N
apló
ány - t u d om a i g ó l s p s z ic ho k u tatá dro g és - v e z et lm as dé k á n n y, i z g a á m o d u vek - t m i s ta é e t e y gy et e m g e PPK - e
Percek, pillanatok
Életünk kiemelkedő eseményei gyakran egyben azok, amik a leggyorsabban zajlanak le - akár ténylegesen, akár csak mi érzékeljük így. Néha szinte olyan gyorsan, hogy nincs is időnk igazán kiélvezni őket. Nekem ilyen volt például a szalagavatóm. Hetekig gyakoroltuk a táncokat, kismillió keringőruhát felpróbáltam, hogy megtaláljam a tökéleteset - ami aztán jó, ha egy órát rajtam volt. S a táncok is maximum húsz percig tartottak összesen, a legtöbb időt az öltözőben töltöttük, így szinte semmit nem láttunk a produkciókból, pedig elvben a szalagavatónak rólunk és nekünk is kellett volna szólnia. Mégis, mikor vége lett, úgy éreztem, mintha csak negyed óra lett volna az egész. Múlt nyáron a nővérem esküvője is hasonló sebességgel repült el, szinte csak perceknek tűnt. Az egyik pillanatban még a fodrásznál ültünk, a másikban pedig már a házasságkötő teremben, a harmadikban pedig már az étteremben. Szinte csak villanások maradtak meg eddigi életem legfontosabb eseményéről. És ilyen volt most a Dunai Regatta is, amire már tulajdonképpen egy éve vártam, és ahol abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én is tagja lehettem az ELTE Sárkányhajó csapatának. Már a tavalyi, első versenyen megtetszett a kezdeményezés, és elhatároztam, hogy ha lesz még ilyen, én is benevezek - ami aztán így is lett. Már alig vártam, hogy mikor írják ki a jelentkezést, mikor kezdődnek az edzések. A hivatalos négy edzésünk mellett másfél hónapon keresztül rendszeresen jártam edzőterembe, szóval a szalagavatóhoz hasonló intenzitással és lelkesedéssel vetettem bele magam az edzésbe, hogy aztán egy pillanat alatt eljöjjön a várva várt verseny napja. A verseny legalább tíz percig tartott, mégis mire először észbe kaptam, már fél távnál jártunk, s mire másodszor felnéztem, már majdnem célba értünk. Nem tudom, mennyi lett végül a versenyidőnk, de hogy nem érzékeltem tíz percnek, az biztos. Ez a verseny is olyan fontos volt, és annyit készültem rá, aztán egy pillanat alatt el is múlt. S mégis, annak ellenére, hogy konkrét emlékem nem sok van a versenyről, örömmel és büszkeséggel gondolok vissza rá most is, és valószínűleg harminc év múlva is. Nagy Andrea
Perspektíva
Tartalomjegyzék
Az ELTE PPK HÖK lapja
Főszerkesztő: Nagy Andrea Felelős kiadó: Sztilkovics Zorka HÖK elnök Munkatársak: Belák Ildikó, Bende Lilla, Botos Vanda, Dicsuk Dániel, Esze Viktória, Kovács Jenifer, László Andrea, Márki Gabriella, Nagy Andrea, Nagy-Sándor Nikoletta, Németh Dániel, Papp Lilla, Rebák Tamás Olvasószerkesztés és korrektúra: Zima Richárd Tördelőszerkesztő: Klómer Georgina Grafika: László Krisztina Nyomda: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Címünk: ELTE PPK HÖK, 1075 Budapest, Kazinczy utca 23-27. Perspektíva
Érintő „Ez egy jó hangulatú, barátságos kar” Hadd mutassam be új dékánunkat, Demetrovics Zsoltot 3 Szakm-mai A PPK kiemelkedő hallgatói 6 Habil. leszek vagy inkább docens? 8 Esély csoport 9 Sport Ki a legény a gáton? 11 Lélekzet Tavasz 12 Kult-óra A villamos, amit vágynak hívtak 13 Kenyeret és Cirkuszhercegnőt... 14 Vetítő Apokalipszis most (1979) 16 A Filmtörténeti Klasszikusok Jubileumi Kvíz megoldása 18
Ő
Érint
„Ez egy jó hangulatú, barátságos kar”
Hadd mutassam be új dékánunkat, Demetrovics Zsoltot A PPK Kari Tanácsa 2014. február 27-én összeült, s szavaztak. Demetrovics Zsolt frissen megválasztott dékánként léphetett ki az ajtón, teendőit a Pedagógiai és Pszichológiai Kar vezetőjeként 2014. augusztus 1-jétől fogja ellátni. Beszélgetésünk során érintettük a múltat, a jelent és a jövőt, szóba kerültek nosztalgikus emlékek és célkitűzések is. Ismerjétek meg egy kicsit közelebbről új dékánunkat! - Mi vezérelte, amikor a pszicho- szakra. Sokan voltunk a lógia és az antropológia mellett Boglár Lajos vezette, nadöntött? gyon izgalmas hangulatú szakon. - A pszichológia nem az első választásom volt. A középiskola - Mit csinált, mielőtt ráután egy ideig keresgéltem, nem talált volna erre a terütudtam, hogy mit is akarok, aztán letre? Útkeresés? amikor találkoztam a pszichológiával, s elkezdtem a témában - Ezt túlzás útkeresésnek olvasgatni, akkor egyértelművé nevezni, de persze, az vált a döntés. Az antropológiára is volt benne… Jelentmár az egyetemen találtam rá. keztem közgazdaságtanra, de ez Amikor én felvételiztem, akkor amolyan alibi jelentkezés volt, a pszichológia már önálló szak- mert a középiskola után nem ként volt választható, de én azt akartam egyetemre menni, egy gondoltam, hogy érdemes ezt az évet mindenképpen ki akartam inkább az individuumra kon- hagyni - már megvolt a repülőjecentráló tudományt valamilyen gyem Amerikába. Aztán amikor társas, kulturális fókusszal kiegé- hazajöttem, angol-történelem szíteni. A kulturális antropológia szakra jelentkeztem. Az angol akkoriban úgynevezett „B” szak érdekelt kevésbé, és hamar ki is volt, nem lehetett kifejezetten derült, hogy nem csak az érdekerre felvételizni, csak az járhatott lődés hiánya a gond, de például a oda, akit már felvettek egy másik fonetikát nem is voltam hajlandó
megtanulni, így nagyon hamar abbahagytam a szakot, két hét után felmértem, hogy ez nem az én világom. A történelem érdekelt ugyan, de azt is gyanítottam, hogy nem lesz belőlem se történelemtanár, se történész. - Milyen volt Amerika? - Izgalmas és érdekes. Sokat dolgoztam és sokat utaztam. Hasznos tapasztalat volt. Tulajdonképpen az első nyugati élményem
XI. évfolyam IV. szám
3
É
volt, 1990-ben. Aztán jött a rövid ott szerettem olvasni, dolgozangol-töris kitérő, majd a pszi- ni, nyitástól zárásig ott voltam, chológia és az antropológia. ha tehettem. Sokáig hiányzott, sőt, még most is. Ha ott járok az - Hogyan jellemezné az egyete- Akadémián, benézek, hogy kicsit mista éveit? nosztalgiázzak. Jó, nyugodt időszak volt, mindenre jutott idő. - Szerettem az egyetemista éveket, jó időszak volt, rengeteg új, - Említette, hogy az ELUPizgalmas dologgal, s rengeteg osokkal sok időt töltött. A szabadsággal. Mindkét szakom mostani ELUP-osokat, illetve aktív volt abban az értelemben, ERASMUS-osokat hogyan inhogy nem csak az elméleti rész tegrálná jobban a hazai hallgavolt jelen, hanem az első pillanat- tók közé? tól terepen voltunk, kutattunk. Ezt a részét szerettem már az első - Nemcsak azért fontos ez, mert pillanattól. Meglehetősen hamar a külföldi hallgatóknak egy ideelkezdtem írni, és másodéves ko- gen országban és kultúrában kell romtól már jelentek meg írásaim. megtalálniuk a helyüket, amiben mi sokat segíthetünk nekik, ha- Elárul valami fun factet az nem azért is, mert ebből a maegyetemista éveiből? Például gyar hallgatók is profitálhatnáhova jártak szórakozni? nak. Amennyire látom, ez sajnos most nem működik olyan inten- Sokat jártunk össze az ELUP- zitással, mint ahogy működhetosokkal. Akkor még tíz-tizenöt ne, de nehéz is, mert mind a maELUP-os diák járt az egyetemre, gyar diákok, mind a külföldiek de a mi évfolyamunk is kisebb nagyon sokan vannak. Ha van volt, mint most. Hatvanan vol- olyan esemény, amibe be tudjuk tunk, de már ez is jóval nagyobb, vonni a külföldi diákokat, akkor mint ami ideális egy közösség ki- próbálkozunk, így például az Inalakulásához, így igazán szoros tézeti Napokon is van angol nyelközösség nem is tudott létrejön- vű program. ni az évfolyamon. Valahogy úgy alakult, hogy néhányan a kisebb - A hallgatók és oktatók órákon ELUP-os társasággal többet talál- kívüli kapcsolatát milyennek koztunk, több közös programot látja? Lehetne ez jobb? Úgy halszerveztünk, de igazság szerint lottam, régebben sokkal többet nem a bulik voltak számomra érintkeztek egymással. a meghatározóak ebben az időszakban. Nagyon szerettem ol- - A „régebben” a 60-as, 70-es, 80vasni, és rengeteg időt töltöttem as években lehetett, amikor egy a könyvtárban. Az egyetem alatt oktatóra egy diák jutott. Akkor az Akadémiai Könyvtár volt a húszfős évfolyamok voltak húsz fő tartózkodási helyem. Rendkí- oktatóval. Most ez a fajta kapvül szerettem a légkörét, kevesen csolat inkább a kutatócsoportokjártunk oda, néhány hallgató, nál működik, működhet. Fontos meg kutatók. Nyugodt hely volt, lenne, hogy legyenek olyan alkal-
4
Ő
rintő
Perspektíva
Érint mak, amikor egy picit együtt tudunk lenni az oktatáson kívül is. A kar vezetőjeként is keresni fogom ezeket az alkalmakat, mert hiszem, hogy ez fontos dolog, de mindezt nem lehet, nem szabad erőltetni. - Dékáni programjára áttérve érdeklődnék, hogy miket tervez, lesznek-e nagyobb volumenű újítások. Mik az alappillérek? - A kar az elmúlt tíz évben jó irányba haladt, de természetesen vannak fejlesztendő területek. Szeretném, ha az oktatás minősége még tovább javulna. A kar tudományos outputja terén folyamatos a fejlődés, de ezt még tovább kell erősíteni. Fontos, hogy valamennyi intézet minél jelentősebb tudományos eredményességgel működjön, különösen a nemzetközi színtéren. Ez nem független az oktatástól, mert nyilván az teremthet utat a diákok mobilitásához, a külföldi oktatók meghívásához, ha tudományosan is részesei vagyunk a nemzetközi térnek. Biztos, hogy infrastrukturálisan is sokat lehet javítani a karon. Már az elmúlt években is nagyon sok minden történt: gondoljunk csak az IZU alagsorára, az új tantermekre az éttermi rész kialakítására, az udvarra vagy a KAZY aulára… Ami pedig a jövőt illeti: az IZU padlásán laborhelyiségeket tervezünk kialakítani, illetve a számítógépes ellátottságot is fejlesztenénk valamennyi épületben. A Kazinczy utcában és a Bogdánfy utcában is sok minden van, amihez hozzá kellene nyúlni. Ez persze mind finanszírozási kérdés.
A diákokra visszatérve: jól szoktunk szerepelni az OTDK-n, s ezt is fontos tovább erősíteni. Azt gondolom, hogy azokon a területeken, amiken mi működünk - a pszichológiában, a neveléstudományban, a sport- és az egészségtudomány területén - nem lehet más a cél, mint hogy országosan meghatározó, vezető szerepe legyen az intézeteknek, továbbá, hogy nemzetközileg is látható és megkerülhetetlen szereplők legyünk. Ma is van a karon néhány olyan kutatócsoport, amely nemzetközileg is számon tartott, vagy akár meghatározó dolgokat csinál, de szeretném, ha a következő években nőne ezeknek a csoportoknak a száma. Kerüljünk be még jobban a nemzetközi vérkeringésbe! A doktori iskoláknak is nagy szerepe van ebben. Fontos fejlődési lehetőséggel bírnak, itt is nagyon jó hallgatóink vannak. - Szóval mondhatjuk, hogy jó az alapanyag is. - Igen, ezt Oláh dékán úr is szokta hangsúlyozni, és ezt én is csak megerősíteni tudom. Tudjuk, hogy évek óta a legjobb diákok jönnek ide, az ELTE PPK-ra. Ez kihívás, mert ez azt is jelenti, hogy az oktatóknak is a legjobbaknak kell lenniük. Fontos, hogy akár a BA, akár az MA szinteken részt tudjanak venni a kutatásokban, kísérletekben, és hogy publikálni tudjanak. Erre egyre több példa van, nemzetközi lapokban jelennek meg BA-s, MA-s hallgatók eredményei. Szerintem ez egy nagyon jó út. A másik, ami a pszichológiánál is, a neveléstudománynál is és a többi területen is jellemző, hogy nekünk mindig
van egy gyakorlati kifutásunk. A nálunk oktatott tárgyaknak, területeknek van egy masszív tudományos része, de a gyakorlati résznek is nagyon erősnek kell lennie. A doktori iskolák mellett ott vannak a különböző továbbképzések: szakpszichológus, pedagógus továbbképzések is.
jának erősítése is feladatunk. Az a nagyon sok eredmény, amit elérünk a PPK-n, alig látszik kívülről. Működnek nálunk például olyan kutatócsoportok, amelyek nemzetközileg is számottevőek, de sajnos ez még az egyetemen belül, sőt, talán a karon belül sem köztudott. A kifelé irányuló kommunikációra pedig még ke- Ha az erősségek kiemelésén vesebb kapacitás marad. Ezen a gondolkodunk, akkor megem- területen a jövőben mindenképp líthetjük tehát az „alapanyagot”, javítani szeretnék. a tudományosságot és a nemzetközi szférát. Mik még az erőssé- - Ezek fényében hogyan látja a gei és a gyengeségei a karnak? PPK jövőjét? - Erőssége az is, hogy ez egy jó hangulatú, barátságos kar. Én azt látom, hogy itt az intézetigazgatók jóban vannak egymással, ha bárhol gond van, akkor segítik egymást. A tanszékvezetők között is jó az együttműködés, és ez nagyon fontos dolog. Szerintem ez nagy erősségünk, előnyünk. Gyengeségként említeném, hogy túlterheltek vagyunk. A PPK-n mindenki nagyon sokat vállal, sok a feladat, de szerencsére lelkiismeretes az oktatói és a dolgozói gárda. Azt gondolom, hogy néha le kell tudnunk mondani a kevésbé fontos dolgokról és az igazán lényeges feladatokra kell fókuszálni, hogy hatékonyabbak lehessünk.
- Azt gondolom, hogy a PPK jó fejlődési pályán van. Azzal foglalkozunk, ami végső soron a legfontosabb, az emberrel: az ember egyéni fejlődési, kulturális, nevelési és egészségfejlesztési aspektusaival. Ezt fejezi ki jelszavunk is, a „minden, ami ember” és egyben ez garantálja azt, hogy a jelenlegi fejlődési ív mentén haladjunk tovább. És ezt az irányt igazolja vissza a karunk és programjaink iránti, kívülről jövő érdeklődés. Azt remélem, hogy a jövőben tovább tudjuk erősíteni a tudományos szálat, tovább tudjuk javítani az oktatás minőségét, jobban be tudjuk vonni a hallgatókat. Ki kell használni az angol nyelvű képzés adta előnyöket, ami már a doktori isko- A hatékonyság növelése lehet lák szintjén is nyitva áll. Abban akár egy célkitűzés is a jövőre bízom, hogy még mozgalmasabb nézve? tudományos életű, még aktívabb kar leszünk a következőkben. - Mindenképp, hiszen nagyon sok olyan tevékenységünk van, ami jó és produktív, szükséges azonban, hogy ezek közt egyértelmű prioritásokat jelöljünk ki. Ezen Hermán Fanni túlmenően a kar kommunikáció-
XI. évfolyam IV. szám
5
S
zak-mai
A lexandrov A nna
Ebben a hónapban egy elsőéves pszichológia szakos hallgató eddigi munkásságát, perspektíváit mutatjuk be. Alexandrov Annát fiatal írótehetségként választották a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Országos Szövetsége tehetséggondozási programjába, amely a még kezdő, ám egy bizonyos szakma után komolyan érdeklődő fiatalokat támogatja. Annát írói ambíciói vezérelték, amikor jelentkezett a programba. Mentora Pallai Károly Sándor irodalmár, költő, az ELTE BTK egykori kiemelkedő hallgatója, 2012 óta egy nemzetközileg elismert elektronikus irodalmi folyóirat vezetője, 2013-ban pedig beválasztották a La femme 50 tehetséges magyar fiatalja közé.
A PPK kiemelkedő hallgatói Milyen sorban?
első- korán annyit olvastam, hiszen mindkettőnket nagyon lelkesítenek az irodalmi alkotások, szeA legfőbb munkám jelenleg egy retünk ezekről beszélgetni. Renregény, amit már több mint két geteg mindenbe belekezdtem, de éve írok. A regény maga Artúr ki- először a gimnáziumi évek alatt rály korában játszódik, de inkább készült olyan alkotásom, amit kelta, mint középkori hangulatú. egyáltalán meg mertem mutatni A könyv címe Esküszegők lesz, és másoknak is. Ekkor született meg kelta harcosok útját mutatja be. bennem ennek a regénynek is az Terveim szerint nyáron kész lesz alapötlete, és elhatároztam, hogy az egész történet. Emellett rövi- ezt mindenképpen végigviszem. debb dolgokat, például novellákat és verseket is szoktam írni. Milyen előnyökkel jár, hogy kaptál magad mellé egy Mikor érezted először, hogy mentort? meg van benned az írói véna? Az egész program lényege, hogy Nem tudom pontosan, mikor a mentor-mentorált párost összeis kezdett ennyire érdekelni az hozza egymással. Ezek után már írás. Arra emlékszem, hogy már a pároson múlik, hogy men�általános iskolás koromban is nyit találkoznak a rendelkezésre nagyon szerettem olvasni, talán álló három hónap alatt. Az egész ez volt az alapja mindennek. Az program lényege, hogy teljes édesanyám magyartanár, ő is ha- mértékben a mentorálttól függ, tással volt arra, hogy már olyan mennyit adhat neki ez a lehető-
6
műveket
Perspektíva
írsz
I
Szak-Ma A karaktereidet mi alapján formázod? Főként filmek és könyvek szereplői alapján alkottam meg a karaktereimet, de előfordul az is, hogy amikor megismerek új embereket, akiknek van egy-egy olyan tulajdonságuk, ami felkelti az érdeklődésemet, akkor azt beleépítem abba a szereplőmbe, akihez ez a jellemző „passzol”. Sokszor előfordul, hogy egy-egy karaktert magamról mintázok, főként az érzéseimet vetítem beléjük. A regényben is van például olyan szereplő, aki a félelmeimet képviseli, egy másik, aki pedig leginkább azt az attitűdöt testesíti meg, ami meg tud engem védeni. Milyen terveid vannak a jövőre nézve, folytatod majd a mesterszakot itt a PPK-án? ség. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Pallai Károly Sándor lett az én mentorom, úgy érzem, sokat tanulhatok tőle. Mennyiben segít a mentorod a regény előrehaladásában? Mivel szűkös a közös idő, így inkább rövidebb dolgokkal, főként novellákkal foglalkozunk. Most az az elsődleges cél, hogy mire a regény a boltokba kerül, megismertessük a nevemet a műveimmel, így a novelláimat elküldjük irodalmi folyóiratoknak, online felületen igyekszünk megjelentetni, sőt, éppen most jelent meg a funfic.hu/merengo nevű oldalon a Vannak, akiket megmentenek című írásom. Ehhez például a Harry Potter bizonyos karaktereit használtam fel, hozzátéve saját elképzeléseimet. (Mi olvastuk, szerettük, ajánljuk. – a riporter.)
Igazság szerint a pszichológia az érdeklődési területeim közül az egyik leggyakorlatiasabb, ezért döntöttem emellett. Mesterszakra pedig a Közép-európai Egyetemre szeretnék menni. Mindezek ellenére az írást tekintem fő hivatásomnak. Szeretnék megtanulni magas szinten angolul és oroszul, és saját fordításban kiadni a műveimet külföldön is. Anna már most több, magas színvonalú alkotás szerzője. Álláspontja szerint ha valakiben megvan az alkotásvágy, és érzi, hogy ezt kell csinálnia, akkor írnia kell még akkor is, ha néha nincs megelégedve a végeredménnyel. Mindig van lehetőség javítani, és sokszor a saját meglátásunk nem tükrözi mások véleményét. nikki
Amíg a regényre várunk, itt egy vers Alexandrov Anna tollából: Magánynak hívom Hogyan lehetne jóvátenni a rosszat? Egy megállóval utánad már magam vagyok. Kihajolok a villamosablakon a sötétbe és bocsánatkéréseket eresztek le az utcára. Az ember azt hiszi, hogy ennyi idő, ennyi elhibázott szó és kisebb-nagyobb hülyeség után, amiket nem úgy értettem és azonnal vissza akartam vonni, és amik fölött fél óra múlva már sírtam, mert nem voltál ott, hogy tompítsd a koppanást – hát, az ember azt hiszi, megedződtem, és hogy többé nem gépelek és törlök és gépelek és törlök szóval fuldoklom egy facebookos beszélgetésben. Hogyan lehetne engem jóvátenni? Akárhogy volt máskor – én most mégis félek, mert minden nagyon rossz szó után, amit melletted kiejtek, és ami napokig nem hagy nyugodni, jöhet egy kisebb, de éppúgy rettenetes másik. Magánynak hívom, mert jobban tetszik, ha van neve, és nem csak egy kő, amibe bevágom a lábam a sötétben. Az ember örül a szép neveknek. Ha a vakvilágba lövöldözött elnézéstjeim felsebzik a számat, nem bánom. A fájdalomról csak én tudok. Jó lesz az úgy, ha cserébe nem csalódsz és nem jössz rá, hogy igazabb is lehetnék, és ha nem veszítem el, amit megkaptam mert kegyből összejött. Kellesz nekem, add oda a táncaidat mind. Add oda a félelmedet. Te hogy becézed a követ, ami folyton felsebzi a lábad? De mért kell itt sétálnunk föl-le? Nem jönnek utánunk. Az új kövek legalább nem ugyanott sebeznek újra. És egy nap úgyis eltévedünk. Majd úgyis eltűnünk a sűrű semmiben.
XI. évfolyam IV. szám
7
S
zak-mai Habil. leszek vagy inkább docens? - avagy útmutató az egyetemi tudományos előmeneteli lehetőségek megértéséhez
Szívesen emlékszem vissza az első egyetemi éveimből azokra a napokra, amikor a folyosókon bolyongva próbáltuk megismerni a Kazinczy utcai épület rejtelmeit. Miután az épületben megtanultunk tájékozódni – vagyis bárhol is mész le a lépcsőn, az aulába jutsz! - nekiveselkedtünk a tanári szobák és az ajtók mellett található kiírások feltérképezésének. Dr., habil., docens, tanszékvezető, PhD hallgató, tanársegéd, egyetemi tanár… miként lehetne rangsorolni ezeket a titulusokat? – erről a témáról Striker Sándor, PhD, tanszékvezető, egyetemi docens urat kérdeztem. A beszélgetésünk legelején tisztáztunk, hogy az egyetemen dolgozni meghatározott jogi feltételek mellett lehetséges, amely jogszabályokat a 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról tartalmazza, illetve az egyetem oldaláról az egyetemi SzMSz (Szervezeti és Működési Szabályzat) határozza meg. S mivel a jogi oldal bemutatásából ennyi is bőven elég, lássuk rendszerként az egyetemi pályafutás menetét. Az egyetemen három fő munkakörben dolgoznak tanáraink, oktatóink: oktató, kutató és tanár státuszok léteznek. Az első kérdés máris felmerülhet bennünk: oktató – tanár, nem ugyanaz? Először definiáljuk a tanár státuszt: a felsőoktatási intézményekben a tanárok a pedagógus-
8
Perspektíva
I
Szak-Ma
képzésben látnak el specifikus feladatokat, így általában az adott tárgyhoz kapcsolódó szakmódszertant tanítanak (ld. tanárképzés során matematika, magyar, ének-zene, … tanításának módszertana). Az ő feladatvégzésük kevesebb tudományos követelményt támaszt, ugyanakkor kiemelten fontos ezen tanárok minősítése (vagyis az egyetemistákat nem oktathatja bárki ). Az oktatókkal szemben már sokkal magasabb tudományos követelményeket támaszt mind a jogszabály, mind az egyetem. Az oktatók sorába tartoznak a tanársegédek, az adjunktusok, a főiskolai vagy egyetemi docensek és a főiskolai vagy egyetemi tanárok (ez utóbbi nem keverendő össze a tanár státusszal!). Az oktatók a felsorolásnak megfelelően különböző munkaköröket látnak el, munkájuk döntő része (2/3-a) az oktatás területére korlátozódik, míg a munkaidejük egyharmadában kutatói tevékenységet látnak el. Oktatói tevékenységet már a PhD (doktori iskolai képzést megkezdő) hallgatók is elláthatnak, ám ezt általában nem egyetemi alkalmazotti státuszban teszik.
Az egyetemeken az oktatói pályafutás első lépcsőjén a tanársegéd áll. Tanársegéd az lehet, aki megkezdi a doktori képzést és a tanársegédi felkérésnek vagy pozíció megpályázásának tesz eleget.
A második lépcső az adjunktus, aki már rendelkezik doktori fokozattal, s az adjunktusi címet kinevezés útján kapja. A munkaviszony létesülésének feltétele a korábban megszerzett oktatási kreditek megléte, vagyis, hogy rendelkezzen bizonyos fokú oktatói gyakorlati tapasztalattal. A harmadik lépcső a docensi cím. A docens alkalmasnak találtatik a doktori hallgatók és a tanársegédek vezetésére, idegen nyelven történő oktatásra és kellő (kb. 10 év) oktatási tapasztalattal rendelkezik; ezen utolsó feltétel a habilitáció meglétével lecsökkenthető. A habilitáció egy külön eljárás, nem az egyetemi oktatói pályafutás egy lépcsőjét jelenti, ám annál szorosabban kapcsolódik hozzá. A habilitáció során egy tudományos írásművet, egy teljes kurzus óratervét kell benyújtani, továbbá
egy 45 perces egyetemi előadást magyar nyelven, valamint egy 20 perces idegen nyelvű tudományos előadást kell megtartani; illetve természetesen a habilitációs munka megvédésére is sor kerül. A doktori fokozatszerzést követő 4 félév elteltével már lehet jelentkezni a habilitációs eljárásra. (A doktori értekezés és a habilitáció tárgya természetesen nem lehet ugyanaz.) A negyedik lépcső az egyetemi tanári státusz, amely eléréséhez a docensi cím megléte mellett a habilitáció is szükségeltetik, ezek mellett az egyetemi tanárjelöltnek nemzetközileg is elismert oktatónak kell lennie, aki előadásokban és publikációkban gazdag tevékenységet folytat, doktori képzésben lévő hallgatók tudományos tevékenységét felügyeli és a tudományos-kutatói tevékenysége mellett szervezői tevékenységeket
is ellát. Az egyetemi tanári poszt szintén pályázás útján tölthető be, s az egyetemi előterjesztést követően az egyetemi tanárt a köztársasági elnök nevezi ki. Az egyetemi tanár 70 éves koráig tevékenykedhet az egyetemen, amely korhatárt követően nyugdíjba vonul. A nyugdíjba vonulását követően az egyetemi tanári címet mint nyugalmazott egyetemi tanár megtarthatja, ám a docens a címét elveszti. Az oktatói előmenetel során az oktató a professor emeritus/ emerita címmel is gazdagodhat még, amely a habilitációhoz hasonlóan szintén nem része az egyetemi oktatói pálya lépcsőzetes szerkezetének. Az egyetemeken alkalmazott kutatók 90 százalékban kutatással foglalkoznak, s heti szinten 2-4 órát tanítanak. A kutatói előmenetel is hasonló az oktatóihoz, s
a következő lépcsőkön át ível: tudományos segédmunkatárs, tudományos munkatárs, tudományos főmunkatárs, tudományos tanácsadó és tudományos kutató professzor. A kutatói státuszból már jóval kevesebb van, mint az oktató státuszból, hiszen az egyetemeken az oktatási tevékenységek nagyobb hangsúlyban vannak jelen. A leírt követelmények és a munkához szükséges évek láttán az egyetemi oktatói és kutatói lépcsőszerkezet megmászása valóban egy munka- és időigényes feladat, ugyanakkor remélem, hogy az előmeneteli lehetőségek kapcsán egy tisztább képet sikerült felvázolni, s talán köztetek is van olyan hallgató, akinek meghoztuk a kedvét a tudományos lépcsőmászáshoz. Bam
Esély Csoport Az ELTE Kortárs Segítő Csoport és a BTK HÖK szoros együttműködésének köszönhetően kapnak mindennapi nehézségeikben támogatást az ELTE BTK és PPK speciális szükségletű hallgatói. Hogyan valósul meg a segítségnyújtás a hétköznapokban? Az Esély Csoport koordinátorával, Mester Enikővel beszélgettem.
Az idei félévben nyolc speciális szükségletű hallgatóra tizenegy kísérő jut, akik önként segítenek hallgatótársaiknak gördülékenyebbé tenni az egyetemi létet. A segítő kapcsolatból őszinte barátságok szövődnek, ahol a problémák közössé válnak, a megoldások pedig kézenfekvővé formálódnak.
Az Esély Csoport tizenegy kísérője közül hét Kortárs, a többiek a BTK önkéntesei. Töretlen lelkesedéssel funkcionál a csapat, évről évre új segítőkkel kiegészülve. Kísérővé válni nem egy szimpla önkéntes munka, Enikőtől tudom, hogy különleges élményekkel gazdagít. Segítséget biztosítanak
a rutinszerűnek ható helyzetekben, mint közlekedni az egyetem épületei között, és az étkezés során – akár az ebéd kifizetéséről, akár a tényleges mozdulatokban való segédkezésről legyen szó. A mozgássérült hallgatóknak olykor csak annyi szükségük van az Esély Csoport tagjaira, hogy bekí-
XI. évfolyam IV. szám
9
S
T
E
y sél
Csopor tot:
l elérheted
az
zak-mai
o Ah
1088 Budapest, Múzeum krt. 4/D, alagsor 119. www.kortars.elte.hu
sérjék őket a következő előadásuk épületébe. Az önkéntesek ilyenkor akár egy órát ingáznak azért, hogy szóljanak a portásnak, nyissa ki az akadálymentesített bejárat ajtaját. Miután biztosították a bejutást, a segítségnyújtás örömteli érzésével folytatják napjukat. Ők azok, akiket ha a speciális szükségletű hallgatók megkérnek, jól szervezett szolgálatuk révén erős bástyaként állnak rendelkezésre. A segítség soha nem marad el, a Csoport tagjai mindig találnak megoldást, ha kérés érkezik feléjük. A hétköznapi akadályok felbukkanásakor természetesen a kísérőkön túl a társak is igyekeznek megkönnyíteni a látás-,
Spor hallás-, mozgássérült hallgatók életét. Az igyekezet ugyan szívből jön, a szándékot mégis uralják az ismeretlentől való félelmek. Ebben különleges az Esély Csoport, mert a mindennapi találkozások, beszélgetések és tapasztalatok révén tudják, hogyan segítsenek jól. A friss tagok kezdeti izgalma hamar elszáll, az interakciók során gyorsan belerázódnak a kísérői szerepbe, ami az esetek többségében mély barátságokká színesedik, ahol a segítségnyújtás kiterjed a hétvégi elfoglaltságokra is. Kivételes érzésként írja le Enikő, hogy az önkéntes munka olykor szó szerint azt jelenti, hogy fel kell venni egy másik hallgató tempóját: egész lényére való ráhangolódást, közös rezgést jelent. Ilyen lelki tapasztalatokkal gyarapodik mindenki az Esély Csoportban, akik nem feladatként tekintenek az önkéntességre, egyszerűen a részükké válik. Hasznos elem ez
a segítségnyújtásban, a kötelesség teherfaktora nem nyomja a tagok vállát. A Kortársak ebben a félévben páratlan lehetőség keretében érzékenyítő tréningen vehetnek részt, természetesen az Esély Csoport aktív közreműködésével. A jövőben talán ez a remek kezdeményezés elérhetővé válik az egyetem minden hallgatója számára. A speciális szükségletű hallgatók irányába kialakult aggályok súlytalanná válnának, és mindannyian jártasak lennénk abban, mikor, hol és hogyan segítsünk jól egymásnak. Addig is megbízható támaszként állnak látás-, hallás-, mozgássérült hallgatótársaink mellett az Esély Csoport önkéntesei. A csapatba kerülés a Kortárs léten keresztül, őszinte lelkesedéssel lehetséges. A tevékenység egyszerű, hétköznapi, a kapott élmény bensőséges és örök életre szól. „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.” - József AttilaPppLll
M i l át u n k B e n ne d Pe r sPeKt í v át ! Szeretnél egy jó csapat tagja lenni? Szabadidődben szívesen írogatsz, de a műveid mindig csupán az íróasztalfiókig jutnak? Szeretsz fotózni, grafikákat, esetleg karikatúrákat készíteni? Alkotásaidat szívesen látnád viszont nyomtatásban is? Itt a lehetőség, hogy végre teret engedj a kreativitásodnak a PersPeKtíva című kari lap hasábjain! Ha érdekel az újságírás, fotózás, a grafika vagy a szerkesztés, itt az ideje, hogy kilépj az ismeretlenség homályából! Várjuk bemutatkozásodat és jelentkezésedet a
[email protected]. hu email-címen, ha tudni szeretnéd mi az újság.
10
Perspektíva
Ki a legény a gáton? Bemutatjuk a vadvizeken űzhető sportokat, melyek páratlan izgalmakat ígérnek de nem mellesleg hatalmas bátorságot és ügyességet igényelnek. Joggal mondható tehát, hogy akik ezekben a helyzetekben helytállnak, azok legények (vagy leányok) a gáton. Rafting
A legelterjedtebb, és egyben a legbiztonságosabb vadvízi sportok egyike. A raftingcsónakon általában nagyobb, 8-12 személyes gumicsónakokat értünk - habár a raftingozás szó Magyarországon a vadvízi sportok gyűjtőnevévé is vált. A raftokban való túrázás speciális tulajdonsága, hogy teljes és összehangolt munkát kíván a bent ülőktől, ezért különösen alkalmas team building (csapatépítés) jellegű programokra. A másik speciális tulajdonsága, hogy a nagyobb biztonság miatt jól használható családi jellegű túrákra is. Ezeket a csónakokat általában egy ember irányítja, aki leghátul ül. A hatékony előrejutás legfontosabb feltétele, hogy a raft két oldala egyszerre evezzen, vagyis összhang legyen. Ha valaki először van vadvízen, leginkább a raftban való túrázáson keresztül érdemes megízlelnie a vadvízi sportokat.
Trekking A trekking esetében a raftokhoz hasonló anyagból készült, 2 (esetleg 3) személyes csónakról van szó. A kisebb létszám miatt itt még összehangoltabb együttműködés szükséges. Itt is a hátsó tag irányít. A trekking sokkal vízközelibb érzést nyújt a túrázó számára, de méretéből adódóan nagyobb a felborulás esélye is. Ezek a gumicsónakok általában aktívabb evezést követelnek meg, mivel az irányíthatóságuk legfőbb alapelve, hogy gyorsabbak legyenek a víznél (ne sodorja el magával). A közeli vadvizek legtöbbje ezeken a csónakokon élvezhető igazán. Vadvízi kajakozás Az előző két sporthoz képest a vadvízi kajakozás képviseli az igazi vadságot, ezért ez követeli meg a legnagyobb szakértelmet is. A kajak egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nem a víz tetején halad, hanem a hullámokban. Ezen az eszközök használata már komoly szakmai felkészülést igényel, így senkinek sem javasolt, hogy útmutatások (és előzetes edzések) nélkül vágjon neki egy vadvízi kajaktúrának. Hydroseed (vadvízi úszás) Egy speciális műanyag úszótest és békatalp segítségével a túrázók igazán közelről szemlélhetik a vadvizek szépségeit, mivel gyakorlatilag benne úsznak. A speciális védőfelszerelés lehetővé teszi, hogy bármilyen sérülés nélkül, közvetlen közelről élvezhessük a vadvíz izgalmait.
Canyoning
Ez a vadvízi túrázás egyik legspeciálisabb formája, amikor is a túrázók először felkapaszkodnak egy hegyi patak völgyében, majd a speciális védőruhában, ugrálva, csúszkálva és kötélen ereszkedve megpróbálnak lejutni onnan. Az igazi szépségét az adja a sportnak, hogy olyan, teljesen érintetlen területeken járhatunk, melyet nemcsak előttünk, de nagy valószínűséggel utánunk is csak nagyon kevesen fognak látni. BeOffline Amennyiben kedvet kaptál, gyere és próbáld ki ezeket a sportokat velünk szlovéniai túránkon 2014. június 12-15-között. Figyeld honlapunkat, vagy Facebook oldalunkat a részletekért.
BeOffline Kft. www.beoffline.hu telefonszám: +36 70 770 9 770 e-mail cím:
[email protected] bankszámla szám: 1040019550526648-78481004 (K&H)
XI. évfolyam IV. szám
11
L
élekzet
A
Kult-ór A villamos, amit Vágynak hívtak
Tavasz Kellemes napra ébredt ma a világ Színekbe borul minden kedves virág, Tündökölnek sorra a bársonyos erdők Csicsergő madarak koncerteznek ettől.
Tennesse Williams 1947-ben írta A vágy villamosa című, azóta is töretlen sikerrel játszott drámáját. Ezúttal a Pesti Színház mutatta be a darabot, amit korábban olvastam, és a Radnóti Színházban is láttam, ám mindegyik találkozás a művel más hatással volt rám, egész máshogy értelmezik a különböző rendezők és én is a mondanivalót. Most tehát lássuk, mit adhat a Pestiben játszott előadás.
natban imádja a testvérét, a másikban pedig a torkának ugrik. Stanleyvel néha könnyedén flörtöl, máskor pedig a világ legundorítóbb teremtményének kiáltja ki. Stanley (László Zsolt) Blanche húgának, Stellának (Nagy Enikő) a férje. Ezzel a fő karakterek sora véget is ér. Természetesen a kiemelkedő alakításoké nem: Pindroch Csaba meglepően jól hozta Mitchell karakterét, aki Blanche menekülő útja, és új
Blanche hányattatásai azonnal elkezdődtek, amikor megérkezett. A húga egy porfészekben él, ami semmi az elveszített gyönyörű birtokukhoz képest. Stella férje egy állatias férfi, akiben mégis talál valami vonzót, ami még inkább összezavarja. Mitch nagyon kedves vele, ami pedig emlékezteti a férjére, aki sajnálatos körülmények között nagyon fiatalon elhalálozott. És tetejében még ott vannak az alkoholproblémák, és
Blanche Dubois megérkezik a testvéréhez New Orleansba. Az első pillanattól érezni, hogy valami nincs rendben a nővel. Eszenyi Enikő ismét hihetetlen színészi képességről tesz tanúbizonyságot, mikor megformálja a karaktert. Pszichológus hallgatóként hamar rájöttem, hogy Blanche-nak borderline személyiségzavara van. Az egyik pilla-
szerelme lehetne. Meggyőződésem volt, hogy nem illik hozzá a szerep, ám ez a meggyőződésem szertefoszlott körülbelül a színpadon töltött idejének ötödik percében. A mellékszereplők is, a még mindig csodálatos Venczel Verával az élen, egytől egyig jól játszottak.
a hangok. A hangok, amiket folyton hall. És persze a Varsoviana, meg a lövés. Valójában semmi és senki nem segíthet neki. Sem új szerelem, sem a testvére, sem az alkohol, sem egyéb szórakozások. Valahol olyan mélyen sebezte meg az élet, ami nem tud begyógyulni.
Sétálok én is a mező csillogó tengerén Gyönyörködve néz szemem szét, Örömáradat tölti fel lelkem üres tavát Míg csendben hallgatom a rét hangját. Hirtelen élesebb lesz fülem a dal hallatán Fülemüle szó szólott fenn a zöldellő fán, Fülemülém hangja mint csengők sokasága Sugárzó szépség, az erdő kegyes átka. E lágy éneket hallgatom most éppen Haladva tovább a tarka-barka réten Fülemüle dala most is magával kísér; Szép Tavaszi emlékek sokasága kísért… Mellém szegődik a vándor Tavasz botja Tempója nem gyors de nem is oly’ lomha, Büszkén kísér el utamon messze sokáig Jó szándékkal vezet a Boldogság forrásig. E forrás a forrása minden szépségnek E forrás a jelképe a temérdek értéknek E forrás vize soha ki nem apadhat E vándor feladat vár idén is a Tavaszra. Windt Ákos
12
Perspektíva
X. évfolyam V. szám
13
K
A
ult-óra
Stanley szereti a feleségét, de a pénzt még jobban. Blanche-tól pénzt akar, méghozzá valami légből kapott törvénnyel is alátámasztja a követelését. Valami vad ösztön is húzza felé. Ő a megtestesítője a hímsoviniszta, szexcentrikus, vad és agresszív férfitársadalomnak. Tennesse Williams férfi létére elég jól megragadta a lényeget. László Zsolt pedig nagyszerűen adja vissza azt, amit Williams papírra vetett. Valahol az állat mögött talán rejlett egy szív, ami annyira ritkán nyílt meg, hogy egyedül Stella tudta, hogy létezik. Az egész darab során nagyon erős feszültség van a szereplők között. Szinte vágni lehetett a levegőt. Minden pillanattal egyre fogy Blanche reménye a menekülésre. Az életre. A villamos, ami ide-
Kult-ór hozta, a Vágy nevet viselte. Vágy. De mi iránt is? A szabadság? A szerelem? A boldogság? A jobb élet? Az Élet iránt? Mit jelképez a villamos? Csak a múlt feledésének reményét és egy szebb jövő ígéretét hordozza? Vagy valami több van mögötte? Van egy olyan sejtésem, hogy a néző lelki állapotától is függ, hogy mit lát a szimbólum mögé. De végül úgyis teljesen mindegy lesz, mert a csilingelő villamos, ahogy jön, úgy távozik is, és minden vágy szertefoszlik, a semmibe vész. És két dolog marad: az üresség és az őrület. A színészeken is látszott, hogy a darab érzelmileg hatalmas megterhelést jelent. A hosszú monológok, a sziporkázó dialógusok, a feszültség mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az előadás
olyan jó lett, amilyen. Azt mondják, hogy mindenből annyit vehetünk ki, amennyit beleteszünk. Mikor a színész nagyon sokat tesz a játékába érzelmileg, akkor az energiában és tapsban fizetődik ki. Ez itt is jól érezhető volt. Ha egy vidám estét akartok, akkor rossz helyen kopogtattok, azonban, ha el akartok gondolkodni azon, hogy minden vágy pusztuláshoz vezet-e, vagy hogy az élet néha olyan lapokat oszt, amikkel egyedül nem győzhetünk, és a blöffölés is csak ideig-óráig használ, akkor nézzétek meg A vágy villamosát Tordy Géza rendezésében a Pesti Színházban.
LA
Kenyeret és Cirkuszhercegnőt... Láttunk már arra példát, hogy egy operett aktuális és releváns módon jelenjen meg, pl. Alföldi Róbert szegedi Mágnás Miskája esetében – de lássuk be: részben a közönségigények okán, részben pedig a történetek banalitása miatt ez meglehetősen ritka. Ennek megfelelően a Budapesti Operettszínház legújabb bemutatója, a Cirkuszhercegnő sem hordozza ezeket a jegyeket magán, arra azonban jó példa, hogy az operett
14
Perspektíva
még a maga muzeális formájában is nyújthat minőségi és élvezhető élményt, és - jelen kritika kissé ironikus hangvételű címével ellentétben - nem csak olcsó szórakoztatási forma lehet. Kétségtelen tény, hogy neves operettszerzőink – azaz például Kálmán Imre, Lehár Ferenc, és még sorolhatnám – művei a magyar kultúraörökség részei, ez azonban még nem ok arra, hogy
folyamatosan színpadon kelljen őket tartani: fenntartom és vallom, hogy a színháznak mainak, aktuálisnak és a közönséghez szólónak kell lennie (hogy milyen az adott közönség, az persze sokféle színházat indukálhat és indukál is), így pusztán az operettek szépsége és eszmei értéke sem elegendő ahhoz, hogy értelme legyen újra és újra elővenni és leporolni őket.
Ennek ellenére az Operettszínház ezt rendszeresen megteszi (ez persze feladata is), és azért az eddigi tapasztalatok alapján is szemmel látható, hogy bár néha próbálják az adott művet csillogó-villogó köntösbe öltöztetni, sőt, esetenként motorbiciklivel vagy a Csillagok háborúja felemlegetésével maibbá tenni, azért nem az aktuális relevancia előcsalogatása a céljuk. Valami ilyesmit láthattunk a Cirkuszhercegnőnél, és bár ezt kritikusként nem támogatom, egyfajta „kulturális coming outként“ be kell vallanom: nézőként ezúttal nagyon élveztem.
Nem úgy a színészekkel: bár a primadonnaként színpadra lépő Fischl Mónika számunkra kicsit csalódás volt – nem is annyira hangja, mint inkább megjelenése miatt –, ezt bőven kompenzálták a férfi főszereplők. Homonnay Zsolt Mister X szerepében megmutatta, hogy milyen a visszafogott, fölöslegesen nem tirádázó és ripacskodó bonviván a színpadon, az Egy drága szempár című híres szólódalában pedig akkorát énekelt, hogy nem túlzok, tátva maradt a szám. Sergius herceg szerepére Stohl Andrást választotta ki a színház, Nos, végre kint van, de kezdjük az ami annyiból nem meglepő, hogy elején... A darabot Verebes István Stohl mostanában minden olyan rendező fordította újra és állítot- bemutatón ott van, ami nagy méta színpadra, melytől – ismerve a diafigyelmet generál – sőt, néha tíz évvel ezelőtti Mágnás Miská- maga „Buci“ generálja azt –, ám ját, féltem egy kicsit, de ezúttal ez az Operettszínház és Stohl színalaptalannak bizonyult. Az elő- házi világa eddig eléggé ellentétes adás nagyon elegánsan az olcsó, utat járt be. És épp emiatt lett teám megszokott cirkuszi trükkök litalálat a választás: Stohl András helyett látványvilágban és drama- szerepformálása és teljesítménye turgiailag is a háttérfolyamatokra szöges ellentétben áll azzal, amit épít, és ennek megfelelően a fősze- az Operettszínház színészeitől replők is olcsó komédiások helyett megszoktunk. Míg mások kiabáelegáns, és – legalábbis stílusuk- lással próbálnak figyelmet elérban – visszafogott urakként (és ni, ő ezt csenddel és pillantással hölgyként) jelennek meg. Ehhez is magáénak tudja – ezek azok a a koncepcióhoz passzol a díszlet színészi képességek, melyeket, reés a jelmez is, melyekbe belekötni méljük, a próbafolyamat alatt az nem tudok, azonban mivel önálló operettes kollégák is eltanultak funkcióval nem rendelkeznek, kü- tőle valamennyire. Ha igen, a jölönösebben foglalkozni sem szük- vőben az Operettszínház is még jobb hely lehet. séges velük.
Szubrettként Szendy Szilvi hozza a megszokottat – ezúttal bohókás kötéltáncosként –, a táncoskomikus-szerepben pedig a (csakazértis leírom: ex-ikszfaktoros – sic!) Szabó Dávid talán élete eddigi legjobb alakítását hozza. Hangilag nincs gond vele (ezen talán a hangosítás is segít), a humora pedig ezúttal nem túl sok, és nem is túl kevés. A színház nagyöregjei a harmadik felvonásban jelennek meg – nem miattuk, de messze ez a darab leggyengébb része. Elkanyarodó történet, eltűnő főszál és pongyola humor éri el, hogy ne teljesen őszinte mosollyal álljunk fel a székből. A Cirkuszhercegnő történetének középpontjában két, homályos és titkos (és talán nem is egészen tiszta) múltú ember lángoló szerelme áll, mely mindig aktuális. Épp emiatt, bár írtam, hogy remekül éreztem magam, nem tagadom: szívesen megnéztem volna ennek a két embernek a történetét a ma világában is. Ennek ellenére a Cirkuszhercegnő az, ami – egy vidám és minőségi operett, klas�szikus dalokkal, egy bár sablonos, de valamennyire mégis a maga misztikusságával megkapó történettel – háromórányi szórakozásra több mint megfelelő.
Dicsuk Dániel
XI. évfolyam IV. szám
15
V
Ő
etítő Apokalipszis most (1979)
Lehull a lepel: előző számunk filmtörténeti klasszikusokra építő keresztrejtvényének helyes megfejtése az aktuálisan tárgyalt alkotás címe. A vietnámi háborúban játszódó filmdráma A sötétség mélyén című (Joseph Conrad legyen születésű angol regényírótól 1902-ben megjelent) kisregényt, valamint számos további alkotást alapul véve született meg John Milius és a rendező, Francis Ford Coppola közreműködésének gyümölcseként. A forgatás és a film elkészülte enyhén szólva is nehéz szülés volt, a megpróbáltatások ellenére azonban Cannesban Arany Pálmát kapott, és két Oscar-díjat is elnyert (legjobb hang, legjobb operatőr: Vittorio Storaro), valamint - nem mellékesen - a kulturális, történelmi, és esztétikai jelentőségének köszönhetően a legfontosabb amerikai alkotások közé is bekerült. A
16
Vetít
Perspektíva
film elhúzódó és problematikus forgatása során a főszereplő, Martin Sheen szívrohamot kapott, Marlon Brando jelentős súlyfelesleggel jelent meg a forgatáson, a film bemutatóját többször is elhalasztották, nem mellékesen a hektikus forgatási körülmények és a szélsőséges Fülöp-szigeteki időjárás miatt, ami a költséges díszletekben jelentős károkat okozott (az eredetileg hathetesre tervezett forgatás tizenhat hónapig zajlott), a rendező pedig többször is öngyilkossággal fenyegetőzött, és a személyes ellentétekről még
említést sem tettünk. A történet középpontjában Benjamin L. Willard százados áll, akit a vietnámi háborúban olyan küldetéssel bíznak meg, „ami nem létezik, és nem is fog létezni”, célja pedig egy renegát és nyilvánvalóan őrült ezredes, Walter E. Kurtz likvidálása, aki Kambodzsában katonáival magánháborút folytat és istenként uralkodik egy helyi törzsön. Willard a Nung folyón felfelé hajózva indul Kurtz nyomába, az út azonban a háborús területen keresztül egyre erősebb színekkel festett rémálomhoz hasonlít. A kritikusok és a közönség egy része bemutatását követően nyomban keblére ölelte a rendezőzseni Coppola régen várt gyermekét, sokan azonban máig értetlenül állnak a dicsérő szavak hallatán: megosztó film, ami mellett nem lehet szó nélkül
elmenni. Miközben egyszerre vezet a téboly sötét dzsungelének legmélyére, a háború brutalitása mögött egy klasszikus történetet mesél el a társadalomról, amelyik félelemtől vezérelve megvédi magát azoktól, akik nem hajlandók igazodni a többség által meghatározott normákhoz. Kurtz jeleníti meg az egyént, aki a saját módján és eszközeivel végzi el a munkáját, apró bökkenő, hogy „túl jól”, és ezzel túllő a célon; ezért küldik utána a „helyreállítókat”... A főszereplő Martin Sheen számtalan tévés szerep után a legendás Terrence Malick Sivár vidék című
rendezői debütálásának köszönhetően vált ismertté, manapság is aktív, leginkább Az elnök emberei című sorozatból lehet ismerős, de játszott a Kapj el, ha tudsz! és A tégla című filmekben is. Robert Duvall generációja egyik legjobb karakterszínésze: M.A.S.H., A keresztapa 1-2., Hálózat, Az Úr kegyelméből, Zavaros vizeken. Marlon Brandót (A vágy villamosa, Rakparton, A keresztapa) pedig aligha kell bemutatni, az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb hatású színésze. Francis Ford Coppola ezidőtájt – túl A keresztapán és A keresztapa 2-n
– Hollywood királyaként uralkodott, vélhetően olyan egóval, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy akár csak elgondolkodjon egy olyan film elkészítésén, mint az Apokalipszis most. E már-már pszichedelikus utazás a szürreális befejezésével nem mindenki számára befogadható, megtekintése kihívás, ugyanakkor sokszorosan megtérül: az azonnali kielégülés helyett elmélyülésre és különféle interpretációkra ad lehetőséget, miközben minden háborús jellegzetessége ellenére elsősorban személyes tanulmány az emberről. Ransom
Apocalypse Now, 1979, USA, háborús filmdráma, 153 perc Rendezte: Francis Ford Coppola Szereplők: Martin Sheen (Benjamin L. Willard kapitány) Marlon Brando (Walter E. Kurtz ezredes) Robert Duvall (Kilgore hadnagy) Dennis Hopper (újságíró) Harrison Ford (Lucas ezredes)
XI. évfolyam III. szám
17
V
etítő
A Filmtörténeti Klasszikusok Jubileumi Kvíz Megoldása
18
Perspektíva
