Építészeti értékek védelme egy közép-olasz kisvárosban, PIEDIMONTE MATESE-ben. 1. Kisváros Rómától délre, Campania régióban

Sedlmayr Judit _ Piedimonte Matese 2011július _ 1 / 15

Építészeti értékek védelme egy közép-olasz kisvárosban, PIEDIMONTE MATESE-ben

1. Kisváros Rómától délre, Campania régióban. Piedimonte Matese egy közel 12 ezer lelket számláló kisváros a(z appenini) 3 Matese hegy (Monte Cila, la terrazza di Castello és Monte Muto) déli lábánál. Két bővízű patak egyesül itt, a Pokol völgyéből ide siető Torano, továbbá a Matese tóval egy hidrográfiai egységet alkotó Volturno. A főtérről, a piazza Romatól ÉK-re, a via Ercole d’Agnese végében, amikor a neve már megváltozik (de nem a google-ban található via San Marcellinora) egy hűvös hasadékba szorítva érkezik a városba az egyik sebes folyású patak. a helyi vízszolgáltató elkerített területére. (1. kép) Tikkasztó napokon a páradús syùk völgybe sok helybeli siet a szieszta idején autóval vagy motorral egy kis felüdülést remélve. A vállalkozó kedvűek a vízszolgáltató bekerített telkének oldalánál (9. kép) induló erdei úton rövid sétát is tesznek, hogy erőt gyűjtsenek a júniusban este 8-kor is még mindig 31 C°-os hőmérséklet elviselésére (2. kép). A településnek ezek a legfontosabb természeti adottságai, a hegyek védelme (és lenyűgözó látványa) valamint a

bővízű források a mediterrán klíma mellett. Épített

örökségének egyik része archeológiai (Monte Cila Archeológiai Park i.e. VII-VI. sz-i megalitikus falakkal), másik része műemléki védettségű, a Cila utca és körzete valamint a városközpont és környéke a régi mosóházig, a mai Európa téren.

1. A vízszolgáltató területének házai dél körül

2. Gaetani tér este 8-kor


A település legfőbb szerkezeti elemei a településen végigfutó patak (kék vonal), a (piros vonallal jelölt) különösen védett övezet, a via Cila (utca), tetején a Chiesa di S. Giovanni (megmaradt) harangtornyával, valamint az ugyancsak védett, az ÉK-i oldalon az Európa térig tartó műemlékvédelmi terület. ÉK-i irányban található (a lila téglalappal jelölt) piazza Roma, a város főtere (3. kép), ahol a polgármesteri hivatal is található, valamint a másik (kisebb) központi tér, a D-re fekvő (lila négyzettel jelölt) piazza Vincenzo Cappello, a DNY-i és ÉK-i utat összekötő forgalmas, központi fekvésű híd mellett. A kék és piros vonal csatlakozásától K-re, ahol a patak fölbukkan, található a szépen felújított, műemléki mosóház épülete az Európa téren. Ettől D-re és K-re található a másik fontos műemlékileg védett terület, amelynek jobb alsó határa a balról fordított V alakú kereszteződés csúcsánál található Gaetano tér. Itt a két félköríves tér mindkét oldalán az É-i fal egy-egy széles medencéjébe 3-3 kis csapon keresztül folyamatosan folyik a hűs ivóvíz megállásra kényszerítve nemcsak a fáradt vándort, hanem a sziesztázó helyibelieket is.

3. A kisváros központjának fontosabb szerkezeti elemei


2. Az örökség A GYAKORLAT A kisváros középső része közel sík, míg az ÉK-i része felkúszik a Cila hegyre. Az emberek a korábban lakott hegyoldalról költöztek le a völgybe, a hegyoldal a kisváros különösen védett archeológiai, a ma is lakott D-ről kapcsolódó utcák és épületeik (5-6. kép) pedig a legszigorúbb A kategóriájú műemléki védettséget élveznek. A helyi hivatal urbanisztikai irodájának munkatársa elmondta, hogy építési engedélyért hozzájuk kell folyamodni egy kérelemmel (nálunk építési/műszaki osztály/iroda), előírt tartalmú műszaki tervvel és egyéb dokumentumokkal. Amennyiben valaki archeológiai vagy műemléki területen szeretne építkezni, akkor tájékoztatják őt arról, hogy ilyen területen főszabályként nem építkezhet. Amennyiben különleges indok miatt mégis engedélyezhető az építkezés, mert pl. egy már meglévő épületet szeretne valaki felújítani, vagy átalakítani, egyes részeket bontani és a hivatal szakemberei ezt a kérést méltányolhatónak tartják, akkor kérelmét a csatolt műszaki mellékletekkel együtt elküldik Salernoba, az archeológiai területekért felelős régiós központba (vagy a közeli Alife-ben található alirodába), illetve ha műemléki területről van szó, akkor a Caserta székhelyű kultúrális örökség védelméért felelős tartományi irodába. Ott döntenek arról, hogy a kérelem mellékletében ismertetett, tervezett építkezést támogathatónak találják-e vagy sem.

4. S. Maria Maggiore-tól hegy felé

5. S. Maria Maggiore, Ercole utca


Amennyiben 30 napon belül a kérelmező nem kap választ a hivataltól, akkor építkezhet. Éppen ezért a hivatal gyors és minden különösebb indoklást nélkülöző válasza rendszerint az szokott lenni, hogy NEM építkezhet. Nos, ezután elvileg jogi úton még van lehetősége a kérelmezőnek magasabb szinten megpróbálni engedélyt kapni, ez azonban sokszor évekig is elhúzódhat. Inkább előfordul az, hogy a hivatal félrenéz (6. kép) és minden szabály ellenére akár központi helyen megvalósulhat büntetlenül olyan beruházás, ami láthatóan figyelmen kívül hagyja az előírásokat. Egy - a tartományban közel 30 éve építési beruházásokat megvalósító - vállalkozó úgy nyilatkozott, hogy azon a területen, ami archeológiai vagy műemléki védettségű, ésszerű beruházást folytatni nem lehet. Más volt a helyzet korábban, akár még 10-15 évvel ezelőtt is. Akkor még a mai védett területek közvetlen közelében is lehetett építkezni. És - kérdi ő ujjait amúgy olaszosan egymás felé fordítva-, hol voltak abban a korban az „architettók” vagy az „ingegnerek”? Sehol! Most meg valamelyikük húz egy vonalat, hogy eddig tart a védelem, ezen belül nem építkezhet senki semmit! A főváros kerületi hivatalában pl. ingegnere (mérnök) a hivatal főépítésze, a kulturális minisztérium örökségvédelmi főosztályán architettok (építőművészek) védik a műemlékeket. (Mindkettő kikéri magának, ha a másik elnevezéssel szólítják meg.) Milyen szabályok szerint lehet építkezni általánosan? A szabályozási terv és az építési szabályzat nem található meg a város honlapján (http://www.comune.piedimontematese.ce.it), viszont más előírásokat, személyre szóló építési engedélyeket a város internetes hirdetőtábláján is elolvashatunk anélkül, hogy kimozdulnánk http://albopiedimontematese.asmenet.it

6. „jogszerű” építkezés a piazza Roman

7. központon kívüli építkezés

otthonról.


VÍZ 2011. június 12-13-án több, mint 90%-os arányú referendumban szavaztak arról Olaszország-szerte, hogy IGEN, ellenzik a vízkészlet privatizálását, és hogy az atomenergiával kapcsolatos kutatásokat újraindítsák. Piedimonte egyik patakja (8. kép) a piazza Romától induló Ercole d’Agnese utca végének terénél tör a felszínre a vízszolgáltató elkerített területén. Ebben a hűs hasadékban zubogva előtűnik, majd többnyire zártan folytatja útját és a Pizza Vincenzo Capella terének DNY-i sarkában zubogva egyesül a mosóház felől ide tartó (és a 3. térképen kékkel jelölt) patak vizével. A mosóháztól a kis hídig műemléki védett környezetben, a patak felé fordulnak a házak, a másik patakkal való találkozásuk után azonban a házak messzebb kerülnek a pataktól, annak partját elvadult növényzet takarja, és csak mintegy 300 méterrel délre, az iskola előtt közelíthető meg a közel 80 cm-es magasságú, vasbeton mellvédfalazattal védett patakpart. Az olasz városrendezési tervben nem törekszenek arra, hogy egy tömbön belül lehetőleg azonos övezetűek legyenek a telkek. Ez leginkább éppen itt, a városközponttól Dre található patakpart két oldalán figyelhető meg, ahol az övezetek a telekosztásoknak megfelelően kaleidoszkóp-szerű változatosságot mutatnak (Függelék 3). Az összefolyásnál, a tér D-i oldalán keskeny sávban a terv közösségi területet jelöl, de attól délre csak a rendezetlen állapotot rögzíti. Nem jelenik meg ennek - legalább hosszabb távon történőfölszámolása, pl. a beszorított központ D felé történő nyújtásával.

8. a patak egyik ága

9. a vízszolgáltató területe


SZEMÉT Olaszországban a szemét gyűjtése és kezelése kiemelt feladat, főként Nápoly közelében. Hónapok óta a híradások központi témája ugyanis, hogy Nápoly lakói szemétkupacok között kénytelen járni az utcán, mert a szemétkezelés problémájának megoldását, az egyre sürgetőbb nagyberuházás megvalósítását mindig csak halogatták, míg végül az ideiglenes megoldásokból is végképp kifogytak. A szemetet ebben a kisvárosban (csakúgy mint Rómában,) külön-külön kell gyűjteni és a megfelelő szeméttárolóba helyezni. A lakásban többé nem elég az itt is többnyire a mosogató alatt található egyetlen szemetes edény. A következőket gyűjtik elkülönítetten: 1- szerves anyagok, ételmaradékok (szalvétával, papír zsebkendővel együtt) 2- papír és kartonlap (ha nem olajosak, szennyezettek) 3- műanyag, fém, üveg (ha csomagolóanyagok és nem használati tárgyak) 4- nem újrahasznosítható anyagok (szennyezett papír, pelenka, műanyag tányér) 5- veszélyes anyagok (autógumi, használt elem, gyógyszer, veszélyes anyag)

Az utcai szemetesbe továbbra is bármit bedobhatunk. Ott a cél az, hogy az emberek ne az utcán dobják el a szemetet, hanem azt a legközelebbi szemetes edénybe dobják be, amelyek itt, a városközpontban egységesek, hagyományőrző formájúak. (10-11. kép) A közterület takarítása speciális kisautókkal történik kétféle módon. Először száraz, majd nedves eljárással egy speciális kisautóval. Ennek gégecsövét egy gyalogosan az autót kísérő alkalmazott kezeli. Kifújja a parkoló autók, motorok alól, mellől a szemetet, amit a kisautó alján lévő, körkörösen forgó seprű az autóba gyűjt. Nedves eljárásnál a gégecsőből jövő vízsugárral mossák le a fák törzsét, az utcán elfolyt, odaragadt szennyeződést, mindent, ami száraz takarítás után is a burkolaton maradna.

10. Piazza Roma eresz alja

11. és az eresz alatti szemétgyűjtő


TERASZ Az utcán sétálva –akkor is, ha tekintetünket felemeljük az ereszek irányába – nem észlelünk többet, mint a házak párkányzattal keretezett homlokzatait. Egyikünk sem lát a tetőre, ez a madarak kiváltsága, illetve a magasabb házak legfelső szintjein lakóké. Csak megfelelő szögből és magasságból vesszük észre a tetőteraszokat, amelyek néhány főbb típusba sorolhatóak. Az első típus az, amelyik inkább tűnik emeletráépítésnek (12. kép), csak az előreugró, új szintet jelző párkányzat mutatja, hogy ez már az épület másik egységéhez tartozik, a tetőhöz. Ez a legritkábban előforduló típus többek között a később tárgyalandó előírás miatt is. A párkányzat mérete határozza meg a “franciaerkély” mélységét, és a tetőtéri lakás erkélyajtótól távolabbi részeiben sem éri el a normál emeleti szintek belmagasságát. A következő típus az, amelyikkel a legtöbbször találkozunk. Ilyen esetben a magasabb épületrészben lakók használják az utcai homlokzat felé eső részt tetőteraszként (13. kép). A homlokzaton csak a tetőterasz korlátja jelenik meg, ami lehet falazott vagy áttört, a homlokzattól kisebb vagy nagyobb mértékben visszahúzott. (Az utca szélessége és az épület magassága is befolyásolja - a párkány mérete mellett -, hogy a tetőterasz az utcában sétáló számára érzékelhető-e.) A harmadik típus az, amikor úgy épül meg a tetőterasz, hogy az nem egy-egy lakáshoz tartozik, hanem azt az egész közösség használhatja. Ilyenkor pl. a téglalap alakú társasház középső lépcsőházának jobb- és baloldaláról megközelíthető meg a tetőterasz. Magyarországon a “járható lapostető” olyan komolyabb műszaki megoldást jelent, amely jelentősen megemeli az építkezés árát, ezzel együtt folyamatos kockázatot jelent, bármikor jelentkezhetnek problémák (beázás) a nyári és téli évszak közötti, nagy hőmérséklet-különbség miatt.

12. emeletráépítés

13. tetőterasz


A műemléki terület (via Cila környéke) szomszédságában, a piazza Román, ahol a polgármesteri hivatal is található (14. kép jobb oldalán a sárga, fellobogózott épület), egymás közelében is különböző típusokat figyelhetünk meg. Magyarországon még kisebb jelentőségű tér esetében is általános szabály, hogy tilos a tetőt bármilyen módon megbontani. Olaszországban ezzel ellentétben nemcsak, hogy megengedik a tetősík megbontását, hanem azt egymás közelében is többféle módon tehetik. Jelen esetben a tető gerincére merőleges két kis nyeregtetős toldalékkal (“kutyaól” csúfnévvel illetik nálunk). A szabály az, amit a San Domenico tér közelében (másnéven chiesa di San Tommaso d’Aquino) látunk a saroképületnél (15. kép). A homlokzat síkjához illesztett függőleges vonal párkánnyal metszett részéhez a függőlegestől eltérő, befelé dőlő egyenest illesztenek, előírásként meghatározzák ennek dőlésszögét, és emögé akár többszintes tetőt is lehet építeni. Éppen ezt figyelhetjük meg a 15. képen. Ennek köszönhetően alakul ki az a sokféle típus, amely Magyarországon elképzelhetetlen lenne. Az olasz építési előírások ebben a tekintetben megengedőbbek, mint a magyar, és néhány kivételtől eltekintve ezek nem zavarják meg akár a központi (nálunk már történelminek nevezett) terek hangulatának élvezetét. Ugyanakkor lehetővé teszik az olaszok számára, hogy az esztendő ¾ részében a városban, kert nélkül is élvezzék az erkélyen a mediterrán klímát, a napsütést, gyönyörködhessenek abban, hogy a citromfa és sok más színes növény egy kevés földdel és gondoskodással szinte ugyanolyan jól érzi magát és pompásan virít, mintha a közeli kertek egyikébe ültette volna jó sorsa.

14. piazza Roma

15. Chiesa di San Domenico közelében


DÍSZÍTŐKEDV Az építkezők díszítőkedve sok helyütt és sokféle léptékben, sok kis részletben is megmutatkozik. Erről tanúskodik a XV. század elején készült freskó a közel 40 nm-es kis kápolnában a San Domenico közelében (17. kép) csakúgy, mint egy mellékutcában található, az utcavonalra kikerült földszintes ház ablakánál lévő kitámasztóvas (16. kép). A ház megépülte után összekötő utcát alakítottak ki két forgalmas, egymással hegyesszöget bezáró utca között. Az utca szélessége minimális, a gyalogosnak figyelni kell az utcába száguldozva bekanyarodó járművekre, hogy azok el ne sodorják őket. Az épület nincs kitüntetett helyen vagy szerepben, de a tulajdonosnak úgy tetszett, hogy akár utólag is helyet talál a férfifejjel díszített kitámasztóvasnak a ház homlokzatán. A hagyományos értelemben vett műemlékek, mint a város minden pontjáról jól látható harangtorony a Muto hegy oldalán, a Torre Campanaria, illetve a közeli ferences kolostora S. Maria Occorrevole templommal, lent, a városban a S. Salvatore, az Annunziata, a S. Domenico, a S. Giovanni templomok, a S. Maria Maggiore bazilika, valamint a XI. sz elején alapított Palazzo Ducale mellett éppen ezek az apró részletek teszik olyan kedvessé és egyedivé az emberek számára ezt a kisvárost is. Vannak helyek Európában, ahol a gyönyörködésre kitett tárgyakat vagy ellopják vagy megrongálják. Az uniós támogatással felújított S. Biagio kápolna azon ritka pillanatában, amikor nyitva volt, senki nem őrizte. Az oltár kis szekrénykéjében még a kulcs is benne volt. Olaszországban a házak elé kitett virágok, használati tárgyak fő szabály szerint a helyükön maradnak és az arra járók csak a tekintetükkel érintik vagy simogatják meg őket.

16. kitámasztóvas

17. Capella di S. Biagio (XV. sz.)


ELŐÍRÁSOK Az építészeti előírások legfontosabb jellemzője itt, hogy állandóan változnak. Amikor a hivatalban a jelentőségteljes hanglejtéssel többször elismételt ezen kijelentéssel nem elégedtem meg, akkor ennek ellentmondva mégis olyan rendezési terv és előírás másolatot kaptam képhez, ami a 80-as évek elejét idézte, bár az előírásnak egyik oldalán sem találtam meg annak keletkezési idejét (csak a sokszorosító nápolyi Alessandro telefonszámát, ahol nem csúszott ki a keret alól). Az nem lehet azonban korábbi, mint a szabályzat (2. függelékben tartalomjegyzéke) címlapján hivatkozott 7/1/1978-as campaniai régiós előírás. A városi honlapon nem lehet megtalálni a városrendezési terv térképi vagy szöveges részét. Az ügyintéző felkészültségén is jóindulatán múlik, hogy abból mennyi ismerhető meg. A kapott 4 térképlapot olyan sokszor másolhatták, hogy helyenként felismerhetetlenül szürke foltok takarják el a lényeget. Két lapon M= 1: 4 000 léptékű rétegvonalas terven láthatók a város övezetei, a harmadikon (1997-es pecséttel) 1: 2 000 léptékben a Gaetani tértől É-ra lévő védett terület egy részét jelölték („perimetrazione del centro storico”, a folytatása egy másik tervlapon lehet), a negyedik lap pedig táblázatos formában tartalmazza az előírásokat („piano di fabbricazione”). Itt a számunkra legérdekesebb rész a szigorúsági sorrendet is jelentő (az) A (leginkább védendő San Domenico templomtól ÉK-re, és a Cila utca környéke) és A1 valamint a B, B1, B2, B3, B4 területek melletti előírások. Az övezetek megnevezése alig különbözik, „residenziale esistente”, csak a B2-B3-B4-nél kerül mellé, hogy „e di completamento”. Jellemző, hogy az A sor teljesen üres, az alábbi, 1-5-ig számozott értékeket nem jelölik.

Tényleges értékeket először a következő, kicsit enyhébb

védettségénél, az A1-nél találunk. 1- Indice fabbricazione territoriale IT (mc/mq) - nincs adat (másutt, pl, turisztikai

területnél 0,4, kereskedelminél 1,95) 2- Indice fabbricazione fondiaria If (mc/mq) – 5 (B-től B4-ig 4,5; 4; 3; 2,5; 1,5) 3- Superficie minima del lotto (mq) – nincs adat (C-C4-ig, a fejlődő lakóterületeknél

400-800 közötti értékek szerepelnek) 4- Indice di copertura IC (mq/mq) – nincs adat (B2- től B4-ig 1/3; 1/4; 1/5)


5- Altezza massima MF (m) és Numero piani (compreso pianterreno) oszlopoknál

A1 és B-nél „M max e no piani stabiliti dai p.p. dei comparti secondo art.8 D.M.2/4/1968.” (míg B1-B4 között 13,9; 13,9; 10,6; 7,5)

Az egyedi előírások a táblázat jobb oldalán lévő szöveges részből derülnének ki, azonban a kisebb betűk és a másolat minősége miatt alig olvasható. Utolsó mondata így szól: „Fino all'approvazione del piano particolareggiato le aree libere rimangono inedificabili” A részletes terv elfogadásáig a beépítetlen területek továbbra sem beépíthetőek. A részletes terv pedig vagy nem készült el vagy elkészült, de a tulajdonos építési kedve fogyott el (18. kép), az ingatlan helyén a határoló falak között a S. Maria Maggiore bazilika közvetlen szomszédságában (a lámpától balra találjuk a bazilikához felvezető rámpát) terebélyes fa nőtt a kivételes adottságú helyen (mögötte a Muto hegyen a harangtorony, az utca végén a hűs hasadékkal, ahol a vízszolgáltató figyeli a patak vízét). A Bazilika harangtornyának lábánál fölvezető meredek és kanyargós lépcsősorról (19. kép) lenézve a templomra és környékére az a meggyőződés alakul ki az emberben, hogy a tiltás és a néha érthetetlen nehézkesség talán tényleg segített abban, hogy ezek az évszázados (átlagban 500 éves) értékek megőrződjenek. Általában elmondható, hogy csakúgy, mint a magyarországi műemlékeknél külön szabályok vonatkoznak ezekre a műemléki területekre, ahol főszabály az, hogy nincs szabály arra, mi az, amit megengedhetnek. Minden eset egyedi, ha engednek építkezést, akkor az új építés minél inkább illeszkedjen a környezetéhez. (Magyarországon is az illeszkedési szabály az, amelyet „gumijogszabályként” alkalmaznak. Olyan különböző esetekben, amikor nincs szabály, vagy a szabály alól kivételt jelentő esetről van szó.) Azokon a helyeken, ahol a korábbi szabályok (vagy azok hiánya) miatt zavaró méretű vagy kialakítású épület került, ott a fő szabály az, hogy a helyzet az esetleges új építéssel lehetőleg ne legyen még rosszabb. Akkor, ha valamely korábban akár engedélyezett részlet nem épült meg, azt már utólag nem lehet megvalósítani. Csipkerózsika szakácsa pofonra lendülő kézzel szoborrá változott.


18. beépítetlen terület

19. S. Maria Maggiore fölött

3. Összegzés Az olasz városi kisvárosi emberek úgy és azt fogadják el az élettől, amit ad, amit éppen akkor kimér. A San Domenico felszallagozott oldalsó terénél (20. kép) nem esküvő, hanem éppen temetés (21. kép) zajlik, a kis teherautó egyedien képzett kereteire a templomi szertartás után hordják a koszorúkat, virágokat, hogy a temetőbe vigyék azokat az elhunyttal együtt. Nem sokan vannak feketében. Csak azok, akik színházba is azt veszik föl ünneplőként. A születés, az esküvő, a temetés, mind az élet részei. Ha nem sikerül valami olyan szépen, virágokat tesznek rá vagy fát ültetnek elé. És a például az épületek valóban megszépülnek tőlük. Persze vannak megbocsáthatatlan bűnök, amelyek mégis büntetlenül maradtak (és amelyek a rendszer hiányosságaira hívják föl a figyelmet). A piazza Rómán található épület 6. kép) három szinttel magasabb a szomszédainál, a legfölső szint még nincs befejezve, feltételezhetően körben üvegablakos lesz, hogy minden irányban gyönyörű kilátást nyújtson az ott lakóknak. Nem menti az épületet az sem, hogy állítólag a párizsi Eiffeltoronyról is azt mondták hajdanán, hogy csak az ott élvezhető kilátás az, ami feledteti a párizsiakkal a torony csúf voltát. Az esztétikai hiányosságok mellett itt ugyanis nem egy közösségi és nem is egy szabadon álló épületről van szó. (Budapesten is van erre példa, az elhíresült Viktória Hotel a budai Duna-parton.) A déli kisvárosi élet jellemzője, hogy jól tudják, melegben kívül kell árnyékolni és azt sokféleképpen teszik. Zsalugáterrel (spalettát


inkább a beltérben használnak), redőnnyel, vánszon-rolettával és kitárják az ablakokat, amikor véget ér a hőség. Temetéskor sem szedik le a színes szalagokat a templom teréről, mert sírás után jön a nevetés, eső után a jó idő.

20. S. Domenico a via Ecole d’Agnese felől

21. S. Domenico felől a via Ecoled’Agnese

Amikor a főutca járdáján nincs elég hely arra, hogy leüljenek a vendégek a kávéjukkal, akkor 3 parkoló autó helyén alakítanak ki helyet nekik. Nem ezért, mert erre valóban olyan nagy igény lenne, vagy főként nem azért, mert pénzügyi számítások ezt követelik. Nem. Azért, mert a legtöbb olasz üzlet abból él, hogy az emberek ott megállnak és beszélgetnek. Nem vásárolni mennek, azt csak mellékesen teszik. Találkozni szeretnek egymással és persze folyamatosan kommunikálnak hangosan, széles mozdulatokkal, egykettőt lépdelve a beszélgetőtárs felé vagy ellenkezőleg, tőle el, ha nem értenek egyet vele, vagy hangsúlyozni szeretnének valamit. Soha nem felejtik el „viszont köszönni”, ha mégoly csekélységet vásárol is az ember, mert nem az a lényeg, mennyi pénzt hagyok ott, hanem hogy őket választottam. Az urbanisztika, a városépítés tudománya azért annyira szerethető, mert figyelembe veszi, összegzi egyéb (társ)tudományok eredményeit. Az urbanisztikának az építészet is csak egy része,

(Vidor tanár úr szavaival élve) „holisztikus” szemlélettel tartalmazza

mindazt, amely a városi élet, az építkezések tervezésének és szabályozásának, előírásoknak és kivételeknek a sűrű szövevénye alkot. Ebbe a néhol túlságosan szigorúnak, máskor éppen nagyon engedékenynek tűnő, de semmiképpen nem egyértelmű szabályozási hálóba kényelmesen illeszkednek a műemléki negyed egyik új lakóháza lépcsőházának kicsit otromba, furcsán ferde ablakai.

Az is, hogy hétköznap délelőtt az autók között egy

műanyag kerti székre ülve egy helybeli asszony kávét kér, miközben figyeli, hogy a mellette


elhaladó autókban ülők között lát-e ismerős arcot. Mert ha igen, akkor föltétlenül üdvözlik egymást és gyorsan megdicsérnek egymáson valamit.

22. via Luigi Ferrito

23. mellékutca a híd közelében

Végezetül tehát a városnak nemcsak műemléki épületei, körzetei vannak (1- Cila utca , San Domenico környéke, valamint 2- az Európa térről D-re lévő utcák X-XV. századi épületekkel) , hanem (i.e. VII-VI.sz-i) régészeti területe is, bizonyítva a város stratégiai helyzetét és ókori eredét. Az archeológiai területről, a Cila hegy oldaláról az egész várost és a szomszédos, hegyoldalakon épített településeket is jól látni, védelem nélkül gyorsan eltűnnének a megmaradt falmaradványok. (Mindig úgy építkeztek az emberek, hogy a helyben található anyagokat hasznosították.) A városnak csak Nápoly felé van vasóti összeköttetése, már nem tartozik Róma vonzáskörzetéhez. A műemléki területek, különösen a hegyoldalon, a San Domenico tér környékének mozdulatlansága azt az élethelyzetet is tükrözi, hogy bár közelben és távolabb (afrikai és távol-keleti bevándorlók nagy száma) még rosszabb a gazdasági helyzet, nagyobb termelő ipar nélkül, csak szolgáltatás és kereskedelem mellett a mezőgazdaság nem képes elegendő munkát és megélhetést biztosítani egy kisváros számára. Ilyenkor talán tényleg az a legjobb, ha bízunk abban, miután letelik a megszabott idő, a királyfi csókjára majd újra felébred a város és akkor a szél majd újra messzire viszi a tánc és a muzsika hangját.


Felhasznált irodalom: 1. Decreto Legislativo 22 gennaio 2004, n. 42 “Codice de beni culturali e del paesaggio, ai sensi dell’articolo 10 della legge 6 luglio 2002, n. 137” pubblicato nella Gazzetta Ufficiale n. 45 del 24 febbraio 2004 – Supplemento Ordinario n. 28 2. Comune di Piedimonte Matese, prov. di Caserta, Piano di fabbricazione regolamento edilizio comunale (arch. Paolo Brecci, corretto secondo le prescrizioni del decreto di approvazione del presidente della regione Campania no 1 del 7/1/1978) 3. Geppino Buonomo, Guida di Piedimonte Matese, Gide of Piedimonte Matese, Ikona Edizioni 1995 4. Città di piedimonte Matese provincia di Caserta, Parco Archeologico del Monte Cila inaugurazione 13 dicembre 2008


Függelék: 1. A Dlg 42/04, ( 2004. évi XLII. tv. megnevezése lenne magyarul) olasz örökségvédelmi törvény tartalomjegyzéke (Emana il seguente decreto legislativo) → Parte prima DISPOSIZIONI GENERALI Articolo 1 A2 A3 A4 A5 A6 A7 A8 A9

Articolo 10 A 11 A 12 A 13 A 14 A 15 A 16 A 17 A 18 A 19 Sezione I A 20 A 21 A 22 A 23 A 24 A 25 A 26 A 27 A 28 Sezione II S III SI S II S III SI S II

Principi Patrimonio culturale Tutela del patrimonio culturale Funzioni dello Stato in materia di tutela del patrimonio culturale Cooperazione delle regioni e degli altri enti pubblici territoriali in materia di tutela del patrimonio culturale Valorizzazione del patrimonio culturale Funzioni e compiti in materia di valorizzazione del patrimonio culturale Regioni e province ad autonomia speciale Beni culturali di interesse religioso → Parte seconda BENI CULTURALI Titolo I - TUTELA Capo I - Ogetto della tutela Beni culturali Beni oggetto di specifiche disposizioni di tutela Vertifica dell’interesse culturale Dichiarazione dell’interesse culturale Procedimento di dichiarazione Notifica della dichiarayione Ricorso amministratrivo avverso la dichiarazione Catalogazione Capo II – Vigilanza e ispezione Vigilanza Ispezione Capo III – Protezione e conservazione Misure di protezione Interventi vietati Interventi soggetti ad autorizzazione Procedimento di autorizzazione per interventi di edilizia Procedure edilizie semplificate Interventi su beni pubblici Conferenza di servizi Valutazione di impatto ambientale Situazioni di urgenza Misure cautelari e preventive Misure di conservazione (A 29- A 44) Altre forme di protezione (A 45-A 52) Capo IV – Circolazione in ambito nazionale Alienazione e altri modi trasmissione (A 53-A 59) Prelazione (A 60- A 62) Commercio (A 63- A 64) Capo V – Circolazione in ambito internazionale Uscita dal territorio nazionale e ingresso nel territorio nazionale (A 65-A 72) Esportazione dal territorio dell’Unione europea (A 73- A 74)


S III

Restituzione di beni culturali illecitamente usciti dal territorio di uno Stato membro dell’Unione europea (A 75-A 86) S IV Convenzione UNIDROIT (A 87) Capo VI – Ritrovamenti e scoperte SI Ricerche e rinvenimenti fortuiti nell’ambito del territorio nazionale (A 88-A 93) S II Ricerche e rinvenimenti fortuiti nella zona contigua al mare territoriale (A 94) Capo VII – Espropriazione (A 95-A 100) Titolo II – FRUIZIONE E VALORIZZAZIONE Capo I – Fruizione dei beni culturali SI Principi generali (A 101-A 105) S II Uso dei beni culturali (A 106 –A 110) Capo II – Principi della valorizzazione dei beni culturali (A 111- A 121) Capo III – Consultabilità dei documenti degli archivi e tutela della riservatezza (A 122- A 127) Titolo III – NORME TRANSITORE E FINALI (A 128- A 130) → Parte terza BENI PAESAGGISTICI Titolo I - TUTELA E VALORIZZAZIONE Capo I – Disposizioni generali (A 131 – A 135) Capo II – Individuazione dei beni paesaggistici (A 136 – A 142) Capo III – Pianificazione paesaggistica (A 143 – A 145) Capo IV – Controllo e gestione dei beni soggetti a tutela (A 146 – A 155) Capo V – Disposizioni di prima applicazione e transitore (A 156 – A 159) → Parte quarta SANZIONI Titolo I - SANZIONI AMMINISTRATIVE Capo I – Sanzioni relative alla Parte seconda (A 160 – A 166) Capo II – Sanzioni relative alla Parte terza (A 167 – A 168) Titolo II - SANZIONI PENALI Capo I – Sanzioni relative alla Parteseconda (A 169 – A 180) Capo II – Sanzioni relative alla Parte terza (A 181) Parte quinta DISPOSIZIONI TRANSITORIE, ABROGAZIONI ED ENTRATA IN VIGORE (A 182- A 184) Allegato A A. Categorie di beni, B. Valori applicabili alle categorie indicate nella lettera A (in euro)


2. A Piedimonte Matesere vonatkozó városrendezési terv szabályzatának tartalomjegyzéke Titolo I – DISPOSIZIONI GENERALI Oggetto del regolamento (Articolo 1) 1. Oggetto del regolamento II Richiesta della licenza edilizia – procedura per l’esame dei progetti – pareri (A 2-8) 2 Opere soggette ad autorizzazione 3. Opere non soggette ad autorizzazione 4. Lavori vietati o ammessi eccezionalmente 5. Progettisti e costruttori 6. Domanda di licenza edilizia e allegati a corredo 7. Procedura per la presentazione della domanda 8. Procedura per l!esame dei progetti e pareri III Commissione edilizia – esame dei progetti e determinazioni del Sindaco (A 9-15) 9. Commisione edilizia. Composizione 10. Compiti della Commissione edilizia 11. Adunanze della commissione edilizia 12. Determinazioni del Sindaco sulla domanda 13. Titolare della licenza edilizia e variazioni 14. Validità, decadenza della licenza edilizia 15. Varianti al progetto IV Esecuzione della licenza (A 16-22) V Autorizzazione di abitabilità e di agibilità (A 23- 24) VI Aggiornamento cartografia (A 25) Titolo II – DISCIPLINA URBANISTICA Capo I Suddivisione del territorio comunale ai fini edilizi norme di attuazione del programma di fabbricazione e criteri per la determinazione degli indici e dei parametri (A 26 – 29) 26. Zonizzazione(14-16. oldalakon) 27. Norme di attuazione del Programma di fabbricazione 28. Indici e parametri 29. Definizione degli indici a dei parametri II Attività urbanistica privata – lottizzazioni ( A 30- 42) Titolo III – PRESCRIZIONI EDILIZIE, IGIENICO – EDILIZIE, ANTICENDIO, DIVERSE CARATTERISTICHE DI URBANIZZAZIONE Capo I Elementi di abilità (A 43 – 49) II Distanze tra i fabbricati (A 50 – 53) III Prescrizioni igienico –edilizie (A 54 – 62) IV Prescrizioni antincendio (A 63 – 69) V Prescrizioni varie (A 70 – 86) VI Caratteristiche di urbanizzazione (A 87 – 90) VII Edifici ed ambienti con destinazioni particolari (A 91 – 93) Titolo IV – DISPOSIZIONI FINALI E TRANSITORIE Capo I Disposizioni finali (A 94 – 98) Capo I

Építészeti értékek védelme egy közép-olasz kisvárosban, PIEDIMONTE MATESE-ben. 1. Kisváros Rómától délre, Campania régióban

Recommend Documents