ERDEI ISKOLA 5. ÉVFOLYAM 2015.
1. nap – NEMZETI BOTANIKUS KERT VÁCRÁTÓT Megérkezésünk után a Berkenyeház előtt telepedtünk le, ahol meghallgattuk a kiselőadást a kert történetéről és érdekességeiről: Nemzeti Botanikus Kert A kiselőadás meghallgatása után a két osztály különvált. Mi először az üvegházak felé vettük az irányt, ahol trópusi és sivatagi növényeket néztünk meg. Utána a Karbon Ház következett, ahol „Túl nagy lábon élünk” címmel egy interaktív kiállítást látogattunk meg. Ez után Laci bácsi csoportokba rendezett minket és egy feladatlapot töltöttünk ki, hogy leellenőrizhesse, mennyire voltunk figyelmesek.
A szabadban megevett ebéd után még egy üvegház várt ránk, majd cseréltünk az 5.b osztállyal. A botanikus kert idegenvezetője, Tünde néni körbevezetett minket és megmutatta a kert legfőbb érdekességeit. Először a Sziklás-tóhoz vezetett minket, majd egy mesterséges alagúton áthaladva a vízimalomhoz értünk. Ott nagyon hangos zümmögést hallottunk, felnézve egy virágzó fa körül a magasban hihetetlen mennyiségű méhet láttunk.
Gyorsan elsiettünk a helyszínről és a patakon keresztül eljutottunk a műromokig. Tünde nénitől megtudtuk, hogy ott forgatták a Pál utcai fiúk egyes jeleneteit. Tovább sétálva az Iker-tavak hídjánál láthattuk a kert egyik nevezetes fáját, a különösen nagyra nőtt lombhullató amerikai mocsárciprust, melynek rengeteg légzőgyökere fejlődött.
A Nagy-rét nyugati végénél egy nagyon érdekes növényt mutatott Tünde néni, a vasfát. Nevét onnan kapta, hogy lesüllyed a vízben, mivel nehezebb annál. Hüvelytermését Babos nyitotta szét és mindannyian megcsodáltuk. A fába belecsapott egy villám, így a kérge hiányos volt. Sok harkály által készített üreget láttunk rajta, amit a többi madár odúnak használ.
A kastély lépcsőin leültünk és Tünde néni mesélt a díjnyertes rózsákról és arról, hogy hogyan lehet a növényeket oltani. Itt mutatta meg a vérbükköt is.
A kastély mögött megnéztük a lombhullató kínai ősfenyőt, melyet sokáig kihaltnak hittek. Elsétáltunk a Berkenyeházba, ahol a kiállítás megtekintése után újabb feladatlapot töltöttek ki a csapatok. Aki jól oldotta meg, ezt a mondatot olvashatta ki a rejtvényből: Légy a természet őre!
2. nap – SKANZEN A napot kiselőadással kezdtük az iskolai ebédlőben a Duna-Ipoly Nemzeti parkról, ahol az erdei iskola 4 napját töltjük valamint a Skanzenről, ahol a 2. napon leszünk. DINP Skanzen A kiselőadások meghallgatása után buszra szálltunk és elmentünk a Skanzenba. Ott először megkerestük a tímárműhelyt, az Alföldi mezőváros tájegységben. A múzeumpedagógus beengedett minket a műhelybe és mesélt a bőrfeldolgozás korabeli módjáról. A tímár háza nemcsak itt, de a valóságban is a falu szélén állt, mert a bőr megmunkálása büdös tevékenység volt. Megtudhattuk azt is, hogy a legjobb alapanyag a ridegen tartott marha volt, mert annak kellően megvastagodott a bőre, amivel aztán nyúzás után könnyebb volt dolgozni. A bajai tímárműhely megtekintése után a különféle kidolgozottságú és fajtájú bőröket
is
megismertük,
majd mi magunk is készíthettünk egy karkötőt.
Az Alföldi mezőváros tájegység után elsétáltunk a Felső-Tiszavidékre. Ott a gazdagság szerint sorba állított házakat néztük meg.
Az udvaron kipróbáltunk egy régi gyerekjátékot, kötélhúzásban mértük össze az erőnket. Az én csapatom sajnos vesztett. Mikor végeztünk, bementünk a református templomba és megnéztük a mellette lévő haranglábat is.
A szárazmalom fáján gombát is találtunk, Szilvi néni szerint finom, ő már evett ilyet. A kiállítások megtekintése után kerestünk egy közeli játszóteret, ahol asztal és pad is volt. Ott két feladatlapot is megoldottunk csoportmunkában. Az egyiken a tájegységeket kellett bejelölni Magyarország térképén, a másikon a Felső-Tiszavidék tájegység kiállításával kapcsolatos kérdések voltak. A munka után következett a jól megérdemelt pihenés, felsétáltunk a Skanzen Amfiteátrum melletti füves rétre, ahol számháborúztunk az 5. b osztállyal. Jó kis nap volt ez is, bár a szél hatalmas erővel fújt végig.
3. nap – KATALIN PUSZTA, NÓGRÁDI VÁR A 3. napon egy gyönyörű helyre buszoztunk el, Szendehely-Katalinpusztára. A kirándulóközpontban lévő bemutatókertben csoportonként leültünk és meghallgattuk az állatokról szóló kiselőadásokat. Közülük néhányat láttunk is a mini vadasparkban, pár méterre tőlünk.
A kiselőadások után csoportfeladat következett, az állatokról szóló feladatlapot kellett együtt kitöltenünk. Ezután kaptunk egy kis szabadidőt. Többen egy kis kilátó felé vettük az irányt, ami egy tölgyfa szerkezetét bemutató modellt volt.
Ezek után a két osztály kettévált. Mi a kis tóhoz mentünk, ahol megfigyelhettük a vizes élőhelyet. Békákkal csak Laci bácsi találkozott, aki egyedül is odament a kiselőadások alatt. Mi valószínű megzavartuk őket, de azért rengeteg halat láttunk.
A méhészeti bemutató teremben Laci bácsi tartott érdekes kiselőadást ezekről a hasznos rovarokról.
Akinek volt kedve, egy méhész totó is kitölthetett.
A méhészet után az erdészeti bemutató terem következett, ahol Szilvi néni tartotta a kiselőadást. Sajnos az áramszünet miatt az állathangokat nem tudtuk meghallgatni, de a kiállítás többi része tetszett.
Feladatot is kaptak a csoportok, aminek a megoldásához az erdészeti bemutatóterem valamint a Gyadai tanösvény és madártani sétaút adott segítséget, na meg a nap elején kiosztott kis növényhatározók és virágkalauzok.
A tanösvényt végigjártuk, megkerestük az 5 fásszárú, 10 lágyszárú növényt, az 5 cserjét és az 5 madarat, majd beszálltunk a buszba, hogy a Nógrádi várhoz jussunk. Mikor megérkeztünk, a buszból rövid sétával feljutottunk a vár romjaihoz. Ott Laci bácsitól kaptunk 4 feladatlapot, amiket meg kellett oldania a csapatoknak, ha számháborúzni akartak. Az egyik feladat az volt, hogy a vár alaprajzáról át kellett írni a vár részeit egy képre. Ehhez körbe kellett járnunk a romokat. Megkaptuk a vár történetét is, amit gondosan el kellett olvasnunk, mert a negyedik feladatlapon az itt olvasottakból tett fel kérdéseket Laci bácsi.
Olyan ügyesen dolgoztunk, hogy 2 számháborúra is maradt időnk! Laci bácsi azt mondta, hogy az első háborút a b-sek nyerték, de szerintem mind a két csata döntetlen lett, mert egy 5.a-s mindig maradt, akit nem tudtak kilőni.
Ez volt a nap legjobb része, de sajnos 3. ütközetre már nem volt idő, mert indultunk haza.
4. nap – AQUINCUM A mai nap már nem busszal mentünk, hanem HÉV-re szálltunk. Miután odaértünk, leszálltunk a HÉV-ről és elsétáltunk a bejárathoz. Mikor elkezdtük a sétát, először a kronoszkópnál álltunk sorba, hogy belenézhessünk. Ez a szerkezet a múzeum számára kifejlesztett magyar találmány, állványon álló, kilátói távcsőre emlékeztető körbeforgatható készülék, melybe belenézve a római kori épületeket láthatjuk. A régi falmaradványok helyén számítógéppel modellezett 2000 éves épületek voltak. Az utcákon a város régi római lakóit is láthattuk. Miután mindenki belenézett, továbbindultunk és megnéztünk egy magánfürdőt, ahol nagyon szép mozaik fedte a padlót. Innen a színházhoz sétáltunk, ahol Laci bácsi tett fel kérdéseket a görög és a római színházzal kapcsolatban.
Itt rengeteg gyík sütkérezett a köveken. Továbbsétálva Victorinus Mithras szentélyének romjainál nézelődtünk. A következő érdekesség egy hosszú kígyó vagy sikló volt, ami hamar elbújt, amikor sokan köré sereglettünk.
A romkerti séta végig nagyon érdekes volt. Láttunk mészáros házat, kereskedő házát, fürdőket, piacot, kézműves házat udvarral, a két főútvonal találkozásánál a fórumot a nagyszentéllyel, közkutat. Az egyik legérdekesebb a korabeli wc volt. Laci bácsi azt is elmesélte, hogy a bérházakban nem volt wc és fürdőszoba sem, ezért építettek annyi közfürdőt.
A romkert után a kőtárat néztük végig, ahol nagyon kellett figyelni, mert Laci bácsi egyik házi feladatnak azt adta, hogy a csoportok keressenek a síremlékeken korabeli foglalkozásokat. (Amiket a mi csapatunk talált: katona, helytartó, táncosnő, császár, testőr, légiókatona, polgármester.) Ezután a római téglagyártásról néztünk meg egy kiállítást. Itt vált ketté a csapat. Szilvi néni már viszszaérkezett a Duna partjáról, ahonnan többféle vízmintát hozott. Először meghallgattuk az ezzel kapcsolatos kiselőadást, majd következett a vízvizsgálat. Hőmérsékletét
hőmérővel,
savasságát
lakmuszpapírral vizsgáltuk, a benne lévő élőlényeket pedig egy feladatlap segítségével határoztuk meg. Mikor vége lett a vizsgálatnak, bementünk a festőházba. Ezután a mitológiai játszótéren vártuk meg az 5. b osztályt. Szerencsére volt időnk játszani. Miután cseréltünk a bésekkel, bementünk a kiállítási épületbe, ahol római kori leleteket nézhettünk meg. Érdekesek voltak a régi edények, pénzek, még perselyt is láttam, de a legjobban az épületmodellek tetszettek. A pincében, a virtuális élménytéren jó sokáig játszhattunk. Néhányan korabeli viseleteket is felpróbáltak, én a harcos játékot választottam. Indulás előtt még készült egy osztálykép az aquincumi orgona előtt, majd mentünk haza. Nagyon fárasztó, de jó hét volt!
Milán Attila Gábor 5.a
