglalkoztatása Dél-Olaszországban. Puglia munkatáborainak lengyel rabszolgái mezőgazdasági idénymunkára érkeztek , eredetileg nem is sejtették, hogy 16 órás napi munkával kell számolniuk és kápók hajtják őket kánikulában egész nap és mindenféle ellenkezést testi fenyítéssel torolva meg. A lengyel net-hirdetés 5-6 eurós órabért, szállást, étkezést ajánl, a családok 200-400 eurós útiköltséget ki-ki maga fizeti (bankkölcsönt vesznek fel rá) ; a helyszínen viszont mindenért fizetni kell, azaz a remélt keresetből semmi sem marad, reklamáció nincs, a munka fekete. A kegyetlen bánásmód mellett az emberek megbetegednek, meghalnak, 69 lengyel egyszerűen eltűnt a régióban. Az Unió szigorú emigrációellenes jogszabályait nem ellenőrzik, így hát minden európai országban megszaporodtak a hasonló jelenségek: a titokban érkezők -dolgozók feneketlen kizsákmányolása... Csehország : Az Európai Unió felveri az árakat : a lakásbérlet, - fenntartási rezsi, a szabad versenyzés következtében a postára szabadított "versenytársak" magas árai, a vízdíj ötszöröse jelzi a cseh állampolgár számára a szerencsétlen uniós politikai beavatkozást. Angola : Interjú Alberto Netoval, az Angolai Demokratikus Párt elnökével. Röviden a 202. sz. Nemzetközi információkból
Szolidaritási kampány a mexikói néppel (szakszervezeti felhívás) : nem fogadunk el csalással szerzett elnöki státuszt ; nem fogadjuk el a privatizációt és a szociális jogok megnyirbálását A Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció szerepéről a globalizált világban (Népek és dolgozók nemzetközi egyetértésének irodájának elemzése) Németország választások után (az új vezetés Brüsszel kinyújtott karja, szociális nyomorúság közeledik) Belgium: Az FGBT (a legnagyobb – baloldali - szakszervezeti tömörülés) felhívása: a multinacionális vállalatok fenyegetik ez elért szociális vívmányokat, a jobboldali pártok támogatása nyomán veszélyhelyzet alakult ki, a szakszervezeti mozgalmak szoros összetartására hívja fel a dolgozókat. Olaszország: Prodit bírálja, egyértelműen az uniós politika diktálását fedezi fel az olasz parlamenti költségvetésben. Röviden a 203. sz. Nemzetközi információkból
Folytatódik a szolidaritási kampány a mexikói néppel Franciaország: az új Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció totálisan szakít az összes szakszervezeti hagyománnyal (interjú Marqiset-vel, az CGT tagjával). Osztályharcos alapról indulva támadja az új csoportosulás centralizált, antidemokratikus megnyilvánulásait. Röviden a 204. sz. Nemzetközi információkból
A 2005 évi berlini nemzetközi szakszervezeti találkozó mérlege : megállapítást nyert, hogy az Európai Unió a szociális vívmányokat megnyirbálja, a közintézményeket leépíti, az ipart és mezőgazdaságot tönkreteszi, a népek önrendelkezési jogait csorbítja. Ezzel a politikával szakítani kell. A montenegrói referendum után Belgiumban fenyegető valóság : a jobboldal előretörése (Vlaams Belang) Flandriát kívánja az Unió kereteiben önálló államként létrehozni. Svédországban közép-jobboldali győzelem született, a szociáldemokrácia vereséget szenvedett, mivel a ’95-os belépés óta szüntelenül alávetette az országot az Eu politikájának. Olaszországban az uniós konvergencia-elvárásoknak megfelelően fogadják el a büdzsét. A megszorítások az egészség-, iskolaügyet, a közhivatalokat és a nyugdíjreformot érintik. A belga küldöttek javasolták, hogy az eu intézmények mellé küldöttséget szervezzenek, mely elemzi a kialakult helyzetet, memorandumot fogalmazva azt a Bizottság elé tárja megoldásra. A spanyol küldöttek a «közfeladat ellátása»-nak anomáliájára figyelmeztetnek, a közérdek mintegy eltűnik az uniós nyomásra, likvidáltak még a közmegegyezésre való törekvéseket is. Szolidaritás a bebörtönzött romániai bányászokkal (tiltakozás és a családok megsegítésére nemzetközi alap létrehozása). Röviden a 206.sz Nemzetközi információkból
Irak : 650 000 halott az amerikai kezdete óta. Chile : diákok az utcán a közoktatási törvény ellen. Bolívia : interjú Arandával, a bányászszakszervezet igazgatósági tagjával («gazdagságunk a nép vagyona»). Bosznia : helyzet a választások után.
42 / 77
Magyarország : szakszervezeti felhívás a társadalombiztosítás, nyugdíj és egészségügy fenntartása érdekében. Németország : 220 000 ezer tüntető a nagykoalíciós kormány reformellenes politikája ellen. Elefántcsontpart : dokumentumok a «háromnapos vagy limitnélküli sztrájk» felhívásáról Muhamad Yumus, a «szegények bankárja » Nobel-díjat kapott. Ki ő, mi az igazság ? (közösségek mikrohiteleket vehetnek fel - 12 %-os kamatra -, közösen felelnek érte, a szisztéma jól működik: a bank számára, mely ma már Bangladesh egyik legjelentősebb mobiltelefon-importőre lett, «a szegénység elleni küzdelem nevében az imperializmus a szegénységet fokozza») A dolgozók európai egyetértéséért
Európa 5. sz. Közlemény Franciaország: Okt. 3-án a Nemzetgyűlés megszavazta a Gaz de France privatizációját, ezzel véget vet annak 60 éves állami monopóliumának, brutális tarifaemelés veszi kezdetét és sokezer munkahely kerül veszélybe. Honnan jön az ötlet? Az energiaipar teljes megnyitására vonatkozó 2003/55 európai direktívából! A Bizottság 17 országnak küldött felszólítást, mert helytelenül alkalmazták vagy rosszul hajtották végre a kompetitiv európai energiapiac kialakítására szolgáló direktívákat. Már az EDF (elektromos művek) 2005. végén jelezte, hogy 6 ezer munkahelyet szüntet meg 2007-ig, alig 3 héttel a tőzsdecsatlakozás után, jelezve, hogy 1,5 milliárd eurót takart meg a személyzet bérén. A következmény, hogy míg a '99-es nagy vihar idején 100 technikust lehetett mozgósítani, ma alig 30-40-et, tehát 2-3 hét kellene egy hasonló nagyságú kár elhárításához. Míg az EDF közintézménynek számított, nem szabadott teljesen megszüntetni az áramellátást azoknál, akik nem tudtak fizetni. Magánvállalatnál ez nem megy. A helyi kirendeltségek megszüntetésével hiba esetén a korábbi 24 órán belüli elhárítás helyett most a több tíz km-nyire levő agglomerációs központba kell telefonálni, ahol ráadásul "visszadobják a labdát".. Az EDF-AGF után jön a Posta. A szabad verseny nevében a Bizottság Franciaországot arra inti, hogy az államnak ki kell vonulnia ebből a közszolgáltatásból is. Súlyos következményei lesznek a destruktív privatizációnak. A szociális lakások. Jelenleg az uj Postabank finanszírozza őket, de a brüsszeli utasítások elfogadásával közvetlen üzleti versenybe kerül a BNP-Paribas, Societe General és Credit Lyonnais-val , melyek máris azt keresik, hogyan tehetik rá kezüket spekulációs céljaik kielégítése érdekében. A postai dolgozók nyugdíja mint minden tisztviselőé, garantált. Ha hiányzik a most dolgozók által befizetett nyugdíjalapból, az állam hozzáadja a szükségest. Ez Brüsszel szerint az az illimitált garancia, melyet kifogásol! S nem utolsó sorban a Posta privatizációja maga után vonná sokezer kis postahivatal bezárását. Brüsszel támadja a francia államot a France Telecoms-mal kapcsolatban is, azzal vádolva, hogy a piacon indokolatlan előnyökhöz juttatta (mintegy 800 millió - 1,2 milliárd eurót elengedtek a helyi egyenes adókból, a rendkívüli körülményekre való tekintettel). Az Európai Uniónak a francia társadalombiztosítás sem felel meg, mivel inkompatibilis a neki níújtott segítség. Nellie Kroes így foglalta össze 2005. júliusában: "A francia alkalmazottnak is választania kell a kiegészítő biztosításokból. Az összes biztosítót azonos módon kell kezelni." Hát, igen, kibújt a szög a zsákból, az egészségügy, társadalombiztosítás területén is piaci verseny! Hogy a biztosítók itt is zsíros profitot zsebelhessenek be! (Az írás hosszan sorolja a példákat a Citroentől a felsőfokú oktatásig, a fogyasztó klienssé válik, mindenből árucikk lesz, a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódnak, a közösségek szerepe egyre inkább minimalizálódik, a liberalizáció a nemzetállam sírásója is.) Svájc: A svájci nép, a dolgozók, a szocialisták meg akarják védeni és őrizni a közszolgáltatásokat, a népszavazáshoz való jogot és az a szerinti döntést. Ha csatlakoznánk Európához, el kellene fogadnunk, hogy a 3 %-nál nagyobb deficitet mutató kórházakat, iskolákat, szociális szolgáltatásokat megszüntessék. Ez azt jelenti, ahogy a Maastrichti Szerződés megjelöli, hogy el kell fogadnunk a teljesen szabad versenyt, a liberalizációt, az elektromos művek, a tömegközlekedés, a posta privatizációját. A szociális és demokratikus vívmányainkat megvédjük Maastricht ellenében. Nagy-Britannia: Amit a kormány Fehér könyvének javaslata jelent, az nem csak a jelenlegi nyugdíjasok, de mintegy 5 millió jövendő nyugdíjas számára is nyomorúságot fog hozni Angliában. Ez utóbbiak nem juthatnak teljes nyugdíjhoz, minthogy munkaadójuk nem fizette be a teljes társadalombiztosítási hozzájárulást, így a brüsszeli követelmények értelmében a kormány nem avatkozik be anyagi segítséggel. A direktívák a közkiadások csökkentését írják elő és ebbe beleértendő szintúgy a nyugdíjkorhatár felemelése 60-ról 65 évre. Blair és a New Labor mindent elfogadtak a mi munkásosztályunk, szakszervezeteink ellenkezése dacára. A másik csapás az időszaki, időközi és ideiglenes munka direktívája, mellyel a létbizonytalanság legalitást nyert! A munkaerő rugalmassága jegyében számuk egyre nő, jogai egyre csorbulnak. Az erőszakos lemondatás is ma már törvényessé vált és az anyasághoz-apasághoz fűződő jogok is írott malaszttá lettek a munkahely megőrzéséért vívott küzdelemben. A nyugdíjrendszer az összeomlás küszöbén áll, ugyanakkor a munkaadók kedvezményei nem csökkentek, hanem ellenkezőleg... Belgium: 2004. októberében az Európai Tanács megfogalmazott néhány "javaslatot a tagállamok munkaügyi politikájához". Belgiumot illetően ezt jegyezte meg: "az Unióban itt a legalacsonyabb az idős dolgozók foglalkoztatása". A belga kormány így felel a kritikára: a 60. életévükön túli dolgozók nyugdíj-bónuszt kapnak; az inaktív idős dolgozókat még alacsonyabb bérrel is munkába állítjuk (a munkanélküli segélyük egy részének megőrzésével); az elbocsátott idős dolgozó, aki nem fogadja el az áthelyezést, időlegesen nem részesülhet munkanélküli segélyben; az aktuálisan 58 évtől igénybevehető előnyugdíj 60 évre változik 2008-tól; a nyugdíjhoz szükséges szolgálati évek száma is emelkedni fog; stb. stb. 2005 őszén sztrájkok és tüntetések sorozata rázta meg Belgiumot a fentiek, az un. Nemzedékek közötti stabilitás paktuma ellen. Olaszország: Egynapos sztrájkra szólít fel az egyetemi szakszervezet a "pénzügyi törvény" ellen, mely néhány év alatt 50 %-os költségtámogatási leépítést jelent. A törvény redukálja az oktatók és kutatók felvételét, a kutatási központok működését visszafogja, az oktatók bérének csökkenését eredményezi. A "bolognai folyamat" a felsőoktatás privatizációját jelenti, pl. a torinói egyetem büdzséje 50 %-kal csökkent, így a Fiat, a General Motors, a Motorola támogatására szorul, kutatási területei is érthetően ebbe az irányba mozdultak el. Követeljük a törvény visszavonását, az egyetemek önállóságát! Magyarország: (levelezőnktől): Két szakszervezet is tüntetésre szólít Ok. 23-án a Gyurcsány-kormány nagy megemlékezést szervezett az '56-os felkelés hivatalos ünneplésére, kormányfőket, bíborosokat, királyokat, hercegeket hívott meg. Csak a magyarok lettek eltiltva. Kora reggel a Kossuth-teret megtisztították a 2 hete ott tüntetőktől, rendőrkordont húztak az emlékhelyek köré. A közlekedés szinte leállt, Budapest utcái kihaltak. Néhány ezer embert, akik az ünnepségen részt akartak venni, a rendőrség a Deák-téren megállított, aztán az Astoria szálló elé nyomta, ahol a FIDESZ jobboldali párt tartotta nagygyűlését. Az összecsapásokban rendőrség könnygázbombákat és vízágyúkat vetett be, gumilövedékekek lőtt ki, több sérülés történt. A Gyurcsány-kormány, az Unió által támogatva egy hónap óta provokálja a lakosságot, nem válaszol a tüntetők, pedagógusok, diákok, szülők követeléseire. A saját maga által szervezett provokációk ürügyén törvényen kívül helyezte a gyülekezést és letartóztatással fenyegeti a tüntetőket. A Parlament előtti tér ma is lezárt. Okt. 28-án több mint ezer szakszervezeti képviselő, válaszolva a Liga és a Munkástanács felhívására, összegyűlt Budapest központjában. Üzemi és szakszervezeti delegációk, pedagógusok, kórházi dolgozók, vámosok, határőrök. A Baranya megyei szakszervezeti küldött beszédéből: "A sok ígéretből semmi sem teljesült. Ahhoz a generációhoz tartozom, akiknek sokat ígértek, a kommunizmus alatt emberi élete, a rendszerváltáskor jólétet. Mosz, az Unióval, hogy 2009-től a gazdaság lábraállásával minden jobban fog menni. Röviden, egy európai élete. De ki hisz már a csodákban, hogy két év múlva a gazdaság lábraáll? Az egészségügyben dolgozom. A döntés, hogy okt. 1-től a kórházi ellátásért és minden orvosi vizsgálatért fizetni kell, sok rosszat fog tenni. 50 éve a csepeli munkástanács elnöke kijelentette, hogy szuronyhegyek fenyegetése mellett nem tud dolgozni. Hát gumilövedékek mellett? Sokan mondták nekem, hogy félnek eljönni erre az összejövetelre. De a történelemben vannak pillanatok, mikor kevesen is nagy dolgokat tudnak tenni.. Ne hagyjuk, hogy minimálbért vezessenek be mindannyiunk számára! Ne hagyjuk, hogy megosszák a szakszervezeteket! Ne csüggedjünk!" (A fordító megjegyzései: a levelező nyilván a Liga ill. a Munkástanács embere. Demagóg. Jó lenne, ha a baloldali szakszervezetek is hozzátennék véleményüket, elmondanák, hogy pl. a szakszervezeti mozgalom finoman szólva is romokban hever és nem feltétlenül a szocialista kormány az oka ennek, sokkal inkább a két reakciós (Antall- ill. Orbán) éra meg az esztelen kommunista-ellenesség verte szét. Az idézett két szakszervezeti tömörülés éppen ezen kormányok üdvöskéi voltak! Azt is el kellene mondani, hogy itt nem a lakosság meg a nép igyekszik kikecmeregni a nyomorból, hanem a régóta alkalomra váró jobboldali mocsok szervezkedik. Most nem csak a baloldalnak, de minden józan gondolkodású embernek az volna a kötelessége, hogy ezt akadályozza. Az Unió nem maga az Éden, nem kell szeretni, a problémákat nem oldja meg, liberális politikája csapás a szociális társadalmakra, stb., de. ha Magyarország ezt az utat választotta, mégis célszerűbb a konvergencia irányába tendálni... A küldöttnek persze igaza van, igen, becsaptak minket, vigasztalja, hogy nem vagyunk egyedül, ez így történik mindenütt a világon, erre az utcai demonstráció nem orvosság... A ny-európai munkást nem hatja meg, hogy fizetni kell az orvosért, kórházért, tanulásért, tudniillik ő mindig is fizetett ezekért. "Ne tetszett volna rendszert váltani ott Kelet-Európában!" A gyülekezési jog itt, Nyugat-Európában is csak addig tart, míg az féken tartható. "Legyetek erősebbek a rendfenntartó erőknél!" A politikusok itt, Nyugat-Európában is hazudnak, ki is derül rendszeresen, csak nyílt bevallása szokatlan. A kérdés: hol a határ az érdekvédelem és a közérdek között? A társadalom, a munkásság elfogadja-e a kapitalista körülményeket? Belenyugszik-e a jogai csorbításába és anyagi helyzete romlásába? Meddig? Mikor ébred? Hogyan? Mikor lesz öntudata? Stb., stb. Szóval, a mostani budapesti - és vidéki - történések nem a mi ügyünk...) A szerkesztők megjegyzése: Magunk részéről a meggyözőnek tartjuk a forditó észrevételeit.
19 décembre 2006 - 02 janvier 2007 N° 214-215
INFORMATIONS INTERNATIONALES BULLETIN DE L’ENTENTE INTERNATIONALE DES TRAVAILLEURS ET DES PEUPLES,
PARAIT CHAQUE SEMAINE EN TROIS LANGUES : ANGLAIS, FRANÇAIS ESPAGNOL
A Nepek es Dolgozok Nemzetkozi Egyertesenek lapja. Megjelenik minden heten angolul, franciaul, spanyolul.
La Confédération syndicale internationale (CSI) a adopté, lors de son congrčs constitutif, un certain nombre de textes qui fixent ses objectifs et organisent son fonctionnement. Nous publions ici de larges extraits de la « Déclaration de principes », du programme et des statuts avec quelques premičres réflexions. (l’ensemble de ces documents devrait par ailleurs, ŕ notre avis, ętre publiés par toutes les organisations afin que responsables et militants puissent se faire leur propre opinion). A Nemzetkozi Szakszervezeti Konfoderacio (CSI) alkotmanyozo kongresszusan elfogadta celjaira es mukodesere vonatkozo dokumentumokat. Reszletek az Elvi nyilatkozatbol, programbol es szabalyzatbol az elso kritikai megjegyzesekkel (utobbiak forditasa roviden).
1 _ Dans la « Déclaration de principes » de la CSI : A CSI Alapnyilatkozatabol
« La Confédération note l’urgente nécessité de transformer les structures et les relations sociales, économiques et politiques qui se dressent comme des obstacles ŕ cette vision. Elle assume la tâche de combattre la pauvreté, la faim, l’exploitation, l’oppression et l’inégalité par le biais de l’action internationale que réclament les conditions de l’économie globalisée, tout comme elle assume la tâche de lutter pour la gouvernance démocratique de cette économie, dans l’intéręt du travail, qu’elle considčre primer sur l’intéręt du capital. » "A konfoderacio alahuzza annak a surgos szuksegesseget, hogy azokat a szocalis, gazdasagi es politikai strukturakat es viszonyokat at kell alakitani, melyek akadalykent jelentkeznek. Felvallalja a szegenyseg, az ehseg, a kizsakmanyolas, a leigazas elleni kuzdelem feladatat, fellep a nemzetkozi cselekves urugyen elkovetett egyenlotlenseggel szemben, mely a globalizalt gazdasagot jellemzi, ugyszinten felvallalja a gazdasag demokratikus iranyitasaert valo harcot a munka erdekeben, melyet elsodlegesnek itel a toke erdekei elleneben." Cette conclusion du paragraphe du texte pose donc comme principe de « lutter pour la gouvernance démocratique de l’économie globalisée ». Le rôle du syndicat est-il de participer ŕ la gestion de la mondialisation ou de défendre les intéręts spécifiques des travailleurs ? De plus, on peut faire observer que si le mouvement ouvrier s’est organisé de maničre distincte, c’est pour faire valoir ses intéręts antagoniques ŕ ceux du capital. Il ne s’agit pas seulement d’une graduation et d’un pourcentage entre les deux intéręts. "A globalizalt gazdasag demokratikus iranyitasaert valo harc", mint konkluzio mennyiben tarthato a szakszervezetek eseteben, nem inkabb a dolgozok specialis erdekeit kellene vedeni?
« La Confédération estime universel le respect des droits des travailleuses et des travailleurs, et juge l’accčs au travail décent indispensable ŕ un développement juste et durable. Leur déni, oů qu’il se manifeste, constitue une menace immédiate ŕ la sécurité humaine partout. » " A konfoderacio altalanos ervenyunek becsuli a dolgozok jogainak tiszteletet es az igazsagos es tartos fejlodes szempontjabol a tisztesseges munkahoz valo hozzajutast elengedhetetlennek iteli. Ezek megtagadasa, barhol is jelentkezik, kozvetlen fenyegetest jelent az emberiseg egeszenek biztonsagara." Le travail « décent » est une formule que l’on retrouve maintenant partout. Pour prendre un exemple récent : en ce mois de décembre 2006, l’Union européenne — elle qui privatise, déréglemente, remet en cause tous les acquis et conquętes collectives — vient, dans son conseil des ministres de l’Emploi — d’adopter les propositions de la Commission européenne en matičre de travail « décent ». « Il s’agit de lier le développement ŕ des valeurs et principes d’action de gouvernance qui associent compétition économique et justice sociale. » Cette conception visant ŕ lier la « compétitivité » et la « justice sociale » revient dans tous les documents. Il s’agit donc de marier les intéręts des entreprises — ŕ la recherche de compétitivité, en fait du profit — ŕ ceux des travailleurs qui combattent pour la justice sociale. A "tisztesseges munka" fogalma manapsag mindenutt feltunik. Kozeli pelda az EU -mely privatizal, szabalyozast szuntet meg- munkaugyi minisztereinek tanacsa allasfoglalasa. Arrol van tehat szo, hogy a vallalati erdeket, a profitot osszehazasitsa a munkasok szocialis igazsagossagert vivott harcaval..
« La Confédération exprime son soutien indéfectible aux principes et au rôle des Nations unies, et ŕ sa légitimité et son autorité uniques qui constituent une garantie réelle de paix, de sécurité et de développement, appelant le respect et l’adhésion de la communauté internationale tout entičre. » "A Konfoderacio kimondja az Egyesult Nemzetek szerepenek es elveinek megingathatatlan tamogatasat, annak legitimitasat es fennhatosagat, mint a beke, a biztonsag es a fejlodes realis garanciajat, hivatkozva a nemzetkozi kozosseg egeszenek tarsulasara es tiszteletere." Les syndicalistes peuvent avoir des opinions diverses sur le rôle de l’ONU en Irak, en Afghanistan, en ex-Yougoslavie. Mais est-il du rôle d’une organisation syndicale d’apporter son « soutien indéfectible », c’est ŕ-dire permanent et sans condition, ŕ une institution de la mondialisation ? A szakszervezeti aktivistak az ENSz-tol eltero velemenyt alkothatnak annak iraki, afganisztani, az ex-jugoszlaviai szerepevel kapcsolatban. Miert lenne a szakszervezeteknek feltetel nelkuli tamogato szerepe az ENSz, a mondializacio intezmenyek tamogatasa?
« Elle (la CSI) agira pour renforcer le rôle de l’Organisation internationale du travail (OIT), et pour assurer la fixation et l’application universelle des normes internationales du travail, ainsi que pour obtenir sa représentation dans d’autres organisations internationales et régionales afin que leurs politiques et activités contribuent de façon cohérente ŕ l’accomplissement du travail décent, de la justice sociale et du développement durable. » "A CSI annak erdekeben cselekedik, hogy a Munka Nemzetkozi Szervezetenek (OIT) szerepet erositse, hogy a munka nemzetkozi normainak altalanos elfogadasat es megtartasat biztositsa, hogy reprezentalja magat nemzetkozi es regionalis szervezetekben avegett, hogy ezek politikaja es aktivitasa a tisztesseges munka, szocialis igazsagossag es tartos fejlodes beteljesulesehez hozzajaruljon." Pour le mouvement ouvrier international, c’est une évidence, il faut défendre l’OIT contre toutes les tentatives de remettre en cause son caractčre normatif et contraignant. (Pourquoi d’ailleurs ne pas parler des conventions de l’OIT qui, une fois ratifiées doivent ętre traduites dans les lois nationales ?). Mais est-il du rôle d’une organisation syndicale d’ętre représentée dans les « organisations internationales et régionales » ? Est-ce la place des organisations indépendantes que d’orienter la politique des institutions de la mondialisation ? Pillanatnyilag, ez nyilvanvalo, az OIT-t meg kell vedeni, ha normativ ertekeit tamadjak (miert nem beszelunk inkabb arrol, hogy konvencioit, ha ratifikaljak, integralni kell a nemzeti torvenykezesbe?). De a "nemzetkozi es regionalis szervezetekbe", a mondalizacio intezmenyeibe valo iranyulas?
« Elle développera des liens et une coopération avec d’autres organisations de la société civile et groupements politiques, sans compromettre l’indépendance syndicale, dans la poursuite des objectifs de la Confédération. » "Fejleszti kapcsolatait es egyuttmukodeset mas civil szervezetekkel es politikai csoportokkal anelkul, hogy kompromittalna a szakszervezeti fuggetlenseget a Konfoderacio celjai elerese erdekeben." Un des fondateurs de la CSI, Emilo Gabaglio, illustre ces liens avec la société civile en affirmant ŕ l’occasion du congrčs :
« Il s’agit de faire du syndicalisme la premičre ONG de la plančte. » (Le Monde, 30 octobre). A CSI egyik alapitoja, Emilio Gabaglio illusztralja ezeket a kapcsolatokat: "Arrol van szo, hogy a szakszervezeti mozgalmat a Fold elsoszamu kormanyokontuli szervezeteve tegyuk" (Le Monde, okt.30)
• BRČVES
Roviden Connaissez-vous le message de Kofi Annan au congrčs de la CSI ? Le secrétaire général de l’ONU, M. Kofi Annan, a adressé un message au congrčs fondateur de la CSI, qui est publié sur son site. On y lit notamment : « Aujourd’hui est une journée historique pour le mouvement syndical mondial. (…) Les Nations Unies accueillent favorablement cette décision. Nous comptons ŕ présent sur un partenaire précis pour ce qui est des questions sociales, économiques et relatives au développement dans la mesure oů elles sont liées au monde du travail. (…) Sur tous ces fronts, les Nations Unies aspirent ŕ une coopération toujours plus étroite avec la nouvelle confédération syndicale internationale. Vu l’importance que nous accordons ŕ la cohérence des politiques ŕ tous les niveaux institutionnels, nous sommes sűrs que notre partenariat se renforcera grâce ŕ la création de cette nouvelle organisation. Dans cet esprit, je vous souhaite ŕ tous un Congrčs fructueux. »
Kofi Annan, az ENSz neveben udvozli a kongresszust, kifejezi remenyet, hogy az uj szervezet tevekenysege gyumolcsozo egyuttmukodest eredmenyez.
2 _ Dans la Résolution programmatique
« 1. Les délégué(e)s, représentant 168 millions de membres de 304 centrales syndicales nationales affiliées dans 153 pays et territoires au Congrčs fondateur de la Confédération syndicale internationale (CSI), ŕ Vienne, du 1er au 3 novembre 2006, s’engage (…) pour faire de la Confédération l’instrument d’un nouvel internationalisme syndical, apte ŕ réaliser les objectifs établis dans ses Statuts. » "A kuldottek a CSI alapitokongresszusanak teruleten 153 orszag 304 nemzeti kozponti szakszervezetenek 168 millio tagjatt reprezentaljak(….), hogy olyan uj nemzetkozi szakszervezeti eszkozze tegyek a Konfoderaciot, mely kepes realizalni a Szablyzatban lefektetett celokat." Nouvel internationalisme syndical ? Donc sur de nouvelles bases. Lesquelles ? Uj nemzetkozi szakszervezet? Tehat uj alapokon.. Melyek ezek?
« 2. Le Congrčs assume la tâche de combattre la pauvreté, l’exploitation, l’oppression et l’inégalité, de s’assurer des conditions permettant la jouissance des droits humains universels (…). Il reconnaît que, pour réussir, il doit adapter les méthodes de travail du mouvement syndical international aux défis posés et aux occasions offertes par la mondialisation,» "A Kongresszus felvallalja a szegenyseg, a kizsakmanyolas, a leigazas, az egyenlotlenseg elleni harcot, hogy biztositsa az altalanos emberi jogok elvezesenek felteteleit (…) es hogy ennek sikere erdekeben a kihivasokkal szemben alkalmazza a nemzetkozi szakszervezeti mozgalom munkamodszereit es a mondializacio altal nyujtott lehetosegeket." La « mondialisation » ? Mais n’est-ce pas la forme actuelle de l’exploitation capitaliste ŕ l’échelle internationale ? En quoi offre-t-elle des « occasions » pour la classe ouvričre ? Privatisations, vagues de licenciements et délocalisations, baisse du coűt du travail, déréglementation de tous les acquis nationaux … En quoi s’agit-il d’ « occasions » ? N’est-ce pas une formulation dangereuse ? Est-ce pour cela qu’il faudrait « adapter les méthodes du mouvement syndical » ? De, hat nem a "mondializacio" a nemzetkozi foku kapitalista kizsakmanyolas aktualis formaja? Miben nyujthat lehetosegeket? Privatizacioban, elbocsatasi hullamokban, keresetek csokkenteseben.. Nagyon veszelyes megfogalmazas ez igy! Ehhez kellene adaptalni a "szakszervezeti mozgalom metodusait"?
« 5. Le Congrčs engage la CSI ŕ changer fondamentalement la mondialisation afin qu’elle fonctionne en faveur des travailleuses et travailleurs, des sans-emploi et des pauvres. Il est essentiel pour réaliser les objectifs permanents de la Confédération que les politiques du néolibéralisme du marché libre et les défaillances manifestes et l’incohérence de la communauté internationale face au processus actuel de mondialisation,cčdent le pas ŕ une gouvernance de l’économie mondiale qui combine les trois piliers du développement durable – économique, social et environnemental ; Garantisse le respect universel des droits fondamentaux des travailleurs et des travailleuses ; Génčre du travail décent pour toutes et tous ;Mette un terme ŕ la pauvreté de masse et réduise de maničre substantielle l’inégalité au sein des nations et entre elles ;Encourage la croissance avec une distribution équitable des revenus. » "A Kongresszus felhatalmazza a CSI-t a mondializacio alapveto megvaltoztatasara, hogy az a dolgozok, a munkanelkuliek, es a szegenyek erdekeinek vedelmeben mukodjek, Alapveto, hogy a szabadpiaci neoliberalizmus es a mondializacioval szemben tehetetlen nemzetkozi kozosseg szakitson a vilaggazdasag igazgatasaval, hogy a dolgozok alapjogai garantalva legyenek, hogy tisztesseges munkaja legyen mindenkinek, hogy vegeterjen a massziv szegenyseg es a nemzetek egyenlotlensege merseklodjon, hogy a jovedelmek egyenlo elosztasanak novekedeset batoritsa."
« Changer la mondialisation ? ». Elle ferait preuve, selon ce passage de la résolution, de « défaillances » et d’ « incohérence » ? L’exploitation capitaliste serait « défaillante » ? Quel ouvrier, soumis précisément ŕ cette exploitation, pourrait comprendre un tel langage ? Et pour y substituer quoi ? Une bonne gouvernance de l’économie mondiale ? Mais que deviennent la souveraineté des peuples, des travailleurs, et leurs droits nationaux ? Devraient-ils disparaître ? Au profit du « travail décent » (voir plus haut) ? Du « développement durable » ? Megvaltoztatni a mondializaciot? Jo vilaggazdasagi kormanyzast? Es a nepszuverenitas? Eltunik? A tisztesseges munka elonyere? « 8 La fourniture de services publics de qualité pour tous doit ętre au c?ur de ce nouveau modčle de mondialisation. Il incombe aux gouvernements de garantir le droit ŕ l’éducation et un accčs équitable ŕ la santé et aux autres services essentiels, y compris l’accčs ŕ l’eau propre et ŕ l’assainissement "A minosegi kozszolgaltatas kell legyen a mondializacio uj modelljenek a szive. A kormanyokra tartozik a tanulashoz valo jog biztositasa, az egeszseghez valo meltanyos hozzajutas es mas alapveto szolgaltatas, beleertve az ivovizhez es a tisztitasahoz fuzodo jogokat." Qu’est-ce qu’un accčs équitable ŕ la santé ? Un « panier de soins » a minima, tout le reste étant géré par les assurances privées comme aux Etats-Unis et dans de nombreux pays ? Mais tous les gouvernements du monde entier, qui partout, s’attaquent aux régimes existants de Sécurité sociale, peuvent ętre d’accord avec une formule aussi floue. Est-ce le rôle du syndicalisme que de se fixer un objectif que toutes les institutions internationales font leur ? Mi az, hogy az egeszseghez valo meltanyos hozzajutas? Egy minimalis egeszsegugyi szolgaltatas, a tobbi meg privatbiztositokkal mukodjon mint az USA-ban? Es a szakszervezetnek kell meghatarozni a szerepet, amit minden nemzetkozi intezmeny megtesz maganak?
« 13. (…) La CSI doit ?uvrer pour l’incorporation d’une clause des droits des travailleurs et travailleuses dans les Statuts de l’OMC (…)
"A CSI azon dolgozzek, hogy beepitsek a dogozok jogainak zaradekat az OMC (Vilagkereskedelmi Szervezet) statuszaba.." 14 (…) Les organisations de travailleurs doivent avoir un Statut consultatif dans l’élaboration et l’application des accords. » "A dolgozok szervezeteinek konzultativ statuszt kell birniuk az egyezmenyek kidolgozasaban es alkalmazasaban." La nouvelle organisation syndicale revendique-t-elle d’ętre intégrée dans l’OMC ? Mais n’est-ce pas totalement contradictoire avec toutes les traditions d’indépendance syndicale vis-ŕ-vis des institutions internationales ? Az uj szervezet maris integralodott a Vilagkereskedelmi Szervezetbe? Hogy-hogy ez nem teljesen ellentetes az osszes nemzetkozi intezmennyel szembeni szakszervezeti fuggetlensegi tradicioval?
« FAIRE DU SYNDICALISME LA PREMIČRE ONG DE LA PLANETE » Emilio Gabaglio) Toutefois, la dynamique actuelle est nettement orientée vers une plus grande mondialisation. Entre 1977 et 2005, la part des activités extra-européennes des firmes du Vieux continent est passée de 28,4 % ŕ 35 % et celles des activités internationales des firmes américaines de 29,3 % ŕ 34,8 %. Ce qui confirme ce qui est écrit plus haut, sur l’implantation géographique des multinationales. En termes sociologiques, les groupes techniques et autres veulent un contrôle plus direct sur les décisions qui les concernent et cherchent ŕ réduire la marge de man?uvre des gouvernements ŕ des proportions plus faciles ŕ contrôler. Pour la CSI (& 19) : « Il ne faut pas permettre que la responsabilité sociale des entreprises soit utilisée comme un substitut au rôle qui revient au gouvernement et aux syndicats ». On ne peut qu’approuver cette prise de position. Toutefois, dans les faits et dans la pratique, on constate que les organisations syndicales internationales de salariés — exemple, la CES — sont plus enclines ŕ accompagner la politique des entreprises multinationales qu’ŕ s’y opposer, et tout simplement la contester. On le constate avec la restructuration des firmes automobiles européennes, engagées dans des délocalisations de grande ampleur. LA CSI, dans sa démarche définie ŕ Vienne le 1er novembre 2006, reprend ŕ son compte le mot d’ordre de l’alermondialisme : « Un autre monde est possible ». Pour cela, elle s’appuie sur les concepts de « développement durable » et de la « responsabilité sociales des entreprises ». « Les chemins de l’enfer sont toujours pavés de bonnes intentions ». Malheureusement, les faits sont tętus. En guise de développement durable, oů prennent place les questions touchant ŕ l’énergie et ŕ son utilisation, ŕ la lecture de différents rapports émanant d’institutions spécialisées, y compris l’Organisation Internationale du Travail, on assiste non pas ŕ l’avčnement du « développement durable », mais bel et bien ŕ la persistance du « sous-développement durable ». Tous ne sont pas égaux. Si les pays « riches » ont du mal ŕ adopter un modčle de développement, alors que les pays « émergents », et on les comprend, entendent faire tourner ŕ plein régime la machine productive, on constate une fois encore que les pays « pauvres » sont exclus de cette cause, tout en étant les premiers ŕ en payer le prix. Toujours d’aprčs la revue « Alternatives économiques » : « Plus que le développement, c’est le sous-développement qui semble durable ». Avec une croissance de 2,5 % par an en moyenne ces cinq derničres années, la richesse en PIB de la plančte croît plus vite que le nombre de ses habitants. Mais le constat demeure le męme, ŕ savoir que si le gâteau grossit, le partage continue ŕ ętre toujours aussi injuste CERTES, les damnés des damnés, ceux qui gagnent moins de 1 dollar par jour, sont moins nombreux que par le passé. De 1,2 milliards vers 1985, selon la Banque mondiale, ils seraient aujourd’hui un peu moins de 1 milliard. Mais si on se réfčre ŕ ceux qui disposent de 2 dollars par jour, ils sont environ 2,6 milliards aujourd’hui, soit 100 millions de plus qu’en 1985. Autrement dit, quatre habitants de la plančte sur dix sont dans cette situation d’extręme pauvreté. On peut citer l’exemple de Bombay en Inde, oů 80% de la population vit avec moins de 2 dollars par jour. Naturellement, les conséquences sur la santé sont terribles. Avec 3 millions de décčs par an (contre plus de 1 million par le paludisme, et 1,7 million par la tuberculose, selon l’OMS), le Sida est la plus meurtričre des trois grandes épidémies découlant de la pauvreté. Sur prčs de 39 millions de personnes séropositives dans le monde en 2005, 24,5 millions viventen Afrique, au sud du Sahara. Selon de nombreux experts, cette situation n’a pas de cause unique. Plusieurs facteurs cumulés sont ŕ l’origine de cette catastrophe sanitaire, en premier lieu la faiblesse, voire la désagrégation des infrastructures publiques et sociales. A cela s’ajoutent les guerres pour les zones d’influence, la faillite de l’éducation, la marchandisation du corps pour survivre, et le délitement des structures sociales traditionnelles en ville, le tout accentué par la corruption des dirigeants. A l’origine de ce saccage social, antichambre de la barbarie, faut-il le répéter, on retrouve les effets désastreux du « Consensus de Washington », avec l’extension d’un libéralisme le plus sauvage. Mais aussi, par relation, il est nécessaire, une fois encore, de stigmatiser l’action des ONG, financées par les institutions du mondialisme, et dont la mission principale, sous couvert de charité et d’humanisme, est de contribuer ŕ la privatisation des Etats, en se substituant ŕ leurs responsabilités sociales. Répétons-le, ONG et syndicat sont incompatibles dans leur mission. Notre opposition ŕ cette démarche est donc des plus catégorique.
Pour nous, de part sa mission historique, le syndicat regroupe uniquement les salariés d’une męme profession, ceux qui vendent leur force de travail pour vivre. Alors que les ONG, pour des raisons diverses, et pour des objectifs différents, peuvent regrouper (c’est d’ailleurs le cas) aussi bien des salariés, ouvriers, employés, cadres, mais aussi des patrons. Ainsi, le syndicat abandonnerait son caractčre d’organisation de classe au profit d’une association regroupant les intéręts les plus divers et męme les plus contradictoires. Il serait opportun que la CSI mette rapidement les choses au point en condamnant les thčses défendues par Emilio Gabaglio. Quant ŕ la Responsabilité sociale des entreprises, l’actualité sociale quotidienne nous prouve qu’il s‘agit d’un v?u pieux. L’entreprise, par sa fonction historique, cherche avant tout ŕ produire du profit et ŕ le consolider. La vague des délocalisations qui touche aujourd’hui l’Europe occidentale met en évidence le comportement des employeurs, le plus souvent sous-traitants des grands groupes, eux-męmes constamment ŕ la recherche permanente de coűts salariaux toujours revus ŕ la baisse. Dans le meilleur des cas, pour éviter les licenciements économiques ou la fermeture totale, l’entreprise pratique le chantage ŕ la baisse des salaires et ŕ la mise en cause des acquis sociaux, durée du travail, primes diverses, etc. Tous les éléments constitutifs du contrat de travail sont revus ŕ la baisse ou purement et simplement supprimés
ONG ET SYNDICATS SONT INCOMPATIBLES. DE PAR SA MISSION HISTORIQUE, LE SYNDICAT REGROUPE UNIQUEMENTCEUX QUI VENDENTLEUR FORCE DE TRAVAILPOUR VIVRE Il s’agit d’une conception tout ŕ fait particuličre de la « Responsabilité sociale des entreprises ». UN autre paramčtre puisé aussi dans la logomachie mondialiste est celui d’un « travail décent pour tous » On ne peut qu’appuyer l’action de l’OIT en ce domaine. Pourtant, nous sommes loin du compte. Les conditions d’exploitation de la main d’?uvre, hommes, femmes et enfants, se traduisent en de nombreuses circonstances en un véritable esclavage, notamment dans les pays d’Afrique, d’Asie et d’Amérique latine. Ce phénomčne s’étend aussi vers les PECO (pays de l’Europe centrale et orientale), mais également dans les pays d’Europe de l’Ouest. La déréglementation, la flexibilité, la précarité, conduisent, dans le secteur tertiaire et dans les petits ateliers clandestins, ŕ l’implantation de véritables centres d’exploitation humaine. Le travail saisonnier propre ŕ l’agriculture,est aussi de plus en plus concerné par le problčme des abus. Les témoignages des inspecteurs du travail, en dépit des faibles moyens mis ŕ leur disposition, met constamment en évidence le comportement d’employeurs peu scrupuleux. C’est bien la loi, la convention collective, qui reste de loin le meilleur instrument de protection des travailleurs, avec, naturellement,et par relation, la force et l’action de la puissance syndicale, opposées aux abus du libéralisme
43 / 77
(Osszefoglalo) "Emilio Gabaglio: Szakszervezetet csinalni, a planeta elso nem kormanyszintu szervezete" Manapsag egyenesen haladunk a minel nagyobb mondializacio fele. A CSI kimondja (19 paragrafus): " Nem kell megengedni, hogy a vallalatok szocialis felelosseget helyettesitse a kormanyok es szakszervezetek szerepvallalasa" A gyakorlatban azonban a dolgozoi szervezkedes inkabb csak asszisztal a multinacionalis vallalatok politikajanak mintsemhogy ellenallast tanusitana.."Lehetseges egy masik vilag"*- allitja altermondialista modon a CSI. De ahelyett, hogy a "hosszantarto fejlodesrol" beszelhetnek, inkabb a "hosszantarto alulfejlettsegrol" lehet szo. Mikorben a torta egyre nagyobb lesz (evente 2.5 %-kal no az utolso 5 ev atlagaban a vilag brutto nemzeti termelese, gyorsabban mint a nepesseg), elosztasa eppoly igazsagtalan marad (a Fold 10 lakojabol 4 hihetetlen nyomorusagban el). A helyzet visszavezetheto a washingtoni konszenzusra, a legvadabb liberalis terjeszkedesre. Azonban a szakszervezetek tortenelmi szerepe (egyazon foglalkozast uzok, egyazon teruleten dolgozok erdekosszefogasa) kulonbozik a nem kormanyszintu -civil- szervezodesektol (melyet kulonbozo tarsadalmi helyzetu emberek alkotnak), igy el kell vetnunk Gabaglio teziseit. A vallalatok szocialis felelossege is csak ohaj marad, a Ny-Europat jelenleg sujto delokalizacio, az ezt elkerulendo zsarolas taktikaja, a berek lenyomasa csak alahuzza mindezt. A szakszervezetek a munkaerejuket berbeado dolgozokat fogja ossze. A Munka Nemzetkozi Szervezete (alapitva 1919-ben a versailles-i szerzodes altal, 1946-ban az ENSZ elso specialis intezmenye lett) akcioira tamaszkodni kell. Nemcsak Afrika, Azsia, Del-Amerika kizsakmanyolasa olti a rabszolgatartas mereteit, de Kozep- es Kelet-Europaban is tapasztaljuk, sot Ny-Europaban is. Igy hat a jog, a torvenyesseg, a szocialis megegyezes, szakszervezeti ero lehet a dolgozok megvedesenek legjobb eszkoze a liberalis visszaelesekkel szemben. ** Le congrčs constitutif de la CSI, dans son programme, « affirme son soutien ŕ l’Organisation Internationale du Travail, dans la poursuite de son mandat historique imprescriptible de promouvoir la justice sociale et les droits et intéręts des travailleuses et des travailleurs partout dans le monde. Il engage la CSI, par le biais du groupe des travailleurs de l’OIT, ŕ renforcer l’OIT ŕ accroître la participation des femmes en son sein ». L’Entente internationale des travailleurs et des peuples tient compte du rôle important que doit jouer l’OIT dans la défense des droits sociaux des travailleurs du monde entier. Chaque année, ŕ l’occasion de l’Assemblée générale de l’OIT, l’Entente organise ŕ Genčve une réunion de responsables et militants attachés ŕ l’OIT, en vue d’apporter un point de vue sur les sujets en discussion. Elle a notamment examiné le rapport de la Commission mondiale sur la dimension sociale de la mondialisation. Pour mémoire, rappelons que cette commission a été créée par le Conseil d’administration du Bureau international du travail en novembre 2001, « pour répondre aux besoins de toux ceux qui doivent faire face aux changements sans précédent que la mondialisation a introduit dans leur vie et dans celle de leurs familles ainsi que dans la société ». Pour l’Entente, il s’avčre que les aspects négatifs de la mondialisation l’emportent de loin sur les côtés positifs, au point de devoir poser cette question toute simple : « La mondialisation doit-elle se faire au prix de plus de pauvreté ? » Dans les faits et dans la pratique, la force de travail, avec des nuances différentes selon la localisation, subit de plein fouet les politiques de destruction sociale imposées par les institutions du mondialisme, au nom du marché libre et des lois de la libre concurrence qui l’accompagnent. En 1999, sous la pression des Etats-Unis et du président Clinton, se déplaçant personnellement ŕ Genčve, l’OIT abandonne le systčme d’élaboration des Conventions tripartites en usage depuis 1919, conventions ratifiées par les Etats. Ce systčme, en accordant un vrai pouvoir aux Etats-nations, devenait un obstacle ŕ la mondialisation sans frontičres Il cčde désormais la place ŕ une vague Charte des droits fondamentaux, sous forme de simples recommandations, sans aucune obligation juridique On sait ce qu’il en est dans la pratique. Une discussion a été ouverte sur le sujet ŕ l’occasion du congrčs de la CSI. De nombreux intervenants ont mis l’accent sur les effets négatifs de la mondialisation, notamment sur la question des délocalisations, qui entraînent y compris dans les pays en voie de développement, la suppression de milliers d’emplois, en raison d’une recherche constante par les sociétés multinationales d’un moins disant social. Certains ont affirmé que les normes de l’OIT pourraient ętre un instrument efficace contre les mises en concurrence, ŕ condition que l’OIT puisse les faire appliquer. Le mérite de la Convention tripartite, une fois ratifiée par l’Etat, était d’ętre introduite dans la législation sociale et dans le Code du travail. Elles sont en plus d’un important point d’appui aux organisations ouvričres pour faire valoir et aboutir leurs revendications. La Charte des droits sociaux fondamentaux n’est q’une platonique recommandation universelle, sans aucune portée juridique. Seule l’administration américaine au service du capitalisme en a tiré un avantage en se positionnant comme un véritable Etat mondial. Le programme de la CSI est aux antipodes des préoccupations de la classe ouvričre mondiale. Il se caractérise par un manque total d’objectifs concrets pas plus que des moyens ŕ mettre en ?uvre. L’opération d’unification du syndicalisme international devait en principe accroître son efficacité et ses moyens d’action contre les menées réactionnaires du capitalisme mondial. Nous restons sur notre faim. Pour l’Entente, la réussite d’une telle opération demeure conditionnée par une volonté d’agir non pas comme partenaire accompagnateur de la mondialisation, des multinationales et des institutions du mondialisme, mais comme une authentique organisation de classe au service des intéręts particuliers de la classe ouvričre internationale. Or, les orientations affichées ne peuvent que renforcer nos plus extręmes réserves. L’Entente internationale des travailleurs et des peuples, ŕ la place qui est la sienne, et sur la base des principes qui l’animent, se comportera et agira en qualité d’observateur vigilant, en développant son information critique ŕ chaque occasion et quand cela s’avérera nécessaire.
Paris, le 13 décembre 2006 Le Bureau de l’Entente internationale des travailleurs et des peuples (Osszefoglalo) A CSI alkotmanyozo kongresszusanak programjaban tamogatja a Munka Nemzetkozi Szervezetet a vilag dolgozoi szocialis jogainak biztositasara tett tortenelmi megbizatasaban. A Dolgozok es Nepek Nemzetkozi Egyetertese szamot vet az MNSZ fontos szerepevel. Az MMSZ 1999-ben az USA nyomasara a haromoldali konvencio kidolgozasanak 1919 ota allamilag ratifikalt szisztemajarol -mint a mondializacio hatarok nelkuli akadalyarol- lemond, helyettesiti az Alapveto Jogok Chartajaval (melynek jogi hatalya nincsen). A CSI kongresszusan vitakra kerult sor ezt illetoen, szamosan azonban ugy velik, az MNSZ normai hatasos eszkozok lehetnek, amennyiben alkalmazni tudja oket. A haromoldalu konvenciok erdeme, hogy a munkatorvenykonyvek es a szocialis torvenyek reszeseve valtak. A nemzetkozi szakszervezeti mozgalom egyesitese a vilagkapitalizmus reakcios uzelmei elleni akciok eszkozeinek noveleset es hatasossaganak eredmenyet hozhatja. Az Egyetertes nem kiseroje kivan lenni a mondializacionak, hanem a nemzetkozi munkasosztaly erdekeinek szolgaloja. Ennek erdekeben fog cselekedni.
• BRČVES
JEAN BOISSONNAT, représentant du patronat chrétien français, a publié un éditorial le 6 novembre dans le journal Ouest France. « L’événement n’a pas fait les gros titres de toute la presse ni l’ouverture des journaux télévisés. Il est pourtant emblématique du nouveau sičcle. Les principales organisations syndicales du monde entier viennent de se réunir dans une Confédération syndicale internationale, lors d’un congrčs ŕ Vienne (Autriche)»(…) « Les conflits sociaux ne naissent plus seulement des intéręts divergents des capitalistes et des salariés, mais de plus en plus de la concurrence entre pays développés (l’Occident et le Japon) et pays émergents (Asie et Amérique latine). Nous assistons ŕ une redistribution planétaire des cartes de la vie économique et sociale. Il faudra du temps pour que se dessinent les institutions politiques et les rčgles sociales capables de réguler cette nouvelle donne et d’en corriger les effets souvent trčs rudes, comme les délocalisations que nous connaissons chez nous. La nouvelle Confédération syndicale internationale devra inventer des moyens d’action adaptés ŕ cette situation. » On retrouve dans ce passage l’idée force de « régulation » mais Boissonnat va au fond. La question pour lui ne serait plus l’opposition entre capitalistes et salariés, mais celle entre pays développés et pays émergents. Il s’agirait, pour M. Boissonnat, de dépasser l’opposition entre capital et travail. Pour y substituer quoi ? La « correction » des effets des délocalisations ? En clair, le rôle de la CSI serait d’accepter les délocalisations en essayant d’arrondir les angles ? Roviden: Jean Boissonat, a francia kereszteny munkaltatok kepviseloje ezt nyilatkozta a Ny-Franciao.c. lapban: ugyan az esemeny nem keltett nagy visszhangot, de a fo szakszervezeti mozgalmak kongresszust tartottak Becsben. A szocialis konfliktusok nem nemcsak az alkalmazottak es a kapitalistak kozotti erdekellentetekbol szuletnek, hanem egyre inkabb a fejlett (Nyugat es Japan) es a feltorekvo (Azsia es latin-Amerika) orszagok konkurrenciajabol is. Mi tamogatjuk a gazdasagi es tarsadalmi elet kartyainak ujraosztasat. Ido kell ahhoz, hogy az intezmenyek es a szabalyozasok kirajzolodjanak es korrigalni tudjak azokat a hatasokat, melyek gyakran tul nyersek, mint pl. a delokalizacio… Az uj szakszervezeti Konfoderacionak adaptalnia kell a helyzethez a megfelelo akciokat. Megtalaljuk az idezetben a "regularizacio" oteletet, de Boissonnat messzebbre megy: a kerdes nem a kapitalistak es a fizetett alkalmazottak ellentete, hanem a fejlett es feltorekvo orszagoke. A "delokalizacio" hatasainak javitasa? A CSI szerepe, hogy elfogadja a delokalizaciot megprobalva kiszelesiteni hatotavolsagat?
3 _ Dans les statuts de la CSI A CSI Szabalyzatabol
• « AFFILIATION Ŕ LA CONFÉDÉRATION » A Konfoderaciohoz valo csatlakozas
« Article IV: Suspension et exclusion Felfuggesztes es kizaras (a) Le Conseil général a le droit de suspendre et le Congrčs a le droit d’exclure toute organisation affiliée qu’ils jugent coupable d’infraction aux présents Statuts ou d’actions contraires aux intéręts de la Confédération, ou d’inaction. » A Fotanacs joga a kongresszus felfuggesztese es minden olyan szervezet kizarasa, melyet szabalyellenesnek, vagy a Konfoderaci erdekeinek ellentetesnek itel ill. hatastalannak. Une organisation syndicale pourrait ętre exclue pour « inaction » ? Et qui va juger de l’inaction ? Selon quels critčres ? Oů est le respect du fédéralisme ? Les organisations syndicales nationales sont quand męme souveraines. Egy szakszervezeti szervezetet ki lehet zarni, melrt hatastalan? Es ki fogja ezt megitelni? Milyen kriteriumok alapjan? Hol van a foderalizmus tisztelete? A nemzeti szakszervezetek megiscsak szuverenek…
• « LE CONGRČS » A kongresszus « Article XI: Délégations et représentant(e)s Delegaciok es kepviselok (a) Les organisations affiliées choisissent leurs délégué(e)s en tenant compte de l’objectif de promouvoir activement et de réaliser la parité de genre dans leurs organes de direction et dans leurs activités ŕ tous les niveaux. Les femmes constitueront la moitié des délégations des organisations comptant deux délégué(e)s ou plus. Toute organisation qui compte 50.000 membres ou moins doit désigner une femme déléguée, si les femmes représentent 50% ou plus de ses effectifs. (b) Le Conseil général, en tenant compte de l’objectif d’intégrer les jeunes travailleurs/euses dans le mouvement syndical, fixe avant chaque Congrčs un objectif ŕ atteindre en ce qui concerne le niveau de participation des jeunes, qui ne sera pas inférieur ŕ 10% ». A tagszervezetek megvalasztva delegatusukat tartjak magukat ahhoz a celhoz, hogy ez aktivitasuk es iranyitasuk paritasanak megfeleloen tortenjek. A nok a delegatusok felet kell, hogy alkossak. Minden szervezet, mely 50.000 tagot szamlal, koteles egy not delegalni ha a nok a szervezet 50 %-at alkotjak. A Fotanacs szem elott tartva a fiatalok integralodasat a szakszervezeti mozgalmakba celkent hatarozza meg minimalisan 10 %-os reszveteluket. Bien évidemment, chaque organisation syndicale est pour la promotion des femmes et des jeunes aux responsabilités. Mais ne s’agit-il pas d’autre chose ? Les organisations ne seraient-elles plus souveraines pour désigner leurs délégations au congrčs ? Seraient-elles dépendantes de quotas ? Nyilvanvaloan minden szakszervezet szem elott tartja a nok es fiatalok erdekeit. De nem masrol van itt szo? A szervezetek nem don’thetnek sajat szempontjaik szerint a delegatusok kijelolesenel? Kvotaktol kell fuggeniuk?
« Article XIII: Mandats et candidatures Mandatumok es jelolesek a) Les organisations affiliées doivent soumettre au/ŕ la secrétaire général(e) les noms de leurs représentant(e)s au moins trois mois avant le Congrčs. » A tagszervezetek alavetik magukat a Fotitkarnak 3 honappal a kongresszus elott a kepviselok nevet illetoen. Soumettre » et non pas seulement transmettre ? Selon les dictionnaires, « soumettre » c’est « présenter au jugement et au choix ». Les organisations affiliées ne seraient donc plus souveraines pour choisir leurs délégués ? Ceux ci dépendraient du « jugement et du choix », c’est-ŕ-dire du bon vouloir de la direction de la confédération internationale ? Est-ce cela qu’il faut comprendre ? Alaredeles, nem egyszeruen kozles?A szotar szerint alarendelni: elbiralasra benyujtani. Tehat akkor a szervezetek nem szuveren don’teskent delegalnak? Hogy ertsuk ezt?
« Article XIV : Ordre du jour
(…) b) Le/la secrétaire général(e) communique l’ordre du jour aux organisations affiliées, au plus tard six mois avant le Congrčs, et les invite ŕ envoyer des propositions relatives aux différents points de l’ordre du jour. Ces propositions doivent ętre transmises de façon ŕ parvenir au/ŕ la secrétaire général(e) au plus tard trois mois avant le Congrčs. c) Avant d’ętre soumises au Congrčs, les propositions reçues sont examinées par le Conseil général lequel peut charger le/la secrétaire général(e) de communiquer au préalable n’importe laquelle d’entre elles, ou toutes, aux organisations affiliées afin de permettre ŕ ces derničres d’envoyer leurs amendements éventuels. Dans ce cas, le Conseil général doit fixer la date-limite pour la communication des amendements. d) Le Conseil général a le droit de formuler des recommandations sur les propositions et amendements. Le Conseil général a également le droit de soumettre des propositions directement au Congrčs, soit sur des questions générales, soit sur des questions urgentes soulevées pendant ou immédiatement avant le Congrčs. e) Toutes les propositions ou projets de résolutions soumis par les organisations affiliées aprčs le temps limite fixé au point b) ci-dessus sont soumis au Conseil général. Le Conseil général peut décider de les présenter au Congrčs comme stipulé au point d) ci-dessus, mais sa décision est définitive. » A Fotitkar kozli a napirendet a tagszervezetekkel legalabb 6 honappal a kongresszus elott, megkeri, hogy kuldjek el javaslataikat a napirenddel kapcsolatban. A javaslatoknak 3 honappal a kongresszus elott be kell erkezniuk. A javaslatokat a Fotanacs megvizsgalja, majd megbizhatja a titkart a modositasok elkuldesevel… A Fotanacsnak joga van modosito javaslatokkal elni es bizonyos kerdeseket egyenesen a kongresszus ele vinni… (stb) A Fotanacs donthet a kerdesek kongresszus ele vitelerol.. « Peut décider ? » Donc le Conseil général peut également décider de ne pas présenter un projet de résolution défendu par une organisation affiliée ? Les confédérations syndicales nationales ne risquent-elles pas d’ętre dessaisies de la prérogative de défendre leur position et de la présenter ? "Donthet"? Tehat a Fotanacs dont arrol is, hogy nem ismertet egy tervezetet, javaslatot egy tagszervezet? A tagszervezezet lemondanak arrol a jogukrol, hogy legvedjenek egy-egy allaspontot?
• BRČVES Roviden La CSI, une organisation « rassembleuse » et « élargie » ?
A grand renfort de battage médiatique, tout le monde veut faire croire que la CSI rassemble plus largement sur son programme d’action, ses statuts, et son orientation. Au regard des faits, le mensonge est patent. La CISL et la CMT rassemblaient 380 organisations pour 181 millions d’adhérents de 156 pays. Aujourd’hui, la CSI rassemble 304 organisations pour 15 millions de membres en moins. 30 organisations adhérentes de la CISL n’ont pas rejoint la CSI. 54 de la CMT ont fait de męme, la CSI rassemblant 8 « nouveaux adhérents » qui n’étaient ni ŕ la CISL ni ŕ la CMT. C’est donc bien une réduction de 76 organisations qui étaient affiliées soit ŕ la CISL, soit ŕ la CMT
A mediatizaltsag ellenere, a CSI nem mulja tul a CISL es a CMT szervezeteit, a hazugsag latens. 76 szervezet, mely jelen van utobbiakban, tavol marad a CSI-tol
•«
LE CONSEIL GENERAL » A FOTANACS
« Article XXIV : Ordre du jour Napirend (…) b) Toute organisation affiliée a le droit de soumettre des propositions pour inscription ŕ l’ordre du jour du Conseil général, lequel décide si et ŕ quelle date il y a lieu de discuter la question. Ces propositions doivent parvenir par écrit au/ŕ la secrétaire général(e) au moins un mois avant la réunion du Conseil général. » Minden tagszervezet alaveti magat a Fotanacs napirendi eloirasainak, mely dont mikor es hol vitatkoznak a felmerult kerdesrol. A javaslatoknak irasban kell beerkezniuk minimum egy honappal a Fotanacs ulese elott. Une organisation affiliée n’a donc aucune garantie que ses propositions puissent ętre débattues au Conseil général. Ne perd-elle pas de ce fait ses prérogatives de confédération nationale souveraine ? Tehat, egy tagszervezetnek nincs garanciaja arra, hogy javaslait megvedhesse. Hova lesz szuverenitasa?
« Article XXXIV: Autres sources financičres Mas jovedelmi forrasok c) Le secrétaire général, qui rend compte au Conseil général, peut, ŕ des fins spécifiques, faire appel ŕ un financement de sources publique et privée, dans des conditions qui garantissent pleinement son indépendance et sa liberté d’action. » Az Fotanacsnak felelos fotitkar specialis celokra kerhet financialis eszkozt koz- es privat forrasbol, azzal a feltetellel, hogy fuggetlensege es akcioszabadsaga garantalt maradjon. Qu’est-ce qu’un financement de source privée ? Les multinationales, le FMI, la Banque mondiale? Mi lehet privat forras? A multik, a Nemzetkozi Monetaris Aalap, a Vilagbank?
•«
LE RČGLEMENT DU CONGRČS » Kongresszusi rendelkezesek
« Article IV: Objections soulevées contre des mandats de délégué(e)s (…) Ellenvetes delegatusi mandatummal szemben d) Toute délégation qui n’est pas en mesure de respecter la disposition statutaire de l’Article XI(a) relative ŕ la parité entre hommes et femmes doit fournir une explication ŕ la Commission de Vérification des Mandats, qui prendra cette explication en compte dans son rapport au Congrčs et fera les recommandations appropriées, sur base des directives établies par le Conseil général ». Azon delegatusok, melyet nem tartjak be a Szabalyzat azon pontjait, melyek a nok/ferfiak paritasat illetik, magyarazattal kell szolgaljanak a Mandatumvizsgalo Bizottsagnak, mely a Fotanacs direktivainak alapjan kongresszusi jelenteset megteszi es megfelelo javaslatot tesz. N’est-ce pas la confirmation que les organisations ne sont pas souveraines sur le choix de leur délégation ? Hat ez nem megerositi, hogy a szervezeteknek nincs szuverenitasa a delegatusok kivalasztasaban? « (…) Article VII: Droit de prendre la parole devant le Congrčs « e) Si le/la président(e) estime qu’il n’y a pas de divergences d’opinion quant au fond, il lui sera loisible de prononcer la clôture du débat et, si la demande lui en est faite, il/elle procédera ŕ un vote. f) Le/la président(e) pourra inviter un(e) orateur/trice ŕ regagner sa place si les observations de ce/cette dernier(čre) ne rentrent pas dans le cadre du sujet discuté. » A kongresszusi hozzaszolalas joga. Ha az elnok ugy iteli, hogy nincs alapveto nezetkulonbseg, a vitat lezarhatja es szavazasra bocsajthatja. Le risque n’existe-t-il pas que le président puisse décider de tout pendant le congrčs ? Nem kockazatos-e, hogy igy az elnok donthet mindenrol a kongresszus alatt?
•«
LE RČGLEMENT DU CONSEIL GÉNÉRAL » A Fotanacs Szabalyzata
Article IX: Rapports, procčs-verbaux et communiqués Jelentesek, jegyzokonyvek, kommunikek a) Un compte rendu sténographique des séances du Conseil général sera pris. Ces comptes rendus ne sont ni publiés ni distribués. (b) Le/la Secrétaire général(e) conservera les procčs-verbaux des réunions. Ils ne seront pas publiés. Au début de chaque réunion, un rapport résumé de la réunion précédente sera approuvé. A Fotanacs ulesein gyorsirasos jegyzetek keszulnek. Ezek nem publikusak, sem nem terjeszthetoek. A Fotanacs orzi oket. Minden ules elejen az elozo ules osszefoglalojanak jovahagyasara kerul sor. Mais comment feront les organisations affiliées non représentées au Conseil général ? Seront-elles tenues dans l’ignorance complčte de ses travaux ? Hat akkor hogy csinaljak azok a tagszervezetek, kik nincsenek kepviselve a Fotanacsban? Teljes tudatlasagban leledzenek?
Il est impossible de séparer le processus de constitution de la CSI, de la réforme en cours de l’ONU et plus généralement de tout le dispositif qui, ŕ l’échelle internationale vise ŕ instaurer la “gouvernance”. Les institutions internationales supranationals, comme le FMI et la Banque mondiale, élaborent également des dispositifs de liaison avec la prétendue “société civile”. C’est, pour aider la réflexion sur cette architecture d’ensemble, qu’il nous a semblé utile de publier quelques documents émanant de ces institutions elles męmes.
REPČRES - DOCUMENTS UTILES Réforme de l'ONU, FMI et Banque mondiale, ONG, et société civile Roviden: A CSI alkotmanyat lehetetlen elvalasztani az Ensz reformjatol, valami a nemzetekfeletti Vilagbanktol es a Nemzetkozi Monetaris Alaptol, melyek szinten kidolgoztak osszekoto-hadmuveleteiket az allitolagos "civil tarsadalom"-mal.
1 Repčres chronologiques Idorendi kiindulasi pontok
• 3 avril 2000 : Kofi Annan, Secrétaire général de l’ONU, présente son rapport pour le sommet du Millénaire intitulé “Nous les peuples, le rôle des Nations unies au XXIe sičcle”. Selon lui, il faut notamment : — « Adapter l’Organisation au monde actuel. Nous devons développer les relations qu’elle entretient avec les organisations de la société civile, ainsi qu’avec le secteur privé et les fondations.» — « Créer des réseaux pour le changement. Pour compléter l’action des institutions officielles, il faut mettre en place des réseaux informels de gouvernance, qui rassembleront les institutions internationales,les organisations de la société civile et du secteur privé et les gouvernements en vue de poursuivre des objectifs communs. Kofi Annan jelentesebol: a Szervezetet adaptalni kell a jelen igenyeihez, fejleszteni kell kapcsolatainkat a civil szervezetekkel, a maganszektorral es az alapitvanyokkal, a valtozasok erdekeben halozatot kell letrehozni a kozos celok eelerese erdekeben.
• 26 juillet 2000 : Le Global Compact ou Pacte mondial est lancé : ce Pacte illustre la volonté des entreprises, ONG et institutions de s’affirmer comme des acteurs d’une nouvelle économie mondiale plus « responsable » dans un contexte de mondialisation ŕ «positiver» . » Il regroupe prčs de 300 multinationales. A Vilagpaktum kibocsatasa: vallalatok, civil szervezodesek es intezmenyek megnyilvanulasa az uj nagyobb mertekben felelost vilaggazdasagrol, melyben, a mondializacio "pozitiv iranyu haladasa" szovegkornyezetben. Kb 300 multunacionalis vallalatot foglal magaba.
• 6 au 8 septembre 2000 : Le Sommet du Millénaire se réunit. 147 chefs d’Etat et de gouvernement et 191 nations au total adoptent la Déclaration du Millénaire 2 des Nations Unies. Outre les dispositions sur le plan de « la paix et de la sécurité », du fonctionnement de l’administration de l’ONU, il s’agit « d’améliorer la coopération entre l’Organisation des Nations Unies, les organismes, les institutions de Bretton Woods et l’Organisation mondiale du commerce, ainsi que d’autres organismes multilatéraux » et de « donner au secteur privé, aux organisations non gouvernementales et ŕ la société civile en général la possibilité de contribuer davantage ŕ la réalisation des objectifs et programmes de l’Organisation. » 147 kormany- es allamfo es 191 nep elfogadja az ENSZ 2 Ezredev Deklaraciojat. Egyebeken -beke, biztonsag, az ENSZ szervezetenek mukodtetese-kivul arrol van szo, hogy meg kell javitani a pl. a Vilagkereskedelmi Szervezettel valo kapcsolatokat, a civilszervezetekneknek lehetosegett kell adni a Szervezet celjainak es programjanak megvalositasaban.
• 23 septembre 2003 : Le Groupe de haut niveau sur la réforme de l’ONU est créé. Ce groupe de 16 personnalités est chargé de proposer une réforme du systčme des Nations unies. « Le travail du Groupe se limite au domaine de la paix et de la sécurité, au sens large du terme. Cela veut dire que le Groupe doit élargir son analyse et ses recommandations aux autres questions et institutions, y compris les questions économiques et sociales qui ont un impact direct sur les futures menaces ŕ la paix et ŕ la sécurité» Az ENSZ reformjanak magas szintu Csoportja letrejon. 16 szemelyt biztak meg a reform kidolgozasaval. A Csoport mas intezmenyek bevonasaval szelesiti elemzeset, mely a beke es biztonsag kerdesein tul kiterjed olyan gazdasagi es szocialis temakra is, melyek kozvetlenul veszelyeztetik ezeket..
• 11 juin 2004 : Publication du rapport du groupe de personnalités éminentes ou rapport Cardoso, (l’ancien président du Brésil), sur les relations entre l’Organisation des Nations Unies et la société civile, intitulé « Nous peuples : société civile, Organisation des Nations Unies et gouvernance mondiale »(3) .Il contient 30 propositions. Cardoso-jelentes, az ENSZ es a civil tarsadalom viszonyarol, 30 javaslattal.
• Décembre 2004 : Publication du rapport du Groupe de personnalités de haut niveau “Un monde plus sűr : notre affaire ŕ tous ”(4). Proposition est faite de créer une « Commission pour l’établissement de la paix, chargée de prévenir la défaillance des Etats et d’assister les pays dans leur transition de la guerre vers la paix » A magasszintu Csoport jelentesenek kozzetetele: javaslat egy bizottsag letrehozasara, mely hogy letrehozza a beket, elorejelzi az allamok mulasztasat, asszisztalna az orszagoknak a beke fele vezeto uton.
44 / 77
• 14-16 septembre 2005 : Le Sommet mondial de l’ONU se réunit pour décider des mesures de « réforme radicale » préparée depuis 2003. Nombre de décisions ont du ętre reportées par manque de consensus, le gouvernement américain par exemple, ayant déposé ŕ la mi-aoűt 750 amendements au projet de réforme de 39 pages. Az ENSZ vilagcsucsa osszegyulik, hogy a 2003 ota elokeszitett radikalis reformokrol dontson. Konszenzus hianyaban -pl az USA 750 modositast nyujtott be- jo nehany hatarozatat elhalasztottak.
• 20 décembre 2005 : Création de la Commission de consolidation de la paix de l’ONU par la résolution 1645 (5) adoptée ŕ l’unanimité par le Conseil de sécurité et simultanément par consensus ŕ l’Assemblée générale. C’est le premier organe subsidiaire ŕ la fois de l’Assemblée générale et du Conseil de sécurité. La Commission est chargée d’aider les pays sortant d’un conflit ŕ gérer leur transition. Dans le cadre de cette Commission, « premier résultat concret des réformes décidées au sommet mondial de septembre 2005 », est décidé également « l’établissement d’une force de police permanente pour les opérations de maintien de la paix de l’ONU». Az ENSZ bekelteto bizottsaganak letrehozasa. Arrol is dont a bizottsag, hogy az ENSZ egisze alatt allando rendoseget hoz letre a beke fenntartasara.
• Le 7 mars 2006, Kofi Annan propose aux États membres une vaste réforme de l’administration de l’ONU pour « refondre complčtement l’ensemble du secrétariat, ses rčgles, sa structure, ses rouages, pour qu’il soit mieux adapté aux réalités d’aujourd’hui ». Le 7 juillet 2006, l’Assemblée générale de l’ONU a adopté une résolution modifiant la gestion du secrétariat (A/RES/60/283). Kofi Annan javaslata az ENSZ adminisztraciojanak megreformalasara.
• 6-8 septembre 2006 , la 59čme Conférence annuelle du Département de l’information de l’ONU pour les organisations non gouvernementales a réuni plus de 2 500 représentants des ONG autour du thčme : « Une tâche inachevée : constituer des partenariats efficaces pour la sécurité humaine et le développement durable». Az ENSZ szervezeseben osszegyulik tobb mint 2500 civil szervezet: " Egy befejezetlen feladat: hathatos partnerseg alkotasa az emberi biztonsag es a tartos fejlodes erdekeben" temakorben.
• 19-20 septembre 2006 : réunion annuelle du FMI et de la Banque mondiale ŕ Singapour avec ŕ l’ordre du jour la réforme des IFI (institutions financičres internationales) en vue de créer des instruments efficaces contre l’injustice mondiale et l’instabilité financičre. A Nemzetkozi Monetaris Alap es a Vilagbank eves kozgyulese Szingapurban, napirenden a nemzetkozi financialis intezmenyek reformja, az igazsagtalansag es a penzugyi instabilitas elleni hatekonysag szempontjabol. 1 Site de l’ONU 2, 3, 4, 5, 6 Idem
2 _ Global Compact ou le Pacte mondial, 26 juillet 2000 :
« Des normes éthiques, morales, de bonne gouvernance», comme le « Global Compact »ou « Pacte mondial », ont été élaborées dans le but de « permettre ŕ tous les peuples de la plančte de bénéficier des avantages de la mondialisation et d’ancrer les marchés mondiaux ŕ des valeurs et pratiques indispensables pour répondre aux besoins socioéconomiques» peut-on lire sur le site de l’ONU. Voici, ŕ ce propos et sans aucune prétention d’exhaustivité, des données et citations que nous souhaitons utiles pour tous. « Le Global Compact a été évoqué en janvier 1999 lors du sommet de Davos par Kofi Annan, et est lancé le 26 juillet 2000. Ce Pacte illustre la volonté des entreprises, ONG et institutions de s’affirmer comme des acteurs d’une nouvelle économie mondiale plus « responsable » dans un contexte de mondialisation ŕ «positiver». Le Pacte mondial compte déjŕ prčs de mille trois cent entreprises présentes dans cinquante six États. Leurs initiatives portant sur les pratiques éthiques, le commerce équitable, le déliement de l’aideau développement vers les pays les plus pauvres, constituent autant d’éléments d’un positionnement et d’une revendication de l’entreprise « responsable » et « morale ». Le Pacte mondial définit dix principes qui s’inscrivent dans une perspective de développement global. » (7) Az 1999-es Davosi talalkozo Vilagpaktuma 10 elvet allapit meg a globalis fejlodes perspektivajaban.
Les 10 principes du Global Compact :
DROITS DE L’HOMME Principe 1 : Les entreprises doivent promouvoir et respecter les droits de l’homme reconnus sur le plan international; Principe 2 : Les entreprises ne doivent pas se faire complices de violations des droits fondamentaux. Emberi jogok: a vallalatok tiszteletben kell tartsak az nemzetkozileg elismert emberi jogokat. Az alapjogok megserteseben nem vehetnek reszt. NORMES DE TRAVAIL Principe 3 : Les entreprises devraient respecter l’exercice de la liberté d’association et reconnaître le droit ŕ la négociation collective; Principe 4 : Élimination de toutes les formes de travail forcé et obligatoire; Principe 5 : Abolition effective du travail des enfants; Principe 6 : Élimination de la discrimination en matičre d’emploi et d’exercice d’une profession. Munkanormak: A vallaltok tiszteletben kell tartsak a szovetkezes jogat et el kell ismerniuk a kollektiv szerzodeseket. Meg kell szuntetni a kenyszer- es kotelezo munkat, a gyermekmunkat, a munkahelyi es a foglalkozas gyakorlasanak diszkriminaciojat. ENVIRONNEMENT Principe 7 : Promouvoir une approche prudente des grands problčmes touchant l’environnement; Principe 8 : Prendre des initiatives en faveur de pratiques environnementales plus responsables; Principe 9 : Encourager lamise au point et la diffusion de technologies respectueuses de l’environnement. Kornyezet: a kornyezetvedelmi nagy problemak ovatos kezelese, felelos magatartas, kornyezetvedo technologiak bevezetesenek batoritasa. LUTTE CONTRE LA CORRUPTION Principe 10 : Les entreprises sont invitées ŕ agir contre la corruption sous toutes ses formes, y compris l’extorsion de fonds et les pots-de-vin. Korrrupcio elleni kuzdelem: a vallalatoknak kuzdeni kell a korrupcio mnden megnyilvanulasa ellen, ideertve a zsarolast es a megvesztegetest is. Dans un Questions réponses publié sur le site de l’ONU on peut lire : « 3. Le Pacte mondial est-il juridiquement contraignant ? Réponse : Non. Le Pacte mondial est une initiative exclusivement volontaire. Il ne contrôle ni n’impose une quelconques conduite ou activités aux entreprises. Il est plutôt destiné ŕ stimuler les changements, promouvoir les responsabilités civiques et encourager les solutions innovatrices et les partenariats. » A Paktum jogilag nem kotelezo. Semmi jogi kovetkezmenye nincs, a vallalatok tevekenyseget nem ellenorzi, nem szankcionalja, csak befolyasolni akarja a valtozasokat, erositeni a civil kurazsit. Qui compose le Conseil d’administration du Pacte mondial ? : Le 20 avril 2006, le Secrétaire général de l’ONU a nommé « un groupe de 20 leaders des milieux d’affaires, du monde syndical et de la société civile pour siéger au Conseil d’administration du Pacte mondial des Nations Unies ». Parmi les membres du Conseil d’administration du Pacte (8): Ki alkotja a Vilagpaktum adminisztrativ tanacsat?
Az ENSZ kinevezett egy 20 tagu tanacsot az uzleti, a szakszervezeti vilag, a civil tarsadalom kepviseloibol. Ime:
Milieux d’affaires : Uzleti vilag Le Président et Directeur général de la Talda Ghazaleh Organization, Égypte. Le Président et Directeur général de Petrobras, Brésil. Un Associé de Carey & Allende Abogados, Chili. La Directrice générale adjointe de la Confédération des entreprises chinoises. La Vice-Présidente de Goldman Sachs Group, Etats-Unis. Le Présidente du Conseil d’administration de Areva, France. Le Président du Conseil d’administration de Deloitte, Afrique du Sud. Le Directeur général de Tata Steel, Inde. Le Président de Lego, Danemark. Le Président et Directeur général de Mitsui Sumitomo Insurance Co.,Japon.
Représentants des organisations internationales de travailleurs : Szakszervezetek M. Fred HIGGS, Secrétaire général de la Fédération internationale des syndicats de la chimie, de l’énergie, des mines et des industries diverses. M. Guy RYDER, ex-Secrétaire général de la Confédération internationale des syndicats libres, aujourd’hui de la CSI.
Société civile : Civil tarsadalom Mme Habiba AL MARASHI, Présidente de Emirates Environmental Group, Émirats arabes unis. M Oded GRAJEW, Président de Instituto Ethos de Empresas e Responsabilidade Social, Brésil. Dr. Huguette LABELLE, Présidente du Conseil consultatif, de Transparency International, Canada. Mme Mary ROBINSON, Présidente de Realizing Rights - The Ethical Globalization Initiative,Irlande. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A CSI ezt a szervezetet kivanja tamogatni, mely egy akolba helyezi a baranyt a farkassal, mely megprobalja kibekiteni az antagonisztikus ellenteteket. Az irott malaszt, mely semmire sem kotelezi a multikat, de leszereli a munkasok onvedelmi harcat, szep elveket tartalmaz - de ezen felul: semmi. Nemhogy a harmadik vilagban, de a "fejlett" demokraciaju tarsadalmakben sem igaz a paktum kivanalom-gyujtemenye. A munkaosztaly es a dolgozok nem erre hivatkozva fogjak elerni koveteleseiket, melyet maguk az alairok sem tartanak be (lasd: Adidas, Bosh, Volkswagen, Arcelor, stb).
Pour tout contact
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail
[email protected] Site : www.eit-ilc.org
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lčs-Chevreuse
Découvrez une nouvelle façon d'obtenir des réponses ŕ toutes vos questions ! Profitez des connaissances, des opinions et des expériences des internautes sur Yahoo! Questions/Réponses.
INFORMATIONS INTERNATIONALES 2 janvier 2007
N° 216
Prix 0,50 euro
Dossier d’informations hebdomadaire édité par l’Entente internationale des travailleurs et des peuples
Pour tout contact :
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28 E.mail :
[email protected] - Site : www.eit-ilc.org
Le Labor Party est construit en Caroline du Sud Millie Philipps Le 23 septembre 2006, le mouvement pour une politique de classe indépendante a enregistré une victoire, un Labor Party d’Etat a été fondé en Caroline du Sud. Cette décision a été annoncée lors d’une réception qui suivait une convention qui a duré toute la journée au siège de la CWA (les Travailleurs de la Communication en Amérique) à Columbia, Caroline du Sud. Le nouveau parti s’est affilié au Labor Party national et a souscrit à son programme. La convention a adopté le programme national, une déclaration de fondation, un règlement intérieur et une direction au niveau de l’Etat et a élu deux co-présidents : Donna Dewitt, leader de l’AFL-CIO de Caroline du Sud et Willie Leggette du Labor Party national, qui milite au niveau local depuis de nombreuses années. La Caroline du Sud est un des Etats où le taux de syndicalisation est parmi les plus bas à cause de sa législation anti-syndicats censée préserver le « droit de travailler » et une longue histoire de racisme aggravé et de conservatisme. Malgré, ou peut-être à cause de ce contexte, la campagne réussie de ce nouveau parti pour gagner le droit de se présenter aux élections a été favorablement reçu parmi les sympathisants potentiels. Le parti a officiellement reçu le statut de parti ayant droit de se présenter aux élections deux semaines avant la convention. La campagne de signatures pour obtenir le statut s’est déroulée durant l’année dernière surtout dans des bourses d’échange et marchés aux puces ce qui représente un lieu privilégié pour rencontrer l’électorat ouvrier. La campagne d’organisation est partie du mouvement de défense des dockers militants de Charleston qui s’étaient opposés aux ordres du tribunal et avaient ainsi affirmé leur droit de faire un piquet de grève et d’empêcher un navire briseur de grève de décharger. Un des dirigeants du combat des dockers, Leonard Riley a tenté de se présenter aux élections locales. Il n’a pas réussi à se présenter officiellement comme candidat ouvrier indépendant, mais lui et d’autres ont été aux avant-postes du combat pour construire le Labor Party au niveau de l’Etat. Osszefoglalo : A tortenelmileg konzervativ es rasszizmussal sulyosbitott Del-Karolinaban, ahol a munkasosztaly szervezettsege a legalacsonyabb az USA-ban Munkaspartot alapitottak 2006. szept. 23-an.
« Une nouvelle ère s’ouvre pour les travailleurs de Caroline du Sud » Donna Dewitt
Question : Quelle est la signification de ce que le Labor Party de Caroline du Sud a accompli le 24 septembre ? Donna Dewitt : C’est maintenant officiel : le 24 septembre 2006, nous avons fondé le SCLP (Labor Party de Caroline du Sud). Une nouvelle ère s’ouvre pour les travailleurs et pour les élections en Caroline du Sud. Lors de notre meeting de fondation, nous avons adopté nos statuts et notre règlement intérieur ainsi que notre déclaration de principes. C’est une très bonne déclaration qui se donne pour objectif d’améliorer la vie des travailleurs. Maintenant, il faut que nous nous organisions de façon indépendante autour des différents points de notre programme, à commencer par un comité d’organisation à l’échelle de l’Etat tout entier et, à partir de là, il nous faut déterminer notre ligne politique électorale. Notre objectif est de recruter un ou plusieurs candidats qui s’engagent à représenter le Labor Party et son programme et puis organiser les campagnes électorales. Nous voulons que ces campagnes soient crédibles.
Quels syndicats ont accepté de se joindre au SCLP ? D.D. : nous avons l’AFL-CIO d’Etat bien sûr ainsi que deux des trois Conseils Syndicaux de l’Etat. Cela représente un très large éventail de syndicats y compris les métiers du bâtiment. Il y a plusieurs unions locales de IBEW (syndicat des électriciens), une union locale de CWA (syndicat des travailleurs des communications), une union locale de ATU (syndicat des transporteurs) plusieurs unions locales des United Steeworkers (syndicat des sidérurgistes) qui sont en fait parmi nos sympathisants les plus proches, une union locale OPEIU deux ou trois AFGE et une union locale de métallurgistes.
Quelles sont les organisations civiques qui ont rejoint le SCLP ? D.D. : Lors du congrès de fondation le 24 septembre, il y avait des membres et du NAACP et des militants de « l’Alliance de Caroline du Sud pour des Conditions d’emploi équitables”. C’est un groupe de militants de base qui s’organise autour des problèmes des pauvres. Je suis co-présidente de la “coordination pour le progrès de Caroline du Sud”, un large regroupement de 63 organisations. Un grand nombre des groupes qui constituent cette coordination ont participé à la campagne de signatures pour le Labor Party de Caroline du Sud au printemps dernier. Les communautés dans l’agglomération de Charleston vers lesquelles nous nous étions tournés pour présenter un candidat aux élections locales le 7 novembre nous soutiennent vraiment. Leonard Riley qui envisageait de se présenter préside, au niveau de l’Etat, “l’Alliance de Caroline du Sud pour des Conditions d’emploi équitables”. Les membres de l’Alliance se sont tout naturellement trouvés en accord avec ce que nous faisons dans le Labor Party.
Parle-nous de la campagne pour pouvoir présenter des candidats. D.D. : Nous avons mis sur pieds une équipe de militants syndicaux de militants associatifs et d’étudiants pour mener la campagne de signatures. Nous avons parcouru l’Etat dans tous les sens, nous avons été sur les marchés aux puces, et nous avons participé à toutes sortes de manifestations diverses y compris NASCAR ; nous avons été surpris de constater que notre message passait réellement bien. Quatre vingt quinze pour cent des personnes à qui nous nous sommes adressés nous ont dit que les problèmes que nous posions en tant que Labor Party sont les problèmes que nous devons résoudre pour les familles ouvrières dans notre état ainsi que dans tout le pays. Mais nous n’aurions pas pu gagner notre statut officiel de parti admis à présenter des candidats sans l’aide et les encouragements qui nous ont été fournis par des militants d’autres Etats surtout le INC [Interim National Council – Conseil national provisoire -] du Labor Party. Ils sont venus avec des militants de tout le pays, y compris de la Baie Area de San Francisco pour lever les fonds afin de nous permettre de mener la campagne de pétition sur le terrain. Nous avons pu embaucher une personne rien que pour discuter du Labor Party et de nos objectifs à toutes les sections locales. Mais je pense que nous devons beaucoup de notre succès à l’UL 5 de Charleston qui est la véritable colonne vertébrale de notre Labor Party de Caroline du Sud. Il est souvent difficile d’amener les syndicats, surtout les responsables syndicaux, à véritablement comprendre à quel point les travailleurs sont confrontés à l’injustice. Mais lorsque l’UL 1422 de l’ILA (syndicat des dockers) et tout particulièrement ces 5 courageux dockers se sont dressés pour défendre tous nos droits lorsqu’ils se sont opposés aux injonctions de la Cour et sont allés en prison pour défendre les emplois et les conditions de travail de leurs camarades, les syndicats locaux partout dans l’état ont compris de quoi il retournait. Cela les a motivés ; et cela a représenté une véritable prise de conscience pour les syndicalistes de Caroline du Sud. Beaucoup de syndicalistes sont conservateurs. Certains se promènent dans leurs camionnettes avec leurs fusils à l’arrière et vont à l’église tous les dimanches. Mais il n’y a pas meilleurs syndicalistes et sympathisants du Labor Party. Et cela provient beaucoup du fait que nous avons ensemble surmonté beaucoup de difficultés et parce que les syndicats qui soutiennent le Labor Party ont travaillé en collaboration étroite avec eux. Si on prend le cas des membres de l’union locale 216 du Syndicat des Métallurgistes d’Amérique, leur usine se situait dans une région agricole en Caroline du Sud ; elle a fermé il y a un an pour être délocalisée en Espagne. 70 % ou plus de ces ouvriers sont blancs. L’union locale 1422 de l’ILA, la force motrice de notre Labor Party de Caroline du Sud a mené la campagne pour défendre les métallos lock-outés. 90 % des travailleurs syndiqués à l’ILA sont Noirs. Par le passé, les ouvriers blancs ont été opposés aux Noirs dans notre Etat. Mais la situation nouvelle et particulièrement dure à laquelle touts les travailleurs sont confrontés nous rassemble tous sur les problèmes que nous avons en commun. C’est en cela que je place mon espoir.
Quelles sont les leçons que tu as tirées de votre combat pour construire le Labor Party de Caroline du Sud et qui pourraient être utiles aux syndicalistes et aux militants du Labor Party dans d’autres villes ? D.D. : en tant que responsables syndicaux au niveau de notre état, nous avons appris à réellement regarder la situation difficile dans laquelle se trouvent les travailleurs. Nous avons appris que notre tâche est d’aider les travailleurs à améliorer leurs conditions de travail et d’existence et pas de nous occuper de bureaucratie syndicale. Nous avons appris que, pour défendre nos intérêts en tant que travailleurs, nous devons avoir notre propre parti politique. Et nous avons appris que nous devons nous rapprocher des militants des organisations civiques, et les amener vers nous si nous voulons véritablement réussir. Il y avait beaucoup de militants d’organisations civiques dans la salle lorsque nous avons fondé le SCLP. Ils ont été enthousiasmés à l’idée de faire partie d’un mouvement d’organisation indépendant, dirigé par les syndicats. Et nous avons appris que nos campagnes politiques et d’organisations
45 / 77
doivent être structurées et conduites par les militants locaux et non par les syndicats nationaux qui trop souvent sont incapables de voir ce qui se passe au niveau de leurs propres militants. Et surtout, les syndicalistes qui cherchent à construire des organisations de Labor Party au plan local et d’état doivent mouiller la chemise. C ’est ce que nous avons fait avec l’UL 5 de Charleston et l’UL 216 de l’USWA, nous avons été avec ces travailleurs sur les piquets de grève. Nous les avons écoutés pour savoir ce dont ils ont besoin ; nous nous sommes mis à leur place. Voilà quelques unes des leçons que nous en avons tiré.
Interju az uj part tarselnokevel, Donna Dewitt-tel, aki elmondja, hogy a szakszervezeti mozgalom szeleskoru szimpatizansi retege reszt vett a szervezesben, jelentos hatteret biztosit szamukra, fekete es feherboru munkasok a multtal ellentetben osszefognak erdekeik vedelmeben, beszel modszereikrol a partepitesben es a napi poltitikaban.
Lettre Ouverte de Lybon Mabasa adressée aux militants noirs et aux organisations qui préparent le Tribunal International Katrina :
"Pourquoi je soutiens l'appel pour présenter des candidats noirs sur une Plate-forme de reconstruction"
Chers Camarades de la région du Golfe,
C'est avec beaucoup d'intérêt que j'ai pris connaissance de la déclaration de la Ligue des Travailleurs Noirs (Black Workers League) appelant à constituer un Parti de la Reconstruction dans le Sud des Etats Unis et, de l'interview du Camarade Kali Akuno soutenant la présentation de candidats Noirs indépendants sur une Plate-forme de Reconstruction dans l'Etat de la Louisiane. Je soutiens entièrement ces propositions et je voudrais expliquer pourquoi. En février 2000, j'ai été délégué général du TribunaI International sur l'Afrique, qui s'est réuni à Los Angeles, en Californie. Des syndicalistes noirs et des militants de 21 pays africains, du Brésil, de la Caraïbe et des Etats Unis se sont réunis lors de ce Tribunal. Là, sur la base de témoignages précis et des documents rassemblés dans les sessions préparatoires qui se sont tenues dans toutes l'Afrique au cours des deux années précédentes, nous avons braqué les projecteurs sur l'évolution mortelle qui menace l'existence même des peuples d'Afrique. Notre continent, d'abord ravagé par la traite de l'esclavage et ensuite par l'occupation coloniale, a vu les promesses de la libération nationale confisquées et trahies par la tragédie de soi-disant "guerres ethniques" et des programmes d'ajustement structurel/de remboursement de la dette - tous ces programmes ont été imposés par le gouvernement des Etats-Unis et par les institutions internationales du capital financier (FMI, Banque Mondiale, OMC, Union Européenne, AGOA, NEPAD). Des millions de gens sont massacrés ou meurent dans nos villages et les rues de nos villes victimes du SIDA et des épidémies que l'on pensait éradiquées depuis longtemps. A Los Angeles, nous avons également réaffirmé que le fléau du racisme contre les gens d'origine africaine sur tous les continents n'a pas été éradiqué. Au contraire, les Noirs - depuis le Brésil, et la Caraïbe jusqu'aux Etats Unis - sont obligés de vivre dans des conditions indignes, jetés en prison, condamnés aux travaux forcés, victimes de violences policières aveugles, et/ou mis au rebut du chômage et des sans abris. Les actes de génocide à l'égard de la majorité noire qui se sont déroulés il y a un an avec l'ouragan Katrina , et qui continuent jusqu'à ce jour, ne font que mettre en évidence cette situation alarmante. Partout, les enfants de l'Afrique cherchent une lueur d'espoir. Nos peuples veulent un avenir libéré du manque de terre et de logement, du chômage, de la pauvreté et de la misère. Il veulent vivre en paix, libérés des guerres imposées de l'extérieur par des intérêts financiers. Ils veulent empêcher la destruction de leurs nations, de leurs filles et de leurs fils. Partout dans toute l'Afrique, les gens s'interrogent : est-il possible d'enrayer ce cours mortel ? Notre Afrique assiégée a besoin de l'aide de nos frères et sœurs Afro-Américains, qui par leurs actes révolutionnaires ont commencé à changer le cours de l'histoire quand ils ont permis d'assurer la victoire du nord au cours de la guerre civile américaine. Nous avons besoin de l'aide de nos frères et sœurs qui ont affronté les canons à eau et les troupes fédérales pour mettre fin à la ségrégation. Nous avons besoin de l'aide de nos frères et sœurs qui ont joint leurs efforts aux nôtres dans la lutte pour des réparations collectives, pour mettre fin aux plans d'ajustements structurels imposés par le FMI à au remboursement de la dette, pour l'annulation de la dette africaine, pour mettre fin aux interventions militaires dirigées par les USA en Afrique et au delà, pour le retrait de toutes les troupes d'occupation étrangères de notre continent, pour le respect du droit de nos peuples à l'autodétermination. Nous en Afrique, nous avons vu avec horreur comment l'administration actuelle et ceux qui la soutiennent au Congrès ont lancé une offensive sans précédent contre l'Amérique noire, en réintroduisant des lois de ségrégation et des exécutions de condamnés à mort. Nous avons été abasourdis de voir à l'œuvre les politiques de nettoyage ethnique contre la majorité noire à La Nouvelle-Orléans et dans la Région du Golfe. Mais nous avons également été révoltés par le fait que vous ayez été abandonnés par les hommes politiques de tous bords qui, malgré leurs bonnes paroles prononcées pour votre cause, ont refusé de se mobiliser contre le scandale ressenti par des millions de gens du coup d'Etat de Bush et de la Cour Suprême lors de l'élection présidentielle de 2000, et qui, à partir de ce moment ont approuvé toutes les attaques de Bush contre les travailleurs aux Etats Unis et dans le monde au nom de la prétendue "guerre contre le terrorisme". Les yeux des peuples d'Afrique, tout comme les yeux du reste du monde, sont tournés vers les Etats Unis tandis que l'on se rapproche de l'élection présidentielle de 2008. En Azanie /Afrique du Sud, nous sommes très préoccupés. Nous savons qu'il ne peut pas ne pas y avoir de discussion sur les questions qui touchent les peuples d'origine africaine. De l'endroit où nous sommes, nous ne percevons aucune voix s'exprimer avec franchise contre le pillage de notre continent, contre les guerres qui dévastent les peuples et les nations d'Afrique, ou contre les attaques sans précédent contre les travailleurs aux Etats-Unis mêmes - et plus particulièrement contre les Noirs américains et les autres nationalités opprimées.. Aujourd'hui, près de sept ans après avoir tenu notre première session du Tribunal International sur l'Afrique à Los Angeles, nous vous lançons un appel à l'aide. Notre continent est au bord du précipice. Nous avons besoin de votre aide pour pouvoir commencer à inverser le cours des choses, pour pouvoir forger nos propres solutions - une chose qui n'est pas possible tant que l'on dénie aux Noirs la souveraineté politique de leurs propres pays. De notre point de vue, tous les enfants de l'Afrique ont besoin d'une voix indépendante pour s'exprimer en leur nom dans le paysage politique des Etats Unis lors de l'élection présidentielle de 2008. C 'est pourquoi nous sommes entièrement d'accord avec les prises de positions de la Black Workers League et du Camarade Kali Akuno du PHRF-OC. Non, il n'est pas absurde de penser que des candidats Noirs indépendants - parlant en notre nom - pourrait se dégager en 2008, aussi bien au plan local qu'au niveau de l'Etat dans la Région du Golfe, et à l'échelon national lors de l'élection présidentielle, pour récuser les hommes politiques de l'élite patronale sur la base d'une plate-forme de Justice et de Reconstruction. J'aimerais vous inviter expressément à ouvrir la discussion la plus large sur cette proposition dans toutes les organisations de votre communauté et tous vos syndicats pour pouvoir commencer à avancer concrètement sur cette orientation politique indépendante dans les mois qui viennent. Sur cette orientation indépendante, j'en suis convaincu, nous pouvons constituer un mouvement puissant pour sauver notre continent africain et prendre la tête de la lutte de tous les enfants de l'Afrique. Nous devons le faire ! Fraternellement. Lybon Mabasa, Président, Socialist Party of Azania (SOPA) Azanie/Afrique du Sud
Lybon Mabasa était membre de la Commission Internationale d'Enquête qui s'est rendue à la Nouvelle Orléans à la fin août 2006 pour recueillir des témoignages pour le Tribunal International sur Katrina, qui doit se tenir en août 2007. Lybon Mabasa nyilt levele a Katrina Nemzetkozi Birosag elokeszitoihez a rasszizmus jelensegeirol, kulon alahuzva az afrikai nepekkel szemben elkovetett bunoket.
Abonnement à Informations internationales 10 numéros : 10 e ; 20 numéros : 20 e ; 30 numéros : 30 ; 40 numéros : 40 e ; 50 numéros : 50 e incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 e 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom :................................................................................................................................................................. Prénom :............................................................................................................................................................ Adresse :............................................................................................................................................................ Pays :.................................................................................................................................................................. E.mail:...................................................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires (IBAN) : FR76 3093 8000 34000 5122 7000 317 - LUBPFRPP
Pour tout contact
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail
[email protected] Site : www.eit-ilc.org
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France ) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’ Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Découvrez une nouvelle façon d'obtenir des réponses à toutes vos questions ! Profitez des connaissances, des opinions et des expériences des internautes sur Yahoo! Questions/Réponses.
INFORMATIONS INTERNATIONALES 16 janvier 2007
N° 218
Prix 0,50 euro
Dossier d’informations hebdomadaire édité par l’Entente internationale des travailleurs et des peuples
Présentation : Tartalomismertetes Un appel urgent de l’Entente internationale : le syndicaliste mineur de Roumanie, emprisonné Ionel Ciontu est décédé en prison. L’Entente appelle à s’adresser aux autorités roumaines, d’exiger d’elles que toute la vérité soit faite sur les conditions du décès du responsable syndical Ionel Ciontu. L’Entente appelle à contribuer au fonds de solidarité internationale. Surgos uzenet : Romaniaban a bebortonzott banyasz Ionel Ciontu elhunyt a bortonben. “A dolgozok es nepek Egyetertese” felhivast intez: a roman hatosagok adjanak szamot a szakszervezeti felelos halalanak korulmenyeirol ;keri a nemzetkozi szolidaritasi alaphoz valo hozzajarulast. Etats-Unis : Le président Bush vient d’annoncer son nouveau « plan stratégique » pour la guerre en Irak : 20 000 soldats supplémentaires. John Sweeny, le président de l’AFL-CIO déclare que les Etats-Unis ne peuvent mener une guerre « qui ne bénéficie pas du soutien du peuple américain ». Mais c’est à tous les niveaux de la centrale syndicale que des appels des syndicats se multiplient : « Plus un soldat, plus un sou pour la guerre en Irak ». USLAW, la coalition syndicale contre la guerre appelle à manifester le 27 janvier. USA : Bush elnok uj strategiai tervet jelentett be az iraki haboru kapcsan: 20 ezer ujabb katona kuldeset. A szakszervezeti vezetok tiltakoznak es jan. 27-ere haboruellenes tuntetesre hivnak. Venezuela : Hugo Chavez lance une nouvelle vague de nationalisations et retire son autonomie à la Banque centrale du Venezuela. « La nation doit retrouver la propriété des secteurs énergétiques ; Tout ce qui, a été privatisé doit être renationalisé » (Hugo Chavez). Toutes ces mesures ont été accueillies avec enthousiasme par les masses de tout le continent. Elles provoquent une réaction violente de l’impérialisme et du FMI. Venezuela : Hugo Chavez ujabb allamositas jelentett be es a venezuleai kozponti bank onallosaganak megszunteteset. « Mindent, amit privatizaltak vissza kell allamositani »- jelentette ki, melyet az egesz kontinens orommel fogadott. Equateur : le président Correa annonce une consultation populaire et la convocation d’une Assemblée constituante souveraine. Ecuador : Correa elnok kozolte, hogy nepszavazasra es az alkotmanyozo nemzetgyules osszehivasara kerul sor orszagaban. Nicaragua : « Quelle sera la voie du président Ortega qui vient d’être élu ? » Nicaragua : « Vajon milyen uton haladni az ujbol megvalasztott Ortega elnok ? » Europe : 31 mars, délégation à Bruxelles. Une Lettre n°2 aux signataires vient d’être publiée. A la date du 16 janvier, l’appel « Il faut immédiatement stopper la destruction de tous les systèmes de santé publique » a recueilli 201 signatures de médecins, personnels de santé, syndicalistes de 9 pays. Les correspondants belges proposent que la délégation se rende auprès des institutions de Bruxelles le samedi 31 mars au matin et qu’une rencontre puisse se tenir le samedi après la délégation. Faites parvenir contributions et signatures. Brusszel : a 9 orszag 201 szemelyisege (orvosok, egeszsegugyi szemelyzet, szakszervezeti tisztsegviselok) irta ala a «Kozegeszegugyi rendszerek lerombolasat azonnal meg kell allitani » felhivast. France : Marian Fischer Boer, commissaire européenne à l’agriculture vient de déclarer : « les agriculteurs auront besoin de revenus en dehors de l’agriculture ».Gérard Schivardi, candidat des maires à l’élection présidentielle réagit : « Il faut rompre avec l’Union européenne pour sauver nos agriculteurs ». Franciaorszag : Marian Ficher Boer, az EU mezogazdasagi komisszarja kijementette : « a mezogadasagi dolgozoknak szukseguk lesz mezogazdasagi tevekenysegen kivuli beveteli forrasokra». Gérard Schivardi elnokjelolt igy reagalt : « Szakitani kell az Europai Unioval, hogy megmenthessuk a parasztjainkat »
France Franciaorszag
L’Union européenne veut imposer l’agriculteur à mi-temps Az Europai Unio felallasu parasztsagot akar eloirni Déclaration officielle de la commissaire européenne à l’agriculture Az europai biztos hivatalos kijelentese Mariann Fischer Boel :
“Les agriculteurs auront besoin de revenus en dehors de l’agriculture” « A parasztsagnak szuksege lesz a mezogazdasagon kivuli jovedelemre » Londres, 30 décembre 2006 (AFP). — Mariann Fischer Boel, la commissaire européenne à l’Agriculture, a déclaré dans une interview publiée samedi dans le Financial Times : « Je pense qu’il va y avoir une augmentation des agriculteurs à mi-temps. » Les agriculteurs « vivront à la campagne, mais auront besoin de revenus en dehors de l’agriculture » pour pouvoir faire face à la baisse des subventions. Mme Fischer Boel, opposée aux interventions sur le marché, s’est déjà attaquée aux achats garantis de maïs. Elle devrait s’attaquer en 2007 aux marchés des fruits et légumes et du vin Londonban, dec. 30-an Mariann Ficher Boel a Financial Timesnak igy nyilatkozott : « azt hiszem, hogy a felallasu parasztsag szama meg fog noni ». A parasztsag videken fog elni, de egyeb jovedelemre is szuksege lesz a megelheteshez, hogy szembenezhessen a szubvenciok csokkenesenek hatasaval. Boel, a piaci beavatkozasok ellenzoje mar tamadta a kukorica felvasarlasi garanciait. 2007-ben a gyumolcs- es zoldseg-, valamint a borpiacot tamadja. La réaction de la FNSEA (Fédération nationale des syndicats des exploitants agricoles)
“On va comprendre pourquoi les Français ont voté non au référendum” La FNSEA, syndicat agricole français, a qualifié de « honteux » les propos tenus par la commissaire européenne à l’Agriculture : « A quelle profession oserait-on promettre pareil outrage ? Dans quelles conditions peut-on exercer son métier si on le condamne, à l’avance, à n’être que partiel ? », déclare la FNSEA dans un communiqué, le 2 janvier. Le président de cette organisation a ajouté, le 4 janvier : « On va commencer à comprendre pourquoi les Français ont voté non au référendum » sur le projet de « Constitution » européenne. A FNSEA (a mezogazdasagi szakszervezetek nemzeti foderacioja) igy reagalt : « Ertheto, miert voksoltak nemmel a franciak a referendumon » (az EU alkotmanyrol) Szegyenletesnek tartja Boel nyilatkozatat: « Melyik foglalkozast illethetunk ilyen szidalmakkal ? Hogyan uzhetunk egy hivatast, ha eleve reszmunkaidore iteltetik ? »
Le résultat de la politique agricole commune (PAC)
- 475 000 exploitations agricoles ont disparu en France entre 1988 et 2005, une sur deux (1). - 100 000 hectares de terres agricoles liquidés chaque année (2). - 400 000 hectares de vignes immédiatement menacés d’arrachage. - 13 % de baisse moyenne du revenu net par agriculteur en 2005 (56 % dans la viticulture) (3).
(1) Agreste Primeur, juillet 2006, bulletin du Service central des enquêtes et études statistiques (SCEES) du ministère de l’Agriculture et de la Pêche. (2) « Les espaces agricoles ont, pour l’ensemble de la France, perdu 720 000 hectares de 1992 à 1999, soit en moyenne 100 000 par an » (Agreste Primeur, juillet 2000). (3)Agreste Primeur, juin 2006. Le revenu net d’entreprise agricole (RNEA) par actif non salarié avait déjà baissé de 3,2 % par an en moyenne entre 1998 et 2004 : « La réforme de la politique agricole commune (PAC) de “l’Agenda 2000” a entraîné des baisses de prix garantis compensées seulement pour moitié par des revalorisations d’aides directes. » A mezogazdasagi politika eredmenyekeppen 1988 es 2005 kozott 475 ezer, vagyis minden masodik muveles megszunt Franciaorszagban. Minden evben 100 ezer hektar mezogazdasagi teruletet szamolnak fel. 400 ezer hektart szolot fenyeget a kivagas azonnali veszelye. 2005-ben a parasztok atlagos netto jovedelme 13 %-kal csokkent (a szolotermesztoke 56 %-kal). Hivatalos statisztikai adatok.
“Rompre
avec l’Union européenne pour sauver nos agriculteurs”
« Szakitani az Europai Unioval a parasztsagunk megmenteseert » La politique agricole commune (PAC) a été initiée dès la mise en place de la Communauté eurpéenne (traité de Rome de 1957). Elle a été l’instrument d’une« restructuration » de l’agriculture en Europe et de son adaptation au « marché mondial » dominé par les grandes multinationales agroalimentaires et de la grande distribution, qui en ont tiré les plus grands profits par la baisse des prix, alignés sur des cours mondiaux totalement manipulés. Le résultat : des 2 millions d’exploitations existant en 1960 en France, il n’en reste plus que le quart. Des centaines de milliers de petits agriculteurs et leurs familles ont été plongés dans la misère.Chaque élargissement de l’Union européenne a été l’occasion d’une aggravation. Le passage de 25 à 27 membres annonce aujourd’hui une nouvelle et ravageuse étape. A PAC (kozos agrarpolitika) a Romai szerzodesben (1957) szuletett. A mezogazdasagi restrukturacio eszkozekent arra szolgalna, hogy a nagy multinacionalis elelmiszeripari cegek uralta vilagpiac kihivasainak megfeleljen. Ezek a multinacionalis cegek azonban a totalisan manipulalt arcsokkenesbol a legnagyobb profitot huzzak. Az eredmeny: az 1960-ban meg 2 millio muvelesbol ma csak engyede letezik. Tobb szazezer kistermelo nyomorban tengodik. Az Unio minden egyes kiszelesitesevel a helyzet sulyosabba valt. A 25-orszagrol 27-re novekedes ujabb pusztito szakaszt hoz.
Communiqué de Gérard Schivardi candidat des maires à l’élection présidentielle Gérard Schivardi, az elnokvalasztas polgarmesteri jeloltjenek kommunikeje Des agriculteurs « à mi-temps » ! Voilà l’avenir que promet la Commission européenne aux paysans, tout en organisant, depuis des années, la mise en faillite de millions d’exploitations en Europe, au nom des diktats des grands groupes agroalimentaires relayés par l’Organisation mondiale du commerce ! Dans le communiqué qu’on lira ci-dessous, Gérard Schivardi, candidat des maires à l’élection présidentielle, réagit aux dernières déclarations et mesures prononcées par Bruxelles en la matière, qui ont suscité l’indignation de tous les agriculteurs.
Madame Mariann Fischer Boel, commissaire européen à l’Agriculture, vient d’énoncer les décisions de la Commission de Bruxelles :
— suppression des aides permettant aux producteurs de blé de se prémunir de l’effondrement des cours ; — suppression de la possibilité d’avoir recours à la distillation pour les viticulteurs dont les cuves sont pleines ; — suppression, dès 2007, du mécanisme de rachat et du stockage de maïs invendu. Mme Boel a également annoncé que la Commission de Bruxelles « s’attaquera au marché des fruits et légumes avant de déposer sa proposition sur le vin, avant l’été ». En conséquence, Mme Boel a énoncé « que de plus en plus d’agriculteurs allaient devoir chercher un travail d’appoint » (AFP) et à prévu « une augmentation des agriculteurs à mi-temps ». Ainsi, il ne suffit pas à l’Union européenne d’avoir organisé la faillite de milliers d’agriculteurs, qui ont perdu 103 millions d’euros en dix ans de PAC 92, alors que les profits des grands groupes de l’agroalimentaire augmentent de 120 milliards d’euros et que les contribuables payaient 22 milliards d’euros supplémentaires. Il faut maintenant, au nom de la « concurrence libre et non faussée » du traité de Maastricht, supprimer toute aide de l’Etat garantissant un revenu minimum aux agriculteurs et aux viticulteurs, à qui on annonce l’arrachage de quatre cent mille hectares de vigne. Quant au travail à mi-temps de l’agriculteur, faudra-t-il demander à l’animal en train de mettre bas d’attendre que l’agriculteur ait terminé son mi-temps ? Ce serait risible s’il ne s’agissait pas en fait d’organiser la précarité et la faillite de milliers d’agriculteurs ! Il faut rompre avec l’Union européenne, qui organise la mise en jachère de nos terres, alors que des millions d’enfants, d’hommes et de femmes sur la planète sont en état de sous-nutrition. Il faut rompre avec l’Union européenne, qui organise l’arrachage de nos vignes, au nom d’une prétendue surproduction de vin, dans le même temps où la même Union européenne favorise, au nom de la libre concurrence, l’importation massive de vins par les grands groupes de spiritueux, produits sous leur contrôle, dans des pays où le coût du travail est faible et la réglementation de qualité quasi inexistante. Il faut rompre avec l’Union européenne, qui veut transformer nos coopératives en sociétés d’actionnaires au détriment de la solidarité entre producteurs. Il faut rompre avec le traité de Maastricht, qui interdit toute aide de l’Etat faussant la « libre concurrence ».
— Le paysan doit vivre de son travail par des prix rémunérateurs garantis par le gouvernement. — Une aide immédiate doit être accordée par l’Etat à tous les agriculteurs en difficulté. — La terre et le revenu de la terre doivent revenir à ceux qui la travaillent : arrêt de la spéculation sur les terres ! Mailhac, le 5 janvier 2007 Boel europai biztos bejelentette a Bizottsag donteset a buza-, bortermeloknek nyujtott segitseg es 2007-tol az eladatlan kukorica felvasarlasanak megszunteteserol. Jelezte a zoldseg- es a gyumolcs-, valamint a borpiac megtamadasat meg a kovetkezo nyar elott. Kiemelte, hogy a foldmuveloknek egyeb kiegeszito jovedelemek utan kell nezniuk, a felallasuak szamanak novekedesevel kell szamolni. Tehat, nem eleg, hogy az EU megszervezte sokezer foldmuvelo csodbemenetelet, mellyel a parasztsag 103 millio eurot veszitett 10 ev alatt a PAC2 kereteiben, ugyanakkor a nagy elelmiszeripari csoportok profitja 120 millio eurora novekedett, es az adofizeto 22 millio eurot fizetett tobbletkent. Most a Maastrichti egyezmeny szabad konkurenciaja neveben azt az allami segitseget kell lefaragni, mely garantalt egy minimalis megelhetest a foldmuveloknek es mely most azt jelzi, hogy 400 ezer hektar szolot kell kivagni. Ami a felallast illeti, meg kell kerni majd az ello allatokat, hogy varjanak, mig az allattenyeszto felideje lejar? Nevetseges lenne, ha nem arrol volna szo, hogy a mezogazdasagbol elok ezreinek bizonytalansagat es csodjet szervezik ezzel! Szakitani kell az Europai Unioval, mely ugarra teszi foldjeinket akkor, mikor a Foldon milliok alultaplaltak.
46 / 77
Szakitani kell az Europai Unioval, mert szoloink kivagasat szervezi azzal az uruggyel, hogy tultermeles folyik, ugyakakkor engedelyezi a szabad konkurencia neveben nagyvallalatok nagytomegu behozatalat, ellenorzes nelkuli, alacsony munkaberrel, kvazi minosegi rendelkezesek nelkul eloallitott termekekre. Szakitani kell az Europai Unioval, mely a termelok kozotti szolidaritas megszuntetesevel at akarja formalni szovetkezeteinket es reszvenytarsasagainkat. Szakitani kell a Maastrichti szerzodessel, mely megtiltja az allami segitseget a szabad konkurencia neveben. -
A parasztoknak megelhetest kell biztositani kormany altal garantalt arak altal. Azonnali allami segitseget kell adni az osszes nehez helyzetben levo foldmuvelonek. A fold es jovedelme azoke kell legyen akik azt megmuvelik: veget vetni a foldspekulaciokanak!
2007.jan.5.
Il faut immédiatement stopper dans toute l’Europe la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique” 31 mars 2007 : délégation à Bruxelles
Lettre n° 2 Aux signataires de l’appel : “Il faut immédiatement stopper dans toute l’Europe la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique” « A kozegeszsegugy felgyorsitott leepitesenek osszes modszereit azonnali szuntessek be egesz Europaban » A la date du 16 janvier, l’appel a recueilli 201 signatures dans 9 pays : 66 en Allemagne, 12 en Autriche, 46 en Espagne, 42 en France, 18 en Grande-Bretagne, 11 au Portugal, 1 en Suède, 4 en Suisse et 1 en Turquie. Les correspondants belges suggèrent que la délégation auprès des institutions de l’Union européenne ait lieu le samedi 31 mars au matin et que la rencontre, qui pourrait réunir entre cinquante et cent médecins, syndicalistes, personnels hospitaliers, se tienne l’après-midi. La rencontre pourrait ainsi être appuyée sur le compte rendu de la délégation auprès de l’Union européenne. Bien évidemment, il s’agit de propositions. Toute autre proposition ou suggestion peut être faite. Nous poursuivons la collecte des signatures sur l’appel. Parallèlement, nous pouvons organiser des réunions et commencer à constituer les délégations qui seront présentes à la rencontre. Ainsi, en Espagne, la proposition a d’ores et déjà été faite aux médecins de l’hôpital de Léganés. Qu’en est-il dans les autres pays ? Avez-vous commencé à discuter de cette question ? Jan. 16-an a fenti cimmel megfogalmazott felhivast 9 orszagban 201-en irtak ala. Nemetorszagban 66, Ausztriaban 12, Spanyolorszagban 46, Franciaorszagban 42, Nagy-Britanniaban 18, Portugaliaban 11, Svedorszagban 1, Svajcban 4 es Torokorszagban 1 szemely. Az Europai Unio intezmenyeihez marc. 31-en reggel juttatja el a delegacio, es delutan talalkozora kerul sor orvosokkal, egeszsegugyi dolgozokkal, szakszervezeti kepviselokkel. Termeszetesen javaslatokrol van szo, melyek kiegeszitesre varnak, az alairasgyujtes folyik; jelenleg is szervezzuk a talalkozokat valamint a delegacio osszetetelet.Igy varunk mas orszagbeli jelentkezest a tapasztalatokrol, a folyo vitakrol. Institut Gustave-Roussy (France) : • contre la décision de justice rendue, la direction de l’IGR décide le “licenciement économique” de 54 employés • réaction de salariés de l’IGR “. Le personnel a imposé le respect des droits, des statuts, qui protègent malades et personnels”
« Gustave-Roussy condamné à réintégrer 54 employés », titre Le Parisien (5 janvier 2007). De quoi s’agit-il ? L’article explique que l’Institut Gustave-Roussy (IGR), spécialisé dans le traitement du cancer, avait décidé de privatiser les tâches de restauration, de ménage et de blanchisserie de l’hôpital. « Depuis le 1er septembre 2005, les 200 employés dévolus à ces fonctions ont été transférés à deux entreprises privées spécialisées dans ces domaines, Médirest et ISS. Objectif affiché par la direction : faire des économies. Un transfert contesté par le personnel, qui porte alors l’affaire devant la justice (…). Déboutés dans un premier temps, les 54 salariés qui avaient décidé de faire appel ont obtenu gain de cause. » Une décision de justice dont chacun comprendra l’importance. Des salariés de l’Institut ont décidé de communiquer ces informations afin que nous les portions à la connaissance de tous.
Si l’on supprime le personnel, si l’on privatise, qui en souffre ? Ce sont bien sûr les malades. Cette décision de la cour réaffirme le droit des malades à être soignés dans les conditions nécessaires, l’illégalité de privatiser ce qui concourt aux meilleurs soins, que ce soit l’hygiène, le ménage ou la restauration. Lorsque la résistance du personnel et de ses organisations obtient une telle décision, cela dépasse l’IGR, ce sont tous les hôpitaux qui sont concernés. L’hygiène, la nourriture font évidemment partie des soins délivrés aux malades. De l’électricien à l’infirmière, du brancardier au cuisinier, au chirurgien, du médecin aux personnels de laboratoire, tous sont soudés dans un seul but : soigner. A l’Institut Gustave-Roussy sont reçus les malades atteints de cette maladie terrible qu’est le cancer : est-ce une revendication exorbitante que de demander qu’ils aient l’assurance que tout sera fait pour les guérir ? C’est la garantie de la confiance dont les malades ont le besoin le plus absolu en entrant à l’hôpital ! C’est cela qui est affirmé par cet arrêt de la cour d’appel, qui, s’appuyant sur le Code de la santé publique, contredit toutes les privatisations, les « externalisations » de services mises en œuvre par le gouvernement. Dans ce pays, la Sécurité sociale, les hôpitaux, constitués grâce aux luttes des travailleurs et de leurs organisations, font que l’accès aux meilleurs soins est un droit. A peine l’arrêt de la cour connu, la direction de l’IGR décide le “licenciement économique” de ces personnels ! Le directeur de l’Institut Gustave-Roussy se justifie dans Le Parisien : « Actuellement, mon souci est de réduire le personnel dans les secteurs qui ne sont pas notre cœur de métier… » N’est-il pas révoltant qu’une direction hospitalière dise des choses pareilles, alors qu’elle est là pour donner tous les moyens de soigner ? Qu’est-ce que cette notion de« cœur de métier » ? Un chirurgien sans infirmière, c’est « le cœur » ? Une infirmière et pas de laboratoire, c’est « le cœur » ? Traiter des malades mal nourris, c’est « le cœur du métier » à l’hôpital ? La cour d’appel précise, elle, contrairement à toutes les mesures que le gouvernement impose contre les hôpitaux, contre les malades, que tout le personnel hospitalier est lié indissolublement dans un seul but : soigner, guérir les malades…, et que c’est pour cela qu’on ne peut privatiser ses fonctions, remettre en cause son statut. Rendez-vous compte de ce que dit le directeur au Parisien : « Cette externalisation (cette privatisation — NDLR) permet de faire 30 % d’économies. Mon souci est de réduire le personnel… » On connaît bien cette logique, qui est de privatiser, service après service, comme on pèle un oignon couche après couche, jusqu’à ce qu’il ne reste que le « cœur », jusqu’à ce qu’il ne reste plus rien. Personne n’est au-dessus des lois. Il existe encore des droits, des statuts, qui protègent malades et personnels. Le souci de la direction est de faire des économies, le souci des malades est d’être soignés, le souci du personnel est de soigner. La cour d’appel a tranché en rappelant les articles L. 6112-2 et L. 6113-2 du Code de la santé publique : qu’est-ce qui donne alors cette prétention à la direction de l’Institut Gustave-Roussy ? N’est-ce pas parce que l’Union européenne enjoint à la France de « surveiller attentivement l’efficacité des mesures prises pour enrayer la spirale des dépenses dans le secteur de la santé et ramener leur évolution à un niveau plus supportable, et, le cas échéant, d’adopter de nouvelles mesures pour atteindre cet objectif » (sommet de Thessalonique, 21 juin 2003) ? Personne n’est au-dessus des lois. Il existe encore des droits, des statuts, qui protègent malades et personnels. L’arrêt de la cour d’appel est clair : dans ce pays, la privatisation dans les hôpitaux s’oppose aux droits, au Code de la santé publique.
La contribution ci-dessus est extraite de la lettre n°2 aux signataires de l’appel, qui comprend également la contribution d’Espagne publiée dans notre précédent numéro (217) Roviden: A rakbetegekre specializalodott Gustave-Roussy intezet bizonyos feladatokat (etkeztetes, mosatas, takaritas) privatizalt a sporolas jegyeben. 54 dolgozo birosaghoz fordult. A kovetkezokben kozoljuk azokat az informaciokat, melyek a dolgozok juttattak el hozzank es mely reszt kepezi a fenti, Brusszelnek szolo felhivasnak is. "A privatizalastol a betegek szenvednek leginkabb. A higienes viszonyok, az etkeztetes nyilvanvaloan resze a korhazi ellatasnak. Ezek fontos dolgok es egyet alkotnak a gyogyitassal, mindegyiknek celja, hogy a beteget megszabaditsa a szornyu kortol. A letezo torvenyek ezt kiemelik, a tarsadalombiztositas, a korhazak, melyek a dolgozok kuzdelmenek eredmenyekeppen szulettek meg, biztositani kivanjak a gyogyitashoz valo jogot. Az intezet vezetoje nyilatkozataban szinte kizarja a gyogyitas folyamatabol a szemelyzet azon tagjait, kik “nem tartoznak mestersegunk szivehez”, ezek szamat le akarja csokkenti, el akarja bocsatani oket. Vajon a sebesz apolono nelkul mire megy? Apolono laboratorium nelkul? Rosszul taplalkozo beteg a mesterseg szivehez tartozik ? Az igazgato 30 %-os megtakaritast celoz a kulso megbizatasokkal (ertsd : privatizacioval). De senki sincs a jogon kivul, egyelore a torvenyek vedik a dolgozot es beteget.. .Az EU kozkiadasok lefaragasara szolo felszolitasai ellenere, ebben az orszagban a korhazprivatizacio jogellenes."
Abonnement à Informations internationales (Elofizetes) 10 numéros : 10 e ; 20 numéros : 20 e ; 30 numéros : 30 ; 40 numéros : 40 e ; 50 numéros : 50 e incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 e 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom :................................................................................................................................................................. Prénom :............................................................................................................................................................ Adresse :............................................................................................................................................................ Pays :.................................................................................................................................................................. E.mail:...................................................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires (IBAN) : FR76 3093 8000 34000 5122 7000 317 - LUBPFRPP
Pour tout contact
(kapcsolat)
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail
[email protected] Site : www.eit-ilc.org
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Découvrez une nouvelle façon d'obtenir des réponses à toutes vos questions ! Profitez des connaissances, des opinions et des expériences des internautes sur Yahoo! Questions/Réponses.
Informations Internationales Bulletin de l’Entente internationale des travailleurs et des peuples, parait chaque semaine en trois langues : anglais, français espagnol
6 février 2007 N° 221 Prix 0,50 euro Nepek es Dolgozok Nemzetkozi Egyetertese 221. szam F o r d i t a s
Numéro spécial
Après le congrès de la CSI : A CSI (Nemzetkozi Szakszervezeti Konfoderacio) kongresszusa utan
Pour la préservation du mouvement syndical, un débat est indispensable A szakszervezeti mozgalom megvedesehez szukseges a vita!
Le 9 juin 2007, se tiendra à Genève, la XIVe rencontre « pour la défense des conventions de l’OIT et de l’indépendance des organisations syndicales ». Cette rencontre, organisée à l’initiative de l’Entente internationale des travailleurs et des peuples aura cette année une importance particulière, un débat vital sur l’avenir du mouvement ouvrier après le Congrès de la CSI.
Après la publication au mois de décembre 2006, d’un numéro spécial d’Informations internationales : « Après le Congrès de la CSI, pour la préservation du mouvement syndical, un débat est indispensable », nous poursuivons dans ce numéro la publication de nouvelles contributions et documents :
- Une contribution de Roger Sandri : « Du Pacte mondial à la responsabilité sociale des entreprises ». - Une contribution de Belgique : - « une fusion contre nature : « syndicats lutte de classe » et syndicats « chrétiens » publiée dans la revue du secteur enseignement francophone de la CGSP-FGTB. - Un document : le gouvernement Bush soutient les ONG : « Les principes directeurs relatifs aux organisations non gouvernementales ». - Des contributions après le septième forum social mondial de Nairobi.
Faites connaître ce bulletin, faites-nous parvenir vos réflexions et contributions. Abonnez-vous à Informations internationales.
2007. jun. 9-en Genfben kerul megrendezesre a XIV. talalkozo « az OIT (a Munka Nemzetkozi Szervezete) megegyezeseinek vedelme es a szakszervezeti mozgalmak fuggetlensege » temakorben. A Nepek es dolgozok nemzetkozi egyetertesenek kezdemenyezesere szervezett talalkozo kulonleges jelentoseggel bir, a CSI kongresszusa utan eletbevago eszmecserere van szukseg a munkasosztaly jovojet illetoen. A 2006. decemberi szamunk utan ebben a szamunkban publikaljuk Roger Sandri : A vilagpaktumtol a valallatok szocialis felelossegeig c. dokumentumat ; Belgiumbol a CGS-FGTB francia nyelvu oktatasi szektoranak lapjaban megjelent : « termeszetellenes fuzio : osztalyharcos szakszervezetek es keresztenyszakszervezetek » ; dokumentum arrol, hogy a Bush-kormany tamogatja a civilszervezeteket ; jelentes a nairobi hetedik szocialis forumrol.
France Une contribution de Roger Sandri
Du Pacte mondial à la responsabilité sociale des entreprises A Vilagpaktumtol a vallalatok szocialis felelossegeert La date du 9 juin 2007 a été retenue pour la réunion de la XIVe rencontre à l’initiative de l’Entente internationale des travailleurs et des peuples. Comme chaque année, cette rencontre se tiendra à Genève en Suisse. Depuis la conférence de Madrid et l’assemblée de Genève de juin 2006, plusieurs évènements nouveaux sont intervenus. En premier lieu, l’Assemblée générale de l’ONU a occupé la scène tout au long de l’année 2006. Par ailleurs, le congrès constitutif de la Confédération syndicale internationale (CSI) s’est tenu à Vienne en Autriche au début du mois de novembre 2006. Les membres adhérents à l’Entente internationale des travailleurs et des peuples ont tous été informés du déroulement des travaux et des décisions prises à l’issue de cet événement syndical. S’agissant de l’ONU, la question portant sur la mise en place de la gouvernance mondiale a fait un pas important en direction de la « gouvernance mondiale ». Les travaux de l’assemblée, par le biais des commissions, se sont étalés sur toute l’année 2006. Ils se sont conclus avec l’élection d’un nouveau secrétaire général. Si cette élection a bénéficié du maximum de publicité de la part de tous les réseaux d’information, d’autres décisions beaucoup plus conséquentes pour le moyen terme n’ont pas retenu l’attention des médias. Comme nous l’indiquions dans le numéro spécial du 19 décembre 2006, le 20 avril 2006, le secrétaire général de l’ONU a nommé « un groupe de vingt leaders des milieux d’affaires, du monde syndical, et de la société civile », pour siéger au Conseil d’administration du Pacte mondial des Nations-Unies, dit Global Compact. Y siègent :. Pour les milieux d’affaires :
— Le président et directeur général de la Tolda Ghazaleh Organization – Egypte — Le président et directeur de Pétrobas – Brésil — Un associé de Careg et Allende Abogades – Chili — La directrice générale adjointe de la Confédération des entreprises chinoises — La vice-présidente du conseil d’administration de Areva-France — Le président du conseil d’administration de Deloitte – Afrique du Sud — Le directeur général de Tata Steel – Inde — Le président de Légo – Danemark — Le président et directeur général de Hitsui-Sumitoma Insurance Co – Japon. Pour les représentants des organisations internationales de travailleurs :
— Fred Higgs, secrétaire général de la Fédération internationale des syndicats de la Chimie, de l’Energie, des Mines et Industries diverses. — Guy Ryder, ex-secrétaire général de la Confédération internationale des syndicats libres, transformée aujourd’hui, avec l’apport de la CMT, en CSI. Pour la société civile :
— MadameHabiba Al Harashi, présidente de Emirates Environnement Group – Emirats Arabes Unis. — Mr. Oded Gratew, président de Instituto Ethos Responsabiliditade Social – Brésil — Mme Huguette Labelle, présidente du conseil consultatif de Transparency International – Canada — Mme Hary Robinson, présidente de Realezing Rights, the Globalization Initiative – Irlande.
Il s’agit sans doute de l’embryon de ce que sera la « gouvernance mondiale », destinée à prendre en charge l’orientation capitaliste totale de la société mondialisée où les entreprises multinationales sont appelées à jouer un rôle déterminant.
47 / 77
Les craintes que nous avons manifesté depuis quelques années déjà se concrétisent par la montée en puissance des forces économiques que sont les entreprises multinationales, de façon inversement proportionnelle à l’effacement politique des Etats nations réduits progressivement à accompagner, en assumant le parfait fonctionnement de ces entreprises multinationales. Le chantage aux bas salaires et aux coûts salariaux, lié aux menaces permanentes de délocalisation, entrent naturellement dans la stratégie mondialiste. L’organisation institutionnelle du marché mondial se construit par la volonté des multinationales et de leurs intérêts propres. Les Etats se trouvent ainsi relégués à une fonction grégaire d’accompagnement, intégrés au « système mondialiste ». Roviden: Az Ensz fotitkara kijelolt egy husztagu testuletet, melyet uzletemberek, szakszervezeti vezetok es a civilszervezetek alkotnak. A kiserlet a vilagpaktum megvalositasanak embriojakent a mondializalt vilag totalis kapitalista orientaciojat kepviseli. Felhivtuk a figyelmet a nemzeti allamok visszaszorulasara a multinacionalis vallaltok terhoditasaval szemben, a mondializmus strategiajanak resze lett a kulonfele zsarolas (delokalizacio, alacsony berek, stb). A vilaggazdasag intezmenyeit a multinacionalis erdekeknek megfeleloen hoztak letre. * **
Dans ce contexte, où l’unification du syndicalisme international sous l’égide de la CSI prend de ce fait une place d’autant plus importante, comme on le constate avec Global Compact, l’Organisation Internationale du Travail elle-même semble glisser vers une démarche d’accompagnement de la nouvelle donne mondiale. Je m’en suis déjà expliqué dans une contribution intitulée « L’OIT à la croisée des chemins ». Il se confirme que les appréhensions formulées à cette époque tendent à se concrétiser. Certes, le sujet ne date pas d’hier. Il y a trente ans déjà, l’OIT abordait la question des multinationales, il est vrai moins puissantes et moins nombreuses qu’actuellement. La session de mars de la sous-commission chargée de ces questions a, sous l’égide du Conseil d’administration de l’OIT, donné son aval à l’organisation d’une manifestation destinée à marquer le 30e anniversaire de la Déclaration de principes tripartites sur les entreprises multinationales (EMN) et de la politique sociale. Cette manifestation s’étalera sur deux jours. D’après le Conseil d’administration de l’OIT, il a été convenu que cette manifestation se déroulera en novembre 2007. La manifestation rassemblera environ quinze représentants des gouvernements, des organisations d’employeurs et de travailleurs ainsi que des représentants des multinationales et de fédérations syndicales internationales (10 au maximum) et des spécialistes de différents aspects techniques relatifs aux EMN. De là, une question se pose. Une organisation internationale comme l’OIT, institution de l’ONU, est historiquement l’émanation de la charte constitutive des Nations unies adoptée à San Francisco en 1945, succédant à la Société des Nations, créée à Paris en 1919. En conséquence, ce sont les Etats nations qui agissent comme membres fondateurs de l’institution qui, elle-même, détient ses pouvoirs de ses membres fondateurs. En contradiction avec les fondements du système institutionnel international, il y a de cela quelques années, un rapport de la Conférence des Nations unies sur le commerce et le développement (CNUCED) portant sur les entreprises transnationales prend nettement position en faveur « de l’action progressiste des sociétés transnationales » (sic). Alors que la mainmise de l’économie mondiale par ces sociétés transnationales se traduit partout dans le monde par un désastre économique et social, avec les drames humains qui en résultent, les institutions internationales, sans jamais rendre compte à qui que ce soit, remplissent une fonction de soutien, allant même jusqu’à conférer une responsabilité sociale à ces entités capitalistiques. On sait depuis longtemps que la stratégie de ces grands groupes à dominante américaine tend à maximaliser les rendements financiers liés à la production de valeur, mais surtout à la spéculation financière et à l’accumulation fictive. Cela passe par une planification structurelle fondée principalement sur la « baisse des coûts salariaux » et sur « l’accroissement de la productivité ». Les bases d’implantation des EMN ne se font pas au hasard. Entrent en jeu les facilités d’éducation et de formation, l’efficacité des services publics ciblés, l’environnement, les facilités accordées par l’Etat et les structures territoriales pour assurer le financement à bon compte des implantations, etc. Az OIT ( Munka Nemzetkozi Szervezete) es az egyesitett ereju szakszervezeti mozgalom(a CSI egisze alatt) 2007 . novembereben ketnapos tanacskozast szervez, melyen kepviselteti magat mintegy 15 kormany, munkaltatoi es munkavallaloi szervezet, a multinacionalis vallalatok kepviseloi es a nemzetkozi szakszervezeti mozgalmak, valamint szakertok. Az OIT az ENSZ intezmenye, tehat az azt letrehozo allamok tulajdona. Az amerikai dominanciaju transznacionalis vallalkozasok, melyek felelosek a vilagon mindenutt fellelheto gazdasagi es szocialis katasztrofakert, szemforgato modon haladasrol papolnak, mikozben a profit mindenaron valo novelese a celjuk. A multik befolyast akarnak a munka szervezeteiben, beulnek mindenhova es nem veletlenul. * **
Dans le secteur secondaire, la Chine, considérée à ce jour comme étant la première manufacture mondiale, est au centre de la question sociale, compte tenu de la masse de ses travailleurs qui subissent de plein fouet l’exploitation capitaliste, avec la complicité d’un pouvoir soi-disant « prolétarien », mais, en fait, « totalitaire et policier », s’accommodant grassement des pratiques des EMN. Plusieurs enquêtes prouvent que les EMN font pression sur le gouvernement chinois en vu de maintenir les bas salaires et des conditions de travail déplorables pour des millions de prolétaires chinois. Le surplus de main d’œuvre issu le plus souvent de la campagne et des provinces reculées est expédié à l’étranger, en Afrique et en Europe de l’Est, pour ne citer que ces destinations. Pour les EMN et les Etats complices ou intégrés au système, le moins disant social et l’exploitation éhontée de la force de travail restent la ligne de conduite permanente. Sur cette question centrale, on aimerait entendre se prononcer aussi bien les instances de l’ONU, comme l’OIT et la CNUCED, et bien naturellement la nouvelle Confédération syndicale internationale. Il n’en n’est rien. Au contraire, il est même surprenant d’entendre le secrétaire général de la CSI, Guy Ryder, s’exprimant sur une radio française, à l’occasion du forum de Davos, « faire confiance aux EMN afin d’amener le gouvernement chinois à autoriser la création de syndicats de travailleurs indépendants du pouvoir ». C’est se moquer du monde. La situation faite aux travailleurs des pays à bas salaires entraîne par relation la destruction des structures industrielles des anciens pays industrialisés générant un chômage de masse devenu persistant. Face à cette situation, les organisations internationales liées au multilatéralisme, avec à leur tête la Banque mondiale et le FMI, dans le même esprit que celui exprimé par le secrétaire général de la CSI, s’appuient sur la « responsabilité sociale des entreprises », qui serait de nature à transformer les rapports sociaux. Dans ce concept global, il faut ajouter le « développement durable », ainsi que le « travail décent », nouvelle « tarte à la crème » des altermondialistes, contre pouvoir institutionnel du multilatéralisme, faire valoir du forum de Davos. Kina, a nyersanyagfeldolgozas teruleten nagyhatalom. A kinai dolgozok azonban a proletarhatalom neveben totalis es rendorelnyomast szenvednek el, mindezt a multinacionalis vallalatok jovahagyasaval, akik nyomast gyakorolnak a kinai kormanyra a berek alacsonyantartasa es a nyomorusagos munkahelyi korulmenyek fenntartasa erdekeben. Errol a kozponti kerdesrol azonban nem beszel az ENSZ, de a CSI se. Pedig nem csupan a kinaiakat, de a regi ipari orszagokat is erinti a kerdes, massziv, allando munkanelkuliseguk vegett. * **
Sur la responsabilité sociale des entreprises A vallalatok szocialis felelossegerol En s’appuyant sur cette nouvelle définition, certains y ajoutent le « contrôle démocratique des décisions économiques ». Formulation des plus ambiguë, en ce sens où l’entreprise, unité structurelle du capitalisme et de son mode de production, a pour but la production de la « valeur » par l’extraction de la plus-value sur le travail salarié, afin de réaliser un taux de profit le plus élevé possible. En finalité, c’est l’accumulation du capital qui demeure l’objectif principal de la structure capitalistique, d’où le champ de sa dimension. Dans un ouvrage publié en 1962, sous le titre « Capitalisme et liberté », le grand prêtre du libéralisme économique et industriel, Milton Friedman, décédé en 1996, écrivait : « Peu d’observateurs pourraient mener aussi profondément les fondations mêmes de notre société libre que l’acceptation par les dirigeants d’entreprises d’une responsabilité sociale autre que celle de faire le plus d’argent possible pour leurs actionnaires. C’est une doctrine fondamentalement subversive. Si les hommes d’affaires ont une responsabilité autre que celle du profit maximum pour les actionnaires, comment peuvent-ils savoir ce qu’elle est ? Des individus auto désignés, peuvent-ils décider de ce qui est l’intérêt de la société ? » Les choses ont le mérite d’être claires. Pour le tenant du capitalisme pur et dur, chacun doit rester à sa place. De son point de vue, et à la place qui est la sienne, dans la tradition de la pensée capitaliste, Milton Friedman est un adepte de la lutte de classe. La dureté du système n’est pas sans provoquer des réactions sociales inévitables qui, dans leur addition, risquent à tout moment de provoquer la dislocation du mode de production capitaliste, avec la mise en cause de la propriété privée des moyens de production et d’échanges. Le capitalisme sous ses diverses expressions politiques, nationales et mondiales, tend à canaliser le mouvement contestataire en pratiquant, pour la forme, une sorte de fuite en avant, avec un mot d’ordre : « Hors le capitalisme, point de salut ». Les ONG, pour la plupart d’entre elles, créées pour les besoins de la cause, sur la base d’un financement assuré par les diverses fondations, émanation des EMN, sont là pour canaliser les velléités révolutionnaires des masses, en s’engageant dans une forme d’intégration de la contestation à l’intérieur du système dominant, l’accompagnement se substituant à la face de la contestation. Jusqu’à ces dernières années, le syndicalisme ouvrier a pu se maintenir à l’extérieur, en agissant sur le seul terrain de classe, pour la stricte défense des intérêts particuliers des salariés, en totale contradiction avec les tenants d’un syndicalisme d’accompagnement et d’intégration, associé à la défense d’un pseudo intérêt général, c’est-à-dire celui du système dominant où les EMN font la loi. La CSI, née à Vienne en 2006, vient certainement de franchir le pas du syndicalisme de contestation, aujourd’hui orienté vers un syndicalisme d’accompagnement des forces mondialistes, sur la base de la collaboration de classes. La « Responsabilité Sociale des Entreprises » avait besoin de cet instrument incomparable qu’est le syndicalisme de salariés, pour embellir le visage du capitalisme. C’est chose faite. Ce vaste mouvement réactionnaire trouve des appuis dans l’ensemble des milieux internationaux. Tout le monde est engagé dans l’action : l’ONU avec le Pacte mondial ou Global Compact, soutenu par les multinationales, fer de lance de l’opération, avec le soutien de l’OIT, de l’OCDE et de la Commission européenne. On peut citer cet exemple de la stratégie d’accompagnement : les confédérations syndicales françaises, sauf la Confédération Générale du Travail Force Ouvrière, ont créé un « Comité intersyndical de l’épargne salariale » pour orienter l’investissement de cette épargne vers des placements « socialement responsables ». L’épargne salariale au service des multinationales ! La Confédération Française Démocratique du Travail (CFDT) a pris une part active dans cette opération. Elle occupe une place prépondérante dans ce type de structure intégrationniste. Les sociétés multinationales se placent à l’avant scène de cette nouvelle orientation. D’après les observateurs, de nombreuses grandes firmes multinationales s’emparent de la « responsabilité sociale » ou de la « croissance durable » pour nourrir leur communication publicitaire et être en phase avec les opérations citoyennes. L’exemple de Danone en France est caractéristique de la démarche d’une entreprise soi-disant « socialement responsable ». Après avoir procédé à des licenciements boursiers dans plusieurs de ses entreprises, en utilisant le renom d’un ex-footballeur, Danone relance son blason altruiste en lançant en bande un « yaourt social ». Au moment de la coupe du monde de football, on a vu les mêmes fabricants d’articles de sport vanter leur action sociale en faveur du travail des enfants, ceux-ci se trouvant transformés en articles de promotion. Comme l’indique très justement la revue « Economie politique », la RSE (responsabilité sociale des entreprises) « apparaît comme l’un des réponses des élites dirigeantes aux mouvements sociaux qui contestent de façon croissante les pouvoirs exorbitants des multinationales, que les politiques de déréglementation et de privatisation généralisées n’a fait que renforcer depuis maintenant vingt ans ; luttes contre les pratiques de sous-traitance de Nike ou de Reebook, contre les négligences irresponsables de Shell ou de Total-Fina-Elf, ou de Mark et Spencer ». Ainsi qu’on peut le constater, la Responsabilité Sociale des Entreprises n’est qu’un leurre, confirmé quotidiennement par ceux qui subissent le loi de l’exploitation imposée brutalement par les actionnaires imposant des taux de rendement du capital investi toujours plus élevés. De là s’enclenche le mécanisme des restructurations avec, en corollaire, les suppressions d’emplois, le chantage à la durée du travail et à la baisse des salaires, c’est-à-dire globalement la destruction de conquêtes acquises par des décennies de lutte. Milton Friedman a eu le mérite d’annoncer franchement la couleur lorsqu’il déclarait que la responsabilité sociale de l’entreprise se limite « à faire le plus d’argent possible pour ses actionnaires. » L’OIT serait bien inspirée de se reporter à cette prise de position pour admettre finalement que la « responsabilité sociale des entreprises » est une duperie n’ayant rien de commun avec la mission historique qui lui a été confiée par les Etats nations en 1919 et en 1945, de contribuer au progrès social dans le monde entier, pour le plus grand bien de l’humanité.
Roger Sandri, le 1er février 2007 Ezen uj definiciohoz sokan hozzateszik : gazdasagi dontesek demokratikus ellenorzesevel. Bizonytalan ertelmu kifejezesek abban az ertelemben, hogy a vallalatok, a kapitalizmus strukturalis egysegei a termeles modjabol kifolyolag a fizetett alkalmazottak munkajabol tobbleterteket vonnak ki, hogy a legmagasabb profitot biztositsak. Milton Friedman « A kapitalizmus es a szabadsag » c. munkajara hivatkozva megallapitjuk, hogy a fent emlitett definicio egyszeruen hamis. A profiterdekeltsegen kivul nem szamithatunk semmire, foleg nem a szocialis erzekenysegre. A civil szervezetek –a legtobbje- egyszeruen arra szolgalnak, hogy mederbe tereljek a tarsadalmi elegedetlenseget. A szakszervezetek eddig klasszikus szerepukben a dolgozoi erdekvedelmet szolgaltak, mig a CSI viszont megtette elso lepeseit azon az uton, mely az osztalyok egymas kozotti egyutmukodesen alapul, vagyis mintegy a mondializmus kiserojekent resztvesz a kapitalizmus “megszepiteseben”. A vallalati szocialis felelosseg –tobb multinacionalis peldan bemutatva- nem mas mint szemfenyvesztes, nem szolgal masra mint a toke hozadeka allando novelesenek eszkozere.
Belgique Une fusion contre nature : “syndicats lutte de classe” et syndicats “chrétiens” ! La confédération syndicale internationale (CSI)
Cette contribution a été publiée au mois de décembre 2006 dans la revue du secteur enseignement francophone de la CGSP-FGTB (Centrale générale des services publics)
Du 1er au 3 novembre, à Vienne, va se tenir le congrès constitutif de la nouvelle “Confédération syndicale internationale”. Combien de syndicalistes, d’adhérents des syndicats ont les textes, statuts et déclaration programmatique entre les mains? De quoi s’agit-il ? A l’échelle internationale deux organisations syndicales, la Confédération Internationale des Syndicats Libres (CISL) et la Confédération Mondiale du Travail (CMT), ont annoncé leur fusion prochaine pour former une nouvelle organisation, à laquelle seraient d’ailleurs parties prenantes, outre la CES (Confédération européenne des syndicats), d’autres organisations syndicales qui n’adhéraient jusqu’à présent ni à la CISL ni à la CMT. En Belgique, notre syndicat, la FGTB, est membre de la CISL et la CSC est membre de la CMT. La CISL regroupe des syndicats ouvriers traditionnels fondés sur la défense des intérêts de la classe ouvrière antagoniques aux intérêts de la classe capitaliste, bref sur la compréhension que ce que les travailleurs ont, les patrons ne l’ont pas et ce que les patrons ont, les travailleurs ne l’ont pas. A l’instar de la FGTB, les organisations syndicales regroupées dans la CISL “proclament que l’idéal syndicaliste, visant à la constitution d’une société sans classes et à la disparition du salariat, s’accomplira par une transformation totale de la société” (Art. 1 de la déclaration de principes de la FGTB). Créée en 1920, la Confédération internationale des syndicats chrétiens s’est transformée, lors de son congrès de 1988, en Confédération mondiale du travail (CMT) sans renoncer quant au fond à ses “valeurs” chrétiennes qui, à l’origine de ce “syndicalisme”, se proclamaient “antisocialistes”. Aujourd’hui, ce syndicalisme, s’opposant toujours à la lutte des classes, défend le “bien commun” et l’idée que tous les hommes sont frères, que l’exploiteur et l’exploité sont frères et que leurs intérêts sont communs. Il suffit d’ailleurs de rappeler comment la CSC s’est opposée à la grève générale du 7 octobre dernier appelée par la FGTB seule contre les attaques réduisant drastiquement les mesures de fin de carrière (ledit “pacte des générations”), ainsi que la campagne de publicité qu’elle a menée, à coups de pages entières dans les quotidiens, contre la FGTB qualifiée d’irresponsable. Bref, c’est comme si on fusionnait la FGTB et la CSC, et ce sans discussion digne de ce nom dans la FGTB. En effet, nous n’avons pas été appelés à nous prononcer en connaissance de cause à ce sujet. Certes, au Congrès statutaire de la FGTB, réuni les 8 et 9 juin dernier, la direction de la FGTB a fait voter, sans explications et sans les textes nécessaires, dans la résolution n° 6 “Annexe aux statuts de la FGTB fédérale les lignes de force de la FGTB”, la petite phrase suivante, située tout à la fin de la résolution : “La FGTB s’inscrit dans l’action du mouvement syndical international, Confédération Européenne des Syndicats (C.E.S.) et Confédération Internationale des Syndicats Libres (C.I.S.L.), contribue à son renforcement et (c’est l’auteur qui souligne) participe à la constitution et au développement de la nouvelle organisation syndicale mondiale.” C’est là un procédé non conforme à la démocratie qui doit régner dans notre syndicat. L’analyse aussi bien de la “Déclaration de principes” que des statuts confirme, hélas, les craintes que nous pouvons avoir. Il n’est pas possible, dans le cadre de cet article, de procéder à une analyse détaillée. Ne relevons que quelques problèmes. La “Déclaration de principes” indique : “La Confédération syndicale internationale (CSI) assume la tâche de combattre la pauvreté, la faim, l’exploitation, l’oppression et l’inégalité par le biais de l’action internationale que réclament les conditions de l’économie globalisée, tout comme elle assume la tâche de lutter pour la gouvernance démocratique de cette économie, dans l’intérêt du travail, qu’elle considère primer sur l’intérêt du capital.” On comprend tout de suite que des organisations chrétiennes puissent adhérer à de telles propositions. Mais il ne s’agit pas là du rôle originel ou distinctif d’une organisation syndicale. Défendre les intérêts particuliers, collectifs et individuels des travailleurs, voilà ce qui fonde une organisation syndicale. Et l’intérêt du travail ne prime pas sur celui du capital, il lui est antagonique ; les intérêts du travail et ceux du capital sont inconciliables. Quant à la gouvernance démocratique de l’économie”, il ne s’agit que d’intégrer les organisations syndicales à cette gouvernance et en faire des colégislateurs des grandes organisations internationales, ONU, FMI, OCDE, Union européenne dont toute la stratégie vise à ce résultat. Quoi d’étonnant dès lors de lire plus loin dans cette “déclaration de principes” : “La Confédération exprime son soutien indéfectible aux principes et au rôle des Nations unies, et à sa légitimité et autorité uniques”. Quelle que soit l’opinion qu’on ait comme citoyen, le soutien à l’ONU n’a jamais été une référence pour une quelconque organisation syndicale. L’ONU et son Conseil de sécurité n’ont jamais défendu les travailleurs. Personne ne peut nier que l’ONU est sous la coupe des grandes puissances de ce monde qui ne cessent de remettre en cause les acquis des travailleurs. Alors, “soutien indéfectible à son autorité unique” ? Il y aurait aussi beaucoup à dire à propos des statuts. Ne retenons que deux points. Tout d’abord, à tout moment une confédération nationale peut être exclue (Art. IV) : “Le Conseil général a le droit de suspendre et le congrès d’exclure toute organisation affiliée qu’il juge coupable d’infraction aux présents statuts ou d’action contraire aux intérêts de la Confédération ou d’inaction.” Une organisation pourrait être exclue pour “inaction” ? Et qui va juger de l’inaction ? Selon quels critères ? En réalité c’est le fédéralisme dans le cadre d’une véritable internationale syndicale qui est nié. Les confédérations syndicales nationales voient leur souveraineté niée et doivent se subordonner à cette organisation centralisatrice. Et cela dans le cadre de la nouvelle gouvernance mondiale de l’économie capitaliste à laquelle veut s’intégrer la CSI ! Quant au financement, l’article XXXIV, “Autres sources financières”, indique : “c) Le secrétaire général, qui rend compte au conseil général, peut, à des fins spécifiques, faire appel à un financement de source publique et privée, dans des conditions qui garantissent pleinement son indépendance et sa liberté d’action”. Qu’est-ce qu’un financement de source privée ? Les multinationales, le FMI, la Banque mondiale ? La CSI va-t-elle prendre pour modèle la CES (Confédération européenne des syndicats) qui est financée à 70 % par l’Union européenne et qui a été dénoncée par Georges Debunne, ancien secrétaire général de la FGTB, comme étant devenue une agence de l’Union européenne ? En conclusion, on doit constater qu’en aucun endroit, la CSI rappelle que la société, aussi bien à l’échelle mondiale que dans chaque pays, demeure divisée en classes sociales au intérêts antagoniques, et que le rôle du syndicat consiste à prendre en charge les intérêts de ses mandants, à savoir les travailleurs. Au contraire, les documents fondateurs de la CSI remettent en cause le syndicalisme ouvrier (au sens générique du terme) c’est-à-dire prenant en charge les intérêts particuliers de tous ceux qui, quelle que soit la place qu’ils occupent dans le procès de production, sont plus que jamais — et souvent dans les pires conditions — obligés de vendre leur force de travail, physique ou intellectuelle, pour vivre et, pour certains, simplement survivre, en opposition aux intérêts capitalistes acheteurs de la force de travail. Oui, la constitution de la CSI se réalise sur la base d’une fusion contre nature et elle met en danger l’indépendance des confédérations syndicales nationales. C’est certainement pour cela que d’ores et déjà la Centrale ouvrière de Bolivie (COB), la Confédération générale des travailleurs du Pérou (CGTP) (membre de la Fédération syndicaliste mondiale), la CGT du Portugal, la PIT-CNT d’Uruguay, la Centrale unique des travailleurs (CUT) de Colombie ont déclaré qu’ils n’adhéreraient pas au congrès fondateur. Quant à nous, il faudra chercher à ce qu’un véritable débat ait lieu à ce sujet dans la FGTB. Philippe DE MENTEN Pour le B.E.C. - octobre 2006
Belgiumban tortenelmileg tobb tipusu szakszervezetek alakultak ki : osztalyharcon alapulo, osztalyok nelkuli tarsadalmat celul tuzo, a munkas-tokes antagonisztikus ellentetet elfogado, a dolgozoi erdekeket a tokesek elleneben megvalositani kivano (FGBT) es az 1920-as evekben alapitott, a kereszteny ertekek jegyeben mukodo, az osztalyharcot elutasito, antiszocialista, de a « kozos erdekek » jegyeben cselekvokepes (CST- CMT). Nemzetkozi szinten a ket szervezet csakhamar ugyanazon berkekbe (CSI) fog tartozni. Es itt a problema. A celok tul altalanosak –ezzel egyet lehet erteni egy kereszteny szakszervezetben : kuzdelem az ehezes, a kizsakmanyolas, az egyenlotlenseg, stb ellen-, de nem feltetlenul a munkas- es dolgozoi erdekek vedelmere szolgalnak. Az FGBT dontese a nemzetkozi szervezethez valo csatlakozashoz antidemokratikus volt. Kulonosen csodalkozasra ad okot az Egyesult Nemzetekre valo hivatkozas –miota referenciaerteku az ENSZ es a Biztonsagi Tanacs a munkaserdekek tekinteteben ? A statuszt illetoen : hogyan dontene kizarassal a CSI “passziv tevekenyseg” alapjan? Ki biralna el a passziv tevekenyseget? A “mas penzugyi forrasok” megjelolessel is avizioink vannak: milyen magan- vagy kozszolgalati forrasokrol van szo, ki diktalhatna financialis segitsege kapcsan? Csak nem ugyanazon jelensegrol van szo ùmint a 70 %-ban a Europai Unio altal finanszirozott CES, mely szimplan az Unio ugynoke? Megallapitjuk, hogy a CSI igenis termeszetellenes fuziora alapszik es veszelybe hozza a nemzeti szakszervezeti szervezodeseket. (Bolivia, Peru, Portugal, Uruguay es Columbia kulonbozo szakszervezeti mozgalmai mar deklaraltak is tavolmaradasukat..)
Document : Le gouvernement Bush appuie les ONG “Les
principes directeurs relatifs
aux organisations non gouvernementales”
Les principes directeurs relatifs aux organisations non gouvernementales (Document établi dans le cadre d’une initiative de soutien aux ONG) (670) Le gouvernement Bush a publié récemment un document sur les organisations non gouvernementales (ONG) dans le cadre d’une initiative destinée à appuyer les ONG et toutes les personnes qui défendent les droits de l’homme dans le monde. En annonçant cette initiative, le 14 décembre 2006, la secrétaire d’État américaine, Mme Condoleezza Rice, a précisé que ce document contenait 10 principes essentiels relatifs aux ONG et qui devaient guider la façon dont les gouvernements traitent ces organisations. Les États-Unis, a-t-elle dit, vont suivre ces principes et s’en servir comme base pour évaluer l’action des autres gouvernements. Ces principes visent à compléter divers documents des Nations unies et de l’Union européenne relatifs aux ONG et serviront de ressource pour les gouvernements, les organisations internationales, les groupes de la société civile et les journalistes. On trouvera ci-dessous le texte de ce document.
Considérant que les organisations non gouvernementales (ONG) sont essentielles au développement et à la réussite de sociétés libres et qu’elles jouent un rôle essentiel en veillant à ce que les institutions politiques soient responsables et démocratiques,
Et rappelant le droit à la liberté d’expression et à la liberté de réunion et d’association pacifiques inscrit dans la Déclaration universelle des droits de l’homme, dans le Pacte international relatif aux droits civils et politiques et dans la déclaration des Nations unies sur les défenseurs des droits de l’homme, nous nous engageons à suivre les principes suivants et à ouvrer en faveur de leur application intégrale dans le monde entier :
— 1/ Toute personne doit pouvoir former une ONG, adhérer ou participer à une ONG de son choix dans l’exercice de ses droits à la liberté d’expression et à la liberté de réunion et d’association pacifiques.
— 2/ Toute restriction relative à l’exercice par des membres d’ONG de leurs droits à la liberté d’expression et à la liberté de réunion et d’association pacifiques doit être conforme aux obligations juridiques internationales. — 3/ Les ONG doivent pouvoir exécuter leur tâche pacifique dans un climat favorable sans craindre de faire l’objet d’un harcèlement, de mesures de rétorsion, d’intimidation ou de discrimination.
— 4/ Reconnaissant le pouvoir des États de réglementer dans leur territoire toute entité en vue de promouvoir la protection sociale, les lois et les mesures administratives dans ce domaine doivent protéger, et non pas entraver, le fonctionnement des ONG et être appliquées d’une manière apolitique, équitable, transparente et systématique.
— 5/ Toute action intentée au pénal ou au civil par les pouvoirs publics contre une ONG, tout comme celle intentée contre un particulier ou un organisme, doit se fonder sur les principes de garanties judiciaires et d’égalité devant la loi.
— 6/ Toute ONG doit pouvoir, aux fins de ses activités pacifiques, chercher un soutien financier d’entités nationales, étrangères et internationales, le recevoir, le gérer et l’administrer.
— 7/ Toute ONG doit être libre de chercher, de recevoir et de transmettre des informations et des idées, notamment en défendant ses opinions auprès des pouvoirs publics et de la population dans les pays où elle exerce ses activités et en dehors.
— 8/ Les États ne doivent pas entraver l’accès des ONG aux médias nationaux et étrangers.
— 9/ Les ONG doivent être libres d’entretenir des rapports et de coopérer avec leurs membres et d’autres éléments de la société civile des pays où elles exercent leurs activités et en dehors, ainsi qu’avec des États et des organismes internationaux.
— 10/ Toutes les fois que les principes ci-dessus sont enfreints, il est essentiel que les États démocratiques agissent pour les défendre.
On entend par organisation non gouvernementale (ONG) les organismes indépendants de défense de l’intérêt public, les organismes sans but lucratif qui défendent les droits de l’homme et qui encouragent la démocratie, les organismes d’aide humanitaire, les fondations du secteur privé, les fiducies caritatives, les sociétés, les associations et les entreprises sans but lucratif. Les partis politiques sont exclus de cette définition.
(Diffusé par le Bureau des programmes d’information internationale du département d’Etat. Site Internet : /usinfo.state.gov/fr/) Az USA-ban a Bush-kormany nemregiben publikalt egy dokumentumot arrol, hogy milyen mertekben tamaszkodik a civil szervezodesekre, kulonosen az emberjogiakra. Rice asszony hozzafuzte, hogy ez a 10 pontban megjelolt elv kell, hogy kepezze mas allamokban is a civilszervezodesek megiteleset. (A nyilatkozatban tetten erheto, hogy csakis a kapitalista demokracia erdekeivel nem ellentetes szervezeteket tamogatja.)
La CSI se positionne comme coorganisatrice du Forum social mondial de Nairobi
La Confédération syndicale internationale (CSI) Syndicat ou ONG ?
Lors du congrès de fondation de la Confédération syndicale internationale (CSl) l’ancien secrétaire général de ladite Confédération européenne des syndicats, Emilio Gabaglio, s’était vanté de faire de la CSI « la plus grande ONG de la planète ». Szakszervezeti tomorules a CSI vagy civil szervezodes ? Emilio Gabaglio a CSi alapito kongresszusan azzal dicsekedett, hogy a CSI “a legnagyobb civil szervezodes a Foldon”. La déclaration de principes qui figure en introduction à ses statuts fixe pour objectif : « Elle développera des liens et une coopération avec d’autres organisations de la société civile et groupements politiques, sans compromettre l’indépendance syndicale, dans la poursuite des objectifs de la confédération. » La CSI se positionne comme coorganisatrice du Forum social mondial. La CSI a choisi de faire du Forum social mondial la plate-forme de lancement de la campagne « Travail décent, vie décente », qui figure parmi les axes du forum. Mais qu’est-ce que le travail décent ? Cet objectif a été adopté au sommet mondial de l’ONU en septembre 2005. Il est défini par les huit conventions dites « fondamentales » de l’Organisation internationale du travail (OIT) : droit syndical, refus du travail forcé, du travail des enfants et de la discrimination. Il ne contient aucun des autres droits codifiés dans les autres conventions de l’OIT, les codes du travail, les conventions collectives et les statuts nationaux. Quelques jours avant la conférence sous l’égide de l’Union européenne, la Commission européenne a présenté un document intitulé Livre vert, Moderniser le droit du travail pour relever les défis du XXIe siècle, dans lequel il est préconisé une attaque générale contre les codes du travail. On lit, par exemple, que « le modèle traditionnel de la relation de travail peut ne pas être adapté à tous les travailleurs recrutés sur des contrats à durée indéterminée standards appelés à relever le défi de l’adaptation aux changements et de la saisie des opportunités de la mondialisation ».
48 / 77
On y lit qu’il s’agit « d’associer de nouvelles formes de travail plus flexibles avec des droits sociaux minimaux pour tous les travailleurs. » Droits minimaux, dimension sociale de la mondialisation, gouvernance… S’agit-il là de syndicalisme ? Correspondant
A CSI az Elvi nyilatkozataban valoban ekeppen lep fel es allast foglal mint a vilag szocialis forumanak egyik szervezoje. “Tisztesseges munka, tisztesseges elet” kampanyanak egyik szlogenje. De ez ENSZ-eredetu megfogalmazas, 2005 szeptemberi vilagtalalkozon szuletett, megintcsak altalanossagokat tartalmaz (szakszerveazethez valo tartozas joga, a kenyszer- es gyermekmunka visszautasitasa, stb). Nem tartalmaz semmit a munkatorvenykonyvrol, kollektiv szerzodesekrol, nemzeti torvenyekrol. Az Europai Unio Bizottsaga bemutatott egy Zold konyvet a munkajog modernizaciojarol, melyben nyiltan tamadja a letezo munkatorvenykonyveket ( pl . a mondializacio kovetkezteben valtoztatasokat kell vegrehajtani a hatarozatlan idore szolo szerzodesek vonatkozasaban, uj, hajlekonyabb minimalis szocialis jogokkal az osszes dolgozo szamara).
Après le septième Forum social mondial de Nairobi
Le Forum social mondial, le septième du nom, s’est déroulé à Nairobi, au Kenya, du 20 au 25 janvier, sur un continent ravagé par les guerres, les famines, les maladies. On pouvait supposer que la situation dramatique des peuples d’Afrique serait au centre du « Forum ». Qu’en a-t-il été ? A 7. szocialis vilagforum (Nairobi) utan. Felteteleztuk, hogy a haboruk, ehinsegek, betegsegek pusztitotta foldresz a forum temaja. Mi is tortent?
Quand l’Afrique paie...
Des centaines de milliers d’Africains cherchent à échapper à une mort programmée. Qui n’a pas vu ces images honteuses et dramatiques de centaines d’êtres humains entassés sur des bateaux de fortune, bravant la mort pour tenter d’arriver sur les côtes de l’Europe ? Et pourtant, l’Afrique est riche : café, coton, diamants, bauxite, et, surtout, le pétrole qu’on ne cesse de découvrir et d’exploiter dans de nouvelles zones. Le continent est riche de matières premières. La population meurt de la pauvreté et de la guerre. Les trusts capitalistes s’enrichissent en pillant l’Afrique. Le FMI, la Banque mondiale, aux ordres des grandes puissances, et principalement des Etats-Unis, organisent le démantèlement de l’Afrique. En trente ans, des millions d’Africains sont morts des guerres, du Sida, des famines. En trente ans, de 1970 à 2002, les pays d’Afrique ont remboursé aux institutions internationales 540 milliards de dollars. Pour cela, pendant ce temps, les services publics, les hôpitaux et les services de santé, les entreprises publiques, etc., ont disparu. Toute réunion internationale se tenant sur le continent africain ne devrait-elle pas mettre en son centre ces questions, afin d’organiser le combat pour la défense des peuples africains ?
Le Forum social mondial se veut « un espace de débat démocratique d’idées, d’approfondissement de la réflexion, de formulation de propositions, d’échange d’expériences et d’articulation de mouvements sociaux, de réseaux, d’ONG (organisations non gouvernementales) et autres organisations de la société civile qui s’opposent au néolibéralisme et à la domination du monde par le capital et par toute forme d’impérialisme ». Oui, mais la « domination du monde par le capital », concrètement en Afrique, c’est quoi ? Et d’abord, qui compose « la société civile » ? Que ce soit la Banque mondiale, l’Union européenne ou les organisateurs du Forum social, tous en donnent des définitions sinon identiques, en tout cas fort voisines : elle est « composée d’organisations non gouvernementales, de groupements d’obédience religieuse, de syndicats, de groupes de populations autochtones, d’organisations caritatives, de groupements communautaires et de fondations privées ». Cela amène une autre question : si ces « composantes » patronales, confessionnelles, syndicales et autres sont censées partager de mêmes intérêts, y a-t-il encore des classes sociales aux intérêts opposés ? Y a-t-il encore place pour l’existence d’organisations, partis ou syndicats ouvriers, ce qui est l’une des conditions de la démocratie politique et de la démocratie sociale ? Si on suit les conceptions des organisateurs de ces forums sociaux, on est tenté de répondre non. Les ONG sont très mal nommées, puisque la plupart touchent d’importantes subventions des gouvernements, des institutions internationales et de fondations patronales comme la fondation Rockfeller ou George Soros, le célèbre spéculateur. Les axes fixés par le comité d’organisation du Forum social, qui lui-même réunit les représentants des « composantes » de la société civile, confirment cette appréciation. On relève, par exemple, qu’il s’agit de « construire un monde de paix, de justice, d’éthique et de respect des diverses spiritualités ». Généralement, les gouvernements, même lorsqu’ils déclenchent les guerres les plus sanguinaires, le font au nom de tels « principes ». Comment est-il possible de tenir un « forum social » sur le continent africain sans rien dire des guerres qui disloquent le continent ? guerres qui suivent la carte du pétrole que les grandes puissances pillent. On relève que le silence est de rigueur sur les responsabilités qui sont celles de la Banque mondiale, du FMI, de l’Union européenne et du gouvernement américain dans la situation qui est faite aujourd’hui aux peuples et aux travailleurs d’Afrique. Il s’agit, nous dit-on, de « libérer le monde de la domination du capital multinational et financier » et d’« assurer l’accès universel et durable aux biens communs de l’humanité et de la nature ». Mais s’agit-il de s’opposer aux privatisations qui sont imposées par les plans d’ajustement structurel du FMI depuis plus de vingt ans ? Pourquoi ne rien dire du pillage de l’Afrique, des guerres provoquées, de la mort de centaines de milliers d’Africains, et, surtout, pourquoi ne pas dire qui en porte la responsabilité ? Peut-on « garantir les droits humains économiques, sociaux et culturels, en particulier le droit à la santé, à l’éducation », alors que, en raison du paiement de la dette qui saigne à blanc l’Afrique, on consacre moins de 20 dollars par an et par habitant à la santé ? Selon un rapport de l’OMS, 23 000 médecins quittent l’Afrique chaque année, faute de pouvoir y exercer, alors qu’il en manque, selon les chiffres de l’OMS, un million… Correspondant
Afrikaban szazezrek keresik a kiutat a programozott halal elol. Holott a kontinens nyersanyagban gazdag. Csak a lakoi szegenyek. Az afrikai orszagok 32 ev alatt a nemzetkozi penzintezeteknek 540 milliard dollart fizettek vissza. Ezido alatt korhazak, iskolak, egeszsegugyi intezmenyek, kozellato szervezetek tuntek el.. A szocialis vilagforum az eszmek demokratikus osszecsapasat, az elmelkedes elmenyiteset, javaslatok megformalasat, tapasztalatcseret, a civil tarsadalom neoliberalizmus es a toke vilaguralma elleni harcat javasolja. De Afrikaban a toke vilaguralma mit jelent konkretan? Es a civil tarsadalom? Hol van itt a helye az erdekvedelemnek, kulonos tekintettel a kizsakmanyoltakra ? A szocialis forum nem talalja meg a valaszt. Nem beszel azokrol a haborukrol sem, melyek szetszabdaljak a foldreszt, kovetve az olajat jelzo terkepeket. Csend van a nemzetkozi financialis szervezetek, az Europai Unio es az amerikai kormany szereperol is. Hogyan lehet “garantalni termeszeti es emberi kozos javakhoz altalanos es hosszantarto hozzajutast” , “biztositani a gazdasagi, szocialis es kulturalis emberi jogokat, kulonoskeppen az egeszeseghez, az oktatashoz valo jogot”, mikor az adossagok kovetkezteben kevesebb mint 20 dollar jut fejenkent evente Afrikaban? Az Egeszsegugy Vilagszervezet jelentese szerint evente 23 ezer orvos nem tudja hivatasat gyakorolni es ezert elhagyja Afrikat, holott egy millio hianyzik…
Un exemple...
Cameroun “Nouveau consensus” pour
faire payer la dette
En 2000, ont été adoptés par 150 gouvernements, à l’ONU, « les objectifs du millénaire », qui prétendent réduire la pauvreté de moitié à l’horizon 2015, notamment en Afrique. Le vocabulaire a donc changé : on ne parle plus de plans d’ajustement structurel, qui avaient pour seul objectif d’assurer le remboursement de la dette (1). Le FMI lui-même admet qu’ils ont été un désastre pour les pays d’Afrique : il suffit de constater l’aggravation de la pauvreté, les millions de morts de faim et de maladie…
“Nouveau partenariat pour le développement » (NEPAD), « initiative de réduction de la dette pour les pays pauvres très endettés » (PPTE), ce sont les mots nouveaux. Au-delà du vocabulaire, les institutions internationales cherchent à changer de méthode, pour forger un « nouveau consensus » (2). La bonne gouvernance serait donc la solution aux malheurs de l’Afrique. Mais, concrètement, il s’agit toujours de faire payer la dette, des mêmes obligations que les plans d’ajustement à l’encontre de pays déjà ruinés. La spirale des destructions se poursuit, et la pauvreté ne cesse de s’aggraver. Le Cameroun, par exemple, est le 19e pays à atteindre le point d’achèvement du programme PPTE (pays pauvres très endettés), en mai dernier. Le FMI a alors annulé 255 millions de dollars de sa dette, sur une dette de... 10 milliards ! Mais pour cela le gouvernement a dû se plier aux exigences du FMI : compression des dépenses publiques, lutte contre la corruption, augmentation de la TVA et des prix des produits pétroliers pour la population, achèvement des privatisations (eau, poste, téléphone, compagnie aérienne, pétrole…) La conséquence de l’augmentation de la TVA a été l’augmentation des produits courants pour la population, alors que le pouvoir d’achat a diminué de 70 % depuis la dévaluation du franc CFA en 1994. Résultat : deux Camerounais sur trois survivent avec moins de deux dollars par jour, le chômage est endémique, surtout chez les jeunes, l’eau et l’électricité sont inaccessibles à plus de 13 millions de Camerounais, la moyenne des dépenses de santé est de 20 dollars par an et par habitant, le paludisme fait des ravages, et l’espérance de vie est inférieure à 50 ans. Correspondant (1) De 1970 à 2002, 540 milliards de dollars de prêts ont été consentis à l’Afrique, 550 ont été remboursés, mais il restait 295 milliards dus. (2) Rapport sur les activités de l’OIT en Afrique
Egy pelda : Camerun Az IMF is konstatalja mar, hogy a ehhalal, a szegenyseg, a betegsegek uj konszenzust kivannak. Camerun, mint az egyik legeladosodottabb orszag szamara 255 millio dollar adossagot elengedtek, 10 milliardbol! Ehhez is engedelmeskedni kell: a kozkiadasokat mersekelni, az AFA-t es a lakossagi energiaszolgaltatas arat megemelni, befejezni a privatizaciot (posta, telefontarsasagok, stb). Eredmeny: a lakossag vasarloereje 70 %-kal csokkent, 3-bol 2 lakos 2 dollarnal kevesebbol el, a varhato eletkor kevesebb mint 50 ev.
Roumanie Les autorités roumaines s’opposent à la libération de Miron Cozma Une note du ministère de la justice rejette sa liberté conditionnelle A roman hatosagok nem engedik szabadon Miron Cozmat, feltetelesen sem.
Nous venons de recevoir l’information suivante de Roumanie : « La cour du Ve arrondissement a donné lundi les raisons pour la libération de Miron Cozma et a précisé qu’elle n’a pas tenu compte d’une note du ministère de la Justice contre la libération conditionnelle, car cette note mettait surtout en cause les directions des pénitenciers qui n’ont pas respecté les règlements. Le parquet a déposé un recours contre la libération, qui devra être jugé bientôt par le tribunal de Bucarest. » Une fois de plus, il est clair que les autorités roumaines exigent que Cozma soit maintenu en prison.
Nous vous appelons à envoyer vos motions de protestation aux autorités roumaines et proposons aux organisations syndicales de verser au Fonds de solidarité ouvrière avec les syndicalistes mineurs emprisonnés en Roumanie.
Un premier versement a été remis à la famille de Ionel Ciontu Extraits du bulletin n° 3 du Fonds de solidarité ouvrière avec les syndicalistes mineurs emprisonnés en Roumanie et leurs familles
Le 11 janvier 2007, Ionel Ciontu, syndicaliste mineur emprisonné en Roumanie depuis octobre 2005, est décédé en prison des suites d’une grave maladie. Il avait été condamné et emprisonné avec Miron Cozma, Constantin Cretan, Dorin Lois, Vasile Lupu et Romeo Beja, prétendument pour avoir « sapé le pouvoir de l’Etat », en réalité parce qu’ils ont respecté le mandat de leurs syndiqués en organisant en 1999 une marche des mineurs contre les licenciements et les privatisations. Un premier versement de 500 euros a été fait à la famille de Ionel Ciontu, grâce aux versements financiers de syndicats d’Allemagne à notre fonds de solidarité ouvrière.
Javasoljuk a szakszervezeti szervezeteknek, hogy a munkasszolidaritasi alapra a romaniai bebortonzott szakszervezeti banyaszok szamara utaljanak at penzt. Szamlaszam, Iban-szam, kod (e-mail-cim ill. fax arra az esetre, ha elismervenyt kernek) Pour verser au Fonds de solidarité ouvrière avec les syndicalistes mineurs emprisonnés en Roumanie et leurs familles : uniquement par virement bancaire, dont les coordonnées exactes sont :
Henning Frey, IBAN: DE79 4401 0046 0025 2764 65, code Swift: PBNKDEFF, Postbank Dortmund Hiltropwall 4-A2 44137 Dortmund – Allemagne.
N’oubliez pas de signaler tout virement bancaire à :
[email protected] (ou par fax à 01 48 01 88 36) si vous souhaitez un reçu.
Sommaire du n° 221 : P. 2/3 /4 : Une contribution de Roger Sandri P. 5 - Belgique : Syndicats lutte de classe et syndicats chrétiens. P. 6 - Débat sur les ONG : • “Les principes directeurs relatifs aux ONG selon le gouvernement Bush”. • La CSI syndicat ou ONG ? P. 7 - Afrique : Après le 7° forum social mondial de Nairobi • Correspondance.
• Un exemple le Cameroun. P. 8 - Roumanie : • les autorités roumaines s’opposent à la libération de M. Cozma.
• Un versement remis à la famille de Ionel Ciontu. • Abonnements
Abonnement à Informations internationales 10 numéros : 10 e ; 20 numéros : 20 e ; 30 numéros : 30 ; 40 numéros : 40 e ; 50 numéros : 50 e incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 e 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ........................................................................................................................................................ Prénom : .................................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................................. Pays : ........................................................................................................................................................ E.mail : ........................................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires (IBAN) : FR76 3093 8000 34000 5122 7000 317 - LUBPFRPP
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail
[email protected] Site : www.eit-ilc.org
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
INFORMATIONS INTERNATIONALES 13 février 2007
N° 222
Prix 0,50 euro
Dossier d’informations hebdomadaire édité par l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples
Nemzetkozi Informaciok – Nepek es Dolgozok Nemzetkozi Egyetertese (forditas) Présentation : Tartalom Inde : L’ Entente internationale estime devoir porter à la connaissance des organisations dans le monde entier un dossier qui lui a été transmis par l’un des délégués indiens présent à la conférence de Madrid en 2005. Dans un Etat de l’Inde (le Bengale-Occidental) le gouvernement du Front de gauche vient de céder 500 hectares de terre à la multinationale Tata Motors. La population de Singur et au-delà défend son droit à l’existence et à la terre. L’ Entente internationale a envoyé a envoyé un message de soutien au « Save Agroland Committee » du Bengale-Occidental et invite à une campagne internationale de solidarité avec les travailleurs du Bengale. Le droit à la terre à ceux qui la cultivent est un droit fondamental, comme l’est le droit à l’organisation indépendante.
India : A Nemzetkozi Egyetertes meg kivanja osztani azokat az ertesuleseket, melyek Singur lakossaga megelhetesert vivott harcarol szolnak. 500 hektarnyi foldteruletet engedett at a ny-bengali kormany a Tata Motors nevu multinacionalis vallalatnak, s ez a teny veszelyezteti az ott elok eletet. Nemzetkozi szolidaritasi akcio hirdetesevel tamogatjuk harcukat: a fold aze, aki megmuveli! 31 mars, délégation à Bruxelles autour de l’Appel « Nous lançons un cri d’alarme, il faut immédiatement stopper dans toute l’Europe la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique » a recueilli des signatures de médecins, hospitaliers, syndicalistes de 17 pays. Nous publions cette semaine des contributions de Hongrie et de Grande-Bretagne.
Marc. 31. Brusszel «Risztas az egeszsegugy lerombolasanak azonnali leallitasara » -mar 17 orszag egeszsegyi dolgozoi csatlakoztak a felhivashoz. E heten magyarorszagi es nagy-britanniai deklaraciok Roumanie : Le président de la Confédération syndicale nationale MERIDIAN, livre des informations nouvelles et complémentaires à la plainte enregistrée par le Comité des libertés syndicales de l’Organisation internationale du travail suite au décès en prison du syndicaliste mineur Ionel Ciontu. Versez au Fonds de solidarité !
49 / 77
Romania : a Meridian nemzeti szakszervezeti konfoderacia elnoke a birosagi feljelenteshez kiegeszito informaciokat ad a bortonben elhunyt Ciontu halalanak korulmenyeirol. Soutenez les campagnes de l’ Entente internationale, abonnez-vous à Informations internationales
Tamogasd a Nemzetkozi Egyetertes kampanyait, fizess elo a Nemzetkozi Informaciokra ! Sommaire : p. 1 : Présentation p. 2 - Campagne pour la défense de la santé publique en Europe : Contributions :
• “Bruxelles voudrait imposer la destruction de la Santé en Hongrie” • “Ils veulent fermer 17 000 lits d’hôpitaux” p. 3 / 4 / 5 / 6 - Bengale-Occidental (Inde) : Soutien aux paysans de Singur pour la défense du droit à leur terre Documents. Appel aux messages de soutien par l’ Entente internationale. p. 7 - Campagne pour la défense de la santé publique en Europe Grande-Bretagne : • Oui au NSH, non à l’euro !
• La chambre des Lords prend acte d’une déclaration de la BCE p. 8 - Roumanie : Document Compléments à la plainte déposée par la Confédération syndicale nationale MERIDIAN au sujet du décès d’un syndicaliste mineur emprisonné.
• Abonnements
Pour tout contact :
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28 E.mail :
[email protected] - Site : www.eit-ilc.org
“
Nous lançons un cri d’alarme :
Il faut immédiatement stopper dans toute l’Europe la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique”. « Riasztas : azonnal fel kell fuggeszteni egesz Europaban az egeszsegugy felgyorsitott lerombolasat » A la date du 12 février, l’appel a recueilli 474 signatures dans 17 pays : 75 en Allemagne, 12 en Autriche, 12 en Belgique, 25 au Danemark, 46 en Espagne, 66 en France, 29 en Grande-Bretagne, 3 en Hongrie, 9 en Italie, 13 au Portugal, 23 en Roumanie, 1 en Suède, 16 en Suisse, 1 en Slovaquie, 1 en Tchéquie, 1 en Ukraine et 141 en Turquie. Febr. 12-en mar 474 alairas… Philippe Larsimont, sur mandat des premiers signataires, a fait, par courrier, une demande de rendez-vous auprès de M.Markos Kyprianou, commissaire européen responsable de la santé et de la protection sociale des consommateurs, pour le 31 mars 2007 à 10 heures. La rencontre de tiendra de 14 à 17 heures. Nous publions cette semaine de larges extraits des « lettres aux signataires de l’appel » n° 4 et 5. L’une est une contribution de Hongrie : “Bruxelles voudrait imposer la destruction de la Santé en Hongrie” (p. 2) L’autre un article à paraître dans le journal The Link, journal des militants de l’ Entente internationale en Grande-Bretagne “Oui au NHS, non à l’euro”. (p. 7) Markos Kyprianu, az Bizottsag egeszesegugyi es fogyasztovedelmi felelos komisszarja marc . 31-en du. fogadja az elso alairok altal felhatalmazott Philippe Larsimont-t. Magyarorszagi es angliai reagalas
Bruxelles voudrait imposer la destruction de la Santé en Hongrie Contribution de Mme Beer, responsable syndicale de l’hôpital de Tatabanya
Brusszel szeretne eloirni a magyar egeszsegugy lerombolasat (Beer asszony, a tatabanyai korhaz szakszerv. felelose) L’année 2006 n’aura pas été celle de la réussite dans la santé publique en Hongrie, mais bien l’année où ceux qui prétendaient parler au nom des intérêts des malades n’étaient absolument pas qualifiés pour le faire. L’année où ceux qui sont au pouvoir n’auront tenu aucun compte des questions posées. 2006 aura été l’année de l’arrogance. A l’Assemblée nationale, ils ont fait voter en force les lois dites “de réforme”, des lois contraires aux intérêts des citoyens, des travailleurs de la santé et des malades. Le gouvernement a remis son programme de convergence à Bruxelles devant la Commission européenne, contre l’opposition générale de tous les travailleurs. Et le programme “des réformes de convergence” pour 2007 et le budget pour la santé publique vont très exactement à l’opposé de ce que veulent les électeurs.
— Suppression de lits et de personnels • Actuellement, il y a environ 80 000 lits d’hôpitaux. Et cette année, cela va descendre à 71 000 lits. • Les lits “actifs” vont passer de 60 000 à 44 000. • Les lits qui accueillent les malades chroniques vont augmenter de 20 000 à 27 000. Tout cela aura pour conséquence que plusieurs hôpitaux “actifs” seront fermés ou transformés en hôpitaux “de soins” (on va se renseigner sur la signification — ndt). Les habitants des villages et des petites villes seront obligés de faire des voyages trop longs pour accéder à l’hôpital central. A la suite de quoi, plusieurs milliers de médecins spécialistes et infirmiers vont perdre leur travail ou devoir faire des formations pour soigner les vieux. Jour après jour, dans le pays, il y a des manifestations locales pour défendre l’hôpital de proximité, manifestations qui regroupent tous ensemble malades, habitants et personnels de santé. Les décisions nationales aboutissent toutes à la fermeture des hôpitaux locaux.
— Privatisation des hôpitaux Dans les institutions, depuis des années, des discussions se poursuivent sur la privatisation : privatisations partielles, privatisations fonctionnelles, privatisations totales… Dans plusieurs hôpitaux, certaines activités sont confiées actuellement à des privés (les laboratoires, les radios, les tâches techniques de maintenance et d’administration…). Les privatisations, dans tous les cas, sont suivies de plus de 10 % de licenciements, d’une part, et, d’autre part, pour les travailleurs, de la perte des acquis de travail, de différents avantages et de la sûreté de l’emploi. Et pour les travailleurs qui n’auront pas été licenciés, le travail est devenu très intensif physiquement et psychologiquement, et le pourcentage de maladies a singulièrement augmenté dans cette profession.
— Le financement Le gouvernement a diminué de plusieurs milliards de forints ses versements à la caisse de la santé (la Sécurité sociale est à la charge de l’Etat en Hongrie — NDT). La compensation a été réclamée par les syndicats, mais rien n’a été obtenu. Le paiement par chaque travailleur ou patron de sa cotisation est une question fondamentale et non résolue par le gouvernement. Actuellement, en Hongrie, 50 % des travailleurs travaillent au “noir” et ne paient donc ni impôts ni cotisations, et, bien entendu, les patrons, dans cette économie “noire”, ne paient rien non plus. (Note du traducteur : une étude sur l’économie “noire” serait nécessaire… De plus, en Hongrie, quel que soit le salaire, les patrons ne déclarent que le salaire minimum, et donc ne paient que la cotisation minimum… quand ils la paient…) Par conséquent, il n’y a plus que les personnels fonctionnaires et les administrations qui les emploient qui s’acquittent de leurs cotisations, et donc pour tout le monde. Dans la santé et dans le domaine social, les salaires sont extrêmement bas. Ils sont mêmes les plus bas. Et dans les hôpitaux, les salaires ne peuvent être augmentés qu’en faisant des “gardes” supplémentaires. Mais leur paiement, là aussi, pose problème. La Commission européenne a décidé, il y a quelques années, que dans les pays membres, le travail accompli comme “gardes” serait considéré comme un temps de travail normal. Mais cette décision n’est pas respectée en Hongrie, ni d’ailleurs dans certains autres pays membres. Les personnes qui se trouvent confrontées à ce problème ne peuvent faire aboutir leurs droits qu’individuellement et avec beaucoup de difficultés en recourant à la justice.
— Retraites L’augmentation à 65 ans de l’âge donnant droit à la retraite pose énormément de problèmes, car la retraite est très basse en Hongrie, et les retraités, pour la plupart, continuent à travailler, malades ou pas. Et cela à cause des augmentations d’impôts et de 8,5 % du montant de la cotisation à la caisse de retraite pour tous les salariés. Pour ceux-ci, cette décision a été très mal accueillie et a provoqué de nombreux mouvements sociaux, d’autant que très peu d’entre eux arrivent valides à la retraite et, de toute façon, doivent continuer à travailler. En résumé, les décisions prises dernièrement par le gouvernement ont créé une situation inextricable. Il faut payer pour la visite, il faut payer pour le lit, il faut payer pour la journée. On en arrive à un chaos total aussi bien pour la population que pour les travailleurs de la santé. Le gouvernement explique toutes ses décisions par le programme de convergence de l’Union européenne. Il indique que des mesures identiques ont été mises en place dans tous les Etats de la Communauté européenne, et que c’est à cause de ces prescriptions qu’il est nécessaire de mener ces réformes dans leur totalité en Hongrie. Mme Beer, le 24 janvier 2007
Tartalom : 2006-ban sokat beszeltek a betegek erdekeirol, de nem azok, akik erre kvalifikaltak, inkabb a hatalom berkeiben, arrogans modon, figyelmen kivul hagyva a nekik feltett kerdeseket. Az allampolgarok erdekei elleneben, a Brusszelnek tett konvergencia-igeretek jegyeben megszavazta a Parlament a « reformokat ». A konvergencia program elesen ellentetes a magyar dolgozok erdekeivel. - Agyak megszuntetese, dolgozoi letszamok csokkentese. A jelenlegi 80 ezer korhazi agybol 71 ezer maradna, az « aktiv agyak » szama 60 ezerrol 44 ezerre csokkenne. A kronikus betegek agyletszama 20 ezerrol 27 ezerre none. Mindezt ugy akarjak elerni, hogy “aktiv” korhazakat bezarnak vagy atalakitanak “gondozova”. Kisvarosok, falvak lakoi lesznek kotelezve hosszu utazasokra, hogy korhazba jussanak. Tobb ezer orvos es apolo vesziti el munkahelyet. Nap mint nap tiltakozasokka, probalja a lakossag megvedeni a korhazakat. - Korhazprivatizacio. Evek ota tart a vita, reszleges, funkcionalis vagy teljes legyen-e.. Sok korhazban mar jelenleg is bizonyos tevekenysegek magantulajdonban vannak. De a privatizacioval ujabb 10 %-os elbocsatasra kerulne sor egyreszrol, masreszrol pedig a dolgozok szamara ez a szerzett jogok es a biztonsag elveszteset jelenti. A munka a megmaradok szamara sokkal intenzivebbe valik, a munkahelyi stressz emelkedik.. -Finanszirozas. A kormany tobb milliard forintttal csokkentette a tarsadalombiztositas korhazi hozzajarulasat, reklamaltuk a rekompenzalast, eredmenytelenul. Ma Magyarorszagon a dolgozok 50 %-a feketemunkat vegez es nem fizet tb-jarulekot. Termeszetesen a feketemunkasok alkalmazoi sem. (a magyarrol franciara fordito megjegyzese: egy tanulmany a feketemunkarol szukseges volna.. Magyaro-on gyakori, hogy a vallalkozo csak minimalberen jelenti be a dolgozoit, igy persze tb-jarulekot is csak minimalisat fizet.. ha fizet..). Kovetkezteteskeppen szinte csak az allami alkalmazotti es adminisztracios retegek fizetnek tb-t, mindenki helyett. Az egeszseugyi es szocialis teruleten a berek aggasztoan alacsonyak. Korhazban csak ugyeletesi tulmunkaval lehet tobbet keresni, de annak kifizetese is problemat okoz. Az Europai Bizottsag nehany eve elhatarozta, hogy a tagallamokban az ugyeleti munkat rendes munkeidoben kell ellatni. Magyarorszagon ezt nem respektaljak. Egyebkent nehany mas tagallamban sem. Azok a szemelyek, akik ilyen gondokkal utkoznek szembe, onalloan kell nagy nehezsegek aran birosagi uton ervenyesiteni jogaikat. -Nyugdijazas : a nyugdijkorhatar 65 evre emelese oriasi gondokat okoz Magyarorszagon.A nyugdijak igen ala-csonyak, a nyugdijasok kenytelenek tovabbdolgozni, betegek-e vagy sem. Mindez a minden fizetett dolgozo szamara eloirt 8,5 %-os nyugdijbiztositasi emelkedes hatasa. Az elkepzelesnek nagyon rossz fogadtatasa volt, komoly szocialis forrongassal . Osszefoglalokent, kibogozhatatlan helyzet alakult ki a kormanydontesek hatasara, fizetni kell a vizitert, az agyert, a korhazi napokert, kaoszba torkollik az egesz mind a dolgozok mind a betegek szamara. A kormany mindig az Unios konvergenciara hivatkozik, hogy ezek a mertekek ervenyesek az egesz Kozossegre, igy hat Magyarorszagon is ezeket a reformokat kell bevezetni.
Beer asszony, 2007. jan. 24. “Ils
veulent fermer 17 000 lits d’hôpitaux”
17 ezer korhazi agyat akarnak megszuntetni
Contribution de Jozsef Perényl, Fédération des “conseils ouvriers” de Mecsek (Hongrie)
Perenyi Jozsef hozzaszolasa, Mecseki Munkastanacsok Pour répondre à votre document, je vous donne les informations suivantes :
• 1 Il me plaît beaucoup que des gens s’unissent pour défendre leurs systèmes de santé afin de pouvoir se soigner. • 2 Avec mes collègues nous soutenons ce mouvement. • 3 En Hongrie, l’année 2007 dans le domaine de la santé sera celle des changements : — à partir du 15 janvier, le prix des médicaments augmente de 40 à 50 % ; — à partir du 15 février, on inaugure les visites payantes à 300 forints, et le prix du lit d’hôpital à 600 forints ; — à partir du 1er avril, ils veulent fermer 17 000 lits d’hôpitaux. Et avec cette décision, plusieurs hôpitaux de proximité disparaîtront. — avec la fermeture programmée des 17 000 lits, un emploi et demi par lit sera supprimé. • 4 Je signe votre document, au nom : — du syndicat des personnels hospitaliers ; — et de la Fédération des « conseils ouvriers » de Mecsek.
Jozsef Perényi, Pécs, le 27 janvier 2007 Valaszul az Onok dokumentumara a kovetkezo informaciokat tudom adni:
1.Nagyon tetszik, hogy az emberek egyesulnek avegett, hogy gyogyittatasuk erdekeben megvedjek egeszsegugyi rendszeruket 2. Kollegainkkal tamogatjuk ezt a mozgalmat. 3. Magyarorszagon 2007-ben a kovetkezo valtoztatasok varhatok az egeszsegugy teruleten - jan. 15-tol kezdodoen a gyogyszerarak 40-50 %-kal dragulnak -febr. 15-tol 300 forintos vizitdijat, 600 forintos korhazi agydijat kell fizetni -aprilis 1-tol 17 ezer korhazi agyat akarnak megszuntetni agyankent, masfel munkahely megszunik 4. E dokumentumot a korhazi dolgozok szakszervezete es a Mecsek Munkastanacsok neben irom ala. Perenyi Jozsef, Pecs, 2007. jan. 27.
Campagne internationale de solidarité L’ Entente internationale estime devoir porter à la connaissance des organisations dans le monde entier un dossier qui lui a été transmis par l’un des délégués indiens à la conférence de Madrid (2005) de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples. Dans un Etat de l’Inde (le Bengale-Occidental), un conflit oppose, depuis près de neuf mois maintenant, les paysans de la ville de Singur au gouvernement de l’Etat. L’enjeu en est la vente de leurs terres pour permettre à la multinationale Tata Motors de venir construire une usine dans une zone économique spéciale. La mobilisation des paysans s’est heurtée à la répression des autorités. Or le gouvernement qui pratique cette politique d’éviction des paysans pour installer des « zones économiques spéciales » émane d’une coalition dite de « Front de gauche » (Left Front). Il est dominé par l’un des deux partis communistes de l’Inde, le Parti communiste (marxiste), qui exerce le pouvoir au Bengale-Occidental En agissant ainsi, le PC (m) applique les plans du gouvernement fédéral qui a fait adopter une loi prévoyant un développement considérable des zones économiques spéciales dans toute l’Inde. Pour sa part, le gouvernement du PC (m) au Bengale-Occidental a décidé d’allouer 225 000 hectares de terres à ces zones. En réponse à une lettre de la direction nationale du Parti communiste (marxiste) de l’Inde, visant à justifier la politique du PC(m) au Bengale-Occidental, le secrétaire général de l’association démocratique Nagarik Mancha (Calcutta) a diffusé un rapport portant sur les faits. Le responsable de l’association des droits de l’homme Amitadyuti Kumar a également fourni un document. En publiant des extraits de ce dossier, nous invitons les organisations du monde entier en particulier les organisations paysannes à exprimer leur solidarité avec les travailleurs du Bengale. Le droit à la terre pour ceux qui la cultivent est un droit fondamental, le droit à l’organisation indépendante également. India bengali tartomanyanak Singur varosaban 9 honapja tarto konfliktusrol szamolunk be. A kormany a multinacionalis Tata Motorsnak atadott egy teruletet, hogy egy kulonleges gazdasagi zonaban gyarat epitsen. A paraszti ellenallast a kormany represszioja kovetete. Holott a kormany a Baloldali Front nevu koalicio, melyet az egyik indiai kommunista part iranyit! Ossesen 225 ezer hektarnyi foldrol van szo, melyrol a Bengali parasztok nem akarnak lemondani. Alapveto jogaikhoz ragaszkodnak: a fold megmuvelesehez es a szervekedesi szabadsagukhoz. Szolidarisak vagyunk veluk.
Soutien aux paysans de Singur pour la défense du droit à leur terre 1 / mai 2006 le gouvernement cède à Tata Motors 500 hectares de terres
Cela s’est passé durant la troisième semaine de mai, le 18 pour être exact. Le gouvernement du Front de gauche prenait ses fonctions pour la septième fois consécutive. Presque immédiatement, Singur, petite agglomération tout à fait banale, située dans une zone rurale du district de Hooghly s’est brutalement retrouvée à la une des journaux. Cet après-midi là, le Premier ministre, Buddadeb Bhattachatyee, assis à côté de Ratan Tata, le dirigeant d’un des plus importants groupes capitalistes indien – la compagnie Tata – annonçait dans une conférence de presse que Tata Motors avait conclu un accord avec le gouvernement de l’Etat pour la construction d’une usine de production de petites automobiles à Singur. Durant la conférence de presse fut également annoncée la décision du gouvernement de l’Etat de céder un terrain 500 hectares situé à Singur. Habilement, il n’a pas été fait mention de la signature d’un accord préalable. Vers la fin de l’après-midi, la nouvelle s’est répandue à Singur suscitant la colère des gens. Le lendemain, les manifestations de protestation ont commencé. C’était un mouvement spontané qui n’a pas attendu une force organisatrice ni une direction politique. La peur du chômage et de la faim était si tangible qu’elle a renversé toutes les barrières d’âge, de sexe et, plus encore, les barrières d’appartenance politique. Ce n’est pas la première fois que des fermiers se voient privés de leurs terres. Haldia, Bakreshar de Rajarhat ont vu se dérouler des évènements tout aussi honteux ; le gouvernement confisquant les terres au profit de groupes industriels ou à de promoteurs immobiliers, tout cela au nom du développement et de l’industrialisation. Des manifestations de colère et des protestations se sont déroulées dans ces régions aussi. Mais le gouvernement, renforcé par la force du parti au pouvoir le PCI (M) a choisi d’ignorer la colère populaire. Les protestations et l’opposition à Singur ont pris une tout autre dimension et, à cause de cela, Singur s’est retrouvée en bonne place dans les medias, et même dans les gros titres des journaux. Même l’organe du PC (M) au gouvernement, The Ganashkti, a du y consacrer deux à trois articles par jour pendant les sept derniers mois parce que, tout en se battant pour leur droit à l’existence et à la dignité, les habitants de Singur ont mis en avant des questions essentielles concernant le développement, l’industrialisation et l’urbanisation et les expulsion et, en fin de compte, la destruction des terres agricoles. Le mouvement de la population de Singur pour défendre leur droit à l’existence et le droit à la terre a pris une dimension nationale dépassant le seul combat des paysans de Singur. Rapport de Amitadyuti Kumar, 28 décembre 2006
2 / Dans une région fertile
Il y a quelques décennies, cette zone était inondée pendant pratiquement toute la durée de la saison des pluies par les inondations de deux petites rivières, le Kanzakunti et le Zulkia et aussi lorsque les barrages de la DCV ouvraient les vannes pour évacuer le surplus des eaux. Durant ces derniers 24 ans seule la moitié du plan de travaux d’assainissement du Ghia-Kunti dans le projet du Bassin du Damodar inférieur a été exécutée. Ces seuls travaux ont déjà considérablement réduit la violence des inondations. Trois grandes artères nationales passent à Singur ou à proximité. Bowbazar et Sheoraphull Hat, les deux plus grands marchés de gros de fruits et légumes pour le Bengale du sud se situent dans un rayon de 8 à 10 kilomètres . Le fameux marché Ratanpur pour les pommes de terre se situe à Singur. Un des plus grands entrepôts frigorifiques de l’Etat, destiné à entreposer des pommes de terre et d’autres légumes, est situé dans ce secteur. Comme les inondations ont été dans une certaine mesure maîtrisées, les fermiers parviennent à s’assurer une modeste prospérité grâce à une harmonieuse combinaison de travail et d’une terre riche et fertile. Les principales récoltes de rente, en dehors du paddy et du jute sont les pommes de terre et les légumes. Même les diplômés de l’université et les familles de la classe moyenne se sont engagées dans la culture une fois qu’ils se sont rendus compte qu’il était illusoire d’espérer obtenir un poste dans l’administration.Grâce à l’amélioration des techniques de culture, aux pesticides et aux engrais, Singur et les deux tiers des terrains inondables se sont transformés en terres à haut rendement (plusieurs récoltes dans l’année). Idem
3 / De 15 000 à 20 000 personnes tirent directement leur subsistance de leur travail sur les terres de Nagur
De 15 000 à 20 000 personnes tirent directement leur subsistance de leur travail sur les terres de Nagur. A quoi s’ajoutent au moins 10 000 emplois annexes. Le rapport préparé par l’association Nagarik Mancha précise les faits suivants : « Les paysans sont qualifiés en matière de travail agricole et autres activités annexes. Comme on les a « déqualifiés » et rendus virtuellement inemployables, on a ensuite fait un grand battage sur l’offre de formation. Les autorités font grand cas d’un plan de formation qui devrait permettre à ceux qui en bénéficieront de travailler à l’usine Tata ou dans une des firmes sous-traitantes qui s’établiront probablement. Les chiffres montrent que, pour l’heure, 179 personnes sur 20 000 bénéficieront de cette formation, soit 0,7 % . On comprend aisément que les organismes qui dispensent la formation indiquent dans leurs brochures d’information que l’emploi n’est pas garanti. Même si l’on part du principe que le nombre de personnes bénéficiant d’une formation va augmenter au fur et à mesure, les faits ne parlent-ils pas d’eux-mêmes ? Est-il possible que des emplois stables soient dégagés ? Les besoins en emplois apparaissaient-ils véritablement dès le départ ? Un responsable du Front de gauche interviewé expliquait que les personnes qui étaient en voie de formation pourraient prétendre à un salaire vingt fois plus élevé que ce qu’ils gagnaient à présent ! Y a-t-il véritablement correspondance entre la réalité et une pareille dose de poudre aux yeux ? Le dossier fait état de 237 métayers enregistrés selon l’inspecteur des impôts et, si l’on croit une enquête de voisinage, le nombre total de métayers non enregistrés s’élève à 170. Donc, les sources officielles indiquent que le nombre total de métayers s’élève à 407. Avant la division du Bengale, et ensuite au Bengale-Occidental, dès l’époque de la Commission d’étude du revenu foncier, présidé par Sir Francis Floud en 1940, les règles gouvernementales admettaient que, en sus du nombre de propriétaires dûment enregistrés, on comptait les métayers dont le nombre s’élevait au minimum à 20 % du nombre des propriétaires. Le dossier indique que 9 020 propriétaires ont « reçu des compensations financières » et qu’il reste 3 000 personnes (propriétaires) qui n’ont pas encore reçu de dédommagement .Ce qui fait que, sur un total de 12 000 propriétaires, on devrait au moins recenser 2 400 métayers enregistrés ou non, au lieu des 407 mentionnés ci-dessus. Les faits, ou plutôt le manque de données montrent que ce gouvernement, qui s’est pleinement mis au service du capital, du marché et de la mondialisation, a décidé de nier l’évidence — puisque rien ne compte plus à ses yeux que sa détermination à poursuivre le projet. Il y a plusieurs milliers de familles qui, pour survivre, ont absolument besoin de leur parcelle de terre : les ouvriers agricoles, les travailleurs saisonniers, les conducteurs de camionnettes, les chauffeurs routiers, les grossistes qui achètent, transportent les fruits et légumes pour les revendre sur des marchés de gros éloignés, les petits commerçants et détaillants, et tous ceux qui gagnent leur vie dans des activités de services sur le plan local. Les sommes offertes en dédommagement sont en partie équivalentes au prix du terrain, mais qui peut dédommager pour la perte de ce qui fait vivre les familles ? »
50 / 77
C.K.Sanyal — responsable du Syndicat des représentants commerciaux et pharmaceutiques du Bengale-Occidental (NFRSU) — ajoute : « C’est l’Etat qui reprend les terres — au compte des grands capitalistes, ce qui évite à ceux-ci d’avoir à négocier avec les paysans. Les compensations offertes ne sont pas négociables. Mais aucune compensation n’est suffisante pour ceux qui ont vécu et travaillé sur ces terres depuis des générations. Il y a beaucoup de métayers dont les noms ne figurent pas sur les listes. »
4 / Le gouvernement du Bengale se soumet aux exigences de Tata Motors
C’est donc Singur que le gouvernement a choisi pour le projet d’implantation d’une usine Tata de fabrication de petites automobiles. Environ 27 % des 5 terrains sur les 16 du secteur ont été finalement choisis « acquis » et enclos avec l’aide d’un impressionnant déploiement de police. Le processus de choix du site est tout à fait sans précédent et bizarre. D’après les déclarations du Premier ministre, on a pu seulement conclure que c’est la compagnie Tata qui a choisi le site et le gouvernement n’aurait eu d’autre possibilité que d’accepter la proposition de Tata. La ligne de conduite gouvernementale habituelle en matière de programmes de construction est de consulter les personnes qui vont être touchées. Le 74e amendement à la Constitution fait obligation de mettre en place ces consultations ou une discussion. Or c’est à travers les médias que la population a, pour la première fois, entendu dire qu’ils allaient être expulsés de ces parcelles de terrain qui leur avaient permis de vivre depuis des générations malgré les risques d’inondations et de sécheresse par le gouvernement. C’est sur l’existence de ces parcelles que les familles avaient fondé tous leurs espoirs et elles pensaient que ces terrains permettraient à leurs enfants de vivre puisqu’ils ne pouvaient pas trouver de meilleures perspectives dans le schéma de développement du pays. Quand ils ont appris la nouvelle, les habitants n’en ont pas cru leurs oreilles. Actuellement une toute petite parcelle est suffisante pour qu’un métayer puisse envisager d’envoyer ses enfants à l’école, ce qui lui fait espérer un avenir meilleur — et ce peu va lui être retiré dans un ou deux mois. Non seulement les habitants vont être affectés mais également les fonctionnaires du gouvernement local à savoir le responsable du comité local, et les dirigeants du PCI (M) local qui n’en avait pas entendu parler. Mais les lois relatives au foncier et la politique avouée du gouvernement de l’Etat disent à l’unisson que tous les projets doivent être discutés à la base, au niveau local On ne peut que se demander quelles ont été les forces qui obligent le gouvernement à n’avoir d’autre choix que d’accepter les propositions de Tata ?
... et de ses “grosses légumes” Les fermiers ont fait appel devant le gouvernement en montrant les erreurs (intentionnelles) contenues dans les rapports gouvernementaux ; ils ont manifesté pour protester contre ces rapports mensongers. On s’attendait à ce que le gouvernement recule une fois que la vérité serait connue. Mais le Premier ministre a clairement indiqué qu’il ne bougerait pas. Tata a réclamé ce terrain et pas un autre, un point c’est tout. Le gouvernement, le ministre de l’industrie et le ministre de l’aménagement du territoire se sont contentés de répéter ce qu’avait dit leur supérieur. Le fait que toute la zone de Singur a une densité de récolte de 220 % et le fait que le site prévu pour l’installation de Tata Motors est la partie la plus fertile de la zone, des dizaines de photos et de bandes vidéos dans les journaux et sur internet montrant les champs suffisent à démentir ces allégations. Voici les propos tenus par un responsable de Singur en présence du dirigeant du local Rajt Mandal, enregistrés le 15 juin : « Singur est à 40 minutes de route de l’aéroport grâce à la nouvelle voie express via la nouvelle Vivekananda Setu en voie de construction. Ainsi, Tata et leurs grosses légumes qui viennent par avion d’autres métropoles ne perdront pas de temps pour arriver à destination ». Qui s’attendait à entendre un prétexte aussi mince et surtout dans la bouche d’un membre d’un gouvernement qui se réclame des pauvres et lorsque cela se fait au dépens d’une zone agricole qui fait travailler 15 000 personnes ! Association Nagarik Mancha
5 / Depuis 7 mois, la résistance des paysans de Singur ...
“L’opposition spontanée aux machinations et le fait qu’elle s’est étendue rapidement montrent que le gouvernement s’est trompé quand il a cru que le peuple allait laisser faire sans mot dire.”
Deux cents blessés Deux cents personnes manifestant pacifiquement ont été blessées par des charges de police le 25 septembre. Un manifestant âgé de 24 ans, Rajkumar Bhul, a succombé à ses blessures causées par l’assaut des forces de police. Une centaine de personnes, y compris vingt huit femmes ont été arrêtées. Beaucoup ont été maltraités par des policiers ivres. Le ministère public a bien été obligé de reconnaître que, à l’exception de quelques femmes qui brandissaient des balais comme symbole de leur volonté de pour chasser Tata, aucune des personnes arrêtées ne portait d’arme. La liste des objets saisis fait état de dix balais, mis à part les banderoles. Pourtant ces personnes ont été mises en examen selon le chapitre concernant les lois sur les explosifs et au motif d’attentat et de tentative de meurtre (Section 307 IPC). Cela est en accord avec la politique du gouvernement qui persécute tous ceux qui s’opposent à lui. Il s’assure ainsi que tous ces pauvres gens vont pourrir derrière les barreaux, vont être harcelés par la police ou traînés en justice avant que leur innocence ne soit reconnue. Ainsi le gouvernement aura tout le temps nécessaire pour donner leurs terres à Tata. Pendant ce temps Medha Patkar, Mahesshweta Devi, juge à la cour suprême, Malay Sengupta et beaucoup d’autres ont entendu ces malheureux. La réaction quasi unanime de tous ceux qui ont vu les habitants de cette région est que le gouvernement s’est rendu coupable d’un crime abominable. Ils se sont éleves contre les mensonges du gouvernement. Après avoir entendu les témoignages, ils ont pris fait et cause pour les habitants de Singur. Cela a remonté leur moral qui était tombé bien bas, y compris celui des femmes. Il est tout à fait étonnant de constater que pratiquement 100% des femmes se sont investies dans ce mouvement.
Des propos insultants pour les femmes, des viols... Il ne fait pas de doute que des allusions faites par des hauts dirigeants du bureau politique du PCI (M) comme Benoy Konar et Nirupam Sen ou des leaders locaux comme Balai Sabui disant que les femmes feraient mieux de trouver de meilleurs emplois, par exemple comme bonnes, ont profondément blessé les femmes dans leur amour-propre. Cela mis à part, peut-on ne pas prendre en compte les aspirations d’une paysanne qui souhaite voir son enfant passer l’examen d’entrée dans le secondaire ? Est-il possible d’ignorer les sentiments d’une mère qui investit tous ses rêves de permettre à ses enfants de pourvoir vivre sur son bout de terrain ? Cette terre, à condition d’y travailler dur, a représenté, pour les paysans, une garantie contre la faim. Mais du jour au lendemain tous leurs rêves ont été brisés par la politique gouvernementale. Il était donc tout naturel qu’ils donnent libre cours à leur colère, leur haine et leur ressentiment vis à vis du gouvernement. Les pressions exercées par le parti, par l’administration et la police, transformant le secteur en une vaste caserne policière, les promesses diverses pour faire lâcher prise n’ont pas permis de faire bouger les masses obstinées à garder leurs terres et 60 % des propriétaires ont refusé de signer une « déclaration de cession volontaire de terrain ». La police s’est déployée et a mené des opérations d’intimidation qui lui ont permis d’enclore les terres le 2 décembre 2006, alors que la riche moisson de paddy de la saison et les légumes n’avaient pas été récoltés et les plants de pommes de terre étaient prêts à être plantés. Des décrets interdisant l’accès aux terrains ont été promulgués (chapitre 144) et des opérations terroristes ont été menées par les forces de police pour obliger les fermiers à signer ces « déclarations d’accord de cession des terrains ». Tout comme à Manipur ou dans le Kashmir ou dans le Midnapor Occidental, des viols ont été commis pour terroriser les femmes. Tapasi Malik, 16 ans, est la première victime de cette politique de viols et de meurtres. Même Mamata Banerjee, qui est députée et, à ce titre, jouit du plus haut degré de protection, a été maltraitée dans sa pudeur, pour l’empêcher de se rendre à Singur. Par deux fois, Medha Patkar, militante des droits sociaux connue, a été empêchée par la force de rendre visite aux personnes attaquées. Un gouvernement qui ne sait plus où il va a été incapable de décider quoi faire. Après qu’elle ait été arrêtée le 2 décembre tout comme le correspondant qui écrit ces lignes et trois autres personnes, les deux véhicules de police qui les transportaient ont fait des aller et retours sur la route pendant deux heures. Les autorités complètement déboussolées n’avaient aucune idée de ce qu’elles devaient faire et ont demandé à Medha d’accepter l’hospitalité du gouvernement, ce qu’elle a fort justement refusé et elle est restée toute la nuit dans la jeep de la police, simplement pour être à la tête d’une manifestation le lendemain devant le poste de police de Chandernagore où étaient retenus les blessés et les victimes des attaques policières.
Premier résultat du combat à Singur Le combat à Singur a déjà permis de remporter une première victoire. Le gouvernement a été obligé de changer le plan d’occupation des sols au moins trois fois déjà. Le prix du terrain proposé a du être multiplié par quatre pour chaque demi-hectare. Ceux qui considèrent que l’Inde ou le Bengale-Occidental sont un lieu sûr pour les impérialistes et leurs valets doivent changer d’idée. Partout où le gouvernement a fait montre de vouloir acquérir des terres agricoles, les gens pensent à Singur Rapport de Naba Dutta au nom de l’association Nagarik Mancha
Message de soutien de l’ Entente internationale au « Save Agroland Committee » du Bengale-Occidental
Mr Pradip Banerjee 23 janvier 2006 Chers amis, chers camarades, Par cette lettre, nous souhaitons assurer aux paysans qui se battent au Bengale-Occidental pour conserver leur terre et leur emploi et pour qu’ils ne soient pas sacrifiés pour le plus grand bénéfice des capitalistes, la pleine et entière solidarité de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples. Cette solidarité va également aux organisations des paysans, aux syndicats et à tous ceux qui soutiennent ce mouvement. Ce message de solidarité internationale provient de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples à laquelle sont associées des organisations ouvrières et démocratiques dans plus de 70 pays. L’action de l’ Entente Internationale vise à relier entre elles, au plan, mondial, les actions des organisations ouvrières dans un esprit d’unité, de fraternité d’internationalisme et d’indépendance envers le patronat, les institutions internationales et les gouvernements. L’ Entente internationale considère que les revendications des fermiers des métayers et des travailleurs agricoles du Bengale-Occidental sont parfaitement légitimes. Ils ont pleinement le droit de conserver leurs terres et le travail qui leur permet de vivre et de faire vivre leur famille en s’opposant aux ventes forcées de ces terres aux grands capitalistes. Ils ont pleinement le droit d’agir ainsi sans avoir à encourir les exactions, la violence policière et l’intimidation de la part des autorités gouvernementales. Le droit à la terre pour ceux qui la cultivent est un droit démocratique et social fondamental. Il a toujours été à la base des combats pour le progrès social et contre l’exploitation dans le monde entier. « La terre et la liberté », c’est là l’un des plus ancien mots d’ordre des exploités et des opprimés. Comme première expression pratique de sa solidarité, l’ Entente transmet votre message et le compte rendu de votre combat qui a été porté à notre connaissance par le camarade Sanyal, à toutes les organisations membres de l’ Entente sur les cinq continents. Dans le même temps, nous envoyons immédiatement des messages de protestation aux autorités du Bengale-Occidental. Ces évènements ne sont pas des incidents particuliers ou isolés. Comme vous le savez, ce qui se passe actuellement au Bengale-Occidental, se passe également dans d’autres Etats en Inde. Mais aussi dans de nombreux autres pays et sur différents continents, les paysans se voient dépouillés de leurs terres pour permettre aux capitalistes et aux multinationales de constituer des zones économiques spéciales pour qu’ils puissent s’y livrer à la spéculation et accumuler des bénéfices. Les multinationales s’approprient de plus en plus de terres selon leurs choix afin d’augmenter leurs bénéfices et pour créer des zones économiques spéciales. Dans cette optique, ils détruisent les emplois et ruinent l’existence des gens et sont prêts à réduire la production agricole alors même que la famine menace. Cela fait partie de la mise en œuvre des plans de l’OMC dans tous les pays qui, au nom du « libre marché », est en train de détruire tout ce qui empêche les petits paysans et les agriculteurs d’être exposés de plein fouet à l’ouverture du marché aux patrons de l’agro-business. Même en Chine aujourd’hui, on confisque la terre aux paysans pour établir des zones économiques spéciales et ce sont des millions d’emplois qui sont détruits dans les campagnes. En Mars 2005, une Conférence mondiale à l’initiative de l’ Entente , s’est tenue à Madrid à laquelle participaient des représentants d’organisations ouvrières et démocratiques de tous les continents, parmi lesquelles une large délégation de l’Inde. La déclaration finale de la conférence était axée sur le fait que « au début du XXIe` siècle, plus que jamais, la classe ouvrière a besoin de ses propres organisations. Il ne peut y avoir de démocratie si les travailleurs n’ont pas leurs propres organisations, syndicats et partis. ». L’accent était mis sur le fait que « la question de la terre est un problème central pour des milliards d’hommes et de femmes dans le monde entier. Le droit à la terre pour ceux qui la cultivent est un droit fondamental Nous déclarons que le mouvement ouvrier soutient les paysans pour la mise en œuvre de véritables réformes agraires. » Il est donc tout à fait normal que, dans le cadre de cette déclaration commune, nous exprimions notre solidarité pleine et entière avec les paysans du Bengale-Occidental. Rien ne peut justifier que ces terres soient accaparées pour permettre aux capitalistes de faire des bénéfices, pas plus au Bengale-Occidental que dans n’importe quel autre pays. Ce sont les besoins des peuples et leur volonté démocratiquement exprimée qui doivent être à la base de toute décision qui affectent leurs conditions d’existence et non les profits capitalistes. Pour défendre ces besoins, pour défendre la démocratie, il est plus que jamais nécessaire de construire une alliance des ouvriers et des paysans unie et forte : dans le monde entier ils ont des intérêts communs et les mêmes ennemis. L’ Entente est ouverte à toutes les propositions pour étendre la campagne.
— Une conférence internationale sur ce problème. — Une commission d’enquête internationale à l’invitation des syndicalistes indiens. Ces propositions pourront être discutées par la suite. Pour le moment, nous lançons immédiatement notre campagne de solidarité internationale sur les points présentés dans cette lettre. Salutations fraternelles. Daniel Gluckstein Coordinateur de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples.
Amitadyuti Kumar emberjogi aktivista jelentese, melyben alahuzza, hogy a spontan megmozdulasokat a munkanelkulisegtol es az ehsegtol valo felelem vezerelte. Ez az elso alkalom ezen a vilagtol elzart falusias videken, hogy a foldmuveloktol elveszik –raadasul- termekeny foldjeiket –az iparositas, a fejlodes es varosiasodas jegyeben. 15-20 ezer fo kozvetlenul, mintegy 10 ezer kozvetetten el ezekbol a foldekbol. A Bengali kormany a Tata Motors erdekeit szolgalva alaveti annak magat es nepet. A singuri nep meg akarja vedeni megelhetesenek alapjait, jogait a foldhoz –es ez mar tullep a helyi problemakon. A Nagarik Mancha szovetseg beszamol arrol, hogy a nep ellenallasa nem lankad, annak ellenere, hogy a rendorsegi beavatkozas kovetkezteben egy ember meghalt, 200 a sebesultek szama, bekes tuntetoket, kozottuk noket tartoztattak le. Az elso gyozelem, hogy a kormanynak mar haromszor is meg kellett valtoztatnia terveit, az arakat mar negyszeresere kellett emelnie. Daniel Gluckstein a Nemzetkozi Egyetertes kordinatoranak szolidaritasi uzenete : harcotok legitim, veletek vagyunk; semi nem igazolja, hogy a nagy agro-business jegyeben megfosszanak jogaitoktol; tiltakozasunkat eljuttatjuk kormanyotokhoz is; nemzetkozi konferenciat es vizsgalobizottsagot szervezunk ugyetek vedelmere, mely altalanos: a kapitalista erdekek vedelmeben keresztulgazol a toke a demokratikus akaraton.
Message de protestation à l’intention du Premier ministre du Bengale-Occidental :
Informés des évènements qui se sont déroulés dans la région de Singur,
• nous souhaitons, élever la plus vive protestation contre toutes les tentatives d’intimidation et les mesures de répression dont sont victimes les paysans, les agriculteurs et les ouvriers agricoles. • Nous protestons contre les mesures qui les ont amenés par la force à céder les terres qui leur assurent les moyens de subsistance. • Nous adressons aux paysans du Singur l’expression de notre solidarité dans leur combat pour leurs droits à la terre. Je m’associe à la campagne de solidarité avec les paysans de Singur En mon nom personnel sajat nevemben Au nom de mon organisation .szervezetem neveben.............................................. En qualité de ...minosegben................................................................... Nom :......nev......................................................................................... Prénom:...utonev......................................................................................... Adresse:...cim......................................................................................... Pays : .....orszag......................................................................................... Tel : ...............................................Fax : .......................................... e-mail : ............................................................................................ Tiltakozas a Ny-Bengali Miniszterelnoknek cimezve a foldmuvesek elleni represszio ellen
Adresser les protestations à : Cimzett The Chief Minister of West Bengal Mr Buddhadeb Bhattacharya Writers’ Buildings, B.B.D.Bag, Kolkata - 700 001 Mr Prakash Karat, General Secretary of CPI (M), AK Gopalan Bhavan, 27-29, Bhai Vir Singh Marg, Gole Market, New Delhi - 1100 01 Copie à : Mr Pradip Banerjee, Convener, Krishi Jami Raksaha Committee (Save Agroland Committe) E- mail :
[email protected] Copie à : NFSRU E-mail :
[email protected] Copie à : Nagarik Mancha, 134 Raja Rajendralal Mitra Road, Room 7, Kolkata 700085 E-mail :
[email protected]
Copie à : Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris Tél : 01 48 01 88 28 Fax : 01 48 01 88 36 - E-Mail:
[email protected]
“Il
faut immédiatement stopper dans toute l’Europe
la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique”.
Grande-Bretagne « Azonnal megallitani a kozegeszesegugy rendszerenek felgyorsult lerombolasat”
Nagy-Britannia A propos du système de santé publique (NHS)
“Oui
au NSH, non à l’euro !”
“ Igen a kozegeszsegugyre, nem az eurora ! » Cet article a été rédigé à partir de celui à paraître dans Link, journal des militants de l’ Entente internationale en Grande-Bretagne. Depuis plusieurs mois, dans tous les comtés du pays, une véritable révolte secoue la Grande-Bretagne : des centaines de réunions, de manifestations avec les syndicats (auxquelles participent parfois les élus locaux) ont lieu pour défendre le NHS, le système de santé public mis en place à l'occasion de la vague révolutionnaire qui a secoué toute l'Europe en 1944-1945, afin de doter le pays et la population d'un service de santé public universel et gratuit fondé sur les besoins de tous, financé par l'impôt. Sa jouissance est « gratuite pour celui ou celle qui doit faire appel à lui », selon les termes de la loi qui l’a créé. A ce mouvement pour la défense du National Health Service (NHS) se combine celui des 200 000 fonctionnaires qui étaient en grève le 31 janvier contre la privatisation des services de sécurité sociale et la suppression de 100 000 emplois. Quelques jours avant, le 23 janvier, de la tribune du meeting organisé avec le soutien des TUC (syndicats) à la Chambre des communes, Mark Serwotka, secrétaire général du syndicat PCS, a déclaré : « Ce gouvernement a privatisé plus de services du système de sécurité sociale que les gouvernements de Thatcher et de Major combinés. » Il a raison. C'est un fait. Mais ne faut-il pas rappeler que le point commun entre ces gouvernements est leur allégeance à l'Union européenne ? Si l’on consulte les minutes du débat du jeudi 18 mai 2006 à la Chambre des lords, on apprend que, pour la seule année 2004, « 6 000 réglementations de Bruxelles ont été transposées en Grande-Bretagne et qu'il y a désormais plus de 100 000 pages de telles réglementations ». N’est-ce pas dans ces 100 000 pages qu’est organisée, planifiée, codifiée la liquidation des 100 000 emplois de la sécurité sociale, du NHS, de la poste, des retraites, du logement social, dont la suppression est ordonnée dans le traité de Maastricht ? Peut-on ne pas poser la question de la rupture avec l'Union européenne, alors que la Banque centrale européenne le dit elle-même : « La politique dictée par Bruxelles et le NHS sont incompatibles » ? Quand on demande, comme le rapporte The Guardian (26 janvier), aux infirmières de Maidstone et de Tunbridge de travailler une journée non payée ou de prendre six mois de congés sans solde pour combler le prétendu déficit de l’hôpital causé par le PFI (1), c'est une politique de terre brûlée. Les faits, c'est que les partenariats public-privé détruisent les services publics dans tous les pays de l'Union européenne. Ce n'est pas une question strictement britannique, car c'est piloté par l'Union européenne. La seule solution pour revenir au mandat des syndicats en rompant avec cette politique est de rompre avec l'Union européenne. Le NHS est aujourd'hui à genoux, mais, partout dans le pays, par milliers, les électeurs, les militants, les membres du Labour Party, les syndicalistes sont debout pour le défendre et le reconquérir. La reconquête, la renationalisation du NHS et de tous les services publics, ou la soumission à l'Union européenne et le naufrage de tout ce qui a été acquis par le Labour Party et les syndicats : tel est le choix aujourd'hui. Le mouvement ouvrier ne peut pas échapper à ce débat. C'est la raison pour laquelle 29 militants et responsables syndicaux se sont déjà associés à l'appel européen « Nous lançons un cri d'alarme : il faut immédiatement stopper dans toute l'Europe la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique ». (1) Private Finance Initiative, mis en place par Margaret Thatcher et poursuivi par Blair, permettant l’introduction de compagnies privées dans l’organisation et la gestion des services publics. Tartalom : Tobb honap ota szerte az orszagban felhaborodott tiltakozo mozgalmak razzak meg Nagy-Britanniat, hogy megvedjek egeszsegugyi rendszeruket, melyek a nagy vilageges utan ugy hoztak letre, hogy az adokbol finanszirozott, egyetemes es azok szamara, akiknak szukseges, ingyenes legyen. A National Health Service 200 ezer alkalmazottal dolgozik, kik mar jan. 31. ota sztrajkolnak a privatizacio es a 100 ezer munkahely megszuntetese ellen. A szalak Brusszelbe vezetnek, igy hat sokan felteszik a kerdest az Unioval valo szakitasrol is. Kulonosen, hogy az Europai Kozponti Bank is inkompatibilisnek iteli a brusszeli politikat a NHS-sel. A The Gurdian arrol szamol be, hogy a Maidstone es Tunbridge apolonoitol egy nap fizetetlen munkat vagy 6 havi fizetesnelkuli szabadsagot kertek, hogy a korhazak deficitjet fedezzek. Es mindez folytatodik majd a postaval, a nyugdijakkal, a szocialis lakasokkal, a Maastrichti szerzodes jegyeben! (a fordito: az Unio celkituzese, hogy gazdasagilag versenykepesse valjon es megelozze az USA-t, ezert az allami kiadasok lefaragasara valo torekves minden aron). A kozszolgalati-maganszfera partneriatus mindenutt Europaban tonkreteszi a kozszolgaltatasokat. Ezert volna a megoldas: szakitani az Unioval.. (a fordito : felszines megkozelites; az Unio poltikusai nem sajat szemelyes elhatarozasaikban cselekednek, a brit politika alapveto a dontesekben..)
A propos du système de santé publique (NHS), la chambre des Lords prend acte d’une déclaration de la banque centrale européenne (BCE) “Il
y a incompatibilité entre l’existence
du NHS et le pacte de stabilité”
Meetings, pétitions, manifestations... Un millier de personnes ont participé à la manifestation de Huntingdon, dans le Cambridgeshire. Ils étaient des milliers à Worthing, dans le Sussex. Puis, il y a eu Hemel Hampstead, Southampton, Huddersfield ... À Manchester, la section Unison de l’hôpital psychiatrique a voté à 92 % en faveur d’une grève d’une semaine à partir du 12 février.
51 / 77
A Birmingham, c’est à l’initiative du journal local qu’une première réunion publique était organisée pour dire non à la construction d’un hôpital financé en partenariat public-privé, alors que l’hôpital public existant manque de personnel et devrait subir d’importants travaux de réfection. A Rochdale, 130 000 personnes ont signé une pétition contre la fermeture de la maternité. Dans cette même ville, la directrice locale du NHS a démissionné pour protester contre le plan gouvernemental. Elle explique : « Ces cinq dernières années, j’ai essayé de peser sur la politique de la direction. Je suis de plus en plus inquiète de l’utilisation des compagnies privées dans le NHS. » Le secrétaire de l’association médicale britannique, le professeur James Johnson, avertit : « Il nous reste un an pour empêcher que le service de santé ne soit transformé en épave. » Mais d’où vient et qui dicte cette politique criminelle de destruction du service de santé public et gratuit instauré en 1946 ? La réponse est donnée à la Chambre des lords elle-même. Dans le compte rendu officiel du débat intervenu à la Chambre des lords le 9 janvier 2007, on peut lire : « Tournons-nous vers ce qui constitue le cadre de l’euro, le pacte de stabilité et de croissance. La Banque centrale européenne affirme qu’il y a incompatibilité entre l’existence du NHS et ce pacte. » C’est la Banque centrale européenne qui reconnaît que la politique dictée par Bruxelles et le système national de santé britannique sont incompatibles ! Faut-il le cacher ? (Voir ci-dessus un article sur ces questions.)
Cikk a kerdesrol : gyulesek, peticiok, tuntetesek.. Ezer ember Huntingdonban, ezrek Wothingban; Manchesterben 92 %-os tamogatottsaggal a pszichiatriai korhaz sztrajkba lep; Birminghhamben nemet mondanak a privatizalasra; Rochdale-ben 130 ezer ember irta ala a szulootthon bezarasanak terve ellen tiltakozo peticiot, ugyanott lemondott az igazgatono tiltakozasul. Maga a Lordok haza is leszogezi: “forduljunk azok ellen, akik az eurot, a stabilitasi es novekedesi paktumot meg alkottak. Az Europai Kozponti Bank megerositi, hogy osszeegyezhetetlen a paktum a NHS-sel.” Faites parvenir vos contributions, vos témoignages, les signatures recueillies dans tous les pays d’Europe, afin que nous organisions une véritable campagne européenne.
Kuldjek el hozzaszolasaikat, alairasukat, hogy valodi europai kampanyt szervezhessunk! Pour toute correspondance : France : Franciaorszag Entente européenne des travailleurs, 87, rue du Faubourg Saint Denis, 75010 Paris Tél. : 01 48 01 88 28 Fax : 01 48 01 88 36 E-Mail :
[email protected]
Allemagne : Nemetorszag Carla Bouboullé, Postfach 120 755 ; 10597 Berlin Fax : 030/313 16 62 E-Mail :
[email protected]
Roumanie Fonds de solidarité ouvrière avec les syndicalistes mineurs emprisonnés en Roumanie et leur famille Romania : szolidaritasi alap a bebortonzott szakszervezeti banyaszok es csaladjaik megsegitesere Complément d’information à la plainte contre le gouvernement de Roumanie, déposée le 22 mai 2006 par la Confédération syndicale nationale MERIDIAN au Comités des libertés syndicales de l’Organisation internationale du travail, enregistrée les 25-26 mai et 6 juin 2006 sous la référence n°2486 publié par la Confédération syndicale nationale Meridian sur son site internet : http://www.csnmeridian.ro/articol/ro/326/
OBJET : décès d’un syndicaliste emprisonné
Je, soussigné, Ion POPESCU, président de la Confédération syndicale nationale MERIDIAN, confédération syndicale interprofessionnelle et représentative au niveau national, déclare livrer ce 1er février 2007 des informations nouvelles et complémentaires à la plainte enregistrée par le Comité des libertés syndicales sous la référence n°2486. Dans les annexes II, III et IV de ladite plainte, la Confédération syndicale nationale MERIDIAN avait attiré l’attention du Comité des libertés syndicales de l’Organisation internationale du travail sur les « conditions de détention des syndicalistes emprisonnés », les « menaces sur la santé des syndicalistes emprisonnés », les « menaces sur la sécurité des syndicalistes emprisonnés ». Dans ce complément d’information, Confédération syndicale nationale MERIDIAN livre au Comité des libertés syndicales les faits survenus depuis, tels qu’ils ont été rendus publics par la presse roumaine. Roviden : Popescu, szakszervezeti vezeto kiegeszito adatokat szolgaltat a birosagi eljaras szamara az elfogott banyaszok egeszsegukre es biztonsagukra veszelyes fogvatartasi korulmenyeirol.
Les faits Ionel Ciontu était le leader du syndicat de la mine de Livezeni. Il a été condamné à cinq ans de prison le 28 septembre 2005 pour avoir « sapé le pouvoir de l’Etat », à l’occasion des protestations syndicales des mineurs en 1999. Dans le même procès, Miron Cozma, l’ancien responsable des syndicats de mineurs de la Vallée du Jiu, a été condamné à dix ans de prison, et les syndicalistes Constantin Cretan, Vasile Lupu, Dorin Lois Romeo Beja (ce dernier par contumace) à cinq ans. Le jeudi 11 janvier 2007, la famille et les collègues de Ionel Ciontu, emprisonné depuis seize mois, apprennent par la presse son décès à l’hôpital de la prison de Jilava (Bucarest), suite à de graves problèmes de santé. Le chef de la prison de Barcea Mare (dans le département de Hunedoara, à 400 km au Nord-Ouest de Bucarest), a déclaré à l’agence Mediafax que ce responsable syndical avait été transféré mercredi 10 janvier au matin, par ambulance, à l’hôpital du pénitencier de Jilava. Sa veuve a indiqué que les autorités pénitenciaires ne livreront les résultats de l’autopsie que 45 jours après celle-ci. Le journal Ziua (12 janvier 2007) cite le commandant de la prison de Barcea : « Il était malade. Initialement, on lui a fait un contrôle à l’hôpital de Deva (chef lieu du département de Hunedoara), et après, il a été transféré à Jilava ». Il y a un an, dans l’hebdomadaire Replica, édition des 19-25 janvier 2006, Ionel Ciontu continuait à clamer son innocence : « Je suis un détenu politique. Dans la phase des poursuites judiciaires (c’est-à-dire avant son arrestation – NDLR), le procureur Sasarman m’a donné quatre variantes à ma disposition : « enfoncer » Cozma, démissionner du syndicat, partir à la retraite ou entrer au Parti démocrate (le parti du président Basescu – NDLR). Dans mon dossier, il n’y a eu aucune déclaration contre moi. Pourtant, j’ai été condamné. » A tenyek : Ciontut 5 evre iteltek a 99-es szereplese miatt az “allamhatalom alaaknazasa” cimen tobb tarsaval egyetemben. 2007 jan 11-en a csalad es a banyasztarsak a sajtobol tudtak meg, hogy egy bukaresti korhazban meghalt. A boncolasi jegyzokonyvet halal utan 45 nappal kapta meg a felesege. A bortonigazgato azt mondta: beteg volt. Egy eve mar a Replica hetilapban Ciontu artatlansagat hangoztatva elmondta, hogy poltikai fogoly, ugyenek targyalasa folyaman nem bizonyosodott be ellene semi vad, es szakszervezetenek elarulasara probaltak rabirni.
Conclusion La Confédération syndicale nationale MERIDIAN, considérant les faits exposés dans sa plainte, déposée le 22 mai 2006 par la Confédération syndicale nationale MERIDIAN au Comités des libertés syndicales de l’Organisation internationale du travail, enregistrée les 25-26 mai et 6 juin 2006 sous la référence n°2486, réaffirme que l’arrestation, la condamnation et l’emprisonnement des responsables syndicaux du secteur minier, Miron Cozma, Constantin Cretan, Ionel Ciontu, Dorin Lois, Vasile Lupu et Romeo Beja, constitue une limitation au libre exercice du droit syndical, et du droit des organisations, tels qu’ils sont garantis par la Convention n°87 de l’OIT (article 3) qui stipule que «1. Les organisations de travailleurs et d’employeurs ont le droit d’élaborer leurs statuts et règlements administratifs, d’élire librement leurs représentants, d’organiser leur gestion et leur activité, et de formuler leur programme d’action. 2. Les autorités publiques doivent s’abstenir de toute intervention de nature à limiter ce droit ou à en entraver l’exercice légal. ». Convention dont nous rappelons qu’elle a été ratifiée par la Roumanie. La Confédération syndicale nationale MERIDIAN alerte le Comité des libertés syndicales sur le fait que le décès de Ionel Ciontu en prison confirme intégralement ses inquiétudes.
Publié dans le Bulletin mensuel d’information n° 4 - le 8 février 2007 Konkluzio : a Meridan szakszervezeti konfoderacio panaszt jelent be a szakszervezeti jogok korlatozasa miatt, a Romania altal is ratifikalt Munka Nemzetkozi Szervezete 87.sz konvencio megserteseert
Versez au Fonds de solidarité ! Atutalas a szolidaritasi alapra Uniquement par VIREMENT BANCAIRE, dont les coordonnées exactes sont : (csak banki atutalassal) Henning FREY - IBAN : DE79 4401 0046 0025 2764 65 - Code SWIFT : PBNKDEFF Postbank Dortmund - Hiltropwall 4-A2 - 44137 Dortmund – ALLEMAGNE N’oubliez pas de signaler tout virement bancaire à
[email protected] (ou par fax à 01 48 01 88 36) si vous souhaitez un reçu. (elismerveny a fenti e-mailen ill. faxon)
Abonnement à Informations internationales Elofizetes a Nemzetkozi Informaciokra 10 numéros : 10 e ; 20 numéros : 20 e ; 30 numéros : 30 ; 40 numéros : 40 e ; 50 numéros : 50 e incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 e • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ..................................................................................................................................... Prénom : ................................................................................................................................ Adresse : ................................................................................................................................. Pays : ..................................................................................................................................... E.mail : .......................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires (IBAN) : FR76 3093 8000 34000 5122 7000 317 - LUBPFRPP
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France ) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’ Entente ”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
INFORMATIONS INTERNATIONALES 20 février 2007
N° 223
Prix 0,50 euro
Dossier d’informations hebdomadaire édité par l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples Nemzetkozi Informaciok-a Nepek es Dolgozok Egyetertesenek hetilapja 223.sz Forditas
Présentation : Bemutatas Dans ce numéro nous publions de nombreux extraits du journal The Organizer, qui regroupe aux Etats-Unis des militants liés à l’ Entente internationale. Après les manifestations où « La présence de contingents syndicaux était massive » le journal rapporte « Le président de l’AFL-CIO du Maryland et coordinateur de US Labor Against the War (USLAW), a apporté aux manifestants le salut du président de l’AFL-CIO, John Sweeney. Mason a conclu son discours en affirmant : “Le nouveau Congrès a la responsabilité vis-à-vis du peuple américain de mettre fin à l’implication militaire américaine en Irak et de ramener les troupes ici”. » Dans ces manifestations le mot d’ordre « pas dans six mois, pas dans trois mois, pas dans un mois : retrait maintenant ! » était scandé, rapporte un étudiant, tandis qu’une nouvelle mobilisation se prépare pour les 17 et 18 mars prochains. The Organizer revient également sur les raisons de son appel à la constitution d’un parti noir lié à la construction du Labor Party. France : un appel de 150 salariés intérimaires, retraités d’Airbus pour une rencontre nationale à Nantes le 3 mars, « Ensemble, pour se défendre, exigeons de l’Etat actionnaire, la renationalisation d’Airbus Industrie. » Espagne : répondant à l’appel de Nantes et préparant l’envoi d’une délégation, des travailleurs de EADS-CASA et d’autres entreprises déclarent « Contre les plans de EADS, défendons l’emploi, les usines, nos conditions de travail : pour la RENATIONALISATION de l’industrie aéronautique dans toute l’Europe. » Mexique : Extrait du journal du PTDI « El trabajo » au cours du « Forum syndical pour la défense des entreprises nationalisées » de nombreuses organisations se sont mises d’accord pour construire « l’Assemblée populaire de la Magdalena Contreras » dans le cadre de la lutte « pour donner tout le pouvoir au gouvernement de Obrador. » Campagne préparant la délégation au siège de l’Union européenne « pour la défense de la santé publique en Europe. » Contributions : d’Allemagne, de France. Ebben a szamban nehany olyan cikket publikalunk, amely az Egyerteshez tartozo eszak-amerikai aktivistak lapjaban a The Organizerben jelent meg. Az amerikai nep nem ker az iraki haborubol, es az uj kongresszus felelossege, hogy veget vessen a beavatkozasnak es a csapatokat hazahozassa. A mostani tuntetesek jelszava: “nem 6 honap mulva, nem 3 honap mulva, nem egy honap mulva, hanem azonnal kivonulni!” Franciaorszag: 150 ideiglenes dolgozo, az Airbus nyugdijas dolgozoinak felhivasa: “Egyutt vedjuk meg magunkat, az Airbus visszaallamositasaval!” Spanyolorszag: “Az EADS-tervek ellen vedjuk meg a munkahelyeket, az uzemeket, munkakorulmenyeinket, a repulogepipar ujraallamositasaval egesze Europaban!” Mexiko: reszlet az El trabajo-bol (a PTBI napilapja): harc annek erdekeben, hogy a hatalom az Obrador-kormany kezebe keruljon. Az EU-hoz keszulodo delegacio segitese, hozzaszolas Franciao. Es Nemeto-bol a kozegeszsegugy megvedesere.
Soutenez l’ Entente internationale, Abonnez- vous à Informations internationales. Tamogassatok a Nemzetkozi Egyetertest, fizessetek elo a Nemzetkozi intformaciokra !
Sommaire : Tartalom p. 1 : Présentation p. 2 / 3 - Etats-Unis : • Extraits de The organizer (après les manifestations contre la guerre ; pourquoi la constitution d’un parti noir ; quelles perspectives pour le mouvement contre la guerre ; nouvelles mobilisation les 17 et 18 mars) USA- haboruellenes tuntetesek, egy « fekete » part, haboruellenes perspektivak p. 4 - France : Rencontre nationale à Nantes le 3 mars 2007 pour la renationalisation d’Airbus. Franciaorszag-Airbus p. 5 - Espagne : Réponse des travailleurs de EADS-CASA et autres entreprises à l’appel de Nantes (Airbus) Spanyolorszag- valasz az Airbus-ugyre. p. 6 - Mexique : Déclaration du PTDI “ Tout le pouvoir au gouvernement Obrador.” Mexiko- hatalmat az Obrador-kormanynak p. 7 - Campagne pour la défense de la santé publique en Europe, contributions : Egeszsegugy
• Berlin : 700 000 berlinois menacés de perdre l’assurance maladie Berlin : 700 ezer berlinit fenyeget a betegbiztositas elvesztese • Roanne (France) : 40 postes supprimés Franciaorszag : Roanne-ban 40 poszt megszuntetese • Hongrie : fin de la gratuité des soins. Magyarorszag : vege az ingyenes gyogyitasnak p. 8 - République tchèque : Lettre d’un étudiant à propos de la construction d’une base américaine dans ce pays. Csehorszag : amerikai bazis epitese az orszagban
• Abonnements
Pour tout contact :
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28 E.mail :
[email protected] - Site : www.eit-ilc.org
Etats-Unis Des étudiants apostrophent le sénateur démocrate Dennis Kunnick : “Pas
dans six mois, pas dans trois mois, pas dans un mois :
retrait des troupes d’Irak maintenant !”
Le 27 janvier 2007, à l’issue des grandes manifestations contre la guerre, plus de sept cents personnes se sont réunies à San Francisco pour participer à un débat sur les moyens d’arrêter la guerre. La présidence était assurée par Tim Paulson, l’un des responsables du comité exécutif de l’AFL-CIO de San Francisco. Parmi les personnalités siégeant à la tribune, se trouvait Dennis Kunnick, un sénateur démocrate, qui a déclaré que le Congrès devait cesser de voter les crédits permettant la poursuite de la guerre.
Lors de la séance des « questions-réponses », Eric Blanc, un étudiant membre de l’organisation Revolution Youth, posa à Kunnick la question suivante : « Je suis de San Francisco. Je peux vous assurer que la grande majorité de la jeunesse, ici, veut que nos troupes quittent l’Irak, maintenant ! Les jeunes sont opposés à toute forme d’occupation, quelle qu’elle soit exercée par les Etats-Unis ou par les Nations unies. Nous ne voyons aucune justification à ce que l’on dépense un dollar de plus, qu’on perde un jour de plus, qu’il y ait un mort de plus. Voulez-vous déclarer ce soir, à San Francisco et à la nation, que, vous aussi, vous vous prononcez pour le retrait immédiat de toutes les troupes étrangères et que vous êtes opposé à l’occupation sous quelque forme que ce soit ? » Les remarques d’Eric Blanc ont été saluées par des applaudissements nourris, mais Kunnick est apparu déstabilisé. Il a répondu : « L’occupation américaine est une erreur. Mais ne serait-il pas préférable qu’une force de sécurité intervienne au fur et à mesure du départ de nos troupes ? (Quelques protestations dans la salle.) Nous avons une responsabilité à prendre pour laisser en place une structure qui puisse fonctionner jusqu’à ce que les Irakiens puissent prendre leurs affaires en main. Je travaille à un projet de loi avec ma collègue Barbara Lee. Ce projet de loi parle d’un délai de six mois après son adoption pour effectuer un retrait. Mais trois mois suffiront peut-être. » The Organizer a demandé à Eric Blanc, après la réunion, ce qu’il pensait des arguments de Kunnick. Il a répondu : « Je crois que cela a été un choc que d’entendre Kunnick accepter l’argument selon lequel le peuple irakien était incapable de gérer ses propres affaires. C’est nier sa souveraineté. Et les Irakiens n’ont certainement pas oublié que ce sont les Nations unies qui ont imposé à leur pays d’odieuses sanctions, qui ont provoqué la mort de plus d’un million d’innocents. Il est clair aussi que Kunnick n’a pas appelé à un retrait immédiat de nos troupes. Il a parlé d’une loi qui entraînerait six mois plus tard (peut-être même plus tôt) un retrait. Et pendant ce temps, les destructions, les morts ne s’arrêteront pas, frappant les Irakiens et aussi les Américains. C’est pourquoi nous disons : pas dans six mois, pas dans trois mois, pas dans un mois : retrait maintenant ! Az egyetemistak Kunnick demokrata szenatort kemenyen utasitjak : Nem 6 honap mulva, nem 3 honap mulva, nem egy honap mulva, a csapatokat visszavonni most rogton! Kerdes-felelet jellegu osszejovetelen vett reszt egyetemistakkal Kunnick szenator, ahol az egyik jelenlevo nagy tetszesnyilvanitas kozepette biztositotta arrol, hogy a San-Franciscoban elo fiatalok ellenzik az irani haborut es felkerte, hogy deklaralja, miszerint az amerikai hadsereget azonnal ki kell vonni. A destabilizaltnak tuno szenator elmondta, hogy a haboru tevedesnek bizonyult, de a csapatokat fokozatosan kellene kivonni, olyan strukturat hagyva a helyszinen, mely mukodokepes addig is mig maguk az irakiak kezukbe nem veszik az ugyeket. Ennek erdekeben kepviselotarsaval egyutt egy terv kimunkalasan dolgozik, mely 6 honap mulva, de lehet, hogy mar 3 mulva is eletbelephet. Az The Organizernek a kerdest feltevo egyetemista kifejtette, hogy a hatarido idohuzas, ekozben a rombolasok folytatodnak, a halal ugyanugy lecsap az irakiakra es amerikaiakra. Extraits d’articles, parus dans The Organizer, journal qui regroupe aux Etats-Unis les militants liés à l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples.
Pourquoi nous appelons à la constitution d’un parti noir lié à la construction du Labor Party
Le fait de présenter des candidats noirs indépendants aux niveaux local, des Etats et national constitue un besoin politique pressant depuis longtemps. C’est aujourd’hui un besoin brûlant, dans le contexte, d’une part, de la rébellion croissante qui déferle aujourd’hui sur toutes les Amériques, du nord au sud, en opposition à l’assaut impérialiste géré par les deux partis du capital américain contre les travailleurs et les peuples opprimés du continent, et, d’autre part, l’évolution meurtrière qui menace l’existence même des peuples d’Afrique comme conséquence des politiques de guerre et la dévastation provoquée par l’impérialisme.
La question concerne les travailleurs sur l’ensemble du continent américain comme de toute l’Afrique, et en particulier les millions d’hommes et de femmes de la diaspora africaine. La signification, au-delà des Etats-Unis mêmes, de candidats noirs indépendants a été parfaitement exprimée par Lybon Mabasa, le président du Socialist Party of Azanie, (SOPA, Afrique du Sud), dans la récente lettre ouverte qu’il a adressée aux militants noirs et aux organisations qui ont constitué et soutenu le tribunal international sur les conséquences de l’ouragan Katrina. Mabasa expliquait que les peuples et les travailleurs d’Afrique regardent vers les Noirs des Etats-Unis, qui, par leur lutte révolutionnaire, ont détruit le système esclavagiste au milieu du XIXe siècle, puis mis fin à la ségrégation raciste vers 1960, espérant qu’à nouveau ils seront au premier rang du combat des Noirs dans le monde entier en brisant tous les liens de subordination avec les républicains comme avec les démocrates et en mettant en avant, sur le terrain électoral, un programme de combat indépendant de reconstruction et de réparation pour les peuples noirs. Plus important encore, cette perspective a été mise en avant par des militants responsables du mouvement de libération noir aux Etats-Unis. Notre soutien à la construction d’un parti noir, lié à la lutte pour construire un Labor Party, se situe dans la continuité des positions du Socialist Workers Party des Etats-Unis, élaborées en étroite collaboration avec Léon Trotsky et reprises en particulier en 1963 dans la résolution « Freedom Now » (« La liberté maintenant »). Cette résolution soulignait que « si la population noire est majoritairement prolétarienne, les Noirs américains sont pourtant plus que l’une des sections les plus exploitées de la classe ouvrière et qu’une composante du mouvement ouvrier parmi d’autres. Comme nationalité opprimée, leur situation dans la société est spéciale, marquée par des facteurs nationaux et sociaux comme par des facteurs de classe. » La résolution de 1963 poursuivait en notant que le mouvement noir et le mouvement ouvrier suivaient leur propre route, mais que « ces routes allaient dans la même direction : la liberté des Noirs en finissant avec l’oppression et l’émancipation des travailleurs liquidant l’exploitation ne peuvent être obtenues que par leur lutte commune contre le capitalisme. Les Noirs ne peuvent atteindre le but de l’égalité que par l’alliance avec la classe ouvrière. »
52 / 77
Puis, soulignant que « les rythmes de développement des deux mouvements étaient inégaux », la résolution appelait « les Noirs à s’unir d’abord dans leur propre parti, afin qu’ils puissent constituer une alliance sur une base d’égalité ». Enfin, cette résolution concluait en expliquant qu’il n’y avait aucune contradiction entre appeler à la formation d’un parti noir et à la constitution d’un Labor Party : « Notre soutien à un parti noir ne s’oppose pas à notre combat constant pour un Labor Party. Au contraire, nous sommes convaincus qu’un tel parti noir et un Labor Party auront beaucoup de choses en commun et dès le début travailleront étroitement ensemble pour leurs buts communs, et tendraient, dans le cours de cette activité commune, à établir des liens serrés d’organisation, voire à se fondre dans un seul parti ou organisation fédératrice. » Le comité de rédaction de The Organizer
A Labour Party kereteiben uj -feketeboruek- partja keszul alakulni. A 19. sziI rabszolgafelszabaditas es az 1960-as rasszista szegregacio megszuntetese utan a onallo harcot es a feketeboru nepesseg rekonstruk-ciojat es jovatetelet tuzi ki celul. Az alakulat kozel all a Trockij tamogatasaval letrejott Socialist Worker Party-hoz es a Feedom Now-hoz.
Les députés votent contre l’envoi de renforts en Irak
La Chambre des représentants des Etats-Unis a voté vendredi 16 février une résolution rejetant la décision de George W. Bush d’envoyer 21 500 soldats supplémentaires en Irak. « George W. Bush avait beau s’y attendre, le désaveu n’en est pas moins cinglant », souligne l’agence Associated Press. Bien que non contraignante, en effet, cette résolution adoptée par 246 des représentants présents (229 démocrates et 17 républicains), 182 se prononçant contre, marque une aggravation de la crise politique qui sévit jusqu’au sommet de l’Etat américain. Le Congrès va le mois prochain avoir à débattre sur le financement d’urgence de 100 milliards de dollars (76 milliards d’euros) réclamé par George W. Bush. La question divise les démocrates. Le fond de l’affaire étant que, selon le dernier sondage AP-Ipsos rendu public le jour du vote au Congrès, 63 % des Américains sont désormais opposés à l’envoi de troupes supplémentaires en Irak, et, par dizaines de milliers, avec leurs syndicats de l’AFL-CIO pour la première fois dans l’histoire américaine, ils l’ont manifesté dans la rue au cri de : « Pas un dollar, par un soldat, pas un mort de plus en Irak ! » Et maintenant : quelles perspectives ? Comment imposer l’arrêt de cette guerre, qui est aussi une guerre contre les travailleurs et le peuple américains ? Nous reproduisons dans cette page des extraits d’articles participant de ce débat, parus dans The Organizer, journal qui regroupe aux Etats-Unis les militants liés à l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples. Kepviselok voksolnak ujabb csapatok Irakba kuldese ellen . Az Egyesult Allamok ujabb 21 500 katona Irakba kuldese ellen 182 kepviselo szavazott 246 jelenlevo kozul febr. 16-an. A szavaza nem kenyszerito ereju, de jol mutatja a valsag melyuleset. A kerdes, hogy megszavazza- e a Kongresszus a Bush altal kert 100 milliard dollart, szinten megoszto jellegua demokratakra. Az AP-Ipsos felmerese alapjan az amerikaiak 63 %-a mar ellenzi az ujabb csapatok kuldeset, es tizezrek tiltakoznak, hogy “Egy dollart se, egy katonat se, egyetlen halottat se Irakban”
Etats-Unis : quelles perspectives pour le mouvement contre la guerre ?
Des centaines de milliers de manifestants ont défilé à Washington, le 27 janvier, pour exiger du Congrès qu’il mette fin à la guerre en Irak, alors que les démocrates sont majoritaires dans les deux chambres (la Chambre des représentants et le Sénat).
Les démocrates n’ont rien fait jusqu’à présent pour mettre fin à l’occupation injuste et illégale de l’Irak — les « premières cent heures » présentées par la nouvelle présidente de la Chambre des représentants, la démocrate Nancy Pelusi , comme la période où les mesures législatives les plus urgentes seraient votées, n’en contenaient aucune concernant la guerre, et, pendant ce temps, Bush a appelé à l’escalade : c’est cela qui a motivé des centaines de milliers d’Américains à descendre dans la rue. La présence de contingents syndicaux était massive. Et pour la première fois, Fred Mason, président de l’AFL-CIO du Maryland et coordinateur de US Labor Against the War (USLAW), a apporté aux manifestants le salut du président de l’AFL-CIO, John Sweeney. Mason a conclu son discours en affirmant : « Le nouveau Congrès a la responsabilité vis-à-vis du peuple américain de mettre fin à l’implication militaire américaine en Irak et de ramener les troupes ici. » Ce qui a dominé la manifestation, c’est l’exigence adressée aux démocrates qu’ils votent contre les crédits de guerre et pour le retrait des troupes. Les banderoles, les pancartes, les mots d’ordre qui étaient lancés comme les discours le montraient clairement. Pourtant, le membre du Congrès Lynn Woodsey, coprésident des Regroupements des élus progressistes, a utilisé son temps de parole pour défendre un projet de loi qui prévoit un retour des troupes six mois après l’adoption de cette loi. Mais même à supposer que cette loi soit discutée et approuvée dans un délai de six mois, cela voudrait dire que la guerre, la destruction et les morts continueraient encore pendant un an ! Un autre parlementaire, John Comyers, a tenu un langage différent de celui de Woodsey : notant que Bush avait renvoyé les chefs militaires qui étaient en désaccord avec lui, Conyers s’est écrié : « Nous, il ne peut pas nous virer. Mais nous, on peut le virer ! », pour conclure : « Nous avons mis fin à la guerre du Vietnam. Nous allons mettre fin à celle-ci ! » Pendant toute sa préparation, la manifestation a bénéficié d’une « couverture de presse » bien supérieure à l’habitude. Cela ne peut s’expliquer seulement par le fait que l’opinion publique est maintenant très largement opposée à la guerre, cela reflète aussi la conclusion tirée par certains secteurs de la classe dirigeante qu’il ne faut pas laisser Bush faire ce qu’il veut, car ses actes pourraient menacer le développement de la politique interventionniste de l’impérialisme américain et nourrir la résistance à son encontre. Au lendemain de la manifestation, la presse se montra en revanche beaucoup plus réservée dans ses comptes rendus. Il n’est notamment pas étonnant qu’elle n’ait dit mot des déclarations de Mason, de Comyers et d’autres. Jusqu’à maintenant, les démocrates se sont limités à critiquer la manière dont Bush mène la guerre, tout en lui donnant les moyens de la poursuivre. Déjà , le 27 septembre 2006, le Sénat avait unanimement approuvé le budget militaire de Bush de 447 milliards de dollars, qui incluait 70 milliards supplémentaires pour les guerres d’Irak et d’Afghanistan. Pas un seul représentant démocrate au Congrès n’a aujourd’hui fait une proposition visant au retrait immédiat des troupes américaines d’Irak. Le leitmotiv de toutes leurs interventions, c’est qu’il faut éviter un retrait précipité. Le mouvement contre la guerre ne peut dépendre de ces politiciens pour agir d’une manière décisive. Si certains d’entre eux parlent plus clairement contre Bush, c’est parce qu’ils y sont poussés par la pression même du mouvement contre la guerre, qui sera précisément amplifié par l’action indépendante du mouvement contre la guerre. Trois choses sont nécessaires. Tout d’abord, ne pas abandonner un instant l’exigence du retrait immédiat. Ensuite, une campagne de mobilisation autour de l’opposition aux nouvelles dépenses militaires qui devraient être discutées au Congrès en mars, préparant des manifestations massives les 17 et 18 mars prochains, à l’occasion du quatrième anniversaire du déclenchement de la guerre. Enfin , associer à ce mouvement des secteurs de plus en plus larges de la population, les organiser dans l’action pour le retrait immédiat et inconditionnel de toutes les troupes. A haboruellenes mozgalmak perspektivai Szakszervezeti mozgalmak vezetoi azokat a demokratakat akarjak cselekvesre kenyszeriteni. kik mar tobbseget kepeznek a ket kamaraban. Tobb szazezer szemelyt felvonultato naggyules es tuntetes, melyet a sajto a szokasosnal nagyobb mertekben tamogatott, felelosse teszi a kormanyt az amerikai imperializmus novekedese es az azzali szembeallas fejlodese miatt. A masnapi sajtomegnyilvanulasokban mar erzekelhetoek a polgari visszassagok: biralni Bush-t, ez igen, de ugyanakkor engedni a tovabbi folytatast is… A haboruellenes mozgalmak tehat nem szamithatnak ezekre a politikusokra Kovetelniuk kell az azonnali es feltetelnelkuli csapatkivonasokat, folytatni a megmozdulasokat mig azok celjukat el nem erik, es kiszelesiteni a nepesseg leheto legnagyobb koreire.
Nouvelle mobilisation aux Etats-Unis, les 17 et 18 mars prochains, contre la guerre
Pour les Irakiens, la journée du 8 février avait commencé par de multiples violences, qui avaient tué au moins dix-huit personnes, dont trois enfants. La veille, ce sont plus de cent personnes qui ont péri à Bagdad. Ces violences interviennent alors que le porte-parole de l’armée américaine, le général William Caldwell, a annoncé que le plan de sécurité destiné à pacifier la capitale est « en train d’être mis en application ». Le même jour, dans la province d’Al-Anbar, dans l’ouest de l’Irak, un hélicoptère des marines engagé dans une mission de combat a été abattu, « entraînant la mort de ses sept membres d’équipage et passagers », a indiqué l’armée américaine. C’est le cinquième abattu en moins de trois semaines. L’armée américaine a également fait état de la mort d’un marine lors d’une opération à Al-Anbar, ce qui porte à 3 099 le nombre de soldats américains tués en Irak depuis l’invasion de mars 2003, selon un décompte du Pentagone. Après la puissante démonstration de force du mouvement ouvrier américain lors des manifestations contre la guerre en Irak le 27 janvier dernier, les organisations ouvrières et anti guerre américaines préparent une nouvelle mobilisation les 17 et 18 mars prochains à l’occasion du quatrième anniversaire du déclenchement par Bush de cette barbarie sans nom. Uj mozgositas az USA-ban marc. 17 es 18-an a haboru ellen Az iraki eroszakos cselekmenyek, tobb tucat ember halalaval vegzodo tamadasok annak ellenere is folytatodnak, hogy az amerikai hadsereg szovivoje szerint : « a biztonsagi terv, mellyel pacifikaljuk a fovarost, mar bevezetes alatt al »l. A tenyek, a napi hirjelentesek arrol szolnak, hogy eme terv hatastalan. Igy a legutobbi haboruellenes megmozdulasokat kovetve ujabb akciokra kerul sor.
France Franciaorszag Le sort de dizaines de milliers de salariés
L’angoisse étreint les dizaines de milliers de salariés d’Airbus et des entreprises de sous-traitance. Selon l’AFP, « il est désormais question de restructurer l’avionneur en profondeur par le biais d’un plan de redressement, appelé “Power 8” , prévoyant des suppressions d’effectifs et une réorganisation industrielle, qui feront économiser deux milliards d’euros par an à partir de 2010 » (5 février). Cinq sites de la région de Toulouse, celui de Nantes, celui de Saint-Nazaire et celui de Méaulte, dans la Somme, sont directement concernés, avec les dizaines de milliers de travailleurs de la sous-traitance. Mardi 6 février, près de 90 % des salariés d’Airbus ont débrayé, 2 000 se sont rassemblés à Toulouse, 900 à Méaulte dans la Somme. En Allemagne, l’inquiétude est tout aussi vive : vendredi 2 février, 25 000 salariés ont manifesté, à Hambourg, plus de 10 000 salariés d’Airbus sur un total de 12 000 sont descendus dans la rue. Face à cette situation, 150 salariés, intérimaires, retraités d’Airbus et de la sous-traitance du site de Bouguenais-Nantes, ainsi que des personnalités du mouvement ouvrier et démocratique ont lancé un appel : « Ensemble, exigeons la renationalisation d’Airbus. » Cet appel à l’unité a été lancé sur la plate-forme suivante : « Non aux licenciements ; non aux délocalisations, non aux fermetures ou aux ventes de sites ; renationalisation d’Airbus Industrie. » Ces 150 salariés proposent une première discussion autour de cette initiative lors d’une rencontre nationale, le 3 mars 2007, à Nantes. Az Airbus tobb tizezernyi dolgozoja es alvallalkozoi aggodnak. Restrukturaciorol, felemelkedesrol, ujraszervezesrol, sporolasrol beszelnek a vallalat kapcsan, ami azt jelenti, hogy elbocsatasokra, bezarasokra kerul sor. Nemetorszaban a nyugtalankodas az Airbus dolgozoit utcai tuntetesekre sarkallotta. A 150 Airbus-alkalmazott felhivast intezett es nemzetkozi talalkozora hiv Nanates-ban (Fr.o).
“Ensemble,
exigeons la renationalisation d’Airbus”
Rencontre nationale à Nantes, le 3 mars 2007
Appel de 150 salariés, intérimaires, retraités d’Airbus et de la sous-traitance du site de Bouguenais-Nantes
Les nécessaires renationalisations- Incontestablement, les nationalisations — celles des chemins de fer en 1936 où après la dernière guerre mondiale, EDF-GDF et l’industrie aéronautique — peuvent à juste titre, être considérées comme des conquêtes ouvrières et démocratiques, dans la mesure où elles ont donné des garanties « statutaires » à un grand nombre de salariés. Parce que fondées sur le souci du service public, elles ont permis, y compris dans le domaine technique, des avancées spectaculaires. Elles ont, en outre, permis de maintenir en France, un tissu industriel seul capable de limiter le chômage. Elles ont permis également, dans des conditions difficiles et avec l’appui de certaines organisations syndicales, un « accord société » permettant des avancées pour les salariés de l’Aéronautique. On ne peut en dire autant de la gestion privée (il suffit de faire référence aux chemins de fer et aux hôpitaux anglais) soucieuse d’assurer les profits les plus grands à leurs actionnaires. Nous sommes des travailleurs et des retraités d’Airbus Industrie. Nous sommes des travailleurs sous-traitants et intérimaires d’Airbus Industrie sur le site de Nantes. Suite à la privatisation, ordonnée par l’Union européenne et à son application par les dirigeants d’EADS, des programmes d’Airbus A380 et A350, des milliers de licenciements sont programmés avec, à la clé, des délocalisations des programmes de production, des fermetures ou des ventes d’établissements envisagées comme celles de Méaulte et Nantes. Le PDG Gallois l’a confirmé. Latécoère — entreprise aéronautique — se dit intéressée par le « site » nantais. Personne n’est dupe Les parlementaires locaux tiennent des propos rassurants. S’ils veulent être entendus et efficaces, ils n’ont qu’à déposer sur le bureau de l’Assemblée nationale - dont c’est le pouvoir - un projet de loi renationalisant Airbus Industrie, même si une telle initiative est contradictoire aux directives européennes et à Maastricht. Les leçons du passé Il y a maintenant 38 ans passés, le 5e plan d’alors prévoyait 15 000 licenciements dans l’aéronautique et la fermeture de Nantes et Rochefort. L’unité des travailleurs réalisée dans la grève généralisée, a empêché tous licenciements, toutes fermetures de sites. Mieux, la nationalisation de Sud-Aviation devenue Aérospatiale, a permis, par l’intervention de l’Etat propriétaire, de lancer le Programme Airbus avec ses milliers d’embauches dont des travailleurs intérimaires ou en sous-traitance. Ce qui s’est fait hier peut se faire aujourd’hui. Un pour tous, tous pour un dans l’unité, telle est la solution Comment ? C’est simple : les syndicats se réunissent et élaborent un cahier de revendications : Non aux licenciements Non aux délocalisations Non aux fermetures ou aux ventes de sites Renationalisation d’Airbus Industrie. Puis ils convoquent une assemblée générale des travailleurs de l’usine et sous-traitants, pour adopter la plate-forme et la rendre publique. Ainsi, en haut, ils comprendraient que le rapport de force s’organise. Renationaliser Airbus, c’est permettre à l’Etat propriétaire d’investir pour le développement des programmes A350 et A380. De nouveau, cela permettrait des embauches en CDI, de vendre des Airbus, de faire rentrer des fonds dans les caisses de l’Etat.
Ensemble, pour se défendre, exigeons de l’Etat actionnaire, la renationalisation d’Airbus Industrie. (A fentiekben a felhivas szovege az ujraallamositast kovetelve)
Les articles du traité de Maastricht qui condamnent Airbus
- Article 87 Sont interdites « toutes aides accordées par les Etats ou au moyen de ressources d’Etat, sous quelque forme que ce soit, qui faussent ou menacent de fausser la concurrence en favorisant certaines entreprises ou certaines productions ». En clair, les nationalisations et toute intervention d’Etat pour éviter les licenciements sont interdites.
- Article 88 Il existe des dérogations possibles à l’interdiction des aides d’Etat. En ce cas, qui tranche ? L’article 88 du traité répond : « La Commission procède, avec les Etats membres, à l’examen permanent des régimes d’aides existant dans ces Etats. Elle propose à ceux-ci les mesures utiles exigées par le développement progressif ou le fonctionnement du marché commun. »
- Article 131 « En établissant une union douanière entre eux, les Etats membres entendent contribuer (…) à la suppression progressive des restrictions aux échanges internationaux et à la réduction des barrières douanières. » C’est cet article qu’a utilisé Boeing, en camouflant ses propres subventions venant de la Nasa et du Pentagone, pour exiger la suppression des aides à Airbus dans le cadre des accords commerciaux internationaux…
- Article 133 « Si des accords avec un ou plusieurs Etats ou organisations internationales doivent être négociés (…), ces négociations sont conduites par la Commission. » C’est cet article qui donne à la Commission européenne la compétence exclusive pour conduire les négociations commerciales internationales, en particulier avec le gouvernement américain dans le cas d’Airbus. A Maastrichti Szerzodes cikkelyei, melyek az Airbust halalra itelik..
Espagne Spanyolorszag “ Contre
les plans de EADS, défendons l’emploi, les usines, nos conditions de travail : pour la RENATIONALISATION de l’industrie aéronautique dans toute l’Europe.”
Az egesz europai repulogepipar ujraallamositasat ! Des travailleurs de EADS-CASA et d’autres entreprises, s’adressent aux organisateurs de la Rencontre nationale à Nantes le 3 mars 2007 (Voir l’appel dans ce numéro - page 4)
Nous voulons avant tout remercier le salut et la lettre que nous avons reçue dans le cadre de la rencontre de “Travailleurs et Jeunes pour la République” qui s’est tenue à Getafe (Madrid) le 20 janvier, dans laquelle vous nous expliquiez la situation également difficile et les initiatives que vous avez prises en ce moment à AIRBUS France. En 2006 EADS a annoncé un retard du modèle A-380 dû aux différents problèmes détectés. Nous avons tous su comment de hauts responsables se sont enrichis en vendant leurs actions avant que ne soient rendus publics ces problèmes et que ne chutent les actions d’EADS. Sous prétexte de retard, les déclarations de la compagnie annonçant qu’il y avait 1.000 emplois de trop à EADS-CASA, ont été publiées. Cette situation a créé l’inquiétude parmi les près de 9.000 travailleurs d’EADS-CASA et les près de 30.000 travailleurs des industries sous-traitantes. Nous sommes près de 174 travailleurs intérimaires qui avons vu que nos contrats n’étaient pas renouvelés alors que, la direction s’était engagée à nous embaucher en CDI à la fin de ceux-ci. Nous savons qu’il y a eu 180 licenciements et non renouvellements, dans des entreprises sous-traitantes telles que ITP en Biscaye. Récemment, la direction de EADS-CASA a fait un chantage auprès de nos représentants syndicaux et a proposé un accord de régulation temporaire de l’emploi de 51 jours pendant deux ans, dans le cas de l’usine de Getafe, où se concentre la plus grosse partie des emplois. Cet accord a été accepté par la majorité du Comité interusines. En échange, la majorité des travailleurs à contrats non renouvelés, devront revenir dans les équipes avec des contrats de travail en attendant de signer des contrats de relève. Cette situation empêche que la majorité d’entre nous ayons des contrats à durée indéterminée tout de suite et ne garantit la signature d’un contrat indéterminé qu’à la moitié d’entre nous. Nous sommes nombreux à rester dehors depuis des mois en attendant que l’on nous appelle pour nous réintégrer. L’accord coûtera 40 millions d’euros à l’Etat. Voila comment nous payons une crise que la direction s’est inventée de toutes pièces, alors que nous subissons une grande précarité et pas mal de flexibilité, que nous avons une bourse qui atteint les 20 jours en heures positives ou négatives et les nouveaux travailleurs sommes entrés avec un salaire 30 % inférieur à celui des autres employés. Comme travailleurs, majoritairement jeunes, nous voulons garantir l’industrie, les usines, les emplois et les conditions de travail qu’il nous a tellement coûté de garder, nous voulons l’égalité et nous voulons avoir un avenir pour notre emploi. C’est pour cela que pendant tout ce processus des dizaines de travailleurs se sont réunis alarmés par la situation, par le manque d’information devant les restructurations. 50 travailleurs de EADS-CASA et d’autres camarades nous sommes adressés par lettre au président du gouvernement espagnol pour qu’il intervienne auprès d’EADS-CASA pour la défense de tous les emplois, et de nos conditions de travail, contre les licenciements. La remise en cause de nos emplois ne fait que commencer. La direction d’EADS a annoncé qu’il y a 10.000 emplois de trop dans toute l’Europe, nous ne connaissons pas encore les mesures concrètes du plan Power 8, mais elles ne peuvent absolument pas être positives si on prétend augmenter la productivité de 8 % et réduire les coûts de 30 %. Nous connaissons en outre comment on délocalise la production avec les accords de vente d’avions à la Chine sous condition d’y réaliser une bonne partie de l’assemblage. Nous ne voulons pas accepter la voie sur laquelle on nous entraîne, celle de l’affrontement entre travailleurs, entre usines et pays. Actuellement, la division nous rend plus faibles, et c’est l’union qui fait notre force. C’est pourquoi nous vous saluons et voulons participer à votre rencontre, parce que l’authentique internationalisme, la vraie solidarité entre les travailleurs européens seront une des clés pour défendre nos emplois et rejeter le chantage. L’autre clé avec laquelle nous sommes d’accord, c’est que le centre de nos problèmes est la propriété de l’industrie aéronautique. Le consortium européen EADS s’est constitué sur la base de la privatisation des différentes entreprises aéronautiques européennes qui appartenaient au secteur public de chacun des pays, aux différents Etats, donc à tous les travailleurs et citoyens. En ce qui concerne l’Espagne, Construcciones Aeroauticas a été intégré en 1999 à EADS, c’est une privatisation masquée. Actuellement le gouvernement espagnol conserve 5,47% des actions du consortium européen. Nous savons cependant que le gros de l’actionnariat du consortium est déjà dominé soit par des entités privées, soit par des fonds d’investissements qui achètent des actions en Bourse. Nous savons que ce sont eux, protégés et encouragés par l’Union européenne qui leur facilite légalement les opérations, et les différents gouvernements qui acceptent leurs diktats, qui exigent des bénéfices chaque fois supérieurs. C’est pourquoi ils essaient de réduire la valeur de notre travail et essaient de délocaliser la production tout en faisant le chantage pour que nous acceptions nous-mêmes une plus grande flexibilité et la diminution de nos salaires et conditions de travail. Ils veulent que ce soit nous mêmes et nos syndicats qui acceptions la réduction de l’emploi. Nous sommes d’accord sur le fait que la re-nationalisation des différentes entreprises qui composent AIRBUS et EADS est nécessaire, car c’est la seule issue qui nous permette de défendre l’industrie avec toutes ses usines, emplois et conditions de travail.
C’est pour cela que nous voulons contribuer à faire connaître et développer des initiatives communes dans toute l’Europe pour la re-nationalisation de toute l’industrie aéronautique. Nous sommes conscients qu’aucune mesure sérieuse ne peut être prise pour la défense de l’emploi dans la voie de la re-nationalisation sans rompre avec l’Union européenne et ses directives, sans rompre en particulier avec la décision de 1999 qui a mis les différentes entreprises nationales sous le contrôle des fonds d’investissements, politique de l’Union européenne pour détruire l’industrie des pays d’Europe. Ainsi nous pensons qu’il est possible de maintenir de façon commune et coordonnée la production et l’emploi dans toute l’Europe sur la base de la re-nationalisation du secteur aéronautique. Pour toutes ces raisons nous désirons contribuer avec cette réponse à la rencontre que vous tenez le 3 mars à Nantes. Nous travaillons pour envoyer une délégation qui y participera et qui sera soutenue par d’autres camarades d’EADS-CASA en Espagne.
Premiers signataires : Manuel Romero, travailleur à EADS-CASA, affilié aux CCOO ; Rubèn Martinez, travailleur à EADS-CASA, affilié a l’UGT ; Pablo Guadano, travailleur à EADS-CASA, affilié aux CCOO ; Pablo Garcia-Cano, travailleur à John Deere Ibérica, délégué des CCOO - Comité de Empresa.
A spanyol munkasok arrol szamolnak be, hogyan csaltak fonokeik, amikor az A-380-as modellel problemak adodtak es hogyan adtak el reszvenyeiket ennek nyilvanossagra kerulese elott. Ugyanakkor (a 9000-bol) 1000 szuksegtelen dolgozorol beszeltek ; a 174 ideiglenes dolgozo maris latja, hogy szerzodese nem lesz megujitva. Az igazgatosag zsarolassal elerte a szakszervezeteknel, hogy ideiglenes regularizacioval a megigert hatarozatlan idore valo szerzodes elodazza (2 ev folyaman 51 napos). Ezen felul mindez 40 millio euroba kerul az allamnak. Az igazgatosag jelezte, hogy europai szinten mintegy 10 ezer munkahely megszuntetesere, valamint a termelekenyseg 8 %-os emelesere es 30%-os koltsegcsokkentesre van szukseg. Azt is tudjuk, hogy Kinaba akarjak attelepiteni az uzemeket. A konzorciumban a spanyol allamnak 5,47 %-os a reszesedese, a tobbseg magan- ill. beruhazo reszvenyes, akik minden egyes alkalommal nagyobb es nagyobb hasznot akarnak huzni, tevekenyseguket batoritja es megkonnyiti az Unio,. A megoldas az allamositas lenne, mert csak igy lehetne megvedeni a munkahelyeket es –korulmenyeket. Az osszefogas erdekeben elmegyunk Nantes-ba marc. 3-an!
Mexique
“
Tout le pouvoir au gouvernement Obrador”
53 / 77
Minden hatalmat az Obrador-kormanynak DEMISSION DE SOJO, SECRETAIRE DE L’ECONOMIE ! DEMISSION DE CALDERÓN ET DE TOUT SON CABINET ! MONDJON LE A CALDERON-KORMANY ! L’ORGANISATION DE LA SECONDE SESSION DE LA CONVENTION NATIONALE DEMOCRATIQUE C’EST LA LUTTE POUR DONNER TOUT LE POUVOIR AU GOUVERNEMENT DE OBRADOR Pour qu’il : A NEMZETI KONVENCIO HARCOL , HOGY AZ OBRADOR-KORMANY JUSSON HATALOMRA - NATIONALISE LES MONOPOLES QUI SPECULENT AVEC LE MAïS ET LA TORTILLA ! HOGY MEGSZUNJON A SPEKULACIO A KUKORICAVAL ES A BURGONYAVAL! - ANNULE L’OUVERTURE DU MARCHE AGRICOLE EN 2008 ET ANNULE TOUT LE TLCAN HOGY NE TEGYE NYILTTA A MEZOGAZDASAGI PIAC 2008-BAN ! - DEFENDE LA PEMEX ET TOUTES LES ENTREPRISES ET SERVICES PUBLICS ! HOGY MEGVEDJE AZ OSSZES VALLALKOZAST ES KOZSZOLGALATI INTEZMENYT ! - STOPPE LA REPRESSION CONTRE LE PEUPLE DE OAXACA ET SES ORGANISATIONS ! DEHORS ULISES RUIZ ! HOGY MEGALLITSA AZ OXACAI LAKOSSAG ES SZERVEZETEI ELLENI REPRESSZIOT ! LE ULISES RUIZZAL !
Entièrement au service des multinationales et du gouvernement des Etats-Unis, Calderon le bâtard, s’en prend à Davos en Suisse (au Forum économique mondial) aux gouvernements d’Amérique Latine qui, poussés par leurs peuples sur la base de la souveraineté de leurs nations, ont pris des mesures pour nationaliser quelques unes des richesses naturelles et moyens de communication, comme en 1938 le fit Lazaro Cardenas avec le pétrole. Calderón, en vient à offrir le Mexique pour que les entreprises affectées par ces mesures investissent dans le pays “car il offre la sécurité aux investisseurs”. Quelques jours après la signification de cette phrase est donnée. “Le PAN et le PRI,” annonce-t-on, “préparent des changements légaux pour ouvrir la PEMEX à l’IP”. Le but, dit-on, est “que le secteur privé puisse investir dans des activités jusqu’ici réservées à l’Etat”. Voilà l’exigence des entreprises multinationales et du gouvernement des Etats-Unis qui veulent le pétrole, qui veulent contrôler complètement le processus de production du maïs et de la tortilla ! Ils veulent poursuivre le démantèlement de la PEMEX et de CFE pour s’approprier leurs actifs. Le gouvernement de Bush et son instrument le gouvernement usurpateur de Calderòn poussent le pays vers le chaos. Avec le mur de la honte à la frontière, la pénalisation des sans papiers, la militarisation du pays (sous prétexte de lutter contre le narcotrafic) on veut terroriser et paralyser la population travailleuse. Oaxaca est le sort réservé au pays si cette politique continue de s’imposer. Calderòn permet à Ulises Ruiz de poursuivre sa politique répressive par laquelle on emprisonne et on pourchasse les dirigeants et membres de l’APPO et à qui on refuse les droits démocratiques les plus élémentaires. On lance maintenant une offensive dirigée par Elba Esther Gordillo pour détruire la section 22 du SNTE, colonne vertébrale de l’APPO. L’impérialisme américain et le gouvernement bâtard de Calderòn ont engagé une guerre économique contre le peuple mexicain, protégeant la vague spéculative qu’ont lancée les monopoles qui contrôlent la distribution et la production de farine et la tortilla en ce mois de janvier. Ces augmentations brutales des prix de la tortilla tendent à se généraliser à tous les produits de base. Devant les mesures brutales que prend le gouvernement de Calderòn et celles qu’il annonce en matière de pétrole, les directions syndicales, par la pression du mécontentement des masses travailleuses, et les forces dirigées par Lopez Obrador, ont appelé à une manifestation le 31 janvier. Ces directions exigent une augmentation salariale d’urgence. Quelques unes, telle la direction du STUNAM, déclarent qu’elles sont prêtes à appeler à une grève nationale. La direction du PRD exige la démission de Eduardo Sojo, secrétaire à l’Economie du gouvernement bâtard, qui joue avec la faim du peuple et sert aveuglément ses maîtres des multinationales américaines. Répondant à l’exigence de millions de personnes dans tout le pays, nous disons OUI, démission de Sojo, démission de Cartens, secrétaire des finances, envoyé par le FMI pour mener cette guerre économique contre le peuple mexicain ! Démission de tout le gouvernement bâtard de Calderòn ! Az USA es munltinacionalis vallalatai ismet beavatkoznak, az olaj birtoklasa utan mar a mezogazdasagi termenyeket is akarjak, a Calderon-kormany pedig huseges vazallusa. A szegyen fala megepitese utan, az orszag militarizalasa mellett (ugymond a drogmaffia elleni harc jegyeben) az orszagot kaoszba taszitja, a munka vilagat megbenitja. Oaxacaban a legelemibb demokratikus jogokat is visszautasitja Ulises Ruiz. Beremelest igenyelunk, keszek vagyunk az altalanos sztrajkra es koveteljuk a kormany lemondasat ! LA SEULE SOLUTION : TOUT LE POUVOIR AU GOUVERNEMENT LEGITIME DE LOPEZ OBRADOR ! Tout le pouvoir au gouvernement de Lopez Obrador pour qu’il NATIONALISE les monopoles qui spéculent avec la farine et la tortilla, avec la faim du peuple mexicain ! Tout le pouvoir au gouvernement de Lopez Obrador pour qu’il annule l’ouverture du marché agricole en 2008 et tout le TLCAN ! Tout le pouvoir au gouvernement de Lopez Obrador pour stopper la privatisation et démantèlement de Pemex et renationaliser ce qui a été privatisé dans ce secteur. Pour qu’il défende l’industrie électrique nationale, le système national d’éducation et le système de sécurité sociale solidaire.
Tout le pouvoir au gouvernement Lopez Obrador pour que cesse la répression contre le peuple de Oaxaca et ses organisations, que l’on respecte ses plus élémentaires droits démocratiques et sa volonté souveraine, par la démission et le jugement de Ulises Ruiz. Tout le pouvoir au gouvernement Lopez Obrador pour que soit convoqué un Congrès constituant et souverain dont sortiront de nouvelles institutions, qui répondent aux besoins de la nation et des masses souveraines ouvrières et paysannes. AZ OSSZES HATALAMAT A LEGITIM OBRADOR-KORMANYNAK? AMELY ALLAMOSTJA A MONOPOLIUMOKAT, MEGSZUNTETI A SPEKULACIOT!
LE 21 MARS ORGANISER LA SECONDE SESSION DE LA CONVENTION NATIONALE DEMOCRATIQUE , POUR DONNER TOUT LE POUVOIR A AMLO La CND a appelé le 21 mars à une seconde session. Préparer, organiser cette seconde session n’est-ce pas l’occasion d’élargir et organiser la mobilisation du peuple mexicain pour donner tout le pouvoir au gouvernement légitime de Lopez Obrador ? Organiser la seconde session de la CND n’implique-t-il pas d’élargir l’expérience de l’organisation indépendante du peuple travailleur mexicain qu’elle s’appelle Assemblée populaire ou Assemblée de la CND ? Ne faut-il pas organiser des assemblées et leurs comités de quartiers, colonies, usines, municipalités et villages, pour que le peuple travailleur définisse ses revendications, défende ses droits et s’organise ? Ne faut-il pas organiser ces assemblées et leurs comités pour satisfaire l’exigence : Obrador président, et qu’ainsi soient satisfaites ces revendications, comme cela a été dit le 2 juillet et dans de multiples manifestations depuis ?
10 FEVRIER : CREER L’ASSEMBLEE POPULAIRE DE MAGDALENA CONTRERAS Samedi 20 janvier 2007, à Magdalena Contreras, s’est tenu le Forum syndical en défense des entreprises nationalisées. Plus de 180 présents. Retraités du SME, Alliance d’organisations sociales, Unité Benita Galeana, Gauche sociale du PRD, Comité populaire Obradoriste, Parti des travailleurs démocratique indépendant, s’y sont retrouvés. Ces organisations se sont mises d’accord sur : 1 : “La volonté majoritaire des électeurs du 2 juillet a donné la victoire à Lopez Obrador. Par une fraude énorme et une campagne d’intimidation le gouvernement a été remis à Calderòn. 2 : Que ce gouvernement bâtard est soutenu par les USA, les multinationales et des secteurs du pouvoir politique (...). 3 : Que les premières mesures de ce président fantoche et des politiques qu’il prétend imposer montrent sa totale dépendance des intérêts des multinationales et des patrons (coupes budgétaires des universités en voie de privatisation, contre réformes dans les lois du travail, remise des énergies, violence et chaos à Oaxaca, etc. (...)”.
Sur la base de ces éléments, les représentants des organisations et tous les assistants, ont décidé pour le 10 février de :
“Construire une Assemblée populaire dans notre délégation et l’édification d’organismes de base, comités par comité, comités de la CND, comités de défense populaire, ayant pour base la volonté du peuple mexicain de résister contre ces politiques, pour donner au gouvernement de notre président légitime Lopez Obrador un pouvoir véritable pour qu’il (...) satisfasse les besoins du peuple travailleur et pour qu’il défende la souveraineté et l’unité de la nation”.
La constitution de l’Assemblée populaire de la Magdalena Contreras , sur la base des éléments politiques convenus, sera un point d’appui pour qu’avec l’Assemblée populaire du peuple de Oaxaca, les Assemblées populaires de Chiapas, pour ne citer que quelques exemples, se développe dans tout le pays la création de ces organismes indépendants, pour faire de la seconde session de la CND un combat politique large pour donner tout le pouvoir au gouvernement de Obrador.
Supplément de El Trabajo 31 janvier 2007 Reszlet az El Trabajo-bol a koveteleseket illetoen.
482 médecins, hospitaliers et syndicalistes de toute l’Europe demandent à être reçus à Bruxelles le 31 mars, au siège de l’Union européenne MAR 482 ORVOS, KORHAZI DOLGOZO ES SZAKSZERVEZETI AKTIVISTA IRTA ALA A BRUSSZELI MARC. 31-I TALALKOZO PETICIOJAT
“Nous
lançons un cri d’alarme : Il faut immédiatement stopper dans toute l’Europe la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique”
“AZONNAL MEGALLITANI EGESZ EUROPABAN A KOZEGESZSEGUGY FELGYORSITOTT ROMBOLASAT!” A la date du 19 février, l’appel a recueilli 482 signatures dans 17 pays : 83 en Allemagne, 12 en Autriche, 12 en Belgique, 25 au Danemark, 46 en Espagne, 66 en France, 29 en Grande-Bretagne, 3 en Hongrie, 9 en Italie, 13 au Portugal, 23 en Roumanie, en Suède, 16 en Suisse, 1 en Slovaquie, 1 en Tchéquie, 1 en Ukraine et 141 en Turquie. Febr.19--ig ujabb alairasok erkeztek, a felhivast a 217-es szamban publikaltuk (es nyomonkovetjuk minden uj szamban) L’appel européen a été publie dans le numero 217 d’Informations internationales. Pour vous le procurer vous pouvez aussi ecrire à : A kovetkezo cimekre lehet egyeterto nyilatkozatot, alartast kuldeni : France : Entente européenne des travailleurs, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris. Tél. : 01 48 01 88 28 - Fax : 01 48 01 88 36. E-mail :
[email protected] Allemagne : Carla Bouboullé, Postfach 120 755 ; 10597 Berlin. Fax : 030/313 16 62 E-mail :
[email protected]
La Hongrie met fin à la gratuité de son système de santé « Le gouvernement hongrois a mis fin, jeudi, à la gratuité de la santé. Les patients doivent désormais payer un “forfait de visite” de 300 forints (1,2 euro) pour les visites médicales et chaque journée d’hospitalisation (…). Le forfait tarifaire n’est, de surcroît, qu’une des nombreuses mesures que Budapest est bien décidé à mettre en application pour tenter de renflouer ses caisses publiques. Le gouvernement a déjà fait savoir qu’il comptait fermer dans les prochains mois sept hôpitaux publics. Le ministère de la Santé prépare également une refonte du système d’assurance maladie. L’objectif est d’encourager les Hongrois à souscrire des polices privées d’assurances afin d’alléger les charges de la Sécurité sociale. L’âge de la retraite, qui est actuellement fixé à 62 ans, pourrait enfin être repoussé dès 2009 (…). Le déficit national (pas encore officiellement publié) a dû approcher la barre des 10 % l’année dernière. La loi de finances 2007 prévoit de ramener ce ratio à 6,8 % du PIB. Le cap des 3,2 % devrait, quant à lui, être atteint dès 2009. Pour l’instant, le Premier ministre garde le cap de l’austérité, malgré des manifestations dans les rues de Budapest » (Les Echos, 19 février 2007). MAGYARORSZAG VEGET VET A KOZEGESZSEGUGY INGYENESSEGENEK A magyar kormany csutortoktol veget vetett az ingyenes egeszsegugyi ellatasnak. A paciensnek ezentul vizitatalanyt kell fizetnie, 300 forintot (1,2 euro) orvosi vizitert es minden nap a korhazi ellatasert(…). Az atalanytarifa csak egy Budapest elhatarozasai kozul a kozkassza feltoltesere, ezen kivul 7 korhaz bezarasara is sor kerul. Az Egeszsegugyi Miniszterium a betegbiztositasa alapveto atalakitasara keszulodik. A cel az, hogy a magyarok maganbiztositoknal alairva megkonnyitsek a tarsadalombiztositas terheit. A nyugdijkorhatar jelenlegi 62 evet 2009-tol felemelik. Az allamig deficit (nem hivatalos adat) a mult evhez kepest a 10%-hoz kozeli. A 2007-es evre ennek le kell szallnia a nmzeti brutto termek 6,8 %-ra, hogy 2009-tol elerje a 3,2 %-ot. Pillanatnyilag a miniszterelnok a helyen marad a Budapest utcain zajlo tuntetesek ellenere. (Les Echos, 2007. febr.19.)
Des hospitaliers syndicalistes de Berlin 700 000 Berlinois, assurés sociaux, menacés de perdre leur assurance maladie 700 ezer berlinit fenyeget a betegbiztositasa elvesztese
“Dans tous les pays européens, au nom de la « baisse des coûts de la santé » et de la « concurrence », sont prises des mesures qui détruisent le système public de santé. Peut-on voir dans cette simultanéité des attaques une simple coïncidence ? N’est-il pas manifeste que, partout, c’est la politique de l’Union européenne qui s’applique ? Cette question est posée dans un tract de la rédaction berlinoise du journal Soziale Politik und Demokratie (SoPoDe), qui invite à une rencontre pour préparer la délégation à l’Union européenne et rédiger la partie allemande d’un acte d’accusation qui doit être remis à Bruxelles dans le cadre d’un mémorandum avec des contributions de toute l’Europe. Avec la « réforme » de la santé adoptée au Bundestag, de nouvelles coupes radicales frappent les hôpitaux. Dans ces coupes, la contribution d’assainissement de 1 % pour la stabilisation de l’assurance maladie légale (GKV), ce qui représente pour l’hôpital berlinois de La Charité une coupe dans son budget de 5,7 millions d’euros. Pour les neuf hôpitaux qui font partie du groupe Vivantes, ce sont 6,4 millions d’euros. En même temps que cette « réforme » de la santé, se font sentir dramatiquement, par exemple à Berlin, les réductions financières dictées depuis des années par le Sénat de Berlin. A lui seul, le groupe Vivantes a déjà supprimé depuis 2000 de nombreux lits et 4 000 emplois. D’ici à 2010, 1 600 emplois à plein temps doivent être supprimés à La Charité. Le plan hospitalier du Sénat berlinois prévoit 881 suppressions d’ici à 2008. Avec la capacité prévue pour les caisses de se déclarer insolvables, ce sont 700 000 Berlinois assurés sociaux qui sont menacés de perdre leur assurance maladie. La rédaction berlinoise de Sozial Politik und Demokratie invite particulièrement les personnels de La Charité et de Vivantes, mais aussi des autres hôpitaux et les collègues syndiqués à apporter leur contribution à l’élaboration du mémorandum, ainsi qu’à participer à la délégation à l’Union européenne le 31 mars 2007. Trois collègues de Berlin se sont déjà inscrits pour participer à la délégation. » Extrait du bulletin
“Soziale Politik und Demokratie”
A berlini Soziale Politik und Demokratie delegacio kuldeset szervezi az Uniohoz . A Bundestag egeszsegugyi « reformja » ujabb radikalis csapasokkal illeti a korhazakat. 1 %-os szanalasi adoval csokkenti a betegbiztositast, ami pl. az Irgalmasok korhazban 5,7 millio eurot jelent. Eddig mar 2 ezer korhazi agyat, 4 ezer munkahelyet megszuntettek, igy a berliniek ko-zul kb 700 ezer csak szocialis biztositassal rendelkezo fo betegbiztositas nelkul maradhat.
Interview de Yannick Sybelin , syndicaliste à l’hôpital de Roanne (France)
40 postes supprimés par le nouveau budget Franciaorszag, Roanne : a korhazban 40 allashely szunik meg az uj koltsegvetessel Interju Tu vas participer à la délégation française qui se rendra à Bruxelles le 31 mars. Pourquoi ? Je me retrouve complètement dans l’appel santé européen, qui exige que l’on s’oppose immédiatement à la destruction accélérée des systèmes de santé publique. L’hôpital de Roanne est en pleine reconstruction. Tout va bien, alors ? Hélas non ! Derrière la façade dorée, c’est la casse sciemment organisée, au détriment des personnels et des malades. Il y a fort à craindre que les investissements publics d’aujourd’hui soient faits au bénéfice du privé pour demain. Sur quels éléments cette crainte s’appuie-t-elle ? En juin 2006, le conseil d’administration, présidé par le député-maire Yves Nicolin, a voté la suppression de 40 postes (11 infirmières, 6 aides-soignantes, 13 administratifs, 5 ouvriers et 5 médico-techniques) dans le cadre du plan de retour à l’équilibre (PRE) imposé dans le cadre des nouvelles procédures budgétaires, appelées EPRD. Ces postes doivent être supprimés entre 2007 et 2009. Le problème, c’est que l’exercice 2006 se termine avec un nouveau déficit de 3,9 millions d’euros. L’ARH demande purement et simplement à notre direction de fermer trois services : le vasculaire, l’ophtalmo et l’imagerie médicale. C’est impensable ! Heureusement, les réactions sont unanimes pour s’opposer à ces mesures, qui, de plus, ne résoudraient en rien la question du déficit. Notons qu’en même temps, cette même ARH impose l’embauche de 23 contrats d’aide à l’emploi (CAE) avant fin févier, dans le cadre des 30 000 imposés aux services publics. Cela aura un impact sur les chiffres du chômage de mars, publiés début avril ! Ce déficit est-il dû à des problèmes de gestion ? Non. Tout comme celui de la Sécurité sociale, il est fabriqué volontairement par les gouvernements qui se suivent. Pour mon hôpital, 1 million provient de la reprise de la maternité privée. Reprise obligatoire, les propriétaires ayant mis la clé sous la porte, le service public ayant dû reprendre l’activité. Les tutelles s’étaient engagées à financer en intégralité le surcoût, promesse non tenue. Ensuite, on doit reverser un million d’euros au titre de la « solidarité nationale », en liaison avec l’obligation de respect de l’ONDAM, lui-même fixé par les députés dans le cadre des 3 % de déficit public imposés par l’Union européenne. Les dépenses pour payer les médecins intérimaires sur deux spécialités, — car il y a des problèmes de recrutement, dont la responsabilité est encore une fois politique (numerus clausus), — nous coûtent 600 000 euros. Et puis, 50 % du budget proviennent de la tarification à l’activité. Or, par trois fois, unilatéralement, le gouvernement a baissé le coût des activités, ce qui engendre naturellement une baisse des recettes prévisionnelles, dans le seul objectif de plonger les hôpitaux dans le rouge et pouvoir justifier leur réforme. C’est exactement le même scénario que pour la Sécurité sociale. Source Informations Ouvrières (France) Yannick Sybelin szakszervezeti aktivista : 2006 nyaran az igazgatotanacs bejelentette a 2007-09 kozotti idoszakra vonatkozoan 40 allashely megszuneset a korhazban a gazdasagi «egyensuly” megtalalasara, melyre koteteztt bennunket az uj koltsegvetesi eljaras. A problema az, hogy a mult evet is deficittel fejeztuk be, igy azt kerik, hogy egyszeruen zarjuk be 3 reszlegunket, ami lehetetlen. A deficitet nem a rossz gazdalkodasnak koszonthetjuk, hanem annak, hogy atvettunk egy magan anyascsecsemo intezetet, at kellett utalnunk 1 milliot a “nemzeti szolidaritasnak”, mely az Unio altal kovetelt 3 %-os allami deficit csokkentesere szolgal. Az ideiglenes orvosok -2 specialis teruleten- 600 ezer eruroba kerulnek es vegul: a budzse 50 %-a az aktivitas dijszabasabol all. Mivel a kormany csokkentette az arat, a bevetel is csokken. Ugyanez a helyzet a tarsadalombiztositas forgatokonyvet illetoen.
République tchèque Cseh Koztarsasag Lettre d’un étudiant de République tchèque à propos de la construction d‘une base américaine Egy egyetemi hallgato levele az amerikai bazis epitesenek kapcsan En janvier 2007, dès le lendemain de l’investiture du nouveau gouvernement de droite par le parlement, les Etats-Unis ont officiellement demandé à la République tchèque d’entamer des négociations sur un sujet qui a entraîné une grande controverse depuis son annonce officieuse dans les média durant l’été 2006 : la construction d’une base militaire américaine sur le territoire tchèque. La base de radar en République tchèque, accompagnée d’une rampe de lancement de missiles, probablement en Pologne, pourrait faire partie de l’extension et de l’application de la Stratégie nationale de défense contre les missiles (NMD) des Etats-Unis
— un programme destiné à protéger le pays contre des missiles balistiques intercontinentaux. Il y a plusieurs raisons pour lesquelles les citoyens des pays concernés devraient refuser toute tentative de construire un site de missiles en Europe centrale. De ce qui est connu des caractéristiques, il est clair qu’une telle base a pour objectif de défendre le territoire américain et ne permettrait pas de protéger l’Europe centrale en cas d’attaque. Au contraire, il est très probable qu’une base radar devienne la première cible pour paralyser la défense américaine. Tout argument du gouvernement tchèque selon lequel autoriser les Etats-Unis à construire leurs sites en Europe centrale augmenterait la sécurité de la région devrait donc être considéré comme faux. On peut se demander quels sont les états que le NMD vise. Même si les Etats-Unis certifient qu’il s’agît bien sûr des soi-disant états “voyous” (Iran, Corée du Nord), on ne peut exclure les soupçons des généraux russes ainsi que du président Poutine que le site soit d’abord destiné à menacer la Russie, ne serait-ce que parce que ce fait pourrait être une incitation à une nouvelle course à l’armement. Le fait que tant l’Iran, que la Corée du Nord, ne disposent pas de missiles susceptibles de menacer les Etats-Unis jette un sérieux doute sur les motifs réels et légitimes : la question est de savoir si leurs menées ne sont pas plutôt un simple tentative pour accroître leur domination impérialiste et militaire en Europe et dans le monde.
Même les engagements purement formels de la République tchèque, que l’on soit d’accord avec eux ou pas, s’opposent à une telle proposition. La République tchèque est un état membre de l’OTAN, alors que cet engagement serait bilatéral et minerait donc l’autorité de l’OTAN comme garantie de sécurité de la région. Cela démontre également le peu de respect que l’administration Bush porte aux traités multilatéraux, et que ces traités sont plutôt devenus une pénalité regrettable pour leurs stratégies de politique étrangère néo-libérales agressives.
Les Tchèques —- principalement à cause de l’expérience de l’occupation soviétique après le printemps de Prague en 1968, quand les forces soviétiques se sont “temporairement” installées pour plus de 30 ans —- conservent largement leur aversion pour toute troupe étrangère dans leur pays, surtout de troupes appartenant à l’armée d’un pays dont la politique étrangère est condamnée par une majorité écrasante tant de l’opinion mondiale que des citoyens de son propre pays.
C’est pourquoi plus de 40 organisations citoyennes ont soutenu une initiative publique réclamant un référendum sur la question et que plusieurs milliers de citoyens ont signé la pétition à ce jour. Des réunions publiques et des manifestations ont lieu, et le nombre croissant de participants ainsi que les décisions prises sont plutôt encourageantes. 2007 januarjaban az uj jobboldali kormany beiktatasanak masnapjan az USA hivatalosan felkerte Csehorszagot, hogy folytassanak targyalasokat egy amerikai bazisrol cseh foldon. A program az orszag megvedeseT szolgalna ballisztikus interkontinentalis lovedekek ellen. Tobb oka is van annak, hogy a cseh allampolgarok vissza kell utasitsak az ajanlatot. Egyreszt Europa sziveben egy ilyen bazis nem tudna megvedeni a teruletet, ellenkezoleg, egy ilyen radar celul szolgalhatna. Az USA persze a szokasos argumentumait hasznalja, de egeszen vilagos, hogy egy ujabb
54 / 77
(oroszellenes) fegyverkezesi versenyhez vezet es imperialista-katonai europai es vilagszinto dominaciorol szol. A Cseh Koztarsasag rendelkezik megfelelo garanciakkal a vedelmet illetoen, hiszen a NATO tagja es a csehek az 1968-as pragai tavasz tapasztalataibol kiindulva averziokkal elnek az idegen csapatok jelenletet illetoen. Ezert 40 civiI szervezet nepszavazasi kezdemenyezessel elt, mar tobb ezer allampolgar alairta a peticiot.
ELOFIZETES A NEMZTKOZI INFORMACIOKRA
Abonnement à Informations internationales 10 numéros : 10 e ; 20 numéros : 20 e ; 30 numéros : 30 ; 40 numéros : 40 e ; 50 numéros : 50 e incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 e • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ..................................................................................................................................... Prénom : ................................................................................................................................ Adresse : ................................................................................................................................. Pays : ..................................................................................................................................... E.mail : .......................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires (IBAN) : FR76 3093 8000 34000 5122 7000 317 - LUBPFRPP
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France ) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’ Entente ”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
INFORMATIONS INTERNATIONALES 27 février 2007
N° 224
Prix 0,50 euro
Dossier d’informations hebdomadaire édité par l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples Nemzetkozi Informaciok, 2007.febr. 17, 224. szam
Dolgozok es nepek nemzetkozi egyetertese
Présentation : Bemutatas Espagne : le dimanche 18 février, a eu lieu en Andalousie un référendum sur la réforme du statut régional. Une interview de Luis Gonzalez, responsable syndical, secrétaire départemental de la Fédération de la santé de Séville (commissions ouvrières) sur les enjeux de ce référendum. Spanyolorszag : febr. 18-an Andaluziaban nepszavazast tartottak a regionalis statuszrol. Interju Luis Gonzales szakszervezeti aktivistaval a nepszavazas tetjerol.
Portugal : une interview de Carmelinda Pereira , députée à l’Assemblée constituante de 1975, aujourd’hui dirigeante du POUS, organisation liée à l’ Entente internationale, sur la situation au Portugal au lendemain du référendum sur la dépénalisation de l’avortement du 11 février dernier. Portugalia : interju Carmelinda Pereira volt kepviselovel hazaja jovojerol a nepszavazas masnapjan, mely dontott az abortusz engedelyezeserol.
Roumanie : la Roumanie est depuis plus d’un mois membre de l’Union européenne. Quelles sont les conséquences de cette adhésion ? Une résolution de l’Association pour l’Emancipation des Travailleurs. Romania : Az egy honapja EU-tag orszag milyen kovetkezmenyeket konyvelhet el ?A Tarsulat a Dolgozok Egyenjogusagara beszamoloja.
Italie : le gouvernement Prodi a démissionné, une crise s’est ouverte, un deuxième gouvernement Prodi se met en place. Olaszorszag : Prodi kormanya lemondott, krizishelyet all be, masodik Prodi-kormany jott letre.
Somalie : quelles sont les raisons de la nouvelle intervention militaire américaine ? Pillage du pétrole et des ressources naturelles, destruction de toutes les nations de la région. Szomalia : mi az oka az ujabb amerikai intervencionak ? Az olaj es a termeszeti kincsek fosztogatasa, a regio nepeinek pusztitasa.
Guinée : les syndicats à la tête de la grève générale et du soulèvement populaire. Guinea:szakszervezetek az altalanos sztrajk es nepi felkeles elen
Inde : Un document utile à la campagne internationale de solidarité avec les paysans de Singur pour la défense de leur droit à la terre, l’acte d’accusation du gouvernement adopté lors d’une convention, réunie à Calcutta. India : Calcuttaban elfogadtak. a singuri parasztokkal szolidaris nemzetkozi kampany dokumentumat.
31 mars, 531 médecins, hospitaliers et syndicalistes de 17 pays demandent à être reçus à Bruxelles, au siège de l’Union européenne Marc. 31-ere 17 orszagbol szarmazo 531 orvos, korhazi dolgozo es szakszervezeti aktivista keri, hogy fogadjak oket Brusszelben.
Allemagne : les explications de vote des députés ayant voté contre la loi de réforme de la santé le 2 février dernier Nemetorszag : kepviselok magyarazata szavazatukrol, miert voksoltak a febr. 2-i egeszsegugyi reform ellen.
Abonnez-vous à Informations internationales
Sommaire :
p. 1 : Présentation p. 2 - Espagne : Enjeux du référendum sur le statut de l’Andalousie. Interview de L. Gonzalez. p. 3 - Portugal : Après la référendum sur la dépénalisation de l’avortement, interview de C. Pereira. p. 4 - Roumanie : Résolution de l’Association pour l’émancipation des travailleurs après l’entrée de la Roumanie dans l’Union européenne. p. 5 - Italie : Crise ouverte après la chute du gouvernement Prodi p. 6 • Somalie : Les raisons de la nouvelle intervention militaire américaine. Correspondance
• Guinée : Les syndicats à la tête de la grève générale. p. 5 - Inde (Bengale-Occidental) : campagne internationale de solidarité avec les paysans de Singur pour la défense de leur droit à la terre, l’acte d’accusation du gouvernement adopté lors d’une convention, réunie à Calcutta (extraits). p. 8 - Campagne pour la défense de la santé publique en Europe, contributions : Allemagne : des députés ont voté contre la loi de réforme de la santé (leurs explications)
• Abonnements
Espagne Spanyolorszag Abstention massive en Andalousie au référendum renforçant la régionalisation
Le 18 février dernier, en Andalousie (Espagne), a été organisé un référendum sur la réforme du statut régional. L’Andalousie est la plus grande et la plus peuplée des régions d’Espagne (8 millions d’habitants sur 44 millions), mais également l’une des plus pauvres. Son statut actuel avait été adopté en 1980 dans le processus de régionalisation qu’a connu l’Espagne suite à la mort de Franco, à l’occasion du pacte politique intervenu entre l’appareil d’Etat franquiste et les dirigeants des principaux partis ouvriers.
Le résultat de cet accord fut le maintien en place de l’appareil d’Etat, avec le roi Juan Carlos à sa tête, la légalisation des partis, l’élection d’un Congrès de députés et la mise en œuvre d’une politique de régionalisation par la constitution de 17 régions ayant leurs Parlements, leurs gouvernements et des budgets qui représentent aujourd’hui plus de 50 % de l’argent public.
Massziv tavolmaradas Andaluziaban, a legnagyobb es legnepesebb, de egyben legszegenyebb spanyol tartomanyban az uj regionalizacios referendumon. A jelenlegi tartomanyi statusz a Franco-rendszer utan szuletett politikai paktumkent az alapveto munkaspartok reszvetelevel, sajat Parlementtel, kormannyal es budzsevel.
Interview de Luis Gonzalez, responsable syndical, secrétaire départemental de la Fédération de la santé de Séville (Commissions ouvrières), sur les enjeux de ce référendum :
Pourquoi cette réforme a-t-elle été engagée ? Tout d’abord, il faut dire que 63 % des citoyens andalous se sont abstenus et que c’est une des participations les plus basses de toutes les consultations électorales en Espagne depuis la mort de Franco. Le gouvernement Zapatero (PSOE) a engagé, depuis sa prise de fonction en avril 2004, la réforme de tous les statuts régionaux qui existent en Espagne. Son objectif principal est d’adapter le régime actuel, la monarchie fondée sur les régions, aux nouvelles exigences de régionalisation de la Commission de Bruxelles incluses dans le traité constitutionnel européen, bien que celui-ci, formellement, n’ait pas été adopté. Il s’agit donc d’un texte beaucoup plus large que celui existant auparavant, qui intègre de nombreux « droits », par exemple le droit à l’emploi, au logement, à l’égalité, à l’égalité des sexes au travail, le respect des droits des handicapés, mais sans décrets d’application pour les rendre effectifs. A quoi la réforme doit-elle aboutir concrètement ? Le nouveau statut change deux choses. D’abord, il consacre l’appartenance de l’Andalousie à l’Union européenne et la soumet à l’accomplissement de ses directives. Ainsi, dans l’article 1er, il est dit notamment : « L’Union européenne est le cadre de référence et d’activité des pouvoirs de la communauté autonome, qui prend en charge ses valeurs et veille à l’accomplissement de ses objectifs. » Application concrète : les fonds d’« aides régionales » de l’Union européenne seront distribués directement à la région sans que l’Etat espagnol n’ait plus rien à y voir. Deuxièmement, il élimine quelques références de l’ancien statut, considérées comme « obsolètes ». Par exemple, il élimine toute référence à la réforme agraire, question liée à la lutte historique du peuple andalou pour ses droits, et ce, bien qu’en Andalousie la terre reste entre les mains des grands propriétaires. Je rappelle à vos lecteurs que 8 214 exploitants se partagent 55 % de la surface totale, c’est-à-dire 3 350 743 hectares . La duchesse d’Alba est propriétaire de 34 000 hectares . En même temps, il y a 170 256 journaliers agricoles en travail précaire. Quelle a été la position des différentes forces politiques par rapport à ce référendum ? La réforme du statut a été promue par le PSOE et la Gauche unie, mais, lors de la discussion au Congrès des députés de Madrid, des modifications ont été introduites en accord avec le Parti populaire d’Aznar, parti néo franquiste, également représentant des grands propriétaires fonciers. En Andalousie, il existe un parti régionaliste, qui a appelé à voter non, mais sa position était encore pire du point de vue de la soumission à Bruxelles. Ainsi, il proposait notamment de dire : « L’Andalousie est intégrée dans l’Union européenne, elle intègre ses valeurs et principes. Elle prend en charge les obligations qui découlent de l’appartenance de l’Espagne à l’Union européenne et contribue à son activité à partir de sa propre identité. »
Pourquoi les travailleurs se sont-ils abstenus aussi massivement ? Dans leur immense majorité, les travailleurs ne se sont pas retrouvés dans la discussion sur la réforme du statut. Le Parlement d’Andalousie a concentré le débat sur le choix suivant : l’Andalousie est-elle une nationalité, une nation ou une réalité nationale ? Cela n’intéressait personne. Dans le Parlement, il n’y a eu aucune discussion sur la réforme agraire, sur la défense de l’économie productive, sur les droits sociaux, et, concrètement, contre les licenciements et les délocalisations. Par exemple, en même temps que se discutait le statut, les travailleurs des chantiers navals de Séville ont campé face au Parlement andalou pour exiger qu’il se prononce sur la défense de leur emploi, sans obtenir de réponse. Qu’est-ce que les partisans de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples en Espagne ont proposé ? Nous sommes partis d’une question simple : pour les travailleurs andalous, l’autonomie sert à quelque chose si elle permet d’en finir avec le chômage et la précarité et si elle permet l’accomplissement de la réforme agraire pour permettre l’accès à la terres aux journaliers agricoles et aux paysans pauvres. Cela exige aussi le maintien des services publics contre les privatisations imposées par Bruxelles et la défense des droits sociaux inscrits dans le Code du travail, soumis aujourd’hui à une véritable contre-réforme à partir des recommandations du Livre vert de l’Union européenne. Nous avons souligné que nous, travailleurs andalous, nous avons les mêmes intérêts que nos frères de classe de Madrid, de Catalogne ou du Pays basque. Nous avons conquis ensemble les mêmes acquis après la longue lutte contre la dictature. Ces conquêtes, l’Union européenne exige du gouvernement Zapatero qu’elles soient détruites. Nous devons les défendre ensemble. Mais la défense de ces conquêtes n’est pas possible sans rompre avec la monarchie subsidiaire de l’Union européenne. Sans cette rupture, aucun nouveau statut ne peut offrir autre chose que la poursuite des privatisations, le démantèlement des droits sociaux approfondissant l’affrontement entre les peuples qui composent l’Espagne. Aujourd’hui, la défense des intérêts du peuple d’Andalousie exige l’instauration de la République, l’Union libre des Républiques, des nations libres de l’Etat espagnol. Roviden : Az andaluzok 63 %-a nem ment el a szavazofulkekbe es Franco halala ota ez a legalacsonyabb reszveteli arany. A Zapatero-kormany megigerte a a brusszeli Bizottsag kivanalmainak megfelelo reformot a regiokon alapulo monarchiaban. Az uj statusz Andaluziat az EU-hoz csatolna, alavetne annak direktivai ala, a spanyol allamnak nem lenne beleszolasa, hogy mire forditanak az europai regionalis penzeket. Ezenfelul mint « elavultat », jo nehany referenciat kihagyna pl. az agrarreformot (itt meg mindig altalanos a nagybirtok, melyet mezogazdasagi proletarokkal muveltetnek). A tavolmaradas annak tudhato, hogy a dolgozok nem igazodnak ki a statuszreform vitaiban. Az andaluz parlament arra koncentral: az andaluz egy nep, nemzetiseg vagy nemzeti realitas.. Senkit sem erdekel. Voltak persze vitak az agrareformrol, a termeles vedelmerol, szocialis jogokrol is, konkretan az elbocsatasokrol, delokalizaciorol. Ekozben a dolgozok a Parlamenttel szemben tuntettek, hogy mondjak ki a munkahelyek vedelmet, valaszt nem kaptak. A Dolgozok es Nepek Nemzetkozi Egyetertese spanyolorszagi hivei azt mondjak, hogy az autonomia arra kell szolgaljon, hogy a munkanelkuliseg, az ideiglenes munka megszunjek, hogy a szegenyparasztsag es a foldnelkuli agrarmunkasok foldhoz jussanak. A kozszolgalati intezmenyeket fenn kell tartani, a Munka Torvenykonyve szocialis jogait meg kell vedeni. A katalonokkal, baszkokkal egy az erdekunk, egyutt kell vedekeznunk a privatizacio ellen. Mi egy koztarsasagot, szabad koztarsasagok es a spanyol allam szabad nepeinek szovetseget, akarjuk.
Portugal Portugalia La situation au Portugal au lendemain du référendum sur l'avortement
Le 11 février, a eu lieu au Portugal un référendum pour la dépénalisation de l’avortement. Environ 59 % des citoyens qui ont participé au vote se sont prononcés pour. Comment ce résultat a-t-il été apprécié dans le pays, assujetti comme les autres aux mesures de Bruxelles ? S’agit-il d’une « victoire » du gouvernement, qui a soutenu le oui au référendum tout en cherchant à retirer des dividendes du résultat ?
Interview de Carmelinda Pereira , députée à l’Assemblée constituante de 1975, aujourd’hui dirigeante du Parti ouvrier d’unité socialiste (POUS), lié à l’ Entente internationale. Comment analysez-vous le résultat du référendum sur l’interruption volontaire de grossesse ? L’Assemblée de la République — organe le plus élevé de la souveraineté du pays — est actuellement composée par une large majorité de députés s’étant toujours manifestée en accord avec la dépénalisation de l’avortement. Cette majorité inclut le groupe parlementaire du Parti socialiste (qui possède à lui seul une majorité absolue de députés), les groupes parlementaires du Parti communiste portugais (PCP) et du Bloc des gauches (BG), et aussi une bonne partie des députés du principal parti qui, historiquement, représente des secteurs de la bourgeoisie et de la petite bourgeoisie portugaises (le Parti social-démocrate, PSD).
Notre parti, le POUS, a participé à ce référendum, se prononçant pour le « Oui à la dépénalisation » dans le cadre de la défense d’un Etat laïque, c’est-à-dire libéré de préjugés moraux, religieux ou philosophiques.
Cependant, au cours de la campagne, le POUS n’a eu de cesse de souligner qu’un tel référendum n’avait aucun sens, puisqu’il y a au Parlement une majorité avec un mandat pour changer la loi qui criminalisait les femmes pratiquant l’interruption de leur grossesse.
Il y avait et il y a cette majorité, chargée maintenant d’adopter tout de suite la nouvelle loi, sans s’assujettir aux conditions que veulent lui imposer les forces ayant été battues au référendum, notamment l’Eglise catholique.
Le Premier ministre, José Socrates, va-t-il chercher à profiter du résultat du référendum pour poursuivre l’application de la politique de l’Union européenne ? Pour les millions de citoyens qui se sont mobilisés pour la victoire du oui au référendum, le résultat est un profond sentiment de soulagement : c’en est fini de la possibilité, pour les inquisiteurs du ministère public, de pouvoir assujettir les femmes à l’humiliation d’un jugement à la barre des tribunaux, et même à la prison, pour avoir pratiqué un avortement.
Des analystes politiques défendent la possibilité pour Socrates de profiter de ce sentiment collectif pour aller encore plus vite dans l’application des mesures qui découlent des accords pris avec la Commission de Bruxelles. Notamment, la fermeture de milliers d’écoles, l’extinction d’un tiers des services centraux de l’Etat et la fin du lien contractuel pour une écrasante majorité des fonctionnaires (à l’exception de ceux qui appartiennent aux forces armées et de sûreté ou aux ministères des Affaires étrangères et de la Justice).
Le Premier ministre, Socrates, essaiera sûrement d’étouffer la révolte des centaines de milliers de professeurs et d’autres fonctionnaires actuellement mobilisés pour la défense de leurs droits.
Et comme il n’a pas réussi jusqu’à maintenant à stopper la mobilisation très forte des populations des villages et des villes n’acceptant pas qu’on leur retire leurs hôpitaux et leurs services des urgences de santé, il va se heurter à eux quand ils affirment : « Si l’on nous met un hôpital à 50, 60 kilomètres de distance ou plus, avec des chemins très dangereux et pleins de courbes, c’est pour nous tuer. Nous ne pouvons pas accepter ! »
C’est justement pour cette raison que nous participons à la préparation de la délégation du 31 mars à Bruxelles, où nous serons présents.
Il faut d’ailleurs noter qu’il y a une telle mobilisation des couches les plus profondes de la population, avec ses maires, que Socrates a été obligé de manœuvrer en signant avec certains d’entre eux un protocole où il s’engage à maintenir le service des urgences dans leur commune. Il recule dans certains endroits et maintient la fermeture des urgences dans d’autres, en essayant d’empêcher que la généralisation de ces mobilisations devienne incontrôlable.
De quelle façon agissent les militants du POUS pour aider les travailleurs dans cette situation ? Nous combattons pour l’unité, fondée sur la défense des revendications des travailleurs et des populations — laquelle ne peut être réussie sans la rupture avec l’Union européenne.
Nous développons notre intervention, notamment, en participant à la campagne européenne pour la défense des services publics de santé et à la préparation d’une délégation portugaise pour aller à la Commission européenne, le 31 mars. Nous sommes aussi engagés dans un mouvement pour la défense de l’école publique, qui inclut des militants d’autres courants, et nous préparons une rencontre nationale pour le 14 avril.
55 / 77
A lakossag kb 59 %-a vett reszt azon a nepszavazason, mely szerint ezutan az abortusz legalissa valik. Carmelinda Pereira, a Szocialista Egyseg Munkaspartja (POUS) vezetoje bemutatja a balodali portugal torvenyhozast, mely tobbsegeben tamogatta az abortusz engedelyezeset. A POUS ugyszinten tamogatta termeszetesen, ugyanakkor ala is huzta a nepszavazasi kezdemenyezes lehetetlenseget, ti. parlamenti tobbseggel meg lehetett volna hozni a torvenyt. A gyozelmet mindenesetre ugy iteli, mint a katolikus egyhaz vereseget e temaban. Sokezer allampolgar szamara nagy megkonyyebbulest jelent ez az eredmeny, vege az inkvizicionak, birosag elotti, sot bortonbeli megalaztatasoknak. Jose Socrates miniszterelnok, politikai analizisek szerint elonyt huz a kollektiv erzesekbol, hogy meginkabb felgyorsitsa a brusszeli Bizottsag donteseit, pl az iskolak bezarasa, allami szolgaltatasok csokkentese, privatizacio, alkalmazotti elbocsatasok szintjen. Illuziok nelkul, a miniszterelnok biztosan el fogja fojtani a tanarok, alkamazottak jogaik megvedesere iranyulo megmozdulasait, mint ahogyan a korhazak bezarasa kapcsan is sikerult megallitani az ellene iranyulo mobilizaciot. Igazsagtalan, hogy 50-60 km-t kell egyes videkeken utazni a legkozelebbi korhazig, igy magunk is ott leszunk Brusszelben marc. 31-en. Ezt egyebkent a kormany is belatja, egyes polgarmesterekkel maris egyezseget kotott Socrates a surgossegi ellatas fenntartasara. Ugy gondoljuk, hogy a dolgozok erdekeben egyseget kell mutatnunk, vedekeznuk kell es ehhez szakitanunk kell az Unioval. Az europai kampanyban valo reszvetel mellett a koziskolak megvedesere keszulunk es nemzeti talakozot hirdetunk aprilis 14-re.
Roumanie Romania « Peut-on encore dire que l’intégration européenne de notre pays est une “possibilité d’arriver en un temps plus court au niveau des pays développés ” ? Non ! »
Résolution de l’Association pour l’Emancipation des Travailleurs, organisation liée à l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples
Depuis plus d’un mois, la Roumanie est membre de l’Union européenne. L’adhésion n’a pas apporté ni lait ni miel, mais au contraire augmentation des prix des principaux produits de base, restructurations et liquidations des capacités industrielles, restrictions budgétaires. De plus notre pays se trouve dans une crise politique sans précédent. Le Président et le Premier ministre s’accusent réciproquement de corruption et de favoritisme à l’égard de certains cercles politico-économiques. Le dernier rapport de l’Union européenne parlait de pas importants faits par les autorités roumaines dans la lutte contre le phénomène de corruption…Ceux de Bruxelles ne savaient-ils donc pas que les hauts dignitaires de Bucarest étaient liés à des intérêts économiques occultes ? Bien sûr qu’ils savaient. Par cette complicité et par leurs déclarations « optimistes » sur l’éradication de la corruption, les fonctionnaires de l’Union européenne ont encouragé de façon décisive la corruption en Roumanie à tous les niveaux, en priorité à ceux de la haute sphère politique. Dans ces conditions, comment cette sphère politique ne soutiendrait-elle pas l’adhésion à l’Union européenne ? Tous les cercles économico politiques regardent vers le tant promis argent européen, vers les “fonds structurels et de cohésion” de plusieurs milliards d’euros par an qui doivent entrer dans notre pays. Ces fonds devraient — nous dit-on — contribuer à la modernisation des infrastructures, à la construction de routes de niveau européen, à la réhabilitation du réseau d’eau, à un traitement efficace des déchets, au soutien au tourisme, à la promotion de l’égalité des chances... Mais l’expérience nous a démontré que les milliards d’euros déjà arrivés, ont été presque en totalité répartis dans la sphère politique. En échange, la Roumanie a été obligée de mettre en pratique tous les critères d’ajustement structurel imposés par Bruxelles. Le secteur minier a été liquidé, l’industrie de construction de machines et outillages détruite, l’extraction du pétrole privatisée. Les restructurations industrielles ont conduit à la diminution significative de l’activité économique de la Roumanie et à la réduction importante du nombre de salariés. Et on en est arrivé au départ vers l’Europe de l’Ouest de près de deux millions de roumains. L’Association pour l’Emancipation des Travailleurs a été la seule organisation de Roumanie qui s’est prononcé fermement ouvertement contre l’adhésion de la Roumanie à l’Union européenne. Maintenant, la Roumanie est membre de l’Union européenne et elle est obligée par la loi de se soumettre aux directives de la Commission Européenne. Une série d’actes communs Roumanie Union européenne s’appliquent déjà, ainsi le Mémorandum commun concernant l’intégration sociale signé en juin 2005. Par ce Mémorandum, dans le domaine de la santé, l’Union européenne impose à la Roumanie “la finalisation de la mise en pratique des réformes des services de santé” et “la création d’un nouveau système national d’assistance sociale”. En ce qui concerne le système d’éducation, le même Mémorandum impose “l’amélioration de l’adaptabilité de l’enseignement technique et professionnel aux exigences du marché du travail”. L’Union européenne exige également de poursuivre l’accélération de la réforme de la justice... alors que la justice roumaine continue de tenir emprisonnés des leaders syndicaux: Miron Cozma, Constantin Cretan, Dorin Lois et Vasile Lupu. Les compliments de l’Union européenne viennent alors que seulement dix jours après l’adhésion, l’un des leaders syndicaux mineurs injustement emprisonnés est mort, en raison du fait que les autorités pénitentiaires sous la coordination de Monica Macovei ont refusé de lui accorder à temps l’assistance médicale nécessaire. Pour la population, les premiers effets de l’adhésion se sont déjà faits sentir. Les prix des utilités (gaz et électricité) ont augmenté de 5 à 20 %. Essence et gazoil ont atteint des prix comparables à ceux des pays développés de l’Union européenne. Plusieurs dizaines d’entreprises soit-disant grands pollueurs vont être fermées et d’autres ont été ou vont être liquidées parce que des blocages financiers artificiels les empêchent de payer leurs dettes. Du point de vue militaire, la Roumanie s’est soumise intégralement à la doctrine et à la stratégie de l’OTAN subordonnée aux intérêts américains, allant jusqu’à la professionnalisation totale de l’armée, à l’installation de bases américaines sur le territoire national et à la participation active à l’agression contre les peuples d’Afghanistan et d’Irak. En conclusion, peut-on encore dire que l’intégration européenne de notre pays est une “possibilité d’arriver en un temps plus court au niveau des pays développés”, comme l’affirme même une partie de la gauche roumaine ? NON ! Nous le disons avec force ! Nous croyons en une Europe de ceux qui travaillent, une Europe de la liberté, une Europe de la démocratie, dans laquelle les peuples balkaniques retrouvent librement une place ensemble. Voilà pourquoi la classe ouvrière résiste ! Les travailleurs de Brasov sont sortis dans la rue, puis 1500 ouvriers de “Tracteur” (usine de construction de tracteur; NdT) suivis, dans un geste de solidarité ouvrière exceptionnelle, de 2000 employés de l’usine “Roulement”. Les grèves, pour les salaires dans l’enseignement ont obligé le gouvernement à céder. Ont été ainsi obtenues des augmentations de salaires sans précédent dans les dernières années, de plus de 20 %. Il en a été de même dans le système de santé, où la mobilisation syndicale a conduit à l’arrêt, temporairement, du plan de la soi-disant “restructuration des hôpitaux” et à d’importantes augmentations salariales pour 2007. Cependant on essaie, de nouveau, de diviser les hommes, par la méthode utilisée traditionnellement dans les Balkans – celle de la division par des critères ethniques. Cependant, l’année dernière, les personnels enseignants ont été unis dans les mouvements de grèves de grande ampleur, tout comme les personnels des hôpitaux, sans distinction d’ethnie. Les travailleurs sont restés unis face à ceux qui veulent privatiser leurs usines et liquider leurs emplois, unis face à ceux qui veulent détruire les hôpitaux et l’enseignement de la Roumanie. Alors dans quel but, tous les grands partis, de droite à gauche, reprennent-ils les vieux slogans chauvins, dirigés particulièrement contre la minorité hongroise ? Ne faut-il pas plutôt trouver les voies pour garantir l’égalité des droits entre roumains, hongrois, tziganes, allemands, lipovènes et les autres minorités nationales, pour que les travailleurs, les salariés continuent à vivre en paix, ensemble, comme ils ont lutté ensemble pour leurs droits ? Liberté, égalité, fraternité ! Voilà ce dont ont besoin les travailleurs de toutes les minorités de Roumanie, de la région balkano-danubienne. On essaie aussi la division entre travailleurs roumains et immigrés. Les ouvrières chinoise sde Bacau, sont présentées dans les medias comme ayant des salaires bien supérieurs à la moyenne du secteur textile. Cependant on a moins parlé des conditions insalubres dans lesquelles elles étaient logées à l’intérieur même de l’usine, ou du fait qu’elles n’avaient pas la permission de sortir de l’usine sauf accompagnées de représentants du patron, ce qui les a poussées à la révolté. Nous nous adressons à tous les travailleurs, tous les syndicalistes, toutes les organisations ouvrières et démocratiques. Il est nécessaire de discuter librement, entre nous, de tous les aspects politiques, sociaux et économiques liés à notre vie quotidienne et à l’offensive généralisée contre nos droits. Nous, militants de l’Association pour l’émancipation des travailleurs, organisation liée à l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples, nous disons avec fermeté : NON à l’Union européenne !
• OUI à l’union LIBRE des peuples libres d’Europe !
NON aux bases américaines et à l’occupation militaire des Balkans !
• OUI à l’union libre des peuples balkaniques, dans la liberté, l’égalité et la fraternité !
NON à la guerre !
• OUI au retrait immédiat de toutes les troupes d’occupation d’Irak et d’Afghanistan ! Les soldats roumains doivent rentrer chez eux sans retard ! • Nous voulons la LIBERTÉ pour les leaders mineurs emprisonnés ! • Nous voulons la VÉRITÉ sur la mort de Ionel Ciontu !
NON aux soi-disant restructurations, NON à la liquidation des entreprises ! • OUI à la résistance ouvrière,
• OUI à la lutte syndicale ! « Mondhatjuk-e meg, hogy az europai integracioval orszagunk lehetoseget kap a fejlett orszagok szintjere felzarkozasra rovid ido alatt? Nem ! » A Tarsulas a Dolgozok Egyenjogusagara velemenye ( a szervezet az Egyetertes tagja)
A teny, hogy Romania az Unio tagja lett, nem hozott tejjel-mezzel folyo Kanaant, hanem az alapveto cikkek aranak emelkedeset, restrukturaciot, az ipari kapacitas likvidalasat, koltsegvetesi megszoritasokat. Az orszag peldatlan krizishelyzetbe kerult. Korrupcio, melyet Brusszel is ismer, melyet szavakban elitel, de melyet batorit, kulonosen magas politikai szinten. Ilyen korulmenyek kozott gazdasagi-politikai vezetoink nagy varakozassal tekintenek az strukturalis es osszetarto alapbol igert euromilliardok iranyaba. Cserebe a banyaszektor likvidalasa, a gepgyartas szetverese, az olaj privatizalasa. Dolgozok elbocsatasa. Ott tartunk, hogy kozel ketmillio roman kelt utre ny-Europa fele. A mi szervezetunk volt az egyetlen, mely ellenezte az europai csatlakozast. Most Romania is ala kell vesse magat az elvarasoknak : iskolak « piacgazdasagi kovetelmenyei », betegellatas « reformja », uj szocialis ellatasi rendszer, igazsagugyi reform –memorandumokba foglalva. A roman igazsagugy azonban ma ugyanazt a gyakorlatot folytatja a szakszervezeti vezetok bortonbentartasaval. Az arakat illetoen elertuk a fejlett orszagok szintjet. Katonailag a Nato tagjakent amerikai erdekeket szolgalunk, amerikai bazisok vannak teruletunkon, es az agressziv iraki es afganisztani haborukban resztveszunk. Mi olyan Europaban hiszunk, mely a dolgozoke, a szabad es demokratikus Europaban! Brasso dolgozoi kimentek az utcakra, a Traktorgyar dolgozoi 1500-an, es a gorduloberendezesek gyara 2000 dolgozoja kiveteles szolidaritasbol kovette oket. A pedagogusberek emeleseert meghirdetettt sztrajkok a kormanyt meghatralasra szoritottak, 20 %-os emelest sikerult elerni. Az egeszsegugyi szektorban pedig ideiglenesen megallitottuk a restrukturaciot es jelentos fizetesemelest ertunk. Ugyanakkor ujra a Balkanon megszokott modon, etnikai alapon akarnak megosztani bennunket. A nagy partok jobb- es baloldalon ujra hasznaljak a soven szlogeneket a magyar kisebbseg ellen ! Eveken keresztul egyutt harcoltunk erdekeink vedelmeben, ezt kellene folytatnunk, hogy bekeben eljunk egymas mellett Meg a kinai vendegmunkasok ellen is ki akarnak jatszani bennunket, mondvan, hogy az o beruk magasabb a roman dolgozoenal, a letehetlen elet- es munkakorulmenyeikrol bezzeg nem cikkeznek a mediaban. Minden dolgozohoz, szakszervezeti taghoz, munkas- es demokratikus szervezethez intezzuk felhivasunkat ! Szabadon vitatkozzunk magunk kozott mindennapi eletunkrol es a jogaink elle intezett altalanos tamadasrol! Nemet mondunk az Europai Uniora! Igent a szabad europai nepek szabad uniojara ! Nemet mondunk az amerikai bazisokra es a Balkan katonai okkupaciojara! Igent a balkani nepek szabad egyesulesere, a szabadsagra, egyenlosegre, testverisegre! Nemet mondunk a haborura! Igent arra, hogy azonnal vonjak ki a csapatokat Irakbol es Afganisztanbol, a roman katonak azonnal jojjenek haza ! Szabadsagot a bebortonzott banyaszvezetoknek ! Az igazsagot akarjuk tudni Ionel Ciontu halalanak korulmenyeirol ! Nemet mondunk az ugynevezett restrukturaciora, nemet az uzemek bezarasara ! Igent a munkasellenallasra ! Igent a szakszervezeti harcra !
Italie Olaszorszag
Crise… et rebondissements Valsag es visszapattanas Romano Prodi, ancien président de la Commission de Bruxelles, a été l’un des artisans du projet de « Constitution » européenne. Il a constitué, il y a un an et demi, en Italie, un gouvernement de large coalition, qui a succédé à Berlusconi. La masse des travailleurs italiens, confrontée à l’offensive de Berlusconi pour faire sauter leurs acquis, mais aussi à l’engagement de l’Italie en Afghanistan et en Irak, a voté pour le chasser du pouvoir.
Mais depuis son installation au gouvernement, la coalition de Prodi annonce vouloir se mettre en conformité avec les exigences et les directives de l’Union européenne, notamment sur les déficits publics. Il vient de démissionner mais est mandaté par le président de la République pour mettre en place un deuxième gouvernement. Voici le calendrier des événements. Prodi a volt europai biztos masfel eve szeles koalicion alapulo kormany elere kerult Olaszorszagban, nem utolsosorban a Berlusconitol megcsomorlott munkastomegek haboruellenes magatartasa okan. Prodi azonban az Unio direktivainak megfeleloen –elsosorban- a kozkiadasok csokkenteset celozva lemondasra kenyszerult, hogy masodik kormanyat letrehozhassa. - 17 février : deux cent mille travailleurs, jeunes, retraités, militants manifestent à Vicenza contre l’élargissement de la base militaire américaine, mais aussi pour le retrait des troupes d’Afghanistan. Ils dénoncent la politique du gouvernement Prodi. La Repubblica écrit qu’il s’agit « d’une manifestation tout entière tournée contre Prodi et contre l’armée américaine ». Les manifestants crient « Vicenza n’est pas américaine ! » ; « L’Italie hors de l’OTAN ! » - 22 février : Romano Prodi, président du Conseil, est mis en minorité au Sénat et donne sa démission au président de la République, Giorgio Napolitano. Sa mise en minorité au Sénat porte sur la politique étrangère. Il n’a obtenu 158 voix sur les 160 nécessaires : un sénateur à vie s’est abstenu, ainsi que Rossi (PDCI). Turigliatto, sénateur de Sinistra Critica, est sorti au moment du vote et a annoncé sa démission de sénateur. C’est le ministre des Affaires étrangères et vice-président du Conseil des ministres, Massimo d’Alema (DS), qui a présenté la politique étrangère du gouvernement Prodi, une politique tout entière opposée à la volonté des deux cent mille manifestants rassemblés à Vicenza, le 17 février. Giordano, le secrétaire général du PRC, ainsi que Diliberto, le secrétaire général du PDCI, étaient présents à la manifestation de Vicenza. Quelques jours plus tard, ils votent pour la politique qu’ils condamnaient la veille… Quant au sénateur Turigliatto, de Sinistra Critica, qui est sorti au moment du vote, qu’a-t-il dit lors des débats au Sénat ? Il a, selon La Repubblica en ligne (21 février), tenté une dernière conciliation. A 12 h 14, il a déclaré : « Pour le moment, je reste ferme sur mon choix de sortir du Sénat. Mais si d’Alema déclarait à propos de Vicenza qu’il y a une suspension de l’élargissement et allait discuter avec la communauté de Vicenza, en ce cas, je voterai la motion. » A 13 h 47, d’Alema n’ayant pas décidé la suspension, Turigliatto annonce qu’il sortira et remet sa démission de sénateur. A l’issue du vote, une motion de soutien à Turigliatto est publiée sur le site de Sinistra Critica : « Le gouvernement a, dans ses premiers mois de vie, non seulement poursuivi une politique centriste faite d’augmentation des dépenses militaires, poursuivi ses missions à l’étranger, mais aussi fait des cadeaux aux entreprises, imposé des sacrifices au nom de Maastricht. Tout cela a contribué à réduire le consensus. » Et elle ajoutait : « Certes, nous ne sommes pas heureux de ce qui est arrivé. » Bref, pas question de remettre en cause le vote de confiance au gouvernement de Turigliatto pour la loi de finances maastrichtienne. Mis en minorité au Sénat, Romano Prodi décide de remettre sa démission au président de la République (DS), Giorgio Napolitano. - 23 février : dans la nuit, le gouvernement Prodi 2 est constitué. Prodi fait connaître ses conditions : il veut « un gouvernement fort ». « Ce sera un gouvernement à mes conditions, ou je m’en vais, et, si c’est non, on retournera aux urnes. » Tous les partis de L’Unione, la coalition qui soutient Prodi ont dit oui aux douze points programmatiques de Romano Prodi (lire encadré).
- 25 février : Giorgio Napolitano décide, après les consultations engagées avec tous les partis de L’Unione, de refuser la démission du gouvernement Prodi et le renvoie devant les Chambres pour qu’il se soumette au vote de confiance. Si L’Unione a largement la majorité à la Chambre des députés, elle n’est majoritaire que de deux voix au Sénat.
- 26 février : toute la presse l’annonce que Prodi est assuré d’avoir la majorité au Sénat. Le vote de confiance devrait avoir lieu le jeudi 1er mars. Fassino, secrétaire des Démocrates de gauche (DS), déclare : nous avons la majorité. Quant à la « gauche radicale », que dit-elle ? Franco Giordano, secrétaire général du Parti de la refondation communiste (PRC), qui était présent à la manifestation du 17 février, déclare, peu après le vote au Sénat, que le PRC votera la confiance au gouvernement : « Je pense qu’il n’y a pas d’alternative et que les conditions sont là pour aller de l’avant. » Diliberto, secrétaire général du Parti des communistes italiens (PDCI), présent lui aussi à Vicenza, assure que son parti votera la confiance. Deux autres votes sont acquis, celui d’Andreotti, démocrate-chrétien, sénateur à vie, ancien chef de gouvernement, et celui de Follini, ancien vice-président du Conseil des ministres sous Berlusconi. Que vont faire « les deux dissidents de la gauche radicale (dont Turigliatto) qui avaient refusé, mercredi, de soutenir les orientations de politique étrangère du gouvernement » ? « Ils ont également indiqué qu’ils envisageaient de voter la confiance que Prodi demandera dans les prochains jours au Parlement. » Tous se sont donc ralliés au programme de choc en 12 points de Prodi, des démocrates-chrétiens à DS, en passant par la « gauche radicale » et les amis italiens de Besancenot et Krivine en France. Tous les partis issus historiquement du mouvement ouvrier s’apprêtent donc à voter, du fait de leur soumission à l’Union européenne, la confiance à Prodi. Ils apprêtent tous à voter pour la contre-réforme des retraites, pour la poursuite et l’accélération des privatisations, dont, immédiatement, celle d’Alitalia, pour la poursuite de la « réduction des dépenses publiques », c’est-à-dire pour la destruction des systèmes de santé, de l’instruction publique. Ils s’apprêtent à voter contre le mandat du peuple qui a chassé Berlsusconi. Mais la classe ouvrière et le peuple italiens ont montré dans les grèves et les manifestations qui se sont déroulées depuis la constitution du gouvernement Prodi, dans la manifestation de Vicenza, qu’ils n’entendaient pas, parce qu’il s’agit de leur survie, voir détruire tout ce qui a été conquis. Une question est au centre, en Italie comme dans tous les pays d’Europe : il n’y a pas d’issue dans le cadre de l’Europe de Maastricht.
Les 12 conditions de Romano Prodi
« 1. Respect des engagements internationaux et de paix (…) découlant de notre appartenance à l’Union européenne et à l’Alliance atlantique, donc notre actuel engagement en Afghanistan. » « 5. Poursuite de l’action de libéralisation des services publics et des professions. » « 7. Action concrète et immédiate des réductions des dépenses publiques. » « 8. Réorganisation du système de protection sociale. » La douzième proposition n’est pas anodine non plus : « En cohérence avec un tel principe, pour assurer la pleine efficacité de l’action du gouvernement, il est reconnu au président du Conseil l’autorité d’exprimer de manière unitaire la position du gouvernement même en cas de divergences. »
Romano Prodi veut se placer en bonaparte et vise à détruire l’expression libre des partis telle qu’elle existe dans le cadre de la démocratie parlementaire italienne (certes abâtardie), pour tenter de mener jusqu’à son terme l’offensive destructrice de l’Union européenne.
La coalition de Romano Prodi
La coalition de Romano Prodi regroupe les restes de la démocratie chrétienne, dont est issu Romano Prodi lui-même, et tous les partis issus de l’explosion du Parti communiste italien (PCI) : (Démocrates de gauche (DS), et ce qu’on appelle « la gauche radicale », le Parti des communistes italiens (PDCI) et le Parti de la refondation communiste (PRC). Sinistra Critica (Gauche critique) est une composante du PRC constituée par les amis italiens de Krivine et Besancenot en France. A fentiekben az olaszorszagi politikai valsag kronologiaja. Reszletek Romano Prodi 12 felteletebol : 1. « A nemzetkozi es bekefenntarto egyezmegyek respektalasa (…), melyek az EU-hoz es az Atlanti Szovetseghez tartozasunk jegyeben zajlik, tehat afganisztani jelenletunk. » 5. « Kovetni a foglalkozasok es a kozszolgaltatasok liberalizaciojat” 7. »Konkret es azonnali kozkiadascsokkentes » 8. « A szocialis halo rendszerenek ujjaszervezese » A 12. javaslatban a kormany szerepenek hatekonysaga, mellyel bonapartei ambiciojat arulja el: az olasz partok annyira amennyire szabad velemenynyilvanitas korlatozasat, az EU megsemmisito politikajanak vegsokig kiszolgalasa erdekeben;
Somalie Szomalia Les raisons de la nouvelle intervention militaire américaine Pillage du pétrole et des ressources naturelles, destruction de toutes les nations de la région Ujabb amerikai intervencio : az olaj es a termeszeti forrasok kifosztasa, a terseg nepeinek pusztitasa Le 28 décembre 2006, les troupes du gouvernement provisoire de la Somalie et l’armée éthiopienne sont entrées dans la capitale, Mogadiscio, avec le feu vert politique des Etats-Unis et leur appui militaire. Après le prétexte des missions humanitaires, c’est maintenant celui de la « guerre contre le terrorisme » qui est utilisé par l’impérialisme américain pour pousser encore plus la Somalie dans le chaos. 2006. dec. 28-an a szomaliai ideiglenes kormany es az etiop hadsereg csapatai bevonaultak a fovarosba, Mogadiscioba az USA politikai es katonai tamogatasaval. Az urugy : humanitarius misszio, az aamerikai imperializmus altal hasznalt “a terrorizmus elleni harc”, mely meginkabb a kaoszba taszitja Szomaliat. La Somalie attise les convoitises. Elle occupe, d’une part, une situation stratégique essentielle illustrée par notre carte. D’autre part, elle suscite depuis longtemps l’intérêt des grandes compagnies pétrolières américaines. Un article de l’International Herald Tribune (19 janvier 1993) éclairait déjà à l’époque les raisons véritables de l’intérêt des Etats-Unis pour cette région du monde : « Quatre grandes compagnies pétrolières américaines sont assises sur un trésor potentiel du fait de concessions exclusives pour explorer et exploiter des millions d’hectares de la campagne somalienne (…). D’après des documents obtenus par le Los Angeles Times, les deux tiers de la Somalie ont été concédés aux géants pétroliers américains Conoco, Amoco, Chevron et Phillips. » La Somalie dispose en effet de richesses considérables en uranium, fer, étain, gypse, bauxite, cuivre, gaz naturel, ainsi que d’énormes réserves potentielles de pétrole. En 1993, les sociétés américaines avaient foré 26 puits de pétrole sous la protection de l’armée américaine. Nul doute que ces sociétés aimeraient bien développer leurs investissements… . L’impérialisme américain, pour défendre ses intérêts, développe une politique de destruction par les armes et le chaos. Les récents raids aériens américains et leur envoi de bâtiments de guerre face aux côtes somaliennes en sont une nouvelle preuve. Pour l’impérialisme américain — et le plan Baker-Hamilton, rendu public le 6 décembre 2006, quelques jours avant l’intervention des troupes américaines en Somalie, en est une démonstration —, la guerre en Irak s’inscrit dans un plan plus vaste d’intervention sur tous les fronts. Il est à craindre que les combats qui se sont intensifiés en Somalie durant les dernières semaines ne soient que la phase d’ouverture d’une guerre beaucoup plus longue, impliquant beaucoup plus de pays. Les Etats-Unis ont déjà disloqué la nation somalienne, divisée en « régions utiles » et « régions inutiles ». L’ambassadeur américain, Daniel Simpson, déclarait ainsi en 1995 : « Il n’y a plus de Somalie, la Somalie a disparu. Ce qui va émerger maintenant, c’est une série de cités-Etats et de comptoirs commerciaux le long de la côte, et des bantoustans à l’intérieur. » Autre témoignage, celui d’une Somalienne, Sara Ali Sharif, jeune traductrice de 18 ans, qui a déclaré à El Pais (18 janvier 2007) : « Je n’ai jamais vu un gouvernement de ma vie. J’ai seulement vu des jeunes avec des armes et beaucoup de destructions. J’imagine qu’un Etat, c’est quelque chose qui protège des tirs et des bombes. » Le correspondant d’El Pais commente : « Après quinze années de guerre civile, toute forme saisissable d’Etat s’est évaporée. Il n’y a même pas de monnaie. Il n’y a que de la fausse monnaie. » Dans le même article, un des médecins d’un hôpital du sud de la Somalie — tenu par une ONG, car il n’y a plus aucun service public — déclare : « Quand tout disparaît, on revient à l’autorité du clan. Mais cette autorité ne peut pas résoudre les problèmes. » Et la jeune traductrice de conclure : « Je ne vais pas me marier ni avoir des enfants dans un pays où l’Etat n’existe plus. Mon rêve, c’est qu’il y ait la paix en Somalie et que nous ayons un Etat. » Mais s’agit-il, pour l’impérialisme américain, de chercher une issue vers la paix ? Ce qui est en jeu pour lui, c’est sa mainmise sur le continent africain. C’est dans ce but que les Etats-Unis développent l’implantation de nouvelles bases militaires sur le continent. La constitution d’une « sixième armée » aura pour but, selon Theresa Wehlan, responsable des affaires africaines au secrétariat d’Etat à la Défense, de couvrir la totalité des 53 Etats africains membres de l’Union africaine. Correspondant
— Juillet 1977 : début de la guerre de l’Ogaden, région disputée à l’Ethiopie. — 1982 : Les Etats-Unis et la Somalie signent un accord permettant au Pentagone le déploiement d’une force d’intervention rapide en échange d’une aide militaire d’environ 40 millions de dollars. — 1984 : le FMI impose comme condition à l’obtention d’un nouveau prêt « la dévaluation de 60 % du shilling somalien, la réduction de moitié des dépenses militaires et un “dégraissage” du personnel des entreprises publiques » (Le Monde, « Bilan économique et social 1984 et 1985 »). — 3 avril 1988 : une guerre civile féroce se développe. Anciens partisans du dictateur Siad Barré, Ali Mahdi Mohamed et Mohamed Farah Aidid, armés et entraînés tous les deux par les Etats-Unis, se disputent le pouvoir et se comportent en « seigneurs de la guerre », affamant le pays. — 27 janvier 1991 : Siad Barré fuit la capitale ravagée par les combats. Les Américains évacuent tous les diplomates par hélicoptère. — 9 décembre 1992 : début de l’opération « Restore Hope ». 28 000 soldats américains participent à la mission de l’ONU pour la « pacification » de la Somalie. — 3 octobre 1993 : annonce du retrait des soldats américains.
56 / 77
— 25 mars 1994 : les troupes américaines quittent la Somalie, laissant derrière elles un pays plongé dans le chaos, où famine et épidémies font de terribles ravages. — 2 mars 1995 : les derniers « casques bleus » de l’ONU quittent la Somalie sous l’escorte d’une force multinationale de 10 000 hommes (dont 2 500 marines américains) et de dix navires de guerre. Depuis cette date, la Somalie est fractionnée en clans et n’existe plus comme Etat. Az International Herald Tribune 1993-as cikke mar feltarta a nagy olajtarsasagok erdekeltseget a tersegben, az amerikai Conoco, Amoco, Chevron es Phillips reszerol. Az olajon kivul Szomalia gazdag uraniumban, vasban, onban, gipszben, rezben, bauxitban, gazkeszletei vannak. Az amerikai imperializmus fegyverek altali kaoszban erdekelt, ami azt jelzi, hogy hosszasan elhuzodo valsagra szamithatunk Az USA nagykovete mar ’95-ben deklaralta, hogy Szomalia nem letezik, hasznos es haszontalan tersegekre osztva azt. A 15 eve folyo polgarhaborunak (kronoliaja fentebb) nincs vege.
Guinée Guinea Les syndicats à la tête de la grève générale et du soulèvement populaire Szakszervezetek az altalanos sztrajk es nepi felkeles elen Le peuple de la Guinée se dresse contre le pouvoir. Le soulèvement est général dans toutes les préfectures, toutes les villes, y compris Conakry, constate Ibrahima Fofana, secrétaire général de l’Union syndicale des travailleurs de Guinée, porte-parole de l’intersyndicale qui a appelé à la grève générale dans le pays. Celui-ci n’avait pas connu un mouvement social d’une telle ampleur depuis 1984. Rappelons qu’après la mort de Sékou Touré en 1984, père de l’indépendance, Lansana Conté avait pris le pouvoir pour établir un régime autoritaire, avec le soutien de l’armée. La Guinée possède de nombreuses richesses naturelles (bauxite, or, diamant et fer), mais celles-ci sont exploitées par des multinationales, essentiellement anglaises, françaises et américaines. La population n’en tire aucun profit. Ainsi, la Guinée reste un pays « pauvre », classé 156e sur 177 sur l’échelle du développement humain de l’ONU. Le 10 janvier 2007, les deux principales centrales syndicales, l’USGT et la Confédération nationale des travailleurs de Guinée (CNTG), face à l’incurie du régime, ont appelé à la grève générale sur la base d’un cahier de revendications comprenant notamment la réévaluation des salaires. Le président, Lansana Conté, apparemment gravement malade, ne semble plus pouvoir s’occuper des affaires et n’a pas nommé de Premier ministre depuis 1996. C’est seulement le 27 janvier, en toute hâte, qu’il a désigné un nouveau Premier ministre, Eugène Camara, pour « reprendre les choses en main » afin de rétablir un dialogue avec les syndicats. La vague de contestation a pris la forme d’un véritable soulèvement ouvrier et populaire, qui a été relancé le 12 février après que le nouveau Premier ministre s’est refusé à répondre aux revendications des syndicats. Le gouvernement a fait intervenir l’armée face aux manifestations pacifiques et il y a eu 118 morts. Face à l’état de siège Ibrahima Fofana indique : « Nous n’avons pas de réaction (face à la nomination du Premier ministre), car les syndicats n’ont pas été consultés » (une des conditions du protocole d’accord avec les syndicats, non respectée). Face à la décision de Lansana Conté de décréter l’état de siège, l’exigence des syndicats est aujourd’hui la démission de l’ensemble du gouvernement, y compris du président de la République. Tous considèrent que c’est la revendication de l’ensemble de la population. Correspondant Guinea nepe felkelt a hatalom ellen. Seko Ture, a fuggetlenseg atyjanak halala ota fegyverek segisegevel tartja fenn hatalmat Lansana Conte. Guinea is szamos nyersanyag (bauxit, arany, gyemant, vas) birtokosa, melyet angol, francia, amerikai erdekeltsegek aknaznak ki. A nepnek nem jut semmi, az orszag a 177 orszag kozul 156-kent szamontartott az ENSZ szamadasaiban. A januar 10-I altalanos sztrajk meghirdetese valosagos nepi felkelesse notte ki magat, miutan a frissen kinevezett miniszterelnok visszautasitotta a koveteleseket. A hadsereg bevetese 118 halalos aldozatot kovetelt.
Inde Campagne internationale de solidarité avec les paysans de Singur pour la défense du droit à leur terre Extraits de l’acte d’accusation adopté par les 500 participants à la convention tenue à Calcutta le 3 novembre 2006
Nemzetkozi szolidaritasi kampany a foldjeiket vedo singuri (India) parasztokkal. Reszletek az 500 resztvevo altal elfogadott calcuttai megegyzesebol.
L’ Entente internationale des travailleurs a appelé à une campagne internationale de soutien à la résistance des paysans du Bengale-Occidental et des organisation syndicales et démocratiques qui se sont associées à leur combat contre la tentative de les chassser de leurs terres pour les livrer aux capitalistes indiens et étrangers. A cette occasion nous avons publié dans le numéro 222 d’Informations internationales, un dossier concernant cette affaire. En novembre 2006, une convention de représentants des organisations paysannes, d’organisations syndicales et démocratiques du Bengale-Occidental s’est tenue. Elle a adopté un réquisitoire contre la politique et les moyens utilisés par le gouvernement du Bengale-Occidental détaillant une série de chefs d’accusation. Nous publions ci-dessous de larges extraits de cette résolution. A Dolgozok Nemzetkozi Egyetertese es a szakszervezetek felhivasara a Nemzetkozi Informaciok 222.sz-ban kozzetettuk a dosszie tartalmat. A hatarozat: irasos garanciak kerese a torvenyeket betartasara es arra vonatkozolag, hogy a foldek nem kerulnek sem indiai, sem kulfoldi nagytokesek kezere,
ACCUSATION N°1
Le gouvernement du Bengale-Occidental est en train d’acquérir des terres agricoles en vue de les confier à des entreprises industrielles, minières ou à des promoteurs immobiliers du secteur privé et pour créer des zones économique spéciales. Le gouvernement agit conformément aux lois qui régissent la propriété et la vente des terres et les remet ensuite à des organismes privés. La terre est achetée sous le prétexte que, selon la loi, le gouvernement a le droit de procéder ainsi dans “l’intérêt général.” Le gouvernement du Bengale-Occidental n’explique pas de quelle manière l’exploitation de mines, la construction d’usines, de logements, etc. au profit des intérêts personnels des propriétaires de la classe dominante, sur la terre de pauvres paysans, peut être justifiée au nom de “l’intérêt général.” Le gouvernement ne donne aucune explication à ce sujet lorsqu’il applique sa politique d’acquisition des terres.(...) Nous, les citoyens, demandons que le gouvernement du Bengale-Occidental formule par écrit une nouvelle politique d’acquisition de la terre.
ACCUSATION N°2
L’autre aspect de cette politique agraire concerne les critères qui déterminent la véritable valeur et l’utilité de la terre. La terre produit des céréales pour l’alimentation et des matières premières pour l’industrie ; elle donne aussi du fourrage pour le bétail, en vue du présent et de l’avenir. La terre est aussi un réceptacle d’organismes vivants. Des plantes et des organismes divers occupent le même terrain et cette biodiversité est précieuse pour la vie humaine, la nature et notre environnement. Une terre n’est pas seulement un réservoir de terre, mais d’eau également, qui est une ressource naturelle inestimable. La terre sert de pâturage au bétail. Et le bétail constitue un aspect essentiel de l’économie rurale. La terre représente la principale source de revenus pour la population rurale. L’existence des petits paysans qui cultivent leur propre terre, des travailleurs agricoles, des métayers, des travailleurs des campagnes dont la tâche consiste à transformer, stocker, commercialiser, transporter la nourriture, dépend de la terre.(...) L’acquisition de la terre et les changements qui en résultent quant à son utilisation sont pour nous un sujet d’extrême inquiétude.(...) Nous pressons le gouvernement de formuler par écrit une politique agraire, qui non seulement traitera de l’acquisition de la terre mais s’attaquera aussi aux problèmes liés à l’utilisation et à la conservation de la terre.
ACCUSATION N°4
Le gouvernement du Bengale-Occidental porte un grand intérêt à l’introduction de capitaux nationaux et étrangers, à leur investissement dans l’industrie, les mines, les services, le secteur agroalimentaire, la construction d’agglomérations dans la périphérie des villes. Le gouvernement signe des accords avec les investisseurs mais les termes des contrats ne sont pas rendus publics. Les citoyens ont le droit de connaître les détails de tels accords entre le gouvernement et les investisseurs privés, conformément à la loi sur le droit à l’information. Légalement, le gouvernement est tenu de publier le contenu de tels accords. En omettant de le faire, le gouvernement viole sa propre loi au mépris de la démocratie. Nous craignons que les raisons pour lesquelles il ne donne pas d’informations sur les conditions de ces contrats soient liées au fait qu’ils pourraient contenir des clauses préjudiciables aux intérêts des citoyens. La question des subventions pourrait constituer un exemple. On croit comprendre que, lorsque ces investisseurs sont invités à investir dans notre Etat, on leur promet diverses sortes de subventions, par exemple des exonérations fiscales, la gratuité des raccordements au réseau électrique ou d’alimentation en eau, de la consommation d’eau, etc. Ces subventions sont accordées grâce à l’argent des contribuables ordinaires ou par l’emprunt. On sait de source gouvernementale que l’Etat a dû recourir à de nouveaux emprunts afin de payer les intérêts des emprunts qu’il a contractés dans le passé. Des conditions de service de la dette aussi critiques sont caractéristiques d’une situation où la dette devient un piège. Après avoir mis l’Etat dans cette situation d’endettement, le gouvernement subventionne les investisseurs privés avec la terre agricole et l’argent des contribuables afin que ces investisseurs puissent réaliser leur profit personnel. Nous demandons au gouvernement de révéler les termes et les conditions des accords qu’il a signés avec tous ces investisseurs, comme l’exige la loi sur le droit à l’information.
ACCUSATION N°5
Afin de montrer son empressement à obtenir des investissements dans le Bengale-Occidental, le gouvernement de l’Etat, d’après ce que nous comprenons et craignons, accorde des dérogations aux investisseurs, qui ne seront pas obligés de respecter le code du travail. On a appris que Tata Motors, qui a prévu d’installer une usine à Singur, sera autorisé à employer de la main d’œuvre contractuelle. D’après ce qu’on croit comprendre, le code du travail ne sera pas appliqué dans les zones économiques spéciales. Nos craintes sont fondées sur notre expérience de milliers de situations dans lesquelles les usines ont été fermées, les travailleurs licenciés, et où le gouvernement a soutenu les employeurs, pas les ouvriers. On les a privés de leurs droits légitimes. Le gouvernement n’a rien fait pour protéger leurs intérêts. L’indifférence du gouvernement du Bengale-Occidental à l’égard des droits des travailleurs se manifeste également dans son manque de volonté politique lorsqu’il s’agit d’appliquer le salaire minimum dont, selon ce qu’a affirmé le gouvernement de l’Etat lui-même, devraient bénéficier les ouvriers agricoles, les travailleurs biri, et les ouvriers qui produisent des briques.(...) Nous pressons le gouvernement du Bengale-Occidental de formuler par écrit une politique concernant l’emploi de la main d’oeuvre, et de l’appliquer dans tous les secteurs où il prévoit de nouvelles implantations, qui ont reçu son soutien. Nous voulons en outre que le gouvernement révèle, conformément à la loi sur le droit à l’information, les textes de tous les accords passés avec les investisseurs privés et qui concernent l’emploi et la main d’œuvre.
ACCUSATION N°7
Lorsqu’il autorise divers projets du secteur privé sur les terres agricoles, le gouvernement du Bengale-Occidental se justifie en déclarant que cela génère des emplois. Cependant il n’explique dans aucun document écrit quelle somme sera investie dans quel projet, quel sera le montant de la subvention accordée par le gouvernement, combien de salariés seront employés et dans quel type d’emplois. De plus il ne donne aucune estimation du nombre de personnes qui dépendent de la parcelle de terre sur laquelle l’usine sera implantée et des sommes qu’ils gagnent actuellement grâce à elle. Il ne compare pas non plus le nombre d’emplois qui seront supprimés et le nombre d’emplois qui seront créés. Nous estimons quant à nous que le nombre de ceux qui perdront leurs moyens de subsistance est supérieur au nombre de ceux qui obtiendront un emploi créé dans le cadre de ces projets. Nous observons aussi que, d’une certaine façon, toute l’attention est concentrée sur les agriculteurs qui possèdent la terre. Il faut examiner de plus près les réductions d’emplois qui vont affecter les bargadars, les métayers, les ouvriers agricoles et ceux qui travaillent dans des activités connexes. Un autre aspect doit aussi être considéré. Le problème ne se résume pas à savoir s’il y aura plus ou moins d’emplois. Il faut aussi comparer la nature des emplois créés et la nature de ceux qui sont détruits. Pourquoi faut-il qu’un agriculteur qualifié devienne gardien chargé de la sécurité? Pourquoi faut-il qu’une travailleuse qualifiée dans les métiers liés à l’agriculture devienne servante dans un complexe immobilier ? (...) Dans un tel contexte nous demandons que le gouvernement du Bengale-Occidental expose par écrit une politique de l’emploi.
ACCUSATION N°9
Lorsque les fermiers de Rajarhat (prèsde Salt Lake) refusèrent de céder leur terre, le gouvernement, avec l’aide de la police, se déchaîna et fit régner la terreur. Dans les familles de fermiers, les hommes, les femmes, les personnes âgées, furent arrêtées sans ménagements. Un grand nombre fut victime de harcèlement, de procès truqués. Des centaines de personnes furent physiquement torturées, emprisonnées ou condamnées à des amendes. De même, ceux qui tentent de protéger leur terres agricoles à Singur, des hommes, des femmes, des enfants, sont confrontés à la torture, au harcèlement, aux procès truqués, et cela de la part de la police, qui va jusqu’à les faire disparaître. Aussi incroyable que cela puisse paraître, des milliers de policiers campent en permanence à Singur. (...) Nous condamnons une attitude aussi contraire à la démocratie et protestons contre de tels actes de torture, de terreur et de harcèlement.(...)
A présent, nous les citoyens voulons affirmer que le gouvernement du Bengale-Occidental commet en ce moment une série de violations des lois et des droits liée aux principes qu'il suit et applique dans le domaine du développement économique. Le texte ci-dessus constitue notre acte d'accusation. Le gouvernement dresse un acte d'accusation quand il est estimé qu'un individu a commis un délit ou un crime. Par le présent document nous aussi nous préparons un acte d'accusation afin de juger le gouvernement.
531 médecins, hospitaliers et syndicalistes de toute l’Europe demandent à être reçus à Bruxelles le 31 mars, au siège de l’Union européenne 531 orvos, korhazi dolgozo es szakszervezeti aktivista keri fogadtatasat Brusszelben az Europai Unio szekhelyen marc. 31-re “Nous
lançons un cri d’alarme :
Il faut immédiatement stopper dans toute l’Europe la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique” Riasztocsengo : Azonnal le kell allitani Europaban a kozegeszsegugy lerombolasat ! Allemagne : les explications de vote des députés SPD ayant voté au Bundestag contre la loi de réforme de la santé, le 2 février
Au nom des exigences imposées par le « pacte de stabilité », la grande coalition CDU-CSU et SPD qui dirige l’Allemagne a voté une loi de « réforme » de la santé le 2 février. Cette loi met en place un système de concurrence accrue entre les caisses publiques et privées. Premier objectif : contraindre les caisses publiques (gérées paritairement) au regroupement. Pour cela, constitution d’un fonds chargé, à l’échelle nationale, de collecter toutes les cotisations de toutes les caisses publiques à leur place et de leur rétrocéder ensuite ces fonds en fonction des objectifs de réduction des dépenses de santé définis par le pouvoir. Deuxième objectif : favoriser les assurances privées en toutes circonstances. Vingt députés du SPD ont voté contre. Ils disent pourquoi. A “stabilitasi paktum” ertelmeben Nemetorszagban az egeszesegugy reformjarol szavaztak a kepviselok. A torveny versenyfelteteleket akar teremteni a magan- es kozpenztarak kozott, kesobb pedig a maganpenztarakat favorizalna. Az egyik kormanyzopart, az SPD 20 kepviseloje a torveny ellen szavazott.
Hilde Mattheis, Lothar Mark, Ewald Schurer, Klaus Barthel, Renate Gradistanac, Angelika Graf, Bärbel Kofler, Ottmar Schreiner :
Une loi qui aggrave encore la pauvreté des destinataires des prestations de chômage « Sous la pression du lobby des assurances maladie privées et de la CDU-CSU, un exode de ceux qui étaient jusqu’ici assurés volontaires vers l’assurance maladie privée est organisé. Les caisses publiques ont décidé de leur côté (pour faire face à l’aggravation prévisible de leur situation financière) des augmentations sensibles des cotisations pour 2007. Cette loi aggrave en outre la pauvreté des destinataires des prestations de Hartz-IV (les chômeurs remis au travail dans le cadre des jobs à 1 euro…), vu qu’il leur faut financer la cotisation supplémentaire à partir du moment où ils touchent un émolument régulier. En raison des points de critique ici formulés et des grandes réserves concernant l’ensemble du texte présenté, nous votons aujourd’hui au Parlement fédéral allemand contre le projet de loi des groupes parlementaires CDU-SPD et SPD pour le renforcement de la concurrence dans l’assurance maladie publique. » Wolfgang Wodarg : Mise en péril de l’assurance santé solidaire arrachée par le SPD « La loi de renforcement de la concurrence dans l’assurance maladie publique va mettre à mal notre système solidaire. Elle accule à la faillite précisément les caisses qui prennent soin des malades chroniques et provoque un afflux de clients vers les assurances privées, leur garantissant de “bonnes affaires” (…). A quoi sert-il d’inscrire dans la loi des prestations nouvelles si, en même temps, on accule à la ruine les caisses qui sont censées réaliser ces nouvelles prestations ? Les personnes âgées, les malades chroniques, les handicapés et les malades en fin de vie vont devenir une charge insupportable pour les caisses qui les assurent dans le contexte de compétition renforcée entre les assurances publiques et privées créé par la loi. Et quiconque croit aux promesses de la CDU-CSU concernant la péréquation des charges entre les caisses met en péril avec légèreté les acquis d’une assurance santé solidaire durement arrachée dans la lutte par le SPD. C’est pourquoi je vote contre cette loi et continuerai à me battre pour le maintien de notre assurance maladie solidaire, et je voudrais bien voir le social-démocrate qui ne veut pas cela. »
Karl Lauterbach, Andrea Nahles, Niels Annen : Une forte incitation à quitter le système public basé sur la solidarité « Le projet des groupes parlementaires du SPD et de la CDU-CSU, intitulé “loi de renforcement de la concurrence dans l’assurance maladie publique”, ne peut pas rencontrer notre approbation (…). Pour ceux dont le revenu est au-dessus de la limite de l’assurance obligatoire (et qui, n’étant pas automatiquement assurés à l’assurance obligatoire, doivent s’assurer volontairement), la loi crée un nouveau tarif de base dans l’assurance maladie privée meilleur marché que dans la caisse maladie publique. Ce tarif de base offre, pour ceux qui étaient jusqu’ici assurés volontaires dans le public, une forte incitation à quitter le système public basé sur la solidarité. »
Déclarations officielles de députés du SPD publiées par Sozial.Politik und Democratie (bulletin de militants liés à l’ Entente internationale) A kepviselok ugy itelik meg, hogy valosagos exodus keszulodik azok ellen, akik eddig onkentes maganbiztositast kotottek. Az allami tarsadalombiztositas katasztrofalis anyagi helyezete miatt a 2007-es hozzajarulasokat jelentos mertekben megemelik, a szolidaritas szisztema felborul. Ez a torveny sulyosbitja az amugy is szegeny Hartz-IV-es kategoriaba tartozokat (munkanelkuli, aki 1 euros munkat kenyszerul vallalni), csodbe tereli a kronikus betegek, oregek biztositasaval foglalkozokat. Arra nincs garancia, hogy a terhek –a jelen igeretek szerint- aranyosan legyenek megosztva a penztarak kozott. (Az SDP kepviselok hivatalos deklaracioi, a Sozial Politik und Demokratie, a Nemzetkozi Egyetertes tagja lapjabol)
L’appel a recueilli 531 signatures dans 17 pays : 531 alairas 84 en Allemagne, 12 en Autriche, 12 en Belgique, 35 au Danemark, 46 en Espagne, 100 en France, 29 en Grande-Bretagne, 3 en Hongrie, 12 en Italie, 13 au Portugal, 23 en Roumanie, 1 en Suède, 17 en Suisse, 1 en Slovaquie, 1 en Tchéquie, 1 en Ukraine et 141 en Turquie.e.
Extraits de l’appel européen
“Nous sommes des médecins, des hospitaliers, des syndicalistes de toute l’Europe. Nous ne lançons pas ce cri d’alarme à la légère. Nous savons de quoi nous parlons. Nous avons établi un état des lieux précis, dans chacun de nos pays. Nous avons consigné les faits, qui prouvent indiscutablement que nos systèmes de santé publique et de protection sociale, qui assuraient jusque-là, sous des formes juridiques différentes, l’égalité d’accès aux soins pour tous les citoyens de nos pays, sont en cours de démantèlement. Nous demandons en conséquence à être reçus de toute urgence par les responsables des institutions de l’Union européenne, qui coordonnent les “réformes” qui nous frappent de plein fouet. Nous viendrons porteurs des mémorandums réalisés dans chacun de nos pays, et qui convergent tous pour accuser l’Union européenne, ses directives et ses traités. Oserez-vous nous dire que la situation dramatique que nous décrivons n’a rien à voir avec les décisions que vous prenez quotidiennement et que vous faites appliquer par tous les gouvernements européens ? »
Reszlet :
“Tudjuk, mirol beszelunk, nem feleslegesen riasztunk. Orszagainkban eddig biztositott volt a betegellatas, a szocialis halo kulonbozo modon, de torvenyesen mindenki szamara. Az Europai Unio reformja csapast mer erre! »
Abonnement à Informations internationales Elofizetes 10 numéros : 10 e ; 20 numéros : 20 e ; 30 numéros : 30 ; ; 40 numéros : 40 e ; 50 numéros : 50 e incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 e • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ..................................................................................................................................... Prénom : ................................................................................................................................ Adresse : ................................................................................................................................. Pays : ..................................................................................................................................... E.mail : .......................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires (IBAN) : FR76 3093 8000 34000 5122 7000 317 - LUBPFRPP
Kapcsolat
Pour tout contact Informations internationales
57 / 77
Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail
[email protected] Site : www.eit-ilc.org
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France ) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’ Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Informations Internationales Nemzetkozi informaciok 6 mars 2007
N° 225
Prix 0,50 euro
Bulletin de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples, parait chaque semaine en trois langues : anglais, français espagnol 2007.marc.6 . a Dolgozok es nepek nemzetkozi Egyetertese heti kiadvanya angol, francia es spanyol nyelven
Numéro spécial 3. sz. kulonkiadas
n° 3 Après le congrès de la CSI : A CSI kongresszusa utan Pour la préservation du mouvement syndical, un débat est indispensable A szakszervezeti mozgalom megovasara szukseges a vita Le Samedi 9 juin 2007 se tiendra à Genève, la XIVe rencontre « pour la défense des conventions de l’OIT et de l’indépendance des organisations syndicales ».
Cette rencontre, organisée à l’initiative de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples se tiendra quelques mois après le congrès constitutif de la CSI au mois de novembre 2006 à Vienne. De ce fait, elle aura une importance toute particulière : le débat sur l’avenir du mouvement ouvrier après ce congrès est un débat vital.
Afin d’aider à ce débat, le bulletin hebdomadaire de l’ Entente internationale a consacré ces dernières semaines deux numéros spéciaux (n°S 214-215 et 221) « Après le Congrès de la CSI, pour la préservation du mouvement syndical, un débat est indispensable », fournissant à tous nos correspondants documents et contributions. Nous poursuivons avec ce troisième numéro spécial qui comprend : Genfben 2007 jun.9-en kerul megrendezesre a XIV .talalkozo « A Nemzetkozi Munkaugyi Szervezet megegyezeseinek es a szakszervezetek megvedese » temakorben A talalkozot a Dolgozok es Nepek Nemzetkozi Egyetertese kezdemenyezesere szervezik a CSI becsi mult evi alkotmanyozo kongresszusa utan nehany honappal. A munkasmozgalom jovojerol van szo, tehat igen nagy szukseg van a vitakra. A 214.21.5 es 221. szamunkat e vitaknak szantuk, most kozoljuk a tovabbi hozzaszolasokat.
— Une contribution N°1 de Roger Sandri, « De Davos à Nairobi », préparatoire à la rencontre de Genève du 9 juin 2007. Roger Sandri : Davostol Nairobiig —
Un communiqué de presse de la rédaction du bulletin
« la CGT n’est-elle pas en danger ? ». A CGT nincs veszelyben ? sajtokommunikacio « 20 fiches confédérales. Pour faire quoi ? Pour modifier les revendications de la CGT ? »
— Une contribution d’ Alan Benjamin, syndicaliste des Etats-Unis : Andy Stern, (Président de la SEIU, l’une des organisations constitutive de Change to Win), soutient le développement croissant des partenaires privés dans l’industrie de la santé ». Alan Benjamin amerikai szakszervezeti vezeto: Andy Stern a SEIU elnoke tamogatja az egeszsegugy maganpartnereinek novekvo fejlodeset Un document de Guy Ryder secrétaire général de la CSI sur le travail décent.
Guy Ryder a CSI fotitkara a tisztesseges munkarol
Faites connaître ces documents. Abonnez-vous à Informations internationales.
Conférence de Genève : 9 juin 2007 Entente internationale des travailleurs et des peuples
Contribution n° 1 Roger Sandri De Davos à Nairobi Davostol Nairobiig Renouant avec une tradition désormais établie, comme chaque année, la fine fleur du capitalisme mondial s’est retrouvée à Davos, en Suisse, au cours de la dernière semaine de janvier 2007. En concomitance, selon le même rituel, les alter-mondialistes se sont réunis dans le cadre du forum social mondial, à Nairobi, au Kenya. Simple coïncidence ? Sans doute pas, en raison du fait, bien souvent relevé, que de nombreux participants engagés dans le mondialisme assistent à l’une et à l’autre de ces manifestations. S’agissant du forum de Davos, il faut souligner que loin d’être un club local de rencontres entre personnes de bonnes intentions, les médias mondiaux considèrent qu’il s’agit désormais d’une ONG regroupant les mille plus grandes entreprises mondiales. Selon le quotidien économique français le Figaro, ce forum capitaliste mondial (World économique forum – WEF) est une véritable entreprise qui emploie à longueur d’année 250 personnes à Cologny dans la banlieue proche de Genève « bien connue pour ses émigrés fiscaux » (sic). Le fondateur de ce forum créé en 1971, Klaus Schwab, d’origine allemande, aime à rappeler que : « La réunion annuelle de Davos n’est que la partie visible de l’iceberg de ce que nous faisons au WEF ». Il fallait que cela soit dit.
Symbolique d’une puissance politique qui n’hésite plus à s’exhiber comme telle, le WEF, dans son installation au bord du lac de Genève, surplombe les bâtiments de l’ONU, de l’OIT, de l’OMC et de l’OMS. Son statut juridique est celui d’une fondation de droit suisse, au capital de 17 millions de francs suisses, ou de 10,5 millions d’euros. Il faut souligner que le WEF est reconnu officiellement comme ONG par le Conseil économique et social de l’ONU (ECOSOC). Son rayonnement politique touche toutes les régions du monde, c’est-à-dire de l’Europe, des Amériques, de la Russie et de l’ensemble des pays de l’Est de l’Europe, et de l’Asie, Chine et Japon compris. On ne peut donc séparer la logistique géographique du WEF de son influence politique, s’appuyant sur les entités multinationales les plus puissantes. Ainsi, le WEF, institutionnalisé, devient un élément central de la « gouvernance mondiale », instrumentalisé avec la caution de l’ONU. Hagyomanyosan Davosban a kapitalizmus « legszebb viragai » gyultek ossze jan-ban, mig Kenyaban az altermondialistak tartottak meg szocialis forumukat. Nyilvan nem szipla egybeeses, mint ahogyan az sem, hogy szamosan megtalalhatok mindket varos tuntetesein. A davosi forumrol meg kell jegyezni, hogy nem egy joindulatu helyi klub, a vilagsajto pedig arrol cikkez, hogy hatalmas civil szervezodesrol van szo, melynek tagja mar a vilag ezer legnagyobb vallalkozasa A Figaro szerint ez a kapitalista vilagforum (World Economic Forum=WEF) egyben egy valodi valllakozas is, mely 20 embert az egesz even at foglalkoztat a “penzugyi emigransok” altal jol ismert Genf melletti Cologny-ban. 1971-ben a nemet szarmazasu Kalus Schwab hozta letre, s mint “csak a jeghegy csucsat” emlegetik. Ugy kell, hogy legyen. A WEF nem szegyenli mutogatni politikai hatalmat sem mindent felulmulo epuletevel. Jogilag egy alapitvany 17 millio svajci frankkal, mint civil szervezodes az ENSZ altal is elismert. Politikai kisugarzasa az egesz vilagra kiterjed, Kinat is beleertve . Az intezmenyesitett WEF kozponti eleme a “vilagkormanyzasnak”, az ENSZ kaucioja altal eszkozokkel is ellatta.
* ** Pour cette année 2007, le forum de Davos a intégré plusieurs sujets de discussion portant certes sur le développement rationnel du mode de production capitaliste dans l’ensemble du monde, mais aussi sur les sujets en vogue, fortement médiatisés, destinés à calmer les velléités contestataires des masses, comme le réchauffement des climats, le développement durable, etc. Le promoteur du forum, Klaus Schwab, lance un nouvel impératif, à savoir celui de protéger la collectivité contre l’individu. La collectivité est prise au sens de l’emprise effectuée par le capitalisme mondial sur l’ensemble des sociétés, et sur les individus, et, particulièrement sur ceux, les plus nombreux, constituant la classe des exploités, victimes des exactions du capitalisme. Pour Klaus Schwab, la collectivité est celle représentée par les tenants du capital, orientés aujourd’hui vers un néo-totalitarisme destiné à imposer une coercition économique, sociale, et finalement politique, sur les individus. De fait, Klaus Schwab oppose le « communautarisme » à la solidarité entre les individus constitués en classe. La conclusion émise par Klaus Schwab est d’ailleurs sans ambiguïté. « A nous, ici à Davos, de rétablir le contact entre les leaders du monde des affaires, de la politique, et de la société civile, afin de constituer de nouvelles coalitions en mesure d’améliorer l’état de notre monde, et de former une nouvelle volonté collective. » Nous sommes bien en présence du diktat d’une nouvelle ploutocratie, aux antipodes des grandes idées qui ont dominé le monde éclairé depuis le XVIIIe siècle, le siècle des Lumières, qui assura le triomphe de la liberté, de l’égalité et de la fraternité, pour tous les citoyens du monde, acquis aux vertus de la démocratie politique, et de tous les éléments qui la promeuvent, c’est-à-dire en premier lieu les partis politiques et les organisations syndicales. A Davosi forum ezevben tobb kerdest bocsatott vitara mint szokasosan, igy pl a –divatos- Fold felmelegedeset, a klimavaltozast, a hosszantarto fejlodest, stb. Klaus Schwab, a kezdemenyezo uj szuksegszeruseget dobott a koztudatba: a kozosseg megvedeset az egyennel szemben. Az o ertelmezeseben a kozosseg = a vallalkozasok, az egyen pedig a kizsakmanyolas targya. A kollektiva, melyet a toke reprezental az uj-totalitarizmus fele iranyul, gazdasagi, szocialis es vegul politikai kenyszeritest eroszakol az egyenre, igy tagadja az egyenek osztalyokon alapulo szolidaritasat is, ketsegen kivul. Az uj plutokracia diktatumanak vagyunk tanui, a 18. szazad, a vilagossag szazada eszmeinek -mely a szabadsagot, az egyenloseget es a testveriseget hirdette-.ellentetes polusan,
* ** Au-delà de l’expression du promoteur du WEF, il ressort que le thème principal du forum de Davos est : « la nouvelle équation du pouvoir ». Selon certains observateurs présents au forum, il apparaît qu’un transfert fondamental s’opère dans le monde, en particulier avec l’émergence de nouvelles forces économiques et géographiques, avec la généralisation croissante de la mondialisation. Pour Jonathan Schmidt et Nouriel Roubini, l’un des fondateurs du WEF, et l’autre, professeur d’économie à New-York, ces tendances remettent en cause les normes sociétales et redéfinissent les relations entre les Etats, les marchés, les entreprises et les consommateurs. Ils écrivent : « Alors que les cinq dernières années se caractérisent par une forte croissance internationale, ces changements de pouvoir économique à l’échelle mondiale suscitent des incertitudes sur la façon dont la croissance pourra perdurer et être gérée. » Lorsqu’on parle de changement de pouvoir économique à l’échelle mondiale, Schmidt et Roubini évoquent naturellement la montée de nouvelles puissances, comme la Chine, l’Inde et d’autres économies asiatiques, mais aussi de pays comme le Brésil et la Russie. De là il apparaît nettement que l’émergence de ces nouvelles forces tend à mettre en question la puissance des Etats-Unis dans sa position dominante impériale et mondiale. Les aventures bellicistes des dirigeants américains, leur domination énergétique en déclin, la réaction des pays dominés, changent un tant soit peu la donne, dans la redistribution des cartes. En dépit de ces changements, le maintien du dollar comme monnaie principale dans les transactions et les règlements internationaux conforte toujours les Etats-Unis dans leur position dominante. Dans ce contexte, le problème de la mondialisation et le déploiement des grandes sociétés multinationales engagées dans des restructurations, le plus souvent génératrices de destruction d’emplois, tend à effacer l’intervention des Etats-nations, comme élément de régulation. Pourtant, la démocratie, dans son fonctionnement, a besoin d’un cadre géographique comme celui de la nation. Le cosmopolitisme ambiant se libérant sciemment de ces contraintes politiques et économiques mais aussi sociales, conduit à un effondrement du système. De nombreux participants au forum de Davos en arrivent à craindre « l’effondrement du capitalisme mondial ». Le capitalisme financier occupe une place de plus en plus importante dans les fondements du système. La rente foncière, la spéculation sous tous ses aspects, favorisent les groupes mafieux à la recherche constante de moyens destinés à blanchir « l’argent sale ». On les retrouve aujourd’hui dans tous les milieux de gestion financière, lieux de plaisirs, sport, etc. et bien sûr au sein même des fonds de pension et des fonds spéculatifs, la masse des liquidités financières en circulation dépassant de très loin les besoins de l’économie réelle Déjà en 1992, l’économiste libéral français, Maurice Allais, tirait la sonnette d’alarme. Il écrivait alors : « En fait, les flux financiers entre les pays membres du groupe des Sept s’élèvent à plus de 420 milliards de dollars par jour, soit plus de 34 fois le montant des flux financiers correspondant aux échanges commerciaux. » La situation, malgré l’avènement de l’euro, ne s’est pas arrangée et l’accumulation fictive conduit le monde à la ruine à plus ou moins long terme. En attendant, la multiplication des crises, la destruction des conquêtes sociales pèsent de plus en plus lourdement sur les masses laborieuses du monde entier. Les prémisses de l’effondrement du capitalisme mondial sont donc bien présentes. Ce n’est pas un marxiste qui le dit, mais Jeff Frieden, professeur à l’université de Harvard, associé à Nouriel Roubini, fonctionnaire au WEF. Dans ce contexte, ce que le forum de Davos se garde bien d’aborder, ce sont les conséquences sociales supportées par les masses du fait de cette politique de globalisation accordant au marché libre de toute entrave, c’est-à-dire de toute réglementation sociale protectrice, dont, depuis 1919, l’OIT fut à la base, le droit d’imposer son diktat, au nom de la libre concurrence. Ce principe est désormais inscrit formellement dans les traités codifiant l’Union européenne. Les conséquences de ces politiques sont relevées par le Bureau International du Travail. Dans un communiqué daté du 25 janvier 2007, le BIT souligne qu’en 2006 le nombre de personnes sans emploi dans le monde est resté à son plus haut niveau historique malgré une croissance économique mondiale soutenue. La tendance pour 2007 considère que si le nombre de personnes ayant un emploi était plus élevé que jamais en 2006, le nombre de sous-emplois est resté à son plus haut niveau historique, avec 195,2 millions de chômeurs à travers le monde, équivalent à un taux de chômage de 6,3 pour cent par rapport à la population active, taux quasiment inchangé par rapport à l’année précédente. Le BIT souligne également que les travailleurs pauvres n’ont bénéficié que très modestement de la croissance. Ils sont encore 1,37 milliards de travailleurs extrêmement pauvres qui, à défaut de travail décent et productif, ne survivent qu’avec l’équivalent de 2 dollars US par jour et par personne. Le commentaire du directeur général du BIT, Juan Somavia, est significatif de la situation faite aux travailleurs du monde entier confrontés à l’économie globale et à la mondialisation. Juan Somavia déclare : « Dix ans de forte croissance n’ont eu qu’un léger impact, et dans une poignée de pays seulement, sur le nombre de travailleurs qui vivent dans la misère avec leur famille. Qui plus est, la croissance n’a pas non plus fait baisser le chômage. Et quand bien même cette forte croissance devrait perdurer en 2007, de sérieuses inquiétudes demeurent quant aux perspectives de création d’emplois décents et de réduction du nombre de travailleurs pauvres. » Phénomène inquiétant relevé par le directeur général du BIT : « Le chômage frappe plus durement les jeunes : 86,3 millions de jeunes entre 18 et 24 ans sont au chômage, soit 44 % des chômeurs dans le monde. » Jeff Frieden a raison lorsqu’il affiche sa crainte d’un effondrement du capitalisme. C’est bien désormais la pérennité du capitalisme et de l’ensemble de ses structures, y compris politiques, qui sont au centre du débat et du combat social. Lutte de classe, ou collaboration de classe ; socialisme ou barbarie ? La question se pose avec de plus en plus d’acuité. A WEF kezdemenyezojenek fenti kifejezesen tul, a davosi forum alaptemaja “a hatalom uj egyenlete “. Nehany megfigyelo szerint alapveto atlakulas kovetkezett be uj gazdasagi es foldrajzi erok felbukkanasaval , a mondializacio fejlodo generaciojaval. Jonathan Schmidt es Nouriel Roubini szeint (a WEF egyik alapitoja ill. gazdasagtani professzor New Yorkban) ezek a tendenciak tarsadalmi hatasai ujradefinialjak az allamkozi kapcsolatokat, a piacokat, a vallalkozasokat es a fogyasztokat. A kialakulo uj gazdasagi hatalmak (pl. Kina, India, Brazilia, Oroszorszag) az USA erdekeit veszelyeztetik: energetika-piaci dominans poziciojat es a dollar alapveto tranzakcios jelleget. Ebben az osszefuggesben a mondializacio problemaja es a restrukturacioban erdekelt multinacionalis vallalatok nyitasa hajlamos az allam-nemzetek intervenciojanak, mint rendezesi elemnek az eltuntetesere. Holott a demokracia mukodtetesehez, mint a nemzetehez szinten szuksege van foldrajzi keretekre, igy a davosi forum nehanyan mar a” vilagkapitalizmus osszeomlasatol” tartanak. A penzugyi kapitalizmus a rendszerben egyre inkabb fontos helyet foglal el, a jaradek, a spekulacio a mafia jellegu csoportokat allando penzmosas lehetosegeinek keresere serkentik. Igy aztan ok minden teruleten megtalalhatoak, a sport, szabadidos tevekenysegek, stb es egeszen bizonyosan a nyugdij- es spekulacios alapok korul is, hiszen a penzmozgas jelentosen meghaladja a realis gazdasagi szuksegleteket. Mar ’92-ben kongatja a harangokat Allais, francia kozgazdasz ezugyben. A helyzeten az euro bevezetese sem segitett, a kirizisek ismetlodnek es egyre sulyosabban hatnak a dolgozokra. A vilagkapitalizmus osszeomlasanak jelei mar megmutatkoznak, ezt meg csak nem is marxista tudok allapitotta meg. A kerdes, hogy milyen hatassal lesz a szocialis gondoskodas rendjere. Az EU egyezmenyeiben hatarozottan szerepel a szabadverseny. A Munkaugyi Nemzetkozi Iroda a problemakat felismerte, Jan. 25-i kommunikejeben alahuzza, hogy a munkanelkuliek szama a vilagban magas marad dacara a gazdasagi fejlodesnek. Az adatok azt mutatjak, hogy soha nem volt ekkora a foglalkoztatas, azonban a munka nekul maradottak szama az aktiv lakossag aranyaban vilagszinten 6,3 %, vagyis kvazi valtozatlan. A szegenyek csak egeszen szerenyen erzekelik a novekedest, 1,37 milliard dolgozo napi es fejenkenti 2 dollart vagy kevesebbet keres.. Somavia fotitkar kiemeli, hogy kulonosen a fiatalokat sujtja a munkanelkuliseg.
Sur la route de Nairobi Nairobi utjan C’est désormais devenu une tradition. Parallèlement au forum de Davos, réunissant le gratin du monde économique et financier, le forum social mondial, attaché au nomadisme, s’est tenu cette année en Afrique orientale, à Nairobi, au Kenya. Plusieurs observateurs, habitués depuis Porto Alegre à ce rituel festif-contestataire, ont vu les animateurs passer de l’anti-mondialisme à l’alter-mondialisme. Tous aujourd’hui soulignent l’incapacité du mouvement à déboucher sur des actions concrètes. Selon Samir Amin, président du forum des alternatives, « il faut maintenant trouver d’autres lieux de débats approfondis qui débouchent sur des actions communes. » Actions communes : contre quoi et contre qui ? C’est bien là le vrai dilemme. Karl Marx disait : « Il ne suffit pas seulement d’interpréter ou de disserter sur le monde, mais de le transformer. » L’éternelle question demeure : « celle de l’exploitation de l’homme par l’homme ». Dans son document sur la situation sociale mondiale, Juan Somavia, à sa façon, apporte la preuve de la permanence du débat. C’est bien ce concept que les forums sociaux mondiaux ont écarté de leur réflexion, allant même jusqu’à mettre en question l’existence des organisations révolutionnaires, partis et syndicats prenant en charge la défense des intérêts de classe du monde du travail. L’idéologie politique mondiale est marquée su sceau de l’idéologie de la compromission. Force est bien de constater que depuis leur existence, les forums sociaux mondiaux sont marqués du sceau de la « doctrine sociale de l’église » fondée sur la « collaboration entre les classes sociales » et sur le « bien commun de tous ». Une grande partie de l’idéologie politique mondiale est marquée par cette empreinte. Pourtant, le directeur du BIT, Juan Somavia, se réclamant pourtant de ce courant, est tenu d’admettre que cela ne marche pas. La terre d’Afrique choisie pour l’organisation du forum a permis de mettre en évidence un certain nombre de manifestations contestataires somme toute bien naturelles lorsqu’on sait la misère effroyable dans laquelle sont plongées les populations. Dans la revue « Management social », le chroniqueur français Hubert Landier, dans sa lettre du 5 février 2007, écrit : « Le succès très relatif du cinquième forum social mondial, qui vient de se tenir à Nairobi au Kenya du 20 au 25 janvier 2007, laisse supposer que le phénomène n’est pas spécifiquement français. » (D’après ATTAC, des observateurs relèvent le pessimisme qui semble avoir marqué la rencontre – NDLR). D’après les observateurs auxquels il est fait allusion, le forum a donné lieu à plusieurs manifestations en provenance de participants kenyans « qui se plaignent du coût d’entrée trop élevé et du prix de la restauration, trois ou quatre fois plus élevé que les prix pratiqués en ville et donc inaccessible pour leur budget. » Toujours selon les observateurs : « L’élitisme des organisateurs aurait été dénoncé. » La conclusion qu’en tire Hubert Landier est particulièrement intéressante quant à son analyse globale, et à partir du slogan proclamé à l’origine des forums : « Un autre monde est possible ». Lequel ? Là est la question. Pour Hubert Landier : « Une telle évolution n’a rien d’étonnant. Tout mouvement social, quel qu’il soit, doit faire face à une alternative à laquelle il ne peut échapper ; soit demeurer dans une attitude de son radicalisme absolu, au risque de rester marginal ou de le devenir ; soit évoluer dans le sens de l’institutionnalisation, au prix d’un compromis seul capable de maintenir la mobilisation des plus modérés qui lui faisaient confiance. » Naturellement, nous laissons à Hubert Landier le droit de développer cette conception binaire qui n’est pas la nôtre. Au travers de l’examen global du mouvement « alter-mondialiste », il ressort que l’absence d’une base sociale et organisée réelle ne pouvait mener qu’à cette forme de dilution dans un magma crypto-gauchiste, sans perspective, l’exacerbation de sentiments, justes au départ, perdent leur substance en l’absence d’une organisation fortement structurée. Le capitalisme mondialisé, dans ce qu’il représente aujourd’hui avec ses propres institutions, sait jouer de ces sentiments spontanés mais subjectifs. La télévision, l’ensemble des médias, avec aujourd’hui Internet, structurant l’interactivité, dans une communication fondée sur l’individualisme et la spontanéité, veulent inventer la démocratie participative et globale. Les réseaux de toute nature ne peuvent effacer le fait terriblement réel de la division de la société en classes sociales plus que jamais antagoniques. L’agitation médiatique, sur tel ou tel sujet, est toujours éphémère. Un clou chasse l’autre. Comme l’indique très justement Hubert Landier : « Cette capacité à resauter et à mobiliser se fonde sur une utilisation massive des possibilités offertes par Internet, et sur un art de la mise en scène propre à attirer l’attention des médias et la sympathie du public, critères ô combien subjectifs. » De là, Hubert Landier considère que « ces nouvelles formes d’action militante sont de nature à mettre en péril l’existence des organisations plus anciennes, partis politiques et organisations syndicales, qui devraient se renouveler profondément dans leur mode de fonctionnement et leurs rapports avec la base dont elles se réclament. » Hagyomannya lett, hogy parhuzamosan Davos-szal a szocialis vilagforum is osszegyujti hiveit. Porto Alegre ota azonban antimondialistakbol altermondialistakka lettek es mindenki ugy veli, a mozgalom keptelen konkret akciokat elerni. Samir Amin, az alternativ forum elnoke szerint “mas helyet kell talalni az elmelyult vitakra, melyek a kozos tetteket elinditjak”. Kozos akciok, de ki es mi ellen? Itt van a dilemma. Marx azt mondta : «nem eleg megmagyarazni a vilagot vagy ertekezni rola, de meg is kell valtoztatni. » Az orok kerdes, a permanens vita az ember ember altal valo kizsakmanyolasa. A szocialis forum eltavolodott az elmelettol, egeszen addig jutva, hogy a forradalmi szervezetek, partok, szakszervezetek letezeset teszi kerdesesse.A vilag politikai ideologiaja a kompromisszum ideologiajanak pecsetjet viseli magan. A szocialis forumok « az egyhaz szocailis doktrinajat » vettek magukra, mely az osztalyok kozti kompromisszumra epul, es a « mindenki kozos joletere », holott az igazgato, Somavia is figyelmeztet, ez nem megy. Igy a nairobi sikerek is viszonylagosak. Tehat, nem specifikusan francia jelenseg. (Az Attac utan a megfigyelok a pesszimizmus jeleit
58 / 77
latjak). Egyfajta elitizmust is megfigyelhettek a jelenlevok. Hubert Landier konzekvenciajat a szlogenbol kiindulva vezeti le: “lehetseges egy masik vilag” –csakhogy milyen? “Minden szocialis mozgalomnak szembe kell neznie; vagy megmarad a radikalizmusa mellett a marginalizalodas veszelyevel, vagy az intezmenyesedes fele fejlodik azon az aron, hogy kompromisszumot kot, mely mozgosithatja a benne megbizo mersekeltebbeket.” Nekunk nem ez a velemenyunk. Az altermondialista mozgalom globalis peldajat vizsgalva elotunik, hogy egy szocialis es szervezett bazis hianya csak a kripto-baloldali magma felhigult formajahoz vezethetett, strukturalt szervezet hijan lenyeget elvesziti, perspektiva nelkul marad. A mondializalt kapitalizmus –intezmenyei- tud jatszani ezekkel a spontan de szubjektis erzesekkel. A televizio, a media, az Internet a kozvetlen es globalis demokracia latszatat keltik. Azonban ezek sem tudjak elfedni a tenyt, hogy a tarsadalom osztalytagozodasa miden eddiginel antagonisztikusabb. A tomegtajekoztatas kereszeletu, egyik szoggel a masikat kiutjuk, a mobilizacios kapacitas az interneten alapszik es azon, hogyan hivhatjuk fel a sajto es a szimpatizans publikum figyelmet. Landier szerint ezek az uj akcioformak assak meg a regebbi szervezetek sirjat, hacsak nem tudnak megujulni mukodesukben es baziskapcsolataikban.
* ** La Confédération Syndicale Internationale s’est fortement impliquée dans le forum social de Nairobi, tout en participant au forum de Davos. Il en est de même de la CGT française qui entend jouer un rôle de plus en plus important, tant sur le plan européen que sur le plan mondial. Les ONG sont la structure dominante de ces forums sociaux, sensés faire contrepoids au forum capitaliste de Davos. Elles sont, pour la plupart d’entre elles, financées par les Etats d’une part, pour des raisons de politique extérieure, mais aussi par les institutions mondialistes comme la Banque mondiale, et par les entreprises multinationales, par le biais de leurs fondations. Comme le révèle le forum capitaliste de Davos, la crainte de l’effondrement du capitalisme mondial n’est plus une seule affirmation des organisations révolutionnaires. Les chocs sociaux, les mouvements de contestation contre les systèmes établis, ne relèvent plus de la simple rhétorique. Pour le capitalisme mondial, confirmant en cela nos analyses, il est donc nécessaire de mettre en place des contre-feux destinés à empêcher la catastrophe. Les ONG, tout au moins une partie d’entre elles, ont été créées pour servir d’accompagnement aux politiques réactionnaires conduites depuis longtemps par l’impérialisme mondial, sous la houlette de l’impérialisme américain qui, lui aussi, sous les coups de boutoir de la classe ouvrière américaine et d’une grande partie du peuple, commence à trembler sur ses propres bases. Raison de plus pour continuer le combat.
A Nemzetkozi Szakszervezeti Konfoderacio (CSI) erosen erdekelt a Nairobi forumon es resztvett a Davosin is. A civil szervezetek dominans reszei a szocialis forumoknak, erzekenyek, hogy a kapitalista forum ellensulyat kepezzek. Egy reszuk allami, vilagbanki vagy multinacionalis vallalati tamogatast kap Ahogyan lattuk, a vilagkapitalizmus osszeomlasa nem csak forradalmi szervezetek velemenye. Tehat, a kapitalista vilagnak szuksege van, hogy ellentuzet gyujtson a katasztrofa megelozesere. A nem kormanyszintu szervezetek -legalabbis egy reszuk- acelbol jottek letre, hogy reakcios politikanak asszisztaljanak a vilagimperializmus, kulonosen az amerikai javara, mely az amerikai munkasosztaly nyomasara mar remegni kezdett sajat bazisan is. Ok arra, hogy folytassuk a harcot. Roger Sandri, le 1er mars 2007
France Franciaorszag La préparation de la Rencontre nationale de militants CGT le 24 mars 2007 A CGT marc. 24-I nemzeti talalkozojanak elokeszulete
Le bulletin La CGT n’est-elle pas en danger ? a été saisi par un très grand nombre de militants de syndicats, d’unions locales, d’unions départementales, de fédérations, qui s’inquiétent de l’accélération de la politique de mise en danger de la CGT concernant un nombre de sujets majeurs pour son avenir. Voici quelques faits.
Szakszervezeti aktivistak nyugtalankodnak a CGT (szakszervezeti tomorules) jovoje kapcsan. Comment comprendre que la commission exécutive confédérale vienne de publier 20 premières fiches pour modifier les orientations de la CGT sur ses repères revendicatifs, qu’elle en publiera 20 nouvelles, et que les organisations membres du comité confédéral national (CCN) aient cinq semaines pour donner leur avis sur ces fiches ? Fiches qui doivent être votées lors du CCN des 30 et 31 mai 2007 pour devenir les nouvelles orientations revendicatives de la CGT. Comment les 700 000 syndiqués de la CGT pourraient-ils être consultés dans un tel laps de temps ? Quel mandat ont la direction confédérale et les représentants au CCN pour dessaisir tous les adhérents de la CGT de la prérogative de la définition de leurs repères revendicatifs, qui doivent être décidés démocratiquement lors d’un congrès confédéral après plusieurs mois de débats ? La démocratie au sein de la CGT est en danger, le fédéralisme aussi. C’est la CGT elle-même comme confédération et son avenir qui sont en danger. Mais cette question centrale se pose pour tous les problèmes, y compris les prises de position et les décisions récentes de la direction confédérale impulsée par Bernard Thibault. Les militants s’inquiètent. La démocratie n’est-elle pas bafouée, car combien ont été consultés et ont décidé sur :
— l’adhésion à la Confédération syndicale internationale (CSI) et sur le fait que la direction de la CGT organise une campagne sur tous les continents, notamment en Amérique Latine et en Afrique, pour que les confédérations y adhèrent ; — le soutien de la direction de la CGT à la pétition de la CES pour la mise en place des SIEG et des SIG organisant la privatisation des services publics dans notre pays, comme elle impulse le dialogue social avec la CFDT, le constat partagé sur le Comité d’orientation des retraites (COR) ; — la participation comme un acteur essentiel au Forum social de Nairobi, qui a lancé une campagne prétendument pour « un travail décent, une vie décente » ; — le fait de menacer d’exclusion les syndicats qui n’appliqueraient pas immédiatement la réforme des cotisations et la mise en place de Cogetise, en dépit de l’opposition de très nombreux syndicats, qui montrent que le vote au congrès confédéral a été tronqué. C’est l’indépendance de la CGT de classe et de masse vis-à-vis des patrons et de l’Etat, des institutions européennes et internationales qui est en jeu. Et que dire de la nécessaire défense et reconquête de la Sécurité sociale de 1945, des conventions collectives et des statuts, auxquels la direction oppose « sécurité sociale professionnelle » individuelle et « nouveau statut du travail salarié » ? Par qui Bernard Thibault et la direction confédérale sont-ils mandatés pour donner leur avis sur les documents d’orientation du prochain congrès de la Confédération européenne des syndicats, et cela avant le 20 mars, alors que la majorité des syndiqués de la CGT étaient pour le non à la Constitution européenne ? Ne serait-il pas normal et obligatoire d’engager un débat sur les documents de la CES, laquelle a appelé à voter oui à la Constitution, qui soutient toutes les directives européennes, les co-rédige avec le patronat et les institutions européennes, et prône les « services d’intérêt général » (SIG) contre les services publics ? Les 700 000 syndiqués de notre CGT doivent-ils être dessaisis une nouvelle fois de ce débat ? Faut-il rappeler que, pour l’adhésion à la Confédération syndicale internationale, les textes ont été rendus publics trois semaines avant le vote du CCN, et que 95 % des militants et des adhérents n’ont jamais pu être consultés par leurs instances sur cette question ? Bernard Thibault et sa direction voudraient-ils généraliser cette remise en cause de la démocratie, s’appuyant sur le fait que, malgré son opposition et celle de la direction confédérale, la grande majorité des adhérents de la CGT étaient et restent pour le non à la Constitution européenne, et donc, de fait à l’orientation de la CES, qui prônait le oui et qui, aujourd’hui, appelle de tous ses vœux une nouvelle Constitution européenne ? La grande majorité des militants de la CGT ne peuvent accepter que l’on confisque la démocratie, que les instances et le droit des 700 000 syndiqués soient remis en cause de fait par Thibault et la direction confédérale. Que ce soit sur les repères revendicatifs, sur les questions européennes et internationales, sur la CSI, sur la CES, sur l’avenir des conventions collectives et des statuts, sur la Sécurité sociale de 1945, sur la question de la défense des retraites par répartition, de la défense du Code des pensions civiles et militaires, de la CNRACL, du retour aux 37,5 annuités pour tous…
Il ne s’agit pas d’un débat entre des dirigeants et des « opposants », il s’agit d’un débat entre des militants responsables, qui veulent organiser le libre débat, car ils considèrent que l’avenir de la CGT est en cause. C’est dans ce cadre que cette troisième rencontre nationale de militants de syndicats, d’unions locales, d’unions départementales, de fédérations et de syndicats nationaux va se réunir le samedi 24 mars 2007, à Paris, pour poursuivre le débat et préserver une CGT indépendante, de classe et de masse, où le fédéralisme et la démocratie reprennent toute leur place.
La rédaction du bulletin
“La CGT n’est-elle pas en danger ?”, le 21 février 2007
A vegrehajto bizottsag a CGT- talalkozo elokeszito anyaganak elso reszet kozzetette. A vita velemenyezesere szant idejet (5 het) kevesnek talaljak. Mivel 700 ezer szakszervezeti tagrol van szo es a CGT iranyulasanak modositasarol, igy egy kurtan athajtott vita nemcsak antidemokratikus, hanem a konfederacio jovojere nezve is rendkivul veszelyes. Problema van a fuggetlenseggel kapcsolatban is, nem konzultaltak a tagokkal nemzetkozi ugyekben sem. Bernard Thibault es az igazgatosag nem tartjak be a demokratizmus szabalyait, futyulnek arra, hogy a tagsag nagy resze nemet mondott es mond az europai alkotmanyra (mint az osszes europai direktiva hordozojara). Mindezet nem szabad figyelmen kivul hagyni, ha a CGT fuggetlen, osztalyjellegu tomegszervezet akar maradni, ahol a foderalizmusnek es demokracianak megvan a sajat helye.
Etats-Unis USA
Andy Stern soutient l’importance croissante des partenaires privés dans l’industrie de la santé par Alan Benjamin
Andy Stern tamogatja az egeszseguggyel osszefuggo teruleteken a maganpartnerseg novekvo fontossagat En août 2005, une scission majeure s’est produite dans le mouvement ouvrier américain. Andy Stern, le président du syndicat international des employés de services, le SEIU, a organisé une scission dans l’AFL-CIO. Six syndicats ont quitté l’AFL-CIO et ont constitué Change to Win (changer pour gagner) 2005 augusztusaban szakadas jott letre az amerikai munkasmozgalomban. 6 szakszervezet kivalt es megalakitotta a Change to Win-t (valtoztani a gyozelemert)
Il y a quelques semaines, le Wall Street Journal a publié un nouvel article élogieux à propos d’Andy Stern, le président de la SEIU et de ses tentatives de faire pression sur les syndicats pour qu’ils “corrigent leur attitude”.
Le journal a demandé à Stern s’il pensait que les syndicats pourraient un jour organiser les employés de Wal-Mart aux Etats-Unis [NdT : Wal-Mart est le leader de la grande distribution aux Etats-Unis]. La réponse de Stern fut révélatrice. “Nous n’avons pas essayé de les organiser, mais de changer les méthodes de gestion de Wal-Mart. Une campagne traditionnelle d’organisation serait un échec, parce que les lois sont très favorables à une entreprise aussi grosse que Wal-Mart, sans parler de l’équipe d’urgence qui s’envole de Bentonville [NdT : siège social de Wal-Mart] dès que le mot “syndicat”est prononcé dans le magasin. Je pense que Wal-Mart a l’opportunité de créer un modèle entièrement nouveau de représentation syndicale. La question est de savoir s’ils veulent des partenaires.” (22 janvier 2007)
Les travailleurs, à travers le pays, comprennent bien que l’Amérique des grandes entreprises, à commencer par Wal-Mart, a lancé une opération de destruction systématique des syndicats et de réduction du coût du travail. Si les syndicats veulent survivre en tant qu’instruments de défense des intérêts de leurs membres et de la majorité ouvrière de ce pays, ils doivent remettre en cause toutes les lois injustes et revenir aux positions de combat et aux méthodes d’organisation qui ont permis de construire les syndicats à l’origine.
Dr. Martin Luther King Jr. et le Mouvement des Droits Civiques n’ont pas hésité à remettre en cause les lois injustes de Jim Crow sous le prétexte qu’elles étaient trop favorables au système de racisme et d’oppression des noirs. Ils n’ont pas cherché à devenir des partenaires du Ku Klux Klan en espérant que le Klan puisse être amené à un nouveau modèle de relations raciales dans ce pays.
Mais n’est pas ceci que Stern propose ? Le “partenariat pour la santé” avec Wal-Mart
Dans son interview par le Wall Street Journal, Stern a expliqué pourquoi il cherchait des partenariats pour la santé avec les employeurs : “Nous devons essayer d’être des partenaires de nos employeurs, qui nous ont dit que nous devrions changer et comprendre leurs problèmes de compétitivité et essayer d’apporter de la valeur ajoutée, au lieu de créer des problèmes”, a déclaré Stern. “Les syndicats doivent comprendre qu’il y a des moyens d’apporter de la valeur ajoutée et d’être utile. C’est particulièrement le cas dans le cadre de la protection sociale. Le système de protection sociale basé sur les employeurs est mort. C’est une relique de l’économie industrielle, et cela empêche les grande entreprises de mener une compétition équitable, dans un contexte où l’Amérique est le seul pays à demander à ses employeurs de reporter le prix de la protection sociale sur le coût de ses produits.”. Ce ne sont pas des mots vides. Stern a travaillé sans relâche à proposer ses services “utiles” à quelques uns des secteurs les plus anti-syndicaux et les plus rétrogrades du Grand Capital de ce pays.
Alors que nous mettons sous presse, Stern et Wal-Mart viennent d’annoncer un partenariat pour la santé “qui a pour objectif d’atteindre une couverture de santé universelle”. Le partenariat inclut également Intel Corp. [NdT : le principal fabricant mondial de puces électroniques pour PC], AT&T Inc. [NdT : principal opérateur téléphonique américain] et Kelly Services Inc., une agence d’intérim. Selon une dépêche d’Associated Press du 7 février, “aucune politique spécifique n’a été proposée pour atteindre cet objectif. Le PDG de Wal-Mart, Lee Scott, a déclaré que Wal-Mart n’était pas prêt à dépenser plus pour la protection sociale ou à faire de promesses immédiates pour apporter une protection sociale à des travailleurs supplémentaires.”
La militante ouvrière Marnie Goodfriend de Labor Beat à Chicago a violemment critiqué Stern pour avoir apporté sa caution au soutien purement rhétorique de Wal-Mart à une protection sociale universelle. “Stern devrait soumettre Wal-Mart à un examen public et critique ainsi qu’à une pression intense pour ses conditions de travail inhumaines et dégradantes”, fait remarquer Goodfriend, “et ne pas utiliser le soutien de Wal-Mart sur le papier à la protection sociale pour saboter sa propre campagne contre l’entreprise.”
Il est difficile de croire qu’il y a juste deux ans, la dirigeante du SEIU Anna Burger a dénoncé publiquement le Congrès Noir pour avoir organisé une collecte de fonds conjointe avec Wal-Mart.
Le Washington Post du 15 mai 2005 a rapporté que Anna Burger avait écrit aux membres du congrès “pour exprimer la déception du SEIU en apprenant que le Congrès Noir avait donné à Wal-Mart une chance de se donner une fausse image d’ami des afro-américains et des travailleurs en général en organisant la collecte de fond conjointe du 27 avril.”
“En tant que plus grand employeur au monde”, écrit Burger, “le modèle de relations sociales de Wal-Mart est une menace pour les conditions de travail de tous les travailleurs américains. Le vendeur moyen vit au-dessous du seuil de pauvreté, et la majorité des travailleurs de Wal-Mart ne peuvent se payer le plan d’assurance santé de l’entreprise. [...] Wal-Mart a obligé ses plus de 600 fournisseurs à délocaliser à l’étranger afin d’y exploiter les travailleurs à des salaires encore plus bas tout en détruisant les bons emplois en Amérique.”
Comme c’est vrai ! A l’époque, le SEIU faisait encore partie de l’AFL-CIO et participait à sa campagne de syndicalisation des employés de Wal-Mart dans un syndicat authentique. Mais, comme Stern l’a révélé dans son nouvel ouvrage, “Un pays qui fonctionne : remettre l’Amérique sur les rails”, il était nécessaire pour le SEIU de rompre avec l’AFL-CIO “à cause de l’échec de l’AFL-CIO dans la modernisation de ses approches stratégiques des employeurs, afin de prendre en compte leurs besoins de compétitivité”.
Aujourd’hui, au lieu d’organiser les salariés de Wal-Mart en syndicat, le but de Stern est de “changer le modèle professionnel de Wal-Mart” en faisant exactement ce dont Anna Burger accusait le Congrès Noir il y a deux ans —- en donnant à Wal-mart l’opportunité de se donner une fausse image d’ami des travailleurs, alors que c’est l’un de leurs principaux ennemis.
Encore des doutes sur la nature de la scission de Stern de l’AFL-CIO ? De la Business Roundtable à Safeway
Le partenariat avec Wal-Mart n’est qu’un parmi les nombreux soi-disants “partenariat pour la protection sociale” que Stern a construit ces derniers temps.
Le 12 janvier 2007 Stern a annoncé le lancement d’un partenariat avec l’AARP [NdT : une association de retraités] et la Business Roundtable [NdT : une organisation patronale] appelée Divided We Fail [NdT : “Divisés, nous échouerons”]. Leur objectif, comme le formule un communiqué de presse, “est de travailler ensemble pour pousser à l’action les dirigeants politiques afin d’aboutir à la santé et la sécurité financière à long terme pour tous les américains”.
Le Los Angeles Times (du 16 janvier) remarque que “deux compagnons en apparence étrangers, le président de la SEIU et le directeur de la Business Roundtable, qui représente les principales entreprises du pays, se sont alliés avec l’AARP pour examiner et réparer la protection sociale selon les lignes définies par le plan Massachusetts, la seule proposition complète d’un état qui soit entré dans les faits.” Le Times poursuit : “Divided We Fail repose d’abord et avant tout sur l’obligation pour chaque individu de se payer une assurance-santé privée. L’Etat redirigerait les fonds qui ont été utilisés pour couvrir les frais hospitaliers des non-assurés pour subventionner les primes d’assurance santé. Le plan prévoit également une taxe symbolique pour les employeurs qui ne fournissent pas de couverture.”
Un mois plus tôt, le 13 décembre 2006, Stern s’est réuni avec le PDG de Safeway [NdT : une chaîne américaine de supermarchés] Steve Burd et le sénateur démocrate de l’Oregon Ron Wyden pour dévoiler le “Healthy Americans Act” [NdT : Loi pour la santé des américains]. Les détails de ce plan méritent d’être examinés, car ils illustrent tout ce qu’il y a de mauvais dans les partenariats que Stern est en train de conclure avec ces entreprises géantes.
Le Healthy Americans Act obligerait les particuliers à se payer des assurances privées - tout comme le fait le plan Divided We Fail - et il limiterait les coûts imposés aux employeurs. Selon leur taille et leur chiffre d’affaires, les entreprises devraient payer une taxe de 2 à 25 % de la prime d’assurance moyenne. La taxe serait utilisée pour subventionner les primes d’assurance privée des personnes à faibles revenus. (Actuellement, les employeurs paient une moyenne de 75 % des primes d’assurance-maladie.)
Les travailleurs seraient alors obligés de se payer des assurances privées. Les employeurs qui proposaient une assurance santé avant l’adoption de la loi Wyden paieraient une somme forfaitaire égale à la valeur de l’assurance santé qu’ils fournissent. Dans ce scénario, le paiement des frais d’assurance santé est donc déporté de l’employeur au travailleur. Cela signifie que l’employé est maintenant laissé à lui-même pour se payer sa propre assurance santé.
C’est un transfert massif de richesse des familles travailleuses vers les entreprises.
Don Bechler, président du California Universal Health Care Organizing Project [NdT : Projet d’organisation d’une protection sociale universelle de Californie] et un ancien négociateur de l’UAW [NdT : syndicat de l’automobile] et de l’IAM [NdT : Syndicat de l’aéronautique], a déclaré : “La proposition Wyden n’est pas quelque chose que le salariat peut accepter. Elle ôte aux salariés l’outil de la négociation collective et les laisse à la merci de l’industrie des assurances. Elle réduit à néant le concept de paiement défini. Elle vend le plan avec des salaires limités, mais aucune limite aux coûts de l’assurance. C’est une manne pour les employeurs, et une nouvelle charge pour les travailleurs. C’est un plan qu’aucun négociateur ouvrier ne devrait essayer de vendre aux travailleurs d’Amérique. Je ne sais pas pourquoi Stern soutient ceci, mais je ne voudrais pas qu’il négocie mon plan de protection sociale.”
Les sections du SEIU résistent au nouveau tournant de Stern
Quand Stern dit au Wall Street Journal que les syndicats aujourd’hui ont besoin de “corriger leur attitude”, il dit que les syndicats doivent abandonner leur modèle traditionnel de syndicalisme fondé sur le fait que les patrons et les travailleurs ont des intérêts contradictoires à cause de leurs rôles respectifs dans les relations de production, et chercher au lieu de cela des “partenariats” avec les employeurs, dans le but d’améliorer leurs bilans de fin d’année.
Mais les sections du SEIU à travers le pays résistent à ce tournant.
Le local 73 du SEIU de Chicago a annoncé le 7 février que son bureau exécutif de 100 membres a voté à l’unanimité le soutien actif à la proposition de loi HR 676, la “Loi d’Assurance Santé Etendue et Améliorée pour Tous” proposée par le membre du Congrès John Conyers (démocrate, du Michigan). Cette loi sur le payeur unique est également connue sous le nom de “Loi d’assurance santé nationale des Etats Unis”.
La section 73 du SEIU regroupe plus de 25 000 salariés du secteur public, municipal, des Etats et des comtés, dont des employés des écoles et des chauffeurs de bus, de tout l’Illinois et le Nord-Ouest de l’Indiana. La loi HR 676 instituerait un système de payeur unique aux Etats-Unis, en éliminant complètement les compagnies d’assurance santé et en étendant un système d’assurance santé très amélioré à l’ensemble des habitants.
La loi HR 676 couvrirait toute personne aux Etats-Unis pour tous les soins médicaux nécessaires — dont les médicaments sur ordonnance, l’hôpital, la chirurgie, les soins à domicile, les soins primaires et de prévention, les urgences, la santé dentaire, la santé mentale, la kinésithérapie, la réinsertion (dont la désintoxication), l’ophtalmologie, la chiropraxie et les soins de longue durée. La loi HR 676 mettrait fin aux franchises et paiements partiels. La loi HR 676 économiserait des milliards chaque année en éliminant les profits élevés de l’industrie de l’assurance santé privée et des Organisations de Santé [NdT : système américain d’assurance santé dans lequel on paie une redevance pour bénéficier des soins gratuits des professionnels inscrits dans le système].
La Loi HR 676, n’est-ce pas cela que tous les membres du SEIU veulent et méritent ?
N’est-ce pas cela que tous les syndiqués et tous les travailleurs de ce pays méritent ?
Schwarzenegger et comment les syndicats devraient y répondre ?
Le 10 janvier 2007, le gouverneur de Californie, Arnold Schwarzenegger, a annoncé un nouveau plan d’assurance santé pour l’Etat. Les politiciens et les responsables des grandes entreprises ont immédiatement applaudi à cette proposition et ont dit qu’elle pourrait devenir un modèle pour les “réformes de santé” de tous les Etats du pays.
La réponse à ce plan du mouvement syndical fut très diverse.
Art Pulaski, trésorier de la California Labor Federation (AFL-CIO), a publié un communiqué de presse très critique de ce plan. Entre autres, il écrit : “Le plan du gouverneur transfère la responsabilité des coûts de santé sur des travailleurs et des familles déjà trop sollicités financièrement. Cette proposition sera une aide précieuse aux compagnies d’assurance, mais une calamité pour la plupart des travailleurs. Ce plan oblige tous les californiens à souscrire à une assurance santé, sans garantie qu’elle soit abordable ou que la couverture proposée soit adéquate. Nous sommes inquiets de l’incitation que ce plan constitue pour les employeurs qui fournissent actuellement une assurance santé à abandonner cette couverture et payer à la place une taxe minime. (…) “ C’est un plan que Wal-Mart aimerait et que les travailleurs de Wal-Mart vont détester. La contribution proposée pour les employeurs est tellement basse que même Wal-Mart, une entreprise connue pour sa couverture santé minimale, dépasse déjà ses exigences (…)
”Le gouverneur déclare que sa proposition élimine la “taxe cachée” des non assurés, mais ce qu’il propose est une nouvelle taxe sur les familles de la classe moyenne. »
Deborah Burger, présidente de la California Nurse Association [NdT : syndicat des infirmières californiennes], déclare sur le même ton : « Le plan du gouverneur Arnold Schwarzenegger, tel qu’il nous est présenté, a des défauts majeurs, le plus notable étant qu’il oblige les non assurés à payer ce qui sera pour beaucoup très probablement des polices d’assurance santé insuffisantes et inabordables qui serviront d’abord à enrichir les gros assureurs. “Certaines dispositions du plan du gouverneur sont bienvenues [...] mais un plan qui commence par criminaliser les non assurés sans exercer de contrôle sur l’envolée des primes d’assurance, et sans, à ce stade, contrôle sur ce que ces assurances santé vont inclure, est une catastrophe en gestation.”
Tant Pulaski que Burger réaffirment leur engagement à assurer l’adoption cette année du SB 840, la loi de Kuehl sur le payeur unique. Cette loi a été adoptée en août dernier par l’Assemblée de l’Etat de Californie et le Sénat de l’état, mais a été écartée par le veto du gouverneur républicain.
Pour sa part, le président du SEIU Andy Stern, contre de nombreuses sections importantes du SEIU à travers la Californie, a félicité le gouverneur pour “avoir montré le genre de dirigeants dont nous allons avoir besoin pour trouver une solution à la crise du système de santé. Le plan du gouverneur n’apporte pas toutes les réponses, mais c’est une proposition courageuse avec le bon objectif : étendre la couverture santé et rendre les soins de qualité plus abordables pour tous.”
Et Stern de conclure : “Chacun de nous — entreprises, fournisseurs de soins, syndicats et politiques — a besoin de travailler avec les autres si nous voulons réparer le système de santé qui est cassé. En tant que plus grand syndicat des travailleurs de la santé, le SEIU est désireux de travailler avec le gouverneur Schwarzenegger et tous les autres dirigeants qui s’engagent à rendre les soins de qualité plus abordables pour tous les hommes, les femmes, et les enfants d’Amérique.”
Le communiqué de presse de Stern ne fait pas mention du soutien qu’apporte son syndicat à la loi Kuehn sur le payeur unique.
59 / 77
A szakadas okai (roviden): Stern megprobalt pressziot gyakorolni a szakszervezetekre, hogy » korrigalja a hozzaallasukat ». A Wall Steet Jounal-ban januar vegen megjelent cikk alapjan Stern partnerseget kinal a Wal Mart-nak (az USA legnagyobb nagybani szallitoja). Alan Benjamin visszautasitja az otletet, csakugy mint az egeszsegugy reformjat, a kormanyzati szervekkel valo egyutmukodest, szakszervezet lerombolasara alkalmas provokacionak, megalkuvo opportunista politikanak iteli es ezt reszletesen indokolja.
Document Nous publions, sans commentaire, un discours de Guy Ryder, secrétaire général de la CSI (Confédération syndicale internationale) qui inscrit le travail décent dans le cadre de la gouvernance mondiale et de l’alliance du mouvement syndical et des partis politiques.
Guy Ryder, a CSI fotitkaranak publikacioja (kommentar nelkul), aki a tisztesseges munkarol ir a vilagkormanyzas es szakszervezeti mozgalom es poltikai partok szovetsegenek kereteben
“Travail décent
: Comment passer des attentes à la réalisation”
Tisztesseges munka : hogyan realizaljuk a varakozasokat
De plus en plus, le travail décent pour tous se convertit en un point de référence aux termes des déclarations et des accords multilatéraux. Le travail décent occupe une position de plus en plus centrale à l’ordre du jour international, ce qui se vérifie par les éloges continus qu’il suscite mondialement. Cependant les politiques semblent plus éloignées que jamais du concept originel, à moins que nous puissions effectivement traduire l’admission de son importance en de changements véritables dans les mesures adoptées par les gouvernements et les institutions internationales. Depuis un certain temps déjà, le mouvement syndical mondial et ses alliés au sein des partis politiques progressistes et de la société civile soutiennent que le travail décent pour tous doit figurer au centre de la gouvernance mondiale et constituer un objectif universel à tous les niveaux du système des Nations unies et des autres institutions internationales, notamment l’OMC, le FMI et la Banque mondiale. Cela devrait en principe se passer de toute explication : Pour que le travail décent devienne une réalité à l’échelon mondial, la priorité doit lui être accordée par l’ensemble des institutions internationales qui devront, du reste, travailler de façon cohérente pour en assurer la réalisation. En tant qu’objectif universel pour toutes les institutions, il est impératif que la réalisation de ses éléments fondamentaux, à savoir l’emploi, les droits des travailleurs, la protection et le dialogue social déterminent l’ensemble des politiques économiques et sociales à l’échelle mondiale, du développement aux prestations sociales, en passant par la réglementation des échanges commerciaux, des investissements et des flux financiers. En tant que principe de conduite, la réalisation du travail décent pour tous devrait constituer le but et le point de départ d’une cohérence politique accrue entre les principaux acteurs en matière de gouvernance économique et sociale à l’échelon mondial. Au cours des dernières années, nous avons réussi à intégrer le travail décent dans l’ordre du jour et les priorités générales des institutions multilatérales — il convient de signaler, notamment, une forte référence au travail décent pour tous dans la déclaration du Sommet des chefs d’Etat et de gouvernement de l’ONU en 2005, ainsi que dans les conclusions de la Session de l’ECOSOC en 2006 concernant le travail décent. (...) D’une façon similaire, les institutions financières internationales — Banque mondiale et FMI — qui s’efforcent par tous les moyens de prouver leur pertinence, font généralement davantage pour saper la génération de travail décent que pour le promouvoir. Chaque fois qu’elles font un pas en avant, comme lorsque la SFI, filiale de la Banque mondiale chargée des prêts au secteur privé, a inclus le respect des normes fondamentales du travail dans ses conditions de prêt au début de cette année, elles font un pas en arrière ailleurs. Ainsi, les deux publications phares de la Banque mondiale cette année, à savoir le Rapport sur le développement dans le monde et Faire des affaires prônaient une déréglementation dogmatique du marché du travail et l’élimination des salaires minimums, et encourageaient le recours à des modalités plus atypiques comme les contrats temporaires, qui privent souvent l’employé(e) de ses droits légaux. En même temps, elles persistaient à affirmer que les politiques proposées amélioreraient les perspectives d’emploi si elles étaient appliquées. En effet, aux yeux des IFI et de nombreux pays riches membres de l’OMC, il n’y a pas de contradiction à souscrire à la promotion du travail décent tout en continuant à agir comme ils l’ont toujours fait. Ils croient vraiment que leurs politiques contribueront à augmenter la croissance économique, à améliorer les perspectives commerciales pour le secteur privé et, par-là même, à promouvoir l’emploi par la stimulation des mécanismes du libre marché. Et ils croient aussi que même si l’emploi créé n’est pas décent dès le départ, il le deviendra plus ou moins avec le temps. Malheureusement, l’expérience nous fait découvrir une réalité bien différente. La plupart du temps, ces politiques entraînent de nouvelles vagues de chômage, agissent au détriment des normes et des droits liés au travail et amoindrissent les perspectives d’une protection sociale fournie par l’Etat. Elles risquent d’enlever toute crédibilité aux vertus du dialogue social et de promouvoir des systèmes qui découragent ou interdisent l’organisation des travailleurs. Au cours des prochaines années, il se peut parfaitement que le travail décent figure dans huit ou dix nouvelles déclarations internationales sans qu’on soit, pour autant, plus proche d’une promotion effective du travail décent par les principaux acteurs de la gouvernance mondiale. Ce qu’il faut, c’est une volte-face de la part des institutions internationales et de leurs principaux donateurs. Qu’elles renoncent au dogme et reconnaissent enfin que l’orthodoxie néoclassique n’est pas une panacée au développement social. La prospérité économique et le progrès social ne surviennent pas par un effet d’entraînement. Pour que tout le monde puisse avoir droit à sa part du gâteau, il faut établir des droits, des systèmes de protection étendus, des politiques industrielles efficaces et des priorités macroéconomiques qui stimulent l’emploi. Pour réaliser l’objectif du travail décent, un changement de paradigme s’impose au niveau de la gouvernance et des choix politiques mondiaux. En ce qui nous concerne, il nous incombe de peaufiner notre argumentation et de mieux nous préparer de manière à influencer les décideurs clefs si nous tenons à ce que le travail décent prospère au sein de l’économie mondiale. Nous continuerons à dénoncer et à nous opposer aux politiques qui ne souscrivent qu’en paroles au travail décent, de même qu’aux institutions internationales qui ne font rien que le saper. Mais le plus important est que nous fassions tout ce qui est en notre pouvoir pour assurer que la lutte pour le travail décent à l’échelon mondial soit remportée au niveau de chaque nation. Les accords commerciaux sont signés par des Etats et des institutions internationales régies par les Etats, envers lesquels celles-ci sont, en principe, responsables. Si le travail décent consiste à faire la transition d’un objectif global sur lequel existe un consensus général vers un objectif qui guide les décisions politiques et qui soit véritablement réalisable, il incombe à tout syndicat national, à tout parti progressiste national, à tout parlement et à tout gouvernement d’inclure le travail décent à son ordre du jour et d’en faire une priorité. La Confédération syndicale internationale nouvellement constituée fera tout ce qui est en son pouvoir pour parvenir à cette fin. A tisztesseges munka fogalmaval egyre gyakrabban talalkozunk, a politikusok azonban eltavolodtak az eredeti koncepciotol, hacsak nem sikerul veluk megertetni annak a fontossagat, hogy valodi valtozasokra keruljon sor. Halado erok es a civil szervezetek tamogatasara kozeppontba kerult a kerdes, nemzetkozi intezmenyeknek (Vilagkereskedemi Szervezet, IMF, Vilagbank) kell garantalniuk megvalosulasat. Munkahelyrol, munkaugyi jogokrol, vedelemrol es szocialis dialogus kereteirol egyutt kell hatarozni a a gazdasag szereploinek. Felsorolja, mikor melyik vilagszervezet mit tett a cel erdekeben. A nemzetkozi penzugyi szervezetek ugy itelik meg, hogy a gazdag orszagokban nincs ellentmondas, s meg ha a kezdetekben nem is beszelhetunk tisztesseges munkarol, kesobb azza valik. Tudjuk, hogy a realitas ettol eltero. A gazdasagi prosperitas es a szocialis fejlodes nem trening kerdese, Hogy mindenki kivehesse a reszet a tortabol, a jogokat meg kell hatarozni, szeles szocialis vedelmi rendszert felallitani, , hatasos ipari politikat megvalositani es olyan makrogazdasagi prioritasokat megallapitani, melyek munkaugyi szempontbol kedvezoek. Paradigmavaltas kell a vilagpolitikaban ahhoz, hogy a tisztesseges munka realizalodjon. A mi dolgunk, hogy erveinket finomitva befolyasoljuk a kulcsszereploket, minden rendelkezesre allo eszkozunkkel harcoljunk azert, hogy a vilagszinten elert eredmeny minden nemzethez eljusson. Ha altalanos konszenzus ovezi a tisztesseges munka fogalmat, akkor az iranyitja a politikusokat es valoban megvalosulhat. Az ujonnan alakult CSI mindent, ami modjaban all megtesz ezert.
(A fordito megjegyzes: egeszen bizonyos, hogy nagy visszhangra szamithatunk. A CSI fotitkara olyannyira defenziv, hogy az mar naivitas(=butasag). Tudjuk es latjuk pl. Sandritol foljebb, hogy a multik nem a szep szora hatralnak ki pozicioikbol, csak a kemeny osztalyharc kenyszeritheti ra oket…)
Abonnement à Informations internationales Elofizetes 10 numéros : 10 e ; 20 numéros : 20 e ; 30 numéros : 30 ; 40 numéros : 40 e ; 50 numéros : 50 e incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 e 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ........................................................................................................................................................ Prénom : .................................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................................. Pays : ........................................................................................................................................................ E.mail : ........................................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires (IBAN) : FR76 3093 8000 34000 5122 7000 317 - LUBPFRPP
Pour tout contact Kontaktus Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail
[email protected] Site : www.eit-ilc.org
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
ENTENTE I NTERNATIONALE DES TRAVAILLEURS ET DES PEUPLES COMMUNIQUÉ Chers camarades, Nous portons à votre connaissance les éléments que nous a fait parvenir Léon Mebiame Evoung, président de l'Entente syndicale des travailleurs du Gabon (EN.SY.TG)
Dolgozok es Nepek Nemzetkozi Egyetertese Kedves Elvtarsak ! A kovetkezokben kozzetesszuk Leon Mebiame Evoung, a Gaboni Dolgozok szakszervezeti Egyetertese elnokenek levelet
"Aidez-nous, au nom de la solidarité syndicale internationale !" Les centrales syndicales EN. SY. TG, CDSA, CGT-FL, CSG, CSDT et UGSR, ont déclenché une grève générale au Gabon pour revendiquer le départ de la ministre du Travail et de I'Emploi pour violation flagrante des conventions8 7 et 98 de I'OIT, pour I'augmentation des salaires conventionnels( toutes catégories confondues) de 36 000 francs CFA consécutive à I'augmentation du SMIG au Gabon et pour l'ouverture de négociations suite à la grève des inspecteurs et contrôleurs du travail qui porte préjudice aux travailleurs du secteur,licenciés abusivement faute de conciliation. « Segitsetek a nemzetkozi szakszervezeti szolidaritas neveben ! A felsorolt szakszervezetek altalanos sztrajkot hirdettek Gabonban a Nemzetkozi Munkaugyi Szervezet 87 es 98-as egyezmenyet megserto Munkaugyi miniszter felelossegrevonasa erdekeben, a megegyezett beremelesekert (minden kategoriaban) es a sztrajkot koveto targyalasok megnyitasaert a torvenytelenul elbocsatott dolgozok erdekeben. Avec la complicité de la Confédération patronale gabonaise (CPG), la ministre du Travail a modifié la liste des travailleurs établie par les centrales en prévision des négociations des grilles salariales conventionnelles prévues du I au 17 janvier derniers. De plus, à chaque réunion convoquée par ses soins, cette ministre ne manque pas d'injurier, d'humilier et de menacer les responsables syndicaux dans un langage ordurier indigne d'un ministre de La République. A Munkaugyi miniszter a gaboni tulajdonosi konfoderacio cinkossagaval modositotta a megallapitott dolgozoi listat, es minden osszejovetelen miniszterhez meltatlan hangnemben tagyal a szakszervezet kepviseloivel, gyalazza, megalazza oket. Le 19 février 2007, les cinq centrales syndicales déposèrent un préavis de grève légal de huit jours. La grève générale illimitée débuta le lundi 5 mars 2007 regroupant plus de 7000 travailleurs de Libreville. Au 2è''" et 3è" jour de la grève générale et vu le nombre grandissant de grévistes (+ de 20 000) à Libreville, de l'entrée en grève des travailleurs de l'intérieur du pays (environ 6000) et des travailleurs du grand port économique minéralier et à bois d'Owendo, au sud de Libreville, la police nationale, le 7 mars 2007, a chargé à Libreville, équipée de chars et d'armes de poing, blessant de paisibles travailleurs assis en bordure de route et a procédé à l'arrestation de l7 travailleurs dont 5 grièvement blessés. Dans la nuit du 7 au 8 mars 2007, deux dirigeants syndicalistes furent victimes d'une tentative d'assassinat. Aujourd'hui, la police quadrille la ville de Libreville et le port d'Owendo et menace directement la vie des dirigeants syndicaux. 2007 febr. 19-en az 5 kozponti szakszervezet legalis sztrajkfelhivast tett kozze egy hettel megelozoen marc. 5-i kezdetre, mely a libreville-i 7 ezer dolgozot erintett. A sztrajkolok letszama nehany nap multan meghaladta a 20 ezret, a rendorseg beavatkozasa sebesulteket es letartoztatasokat eredmenyezett, sot, kiserlet tortent a szakszervezeti vezetok meggyilkolasara. Nous avons saisi le BIT et les organisations syndicales internationales pour nous venir en aide aux fins d'amener le BIT à interpeller les autorités gabonaises pour que les droits des travailleurs soient respectés dans notre pays. Kerjuk a szakszervezeti mozgalmakat, jarjanak kozben a gaboni hatosagoknal, hogy a dolgozok jogai hazankban ervenyesulhessenek. »
L'Entente internationale des travailleurs et des peuples vous propose d'adresser au président de la République et au ministère du Travail du Gabon des motions de protestation pour les violations des droits du travail, exigeant la libération des travailleurs emprisonnés,I 'arrêt des poursuites, intimidations et menaces à I'encontre des responsables syndicaux et le respect des conventions 87 et 98 de I'OIT.
A Dolgozok es Nepek Nemzetkozi Egyetertese javasolja, hogy forduljon az esetet elitelo minden szervezet, maganszemely a gaboni Koztarsasag elnokehez es Munkaugyi Miniszterehez a munkajogok sulyos megsertese miatt, a letartoztatott szemelyek szabadonbocsatasa erdekeben, a retorziok megallitasaert, a megfelelmitesek es fenyegetesek megszuntetesenek es a Nemzetkozi Munkaugyi Szervezet 87-es, 98-as konvencioja betartasanak kovetelesevel.
Coordinateur de I'Entente, Daniel Gluckstein Envoyez vos motions à : Az inditvany elkuldese :
- M. Omar Bongo, président de la République du Gabon - fax n : (241) 76 3313 (miniszterelnok) - Mme Christiane Bitougah, ministre du Travail et de I'Emploi - fax no (241) 77 53 (munkaugyi miniszter)
Double à I'Entente internationale des travailleurs et des peuples -
[email protected] (masolat cime)
INFORMATIONS INTERNATIONALES Nemzetkozi Informaciok 2007.marc.13. 13 mars 2007
N° 226
Prix 0,50 euro
Dossier d’informations hebdomadaire édité par l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples A Dolgozok es Nepek Nemzetkozi Egyetertese heti kiadvanya Présentation : Bemutatas
Le 10 mars 2007, Gérard Schivardi, maire de Mailhac et conseiller général de l’Aude, candidat des maires à l’élection présidentielle en France a donné une conférence de presse. Schivardi, Mailhac polgarmestere, a francia elnokvalasztas polgarmesteri jeloltjenek sajtokonferenciaja Gérard Schivardi se présente à l’élection présidentielle comme « candidat des maires » avec le soutien du Parti des travailleurs. Il a déposé au Conseil Constitutionnel les 500 parrainages exigés par la loi. Cela malgré une campagne de presse, des pressions considérables exercées sur les maires, la publication par le ministre de l’Intérieur d’une liste officielle des candidats qui devraient être impérativement parrainés et malgré le boycott des médias. «Il serait donc devenu extrémiste dans ce pays de défendre les communes, de défendre les services publics face à l’Union européenne qui en a décidé la privatisation?”, interroge-t-il. Défendre les 36 000 communes c’est défendre la démocratie. “Nous les maires, a-t-il répété samedi devant la presse, nous sommes des élus du suffrage universel. Ce mandat ne nous vient pas de Bruxelles, des gouvernements de la Vème République qui s’est entièrement soumise aux directives de l’Union européenne, mais de la population qui nous demande de la défendre et d’améliorer son sort”. “Et ce mandat, a-t-il ajouté, nous commande de défendre l’école, le bureau de poste, la maternité de proximité, la viticulture, le commerce, l’artisanat et notre industrie”. Autant de besoins sociaux qui sont “incompatibles avec le Traité de Maastricht, comme l’est la renationalisation d’Airbus nécessaire pour “stopper le démantèlement d’EADS” ce qui exige “la rupture avec l’Union européenne, sa commission de Bruxelles, sa Banque centrale et son prétendu Parlement”. Si plus de 500 élus ont décidé de parrainer sa candidature, n’est-ce pas parce que “les maires n’ont pas oublié leur vote du 29 mai 2005” contre le Traité constitutionnel européen. Avec eux, Gérard Schivardi entend aujourd’hui “forger le fer de lance des revendications du peuple”. Il appelle à constituer dans tout le pays des comités de soutien qui sont autant de “comités de résistance”. Il invite, le 18 mars, les maires à se réunir pour écrire en commun la profession de foi. Une campagne de meetings est organisée dans toute la France. Gérard Schivardi est le seul candidat à l’élection présidentielle qui se prononce pour la rupture avec l’Union européenne. Il sera présent le 31 mars, avec des médecins, des hospitaliers, des syndicalistes, des élus de 17 pays d’Europe à la délégation qui se rendra à Bruxelles auprès des institutions de l’Union européenne représentant les signataires de l’appel européen « Nous lançons un cri d’alarme : il faut immédiatement stopper dans toute l’Europe la destruction de tous les systèmes de santé publique.» Gérard Schivardi, a polgarmesterek jeloltje a Dolgozok Partja tamogatasaval indul, miutan osszeszedte a kotelezo 500 ajanlocedulat. Mindezt azutan, hogy jelentos presszionak vetettek ala es a polgari sajto bojkottalja. « Ugy latszik, szelsosegnek szamit ebben az orszagban, ha a telepuleseket, a kozszolgalati intezmenyeket vedjuk az Europai Unioval szemben » A 36 ezer telepulest vedeni, ez a demokracia vedelme. « Bennunket, polgarmestereket az emberek kozvetlenul valasztanak, nem Brusszel nevez ki, vagy az unios direktivaknak alavetett kormany, hanem a lakossag keri, hogy jobbitsuk eletet . Ezert tehat nekunk meg kell vedenunk az iskolakat, a postat, a szulootthont, a szoleszetet, a kereskedelmet, a kezmuvesseget es iparunkat. Szocialis szuksegleteink, melyek nem kompatibilisek a Maastrichti szerzodessel, arra inditanak bennunket, hogy szakitsunk az Unioval, annak brusszeli Bizottsagaval, Kozponti Bankjaval es ugynevezett Parlamentjevel… » Schivardi a francia elnokvalasztas egyetlen jeloltje, aki nyiltan deklaralta az Unioval valo szakitast. Marc. 31-en ott lesz Brusszelben az orvosok, korhazi dolgozok es szakszervezeti aktivistak csoportjaval a felhivasra : « Azonnal megallitani egesz Europaban a kozegeszsegugy lerombolasat »
La délégation du 31 mars se prépare dans tous les pays d’Europe. Cette semaine nous publions l’interview d’un médecin italien, et celle d’un médecin belge, qui tous deux font le même constat sur les conséquences dramatiques de la destruction de l’hôpital public sur les patients et les personnels. A mrc. 31-i delegacio egesz Europaban keszulodik. Interju egy olasz orvossal, egy belgaval, akik ugyanazt a dramai kovetkezmenyt konstataljak, mint a betegekre, mint a szemelyzetre.
Contre cette destruction, la résistance est grande. En Grande-Bretagne, le 3 mars, travailleurs et syndicats se sont retrouvés dans la rue contre la privatisation du système de santé exigé par l’Union européenne Nagy-Britanniaban dolgozok es szakszervezetek az Unio altal kotelezo tett privatizacio szisztema ellen marc. 3-an.
Au Danemark, « 60 000 manifestants dans la rue contre les restrictions concernant les hôpitaux de l’île de Funen». Pour l’Union européenne, il doit y avoir concurrence : les hôpitaux publics et les hôpitaux privés doivent être mis sur le même pied d’égalité. « C’est une attaque directe contre les services publics et le système fondé sur la solidarité », écrit notre correspondant. Daniaban 60 ezer tunteto az utcan a Funen szigeti korhazak tervezett restrikcioja ellen. Az Unionak szabadverseny kell, mely azt jelenti, a magankorhazak es kozkorhazak ugyanazon labakon kell allniuk. Egy levelezonk irja: ez kozvetlen tamadas a kozszolgaltatas es a szolidaritason alapulo rendszer ellen.
Au Portugal enfin, les travailleurs de différentes régions se sont mobilisés pour empêcher la fermeture de leurs unités de santé. Le 2 mars cette mobilisation s’est exprimée dans l’immense manifestation convoquée par la Confédération générale des travailleurs portugais (CGTP) qui a envahi les rues de la capitale. Un syndicaliste nous donne les conséquences du démantèlement du système de santé, « l’un des meilleurs » Portugaliaban vegulis kulonbozo regiok dolgozoi mobilizalodtak, hogy megakadalyozzak egeszsegugyi intezmenyuk bezarasat. Egy szakszervezeti aktivista szamol be az egyik legjobb egeszsegugyi rendszer lerombolasarol. Roumanie : deux syndicalistes mineurs emprisonnés gravement malades se voient refuser un traitement adéquat. Versez au fonds de solidarité pour les mineurs emprisonnés. Abonnez-vous à Informations internationales. Romania : ket banyaszszakszervezeti aktivista sulyosan beteg, a megfelelo gyogykezeles visszautasitjak szamukra. Utaljanak szolidaritasi alapjukra ! Fizessunk elo a Nemzetkozi Informaciokra !
60 / 77
Sommaire : Tartalom
p. 1 : Présentation p. 2 / 3 / 4 - France : Déclaration d’ouverture de la conférence de presse de Gérard Schivardi, candidat des maires à l’élection présidentielle - 10 mars 2007. p. 5 / 6 / 7 - Campagne pour la défense de la santé publique en Europe, contributions : Italie : “Un processus visant à gérer la santé comme une entreprise s’est enclanché.” Interview de D. Nespoli médecin hospitalier. Grande-Bretagne : Travailleurs et syndicats dans la rue contre la privatisation du système de santé. Portugal : Mobilisation massive contre les fermetures d’hôpitaux. Correspondance. Belgique : “Avec cette évolution on aura des hôpitaux privés pour l’élite et des hôpitaux publics pour la plèbe.” Interview de Imran Ahmad, président de l’Associaiton des médecins interhospitaliers en formation (Bruxelles). Danemark : 60 000 manifestants contre les restrictions concernant des hôpitaux. p. 8 • Roumanie : Campagne pour les soins adéquats à D.Lois et C.Crétan mineurs syndicalistes emprisonnés.
• Abonnements
Pour tout contact : Kapcsolattartasra
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28 E.mail :
[email protected] - Site : www.eit-ilc.org
France Franciaorszag Déclaration de Gérard SCHIVARDI maire de Mailhac et conseiller général de l’Aude candidat des maires à l’élection présidentielle, à l’ouverture de la conférence de presse, le 10 mars 2007 à Mailhac Gérard Schivardi (Mailhac polgarmestere es Aude altalanos tanacsosa) a koztarsasagi elnokvalasztas polgarmesteri jeloltjenek nyilatkozata marc. 10-en a sajtotajekoztato megnyitasan
Mesdames et messieurs, merci à tous d’être venus. Mesdames et messieurs les journalistes, merci d’être venus à cette conférence de presse, ici même, à Mailhac. Comme vous le savez, ma candidature à l’élection présidentielle est une candidature collective des maires qui se sont réunis le 18 novembre dernier à l’issue d’une manifestation nationale :
— pour la défense des 36 000 communes ; — pour la défense des services publics, la reconquête de la démocratie politique et sociale ; — pour la rupture avec l’Union européenne. Vous voyez à cette tribune des maires de toutes tendances, qui ont constitué le comité de soutien à notre candidature. Vous voyez à cette tribune des maires qui, en 2002, ont constitué le comité de défense des communes du Minervois. Vous voyez aussi des maires, qui, sans partager l’ensemble de nos positions, ont estimé nécessaire, au nom de la démocratie, que nous puissions présenter notre candidature pour la défense de nos petites communes et de leurs services publics, et donc nous ont donné leur parrainage.
Gérard Schivardi koszonti a jelenlevoket, ujsagirokat, a kulonbozo politikai felfogasu polgarmestereket, kik a demokracia neveben, a kis telepulesek es kozszolgaltatasuk vedelmere az o jeloleset tamogato bizottsagot alkotjak. Vous avez à côté de moi mon ami Daniel Gluckstein , secrétaire national du Parti des travailleurs, qui soutient notre candidature et avec lequel, depuis la constitution du comité de défense des communes et des services publics à Mailhac, en 2002, nous agissons ensemble sur les points qui nous sont communs. J’ai demandé à Daniel Gluckstein d’assurer la direction de notre campagne et je le remercie d’avoir accepté cette responsabilité. Je remercie la population de Mailhac, avec ses viticulteurs, ses ouvriers, ses agriculteurs, ses commerçants et ses anciens, d’être venue soutenir leur maire cet après-midi. C’est une population à l’image de celle du pays, une population qui souffre de la crise économique, de la crise sociale et de la crise politique. Je remercie également les militants de notre comité de soutien de l’Hérault qui sont venus ce soir, ainsi que les militants du comité pour la renationalisation d’Airbus, qui sont venus de Toulouse.
Koszonti Daniel Glucksteint, a Dolgozok partjanak titkarat, aki szinten tamogatja a jelolest es akivel 2002 ota azonos platform alapjan egyutt dolgozik, s aki a kampanyt igazgatja. Koszoni Mailhac lakossaganak, bortermeloinek, munkasainak, foldmuveseinek, kereskedoinek, hogy eljottek polgarmesteruk tamogatasara. Ugyszinten a herault-i aktivistaknak es az Airbus allamositasaert kuzdoknek, kik jelenletukkel is tamogatjak ot. Nous n’avons pas d’autre ambition, à travers notre candidature, que celle d’aider à la résistance et à la reconquête de la démocratie politique et sociale. D’abord, je vais répondre à la question que vous vous posez, mesdames et messieurs les journalistes, à propos des parrainages, et pour lesquels je vous avais indiqué qu’ils seraient déposés en nombre suffisant en temps et en heure. Ce moment est venu. Nous avons déposé jeudi soir au Conseil constitutionnel les 500 parrainages exigés par la loi. Nous en sommes ce soir à 539, et tout indique que nous allons dépasser les 550 d’ici la fin de la semaine prochaine. Vous vous demandez sans doute comment cela a été possible, et je comprends que vous vous posiez cette question. Car enfin… dès le lendemain de l’annonce de notre candidature, tout n’était-il pas fait pour qu’elle n’aboutisse pas ? Dès le 18 novembre, où nous l’avons déclarée, il y a eu une campagne dans certains journaux pour présenter notre candidature comme « extrémiste ». Il serait donc devenu extrémiste, dans ce pays, de défendre les communes face à l’intercommunalité forcée, de défendre les services publics face à l’Union européenne, qui en a décidé la privatisation ? Cette campagne instrumentalisée ne visait-elle pas à nous couper de la population et de nos autres collègues maires ? Ensuite, il y a eu cette campagne de presse, qui s’est développée dans les quotidiens régionaux, expliquant que les maires avaient décidé de ne parrainer personne. Des listes nominatives des maires où nos collègues se voyaient affublés d’un (je cite) « ne parrainera personne », ces listes ont été publiées. Un collègue de mon comité de soutien m’a téléphoné sa surprise, se voyant caractérisé de « ne parrainera personne », alors qu’il avait répondu « Schivardi ». Son rectificatif n’a pas été publié. Naturellement, cette campagne ne visait pas les candidats institutionnels, qui n’ont pas besoin, eux, des parrainages des maires… Il y a eu ensuite les circulaires des responsables de certains partis politiques adressées aux maires, leur demandant de ne parrainer aucun autre candidat que celui que ces partis présentaient. Mais comme cela ne suffisait pas, il y a eu des visites chez les maires qui n’appartenaient pas à ces partis, leur conseillant de ne pas parrainer la candidature de Gérard Schivardi s’ils tenaient à obtenir la subvention demandée pour leur commune. Cela m’a amené à publier ici une lettre ouverte au président du conseil général de l’Aude. Quelques sous-préfets se sont livrés aussi à l’exercice, ce qui n’est pas à l’honneur de la République. Il y a eu de nombreux épisodes auxquels se sont prêtés différents organes de presse, ce qui n’est pas à leur honneur. Si cela vous intéresse, vous pourrez vous reporter à notre site informatique. Enfin, et c’est d’une gravité à mes yeux extrême, il y a eu jeudi la publication par le ministre de l’Intérieur d’une liste officielle de candidats qui devaient être impérativement parrainés à l’exclusion des autres, appel largement publié par la presse. De grands quotidiens ont relayé cette directive, en l’étendant à quelques autres candidats, à l’exclusion de la nôtre, ce qui, vous le constatez vous-mêmes, ne nous a pas porté préjudice, bien au contraire. Apparemment, cet appel n’a pas eu l’effet escompté sur les candidats bénéficiant, si j’ose dire, de l’appui du ministre de l’Intérieur. Mais un pas a en tout cas été franchi dans l’atteinte à la démocratie… Je crois que, depuis Napoléon III, aucun ministre de l’Intérieur n’avait risqué un tel engagement. Et à cela s’ajoute, en complément, le boycott total des médias. En effet, le Conseil supérieur de l’audiovisuel, dont je me demande s’il peut avoir une influence pour faire respecter l’équité de traitement entre les candidats, le CSA, donc, vient de publier les chiffres concernant le temps de parole des différents candidats à la télévision depuis le 2 décembre. Sarkozy : 20 heures 49 minutes. Royal : 8 heures 3 minutes. Bayrou: 7 heures 52 minutes. Le Pen : 7 heures 52 minutes. Voynet : 4 heures 21 minutes. Buffet : 4 heures 18 minutes. De Villiers : 4 heures 7 minutes. Besancenot : 2 heures 45 minutes. Bové : 2 heures 5 minutes. Laguiller : 2 heures 2 minutes. Lepage : 1 heure 29 minutes. Dupont Aignan : 1 heure 21 minutes…
Elmondja, hogy az eloirt 500 jelolocedulat mar osszegyujtottek es a jovo heten leteszik. Dacara, hogy nemely ujsag extremistanak tartja, hogy fals hirek is megjelentek a sajtoban, hogy nyomas nehezedett a polgarmesterekre, hogy a belugyminiszter hatalmaval visszaelve beavatkozott, s vegul a sajto teljesen bojkottalta! (adatokat kozol, melyik elnokjelolt mennyi idot kapott a tv-kben, mind a 12 jelolt orakat, kiveve Schivardit, ki mindossze 11 perc 3 masodpercet). Ennyire fuggetlen es targyilagos a sajto.
Je vous ferai grâce de la liste des 9 autres candidats suivants pour arriver à notre candidature, qui se situe en 26e position et qui n’a bénéficié, depuis le 2 décembre, que de 11 minutes 3 secondes sur l’ensemble des chaînes télévisuelles. Je remarque que, parmi les 25 candidats ayant bénéficié jusqu’à 110 fois plus de temps de parole que moi, seuls 4 ont annoncé avoir déposé les parrainages, et que 5 autres, qui ont bénéficié de 10 ou 15 fois plus que moi, ont retiré depuis leur candidature. Je me félicite de la présence de la presse aujourd’hui. Nous verrons ce qui va en sortir et ce qui passera sur les chaînes, et je souhaite que ce soit quelque chose qui marque la fin d’un boycott intolérable et antidémocratique. Je vous remercie en tout cas d’être venus jusqu’à Mailhac, et je remercie en particulier le journal L’Indépendant, qui suit depuis le début notre candidature en rapportant fidèlement nos propos, comme l’a fait également La Semaine du Minervois. Ces deux journaux ont bien voulu publier régulièrement les 25 communiqués de presse qui leur ont été transmis. Ce qui prouve qu’il peut encore y avoir dans ce pays des journalistes indépendants attachés à la déontologie de leur métier et protégeant ainsi les parcelles de démocratie auxquelles il faut continuer de s’accrocher. J’ai lu dans la presse du matin qu’on me présentait comme le candidat de la ruralité. Je voudrais préciser, si vous le permettez. S’il est incontestable que je suis le maire d’une petite commune rurale et que je défends, le combat que nous menons est celui de toutes les communes : rurales comme urbaines.
Mint a falu jeloltjet mutattak be, azonban harca sok ezer embert erint, akik nem akarjak elveszteni a helyi postat, iskolat, szulootthont. Minden telepulesnek joga van megorizni a kozszolgaltatast, ezert utasitja el a maastrichti szerzodest, ezert tamogatjak a polgarmesterek, a Dolgozok partja, ezert kivan szakitani az Europai Unioval. Car lorsqu’on supprime un bureau de poste à la campagne, on supprime des guichets des les bureaux de poste des grandes villes. Lorsqu’on ferme une école dans une commune rurale, on ferme des milliers de classes dans les communes urbaines. Lorsqu’on ferme la maternité de Prades, qui pratique 400 accouchements par an, on ferme aussi la maternité d’Ivry-sur-Seine, qui pratique dans le Val-de-Marne plus de 3 000 accouchements par an. Je dis ici : c’est le droit de toutes les communes rurales et urbaines de garder leurs entreprises, de refuser leur délocalisation. C’est le droit de toutes les communes rurales et urbaines de garder leurs services publics. Et ce droit s’oppose au carcan de Maastricht, qui s’applique partout. C’est pourquoi je suis le candidat des maires, soutenu par le Parti des travailleurs, pour la reconquête de la démocratie, pour la rupture avec l’Union européenne. J’entends déjà deux questions que vous allez nous poser :
— Premièrement : pourquoi un tel traitement de la candidature des maires, alors que d’autres profitent largement des médias
?
— Deuxièmement : comment, dans ces conditions, avez-vous réussi à obtenir vos 500 parrainages ? Je suis comme vous : je m’interroge sur les raisons de cet incroyable traitement discriminatoire. Mais les faits sont les faits, et nul ne peut les contester. Dès lors, je ne peux que m’interroger comme vous sur cet extraordinaire traitement de notre candidature. Au moment où l’Union européenne a décidé de faire disparaître tous les services publics dans notre pays, de faire disparaître la viticulture, l’agriculture et délocaliser toutes nos entreprises, a-t-on le droit de dire : « Nous voulons garder nos emplois, nous voulons que cessent les délocalisations, nous voulons garder nos écoles publiques communales, nos maternités, et s’il faut, pour cela, rompre le traité de Maastricht, qui interdit dans son article 87 toute aide de l’Etat menaçant de fausser la libre concurrence, alors, disons rupture avec le traité de Maastricht » ?
Ha az UE elhatarozta a 87-es maastrichti cikkelyben, hogy meg kell szuntetni a –nem gazdasagos- kozszolgalati intezmenyeket, akkor munkahelyeket akar megszuntetni, a bortemelest, a mezogazdasagot, ha megtiltja az allami beavatkozast a hamis szabadverseny neveben, akkor vissza kell utasitani a maastrichti szerzodest. A Koztarsasag 36 ezer telepuleset erinti, melyek nem akarnak eltunni, megsemmisulni, beleolvadni a nagyvarosi agglomeracioba. Les maires des petites communes ont-ils le droit de dire devant tout le pays : « Nos 36 000 communes, avec leurs conseils municipaux élus, leurs syndicats intercommunaux librement constitués, sont les piliers de la République, il ne faut pas qu’elles disparaissent dans la fusion avec les grandes communautés d’agglomération » ? Nous, les maires, avons-nous le droit de dire à tous les citoyens de ce pays : « Nous voulons garder nos écoles communales, nous refusons leur regroupement dans les établissements publics d’enseignement primaire, qui vont aboutir à la fermeture de 12 000 classes de nos écoles publiques, au moment où l’article 84 de la loi du 13 août 2004 prétend nous obliger à financer les écoles privées extérieures à la commune » ? Avons-nous le droit de revendiquer que la République redevienne laïque, avons-nous le droit de revendiquer que les fonds publics aillent à l’école publique, les fonds privés à l’école privée ? Avons-nous le droit de demander pour nos jeunes des droits au moins équivalents à ceux dont nous, leurs parents, avons bénéficié : celui de pouvoir suivre de vraies études, sanctionnées par de vrais diplômes, le droit de pouvoir accéder à un vrai travail en CDI, avec un vrai salaire, celui de pouvoir avoir un vrai logement ? Avons-nous le droit de dire : « On veut garder nos bureaux de poste, la distribution du courrier six jours sur sept, le prix unique du timbre, et, pour cela, il faut abroger les directives qui ouvrent la poste à la concurrence, il faut abroger le décret du 8 janvier qui veut remplacer nos bureaux de poste par un point-poste privé chez un commerçant, et cela pour une population de 10 000 habitants » ? Les maires des communes rurales ont-ils le droit de dire : « Il faut arrêter l’arrachage des vignes, arrêter la mise en jachère de nos terres : est-ce trop demander que le paysan puisse vivre de son travail ? Est-ce trop demander que l’Etat garantisse les prix ? » ? Est-ce pour empêcher que s’exprime cette voix des maires et de toute la population qui dit : « On peut plus vivre dans le carcan de Maastricht », est-ce pour empêcher de dire cela que tout a été tenté, mais en vain, pour empêcher cette candidature ?
« Nekunk, polgarmestereknek jogunk es kotelessegunk megmondani, hogy nem akarjuk az alsofoku oktatas osszevonasat, 12 ezer osztaly bezarasat, mikor a maganiskolak oktatasat torveny altal eloirva finansziroznunk kell, a fiataljainknak valodi kozoktatast, valodi diplomat, valodi munkat, valodi fizetest es valodi lakhatast akarunk, meg akarjuk tartani a Postat, nem akarjuk, hogy 10 ezer lakosra jusson egy kereskedo, aki belyeget arusit. Nem akarjuk, hogy szoloinket kivagjak ; vajon tul sok azt kerni, hogy a foldmuveloink megelhessenek, hogy az allam garantalja a arakat ? « Peut-être devrions-nous leur rappeler que, le 11 mars 1907, 87 vignerons d’Argeliers, à 11 km de Mailhac, ruinés par la concurrence du sucrage du vin, lancèrent la pétition qui rassembla des centaines de milliers de signatures, point de départ de manifestations qui rassemblèrent 20 000, 50 000, 100 000, 200 000, 1 million de manifestants ? Et quand Clemenceau donna l’ordre de tirer sur nos vignerons, les braves soldats du 17e régiment d’infanterie fraternisèrent avec leurs pères et leurs mères, levant la crosse du fusil et rentrant à la caserne. Mon ami Henri Poumeyrac, maire de La Caunette, a apporté le tambour qui sonnait le rassemblement pour aller manifester. Ils savent bien que nous, les élus, nous sommes aux côtés de nos collègues de la région de Toulouse, de Nantes, de Saint-Nazaire, de Méaulte, aux côtés de leur population, dont les hommes et les femmes sont salariés d’Airbus ou des entreprises de sous-traitance : « Votre exigence de conserver tous les emplois sur tous les sites est légitime, comme celle des travailleurs allemands et Espagnol de EADS. L’Europe des peuples ne se fera pas dans le cadre des privatisations, ni dans le cadre du pillage de notre industrie par les fonds de pension américains. » C’est parce que nous pensons, à l’inverse, qu’il est possible de construire une Europe libre des peuples libres que je me rendrai à Bruxelles le 31 mars avec des médecins, des professeurs de médecine, des syndicalistes hospitaliers de 14 pays d’Europe.
Visszatekintest ad arrol, hogy a tortenelem folyaman a termelok megvedtek szoloiket meg a fegyverekkel szemben is. Kiter az Airbus dolgozoit es alvallalkozoit fenyegeto veszelyre, az EADS spanyol es nemet dolgozoira hivatkozva, a munkahelyuk megvedesere. “Europa nepei nem akarnak a privatizacio kereteiben, sem az amerikai toke szolgalataban elni. S mivel szabad Europat, szabad nepekkel akarunk, magam is elmegyek Brusszelbe az orvosokkal marc. 31-en a memorandum atadasara.” Nous porterons le mémorandum établissant dans chaque pays les conséquences désastreuses de la réduction des dépenses hospitalières sur l’état de santé de la population. Nous pensons que l’Europe des peuples libres ne peut se construire que sur la base de la satisfaction des besoins sociaux, qui sont incompatibles avec le traité de Maastricht Pour stopper le démantèlement de EADS, quelle autre solution y a-t-il que celle de renationaliser Airbus, et, pour cela, ne faut-il pas rompre avec le traité de Maastricht, qui, dans son article 88, exige que chaque fois qu’un Etat aide financièrement une entreprise, des mesures de rentabilité et de licenciements soient prises ? Faut-il rappeler que la majorité de nos concitoyens a voté non au traité constitutionnel le 29 mai 2005 ? Nous l’affirmons ici solennellement : répondre à l’aspiration qui s’est exprimée de façon majoritaire en 2005, c’est s’engager pour la rupture avec l’Union européenne, sa Commission de Bruxelles, sa Banque centrale européenne et son prétendu Parlement.
« Reszt veszunk annak a memorandumnak az atadasaban is, mely az europai orszagok nepessegenek egeszsegi allpotara remiszto kovetkezmenyekkel jarhatnak. Azt gondoljuk, hogy csak a szocialis szuksegletek kielegitesevel epithetjuk jovonket s ez osszeegyezhetetlen a maastrichti szerzodessel. Ugyanez a velemenyunk ami az EADS, az Airbus problemait illeti, s mivel a franciak nemet mondtak az europai alkotmanyra, szakitanunk kell az Unioval » Tel est le sens de notre campagne Je vais maintenant répondre à la deuxième question que vous ne manquerez pas de me poser. Alors, vous interrogez-vous : « Comment, dans ces conditions de boycott quasi total de votre action, comment avez vous pu obtenir vos 500 parrainages et même au-delà, puisque je crois que votre commission de campagne vous a annoncé 539 ce matin et qu’il reste encore une semaine avant la clôture ? » Je répondrai ceci. Les tentatives de manipulation des maires sont et seront vaines, parce que nous, les maires, nous sommes élus du suffrage universel et que nous entendons respecter ce mandat. Ce mandat ne nous vient pas de Bruxelles, pas des gouvernements de la Ve République , qui s’est entièrement soumise aux directives de l’Union européenne, mais notre mandat vient de la population qui nous demande de la défendre et d’améliorer son sort… Et ce mandat nous commande de défendre l’école, le bureau de poste, la circonscription d’Equipement, la maternité de proximité, la viticulture, le commerce, l’artisanat et notre industrie… Nous avons fait campagne pour la victoire du vote non à la Constitution européenne
61 / 77
Ce vote a été majoritaire le 29 mai 2005… Vous croyez que les maires ont oublié leur vote ? Vous croyez que les viticulteurs ont oublié leur vote ? Vous croyez que les ouvriers confrontés aux licenciements ont oublié leur vote ? Vous croyez que les employés d’Alcatel ont oublié leur vote, que les salariés confrontés à la privatisation de La Poste, d’EDF, de la SNCF ont oublié leur vote ? Vous croyez que les instituteurs et les parents d’élèves qui luttent à La Rodorte contre la fermeture d’une classe, alors qu’il y a encore plus d’élèves cette année que les années passées, vont s’incliner ? Vous croyez qu’ils ne font pas le lien avec le pacte de stabilité, qui réduit toutes les dépenses publiques ? Vous croyez que les maires que j’ai rencontrés dans les Pyrénées-Orientales il y a quinze jours, et qui refusent la fermeture de la maternité de Prades, ce qui oblige les femmes à faire 80 km pour accoucher, vous croyez qu’ils ne font pas le lien avec les directives de l’Union européenne visant à diminuer les dépenses de santé et qu’ils vont renier leur vote du 29 mai ? J’ai un ami dans cette salle, touché par l’amiante, et qui a besoin d’une opération urgente sans cesse repoussée parce qu’il n’y a pas de place à l’hôpital de Montpellier, ni dans le service de chirurgie ni dans les chambres… Et tout cela parce que la Commission de Bruxelles a exigé la réduction des dépenses de santé. Est-ce cela, la civilisation ? Où va ce pays ?
Arra a kerdesre valaszolva, miszerint hogyan lehetseges, hogy a kvazi teljes bojkott ellenere megiscsak osszegyult a szukseges jelolocedulat, azt feleli Schivardi, hogy a kozvetlen demokracia, a kozvetlen valasztas olyan demokratikus fegyver a kezeben, mellyel a kozponti hatalom nem tud mit kezdeni. Az ot tamogatok a borukon erzik a fenyegeto veszelyt, a kozszolgalati ellatas brusszeli direktivaknak megfelelo haldoklasat. N’avons-nous pas eu raison de nous adresser à tous pour que, dans ces élections, un candidat s’engage dans la voix de la rupture avec l’Union européenne ? N’avons-nous pas eu raison de dire que si l’un d’entre eux faisait ce pas, nous retirerions notre candidature pour le soutenir ? N’avons-nous pas eu raison, devant l’absence d’engagement d’aucun candidat dans ce sens, de nous engager nous-mêmes ? N’avons-nous pas raison de poser la même question pour les législatives à venir ? Oui, la campagne pour que les maires ne parrainent personne, puis la campagne du ministre de l’Intérieur pour qu’ils parrainent certains candidats a semé le trouble chez nos collègues maires. Oui, il a fallu discuter avec 15 000 maires, pousser la discussion avec près de 3 000 d’entre eux une fois, deux fois, trois fois, cinq fois parfois, avant qu’ils choisissent de parrainer la candidature des maires. Et c’est tant mieux. C’est la preuve qu’on ne peut pas manipuler les consciences ! Je vais vous faire un aveu… Nombre d’entre eux ont dit : « D’accord, Schivardi aura mon parrainage : je ne mets qu’une condition, c’est que le combat que vous avez engagé ne s’arrête pas après les élections. » A cette question, nous répondons : « Nous avons depuis 2002 commencé à rassembler une force. Partis en 2002 de quatre ou cinq maires à Mailhac, et puis, d’initiative en initiative, de manifestation en manifestation, de délégation en délégation, nous avons rassemblé une force. » Je remercie les militants du Parti des travailleurs, qui, avec les militants de notre comité de soutien, ont parcouru des centaines de milliers de kilomètres et nous ont rendu compte de chaque discussion avec chaque maire. Sans eux, nous n’aurions pas réussi à collecter les 500 parrainages. Le 18 mars prochain, les maires vont se rassembler à Paris pour écrire ensemble ce qui sera notre profession de foi devant les 35 millions d’électeurs de ce pays. Notre collègue Patrick Mégny, maire de Sommedieue, dans la Meuse, vient de me faire parvenir la contribution suivante, qui éclaire bien ce que nous faisons, et je vais vous la lire : « Le plus insupportable, c’est d’assister au démantèlement des services publics, à la disparition de nos commerces, de nos activités artisanales et de nos entreprises sans pouvoir nous y opposer. Nous sommes contraints de voir mourir nos villages, au nom de je ne sais quelle “rentabilité économique” inventée par l’Union européenne. Comme si l’autorisation de vivre appartenait au monde de l’économie, comme si tout devait se traduire en termes de profits. Quel monde construit-on à nos enfants ? Dès le plus jeune âge, on va les obliger à quitter leur village pour aller à l’école, comme si on les préparait déjà à leur future délocalisation professionnelle. Pourront-ils se risquer à vivre à la campagne, future zone désolidarisée des métropoles urbaines, dévitalisée, culturellement appauvrie ? L’Etat doit reprendre le contrôle des services publics et des anciens monopoles qui lui appartenaient, soutenir l’économie rurale et nationale sans se faire imposer des contingentements économiques et sociaux par les textes et règlements de l’Union européenne, qui n’est pas encore et ne doit pas devenir supranationale. Je souhaite qu’au travers de votre candidature et de ceux qui la soutiennent, s’érige le fer de lance des revendications du peuple, qui souffre de l’indifférence, de l’irrespect des grands décideurs de ce monde. Nous démontrerons ainsi que nous pouvons résister tout en étant une véritable force de proposition pour une société meilleure, garante des droits de l’homme, de la valeur du travail, de la culture, de la vie. » C’est exactement ce que nous voulons faire : « forger le fer de lance des revendications du peuple ».
Idez egy polgarmester-kollegaja altal irt levelbol : « A legelviselhetetlenebb, hogy az Unio altal kitalalt nem tudom milyen gazdasagi rentabilitas neveben vegig kell neznunk falvaink haldoklasat. Mintha a letezes joga a gazdasaghoz tartozna, mintha mindent a profit nyelven kellene megfogalmazni. Milyen vilag var a gyerekeinkre ? Kicsi korukban mar el kell hagyniuk a falut, mashova iskolaba jarni, mintha mar elkezdodne felkeszitesuk a jovendo delokalizaciora.. Vajon vallaljak-e a rizikot elettelen, a kulturatol megfosztott falun maradni? Kovacsoljuk a dardat, mellyel visszakoveteljuk az emberi jogokat, a munka erteket, a kulturaet, az eletet” Avec les maires qui sont ici et qui le souhaitent, nous lancerons un appel aux 539 maires qui nous ont parrainés pour organiser ensemble cette rencontre, dimanche prochain, à Paris. Vous trouverez dans votre dossier la liste des meetings que nous allons tenir dans toute la France. Nous allons constituer dans tout le pays des comités de soutien, qui seront les comités de résistance pour la défense des 36 000 communes, pour la défense et la reconquête de nos services publics, pour la reconquête de la démocratie politique et sociale, pour la rupture avec l’Union européenne. Et comment reconquérir la démocratie politique sans poser la question d’une Assemblée constituante, qui, déclarant sa souveraineté face aux directives de l’Union européenne, prendrait les mesures d’urgence que la situation de crise impose ? N’est-ce pas cette question qui devrait être posée lors des élections législatives qui suivront ? Nous allons ici même, ce soir, constituer devant vous, mesdames et messieurs les journalistes, avec tous ceux qui le veulent, le comité de soutien de l’Aude à notre candidature.
Avant de répondre à vos questions, vous permettrez que je passe la parole à mon directeur de campagne, Daniel Gluckstein. Nous répondrons à toutes vos questions, et ensuite nous vous inviterons à prendre le verre des vignerons que nous placerons, si vous le voulez bien, sous le signe des braves soldats du 17e qui refusèrent il y a un siècle de tirer sur leurs pères.
Az 539 Schivardit alairasaval is tamogato polgarmesterrel felhivast intez az egesz francia tarsadalomhoz tamogatobizottsagok letrehozasara.
543 médecins, hospitaliers et syndicalistes de toute l’Europe demandent à être reçus à Bruxelles le 31 mars, au siège de l’Union européenne 543 orvos, korhazi dolgozo es szakszervezeti aktivista egesz Europabol keri a fogadasat Brusszelben az Europai Unio szekhelyen marc.31-en “Nous
lançons un cri d’alarme :
Il faut immédiatement stopper dans toute l’Europe la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique”
Veszelyhelyzet : azonnal kell allitani a kozegeszsegugyi rendszerek felgyorsitott lerombolasat!
L’appel européen a été publié dans le numero 217 d’Informations internationales pour vous le procurer vous pouvez aussi écrire à : Az europai felhivast a 217. szamban tettuk kozze, tartalma kerheto az alabbi cimeken: France : Entente européenne des travailleurs, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris. Tél. : 01 48 01 88 28 - Fax : 01 48 01 88 36. E-mail :
[email protected] Allemagne : Carla Bouboullé, Postfach 120 755 ; 10597 Berlin. Fax : 030/313 16 62 - E-mail :
[email protected]
L’appel a recueilli 543 signatures dans 17 pays : 17 orszagbol 543 alairas a felhivasra:
84 en Allemagne, 12 en Autriche, 13 en Belgique, 35 au Danemark, 46 en Espagne, 106 en France, 29 en Grande-Bretagne, 3 en Hongrie, 1 en Suède, 17 en Italie, 13 au Portugal, 23 en Roumanie, 1 en Suède, 17 en Suisse, 1 en Slovaquie, 1 en Tchéquie, 1 en Ukraine et 141 en Turquie.
Italie Olaszorszag Interview du docteur Daniela Nespoli, médecin hospitalier à Turin, signataire de l’appel pour la défense de la santé publique en Europe Interju dr Daniela Nespoli torinoi korhazi orvossal, a kozegeszesegugyi peticio alairojaval
“Un processus
visant à gérer la santé
comme une entreprise s’est enclenché” « Az egeszseget, mintegy vallalatnak tekinto folyamat indult el »
Daniela Nespoli est praticien hospitalier depuis 1989 en médecine interne dans le service de médecine générale de l’hôpital Molinette, à Turin.
Comment ont évolué tes conditions de travail ces dernières années ?
Durant mes premières années d’exercice de notre profession, celle-ci n’a cessé d’évoluer en profondeur. Des progrès remarquables ont été accomplis et ont permis des diagnostics plus efficaces et de meilleurs thérapies. Nous étions plus à l’écoute des patients et notre profession s’est beaucoup enrichie par certains aspects. Puis, s’est enclenché un processus visant à transformer la santé et la dispense des soins comme s’il s’agissait d’une entreprise. Médecins et infirmiers, nous n’étions pas préparés à cela, ce n’est pas notre formation. Ainsi, les principes fondamentaux et universels d’efficacité et d’efficience restent des mots sur le papier, sans que, dans la réalité, on ne trouve de réponse. Les hospitalisations concernant les pathologies graves et invalidantes, qui posent de gros problèmes d’assistance (oncologie, neurologie...), ont augmenté. Cela représente donc de lourdes charges pour les familles, et en même temps cela a fait prendre conscience aux gens qu’ils ont droit à une aide. Le médecin hospitalier se retrouve alors de plus en plus souvent, après avoir établi son diagnostic à l’intérieur de l’hôpital, à devoir rechercher une solution d’assistance à l’extérieur. C’est très lourd, surtout que les structures sont insuffisantes (résidences sociales pour personnes âgées, maisons de convalescence, services pour patients en phase terminale de cancer...). Parmi les causes de la dégradation de nos conditions de travail, on retrouve justement la charge et la masse de travail, les lourdeurs bureaucratiques, les contacts téléphoniques, les formulaires à remplir : alors qu’auparavant, le médecin se consacrait uniquement aux soins et à son malade, aujourd’hui se sont ajoutées toutes ces tâches, pour nous peu gratifiantes.
1989 ota praktizal, jelenleg a Molinetto korhaz altalanos orvosi osztalyan. Kezdoeveiben foglalkozasaban jelentos fejlodes ment vegbe, ami lehetove tette a hatasosabb diagnosztikat es jobb terapiat. Azota elkezdodott egy folyamat, mely megprobalja az egeszseget es kezelesi koltsegeket ugy tekinteni, mintha egy vallalkozasrol lenne szo. De, orvosok es noverek, nem erre lettek kepezve, hatekonysag, hatasossag igy csak papiron leteznek. A sulyos patologiai ellatasban (onkologia, neurologia) az asszisztalasi gondok novekednek, az orvosnak egyre gyakrabban kell a korhazon kivul megoldast talalni az asszisztenciara. Elegtelen a struktura (idos emberek szocialis lakhatasa, tartozkodasi hely a labadozasra, rakbetegek apolasa betegseguk utolso fazisaban..). Ekozben a burokratikus feladatok nonek, mar nem tudjak csak a gyogyitasnak szentelni idonket.
Du point de vue des patients, quelles sont les conditions d’hospitalisation ?
Dans les services, nous avons souvent cinq patients de plus que prévu, ce qui signifie que ces personnes sont sytématiquement dans des lits sans chevet, sans sonnette, sans lumière, sans oxygène. Ces conditions sont à l’origine d’un vrai malaise. Mais les conditions réservées aux patients hospitalisées en chirurgie sont encore plus dramatiques, car ils sont assistés par du personnel infirmier qui n’est pas formé à la chirurgie, mais à une autre spécialité.
Szolgalatban gyakran kapnak az eloirtnal 5 beteggel tobbet, ami azt jelenti, hogy ezek a betegek ejjeliszekreny, csengo, lampa, oxigen nelkul fekszenek. A sebeszeten ezek a korulmenyek meg dramaibbak, mert nem sebeszetre, hanem mas teruletre specializalt apolok asszisztalnak.
Quelles sont les conséquences des coupes budgétaires dont nous avons entendu parler ?
C’est d’abord la réduction du nombre de médecins et d’infirmiers à la suite de non-remplacements et du turn over. Actuellement, je devrais avoir des assistants, mais les médecins plus âgés partent à la retraite et ne sont pas remplacés. Je fais donc le travail des médecins partis à la retraite et celui des assistants non recrutés. De plus, le personnel infirmier est souvent remplacé par du personnel extérieur, payé deux fois rien. Une grande partie de ce personnel est constituée d’étrangers (Roumains, Russes, Polonais), ce qui pose inévitablement des problèmes de compréhension avec le personnel et les patients italiens. Heureusement, dans le service où je travaille, s’est désormais constitué un groupe solide de médecins et d’infirmiers, et notre bonne volonté a en partie contribué à résoudre ces problèmes, mais parfois au prix de sacrifices personnels. Un autre exemple de problème : l’utilisation de médicaments coûteux est très décourageante, car on demande au médecin d’en justifier l’usage, même s’il est normal et justifié. Si le médicament n’est pas parmi la liste des prescriptions remboursées, il faut faire une demande spécifique, mais le délai d’attente peut être très long et même dépasser la durée de l’hospitalisation du patient, alors on laisse celui-ci se débrouiller tout seul...
A penzek megnyirbalasanak olyan hatasa van, hogy orvosok, apolok helyere nem vesznek fel ujat, igy pl. nyugdijbavonulas eseten a tobbiek latjak el duplan a feladatokat. A szemelyzet gyakran kulsosokkel toltik fel, joval alacsonyabb berert, nagy resze kulfoldrol verbuvalodott (roamanok, oroszok, lengyelek), ami meg nyelvi problemakat is felvet. Masik gond : a gyogyszerek magas ara. Az orvosoktol azt kerik, igazoljak, miert kellett ilyen draga orvossagot felirniuk, a nem visszateritendoekert kervenyt kell irniuk olyan hosszu hataridovel, mely gyakran meghaladja a korhazi beutalas idejet is. Ilyenkor a paciens boldoguljon ahogyan tud..
Grande-Bretagne Nagy-Britannia Travailleurs et syndicats dans les rues contre la privatisation du système de santé Dolgozok es szakszervezetek az utcakon az egeszsegugyi rendszer privatizacioja ellen
Le 3 mars, des milliers de travailleurs de la santé sont descendus dans les rues des principales villes de Grande-Bretagne à l'appel d'une coalition de 12 syndicats pour la défense des salaires, contre la privatisation du système de santé (le NHS), contre le pillage organisé par l'intermédiaire des partenariats public-privé — le dispositif central de l'Union européenne pour la liquidation des services publics. Comme l'a précisé Dave Prentis, secrétaire général d’Unison, principal syndicat de la santé : « Plus ça va et plus la politique du gouvernement met le NHS dans les mains du secteur privé, qui fait des milliards de livres de bénéfices sur le dos du service de santé. » La conséquence, comme l'a révélé un syndicaliste lors du meeting de Londres, c’est que, dans certains hôpitaux, des opérations ont été annulées pour économiser de l'argent, que dans un autre hôpital les ampoules életriques ne sont pas remplacées. Lors de ces manifestations, les militants du Labour Party qui s'associent à l'appel européen pour la défense de la santé ont diffusé une déclaration intitulée : « Il y a incompatibilité en le pacte de stabilité et le NHS. »
Marc. 3-an ezrek mentek az utcakra a brit nagyvarosokban a 12 szakszervezet felhivasara, hogy megvedjek bereiket, tiltakozzanak az egeszesegugyi rendszer privatizacioja ellen (NHS),a koz-magan partneriatus jegyeben torteno fosztogatas ellen –amit az EU eroltet a kozszolgaltatasok likvidalasara. Dave Prentis, az egeszsegugy legnagyobb szakszervezete fotitkara : « az NHS magankezre juttatasa a kozegeszsegugy rovasara milliardos haszonhoz juttatja a vallalkozokat » Kovetkezmeny : bizonyos korhazakban anullaltak az operaciokat a sporolas jegyeben, masutt a villanykorteket nem tudjak kicserelni. A Labour Party aktivistai az europai felhivashoz csatlakozva : « Az NHS osszeegyeztethetelen a stabilizacios paktummal ».
Portugal Portugalia “Nous
venons de vivre une semaine de mobilisation massive contre la restructuration du service national de santé”
Nagytomegu mobilizacio a nemzeti egeszsegugy rekonstrukcioja ellen
L’un des meilleurs services nationaux de santé, le plus faible taux de mortalité infantile au monde Az egyik legjobb egeszsegugyi rendszer, a legalacsonyabb gyerkehalalozasi arany a vilagon
Le Portugal est reconnu comme un pays ayant l’un des meilleurs services publics de santé. Cela même alors que plus de 750 000 citoyens n’ont pas de médecin de famille et que des milliers de patients sont sur liste d’attente, pendant des mois, voire des années, pour une consultation ou un acte chirurgical. Certaines régions n’ont pas de réseau de services de santé capable de garantir aux populations des soins efficaces. On meurt dans une ambulance, sur la route de l’hôpital, par manque d’équipements et de moyens humains nécessaires aux situations d’urgence. Même dans ces conditions, avec ces contradictions très importantes, le service national de santé, conquête du 25 avril 1974, a permis, surtout à partir du réseau des centres de santé, que le Portugal soit aujourd’hui le pays au monde qui a le plus faible taux de mortalité infantile. Maintenant, appuyé sur le plan de la commission de « restructuration du SNS », le gouvernement affirme : « Nous passons à une médecine moderne. Il y a un changement des modèles de soins de santé. Il n’est pas possible d’avoir la qualité dispersée. Les hôpitaux de moins de 200 lits n’ont aucune justification. Cette réforme ne se fait pas uniquement au Portugal. Elle se fait aussi dans d’autres pays d’Europe, comme en Angleterre, et elle est bien difficile. » Certains médecins rejettent cette argumentation, comme ce responsable d’une des unités de santé, qui affirme : « Nous avons de petits hôpitaux qui fonctionnent remarquablement, même s’il est vrai que d’autres travaillent moins bien. Les patients ont besoin de se sentir sécurisés. Comment peuvent-ils se sentir en sécurité alors que les services de santé de proximité sont fermés et que les services alternatifs qu’on leur propose sont à plus de 90 km de distance du chef-lieu de canton ? Encore récemment, notre SNS était très coté au plan international. Et maintenant, nous entendons dire que le système de santé ne vaut rien. »
Portugaliat ugy tartjak szamon, mint az egyik legjobb egeszsegugyi rendszerrel rendelkezot. Annak ellenere, hogy 750 ezer allampolgarnak nincs haziorvosa es ezrek listan varakoznak honapok, evek ota konzultaciora vagy sebeszeti beavatkozasra, hogy bizonyos regiokban nincs olyan orvosi halozat, mely garantalna a lakossag hatekony beteggondozasat, hogy a mentokben meghalnak a betegek, mert nincs szakkepzett allomany surgossegi ellatasra. Ennek dacara, ma Portugaliaban a legalacsonyabb a gyermekhalalozas aranya. Ma, a kormany a Bizottsag “SNS restrukturaciojara” tamaszkodva kijelenti : « Modern orvostudomanyra terunk at, modellvaltasra. Nem lehet minoseget elerni szetszorva. A 200-nal kevesebb agyas korhazaknak nincs letjogosultsaga. Nem csak Portugaliat erinti a reform, mas europai orszagokat is, pl Angliat. » Orvosok visszautasitjak ezt az ervelest mondvan : « A kis korhazak is mukodhetnek kivaloan. A pacienseknek biztonsagra van szukseguk. Es, megvan-e ez a biztonsag, ha 90 km-nyire talalhato a legkozelebbi korhaz ? Eddig azt hallottuk, hogy nemzetkozi szinten a mi SNS-unk nagyon jol all. Most pedig: nem er semmit.” Le gouvernement Socrates (Parti socialiste) a annoncé une série de mesures visant à supprimer un tiers des services centraux de l’Etat : écoles, hôpitaux, brigades de gendarmerie, tribunaux, conseils municipaux, directions générales des ministères, etc. Toutes ces mesures s’inscrivent dans une politique de démantèlement général des services publics, afin de répondre aux directives de l’Union européenne. A Socrates-kormany (Szocialista Part) intezkedesek sorozatat jelentette be az allami szolgaltatasok megszuntetendo harmadarol: iskolak, korhazak, rendoregysegek, birosagok, kozsegi tanacsok, miniszteriumi igazgatosagok, stb. Mindez az Unio direktivainak megfelelo kozszolgaltatasi rombolas korebe tartozik. E hetekben a portugal dolgozok szeleskorben mozgolodtak, marc. 2-an a fovarosban tuntettek.
Ces dernières semaines, les travailleurs de différentes régions du Portugal se sont largement mobilisés pour empêcher la fermeture de leurs unités de santé. Cette mobilisation s’est également exprimée dans l’immense manifestation nationale convoquée par la Confédération générale des travailleurs portugais (CGTP), qui a envahi les rues de la capitale le 2 mars dernier. Nous publions ci-dessous la correspondance d’un syndicaliste portugais à propos des conséquences du démantèlement du système de santé imposé par l’Union européenne
“Les riches ont tout et les pauvres n’ont rien » ; « Nous n’arrêterons pas tant qu’ils ne retireront pas cette mesure » ; « C’est un problème national. Nous devons avoir chaque fois davantage d’unités de santé, plus proches des patients. Le gouvernement veut faire le contraire : moins et plus loin » : telles sont quelques-unes des réflexions recueillies lors des mobilisations qui ont soulevé les populations entières de nombreux districts du pays, suite à la publication du plan de « restructuration du service national de santé (SNS) », présenté par une commission nommée par le gouvernement. « Ce qu’ils veulent, c’est jeter le SNS à la poubelle, pour développer le privé » ; « Je suis ingénieur et j’ai travaillé dans la Rodoviaria Nacional (entreprise publique de transports routiers). Cela c’est aussi passé comme ça. D’abord, ils l’ont démantelée, puis ils ont ensuite ouvert la porte aux partenaires privés » ; « Ils mettent les médecins au travail pendant 18 à 24 heures de suite, dans une situation d’immense précarité. C’est entre les mains de professionnels qui sont dans cette situation précaire que le ministre de la Santé veut placer notre santé » ; « Ce qui urge c’est de changer de ministre de la Santé ! »
62 / 77
La semaine du 19 au 25 février, au Portugal, a été présentée par les médias comme la semaine la plus explosive pour le ministre de la Santé. Les élus se sont joints aux travailleurs, notamment des élus du Parti socialiste, et aux commissions de district de ce même parti. Certains ont affirmé que « le PS n’avait pas été élu par le peuple pour fermer les services de santé ». Des élus, des médecins, des infirmiers et d’autres travailleurs des unités de santé menacées, comme les pompiers, se sont joints au mouvement de révolte des populations. Le gouvernement a fait adopter, dans le budget de l’Etat pour 2007, le paiement de taxes d’admission et l’augmentation des taxes « modératrices » pour l’accès général aux services de santé. Mesures qui, déjà, à la fin de l’année dernière, avaient vu les députés du PS et le gouvernement régional des Açores (PS) se soulever contre lui, ainsi que l’Ordre des médecins. La colère des populations et des élus s’est répercutée dans le groupe parlementaire du PS, qui a la majorité absolue à l’Assemblée de la République (AR). Les députés du PS — membres de la commission de santé de l’Assemblée de la République — ont répondu au ministre de la Santé, lorsqu’il leur disait : « Je suis le chauffeur du train. Messieurs, vous suivez », que c’était le gouvernement qui dépendait de l’Assemblée, et non les députés qui dépendaient du gouvernement. Tous les développements de la situation, qui se répercutent au plus haut niveau du PS, ont obligé le gouvernement à modifier sa forme d’intervention en appelant plusieurs élus des conseils concernés par la fermeture des urgences hospitalières à signer des protocoles, dans lesquels il leur donne la garantie du maintien de ces services. Certains élus signent, d’autres non. Cependant, malgré ces reculs partiels du gouvernement, les grands problèmes de la santé demeurent. C’est le service national de santé — conquête de la révolution du 25 avril 1974 — qui est menacé en application des directives de l’Union européenne, tout comme le sont les services publics de santé des autres pays européens. Au Portugal aussi, plusieurs médecins et infirmiers ont signé l’appel européen pour la défense des systèmes publics de santé. Un délégué sera présent à la rencontre organisée le 31 mars prochain à Bruxelles.
« A gazdagoknak mindenuk, a szegenyeknek semmijuk sincs », « Nem allunk meg, mig vissza nem vonjak az intezkedeseket » ezen reflexiokkal talalkoztunk a demonstracion. « Amit akarnak, ez a maganszektor novelese », « Orvosokat 18-24 oras szolgalatra kotelezik, mindezt idoszaki munkaban. Es az eletunk rajuk van bizva ! », « Inkabb az egeszsegugyi minisztert kene surgosen levaltani ». A kormany a 2007-es budzseben megemelte az egeszsegugyi ellatas jarulekat, ezzel nemcsak a lakossag haragjat valtva ki, hanem parlamenti es a kormanyzoparton beluli valsaggal is jart. A kormany modositani kenyszerult beavatkozasa formajat, garantalnia kellett a surgossegi szolgaltatast. Mindazonaltal az egeszsegugy ugyanugy veszelyeztetett helyzetben van az Europai Unio direktivai altal, csakugy mint a tobbi europai orszagokban. A marc.31-i brusszeli talakozon Portugalia kuldotte is reszt vesz.
Réaction d’une directrice d’hôpital
La directrice de l’hôpital Curry Cabral explique : « L’hôpital Curry Cabral dessert une population de 300 000 habitants. Il suit tous les malades ayant eu une transplantation hépatique ou les hémophiles. Il remplit toutes les conditions que la commission de restructuration évoque. Pourquoi, alors, fermer son urgence médicochirurgicale ? Où iront les malades qui y sont actuellement traités ? » Beaucoup seront orientés vers le magnifique hôpital qu’une des plus grandes banques privées portugaises ( la banque Espiritu Santo ) a construit à côté de ses établissements, car les urgences de tous les autres hôpitaux publics sont surchargées.
L’hôpital Curry Cabral fait partie du plan de « restructuration du SNS de Lisbonne », qui inclut en particulier la fermeture de quatre hôpitaux centraux pour les remplacer par un nouveau, construit sur la base d’un partenariat public privé (PPP), où il n’y aura que la moitié des lits actuellement existants.
A Curry Cabral korhaz igazgatonoje : “300 ezer embert szolgalunk ki. Kovetjuk a majatulteteses- es hemofilbetegek gyogyulasat. Megfelelunk a Bizottsag restrukciois elvarasainak. Akkor megis miert kell bezarnunk a surgossegi sebeszetunkat ? Hova mennek a betegek akkor ? » A korhaz irant az Espiritu Santo maganbank is erdeklodik…
543 médecins, hospitaliers et syndicalistes de toute l’Europe demandent à être reçus à Bruxelles le 31 mars, au siège de l’Union européenne “Il
faut immédiatement stopper dans toute l’Europe la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique”
Veszelyhelyzet : azonnal kell allitani egesz Europaban a kozegeszsegugyi rendszerek felgyorsitott lerombolasat!
Belgique Belgium Interview du docteur Imran Ahmad, président de l’Association des médecins intrahospitaliers en formation de l’université libre de Bruxelles : Interju Imran Ahmaddal, a brusszeli egyetemi orvostovabbkepzo vezetojevel
“Avec
cette évolution, on aura des hôpitaux privés pour l’élite
et des hôpitaux publics pour la plèbe” « Ezzel a fejlodessel lesznek majd elit magankorhazak es kozkorhazak a plebsznek » Il y a en ce moment un mouvement de protestation chez les médecins en stage de spécialisation dans les hôpitaux. Pour quelles raisons ?
Comme candidats spécialistes (ce qui correspond aux internes en France), nous ressentons un gros problème de manque d’effectifs et de surcharge de travail. C’est surtout le cas dans les hôpitaux publics. Les hôpitaux publics universitaires sont ceux qui ont la meilleure technologie, et, en général, ils soignent tout le monde. Comme stagiaires, quand on est de garde, on arrive le matin, on travaille toute la journée, et, le soir, vers18 heures, on est de garde pour la nuit. Souvent , on dort très peu, et il arrive que l’on ne dorme pas du tout. Le lendemain matin, on recommence pourtant une nouvelle journée de travail. Dans les années 1970-1980, les stagiaires (candidats spécialistes) se taisaient sous la pression d’arguments du style : « Si vous n’êtes pas contents, on en prendra d’autres. » Ce climat a commencé à changer. En 1993, suite à des actions de candidats spécialistes, on a obtenu ce qu’on appelle « la loi Colla », qui est en fait un arrêté ministériel. Il y a depuis une meilleure rémunération, mais, la nuit, on n’est payé que 5 à 6 euros l’heure. Cet arrêté fixait toutes les modalités de formation des spécialistes en Belgique, l’organisation, le fonctionnement des services, les droits et devoirs des candidats spécialistes. Il introduisait une limite horaire de 48 heures par semaine. En réalité, on en est plutôt à 65 heures ! Dans beaucoup de services, l’arrêté Colla ne s’applique toujours pas. C’est pourquoi nous avons lancé récemment un mouvement à l’Université libre de Bruxelles pour obtenir enfin une récupération pour tous, ce qui veut dire rentrer chez soi après une garde de nuit. Les Français appellent cela le « repos de sécurité ». Si on en est là, c’est parce que, contrairement à ce que l’on raconte, il y a un manque de spécialistes dans les hôpitaux. Il y a de plus en plus, dans ces hôpitaux, de jeunes médecins pas assez encadrés. Pourquoi ? Parce qu’il y a une pénurie médicale. On en est arrivé à une situation où un médecin en hôpital public est un fonctionnaire stressé en permanence et pas très bien payé. Avec l’âge, des médecins sont ainsi tentés de quitter les hôpitaux publics pour aller vers des hôpitaux privés, où ils auront de meilleures conditions de travail et de rémunération. Si cette évolution continue, on va de plus en plus nettement vers une médecine à deux vitesses, avec les hôpitaux privés pour l’élite et les hôpitaux publics pour la plèbe. Maintenant, on est dans une situation où les hôpitaux doivent être bénéficiaires ou au moins en équilibre budgétaire. Cela parce que l’on se refuse à donner les moyens financiers aux soins de santé. En fait, cela pousse les hôpitaux à prescrire des actes coûteux remboursés par l’Institut national d’assurance maladie et invalidité (Inami) pour arriver à une bonne situation budgétaire, tout en rognant sur les salaires. Chez les jeunes, beaucoup ont fait médecine par idéal, mais on discrédite auprès d’eux l’idée de la médecine publique au profit de la médecine privée. C’est une évolution que l’on observe partout en Europe. Il faut arrêter de couper dans les budgets des soins de santé.
« Mint specialista-jeloltek azt erezzuk, hogy letszam- es tulmunkagondjaink vannak, ezert a tiltakozohullam foleg a kozkorhazakban (az egyetemiekben jobb a techologia). A specializalodo jeloltek ugyeletben : reggel erkeznek, egesz nap dolgoznak es 18 ora fele elkezdik az ejjeli ugyeletet. Gyakran keveset vagy egyaltalan nem alszanak, holott masnap ujra elkezdodik a munka. A 70-80-as evekben az orvosok hallgattak, konnyen megkaptak, “ha nem elegedett, majd jon mas”, azota azonban valtoztak az idok. Akcioinknak koszonhetoen a 93-as reform, a Colla-torveny ota jobb lett a fizetes, de az ejszakai ugyelet meg mindig csak 5-6 euros orankent (a fordito osszehasonlitasa: 700 gr legolcsobb kenyer=1,56 euro). Torveny szerint heti 48 orat dolgozunk, a valosagban azonban inkabb 65-ot! Sok ellatasban a torveny egyaltalan nem alkalmazzak Azert inditottunk mozgalmat, hogy ejszakai munka utan pihenhessunk, Franciaorszagban ezt ugy hivjak:biztonsagi pihenes (hiszen a faradt ember konnyen hibazik). A korhazakban hianyoznak a specialistak, hiaba mondjak az ellenkezojet. Orvosi penzszuke van. Oda jutottunk, hogy a kozkorhazi orvos egy nem jol fizetett es allando stresszben elo funkcionarius lett. Idosodve az orvosok a maganszektor fele orientalodnak, a jobb munkakorulmenyek es fizetes miatt. Igy jutunk egyre inkabb oda, hogy kialakul az elit s a szegenyek korhaza. Az intezmenyek is egyre kevesebb penzhez jutnak, ezert arra kenyszerulnek, hogy draga vizsgalatokat irjanak elo a betegeknek, igy mindenki karosodik, a biztosito is, az biztositott is.
Vous ressentez donc cette dégradation dans les soins de santé comme un phénomène qui touche toute l’Europe ?
Oui. Il y a eu de grands mouvements de mobilisation en Allemagne. Les internes, en France (équivalent des candidats spécialistes en Belgique), ont aussi mené des mouvements de revendication. Maintenant, comme il y a pénurie de médecins en Belgique, on ose protester. Nous ne voulons pas créer une opposition entre jeunes et vieux médecins. Nous voulons défendre la médecine publique, la revaloriser, pour ne pas tomber dans la situation de l’Angleterre et des Pays-Bas.
Egesz Europa egeszsegugyet erinti a gazdasagi visszafogas, Nemetorszagban, Franciaorszagban eros mozgalmakkal talalkozunk, most mar Belgiumban is merjuk. Nem akarunk az angliai vagy hollandiai viszonyok koze kerulni. »
Danemark 60 000 manifestants contre les restrictions concernant les hôpitaux de l’île de Funen 60 ezer tunteto a Funen-szigeti korhazakat erinto restrikcio ellen
Comme dans d’autres pays membres de l’Union européenne, les actions et les manifestations contre les restrictions dans les hôpitaux et le système de protection sociale se poursuivent. Ces restrictions sont le résultat des politiques de l’Union européenne visant à réduire la santé publique, ainsi que les autres services publics, à un simple service susceptible d’être en concurrence avec le service public gratuit quand le pays en possède un.
Pour l’Union européenne, il doit y avoir concurrence : les hôpitaux publics et les hôpitaux privés doivent être placés sur un pied d’égalité. C’est une attaque directe contre les services publics et contre le système fondé sur la solidarité. Ainsi, le nombre d’assurances santé privées a augmenté considérablement. Dans le même temps, les traitements en hôpital privé augmentent, alors que les hôpitaux publics de moindre taille ferment, comme Grenaa, dans le Jutland, et Nykøbing, sur l’île de Seeland. Dès aujourd’hui et dans un futur proche, tout comme les petits hôpitaux, des hôpitaux publics de capacité moyenne, comme Randers et Thisted, dans le Jutland, sont menacés de restrictions à cause de la réforme des municipalités qui se met en place cette année, à partir du 1er janvier. Une réforme clairement inspirée par l’Union européenne, qui vise à instaurer des municipalités et des régions plus étendues. Ces dernières années, des calculs ont été faits en prenant en compte tous les postes pour déterminer, par exemple, combien coûterait une opération de la hanche. Les hôpitaux doivent être capables de proposer leurs services dans le cadre du marché et une grande partie du secteur hospitalier public danois se prépare à passer à un système de traitement payant ou même à la privatisation complète. La concurrence prend le pas sur la qualité des soins, sur l’accès aux soins offerts à tous les citoyens et sur le maintien du système. Il en résulte une pression accrue sur les personnels et les patients. Des protestations ont eu lieu localement contre la fermeture des hôpitaux de proximité, mais n’ont pas pu stopper le processus. Les réductions budgétaires, les fermetures de lits, la pression sur les personnels sont toujours la norme. Dans des hôpitaux importants comme ceux d’Herlev et d’Hvidovre, près de Copenhague, des grèves ont eu lieu. Récemment, plus de 60 000 personnes ont manifesté contre les restrictions concernant les hôpitaux de l’île de Funen.
A kozszolgalati es a szolidaritason alapulo kozintezmenyek elleni szabadversenyes Unio-tamadas kovetkezteben a magan egeszsegugyi biztositok szama megemelkedett, a magankorhazakban vegzett kezeles szintugy, ugyanakkor a kozszolgalati feladatot ellato kozepes meretu korhazak szama csokken. Jutland es Seeland szigetein a korhazakat bezarjak, redukaljak. A versenykepesseget annak alapjan kalkulaljak, hogy pl. mennyire kerul egy csipooperacio, de a dan torvenykezes a teljes privatizaciot sem zarja ki. A nagy korhazak is sztrajkba leptek.
Roumanie Romania Inquiétude pour les responsables syndicaux mineurs emprisonnés Gravement malades en prison, Dorin Lois et Constantin Cretan se voient refuser un traitement adéquat Nyugtalansag a bebortonzott banyaszok miatt : Dorin Lois es Constantin Cretan sulyosan betegek, de a megfelelo kezelest visszautasitjak szamukra
Les agences de presse roumaines Mediafax et Rompress se font l’écho d’un communiqué de la Ligue des syndicats de mineurs de la vallée du Jiu (LSMVJ), selon lequel « Dorin Lois et Constantin Cretan, emprisonnés aux pénitenciers de Bircea et de Tirgu-Jiu, ont de graves problèmes de santé, et on leur refuse le traitement médical dans la prison ».
Dans un communiqué de presse, la direction de la LSMVJ se dit préoccupée de la situation des deux ex-leaders syndicaux emprisonnés. « Peut-on accepter que deux autres leaders syndicaux emprisonnés, Dorin Lois et Constantin Cretan, qui sont confrontés à de graves problèmes de santé, se trouvent en danger de mort parce qu’on leur refuse un traitement médical adéquat, qui ne peut s’effectuer dans le cadre du système pénitentiaire et qui exige leur mise en liberté au moins temporaire ? » Selon les syndicats de mineurs, bien que presque deux mois soient passés depuis la mort au pénitencier du leader syndical Ionel Ciontu, les autorités n’ont rien dit sur les causes de ce décès. « Depuis près de deux mois, des militants et des syndicalistes de nombreux pays se mobilisent pour obtenir la vérité sur le décès de notre collègue », lit-on encore dans le communiqué syndical. Les représentants de la Ligue des syndicats de mineurs accusent le ministre de la Justice d’influencer la décision du tribunal de Bucarest dans le cas de la libération conditionnelle de Miron Cozma et sollicitent le mouvement syndical de Roumanie et « tous les militants pour les droits civiques et sociaux pour qu’ils se prononcent contre ces abus ». La confédération syndicale nationale Meridian, à laquelle est affiliée la LSMVJ, a déposé l’an dernier, auprès du Comité des libertés syndicales de l’Organisation internationale du travail à Genève, une plainte contre les arrestations et les condamnations des leaders syndicaux de la vallée du Jiu, et les autorités roumaines ont été sollicitées pour répondre dans un délai d’un mois. Selon les sources de la Ligue des syndicats de mineurs de la vallée du Jiu, jusqu’à présent, les autorités roumaines n’ont fourni aucune réponse en ce sens.
Sajtokommunike kozli, hogy a 2 banyasz egeszsegugyi allapota aggodalomra ad okot. Sem megfelelo orvosi ellatast, se ideiglenes szabadlabra kerulest nem engedelyeznek a hatosagok a ket honapja tarto szakszervezeti kovetelesek ellenere. A roman hatosagok befolyasoljak az igazsagugyet. A szakszervezetek panasszal eltek a Nemzetkozi Munkaugyi Szervezetnel, a roman kormanynak egy honapon belul valaszt kell adnia.
La campagne de l’ Entente Az Egyetertes kampanya
L’ Entente internationale des travailleurs a engagé depuis 1999 une campagne internationale pour la libération de Miron Cozma et des cinq autres syndicalistes mineurs emprisonnés en Roumanie pour avoir organisé en 1991 et 1999 des manifestations pour la défense des mines.
Elle demande que toute la vérité soit faite sur les circonstances de la mort de Ionel Ciontu. Pour aider les familles des emprisonnés, on peut verser au fonds de solidarité ouvrière (voir ci-contre). A ‘99 ota tarto Cozma es 5 tarsa bebortonzese ellen kampanyunkat kiegeszitjuk azzal, hogy Ciontu halalanak korulmenyeit vizsgaljak ki. A bebortonzottek es csaladjuk megsegitesere az alabbi segelyalap szolgal:
Versez au Fonds de solidarité ! Atutalas a szolidaritasi alapra
• Par virement bancaire à Henning FREY IBAN : DE79 4401 0046 0025 2764 65 - Code SWIFT : PBNKDEFF Postbank Dortmund - Hiltropwall 4-A2 44137 Dortmund – ALLEMAGNE N’oubliez pas de signaler tout virement bancaire à
[email protected] (ou par fax à 01 48 01 88 36) si vous souhaitez un reçu.
• Par chèque à l’ordre de CMO, adresser à Entente internationale (campagne Roumanie) 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010Paris)
Abonnement à Informations internationales 10 numéros : 10 e ; 20 numéros : 20 e ; 30 numéros : 30 ; 40 numéros : 40 e ; 50 numéros : 50 e incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 e • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ..................................................................................................................................... Prénom : ................................................................................................................................ Adresse : ................................................................................................................................. Pays : ..................................................................................................................................... E.mail : .......................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires (IBAN) : FR76 3093 8000 34000 5122 7000 317 - LUBPFRPP
Pour tout contact Kapcsolattartas
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail
[email protected] Site : www.eit-ilc.org
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France ) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’ Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
INFORMATIONS INTERNATIONALES Nemzetkozi informaciok 20 mars 2007
N° 227
Prix 0,50 euro
2007. marc. 20 227. sz. ara : 0,50 euro Dossier d’informations hebdomadaire édité par l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples A Dolgozok es Nepek Nemzetkozi Egyetertesenek heti kiadvanya
Présentation : Bemutatas
63 / 77
Etats-Unis : Ayant appris l’importante mobilisation et les actions engagées contre la construction et l’extension des bases militaires US en Europe voulues par le gouvernement Bush, des militants anti-guerre des Etats-Unis s’adressent aux travailleurs, aux jeunes et aux organisations de défense des droits démocratiques en République tchèque, en Pologne et en Italie.
Egyesult Allamok : amerikai haboruellenes aktivistak a cseh, lengyel es olasz dolgozokhoz, fiatalokhoz es demokratikus jogvedokhoz fordulnak az USA katonai bazisainak kiterjesztese elleni harcuk tamogatasara.
Des syndicalistes, militants, et responsables s’adressent à l’Organisation internationale du travail : « Les travailleurs et les peuples d’Afrique ont le droit de vivre ! Les conventions de l’OIT doivent être ratifiées et appliquées. »
Szakszervezetek, aktivistak es vezetok a Nemzetkozi Munkaugyi Szervezethez fordulnak : « Afrika dolgozoinak es nepeinek joguk van az elethez ! Az NMSZ konvencioit ratifikalni es alkalmazni kell ! »
Europe : une délégation représentant les 688 médecins, hospitaliers, syndicalistes de 17 pays sera reçue au siège des institutions de l’Union européenne Une rencontre européenne se tiendra le 31 mars, à Bruxelles. Nous publions des contributions d’Allemagne : celle d’une retraitée, militante du SPD et de Ver.di et un entretien avec un délégué du personnel de Ver.di des cliniques du Rhin.
Europa : 688 orvost, korhazi dolgozot es szakszervezeti aktivistat kepvisel 17 orszagbol az a delegacio, melyet Brusszelben fogadnak az EU intezmenyeben marc. 31-en. Nemetorszagi hozzaszolasok
Haïti : Vous trouverez un entretien avec Onel Maignan, premier secrétaire du Parti ouvrier socialiste haïtien (POS), ainsi que l’appel lancé par l’ Association des travailleurs et des peuples de la Caraïbe, à une rencontre caribéenne de solidarité avec le peuple d’Haïti.
Haiti : beszelgetes Onel Maignannal, a Haiti szocialista munkaspart (POS) elso titkaraval. Szolidaritasi talalkozo Haiti nepevel.
Associez-vous aux initiatives de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples. Csatlakozzatok a Dolgozok es Nepek Nemzetkozi Egeyertese kezdemenyezeseihez !
Pour permettre l’élargissement de la diffusion de ces informations dans le monde entier, abonnez-vous à Informations internationales. Hogy szelesebb korben terjeszthessuk informacioinkat a vilagon, fizessetek elo a Nemzetkozi Informaciokra!
Sommaire : p. 1 : Présentation p. 2 - Etats-Unis : Lettre de soutien au mouvement de défense contre la construction des bases militaires en Tchéquie et en Pologne et contre l’extension des bases militaires en Italie. p. 3 / 4 / 5 - Afrique - Adresse à l’OIT : Appel de signataires de plusieurs pays d’Afrique pour le respect des conventions de l’OIT. p.6 - Campagne pour la défense de la santé publique en Europe, contributions : Allemagne : Contribution d’une retraitée, militante du SPD, membre de Ver.di. p.7 - Haïti : Un entretien avec Onel Maignan, premier secrétaire du Parti ouvrier socialiste haïtien (POS). p. 8 • Haïti : Invitation à la rencontre caribéenne de solidarité avec le peuple d’Haïti.
• Abonnements.
Pour tout contact : Kapcsolattartas :
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28 E.mail :
[email protected] - Site : www.eit-ilc.org
Etats-Unis USA Lettre de soutien au mouvement de résistance contre la construction de bases militaires US en République tchèque et en Pologne ainsi que contre l’extension des bases militaires en Italie Tamogatolevel az USA katonai bazisai epitese elleni cseh, lengyel, valamint a katonai bazisok kiterjesztese elleni olasz ellenallasi mozgalmakhoz,
Adressée aux travailleurs aux jeunes et aux organisations de défense des droits démocratiques en République Tchèque, en Pologne et en Italie. Cimzettek : dolgozok, fiatalok, demokratikus jegvedo szervezetek Csehorszagban, Lengyelorszagban es Olaszorszagban
Chers camarades
Nous soussignés, militants anti-guerre aux Etats-Unis, nous avons appris l’importante mobilisation et les actions que vous avez engagées contre la construction et l’extension des bases militaires US en Europe voulues par le gouvernement Bush dans le cadre de l’OTAN. Nous avons appris qu’en République tchèque, plus de 15 000 personnes appartenant à 40 organisations de citoyens ont lancé une pétition demandant au gouvernement de faire un référendum national pour décider d’autoriser la construction d’un centre de contrôle radar sur le territoire de la République tchèque. En Pologne, ce sont des milliers qui se sont mobilisés contre le plan de construction d’une base de missiles US sur le territoire polonais, là aussi dans le cadre du programme NMD (Défense anti-Missiles Nucléaires) du gouvernement US. En Italie, c’est par dizaines de milliers que les travailleurs et les jeunes ont manifesté dans les rues contre la décision du gouvernement Prodi de convertir la base aérienne de Dal Molina à Vicenza en une nouvelle base militaire US, elle aussi dans le cadre du programme NMD.
Aluirottak, haboruellenes aktivistak az Egyesult Allamokban tudomast szereztunk arrol a jelentos mobilizaciorol es akciokrol, mellyel a Bush-kormany NATO-keretekben torteno katonai bazisok epitese es kiterjesztese ellen folytattok. Megtudtuk, hogy a Cseh Koztarsasagban 40 szervezethez tartozo tobb mint 15 ezer szemely nyujtott be referendum-kero peticiot a kormanynak az orszag teruleten epitendo radar-allomas epiteserol. Lengyelorszagban ezrek mozgosultak az amerikai –a nuklearis raketavedelem programja kereteiben epitendo raketabazis ellen. Olaszorszagban tobb tizezer munkas es fiatal tuntetett a Prodi-kormany azon dontese ellen, hogy a vicenzai repuloteret –szinten a nuklearis raketvedelem programja kereteben- uj amerikai katonai bazissa alakitsak at. La lettre envoyée par un étudiant tchèque nous a beaucoup émus : il écrit : « Les gouvernements tchèques et polonais nous expliquent que permettre aux Etats-Unis de construire ses bases militaires en Europe Centrale donnera davantage de sécurité à cette région. C’est faux. En fait, cela augmentera encore la course aux armements et cela ne fera que rendre notre région plus exposée à des attaques. « On nous dit que ces bases militaires nous aideront à nous protéger contre ceux qu’on appelle les « Etats voyous » comme l’Iran et la Corée du Nord. Mais si on examine de plus près ces bases et leur raison d’être, on ne peut que se poser sérieusement la question de savoir si l’extension du programme NMD des USA ne répond pas en fait à une volonté de renforcer la domination militaire US sur l’Europe et sur le reste du monde. « Nous nous opposons à la présence de troupes étrangères quelles qu’elles soient sur notre sol — surtout les troupes appartenant à un Etat dont la politique étrangère est condamnée par l’écrasante majorité des peuples dans le monde entier, y compris aux Etats-Unis mêmes ».
Egy cseh diak irta ezt nekunk megindito leveleben : “ Kormanyaink azt allitjak, hogy nagyobb biztonsagot hozna szamunkra a katonai bazisok megepitese. Hamis allitas. Csak a fegyverzetnovelesi verseny lenne nagyobb es tamadas veszelye none ezekben a regiokban. Azt mondjak, az olyan gonosz allamok, mint Iran es E-Korea elleni vedekezesre szolgalna, de kozelebbrol megnezve azt talaljuk, hogy az USA-dominancia megerositeset jelentene csak. Ellenezzuk az idegen csapatok jelenletet foldunkon, kulonosen egy olyan allamet, melynek kulpolitikajat a vilag legtobb nepe, sot sajat nepe is eliteli.” En effet, aux Etats-Unis nous sommes fortement opposés à la politique étrangère de notre gouvernement — c’est une politique qui ne suscite que la guerre, fait toujours plus de morts et de destructions, une politique qui oblige à construire et à étendre les bases militaires US dans le monde entier pour servir les intérêts des entreprises et de l’empire (US). Vous le savez peut-être, le mouvement ouvrier aux Etats-Unis, avec en première ligne US Labor Against War (le Mouvement Ouvrier US Contre la Guerre) représente une force qui mène le combat pour exiger que soient immédiatement supprimés les crédits pour la guerre illégale et immorale des Etats-Unis en Irak et le retour immédiat des soldats US au pays. Le peuple des Etats-Unis ne veut pas de la guerre de Bush en Irak. Cette guerre a causé la mort de plus de 100 000 citoyens irakiens et plus de 3 000 de nos camarades et concitoyens — sans parler des centaines de milliers dont les vies ont été brisées. Les milliards de dollars investis dans la guerre ont été soustraits des budgets qui auraient dû servir pour les programmes répondant aux habitants de notre pays. Le résultat c’est que, dans notre pays, au nom de « la guerre sans fin contre le terrorisme » des écoles publiques, des hôpitaux, des crèches, des bibliothèques, des services sociaux et des infrastructures ont été liquidés ainsi que nos libertés civiles et nos droits syndicaux.
Valoban igy all, kormanyunk kulpolitikajat eliteljuk, azt a politikat, mely haborukra osznonoz, halottakat es romokat eredmenyez, es mast nem szolgal mint az USA-birodalom nagyvallalatainak erdekeit szerte a vilagban. Talan tudjatok, hogy az USA munkasmozgalma, elsosorban a US Labor Against War erot kepvisel, amely koveteli az jogtalan es erkolcstelen Irak elleni haborus hitelek megszunteteset es a csapatok azonnali hazahozatalat. Az amerikai nep nem akarja Bush haborujat, azt a haborut, mely mar 100 ezer iraki es 3 ezer amerikai eletet oltotta ki. A beinvesztalt dollarmilliardokbol orszagunk lakoinak igenyeit kellene kielegiteni. A vegtelen « terror elleni haboru » eredmenye, hogy koziskolakat, korhazakat, bolcsodeket, konyvtarakat, szocialis es infrastrukturalis szolgaltatasokat likvidaltak, szintugy mint allampolgari es szakszervezeti jogainkat. Aux Etats-Unis, nous applaudissons votre détermination à combattre contre les bases militaires US dans vos pays. Nous saluons les initiatives de manifestations et de pétitions que vous avez prises à Varsovie, Prague, ou Vicenza ; nous vous assurons de notre soutien plein et entier dans cette lutte qui va se poursuivre pour la paix, l’emploi et la justice dans le monde entier. Salutations fraternelles.
Megtapsoljuk eltokeltsegeteket, melyet a katonai bazisok ellen tanusitotok. Koszontjuk a tuntetesi-, peticiokezdemenyezeseteket Varsoban, Pragaban vagy Vicenzaban, biztositunk Benneteket tamogatasunkrol. Ezt a harcot majd beke, munka es igazsag koveti az gesz vilagban. Testveri udvozlettel
Pour toute information :
[email protected]
Minden informacio elerheto a fenti cimen
Adresse à l’Organisation internationale du travail A Nemzetkozi Munkaugyi Szervezetnek
Les travailleurs et les peuples d’Afrique ont le droit de vivre ! Les conventions de l’OIT doivent être ratifiées et appliquées! Afrika dolgozoinak es nepeinek joga van elni ! A NMSZ konvencioit ratifikalni es alkalmazni kell !
Nous, travailleurs, syndicalistes, militants soussignés nous adressons au BIT et à vous, délégués des travailleurs qui allez siéger à l’Assemblée générale annuelle de l’OIT au mois de juin 2007
Comme nous, vous connaissez la situation : l’Afrique est en danger de mort
Des centaines de millions d’habitants d’Afrique disposent d’à peine un euro par jour pour survivre. La faim fait plus de ravages que le Sida et la tuberculose réunis. La tuberculose, que l’on sait pourtant parfaitement soigner, tue des millions d’Africains. Un enfant africain meurt toutes les trente secondes sur le continent. Des guerres sans fin exterminent les populations. A la source de cette situation : la dette, qui malgré des remboursements colossaux, ne s’éteint jamais.
Afrika halalos veszelyben van ! Szazmilliok elnek napi alig 1 eurobol, az ehseg tobbet pusztit, mint az AIDS es tuberkulozis egyutt. Minden 30 masodpercben meghal egy afrikai gyermek. Veget nem ero haboruk sujtjak a lakossagot. A helyzet kulcsa : adossagok, melyek a kolosszalis visszafizetesek ellenere soha nem fejezodnek be.
Les travailleurs, les peuples africains ont-ils le droit de vivre ?
Nous nous adressons à vous, non pas pour vous demander de prendre position sur toutes ces questions, mais parce que nous estimons qu’en Afrique toutes les normes internationales du travail sont bafouées. Ces normes internationales constituent pour le mouvement ouvrier, pour nous, syndicalistes, et pour tous les travailleurs d’Afrique, un point d’appui.
Nous nous adressons à vous. Nous avons besoin de votre soutien : c’est une question vitale pour les travailleurs d’Afrique et leurs familles. Pour arrêter la spirale de destruction dans laquelle s’enfonce l’Afrique, les conventions de l’OIT doivent être ratifiées et appliquées.
Afrikaban a nemzetkozi normak mit sem szamitanak, a Nemzetkozi Munkaugyi Szervezet beavatkozasara van szukseg, konvencioit Afrikaban is be kell tartatni. Depuis sa création en 1919, l’OIT a pour mission, selon sa Constitution elle-même, d’améliorer les conditions des travailleurs, notamment « la réglementation des heures de travail, la fixation d’une durée maximum de la journée et de la semaine de travail, le recrutement de la main-d’oeuvre, la lutte contre le chômage, la garantie d’un salaire assurant des conditions d’existence convenables, la protection des travailleurs contre les maladies générales ou professionnelles et les accidents résultant du travail, la protection des enfants, des adolescents et des femmes, les pensions de vieillesse et d’invalidité, la défense des intérêts des travailleurs occupés à l’étranger, l’affirmation du principe “à travail égal, salaire égal”, l’affirmation du principe de la liberté syndicale, l’organisation de l’enseignement professionnel et technique… » (Préambule de la Constitution de l’OIT)
1919-es letrehozasa ota a NMSZ « szabalyozta a munkaidot, a napi es heti maximumot, a munkaerotoborzast, a munkanelkuliseg elleni harcot, a letezes fenntartasat garantalo munkabert, a munkavedelmi szabalyokat, a gyermekek es nok munkajat, az oregsegi es rokkantsagi nyugdijat, a kulfoldon dolgozok erdekvedelmet, a szakszervezeti szabadsag es szakmai kepzes jogat » (az NMSZ alkotmanyabol)
Tout membre de l’OIT pour lequel une convention est en vigueur doit «promulguer des lois et encourager des programmes d’éducation propres à assurer cette acceptation et cette application. » et «abroger toute disposition ou pratique administrative qui sont incompatibles (…) » 187 conventions ont été adoptées, couvrant tous les domaines du droit du travail. Qui peut nier aujourd’hui que ces principes pour des millions de travailleurs d’Afrique sont foulés aux pieds tous les jours ? Citons quelques exemples. Minden NMSZ-tag koteles hirdetni es batoritani a 187 konvencio alkalmazasat. Nehany pelda, hogy afrikai dolgozok millioi nem reszesulnek ezekbol a jogokbol.
Les conventions 87et 98 concernant le droit à l’organisation et les libertés syndicales ont été ratifiées respectivement par 146 et 156 pays A 87-es es 98-as konvencio a szakszervezeti szabadsagjogokat illetoen 146 ill. 156 orszag ratifikalta
Vous n’êtes certainement pas sans savoir, que ces conventions sont violées dans de nombreux pays d’Afrique.
Au Togo : Interdiction de fait des syndicats dans les zones franches, licenciements de travailleurs lorsqu’ils mènent des activités syndicales ou font grève pour obtenir des augmentations de salaires ou autres droits acquis.
Togo : szakszervezeti tevekenyseg a szabadforgalmu ovezetekben tilos, elbocsatas jar erte Au Bénin, de nombreux responsables syndicaux ont été licenciés pour faits de grève dans le secteur privé. Ainsi, à la société de gardiennage privé Multi Services Assistance (MSA), à la Compagnie Béninoise du textile, à la Financial Bank. Le gouvernement laisse faire en contradiction avec les conventions 87 et 98
Benin : nagyszamu szakszervezeti vezeto elbocsatasa, pl. a MSA, a Benini Textiltarsasag, a Financial Bank; a kormany nem avatkozott bele. En Algérie, les employeurs privés, dans leur écrasante majorité, ne respectent pas le droit à l’organisation syndicale et les tentatives de constituer des syndicats entraînent des licenciements. Selon les estimations du ministère du travail, pas moins de 2 millions de salariés ne sont pas déclarés à la Sécurité sociale, alors que la sous-traitance de différentes activités relevant du secteur public, en transformant les salariés en contractuels, les exclut du droit à l’organisation syndicale tout en entraînant la diminution de leurs salaires…
Algeria : a magantarsasagok nem tisztelik a szakszervezeti jogokat, tobb mint 2 millio dolgozot nem jelentenek be a tarsadalombiztositasnal (munkaugyi miniszteriumi becsles), alkalmazottakat szerzodeses dolgozova minositenek at, kizarjak a szakszervezeti szervezkedesbol.. Au Tchad, des syndicats ont été suspendus par voie administrative. Profitant de la moindre situation de crise, les autorités gouvernementales interdisent ou soumettent à des autorisations préalables toute activité syndicale.
Csad : a szakszervezeteket felfuggesztese adminisztrativ uton. A legkisebb krizisjelre a kormanyhatalom igy reagal. Au Maroc, au nom d’un prétendu “respect de la liberté du travail ”, des syndicalistes sont emprisonnés.
Marokko : szakszervezeti aktivistak bebortonzese Au Cameroun, les syndicalistes sont très souvent sujets à intimidations et victimes de licenciements abusifs. Ils subissent même parfois l’emprisonnement du fait de leurs activités syndicales.
Kamerun : megfelemlites, elbocsatas, olykor borton Le Centrafrique, comme dans la plupart des Etats africains, a ratifié les conventions 87 et 98 de l’OIT mais à défaut d’un organe de suivi, ces conventions sont violées en toute impunité. N’est-ce pas la même chose dans nombre de pays d’Afrique ? La convention 87, Convention sur la liberté syndicale et la protection du droit syndical, de 1948 stipule : “Article 2 : Les travailleurs et les employeurs, sans distinction d’aucune sorte, ont le droit, sans autorisation préalable, de constituer des organisations de leur choix, ainsi que celui de s’affilier à ces organisations, à la seule condition de se conformer aux statuts de ces dernières.” La Convention 98 sur le droit d’organisation et de négociation collective, de 1949, stipule :
« Article 1 : 1.Les travailleurs doivent bénéficier d’une protection adéquate contre tous actes de discrimination : tendant à porter atteinte à la liberté syndicale en matière d’emploi.
2. « Une telle protection doit notamment s’appliquer en ce qui concerne les actes ayant pour but de: a) subordonner l’emploi d’un travailleur à la condition qu’il ne s’affilie pas à un syndicat ou cesse de faire partie d’un syndicat; b) congédier un travailleur ou lui porter préjudice par tous autres moyens, en raison de son affiliation syndicale ou de sa participation à des activités syndicales en dehors des heures de travail ou, avec le consentement de l’employeur, durant les heures de travail. »
A legtobb afrikai orszag ratifikalta a szerzodeseket, amde teljes buntetlenseget elvezve nem tartja be. La protection de la maternité au travail, définie par la Convention 103 est plus que menacée Az anyasag vedelmet illeto 103-as szerzodes a leginkabb fenyegetett
En Algérie, l’Etat a ratifié la convention 03 dès l’indépendance et l’a transcrite dans la législation du travail. Ce qui a assuré la protection de la maternité au travail. Mais la liquidation de centaines d’entreprises publiques dans le cadre du PAS a poussé des dizaines de milliers de femmes vers le travail précaire dans des petites entreprises privées et dans le secteur informel (des ateliers au noir) notamment dans le textile et l’agroalimentaire, dans lesquels les lois du travail ne sont pas appliquées et les normes de sécurité non respectées… Sans couverture sociale et sans défense car privées du droit à l’organisation syndicale, ces femmes qui perçoivent des salaires équivalent à 30% du SMIG pour des journées de travail atteignant les 12 heures voient y compris leurs droits au congé de maternité et aux heures d’allaitement remis en cause. Plus généralement, cette précarité touche un nombre croissant de femmes travailleuses y compris des diplômées universitaires, contraintes d’accepter des CDD. Cette régression a encouragé le développement de différentes formes de harcèlement à l’encontre des femmes travailleuses.
Algeria : a szerzodest ratifikalta, megis tobb szaz kozintezmenyt likvidalt es ezzel a feketegazdasagba es idoszaki munkaba taszitott tobb tizezer not, ahol az egyezmenyt nem tartjak be. A minimalnal 30 %-kal alacsonyabb berert 12 oras munkaban dolgoznak, anyasagi szabadsag, szoptatasi szunet nelkul. Egyre inkabb sujtja a diplomas noket is, favorizalja az oket erinto munkahelyi zaklatast is. Au Burundi, le gouvernement applique l’article 123 du Code du travail qui stipule que la femme en congé de maternité touche la moitié de son salaire. Cela est contradictoire avec la convention 103 de l’OIT qui stipule dans son article 6 que « les prestations en espèces fournies par un régime d’assurance obligatoire sont déterminées sur la base du gain antérieur et ne devront pas représenter moins des deux tiers des gains antérieurs ».
64 / 77
Burundi : az anyasagi szabadsagon levo nok nem kapjak meg az oket illeto jarandosagot, csak fizetesuk ½-et a ¾ helyett. Ne sommes-nous pas en droit d’exiger la ratification et l’application de la convention 103 de l’OIT ?
Nincs jogunk ezen egyezmenyek torvenybe iktatasanak es alkalmazasanak kotelezesere ?
La Convention 138 sur l’âge minimum pour travailler a été ratifiée par 147 pays (1973). Elle fixe pour objectif l’abolition totale du travail des enfants et interdit de fixer un âge minimum inférieur à 15 ans (ou 14 ans) pour garantir l’accomplissement complet de la scolarité obligatoire à tous les enfants A 138-as egyezmeny meghatarozza a munkarafogas minimalis eletkorat, 147 orszag ratifikalta. A gyermekmunka megszunteteset celozza es, hogy 14-15 eves korig minden gyermek a kotelezo iskolaztatasnak eleget tehessen
Selon les chiffres du BIT, c’est l’Afrique qui connaît le taux le plus élevé de travail des enfants : 41% de l’ensemble des enfants de 5 à 14 ans. En Afrique subsaharienne, 40 millions d’enfants sont privés du droit d’aller à l’école primaire.
Az 5-14 eves koru gyermekmunka Afrikaban a legmagasabb, a gyermekek 41 %-at erinti. A Szaharantuli ovezetben 40 millio kisgyerek nem jar alsotagozatba sem. Il faut constater, par exemple, qu’au Bénin, de nombreux enfants sont victimes de la traite et sont contraints de travailler au Nigeria dans des carrières, pour quelques sous perçus par des adultes peu scrupuleux. 480 000 enfants de moins de 14 ans sont victimes du travail des enfants — vente d’essence frelatée, d’articles divers — ou soumis à l’exploitation la plus féroce sous couvert d’apprentissage.
Benin : nigeriai kobanyakba viszik dolgoztatni oket. Au Maroc officiellement, plus d’un million et demi d’enfants travaillent dans l’industrie du bazar, du cuir, du plastique etc. 56% des Marocains sont analphabètes et des millions d’enfants ne peuvent pas aller à l’école. Est-ce admissible ?
Marokko : hivatalosan tobb mint masfel millio gyerek dolgozik a bazarokban, borfeldogozasban, muanyagiparban; a marokkoiak 56 %-a analfabeta Ne sommes-nous pas en droit d’exiger la ratification et l’application de cette convention ?
Nincs jogunk ezen egyezmeny torvenybe iktatasanak es alkalmazasanak kotelezesere ?
La convention 95 sur la protection du salaire (1949) et les normes qui en découlent a été ratifiée par 95 pays. Elle garantit que le salaire est payé dûment et régulièrement. A 95-os egyezmeny a ber vedelmere szolgal (1949) 95 orszag iktatta torvenybe az elegseges es rendszeres bert
Mais au Togo, par exemple, il y a des arriérés de salaires de 3 mois dans le secteur public à 6 mois et plus dans les secteurs privé et parapublic. Ne sommes-nous pas en droit d’exiger la ratification et l’application de cette convention ?
Pl. Togoban a kozszolgaltatasban 3 honapos, a maganszferaban 6 honapos kesesben vannak a berkifizetesek. La Convention 102, concernant la norme minimum de la Sécurité sociale (1952), complétée par la Convention 130 concernant les soins médicaux et les indemnités de maladie (1969) garantit l’attribution de prestations de soins médicaux et d’hospitalisation. A 112-es konvencio a tarsadalombiztositasi minimumrol (1952), kiegeszitve a 130-sal (1969) az orvosi es a betegsegi ellatast illetoen
Elle garantit des indemnités de maladie, des prestations chômage, maternité, famille et vieillesse, des indemnités pour accidents du travail et invalidité aux personnes protégées. Mais l’Afrique est le continent qui paie le plus lourd tribu aux maladies infectieuses. La tuberculose, le Sida et le paludisme ont fait six fois et demi plus de victimes que toutes les guerres dans le monde depuis 1945. L’espérance de vie ne cesse de baisser : elle pourrait même descendre à 33 ans en 2015 selon un rapport de l’OMS. La disparition de systèmes de santé performants, l’effondrement des budgets de santé publique, la détérioration des conditions d’hygiène qui en découle en sont la cause. Même les maigres droits existants en matière d’allocations ne sont pas respectés. Il faut noter au Togo : les arriérés de pensions et d’allocations familiales déjà trop basses (3,04 euros par mois et par enfant), le détournement des fonds de la Sécurité sociale à d’autres fins. Ne sommes-nous pas en droit d’exiger la ratification et l’application de cette convention ?
Afrika, mely a legsulyosabban erintett foldresz a fertozo betegsegekben, a tuberkulozisban, AIDS-ben, ahol mindez 6 es felszer tobb aldozatot ol meg mint az osszes haboru ’45 ota, ahol a varhato eletkor egyre csokken, 2015-ben elerheti a 33 evet. Oka az osszeomlott kozegeszsegugy, a higienikus viszonyok romlasa. Meg a legszerenyebb jaradekfizeteseket sem tartjak tiszteletben, Togoban pl. az eddig is alacsony csaladi potlek (3,04 euro havonta gyermekenkent) hatralekban van, a tarsadalombiztositasi erre szant kereteit masra forditjak.. Nincs jogunk ezen egyezmeny torvenybe iktatasahoz es alkalmazasahoz ?
La Convention 117 sur la politique sociale (objectifs et normes de base 1962) fixe l’amélioration des niveaux de vie comme l’objectif principal des plans de développement économiques. Elle a été ratifiée par 32 pays. A 117-es egyezmeny a szocialpolitikarol (1962-es celok es bazisnormak) az eletszinvolnal gazdasagilag fejlett orszagokban valo jobbitasat rogziti, 32 orszag ratifikalta
L’effondrement du niveau de vie de la population africaine en conséquence des plans d’ajustement structurel n’est plus à démontrer. Cette convention demande notamment aux autorités compétentes, pour améliorer le niveau de vie des producteurs agricoles, de prendre les mesures pour « contrôler par l’application d’une législation appropriée, la propriété et l’usage de la terre et d’autres ressources naturelles, afin qu’elles soient employées au mieux des intérêts de la population du pays (…). » Ne sommes-nous pas en droit d’exiger la ratification et l’application de cette convention ?
Az afrikai lakossag eletszinvonalanak osszeomlasa a strukturalis elrendezesi tervek kovetkezmenye. Ez az egyezmeny a mezogazdasagi termelok eletszinvonalanak noveleserol szol, a fold hasznalatanak es tulajdonlasanak torvenybefoglalasarol, hogy az az orszag lakossaganak erdekeit szolgalja… Nincs jogunk ezen egyezmeny torvenybe iktatasahoz es alkalmazasahoz ?
La convention 131 sur la fixation des salaires minima (1970) a été ratifiée par 49 pays précise que« les salaires minima auront force de loi » et que les éléments à prendre en considération pour les fixer sont notamment les « besoins des travailleurs et de leur famille (…) » A 131-es egyezmenyt a minmalberrol (1970) 49 orszag foglalta torvenybe, hogy a dolgozok es csaladjuk szuksegletei a jog eszkozeivel is biztositani kell
Au Maroc, par exemple, 20% des fonctionnaires surtout dans les communes et à la Poste sont payés en dessous du salaire minimum. Ne sommes-nous pas en droit d’exiger la ratification et l’application de cette convention ? Marokkoban pl. a postai es kozsegi dolgozok 20 %-a a minimalber alatti fizetest kap
Nincs jogunk ezen egyezmeny torvenybe iktatasahoz es alkalmazasahoz ?
Les conventions 97 sur les travailleurs migrants (1949) et 143 sur les migrations dans des conditions abusiveset sur la promotion de l’égalité des chances et de traitement des travailleurs migrants (1975) découlent aussi du préambule de la Constitution de l’OIT qui assigne à celle-ci la tâche de défendre les “intérêts des travailleurs occupés à l’étranger”. A 97-es konvencio (1949) a kulfoldon dolgozokrol, a 143-as az ezen dolgozokkal szembeni visszaelesek megakadalyozasa erdekeben (1975)
Elles demandent que les travailleurs migrants bénéficient de l’égalité de traitement, notamment en matière de salaire, de Sécurité sociale, qu’ils aient accès à une protection médicale suffisante et que soient respectés les droits fondamentaux de l’homme de tous les travailleurs migrants. D’après les estimations officielles, 20 millions de femmes et d’hommes africains sont des migrants qui vivent en dehors de leurs pays natals et d’ici à 2015, un Africain sur dix vivra et travaillera en dehors de son pays d’origine, chassés par l’effondrement des économies, la pauvreté et les guerres. Les travailleurs migrants sont soumis aux salaires les plus bas, aux emplois les plus durs. Eux-mêmes et leur famille sont victimes de toute sorte de discrimination et ont très peu sinon aucun accès à une formation et à une éducation de qualité, aux soins de santé et au logement. Ne sommes-nous pas en droit d’exiger la ratification et l’application de ces conventions ?
Az egyezmenyek rogzitik, hogy egyenlo elbanasban, fizetesben, tarsadalombiztositasban, orvosi ellatasban kell reszesulniuk es alapveto emberi jogaikat tiszteletben kell tartani. Becslesek szerint ma 20 millio afrikai el szulohazajan kivul, 2015-re mar minden 10. afrikait eluzi szulofoldjerol a gazdasagi osszeomlas, a szegenyseg es a haboruk. A fogadoorszagban az afrikaiak bere alacsonyabb, munkaja nehezebb, diszkriminacionak vannak kiteve, nagyon kevesse biztositott a tanulashoz, egeszsegugyi ellatashoz, lakashozjuttatashoz fuzodo joga. Nincs jogunk ezen egyezmeny torvenybe iktatasahoz es alkalmazasahoz ?
Nous pourrions encore citer de nombreuses autres conventions. Nous n’en ajouterons qu’une, celle sur l’Inspection du Travail (Convention 81, 1947), qui prévoit la constitution dans l’industrie et le commerce d’un système d’inspection « indépendant de tout changement de gouvernement et de toute influence extérieure indue », chargé « d’assurer l’application des dispositions légales relatives aux conditions de travail et à la protection des travailleurs dans l’exercice de leur profession, telles que les dispositions relatives à la durée du travail, aux salaires, à la sécurité, à l’hygiène et au bien-être, à l’emploi des enfants et des adolescents… » Chacun sait que le respect des normes ne peut être assuré sans l’existence d’inspecteurs indépendants chargés de le vérifier. Vous le savez, ce ne sont là que quelques exemples, qui illustrent une situation qui plonge les travailleurs et les peuples d’Afrique dans la misère. L ’espérance de vie moyenne en Afrique est tombée à 45 ans alors qu’elle était de 49 ans en 1980.
L’application des normes internationales du travail, des conventions qui les codifient est une question de survie pour les peuples d’Afrique.
Les conventions de l’OIT doivent être respectées. Elles doivent être ratifiées. ’est notre conviction, c’est le sens de l’appel que nous vous adressons aujourd’hui. Nous sommes persuadés que nous serons entend. Sok-sok egyezmenyt megemlithetnenk meg, egyet hozzateszunk : a 81-t (1947-ben szuletett) a munka felugyeleterol szolot, melyet kormanyfuggetlen redszernek kell ellatnia es felugyelne a tobbi egyezmeny betartasara. 1980-ban meg 49 ev volt Afrikaban a varhato atlageletkor, mara 45 evre csokkent. A nemzetkozi munkaugyi rendelkezesek alkalmazasa Afrika nepeinek tuleleset jelenti. A NMSZ egyezmenyeit be kell tartatni. Ratifikaltatni kell oket. Les initiateurs de l’appel : A felhivas kezdemenyezoi : ALGERIE : Sidi Saïd, secrétaire général de l’UGTA – Louisa Hanoune, secrétaire générale du Parti des travailleurs, députée à l’Assemblée populaire nationale – Zoubida Kherbache, députée du Parti des travailleurs – Mohamed Tehami, syndicaliste UGTA – Fettoumi Ahmed, syndicaliste UGTA – Fazia Mokrani, enseignante – Rezki Yaïche, étudiant – Djoudi Djelloul, député du Parti des travailleurs – Kerkoud Fouad, médecin – Huouekeb Jusser, syndicaliste UGTA – Mohamed Ameur, Parti des travailleurs – Amar Djouambi, membre du Syndicat national du Commerce – AZANIE : Tiyani Lybon Mabasa, président du SOPA – Mankoto Lesufi, secrétaire général du TUSAA (Syndicat des services publics) - BENIN : Gaston Azoua, secrétaire général de la CSTB - Innocent Assogba, CSTB – BURKINA FASO : Tolé Sagnon, secrétaire général de la CGT-B – BURUNDI : Gahungu Tharcisse, président de la Confédération des syndicats du Burundi (COSYBU) - Paul Nkunzimana, membre de l’exécutif du Syndicat des travailleurs de l’Université du Burundi (STUB) – CAMEROUN : Benoît Essiga, secrétaire général de la CGT-Liberté (Cameroun) - Martin Mbille, CGT-Liberté (Cameroun) – Jean-Marc Bikoko, secrétaire général de la Fédération des services publics CGT-Liberté (Cameroun) – CENTRAFRIQUE : Patrice Zakaria, secrétaire général du SNECASU – COTE-D’IVOIRE : François Yao , secrétaire général du SYNASEG – Mamadou Ouattara, SYNARES, chargé de l’organisation à la Coordination nationale des enseignants et chercheurs de Côte-d’Ivoire, membre de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples – Dr. Thio Seydou, enseignant-chercheur, Université d’Abobo-Adjamé – Dr N’Dri Y. Denis, enseignant-chercheur, université – M. Brou Kouakou, enseignant-chercheur, Université d’Abobo-Adjamé – Prof. Parice Kouamé, enseignant-chercheur, Université d’Abobo Kouamé – Prof. Otchoumou Atcho, secrétaire de l’Union nationale des enseignants du supérieur (UNESUR), Université d’Abobo-Adjamé – Mme Ocho Gbongué, enseignant-chercheur, Université d’Abobo-Adjamé – M. Coulibaly Sifolo, étudiant en DEA, Université d’Abobo-Adjamé – Dr Touré Augustin, trésorier de la CNEC, Université de Cocody – Dr Djè Bi, membre du bureau de la CNEC, Université de Cocody – Prof. Traoré Flavien, porte-parole de la CNEC, Université de Cocody – Dr Johnson Kouassi, membre du bureau de la CNEC, Université de Cocody – Dr Settié L. Edouard, membre du bureau de la CNEC, Université de Cocody – Dr Kamaté B. André, secrétaire général adjoint de la Ligue ivoirienne des droits de l’homme (LIDH) – M. Goa Okou Hugues, informaticien, service informatique de l’Université d’Abobo-Adjamé – Mr Diabaté Ibrahim, informaticien, service informatique de l’Université d’Abobo-Adjamé – Mme Krizoua Berthe, secrétaire du service informatique de l’Université d’Abobo-Adjamé – Kpagli Tchémotché, responsable des ressources humaines de l’Université d’Abobo-Adjamé – M. Tanon Valentin, responsable du service informatique de l’Université d’AboboAdjamé – Mme Memean née Thefro, porte-parole adjointe de la CNEC, université de Bouaké –– TCHAD : Gami N’Garmadjal, secrétaire général du SET (Tchad) – TOGO : Norbert Gbikpi-Bénissan, secrétaire général de l’Union nationale des syndicats indépendants du Togo (UNSIT) – M. Idrissou Abdoulaye, syndicaliste (UNSIT) – Jude Aleke, militant des droits de l’homme – Pierre Allaga, secrétaire général de la Fédération des travailleurs de l’enseignement (FETREN/UNSIT) – Ayao Couchoro, militant des droits de l’homme – Marius Djissenou, militant des droits de l’homme – Komlan Djossou, secrétaire régional Kloto (UNSIT) – Mohammed Kondow, militant des droits de l’homme – Mawolo Landoukpo, Commission des Normes et conventions internationales et droits syndicaux (UNSIT) – Atta Lithor, Commission des normes et conventions internationales et droits syndicaux (UNSIT) – Pierre Sénouvo, syndicaliste (FETREN/UNSIT) – Sabou Zekpa, militant des droits de l’homme.
Je m’associe à cet appel Csatlakozas a felhivashoz Pays - Nom-Prénom - Responsabilités - Tél. - E-mail - Signature Orszag- vezeteknev-utonev-tisztseg-telefon-e-mail-alairas Kapcsolat : Pour tout contact :
[email protected] – Fax : (33 1) 48 01 88 36
688 médecins, hospitaliers et syndicalistes de toute l’Europe demandent à être reçus à Bruxelles le 31 mars, au siège de l’Union européenne “Il
faut immédiatement stopper dans toute l’Europe la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique”
688 orvos, korhazi dolgozo, szakszervezeti aktivista egesz Europabol keri, hogy fogadjak oket marc. 31-en Brusszelben, az Unio kozpontjaban « Rogton meg kell allitani egesz Europaban a kozegeszsegugyi rendszerek felgyorsitott rombolasat”
Allemagne Nemetorszag La contribution d’une retraitée, militante du SPD, membre de Ver.di (1)
Entre 1993 et 2004, un lit sur huit a été supprimé dans les hôpitaux de tout le pays Egy nyugdijas, az SPD aktivistaja es a Ver.di, a kozszolgalati dolgozok szakszervezetenek tagja: 1993 es 2004 kozott 8-bol 1 korhazi agyat megszuntettek
L’appel a recueilli 688 signatures dans 17 pays : 17 orszagbol 688 alairas
84 en Allemagne, 12 en Autriche, 28 en Belgique, 35 au Danemark, 46 en Espagne, 143 en France, 36 en Grande-Bretagne, 3 en Hongrie, 1 en Suède, 21 en Italie, 13 au Portugal, 23 en Roumanie, 17 en Suisse, 1 en Slovaquie, 1 en Tchéquie, 1 en Ukraine et 223 en Turquie.
L’appel européen a été publie dans le numéro 217 d’Informations internationales pour vous le procurer vous pouvez aussi écrire à :
A felhivast a 217-es szamunkban kozzetettuk. Irni lehet a kov. cimekre:
France : Entente européenne des travailleurs, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris. Tél. : 01 48 01 88 28 - Fax : 01 48 01 88 36.E-mail :
[email protected] Allemagne : Carla Bouboullé, Postfach 120 755 ; 10597 Berlin.Fax : 030/313 16 62 - E-mail :
[email protected]
Le ministre de la Santé, Ulla Schmidt, ne se lasse pas d’affirmer que chacun, en Allemagne, doit avoir droit aux meilleurs soins médicaux. Elle l’a répété à l’occasion du vote de la loi sur la réforme du système de santé qui se fixe pour objectif de « renforcer la compétition » dans ce secteur. J’ai eu en janvier besoin du système de santé et j’ai ainsi eu l’occasion d’apprécier ce qu’étaient les « meilleurs soins » dans le cadre du renforcement de la « compétitivité ». J’ai eu un accident. J’ai fait une chute parce que les rues de moindre importance, à Düsseldorf, ne sont plus éclairées comme il faut. Dans cette chute, je me suis cassé l’épaule et j’ai dû être transportée en urgence dans un hôpital de la ville. Cet hôpital ainsi que deux résidences pour personnes âgées et un dispensaire sont en voie de privatisation. Il est question de les vendre à une des plus grosses sociétés hospitalières privées. J’arrive donc dans un hôpital qui est soumis à un toilettage pour attirer une société cotée en Bourse. C’était le soir, des médecins et du personnel soignant font leur travail dans le service des urgences. Je suis examinée, radiographiée et bandée. On me donne des médicaments contre la douleur et on me renvoie chez moi parce qu’il n’y a pas de lit libre pour moi. C’est la pratique et le contenu du credo « soins ambulatoires de préférence aux soins stationnaires ». Le jour suivant, les douleurs sont si fortes qu’avec l’aide de ma fille je retourne à l’hôpital. Sans cette présence et cette aide, j’aurais eu les plus grandes difficultés pour des choses aussi banales que la toilette, l’habillage et le trajet jusqu’à l’hôpital. Je ne m’en serais simplement pas sortie ! Maintenant voilà que la direction de mon propre parti, le SPD, qui, à l’intérieur du gouvernement de grande coalition, se charge de nous rejeter, comme patients, dans un système sanitaire dépassé depuis longtemps. Entre 1993 et 2004, un lit sur huit a été supprimé dans les hôpitaux de toute l’Allemagne. Cela ne m’étonne donc pas d’avoir dû attendre cinq heures avant qu’on ne me trouve un lit. Il y avait des heures d’attente entre les examens, du fait du grand nombre de patients. Pendant ce temps, personne ne s’occupait de nous. On ne recevait ni à manger ni à boire, en dépit de ce que, étant malade, on avait besoin d’aide. J’ai 73 ans, je suis en bonne santé et j’avais la chance d’être accompagnée par ma fille. Mais que font les patients qui sont trop vieux ou qui sont seuls ? Ils ne peuvent s’en sortir seuls. On ne peut faire de reproches aux médecins ou au personnel soignant, qui ne sont pas assez nombreux et qui sont donc totalement débordés. Cela conduit à ce que des élèves stagiaires en 9e ou en 10e année qui font leur stage pratique dans un hôpital sont chargés de laver les patients et de les aider à s’habiller. Ils sont tout simplement intégrés au planning de travail et mis à contribution. Ils n’y sont pas préparés. Les patients n’y sont pas davantage et attendent une aide professionnelle. Avant même le passage de la contre-réforme de la grande coalition, le système de santé avait déjà été largement détruit. La participation financière des patients, même pour des soins indispensables, est devenue la règle : ma caisse de maladie m’aurait refusé une aide à la maison. Pour m’aider à me laver et m’habiller, c’est à moi, retraitée, qu’il revenait déjà de débourser 400 euros pour ce service. Je donne entièrement raison aux 20 députés de mon parti qui ont voté non, le 2 février, à la réforme de renforcement de la compétition. La grande coalition et sa politique antisociale doivent être stoppées immédiatement. C’est pourquoi j’interviens dans mon syndicat afin que celui-ci mobilise enfin la majorité pour que soit retirée cette contre-réforme.
Inge Steinebach (Extrait de Soziale Politik und Demokratie) (1) SPD : Parti social-démocrate allemand. Ver.di : syndicat des travailleurs de la fonction publique
65 / 77
Ulla Schmidt, egeszsegugyi miniszter nem hagy ketseget afelol, hogy Nemetorszagban mindenkinek joga van a legjobb orvosi ellatashoz. Alkalmam volt megtapasztalni. Baleset ert es eltorott a vallam, a dusseldorfi korhazba vittek surgosseggel. Ez a korhaz a megszunes kuszoben all, el akarjak adni egy nagy maganvallalkozasnak, ebbol kifolyolag nagy tisztogatasnak vetettek ala, hogy a borzen jobban kelendo legyen. Megvizsgaltak, megrontgeneztek, bekotottek Fajdalomcsillapitot adtak es hazakuldtek, mert nem volt hely a korhazban. Ez a gyakorlat annak jegyeben, hogy “ambulans kezeles inkabb mint benntartas “. A kovetkezo napon a lanyom segitsegevel bementem ismet, mert eros fajdalmaim voltak. Nelkule nem is tudtam volna felkelni, feloltozni, mosakodni es a korhazba menni. Nem lett volna szabad kijonnom, egyszeruen benn kellett volna tartani a gyogyulasomig! A sajat partom, az SPD, a kormanyparti nagykoalicio tagja mely magara vallalja, hogy bennunket, betegeket visszavet egy regen elavult rendszerbe. Mivel mar ‘93 es 2004 kozott az agyak egynyolcadat felszamoltak, igy nem lepett meg, hogy 5 orat kell varakoznom, a vizsgalatok kozott is orak telnek el. Ezidoben persze annak ellenere, hogy megiscsak betegek vagyunk es segitsegre volna szuksegunk, a szemelyzet nem foglalkozik velunk, sem enni, sem inni nem kapunk. 73 eves vagyok, egeszseges es szerencsere a lanyom elkisert. De mi van azokkal, akik tul oregek vagy egyedul vannak? Megcsak szemrehanyast sem tehetunk a korhazi szemelyzetnek, nincsenek elegen es tul sok a munkajuk. 9. es 10. osztalyos korhazi gyakornok gyerekek mosdatjak a pacienseket, oltoztetik. Mar a tervezesnel szamitanak rajuk es adoznak is. Nincsenek felkeszulve a munkara, a betegeknek hozzaerto szemelyzetre lenne szukseguk. A nagykoalicio ellen-reformja elott mar az egeszsegugyet tonkretettek. A beteg anyagi hozzajarulasa rendszeresse valt, meg a legszuksegesebb ellatasban is: betegbiztosito visszutasitotta az otthoni segitseget. Segiteni megmosakodni, feloltozni, ezert meg 400 eurot kellett nekem, nyugdijasnak kifizetnem. Igy tehat teljes egeszeben helyeslem a 20 kepviselo nemmel valo szavazatat a verseny erolte-tesenek reformjara. Ezt az antiszocialis magatartast azonnal le kell allitani. Ezert jarok kozbe szakszervezetemnel azert, hogy mozgositsa a tobbseget az anti-reform visszavonasara. Inge Steinebach (reszlet a Soziale Poltik und Demokratie c. lapbol )
Un Entretien avec Ingo Röser, délégué du personnel Ver.di des cliniques du Rhin
“L’influence
de la Commission européenne devient tous les jours plus grande”
Beszelgetes Ingo Roserrel, a rajnai klinikak Ver.di szakszervezetenek delagatusaval
« Az Europai Bizottsag befolyasa egyre nagyobb » Tu as signé l’appel européen pour la défense de la santé publique et tu as décidé de participer à la délégation du 31 mars à Bruxelles. On constate tous les jours l’influence de plus en plus grande des directives européennes sur la législation nationale. Cela vaut en particulier pour tout ce qui concerne le système de prévoyance publique en tant que devoir pour la société. Tout doit être démantelé sur ordre du « mufti de l’Europe » pour devenir— en faisant jouer la concurrence — , de moins en moins cher.
Roser alairta a peticiot az egeszsegugy megvedesere es reszt is vesz a marc.31-i delegacioban. Konstatalja, hogy a nemzeti torvenykezesben egyre nagyobb az europai direktivak befolyasa, kulonos tekintettel a tarsadalmi gondoskodasra, az europai muftik parancsara, jatszva a szabadversennyel mindent le kell rombolni, hogy egyre olcsobba valjunk.. Comment êtes-vous directement touchés, par exemple dans les cliniques du Rhin, à Dürhen ? Le changement de forme juridique qui va être discuté ici comme les autres décisions concernant les entreprises, se déroulent toutes dans ce contexte fixé par l’Union européenne. Les unions régionales sont en Rhénanie-du-Nord-Westphalie les derniers grands supports publics des cliniques psychiatriques. Ce qui se passe chez nous est partie intégrante de tout un processus de démantèlement engagé par l’Union européenne. Celle-ci a d’ailleurs formulé dans un Livre vert ses prétentions pour tout le secteur de la psychiatrie.
Durhenben, a rajnai klinikak erintettsegerol elmondja, hogy a jogi formavaltozasokrol lesz szo, es mas vallalkozasokat erinto dontesekrol, ahogyan azt az EU rogzitette. A regionalis egyesulesek utolso nagy pszichiatriai kozklinikai E-Rajna-Vesztfaliaban vannak, igy ezek lerombolasra varnak az Unio szerint, amit az a Zold konyvben is megformalt. Qu’attends-tu de cette rencontre européenne et des contacts avec des collègues des autres pays ? Je pense que la résistance ne peut pas seulement avoir lieu à petite échelle. Il découle logiquement de cela que les travailleurs se rencontrent pour déterminer ensemble comment ils sont touchés.
A kerdesre, hogy mit var a talalkozotol, a valasz: nem csak kicsiben kell ellenallni, a dolgozokkal talalkozni kell es veluk egyutt donteni.
Extrait de Soziale Politik und Demokratie
(reszlet a Soziale Politik und Demokratie c. lapbol )
Haïti Haiti Haïti : Paix ! Démocratie ! Retrait des troupes d’occupation de l’ONU
Un entretien avec Onel Maignan, premier secrétaire du Parti ouvrier socialiste haïtien (POS)
Beket, demokraciat ! Az ENSZ megszallo csapatainak kivonasat ! Beszelgetes Onel Maignannal, a haiti szocialista munkapart (POS) elso titkaraval
Repères
Comment Haïti a fondé la première république noire au monde, en 1804 L’indépendance d’Haïti a été conquise le 1er janvier 1804. Une authentique république au service du peuple haïtien fut alors constituée. Le principal acteur de cette révolution fut Jean-Jacques Dessalines, qui avait pris la direction de la guerre d’indépendance après l’arrestation de Toussaint Louverture en 1802. La république et la souveraineté d’Haïti ont été foulées aux pieds par deux siècles d’occupations et de dictatures Depuis son indépendance, les puissances esclavagistes se sont coalisées pour mettre Haïti en quarantaine. Elles ont également utilisé des forces organisées à l’intérieur du jeune Etat pour comploter contre lui, avec par exemple l’assassinat par les mulâtres de Jean-Jacques Dessalines le 17 octobre 1806, deux ans seulement après la proclamation de la république. A partir de cette date jusqu’à aujourd’hui, l’Etat haïtien a connu une instabilité chronique, entrecoupée de périodes un peu moins chaotiques. Lorsqu’une dictature s’installe, celle de Duvalier comme tant d’autres, une certaine stabilité est alors instaurée pour les couches dominantes, pour une élite, mais avec comme conséquence, le bâillonnement du peuple, l’absence totale de liberté et une répression sanglante.
Trente années de dictature de François Duvalier, de 1957 à 1986. La dictature Duvalier soutenue par les Etats-Unis a été l’une des plus féroces qu’ait connues Haïti dans son histoire. Cela a été la répression systématique, les exactions des « tontons macoutes », milices sanguinaires aux ordres du dictateur. Cela a été l’exil forcé des cadres haïtiens et des militants à l’étranger, l’exclusion du peuple de tous droits, même les plus élémentaires. Le nombre de morts entraînés par cette dictature sanguinaire est inimaginable.
Haïti est considéré aujourd’hui comme l’un des pays les plus pauvres au monde, alors qu’il y a deux siècles, on l’appelait la « perle des Antilles ». Comment cela est-il possible ? Tout d’abord, je tiens à remercier Informations ouvrières de m’avoir donné l’opportunité d’exposer mon point de vue et celui de mon parti sur la situation de mon pays. Nous autres, du Parti ouvrier socialiste haïtien, sommes opposés à ce vocable selon lequel Haïti serait un des « pays les plus pauvres » au monde… comme si c’était une fatalité ! Les ressources de notre pays ont été pillées par des régimes corrompus avec la complicité des puissances esclavagistes. On sait très bien que ce sont les plans d’ajustement structurel successifs mis au point par la Banque mondiale et le FMI, y compris sous le régime d’Aristide, qui ont dévasté notre pays. C’est le dernier de ces plans qui a privatisé les télécoms, le ciment, la minoterie, l’usine sucrière…, et qui a mis 52 000 travailleurs au bord du chemin. Voilà un des désastres organisé par le régime d’Aristide. Sur le plan sanitaire, rien n’a été fait sous le régime d’Aristide, les aides ayant été détournées par le régime pour rejoindre les coffres de banques en Suisse, au Luxembourg, etc. Aujourd’hui, 95 % de la population haïtienne est au chômage ou n’a pas un vrai travail, le reste étant dans l’économie informelle. Haïti, qui a 9 millions d’habitants, est un pays en faillite, nous sommes dans un état de déliquescence absolue. Quel point de vue portes-tu sur l’ancien président Aristide et son action ? Pour moi, il y a deux Aristide. Il y a le Jean-Bertrand Aristide que j’ai soutenu, celui de 1990, quand le peuple haïtien l’a emmené triomphalement au pouvoir. Cet Aristide-là était pour moi un révolutionnaire au service du peuple et de la nation haïtienne tout entière. Le second Aristide, c’est celui qui est devenu le fils spirituel de l’impérialisme américain. Et cet Aristide-là a commis les mêmes exactions que le régime de Duvalier. Par exemple, les détournements de fonds, les assassinats, plus particulièrement d’étudiants, les exécutions sommaires, etc. Cet Aristide-là au service des Américains a perdu la confiance du peuple.
A quel moment s’est constitué le parti dont tu es le secrétaire, le POS ? Notre parti a existé bien avant la fin de la dictature. Pour ma part, j’ai commencé à militer contre le régime de Duvalier dès l’âge de 10 ans. Mes parents étaient dans l’opposition à ce régime, et c’est avec eux que j’ai appris ce qu’était vraiment une dictature. A ce moment-là, sous ce régime atroce, nous faisions un militantisme clandestin, d’appartement. Après à la chute de Duvalier, quand nous avons pu retrouver une certaine liberté d’expression, nous avons pu faire connaître nos positions comme parti révolutionnaire, parti que nous sommes et que nous resterons. L’acte de naissance du parti est 1996. Un groupe d’étudiants et d’ouvriers haïtiens vivant en France a décidé de jeter les bases d’un grand parti, qui s’est appelé dans un premier temps Mouvement du renouveau d’Haïti, et, depuis juin 2006, le parti a une autre appellation, qui est Parti ouvrier socialiste haïtien (POS). Celui-ci est un parti ancré dans le mouvement ouvrier et paysan haïtien. Il se reconnaît dans toute l’histoire du mouvement ouvrier et révolutionnaire de notre pays, mais aussi dans celui des pays d’Europe. Quel est le programme du POS ? Nous revendiquons un changement fondamental pour le peuple haïtien en matière de démocratie, nous voulons un Etat au service exclusif du peuple. Nous luttons contre toute forme de domination intérieure comme extérieure, contre toute occupation étrangère. Nous sommes donc pour le départ des forces de la Minustah (forces de l’ONU). Pour le rétablissement d’une véritable démocratie, nous nous prononçons pour la convocation d’une Assemblée constituante, dont le peuple haïtien lui-même définira le contenu social et politique, qui établira les moyens d’une stabilité et de la lutte contre la pauvreté pour un réel développement du pays. Nous sommes partisans de la lutte des classes, pour donner au peuple tous les moyens pour l’expropriation des grandes domaines privés existants.
Quelle est l’appréciation que tu portes sur les développements politiques en Amérique latine, en Bolivie et au Venezuela notamment, où des gouvernements et des peuples exigent que les richesses naturelles reviennent à leurs peuples et à eux seuls ? Nous suivons ces événements avec beaucoup d’intérêt, parce que, en quelque sorte, ce sont aussi nos voisins. Nous apportons notre total appui à ces grands changements qui sont en train de s’opérer dans ces deux pays.
Quel est ton point de vue sur l’initiative en cours de préparation, celle d’une conférence caribéenne pour le retrait des troupes étrangères d’Haïti et pour la souveraineté de ce pays ? Haïti doit retrouver sa souveraineté absolue de toute urgence. Comme parti, nous sommes entrain de mener une campagne nationale pour cela dans le pays. Haïti est un pays qui, comme tout autre, doit être libre, il doit retrouver sa souveraineté. Avec l’ Entente internationale, c’est par le regroupement de nos initiatives et de nos forces respectives que nous pourrons réellement changer la situation dans mon pays. La conférence que nous projetons dans la Caraïbe a cet objectif. Le POS attend de l’ Entente un appui solidaire et nous devons nous rassembler dans ce combat commun pour aider le peuple haïtien jusqu’à la victoire finale. (Extrait d’Informations ouvrières n° 786)
Haitit, az elso feketek altal alapitott koztarsasagot a kesobb meggyilkolt Jean-Jacques Dessalines vezetesevel vivott forradalom es fuggetlensegi haboru utan hoztak letre 1804-ben. A 19. sz-ban a rabszolgatartok tettek az orszagot karantenbe belso viszalyok szitasatol sem rettenve vissza, de az orszag helyzete azota is kronikus instabilitast mutat. Diktatorok valtottak egymast, ami az elitnek kedvezo lehetett, de a nepet a szabadsagtol totalisan megfosztotta es minden ellenkezo torekvest veresen megtorolt. Haiti letezesenek legsotetebb korszaka, Duvalier az USA altal tamogatott diktaturaja ’57-tol ’86-ig tartott, ezrek menekultek kulfoldre, az otthoniakra pedig a legalapvetobb jogoktol valo megfosztas vart, elkepzelhetetlen szamu halottal. Az « Antillak gyongye » igy valt a vilag egyik legszegenyebb orszagava. Az orszag termeszeti kincseit a korrupt rezsimek segitsegevel kifosztottak, az utobbi idokben pedig az IMF es a Vilagbank tervei alapjan privatizaltak a telekommunikaciot, a cementipart, a malomipart, a cukorgyartast.., 52 ezer dolgozot kiteve az ut szelere. A humanitarius segitsegek Aristide kormanyzasa alatt rendre svajci, luxemburgi szamlakon kotottek ki. Ma a lakossag 95 %-a munkanelkuli vagy a fekete gazdasagban dolgozik, a 9 millio lakossagu orszag csod szelen all. A szocialista munkapart fotitkara szamara ket Aristide letezik. Az elsot a nep emelte hatalomba, a nep szolgalataban allo forradalmarkent lepett fel, mig a masodik az amerikai imperializmus lelki rokona, ugyanazokat a bunoket kovette el mint elodei, sikkasztasokat, gyilkossagokat. A POS mar a diktatura idejen megszuletett, a fotitkar pedig 10 eves kora ota szamitja mozgalmi tevekenyseget, szuleivel egyutt, termeszetesen titokban. Duvalier bukasa utan bizonyos szabadsagjogok, pl a szolase megengedette valtak. Franciaorszagban elo haiti diakok kezdemenyeztek a mozgalom megalakitasat, mai nevet 2006-ban vette fel. Programja egy alapveto demokratikus fordulat kivivasa, harc mindenfajta, belso es kulso uralom ellen egyarant. Igy nem tiltakozik az ENSZ erok ott tartozkodasaellen is. A Haiti nepnek maganak kell meghataroznia alkotmanya szocialis es politikai tartalmat, ami a stabilitast is meghozza. Osztalyharcos alapokon all, minden eszkozt a nep rendelkezesere kell bocsatani a jelenleg letezo nagybirtokok kisajatitasara. A del-amerikai valtozasokra (Bolivia, Venezuela) nagy erdeklodessel tekint, tarsadalomformalo valtozasaikban tamogatja szomszedait. Haiti szuverenitasat vissza kell kapja, szabadnak kell lennie. Most realis eselyek vannak erre, es ha megkapja a Nemzetkozi Egyetertes szoldaritasat is, a Haiti nep eljuthat a vegso gyozelemig. (Reszlet a Munkastajekoztatas 786.sz-bol)
Haïti ATPC, ( Association des Travailleurs et des Peuples de la Caraïbe) :
Invitation à la rencontre caribéenne de solidarité avec le peuple d’Haïti Vendredi 11 et samedi 12 mai 2007 à Santo-Domingo en République Dominicaine A Karibi Dolgozok es Nepek Szovetsege a haiti neppel szolidaris talakozora hiv majus 11-12-re a Dominikai Koztarsasagban, Santo Domingoban
Le thème principal de cette rencontre est la recherche par le débat, d’initiatives de solidarité avec le peuple haïtien pour que celui-ci retrouve sa pleine souveraineté et commence à se construire un avenir fondé sur la paix et la démocratie, libéré de la misère et de l’exploitation ainsi que de toute occupation étrangère. Il faut dire que les travailleurs, les paysans et le peuple tout entier de ce pays vivent depuis longtemps des situations dramatiques. Celles-ci sont le résultat des politiques menées par tous les gouvernants, les dictateurs comme les autres, qui ont tous mis en place des plans d’ajustements dictés par le Fonds Monétaire International et la Banque mondiale. Ces plans, avec l’aide de forces militaires d‘occupation comme c’est le cas aujourd’hui avec la MINUSTAH (Forces de l’ONU) ont asservi et ruiné Haïti depuis des décennies entraînant une situation de violence inouïe. Comme le disent les organisations syndicales du secteur syndical haïtien qui organisent conjointement avec l’ATPC cette rencontre de solidarité : « (…) la situation socio-économique des travailleurs et du peuple haïtiens s’aggrave de jour en jour avec la montée du chômage, la misère, les actes de banditisme et de kidnapping. Cette situation est la conséquence d’une mauvaise politique appliquée par le pouvoir avec la communauté internationale en Haïti contre les intérêts des travailleurs et du peuple (…) » Cette rencontre caribéenne de solidarité devra nous permettre de tisser des liens de solidarité dans toute la région caraïbe et sur le continent américain pour agir ensemble sur les points suivants :
— non à l’occupation d’Haïti, retrait des forces armées de la MINUSTAH
— non aux plans d’ajustements dictés par le FMI et la Banque mondiale qui asservissent et ruinent toujours plus le pays, — non à l’intégration forcée dans les accords et marchés régionaux ainsi qu’aux prétendues aides économiques conditionnées sous l’égide de l’Union européenne, — unité des organisations syndicales et démocratiques haïtiennes pour mettre fin aux violences, aux enlèvements et aux assassinats, — pour la paix civile et la démocratie : respect de l’existence et de l’activité des organisations syndicales indépendantes et des partis politiques haïtiens, — pour une libre coopération de la république d’Haïti souveraine dans le cadre des nations, des républiques, et des peuples libres de la Caraïbe. Sont invités à participer à cette rencontre les militants, personnalités du mouvement ouvrier et démocratique, les délégués d’organisations syndicales et politiques, anticolonialistes et indépendantistes de la région caraïbe et du continent américain qui approuvent les points ci-dessus mentionnés. Nos débats et nos initiatives porteront aussi sur la situation qui est faite aux autres peuples de toute la Caraïbe et plus largement sur la situation sur le continent américain. Particulièrement, nous envisagerons d’apporter notre soutien et notre participation au tribunal international qui se tiendra du 28 août au 2 septembre 2007 en Louisiane aux Etats-Unis pour juger les violations des droits de l’homme commises par le gouvernement des États-Unis, responsable du désastre provoqué par l’ouragan Katrina qui a détruit La Nouvelle-Orléans. Ce tribunal exposera devant le monde entier les témoignages sur le racisme et le non respect des lois dont se sont rendus coupables les gouvernements fédéral, d’Etat et local lors de la catastrophe Katrina. Cette rencontre caribéenne de solidarité avec le peuple d’Haïti se veut être indépendante des états et des gouvernements quels qu’ils soient, comme de toutes les églises ainsi que des institutions financières internationales. En ce sens, toutes les délégations qui se rendront en République dominicaine devront autofinancer leur voyage et séjour. Le comité d’organisation vous fera parvenir sous quinzaine la proposition d’ordre du jour de la rencontre ainsi que les conditions d’inscriptions pour l’hôtel et le séjour. Sans attendre nous vous demandons de nous faire parvenir si vous en êtes d’accord, le bulletin de participation ci-joint afin que notre comité d’organisation puisse organiser au mieux cette rencontre. Dans l’attente de votre réponse, recevez, chers camarades au nom de l’ATPC et du comité d’organisation de la rencontre caribéenne de solidarité avec le peuple d’Haïti, mes salutations les plus fraternelles. Pour l’ATPC, Jocelyn LAPITRE Pointe à Pitre (Guadeloupe), le 12 mars 2007.
A haiti nep, annak szuverenitasa, bekes es demokratikus jovoje, nyomortol, kizsakmanyolastol es idegen csapatoktol valo megszabadulasa a talalkozo temaja. Ugyanakkor a Karib-tenger szelesebb tersegenek problemai is napirendre kerulnek, igy az USA kormanyanak a Katrina hurrikan alatti, az emberi jogokat serto magatartasa. A talalkozot kormanyoktol es allamoktol, egyhazaktol es nemzetkozi penzugyi intezmenyektol fuggetlenul rendezzuk. A delegaciok finanszirozasa onerobol tortenik, a szervezobizottsag az elhelyezesben segitseget ad. Jelentkezesi adatlap mellekelve.
Bulletin d’inscription à la rencontre Je soussigné(e) Alulirott, feliratkozom a talalkozora Nom :…………………………………………............................................. nev Prénom :…………………………………................................................... utonev Adresse : .................................................cim..Pays : ……………orszag Téléphone : ………………telefon….Fax : …………………............ Mail :…………………………………………….......................................... Je participerai à la rencontre (sous réserve des conditions financières qui me seront communiquées ultérieurement par le comité d’organisation) En mon nom personnel n Comme délégué de l’organisation suivante : .....................................................sajat nevemben/szervezet neveben Signature : ...................... alairas Bulletin à renvoyer à : Travayè é Péyizan 25, rue Clara Bourgarel 97110 Pointe-à-Pitre
fax 590 88 70 07 Mail :
[email protected]
A jelentkezest a fenti cimre lehet elkuldeni
Abonnement à Informations internationales A Nemzetkozi Informaciok elofizetese 10 numéros : 10 e ; 20 numéros : 20 e ; 30 numéros : 30 ; 40 numéros : 40 e ; 50 numéros : 50 e incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 e • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ..................................................................................................................................... Prénom : ................................................................................................................................ Adresse : ................................................................................................................................. Pays : ..................................................................................................................................... E.mail : .......................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires (IBAN) : FR76 3093 8000 34000 5122 7000 317 - LUBPFRPP
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France ) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’ Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
INFORMATIONS INTERNATIONALES Nemzetkozi Informaciok 27 mars 2007
N° 228
Prix 0,50 euro
2007 marc. 27. 228.sz. Ar : 0,50 euro
66 / 77
Dossier d’informations hebdomadaire édité par l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples A Dolgozok es Nepek Nemzetkozi Egyetertese hetilapja Présentation : Bemutatas
La campagne pour la défense de la santé publique en Europe se poursuit. Une délégation sera reçue le 2 avril par des représentants de la Commission européenne. Elle sera mandatée par la rencontre européenne du 31 mars, qui se réunira autour de l’appel signé par 688 médecins et hospitaliers, dont nous rendons compte depuis plusieurs semaines. Cette semaine, nous publions deux contributions.
— D’Italie : le compte rendu de la réunion de 22 personnes qui ont désigné la délégation qui se rendra le 2 avril auprès du représentant de la Commission européenne à Bruxelles. Extraits. — De Turquie : 223 médecins et hospitaliers ont signé l’appel. Notre correspondant conclut ainsi son article : « Finalement, nous pouvons résumer ainsi les objectifs de ces réformes : la santé n’est plus un droit. L’accès à la santé relève de la responsabilité individuelle et non de la responsabilité publique. » Folytatodik az europai kampany a kozegeszsegugy megvedesere. A Bizottsag apr. 2-an fogadja a delegaciot, mely a felhivast alairo 688 kozegeszsegugyi dolgozo marc.31-i europai talalkozojan kapja megbizasat. Ezen a heten hirt adunk Olaszorszagbol es Torokorszagbol. Au Bengale-Occidental, le gouvernement fait tirer sur les paysans. Informations internationales a dans des numéros précédents publié des informations sur la situation de ces paysans. Nos correspondants interviewés nous informent : « Les citoyens constatent qu’à chaque fois qu’un grand capitaliste demande de la terre, quels que soient les motifs qu’il avance, il lui est donné satisfaction, malgré les protestations des paysans qui en sont propriétaires. »
Ny-Bengaliaban a kormany lovet a parasztokra. Korabbi tudositasainkat ujabb interju koveti. En France : Gérard Schivardi, candidat des maires à l’élection présidentielle, soutenu par le Parti des travailleurs, a publié avec son comité de maires un manifeste pour « la défense des 36 000 communes ; la défense des services publics ; la reconquête de la démocratie politique et sociale ; la rupture avec l’Union européenne ». Nous le reproduisons.
Franciaorszag : Gérard Schivardi az elnokvalasztas jeloltje kozzetette nyilatkozatat : » 36 ezer kozseg vedelme, a kozszolgaltatas vedelme, a politikai es tarsadalmi demokracia visszaszerzese , szakitas az Europai Unioval ». A Dolgozok Partja es a polgarmesterek bizottsaga tamogatja. Des appels à solidarité nous parviennent :
— Du Gabon, où, « le 19 février 2007, les cinq centrales syndicales déposèrent un préavis de grève légal de huit jours ». La grève générale a regroupé plus de 7 000 travailleurs de Libreville. « (…) La police nationale, le 7 mars 2007, a chargé à Libreville (…), a procédé à l’arrestation de 17 travailleurs, dont 5 grièvement blessés (…). Deux dirigeants syndicalistes furent victimes d’une tentative d’assassinat. Aujourd’hui, la police quadrille la ville de Libreville et le port d’Owendo, et menace directement la vie des dirigeants syndicaux. » L’ Entente , dans un communiqué, a appelé à la solidarité internationale. De Roumanie, le bulletin d’information n° 6 fait état d’une délégation à l’ambassade d’Allemagne : « Au nom de la délégation, Gotthard Krupp (du bureau régional du syndicat Ver.di et du bureau régional de l’AfA) a exposé la requête de la délégation : des éclaircissements complets et la vérité sur les circonstances qui ont amené à la mort en prison de Ionel Ciontu, l’un des syndicalistes mineurs détenus. » Réponse : « M. Mihalache nous a assurés qu’il donnerait suite à notre demande et qu’il informerait son gouvernement ainsi que d’autres institutions roumaines de la requête et des revendications de notre délégation. »
Gabonban , ahol 2007. febr.19-an az 5 szakszervezeti kozpont nyolcnapos legalis sztrajkot hirdetett, a rendorseg letartoztatott 17 dolgozot, 5-ot sulyosan megsebesitett. 2 szakszervezeti vezetot kisereltek megolni Az Egyetertes nemzetkozi szolidaritasi felhivast kezdemenyezese utan a nagykovetsegen keresztul nemet szakszervezetek kivizsgalast kertek a bebortonzott banyaszok es meghalt tarsuk ugyeben. A valaszban informaciokat igertek.
Versez au fonds de solidarité.
Tamogassatok a szolidaritasi alapunkat !
En Ukraine, une enseignante répond à une interview : « Aujourd’hui, le gouvernement s’attaque au logement (...). Mais le refus massif de la population le prend de court. » « Notons tout de même que ces augmentations sont imposées par le gouvernement au nom de “l’harmonisation” avec l’Union européenne, avec laquelle il y a pour le moment un statut de “voisinage” avant “l’accord renforcé” qui commence à être discuté. »
Ukrajnaban egy pedagogussal keszitett interjuban: “ A kormany most a lakasugyet tamadja… de a lakossag visszautasitja” Az aremeleseket az Unio erolteti a « szomszedsag harmonizacioja » miatt.
Abonnez-vous à Informations internationales.
Fizess elo a Nemzekozi Informacokra
Sommaire :
p. 1 : Présentation p. 2 - Bengale-Occidental (Inde) : Le gouvernement fait tirer sur les paysans. p. 3 / 4 - France : Candidature de G. Schivardi à l’élection présidentielle. Manifeste pour la rupture avec l’Union européenne. p. 5 - Campagne pour la défense de la santé publique en Europe, contributions Italie : Réunion à Turin pour élire la délégation à Bruxelles. Turquie : Suite aux réformes, “la santé n’et plus un droit”. p.6 - Ukraine : Résistance de la population aux exigences de l’Union européenne. Interview d’une enseignante. p. 7 - Roumanie : Délégation de syndicalistes à l’ambassade de Roumanie à Berlin (Allemagne) pour la défense des mineurs syndicalistes emprisonnés en Roumanie. p. 8 • Gabon : Message de solidarité de l’ Entente aux travailleurs gabonnais en grève générale. Appel à soutien.
• Abonnements.
Pour tout contact :
Kapcsolattartasra :
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France Tel : (33 1) 48 01 88 28 E.mail :
[email protected] - Site : www.eit-ilc.org
Bengale-Occidental (Inde) India, Ny-Bengalia Le gouvernement fait tirer sur les paysans A kormany lovet a parasztokra
Les paysans de l’Etat du Bengale occidental (1) combattent pour défendre leurs terres dont le gouvernement veut s’emparer pour y créer des « zones économiques spéciales » (2). Nandigram est un village situé à 60 kilomètres de Calcutta, la capitale de l’Etat. Le nom de ce village s’est soudain trouvé projeté à la « une » de tous les grands journaux de l’Inde car, le 14 mars, la police d’Etat a ouvert le feu contre ses habitants. On ne connaît pas exactement le nombre des victimes, mais il est élevé. Le gouvernement du Bengale-Occidental est contrôlé par le PC (m) (3) qui a pris la tête de la mise en œuvre de cette politique. Le Premier ministre du gouvernement indien, Manmohan Singh, principal architecte des réformes économiques depuis 1991, a commenté les sanglants événements de Nandigram après une semaine de silence. Il les a définis comme « attristants », mais a ajouté qu’il n’empêcherait pas l’établissement de zones économiques spéciales. Les Information relatant les événements nous ont été transmises par l’interview d’un représentant de l’organisation démocratique Nagarik Mancha, et notre camarade Sanyal, responsable du syndicat NFSRU, qui a Participé à plusieurs rencontres de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples.
Dans le numéro 222 d’Informations internationales nous avons publié un dossier spécial rendant compte de la mobilisation de ces paysans. Dans le numéro 224 nous avons publié des extraits de l’acte d’accusation du gouvernement adopté par les 500 participants à une convention tenue à Calcutta le 3 novembre 2006.
A ny-bengali allamban a foldmuvelok harcolnak foldjeik megvedeseert a kormany ellen, mely specialis gazdasagi ovezetet akar kialakitani. Marc. 14-en Nandigramban , Kalkuttatol 60 km-re az allamrendorseg tuzet nyitott a lakossagra, az aldozatok szama nem ismeretes. Az indiai miniszterelnok egy het hallgatas utan “szomorunak” minositette az esemenyt, de hozzatette, hogy ez nem akadalyozza meg az ovezet megalakitasat. A 22. szamban reszletes informaciot adtunk a parasztok mozgalmarol. A 224.sz-ban pedig kozzetettuk az indiai kormanyhoz irt tiltakozast.
Violente répression contre les paysans qui défendent leurs terres à Nandigram, le 14 mars, la police a tiré et tué
Que s’est-il exactement passé à Nandigram le 14 mars ? La population du village de Nandigram avait édifié des barricades et interdisait son entrée aux forces de l’ordre depuis plusieurs semaines. Pourquoi ? Le gouvernement du Bengale-Occidental avait décidé de s’emparer des terres avoisinantes dans le but d’implanter une « zone économique spéciale », dont l’un des occupants aurait été une firme basée en Indonésie, Salim, qui avait bénéficié des largesses du régime dictatorial, corrompu et anticommuniste de Suharto. Il s’agit d’un terrain de près de 20 000 acres . La réalisation d’un tel projet signifie l’éviction de dizaines de milliers de personnes, ne survivant que grâce à la terre qu’ils travaillent et dont on ne voit pas comment ils pourraient trouver un nouvel emploi. La création de quelques milliers d’emplois industriels (au demeurant aléatoire) ne compensera en aucun cas la destruction de toute cette zone agricole. Le 14 mars, face à un barrage humain dans lequel se trouvaient un grand nombre de femmes et même d’enfants, la police qui encerclait le village, présente en grand nombre (plusieurs milliers, semble-t-il), a ouvert le feu. Les estimations officielles font état de 14 morts et de nombreux blessés. Il ne nous est pas possible à ce stade d’établir un bilan exact, mais celui-ci est certainement très lourd. Nous pouvons dire que les témoignages de journalistes et de militants qui étaient sur place concordent sur un point : l’extrême brutalité des forces de police. Elles ont continué à tirer alors que les villageois se dispersaient ; de nombreuses personnes ont été blessées dans le dos. Il est avéré que des bandes d’individus armés suivaient la police et se sont livrées à des exactions dans le village et aux alentours. Ce qui s’est passé a été tellement effroyable que des intellectuels de renom — dont certains liés au Parti communiste — ont déclaré que ce qu’ils avaient vu leur rappelait les plus sombres jours de l’occupation britannique.
Mi is tortent pontosan marc. 14-en ? Tobb hete a lakossag barrikadokat emelt az eroszakszervezetek behatolasanak megakadalyozasara. A kormany kozel 20 ezer hold foldet akar kisajatitani a specialis gazdasagi ovezet szamara (melynek egyik jovendo tulajdonosa szoros kapcsolatokat apolt Szuharto antikommunista rezsimjevel). Tobb tizezer szemely megelhetese forog kockan. Ezen a napon az utjat allo embertomegbe, nokbe, gyerekekbe lottek a rendorok. Hivatalos becselesek szerint 14 halott es nagyszamu sebesult. Ujsagirok es aktivistak allitjak, a rendorseg kiveteles brutalitassal lepett kozbe, sokakat a hatukon ert a lott seb, tehat visszafordulas kozben. A rendorseget felfegyverzett civil bandak kovettek. Mintha a brit megszallas legsotetebb napjai tertek volna vissza.
Comment le gouvernement dirigé par le PCM justifie-t-il sa décision ? Par le fait qu’il fallait rétablir l’ordre, qu’il était inacceptable de voir le territoire de Nandigram échapper à tout contrôle des autorités de l’Etat. Aucune négociation n’a été entreprise. Le gouvernement ne peut cacher sa responsabilité dans la situation qui s’est créée. C’est sa volonté de remettre les terres de la région à des investisseurs internationaux qui a provoqué la révolte des paysans. C’est une situation qui, comme vous le savez, n’existe pas qu’à Nandigram. Une tentative similaire à Singur avait également entraîné la mobilisation des paysans. Dès le mois de décembre 2006, une conférence à laquelle étaient associés des représentants de nombreuses organisations paysannes, syndicales et de défense des droits de l’homme avait posé des questions précises au gouvernement. Il n’y a eu aucune réponse. Cependant, les citoyens constatent qu’à chaque fois qu’un grand capitaliste demande de la terre, quels que soient les motifs qu’il avance, il lui est donné satisfaction malgré les protestations des paysans qui en sont propriétaires.
Hogyan tehette ezt a kormany (kommunistak is tagjai), nos, targyalasok nelkul. A foldet eleve igy akarta atjatszani a nemzetkozi befektetok kezebe, lasd Singurt is, a paraszti erdekszervezetek kerdeseit rendre valasz nelkul hagytak.
Ce qui s’est passé à Nandigram s’inscrit-il dans une politique d’ensemble, à l’échelle du Bengale Occidental et de l’Inde tout entière ? Oui. Et il ne s’agit pas « d’industrialisation », comme le disent les avocats de la politique gouvernementale, mais avant tout de l’établissement de zones économiques spéciales. Le gouvernement a fait adopter en 2005 par sa majorité parlementaire, qui compte dans ses rangs des parlementaires des deux PC, une loi visant à la multiplication des zones économiques spéciales dans toute l’Inde. Ces zones sont désignées par le ministre du Commerce indien « comme des enclaves hors taxes, qui doivent être traitées comme territoire étranger pour ce qui du commerce et des droits de douane». Chaque Etat, d’ailleurs, s’engage dans cette course, constatant que le gouvernement du Bengale-Occidental, contrôlé par le PCM et s’appuyant sur une coalition « de gauche », prend la tête de cette course et ne recule devant aucun moyen.
Nem egyszeruen iparositasrol van szo, hanem olyan ovezetekrol, melyek adomentes szabad gazdasagi ovezetek, es az indiai kormany terveiben egesz sorozat ilyen terv szerepel.
Quelles ont été les réactions après le massacre de Nandigram ? La colère, mais aussi la détermination. Ainsi , des manifestations ont eu lieu à Sungen, où les paysans ont endommagé les clôtures entourant les terres attribuées au grand capitaliste Tata. Dans le gouvernement lui-même, les partis de la coalition, à l’exception du PCM, ont cherché à dégager leur responsabilité. Dans la situation qui s’est ainsi créée, le gouvernement a reculé, puisqu’il a annoncé qu’il n’y aurait plus d’acquisition forcée de terres à Nandigram. Cependant, le Premier ministre du Bengale-Occidental a maintenu la nécessité de constituer des zones économiques spéciales. Pour sa part, le Premier ministre du gouvernement central, M. Singh, a fait une déclaration allant dans le même sens. Le massacre de Nandigram rappelle tragiquement qu’il ne faut pas aujourd’hui laisser isolés ceux qui, au Bengale-Occidental, résistent aux expropriations.
Reakciok? A nandigrami esemenyeket nem csak harag, de eltokeltseg is kovette. Pl Sungenben a parasztok megrongaltak a nagykapitalista Tata keriteseit. A kormanyon belul igyekeznek atharitani a felelosseget, eloszor meghatralva, nem lesz tobb eroszakos foldkisajatitas, majd ujradeklaralva a tervek szuksegesseget.
1) L’Inde est un Etat fédéral. Chaque Etat dispose d’un Parlement et d’un gouvernement, qui ont une large autonomie dans le cadre des orientations d’ensemble tracées par le gouvernement fédéral. L’Etat du Bengale-Occidental est gouverné par le PC (m) depuis trente ans. Il compte environ 100 millions d’habitants. (2) Zones franches où les investisseurs capitalistes bénéficient de privilèges fiscaux et ne sont pas soumis au respect des lois du travail. (3) L’un des deux partis issus de la scission du Parti communiste indien lors du bref affrontement militaire entre la Chine et l’Inde en 1962.
France Franciaorszag Dans le n° 226 d’Informations internationales, nous avons publié la déclaration de Gérard SCHIVARDI maire de Mailhac et conseiller général de l’Aude candidat des maires à l’élection présidentielle, soutenu par le Parti des ravailleurs, à l’ouverture de la conférence de presse tenue le 10 mars 2007 à Mailhac. Dans cette déclaration, Gérard SCHIVARDI qui venait de déposer 539 parrainages de maires pour être officiellement candidat, précisait :
“Nous allons constituer dans tout le pays des comités de soutien, qui seront les comités de résistance pour la défense des 36 000 communes, pour la défense et la reconquête de nos services publics, pour la reconquête de la démocratie politique et sociale, pour la rupture avec l’Union européenne”. Il ajoutait : “Nous allons ici même, ce soir, constituer devant vous, mesdames et messieurs les journalistes, avec tous ceux qui le veulent, le comité de soutien de l’Aude à notre candidature.” Avec son comité de soutien, et fort désormais de 554 parrainages, il a redigé le « Manifeste pour la rupture avec l’Union européenne pour la reconquête de la démocratie politique et sociale » soumis à signature. Nous le reproduisons ci-dessous.
A 226.sz-ban kozzetettuk Schivardi, Mailhac polgarmestere kozlemenyet, akkor meg « csak » 539 polgarmester tamogatasat elvezte, azota mar 554-et. Az alabbiakban az Unioval valo szakitas szuksegesseget hirdeti annak erdekeben, hogy a tarsadalmi – politikai demokracia helyrealljon.
Manifeste pour la rupture avec l’Union européenne pour la reconquête de la démocratie politique et sociale
Avec Gérard Schivardi, candidat des maires, soutenu par le Parti des travailleurs, groupons-nous pour :
- la défense des 36 000 communes ; - la défense des services publics ; - la reconquête de la démocratie politique et sociale ; - la rupture avec l’Union européenne !
Nous en appelons à tous et à toutes :
— A tous ceux d’entre vous qui ont voté non à la Constitution européenne ; — A tous ceux qui subissent chaque jour dans leur travail, dans leur vie de tous les jours, dans leurs difficultés à accéder aux soins, les conséquences désastreuses de la politique de l’Union européenne ; — A tous qui vivent ou veulent vivre de leur travail. Ensemble, construisons par nous-mêmes la véritable opinion publique. Celle qui ne relève pas des médias aux ordres, celle qui correspond au vote majoritaire du 29 mai 2005, ensemble signons ce Manifeste, groupons-nous pour faire grandir le mouvement qui imposera la rupture avec l’Union européenne. Le plus tôt sera le mieux. Pour notre peuple, pour tous les peuples d’Europe qui aspirent à construire des relations libres et fraternelles débarrassées du carcan du traité de Maastricht et de ses institutions.
Assez de destructions... Eleg a rombolasbol Nous voulons du travail. Au moment où l’Union européenne organise la disparition de tous les services publics dans notre pays, la disparition de la viticulture, de l’agriculture et liquide l’industrie : A-t-on le droit de dire — ce qui est absent de tous les médias officiels : « Nous voulons garder nos emplois, nous voulons que cessent les délocalisations, et s’il faut, pour cela, rompre avec le traité de Maastricht qui interdit dans son article 87 toute aide de l’Etat menaçant de fausser la libre concurrence, alors : rupture avec le traité de Maastricht » ?
67 / 77
Munkat akarunk. Mikor az Unio megszervezi orszagunk osszes kozintezmenyenek, szolomuvelesenek, mezogazdasaganak es iparanak eltunteteset, jogunk van azt mondani, szakitunk Maastrichttal. Nous voulons que la jeune génération puisse être instruite. Les maires ont-ils le droit de dire à tous les citoyens de ce pays : « Nous voulons garder nos écoles communales, nous refusons leur regroupement dans les établissements publics d’enseignement primaire (EPEP) qui vont aboutir à la fermeture de 12 000 classes de nos écoles publiques, au moment où l’article 89 de la loi du 13 août 2004 prétend nous obliger à financer les écoles privées extérieures à la commune » ? A-t-on le droit de dire : « Nous revendiquons que la République redevienne laïque, nous revendiquons que les fonds publics aille à l’école publique, les fonds privés à l’école privée ! »
Az uj generacio kepzeset akarjuk . A polgarmesterek orizni akarjak a helyi iskolakat, visszautasitjuk, hogy az alsotagozatok iskolaosszevonasba keruljenek, hogy 12 ezer osztalyt zarjanak be, akkor, mikor torveny kotelez bennunket kulso maganiskolak finanszirozasara. Nous voulons que la jeunesse ait un avenir. A-t-on le droit de demander pour les jeunes des droits au moins équivalents à ceux dont leurs parents ont bénéficié : celui de pouvoir suivre de vraies études, sanctionnées par de vrais diplômes, le droit de pouvoir accéder à un vrai travail en CDI, avec un vrai salaire, celui de pouvoir avoir un vrai logement ?
Az ifjusagnak jovot akarunk biztositani. Legalabb annyit akarunk a fiataloknak is, amennyit szuleik megkaptak: valodi tanulmanyokat folytatni, valodi diplomat kapni, valodi munkahoz jutni valodi fizetesert, amivel valodi lakashoz juthatnak. Nous voulons retrouver nos services publics. A-t-on le droit de dire : « Nous voulons garder nos bureaux de poste, la distribution du courrier six jours sur sept, le prix unique du timbre. Et si pour cela il faut abroger les directives européennes qui ouvrent La Poste à la concurrence, s’il faut pour cela abroger le décret du 8 janvier qui veut remplacer nos bureaux de poste par un point-poste privé chez un commerçant, alors oui : abrogation de toutes ces directives ! » ?
Kozszolgaltatasainkat akarjuk. A postahivatalunkat, a het hat napjan a leveleinket, egyseges aron a belyeget, es nem pedig egy vegyesbolti maganpostat. Nous voulons vivre de notre travail. Les maires des communes rurales ont-ils le droit de dire : « Il faut arrêter l’arrachage des vignes, arrêter la mise en jachère de nos terres : est-ce trop demander que le paysan puisse vivre de son travail ! Est-ce trop demander que l’Etat garantisse les prix ? » A-t-on le droit de dire à tous les travailleurs, à tous les salariés de Nantes, de Saint-Nazaire, de Méaulte, salariés d’Airbus ou des entreprises de sous-traitance : « Votre exigence de conserver tous les emplois sur tous les sites est légitime comme celle des travailleurs allemands et espagnols de EADS. L’Europe des peuples ne se fera pas dans le cadre des privatisations ni dans le cadre du pillage de notre industrie par les fonds de pension américains. Renationalisation de l’industrie aéronautique ! »
Meg akarunk elni a munkankbol. A falusi polgarmesterek azt mondjak : fel kell fuggeszteni a szolok kivagasat, a foldek parlagon hagyasat, hagyni kell a foldmuvelot, hogy megelhessen a munkajabol. Tul sok azt kerni, hogy az allam garantalja az arakat? Mint az EADS nemet es spanyol dogozoi, mi is meg akarjuk orizni a munkahelyeket, ujraallamositani a repulogepipart, nem privatizalni es nem atjatszani iparunkat az amerikai nyugdijalap szamara.
Nous voulons la démocratie. Les maires des petites communes ont-ils le droit de dire devant tout le pays : « Nos 36 000 communes avec leurs conseils municipaux élus, leurs syndicats intercommunaux librement constitués sont les piliers de la République, il ne faut pas qu’elles disparaissent dans la fusion avec les grandes communautés d’agglomération » ?
Demokraciat akarunk. A kistelepulesek polgarmesterei azt mondjak, a Koztarsasag pillerei vagyunk, miert kellene eltunnunk a nagytelepulesek agglomeracioiban ? A toutes ces questions, 552 maires ont répondu résolument oui. Ils l’ont fait en décidant d’appuyer Gérard Schivardi, leur collègue maire de Mailhac, pour porter ce message dans l’élection présidentielle. Cela en dépit de pressions de toutes sortes. Pourtant, tout avait été fait pour tenter d’étouffer cette voix. Alors que cette candidature est annoncée depuis le 18 novembre 2006 à l’issue d’une manifestation de 10 000 personnes, elle a été superbement ignorée par les médias. Cette candidature est soutenue par le Parti des travailleurs, parti ouvrier indépendant. Ce parti estimant nécessaire d’appuyer tout pas en avant dans le sens de l’unité pour aider au combat contre l’Union européenne a estimé devoir ne pas présenter de candidat et de soutenir le candidat des maires. Une campagne a été organisée par certains journaux pour présenter cette candidature comme « extrémiste ». Il serait donc « extrémiste » dans ce pays de défendre les communes, les services publics. Cette candidature est indépendante de tous ceux qui se sont succédé au gouvernement pour mettre en œuvre la politique de Maastricht. Alors, les circulaires et les pressions se sont multipliées pour tenter d’imposer aux maires de ne pas accorder leur parrainage. Tout cela n’a pas suffi à décourager les maires. Ils ont donné à l’un des leurs les moyens de se présenter à l’élection présidentielle. Avec eux, nous disons : l’heure est à la résistance. Dire la vérité sur l’Union européenne, exiger de rompre avec ce cadre contraignant est un devoir dans le combat pour la démocratie et la justice sociale.
Schivardit megprobaljak elhallgatni, videki tamogatasa ellenere, csak nehany extremnek titulalt ujsag foglalkozott kampanyaval. Jelolese fuggetlen ; a tamogato polgarmestereknek poltikai nyomas nehezedett tamogatasa megakadalyozasara, hasztalan probalkozas. Ki kell mondani az igazsagot az Uniorol, a demokraciaert es a tarsadalmi igazsagossagert.
... Il faut rompre avec l’Union européenne ! …Szakitani
kell az Europai Unioval !
La nécessité de cette rupture se fait sentir chaque jour. Tout le monde est saisi d’angoisse devant le démantèlement de EADS et la suppression de dix mille emplois qui en découle. Quelle autre solution y a-t-il que celle de renationaliser Airbus pour faire face à cette catastrophe ? Et les faits sont là. Pour mettre en œuvre cette mesure simple de sauvegarde de l’industrie et des emplois, il faut rompre avec le traité de Maastricht qui, dans son article 88, exige que, chaque fois qu’un Etat aide financièrement une entreprise, des mesures de rentabilité et de licenciement soient prises. Oui, l’urgence de la rupture avec l’Union européenne est vitale. Si les intérêts du peuple l’exigent, un traité peut être défait. Le traité de Maastricht peut et doit être abrogé. Il est possible de construire une Europe des peuples libres et des nations souveraines. Les médecins, les professeurs de médecine, les syndicalistes hospitaliers de 14 pays d’Europe qui ont préparé une délégation commune au siège de la Commission européenne le 31 mars en témoignent. Ensemble, ils ont établi le mémorandum démontrant dans chaque pays les conséquences désastreuses de la réduction des dépenses hospitalières sur l’état de santé de la population. Ils ont établi que toutes ces mesures découlent de la politique de l’Union européenne. Ensemble, dans l’action commune, ils ont démontré que l’Europe des peuples libre ne peut se construire que sur la base de la satisfaction des besoins sociaux qui sont incompatibles avec le traité de Maastricht.
A szakitas szuksegesseget minden nap erezzuk. 10 ezer munkahely megszuntetese az Airbusnal, van-e mas megoldas mint az allamositas? A Maastrichti egyezseg 88. cikke kotelez, hogy ahanyszor az allam anyagilag segit egy vallalatot, a rentabilitas merteke megmeretessek es elbocsatasok kovetkezzenek. Lehetseges lenne a nepek szabad akaratan alapulo Europa is ! Az orvosok, egeszsegugyi dolgozok erro tanuskodnak Brusszelben. A szocialis szuksegletek azonban nem kompatibilisek Maastrichttal.
La majorité de nos concitoyens a voté non au traité constitutionnel le 29 mai 2005 A franciak tobbsege nemet mondott az europai alkotmanyra 2005-ben
Nous affirmons solennellement : répondre à l’aspiration qui s’est exprimée de façon majoritaire le 29 mai 2005 exige d’agir pour la rupture avec l’Union européenne, sa Commission de Bruxelles, sa Banque centrale européenne et son prétendu Parlement. Tel est le sens de ce Manifeste. Face à Bruxelles, la candidature des maires est celle de la défense des 36 000 communes héritée de la Révolution française. Les maires sont les élus du suffrage universel. Leur mandat ne vient pas de Bruxelles ni des gouvernements de la Ve République qui se sont entièrement soumis aux directives de l’Union européenne. Leur mandat vient de la population qui leur demande de la défendre et d’améliorer son sort. Ce mandat commande de défendre l’école, le bureau de poste, la circonscription d’Equipement, la maternité de proximité, la viticulture, le commerce, l’artisanat et l’industrie. C’est pour cela que les 36 000 communes sont insupportables à l’Union européenne, organisme supranational, d’ordre totalitaire, qui entend que ses directives soient appliquées sans discussion. Mais le peuple ne l’entend pas ainsi. La victoire du vote non à la Constitution européenne le démontre. A tous ceux qui ont voulu et qui veulent étouffer la voix de la candidature de Gérard Schivardi soutenue par le Parti des travailleurs, nous disons :
Ennek a szavazasnak az volt az ertelme : nem kell az Unio a Bizottsagaval, Kozponti Bankjaval es un. Parlamentjevel. A polgarmesterek mandatuma nem Brusszelbol jon, oket kozvetlenul valasztotta a nepesseg, amely segitsegre var es a sorsa jobbrafordulasara. Vous croyez que les maires ont oublié leur vote du 29 mai 2005 ? Vous croyez que les ouvriers confrontés aux licenciements ont oublié leur vote ? Vous croyez que les agriculteurs, les viticulteurs ont oublié leur vote ? Vous croyez que les employés d’Alcatel ont oublié leur vote, que les salariés confrontés à la privatisation de la poste, de l’EDF, de la SNCF ont oublié leur vote ? Vous croyez que les instituteurs et les parents d’élèves qui luttent contre les fermetures de classe alors qu’il y a encore plus d’élèves cette année que les années passées, vont s’incliner ? Vous croyez qu’ils ne font pas le lien avec le pacte de stabilité qui réduit toutes les dépenses publiques ? Vous croyez que tous ceux qui sont confrontés aux difficultés d’hospitalisation, aux fermetures de maternités, aux dépenses sans cesse accrues pour pouvoir se soigner ne font pas le lien avec les directives de l’Union européenne visant à diminuer les dépenses de santé ? Ne vous y trompez pas, le peuple ne renie pas son vote du 29 mai 2005 ! A tous les gouvernements qui se soumettent aux exigences de la Banque centrale européenne, nous disons : craignez la colère du peuple. Il veut vivre !
Une issue existe Letezik egy kijarat Dans cette élection présidentielle, un candidat s’engage dans la voie de la rupture avec l’Union européenne. Ce pas en avant doit être soutenu, il va l’être par des milliers et des dizaines de milliers d’ouvriers, paysans, jeunes, chômeurs, hommes et femmes de tout le pays qui vont se rassembler autour de ce Manifeste. Ce pas en avant en appelle d’autres. L’exigence de la rupture avec l’Union européenne se trouvera également posée dans les élections législatives. Car il faudra bien qu’il y ait dans ce pays une Assemblée constituante qui, déclarant sa souveraineté, s’émancipe du cadre de l’Union européenne pour pouvoir prendre les mesures d’urgence que la situation de crise impose. Là est l’issue. Le mouvement grandit dans le pays pour briser ce carcan des institutions européennes. Les médias aux ordres qui sont sourds peuvent ne pas l’entendre, mais c’est la réalité. Les 500 maires qui ont surmonté la campagne de pression qui s’est développée le démontrent. On ne peut pas manipuler les consciences. On peut créer une opinion publique officielle. Mais l’histoire démontrera que, face aux problèmes réels du pays, elle est artificielle. On ne pourra pas indéfiniment faire taire la voix d’en bas. Nous faisons nôtre cette déclaration d’un maire de la Meuse : « Le plus insupportable, c’est d’assister au démantèlement des services publics, à la disparition de nos commerces, de nos activités artisanales et de nos entreprises sans pouvoir nous y opposer. Nous sommes contraints de voir mourir nos villages, au nom de je ne sais quelle “rentabilité économique” inventée par l’Union européenne. Comme si l’autorisation de vivre appartenait au monde de l’économie, comme si tout devait se traduire en termes de profit. Quel monde construit-on à nos enfants ? Dès le plus jeune âge, on va les obliger à quitter leur village pour aller à l’école, comme si on les préparait déjà à leur future délocalisation professionnelle. L’Etat doit reprendre le contrôle des services publics et des anciens monopoles qui lui appartenaient, soutenir l’économie rurale et nationale sans se faire imposer des contingentements économiques et sociaux par les textes et règlements de l’Union européenne, qui n’est pas encore et ne doit pas devenir supranationale. Je souhaite qu’au travers de la candidature de Gérard Schivardi et de ceux qui la soutiennent, s’érige le fer de lance des revendications du peuple, qui souffre de l’indifférence, de l’irrespect des grands décideurs de ce monde. Nous démontrerons ainsi que nous pouvons résister tout en étant une véritable force de proposition pour une société meilleure, garante des droits de l’homme, de la valeur du travail, de la culture, de la vie. » C’est exactement ce que nous voulons faire : « Forger le fer de lance des revendications du peuple. »
Ebben az elnokvalasztasban egy jelolt mert kiallni a szakitas gondolataval, de tizezrek tamogatjak a gondolatot. Mozgalmunk notton no, ha nem is hallunk roluk, mert a media agyonhallgatja. A jelolest alairasaval tamogato 500 polgarmestert sem sikerult megfelemliteni, meghatralasra kenyszeriteni, a lelkiismeretet nem lehet manipulalni. Lehet hivatalos velemenyt krealni, de vegul majd nem lehet hallgatni. Mi nem akarjuk meghalni latni falvainkat valami Unio altal kitalalt gazdasagi rentabilitas jegyeben, az elet nem tartozik a gazdasag vilagaba, nem lehet a gazdasag terminologiajaval merni. Az allam arra szolgal, hogy a kozszolgaltatast biztositsa, ezen a teruleten monopoliuma legyen, es hogy ezek fenntartsak a nemzeti es falusi gazdasagot.
Groupons-nous, ouvriers, paysans, jeunes, salariés, chômeurs. Ne comptons que sur nos propres forces !
Fogjunk ossze munkasok, parasztok, fiatalok, alkalmazottak, munkanelkuliek, csak sajat eronkre tamaszkodhatunk ! - Contre le boycott qui frappe la candidature des maires, soutenue par le Parti des travailleurs - Pour le respect de la liberté d’expression - Pour la reconquête de la démocratie politique et sociale - Pour la (re)nationalisation de l’industrie, d’EDF-GDF, de la SNCF, de La Poste et des services publics - Pour la défense des 36 000 communes - Pour la défense de la République, une, indivisible et laïque - Pour la rupture avec l’Union européenne - Pour l’Assemblée constituante souveraine s’émancipant du carcan du traité de Maastricht - Pour l’union libre et fraternelle des peuples et des nations d’Europe
Une délégation est reçue le lundi 2 avril, par les représentants de la commission européenne. Elle sera mandatée par la rencontre européenne du 31 mars, réunie autour de l’appel de 688 médecins, hospitaliers et syndicalistes de toute l’Europe
“Il
faut immédiatement stopper dans toute l’Europe la destruction accélérée de tous les systèmes de santé publique”
A Bizottsag apr. 2-an fogadja a delegaciot, mely a felhivast alairo 688 kozegeszsegugyi dolgozo marc.31-I europai talalkozojan kapja megbizasat. Azonnal fel kell fuggeszteni egesz Europaban a kozegeszsegugy lerombolasa!
L’appel a recueilli 688 signatures dans 17 pays : Az alairasok megoszlasa orszagonkent 84 en Allemagne, 12 en Autriche, 28 en Belgique, 35 au Danemark, 46 en Espagne, 143 en France, 36 en Grande-Bretagne, 3 en Hongrie, 1 en Suède, 21 en Italie, 13 au Portugal, 23 en Roumanie, 17 en Suisse, 1 en Slovaquie, 1 en Tchéquie, 1 en Ukraine et 223 en Turquie.
L’appel européen a été publie dans le numéro 217 d’Informations internationales. A felhivast a 217.sz-ban tettuk kozze Pour vous le procurer vous pouvez aussi écrire à : France : Entente européenne des travailleurs, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris. Tél. : 01 48 01 88 28 - Fax : 01 48 01 88 36.E-mail :
[email protected] Allemagne : Carla Bouboullé, Postfach 120 755 ; 10597 Berlin.Fax : 030/313 16 62 - E-mail :
[email protected] Csatlakozni lehet a fenti cimeken
Italie Olaszorszag Le 13 mars, à Turin, s’est tenu une réunion-débat organisée par les initiateurs de l’Appel européen pour la défense de la santé publique. La réunion était convoquée pour préparer la délégation italienne qui se rendra à Bruxelles. Vingt-deux personnes ont participé à cette réunion. La discussion a été introduite par Fulvio Aurora, vice-président de Médecine démocratique et responsable national de la santé pour le Parti de la refondation communiste, par Rossana Becarelli, directrice dans l’administration hospitalière de Turin, par Terry Silvestrini, conseiller communal, élu indépendant sur la liste du Parti de la refondation communiste et responsable de la commission sur les services sociaux, et par Lorenzo Varaldo , coordinateur en Italie de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples. Voici des extraits de la discussion.
Torino, marc. 13. Osszejovetel a kozegeszsegugy megvedesere szolgalo olasz delegacio megszervezesere, 22 szemely reszvetelevel. Fulvio Aurora, Demokratikus Orvoslas elnokhelyettese es az atalakitott kommunista part nemzeti felelose, Rossana Becarelli, a torinoi korhaz adminisztrativ igazgatoja, Terry Silvestrini helyhatosagi tanacsos a kommunista part szineiben es a szocialis szolgaltatasok bizottsaganak felelose, Lorenzo Varlado az Egyetertes olasz kordinatora – nehany nev a vita kezdemenyezoi kozul.
Fulvio Aurora a souligné combien l’Union européenne met en avant le système mixte « public-privé » avec une logique qui signifie en réalité que « le public paie, le privé réalise les profits ». Pour cette raison, il a confirmé son soutien, mais aussi celui de Médecine démocratique, à la délégation à Bruxelles. Il a ensuite soulevé le problème de ce qui se fait dans le Piémont et de la politique mise en avant en Lombardie, qui pourrait être considérée comme une région « pilote » dans la destruction de la santé publique
Fulvio Aurora alahuzza, hogy az EU a koz-magantulajdonosi vegyes szisztemat helyezi eloterbe azzal a logikaval : a koz fizet, a magan learatja a hasznot. A brusszeli bizottsagot tamogatja a Dem. Orvoslas neveben is. Kiemeli Piemont es Lombardia esetet, mely a kozeegszsegugy lerombolasanak peldajat. Rossana Becarelli a souligné les énormes intérêts économiques en jeu dans le secteur de la santé, intérêts ne visant pas à guérir, mais à faire des profits, à vendre la médecine, à ouvrir des centres privés. Malheureusement, cette politique de privatisation est déjà là, et elle se poursuit encore avec le centre-gauche et aussi ici dans le Piémont, où, par ailleurs, le conseiller régional de la santé est membre du Parti de la refondation communiste
Rossana Becarelli alahuzza, hogy irtozatos gazdasagi erdekek forognak kockan, de ezek az erdekek nem a gyogyitast szolgaljak, hanem a profit elnyereset. A privatizacio megindult, a kozep-bal politikai erokkel folytatodik. (…). Terry Silvestrini, a raconté comment les six résidences pour personnes âgées de Turin (qui coûtent 25 millions d’euros) sont aujourd’hui menacées et pourquoi il faudrait se battre contre cela. « Il faut se battre pour exiger des droits qui peuvent être garantis exclusivement par l’Etat,parce que, si ceux-ci sont laissés à la charge de la commune et si le financement est retiré, ils seront liquidés à la fin (…). »
Terry Silvestrini elmeseli, hogy Torinoban 6 oregek szamara epitett rezidencia (mely 25 millio euroba kerult) lete kerult veszelybe es harcot hirdet megmentesukre. Une infirmière a dénoncé les conditions de travail et de soins auxquelles elle est confrontée : « Déjà, nous sommes obligés de dire très souvent aux malades d’apporter leurs médicaments, alors qu’en même temps, les dirigeants vont payer des sommes énormes pour décider de choses inutiles ou pour faire des projets d’objectifs visant à faire des restrictions, privatiser, détruire. »
Egy apolono a munka- es gondozasi korulmenyekrol beszel : muszaj azt mondani a betegeknek, hozzak magukkal gyogyszereiket, ugyanakkor a fonokok hatalmas summakat foganak kifizetni haszontalan dolgokra vagy a privatizacio, retrikcio, rombolas terveire. Un infirmier a dit : « Le problème des listes d’attente pourrait être résolu demain, mais ils veulent les maintenir pour obliger les gens à aller dans le privé (…). S’ils mettent le ticket à 10 euros, et c’est souvent plus élevé, les gens qui ont une priorité — manger — ne vont pas aller se soigner, parce que, pour beaucoup, aujourd’hui, c’est cela, la question. »
Egy apolo mondja a varolistak problemajat mar holnapra rendezni lehetne, de fenn akarjak tartani, hogy a betegeket a magangyogyitas fele tereljek. Ha 10 euros fizetseget vezetnek be, az emberek azt valasztjak eloszor, aminek elsobbsege van : enni es nem gyogyittatni magukat. Une autre infirmière a expliqué : « (…) Comment peut-on accepter qu’une personne avec une tumeur déclarée, grave, qui a besoin d’examens et d’interventions urgentes, obtienne un rendez-vous au bout de 40 jours ? »
Egy masik apolono felteszi a kerdest, hogyan fogadjuk el, hogy egy sulyos rakdaganatos beteg, akinek surgos vizsgalatokra es beavatkozasra van szuksege, 40 napot varjon a vizitre? Guido Montanari a souligné : « Souvent, on oublie que la santé est une conquête, une conquête des travailleurs et une conquête du progrès. S’attaquer à la santé fait partie de choix politiques bien précis, fait partie d’une attaque générale contre toute une série de principes et de droits qui sont inscrits dans notre Constitution, et que l’Union européenne et le projet de Constitution européenne nient et ont l’intention de détruire. »
Guido Montanari kiemeli, hogy gyakran elfelejtjuk, hogy az egeszsegugy az egy gyozelem, a dolgozok es a haladas gyozelme. Ezt megtamadni egy nagyon pontos politikai valasztas kerdese egy egesz sorozat alkotmanyos elv es torveny ellen, melyet nem ismer el az Unio es szandekaban all lerombolni. Lorenzo Varaldo a relevé un aspect : « Personne ne le dit, personne n’explique que la santé publique est interdite par les directives de l’Union européenne, et cela depuis le traité de Maastricht, et puis, avec toutes les directives. Ce n’est pas seulement le fait des restrictions, mais c’est en raison de la substitution des “services d’intérêt général” à tous les services publics, présentés par l’Union européenne elle-même comme étant des services “qui n’ont rien à voir avec les actuels services publics, qui doivent correspondre aux règles du privé” (…). Comment peut-on sauver la santé publique si on ne rejette pas les directives de l’Union européenne ? »
Lorenzo Varaldo felvetett egy aspektust : senki sem mondja, senki nem magyarazza, hogy az EU direktivai tiltjak a kozegeszsegugyet ! Nem egyszeruen restrikciorol, ahnem a kozszolgaltatasok maganszferaba athelyezeserol van szo. Hogyan mentsuk meg a kozegeszsegugyet, ha nem utasitjuk vissza az unios direktivakat ?
Turquie Torokorszag “Résultat des
réformes en cours : la santé n’est plus un droit”
223 médecins appellent à la délégation du 31 mars à Bruxelles Extraits de la contribution transmise par Fatih Artvinli, délégué à la rencontre du 31 mars à Bruxelles
A jelen reformok eredmenye : az egeszseghez valo jog nincs tobbe 223 torok orvos irta ala a tiltakozo peticiot. Reszlet Fatih Artvinli kuldott hozzaszolasabol La réforme dite de « transformation du secteur de santé » en Turquie ressemble comme deux gouttes d’eau à celles mises en œuvre dans toute l’Europe. Rien d’étonnant à cela, puisque la source d’inspiration est la même : l’Union européenne, les directives de Maastricht, que le gouvernement turc s’emploie à mettre en œuvre pour mériter son droit d’entrée dans l’Union. Qu’on en juge. A torokorszagi un. reform az « egeszsegugyi szektor atalakitasarol » ugy hasonlit az europaiakra mint ket csepp viz. Nem csoda, ugyanabbol az inspiraciobol szuletett, a maastrichti direktivakbol, melyeket a torok kormany is alkalmaz, hogy megerdemelje a belepes jogat Europaba. Iteljuk meg magunk.
Au début des années 1980, le gouvernement turc a commencé à fournir des aides considérables au marché sanitaire privé, sous différentes formes : exemption de taxes douanières, allocations financières, achats réalisés par le secteur public dans le marché sanitaire privé (…). Les organismes de santé publique (hôpitaux publics, hôpitaux universitaires, institutions d’assurances des hôpitaux) ont peu à peu transféré leurs services auxiliaires vers le secteur privé : par exemple l’assainissement, la sécurité, les laboratoiresde service (…). La victoire du Parti de a justice et du développement (PJD) aux élections de 2001 a marqué le début d’une nouvelle ère en la matière (…). Le gouvernement s’est engagé à poursuivre le programme d’ajustement structurel signé avec le FMI, conformément aux engagements de ses prédécesseurs. Depuis lors, le gouvernement a poursuivi la libéralisation et la privatisation des entreprises publiques. C’est dans ce contexte que la réforme du secteur de la santé a été remise à l’ordre du jour. Ainsi, le gouvernement a annoncé son programme de réforme « Transformation du secteur de la santé » en décembre 2003, dont l’objectif central était prétendument de mettre en place un « système sanitaire efficace accessible à tous ». En réalité, le but de cette réforme était de transformer les institutions du secteur de la santé publique en entreprises commerciales, de diriger les dépenses du secteur de la santé publique vers le secteur privé et de privatiser progressivement tous les secteurs sanitaires. Depuis, les dépenses sanitaires sont passées de 11 milliards à 19 milliards de dollars US. Cependant, la plupart des dépenses ont concerné l’achat de médicaments et de paiements de services au secteur privé. Les dépenses de services relatives au secteur privé sont passées de 24 % en 2000 à 50 % en 2005. Par ailleurs, le pourcentage des dépenses de services dans le domaine de la prévention est passé de 5 % à 2,6 % au cours des cinq dernières années (…). Et maintenant, jetons un coup d’œil sur les changements structurels de la politique de santé. La première étape a été le transfert de l’Institut d’assurances sociales (IAS) vers le ministère de la Santé (…). Les fonctions de l’IAS étaient précédemment allouées à différentes institutions de la sécurité sociale. L’IAS était une institution qui délivrait des services à prix réduits à un très grand nombre de gens. L’IAS délivrait des médicaments à des ouvriers. Ce rôle de l’IAS était l’obstacle majeur à la commercialisation des services sanitaires, tant du point de vue pratique que du point de vue légal. Le transfert de l’IAS vers le ministère de la Santé a ouvert de façon indirecte la voie à une privatisation rapide du secteur de la santé. La deuxième étape de la réforme a été l’introduction d’un système de performances basé sur la rémunération dans tous les services attachés au ministère de la Santé. Les médecins reçoivent des points pour services fournis et les performances de chaque médecin sont évaluées en fonction de ces points. Cette pratique, qui va complètement à l’encontre du principe des soins médicaux, affaiblit la solidarité entre les travailleurs de la santé et donne lieu à une situation éthiquement contestable (…). Une autre implication du changement de la politique de la santé est la réforme de la sécurité sociale. La réforme de la sécurité sociale a été votée par le Parlement il y a deux semaines. La principale conséquence de cette réforme est de réduire la contribution de l’Etat à la sécurité sociale. Il faut ajouter à cela la réduction des pensions, l’augmentation de l’âge de départ à la retraite et l’accroissement du prix des services sanitaires (…). Finalement, nous pouvons résumer ainsi les objectifs de ces réformes : la santé n’est plus un droit. L’accès à la santé relève de la responsabilité individuelle et non de la responsabilité publique (…).
A 80-as evek elejen a torok kormany az egeszsegugyi maganszektor szamara kulonbozo formaban komoly segitsegnyujtasba kezdett (vamok elengedese, gazdasagi segely, stb). A kozszolgaltatasbol lassacskan atadtak bizonyos teruleteket a maganszektornak (laboratoriumok, biztonsag, stb). Az Igazsag es Fejlodes Partja hatalomrajutasa utan 2001-ben uj korszakot nyitott, kotelezte magat, hogy alaveti az orszagot az IMF programjanak. Azota folyik a kozszolgalati vallatokban a liberalizacio es a privatizacio. Igy kerult sor az egeszsegugyre is. A terv szerint az egeszsegugy “mindenki szamara kozzeferheto es hatekony” kell legyen. Valojaban ezt azt jelenti, hogy az intezmenyek kereskedelmi vallalkozasok modjara mukodnek, ugyanakkor atterelik a kiadasokat a koztol a maganszektor fele es fokozatosan mindent privatizalnak. Azota az egeszsegugyi kiadasok a 11 milliard US-dollarrol 19-re nottek. A 2000-ben 24 %-os maganszektor-szolgaltatas kiadasai 2005-re 50 %-ra nottek. De a megelozes teruletenek kiadasai 5 %-tol 2,6 %-ra csokkentek az utobbi 5 evben.. A Tarsadalombiztositasi Intezet alacsony aron sok embert biztositott, akadalyt kepezett a maganszektor utjaban, igy azt az Egeszsegugyi miniszteriumhoz csatoltak, igy indirekt modon eltettek az utbol... A reform masodik szakaszaban olyan rendszert vezettek be, mely a jovedelmeken alapul, az orvosok pontokat kapnak, etikusan vitathato helyzetet eredmenyezve ; a tarsadalmi szolidaritas megszuntetve.. 2 hete a Parlament megszavazta az allami hozzajarulasok csokkkenteset a tarsadalombiztositas szamara. Adjuk hozza ehhez a nyugdijak csokkenteset, a nyugdijkorhatar emeleset, a egeszsegugyi kiadasaink emelkedeset es megallapithatjuk, hogy az egeszesegugy tobbe mar nem jog, kozugybol maganuggye valt.
68 / 77
Ukraine Ukrajna La résistance de la population nourrit une crise politique aiguë A lakossag ellenallasa tapjalja a heveny poltikai valsagot Colère et refus populaires contre les augmentations de loyers et de charges prévues Intervention de l’Union européenne Interview d’une enseignante syndicaliste ukrainienne A lakossag visszutasitja a lakber es koltsegei emeleset Az Unio kozbeavatkozasa Interju egy ukran szakszervezeti aktivista pedagogussal
Repères La question du logement En Union soviétique, l’essentiel des logements appartenait à l’Etat (même si, depuis Khrouchtchev, on pouvait acheter son appartement, avec des prêts d’Etat, dans le cadre de « coopératives »). Chaque locataire payait à la fin du mois une somme qui couvrait le loyer, les charges (eau, gaz…), l’entretien des bâtiments et des appartements, les salaires du personnel technique (plombiers maçons…), le ramassage des ordures ménagères, etc. Les normes étaient nationales, la gestion municipale. Les entreprises d’Etat et les administrations finançaient des logements pour leur personnel. Depuis 1991, malgré la vente de certains logements à leurs occupants, ce système reste dominant dans l’habitat ancien, les services des eaux, du gaz, l’entretien de l’ensemble de l’immeuble, etc., sont toujours collectifs. En URSS, ce secteur souffrait des mêmes maux que l’ensemble de l’économie bureaucratisée, mais le loyer ne représentait qu’une part infime du salaire. L’idée même d’une expulsion pour non-paiement du loyer était impensable.
A lakhatas kerese.A Szovjetunioban a lakasok zome allami volt (megha Hruscsov ota allami kolcsonnel letetett is szovetkezeti lakast venni). Minden lako a honap vegen kifizette a lakbert (vizet, gazt..), az epuletfenntartast, a technikai szemelyzet (vizvezetekszerelo, komuves..) koltsegeit, a szemetdijat, stb. A normak egyseges allamiak voltak, a fenntartas helyhatosagi. Az allami vallalatok finansziroztak a szemelyzet lakasait. 1991 ota, annak ellenere, hogy a lakok egy resze megvette lakasat, ez a rendszer dominans maradt, a vizszolgaltatas, a gaz-, az epuletfenntartas, stb mindig egyutt maradt. A Szovjetunioban, a lakasszektort ugyanugy mint altalaban a gazdasagot, a tulburokratizaltsag jellemezte, de a lakber a munkaber jelentektelen reszet kepezte. Meg nem-fizetes eseten is elkepzelhetetlen volt a kikoltoztetes. La valse des oligarques A la suite de « la révolution orange » de novembre décembre 2004, Vicktor Iouchtchenko fut désigné à la présidence de la République et nomma Ioulia Timochenko Premier ministre. Leur gouvernement, totalement corrompu, fut largement battu aux élections de mars 2006. Timochenko avait été limogée entre temps. Iouchtchenko fit appel, en août 2006, à son ancien « rival », Viktor Ianoukovitch, pour devenir Premier ministre, Timochenko se déclarant alors dans l’opposition.
Az oligarchak tanca. A 2004-es « narancsszinu forradalmat » kovetoen Viktor Juscsenko lett a koztarsasagi elnok es Julia Timosenkot nevezte ki miniszterelnoknek. Tokeletesen korrupt kormanyukat 2006-ban valasztasi vereseg erte, idokozben Timosenkot (ellenzekbe vonult) felreallitottak, Juscsenkot azonban volt ellenfele Janukovics meghivta miniszterelnoknek
La commissaire européenne chargée des Relations extérieures et de la Politique de voisinage, Mme Benita Ferrero-Waldnerse, a lancé, à Kiev, le 5 mars, des négociations en vue d’un nouvel accord renforcé entre l’Union européenne et l’Ukraine. Elle explique que « l’Ukraine a accompli des progrès remarquables en matière de réforme démocratique et économique depuis la révolution orange. (…) La négociation d’une zone de libre-échange approfondira notre intégration économique, tandis que le renforcement de la coopération politique permettra des avancées dans des domaines tels que la démocratie, les droits de l’homme et l’Etat de droit. » Quelques jours avant, les députés de la Rada suprême (Parlement), représentant les divers groupes mafieux que la presse appelle les « oligarques », en étaient venus aux mains dans l’hémicycle… La cause de cette crise politique ? La contradiction entre les exigences de la politique de privatisation exigée par l’Union européenne et le FMI, et la résistance populaire, en particulier à la privatisation des logements, qui s’exprime avec de plus en plus de force.
Benita Ferrero-Waldnersee, a belso kapcsolatokkal es szomszedsagi politikaval megbizott komisszar Kijevvel targyalasokat kezdemenyezett. Kijelenti : « Ukrajna komoly erofesziteseket tett a demokratikus es gazdasagi reform teruleten, egy szabadkereskedelmi zona, valamint a politikai egyuttmukodes elosegitene a demokracia, a jogallam es az emberi jogok ervenyesuleset «. Csak nehany nappal azelott, hogy a Rada (parlament) kepviseloi –kulonfele maffiozok, a sajto csak oligarchaknak hivja oketkezukbe kezukbe kaparintottak a parlamenti patkot..
Pourquoi le mécontentement grandissant de la population ukrainienne se concentre-t-il contre les augmentations de loyers ? Aujourd’hui, le gouvernement s’attaque au logement. Il voudrait multiplier le prix des charges locatives et des services qui y sont liés par deux ou trois au 1er janvier 2007. Mais le refus massif de la population le prend de court. L’écrasante majorité des habitants vit dans le parc ancien non rénové. Pour certains, payer les nouveaux loyers signifierait renoncer à manger. 80 % des locataires continuent donc à payer à l’ancien taux. Cette résistance populaire massive nourrit une grave crise au sein du gouvernement. L’opposition au Premier ministre Ianoukovitch, avec à sa tête Ioulia Timochenko, tente actuellement d’utiliser le mécontentement général à son profit. Ayant constaté que l’indice de popularité de Ianoukovitch était tombé en quelques semaines de 38 % à moins de 30 %, cette dernière a décidé que les conditions étaient réunies pour faire tomber le gouvernement et obtenir des élections anticipées. A la Rada, elle multiplie les scandales pour mettre à l’ordre du jour la question de la hausse des tarifs (prenant d’assaut la tribune, plongeant l’Assemblée dans le noir en débranchant l’électricité…). Elle s’est engagée dans la préparation d’une « marche des mécontents » pour renverser le « gouvernement antipopulaire de Ianoukovtich ». Celui-ci manœuvre en recul : il a décidé de créer des « commissions pour vérifier si les augmentations étaient justifiées ». L’opposition tente de réitérer l’opération de la « révolution orange », de s’appuyer sur un mécontentement bien réel pour reconquérir le pouvoir. Mais, aujourd’hui, l’expérience a déjà été faite (notre repère sur la valse des oligarques). Le peuple a conscience qu’il ne s’agit que du jeu entre deux groupes d’oligarques et de mafieux (l’un jouant la carte des Etats-Unis, l’autre de la Russie) et qu’il ne peut compter que sur ses propres forces. Soulignons aussi la mobilisation étudiante qui, en Ukraine, a toujours accompagné la montée des luttes sociales.
A kormany a lakbereket emeli, megsokszorozva a fenntartasi es lakhatasi terheket, ami a lakossag ellenallasaba utkozik. A lakoepuletek tulnyomo tobbsege regi es felujitatlan. A lakok joreszenek az uj berek azt jelentenek, hogy le kellene mondaniuk az evesrol is, igy 80 %-uk csak a regi ber fizeteset folytatja. Az ellenallas sulyos valsagot idezett elo. A Timosenko vezette ellenzek sajat hasznara igyekszik forditani a helyzetet, mivel Janukovics nepszerusegi indexe 38 %-rol 30-al kevesebbre zuhant nehany het alatt, igy az elorehozott valasztasokban remenykedik. A Radaban botrany botranyt kovet, elhatarozza a Janukovics-kormany levaltasat, emez pedig visszahatral, bizottsagot hoz letre az aremelkedes kivizsgalasara.. A nep nagyon jol tudja, hogy nincs masrol szo, mint ket ellentetes erdeku maffiacsoport harcarol (egyik az USA mellett, masik Oroszorszag mellett kotelezte el magat), es csak sajat magara szamithat. Megjegyezzuk, az egyetemi ifjusag mozgalmat Ukrajnaban mindig a tarsadalmi harc felelenkulese kiseri. Comment s’exprime la résistance des locataires à l’augmentation des loyers et des charges ? A Kiev, 20 % des locataires paient au nouveau taux. Les autorités ont dit qu’elles percevaient moins maintenant qu’avant l’augmentation des prix. Et, donc, qu’elles ne peuvent plus assurer le nettoyage des rues, la réparation des ascenseurs, l’enlèvement des ordures ménagères etc. On menace de tout couper à ceux qui ne paient pas. Mais c’est difficile à faire parce que tout est raccordé à une même canalisation, l’eau, l’électricité, le gaz, le chauffage. Il faudrait les couper pour tout un bloc d’immeubles et il y aurait un scandale. Les habitants ne manquent pas d’arguments pour ne pas payer. Les toits fuient. Chez mon frère, le mur est humide et déjà tout noir ; l’humidité vient de la rue et il y a un trou que personne ne vient boucher. Les ordures sont ramassées irrégulièrement. Les ampoules, depuis longtemps, nous les changeons nous-mêmes. Récemment, j’ai vainement attendu l’électricien pendant plusieurs semaines pour faire réparer deux prises. J’ai trouvé une annonce sur un poteau. Quelqu’un est venu, et j’ai dû le payer personnellement. L’entretien est véritablement saboté : par exemple, on m’a installé un compteur à eau, et, comme on n’a pas mis assez d’étoupe, l’eau continue de couler.
Kijevben csak a berlok 20 %-a fizeti az uj lakbert. A hatosagok szerint beveteluk kisebb mint az emelesek elott! Igy az utcak takaritatlanok, az elromlott liftek javitatlanul allnak, a szemetet otthagyjak. Azzal fenyegetoznek, hogy aki nem fizet, igy is marad, de ezt nehez megtenni, hiszen mindenki ugyanabba a rendszerbe folyik be epuleten belul, tehat megszuntetni a szolgaltatast egy egesz blokk szamara botranyt valtana ki ha vannak”fizetok” is.. A tetok beaznak, pl a fiveremnel a falak mar tiszta feketek a nedvessegtol, a szemethordas rendszertelen, villanyegoket a lakok cserelnek. Nemregen hiaba vartam hetekig, hogy a villanyszerelo megerkezzen, mikor aztan talaltam egy cimet egy villanyoszlopon, sajat zsebbol fizettem a konnektor-javitast. A karbantartas mintha szabotalva lenne, pl. beszereltek egy vizorat nalam, de tomites hianyaban a viz folyik..
Comment cette résistance a-t-elle provoqué la nouvelle crise politique qui secoue le Parlement ? La question du paiement des charges est encore en débat. On peut mesurer l’ampleur de la crise lorsque le ministre de la Justice déclare lui-même officiellement que l’augmentation des loyers n’était pas justifiée, parce que sans fondement. Cette question a été mise en discussion au Parlement, mais les mafieux et les nouveaux riches qui le composent ont refusé d’en discuter, disant qu’il y avait des problèmes plus importants ! Notons tout de même que ces augmentations sont imposées par le gouvernement au nom de « l’harmonisation » avec l’Union européenne, avec laquelle il y a pour le moment un statut de « voisinage » avant « l’accord renforcé » qui commence à être discuté.
A valsag nem csak a parlamentet razza meg, mely a terhek kerdeseben meg vitatkozik, a de az Igazsagugyi miniszterium is deklaralta, hogy megalapozatlan a lakberemeles. A maffiozokat es az ujgazdagokat ez persze nem erdekli. Jegyezzuk meg azert, hogy ezek az aremelkedesek a “europai harminizacio” neveben szulettek!
Comment cette résistance s’organise-t-elle ? A Kiev, nous organisons un mouvement pour payer les charges à l’ancien prix. Il n’est pas possible de ne rien payer, mais, payer à l’ancien taux, c’est une forme de résistance. Le ministère de la Justice a examiné cette question, mais n’ose pas dire ouvertement, dans les journaux ou à la télévision, que l’augmentation est injuste et que les gens peuvent ne pas payer. Il n’y a que deux journaux qui publient des consultations de juristes où cela a été dit. Le maire a inventé que les plus pauvres pourraient recevoir des aides, et les autres, les riches, paieraient trois ou quatre fois plus qu’avant. Mais pour qu’un pauvre reçoive cette aide, il faut toutes sortes d’attestations : pas de travail, ne disposer que de sa retraite, que les enfants et tous ceux qui occupent le logement ne travaillent pas non plus... Le maire a mis en vente quatre-vingt-dix parcelles pour que de véritables bandits « fassent construire ». Avec des groupes d’étudiants, nous allons nous rendre à la descente de Saint-André (un des lieux les plus pittoresques de Kiev, immortalisé par Boulgakov et bien d’autres écrivains et peintres), où l’on veut commencer à démolir. On sait comment ça va finir : il vont détruire tout notre patrimoine historique pour construire leur Las Vegas, avec casinos, gratte-ciel, pornographie et prostitution… Partout, des étudiants et des travailleurs écrivent sur les murs : « Hors de Kiev, maire vendu ! »
Kijevben az ellenallast ugy szervezzuk, hogy a regi arat fizetjuk. Lehetetlen, hogy semmit ne fizessunk, de a regi ar, ez mar ellenallast jelent. Az igazsagugy megvizsgalta az allampolgari ellenallas eme formajat, de nem foglalt allast nyiltan. A polgarmester kitalalta, hogy a legszegenyebbek kaphatnak segitseget, s a gazdagok fizessenek 3-4-szer tobbet. De a szegenyseg bizonyitasahoz egy sorozat dokumentum kellene: munkanelkuliseg, csak nyugdij, mint jovedelem, a velunk elo gyerekek sem dolgoznak, stb. A polgarmester eladott 82 parcellat valodi banditaknak, epitkezesre. Egyetemi hallgatok csoportjaival odamentunk a helyszinre, a Szent-Andras negyedbe, Kijev egyik –Bulgakov altal is megorokitett- legfestoibb negyedebe, ahol a bontast meg megkezdtek. Tudjuk hova ju-tunk, Las Vegas, kaszinok, felhocirkalok, pronografia es prostitucio lesz a tortenelmi negyed helyszine. A falakra irtuk: “Mars ki Kijevbol polgarmester, eladtad magad!”.
Roumanie Romania Fonds de solidarité ouvrière avec les syndicalistes mineurs emprisonnés en Roumanie et leur famille Bulletin mensuel d’information n°6 – le 14 mars 2007
Szolidaritasi alap a bebortonzott romaniai banyaszokkal es csaladjaikkal
Délégation de syndicalistes à l’ambassade de Roumanie à Berlin (Allemagne)
Szakszervezeti delegacio a berlini roman kovetsegen
Le 6 mars 2007, une délégation de sept responsables de différents syndicats, entre autres du bureau régional du syndicat Ver.di et du bureau régional de l’AfA (Commission Ouvrière du Parti social-démocrate SPD) ; des représentants du Comité pour les Droits et Libertés Démocratiques a été reçue par le premier secrétaire de l’Ambassade, Eugen Mihalache.
Au nom de la délégation, Gotthard Krupp (du bureau régional du syndicat Ver.di et du bureau régional de l’AfA) a exposé la requête de la délégation : des éclaircissements complets et la vérité sur les circonstances qui ont amenées la mort en prison de Ionel Ciontu, l’un des syndicalistes mineurs détenus. Cet événement inhumain a non seulement secoué et choqué à l’extrême les collègues syndicalistes au nom desquels a lieu cette délégation, mais les a remplis d’inquiétude pour la vie même de Constantin Cretan, qui est lui aussi gravement malade ainsi que pour celle des autres collègues mineurs qui sont en prison.
Dans ce contexte, la délégation a élevé une protestation contre le rejet des demandes de mise en liberté du collègue Constantin Cretan, comme auparavant de Ionel Ciontu.
Gotthard Krupp a en outre insisté sur la demande de libération immédiate des syndicalistes mineurs condamnés à de longues peines de prison, Miron Cozma, Constantin Cretan, Vasile Lupu, Dorin Lois et Romeo Beja, qui n’ont commis d’autres crimes que de remplir leur mandat syndical en accord avec la convention 87 de l’OIT que la Roumanie a ratifiée.
Il a souligné que les collègues syndicalistes allemands au nom desquels il parlait, soutiennent expressément la plainte que la confédération syndicale nationale MERIDIAN de Roumanie a déposée auprès du comité de l’OIT pour les libertés syndicales et qu’ils ont agi aussi dans les syndicats allemands dans ce but.
Comme Monsieur Mihalache demandait plus d’informations, la délégation lui a remis les documents du comité de solidarité pour les syndicalistes mineurs emprisonnés.
Monsieur Mihalache a souligné à plusieurs reprises qu’il ne pouvait rien dire sur la mort de Ionel Ciontu parce qu’il n’avait pas reçu d’informations de la part des instances compétentes en Roumanie et que cela concernait aussi la situation des autres syndicalistes mineurs détenus.
Il s’en est excusé en disant que le ministère des affaires étrangères n’est pas compétent, que ce serait une « affaire concernant étroitement la justice » et que le gouvernement roumain respectait l’indépendance des tribunaux.
La délégation a rejeté cette argumentation : il s’agit de la mort d’un collègue syndicaliste et de la menace de mort pesant sur les autres collègues syndicalistes dans les prisons roumaines. Qu’un collègue perde la vie par suite de sa détention et que la vie des autres collègues soit en danger contredit à tout droit et à toute loi. Le gouvernement roumain, selon la délégation, en porte la pleine responsabilité. Il n’est aucunement acceptable qu’un Etat poursuive des syndicalistes jusqu’à la mort.
Monsieur Mihalache nous a assuré qu’il donnerait suite à notre demande et qu’il informerait son gouvernement ainsi que d’autres institutions roumaines de la requête et des revendications de notre délégation. Il a déclaré en outre que de son côté il tiendrait la délégation au courant dès qu’il aurait reçu les informations correspondantes de son gouvernement ou des autorités compétentes. Pour la délégation, Gotthard Krupp
Marc. 6-an 7 kulonbozo szakszervezet kepviseloit fogadta a nagykovetseg elso titkara, Michalache. A delegacio kerte, hogy Ciontu halalanak korulmenyeirol tarjak fel a tenyeket es a sulyos beteg Cretan es a tobbi bebortonzott miatti nyugtalansaganak adott hangot. Ugyanerrol atadta tiltakozasat is, azonnali kiengedesuket kerve a Nemzetkozi Munkaugyi Szervezet 87. megegyezese ertelmeben, melyet Romania is alairt. Mihalache tobb dokumentumot kert, magat a kerdesben jaratlannak minositette, szabadkozott, hogy a kerdes pusztan jogi, es a birosag fuggetlenseget a roman kormany tiszteletben tartja –mely argumentaciot a delegacio nem fogadta el ; Mihalache biztositotta a delegaciot az informaciok beszerzeserol a roman kormanytol es kompetens hatosagoktol. A delegacio neveben: Gothard Krupp
Message de solidarité Szolidaritasi uzenet
« Au Fonds de solidarité ouvrière : Nous vous demandons de transmettre notre solidarité aux camarades ! Nous savons, nous nous souvenons !
A munkas szolidaritasi alapnak : « Tudjuk, emlekezunk »
Boris IGNATOV Syndicat ZASHITA – Usine métallurgique de Leningrad (Saint-Pétersbourg, Fédération de Russie) » Borisz Ignatov
Zasita szakszervezet, leningradi femipari uzem Szent Petersburg
Versez au Fonds de solidarité !
Szolidaritasi alap
• Par virement bancaire à Henning FREY IBAN : DE79 4401 0046 0025 2764 65 - Code SWIFT : PBNKDEFF Postbank Dortmund - Hiltropwall 4-A2 44137 Dortmund – Allemagne Nemetorszagban (atutalas)
• Pour la France, vous pouvez envoyer vos versements par chèque à l’ordre de CMO, adresser à Entente internationale (campagne Roumanie) 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010Paris Franciaorszagban (csekk)
N’oubliez pas de signaler tout virement bancaire à
[email protected] (ou par fax à 01 48 01 88 36) si vous souhaitez un reçu ou pour recevoir régulièrement par mail le bulletin d’information. E-mail cim szamla vagy rendszeres informaciok erdekeben
Gabon Gabon “Aidez-nous, “Segitsetek
au nom de la solidarité syndicale internationale !”
a nemzetkozi szakszervezeti szolidaritas neveben !”
Depuis le 5 mars, au Gabon, les travailleurs sont en grève générale avec leurs organisations syndicales. Le gouvernement vient de déclencher contre eux une brutale répression. L’ Entente internationale, qui a apporté dès le début son soutien à ce mouvement de grève, porte à la connaissance des organisations ouvrières et démocratiques du monde entier les informations que vient de lui faire parvenir Léon Mebiame Evoung, président de l’ Entente syndicale des travailleurs du Gabon (EN.SY.TG).
Marc.5. ota Gabonban a dolgozok altalanos sztrajkot folytatnak. A kormany brutalis repressziob kezdett. Az Egyetertes tamogatja a szakszervezeteket, a sztrajkot, errol tudositja a nemzetkozi es demokratikus munkasmozgalmat. Mebiame Evoung lelevet kozzetettuk
Un message de l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples :
Solidarité avec les travailleurs gabonais en grève générale avec leurs syndicats
« Les centrales syndicales du Gabon ont déclenché une grève générale pour revendiquer le départ de la ministre du Travail et de l’Emploi pour violation flagrante des conventions 87 et 98 de l’OIT, pour l’augmentation des salaires conventionnels (toutes catégories confondues) de 36 000 francs CFA consécutive à l’augmentation du SMIG au Gabon et pour l’ouverture de négociations suite à la grève des inspecteurs et contrôleurs du travail, qui porte préjudice aux travailleurs du secteur, licenciés abusivement faute de conciliation. Avec la complicité de la Confédération patronale gabonaise (CPG), la ministre du Travail a modifié la liste des travailleurs établie par les centrales en prévision des négociations des grilles salariales conventionnelles prévues du 8 au 17 janvier derniers. De plus, à chaque réunion convoquée par ses soins, cette ministre ne manque pas d’injurier, d’humilier et de menacer les responsables syndicaux dans un langage ordurier indigne d’un ministre de la République. Le 19 février 2007, les cinq centrales syndicales déposèrent un préavis de grève légal de huit jours. La grève générale illimitée débuta le lundi 5 mars 2007, regroupant plus de 7 000 travailleurs de Libreville. Au deuxième et troisième jours de la grève générale, et vu le nombre grandissant de grévistes (+ de 20 000) à Libreville, de l’entrée en grève des travailleurs de l’intérieur du pays (environ 6 000) et des travailleurs du grand port économique minéralier et à bois d’Owendo, au sud de Libreville, la police nationale, le 7 mars 2007, a chargé à Libreville, équipée de chars et d’armes de poing, blessant de paisibles travailleurs assis en bordure de route, et a procédé à l’arrestation de 17 travailleurs, dont 5 grièvement blessés. Dans la nuit du 7 au 8 mars 2007, deux dirigeants syndicalistes furent victimes d’une tentative d’assassinat. Aujourd’hui, la police quadrille la ville de Libreville et le port d’Owendo, et menace directement la vie des dirigeants syndicaux. Nous avons saisi le BIT et les organisations syndicales internationales pour nous venir en aide aux fins d’amener le BIT à interpeller les autorités gabonaises pour que les droits des travailleurs soient respectés dans notre pays. »
69 / 77
L’ Entente internationale des travailleurs et des peuples vous propose d’adresser au président de la République et au ministère du Travail du Gabon des motions de protestation pour les violations des droits du travail, exigeant la libération des travailleurs emprisonnés, l’arrêt des poursuites, intimidations et menaces à l’encontre des responsables syndicaux, et le respect des conventions 87 et 98 de l’OIT.
Daniel Gluckstein, coordinateur de l’ Entente international des travailleurs et des peuples, le 15 mars 2007
Gabonban megsertik a Nemzetkozi Munkaugyi Szervezet 87. es 98. egyezmenyet, a Munkaugyi Miniszterium a Tulajdonosok Szovetsegevel karoltve eroszakot kovet el a szakszervezetek ellen, embertelenul, meltatlan modon banik vezetoikkel, aki a legalis tevekenysegukkel a dolgozokat kepviselik. Rendorsegi beavatkozassal, letartoztatassal, sot gyilkossagi kiserlettel probaljak megfelelmiteni. Az Egyetertes azt javasolja, forduljunk a Gaboni Koztarsasag elnokehez es Munkaugyi Miniszteriumahoz tiltakozasunkkal. Daniel Gluckstein, kordinator
Envoyez vos motions à : Cimek : • M. Omar Bongo, président de la République du Gabon. Fax n° (241) 76 33 13.
• Mme Christiane Bitougah, ministre du Travail et de l’Emploi. Fax n° (241) 77 53 58 ou 76 39 38. Double à l’ Entente internationale des travailleurs et des peuples :
[email protected]
Elofizetes a Nemzetkozi informaciokra Abonnement à Informations internationales 10 numéros : 10 e ; 20 numéros : 20 e ; 30 numéros : 30 ; 40 numéros : 40 e ; 50 numéros : 50 e incluant le soutien à la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 e • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc.
Nom : ..................................................................................................................................... Prénom : ................................................................................................................................ Adresse : ................................................................................................................................. Pays : ..................................................................................................................................... E.mail : .......................................................................................................................... Chèques à l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires (IBAN) : FR76 3093 8000 34000 5122 7000 317 - LUBPFRPP
Kapcsolattartas Pour tout contact
Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail
[email protected] Site : www.eit-ilc.org
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France ) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’ Entente , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Kedves Barátaim!
Kérem továbbítsátok annak, aki kezeli a Világszabadság honlapját, hogy
sürgősen javítani kell a Világszabadság Hírek rovatában megjelent
tudosítást az április 3-i koszorúzásOKról. Többes számban írom, mert
három is volt.
Bár elég hiányos a magyar nyelvtudásom, szeretném megtenni az alábbi
megjegyzéseket.
A "Magyar Humanisták és Antifasiszták Szövetsége" vagy "Magyar
Ellenállók Szövetsége" helyett "Magyar ELLENÁLLÓK és Antifasiszták
Szövetsége" kellett volna, hogy szerepeljen a szövegben. Tehát,
röviden nem a MAHASZ, hanem a MEASZ volt a szervező.
Más. A Magyar Honvédség helyett a Honvédelmi Minisztérium államtitkára
helyezett koszorút.
Más. Soha nem írják, hogy XXXország "magyar" nagykövetsége, hanem
XXXország "magyarországi" vagy inkább "budapesti" nagykövetsége.
Vagy, például, de valamivel kevésbé hivatalosan, a budapesti orosz
nagykövetség, vagy a moszkvai magyar nagykövetség.
Más. Elég lett volna egy kicsit megnézni az interneten, hogy
megtudjuk, hogy aznap két másik helyen is volt koszorúzás. Ezeken is
voltam jelen. Sőt, az egyik helyen, a Szabadság téren, ahol kb.
kétszáz emlékező is volt, komoly incidens történt.
Kérem, javítsátok ki esetleges magyartalanságaimat. Előre is köszönöm.
Kellemes húsvéti ünnepeket.
P.Mihály
Koszorúzás április 4-e alkalmából
2007 április 3-án 12:30 -kor a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége szervezésében koszorúzás volt a Gellért hegyi szabadságszobornál. Koszorút helyezett el a szervező MEASZ, a Magyar Honvédség, Oroszország Magyar Nagykövetsége, Horvátország Magyar Nagykövetsége, a Kubai magyar Nagykövetség, a Magyar Szociáldemokrata Párt Valamint a megjelentek közül is többen elhelyeztek egy-egy szál virágot a szobor lábánál A koszorúzás idejére a Magyar Honvédség díszőrséget állított A megemlékezésen körülbelül 30 - 50 érdeklődő vett részt, szerkesztőségünk is képviseltette magát.
Conference at Budapest Holocaust Memorial – Program
1. Wednesday, March 28:
Accomodation for participants from abroad:
Hotel Anna Vendégház H-1085 Budapest Gyulai Pál utca 14
Tel.: (+36 1) 327-2000
www.annahotel.hu
Program:
until 5.30 p.m.: arrival of participants – meeting at Holocaust Memorial 6.00 p.m.: welcome by the organizers and introductory words by György Konrád 6.30 p.m.: dinner/reception at the Memorial 7.30 p.m.: opening lecture by Dr. Tim Cole, Bristol
“The return of György András M.: writing individual victims into the History of the Holocaust in Hungary”
2. Thursday, March 29:
A) Panel 1 (“Jews in Dualist Hungary”) – Chair: Prof. Dr. Géza Komoróczy
10.00 – 10.30 a.m.
Kati Vörös (Chicago)
Jews, Liberals, and Anti-Semites: The “Golden Age” of Hungarian Jewry reconsidered
70 / 77
10.30 – 11.00 a.m.
Mari Réthelyi (Chicago)
German Jews as Hungarian Nationalists and the Creation of Progressive Hungarian Jewish Identity
11.00 – 11.30 a.m.
Miklós Konrad (Budapest)
Asserting Jewish Political Interests in the Dualist Era (1867 – 1914)
11.30 – 11.50: coffee break
B) Panel 2 (“From World War I to Auschwitz”) – Chair: Prof. Dr. Victor Karády
11.50 – 12.20 p.m.
Raz Shmuel Segal (Ra’anana/Tel Aviv)
Psychological Aspects in the Destruction of the Jewish Communities in Sub Carpathian Russia
12.20 – 12.50 p.m.
G. Uri Kozma Klein (Budapest)
The Construction of Identity among mixed heritage families
12.50 – 1.20 p.m.
Prof. Dr. Péter Tibor Nagy (Pécs)
The Hungarian Jewish Elite and the Holocaust
1.30 p.m. – 2.30 p.m.: lunch break (at the museum)
C) Panel 3 (“The Holocaust in Hungary: Questions of guilt and justice”) – Chair: Prof. Dr. Michael Miller
2.30 – 3.00 p.m.
László Nagy (Budapest)
The Ecclesiastical Policy of the Hungarists under the Second World War
3.00 – 3.30 p.m.
Petru Weber (Berlin)
The judicial aftermath of the Holocaust in Hungary and Romania in comparative approach
3.30 – 4.00 p.m.: coffee break
4.00 – 6.30 p.m.: guided tour to the new permanent exhibition of the Budapest Holocaust Memorial
7.00 p.m.: dinner at “Spinoza Café” (VII. Budapest, Dob utca 15.)
Friday, March 30:
D) Panel 4 (“The Holocaust in Hungary – A “gendered Holocaust”?) – Chair: Prof. Dr. Júlia Vajda
10.00 – 10.30 a.m.
Laura Palosuo (Uppsala)
Jewish Coping Strategies in 1944 Budapest. Intersections of Gender, Age and Social Status
10.30 – 11.00 a.m.
Doreen Eschinger (Berlin/Budapest)
Hungarian Jewish Women and the Holocaust (Auschwitz – Ravensbrück – Buchenwald)
11.00 – 11.20 a.m.: coffee break
E) Panel 5 (“Memory and Memorials”) – Chair: Dr. Tim Cole
11.20 – 11.50 a.m.
Regina Fritz (Vienna)
Memory crossroads – Remembering the Holocaust in Hungary
11.50 – 12.20 p.m.
Anikó Szűcs (New York)
“In the Memory of the Rosenzweig Family’s Martyr Death” – How a Jewish Cemetery transforms into a Holocaust Memorial
12.20 – 12.50 p.m.
Tanja Schult (Stockholm)
Raoul Wallenberg Monuments in Budapest and worldwide
1.00 – 2.00 p.m.: lunch break (at the museum)
F) Panel 6 (“Representation of the Holocaust”) – Chair: Dr. Katalin Pécsi
2.00 – 2.30 p.m.
2.30 – 3.00 p.m.
3.00 – 3.30 p.m.
Judit Kónya (Budapest)
Halakha and Micro-History: Anti-Jewish Legislation in Hungary reflected in Responsa Literature
Anna Manchin (Providence, Rhode Island)
Jewish Invisibility: The “golden age of comedy” and public memory
Marton Rövid, Miklós Bárczi, Noémi Kakucs, Kinga Szabó (Budapest)
The Representation of Jewish and Romani Holocaust in Hungarian high school text books – preliminary results of a comparative research
3.30 – 3.50 p.m.: coffee break
3.50 – 4.30 p.m.: closing session (chair: Dr. Tim Cole)
4.30 – 5.30 p.m.: film screenings:
* “Babszi” – by Schuster, Richárd; Hungarian with English subtitles; 40 min. * “Talk to your children…”; by Salamon, András; 5 min.
-> Discussion; filmmakers will be present
6.00 p.m.: Páva utca Synagogue – possibility to take part in the Shabbat ceremony (& Kiddush)
7.00 p.m.: dinner at “Café Intenso” (IX. Kalvin tér 9.)
Saturday, March 31:
10.00-12.00 a.m.: guided walking tour in the old Jewish quarter of Budapest + visit to the “Iron Shoe-Memorial” at the Danube River Bank (Guide: Riszovannij, Mihály – educator / guide at the Budapest Holocaust Memorial Center) - meeting at 10 a.m. in front of the Holocaust Memorial on Páva utca
1.00 p.m.: Visit to the Wallenberg Exhibition at OSA (Guide: Kádár, Imre; guide at the Budapest Holocaust Memorial Center) & movie (Speech by Per Anger) – meeting at 1.00 p.m. in the lobby of the Open Society Archivum, V. Arany J. utca 32.
2. 30 p.m. departure of participants 4
Hová tart a szociális fórummozgalom? A 7. Szociális Világfórum (SZVF) tapasztalatai
71 / 77
Az évtized első felében a szociális világfórumokra a látványos bővülés volt a jellemző, a rendezvények homlokterében elsősorban a tiltakozások álltak. A bővüléssel párhuzamosan azonban erősödtek a fórumokkal szembeni külső és belső bírálatok is. 2005-ben már az éves világtalálkozók helyett többen kétévenkénti megrendezésre tettek javaslatot, de konszenzus hiányában csak kompromisszum született: többközpontú világfórumokra került sor 2006.-ban: Bamakóban, Caracasban és Karachiban. A policentrikusan megtartott fórumok révén nemcsak Dél-Amerika, hanem Ázsia és Afrika mozgalmai is aktivizálódtak.
i
Az évtized közepére a hangsúly egyre inkább a globális szolidaritásra, a nincstelenek és a szegények erőteljesebb bevonására helyeződött át – eddig kevés sikerrel. A korábban évente megtartott világfórumok előkészítése és lebonyolítása rendkívül jelentős anyagi és emberi erőforrásokat kötött le (a legutóbbi SZVF költségei például kb. 5 millió USD-t tettek ki), s a szociális mozgalmak szervezői kifáradni látszanak. A ráfordítások nem állnak arányban a fórumok politikai hozamaival. Kétségtelen, hogy a fórumok az antiglobalizációs mozgalom fontos eseményei, a neoliberális politikán azonban eddig nem tudtak érdemben változtatni.
Az állandóan napirenden lévő belső viták sem kedveztek a fórum vonzerejének. Abban ugyan többnyire konszenzus volt, hogy az idei világfórumot Afrikában kell megtartani, de a helyszín kiválasztása már nem ment olyan könnyen. A Franciaországhoz és az Egyesült Királysághoz kötődő országok képviselői (Nyugat- és Kelet-Afrika, Észak- és Dél-Afrika) elszántan harcoltak egymással a rendezés jogáért.
A Nairobiban 2007. január 20.-25. között megrendezett 7. Szociális Világfórum legfontosabb eredménye az, hogy egyáltalán megvalósult. Számos kritika érte a kenyai szervezőket a magas belépődíjaktól kezdve, a logisztikai problémákig és a kommunikációs hibákig. Az eredetileg 150 ezer résztvevőre számító szervezők csalódottan tapasztalták, hogy a hivatalosan regisztráltak száma „csak” 46 ezer volt, de a rendezvények fő helyszínén napi rendszerességgel 10-20 ezernél többen nem jelentek meg. A részvételt tekintve tehát ez a világfórum a gyengébbek közé tartozott.
ii
A 176 oldalas, vaskos programújságban naponta mintegy 300 szemináriumot, vagy műhelytanácskozást talált az érdeklődő, amelyek témái sokszor átfedéseket és gyakori ismétléseket tartalmaztak. A tanácskozások sokasága és változatossága az önszerveződés, a horizontalitás elvéből következett. A nagyobb globális hálózatok (pl. az Amnesty International, az Action Aid, a Social Watch, a Caritas, vagy a CIVICUS ) tanácskozásai szervezettebbeknek és tartalmasabbaknak tűntek számomra, mivel mögöttük nyilvánvalóan jelentős anyagi és szellemi erők húzódnak meg. A kisebb, úgynevezett „grassroots” szervezetek, vagy a helyi szociális fórumok alig képviseltették magukat, egyetlen üde kivételnek a skandinávok több mint 300 fős, zömében fiatalokból álló delegációja tűnt számomra.
Továbbra is vita folyik arról, hogy a Fórum csupán tér-e, vagy pedig mozgalom. Egyesek (főleg a pártok és álcivil szervezeteik, alapítványaik) közös stratégiát és politikai cselekvést, konkrét alternatívákat – a fórum politikai világmozgalommá alakítását - sürgettek, míg mások – egyelőre kisebbségben - a folyamatot, az alulról történő építkezést, a hálózatok szélesítését és erősítését - a tér jelleget - tartották elsődlegesnek. Nairobiban elmozdulás mutatkozott a globális közös akciók és kampányok irányába, ezzel az intézményesülés (a mozgalmi jellegre törekvés!) erői látszanak felülkerekedni az ún. horizontálisak felett.
A fórumfolyamat vertikális elmozdulására jellemző, hogy a SZVF Szociális Mozgalmainak Közgyűlése január 24.-én felhívást tett közzé a világ szociális mozgalmai számára és világméretű közös akciókra szólított fel nevezetesen:
1. 2007. június 2-8. között a Rostockban és Heiligendamm-ban (Németországban) tartandó G8 csúcstalálkozó elleni demonstrációk szervezésére és masszív mozgósításra; 2. 2008. január végén – a davosi Világgazdasági Fórummal egyidőben - Nemzetközi Akciónap keretében széleskörű ellentüntetések tartására a világ minden táján.
Itt kell megjegyezni, hogy ezt a felülről vezérelt irányvonalat az Európai Szociális Fórum (ESZF) „láthatatlan vezetősége”(köztük az Európai Balpárt olasz és francia tagszervezetei) is előnyben részesíti, és a világfórum szervező bizottságát is efelé próbálja nyomni. Azzal azonban, hogy a következő világfórumot csak 2009-ben kívánják megtartani, de még a helyszíne sincs eldöntve, a nemzetközi szervezőgárda nyíltan beismerte, hogy a szociális fórumfolyamat enyhén szólva legalábbis megtorpant. A sajtónak ezt válságot úgy „adták el”, hogy a résztvevőknek időt és lehetőséget akarnak adni az eddig elért eredmények elemzésére, a helyi akciók elindítására és a hatékonyabb kampányok folytatására.
Kísérteties az analógia az ESZF-el is, mivel lassan egy évvel az 4. (athéni) rendezvény után, még ma sincs eldöntve a soron következő európai fórum helyszíne, illetve időpontja. Az 5. ESZF megrendezésére jelenleg az egyedüli realitásnak a dán-svéd közös rendezés látszik valamikor 2008.-ban. Talán az e hó végén Lisszabonban összeülő előkészítő tanácskozáson legalább erről döntés születik.
A 7. világfórumnak Kenyában (Kelet-Afrikában) történt megrendezése kétségtelenül pozitív hatással volt a régió különféle civil mozgalmaira, kapcsolataik bővítésére és új hálózatok kiépítésére. Afrika civil szervezetei tanácskozásainak középpontjában az emberi jogok, a vízellátás, az adósság, a lakhatás, a betegségek, elsősorban a HIV/AIDS fertőzöttség és az elképesztő nyomor állottak. A fórum résztvevői szolidaritást vállaltak a kontinens szociális mozgalmaival. Láthatóan különösen szorosak Afrika kapcsolatai a fejlett országok nem-kormányzati fejlesztési szervezeteivel (NGDO-k) és a vallási, karitatív szervezetekkel.
Számomra a 7. Szociális Világfórum rendkívül tanulságos volt és alkalmat adott arra is, hogy összehasonlítsam a Szociális Világfórumot a Magyar és az Európai Szociális Fórumokkal. Legfontosabb különbségnek azt tartom, hogy míg a magyar és az európai fórummozgalmakban a pártok, illetve azok álcivil szervezetei, alapítványai irányítják és dominálják a folyamatot, addig ez a nairobi világfórumon nem volt annyira érzékelhető, vagy talán jobban rejtve maradt. A világfórum fesztivál jellege sokkal erőteljesebb, a különféle vallási (karitatív) szervezetek részvétele pedig markánsabb. Mindhárom szint (világ, európai és magyar) közös gyengesége, hogy az ún. „grassroots” szervezetek és mozgalmak részvétele nem elég erőteljes, továbbá a szakszervezeti mozgalmak bekapcsolódása is elmarad a kívánatostól és a lehetségestől. A szociális mozgalmak egyelőre képtelenek a civil társadalom minden szegmensének bevonására, rövidtávon sajnos nem várható a jelenlegi rendszer (a transznacionális kapitalizmus) meghaladása. A szociális fórummozgalom egyelőre csupán a iii
rendszeren belül marad, keményen bírálja ugyan a kapitalizmust, de az alternatívák felvázolásával továbbra is adós marad. Halvány reményt a helyzet némi változására csak a globális hálózatok közös cselekvési programjai jelentenek.
Budapest, 2007. március 18.
Benyik Mátyás
Lábjegyzetek:
i) Ezzel elesik a hazai zöldek érve, hogy nem „szociális” fórum (hanem „társadalmi”), azért, mert nem a szegénységről szól, amit szerintük a „szociális” jelent. Legutóbb már Farkas Péter is hajlott a társadalmi fórum kifejezésre, pedig a szociális fórum tűnik a helyes kifejezésnek. Éppen ezért használom következetesen ez utóbbit minden írásomban és megszólalásom alkalmával is.
ii) A CIVICUS 1994-ben létrehozott nemzetközi ernyőszervezet, amelynek célja a világ civil szervezeteinek erősítése és közös állampolgári akciók szervezése. Mintegy 300 tagszervezete között megtalálhatóak alapítványok, kutatóintézetek, NGO-k, magánszemélyek. Honlapja: www.civicus.org
iii) Általában nem, vagy csak szőrmentén bírálja a termelőeszközök magántulajdonát. Ameddig ezt nem teszi meg, addig semmit, de semmit sem fog elérni, bármilyen nagyhangú, tömeges részvételű is lesz. Egyébként ezt bizonyítja eddigi története, mostani – kvázi válságos – helyzete is. ii
iii
3
Az oroszországi regionális választások előzetes eredményei Március 11.-én tartották meg az Oroszországi Föderáció 14 kormányzóságában a regionális választásokat. A helyi vezetés kialakítása mellett, az eredmények fontos mutatók az erőviszonyok állásáról a december végi parlamenti választások előtt. A regionális választások Putyin, és az új tőkések pártja, az Egységes Oroszország "a hatalom pártja" pozícióinak minden eszközzel való megerősítése jegyében mentek végbe. Lépten, nyomon erőszakos diszkrimináció érte a kommunisták vezette ellenzéket: vezetőinek üldözése, sőt letartóztatása, az anyagi és kommunikációs trükkök latbavetése, listába vétel megtiltása, választási csalások, sőt a kaukázusi Dagesztánban egyenesen véres atrocitások alkalmazása és így tovább. Az előnyökkel rendelkező hatalmi erők "győzelmét" hivatott biztosítani, hogy e választásokon nincs az érvényességhez szükséges minimális küszöb megállapítva. A terror következtében a választásokon meglehetősen alacsony számú volt a részvétel, 40 millió körüli. A választásokat a Putyin-párt nyerte nem érve el a kitűzött 50 százalékot (46 %), összességében a 13 kormányzóságban szerezte meg a vezetést a sztavropoli kormányzóság kivételével. Itt az Igazságos Oroszország nevű "eszer-típusú" párt szerezte meg az irányítást, melyet az új tőkések a népi-hazafias ellenzék ellensúlyozására, bomlasztására hozott létre azzal a célkitűzéssel, hogy majd koalícióban biztosítsa a "hatalom pártjának" vezetését az elkövetkező parlamenti és elnöki választásokon. A kommunisták vezette népi-hazafias blokk a 2003-as választásokhoz képest jelentősen megnövelte befolyását a választásokon, több helyen megkétszerezte szavazói támogatottságát. Előzetes számítások szerint 7 kormányzóságban megszerezték a második, 6-ban a harmadik helyet, összességében 20 % közeli eredményt elérve. Dagesztán kivételével, mindenütt rész vesznek a regionális vezetésekben. Különösen kiemelkedő eredmény, hogy: a leningrádi, moszkvai területeken megkétszerezték a szavazati eredményeket, mintegy 16-18 %-os szavazati arányt értek el. A legmagasabb eredményeket az orlovi (24 %), és az omszki (23 %) szerezték meg. Negyedik helyen Zsirinovszkíj szélsőjobb, nacionalista pártja végzett, 11 helyen került be a regionális vezetésbe. A Jabloko nevezetű kisebb liberális párttal együtt visszaestek, míg a Jobboldali Pártok Szövetsége valamelyest javított helyzetén. A kommunista pártok össze fogása azzal tudott javítani befolyásán, hogy meggondolt, a dolgozó tömegek társadalmi szervezeteire támaszkodó szövetségi politikát folytatott. Minimális programjában a dolgozók szociális kérdéseire, a békére, az imperializmustól való függetlenségre összpontosította fő figyelmét. A híranyagot összeállította: Széchy András
3
BESZÁMOLÓ az ATTAC Magyarország Egyesület 2006. évi tevékenységéről
Tisztelt Közgyűlés! Kedves Barátaim!
Jubileumi évfordulóhoz érkeztünk: minden nehézség ellenére immár ötödik éve sikeresen működünk, tevékenységünket a platform és az alapszabály alapján eredményesen végezzük. Mostanra már nemcsak idehaza, hanem a nemzetközi globalizációkritikai mozgalomban is jegyzik az Attac Magyarország Egyesületet.
A fél évtizedes évforduló öröme ugyanakkor nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy jelenleg több vonatkozásban is fordulóponthoz érkeztünk, mivel az ATTAC-mozgalom nemzetközi és hazai szinten is súlyos problémákkal küszködik. Az európai Attac-szervezetek 2004. decemberi, innsbrucki megbeszélésén elhangzottak ma is helytállóak, miszerint: „az Attac szervezetek megalakításakor megfigyelhető dinamizmus mostanra megtört, a taglétszám jelenleg stagnál, sőt gyakran még csökken is.” Fokozottan érvényes ez a megállapítás a magyar Attacra is. Az utóbbi két évben sajnos mi sem fordítottunk elég figyelmet a szisztematikus szervezetépítésre és elhanyagoltuk a tagtoborzást.
Világméretű mozgalmunk tekintélyének sokat ártottak a francia ATTAC-on belüli sorozatos botrányok és az antidemokratikus irányítási módszerek, az erős pártpolitikai kötődés, az EU parlamenti választásokra történő jelöltállítás és a vezetőségválasztási csalások. Mint ismeretes 2006. decemberében újra kellett választani a francia vezetőséget, mert az első választáson - tavaly júniusban - súlyos manipulációk történtek, s a végül kisebbségbe került csoport egy külön platformot hozott létre.
A francia Attacon belül kezdetektől fogva két irányzat figyelhető meg, amelyek elsősorban a cselekvési módszerekben és a szervezeti felépítésben különböznek egymástól. Az „alapító atyák”, a Le Monde Diplomatique munkatársai, illetve a baloldali pártok szimpatizánsai, szervezett, viszonylag centralizált, szinte pártszerű mozgalmat képzeltek el, míg a másik csoport képviselői inkább a laza, hálózatos szerveződést tartják fontosnak.
A belső viták és éles ellentétek ellenére a francia Attac nemrégiben megalkotta és publikálta azt a kiáltványt, amely világos és egyértelmű szakítást jelent a neoliberalizmussal. Az „Altermondialista Kiáltvány” szisztematikus elemzésnek veti alá a jelenlegi világrendet, definiálja annak pilléreit és javaslatok tömegét terjeszti elő annak fokozatos megváltoztatására, a fennálló rend meghaladására. Nem lázadás, vagy forradalom, hanem olyan strukturális reformok révén, amelyek egyrészt megállítják a jelenlegi irányzatot, valamint elsősorban a tőke megadóztatásából származó bevételekből új életre keltik a közszolgáltatásokat, lehetővé teszik a világ elmaradott térségeiben is a fejlődést. A szerzők között mindkét irányzat képviselői (pl. Bernard Cassen vs. Pierre Khalfa) ott vannak, jelezve, hogy nem az alapvető elvekben térnek el a nézeteik.
Az „Altermondialista Kiáltvány” nemcsak érveket, gondolatokat ad a neoliberális gazdaság megszállottaival szemben, de ellenjavaslatokat is megfogalmaz. A szociális ellátórendszerek Magyarországon is tapasztalható, reformnak nevezett tönkretétele csupán tünete a transznacionális kapitalizmus súlyos válságának. Ezt a végzetes irányt csak egy gyökeresen különböző társadalmi-gazdasági modell képes megváltoztatni - ennek a lehetséges útjait kellene közösen megtalálnunk és meggyőznünk annak fontosságáról a társadalom meghatározó többségét. A Kiáltvány nem kinyilatkoztatás, hanem vitaanyag a világ haladó mozgalmai számára.
A beszámolási időszakban Egyesületünk számos fontos akciót szervezett másokkal együtt és önállóan is. Előbbire jó példa volt a Bush-ellenes tüntetés és a szakszervezetek demonstrációja a megszorító intézkedések ellen. Önállóan szervezett rendezvényeink közül említésre méltó az alternatív választási akció, vagy az Operabállal szemben szervezett ellenbál. Állandó helyiséggondjaink ellenére rendszeresen, hetente tartottunk szervezői értekezleteket. Kötetlen formában általában péntekenként is összejöttünk az Attac szimpatizánsaival. A csoportkohézió erősítését szolgálták a hétvégi piknikek, vagy a Bartók Szilviéknél Veresegyházán rendezett bulik. Tanay Marci, Ackermann Ádám és Neumann Pali állhatatos közösségépítő munkájának köszönhetően kialakult egy zömében fiatalokból álló 8-10 fős aktív csapat, akik nélkül akcióink kevésbé lettek volna eredményesek. Az athéni Európai Szociális Fórumon való viszonylag jelentős számú részvételünkhöz is ez az aktív mag járult hozzá.
Sikereink mellett nem hallgathatunk gondjainkról és nehézségeinkről sem. Szervezetünkön belül – hasonlóan a francia Attac-hoz - kikristályosodni látszik két irányzat, amelyet nagyon leegyszerűsítve - éppen ezért pontatlanul - anarchisták kontra „orthodox” marxisták (vagy „óbalosok”) közöttinek lehetne nevezni. Egyesületünk tagjai és szimpatizánsai körében idehaza is éles viták alakultak ki a parlamenti és az önkormányzati választások kapcsán az MSZP melletti, illetve az ellene történő kampányolás, vagy éppen a választások bojkottálására való buzdítás okán. Néhány, az anarchizmus iránt fogékony tagtársunk és szimpatizánsunk részvétele a tavaly szeptember-októberi zavargásokban ugyancsak kiverte a biztosítékot. A levelezőlistákon személyeskedésig fajuló éles viták folytak, az intolerancia, a durva stílus kezdett eluralkodni. Ebben mindkét fél hibásnak látszik, de nem egyenlő mértékben. Szerintem a sértegetésekben nem az „óbalosok” vitték el a pálmát.
Gyakran generációs ellentétek képében jelentkeztek komoly ideológiai szembenállások. Ezen túlmenően, a gyakorlati kérdéseket, a taktikát érintően is viták folynak (pl. a szavazáson való részvétel, vagy az antifasiszta harc kérdésében). Alapvető nézetkülönbség mutatkozik a két irányzat között a szocialista múlt megítélésében, 1956 értékelésében, a pártokhoz fűződő viszony kérdésében. Konszenzus híján, több, a szervezési munka dandárját végző tagtársunk érzi szűknek az Attac kereteit, s még radikálisabb, pontosabban szólva anarchista irányt kíván követni. Mások marxista meggyőződésüket, kommunista hitüket hangsúlyozzák.
Mára már elérkeztünk odáig, hogy pont a legaktívabb, anarchizáló tagtársaink jelentették be, hogy „a jövőben más formában szeretnének aktivista tevékenységet folytatni.” Még nincs pontosan eldöntve, hogyan és miként kívánnak tovább dolgozni, de legvalószínűbb, hogy az általuk alakított (Dolgozói Akció Centrum- DAC) keretében fognak működni, „előtérbe helyezve a munkavállalók helyzetét, ugyanakkor cseppet sem megfeledkezve a többi rendszerkritikus témáról.” Levelükben hangsúlyozzák, hogy „olyan közösségben szeretnének tevékenykedni,
amely maximális távolságot tart valamennyi parlamenti párttól amely az egész jelenlegi politikai elittel szemben áll amelyben együttműködően, toleránsan és megértően viszonyulnak a különböző világnézetű tagok egymáshoz; az ideológiai különbségek nem akkorák, hogy azok akadályozzák a közös cselekvést amely újbaloldali, társadalomkritikus irányt igyekszik képviselni amelyben a tettek fontosabbak, mint a szavak”
Közlik még, hogy „a rugalmas eltávolodás hívei”, ezért úgy gondolják, hogy „a tervezett Kapitalizmus Áldozataiért emléknapot még együtt tarthatnánk.” Sőt, szeretnének „egy március 15-i ünnepet is, ahol méltán ünnepelhetjük meg a szabadságot és a szabadságharcot a Városligetben.”
Barátaink elhatározása azért fontos üzenet számunkra, mert világosan jelzi, hogy eszmei hasadásunk gyakorlati szétváláshoz vezethet. Megjegyzem, hogy az Antifasiszta Ligát is pont azok a személyek hagyták el, akiknek a jóvoltából most az Attac is szakadás előtt áll.
Jogosnak látszik az a kritika, hogy aki csupán befizeti a tagdíjat, de nem, vagy alig vesz részt a rendezvényeinken, vagy nem jelenik meg a szervezeti megbeszéléseinken, az ne szóljon bele abba, hogy milyen akciókat szervezzünk. Tehát mi a tagság kritériuma – vetik fel a kérdést? A tagdíj befizetése nem elegendő - vélik sokan. Nemzetközi tapasztalataim szerint az ATTAC alapvetően kampány- és akcióorientált szervezet, tehát az aktív részvétel, a megmozdulásainkon való fizikai jelenlét a siker egyik fontos feltétele, ezért valóban megfontolandó, hogy esetleg szabjunk-e minimum követelményeket a tagsági viszonyhoz.
További gond, hogy több aktív Attac szimpatizáns nem hajlandó belépni az egyesületünkbe, de miután rendszeresen és aktívan vesznek részt a munkában, jogosnak gondolják, hogy beleszóljanak nemcsak a konkrét szervezési kérdésekbe, hanem az irányvonal meghatározásába is. Véleményem szerint ez utóbbi törekvésnek nem szabad utat engedni, mert az irányvonalunk meghatározására vagy netán megváltoztatására csak a tagviszonnyal rendelkezők összessége, vagyis a Közgyűlés lehet hivatott. Azon persze el lehetne gondolkodni, hogy a platformunk és az alapszabályunk nem szorul-e módosításra.
A szervezetünk elmúlt ötéves tevékenységének legsúlyosabb problémája, hogy nemcsak a regisztrált tagságunk többsége nem elég aktív, de még a 7 főre csökkentett Egyeztető Tanács tagjai között is volt olyan, aki nem vett részt a munkában (Lengyel Rita). Emiatt aránytalanul nagy teher hárult néhány tagtársunkra. Nekik köszönhető, hogy az ATTAC jól működő szervezet benyomását kelti. Legaktívabb barátaink: Tanay Marcell, Ackermann Ádám, Neumann Pál, Tóth Anna és Berencsi Ádám.
Sajnálatos, hogy a Tudományos Tanács (TT) mint testület 2006-ban már egyáltalán nem működött, az utóbbi években is egyre ritkábban nyilvánult csak meg. A TT tagjai közül szerencsére néhányan (pl. Farkas Péter, vagy Artner Annamária) azonban időnként adtak nekünk tanácsokat, vagy publikálás előtt véleményezték az anyagainkat. Az ATTAC Magyarország ismertségéhez és vonzerejéhez a kezdeti időkben a Tudományos Tanács szellemi potenciálja nagyban hozzájárult. Rendkívül fontos és hasznos tevékenységével a TT segítette aktivistáink eligazodását a világban, az egyre bonyolultabbá váló hazai és nemzetközi helyzet megértésében. A TT újjászervezése, illetve aktivizálása a jövőben elkerülhetetlen, ha a szervezet hatékonyságát növelni akarjuk.
A jövő szempontjából alapvető fontosságú, hogy javítsunk a munkamódszereinken is. Tárjuk fel a tagság passzivitásának okait! Próbáljuk meg vonzóbbá tenni a szervezetet! Véleményem szerint platformunk megfelelő keretet biztosít a neoliberalizmussal szembenálló, alapvetően baloldali beállítottságú egyéneknek, csoportoknak és szervezeteknek az ATTAC munkájába való bekapcsolódáshoz. Helye van az ATTAC-ban mind az anarchizmus híveinek, mind a szociáldemokrácia és a marxizmus elkötelezettjeinek is. Az ideológiai különbségek bizonyára nem olyan nagyok, hogy megakadályozzák az együttműködést. Magam részéről a szervezet egybetartásában, bővítésében, a baloldali együttműködés szálainak erősítésében vagyok érdekelt. Jó lenne, ha a jövőt, a stratégiai célokat és az operatív a feladatokat a két irányzat együtt, közösen alakítaná ki, hasonlóan a francia Attachoz.
Tisztelt Közgyűlés!
A beszámoló bizonyára nem teljes, nem is törekedhetett teljességre, de remélem, hogy ennek ellenére sikerült érzékeltetnem Egyesületünk valós helyzetét. Bízom benne, hogy a jelenlévők majd kiegészítik. Kérem, hogy szóljatok hozzá, mondjatok véleményt róla, tegyetek javaslatokat. Köszönöm a figyelmet.
Budapest, 2007. március 9. Benyik Mátyás elnök
HUTE 2006/2007 II. félévElméleti előadások 1. Bevezetés a közgazdaságtanba és politikai gazdaságtanba Hétfő 18-19 óra 30, Bp., VIII. ker., Vajda Péter u. 12. Előadó dr. Nagy András főiskolai tanár, a közgazdaságtudomány kandidátusa Jelentkezni lehet az előadónál
[email protected] e-mail címen. 2. Bevezetés a filozófiába Szombat 12-14 óra, Berzsenyi Dániel Gimnázium, XIII. ker., Kárpát u. 49-53. Előadó Ropolyi László PhD egyetemi adjunktus 3. Etika és politika Szombat 12-14 óra, Berzsenyi Dániel Gimnázium, XIII. ker., Kárpát u. 49-53. Előadó dr. Szilágyi Gábor főiskolai docens 4. A magyar kultúra nemzeti sajátosságai, a félév második részében esztétika Szombat 14-16 óra, Berzsenyi Dániel Gimnázium, XIII. ker., Kárpát u. 49-53. Előadó dr. Jakócs Dániel ny. egyetemi docens, az irodalomtudomány kandidátusa Szakkollégiumok és szakszemináriumok 1. Megújuló energiák alkalmazása társadalmi kontextusban Szombat 10-12 óra, Berzsenyi Dániel Gimnázium, XIII. ker., Kárpát u. 49-53. Előadók dr. Szász Gábor PhD főiskolai tanár és Végh Ferenc 2. Korunk szociális mozgalmai Szombat 10-12 óra, Berzsenyi Dániel Gimnázium, XIII. ker., Kárpát u. 49-53. Előadó Benyik Mátyás 3. Szociókulturális viszonyok és emberi jogok Szombat 10-12 óra, Berzsenyi Dániel Gimnázium, XIII. ker., Kárpát u. 49-53. Előadók Szász Antónia főiskolai adjunktus és Tomori Ibolya
72 / 77
HUTE 2006/20007. II.félév Nyelvtanfolyamok Angol
1. Kezdő és középfok levelező jelleggel Szombat 16-18 óra, Berzsenyi Dániel Gimnázium, XIII. ker., Kárpát u. 49-53. Tanár dr. Jakócs Dániel 2. Angol haladó Szombat 16-18 óra, Berzsenyi Dániel Gimnázium, XIII. ker., Kárpát u. 49-53. Tanár Castro Louis 3. Angol haladó Csütörtök 16 óra 30 - 18 óra, VIII. ker., Vajda Péter u. 12. Tanár Benyik Mátyás Francia
1. Kezdő és haladó Szerda 17-19 óra, VIII. ker., Vajda Péter u. 12. Tanár Pataki Mihály 2. Kezdő és haladó Szombat 16-18 óra, Berzsenyi Dániel Gimnázium, XIII. ker., Kárpát u. 49-53. Tanár Emsalem Alice Orosz
Kezdő Csütörtök 17 óra 30 - 19 óra 30, később meghatározandó helyen. Jelentkezni és érdeklődni lehet
[email protected] e-mail címen. Spanyol
Szombat 10-12 óra, Berzsenyi Dániel Gimnázium, XIII. ker., Kárpát u. 49-53. Tanár Benyik Mátyás HUTE 2006/2007 II.félév Informatika
1. Számítástechnikai alapismeretek Szerda 18-19 óra 30, Bp., XVIII. Ker., Szabadság u. 24. I. em. Tanár Végh Ferenc 2. Számítástechnikai alapismeretek Kedd 19-21 óra, később meghatározandó helyen, Tanár Erdélyi László, érdeklődni a
[email protected] e-mail címen lehet. ĐĎॹá;ţ˙ ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ý˙˙˙˙˙˙˙ţ˙˙˙ţ˙˙˙ !"#$%&'()*+,-./0123456789:; <=>?@ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ[\]^_`abcdefghijklmnopqrsţ˙˙˙uvwxyz{|}~Root Entry˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙˙˙ţ˙˙˙ţ˙˙˙ !ţ˙˙˙#ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙ ˙˙˙˙ ŔFMicrosoft Word-Dokument MSWordDocWord.Document.8ô9˛q [rń˙rAlapértelmezett$a$1$A$*$/B*OJQJCJmHsHPJ^JaJ_HtHnH˙HH Címsor 1 ¤¤B* ph*;nCJ05KHaJ0\BA@ň˙ĄBAbsatz-Standardschriftart>ţň˙ń>Bekezdés alapbetqtípusaDţDCímsor ¤đ¤x$OJQJCJPJ^JaJ2B2Szövegtörzs ¤¤x"/""Lista^J@ţ2@Felirat ¤x¤x$CJ6^JaJ]2ţB2Tárgymutató$^J2R2ÉlQfej ¤¤ B* ph*;nVD˙˙˙˙Ž2Ź2R# 'ž-Ź2 !˙@VVPGTimes New Roman5Symbol3&ArialGîTimes New Roman3&îArial;îMS Mincho5îTahoma5îTahomaBÄh5ôąF;ôąFQ-'0ţ˙ŐÍŐ.+,ůŽ0éýţ˙ŕňůOhŤ+'łŮ0``h|Ź Č Ôŕě řéý NyilatkozatWindows XP Pro SP2aNormal.dotWindows XP Pro SP2a1@¤Ö@XĽČŔ@VˇDÇ@ú-DÇG°Ö˙˙˙˙(q Ô˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ ż0Ź2Caolan80 ,DV˙˙˙˙˙˙lśśśĘ4ţ,iÚFCXTHŮNyilatkozat A Magyar Szociális Fórum KMB Szociális Érdekvédelmi Kerekasztal (SZÉK) sorozatának a gyermekszegénységrQl és gyermekéhezésrQl szóló elsQ rendezvényérQl - Követeljük a Gyermekszegénység elleni nemzeti stratégia elindítását, a megszorítások ellenére a szükséges költségvetési források megnyitásával! Ezért elvárjuk, hogy az Országgyqlés minél elQbb fogadja el a Legyen jobb a gyermekeknek címq országgyqlési határozattervezetet. - Hazánk számára megalázónak és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy hazánkban (újra) százezrek súlyosan nélkülöznek, minden ötödik gyermek alultáplált. A civil szervezetek karitatív tevékenysége nem elégséges. Az állami étkeztetési akciók sem kielégítQek, bQvítésük szükséges. Végleges megoldást azonban csak az elszegényedés társadalmi okainak Qszinte feltárása és a rossz társadalmi mechanizmusok, megváltoztatása hozhatna. - A szegény gyermekek, egyben társadalmunk jövQje érdekében is támogatjuk azt a törekvést, hogy a kidolgozásra kerülQ új Alkotmány tartalmazza a társadalmi minimum (lakhatás, megfelelQ táplálék, egészségügyi ellátás, oktatás, stb.) mellett az ezekhez rendelt garanciákat is. - Meg kell szüntetni a hangzatos szegénység- és gyermekvédelmi programoknak, ellentmondó gyakorlatot! Ennek érdekében javasoljuk szociálisan elkötelezett rendszerszervezQk alkalmazását, és a független civilkontroll megvalósítását - Kezdeményezzük, hogy a magyar közigazgatásban és a rendvédelmi szerveknél a cigány honfitársaink számaránya 10 éves program keretében minden szinten érjék el az összlakosságon belüli súlyukat. Az Egyesült Államokban ez a módszer jelentQs áttörést eredményezett a színesbQrqek társadalmi felemelése felé. - Követeljük, hogy a hatóságok mindent tegyenek meg az anyagilag nehéz helyzetbe került családok egyben tartása érdekében, és ehhez nyújtsanak segítséget. A gyermekek, kiemelését meg kell akadályozni az egyébként szeretetet nyújtó családokból. A gyermekek személyiségfejlQdése és késQbbi társadalmi beilleszkedése szempontjából az elsQ évek a legfontosabbak, ezt mindenkor figyelembe kell venni. A hivatalok, gyermekvédelmi intézmények bürokratikus hozzáállását meg kell változtatni. - Elfogadhatatlan, hogy a családok azért legyenek szegények, mert több gyermekük van. Ragaszkodunk az ehhez szükséges támogatások növeléséhez. - A rászorultsági elv alkalmazása elfogadható, de azzal a veszéllyel jár, hogy mivel kérelmezni kell éppen a leginkább nélkülözQ családok maradnak ki az ellátásokból. Az ellátó rendszerek rugalmassá tételével, a helyi civil szervezetek ý˙˙˙ţ˙˙˙ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙bevonásával, az önkormányzatok felelQsségének növelésével gondoskodni kell arról, hogy a legrászorultabbak, köztük a cigányok se maradjanak ki az ellátásból. - Az állami bevételeket a leggazdagabbak, köztük az adózás - különbözQ módon - elkerülQ társaságok fokozottabb adóztatásával kell növelni. - A SZÉK rendezvényén részt vett civileknek az a véleménye, hogy a jogi egyenlQség nem jelent valódi egyenlQséget, sQt egyenlQtlenségeket szül. A szegénység, azon belül a gyermekszegénység csak a jövedelemképzQdési viszonyok megváltoztatásával, a társadalompolitikai célrendszer megváltoztatásával, munkahelyek biztosításával csökkenthetQ számottevQ mértékben. - Mindaddig, amíg a szegénység társadalmi okai nem szqnnek meg, a civil szervezeteket fokozott mértékben kell bevonni a szegénység ellenes küzdelem rendszerének kidolgozásába és mqködtetésébe. A civilek ott vannak, ahová az állam és az önkormányzatok figyelme nem terjed ki, és jelentQs mennyiségq önkéntes munkát végeznek. Budapest, 2007. január 20. A Nyilatkozatot aláíró szervezetek és személyek: ATTAC Magyarország Egy. Állástalan Diplomások Országos Bizottsága Baloldali Alternatíva Egy. Baloldali Együttmqködési Tanács Borsodi Civil Közéletiek Szövetsége Civil Parlament Szövetség Dolgozói Érdekképviselet GyQr Eszmélet Baráti Kör, Eszmélet folyóirat szerkesztQsége, Ferencvárosi Munkás SzabadidQs Egylet Gyermekétkeztetési Alapítvány GyQri Civil Kontrol Egy. Haladó ErQk Fóruma Kékforrás Egyesület Létminimum Alatt ÉlQk Társasága Magyar Antifasiszta Liga Magyar Szociális Fórum KMB (SZÉK) Magyarországi Vad- és ÉlQhely Védelmi Egy. Marx Károly Társaság Május Elseje Társaság Munkanélküliek és ÁlláskeresQk Budapesti Egy. Polgári Érdekvédelmi Közhasznú JogvédQ Egy. Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány Társadalmi Demokráciáért Mozgalom Újpesti Munkás Egylet Vasutas Kocsiszolgálat Szakszervezeti Szöv. & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & Aradi Pál, Borsodi Civil Közéletiek Szövetsége, Árvai-Oltyán Ferenc, Polgári Érdekvédelmi Közhasznú JogvédQ Egy. Bársony Margit, Társadalmi Demokráciáért Mozgalom BedQ János, Baloldali Alternatíva Egy. Fodor Péter, Vasutas Kocsiszolgálat Szakszervezeti Szöv. Dr. Farkas Péter közgazdász, Haladó ErQk Fóruma, Gergácz Erzsébet, Újpesti Munkás Egylet Gold József Márton, Civil Parlament Dr. Hidvégi Tibor, Magyar Antifasiszta Liga Józsa Zoltán újságíró, Borsodi Civil Közéletiek Szöv. Király Gábor, Gyermekétkeztetési Alapítvány Kiss Szilvia, Szociális-munkás Kissné Király Piroska közoktatási szakértQ, Borsodi Civil Közéletiek Szöv. Krausz Tamás történész, Eszmélet folyóirat szerkesztQsége Dr. Németh Péter, Létminimum Alatt ÉlQk Társasága Obermayer András, Kékforrás Egyesület Osir Cirill Martin ökológus, Borsodi Civil Közéletiek Szöv. Reuter György, GyQri Civil Kontrol Egy. Révi Erik, Dolgozói Érdekképviselet GyQr Sipos János, Baloldali Együttmqködési Tanács Szabó Lajos, Munkanélküliek és ÁlláskeresQk Budapesti Egy. Dr. Szász Gábor, Ferencvárosi Munkás SzabadidQs Egy. Dr. Szigethy Károly, Közgazdász Szigeti Gábor, Állástalan Diplomások Országos Bizottsága Szilágyi Jánosné, Magyar Szociális Fórum Koordinációs Munkabizottság NQtagozat Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATTAC Magyarország Egy. Dr. Tóth Józsefné családterapeuta, Borsodi Civil Közéletiek Szöv. Turányi Hajnalka, ATTAC Magyarország Egy. Vajnai Attila, Társadalmi Demokráciáért Mozgalom _,_.___ ĆTXpr⟎¨ Ň žÂĢôü* Ä ČĘΨ:p $Ž t<>@l6 RÔr<Ś&<¤ŚŽĺи¸ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ/B* ph*;nCJmHsH6PJ^JaJ_HtH]5B* ph*;nCJmHsH65PJ^JaJ_HtH]\/B* ph*;nCJmHsH5PJ^JaJ_HtH\)B* ph*;nCJmHsHPJ^JaJ_HtH3B* ph*;nCJmHsH5KHPJ^JaJ_HtH\4Ž˛čJ | Ň !J!!Č!"2"z"Ć"#6#^##Č#ü#H$$Ę$ř$V%°%&F&t&Ě&' ''(l(ź(.))ä).**ň*L++",,ú,F-ž-.b.ź.2/ /Ü/N0đ0`1ä1:22çҸŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŇŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁ)B* ph*;nCJmHsHPJ^JaJ_HtH2B* ph*;nCJmHsH6>*PJ^JaJ_HtH])B* ph*;nCJmHsHPJ^JaJ_HtH/B* ph*;nCJmHsH6PJ^JaJ_HtH]<2Ź2ĺ3B*ph˙˙˙CJ0mHsH5KHPJ^JaJ0_HtH\ĆTXŇ üÎ:
Az alábbi felhívás értesít bennünket arról, hogy az 1999-es romániai bányászsztrájkok miatt elítélt egyik bányász meghalt a börtönkórházban A vádirat szerint azért ítélték el „mert az államhatalom aláaknázására buzdított " . Ezek szerint politikai elítéltnek tekinthetjük . Számunkra kérdéses , hogy ez a tény , hogyan egyeztethető az új román rendszer ígérteivel . Mi pontosan nem tudhatjuk , hogy elkeseredettségükben mit mondhattak a román bányászok és köztük Ciontu . Azt azonban tudjuk , hogy a bányák privatizálása és bezárása ellen tiltakoztak , aminek következtében elvesztették munkájukat és végzetes nyomorba kerültek ők és családjuk . Erre pedig nem a szakszervezeti vezetők bebörtönzése a megoldás még akkor sem , ha kormányról tiszteletlenül nyilatkoztak . Ciontut a román szakszervezeti mozgalom első rendszerváltás utáni mártírjának tekinthetjük Humanitárius okokból is indokoltnak tartjuk elárvult családjának segítését
----------------
Ionel Ciontu, Romanian miner, trade union activist, died in prison Interview of Marian Tudor Romanian labour activist.
The family and comrades of Ionel Ciontu, miner and trade union activist, that had already served 16 months in jail, sentenced by the Romanian Authorities (see box), have learnt through the newspapers that he died last week in the hospital of the Jilava prison (Bucharest) as a consequence of serious liver condition . Emmanoil Bota, governor of the Barcea Mare prison (in the Hunedoara district, some 400 km away, north-east of Bucharest) stated to Mediafax agency that our union comrade had been transferred to the hospital of the Jilava penal establishment by ambulance. Friday January 12th issue of Ziua newspaper quotes the governor of the Barcea prison: “He was ill. He was first examined by a doctor at the Deva district hospital (county town of the Hunedoara district), then, he was transferred to Jilava. He never asked the suspension of his term for health reasons.” That is a lie. The relatives of jailed miners testify that he had several times asked for suspension. It was refused just as it was refused also for Constantin Cretan. His wife explained that they will have to wait 45 days before the penal authorities release the results of the autopsy … The Romanian trade unionists we interviewed affirm that the death in jail of Ciontu is connected to imprisonment conditions. They again and again bring attention to the fact that the sentence was applied against six trade union leaders that only abided by their trade union mandate.
Can it be said that this tragic occurrence could have been foreseen? The national trade union federation Meridian, one of our country’s representative trade unions lodged a complaint by the ILO’s Committee of Trade Union Liberties on May 22nd 2006, some 8 months ago. The argument rested on testimonies that, in attachments III and IV denounced “threats over the health of the jailed trade unionists” and “threats over the lives of jailed trade unionists”. Not only Ciontu but also Constantin Cretu who suffers serious heart, liver and eye condition, was denied release on health reasons. His penalty was suspended in June 2006, and he was jailed again after two months as the judges refused to prolong the suspension, despite the positive recommendation given by the doctor of the Craiova penal establishment! As for “threats on the lives” of the jailed trade unionists who are cooped up together with common law criminals in Romanian penal establishments, here is what was disclosed in the complaint lodged to the ILO by the Meridian federation: “On March 25th 2005, late at night, a late night OTV programme released the testimony of a former inmate stating he had been blackmailed into trying to get rid of Miron Cozma”.
What are you calling on the world democratic and labour public opinion, and on trade unions for? For the time being, I call on them to send much needed funds to help the families of the inmates, starting with Ciontu’s family, by sending money to the international labour fund of solidarity with the miners, trade unionists jailed in Romania and their families. And more than ever, especially in Europe, the complaint lodged last May to the ILO, must be given support; it is also necessary to demand that the Romanian government cancel the prison penalties and release our comrades Cozma, Cretan, Lupu, Lois and Beja. No doubt now, it is a question of life and death.
Can you tell us more about Ionel Ciontu? Ionel Ciontu was the trade union leader at Livezeni mine. He was sentenced to 5 years for allegedly “undermining State power” during the 1999 miners’ protest actions. During the same trial, Miron Cozma, the former trade union leader of the Jiu Valley miners was given a 10 year sentence and Constantin Cretan, Vasile Lupu Dorin Lois and Romeo Baja were sentenced to five years. Ionel Ciontu leaves a widow and three children. His family just like the families of Cozma, Cretan, Lupu and Lois are deprived of their major livelihoods: the miner’s wage of the father. Ciontu just abided by the mandate he had been given by his trade union comrades: to organise a protest demonstration against the brutal restructuring of the mining sector that brought the number of active miners in Romania from 300,000 down to 60,000 today. A year ago, in the weekly Replica from Hunedoara, January 19th to 25th 2006 issue, Ionel Ciontu was repeating again that he was innocent: “I am a political prisoner. During the inquest phase (i.e. before he was arrested – Ed. N) Prosecutor Sasarman gave me four options to chose from : “destroy” Cozma, resign from the union, go on early retirement or join the Democratic Party (President Basescu’s party – Ed. N). In my file, there was no statement against me. And yet, I was condemned”
The facts In 1991 and then again in 1999, the members of miners’ unions struck against the measures of privatisation and closure of the mines; they demonstrated in Bucharest to demand that the government open negotiations on their demands (and also abide by those agreements that had been signed). In radical denial of article 3 of ILO convention 87 relevant to trade union rights, Miron Cozma was indicted in 1997 and sentenced to several long terms in jail amounting to a total 90 years. And on September 2005, five other trade union leaders, among whom Ionel Ciontu were sentenced to 5 years for organising the 1999 trade union action.
The good conduct certification of Romania by the European Union “A few months prior to Romania’s joining the European Union, the latter was awarding Romania a “good conduct” certification in the area of justice relying on the evidence that in the May 2006 report, “the independence of the judiciary system was no longer mentioned as being a problem” according to Monica Macovei Justice Minister in Bucharest (BBC, May 19th 2006). The Bucharest newspapers even mentioned Monica Macovei as front-runner for the position of European Commissioner for justice (Cotidianul May 23rd 2006). This was taking place in a country where 5 trade union leaders had been sentenced in September 2005 and jailed and are still serving long terms in where their very lives are at risk for the sole reason that they led miners’ marches against mine closure in 1991 and 1999! (excerpts from the letter of invitation to a Blakan(Danube Conference signed in June by the Association for the Emancipation of the Workers of Romania and the Workers’ Political alliance of Serbia, former Yugoslavia)
Contribute to the labour solidarity fund with miners, trade unionists, jailed in Romania and their families!
A solidarity fund has been set up on the initiative of German, French and Serb trade union activists. We call on trade unions: please respond to the appeal launched by the activists from Romania by bank transfer to Henning Frey, Konto Nummer 25 27 64 65 Bankleitzahl 440 100 46, IBAN DE19 4401 0046 0025 2764 65, Postbank Dortmund.
Every organisation contributing to the collection will be sent a receipt and the monthly information bulletin of the Solidarity Fund.
---------------------------
Urgent appeal
The International Liaison Committee of workers and peoples has just received a terrible news from its correspondents in Romania.
Ionel Ciontu, trade union activist, one of the six miners, union activists convicted and jailed in Romania together with Miron Cozma, Constantin Cretan, Dorin Lois, Vasile Lupu and Romeo Deja died in prison on Wednesday January 10th 2007.
The authorities did not even take the pains to notify his family who learnt the news through the media that let out the terrible news on Thursday January 11th 2007.
The International Liaison Committee of Workers and Peoples that, since 1999 has engaged the international campaign for the release of the miners, trade union activists, jailed in Romania, is passing on what information we have received from Romania to all the organisation of the international labour movement.
After this tragic occurrence, the International Liaison Committee of Workers and Peoples can only reaffirm its agreement with the conclusion of the complaint lodged and registered on May 22nd 2006 to the ILO’s Committee of Trade Union Liberties by the national trade union federation MERIDIAN from Romania: the miners, trade union activists jailed in Romania are not guilty of any crime else than having abided by their trade union mandate, in conformity with ILO convention 87, which was ratified by Romania. Today, their very lives are under threat.
The International Liaison Committee of Workers and Peoples calls on every organisation that in each country sets great store by the freedom to exercise trade union rights guaranteed by ILO conventions and by democracy to convey their indignation to Romanian authorities via any medium (telegrams, fax, delegations to embassies); to demand full light to be brought on the circumstances of the death of Ionel Ciontu, trade union activist, and to reaffirm their demand that the jailed miners, trade union activists be released.
The International Liaison Committee of Workers and People calls on all the organisation that are able to do so to contribute funds, to the extent of their capacities, as a measure of immediate solidarity with the Ciontu family (he leaves a widow and three children, the youngest one is not 20) and with the families of the other jailed miners trade unionists.(1)
Daniel Gluckstein Coordinator of the International Liaison Committee of Workers and Peoples
(1) Send your contributions to the Solidarity Fund by bank transfer to Henning Frey, Konto Nummer 25 27 64 65 ; IBAN DE19 4401 0046 0025 2764 65, Postbank Dortmund ĐĎॹá>ţ˙ ˇšţ˙˙˙ľś˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ěĽÁq` řż?łbjbjqPqP.Č::?Ť˙˙˙˙˙˙¤žžžžžžžŇ7777Ś7DŇ=śö7:08080808080808Ś<¨<¨<¨<¨ <¨<¨<š=h!@x¨<ž0808080808¨<žž0808˝
73 / 77
and unity to face the threats that weigh on our social model. ILC: The Manifest of the In De Warande group is firstly an attack against the Flemish workers as well as an offensive against the federal social rights throughout the country. YE: The In De Warande group published a manifesto in November 2005 for An Independent Flanders in Europe. The title is already a program since it outlines from the outset the subordination to the European Union and its policy of social destruction. After the publication of the manifesto the press labeled it "marginal." It is not. This group was founded by Rene de Feyter, a former administrator of the VEV (Flemish employers' group) that is now called the VOKA-VEV. The leadership of the In De Warande is today assured by various employer leaders (KBC, Voka, McKinsey). There is also a former director of the European Parliament's press service and the director of a business magazine named Trends. Trends came out with "revelations" on the past of Herwig Jorissen, president of the FGTB metal workers, which led to the destruction of this confederation. An employers' group Clearly it is an employers' group. The weekly Crisp (No.1913-1914) summed up the manifesto on pages 10 and 11: "Flanders, a society-nation, has achieved over these last decades, economic benefits that les than two generations ago have taken prosperity to a new level. But this prosperity, due principally to the geographic position of Flanders and the quality of its labor force, is now threatened by several new factors. Also the advantage that Flanders geographic position offered tends to be reduced because of a slide towards the East of the center of gravity of the European and world economy. Furthermore, the high wages, inflated by social charges, are increasingly difficult to compare to those of emerging countries and endanger the competitiveness of an industry strongly oriented towards exports. The phenomenon is reinforced by the level of well-being acquired previously that incites individuals to reduce their efforts by highlighting their rights rather than their duties. The unavoidable aging of the population increases the degree of dependence and engenders considerable expenses." Against all workers The above shows one thing: The "independent Flanders" desired by In De Warande is a Flanders that would destroy the rights of Flemish workers. What is being put into question is the level of their wages, of the social security, of their pensions. In this sense if the manner of this offensive is "community based" it is above all an offensive of employers against workers. This serves to clarify the various declarations of politicians and those of Yves Leterme, minister president of CD&V of the Flemish government. ************************** GERMANY After the decision of the constitutional court, Berlin is cast into an abyss The judgment pronounced by the constitutional federal court in Germany last October 17, depriving Berlin of all assistance from the federal state in order to complete its budget has suspended the constitutional principle of the solidarity of federalism that must, in all circumstances, according to the fundamental law of 1949, preserve the unity of living conditions of its citizens throughout the federal republic. Berlin finds itself outside the framework of judicial social unity of the republic. The Land (left alone) is transformed into a sort of European region, placed directly under the rule of the European stability pact. By this act, the constitutional court-according to the law reforming federalism that was adopted on June 30, 2006-has become the instrument of the European Union in order to apply the policy of budgetary consolidation dictated by the European stability pact. Merkel and the grand coalition government based on this judgment wants to open the door to the division of Germany in regions of the European Union set up one against the other in a competition for social and wage dumping and the privatizing of all public services. Wowereit (SPD) has just been elected mayor of Berlin by a majority after the challenge of the September 17 elections. He "deplores" a judgment "that does not require the solidarity of the federal state and the other Lander and leaves Berlin on its own." But at the same time he confirms his intention, along with this partner Wolf (PDS), to pursue "a strict budgetary policy consistent with consolidation" that signifies privatizations, dismantling of public services, destruction of all collective bargaining that protect public service workers. All this in order to pay the 2.45 million in annual interest of the speculators debt. It is unbelievable! In order to serve the banks, the SPD-PDS coalition is submitting to the policy of the grand coalition-an instrument of the European Union. For example, it refuses to hire the necessary teachers and re-establish free school supplies. It suggests, in the name of "personal responsibility" for schools to hire non-qualified teachers in order to supplement the lack of qualified teachers. The hospitals must submit to a "hospital market" financed by the relationship between care of the sick and efficiency. In order to serve the banks the subsidy of the senate for public transportation was reduced by 60 millions a year and the SPD-PDS senate subjects all public installations to competition with privately owned ones in continuity with the Wolf (PDs) program whose objective is to get rid of all "state property." Desperate parents and students are taking to the streets demanding more teachers, an end to shortened courses and the closure of schools. The students demand a place in university for al those who want to study. Presently there are only 79,000 places financed for 130,000 students. The personnel of public companies and installations, for example the charity hospital and Berlin transport, demand respect for unified national collective bargaining for all public service personnel and public social infrastructures. The tenants are worried they will no longer be able to pay for municipal lodging if in the future they must pay 250 millions in benefits or if they will simply be privatized. Is it possible to let the town sink in order to satisfy the demands of the European Union and speculators? Could there be a way out without annulling the debt and payment of 2,45 million euros in interest, money that is cruelly lacking for hospitals, schools, kindergartens, universities, urban transport and housing? Can the leaders and MPs of the SPD worthy of this name continue to pursue this policy carried in the senate by the SPD and the PDS, dictated by Merkel, Muntefering and Brussels? It is unthinkable. It is urgent to reverse the course of events: It is to this fight that many of us are willing to devote our forces. Correspondent ********************** EUROPEAN UNION The new 'services' directive (formerly the Bolkenstein directive) is adopted (Excerpts from Informations Ouvrieres, France, No. 770) On November 15 the European parliament definitely adopted at the second reading the new version of the directive "relative to services in the internal market." It refers to the famous directive named Bolkenstein, the name of the former European commissioner who had presented it. Let us recall that it was under the presidency of Romano Prodi that it was first proposed on January 13, 2004. The text adopted on November 15 takes up word for word without amendments, the text of the Council of European ministers last July 24. The press said that the directive had been "emptied of its substance" in reference to the Bolkenstein version. The German social democrat Evelyne Gebbhardt, reporter of the text at the European parliament affirmed: "The long work of these last years was worth it. The text no longer bears any resemblance to the Bolkenstein directive." This is not true and the contents on deregulation have been maintained. Can we camouflage the major fact that this directive, like all others, is placed squarely in the framework of European institutions and the treaties of Maastricht and Amsterdam? The first consideration of the text of the directive adopted on November 15 is quite clear: "In accordance with Article 14, Paragraph 2, of the treaty, the internal market covers an area without internal frontiers, within which the free circulation of services is ensured. In accordance with Article 43 of the treaty the freedom of establishment is assured. Article 49 of the treaty establishes the right to render services in the interior of the community." Therefore, can one seriously isolate this directive from the others? Isn't it the tree that hides the forest? Can we seriously call for a "mobilization" against the "services" directive without questioning the very framework of the European Union and the treaties of Maastricht and Amsterdam? What is the principle of country of origin? One point that particularly crystallized the opposition to the Bolkenstein directive: the principle of the country of origin. Justifiably condemned, it meant that a service company could set itself up in any country and apply the legislation of its country of origin (where it was established) and not that of the country where it operates. For example, a service company from Poland could set itself up in France without respecting French legislation. This is the famous case of the "Polish plumber." The expression "country of origin" has disappeared from the new version adopted in the directive. But the opposite is not confirmed with respect to legislation of the "host country." In Article 16 titled "Free provision of services" it says: "The member states respect the right of service providers to furnish their services in a member state other than the one it is established in. The member state in which the service is provided guarantees the free access to the service activity as well as its free exercise in its territory." This formulation is open to all interpretations which will be decided by the justice court. Regarding the right to work, the "services" directive refers to another directive, that of the transfer of workers. In case of a conflict with national legislation, what will happen? There exists a precedent that applies generally. In a conflict currently brought by Swedish trade unions against a Lithuanian company that does not want to respect collective bargaining. Liaisons Sociales Europe of February 16 indicates: "The company must respect all obligations in support of collective bargaining, obligations that may exceed those imposed by the directive 'transfer.' The company finds itself obliged to respect obligations not foreseen by the community text, which imposes supplementary charges such as contributions for professional training or Social Security contributions. For the Commission, the supplementary constraints are 'disproportionate.'" Without a doubt in each case the European Commission and the Justice Court will decide, as in the Swedish case, against collective bargaining and national status. What happens to services excluded from the directive? Another argument of the partisans for the new version of the directive adopted on November 15: the area of application of the text of the directive was reduced by the exclusion of certain sectors, for example the health sector. But since it was adopted, "The present European Internal Market Commissioner, Charlie McCreevy, does not exclude proposing new measures for liberalization, 'pressured harmony' in certain sectors. Brussels has the health sector in its sights." (AFP, November 15). What is explicitly foreseen in the work program of the European Commission for 2007 published on October 24, that announced among its strategic initiatives to come the proposal of a new European directive on health as follows: "The specific objective is to establish a community framework of health services in order to end the uncertainties inherent in the application of community right to health services." La Tribune (October 25) explained that it was about allowing choice "for reimbursement of expenses of care providers." This future directive proposes to allow private insurance groups to supply clinics with their own system of reimbursement. ************************ FRANCE In the framework of the open debate opened in our bulletin since the world conference in Madrid in March 2005, on all questions that refer to the future of the labor movement and the dangers that weigh on its independence, we publish a report sent to us by a French trade union leader. International Trade Unionism: a time for choice (Robert Brun) Ignored by the mass media and numerous Western trade union organizations, the fight of international trade unionism exists, renews itself and takes interesting initiatives. After the Havana congress in December 2005, the World Federation of Trade Unions Federation (WFTU) placed in the center of its agenda the defense of civil rights of immigrant workers. The first initiative was to organize an International Conference in Brussels on May 29, 2006 on the subject. There are projects aimed at encouraging action on social protection, stable employment and aid to the unemployed. In other words to take up the cudgels on behalf of the needs of employees, the social problems that are at the heart of worldwide deregulation. In the sector of construction and wood, the National Union of Construction Workers (UITBB), affiliated with the WFTU held its 14th conference in Athens, Greece on September 23-25. Delegations from 45 countries and all the continents participated in this assembly. It is interesting to underline the participation of the Bolivian confederation, the confederation of Venezuela, of the COSATU of South Africa, a strong representation of francophone and Anglophone African countries as well as Latin America and Asia as well as the presence of Austrian Finnish, Parisian trade unions, the UCATT from Great Britain whose representative declared, "The UITBB is the natural home of its trade union." Two principal questions arose at this gathering: How to proceed from denouncing the misdeeds of globalization and social deregulation to cooperation and actions of solidarity that will stop placing workers in competition with capitalist projects. What kind of international trade unionism do we need? Would it be more efficient in order to obtain our objectives if we rejoin the FITBB and the FMCB or, on the contrary, develop a common trade unionism of demands? Regarding the first question various participants reported on their difficulties on the situation and the rights of immigrant workers and the increase in part time labor. In numerous countries the absence of elementary trade union rights and collective bargaining require immediate attention. The exchange of experiences was appreciated. The trade unions of Latin America underlined the hopes they place on the Bolivarian initiative of cooperation for the Americas. This approach would serve to break the pressure that the United States exerts through various bilateral agreements with corrupt governments either through commercial agreements (NAFTA) that they advocate and which could be prevented since there is an alternative. Their actions are oriented principally on the conquest of social rights and trade union rights where there is a need for them. The delegates from Peru and Venezuela reported on the advances obtained in the fight in Peru and in the framework of the new political situation in Venezuela. The conclusions of this meeting were oriented towards the reinforcement of continental cooperation that can be rapid and efficient on concrete matters and on the renewal of initiatives such as the international action day of September 9, 2005 for the total and definitive banning of asbestos initiated by the UITBB. It is about developing the elements of confidence in order to increase the interaction of forces in each country. On the second question, numerous participants spoke of their concerns on the manner in which the merger was made and their doubts on the will of the new international to be something other that a participant in global governance. They underlined the need for international trade unionism acting for peace, capable of acting against aggressions to which their people are subject and for solidarity. They affirmed the need for an international trade unionism and the battle against market dictatorship and an institutional inefficient trade unionism. Several trade unions members of the newly formed IBB explained the hope for a regroupment of all trade union forces in a single international trade union. To conclude, seven organizations announced their joining the UITBB including the Bolivarian confederation of Venezuela. A program of action was adopted and a strengthened leadership board was elected with the mission to work on the development of the link between forces in favor of employees. In France the confederal national committee of the CGT decided to join the International Trade Union Confederation that is about to be constituted. The Construction Federation CGT is ready to do the same on the occasion of its next congress. In the meantime, the ETUC has not made taken any action in regards to the decision taken by the European Council to set back the amendments of the deputies on the service directive (Bolkensein) and on the world plan it is probable that it will be in accord with the policy of the WTO and the IMF. Is this really the international trade unionism we need? *************************** SIBERIA Report on class warfare in Western Siberia: "There is an organized program to get rid of the inhabitants of the Grand North" We continue the publication of the "report on class warfare in Western Siberia"-the first report was published in the previous issue-from the correspondent in Iougra to the Novaia Gazeta. A week before the meeting in the town of Sourgout (Eastern Siberia), Raoul Gaitov, who had started to annoy the directors of Sourgoutneftgaz by his constant interventions, was sent into exile 400kms from the town. Gaitov is the leader of a group. He has driven a dumpster truck at the mines. "My comrades went to find me he said. 'Boss how can we go on like this?' I told them to work on Saturday. We did this for a month and we got 150 rubles?(4 euros)." Afterwards Gaitov did not work on Saturdays. On holidays he drove his Volga as a taxi. This allowed him to bring home a little extra. I am ashamed before my wife and my children, he said. It is as if I was a bum; I am just an ordinary type and I can't feed my family. I didn't meet Alexandre Zakharine, the principal trade unionist in Sourgout. He was working to get off the portfolio inflicted in September: they took away all bonuses following his intense activist activities. For one month's work as a qualified operator he received 3657 rubles (107 euros). Zakharine is not giving in but finances are an efficient measure of pressure to shut up the recalcitrants at the oil companies. Most of the workers live on credit. You have to buy clothing for the children and school books. Some of them take loans from the company to get an apartment. It will take a lifetime to pay them back. In the large towns such as Sourgout or Nijnevarstok one could find some other work. But, for example in Poikovski, if one is unemployed, one could just die of hunger. One cannot leave Meguion. It is not better in the neighboring towns. They have the same problems: late payment of wages, reduction in social programs, layoffs of qualified workers. Everything leads one to think there is an organized program to get rid of the inhabitants of the Grand North. Several years ago Herman Gref, minister for economic development in Russia, suggested one should get rid of the permanent inhabitants of the Grand North and send in only the workers necessary for the extraction of useful minerals. Alexei Miller, director of Gaxprom, also suggested this. The most frequent reason invoked in order to reduce the populated zone of the Grand North is the awful living conditions. But this is not the principal reason. Everyone is satisfied with the conditions at present. Today they are declared awful. The principal reason is that the government wants a solution to reduce the budget-already insufficient-to support the Siberian towns. Fiodor Sivatch, president of the united trade unions of Lougral, noted how this planned policy of depopulation has been in operation over the past years. Two years ago, said Sivatch, Gref declared at a meeting of the Council in Salekhard that the population of the region of Khanty-Mansis should be reduced by 280,000 inhabitants. We are now a million and a half. Therefore one million people must leave. Depending on itinerant workers is the most economic method for oil drilling. They are not protected by any labor law. They do not need to build day care centers for the children and they don't need hospitals. Having recourse to this type of labor frees the state totally from the need to support entire towns and the oil companies from their social obligations to the "native" oil workers. The only question is how to force people to leave the Grand North. Apparently they have not yet found an answer. - Olga BobrovaNovaia Gazeta HYPERLINK "http://www.owcinfo.org/index.html" Back to Home HYPERLINK "http://www.owcinfo.org/ILC/NEWS/Index_ILC_news.html" Back to ILC Newsletter Index ILlm§ŞŤ üúqŻ˛˛ś˛ˇ˛Ă˛Ä˛Ú˛Ű˛łł;ł<ł=ł>ł?łóäóäŮĘٰٝŹ°ĄĄĄĄĄ}ĄhBŁhL?ÚCJaJmH sH hBŁhL?Ú0JmH sH jhL?ÚUhBŁhL?ÚmH sH hL?Úh4WhL?ÚmH sH hL?ÚhL?ÚCJaJmH sH hL?ÚhL?ÚCJaJmH sH hL?ÚhL?ÚmH sH hL?ÚhL?ÚB*mH ph˙sH j hL?ÚB*Uph˙m¨ŞŤ & 1 7 E ůł¨ u`˛äůěߤ$If$If:kd;$$IfP ÖL˙$$w.ö6Ö˙Ö˙Ö˙Ö˙3ÖK4Öaö ¤-¤$If[$\$ ¤¤$If[$\$$If?łýäęüü ú&űÇuPő Ţ a##~$Ö&#'ş'l),ůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůů$If,$,-,h,u,}-Í-.ę0s265)79đ9;>>ľ>˝>?Ý?;@2AáAĂCDFtHýIjJůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůů$IfjJ´KL3NSOiPRRSSS§S2TOTXT%UmUUłU+VŕWJXŹXZźZ\G\ţ]>^_ůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůů$If_1``}abcc dőeĆfëg˙gtijj(jujlîlńműn qsľt?uĎušvhwŚxßyůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůů$Ifßyíyzzazz9{§|÷}ń~ź*á uÍpŚ+6>\G˙ůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůů$If˙ln"#TňDę&~&˝X Đ ˘ŁÓŁďŁřŁu¤1ĽUŚůŚ§¨*ŠŤůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůůů$IfŤÎŤ\׎qŻl°c˛˛˛˛=ł>ł?łůůůůůůůůůůŻJkdü;$$Ifť&ÖL˙$$?* ÖÖ ˙˙˙˙ö6Ö˙Ö˙Ö˙Ö˙3ÖK4ÖaöpÖ ˙˙˙˙$If,1h°. °ĆA!°"°#$%°°Ä°ÄÄ;DdŕŕŕćđP˛ đ Sđ,AÁ˙Ătest3đbđń:é*;ö:Ňć:Uţ˙Í:DnđĹ:é*;ö:Ňć:Uţ˙PNG IHDRÔ!hŘ^bKGDŞ#2 cmPPJCmp0712řęĚ`:UIDATx^Ĺ}]Őľ÷>zĎš.seÜ33q'! !î EZ Úâ-V źRľh!AB B|"ɸ_÷{\öˇîdŇGúľŻŔĚ{ÝżčĚ˝çő_{&niEŔÓ$ŢXVŚéĄ B#Ńw¤=ßÓáß.ř;DýŐHä d"R6x¸m b"2Q$ kě˙&TüĘO/űâď^lúËő= Ď_éęixvÁţ*Ťŕ4dŰ×´MĄžpÚ1ďÉ'ÎşŁ)dQá&lMÜů`\<ř39}ůÝÖOwoÚŘŇtůĆ÷ěoQI/`3t|;ĆscřqőYÜÚşvţkŰ0ŕ;ś&S& g ŐŮ_ąWú^ý¸ëËn+Ť]]SĽ~XGŐąlśPśgĚLyˇŮMšŰJWçňŐ;Zff=Ć'TÜĆřWžhŹQ2 &úÍľýďě÷\pÁN7ÚúÜą]7NUłžŇé,ŚCB]Ž=ČĄyŻčÇßtĂůŚőgnňá%ó/ŢëÁŞ:ţÍ 2éŚÎę !jĂţ;oZsi˙+ssŢÎúB0űbĚĆ'ÂĽ8Ě/M{PŽćŽŽ'zoz>lż]öŢuBeBş}"fa´ĚW˙WKŮM+>zţĄeÉuÁűFFśĺ[Ů>ńřÝmC;z¸áÝ˝ÖňźÖ- <śĺ+j/ž˙Ú]Ä˝4Ű$5FłLÄ~&F;5ćm7mÖŽîy˘ëŢv|Ó÷ţřä;?Úľý{ĂbG÷o]{Ńš7ß[đů7~túĘśÎóźóĐÇżÂćÎ{lş¨ĺ&b?d(D+BęąďŐ˙´ó§=;ţzéńĎ}]sŇR{éűÇśűEźďáĺÝzń´°|ĆöŽ,Żü0i_]7ôĘÚŐTÄăgŐÄ%ń(ce[ĺĂo=čÍŇKný[ó]^łzśç3ÉýŃ3öÝ?9]|§ţ˛!ť˙ŐŞůˇĆ, \2ŮőbŰĺĄÖś$EÜa'F§$Ę:ÎpýjššGXľüósyňÉćŮŽËŻ6jŠ˙Âúž)Ńü6/weˇŤOhŻÍĚÝÉžßRťáťßŰwˇÚžĐĂg' NEB˝5ÄýÓž8*˛<ÎoüÎć;Gâ/ý7çQb¨<¨š.üâ'×'o,°řóéŹk¤jUhĄůád˙Ďg.ţÍĐŮ×_ëň4ÉhÔă}ë51DĄ3SCďP°rKŠ&ŰV˘dkŰŻ"k˝ ś´T.%ËwŐ8ű Uár)jmčŚĘTŽew0Ĺi-ňíůEĆ6MľÁiŕsU|áŰĆłXZ׎nß|÷ďq<ˇsÓ}8Ć)|ď)ˇőŽĹŤŽHžŮşśűáý[z7 śo˙˛ł5żĺT|ń;ů{ËrŻčŘÔFmé8Ö¸ŘüßňASj:âĆ~÷őOlÜúWkvęńHßźÍöî$Ime \ćçľžXٲuşëÍtŚĚÄ3uůt˙sťĐŢóăúÍw°jşů%oôC ť÷Šˇ×ż1 Ší{Ë㍼H`ß;Gj}Ľ!Vâ(Ý=|A/ńl`?_Śvě"ůŠ;]a2jîЧˇä˘Öv8Öî]j´ą4ËŃă&(T¸yĘee~á;ˇUîk´GŤTëé¨7!ŰyݡÜÉX$|dŇżţćt XdÎó\łU2Î{^ĺËMk^*ył˙Ý×;Łqe÷DÔtářŃfţĽLŮłŐZzmř/|Ć{ęÖk&ˇH)Ę㝸¨u)×ue_Ě-ÓK;$KŁe~~ůľřiwÓO|tÓűPDŢđDŤŰĘňő}i×zÚž¸˙N¨^SIîĂc;ÎŘ6g'6˘Ć+~HŇľ§~5üó§{ćçqr¤Îsë鳪ăám´fĄEcŐ÷XŠĽú¸Ăˇ~<8¨vŠśwVŮz¨úItajŕ[Ž$řslßlÇCÔx9%c÷TÔúL:g;žťvš=Ô0Wu÷^{[ăC˛Ý °RBL%_˘ÚˇćÉÍ÷Äśxh["pPńÁľů´UMPxüĹĚşei ÝÚ˝§ć¸ĆeţĆKEDÖ}wË%~üŁ#+oęDCo3Áşjëu^ëŢłL:EnĄ$ň<Ű`Ä;ĚŚ;ľ9ňIç´˝mmꧪ%=kßB׾ˇÇśwćˇëşű÷ž˙$§wžíaÚČ#ęŞ˙'ý/:ł§ÂŚËÁńVěĘPŰ$ ż¤/.{íÇśÁ>}ĎU#šŞr%UĽĹ˙8Ő^vćsďÄ?ĆçšG?ůĺćź:CoËç¤ćę.X}˝ľ4! QŃ'í÷ŃÇ::"qtęőÁéÜ>KiŤFÜňÎoEÍŘĆK:Kr{ł2"íŁX,´ŕ×ü`÷ěNŹŹˇvJ)Äádă*ôá'¤dŢĂ ŚdŘíüsM^ůäÂb/¤}çgU6 ô§ŠĎ<6ŕ÷PbÇ`[§{z@çŘi ŤB6^NĽŞšzŔŮ%ĂŃyŐ`Ś|1(4ťÂľË>Š+W¨ý/GěťůBEÇMĄń:ß.)$߯;ÜĚćGň 4ä×2ĘöPˇVňšŻ;˙aKV,ČtTÜTÚw'ĘÖoĆfźKf¤ćŐţÉĆ*˙v§űç|9e8÷qSróŃę[7^NÍ*ŠňÔTU7Ä˝3˧×MóĎŮPms<ÎTSSŠşT#ߪ¨jđÖWި[ z˛=żJꍪ§MŞL=°fę˛ZsýÍöĺ\î:÷4ÄőěĹx˛Ć}1ÓIKľňĄĽ ÷ŰrŐA2&$C ÇëÄGłźÄ^Gޢź&8ŢápW[ă^ôX8áyzëďKúć#>˛XIež5dŇšŞÓ¨âdŇa`jŇÔEĆoutŇbĄ<ť´ Ĺ GŤoĹöřČî|ÖTy#oËŚi°7ü"+Ž`oS'}Ú!šĽ˙ŁůęD˝z3Cl!Ż*ŃźŹúŻG!ŕ,dŘ$LĚĆÁlş,ÝĆoă5ĺ Ťş ¤źáaŮĐH~ďŃŢ:UŁ|ó˙B`ňPANÖƤ§0Î#i`XIĽH ŰQpdLƺн¸Ť×ëěhĚŠťH ŁÝ-u3?üÓ^śń5w!,'ý'2jĽIŹMASÂČIąĐ'Ić<>%ąY$č&57Ďg5+Ťë4ÇÍ+ˇŇ`v\ś"N'84t1ŞîWŽÜx{QšťţŁŞÔč!ű5^C°GZElˇ& #qrKÇLĎĘľ9]NÎb ţ@ĺ¨ň¸#;őĚżBś Í@ŠËëţp9ÜxFNęÎéžÖmTńí×x˘'ˇMÚgwŤĚV/ńE˘|Č~MżrŻáhŤĆ¨knĂhâŚN˝ĄěÝŢ)ĄXŢÉËŞŚ;ű<ŕŰcľ)żxWßĘ{53ŽĚwźD!őß=[ őDBîSYÂÂČvŮîiŽö:\ÖĆ< M\3sÔáŚk*ţäŞ "KŔĺ´ť*ŰŤ1ašďŃFécÍ"ŞłóÝoĎŚ˘Ç/23zŮ÷_93Úžąßi}ú8Ž,ăď÷¤VĎÉÉ+OöłO_eA{8ńҤĄň_ŻíśpŹ ŻŁgög=¸{ďÚ}劊Űţt\ĹĚqbż8%`ńäjuůËcřĺŃKľ ˝rÂ4)ŚršTt8ČfóJ.no1đ°÷ cܸ¸Ëwžěe\Ű÷XD÷ÁHCýUÜËĆ XöÝĹQm'Ňý7ßlDpžW7ňń,éđ:Š`ľźQŢ(CáéîślwaáötÇSxűÁ@ء_ă&jôŁ źęł˘~[.×eZw¸ ËJ'Î(]f!,žQSbŇÉhÁÄřç9<Ř/mIâţÔž[pnčŹďţ-ŢrÓ~źG¸;ţíiůű;ÇkŇHžn.×ĘńŤĺtp¸Ű˙ATiw\re{iĂ8ŻűlŃäFB^á3Ďś*˘éAÖŚÚŃÜ{ńc5M+.|ď<"˙ĎÄřáT.?ĹQ<0ô˛Mă$ŁéMbPÎaăÉ|*37ĆRńíT4<§ÎŇÁÇÇ&d;ăľ~ÎŚˇűÖižÓ_ŤčןąfĆgH¤ďîËMľ$źiršNŕRłąĄřâĄáĂt Ë`4SŮ÷/pýôˇCÝKcĎ[Ž~e"51DĄâÎbÂżi;Lą?ňłÎź~FńSKaúműSu]žĎ~ŕŢX]ňhýt^{EGĺń¸l÷ާ×M:j2ĆôÉđgŁ`ŻřëĂÇáĹYśŘgxp~w~HÁOÇSj˙ÎÄđN,Emŕy'~}đ˙)Q8Ççvw˙%˛ěĄ;óÁMÚŢŰzixtťň~OAř#-CXúňňž^o?ŐO?ŕkŻ˙S˘Äb8`ZËw:MŻG 8Â#)ŻňĄk}EQŁ{ĎÂďá=¨" 6EťÉo°˙?%*ˇäÓŔ0Ŕ8mđxßŃŤ1p"ŃĽ EşĚüYč9>xe5ˇ8ŕ+ŕlď×fÔżżđSVżiËKWďNžY;3š DFwöqM,Ô'6ĄBňÂ?ŕą9Ĺq`úfĐľń?ţđwśőżŐŰĺżÜŢzęó§W:Ť/O5vĎqOÓŠH~[g#řâČđţá-˙C7 ĂxoGůýż ^qŤ+z鯡ţ=QeèąBlń4´Lľü§zpŔŔ¨Řf.>BŚB°X%`öĄś)çA7FJdRNąóéÇĐŤÎ1(ě-TOAzĎ$tĎ/ęčÇÚç,$léNÉÔ,ÄČ/|ŹlĹçʲĘ;|ěAŃ1ŠŹÁđ%M+Šé|ńSąĘhž^°#őÔ5^§SŔŠÂeâŢpˇ~ ;ć-çD][>ú´ŮhSQQ[Wć˙tVO2îŤeBůźju{lŠ%ňřQńčň7ýb§¨ ľJÜýłiupl˝ţyMG+ËäŮ:PlXpg9cáýîyIľßŔ@ž¸EšVľ˙ĹŮM~ÂhVCáŚIëcNÎńŹúź5P(Kf{đ`vÖ =çb'Qć.ĹŮćv#.|iĘĂĎÚ]@e}s äsąŃ´ěŕĂ"G¸÷y-Ůsášł5kf!°näXDđČHDTFr " ąîQ¨ŻŇ40yˇÔŰHU}E!%5çhÎŔ¨s WtŃ;Ąc>Á[^˙xÖ^ąôB3šÉŇăT4geŠ÷éÓgÎ;ŁŇŮCK¤-SHu Ź ga.@¤ąËją*YhEđ°UIW,E wp!R`i`ÄZ°§dÄÓé´F)4;ĘtIÝŽÓŤ-$ŁFhŞŹ!]ĐX]ViâŤß×âV°uŞžaŢ]KŤÖמôŔš˝cçNÍśdjM)eŞŚ.xű#1ŮŚVMIç÷5çc_ôćS #ë-ůŢĺ9äMóTháM¤ 1˝eSG@,Â#ÝťE}ěp!§ŰXD[x˘˘*§Űëq9 NëˇNsâZý9cű9ÖwÁtzŰS÷v)Ą?c0ÍB_ţŞÚźb]ýšŢ>< ( éŚÉř;ÇZ3"ďÚč>Ł˘IR9!ćĘm[(=ę3mmŞ!0Ăđl?)Ó&H]Ńů^ÇeŕYA˛˙9hp,<ýß!ÂŽ¤]/Í)Y××_{˛ëĐ´ĽźDç\Î7v-ß=ČhÓ`7ÔŇĽ§rL4ĺŕŁ) \JźUN2ý?áçÍě9-R3q8$>é3%`?sÎZ_ÓÎĚRľR˛¤rÇGGZ-N0|``ńLŮpÓ5Ęé`!pŚ/˙S2cőŢluŽÓźýńťâţáŁp:%FÓCO÷ksJîuĎ˝víŻúȢÁ]I)TgEóQ>]o˙ŰűRWě $HŰ\ş82Đś:zĄŠô(üNž1eĺ;ěQß:Ň˙gC+ŐÚ;Ř!ŐN÷ÓîEśŹĽĆTESäQ1+Ę @Ańő\Î%MŐüÓ*ô×ćQ'xu& ł[˙ŽÍ>äČřĚřťE?źëVo´jóĺŔĆxŞ1čň$}t>űĚkŮá7;gá=Ż˙=÷ţ´vUę)qzŢ IČâćŢźŹ@9˘ţnôèŰ^MĘ:ŢS§a÷~óOÝn*F3N{¸Ce;tăĄKOÉŻyňŻ$$CŘ-iYŐfu8cąBĆŚ'Ş,[ńç-ĘĘ°bUr1 M;ŘÄ]îýÖ]séďéJ˛"+VŃîP˝Śł ?+ÓH(5PčZ:í´ňż×9žŻý˙^D$˝óĹcż<X%˙DyłÍí˛ę:ÜÄđŐĺ$źďoqÉ}ˇ}çefÎíë`¸lUäóŕ lčî%TřĄJä:ö¤jÔÚöEű˛A§K)áĘűZćě°;š9ýą}!Km]P˝ĐÇd!<1pą~úާUŤ9ʸoCşaĘ%ŇPś)hębˇÝĘĐ$¤_]nŃvŞGŢÁ˝wÇŔÇSIOmWóĽ(ĄŔuU¨]qtűĚ÷5.YJřTzPl0áł ¤Bens÷î0+ćßu/Îh;ýeAQCú%ÖPbżŘ+gg'_0ćnŤ¨, ťë槽=(¤ZNçńC5Gšm.ÂĚ[ëÜëM(žâp[ą'oÉşöš^[ąZˇftĚMŐšEęRGýMÚ GúhŚ÷[÷Oí?~cu˝\ŢÚWɤiÝFë Ą-Ră@đÇyˇlĘörO'`LuY M;ţ{1´ËJĹĂůřă6kžsĐ}ëůlŹÖÄyCŠČěMOâ|aZÖiI&*ţ°ükĂŚ_ýÓČß*psÖ|ĺÎUÇ Żą`$ęŮ3řČäč ~kh5é;8Ćn1yÇFM9VŰű;YBŰĚ!Ű×ŇÇŁvrŹ'Ł/BˇÂBr łqš?íYf¸aŮ×iOoŃq˛óŻłß<áçÜŚĽŹ§řŹ-ˇÜöbňźdÓź\ÄŐCgH˛Hh4şÍzĆLúřÂ5FÎ8t řůĚĄC]Ý2ÔvöÎŁ?oŢQ&!7WKúʲVáĎčxNˇ¸~%Áu{_şCŽÚyÎ-ÍűZPw eŔ#inűç?,CćCËcÖSRaBY9`!¤n#ŃjRbr ŠĎ*m8MĂQPţ쳢ŠVÓWÚ5;f!Oexě,ĽsB~ÔÎ)É÷O)gĐ}KÇU'2ŠgýÝÖÇćí Ť,źĄúÚś<]PĎĘV(Ik ) ŚSŐŇ.áĘ; 3Ihząu.÷z~1PĹ!-źaPM˘iřĺÎÚ9 ęr&@łdÂ5ĺ˘Ç:ęeUU3k fýsŻ5aĘR6ŐfǢ÷Ó9öUź%ś:íS*.X˛`ŰĽ x6¸VtŰË~V×&_Ü4Č>÷Ą`ik8<~Kí˘úe[ŕzˇŰú[űC)g{cş]śŹ˘uÉJ(˘F)i¤˘'9^ČÓŚ Ô*3¸őďťľZôśX˛ĘđÂaP¤×ĺвÓXX5&wc˙3ub¨˙NÝmWj×NJkŢ~?h5d˛d轍n04RüOďwâŽÓ;6U˘nĄ]űIA^nŮL;W;Öš=3`)/tMłbů[ŢĘ-ľťBDťÍ{Îí§ĚžŰa9kÄú.ˇş~§ĘÇźXsÇÇńýĂśľUjôęÉ
ŕ>ÎđvÔ@YŮŐhKĹx 3켹x¸˝ťŤŰĐ`Ş6vŘîly jJşő})ZŹąŞÄĄD}Ry ąŔľĂŚŐa¸DÔ˛¸˛śŕ´NŐxÎ,ŻŔ-˙'7úŢx+tO(CčCqůS¤äU!oâív+Ď{F4ÖöŘ"MůĎß;šôWNÜóCŐńJ]ăSĆ ĘÖËMBů÷ĐÝ0|N˛É4dŘ \m1Ea!§ŐV Ö°ţÂ-\5ď đP"]F˛˛ÝşoíÖ@ě°I6î`ç+m§*ţŇič,'Ô4´+ŚRGź FH$č[XÂ[hhPVUôłMdőfóÓjHUSń$ŢĆĺG÷půŰÜ;Vż¨8iË^EAŤĐÍ)``GŚSôÝlŠř\¸h#h,8i-4-bĘZěńҤčČS]U9ĆC2w*ÝQöćľč°YĽ1CÁńňÄÝ:eQuaŮ)˛Ăd 99/@ţ Bý Ć Ýb9=yą[ăŁ-xúęqô^nÉË_UľĄŔ:}9gdčž2"îGcBFAIóFšâě'XČúąŁfDŤŐ a}˝î<ż$źú˘ŇżĂRěůé+LîŮ0b4ű,ę aMQăyP1ÂŮ~>Ś{vąÜ/BłŘ #˛¸jW<-í!ačßhóźţT;b^Ň=Ś˛;kńĺ˘+ţMä}ďäd>Tę Żţe4;]íuĺěřyCöVkÍěd~Vě]ŞúŤ~Nx~ëČ(ľAź*žŔî@ÎqBŕŠó}|ë˛4 Ä0 2ËyIäXDKň=ŃZY˛Xvŕ#Š şđČűĽÖě÷%=wĘGľíŽs éâzQŐ_ĎŰíš\eân#JËť^;Ś6ăĽ,˙B7`tTKÝPÚčpĐ{Z">Ŕ Đ*wĐ0ߪ˘ˇw?ŇŞ Ĺy()g ¸˛keVďş9ő'6z ĚÁĽ¸~ÄNĘ ?ĐŐÇ&Í=08* ŢéÚpx°˛ćŰqŃáE#eËŔČV"üĺó{îÍ.y`+W´hŽŠýá!(ÜPz?ĎtF/5KGúzj^oÄ"%×´ËO8 ÍŐ&ťŤgöGMę)/snfsPMzúĹĘq,Dăw+g4ýĘű% tň@+śÚ.$îÉňąGđn'Ą2z `â*´âx #JĐ1NeäUÍî*1 aŠÁ°ţwŚKĚBëOűł^úŕKýOčý'ˇĄiŢ˝']˛lSĐĆÖě^úMĚÍi=ňy ÓvÔżýćäăžčWŇŹěVF§3ĘţpgŹOčÔ ţ?ppČĚŠâpYű׾ţ-'C{Zm¤gŃËăUąÍőć,jV7lŁEŐBKtŠccŔ6kńŐĺĹg`Łřdfl9<ő索ËEâO :I&;\bAî¨9!ůÂĎtd-ĎN¸uý ÍÝ~¤#˛řY:ŰEt?W5PüĄLĄdŢkŽ^/¸6Úáčŕ+4¤° Ô=(ĽxŔ=9ĄŞôѿǴÄN1gźž˙mĆÜEź}˙Ż?(m¨qxl4aŠśyÜ<żú¸ţď1aÇDţŮY?éćčł3rýńŁÇÜşúvmńFŢ |#Gu7ŞŮ9űcĆÓśśôÉzAaóý×(HĹ,âŕn+¸,ŘH1ÖląMvÄxO˙vCoŽ\!9÷ ŐĽţŞŘtëąů če"@ţŰgÁóŔłÄó*ë@şZN3?(mŢÁEŽúîaÄ[÷}!/"gúöP]*= L9"QÚß7Ő-gĹúˇÂŕŤDÖÚ3U@Ď`E_I§ýëCůôďvDHůzűĄ~Ý;B¨ĺĐۤŘ÷uŚZŤ8î*\źp]עd;ňŚŽĎşľŠÓÔUŰ=ߣŤÝ3ÂLÄ5ťâËf{ŹˇdäÄ ŐľÝŰŕHg tÁčŇć°3ŻCźâß2!kÎĂŃL ü ňÝVěŔĎÄÂż;ŻdKđLq5Ck(^-]°eYÍřńǨ6ŠčôwwkÓtkű\OŽî_ÉS}N° ˛9P.űúÉ+ńĎZgm`ęž!§FŃÔpI@dF2Z8ŐÄ1úMť :T<Ł:&ÓW˘GK(âEĆYíŰëˇHŹýíÎsâYoÜIŇ*5xÝLčÁłD+ Ŕ`Ć*BúžQpHŃâ8@.*ľEô°ŚPđ*÷}˛˙mJ02ąb8 ľZńŇ~Đb§Šń(Wăń˘úÚU!¨:Á="šÜŮđóWkS\ě$YĽ@d˘¸ŠBĆőÁn`Z ;Źú÷˘ňŻ ,đŁNX'˘(Gz 8,fu$ËBŹńöë?RLC{!á°WŮkAű?U°´fĘ[§ořSYßŕÖ%Äń4i6YR*&ÄŃÚýćěö)_ŇĎ1´BÎÔ%1VŹąđwißźQÍłVęźş ÂĽó˝o&3˙+DiŃ+ç$žhWó8*SŤĹŞęB¸tp7â\ĚpđÓ˛Rb_ó;ߍ¸`x řśqß˙ QcqZŰdŘQ`Uěâu>î ô'şá&3`e]\´śÜĄqUnź:5ČüWkl˘éŰĚô)ůâXfPÖö ;xü$D[ľyBőŚ9âÜňîşręď`Ż8KŚaş*ţ@učü××ÜÉ˙§DČq,Č˝ śěr:!ňÉfËúŇśéŻ&ÍźăѨ5/ň $ş-"ß˙aýŹß˙8Čwz˘ÄIENDŽB`e $$Ifj˙!vh5ÖŘ$#vŘ$:VP ö6ö5Öwhttp://vilagszabadsag.hu/1/hu/Ö˙3ÖK4Öv$$Ifj˙!vh5ÖŘ$#vŘ$:Vť& ÖÖ ˙˙˙˙ö6ö5Ö?*3ÖK4ÖpÖ ˙˙˙˙@@ń˙@NormalCJ_HaJmHsHtHN`NL?ÚTitre 1¤d¤d@&[$\$5CJ0KH$\aJ0B`BBL?ÚTitre 4¤d¤d@&[$\$5\:A@ň˙Ą:Police par défautVi@ó˙łVTableau Normalö4Ö l4Öaö2k@ô˙Á2Aucune listeB^`ňBL?ÚNormal (Web)¤d¤d[$\$@U`˘@L?ÚLien hypertexte >*ph˙?ŤČ˙˙˙˙m¨ŞŤ&17Eůł¨u`˛äęüü ú&űÇuPőŢa~Ö#şl! $$$-$h$u$}%Í%&ę(s*6-)/1đ1366ľ6˝67Ý7;829á9Ă;<>t@ýAjB´CD3FSGiHJJKKK§K2LOLXL%MmMMłM+NŕOJPŹPRźRTGTţU>VW1XX}YZ[[ \ő]Ć^ë_˙_tabb(bubdîdńeűfikľl?mĎmšnhoŚpßqíqrrarr9s§t÷uńvźx*yáy z|u~ÍpŚ+6>\G˙ln"#TňDę&~&˝XĐÓďřu1Uů *ĄŁÎŁ\Ľ×Śq§l¨cŞŞŞŞ=Ť>ŤAŤŠ@0Š@0Š@0 @0 IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0 IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0 IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0IČ0 @0 IČ0m¨ŞŤ&17Eůł¨u`˛äęüü ú&űÇuPőŢa~Ö#şl!$$$-$h$u$}%Í%&ę(s*6-)/1đ1366ľ6˝67Ý7;829á9Ă;<>t@ýAjB´CD3FSGiHJJKKK§K2LOLXL%MmMMłM+NŕOJPŹPRźRTGTţU>VW1XX}YZ[[ \ő]Ć^ë_˙_tabb(bubdîdńeűfikľl?mĎmšnhoŚpßqíqrrarr9s§t÷uńvźx*yáy z|u~ÍpŚ+ 6>\G˙ln"#TňDę&~&˝XĐÓďřu1Uů *ĄŁÎŁ\Ľ×Śq§l¨cŞŞŞŞ=Ť>ŤAŤKČ0ťKČ0ťKČ0ť@ KČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ť KČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ť KČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťKČ0ťIČ0IČ0IČ0 @ @0>Ť?łZä,jJ_ßy˙Ť?ł[]^_`abc?ł\IKŞśŞĂŞÚŞŤ;Ť?ŤC˙ŹX˙X˙pwkrűţGSt{ÓŢPUnuł şG N ] d š Ĺ ; F ˇ ž ü ~ÂČËҢ¨%3:\f*4˘÷˙ĄÂÍCHQ[b!j!ř"#B$I$%%%%6%A%d&k&Ş&ą&K'R';*B*¤,Ť,Ź,ˇ,M-R-S-Z-..00J3O3 77776:;:^;a;Á<Ć<ŢCĺCDDH H:IBIKKŻKˇKuLL L§L/M6MM˘M¤MŠMçMîM_RfRSSS#SűSTTťŞźŞžŞżŞÄŞAŤILü úŞŞśŞˇŞĂŞÄŞÚŞŰŞŤŤ;Ť<ŤAŤAŤAŤZßĺ4WBŁL?ÚŞŤ=Ť>ŤAŤ˙@?Ť@@˙˙Unknown˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙Gz ˙Times New Roman5Symbol3&z ˙Arial"1đÄŠÓąfÓąfXçW5XçW5!đ´´4čŞčŞ2đKX đ˙?ä ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙L?Ú2˙˙! Open World Conference of WorkersEITEITţ˙ŕňůOhŤ+'łŮ0ÄĐÜčô ?@ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ[\]^_`abcdţ˙˙˙fghijklmnopqrstuvwxyz{|}~ţ˙˙˙ Ą˘Ł¤ţ˙˙˙Ś§¨ŠŞŤŹţ˙˙˙ŽŻ°ą˛ł´ţ˙˙˙ý˙˙˙ý˙˙˙¸ţ˙˙˙ţ˙˙˙ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙Root Entry˙˙˙˙˙˙˙˙ ŔF@ü×B:ÇşData ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙et<1Table ˙˙˙˙@WordDocument˙˙˙˙.ČSummaryInformation(˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ĽDocumentSummaryInformation8˙˙˙˙˙˙˙˙CompObj˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙q˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙ ˙˙˙˙ ŔFDocument Microsoft Office Word MSWordDocWord.Document.8ô9˛q ĐĎॹá>ţ˙ )+ţ˙˙˙(˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ěĽÁq`đżLbjbjqPqP.::Ś˙˙˙˙˙˙¤°°°°°°°Ä¨¨¨¨´Ä/śĚĚĚĚĚĚ ĚĚ$ĺhM x°9°ĚĚĚĚĚ°°°ĚĚéfffĚj°Ě°ĚfĚff°°fĚŔŔŢÉ4Ǩ6f˙0/fĹ LĹ fĹ °f$ĚĚfĚĚĚĚĚ°°\ ĚĚĚ/ĚĚĚĚÄÄÄä¨ÄÄĨÄÄÄ°°°°°°˙˙˙˙ElQállítás a vörös zászló miatt A november 7-nek szentelt és az Oktjabrszkij BKZ-gyár mellett megtartott, nem egyeztetett akciót követQen Szergej Malinkovics, a Pétervári Kommunisták szervezetének vezetQje, bizonyos aktív hölgyek támogatásával gyqlést tartott a Felkelés tere metróállomás mellett. Miután Malinkovics megtagadta a vörös szovjet zászló összegöngyölését és az akció befejezését, a rendQrség munkatársai bekísérték a pétervári kommunisták vezetQjét. Létminimumunk komótosan emelkedik Szent-Pétervár kormányának rendelete megállapította a 2006. év harmadik negyedévére érvényes létminimum értékét Szent-Péterváron. Egy lakosra vetítve átlagosan ez az érték most 3497 rubel 10 kopejkát tesz ki. A munkaképes lakosság körében a létminimum 3989 rubel 20 kopejka. A nyugdíjasok esetében 2580 rubel 40 kopejkával, a gyermekeknél 3061 rubel 80 kopejkával egyenlQ a létminimum. A magyar ellenzék tévéfrekvenciához akart jutni Budapesten a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lemondását követelQ több száz ellenz>B°öü^čę*,JLőíéíéíĺáĺßĺáéáŘh}wehM#äUhM#ähjWíh}weh}weCJaJh}weh}weCJaJ@BŹŽ°ôöúü\^,LýýýýýýýýýýýýýýýLţéki betört az állami televízió épületébe, ahol tqz keletkezett, az elsQ emeletet elfoglaló tüntetQk pedig élQ adást követeltek. A rendQrség könnygázt és vízágyúkat vetett be. A tömeg feldühödését a szocialista miniszterelnök beismerése váltotta ki, mely szerint kormányának tagjai hazudtak a népnek a gazdaság helyzetét illetQen azért, hogy megnyerjék az idei év áprilisában tartott parlamenti választást. HétfQn este több ezer demonstráló gyqlt össze Budapest központjában. Az emberek többsége megQrizte nyugalmát, de néhány százan elindultak a közelben levQ tévéközpont felé. Meggyalázták a tévéközpontnál található, a Magyarországot a nácizmus alól felszabadító szovjet katonák emlékmqvét. Mellesleg, a tömeges budapesti randalírozás a miniszterelnök távollétében kezdQdött, aki hivatalos látogatáson Oroszországban tartózkodott. A hírügynökségek anyagaiból ,1h°. °ĆA!°"°#$%°°Ä°ÄÄ@@ń˙@NormálCJ _HaJmHsHtHFAň˙ĄFBekezdés alapbetqtípusaXió˙łXNormál táblázatö4Ö l4Öaö,kô˙Á, Nem listaŚ˙˙˙˙ !Ö×Řúű}~ŽŻAB¨000000000000000LL L BNPX ĽŽ8CľžźĹ¨#:¨Ľ¨¨ĺ}weM#äjWí˙@JJd=JJ4Ś00@00˙˙Unknown˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙Gîz ˙Times New Roman5Symbol3&îz ˙Arial"qđÄŠ÷Sąf Tąf÷Ż÷Ż!đ´´24ŁŁ2đHX)đ˙?â˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙}we2˙˙ElQállítás a vörös zászló miattOMMIOMMIţ˙ŕňůOhŤ+'łŮ0ŔĚÜčô @L Xdlt|â Előállítás a vörös zászló miattOMMI NormalOMMI2Microsoft Office Word@ěş@zMÇ4Ç@fÔĐÉ4Ç÷Żţ˙ŐÍŐ.+,ůŽ0hp ¨°¸ ŔěâOMMIŁć Előállítás a vörös zászló miattCím ţ˙˙˙ţ˙˙˙ţ˙˙˙!"#$%&'ţ˙˙˙ý˙˙˙*ţ˙˙˙ţ˙˙˙ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙Root Entry ˙˙˙˙˙˙˙˙ ŔF ŘŽŢÉ4Ç,1Table˙˙˙˙˙˙˙˙WordDocument˙˙˙˙˙˙˙˙.SummaryInformation(˙˙˙˙DocumentSummaryInformation8˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ CompObj˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙s˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙ ˙˙˙˙ ŔF!Microsoft Office Word dokumentum MSWordDocWord.Document.8ô9˛q 2006. december 10-én 10 és 16 óra között ülésezett a Magyarországi Munkáspárt 2006 XXII. kongresszusa.
(A "Magyarországi Munkáspárt 2006" 2005. végén úgy alakult meg, hogy az eredetileg egységes Munkáspárt két részre szakadt, és a Thürmer Gy. vezetése alatt álló rész felvette a Kommunista Munkáspárt nevet. Mivel híreket közlünk csak, a további magyarázatot mellőzzük.) A kongresszus baráti légkörben zajlott le. Elsőként a kongresszust N.E., az MSZP Országos Választmányának tagja üdvözölte. Ez azért jelentős esemény, mert munkáspárti kongresszuson először vett részt az MSZP hivatalos képviselője. A szívélyes hangú üdvözlésben N.E. hangsúlyozta, hogy a fennálló nézeteltérések nem akadályozhatják az egymás iránti tiszteletet és a normális viszonyt. A kongresszust üdvözölték még a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Marx Károly Társaság és a Május 1. Társaság képviselői. A kongresszuson képviseltette magát még a Francia Kommunisták Pártja, a Kubai Kommunista Párt és a Vietnami Kommunista Párt, de tőlük senki sem szólalt fel. Ennek valószínűleg nyelvi nehézség volt az oka. A kongresszus eseményeire még több alkalommal visszatérünk, most csak egy momentumot szeretnék kiemelni. A magyar munkásmozgalom történetében először ismerte el egyértelműen magát marxistának nevező párt a bérből és fizetésből élő értelmiségieket a munkásosztály részének. A magunk részéről ehhez csak azt szeretnénk megjegyezni, hogy Marx már a Tőkében is a bérből élő és a termelésben részt vevő értelmiséget egyértelműen a munkásosztály részének tartotta. Itt tehát nem egészen új felfedezésről van szó. Az a tény, hogy korábban - és különösen a hatalom éveiben - az MSZMP nem teljesen értette a munkásosztály értelmiségi részének hatalmas jelentőségét, komoly negatívumokhoz vezetett a politikai életben. Most reménykedhetünk abban, hogy a fenti felismerés lehetővé teszi, hogy a Munkáspárt előbb vagy utóbb megnyerje magának a szellemi dolgozókat is, és hogy kisebb legyen az a szakadék, amely ma az értelmiségiek egy jelentős része és a fizikai dolgozók között van. A kongresszuson 157 küldött vett részt. Az alakuló kongresszus óta a tagság létszáma lassan növekedett, legalábbis lassabban, mint ahogy a párt tagjai szerették volna. A Munkáspárt 2006-nak annak ellenére, hogy csak tagjainak anyagi segítségéből gazdálkodhat, semmilyen vagyona nincs, sikerült szervezetileg konszolidálódnia és az önkormányzati választásokon néhány helyi mandátumhoz jutni. A Magyarországi Munkáspárt 2006 22. kongresszusának határozata 2006. december 10.
1. A kongresszus megtárgyalta és jóváhagyta a Központi Bizottság beszámolóját a párt elmúlt évi tevékenységéről. Megállapította: az újjászerveződő párt rövid idő alatt talpra állt, önálló politikai pártként indult két választáson, számos időszerű kérdésben állást foglalt. Ugyanakkor politikai programunk még nem vált eléggé ismerté, a dolgozók, a lakosság szélesebb köréhez nem sikerült eljutnunk. A jövőben munkánkat sokkal szervezettebbé és hatékonyabbá kall tennünk. 2. Politikai programunkat bonyolult gazdasági és politikai helyzetben törekszünk megvalósítani. A gazdasági stabilitás biztosítása érdekében elkerülhetetlen a költségvetési egyensúly helyreállítása. Ellenezzük azonban azt, hogy ennek terheit a neoliberális gazdaságpolitika főleg a dolgozókra hárítsa. Csak olyan (nyugdíj-, egészségügyi-, oktatási stb.) reformot támogatunk, amely szem előtt tartja a dolgozók és a nyugdíjasok érdekeit, korábban kivívott jogait és vívmányait nem csorbítja. Az egyensúlyteremtő lépések, a reformok előkészítésében és megvalósításában elengedhetetlennek tartjuk a kormányzatnak a dolgozók érdekvédelmi szervezeteivel történő érdemi egyeztetését. A dolgozók érdekeinek védelmében szolidárisak vagyunk a szakszervezetekkel. Támogatjuk érdekvédelmi harcukat a tisztességes munkabérekért, a jobb munka- és életkörülményekért. 3. A jobboldali ellenzék kíméletlen harcot indított a hatalom visszaszerzéséért. Céljának eléréséhez egyaránt felhasználja a parlament és a kormány bojkottját, álbaloldali jelszavak megtévesztő használatát, együttműködést szélsőjobboldali elemekkel. Harcolunk az utóbbi időben felerősödött jobb-, és szélsőjobboldali politikai törekvések ellen. Elítéljük az erőszakos utcai randalírozó rendbontásokat. Leleplezzük, és elutasítjuk mind a polgári neoliberalizmust, mind a demagóg jobboldali populizmust. A fasizmus növekvő fenyegetésével szemben a demokrácia megvédéséért és kiszélesítéséért küzdünk. 4. Együttműködésre törekszünk minden baloldali és haladó erővel. Erősíteni kívánjuk kapcsolatunkat a baloldali civil szervezetekkel. Keressük a kapcsolatot és az együttműködés lehetőségét más baloldali pártokkal. Nyitottak vagyunk az együttműködésre minden antifasiszta demokratikus szervezettel. Elhatárolódunk azonban a nemzeti és a szociális demagógiától. Károsnak és megengedhetetlennek tartjuk a fasiszta veszély mindennemű lebecsülését. Szélsőséges nézeteket képviselő jobboldali szervezetekkel, vagy olyanokkal, amelyek neonáci, újnyilas vagy más szélsőjobboldali eszméknek engedményeket tesznek, együttműködni semmilyen formában nem kívánunk. Elítéljük a neonáci és újnyilas megnyilvánulásokat, Szálasi miniszter és vérbíró tábornokának rehabilitálását. Szükségesnek tartjuk és támogatjuk az antifasiszta erők közös fellépését. 5. A kongresszus fontos feladatként jelölte meg a párt szervezeti megerősítését, új tagok felvételét, új alapszervezetek alakítását az ország minden régiójában és megyéjében. Minden szinten jobban össze kell hangolni a pártszervezetek munkáját. Meg kell szerveznünk a tagság marxista képzését és önképzését. A politikai felvilágosítás, agitáció és propaganda fontos eszköze a Támpont. El kell érnünk, hogy gyakrabban kapjunk szót a nyomtatott és elektronikus médiában. Fejleszteni kell a politikai tömegmunka minden formáját (házi agitációt, fórumok és gyűlések, utcai demonstrációk szervezését, illetve ezeken való részvételt). Már most el kell kezdenünk a felkészülést a 2009-ben és 2010-ben esedékes választásokra. 6. A kongresszus irányelveket fogadott el pártprogram és új szervezeti szabályzat kidolgozásához. A pártprogramot és az új szervezeti szabályzatot pártvita után, a soron következő, 23. kongresszuson tervezzük előterjeszteni. Dr. Szili Katalin asszonynak, a Magyar Országgyűlés Elnökének, Budapest
Tisztelt Elnök Asszony!
A Baloldali Alternatíva Egyesülés és a Május Elseje Társaság képviselői értékelve az aktuális politikai helyzetet, arra a meggyőződésre jutottak, hogy a köztársaság ellen kibontakozott támadással szembeni küzdelmével erkölcsi kötelességük szolidaritást vállalni. A kialakult helyzet elsősorban az ellenzék felelőtlen, indulatkeltő, hatalmi törekvése miatt jött létre. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy nehéz helyzetben vagyunk, mivel a kormány politikája nem könnyíti meg a mellette való kiállást. A nemzetközi és az egyre mohóbb hazai nagytőke nem kíván jövedelmével ará-nyosan részt vállalni a társadalmi kiadások fedezésében. Ez is gerjeszti a társa-dalmi feszültségeket. A köztársaság védelméhez tartós tömegtámogatásra akkor lehet számítani, ha a kormány figyelembe veszi a baloldali civil véleményeket is. Ennek reményében továbbra is támogatni kívánjuk a köztársaság védelmére irányuló politikai tevékenységét. Budapest, 2006. szeptember 28.
Dr. Szász Gábor a Baloldali Alternatíva Egyesülés nevében
Dr. Orbán Péter a Május Elseje Társaság nevében
Megalakult az első magyar ateista, világi humanista szervezet Forrás:Népszava
2006.július 21. péntek
Hivatalosan is bejegyzést nyert május 2-án a rendszerváltás óta első magyar világi humanista, ateista civil szervezet, a Ma.H.A.T. (Magyar Humanisták és Ateisták Társasága). Az Egyesületünk kétségtelenül egy jól meghatározható, ismert világnézeti területen helyezkedik el, de hangsúlyosan éppen a humanizmus tudatos vállalása által számunkra a gyűlölködés minden formája, megjelenése eleve elutasítandó. Különösen igaz ez akkor, ha a sok humanista gondolkodó közül kiemeljük George Santayana szavait, miszerint a humanizmus az "nem tan, hanem vívmány "! A Ma.H.A.T. felfogása szerint ateista, szekularista civil szervezetre több okból is szükség van Magyarországon. Egyrészt a Magyar Köztársaság Alkotmánya ugyan - mint minden demokratikus államé - elvileg az állam és az egyház elválasztásának, a vallás magánüggyé nyilvánításának elvén nyugszik, azonban a gyakorlatban ez az elv nem mindig érvényesül, és szemmel láthatóan az egyházak és a vallásos emberek sokszor nem is akarják, hogy érvényesüljön. (Lásd, például az egyházak, egyházi intézmények nagyarányú állami támogatását, több kereszténydemokrata politikus, a legutóbbi választások során elhangzott kijelentéseit, így azon a törekvéseket, amelyek legújabban Magyarországon is a tudományos fejlődéselmélet mellett - vagy helyett - az "értelmes tervezettség" elméletének oktatását is be kívánják vezetni az iskolákban). Az ateista civil szervezet első feladata az, hogy ennek az elvnek a sérthetetlenségén őrködjön. Másrészt a magyar állampolgárok legalább egyharmada nem hívő - főleg nem az egyházak által hivatalosan meghatározott, tételes értelemben. Miközben a tételes vallásoknak - amelyek hívei minden statisztika szerint a magyar társadalomnak csak egy kisebbségét alkotják - számtalan érdekképviseleti és propagandalehetőség áll rendelkezésére (a szorosabban vett hitéleti szervezeteken kívül a vallásos könyvkiadók, iskolák, alapítványok, a közszolgálati média vallásos szellemű műsorai, stb.), addig a nem hívőket eddig nem képviselte senki. Vallásos szemléletű - és igen egyenetlen színvonalú - filozófiai, teológiai, társadalomtudományi és szépirodalmi művek a rendszerváltás óta ezrével jelentek meg Magyarországon, ateista, valláskritikus mű legfeljebb egy-kettő. A nem hívők minden megszólalási lehetőség nélkül kénytelenek elfogadni, hogy Magyarországon a közélet szereplői nem ritkán (közéleti, és nem magánjellegű megnyilatkozásaikban) szinte tüntetnek kereszténységükkel, vagy hogy Budapesten nyilvános köztéri szobra áll Zichy Nándor grófnak, a felekezetek egyenjogúsága, a polgári házasság és a tudomány szabadsága esküdt ellenségének. Az ateista szervezet második feladata tehát az, hogy ennek a rétegnek - a nem hívők társadalmilag jelentős súlyú tömegének - érdekeit végre megjelenítse a közéletben, a médiában. Végül lehetetlen nem észrevennünk, hogy társadalmunkban már a rendszerváltás előtt, s különösen azóta mélységes erkölcsi elbizonytalanodás uralkodik. Számos kérdésben - az egyén és a közösség viszonya, a halál, a szexualitás megítélése - a korábbi - félig-meddig hitt, általában egyre inkább csak szólamszerűen ismételgetett - hivatalos ideológia mélységes űrt hagyott maga után a magyar társadalomban - és az erkölcsi káoszt csak fokozza a felgyorsult tudományos - technikai fejlődés, valamint az új információközvetítő eszközök - például az Internet - által közvetített rengeteg új ismeret, inger. Társadalmunk versenyelvűvé vált, az anyagi gazdagodás, de a teljes elnyomorodás esélyei is sokkal nagyobbak, mint akár az államszocializmus, akár a Horthy rendszer Magyarországán voltak, ez pedig az embereket az anyagi értékek gátlástalan hajszolására készteti. Növekszik a mentális megbetegedések, s a különféle szenvedélybetegek száma. A morális vákuumot részben kétes eredetű új irracionális-ezoterikus tanok és szervezetek, részben pedig a tételes, történelmi vallások (mindenekelőtt a kereszténység) próbálják betölteni. Ámde az igazság az, hogy ezekben - akár jónak, akár rossznak tartjuk ezt - az embereknek csak egy kisebbsége tud hinni. Így az egyházak képviselőinek szubjektív
74 77
Fokozottan ajánljuk minden olvasónk figyelmébe Ézsiás Erzsébet monográfiáját Baranyi Ferenc iróról. Baranyi Ferenc az 1960 -as évektől napjainkig terjedő kor egyik legjelentősebb és legtehetségesebb költője. Műveiből az olvasó kendőzetlenül megismerheti korunk emberének lelkivilágát, jó tulajdonságait és gyarlóságait. Soha nem élvezte a mindenkori hatalom támogatását, de épp ezért hisszük, hogy életműve a jövő számára is fentmarad. A monográfia bibliográfiai adatai: Ézsiás Erzsébet: Az örvény lelkű fiú, Baranyi Ferenc életpályája, Papirusz Book kiadó, 2007. Megrendelhető a kiadónál a 214-55-30 vonalas és a 06 (30) 96-01-343 mobil telefon számon. Gyimesi László által írt könyvismertető
Johan Goudsblom: Tűz és civilizáció, OSIRIS Kiadó. Bp., Ropolyi László: Az Internet természete 2002. p. 262 Internetfilozófiai értekezés, TYPOTEX, Bp., 2006. p. 413 A természetbe való első nagy emberi beavatkozás a tűz feletti uralomhoz kapcsolódik, ami egyúttal a földművelés és az ipar fejlődését is elindította. Csupán az emberek tettek szert a tűz feletti uralomra; ám minél jobban kiterjesztették ezt az uralmat, annál erősebben kezdtek függni a tűztől, s ez gyakran előre nem látott következményekhez vezetett. Tűz és civilizáció című opusában erről a folyamatról ad szemléle-tes képet J. Goudsblom, az Amszterdami Egyetem szociológiaprofesszora, aki, mint könyve előszavában írja, "hűvös könyvet" szeretett volna írni a tűzről. E nagyívű tanulmány, melynek elméleti hátteréről Norbert Elias civilizációelmélete szolgál, a kora őstörténettől a mai ipari korszakig tekinti át a tűz számos különféle produktív és destruktív alkalmazását (pl. az inkvizíció máglyái és a görögtűz), illetve ezek jelentőségét az emberi életre nézve. A könyv fejezetcímei: 1. Bevezetés 2. A tűz eredeti domesztikációja 3. A tűz a földművelés előtti társadalmakban 4. A tűz és a földművelés térhódítása 5. A tűz a letelepedett agrártársadalmakban 6. A tűz az ókori Izraelben 7. A tűz a görög-római ókorban 8. A tűz a preindusztriális Európában 9. A tűz az ipari korszakban 10. A tűz feletti uralom - három szemléleti síkon Az utolsó fejezet végén a szerző már magfúzióról ír. Az emberiség modern Prométheuszként annak a lehetőségnek a küszöbére jutott, hogy a Nap tüzét ne csupán fellobbantsa (a hidrogénbombával ezt már az 1950-es években megtette), hanem szabályozni is tudja.
Az Internet széleskörű használata nem csupán a levelezési, kapcsolatépítési, olvasási, tanulási könyvtárazási publikálási munkavégzési és szórakozási szokásainkat változtatja meg, hanem gyökeresen átalakítja az emberi élet évezredek óta megszokott kereteit is. Az Internet egy új emberi létforma, a hálóélet kibontakozásának biztosítéka, hajtóereje és meghatározó eszköze. Vajon hogyan lehetséges ez? Az Internet miféle adottságai, szerkezetének, használatának, működésmódjának miféle jellegzetességei teszik ezt lehetővé? Ebben a könyvben erre a kérdésre keresi a választ a szerző, aki fizikát tanult Budapesten, ma pedig filozófiát, tudománytörténetet és tudományfilozófiát tanít az EL-TE-n. A könyv a technika és a modern kor sajátosságaival kezdődik, majd néhány kommunikációelméleti alapfogalom meghatározásával folytató-dik, mert az Internet alaptermészetét nehéz másképp megközelíteni. Technikai, kommunikációs, kulturális és szerveződési szempontból is szemügyre kell venni e jelenséget. Mindezeket a szemléletmódokat egy sajátos internetfilozófia próbálja együttesen alkalmazni s az Internet természetének elemzésében felhasználni. Ennek során a modern és posztmodern világképek kontextusába illesztett technika-, kommuniká-ció-, kultúra- és szerveződés-filozófiai gondolatmenetek szolgálják az Internet formálódásának, mibenlétnek és legfontosabb tulajdonságai-nak a bemutatását. A könyv fejezetei: 1. Az Internet megjelenése a késő modern korban 2. A késő modern technika 3. Késő modern kommunikáció 4. A kultúra átalakulása a késő modern korban 5. Késő modern organizmusok 6. Az Internet természete
Vámosi - Hajdú - Pálinkás - Szász: Az információs kor sajátosságai, INOK Kft. Bp., 2006. p. 288 Igaznak bizonyult az a korábbi feltételezés, hogy 2005-re a világon használt Internet-hozzáférések száma eléri az egymilliárdot. Ez látszólag azt jelenti, hogy napjainkban a Földön élő emberek közül minden hatodik hozzáfér az Internethez. A gyakorlatban tovább nőtt és mélyült a "digitális szakadék", a fejlett és fejletlen országok közötti gazdasági-szociális és civilizációs megosztottság, a fejletlen országok, régiók lakosainak a kiszolgáltatottsága. A szerzők a Gábor Dénes Főiskola vezető tanárai, akik elemzéseikkel, következtetéseikkel segíteni szeretnének hallgatóiknak az ellentmondások felismerésében és feloldásában, az önálló vélemények megfogalmazásában, hogy továbbgondolásra, kritikus és kreatív hozzáállásra buzdítsák őket, hiszen nemcsak részesei, hanem alkotói is lesznek ennek az új világnak. A tankönyv fejezetei: I. Az informatika alkalmazásának társadalmi és gazdasági környezete (Dr. Vámosi Zoltán) II. Az informatika és a tudományos-műszaki haladás összefüggései (Dr. Szász Gábor) III. Az informatika alkalmazásának egyes közgazdasági kérdései (dr. Pálinkás Jenő) IV. Az ember szerepe az információs korban (Dr. Vámosi Zoltán) V. Az információs kor ellentmondásai (Dr. Vámosi Zoltán) VI. Az információs társadalom filozófiai és etikai nézőpontból (dr. Hajdú Péter) VII. Az információs társadalom biztonsága (Dr. Vámosi Zoltán)
A Munkáspárt 2006 időszaki lapja. Ez a lap mindössze pár hónapja létezik, arculata, tartalma még formálódik. A munkáspárt 2006 sem régen létezik, akkor jött létre amikor a Thürmer Gyula az általa vezetett munkáspártból törvény és alapszabály ellenessen ki akart zárni közel 2000 embert. Egy cikk a 2006.augusztusi számból: Szabolcsi Mozaik Polgármesterjelölt Szorgalmatoson
Szorgalmatos 955 lelkes település Szabolcs − Szatmár - Bereg megye nyugati részén. Korábban Tiszavasvárihoz tartozott, 2002 óta független település. A Magyarországi Munkáspárt 2006 polgármesterjelöltje Szorgalmatoson Láng Tímea, 26 éves zenetanár. Nyíregyházi lakos, de Szorgalmatoson dolgozik. Jelölését a helyiek kezdeményezték. A község lakói fiatal kora ellenére tisztelik és szeretik. Az indulást a Munkáspárt 2006 színeiben vállalta. Polgármesterként felvállalja a választópolgárok gondjait, bajait. Megválasztásával a Munkáspárt 2006 Szorgalmatoson még első születésnapja előtt, színeiben megválasztott polgármesterrel tudna büszkélkedni. 2. Kontraszt Alkalmi beszélgetőpartnerem nem jogosított fel arra, hogy címét, nevét, foglakozását, munkahelyét eláruljam. Fél. 2006- ban, Magyarországon, 16 évvel a rendszerváltozás után. Félti a maga és a férje munkahelyét. Félti napi 9 órával megkeresett havi 20 ezer forintos keresetét. Igen, nem elírás. Havi 20 ezer. Nincs minimálbér, csak teljesítmény után fizetnek. Ami persze úgy van beállítva, hogy lehetetlen a minimálbért megkeresni. A fizetések 18 és 40 ezer forint között szóródnak. A gyárba folyamatos a jelentkezés, alig győzik regisztrálni a dolgozni vágyókat. A szomszédból is rengetegen jönnek. Közel van Románia. A külföldre szakadt hazánkfia visszatért szülőföldjére, a nevét viseli a gyár, de már új, németes hangzásban. A magyar név nem piacképes, csak a bér magyar. A dolgozók megfélemlítve, naponta vágják a fejükhöz, “akkor megyünk Romániába”. Szakszervezet? Érdekvédelem? Ugyan már…
Kiss Bálint
A Marx Károly társaság időszaki lapja.
A 2006 augusztus-szptemberi számból alábbi írást ajánljuk figyelmükbe
Morvai Tamás: „Az euró: remények és valóság” (A kiadvány 9., 10. oldalán található.)
A A IV. Internacionálé két havonta megjelenő elméleti folyóirata. A IV. internacionálé eredetileg Trockij vezetésével jött létre, később hosszabb ideig szünetelt, de újra indították. Vállalja Marx, Engels, Lenin, Trockij örökségét, de elhatárolódik a sztálinizmustól.
Izelitőül ime a 2006 februári szám tartalomjegyzéke:
CONTENTS
Editorial Notes By Daniel Gluckstein
Palestine: the Palestinian's Struggle for their Right to a Nation By Francois Lazar
Notes on the polotical situatiom in the United States (Part 2) By Alan Benjamin
Dossier on Europe Ten years after the ”Dayton accords”, the Balkans are being re-balkanized By Dominique Ferré
The European Union: an instrument to balkanize the continent. What solution for the peoples of Europe? By Christel Keiser
excerpts from the second issue of the Bulletin published by the former USSR commission of the International Secretariat The African Great Lakes region: ”peace plans” and the HIPC By Kageyi Méthode
Africa: Socialism or Barbarism (part 2) By Meziane Diop
First Reflectionson the Policy of the Grant-Woods Group (part 1) By Jean Alain
Latin America For the sovereigntyof nations (chronicle of the activity of the sections of the 4th International)) By Jean-Pierre Raffi
Az angol szocialista párt havi folyóirata. Alapvetően marxista, trockista beállítottságú cikkeket találunk benne.
Ajánlott írás: „Letters Question in the Celtie Tigger.”
A 2006. Márciusi szám tartalomjegyzéke:
UPDATES
Working class representatiom Campaigning for a new worker's party
A 'forces federation' Cracks begin to show in the military
US lobbyist scandal Corruption at the heart of corporate politics
The Torries are back! Canadian Conservatives return from the dead
Global warning The revenge of Gaia reviewed
FEATURES
Iraq's descent inti chaos
75 / 77
Sectarian divisions are hardening, argues Robert Bechert
A region in turmoll The victory of Hamas. The Iraq imbroglio. Iran's nuclear standoff. Kevin Simpson writes.
Venezuela at a crossroad By Kageyi Méthode
Africa: Socialism or Barbarism (part 2) By Meziane Diop
First Reflectionson the Policy of the Grant-Woods Group (part 1) By Jean Alain
Latin America For the sovereigntyof nations (chronicle of te activity of the sections of the 4th International)) By Jean-Pierre Raffi
Orosz marxista társadalmi, politikai elemző folyóirat. Pártoktól független, igényes elméleti írásokat tartalmaz.
Szalai Miklós: Létezik-e Isten? - Ateista érvek a mai angolszász filozófiában 220 oldal, ISBN 963 7343 70 9, Ára: 2100 Ft Életünk során csaknem valamennyien feltesszük magunknak azt a kérdést: létezik-e Isten? A kérdés fontosságát talán nem kell különösebben megindokolnunk. Amennyiben Isten létezik, akkor végső soron az Ő akarata határozza meg úgy az emberiség, mint az egyes ember életének végső rendeltetését, s ebben az esetben feltehetően minden eszközzel arra kell törekednünk, hogy akaratát megismerjük és teljesítsük. Amennyiben viszont Isten nem létezik, akkor az emberiség és az egyes ember az életére vonatkozó legfontosabb kérdésekben végső soron egyedül van. Magának kell választ adnia arra: milyen értékek, célok alapján érdemes és kell élni. Mai ismereteink fényében továbbá nincs különösebb valószínűsége annak, hogy az emberi élet a testtől függetlenül fennmaradhatna a halál után is, tehát ha Isten nem létezik, akkor valószínűleg túlvilág és halhatatlanság sincs, és életünket ennek tudatában kell berendeznünk. A legtöbben valamilyen ösztönös, érzelmi alapon, vagy a bennünket körülvevő társadalmi közeg vélekedéseit elfogadva döntünk a kérdésben, azonban sokakat az ilyen válasz nem elégít ki. Az istenkérdésben átgondolt, racionális döntésre törekvő emberek közül pedig sokan a filozófiai reflexióhoz fordulnak válaszért. (...) Ez a könyv az istenkérdésnek csupán két - igaz, nagyon fontos - aspektusát vizsgálja meg. Az első a "rossz problémájának" nevezett kérdéskör. Ezen azt a kérdést értjük: miért engedi meg Isten a meg nem érdemelt emberi és állati szenvedést. A második a "hitetlenség problémája": az a kérdés, hogy amennyiben Isten létezik, és - ahogyan azt a nagy világvallások általában tanítják azt várja az emberektől, hogy higgyenek benne, és meghatározott formákban tiszteljék és szolgálják, akkor miért engedi meg azt, hogy oly sok ember nem hisz, s nincsenek is a hitre megfelelő alapjai. A két probléma szorosan össze is függ egymással. Habár - mint látni fogjuk - a hitetlenség problémája nem gyengébb, hanem erősebb érvet jelent a hagyományos istenfogalom ellen, mint a rosszé, a filozófia és a teológia története során a rossz kérdése aránytalanul nagyobb figyelemben részesült. Antalffy Tibor: Mi volt elöbb Isten vagy ősrobbanás? A szerző honlapja szerkesztőségi megjegyzés A címhez a következő megjegyzést tartanám célszerűnek hozzátenni : Már az antik materialisták és elsősorban Epikurosz óta tudjuk ,hogy a világegyetem térben és időben végtelen . Ebben az értelemben sem isten sem ősrobbanás nem lehetett előbb . Amikor a mai természettudosok " ősrobbanásról " beszélnek objektíve csak azt vizsgálják , hogy a ma ismert világegyetem ma ismert létezési formáját milyen korábbi létezési forma előzte meg és a ma ismert világegyetem , hogyan keletkezett az előzőből . Azt azonban , hogy a ma ismert világegyetem előtti világegyetem előtt nem létezett egy még korábbi világegyetem bizonyítani nem lehet . Ezt csak akkor lehetne bizonyítani , ha be lehetne bizonyítani azt is , hogy nem érvényes az anyag és energia megmaradásának az elve ill. törvénye . A természettudósok mindig a közvetlen előttük álló problémát kutatják , a konkrét eredményekből levonni a helyes filozófiai következtetést nem mindig sikerül nekik , és különben is ez a fillozófusok dolga . A vallás hívei pedig mióta a természettudományos fejlődés kihuzta a lábuk alól az érveket szenvedélyesen keresnek újabb érveket saját igazolásukra . Ennek a magyarázata pedig már nem a tudományos fejlődésben van , hanem az ő anyagi érdekeikben és a mai társadalmi problémákban . Szarka Klára: AZ ÁRRAL SZEMBEN Beszélgetések Krausz Tamással, a rendszerváltásról, holokausztról, aktuális politikai és ideológiai kérdésekről.
+-Ézsiás Erzsébet: Az örvénylelkű fiú
Költő a kirakatban Rendhagyó könyv Baranyi Ferencről
Zavarban vagyok. Nem tudom, mi ez a mű. Pedig élvezettel végigolvastam, szinte egy ültő helyemben. Azóta is belenézegetek, ízlelgetem, rálapozok egy-egy fejezetére. Monográfia? Dehogy. Tudományos tanulmány? Még az igénye is távol áll szerzőjétől. Regényes életrajz? Még az sem. Műelemzések sora? Kísérlet sem történik rá. Talán az interjú-kötet lenne a legtalálóbb megközelítés, de igazából az sem lehet, túl mélyre rejtezik a kérdező opponáló-támogató egyénisége, a célirányos kérdések sora. Mire a rövid kérdés-felelet játékban idáig jutunk, már tudom, mihez kell hasonlítanom. Egy ügyes technikájú történész által lejegyezve az elbeszélt történelem (szakszóval: az oral history) rendhagyó, mert jól szerkesztett dokumentumával állunk szemben. Baranyi Ferenc, az ország egyik legismertebb, legolvasottabb költője mondja tollba (magnóra?) életét, csaknem fésületlenül. Az élőszó vibrálása szinte oldalanként tetten érhető, annak minden bájával és bumfordiságával. Önvizsgálat, visszatekintés, szembenézés, mérleg. S mindez azzal a magától értetődő egyenességgel, ami a szerző irodalmi életművét is jellemzi. Negyven éve ismerem Baranyi Ferencet, kezdőként több lapban is ő mutatott be, pályánk hol messze eltávolodott, hol közeledett egymáshoz, de mindig tudtuk, mit csinál a másik. Ézsiás Erzsébet könyve mégis nem egy kérdésben új megközelítéseket ajánl nekem is. Láttam-e az egyes megnyilatkozások, művek, civil munkavállalások mögött a rendező elmét, a céltudatos értelmet? Mert ez a könyv arról győz meg, hogy Baranyi életében (és életművében) semmi sem történt, történik véletlenül. Szilárd világnézet, a számkivetettek ügye iránti elkötelezettség, és valami tanáros, mindent átadni akaró, tanító-nevelő szándék határozta és határozza meg minden lépését. Az önélet-mondás legfőbb erénye a kendőzetlenség. Baranyi Ferenc nem szépít: megismerjük vívódásait, csalódásait, tévedéseit és vétkeit, sikereit és kudarcait. Nem esik az álszerénység bűnébe, de nem értékeli túl magát. Sőt, a kötetből az derül ki, hogy bár tudatában van értékeinek és eredményei jelentőségének, nem igazán harcol az irodalmi kánon átalakításáért, nem verekszik méltó helyének kijelöléséért. Bölcsen az utókorra hagyja azt, s közben megfeledkezik arról, hogy az utókor a mai farizeusok munkáiból lesz kénytelen építkezni. Ézsiás Erzsébet könyve nem helyettesíti a tudományos feltáró munkát, a monografikus feldolgozást, de mintegy előkészíti, jó előre kiegészíti azt. Rést üt az egyetemi tudományosság mohos bástyáján, széttöri a percnyi divatok hevében állított tulitarka palánkokat. Aki ismeri, szereti a költő verseit, még közelebb kerül alkotójukhoz, az emberhez, s a legilletékesebbtől kap új kulcsokat az életmű megértéshez. Aki csak tévés személyiségként, a zenei ismeretterjesztés egyik kulcsfigurájaként találkozott vele, most kedvet kaphat a saját művek megismerésére. Aki a saját verseket ismeri, szereti, beléphet a költő által dúsan megterített asztalhoz, a műfordítások világába. Mert a kötet egyik fő erénye, hogy megérezteti az olvasóval a Baranyi-életmű nagyságát és sokszínűségét, s magától értetődővé teszi a művészi jelenlét súlyát. (Aki pedig csak az érdekes, színes életű emberre kíváncsi, a barátságok, szerelmek útvesztőjében megtalálhatja az olyannyira áhított kalandokat is.) Ézsiás Erzsébet könyve szolgálat: hozzájárul ahhoz, hogy a költő életműve ismét (immár új nemzedékek) gondokozásához, érzéseihez kapcsolódjék, az általa fémjelzett közéleti költészet visszanyerje a magyar irodalomban évszázadokkal ezelőtt kivívott rangját, segít abban, hogy az olvasó megértse, miért is fontos, hogy a nép uralkodjon a költészetben. A kötet hangvétele, a kitűnően kiválasztott idézetek beépítése mind-mind egy alig rejtett célt szolgál, kerüljenek vissza Baranyi Ferenc kötetei a könyvesbolti kirakatok főhelyére, s ami fontosabb: az értő okos nép napi olvasmányai közé. (Ézsiás Erzsébet: Az örvénylelkű fiú – Baranyi Ferenc életpályája - papirusz book Budapest, - 2007.)
Gyimesi László
1.szám
76 / 77
77 / 77
