ENERGIA
Zöldkártya már a lakásoknak is Az energiagazdálkodás (energiatakarékosság) sok éve a társadalmi és a gazdasági élet egyik központi témája. E körbe tartozik az épületenergetika, vagyis az építészettel és épületgépészettel kapcsolatos energia-felhasználás. Ennek része: a beruházások energia-felhasználása (a beépített anyagok, szerkezetek elõállításának energiaigénye, az alkalmazott gépészeti berendezések és megoldások optimális energia-felhasználása); az épületek üzemeltetésének energiaigénye (ezen belül a lakó-, köz- és ipari épületek üzemeltetésének energiaigénye, energiatakarékos üzemeltetése).
A bevezetôben ismertetett feladat a szakemberek összefogását és energiatudatos szakmai munkáját igényli, azonban az épület üzemeltetésében zömében nem szakemberek, hanem laikusok – lakók – vesznek részt. Amíg századfordulón kb. 100 kWh/nap energiát fogyasztott egy iparosodott ország lakosa, addig napjainkban a fogyasztás eléri a 150 kWh/nap/fõ értéket. 2002. december 16-án fogadták el az Európai Unió 2002/91/EC számú irányelvét az épületek energetikai teljesítményérõl (European Directive on Energy Performance of Buildings). 2006. január 4-étõl minden tagországban kötelezõ lesz az irányelv alkalmazása az új épületeket építésekor és az 1000 négyzetméternél nagyobb épületek felújításakor. Becslések szerint az épületek fûtésére megy el a „régi” 15 tagország által felhasznált összes primerenergia 40 százaléka. Ekkora energiamennyiség felhasználásának a hatékonyságára már feltétlenül oda kell figyelni, a hatékonyság növelésére szellemi és anyagi ráfordításokat áldozni. Az irányelvben kidolgozták az épületek energetikai teljesítményének számítási módszerét. Az egyes országokra eltérõ energetikai minimumokat állapítanak meg. Kötelezõvé teszik az energiabizonyítványt (új épületnél, valamint tulajdonosváltásnál), amely az energiahatékonyság javítására vonatkozó javaslatokat is tartalmaz. Továbbá kötelezi a kezelõket a fûtõ- és légkondicionáló berendezések rendszeres felülvizsgálatára. Az irányelv célkitûzéseinek megismeréséhez szükséges tisztázni, hogy mit értünk az épület energetikai teljesítményén. Az épület energetikai teljesítménye: a ténylegesen elfogyasztott vagy az épület normál használatához kapcsolódóan a különbözõ igények kie-
légítéséhez szükségesnek becsült energia mennyisége, amely többek között tartalmazhatja – a fûtést, – a melegvíz-elõállítást, – a hûtést, – a szellõztetést és – a világítást. Ezt a mennyiséget egy vagy több számszerû mutatóval kell kifejezni, amelyek kiszámításához a szigetelést, a mûszaki és beszerelési jellemzõket, a kialakítást és a klimatikus tényezõkhöz viszonyított elhelyezkedést, a napsütést és a szomszédos építmények hatását, a saját energiatermelést és más, az energiaszükségletet befolyásoló tényezõket is figyelembe kell venni, beleértve a beltéri klimatikus viszonyokat is. Mely épületeket érinti majd a 2006. január 4-étõl életbe lépõ energia-zöldkártya? Új épületek Az új épületek jelentõsen befolyásolják az ország hosszú távú energiafogyasztását, ezért az új épületeknek eleget kell tenniük a helyi éghajlathoz szabott minimális energetikai követelményeknek.
Építési Piac 2005. május 15
ENERGIA 1. táblázat. A felújítandó panellakások számának alakulása 2020-ig, 30 éves felújítási ciklusidõ figyelembevételével Építési idõ 1961-1965 1966-1970 1971-1975 1976-1980 1981-1985 1986Esedékes Összesen 1991-1995 1996-2000 2001-2005 2006-2010 2011-2015 2016-2020 felújítás Budapest 1 850 15 956 41 324 52 023 51 441 28 627 191 221 Vidék 746 15 139 70 779 101 106 78 534 50 345 316 646 Ország 2 596 31 095 112 103 153 129 129 975 78 972 507 867 összesen
Amennyiben új házat tervezünk, már az alapkoncepció kidolgozásakor jobbára eldõl az épületünk fûtésienergiafogyasztása, másképpen fogalmazva az, hogy télen mennyi fûtõanyagot kell eltüzelnünk ahhoz, hogy kellemes melegben legyen részünk. Csak azután érdemes belefogni az egyes részletek átgondolásába, miután meggyõzõdtünk arról, hogy a ház „koncepciójánál” fogva alkalmas arra, hogy energiatakarékosan üzemeltessük. Egy túlszabdalt, rengeteg kiugróval, tornyocskákkal, erkélyekkel díszített épület az energiatakarékosság szempontjából biztosan gyengébb lesz, mint egy tömör, kompakt formájú társa. A külsõ formájában cikkcakkos, zegzugos kialakítású épületnél minden egyes sarok vagy törésvonal a hõszigetelés szempontjából komoly gondot okoz. Ha ezek nincsenek, nem is jelenthetnek gondot. A másik fontos szempont, ami az egyszerûbb, tömörebb kialakítás mellett szól, hogy ugyanazt a belsõ teret sokkal kisebb mennyiségû falszakasszal tudjuk körbevenni, vagyis kisebb lesz az a felület, amelynél gondot kell fordítani a hõszigetelésre. Természetesen nem a geometriai optimumra, a gömbre kell törekedni, hiszen az lakhatatlan lenne. A magyarországi éghajlati viszonyok mellett az olyan téglalap jelenti az ideális alaprajzi kialakítást, ahol a téglalap hosszabb oldala max. 1,5 szerese a rövidebb oldalnak, és a hosszabb oldal déli irányba, illetve leheletnyit délnyugati irányba néz. Az épületek „pályafutásában” három szakaszt különböztetünk meg: az épület létesítése, használata és bon-
tása. (Az energiabizonyítvány csak a használatot vizsgálja, a bekerülési „költségeket”, az épület létesítéséhez felhasznált energiafogyasztást nem!) Az épület létesítése, bontása „A beépített energia azon energiák összessége, amelyet egy bizonyos termék, illetve szolgáltatás elõállításához a Föld készletébõl veszünk el.” Ez a definíció számos helyzetben és számos terméknél jól alkalmazható, azon-
Magyarországi szokványos lakás és egy 80 kWh/m2 a fûtési energiafogyasztású lakás felhalmozott energiafogyasztása (bekerülése az állampolgár számára – központi elvonásokat beszámítva) 180
Ésszerû többletráfordítással épült, alacsony energiafogyasztású lakás bekerülése az állampolgár számára
160 140
GJ/m2
120 100 80
Magyarországi szokványos lakás bekerülése az állampolgár számára
60 40 20
év
16 Építési Piac 2005. május
100
90
80
70
60
50
40
30
20
0
10
0
ban az építõipar különös módon világított rá a problémára. Az építõipar óriási tömegû, alacsony értékû ásványi anyagot használ (Nagy-Britanniában évenként és fejenként több, mint 4 tonnát), ami az épület tömegének 85 százalékát teszi ki. Ezeknél az anyagoknál a helyszínre szállításhoz, illetve bedolgozáshoz felhasznált energia messze a legjelentõsebb energiakomponens. A hagyományos értelemben vett „beépített energia” csak addig a pontig számolja össze az energiakomponenseket, amíg a termék eléri a gyárkaput. Mindezek figyelembevételével az építõipar számára újabb, nemzetközileg elfogadott fogalom-meghatáro-
ENERGIA zást vezettek be: „A beépített energia azon energiakomponensek összege, amelyet a nyersanyag kitermeléséhez, az építõanyag, illetve az építési termék elõállításához, bármely állapotban történõ szállításához, valamint a helyszínen történõ beépítéshez használnak.” Mértékegysége MJ/kg, illetve GJ/kg (CIB W 96 Architectural Management Congress, Brighton, NagyBritannia, 1998. szeptember 18-19.). Az életciklusra vetített energiamérleg (life-cycle energy balance) a létesítésen és üzemeltetésen túl a bontás energiaigényét is figyelembe veszi. Egyes elemeket (pl. nyílászárók, épületgépészeti rendszerek, bizonyos típusú hõszigetelések, felületképzések) fizikai élettartama rövidebb, mint az épületé. Ezeket az épület élettartamán belül – esetleg többször is – cserélni kell. A bontásnál minden esetben az újrafelhasználás jelenti a legnagyobb energiahatékonyságot. Különbözõ
anyagok esetén az eredeti rendeltetésnek megfelelõ újrafelhasználás (reuse), valamint az egyéb módon történõ újrahasznosítás (recycling: égetés, zúzás) közötti energiakülönbség nagy mértékben különbözik. Az újrafelhasználhatóság egyik kritériuma a szétszedhetõség. Az épület használata Lakóépületeknél általában 4–15 év szükséges ahhoz, hogy a mûködtetési energia elérje az épület létesítéséhez szükséges beépített energiát. Ha egy épület élettartamát 100 évben határozzuk meg, egyértelmû, hogy a legmesszebbmenõkig az alacsony energiafogyasztású építészeti, szerkezeti és gépészeti megoldásokat kell elõnyben részesíteni, ami szükségképpen magasabb beépített energiát jelent. A 16. oldali ábra egy magyarországi szokványos lakás
2. táblázat. Energia-megtakarítási lehetõségek és az elérhetõ fûtésienergia-megtakarítás
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.
Beavatkozás, munkanem megnevezése
Egység
Homlokzati nyílászárók réstömítése Nyílászárók javítása Harmadik üvegréteg felszerelése/egyik üvegréteg cseréje hõszigetelõ üvegre Panelhézag-tömítés Padláshézag hõszigetelés 10 cm polisztirollemezzel Pincefödém utólagos hõszigetelése 6 cm polisztirollemezzel Lépcsõházi falak utólagos hõszigetelõ vakolása Homlokzat utólagos hõszigetelése 6 cm polisztirollemezzel Homlokzat utólagos hõszigetelése hõszigetelõ vakolattal Lodzsák utólagos beüvegezése Hõtükör felszerelése a radiátorok mögé Fûtési csõhálózat utólagos hõszigetelése 2 cm poliuretán csõhéjjal Egyedi hõtermelõ cseréje Etage kazáncsere Épület központi kazán csere Fûtési csõhálózat átépítése egycsöves átkötõszakaszosra + radiátorszelep felszerelése Termosztatikus radiátorszelep-csere Hatásfokjavítás huzatszabályozóval kazánokon Központi fûtés szabályozástechnikai korszerûsítés (I. fokozat) Központi fûtés szabályozástechnikai korszerûsítés (II. fokozat) idõjárás-követés Lakásonkénti használati melegvíz-mérés Lakásonkénti fûtési hõfogyasztás-mérés Gépi szellõztetés hõvisszanyerõvel
fm db m2 fm m2
A beavatkozás szintje alacsony közepes magas
+
4% 8% 10%
+ + + +
m2
Megtakarítás
+
2% 8% 5%
m2
+
4%
m2
+
18%
m2
+
18%
m2 m2 fm
+
8% 2% 3%
db db db db
+ + +
15% 20% 20% 18%
db
+
18%
db db
+ +
5% 8%
+ +
+
db lakás lakás lakás
+
20%
+ +
8% 8% 5%
+
Építési Piac 2005. május 17
ENERGIA Példák fûtési hõenergia-megtakarítási beavatkozásokra A Alacsony szintû Közepes szintû
Magas szintû
B Alacsony szintû Közepes szintû Magas szintû
Sorsz. 1 11 1 4 11 17 2 9 10 11 20
Megnevezés Homlokzati nyílászárók réstömítése Hõtükör felszerelése a radiátorok mögé Homlokzati nyílászárók réstömítése Panelhézag-tömítés Hõtükör felszerelése a radiátorok mögé Termosztatikus radiátorszelep-csere Nyílászárók javítása Homlokzat utólagos hõszigetelése hõszigetelõ vakolattal Lodzsák utólagos beüvegezése Hõtükör felszerelése a radiátorok mögé Központi fûtés szabályozástechnikai korszerûsítés (II. fokozat) idõjárás-követés
Fûtési hõmegtak. 6%
Sorsz. 11 21 11 17 21 11 16/17
Megnevezés Hõtükör felszerelése a radiátorok mögé Lakásonkénti használati melegvíz-mérés Hõtükör felszerelése a radiátorok mögé Termosztatikus radiátorszelep-csere Lakásonkénti használati melegvíz-mérés Hõtükör felszerelése a radiátorok mögé Fûtési csõhálózat átépítése egycsöves átkötõszakaszosra + radiátorszelep felszerelése/termosztatikus radiátorszelep-csere Lakásonkénti használati melegvíz-mérés Lakásonkénti fûtési hõfogyasztás-mérés Gépi szellõztetés hõvisszanyerõvel
Fûtési hõmegtak. 10%
21 22 23
és a megcélzott, alacsony fûtési energiafogyasztású lakás halmozott energiafogyasztását szemlélteti (egyenes összefüggésben áll a lakás bekerülési költségével). Az alacsony fûtésienergia-fogyasztás elérése építészeti, építõanyagbeli, szerkezeti stb. többlet szellemi és anyagi ráfordítással jár, azonban ez a kezdeti ésszerû többletráfordítás már az elsõ felújítási cikluson belül, az épület élettartamának legkésõbb 1/4 részénél megtérül. Ezek alapján elsõrendû fontosságú, hogy a központi lakásépítési támogatás ezt a többletráfordítást cé-
18 Építési Piac 2005. május
24%
45%
26%
35%
lozza meg, ami az állampolgároknak hosszú távú haszonnal jár. Adott méretet meghaladó meglévõ épületek nagyobb felújítása Egy adott méretet meghaladó meglévõ épület nagyobb felújítása jó alkalom arra, hogy az épület energetikailag is megújuljon. Nagyobb felújításoknak számítanak az olyan esetek, ahol az épület burkolatának és/vagy energetikai berendezéseinek (pl. fûtés, melegvíz-ellátás, légkondicionálás, szellõzés és világítás) felújításával kapcsolatos összes költség nagyobb az épület értékének 25 százalékánál, nem számítva a telek értékét, amelyen az épület elhelyezkedik. Egy meglévõ épület energetikai teljesítményének javítása nem feltétlenül jelenti az épület teljes felújítását, hanem korlátozódhat kizárólag az energetikai teljesítmény szempontjából leginkább lényeges és költséghatékony részekre. A meglévõ épületek felújítási követelményei nem lehetnek összeegyeztethetetlenek az épület rendeltetésével, minõségével vagy jellegével. Le-
ENERGIA hetõséget kell adni arra, hogy az ilyen felújításoknál felmerülõ többletköltségek a beruházás várható mûszaki élettartamához viszonyítva ésszerû idõn belül, a becsült energia-megtakarítás révén megtérüljenek. Mint jellemzõen az 1000 m2 alapterületûnél nagyobb épületrõl, a paneles épületekrõl érdemes külön szót ejteni. A panelos lakóépületek állapot miatti felújítása + értéknövelõ beavatkozások (beavatkozások épület szinten + lakás szinten) Mint minden épület élettartamát, a panelos lakóépületekét is az elsõdleges (primer) szerkezeti rendszerek, azaz a tartószerkezetek élettartama határozza meg. A nagypaneles technológiával épített épületek legkritikusabb szerkezeti elemei az elõre gyártott elemek csatlakozásainál az építés helyszínén kialakított mobil vasbeton csomópontok. Ezek állapotának ellenõrzésére Magyarországon számos vizsgálat történt, a csomópontok állapota szinte minden vizsgált helyen megfelelõ volt. A vizsgált eredmények alapján a paneles épületek várható élettartama 80–100 év, amennyiben az épületben vagy környezetében rendkívüli esemény nem következik be. Szerkezetileg tehát ezekkel az épületekkel nincs nagy baj, az összedõlés egyáltalán nem fenyegeti õket. Panelos lakóépületeknél az épület-felújítás szükségességére általában 30 évet szoktak számolni. Az 1. táblázat (16. oldal) a panellakások építési évének ismeretében mutatja azon lakások számát, ahol már maga az épület megérett a felújításra. A táblázatból látható, hogy 2005-tõl jó 15 éven keresztül több tízezer lakást tartalmazó épületnek kellene alapos felújításon átesnie. Az állapot miatti felújítás szükségessége mellett különösen a panelos épületeknél szokás beszélni az értéknövelõ felújításokról. Az épületek hõszigetelõ képessége is csökkent az idõvel, de ezek az építés idején sem feleltek meg a mai hõtechnikai követelményeknek. Az energiahordozók ára a lakótelepek építése óta jelentõsen emelkedett, így a paneles épületállomány túlnyomó részében szükség van az ilyen célú, értéknövelõ a felújításokra, amelyek a funkció megtartása mellett javítják az épületek minõségét, növelik a lakóértéket, és csökkentik a lakótelepi életmód feszültségeit. A fûtési hõenergia-felhasználásban elérhetõ megtakarítás összegzésénél a következõ számítási módszer szerint kell eljárni: például ha a 4, 8 és 18 százalék egyenkénti megtakarítású lehetõséget egyszerre használjuk, akkor az eredõ megtakarítás: m (%)= {1-(1–0,04) x (1–0,08) x (1–0,18)] x 100.
Közhivatalok Az irányelv szerint a közhivatalok épületeit és a nyilvánosság által gyakran látogatott épületeket kell példaként állítani a környezeti és energetikai megfontolásokhoz, ezért ezekrõl rendszeresen kell energiateljesítményre vonatkozó vizsgálatot készíteni. A középületek energetikai „zöldkártyáját” jól látható helyre ki kell majd függeszteni, ami hozzájárul az energiateljesítményrõl szóló információ széles körû elterjedéséhez. A hivatalosan ajánlott belsõ léghõmérséklet és a ténylegesen mért hõmérséklet egymás melletti kijelzésével visszaszorítható a fûtõ-, légkondicionáló és szellõzõrendszerek helytelen használata. Mind többet hallunk az energiatakarékosságról, a hõszigetelés fontosságáról, a gazdaságosan üzemelõ épületgépészeti berendezésekrõl, ugyanakkor az esetek jelentõs részében nem vagyunk kellõen tisztában ezeknek a fogalmaknak a tényleges tartalmával, legfõképpen azzal nem, hogy adott esetben milyen lehetõségünk van arra, hogy beavatkozzunk, egyáltalán: hol avatkozzunk be, hogy az energiatakarékosság valamilyen formáját, lépését megvalósítsuk. Fõképpen azt nem látjuk, hogy meghatározott szellemi és anyagi ráfordítás milyen anyagi hasznot hoz és azt sem, hogy sok esetben az eredmény eléréséhez nem is kell pénz. Márkus Gábor
Építési Piac 2005. május 19
