Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Uram, Uram, te tudod! (Ez; 37:3.)
A XX. században megélhette egyházunk és magyar népünk, milyen, amikor kikér bennünket a sátán. A két világháború után negyven év szocialista diktatúra nyomorította népünket határainkon belül s az elszakított országrészekben is. Kitöltetett a harag pohara, de a nép nem tért meg. Nem is tudom, Isten miért irgalmazott, s mutatta meg. szabadító hatalmát azzal, ahogy 'kilencvenben egy fuvallattal elsöpörte a szocialista világrendet és a megszálló hatalmat, és megszabadított minket. Csak az Ő kegyelmes természetében kereshetjük e csodának az okát. Mindenesetre e csapásokkal Isten alaposan megrostálta a népét, a keresztyén gyülekezeteket. Talán helyes önkritikával feltételeznünk azt, hogy a csapások -- legalább részben - annak következményei voltak, hogy Istennek nem tetszett az, ami az Ő népében volt. A csapások elmúltával az Egyház hasonló állapotban találta magát, mint az Ezékieli látomás csontjai. Az Egyház aktív tagokban megfogyatkozottan, intézményeitől gyakorlatilag megfosztva, erősen demoralizáltan és az új helyzetre teljességgel felkészületlenül élte meg a szabadulást. De Isten ma is tud új életet teremteni Lelke kiárasztásával ott, ahol mi csak reménytelen csontokat látunk. Bár sok gyülekezetünk ma is haldoklik, sőt az az ige illik rá, hogy „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy" (Jel; 3:lb.), de az éledés jelei is sokfelé látszanak. Intézményrendszerünk a XX. század végére - ha régi méretét és fényét nem is érte el, de - kiépült. Egyúttal le kellett számolnunk azzal a tévhittel, hogy majd az intézmények mentik meg gyülekezeteinket. Sok épület, amit bontásra szántak (pl. baranyai templomok) megújultak, s le kellett számolnunk azzal a tévhittel is, hogy az épületek mentik meg Egyházunkat. A szabad világ politikai fordulatai közt fel kellett adni azt a hamis reményt is, hogy majd az állam, vagy keresztyén értékeket valló pártok mentik meg gyülekezeteinket, Egyházunkat. De mind e tévhitek és kiábrándulások közt megerősödhettünk abban az igaz hitünkben, hogy Isten tartja meg minden időkben az ő népét, legalábbis népének azt a részét, mely jobban szereti Őt a hagyományoknál, a pártoknál, sőt a templomoknál is, és kész az engedelmességre, kész megújulni értelmében, és odaszánni magát élő áldozatul az Istennek. (Sajnos ez az odaszánó akarat nincs mindenütt meg, s ott a „csontok" nemhogy élednének, de még az a kevés hús is foszladozik róluk, mely egyáltalán rajtuk van.)
Istennek hála, Pakson nem ez a helyzet. Hét éves paksi szolgálatunk alatt azt tapasztaltuk, hogy az itt élőkben van érdeklődés és nyitottság a mi Urunk, Jézus Krisztus iránt. A gyülekezetben egyértelműen nőtt a XXI. század hajnalán a bibliaolvasó és közösen imádkozó testvérek száma. A gyülekezet presbitériuma a 2005-ös választásokon megfiatalodott, és nagy lendülettel látott munkához, de a presbitériumon kívül is van sok olyan testvér, aki kész szolgálni, ha Krisztus ügyének előmeneteléről van szó. Örömmel és hálával mondhatjuk, hogy Isten pedig jóindulattal tekintett gyülekezetünk Neki szentelt szolgálatára, és meghallgatta a sok buzgó imádságot, s megengedte nekünk, hogy a gyülekezet éledésével párhuzamosan az Ő szent hajlékát, a mi istentiszteleteinknek helyszínét, a templomot is felújítsuk. Hisszük, hogy Isten Lelke támasztott jóindulatot a város vezetőiben,
vállalkozóiban,
polgáraiban
és
a
római
katolikus
és
evangélikus
testvérfelekezetekben, akik a gyülekezeten kívülről támogatták a felújító munkálatokat. Reméljük, hogy ez a széles összefogás, templomunk megújulása, gyülekezetünk éledése mind Isten dicsőségét hirdeti majd a világban, s hozzájárul ahhoz, hogy beteljesedjen Isten akarata, „hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére". Azzal az elhatározással, hogy ennek az isteni akaratnak a beteljesítéséért dolgozunk a templom külsőfelújítása után is, kívánunk Istentől való áldást annak a nemzedéknek reformátusságára és magyarságára, melyben lesz ismét templomjavító szándék, és így e sorokat olvashatja.
SOLI DEO GLÓRIA!
Lenkeyné Teleki Mária lelkész
Paks, 2008-05-04.
Lenkey István lelkész
Kern Sándor gondnok
Új toronycsillag a paksi református templomon Pénteken délután (május 16.) ünnepélyes keretek között felhelyezték a paksi református templom új toronycsillagát. A felújítás anyagi támogatását szervező Világ Világossága Alapítvány és a helyi egyházkerület lelkésze sajtótájékoztató keretében ismertette a jelenlevőkkel annak a dokumentumnak a tartalmát, melyet a toronyban egy tégelybe zárva elhelyeztek az utókor számára. A felújítás megkezdésekor előkerült egy írás, melyet közel 80 éve, a legutóbbi munkálatok során helyeztek el a hívek. Lenkey István református lelkész elmondta: úgy néz ki, hogy a külső felújításra meg lesz idén a fedezet, de szeretnék a későbbiekben minél hamarabb lebonyolítani a belső munkálatokat is. A munkák során van amit rosszabb, van amit a vártnál jobb állapotban találnak az építészek. Most úgy látszik, hogy a költség 27 millió Ft. A célra gyűjtő alapítvány számára nem csak az egyházközség tagjai nyújtottak támogatást, hanem az önkormányzat, az atomerőmű és sok vállalkozó, valamint a katolikus és az evangélikus egyház. Ugyanezen a napon este 18.00 órakor, a felújítást segítendő, a Paksi Városi Vegyeskar rendezett jótékonysági koncertet az evangélikus templomban.
2008.05.16.
Templomunk felújításának támogatói: - Egyházközségünk áldozatkész tagjai - Egyházközségünkkel rokonszenvező más felekezetű, vagy nem paksi magánszemélyek - Paks Város Önkormányzata - A Polgári Összefogás Frakció tagjai - Paksi Evangélikus Egyházközösség - Paksi Római Katolikus Egyházközség a koncertünk támogatásával - Gyülekezetünkhöz nem tartozó vállalkozók, akik közül a jelentősebb adományokat adók: BA-TU Építőipari Kft. Suzuki Barta Autóforgalmazó Kft. Hanolfer Ablakgyártó Kft. Intereuro-3 Kft. DEKOTEN Szolgáltató Kft. Fritz Bútoripari Kft Beanett Ruhaipari Bt. Renimpex-DC Haszongépjármű forgalmazó Kft. Welder-Trade Kft. Paksi Pillér Építőipari Bt. Jéger és Társa Kft. JUMBO Autómentő és Személyszállító Bt.
Látkép a templomtoronyból
