ERASMUS mobilitási program Amberg 2013 Nyári szemeszter Vinarz Balázs vagyok, a Gábor Dénes Főiskola 8. féléves hallgatója, illetve jelenleg az Amberg-Weiden Főiskola vendégdiákja. A programról először Dr. Kaczúr Sándor felhívásában hallottam, de különösebben nem tudtam hová tenni a dolgot, mindig is úgy voltam az ilyen és ehhez hasonló lehetőségekkel, hogy ilyen csak az „okosoknak” adatik meg. Később egy barátom újságolta, hogy most készül az elbeszélgetésre majd később mondta: „Megyek ki szeptemberben Krétára!”. Itt éreztem, hogy most teszek egy próbát. Meghúztam a 6.félévet és egy jól sikerült index után, egyik nyári napon alig tudtam aludni. Egész éjjel csak az járt a fejemben, hogy ki kell mennem Németországba! Jelentkezési lehetőség adódott volna: Finnországba, Franciaországba, Görögországba, Lengyelországba vagy Törökországa is, de én évekig németül tanultam az általános- és középiskolai tanulmányaim alatt. Tehát választás egyértelmű volt, bár a skandináv népekről nagyon jó benyomásaim vannak és érdekesnek tartom a kultúrájukat, ezért majd Finnországot tervbe veszem egyszer. Véleményem szerint, ha az ember eltölt egy szemesztert valahol a világban, próbáljon meg olyan helyre menni, hogy a későbbiekben az előnyére váljon a kint megszerzett tudás és tapasztalat. Miután már kiderült, a főiskola hivatalosan is támogatja az én mobilitási programomat, felkerestem az előző félévet kint töltő Árpádot. Egy alapos lebeszélgetés után sok kérdőjel merült fel bennem, hisz akkor már csak „egy hónapom volt hátra”. A képen a déli épület és a könyvtár (jobb) látható
Kiutazás: Mindenképp vonattal akartam kijönni, mert nagy kedvencem a kötöttpályás közlekedés és végre lehetőségem adódott egy hosszabb utat megtenni, a Nyugaton és Távol-Keleten méltán népszerű közlekedési eszközzel. A jegyet célszerű ilyenkor, jó előre lefoglalni a német vonattársaság oldalán, amit majd bankkártyás fizetés után postáznak. Nagyjából 8,5 óra körüli menetidővel lehet számolni. Március 13-án este áthívtam pár barátomat és csaptunk egy búcsúbulit, mert másnap reggel indult a vonatom a Keleti Pályaudvarból. Korábban nem volt részem ilyen jó minőségű vonatokkal utazni, az itthoni(otthoni) gyors és személyvonatokhoz voltam szokva. A Railjet egy nagyon kulturált és ami sokkal fontosabb, elég gyors vonat. Reggel 7.10 körül indultunk a 7-es vágányról, majd kicsivel több mint 4 és fél órával később már Linzben szálltam le. Emlékszem az ezt megelőző napokban a híradások nagy Nyugat-európai havazásokról tudósítottak, de szerencsére amikor én mentem ki, semmilyen hó miatt történő csúszással nem találkoztam. Később megtudtam, hogy az ezt követő ÖBB vonat valahol Budapesten ragadt, a nagy havazás miatt. Szerencsém volt. Linzben megismerkedtem egy 50 év körüli építész-mérnök hölggyel, aki épp Passauba tartott egy állásinterjúra, így az innen továbbközlekedő német ICE menetideje már az ő és egy másik – helyfoglalást közben megismert - hölgy társaságában telt. És persze németek legmodernebb és leghíresebb csodavonatán. Érdemes megjegyezni, hogy az ICE(képen) miatt az ingázók nagyon nagy rész állt át/vissza a tömegközlekedésre. Érdemes megjegyezni, hogy ebben az országban – sajnos hazánkkal ellentétben – a vonatok ha késnek, az nem az jelenti, hogy hatványozott késéssel érnek a következő megállóikba. Linz és Regensburg között 10 perc késést dolgoztunk le, bár ez egy olyan vonattól talán elvárható, ami 200 km/h körül suhan. Erre nagy szükség is volt, mert 4 perces átszállásom volt a Schwandorfba közlekedő helyi járatra.
Megérkezés: Innen már simán mentek a dolgok. Az állomáson Björn Schilling várt. Őt korábban ismertem meg, az iskola szervezésében vette fel velem kapcsolatot. A város legszebb részein átszelő 20 perc séta után megérkeztünk, a Főiskolától csak párszár méterre álló, Eisberg nevű diákszállóra. Itt rövid beszélgetés és ismertető után megkaptam a kulcsokat Erras Úrtól, aki az épület mindenese. A szállás nagyon szép, tekintve, hogy 207€-t kell fizetni érte havonta, bármelyik otthoni kollégiumos/albérletes lehetőséget felülmúlja. A galériás lakosztályhoz tartozik egy saját fürdő és kis konyharész, sajnos sütő nélkül. Az alagsorban vannak közös használatú mosógépek, illetve a - szigorúan szelektíven működő – szeméttároló. Ez a nap elment, már du. 5 óra lehetett mire kipakoltam és kicsit lepihentem, fárasztó volt a nap. Másnap elmentünk Björnnel a bezárt iskolába, mert itt ilyet is lehet. A saját plasztikkártyák segítségével lehetőség adódik bemenni az épületekbe. Körbevezetett, megmutatott pár helyet, ami a későbbiekben még segítségemre válhat és utána elmentünk vásárolni. Az árak még a nagy bevásárló központokban is véleményem szerint, kevés elhanyagolhatómennyiségű és fontosságú termék esetében hasonlóak mint otthon, de általánosságban az árak 20-30%-kal magasabbak, még ha a legmagasabb német ÁFA is 19%. Itt több kulcsos rendszer használnak és a kivetett adó mennyisége termékeként eltérő. A nap hátralévő részén elintéztünk az internet-hozzáférésemet és átnéztük Björnnel az erre a félévre érvényes órarendet. Kaptam némi segítséget adott a tárgyak nehézségét és milyenségét illetően, így könnyebb volt a számomra hasznos és érdekes tárgyak kiválasztása, de erről később. Eisberg kollégium(balra) és amellete épülő új
Március 18, hétfő: Ellátogattam az itteni Erasmus koordinátorhoz, illetve csak látogattam volna, mert Uwe Stiegler egy műtétből, szó szerint lábadozott. Néhány perc „magyarázás” után az ő hiányában is sikerült lepapírozni a megérkezésemet, kaptam plasztikkártyát és hivatalosan is én lettem a „Kollege aus Ungarn” :) A nap hátralévő részén volt még 1-2 előadásom és a lakcímre való bejelentkezés is teljesítve lett.
Innentől egy általános beszámoló lesz olvasható. Úgy minden, az ezek után a mai napig történtekről. Az iskola nagy hagyományokra tekint vissza, az EI épületét 1865-ben kezdték építeni, akkor még laktanya címszó alatt. Az építéseket II. Lajos bajor király rendelte el. Majd 1991-es bajor kabineti döntés alapján, végül 1995-ben megalakult a Fachhochschule Amberg-Weiden. A mai nevét 2008-ban kapta meg, amikor Hochschule Amberg-Weiden-re változtatták. A másik épület Weiden városában található, innen is a kettős név. Több és nagy épületekből álló ambergi komplexumot egy füves terület fogja közre, aminek a szélein cseresznyefák találhatóak és közepén néhány fém építmény. Az épületektől nem messze(a könyvtár mögött), az iskola saját tornaterme található. Itt hétfőtől csütörtökig, minden napra vannak konkrét sportlehetőségek. Röplabdában, teremfociban, ping-pongban, tollasban és kosárlabdában engedhetik ki a fáradt gőzt az ide letérők. A sportoló száma nem magas, az idejáró diákok számához képest, itt nincs kötelezően előírt teljesíteni való óraszám, hanem aki-amikor akar lejön és sportol egyet. A hallgatók csak pár százaléka sportol itt. Én személyesen a röplabdát látogatom, heti kétszer alkalommal. A futballt már eltemettem, kétszer sikerült nagyon keményen elrúgniuk a bokámat, így a békesség érdekében ez kimarad. Bármilyen meglepő is, semmilyen tanár vagy személyzet sem felügyeli az itt sportolókat vagy a termet. Egyszerűen csak bemegy Jürgen és Günter és kis túlzással azt csinálnak amit akarnak. Természetesen a kártyás belépő rendszer itt is működik, így elvileg sportidőn kívül vagy a zárt ajtóknál is használható a terem, bár ezt még nem próbáltam. Összességében a tárgyak tematikája és témája nagyban megegyezik az otthoniakkal, a különbség abban rejlik, hogy még a katalógus hiányának ellenére is rendszeresen látogatják a diákok az előadásokat és gyakorlatokat.
Az én tanulmányaimat: Englisch, Mathematik 2, Informatik 1 és Projektorganization teszik ki, a Villamosmérnök és Informatikai karon(EI).
Englisch: Talán a nevéből ez tűnik a legbiztosabban meghatározhatónak, ez így is van. Egy kaliforniai származású, ám de német anyával rendelkező hölgy tartja az órákat. Valamiért - ha nem is beszél csak ért németül- úgy érezte, hogy neki Európában kell tanítania. Nem rossz ötlet. A hölgyet Lisa Moranak hívják, 40 év körüli lehet, közvetlen a stílusa. Az óráit csak angol nyelven tartja és elvárja a résztvevőktől is, hogy angolul kommunikáljanak egymással. Ez nyilván érthető. Ezen az előadáson a nagy létszámra való tekintettel, át kellett költöznünk egy nagyobb teremben, becsléseim szerint kb. 50 diák látogatja ezeket az órákat. Tematikáját tekintve, 15db 1,5 órás előadás van és az utolsó írunk egy felmérőt. Az órákon hétköznapi, de inkább felnőtt élethez köthető témákat veszünk át. Nagyon nehéz a kedd reggelt úgy kezdeni, hogy rááll az ember agya az angolra, majd az óra végeztével németül kell beszélni a többiekkel. A német diákoknak ez nem hiszem, hogy gondot okoz, de nekem nehezemre esik visszaállni egy anyanyelvtől eltérő, másik idegen nyelvre. Összességében jó tárgynak és választásnak találom, a kinti tapasztalataimból kiindulva a rákényszerülés a nyelvek esetén hó hatásfokú tanulást jelent. Folyosó a déli épületben
Informatik 1 Teil 2: Ennek a neve is elég általános, itt konkrétan programozást takar, C++ nyelvben. A Teil 2 rész azt jelenti, hogy az előző félévben már tanulták. Ez tetézi a lemaradásomat, ugyanis ebben a programnyelvben még nem volt dolgom sosem. Ez napjaink egyik leggyakrabban használt programnyelvje (a java mellett), komoly alapját jelenti a személyi számítógépekre való programozásnak. Az oktatót Dr. Johann Heuer-nek hívják. Egy motorsportban ismert ember számára egyből Dr. Mario Theissen – a BMW sportvezetője - jutna az eszébe. Ő egy 50-es éveiben járó nyílt és nagyon segítőkész úr. Az első előadások alkalmával eméleti részek voltak a tárgyból, mostanában csak géptermi gyakorlatok vannak. Gondolom az előző féléven ellentétes lehetett a tendencia. Az előző félév anyagait átnézve, azon felül hogy másik tanár tartotta a tárgyat, még arra a következtetésre jutottam, hogy nehezebb lett az anyag. Ezzel a tárggyal kapcsolatban bátorság lenne, távoli esélyeket latolgatni. Csinálni kell az órai anyagokat, pótolni a lemaradást és bízni a teremtőben. A tárgyat két zárthelyi vagy vizsgával lehet abszolválni.
Átlagos gépterem, akárcsak otthon
Mathematik 2: Ennek a tárgynak a neve elég átfogó és általános, legalább a GDF-en tanult analízishez lehet hasonlítani. Szerencsére számoltam a meglepetéssel és nagyjából azt kaptam, amire számítottam. Az oktató, Dr. Andreas Aßmuth egy 30 év körüli sportos és jó humorú tanár. Talán az ő óráin a legnagyobb a látogatottság. 50-60 fős hallgatóság a nehezebb napokon is összejön. Nem meglepő, mert nehéz a tárgy. Főleg ha németül kell tanulni. Ez a többieknek nem okoz gondot, de a számokon kívül nagyon sok definíciót írunk és sok a magyarázat is. A tárgy témáját illetően nagyjából megegyezik az analízis 1 és 2 tartalmával, bár egyes témák hangsúlyosabbak és más sorrendben vesszük a részeket is. Az előadó az órák anyagait a saját táblagépén írja és kivetítőről másolhatnak a hallgatók. Ez abból a szempontból jó, ha valaki elmarad az előadásokról, az anyagot később az elektronikus rendszerből letöltheti és átnézheti. Valamint sokszor szokott demonstrálás lenni, pl.: Mathlab-bal. Ebből a szempontból a tanár minden eszközével segíti a tárgy elsajátítását, amit az iskolán kívül is sokat kell gyakorolni. Heti 4,5 óra „végigírós” előadást és 3 óra fakultatív tutóriumot kínál a tárgy. Összességében ezt is jó választásnak tartom és biztosra veszem, hogy nagyon fogok még az elégséges érdemjegyért is izzadni, a szemesztervégi vizsgán.
EI 313 Dr. Aßmuth és a matek órák helye
Projektorganization: Na ennek a neve már beszédesebb, tudtam mit vállalok. A GDF-en már tanultam a magyar „hasonmását”. A nehézségét illetően nem tudok nyilatkozni, teljes fekete lóként tartom számon. Az órán elhangzottakból nem tűnik nehéznek, heti egy alkalommal 3 órán át. Az órát Dr. Dominikus Heckmann tartja, ő egy 40-50 év közötti úr, kedves és közvetlen stílusú. Emlékeim szerint van 3 vagy 4 kisebb gyereke. Erre az abszurd és nem ideillő információra a saját bemutatója alapján tettem szert. Az előadásokat a legkevesebb, kb. 10-15 hallgató látogatja. Lehetséges, hogy a hétfő délutáni időpont miatt. A tárgy hasonló a magyar megfelelőjéhez, tárgy és tematika szempontjából. A tárgyteljesítés két zárthelyivel lehetséges.
Tanulmányokról összességében pozitív benyomásom van, nagyon hasznos a nyelvtanulás szempontjából. Bemutatkozásom után, a tanárok mindegyike mondta, hogyha bármi problémám van a tárggyal vagy egyébként, bátran keressem őket. Az órarendem heti négy nap iskolát jelent. Tipikus felsőoktatási, teljesen rendszertelen bejárást jelent. A diákok között is csak közvetlen és kedves emberekkel találkoztam.
A kintlétemmel kapcsolatban nagyon sok új élményt és barátot tudnék megnevezni. Az elmúlt 2 hónapot hasonlóan tanulságosnak tartom mint az első egész nyarat átívelő munkámat. A más életszemlélet és az otthontól való távolság sok dologot megtanított, FŐZNI! :)
Szeretném megköszönni a lehetőséget, nagyon jó programnak tartom az Erasmust. Remélem a személyes hangvételű beszámoló sokaknak meghozza a kedvét! 2013.05.19
Vinarz Balázs
