ENERGETIKAI TÖRVÉNYALKOTÁS AZ EU-BAN n A II. VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÔDÉSE UTÁN A SZÖRNYÛ PUSZTULÁS ÉS MEGOSZTOTTSÁG FELSZÁMOLÁSA ÉRDEKÉBEN A KONTINENS LEGJOBBJAI ÖSSZEFOGTAK A KÖZÖS JÖVÔ ÉRDEKÉBEN, LÉTREHOZVA AZ EURÓPAI UNIÓ ELÔDJÉT. MEGFOGALMAZÁSUK SZERINT AZ ÚJ KÖZÖSSÉG FELADATA „A KÖZÖS PIAC MEGTEREMTÉSÉVEL, VALAMINT A TAGÁLLAMOK GAZDASÁGPOLITIKÁJÁNAK FOKOZATOS EGYMÁSHOZ KÖZELÍTÉSÉVEL AZ EGÉSZ KÖZÖSSÉGBEN A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG HARMONIKUS FEJLÔDÉSÉNEK ELÔMOZDÍTÁSA, FOKOZOTT ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT BÔVÍTÉSE, STABILITÁSÁNAK FOKOZÁSA, AZ ÉLETSZÍNVONAL GYORS ÜTEMÛ EMELÉSE, VALAMINT A KÖZÖSSÉGHEZ TARTOZÓ ORSZÁGOK SZOROSABB KAPCSOLATAINAK KIÉPÍTÉSE”. KACSÓ ANDRÁS
" Az alapító hat ország (Benelux államok, Francia-, Német- és Olaszország) nem véletlenül nevezte az új szervezetet közös piacnak, hiszen hittek a piaci mechanizmusok hatékonyságában és abban, hogy a bonyolult társadalmi viszonyok jó irányba terelhetôk ennek révén. Ennek legfontosabb fogalmai: n Perszonalitás; az egyes emberek mint személyek tisztelete, autonómiájának figyelembe vétele. n Szolidaritás; együttmûködés a másik emberrel, különösen, ha az segítségre szorul. n A közjó támogatása; a teljes közösség, nemcsak csoportok, pártok, osztályok érdekeinek elômozdítása, fejlesztése. n Szubszidiaritás elvének alkalmazása; amelynek értelmében a társadalmi hierarchián belül az egyes döntéseket a lehetô legalacsonyabb szinten kell meghozni, magasabb szint csak az alsóbb szint kérésére, hozzájárulására veheti át a döntési jogkört. A közösség alapító okirata, az ún. Római Szerzôdés 1957. március 27-én került aláírásra. Ezt a dokumentumot (közkeletû angol rövidítése Treaty) idôrôl idôre a közösség kormányainak egyetértésével bôvítették az új igényeknek megfelelôen, ill. az aktualitásukat vesztett részeket törölték, de következetesen ragaszkodtak az alapelvekhez.
A SZOLGÁLTATÁSOK SZEREPE Témánk szempontjából lényeges, hogy a Római Szerzôdés bizonyos esetekben kivételt tesz a versenyszabályok alól, vagy speciális jogosítványokat ad akkor, amikor valamely különlegesen fontos tevékenységrôl van szó. Ezek közül számunkra a szolgáltatások bírnak jelentôséggel. A Római Szerzôdés 60. cikkelye definiálja a szolgáltatásokat a következôképpen: „Szolgáltatásnak a jelen szerzôdés értelmében olyan teljesítések tekinthetôk, amelyek rendszerint ellenszolgáltatás fejében történnek, de nem vonatkoznak rájuk az áru, a tôke és a személyek szabad mozgásának elôírásai”. A Római Szerzôdés a szubszidiaritás elvének megfelelôen nem részletezi a szolgáltatásokat, csupán utal bizonyos területekre. Nyilvánvalóan a tagállamoknak kell a mindennapok tapasztalata alapján tartalommal feltölteni ezt a fogalmat. Fontos dolog, hogy ezekben az esetekben kettôsség érvényesülhet: egyrészt a piac szabályai, másrészt bizonyos kivételek, specialitások. A versenypiaci szabályok alóli kivételeket a 90. cikkely (2) bek. definiálja. „Azon vállalatok számára, amelyek általános gazdasági érdekû szolgáltatásokkal vannak megbízva,
vagy pénzügyi monopólium jellegûek, e szerzôdés elôírásai, különösen a versenyre vonatkozó szabályok annyiban érvényesek, amennyiben ezen elôírások alkalmazása a rájuk ruházott feladatok teljesítését jogilag vagy ténylegesen nem akadályozza.” Új fogalomként jelenik meg az általános gazdasági érdekû szolgáltatások (Services of general economic interest). Az elmúlt évtizedek gyakorlatában ide tartoztak – több minden más mellett – a vezetékes energiaszolgáltatások, különösen a villamosenergia- és gázszolgáltatás, majd a távhôszolgáltatás. Mint késôbb majd látszik, az általános gazdasági érdekû szolgáltatások kapcsán pénzügyi kérdések is felvetôdnek. A Római Szerzôdés megakadályozandó a különféle célok és eszközök összemosását, a 92. cikkelyben meghatározza az állami támogatásokat, felhíva a figyelmet, hogy ezek nem torzíthatják a versenyt, sôt nem is fenyegethetnek a torzítással. Ugyancsak összeegyeztethetetlen az alapdokumentummal, ha ezek a tagállamok közötti kereskedelmet hátrányosan befolyásolják. Ezután a 92. cikkely részletesen elemzi azokat a területeket, ahol állami támogatás elfogadható. A Római Szerzôdés legújabb változata a Nizzában elfogadott módosítás. Ez a változat is tartalmazza a fent ismertetett részeket, csupán a cikke-
A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2004/1
11
lyek számozása változott. Mint ismeretes, elfogadás elôtt áll az Európai Unió új alapszabálya (Constitution for Europe). A 2003. július 18-i változat szerint a 60. cikkelynek a III-30., a 90. cikkelynek a III-55. és a 92. cikkelynek a III-57. pont felel meg. Ezt kiegészíti a III-6. pont, ahol az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokkal kapcsolatban utal a szöveg arra, hogy közös alapelveket és kondíciókat kell betartani, valamint hogy ezek a szolgáltatások a szociális problémák megoldását és a területi kohéziót kell, hogy szolgálják.
A SZOLGÁLTATÁSOKRA VONATKOZÓ JOGANYAG Az Európai Unió joganyagai hosszú ideig nem foglalkoztak az alapvetô vezetékes energiaszolgáltatásokkal, monopol, ill. oligopol viszonyok uralkodtak az egyes tagállamokban. A 80-as évek közepére érett meg a helyzet arra, hogy európai uniós irányelvek (direktívák) szülessenek ezekkel a szolgáltatásokkal kapcsolatban. A folyamat elindításának három fô oka volt: n Az extenzív iparfejlesztés befejezôdött, az energiaigények változása telítôdést mutatott, aminek következtében viszonylag sok szabad kapacitás állt rendelkezésre a villamosenergia- és gázszolgáltatáson belül. n A szolgáltatások biztonsága nagy volt, de ehhez viszonylag magas árak kapcsolódtak. n A piacosítás elsô kísérletei NagyBritanniában bizonyos sikereket mutattak fel, elsôsorban az állam és a befektetôk vonatkozásában. A lakossági árcsökkenés csak látszólag kapcsolódott a piacnyitáshoz, oka a technológiai hatásfok-növekedés és megújulás volt (a földgáz megjelenése a villamosenergiaiparban, kiváltva az elavult széntüzelésû technológiát). Mintegy 8 évi munkával és sok kompromisszummal alakult ki a villamosenergia-direktíva és mintegy másfél évvel késôbb a gázdirektíva. A villamos energiával foglalkozó 96/92/EC dokumentum 1996. december 19-én, a gázszolgáltatással foglalkozó 98/30/EC dokumentum 1998. febru-
12
ár 12-én került elfogadásra. A két dokumentum pedig 1999-ben, ill. 2000ben lett hatályos. Mindkét direktíva szövege törekszik az azonosságra. Szinte csak a legszükségesebb fogalmak változnak a villamos energiáról a gázra való áttérésnél. Amikor a villamosenergia-direktíváról beszélünk, az azt jelenti, hogy megállapításaink a gázdirektívára is szinte változtatás nélkül alkalmazhatók.
A 96/92/EC IRÁNYELV A dokumentum már a hivatkozások keretében a (11) pontban utal a szubszidiaritás elvére, miszerint „közösségi szinten kell kialakítani a keretszabályozást biztosító általános elveket, de ezek részletes alkalmazását a tagállamokra kell bízni, ezzel lehetôvé téve az egyes tagállamok számára, hogy maguk válasszák meg az adott helyzetüknek legjobban megfelelô rendszert”. A direktíva a fentieknek megfelelôen általánosságokat fogalmaz meg, de ezek jól körülhatárolható, viszonylag szûk döntési lehetôséget jelentenek az egyes tagállamok számára. A sokak által jól ismert dokumentum fô jellemzôi a következôk: n Csupán a vezetéküzemeltetés és a rendszerirányítás maradhat meg monopóliumnak regulált mûködéssel és árakkal. n Az egyes tevékenységek szigorú szétválasztásra kerülnek elsôsorban pénzügyileg, de esetenként szervezetileg is, a keresztfinanszírozás megakadályozása és az átláthatóság érdekében. n A piacra lépés szabadságát szigorú szabályok védik, törekedve a diszkriminációmentességre. n A verseny két szinten zajlik: a nagykereskedelemben, ahol az egyes források versenyeznek és a kiskereskedelemben, ahol a szolgáltató szervezetek versenyeznek a kisfogyasztók ellátásáért. Természetesen a két szint keveredhet is, különösen nagyfogyasztók esetében. n A hagyományos bilaterális szerzôdések mellett új típusú kereskedelmi kapcsolatok is megjelennek. Ezek közül legfontosabb a rövid távú szervezett piac (pl. energiatôzsde), valamint a kockázatkezelésre szolgáló derivatívák és a kü-
A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2004/1
lönféle kiegészítô szolgáltatások piacai. n A nemzeti piacok megnyitása fokozatosan történik, figyelembe véve a szomszédok piacnyitási mértékét is. Cél az egységes európai árampiac létrehozása. Az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokra történô hivatkozás viszonylag rövid. A 3. cikkely (2) pontjában felsorolásra kerül, hogy két területen kerülhet alkalmazásra. Ezek: a biztonság (beleértve az ellátás, a szabályozás, a minôség és az ár biztonságát), valamint a környezetvédelem. A gázdirektívában azonos megfogalmazásra került sor.
REAKCIÓK, TAPASZTALATOK A PIACNYITÁSSAL KAPCSOLATBAN A gázszolgáltatásban lényegében máig nem nyíltak meg a piacok. Ennek fô oka, hogy nem csak a vezetékek és a szolgáltatás bír monopolhelyzettel, de az esetek többségében ez integrálódva van a forrásokkal. Az érdemi gázpiac megnyitása a közeljövô feladata. Villamos energia esetén kedvezôbb volt a helyzet, különösen azért, mert a nagy piaci szereplôk magatartása megváltozott. Míg a direktíva elôkészítése során komoly erôfeszítéseket tettek a piacnyitás megakadályozása érdekében, az új helyzetben felismerték, hogy piaci pozícióik megtartása csak „elôremeneküléssel” lehetséges. Ebbôl adódóan a piacnyitás után viszonylag gyorsan kialakultak a tényleges versenypiaci szegmensek. Az egyes országok szabályozásának kidolgozása során, valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján a 96/92/EC bizonyos szabályozásai feleslegessé váltak. Ilyen volt a kizárólagos vásárló intézménye, melyet végül az azt szorgalmazó franciák sem vezettek be. A piacnyitás új problémák felszínre kerülését is jelentette, mivel a piaci szereplôk célfüggvénye megváltozott. Régen a célfüggvény ellátásbiztonság mellett lehetôleg minimális költségek elérése volt. Az új helyzetben elfogadható ellátási paraméte-
rek mellett a maximális profit a célfüggvény. Mivel nem volt precízen definiálva, hogy mi az „elfogadható ellátás”, helyenként és idônként gondok jelentkeztek a szolgáltatás minôségével, a beruházási tevékenység megcsappant, és problémát jelentett a nagy rendszerek együttmûködése a határkeresztezô kapacitások korlátai miatt. Felerôsödtek a fogyasztóvédelmi problémák, különös tekintettel az olyan esetekre, ahol a piac „hibás” mûködését lehetett feltételezni. Ezzel kapcsolatban a leglátványosabb és legbotrányosabb helyzet Kaliforniában alakult ki, amelynek okai még ma is vitatottak, de azt egyértelmûen meg lehet állapítani, hogy a fogyasztók árérzékenysége (price response) rövid távon igen gyenge volt. A felgyülemlett megoldandó kérdések kezelésére megkezdôdött a villamosenergia- és gázdirektívák felváltása új irányelvekkel. A felgyülemlett tapasztalatok mellett befolyással voltak az új direktívára az idôközben kidolgozott egyéb irányelvek is.
AZ ÚJ EU IRÁNYELVEK Az új irányelvek, amelyek a régiek felváltására szolgálnak, egyszerre készültek el a földgázra és a villamos energiára, és 2003. június 26-án kerültek elfogadásra. A 03/54/EC a villamos energiára vonatkozik, a 03/55/EC a földgázra. Kiegészíti a fentieket az 1928/2003. sz. szabályozás, amely a hálózati hozzáférés körülményeivel kapcsolatban és a villamos energia határkeresztezô cseréje érdekében tesz megállapításokat. A fenti irányelvek jelentôs mértékben támaszkodtak a 2002. március 7-én elfogadott 02/22/EC direktívára, amely az alapszolgáltatásról és a felhasználói jogokról szól az elektronikus kommunikációs hálózatokra és szolgáltatásokra vonatkozóan. Elôkészítés alatt áll a hasznos hôigényen alapuló kapcsolt villamosenergia-termelés belsô energiapiacon történô ösztönzésérôl szóló irányelv is. A villamos energiára és földgázra vonatkozó irányelvek csaknem teljesen azonosak, így elegendô a hozzánk közelebb álló, a villamos energiára vonatkozó új és régi direktívák összehasonlítása.
A 96/92/EC ÉS A 03/54/EC DIREKTÍVÁK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Az új direktíva több területen egyszerûsíti a szabályozást, különösen a rendszerhez való hozzáférés terén, megszüntetve a kizárólagos vásárló (single buyer) fogalmat és lehetôséget. Ugyanakkor több területen jelentôs bôvítésre került sor, bizonyos feladatok részletesen szabályozásra kerültek. A fôbb eltérések az alábbiak: 1. A régi (3) cikkely az általános szabályokat tartalmazta az ágazat szervezésére vonatkozólag, amelynek része volt az általános gazdasági érdekre történô utalás is. Ennek keretében, valamint a (10) cikkely 1. pontjában volt szó a fogyasztóvédelemrôl. Az új direktívában egy bôvített (3) cikkely foglalkozik a közérdekû szolgáltatásokkal és a fogyasztóvédelemmel, valamint egy új cikkely az ellátásbiztonság felügyeletével. Újdonság, hogy tételes hivatkozás történik a Római Szerzôdés 86. cikkelyére, amely alapján a tagállamok megbízhatnak villamosenergia-ágazatban mûködô társaságokat, általános társasági érdekbôl, közérdekû szolgáltatási kötelezettségekkel, amelyek vonatkozhatnak a biztonságra, ellátásbiztonságra, szabályozottságra, minôségre és árra, valamint környezetvédelemre, beleértve az energiahatékonyságot és klímavédelmet is. Mindezt kiegészítik az alkalmazási körülményekkel kapcsolatos kondíciók, irányelvek. A (3) bek. alapján a tagállamoknak biztosítani kell a háztartásoknak, és ha úgy látják jónak, a kisvállalkozásoknak (50 fô és 10 millió euró/év forgalom alatt) az alapszolgáltatást (universal service), amely a tagállam területén egy meghatározott minôségû, ésszerû (reasonable), könynyen és világosan összehasonlítható és átlátható áru villamos energiával való ellátottság jogát jelenti. Az alapszolgáltatás biztosítása érdekében kijelölhetô a supplier of last resort (utolsó menedék szolgáltatója). Megerôsítést nyer a kisfogyasztók bekapcsolásának kötelezett-
2.
3.
4.
5.
6.
7.
sége, a tagállam köteles erôsíteni a kisfogyasztók és a lakosság piaci pozícióját, támogatni az önkéntes egyesüléseket a hatékonyabb képviselet érdekében. A (4) bek. az esetleges pénzügyi kompenzáció lehetôségével és annak diszkriminációmentes és transzparens végrehajtásával foglalkozik. Az (5) bek. kötelezi a tagállamokat a végfelhasználók védelmére, különös tekintettel a vulnerable (kiszolgáltatott helyzetû) fogyasztókra. Hatékony intézkedéseket kell tenni segítésükre, hogy elkerüljék a kikapcsolást. A bekezdés foglalkozik a távoli területek (Magyarországon pl. a tanyák) ellátásával és a fogyasztók védelmével is. A feljogosított fogyasztók számára biztosítani kell, hogy fogyasztót válthassanak. Végül, legalább a lakossági fogyasztókkal kapcsolatban, tájékoztatási és védelmi intézkedéseket kell tenni a mellékletben foglaltak szerint. A (6) bek. ugyancsak a fogyasztók tájékoztatásával foglalkozik, amely egyrészt kötelezôvé teszi, hogy a villamosenergia-számlákon legyen feltüntetve a villamos energia elôállításához felhasznált primer energia típusa, másrészt egyéb formában tájékoztatni kell a fogyasztókat a villamosenergiafogyasztás környezeti hatásairól, radioaktív CO2 -kibocsátásról, hulladék keletkezésérôl. A cikkely további részei megerôsítik a közösségi célok elérésének fontosságát és a tagállamok ez irányú kötelezettségeit. Az új (4) cikkely az ellátás biztonság felügyeletének és a Brüsszelbe történô jelentés tételnek a kötelezettségét taglalja. A direktíva a preambulumban (8), illetve a rendelkezések között (9., 10. cikkely) elôírja, hogy a független rendszerüzemeltetôknek (TSO) a hálózatok fenntartásához, üzemeltetéséhez, fejlesztéséhez, karbantartásához szükséges eszközök, tevékenységek fölött tényleges döntéshozatali jogának kell lenni. Lehetôvé teszi, hogy a TSO egy vertikálisan integrált vállalkozás részeként jöjjön létre, de
A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2004/1
13
ez esetben legalább jogi, szervezeti értelemben, valamint döntéshozatali szempontból függetlennek kell lennie a nem az átvitellel kapcsolatos tevékenységektôl. 8. Fontos újdonság van a kibôvített 15. cikkelyben, amely az elosztóhálózati üzemeltetés leválasztásával foglalkozik. Lényege, hogy az elosztóhálózati tevékenységet minden más tevékenységtôl le kell választani, pénzügyileg és szervezetileg is. Ez alól csak azok a rendszerek mentesülnek, ahol sok kis részrendszer van, ill. a fogyasztók száma nem éri el a 100 ezret (tipikusan a szigetek). A (17) cikkely ugyancsak új témát tárgyal, amely az elosztóhálózatokhoz kapcsolódik; lehetôvé teszi a vertikálisan integrált hálózati üzemeltetési szervezetek létrehozását (átvitel- és elosztóhálózat együttes üzemeltetése). 9. A (20) cikkely a hálózati hozzáférést tárgyalja, amelyben újdonság, hogy kapacitáshiány esetén kellôen megalapozott indokkal visszautasítható a csatlakozás (nyilván nagyfogyasztókra értendô). 10. A (23) cikkely a regulátorra vonatkozik. A korábbi rész lényegesen ki lett bôvítve, a feladatok részletes taglalásra kerültek. Kiemelt szerepe van a hálózati fejlesztéseknek és a tarifáknak, valamint a fogyasztókkal szembeni visszaélések kezelésének. A (25) cikkely rendszeres és részletes tájékoztatási kötelezettséget írt elô a brüsszeli Bizottságnak. A (27) cikkely a revíziós eljárást tárgyalja, részben a jelenlegi direktíva elôírásaival kapcsolatban, részben a direktíva módosítására vonatkozóan. A (28) cikkely szerint a piacnyitásról, annak tapasztalatairól 2006. január 1-jéig részletes jelentést kell készíteni a brüsszeli Bizottság részére.
A 03/54/EC DIREKTÍVA ÉRTÉKELÉSE Az új villamosenergia- és gázdirektíva több problémát vet fel. Számos új fogalmat használ, amelyek definíciója is kérdéses, de legfôképpen azok tartalommal való kitöltése. Az új fogal-
14
mak egy részének még pontos magyar megfelelôje sincsen. A jogalkotók elôtt példaként lebegett a 2002. március 7-én elfogadott 02/22/EC direktíva, amely a telekommunikációval foglalkozik, de címében zárójelben ott van, hogy ez az „alapszolgáltatás direktíva”. Kétségtelen, hogy a telekommunikációval kapcsolatban bôséges szövegkörnyezete van az alapszolgáltatás fogalomnak, de ennek átvitele a villamos energiára korántsem egyszerû. A villamos energia iparágban megkezdôdött a kérdések feldolgozása és látva a nehézségeket, a Bizottság is kifejtette álláspontját a közérdekû szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek között kiemelt szerepe van a villamosenergia- és gázszolgáltatásnak (Green Paper on services of general interest – COM (2003) 270). Érdekesek a hatályba lépési kritériumok is. Az elosztóhálózati tevékenység leválasztását 2007. július 1-jéig kell biztosítani. 2004. július 1-jétôl minden nem háztartási fogyasztó feljogosított kell legyen és 2007. július 1-jétôl az összes fogyasztó feljogosított. Ez utóbbi nem jelenti azt, hogy minden fogyasztónak a versenypiacon kell beszerezni a villamos energiát – mint ahogy pontatlan megfogalmazásokban gyakran sejteni engedik –, hanem hogy ilyen lehetôségük van. A regulációnak változatlanul gondoskodni kell azokról a fogyasztókról, akik nem akarnak részt venni a versenyben. Talán az „alapszolgáltatás” (universal service) bevezetése és az utolsó menedék szolgáltatójának (supplier of last resort) kijelölése lesz a megoldás erre a problémára. Nyilvánvalóan Magyarországon is felül kell vizsgálni, hogy az új direktíva mennyiben indokolja a hazai joganyag módosítását. Az elôzetes vélemények igen különbözôek. Van aki úgy ítéli meg, hogy a meglévô joganyag alapján teljesíthetôk az új direktíva elôírásai, mások szerint egy tiszta papírt kell elôvenni és a tetejére felírni, hogy új villamosenergia-törvény …
AZ 1228/2003/EC SZABÁLYOZÁS Az új szabályozás célja többféle: megfelelô szabályok létrehozása a
A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2004/1
határkeresztezô villamosenergia-cserében; a verseny kiterjesztése a belsô villamosenergia-piacon; a határkeresztezô villamosenergia-áramlással kapcsolatos kompenzációs mechanizmus létrehozása; a rendszer-összeköttetések igénybe vehetô kapacitásainak meghatározása. 1. A (3) cikkely az átviteli hálózatot üzemeltetô (TSO) költség kompenzációjáról rendelkezik, amelyet a határkeresztezô áramlások okoznak. A Bizottság kívánja eldönteni a fizetendô kompenzációs összeg mértékét. A kompenzáció alapja a fizikai energiaáramlás. A költségek meghatározásánál a hosszú távú átlagos növekményköltségeket kell figyelembe venni, számításba véve a veszteségeket is. Számolni kell az infrastruktúra (mérések) költségeivel is. 2. A (4) cikkely a hálózat-hozzáférés díjaival foglalkozik, taglalja a termelôk és fogyasztók szerepét, irányelveket ad a meghatározásra. 3. Az (5) cikkely a rendszerirányítók közötti információcserérôl nyilatkozik a biztonságos együttmûködés érdekében. A biztonsági, üzemeltetési és tervezési szabályokat a hálózatüzemeltetô köteles publikálni. Ugyancsak publikálni kell az átviteli kapacitásokat és biztonsági tartalékokat meghatározó eljárásokat, amelyeket a regulátornak kell jóváhagyni. Naponta publikálni kell a becsült adatokat, valamint a heti és havi elôrejelzéseket. 4. A (6) cikkely a szûk keresztmetszetek problémáját taglalja. Deklarálja, hogy a megoldásoknak piaci alapúaknak kell lenniük és hatékony gazdasági jelzést kell adni a piaci szereplôknek. A megoldások nem kötôdhetnek az egyes tranzakciókhoz, nem lehet különbséget tenni az egyes szerzôdések között. A tranzakciók megszakítása csak üzemzavari helyzetekben használható, ha nem lehetséges az ismételt teherelosztás, vagy az ellenkezô irányú kereskedés. Törekedni kell arra, hogy maximális átviteli kapacitás álljon a piaci szereplôk részére, a piaci szereplôknek pedig idôben kell értesíteni a rendszeroperátort, ha igénybe akarják venni a rendelkezésükre bocsátott kapacitást. A nem használt kapacitásokat újra kell osztani.
A kapacitásallokációk bevételét pénzügyi garanciákra, hálózatfejlesztésre, vagy a hálózati tarifák csökkentésére kell használni. 5. A (7) cikkely hosszasan tárgyalja az egyenáramú rendszer-összeköttetések kérdéseit. Mivel költséges beruházásokról van szó, külön kifejtésre kerülnek a költségviseléssel, kockázatkezeléssel és a regulációval kapcsolatos kérdések. 6. A (8) cikkely lehetôvé teszi útmutató kiadását a Bizottság részérôl a költségkompenzációs mechanizmusokkal kapcsolatban, ennek körülményeit és szempontjait tárgyalja. 7. A direktíva további része az információadási, titoktartási kérdésekkel, büntetésekkel és a Bizottság számára történô jelentéssel foglalkozik.
AZ ELÔKÉSZÜLET ALATT LÉVÔ, KAPCSOLT VILLAMOSENERGIATERMELÉSRE VONATKOZÓ DIREKTÍVA A direktíva csak munkaanyagok szintjén hozzáférhetô. Még rendkívül sok változás lehetséges. Jellemzô, hogy a villamosenergia- és gázdirektívában a végszavazás elôtt is cseréltek egyes szavakat! Az ismertetés alapja a Bizottság 2003. 07. 23-i keltezésû anyaga. 1. Viszonylag nagy rész a hivatkozások, definíciók, amelyekkel körülírják a direktíva tárgyát. Az 1. sz. függelék az elfogadott kapcsolt technológiákat sorolja fel, amibôl kizárja a nukleáris technológia használatát. A 2. sz. függelék a hôteljesítményhez figyelembe veendô (normatív) villamos energia meghatározását szabályozza arra az esetre, ha a tényleges arány nem ismert. A 3. sz. függelék a primer energiamegtakarítás számítási mechanizmusát határozza meg. 2. Az irányelv szerint a kapcsoltan termelt energia mennyiségét igazolni kell, a tagállamoknak gondoskodni kell ennek független ellenôrzésérôl. A tagállamoknak riportban kell beszámolni a kapcsolt termelésrôl,
hogy az energiamegtakarítás és CO2 -csökkentés mértéke meghatározható legyen a folyamatból adódóan. Ki kell dolgozni a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés országos potenciálját hasonló célból. A kapcsolt villamosenergia-termelés támogatási rendszerének feltételeit is rögzíti a direktíva, különös tekintettel a Római Szerzôdés kritikus pontjaira (pl. 87. cikkely). 3. A hálózathoz való csatlakozás szabályozása kitér a kötelezettségek mellett a költségviselésre, arra, hogy a tagállamok kötelesek szabályozott tarifákat adni a kapcsolt termelésre. Az ellenôrzésre és felülvizsgálatra független testületet (ez lehet a regulátor is) kell alkalmazni. 4. A direktívatervezet foglalkozik az adminisztratív eljárásokkal és a különféle riportkészítési kötelezettségekkel is. Általánosságban megállapítható, hogy a jelenlegi „parttalan” támogatás helyett törekvés van az igazán hatékony, viszonylag nagy megtakarításokat eredményezô megoldások preferálására és a „manipulációs lehetôségek” kiszûrésére.
A KAPACITÁSBÔVÍTÉSEK PROBLEMATIKÁJA Az eddigi tapasztalat szerint a hosszú távú villamosenergia-igények, és vélhetôleg a gázigények is, jórészt a piaci kínálattól függetlenül alakulnak. Amennyiben többletforrás van a rendszerben, az ár viszonylag alacsony lesz, viszont bizonyos kapacitások helyzete gazdasági értelemben reménytelenné válik, leállításuk, selejtezésük elkerülhetetlen. A kiegyenlítôdô kereslet/kínálat egyensúlyban növekednek az áringadozások, mivel a rövid távú fogyasztói árérzékenység általában nagyon gyenge. Az igények növekedésével fokozatosan keresleti piac alakul ki, ami a volatilitást csak tovább növeli. Az új helyzetben már célszerû lenne befektetni, de a viszonylag nagy értékû és hoszszú átfutású beruházások 70-75%ban banki kölcsönbôl valósulnak meg. Az adott körülmények között, amikor az árak instabilak, hosszú tá-
vú szerzôdés nincs, és várhatóan az új beruházás az árakat csökkenti, rendkívül drága, ill. bizonytalan a hitel megszerzése. Végeredményben a piaci szereplôk ellenérdekeltek jelentôs erômûvi fejlesztésekben, elsôsorban kis teljesítményû, más célokhoz kapcsolódó energiatermelô beruházásokra vállalkoznak, ill., ha a piaci kockázatok nagy részét valamilyen kedvezmény (pl. támogatott ár, kötelezô átvétel) ellensúlyozza. A helyzetet jól illusztrálja a BCG: Keeping the lights on c. tanulmánya, amely az európai villamosenergia-fejlesztô kapacitásigényt elemzi 2002 és 2012 között. A jelenlegi 700 GW beépített teljesítménybôl körülbelül 150 GW csak részben áll rendelkezésre (vízerômûvek, szélerômûvek), a kapacitásmérlegben nem vehetôk figyelembe. A 2002-ben meglévô mintegy 100 GW többletkapacitás gyorsan leépül (bezárás, selejtezés), ugyanakkor az igények nagy valószínûséggel évi 1-1,5%-kal növekednek, ami kb. 80 GW új kapacitást igényel, de ezekbôl jelenleg mindössze 15 GW van beépítés alatt. Hosszabb távon a helyzet még rosszabb, ugyanakkor a nagy erômûvi beruházások idôigénye az engedélyeztetésekkel, tervekkel együtt közel tíz év. A különféle európai uniós munkaközi anyagok alapján több javaslat is körvonalazódik a beruházási környezet javítása, a befektetések ösztönzése érdekében. Néhány javaslat: 1. Új kapacitások tendereztetése a tagállamok részérôl. Az eljárás piackonform, a gond csak az, hogy a befektetésnek a piaci kockázatok tiszta érvényesülése mellett kell megtérülnie. Ha a befektetôk biztosítékokat kérnek, az torzítja a piaci viszonyokat, ellenkezô esetben nagy az ösztönzés, hogy kivárásra játszanak. 2. Hosszú távú szerzôdések. A tagállamok kötelezhetik a szolgáltatókat hosszú távú szerzôdések kötésére a termelôkkel. (Kalifornia is ehhez hasonlóan próbálja újra piacképes állapotba hozni az ország villamosenergia-rendszerét.) Ez elsôsorban a csúcsidei árak növekedése esetén jöhet szóba, de vélhetôen jóval a spot árak feletti árszinten kerül megkötésre, különben kérdéses a megtérülés, ill. a viszonylag rövid futamidejû hitelek
A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2004/1
15
(10-12 év) visszafizethetôsége. Ha a fogyasztók más szolgáltatóhoz váltanak át a megnövekedô költségek és ebbôl fakadó magasabb árak miatt, akkor különösen nagy baj lehet a megtérüléssel. 3. Felvetôdött néhány transzparens és diszkriminációmentes piaci alapú elgondolás is, amelyek lényege röviden a következô: n Az egyes tagállamok elhatározhatják, hogy megbíznak egy központi testületet (pl. TSO, ISO) azzal, hogy tartalék kapacitásokat kössön le szerzôdésileg, amelyek az esetleges korlátozások kárával értékelhetôk. Gond, hogy a társadalom zúgolódhat a tartalékkapacitások miatti árnövekmény ellen és az ilyen kapacitások félrevezetôk lehetnek a helyes erômûépítések megítélésében. Ezeket a kapacitásokat ugyanis igénybe fogják venni, mielôtt az egyéb beruházások beindulnának. Ha a tartalékok az elvárt normatíva alá esnek, új tartalékok vásárlására kerül sor, holott más erômûtípus építése esetleg gazdaságosabb lenne. n Az egyes tagállamok elhatározhatják, hogy a termelôk valamilyen
kapacitás rendelkezésre állási díjat kapnak. Sajnos ez még nem biztosíték arra, hogy több kapacitás épül, sem arra, hogy hiány esetén a piaci szereplôk nem manipulálják a piacot. n Lehet olyan opció is, amely szerint a szolgáltatók kötelezettek egy bizonyos százalékú tartalékkapacitás vásárlására. Ezeknek a kapacitásoknak alkalmasnak kell lenni a kereskedésre és a szerzôdéseknek felbonthatatlannak kell lenniük. Sajnos azonban nem biztosítható, hogy a szükséges kapacitások mindig rendelkezésre álljanak. n A TSO vagy ISO kötelezhetô arra, hogy call opciókat vásároljon a termelôktôl. Ha az opciót lehívják, a termelônek mindig be kell fizetni a határár és a piaci ár eltérését, így nem érdekelt a piaci manipulációban. Ha nem teljesít az opció lehívásakor, akkor nem kap pénzt. n A leginkább piacbarátnak tûnik és vélhetôen hatékony is – bár kissé bonyolult – az a rendszer, amely a fogyasztókat is bevonja a kapacitásgazdálkodásba. Minden fogyasztónak egy elektronikus „megszakítót” kell vásárolnia, amely po-
tenciálisan korlátozza az energiafogyasztást. A „megszakítókat” a TSO vagy ISO mûködteti hiány idején. A „megszakítók” mérete különféle lehet, és az ár kifejezi, hogy mennyire értékes a fogyasztónak a villamos energia fogyasztása. Ilyen formán minden fogyasztónál be lehet árazni a rendelkezésre állást. A „megszakítókat” a termelôk árulják, de ezt csak akkor tehetik, ha van elég termelôi kapacitás. A fenti megoldások még további elemzéseket, értékeléseket igényelnek. Megfontolandó az is, hogy az egyes tagállamok önállóan döntsenek kipróbálásukról, bevezetésükrôl (szubszidiaritás), vagy bizonyos „harmonizáció” legyen, például a körvonalazódó regionális piacokon belül. A változásokra jellemzô, hogy az egyes rendszereken belüli átviteli hálózatok fejlesztésére Magyarországon bevezetett megoldás már megjelent az EU köreiben mint javaslat a szükséges hálózatfejlesztések biztosítására. Az ez év végén várhatóan megjelenô, témába vágó EURELECTRIC tanulmány vélhetôen továbblépést jelent a kérdéssel kapcsolatban.
nyû kombinált ciklusú energiatermelô egység épül, amely képes lesz kielégíteni az Avas és a belváros hôigényének nagy részét. A miskolci gázmotoros projekt megvalósítása mintegy négymilliárd forint kiadással járt. Az MVM a régi fûtômû átépítése révén tatabányán is belép a távhôpiacra. A korszerûsítési program keretében a tatabányai hôerômû eddig szén- és olajtüzeléssel mûködô nyolc kazánja közül négyet átalakítanak gázüzemûvé. Emellett az MVM egy 18 megawatt teljesítményû gázmotoros erômûvet is épít. A munkálatok április elején kezdôdnek és tervek szerint novemberre érnek véget. A kivitelezési költségek elérik a 6,5 milliárd forintot. A projektet 25 százalékban saját erôbôl, 75 százalékban pedig hitelbôl finanszírozza az MVM által alapított projekt társaság, a Tatabánya Erômû Kft. Holló Vilmos megjegyezte: az
áramátvételi szabályok közelmúltban végrehajtott módosítása miatt az MVM-et a tatabányai és miskolci energiatermelô blokkok esetében egyaránt hozzávetôleg évi 250-300 millió veszteség éri majd. A szakember szerint az javíthatna a kogenerációs erômûvek helyzetén, ha a kormány - az Európai Unióban alkalmazott módszerhez hasonlóan - a támogatás folyósításához havi szinten nem, csak éves viszonylatban követelné meg a 75 százalékos hatásfokkövetelmény teljesítését és a csúcsidei és völgyidôszaki tarifák különbségének növelésével tenné érdekeltté a hôszolgáltató egységeket a völgyidôszaki energiatermelés korlátozására. A jelenlegi szabályok mellett nyári idôszakban ugyanis nem teljesíthetôk a már megkötött hosszú távú hôszolgáltatási szerzôdések sem.
n HÍREK A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK (MVM) MEGJELENT A HAZAI TÁVHÔPIACON Abban az esetben, ha a cég megvalósítja a már megkezdett miskolci, illetve a közeljövôben induló tatabányai kapcsolt erômû projektjeit, az MVM hozzávetôleg 15-17 százalékos részesedést tudhat majd magáénak a hazai lakossági hôenergia-piacból. Az MVM eddig két városban, Miskolcon és Tatabányán lépett a hôenergia-piacra. A társaság miskolci távhô projektje még 2001-ben kezdôdött – tudtuk meg Holló Vilmostól, az MVM vagyongazdálkodási igazgatójától. A város vezetése ugyanis akkor írt ki tendert a település hôellátásának korszerûsítésére. A pályázaton az MVM nyert, így három telephelyen összesen 26 megawatt teljesítményû gázmotoros erômûvet létesített. A beruházás második fázisában egy 42 megawatt teljesítmé-
16
A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2004/1
(Népszava, 2004. március 31.)