Erdei iskola, Szolnok 2010. május 3-7. Hétfı Hétfın reggel indultunk a Keleti pályaudvarról az erdei iskolába, melyet már nagyon vártam. Sok gyerek utazott együtt, mert nemcsak az én osztályom, hanem az egész ötödik évfolyam Szolnok-Tiszaligeten töltötte a hetet. A vonatút hamar eltelt, beszélgettünk és kártyáztunk a fiúkkal. A szolnoki állomásról különbusszal mentünk tovább a táborhelyünkre. A táborhelyen volt focipálya, játszótér és állatudvar, ahol kecskék és szamarak legeltek. Faházakba költöztünk, ahol Norbival, Noellel, Attilával, Krisztiánnal és Dáviddal voltam egy szobában. Emeletes ágyakon aludtunk. A délelıtt az utazással és játékkal telt el, majd délután a vadászatról és a vadászfegyverekrıl beszélt nekünk egy bácsi. Azután íjászkodtunk. Nem elıször próbáltam ezt a sportot, három lövésbıl háromszor találtam el a céltáblát. Este ügyességi feladatokat kaptunk. Ezekhez hét csapat alakult, tíz gyerek volt egy csapatban, lányok és fiúk vegyesen. Az én csapatom neve „B10” lett, engem választottak meg csapatkapitánynak. Ezen a napon a vetélkedın második helyezést értünk el, melyért egy-egy tábla csoki volt a jutalmunk. Minden este tíz órakor volt a takarodó.
Kedd 6:30-kor volt az ébresztı. A reggel azzal indult, hogy kıházakba költöztünk, mert a faházak nem voltak megfelelıek. Itt már csak négyen voltunk egy szobában. Délelıtt Tisza-parti sétát tettünk, közben köveket dobáltunk a folyóba. Sétánk során két ızet láttunk az erdı szélén. Ebédre az egyik kedvencem, chilis bab volt. Délután a Damjanich Múzeumba mentünk, ahol a környékre jellemzı népviseleteket és a falusi életforma jellegzetes berendezési tárgyait, használati eszközeit mutatták be. A múzeumlátogatás után vásárolhattunk a belvárosban. Este hangszerbemutató volt: régi népi hangszereket láttunk, melyeket Dósa Gyula bácsi szólaltatott meg. Volt köztük köcsögduda, doromb, kanna, kürt, dob és „csipisüti”. Ez egy erdélyi hangszer, mely úgy néz ki, mint egy hegedő, csak nagyobb. Egy húrt meghúznak rajta, majd elengedik, s ez csattanó hangot ad, ez a „csipi”. Az „üti” pedig, amikor egy vonószerő bottal ütik a hangszer testét. A bemutató nagyon tetszett. Nagyon jól telt ez a nap.
Szerda 6:30-kor ébresztettek bennünket. Ez a reggel egy kiadós futással indult. Reggeli után busszal Öcsödre utaztunk, s ott megnéztünk egy emlékházat. A tárlatvezetı néni elmesélte, hogy valamikor ebbe az épületbe járt József Attila iskolába. A kiállításon a régi paraszti élet használati eszközeit is megnézhettük. Itt ajándéktárgyakat is vásárolhatott, aki akart. A kulturális program után hajókázni voltunk a Körösön. Nagyon tetszett, hogy én is vezethettem a hajót. Ezután egy nagyot sétáltunk a Szarvasi Arborétumban, ahol különleges növényeket láthattunk. A bejáratnál vásárolni is lehetett pici cserepekben különbözı növényeket. Szarvas városának a legjobb cukrászdájában kaptunk 2-2 gombóc fagyit. Azután a szárazmalomba mentünk, hogy megismerjük annak mőködését. Itt nem a természet ereje, hanem a munkára fogott lovak hajtották a malomkereket. A táborba visszatérve megvacsoráztunk. Az estét egy jó hangulatú diszkóval zártuk, ahol mindenki kitáncolhatta magát.
Csütörtök A szokásos 6:30 perces ébresztı után, ismét futással kezdtük a napot. A mozgás után jólesett a reggeli. A délelıtt folyamán megtekintettük a Szolnoki Repülımúzeumot. A legérdekesebb kiállítási tárgy egy régi utasszállító repülıgép volt, melyre fel lehetett menni, le lehetett ülni az ülésekre, és be lehetett lesni a pilótafülkébe. A vadászgépeket csak kívülrıl tudtuk megnézni. Visszatértünk a táborba, ahol kedvenc ételem, a bolognai spagetti volt ebédre. Délután a hétfın kialakított csapatok között egy sorversenyre került sor. Ezen elsık lettünk, s jutalmunk egy-egy tábla csokoládé volt. Ezután kézmőves foglalkozáson vettünk részt, ahol megtanultunk csuhébabát készíteni és nemezelni. Az esı miatt sajnos a tábortőz elmaradt. A finom vacsora után a csapatok „Ki mit tud?”-on vettek részt. Beni és én egy történetet adtunk elı. A táborzárón Judit néni sok oklevelet és csokit adott a versenyek legjobbjainak.
Péntek Ezen a napon kicsit késıbb volt az ébresztı, így nem futottunk. Mivel ez volt az erdei iskola utolsó napja, reggeli elıtt összepakoltuk a holminkat. A délelıtt szabadfoglalkozással telt, én a barátaimmal a focipályán fociztam. Indulás elıtt még közösen énekeltünk Tamás bácsival. Hazafelé a vonaton élményeinkrıl beszélgettünk. Sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan elrepült ez a pár nap. Illovai Balázs 5.a
