GROTIUS
Er dősAt t i l a Egy háború tanulsága. Robert S. McNamara szerepe a vietnami háborúban 2005 tavaszán múlt 30 éve, hogy véget ért a vietnami háború, és az idén tölti be 90. életévét tölti be Robert S. McNamara a Kennedy- majd a Johnson-kormány védelmi minisztere, aki fontos szerepet játszott abban, hogy az Egyesült Államok beavatkozott Dél-Vi e t na mba n.Aze l múl thá r om é vt i z e dbe nmi nde nl e he t ős é ge tme gr a g a dot ta r r a , hogy a vietnami háború során elkövetett hibákat egyfajta mementóként állítsa az utókór elé. 1968. február 29-ig töltötte be védelmi miniszteri posztot, ahonnan közel nyolcévnyi szolgálat után távozott. Ezekben az években az Egyesült Államok nyakig merült egy Indokinában található kis ország háborújában, egy olyan háborúban, amely gyökeresen változtattame gaké s őbbine mz e dé ke kg ondol kodá s módj á t .Vi e t na m ké r dé s epe r s z ene m az 1960-a sé ve ke l e j é nme r ül tf e l ,á m mé g i se bbe na zi dős z a kba ns z ül e t t e kme ga z oka döntések, miszerint az Egyesült Államoknak tényleges szerepet kellett vállalnia a konfliktusban. McNamara, aki a számok embere volt, a háború elején komolyan hitt a gy őz e l e mbe n,á m hi bá j á tf öl i s me r vemi ni s z t e r s é g é ne kvé g ef e l és z e mbehe l y e z ke de t ta háború folytatásával, amelynek eszkalálódásában maga is tevékenyen részt vett. 1. A kezdeti nehézségek Mc Na ma r aaFor d vá l l a l a te l nökis z é ké bőlke r ül taPe nt a g onba ,mi kora z1960-as e l nökvá l a s z t á s on gy őz t e sJ ohn F.Ke nne dy ,vé de l mimi ni s z t e r r éne ve z t eki .Az új kor má ny z a tme g ör ököl t eavi e t na mipr obl é má t ,Ke nne dyané há ny s z á zf ősamerikai katonai tanácsadó cs opor tl é t s z á má t16. 000f őr ee me l t e ugyan, de nem volt szándékában valódi szárazföldi háborút vállalni Vietnamban. Dél-Vietnam elnöke, Ngo Dinh Diem háta mögött tudhatta az Egyesült Államok teljes támogatását, de a Kennedy-kormányzat lényegében azt az elvet vallotta, hogy a konfliktust a vietnamiaknak kell rendezniük. Ám egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Diem á l t a lki é pí t e t tha t a l mir e nds z e rame g f e l e l őr e f or mokhí j á n,va l a mi nta zór i á s ikor r up c i ó következtében, nem lesz képes ellenállni a kommunista Észak-Vietnam kihívásának. Diem meggyilkolásával (1963. november 2.) a helyzet csak rosszabbodott,hi s z e na ző t köve t ő kül önböz ő ka t ona ij unt á k,s z i nt é n ne m t e t t e ks e mmiDé l -Vietnam talpra állításának érdekében. Az Egyesült Államok egyre nagyobb szerepvállalásra kényszerült a Dél-Vietnamban f e l l é pőkommunista gerillák, a Vietkong fenyegetéssel szemben. 1963. november 22-én Kennedy elnököt meggyilkolták, utóda Lyndon B. Johnson egyre inkább hajlott arra, hogy Dél-Vietnamot amerikai katonai egységek küldésével védjék meg a kommunista agresszió ellen. Az 1964-es elnökválasztás közeledtével Johnson e l nök e gy e nl őr e ne m kívánt na gy obb mé r t é kbe n be a va t koz ni ,de e t t őlf ügg e t l e nül tanácsadói törvényjavaslatot ké s z í t e t t e ke l ő, amely a háború kezelését teljes mértékben az admi ni s z t r á c i óha t á s kör é beut a l t a .Ez tköve t őe nmá rc s a kol y a ne s e t r evol ts z üks é g , amely biztosította a törvénytervezet elfogadását. 1964. augusztus 2-án és 4-én, máig vitatott incidensek történtek a Tonkini-öbölben, amelyek nyomán a törvényhozás szabad kezet adott a kormányzatnak. A meginduló amerikai bombázások azonban nem hozták meg a várt sikert, majd a DélVietnamba telepített harci gépek védelmére William C. Westmoreland tábornok, a dél1
GROTIUS vi e t na mika t ona imi s s z i óve z e t őj e ,c s a pa t oka tké r t .A ka t oná kküldése komoly vitát váltott ki az adminisztráció tagjai között, Maxwell Taylor nagykövet, például, a hadviselés szempontjából Vietnamot az amerikaiak számára a természeti körülmények miatt teljesen hátrányosnak értékelte. Az elnök mégis teljesítette a tábornok kérését, és 1965. március 8-á nDaNa ng ná lpa r t r as z á l l t a ka ze l s őa me r i ka it e nge r é s z gy a l og os ok ( 3500f ő) :e z z e lhi va t a l os a ni sme g ke z dődöt ta zEgy e s ül tÁl l a moks z á r a z f öl dihá bor új a Dél-Vietnamban. 2. Eszkaláció és kétség 1965. március 17-én Westmoreland tábornok egy további tengerészgyalogos zászlóaljat kért, március 19-é nSha r pa dmi r á l i spe di gmé ge gy e t .A köve t ke z őna ponaVe z é r k a r i FőnökökEgy e s í t e t tTa ná c s abe t e r j e s z t e t t eama g at e r ve z e t é t ,a me l y be nj a va s l a t ott e t t tengerészgyalogos hadosztályok, illetve szövet s é ge s( e l s ős or ba n dé l -koreai) csapatok 1 telepítésére Dél-Vi e t na mba ,DaNa ngkör ny é ké r e ,t á ma dóha dműve l e t e kc é l j á ból . A kormányzaton belül csak abban volt egyetértés, hogy a bombázások önmagukban nem fogják sem Észak-Vietnamot, sem pedig a Vietkongot térdre kényszeríteni. Taylor na gy köve te gy é r t e l műe nac s a pa t l é t s z á mt ová bb idr a s z t i kuse me l é s ee l l e nvol t ,mi v e l s z e r i nt ene ml e he t e t tme g monda ni ,hogyaké s őbbi e kbe nhá nye mbe r r el e s zmé gs z üks é g , és félt attól, hogy a folyamatot nem lehet majd megállítani. A kérdésben támogatta Mc Na ma r ai s ,á m ami ni s z t e rmá st e r ve tké s z í t e t te l ő,a me l y e t1965.á pr i l i s21-én mut a t o t tbeJ ohns one l nö kne k.490 00f ősc s a pa t l é t s z á me me l é s r et e t tj a va s l a t ot ,a me l y e k magukba foglalták a szövetséges csapatok küldését is. A memorandumban feltüntetett a da t okb ó la zi ski de r ül t ,hogy akül de ndő ka t oná kl é t s z á má na kf e l é ta l og i s z t i k a i egységek tették ki, de természetesen a kontingensben helyet kaptak harcoló alakulatok is.2 A k a t oná kl é t s z á má na knöve l é s emi ndi gt a l á l te l l e nve t őkr eis az adminisztráción belül, senki sem tudta azonban megmondani, hogy szárazföldi csapatok nélkül, hogyan lehetne megoldani Dél-Vietnam fennmaradásának és függetlenségének biztosítását. 1965. május 11-én több mint ezer Vietkong-katona lendült támadásba és elfoglalták a Sa i g on t ól55 mé r f öl dr e ,é s z a kr al é vő Song bevá r os á t .Ne ms okka lké s őbb ké td é l vietnami zászlóaljat semmisítettek meg Quangngai városa mellett, Vi e t na m köz é ps ő r é s z é n.Ez z e le gyi dőbe nFongXoa ivá r os ai sVi e t kong -e l l e nőr z é sa l áke r ül t .A l e g t öbb esetben maguknak az amerikai katonai tanácsadóknak kellett átvenniük az összezavarodott és szétvert dél-vietnami egységek feletti parancsnokságot, miután azokat feljebbvalóik magukra hagyták.3 A megszaporodó gerilla rajtaütések és a sorozatos puccsoknak kös z önhe t őe n Dé l Vietnam hadserege és maga a közigazgatási rendszer gyorsabban omlott össze, mint azt e l őr el á t nil e he t e t t .A kor má ny z a tne m vol tf e l ké s z ül veagy or sc s e l e kvé s r e ,é sa közvéleményt sem volt ideje jobban felkészíteni arra, hogy a háború kiszélesítését 1
Memorandum From the Joint Chiefs of Staff to Secretary of Defense McNamara. Washington, March 20, 1965. In: Foreign Relations of the United States (a továbbiakban: FRUS) www.state.gov 2 Memorandum From Secretary of Defense McNamara to President Johnson. Washington, April 21, 1965. In: FRUS 1965. www.state.gov 3 Stanley Karnow: Vietnam: A History. New York, 1997, Penguin Books. 436–437.
2
GROTIUS tervezi. Westmoreland tábornok 1965. június 7-én táviratban hívta föl a romló helyzetre a f i gy e l me t .„ Ne ml á t okmá sl e he t ős é ge ts z á munkr ac s a ka z t ,haDé l -Vietnamot további c s a pa t t e l e pí t é s e kke le r ős í t j ükme g …t e r ve ke tke l lké s z í t e nia r r aa ze s t r e ,ha esetleg még 4 na gy obb e r ő be ve t é s é r e vol na s z üks é g ” . Az üzenetnek különösen a második fele érdekes, azon túl, hogy Westmoreland egyszer 41 000 majd további 52 000 katonát kért, nem zárta ki még t ová bbit e l e pí t é s e kl e he t ős é gé ts e m.Aza dmi ni s z t r á c i ól é pé skényszerbe került, a kormánytagok arra próbáltak választ találni, hogy az így immár 175000f őr e ug r óc s a pa t l é t s z á me l e ge ndől e s z -e .De a nRus kkül ügy mi ni s z t e ra z ont űnődöt t ,hogy Westmoreland nem túlozza-e el a veszélyt. Taylor nagykövet továbbra is vacillált, június végén kijelentette, hogy a legjobb az lenne, ha az amerikai csapatok a néhány elszeparált, beékelt terület megtartására koncentrálnának. A CIA osztotta a nagykövet nézetét.5 A legnagyobb gondot még mindig a kevés információ okozta. Johnson kormányzata valójában semmiféle tervvel nem rendelkezett a vietnami helyzet kezelésére. Éppen ezért McNamarát 1965 júliusában Saigonba küldte, hogy a helyszínen tájékozódjon. A védelmi miniszter hazatérve a csapatlétszám emelése mellett érvelt, mivel szerinte csak e z á l t a ll e he tbi z t os í t a nia zEgy e s ül tÁl l a moks z á má r aame gf e l e l őpoz í c i ót ,a me l y n e k segítségével Hanoit nyomás alá lehetett helyezni és a tárgyalások megkezdésére késztetni. Mc Na ma r a ha ng s úl y oz t a ,hogy 175 000 f ős e m e l e g e ndő a Vi e t kong 6 megtörésére. A vé de l mimi ni s z t e rj a va s l a t amögöt tmi ndvé g i ga zame ggy őz ődé sá l l t , hogyc s a kat ová bbie r ős í t é s e kke ll e he te l ke r ül nia zEgy e s ül tÁl l a mokve r e s é gé té sa z e bbőlf a ka dóg l obá l i sköve t ke z mé ny e ke t . Aza me r i ka iköz vé l e mé nye gy e l őr ee l é g e de t tvol takor má nyzat teljesítményével, és miután a Johnson 1965. július 28-án bejelentette, hogy további csapatokat fognak küldeni Vietnamba, a Gallup közvélemény kutatása szerint, az állampolgárok 57%-a támogatta az elnököt.7 Ny á rvé g é nWe s t mor e l a ndé saVe z é r ka r iFőnökök Egyesített Tanácsa is e l őá l l ts a j á tt e r ve z e t t e l .At e r vl é ny e gea zvol t ,hogyaVi e t kongut á npót l á s ivona l a i ellen állandó támadásokat kell intézni, fel kell számolni az Észak-Vietnamból induló Ho Shi Minh ösvényt, ehhez pedig af ol y a ma t os a né r ke z őamerikai c s a pa t e r ős í t é s e ka dják a me g f e l e l ő ka t ona ihá t t e r e t .E me l l e t te gy f a j t apa c i f i ká c i óspr og r a mma lme ga ka r t á k nyerni a vidék lakosságát is, egyszerre kit e r j e s z t vekir á j uka ze l l e nőr z é s tés azzal a céllal 8 is, hogy megfosszák a Vi e t kong ota zé l e l e mt őlé sat obor z á s il e he t ős é g t ől . McNamara támogatta tervezet, hiszen az ne m má s tt űz ö t tkima gae l é ,mi nt hogya za ddi g it e nde nc i á t megfordítva rákényszerítsék az ellenséget arra, hogy az amerikaiak által szabott feltételek között harcoljon. Ez a stratégia sem hoz t ame gavá r te r e dmé ny e ke t ,s őte gy r et öbbé st öbbka t oná r av o l t szükség, s ez immár a kormányzat nyomasztó gondjává vált. A közvélemény még mindig 4
Telegram From the Commander, Military Assistance Command, Vietnam (Westmoreland) to the Joint Chiefs of Staff , Saigon, June 7, 1965, In: Foreign Relations of the United States (FRUS 1965) www.state.gov 5 Stanley Karnow: Vietnam: A History. New York, 1997, Penguin Books. 439. 6 Notes of Meeting, Washington, July 21, 1965 In: FRUS 1965. www.state.gov 7 Robert S. McNamara: The Tragedy and lessons of Vietnam. New York, 1996, Vintage Books. 208. 8 Memorandum From the Joint Chiefs of Staff to Secretary of Defense McNamara, Washington, August 27, 1965. In: FRUS 1965. www.state.gov
3
GROTIUS támogatta ugyan Johnson vietnami politikáját, de me g ke z dődt e k s por a di k us háborúellenes tüntetések. A konfl i kt uski t e r j e s z t é s eme l l e t ti s mé te l őt é r beke r ül t e ka tárgyalásos rendezésre tett kísérletek. McNamara 1965. november 3-i memorandumában ugyanakkor amellett érvelt, hogy Westmorelandnek meg kell adni a kért c s a pa t e r ős í t é s e ke t ,s őta z ont úl19 6 6vé g é r eaka t oná kl é t s z á má t350000f őr eke l le me l ni . Mc Na ma r ae l ké pz e l é s es z e r i ntaf r i s sc s a pa t okka lt ová bbit e r ül e t e ke tt udna ke l l e nőr z é s alá vonni. Ezen felül terveztek egy bombázási szünetet, amelyet a miniszter a tárgyalások megindítására akart felhasználni. Arr aa ze s e t r e ,hane mé r ke z i k ki e l é g í t ő vá l a s za vi e t na mif é l t őlahá bor úbe f e j e z é s é r eabombá z á s okúj r a i ndí t á s á nt úl ,a nna kf okoz á s á t t e r ve z t e .Enne khá r om c é l j avol t1.ar e nde z é se l őmoz dí t á s a ,2.a zé s z a kibe s z i vá r g á s megakadályozása, 3. az Egyesült Államok elkötelezettségének bizonyítása ÉszakVietnam és a világ számára.9 1965.nove mbe r14.é s19.köz öt tme g t ör t é nta ze l s őna gy obbös s z e c s a pá sa za me r i ka i egységek és az Észak-Vietnamból beszivárgott csapatok között az Ia Drang völgyében (Halál-völgy). A cs a t aki me ne t e l ee gy é r t e l műe na me r i ka is i ke r thoz ot t .A bombá z á s ok ellenére azonban t ová bbnőt taDé l -Vietnamba beszivárgott északi katonák száma, éppen ezért Westmoreland további 200 000 további katonát kért, amely 1966 végére 410 000 amerikai katonát jelentett volna Dél-Vietnamban. A kérés újabb vitát váltott ki Washingtonban, McNamara mellette volt, ugyanakkor azonban a bombázások leállítását sürgette, hogy megf e l e l ől é g kört e r e mt ődj önavi e t na mi a kka lva l ót á r gy a l á s okhoz. 1965. november 28-29-én a védelmi miniszter ismét Sa i g onba nt a r t óz kodot t ,ho gyahe l y z e t r ől tájékozódjon. Rövid saigoni útja alatt é r e z he t ővá l t oz á störtént a magatartásában. Az a me r i k a iha r c it e l j e s í t mé nyl e ny űg öz t e ,deme g döbbe nt e t t e ,hogyabombá z á s oke l l e n é r e 10 drasztikusan megemelkedett az észak-vietnami beszivárgás. Hazatérte után a tárgyalások megkezdése mellett kardoskodott. December 18-án lezajlott találkozón elhangzottak alapján az is kiderült, hogy McNamara nem hitt a katonai megoldás s i ke r é be n:„ A pr obl é maka t ona ime g ol dá s ane m bi z t os …t a l á l nunkke l le gydi pl omá c i a i me g ol dá s t ” .–Johnson visszakérdezett –„ Akkorne ms z á mí tmi tt e s z ünkka t ona it é r e n, ni nc sb i z t osgy őz e l e m?–McNamara –„ Í gyva n,t úlopt i mi s t á kvol t unk … Az tmondom, l e he t ,hogyne ms e g í taka t ona ime g ol dá s .Mus z á jmá se s z köz öke tt a l á l nun k…”–Rusk – „ Ne mé r t e ke gy e t .Dél-Vi e t na ms ohane mf og e gy e nl őt l e n he l y z e t bőlt á r gy a l ni ”– 11 McNamara –„ Ka t ona ime g köz e l í t é s ünkne me l f oga dha t óas i ke r e své gki f e j l e t he z ” . Mindez azért érdekes, mert McNamara kezdett ráébredni, hogy Dél-Vietnamban csak ka t ona ie r őve lne ml e he tgy őz ni ,mivel minden szükséges társadalmi és gazdasági reform elmaradt. Végül is az elnök beleegyezése alapján 1965. december 22-én bejelentették, hogy 30 órán á ts z üne t e l t e t i kabombá z á s oka t .A vé de l mimi ni s z t e rköz be nj á r á s á na kkös z önhe t őe na ha t á r i d ő ta z ut á n me g hosszabbították, miközben az Egyesült Államok diplomáciai offenzívába kezdett, hogy Észak-Vietnam a tárgyalásos rendezés útját válassza. A szünet nem hozta meg a várt eredményt, 1966. január végén a bombázások újraindultak.
9
Draft Memorandum From Secretary of Defense McNamara to President Johnson, Washington, November 3, 1965. In: FRUS 1965. www.state.gov 10 Stanley Karnow: Vietnam: A History. New York, 1997, Penguin Books. 494–495. 11 Notes of Meeting, Washington, December 18, 1965 In: FRUS 1965. www.state.gov
4
GROTIUS A sikertelen tárgyalási invitálás után az elnök újra javaslatokat várt. McNamara 1966. január 24-i memorandumában felhívta Johnson figyelmét arra, hogy a bombázások ellenére Észak-Vietnam képes embereket és utánpótlást juttatni délre. A beszivárgó csapatok mennyiségi ellensúlyozására a védelmi miniszter javasolta, hogy adják meg Westmorelandnek a kért csapatlétszámot (200 000 ember), amellyel biztosítani lehet a l a kos s á gna gy obbhá ny a dá na ke l l e nőr z é s é t ,i l l e t veaVi e t kong -bázisok egy részének a f e l s z á mol á s á t .Et t őlf ügge t l e nülMc Na ma r abor ús na kl á t t aj övőt :„ …va l ós z í nű,hogymé g a szükséges csapat telepítésekkel is 1967 elejére magasabb szinten katonai patthelyzettel kell szembenéznünk, éppen csak megkezdett konszolidációval és további csapatok 12 kül dé s é ne ks z üks é g l e t é ve l ” . 3. Vita a Johnson-kormányzaton belül –Mc Namar ae l s z i ge t e l ődi k 1965 és 1967 között az amerikai és dél-vi e t na mil é g i e r ő,t öbbmi nte gy mi l l i ót on na bombát dobott le Dél-Vietnam területére, körülbelül kétszer annyit, mint ÉszakVietnamra. A bombázások nem csak, hogy nem tudták felszámolni az északi be s z i vá r gá s t ,dene ms e gí t e t t é ka z oka ta ze r őf e s z í t é s e ke ts e m,a me l y e kavi dé kil a kos s á g megnyerésére irányultak volna. Hanoi eltökéltsége a háború megnyerésére továbbra is s z i l á r d ma r a dt .A bombá z á s okna ka z ut á npót l á s tj e l e nt őe szközöket kellett volna elpusztítaniuk, ám ezek az eszközök a Szovjetunióból és Kínából származtak, amelyekkel az Egyesült Államok nem mert nyílt konfliktust kockáztatni. McNamara hamar felismerte, hogy a terep adottságai, illetve a Vietkong ki sme nny i s é g űutánpótláss z üks é g l e t emi a t t ,ni nc sa zana gyme nny i s é g űbombá z á s ,a me l l y e ll el e he t nez á r nia háborút. Az 1966-os év a háborúnak az amerikai közvélemény általi támogatottsága tekintetében kezdett változást hozni. A lakosság nagy része továbbra is támogatta a kormányzat konfliktuskezelését, ám különösen az egyetemisták körében terjedt az elégedetlenség. Mc Na ma r ae z te l s őké z bőli sme g t a pa s z t a l t a ,mi kornove mbe r be naHa r va r dEgyetemre látogatott, ahol elégedetlen diákok tömege fogadta. A védelmi miniszter továbbra sem látta a háború végét, és frusztrációját csak növelték a Dél-Vietnamban ismét kiújuló buddhista zavargások. Johnson elnök maga is gondolkodott a csapatok kivonásán, ám a kormányzaton belül sokan úgy látták, hogy a háború jól halad. Az amerikai katonák ugyanis jól szerepeltek, növekedtek az ellenség veszteségei, ám McNamara egyre inkább a z on a vé l e mé ny e n vol t ,hogy ne m l e he tgy őz nika t ona ie s z köz ökke le gy ol y a n országban, amely nem képes saját magát kormányozni. Ezzel a véleményével azonban magára maradt. McNamara 1966. októberi újabb saigoni látogatása után, annak ellenére, hogy a katonai sikerek miatt kevésbé volt pesszimista, mégis lehangoló képet festett Dél-Vietnamról. „ …a ze l l e ns é gmor á l j ane mt ör tme g … ve s z t e s é ge i tt udj apót ol niÉs z a k-Vietnamból beszivárogtatással, illetve Dél-Vietnamból a helyi lakosságbólt obor z á s s a l …at á ma dá s ok és terrorista, illetve szabotázs akciók száma növekedett. Teljes biztonság vidéken sehol
12
Memorandum From Secretary of Defense McNamara to President Johnson, Washington, January 24, 1966. In: FRUS 1966. www.state.gov
5
GROTIUS 13 s e ml é t e z i k,é sa ze l l e ns é gur a l j aa zé j s z a ká t ” . Ebben a helyzetben McNamara javaslatot tett a tárgyalásos rendezés megkezdésére, a nyomás f e nnt a r t á s ame l l e t t .„ Ez taf ont o s 14 há bor ú tavi e t na mi a kna kma g uk n a kke l lme g ví vni uk” . McNamara visszatért a régi, Ke nne dyá l t a lha ng oz a t ot tf or mul á hoz ,a mi tagy a kor l a t baNi xonül t e t e t tá tké s őbba háború vietnamizálásának keretében. Ahhoz, hogy az Egyesült Államok a háborúból gy őz t e s e nke r ül j önki ,avé de l mimi ni s z t e rötpont bólá l l ój a va s l a t ott e t t :1.a za me r i k a i ka t oná kl é t s z á má na kma xi ma l i z á l á s a470000f őbe n,2.abe s z i vá r g á sme g s z ünt e t é s é r e határzónát kell l é t e s í t e ni a kná kka lé sé r z é ke l őe s z köz ökke l , 3. Észak-Vietnam bombá z á s á na k á l l a ndós í t á s a , 4. e r őt e l j e s pa c i f i ká c i ós pr og r a m vé g r e ha j t á s a , 5. nyomásgyakorlás a tárgyalások beindításáért.15
Mc Na ma r á tt á ma dá s oké r t e kaVe z é r ka r iFőnökökEgy e s í t e t tTa ná c s ar é s z é r ől ,aCI A ellenben támogatta. A védelmi miniszter dolgát nem könnyítette meg, hogy a kormányzat má skul c s f i g ur á it ová bbr ai sagy őz e l e me s é l y e i tl a t ol g a t t á k,s őtma gaLodg ena gy kö ve t i sá t üt ős i ke r tvá r t1967-re. Ennek némiképp ellentmondott, hogy Westmoreland 1967. március 18-i a csendes-óceáni f l ot t af őpa r a nc s noká hoz ,Sha r pa dmi r á l i s hozi nt é z e t t telegramjában, további 200 000 ember telepítését látta szükségesnek. Ez a Vietnamban 16 á l l omá s oz óa me r i ka ika t oná kl é t s z á má t670000f őr ee me l t evol na . 1967. április 27-én a Fehér Házban tartott tanácskozáson, ahol a kért csapatlétszám körül f ol y t a k a me g be s z é l é s e k, ma g aJ ohns on t e t t ef öl a ké r dé s t :„ Ami kor t ová bbi hadosztályokat adunk, az ellenség nem képes ugyanerre? Ha igen, akkor hová vezet 17 e z ? ” Az elnök meglátása helyes volt, Westmoreland a további 200 000 ember megadásával és bevetésével még két évig elhúzódó háborúval számolt, csakúgy mint korábban, amikor csapatokat kért. Ugyanezen a megbeszélésen Wheeler tábornok szájából hangzott el: „ A bombá z á sl a s s a ne l é re gyol y a n pont ot ,a holmá rmi nd e n 18 rögz í t e t t é r de me sc é l pont ot t á ma dunk, a ki köt ők ki vé t e l é ve l .” Westmoreland c s a pa t ké r é s é ből ,t ová bbáWhe e l e re l őbbime g j e gy z é s é bőlki köve t ke z t e t he t ő,hogy a há bor úne m ha l a dtj ól ,é sabomb á z á s ok,aVe z é r ka r iFőnökökEgy e s í t e t tTa ná c s á n a k e r ős köd é s ee l l e né r enem szültek eredményt. Annak ellenére, hogy az amerikaiak ÉszakVietnam egész területén gyakorlatilag minden célpontot bombáztak, a Délre beszivárgott észak-vi e t na mika t oná ks z á ma ,i l l e t veaDé l e nl é vőVi e t konge r e j emégsem cs ökke nt ,s őt továbbra is el tudt á kl á t niőke tme g f e l e l ő ut á npót l á s s a l .A ve z e t őt á bor nokok e z e n
13
Memorandum From Secretary of Defense McNamara to President Johnson, Washington, October 14, 1966. In: FRUS 1966. www.state.gov 14 Memorandum From Secretary of Defense McNamara to President Johnson, Washington, October 14, 1966. In: FRUS 1966. www.state.gov 15 Memorandum From Secretary of Defense McNamara to President Johnson, Washington, October 14, 1966. In: FRUS 1966. www.state.gov 16 Telegram From the Commander, Military Assistance Command, Vietnam (Westmoreland) to the Commander in Chief, Pacific (Sharp), Saigon, March 18, 1967, In: FRUS 1967. www.state.gov 17 Notes on Discussions With President Johnson, Washington, April 27, 1967. In: FRUS 1967. www.state.gov 18 Notes on Discussions With President Johnson, Washington, April 27, 1967 In: FRUS 1967. www.state.gov
6
GROTIUS j e l e nt é s ec s a ka l á t á ma s z t ot t aavé d e l mimi ni s z t e rkor á bbime ggy őz ődé s é t ,hogyka t o na i e r őve le z tahá bor útne ml e he tmegnyerni. McNamara ügyesen lovagolta meg az elnök szkepticizmusát, és 1967. május 2-án azt tanácsolta Johnsonnak, hogy korlátozza a bombázást a 20. szélességi foktól délre. Nemcsak a védelmi miniszter volt ezen az elképzelésen, 1967. május 1-én a Hong Kong-i f őkonz u lEdmundRi c et e l e g r a mj á ba nkifejtette: „ Azi g a z s á ga z ,hogynem érhetjük el a ki t űz öt tc é l j a i nka t bombá z á s ok á l t a l . ” Rice szerint a tévedés a hagyományos elgondolásban van, miszerint egy ország ipari kapacitásának megbénításával háborút lehet nyerni.19 McGeorge Bundy, az elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója is amellett volt, hogy a bombázások nem vezetnek eredményre, hiszen addig sem tudtak felmutatni kézzelfogható eredményt.20 A légi hadjárat értelmetlenségén túl egy másik nagyon komoly érv, amely McNamara mellett szólt az volt, hogy a 20. szélességi fok fölött hatszor annyi pilótát vesztettek, mint attól délebbre. Ent hov e n,Mc Na ma r af őmunka t á r s a ,e bbe na zi dős z a kba nf og l a l t aös s z eé s z r e vé t e l e i ta há bor ú v a lka pc s ol a t ba n.Az i ga z ie r ő,a mi ve la z Egy e s ül tÁl l a mok konf r ont á l ódi k Vietnamban, az kevésbé a kommunizmus, mint inkább „ al e ge r ős e bbpol i t i ka ie r őa jelenlegi világban:ana c i ona l i z mus ”– í r t a .Eza ze r őf or r a s z t ot t ae gy bea zé s z a kvi e t na mi a ka t ,t öbbmi nthús zé ve sme g s z a kí t a t l a nha r c ukba n,é se l őr eme g mondt a ,hogy e zf og j aőke ti ns pi r á l nia bba n,h ogy e l vi s e l j é k aha t a l ma sne hé z s é g e ke ti s .Í gy a z amerikai bombázás „ ne mf ogna gyká r tt e nnibe nnük,ne mf og j at udnie l pus z t í t a n ia t á r s a da l muka t ,va gyar e mé ny üke te gé s zVi e t na m me g hódí t á s á ba n” . Ez é r ta za l a pve t ő kihívás az Egyesült Államok számára az, hogy az észak-vi e t na mi va le gy e nl őe ne r ős nacionalizmust keltsen életre délen. E nélkül „ e lf og unk ve s z í t e nimi nde nt ,a mi t be f e kt e t t ünk… ne ms z á mí ta z ,hogy mi l y e n ka t ona is i ke r e ke té r ünk e l ” . A hazai közvélemény kritikus volt. Az amerikaiakat csak úgy lehet rábírni ismét a szerepvállalás támogatására, ha csökkentik a veszteségeket. Meg kell állítani az eszkalációt, és ami a legfontosabb, az amerikaiakkal éreztetni kell, hogy a háború egyszer véget fog érni. Csak í gyl e he tt ől üká l doz a t otvá r ni .Fi gy e l me z t e t e t t ,hogyat ová bbia me r i ka if e l f e j l ődé s gyengíteni fogja a dél-vietnamiakat. „ Haf ol y t a t j ukac s a pa t okkül dé s é té sahá bor ú amerikanizálását, akkor csak erodálni fogjuk a dél-vietnamiak indítatását, ami talán még megvan arra, hogy segítsenek magukon ebben a háborúban. A csapatlétszám növelése ugyanakkor a dél-vi e t na mive z e t őkbe na z tabe ny omá s tke l t he t i ,hogybá r mi l y e nt e r he t t ová bbvi s z ünk,f i gy e l me nkí vülha gy vac s e l e ke de t e i ke t ” .21 1967. május 19-én a védelmi miniszter újabb memorandumot terjesztett az elnök elé. Ismét amellett érvelt, hogy a bombázás és a további eszkaláció nem vezethet eredményre, s őta z z a lf e ny e ge t ,hogyahá bor úki c s ús z i ka zEgyesült Államok e l l e nőr z é s e alól, mivel a Szovjetuniót vagy akár Kínát bevonhatja a konfliktusba. Dél-Vi e t na mba nke l le l ős e g í t e ni a zönr e nde l ke z é s he zs z ü ks é ge sf e l t é t e l e ke t ,dee z tne ml e he ta me r i ka ika t ona ie r őút j á n megteremteni, erre csakis a dél-vietnami emberek alkalmasak. Katonai szempontok alapján McNamara 30 000 katona küldésére tett javaslatot, illetve a 20. szélességi fok 19
Telegram From the Consulate in Hong Kong to the Department of State, Hong Kong, May 1, 1967, In: FRUS 1967. www.state.gov 20 Memorandum From McGeorge Bundy to President Johnson, New York, May 3, 1967. In: FRUS 1967. www.state.gov 21 Stanley Karnow: Vietnam: A History. New York, 1997, Penguin Books. 518–519.
7
GROTIUS a l a t tl é vő ut á npót l á s iút vona l a kbombá z á s á r a .Ezal é pé sahá bor úvé gé tki t ol ha t j a , anélkül, hogy elvesztették volna, teret hagyva más megoldásoknak is. A védelmi miniszter nem akarta a konfliktust Dél-Vietnam határain túlra kiterjeszteni, amely esetleg más nagyhatalmak beavatkozását is maga után vonhatta volna. További problémát okozott, hogy a konfliktus jellege nagyban rombolta az Egyesült Államokról kialakított képet világszerte. A további eszkaláció nem kecsegtetett mással csak a háború további folytatásával, és ezért mindenféleképpen a tárgyalás felé kellett lépéseket tenni.22 Mc Na ma r ame mor a ndumá r aaVe z é r ka r iFőnökökEgy e s í t e t tTa ná c s ai ng e r ül t e nr e a g á l t . Johnsont a bombázások kiszélesítésére, illetve Észak-Vietnam, Kambodzsa és Laosz e l l e nil é g i ,t e nge r ié ss z á r a z f öl d iha dműve l t e ke nge dé l y e z é s é r ea ka r t á kr á ve nni .A védelmi minisztert azzal vádolták, hogy javaslatai gyökeresen ellentmondanak az Egyesült Államok politikai terveinek, amelyet az NSAM 288 (NATIONAL SECURITY ACTION MEMORANDUM NO. 288) vázolt. Ez azért nem állta meg a helyét, mert az NSAM 288 1964. március 22-én pontosan McNamara azon tervezetét hagyta jóvá, amely a dél-v i e t na miha ds e r e gme g e r ős í t é s é r ei r á ny ul t .AzNSAM 288 tartalmazta az eredeti amerikai elképzelést, hogy a háborút a vietnamiaknak kell megvívniuk, amihez az Egyesült Államok légiereje nyújt támogatást.23 Kül önv é l e mé ny eny omá nMc Na ma r ake z de t te l s z i g e t e l ődniakor má ny z a t onbe l ül ,a nna k ellenére, hogy a CIA által készített elemzések maximálisan alátámasztották a felvetéseit. Ám nemcsak a civilek és a katonák között voltak nézeteltérések, hanem a hadseregen belül is. 1967 folyamán Paul Nitze tengerészeti miniszter felhatalmazására tíz admirális és egy tengerészgyalogos tábornok összegzést készített a vietnami háború folyamatával ka pc s o l a t ba n.Őki sa r r aj ut ot t a k,hogyahá bor úki t e r j e s z t é s emé g500000ka t on á t igényelt volna és majdnem biztos volt Kínával az összecsapás. 1967. július elején Johnson ismét Vietnamba küldte McNamarát, hogy mérje fel még egyszer az ottani helyzetet. Westmoreland optimistán nyilatkozott, és ez átmenetileg megnyugtatta a védelmi minisztert, amely alapján azt mondta, hogy lehetséges a háború megnyerése, de továbbra is ellenezte a bombázás kiszélesítését. A pacifikációs program me g ke z dődöt tugy a n,á m ke vé se r e dmé nny e l ,t ová bbig ondotokoz ot t ,hogyas a i g oni vezetés ismét megosztott volt, amely megnehezítette az ország talpra állítását.24 McNamara további eszkaláció ellenes magatartása kezdett nyilvánosságra kerülni, amely s okke mé ny vona l a ss z e ná t or na kne mt e t s z e t t .A Ve z é r ka r iFőnökökEgy e s í t e t tTa ná c s a , John Stennis szenátorra, a Szenátus Fegyveres Testületek Albizottságának elnökére számíthatott McNamara és a véleményét osztók ellen. Az albizottság azt vizsgálta, hogy miért nem kap a hadsereg nagyobb felhatalmazást, miközben háborút folytat, és miért korlátozzák a bombázásokat. A védelemi miniszter 1967. augusztus 25-én jelent meg a bi z ot t s á ge l őt t .Kijelentette, hogy nincs az a bombamennyiség, amely képes lett volna megakadályozni a beszivárgásokat, illetve meg tudta volna törni Hanoi akaratát a háború folytatásában. A bombázást nem a földi háború helyettesítésére indították meg – 22
Draft Memorandum From Secretary of Defense McNamara to President Johnson, Washington, May 19, 1967. In: FRUS 1967. www.state.gov 23 Memorandum From the Secretary of Defense (McNamara) to the President, March 16, 1964. In: FRUS 1964. www.state.gov 24 Notes of Meeting, Washington, July 12, 1967. In: FRUS 1967. www.state.gov
8
GROTIUS hangoztatta – hanem három céljuk volt vele: 1. az Ész a kr ólt ör t é nő be s z i vá r g á s csökkentésére, 2. a dél-vietnami emberek moráljának emelésére, 3. világossá tegyék Észak-Vi e t na m ve z e t ői ne k,hogyadé l e ne l köve t e t ta g r e s s z i óé r t ,é s z a konf i z e t ne ká r a t .A me g ha l l ga t á si dőpont j á i ga za me r i ka il é g i e r ő173000t á ma dást hajtott végre ÉszakVietnam ellen, ennek 90%-a szállítási útvonalakat célzott meg, de az infrastruktúra elmaradottsága miatt a bombázások szinte hatástalanok maradtak. A bevetések maradék 10%-ai r á ny ul te r őműve k,t á r oz ók,ol a j t á r oz óké se gy e si pa r il é tesítmények ellen, de azokkal sem értek el jóformán semmit, mivel Észak-Vietnam a Szovjetunióból és Kínából szerezte be a háborúhoz szükséges nyersanyagokat és eszközöket. Továbbá a bombázások nyomán fejlesztették Észak-Vietnam légvédelmét, amely kockázatosabbá tette az amerikai harcigépek bevetését is.25 Ame g e l őz őé ve kbe nal é g i e r őne m vol tké pe s a ze r e de t ihá r om c é l ki t űz é s tt e l j e s í t e ni ,e z é r tal é g i c s a pá s okt ová bbiki t e r j e s z t é s é n e k e gy s z e r űe ns e mmié r t e l mes e m vol t .Al é g i t á ma dá s oki l y e nf or má ba nt ör t é nőfenntartása, avé de l mimi ni s z t e rs z e r i nt ,l e g i nká bbat öme ggy i l kos s á ge gy i kf a j t á j á na kvol tne ve z he t ő. McNamara érveit alátámasztandó, 1967. augusztus 29-én Richard Helms, a CIA igazgatója egy elemzést juttatott el Johnson elnöknek, amelyben részletesen leírta a bombázás által elért eredményeket. A l é ny e gHe l msut ol s ómonda t á ba nva n:„ Anöve kvő ne hé z s é g e k, ga z da s á g i ve s z t e s é g e k, a ve z e t é sé sal og i s z t i ka t e r e bé l y e s e dő, a légitámadások által okozott, problémáinak ellenére, Hanoi továbbra is képes szükségletei megteremtésére és a dél-vietnami agresszió támogatására. A szükséges katonai és 26 g a z da s á g if or g a l om t ová bbr ai smo z g á s ba nva n” . Még 1967 nyarán az Egyesült Államok Henry Kisingeren keresztül indult próbált a tárgyalásokat kezdeményezni az észak-vietnami ve z e t őkke l ,a me l y be n Mc Na ma r a személyesen is érintett volt. Ez a kezdeményezés a Pennsylvania nevet kapta. Hanoi nem z á r kóz o t te la t á r gy a l á s ok e l ől ,de a nna ke l őf e l t é t e l e ké nta z onba n a bombá z á s ok leállítását követelte. Washington viszont a bombázások leállítását, ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Észak-Vietnamnak garanciát kell adnia, hogy a szünetet nem fogja e l őny s z e r z é s r eha s z ná l ni( Sa nAnt oni of or mul a ) .A t á r gy a l á sme g ke z dé s r et e t tkí s é r l e t e k ké s őő s z i gf ol y t a t ódt a k,á m abombá z á s okmi a t tÉs z a k-Vietnam nem volt hajlandó a t á r gy a l ó a s z t a l hozül ni .Va l ós z í nűvi s z ont ,hogyaké s z ül ődőTe tof f e nz í vai ss z e r e pe t j á t s z ot te bbe n,mi ve lmá rme g i ndul tat á ma dá se l őké s z í t é s e ,a me l yna gyme nny i s é g ű ember és hadianyag Délre juttatását jelentette. A Pennsylvania folyamat eredmény nélkül ért véget. A t á r gy a l á s il e he t ős é ge l s z á l l té s a há bor út ová bb f ol y t a t ódot t ,a mie gy be na z elégedetlenséget is növelte az Egyesült Államokban. McNamara 1967. november 1-én egy memorandumban fogalmazta meg gondolatait Johnson elnök számára. Felvázolva a köve t ke z őé vka t ona il é pé s e i tugy a na r r aaköve t ke z t e t é s r ej ut ot t ,hogyabombá z á sn e m vezet eredményre, a szárazföldi csapatok pedig csak lassan fognak eredményeket produkálni, amely az elesettek számának növekedésével jár majd. A védelmi miniszter véleménye szerint Észak-Vietnam akaratát csak úgy lehetne megtörni, ha elhitetnék vele, hogy az Egyesült Államok addig marad és harcol Dél-Vietnamban, ameddig szükséges. 25
Robert S. McNamara: The Tragedy and lessons of Vietnam. New York, 1996, Vintage Books. 286–291. 26 Memorandum From Director of Central Intelligence Helms to President Johnson, Washington, August 29, 1967. In: FRUS 1967. www.state.gov
9
GROTIUS Mivel azonban a háború végét nem lehetett megbecsülni az amerikai katonákat nem t udt á k vol na i dőt l e ni dőki g Vi e t na mba ná l l omá s oz t a t ni . A me mor a ndum vé g é n McNamara három javaslatot tett: 1. stabilizációs politika meghirdetését, amelynek lényege, hogy több csapatot nem küldenek Vietnamba, 2. a bombázások leállítását az év vé gee l őt t ,a me l yme g t e r e mt e néat á r gy a l á s oks z á má r aake dve z ől é g kör t ,3.as z á r a z f öl di ha dműve l e t e ká t t e ki nt é s é ta za me r i ka ive s z t e s é g e kc s ökke nt é s eé r de ké be n,t ová bbáadé l vi e t na mi a ks z á má r a na gy obb f e l e l ős s é ga dá s a ,é s a há bor úr ombol ó ha t á s á n a k csökkentését Dél-Vietnamban.27 4. McNamara „kiszáll” McNamara november 1-ei memorandumával végképp törésre vitte az elnökkel való kapcsolatát. Johnson számára a védelmi miniszter terhessé vált. Nem csak azért, mert szembeszállt a Stennis vezette klikkel, hanem azért, mert ehhez ragaszkodott a Fehér Há z ba ni s . Sz e mbe n má s ma g a sr a ng út i s z t s é g vi s e l őkke l , ős z i nt é n me g mon dt a Johnsonnak, hogy a jelenlegi stratégia, amelyet Vietnamban alkalmaznak, veszélyes, költséges és nem hatékony. Johnson elnök azonban nem állt készen arra, hogy elfogadja a vietnami kudarcot. 1967 végére közel fél millió amerikai katona volt Vietnamban. Ebben az évben 9000-n ve s z t e t t é ké l e t üke tköz ül ük,í gya zös s z e sa me r i k a ie l e s e t t e ks z á ma15000f őr eugr o t t . Több mint másfélmillió tonna bombát dobtak le,a mi ót aal é g i c s a pá s okme g ke z dődt e k, északon és délen egyaránt. A háború mégis holtpontra jutott. Az 1968. január 31-én megindult Tet-offenzíva, Westmorelandet, és az egész Vietnamban állomásozó amerikai hadsereget tejesen készületlenül érte. Az amerikai f e l de r í t é sne mt udt ae l őr ej e l e z nit á ma dá si nt e nz i t á s á t ,ös s z e ha ng ol t s á g á té si dőz í t é s é t .A l e g f őbbvá r a t l a ns á g it é ny e z őa ze l l e ns é ga z onké pe s s é g evol t ,hogye gy s z e r r et á ma dj a n a k me gkül önböz őc é l pont oka t .A l á t vá ny osof f e nz í va ,J ohns ontkr i t i kushe l y z e t be hozta. Né ps z e r űs é g eé ve kót ac s ökke nt ,r é s z be nahá bor úoká n,r é s z be npe di g ,a mi a t t ,hogya választók elvesztették bizalmukat a gazdasági és társadalmi programjaiban. A Tet kezdete után eltelt hat hét alatt a közvélemény szemében az elnök teljesítménye 48 százalékról 36 százalékra esett. Ennél sokkal drámaibb volt, hogy támogatottsága a háború kezelésével kapcsolatban 40 százalékról 26 százalékra esett vissza.28 Tekintélye me g i ng ot t ,a s z a va hi he t ős é gé be ve t e t t bi z a l om – amely az elnök kormányzási képességének kulcsa volt – e l t űnt . De a n Ac he s on a Tr uma n a dmi ni s z t r á c i ó külügyminisztere, McGeorge Bundy korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó, és mások azt javasolták, hogy a le kell állítani a háború eszkalációját. Egyre többen jutottak arra a következtetésre, hogy a hiábavaló konfliktus, amely elrettentette, megosztotta és me g kí noz t aane mz e t e t ,ne mé rme gt ová bbie r őf e s z í t é s e ke t .A Te t -offenizíva csattanós bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az évek óta tartó próbálkozásai ellenére, az amerikai hadsereg nem tudta ki t e r j e s z t e ni a ze l l e nőr z é s é t Dé l -Vietnam területeire, illetve állampolgáraira.
27
Draft Memorandum From Secretary of Defense McNamara to President Johnson, Washington, November 1, 1967. In: FRUS 1967. www.state.gov 28 Stanley Karnow: Vietnam: A History. New York, 1997, Penguin Books. 559–560.
10
GROTIUS A Tet-of f e nz í va ny omá n Ea r l e Whe e l e rt á bor nok,ve z é r ka r if őnök,a r r a ös z t öké l t e We s t mor e l a nde t ,hogy i g é ny e l j ei s mé ta 200 000 f ősc s a pa t e r ős í t é s t .A Ve z é r ka r i Főnökök Egy e s í t ett Tanácsa a vietnami helyzetet arra próbálta felhasználni, hogy Johnson behívja a tartalékosokat, és növelje az Egyesült Államok hadkészültségét. Mindent összevetve Wheeler 205 000 katona küldésére tett javaslatot három hullámban.29 McNamara továbbra sem látta értelmét a katonai megoldásnak, és ennek hangot is adott a ze gy i kut ol s ókor má ny ül é s e n,a me l y e nr é s z tve t t :„ ne mé r t e m a205000e mbe rkül dé s e milyen stratégia. Nem elég ahhoz, hogy elvégezzék a feladatot, és arra sem, hogy 30 jelezzék szerepvállalásunk me g vá l t oz á s á t ” . A védelmi miniszter itt arra utalt, hogy a Tet-offenzíva kapcsán sokan a kormánytagok közül felismerték, hogy meg kell változtatni az Egyesült Államok és a hadsereg vietnami szerepvállalását, és nyomás alá kell venni a dél-vietnamiakat hogy maguk vívják meg saját háborújukat. McNamara 1968. február végén távozott hivatalából, de a legutolsó napig szembehelyezkedett a háború katonai megoldásával, a további eszkalációval és így Westmoreland csapatigénylésével. Helyére Clark Clifford került, aki a Johnsona dmi ni s z t r á c i óhá t r a l é vőma j dne me gyé vé be ni gy e ke z e t tköve t nie l ődje politikáját. (As z e r z őtörténész egyetemi hallgató, ELTE, 2006)
29
Memorandum From the Chairman of the Joint Chiefs of Staff (Wheeler) to President Johnson, Washington, February 27, 1968. In: FRUS 1968. www.state.gov 30 Notes of Meeting, Washington, February 27, 1968. In: FRUS 1968. www.state.gov
11
