Erdei iskola 8.a osztály 2014. május 22.-25. Patca Első nap-május 22.(csütörtök) Indulás 8.00 Ráckevei Ady Endre Gimnázium elől. Kis csapatunk, ami nem is olyan kicsi, teljes létszámmal, 36-an indul útnak egy telepakolt busszal úti célunk Patca felé. Ez a kis falu, mindössze 55 főnyi lakosával Kaposvártól 13 km-re található, a Zselic tájegység legkisebb települése. Izgatottan vártuk milyen élményekben lesz részünk. Első, és egyben egyetlen állomásunk útközben Szenna, ahol az ország Európa Nostra díjas Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményét tekintettük meg. Somogy megye XIX. században épült paraszt házait tekintettük meg, és a gyönyörű 1785-ben épült református fakazettás mennyezetű templomát. Még egy kis citromfüves teakóstolásra is meghívtak bennünket. Végre öt órás utazás után megérkeztük szállásunkra, amely a patcai Katica tanya turistaháza volt. A házikó ideális erdei környezetben, játszótérrel, fedett kiülővel, tűzrakóhellyel volt felszerelve. A szállás elfoglalása, és berendezkedésünk (4 db 8 ágyas és 2 db 12 ágyas szobában) után közösen fedeztük fel a Katica tanyát. A tanya egyedülálló környezetben dimbes-dombos lankákkal van körülvéve. Megnéztük a tanya állatkáit: kecskéket, szarvasmarhákat, bárányokat, szamarakat, nyuszikat, malacokat stb. Részt vettünk Sári, a tehén fejésén, majd utána a kis állatok etetésén is. Felsétáltunk a középkori palánkvárhoz, ahol részletesen programunkra, majd másnap kerül sor. Ezek után a gyerekek szabad program keretében fedezték fel a Katica tanyát csúszdaparkjával, gokartpályájával együtt.
A vacsora után este közös játékos „ismerkedésre” került sor. Ráhangolódtunk egymásra, a helyszínre, csapatokat alkottunk következő napok programjaihoz.
Második nap-május 23.(péntek) Reggeli után visszamentünk a szállásra, ahol a gyerekek előadták otthon elkészített prezentációikat a Zselic növény- és állatvilágáról. Ezután 9.30-tól kezdődött a Középkori lovagok nyomában című programunk, ahol megismerkedtünk a kora középkortól a késő középkorig bezárólag a jellegzetes fegyverekkel, hadi taktikákkal. Felpróbálhattuk az összes sisakot, páncélt, pajzsot, fegyvert. Megtanultuk milyen ékalakzatban, harapófogóban küzdeni, stratégiát alkottunk, lőttünk íjjal, egyszóval
nagyon jól éreztük magunkat, és észre se vettük, hogy közbe elrepült közel három óra. Ebéd után kis szabadprogram következett, amikor a gyerekek többsége felfedezte a szállásunk mellett elhelyezkedő tavacskát, és a nagy melegben üdítő volt vízibiciklizni, csónakázni a tavon. Délután a Mesél az erdő program keretében kis túrán vettünk részt a közeli erdőben, ahol megismertük a Zselic jellegzetes növényvilágát, túravezetőnk jóvoltából néhány gombafajtát is megtanultunk, és gyűjtöttünk rőzsét a másnapi tábortüzünkhöz. Kissé elcsigázva értünk vissza a szállásra, de rövid regenerálódás, és a vacsi után újabb érdekesség ígérkezett, mert kezdetét vette a Térképészet, amit egy országos tájfutó bajnok tartott nekünk. Tájolókkal, térképekkel felszerelve érkezett, amiken keresztül megismerték a gyerekek a legfontosabb térképészeti jeleket, és megtanulták mire való a tájoló. Ezek után kettesével, térképpel és tájolóval ellátva tájékozódási versenyre került sor, ahol meghatározott helyekre rejtett jeleket kellett időre felkutatni. Nagyon lelkesen vetette bele magát mindenki a versenybe, és kiderült, hogy bizony ki mennyire sportszerű, és segít útbaigazítani eltévedt társait, és ki az aki inkább eltéríti a tévelygőt. Sajnos napunk utolsó programja a Csillagászat nem sikerült maradéktalanul, hiszen az ég közben befelhősödött, így csak elméletben hallhattunk a csillagos ég rejtelmeiről, gyakorlatban csak két csillagocskát láttunk, de a második csoport már azt sem, nekik elmaradt a foglalkozás. Kimerítő, de élményekben gazdag nap volt mögöttünk, és reméltük a többi is ilyen lesz.
Harmadik nap-május 24. (szombat) Reggeli után csoportunk egy része az Erdei kötélpályát vette birtokba, ahol némi kötelező kiképzés után kipróbálhatták a fák közötti lengedezés, létrákon ügyeskedés erőt próbáló gyakorlatait. A csoport másik fele, amely főleg lányokból, és egy szem fiatalemberből állt batikolni indult, a hancúrpajta mögötti foglalkoztatóba. Miután elmagyarázták, és megmutatták nekünk a technika minden csínját-bínját óriási lelkesedéssel vetettük bele magunkat, hogy megvalósítsuk életünk fő művét. Sajnos a végeredményre még várni kellett, mert a csomózás után jó pár óráig a festékben kellett állni a pólóknak, és csak este szedhettük ki alkotásainkat. Ezután batikolós csapatunk is csatlakozott az erdei lengedezők csoportjához. Ebéd, és egy kis szabadprogram után vetélkedőt szerveztünk az első nap szerveződött csapatok között. Első feladatként az előző nap gyűjtögetett növényeket kellett felismerniük növényhatározó segítségével. Majd találós kérdésekből állatokat kellett beazonosítani, és végül elrejtett „tárgyakat” találtak ki a gyerekek tapintás útján szerzett ismeretek segítségével. A vetélkedőt követően, a fiúk csapata, néhány leányzóval kiegészülve pajzsot készített. Legnehezebbnek talán nem is az elkészítés bizonyult, hanem kitalálni azokat a jellegzetességeket, amelyek őket jellemzik, vagyis, hogy mi kerüljön a pajzsra. Végül nagyon ötletes megoldások születtek. A vacsora után még van akinek akadt energiája egy kis számháborúzáshoz is. Sötétedés után előadták a hátralévő prezentációkat is a gyerekek a Zselic érdekességeiről, és Kátai Zita tanárnő a másnapi úti célunkhoz a somogyvámosi Krisna-völgyhöz készített egy kis kedvcsináló vetítést.
Más nem is maradt hátra az utolsó estéből, mint a tábortűz otthonról hozott szalonnasütögetéssel, énekelgetéssel, csillagnézegetéssel.
Negyedik nap-május 25. (vasárnap) Hazautazásunk napja. Korán, még a reggeli előtt vállalkozószellemű, hasára kényes kis csoport indult el a Katica tanya felé, hogy elkészítse napi betevőnket, amit langalló formájában veszünk magunkhoz. Profi szakácsokat megszégyenítő módon gyúrtak, dagasztottak, formáztak, majd segítettek betenni a kemencébe a tésztát. A végeredmény pedig igazán ínycsiklandozó lett, reméljük itthon is sikerül majd kipróbálni. Egy kis játék után összecsomagoltunk, és elhagytuk négynapi élménytanyánkat, Patcát. A hazafelé vezető úton egy megállóra került sor Somogyvámoson, a Krisna-völgyben. Egy különleges kultúra világába csöppentünk, melynek lakóinak sikerült kiszakadniuk napjaink rohanó világából, és visszatérni oda ahol talán a legfontosabb az emberi kapcsolatok, és a természet közelsége. Megnéztük a lenyűgözően színes, és vidám szentélyüket, ahol részletes beszámolót kaptunk kultúrájuk fő jellemzőiről. Kedves, mosolygós arcok fogadtak mindenütt bennünket, és búcsúzáskor is ezt vittük magunkkal. „Röpke”kis busz utunk után este 21.30-ra értünk haza.
